Horn Gyula

Horn Gyula

Email: P104@mehp.meh.hu

A képviselõ által benyújtott irományok

Ülõhely

SzektorSorSzék
0012

Választások

Választási körzet-tól-ig
Budapest területi lista1994.06.28.
Somogy megye területi lista1990.05.02.1994.06.27.

Képviselõcsoport tagságok

KépviselõcsoportFunkció-tól-ig
MSZPtag1994.06.28.
MSZPtag1990.05.02.1994.06.27.

Bizottsági tagságok

BizottságTisztség-tól-ig
KülügyiElnök1990.05.03.1993.01.25.

Iskolai végzettség

VégzettségIntézmény

Nyelvismeret

NyelvFoka
angoltársalgási
orosztárgyalási
szerbhorváttárgyalási

Életrajz

   Horn Gyula (MSZP) - Budapesti területi lista
   
   1932. július 5-én született Budapesten. Angyalföldi
munkáscsaládból származik, édesapja, Horn Géza
szállítómunkás volt. Édesanyja, Csörnyei Anna gyári
munkásnõ. Mindketten baloldali érzelmûek voltak. A család
a két világháború közötti magyar proletárcsaládokra
jellemzõ nagy szegénységben élt. Édesapját 1944-ben a
Gestapo elhurcolta és meggyilkolta. Heten voltak
testvérek, Géza (1925-1956) dokumentumfilm-rendezõ,
Károly (1930-1946) fiatalon elhunyt, Tibor (1935), Sándor
(1939), Tamás (1942) és Dénes (1944) munkások. 1956
februárjában nõsült, felesége Király Anna statisztikus.
Két gyermekük van, Anna (1956) és Gyula (1969).
   Elemi iskolába Angyalföldön járt, de az ötödik osztály
után már munkát kellett vállalnia. Késõbb mûszerésztanuló
lett, majd élve a tehetséges munkás- és parasztfiatalok
számára biztosított lehetõséggel, befejezte általános és
középiskolai tanulmányait, 1950-ben érettségi vizsgát
tett. Ösztöndíjasként a Don-rosztovi Közgazdasági és
Pénzügyi Fõiskolán tanult tovább, 1954-ben szerzett
diplomát. 1954-ben belépett a Magyar Dolgozók Pártjába.
1954-tõl öt éven át a Pénzügyminisztérium forgalmiadó-
fõosztályán dolgozott referensként. 1956. október vége,
november eleje között nemzetõr. Belépett a Magyar
Szocialista Munkáspártba, 1956 decemberétõl a központi
bizottság felkérésére a karhatalmi õrszolgálatnál volt
állományban. 1957. júniusban leszerelt, és visszament
munkahelyére. 1959-ben a Külügyminisztériumba hívták, a
szovjet osztályon gazdaságpolitikai kérdésekkel
foglalkozott. 1961. március 1-jétõl a szófiai magyar
nagykövetség attaséja, gazdaságpolitikai feladatokat
látott el. 1963-tól 1969-ig Belgrádban teljesített
külügyi szolgálatot. Nagykövetségi titkár (1965-1968), I.
osztályú nagykövetségi titkár (1968), majd nagykövetségi
tanácsos (1969) lett. Belgrádból hazatérve az MSZMP KB
Külügyi Osztályára került, politikai munkatárs,
konzultáns, osztályvezetõ-helyettes (1969-1983), majd
1983 és 1985 között osztályvezetõ. Közben 1970-ben
elvégezte a Politikai Fõiskolát. 1977-ben A jugoszláv
gazdasági rendszer elemezése címû disszertációját
megvédve a közgazdaság-tudományok kandidátusa tudományos
fokozatot szerzett. 1971-tõl napjainkig három könyve
(köztük Cölöpök címmel önéletrajza), mintegy kétszáz
cikke, tanulmánya jelent meg.
   1985. márciusban, az MSZMP XIII. kongresszusán
beválasztották a központi bizottságba, és ugyancsak
márciustól kinevezték a külügyi tárca államtitkárává.
Négy évig egyben a magyar-finn kulturális vegyes
bizottság magyar tagozatának az elnöke volt. 1987.
januártól egy éven át részt vett a Minisztertanács
nemzetközi gazdasági kapcsolatok bizottságának a
munkájában. 1989. május 11-tõl a Németh-kormány
külügyminisztere. Nevéhez kapcsolódik a kelet-európai
változásokat elindító, és végül a német újraegyesítéshez
vezetõ 1989. szeptember közepi határnyitás a keletnémet
menekülõk elõtt. Az ellenzéki pártok képviselõinek
jelenlétében 1990. március elején Moszkvában aláírta a
szovjet csapatok 1991. június 30-ig történõ kivonásáról
szóló államközi megállapodást. Minisztersége idején
Magyarország felvette a diplomáciai kapcsolatokat Dél-
Koreával, Vatikán Állammal, Izraellel és Dél-Afrikával.
Külpolitikai tevékenysége elismeréseként 1990. januárban
a Gustav Stresemann Társaság aranyérmével tüntették ki,
márciusban az európai egyesülés érdekében végzett munkája
nyomán megkapta az aacheni nemzetközi Károly-díjat és az
NSZK Szolgálati Érdemrendje Nagykeresztjét. A Károly-
díjjal járó összegbõl éhezõ gyerekek részére
magánalapítványt hozott létre. A következõ években is
több német kitüntetést kapott: Solingen város Éles Penge
Díját (1991), a német szabadkõmûvesek Humanitárius
Nagydíját (1992), a német ARD Televízió Arany Európa
Díjának politikai különdíját, 1995. október 1-jén
Kasselben a vasfüggöny lebontásában játszott szerepéért a
Prizma polgári díjat.
