1

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG

KORMÁNYA

T/5005.. számú

TÖRVÉNYJAVASLAT

a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvérõl szóló

1959. évi IV. törvény módosításáról

Elõadó: dr. Vastagh Pál

igazságügy-miniszter

Budapest, 1997. október

1997. évi ..... törvény

a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvérõl szóló

1959. évi IV. törvény módosításáról

Egyes szerzõdési szabályok, különösen az általános szerzõdési feltételekre

vonatkozó szabályozás korszerûsítése érdekében, figyelemmel a fogyasztóvédelmi

szempontokra is, az Országgyûlés a következõ törvényt alkotja:

1. §

(1) A Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvérõl szóló, többször

módosított 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 205. §-a a következõ

(3) bekezdéssel egészül ki, a jelenlegi (3) bekezdés számozása pedig (4)

bekezdésre változik:

"(3) Az általános szerzõdési feltétel az (1) és a (2) bekezdésben foglaltak

teljesülése esetén is csak akkor válik a szerzõdés részévé, ha alkalmazója

lehetõvé tette, hogy a másik fél annak tartalmát megismerje, és ha azt a

másik fél kifejezetten vagy ráutaló magatartással elfogadta."

(2) A Ptk. 205. §-a a következõ (5)-(6) bekezdéssel egészül ki, a jelenlegi

(4) bekezdés számozása pedig (7) bekezdésre változik:

"(5) Külön tájékoztatni kell a másik felet arról az általános szerzõdési

feltételrõl, amely a szokásos szerzõdési gyakorlattól, a szerzõdésre vonatkozó

rendelkezésektõl lényegesen vagy valamely korábban a felek között alkalmazott

kikötéstõl eltér. Ilyen feltétel csak akkor válik a szerzõdés részévé, ha azt

a másik fél - a külön, figyelemfelhívó tájékoztatást követõen - kifejezetten

elfogadta.

(6) Ha az általános szerzõdési feltétel és a szerzõdés más feltétele

egymástól eltér, az utóbbi válik a szerzõdés részévé."

2. §

A Ptk. 207. §-a a következõ (2) bekezdéssel egészül ki, a jelenlegi (2)-(4)

bekezdés számozása pedig (3)-(5) bekezdésre változik:

"(2) Ha a gazdálkodó szervezet és a fogyasztó közötti szerzõdés tartalma az

(1) bekezdésben foglalt szabály alkalmazásával nem állapítható meg

egyértelmûen, a fogyasztó számára kedvezõbb értelmezést kell elfogadni."

3. §

A Ptk. 209. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"209. § (1) Ha az általános szerzõdési feltétel tisztességtelen, a kikötést

a sérelmet szenvedõ fél megtámadhatja.

(2) Ha gazdálkodó szervezet használ szerzõdéskötéskor tisztességtelen

általános szerzõdési feltételt, a sérelmes kikötést a külön jogszabályban

meghatározott szervezet is megtámadhatja a bíróság elõtt.

(3) A bíróság a (2) bekezdés szerinti megtámadás alapossága esetén a

tisztességtelen kikötés érvénytelenségét - a kikötés alkalmazójával szerzõdõ

valamennyi félre kiterjedõ hatállyal - megállapítja. Az érvénytelenség

megállapítása nem érinti azokat a szerzõdéseket, amelyeket a megtámadásig már

teljesítettek."

4. §

A Ptk. a következõ 209/A.-209/D. §-okkal egészül ki:

"209/A. § A gazdálkodó szervezet és fogyasztó közötti szerzõdés

tisztességtelen kikötését a fogyasztó megtámadhatja akkor is, ha az nem

minõsül általános szerzõdési feltételnek.

209/B. § (1) Tisztességtelen az általános szerzõdési feltétel, illetve a

gazdálkodó szervezet és a fogyasztó közötti szerzõdés kikötése, ha a

jóhiszemûség követelményének megsértésével a feleknek a szerzõdésbõl eredõ

jogosultságait és kötelezettségeit egyoldalúan és indokolatlanul az egyik fél

hátrányára állapítja meg.

(2) Egyoldalúan és indokolatlanul hátrányos a jogosultságok és

kötelezettségek meghatározása különösen, ha

a) a szerzõdésre irányadó lényeges rendelkezéstõl jelentõsen eltér; vagy

b) összeegyeztethetetlen a szerzõdés tárgyával, illetve rendeltetésével.

(3) A feltétel tisztességtelen voltának megállapításakor vizsgálni kell a

szerzõdéskötéskor fennálló minden olyan körülményt, amely a szerzõdés

megkötésére vezetett, továbbá a kikötött szolgáltatás természetét, az érintett

feltételnek a szerzõdés más feltételeivel vagy más szerzõdésekkel való

kapcsolatát.

(4) Külön jogszabály meghatározhatja azokat a feltételeket, amelyek a

fogyasztóval kötött szerzõdésben tisztességtelennek minõsülnek, vagy amelyeket

az ellenkezõ bizonyításáig tisztességtelennek kell tekinteni.

(5) A tisztességtelen szerzõdési feltételekre vonatkozó rendelkezések nem

alkalmazhatók a szolgáltatást és ellenszolgáltatást meghatározó szerzõdési

kikötésre, ha annak szövegezése egyértelmû és mindkét fél számára érthetõ.

(6) Nem minõsülhet tisztességtelennek a szerzõdési feltétel, ha azt

jogszabály állapítja meg vagy jogszabály elõírásának megfelelõen határozzák

meg.

209/C. § Általános szerzõdési feltételnek minõsül az a feltétel, amelyet az

egyik fél több szerzõdés megkötése céljából egyoldalúan, elõre meghatároz, és

amelynek meghatározásában a másik fél nem mûködhetett közre.

209/D. § Az általános szerzõdési feltételt használó felet terheli annak

bizonyítása, hogy a feltétel meghatározásában a másik fél közremûködött."

5. §

A Ptk. 236. §-a (2) bekezdésének c) pontja helyébe a következõ rendelkezés

lép:

(A megtámadási határidõ megkezdõdik)

"c) a felek szolgáltatásainak feltûnõ aránytalansága vagy tisztességtelen

szerzõdési feltétel [209. § (1) bekezdés és 209/A. §] esetén a sérelmet

szenvedõ fél teljesítésekor - részletekben történõ teljesítésnél az elsõ

teljesítéskor -, illetve, ha õ a teljesítéskor kényszerhelyzetben volt, ennek

megszûntekor."

6. §

A Ptk. 237. §-a (2) bekezdésének második mondata helyébe a következõ

rendelkezés lép:

"Az érvénytelen szerzõdést érvényessé lehet nyilvánítani, ha az

érvénytelenség oka - különösen uzsorás szerzõdés, a felek szolgáltatásainak

feltûnõ aránytalansága esetén az aránytalan elõny kiküszöbölésével -

megszüntethetõ."

7. §

A Ptk. 308. §-a a következõ (3) bekezdéssel egészül ki, a jelenlegi

(3)-(4) bekezdés számozása pedig (4)-(5) bekezdésre változik:

"(3) Gazdálkodó szervezet és fogyasztó közötti szerzõdésben semmis az a

kikötés, amely az (1) és a (2) bekezdésben meghatározottaknál rövidebb

határidõt állapít meg."

8. §

A Ptk. 314. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) A szerzõdésszegésért való felelõsséget - ha jogszabály másként nem

rendelkezik - nem lehet kizárni és korlátozni, kivéve, ha az ezzel járó

hátrányt az ellenszolgáltatás megfelelõ csökkentése vagy egyéb elõny

kiegyenlíti."

9. §

A Ptk. 377. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"377. § Ha az eladó a dolgot házaló kereskedés során történõ eladás céljára

kapta harmadik személytõl, jogszabály a vevõvel szemben e harmadik személynek

az eladóval való egyetemleges felelõsségét állapíthatja meg."

10. §

(1) A Ptk. 685. §-ának a) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

(E törvény alkalmazásában)

"a) jogszabály: a törvény, a kormányrendelet; továbbá a törvény

felhatalmazása alapján, annak keretei között az önkormányzati rendelet; a 19.

§ (1) bekezdésének c) pontja, a 29. § (3) bekezdése, a 200. § (2) bekezdése, a

209/B. § (6) bekezdése, a 231. § (3) bekezdése, a 301. § (4) bekezdése, a 434.

§ (3)-(4) bekezdése, az 523. § (2) bekezdése és az 528. § (3) bekezdése

tekintetében viszont valamennyi jogszabály;"

(2) A Ptk. 685. §-a a következõ d) ponttal egészül ki:

(E törvény alkalmazásában)

" d) fogyasztó: a 387-388. §-ok alkalmazása kivételével a gazdasági vagy

szakmai tevékenység körén kívül szerzõdést kötõ személy."

11. §

(1) Ez a törvény 1998. január 1-jén lép hatályba, rendelkezéseit csak a

hatálybalépését követõen kötött szerzõdésekre kell alkalmazni.

(2) E törvény hatálybalépésével egyidejûleg a Magyar Köztársaság Polgári

Törvénykönyvének a külgazdasági kapcsolatokra történõ alkalmazásáról szóló

1978. évi 8. törvényerejû rendelet 8. §-a hatályát veszti.

(3) E törvény hatálybalépésével egyidejûleg

a) a Polgári Törvénykönyv módosításáról és egységes szövegérõl szóló 1977.

évi IV. törvény hatálybalépésérõl és végrehajtásáról szóló 1978. évi 2.

törvényerejû rendelet (a továbbiakban: Tvr.) 5. §-ának helyébe a következõ

rendelkezés lép:

"5. § Az általános szerzõdési feltételek bíróság elõtti megtámadására

jogosult

a) az ügyész,

b) a miniszter, az országos hatáskörû szerv vezetõje,

c) a jegyzõ és a fõjegyzõ,

d) a gazdasági és a szakmai kamara, a hegyközségi szervezet,

e) a fogyasztói érdekképviseleti szervezet."

b) a Tvr. a következõ 5/A.-5/C. §-okkal egészül ki:

"5/A. § Az általános szerzõdési feltétel tisztességtelensége kérdésében az

érintett országos gazdasági kamara kérésre véleményt nyilvánít, kivéve, ha

jogszabály az általános szerzõdési feltétel jóváhagyását követeli meg. A

kamara véleménye nem érinti a bíróság elõtti megtámadás lehetõségét."

5/B. § Ha a bíróság a tisztességtelen általános szerzõdési feltétel

érvénytelenségét a feltétel alkalmazójával szerzõdõ valamennyi félre kiterjedõ

hatállyal jogerõs határozatával megállapítja, ítéletében feljogosíthatja az

igény érvényesítõjét, hogy a kikötés érvénytelenségének megállapítását a

jogsértõ költségére országos napilapban vagy más szokásos módon

nyilvánosságra hozza.

5/C. § Ha a felek a magyar nemzetközi magánjog szabályai szerint a

fogyasztói szerzõdésükre külföldi jogot választottak, e jogválasztás ellenében

is a magyar jog fogyasztóvédelmi szerzõdési szabályait kell alkalmazni,

feltéve, hogy a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejû

rendelet 28/A. §-ának alkalmazása - jogválasztás hiányában - a magyar jog

alkalmazására vezetne."

c) a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejû rendelet a

következõ 28/A. §-sal egészül ki:

"28/A. § (1) A fogyasztói szerzõdésre annak az államnak a joga irányadó,

amelyben a fogyasztó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van, feltéve,

hogy

a) ennek az államnak a területén intéztek szerzõdés megkötésére irányuló

nyilatkozatot a fogyasztóhoz vagy tettek közzé a szerzõdés megkötését

megelõzõen reklámot, és a fogyasztó ennek az államnak a területén tette meg

azokat a nyilatkozatokat és végezte el azokat a cselekményeket, amelyek a

szerzõdés megkötéséhez szükségesek;

b) a másik fél vagy annak képviselõje ebben az államban kapta meg a

fogyasztótól a megrendelést; vagy

c) az adásvételi szerzõdés megkötése érdekében az eladó utazást szervezett

a fogyasztó számára és a fogyasztó az utazás során más állam területén kötötte

meg a szerzõdést vagy tett arra irányuló nyilatkozatot.

(2) E § alkalmazásában fogyasztói szerzõdés a gazdasági vagy szakmai

tevékenység körén kívül eljáró féllel dolog szolgáltatására vagy szolgáltatás

nyújtására irányuló szerzõdés és az ahhoz kapcsolódó hitel- vagy

kölcsönszerzõdés.

(3) Az (1)-(2) bekezdésben foglalt rendelkezések nem alkalmazhatók:

a) fuvarozási és személyszállítási szerzõdésre;

b) olyan szerzõdésre, amelynek alapján kizárólag a fogyasztó lakóhelye vagy

szokásos tartózkodási helye szerinti államnak a területén kívül nyújtanak

szolgáltatást a fogyasztónak, kivéve, ha a szerzõdés utazásból és az út egyes

állomásain való tartózkodásból álló szolgáltatás egységes díj ellenében

történõ teljesítésére irányul."

d) a gazdasági kamarákról szóló 1994. évi XVI. törvény (a továbbiakban:

Gkt.) 27. §-ának (1) bekezdése a következõ j) ponttal egészül ki, a jelenlegi

j) pont pedig k) pontra változik:

(A gazdasági kamarák az üzleti forgalom biztonságának és a piaci magatartás

tisztességének megteremtése, megõrzése, illetve fokozása érdekében)

"j) az általános szerzõdési feltételekrõl kérésre véleményt nyilvánítanak;"

e) a Gkt. 30. §-ának (1) bekezdése a következõ g) ponttal egészül ki:

(A gazdasági kamarák feladatai (26-29. §) közül az országos gazdasági

kamara látja el a következõ feladatokat:)

"g) véleményt nyilvánít az általános szerzõdési feltételekrõl."

(4) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben határozza meg azokat a

szerzõdési feltételeket, amelyek a fogyasztóval kötött szerzõdésben

tisztességtelennek minõsülnek, vagy amelyeket az ellenkezõ bizonyításáig

tisztességtelennek kell tekinteni.

(5) Ez a törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok

tagállamai között társulás létesítésérõl szóló, Brüsszelben, 1991. december

16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a megállapodást kihirdetõ

1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban az Európai Közösségek Tanácsának a

fogyasztóval kötött szerzõdések tisztességtelen szerzõdési feltételeirõl szóló

93/13/EGK irányelvével összeegyeztethetõ szabályozást tartalmaz.

