1
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG
KORMÁNYA
T/5005.. számú
TÖRVÉNYJAVASLAT
a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvérõl szóló
1959. évi IV. törvény módosításáról
Elõadó: dr. Vastagh Pál
igazságügy-miniszter
Budapest, 1997. október
1997. évi ..... törvény
a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvérõl szóló
1959. évi IV. törvény módosításáról
Egyes szerzõdési szabályok, különösen az általános szerzõdési feltételekre
vonatkozó szabályozás korszerûsítése érdekében, figyelemmel a fogyasztóvédelmi
szempontokra is, az Országgyûlés a következõ törvényt alkotja:
1. §
(1) A Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvérõl szóló, többször
módosított 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 205. §-a a következõ
(3) bekezdéssel egészül ki, a jelenlegi (3) bekezdés számozása pedig (4)
bekezdésre változik:
"(3) Az általános szerzõdési feltétel az (1) és a (2) bekezdésben foglaltak
teljesülése esetén is csak akkor válik a szerzõdés részévé, ha alkalmazója
lehetõvé tette, hogy a másik fél annak tartalmát megismerje, és ha azt a
másik fél kifejezetten vagy ráutaló magatartással elfogadta."
(2) A Ptk. 205. §-a a következõ (5)-(6) bekezdéssel egészül ki, a jelenlegi
(4) bekezdés számozása pedig (7) bekezdésre változik:
"(5) Külön tájékoztatni kell a másik felet arról az általános szerzõdési
feltételrõl, amely a szokásos szerzõdési gyakorlattól, a szerzõdésre vonatkozó
rendelkezésektõl lényegesen vagy valamely korábban a felek között alkalmazott
kikötéstõl eltér. Ilyen feltétel csak akkor válik a szerzõdés részévé, ha azt
a másik fél - a külön, figyelemfelhívó tájékoztatást követõen - kifejezetten
elfogadta.
(6) Ha az általános szerzõdési feltétel és a szerzõdés más feltétele
egymástól eltér, az utóbbi válik a szerzõdés részévé."
2. §
A Ptk. 207. §-a a következõ (2) bekezdéssel egészül ki, a jelenlegi (2)-(4)
bekezdés számozása pedig (3)-(5) bekezdésre változik:
"(2) Ha a gazdálkodó szervezet és a fogyasztó közötti szerzõdés tartalma az
(1) bekezdésben foglalt szabály alkalmazásával nem állapítható meg
egyértelmûen, a fogyasztó számára kedvezõbb értelmezést kell elfogadni."
3. §
A Ptk. 209. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"209. § (1) Ha az általános szerzõdési feltétel tisztességtelen, a kikötést
a sérelmet szenvedõ fél megtámadhatja.
(2) Ha gazdálkodó szervezet használ szerzõdéskötéskor tisztességtelen
általános szerzõdési feltételt, a sérelmes kikötést a külön jogszabályban
meghatározott szervezet is megtámadhatja a bíróság elõtt.
(3) A bíróság a (2) bekezdés szerinti megtámadás alapossága esetén a
tisztességtelen kikötés érvénytelenségét - a kikötés alkalmazójával szerzõdõ
valamennyi félre kiterjedõ hatállyal - megállapítja. Az érvénytelenség
megállapítása nem érinti azokat a szerzõdéseket, amelyeket a megtámadásig már
teljesítettek."
4. §
A Ptk. a következõ 209/A.-209/D. §-okkal egészül ki:
"209/A. § A gazdálkodó szervezet és fogyasztó közötti szerzõdés
tisztességtelen kikötését a fogyasztó megtámadhatja akkor is, ha az nem
minõsül általános szerzõdési feltételnek.
209/B. § (1) Tisztességtelen az általános szerzõdési feltétel, illetve a
gazdálkodó szervezet és a fogyasztó közötti szerzõdés kikötése, ha a
jóhiszemûség követelményének megsértésével a feleknek a szerzõdésbõl eredõ
jogosultságait és kötelezettségeit egyoldalúan és indokolatlanul az egyik fél
hátrányára állapítja meg.
(2) Egyoldalúan és indokolatlanul hátrányos a jogosultságok és
kötelezettségek meghatározása különösen, ha
a) a szerzõdésre irányadó lényeges rendelkezéstõl jelentõsen eltér; vagy
b) összeegyeztethetetlen a szerzõdés tárgyával, illetve rendeltetésével.
(3) A feltétel tisztességtelen voltának megállapításakor vizsgálni kell a
szerzõdéskötéskor fennálló minden olyan körülményt, amely a szerzõdés
megkötésére vezetett, továbbá a kikötött szolgáltatás természetét, az érintett
feltételnek a szerzõdés más feltételeivel vagy más szerzõdésekkel való
kapcsolatát.
(4) Külön jogszabály meghatározhatja azokat a feltételeket, amelyek a
fogyasztóval kötött szerzõdésben tisztességtelennek minõsülnek, vagy amelyeket
az ellenkezõ bizonyításáig tisztességtelennek kell tekinteni.
(5) A tisztességtelen szerzõdési feltételekre vonatkozó rendelkezések nem
alkalmazhatók a szolgáltatást és ellenszolgáltatást meghatározó szerzõdési
kikötésre, ha annak szövegezése egyértelmû és mindkét fél számára érthetõ.
(6) Nem minõsülhet tisztességtelennek a szerzõdési feltétel, ha azt
jogszabály állapítja meg vagy jogszabály elõírásának megfelelõen határozzák
meg.
209/C. § Általános szerzõdési feltételnek minõsül az a feltétel, amelyet az
egyik fél több szerzõdés megkötése céljából egyoldalúan, elõre meghatároz, és
amelynek meghatározásában a másik fél nem mûködhetett közre.
209/D. § Az általános szerzõdési feltételt használó felet terheli annak
bizonyítása, hogy a feltétel meghatározásában a másik fél közremûködött."
5. §
A Ptk. 236. §-a (2) bekezdésének c) pontja helyébe a következõ rendelkezés
lép:
(A megtámadási határidõ megkezdõdik)
"c) a felek szolgáltatásainak feltûnõ aránytalansága vagy tisztességtelen
szerzõdési feltétel [209. § (1) bekezdés és 209/A. §] esetén a sérelmet
szenvedõ fél teljesítésekor - részletekben történõ teljesítésnél az elsõ
teljesítéskor -, illetve, ha õ a teljesítéskor kényszerhelyzetben volt, ennek
megszûntekor."
6. §
A Ptk. 237. §-a (2) bekezdésének második mondata helyébe a következõ
rendelkezés lép:
"Az érvénytelen szerzõdést érvényessé lehet nyilvánítani, ha az
érvénytelenség oka - különösen uzsorás szerzõdés, a felek szolgáltatásainak
feltûnõ aránytalansága esetén az aránytalan elõny kiküszöbölésével -
megszüntethetõ."
7. §
A Ptk. 308. §-a a következõ (3) bekezdéssel egészül ki, a jelenlegi
(3)-(4) bekezdés számozása pedig (4)-(5) bekezdésre változik:
"(3) Gazdálkodó szervezet és fogyasztó közötti szerzõdésben semmis az a
kikötés, amely az (1) és a (2) bekezdésben meghatározottaknál rövidebb
határidõt állapít meg."
8. §
A Ptk. 314. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(2) A szerzõdésszegésért való felelõsséget - ha jogszabály másként nem
rendelkezik - nem lehet kizárni és korlátozni, kivéve, ha az ezzel járó
hátrányt az ellenszolgáltatás megfelelõ csökkentése vagy egyéb elõny
kiegyenlíti."
9. §
A Ptk. 377. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"377. § Ha az eladó a dolgot házaló kereskedés során történõ eladás céljára
kapta harmadik személytõl, jogszabály a vevõvel szemben e harmadik személynek
az eladóval való egyetemleges felelõsségét állapíthatja meg."
10. §
(1) A Ptk. 685. §-ának a) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:
(E törvény alkalmazásában)
"a) jogszabály: a törvény, a kormányrendelet; továbbá a törvény
felhatalmazása alapján, annak keretei között az önkormányzati rendelet; a 19.
§ (1) bekezdésének c) pontja, a 29. § (3) bekezdése, a 200. § (2) bekezdése, a
209/B. § (6) bekezdése, a 231. § (3) bekezdése, a 301. § (4) bekezdése, a 434.
§ (3)-(4) bekezdése, az 523. § (2) bekezdése és az 528. § (3) bekezdése
tekintetében viszont valamennyi jogszabály;"
(2) A Ptk. 685. §-a a következõ d) ponttal egészül ki:
(E törvény alkalmazásában)
" d) fogyasztó: a 387-388. §-ok alkalmazása kivételével a gazdasági vagy
szakmai tevékenység körén kívül szerzõdést kötõ személy."
11. §
(1) Ez a törvény 1998. január 1-jén lép hatályba, rendelkezéseit csak a
hatálybalépését követõen kötött szerzõdésekre kell alkalmazni.
(2) E törvény hatálybalépésével egyidejûleg a Magyar Köztársaság Polgári
Törvénykönyvének a külgazdasági kapcsolatokra történõ alkalmazásáról szóló
1978. évi 8. törvényerejû rendelet 8. §-a hatályát veszti.
(3) E törvény hatálybalépésével egyidejûleg
a) a Polgári Törvénykönyv módosításáról és egységes szövegérõl szóló 1977.
évi IV. törvény hatálybalépésérõl és végrehajtásáról szóló 1978. évi 2.
törvényerejû rendelet (a továbbiakban: Tvr.) 5. §-ának helyébe a következõ
rendelkezés lép:
"5. § Az általános szerzõdési feltételek bíróság elõtti megtámadására
jogosult
a) az ügyész,
b) a miniszter, az országos hatáskörû szerv vezetõje,
c) a jegyzõ és a fõjegyzõ,
d) a gazdasági és a szakmai kamara, a hegyközségi szervezet,
e) a fogyasztói érdekképviseleti szervezet."
b) a Tvr. a következõ 5/A.-5/C. §-okkal egészül ki:
"5/A. § Az általános szerzõdési feltétel tisztességtelensége kérdésében az
érintett országos gazdasági kamara kérésre véleményt nyilvánít, kivéve, ha
jogszabály az általános szerzõdési feltétel jóváhagyását követeli meg. A
kamara véleménye nem érinti a bíróság elõtti megtámadás lehetõségét."
5/B. § Ha a bíróság a tisztességtelen általános szerzõdési feltétel
érvénytelenségét a feltétel alkalmazójával szerzõdõ valamennyi félre kiterjedõ
hatállyal jogerõs határozatával megállapítja, ítéletében feljogosíthatja az
igény érvényesítõjét, hogy a kikötés érvénytelenségének megállapítását a
jogsértõ költségére országos napilapban vagy más szokásos módon
nyilvánosságra hozza.
5/C. § Ha a felek a magyar nemzetközi magánjog szabályai szerint a
fogyasztói szerzõdésükre külföldi jogot választottak, e jogválasztás ellenében
is a magyar jog fogyasztóvédelmi szerzõdési szabályait kell alkalmazni,
feltéve, hogy a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejû
rendelet 28/A. §-ának alkalmazása - jogválasztás hiányában - a magyar jog
alkalmazására vezetne."
c) a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejû rendelet a
következõ 28/A. §-sal egészül ki:
"28/A. § (1) A fogyasztói szerzõdésre annak az államnak a joga irányadó,
amelyben a fogyasztó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van, feltéve,
hogy
a) ennek az államnak a területén intéztek szerzõdés megkötésére irányuló
nyilatkozatot a fogyasztóhoz vagy tettek közzé a szerzõdés megkötését
megelõzõen reklámot, és a fogyasztó ennek az államnak a területén tette meg
azokat a nyilatkozatokat és végezte el azokat a cselekményeket, amelyek a
szerzõdés megkötéséhez szükségesek;
b) a másik fél vagy annak képviselõje ebben az államban kapta meg a
fogyasztótól a megrendelést; vagy
c) az adásvételi szerzõdés megkötése érdekében az eladó utazást szervezett
a fogyasztó számára és a fogyasztó az utazás során más állam területén kötötte
meg a szerzõdést vagy tett arra irányuló nyilatkozatot.
(2) E § alkalmazásában fogyasztói szerzõdés a gazdasági vagy szakmai
tevékenység körén kívül eljáró féllel dolog szolgáltatására vagy szolgáltatás
nyújtására irányuló szerzõdés és az ahhoz kapcsolódó hitel- vagy
kölcsönszerzõdés.
(3) Az (1)-(2) bekezdésben foglalt rendelkezések nem alkalmazhatók:
a) fuvarozási és személyszállítási szerzõdésre;
b) olyan szerzõdésre, amelynek alapján kizárólag a fogyasztó lakóhelye vagy
szokásos tartózkodási helye szerinti államnak a területén kívül nyújtanak
szolgáltatást a fogyasztónak, kivéve, ha a szerzõdés utazásból és az út egyes
állomásain való tartózkodásból álló szolgáltatás egységes díj ellenében
történõ teljesítésére irányul."
d) a gazdasági kamarákról szóló 1994. évi XVI. törvény (a továbbiakban:
Gkt.) 27. §-ának (1) bekezdése a következõ j) ponttal egészül ki, a jelenlegi
j) pont pedig k) pontra változik:
(A gazdasági kamarák az üzleti forgalom biztonságának és a piaci magatartás
tisztességének megteremtése, megõrzése, illetve fokozása érdekében)
"j) az általános szerzõdési feltételekrõl kérésre véleményt nyilvánítanak;"
e) a Gkt. 30. §-ának (1) bekezdése a következõ g) ponttal egészül ki:
(A gazdasági kamarák feladatai (26-29. §) közül az országos gazdasági
kamara látja el a következõ feladatokat:)
"g) véleményt nyilvánít az általános szerzõdési feltételekrõl."
(4) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben határozza meg azokat a
szerzõdési feltételeket, amelyek a fogyasztóval kötött szerzõdésben
tisztességtelennek minõsülnek, vagy amelyeket az ellenkezõ bizonyításáig
tisztességtelennek kell tekinteni.
