A képviselõ által benyújtott irományok
![]() |
|
Avarkeszi Dezsõ (MSZP)
Budapest 31. sz. (XXI. ker.) választókerület
1953. november 9-én született Budapesten. Édesapja,
Avarkeszi Béla (1920) újpesti katolikus családból
származik, fogaskerék-csiszoló, munkaügyi elõadó és
kalkulátor volt a Szerszámgépipari Mûvek
esztergagépgyárában. Anyai nagyszülei szintén katolikus
vallásúak voltak, nagyapja bányákban és gyárakban
dolgozott lakatosként, Ausztriában és Franciaországban is
vállalt munkát. Édesanyja, Zibrínyi Mária (1924) négy
polgárit végzett, könyvelõként dolgozott a Kéziszövõk
Szövetkezeténél. Bátyja, Béla (1951) vegyészmérnök. 1980-
ban kötött házasságot, felesége, Guzmics Marianna
fõkönyvelõ a Mezõgazdasági Szövetkezõk és Termelõk
Országos Szövetségénél. Két gyermekük született, Virág
(1981) és Katalin (1984) tanuló.
Az általános és a középiskolát Budapesten végezte,
1972-ben érettségizett a Veres Pálné Gimnáziumban. 1972-
ban elõfelvételt nyert az Eötvös Loránd Tudományegyetem
Állam- és Jogtudományi Karára, 1978-ban diplomázott, majd
1981-ben jogi szakvizsgát tett. Kötelezõ sorkatonai
szolgálatát 1972-1973-ban Kalocsán, a 37. Budapesti
Forradalmi Ezrednél töltötte le. 1978-tól 1979-ig elõadó
a Monori Járási Hivatalban, 1979-tõl 1983-ig fõelõadó a
Pest Megyei Tanácsnál. 1983 és 1989 között a Budapest V.
kerületi pártbizottság munkatársa, ezt követõen, 1990-ig
vb-titkár az V. kerületi tanácsnál. 1990 szeptemberétõl
1991 márciusáig a belváros-lipótvárosi önkormányzat
megbízott jegyzõje, majd 1992-ig a Fõvárosi Önkormányzat
fõmunkatársa. 1992-tõl 1994-ig az Országos Testnevelési
és Sporthivatal igazgatási osztályának vezetõje. A
Fõvárosi Vízmûvek Rt. felügyelõbizottsági, a Csepel SC
elnökségi és a Sziget Club tagja. 1990 és 1994 között a
Magyar Közigazgatási Kamara tagja. 1974-ben Aranykoszorús
KISZ-jelvénnyel tüntették ki. A jogi egyetemen a Prókátor
címû hallgatói újság szerkesztõje volt. 1993 és 1994
között Önkormányzati levelek címmel cikksorozata jelent
meg a Csepeli Szegfû címû lapban. A Jogi ismeretek (1995)
címû testnevelési egyetemi jegyzet társszerzõje.
Politikai pályafutását a KISZ-ben kezdte, a
gimnáziumban alapszervezeti titkár volt. 1972-tõl tagja a
Magyar Szocialista Munkáspártnak. 1989 októberében
átlépett a Magyar Szocialista Pártba, 1994-tõl a
budapesti elnökség tagja, 1995-tõl a csepeli szervezet
elnöke. Az 1994. évi országgyûlési választásokon az MSZP
országos (155.) és budapesti (28.) listáján is jelölték,
mandátumát Budapest 31. sz., csepeli választókerületében,
a második forduló három jelöltje közül - Lotz Károly
(SZDSZ) képviselõt is megelõzve - abszolút többséget
elérve szerezte.
A törvényhozásban az alkotmány- és igazságügyi állandó
bizottság, ezen belül a közalkalmazottak jogállásáról
szóló 1992. évi XXXIII. törvény 78. §-ának értelmezése
tárgyában alakult albizottság, valamint az alkotmány-
elõkészítõ állandó bizottság tagja. Az MSZP-frakcióban
1996. novemberig a közjogi és ügyrendi munkacsoport
munkájában vett részt. Az IPU magyar csoportja
magyar-finnugor baráti tagozatának a tagja. 1996.
novemberben kinevezték az Igazságügyi Minisztérium
államtitkárárvá, bizottsági tagságai ezzel megszüntek.
Fogadóórája: minden hónap utolsó elõtti péntekén a
helyi sajtóban meghirdetett helyen, minden utolsó
pénteken a csepeli MSZP-irodában (Budapest XXI., Szent
Imre tér 12.).
Hivatali címe: Igazságügyi Minisztérium.
Lezárva: 1996.november