Dr. Kulin Ferenc
Email: nincsA képviselõ által benyújtott irományok
 |
|
Életrajz
Kulin Ferenc (MDNP) - MDF országos lista 1943. október 27-én született Pomázon (Pest-Pilis-Solt- Kiskun vármegye). Szülei 1929-ben Nagyszalontáról települtek át Magyarországra. Édesapja, Kulin Vilmos Sándor (1899- 1970) közgazdász, 1957-ben minisztériumi tisztviselõként ment nyugdíjba. Édesanyja, Zsíri Szabó Ilona (1907-1991) a nagyszalontai fõjegyzõ leánya volt; egész életét hat gyermeke fölnevelésének szentelte. Testvérei közül Sándor (1930) orvos, 1990-1994 között országgyûlési képviselõ volt az MDF színeiben, Ilona (1932) építészmérnök és kõfaragó szobrász, Imre (1936) mezõgazdasági szakújságíró, 1990. szeptembertõl már a második ciklusban Pomáz polgármestere, Gábor (1940) könyvtáros, Péter (1942) gépészmérnök. 1971-ben kötött házasságot Szabó Katalin matematika-fizika szakos középiskolai tanárnõvel. Négy gyermekük született: Ágnes (1977), Borbála (1979), Veronika (1980) és Ferenc István (1987). Az általános iskolát Szentistvántelepen, illetve Budakalászon végezte. 1961-ben érettségizett az újpesti Könyves Kálmán Gimnáziumban. Ezt követõen egy évig a Budakalászi Textilgyár szárazkikészítõ-üzemében dolgozott betanított munkásként, majd újabb egy évig - már mint az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar-orosz szakos elõfelvett hallgatója - az Országos Széchényi Könyvtár folyóirat-olvasójának segédmunkatársa volt. Ezalatt ismerkedett meg közelebbrõl a reformkor szellemi arculatával, ami döntõen meghatározta késõbbi érdeklõdési területét. A középiskolai tanári oklevél megszerzése után, 1968-tól a pásztói Mikszáth Kálmán Gimnáziumban tanított. 1970-ben az ELTE BTK irodalomtörténeti tanszékén lett elõbb fõállású, majd 1989. szeptembertõl szerzõdéses oktató; 1994-tõl tiszteletdíj nélkül tanít. Az 1995-1996-os tanév elsõ szemeszterében a Károli Gáspár Református Egyetemen is óraadó volt. 1974-ben megvédte a reformkori Dózsa- képrõl írt egyetemi doktori disszertációját. Négy önálló tanulmány-, publicisztikai, illetve drámakötete látott napvilágot. Oktatói munkájával párhuzamosan szerkesztõi tevékenységet is folytatott: 1971-1973 között az Irodalomtörténet címû folyóirat segédszerkesztõje, 1973- tól 1975-ig az ELTE BTK-n megjelentetett Jelenlét címû lap felelõs szerkesztõje, majd öt éven keresztül, 1980-ig a Mozgó Világ fõszerkesztõ-helyettese és rovatvezetõje volt. 1981-ben - miután munkatársai õt javasolták Veress Miklós utódjául - kinevezték a Mozgó Világ fõszerkesztõjének. A kultúrpolitika irányítói 1983-ban eltávolították; ezután a szerkesztõk közül senki nem vállalta a további munkát a lapnál. Újabb, 1990. január 31-ig szóló fõszerkesztõi munkát az Írószövetség hetilapja, a Magyar Napló 1989. õszi elindításakor vállalt. 1970-tõl a Magyar Irodalomtörténeti Társaság, 1987-tõl a Kölcsey Társaság, 1989-tõl a Magyar Írók Szövetsége tagja. 1970-ben belépett a Magyar Szocialista Munkáspártba. Szerkesztõi munkája során sorozatosan szembekerült a pártvezetéssel, de úgy érezte, hogy vállalnia kell a belsõ oppozíciót. A sûrûsödõ belsõ és külsõ konfliktusok kifelé tolták a pártból, végül a négy értelmiségi, Bihari Mihály, Bíró Zoltán, Király Zoltán és Lengyel László kizárása és Knopp András mûvelõdési államtitkári kinevezése után, 1988. szeptemberben adta be kilépési nyilatkozatát. 1987. szeptemberben meghívták az elsõ lakiteleki találkozóra, attól kezdve részt vett a Magyar Demokrata Fórum munkájában. Elõbb a mozgalom szentendrei csoportjának volt az elnöke, majd meghívták a kibõvített országos vezetõségbe, s 1989. márciusban beválasztották a tizenöt tagú elnökségbe. Az õ szerkesztésében készült el a párt programja. Az 1989. októberben tartott II. országos gyûlés után õ lett az MDF politikai alelnöke. Az 1990. évi országgyûlési választásokon mandátumát pártja Pest megyei területi listáján szerezte. 1993. december 11-ig a kulturális, oktatási, tudományos, sport, televízió és sajtó (1992. október 13-tól az átszervezett kulturális, tudományos, felsõoktatási, televízió, rádió és sajtó) állandó bizottság elnöke volt, a továbbiakban 1994. február 15-ig vett részt a bizottság munkájában. 1990. november 5-tõl az MDF-frakció elnökségi tagja, Kónya Imre belügyminiszterré történt kinevezése után, 1993. decemberében az MDF frakcióvezetõjévé választották. 1991 õszétõl az MDF-képviselõcsoporton belül mûködõ liberális mûhely egyik szervezõje, a Liberális Fórum Alapítvány alapító tagja. Az 1994. évi országgyûlési választásokon Pest megye 11. sz., Szentendre központú választókerületében indult, a második fordulóban 32,60 százalékkal Miakich Gábor (MSZP) mögött a második helyen végzett. A törvényhozásba az MDF országos listájának hatodik helyérõl került ismét be. 1994. májustól az MDF nyilvánosságpolitikáért felelõs alelnöke volt. 1996. március 4-én, a X. országos gyûlés után kilépett az MDF-bõl, a Magyar Demokrata Néppárt alapító tagja, az új párt frakciójában folytatja képviselõi munkáját. 1996. április 16-tól az oktatási, tudományos, ifjúsági és sport állandó bizottság, ezen belül az Európai Unióhoz való csatlakozással foglalkozó albizottság tagja. Fogadóórája: elõzetes egyeztetés után. Hivatali címe: Képviselõi Irodaház, 411. szoba. Lezárva: 1996. december 20.