(5) Ez a törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok
tagállamai között társulás létesítésérõl szóló, Brüsszelben, 1991. december
16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a megállapodást kihirdetõ
1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban az Európai Közösségek Tanácsának a
fogyasztóval kötött szerzõdések tisztességtelen szerzõdési feltételeirõl szóló
93/13/EGK irányelvével összeegyeztethetõ szabályozást tartalmaz.
I N D O K O L Á S
a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvérõl szóló
1959. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz
Általános indokolás
I.
1.1. A hagyományos felfogás szerint a szerzõdés lényegét az európai
kontinensen a felek egybehangzó akaratnyilatkozatában látják; a common law
világában pedig elsõsorban alku eredményének tekintik a szerzõdést.
Az európai országok szerzõdési jogának jelentõs része a XVIII. század végén
és a XIX. század folyamán, a liberálkapitalizmus idején alakult ki. E
rendszerben a szerzõdések jogának alapelve a szerzõdési szabadság és a felek
egyenlõsége volt. A szerzõdési szabadság az egymással szabadon versengõ
árutulajdonosok közötti árucsere jogi visszatükrözõdéseként jelent meg. Abból
a feltevésbõl kiindulva, hogy a magánautonómia körében eljáró felek akaratát
kifejezõ és érdekegyensúlyát megteremtõ alku szükségképpen igazságos és
gazdaságilag ésszerû eredménnyel jár, az állam nem avatkozott be a szerzõdés
igazságosságának vagy tökéletességének biztosítása érdekében. A szerzõdési
igazságosságot a szabad verseny által meghatározott természetes ténynek
tekintették, s nem olyan követendõ ideálnak, melyhez a tényeknek igazodniuk
kell. A "qui dit contractuel, dit juste" doktrínája alapján tagadták annak
lehetõségét is, hogy valamely szerzõdés igazságtalan legyen.
A tradicionális megközelítés másik pillére a felek egyenlõségének, vagyis
annak feltételezése, hogy az egymással szerzõdõ piaci szereplõk megközelítõleg
azonos gazdasági súlyúak és a piacon hasonló feltételek között, illetve
hasonló eszközökkel mûködnek.
E helyzetben a jog a szerzõdés tartalmának meghatározását a felekre bízta,
s csupán a felek közötti szerzõdéskötési kommunikáció zavartalanságán
õrködött. E modell mindazonáltal annak vélelmezésén alapult, hogy a szabad
gazdasági verseny valamennyi feltétele maradéktalanul megvalósul, és ennek
következtében a szerzõdõ felek racionálisan hozzák meg döntéseiket (a
kiadásokat stabil preferenciák szerint rangsorolva, a lehetõ legjobb megoldást
választva), megfelelõ szerzõdési környezetben (az információk teljessége
alapján, csekély ügyleti költségekkel, olyan piacon, melyen elegendõ vevõ és
eladó található, és anélkül, hogy a szerzõdõ feleken kívüli személyek érdekei
súlyos sérelmet szenvednének).
1.2. A sorozatban való tömegtermelés, a fogyasztók sokaságának nyújtott
szolgáltatások megjelenése, a tõkekoncentráció, valamint a monopóliumok
kialakulása az elõzõekben vázolt helyzetet a múlt század végétõl kezdõdõen
fokozatosan, ám alapvetõen megváltoztatta. A forgalom tömegességéhez és az
áruk, illetve a szolgáltatások standardizálásához igazodva megjelentek az
ügyletek tömegére elõre kialakított szabványszerzõdések. E szerzõdések
kialakulása szükségszerû és elkerülhetetlen volt: az ügyletek nagy száma miatt
nincs mód és idõ az egyedi tárgyalásokra, a kötelezett számára
áttekinthetetlen helyzetet eredményezne, ha tömegesen kötne azonos tárgyú
szerzõdéseket egyenként eltérõ feltételekkel. A hatékonyság és a gazdasági
racionalitás megköveteli a szerzõdéskötés technikájának ilyenformán történõ
egyszerûsítését.
Különféle kifejezések, fogalmak honosodtak meg a forgalom tömegességéhez, a
standardizációhoz és a tõkekoncentrációhoz igazodó szerzõdésfajták
megjelölésére. A "blanketta-szerzõdés" kifejezés elsõsorban a szerzõdéskötési
technika formai oldalát tükrözi. A forgalom megkönnyítése céljából alkalmazott
arra a technikai megoldásra utal, amikor a személytelenül megfogalmazott
sablonszöveget csak az adott szerzõdés egyedi, sajátos feltételeivel és
adataival kell kiegészíteni. A blanketta önmagában nem akadálya az alkunak,
nem szükségképpen tartalmaz általános szerzõdési feltételeket (bár ilyenek
nélkül ritkán fordul elõ és kevés értelme volna), és azt nem csak gazdasági
erõfölényben lévõ alkalmazhatja. Általános szerzõdési feltételeknek (avagy
szabványszerzõdésnek, standardizált szerzõdési feltételeknek) nevezik azokat a
feltételeket, amelyeket az egyik fél egyoldalúan, általánosan és
személytelenül határoz meg azzal a céllal, hogy azokat minden lehetséges
szerzõdõ partnerével szemben alkalmazza, anélkül, hogy módot adna a feltételek
megvitatására, módosítására. Ilyen feltételeket használhatnak a vállalkozások
egymás között és a fogyasztókkal szemben. Az általános szerzõdési feltételek
alkalmazása a másik félre hátrányos szerzõdést különösen akkor eredményezhet,
ha a felek gazdaságilag nem egyenrangúak. Többnyire ez utóbbi esetben
beszélnek ún. adhéziós szerzõdésrõl. Adhéziós szerzõdésnél a másik fél
szerzõdési szabadsága arra korlátozódik, hogy választhat: megköti-e a
szerzõdést az elé terjesztett, elõre kialakított feltételekkel vagy nem köt
szerzõdést. Ilyenkor a szerzõdési szabadság csupán a szerzõdés meg nem
kötésének szabadságaként érvényesül. Még ez a szabadság sem áll azonban fenn,
ha a félnek a termékre vagy a szolgáltatásra feltétlenül szüksége van és az
általános szerzõdési feltételek alkalmazója a piacon monopolhelyzetet élvez.
Az adhéziós szerzõdések jellemzõ ismérveinek általában a következõket
tartják:
- a szerzõdést elõre kialakított, "szabványosított" feltételekkel kötik;
- az általános feltételek használata a tömeges termelés és elosztás,
illetve a tömeges szolgáltatás igényeihez igazodik;
- az általános szerzõdési feltételek címzettjei meghatározatlanok, azokat
valamennyi lehetséges partnerrel szemben alkalmazzák;
- a feltételeket a termelõ, elosztó (kereskedõ) vagy szolgáltató fél
dolgozza ki, illetõleg alkalmazza;
- a másik fél nincs abban a helyzetben, hogy alkudozzon, csak a diktált
feltételek szerinti szerzõdés megkötése vagy a szerzõdéskötéstõl való
tartózkodás között választhat.
Az adhéziós szerzõdéseket sem a szerzõdési szabadság, sem a felek
egyenlõsége nem jellemzi.
Az általános szerzõdési feltételek alkalmazójával szerzõdõ fél számára
nemegyszer az a lehetõség sem adatik meg, hogy a feltételeket, azaz a
szerzõdés tartalmát megismerje. (S mégha megismeri is azokat, számára gyakran
érthetetlennek bizonyulnak.) Így hiányzik az ideális szerzõdéskötési környezet
egyik eleme, hiszen a felek egyike nem rendelkezik a szükséges információkkal.
Kétséges a konszenzus, az akaratmegegyezés léte is: a meg nem ismert kikötések
esetében aligha lehet szó a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó
kifejezésérõl.
Az adhéziós szerzõdésekben a szerzõdési szabadság a visszájára fordul: az
egyik fél szabadságává válik, hogy egyoldalúan megállapítsa a szerzõdés
tartalmát és azt a másik félre rákényszerítse. Az ún. Diktierfreiheit valósul
meg az egyik oldalon, a szerzõdési szabadság hiánya jelentkezik a másik
oldalon. Az "alku halála" folytán elmarad az érdekek összehangolására szolgáló
folyamat. Mivel nincs alku és valódi konszenzus, nincs reális
érdekkompromisszum sem. Amíg az alkufolyamat mint érdekkiegyenlítõ eszköz
betölthette rendeltetését, nem vetõdött fel a szerzõdés igazságosságának
kérdése. Az adhéziós szerzõdések megjelenésével azonban a tökéletes, illetve
igazságos szerzõdés érdekében az állam beavatkozása szükségessé válik: paradox
módon a szerzõdési szabadságot az egyik fél - az általános szerzõdési
feltételeket diktáló fél - szerzõdési szabadságának állami korlátozása
szolgálja.
Természetesen nem önmagában az általános szerzõdési feltételek
veszélyeztetik a felek egyenlõségét. A szerzõdési feltételek standardizációja
- bár eleve ad némi elõnyt, jogi fölényt az ilyen feltételeket alkalmazó
számára - alapvetõen semleges jelenség. Egyoldalú érdekérvényesítésre nemcsak
szabványszerzõdésben van lehetõség (pl. az egyik fél gazdasági erõfölénye
esetén), és a szabványszerzõdések tartalma nem szükségképpen egyoldalú.
Mindazonáltal törvényszerû az a tendencia, hogy az általános szerzõdési
feltételek révén alkalmazójuk - különösen, ha gazdasági pozíciója kedvezõbb,
mint a másik félé - egyoldalú elõnyöket kíván biztosítani a maga javára.
Az adhéziós szerzõdésekben rendre a diszpozitivitással való visszaélés
valósul meg: a kereskedelem "élõ jogát" nem a törvénykönyvek, hanem egyre
inkább a vállalkozók szabványszerzõdései hordozzák.
A diszpozitív szabályokat a törvényhozó a tipikus esetekre az egyensúlyt
teremtõ igazság elvei alapján alkotta meg. Az általános szerzõdési feltételek
e szabályoktól eltérve alakítják önhatalmúlag a vállalkozás mûködésének jogi
környezetét, s mivel a feltételek alkalmazójával szemben álló félnek nincs
lehetõsége a valódi alkura, szerzõdési szabadsága gyakorlására, a
szabványosított szerzõdési feltételeket de facto kogencia jellemzi, amelyre
figyelemmel e feltételeknek a jogtudomány esetenként "sajátos jogforrási
jelleget" tulajdonít. A diszpozitivitásnak azonban nem az a funkciója, hogy
széles körben módosítsa a jogok, kötelezettségek és kockázatok törvényben
szabályozott elosztását. A diszpozitivitással való visszaélés továbbá az is,
ha az általános szerzõdési feltételekkel az egyik félnek biztosított egyoldalú
elõnyök a szerzõdést éppen sajátos, lényegadó jellemzõitõl fosztják meg.
1.3. Az alku "halálára", a hagyományos szerzõdési modellnek az adhéziós
szerzõdések által kiváltott "válságára" érkezõ válasz elõször a szerzõdések
burkolt, "rejtett technikák" segítségével megvalósuló bírói ellenõrzésében
öltött testet. A bírói jogalkalmazás több fronton indított "ellentámadást" a
hagyományos szerzõdési konstrukciót kikezdõ fejleményekkel szemben. Egyrészt a
felek közötti konszenzus létrejöttét vizsgálták; hivatkozási alapként jelent
meg, hogy az általános szerzõdési feltétel nem vált a szerzõdés részévé a
felek közötti konszenzus hiányában, mivel a kiszolgáltatott fél tudatáig nem
jutottak el a feltételek, illetve azokat nem érthette meg. Másrészt a
bíróságok segítségül hívták, illetve rugalmasan kiegészítették,
kiterjesztették a szerzõdés tartalmának megállapítására szolgáló értelmezési
szabályokat. Különösen az in dubio contra proferentem, avagy in dubio contra
stipulatorem elvének alkalmazása kapott teret: ha az általános értelmezési
szabályok alkalmazása kétséget hagyott a szerzõdés, illetve a szerzõdési
kikötés tartalmát illetõen, az általános szerzõdési feltétel alkalmazójára
terhesebb (a másik félnek kedvezõbb) értelmezést fogadták el. Harmadrészt a
kódexek generálklauzuláira, illetve az általános jogelvekre építve az
egyoldalú kikötések érvénytelenségét mondták ki. Ez utóbbi esetben alapelv
ütközött alapelvvel: a szerzõdési szabadságé a "public policy" vagy a "Treu
und Glauben" követelményével.
A szerzõdések felett az említett eszközökkel gyakorolt bírói kontroll
elsõsorban a szerzõdési rendszer mûködésének eredményét, "output"-ját
igazította ki. Szükségessé vált azonban a szerzõdési rendszert érõ hatások, az
"input" korrekciója: ez fõként a kartell és a gazdasági erõfölénnyel való
visszaélés tilalmát kimondó versenyjogi szabályozás, majd késõbb a
fogyasztóvédelmi mozgalom révén valósult meg. Mindkét területen szerepet
kapott az adminisztratív ellenõrzés és intézkedés, továbbá a közvetlen
jogalkotási beavatkozás. A szerzõdési feltételek preventív ellenõrzése és
felülvizsgálata - melyet a nem jogi eszközök oldaláról kiegészített a
fokozatosan erõre kapó fogyasztói érdekképviseletek tevékenysége - az
egyoldalú általános szerzõdési feltételekkel szembeni fellépés védelmi vonalát
elõbbre hozta: a kontroll megelõzõ hatása már az ilyen szerzõdési feltételek
alkalmazásának megkezdése elõtt érvényesülhet. A legutóbbi évtizedekben pedig
az egyes országok jogalkotása a jogok és a kötelezettségek egyensúlyának
megteremtése, illetve a gyengébb fél védelme érdekében - különbözõ módon és
mértékben - szabályozta a tisztességtelen, a súlyosan méltánytalan szerzõdési
kikötések érvénytelenségét. Mindezek mellett, illetve mindezek alapján tovább
élt a szerzõdések tartalmának bírósági ellenõrzése és felülvizsgálata mint a
korrektív kontroll fõ formája.
