A Magyar Köztársaság Kormánya

J/5471.
számú
jelentés

a gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeik alakulásáról és az ezzel összefüggésben a 2002. évben megtett kormányzati intézkedésekről

Előadó: Gyurcsány Ferenc
gyermek-, ifjúsági és sportminiszter

Budapest, 2003. szeptember

Tartalomjegyzék

I. Összefoglaló *

II. A fontosabb kormányzati intézkedések áttekintése *

III. Családi életciklus: generációk, párkapcsolatok, gyermekvállalás, társadalmi változások *

A) Helyzetkép *

A/1. Demográfiai alapadatok *

A/2. Családformálódás *

A/3. Társadalmi változások, társadalmi mobilitás *

A/3.1. Az egyetemisták és főiskolások intergenerációs mobilitása *

B) Kormányzati intézkedések *

B/1. Családpolitika *

B/1.1. A családpolitika feladata *

B/1.2. Családtámogatási rendszer *

B/1.3. Gyermekvédelem *

B/1.4. A gyermekvédelem menekültügyi intézményrendszere *

B/1.5. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának intézkedései: a gyermekek és fiatalkorúak ügyei *

IV. Egészségi helyzet - egészséges életmód *

A) Helyzetkép *

A/1. Népegészségügyi alapmutatók *

A/1.1. Várható élettartam, népmozgalom *

A/1.2. A 2002. évi OSAP iskolai (szűrő) vizsgálat legfontosabb eredményei *

A/1.3. Iskola-egészségügyi összehasonlító értékelés: Az iskolás gyermekek egészségmagatartása című kutatás 2002. évi eredményei *

A/2. Szenvedélybetegségek *

A/2.1. Dohányzás *

A/2.2. Alkoholfogyasztás *

A/2.3. Drog *

A/3. Sport *

A/3.1. A felsőoktatási hallgatók fittségi mutatói *

A/3.2. A 11-17 éves tanulók sportolási szokásai *

B) Kormányzati intézkedések *

B/1. Egészségügyi intézményrendszer *

B/1.1. Finanszírozás *

B/1.2. Kormányzati intézkedések *

B/1.3. Az ÁNTSZ keretében 2002-ben végzett gyermek- és ifjúsághigiénés tevékenység összefoglalása *

B/2. Egészségügyi programok *

B/2.1. Kormányprogram *

B/2.2. "eGeneráció - informatika a gyermekekért" - az IHM pályázatai a gyermekek egészségvédelmének fejlesztésére *

B/2.3. Csont és Izület Évtized program *

B/3. Prevenció, szenvedélybeteg-ellátás *

B/3.1. Dohányzás *

B/3.2. Drog *

B/4. Sport *

B/4.1. A sporttevékenységet támogató programok, események, rendezvények *

B/4.2. Fogyatékosok sportja *

V. Képzés, tudástőke, személyes élettervek *

A) Helyzetkép *

A/1. Közoktatás: iskolaválasztás, iskolatípusok *

A/1.1. Az óvodai nevelés múltja és jelene *

A/1.2. Alapfokú oktatás: az általános iskola *

A/1.3. Középfokú oktatás *

A/1.4. Felsőoktatás *

A/1.5. Kollégiumok *

A/2. Szakképzés *

A/3. Munkaerőpiacon hasznosuló tudás, képességek *

A/3.1. Idegen nyelv *

A/3.2. Az egyetemi és főiskolai hallgatók nyelvtudása, nyelvismerete *

A/3.3. Írásbeli és olvasás-szövegértési képességek *

B) Kormányzati intézkedések *

B/1. Közoktatás *

B/1.2. Óvodai nevelés *

B/1.3. Az alap- és középfokú oktatás *

B/1.4. Felsőoktatás *

B/1.5. Érdekképviselet az oktatás területén *

B/2. A határon túli magyarok képzésének elősegítése *

B/2.1. Szomszédos országok magyar nemzetiségű diákjainak támogatása *

B/2.2. Vendégtanár program, szülőföldi diáktevékenység (40 millió Ft) *

B/2.3. A Határon túli magyar értelmiség támogatása *

B/3. Szakképzés *

B/3.1. A szakképzési törvény hatálya *

B/3.2. A törvénymódosítás főbb területei *

B/3.3. Akkreditált felsőfokú iskolai rendszerű szakképzés *

B/4. A nemzeti kisebbségi oktatás *

B/4.1. A kisebbségi oktatás tartalmi fejlesztése *

B/4.2. Az alapfokú oktatás *

B/4.3. Középfokú oktatás *

B/4.4. Pedagógusképzés, felsőoktatás *

B/4.5. Kollégiumok *

B/4.6. Nemzeti, etnikai és kisebbségi oktatás *

B/5. Közoktatás a menekültügyben *

B/5.1. "10. CIKKELY *

VI. Megélhetési viszonyok *

A) Helyzetkép *

A/1. Munkavállalás, munkanélküliség *

A/1.1. A fiatalok munkaerő-piaci helyzete *

A/1.2. A főiskolai és egyetemi hallgatók lakás- és lakóhelykörülményei *

B) Kormányzati intézkedések *

B/1. A lakáspolitika, az otthonteremtés területén megtett intézkedések *

B/1.1. A fiatalokat is segítő támogatási formák *

VII. Ifjúsági problémák, deviancia, bűnözés *

A) Helyzetkép *

A/1. Társadalmi problémák, a bűnözés tendenciái *

A/1.1. A gyermek- és fiatalkorú bűnelkövetők *

A/1.2. A gyermek- és fiatalkorúak sérelmére elkövetett bűncselekmények *

A/1.3. Családon belüli erőszak *

B) Kormányzati intézkedések *

B/1. A bűn- és balesetmegelőzés, valamint a bűnüldözés kapcsán tett intézkedések *

B/1.1. A Rendőrség (bűnmegelőzési) ifjúságvédelmi tevékenysége *

B/1.2. A gyermek- és fiatalkorúak közlekedésbiztonsági helyzete, baleseti veszélyeztetettsége, az ORFK-Országos Balesetmegelőzési Bizottság
tevékenysége
*

B/2. Büntetés-végrehajtás *

B/3. Kampány a családon belüli erőszak megfékezéséért *

B/4. Gyermek- és ifjúsági bűnözés a büntetés és a prevenció között program *

B/5. Áldozatvédelem (jogharmonizáció) *

VIII. ifjúsági szervezetek, kormányzati ifjúságpolitika *

A) Helyzetkép *

A/1. Az ifjúsági szervezetek Magyarországon *

A/1.1. Nonprofit ifjúsági szervezetek *

B) Kormányzati intézkedések *

B/1. A Kormányzat kapcsolata a gyermek és ifjúsági civil szektorral *

B/1.1. A közoktatási szakmai szervezetek és az országos diákszervezetek támogatása *

B/1.2. Együttműködés a magyarországi ifjúsági civil szervezetekkel *

B/1.3. Együttműködés a határon túli magyar ifjúsági szervezetekkel *

B/2. Az ifjúságra fordított pénzeszközök, pályázatok *

B/2.1. 2002. évi ifjúsági célú pályázatok *

B/2.2. A Gyermek és Ifjúsági Alapprogram (GYIA) *

B/2.3. Regionális Ifjúsági Tanácsok *

B/2.4. Mobilitás-Nemzetközi Igazgatóság *

B/2.5. A Mobilitás Pályázati Igazgatóság *

B/2.6. 2002. évi egyedi támogatások *

B/3. Ifjúsági célú programok *

B/3.1. Nemzedéki Életpálya Modell *

B/3.2. A Gyermekmosoly program *

B/3.3. Fehér Könyv folyamat *

B/4. Ifjúsági Turizmus *

B/4.1. Ifjúsági Turisztikai Bizottság *

B/4.2. Központi táboroztatási program *

B/4.3. Szakmai kiadványok *

B/4.4. Konferenciák *

B/5. Jogszabálymódosítások: GYIA, Regionális Ifjúsági Irodák *

B/6. Ifjúságkutatás *

B/6.1. Nemzeti Ifjúságkutató Intézet *

IX. Fókuszban: Roma gyermekek és fiatalok *

A) Helyzetkép *

A/1. A rendszerváltozás vesztesei *

A/2. Demográfiai adatok *

A/3. Etnikai kisebbségi oktatás-képzés *

A/3.1. A nemzeti és etnikai kisebbségek oktatási jogainak érvényesülése *

A/3.2. Képzettség és intézményrendszer a Nemzeti Etnikai Kisebbségi Hivatal adatai szerint *

A/3.3. A roma fiatalok oktatási esélyei és a kétféle forgatókönyv *

A/4. Munkaerő-piaci helyzet *

A/5. Kultúra, életmód, lakóhely *

A/6. Egészségügyi helyzet *

A/6.1. Az egészségi állapot szubjektív megítélése *

A/6.2. Egészségügyi ellátás *

A/6.3. Depresszió *

A/6.4. Prevenció *

A/7. Roma ifjúsági szervezetek *

A/7.1. Roma ifjúsági szervezetek kutatás, 2000 *

A/7.2. Fiatal Romák Országos Szövetsége (FIROSZ) *

A/8. Kisebbségi önkormányzatok *

A/8.1. A kisebbségi jogok érvényesülésének vizsgálata az önkormányzatiság tükrében *

B) Kormányzati intézkedések *

B/1. Kormányzati romapolitika *

B/1.1. Történeti áttekintés *

B/1.2. A társadalmi integráció elősegítésének alapelvei *

B/1.3. Az új kormányzati program koncepciója *

B/2. Az etnikai kisebbségi oktatás és képzés területén meghozott intézkedések és eredmények *

B/2.1. HU01.01-01. számú, "A halmozottan hátrányos helyzetű, elsősorban roma fiatalok társadalmi beilleszkedésének támogatása II." Phare-program *

B/2.2. Nemzeti Fejlesztési Terv HEF OP 2.1 intézkedése *

B/2.3. Középtávú intézkedéscsomag végrehajtása az oktatás kapcsán (2002. decemberi állapot szerint) *

B/2.4. A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa által szervezett oktatási fórum a kisebbségi oktatás jelenéről és jövőjéről *

B/3. Roma fiatalok a munkaerőpiacon - a foglalkoztatáspolitika kapcsán megtett intézkedések és eredmények *

B/3.1. A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium roma vállalkozókat támogató programja *

B/4. Középtávú intézkedéscsomag végrehajtása a kultúra kapcsán (2002. decemberi állapot szerint) *

B/4.1. Kulturális támogatások, programok és pályázatok *

B/5. A 1047/1999. (V.5.) Korm. határozat, a cigányság életkörülményeinek és társadalmi helyzetének javítására irányuló középtávú intézkedéscsomag kapcsán megtett egyéb intézkedések *

B/6. A roma gyermekek és fiatalok egészségügyi helyzetének javítása érdekében megtett intézkedések és eredmények *

B/6.1. A roma lakosság életminőségének, egészségi állapotának javítására irányuló programok *

B/7. A roma ifjúsági szervezetek támogatása *

B/7.1. Magyarországi Cigányokért Közalapítvány *

B/8. Jogvédelemmel kapcsolatos intézkedések *

B/8.1. Roma Antidiszkriminációs Ügyfélszolgálati Hálózat *

1. Melléklet *

Egészségi helyzet - egészséges életmód *

2. Melléklet *

Roma gyermekek és fiatalok *

3. Melléklet *

Ifjúsági és civil szervezetek véleménye *

ábrajegyzék *

Táblajegyzék *

I. Összefoglaló

A Magyar Köztársaság Kormánya immár hetedik éve tesz eleget a 106/1995. (XI. 1.) OGY. határozat 1. pontjában foglalt kötelezettségének, hogy elkészítse jelentését a gyermekek és ifjúság helyzetéről, életkörülményeik alakulásáról és az ezzel összefüggésben - jelen esetben - a 2002. évben megtett kormányzati intézkedésekről (a továbbiakban Jelentés).

A Jelentés célja, hogy áttekintést adjon a gyermekek és fiatalok helyzetéről, s számba vegye az említett korosztály életkörülményeit, és a mindezen területekre vonatkozó legfontosabb kormányzati intézkedéseket. A tárgyalandó beszámoló alapvető feladata, hogy a gyermekek és fiatalok helyzetét, életviszonyait tárgyszerűen, statisztikai adatok felhasználásával mutassa be. A Jelentést a Nemzeti Ifjúságkutató Intézet koordinálásával a közreműködő intézmények, minisztériumok és szervezetek állították össze úgy, hogy az a gyermekek és a fiatalok aktuális életkörülményeit, az elmúlt években készített Jelentésekben is közölt folyamatokat és az ehhez kapcsolódó kormányzati intézkedéseket egyaránt tükrözze. Nem elhanyagolandó szempont, hogy mind a társadalmi folyamatok, mind a kormányzati intézkedések kormányzati ciklusokat átívelő folyamatokat tükröznek. Különösen így van ez a választások évében, hiszen az előző Kormány által megkezdett tevékenységet, az intézkedések hatását befolyásolhatják ellentétes kormányzati szándékok. Ezért is fontos, hogy a Jelentés ne csupán egy adott évre koncentráljon, hanem, amennyiben lehetséges, fölhívja a figyelmet folyamatokra, intézkedési kontinuitásokra.

A Jelentés kilenc fejezetet tartalmaz, ebből hét fő fejezet, mely fejezetek két alfejezetre tagolódnak: egy {A jelű} helyzetképre és az ehhez kapcsolódó {B jelű} kormányzati intézkedésekre. A helyzetkép felrajzolása minden esetben komoly szakmai háttérmunkával készített részletes beszámoló, mely tudományos elemzéssel készült kutatások által alátámasztott adatokra támaszkodik.

A 3. Melléklet a gyermek, ifjúsági- és civil szervezetek véleményét tartalmazza.

A Jelentés - műfajából fakadóan - a rendelkezésre álló adatokat, kormányzati cselekvéseket nem tárcák szerint tárgyalja, hiszen nem létezik külön-külön megjelenítendő, saját gyermek- és ifjúságpolitikájuk az egyes tárcáknak. Gyermek- és ifjúságpolitikai koncepcióval a mindenkori kormányzat egésze rendelkezik.

A 2002. évi Jelentés fókuszfejezetének témájául a magyar ifjúsági társadalom legnehezebb körülmények között élő rétegének, a roma gyermekeknek és fiataloknak az életesélyeit, életkörülményeit és az e réteget érintő kormányzati intézkedéseket választotta.

A 2002. évről szóló Jelentésben megjelenik annak hiánya, hogy az adott időszakban nem készült olyan átfogó ifjúsági vizsgálat, amely több területen is hiteles, kiegészítő statisztikai adatokkal érzékeltetheti a korcsoport életmódját, értékeit, elvárásait. A rendszeres, időközönként ismételendő átfogó jellegű gyermek/ifjúsági vizsgálat fontosságát és szükségességét jelzi, hogy a dokumentumban található 2002-es kutatások, így pl. az egészségügyi, valamint az első évfolyamos egyetemistákat és főiskolásokat felmérő vizsgálatok árnyalják ugyan a fiatalokról alkotott képet, de nem nyújtanak átfogó szemléletet, bár az eddig a szélesebb nyilvánosság számára még ismeretlen folyamatok feltárásával segíthetik a döntéshozók munkáját.

A Jelentés összeállításakor a Belügyminisztérium; az Egészségügyi-, Szociális és Családügyi Minisztérium; a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium; a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium; a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium; a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium; a Honvédelmi Minisztérium; az Igazságügyi Minisztérium; a Informatikai és Hírközlési Minisztérium; a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium; a Központ Statisztikai Hivatal; a Külügyminisztérium; a Legfelsőbb Bíróság; a Legfőbb Ügyészség; a Miniszterelnöki Hivatal; a Mobilitás; a Nemzeti Család-, és Szociálpolitikai Intézet; a Nemzeti Drogmegelőzési Intézet; a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal; a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma; a Nemzeti Ifjúságkutató Intézet; az Oktatási Minisztérium; az Oktatáskutató Intézet; az Országos Bűnmegelőzési Tanács; az Országos Rádió és Televízió Testület; az Országos Rendőr-Főkapitányság; az Országos Tisztifőorvosi Hivatal; a Pénzügyminisztérium; a SOTE Magatartástudományi Intézet; a Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége; a Megyei Önkormányzatok Országos Szövetsége; a Magyar Önkormányzatok Szövetsége; az Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosa; az Adatvédelmi Biztos; a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogok Biztosa; valamint az Oktatási Jogok Miniszteri Biztosa dokumentumai, adatai kerültek felhasználásra.

A szerkesztői munka alapelvei

A szerkesztési munka során a Nemzeti Ifjúságkutató Intézet munkatársai az egyes tudományos szervezetek és intézetek által beküldött elemzések és tanulmányok szintézisére törekedtek a Jelentés "A" fejezeteiben.

A kormányzat ifjúsággal összefüggő tevekénységének ismertetésekor az egyes minisztériumok által készített beszámolókat egy előre elkészített tematikus sablon alapján szerkesztették egésszé a Jelentés "B" fejezeteiben. A szerkesztési elvek szerint az egyes minisztériumok, mint az egységes kormányzati tevékenység részei, nem pedig mint önálló szervezeti egységek jelennek meg.

A Jelentés Mellékletében a kormányzati előterjesztés szövegébe nehezen, vagy egyáltalán nem illeszthető kutatási anyagok, egyéb háttéranyagok kerültek, amelyek az árnyaltabb tájékoztatást kívánják szolgálni.

Az alábbi összefoglalás a Jelentés 2002 "A" jelű fejezetei alapján készült, azaz az ifjúság magyarországi helyzetének bemutatására törekszik. A "B" fejezetek alapján a Kormány tevékenységének összefoglalóját a II. fejezet tartalmazza.

Családi életciklus: generációk, párkapcsolatok, gyermekvállalás, társadalmi változások

Az 1990-es években folytatódott a népesség számának csökkenése: az évtized elején a magyar lakosság 10 millió 375 ezer főt számlált, 2003-ra ez a szám 10 millió 152 ezer főre csökkent. Magyarázza a népességcsökkenést, hogy 1990-től egészen az 1999-es mélypontig folyamatosan csökkent a születésszám. Az évtized elején ezer főre még 12 élveszületést regisztráltak, a legalacsonyabb érték 9,4 volt. 2000-ben a ráta emelkedett (10-re), 2002-ben viszont ismét visszaesett a 9,5-es szintre.

A 2002. évi termékenységi szint mellett száz nő élete során 130 gyermeket hozhatna világra, ez kevesebb a 2001. évinél, és csak egy árnyalatnyival magasabb, mint 1999-ben (129) volt. Ilyen termékenységi szint mellett a felnövő generációk nagysága 36-37 százalékkal marad el az anyákétól. A teljes termékenységi arány az Európai Unióban átlagosan 153, Franciaországban a legmagasabb, és Spanyolországban a legalacsonyabb. A magyarországihoz hasonló arány Görögországban és Ausztriában található.

Az elmúlt évtizedekben érdemleges változások zajlottak le a népesség korcsoportok szerinti összetételében is. Folyamatosan csökkent a 15 évesnél fiatalabbak hányada, miközben növekedett az idősebb korosztályok részaránya. A népesség öregedése folytatódott 2002-ben is: a kor szerinti összetétel 2001 és 2003 eleje között úgy változott, hogy a gyermekkorúak (0-14 évesek) aránya 16,6-ról 16,1 százalékra mérséklődött, a 65 és idősebbeké 15,2-ről 15,4 százalékra növekedett, míg a felnőtt középgenerációké lényegében változatlan maradt. Jelenleg mintegy félmillióval kevesebb a gyermek, csaknem 200 ezerrel több az idős ember. Mindez azt jelenti, hogy 2002-ben lényegében ugyanannyi a munkaképes korban lévő állampolgár, mint egy évtizeddel ezelőtt volt.

2002-ben folytatódott a népesség családi állapot szerinti összetételében az utóbbi években tapasztalt változás: tovább emelkedett a nőtlenek, hajadonok és az elváltak aránya, viszont csökkent a házasoké. A szociológiai kutatások azt mutatják, hogy e folyamat mögött elsősorban az iskolai életút, valamint az első munkahely választásának kitolódása, a karrierkezdés megnövekedett nehézségei és a párkapcsolat-formálódással kapcsolatos értékek megváltozása áll.

Egészségi helyzet-egészséges életmód

A lakosság egészségi állapotának főbb mutatói, mind más országokéval összevetve, mind az ország általános fejlettségi szintjéhez képest, általánosságban igen kedvezőtlen helyzetet tükröznek. Ezen belül a gyermekek egészségügyi állapota a rendszerváltás óta Janus-arcot mutat, mivel az alsó decilisekbe tartozók egészségi állapota inkább romlott, szemben a középső és felső decilisekben élőkkel, ahol az egészségi állapotot jelző mutatók inkább javuló tendenciát jeleznek, jóllehet még ezek az adatok is elmaradnak az EU-országok átlagától.

A körzeti védőnői nyilvántartásban, 2002-ben 1 207 922 család és 1 862 815 gondozott személy (várandós anya, 0-16 éves gyermek) szerepelt. Az összes gondozottak közül a 0-11 hónapos korúak 5,1 százalékát, a 12-35 hónapos korúak 10,3 százalékát, a 3-5 éves korúak 14,2 százalékát és a 6-16 éves korúak 62,6 százalékát alkotják. A fokozott gondozottak aránya összesen 13,2 százalék. A nyilvántartott 0-11 hónapos korúak 20,3 százaléka, a 12-35 hónapos korúak 15,7 százaléka, a 3-5 éves korúak 14,2 százaléka 6-16 évesek 9,1 százaléka igényelt fokozott védőnői gondozást. A körzeti védőnők 2002-ben 146 046 várandós anyát vettek nyilvántartásba. A várandósság 12. hetéig az anyák 80,4 százalékát, 13-28. hét között a 18,3 százalékát, a 28. hét után az 1,3 százalékát vették gondozásba.

A kedvezőtlen egészségügyi mutatók kialakulásához nagyban hozzájárul, hogy a dohányzás kipróbálásának gyakorisága az életkorral meredeken emelkedik: az 5. osztályosok 18,8 százaléka, míg a legidősebb vizsgált korcsoportba tartozók tanulók több mint 80 százaléka gyújtott rá életében legalább egy alkalommal. A rendszeres dohányzás gyakorisága a dohányzás kipróbálásához hasonlóan az életkor előrehaladtával szintén folyamatosan emelkedik. A legnagyobb ugrás a hetedik és kilencedik osztály között tapasztalható: mindkét nemre igaz, hogy a rendszeresen dohányzó tanulók száma több mint háromszorosára emelkedik.

A dohányzással párhuzamosan az alkoholt kipróbálók aránya is emelkedik az életkor emelkedésével, és a legidősebb korcsoportban meghaladja a megkérdezettek 92 százalékát. Megdöbbentő adat, hogy a 11. osztályos fiúk 63,7, míg a lányok 40,8 százaléka - saját bevallása szerint - életében már több alkalommal is volt részeg.

Az első tiltott drog használat továbbra is többnyire középiskolás korban, 14 évesen vagy azt követően történik. Azonban míg a kilencvenes évek második felében a 15 és a 16 éves korban való első próbálkozás arányában tapasztalható volt némi elmozdulás, addig az utóbbi három évben - bár a kipróbálások többsége most is 15 évesen történik - megnőtt a 14 éves korban próbálkozók aránya. A megkérdezett középfokú tanintézmények 9. és 11. évfolyamaiban tanuló diákok 9,3 százaléka fogyasztott életében legalább egyszer valamilyen gyógyszert visszaélésszerűen, hangulatjavítóként, vagy gyógyszert és alkoholt együttesen ugyanilyen célzattal. Több mint az egyötödük pedig fogyasztott már valamilyen tiltott szert és/vagy inhalánst. A drogfogyasztás gyakoriságára vonatkozó válaszok alapján megállapítható, hogy a drogot már fogyasztott fiatalok többsége, 60-80 százaléka a drogot ténylegesen csak kipróbálta, vagy legfeljebb egy-két alkalommal használta.

Az egészségi helyzetet másik oldalról a mozgásszegény életmód is befolyásolja. A vizsgált korcsoporton belül a férfiak 39,2 százaléka mozog hetente öt alkalommal egy órát vagy annál többet, míg a nők alig egyötöde végez testmozgást rendszeresen. Így a nők 41,7 százalékára, a férfiak 30,1 százalékára egyértelműen a mozgásszegény életmód jellemző. A testmozgásra fordított idő mennyisége és gyakorisága az életkor emelkedésével egyre kedvezőtlenebb arányokat mutat. Az életkor növekedésével egyre kevesebben tartoznak az eleget - heti kétszer egy óránál többet - sportolók csoportjába. A lányok minden korcsoportban kevesebbet mozognak, mint a fiúk.

A kedvezőtlen egészségügyi helyzetképet örvendetesen árnyalja, hogy a vizsgált időszakban a folyamatos és a kampányoltás esetében is az átoltottság meghaladta a 99 százalékot. Kiemelendő az a tény, hogy hosszú évek óta a világon a legjobb védőoltási teljesítettséget hazánk tudja felmutatni. Jól alátámasztja ezt az állítást, hogy az ÁNTSZ megyei intézeteinek jelentése szerint a BCG oltások teljesítése az utóbbi években 100 százalék volt.

Képzés, tudástőke, személyes élettervek

A 2001/2002. tanévben, óvodai nevelésben és a közoktatás nappali rendszerű képzésében 1 millió 838 ezer gyermek, tanuló vett részt. Az általános iskolai és középiskolai felnőttoktatásban 100 ezren tanulnak, a felsőoktatásban 349 ezer hallgató folytat tanulmányokat.

Az óvodába járó gyermekek száma a 2001/2002. tanévben 342 ezer fő volt, 2002/2003-ban pedig 332 ezer gyermek jár óvodába, (ez a 3-5 évesek több mint 88 százaléka, az előző évi 86 százalékkal szemben). Ezen belül közel 5 ezer a fogyatékos gyermek; az óvodások 1,5 százaléka, és többségük integrált formában1 részesül óvodai nevelésben. 2002-ben a 16 évesek kb. 90 százalékát találjuk az iskolapadban, miközben a kilencvenes évek elején a nappali tagozatos képzés keretében oktatottak aránya még 80 százalék alatt maradt. Az expanzió ennél is erőteljesebb volt az "idősebb" fiatalokat illetően: míg 1991-ben, ebben az oktatási formában a 20 éveseknek mindössze egytizede vett részt, addig 2001-ben már több mint egyharmaduk.

A felsőoktatás kilencvenes évekbeli expanziója elsősorban a nem egyetemi képzés bővülésére vezethető vissza. 2000-ben több mint háromszor többen tanultak főiskolákon, mint 1990-ben. Az egyetemeken a létszámnövekedés ennél mérsékeltebbnek mutatkozott, de a hallgatók száma az ezredfordulón még így is csaknem két és félszerese volt az 1990. évinek. 1990-ben a nappali tagozaton érettségizetteknek még csak 20 százalékát vették fel ugyanabban az évben valamilyen felsőoktatási intézmény nappali tagozatára, 2001-ben már kétötödüket.

2002-ben összesen 124 592 sikeres nyelvvizsga eseményt regisztráltak. Ennek 38 százalékát a középiskolás korosztály, további 33 százalékát 19-28 éves fiatalok tették le. A legkedveltebb nyelv az angol és a német.

Megélhetési viszonyok

A munkanélküliség által leginkább veszélyeztetett csoportok egyikét a fiatalok alkotják. A kilencvenes években a 15-19 éves népesség munkanélküliségi rátája végig messze meghaladta a többi korcsoportét: 1993-ban 33,3 százalék volt, és csak 1998-ban csökkent 25 százalék alá. A fiatalok - a 15-24 évesek - munkanélküliségi rátája az átlagosnál nagyobb mértékben, 11 százalékról 12,3 százalékra emelkedett. Ez a mutató az EU átlagában, 2002-ben 14,6 százalék volt. A 20-24 évesek körében a mutató szintén viszonylag magas, bár kevésbé szakad el a többi korosztályétól. Az életkor előrehaladtával a csökkenő munkanélküliségi rátát az önként vállalt inaktivitással is magyarázhatjuk. A kényszerítő körülmények elfogadása azonban más korosztályban sem ismeretlen: az alacsony iskolai végzettségű 15-19 éves fiatal meg sem kísérli, hogy munkahelyet keressen, hanem otthon marad; a gyermekgondozáson lévő nő legalább néhány évre szintén felhagy a próbálkozással.

Ifjúsági problémák, deviancia, bűnözés

A gyermekkorúak és a fiatalkorúak deviáns magatartásában a 2002. évben - a bűnelkövetők számában tapasztalt növekedés ellenére - lényeges változás nem történt. A bűnelkövetői arányokra és a szerkezeti összetételre figyelemmel, a fiatalkori bűnözés intenzitása változatlanul magasnak tekinthető a Legfőbb Ügyészség adatai szerint. A 2002. évben az ismertté vált fiatalkorú bűnelkövetők számában a 2001. évben tapasztalható emelkedés kismértékben ugyan, de tovább folytatódott, az 1998 óta megfigyelhető csökkenő tendencia irányváltása tartósnak bizonyult. 2002-ben a bűnelkövetők 9,6 százaléka volt fiatalkorú (11 689), ami az előző évhez képest (11 631) 0,5 százalékos emelkedést jelent.

A bűnelkövetésben közrejátszó - a fiatalkorú bűnelkövető személyével kapcsolatos - oksági tényezők között a leggyakoribb, mintegy 50 százalékos aránnyal az anyagi haszonszerzés. Jelentősen közrejátszik továbbá a rossz baráti környezet, a családi probléma, a bűnöző családi környezet hatása, a kalandvágy és az agresszivitás is.

A kiskorúak kiszolgáltatottságuk folytán gyakran válnak bűncselekmények áldozatává, ezért az ilyen sértettek a büntetőeljárásban megkülönböztetett figyelmet érdemelnek. A 2002. évben sajnálatosan tovább nőtt azon kiskorúak száma, akik sérelmére bűncselekményt követtek el: a fiatalkorú sértettek száma 14,8 százalékos emelkedést mutat (2001.: 7 300; 2002.: 8 379); a gyermekkorú sértettek tekintetében a növekedés meghaladta a 30 százalékot (2001.: 2 842; 2002.: 3 759).

Ifjúsági szervezetek, kormányzati ifjúságpolitika

Míg a non-profit szervezetek összességét tekintve a társas szervezetek száma valamelyest meghaladja az alapítványok számát (az összes szervezet 42 százaléka alapítvány vagy közalapítvány), addig az ifjúsági non-profit szervezetek esetében a két típus aránya épp ellentétes, ráadásul sokkal nagyobb az eltérés. Az ifjúsági non-profit szervezetek jelentős részét az oktatáshoz kapcsolódó tevékenységű alapítványok, egyesületek stb. teszik ki.

Fókuszban: Roma gyermekek és fiatalok

A Magyarországon élő kisebbségek között a legnagyobb létszámú és anyanyelvi közösségként is a legnépesebb kisebbség a cigányság. Az 1990-es népszámlálás során 142 683 magyar állampolgár vallotta magát cigány nemzetiségűnek. A 2001. évi népszámlálás adatai szerint 190 046 fő cigány nemzetiségűnek, 129 259 fő hagyományokhoz kötődőnek, 48 072 fő anyanyelvet beszélőnek, míg 53 323 fő családi, baráti közösségben nyelvet használónak vallotta magát.

Az elsőéves egyetemistákat és főiskolásokat vizsgáló kutatás adatai arra utalnak, hogy a 2001/2002. tanévben a nappali szakos hallgatók 2,6 százalékának, a levelezősök három százalékának volt a felmenői között roma. Az önbevalláson alapuló adatok alapján a nappali szakos egyetemisták 1,4 százaléka, a főiskolásoknak 3,2 százaléka roma származású. A levelező szakosok esetében az egyetemisták esetében kedvezőbb (3,2%), míg a főiskolásoknál kedvezőtlenebb adatok mutathatók ki (2,8%).

Az iskolarendszerből frissen kikerült roma fiatalok között a tartós munkanélküliek aránya 40 százalékkal haladta meg az azonos végzettségű és életkorú, nem roma pályakezdők hasonló adatait, ami a fiatal roma generációk életesélyeinek igen jelentős mérvű beszűküléséről tanúskodik.

A roma lakosság és ezen belül is a roma fiatalok egészségi állapotára vonatkozó adatok az országos átlagnál rosszabb képet mutatnak. Jóval magasabb körükben a krónikus megbetegedések előfordulása. Sokan laknak egészségtelen, vizes, sötét, nehezen fűthető, alacsony komfortfokozatú lakásban, ahol a társadalomban átlagos higiéniai normák átvétele és érvényesítése nehezen képzelhető el, s ahol már a zsúfoltság miatt is fokozottabb a fertőzésveszély. Magasabb a csecsemőhalandóság, a születéskor várható élettartam - a halandósági mutatók javulása ellenére is - 9-10 évvel alacsonyabb az országos átlagnál. A roma munkavállalók jelentős része a múltban egészségre ártalmas munkakörülmények között megterhelő, nehéz fizikai munkát végzett, ezért magasabb körükben a rokkantak, leszázalékoltak aránya.

A romák dinamikusan fejlődő kisebbségi önkormányzati rendszerrel, valamint a civil szerveződések és alapítványok kiterjedt hálózatával rendelkezik. Míg az 1998. évben 740 roma kisebbségi önkormányzatban mintegy 3 000 roma képviselő tevékenykedett, addig a 2002. évben az önkormányzati választások során 998 településen választottak roma kisebbségi önkormányzatot, 4 településen roma polgármestert, valamint 545 roma származású települési önkormányzati képviselőt. A 2002. évi parlamenti választások során - országos pártlistáról - 4 roma képviselő jutott be az Országgyűlésbe. A roma ifjúsági szervezeti struktúra is egyre szélesedik, mélyül. Kutatási adatok szerint a roma fiatalok többségi társaiknál nagyobb gyakorisággal alapítanak olyan szervezeteket, amelyek elsősorban foglalkoztatási helyzetük javítását tűzi ki célul. Feltűnő továbbá, hogy a roma ifjúsági szervezeti hálóból hiányzik a sportegyesületi forma.

II. A fontosabb kormányzati intézkedések áttekintése

Családi életciklus: generációk, párkapcsolatok, gyermekvállalás, társadalmi változások

Az anyasági támogatás

Míg 2002. december 31-ig az anyasági támogatás összege azonos volt a tárgyévi öregségi nyugdíj legkisebb összegének 150%-ával, vagyis gyermekenként 30 150 Ft illette meg az anyákat, addig a 2002. évi XXXIII. törvényben történt intézkedés nyomán az ellátás összege emelkedett.

A családi pótlék

2002. szeptember 1-től a családi pótlék összegei egységesen 20%-os mértékkel emelkedtek.

2002-től minden év augusztusában az iskolakezdés támogatására céljából további egy havi családi pótlék illeti meg a családokat.

2003-tól évenként egy évvel emelkedik a családi pótlékra való jogosultság felső korhatára, így 2004. szeptember 1-jétől a gyermek 23 éves koráig jár az ellátás.

Gyermekgondozási támogatások ikreket nevelő családoknak

Az ikreket nevelő családok esetében 2003. január 1-től a GYES összege a duplájára emelkedett, vagyis 43 600 Ft.

2002. december 1-től kezdődően a GYES-t a nyugdíjjal, vagy annak megfelelő ellátással rendelkező szülők és nagyszülők is igénybe vehetik.