I N D O K O L Á S

a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvérõl szóló

1959. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz

Általános indokolás

I.

1.1. A hagyományos felfogás szerint a szerzõdés lényegét az európai

kontinensen a felek egybehangzó akaratnyilatkozatában látják; a common law

világában pedig elsõsorban alku eredményének tekintik a szerzõdést.

Az európai országok szerzõdési jogának jelentõs része a XVIII. század végén

és a XIX. század folyamán, a liberálkapitalizmus idején alakult ki. E

rendszerben a szerzõdések jogának alapelve a szerzõdési szabadság és a felek

egyenlõsége volt. A szerzõdési szabadság az egymással szabadon versengõ

árutulajdonosok közötti árucsere jogi visszatükrözõdéseként jelent meg. Abból

a feltevésbõl kiindulva, hogy a magánautonómia körében eljáró felek akaratát

kifejezõ és érdekegyensúlyát megteremtõ alku szükségképpen igazságos és

gazdaságilag ésszerû eredménnyel jár, az állam nem avatkozott be a szerzõdés

igazságosságának vagy tökéletességének biztosítása érdekében. A szerzõdési

igazságosságot a szabad verseny által meghatározott természetes ténynek

tekintették, s nem olyan követendõ ideálnak, melyhez a tényeknek igazodniuk

kell. A "qui dit contractuel, dit juste" doktrínája alapján tagadták annak

lehetõségét is, hogy valamely szerzõdés igazságtalan legyen.

A tradicionális megközelítés másik pillére a felek egyenlõségének, vagyis

annak feltételezése, hogy az egymással szerzõdõ piaci szereplõk megközelítõleg

azonos gazdasági súlyúak és a piacon hasonló feltételek között, illetve

hasonló eszközökkel mûködnek.

E helyzetben a jog a szerzõdés tartalmának meghatározását a felekre bízta,

s csupán a felek közötti szerzõdéskötési kommunikáció zavartalanságán

õrködött. E modell mindazonáltal annak vélelmezésén alapult, hogy a szabad

gazdasági verseny valamennyi feltétele maradéktalanul megvalósul, és ennek

következtében a szerzõdõ felek racionálisan hozzák meg döntéseiket (a

kiadásokat stabil preferenciák szerint rangsorolva, a lehetõ legjobb megoldást

választva), megfelelõ szerzõdési környezetben (az információk teljessége

alapján, csekély ügyleti költségekkel, olyan piacon, melyen elegendõ vevõ és

eladó található, és anélkül, hogy a szerzõdõ feleken kívüli személyek érdekei

súlyos sérelmet szenvednének).

1.2. A sorozatban való tömegtermelés, a fogyasztók sokaságának nyújtott

szolgáltatások megjelenése, a tõkekoncentráció, valamint a monopóliumok

kialakulása az elõzõekben vázolt helyzetet a múlt század végétõl kezdõdõen

fokozatosan, ám alapvetõen megváltoztatta. A forgalom tömegességéhez és az

áruk, illetve a szolgáltatások standardizálásához igazodva megjelentek az

ügyletek tömegére elõre kialakított szabványszerzõdések. E szerzõdések

kialakulása szükségszerû és elkerülhetetlen volt: az ügyletek nagy száma miatt

nincs mód és idõ az egyedi tárgyalásokra, a kötelezett számára

áttekinthetetlen helyzetet eredményezne, ha tömegesen kötne azonos tárgyú

szerzõdéseket egyenként eltérõ feltételekkel. A hatékonyság és a gazdasági

racionalitás megköveteli a szerzõdéskötés technikájának ilyenformán történõ

egyszerûsítését.

Különféle kifejezések, fogalmak honosodtak meg a forgalom tömegességéhez, a

standardizációhoz és a tõkekoncentrációhoz igazodó szerzõdésfajták

megjelölésére. A "blanketta-szerzõdés" kifejezés elsõsorban a szerzõdéskötési

technika formai oldalát tükrözi. A forgalom megkönnyítése céljából alkalmazott

arra a technikai megoldásra utal, amikor a személytelenül megfogalmazott

sablonszöveget csak az adott szerzõdés egyedi, sajátos feltételeivel és

adataival kell kiegészíteni. A blanketta önmagában nem akadálya az alkunak,

nem szükségképpen tartalmaz általános szerzõdési feltételeket (bár ilyenek

nélkül ritkán fordul elõ és kevés értelme volna), és azt nem csak gazdasági

erõfölényben lévõ alkalmazhatja. Általános szerzõdési feltételeknek (avagy

szabványszerzõdésnek, standardizált szerzõdési feltételeknek) nevezik azokat a

feltételeket, amelyeket az egyik fél egyoldalúan, általánosan és

személytelenül határoz meg azzal a céllal, hogy azokat minden lehetséges

szerzõdõ partnerével szemben alkalmazza, anélkül, hogy módot adna a feltételek

megvitatására, módosítására. Ilyen feltételeket használhatnak a vállalkozások

egymás között és a fogyasztókkal szemben. Az általános szerzõdési feltételek

alkalmazása a másik félre hátrányos szerzõdést különösen akkor eredményezhet,

ha a felek gazdaságilag nem egyenrangúak. Többnyire ez utóbbi esetben

beszélnek ún. adhéziós szerzõdésrõl. Adhéziós szerzõdésnél a másik fél

szerzõdési szabadsága arra korlátozódik, hogy választhat: megköti-e a

szerzõdést az elé terjesztett, elõre kialakított feltételekkel vagy nem köt

szerzõdést. Ilyenkor a szerzõdési szabadság csupán a szerzõdés meg nem

kötésének szabadságaként érvényesül. Még ez a szabadság sem áll azonban fenn,

ha a félnek a termékre vagy a szolgáltatásra feltétlenül szüksége van és az

általános szerzõdési feltételek alkalmazója a piacon monopolhelyzetet élvez.

Az adhéziós szerzõdések jellemzõ ismérveinek általában a következõket

tartják:

- a szerzõdést elõre kialakított, "szabványosított" feltételekkel kötik;

- az általános feltételek használata a tömeges termelés és elosztás,

illetve a tömeges szolgáltatás igényeihez igazodik;

- az általános szerzõdési feltételek címzettjei meghatározatlanok, azokat

valamennyi lehetséges partnerrel szemben alkalmazzák;

- a feltételeket a termelõ, elosztó (kereskedõ) vagy szolgáltató fél

dolgozza ki, illetõleg alkalmazza;

- a másik fél nincs abban a helyzetben, hogy alkudozzon, csak a diktált

feltételek szerinti szerzõdés megkötése vagy a szerzõdéskötéstõl való

tartózkodás között választhat.

Az adhéziós szerzõdéseket sem a szerzõdési szabadság, sem a felek

egyenlõsége nem jellemzi.

Az általános szerzõdési feltételek alkalmazójával szerzõdõ fél számára

nemegyszer az a lehetõség sem adatik meg, hogy a feltételeket, azaz a

szerzõdés tartalmát megismerje. (S mégha megismeri is azokat, számára gyakran

érthetetlennek bizonyulnak.) Így hiányzik az ideális szerzõdéskötési környezet

egyik eleme, hiszen a felek egyike nem rendelkezik a szükséges információkkal.

Kétséges a konszenzus, az akaratmegegyezés léte is: a meg nem ismert kikötések

esetében aligha lehet szó a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó

kifejezésérõl.

Az adhéziós szerzõdésekben a szerzõdési szabadság a visszájára fordul: az

egyik fél szabadságává válik, hogy egyoldalúan megállapítsa a szerzõdés

tartalmát és azt a másik félre rákényszerítse. Az ún. Diktierfreiheit valósul

meg az egyik oldalon, a szerzõdési szabadság hiánya jelentkezik a másik

oldalon. Az "alku halála" folytán elmarad az érdekek összehangolására szolgáló

folyamat. Mivel nincs alku és valódi konszenzus, nincs reális

érdekkompromisszum sem. Amíg az alkufolyamat mint érdekkiegyenlítõ eszköz

betölthette rendeltetését, nem vetõdött fel a szerzõdés igazságosságának

kérdése. Az adhéziós szerzõdések megjelenésével azonban a tökéletes, illetve

igazságos szerzõdés érdekében az állam beavatkozása szükségessé válik: paradox

módon a szerzõdési szabadságot az egyik fél - az általános szerzõdési

feltételeket diktáló fél - szerzõdési szabadságának állami korlátozása

szolgálja.

Természetesen nem önmagában az általános szerzõdési feltételek

veszélyeztetik a felek egyenlõségét. A szerzõdési feltételek standardizációja

- bár eleve ad némi elõnyt, jogi fölényt az ilyen feltételeket alkalmazó

számára - alapvetõen semleges jelenség. Egyoldalú érdekérvényesítésre nemcsak

szabványszerzõdésben van lehetõség (pl. az egyik fél gazdasági erõfölénye

esetén), és a szabványszerzõdések tartalma nem szükségképpen egyoldalú.

Mindazonáltal törvényszerû az a tendencia, hogy az általános szerzõdési

feltételek révén alkalmazójuk - különösen, ha gazdasági pozíciója kedvezõbb,

mint a másik félé - egyoldalú elõnyöket kíván biztosítani a maga javára.

Az adhéziós szerzõdésekben rendre a diszpozitivitással való visszaélés

valósul meg: a kereskedelem "élõ jogát" nem a törvénykönyvek, hanem egyre

inkább a vállalkozók szabványszerzõdései hordozzák.

A diszpozitív szabályokat a törvényhozó a tipikus esetekre az egyensúlyt

teremtõ igazság elvei alapján alkotta meg. Az általános szerzõdési feltételek

e szabályoktól eltérve alakítják önhatalmúlag a vállalkozás mûködésének jogi

környezetét, s mivel a feltételek alkalmazójával szemben álló félnek nincs

lehetõsége a valódi alkura, szerzõdési szabadsága gyakorlására, a

szabványosított szerzõdési feltételeket de facto kogencia jellemzi, amelyre

figyelemmel e feltételeknek a jogtudomány esetenként "sajátos jogforrási

jelleget" tulajdonít. A diszpozitivitásnak azonban nem az a funkciója, hogy

széles körben módosítsa a jogok, kötelezettségek és kockázatok törvényben

szabályozott elosztását. A diszpozitivitással való visszaélés továbbá az is,

ha az általános szerzõdési feltételekkel az egyik félnek biztosított egyoldalú

elõnyök a szerzõdést éppen sajátos, lényegadó jellemzõitõl fosztják meg.

1.3. Az alku "halálára", a hagyományos szerzõdési modellnek az adhéziós

szerzõdések által kiváltott "válságára" érkezõ válasz elõször a szerzõdések

burkolt, "rejtett technikák" segítségével megvalósuló bírói ellenõrzésében

öltött testet. A bírói jogalkalmazás több fronton indított "ellentámadást" a

hagyományos szerzõdési konstrukciót kikezdõ fejleményekkel szemben. Egyrészt a

felek közötti konszenzus létrejöttét vizsgálták; hivatkozási alapként jelent

meg, hogy az általános szerzõdési feltétel nem vált a szerzõdés részévé a

felek közötti konszenzus hiányában, mivel a kiszolgáltatott fél tudatáig nem

jutottak el a feltételek, illetve azokat nem érthette meg. Másrészt a

bíróságok segítségül hívták, illetve rugalmasan kiegészítették,

kiterjesztették a szerzõdés tartalmának megállapítására szolgáló értelmezési

szabályokat. Különösen az in dubio contra proferentem, avagy in dubio contra

stipulatorem elvének alkalmazása kapott teret: ha az általános értelmezési

szabályok alkalmazása kétséget hagyott a szerzõdés, illetve a szerzõdési

kikötés tartalmát illetõen, az általános szerzõdési feltétel alkalmazójára

terhesebb (a másik félnek kedvezõbb) értelmezést fogadták el. Harmadrészt a

kódexek generálklauzuláira, illetve az általános jogelvekre építve az

egyoldalú kikötések érvénytelenségét mondták ki. Ez utóbbi esetben alapelv

ütközött alapelvvel: a szerzõdési szabadságé a "public policy" vagy a "Treu

und Glauben" követelményével.

A szerzõdések felett az említett eszközökkel gyakorolt bírói kontroll

elsõsorban a szerzõdési rendszer mûködésének eredményét, "output"-ját

igazította ki. Szükségessé vált azonban a szerzõdési rendszert érõ hatások, az

"input" korrekciója: ez fõként a kartell és a gazdasági erõfölénnyel való

visszaélés tilalmát kimondó versenyjogi szabályozás, majd késõbb a

fogyasztóvédelmi mozgalom révén valósult meg. Mindkét területen szerepet

kapott az adminisztratív ellenõrzés és intézkedés, továbbá a közvetlen

jogalkotási beavatkozás. A szerzõdési feltételek preventív ellenõrzése és

felülvizsgálata - melyet a nem jogi eszközök oldaláról kiegészített a

fokozatosan erõre kapó fogyasztói érdekképviseletek tevékenysége - az

egyoldalú általános szerzõdési feltételekkel szembeni fellépés védelmi vonalát

elõbbre hozta: a kontroll megelõzõ hatása már az ilyen szerzõdési feltételek

alkalmazásának megkezdése elõtt érvényesülhet. A legutóbbi évtizedekben pedig

az egyes országok jogalkotása a jogok és a kötelezettségek egyensúlyának

megteremtése, illetve a gyengébb fél védelme érdekében - különbözõ módon és

mértékben - szabályozta a tisztességtelen, a súlyosan méltánytalan szerzõdési

kikötések érvénytelenségét. Mindezek mellett, illetve mindezek alapján tovább

élt a szerzõdések tartalmának bírósági ellenõrzése és felülvizsgálata mint a

korrektív kontroll fõ formája.

