A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG

KORMÁNYA

T/9837. számú
törvényjavaslat

a családon belüli erőszak miatt alkalmazható távoltartásról

Előadó: Dr. Bárándy Péter
igazságügy-miniszter

Budapest, 2004. április


2004. évi ... törvény
a családon belüli erőszak miatt alkalmazható távoltartásról

Az Országgyűlés a családon belüli erőszak visszaszorítása érdekében az alábbi törvényt alkotja:

I. Fejezet

Értelmező rendelkezések

1. §

(1) E törvény alkalmazásában családon belüli erőszak a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 685. §-ának b) pontja szerinti hozzátartozó, volt házastárs vagy volt élettárs, gyámság vagy gondnokság alá tartozó személy, vagy közös háztartásban rendszeresen illetve időszakonként együttélő más személy (a továbbiakban együtt: bántalmazott) sérelmére, a vele ilyen kapcsolatban álló személy (bántalmazó) részéről megvalósuló

a) tettleges bántalmazás, vagy azzal való fenyegetés,

b) nemi önrendelkezési jog megsértése, így különösen a közösülésre vagy fajtalanságra kényszerítés, illetve ezzel való fenyegetés,

c) a b) pontban megjelölt eseteken kívül, erőszakkal, vagy fenyegetéssel arra való kényszerítés, hogy a bántalmazott valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön,

d) személyi szabadságtól való megfosztás,

e) a mindennapi biztonságos életvitelben való tartós, rendszeres vagy súlyos zavarás (zaklatás),

f) az emberi méltóság vagy becsület rendszeres illetve súlyos megsértése.

(2) Az (1) bekezdés a)-c) pontja alkalmazásában fenyegetés az olyan súlyos hátrány kilátásba helyezése, amely alkalmas a bántalmazott megfélemlítésére vagy félelemben tartására.

(3) Az (1) bekezdés c) pontja alkalmazásában az erőszak irányulhat a bántalmazottra vagy rá tekintettel másra, továbbá megvalósulhat dolog megsemmisítésével vagy megrongálásával, illetve állat bántalmazásával.

II. Fejezet

Ideiglenes távoltartó határozat

Általános rendelkezések

2. §

(1) Az ideiglenes távoltartó határozat olyan közigazgatási határozat, amelynek alapján a bántalmazó köteles a bántalmazottal közösen használt lakást, ha ilyen van, - a használat jogcímétől függetlenül - elhagyni, és oda az ideiglenes távoltartó határozatban meghatározott ideig nem térhet vissza; köteles továbbá magát távol tartani a bántalmazottól, illetve a határozatban megjelölt más személytől, e személy vagy személyek lakó- és munkahelyétől, oktatási intézményétől.

(2) A bántalmazónak tilos közvetve vagy közvetlenül (telefonon, levélben, vagy más módon) a bántalmazottat, illetve a határozatban megjelölt más személyt zaklatni vagy zavarni. Ezeket a tilalmakat és kötelezettségeket a határozatban együttesen és külön-külön is elő lehet írni.

(3) Az ideiglenes távoltartó határozat a bántalmazó más jogszabály alapján fennálló tartási, valamint a közös lakás fenntartására vonatkozó fizetési kötelezettségeit nem érinti.

(4) Az ideiglenes távoltartó határozat a távoltartás időtartamát legalább öt, legfeljebb tíz napban állapíthatja meg, amely kérelemre vagy hivatalból meghosszabbítható, ha a bántalmazó magatartása vagy életvitele alapján a családon belüli erőszak folytatásának veszélye megalapozottan feltehető. A távoltartás meghosszabbított időtartama nem haladhatja meg a húsz napot.

(5) Ugyanazon bántalmazóval szemben ugyanaz a bántalmazott csak akkor kérheti újból ideiglenes távoltartó határozat meghozatalát, ha a bántalmazó az ebben a törvényben meghatározott feltételeket ismételten, újból megvalósítja.

(6) Az ideiglenes távoltartó határozat hatálya alatt álló bántalmazó elhelyezéséről maga köteles gondoskodni. Ha a bántalmazó az elhelyezéséről nem tud gondoskodni, akkor az állandó lakóhelyéhez, illetve a tartózkodási helyéhez legközelebb eső hajléktalan személyeket ellátó intézmények szolgáltatásait veheti igénybe.

3. §

(1) A családon belüli erőszak miatti ideiglenes távoltartó határozattal kapcsolatos eljárásra az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) rendelkezéseit kell alkalmazni.

(2) Az eljárás a rendőrség hatáskörébe tartozik. A rendőrség szerveinek hatáskörét és illetékességét külön jogszabály állapítja meg.

(3) A rendőrség az 1. §-ban meghatározott családon belüli erőszak miatt, a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény szerinti igazoltatás, fokozott ellenőrzés, ruházat, csomag és jármű átvizsgálása, elfogás, előállítás, valamint magánlakásban és közterületnek nem minősülő egyéb helyen történő intézkedés (a továbbiakban: helyszíni intézkedés) során külön jogszabályban rendszeresített formanyomtatvány kitöltésével ideiglenes távoltartó határozatot hoz, ha az élet, testi épség, vagyonbiztonság azonnali védelme ezt indokolja, vagy ha a családon belüli erőszakkal összefüggésbe hozható bűncselekmény illetve szabálysértés gyanúja merül fel, de büntetőeljárási vagy szabálysértési kényszerintézkedés alkalmazása nem indokolt.

(4) Ha a bántalmazóval szemben helyszíni intézkedés során bűnügyi vagy szabálysértési őrizet elrendelésére került sor olyan cselekmény miatt, ami családon belüli erőszakot is megvalósít, de a bántalmazó előzetes letartóztatását nem rendelték el, illetőleg a bíróság nem szabott ki elzárás büntetést, a bántalmazó szabadon bocsátásával egyidejűleg a rendőrség dönt az ideiglenes távoltartó határozat kérdésében is.

(5) Ideiglenes távoltartó határozatot hozhat a rendőrség helyszíni intézkedés nélkül is, ha családon belüli erőszakra vonatkozó tényt, körülményt észlel, vagy hoznak tudomására.

Az elintézési határidő

4. §

(1) Az érdemi határozatot - ha a tényállás tisztázott és e törvény másként nem rendelkezik - a kérelem előterjesztésétől, illetőleg az eljárás hivatalból történt megindításától számított huszonnégy órán belül kell meghozni.

(2) Ha családon belüli erőszak miatt helyszíni intézkedésre került sor, és a tényállás tisztázásához további eljárási cselekmény szükséges, azt negyvennyolc órán belül le kell folytatni, és a határozatot meg kell hozni.

(3) Ha családon belüli erőszak miatt helyszíni intézkedésre nem került sor, a rendőri szerv vezetője az elintézési határidőt a tényállás tisztázása miatt hetvenkét órával meghosszabbíthatja.

(4) Az elintézési határidő meghosszabbítása esetén külön-külön a bántalmazót és a bántalmazottat is meg kell hallgatni. A fél meghallgatása csak akkor mellőzhető, ha tartózkodási helye ismeretlen, vagy a meghallgatásra kitűzött határnapon nem jelenik meg.

A határozat

5. §

Az ideiglenes távoltartó határozat rendelkező részének az Áe. 43. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglaltakon kívül tartalmaznia kell:

a) a rendőri szerv döntését arról, hogy a bántalmazó köteles a bántalmazottal közösen használt lakást - amennyiben ilyen van - elhagyni, és oda az ideiglenes távoltartó határozat hatálya alatt nem térhet vissza,

b) amennyiben van közösen használt lakás, a közösen használt lakás címét,

c) a rendőri szerv döntését arról, hogy a bántalmazó köteles magát távol tartani a bántalmazottól, illetve a határozatban megjelölt más személytől, e személy vagy személyek lakó- és munkahelyétől, oktatási intézményétől,

d) a rendőri szerv döntését arról, hogy a bántalmazónak tilos közvetve vagy közvetlenül (telefonon, levélben, vagy más módon) a bántalmazottat zaklatni vagy zavarni,

e) a rendőri szerv figyelmeztetését arról, hogy a bántalmazónak tilos a bántalmazott vagy a határozatban megjelölt más személy ellen bűncselekményt elkövetni, illetve tilos ezek elkövetésével fenyegetni,

f) annak megállapítását, hogy a bántalmazó szülő szülői felügyeleti joga és a kiskorú gyermekével való kapcsolattartási joga szünetel,

g) rendelkezést a határozat azonnali végrehajthatóságáról, a végrehajtás módjáról, a foganatosítás rendjéről,

h) figyelmeztetést arról, hogy az ideiglenes távoltartó határozat a bántalmazó más jogszabály alapján fennálló tartási, valamint a közös lakás fenntartására vonatkozó fizetési kötelezettségeit nem érinti,

i) figyelmeztetést arról, hogy a távoltartó határozatban előírt kötelezettségek megszegése szabálysértést valósít meg.

A határozat közlése

6. §

(1) Az érdemi határozatot a bántalmazóval és a bántalmazottal a helyszíni intézkedés során kell közölni, és azt részükre át kell adni. Ha a határozat közlése akadályba ütközik, vagy a rendőrség a határozatot nem helyszíni intézkedés során hozta, azt a bántalmazó által megjelölt címre kell kézbesíteni. Ennek hiányában a távoltartásra kötelezett a határozatot a rendőri szervnél veheti át.

(2) Ha a távoltartásra kötelezett a határozatot a rendőri szervnél nem veszi át, a határozatot a meghozatalát követő harmadik napon közöltnek kell tekinteni. E határidő elmulasztása ellen az Áe.-ben meghatározottak szerint igazolásnak van helye.

(3) A rendőrség az érdemi határozatot megküldi egyrészt a bántalmazott kérésére, illetve beleegyezésével az illetékes családsegítő szolgálatnak, másrészt a gyermekjóléti szolgálatnak abban az esetben, ha a bántalmazott háztartásában kiskorú él.

(4) A rendőrség értesítése alapján a távoltartó határozat meghozatalát követő huszonnégy órán belül a családsegítő szolgálat, együtt élő kiskorú családtag esetében a gyermekjóléti szolgálat köteles a bántalmazottat felkeresni és vele segítő kapcsolatot kezdeményezni, illetve a kiskorút veszélyeztető helyzet megszűntetésében intézkedni.

Fellebbezés

7. §

Az ügy érdemében hozott első fokú határozat ellen fellebbezésnek nincs helye.

Felvilágosítás

8. §

A rendőrség az Áe. 27. §-ának (2) bekezdésében írt rendelkezésen túl az eljárás megindításakor köteles mind a bántalmazott, mind a bántalmazó részére felvilágosítást adni a helyi szociális és jogi segítségnyújtó szervekről és intézményekről.

Az ideiglenes távoltartó határozat bírósági felülvizsgálata

9. §

(1) Akire a közigazgatási határozat rendelkezést tartalmaz, jogszabálysértésre hivatkozva az érdemi döntés felülvizsgálatát a határozat közlésétől számított három napon belül kérheti a határozatot hozó rendőrség székhelye szerint illetékes helyi bíróságtól. A kérelemhez csatolni kell a rendőrség határozatát.

(2) A kérelem benyújtásának a távoltartó határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya, azonban a bíróság a határozat végrehajtását felfüggesztheti.

(3) A bíróság a kérelemről annak beérkezésétől számított három munkanapon belül, nemperes eljárásban, szükség esetén a bántalmazó és a bántalmazott meghallgatása után határoz. Jogszabálysértés esetén a kérelemnek helyt ad és a rendőrség határozatát hatályon kívül helyezi, ellenkező esetben a kérelmet elutasítja. Ha az eljárás nemperes jellegéből más nem következik, a bírósági eljárásban a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény szabályait kell megfelelően alkalmazni.

(4) A bíróság határozata ellen nincs helye jogorvoslatnak.

III. Fejezet

Távoltartó határozat

I. Cím

Közös szabályok

10. §

(1) A távoltartó határozat a bántalmazó mozgási szabadságát és a lakóhely szabad megválasztásának jogát átmenetileg korlátozó bírósági határozat. A távoltartó határozat alapján a bántalmazó köteles a bántalmazottal közösen használt lakást, ha ilyen van - a használat jogcímétől függetlenül - elhagyni, és oda a távoltartó határozatban meghatározott ideig nem térhet vissza; köteles továbbá magát távol tartani a bántalmazottól, illetve a határozatban megjelölt más személytől, e személy vagy személyek lakó- és munkahelyétől, oktatási intézményétől.

(2) A bántalmazónak tilos közvetlenül (telefonon, levélben, vagy más módon) vagy közvetve a bántalmazottat, illetve a határozatban megjelölt más személyt zaklatni vagy zavarni.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben meghatározott tilalmakat és kötelezettségeket a határozatban a bíróság együttesen és külön-külön is előírhatja.

(4) Az (1)-(2) bekezdésben meghatározott tilalmak és kötelezettségek területi hatályának meghatározásakor a bíróság nem tilthatja el a bántalmazót a munkavégzésének (tanulmányainak) helyétől és a vallás gyakorlása során egyébként rendszeresen látogatott vallási szertartás végzésére szolgáló épületétől.

11. §

(1) Távoltartás elrendelésére a bántalmazott és a bántalmazó közötti, a családon belüli erőszak miatt indult, vagy a családon belüli erőszakkal közvetlenül összefüggésbe hozható polgári peres eljárásban, vagy a bántalmazó ellen a családon belüli erőszak miatt indított, vagy a családon belüli erőszakkal közvetlenül összefüggésbe hozható büntetőeljárásban is lehetőség van.

(2) Ha egymással párhuzamosan több különböző eljárás indul, vagy egymással párhuzamosan több különböző eljárás van folyamatban, és az eljárások között polgári peres eljárás is van, a távoltartás iránti kereseti kérelmet polgári peres eljárásban kell elbírálni.

(3) Amennyiben nincs a családon belüli erőszak miatt indult, vagy a családon belüli erőszakkal közvetlenül összefüggésbe hozható polgári peres vagy büntetőeljárás, a bántalmazott akkor is kérheti távoltartó határozat meghozatalát polgári peres eljárásban, ha a rendőrség korábban ideiglenes távoltartó határozatot hozott.

(4) E § alkalmazásában a családon belüli erőszakkal közvetlenül összefüggésbe hozható polgári peres eljáráson a házassági pert, a gyermekelhelyezési pert, a lakáshasználat rendezése iránti pert, a szülői felügyelet megszüntetése iránti pert, a kapcsolattartás megváltoztatása iránti pert és a birtokháborítási pert kell érteni, amely perekben a távoltartás elrendelésének kérelemre vagy hivatalból van helye.

(5) A bíróság a távoltartás időtartamát legfeljebb hat hónapban állapíthatja meg, amely három hónappal meghosszabbítható, feltéve, hogy az eljárás jogerősen még nem fejeződött be.

12. §

(1) A bíróság az érdemi határozatot megküldi egyrészt a bántalmazott kérésére, illetve beleegyezésével az illetékes családsegítő szolgálatnak, másrészt a gyermekjóléti szolgálatnak abban az esetben, ha a bántalmazott háztartásában kiskorú él.

(2) A távoltartó határozat hatálya alatt álló bántalmazó elhelyezéséről maga köteles gondoskodni. Ha a bántalmazó az elhelyezéséről nem tud gondoskodni, akkor az állandó lakóhelyéhez, illetve a tartózkodási helyéhez legközelebb eső hajléktalan személyeket ellátó intézmények szolgáltatásait veheti igénybe.

(3) Ha a távoltartást a bíróság elrendeli, a bántalmazónak a határozat közlésétől számított három napon belül be kell jelentenie a rendőrségen a távoltartó határozattal nem érintett tartózkodási helyét.

II. Cím

Távoltartó határozat a polgári perben

Általános szabályok

13. §

(1) A 11. § (4) bekezdésében meghatározott, a bántalmazó és a bántalmazott között folyamatban lévő perben a bántalmazott távoltartás elrendelése iránti kereseti (viszontkereseti) kérelmet az első fokú ítélet meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig terjeszthet elő. A kereseti (viszontkereseti) kérelem előterjesztésére az ügyész is jogosult.

(2) A bántalmazó ellen más által indított gyermekelhelyezési, illetve szülői felügyelet megszüntetése iránti perben a bántalmazott beavatkozóként kérheti a távoltartás elrendelését.

(3) A 11. § (4) bekezdésében felsorolt perekben a bíróság indokolt esetben az erre irányuló kereseti (viszontkereseti) kérelem hiányában hivatalból is határozhat a távoltartás elrendeléséről.

