Dr. Csapody Miklós

Dr. Csapody Miklós

Email: Csapody.Miklos@mkogy.hu

A képviselõ által benyújtott irományok

Ülõhely

SzektorSorSzék
632

Választások

Választási körzet-tól-ig
Budapest 15. vk.1994.06.28.
Budapest 15. vk.1990.05.02.1994.06.27.

Képviselõcsoport tagságok

KépviselõcsoportFunkció-tól-ig
MDFtag1994.06.28.
MDFtag1990.05.02.1994.06.27.

Bizottsági tagságok

BizottságTisztség-tól-ig
Foglalkoztat.Tag1996.04.16.
KülügyiTag1994.06.28.
Környezetvéd-iTag1994.06.28.1996.04.15.
VízlépcsõTag1993.03.16.1994.06.27.
KülügyiTag1990.05.03.1994.06.27.

Iskolai végzettség

VégzettségIntézmény
egyetemi doktorJózsef Attila Tudományegyetem

Nyelvismeret

NyelvFoka
németközépfokú

Életrajz


Csapody Miklós (MDF)
   Budapest 15. sz. (XI. ker.) választókerület

1955. szeptember 8-án született Sopronban (Gyõr-Sopron
megye). Édesapja, Csapody István (1930) többgenerációs
soproni polgárcsaládból való, nyugalmazott botanikus,
természetvédelmi felügyelõ, címzetes egyetemi tanár.
Édesanyja, Priszinger Mária (1935) jómódú sopronszécsényi
parasztcsaládból származott, nyugdíjazásáig óvónõként
dolgozott. Mindketten hitüket gyakorló római katolikusok,
gyermekeiket is ebben a szellemben nevelték. 1956 õszén
elsõszülött fiukkal elhagyták Magyarországot, de
Ausztriából hamarosan visszatértek Sopronba. Ezt követõen
a családfõt megfosztották egyetemi állásától. Két
testvére született: Tamás (1960) jogász,
szociálpszichológus, Eszter (1961) gyermekgondozó. 1990-
ben feleségül vette a kolozsvári Nagy Katalint, aki a
Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium külügyi
fõtanácsosa.
Általános és középiskolába Sopronban járt, 1974-ben
érettségizett a Széchenyi István Gimnáziumban. Ugyanazon
év õszén kezdte meg egyetemi tanulmányait a József Attila
Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán. A szegedi évek
alatt alakult ki végleg irodalomtörténeti érdeklõdése,
amely a 20. századi, elsõsorban az erdélyi magyar
irodalomra és szellemi életre terjed ki. Ekkor kezdte
kritikusi pályáját is. 1978- 1979-ben az egyetem irodalmi
lapja, a Bölcsész szerkesztõje, s két évig a szegedi
Eötvös Kollégium választott diáktitkára. 1979-ben
államvizsgázott magyar nyelv és irodalom, történelem és
20. századi magyar irodalom szakon.
Tanulmányai befejezése elõtt kevéssel, 1979 tavaszán az
akkori Kulturális, késõbb Mûvelõdési Minisztérium
Irodalmi Fõosztályának elõadója, majd fõelõadója lett.
Munkaterülete az irodalmi folyóiratok, elsõsorban a
vidéken szerkesztett lapok elemzése volt. 1981-tõl
sorozatossá váltak konfliktusai az akkori kultúrpolitikai
vezetéssel, mígnem 1982-ben a Tiszatáj egy Erdéllyel
foglalkozó cikke - Köteles Pál válasza Ion Lancranjan
Beszéd Erdélyrõl címû könyvére - miatt eltávolították
állásából. 1983-ban - nem önkéntes választással - az
Országos Széchényi Könyvtárba került, melynek 1989-ig
volt alkalmazottja. Közben, 1988-ban Soros-ösztöndíjjal
három hónapot töltött a müncheni Délkelet-európai
Intézetben, ahol kollégáival sajtó alá rendezte Bíró
Sándor erdélyi történész mûvét. A kötetet Többségben és
kisebbségben. Magyarok és románok 1867-1940 címmel 1989-
ben az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem jelentette
meg. 1989 októberében rehabilitációval fölérõ
munkalehetõséget kapott: a Minisztertanács Nemzeti és
Etnikai Kisebbségi Titkárságán lett elõbb tanácsos, majd
decembertõl 1990. májusig fõtanácsos. A felvidéki, a
kárpátaljai és az erdélyi magyarsággal való
kapcsolattartás volt a feladata. Munkakönyvi állásain túl
szerteágazó szerkesztõi munkát is végzett: egyebek
mellett a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság
folyóiratait szerkesztette. Az Írószövetség József Attila
Körének JAK-füzetek címû könyvsorozata
szerkesztõbizottsági elnöke, több tucat fiatal szerzõ
kötetét gondozta. Még minisztériumi hivatalnokként, 1982-
ben megvédte egyetemi doktori disszertációját, amely a
két világháború közti erdélyi magyar szellemi élettel, az
Erdélyi Fiatalok mozgalmával és a hasonló címû
folyóirattal foglalkozik.
Erkölcsi és politikai meggyõzõdése, a nemzeti és
kisebbségi kérdés iránti elkötelezettsége nyomán az 1980-
as évektõl tagja volt a késõbb a lakiteleki találkozón
részt vevõ értelmiségi körnek, így az MDF alapító tagja.
Az 1990. évi országgyûlési választásokon Budapest 15. sz.
(XI. ker.) választókerületében képviselõvé választották.
Az Országgyûlésben a külügyi állandó bizottságban és a
bõsi vízlépcsõvel foglalkozó ideiglenes bizottságban
tevékenykedett, az IPU magyar csoportjának vezetõségi
tagja volt. Az 1994. évi országgyûlési választásokon újra
Budapest 15. sz. választókerületében indult, a fõvárosi
(10.) és az országos (65.) listán is jelölték. A második
fordulóban Csiha Juditot (MSZP) és Nehéz-Posony Istvánt
(SZDSZ) megelõzve 42,30 százalékkal ismét mandátumot
szerzett. A parlamentben a külügyi állandó bizottságban
dolgozik. 1996. április 15-ig a környezetvédelmi állandó
bizottság, azon belül a turisztikai és idegenforgalmi
albizottság tagja volt, április 16-tól a foglalkoztatási
és munkaügyi állandó bizottság munkájában vesz részt. A
kulturális bizottság keretében mûködõ millecentenáriumi,
illetve millenniumi albizottság állandó meghívottja. Az
MDF-frakcióban a külügyi kabinet tagja. Az IPU magyar
csoportja magyar- horvát baráti tagozatának a tagja. Az
MDF X., 1996. tavaszi országos gyûlésén a határon túli
magyarság és a nyilvánosság ügyeiért felelõs alelnökké
választották.
Fogadóórája: az MDF kerületi irodájában (Budapest XI.,
Bartók Béla út 61.) és a Gárdonyi Géza Általános
Iskolában (Budapest XI., Bartók Béla út 27.), havonta
négy alkalommal.
Hivatali címe: Képviselõi Irodaház, 435. szoba

Lezárva: 1996. december 20.


Eleje Honlap