   A párt megcélzott reformja során mint
külügyminisztériumi államtitkár 1988 júniusától részt
vett a Pozsgay Imre által vezetett alkalmi történelmi
tényfeltáró munkabizottságban, illetve a háromtagú
történelmi albizottságban. 1988. december közepétõl az
MSZMP KB mellett létrehozott nemzetközi, jogi és
közigazgatás-politikai bizottság titkára. 1989. júniustól
októberig, az MSZMP átalakuló kongresszusáig tagja volt a
huszonegy tagú politikai intézõbizottságnak. 1989
októberében egyike a Magyar Szocialista Párt alapítóinak,
az országos elnökségbe a párt négy legbefolyásosabb
vezetõje egyikeként választották be.
   Az 1990. évi országgyûlési választásokon az MSZP
országos listáján a harmadik helyen jelölték, és vezette
a Somogy megyei területi listát. Egyéni
választókerületben Somogy megyében, Boglárlellén (4. sz.
választókerület) indult, a második fordulóban a második
helyen végzett, mandátumát a területi listán szerezte. Az
Országgyûlés külügyi állandó bizottságának az elnöke
lett. 1990-ben a Svéd Nemzetközi Békekutató Intézet
(SIPRI) öt évre az intézet igazgatótanácsába választotta.
1991-ben tagja lett az Európai Tiszteleti Szenátusnak.
1991-ben Magyarország biztonságának szavatolása érdekében
a NATO-hoz fûzõdõ kapcsolatok erõsítését ajánlotta. 1991
májusában az Észak-atlanti Közgyûlés rotterdami
tanácskozásán javasolta, hogy Magyarország mint
"kooperatív állam" mûködjön együtt az európai integrációs
szervezetekkel, s azok szavatolják az ország biztonságát.
   1990. május 27-én az MSZP elnökévé választották. Az
országgyûlési választásokon elszenvedett vereség után
irányításával azt a célt tûzték ki, hogy az MSZP minden
tekintetben modern európai szociáldemokrata értékeket
megjelenítõ párttá váljon. Szorgalmazta, hogy elméleti
viták helyett a társadalom napi problémáira keressék a
megoldásokat. Az MSZP 1992. májusi, szegedi kongresszusán
kimondták, hogy a párt elõtörténete lezárult. Ismét
elnökké választották. Kongresszusi beszédében
létfontosságúnak tartotta a szakszervezetekkel való
együttmûködést. 1992 szeptemberében az MSZP-t felvették a
Szocialista Internacionáléba.
   A kormánypárti képviselõcsoportok támadásai miatt
1993. január 25-én lemondott az Országgyûlés külügyi
bizottságának elnöki tisztérõl, a külügyi tevékenységgel
azonban nem hagyott fel. 1993 januárjában a cseh és a
lengyel miniszterelnökkel együtt elõadást tartott a
kelet-európai átalakulás szociális vonatkozásairól. 1993
márciusában új közép-európai együttmûködés tervét vázolta
fel Szlovákia, Magyarország, Ausztria és Szlovénia
között. Négy év alatt mintegy négyszáz lakossági és
pártfórumon tartott elõadást. A választások elõtti
hónapokban a közvélemény-kutatások szerint az ország
egyik legnépszerûbb politikusává vált.
   Az 1994. évi országgyûlési választásokon az MSZP
országos és budapesti területi listáját vezette. A
szocialisták a választásokon abszolút gyõzelmet arattak,
a képviselõi helyek 54 százalékát szerezték meg. Június
4-én, pártja rendkívüli kongresszusán miniszterelnöknek
jelölték. A kongresszus felhatalmazta a pártvezetést,
hogy kezdjen koalíciós tárgyalásokat a választásokon
második legtöbb szavazatot kapott Szabad Demokraták
szövetségével. Június 24-én aláírták és nyilvánosságra
hozták a részletes koalíciós szerzõdést. Június 28-án
hivatalos kormányalakítási megbízást kapott a
köztársasági elnöktõl. Július 14-én parlamenti
programbeszédében kijelentette: a szokatlanul nagy
parlamenti többséget a válságos pénzügyi helyzet
stabilizálására, a további gazdasági romlás megállítására
használják majd. Hangsúlyozta, hogy kormánya nem a
múlttal, hanem a jelen és a jövõ gyakorlati kérdéseivel
kíván foglalkozni. A cél továbbra is a szociális
piacgazdaság kiépítése és az, hogy Magyarország mielõbb
és az elérhetõ legkedvezõbb feltételekkel csatlakozhasson
az Európai Unióhoz. Programját kettõszázhatvanöt igen,
kilencvenhárom nem szavazattal, egy tartózkodás mellett
fogadta el az Országgyûlés, s ezzel Magyarország
hatvanegyedik kormányfõjévé választották. Kormányával
1994. július 15-én tette le a hivatali esküt. Az azóta
eltelt idõszak kormányzati tevékenységgel kapcsolatos
adatait a Miniszterelnöki Hivatal 1995. évi évkönyve
tartalmazza.
   Az MSZP IV. kongresszusán, 1994. október 10-én
harmadszor, majd az V. kongresszuson, 1996. március 30-án
a szavazatok több mint 90 százalékával negyedszer is a
párt elnökévé választották.
   Hivatali címe: Parlament, Miniszterelnöki Hivatal.
   
   Lezárva: 1996. május 6.


Eleje Honlap