14. §

(1) A 11. § (3) bekezdésében meghatározott esetben a bántalmazott a bíróságtól a jogerős ideiglenes távoltartó határozat meghozatalát követő kilencven napon belül távoltartó határozat meghozatalát kérheti. A kereset előterjesztésére az ügyész is jogosult.

(2) A pert a bántalmazó ellen kell megindítani.

A távoltartásra irányuló perek közös szabályai

15. §

(1) A 13. § és a 14. § alapján indított perre - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény általános szabályai az irányadók.

(2) A bíróság a perben soron kívül jár el. A távoltartásra vonatkozó kereseti (viszontkereseti) kérelemmel kapcsolatban felfüggesztésnek és szünetelésnek nincs helye.

(3) A bíróság a perben a feleket személyesen meghallgatja. A felek meghallgatása csak rendkívül sürgős szükség esetében, valamint akkor mellőzhető, ha a fél a meghallgatásra kitűzött határnapot, illetve határidőt elmulasztja.

(4) A bíróság az általa szükségesnek tartott bizonyítást hivatalból is elrendelheti.

16. §

(1) A bíróság a távoltartást a perben ideiglenes intézkedéssel is elrendelheti.

(2) Ha a bíróság ítéletében (ideiglenes intézkedésében) a távoltartásról határoz, indokolt esetben kérelemre vagy hivatalból a szülői felügyelet korlátozásáról, a bántalmazott tartásáról, illetve a bántalmazó és a bántalmazott közös kiskorú gyermekének tartásáról is határozhat.

(3) A távoltartás elrendelésére vonatkozó bírósági határozat fellebbezésre tekintet nélkül, előzetesen végrehajtható.

III. Cím

Távoltartó határozat a büntetőeljárás során

17. §

(1) Ha a családon belüli erőszakkal összefüggésbe hozható büntetőeljárás indult a bántalmazó ellen, feltéve, hogy vele szemben nem rendeltek el olyan kényszerintézkedést, amely a távoltartó határozat elrendelését feleslegessé vagy kizárttá teszi, a büntetőeljárás során távoltartó határozat meghozatalára a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (Be.) rendelkezéseit az e törvényben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.

(2) A büntetőeljárás során távoltartás akkor rendelhető el, ha azt a bűncselekmény jellege, a bántalmazott sértett és a bántalmazó terhelt viszonya, és a terhelt eljárás során tanúsított magatartása indokolja. Ha a büntetőeljárásnak magánindítványra van helye, a távoltartás a magánindítvány előterjesztése előtt nem rendelhető el.

(3) A (2) bekezdésben meghatározott feltételeken kívül a büntetőeljárásban a távoltartás akkor is elrendelhető, ha olyan kiskorú személyt kell tanúként kihallgatni, aki a terhelttel közös háztartásban él, és megalapozottan feltehető, hogy a kiskorú vallomását a terheltnek a környezetében hagyása nyilvánvalóan befolyásolná.

18. §

(1) Távoltartás elrendelését a vádirat benyújtása előtt a sértett kezdeményezésére vagy hivatalból az ügyész, azt követően a sértett és az ügyész indítványozhatja. Ha a gyanúsított a vádirat benyújtásakor távoltartó határozat hatálya alatt áll, és az ügyész ennek fenntartását indokoltnak tartja, a távoltartás fenntartására a sértett kezdeményezésére vagy hivatalból indítványt tesz.

(2) A távoltartás elrendeléséről - a vádirat benyújtásáig az ügyész indítványára a Be. IX. Fejezet VI. Címe szerinti eljárásban - a bíróság egyesbíróként végzéssel határoz.

(3) A sértett indítványának elutasítása ellen a sértett is jogosult fellebbezni.

(4) Magánvádas eljárásban, továbbá, ha a bírósági eljárás pótmagánvád alapján folyik, a távoltartás elrendelését a magánvádló, illetve a pótmagánvádló indítványozhatja.

19. §

(1) Távoltartás elrendelése esetén annak tartamára, fenntartására, meghosszabbítására, valamint megszüntetésére a Be.-nek a lakhelyelhagyási tilalom elrendelésére, tartamára, fenntartására, meghosszabbítására, valamint megszüntetésére vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni azzal, hogy a büntetőeljárás során elrendelt távoltartás időtartama sem haladhatja meg a 11. § (5) bekezdésében meghatározott időtartamot.

(2) Ha a bíróság a terhelt vagy az ügyész indítványára a távoltartás elrendeléséről, fenntartásáról, meghosszabbításáról, valamint megszüntetéséről határoz, a sértettet meghallgatja.

(3) Ha a távoltartó határozat hatálya alatt a sértett lakóhelye megváltozik, vagy életkörülményeiben olyan lényeges változás következik be, amely miatt a távoltartó határozat megváltoztatása szükséges vagy fenntartása nem indokolt, az ügyész, a sértett vagy a terhelt indítványára a bíróság a távoltartó határozatot módosíthatja vagy a távoltartást megszüntetheti. A bíróság ugyanígy jár el, ha a terhelttel szemben a büntetőeljárás során olyan kényszerintézkedést rendeltek el, amely miatt a távoltartás módosítása szükséges.

IV. Fejezet

Záró rendelkezések

Felhatalmazás

20. §

Felhatalmazást kap a belügyminiszter, hogy az ideiglenes távoltartó határozat kérdésében eljáró rendőri szervek hatáskörét és illetékességét, valamint a helyszíni intézkedés részletes eljárási szabályait az igazságügy-miniszterrel együttesen rendeletben állapítsa meg.

Módosuló jogszabályok

21. §

(1) A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 282. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"A házassági per bírósága előtt a keresettel csak az ugyanarra a házasságra vonatkozó más érvénytelenítési vagy bontókeresetet, továbbá a házasfelek gyermekének származására, elhelyezésére és tartására vonatkozó keresetet, távoltartás elrendelése iránti keresetet, valamint a házassági vagyonjogi keresetet (292. §) lehet összekapcsolni."

(2) A Pp. 302. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő szöveg lép:

[A szülői felügyelet megszüntetésére irányuló perre a XV. fejezet rendelkezései irányadók a 277. § (2) bekezdése, a 285. §, a 288. § (2) bekezdése és a 289-291. §-ok kivételével és az alábbi eltérésekkel:]

"b) a szülői felügyelet megszüntetésére irányuló kereset - annak bírósága előtt - összekapcsolható az ugyanazon szülő más gyermeke feletti szülői felügyelet megszüntetésére irányuló keresettel, a gyermek elhelyezésére és tartására irányuló keresettel vagy a szülő gondnokság alá helyezésére irányuló keresettel, továbbá távoltartás elrendelése iránti keresettel; más keresetet a szülői felügyelet megszüntetésére irányuló keresettel összekapcsolni nem lehet;"

22. §

(1) A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (Csjt.) 91. §-ának (1) bekezdése a következő g) ponttal egészül ki:

[Szünetel a szülői felügyelet,]

"g) ha a szülővel szemben a rendőrség vagy a bíróság a gyermek, illetve a gyermekkel közös háztartásban élő hozzátartozója sérelmére elkövetett cselekmény miatt ideiglenes távoltartó határozatot vagy távoltartó határozatot hozott."

(2) A Csjt. 92. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(2) A szülőnek - kivéve ha a külön jogszabályban meghatározott ideiglenes távoltartó határozat, vagy távoltartó határozat hatálya alatt áll - joga van gyermekével kapcsolatot tartani akkor is, ha szülői felügyeleti joga szünetel."

23. §

(1) Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 33. §-ának (2) bekezdése a következő 29. ponttal egészül ki:

[Egyes alkotmányos jogok érvényesítése, illetőleg kötelezettségek teljesítése, valamint a társadalmi igazságosság előmozdítása érdekében a mellékletben és a külön jogszabályokban meghatározott illetékmentes eljárásokon felül tárgyuknál fogva illetékmentes eljárások:]

"29. a családon belüli erőszak miatt az ideiglenes távoltartó határozat elrendelésére irányuló eljárás;"

(2) Az Itv. 57. §-ának (1) bekezdése a következő r) ponttal egészül ki:

[Illetékmentes a polgári ügyekben:]

"r) a családon belüli erőszak miatt az ideiglenes távoltartó határozat tárgyában hozott határozat bírósági felülvizsgálata, valamint a távoltartással kapcsolatos perek."

24. §

(1) A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (Gyvt.) 135. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(4) A gyermekjóléti szolgálat, valamint a települési önkormányzat jegyzője, illetve a gyámhivatal a 15. § (2)-(4) bekezdésben meghatározott ellátások nyújtása, illetve intézkedések alkalmazása során a (2) bekezdésben meghatározott adatokon túl

a) a gyermek, illetve a fiatalkorú által elkövetett bűncselekményre,

b) a szülő vagy más törvényes képviselő által a gyermek sérelmére elkövetett bűncselekményre,

c) a Ptk. 685.§-ának b) pontja szerinti hozzátartozó, vagy a közös háztartásban rendszeresen vagy időszakonként együttélő más személy által a gyermek sérelmére elkövetett családon belüli erőszak miatt alkalmazható ideiglenes távoltartó határozatra vagy távoltartó határozatra

vonatkozó adatokat kezelhet."

(2) A Gyvt. 136. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(5) A gyámhatóság és a személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti, gyermekvédelmi szolgáltató tevékenység alkalmazottja és vezetője, a gyermek és az őt nevelő szülő, vagy más törvényes képviselő tartózkodási helyére vonatkozóan megtagadhatja a szülő tájékoztatását, illetve korlátozhatja a szülő iratbetekintési jogát, ha

a) a szülő ellen gyermeke vagy a gyermeket nevelő másik szülő sérelmére elkövetett bűncselekmény miatt büntetőeljárás van folyamatban, annak jogerős befejezéséig,

b) a szülő ellen gyermeke vagy a gyermeket nevelő másik szülő sérelmére elkövetett családon belüli erőszak miatt alkalmazható ideiglenes távoltartó határozat vagy távoltartó határozat iránti eljárás van folyamatban, a távoltartás időtartamáig."

25.§

(1) A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (Be.) a következő alcímmel és 63/A. §-sal egészül ki:

"Intézkedés a bűnözés megelőzésére és más eljárás kezdeményezése

63/A. § (1) A bíróság, az ügyész és a nyomozó hatóság a bűncselekmény elkövetését közvetlenül lehetővé tevő, a büntetőeljárás során felderített okokról és körülményekről a további bűncselekmények megelőzése végett, az eljárása befejezésekor, illetőleg ha ez szükséges, haladéktalanul tájékoztatja a bűnözés megelőzésére illetékes állami vagy önkormányzati szervet.

(2) Ha a bíróság, az ügyész, illetve a nyomozó hatóság az eljárása során olyan tényt állapít meg vagy körülményt észlel, amely miatt más állami vagy önkormányzati szerv törvényben meghatározott feladata bírósági, közigazgatási vagy más eljárás kezdeményezése vagy lefolytatása, a terhelt és a tanú büntetőeljárás során kezelt személyes adatait az eljárás lefolytatásához szükséges történeti tényállást tartalmazó tájékoztatással együtt, az eljárás lefolytatása céljából e szervnek megküldi.

(3) A (2) bekezdés alapján a sértett személyes adatai akkor továbbíthatók, ha az eljárás során őt tanúként kihallgatták, vagy a tanúvallomás megtagadására nem a 81. § (1) bekezdésének a) vagy b) pontjában, illetve (2) bekezdésében meghatározott akadály miatt került sor."

(2) A Be. a következő alcímmel és 64/A. §-sal egészül ki:

"Soron kívüli eljárás a sértett érdekére tekintettel

64/A. § (1) A büntetőeljárást soron kívül kell lefolytatni a kiskorú sértett sérelmére elkövetett, az élet, a testi épség és az egészség elleni bűncselekmény (Btk. XII. Fejezet I. Cím), vagy a házasság, a család, az ifjúság és a nemi erkölcs elleni bűncselekmény (Btk. XIV. Fejezet), vagy más, személy elleni erőszakos bűncselekmény miatt, ha a sértett érdeke a büntetőeljárás mielőbbi befejezését indokolja, így különösen akkor, ha a sértett testi, értelmi vagy erkölcsi fejlődését a bűncselekmény jelentősen veszélyeztette, illetve ha a terhelt az eljárás lefolytatásakor is ellátja a sértett nevelését, felügyeletét vagy gondozását, vagy egyébként is a sértett környezetében él.

(2) Az (1) bekezdésben említett eseten kívül az eljárás mielőbbi befejezésére kell törekedni akkor is, ha a terhelttel szemben a külön törvény szerinti távoltartás alkalmazására került sor."

Hatályba lépés

26. §

Ez a törvény 2005. július 1-jén lép hatályba.

INDOKOLÁS

a családon belüli erőszak miatt alkalmazható távoltartásról szóló törvényjavaslathoz

Általános Indokolás

Az Országgyűlés 2003. április 14-én elfogadta a 45/2003 (IV. 16.) OGY határozatot, amelynek tárgya a családon belüli erőszak megelőzésére és hatékony kezelésére irányuló nemzeti stratégia kialakítása.

A törvényjavaslat (a továbbiakban: Javaslat) az OGY határozatban megfogalmazott távoltartó rendelkezés szabályozását tartalmazza.

A társadalmi bűnmegelőzés nemzeti stratégiájáról szóló 115/2003. (X. 28.) OGY határozat az öt prioritás egyikeként a családon belüli erőszak megelőzését tűzi ki célul, törvényalkotási feladatként fogalmazva meg az ideiglenes és a hosszabb távú távoltartási szabály megteremtését (stratégia 7.3. pont). A családon belüli erőszak elleni hatékony állami és társadalmi fellépés várható hatásait a bűnmegelőzési stratégia az alábbiakban foglalja össze:

"Az elmúlt húsz esztendő nemzetközi tapasztalatai azt mutatták, hogy minél szélesebb körben és minél érthetőbben, ugyanakkor szakszerűen esik szó a nők és a gyermekek bántalmazásáról, annál több jelzés, segélykérés érkezik a hatóságokhoz vagy a segítő szervezetekhez. A fokozottabb társadalmi figyelem azt eredményezi, hogy a látenciában lévő esetekből egyre többről lesznek hasznosítható ismeretek. Ez az intézményrendszer fejlesztését eredményezi. Az ellátásokhoz, a hatékony segítséghez való hozzájutás jelentősen csökkenti a családtagok kiszolgáltatottságát, ehhez biztosítani kell a "sürgősségi ellátás" intézményeit is, egyúttal erősíteni kell a mások iránt érzett felelősség és megértés fontosságát is.

A családon belüli erőszak megelőzéséhez szükséges társadalmi figyelem felkeltésében alapvető szerepe van a médiának. Problémaorientált műsorok a megfelelő társadalmi célcsoportokhoz juttathatják el a konfliktusos élethelyzetekkel kapcsolatos tudnivalókat, a segítségnyújtás lehetőségéről szóló információkat. Tudatosítani kell azt, hogy a családon belüli erőszak nem elfogadott, hanem tiltott módja a családi konfliktusok megoldásának.

A családon belüli erőszak megelőzésének három hatékony eszköze van: a bántalmazás és elhanyagolás korai felismerése a jelzőrendszer hatékony működésének segítségével, az együttműködő szakemberek speciális felkészítése és az intézményes védelmi rendszer kiépítése. A szociális és egészségügyi ellátásban, az oktatásban és az igazságszolgáltatásban dolgozó szakemberek célzott továbbképzésével és a jelzőrendszer megszervezésével elérhető a családon belüli erőszak korai felismerése. A családon belüli erőszak kezelésére vonatkozó szakmai eljárások és a szervezetek közötti együttműködések megszakíthatják az erőszak generációs "körforgását", átörökítését. Az erőszak áldozatává vált nők, gyermekek, idősek, betegek fizikai és lelki biztonságának védelme érdekében szervezett szolgáltatások, a "távolságtartó" intézkedés, krízisintervenciós szállások működtetése, illetve az elkövetők számára biztosított rehabilitációs programok az ismételt áldozattá válás esélyét csökkentik."

1. A családon belüli erőszakkal szembeni hatékony fellépés nyilvánvaló követelménye a családon belüli erőszak fogalmának pontos meghatározása, különös tekintettel arra, hogy a kezelni kívánt jelenség elsősorban a függőségen alapuló személyközi viszonyok keretein belül jelentkezik, ugyanakkor jellegzetesen előfordul a család hagyományos értelmezésén kívül eső kapcsolatokban is.