Gyermekétkeztetési támogatás

A gyermekvédelmi törvényt módosító 2002. évi IX. törvény a gyermekétkeztetés normatív kedvezményét kiterjesztette a rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesülő gyermekekre is. Így 2003. január 1-jével normatív kedvezményként az intézményi térítési díj 50%-át kell biztosítani a 3 és többgyermekes családokban nevelkedő gyermekeknek, a tartósan beteg, fogyatékos gyermekeknek és fogyatékos tanulóknak, valamint a már említett rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesülőknek is.

Emellett külön nevesítődik a kollégiumi ellátásban részesülők célcsoportja, akiknek esetében normatív kedvezményként - ha egyébként nem esnek bele az 50%-os kedvezménybe - az intézményi térítési díj 30%-át kell biztosítani.

A gyermekvédelem menekültügyi intézményrendszere

A BM Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal 2002-ben kezdte meg azokat az előkészületeket, amelyek egy Ifjúsági Otthonház kialakítására és egy nem kormányzati szerv általi működtetésére irányulnak.

A migrációs törvénycsomag módosítása 2002. január 1-jén lépett hatályba. Ennek keretében a szeparált gyermekek menekültügyi eljárás során történő jogérvényesítése érdekében garanciákat építettek be a végrehajtási jogszabályokba.

Egészségi helyzet-egészséges életmód

Egészséges Nemzetért Népegészségügyi program

Mentálhigiénés Alapképzés Pedagógusoknak (MAP) című program finanszírozása a Zánkai Gyermek- és Ifjúsági Kht. indításával 2002. év őszén.

A Mentálhigiénés Továbbképző Műhely Pedagógusoknak elnevezésű program keretében 2002. folyamán 13 műhelycsoport képzése.

A 2002/2003-as tanév első félévétől 100 főiskolai, illetve egyetemi mentálhigiénés jellegű szakirányú továbbképzési szakon hallgatóként részt vevő, gyakorló pedagógus költségtérítésidíj-támogatása.

Az Egészség Évtizede Johan Béla nemzeti program

A parlamentnek benyújtott Nemzeti Program egyrészt olyan egészségnevelést célzó intézkedéseket és egészségügyi ellátás fejlesztését célzó terveket, másrészt speciális pervenciós projekteket tartalmaz, amelyek akár rövidtávon is kedvező irányba fordíthatják a fiatalok egészségügyi helyzetét. A program gyermekekre és fiatalokra vonatkozó részei:

a gyermekek és fiatalok egészségnevelését javító programok;

az egészségügyi ellátás fejlesztését célzó programok;

speciális megelőző programok fiatalok részére.

Egészségnevelés kiemelten fontos feladatai

Az iskolai drogprevenciós képzést végzett pedagógusok (1200 fő) folyamatos szakmai tájékoztatása és szupervíziója.

A hátrányos helyzetű fiatalok számára kialakítandó drogprevenciós programok fejlesztése, támogatása.

A 2002-ben elindított iskolapszichológus szak bővítése, a pedagógusok ösztönzése a képzések igénybevételére.

Az iskolapszichológus módszertani központ támogatása.

IHM pályázatai a gyermekek egészségvédelmének fejlesztésére

Az IHM négy pályázatot írt ki az esélyegyenlőség biztosítására:

Gyermekotthon programok

Nyertesek száma: 289; összeg: 291 900 000 Ft

Védőnői tanácsadó szolgálatok program

Nyertesek száma: 71; összeg: 142 900 000 Ft

Védőnő program

Nyertesek száma: 1100; összeg: 522 900 000 Ft

Kismama oktatási csomag

Nyertesek száma: 15; összeg: 15 000 000 Ft

Drogprevenciós stratégiai és képzési programok I.

2002. év végén elkezdődött a tárca drogprevenciós stratégiájának kidolgozása. A stratégia alapelveit a 2002. novemberi miniszteri értekezleten fogadták el.

A 2002-es tanévben drogügyi koordinátorok képzése (négy alkalommal 14 szakember vezetésével, 500 pedagógus vett részt a programon).

Biztonságos Szórakozóhely program kiterjesztése, a jogszabályi környezet módosítása.

Drogprevenciós stratégiai és képzési programok II.

A Honvédelmi Minisztérium drogprevenciós programja sorkatonák körében:

"Szer nélküli laktanyák" program: 7 helyőrségben drogprevenciós rendezvények.

"Az egészség a legerősebb fegyvered" projekt: 5 alkalommal 4 helyőrségben az újonnan bevonult állomány számára drogprevenciós foglalkozások szervezése.

A "Drogriadó" program: a sorállomány részére, az alapkiképzés időszakában, valamennyi kiképző központban drogprevenciós foglalkozások szervezése.

Drogprevenciós stratégiai és képzési programok III.

- A GYISM 2002. évre 12 drogprevenciós pályázati programcsomagot írt ki:

- a pályázatok keretösszege 302 036 000 Ft;

- összesen 1 250 pályázat érkezett be, amelyből 626 nyert 480 450 000 Ft összegben.

Sportprogramok

A 2002/2003-as tanév Góliát program keretében 1036 iskola és 3003 csapat vett rész, és több mint 40 000 5-12 éves játékosnak adott lehetőséget a labdarúgással való megismerkedésre, a játék alapjainak elsajátítására.

Az 2002/2003-as tanévtől 100 általános iskolai leánycsapat támogatásával beindult az Iskolai leány labdarúgó program. A 6 régiónak van NB 1-es vagy NB 1/B-s női labdarúgó szakosztályhoz felmenő ági kapcsolata.

2002-ben 40 millió Ft. jutott a fogyatékos diáksport rendszer támogatására.

Képzés, tudástőke, személyes élettervek

Közoktatás

2002-ben folytatódott a magyar közoktatás rendszerében új elemként elindított, az országosan komplex és egységes szakmai terv szerint szervezett mérési-értékelési program.

Az oktatási miniszter "A közoktatás minőségbiztosításáról és minőségfejlesztéséről" szóló 3/2002 (II. 15.) OM rendeletében megalapította, majd pályázatot írt ki a "Közoktatás Minőségéért Díj"-ra.

2002. márciusában elindult a COMENIUS 2000 program III. intézményi modell kifejlesztése.

2002-ben folytatóik az Írisz-Sulinet program.

KidSmart program

Az Informatikai és Hírközlési Minisztérium az IBM Magyarország ajándékaként 2002 decemberétől 30 számítógépes munkaállomást osztott szét az ország legkülönbözőbb területein, azaz 15 óvoda jutott 2-2 olyan számítógéphez, mely gyermekek számára készített fejlesztő szoftvereket futtat.

Alap- és középfokú oktatás

2002 folyamán az iskolatej program folytatása.

Felsőoktatás

Lakhatási támogatás:

2002. IX.-tól a helyben lakó diákok után is jár az intézményeknek a lakhatási támogatás.

Doktorandusz ösztöndíj kiegészítése:

2002. decemberében óradíj címén a Ph.D. hallgatók egyszeri 24 200 Ft-os egyszeri támogatásban részesültek.

Európai Közigazgatási Képzési Ösztöndíj:

2002. IX. 1-től havi 50 000 Ft-os ösztöndíj nappali tagozatos hallgatók részére.

Megélhetési viszonyok

Lakáspolitika, otthonteremtés

Lakásépítési kedvezmény

Az új lakásépítések számának növelése céljából a gyermekek után járó lakásépítési kedvezmény (szociálpolitikai támogatás) összege 2002. december 1-jétől

egy gyermek után 200 000 forintról 500 000 forintra,

két gyermek után 1 200 000 forintról 1 600 000 forintra,

három gyermek után 2 200 000 forintról 2 700 000 forintra,

négy gyermek után 2 400 000 forintról 3 200 000 forintra emelkedett.

Megelőlegezett szociálpolitikai kedvezmény

A lakásépítési kedvezmény megelőlegezésének a bevezetésével a fiatal házaspár, két gyermek vállalásával, legfeljebb 1 600 000 Ft lakásépítési kedvezményhez jut, amely az első lakás megszerzése során a szükséges saját erő pótlásában nyújt segítséget.

Ifjúsági problémák, deviancia, bűnözés

Családon belüli erőszak

A GYISM 2002. évre 3 millió forintot biztosított a családon belüli erőszak elleni kampány lebonyolításához.

2002. november 8-án egyeztető tárgyalás zajlott le a családon belüli erőszak elleni kormányzati kampány megszervezése érdekében

Ifjúsági szervezetek, kormányzati ifjúságpolitika

Együttműködés a határon túli magyar ifjúsági szervezetekkel

Agora program támogatása

Az Agora program megvalósítását végző Márton Áron Szakkollégiumért Alapítvány költségvetési forrásból 2002-ben az Agora Irodahálózat működtetésére 49 793 ezer Ft összegű támogatásban részesült.

Határon túli normatív támogatás

2002-ben első alkalommal a határon túli magyar ifjúsági szervezetek normatív működési támogatásban részesültek. A szerződéskötéssel és egyéb adminisztratív feladatok elvégzésével a Kormány a Márton Áron Szakkollégiumért Alapítványt bízta meg. A rendelkezésre álló keretösszeg 30 000 000 Ft volt.

GYISM ifjúsági célú pályázatai

A Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium és az általa működtetett forráselosztó testületek (Gyermek és Ifjúsági Alapprogram Tanácsa, Nemzetközi Programok Tanácsa, regionális tanácsok) a 2002. évben összesen 1 501 266 655 Ft támogatásban részesítették a gyermek és ifjúsági szervezeteket.

a 12 867 pályázat közül mintegy 5 603 kapott támogatást tervezett programja megvalósításához.

A GYISM egyedi támogatásai

A GYISM a 2002. évben egyedi támogatási szerződés formájában 171 esetben mintegy 1 438 393 000 Ft támogatást fizetett ki. Az egyedi elbírálás alapján támogatásban részesített szervezetek pontos listája megtalálható a www.gyism.hu honlapon.

A GYISM egyéb programjai

Gyermekmosoly Program

A GYISM 2002 őszén dolgozta ki a Gyermekmosoly Programot. Célja olyan a gyermeki jogok megismertetését, érvényesítését és védelmét képviselő kormányzati politika kidolgozása, amelyek kijelölik a Minisztérium gyermekügyek terén végzendő munkájának alapvető irányait.

A Kormány gyermek táboroztatási programjai, 2002

"I. Balatoni Nyárbúcsúztató Tábor"

A Kormány első 100 napos programjának keretében 2002. augusztus 26-31. között 2 500 rászoruló gyermek egyhetes üdültetésére került sor. A program végrehajtásának fedezetére a Kormány 60 millió Ft-ot különített el. A gyermekek üdültetésére egy turnusban, három településen (Balatonföldvár, Zamárdi, Zánka) került sor.

5000 rászoruló gyermek ingyenes üdültetése a téli szünidőben

Kormány második 100 napos programjának keretében 5 000 rászoruló gyermek egyhetes ingyenes üdültetésére került sor két turnusban a téli szünidőben. A program végrehajtásának fedezetére a Kormány 110 millió Ft-ot különített el, amelynek további 6 millió forinttal egészítettek ki.

Fókuszban: Roma gyermekek és fiatalok

Roma fiatalok oktatása

A 2002/2003-as tanév első félévében 499 190 000 Ft felhasználásával 18 911 roma fiatal részesült támogatásban.

A 2002/2003. tanév első félévi támogatása során a keret felhasználása 9 996 általános iskolás, 7 103 középiskolás, 1 748 felsőfokú, valamint 64 külföldön tanuló ösztöndíjas támogatását tette lehetővé.

A Roma Kollégiumi Alapprogram 2002-ben ismét elindított 3 kollégiumi csoportot, így az Alapprogramba járó tanulók létszáma 100 fő.

Roma fiatalok vállalkozásainak támogatása

A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium KKV Fejlesztési Helyettes Államtitkársága, KKV Támogatási Főosztálya 2002. október 15-től roma referens bevonásával megkezdte a hazai roma mikro-, kis- és középvállalkozások gazdasági integrációját elősegítő támogatási rendszer kidolgozását.

Roma fiatalok kulturális életének támogatása

A NKÖM a középtávú intézkedéscsomag feladatai alapján az Országos Cigány Információs és Művelődési Központ Kht. (a továbbiakban: OCIMK) működtetésére évente 35 millió forintos támogatást biztosít.

10/5/4 Magyarországi nemzeti, etnikai kisebbségi kulturális feladatok támogatása", amely feladathoz 120 millió forint lett rendelve. A tárca ebből 70 millió forintot fordít a cigány kulturális feladatok megvalósítására: 50 millió forintot három pályázatra és eseti támogatásokra, 20 millió forintot a cigányság életkörülményeinek és társadalmi helyzetének javítására irányuló kormányhatározatban, a NKÖM számára meghatározott feladatokra.

A NKÖM által kiírt cigány kulturális kezdeményezések támogatását szolgáló pályázat keretösszege 26 millió forint volt. E pályázaton belül 25 olyan szervezet és iskola kapott támogatást, amelyeknek programjai a gyermekek kulturális életének gazdagítását szolgálták (2 870 000 Ft).

Magyarországi Cigányokért Közalapítvány

A Közalapítvány 2002-ben 9 pályázatot írt ki, amelyekből 7 pályázat pénzügyi fedezetét az éves működési költségkeret tette lehetővé.

Az Oktatási Minisztériummal kötött megállapodás eredményeként, az egyetemi, illetve főiskolai tanulmányokat nappali tagozaton folytató roma hallgatók számítógép-használatára vonatkozó pályázat meghirdetésére nyílt lehetőség a Miniszterelnöki Hivatal Informatikai Kormánybiztosságának támogatásával, 100 millió forintos keretösszeggel. (300 db komputer beszerzése és kihelyezése vált lehetővé.)

Roma Antidiszkriminációs Ügyfélszolgálati Hálózat

A hálózatnak minden megyében van irodája, a feladatot 23 ügyvéd végzi, egyes nagy kiterjedésű megyékben 2 ügyvéd dolgozik. Az ügyvédeket az IM fizeti. 2002-ben 1082 ügy keletkezett, ebből 53 volt diszkriminációs.

III. Családi életciklus: generációk, párkapcsolatok, gyermekvállalás, társadalmi változások

Helyzetkép

Demográfiai alapadatok

A Központi Statisztikai Hivatal vizsgálatai szerint az 1990-es években folytatódott a népesség számának csökkenése: az évtized elején még 10 millió 375 ezret tett ki, 2003-ra 10 millió 142 ezerre esett vissza. A kilencvenes években, ha nem is látványosan, de tovább növekedett a nők aránya.

A népesség növekedése, illetve fogyása, ezer fő

Forrás: A vonatkozó népszámlálások; Demográfiai Évkönyvek

Magyarországon 1990-től egészen az 1999-es mélypontig folyamatosan csökkent a születésszám. Az évtized elején ezer főre még 12 élve születés jutott, a legalacsonyabb érték 9,2 volt, majd 2000-ben 9,6-ra emelkedett, 2002-ben viszont ismét visszaesett a 9,5-es szintre.

Az élve születések ezer lakosra jutó száma Magyarországon magasabb, mint a csatlakozó országok átlaga, de elmarad az Európai Unió átlagától. A halálozási ráta meghaladja a csatlakozó országok átlagát is (2002-ben ezer lakosra 13,1 elhunyt jutott Magyarországon), ami a lett és az észt értéket követően a legmagasabb. Az Unióban - Németország, Görögország és Olaszország kivételével - az élve születési ráta meghaladta a halálozásokét.

Nyers élve születési arányszám2

 

1980

1990

1991

1992

1993

1994

1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002

nyers élve születési arányszám

13,9

12,1

12,3

11,7

11,3

11,2

10,8

10,2

9,8

9,5

9,2

9,6

9,5

9,5

Forrás: Demográfiai Évkönyvek

Az 1993. évi rekordnagyságú, több mint 150 ezres halálozás után a 2001. évi 132 ezres halandóság a legalacsonyabb érték volt. A halálozások száma 2002-ben enyhén emelkedett, 132 800-an haltak meg. A halandóság az év első felében nőtt, a másodikban csökkent. A 40-55 éves (középkorú) férfiak halandósága tovább javult, de még mindig magas, a nőknél főleg az idősebb korosztályok esetében figyelhető meg csökkenés. A főbb halálokok közül az érelmeszesedés és a baleset okozta halálozás emelkedett, a daganatos megbetegedések, valamint a szív- és májbetegségek okozta halálozás csökkent.

A népesség reprodukciójáról torzítatlanabb képet ad a teljes termékenységi arányszám3. Hasonlóan a nyers élve születési arányszámhoz, ennek értéke is visszaesett, jelezve, hogy a kilencvenes években lanyhult a szülési kedv. Amíg az évtized elején egy nő átlagosan 1,9 gyermeknek adott volna életet, addig a mélypontnak számító 1999-es évben már csak 1,3-nak.

A 2002. évi termékenységi szint mellett száz nő élete során 130 gyermeket hozna világra, ez kevesebb a 2001. évinél, és csak egy árnyalatnyival magasabb, mint 1999-ben (129) volt. Ilyen termékenységi szint mellett a felnövő generációk nagysága 36-37%-kal marad el az anyákétól. A teljes termékenységi arány az Európai Unióban átlagosan 153, Franciaországban a legmagasabb, és Spanyolországban a legalacsonyabb. A magyarországihoz hasonló arány Görögországban és Ausztriában található.

Teljes termékenységi arányszám

Forrás: Demográfiai Évkönyvek

A fejlett országokban tapasztalthoz hasonlóan a nők Magyarországon is jelentősen magasabb életkorban szülik első gyermeküket: 1990-ben átlagosan 23 éves korukban, 2001-ben azonban már több mint 25 éves korukban vállalkoztak erre. A jelenség hátterében éppen úgy ott van az iskolai életút meghosszabbodásának a hatása, mint a változó gazdasági-társadalmi környezet befolyásoló ereje vagy az életvezetési értékek, attitűdök átalakulása.

A szülő nők idősebb korosztályaiban 2002-ben is nőtt a szülési kedv. Az ezer megfelelő korú nőre jutó élve születések száma a 30-44 évesek korcsoportjában emelkedett, így a 15-49 éves nők mutatójának értéke kissé feljebb mozdult a korábbiakhoz képest (38,1 ezrelékről 38,3 ezrelékre).

Nők átlagos életkora első gyermekük születésekor (életkor)

 

1990

1991

1992

1993

1994

1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

életkor

22,99

23,02

23,08

23,11

23,22

23,43

23,7

23,93

24,29

24,69

25,02

25,33

Forrás: Demográfiai Évkönyvek

A csecsemőhalandóság 2002-ben tovább mérséklődött, főleg a fiúcsecsemők életesélyei javultak. Ezer élve születettre számítva az előző évi 8,1-ről 7,2-re csökkent az egy éven aluli korukban elhunytak száma. A fiúk esetében a javulás 16%, a leányoknál 9%. A leányok helyzete még ma is kedvezőbb, mint a fiúké. A hazai mutatószám jóval magasabb az Európai Unió valamennyi tagországáénál.

Az elmúlt évtizedekben érdemleges változások zajlottak le a népesség korcsoportok szerinti összetételében is. Folyamatosan csökkent a 15 évesnél fiatalabbak hányada, miközben növekedett az idősebb korosztályok részaránya. 1970-ben még a férfinépesség 22, a női népesség 20%-át tették ki a 0-14 évesek, 2001-ben viszont már csak 18, illetve 16%-át. A legidősebbek körében nagyobbak a nemek szerinti különbségek. A férfiakat illetően az elmúlt harminc évben alig-alig változott a 60 évesnél idősebbek népességen belüli aránya, míg a nők esetében ez a ráta egyrészt már 1970-ben is magasabb volt, másrészt az ezredfordulóra
5%-kal még tovább növekedett. Így ma csaknem egynegyedük tartozik a 60 éven felüliek csoportjába.

A népesség korcsoportonkénti és nemek szerinti megoszlása (%)

Férfiak

0-14 éves

15-39 éves

40--59 éves

60-x éves

Összesen

1970

22,4

38,2

24,3

15,1

100%

1980

23,2

37,4

24,7

14,6

100%

1990

21,9

37,4

24,9

15,8

100%

1995

19,5

38, 0

26,5

16,0

100%

2001

17,9

37,4

28,1

16,6

100%

Nők

0-14 éves

15-39 éves

40-59 éves

60-x éves

 

1970

19,9

35,9

25,4

18,9

100%

1980

20,6

34,2

25,8

19,4

100%

1990

19,3

33,8

25,2

21,8

100%

1995

17,1

33,8

26,5

22,5

100%

2001

15,5

32,9

27,8

23,9

100%

Forrás: Népszámlálások

A népesség öregedése 2002-ben is folytatódott: a kor szerinti összetétel 2001 és 2003 eleje között úgy változott, hogy a gyermekkorúak (0-14 évesek) aránya 16,6-ról 16,1%-ra csökkent, a 65 éveseké és idősebbeké 15,2-ről 15,4%-ra nőtt, a felnőtt középgenerációké pedig lényegében változatlan maradt. Jelenleg mintegy félmillióval kevesebb a gyermek, csaknem 200 ezerrel több az idős ember, és lényegében ugyanannyi a munkaképes korban lévő, mint 1990-ben. Az Európai Unióban mind a gyermekek, mind az idősek aránya valamivel magasabb a magyarországinál. A tagállamok között a gyermekkorúak aránya 20% körüli Írországban, Luxemburgban, Franciaországban és Nagy-Britanniában. Az uniós országok között a legmagasabb az idős lakosság hányada Olaszországban, a legalacsonyabb Hollandiában és Írországban.4

A népesség korstruktúráját makroökonómiai szempontból jellemzik az úgynevezett eltartottsági ráták. A gyermeknépességre nézve ez a kilencvenes években számottevően visszaesett, azaz csökkent a 15 évnél fiatalabbaknak a 15-64 évesekhez (a potenciálisan aktív népességhez) viszonyított hányada. Ezzel párhuzamosan viszont némileg növekedett az időseknek az aktívakhoz viszonyított aránya. Mindez szintén a népesség fokozatos elöregedésére utal.

Családformálódás

A Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján a népesség struktúrájának számos következményt hordozó metszete a családi állapot szerinti összetétel. Régóta tartó tendencia, hogy a 15 éves és idősebb népességben csökken a házasok aránya, ami a nőtlenek, hajadonok és az elváltak részarány-növekedésével jár. Az özvegy nők arányának mérsékelt növekedése a középkorú férfiak emelkedő halandóságának tudható be.

A 15 évesnél idősebb férfiak és nők családi állapot szerinti arányának alakulása, 1970-2001 (%)

Családi állapot

Férfi

1970

1980

1990

2001

1970

1980

1990

2001

Nőtlen, hajadon

24,6

22,0

25,1

32,9

17,2

13,8

15,9

22,1

Házas

69,9

70,8

64,6

55,6

63,8

64,3

58,1

49,4

Özvegy

3,2

3,5

3,9

3,8

15,2

16,3

17,8

18,5

Elvált

2,2

3,7

6,4

7,7

3,8

5,6

8,2

10,0

Összesen

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

Forrás: Népszámlálások

A 2002. év során tovább módosult a népesség családi állapot szerinti összetétele: tovább emelkedett a népességben a nőtlenek, hajadonok és az elváltak aránya, viszont csökkent a házasoké.

A felnőtt népesség megoszlása családi állapot szerint
(az év elején)(%)

 

2001

2002

2003

Nőtlen, hajadon

27,2

27,8

28,2

Házas

52,3

51,6

50,9

Özvegy

11,6

11,6

11,6

Elvált

8,9

9,0

9,3

Összesen

100,0

100,0

100,0

Forrás: 2001. évi népszámlálás és Demográfiai Évkönyv

A férfiak 54%-a házas és 34%-a nőtlen, a többi özvegy vagy elvált. A nők nagyobb számából adódóan kisebb hányaduk házas (48%), mint a férfiaké, egyötöd-egyötöd körüli az özvegyként és a hajadonként élők aránya, az elváltaké meghaladja a 10%-ot. Az együttélési formák változásáról és az eltolódó önálló életkezdésről árulkodik, hogy az 1990-es évtizedben a 30 éven aluliaknál nagymértékben visszaesett a házasok aránya: míg 1990-ben a 25-29 éves férfiaknak közel kétharmada, a nőknek több mint háromnegyede volt házas, napjainkban az e korcsoportba tartozó férfiak közel egyharmada, a nők kevesebb mint fele az. Ezzel párhuzamosan a korosztályban az elváltak száma a férfiaknál 4,7-ről 2,8%-ra, a nőknél pedig 8,1-ről 5,5%-ra csökkent.

1990 és 2000 között - a kilencvenes évek közepének stagnálásától eltekintve - folyamatosan csökkent a házasságkötések száma. 2002-ben 46 ezer házasságot kötöttek, 5,5%-kal többet az egy évvel korábbi - minden eddiginél alacsonyabb - értéknél. Ezen belül mérséklődött a 25 év alatti fiatalok házasságkötéseinek száma, az emelkedés főként a húszas éveik második felében járó nők, valamint a harmincas férfiak házasodási kedvének élénküléséből adódott. A válások száma a 2000. évi 6-7%-os csökkenést követően emelkedik, főként a 25-29 évesek között gyakoribb a válás.

Házasságkötések száma

 

1980

1990

2000

2001

2002

Házasságkötések száma

80 331

66 405

48 110

43 583

46 008

Forrás: Demográfiai Évkönyvek

A teljes első házasságkötési arányszám szintén a házasságkötési kedv látványos csökkenését jelzi. 1998 és 2000 között némileg emelkedett, 2001-ben viszont az 1998-as szint alá esett vissza a mutató értéke.

Változásokat lehet tapasztalni az első házasságkötések időzítésében is: a nyugat-európai államok többségében kialakult gyakorlathoz hasonlóan folyamatosan emelkedett az első házasságkötési életkor. 1990-ben a hajadon nők átlagosan 22 éves korukban kötötték első házasságukat, 2001-ben viszont már 25 éves kor felett. A nőtlen férfiak első házasságkötésének átlagos életkora a kilencvenes évek elején közel 25, az ezredfordulón 27 év volt.

Az okok hasonlóak lehetnek, mint a gyermekvállalási életkor emelkedése mögött: az iskolai életút kitolódása, a párkapcsolat-formálódással kapcsolatos értékek megváltozása, a munkába állás, a karrierkezdés megnövekedett nehézségei.

Átlagos első házasságkötési életkor

Forrás: Demográfiai Évkönyvek

Társadalmi változások, társadalmi mobilitás

Társadalmi mobilitáson az egyén, illetve a család társadalmi helyzetének megváltozását értjük. Az ilyen típusú vizsgálatokba olyan kérdésekre keressük a választ, mint hogy mennyire nyitott egy társadalom; változnak-e az előrejutási lehetőségek; az embereknek milyen esélyük van társadalmi pozíciójuk megtartására. Mérése két nézőpontból történik. Köthetjük a változást egyrészt a származási helyzethez (elsősorban az apa, esetleg az anya társadalmi-foglalkozási csoportjához), másrészt az egyén korábbi, az esetek többségében az első társadalmi pozíciójához. Az előbbi elemzési módot nemzedékek közötti (intergenerációs), az utóbbit nemzedéken belüli (intragenerációs) mobilitásnak nevezzük.

Az aktív kereső, mobil férfiak között egyre nagyobb azok aránya, akik az apjukhoz képest vertikális irányban mozdultak el a foglalkozási hierarchiában (pl. a szakmunkás apák értelmiségi fiai, a vállalkozó szülők képzetlen munkás gyermekei), és egyre kisebb a horizontális értelemben mobilak hányada (pl. a szakmunkás családokból származó iparosok, kereskedők vagy a technikus, termelésirányító apák szakmunkás fiai). Arra is érdemes felfigyelni, hogy a foglalkozási ranglétrán vertikálisan mozgó férfiak körében egyre gyakoribb a lefelé irányuló mobilitás. Amíg a nyolcvanas évek első felében a munkaerőpiacon mozgó férfiak mintegy egytizede dolgozott az apjáénál alacsonyabb státusú foglalkozásban, addig az ezredfordulón már 17%-uk. Mindezzel párhuzamosan csökkent a mobilitásvizsgálatokban dominánsnak tekintett, felfelé irányuló mozgás volumene. A nők esetében nem mutatkozott ilyen komplementer folyamat, sőt a kilencvenes években a korábbi 30%-ról 40%-ra ugrott azon aktív kereső nők részaránya, akik az apjukénál kedvezőbb munkaerő-piaci pozícióba kerültek.

A lefelé irányuló mozgás gyakoriságának a kilencvenes években bekövetkezett növekedése arra utal, hogy a gazdasági, munkaerő-piaci változások következményeként bizonyos társadalmi csoportok számára nem csupán a származási helyzethez viszonyított előrelépés útjai zárultak el, de a szülői státus megőrzése is egyre nagyobb nehézségekbe ütközik.

Az egyetemisták és főiskolások intergenerációs mobilitása5

Az Oktatáskutató Intézet szociológiai felmérése az a 2001/2002. tanévben egyetemre vagy főiskolára felvett elsős hallgatókat vizsgálta, az adatfelvétel eredménye reprezentatív az elsőévesek teljes populációjára. A kutatás az elsős hallgatók mobilitását a szüleik legmagasabb iskolai végzettsége alapján vizsgálja.

Az eredmények azt mutatják, hogy az elsős hallgatók 39,7%-a első generációs értelmiségi, közel egyharmada második generációs és egynegyede harmadik generációs értelmiségi lesz tanulmányai befejeztével. A főiskolásoknak csaknem fele - 47,3%-a - az egyetemistáknak viszont csak egynegyede lesz első generációs értelmiségi. Az egyetemistáknak egyharmada harmadik generációs, a főiskolások egyötödével szemben. A nők nagyobb arányban válnak első generációs értelmiségivé, mint a férfiak.

Első generációs értelmiségivé válik a falusiak 55,3%-a, a kisvárosiaknak 44,5%-a, a megyei jogú városokból érkezőknek 38,7%-a, a budapestieknek viszont csak 17,1%-a. A budapestieknek közel fele harmadik generációs értelmiségivé válik, ezzel szemben a falusiaknak alig több mint egytizede, a kisvárosiaknak alig egyötöde, a megyei jogú városokból érkezőknek mintegy egyötöde!

Az apáknak az összes megkérdezett százalékában több mint egyharmada diplomás, az anyák estében hasonló az arány. Az apák között 21,4% az egyetemet, 15,7% a főiskolát végzettek aránya, az anyák között megfordul: 14,9, illetve 23,6% a fenti arány. Az apák közel egyötödének, az anyáknak viszont alig egytizedének a legmagasabb iskolai végzettsége a szakmunkásképző.

Képzés szerint igen markánsak a különbségek. Az egyetemisták apjának mintegy fele diplomás: 33%-a egyetemet, 17,2%-a főiskolát végzett. Az anyáknak pedig 23,6%-a végzett egyetemet, 28,6% pedig főiskolát. A főiskolások apjának, illetve anyjának alig több, illetve nem egészen egyharmada diplomás. Szembetűnő az is, hogy az egyetemisták apjának alig több mint egytizede, a főiskolások apjának viszont egyötöde rendelkezik szakmunkásképzőben szerzett legmagasabb iskolai végzettséggel.

Kormányzati intézkedések

Családpolitika

A családpolitika feladata

Az állam a család intézményét - a társadalom döntő többségének egyetértésével és támogatásával - a nemzet jövőjét alapvetően befolyásoló központi értéknek tekinti, ezért a védelmét minden kormányzati politika kiemelten kezeli. A feladatok azonban rendkívül komplex módon jelentkeznek: a jövedelempolitikától, foglalkoztatáspolitikától, lakáspolitikától, oktatáspolitikától kezdve a társadalmi életnek szinte minden területén jelentkeznek feladatok.

A gyermekneveléssel összefüggő készpénzes családtámogatások a magyar szociális ellátórendszerben fontos szerepet töltenek be. Nemcsak azért, mert az e célra fordított kiadások az állami közkiadások volumenében is számottevő tételt képviselnek, hanem azért is, mert a társadalmi közvélemény is kiemelt szerepet tulajdonít a családtámogatásoknak. (Több kutatás igazolja, hogy a magyar lakosság a jóléti újraelosztás során a családtámogatásra fordított kiadások növelését preferálja - akár a nyugdíjak, a munkanélküli ellátások vagy az egyéb szociális ellátások emelésének kárára is. A közvélemény úgy ítéli meg, hogy a készpénzes családtámogatás emelése befolyásolja leghatékonyabban az életszínvonal alakulását. [Egy felmérés során a megkérdezettek 37%-ának volt az a véleménye, hogy elsősorban a családtámogatásokat emeljék, és csak 18%-uk tartotta fontosabbnak a nyugdíjak emelését, TÁRKI 2002.])

Tényszerű adat, hogy - a munkajövedelmek után - a gyermekes háztartások bevételeinek a második legnagyobb forrását, átlagosan 13%-át, a családtámogatások adják.

Az ifjú nemzedék számára a családalapítás feltételei a mai modern világban jelentősen megváltoztak. Miközben önmaguk megvalósításának külső feltételei javultak, és oldódott a családokat évszázadokon át összetartó gazdasági kényszer, az életmód gyökeres változásával a család intézménye mégis rendkívül törékennyé vált.

E jelenség, amely egyes elemzők szerint már a válság fogalmát is kimeríti6, számtalan hátrányos társadalmi következményben nyilvánul meg, így például a kedvezőtlen demográfiai folyamatokban, a házasságkötések számának csökkenése mellett a válások kedvezőtlen arányában, a gyermeket nevelő családok jövedelmi viszonyainak kedvezőtlen alakulásában, egyes rétegeknél a szociális problémák erősödésében. A csökkenő születésszám és a magas halálozási arányszám együttes hatásának eredményeként évente mintegy 30 ezer fővel csökkent a lakosság száma. (A tendencia részletes illusztrálására az I/A fejezet adatai szolgálnak.)

A modern világ által teremtett körülmények - az európai országok többségéhez hasonlóan - Magyarországon sem kedveznek a családi kapcsolatok erősödésének. 20 év alatt közel a felére csökkent a házasságkötések száma. Az ezredfordulóra minden második házasság válással végződik.

Bár a családok döntően párkapcsolatban élnek, de emelkedik az egyszülős családok száma, ami a tárgyalt időszak végén már meghaladja a 16%-ot. A párkapcsolatra épülő családok között ugyanakkor 10 év alatt 5%-ról 11%-ra nőtt az élettársi kapcsolatok aránya. A jelenség összefüggését a termékenységgel jelzi, hogy amíg 100 házaspárból álló családra 104 gyerek jut, addig ugyancsak 100 élettársi kapcsolatra csak 85 gyermek esik. Magyarországon ma már minden harmadik gyermek házasságon kívül születik.

A felmérések egyértelműen bizonyítják, hogy a magyar emberek értékrangsorában a házasság igen előkelő helyen áll. A fiatalok döntő többsége családalapításra készül, legalább két gyermeket szeretne, de a gyermekvállalással kapcsolatos elvárásai rendre nem teljesülnek. Az első gyermeküket egyre többen csak 30 éves koruk körül szülik meg, mert előnyben részesítik karrierjüket, anyagi, egzisztenciális szempontjaikat. E tendenciák természetesen nem egyedül Magyarországon jellemzőek, a kérdés csak az, hogyan tudunk ezekre a kihívásokra válaszolni.

A gyermekvállalást döntően befolyásolja a családok gazdasági stabilitása. A döntően még mindig kétkeresős családon alapuló társadalomban ha gyermek érkezik a családba, az anya jövedelme a gyermekvállalás miatt kiesik, és közben a háztartás kiadásai a gyermek jelenlétéből fakadóan ugrásszerűen megnőnek. A gyermekes és gyermektelen családok közötti jövedelemegyenlőtlenséget az újraelosztás korrekciójával kell kiegyenlíteni. A lehetőségeket illetően nem mindegy azonban, hogy egy adott országnak milyen a gazdasági teljesítőképessége, és a jövedelemegyenlőtlenség milyen mértékű.