1.4. Az angol jogban a tisztességtelen szerzõdési feltételekrõl 1977-ben

alkotott törvény (Unfair Terms Act, UCTA) nemcsak a fogyasztókkal kötött

szerzõdésekre vonatkozik, viszont kizárólag a felelõsséget kizáró vagy

korlátozó feltételekre terjed ki. A törvény központi kategóriája az ésszerûség

(a reasonabless), a feltételek elbírálása tehát a "fair and reasonable"

eljárás követelményének érvényesítésével valósul meg. Mindazonáltal a törvény

egyes kikötéseket eleve semmisnek minõsít, e feltételek esetében tehát nincs

szükség, illetve lehetõség az általános követelménynek való megfelelés

vizsgálatára. Az EK e tárgyban kiadott irányelvének (ld. az általános

indokolás II. fejezetét) külön jogszabály megalkotásával feleltek meg (Unfair

Terms in Consumer Contracts Regulations 1994), miközben az UCTA rendelkezéseit

is hatályban tartották.

Az Amerikai Egyesült Államokban a bíróságok a "public policy" sérelmét

látták az erõfölénnyel visszaélve kikényszerített felelõsségkorlátozó vagy

kizáró kikötésekben. A Uniform Commercial Code (UCC) pedig már kifejezett

törvényi felhatalmazást adott a bíróságoknak a szerzõdés tartalmi

felülvizsgálatára. Az UCC értelmében a bíróság bármely olyan szerzõdés vagy

szerzõdési kikötés kikényszerítését megtagadhatja, amely a szerzõdéskötéskor

súlyosan méltánytalan (unconscionable) volt, illetve a szerzõdést az ilyen

kikötések mellõzésével vagy annak a méltánytalanság kiküszöböléséhez szükséges

korlátozásával kényszerítheti ki.

A súlyos méltánytalanság vizsgálatakor azonban a feleknek módot kell adni a

kikötés kereskedelmi hátterének, céljának és hatásának a bírósági

döntéshozatalt elõsegítõ bizonyítására. Az UCC-hez fûzött kommentár szerint e

szabályok célja "az elnyomás és az unfair meglepetés megelõzése és nem a

nagyobb üzleti erõnek tulajdonított kockázattelepítés megzavarása". A súlyos

méltánytalanság (unconscionability) fogalma fokozatosan alakult ki. Az 1960-as

években két fajtáját különböztették meg: az eljárásit (procedural

unconscionability), amikor a fogyatékosság vagy méltánytalanság az alku

folyamatában rejlik, és az érdemit (substantive unconscionability), amikor az

alku eredménye, a szerzõdés tartalma a súlyosan méltánytalan. A Uniform

Consumer Credit Code és a joggyakorlat is arra az álláspontra helyezkedett,

hogy a súlyos méltánytalanság egyedül a tisztességtelen árra alapozottan is

megállapítható. A legutóbbi években négy olyan esetet azonosítottak, amikor a

szerzõdés - tartalmi felülvizsgálattól mentes - kikényszerítését sem a

méltányosság, sem a hatékonyság nem indokolja. E négy eset: a szorult helyzet

(distress), az ügyleti cselekvõképtelenség (transactional incapacity), a

tisztességtelen meggyõzés (unfair persuasion) és az árral kapcsolatos

tájékozatlanság (price ignorance).

Németországban a joggyakorlat kezdetben a szerzõdési szabadság nevében

elzárkózott az adhéziós szerzõdéseket korrigáló beavatkozástól. Az elmozdulás

fõként a "gute Sitten" alapján és a szabványosított szerzõdési feltételeket

alkalmazó fél de facto monopolhelyzetére hivatkozva ment végbe. A második

világháborút követõen a gyakorlat fokozatosan áttért a "Treu und Glauben"

követelményének érvényesítésére. A fogyasztókkal kötött szerzõdések

tekintetében e joggyakorlat egyre szélesebb kört érintett, egyébként viszont

csak a szélsõségesen kirívó egyenlõtlenségek kiigazítására szorítkozott. E

joggyakorlatra épített az általános szerzõdési feltételek kontrollját célzó

törvényhozási beavatkozás: az általános szerzõdési feltételeket szabályozó

törvény (Gesetz zur Regelung des Rechts der Allgemeinen Geschäftsbedingungen,

AGBG) 1977-ben lépett hatályba; a törvényt fenntartották hatályában a

tisztességtelen szerzõdési kikötéseket szabályozó EK-irányelv elfogadását

követõen is.

Az AGBG definíciói alapján általános szerzõdési feltételnek az elõre, több

szerzõdés megkötése céljából kialakított és az alkalmazójuk által a másik

féllel szemben érvényesített feltétel minõsül. Ez utóbbi ismérvet nemegyszer

úgy értelmezik, hogy az a felek közötti egyenlõtlenségre is utal. A törvény az

egyedileg kialkudott szerzõdési feltételek kritériumait is megszabja, és az

utóbbiaknak elsõbbséget ad a velük ellentétes vagy tõlük eltérõ általános

feltételekkel szemben. Az AGBG érvényesíti az in dubio contra stipulatorem

elvét, valamint tartalmazza a fogyasztó számára kedvezõbb értelmezést

megkövetelõ szabályt is. Külön kitér a törvény arra, hogy valamely általános

szerzõdési feltétel milyen esetben válik a szerzõdés részévé (ehhez

megköveteli, hogy a kikötés alkalmazója egyértelmûen utaljon az általános

feltételre, tegye lehetõvé annak megismerését, és a másik fél mindezek alapján

azt kifejezetten fogadja el).

Az AGBG a tisztességtelen általános szerzõdési feltételek érvénytelenségét

több lépésben szabályozza: egyrészt generálklauzulával, másrészt ún. szürke

listával, amelyen azok a feltételek szerepelnek, amelyek a körülményektõl,

értelmezésüktõl és azok bírói mérlegelésétõl függõen érvénytelenek,

harmadrészt ún. fekete listával, amely az elõbbi szempontoktól függetlenül

érvénytelen feltételeket tartalmazza. A jogalkalmazás e logikai lépcsõsort

visszafelé járja végig: a fekete lista alkalmazhatóságának hiányában fordul a

szürke lista feltételeihez, és ha az utóbbi lista alapján sem ítélhetõ meg az

adott szerzõdési kikötés, akkor alkalmazza a generálklauzulát. Meg kell

jegyezni, hogy az AGBG a BGB-hez (Bürgerliches Gesetzbuch) képest lex

specialis, az utóbbi (különösen a jó erkölcs és a jóhiszemûség követelményeit

megállapító rendelkezések) alkalmazására akkor kerülhet sor, ha a szerzõdés a

feltételek egyedi kialakítása miatt vagy egyéb okból nem tartozik az AGBG

hatálya alá. Figyelmet érdemel továbbá az is, hogy az AGBG generálklauzulája

mindenfajta szerzõdési viszonyra irányadó, a listák azonban csak a kereskedõ

és a fogyasztó közötti szerzõdések kikötéseit minõsítik. Emellett említésre

méltó az is, hogy az AGBG még a generálklauzula hatálya alól is kivonja azokat

a feltételeket, amelyek a szolgáltatást és annak ellenértékét határozzák meg.

A szabályozásnak nem célja a teljesítménykínálat és az árak bírói

ellenõrzésének lehetõvé tétele.

A generálklauzula alapján érvénytelen az általános szerzõdési feltétel, ha

az alkalmazójával szerzõdõ fél érdekeit a jóhiszemûség követelményével

ellentétesen aránytalanul hátrányba helyezi. Aránytalanságra utal a lényeges

diszpozitív szabálytól való eltérés vagy a jogok és a kötelezettségek olyan

meghatározása, amely a szerzõdés céljának megvalósulását veszélyezteti.

Az AGBG alapján az egyes szerzõdési feltételeket egyedileg, külön-külön

ítélik meg: a kedvezõ kikötések nem ellensúlyozhatják a hátrányokat. A törvény

a részbeni érvénytelenséget teszi fõszabállyá.

A jogérvényesítés fontos eszköze - a sérelmet szenvedõ fél fellépése

mellett - a csoportos kereset (perindítás), az ún. Verbandsklage. Az elõbbit a

tisztességtelen feltétel konkrét felülvizsgálatának, az utóbbit absztrakt

szerzõdési kontrollnak minõsítik. Az elsõ esetben a kikötés elbírálása az

egyedi körülmények mérlegelésén alapul, az utóbbiban bizonyos fokú

általánosításra, elvonatkoztatásra van szükség. A felülvizsgálat eszközéül

ilyenkor az átlagos fogyasztó mércéje szolgál.

Az AGBG alapján kevesebb mint húsz év alatt mintegy 9000 bírósági határozat

született 20000-nél is több fogyasztói szerzõdés ügyében.

Az osztrák jogban a Polgári Törvénykönyv (ABGB) és a fogyasztóvédelmi

törvény ("KonsumentenschutzG.", 1979) tartalmaz szabályokat a tisztességtelen

szerzõdési feltételek kontrolljára vonatkozóan. Ellentétben a német joggal, a

Treu und Glauben követelmény helyett az ABGB-ben a jóerkölcs és a tisztességes

forgalmi szokások követelménye szerepel. Az osztrák jogban a tisztességtelen

kikötésekkel szembeni jogvédelem a fogyasztóra nemcsak az általános szerzõdési

feltételek szerint megkötött szerzõdés esetén terjed ki, másfelõl mindenkire

kihat, akivel szemben általános szerzõdési feltételeket használnak. A

fogyasztóvédelmi törvény olyan listát tartalmaz, amely példálózva sorolja fel

a feltétlen érvénytelen kikötéseket.

A svájci jog valamennyi szerzõdésre érvényesíti a szerzõdési szabadság

immanens korlátait megszabó rendelkezéseket (a közrend, a jó szokások, a "Treu

und Glauben" alapján). Az 1986. évi UWG - követve a német mintát - a

visszaélésszerû általános szerzõdési feltételek absztrakt tartalmi

ellenõrzésére ad módot, mely a gazdasági és fogyasztói szervezetek megtámadási

jogán alapul. A "visszaélésszerû" általános szerzõdési feltétel ismérvei

között többletet jelent a német joghoz képest, hogy a feltétel visszaélést

csak akkor valósít meg, ha félrevezetõ módon állapítják meg. E sokat bírált

kritérium a visszaélésszerû általános szerzõdési feltételek elleni széles körû

fellépés akadályának bizonyult.

A francia jogban külön törvény (1978. évi 23. tv.) rendelkezik a

tisztességtelen szerzõdési feltételekkel szembeni fogyasztóvédelemrõl. Az

irányelvvel való összhang biztosítása érdekében módosították a törvényt. Ezt

a törvényt a francia Fogyasztóvédelmi Kódexbe is belefoglalták. A

tisztességtelen kikötésekkel szemben a jogvédelem a fogyasztókra nemcsak az

általános szerzõdési feltételek szerint kötött szerzõdések esetén terjed ki. A

törvény a kormánynak adott felhatalmazást, hogy rendeletben szabályozhatja a

feltétlenül érvénytelen kikötéseket. A Fogyasztóvédelmi Kódexbe foglalt lista

olyan kikötéseket tartalmaz példálózva, melyek a körülményektõl, a bírói

mérlegeléstõl függõen érvénytelenek, ezáltal segítve a bírói jogalkalmazást.

Belgiumban az irányelvnek megfelelõ szabályozás több jogszabályban valósul

meg. E tárgykörben az 1991-ben elfogadott törvény a generálklauzulán kívül

olyan listát tartalmaz, amely a törvény erejénél fogva érvénytelen kikötéseket

sorolja fel.

A modern kori magánjogi kodifikáció csekély számú példáinak és a francia

hatást tükrözõ polgári jogi kódexek egyikeként, s korántsem csak kuriózumként

érdemel említést Kanada Quebec tartományának polgári törvénykönyve, mely mind

az adhéziós szerzõdést, mind a fogyasztói szerzõdést definiálja. Emellett

általános szabályként mondja ki az adhéziós, illetve a fogyasztói

szerzõdésekben alkalmazott visszaélésszerû kikötések érvénytelenségét.

Visszaélésszerûnek minõsíti a kódex azt a szerzõdési feltételt, mely

túlzottan és ésszerûtlenül (indokolatlanul) hátrányos a másik félre, és

ezáltal sérti a jóhiszemûség követelményét. Ilyennek minõsül különösen az a

kikötés, amely a szerzõdést szabályozó elõírásokból következõ alapvetõ

kötelezettségektõl oly mértékben eltér, hogy magának a szerzõdésnek a jellegét

is megváltoztatja.

A széles körû jogösszehasonlító kutató munkán alapuló holland polgári

törvénykönyv a jóhiszemûség, az ésszerûség és a méltányosság követelményeibõl

indul ki az általános szerzõdési feltételek megítélésekor. A kódex, mely 1992-

ben lépett hatályba, újdonságként, bevallottan a német AGBG inspirációjára

részletesen szabályozza az általános szerzõdési feltételeket. A holland

kodifikációs megoldás tehát e rendelkezéseknek a magánjogi kódexbe történõ

beépítése volt. A szabályozás tárgyköre, irányultsága és technikája egyebekben

nagyban hasonló a német törvényéhez. A holland szabályozás az általános

szerzõdési feltételek megtámadására ad lehetõséget, mégpedig két esetben.

Egyrészt akkor, ha túlzottan, indokolatlanul hátrányosak a másik fél számára,

figyelemmel a szerzõdés jellegére, más kikötéseire, a feltételek

megállapításának módjára és körülményeire, a felek kölcsönösen ismert

érdekeire és az eset összes többi körülményére. Másrészt akkor, ha az

általános szerzõdési feltételek alkalmazója nem adott megfelelõen módot a

másik félnek az általános feltételek tudomásul vételére. A holland jog tehát

ez utóbbi esetben nem a szerzõdés létrejöttét vizsgálja, hanem - a feltételek

megismerésének hiányát a tévedéssel rokon akarathibának tekintve - megtámadási

okot konstruál. A holland törvénykönyv - az AGBG-hez hasonlóan - részletes

listákat tartalmaz. Az egyik azokról a feltételekrõl készült, amelyek a

törvény erejénél fogva indokolatlanul, túlzottan hátrányosnak minõsülnek és

így megtámadhatóak. A másik lista azokat a feltételeket tartalmazza,

amelyekrõl mindezt a törvény vélelmezi. Mindként lista csak azokra a

szerzõdésekre vonatkozik, amelyekben az általános szerzõdési feltételek

alkalmazójával gazdasági vagy szakmai tevékenység körén kívül eljáró

természetes személy szerzõdik. A törvény felhatalmazza az érintett üzleti vagy

fogyasztói köröket képviselõ szervezeteket az indokolatlanul hátrányos

feltételek megtámadására, az ilyen feltételek alkalmazásának megakadályozása

érdekében történõ fellépésre.