1.4. Az angol jogban a tisztességtelen szerzõdési feltételekrõl 1977-ben
alkotott törvény (Unfair Terms Act, UCTA) nemcsak a fogyasztókkal kötött
szerzõdésekre vonatkozik, viszont kizárólag a felelõsséget kizáró vagy
korlátozó feltételekre terjed ki. A törvény központi kategóriája az ésszerûség
(a reasonabless), a feltételek elbírálása tehát a "fair and reasonable"
eljárás követelményének érvényesítésével valósul meg. Mindazonáltal a törvény
egyes kikötéseket eleve semmisnek minõsít, e feltételek esetében tehát nincs
szükség, illetve lehetõség az általános követelménynek való megfelelés
vizsgálatára. Az EK e tárgyban kiadott irányelvének (ld. az általános
indokolás II. fejezetét) külön jogszabály megalkotásával feleltek meg (Unfair
Terms in Consumer Contracts Regulations 1994), miközben az UCTA rendelkezéseit
is hatályban tartották.
Az Amerikai Egyesült Államokban a bíróságok a "public policy" sérelmét
látták az erõfölénnyel visszaélve kikényszerített felelõsségkorlátozó vagy
kizáró kikötésekben. A Uniform Commercial Code (UCC) pedig már kifejezett
törvényi felhatalmazást adott a bíróságoknak a szerzõdés tartalmi
felülvizsgálatára. Az UCC értelmében a bíróság bármely olyan szerzõdés vagy
szerzõdési kikötés kikényszerítését megtagadhatja, amely a szerzõdéskötéskor
súlyosan méltánytalan (unconscionable) volt, illetve a szerzõdést az ilyen
kikötések mellõzésével vagy annak a méltánytalanság kiküszöböléséhez szükséges
korlátozásával kényszerítheti ki.
A súlyos méltánytalanság vizsgálatakor azonban a feleknek módot kell adni a
kikötés kereskedelmi hátterének, céljának és hatásának a bírósági
döntéshozatalt elõsegítõ bizonyítására. Az UCC-hez fûzött kommentár szerint e
szabályok célja "az elnyomás és az unfair meglepetés megelõzése és nem a
nagyobb üzleti erõnek tulajdonított kockázattelepítés megzavarása". A súlyos
méltánytalanság (unconscionability) fogalma fokozatosan alakult ki. Az 1960-as
években két fajtáját különböztették meg: az eljárásit (procedural
unconscionability), amikor a fogyatékosság vagy méltánytalanság az alku
folyamatában rejlik, és az érdemit (substantive unconscionability), amikor az
alku eredménye, a szerzõdés tartalma a súlyosan méltánytalan. A Uniform
Consumer Credit Code és a joggyakorlat is arra az álláspontra helyezkedett,
hogy a súlyos méltánytalanság egyedül a tisztességtelen árra alapozottan is
megállapítható. A legutóbbi években négy olyan esetet azonosítottak, amikor a
szerzõdés - tartalmi felülvizsgálattól mentes - kikényszerítését sem a
méltányosság, sem a hatékonyság nem indokolja. E négy eset: a szorult helyzet
(distress), az ügyleti cselekvõképtelenség (transactional incapacity), a
tisztességtelen meggyõzés (unfair persuasion) és az árral kapcsolatos
tájékozatlanság (price ignorance).
Németországban a joggyakorlat kezdetben a szerzõdési szabadság nevében
elzárkózott az adhéziós szerzõdéseket korrigáló beavatkozástól. Az elmozdulás
fõként a "gute Sitten" alapján és a szabványosított szerzõdési feltételeket
alkalmazó fél de facto monopolhelyzetére hivatkozva ment végbe. A második
világháborút követõen a gyakorlat fokozatosan áttért a "Treu und Glauben"
követelményének érvényesítésére. A fogyasztókkal kötött szerzõdések
tekintetében e joggyakorlat egyre szélesebb kört érintett, egyébként viszont
csak a szélsõségesen kirívó egyenlõtlenségek kiigazítására szorítkozott. E
joggyakorlatra épített az általános szerzõdési feltételek kontrollját célzó
törvényhozási beavatkozás: az általános szerzõdési feltételeket szabályozó
törvény (Gesetz zur Regelung des Rechts der Allgemeinen Geschäftsbedingungen,
AGBG) 1977-ben lépett hatályba; a törvényt fenntartották hatályában a
tisztességtelen szerzõdési kikötéseket szabályozó EK-irányelv elfogadását
követõen is.
Az AGBG definíciói alapján általános szerzõdési feltételnek az elõre, több
szerzõdés megkötése céljából kialakított és az alkalmazójuk által a másik
féllel szemben érvényesített feltétel minõsül. Ez utóbbi ismérvet nemegyszer
úgy értelmezik, hogy az a felek közötti egyenlõtlenségre is utal. A törvény az
egyedileg kialkudott szerzõdési feltételek kritériumait is megszabja, és az
utóbbiaknak elsõbbséget ad a velük ellentétes vagy tõlük eltérõ általános
feltételekkel szemben. Az AGBG érvényesíti az in dubio contra stipulatorem
elvét, valamint tartalmazza a fogyasztó számára kedvezõbb értelmezést
megkövetelõ szabályt is. Külön kitér a törvény arra, hogy valamely általános
szerzõdési feltétel milyen esetben válik a szerzõdés részévé (ehhez
megköveteli, hogy a kikötés alkalmazója egyértelmûen utaljon az általános
feltételre, tegye lehetõvé annak megismerését, és a másik fél mindezek alapján
azt kifejezetten fogadja el).
Az AGBG a tisztességtelen általános szerzõdési feltételek érvénytelenségét
több lépésben szabályozza: egyrészt generálklauzulával, másrészt ún. szürke
listával, amelyen azok a feltételek szerepelnek, amelyek a körülményektõl,
értelmezésüktõl és azok bírói mérlegelésétõl függõen érvénytelenek,
harmadrészt ún. fekete listával, amely az elõbbi szempontoktól függetlenül
érvénytelen feltételeket tartalmazza. A jogalkalmazás e logikai lépcsõsort
visszafelé járja végig: a fekete lista alkalmazhatóságának hiányában fordul a
szürke lista feltételeihez, és ha az utóbbi lista alapján sem ítélhetõ meg az
adott szerzõdési kikötés, akkor alkalmazza a generálklauzulát. Meg kell
jegyezni, hogy az AGBG a BGB-hez (Bürgerliches Gesetzbuch) képest lex
specialis, az utóbbi (különösen a jó erkölcs és a jóhiszemûség követelményeit
megállapító rendelkezések) alkalmazására akkor kerülhet sor, ha a szerzõdés a
feltételek egyedi kialakítása miatt vagy egyéb okból nem tartozik az AGBG
hatálya alá. Figyelmet érdemel továbbá az is, hogy az AGBG generálklauzulája
mindenfajta szerzõdési viszonyra irányadó, a listák azonban csak a kereskedõ
és a fogyasztó közötti szerzõdések kikötéseit minõsítik. Emellett említésre
méltó az is, hogy az AGBG még a generálklauzula hatálya alól is kivonja azokat
a feltételeket, amelyek a szolgáltatást és annak ellenértékét határozzák meg.
A szabályozásnak nem célja a teljesítménykínálat és az árak bírói
ellenõrzésének lehetõvé tétele.
A generálklauzula alapján érvénytelen az általános szerzõdési feltétel, ha
az alkalmazójával szerzõdõ fél érdekeit a jóhiszemûség követelményével
ellentétesen aránytalanul hátrányba helyezi. Aránytalanságra utal a lényeges
diszpozitív szabálytól való eltérés vagy a jogok és a kötelezettségek olyan
meghatározása, amely a szerzõdés céljának megvalósulását veszélyezteti.
Az AGBG alapján az egyes szerzõdési feltételeket egyedileg, külön-külön
ítélik meg: a kedvezõ kikötések nem ellensúlyozhatják a hátrányokat. A törvény
a részbeni érvénytelenséget teszi fõszabállyá.
A jogérvényesítés fontos eszköze - a sérelmet szenvedõ fél fellépése
mellett - a csoportos kereset (perindítás), az ún. Verbandsklage. Az elõbbit a
tisztességtelen feltétel konkrét felülvizsgálatának, az utóbbit absztrakt
szerzõdési kontrollnak minõsítik. Az elsõ esetben a kikötés elbírálása az
egyedi körülmények mérlegelésén alapul, az utóbbiban bizonyos fokú
általánosításra, elvonatkoztatásra van szükség. A felülvizsgálat eszközéül
ilyenkor az átlagos fogyasztó mércéje szolgál.
Az AGBG alapján kevesebb mint húsz év alatt mintegy 9000 bírósági határozat
született 20000-nél is több fogyasztói szerzõdés ügyében.
Az osztrák jogban a Polgári Törvénykönyv (ABGB) és a fogyasztóvédelmi
törvény ("KonsumentenschutzG.", 1979) tartalmaz szabályokat a tisztességtelen
szerzõdési feltételek kontrolljára vonatkozóan. Ellentétben a német joggal, a
Treu und Glauben követelmény helyett az ABGB-ben a jóerkölcs és a tisztességes
forgalmi szokások követelménye szerepel. Az osztrák jogban a tisztességtelen
kikötésekkel szembeni jogvédelem a fogyasztóra nemcsak az általános szerzõdési
feltételek szerint megkötött szerzõdés esetén terjed ki, másfelõl mindenkire
kihat, akivel szemben általános szerzõdési feltételeket használnak. A
fogyasztóvédelmi törvény olyan listát tartalmaz, amely példálózva sorolja fel
a feltétlen érvénytelen kikötéseket.
A svájci jog valamennyi szerzõdésre érvényesíti a szerzõdési szabadság
immanens korlátait megszabó rendelkezéseket (a közrend, a jó szokások, a "Treu
und Glauben" alapján). Az 1986. évi UWG - követve a német mintát - a
visszaélésszerû általános szerzõdési feltételek absztrakt tartalmi
ellenõrzésére ad módot, mely a gazdasági és fogyasztói szervezetek megtámadási
jogán alapul. A "visszaélésszerû" általános szerzõdési feltétel ismérvei
között többletet jelent a német joghoz képest, hogy a feltétel visszaélést
csak akkor valósít meg, ha félrevezetõ módon állapítják meg. E sokat bírált
kritérium a visszaélésszerû általános szerzõdési feltételek elleni széles körû
fellépés akadályának bizonyult.
A francia jogban külön törvény (1978. évi 23. tv.) rendelkezik a
tisztességtelen szerzõdési feltételekkel szembeni fogyasztóvédelemrõl. Az
irányelvvel való összhang biztosítása érdekében módosították a törvényt. Ezt
a törvényt a francia Fogyasztóvédelmi Kódexbe is belefoglalták. A
tisztességtelen kikötésekkel szemben a jogvédelem a fogyasztókra nemcsak az
általános szerzõdési feltételek szerint kötött szerzõdések esetén terjed ki. A
törvény a kormánynak adott felhatalmazást, hogy rendeletben szabályozhatja a
feltétlenül érvénytelen kikötéseket. A Fogyasztóvédelmi Kódexbe foglalt lista
olyan kikötéseket tartalmaz példálózva, melyek a körülményektõl, a bírói
mérlegeléstõl függõen érvénytelenek, ezáltal segítve a bírói jogalkalmazást.
Belgiumban az irányelvnek megfelelõ szabályozás több jogszabályban valósul
meg. E tárgykörben az 1991-ben elfogadott törvény a generálklauzulán kívül
olyan listát tartalmaz, amely a törvény erejénél fogva érvénytelen kikötéseket
sorolja fel.
A modern kori magánjogi kodifikáció csekély számú példáinak és a francia
hatást tükrözõ polgári jogi kódexek egyikeként, s korántsem csak kuriózumként
érdemel említést Kanada Quebec tartományának polgári törvénykönyve, mely mind
az adhéziós szerzõdést, mind a fogyasztói szerzõdést definiálja. Emellett
általános szabályként mondja ki az adhéziós, illetve a fogyasztói
szerzõdésekben alkalmazott visszaélésszerû kikötések érvénytelenségét.
Visszaélésszerûnek minõsíti a kódex azt a szerzõdési feltételt, mely
túlzottan és ésszerûtlenül (indokolatlanul) hátrányos a másik félre, és
ezáltal sérti a jóhiszemûség követelményét. Ilyennek minõsül különösen az a
kikötés, amely a szerzõdést szabályozó elõírásokból következõ alapvetõ
kötelezettségektõl oly mértékben eltér, hogy magának a szerzõdésnek a jellegét
is megváltoztatja.
A széles körû jogösszehasonlító kutató munkán alapuló holland polgári
törvénykönyv a jóhiszemûség, az ésszerûség és a méltányosság követelményeibõl
indul ki az általános szerzõdési feltételek megítélésekor. A kódex, mely 1992-
ben lépett hatályba, újdonságként, bevallottan a német AGBG inspirációjára
részletesen szabályozza az általános szerzõdési feltételeket. A holland
kodifikációs megoldás tehát e rendelkezéseknek a magánjogi kódexbe történõ
beépítése volt. A szabályozás tárgyköre, irányultsága és technikája egyebekben
nagyban hasonló a német törvényéhez. A holland szabályozás az általános
szerzõdési feltételek megtámadására ad lehetõséget, mégpedig két esetben.
Egyrészt akkor, ha túlzottan, indokolatlanul hátrányosak a másik fél számára,
figyelemmel a szerzõdés jellegére, más kikötéseire, a feltételek
megállapításának módjára és körülményeire, a felek kölcsönösen ismert
érdekeire és az eset összes többi körülményére. Másrészt akkor, ha az
általános szerzõdési feltételek alkalmazója nem adott megfelelõen módot a
másik félnek az általános feltételek tudomásul vételére. A holland jog tehát
ez utóbbi esetben nem a szerzõdés létrejöttét vizsgálja, hanem - a feltételek
megismerésének hiányát a tévedéssel rokon akarathibának tekintve - megtámadási
okot konstruál. A holland törvénykönyv - az AGBG-hez hasonlóan - részletes
listákat tartalmaz. Az egyik azokról a feltételekrõl készült, amelyek a
törvény erejénél fogva indokolatlanul, túlzottan hátrányosnak minõsülnek és
így megtámadhatóak. A másik lista azokat a feltételeket tartalmazza,
amelyekrõl mindezt a törvény vélelmezi. Mindként lista csak azokra a
szerzõdésekre vonatkozik, amelyekben az általános szerzõdési feltételek
alkalmazójával gazdasági vagy szakmai tevékenység körén kívül eljáró
természetes személy szerzõdik. A törvény felhatalmazza az érintett üzleti vagy
fogyasztói köröket képviselõ szervezeteket az indokolatlanul hátrányos
feltételek megtámadására, az ilyen feltételek alkalmazásának megakadályozása
érdekében történõ fellépésre.