A hatályos Büntető Törvénykönyv (Btk.) nem tartalmaz "családon belüli erőszak" című tényállást, ugyanakkor lehetővé teszi a családon belüli erőszak rendkívül sokféle megjelenési formájának szankcionálását, ha az elkövetési magatartás valamely, meglévő Btk.-beli tényállás keretei közé illik.

A nemzetközi dokumentumok, illetve a külföldi törvények több lehetséges fogalom-meghatározást alkalmaznak családon belüli erőszak esetében, amelyek támpontot adhatnak a fogalom-meghatározáshoz. A Javaslat szerinti "családon belüli erőszak" fogalma visszanyúl a büntetőjog fogalomrendszeréhez, ugyanakkor szociológiai és kriminológiai megközelítést is tartalmaz tekintettel arra, hogy ezen fogalomnak alkalmasnak kell lenni arra, hogy többféle eljárás keretén belül is használni lehessen.

1.1. A nemzetközi dokumentumok, illetve a külföldi törvények több lehetséges fogalom-meghatározást alkalmaznak családon belüli erőszak esetében. Ezen fogalom-meghatározások közül az alábbiak emelendőek ki:

1.1.1. Az amerikai Duluth városban kidolgozott törvényt (a továbbiakban: Duluth-modell) az Egyesült Államokban az állami törvényhozások számára modellként írták elő, azaz a helyi viszonyokhoz igazított kiegészítésekkel vezették be az egyes államokban. Ezt a modellt használják számos más, az amerikai jogrendszertől eltérő jogrendszerű országban is, így például Ausztriában is.

A Modelltörvény szerint "családon belüli erőszak" családtag, vagy a családhoz tartozó más személy által elkövetett:

a. fizikai bántalmazása családtagnak vagy családhoz tartozó más személynek, ennek kísérlete,

b. a fizikai bántalmazástól való félelem előidézése családtagban, vagy családhoz tartozó más személyben,

c. annak előidézése - erőszakkal, az erőszakkal való fenyegetőzéssel, vagy kényszerítéssel -, hogy családtag, vagy családhoz tartozó más személy akarata ellenére szexuális tevékenységben vegyen részt.

"Családtag, vagy családhoz tartozó más személy"-nek kell tekinteni azt a felnőttet vagy fiatalkorút, akik élettársak, vagy korábban élettársak voltak; akik együtt élnek, vagy korábban együtt éltek; akik "együtt járnak", vagy korábban "együtt jártak"; akik egymással szexuális kapcsolatot tartanak, vagy korábban tartottak fenn; akik egymással vérségi vagy örökbefogadás révén létrejött kapcsolatban állnak; akik házastársak, vagy korábban házastársak voltak; akik közös gyermekkel rendelkeznek; illetve ezen kapcsolatokban élő személyek kiskorú gyermeke(i).

1.1.2. Az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsa Emberi Jogi Bizottsága által 1996-ban kiadott - a családon belüli erőszakkal kapcsolatos - "jogalkotási modellje" szintén meghatározza, hogy mely cselekményeket tekinti családon belüli erőszaknak.

"Családon belüli erőszak a valamely családtag által a családon belüli nővel szemben nemi hovatartozása alapján elkövetett fizikai, pszichikai és szexuális visszaélés, amely a könnyű testi sértéstől a súlyos fizikai bántalmazásig, emberrablásig, fenyegetésig, megfélemlítésig, kényszerítésig, üldözésig, megalázó szóbeli visszaélésig, lakásba (helyiségbe) történő erőszakos vagy jogtalan behatolásig, gyújtogatásig, vagyontárgyak tönkretételéig, nemi erőszakig, illetve a házastárs által elkövetett nemi erőszakig, a női nemi szerv megcsonkításáig, a nők prostitúciós célú kizsákmányolásával járó erőszakig, a háztartási alkalmazottak elleni erőszakig, és e cselekmények elkövetési kísérleteiig terjed."

1.1.3. A Lengyel Büntetőtörvénykönyv 184. cikke sui generis bűncselekményként szabályozza a családon belüli erőszakot. A tényállás a fizikai vagy pszichikai bántalmazást rendeli büntetni, családtag, állandó vagy átmeneti felügyelete alatt álló személy, kiskorú, vagy kiszolgáltatott személy ellen.

1.1.4. Portugáliában a családon belüli erőszak önálló bűncselekmény. A tényállás a fizikai vagy lelki bántalmazást bünteti, amennyiben azt házastárs, kiskorú vagy fogyatékos személy, illetve "férjként és feleségként együtt élő személyek", azaz élettárs sérelmére követik el. Külön kiemelendő az, hogy házastárs bántalmazása esetében nem csak a sértett, hanem bárki, aki valamely okból kifolyólag észleli az erőszakot, feljelentést tehet.

1.1.5. A Spanyol Büntetőtörvénykönyv 153. cikke tartalmazza a családon belüli erőszak bűncselekményét. A tényállás elkövetési magatartása a rendszeres fizikai vagy mentális erőszak alkalmazása. A bántalmazotti kört a tényállás igen széleskörűen határozza meg, eszerint az erőszaknak a jelenlegi vagy volt házastárs, hasonlóan szoros érzelmi kapcsolatban álló személy, vagy saját gyermek, a gyermek házastársa vagy élettársa, gyámolt, törvényes vagy más felügyelet, gyámság, vagy védelem alatt álló, vagy a bántalmazó által örökbe fogadott személy, közeli hozzátartozó vagy fogyatékkal élő személy ellen kell irányulnia.

Külön vizsgálja a bíróság az erőszak rendszeres jellegét, azaz az erőszakos cselekmények számát és a cselekmények időbeli távolságát, akkor is ha a sértettek személye különböző.

A 617. cikk külön tartalmazza azon elkövetési magatartásnak a szabályozását, amikor a bántalmazás vagy testi sértés sérülést nem okoz. Súlyosabban büntetendő a cselekmény, ha ezt a korábban említett 153. cikkben meghatározottak sérelmére követik el.

A 620. cikk külön szabályozza azon esetkört, amikor "veszekedés alkalmával az elkövető fegyverrel vagy más veszélyes tárggyal fenyeget", illetve "enyhébbnek minősülő fenyegető, kényszerítő vagy becsületsértő magatartást tanúsít". Ebben az esetben is súlyosabban minősül, ha a sértett személye a 153. cikkben meghatározottak körébe tartozik.

2. Hatályos jogszabályainkból a családon belüli erőszak fogalom meghatározása hiányzik. Ugyanakkor szükséges ezen fogalom elhatárolása más erőszakos cselekményektől, tekintettel arra, hogy speciális alanyok között megvalósuló, bizonyos esetekben a büntetőjogi fenyegetettség szintjét el nem érő cselekményekről van szó.

A Javaslatban meghatározott fogalom egyrészt tehát behatárolja azt a személyi kört, akik között a családon belüli erőszak, tekintettel az anyagi, fizikai, érzelmi vagy jogi függőségi helyzetre, megvalósulhat. Éppen emiatt a függőségi helyzet mint alapvető kritérium hiánya miatt nem indokolt, és a jogbiztonság követelményét is szem előtt tartva nem is igazán lehetséges, a különélő partneri viszonyban lévő bántalmazó és bántalmazott viszonyára a törvény hatályát kiterjeszteni. Másként megfogalmazva: a pusztán érzelmi függőség (kapcsolat), mint a felek közötti egyetlen kapocs alapján nem lehet olyan jogintézményeket jogszabályba foglalni, amelyek alapjogokat súlyosan korlátoznak.

Nem célszerű a családon belüli erőszak fogalmának meghatározásakor a Btk. egyes tényállásaira építeni, felmerülhet ugyanis annak a lehetősége, hogy olyan jogsértések is e fogalom alá tartozzanak, amelyek a családon belüli erőszak általánosan értelmezett fogalmába nem tartoznak bele, mert nem erőszakos jellegűek.

Szükséges azonban az egyes büntetőjogi, illetve szabálysértési tényállásokban meghatározott elkövetési magatartásokat figyelembe venni, hiszen ezen magatartásokkal, illetve a büntetőjog redukált cselekmény-fogalmának egyes elemeivel lehet meghatározni a bántalmazás különböző megjelenési formáit.

3. A hatályos magyar szabályozás jelenleg nem tartalmaz rendelkezést arról, hogy a családon belüli erőszakot elkövető személy a közös otthonból - az általa elkövetett erőszak miatt - eltávolítható legyen, hogy számára a hatóság előírja, hogy a bántalmazott családtagokat közterületen vagy egyéb helyen ne közelítse meg, távközlési eszközök segítségével, avagy más módon ne zaklassa.

Az országgyűlési határozat bevezetőjében hivatkozott nemzetközi dokumentumok javasolják a családon belüli erőszak sértetteinek hatékony védelme érdekében az ún. "távoltartó rendelkezés", illetve "korlátozó rendelkezés" bevezetését, amelyek célja, hogy a sértett helyett az elkövetőnek kelljen elhagynia az elkövetés helyszínét, illetve, hogy a sértett és az elkövető egymástól elkülöníthető legyen.

3.1. Az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsa Emberi Jogi Bizottsága által 1996-ban kiadott - a családon belüli erőszakkal kapcsolatos - "jogalkotási modell" az "ideiglenes korlátozó végzésről" és a "védelmi végzésről" tartalmaz rendelkezést.

Az ideiglenes korlátozó végzést a sértett kérésére lehet kiadni abban az esetben, ha az elkövető nem kíván megjelenni a bíróságon, illetve előállítása nem lehetséges, mert elrejtőzött. Az egyoldalú végzés tartalmazhat előzetes eltiltást az erőszak folytatásától, illetve az elkövető vagy alperes megakadályozását abban, hogy zavarja a sértettet vagy felperest tulajdona használatában, a közös háztartást is ideértve. Az egyoldalú ideiglenes korlátozó végzés kötelezheti az elkövetőt a családi otthon elhagyására; szabályokat írhat elő az elkövető számára az eltartott gyermekek láthatására vonatkozóan; eltilthatja az elkövetőt attól, hogy a sértettel annak munkahelyén, vagy az általa látogatott más helyeken kapcsolatba lépjen; kötelezheti az elkövetőt, hogy fizesse ki a sértett gyógykezelési, tanácsadási és menedék igénybevételével kapcsolatos költségeit; korlátozhatja a közös vagyon feletti egyoldalú rendelkezést.

A védelmi végzés iránti kérelmet az egyoldalú ideiglenes korlátozó végzés lejártakor, vagy a korlátozó végzéstől függetlenül lehet benyújtani. A bíróság a végzésben az ideiglenes korlátozó végzésnél is leírt korlátozásokat és kötelezettségeket írhatja elő.

Amennyiben az alperes megsérti a korlátozó végzést, akkor óvadék lehetőségével, vagy anélkül őrizetbe vehetik, és bűnvádi eljárást indíthatnak ellene.

A jogalkotási modell értelmében a korlátozó végzés alkalmazásán túlmenően kérheti a sértett az ügyésztől bűnvádi eljárás indítását az elkövetővel szemben, illetve a korlátozó végzés alkalmazásán túlmenően polgári pert indíthat különélés, válás, illetve kártérítés iránt.

3.2. A Duluth modelltörvény értelmében a családon belüli erőszakot elszenvedett áldozat, büntető bíróságon "eltiltó határozat" iránti kérelmet terjeszthet elő, amely megtiltja a bántalmazónak, hogy további erőszakos cselekedetet kövessen el a családon belül, illetve hogy azok elkövetésével fenyegetőzzön; megtiltja a bántalmazónak, hogy bármely közvetlen vagy közvetett formában érintkezzen a bántalmazottal, telefonon, vagy személyesen vagy egyéb módon a bántalmazottat zaklassa vagy zavarja; kötelezi a bántalmazóját, hogy tartsa távol magát a bántalmazottól vagy a bántalmazott családtagjának vagy a családjához tartozó más személynek lakhelyétől, iskolájától, munkahelyétől, vagy más, a bántalmazott által rendszeresen látogatott helyétől.

A határozat biztosítja továbbá a gyermekeknek a bántalmazottnál való elhelyezését, megtagadja a bántalmazótól a gyermekláthatás jogát, illetve pontosan előírja a gyermekláthatás körülményeit (helyét, idejét, tartamát), valamint szükség szerint felügyelet melletti láthatást ír elő.

A bántalmazót kötelezni lehet egyes költségek kifizetésére, mint pl. bérleti díj, vagy kölcsöntörlesztési részlet, gyermektartás, orvosi ellátás költségei, menedékotthon költségei, bírósági és ügyvédi költségek.

3.3. A családon belüli erőszak kiküszöbölésére néhány európai államban már alkalmazzák a "távoltartás" intézményét.

A távoltartás bevezetésénél a Javaslat főképp az osztrák tapasztalatokra támaszkodik.

Az osztrák modell négy pillére a rendőrség, a családjogi bíróság, a civilszervezetek (mint intervenciós központok), valamint a büntető igazságszolgáltatás (ügyészség és bíróság). Az osztrák nemzetgyűlés 1996. november 26-án elfogadta a Szövetségi törvény a nők védelméről a családon belüli erőszakkal szemben c. törvényt (BGBI No. 759/1996), amely 1997. május 1-jén lépett hatályba. Az erőszak elleni védelemről szóló törvény a következő főbb szempontokból áll össze:

A jogszabály felhatalmazza a rendőrséget, hogy a családon belüli bármilyen erőszakos jellegű cselekményt megvalósító elkövetőt tiltsa ki a sértett lakóhelyének közvetlen környezetéből, illetve tiltsa meg számára a helyszínre való visszatérést az elkövetéstől számított tíz napig. Ezen idő alatt az áldozat kérvényezheti, hogy a családügyi bíróság bocsásson ki ideiglenes határozatot az elkövető ellen, amely kérvény benyújtása esetén a rendőrség által kiadott határozat hatálya további tíz nappal meghosszabbodik. Ezen időszak alatt a családügyi bíróság kiadja a kért védelmi határozatot, amely határozat három hónapon keresztül marad hatályban. A határozat értelmében az elkövetőnek a visszatérésre akkor sincs lehetősége, ha a sértett vissza kívánná fogadni a bántalmazót. A törvény így elsősorban azáltal biztosítja az erőszakkal szembeni hatékony fellépést, hogy az elkövetőnek, nem pedig a sértettnek kell elhagyni a családi otthont. A rendőr helyszínen hozott intézkedését belső rendőrségi eljárás révén negyvennyolc órán belül kötelező felülvizsgálnia. Az eltiltó intézkedés megsértése esetén az elkövető szabálysértést követ el, és jelentős pénzbírságra büntethető.

A jogszabály hatékony végrehajtását az osztrák állam úgynevezett családon belüli erőszak intervenciós központok megalakításával támogatta, amelyek tanácsadói, támogatói feladatokat végeznek az áldozattá vált nők számára. Azon esetekben, amikor a rendőrség eltiltási határozatot ad ki, vagy valószínűsíthető, hogy az áldozat ideiglenes végzés kiadását fogja kezdeményezni, a rendőrség köteles 24 órán belül értesíteni az intervenciós szervezetet. Általános tapasztalat szerint minden harmadik esetben a sértettek családjogi bírósághoz fordulnak. Bűncselekmény elkövetése esetén a bántalmazó ellen büntetőeljárás indul.

4. A Javaslat a távoltartásra vonatkozóan, a nemzetközi és külföldi tapasztalatok tükrében, két különböző rendelkezés bevezetését tartalmazza. Egyrészt a rendőrség által alkalmazható "ideiglenes távoltartó határozat"-ot, másrészt a bíróság által elrendelhető "távoltartó határozat"-ot.

Részletes Indokolás

Az 1. §-hoz

1. Az 1. § az értelmező rendelkezések között meghatározza a Javaslat személyi hatályát, tehát a lehetséges bántalmazók és bántalmazottak körét, akik férfiak és nők, fiatalok és idősek egyaránt lehetnek. Természetesen a személyi hatály szélesebb kell, hogy legyen, mint a szűk értelemben vett család tagjai - a házastársak (élettársak) és kiskorú gyermekeik -, és nem korlátozódhat a családon belüli erőszak időpontjában közös háztartásban élő személyekre sem.

A személyi kör fel kell, hogy ölelje azokat a személyeket, akik egymásnak hozzátartozói, illetve akik bár nem hozzátartozók, azonban egymással szoros érzelmi, illetve gazdasági kapcsolatban állnak, tipikusan közös háztartásban élnek vagy éltek. A törvény személyi hatálya tehát kellően széles ahhoz, hogy kiterjedjen azokra, akiknek az egymás közötti viszonyában a családon belüli erőszak tipikusan felmerülhet, előfordulhat.