A jövedelmek reálértékének csökkenését a rendszerváltást követő időszakban a jövedelmi különbségek növekedése kísérte. A korábbi 4-5-szörös különbség a kilencvenes évek második felére már 7,5-szeres lett, és ez stabilizálódni látszik. A jövedelmi egyenlőtlenség témakörében végzett kutatások szerint a rendszerváltás legnagyobb vesztesei a gyermekes családok tagjai, illetve maguk a gyermekek és a nők.

A következő táblázat bemutatja, hogy a TÁRKI 2002. évi felmérése szerint hogyan alakul a szegények aránya a lakosság egészét illetően, valamint a gyermekek vonatkozásában. A szegénység kérdése természetesen ennél sokkal árnyaltabb; ez a tábla meglehetősen leegyszerűsített formában csak a relatív jövedelmi szegénységi helyzetet mutatja, a kérdéskör azonban megközelíthető még a deprivációs szegénység oldaláról is.

A szegénység méréséhez különböző szegénységi küszöböket szokás alkalmazni. A táblázatban feltüntetett mindhárom szegénységi küszöb alapján belátható, hogy a gyermekes családok körében mért szegénységi ráta mintegy kétszer akkora, mint a magyar lakosság körében regisztrálható érték általában. A szegénységi kockázat legnagyobb a gyermekeket egyedül nevelők családjában, valamint a háromnál több gyermeket nevelőknél, bár az utóbbi időben a nagycsaládok szegénységi kockázatát sikerült némiképp enyhíteni.

Szegénységi ráta 2002-ben

 

szegénységi küszöb

medián 50%-a

átlag 50%-a

kvintilis határ

szegénységi ráta - egy főre eső jövedelem

11,3

16,1

20,0

gyermekek szegénységi rátája - egy főre eső jövedelem

22,5

31,3

42,1

szegénységi ráta - ekvivalens jövedelem

9,1

12,3

20,0

gyermekek szegénységi rátája - ekvivalens jövedelem

17,1

21,5

33,8

Forrás:TÁRKI adatai, 2002

A gyermeket nevelő családok számára a munkanélküli élethelyzet különös megpróbáltatást jelent. Bár a munkanélküliségi ráta az elmúlt időszakban - kisebb ingadozásoktól eltekintve - kedvezően alakult (5,9%-os), de ezen belül magas a tartós munkanélküliek aránya (46,7%). Közel 150 ezer továbbá azoknak a tartósan munkanélküli személyeknek a száma, akik már nem jogosultak munkanélküli ellátásra, hanem segélyt kapnak, ezért nincsenek munkanélküliként nyilvántartva. Az eltartott gyermekek magasabb száma önmagában is szegénységi kockázatot jelent, de ha a hátrányok (munkanélküliség, alacsony képzettség, betegség stb.) halmozódnak a családban, az még inkább kiszolgáltatottá teszi a család tagjait.

Családtámogatási rendszer

A készpénzben nyújtott családtámogatások célja az állam részéről a gyermeknevelés költségeihez való, rövidebb vagy hosszabb ideig tartó hozzájárulás. Az e címen biztosított ellátások meglehetősen kiterjedt, összetett rendszert alkotnak, alkalmazkodva a családok speciális igényeihez és helyzetéhez.

Családtámogatási rendszer ellátásai

A személyi jövedelemadó törvény adómentesnek tekint a családoknak juttatott számos támogatási formát, így például adómentes bevételnek minősülnek a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényben meghatározott pénzbeli ellátások, a nevelési díj és a nevelőszülőt a nevelési díj mellett megillető különellátmány összege.

A családtámogatási rendszer ellátásai a következők szerint csoportosíthatók:

1./ anyasági támogatás

2./ családi pótlék

3./ gyermekgondozási támogatások

gyermekgondozási segély (GYES)

gyermeknevelési támogatás (GYET)

4./ munkaviszonyban álló, illetőleg biztosítási jogviszonnyal rendelkező szülők ellátásai

terhességi gyermekágyi segély

gyermekgondozási díj (GYED)

gyermekek után járó családi adókedvezmény

5./ szociális rászorultsághoz kötött támogatások

rendszeres gyermekvédelmi támogatás

rendkívüli gyermekvédelmi segély

Az anyasági támogatás

A gyermek születésekor járó egyszeri pénzbeli támogatás, melyre minden gyermekét nevelő szülő nő alanyi jogon jogosult, ha a terhessége időszakában legalább négy alkalommal, vagy koraszülés esetén legalább egy alkalommal terhesgondozáson vett részt. Az ellátást az örökbefogadó szülők és a gyámok is megkapják, ha a gyermek a születését követő 180 napon belül gondozásukba kerül. Az anyasági támogatás mértéke az évente emelkedő öregségi nyugdíj legkisebb összegének százalékában van meghatározva.

A beszámolási időszakban történt intézkedés az ellátás mértékét érintette. 2002. december 31-ig az anyasági támogatás összege azonos volt a tárgyévi öregségi nyugdíj legkisebb összegének 150%-ával, vagyis gyermekenként 30 150 Ft illette meg az anyákat. A 2002. évi XXXIII. törvényben történt intézkedés nyomán az ellátás összege jelentősen emelkedett.

Az állami költségvetésben anyasági támogatásra tervezett előirányzat 2002-ben 3 milliárd forint (2003-ban 5 milliárd forint).

A családi pótlék

Minden gyermekes családot megillető univerzális ellátás, amely a támogatási rendszer egyik meghatározó eleme. 2002-ben az összege gyermekenként 3800 és 10 500 forint között változott, attól függően, hogy a gyermek egyszülős, vagy teljes családban él, van-e eltartott testvére, vagy tartós betegsége, illetve súlyos fogyatékossága. 2002. szeptember elsejéig az ellátást a tanköteles korúak iskoláztatási támogatás címen kapták, de azonos feltételekkel, mint azok, akik még nem érték el a tanköteles kort vagy intézetben nevelkedtek.

A beszámolási időszakban történt intézkedés során 2002. szeptember 1-jétől a családi pótlék összegei egységesen 20%-os mértékkel emelkedtek. Az iskoláztatási támogatás megszűnt, mert nem volt alkalmas a tankötelezettség teljesítésnek az ösztönzésére, ezért ezen időponttól kezdődően a tanköteles korúak is családi pótlék címén kapják az ellátást.

Először 2002-ben - és ezentúl minden évben augusztus hónapban - az iskolakezdés támogatása céljából további egyhavi családi pótlék illeti meg a családokat.

A közoktatási intézményben tanulók után eddig a gyermek 20 éves koráig folyósították a családi pótlékot. 2003-tól évenként egy évvel emelkedik a családi pótlékra való jogosultság felső korhatára, így 2004. szeptember 1-jétől a gyermek 23 éves koráig jár az ellátás. A családi pótlékra való jogosultság korhatára összhangba kerül a közoktatási törvényben foglaltakkal, mert a közoktatási törvény szerint 23 éves korig lehet nappali tagozatos oktatásra beiratkozni.

Az állami költségvetésben családi pótlékra tervezett előirányzat 2002-ben 135 milliárd forint volt (2003-ban ez 176 milliárd forintra emelkedett).

Adómentes bevételnek minősül a családok támogatásáról szóló törvény alapján kapott nevelési ellátás (amely a jelenlegi törvény szerint egységesen "családi pótlék" elnevezés alatt szerepel).

A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a családok élethelyzetét leginkább befolyásoló nevelési ellátásban - 2002 novemberétől családi pótlékban - 2,1 millió gyermek után részesült 1,3 millió család. Családi pótlékot az év utolsó két hónapjáig a gyermekek egyharmada után fizettek a családoknak, a többi nevelési ellátásban részesült. Novembertől az ellátott gyermekek száma több mint 4%-kal nőtt.

Családi pótlékban részesülő családok és gyermekek havi átlagos száma, 1990 -2001

Év

Ellátásban részesülő családok havi átlagos száma (ezer)

Ellátásban részesülő gyermekek havi átlagos száma (ezer)

Ellátásban részesülő gyermekek aránya a 0-18 éves népesség számához7 viszonyítva, %

1990

1 514,1

2 498,3

91,0

1991

1 544,5

2 532,0

92,9

1992

1 536,5

2 508,5

92,8

1993

1 503,8

2 443,8

92,0

1994

1 502,2

2 432,4

93,8

1995

1 429,5

2 354,0

93,2

1996

1 310,4

2 138,4

88,7

1997

1 239,4

2 113,8

87,9

1998

1 196,2

2 041,1

87,1

1999

1 298,7

2 139,9

93,5

2000

1 299,8

2 152,6

96,1

2001

1 295,8

2 115,4

96,2

Forrás: Országos Egészségbiztosítási Pénztár Statisztikai Évkönyvei

Gyermekgondozási támogatások

Gyermekgondozási segély (GYES)

Erre az ellátásra minden olyan szülő alanyi jogon jogosult, aki 3 éven aluli gyermekét saját háztartásában neveli. Az ellátás havi összege azonos az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegével (2002-ben: 20 100 Ft/hó volt, 2003-ban: 21 800 Ft/hó), az ellátás folyósításának időtartama pedig szolgálati időnek minősül.

A beszámolási időszakban történt intézkedés eredményeként az ikreket nevelő családok esetében a folyamatos többletkiadás kompenzálása érdekében 2003. január 1-jétől a gyermekgondozási segély összege a duplájára emelkedett, vagyis 43 600 Ft. Ezzel egyidejűleg az ikreket nevelőknél a gyermekgondozási segélyre jogosultság időtartamát a gyermek tanköteles koráig terjesztették ki.

2002. december 1-jétől a gyermekgondozási segélyt a nyugdíjjal vagy annak megfelelő ellátással rendelkező szülők, nagyszülők is igénybe vehetik.

Az állami költségvetésben gyermekgondozási segélyre tervezett előirányzat 2002-ben 38,2 milliárd forint volt (2003-ban ez 50,5 milliárd forintra emelkedett).

A GYES - mint a gyed alternatívája - 1996-tól került előtérbe, 2000-től azonban visszaesett (az 1999. évi 245 ezer főről 192 ezerre, azaz 22%-kal, majd 2001-ben további 6%-kal).

Gyermekgondozási segélyben részesülők havi átlagos száma, 1990-2001

 

GYES-ben részesülők száma

1990

94 711

1991

108 851

1992

112 984

1993

115 420

1994

116 387

1995

113 978

1996

124 429

1997

182 192

1998

234 049

1999

245 039

2000

192 838

2001

182 888

Forrás: Országos Egészségbiztosítási Pénztár Statisztikai Évkönyvei.

Gyermeknevelési támogatás (GYET)

Azok a szülők, akik legalább három kiskorú gyermeket nevelnek, és a legkisebb gyermek életkora 3 és 8 év közötti, alanyi jogon vehetik igénybe a gyermeknevelési támogatást. Az ellátás összege azonos az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegével, és a gyermekgondozási segélyhez hasonló módon és feltételekkel (nyugdíjbiztosítási és nyugdíjjárulékot kell a biztosítónak téríteni) a folyósítás időtartama nyugdíjra jogosító szolgálati időnek minősül. Ez az ellátás tehát főként a nagycsaládosok részére biztosít támogatást.

A beszámolási időszakban az ellátást érintő intézkedés nem történt.

Az állami költségvetésben gyermeknevelési támogatásra tervezett előirányzat 2002-ben 13,9 milliárd forint volt (2003-ban ez 14 milliárd forintra emelkedett).

A gyermekgondozási segélyen és a gyermeknevelési támogatáson lévők után a költségvetés nyugdíjbiztosítási járulék címén 2003-ban 11,32 milliárd forintot térít a Nyugdíjbiztosítási Alapnak.

A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a gyermeknevelési támogatásra (GYET) az a szülő, nevelőszülő, gyám jogosult, aki saját háztartásában három vagy több kiskorút nevel. Havi átlagos számuk 1993-1994 fordulóján több mint háromszorosára emelkedett, majd folyamatos növekedés után 1998-ban megközelítette a 73 ezret. Azóta állandó csökkenés figyelhető meg, 2001-ben már alig haladta meg az 51 ezret.

Gyermeknevelési támogatásban részesülők havi átlagos száma, 1993-2001

 

1993

11 971

1994

38 174

1995

57 824

1996

62 021

1997

68 119

1998

72 952

1999

68 573

2000

52 572

2001

51 333

Forrás: Országos Egészségbiztosítási Pénztár Statisztikai Évkönyvei

Munkaviszonyban álló, illetőleg biztosítási jogviszonnyal rendelkező szülők ellátásai

Terhességi, gyermekágyi segély

Azok az anyák, akik biztosítási jogviszonyt igazolnak, és a szülést megelőző két éven belül rendelkeznek legalább 180 nap biztosítási jogviszonnyal, a szülési szabadság időtartamára (24 hét) terhességi gyermekágyi segélyt kapnak, melynek bruttó összege a korábbi átlagkereset 70%-a.

A beszámolási időszakban az ellátást érdemben érintő intézkedés nem történt.

Az állami költségvetésben terhességi gyermekágyi segélyre tervezett előirányzat 2002-ben 11,6 milliárd forint volt.

Gyermekgondozási díj (GYED)

A terhességi, gyermekágyi segélyt követő gyermekgondozási díjat a gyermek 2 éves koráig igényelheti a szülő, ha biztosítási jogviszonyt igazol, illetőleg az ellátás igénylését megelőzően rendelkezik legalább 180 naptári napi biztosítási jogviszonnyal. A gyermekgondozási díj is keresetarányos ellátás, bruttó összege a korábbi átlagkereset 70%-a, de a maximális összege legfeljebb havi 83 ezer forint lehet.

A beszámolási időszakban az ellátást érdemben érintő intézkedés nem történt.

Az állami költségvetésben gyermekgondozási díjra tervezett előirányzat 2002-ben 41,2 milliárd forint volt (2003-ban ez 44 milliárd forintra emelkedett, ezenfelül a költségvetés nyugdíjbiztosítási járulék címén 1 milliárd forintot térít a Nyugdíjbiztosítási Alapnak).

A Központi Statisztikai Hivatal adataiból kitűnik, hogy a GYED-ben részesülők havi átlagos száma 1990-ben volt a legmagasabb (155 ezer fő), majd az 1996. évi jogszabályváltozásig fokozatosan csökkent. Az utóbbiból adódóan, 1998 áprilisára ez az ellátási forma kiesett, de 2000-es visszaállítását követően 54 ezren újra ezt az ellátást választották, közülük 31 ezren olyanok, akik korábban GYES-en voltak.

Gyermekgondozási díjban részesülők havi átlagos száma, 1990-2001

 

GYED-ben részesülők száma

1990

154 977

1991

150 922

1992

148 034

1993

143 104

1994

135 946

1995

124 782

1996

113 500

1997

53 553

1998

9 900
(április 14. ig) igénybe vevők száma

1999

-

2000

54 008

igénybe vevők száma

2001

62 904

igénybe vevők száma

Forrás: Országos Egészségbiztosítási Pénztár Statisztikai Évkönyvei

Gyermekgondozási díjban és gyermekgondozási segélyben részesülők havi átlagos száma, 1990-2001

Forrás: Országos Egészségbiztosítási Pénztár Statisztikai Évkönyvei

A gyermekellátásra fordított összeg 2002-ben a bruttó hazai termék mintegy 1,5%-át tette ki, ez az arány az Európai Unióban 2,2%. A gyermeknevelés segítését 1999-ben a jövedelemadó-kedvezménnyel egészítették ki, amelynek összege a bevezetés évében átlagosan 2%-kal, 2000-ben 0,5%-kal, 2001-ben 1,3%-kal emelte a reálkereseteket. 2002-ben a gyermekek utáni adókedvezmény nem változott, ezért az alkalmazásban állók szintjén a reáljövedelmi pozíció alakulására érdemi hatása nem volt.

Gyermekgondozási díjat 70 167-en, gyermekgondozási segélyt 172 ezren vettek igénybe 2002-ben. A jövedelemtől függő, nagyobb összegű gyermekgondozási díjon gyermeküket otthon nevelők száma az újbóli bevezetés után 24%-kal emelkedett, a gyermekgondozási segélyen lévőké 1999-hez képest 30%-kal csökkent. Az ellátások összege 2002-ben együttvéve meghaladta a 250 milliárd forintot (2002-ben az összes családtámogatás - anyasági, terhességi, GYES, GYET, családi pótlék, iskoláztatási támogatás - 250 789 millió Ft.), reálértéken számolva több mint 9%-kal nőtt az előző évihez képest.

Gyermekek után járó családi adókedvezmény

A családi adókedvezmény rendszerét 1998-ban vezették be. A kedvezmény a nevelési ellátásban részesülő eltartottak, valamint az anya váradósságának 91. napjától a magzat után vehető igénybe. A személyi jövedelemadó rendszerében biztosított, a saját háztartásban nevelt gyermekek után érvényesíthető kedvezmény mértéke 2001. év óta nem változott, az egy gyermeket nevelő családok esetében havi 3000 Ft, két gyermeket nevelő családok esetén gyermekenként havi 4000 Ft, a három vagy több gyermeket nevelő családok gyermekenként havi 10 000 forint adókedvezményt vehetnek igénybe. A családi adókedvezményt a gyermeket nevelő szülők megosztva is érvényesíthetik. Az ilyen címen 2002. évre becsült adókedvezmény (várható) összege 83,1 milliárd forint.

Családpolitikai program és pályázat

Az ESZCSM családpolitikai programja teljesítette alapvető céljait. Segítette az integrált preventív családsegítő tevékenység országos szintű fejlesztését. A program főbb témakörei: a családi életre való felkészítés, a családi közösségépítés, a nehéz helyzetben lévő családok krízisprevenciós programjainak fejlesztése, külföldi programok adaptációjának előkészítése, családi csoportok vezetőinek képzése, családbarát médiaprogramok készítése. A program során a már működő szolgáltatások fejlesztése, hatékonyságnövelése, az adott célcsoport szélesebb körének elérése, standardizálható programok futtatása valósult meg. A program több, már működő tevékenység folytatását, bővítését szolgálta.

A program végrehajtásában elsősorban társadalmi szervezetek (egyesületek, alapítványok, egyházak és civil szervezetek) vettek részt. A programhoz csatlakoztak a társadalmi szervezetekkel együttműködést vállaló önkormányzati szervek és intézmények. A program során 2002-ben 865,5 millió forint értékben írtak ki pályázatot.

A támogatásban részesült szervezetek aránya szervezeti forma szerint 2002-ben a következő: alapítvány 31%, egyesület 29%, egyházi szervezet 24%, önkormányzat és intézményei 14%, egyéb civil szervezet 2%.

A program finanszírozta az "Otthon segítünk" családsegítő tevékenység modellkísérletét, amelynek célja az angliai eredetű és ma már számos országban működő "Home Start" program magyarországi adaptációja és e tevékenység elindítása.

Országos programként folytatódott a "családi játszóterek" létrehozása, amelynek célja a lakótelepi környezetben élő és a szabad idejüket az utcán töltő fiatalok bevonása hasznos programokba.

A programok a költségvetésben megfogalmazott célt szolgálták, új, preventív, családi kohéziót, társadalmi beilleszkedést segítő programok valósultak meg, illetve vannak folyamatban.

Gyermekvédelem

A Központi Statisztikai Hivatal adatai a szerint gyermekek testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődésének, jólétének, családban történő nevelésének elősegítését, a veszélyeztetettség megelőzését, illetve a kialakult veszélyeztetettség megszüntetését, valamint a gyermekek családjukból történő kiemelésének megelőzését célzó gyermekjóléti szolgálatok száma 1999 és 2001 között folyamatosan csökkent (2001-ben nem érte el az 1500-at), ugyanakkor az ellátásba bevont települések aránya megnőtt. Jelenleg a magyarországi települések 95%-ában biztosított valamilyen formában ez az ellátás. A nagyobb helységekben több az önálló intézmény, illetve a más intézményekkel integrációban működő szolgálat. A kisebb falvak önkormányzatai vagy önálló családgondozókat alkalmaznak, vagy az erre alkalmas szakemberek más tevékenység mellett töltik be ezt a feladatot. 2000-ről 2001-re 24%-kal (193 ezerre) nőtt a szolgáltatást igénybe vevők száma, a foglalkoztatottaké ugyanakkor csupán 6%-kal.

Családsegítő és gyermekjóléti szolgálatok főbb adatai, 1998-2001

Év

Családsegítő szolgálatok

Gyermekjóléti szolgálat

az egységek száma

a szolgáltatást igénybe vevők száma

a foglalkoztatottak száma

az egységek száma

a szolgáltatást igénybevevők száma

a foglalkoztatottak száma

1998

462

246426

2142

-

-

-

1999

558

286369

2294

1601

158077

3509

2000

660

273948

2291

1525

155904

3510

2001

766

290357

2820

1497

193071

3707

Forrás: Szociális Statisztikai Évkönyvek. Budapest, KSH

A gyermekjóléti intézmények körébe tartozó bölcsődékben 1990 és 2001 között mind a férőhelyek, mind a beíratott gyermekek száma csökkent. Az előbbi 51, az utóbbi pedig 71%-ára esett vissza.

A háromévesnél fiatalabb gyermekeknek 2001-ben 10%-a volt bölcsődés. A működő bölcsődék és a férőhelyek száma évről évre csökken. A nonprofit szervezetek bölcsődéiben az utóbbi három évben nőtt a létszám. Az igénybe vett szolgáltatástípusok közül a játszócsoport/klub a legkedveltebb. E korosztály ellátása - alacsony és csökkenő születésszám mellett - növekvő arányban otthon, gyermekgondozási segély vagy díj igénybevételével valósul meg.

Bölcsődei férőhelyek és bölcsődébe beíratott gyermekek száma, 1990-2001

 

Beíratott gyermekek száma

Férőhelyek száma

1990

40825

49825

1991

35528

40871

1992

33642

36539

1993

40605

34318

1994

39656

32907

1995

37696

31020

1996

31838

27826

1997

30762

26956

1998

33209

26947

1999

31983

26071

2000

29561

24965

2001

28981

24394

Forrás: Szociális Statisztikai Évkönyv 2000, KSH, 2001; Magyar Statisztikai Évkönyv 2001, KSH, 2002

A szülők döntő többsége jelenleg is igényli gyermeke óvodai és napközi otthoni ellátását. Az óvodáskorúak közül az óvodába járók aránya 86%, napközi otthoni ellátásban részesül az általános iskolások 39%-a. Jelenleg a dolgozó anyák háromnegyede, a háztartásbeliek 41%-a, a GYES-GYED-GYET-en lévők 14%-a veszi igénybe a gyermekintézményeket. A kisgyermekes háztartások 12%-a részlegesen, jelentős hányada (38%) azonban egyik gyermek esetében sem élt a lehetőséggel.

A gyámhatóságoknál nyilvántartott veszélyeztetett kiskorúak száma 1999 óta folyamatosan csökkent, és 2002-ben nem érte el a 236 ezer főt, az előző évhez képest 5,7%-kal, az 1999. évhez viszonyítva 21%-kal lett kevesebb. A gyermekek gyámhatósági nyilvántartásba kerülésének - a veszélyeztetettség - okai közül változatlanul az anyagi indok a leggyakoribb (65%), a többi főleg egészségi, környezeti és magatartási gondokra vezethető vissza.

A gyermekvédelmi szakellátás keretében a testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődésükben veszélyeztetett gyermekeket családjukból kiemelik, és gyermekotthonokban, illetve nevelőszülőknél helyezik el. A gyermekvédelmi gondoskodásba vett gyermekek száma 1999-hez képest 4,4%-kal csökkent, 2002-ben 17 800 fő volt. A gyermekeket lehetőség szerint továbbra is családi környezetben helyezik el. A nevelőszülőknél elhelyezett gyermekek aránya 1999 óta 42%-ról 47%-ra nőtt. A gondoskodásból kiöregedő, 18. életévüket betöltött fiatalok 24 éves korukig - saját kérésre - utógondozói ellátásban részesülhetnek. 2002-ben
4100 volt az utógondozottak száma, 5,3%-kal több, mint 1999-ben.

Az engedélyezett örökbefogadások száma változatlanul évi 900 körül mozog, ebből a külföldieknek örökbe adottak száma 2002-ben 112 volt.

Gyermekvédelmi törvény

A Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges. Az ENSZ Gyermeki Jogok Egyezményével összhangban a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló, többször módosított 1997. évi XXXI. törvény (a továbbiakban Gyvt.) határozza meg az állam ezzel kapcsolatos feladatait, mindazonáltal a gyermekvédelmi rendszerben is általános alapelv a hátrányos megkülönböztetés tilalma.

Hazánkban több alrendszerből tevődik össze a gyermekvédelem rendszere, amely kettős funkcióval rendelkezik. Egyrészről a gyermekjóléti alapellátásokon keresztül gyermekeknek garantál ellátásokat, melyek a családban történő nevelkedésüket segítik elő, továbbá megelőzi, illetve megszünteti a kialakult veszélyeztetettséget, a családban keletkezett problémákat. Másrészről a gyermekvédelmi szakellátáson keresztül valamilyen okból családjukban nem nevelhető gyermekek számára nyújt családpótló vagy a családi modellhez közelítő ellátást.

A gyermekvédelmi rendszer működtetése az állam és az önkormányzat feladata, szakmai irányítását és felügyeletét az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Miniszter látja el.

A Gyvt. 2002. évi módosítása a helyi önkormányzatok kötelező feladatainak differenciáltabb - lakosságszámhoz kötött - meghatározását, a gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltató tevékenység engedélyezését, a gyermekétkeztetés normatív kedvezményével érintett személyi kör bővülését, a családból kiemelt gyermekek számára differenciáltabb - speciális, illetve különleges ellátást biztosító - intézmények rendszerének kiépítését biztosítja.

A Gyvt. értelmében gyermekvédelmi gondoskodáson a gyámhatósági intézkedésen alapuló ellátást és védelmet kell érteni. A gyermekvédelmi gondoskodás keretébe tartozó hatósági intézkedések a következők: védelembe vétel, családba fogadás, ideiglenes hatályú elhelyezés, átmeneti vagy tartós nevelésbe vétel, utógondozás elrendelése, illetve utógondozás vagy utógondozási ellátás elrendelése.

2002. évben a védelembe vett gyermekek száma több mint 15 ezer, 3300 gyermeket helyeztek el ideiglenesen elsősorban gyermekotthonban, illetve harmadik személynél, mintegy 17 300 az átmeneti, illetve tartós nevelésbe vett gyermek kap teljes körű ellátást nevelőszülőnél vagy gyermekotthonban. A gyermekvédelmi gondoskodásban részesülő gyermekek közül 4133 fogyatékos, valamint 4080 fiatal felnőtt kap további utógondozói ellátást.

A gyermeki jogok védelme minden olyan természetes és jogi személy kötelessége, aki a gyermek nevelésével, oktatásával, ellátásával, ügyeinek intézésével foglalkozik. A gyermek alkotmányos jogainak védelmét az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a hatáskörébe tartozó eszközökkel segíti.

A Gyvt. módosítása a gyermekjogi képviselő kinevezéséről rendelkezik, aki ellátja a gyermekvédelmi gondoskodásban részesülő gyermek e törvényben meghatározott jogainak védelmét, és segíti a gyermeket jogai megismerésében és érvényesítésében. A Gyvt.-ben meghatározott gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltató tevékenységet végző intézményekben jogosult tájékoztatást kérni, információkat beszerezni és a helyszínen tájékozódni, valamint figyelemmel kíséri az oktatási intézményekben folyó gyermekvédelmi tevékenységet, és segíti e területen is a gyermeki jogok érvényesülését. Ennek érdekében indokolt esetben az intézmény fenntartójánál vagy a gyámhatóságnál eljárást kezdeményezhet.

A gyámhatóságok által nyilvántartott veszélyeztetett gyermekek száma az 1998. évig folyamatosan emelkedett, majd a rendszeres gyermekvédelmi támogatás bevezetése, illetve a gyermekjóléti szolgálatok kiépülése után folyamatos csökkenést mutat. A 2002. évben a nyilvántartott 236 ezer gyermekkel szemben 1998-ban még 380 ezer gyermeket tartottak nyilván.

A gyermekvédelmi alapellátás intézményrendszere

A települési önkormányzat kötelező feladatai

A települési önkormányzat képviselő-testülete a gyermeket rendszeres támogatásban részesíti, ha az őt gondozó családban az 1 főre jutó havi jövedelem összege nem haladja meg az öregségi nyugdíj legkisebb összegét és a családban történő nevelkedés nem áll a gyermek érdekével ellentétben, feltéve, hogy a települési önkormányzat rendelete alapján elrendelt vagyoni helyzet vizsgálata során az egy főre jutó vagyon értéke nem haladja meg külön-külön vagy együttesen a jogszabályban meghatározott értéket.

A támogatásban részesülők száma 2001-ben mintegy 750 ezer gyermek, illetve mintegy 30 ezer tanulmányaikat folytató nagykorú. A 2002-ben 746 116 gyermek, valamint 31 150 nagykorú részesült e támogatásban.

Az ország településeinek 95%-ában működik valamilyen formában gyermekjóléti szolgáltatás, ez 3048 települést jelent. A szervezeti egységek száma 1587, az általuk ellátásba bevont települések száma 1461. A gyermekjóléti szolgáltatást önálló családgondozó útján 310 településen biztosítják.

A Belügyminisztérium adatai szerint a települési önkormányzat az ellátásban részesülő gyermekek után 2002-ben 208 800 Ft/ellátott állami hozzájárulást vehet igénybe. Ennek teljes előirányzata 2002-ben 3 602 millió Ft volt.

A települési önkormányzatot a kommunális és igazgatási feladatainak ellátásához, állandó lakosai után, 1439 Ft állami hozzájárulás illeti meg. Ezenfelül a körzeti gyámügyi és építésügyi igazgatási feladatokat ellátó települési önkormányzatokat egységesen
5805 ezer Ft/önkormányzat, továbbá 270 Ft/lakos kiegészítő állami hozzájárulás illeti meg (lásd 14. táblázat). A körzeti igazgatási feladatok összkiadása 8 360,1 millió Ft.

A bentlakásos és átmeneti elhelyezést biztosító intézményt fenntartó települési önkormányzat a gyermekek vagy családok átmeneti gondozását biztosító intézményben vagy helyettes szülői hálózat, illetve helyettes szülő által ellátottak után vehette igénybe 2002-ben a 539 200 Ft/fő összegű állami hozzájárulást.

A kormányzat hozzájárulása az önkormányzati támogatásokhoz

Ez a hozzájárulás a települési önkormányzatok által nyújtandó pénzbeli és természetbeni szociális és gyermekjóléti ellátásokhoz, az egyes ellátásokhoz tartozó és az önkormányzatokat terhelő különféle járulék- és hozzájárulás-fizetési kötelezettségekhez, valamint a közcélú munka szervezésének igazgatási feladataihoz kapcsolódik.

E feladatokon belül a gyermekeket és az ifjúságot érinti a kiegészítő családi pótlék 25%-ának finanszírozása, a rendkívüli gyermekvédelmi támogatás a bölcsőde, a családi napközi által nyújtott szolgáltatás, gyermekétkeztetésért fizetendő térítési díj normatív kedvezményének biztosítása, valamint a gyermekek napközbeni ellátása keretében nyújtott étkeztetés térítési díjának szociális alapú egyedi mérséklése vagy elengedése.

Gyermekjóléti szolgálat

A Gyvt. a gyermekjóléti szolgáltatás biztosítását minden településen a helyi önkormányzatok kötelező feladatává teszi annak érdekében, hogy az ország területén bármely bajba jutott gyermek és családja bárhol segítséget és támogatást, szükség esetén védelmet kapjon.

A gyermekjóléti szolgáltatás a szociális munka eszközeinek és módszereinek alkalmazásával szolgálja a gyermek testi és lelki egészségének, családban történő nevelkedésének elősegítését, a gyermek veszélyeztetettségének megelőzését, a kialakult veszélyeztetettség megszüntetését, illetve a családjából kiemelt gyermek visszahelyezését. Ennek köszönhetően minden évben folyamatosan csökkent a veszélyeztetett gyermekek száma, így a 2001. évben a 249 928 veszélyeztetett gyermek közül 50 700-at környezeti okból, 25 584-et magatartási, 7281-et egészségi, illetve 166 363 gyermeket anyagi okból tartottak veszélyeztetettként nyilván.

A gyermekjóléti szolgálat folyamatosan figyelemmel kíséri a településeken élő gyermekek szociális helyzetét, veszélyeztetettségét, és egyéni családgondozás útján vagy a gyermekek hátrányos helyzetű csoportjait érintő programokkal látja el feladatát. Az egyes gyermeket, illetve a gyermekek egyes csoportjait érintő veszélyeztető helyzetek feltárásában és megszüntetésében együttműködik a gyermeket ellátó egészségügyi szolgáltatókkal, oktatási intézményekkel. A gyermekjóléti szolgáltatásokat a gyermek szükségleteihez, a helyben felmerülő speciális problémákhoz igazodóan kell nyújtani, és úgy megszervezni, hogy a szolgáltatás minden gyermek és családja számára helyben elérhető legyen. A gyermekjóléti szolgálat a gyermekek speciális problémákkal küzdő csoportjai számára önálló programokat szervez.

A Gyvt.-t módosító 2002. évi IX. törvény a nagyobb lélekszámú (40 000 fő feletti) településeken kötelezővé teszi a gyermekjóléti központok létrehozását, és az úgynevezett "utca-gyerek" programok működtetését utcai-lakótelepi szociális munka biztosításával és a kórházi szociális munka biztosítását a kórházak gyermekosztályain (elhanyagolt, bántalmazott gyermekek) és a szülészeti osztályokon (szociális krízishelyzetű anyák, fiatal anyák). A gyermekjóléti központokban a készenléti szolgálatot is meg kell szervezni, valamint hétvégi kapcsolattartási ügyeletet is működtetni kell az elvált szülők gyermekének külön élő szülőjével és a nevelőszülőknél élő gyermekek vér szerinti szüleikkel való kapcsolattartásának elősegítése érdekében.

Megyei módszertani gyermekjóléti szolgálatok

A hálózat kiépülésében és szakszerű működésében fontos a megyei módszertani gyermekjóléti szolgálatok szerepe, amelyek rendszerét a 2003. évben minden megyére kiterjedően tervezik kiszélesíteni.

Bölcsődei ellátás

A gyermekek napközbeni ellátása megszervezhető napközbeni vagy hetes időszakra, különösen bölcsődében, családi napköziben, óvodában, iskolai napközis foglalkozás vagy házi gyermekfelügyelet keretében.

A Gyvt. a gyermekek napközbeni ellátásának három formáját nevesíti: a bölcsödét, a családi napközit és a házi gyermekfelügyeletet.

A bölcsőde a családban nevelkedő 3 éven aluli gyermekek napközbeni ellátását biztosítja, továbbá korai habilitációs és rehabilitációs gondozásban részesít fogyatékos gyermekeket. A bölcsőde az alapfeladatán túl szolgáltatásként időszakos gyermekfelügyeletet vállalhat, illetve gyermekhotel működtetésével vagy más, gyermeknevelést segítő szolgáltatásokkal segítheti a családokat.