Külön, sajátos irányzatot képviselnek az adhéziós szerzõdések
szabályozásában a skandináv országok jogrendszerei, melyek a fogyasztó mint
gyengébb fél fokozott védelmet célozzák. A "skandináv út" jellegzetessége az
adminisztratív eszközök nagy szerepe és az elkülönült fogyasztóvédelmi
intézményrendszer kialakulása, továbbá - bár ebben az izraeli jog számít
úttörõnek - preventív ellenõrzése. Svédországban pl. 1971-tõl kezdõdõen külön
törvény szabályozta a fogyasztókkal kötött szerzõdések feltételeit; a
vállalkozások közötti szerzõdések tisztességtelen feltételeirõl pedig egy
másik, 1984-ben elfogadott törvény rendelkezik. Az utóbbi változatlan maradt
Svédországnak az EU-hoz történõ csatlakozását és az EK idevágó irányelvével
való harmonizációt követõen is, az irányelvhez történõ igazodás érdekében
azonban 1994-ben új törvényt fogadtak el a fogyasztói szerzõdések
feltételeirõl. Ezzel összefüggésben meg kell jegyezni, hogy a skandináv
országok szerzõdésekre vonatkozó közös törvénye alapján a jóhiszemûséggel és a
tisztességgel ellentétes szerzõdés érvénytelennek minõsül (33. cikk), e
törvény 36. cikke pedig generálklauzula-szerûen rendelkezik a tisztességtelen,
méltánytalan szerzõdési feltételek "kiigazításáról". Ez utóbbi rendelkezés a
szerzõdés és az ellenszolgáltatás közötti kirívó egyensúlytalanság orvoslására
is módot ad.
II.
Az Európai Közösségben a belsõ piaci, azon belül a fogyasztóvédelmi
jogharmonizáció körében fogadta el a Tanács a 93/13/EGK irányelvet a
fogyasztóval kötött szerzõdések tisztességtelen szerzõdési feltételeirõl.
A tagállamok többsége már 1993 elõtt szabályozta a tisztességtelen
szerzõdési feltételekkel kapcsolatos kérdéseket. Ezek a szabályok azonban
jelentõsen eltértek egymástól. Az irányelv megalkotására elsõdlegesen az
egységes belsõ piac megteremtésére figyelemmel volt szükség, ugyanis a
fogyasztóval kötött szerzõdésekre vonatkozó szabályozásban jelentkezõ
különbségek torzították az eladók, illetve szolgáltatást nyújtók (kereskedõk)
közötti versenyt. Az irányelv másrészt a fogyasztó gazdasági érdekei
védelmében szabályoz, aminek révén elõsegíti a tagállamokon "átnyúlóan" is a
szerzõdések megkötését, és ezáltal fokozza a versenyt. A fogyasztót védeni
kell abban az esetben is, ha a szerzõdésre más tagállam joga az irányadó.
Az irányelv hatálya a kereskedõ fogyasztóval kötött szerzõdéseire, illetve
ezen szerzõdések tisztességtelen feltételeire terjed ki. Az irányelvben
foglalt szabályozás tehát a fogyasztóval kötött szerzõdésekre korlátozódik.
Minden, a kereskedõ által egyoldalúan, elõre meghatározott feltétel szerint
kötött szerzõdés az irányelv hatálya alá esik, meghatározott kivételektõl
eltekintve.
Az irányelv definiálja a fogyasztó, a kereskedõ és a tisztességtelen
szerzõdési feltétel fogalmát. Az irányelv központi kategóriája a
tisztességtelen feltétel. A feltétel tisztességtelen jellegének
megállapításához az irányelv általános, értékelésre szoruló szempontokat ad.
Továbbá mellékletében példálózva foglalja össze azokat a szerzõdési
feltételeket (szürke lista), melyek a konkrét körülményektõl, a bírói
mérlegeléstõl függõen tisztességtelennek és ezáltal érvénytelennek
minõsülhetnek. Az irányelv nyelvezetbeli követelményt és értelmezési szabályt
is tartalmaz.
A tagállamok részérõl olyan szabályozás kialakítását követeli meg az
irányelv, amely alapján a fogyasztót nem kötik a tisztességtelen szerzõdési
feltételek, és a szerzõdés ezen feltételek nélkül érvényes, ha a szerzõdés a
részbeni érvénytelenség miatt egyébként nem dõl meg. A tagállamoknak megfelelõ
és hatékony eszközöket kell biztosítaniuk a tisztességtelen feltételek további
alkalmazása ellen.
Az irányelv a fogyasztók gazdasági érdekei védelmében, illetve a
tisztességes verseny biztosítása érdekében jelentõs, de nem teljeskörû
jogharmonizációt céloz. A tagállamok hatáskörébe tartozik ugyanis a következõ
kérdések szabályozása: a tisztességtelen feltételt tartalmazó szerzõdés
érvénytelenségi jogkövetkezménye (semmisség vagy megtámadhatóság), a
tisztességtelen feltételek megtámadására jogosult fogyasztóvédelmi szervezetek
és személyek, a tisztességtelen feltételek alkalmazása elleni hatékony
eszközök (pl. preventív kontroll), a szerzõdési feltétel megtámadása (az
eljárás és az eljárásra illetékes szervezet), azonos vagy hasonló
tisztességtelen feltételeket alkalmazó több szervezet (személy) ellen, külön
vagy együttesen történõ eljárásindítás.
Az irányelv - hasonlóan más fogyasztóvédelmi irányelvekhez - minimum
szabályozási követelményt tartalmaz, így a tagállamok számára megengedett a
fogyasztók hatékonyabb védelme érdekében szigorúbb szabályok fenntartása,
illetve meghozatala, amennyiben azok nem ellentétesek az Európai Közösség
létesítésérõl szóló Római Szerzõdésben foglaltakkal.
Az irányelvnek megfelelõ szabályokat a tagállamoknak legkésõbb 1994.
december 31-ig kellett meghozniuk. Erre tekintettel az irányelv az 1994.
december 31-e után megkötött szerzõdésekre alkalmazandó.
A magánjogi szabályokat is érintõ európai közösségi jogharmonizációs
folyamatban a termékfelelõsségi szabályok mellett a tisztességtelen szerzõdési
feltételekre vonatkozó szabályozás összehangolása a legjelentõsebb eredmény.
III.
A magyar jogban az 1977. évi IV. törvénnyel végrehajtott módosítás
eredményeként a Ptk. 209. §-a rendelkezik az általános szerzõdési
feltételekrõl, illetve azok megtámadásáról. Emellett a Ptk. egyes általános
szerzõdési szabályai szintén szorosan kapcsolódnak e tárgykörhöz (4. §,
201-202. §, 205. §, 234-237. §, 239. §, 314. §, 538. § (1) bek.). Az
általános szerzõdési feltételek szerzõdés részévé válásával, értelmezésével és
a "blanketták csatájával" kapcsolatban a GK 37. sz. állásfoglalás tartalmaz
alapvetõ szempontokat. A versenyjog körében pedig a tisztességtelen piaci
magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény
foglal magában egyes, az egyenlõtlen helyzet visszaélésszerû, tisztességtelen
kihasználása elleni szabályokat.
A Ptk. 1977. évi reformját megelõzõen a szabványszerzõdésekkel kapcsolatos
jogi problémákat a bírói gyakorlat "rejtett technikák" útján oldotta meg,
elsõsorban az értelmezés, a hagyományos érvénytelenség eszközével vagy némely
esetben az általános jogelvek segítségével. Ezek a "technikák" azonban nem
formálódtak önálló rendszerré, alkalmazásuk meglehetõsen esetleges volt.
A Ptk. 209. §-a elsõ lépésként értékelhetõ az általános szerzõdési
feltételek jogi szabályozásában. A Ptk. 1977. évi módosítása új jogintézményt
vezetett be: az indokolatlan egyoldalú elõnyt biztosító általános szerzõdési
feltétel, illetve az ilyen kikötést tartalmazó szerzõdés megtámadásának
lehetõségét. Az elõbbi esetben külön meghatározott szervezetek jogosultak
közérdekû keresettel a sérelmes kikötés bíróság elõtti megtámadására, míg az
utóbbi esetben a sérelmet szenvedõ fél támadhatja meg az adott szerzõdést. A
Ptk. 209. §-a az új érvénytelenségi jogalapot egységesen szabályozza: nemcsak
a gazdálkodó szervezetek (jogi személyek) és a fogyasztók közötti, hanem a
gazdálkodó szervezetek egymás közötti szerzõdéses viszonyában is alkalmazhatók
a Ptk. 209. §-ának szabályai.
A szabályozás kétségtelen érdeme az általános szerzõdési feltételek egyedi
jogvitától független absztrakt kontrolljának bevezetése (209. § (1)-(2) bek.).
Ugyanakkor a 209. § az általános szerzõdési feltételekkel kapcsolatosan
kizárólag a tartalmi kontroll kérdéskörét szabályozza az új érvénytelenségi
jogalap bevezetésével.
A 209. § további hiányossága, hogy ahhoz kapcsolódóan nem került sor az új
fogalmak, vagyis az általános szerzõdési feltétel és az indokolatlan egyoldalú
elõny fogalmának meghatározására. A Ptk.-t módosító törvény miniszteri
indokolása e jogi fogalmak tartalommal való kitöltését kifejezetten a bírói
gyakorlatra bízta. Segítségül olyan támpontot adott az indokolás, mely
meglehetõsen ellentmondásos: az indokolatlan egyoldalú elõny fogalma "eltér a
feltûnõen nagy értékkülönbség vagy a feltûnõen aránytalan elõny fogalmától,
ezeknél kisebb érdeksérelem veszélye esetén is megállapítható a megtámadás
alapossága." Az indokolatlan egyoldalú elõny fogalma tehát lehetõvé tette az
aszinallagmatikus szerzõdések megtámadását. Másfelõl mára helytelenné vált az
indokolásnak az a megállapítása, hogy "nem állapítható meg az indokolatlan
egyoldalú elõny olyan általános szerzõdési feltételek esetében, mely megfelel
a központi állami szerv által kellõ formában jóváhagyott szabályzatnak (pl.
pénzintézeti szabályzat, állami biztosító szabályzata)".
A jogi személy kategóriája ma már nem terjed ki mindazon személyekre,
melyek tipikusan használnak általános szerzõdési feltételeket, és nem fejezi
ki a domináns gazdasági helyzetet sem.
Vitatott az a kérdés is, hogy miként kell értelmezni a kikötés
érvénytelenségét mindenkire kiterjedõen megállapító ítélet hatályát, valamint
"az egyoldalúan meghatározott" jelzõ elmaradását az általános szerzõdési
feltételre vonatkozóan a 209. § (3) bekezdésébõl.
Tanulsággal szolgál a Ptk. 209. §-ának szabályozási hatékonysága kérdésének
tekintetében a bírói gyakorlat vizsgálata. Tekintettel a fogyasztók
keresetindítási hajlandóságának csekély mértékére, a 209. § (3) bekezdése
alapján többnyire gazdálkodó szervezetek egymás közötti perei fordultak elõ.
Kirívóan csekély per indult közérdekû keresetre a magyar bíróságok elõtt, ami
felveti többek között azt a kérdést, hogy vajon megfelelõen sikerült-e
meghatározni a közérdekû kereset alapján eljárás indítására jogosultak körét a
Ptk. módosításáról és egységes szövegérõl szóló 1977. évi IV. törvény
hatálybalépésérõl és végrehajtásáról szóló 1978. évi 2. törvényerejû rendelet
(a továbbiakban: Tvr.) 5. §-ában. Ezen személyi kör felülvizsgálata - az 1977
óta történt szervezeti változásokra is figyelemmel - szükséges.
Összegezve megállapítható, hogy az általános szerzõdési feltételek szerint
kötött szerzõdésekre vonatkozó Ptk.-beli szabályozás felülvizsgálata idõszerû,
tekintettel az idõközbeni gazdasági változásokra, a fogyasztóvédelmi
szempontokra, gyakorlati tapasztalatokra, továbbá a külföldi jogfejlesztési
eredményekre és jogharmonizációs kötelezettségünkre. Mindezek alapján
indokolt a Ptk. 209. §-ában foglalt szabályozás továbbfejlesztése, illetve
kiegészítése.
IV.
A polgári jogban az egyenlõtlen szerzõdési helyzetek kiegyensúlyozása, a
szerzõdés igazságossága elvének elõtérbe kerülése szorosan kapcsolódik a
gazdasági viszonyokba a gyengébb fél védelme érdekében a kogens jogi
szabályozáson keresztül történõ állami beavatkozás, a fogyasztóvédelem
témaköréhez.
A fogyasztó számos szempontból hátrányban van a piacon. E hátrányokat nem
egyenlíti ki önmagában a verseny törvényszerûségeinek mûködése. Sõt a verseny
törvényszerûségei sem érvényesülhetnek zavartalanul, ha a fogyasztó hátrányos
helyzeténél fogva nem tölti be szerepét, ha a verseny nem érte folyik,
illetve, ha a versenyben nem az õ reális értékítélete válik a fõ mércévé.
A fogyasztó gazdasági érdekei hátrányt szenvednek, mivel gazdaságilag
gyengébb félként alkupozíciója általában rendkívül kedvezõtlen: "szerzõdési
szabadsága" többnyire arra korlátozódik, hogy elfogadja-e a másik fél által
elõre kialakított szerzõdési feltételeket, vagy sem. Természetes vagy egyéb
monopolhelyzetet élvezõ partnerével szemben a fogyasztónak gyakran még ez a
"szabadság" sem adatik meg.
A fogyasztó hátrányos helyzetben van egészségének és biztonságának a
veszélyes, illetve hibás termékekkel szembeni védelmét illetõen is. Az ilyen
termékekkel kapcsolatos veszélyt a fogyasztó - megfelelõ tudományos,
technikai felkészültség híján - sem felismerni nem tudja, sem annak folyamatos
elhárítására nem tud berendezkedni.
