A képviselõ által benyújtott irományok
|
Avarkeszi Dezsõ (MSZP) Budapest 31. sz. (XXI. ker.) választókerület 1953. november 9-én született Budapesten. Édesapja, Avarkeszi Béla (1920) újpesti katolikus családból származik, fogaskerék-csiszoló, munkaügyi elõadó és kalkulátor volt a Szerszámgépipari Mûvek esztergagépgyárában. Anyai nagyszülei szintén katolikus vallásúak voltak, nagyapja bányákban és gyárakban dolgozott lakatosként, Ausztriában és Franciaországban is vállalt munkát. Édesanyja, Zibrínyi Mária (1924) négy polgárit végzett, könyvelõként dolgozott a Kéziszövõk Szövetkezeténél. Bátyja, Béla (1951) vegyészmérnök. 1980- ban kötött házasságot, felesége, Guzmics Marianna fõkönyvelõ a Mezõgazdasági Szövetkezõk és Termelõk Országos Szövetségénél. Két gyermekük született, Virág (1981) és Katalin (1984) tanuló. Az általános és a középiskolát Budapesten végezte, 1972-ben érettségizett a Veres Pálné Gimnáziumban. 1972- ban elõfelvételt nyert az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karára, 1978-ban diplomázott, majd 1981-ben jogi szakvizsgát tett. Kötelezõ sorkatonai szolgálatát 1972-1973-ban Kalocsán, a 37. Budapesti Forradalmi Ezrednél töltötte le. 1978-tól 1979-ig elõadó a Monori Járási Hivatalban, 1979-tõl 1983-ig fõelõadó a Pest Megyei Tanácsnál. 1983 és 1989 között a Budapest V. kerületi pártbizottság munkatársa, ezt követõen, 1990-ig vb-titkár az V. kerületi tanácsnál. 1990 szeptemberétõl 1991 márciusáig a belváros-lipótvárosi önkormányzat megbízott jegyzõje, majd 1992-ig a Fõvárosi Önkormányzat fõmunkatársa. 1992-tõl 1994-ig az Országos Testnevelési és Sporthivatal igazgatási osztályának vezetõje. A Fõvárosi Vízmûvek Rt. felügyelõbizottsági, a Csepel SC elnökségi és a Sziget Club tagja. 1990 és 1994 között a Magyar Közigazgatási Kamara tagja. 1974-ben Aranykoszorús KISZ-jelvénnyel tüntették ki. A jogi egyetemen a Prókátor címû hallgatói újság szerkesztõje volt. 1993 és 1994 között Önkormányzati levelek címmel cikksorozata jelent meg a Csepeli Szegfû címû lapban. A Jogi ismeretek (1995) címû testnevelési egyetemi jegyzet társszerzõje. Politikai pályafutását a KISZ-ben kezdte, a gimnáziumban alapszervezeti titkár volt. 1972-tõl tagja a Magyar Szocialista Munkáspártnak. 1989 októberében átlépett a Magyar Szocialista Pártba, 1994-tõl a budapesti elnökség tagja, 1995-tõl a csepeli szervezet elnöke. Az 1994. évi országgyûlési választásokon az MSZP országos (155.) és budapesti (28.) listáján is jelölték, mandátumát Budapest 31. sz., csepeli választókerületében, a második forduló három jelöltje közül - Lotz Károly (SZDSZ) képviselõt is megelõzve - abszolút többséget elérve szerezte. A törvényhozásban az alkotmány- és igazságügyi állandó bizottság, ezen belül a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 78. §-ának értelmezése tárgyában alakult albizottság, valamint az alkotmány- elõkészítõ állandó bizottság tagja. Az MSZP-frakcióban 1996. novemberig a közjogi és ügyrendi munkacsoport munkájában vett részt. Az IPU magyar csoportja magyar-finnugor baráti tagozatának a tagja. 1996. novemberben kinevezték az Igazságügyi Minisztérium államtitkárárvá, bizottsági tagságai ezzel megszüntek. Fogadóórája: minden hónap utolsó elõtti péntekén a helyi sajtóban meghirdetett helyen, minden utolsó pénteken a csepeli MSZP-irodában (Budapest XXI., Szent Imre tér 12.). Hivatali címe: Igazságügyi Minisztérium. Lezárva: 1996.november