Ma már a bölcsődék 26,1%-a vállal időszakos gyermekfelügyeletet, 15,4%-a működtet játszócsoportot és 3 bölcsőde gyermekhotelt. Jelentős előrelépés történt a sérült gyermekek gondozásában, korai fejlesztésében is, hiszen a bölcsődék 66%-ában (347 bölcsődében) van erre lehetőség, és 35%-ában, vagyis 177 bölcsődében gondoznak is fogyatékkal élő kisgyermeket.

A Gyvt.-t módosító 2002. évi IX. törvény a 10 ezer lakosságszám feletti településeken 2004. január 1-jével kötelezővé teszi bölcsődék működtetését, hiszen bölcsődék ma jellemzően a nagyobb városokban, megyei jogú városokban működnek.

Adómentes jövedelemnek minősül a gyermeknek vagy rá tekintettel más magánszemélynek a közoktatásról szóló törvény, a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény vagy a tankönyvpiac rendjéről szóló törvény alapján nyújtott természetbeni juttatás a bölcsődei, a művelődési intézményi szolgáltatás.

Működő bölcsődék és férőhelyek száma

A 2001. évben 532 bölcsődében közel 29 ezer gyermek napközbeni ellátását biztosították. A 3 év alatti gyermekek mintegy 10%-a járt bölcsődébe. A működő férőhelyek száma 24 394 volt, ami 571-gyel kevesebb, mint a 2000. évben. A 2001-ben beíratott gyermekek száma 11,43%-kal több volt, mint a működő férőhelyek száma.

A bölcsődék munkáját 33 módszertani bölcsőde segíti. Az ESZCSM a módszertani intézmények működését pályázati úton támogatja.

Családi napközi

A családi napközi elsősorban a kisebb településeken nyújt napközbeni ellátást a 14 éven aluli gyermekek számára. Az ellátást nyújtó a saját lakásán vagy más, erre a célra kialakított helyiségben fogadja és látja el napközbeni időszakban a gyermekeket. Az ellátás tartalmát és annak személyi, valamint tárgyi feltételeit jogszabály határozza meg. Ezt az ellátási formát és az alábbiakban részletezendő házi gyermekfelügyeletet a Gyvt. hozta létre, így az országos hálózat kiépülése csak a közelmúltban kezdődött el, ez a magyarázata ezen ellátások alacsony számának.

A gyermekek napközbeni ellátásának minősül a bölcsődei és óvodai ellátásban nem részesülő, továbbá az iskolai oktatásban részesülő gyermeknek az iskola nyitvatartási idején kívüli, valamint az iskolai napközit vagy tanulószobai ellátást igénybe nem vevő gyermek családi napköziben történő, nem közoktatási célú ellátása.

A családi napközi a családban nevelkedő gyermekek számára nyújt életkoruknak megfelelő nappali felügyeletet, gondozást, nevelést, étkeztetést és foglalkoztatást. A fogyatékos gyermekek számára sajátos szükségleteikhez igazodó ellátást kell nyújtani.

2001-ben a 34 családi napköziben 284 férőhelyen 1 011 gyermek napközbeni ellátását biztosították.

Házi gyermekfelügyelet

A házi gyermekfelügyelet keretében a gyermek saját otthonában biztosítják a napközbeni ellátást, olyan gyermek számára, aki valamilyen ok miatt nem helyezhető el napközbeni ellátást biztosító intézményben. A házi gyermekfelügyelet keretében a gyermekek napközbeni ellátását a szülő vagy más törvényes képviselő otthonában gondozó biztosíthatja, ha a gyermek állandó vagy időszakos ellátása nappali intézményben nem biztosítható (pl. betegség miatt), és a szülő a gyermek napközbeni ellátását nem vagy csak részben tudja megoldani.

A házi gyermekfelügyelet keretében végzett napközbeni ellátás időtartama a szülő munkarendjéhez igazodik. A 2001. év során 38 intézmény keretein belül 274 gyermek gondozását látta el gyermekfelügyelő.

Gyermekek átmeneti gondozása (gyermekek és családok átmeneti otthona)

A gyermekek átmeneti gondozását biztosító helyettes szülői családok, illetve hálózatok, a gyermekek átmeneti otthonai és a családok átmeneti otthonainak száma a Gyvt. rendelkezése ellenére országszerte még igen alacsony, de évről évre folyamatosan emelkedik, és ennek megfelelően az ellátott gyermekek száma is nő.

2001-ben helyettes szülőknél 191 gyermek, a gyermekek átmeneti otthonaiban 614 gyermek, a családok átmeneti otthonaiban 999 szülő és 2008 gyermek részesült átmeneti gondozásban.

A családok átmeneti otthona az a gondoskodási forma, ahol a szülők gyermekeikkel a lehető leghosszabb ideig tartózkodnak, mivel az elhelyezés leggyakoribb oka a családos hajléktalanság, a lakhatási nehézségeket azonban általában egyéb, szociális tartalmú probléma is generálja. A családok átmeneti otthonának működtetésében a legnagyobb a civil szervezetek aránya, 2001-ben 58 ilyen otthon működött az országban a 15 átmeneti otthon mellett.

A Gyvt. értelmében 2004. január 1-jével a családok átmeneti otthonának működtetése a 30 ezer főt meghaladó lakosságszámú, a gyermekek átmeneti otthonának működtetése pedig a 20 ezer főt meghaladó lakosságszámú települések kötelező feladata lesz. Kiemelt feladatként kezeljük a válsághelyzetű várandós anyák, illetve a kórházból kikerült anya és újszülöttje együttes elhelyezésének minél szélesebb körű biztosítását.

Helyettes szülői ellátás

A helyettes szülő a családban élő gyermek átmeneti gondozását saját háztartásában biztosítja, tevékenységét a gyermekvédelmi törvényben meghatározott helyettes szülői jogviszonyban végzi. A helyettes szülő együttműködik a működtetővel, a települési önkormányzat jegyzőjével, a gyermekjóléti szolgálattal, a gyermek törvényes képviselőjével és a tevékenységét ellenőrző gyámhivatallal.

A helyettes szülői ellátás fejlődése - mint a gyermekek átmeneti gondozásának egyik formája - mára már felgyorsult. Jelenleg 175 a helyettes szülők száma.

A Belügyminisztérium fejezetében szereplő családsegítő és gyermekjóléti támogatások a 2001. és a 2002. évi költségvetési törvény alapján

Feladat megnevezése

Hozzájárulás mértéke

Családsegítő és gyermekjóléti szolgálat működtetése (ahol ilyen intézmény van)

410 Ft x lakosságszám

Családsegítő szolgálat módszertani feladatai (az ezzel foglalkozó önkormányzatok esetében)

3,1 millió Ft/önkormányzat

Gyermekvédelmi szakellátás

14 628,9 millió Ft

Gyermekjóléti szolgálat módszertani feladatai (az ezzel foglalkozó önkormányzatok esetében)

2 millió Ft/önkormányzat

Bölcsődei ellátás

3 602 millió Ft

Egyes jövedelempótló támogatások (kiegészítő családi pótlék)

A támogatás összegének 75%-át központi költségvetés biztosítja

Átmeneti gondozás

539 200 Ft/fő

Igazgatási feladatok ellátása

1 439 Ft x lakosságszám

Körzeti gyámügyi és építésügyi igazgatási feladatok

5 805 ezer Ft/ önkormányzat

+ 270 Ft/ lakos kiegészítő támogatás

Körzeti igazgatási feladatok (együttesen)

8 360,1 millió Ft

Forrás: BM

Családsegítő és gyermekjóléti szolgálat működése

Azok a települési önkormányzatok, amelyek a gyermekjóléti szolgáltatást intézményes formában, legalább 3 fő foglalkoztatásával látják el, az állandó lakosok számához igazodva a 2002-ben 410 forint/fő összegű kiegészítő állami hozzájárulást vehettek igénybe.

A szociális és gyermekjóléti alapszolgáltatási feladatok alap-hozzájárulási összege 1160 Ft/lakos. Az alap-hozzájárulás a települési önkormányzatoknak a Szociális Igazgatásról és Szociális Ellátásokról szóló 1993. évi III. törvényben (a továbbiakban: Szt.), valamint a Gyermekvédelemről szóló 1997. évi XXXI. törvényben meghatározott szociális és gyermekjóléti alapellátási kötelezettségei körébe tartozó szolgáltatások és intézmények működési költségeihez kapcsolódik. Ezek különösen: a szociális étkeztetés, a házi segítségnyújtás, a családsegítés, a gyermekjóléti szolgáltatás, a gyermekek napközbeni ellátása keretében biztosított családi napközis ellátás és a házi gyermekfelügyelet.

A Pénzügyminisztérium határozata alapján hozzájárulásra jogosult az a gyermekjóléti feladatot ellátó települési önkormányzat, amelyet a megyei gyámhivatal módszertani feladatok ellátására jelölt ki. Összege 2002-ben 2 millió Ft.

Családsegítő szolgálat módszertani feladatai

A szociális intézményi módszertani feladatok között szerepelnek a családsegítő szolgálat módszertani feladatai. A 3,1 millió Ft hozzájárulásra azok a helyi önkormányzatok jogosultak, amelyek a vonatkozó jogszabályokban megfogalmazott feltételek szerint olyan családsegítő szolgálatot tartanak fent, amely gondoskodik a módszertani feladatok kialakításáról.

Pénzbeli ellátások

Rendkívüli gyermekvédelmi támogatás

Rendkívüli gyermekvédelmi támogatásban részesíti az önkormányzat az átmenetileg létfenntartási gondokkal küzdő gyermekes családokat.

A települési önkormányzat képviselő-testülete a gyermeket a rendeletében meghatározott mértékű, rendkívüli gyermekvédelmi támogatásban részesíti, ha a gyermeket gondozó család időszakosan létfenntartási gondokkal küzd vagy létfenntartást veszélyeztető rendkívüli élethelyzetbe került. Elsősorban azokat a gyermekeket, illetve családjukat kell támogatásban részesíteni, akik alkalmanként jelentkező többletkiadások miatt anyagi segítségre szorulnak. Különös figyelmet érdemel a várandós anyák gyermekének megtartása, illetve a kapcsolattartás a nevelésbe vett gyermek családjával.

A természetben nyújtott támogatás általában az iskolai étkezés térítési díjának önkormányzati átvállalását és a tankönyvek, tanszerek megvásárlását jelentette.

Rendkívüli gyermekvédelmi támogatásban a 2001. évben 407 232 személy részesült, a felhasznált összeg 2 589 000 forint volt. Rendkívüli gyermekvédelmi támogatást természetbeni ellátásként 121 959 fő részére juttattak az önkormányzatok. Ennek összege 726 310 ezer forint volt.

A gyermekvédelmi törvényt módosító 2002. évi IX. törvény a gyermekétkeztetés normatív kedvezményét kiterjesztette a rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesülő gyermekekre is. Így 2003. január 1-jével normatív kedvezményként az intézményi térítési díj 50%-át kell biztosítani a 3 és többgyermekes családokban nevelkedő gyermekeknek, a tartósan beteg, fogyatékos gyermekeknek és fogyatékos tanulóknak, valamint a már említett rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesülőknek is. Emellett külön nevesítődik a kollégiumi ellátásban részesülők célcsoportja, akiknek esetében normatív kedvezményként - ha egyébként nem esnek bele az 50%-os kedvezménybe - az intézményi térítési díj 30%-át kell biztosítani.

A gyermek lakóhelye szerint illetékes önkormányzat a gyermek egyéni rászorultsága alapján további - gyermekenkénti - kedvezményt állapíthat meg. Ingyenes ellátásban kell részesíteni a jogosultat, ha a térítési díjfizetésre kötelezett jövedelemmel nem rendelkezik.

A kiegészítő családi pótlék

A kiegészítő családi pótlékot mindazok a gyermekes családok megkapják, amelyekben az egy főre jutó jövedelem nem haladja meg a mindenkori nyugdíjminimumot. Ezt a rendszeres támogatást mindaddig folyósítják, amíg a jogosult a törvényben meghatározott feltételeknek megfelel.

A rendszeres támogatás célja, hogy elősegítse a gyermek ellátását, nevelését a családi környezetben, és megelőzze kiemelését a családból.

A kiegészítő családi pótlékként juttatott támogatások összege 2002-ben 40 844 millió forint volt (BM-TÁKISZ adat).

Egyes jövedelempótló támogatások kiegészítései között szerepel a kiegészítő családi pótlék. Az állam és az önkormányzat feladatellátásának megfelelően 75%-ot a központi költségvetés, az egyes jövedelempótló támogatások elnevezésű központosított előirányzatból, 25%-ot pedig a települési önkormányzat a pénzbeli és természetbeli, szociális és gyermekjóléti ellátások elnevezésű normatíva terhére finanszíroz.

A rendszeres gyermekvédelmi támogatás

2001. január 1-jétől 2003. február 15-ig a rendszeres gyermekvédelmi támogatás kiegészítő családi pótlékként szerepel, így a 2002. évben is.

Gyermektartásdíj

A gyámhivatal a gyermektartásdíj állam által történő megelőlegezéséről dönthet akkor, ha a tartásdíj fizetésére köteles szülő (az esetek többségében az apa) átmenetileg nem tudja fizetni a tartásdíjat, és ennek következtében a gyermeket gondozó szülő nem tudja a gyermek számára a megfelelő ellátást biztosítani.

A gyámhivatal a gyermektartásdíjat megelőlegezi, ha a tartásdíj behajtása átmenetileg lehetetlen és a gyermeket gondozó személy nem képes a gyermek részére a szükséges tartást nyújtani, feltéve, hogy a gyermeket gondozó családban az egy főre jutó jövedelem összege nem éri el az öregségi nyugdíj legkisebb összegének háromszorosát.

A gyermektartásdíj megelőlegezésben részesültek száma 2001. december 31-én 4751 gyermek, a megelőlegezésre kifizetett összeg 2001. évben 304 016 ezer Ft. (BM TÁKISZ adata).

Otthonteremtési támogatás

A gyermekvédelmi intézményrendszerben felnövő fiatal felnőttek társadalmi beilleszkedése nehéz, ezért kiemelkedően fontos önálló egzisztenciájuk megteremtésének elősegítése, elsősorban a lakhatásuk biztosításában, a lakáskérdés megoldásában. Ezt a célt szolgálja a fiatal felnőttek otthonteremtési támogatása, mellyel 2001-ben 445 fiatal felnőtt önálló egzisztenciájának megteremtéséhez nyújtott segítséget az állam összesen 269 487 ezer forint összegben. (2002-ben 491 fő 320 393 ezer forint támogatást kapott).

Gyermekvédelmi szakellátás intézményrendszere

A Belügyminisztérium a gyermekvédelmi szakellátás intézményrendszerére előirányzott összkiadása 2002-ben 14 628,9 millió forint. Az ellátotti körbe a gyermekeken kívül a 18-24 éves korú, utógondozói ellátásban részesülő fiatal felnőttek is beletartoznak. Ennek keretében otthont nyújtó, illetve utógondozói ellátás jogcímen a területi gyermekvédelmi szakszolgálatot fenntartó megyei (fővárosi) önkormányzat 2002-ben 640 590 Ft/ellátott összegű állami hozzájárulást vehetett igénybe. A speciális otthoni ellátásban részesülő gyermekek után a központi költségvetés 714 400 Ft/ellátott összegű hozzájárulást biztosít. A területi gyermekvédelmi szakszolgálatot fenntartó megyei (fővárosi) önkormányzat 2002-ben 62 200 Ft/fő összegű állami hozzájárulást vehetett igénybe.

Gyermekotthonok

Az ESZCSM számára is fontos alapelv, hogy a családjából kiemelt gyermeket elsősorban örökbe fogadó szülőnél, nevelőszülőnél, vagy ha ez nem lehetséges, kis létszámú, családias körülményeket biztosító gyermekotthonban, lakásotthonban kell elhelyezni, feltéve, ha saját családjába ismételten nem kerülhet vissza.

1997. november 1-je után - a megyei, fővárosi önkormányzatok által elkészített koncepciók alapján - megkezdődött a gyermekvédelmi szakellátás átalakítása, s ennek eredményeképpen a gyermekek túlnyomó többsége mára már korszerű intézményekben él.

A gyermekvédelmi szakellátásban 14 996 átmeneti, illetve 2281 tartós nevelésbe vett gyermek - ebből 4006 fogyatékos - kap teljes körű ellátást nevelőszülőnél vagy gyermekotthonban.

Jelenleg 545 gyermekotthon működik országosan. A gyermekotthoni hálózaton belül ma még elenyésző a speciális gyermekotthonok száma, mintegy 50 ilyen intézmény működik, de hosszú távon egyre nagyobb igény van rájuk, arra is tekintettel, hogy a Gyvt.-t módosító 2002. évi IX. törvény nagy hangsúlyt fektet az egyéni szükségletekre épülő ellátásra. Ennek érdekében meghatározza a különleges ellátást (a tartósan beteg, illetve fogyatékos, továbbá 3 év alatti gyermekek körét), illetve a speciális ellátást (súlyos pszichés vagy disszociális tüneteket mutatókat, pszichoaktív szerekkel küzdőket) igénylő gyermekek körét.

2001-ben először készítették elő 500 gyermekvédelmi gondoskodásban élő gyermek nyári üdülését, ami a Zánkai Gyermeküdülési Centrum Kht. és az ESZCSM együttműködésének eredményeképpen valósult meg. 2002 decemberében és 2003. január első hetében 2200 gyermekotthonban és nevelőszülőnél élő, illetve 2300 nagycsaládos gyermek térítésmentes üdültetését szervezték meg, több más minisztérium részvételével.

Lakásotthonok

A lakásotthon olyan gyermekotthon, ahol önálló lakásban vagy családi házban helyezik el a gondozott gyermeket vagy fiatal felnőttet. A lakásotthonban legfeljebb 12 gondozott gyermek, fiatal felnőtt helyezhető el. Jelenleg 317 lakásotthon működik országosan, ezekben összesen 3165 gyermek, illetve fiatal felnőtt él.

Fogyatékos gyermekek ellátása

Az otthont nyújtó ellátás keretében 2004. január 1-jétől az egyéni szükségletekre épülő, különleges ellátást kell biztosítani a tartósan beteg, illetve fogyatékos gyermek számára. A gyermekvédelmi szakellátásban 4133 fogyatékos gyermek kap teljes körű ellátást nevelőszülőnél vagy gyermekotthonban.

Jórészt többcélú nevelési-oktatási intézményben vannak elhelyezve a fogyatékkal élő gyerekek, kitagolásuk folyamatban van. Várhatóan 2004 decemberére megszűnnek a kollégiumban elhelyezett gyermekotthonok, az itt élő gyerekek lakásotthonokba, illetve gyermekotthonokba költözhetnek.

Hivatásos nevelőszülői hálózat

Nevelőszülői hálózatot működtet valamennyi megyei önkormányzat és néhány civil szervezet.

A nevelőszülők száma és a náluk elhelyezett gyermekek száma is minden évben emelkedik, így a családból kiemelt gyermekvédelmi gondoskodásban élő gyermekek mintegy 47,4%-a él nevelőszülőnél. A 5020 nevelőszülőből 420 hivatásos nevelőszülő, akiknél 1515 gyermek nevelkedik.

A hivatásos nevelőszülői hálózatként működő SOS gyermekfalvakban és ifjúsági házakban jelenleg mintegy 1921 gyermek és fiatal felnőtt gondozását és utógondozói ellátását biztosítják.

Javítóintézeti nevelés

A fiatalkorú bűnelkövetők közül javítóintézeti nevelésre utaltak számára több mint 100 éve működő hálózat biztosít elhelyezést, ahol hatékony pedagógiai munka segíti a fiatalkorúak eredményes reszocializációját. Az ESZCSM fenntartásában 4 javítóintézet működik, amelyek ellátják az előzetes letartóztatásba kerülők nevelését is. Javítóintézetben 2001-ben összesen 169-en voltak előzetes letartóztatásban, 253 fiatalkorút pedig jogerős ítélet alapján utaltak be ide.

Gyermekvédelmi gondoskodás

A Gyvt. értelmében gyermekvédelmi gondoskodáson a gyámhatóság intézkedésén alapuló ellátást és védelmet kell érteni. A gyermekvédelmi gondoskodás keretébe tartozó hatósági intézkedések a védelembe vétel, családba fogadás, ideiglenes hatályú elhelyezés, átmeneti vagy tartós nevelésbe vétel, illetve utógondozás vagy utógondozási ellátás elrendelése. 2001-ben 13 292, 2002-ben 15 327 gyermeket vettek védelembe, 2001-ben 3380, 2002-ben 3307 gyermeket helyeztek el ideiglenesen elsősorban gyermekotthonban, illetve harmadik személynél, 2001-ben 17 363, 2002-ben 17 277 átmeneti, illetve tartós nevelésbe vett - ebből 4006 fogyatékos - gyermek kap teljes körű ellátást nevelőszülőnél vagy gyermekotthonban, valamint 4064 fiatal felnőtt részesül utógondozói ellátásban a gyermekvédelem rendszerében.

Az azonnali intézkedést igénylő ügyek a települési önkormányzat jegyzőjéhez (védelembe vétel, ideiglenes hatályú elhelyezés), a speciális szakmai felkészültséget igénylő ügyek pedig a városi gyámhivatalhoz kerültek (nevelésbe vétel, családba fogadás, örökbefogadás, perindítások).

A gyermekvédelmi gondoskodás keretébe tartozó hatósági intézkedések

A gyámhatóság védelembe vétele a célszerű és hatékony beavatkozás érdekében tartós, családgondozással is párosuló hatósági felelősségvállalást jelent. A szociális munka minden gyermek esetében egyéni gondozási-nevelési terv alapján történik. Az ideiglenes hatályú elhelyezési lehetőségek kiválasztásakor elsőbbséget kap a külön élő másik szülő, más hozzátartozó vagy más személy. Az átmeneti vagy tartós nevelésbevétel keretében a gyermek gondozását elsődlegesen család közeli ellátásban vagy nevelőszülői családban kell biztosítani. A nevelésbevétel - mint a családból való kiemelést elrendelő közigazgatási döntés - egyidejűleg jelent gyermekelhelyezést és gyámrendelést is.

A gyermekvédelmi gondoskodásból kikerült gyermekek és fiatal felnőttek a legalább egyéves időtartamú utógondozás során segítséget kapnak a családjukba való visszailleszkedéshez és önálló életük megkezdéséhez.

Családba fogadás

A gyámhivatal meghatározott feltételek esetén a családba fogadás során hozzájárul ahhoz, hogy a szülő kérelmére a gyermeket ideiglenesen, a szülő által megnevezett, más család gondozza, nevelje. A családba fogadó szülőt gyámul kell kirendelni. A családba fogadott kiskorúak száma 2001-ben 2433, 2002-ben 2561 fő volt.

Örökbefogadás

A családjukból kiemelt, átmeneti vagy tartós nevelésbe vett gyermekek helyzetét évente - három éven aluli gyermek esetében félévente - rendszeresen felül kell vizsgálni, azzal a céllal, hogy a gyermekek mihamarabb visszakerüljenek a családjukba, vagy ha ez nem lehetséges, elő kell segíteni az örökbefogadásukat. 2001-ben 870 gyermek sorsa rendeződött örökbefogadással. A gyermekvédelmi gondoskodásban élő örökbe fogadott gyermekek száma 2002-ben 363 fő volt.

A külföldi örökbefogadással érintett gyermekek száma a 2002. évben 112 fő volt.

Utógondozói ellátás

A gyermekvédelmi gondoskodásban nagykorúvá vált fiatal felnőttek meghatározott feltételek mellett utógondozói ellátásban részesülhetnek annak érdekében, hogy a nevelőszülő háztartásában vagy gyermekotthonban, illetve utógondozói otthonban maradhassanak legfeljebb 25. életévük betöltéséig. 2002-ben utógondozói ellátásban 4080 fiatal részesült, ebből 1390 fő számára az év folyamán rendelte el a gyámhivatal az ellátást. A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényben meghatározott utógondozói ellátás adómentes.

Gyámügyi igazgatás

A Gyvt. új feladatmegosztást alakított ki a gyámügyi igazgatás terén is, amikor a gyámügyek intézését megosztotta a települési önkormányzat jegyzője és a városi gyámhivatal (a kijelölt városi, fővárosi kerületi polgármesteri hivatal gyermekvédelmi és gyámügyi ügyintézője), valamint a megyei fővárosi gyámhivatal (gyermekvédelmi és gyámügyi igazgatási szerve) között.

Gyámhatóságok

A gyámhatóság fogalmán egyrészt a települési önkormányzat jegyzőjét, másrészt a megyei, városi és fővárosi gyámhivatalt érjük.

A városi gyámhivatalok hatósági feladataikat községekre kiterjedően látják el. 2002-ben 274 elsőfokú gyámhivatal végezte tevékenységét.

A gyámhatóságok széles körű feladatait 2002-ben 4163 ügyintéző látta el, ebből 1018 fő a városi gyámhivatalnál, 106 fő a megyei gyámhivatalnál. A jegyzői gyámhatóságok évente átlagosan mintegy 40 ezer, a városi gyámhivatalok mintegy 230 ezer, a megyei, fővárosi gyámhivatal pedig 2001-ben több mint 2300 határozatot hozott, míg 2002-ben 2600-at. A városi gyámhivatalok átlagos létszáma 5 fő, a megyei gyámhivatalok átlagos létszáma 15 fő.

A jellemzően felügyeleti és ellenőrzési feladatok a megyei gyámhivatalok hatáskörébe tartoznak. Ellátják a szakmai irányítást, a másodfokú hatósági jogkört, illetve engedélyezik a bentlakásos gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltató tevékenységek működését. Ezen túlmenően segítik a helyi ellátórendszer kiépítését, illetve részt vesznek a gyermekjóléti és gyermekvédelmi rendszerben dolgozók, illetve a gyámügyi ügyintézők, hivatásos gondnokok képzésében, továbbképzésében.

A Pártfogó Felügyelői Szolgálat felállításának és működésének szabályozási elveiről szóló 1183/2002. (X. 31.) Korm. határozat értelmében a megyei fővárosi gyámhivatalban működő mintegy 180 hivatásos pártfogó átkerül az Igazságügyi Minisztérium irányítása alá tartozó Országos, illetve Megyei Pártfogói Szolgálathoz. A tágabb értelemben bűnmegelőzési célokat szolgáló feladatok ellátását a továbbiakban a megyei, fővárosi gyámhivatalokban működő 50 gyermek- és ifjúságvédelmi koordinátor folytatja.

A gyermekvédelem menekültügyi intézményrendszere

A Belügyminisztérium adatai alapján 2002-ben nem volt olyan speciális fogadó intézmény, amely a gondozóiktól elszakadt, kísérő nélkül maradt, 18. életév alatti menedékkérők, befogadottak vagy elismert menekültek számára otthon jellegű elhelyezést nyújtott volna. A menekülteket befogadó állomások és közösségi szálláshelyek nem tudtak szeparált elhelyezést biztosítani.

A BM Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal 2002-ben kezdte meg azokat az előkészületeket, amelyek egy Ifjúsági Otthonház kialakítására és egy nem kormányzati szerv általi működtetésére irányulnak. E tekintetben uniós tagállami tapasztalatokra kell támaszkodni. A traumatizált, szüleiktől elszakított, távoli országokból érkező gyermekek számára a hagyományos vagy akár a lakásotthon típusú elhelyezés nem megfelelő, elsősorban az ott dolgozó szakemberek menekültügyi előképzettségének és idegennyelvtudásának hiánya miatt. Ezért e vonatkozásban a kísérő nélkül maradt kiskorú gyermekek elhelyezését közép és hosszú távon úgynevezett speciális "gyermekotthonokban" kell megoldani. Ezeknek a gyermekotthonoknak (ifjúsági otthonok) a szakmai felügyeleti fórumát is meg kell határozni, tekintettel arra, hogy a jelenlegi kettős gyámhatósági feladatmegosztás intézményi felelős szervei nem rendelkeznek szakmaspecifikus (menekültügyi, migrációs) ismeretekkel.

A migrációs törvénycsomag módosítása 2002. január 1-jén lépett hatályba. Ennek keretében a szeparált gyermekek menekültügyi eljárás során történő jogérvényesítése érdekében garanciákat építettek be a végrehajtási jogszabályokba.

A kísérő nélkül maradt kiskorú menedékkérő számára eseti gondnokot kötelező kirendelni. Az eseti gondnok jelenléte az eljárás folyamán biztosított. Mindaddig, amíg nem kerül sor az eseti gondnok kirendelésére, a menekültügyi hatóság nem kezdeményez új eljárási cselekményt. Az eljárás során a gondnok személye változatlan. A gyermekeket csak családjukkal együtt lehet elhelyezni. Az eseti gondnok azonban csak a menekültügyi és idegenrendészeti hatóság előtti eljárásban képviseli a kiskorút, s jogai ezen túlmenően nincsenek.

Ténylegesen, a gyakorlatban ilyen gyermekek számára nem került sor gyám kijelölésére. A gyámhatóság a kiskorú - menekültügyi eljáráson kívüli - egyéb érdekeinek képviseletére hivatásos gyámot rendelhet ki abban az esetben, ha a gyermek származási országa lemondott erről a joghatóságról. Ez a szabályozás azonban nem a menedékkérő és a menekült szeparált gyermekek helyzetéből indul ki. Esetükben a szülők tartózkodási helye többnyire ismeretlen. Erre a joghézagra megoldást kell találni, meg kell határozni, hogy a származási országban vagy ismeretlen helyen tartózkodó szülő beleegyezésének hiányában milyen eljárás keretében jelölhet ki gyámot a gyámhivatal, tekintettel arra, hogy a menedékkérők esetében a származási országnak nem lehet tudomására hozni a gyermek hollétét.

Az állampolgársági szakterületen 2002-ben jogszabályi változás nem történt. A magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény 2001-ben elfogadott módosítása a korábbihoz képest újabb kedvezményes állampolgárság-szerzési lehetőséget teremtett a magyar állampolgár által örökbe fogadott kiskorúak, valamint azon kiskorúak számára, akiknek a szülője a magyar állampolgárságot már megszerezte.

2002-ben 30 magyar állampolgár által örökbe fogadott gyermek nyerte el a magyar állampolgárságot (2001-ben 6 ilyen eset volt), 9 honosított gyermek pedig a másik új kedvezményes jogcímen szerezte meg a magyar állampolgárságot.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának intézkedései: a gyermekek és fiatalkorúak ügyei

2002-ben az állampolgári jogok biztosa öt vizsgálatot indított a gyermekotthonok működésével kapcsolatban. A biztosok - a korábbi gyakorlatnak megfelelően - a gyermekintézmények tevékenységét hivatalból is vizsgálták, s mind az elődeik, mind a saját vizsgálataik során tett ajánlások további sorsát figyelemmel kísérték. Ezért a Győr-Moson-Sopron megyei látogatás keretében a soproni József Attila Gyermekközpontban 2001-ben végzett vizsgálat utóvizsgálatára is sor került. Az általános helyettes 2002 áprilisában, OBH 2376/2002. számon hivatalból utóvizsgálatot indított annak feltárására, miként érvényesültek az OBH 550/1998. sz. - a korábbi általános helyettes által az otthont nyújtó gyermekintézményekben élő gondozottak alkotmányos jogainak érvényesülését vizsgáló - vizsgálat megállapításai alapján tett ajánlások a gyakorlatban.

A 2002. évi vizsgálatban az alapvizsgálat során a legtöbb alkotmányos joggal összefüggő visszásság megállapítására okot adó öt intézmény utóvizsgálatára nyílt lehetőség. Az általános helyettes megállapította, hogy egyes intézményekben - az 1998-as vizsgálat megállapításaival egyezően - továbbra is sérül a gyermekek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéshez, a tulajdonhoz, a művelődéshez, továbbá az egészséges környezethez fűződő joga.

2002-ben a biztosok - ugyancsak a korábbi gyakorlatnak megfelelően - figyelemmel kísérték a sajtó, a rádió és a televízió azon híradásait, amelyek alapján felmerül a gyermeki jogok sérelmének gyanúja.

Beadványra indult vizsgálatok alapján a biztos négy esetben állapította meg a gyermekek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéshez való alkotmányos jogának sérelmét. Jogértelmezési bizonytalanság miatt ilyen sérelmet okozott, hogy a büntetés-végrehajtási intézetben édesanyjával együtt elhelyezett csecsemő után a szülők családi pótlék iránti igényüket nem tudták érvényesíteni. Ugyanezt a sérelmet okozta a települési önkormányzatnak az az eljárása, mely során a gyermek után járó kiegészítő családi pótlék folyósítását azért szüntette meg, mert a településen állandó bejelentett lakcímmel rendelkező szülő életvitelszerűen máshol tartózkodott. Egy esetben a megfelelő fejlődéshez, továbbá a gyermek családi kapcsolathoz való jogának sérelmét állapította meg a biztos.

A 2002. évben hét - a szülői, illetőleg a nagyszülői kapcsolattartással kapcsolatban - beadványt vizsgált az állampolgári jogok biztosa. Az elmúlt évekhez hasonlóan a biztosnak és általános helyettesének több esetben hatásköre hiányában vagy mint nyilvánvalóan "alaptalant" kellett elutasítania a beadványok egy részét. Három olyan beadvány érkezett a biztosi hivatalhoz, amelyről - bár sokszor csak hosszadalmas vizsgálat után - az derült ki, hogy a külön élő szülők egymással, illetőleg a nagyszülő a gyermeket nevelő szülővel nem tud együttműködni a kapcsolattartás érdekében. Ezekben az esetekben a gyámhivatal tehetetlen, és sajnálatos módon az országgyűlési biztos sem tudott segítséget nyújtani.

A gyámhivatalok eljárásával kapcsolatban nyolc esetben volt megállapítható a jogállamiságból eredő jogbiztonsághoz, ezen belül a tisztességes eljáráshoz fűződő jog sérelme. E jogsérelmet a gyámhivatalok azzal okozták, hogy eljárásaikat nem fejezték be az ügyintézésre rendelkezésükre álló harminc nap alatt, vagy a panaszos kérelméről nem vettek fel jegyzőkönyvet. Ugyancsak a jogbiztonságot sértette, amikor a gyámhivatal az általa okozott jogellenes állapotot több hónapig fenntartotta, továbbá, amikor az ügyintéző a panaszos bejelentését figyelmen kívül hagyta. A hatóságok vezetői az országgyűlési biztos kezdeményezéseit, amelyeket a fenti jogszabálysértések elkerülése érdekében tett, minden esetben elfogadták.

A 2002-es évben gondnoksági ügyekben tíz panasz érkezett az országgyűlési biztos hivatalához, ezek közül is csupán egy volt vizsgálatra érdemes. Annak, hogy a beadványok száma jelentősen csökkent, feltehetőleg az az oka, hogy a gondnokság alá helyezés szabályait, a gondnokoltak személyi és vagyoni érdekének védelmét a Polgári Törvénykönyv 2001. november 1-jén hatályba lépő módosítása a korábbinál szigorúbban szabályozza.

IV. Egészségi helyzet - egészséges életmód

Helyzetkép

Népegészségügyi alapmutatók

Várható élettartam, népmozgalom

A népesség főbb korcsoportok szerint (január 1.)