Nehezíti a fogyasztó helyzetét az is, hogy jogainak érvényesítése -
különösen bírósági úton - pénzügyi, pszichológiai és egyéb akadályokba
ütközik, és az gyakran nem vezet el sem a jogsértés szankcionálásához, sem a
fogyasztó sérelmének kielégítõ reparációjához.
A fogyasztó általában nélkülözi mind a termékekkel (szolgáltatásokkal)
kapcsolatos és a fogyasztói döntéséhez szükséges információkat, mind pedig
azokat a tudnivalókat, amelyek jogaira, jogérvényesítési lehetõségeire
vonatkoznak.
A fogyasztók érdekeinek képviselete is nehézségekbe ütközik, mivel a
fogyasztók nem alkotnak homogén, jól körülhatárolható társadalmi csoportot. A
fogyasztók érdekeinek képviselete tehát egy heterogén, diffúz és állandóan
változó személyi kör érdekeinek megjelenítését igényli.
A fogyasztók oldalán jelentkezõ e hátrányok mérséklésére, kiegyenlítésére
irányul a fejlett országok, illetve az Európai Unió fogyasztóvédelmi
politikája, amely - a szabályozás és az intézményrendszer alakításával - a
következõ fõ célok megvalósítását tûzte ki maga elé: a fogyasztók gazdasági
érdekeinek védelme, a fogyasztók egészségének és biztonságának megóvása, a
fogyasztók jogorvoslási lehetõségeinek megteremtése és fejlesztése, a
fogyasztó információhoz jutásának biztosítása és a fogyasztók oktatása, a
fogyasztók érdekképviseletének elõmozdítása. E célok nem szemlélhetõk és nem
követhetõk egymástól függetlenül. A fogyasztóvédelmi politika és szabályozás
céljai tehát csak egymásra tekintettel, komplex megközelítésben érhetõk el.
A fogyasztóvédelemmel kapcsolatos jogszabályok világosan meghatározott
célokra tekintettel történõ, egységes, átfogó és a jogharmonizációs
követelményeknek megfelelõ korszerûsítése folyamatban van. A fogyasztóvédelmi
jogalkotás központi eleme a fogyasztóvédelmi törvény megalkotása. Ez a törvény
azonban nem terjedne ki a fogyasztóvédelem valamennyi kérdésére, nem foglalná
magában a fogyasztóvédelemmel kapcsolatos összes szabályt, hanem mindenekelõtt
a fogyasztóvédelmi intézményrendszerrel kapcsolatos kérdéseket rendezné
átfogóan és egységesen. Tekintettel a magyar szabályozási hagyományokra,
továbbá a fogyasztóvédelem terén eddig elért eredményekre, a fogyasztóvédelmi
törvényen kívül más jogszabályok rendezik az anyagi jogi kérdéseket.
A fogyasztó gazdasági érdekeinek védelme körében meghatározó szerepe van a
tisztességtelen szerzõdési feltételekre vonatkozó szabályozásnak.
A törvényjavaslat (a továbbiakban: javaslat) és a fogyasztóvédelmi törvény
kapcsolatában mindenekelõtt a békéltetõ testület létrehozatala jelentõs. A
fogyasztóvédelmi törvényben szabályozott békéltetõ testület intézménye ugyanis
lehetõséget nyújt arra, hogy a fogyasztó és a gazdálkodó szervezet közötti
vitás ügyet a bírósági jogorvoslási rendszeren kívül is rendezni lehessen
gyorsabb és költségkímélõbb módon. A békéltetõ testület a vitás ügyben
egyezséget kísérel meg létrehozni, ennek hiányában dönt az ügyben. A testület
eljárása, illetve döntése nem zárja ki, hogy a fogyasztó bírósághoz forduljon
igényei érvényesítésével. A testülethez a fogyasztók érdekképviseleti
szervezetei is fordulhatnak a több fogyasztót érintõ vitás ügyben. A gazdasági
kamarák feladata a békéltetõ fórum mûködtetése, melybe a gazdasági kamarák és
a fogyasztók érdekképviseletét ellátó szervezetek azonos számú képviselõt
delegálnak, és a képviselõk megállapodása alapján egy harmadik, független
személyt vonnak be a testületbe.
Részletes indokolás
Az 1. §-hoz
A Ptk. 205. §-a alapján a szerzõdés a felek akaratának kölcsönös és
egybehangzó kifejezésével jön létre. A felek a szerzõdés megkötésénél
együttmûködni kötelesek, és figyelemmel kell lenniük egymás jogos érdekeire. A
szerzõdéskötést megelõzõen is tájékoztatniuk kell egymást a megkötendõ
szerzõdést érintõ minden lényeges körülményrõl.
Kötelmi jogunk tehát a konszenzuál-szerzõdés elvi alapján áll. A szerzõdés
létrejöttéhez ugyanis elegendõ a felek egybehangzó akarata és ennek
kinyilvánítása, ami az akaratot a másik fél által felismerhetõvé teszi.
A felek egyensúlyára, az alku mechanizmusára épülõ szerzõdéskötési
szabályok az általános szerzõdési feltételekkel történõ szerzõdéskötési
technika során nem alkalmasak a konszenzus felfogás közvetítésére. Az
általános szerzõdési feltételek használójával szerzõdést kötõ félnek nincs
lehetõsége a feltétel alakítására, sok esetben még tényleges megismerésére
sem. Ez utóbbi esetben kétséges, hogy valódi konszenzus hiányában a feltétel a
szerzõdés részét képezi-e.
Ezen körülményekre tekintettel a javaslat szabályozza az általános
szerzõdési feltétel szerzõdés részévé válásának kérdését. Az általános
szerzõdési feltétel - a szerzõdés létrejöttéhez szükséges általános
követelmények teljesülése esetén is - csak akkor válik a szerzõdés részévé, ha
alkalmazója lehetõvé tette, hogy a másik fél annak tartalmát megismerje, és ha
azt a másik fél kifejezetten vagy ráutaló magatartással elfogadta. A javaslat
tehát az általános szerzõdési feltétel tényleges megismerési lehetõségének
biztosítását is megköveteli a feltétel alkalmazójától, a másik féltõl pedig a
konszenzus, a tényleges elfogadás kifejezését.
A felek együttmûködési kötelezettsége alapján az általános szerzõdési
feltétel alkalmazójának a tényleges megismerés biztosításán kívül külön
tájékoztatási, figyelem felhívási kötelezettsége van a másik fél irányában
azon általános szerzõdési feltételekkel kapcsolatban, melyek a szokásos
szerzõdési gyakorlattól, a szerzõdésre vonatkozó rendelkezésektõl lényegesen
vagy valamely korábban a felek között alkalmazott kikötéstõl eltérnek. Ebben
az esetben a feltétel csak akkor válik a szerzõdés részévé, ha azt a másik fél
kifejezetten elfogadta a figyelemfelhívó tájékoztatást követõen.
Ezzel a szabályozással a javaslat valójában a GK 37. sz. állásfoglalásnak
az általános szerzõdési feltétel szerzõdéstartalommá válására irányadó lényegi
részét emeli jogszabályi szintre. Míg azonban az állásfoglalás a gazdálkodó
szervezetek egymás közötti szerzõdéses viszonyára vonatkozik, addig a javaslat
ezeket a szabályokat a fogyasztóval kötött szerzõdésekre is megállapítja.
A kereskedelmi és a fogyasztói szféra közötti különbségeket az
együttmûködési kötelezettség teljesítésének megítélésében a bíróságnak kellene
érvényesítenie.
A javaslat nem emeli jogszabályi szintre a GK 37. sz. állásfoglalásnak a
"blanketták csatája" kérdésével foglalkozó III. részét. Ennek oka, hogy ezek
olyan, elsõsorban a gazdálkodó szervezetek között felmerülõ szabályok, melyek
a Ptk. rendelkezéseibõl (205. § (1) bek.) egyébként levezethetõk. (Lásd: a
Legf. Bír. Gf. II. 30632/1981. sz., BH 1993/2. sz. 78.)
A javaslat egyértelmûen kimondja, hogy az általános szerzõdési feltétel és
a nem általános szerzõdési feltétel közötti összeütközés esetén ez utóbbi az
irányadó (205. § (6) bekezdése).
Ezek a szabályok az irányelv szabályozási tárgykörén kívül esnek.
A 2. §-hoz
A javaslat a szerzõdés tartalmának megállapítására szolgáló, a Ptk. 207.
§-a (1) bekezdésében foglalt általános értelmezési szabályt egészíti ki az in
dubio contra proferentem, avagy az in dubio contra stipulatorem elvének
megfelelõen. Ha az általános értelmezési szabályok alkalmazásával a gazdálkodó
szervezet és a fogyasztó közötti szerzõdés tartalma kétségtelenül nem
állapítható meg, a fogyasztó számára kedvezõbb, illetve a másik félre
terhesebb értelmezést kell elfogadni. Ez az értelmezési szabály tehát a
gyengébb fél, a fogyasztó védelmét szolgálja a szerzõdések értelmezése során,
a többértelmûség kockázatát a fogyasztóval szerzõdõ félnek kell viselnie. Ez a
szabály nemcsak az általános szerzõdési feltételekkel kötött szerzõdés
értelmezése tekintetében áll fenn, hanem minden fogyasztói szerzõdésre, ha
annak tartalma kétséges.
A Ptk. 207. §-ában foglalt értelmezési szabály kiegészítése ezen ún.
objektív szerzõdésértelmezéssel egyben a GK 37. sz. állásfoglalás IV. részében
kifejtettek jogszabályi szintre emelését jelenti, azzal a különbséggel, hogy
nem alkalmazható a javaslat szerinti új értelmezési szabály azon általános
szerzõdési feltétel tekintetében, melyet nem fogyasztóval kötöttek, illetve
minden fogyasztói szerzõdés értelmezése során alkalmazandó.
Az irányelv külön rendelkezik az írásban megkötött szerzõdésekkel
kapcsolatban: egyrészt az egyoldalúan megállapított szerzõdési feltételeket
érthetõen és világosan kell írásba foglalni, másrészt, ha a szerzõdési
feltétel tartalma kétséges, azt a fogyasztó számára kedvezõbb módon kell
értelmezni. Ez az értelmezési szabály azonban nem alkalmazható a
fogyasztóvédelmi szervezetek eljárása során (5. cikk).
A 3. §-hoz
A Ptk. 1977. évi módosítása új jogintézményt vezetett be: az indokolatlan
egyoldalú elõnyt biztosító általános szerzõdési feltétel, illetve az ilyen
kikötést tartalmazó szerzõdés megtámadásának lehetõségét. Az elõbbi esetben
külön meghatározott szervezetek jogosultak közérdekû keresettel a sérelmes
kikötés bíróság elõtti megtámadására, míg az utóbbi esetben a sérelmet
szenvedõ fél támadhatja meg az adott szerzõdést. A Ptk. 209. §-a az új
érvénytelenségi jogalapot egységesen szabályozza: nemcsak a gazdálkodó
szervezetek (jogi személyek) és a fogyasztók közötti, hanem a gazdálkodó
szervezetek egymás közötti szerzõdéses viszonyában is alkalmazhatók a Ptk.
209. §-ának szabályai. Ezt a megközelítést az új 209. § is megtartja, hiszen
az általános szerzõdési feltételeket használóval, az elõnyös helyzetben lévõ
féllel szemben, amennyiben a feltétel indokolatlan egyoldalú elõnyt tartalmaz,
mindkét esetkörben indokolt a megtámadás lehetõségét biztosítani.
A javaslat 3. §-a több ponton módosítja a jelenlegi 209. §-t.
Az általános szerzõdési feltétel és a tisztességtelen szerzõdési feltétel
fogalmának meghatározására tekintettel a 209. § a tisztességtelen általános
szerzõdési feltétel kifejezést tartalmazza. Ezzel együtt megszûnik az a
nehezen értelmezhetõ eltérés, hogy míg a jelenlegi 209. § (1) bekezdésében az
"egyoldalúan meghatározott" általános szerzõdési feltétel szerepel, addig a
(3) bekezdésben hiányzik ez a kitétel az általános szerzõdési feltételre
vonatkozóan.
A "jogi személy" által használt általános szerzõdési feltételek helyett
indokolt minden olyan esetre kiterjeszteni a megtámadási lehetõséget, amikor
az egyik fél általános szerzõdési feltételeket használ. Az általános
feltételek alkalmazása ugyanis többnyire együtt jár a kedvezõbb gazdasági
pozícióval, illetve ennek kihasználásával, másfelõl erõfölényes helyzet nélkül
is elõnyt jelent az általános szerzõdési feltételre építõ szerzõdéskötési
technika. Jogi személyen kívül magánszemély (egyéni vállalkozó) szintén
használhat általános szerzõdési feltételt, továbbá a jogi személy kategóriája
egyébként sem foglalja magában az összes gazdálkodó szervezetet, illetve nem
fejezi ki a domináns gazdasági helyzetet.
Míg a sérelmet szenvedõ fél megtámadhat bárki által használt
tisztességtelen általános szerzõdési feltételt, addig csak a gazdálkodó
szervezet által használt tisztességtelen általános szerzõdési feltétel
támadható meg közérdekû keresettel. Ennek oka, hogy tipikusan a gazdálkodó
szervezetek egymás közötti, illetve a fogyasztókkal való tömeges és többnyire
erõegyensúly-hiányt tükrözõ szerzõdéses viszonyában lehet valódi szerepe a
sérelmes kikötés absztrakt kontrolljának.
A sérelmet szenvedõ fél a szerzõdés helyett a szerzõdéses kikötés
megtámadására jogosult, figyelemmel a Ptk. 239. §-ában foglalt rendelkezésre,
mely a szerzõdés részbeni érvénytelenségét teszi fõszabállyá.
Vitatott volt az a kérdés, hogy miként kell érteni a kikötés
érvénytelenségét mindenkire kiterjedõen megállapító ítélet hatályát. Ezen
kifejezés tartalmának egyértelmû meghatározása érdekében az új 209. § (3)
bekezdése azt a szûkebb megközelítést fejezi ki, mely szerint csak a kikötés
alkalmazójával szerzõdõ felekre terjed ki a sérelmes kikötés érvénytelenségét
megállapító ítélet hatálya.