Külön, sajátos irányzatot képviselnek az adhéziós szerzõdések

szabályozásában a skandináv országok jogrendszerei, melyek a fogyasztó mint

gyengébb fél fokozott védelmet célozzák. A "skandináv út" jellegzetessége az

adminisztratív eszközök nagy szerepe és az elkülönült fogyasztóvédelmi

intézményrendszer kialakulása, továbbá - bár ebben az izraeli jog számít

úttörõnek - preventív ellenõrzése. Svédországban pl. 1971-tõl kezdõdõen külön

törvény szabályozta a fogyasztókkal kötött szerzõdések feltételeit; a

vállalkozások közötti szerzõdések tisztességtelen feltételeirõl pedig egy

másik, 1984-ben elfogadott törvény rendelkezik. Az utóbbi változatlan maradt

Svédországnak az EU-hoz történõ csatlakozását és az EK idevágó irányelvével

való harmonizációt követõen is, az irányelvhez történõ igazodás érdekében

azonban 1994-ben új törvényt fogadtak el a fogyasztói szerzõdések

feltételeirõl. Ezzel összefüggésben meg kell jegyezni, hogy a skandináv

országok szerzõdésekre vonatkozó közös törvénye alapján a jóhiszemûséggel és a

tisztességgel ellentétes szerzõdés érvénytelennek minõsül (33. cikk), e

törvény 36. cikke pedig generálklauzula-szerûen rendelkezik a tisztességtelen,

méltánytalan szerzõdési feltételek "kiigazításáról". Ez utóbbi rendelkezés a

szerzõdés és az ellenszolgáltatás közötti kirívó egyensúlytalanság orvoslására

is módot ad.

II.

Az Európai Közösségben a belsõ piaci, azon belül a fogyasztóvédelmi

jogharmonizáció körében fogadta el a Tanács a 93/13/EGK irányelvet a

fogyasztóval kötött szerzõdések tisztességtelen szerzõdési feltételeirõl.

A tagállamok többsége már 1993 elõtt szabályozta a tisztességtelen

szerzõdési feltételekkel kapcsolatos kérdéseket. Ezek a szabályok azonban

jelentõsen eltértek egymástól. Az irányelv megalkotására elsõdlegesen az

egységes belsõ piac megteremtésére figyelemmel volt szükség, ugyanis a

fogyasztóval kötött szerzõdésekre vonatkozó szabályozásban jelentkezõ

különbségek torzították az eladók, illetve szolgáltatást nyújtók (kereskedõk)

közötti versenyt. Az irányelv másrészt a fogyasztó gazdasági érdekei

védelmében szabályoz, aminek révén elõsegíti a tagállamokon "átnyúlóan" is a

szerzõdések megkötését, és ezáltal fokozza a versenyt. A fogyasztót védeni

kell abban az esetben is, ha a szerzõdésre más tagállam joga az irányadó.

Az irányelv hatálya a kereskedõ fogyasztóval kötött szerzõdéseire, illetve

ezen szerzõdések tisztességtelen feltételeire terjed ki. Az irányelvben

foglalt szabályozás tehát a fogyasztóval kötött szerzõdésekre korlátozódik.

Minden, a kereskedõ által egyoldalúan, elõre meghatározott feltétel szerint

kötött szerzõdés az irányelv hatálya alá esik, meghatározott kivételektõl

eltekintve.

Az irányelv definiálja a fogyasztó, a kereskedõ és a tisztességtelen

szerzõdési feltétel fogalmát. Az irányelv központi kategóriája a

tisztességtelen feltétel. A feltétel tisztességtelen jellegének

megállapításához az irányelv általános, értékelésre szoruló szempontokat ad.

Továbbá mellékletében példálózva foglalja össze azokat a szerzõdési

feltételeket (szürke lista), melyek a konkrét körülményektõl, a bírói

mérlegeléstõl függõen tisztességtelennek és ezáltal érvénytelennek

minõsülhetnek. Az irányelv nyelvezetbeli követelményt és értelmezési szabályt

is tartalmaz.

A tagállamok részérõl olyan szabályozás kialakítását követeli meg az

irányelv, amely alapján a fogyasztót nem kötik a tisztességtelen szerzõdési

feltételek, és a szerzõdés ezen feltételek nélkül érvényes, ha a szerzõdés a

részbeni érvénytelenség miatt egyébként nem dõl meg. A tagállamoknak megfelelõ

és hatékony eszközöket kell biztosítaniuk a tisztességtelen feltételek további

alkalmazása ellen.

Az irányelv a fogyasztók gazdasági érdekei védelmében, illetve a

tisztességes verseny biztosítása érdekében jelentõs, de nem teljeskörû

jogharmonizációt céloz. A tagállamok hatáskörébe tartozik ugyanis a következõ

kérdések szabályozása: a tisztességtelen feltételt tartalmazó szerzõdés

érvénytelenségi jogkövetkezménye (semmisség vagy megtámadhatóság), a

tisztességtelen feltételek megtámadására jogosult fogyasztóvédelmi szervezetek

és személyek, a tisztességtelen feltételek alkalmazása elleni hatékony

eszközök (pl. preventív kontroll), a szerzõdési feltétel megtámadása (az

eljárás és az eljárásra illetékes szervezet), azonos vagy hasonló

tisztességtelen feltételeket alkalmazó több szervezet (személy) ellen, külön

vagy együttesen történõ eljárásindítás.

Az irányelv - hasonlóan más fogyasztóvédelmi irányelvekhez - minimum

szabályozási követelményt tartalmaz, így a tagállamok számára megengedett a

fogyasztók hatékonyabb védelme érdekében szigorúbb szabályok fenntartása,

illetve meghozatala, amennyiben azok nem ellentétesek az Európai Közösség

létesítésérõl szóló Római Szerzõdésben foglaltakkal.

Az irányelvnek megfelelõ szabályokat a tagállamoknak legkésõbb 1994.

december 31-ig kellett meghozniuk. Erre tekintettel az irányelv az 1994.

december 31-e után megkötött szerzõdésekre alkalmazandó.

A magánjogi szabályokat is érintõ európai közösségi jogharmonizációs

folyamatban a termékfelelõsségi szabályok mellett a tisztességtelen szerzõdési

feltételekre vonatkozó szabályozás összehangolása a legjelentõsebb eredmény.

III.

A magyar jogban az 1977. évi IV. törvénnyel végrehajtott módosítás

eredményeként a Ptk. 209. §-a rendelkezik az általános szerzõdési

feltételekrõl, illetve azok megtámadásáról. Emellett a Ptk. egyes általános

szerzõdési szabályai szintén szorosan kapcsolódnak e tárgykörhöz (4. §,

201-202. §, 205. §, 234-237. §, 239. §, 314. §, 538. § (1) bek.). Az

általános szerzõdési feltételek szerzõdés részévé válásával, értelmezésével és

a "blanketták csatájával" kapcsolatban a GK 37. sz. állásfoglalás tartalmaz

alapvetõ szempontokat. A versenyjog körében pedig a tisztességtelen piaci

magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény

foglal magában egyes, az egyenlõtlen helyzet visszaélésszerû, tisztességtelen

kihasználása elleni szabályokat.

A Ptk. 1977. évi reformját megelõzõen a szabványszerzõdésekkel kapcsolatos

jogi problémákat a bírói gyakorlat "rejtett technikák" útján oldotta meg,

elsõsorban az értelmezés, a hagyományos érvénytelenség eszközével vagy némely

esetben az általános jogelvek segítségével. Ezek a "technikák" azonban nem

formálódtak önálló rendszerré, alkalmazásuk meglehetõsen esetleges volt.

A Ptk. 209. §-a elsõ lépésként értékelhetõ az általános szerzõdési

feltételek jogi szabályozásában. A Ptk. 1977. évi módosítása új jogintézményt

vezetett be: az indokolatlan egyoldalú elõnyt biztosító általános szerzõdési

feltétel, illetve az ilyen kikötést tartalmazó szerzõdés megtámadásának

lehetõségét. Az elõbbi esetben külön meghatározott szervezetek jogosultak

közérdekû keresettel a sérelmes kikötés bíróság elõtti megtámadására, míg az

utóbbi esetben a sérelmet szenvedõ fél támadhatja meg az adott szerzõdést. A

Ptk. 209. §-a az új érvénytelenségi jogalapot egységesen szabályozza: nemcsak

a gazdálkodó szervezetek (jogi személyek) és a fogyasztók közötti, hanem a

gazdálkodó szervezetek egymás közötti szerzõdéses viszonyában is alkalmazhatók

a Ptk. 209. §-ának szabályai.

A szabályozás kétségtelen érdeme az általános szerzõdési feltételek egyedi

jogvitától független absztrakt kontrolljának bevezetése (209. § (1)-(2) bek.).

Ugyanakkor a 209. § az általános szerzõdési feltételekkel kapcsolatosan

kizárólag a tartalmi kontroll kérdéskörét szabályozza az új érvénytelenségi

jogalap bevezetésével.

A 209. § további hiányossága, hogy ahhoz kapcsolódóan nem került sor az új

fogalmak, vagyis az általános szerzõdési feltétel és az indokolatlan egyoldalú

elõny fogalmának meghatározására. A Ptk.-t módosító törvény miniszteri

indokolása e jogi fogalmak tartalommal való kitöltését kifejezetten a bírói

gyakorlatra bízta. Segítségül olyan támpontot adott az indokolás, mely

meglehetõsen ellentmondásos: az indokolatlan egyoldalú elõny fogalma "eltér a

feltûnõen nagy értékkülönbség vagy a feltûnõen aránytalan elõny fogalmától,

ezeknél kisebb érdeksérelem veszélye esetén is megállapítható a megtámadás

alapossága." Az indokolatlan egyoldalú elõny fogalma tehát lehetõvé tette az

aszinallagmatikus szerzõdések megtámadását. Másfelõl mára helytelenné vált az

indokolásnak az a megállapítása, hogy "nem állapítható meg az indokolatlan

egyoldalú elõny olyan általános szerzõdési feltételek esetében, mely megfelel

a központi állami szerv által kellõ formában jóváhagyott szabályzatnak (pl.

pénzintézeti szabályzat, állami biztosító szabályzata)".

A jogi személy kategóriája ma már nem terjed ki mindazon személyekre,

melyek tipikusan használnak általános szerzõdési feltételeket, és nem fejezi

ki a domináns gazdasági helyzetet sem.

Vitatott az a kérdés is, hogy miként kell értelmezni a kikötés

érvénytelenségét mindenkire kiterjedõen megállapító ítélet hatályát, valamint

"az egyoldalúan meghatározott" jelzõ elmaradását az általános szerzõdési

feltételre vonatkozóan a 209. § (3) bekezdésébõl.

Tanulsággal szolgál a Ptk. 209. §-ának szabályozási hatékonysága kérdésének

tekintetében a bírói gyakorlat vizsgálata. Tekintettel a fogyasztók

keresetindítási hajlandóságának csekély mértékére, a 209. § (3) bekezdése

alapján többnyire gazdálkodó szervezetek egymás közötti perei fordultak elõ.

Kirívóan csekély per indult közérdekû keresetre a magyar bíróságok elõtt, ami

felveti többek között azt a kérdést, hogy vajon megfelelõen sikerült-e

meghatározni a közérdekû kereset alapján eljárás indítására jogosultak körét a

Ptk. módosításáról és egységes szövegérõl szóló 1977. évi IV. törvény

hatálybalépésérõl és végrehajtásáról szóló 1978. évi 2. törvényerejû rendelet

(a továbbiakban: Tvr.) 5. §-ában. Ezen személyi kör felülvizsgálata - az 1977

óta történt szervezeti változásokra is figyelemmel - szükséges.

Összegezve megállapítható, hogy az általános szerzõdési feltételek szerint

kötött szerzõdésekre vonatkozó Ptk.-beli szabályozás felülvizsgálata idõszerû,

tekintettel az idõközbeni gazdasági változásokra, a fogyasztóvédelmi

szempontokra, gyakorlati tapasztalatokra, továbbá a külföldi jogfejlesztési

eredményekre és jogharmonizációs kötelezettségünkre. Mindezek alapján

indokolt a Ptk. 209. §-ában foglalt szabályozás továbbfejlesztése, illetve

kiegészítése.

IV.

A polgári jogban az egyenlõtlen szerzõdési helyzetek kiegyensúlyozása, a

szerzõdés igazságossága elvének elõtérbe kerülése szorosan kapcsolódik a

gazdasági viszonyokba a gyengébb fél védelme érdekében a kogens jogi

szabályozáson keresztül történõ állami beavatkozás, a fogyasztóvédelem

témaköréhez.

A fogyasztó számos szempontból hátrányban van a piacon. E hátrányokat nem

egyenlíti ki önmagában a verseny törvényszerûségeinek mûködése. Sõt a verseny

törvényszerûségei sem érvényesülhetnek zavartalanul, ha a fogyasztó hátrányos

helyzeténél fogva nem tölti be szerepét, ha a verseny nem érte folyik,

illetve, ha a versenyben nem az õ reális értékítélete válik a fõ mércévé.

A fogyasztó gazdasági érdekei hátrányt szenvednek, mivel gazdaságilag

gyengébb félként alkupozíciója általában rendkívül kedvezõtlen: "szerzõdési

szabadsága" többnyire arra korlátozódik, hogy elfogadja-e a másik fél által

elõre kialakított szerzõdési feltételeket, vagy sem. Természetes vagy egyéb

monopolhelyzetet élvezõ partnerével szemben a fogyasztónak gyakran még ez a

"szabadság" sem adatik meg.

A fogyasztó hátrányos helyzetben van egészségének és biztonságának a

veszélyes, illetve hibás termékekkel szembeni védelmét illetõen is. Az ilyen

termékekkel kapcsolatos veszélyt a fogyasztó - megfelelõ tudományos,

technikai felkészültség híján - sem felismerni nem tudja, sem annak folyamatos

elhárítására nem tud berendezkedni.