Korcsoport (éves)

1949

1960

1970

1980

1990

1995

2000

2001

2002

0-14 éves

2 290

2 529

2 177

2 341

2 131

1 892

1 729

1 692

1 660

15-29 éves

2 332

2 155

2 437

2 356

2 066

2 289

2 278

2 265

2 256

30-39 éves

1 238

1 507

1 384

1 477

1 622

1 390

1 301

1 312

1 327

40-59 éves

2 272

2 397

2 564

2 706

2 597

2 748

2 857

2 852

2 841

60-69 éves

675

831

1 051

928

1 116

1 076

1 028

1 026

1 024

70- x éves

398

541

709

902

844

942

1 029

1 053

1 067

Összesen

9 205

9 961

10 322

10 710

10 375

10 337

10 222

10 200

10 175

Ebből

0- 2 éves

491

453

443

498

366

349

288

285

286

15-49 éves nő

2 523

2 491

2 673

2 583

2 530

2 595

2 565

2 549

2 534

Forrás: ESZCSM

A várható átlagos élettartam alakulása

Év

Születéskor

1 éves korban

40 éves korban

60 éves korban

férfi

férfi

férfi

férfi

1970

66,3

72,1

68,1

73,4

31,5

35,8

15,2

18,2

1980

65,5

72,7

66,2

73,2

29,6

35,5

14,6

18,3

1985

65,1

73,1

65,6

73,4

29,1

35,7

14,6

18,7

1990

65,1

73,7

65,2

73,7

28,8

36,1

14,7

19,0

1995

65,3

74,5

65,0

74,2

28,3

36,4

14,8

19,5

1998

66,1

75,2

65,9

74,8

28,9

36,8

15,0

19,8

1999

66,3

75,1

65,9

74,7

28,9

36,7

14,9

19,6

2000

67,1

75,6

66,8

75,2

29,6

37,2

15,3

20,0

2001

68,2

76,5

67,2

76,0

30,4

37,9

16,0

20,7

Forrás: ESZCSM

A különböző életkorokban (még) várható élettartam egy adott társadalom adott korú népességének életesélyeiről ad összefoglaló becslést.

Születéskor várható élettartam

 

1980

1990

2000

2001

2002

Férfiak

65,45

65,13

67,11

68,15

68,3

Nők

72,7

73,71

75,59

76,46

76,6

Forrás: Demográfiai Évkönyv, 2001; CD-melléklet. Budapest: KSH, 2002

A születéskor várható élettartam emelkedése részben a csecsemőhalandóság jelentős csökkenésének köszönhető.

A lakosság egészségi állapotának fő mutatói - mind más országokéval összevetve, mind az ország általános fejlettségi szintjéhez képest - igen kedvezőtlen helyzetet tükröznek. A hozzánk hasonló társadalmi-gazdasági utat bejáró Csehország, Szlovákia és Lengyelország nőlakossága átlagosan 2, férfilakossága közel 4 évvel számíthat hosszabb életre születésekor, mint magyar társaik. Az Európai Unió valamennyi országában hosszabb életet élhetnek az emberek - a nők átlagosan 6, a férfiak átlagosan 7 évvel többet -, mint nálunk. A csatlakozó országok között akadnak nálunk rosszabb helyzetűek: egy ország nőlakosságának (Észtország) és három ország férfilakosságának (a balti államok) rövidebb élet adatik a magyarokénál. A Világ-egészségügyi Szervezet (WHO) mutatószáma - mely egy adott évben világra jött újszülöttek egészségben eltöltött várható élettartamát fejezi ki - szerint az európai országok rangsorának utolsó hatodában helyezkedünk el.

A természetes népmozgalom főbb adatai

Megnevezés

1970

1980

1985

1990

1995

2000

2001

Élveszületések száma

151 819

148 673

130 200

125 679

112 054

97 597

97 047

Halálozások száma

120 197

145 355

147 614

145 660

145 431

135 601

132 183

Természetes szaporodás, illetve fogyás (-) száma

31 622

3 318

-17 414

-19 981

-33 377

-38 004

-35 136

Egy éven alul meghaltak száma

5 449

3 443

2 651

1 863

1 195

900

789

Ezer lakosra jutó élveszületések száma

14,7

13,9

12,3

12,1

10,8

9,6

9,5

Ezer lakosra jutó halálozások száma

11,6

13,6

14,0

14,1

14,1

13,3

13,0

Ezer lakosra jutó természetes szaporodás, illetve fogyás (-)

3,1

0,3

-1,6

-1,9

-3,2

-3,7

-3,4

Ezer élveszülöttre jutó egy éven aluli meghaltak száma

35,9

23,2

20,4

14,8

10,7

9,2

8,1

Forrás: ESZCSM

A 2002. évi OSAP iskolai (szűrő) vizsgálat legfontosabb eredményei

Jogszabály határozza meg az iskolai (szűrő) vizsgálatok számát, gyakoriságát. OSAP szerinti jelentés készül - tanévenként - az 5 éves óvodásokról és a 3., 5., 9., 11. osztályos tanulókról Az adatokból tudjuk, hogy néhány betegség, illetve elváltozás aránya évről évre növekszik. Minden korcsoportban a csont, izom és kötőszövet elváltozásai vezetik a szűrési eredménylistát, növekszik az asztmások és az elhízottak száma.

Néhány általános megállapítás a jelentőlapon szereplő kórképek és elváltozások sorrendjében.

A legriasztóbb képet a csont, izom, kötőszövet elváltozásai mutatják. A romló adatok elsősorban a mozgásszegény életmódra vezethetők vissza. A középiskolások között 10%-ot meghaladó a tartási rendellenesség előfordulása. Hasonló mértékű, de évről évre növekvő arányú a gerincferdülés, amely az életmóddal összefüggő, még javítható elváltozás. 1-1,5%-ban fordul elő a M. Scheuermann és a 15-17 évesek között 11-14 ezrelék az elfajulásos csont- és porcbetegségek aránya. A statikai lábbetegségek (elsősorban a lúdtalp) előfordulási aránya minden életkorban 17-18% körüli.

A látászavarok (fénytörési hibák) az idősebb tanulók között gyakoribbak és fokozatosan növekvő arányt mutatnak (20%). Örvendetes, hogy a kancsalság előfordulási aránya minden korosztályban csökkenő tendenciájú. A 15-17 évesek között 7 ezrelékben fordul elő a tompalátás (amelynek aránya 2002-ben növekedett). A színlátás zavarait nagyobb számban, elsősorban a fiúknál találjuk. Az 1,5-2,0%-os előfordulási gyakoriság állandónak tűnik. Az egyszemű látás aránya, bár igen alacsony, de az életkorral együtt növekszik. A vakság és csökkent látás aránya az iskolások között 3,5-4 ezrelék körüli.

A süketséggel és hallásvesztéssel rendelkezők aránya az 5 éves óvodások és a 15 éves tanulók között az 6, míg a 17 évesek között 8 ezrelék. A 3. és 5. osztályosok között a legalacsonyabb, 3 ezrelék körüli.

A keringési rendszer elváltozásai között viszonylag stabilnak mondható a vitiumok, cardiomyopathiák (4-5 ezrelék) és a ritmuszavarok aránya (5-7 ezrelék). A ritmuszavarok arányszáma egyébként az óvodások között magasabb. A figyelem középpontjába a magas vérnyomást kell állítani, melynek előfordulási gyakorisága az életkorral nő; a 15 évesek körében 1,2-1,3%, a 17 évesek között 1,7-1,8%.

A korábbi években a gyomor- és nyombélfekély előfordulását rögzítettük, a 2001/2002-es tanévtől a nem fertőzéses vékony- és vastagbélgyulladás előfordulását jelentették. A mutatószámok alacsonyak, mégis figyelemre méltó a korral növekvő előfordulási gyakoriság.

A felszívódási zavarok helyett a jövőben a coeliakia és egyéb táplálékintolerencia, allergia jelentendő. Itt az óvodások közötti magas arányszám (2,5 ezrelék) a figyelmeztető.

A krónikus vesebetegségek előfordulási gyakorisága is emelkedő arányú, különösen a 17 éves lányok körében. Az 5 éves óvodások között évről évre kevesebb visszamaradt herét diagnosztizáltak, most ismét 4 ezreléket közelít az érték.

Új adat a havi vérzés zavarai, mely a 15, 17 éves lányok körében 5,5 ezreléknek bizonyult.

Az endokrin táplálkozás és anyagcserezavarok között állandónak és a korcsoportnak megfelelőnek tekinthető a cukorbetegek aránya (15 évesek között 1,8 ezrelék). A golyvások aránya enyhe emelkedést mutat. Folyamatosan nő a kövér gyermekek aránya. Legtöbb obez gyermek a 11 évesek között található (7,5%). Ez az egyetlen korcsoport, ahol a fiúk nagyobb arányban elhízottak, mint a lányok. Meglepő, hogy viszonylag sok a kórosan sovány gyermek is. A 15 évesek között a 6 évvel korábbi 4 ezrelékes előfordulási gyakoriság 9-10 ezrelékre növekedett. A statisztikai növekedést az is magyarázhatja, hogy erre vonatkozóan csak néhány éve kérünk jelentést. Figyelemre méltó, hogy a növekedés elmaradása az 5 és 10 évesek között alacsonyabb értéket mutat, mint az előző évben.

Az adatok elemzése során megállapítható, hogy ma fele annyi az anaemiás gyermek, mint 20 évvel ezelőtt. Korosztályi különbség nélkül az előfordulási arány 5-7 ezrelék.

Sajnos erőteljesen növekvő arányú - különösen a magasabb évjáratoknál - az asztma előfordulása (1-1,5%)

Az allergiás megbetegedések helyett az új jelentőlapon az allergiás náthát rögzítjük (amely a 15, 17 évesek között 3,5%). Az előző évhez viszonyítva alacsonyabbnak tűnik az allergiás bőr- és nyálkahártya-elváltozások aránya.

A magatartási és emocionális zavarok felismerése az óvodások körében a legmagasabb (1,8%), mert az óvodai nevelés, gondozás során inkább feltűnik. Az iskolai teljesítmény zavarait inkább a 9 és 11 évesek között jelzik. Kifejezett a testi panaszok jelenléte, amelynek hátterében környezeti, lelki okok állnak. Ezek a zavarok a 15, de inkább a 17 évesek körében észlelhetők. Az arányszám az előző évekhez képest jelentős növekedést mutat.

Stabilnak tűnik, de finomabb elemzéssel megállapítható, hogy az epilepszia előfordulási gyakorisága évről évre növekszik. A 2,5-3,0 ezrelékes érték - ismereteink szerint - külföldi adatokkal azonos.

Új adatunk az agyi bénulás és egyéb bénulás szindróma, amely 0,6-1 ezreléknek bizonyult.

Iskola-egészségügyi összehasonlító értékelés: Az iskolás gyermekek egészségmagatartása című kutatás 2002. évi eredményei

A közölt adatok az "Iskolás gyermekek egészségmagatartása" WHO kollaborációban, 1985 óta folyó nemzetközi kutatás hazai 5. adatfelvételéből származnak. Magyarország az Egészségügyi Világszervezet Európai Irodájának (EVSZ/EURO) kérésére 1985-ben csatlakozott ahhoz az európai ifjúságkutatáshoz, melyet az 1980-as évek elején négy ország (Norvégia, Finnország, Ausztria és Anglia) kutatói indítottak el informális együttműködésként.

Az EVSZ hamarosan adoptálta a kutatást, amely 1984-től az európai iroda egyik kiemelt programjaként működik. Hazánkban a kutatást 1985-1999 között intézményközi együttműködés keretében az Országos Csecsemő és Gyermek-egészségügyi (OCSGYI) és a Nemzeti Egészségvédelmi Intézet (NEVI) szakemberei végezték. A kutatásnak jelenleg az Országos Egészségfejlesztési Központ ad helyet. A kutatás négyévenként megismételt8, országosan reprezentatív, anonim módon végzett kérdőíves adatfelvételekből áll, melyekben egyre bővülő számú ország9 vesz részt Európában és Észak Amerikában.

(A kutatási célok és az adatfelvételi módszerek ismertetését lásd az 1. számú Melléklet Iskola-egészségügyi összehasonlító értékelés: Az iskolás gyermekek egészségmagatartása című kutatás célkitűzése és mintavételi eljárása alfejezetben.)

Eredmények

Önminősített egészségi állapot, közérzet

A szubjektív jól-lét vizsgálatának kérdése az utóbbi évtizedekben kitüntetett helyet foglal el. Ez a fokozott érdeklődés részben azt a szociális trendet tükrözi, amely az egyén szubjektív nézőpontját hangsúlyozza az élet értékelésében.

Fizikai és lelki tünetek

A szomatikus tünetek előfordulása általánosnak mondható serdülőkorban, ezt részben a normál serdülőkori fejlődéssel együtt járó, a testi változások felé fordult figyelemből származó introspekció magyarázhatja. Serdülőkorban a tünetek ritkán szervi eredetűek, általában nem korlátozzák jelentős mértékben a serdülők mindennapi tevékenységét, és nem utalnak komoly emocionális zavarra sem. Különböző vizsgálatok szerint azonban a gyermekek kisebb hányada gyakran tapasztal valamilyen testi tünetet. A fejfájás és a visszatérő hasi fájdalom a leggyakoribb testi panaszok serdülőkorban. Emellett a hátfájás és az alvási problémák is magas arányban fordulnak elő.

A szubjektív panaszokat általában a stresszel hozzák összefüggésbe, amely serdülőkorban elsősorban a személy és környezete közötti problémás kapcsolatokból származhat. A szomatikus tünetek mellett serdülőkorban az érzelmi problémák, így a depressziós hangulat, súlyosabb esetben a depresszió előfordulása is ugrásszerűen megnövekszik

Mind a nem, mind az életkor jelentősen befolyásolja a szubjektív egészség, szubjektív jól-lét alakulását. A lányok sérülékenyebbek az emocionális zavarokra, és ugyanez az összefüggés a szomatikus tünetekre is releváns.

Az önminősített egészségi állapot nem szerint az egész mintában

Forrás: OTH

Az önmagukat a rossz vagy megfelelő egészségi állapotú csoportba soroló tanulók aránya nem és osztály szerint

Forrás: OTH

Az élettel való elégedettség átlagpontszáma (11 fokú skálán mérve) nem és osztály szerint

Forrás: OTH

Depressziós hangulat

A depressziós hangulat mérésére a Gyermek Depresszió Kérdőív rövidített változatát használták. A 8 item a szomorúságot, az anhedóniát, az öngyűlöletet, a sírást, a döntésképtelenséget, az öngyilkossági gondolatot, a másokkal való kijövést és a szeretetlenséget mérte. A skála lehetséges pontszáma: 0-16.

Epidemiológiai és klinikai vizsgálatok a Gyermek Depresszió Kérdőívben kritikus pontként a négy pontot jelölik meg. Az alábbi ábrán látható, hogy a tanulók nagy részének (fiúk 74,4%-a, a lányok 57,7%-a) az összpontszáma 0-2,10 ami jó általános közérzetre (a depresszív tünetek hiányára) utal. A tanulók kb. 10%-a (fiúk 8%-a, a lányok 12%-a) ért el 3 pontot, ami zavart hangulatot jelölhet, míg a lányok közel 30%-a és a fiúk 18%-a négy vagy több pontot kapott, ami depresszív hangulatot jelezhet.

Érdemes megjegyezni, hogy az öngyilkossági gondolat a 4 pontot vagy annál többet elérők csoportjában kiugró, ugyanis több mint 50%-uk fejében már megfogalmazódott ez a gondolat.

A depressziós skálán elért pontszámok alapján kialakított csoportba tartozó 7-11. osztályos tanulók aránya nemek szerint

Forrás: OTH

Szomatikus és pszichés tünetek előfordulása

A fiúknál és a lányoknál mindegyik osztályban magas a kedvetlenség, az idegesség és a fáradtság előfordulása. A gyakori fáradtság a 9. és 11. osztályban a lányoknál (44,8, illetve 47,8%) és fiúknál (31,6, illetve 33,3%) egyaránt kiugró, ugyanez mondható el a gyakori idegességre is (lányoknál 40,1, illetve 42,3%, fiúknál 30,9, illetve 30,4%). Lányoknál ezek a tünetek már 5. osztályban magas arányban fordulnak elő (több mint 20%), és a fiúknál sem elhanyagolható az előfordulásuk. A kedvetlenség gyakori előfordulása a lányoknál jóval magasabb arányú, mint a fiúknál.

A gyakran kedvetlen, ideges és fáradt lánytanulók aránya osztályok szerint - a gyakori tünetről beszámolók aránya (%)

Forrás: OTH

A gyakran kedvetlen, ideges és fáradt fiútanulók aránya osztályok szerint

Forrás: OTH

A szomatikus tünetek közül a fej-, a gyomor- és a hátfájás gyakori előfordulásáról a lányok magasabb arányban számolnak be. Míg a fiúknál a gyakori fejfájásra panaszkodók aránya a 11%-ot egyik osztályban sem haladja meg, addig a lányoknál 18,6 és 32% között mozog a fejfájás gyakori előfordulása. Hasonló mintázat figyelhető meg a gyomorfájás esetében is, míg a fiúknál a 10%-ot sem haladja meg a gyakori gyomorfájásra panaszkodók aránya, addig a lányoknál 15-18% közötti értékeket találunk.

Szomatikus panaszok az egyes évfolyamokban (%)

 

5. osztály

7. osztály

9. osztály

11. osztály

Fejfájás - fiúk

10,9

8,4

10,7

7,8

Fejfájás - lányok

18,6

24

32

28,2

Gyomorfájás - fiúk

8,7

6,1

5,5

5,6

Gyomorfájás - lányok

15,2

16,9

17,2

17,5

Hátfájás - fiúk

8,5

10,9

9,7

9,3

Hátfájás - lányok

11,2

12,6

17,9

16,6

Forrás: OTH

Az alvásproblémákkal (nehéz elalvás, gyakori felébredés éjszaka) küzdők aránya nem és osztály szerint

Forrás: OTH

A tanulók nagy arányban számolnak be két vagy több tünet együttes jelenlétéről a vizsgált féléves periódusban. A táblázatban látható, hogy a 9. és 11. osztályos lányok több mint fele több visszatérő tünetet tapasztal. 9. és 11. osztályos lányoknál a 6 vagy több visszatérő szubjektív egészségi panaszról beszámolók aránya 20, illetve 16,1%.

Két vagy több gyakori tünetről beszámolók aránya nem és osztály szerint

 

5. osztály

7. osztály

9. osztály

11. osztály

Fiúk

30,5%

34,9%

36,8%

36,3%

Lányok

36,7%

46,2%

55,7%

58,8%

Forrás: OTH

Eredményeink arra utalnak, hogy a szubjektív egészség mutatóinak monitorozása már gyermekkorban és serdülőkorban is alapvető fontosságú, ezek ismeretében prevenciós eljárások alkalmazásával későbbi (szomatikus és mentális) betegségek előzhetők meg.

Szenvedélybetegségek

A szenvedélybetegek egy részének ellátása elsősorban a pszichiátriai, valamint az alkohológiai ellátás keretei között történik, más része a speciális ellátást biztosító drogambulanciákon. Az ellátórendszert tekintve az utóbbi években a járóbeteg-ellátás fejlődése volt számottevő. Napjainkban azonban még ez az ellátási szektor is meglehetősen heterogén sajátosságokat mutat. Sajnos még mindig találunk olyan megyét, ahol nincs működő drogambulancia, és még mindig komoly különbség jellemzi a drogambulanciákat és a TÁMASZ gondozókat.

A ma is rendkívül magas arányban jellemző alkoholizmus, illetve túlzott alkoholfogyasztás mellett az elmúlt 15 évben jelentősen megváltoztak a kábítószer-fogyasztási szokások. Míg kezdetben a visszaélésre használt szerek közül a gyógyszerek és a szerves oldószerek használata dominált, mára döntően a kemény kábítószerek (ezen belül az ópiátszármazékok) használata vált jellemzővé.

A gyógyítás ezért mind az akut fázisban, mind a hosszú távú kezeléseket illetően munka- és időigényesebb feladat lett, ami még nagyobb felkészültséget, szaktudást és nem utolsósorban fejlettebb intézménystruktúrát igényel, mint a jelenleg elérhető és rendelkezésre álló lehetőségek.

A Szociális Szolgáltatási Főosztály feladatai közé a felnőtt szenvedélybetegek szociális ellátása tartozik. A szociális igazgatásról és a szociális ellátásról szóló 1993. évi III. tv. nevesíti, illetve szabályozza az ellátó rendszeren belül a szenvedélybetegek nappali, illetve bentlakásos (átmeneti, rehabilitációs és ápolást-gondozást nyújtó) intézményét.

A felnőtt szenvedélybetegek szociális ellátórendszerének alakulása érinti a gyermekek és fiatalkorúak helyzetét, hiszen ezen társadalmi csoport életmódváltozásai előre jelzik a szükséges változtatásokat az ellátás területén (intézményi háló láncszemeinek bővítése, a hálón belül mely intézményi forma szükséges, hogy kövesse - elsőként - a társadalmi változásokat stb.).

A kábítószerfüggő fiatalok (drogrehabilitációs intézményben 16. életévüktől tartózkodhatnak az ellátottak) igénybe veszik az ellátórendszer (nappali intézmények) szolgáltatásait. Az elmúlt években egyre erősebb igény jelentkezett az ország bizonyos pontjain (tranzit útvonalak mentén, főváros) a drogbetegek nappali, illetve rehabilitációs intézményeire. A szenvedélybetegek szociális ellátása során szakmai szempontok alapján megfogalmazódott, illetve megvalósult a kábítószerrel visszaélők számára nyújtandó szolgáltatások szétválasztása az alkohol-, illetve más szenvedélybetegekétől.

A szenvedélybetegek ellátására egyre inkább nő az igény. A már elkezdett szakmai koncepciókat (szakdolgozói munka színvonalának emelése, terápiás eljárások számának növelése) a továbbiakban is szükséges erősíteni. Bővítésre, illetve kialakításra szorulnak a nappali és a rehabilitációs, átmeneti intézmények egyaránt. Ezen ellátási formákban megjelenő 16. életévüket betöltők száma növekszik, jelenleg a férőhelyek 1%-át foglalják el. 2002-ben a rehabilitációs (drog) intézmények száma: 10 db, a férőhelyek száma: 216.

Dohányzás

A dohányzási szokások alakulása a 11-17 éves tanulók esetében11

A dohányzás kipróbálása

A kipróbálás gyakorisága az életkorral meredeken emelkedik: az 5. osztályosok között 18,8%, míg a legidősebb vizsgált korcsoportban már a tanulók több mint 80%-a gyújtott rá életében legalább egyszer. A legfiatalabb korosztályban jelentős a nemi különbség, míg az életkor emelkedésével a fiúk és a lányok közötti eltérés egyre jelentéktelenebbé válik.

A dohányzást már kipróbált tanulók nemenként és osztályonként

Forrás: OTH, ESZCSM, "Iskolás gyermekek egészségmagatartása"

A dohányzás gyakorisága

A rendszeres dohányzás gyakorisága a dohányzás kipróbálásához hasonlóan az életkor előrehaladtával szintén folyamatosan emelkedik. E tekintetben a fiúk és a lányok között nincs számottevő különbség. A legnagyobb ugrás a hetedik és kilencedik osztály között tapasztalható: mindkét nemre igaz, hogy a rendszeresen dohányzó tanulók száma több mint háromszorosára emelkedik. A 11. osztályos fiúk 39,8%-a, míg ugyanebben a korosztályban a lányok 34,5%-a dohányzik rendszeresen.

A rendszeresen (naponta és hetente) dohányzók aránya nemenként és osztályonként

Forrás: OTH, ESZCSM, "Iskolás gyermekek egészségmagatartása"

A család és a kortárskapcsolatok hatása a dohányzásra

A korábbi kutatások adatai is bizonyítják, hogy szignifikáns különbség mutatható ki a tanulók dohányzási gyakoriságában aszerint, hogy a számukra fontos, modellértékű személyek (szülők, barátok) dohányoznak-e vagy sem. A naponta dohányzó szülők gyermekei közül majdnem kétszer annyian dohányoznak naponta, mint a nem dohányzó szülők gyermekei. Nem dohányzó barát esetén a napi rendszerességgel dohányzó tanulók aránya 3,7%, rendszeresen dohányzó barát esetén 56,4%.

A Honvédelmi Minisztérium felmérése a sorkatonai szolgálatot teljesítők dohányzásával kapcsolatban12

A 18-24 éves populációt tekintve elgondolkodtató, hogy a megkérdezettek 56%-a a kérdőív kitöltésének idejében rendszeresen dohányzott. Szerencsére ebből csak 4% válaszolta azt, hogy naponta több mint 2 doboz cigarettát szív el.

A megkérdezettek 8%-a válaszolta, hogy még életében nem dohányzott, 6%-uk pedig korábban dohányzott, de leszokott. Az első rágyújtás leggyakrabban 13-14 éves korban történik (26%). Ez az adat önmagában nem minősíti a fiatalok dohányzási szokásait, hiszen az első rágyújtás jelentheti a leszokás kezdetét éppúgy, mint a rászokás pillanatát.

Alkoholfogyasztás

Az alkoholizmus mint probléma megítélése bár társadalmanként, koronként és kultúránként eltérő, devianciának minősül, ami szerepet játszhat egyebek mellett az öngyilkosságban, a bűnelkövetésben, az áldozattá válásban. A rendszerváltást követő évtizedben átlagosan 10,4 liter/év (tiszta szeszre átszámított) alkoholtartalmú ital jutott egy lakosra. A legmagasabb ez az érték 1990-ben volt, 11 liter; 1994-ig 10,5-10,6 körül ingadozott; az 1995-ös mélypont után növekedés következett, majd a mutató alacsonyabb szinten megrekedt. (Abszolút liter: az átszámításánál bor esetében átlagosan 11,5v/v%, sörnél változó mennyiségű (3,5-4,6 fokos) szesztartalmat vettünk figyelembe, égetett szeszesitaloknál az átszámítás kiindulási alapját 50 fokos szesztartalom képezte.)

Italfajtánként vizsgálva, a sörfogyasztás a rendszerváltást követő évtizedben - bár meghatározó arányú maradt - 30%-kal visszaesett (1990-ben 105, 2000-ben pedig 73 liter/év jutott egy főre). A bor esetében a hivatalos statisztikai adatok nem jeleznek lényeges változást: mértéke átlagosan 29-30 liter körül ingadozott évente, a legmagasabb az 1998-as érték, 34 liter volt. A legkisebb mennyiségben fogyasztott égetett szeszes italok a kilencvenes évtizedben visszaszorultak, csaknem 2 literrel.

A 11-17 éves tanulók alkoholfogyasztási szokásai13

Az alkoholfogyasztás kipróbálása

Az alkohol kipróbálását jelző tanulók aránya az életkor növekedésével párhuzamosan emelkedik, és a legidősebb korcsoportban meghaladja a megkérdezettek 92%-át.

Az 1-2 kortynál több alkoholt már fogyasztott tanulók aránya nemenként és osztályonként

Forrás: OTH, ESZCSM, "Iskolás gyermekek egészségmagatartása"

Részegségek száma

Az alkoholfogyasztás módját jól jellemzi a részegségek száma. Az alkoholfogyasztás kipróbálásához hasonlóan az életkor előrehaladtával meredeken emelkedik azon tanulók száma, akik már voltak részegek. Az alábbi ábrán látható, hogy a 11. osztályos fiúk 63,7, míg a lányok 40,8%-a többször volt már részeg életében.

A kétszer vagy többször részeg tanulók aránya nemenként és osztályonként

Forrás: OTH, ESZCSM, "Iskolás gyermekek egészségmagatartása"

A Honvédelmi Minisztérium sorkatonai szolgálatot teljesítők alkoholfogyasztásával kapcsolatos felmérése

Az adatok elemzésekor lehangoló képet kaptunk a fiatalok alkohollal való első találkozásának időpontjáról, amely a 2001-es adatfelvétel óta szignifikánsan nem változott.

A válaszadók 15%-os aránya 13-14 éves korában nyúlt először a pohárhoz, 20% azoknak az aránya, akik 16 éves korban találkoztak először az alkohollal, és 18% azoké, akik nem fogyasztanak alkoholt.

Az általános iskolás korú 13-14 éves gyermekek 23%-a már az első alkoholfogyasztás alkalmával berúgott.

Az átlagosan 22-24 éves fiatalemberek esetében elrettentően magas, 23% azoknak az aránya, akik életükben már 39 alkalomnál többször rúgtak be, míg mindössze 13% azok aránya, akik még sohasem csíptek be.

A kérdőív adatainak feldolgozását követően kiderült, a válaszadóink családjában 30% azok aránya, akik rendszeresen sok alkoholt fogyasztanak.

A kutatási terület a gyógyszerek helytelen használatának visszaéléseire is vonatkozik:

Orvosi rendelvényre 86% még nem szedett nyugtatót.

Orvosi ajánlás nélkül sem jellemző az altató, nyugtató szedése: 1-2 alkalommal 2%, 3-5 alkalommal 2%.

Úgy tűnik, ebben a kutatásban is beigazolódott az a feltételezés, hogy a férfiak a feszültséget és a stresszt inkább az alkohollal, a nők pedig nyugtatókkal, altatókkal oldják fel.

Drog

Magyarországon a drogfogyasztás közvetlen indikátorairól a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium csak a középiskolás populációra vonatkozóan rendelkezik időben összehasonlítható - azonos vagy egymást részben átfedő populációkat képviselő mintákon, azonos módszerekkel készült kutatásokból származó -, azaz a trendek felrajzolására alkalmas adatokkal, ezek viszont meglehetősen nagy részletezettségű trendvázolásra adnak lehetőséget. A budapesti változásokra vonatkozóan az 1992., 1995., 1998., 1999. és 2000., valamint a legutóbbi vizsgálat alapján a 2002. évre vonatkozóan is vannak adatok. Így a fővárosban meglehetősen részletes és az országosnál hosszabb időszakot felölelő, az utóbbi évek tendenciáit is bemutató képet lehet adni a változásokról.

A kilencvenes évek második felében a tiltott drogok (a marihuána és a hasis, LSD, ecstasy, amfetamin, crack, kokain, heroin, az egyéb ópiátok, mágikus gomba, valamint az itt fel nem sorolt egyéb tiltott drogok - így a fel nem sorolt kategória szerepeltetése lehetővé teszi az összesített értékek összehasonlíthatóságát) és az inhalánsok együttes életprevalencia-értéke országosan közel kétszeresére - 10%-ról 19%-ra - növekedett a másodéves középiskolások körében. A korábbi, illetve a két országos vizsgálat közötti időszakra vonatkozó helyi, illetve regionális adatokból azonban nem a rendszerváltozás óta folyamatosan tartó növekedés rajzolódott ki. Ezek a kutatások már az évtized elején az 1995-ös, országosan jellemző értékhez hasonló, 7-12% körüli életprevalenciákat jeleztek a tiltott szerek és/vagy inhalánsok esetében, s ezt a kb. 10%-os prevalenciaértékkel jellemezhető, stagnáló időszakot az évized elejétől 1996-ig sejtetik.

A szerenkénti életprevalencia-értékek tendenciái 1992-től napjainkig, a budapesti 10. évfolyamos középiskolások körében

Forrás: GYISM

A biztosan droghasználati célú fogyasztás összesített prevalenciaértéke a kilencvenes évek első felében jellemző stagnálás után az évtized második felében hirtelen és igen drasztikusan emelkedett, majd 1999-2000-ben stagnált. Ez a stagnálás átmeneti jelenségnek mutatkozik a legfrissebb, 2002-es adatok alapján. 2000-2002 között ismét növekedés tapasztalható. Ez a növekedés azonban jóval kisebb mértékű annál, mint ami azt megelőzően, a kilencvenes évek második felében következett be. A fogyasztás intenzitásában az évtized második felében megfigyelt drasztikus változások az utóbbi években nem jelentkeztek, ugyanakkor figyelmeztető jel, hogy a leginkább intenzív használók aránya 2000 és 2002 között valamelyest növekedett.

A tiltott drogok és inhalánsok összesített prevalenciaértéke a kilencvenes évek második felében és az ezredfordulón, a két időszak lineáris trendvonalainak feltüntetésével (a 10. évfolyamos középiskolások körében)

Forrás: Elekes-Paksi (2000)

Az első tiltottdrog-használat továbbra is többnyire középiskolás korban, 14 évesen vagy azt követően történik. Míg azonban a kilencvenes évek második felében a 15 és a 16 éves korban való első próbálkozás arányában tapasztalható elmozdulás, addig az utóbbi három évben - bár a kipróbálások többsége most is 15 évesen történik - megnövekedett a 14 éves korban próbálkozók aránya14.

Az első tiltottdrog-használat életkora
(a kérdésre válaszoló 10. évfolyamos drogfogyasztók %-ában)

 

1995

1999

2002

14 éves kor előtt

10,3

7,4

12,0

14 évesen

12,8

15,8

22,8

15 évesen

35,4

42,3

41,4

16 évesen vagy idősebb korban

41,5

34,4

23,9

Forrás: GYISM

A 11-17 éves tanulók drogfogyasztási szokásai15

A megkérdezett középfokú tanintézmények 9. és 11. évfolyamaiban tanuló diákok 9,3%-a fogyasztott életében legalább egyszer valamilyen gyógyszert visszaélésszerűen, hangulatjavítóként, vagy gyógyszert és alkoholt együttesen ugyanilyen célzattal. Több mint az egyötödük, 21,5%-uk pedig fogyasztott már valamilyen tiltott szert és/vagy inhalánst. Szertípusonként vizsgálva a fiatalok drogfogyasztását, elmondható, hogy a marihuána és a hasis a leggyakrabban alkalmazott szer a drogot fogyasztók körében. Ezeket a válaszadók közül szinte minden ötödik tanuló, 19,8% kipróbálta már életében. A tanulók 15,8%-a az adatfelvételt megelőző évben fogyasztott marihuánát vagy hasist. A drogfogyasztás gyakoriságára vonatkozó válaszok alapján megállapítható, hogy többségük, 60-80%-uk a drogot ténylegesen csak kipróbálta, mivel csak 1-2-szer használta életében. A legtöbbek által kipróbált szert, a marihuánát vagy hasist is a használók kicsit több mint a fele csak 1-2-szer használta életében.

A különböző szerek használatának gyakorisága (%)

 

Használat gyakorisága

Szerfajták

Soha

1-2-szer

3-5-ször

6-9-szer

10-19-szer

20-39-szer

40-szer vagy annál többször

Marihuána, hasis

80,2

10,9

2,5

2,2

1,3

0,7

2,3

Alkohol + gyógyszer együtt

92,4

5,1

1,1

0,8

0,1

0,1

0,4

Gyógyszer, hogy feldobjon

94,2

3,6

1,0

0,6

0,4

0

0,2

Ecstasy

95,7

2,9

0,4

0,4

0,3

0,2

0,1

Amfetaminok

96,4

2,1

0,7

0,2

0,2

0,2

0,1

Szerves oldószerek, ragasztó

97,9

1,5

0,2

0,1

0,1

0,2

0

Egyéb drog

98,1

0,9

0,3

0,2

0,1

0,1

0,2

LSD vagy más hallucinogének

98,3

1,2

0,3

0,1

0

0

0,1

Ópiátok

99,2

0,6

0,2

0

0

0

0

Kokain, crack

99,3

0,5

0,1

0

0

0

0,1

N

3034

Forrás: OTH, ESZCSM, "Iskolás gyermekek egészségmagatartása"

A következő leggyakrabban alkalmazott szerek a legális drogok csoportjába tartoznak, tehát a különböző, nem orvosi céllal fogyasztott gyógyszerek, valamint az alkohol. Az illegális drogok közül a marihuána után az ecstasy, valamint az amfetaminok következnek 4,3 és 3,6%-os fogyasztási aránnyal. Az oldószerek, ragasztók, az LSD és egyéb hallucinogének, az ópiátok és a kokain, valamint a crack viszonylag kicsi, 2,1% és 0,7% közötti aránnyal követik az előzőeket.