Ez a személyi kör a Javaslat 1. § (1) bekezdése értelmében a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 685. §-ának b) pontja szerinti hozzátartozók, tehát a házastárs, az egyeneságbeli rokon, az örökbefogadott, a mostoha- és nevelt gyermek, az örökbefogadó, a mostoha- és a nevelőszülő, a testvér, az élettárs, az egyeneságbeli rokon házastársa, a jegyes, a házastárs egyeneságbeli rokona és testvére, valamint a testvér házastársa. Figyelemmel arra, hogy a házasság, illetve az élettársi kapcsolat megszűnése számos esetben nem szünteti meg az érzelmi kapcsolatot, illetve az indulatokat a volt partnerek között, valamint a volt házastársak vagy volt élettársak gyakran - kényszerűségből - továbbra is közös lakásban élnek, a törvényjavaslat hatálya rájuk is ki kell, hogy terjedjen. A gyám és a gyámsága alatt álló kiskorú gyermek, illetve a gondnok és a gondnokolt közötti szoros kapcsolat, az egyikük esetleges kiszolgáltatottsága indokolttá teszi, hogy a Javaslat rájuk is vonatkozzon.

Az előbb említett személyi kör esetében a családon belüli erőszak - amennyiben a törvényi tényállás megvalósul - megállapítható, függetlenül attól, hogy közös háztartásban élnek-e vagy sem. A törvényjavaslat hatálya azonban kiterjed olyan további, az előbbi körbe nem tartozó személyekre is, akik pl. nem hozzátartozói egymásnak, azonban rendszeresen, illetve időszakonként közös háztartásban együtt élnek (pl. eltartóként és eltartottként) és ebben az időszakban megvalósul közöttük olyan magatartás, amely a Javaslat értelmében családon belüli erőszaknak minősül.

A Javaslatban meghatározott fogalom tehát egyrészt meghatározza azt a személyi kört, akik között a családon belüli erőszak, tekintettel az anyagi, fizikai, érzelmi vagy jogi függőségi helyzetre, megvalósulhat.

2. Felhasználja ugyanakkor a Javaslat az egyes büntetőjogi, illetve szabálysértési tényállásokban meghatározott elkövetési magatartások egyes elemeit is, hiszen ezen magatartás-leírásokkal lehet meghatározni a bántalmazás különböző megjelenési formáit. A Javaslat által használt családon belüli erőszak fogalma tehát "visszanyúl" a büntetőjog fogalomrendszeréhez, ugyanakkor szociológiai és kriminológiai megközelítést is tartalmaz. Éppen ezért nem felel, nem is felelhet meg minden elemében a hatályos Btk. egyes fogalmainak, mert nem büntető törvényi tényállást, hanem élethelyzeteket kíván megragadni.

A családon belüli erőszak egyik tipikus megjelenési formája a tettleges bántalmazás vagy az azzal való fenyegetés. Tettleges bántalmazáson a passzív alany testének erőszakos, durva érintését értjük, melynek célja elsődlegesen megalázás, lealacsonyítás, fájdalom okozás lehet, illetve amely a becsület csorbítására irányulhat. Ilyen tettleges bántalmazást lehet tipikusan az ütlegelés, hajhúzás, orr vagy fül csavargatás, de idetartozik minden olyan, a bántalmazott testét érintő fizikai behatás is, ami fájdalom okozásával jár, vagy egyébként alkalmas arra, hogy a bántalmazottat megszégyenítse.

A Javaslat 1. §-a (1) bekezdésének b) pontja a szexuális abúzust tartalmazza, külön (de nem kizárólagosan) kiemelve a közösülésre vagy fajtalanságra kényszerítést, illetve ezzel való fenyegetést. Mind a közösülés, mind a fajtalanság esetén, e magatartásokon kívül szükséges a magatartásra való kényszerítés is. A közösülés/fajtalanság és a kényszerítés között cél-eszköz viszony áll fenn. A kényszerítés mint eszközcselekmény, a közösülésnek/fajtalanságnak mint célcselekménynek a véghezvitelére irányul. A kényszerítés a bántalmazott komoly ellenállásának a leküzdésére alkalmas olyan tevékenység, amelynek eredményeként a sértett képtelen valódi akaratának megfelelő magatartást tanúsítani.

A Javaslat 1. §-a (1) bekezdésének c) pontja a kényszerítés speciális fogalmát tartalmazza. Speciális a büntetőjogi fogalomhoz képest, miután a Btk. 174. §-ában meghatározott kényszerítésnek tényállási eleme a "jelentős érdeksérelem okozása" mint eredmény. A Javaslat által használt fogalom szerint ugyanakkor, a bántalmazó akkor követi el a családon belüli erőszakot, ha erőszakkal vagy fenyegetéssel a bántalmazottat arra kényszeríti, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön. A kényszerítés következménye tehát, hogy a bántalmazott által tanúsított magatartást nem saját akarata határozza meg, illetve a tanúsított magatartás saját akaratán alapult, de azt az akaratelhatározást a kényszerítő magatartása határozta meg. A Javaslatban meghatározásra kerül a cselekvés módja is, azaz az, hogy a bántalmazónak a kényszerítést erőszakkal vagy fenyegetéssel kell elérnie. (A fenyegetés egyik megjelenési formája lehet például a távoltartás eljárása miatti megtorlással való fenyegetés.)

A Javaslat a fenyegetés fogalmát a büntetőjogtól eltérően határozza meg, ugyanakkor az erőszak fogalmára külön meghatározást nem ad. Az erőszak fogalmának kiindulópontja a BK. 93. sz. állásfoglalás, amely szerint erőszaknak tekintendő valamely személyre közvetlenül ható olyan fizikai erő kifejtése, amely az ellenállást megtöri. A Javaslat azonban erőszaknak nem csak a személy elleni erőszakot tekinti, hanem a dolog megsemmisítésével, megrongálásával, vagy az állat bántalmazásában megnyilvánuló erőszakot is. Az ellenállás komolysága és az alkalmazott erőszak mértéke mindig az adott esetben állapítható meg.

A családon belüli erőszak megjelenési formája a személyi szabadságtól való megfosztás is. Megfosztás alatt - összhangban a büntetőjogi értelmezéssel - minden olyan tevékenységet vagy mulasztást érteni kell, aminek következtében a bántalmazott elveszti a mozgási, a helyváltoztatás, illetve a tartózkodási hely megválasztásával kapcsolatos szabadságát. Bár a Javaslat szerint nem kritérium, e cselekmény általában erőszak vagy fenyegetés alkalmazásával valósul meg. A személyi szabadságtól való megfosztás konkrét elkövetési tevékenysége lehet pl. a megkötözés, bezárás, lefogás, meghatározott helyen való tartás.

A Javaslat önálló zaklatási fogalmat használ, amely szerint zaklatás a mindennapi biztonságos életvitelben való tartós, rendszeres vagy súlyos zavarás. Súlyosnak tekinthető a zavarás, ha a bántalmazó zavaró magatartása olyan mértékű, amelynek elviselése a bántalmazottól már nem elvárható. Tartós a zavarás, ha az időben hosszan elhúzódó, rendszeres a zavarás, ha többször ismétlődő, amelynek eredményeképpen a mindennapi biztonságos életvitel ellehetetlenül.

A Javaslat szerint megvalósul a családon belüli erőszak az emberi méltóság vagy becsület rendszeres, illetve súlyos megsértése esetén is. Ez lehet egyrészt a becsület csorbítására alkalmas kifejezés használata, ha ez gyalázkodó jellegű, az emberi méltóság sérelmével járó nyilatkozat. Másrészt a tettleges becsületsértés, azaz olyan bántalmazás, amely semmilyen sérülést nem okoz (pl. a bántalmazott leöntése szennyező anyaggal). Az emberi méltóság megsértése lehet továbbá minden olyan tevékenység, amely megszégyenítő, megalázó, lealacsonyító jellegű, de nem minősül kifejezés használatának vagy tettleges becsületsértésnek. Ide tartozik többek között a lelki erőszak alkalmazása is.

Tekintve azt, hogy e pont alá a magatartások széles skálája sorolható, a Javaslat időbeli és fokozatossági kritériumot határoz meg, azaz, vagy rendszeresnek vagy súlyosnak kell lenni az emberi méltóság illetve a becsület megsértésének.

A 2. §-hoz

A Javaslat az ideiglenes távoltartás elrendelését közigazgatási határozattal teszi lehetővé. Az ideiglenes távoltartás lényege, hogy a határozat alapján a bántalmazó köteles elhagyni a bántalmazottal közösen használt lakást, és oda az ideiglenes távoltartó határozatban meghatározott ideig nem térhet vissza. A távoltartás nemcsak a közösen használt lakásra, hanem a személyes kontaktusra is vonatkozik: köteles továbbá magát távol tartani a bántalmazottól, illetve mindazoktól, akiket a határozat megjelöl (ez a gyakorlatban elsősorban a családtagokat jelenti). A távoltartás helyszíne elvileg minden térre kiterjed, de a Javaslat kifejezetten megjelöli a lakó- és munkahelyet, és az oktatási intézményt.

A személyes kontaktus tilalma a kapcsolat minden formájára kiterjed: a bántalmazónak tilos közvetve vagy közvetlenül (telefonon, levélben, vagy más módon) a bántalmazottat, illetve a határozatban megjelölt más személyt zaklatni vagy zavarni. A Javaslat lehetővé teszi e tilalmaknak és kötelezettségeknek együttes és külön-külön előírását a határozatban.

A távoltartás azonban nem jelenti a törvényesen fennálló kötelezettségek alóli mentesülést: az ideiglenes távoltartó határozat a bántalmazó más jogszabály alapján fennálló tartási, valamint a közös lakás fenntartására vonatkozó fizetési kötelezettségeit nem érinti.

Az ideiglenes távoltartás időtartama öt és tíz naptári nap között állapítható meg. Ez azonban - kérelemre vagy hivatalból - meghosszabbítható, ha a bántalmazó magatartása vagy életvitele alapján a családon belüli erőszak folytatásának veszélye megalapozottan feltehető. A távoltartás meghosszabbított időtartama - tehát az eredetileg megállapított időtartam és a meghosszabbítás időtartama együttesen - legfeljebb húsz nap lehet.

Az ideiglenes távoltartás legfeljebb húsz napos időtartama szigorú korlát, és újabb ideiglenes távoltartás csak akkor rendelhető el, ha a bántalmazó ismételten a családon belüli erőszak körébe eső cselekményt követ el. Nincs tehát lehetőség az ideiglenes távoltartás többszörös meghosszabbítására, ha arra a bántalmazó nem ad újabb okot.

A Javaslat szerint az ideiglenes távoltartás nem eredményez a hatóság részéről elhelyezési kötelezettséget: a bántalmazó az elhelyezéséről maga köteles gondoskodni. Ha azonban a bántalmazónak erre nincs módja, igénybe veheti a hajléktalan-ellátás lakóhelye szerinti intézményeit.

Az ideiglenes távoltartás célja, hogy e tilalommal megakadályozza a bántalmazás megismétlődését. Ezért a Javaslat nem zárja ki azt, hogy ha több közösen használt lakás van, a tilalmat a rendőrség arra a lakásra nézve mondja ki, amelyet a bántalmazott tartózkodási helyéül megjelöl. Így ilyen esetben a bántalmazónak lehetősége van arra, hogy a másik lakásban tartózkodjék a távoltartás időtartama alatt. Méltánytalan lenne ugyanis, ha a távoltartást minden közösen használt lakásra kiterjesztené a Javaslat, így a bántalmazott több lakást használhatna, míg a bántalmazó egyet sem. Ez már túlmutatna a távoltartás célján, másrészt adott esetben a tulajdonhoz fűződő alkotmányos jog aránytalan korlátozását is jelentené.

A rendőrség kérelemre vagy hivatalból rendeli el a távoltartást. Hivatalból jár el pl. akkor, ha nem a bántalmazott kéri azt, ugyanakkor - más bejelentése alapján - a családon belüli erőszak körébe tartozó cselekményt maga észleli vagy azt más módon (pl. tanúk közlése alapján) állapítja meg.

A 3. §-hoz

A Javaslat az ideiglenes távoltartó határozattal kapcsolatos eljárásra az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvényt (a továbbiakban: Áe) rendeli alkalmazni, és eljáró hatóságként a rendőrséget jelöli ki. A rendőrség a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény szerinti helyszíni intézkedés keretében ideiglenes távoltartó határozatot hoz, ha meggyőződik arról, hogy az élet, testi épség, vagyonbiztonság azonnali védelme ezt indokolja. Ugyanígy jár el, ha a családon belüli erőszakkal összefüggésbe hozható bűncselekmény, illetve szabálysértés gyanúja merül fel, de büntetőeljárási vagy szabálysértési kényszerintézkedés alkalmazása nem indokolt. A Javaslat ideiglenes távoltartás elrendelését lehetővé teszi a rendőrségnek akkor is, ha családon belüli erőszakot is megvalósító cselekmény miatti őrizetbevétel történt, de a bántalmazó előzetes letartóztatását nem rendelték el, illetőleg a bíróság nem szabott ki elzárás büntetést.

A Javaslat ideiglenes távoltartás elrendelését nemcsak helyszíni eljárásban teszi lehetővé. A rendőrség helyszíni intézkedés nélkül is dönthet így, ha családon belüli erőszakra vonatkozó tényt, körülményt észlel, vagy hoznak tudomására. Természetesen az ideiglenes távoltartás elrendelésének feltétele a tényállás tisztázása, vagyis a bizonyítás (pl. a bántalmazott és lehetőség szerint a bántalmazó meghallgatása, ellentmondó nyilatkozatok esetén tanúk meghallgatása) nem mellőzhető.

A 4-6. §-hoz

A Javaslat az ideiglenes távoltartásra okot adó cselekmény jellegére, az együttélés fenntartásának veszélyeire tekintettel, rövid határidőket ír elő a döntés meghozatalára.

Az érdemi határozatot a kérelem előterjesztésétől, illetőleg az eljárás hivatalból történt megindításától számított huszonnégy órán belül kell meghozni. Ha azonban a távoltartásra okot adó körülményt a rendőrség a helyszínen állapítja meg, nyomban kell határoznia. Mindkét eset feltétele, hogy a tényállás tisztázott legyen.

Ha a helyszíni intézkedés során a tényállás kellően nem tisztázható, és ezért további eljárási cselekményre van szükség, e cselekményeket negyvennyolc órán belül le kell folytatni, és a határozatot meg kell hozni.

Más a helyzet azonban, ha nem helyszíni intézkedés során merül fel a távoltartás elrendelésének kérdése. Ilyen esetben a rendőri szerv vezetője az elintézési határidőt a tényállás tisztázása miatt hetvenkét órával meghosszabbíthatja.

Az elintézési határidő meghosszabbítása esetén a bántalmazót és a bántalmazottat - külön-külön - is meg kell hallgatni. A fél meghallgatása csak akkor mellőzhető, ha tartózkodási helye ismeretlen, vagy a meghallgatásra kitűzött határnapon nem jelenik meg.

A Javaslat részletesen meghatározza, hogy az ideiglenes távoltartó határozatban milyen kérdésekről kell rendelkezni. Ezek közül kiemelendő a kötelezettségek pontos megfogalmazása: a közösen használt lakás elhagyása, a lakás címe, a távoltartás előírása, a bántalmazott zaklatásának vagy bármilyen más módon való zavarásának megtiltása. Külön kell rendelkezni a határozatban a szülői felügyeleti jog és a kiskorú gyermekkel való kapcsolattartási jog szüneteléséről. Lényeges, hogy a határozat azonnal végrehajtható, ami azt jelenti, hogy a határozatot az esetleges jogorvoslatra tekintet nélkül végre kell hajtani.

Az érdemi határozatot a bántalmazóval és a bántalmazottal a helyszíni intézkedés során kell közölni, és azt részükre át kell adni. A Javaslat azonban figyelembe veszi, hogy az ügy jellegére tekintettel várhatóan gyakori eset lesz, hogy a bántalmazó a helyszíni intézkedés előtt ismeretlen helyre távozik, vagy nem adja meg a címét. Ezért a Javaslat úgy rendelkezik, hogy ha a határozat közlése akadályba ütközik, vagy a rendőrség a határozatot nem helyszíni intézkedés során hozta, azt a bántalmazó által megjelölt címre kell kézbesíteni. Ennek hiányában a távoltartásra kötelezett a határozatot a rendőri szervnél veheti át.

