Interpelláció!
Kósáné dr. Kovács Magda miniszterasszonyhoz
Az elõzõ Kormány 1993. nyarán terjesztette be az Országgyûléshez a
Budapest-Hegyeshalom vasútvonal korszerûsítésének kormányzati beruházásáról és
az ehhez kapcsolódó vasúti jármû vásárlásról szóló határozati javaslatot.
Ennek lényege:
a) a pályakorszerûsítés finanszírozásához a Magyar Nemzeti Bank 280
millió német márka összegû hitelt vesz fel öt év alatt egy frakfurti
banktól, melyet az állam költségvetésbõ kell 1998 decemberétõl kell 9
éven keresztül törleszteni. Ezen túlmenõen
b) a MÁV 70 db német gyármányú vasúti kocsit vásáról a német baktól
felvett további 120 millió márka összegû hitelbõl, melnyek
visszafizetéséért szintén az állam i költségvetés vállal felelõsséget,
s végül
c) további 50 millió márkát a késõbbre tervezett közös jármûgyártás
feltételeinek kialakítására kell fordítani.
A Javaslat a költségvetést sújtó terhet összességében 54 milliárd
forintra becsülte. (Ami persze több lesz, hiszen a Javaslat a márka 70
Ft-os árfolyamatát csak 2000-re jósolta...)
A Javaslat indokolása szerint az 1996-ra tervezett Világkiállítás miatt
kellett halaszthatatlanul belevágni e fejlesztésbe, mert a Világkiállítás
sikeres megrendezésének elõfeltétele a Budapest-Bécs közötti utazási idõ
csökkentése.
Az elõterjesztéskor a Kormány nem tárta az Országgyûlés elé a hazai
jármûgyártási lehetõségeket. Köztudott, hogy a hazai ipar ugyenilyen
színvonalú vasúti kocsikat elõ tud állítani ezért furcsa, hogy a magyar
Kormány szükségtelenül inkább külfödli cégtõl vásárol, erre szükségtelenül
külföldi hitelt vesz fel, melynek visszafizetését unokáink is nyögni fogják.
Mialatt így unokáink zsebére a külföldi munkanélkülieket pártoljuk,
s ezalatt a hazai ipar megrendelés híján csõdbe jut, s a Máv jól képzett
dolgozói az utcára kerülnek. Így mulat egy magyar úr! Így mulatja el a magyar
adófizetõk pénzét a magyar Kormány?
A hazai cégek hiába írtak 1993. áprilisában levelet - többek között - a
magyar munkanélküliség csökkentéséért felelõs munkaügyi miniszternek is - s
hiába pályáztak a munkára, nem kaptak választ, sõt a Kormány még a
jelentkezésüket is elhallhatta az Országgyûlés elõtt, s a képviselõk többsége
elõl elzárt kivételej eljárásban készítette elõ a döntést.
K é r d é s e i m:
1) Miként érvényesítette a munkaügyi tárca a magyar munkavállalók érdekeit a
Kormányon belül a döntés elõtt?
2) A beruházás sürgõsségét indokló Világkiállítás lemondását követõen a
munkaügyi miniszter kezdeményezi-e a magyar vasúti jármûgyártásba
dolgozók munkahelyeinek megtartása érdekében a korábbi döntés
felülvizsgálatát?
(Dr. Torgyán József)
FKGP
Budapest, 1994. szeptember 20.