Az egyes tiltott szerek, a szipuzás, valamint a különböző visszaélésszerű gyógyszerhasználat élet- és évi prevalenciaértékei a magyarországi 9. és 11. évfolyamba járó középiskolások körében (%)

Forrás: OTH, ESZCSM, "Iskolás gyermekek egészségmagatartása"

Életkori különbségek is felfedezhetők az illegális drogok használatában: minden szer esetében magasabb az arány az idősebbek között.

Az egyes szerek használatának gyakorisága a 9. és 11. osztályba járó középiskolások körében

Szerfajták

Életprevalencia (%)

9. évfolyam

11. évfolyam

Marihuána, hasis

13,8

25,1

Gyógyszer, hogy feldobjon

4,8

6,6

Ecstasy

3,2

5,2

Amfetaminok

2,8

4,3

Szerves oldószerek, ragasztó

2,9

1,4

Egyéb drog

1,3

2,4

Forrás: OTH, ESZCSM, "Iskolás gyermekek egészségmagatartása"

A nemek szerint vizsgálva a drogfogyasztási szokásokat, jelentős eltéréseket találunk. Míg a lányok 17%-a, addig a fiúk 26,8%-a fogyasztott már valamilyen illegális anyagot.

Az illegális drogok kipróbálásának gyakorisága nemenként (%)

Forrás: OTH, ESZCSM, "Iskolás gyermekek egészségmagatartása"

(A további táblázatokat lásd az 1. számú Melléklet Kábítószer-fogyasztás miatti halálozási adatok alfejezetben.)

A Honvédelmi Minisztérium epidemiológiai felmérésének droghasználatra vonatkozó adatai

A kábítószer nem tiszteli a honvédség intézményrendszerének határait sem. A honvédség a kábítószer-fogyasztás legveszélyeztetettebb színterévé válhat. A prevenciós munkánknak számolnia kell azzal a ténnyel, hogy az állomány jelentős csoportja használhat illegitim szereket.

A sorkatonai szolgálatra bevonuló fiatalok prevencióját már jóval a bevonulás életkora előtt meg kellene kezdeni, azonban nemcsak az idejében megkezdődő, hanem a megfelelő tematikájú és hatékonyságú prevenció lehet sikeres. A honvédelmi tárcánál a drogprevenciós tevékenységet a Magyar Honvédség Drogprevenciós Bizottsága koordinálja.

Ez az adatforrás nemcsak a drogfertőzöttség mérőszámát, hanem a fogyasztási szokások jellemzőit, a szerhasználat előre jelző tényezőit, a hozzáférhetőséget és mindezek szociális háttértényezőit is jelzi.

A kérdőíves felvételek egy reprezentatív mintán történtek, ezért a droghasználatról általánosabb kép adható. A kutatások rávilágítottak a drogszíntér, illetve drogtípusok évenkénti változásaira, melyeket a Magyar Honvédség beépít drogprevenciós stratégiájába.

Ennek a fajta kérdőíves vizsgálatnak az a hátránya, hogy a megkérdezettek közül nem mindenki hajlandó válaszolni, ezen kívül a válaszok valódiságát nem lehet ellenőrizni, és amennyiben büntetendő cselekményről van szó, feltételezhető, hogy a megkérdezettek egy része az anonimitás biztosítása mellett sem válaszol őszintén bizonyos kérdésekre. Az adatfelvétel minőségével és különböző statisztikai módszerek alkalmazásával korrigálni lehetett a mintavételi és válaszadási módszertani problémákat.

A honvédség állományában végzett epidemiológiai felmérés szerint (mintaelemszám: 2700 fő) a válaszadók 11, 5%-a került kapcsolatba valamilyen formában kábítószerrel.

A droghasználók esetében a drog kipróbálásának első életkora a különböző drogfajtáknál azonos: 13 éves korban kezdődik. Ezen belül a kipróbálók 50%-ánál az úgynevezett szipuzás (szerves oldószerrel való visszaélés) kipróbálásának van jelentős szerepe. A marihuána kipróbálása 15 éves korban emelkedik meg, hasonlóan az LSD-hez és az amfetaminszármazékokhoz. 16 éves korban jelenik meg erőteljesen az ópium 18%-os aránnyal.

A megkérdezettek között 17 éves korban jelenik meg a kokain, 7%-ban.

A valamely tudatmódosító szert fogyasztó 18 éves korosztályba tartozó fiatalok 30%-a marihuánát fogyaszt, ezt követi az amfetamin élvezete 25%-kal, az LSD 12%-kal, a kokainélvezők 7%-nyian vannak, a legkevesebben ópiumot használnak (6%), a maradék 20% az egyéb drogélvezők aránya.

A követéses vizsgálatokban megfigyelhető az első droghasználat életkorának csökkenése is. A vizsgálatok arra utalnak, hogy a serdülőkori droghasználat előrejelzője (prediktora) a későbbi, így a potenciális katonai szolgálatra alkalmas életkorban bekövetkező illegális droghasználatnak.

Egyéb felmérések szerint valamennyi deviáns viselkedési forma szignifikánsan magasabb arányban fordul elő az illegális drogot fogyasztók családjában.

A szabadidő strukturálását illetően a drogfogyasztás szempontjából a legveszélyeztetettebb csoport a gyakran szórakozni járók csoportja.

A vizsgálatokban - a problémakatalógus felállítása érdekében - felmértük a drog kipróbálásával kapcsolatos attitűdöt, valamint veszélyességének megítélését. A megkérdezettek az amfetamin kipróbálását vagy nem tartják kockázati tényezőnek, vagy elutasítják a hozzászokás lehetőségét. A kemény drogokat még a kipróbálás szintjén is veszélyesnek ítélik.

Sport

A felsőoktatási hallgatók fittségi mutatói

2000/2001-ben felmérés készült a felsőoktatási hallgatók fizikai állapotáról, mely alapján az Oktatási Minisztérium megküldte az ISM-nek részletes fejlesztési koncepcióját a sport fejlesztésére a felsőoktatásban, illetve egyeztetések történtek az ISM szakembereivel annak érdekében, hogy a felsőoktatásban részt vevő hallgatók fizikai állapota javulhasson, illetve ne azért romoljon, mert a felsőoktatásban már nem biztosított számukra a napi sport és a rendszeres testmozgás.

Előtérbe került és elfogadottá vált a sport, a testedzés életmódformáló hatása, de gyakorlati megvalósítása még nem felel meg a jelen elvárásainak. A 2001-ben végzett felmérések adatai alapján a felsőfokú intézményekben tanuló hallgatók fizikai (fittségi) állapota még mindig, csak közepesnek értékelhető.

Az intézmények által megadott adatok összegzése alapján, a tényleges hallgatói létszámot figyelembe véve, a nappali tagozatos egyetemi-főiskolai hallgatók fittségi mutatója az alábbiak szerint alakult:

Nappali tagozatos egyetemi-főiskolai hallgatók fittségi mutatója (vizsgáltak arányában, %)

kiváló

1,4

23,0

közepes

59,3

gyenge

14,9

nagyon gyenge

1,4

Forrás: OM

A 11-17 éves tanulók sportolási szokásai16

Fizikai aktivitás mennyisége és gyakorisága a fiatalok körében

Elegendő testmozgásnak azt tekintjük, ha a válaszadó heti két alkalommal vagy annál gyakrabban végez legkevesebb egyórányi, kellően intenzív testmozgást.

Ennél kevesebbet mozog - tehát mozgásszegény életmódot folytat - a diákok valamivel több mint egyharmada (35,4%). Az összes válaszadó tanuló átlagában a serdülők 63,6%-a végez átlagosan hatvanperces testmozgást hetente három, illetve ennél több alkalommal. A megkérdezettek csaknem egyharmada (30,6%) a hét minden napján, illetve hetente legalább 5 alkalommal végez testmozgást.

Ennek alapján megállapítható - az előző vizsgálatokhoz hasonlóan -: a tanulók mintegy egyharmadáról állítható, hogy fizikailag nagyon aktív, egyharmaduk aktivitása elfogadható és egyharmaduk aktivitása elégtelen. A nemek között szignifikáns különbség figyelhető meg minden vizsgált korosztályban a fizikai aktivitás mennyiségét és gyakoriságát illetően. Mint az alábbi táblázatban látható, a mozgásszegény életmód jellemző a lányok 41,7%-ára, a fiúk 30,1%-ára. A fiúk 39,2%-a mozog hetente öt alkalommal egy órát vagy annál többet, míg a lányoknak ez csak 23,3%-ára jellemző.

Az elmúlt heti fizikai aktivitás nemek szerinti megoszlása (%)

Legalább 60 percet mozog - napok száma

Nem

Fiúk

Lányok

Egy sem

5,7

7,8

1-2 nap

24,4

33,9

3-4 nap

30,7

35,0

5 nap vagy több

39,2

23,3

Összesen (%)

100,0

100,0

Forrás: OTH, ESZCSM, "Iskolás gyermekek egészségmagatartása"

A testmozgásra fordított idő mennyisége és gyakorisága az életkor emelkedésével egyre kedvezőtlenebb arányokat mutat. Mint az alábbi ábrán is látható, az életkor növekedésével egyre kevesebben tartoznak az eleget - heti kétszer egy óránál többet - sportolók csoportjába. A lányok minden korcsoportban kevesebbet mozognak, mint a fiúk. Emellett az életkor emelkedésével a fiúkénál meredekebben csökken a fizikailag kellően aktív lányok aránya. A középiskolai évfolyamokban, a 9. és 11. osztályban nagyobb különbség figyelhető meg a nemek között, mint az általános iskolás korosztályban.

Heti két vagy több alkalommal egy órát fizikai aktivitással töltő fiatalok aránya iskolai évfolyam szerint (%)

Forrás: OTH, ESZCSM, "Iskolás gyermekek egészségmagatartása"

Sportegyesületi tagság

A rendszeres fizikai aktivitást leginkább az iskolai vagy iskolán kívüli egyesületek keretében való sportolás biztosítja. A lányok kisebb mértékű aktivitása itt is megfigyelhető: alacsonyabb arányban vesznek részt szervezett sporttevékenységben, mint a fiúk.

Mindkét nemnél megfigyelhető a rendszeres, szervezett sportolásra való hajlandóság csökkenésének életkori trendje: a középiskolás korosztály jóval alacsonyabb arányban tagja sportegyesületnek, mint az általános iskolás korosztály.

Iskolai egyesületben sportoló tanulók aránya iskolai évfolyam szerint (%)

Forrás: OTH, ESZCSM, "Iskolás gyermekek egészségmagatartása"

Állóképesség

Az állóképesség önértékelése mindkét nemnél jobb a fiatalabb korosztályban. Az életkor emelkedésével megfigyelhető, hogy a "Milyen az állóképességed?" kérdésre egyre nagyobb arányban a "nem kielégítő" és "átlagos" válaszokat jelölték meg a gyerekek, és egyre kevesebben sorolják magukat a "jó", illetve "nagyon jó" kategóriába. Mint az alábbi ábrán is látható, a fiúk minden korosztályban jobbnak minősítik a fizikai teljesítőképességüket, mint a lányok.

Az állóképességüket jónak vagy nagyon jónak minősítő tanulók aránya iskolai évfolyam szerint (%)

Forrás: OTH, ESZCSM, "Iskolás gyermekek egészségmagatartása"

A fizikai teljesítőképesség önminősítése szorosan összefügg a sportolásra fordított idő mennyiségével és gyakoriságával. Mint az alábbi ábra mutatja, a "jó" és "nagyon jó" szubjektív állóképességű diákokra inkább jellemző a megfelelő mennyiségű testmozgás. A nagyon jó állóképességű fiúk 81,2%-a, a lányok 73,4%-a legkevesebb háromszor egy órát vagy annál többet mozog hetente.

A szubjektív állóképesség az elmúlt heti testmozgás arányában (%)

Forrás: OTH, ESZCSM, "Iskolás gyermekek egészségmagatartása"

Kormányzati intézkedések

Egészségügyi intézményrendszer

Finanszírozás

A gyermekellátás finanszírozása az egészségügyi szolgáltatások Egészségügyi Alapból történő finanszírozásának részletes szabályairól szóló 43/1999. (III. 3.) Korm. rendelet, illetve az egészségügyi szakellátás társadalombiztosítási finanszírozásának egyes kérdéseiről szóló 9/1993. (IV. 2.) NM-rendelet szerint történik. Adómentességet élvez az állami, a helyi önkormányzati, a társadalombiztosítási, továbbá az egyházi forrásból nyújtott oktatási, egészségügyi és szociális ellátás.

Kormányzati intézkedések

2002-ben az egészségügyi intézményrendszer átalakulását célzó törvénytervezet előkészítése megtörtént (amely 2003-ban elfogadásra került).

A Kt. 93. § (1) bek. j) pontja értelmében az oktatási miniszter meghatározza a közoktatási intézmény tervezésével, egészséges és biztonságos üzemeltetésével, továbbá a berendezésével, taneszköz- ellátottságával kapcsolatos követelményeket. E felhatalmazás alapján - a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszterrel, és a gyermek-, ifjúsági és sportminiszterrel egyetértésben - került kiadásra 19/2002. (V.8.) OM rendelet a közoktatási intézmények elhelyezésének és kialakításának építészeti-műszaki követelményeiről. Az Európai Unióhoz történő csatlakozás és a részben már megindult iskolarekonstrukciós program sürgetővé tette a Tárca számára, hogy a közoktatási intézmények tervezési előírásai korszerű módon kerüljenek szabályozásra. Ennek megfelelően a rendelet módosítása folyamatban van. Fontos új elem a településnagysághoz való igazodás, és az, hogy a tervezést a pedagógiai program alapján kell kezdeni.

Az ÁNTSZ keretében 2002-ben végzett gyermek- és ifjúsághigiénés tevékenység összefoglalása

Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Fővárosi és valamennyi Megyei Intézete feladatkörének megfelelően évről évre beszámoló jelentést készít a szolgálat tárgyévben végzett tevékenységéről. A gyermek- és ifjúsághigiénés feladatot végző munkatársak illetékességi területükön a létesítmények közegészségügyi biztonsága érdekében rendszeresen végeznek ellenőrzéseket, szükség esetén hatósági intézkedéseket hoznak, és ellátják a létesítmények építésével, felújításával kapcsolatos megelőző közegészségügyi feladatokat is.

A 2002. évi megyei beszámolók alapján országos viszonylatban megállapítható, hogy tárgyévben a gyermek- és ifjúsági intézmények közegészségügyi biztonságát nagymértékben veszélyeztető akut események nem fordultak elő. Legjobb higiénés helyzetben változatlanul a bölcsődés, óvodás kisgyermekek elhelyezésére szolgáló intézmények vannak. Az iskolák helyzete sok esetben kedvezőtlen. Ezen a csökkenő gyermek- és tanulólétszám sem tud javítani.

Az Országos Egészségfejlesztési Központ szakmai irányításával elvégezték az általános iskolák és középiskolák higiénés helyzetének felmérését: a vizsgálat eredményesnek bizonyult. Az iskolafenntartók, az illetékes szakmai minisztériumok napirendre tűzték a helyzet javítását. A sajtó és egyéb tömegkommunikációs eszközök révén a közvélemény folyamatos információt kap az intézkedésekről.

A gyermekvédelmi törvény megjelenését követően megindult folyamat a nevelőotthonok felszámolására 2002-ben már valamelyest mérséklődött.

A legnagyobb létszámnövekedés a felsőoktatási intézetekben volt. A fenntartó önkormányzatok költségvetési gondjai miatt nehezen megoldható a leromlott épületek tatarozása, felújítása. Az egyetemi, főiskolai intézményekre és kollégiumokra támasztott megnövekedett igény miatt megindultak a fejlesztések.

A nyári időszakban működő létesítmények ellenőrzését a tisztiorvosi szolgálat mindig kiemelt feladatként kezeli. A 2002. évben, úgy látszik, növekedett a hazai vízpartokon és hegyvidékeken működő táborok iránt az igény. A nyári napközi otthonos táborok és egyéb üdülőtáborok problémamentesen üzemeltek.

Országszerte örvendetesen nőtt a minőségi követelményeknek is megfelelő játszóterek száma.

Egészségügyi programok

Kormányprogram

A kormányprogramban az V. Oktatás fejezet 5. pontja az "Új oktatási intézményrendszer kialakítása" részben hangsúlyosan foglalkozik az iskolai egészségnevelés kérdéseivel:

"Megerősítjük a gyermek- és ifjúságvédelem intézményrendszerét."

"Kiépítjük, s ahol megvan, megerősítjük az iskolapszichológusi, a mentálhigiéniai, a logopédiai szolgáltatást."

A "Cselekedni, most és mindenkiért!", a nemzeti közép, a demokratikus koalíció kormányának programja a korábbi kormányzati feladatmegosztási rendet megtartva a GYISM feladatai között hagyta az intézményesített drogpolitika koordinálásával együtt járó feladatokat. A kábítószer-probléma visszaszorítása érdekében készített Nemzeti Stratégiai programról szóló 96/2000. (XII. 11.) OGY határozatból, valamint az 1036/2002. (IV. 12.) Korm. határozatából következően az OM és a GYISM együttműködik az iskolai drogprevenciót érintő kérdésekben.

Ugyanakkor az új Országgyűlés megalakulása után felkérte a kormányt, hogy a korábban kormányhatározat formájában kihirdetett, irányaiban helyes és időszerű népegészségügyi programot a megjelölt prioritások mentén újítsa meg és nyújtsa be jóváhagyásra a parlamentnek. Ennek érdekében adta ki a 35/2002. (VI. 28.) OGY határozatot a hazai népegészségügyi helyzettel összefüggő egyes hosszú távú feladatokról, mely szerint az Országgyűlés felkéri a kormányt, hogy - az Egészséges Nemzetért Népegészségügyi program korszerűsítésével és kiterjesztésével - a lakosság egészségi állapotának javítása érdekében 2002. december hó 15. napjáig terjessze az Országgyűlés elé Az egészség évtizedének Johan Béla nemzeti programját.

A Johan Béla Nemzeti Program részei

A gyermekek és fiatalok egészségnevelését javító programok:

egészségfejlesztési ismereteket oktató, akkreditált pedagógus-továbbképzések támogatása;

iskolai egészségfejlesztési programok egységes szempontok szerinti megfelelőség-vizsgálata;

az egészségfejlesztő iskola és óvoda működési kritériumainak kidolgozása.

Az egészségügyi ellátás fejlesztését célzó programok:

az anya- és gyermek-egészségügyi ellátásban a megelőzés fejlesztése;

az iskola-egészségügyi ellátás javítását célzó szakmai konszenzus - konferencia;

az iskola-egészségügyi szolgálat fejlesztési stratégiájának megfogalmazása;

védőnői szakfelügyeleti rendszer fejlesztése.

Speciális, megelőző programok:

akció a jódhiány kialakulásának megelőzésére;

esélyegyenlőségi programok a magas egészségügyi kockázatú, halmozottan hátrányos helyzetű csoportok egészségi állapotának javítására;

dohányzást visszaszorító programok óvodákban, iskolákban;

alkohol- és drogprevenciós programok iskolákban;

egészséges táplálkozás oktatása az ötödikes általános iskolai tanulóknak;

mindennapi iskolai egészségfejlesztő testmozgás megvalósításának normatív támogatása ESZCSM-GYISM-OM-KOMA-pályázat útján;

a szív- és érrendszer felnőttkori betegségeinek megelőzését szolgáló országos program a gyermek- és fiatalkorúak részére;

lelki egészségvédelmi programok - lelki segély telefonos szolgálatok fiataloknak;

a gerinc porckopásos betegségeit megelőző országos, iskolai testnevelési prevenciós program;

gerinc- vagy egyéb mozgásszervi betegségben szenvedő gyermekek és fiatalok szűrésének és gyógytorna-kezelésének modellprogramja;

a szexuális egészség iskolai programjai.

A program az alábbi fejezetek esetében feladatokat szab meg az Oktatási Minisztérium számára:

egészségfejlesztési programok a gyermek- és ifjúsági korosztály számára, az egészséget támogató iskolák rendszere - későbbi új címe: Egészséges ifjúság;

esélyegyenlőség az egészségért;

egészségfejlesztés a mindennapi élet színterein;

a dohányzás visszaszorítása;

alkohol- és drogprevenció;

egészséges táplálkozás;

aktív testmozgás elterjesztése;

Nemzeti Környezet-, Egészségügyi Akció program;

mentális betegségek megelőzése;

mozgásszervi betegségek megelőzése;

AIDS-prevenció.

Ezen döntések következtében az Oktatási Minisztérium számára közvetlen együttműködési feladatokat jelölt/jelöl ki a két szaktárca, illetve a Kormány annak érdekében, hogy az OM a közoktatási intézmények működését meghatározó jogszabályokat - elsőként a közoktatási törvény 2. § c, a 19. § 7 bek. c, a 41. § 5), valamint 47. §-ai - szem előtt tartva, az oktatásirányítással összefüggő feladatait ellátva, folyamatos szakmai egyeztetést is végezzen az említett minisztériumokkal. Mindezt tegye annak érdekében, hogy az egyes általuk kibocsátott szakmai tervezetek és jogszabályok, programok minél nagyobb összhangban legyenek az Oktatási Minisztérium egészségnevelési célkitűzéseivel, programjaival, illetve a közoktatási törvénnyel.

2002-ben az oktatási tárca továbbra is nagy hangsúlyt fektetett az egészséges életmód népszerűsítésére és elterjesztésére az oktatási intézményekben.

Mivel az egészségnevelés megalapozásának feladatai ma társadalmunkban a családokra, de ennek az intézményre hárítása miatt még inkább a pedagógusokra, illetve az iskolákra maradnak, kiemelkedő jelentőségűek az Oktatási Minisztérium 2002-ben elvégzett ez irányú feladatai, melyek a következők köré csoportosíthatók:

az egészségnevelés területén kifejlesztett pedagógus-továbbképzések fenntartása, támogatása;

az iskolai drogprevenciós képzést végzett pedagógusok (1 200 fő) folyamatos szakmai tájékoztatása és szupervíziója;

a kiépített regionális drogprevenciós hálózat továbbfejlesztése;

a hátrányos helyzetű fiatalok számára kialakítandó drogprevenciós programok fejlesztése, támogatása;

az akkreditált, szakmai civil szervezetek hatékony bevonása az iskolák prevenciós munkájába;

az iskolai drogprevenciós és egészségstratégiák kialakításának szakmai támogatása;

a 2002-ben elindított iskolapszichológus szak bővítése, a pedagógusok ösztönzése a képzések igénybevételére;

az iskolapszichológus módszertani központ támogatása;

a "Mentálhigiénés Alapképzés Pedagógusoknak"(MAP) továbbfejlesztése;

a MAP c. továbbképzési programba tömörült pedagógusok hálózatának bővítése;

mentálhigiénés szakirányú továbbképzési szakokon tanuló pedagógusok költségtámogatása;

a Mentálhigiénés Szakértői Bizottság működtetése.

"eGeneráció - informatika a gyermekekért" - az IHM pályázatai a gyermekek egészségvédelmének fejlesztésére

A támogatás célja, hogy elősegítse az informatikai kultúra kialakulását a gyermekek környezetében, biztosítva a jövendő nemzedékek számára az esélyegyenlőséget az információs társadalomban elengedhetetlen készségek elsajátításához és a tudásalapú társadalomban való versenyképességhez. Pályázni az alábbi részterületekre lehetett:

Gyermekotthonok program>

Gyermekotthonok pályázhattak, a gyermekek létszámának függvényében 1-5 hagyományos asztali, illetve egyedi kialakítású számítógépre és kiegészítő eszközökre, valamint havi legfeljebb 40 óra internetszolgáltatás biztosítására. Vállalniuk kellett, hogy legalább egy munkatársukat kiképeztetik a gépek használatára, vagy informatikai képzettségű szakembert alkalmaznak, az üzemeltetés költségeit fedezik.

Védőnői tanácsadó szolgálatok program

Az önálló védőnői szolgálatok, illetve fenntartóik (az önkormányzatok) pályázhattak 1 darab hordozható számítógépre, kivetítőre és a multimédiás bemutatókhoz szükséges szoftvereszközökre, valamint havi legfeljebb 40 óra internetszolgáltatásra. A pályázónak vállalnia kellett, hogy a kismamák, illetve gyermeküket nevelők részére rendszeres előadásokat tartanak a gép adta lehetőségek kihasználásával, s hogy egy személyt a gép kezelésére kiképeztetnek, vagy ilyen személyt alkalmaznak, valamint fedezik a gépek üzemeltetésével járó költségeket.

Védőnő program

Pályázatot nyújthattak be minden önkormányzattal vagy annak intézményével közalkalmazotti jogviszonyban levő, védőnői munkakörben foglalkoztatott személyek. Ezenkívül pályázhattak az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatban a Családvédelmi Szolgálatnál köztisztviselőként vagy közalkalmazottként foglalkoztatott védőnői munkakört ellátók (munkáltatójukkal), valamint az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatban köztisztviselőként, a védőnői szolgálat szakmai felügyeletét ellátó, védőnői munkakörben foglalkoztatottak. Pályázni egy darab asztali vagy hordozható számítógép beszerzésének támogatására, havi legfeljebb 40 óra internetszolgáltatás biztosítására, illetve informatikai távoktatási anyagra lehetett. A pályázónak vállalnia kellett a pályázati tájékoztatóból választható vizsga/vizsgák letételét és költségüket, valamint a távközlési, illetve a biztosított kereten felüli internet költségeit. Informatikai vizsga letétele (amennyiben ilyen jellegű végzettsége nincs) kötelező. A pályázatban vállalható volt önrész.

A beérkező pályázatok között előnyt élveztek:

az intézményi vagy saját önrészt vállalók;

a több vizsgát vállalók;

a kis (1000 fő alatti) lélekszámú településeken dolgozók;

hátrányos helyzetű települések munkáltatói (ide értve az Önhibáján Kívül Hátrányos Helyzetű Településeket is - ÖNHIKI);

a fogyatékossággal élők ellátásában részt vevő személyek;

ahol az ellátásban részesülők száma magas;

azok, akik a fogyatékossággal élő személyek számára megkönnyítik a szolgáltatáshoz való hozzáférést.

A felsorolás nem jelent sorrendiséget, az értékeléskor az egyes szempontokat az arányosítás során figyelembe vették, de abszolút prioritásként nem értelmezhetők. A pályázási időszak (a részletes feltételek közzétételével) 2002. október 22-én indult. A pályázat beadási határideje: 2002. november 22. volt.

Kismama-oktatási anyag program

Védőnők képzését végző felsőfokú iskolák, illetve kismamák tájékoztatásával foglalkozó szakmai nonprofit szervezetek (beleértve a költségvetési intézményeket) pályázhattak a kismamák, gyermeküket otthon nevelők, illetve a védőnők számára is használható oktatási anyagok kidolgozására. Támogatásként a digitalizáláshoz szükséges gépi eszköz-környezet (számítógép, digitalizáló, kamera, nyomtató, programok), valamint egymillió forint támogatás volt elnyerhető, az igénybe vett szolgáltatások és az útmutatóban megadott egyéb költségek fedezésére (a pénzügyi támogatási rész utófinanszírozási jelleggel).

A támogatás célja olyan elektronikus (multimédiás) oktatóanyag elkészítése - kész, jelenleg is használt és a gyakorlatban bevált oktató anyagok felhasználásával -, amely segítséget nyújt a védőnői szolgálatoknak, védőnőknek a várandós nők és kismamák, csecsemőkorú gyerekek gondozásában, ellátásában végzett tájékoztató, ismeretterjesztő, családsegítő munkájuk végzésében. Az oktatóanyagnak tartalmaznia kell a választott téma ismertetését szolgáló előadás-sorozat multimédiás szemléltetőanyagát, a hozzá tartozó előadásszöveget és az ismeretterjesztési szintű háttéranyagot, továbbá alkalmasaknak kell lennie arra is, hogy a kismama önállóan tájékozódjék belőle a csecsemőgondozás alapkérdéseiről.

Pályázni az alábbi részterületekre lehetett:

a kisbaba táplálása (ismeretterjesztő oktatóanyag egészséges kisbabák táplálásáról újszülött kortól a baba egyéves koráig);

a kisbaba gondozása (smeretterjesztő oktatóanyag egészséges kisbabák gondozásának különböző kérdéseiről újszülött kortól a baba egyéves koráig);

az egészséges baba fejlődése (ismeretterjesztő oktatóanyag a kisbabák fejlődésének - mozgás, beszéd stb. - különböző szakaszairól újszülött kortól egyéves korig);

a várandós mamák, kismamák testi-lelki egészsége (ismeretterjesztő oktatóanyag a terhesség alatt és a szülés után a nőket saját testi-lelki egészségüket illetően foglalkoztató legfontosabb kérdésekről);

a problémamentes szülés (ismeretterjesztő oktatóanyag a problémamentes szülés legfontosabb kérdéseiről).

További előírás volt, hogy az oktatóanyagok a témát világos, közérthető formában, témánként legalább 6, egyenként 45 perces előadás formájában ismertessék. Legyenek alkalmasak a kismamák egyéni vagy kiscsoportos szemléltető oktatására és/vagy segítsék otthoni, egyéni tájékozódásukat. A nyertes pályázók kötelesek az elkészült oktatóanyagot az Országos Tiszti Főorvosi Hivatallal és Védőnői Szakmai Kollégiummal jóváhagyatni. Az elkészült és az Országos Tiszti Főorvosi Hivatal, valamint a Védőnői Szakmai Kollégium által jóváhagyott oktatóanyagot a nyertes pályázó az interneten köteles közzétenni. A beérkezett pályázatok előfeldolgozásakor megállapítást nyert, hogy az IHM-ITP-4/GY, T és V jelű pályázatokra összesen az alábbi darabszámú és státusú regisztráció érkezett be:

Az IHM-ITP4 pályázat előfeldolgozásának eredményei: beérkező pályázatok

 

Érvényes*

Nem érvényes

Nem érvényesített

Összesen

IHM−ITP-4/GY
Gyermekotthonok

293

46

-

339

IHM−ITP-4/T
Védőnői tanácsadó szolgálatok

71

178

-

249

IHM−ITP-4/V
Védőnő program

2198

29

294

2521

IHM−ITP-4/O
Kismama oktatási csomag

19

2

-

21

Forrás: IHM

*Az előfeldolgozás során érvényes státust kapott minden pályázat, amely a pályázati kiírásban foglalt alaki feltételeknek megfelelt, azaz a pályázat beadásához szükséges mellékletek, okmányok, igazolások postai úton a meghatározott határidőig beérkeztek.

Az IHM-ITP4 pályázat nyerteseinek összesített adatai

 

Nyertesek száma

Összeg

IHM−ITP-4/GY
Gyermekotthonok

289 db

291 900 000 Ft

IHM−ITP-4/T
Védőnői tanácsadó szolgálatok

71 db

142 000 000 Ft

IHM−ITP-4/V
Védőnő program

1100 db

522 900 000 Ft

IHM-ITP-4/O

Kismama oktatási csomag

5 db

15 000 000 Ft

Összesen:

1465

971 800 000 Ft

Forrás: IHM

Csont és Ízület Évtized program

A gyermekek gerincének egészséges fejlődését biztosító speciális tartásjavító tornát 2003. május 15-ig 3316 oktatási intézményből 6030 testnevelő és testneveléssel foglalkozó pedagógus ismerte meg, közülük 976 pedagógus 31 707 gyermekről készített és küldött be 49 133 izomtesztet a Magyar Gerincgyógyászati Társaság prevenciós programjának központjába; ezek az izomtesztek a testtartásért felelős izmok erejét és nyújthatóságát tesztelik. Annak a gyermeknek működnek megfelelően a testtartásért felelős izmai, aki 12 tesztmozdulat közül mindegyiket helyesen tudja elvégezni. A tesztelt tanulók között csak 12%-uknál működnek helyesen a testtartásért felelős izmok, a többiek izmai gyengültek és zsugorodottak. Békéscsabán a 2001/2002-es tanévben kontrollált, prospektív vizsgálatot végeztek (közlés alatt), mely azt igazolta, hogy a testtartásért felelős izmok erejét és nyújthatóságát javító, valamint a helyes testtartás automatizálását szolgáló speciális tartásjavító torna testnevelési órába épített rendszeres alkalmazása igen erősen, szignifikánsan javítja a testtartásért felelős izmok állapotát. (A helyes testtartás automatizálása és fenntartása a fiatal felnőttkortól jelentkező népbetegség, a gerinc porckopása megelőzésének alapvető eszköze. Az ülő, mozgásszegény életmód miatt a gyermekek veszélyeztetettek a felnőttkori porckopást illetően, ezt mutatja izmaik állapota és a tartáshibák feltűnő, 60-70%-os gyakorisága.)17

Mindez része a WHO által támogatott nemzetközi mozgalomnak, a Csont és Ízület Évtized programjának, melyhez Magyarország elsőként csatlakozott 2001-ben. A fent leírt, testnevelésben végzett elsődleges megelőzési program a nemzetközi szakmai színtéren is elismerést kiváltva jelent meg: a Csont és Ízület Évtized nemzetközi értékelő konferenciáján elismerést vívott ki, valamint plenáris előadás formájában szerepel a World Confederation for Physical Therapy World Physical Therapy 2003 című kongresszusán.

Prevenció, szenvedélybeteg-ellátás

A Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium a drogmegelőzésben a prevenció klasszikus hármasszintű megközelítését18 (Caplan) alkalmazza, amely ma még általánosan meghatározó. Ugyanakkor - bár még általánossá nem válik - megjelenik a szélesebb kitekintést megengedő egészségfejlesztés (Ottawa Charta) szemlélete is. Ez különösen az iskolai színtéren nagy jelentőségű, hiszen a drogmegelőzésben elkötelezett pedagógusok számára meglehetősen frusztráló tényező, hogy nincsenek megfelelő információik (pl. a kábítószerek megjelenési formái, fogyasztásának tünetei, hatása, a védekezés lehetőségei stb.) a kábítószer-probléma iskolai színtéren történő kezeléséhez. A prevenciós programok (szemléletükből, módszereikből, célkitűzéseikből stb. adódóan) olyan prevenciós felkészültséget igényelnek, amely külön képzettséget, tapasztalatot feltételez.

Az egészségfejlesztés - tekintettel arra, hogy nem megelőzni szeretne valamit (így nem a problémára összpontosít), hanem az egészséget befolyásoló tényezőket kívánja pozitívan befolyásolni - egyrészt lehetővé teszi, hogy speciális addiktológiai képzettséggel nem rendelkező (pl. pedagógus) szakemberek is végezhessenek ilyen tevékenységet, másrészt alkalmat ad arra, hogy a különböző színterek (pl. a szakmai szervezetek, iskolák, önkormányzatok stb.) ugyanabban a szemléletben tevékenykedhessenek együtt.

Dohányzás

Óvodai program a dohányzás megelőzésére

Az ESZCSM Óvodai Dohányzás Megelőzési Programja 2001-2002-es oktatási évben az Országos Egészségfejlesztési Központ szakmai irányításával jött létre.

Az alapelképzelés szerint attól az életkortól lehet és kell szervezett dohányzásprevenciós tevékenységet végezni, amikor a dohányzásra ösztönző negatív hatások már érik a befogadó gyermeki agyat, befolyásolják akkori és későbbi magatartását. Egyre több óvodában találhatók olyan gyerekek, akik kipróbálták a dohányzást. Az alapvető cél egy dohányzás-megelőzési óvodai program létrehozása volt, amelynek segítségével bármelyik óvodában sikerrel lehet információt átadni és attitűdöt formálni a dohányzással kapcsolatban a gyerekeknek, az óvónőnek, az óvodai kiszolgáló személyzetnek, a szülőknek, védőnőnek, gyermekorvosnak. A program figyelmet fordított a szülők bevonására is. A tevékenységek gerincét egy mese adja, amely négy részből áll, és részenként tartalmazza azokat a fogalmakat, amelyek megértése lényeges az aktuális téma szempontjából.