Amennyiben a távoltartásra kötelezett a határozatot a rendőri szervnél nem veszi át, a határozatot a meghozatalát követő harmadik napon közöltnek kell tekinteni. E határidő elmulasztása ellen igazolásnak van helye, tehát a Javaslat a kézbesítési vélelem megdönthetőségét biztosítja, figyelemmel az Alkotmánybíróság e kérdést érintő határozatára.

A Javaslat figyelemmel van arra, hogy az ilyen ügyek gyakorta érintenek kiskorú gyermekeket is. Ezért előírja a családsegítő szolgálatok értesítését az ideiglenes távoltartásról, amelyek kötelesek huszonnégy órán belül felvenni a kapcsolatot a családdal, és a rájuk irányadó rendelkezések alapján eljárni.

Fontos megemlíteni, hogy az ideiglenes távoltartó határozat, illetve a távoltartó határozat megsértése szabálysértés lesz, amely az egyes szabálysértésekről szóló 218/1999. (XII. 28.) Korm. rendelet 16. §-aként kerül megfogalmazásra. E tényállás szerint százezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható az, aki a Javaslat szerinti külön törvényben meghatározott ideiglenes távoltartó határozatban, vagy a távoltartó határozatban meghatározott szabályokat szándékosan megszegi.

A 7. §-hoz

A Javaslat kizárja a távoltartó határozat elleni fellebbezést, mert a határozat közvetlen bíróság általi felülvizsgálatát teszi lehetővé nemperes eljárás keretében (9. §).

A 8. §-hoz

A Javaslat, az ideiglenes távoltartó intézkedés mellett, a bántalmazottnak további segítségnyújtást is biztosít. Ezért előírja, hogy az eljárás megindításakor a rendőrség köteles a felek részére felvilágosítást adni a helyi szociális és jogi segítségnyújtó szervekről és intézményekről. A rendőrség ugyanis közvetlenül nem képes az általában bonyolult, elmérgesedett családi viszonyokat rendezni, ehhez más intézmények közreműködése is szükséges.

A 9. §-hoz

Az államigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatának lehetőségét az Áe. 72. §-ának (1) bekezdése tartalmazza. Eszerint az ügyfél, illetőleg a törvényes érdekeiben sérelmet szenvedett fél jogszabálysértésre hivatkozva - ha törvény eltérően nem rendelkezik - az államigazgatási ügy érdemi határozatának bírósági felülvizsgálatát kérheti. Az így indított közigazgatási per elbírálására a Pp. XX. Fejezetének szabályai irányadók.

A törvényjavaslat az ideiglenes távoltartó határozat jellegére, természetére figyelemmel a közigazgatási perre irányadó szabályoktól eltérő, speciális szabályokat határoz meg a rendőrség határozatának bírósági felülvizsgálatára. Ennek értelmében a bíróság nem perben, hanem nemperes eljárásban vizsgálja, hogy a rendőrség határozata megfelel-e a törvény rendelkezéseinek. Az általános, 30 napos perindítási határidő helyett az ideiglenes távoltartás felülvizsgálata iránti kérelmet a határozat közlésétől számított 3 napon belül lehet a határozatot hozó rendőrség székhelye szerint illetékes helyi bíróságnál benyújtani. A kérelemhez - értelemszerűen - mellékelni kell a rendőrség határozatát, hiszen ennek jogszabályszerűsége az eljárás tárgya. A kérelem benyújtásának ugyan főszabályként az ideiglenes távoltartó határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya, azonban a bíróság - ha szükségesnek látja - a határozat végrehajtását felfüggesztheti. Erre akár kérelemre, akár hivatalból sor kerülhet.

A Javaslat a felülvizsgálatra is igen rövid határidőt állapít meg: a bíróság a kérelemről annak beérkezésétől számított három munkanapon belül határoz. A bíróság elsősorban az iratok alapján, de szükség esetén a bántalmazó és a bántalmazott meghallgatása után dönt. A bíróság csak azt vizsgálja, hogy az ideiglenes távoltartásra vonatkozó határozat megfelel-e a jogszabályi rendelkezéseknek. Amennyiben a bírósági eljárás időszaka alatt olyan újabb esemény történt, amely az ideiglenes távoltartást megalapozná, ezt nem teheti vizsgálatának tárgyává, az újabb bántalmazás új ideiglenes távoltartás iránti kérelem alapjául szolgálhat, melynek vizsgálata a rendőrség feladata.

Amennyiben a bíróság úgy találja, hogy az ideiglenes távoltartó határozat jogszabálysértő, a kérelemnek helyt adva a rendőrség határozatát hatályon kívül helyezi, ellenkező esetben a kérelmet elutasítja. A bíróság határozata ellen nincs helye jogorvoslatnak, figyelemmel a gyors döntéshez fűződő érdekekre, valamint arra, hogy az Alkotmánybíróság döntése értelmében a jogorvoslathoz való alkotmányos jog követelményét az egyfokú jogorvoslat is kielégíti [22/1995. (III.31.) AB. határozat].

A 10. §-hoz

A "távoltartás" jogintézménye számos alkotmányos alapjogot érint, mint például a szabad mozgáshoz és a tartózkodási hely szabad megválasztásához, vagy a tulajdonhoz fűződő jogot. Ennek megfelelően pontosan meg kell határozni azokat a helyzeteket, amikor a lakástulajdonost jogszerűen távol lehet tartani otthonától, alkalmazva az Alkotmánybíróság által kidolgozott szükségességi-arányossági mércét.

A távoltartó határozat - az ideiglenes távoltartó határozathoz hasonló tartalommal - a bántalmazó mozgási szabadságát és a lakóhely szabad megválasztásának jogát korlátozza átmenetileg. A bíróság azonban a távoltartó határozatában sem tilthatja el - tekintettel a szükségességi-arányossági mércére -, a bántalmazót a munkavégzésének (tanulmányainak) helyétől és a vallás gyakorlásának a vallási szertartás végzésére szolgáló épületétől.

A bíróság mind együttesen, mind külön-külön előírhatja a Javaslatban meghatározott kötelezettségeket és tilalmakat.

Mivel az ideiglenes távoltartó határozat és a (tartós) távoltartó határozat érdemi tartalmát tekintve megegyezik, amennyiben a bíróság döntött a (tartós) távoltartó határozatról, az az ideiglenes távoltartó határozat helyébe lép.

Ahogy korábban a Javaslat 4-6. §-nál említésre került, a távoltartó határozat megsértése szabálysértés lesz, amely az egyes szabálysértésekről szóló 218/1999. (XII. 28.) Korm. rendelet 16. §-aként kerül megfogalmazásra hasonló tartalommal, mint az ideiglenes távoltartó határozat megsértése.

A 11. §-hoz

A távoltartó határozat bírósági eljárásban: vagy a családon belüli erőszakkal közvetlenül összefüggésbe hozható büntetőeljárásban, illetve polgári peres eljárásban rendelhető el, vagy amikor más, a családon belüli erőszakkal közvetlenül összefüggésbe hozható bírósági eljárás nem indult, elrendelése iránt polgári peres eljárás indítható. Ebben az utóbbi esetben a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) szabályait kell a Javaslat szerinti eltérésekkel alkalmazni.

Amennyiben van olyan polgári per, amely a családon belüli erőszak miatt indult, vagy amelynek tárgya azzal közvetlenül összefüggésbe hozható (pl. házassági per, gyermekelhelyezési per), a bántalmazottnak ebben az eljárásban kell a távoltartás elrendelését kérnie. Ilyen per vagy a családon belüli erőszakkal közvetlenül összefüggésbe hozható büntetőeljárás hiányában a bántalmazott önálló pert indíthat a távoltartó határozat meghozatala iránt.

Amennyiben tehát már folyamatban van olyan polgári peres eljárás, amely a családon belüli erőszakkal közvetlenül összefüggésbe hozható, a távoltartás elrendelése iránti kérelmet a bántalmazottnak ebben az eljárásban kell előterjesztenie.

A 11. § (4) bekezdése határozza meg azokat a polgári peres eljárásokat, amelyek ebbe a körbe tartoznak. Ezeknek a pereknek közös jellemzője, hogy főszabályként a bántalmazó és a bántalmazott között folynak, és a jogvita eldöntéséhez rendszerint olyan jellegű bizonyítási eljárás lefolytatása szükséges, ami a legtöbb esetben hasonló jellegű, mint ami a családon belüli erőszak megállapításához, a távoltartás elrendeléséhez szükséges. Annak elbírálásához például, hogy a bíróság a felek kiskorú gyermekét melyik szülőnél helyezze el, ki alkalmasabb a gyermek nevelésére, rendszerint vizsgálat alá kerül a szülők személyisége, magatartása. A bizonyítási eljárás feltárhatja, hogy az egyik szülőtől - viselkedése, tettei miatt - alapos okkal retteg a gyermek. Ez döntő tényező a gyermekelhelyezés során, ugyanakkor megalapozhatja a távoltartás elrendelését is. A kifejtettekre tekintettel a házassági per, a gyermekelhelyezési per, a kapcsolattartás megváltoztatása iránti per, a szülői felügyelet megszűntetése iránti per egyaránt alkalmas lehet arra, hogy a bíróság egyidejűleg a távoltartásról is határozzon. A lakáshasználat rendezése iránti per és a birtokháborítási per pedig olyan jellegű, hogy az egyéb hozzátartozók, illetve más együtt élő személyek esetében is lehetőséget teremt a távoltartás elbírálására.

Az tehát, hogy mi tekinthető a családon belüli erőszakkal közvetlenül összefüggésbe hozható büntető- vagy polgári peren bírói mérlegelés kérdése. Ebben az esetben a bíróság azt tudja csak valószínűsíteni, majd a bizonyítási eljárás során feltárni, hogy az adott büntetőügyben megvalósult-e a Javaslat szerinti családon belüli erőszak, illetve, hogy a polgári eljárás családon belüli erőszak következménye-e.

A távoltartó határozat hatálya a családon belüli erőszakkal összefüggésbe hozható folyamatban lévő eljárás esetében és a külön távoltartó határozat megállapítására indított polgári peres eljárásban is maximum hat hónapban határozható meg, amely 3 hónappal meghosszabbítható, feltéve, hogy az eljárás jogerősen még nem fejeződött be.

A 12. §-hoz

1. A kiskorú érdeke, védelme indokolja, hogy a gyermekjóléti szolgálat minden esetben kapjon jelzést arról, ha a kiskorú környezetében, családjában őt súlyosan veszélyeztető helyzet áll fenn. A kiskorút veszélyeztető környezet megszüntetése és a további veszélyhelyzetek kialakulásának megelőzésével kapcsolatos segítő tevékenység a gyermekjóléti szolgálat törvényi kötelezettsége.

A Javaslat szerint a távoltartó határozatról értesíteni kell az illetékes családsegítő szolgálatot, illetve a gyermekjóléti szolgálatot abban az esetben, ha a bántalmazott háztartásában kiskorú él.

A családsegítő szolgálat munkája az állampolgárral kötendő kölcsönös együttműködési megállapodáson alapul, a családsegítő szolgálat csak akkor kerül kapcsolatba a bántalmazottal, ha a bántalmazott a szolgálatot önként felkeresi, ezért az illetékes családsegítő szolgálatot csak a bántalmazott kérésére, illetve beleegyezésével lehet értesíteni.

2. A bántalmazónak a lakás elhagyására vonatkozó kötelezettsége felveti azt a problémát, hogy megoldást kell találni a bántalmazó lakhatásának vonatkozásában. Nyilvánvalóan elfogadhatatlan az a szabályozás, amelynek értelmében a bántalmazó nem térhet vissza az esetlegesen a saját tulajdonában álló ingatlanába, ugyanakkor nem biztosított számára más elhelyezés sem.

Az Európai Unió egyetlen tagállamában sincs példa a távoltartással érintett bántalmazók elhelyezésére. Az Európa Tanács, az Európai Unió, valamint az ENSZ vonatkozó előírásai pedig hangsúlyozottan felhívják a figyelmet arra, hogy a nők és a gyermekek elleni erőszakkal szembeni védelemre biztosított anyagi és infrastrukturális források terhére nem szabad a bántalmazók ellátására hivatott eszközöket finanszírozni.

Tekintettel arra, hogy az otthonról menekülni kényszerülő bántalmazott ellátásáról az állam csupán a hajléktalan-ellátás meglehetősen alacsony színvonalú körülményei között gondoskodik, nem indokolt, hogy a távoltartott bántalmazó részére ennél magasabb színvonalú ellátást kelljen állami hatáskörben biztosítani.

Ezért a bántalmazó elhelyezéséről alapvetően önmaga köteles gondoskodni, amennyiben erre képtelen, akkor az állandó lakóhelyéhez, illetve a tartózkodási helyéhez legközelebb eső, a hajléktalan személyeket ellátó intézmény szolgáltatásait veheti igénybe.

Tehát ha a bántalmazó saját maga elhelyezését megoldani nem tudja, úgy elhelyezését kérheti - csakúgy, mint bármely más hajléktalan személy - a hajléktalan szállón, és amennyiben a bekerülés feltételeinek megfelel (pl. nem ittas, a társas együttlétre képes) továbbá szabad férőhely áll rendelkezésre, úgy a bántalmazó a szálláson helyet kaphat.

3. Miután a bírósági eljárás során szükséges az, hogy a bántalmazót a bíróság elérhesse, a javaslat előírja, hogy ha a távoltartást a bíróság elrendeli, a bántalmazónak a határozat közlésétől számított három napon belül be kell jelentenie a rendőrségen a távoltartó határozattal nem érintett tartózkodási helyét.

A Javaslatban megfogalmazott ezen kötelezettség megszegése jelenleg az egyes szabálysértésekről szóló 218/1999. (XII. 28.) Korm. rendelet 31. §-a szerinti adatszolgáltatással kapcsolatos szabálysértés.

A 13. §-hoz

Amennyiben a bántalmazó és a bántalmazott között a családon belüli erőszakkal közvetlenül összefüggésbe hozható házassági per, gyermekhelyezési per, lakáshasználat rendezése iránti per, a szülői felügyelet megszüntetési iránti per, a kapcsolattartás megváltoztatása iránti per vagy birtokháborítási per van folyamatban, a bántalmazott a perben távoltartás elrendelése iránti kereseti (viszonkereseti) kérelmet terjeszthet elő. Ennek határideje az elsőfokú ítélet meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztése. Fontos szabály, hogy a kereseti (viszontkereseti) kérelem előterjesztésére - figyelemmel a Pp. 9. §-ának (1) bekezdésére - az ügyész is jogosult, mivel számos esetben a bántalmazott nincsen olyan pszichés állapotban, hogy jogait, érdekeit e tekintetben a bíróságon érvényesítse. A perben az ügyész a Pp. 9. §-ának (4) bekezdése alapján a fél jogait gyakorolja.

Vannak olyan, a családon belüli erőszakkal összefüggésbe hozható polgári perek, ahol a bántalmazott nem peres fél, hiszen a szülői felügyelet megszüntetése, illetve a gyermek elhelyezése iránti pert a gyámhatóság is kezdeményezhet a bántalmazó ellen. Ilyen esetben a bántalmazott a perbe felperesi oldalon beavatkozva kérheti a távoltartó rendelkezés meghozatalát.

A Pp. házassági perre vonatkozó szabályai lehetőséget biztosítanak a bíróságnak arra, hogy a közös kiskorú gyermek elhelyezése és tartása felől - szükség esetén - erre irányuló kereseti kérelem hiányában is határozhasson [Pp. 290 § (1) bek.]. Figyelemmel arra, hogy a családon belüli erőszakkal összefüggésbe hozható perben a bíróság a bizonyítási eljárás lefolytatása eredményeként elegendő információval rendelkezhet annak megítéléséhez, hogy a távoltartó határozat meghozatala a bántalmazott (és sok esetben kiskorú gyermeke) érdekében szükséges-e, fontos, hogy erről indokolt esetben kereseti (viszontkereseti) kérelem hiányában hivatalból is határozhasson a bíróság, úgy mint a házassági perben a gyermek elhelyezéséről, tartásáról. A hivatalbóli eljárás indokai ebben az esetben hasonlóak, mint az ügyész perindítási jogának biztosításakor.