A csoportos (közérdekû) kereset, illetve az absztrakt kontroll fogalmát
célszerû szétválasztani. Az igazi absztrakt kontroll a mindenkire kiterjedõ
hatály lenne, míg az adott gazdálkodó szervezettel szerzõdõ felekre kiterjedõ
hatály valójában "közérdekû" kereset, melynek lényege az, hogy egy felperes
keresete alapján az ugyanolyan jogviszonyban álló valamennyi potenciális
jogosult egyforma igényét érvényesíteni lehet. A jogviszony "ugyanolyansága"
azonos szerzõdést jelenthet, illetve értelemszerûen az alperes azonosságát. Ez
utóbbi kitételt a polgári peres eljárás azon alapelve indokolja, mely szerint
a feleknek meg kell adni a lehetõséget álláspontjuk elõadására, s a perben
csak az marasztalható el, akinek erre lehetõsége nyílt (audi alteram partem,
right to be heard). Ez az elv benne foglaltatik a tisztességes eljárás
fogalmában (Alkotmány 65. § (1) bekezdés). Az adott helyzetben az
elmarasztalni kívánt gazdálkodó szervezet védekezhet, mások viszont nem. A
potenciális felperesek csak nyerhetnek az ügyön, így az õ nyilatkozatuk
beszerzése nem feltétlenül szükséges, egyébként is nyitva áll számukra az
egyedi igényérvényesítés útja. A mindenkire kiterjedõ hatályú absztrakt
kontroll tehát eljárási elvet sért. Ugyanakkor praktikusan sem hatékony.
Amennyiben a bíróság az adott élethelyzettõl (jogviszonytól), s a konkrét
felektõl függetlenül érvényes szabályt mond ki, úgy absztrakt normát hoz
létre, vagyis jogalkotó funkciót lát el. Ez pedig nem lehet a feladata. A
kikényszerítése is problematikus: valószínûleg megállapítási perre lenne
szükség annak eldöntéséhez, hogy egy adott konkrét ügy az "absztrakt perben"
kimondott szabály hatálya alá tartozik-e. Ez a per a végrehajthatósághoz
szükséges lenne. Ennek hiányában abszolút értelemben jogszabályként
funkcionálna a bírói ítélet. A bírói jogalkalmazás az ilyen egységesítést más
eszközökkel látja el (például jogegységi döntés), ezek azonban a konkrét
perekben eljáró bíróságokat kötik. Paradoxon lenne egy olyan per, amely
konkrét ügy kapcsán indul, de végül absztrakt szerzõdési szabályt alkot, ez a
polgári per természetével, illetve a bírói jogalkalmazási tevékenység
alkotmányos funkciójával ellentétes. A "közérdekû kereset" mint performa
konstrukció célja pertakarékosság: kisebb költséggel, számos ismétlés
elkerülésével dönthetõk el az ugyanolyan ügyek. A pertakarékosság azonban nem
azonos a "jogalkotás takarékossággal". A bíróság ítélete perjogi
rendszerünkben in personam típusú res iudicata-t eredményez, s nem in rem
típusút (Pp. 229. § anyagi jogerõ fogalma). Ezt legfeljebb az azonos
gazdálkodó szervezet, azonos szerzõdés, különbözõ fogyasztók viszonylatban
érdemes fellazítani.
Az irányelv a tagállamoktól olyan szabályozás kialakítását követeli meg,
amely alapján a fogyasztót nem kötik a tisztességtelen, egyoldalúan
kialakított, illetve általános szerzõdési feltételek, és a szerzõdés ezen
feltételek nélkül érvényes, ha a szerzõdés részbeni érvénytelenség miatt
egyébként nem dõl meg (6. cikk 1. bek). Az irányelv a tisztességtelen
szerzõdési feltételek orvoslására vonatkozóan elõírja, hogy a tagállamoknak
megfelelõ és hatékony eszközöket kell biztosítaniuk a tisztességtelen
feltételek további alkalmazása ellen a fogyasztók és a versenytársak
érdekében. Ennek körében olyan szabályokat kell kialakítani, melyek alapján a
fogyasztóvédelmi szervezetek vagy a fogyasztók védelmét képviselõ személyek
bíróság vagy közigazgatási hatóság elõtt megtámadhatják az általános
feltételként használt sérelmes kikötéseket, annak érdekében, hogy ezen
feltételekkel ne lehessen a továbbiakban szerzõdést kötni. Ez a jogorvoslati
eljárás továbbá irányulhat egy gazdasági szektor olyan eladói ellen - külön
vagy együttesen is - vagy szövetségeik ellen, melyek azonos vagy hasonló
általános szerzõdési feltételeket használnak vagy ajánlanak használatra (7.
cikk).
E kérdésekkel kapcsolatban az irányelv a tagállamok hatáskörébe utalja a
tisztességtelen feltételt tartalmazó szerzõdés érvénytelenségi
jogkövetkezményének meghatározását, a szerzõdési feltétel megtámadásának
(eljárás, eljáró szervezet) szabályozását (6. cikk 1. bek., 7. cikk 2. bek.).
Az új 209. § ezeknek az irányelvi követelményeknek eleget tesz, a
megtámadhatóság, a közérdekû keresettel induló eljárás szabályozása, valamint
a szerzõdés részbeni érvénytelenségének fõszabálya és jogkövetkezménye révén.
Az irányelv hatálya kizárólag a fogyasztóval kötött szerzõdésekre terjed ki
(1. cikk 1. bek.), szemben a Ptk. jelenlegi és tervezett 209. §-beli
szabályozásával, amely tisztességtelen általános szerzõdési feltételek
alkalmazása esetén a védelmet nemcsak a fogyasztók számára biztosítja, hanem
általában a "gyengébb fél" részére.
A 4. §-hoz
Az irányelv tárgyi hatálya alá nemcsak az általános szerzõdési feltételek
tartoznak, hanem a fogyasztóval szemben használt mindazon kikötések is,
melyeket a felek nem közösen és kölcsönösen alakítottak ki, vagyis amelyeket a
fogyasztóval szerzõdõ másik fél egyoldalúan, elõre meghatározott, noha nem
minõsülnek általános szerzõdési feltételeknek (3. cikk 2. bek.). Ebben az
esetben nem több szerzõdés megkötése céljából kerül sor a feltétel egyoldalú,
elõre történõ meghatározására, hanem egyedileg. Az irányelvnek megfelelõ
szabályozás kialakítása érdekében, sõt azon túlmutatóan a Ptk. új 209/A. §-a
tartalmazza a gazdálkodó szervezet és a fogyasztó közötti szerzõdés
tisztességtelen kikötése megtámadásának lehetõségét abban az esetben is, ha az
nem minõsül általános szerzõdési feltételnek. Ez a lehetõség tehát csak a
fogyasztó számára áll fenn, tekintettel arra, hogy az ilyen egyedi
szerzõdéskötési helyzetben tipikusan a fogyasztó szorul védelemre a gazdálkodó
szervezettel szemben.
A Ptk. nem határozza meg a 209. §-ban foglalt érvénytelenségi jogalap, az
indokolatlan egyoldalú elõny fogalmát. Ugyanakkor a 209. §-t a Ptk.-ba
beiktató 1977. évi IV. törvényhez fûzött miniszteri indokolás e fogalmat a
feltûnõen nagy értékkülönbség, illetve a feltûnõen aránytalan elõny (Ptk. 201.
§ (2) bek., 202. §) fogalmához fûzõdõ viszonyban értékelte úgy, hogy "ezeknél
kisebb érdeksérelem veszélye esetén is megállapítható a megtámadás
alapossága". Ezen indokolásból pedig arra lehetne következtetni, hogy az
indokolatlan egyoldalú elõny fogalma tipikusan a szolgáltatás és
ellenszolgáltatás arányosságának kérdésével áll összefüggésben.
Az irányelv a tisztességtelen (unfair) kifejezést használja. Az egyoldalúan
kialakított szerzõdési feltétel tisztességtelen jellegének megállapításához
megadja azokat az általános értékelési szempontokat, melyeket vizsgálva az
adott esetben eldöntendõ, hogy a feltétel tisztességtelen-e. Az irányelv a
felek szerzõdésbõl eredõ jogai és kötelezettségei viszonyában jelentkezõ
lényeges aránytalanságot értékeli tisztességtelennek, ide nem értve a
szolgáltatást és az ellenszolgáltatást meghatározó szerzõdési kikötéseket,
illetve a szolgáltatás és ellenszolgáltatás közötti aránytalanságot, feltéve,
hogy ezeket a feltételeket egyértelmûen határozták meg a szerzõdésben.
Az irányelv szerint a szerzõdési feltétel tisztességtelen voltának
megállapításához a megadott általános értékelési szempontokkal összefüggésben
vizsgálni kell a felek magatartását is, azt, hogy jóhiszemûen jártak-e el. Az
irányelv preambuluma szerint a "jóhiszemûségi-teszt" - az angol
"reasonableness" kategóriájának hatására is - különösen a következõ szempontok
értékelését jelenti: a szerzõdõ felek alkupozíciója, illetve azok erõssége, a
fogyasztó kezdeményezte-e az adott feltételre vonatkozó megállapodást, a
fogyasztó speciális megrendelésére történt-e a szolgáltatás teljesítése. Az
irányelv preambuluma pozitív módon is megközelítve e kérdéskört, akkor tartja
jóhiszemûnek a felet, ha méltányosan és igazságosan viszonyul a másik félhez,
figyelembe véve annak érdekeit (3. cikk 1. bek., 4. cikk).
A javaslat 209/B. §-a a megtámadási jogalapot az indokolatlan egyoldalú
elõny kategóriája helyett a tisztességtelenség kategóriájában határozza meg,
összhangban az irányelvvel. A feltétel tisztességtelen jellegének megítélése
azonban továbbra is csak azokban az esetekben releváns, amikor általános
szerzõdési feltételrõl van szó, illetve olyan feltételrõl, mely a gazdálkodó
szervezet és a fogyasztó közötti szerzõdésben szerepel, mégha nem is minõsül
az általános szerzõdési feltételnek. A tisztességtelen kikötésre alapuló
megtámadási lehetõség biztosítása ugyanis azon esetekben indokolt, amikor a
felek nincsenek egyenlõ pozícióban, illetve az egyik fél diktálja, elõre és
egyoldalúan alakítja ki a szerzõdési feltételeket.
Az irányelvvel összhangban az általános szerzõdési feltétel tisztességtelen
jellege megítélésének alapja kettõs: a felek jóhiszemûségét és ezzel
összefüggésben a szerzõdésbõl eredõ jogosultságok és kötelezettségek
egyensúlyát kell vizsgálni. A javaslat - az irányelvnek megfelelõen -
generálklauzulával szabályoz: általános értékelési szempontokat ad annak
érdekében, hogy az adott esetben eldönthetõ legyen a tisztességtelenség,
illetve az érvénytelenség kérdése. A generálklauzula értelmében a feltétel
tisztességtelen voltának megállapításához vizsgálni kell a szerzõdéskötéskor
fennálló minden olyan körülményt, amely a szerzõdés megkötésére vezetett,
továbbá a kikötött szolgáltatás természetét, az érintett feltételeknek a
szerzõdés más feltételeivel vagy más szerzõdésekkel való kapcsolatát (209/B. §
(1), (3) bekezdés).
A 209/B. § (2) bekezdése - az (1) és (3) bekezdésben foglalt általános
értékelési szempontokon túl - két további, konkrétabban meghatározott
szempontot ad: a szerzõdésre irányadó lényeges rendelkezésektõl való jelentõs
eltérés, valamint a szerzõdés tárgyával, illetve rendeltetésével való
összeegyeztethetetlenség szempontját. Ezek a szempontok ugyanis olyanok,
melyek különösen alkalmasak a jogok és kötelezettségek aránytalanságának
megítélésére. A szerzõdésekre irányadó diszpozitív szabályok a szerzõdõ felek
egyensúlyára, a szerzõdési kockázatok, jogok és kötelezettségek
kiegyensúlyozott elosztásának elvére épülnek. Az ezektõl való jelentõs eltérés
az egyik fél hátrányára tipikusan az erõegyensúly megbomlását jelzi. Ez a
megoldás a jogok és kötelezettségek aránytalansága különös eseteinek
meghatározásával megfelelõ támpontot ad az aránytalanság kérdésének
megítéléséhez.
A szerzõdésbõl eredõ jogosultságok és kötelezettségek egyensúlyának,
arányosságának vizsgálata - az irányelvnek megfelelõen - azonban nem foglalja
magában a fõszolgáltatások közötti arányosság értékelését, illetve a
szolgáltatás és ellenszolgáltatás meghatározását, ha annak szövegezése
egyértelmû és mindkét fél számára érthetõ. Ennek oka, hogy a
tisztességtelenség kategóriája alatt sem az irányelvnek, sem a magyar
szabályozásnak nem célja a teljesítménykínálat és az árak bírói ellenõrzésének
lehetõvé tétele. Másfelõl az irányelvvel összhangban akkor lehet a
szolgáltatást és ellenszolgáltatást meghatározó kikötéseket mégis
tisztességtelennek tekinteni, ha a nyelvezetbeli követelmények ellenére ezen
feltételek szövegezése nem egyértelmû. Ez a rendelkezés a nyelvezetbeli, a
gyengébb felet védõ értelmezési szabály "elsõbbségét" ismeri el (209/B. § (5)
bekezdés).
További kivételt jelentenek az irányelvnek megfelelõen (1. cikk 2. bek.) a
tisztességtelennek minõsíthetõ feltételek körébõl azon kikötések, melyeket
jogszabály állapít meg, vagy jogszabály elõírásainak megfelelõen határoznak
meg a felek. A bíróság ugyanis nem lehet jogosult jogszabályok
igazságosságának megítélésére, másfelõl a szerzõdési jog körében a kogens
szabályozás tipikusan a gyengébb fél védelmére épül, illetve a törvényhozó a
diszpozitív szabályokat már eleve az egyensúly-teremtõ igazság elvei alapján
határozza meg (209/B. § (6) bekezdés).
A Ptk. 209/B. §-ában foglalt szabályok egyaránt érvényesülnek a gazdálkodó
szervezetek közötti és a fogyasztókkal való szerzõdéses kapcsolatokban. A
tisztességtelen szerzõdési feltétel fogalmára vonatkozó szabályozás
egységessége azonban nem jelenti azt, hogy a bíróságok ne alkalmazhatnának
differenciált megközelítést a tekintetben, hogy milyen típusú (fogyasztói vagy
kereskedõi) szerzõdésekrõl van szó.