A program feladatai:

a cseresznyés szimbólum jelentésének megismertetése, elfogadtatása;

az életkori sajátosságoknak megfelelő szintű információk átadása;

az egészséges életmód választását megkönnyítő, dohányzással kapcsolatos attitűd formálása;

a passzív dohányzás kényszere elleni, tudatos aktív fellépés kialakítása.

Az eredmények azt mutatják, hogy már ennél a korosztálynál - 5-7 éves korban - érdemes a kérdéssel foglalkozni. A gyerekek az ismereteket befogadják, az ok-okozati tényezőket megértik. Mivel a passzív dohányzás szóba került a program kapcsán, a gyerekek arra kérték a felnőtteket, hogy velük közös légtérben ne gyújtsanak rá.

Generációs megközelítéssel a cseresznyés szimbólum jelentésének megismerésén, elfogadásán, az életkori sajátosságoknak megfelelő szintű információk átadásán, a passzív dohányzás kényszere elleni, tudatos, aktív fellépés kialakításán keresztül a helyes értékrend, egészségmagatartás és attitűdök formálása a végső cél.

2001/2002-es oktatási évben a programra jelentkezett, illetve a programot végző óvodák

 

Óvodák száma

A programot végző óvónők száma

A programban részt vevő gyerekek létszáma

Régi óvodák

189

532

7 040

Új óvodák

139

367

6 499

Forrás: ESZCSM

Drog

Drogprevenciós segítő és adatgyűjtő intézmények

Nemzeti Drogmegelőzési Intézet és a Kábítószerügyi Egyeztető Fórumok

A Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium Kábítószerügyi Egyeztető Fórumok (KEF) létrehozására és működtetésére kialakított támogatási programja eredményeként immár harmadik éve juthatnak kidolgozott szakmai programjaik alapján működési támogatáshoz a már megalakult és az újonnan alakuló városi, illetve megyei, regionális, kistérségi, fővárosi, kerületi Kábítószerügyi Egyeztető Fórumok. A KEF-ek szakmai és módszertani támogatásának feladatát a Nemzeti Drogmegelőzési Intézet (NDI) látja el. Az intézet munkatársai személyes kapcsolatot alakítottak ki a megalakult KEF-ekkel, ellátják az ott feladatot vállaló munkatársakat az általuk jól hasznosítható kiadványokkal, személyes és telefonos konzultációkat folytatnak, valamint szempontokat adnak a helyi szinten végezhető munka megkönnyítése és hatékonyabbá tétele érdekében.

Összességében elmondható, hogy 2002-ben nőtt a KEF-ek aktivitása, amit mind a tagok és a munkacsoportok számának növekedése, mind pedig az egyes speciális területeken elvégzett feladatok minőségének és mennyiségének alakulása is igazol.

A Nemzeti Stratégia által meghatározott célok elsősorban a közösség, együttműködés és a prevenció területein valósultak meg. A KEF-ek a családban, az iskolában és a szabadidős programok területein fejtették ki leggyakrabban tevékenységüket.

A KEF-ek egyre inkább felismerik, hogy az együttműködés és kommunikáció ezen új terepe lehetőséget biztosít a különböző intézmények, szervezetek, szakemberek számára, hogy a kábítószer-megelőzés, a gyógyítás, a bűncselekmények visszaszorítása, a kínálat- és keresletcsökkentés érdekében hatékonyabban és feladatorientált módon közösen működjenek együtt.

Az NDI feladata, hogy e folyamatot erősítse, szakmai periodikákkal, konferenciákkal, képzési programokkal segítse, személyes konzultációkkal támogassa. Továbbá elősegítse a KEF-ekben a Nemzeti Stratégiában megfogalmazott rövid-, közép- és hosszú távú célok helyi szintű megvalósítását és az eredmények közzétételét, publikálását.

A magyar kábítószerügyi adatgyűjtő központ

A magyar kábítószerügyi adatgyűjtő központ (nemzeti Focal Point) intézményesítése a HU0006-02 sz. Phare projekt keretében 2001 novemberében kezdődött meg. A projekt partnerkapcsolati (twinning) együttműködésben folyik a Spanyol Nemzeti Drogközponttal. A projekt költségkerete 1 millió euró, amelyből 850 ezer eurót a spanyol partner szolgáltatásaira kell felhasználni, 150 ezer euró pedig az adatgyűjtő központ technikai felszerelésére költhető el. Felállt egy szervezeti egység az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztériumban, amelynek feladata, hogy előkészítse a magyar Focal Point másodlagos adatszolgáltató központ kialakítását. Előkészítés alatt áll az a kormányhatározat, amely a nemzeti Focal Point felállításáról és feladatairól rendelkezik. A tárcaközi tárgyalások szerint a nemzeti Focal Point az ESZCSM szervezeti keretében (annak háttérintezményeként) áll fel, s tevékenységét a KKB felügyeletével végzi. Legfontosabb feladata az Európai Unió Lisszabonban működő Kábítószer és Kábítószer-függőség Európai Megfigyelő Központja (EMCDDA) elvárásainak megfelelően harmonizált adatszolgáltatás lesz.

Kábítószerügyi Koordinációs Bizottság

A Kábítószerügyi Koordinációs Bizottságban 16 közigazgatási szerv képviselteti magát magas szinten. Feladata a Nemzeti Drogstratégia végrehajtásának ellenőrzése, a tárcák koordinálása, az ágazati szemléletek közelítése. A szervezési és koordinációs teendőket a Titkárság látja el, amelynek vezetője a kábítószerügyekért felelős helyettes államtitkár.

A Kábítószerügyi Koordinációs Bizottság évente tájékoztatja a Kormányt a stratégia megvalósulásáról, kétévente pedig elvégzi az ellátóintézmény-rendszer átvilágítását, valamint hatékonyságvizsgálatát.

Drogprevenciós programok

Az Oktatási Minisztérium drogprevenciós tevékenysége

Az Oktatási Minisztérium 2002. évi drogprevenciós tevékenysége nagymértékben a 96/2000. Ogy. hat. a Nemzeti stratégia a kábítószer-fogyasztás visszaszorítására című, illetve ennek végrehajtásáról szóló 1036/2002. Korm. határozatban megfogalmazottak szerint alakult.

Az Oktatási Minisztériumnak továbbra is feladata, hogy szervezetté tegye az iskolai drogprevenciót. A tárca külsős szakértő bevonásával tanulmányt készíttetett a fiatalok drogfogyasztási szokásairól a hazai és nemzetközi adatok alapján. A tanulmány jelentős segítséget jelent az iskolai egészségnevelési és drogprevenciós tevékenységek támogatásában, és irányt mutat a prevenció további feladatainak megvalósítására.

A 2002. év végén elkezdődött a tárca drogprevenciós stratégiájának kidolgozása. A stratégia alapelveit a 2002. novemberi miniszteri értekezleten fogadták el.

A drogügyi koordinátorok program

Az Oktatási Minisztérium a Nemzeti Stratégiából adódó feladataként megteremtette a pedagógusok egészségfejlesztési és drogprevenciós ismereteinek és készségeinek bővítését azzal, hogy a pilisborosjenői Pedagógus-továbbképzési Módszertani és Információs Központ Kht. által megalapította, a Zánka Kht.-vel kötött közhasznú szerződés keretén belül elindította a 30 órás Iskolai drogkoordinátor képzés című akkreditált pedagógus-továbbképzési programot, amelynek folyamatosságát azóta is biztosítja. A képzés során közel 1000 pedagógus szerzett iskolai drogkoordinátor-végzettséget igazoló tanúsítványt.

Az Országgyűlés által elfogadott Nemzeti stratégia a kábítószer-fogyasztás visszaszorítására című dokumentumban fogalmazódott meg, hogy a helyi, kis közösségi színtereken szükséges a "drog" témakörben felkészült s a prevenció területén is megfelelő jártassággal rendelkező szakemberek jelenléte. E megállapításból kiderül, hogy eredendően az oktatási intézményekben is határozottan szükség van e szakemberekre, akiket "iskolai drogkoordinátor" néven említ a stratégia. A drogügyi koordinátorok jelenléte fontos az iskolákban, hiszen a legveszélyeztetettebb korosztály a 12-14 éves fiatalok köre, akik a közoktatási intézményekbe járnak.

A drogügyi koordinátorok - négynapos, bentlakásos, intenzív - képzése elsősorban az alapismeretek elsajátítását teszi lehetővé, illetve megfelelő alapot szolgáltat az iskolai munka megkezdéséhez. A képzés kialakításakor nyilvánvalóvá vált, hogy a hosszú távú preventív munka további folyamatos képzést, konzultációs lehetőséget igényel. A képzés során a gyakorlatban is erről kaptunk információkat és megerősítést a pedagógusoktól, képzőktől.

Az így kialakult tapasztalatok alapján nyilvánvalóvá vált, hogy az elkezdett munkát folytatni kell. A képzéseket régiónként szervezték meg, ezért az OM továbbra is régiókban gondolkodott. Így merült fel a regionális drogügyi koordinátorhálózat kialakításának gondolata, illetve kidolgozásra került a megvalósítási projekt.

A regionális drogügyi koordinátorhálózat célja:

szakemberek bevonásával a képzésen részt vett pedagógusok számára folyamatos továbbképzés, konzultáció, esetmegbeszélési lehetőség biztosítása;

szakmai háttér és adatbázis kialakítása, amely segíti a drogügyi koordinátorok munkáját.

A drogügyi koordinátorhálózat jelenlegi struktúrája:

Régiónként az OKÉV-ek biztosították a tárgyi feltételeket, szervezték a helyi találkozókat, amelyekre évente négy alkalommal került sor. A konzultációkat alkalmanként három órában két szakember tartotta. A találkozók során továbbképzésre, esetmegbeszélésre és egyéni konzultációra volt lehetőség.

A drogügyi koordinátorhálózat működése:

A hálózat kialakítása, a tárgyi feltételek biztosítása az OKÉV által készített terv alapján és a regionális OKÉV irodák bevonásával valósult meg.

Valamennyi (7) régióban elkezdődött a munka, a 2002-es tanévben 4 alkalommal volt konzultáció, 14 szakember vezetésével, közel 500 pedagógus részvételével. Az első konzultációt az OM mindenütt megnyitotta.

A visszajelzések alapján a régiókban végzett pedagógusok közül átlagosan 60-70% jelent meg a "hálózatban". A konzultációkon egyértelműen kiderült, a pedagógusok igénylik a szakmai segítséget, hiszen ők is elismerik, hogy a drogproblémával nem akkor kell foglalkozni, amikor megjelenik: a legfontosabb a megelőzés, s ezt a munkát a lehető legkorábban kell elkezdeni. A 2002. év végére világossá vált, hogy a hálózatot bővíteni szükséges, és "közelebb kell vinni" a pedagógusokhoz. (A 2003. évre a minisztérium már megyei szintű hálózat és évi 4 x 6 órás foglalkozás bevezetését tartja szükségesnek a drogügyi koordinátorok számára.)

Az iskolai drogügyi koordinátorok képzése folytatódik az általános iskolákban tevékenykedő pedagógusok számára. A projekt keretén belül ebben az évben közel 700 fő részesülhet képzésben.

A drogügyi koordinátorhálózat további építése az eddigi tapasztalatok alapján kisebb módosításokat tesz szükségessé. Elsősorban megyei szinten kell szervezni a konzultációkat az egyszerűbb koordináció és megközelítés érdekében.

Vészcsengő program

2002-ben az OM és a GYISM immár második alkalommal rendezte meg a "Vészcsengő", a pedagógus lehetősége a drogprevencióban (Konferencia és módszervásár) című rendezvényt, amely a visszajelzések alapján ismét elérte célját: a pedagógusok részéről nagyfokú az érdeklődés és az elismerés a programok hasznosságáról.

Írisz SuliNet program

Az Írisz SuliNeten elindult az egészségfejlesztéssel, drogprevencióval foglalkozó oldal működtetése, amelyen keresztül az érdeklődő pedagógusok naprakész információkat, pályázati felhívásokat ismerhetnek meg. E program keretében hamarosan levelezési rendszer is működni fog, hogy az e témakörben a mindennapi életben felmerülő problémákra szakemberek bevonásával kapjanak gyors választ a pedagógusok és az iskolai drogügyi koordinátorok.

A Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium Biztonságos Szórakozóhely programja

A biztonságos szórakozóhelyek hálózatának kialakítása jelenleg is folyik. A program célja, hogy a kiemelkedően magas drogfogyasztási adatokat mutató színtereken, így a zenés-táncos szórakozóhelyeken olyan ártalomcsökkentő programok honosodhassanak meg, amelyek biztosítják az úgynevezett diszkóbalesetek visszaszorításához elengedhetetlen egészségügyi feltételeket. A nemzetközi tapasztalatokon alapuló projekt kiemelt szempontként kezeli a maximált létszámot, a megfelelő szellőztetést, a mindenki számára ingyenesen elérhető hideg vizet (falikút), a prevenciós programokat, a helyben elérhető egészségügyi ellátást stb. A GYISM a Biztonságos Szórakozóhely Egyesület civil szervezet (ennek tagjai diszkók üzemeltetői és tulajdonosai) és az érintettek bevonásával dolgozta ki a legfontosabb szabályokat a biztonságos szórakozóhelyek kialakítására. A megfelelő jogszabályi háttér megteremtéséig az említett üzemeltetők és tulajdonosok önként vállalták, hogy eleget tesznek a "biztonságos szórakozóhely" közösen kialakított kritériumainak. 2002-ben került sor a vonatkozó jogszabályi környezet módosítására. A pályázók civil szervezetek által vezetett szórakozóhelyek részvételével létrejövő konzorciumok lesznek. A HU2002/000/180-05-02 számú (A kábítószerügyi egyeztető fórumok intézményfejlesztése című) Phare-projekt 1,4 millió eurós pályázati alapjának 20%-a fordítható a Biztonságos szórakozóhely program pályázatainak támogatására. A pályázóktól 25%-os önrészt vár el a kiírás. A civil szervezetnek a támogatásból biztosítania kell információs anyagok rendelkezésre bocsátását, valamint személyes tanácsadást és elsősegély-szolgálatot. A szórakozóhely hozzájárulását a Biztonságos szórakozóhely programban előírt berendezések, felszerelések biztosítása jelentheti.

A Honvédelmi Minisztérium drogprevenciós programjai a sorkatonáknál

A "Szer nélküli laktanyák" program keretében a szárazföldi csapatoknál 7 helyőrségben (Szabadszállás, Hódmezővásárhely, Tata, Pécs, Debrecen, Szolnok és Székesfehérvár) került sor drogprevenciós rendezvényekre.

"Az egészség a legerősebb fegyvered" projekt keretében 5 alkalommal 4 helyőrségben (Szabadszállás, Szolnok, Debrecen, Nyíregyháza) valósultak meg az újonnan bevonult állomány számára drogprevenciós foglalkozások interaktív csoportos beszélgetések formájában, amelyeken mintegy 1500 fő vett részt.

A "Drogriadó" program keretében a sorállomány részére, az alapkiképzés időszakában, valamennyi kiképző központban drogprevenciós foglalkozásokat szerveztek.

Az ORFK drog-prevencióval kapcsolatos programjai

A Rendőrség bűnmegelőzési tevékenysége keretében kiemelt figyelmet fordít a drogfogyasztás- és kábítószer-bűnözés megelőzését célzó prevenciós programokra. A kínálati oldal visszaszorítására irányuló erőfeszítések, a hagyományos bűnfelderítés nem lehet eredményes a keresleti oldal befolyásolása nélkül. A rendőrségi prevenciós programokról az ORFK 2002. októberében felmérést készített, melyet a KKB jóváhagyott. A felmérés szerint országszerte az alábbi megelőzési programok működnek.

D.A.D.A. Program

A Rendőrség Biztonságra Nevelő Iskolai Programja, mely 2002-ben 342 településen, 565 általános iskolában, 2.102 osztályban 49.241 kisdiák és 404 oktató rendőr vezetésével zajlott. A Program alapján egyenruhás rendőr-oktatók meghatározott tematika szerint tartanak interaktív foglalkozásokat általános iskolás tanulóknak. A témakörök azokat a leggyakoribb veszélyeket, devianciákat érintik, amelyekkel a fiatalok szembesülhetnek. A drogfogyasztás és kábítószer-bűnözés mellett szó van az erőszakról, a huliganizmusról, a szexuális agresszióról, az internetes bűnözésről, a pedofíliáról, a csavargásról és a "Plaza-jelenségről". A felső tagozatos korosztály a tananyag közel 25%-ában találkozhat és foglakozhat a drogokkal, kábítószerekkel.

A Program arra törekszik, hogy kialakítsa a fiatalokban azt az attitűdöt, mely képessé teszi őket a drogok elutasítására, segítse a visszautasítási technikák elsajátítását, illetve a kábítószerek és a bűnözés kapcsolatának megismerését is. A D.A.D.A. az elmúlt években kipróbálásra került speciális, nevelőotthoni környezetben is. A hátrányos helyzetű, fokozottan veszélyeztetett gyermekeknek, ha lehet még nagyobb szükségük van a biztonságra nevelésre, mint családban nevelkedő társaiknak. Az ORFK tervei között szerepel a Program speciális változatának továbbfejlesztése, további kiterjesztése.

A D.A.D.A. a Rendőrség egyetlen országos méretű megelőzési programja, mely kiterjedtségét, ismertségét, elfogadottságát tekintve is egyedülálló. A tízéves tapasztalat, az oktatás kialakult rendszere jó alapot ad a továbblépésre, a Program kiterjesztésére. Az ORFK megkezdte az anyag középiskolás változatának kidolgozását is.

A "Bűn küszöbén" komplex iskolai nevelési program

A programot a kábítószer-fogyasztás- és a bűnelkövetővé válás megelőzése érdekében a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Rendőr-főkapitányság, Bűnmegelőzési Osztálya dolgozta ki 1999-ben.

A nevelési-oktatási program felajánlásával a főkapitányság lehetőséget biztosított a megyében működő valamennyi oktatási intézmény számára, hogy azt beépítve pedagógiai programjukba, hatékonyabb, sokrétűbb bűnmegelőzési munkát végezhessenek.

A drogmegelőzésre, a bűnözés elkerülésére, illetve a helyes életvitelre fókuszáló koncepció a 6-18 éves korosztálynak szól, mert ez az az életszakasz, amikor a fiatalok személyisége, világszemlélete formálható, befolyásolható.

A "Sulizsaru" Program

A Sulizsaruban résztvevő valamennyi iskolának olyan "saját rendőre" van, aki állandó jelenlétet biztosítva, az oktatási intézmény környékén felügyel a rendre, a közbiztonságra, a közlekedési szabályok betartására. Emellett primer prevenciós munkát végez a gyermekek és a pedagógusok között, konkrét esetekben felvilágosítást, gyakorlati segítséget nyújt.

A programban a fiatalok, a szülők, és pedagógusok rendőrképének alakítása, a közlekedés és az ifjúságvédelem témakörébe tartozó ismeretanyag bővítése mellett fokozott hangsúlyt kap a drogmegelőzés.

"Vezess józanul" Program

A Pécs és Mohács mintegy húsz középiskolájában folytatott program keretében a vonatkozó alapfogalmak mellett a drogfogyasztás társadalmi aspektusait, a járművezetést hátrányosan befolyásoló anyagok hatásait, a fogyasztás közvetett és közvetlen veszélyeit, az ezekhez kapcsolódó következményeket mutatja be a program.

A résztvevők négy foglalkozás keretében ismerkedhetnek meg a tananyaggal, melynek fő célja a szenvedélybetegségek kialakulásának megelőzése, a kábító hatású anyagok személyiségromboló hatásának bemutatása, a fiatalok egészséges fejlődésének elősegítése, a drogokkal szembeni ellenállás kialakítása.

A résztvevők kiscsoportos foglalkozásokon, szituációs játékokon keresztül adaptálják a megfelelő személyiségmodulokat, megismerik és elsajátítják a visszautasítási technikákat.

"RENDbe jövünk - a tizenegyben" Program

Modell értékű koncentrált bűnmegelőzési program a fiatalok biztonságáért, mely 2002. november 11-15. között zajlott a főváros XI. kerületében. A program célja a szituációs bűnmegelőzés módszereinek alkalmazásával a fiatalok biztonságát befolyásoló veszélyhelyzetek feltárása, visszaszorítása, az áldozattá és elkövetővé válás megelőzése volt.

Az egy hétig tartó eseménysorozat összehangolta és a főváros XI. kerületére koncentrálta a Rendőrség közrendvédelmi, bűnügyi és bűnmegelőzési szakszolgálatainak aktivitását. A program a következő elemekből állt:

Ifjúságvédelmi célú rendőri akciók a közterületen és egyéb csoportképző helyeken,

"Egy hét - egy iskola - egy rendőr" részprogram a kerület valamennyi középfokú oktatási intézményében,

A hét minden napján CHAT-részprogram a bázisiskolában,

Kosár- és röplabda bajnokság az érintett iskolák csapatai között,

Drogmentes diszkó a hét záróeseményeként.

A kísérleti jellegű program két alapelvre épült:

a rendelkezésre álló rendőri erők összefogása és egy területre koncentrálása,

a Rendőrség, az iskolák, az önkormányzat és a civil szervezetek együttműködése.

Az ORFK tervei között szerepel a program továbbfejlesztése, más helyszíneken való megrendezése.

Információs kiadványok, médiaesemények

A Rendőrség Bűnmegelőzési Szolgálata 2002-ben számos igényes kiadvánnyal, tájékoztatóval, információs anyaggal állt a fiatalok, a szülők és a pedagógusok rendelkezésére. A rendőr-főkapitányságok Bűnmegelőzési Osztályai önállóan készítették el szakanyagaikat, melyeket kérésre az érdeklődők rendelkezésére bocsátanak. A színes, képekkel, történetekkel illusztrált anyagok a drogok bemutatásán, hatásmechanizmusaik leírásán túl tartalmazzák a vonatkozó jogi és rendőrszakmai ismereteket is. Az ORFK Bűnmegelőzési Osztálya a Kék Pont Drogkonzultációs Központtal közösen "Ne legyen több áldozat" címmel tájékoztató köbyvet készített, melyet az iskolai drogügyi koordinátorokhoz juttattak el. A Fejér megyei rendőr-főkapitányság "Beszéljünk róla" című tájékoztatója fiatalok számára készült, a Veszprém megyei rendőr-főkapitányság "Hogy ne kerülj hűvösre" címmel készített információs anyagot. A Tolna megyei Bűnmegelőzési Alapítvány "Kábítószer? Soha" szórólapja a jelentősebb kábítószerekkel kapcsolatos orvosi- és jogi ismereteket tartalmazza.

Pályázati lehetőségek

Kábítószerügyi Egyeztető Fórumok intézményfejlesztése

A helyi közösségek kábítószer-ellenes aktivitásának elősegítésére igen széles körű pályázati és egyéb működési támogatási rendszer áll rendelkezésre, mely a korábbi évekhez képest jelentős előrelépést eredményezett. A KEF-ek működési támogatására 2002-ben 68 millió forintot fordított a minisztérium (s a támogatási keret 2003-ban is eléri a 70 millió forintot); a kutatási programok támogatására (mindkét évben) 50 millió forint fordítható, ebből 20 millió pályázat keretében. A helyi közösségek szerepének erősítését szolgálja a Kábítószerügyi Egyeztető Fórumok intézményfejlesztése című HU2002/000/180-05-02 számú Phare-projekt pályázati alapja is, mely a helyi prevenciós programok fejlesztését és megvalósítását fogja támogatni a következő területeken:

iskolai prevenciós programok kidolgozása és/vagy megvalósítása és értékelése;

a Biztonságos szórakozóhely program továbbfejlesztése;

alacsony küszöbű intézmények választékának szélesítése helyi szinten;

a kábítószerügy területén megelőzéssel foglalkozó civil szervezetek humánerőforrás-fejlesztése.

A Pályázati Alap teljes összege 1,4 millió euró, területi megoszlását a következő táblázat mutatja:

KEF-ek intézményfejlesztése című Phare-projekt által támogatott területek

Terület

Részesedési arány

Iskolai prevenciós programok

30%

Biztonságos szórakozóhely program

20%

Alacsony küszöbű intézmények

25%

A humán erőforrás fejlesztése

25%

Forrás: GYISM

GYISM-OM iskolai drogmegelőzési pályázat

A Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium, valamint az Oktatási Minisztérium között kétoldalú megállapodás született. A megállapodásnak köszönhetően széles körű, nagyon eredményes együttműködés alakult ki a két minisztérium között. Ennek a számos közös akción, rendezvényen túl a legeredményesebb formája a két miniszter által bejelentett, az általános és középfokú oktatási intézményeket támogató prevenciós pályázat volt, amely jelenleg is tart

A pályázat keretében elsőként a középfokú, majd az általános iskolai nevelési-oktatási intézmények egészségfejlesztő - különös tekintettel drogprevenciós tevékenységre - programja részesült támogatásban. A pályázat forrást biztosított arra, hogy tanulónként normatív jellegű támogatásban részesüljenek az iskolák olyan programok megvalósítására, amelyet a két minisztérium együtt dolgozott ki, és a honlapjaikon közzétett szakértői listából kiválasztott szakértőkkel valósíthattak meg. A pályázat lebonyolítását, adminisztrációját az Oktatási Minisztérium finanszírozza, s a konkrét feladatokat Pilisborosjenői Pedagógus-továbbképző Módszertani és Információs Központ Kht. bevonásával látja el.

A középiskolai projekt során kérdőíves felmérés is készült, amely a fiatalok drogfogyasztással kapcsolatos attitűdjeit vizsgálta. Az adatokat 2002-ben dolgozták fel.

A következő táblázat tartalmazza a GYISM 2002. évre kiírt kábítószer-prevenciós pályázatainak legfontosabb adatait.

Kábítószer-prevenciós pályázatok, 2002

Kategória

Felhívás címe

Keretösszeg (felhívásban)

érvény- telen

összes beérk.
db

kért Ft
(érvényes)

nyertes
db

megítélt
Ft

KAB-SZ-02

Kábítószer-fogyasztókkal foglakozó segítők, szakemberek képzésének támogatása

14 070 000

4

71

51 873 636

32

14 070 000

KAB-KS-02

A kábítószer-fogyasztás megelőzésével kapcsolatos kortárssegítő képzés támogatása

37 520 000

2

113

92 882 020

73

35 570 000

KAB-SV-02

A kábítószer-fogyasztókkal foglakozó alacsony küszöbű programok, valamint kezelő intézmények részére szupervízió biztosításának támogatása

9 380 000

0

31

18 307 000

28

9 380 000

KAB-MA-02

A kábítószer-fogyasztás megelőzésével kapcsolatos sugárzott és elektronikus médiaprogramok támogatása

32 830 000

3

108

343 793 632

29

33 815 000

KAB-ÖN-02

A kábítószer-fogyasztás megelőzésével kapcsolatos önsegítő csoportok létrehozásának, létező csoportok működésének támogatása

18 760 000

4

55

58 747 330

27

16 370 000

KAB-PP-02

A kábítószer-fogyasztás megelőzésével kapcsolatos szabadidős prevenciós programok támogatása

28 140 000

19

362

272 445 399

135

36 505 000

KAB-KA-02

A kábítószer-fogyasztás megelőzésével kapcsolatos kiadványok megjelentetésének, valamint eszközök létrehozásának támogatása

30 016 000

6

82

93 363 658

41

25 950 000

KAB-ES-02

A kábítószer-fogyasztás megelőzésével kapcsolatos események támogatása

37 520 000

13

242

162 504 682

130

41 240 000

KAB-KT-02

A kábítószer problémával kapcsolatos társadalomtudományi vizsgálatok, kutatások támogatása

18 760 000

1

43

70 778 075

22

25 650 000

KAB-AL-02

A kábítószer-fogyasztókkal foglakozó alacsony küszöbű intézmények, programok szolgáltatásainak támogatása

75 040 000

4

63

225 278 141

40

81 010 000

KAB-KEF-02

Kábítószer Egyeztető Fórumok létrehozása

 

0

55

142 724 000

54

116 095 000

KAB-TŰ-02-A

Ártalomcsökkentő kezeléssel foglalkozó intézmények, illetve szolgáltatásaik létrehozásának, fejlesztésének támogatása

40 000 000

2

6

20 000 000

4

18 000 000

Összesen:

302 036 000

59

1 250

1 588 624 229

626

480 450 000

Forrás: GYISM

Kiadványok, ismeretterjesztés

Éves jelentés

Célja a közösség számára használható hazai adatok összegyűjtése, a nemzetközi adatbázisok hozzáférhetővé tétele. A GYISM gondozásában évente megjelenik a Jelentés a magyarországi kábítószerhelyzetről című kiadvány, mely tartalmazza a legfontosabb hazai adatokat és kezdeményezéseket. A 2002-ben kiadott éves jelentés a kannabiszszármazékok részletesebb elemzésével bővült ki. A kötet 2000 példányban jelent meg, gyakorlatilag az összes olyan állami, egyházi, szakmai és civil szervezet, önkormányzat, illetve KEF kapott belőle, amely drogproblémákkal foglalkozik. A Jelentés anyaga a minisztérium honlapján is folyamatosan hozzáférhető.

Nemzeti Drogportál

A Nemzeti Drogportál (www.drogportal.hu) olyan internetes elérhetőséget kínál, amelyben öt célcsoport találhatja meg a számára kínált lehetőségeket: hírek, beszámolók, érdekességek, nyílt és zárt fórumok. A célcsoportok a következők: tizen-, huszonévesek, szülők, pedagógusok és szakemberek. A portálon 24 órás ügyeletben működik az SOS vonal (egy chat szoba), amelyen keresztül bárki igénybe veheti szakember segítségét. A résztvevők több fórumon is kicserélhetik véleményüket.

Sport

A sporttevékenységet támogató programok, események, rendezvények

Az Oktatási Minisztérium tevékenysége

Fittségi felmérések

A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 41. § (5) kimondja, hogy az általános, közép- és szakiskolában évente két alkalommal el kell végezni a tanulók fizikai állapotának mérését. Az egységes mérés érdekében eddig több próbálkozás történt, az iskolákban többféle mérést kipróbáltak. 2000 februárjában az OM eljuttatta minden iskolának az Útmutató a tanulók fizikai és motorikus képességeinek méréséhez című kiadványt, mely az eddig kipróbáltak közül a két legkiforrottabb próbarendszert tartalmazta. Az iskolák többsége a Hungarofit tesztek mellett tette le voksát, mert a mérések egyszerűek, végrehajtásukhoz kevés eszközre van szükség, a tesztek eredményei reálisak, pontozási rendszerük kiforrott. Ezen tapasztalatok alapján az OM támogatta a tesztek feldolgozásához készült CD-ROM eljuttatását minden iskolához. Így az iskolák számára a teszteredmények feldolgozása roppant egyszerűen megoldható, s leegyszerűsödik az eredmények beküldésének problémája is, mivel az archivált és kódolt adatok akár e-mailben, akár floppyn is beküldhetők.

Pályázat a mindennapos egészségvédő testmozgás megvalósítására

A vizsgálatok azt mutatják, hogy a gyerekek egészségi állapota folyamatosan, évről évre romlik. Elsősorban a tartáshibák és a gerincbántalmak nagyarányú növekedése, valamint a fiatalok fizikai állapotának rohamos romlása következett be az utóbbi években a helytelen, mozgásszegény életmód következtében. Ezért az Oktatási Minisztérium az Egészségügyi Minisztérium és az Ifjúsági és Sportminisztérium szakértői a 2001-2002-es tanévre meghirdették a Mindennapos egészségvédő testmozgás támogatását segítő közös pályázatot. A pályázatnak igen nagy sikere volt, több mint ötszáz iskola jelentkezett rá. A sikeres pályázók egyik feladata az volt, hogy elképzelésüket mások számára is hozzáférhető dolgozat formájában írják le. Igen sok értékes és jól hasznosítható pályamunka érkezett, melyekből az OM és az EüM közös kiadvány elkészítését tervezte. Az OM is részt vett a HM által meghirdetett "Ép testben ép lélekkel a honvédő ifjakért" pályázat kiírásában és lebonyolításában.

Konferenciák támogatása

Az OM több, az iskolai testneveléssel foglalkozó regionális és országos konferenciát támogatott (pl. a Testnevelési Egyetem által immár nyolcadik alkalommal megrendezett rekreációs konferenciát, a Gyógytestnevelők Országos Konferenciáját stb.).

Mindennapos egészségfejlesztő és játékos testmozgás az alsó tagozaton és a napköziben

A közoktatásról szóló törvény 10. §-ának (1) bekezdése szerint a gyermeknek, a tanulónak joga, hogy nevelési, illetőleg nevelési-oktatási intézményben biztonságban és egészséges környezetben neveljék és oktassák, iskolai tanulmányi rendjét pihenőidő, szabadidő, testmozgás beépítésével, sportolási, étkezési lehetőség biztosításával életkorának és fejlettségének megfelelően alakítsák ki. A testmozgás új kötelező formájaként határozza meg a javaslat, hogy a napköziben, a tanulószobán és a kollégiumban, amennyiben a foglalkozások száma meghaladja a három órát, biztosítsanak naponta legalább negyvenöt perc mozgást a tanulók számára. A mindennapos testmozgás a helyi tantervben meghatározott legalább heti három testnevelési óra és a játékos testmozgás keretében valósul meg. A játékos, egészségfejlesztő testmozgást, ha az időjárási viszonyok engedik, a szabadban kell megtartani. Ideje naponként legalább harminc perc, amelyet több, legalább tizenöt perces foglalkozás keretében is meg lehet tartani.

34/2001. (IX. 14.) OM-ISM együttes rendelet az iskolai sporttevékenységről

A rendelet az iskolai sportkör szakmai programját, időkeretét határozza meg, továbbá előírja, milyen módon használható fel a mindennapos testedzésre a költségvetési törvényben a diáksportra, iskolai sportra biztosított normatív, kötött felhasználású támogatás.

A tornateremmel, tornaszobával nem rendelkező iskolák számára meghatározza, milyen módon biztosítsák a mindennapos testedzéshez szükséges feltételeket (pl. természetjárás, tájfutás, úszás, korcsolyázás, labdajátékok stb.)

A sporttevékenységhez kapcsolódó adómentességek

A Wesselényi Miklós Sport Közalapítvány által, a sportról szóló törvény alapján folyósított tanulmányi és sportösztöndíj adómentes bevételnek minősül.

Szintén adómentes az olyan szolgáltatás, amelyet a kifizető az általa fenntartott sportintézmény sportrendezvényén nyújt (kivéve az utazást, szállást és az étkezést), továbbá az a szolgáltatás, amelyet a sportszervezet, országos sportági szakszövetség juttat az edzési vagy versenyfeladathoz tartozó utazás, szállás és étkezési szolgáltatás révén a versenysport, diáksport érdekében szervezett edzés vagy verseny vele munkaviszonyban, megbízási vagy vállalkozási jogviszonyban nem álló résztvevőjének.

A közhasznú, kiemelkedően közhasznú alapítványból, közalapítványból annak alapszabályban rögzített közhasznú céljával összhangban a magánszemélynek, a diák- és szabadidősport résztvevőjének kifizetett, alkalmanként legfeljebb az 500 forintot meg nem haladóan folyósított összeg adómentes bevételnek minősül.