A 14. §-hoz

Amennyiben nincs a családon belüli erőszak miatt indult, vagy a családon belüli erőszakkal közvetlenül összefüggésbe hozható polgári peres vagy büntető eljárás, a bántalmazott önálló perben kérheti a távoltartó határozat meghozatalát, feltéve hogy a rendőrség korábban már ideiglenes távoltartó határozatot hozott.

A perindításra az ideiglenes távoltartó határozat meghozatalát követő 90 napon belül kerülhet sor. Ez elegendő idő a bántalmazott számára annak megítélésére, hogy eredményes volt-e az ideiglenes távoltartó határozat vagy sem. Természetesen nincsen akadálya annak, hogy a bántalmazott az ideiglenes távoltartásra vonatkozó jogerős rendőrségi határozat meghozatalát követően azonnal pert indítson a bántalmazó ellen, nem kell tehát megvárnia az újabb erőszakos cselekmény bekövetkezését. A kereset előterjesztésére a 13. §-nál kifejtett indokok alapján az ügyész is jogosult. A pert az alperes, tehát a bántalmazó lakóhelye (tartózkodási helye) szerint illetékes helyi bíróságnál kell megindítani.

A 15-16. §-hoz

Akár a családon belüli erőszakkal közvetlenül összefüggésbe hozható polgári perben, akár önálló eljárásban kéri a bántalmazott (vagy az ügyész) a távoltartás elrendelését, a perre néhány, e törvényben nevesített eltéréssel a Pp. általános szabályai az irányadók. Ilyen indokolt eltérést jelent például, hogy a perben a bíróság soron kívül jár el, vagy hogy az eljárás felfüggesztésének és szünetelésének nincsen helye, mivel alapvető érdek fűződik az eljárás mielőbbi befejezéséhez, a határozat meghozatalához.

Az eljárás során a bántalmazó és a bántalmazott személyes meghallgatása alapvető jelentőségű. Ez csak kivételesen, különösen abban az esetben mellőzhető, ha a fél (tipikusan a bántalmazó) a bírósági idézésre nem jelent meg. Természetesen az eljárás során tanuk (pl. szomszédok) meghallgatására is sor kerülhet, illetve okirati bizonyításra is.

A Pp. különleges eljárásokat tárgyaló részében vannak olyan pertípusok, ahol az általános szabályokhoz képest a bíróság a szükségesnek talált bizonyítást hivatalból is elrendelheti, így pl. a házassági perben is [Pp. 286. § (1) bek.]. A családon belüli erőszakkal összefüggő, a távoltartás elrendelésére vonatkozó peres eljárásban is indokolt biztosítani a bíróság számára ezt a lehetőséget.

A bíróság a távoltartásról nem csak az eljárást befejező határozatában (ítéletében) rendelkezhet, hanem - amennyiben elegendő adat (információ) áll rendelkezésre - ideiglenes intézkedést is hozhat a távoltartásról. Erre különösen akkor kerülhet sor, ha a távoltartás iránti kérelmet folyamatban lévő perben érvényesítik, melyben az egyéb kereseti kérelmek elbírálása még hosszabb időt vesz igénybe, ugyanakkor a távoltartás elrendelése a bántalmazott jogos érdekeinek védelme céljából nem tűrhet halasztást. Ha az ideiglenes intézkedéssel elrendelt távoltartás időtartama a per befejezésekor még nem telt le, a bíróság az ítéletében az ideiglenes intézkedést hatályon kívül helyezve dönt a távoltartásról, beszámítva azt az időt, amely az ideiglenes intézkedés folytán a távoltartásból már eltelt. Akár ideiglenes intézkedéssel, akár az ítéletben dönt a bíróság az ideiglenes távoltartás elrendeléséről, a távoltartás időtartama a törvényjavaslat 11. §-ának (5) bekezdése értelmében legfeljebb hat hónap, amely az eljárás jogerős befejezéséig legfeljebb három hónappal hosszabbítható meg.

A távoltartásra vonatkozó határozattal összefüggésben a bíróság indokolt esetben a szülői felügyelet korlátozásáról is határozhat. Ugyancsak a felek kiskorú gyermekének érdeke teheti szükségessé azt, hogy a bíróság a távoltartásra vonatkozó határozat meghozatalával egyidejűleg a bántalmazót gyermektartásdíj fizetésére kötelezze. A bíróság dönthet a bántalmazottnak a bántalmazottal szemben törvényes tartási igényéről is. Ebben az esetben nem szükséges külön pert indítani a tartásdíj megállapítása iránt.

Hasonlóan, mint az ideiglenes távoltartásra vonatkozó perben, a bíróság távoltartásra vonatkozó határozata a távoltartásra irányuló perben is előzetesen végrehajtható.

A távoltartásra vonatkozó bírósági határozat (ideiglenes intézkedés) elleni fellebbezésre, illetve annak felülvizsgálatára egyebekben a Pp. általános szabályai irányadók.

A 17. §-hoz

1. Ha a családon belüli erőszak miatt, vagy azzal közvetlenül összefüggésbe hozható büntetőeljárás indult a bántalmazó ellen, feltéve, hogy vele szemben nem rendeltek el olyan kényszerintézkedést, amely a távoltartó határozat elrendelését feleslegessé vagy kizárttá teszi, a büntetőeljárás során távoltartó határozat elrendelésére a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (Be.) rendelkezéseit a Javaslatban meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.

Fontos hangsúlyozni, hogy a Javaslat szerint a távoltartás - még ha azt büntetőeljárás keretei között rendeli is el a bíróság - nem válik büntetőeljárási kényszerintézkedéssé, ezért a Javaslat ebben a körben nem is módosítja a Be.-t.

A büntetőeljárási kényszerintézkedések közös jellemzői - ezt az Alkotmánybíróság több határozata is kifejti - hogy azok nem előrehozott szankciók, csupán azt szolgálják, hogy a büntetőeljárás terheltje az eljárás lefolytatása céljából a hatóságok rendelkezésére álljon. A büntetőeljárási kényszerintézkedések nem lehetnek figyelemmel olyan célokra, amelyek nem a büntetőeljárás eredményes lefolytatását hivatottak biztosítani. A távoltartás egy ideiglenes jellegű, átmeneti, és nem a büntetőeljárás feladatához kapcsolódó hatósági intézkedés annak érdekében, hogy az elmérgesedett interperszonális viszonyok rendezése érdekében a bántalmazott fél átmenetileg megszabaduljon a bántalmazótól.

A büntetőeljárás keretében elrendelhető távoltartás egyetlen jogi indoka az, hogy van folyamatban büntetőeljárás, annak tárgya összefügg a családon belüli erőszakkal, ezért eljárás-gazdaságossági szempontok miatt nem indokolt, hogy a büntetőeljárást lefolytató szervek közigazgatási útra tereljék vissza a távoltartás elrendelését. Ebben az értelemben a távoltartás büntetőeljárás keretei között történő elrendelése nem más, mint egy olyan adhéziós kérdés, amelyet célszerűségi szempontok miatt a büntetőeljárásban rendelnek el, és ezért átmenetileg a büntetőeljárás szabályrendszerét kell alkalmazni az elrendelésre (a meghosszabbításra, a megszüntetésre, az indítványozásra, a fellebbezésre, stb.). Mindez természetesen nem jelenti azt - mint ahogyan azt a Javaslat is tartalmazza - hogy adott esetben, éppen a büntetőeljárásban elbírálandó büntetőügy jellegére figyelemmel - ne lehessen elrendelni büntetőeljárási kényszerintézkedést. Ez azonban már nem a távoltartással van összefüggésben, hanem a büntetőeljárás előzőekben ismertetett "önérdekére" van figyelemmel.

Egy példával élve: önmagában azért, mert a büntetőeljárás alapjául szolgáló erőszakos bűncselekményt a terhelt "családon belül" követte el, még nem szükséges előzetes letartóztatást elrendelni, mert az előzetes letartóztatás nem (csak) arra van tekintettel, hogy kinek a sérelmére követték el a bűncselekményt. Ettől még azonban indokolt lehet a terhelt eltávolítása a családi környezetből, amely viszont nem a büntetőeljárás sikere érdekében, hanem azért történik, mert a terhelt családvédelmi szempontok miatt nem hagyható meg e környezetben. Ettől teljesen független kérdés, hogy ha az előzetes letartóztatás Be.-ben meghatározott törvényi előfeltételei fennállnak, a büntetőeljárási kényszerintézkedés elrendelhető, mert pl. a terhelt szabadlábon hagyása esetén megalapozottan feltehető, hogy a tanúk megfélemlítésével meghiúsítaná, megnehezítené vagy veszélyeztetné a bizonyítást (Be. 129. § (2) bek. c) pont). Az előzetes letartóztatás elrendelésére azonban nem azért kerül sor, mert a terhelt a távoltartó határozat rendelkezéseinek nem tett eleget (mint pl. a házi őrizet esetében, ld. Be. 139. §), hanem azért, mert ettől függetlenül bekövetkezett az előzetes letartóztatás egyik különös oka.

Hasonló az indoka annak is, hogy miért nem lehet a távoltartást valamely sui generis családvédelmi tényálláshoz kapcsolódó mellékbüntetésként meghatározni. Amennyiben nincs folyamatban büntetőeljárás, mellékbüntetés alkalmazásának, azaz távoltartásnak sem lehet helye, önmagában pedig az, hogy az elkövető olyan bűncselekményt követett el, amely miatt a családjától (mikrokörnyezetétől) való távoltartás, mint esetleges mellékbüntetés alkalmazását indokolná, nem a Btk. új szankcióval történő kiegészítését, hanem esetlegesen a meglévő szankciók valamelyike végrehajtási szabályainak vagy alkalmazási körének módosítását veti fel (pl. pártfogó felügyelet magatartási szabályai, kitiltás). A helyes megoldás azonban ezzel sem születhet meg, tekintve, hogy a pártfogó felügyelői szolgálat terhelhetősége véges, a kitiltás mellékbüntetés pedig a gyakorlatban nem alkalmazott, végrehajtásában pedig nem megoldott büntetőjogi szankció.

Másrészt a távoltartásnak alapvetően az a célja, hogy az eljárások elhúzódása ellenére is megfelelő és gyors védelmi eszközt biztosítson a bántalmazással szemben, az eljárás jogerős befejezése előtt. Erre a célra a jogerős bírósági ítélet alapján végrehajtható mellékbüntetés nyilvánvalóan nem alkalmas.

Távoltartás csak akkor rendelhető el, ha a terhelttel szemben nem rendeltek el olyan kényszerintézkedést, amely a távoltartó határozat elrendelését feleslegessé vagy kizárttá teszi. A távoltartó határozat elrendelését feleslegessé teszi az őrizetbe vétel (Be. 126-128. §), az előzetes letartóztatás (129-136. §) és az ideiglenes kényszergyógykezelés (Be. 140-145. §). Kizárttá teszi a lakhelyelhagyási tilalom és házi őrizet (Be. 137-139. §)

2. A büntetőeljárás során távoltartás akkor rendelhető el, ha azt a bűncselekmény jellege, a bántalmazott sértett és a bántalmazó terhelt viszonya, a terhelt eljárás során tanúsított magatartása indokolja.

Büntetőeljárás során a bíróság távoltartást csak akkor rendelhet el, amennyiben személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedés törvényi feltételei nem állnak fenn. Ha ezek a törvényi feltételek nem állnak fent, akkor a bíróság azt vizsgálja, hogy a családon belüli erőszakkal közvetlenül összefüggésbe hozható e az adott büntetőügy. Ha úgy értékeli, hogy igen, akkor a bíróságnak három feltételt kell együttesen vizsgálnia a távoltartás elrendeléséhez. Vizsgálnia kell, hogy a vád tárgyává tett bűncselekmény jellege olyan-e pl. élet elleni, illetve egyéb súlyos erőszakos bűncselekmény, amely megalapozhatja a sértett félelmét a terhelttől.

Vizsgálni kell a bántalmazó terhelt és a bántalmazott sértett viszonyát is, amely talán az egyik legfontosabb vizsgálandó szempont. Tekintettel arra, hogy adott esetben a folyamatban lévő büntetőeljárás a családon belüli erőszaktól teljesen eltérő büntetőügyben folyik, - amely büntetőügy során természetesen az e Javaslat 1. §-ában meghatározott családon belüli erőszaknak is meg kellett valósulnia, csak a büntetőjogi fenyegetettséget el nem érő mértékig - a bíróságnak azt kell vizsgálnia, hogy a sértett helyzete, életkörülményei, a terheltnek a sértettre gyakorolt hatása indokolja-e a távoltartás elrendelését.

Figyelemmel kell lennie továbbá a terheltnek az eljárás során tanúsított magatartására. Itt azt vizsgálja a bíróság, hogy a terhelt a bűncselekmény elkövetése után, és az eljárás alatt tanúsított magatartása okot ad-e azon elővigyázatosságra, miszerint a büntetőeljárási célokon túlmutatva a sértett védelme a távoltartás elrendelését teszi szükségessé.

3. A büntetőeljárás során távoltartó határozatot a bántalmazott sértett védelmében a bántalmazó terhelt ellen lehet elrendelni.

Ha a büntetőeljárásban a gyermek sértettként vagy tanúként szerepel, a büntetőeljárás elsődleges feladata a hatályos törvény szerint megóvni a gyermeket a másodlagos viktimizációtól: a bűncselekmény sértettjévé vagy tanújává vált gyermek védelme, annak biztosítása, hogy a büntetőeljárás lehetőleg ne befolyásolja károsan a gyermek fejlődését.

Ugyanakkor a büntetőeljárás során fokozott védelemre szorulhat a terhelttel azonos környezetben élő kiskorú, ezért a Javaslat szerint a büntetőeljárásban a távoltarás akkor is elrendelhető, ha olyan kiskorú személyt kell tanúként kihallgatni, aki a terhelttel közös háztartásban él, és megalapozottan feltehető, hogy a kiskorú vallomását a terheltnek a környezetében hagyása nyilvánvalóan befolyásolná.

Ha a büntetőeljárás megindításának az a feltétele, hogy a bűncselekmény sértettje (olykor a sértett hozzátartozója, törvényes képviselője vagy a gyámhatóság) magánindítvány előterjesztésével jelezze, hogy a kívánja a büntetőeljárás megindítását; ezen akarat-kijelentésig távoltartás elrendelése nem lehetséges.

A 18. §-hoz

1. Büntetőeljárásban alkalmazandó távoltartás elrendelésére vonatkozó szabályokat a Javaslat 18. §-a tartalmazza.

A Javaslat szerint a vádirat benyújtása előtt az ügyész (hivatalból vagy a sértett kezdeményezésére) indítványozhatja a távoltartás elrendelését [18. § (1) bek.], amelyről a nyomozási bíró végzéssel határoz [18. § (2) bek.].

A vádemelést megelőző eljárásban a nyomozási bíró dönt a Be. IX. fejezetének VI. Címe alapján. Az elrendelés kérdésében tehát a nyomozási bíró ülést tart, amelyen jelen van az indítványt előterjesztő ügyész, a terhelt, valamint a sértett. Az ülésen az ügyész az indítványát az indítványát megalapozó bizonyítékokkal együtt írásban előterjeszti, illetve szóban is előadja. A terhelt, a védő és a sértett erre észrevételt tehet, majd a nyomozási bíró megvizsgálja, hogy az indítvány törvényi előfeltételei fennállnak-e, az indítvány megalapozottsága iránt nem támaszthatóak-e ésszerű kételyek. Ennek eldöntése után hozza mag határozatát a távoltartás elrendeléséről, vagy az erre vonatkozó ügyészi indítvány elutasítása felől. Határozata alakszerű, írásban foglalt indokolt határozat, amely ellen az ügyész, a terhelt, a védő, illetve a fiatalkorú terhelt törvényes képviselője terjeszthet elő fellebbezést.

A jogorvoslatot a megyei bíróság másodfokú tanács tanácsülésen fogja elbírálni. A Be. 347. §-ának (2) bekezdése alapján a végzés a fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható, kivételesen indokolt esetben a végzés végrehajtását mind az elsőfokú, mind a másodfokú bíróság felfüggesztheti.

Ha a nyomozási bíró az indítványt elutasította, változatlan alapon újabb indítvány előterjesztésének nincs helye.

A Javaslat szerint a vádirat benyújtásakor az ügyész (hivatalból vagy a sértett kezdeményezésére) indítványozhatja a távoltartás fenntartását, ha a terhelt távoltartó határozat hatálya alatt állt [18. § (1) bek.], amelyről a Be. általános szabályai szerint az eljáró bíróság határoz.