Nehezíti a fogyasztó helyzetét az is, hogy jogainak érvényesítése -

különösen bírósági úton - pénzügyi, pszichológiai és egyéb akadályokba

ütközik, és az gyakran nem vezet el sem a jogsértés szankcionálásához, sem a

fogyasztó sérelmének kielégítõ reparációjához.

A fogyasztó általában nélkülözi mind a termékekkel (szolgáltatásokkal)

kapcsolatos és a fogyasztói döntéséhez szükséges információkat, mind pedig

azokat a tudnivalókat, amelyek jogaira, jogérvényesítési lehetõségeire

vonatkoznak.

A fogyasztók érdekeinek képviselete is nehézségekbe ütközik, mivel a

fogyasztók nem alkotnak homogén, jól körülhatárolható társadalmi csoportot. A

fogyasztók érdekeinek képviselete tehát egy heterogén, diffúz és állandóan

változó személyi kör érdekeinek megjelenítését igényli.

A fogyasztók oldalán jelentkezõ e hátrányok mérséklésére, kiegyenlítésére

irányul a fejlett országok, illetve az Európai Unió fogyasztóvédelmi

politikája, amely - a szabályozás és az intézményrendszer alakításával - a

következõ fõ célok megvalósítását tûzte ki maga elé: a fogyasztók gazdasági

érdekeinek védelme, a fogyasztók egészségének és biztonságának megóvása, a

fogyasztók jogorvoslási lehetõségeinek megteremtése és fejlesztése, a

fogyasztó információhoz jutásának biztosítása és a fogyasztók oktatása, a

fogyasztók érdekképviseletének elõmozdítása. E célok nem szemlélhetõk és nem

követhetõk egymástól függetlenül. A fogyasztóvédelmi politika és szabályozás

céljai tehát csak egymásra tekintettel, komplex megközelítésben érhetõk el.

A fogyasztóvédelemmel kapcsolatos jogszabályok világosan meghatározott

célokra tekintettel történõ, egységes, átfogó és a jogharmonizációs

követelményeknek megfelelõ korszerûsítése folyamatban van. A fogyasztóvédelmi

jogalkotás központi eleme a fogyasztóvédelmi törvény megalkotása. Ez a törvény

azonban nem terjedne ki a fogyasztóvédelem valamennyi kérdésére, nem foglalná

magában a fogyasztóvédelemmel kapcsolatos összes szabályt, hanem mindenekelõtt

a fogyasztóvédelmi intézményrendszerrel kapcsolatos kérdéseket rendezné

átfogóan és egységesen. Tekintettel a magyar szabályozási hagyományokra,

továbbá a fogyasztóvédelem terén eddig elért eredményekre, a fogyasztóvédelmi

törvényen kívül más jogszabályok rendezik az anyagi jogi kérdéseket.

A fogyasztó gazdasági érdekeinek védelme körében meghatározó szerepe van a

tisztességtelen szerzõdési feltételekre vonatkozó szabályozásnak.

A törvényjavaslat (a továbbiakban: javaslat) és a fogyasztóvédelmi törvény

kapcsolatában mindenekelõtt a békéltetõ testület létrehozatala jelentõs. A

fogyasztóvédelmi törvényben szabályozott békéltetõ testület intézménye ugyanis

lehetõséget nyújt arra, hogy a fogyasztó és a gazdálkodó szervezet közötti

vitás ügyet a bírósági jogorvoslási rendszeren kívül is rendezni lehessen

gyorsabb és költségkímélõbb módon. A békéltetõ testület a vitás ügyben

egyezséget kísérel meg létrehozni, ennek hiányában dönt az ügyben. A testület

eljárása, illetve döntése nem zárja ki, hogy a fogyasztó bírósághoz forduljon

igényei érvényesítésével. A testülethez a fogyasztók érdekképviseleti

szervezetei is fordulhatnak a több fogyasztót érintõ vitás ügyben. A gazdasági

kamarák feladata a békéltetõ fórum mûködtetése, melybe a gazdasági kamarák és

a fogyasztók érdekképviseletét ellátó szervezetek azonos számú képviselõt

delegálnak, és a képviselõk megállapodása alapján egy harmadik, független

személyt vonnak be a testületbe.

Részletes indokolás

Az 1. §-hoz

A Ptk. 205. §-a alapján a szerzõdés a felek akaratának kölcsönös és

egybehangzó kifejezésével jön létre. A felek a szerzõdés megkötésénél

együttmûködni kötelesek, és figyelemmel kell lenniük egymás jogos érdekeire. A

szerzõdéskötést megelõzõen is tájékoztatniuk kell egymást a megkötendõ

szerzõdést érintõ minden lényeges körülményrõl.

Kötelmi jogunk tehát a konszenzuál-szerzõdés elvi alapján áll. A szerzõdés

létrejöttéhez ugyanis elegendõ a felek egybehangzó akarata és ennek

kinyilvánítása, ami az akaratot a másik fél által felismerhetõvé teszi.

A felek egyensúlyára, az alku mechanizmusára épülõ szerzõdéskötési

szabályok az általános szerzõdési feltételekkel történõ szerzõdéskötési

technika során nem alkalmasak a konszenzus felfogás közvetítésére. Az

általános szerzõdési feltételek használójával szerzõdést kötõ félnek nincs

lehetõsége a feltétel alakítására, sok esetben még tényleges megismerésére

sem. Ez utóbbi esetben kétséges, hogy valódi konszenzus hiányában a feltétel a

szerzõdés részét képezi-e.

Ezen körülményekre tekintettel a javaslat szabályozza az általános

szerzõdési feltétel szerzõdés részévé válásának kérdését. Az általános

szerzõdési feltétel - a szerzõdés létrejöttéhez szükséges általános

követelmények teljesülése esetén is - csak akkor válik a szerzõdés részévé, ha

alkalmazója lehetõvé tette, hogy a másik fél annak tartalmát megismerje, és ha

azt a másik fél kifejezetten vagy ráutaló magatartással elfogadta. A javaslat

tehát az általános szerzõdési feltétel tényleges megismerési lehetõségének

biztosítását is megköveteli a feltétel alkalmazójától, a másik féltõl pedig a

konszenzus, a tényleges elfogadás kifejezését.

A felek együttmûködési kötelezettsége alapján az általános szerzõdési

feltétel alkalmazójának a tényleges megismerés biztosításán kívül külön

tájékoztatási, figyelem felhívási kötelezettsége van a másik fél irányában

azon általános szerzõdési feltételekkel kapcsolatban, melyek a szokásos

szerzõdési gyakorlattól, a szerzõdésre vonatkozó rendelkezésektõl lényegesen

vagy valamely korábban a felek között alkalmazott kikötéstõl eltérnek. Ebben

az esetben a feltétel csak akkor válik a szerzõdés részévé, ha azt a másik fél

kifejezetten elfogadta a figyelemfelhívó tájékoztatást követõen.

Ezzel a szabályozással a javaslat valójában a GK 37. sz. állásfoglalásnak

az általános szerzõdési feltétel szerzõdéstartalommá válására irányadó lényegi

részét emeli jogszabályi szintre. Míg azonban az állásfoglalás a gazdálkodó

szervezetek egymás közötti szerzõdéses viszonyára vonatkozik, addig a javaslat

ezeket a szabályokat a fogyasztóval kötött szerzõdésekre is megállapítja.

A kereskedelmi és a fogyasztói szféra közötti különbségeket az

együttmûködési kötelezettség teljesítésének megítélésében a bíróságnak kellene

érvényesítenie.

A javaslat nem emeli jogszabályi szintre a GK 37. sz. állásfoglalásnak a

"blanketták csatája" kérdésével foglalkozó III. részét. Ennek oka, hogy ezek

olyan, elsõsorban a gazdálkodó szervezetek között felmerülõ szabályok, melyek

a Ptk. rendelkezéseibõl (205. § (1) bek.) egyébként levezethetõk. (Lásd: a

Legf. Bír. Gf. II. 30632/1981. sz., BH 1993/2. sz. 78.)

A javaslat egyértelmûen kimondja, hogy az általános szerzõdési feltétel és

a nem általános szerzõdési feltétel közötti összeütközés esetén ez utóbbi az

irányadó (205. § (6) bekezdése).

Ezek a szabályok az irányelv szabályozási tárgykörén kívül esnek.

A 2. §-hoz

A javaslat a szerzõdés tartalmának megállapítására szolgáló, a Ptk. 207.

§-a (1) bekezdésében foglalt általános értelmezési szabályt egészíti ki az in

dubio contra proferentem, avagy az in dubio contra stipulatorem elvének

megfelelõen. Ha az általános értelmezési szabályok alkalmazásával a gazdálkodó

szervezet és a fogyasztó közötti szerzõdés tartalma kétségtelenül nem

állapítható meg, a fogyasztó számára kedvezõbb, illetve a másik félre

terhesebb értelmezést kell elfogadni. Ez az értelmezési szabály tehát a

gyengébb fél, a fogyasztó védelmét szolgálja a szerzõdések értelmezése során,

a többértelmûség kockázatát a fogyasztóval szerzõdõ félnek kell viselnie. Ez a

szabály nemcsak az általános szerzõdési feltételekkel kötött szerzõdés

értelmezése tekintetében áll fenn, hanem minden fogyasztói szerzõdésre, ha

annak tartalma kétséges.

A Ptk. 207. §-ában foglalt értelmezési szabály kiegészítése ezen ún.

objektív szerzõdésértelmezéssel egyben a GK 37. sz. állásfoglalás IV. részében

kifejtettek jogszabályi szintre emelését jelenti, azzal a különbséggel, hogy

nem alkalmazható a javaslat szerinti új értelmezési szabály azon általános

szerzõdési feltétel tekintetében, melyet nem fogyasztóval kötöttek, illetve

minden fogyasztói szerzõdés értelmezése során alkalmazandó.

Az irányelv külön rendelkezik az írásban megkötött szerzõdésekkel

kapcsolatban: egyrészt az egyoldalúan megállapított szerzõdési feltételeket

érthetõen és világosan kell írásba foglalni, másrészt, ha a szerzõdési

feltétel tartalma kétséges, azt a fogyasztó számára kedvezõbb módon kell

értelmezni. Ez az értelmezési szabály azonban nem alkalmazható a

fogyasztóvédelmi szervezetek eljárása során (5. cikk).

A 3. §-hoz

A Ptk. 1977. évi módosítása új jogintézményt vezetett be: az indokolatlan

egyoldalú elõnyt biztosító általános szerzõdési feltétel, illetve az ilyen

kikötést tartalmazó szerzõdés megtámadásának lehetõségét. Az elõbbi esetben

külön meghatározott szervezetek jogosultak közérdekû keresettel a sérelmes

kikötés bíróság elõtti megtámadására, míg az utóbbi esetben a sérelmet

szenvedõ fél támadhatja meg az adott szerzõdést. A Ptk. 209. §-a az új

érvénytelenségi jogalapot egységesen szabályozza: nemcsak a gazdálkodó

szervezetek (jogi személyek) és a fogyasztók közötti, hanem a gazdálkodó

szervezetek egymás közötti szerzõdéses viszonyában is alkalmazhatók a Ptk.

209. §-ának szabályai. Ezt a megközelítést az új 209. § is megtartja, hiszen

az általános szerzõdési feltételeket használóval, az elõnyös helyzetben lévõ

féllel szemben, amennyiben a feltétel indokolatlan egyoldalú elõnyt tartalmaz,

mindkét esetkörben indokolt a megtámadás lehetõségét biztosítani.

A javaslat 3. §-a több ponton módosítja a jelenlegi 209. §-t.

Az általános szerzõdési feltétel és a tisztességtelen szerzõdési feltétel

fogalmának meghatározására tekintettel a 209. § a tisztességtelen általános

szerzõdési feltétel kifejezést tartalmazza. Ezzel együtt megszûnik az a

nehezen értelmezhetõ eltérés, hogy míg a jelenlegi 209. § (1) bekezdésében az

"egyoldalúan meghatározott" általános szerzõdési feltétel szerepel, addig a

(3) bekezdésben hiányzik ez a kitétel az általános szerzõdési feltételre

vonatkozóan.

A "jogi személy" által használt általános szerzõdési feltételek helyett

indokolt minden olyan esetre kiterjeszteni a megtámadási lehetõséget, amikor

az egyik fél általános szerzõdési feltételeket használ. Az általános

feltételek alkalmazása ugyanis többnyire együtt jár a kedvezõbb gazdasági

pozícióval, illetve ennek kihasználásával, másfelõl erõfölényes helyzet nélkül

is elõnyt jelent az általános szerzõdési feltételre építõ szerzõdéskötési

technika. Jogi személyen kívül magánszemély (egyéni vállalkozó) szintén

használhat általános szerzõdési feltételt, továbbá a jogi személy kategóriája

egyébként sem foglalja magában az összes gazdálkodó szervezetet, illetve nem

fejezi ki a domináns gazdasági helyzetet.

Míg a sérelmet szenvedõ fél megtámadhat bárki által használt

tisztességtelen általános szerzõdési feltételt, addig csak a gazdálkodó

szervezet által használt tisztességtelen általános szerzõdési feltétel

támadható meg közérdekû keresettel. Ennek oka, hogy tipikusan a gazdálkodó

szervezetek egymás közötti, illetve a fogyasztókkal való tömeges és többnyire

erõegyensúly-hiányt tükrözõ szerzõdéses viszonyában lehet valódi szerepe a

sérelmes kikötés absztrakt kontrolljának.

A sérelmet szenvedõ fél a szerzõdés helyett a szerzõdéses kikötés

megtámadására jogosult, figyelemmel a Ptk. 239. §-ában foglalt rendelkezésre,

mely a szerzõdés részbeni érvénytelenségét teszi fõszabállyá.

Vitatott volt az a kérdés, hogy miként kell érteni a kikötés

érvénytelenségét mindenkire kiterjedõen megállapító ítélet hatályát. Ezen

kifejezés tartalmának egyértelmû meghatározása érdekében az új 209. § (3)

bekezdése azt a szûkebb megközelítést fejezi ki, mely szerint csak a kikötés

alkalmazójával szerzõdõ felekre terjed ki a sérelmes kikötés érvénytelenségét

megállapító ítélet hatálya.