A fogyasztók hatékonyabb védelme érdekében, az általános szerzõdési
feltételek elõzetes kontrolljának és a bíróságok egységes joggyakorlatának
elõmozdítása érdekében célszerû azoknak a szerzõdési feltételeknek
jogszabályban történõ meghatározása, melyek a fogyasztóval kötött szerzõdésben
feltétlenül tisztességtelennek minõsülnek (fekete lista), vagy amelyeket az
ellenkezõ bizonyításáig tisztességtelennek kell tekinteni (szürke lista). Ezek
a megoldások elõreláthatólag preventív hatással járnának a tisztességtelen
szerzõdési feltételek alkalmazása tekintetében. A lista segítségével tehát a
szabályozás a prevenciót erõsítené az utólagos - a már létrejött szerzõdésekbe
beavatkozó - korrekcióval szemben. Az irányelv melléklete példálózó
felsorolást tartalmaz azokról a szerzõdési feltételekrõl, melyek a
fogyasztókkal kötött szerzõdésekben tisztességtelennek minõsülhetnek.
Az irányelv melléklete, egyes hasonló külföldi kodifikációs megoldások,
továbbá a hazai szerzõdéses gyakorlat tanulmányozása alapján összeállítható
egy olyan lista, amely alkalmas az elõzõekben írt célok elérésére.
A listás megoldással a gyengébb félnek nyújtott védelem csak a fogyasztói
szerzõdésekre alkalmazható, tekintettel arra, hogy ez a konstrukció a
gazdálkodó szervezetek közötti szerzõdéses viszonyban a forgalom
megmerevedését vonhatja maga után, és nem számol e szféra szerzõdési
gyakorlatának növekvõ bonyolultságával.
Mivel a listán szereplõ feltételeket bizonyos idõközönként - igazodva a
szerzõdéskötési gyakorlathoz - célszerû felülvizsgálni, a javaslat a
Kormánynak ad felhatalmazást a lista meghatározására (209/B. § (4) bekezdés).
A Ptk. nem határozza meg az általános szerzõdési feltétel fogalmát. Nem
egyértelmû ez a fogalom arra tekintettel sem, hogy míg a jelenlegi 209. § (1)
bekezdése olyan általános szerzõdési feltétellel kapcsolatban rendelkezik,
mely egyoldalúan lett meghatározva, addig a 209. § (3) bekezdése az
"egyoldalúan meghatározott" jelzõt nem használja az általános szerzõdési
feltételre vonatkozóan.
Az irányelv hatálya mindazon szerzõdési feltételekre kiterjed, melyet a
felek nem közösen alakítottak ki. Ebben az esetben az egyik fél, a kereskedõ a
feltételeket egyoldalúan elõre meghatározza, és a fogyasztónak nincs
lehetõsége a feltételek tartalmát befolyásolni. Az irányelv szerint ez a
helyzet különösen jellemzõ az általános szerzõdési feltételekre, illetve a
szabványszerzõdésekre, de az irányelv nemcsak ez utóbbi feltételek,
szerzõdések szabályozására korlátozódik, figyelemmel az irányelv 3. cikkének
2. bekezdésére.
Általános szerzõdési feltételnek minõsül a feltétel, ha két kritérium
együttesen jelentkezik: egyrészt a feltételt az egyik fél egyoldalúan, elõre
meghatározza, és annak meghatározásában a másik fél nem mûködhetett közre,
tehát a feltételt a felek nem közösen alakítják ki. Másrészt az általános
szerzõdési feltételt meghatározó fél több szerzõdés megkötése céljából
alakítja ki elõre, egyoldalúan a feltételt (209/C. §).
Az irányelvnek megfelelõen a javaslat szabályai nemcsak az általános
szerzõdési feltételekre terjednek ki (209/A. §, 209/B. §). A 209/A. §-ban
meghatározott megtámadási lehetõség az általános szerzõdési feltételnek nem
minõsülõ feltétel esetén is fennáll, amennyiben gazdálkodó szervezet és
fogyasztó közötti szerzõdésrõl van szó.
Elõfordul, hogy a szerzõdés az általános szerzõdési feltételek mellett
tartalmaz olyan feltételeket is, melyeket a felek közösen alakítottak ki.
Ebben az esetben is alkalmazandók a szerzõdés általános szerzõdési
feltételeire vonatkozó szabályok az irányelv 3. cikkének 2. bekezdése
szerint. Ezen irányelvi követelménynek megfelelõ a bírósági jogértelmezés e
kérdéskörben.
A szerzõdési feltételek egyoldalú, illetve közös meghatározásának
kérdésében a bizonyítási teher a feltételt egyoldalúan kialakító félre esik
(209/D. §). Ez a rendelkezés azonos az irányelv 3. cikkének 2. bekezdésében
foglalt bizonyítási szabállyal.
Az 5-9. §-okhoz
A Ptk. 236-237. §-ának módosítása a 209. §-ának változásával van
összefüggésben. A Ptk. 236. §-ának módosítása nem érinti azt a különbséget,
amely a sérelmet szenvedõ fél megtámadási joga és a közérdekû keresetre
jogosultak megtámadási joga között fennáll. Míg ugyanis az elõbbiek esetében a
megtámadási jog gyakorlására a Ptk. XXI. fejezetének valamennyi rendelkezését
alkalmazni kell, addig az utóbbiak esetében a megtámadást a Ptk. nem köti
határidõhöz, arra mindaddig lehetõség van, míg az általános szerzõdési
feltétel forgalomban van. Ugyanaz a határidõhöz nem kötött eljárás- indítási
lehetõség érvényesül a Ptk. új 209. § (4) bekezdésével kapcsolatban.
A Ptk. 308. §-ának kiegészítése a fogyasztók védelmét szolgálja. Elterjedt
ugyanis az a gyakorlat, hogy a fogyasztói szerzõdésekben a szavatossági jogok
érvényesítésére a Ptk.-ban diszpozitív módon megállapított határidõktõl a
gazdálkodó szervezetek eltérnek, és a meghatározottnál rövidebb, a fogyasztót
hátrányosan érintõ határidõt állapítanak meg. Erre tekintettel a javaslat
semmisnek nyilvánítja azt a kikötést, mely a 308.§ (1)-(2) bekezdésében
meghatározottaknál rövidebb határidõt állapít meg. Ez a szabály kizárólag a
gazdálkodó szervezet és a fogyasztó közötti szerzõdés tekintetében érvényesül.
A Ptk. 314. §-a (2) bekezdésének módosítását a "jogi személy"
kategóriájának kiiktatása indokolja (lásd a 3.1. pontban írtakat).
A Ptk. 377. §-a helyébe lépõ rendelkezés a házaló kereskedés
szabályozásával van összefüggésben. Lehetõséget ad arra, hogyha az eladó a
dolgot házaló kereskedés során történõ eladás céljára kapta harmadik
személytõl, jogszabály a vevõvel szemben e harmadik személynek az eladóval
való egyetemleges felelõsségét állapíthassa meg. A házaló és a házalónak erre
a célra eladó személy egyetemleges felelõssége a vevõvel szemben a vevõt, a
fogyasztót védõ szabály.
A 10. §-hoz
A Ptk. 685. §-a a) pontjának kiegészítése a Ptk. 209/B. § (6) bekezdésében
foglalt szabály miatt szükséges. A 209/B. § (6) bekezdésében írt jogszabály
miniszteri rendelet is lehet (10. § (1) bekezdés).
A fogyasztó fogalmának Ptk.-ban történõ meghatározására a Ptk. 209/A. §-a,
209/B. §-a, 308. §-a (3) bekezdésének rendelkezéseivel összefüggésben van
szükség. A definíciót a Ptk. 685. §-ának új d) pontja tartalmazza.
A fogyasztó meghatározásának lényegi eleme az, hogy a fogalom a gazdasági
vagy szakmai tevékenység körén kívül eljáró, szerzõdést kötõ személyek
csoportját foglalja magában. Ugyanis a szerzõdéskötés során laikus, nem
professzionális személyekre indokolt a javaslatban szabályozott jogvédelmet
kiterjeszteni. A Ptk. szerinti minden személy (a természetes személyen kívüli
jogalanyok) fogyasztóként való meghatározása indokolt, ha az ún. laikus elem
fennáll a szerzõdés megkötésekor.
Az irányelv szerint fogyasztónak kizárólag az a természetes személy
minõsül, aki nem gazdasági tevékenysége körében köt szerzõdést, míg eladóként,
kereskedõként azt a természetes vagy jogi személyt (tulajdonosi struktúrától
függetlenül) definiálja az irányelv, aki (amely) gazdasági tevékenysége
körében köt szerzõdést (2. cikk).
A "klasszikus" megközelítés szerint fogyasztóként a gyengébb helyzetû
magánszemélyeket szokás értelmezni. Ezt a megközelítést azonban mind a
szabványszerzõdésekkel kapcsolatos, a kereskedelmi és a fogyasztói szférára
bizonyos mértékben differenciált szabályozás, mind pedig általában a
fogyasztóvédelmi indíttatású szabályozás kialakításakor pontosítani kell,
figyelemmel arra a szempontra, hogy a ténylegesen védelemre szoruló kör
kerüljön meghatározásra.
Bizonyos helyzetekben ugyanis a vállalkozó magánszemély fogyasztóként való
értelmezése indokolatlan kiterjesztését jelentené a jogi védelemnek,
ugyanakkor az elsõdlegesen nem üzletszerû gazdasági tevékenységet folytató
szervezetek (pl. egyesületek, alapítványok) kizárása a fogyasztói körbõl,
illetve azoké, akik nem gazdasági vagy szakmai tevékenységükkel összefüggésben
kötnek egy adott szerzõdést, szintén kérdéses.
A javaslat az ún. funkcionális megközelítést tartalmazza, amely abból indul
ki, hogy a személyek gazdasági, szakmai tevékenységükkel összefüggésben
kötnek-e szerzõdést vagy az ilyen tevékenységük körén kívül.
Tekintettel arra, hogy a Ptk. 387-388. §-a a közüzemi szerzõdéssel
kapcsolatban már használja a fogyasztó kifejezést, de tágabb értelemben, a
termelõ fogyasztókat is magában foglalva, ezen §-ok alkalmazása kivételével
érvényesül az új fogyasztó fogalom a Ptk.-ban (10. § (2) bekezdés).
A 11. §-hoz
A Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvének a külgazdasági kapcsolatokra
történõ alkalmazásáról szóló 1978. évi 8. törvényerejû rendelet 8. §-a szerint
a külgazdasági kapcsolatok körében a Ptk. 209. §-ában foglaltak nem
alkalmazhatók. A 209. § alkalmazásának kizárása nem indokolt a külgazdasági
kapcsolatok körében, ezért a javaslat ezt a szabályt hatályon kívül helyezi
(11. § (2) bekezdés).
Az általános szerzõdési feltételek bíróság elõtti, közérdekû keresetre
történõ megtámadására jogosultak körét a Ptk. hatálybalépésérõl és
végrehajtásáról szóló 1978. évi 2. törvényerejû rendelet (a továbbiakban:
Tvr.) 5. §-a határozza meg. Tekintettel az 1978 óta bekövetkezett szervezeti
változásokra, valamint a közérdekû keresetre induló perek csekély számára,
szükséges e személyi kör újraszabályozása.
A javaslat a Tvr. jelenlegi 5. §-ában foglaltakhoz hasonlóan szélesen
vonja meg a jogosultak körét, törekedve egyben a közérdekû keresettel való
perindítás lehetõségével feladatkörüknél fogva várhatóan ténylegesen élni tudó
és abban valóban érdekelt szervezetek pontosabb meghatározására.
Az irányelv már említett 7. cikkében foglalt követelménynek a Tvr. 5. §-a
eleget tesz (11. § (3) bekezdés a) pont).
A tisztességtelen általános szerzõdési feltételek alkalmazása
megakadályozásának hatékonyságát a bírói szerzõdéskontroll lehetõségén kívül
növelni célszerû az elõzetes kontroll intézményének bevezetésével, illetve
kiterjesztésével. Elsõ lépésként a kötelezõ elõzetes kontroll helyett a
javaslat azt a lehetõséget kívánja megteremteni, hogy az általános szerzõdési
feltételeket be lehessen mutatni a szerzõdés tárgya szerint érintett gazdasági
kamarához véleményezésre, kivéve, ha jogszabály más szervezet jóváhagyását
írja elõ az általános szerzõdési feltételek alkalmazása elõtt (Tvr. 5/A. §).
Az elõzetes véleményezésnek az országos gazdasági kamarákhoz való
telepítését az indokolja, hogy a gazdasági kamarák az üzleti forgalom
biztonságának és a piaci magatartás tisztességének megteremtése, megõrzése,
illetve fokozása érdekében már meghatározó feladatot látnak el, továbbá az
elõzetes véleményezés nemcsak a fogyasztói szerzõdésekre terjed ki (11. § (3)
bekezdés b) pont).
Az elõzetes véleményezés szabályozása érdekében a javaslat a Tvr.-t és a
gazdasági kamarákról szóló 1994. évi XVI. törvényt egészíti ki (11. § (3)
bekezdés d), e) pont).
Az irányelv nem teszi kötelezõvé az elõzetes kontrollt az egyoldalúan
kialakított szerzõdési feltételek tekintetében, preambuluma kifejezetten azt
tartalmazza, hogy az elõzetes kontroll intézményét nem érinti az utólagos
szerzõdéskontroll irányelvben megkövetelt szabályozása.
A közérdekû keresettel induló eljárásnak a 209. § (2)-(3) bekezdésében
foglalt szabályával kapcsolatos az az új, a prevenciót és az érintettek
tájékoztatását szolgáló rendelkezés (Tvr. 5/B. §), amely szerint a bíróság
ítéletében feljogosíthatja az igény érvényesítõjét, hogy a kikötés
érvénytelenségének megállapítását nyilvánosságra hozza (11. § (3) bekezdés b)
pont).