A vádirat benyújtása után a sértett és az ügyész hivatalból indítványozhatja a távoltartás elrendelését [18. § (1) bek.], amelyről a Be. általános szabályai szerint az eljáró bíróság határoz. Az indítvány elutasítása ellen (a Be. általános szabályaitól eltérően) a sértett is fellebbezhet [18. § (3) bek.].

2. A magánvád, illetve 2003. július 1-től a pótmagánvád intézménye is, az ügyészi vádmonopólium alóli - eltérő megfontolásokból - adódó kivétel.

A magánvádló az a személy, aki a büntetőeljárásban bizonyos bűncselekmények sértettjeként maga képviseli a vádat. A magánvádló jogi helyzetét sajátos kettőség jellemzi, megilletik bizonyos ügyféli jogok, de ugyanakkor terhelik a vádlói pozíciójából adódó kötelességek.

A Javaslat ebből következően úgy rendelkezik, hogy magánvádas eljárásban a távoltartás elrendelését a magánvádló indítványozhatja.

A pótmagánvád esetén a Be. a bűnüldözői (ügyészi) értékeléssel szemben ad korrekciós lehetőséget a sértettnek a bírói úton való jogérvényesítésre.

A Javaslat ezért úgy rendelkezik, hogy ha az eljárás pótmagánvád alapján folyik, a távoltartás elrendelését a pótmagánvádló indítványozhatja.

A 19. §-hoz

Távoltartás elrendelése esetén annak tartamára, fenntartására, meghosszabbítására, valamint megszüntetésére a Be.-nek a lakhelyelhagyási tilalom elrendelésére, tartamára, fenntartására, meghosszabbítására, valamint megszüntetésére vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni azzal, hogy a büntetőeljárás során elrendelt távoltartás időtartama sem haladhatja meg a kilenc hónapot.

A távoltartás tartama kapcsán különbséget kell tennünk aszerint, hogy a vádemelést megelőző, vagy azt követő eljárási szakaszban alkalmazzák-e.

A vádirat benyújtása előtt elrendelt távoltartás az elsőfokú bíróságnak a tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig tart úgy, hogy ebben az időtartamban nincs szükség külön a távoltartás meghosszabbítására.

A vádemelést követő eljárásban a távoltartás tartama az eljárási cselekményekhez igazodik. Ennek megfelelően a tárgyalás előkészítése során hozott határozattól az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatának kihirdetéséig tart az első időtartam. Amennyiben az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatának kihirdetése után rendeli el vagy tartja fenn a távolságtartást, úgy az a másodfokú eljárás befejezéséig tarthat. A másodfokú bíróság amennyiben nem hoz ügydöntő határozatot - mert az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja -, illetve más okok miatt maga rendeli el a távoltartást, úgy annak tartama az eljárás jogerős befejezéséig tart.

A fentiekből következik, hogy ezen eljárási cselekmények bekövetkeztekor a bíróságnak kötelessége rendelkeznie a már elrendelt távoltartás fenntartásáról, illetve dönthet úgy, hogy a büntetőeljárás alatt kényszerintézkedést rendel el, ami okafogyottá teheti a távoltartást.

A távoltartás tehát mindig egy dátumszerűen megjelölt időpontig vagy meghatározott eljárási cselekményig tart. A távoltartás megszüntetéséről, vagy a távoltartó határozat módosításáról a bíróság az ügyész, a sértett illetve a terhelt indítványára határoz.

A távoltartás megszűnik, ha annak időtartama (hat+három hónap) lejár. Megszűnik továbbá, ha a nyomozást megszüntették, annak határideje meghosszabbítás nélkül lejárt, az eljárást jogerősen befejezték, a vádemelést elhalasztották, vagy a távoltartás oka megszűnt. Megszűnik továbbá akkor is, ha a terhelttel szemben olyan kényszerintézkedést rendeltek el, amely a távoltartó határozat elrendelését feleslegessé vagy kizárttá teszi.

Bármelyik feltétel fennáll, úgy a távoltartás megszűnik, illetve a hatóság kötelessége, hogy a megszüntetés felől rendelkezzen. Mindebből következik, hogy a távoltartás megszüntetéséről akkor is rendelkezni kell, amikor a bíróság jogerős határozatát meghozza, ha a távoltartás időtartama addig nem járt le.

A távoltartást a vádirat benyújtásáig az ügyész is megszüntetheti, a Be. lakhelyelhagyási tilalomra vonatkozó szabályai szerint.

Az ügyész kötelessége tehát a távoltartás kérdésében indítványt előterjeszteni, míg a bíróság feladata a Be.-ben és a Javaslatban leírt eljárási cselekmények vagy határidők bekövetkeztekor a döntés meghozatala. Ezzel szemben a terheltnek, a védőnek, illetve a fiatalkorú törvényes képviselőjének joga a távoltartás megszüntetését indítványozni.

A távoltartás feltételeinél láthattuk, hogy a távoltartás elrendelése nem függetleníthető a terhelt és a sértett viszonyától, illetve a terhelt életkörülményeitől. Az előzőekből következően a Javaslat a sértett meghallgatását minden esetben előírja.

A bíróság a távoltartásról az ügyész, a terhelt vagy/és a sértett indítványára határoz. Ha az indítványt a sértett tette a Be. alapján a sértett meghallgatása kötelező, a Javaslat szerint azonban akkor is kötelező, ha az indítványt az ügyész vagy a terhelt tette.

A távoltartás tartama alatt változások következhetnek be a sértett életkörülményeiben vagy a terhelt és sértett viszonyában, avagy megváltozhat a sértett lakcíme, amely indokolttá teheti, hogy a távoltartó határozat módosításra kerüljön. A módosítás vonatkozhat a távoltartó határozat területi vagy személyi hatályára, de vonatkozhat a távoltartás tartami szabályaira is. Indokolhatja továbbá a távoltartó határozat megváltoztatását kényszerintézkedés elrendelése is.

A 20. §-hoz

A Javaslat az ideiglenes távoltartó határozat meghozatalának csak törvényi szintű szabályozási kérdéseit tartalmazza, ugyanakkor a végrehajtás érdekében az ideiglenes távoltartó határozat kérdésében eljáró rendőri szervek hatáskörét és illetékességét, valamint a helyszíni intézkedés részletes eljárási szabályait a Javaslat végrehajtási rendeletének kell tartalmaznia. Erre felhatalmazást a belügyminiszter az igazságügy-miniszterrel együttesen kap.

A 21-22. §-hoz

1. A Pp. házassági pereket tárgyaló fejezetének 282. §-a meghatározza, hogy a házassági per bírósága előtt e keresettel milyen más kereseti kérelmek kapcsolhatók össze. Kizárólag csak az ott meghatározott ügyek tárgyalhatók együtt a házassági perrel, a Pp. 302. §-a pedig hasonló taxációt tartalmaz a szülői felügyelet megszüntetésére irányuló perrel összekapcsolható kereseti kérelmek tekintetében. Figyelemmel arra, hogy a törvényjavaslat 11. §-ának (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a családon belüli erőszakkal közvetlenül összefüggésbe hozható perek közé tartozik a házassági per és a szülői felügyelet megszűntetése iránti per is, így e perekben előterjeszthető a távoltartás iránti kérelem, ezért a Pp. 282. §-át, valamint 302. §-át megfelelően módosítani kell.

2. A Csjt. 91. §-ának (1) bekezdése sorolja fel azokat az eseteket, amikor a szülői felügyelet a törvény erejénél fogva szünetel. E felsorolást indokolt kiegészíteni azzal az esettel, amikor a szülővel szemben a rendőrség vagy a bíróság a gyermek, illetve a gyermekkel közös háztartásban élő hozzátartozó sérelmére elkövetett cselekmény miatt ideiglenes távoltartó határozatot vagy távoltartó határozatot hozott, figyelemmel arra, hogy a távoltartás funkciója éppen az, hogy ne legyen érintkezési kapcsolat a bántalmazó, valamint a bántalmazott és gyermeke között a távoltartás időtartama alatt. Amennyiben a szülői felügyelet nem szünetelne, a bántalmazónak jogcíme lenne arra, hogy korábbi otthonát a szülői felügyelet gyakorlása, illetve a kapcsolattartás céljából felkeresse. Hasonló okok miatt szükséges kimondani a Csjt. 92. §-a (2) bekezdésének megfelelő módosításával, hogy a távoltartás időtartama alatt a bántalmazó kapcsolattartási joga szünetel a távoltartással érintett gyermeke tekintetében.

A 23. §-hoz

A Javaslat az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény kiegészítését is tartalmazza, miszerint az ideiglenes távoltartással kapcsolatos államigazgatási eljárás, az ideiglenes távoltartó határozat tárgyában hozott határozat bírósági felülvizsgálata, valamint a távoltartással kapcsolatos perek tárgyi illetékmentesek.

A 24. §-hoz

A módosuló jogszabályok között a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Gyvt.) adatkezelésére vonatkozó rendelkezéseinek pontosítását is tartalmazza a Javaslat. Ennek indoka az, hogy mind a rendőrség, mind a bíróság értesíti a gyermekjóléti szolgálatot a távoltartó határozat meghozataláról, így indokolt felhatalmazni a szolgálatot az ezzel összefüggő adatok kezelésére.

A gyermekjóléti szolgálat működési rendje szerint a gyermek mindkét szülőjének betekintése van a gyermekekről kezelt adatokba. Az olyan szülői kapcsolatba, ahol bántalmazás fordul elő, problematikus lehet az, hogy a bántalmazó előtt - ezen alapelveket figyelembe véve - felfednek a bántalmazottal kapcsolatos adatokat. Ezen okból kifolyólag a bántalmazott és a bántalmazott gyermekének biztonsága érdekében az adatok kiadásának korlátozását is tartalmazza a Javaslat. Amennyiben a bántalmazó szülő ellen gyermeke, vagy a gyermeket nevelő másik szülő sérelmére elkövetett családon belüli erőszak miatt alkalmazható ideiglenes távoltartó határozat vagy távoltartó határozat iránti eljárás van folyamatban, a bántalmazó szülő tájékoztatása a bántalmazott tartózkodási helyére vonatkozóan megtagadható, illetve a szülő iratbetekintési joga korlátozható. Az adatok kiadásának ilyen jellegű korlátozását a Javaslat a távoltartás időtartamáig teszi lehetővé.

A 25. §-hoz

1. A 2003. július 1. napjáig hatályban volt 1973. évi I. törvény 117. §-a jelzési kötelezettséget írt elő a büntető ügyekben eljáró hatóságok részére, ún. intézkedést a bűnözés megelőzésére. E rendelkezés lényege az volt, hogy a hatóságok kötelességévé tette, miszerint a bűncselekmények elkövetését lehetővé tevő, a büntetőeljárás során felderített okokról és körülményekről a további bűncselekmények megelőzése végett az intézkedésre illetékes szervet külön jogszabály rendelkezései szerint értesítsék. A jelzési kötelezettség speciális esete volt az, amikor az eljárás befejezésekor a hatóságnak értesíteni kellett az illetékes idegbeteggondozó intézetet, illetőleg egészségügyi hatóságot, ha a kényszergyógykezelés, vagy az alkoholista terhelt kényszergyógyítása elrendelésének feltételei nem álltak fenn, de a terhelt gyógyítása és gondozása volt szükséges. A jelzési kötelezettség részletes szabályait azonban nem a törvény, hanem a hozzá kapcsolódó miniszteri utasítások szabályozták (a bűnügyek rendőrségi nyomozásáról szóló 40/1987. BM utasítás 333-341. pontja, valamint a bíróság jelzési kötelezettségéről szóló 126/1973. (IK 1974. 1.) IM utasítás).

1.1. A büntetőeljárás alkotmányos garanciákkal körülbástyázott állami beavatkozás, amely egyrészt az állami büntetőhatalomból levezethető kötelezettség, másrészt azonban a büntetőeljárással érintett személyek jogait a szükségesség és az arányosság figyelembe vételével lehet csak korlátoznia. A büntetőeljárás adatvédelmi szempontból a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (a továbbiakban: Avtv.) szerinti adatkezelések és adattovábbítások sorozata, melynek során a természetes személyek személyes adatait, különleges adatait és bűnügyi személyes adatait kezelik és továbbítják. A bűnügyi személyes adat (a büntetőeljárás során vagy azt megelőzően a bűncselekménnyel vagy a büntetőeljárással összefüggésben, a büntetőeljárás lefolytatására, illetőleg a bűncselekmények felderítésére jogosult szerveknél, továbbá a büntetés-végrehajtás szervezeténél keletkezett, az érintettel kapcsolatba hozható, valamint a büntetett előéletre vonatkozó személyes adat) az Avtv. szerint különleges adat, amelynek kezelését és továbbítását csak törvény rendelheti el. Kötelező adatkezelés esetén az adatkezelés célját és feltételeit, a kezelendő adatok körét és megismerhetőségét, az adatkezelés időtartamát, valamint az adatkezelő személyét az adatkezelést elrendelő törvénynek kell meghatároznia. Az adatkezelés meg kell, hogy feleljen a célhoz kötöttség elvének, melynek legfontosabb elveit az Avtv. 5. §-ának (4) és (5) bekezdése tartalmazza: A személyes adatot különösen akkor lehet kezelni, ha ez közérdekű feladat vagy az adatkezelő törvényi kötelezettségének teljesítéséhez, az adatkezelő vagy az adatátvevő harmadik személy hivatalos feladatának gyakorlásához, az érintett létfontosságú érdekeinek védelméhez szükséges, valamint kizárólag állami vagy önkormányzati szerv kezelheti az állam bűnüldözési és bűnmegelőzési, valamint közigazgatási és igazságszolgáltatási feladatainak ellátása céljából kezelt bűnügyi személyes adatokat.

E szabályok figyelembe vételével bűnügyi személyes adatot érintően jelzési kötelezettség a büntető ügyekben eljáró bíróságok, ügyészségek és nyomozó hatóságok valamint más állami szervek részére alkotmányosan akkor írható elő, ha

- az adatkezelést, annak célját és feltételeit, a kezelendő adatok körét és az adatkezelés időtartamát törvény állapítja meg,

- a jelzési kötelezettség alá eső adatok megismerhetőségét és továbbítását törvény írja elő, és

- az adattovábbítás kizárólag állami vagy önkormányzati szerv törvényben meghatározott hivatalos feladatának gyakorlásához szükséges.

Az első két feltételt a Be. 63. §-a, illetve a terhelt tekintetében a Be. 117. §-a, a tanú esetében a Be. 85. §-a határozza meg. A harmadik feltétel a büntetőeljárástól független, tehát azt nem a Be., hanem az állami, önkormányzati szervnek feladatot meghatározó törvény állapítja meg.

1.2. A Javaslat mindezek alapján a Be.-t egy új 63/A. §-sal egészíti ki, amely a jelzési kötelezettség két esetköréről rendelkezik: egyrészt arról, hogy a büntetőeljárás lefolytatása során felderített olyan okokról és körülményekről, amelyek a bűncselekmény elkövetését közvetlenül lehetővé tették, tájékoztatni kell a bűnözés megelőzésére illetékes állami vagy önkormányzati szervet, másrészt arról, hogy abban az esetben, ha a bíróság, az ügyész vagy a nyomozó hatóság olyan tényt állapít meg vagy körülményt észlel, amely miatt más állami vagy önkormányzati szerv törvényben meghatározott feladata bírósági, közigazgatási vagy más eljárás kezdeményezése vagy lefolytatása, a terhelt és a tanú a büntetőeljárás során kezelt személyes adatait az eljárás lefolytatásához szükséges történeti tényállást tartalmazó tájékoztatással együtt az eljárás lefolytatása céljából e szervnek megküldi.

2. Az Európa Terv bővítése kapcsán a gyermekek helyzetét javító intézkedésekről szóló 2183/2003. (VIII. 15.) Korm. határozat 1-2. pontjában foglalt további feladatokról rendelkező 2326/2003. (XII. 13.) Korm. határozat 13. a) pontja feladatként írja elő az igazságügy-miniszter számára, hogy a bíróság előtti eljárások meggyorsítása érdekében a gyermek sérelmére elkövetett bűncselekmények körében, különösen, ha az eljárás tárgya kifejezetten a Büntető Törvénykönyv szerint ilyennek minősített tényállás (pl. kiskorú veszélyeztetése), szabályozni kell a soron kívüli eljárás lehelőségét, illeszkedve a társhatóságok haladéktalan értesítéséhez és azok soron kívüli intézkedéséhez. A kormányhatározat 12. pontja előírja, hogy a családon belüli erőszak eseteinek lehetőség szerinti megelőzése, leleplezése és megakadályozása érdekében a 45/2003. (IV. 16.) OGY határozat szerint folyó jogalkotási munkát össze kell hangolni a hatósági eljárásban és az intézkedések meghozatalában szükséges soron kívüliségre, valamint a távoltartás átfogó rendszerére vonatkozó szabályok előkészítése terén.