A csoportos (közérdekû) kereset, illetve az absztrakt kontroll fogalmát

célszerû szétválasztani. Az igazi absztrakt kontroll a mindenkire kiterjedõ

hatály lenne, míg az adott gazdálkodó szervezettel szerzõdõ felekre kiterjedõ

hatály valójában "közérdekû" kereset, melynek lényege az, hogy egy felperes

keresete alapján az ugyanolyan jogviszonyban álló valamennyi potenciális

jogosult egyforma igényét érvényesíteni lehet. A jogviszony "ugyanolyansága"

azonos szerzõdést jelenthet, illetve értelemszerûen az alperes azonosságát. Ez

utóbbi kitételt a polgári peres eljárás azon alapelve indokolja, mely szerint

a feleknek meg kell adni a lehetõséget álláspontjuk elõadására, s a perben

csak az marasztalható el, akinek erre lehetõsége nyílt (audi alteram partem,

right to be heard). Ez az elv benne foglaltatik a tisztességes eljárás

fogalmában (Alkotmány 65. § (1) bekezdés). Az adott helyzetben az

elmarasztalni kívánt gazdálkodó szervezet védekezhet, mások viszont nem. A

potenciális felperesek csak nyerhetnek az ügyön, így az õ nyilatkozatuk

beszerzése nem feltétlenül szükséges, egyébként is nyitva áll számukra az

egyedi igényérvényesítés útja. A mindenkire kiterjedõ hatályú absztrakt

kontroll tehát eljárási elvet sért. Ugyanakkor praktikusan sem hatékony.

Amennyiben a bíróság az adott élethelyzettõl (jogviszonytól), s a konkrét

felektõl függetlenül érvényes szabályt mond ki, úgy absztrakt normát hoz

létre, vagyis jogalkotó funkciót lát el. Ez pedig nem lehet a feladata. A

kikényszerítése is problematikus: valószínûleg megállapítási perre lenne

szükség annak eldöntéséhez, hogy egy adott konkrét ügy az "absztrakt perben"

kimondott szabály hatálya alá tartozik-e. Ez a per a végrehajthatósághoz

szükséges lenne. Ennek hiányában abszolút értelemben jogszabályként

funkcionálna a bírói ítélet. A bírói jogalkalmazás az ilyen egységesítést más

eszközökkel látja el (például jogegységi döntés), ezek azonban a konkrét

perekben eljáró bíróságokat kötik. Paradoxon lenne egy olyan per, amely

konkrét ügy kapcsán indul, de végül absztrakt szerzõdési szabályt alkot, ez a

polgári per természetével, illetve a bírói jogalkalmazási tevékenység

alkotmányos funkciójával ellentétes. A "közérdekû kereset" mint performa

konstrukció célja pertakarékosság: kisebb költséggel, számos ismétlés

elkerülésével dönthetõk el az ugyanolyan ügyek. A pertakarékosság azonban nem

azonos a "jogalkotás takarékossággal". A bíróság ítélete perjogi

rendszerünkben in personam típusú res iudicata-t eredményez, s nem in rem

típusút (Pp. 229. § anyagi jogerõ fogalma). Ezt legfeljebb az azonos

gazdálkodó szervezet, azonos szerzõdés, különbözõ fogyasztók viszonylatban

érdemes fellazítani.

Az irányelv a tagállamoktól olyan szabályozás kialakítását követeli meg,

amely alapján a fogyasztót nem kötik a tisztességtelen, egyoldalúan

kialakított, illetve általános szerzõdési feltételek, és a szerzõdés ezen

feltételek nélkül érvényes, ha a szerzõdés részbeni érvénytelenség miatt

egyébként nem dõl meg (6. cikk 1. bek). Az irányelv a tisztességtelen

szerzõdési feltételek orvoslására vonatkozóan elõírja, hogy a tagállamoknak

megfelelõ és hatékony eszközöket kell biztosítaniuk a tisztességtelen

feltételek további alkalmazása ellen a fogyasztók és a versenytársak

érdekében. Ennek körében olyan szabályokat kell kialakítani, melyek alapján a

fogyasztóvédelmi szervezetek vagy a fogyasztók védelmét képviselõ személyek

bíróság vagy közigazgatási hatóság elõtt megtámadhatják az általános

feltételként használt sérelmes kikötéseket, annak érdekében, hogy ezen

feltételekkel ne lehessen a továbbiakban szerzõdést kötni. Ez a jogorvoslati

eljárás továbbá irányulhat egy gazdasági szektor olyan eladói ellen - külön

vagy együttesen is - vagy szövetségeik ellen, melyek azonos vagy hasonló

általános szerzõdési feltételeket használnak vagy ajánlanak használatra (7.

cikk).

E kérdésekkel kapcsolatban az irányelv a tagállamok hatáskörébe utalja a

tisztességtelen feltételt tartalmazó szerzõdés érvénytelenségi

jogkövetkezményének meghatározását, a szerzõdési feltétel megtámadásának

(eljárás, eljáró szervezet) szabályozását (6. cikk 1. bek., 7. cikk 2. bek.).

Az új 209. § ezeknek az irányelvi követelményeknek eleget tesz, a

megtámadhatóság, a közérdekû keresettel induló eljárás szabályozása, valamint

a szerzõdés részbeni érvénytelenségének fõszabálya és jogkövetkezménye révén.

Az irányelv hatálya kizárólag a fogyasztóval kötött szerzõdésekre terjed ki

(1. cikk 1. bek.), szemben a Ptk. jelenlegi és tervezett 209. §-beli

szabályozásával, amely tisztességtelen általános szerzõdési feltételek

alkalmazása esetén a védelmet nemcsak a fogyasztók számára biztosítja, hanem

általában a "gyengébb fél" részére.

A 4. §-hoz

Az irányelv tárgyi hatálya alá nemcsak az általános szerzõdési feltételek

tartoznak, hanem a fogyasztóval szemben használt mindazon kikötések is,

melyeket a felek nem közösen és kölcsönösen alakítottak ki, vagyis amelyeket a

fogyasztóval szerzõdõ másik fél egyoldalúan, elõre meghatározott, noha nem

minõsülnek általános szerzõdési feltételeknek (3. cikk 2. bek.). Ebben az

esetben nem több szerzõdés megkötése céljából kerül sor a feltétel egyoldalú,

elõre történõ meghatározására, hanem egyedileg. Az irányelvnek megfelelõ

szabályozás kialakítása érdekében, sõt azon túlmutatóan a Ptk. új 209/A. §-a

tartalmazza a gazdálkodó szervezet és a fogyasztó közötti szerzõdés

tisztességtelen kikötése megtámadásának lehetõségét abban az esetben is, ha az

nem minõsül általános szerzõdési feltételnek. Ez a lehetõség tehát csak a

fogyasztó számára áll fenn, tekintettel arra, hogy az ilyen egyedi

szerzõdéskötési helyzetben tipikusan a fogyasztó szorul védelemre a gazdálkodó

szervezettel szemben.

A Ptk. nem határozza meg a 209. §-ban foglalt érvénytelenségi jogalap, az

indokolatlan egyoldalú elõny fogalmát. Ugyanakkor a 209. §-t a Ptk.-ba

beiktató 1977. évi IV. törvényhez fûzött miniszteri indokolás e fogalmat a

feltûnõen nagy értékkülönbség, illetve a feltûnõen aránytalan elõny (Ptk. 201.

§ (2) bek., 202. §) fogalmához fûzõdõ viszonyban értékelte úgy, hogy "ezeknél

kisebb érdeksérelem veszélye esetén is megállapítható a megtámadás

alapossága". Ezen indokolásból pedig arra lehetne következtetni, hogy az

indokolatlan egyoldalú elõny fogalma tipikusan a szolgáltatás és

ellenszolgáltatás arányosságának kérdésével áll összefüggésben.

Az irányelv a tisztességtelen (unfair) kifejezést használja. Az egyoldalúan

kialakított szerzõdési feltétel tisztességtelen jellegének megállapításához

megadja azokat az általános értékelési szempontokat, melyeket vizsgálva az

adott esetben eldöntendõ, hogy a feltétel tisztességtelen-e. Az irányelv a

felek szerzõdésbõl eredõ jogai és kötelezettségei viszonyában jelentkezõ

lényeges aránytalanságot értékeli tisztességtelennek, ide nem értve a

szolgáltatást és az ellenszolgáltatást meghatározó szerzõdési kikötéseket,

illetve a szolgáltatás és ellenszolgáltatás közötti aránytalanságot, feltéve,

hogy ezeket a feltételeket egyértelmûen határozták meg a szerzõdésben.

Az irányelv szerint a szerzõdési feltétel tisztességtelen voltának

megállapításához a megadott általános értékelési szempontokkal összefüggésben

vizsgálni kell a felek magatartását is, azt, hogy jóhiszemûen jártak-e el. Az

irányelv preambuluma szerint a "jóhiszemûségi-teszt" - az angol

"reasonableness" kategóriájának hatására is - különösen a következõ szempontok

értékelését jelenti: a szerzõdõ felek alkupozíciója, illetve azok erõssége, a

fogyasztó kezdeményezte-e az adott feltételre vonatkozó megállapodást, a

fogyasztó speciális megrendelésére történt-e a szolgáltatás teljesítése. Az

irányelv preambuluma pozitív módon is megközelítve e kérdéskört, akkor tartja

jóhiszemûnek a felet, ha méltányosan és igazságosan viszonyul a másik félhez,

figyelembe véve annak érdekeit (3. cikk 1. bek., 4. cikk).

A javaslat 209/B. §-a a megtámadási jogalapot az indokolatlan egyoldalú

elõny kategóriája helyett a tisztességtelenség kategóriájában határozza meg,

összhangban az irányelvvel. A feltétel tisztességtelen jellegének megítélése

azonban továbbra is csak azokban az esetekben releváns, amikor általános

szerzõdési feltételrõl van szó, illetve olyan feltételrõl, mely a gazdálkodó

szervezet és a fogyasztó közötti szerzõdésben szerepel, mégha nem is minõsül

az általános szerzõdési feltételnek. A tisztességtelen kikötésre alapuló

megtámadási lehetõség biztosítása ugyanis azon esetekben indokolt, amikor a

felek nincsenek egyenlõ pozícióban, illetve az egyik fél diktálja, elõre és

egyoldalúan alakítja ki a szerzõdési feltételeket.

Az irányelvvel összhangban az általános szerzõdési feltétel tisztességtelen

jellege megítélésének alapja kettõs: a felek jóhiszemûségét és ezzel

összefüggésben a szerzõdésbõl eredõ jogosultságok és kötelezettségek

egyensúlyát kell vizsgálni. A javaslat - az irányelvnek megfelelõen -

generálklauzulával szabályoz: általános értékelési szempontokat ad annak

érdekében, hogy az adott esetben eldönthetõ legyen a tisztességtelenség,

illetve az érvénytelenség kérdése. A generálklauzula értelmében a feltétel

tisztességtelen voltának megállapításához vizsgálni kell a szerzõdéskötéskor

fennálló minden olyan körülményt, amely a szerzõdés megkötésére vezetett,

továbbá a kikötött szolgáltatás természetét, az érintett feltételeknek a

szerzõdés más feltételeivel vagy más szerzõdésekkel való kapcsolatát (209/B. §

(1), (3) bekezdés).

A 209/B. § (2) bekezdése - az (1) és (3) bekezdésben foglalt általános

értékelési szempontokon túl - két további, konkrétabban meghatározott

szempontot ad: a szerzõdésre irányadó lényeges rendelkezésektõl való jelentõs

eltérés, valamint a szerzõdés tárgyával, illetve rendeltetésével való

összeegyeztethetetlenség szempontját. Ezek a szempontok ugyanis olyanok,

melyek különösen alkalmasak a jogok és kötelezettségek aránytalanságának

megítélésére. A szerzõdésekre irányadó diszpozitív szabályok a szerzõdõ felek

egyensúlyára, a szerzõdési kockázatok, jogok és kötelezettségek

kiegyensúlyozott elosztásának elvére épülnek. Az ezektõl való jelentõs eltérés

az egyik fél hátrányára tipikusan az erõegyensúly megbomlását jelzi. Ez a

megoldás a jogok és kötelezettségek aránytalansága különös eseteinek

meghatározásával megfelelõ támpontot ad az aránytalanság kérdésének

megítéléséhez.

A szerzõdésbõl eredõ jogosultságok és kötelezettségek egyensúlyának,

arányosságának vizsgálata - az irányelvnek megfelelõen - azonban nem foglalja

magában a fõszolgáltatások közötti arányosság értékelését, illetve a

szolgáltatás és ellenszolgáltatás meghatározását, ha annak szövegezése

egyértelmû és mindkét fél számára érthetõ. Ennek oka, hogy a

tisztességtelenség kategóriája alatt sem az irányelvnek, sem a magyar

szabályozásnak nem célja a teljesítménykínálat és az árak bírói ellenõrzésének

lehetõvé tétele. Másfelõl az irányelvvel összhangban akkor lehet a

szolgáltatást és ellenszolgáltatást meghatározó kikötéseket mégis

tisztességtelennek tekinteni, ha a nyelvezetbeli követelmények ellenére ezen

feltételek szövegezése nem egyértelmû. Ez a rendelkezés a nyelvezetbeli, a

gyengébb felet védõ értelmezési szabály "elsõbbségét" ismeri el (209/B. § (5)

bekezdés).

További kivételt jelentenek az irányelvnek megfelelõen (1. cikk 2. bek.) a

tisztességtelennek minõsíthetõ feltételek körébõl azon kikötések, melyeket

jogszabály állapít meg, vagy jogszabály elõírásainak megfelelõen határoznak

meg a felek. A bíróság ugyanis nem lehet jogosult jogszabályok

igazságosságának megítélésére, másfelõl a szerzõdési jog körében a kogens

szabályozás tipikusan a gyengébb fél védelmére épül, illetve a törvényhozó a

diszpozitív szabályokat már eleve az egyensúly-teremtõ igazság elvei alapján

határozza meg (209/B. § (6) bekezdés).

A Ptk. 209/B. §-ában foglalt szabályok egyaránt érvényesülnek a gazdálkodó

szervezetek közötti és a fogyasztókkal való szerzõdéses kapcsolatokban. A

tisztességtelen szerzõdési feltétel fogalmára vonatkozó szabályozás

egységessége azonban nem jelenti azt, hogy a bíróságok ne alkalmazhatnának

differenciált megközelítést a tekintetben, hogy milyen típusú (fogyasztói vagy

kereskedõi) szerzõdésekrõl van szó.