A fogyasztóvédelmi szabályozás a magyar piac fogyasztói kapcsolatainak
teljességét kívánja hatókörébe vonni. A javaslat fogyasztóvédelmi szabályai a
jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 11. § (1) bekezdése következtében
irányadóak a belföldi jogviszonyokra. Ha azonban a jogviszonyban külföldi elem
van - ami tipikusan a külföldi vállalkozások belföldi fióktelepeinek
felállítása után fog bekövetkezni, amikor a külföldi cég a fióktelep útján köt
szerzõdést a belföldi fogyasztóval -, a nemzetközi magánjog szabályai szerint
a felek szabadon választhatják ki a szerzõdésükre irányadó jogot. A javaslat
célja az, hogy az ilyen jogválasztás ne vezethessen a magyar szerzõdési jog
fogyasztóvédelmi szabályainak mellõzésére azokban az esetekben, amikor a
jogviszony egyik oldalán "belföldi fogyasztó" áll, és a szerzõdés további
lényeges elemek révén kapcsolódik Magyarországhoz. A külföldi fogyasztóvédelmi
törvényhozásban is megnyilvánuló tendencia, hogy a gyengébb szerzõdési
pozíciójú fogyasztót a jogválasztás szabadságának egyfajta korlátozásával is
védik.
A szabályozás kulcskérdése annak meghatározása, hogy mely tényezõkön
keresztül kapcsolódik a fogyasztói szerzõdés olyan szorosan egy adott
jogrendszerhez, amelyek megalapozhatják e jogrendszer fogyasztóvédelmi
szabályai megkerülhetetlenségének kimondását. A javaslat mind elveiben, mind
részletszabályaiban a szerzõdéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló
1980. évi Római Egyezmény (80/934/EGK) megoldásait követi.
A javaslat a fenti elv, illetve külföldi példa alapján meghatározza a
fogyasztói szerzõdés fogalmát, speciális kollíziós normát alkotva kimondja,
hogy a felek jogválasztása mely esetekben nem vezethet a magyar
fogyasztóvédelmi szerzõdési szabályok sérelmére, illetve megadja a fogyasztói
szerzõdésekre irányadó kollíziós normát arra az esetre is, ha a felek
szerzõdésükre jogot nem választottak. A szabályozás szerkezetileg úgy oszlik
meg, hogy a fogyasztói szerzõdés fogalmát és a kapcsoló elemeket a nemzetközi
magánjogi kódex tartalmazza, míg a magyar fogyasztóvédelmi szerzõdési jog
kötelezõ érvényesülését a Tvr. mondja ki.
A fogyasztói szerzõdés fogalmát a nemzetközi magánjogi kódex 28/A. §-
ának (2) bekezdése határozza meg. A definíció lényege, hogy a szerzõdés egyik
oldalán fogyasztónak kell állnia, azaz olyan személynek, aki nem gazdasági
vagy szakmai tevékenysége során köti az adott szerzõdést. A definíció nem tér
ki rá, de a másik szerzõdõ félnek értelemszerûen a gazdasági vagy szakmai
tevékenysége keretében kell e szerzõdést megkötnie. Ha e fél nem tudott arról,
s a körülmények alapján nem is kellett tudnia, hogy a fogyasztó nem gazdasági
vagy szakmai tevékenysége körében kötötte az adott szerzõdést, a szerzõdés nem
minõsül fogyasztói szerzõdésnek. Ez a jóhiszemûen, az objektív körülményekbõl
ítélõ fél védelmi igényébõl következik. A fogyasztói szerzõdés fogalma
kiterjed mind a dolog, mind a szolgáltatás nyújtásra, valamint az ezekhez
kapcsolódó hitel vagy kölcsönszerzõdésre.
A javaslat kimondja, hogy a nemzetközi magánjog szabályai szerint
választott jog ellenében is a magyar jog fogyasztóvédelmi szerzõdési
szabályait kell alkalmazni a fogyasztói szerzõdésre, ha a fogyasztó lakóhelye
vagy szokásos tartózkodási helye Magyarországon van. Az adekvát kapcsoló elem
tehát elsõképpen a fogyasztó lakóhelye, vagy szokásos tartózkodási helye.
(Ebbõl az következik, hogy az átmenetileg az országban tartózkodó fogyasztóra
- szerzõdésére - az említett szabályok nem vonatkoznak.) Ezen kívül azonban a
javaslat további tényezõk megvalósulását is megköveteli, amelyek megalapozzák
az adott szerzõdés lényegi és szoros kötõdését a magyar jogrendszerhez. Az
elsõ feltétel azokat az eseteket öleli fel, amelyekben a kereskedõ
(szolgáltató) speciális, a fogyasztónak címzett elõkészületeket tett az ország
területén a szerzõdéskötés elõmozdítására. A "szerzõdés megkötésére irányuló
nyilatkozat" tehát nem feltétlenül egyenlõ a szerzõdéses nyilatkozattal
(vagyis nem a kereskedõ szerzõdést létrehozó nyilatkozatáról van szó), hanem
azt megelõzõ piaci tevékenység (pl. felhívás ajánlattételre). Fontos, hogy e
cselekményei kifejezetten az adott ország fogyasztóihoz szóljanak: ha például
a belföldi fogyasztó valamely külföldi televízióadásból (vagy más
reklámhordozóból) értesül az adott lehetõségrõl, a szabály nem alkalmazható.
További konjunktív feltétel, hogy a kereskedõ (szolgáltató) ezen aktivitása
alapján a fogyasztó az adott ország területén végezze azokat a cselekményeket
(tegye meg a szükséges nyilatkozatokat), amelyek a szerzõdés megkötéséhez
szükségesek. Ezzel a megfogalmazással a javaslat elkerüli azokat a kollíziós
problémákat, amelyek akkor adódnának, ha az adekvát kapcsoló elemként a
szerzõdéskötés helye lenne megjelölve (ui. az adott szerzõdésre alkalmazandó
jog a szerzõdéskötés helyétõl függene, de ez a különbözõ jogok megoldásaiban
nem ugyanaz). A második (vagylagos) feltétel abban különbözik az elsõtõl, hogy
nem szükséges hozzá a kereskedõ reklámozó (felhívó) tevékenysége, csupán a
(legalább) képviselõ általi jelenléte (pl. kiállításon, vagy fióktelep útján),
s a képviselõhöz címzi a fogyasztó a megrendelését.
A második feltétel szerint a kereskedõ valamilyen formájú statikus
jelenléte szükséges az adott országban, s a fogyasztó "megrendelése" (ami
szintén nem feltétlenül azonos a szerzõdéses nyilatkozatával), az elsõ
feltételnél pedig elegendõ a kereskedõ valamely belföldi aktivitása (pl.
reklám), a fogyasztónak viszont az összes, a szerzõdés létrehozását
eredményezõ nyilatkozatát, cselekményét itt kell megtennie. A szabályozás így
mindkét esetben az adott országhoz kötöttség bizonyos "erõsségét" követeli
meg, amelyhez egyik esetben a kereskedõ, másik esetben a fogyasztó magatartása
járul inkább hozzá. A harmadik eset szerint az szükséges, hogy adásvételi
szerzõdés megkötése érdekében a külföldi eladó utazást szervezzen a fogyasztó
számára, és a fogyasztó az utazás során más államban tegye meg a szerzõdési
nyilatkozatát, illetve rendelje meg az árut. Ezt a speciális esetet az elsõ
fordulat - a) pont - nem fedi le, mivel nem szükségszerûen történik belföldi
hirdetés, továbbá a fogyasztó szerzõdési nyilatkozatát (illetve megrendelését)
külföldön teszi. A második fordulat - b) pont - szintén nem alkalmazható,
mivel az árura (nem az utazásra) vonatkozó megrendelés nem belföldön történik,
noha belsõ jogunk szerint - 213/1996. (XII.23.) Korm. rendelet -
utazásszervezõi és közvetítõi tevékenység belföldön csak belföldi székhelyû
vállalkozás keretében végezhetõ, vagyis a belföldi képviselet megvalósul, de
csak az utazás vonatkozásában. Az "eladó általi" utazásszervezést nem lehet
szûken értelmezni, vagyis megbízás útján is teljesülhet. Összefoglalva: az
említett három körülmény azt a kérdést részletezi: érdemben szorosan
kapcsolódik-e az adott szerzõdés egy adott állam jogához.
E rendelkezésekkel jogunk a szerzõdési jog fogyasztóvédelmi szabályait ún.
kötelezõen alkalmazandó szabályokká (mandatory rules) teszi, vagyis olyan
normákká, amelyek feltétlen érvényesülést kívánnak, függetlenül a felek által
szerzõdésükre választott jogtól. E szabályok azonban teljesen nem zárják ki a
választott jog alkalmazását, csupán annyiban, amennyiben e jog egyes
rendelkezései a magyar fogyasztóvédelmi szabályokkal ellentétesek. Ilyen
részleges összeütközés esetében a magyar fogyasztóvédelmi szabályokat kell
alkalmazni a választott külföldi jog érintett rendelkezései helyett. A szabály
célja az, hogy a "belföldi" fogyasztót (aki lakóhelyével és a fentebb említett
kapcsoló elemek valamelyikével szintén Magyarországhoz kötõdik) ne lehessen
megfosztani a magyar jog által részére biztosított fokozott védelemtõl. E
célra tekintettel nem kizárt az, hogy ha a fogyasztóra nézve kedvezõbb a
választott külföldi jog fogyasztóvédelmi szabálya, akkor azt kell a
szerzõdésre alkalmazni.
A javaslat nemzetközi magánjogi szabályai vonatkozásában nem minõsül
fogyasztói szerzõdésnek a személy-, illetve árufuvarozási szerzõdés, továbbá
az olyan szerzõdés, amely alapján kizárólag a fogyasztó lakóhelye vagy
szokásos tartózkodási helye szerinti állam területén kívül nyújtanak
szolgáltatást a fogyasztónak. A fuvarozási, illetve személyszállítási
szerzõdések kizárását az indokolja, hogy azokat a belsõ jog és több nemzetközi
szerzõdés speciálisan rendezi. A második kizárt esetbe tartozik pl. a külföldi
nyelvtanfolyam, illetve szállásfoglalás. Ezekben az esetekben sem a
szolgáltatást nyújtó, sem a szolgáltatást igénybe vevõ ésszerûen nem számíthat
arra, hogy nem a szolgáltatást nyújtó fél székhelye szerinti jog lesz
irányadó, hanem a fogyasztó lakóhelye szerinti jog. Kivételt jelent az, ha a
szerzõdés tárgya utazás és külföldi tartózkodás, s a szolgáltatás díja
egységesen kerül meghatározásra. Ebben az utóbbi, kivételt képezõ esetben a
szabályok alkalmazásához változatlanul szükséges a korábban említett
feltételek teljesülése is. Ha az utazás abban az országban kezdõdik, ahol a
fogyasztó lakóhelye van, a kizáró szabály eleve nem érvényesül, hiszen a
szolgáltatásnak nem minden eleme kötõdik külföldhöz. Ennek megfelelõen a
kizáró szabály alóli kivételnek valójában akkor van jelentõsége, ha az utazás
nem a fogyasztó lakóhelye szerinti országból indul (de az a) vagy b) pont
teljesülése révén azért ide kötõdik a szerzõdés). A tartózkodásnak és az
utazásnak el kell válnia, tehát pl. a szállítóeszközön történõ éjszakázás ezt
a feltételt nem elégíti ki.
A fenti szabályok nemcsak a felek jogválasztása ellenében (Tvr.), hanem
annak hiányában is érvényesülnek: a javaslat a nemzetközi magánjogi kódex
kötelmi jogi rendelkezéseit új kapcsoló szabállyal egészíti ki: a fogyasztói
szerzõdésre a fogyasztó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye szerinti
állam joga lesz irányadó, feltéve, hogy a korábban említett szerzõdési
mozzanatok valamelyike is ezen országban valósult meg. E feltételek hiányában
a nemzetközi magánjogi törvényerejû rendelet 25-28. §-ainak egyéb kapcsoló
szabályai alapján kell meghatározni az alkalmazandó jogot. Így pl. akkor, ha
a 28/A. § (2) bekezdése értelmében fogyasztói szerzõdésrõl van szó, de az (1)
bekezdés a)-c) pontjainak egyike sem teljesül, vagy ha ezek teljesülnek is, de
a szerzõdés a (3) bekezdés hatálya alá esik (eltekintve a b) pont utolsó
fordulata szerinti kivételtõl), a 28/A. § (1) bekezdésének kapcsoló szabálya
nem alkalmazható, hanem - ha pl. adásvételi szerzõdésrõl van szó - a 25. § a)
pontja szerint kell az alkalmazandó jogot meghatározni. Ha az alkalmazandó jog
kiválasztása a 25-28. §-ok alapján sem lehetséges, a 29. § lesz irányadó (11.
§ (3) bekezdés b) és c) pont).
Az irányelv szerint (6. cikk 2. bek.) biztosítani kell, hogy a fogyasztók
irányelv szerinti védelme fennmaradjon abban az esetben is, ha a szerzõdésre
egy nem tagállam jogát kell alkalmazni, feltéve, hogy a szerzõdés az Európai
Unió tagállamai területével szoros kapcsolatban áll. Ennek a követelménynek a
javaslat megfelel, sõt azon túlmutat, mivel általában a fogyasztói
szerzõdésekre irányadó jogra vonatkozik a szabályozás.
Tekintettel arra, hogy az irányelvekben foglaltaktól való eltérés gazdasági
és fogyasztóvédelmi szempontból nem indokolt, teljes jogharmonizáció
megvalósítására törekedhetünk. A kérdés inkább az, hogy a fogyasztók magas
szintû védelme érdekében mennyiben van szükség az irányelvi rendelkezéseknél
szigorúbb szabályokra, figyelemmel arra, hogy az irányelv minimum szabályozási
követelményeket tartalmaz. Megállapítható, hogy az irányelvi szabályozás
háttereként jelentkezõ gazdasági körülmények, a felek szerzõdéses viszonyában
végbement változások hasonlóan jellemezhetõk az Európai Unióban, illetve
tagállamaiban, valamint Magyarországon, különösen azután, hogy Magyarországon
kiépült a piacgazdaság. A jogharmonizációs záradék a teljes jogharmonizáció
megvalósítását fejezi ki (11. § (5) bekezdés).
Eleje Honlap