Jakab Róbertné
Email: nincsA képviselõ által benyújtott irományok
 |
|
Életrajz
Jakab Róbertné Singely Mária (MSZP) - Országos lista 1936. augusztus 27-én született Felsõpetényben (Nógrád és Hont vármegye). Apai nagyszülei evangélikus vallású, szlovák anyanyelvû földmûvescsaládból származtak, kilenc gyermeket neveltek fel. Édesapja, Singely István (1903-1975) hat elemit végzett földmûves, csoportvezetõ, majd 1960-1964 között könyvelõ volt a galgagutai termelõszövetkezetben. Anyai nagyapja az Almássy grófok kulcsárja volt, 1916-ban elesett az elsõ világháborúban. Nagyanyja újra férjhez ment egy felsõpetényi tehetõs földmûveshez. Vagyonukat 1946-ban államosították. A család szintén szlovák anyanyelvû volt. Édesanyja, Spitzer Margit (1913-1978) hat elemit végzett, háztartásbeli volt. Bátyja, István (1934) osztályvezetõ fõorvos, húga, Erzsébet (1946) könyvelõ. 1958-ban kötött házasságot Galgagután, férje, Jakab Róbert az ELTE BTK-n végzett, tanár, diplomata. Legfontosabb munkahelyei a mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium, a Kulturális Kapcsolatok Intézete és a Szófiai Magyar Intézet. Legutoljára 1993. évi nyugdíjazásáig az Idegennyelvi Könyvtár fõosztályvezetõje volt. Gyermekeik: Róbert (1962) biológus-agykutató és Eszter (1973) egyetemi hallgató. Általános iskolába Galgagután kezdett járni, majd az utolsó évet Budapesten, szlovák tannyelvû iskolában végezte. 1950-1954 között a Szlovák Tannyelvû Tanítóképzõben tanult, s innen került az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar szlovák-magyar szakára, ahol 1958-ban szerzett tanári diplomát. 1958 és 1969 között a Budapesti Szlovák Tannyelvû Általános Iskola és Gimnázium tanára, 1961-tõl igazgatóhelyettes, majd 1963-tól 1969-ig az iskola igazgatója. 1969-tõl az Országos Pedagógiai Intézet nemzetiségi tanszékének a munkatársa, 1971 és 1978 között a tanszék vezetõje volt. 1978-tól 1983-ig, férje diplomáciai szolgálatának idõtartama alatt õ is Bulgáriában tartózkodott, a honismereti oktatás megalapítója Szófiában. Már középiskolásként bekapcsolódott a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége munkájába. Az 1970-es évek elejétõl a szövetség országos választmánya, illetve az elnökség tagja volt. 1983-ban megválasztották a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének a fõtitkárává, illetve 1990-ben az utódszervezet, a Magyarországi Szlovákok Szövetségének az elnökévé. 1983-1987-ben a mûvelõdési miniszter melletti Nemzetiségi Tanácsadó Bizottság, 1987-1990-ben a Nemzetiségi Kollégium tagjaként dolgozott. 1985-tõl 1994-ig országgyûlési képviselõ volt. 1994. szeptembertõl 1994. decemberig a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal szlovák referenseként tevékenykedett újabb országgyûlési képviselõi megbízatásáig. Fõ kutatási területe a kétnyelvûség módszertana és a tankönyvdidaktika. 1962-tõl 1987-ig tizennégy szlovák nyelvû tankönyvet írt általános és középiskolásoknak, számos cikke, tanulmánya látott napvilágot, fõleg a Pedagógia Szemlében és a Pedagógusok Lapjában. 1976-ban szerkesztõje volt a Nemzetiségi iskola - anyanyelvi nevelés címû OPI-kiadványnak. 1983-tól 1991- ig õ szerkesztette a Ná_s kalendár címû évkönyvet. Utolsó könyve - amely a hazai szlovák kisebbség helyzetérõl szól - 1995-ben jelent meg, Rólunk, értünk címmel. Munkájáért számos kitüntetésben részesült: az Oktatásügy Kiváló Dolgozója (1967), kétszer kapta meg a Szocialista Kultúráért kitüntetést (1973, 1978), a Munka Érdemrend ezüst fokozata (1984), az Április 4. Érdemrend (1988) és a Comenius-díj (1989) tulajdonosa. 1992-ben a köztársasági elnök a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjével tüntette ki, 1994-ben Szontágh Pál-díjat kapott. 1961 és 1989 között a Magyar Szocialista Munkáspárt tagja volt, 1973-tól 1978-ig az Országos Pedagógiai Intézet MSZMP-szervezetének vezetõségi tagja. Az 1985. évi országgyûlési választásokon országos listán, szlovák nemzetiségi képviselõként került be a parlamentbe. 1985-1988 között az Országgyûlés külügyi bizottságának titkáraként tevékenykedett. 1988. októbertõl 1990. májusig a parlament alelnöke. 1990. január 9-én belépett a Magyar Szocialista Pártba. 1991-1994 között az országos választmány tagja, 1991-1994 között az MSZP Kisebbségi Tagozatának a társelnöke, 1995-tõl elnöke. Az 1990. évi országgyûlési választásokon pártja országos listáján szerzett újabb képviselõi mandátumot. Az 1990-1994-es ciklusban az Országgyûlés emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi állandó bizottságának volt a tagja, azon belül a megszûnt Állami Egyházügyi Hivatal Irattárának áttekintésére létrehozott albizottságban is dolgozott. Az 1994. évi országgyûlési választásokon újra a párt országos listáján (59.) jelölték, nem jutott mandátumhoz. Péli Tamás képviselõ halála után az MSZP Országos Választmánya delegálta a megürült képviselõi helyre, 1994. december 22-én lett ismét képviselõ. 1995. január 31-tõl újra tagja az Országgyûlés emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi állandó bizottságának. Belépett a bizottság által kezdeményezett, a nõk jogaival foglalkozó nyílt albizottságba is. Az MSZP-frakcióban az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi munkacsoportban dolgozik. Az IPU magyar csoportja magyar-szlovák baráti tagozatának a munkájában vesz részt. Fogadóórája: péntekenként 10-14 óráig a Képviselõi Irodaházban. Hivatali címe: Képviselõi Irodaház, 114. szoba. Lezárva: 1996. május 6.