A fogyasztók hatékonyabb védelme érdekében, az általános szerzõdési

feltételek elõzetes kontrolljának és a bíróságok egységes joggyakorlatának

elõmozdítása érdekében célszerû azoknak a szerzõdési feltételeknek

jogszabályban történõ meghatározása, melyek a fogyasztóval kötött szerzõdésben

feltétlenül tisztességtelennek minõsülnek (fekete lista), vagy amelyeket az

ellenkezõ bizonyításáig tisztességtelennek kell tekinteni (szürke lista). Ezek

a megoldások elõreláthatólag preventív hatással járnának a tisztességtelen

szerzõdési feltételek alkalmazása tekintetében. A lista segítségével tehát a

szabályozás a prevenciót erõsítené az utólagos - a már létrejött szerzõdésekbe

beavatkozó - korrekcióval szemben. Az irányelv melléklete példálózó

felsorolást tartalmaz azokról a szerzõdési feltételekrõl, melyek a

fogyasztókkal kötött szerzõdésekben tisztességtelennek minõsülhetnek.

Az irányelv melléklete, egyes hasonló külföldi kodifikációs megoldások,

továbbá a hazai szerzõdéses gyakorlat tanulmányozása alapján összeállítható

egy olyan lista, amely alkalmas az elõzõekben írt célok elérésére.

A listás megoldással a gyengébb félnek nyújtott védelem csak a fogyasztói

szerzõdésekre alkalmazható, tekintettel arra, hogy ez a konstrukció a

gazdálkodó szervezetek közötti szerzõdéses viszonyban a forgalom

megmerevedését vonhatja maga után, és nem számol e szféra szerzõdési

gyakorlatának növekvõ bonyolultságával.

Mivel a listán szereplõ feltételeket bizonyos idõközönként - igazodva a

szerzõdéskötési gyakorlathoz - célszerû felülvizsgálni, a javaslat a

Kormánynak ad felhatalmazást a lista meghatározására (209/B. § (4) bekezdés).

A Ptk. nem határozza meg az általános szerzõdési feltétel fogalmát. Nem

egyértelmû ez a fogalom arra tekintettel sem, hogy míg a jelenlegi 209. § (1)

bekezdése olyan általános szerzõdési feltétellel kapcsolatban rendelkezik,

mely egyoldalúan lett meghatározva, addig a 209. § (3) bekezdése az

"egyoldalúan meghatározott" jelzõt nem használja az általános szerzõdési

feltételre vonatkozóan.

Az irányelv hatálya mindazon szerzõdési feltételekre kiterjed, melyet a

felek nem közösen alakítottak ki. Ebben az esetben az egyik fél, a kereskedõ a

feltételeket egyoldalúan elõre meghatározza, és a fogyasztónak nincs

lehetõsége a feltételek tartalmát befolyásolni. Az irányelv szerint ez a

helyzet különösen jellemzõ az általános szerzõdési feltételekre, illetve a

szabványszerzõdésekre, de az irányelv nemcsak ez utóbbi feltételek,

szerzõdések szabályozására korlátozódik, figyelemmel az irányelv 3. cikkének

2. bekezdésére.

Általános szerzõdési feltételnek minõsül a feltétel, ha két kritérium

együttesen jelentkezik: egyrészt a feltételt az egyik fél egyoldalúan, elõre

meghatározza, és annak meghatározásában a másik fél nem mûködhetett közre,

tehát a feltételt a felek nem közösen alakítják ki. Másrészt az általános

szerzõdési feltételt meghatározó fél több szerzõdés megkötése céljából

alakítja ki elõre, egyoldalúan a feltételt (209/C. §).

Az irányelvnek megfelelõen a javaslat szabályai nemcsak az általános

szerzõdési feltételekre terjednek ki (209/A. §, 209/B. §). A 209/A. §-ban

meghatározott megtámadási lehetõség az általános szerzõdési feltételnek nem

minõsülõ feltétel esetén is fennáll, amennyiben gazdálkodó szervezet és

fogyasztó közötti szerzõdésrõl van szó.

Elõfordul, hogy a szerzõdés az általános szerzõdési feltételek mellett

tartalmaz olyan feltételeket is, melyeket a felek közösen alakítottak ki.

Ebben az esetben is alkalmazandók a szerzõdés általános szerzõdési

feltételeire vonatkozó szabályok az irányelv 3. cikkének 2. bekezdése

szerint. Ezen irányelvi követelménynek megfelelõ a bírósági jogértelmezés e

kérdéskörben.

A szerzõdési feltételek egyoldalú, illetve közös meghatározásának

kérdésében a bizonyítási teher a feltételt egyoldalúan kialakító félre esik

(209/D. §). Ez a rendelkezés azonos az irányelv 3. cikkének 2. bekezdésében

foglalt bizonyítási szabállyal.

Az 5-9. §-okhoz

A Ptk. 236-237. §-ának módosítása a 209. §-ának változásával van

összefüggésben. A Ptk. 236. §-ának módosítása nem érinti azt a különbséget,

amely a sérelmet szenvedõ fél megtámadási joga és a közérdekû keresetre

jogosultak megtámadási joga között fennáll. Míg ugyanis az elõbbiek esetében a

megtámadási jog gyakorlására a Ptk. XXI. fejezetének valamennyi rendelkezését

alkalmazni kell, addig az utóbbiak esetében a megtámadást a Ptk. nem köti

határidõhöz, arra mindaddig lehetõség van, míg az általános szerzõdési

feltétel forgalomban van. Ugyanaz a határidõhöz nem kötött eljárás- indítási

lehetõség érvényesül a Ptk. új 209. § (4) bekezdésével kapcsolatban.

A Ptk. 308. §-ának kiegészítése a fogyasztók védelmét szolgálja. Elterjedt

ugyanis az a gyakorlat, hogy a fogyasztói szerzõdésekben a szavatossági jogok

érvényesítésére a Ptk.-ban diszpozitív módon megállapított határidõktõl a

gazdálkodó szervezetek eltérnek, és a meghatározottnál rövidebb, a fogyasztót

hátrányosan érintõ határidõt állapítanak meg. Erre tekintettel a javaslat

semmisnek nyilvánítja azt a kikötést, mely a 308.§ (1)-(2) bekezdésében

meghatározottaknál rövidebb határidõt állapít meg. Ez a szabály kizárólag a

gazdálkodó szervezet és a fogyasztó közötti szerzõdés tekintetében érvényesül.

A Ptk. 314. §-a (2) bekezdésének módosítását a "jogi személy"

kategóriájának kiiktatása indokolja (lásd a 3.1. pontban írtakat).

A Ptk. 377. §-a helyébe lépõ rendelkezés a házaló kereskedés

szabályozásával van összefüggésben. Lehetõséget ad arra, hogyha az eladó a

dolgot házaló kereskedés során történõ eladás céljára kapta harmadik

személytõl, jogszabály a vevõvel szemben e harmadik személynek az eladóval

való egyetemleges felelõsségét állapíthassa meg. A házaló és a házalónak erre

a célra eladó személy egyetemleges felelõssége a vevõvel szemben a vevõt, a

fogyasztót védõ szabály.

A 10. §-hoz

A Ptk. 685. §-a a) pontjának kiegészítése a Ptk. 209/B. § (6) bekezdésében

foglalt szabály miatt szükséges. A 209/B. § (6) bekezdésében írt jogszabály

miniszteri rendelet is lehet (10. § (1) bekezdés).

A fogyasztó fogalmának Ptk.-ban történõ meghatározására a Ptk. 209/A. §-a,

209/B. §-a, 308. §-a (3) bekezdésének rendelkezéseivel összefüggésben van

szükség. A definíciót a Ptk. 685. §-ának új d) pontja tartalmazza.

A fogyasztó meghatározásának lényegi eleme az, hogy a fogalom a gazdasági

vagy szakmai tevékenység körén kívül eljáró, szerzõdést kötõ személyek

csoportját foglalja magában. Ugyanis a szerzõdéskötés során laikus, nem

professzionális személyekre indokolt a javaslatban szabályozott jogvédelmet

kiterjeszteni. A Ptk. szerinti minden személy (a természetes személyen kívüli

jogalanyok) fogyasztóként való meghatározása indokolt, ha az ún. laikus elem

fennáll a szerzõdés megkötésekor.

Az irányelv szerint fogyasztónak kizárólag az a természetes személy

minõsül, aki nem gazdasági tevékenysége körében köt szerzõdést, míg eladóként,

kereskedõként azt a természetes vagy jogi személyt (tulajdonosi struktúrától

függetlenül) definiálja az irányelv, aki (amely) gazdasági tevékenysége

körében köt szerzõdést (2. cikk).

A "klasszikus" megközelítés szerint fogyasztóként a gyengébb helyzetû

magánszemélyeket szokás értelmezni. Ezt a megközelítést azonban mind a

szabványszerzõdésekkel kapcsolatos, a kereskedelmi és a fogyasztói szférára

bizonyos mértékben differenciált szabályozás, mind pedig általában a

fogyasztóvédelmi indíttatású szabályozás kialakításakor pontosítani kell,

figyelemmel arra a szempontra, hogy a ténylegesen védelemre szoruló kör

kerüljön meghatározásra.

Bizonyos helyzetekben ugyanis a vállalkozó magánszemély fogyasztóként való

értelmezése indokolatlan kiterjesztését jelentené a jogi védelemnek,

ugyanakkor az elsõdlegesen nem üzletszerû gazdasági tevékenységet folytató

szervezetek (pl. egyesületek, alapítványok) kizárása a fogyasztói körbõl,

illetve azoké, akik nem gazdasági vagy szakmai tevékenységükkel összefüggésben

kötnek egy adott szerzõdést, szintén kérdéses.

A javaslat az ún. funkcionális megközelítést tartalmazza, amely abból indul

ki, hogy a személyek gazdasági, szakmai tevékenységükkel összefüggésben

kötnek-e szerzõdést vagy az ilyen tevékenységük körén kívül.

Tekintettel arra, hogy a Ptk. 387-388. §-a a közüzemi szerzõdéssel

kapcsolatban már használja a fogyasztó kifejezést, de tágabb értelemben, a

termelõ fogyasztókat is magában foglalva, ezen §-ok alkalmazása kivételével

érvényesül az új fogyasztó fogalom a Ptk.-ban (10. § (2) bekezdés).

A 11. §-hoz

A Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvének a külgazdasági kapcsolatokra

történõ alkalmazásáról szóló 1978. évi 8. törvényerejû rendelet 8. §-a szerint

a külgazdasági kapcsolatok körében a Ptk. 209. §-ában foglaltak nem

alkalmazhatók. A 209. § alkalmazásának kizárása nem indokolt a külgazdasági

kapcsolatok körében, ezért a javaslat ezt a szabályt hatályon kívül helyezi

(11. § (2) bekezdés).

Az általános szerzõdési feltételek bíróság elõtti, közérdekû keresetre

történõ megtámadására jogosultak körét a Ptk. hatálybalépésérõl és

végrehajtásáról szóló 1978. évi 2. törvényerejû rendelet (a továbbiakban:

Tvr.) 5. §-a határozza meg. Tekintettel az 1978 óta bekövetkezett szervezeti

változásokra, valamint a közérdekû keresetre induló perek csekély számára,

szükséges e személyi kör újraszabályozása.

A javaslat a Tvr. jelenlegi 5. §-ában foglaltakhoz hasonlóan szélesen

vonja meg a jogosultak körét, törekedve egyben a közérdekû keresettel való

perindítás lehetõségével feladatkörüknél fogva várhatóan ténylegesen élni tudó

és abban valóban érdekelt szervezetek pontosabb meghatározására.

Az irányelv már említett 7. cikkében foglalt követelménynek a Tvr. 5. §-a

eleget tesz (11. § (3) bekezdés a) pont).

A tisztességtelen általános szerzõdési feltételek alkalmazása

megakadályozásának hatékonyságát a bírói szerzõdéskontroll lehetõségén kívül

növelni célszerû az elõzetes kontroll intézményének bevezetésével, illetve

kiterjesztésével. Elsõ lépésként a kötelezõ elõzetes kontroll helyett a

javaslat azt a lehetõséget kívánja megteremteni, hogy az általános szerzõdési

feltételeket be lehessen mutatni a szerzõdés tárgya szerint érintett gazdasági

kamarához véleményezésre, kivéve, ha jogszabály más szervezet jóváhagyását

írja elõ az általános szerzõdési feltételek alkalmazása elõtt (Tvr. 5/A. §).

Az elõzetes véleményezésnek az országos gazdasági kamarákhoz való

telepítését az indokolja, hogy a gazdasági kamarák az üzleti forgalom

biztonságának és a piaci magatartás tisztességének megteremtése, megõrzése,

illetve fokozása érdekében már meghatározó feladatot látnak el, továbbá az

elõzetes véleményezés nemcsak a fogyasztói szerzõdésekre terjed ki (11. § (3)

bekezdés b) pont).

Az elõzetes véleményezés szabályozása érdekében a javaslat a Tvr.-t és a

gazdasági kamarákról szóló 1994. évi XVI. törvényt egészíti ki (11. § (3)

bekezdés d), e) pont).

Az irányelv nem teszi kötelezõvé az elõzetes kontrollt az egyoldalúan

kialakított szerzõdési feltételek tekintetében, preambuluma kifejezetten azt

tartalmazza, hogy az elõzetes kontroll intézményét nem érinti az utólagos

szerzõdéskontroll irányelvben megkövetelt szabályozása.

A közérdekû keresettel induló eljárásnak a 209. § (2)-(3) bekezdésében

foglalt szabályával kapcsolatos az az új, a prevenciót és az érintettek

tájékoztatását szolgáló rendelkezés (Tvr. 5/B. §), amely szerint a bíróság

ítéletében feljogosíthatja az igény érvényesítõjét, hogy a kikötés

érvénytelenségének megállapítását nyilvánosságra hozza (11. § (3) bekezdés b)

pont).