Az országgyűlési határozat I. b) pontja a családban (együtt élő vagy már szétvált családtagok között), közös háztartásban, egyéb intim, személyközi kapcsolaton belül, valamint intézményben együtt élők között elkövetett erőszak (a továbbiakban: családon belüli erőszak) eseteiben a bíróságok és a hatóságok előtti eljárásokban soron kívüliség (gyorsított eljárás) biztosítására vonatkozó törvényjavaslat benyújtását szabja feladatul a Kormány számára.

2.1. A büntetőeljárások során a megalapozottság és az arányosság az az alapérték, amelyet kiemelten kell kezelni. A büntetőeljárások megalapozottsága és az alapjogok korlátozásának arányossága azonban nem zárja ki, hogy bizonyos büntetőügyekben a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság soron kívül, vagy legalábbis a többi elintézendő ügyhöz képest kiemelt munkaszervezéssel járjon el. A Be. jelenleg is előírja a soron kívüli eljárást olyan ügykategóriákban, amelyek gyors befejezéséhez valamilyen szempontból kiemelt érdeket rendel a törvényhozó. A hatályos törvény szerint soron kívül kell lefolytatni az eljárást, ha a terhelt előzetes letartóztatásban van (Be. 136. § (1) bek.), a hatályon kívül helyezés folytán megismételt bírósági eljárásban (Be. 386. § (1) bek.), a perújítási eljárást, ha azt azért terjesztették elő, mert az ítéletet a terhelt távollétében hozták (Be. 397. § (4) bek.), a soron kívül kell lefolytatni továbbá az eljárást a közjogi tisztség betöltésén alapuló személyes mentesség felfüggesztését követően (Be. 552. § (3). bek.), valamint a kegyelmi eljárást (Be. 598. § (1) bek.).

2.2. Bírósági eljárásban (ideértve a büntetőeljárás bírósági, vagyis vádirat benyújtását követő szakaszát) az ügyek intézésének rendjét és a soron kívüli eljárás általános szempontjait a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Bsz.) 41. §-a (1) bekezdésének a) pontja határozza meg, eszerint az Országos Igazságszolgáltatási Tanács kivételesen, bármely tagjának javaslatára, elrendelheti a társadalom széles körét érintő vagy a közérdek szempontjából kiemelkedő jelentőségű ügyek soron kívüli intézését. Ez a lehetőség konkrét bírósági ügyre vonatkozik, az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy az OIT viszonylag kevés ügyben élt ezzel a lehetőséggel, másrészt a törvényi rendelkezés jellegéből következik, hogy ez az ügyek meghatározott csoportjára - akár jól körülhatárolható jellegzetes ügytípusokra sem - nem normatív, hanem egyedi jelleggel történik (pl. az ún. olajügyek vagy sortűzügyek esetén az OIT határozata az adott bíróság előtt adott ügyszám alatt folyamatban volt ügy soron kívüli intézéséről rendelkezett, és nem általában az "olajügyek", vagy a "sortűzügyek" soron kívüli intézéséről).

A soron kívüli eljárás elrendelésének szabályrendszerét a bírósági ügyvitel szabályairól szóló 14/2002. (VIII. 1.) IM rendelet azzal egészítette ki, hogy az ügy soron kívüli intézése - az előbbiekben tárgyalt eseteken, tehát a jogszabály rendelkezésén vagy az OIT határozatán túl - alapulhat a bíróság elnökének a rendelkezésén is. Az eljárást ekkor az ügyfél erre irányuló kérelme alapozza meg, és a bíróság elnöke, mint igazgatási vezető az ügy jellege, körülményei és a bíróság ügyforgalma figyelembe vételével szabadon mérlegeli a soron kívüli eljárás indokoltságát és szükségességét.

Fontos hangsúlyozni, hogy a soronkívüliség - az elrendelés jogalapjától függetlenül - mindössze azt jelenti, hogy a bíróság az eljárásjogi törvényben előírt intézkedéseket teszi meg ily módon, ami értelemszerűen eredményezheti ugyan az eljárás gyorsabb befejezését, azonban az ügyfelek (eljárásban részt vevő személyek) eljárási engedetlenségét a soron kívüli eljárás elrendelése sem tudja kiküszöbölni. Így tehát a soron kívüli ügyintézés csak a bíróságra, de nem az eljárásban részt vevő személyre jelent fokozottabb kötelezettséget.

Mindez azonban csupán kivétel azon főszabály alól, amit a Bsz. 11. §-a szabályoz: e törvényhely az, amely az Alkotmány 57. §-a szerinti igazságszolgáltatási alapelvet konkretizálja és meghatározza a "törvényes bíró" fogalmát (amely elől senkit sem elvonni). A bírósági igazgatás elméletében már évtizedek óta jelen lévő jogelv az ún. automatikus szignálás elve, amely azt jelenti, hogy az eljárási szabályok szerint a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságon működő bírák között nem a bírósági elnök szignálási gyakorlata, hanem az előre megállapított ügyelosztási rend szerint kell dönteni arról, hogy a bíróságra érkezett ügyet melyik bíró tárgyalja. Az ügyelosztási rend ("automatikus szignálás") összefügg az Alkotmány hivatkozott rendelkezésével, mert a független és pártatlan bírósági eljárás kritériumait a nemzetközi emberi jogi szervek több évtizedes gyakorlata alapján kell biztosítani (amely kissé leegyszerűsítve úgy hangzik: "nem elegendő függetlennek és pártatlannak lenni, annak is kell látszani").

Valamely bírósági ügy soron kívüli intézése a leírtak szerint tehát akkor a legmegnyugtatóbb, ha azt nem igazgatási úton rendelik el, hanem az eljárási jogszabály állapítja meg a soron kívüliség feltételeit. Így ugyanis még a látszata is elkerülhető annak, hogy a bírósági eljárás törvényességét, pártatlanságát, függetlenségét igazgatási úton befolyásolni lehet.

2.3. A büntetőeljárásban a gyermek tipikusan három módon lehet érintett:

a) ha a büntethetőségi korhatárt már meghaladott fiatalkorúként az elkövetett cselekményt kell elbírálni,

b) ha a büntetőeljárásban a gyermekkorú személy sértettként vagy tanúként vesz részt,

c) a gyermek oly módon érintett a büntetőeljárásban, hogy a szülői felügyeleti jogát gyakorló szülője vagy egyébként a gondozója ellen indul - a gyermekkel kapcsolatba hozhatóan vagy attól teljesen függetlenül - büntetőeljárás, és ennek során olyan személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedést rendeltek el, amely kizárja a gondozás tényleges folytatását.

a) A Be. XX. fejezete a fiatalkorúak, mint bűnelkövetők vonatkozásában speciális, a fiatalkorúak életkori sajátosságait szem előtt tartó rendelkezéseket tartalmaz. E rendelkezések a fiatalkorúakkal szemben olyan szabályokat fogalmaznak meg, melyek közül kiemelendő pl., miszerint a fiatalkorúval szemben az eljárást az életkori sajátosságainak figyelembe vételével, és úgy kell lefolytatni, hogy az elősegítse a fiatalkorúak törvények iránti tiszteletét. A törvény előírja, hogy a büntetőeljárás során - szükség esetén, illetőleg külön jogszabály rendelkezése alapján - kezdeményezni kell a fiatalkorú érdekében védő- és óvóintézkedés elrendelését, valamint a fiatalkorú nevelését, gondozását vagy felügyeletét elmulasztó személlyel szembeni intézkedést. A Be. e rendelkezése a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény megfelelő rendelkezéseire utal. A fiatalkorú terheltek érdekeit védi a törvény azáltal is, hogy a fiatalkorúak ügyeiben eljáró ügyészre, illetve bíróságra állapít meg speciális szabályokat.

b) Ha a büntetőeljárásban a gyermek sértettként vagy tanúként szerepel, a büntetőeljárás elsődleges feladata a hatályos törvény szerint megóvni a gyermeket a másodlagos viktimizációtól: a bűncselekmény sértettjévé vagy tanújává vált gyermek védelme, annak biztosítása, hogy a büntetőeljárás lehetőleg ne befolyásolja károsan a gyermek fejlődését. Ezt szolgálják a Be. azon rendelkezései, amelyek korlátozzák a kiskorú személyek tanúkénti kihallgatásának lehetőségét (pl. csak akkor lehet tanúként kihallgatni, ha a vallomásától várható bizonyíték mással nem pótolható, gondozója és törvényes képviselője indítványozhatja a kiskorú tanú zártcélú távközlő hálózat útján történő kihallgatását, a többszöri tanúkihallgatást elkerülendő, a nyomozási bíró kihallgatja a kiskorú tanút, amely pótolja a tárgyalási vallomást, szembesítésre kizárólag akkor kerülhet sor, ha a kiskorúban nem kelt félelmet, kihallgatásánál pszichológus szakértő jelen lehet).

c) A büntetőeljárás során fokozott védelemre szorulhat mindezek mellett a terhelt felügyelet nélkül maradó gyermeke, e védelmet azonban nem büntetőeljárási, hanem gyámügyi igazgatási rendelkezések hivatottak teljesíteni: a felügyelet nélkül maradásban megnyilvánuló veszélyeztetett helyzet azonnali megszüntetése biztosítja, hogy a gyermek védelme megfelelően biztosított legyen. A Be. rendelkezései e körben azt biztosítják, hogy amennyiben a terhelttel szemben személyi szabadságot elvonó kényszerintézkedés foganatosítására kerül sor, úgy a felügyelet nélkül maradó kiskorú gyermek megfelelő elhelyezéséről az eljáró hatóságok akként gondoskodjanak, hogy haladéktalanul olyan személy gondozására bízzák, aki erre alkalmas. Erről azonban már nem a büntető ügyben eljáró hatóságok, hanem azok értesítése alapján a gyámhatóság (gyámhivatal) gondoskodik. Hasonló a követendő eljárás abban az esetben is, ha a bíróság a terheltet szabadságvesztésre ítéli, ekkor a büntetés-végrehajtási bíró feladata a felügyelet nélkül maradó kiskorúról történő gondoskodás.

2.4. A kormányhatározat - jól felismerhetően - az előbbi 2.3. b) alpontban bemutatott esetekre ír elő további jogalkotási feladatot.

A gyermekek sérelmére elkövetett bűncselekmények körében - mint azt a kormányhatározat is tartalmazza - differenciált szabályozás bevezetése látszik célszerűnek. A gyermekek sérelmére elvileg bármilyen, a Btk. Különös Részében meghatározott törvényi tényállást meg lehet valósítani, amelynek jogszabályszerkesztési szempontból passzív alanya (eljárási fogalommal élve: sértettje) élő természetes személy lehet, és a Btk. a sértett személyéhez nem fűz valamilyen olyan többlet-elemet, amely a gyermek sérelmére történő elkövetést eleve kizárja (pl. hivatalos személy elleni erőszak bűntette). Ezért nem látszik célszerűnek, de jogilag megalapozottnak sem olyan rendelkezés törvénybe iktatása, amely elvileg minden kiskorú, vagy gyermekkorú személy sértett sérelmére elkövetett bűncselekmény miatt indult büntetőeljárásban az ügy soron kívüli lefolytatását írná elő. Ezzel egyébként maga a kormányhatározat is számolt, mivel rendelkezése szerint akkor indokolt szabályozni az eljárás soron kívüli lefolytatásának lehetőségét, ha az eljárás tárgya különösen kifejezetten a Btk. szerint gyermek sérelmére elkövetett bűncselekményként minősített tényállás.

Kijelenthető tehát, miszerint nem szükséges, hogy a büntetőeljárást lefolytató nyomozó hatóság, ügyész és bíróság minden, gyermekkorú sértett sérelmére elkövetett bűncselekmény miatt indult ügyben soron kívül folytassa le az eljárást. A gyermekkorúak sérelmére elkövetett kisebb súlyú vagyon elleni bűncselekmények jellege, az azokkal okozott érdeksérelem nagysága pl. nem teszi indokolttá a soron kívüli eljárást a felnőtt korú sértettek sérelmére elkövetett kiemelkedő tárgyi súlyú bűncselekményekkel szemben (megjegyzendő, hogy a hatályos Be. nem a sértettek személyére, hanem az elkövetők személyére nézve állapít meg speciális szabályokat, tehát a hatályos rendelkezések értelmében egy idős korú sértett sérelmére elkövetett csoportos rablás bűntettét - a már bemutatott éves ügyelosztási rend szerint - tárgyalhatja ugyanaz a bírói tanács, mint egy kiskorú sérelmére elkövetett lopás vétségét. Ezen pedig vélhetően a kormányhatározat nem kíván változtatni. Szintén megjegyzendő, hogy a sértettek közötti - adott esetben pozitív - diszkrimináció is - alapos alkotmányossági megalapozottságot feltételezne. További felvetés ezzel kapcsolatban, hogy a "gyermekek" sem képeznek alkotmányossági szempontból homogén csoportot, mivel tagadhatatlanul meglévő különbségek (az eltérő családi helyzet, az anyagi feltételek, egészségi állapot, pszichikai-értelmi fejlettség, stb.). Ezen kívül - a kriminálstatisztikai és bírósági ügyforgalmi adatok alapján - a gyermekkorúak sérelmére elkövetett kisebb vagyon elleni bűncselekmények jelentős száma a nagyobb ügyforgalmú bíróságokon a valódi soron kívüli eljárást ténylegesen nem is tenné lehetővé és kivitelezhetővé. Hasonló indokok miatt célszerű leszűkíteni a soronkívüliség előírását a közvádra üldözendő bűncselekmények körére.

A gyermekkorú sértettek sérelmére elkövetett bűncselekmények közül a kiemelkedő tárgyi súlyú, erőszakkal vagy fenyegetéssel megvalósított bűncselekmények és a nemi erkölcs elleni bűncselekmények miatt indult büntetőeljárásokban fontolandó meg a soron kívüli eljárás előírásának bevezetése. E bűncselekmények kapcsán valóban jogos érdek az, hogy a gyermekeket érzelmileg is igénybe vevő büntetőeljárás minél gyorsabban befejeződjék. Az ilyen ügyek száma egyébként nem olyan jelentős, hogy a soron kívüli eljárás a hatóságokra teljesíthetetlen terhet róna.

Hasonló a helyzet a kiskorú veszélyeztetésének bűntette miatt indult büntetőeljárások soron kívüli lefolytatásának előírása kapcsán is. Itt a cselekmény jellege, és az a körülmény indokolja a soron kívüli eljárás lefolytatását, hogy az ügyek jelentős részében a vádlott - a kiskorú nevelésére, felügyeletére vagy gondozására köteles személy a büntetőeljárás ellenére - változatlanul a sértett környezetében él (ezen természetesen az ügyek egy részében változtathat a Javaslat szerinti távoltartás jogintézményének bevezetése). Ezekben az ügyekben a gyors, határozott felelősségre vonás a speciális prevenció szempontjából kiemelkedő fontosságú, így a soron kívüli eljárás lefolytatása ezekben az ügyekben indokolt.

Mindezek alapján a Javaslat a Be.-t egy új 64/A. §-sal egészíti ki, amely a büntetőeljárás soron kívüli lefolytatását írja elő abban az esetben, ha az eljárás alapjául szolgáló személy elleni erőszakos, vagy a család és az ifjúság elleni bűncselekményt kiskorú sértett sérelmére követték el, és a sértett jogos érdekei a büntetőeljárás mielőbbi befejezését indokolják, ennek eseteit exemplifikálva sorolja fel.

A 26. §-hoz

A Javaslat a törvény hatályba lépésének időpontjául 2005. július 1-jét határozza meg. A hatályba lépés időpontjának oka, hogy a törvény hatékony alkalmazásának feltétele az, miszerint ki kell építeni a megfelelő jelzőrendszert, fejleszteni kell a családon belüli erőszak, mint komplex probléma kezelésével foglalkozó intézményrendszert, a végrehajtásban közreműködő hatóságokat fel kell készíteni a jogintézmény alkalmazásával kapcsolatban, illetve ezen időpontig az otthonából átmenetileg kitiltott bántalmazó elhelyezési lehetőségéről is gondoskodnia kell az államnak.