A fogyasztóvédelmi szabályozás a magyar piac fogyasztói kapcsolatainak

teljességét kívánja hatókörébe vonni. A javaslat fogyasztóvédelmi szabályai a

jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 11. § (1) bekezdése következtében

irányadóak a belföldi jogviszonyokra. Ha azonban a jogviszonyban külföldi elem

van - ami tipikusan a külföldi vállalkozások belföldi fióktelepeinek

felállítása után fog bekövetkezni, amikor a külföldi cég a fióktelep útján köt

szerzõdést a belföldi fogyasztóval -, a nemzetközi magánjog szabályai szerint

a felek szabadon választhatják ki a szerzõdésükre irányadó jogot. A javaslat

célja az, hogy az ilyen jogválasztás ne vezethessen a magyar szerzõdési jog

fogyasztóvédelmi szabályainak mellõzésére azokban az esetekben, amikor a

jogviszony egyik oldalán "belföldi fogyasztó" áll, és a szerzõdés további

lényeges elemek révén kapcsolódik Magyarországhoz. A külföldi fogyasztóvédelmi

törvényhozásban is megnyilvánuló tendencia, hogy a gyengébb szerzõdési

pozíciójú fogyasztót a jogválasztás szabadságának egyfajta korlátozásával is

védik.

A szabályozás kulcskérdése annak meghatározása, hogy mely tényezõkön

keresztül kapcsolódik a fogyasztói szerzõdés olyan szorosan egy adott

jogrendszerhez, amelyek megalapozhatják e jogrendszer fogyasztóvédelmi

szabályai megkerülhetetlenségének kimondását. A javaslat mind elveiben, mind

részletszabályaiban a szerzõdéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló

1980. évi Római Egyezmény (80/934/EGK) megoldásait követi.

A javaslat a fenti elv, illetve külföldi példa alapján meghatározza a

fogyasztói szerzõdés fogalmát, speciális kollíziós normát alkotva kimondja,

hogy a felek jogválasztása mely esetekben nem vezethet a magyar

fogyasztóvédelmi szerzõdési szabályok sérelmére, illetve megadja a fogyasztói

szerzõdésekre irányadó kollíziós normát arra az esetre is, ha a felek

szerzõdésükre jogot nem választottak. A szabályozás szerkezetileg úgy oszlik

meg, hogy a fogyasztói szerzõdés fogalmát és a kapcsoló elemeket a nemzetközi

magánjogi kódex tartalmazza, míg a magyar fogyasztóvédelmi szerzõdési jog

kötelezõ érvényesülését a Tvr. mondja ki.

A fogyasztói szerzõdés fogalmát a nemzetközi magánjogi kódex 28/A. §-

ának (2) bekezdése határozza meg. A definíció lényege, hogy a szerzõdés egyik

oldalán fogyasztónak kell állnia, azaz olyan személynek, aki nem gazdasági

vagy szakmai tevékenysége során köti az adott szerzõdést. A definíció nem tér

ki rá, de a másik szerzõdõ félnek értelemszerûen a gazdasági vagy szakmai

tevékenysége keretében kell e szerzõdést megkötnie. Ha e fél nem tudott arról,

s a körülmények alapján nem is kellett tudnia, hogy a fogyasztó nem gazdasági

vagy szakmai tevékenysége körében kötötte az adott szerzõdést, a szerzõdés nem

minõsül fogyasztói szerzõdésnek. Ez a jóhiszemûen, az objektív körülményekbõl

ítélõ fél védelmi igényébõl következik. A fogyasztói szerzõdés fogalma

kiterjed mind a dolog, mind a szolgáltatás nyújtásra, valamint az ezekhez

kapcsolódó hitel vagy kölcsönszerzõdésre.

A javaslat kimondja, hogy a nemzetközi magánjog szabályai szerint

választott jog ellenében is a magyar jog fogyasztóvédelmi szerzõdési

szabályait kell alkalmazni a fogyasztói szerzõdésre, ha a fogyasztó lakóhelye

vagy szokásos tartózkodási helye Magyarországon van. Az adekvát kapcsoló elem

tehát elsõképpen a fogyasztó lakóhelye, vagy szokásos tartózkodási helye.

(Ebbõl az következik, hogy az átmenetileg az országban tartózkodó fogyasztóra

- szerzõdésére - az említett szabályok nem vonatkoznak.) Ezen kívül azonban a

javaslat további tényezõk megvalósulását is megköveteli, amelyek megalapozzák

az adott szerzõdés lényegi és szoros kötõdését a magyar jogrendszerhez. Az

elsõ feltétel azokat az eseteket öleli fel, amelyekben a kereskedõ

(szolgáltató) speciális, a fogyasztónak címzett elõkészületeket tett az ország

területén a szerzõdéskötés elõmozdítására. A "szerzõdés megkötésére irányuló

nyilatkozat" tehát nem feltétlenül egyenlõ a szerzõdéses nyilatkozattal

(vagyis nem a kereskedõ szerzõdést létrehozó nyilatkozatáról van szó), hanem

azt megelõzõ piaci tevékenység (pl. felhívás ajánlattételre). Fontos, hogy e

cselekményei kifejezetten az adott ország fogyasztóihoz szóljanak: ha például

a belföldi fogyasztó valamely külföldi televízióadásból (vagy más

reklámhordozóból) értesül az adott lehetõségrõl, a szabály nem alkalmazható.

További konjunktív feltétel, hogy a kereskedõ (szolgáltató) ezen aktivitása

alapján a fogyasztó az adott ország területén végezze azokat a cselekményeket

(tegye meg a szükséges nyilatkozatokat), amelyek a szerzõdés megkötéséhez

szükségesek. Ezzel a megfogalmazással a javaslat elkerüli azokat a kollíziós

problémákat, amelyek akkor adódnának, ha az adekvát kapcsoló elemként a

szerzõdéskötés helye lenne megjelölve (ui. az adott szerzõdésre alkalmazandó

jog a szerzõdéskötés helyétõl függene, de ez a különbözõ jogok megoldásaiban

nem ugyanaz). A második (vagylagos) feltétel abban különbözik az elsõtõl, hogy

nem szükséges hozzá a kereskedõ reklámozó (felhívó) tevékenysége, csupán a

(legalább) képviselõ általi jelenléte (pl. kiállításon, vagy fióktelep útján),

s a képviselõhöz címzi a fogyasztó a megrendelését.

A második feltétel szerint a kereskedõ valamilyen formájú statikus

jelenléte szükséges az adott országban, s a fogyasztó "megrendelése" (ami

szintén nem feltétlenül azonos a szerzõdéses nyilatkozatával), az elsõ

feltételnél pedig elegendõ a kereskedõ valamely belföldi aktivitása (pl.

reklám), a fogyasztónak viszont az összes, a szerzõdés létrehozását

eredményezõ nyilatkozatát, cselekményét itt kell megtennie. A szabályozás így

mindkét esetben az adott országhoz kötöttség bizonyos "erõsségét" követeli

meg, amelyhez egyik esetben a kereskedõ, másik esetben a fogyasztó magatartása

járul inkább hozzá. A harmadik eset szerint az szükséges, hogy adásvételi

szerzõdés megkötése érdekében a külföldi eladó utazást szervezzen a fogyasztó

számára, és a fogyasztó az utazás során más államban tegye meg a szerzõdési

nyilatkozatát, illetve rendelje meg az árut. Ezt a speciális esetet az elsõ

fordulat - a) pont - nem fedi le, mivel nem szükségszerûen történik belföldi

hirdetés, továbbá a fogyasztó szerzõdési nyilatkozatát (illetve megrendelését)

külföldön teszi. A második fordulat - b) pont - szintén nem alkalmazható,

mivel az árura (nem az utazásra) vonatkozó megrendelés nem belföldön történik,

noha belsõ jogunk szerint - 213/1996. (XII.23.) Korm. rendelet -

utazásszervezõi és közvetítõi tevékenység belföldön csak belföldi székhelyû

vállalkozás keretében végezhetõ, vagyis a belföldi képviselet megvalósul, de

csak az utazás vonatkozásában. Az "eladó általi" utazásszervezést nem lehet

szûken értelmezni, vagyis megbízás útján is teljesülhet. Összefoglalva: az

említett három körülmény azt a kérdést részletezi: érdemben szorosan

kapcsolódik-e az adott szerzõdés egy adott állam jogához.

E rendelkezésekkel jogunk a szerzõdési jog fogyasztóvédelmi szabályait ún.

kötelezõen alkalmazandó szabályokká (mandatory rules) teszi, vagyis olyan

normákká, amelyek feltétlen érvényesülést kívánnak, függetlenül a felek által

szerzõdésükre választott jogtól. E szabályok azonban teljesen nem zárják ki a

választott jog alkalmazását, csupán annyiban, amennyiben e jog egyes

rendelkezései a magyar fogyasztóvédelmi szabályokkal ellentétesek. Ilyen

részleges összeütközés esetében a magyar fogyasztóvédelmi szabályokat kell

alkalmazni a választott külföldi jog érintett rendelkezései helyett. A szabály

célja az, hogy a "belföldi" fogyasztót (aki lakóhelyével és a fentebb említett

kapcsoló elemek valamelyikével szintén Magyarországhoz kötõdik) ne lehessen

megfosztani a magyar jog által részére biztosított fokozott védelemtõl. E

célra tekintettel nem kizárt az, hogy ha a fogyasztóra nézve kedvezõbb a

választott külföldi jog fogyasztóvédelmi szabálya, akkor azt kell a

szerzõdésre alkalmazni.

A javaslat nemzetközi magánjogi szabályai vonatkozásában nem minõsül

fogyasztói szerzõdésnek a személy-, illetve árufuvarozási szerzõdés, továbbá

az olyan szerzõdés, amely alapján kizárólag a fogyasztó lakóhelye vagy

szokásos tartózkodási helye szerinti állam területén kívül nyújtanak

szolgáltatást a fogyasztónak. A fuvarozási, illetve személyszállítási

szerzõdések kizárását az indokolja, hogy azokat a belsõ jog és több nemzetközi

szerzõdés speciálisan rendezi. A második kizárt esetbe tartozik pl. a külföldi

nyelvtanfolyam, illetve szállásfoglalás. Ezekben az esetekben sem a

szolgáltatást nyújtó, sem a szolgáltatást igénybe vevõ ésszerûen nem számíthat

arra, hogy nem a szolgáltatást nyújtó fél székhelye szerinti jog lesz

irányadó, hanem a fogyasztó lakóhelye szerinti jog. Kivételt jelent az, ha a

szerzõdés tárgya utazás és külföldi tartózkodás, s a szolgáltatás díja

egységesen kerül meghatározásra. Ebben az utóbbi, kivételt képezõ esetben a

szabályok alkalmazásához változatlanul szükséges a korábban említett

feltételek teljesülése is. Ha az utazás abban az országban kezdõdik, ahol a

fogyasztó lakóhelye van, a kizáró szabály eleve nem érvényesül, hiszen a

szolgáltatásnak nem minden eleme kötõdik külföldhöz. Ennek megfelelõen a

kizáró szabály alóli kivételnek valójában akkor van jelentõsége, ha az utazás

nem a fogyasztó lakóhelye szerinti országból indul (de az a) vagy b) pont

teljesülése révén azért ide kötõdik a szerzõdés). A tartózkodásnak és az

utazásnak el kell válnia, tehát pl. a szállítóeszközön történõ éjszakázás ezt

a feltételt nem elégíti ki.

A fenti szabályok nemcsak a felek jogválasztása ellenében (Tvr.), hanem

annak hiányában is érvényesülnek: a javaslat a nemzetközi magánjogi kódex

kötelmi jogi rendelkezéseit új kapcsoló szabállyal egészíti ki: a fogyasztói

szerzõdésre a fogyasztó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye szerinti

állam joga lesz irányadó, feltéve, hogy a korábban említett szerzõdési

mozzanatok valamelyike is ezen országban valósult meg. E feltételek hiányában

a nemzetközi magánjogi törvényerejû rendelet 25-28. §-ainak egyéb kapcsoló

szabályai alapján kell meghatározni az alkalmazandó jogot. Így pl. akkor, ha

a 28/A. § (2) bekezdése értelmében fogyasztói szerzõdésrõl van szó, de az (1)

bekezdés a)-c) pontjainak egyike sem teljesül, vagy ha ezek teljesülnek is, de

a szerzõdés a (3) bekezdés hatálya alá esik (eltekintve a b) pont utolsó

fordulata szerinti kivételtõl), a 28/A. § (1) bekezdésének kapcsoló szabálya

nem alkalmazható, hanem - ha pl. adásvételi szerzõdésrõl van szó - a 25. § a)

pontja szerint kell az alkalmazandó jogot meghatározni. Ha az alkalmazandó jog

kiválasztása a 25-28. §-ok alapján sem lehetséges, a 29. § lesz irányadó (11.

§ (3) bekezdés b) és c) pont).

Az irányelv szerint (6. cikk 2. bek.) biztosítani kell, hogy a fogyasztók

irányelv szerinti védelme fennmaradjon abban az esetben is, ha a szerzõdésre

egy nem tagállam jogát kell alkalmazni, feltéve, hogy a szerzõdés az Európai

Unió tagállamai területével szoros kapcsolatban áll. Ennek a követelménynek a

javaslat megfelel, sõt azon túlmutat, mivel általában a fogyasztói

szerzõdésekre irányadó jogra vonatkozik a szabályozás.

Tekintettel arra, hogy az irányelvekben foglaltaktól való eltérés gazdasági

és fogyasztóvédelmi szempontból nem indokolt, teljes jogharmonizáció

megvalósítására törekedhetünk. A kérdés inkább az, hogy a fogyasztók magas

szintû védelme érdekében mennyiben van szükség az irányelvi rendelkezéseknél

szigorúbb szabályokra, figyelemmel arra, hogy az irányelv minimum szabályozási

követelményeket tartalmaz. Megállapítható, hogy az irányelvi szabályozás

háttereként jelentkezõ gazdasági körülmények, a felek szerzõdéses viszonyában

végbement változások hasonlóan jellemezhetõk az Európai Unióban, illetve

tagállamaiban, valamint Magyarországon, különösen azután, hogy Magyarországon

kiépült a piacgazdaság. A jogharmonizációs záradék a teljes jogharmonizáció

megvalósítását fejezi ki (11. § (5) bekezdés).

Eleje Honlap