HÉRAKLÉSZ program

A Nemzeti utánpótlás-nevelési koncepcióban megfogalmazott célok gyakorlati megvalósítására - figyelembe véve az eddigi törekvéseket, egyúttal megfogalmazva a jövő feladatait - a Nemzeti Utánpótlás-nevelési Intézet (NUPI) gondozásában indult el a Héraklész program. A NUPI megalakulása óta alapvető funkciót tölt be a megújúló utánpótlás-nevelési rendszer létrehozásában, a magasszintű tehetséggondozás kidolgozásában és működtetésében.

A Héraklész program megalkotásakor első lépésként a sportági szakemberekkel közösen megfogalmazta azokat az alapvető versenyeredményességi, általános és speciális sportági felkészültségi szinteket, pedagógiai célokat, amelyeket fiatal felnőttkorra el kell érni. A célok kijelölése magában foglalta a felnőttkori nemzetközi szintű sportteljesítmény és eredményesség alapjainak biztosítását. Erre építve a sportági szövetségekkel közösen megfogalmazódtak a hatékony képzési folyamatok, a felkészítési módszerek, az eszközeiket is tartalmazó sportági tervek.

A sportágak kiválasztása kérdésében a sportpolitikai elveknek megfelelő egységes állásfoglalás alapján született döntés. (Mindezek figyelembevételével 2003-ban a program újabb 6 sportággal bővül, jelenleg 19 sportág közel 2000 utánpótlás sportolóját gondozza.) A program sportági feltöltése fokozatosan történik a magyar sport hagyományait, jelenlegi helyzetét, a várható nemzetközi tendenciákat figyelembe vevő rangsor alapján. Ennek érdekében a NUPI folyamatosan vizsgálja a sportágfejlesztési programokat is a minőségi utánpótlás szempontjából, feltárja a Héraklész programhoz csatlakozás lehetőségeit. Elemzi a sportiskolai rendszerű képzést folytató intézmények jelenlegi helyzetét, kidolgozza a sportiskolákra vonatkozó szakmai követelményrendszert. Megvizsgálja a sportiskolai rendszer továbbfejlesztésének lehetőségeit.

Mindezeknek megfelelően a Héraklész program három jól artikulálható alprogramként (Alap program - sportiskolai rendszer -, a Bajnok program - minőségi utánpótlás-nevelés - és a Csillag program - tehetséggondozás) lett kidolgozva.

Nemzeti Utánpótlás-nevelési Koncepció

A rendszerváltoztatás óta eltelt időszakban végbemenő társadalmi és gazdasági mozgások a hazai utánpótlás-nevelés alapjait is megrengették, nagyfokú szervezeti és szakmai erózió volt megfigyelhető. A sport iránti érdeklődés csökkenése és az említett kedvezőtlen gazdasági és társadalmi környezet együttes hatása rossz előrejelzést nyújtott. A gyermek- és ifjúsági sport, a minőségi sport utánpótlás-nevelési helyzete nehezen volt áttekinthető, kevés információ állt rendelkezésre. A különböző korosztályokban a minőségi sport igényével foglalkoztatott sportolók száma - egyes kivételektől eltekintve - a legtöbb sportágban csökkenő tendenciát mutatott. A magyar sport nemzetközi eredményességét komolyan veszélyeztette az a körülmény, hogy a sportágak többsége nem rendelkezik szervezett hátországgal. Az utóbbi évtizedben a tervszerű munka hiánya miatt az utánpótlás-nevelésben sok a lyukas évfolyam és korosztály, sok esetben szakágak szűntek meg. A Nemzeti utánpótlás-nevelési koncepcióban megfogalmazódtak az egységes és átfogó utánpótlás-nevelési rendszer alpjai, melyekhez kapcsolódni tudnak a sportiskolai rendszerű képzést folytató iskolákat fenntartó, illetve a sportot kiemelten támogató ömkormányzatok, a sportági szakszövetségek, egyesületek. A koncepció fő célja a magyar sport nemzetközi eredményességének hosszú távú biztosítása

Holdsugár program

Magyarországon növekszik azon csoportok száma, amelyek önhibájukon kívül, gazdasági, társadalmi vagy szociális okok miatt kiszorulnak a sportolási lehetőségekből. A sport egyik fontos funkciója, hogy a sporttevékenység végzésével elősegítse az ezen csoportokba tartozó egyének integrálódását a társadalomba. Ma Magyarországon ezen a területen kevés számú hatékony program működik. Kiemelkedik a Magyarországi Éjféli Sportbajnokságok Egyesületének már évek óta működő és hosszú távra tervezett programsorozata.

Az egyesületet azok a személyek hozták létre, akik az ország különböző területein az Éjféli Sportbajnokság programját működtették más célú civil szervezet keretei között. Az országban ez volt az első olyan szervezet, amelynek alapszabálya sajátosan a sportolásra, elsősorban az éjszakai sportolás megszervezésére irányult. Tevékenységük az egész országot lefedi. A sportolást mint értékközvetítő lehetőséget kínálja fel alternatívaként a fiataloknak. Az egyesület elnöksége és önkéntesei koordinálják a főváros és az ország egyéb területein működő éjféli klubok tevékenységét. Rendezvényeikkel az ügyet népszerűsítő, tudatos PR-tevékenységet folytatnak, amelynek eredménye, hogy lassan a kistelepüléseken és aprófalvakban is nyitásra készen állnak vagy működnek hasonló klubok. Az elmúlt években több tízezer fiatal választotta több-kevesebb rendszerességgel az esti szórakozásnak ezt a formáját, mintegy célul tűzve ki a sportot, az utca, a bandába tömörülés, a kábítószer, a bűnözés alternatívájaként. Ezeknek a fiataloknak nőtt az esélyük arra, hogy egészséges életmódra nevelő, családpótló kis közösségek tagjai legyenek.

A Holdsugár program a Magyarországi Éjféli Sportbajnokságok Egyesülete és a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium közös programja a 2001. év óta. Célja a fiatalok szabadidő-eltöltésének és szórakozási kultúrájának megváltoztatása a sport, a játék, a káros szenvedélyektől mentes, tiszta eszközökkel folytatott versengés irányába.

A Holdsugár programban regisztrált résztvevők száma19

évek

1993

85

1994

190

1995

275

1996

448

1997

950

1998

1425

1999

1839

2000

2047

2001

8379

2002

9564

Forrás: GYISM

Bozsik program

A kilencvenes évek végére a magyar labdarúgás soha nem látott, mély válságba jutott. A stadionok állapota, az egyre növekvő nézőtéri erőszak, a nagy nyilvánosság előtt rendszeresen megjelenő pénzügyi, gazdálkodási szabálytalanság, az eredménytelenség és az igen alacsony színvonalú mérkőzések csökkentették a labdarúgás iránti érdeklődést.

A labdarúgás jelentős és sajátos társadalmi szerepénél fogva kiemelt hangsúllyal került be a Nemzeti utánpótlás-nevelési stratégiába. Fő elemei közé a sportág utánpótlásbázisának kiszélesítése, megerősítése, támogatása tartozik. E célok megvalósítására dolgozták ki a Bozsik József labdarúgó utánpótlás-nevelési programot (Bozsik program). A program szakmai részleteinek kidolgozása a szaktárca és a sportági szakszövetség szakértőinek sorozatos egyeztetésével zajlott, a program sikere érdekében mindvégig konszenzusra törekedve.

Az akkori Ifjúsági és Sportminisztérium, a Magyar Labdarúgó Szövetség, a Magyar Labdarúgó Liga és a Magyar Amatőr Labdarúgó Liga együttműködési megállapodást írt alá, amelyben rögzítették az egyetértésben kialakított, egységes Nemzeti labdarúgó utánpótlás-nevelési program megvalósításának kritériumait. Az eredeti elképzelésnek megfelelően a program három, szakmailag és szervezetileg elkülöníthető részből, a Góliát programból, az Alközponti programból és az Akadémiák programjából állt. A megállapodás rendelkezett a Nemzeti Labdarúgó Akadémia felállításáról, amely a program különböző szintjein jelentkező feladatok megfelelő munkamegosztással történő elvégzésének koordinálását, szervezését végzi el. Az együttműködési megállapodásnak megfelelően 2001. november 15-én aláírásra került a Nemzeti Labdarúgó Akadémia Kht. (NLA Kht.) alapító okirata, melynek értelmében az ISM 90%-os, az MLSZ 10%-os tulajdonosa a szervezetnek.

A közösen kialakított egységes programszerkezet a Kormány 2001. december 29-i ülésének döntése nyomán módosult. A kormányhatározat és annak sorozatos módosításai, a konszenzussal kialakított, egységes Bozsik programnak egymástól elkülönülten működő szervezetek felelősségi körébe helyezése következtében 2002-ben egymással párhuzamosan működött a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium (korábban ISM) felelősségével az Iskolai labdarúgás programja (Bozsik I. program a Nemzeti Labdarúgó Akadémia operatív irányításával), valamint az MLSZ által működtetett Bozsik II. program. A Bozsik III. program megvalósítására az MLSZ előzetes számításokat végzett, de a programot nem indította el.

Góliát program

A szakmai célkitűzéseknek megfelelően az NLA Kht. szerződést kötött a Góliát-McDonald's FC-vel (GMFC) a Góliát program üzemeltetésére. A GMFC az NLA-GMFC szerződés alapján megállapodásokat kötött az iskolákkal, csoportvezetőkkel, szervezőkkel, így számítógépes nyilvántartásban szerepelnek a játékosok, testnevelők és az iskolák adatai.

A Góliát program a 2001/2002-es tanévben 867 iskolában, 2039 csapatban közel 27 000 játékost foglalkoztatott, akik a heti két kötelező iskolai labdarúgó edzésen kívül - 141 kiskörzetben - kiskörzeti futballtornákon vehettek részt.

A 2002/2003-as tanév Góliát programra vonatkozó fő statisztikai adatai az elsődleges feldolgozás után a következők: a Góliát program 1036 iskolában, 3003 csapatban, több mint 40 000 5-12 éves játékosnak adott lehetőséget a labdarúgással való megismerkedésre, a játék alapjainak elsajátítására.

Grund program

A Góliát program központi forrásokból is támogatott tevékenységének egyik tanulsága, hogy a labdarúgás sportág által megérintett, azt megszerető és góliátosként rendszeresen űző gyerekek - ha nem kerültek egyesületi szinten kiválasztásra - a programból "kiöregedve" nem találnak megfelelő szervezeti keretet továbbfoglalkoztatásukhoz. Korábban nem volt lehetőségük arra, hogy tovább játszhassanak, sportági kötődésüket aktív módon tovább élhessék, és ezzel bent maradjanak a minőségi labdarúgás későbbi szimpatizánsai, finanszírozói körében.

A beindult Grund program teljesítette célját, azazhogy az egyesületi színtérre át nem kerülő, de a futball szeretetével "megfertőzött" gyerekek számára iskolai bázison, nagy szabadságfokkal szervezett, mégis egységes rendszerben működő iskolai labdarúgó hálózatnak kell kialakulnia és működnie. Ez a teljesen új, régi hiányt pótló kezdeményezés pozitív fogadtatásra talált a testnevelő tanároknál és sportvezetőknél.

A program épít a megyék, megyei jogú városok önkormányzatainak, diáksport- és szabadidősport szervezeteinek, labdarúgó szövetségeinek struktúráira, szakembereire, hatékonyan érvényre juttatja a helyi sajátosságokat, figyelembe veszi a már meglévő, működő kezdeményezéseket, és lehetőséget teremt a helyi szakmai és anyagi erőforrások bevonására.

Iskolai leány labdarúgó program

Az NLA Kht. ösztönzésére beindult és működik az Iskolai leány labdarúgó program. Ez a 2002/2003-as tanévtől 100 általános iskolai leánycsapat folyamatos támogatásával, szakmai segítésével és felügyeletével 6 régióba szervezve segíti a leánylabdarúgás fejlesztését. Minden régiónak van NB 1-es vagy NB 1/B-s női labdarúgó szakosztályhoz felmenő ági kapcsolata.

A játékosok labdarúgó-felszerelést, az iskolák labdát, labdarúgó segédeszközöket, a testnevelők, edzők - megfelelő UEFA képesítés megléte esetén - havi tiszteletdíj-kiegészítést kapnak. A lányokkal foglalkozó szakemberek számára írott és videoszakanyag készült.

A leány labdarúgás támogatásának másik útja a Góliát programon belül valósul meg, ahol a leányokkal foglalkozó testnevelők emelt (a 2001/2002-es tanévben dupla) tiszteletdíj-kiegészítésben részesülnek. Ezenkívül a szünidei iskolai labdarúgó táborra pályázatokkal elnyerhető támogatás is magasabb volt leánylabdarúgó tábor szervezése esetén 2002-ben.

Az Iskolai labdarúgó program eredményei

Összességében megállapítható, hogy a Bozsik program beindulásával, a megnövekedett anyagi források és az iskolai labdarúgás különböző szakmai alrendszereinek a Nemzeti Labdarúgó Akadémia Kht. irányításával átlátható, egységes, minden nevelési-oktatási intézmény számára nyitott, minden korosztályt érintő, a speciális iskolai személyi és tárgyi feltételekhez igazodó Iskolai labdarúgó program működik.

A program 4 meghatározó alrendszere (Góliát program, Labdarúgó Diákolimpia, Grund program, Leány labdarúgó program) szakmai célkitűzéseiket, korosztályaikat illetően egymásra épülnek, nincs párhuzamos foglalkoztatás, versenyeztetés és finanszírozás.

A Bozsik II. program (az egyesületi típusú minőségi labdarúgó-utánpótlás nevelésének programja)

A Bozsik II. program lebonyolítója a Magyar Labdarúgó Szövetség. Az MLSZ 2002 tavaszán kiskörzeti tornák szervezésével indította be a Bozsik II. programot az U-7, U-9 és U-11-es korosztályokban. Az MLSZ Bozsik II. programmal foglalkozó szakemberei a 2002. év tavaszi időszakában intenzív, döntően a nevelési-oktatási intézmények bázisait kihasználó szervezési munkával gyerekek tízezreit vitték ki a pályákra. A 2002/2003-as bajnoki évtől az U-13-as korcsoporttal bővült a programba bevont korosztályok száma.

Az egyesületeknek 2002 tavaszától mindhárom korosztályban csapatokat kellett küldeniük a kiskörzeti eseményekre. A körzeti eseményeket követően az alközponti vezetők és instruktorok által kiválasztott legügyesebb gyerekek juthattak el az alközponti tornákra.

Az MLSZ kialakította futballgondnoki hálózatát, amellyel azt kívánta elérni, hogy egyetlen település vagy amatőrcsapat utánpótlás-labdarúgója se essen el a tornákon való részvétel lehetőségétől.

Kialakult a szakmai irányítás rendszere. Ennek értelmében az MLSZ Szakmai és Edzőképző Központjának irányítása és felügyelete mellett az MLSZ megyei instruktorainak a feladata a területükön működő egyesületek, kiskörzetek, alközpontok munkájának koordinációja.

Nemzeti atlétikai program

Az Ifjúsági és Sportminisztérium a sportágfejlesztési programok közül 1999. június 1-jén indított útjára a Nemzeti atlétikai programot. A program fő célja a magyar sport színvonalának megőrzése, fejlesztése és a nemzet egészségi állapotának javítása. A program a 6-14 éves korosztály számára nyújt lehetőséget a rendszeres sportolásra a délutáni atlétikai foglalkozásokon és a N. A. P. Diákolimpia versenyeken.

Hosszú távú célok:

az atlétika mint alapsportág népszerűsítése, a résztvevők számának növelése;

mozgásprogramként alapvető egészségpolitikai célok megvalósítása (egészséges nemzedék, fiatalság, életmód);

tehetségkutatás és -gondozás;

szakember-ellátottság széles körű fejlesztése.

Középtávú célok

a "sportok királynőjeként" más sportágak számára is az alapok letétele, alapképességek korai fejlesztése;

új foglalkoztatás-, esemény- és versenyrendszer kialakítása;

az infrastruktúra fejlesztése;

szakosztályi műhelyek létrehozása, támogatása;

gyakori médiajelenlét, népszerűsítés, eladható, vonzó nemzetközi versenyek.

Részprogramok

N. A. P. műhelyiskolák támogatása;

iskolai versenyrendszer támogatása;

szakosztályi támogatás;

egyedi események támogatása;

szakemberképzés;

létesítményfejlesztés;

MASZ közvetlen támogatása;

marketing, PR kiadások.

A meghatározott részprogramok egymásra épülve, egymást kiegészítve egyetlen egészként hivatottak a célokat megvalósítani.

1999-ben a program felkutatta azokat az általános iskolákat, ahol az atlétikai képzés kiemelt szerepet töltött be az iskola sportéletében, és aktív résztvevői voltak a Diákolimpia versenyeinek. A 2001/2002-es tanévben több mint négyszáz iskola anyagi támogatásával kezdődött a részprogram megvalósítása.

Kosárlabda-fejlesztési program

A Kosárlabda-fejlesztési program harmadik átfogó sportágfejlesztési programként indult el 2000-ben. 2002-ben alapvetően az iskolai kosárlabda további fejlesztését és a minőségi utánpótlásbázisok támogatását tűzte ki célul, összhangban a Héraklész program szakmai céljaival.

Az iskolai kosárlabda fejlesztése az alábbi célokat kívánta megvalósítani:

a minőségi utánpótlás-nevelés ne függjön teljes mértékben a hivatásos kluboktól, és önállóan tudja hosszabb távon is szolgálni a magyar kosárlabdasport stratégiai céljait;

új fiatal korosztályok - 10 éven aluliak - megismertetése a sportággal;

az iskolai sportoktatás keretein belül minél több iskoláskorú fiatal vegyen részt rendszeres testedzésen, és jusson játéklehetőséghez a kosárlabda sportágban.

A fenti célok részben eszköz- és működési támogatáson keresztül, részben - a 10 éven aluli korosztály bevonására - a Kenguru Kupa elindításával és további menedzselésével valósult meg.

2002-ben a kosárlabda utánpótlás-fejlesztési programban részt vett általános és középiskolák száma dinamikusan fejlődött, hiszen közel duplájára emelkedett az eszköz- és működési támogatásban részesülő iskolák száma. A Kenguru Kupában 7 régió 123 csapata versenyez, több mint 1700 gyerek részvételével a kosárlabda alapját és jövőjét jelentő programban.

Gyermek- és ifjúsági sport - Diákolimpia

A Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium stratégiájában központi helyet foglal el az iskolai testnevelés és sport hatékonyságának javítása, az alapvető személyi, tárgyi és anyagi feltételek fokozatos bővítése.

A prioritásként megfogalmazott szabadidősporton belül kiemelten kezeljük az iskolai testi nevelést. Arra törekszünk, hogy az iskolai évek alatt a rendszeres sportolás igénye életmódelemmé váljon, a diákok hosszabb távon a rekreációs sportpiac valóságos fogyasztóiként jelenjenek meg.

A gyermek- és ifjúsági sport támogatása és szervezése a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium egyik legfontosabb partnere, a Magyar Diáksport Szövetség útján valósul meg. A szövetség szervezettsége a módosított közoktatási törvény megjelenéséig 62%-os volt. A közoktatási törvény sportkörműködtetési kötelezettséget ír elő az iskolák számára. Az újonnan alakuló iskolai sportkörök, továbbá diáksport-egyesületek tagszervezeteiken keresztül megerősítették tagsági viszonyukat a szövetséggel, így annak szervezettsége elérte a 90%-ot.

Az MDSZ hármas foglalkoztatási és versenyrendszerben nyújt lehetőséget a diáksportszervezetek és az iskolák számára. Az alapfokú vagy általános sportfoglalkoztatás helyi, területi szinten megyei döntőkig bezárólag folyik egyre gazdagabb programmal, növekvő résztvevői létszámmal.

A diákolimpiai versenyprogram keretében hat korcsoportban, 16 sportágban rendeznek felmenő rendszerű versenyeket. Ezen túlmenően, a sportági szakszövetségekkel közösen, 36 sportágban írtak ki diákolimpiai versenyt. A diákolimpiai versenyrendszerben több mint 300 ezer tanuló foglalkoztatásáról, versenyeztetéséről gondoskodnak.

A versenyek között az atlétika és a labdajátékok iránt a legnagyobb az érdeklődés. Atlétikai versenyeiket a Nemzeti Atlétikai Programirodával közösen szervezik egyre nagyobb létszámot megmozgatva, de partneri a kapcsolat a kézilabda, a kosárlabda és a röplabda országos szakszövetségekkel is. A különböző foglalkoztatási rendszerek összehangolásával a diákolimpiák a labdarúgás utánpótlás-nevelési programjának, a Bozsik programnak is fontos színteréül szolgálnak.

Immár négy éve a labdajátékok korcsoportonkénti országos döntőjét egy-egy nagyvárosban összevontan rendezik meg. Ezek a sporttalálkozók 800-1200 fős, igazi olimpiai hangulatú sport-, ifjúsági és kulturális fesztiválok. Népszerű és tömegesített versenyeknek tekinthetők az alsó tagozatosok számára kiírt játékos sportversenyek, valamint a futásból és kerékpározásból álló duatlon és a hatodik éve megrendezett mezei futó diákolimpia.

Labdarúgó Diákolimpia

Hagyományosan, szervezetten, az utóbbi években a korábbiakhoz képest korrekt finanszírozással működik a Labdarúgó Diákolimpia versenyrendszere. Az NLA Kht. a Labdarúgó Diákolimpiát az MDSZ-szel kötött, tanévre vonatkozó együttműködési keretmegállapodás alapján támogatja. Ennek értelmében az NLA Kht. az MDSZ-en keresztül segíti a körzeti és megyei szintű diákolimpiai labdarúgó versenyek megrendezését, az országos döntők finanszírozására közvetlenül köt megállapodást a lebonyolítókkal.

Fogyatékosok sportja

A fogyatékosok sportja nem sportágak, hanem fogyatékossági ágak szerint szerveződik. Jelenleg hazánkban hat + két fogyatékos sportolókat tömörítő sportszervezet működik. Ez a szervezeti keret annak köszönhető, hogy a hat önálló országos sportszervezeten kívül működik egy kisebb "ernyőszervezet", a Magyar Paralimpiai Bizottság (MPB), mely a paralimpiai mozgalomhoz kötődő három szervezetet tömöríti, illetve a Fogyatékosok Nemzeti Sportszövetsége (FONESZ), amely a legmagasabb szintű, köztestületi jogállású ernyőszervezet a fogyatékosok sportjában.

A hat önálló országos sportszervezet a következő:

Magyar Értelmi Fogyatékosok Sportszövetsége (MÉS);

Magyar Mozgáskorlátozottak Sportszövetsége (MMS);

Magyar Siketek Sportszövetsége (MSSSZ);

Magyar Speciális Olimpia Szövetség (MSOSZ);

Magyar Szervátültetettek Országos Sport-, Kulturális és Érdekvédelmi Szövetsége (MSzSz);

Magyar Vakok és Gyengénlátók Sportszövetsége (MVGYSSZ).

Az országos sportszövetségek múltja, tevékenysége változatos képet mutat. A fogyatékosok sportjában a támogatók kevésbé jelennek meg, mint az épek sportjában, így a kiemelkedő arányú állami támogatás alapfeltétele a működésnek. A sporttevékenység itt is felosztható minőségi (verseny-), szabadidő-, diáksportra, rehabilitációs sporttevékenységre stb.

A sporttörvény szerint a fogyatékosok sportjának kiemelkedő versenyei - az olimpiával analóg módon - a speciális világjátékok. Ide tartozik a Paralimpia, a Speciális Olimpia, a Siketlimpia és a Szervátültetettek Világjátéka.

Egyes sportágak azonosak vagy közel azonosak az épek sportágaival, szükség szerint néhány speciális szabály alkalmazása teszi lehetővé a különleges igények kielégítését (kerekesszékes vívás, atlétika, vízilabda). A látássérültek sportjában megjelennek olyan sportágak is, melyek fogyatékosság-specifikusak, az épeknél nem űzik őket (pl. csörgőlabda).

A jelenlegi társadalmi szemlélet indokolttá és feltétlenül szükségessé teszi a fogyatékosok sportjának önálló megjelenítését az államigazgatás rendszerében, hosszú távon azonban vízió a szerves integráció az épek sportjába, az elkülönülés államigazgatási és össztársadalmi megszüntetése.

Célkitűzések:

a megfelelés az európai kihívásoknak (akadálymentesítés);

az integráció elve alapján a fogyatékosok sportjának az épek sportjával együttes kezelése, ahol a fogyatékosság jellege ezt nem zárja ki (elsősorban közös sportprogramok, versenyrendszerek szervezésével, működtetésével);

a rehabilitáció elve alapján annak biztosítása, hogy a fogyatékos emberek érdemi erőfeszítést tehessenek állapotuk, képességeik javítására a sport segítségével;

a Fogyatékosok Európai Éve kapcsán programok szervezése, támogatása;

bővíteni és fejleszteni szükséges a fogyatékosok sportszervezetei és a fogyatékos sportolók együttműködését az épek sportszövetségeivel.

A fogyatékos diáksport szervezeti felépítése és átalakulása

Fontos az önkormányzatok, ehhez kapcsolódóan a területi önkormányzatok sportcélú tevékenységeinek megerősítése. A GYISM Fogyatékosok Sportjáért Felelős Helyettes Államtitkársága szakmailag és pénzügyileg támogatja a FONESZ-hez hasonló megyei önálló szervezetek megalakulását. Ezen szervezetek elsődleges célja, hogy a fogyatékos emberek legszélesebb köre tudjon bekapcsolódni a megyei sportéletbe.

A FONESZ a jelenlegi törvényi szabályozás miatt nem veheti fel tagjai sorába ezeket a megyei szervezeteket, de mód van arra, hogy bizottságot hozzon létre e szervezetek megalakulásának előkészítése, majdani munkájának koordinálása érdekében.

A sporttörvény tervezett módosításakor, a felvételi igények számbavétele után lehetőség nyílhat arra, hogy a megyei szervezetek beléphessenek a FONESZ-be, és a Közgyűlés tagjává válhassanak. Ezen szervezetek kifejezetten a szabadidősporttal, a diáksporttal és a rehabilitációs sporttal foglalkoznak. E megyei "ernyőszervezeteknek" sokkal jobb rálátásuk lehet a megyei sportéletre, a fogyatékos emberek sportjának azon területeit bővíthetnék, melyeket nem fed le, nem fog össze a diákolimpiai rendszer, a fogyatékosok országos sportszövetségeinek támogatási rendszere, illetve a fogyatékos személyek országos érdekvédelmi szervezeteinek tevékenysége sem.

Az diáksport területén a GYISM célkitűzése, hogy minél több fogyatékos gyermek - képességeihez és lehetőségeihez mérten - mozogjon, sportoljon minél többet. Rendszeresen vehessenek részt szakemberek által irányított és vezetett sportfoglalkozásokon megfelelő körülmények között, a szükséges eszközök igénybevételével.

A fogyatékos diáksport program eredményei

A program által érintettek az alap- és középfokú képzésben részesülő hallás-, látás-, mozgássérült és értelmi fogyatékos tanulók.

A program célja:

a fogyatékos diákok egészségi és fittségi állapotának fejlesztése;

minél több fogyatékos diák mozogjon, sportoljon minél többet;

a testnevelés-oktatás színvonalának emelése;

az ép diákokéhoz hasonló versenyrendszer működtetése;

a fogyatékosok társadalmi megítélésének megváltoztatása, javítása.

A program tartalma:

a versenyrendszer működéséhez szükséges feltételek biztosítása;

az integrációs lehetőségek megkeresése, megteremtése;

a felmenő rendszerű versenyrendszer bővítése új sportágakkal;

az épek versenyein való megjelenés.

2002-ben 40 millió forint támogatást kapott a fogyatékos diáksport az alábbiakra:

négy sportágban őszi és tavaszi megyei fordulók;

középsúlyos értelmi fogyatékos tanulók, fiatalok részvételével regionális versenyek atlétika sportágban;

a hallássérültek iskoláinak versenyrendszere országos szintre emelkedik;

a speciális szakiskolák tanulóinak atlétikai és labdarúgás-versenyrendszere országos szintre emelkedik;

összesen 158 sportesemény kapott támogatást, ahol közel 9000 diák sportol.

Kapcsolódó pályázatok:

ISM-GYIA tematikus tábor pályázata hátrányos helyzetű és fogyatékos gyerekek, fiatalok részére 42 millió forint keretösszeggel. 300 nyertes pályázó kapott támogatást.

az ISM - Fogyatékos Gyerekekért Közalapítvány közös pályázata sporttáborok és a sporttáborokhoz szükséges sporteszközök beszerzésére 60 millió forint keretösszeggel. 93 nyertes pályázó kapott támogatást.

az ISM - Fogyatékos Gyerekekért Közalapítvány közös pályázata rendszeres sportoktatásra (kiemelve úszás és lovas terápia) 20 millió forint keretösszeggel. 54 nyertes pályázó kapott támogatást.

A felsorolt programok és pályázatok eredményeképpen hatszor annyi gyerek sportol, mint korábban, jelenleg csak a közvetlen támogatás keretében 158 sporteseményen sportolhatnak a fogyatékos diákok.

A fogyatékos tanulók körében legnagyobb létszámban az enyhe és középsúlyos értelmi fogyatékosok vannak. A számukra megrendezett felmenő rendszerű versenyek csúcseseményei a Diákolimpiai döntők, ahol közel 1500 tanuló méri össze tudását atlétika, labdarúgás, asztalitenisz sportágban.

A fogyatékos szabadidősport programok támogatása

A program célja és tartalma:

megyei szinten a fogyatékos személyek szabadidősportjának összehangolása;

fogyatékos személyek sportolási igényeit kielégítő, az egészséges életmódot, rehabilitációt szolgáló megyei sportszerveződések létrejötte;

a Fogyatékosok Nemzeti Sportszövetségéhez hasonló, megyei szintű sportszövetségek megalakításának elősegítése;

megyei szabadidősport- és diáksportesemények támogatása;

50 ezer fő lélekszámnál nagyobb települések esetében fogyatékosok sportnapja rendszeres rendezésének terve, pl. a Fogyatékos Emberek Világnapján (december 3.), a Magyar Sport Napján (május 6.) integrált sportesemény.

Rehabilitációs és sportegészségügyi programok

A program célja:

a friss gerincsérültek és amputáltak rehabilitációjának megreformálása, a sportos rehabilitáció bevezetése;

mozgáskorlátozott (különösen integráltan tanuló) gyermekek önálló életvezetésének támogatása, a sporttevékenység megismertetése;

a sportegészségügyi és sportorvosi hálózat reformja.

A program tartalma:

nemzetközi tapasztalatok szerzése, tanulmányutak megszervezése;

rehabilitációs és terápiás eljárások felzárkóztatása az európai színvonalhoz;

rehabilitációs és sportorvosok, gyógytornászok, pszichológusok folyamatos továbbképzése;

nyári életmódtáborok szervezésének támogatása EU-s partnerekkel (Németország, Svájc).

A fogyatékosok sportjában tevékenykedő szakemberek képzése

A fogyatékosok sportjában tevékenykedő szakemberek képzésének kérdését három irányból kell megközelíteni. Beszélnünk kell egyrészről a szoros értelemben vett sportszakemberekről (sportorvosok, rehabilitációs szakorvosok, edzők, sportmenedzserek stb.), másrészt említést kell tennünk a pedagógusképzésről (óvodapedagógusok, tanítók és testnevelők), harmadrészt pedig gondolnunk kell maguknak a sportolóknak a szakirányú képzésére.

A program célja:

rövid távon: a jelenleg a területen dolgozó szakemberek továbbképzésének biztosítása;

középtávon: a testkulturális képzések alapképesítési követelményei közé beemelni a fogyatékos emberekről és a fogyatékosok sportjáról szóló ismereteket;

hosszú távon: az általános pedagógusképzés és egészségügyi képzés alapképesítési követelményei közé beemelni a fogyatékos emberekről szóló ismereteket.

A program tartalma:

együttműködés az Oktatási Minisztériummal, az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztériummal, valamint a képző felsőoktatási intézményekkel;

szakmai anyagok, tananyagok kidolgozása;

a képzések tematikájának kidolgozása, akkreditálása;

a képzések megszervezése, lebonyolítása;

nemzetközi tapasztalatok szerzése, tanulmányutak megszervezése;

Phare-program lebonyolítása.

A fogyatékos sporttudomány fejlesztése

A fogyatékos emberek sportjában az épek sportjához hasonlóan a sporttudománynak meghatározó szerepe van, nemcsak az utóbbi időben egyre nagyobb teljesítményt követelő versenyeken, hanem a sport egyéb színterein (diáksport, szabadidősport) is. Hazánkban is erősödik az egészségorientált testedzés és szabadidősport, ami motiválja a testmozgás és az egészség összefüggéseinek tudományos feltárását.

Így fokozott igény jelentkezik a fogyatékosok sportélete társadalmi-gazdasági mozgatóerőinek tudományos feltárására a szociológiai elemzések és a kutatások iránt.

A testedzéssel és versenyzéssel kapcsolatos alap- és alkalmazott tudományi ismeretek bővülése, az edzésmódszerek korszerűsödése, az elektronika és informatika nagyarányú sportbeli térhódítása, illetve a sportlétesítményekkel, a sporteszközökkel és a sportfelszerelésekkel kapcsolatos technológiai fejlődés következtében a sporttudomány ismeretanyaga óriási mértékben megnőtt és differenciálódott, emellett egyre határozottabban kialakultak sajátos módszerei is. Ezek az irányok éppúgy tért hódítanak a fogyatékosok sportjában, mint az épek sportéletében.

Fontos, hogy a felsőfokú sporttudományi képzés fejlődjön, s hogy a tudományos fokozattal rendelkező és a továbbképzésben részt vevő sporttudományi szakemberek aránya növekedjen. A fent említett célkitűzések elérése érdekében 2002-ben a GYISM Fogyatékosok Sportjáért Felelős Helyettes Államtitkársága számos kutatási programot támogat a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karának közreműködésével.

Ifjúsági és sportlétesítmények akadálymentesítése (Phare-programok)

A fogyatékos emberek társadalmi beilleszkedésének alapvető feltétele az akadálymentesítés. Az akadálymentesítés azonban minden ember - legyen az fogyatékos vagy ép, fiatal vagy idős - számára mást jelent. A mozgássérültek napi problémája pl. a liftek, korlátok, rámpák hiánya. A látássérültek problémája, hogy nincsenek megfelelő gombokkal ellátott liftek, kitapintható írásos információk. A hallássérültek pedig nélkülözik a jeltolmácsot és az írott információkat.

Hazánkban több jogszabály is rendelkezik az akadálymentesítésről, köztük a sporttörvény is.

Az akadálymentesítés azonban nemcsak a fent említett hibák korrigálását, kijavítását jelenti. Az akadálymentesség híd az épek és a fogyatékosok között, hiszen ha egy fogyatékos ember pl. a sportban sikerélményhez jut, nagyobb önbizalommal, önállósággal éli életét, könnyebben integrálódik a társadalomba.

Pályázatok

A Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium a Fogyatékos Gyermekekért Közalapítvánnyal együttműködve írja ki diáksportpályázatait.

A pályázatok célja:

a közoktatásban részt vevő fogyatékos gyermekek, tanulók tanórán kívüli szabadidős vagy terápiás jellegű úszásoktatásának, gyógylovagoltatásának elősegítése;

a közoktatásban részt vevő fogyatékos gyermekek, tanulók szabadidős sportrendezvényeinek támogatása.

A pályázók köre:

szabadidős vagy terápiás jellegű úszásoktatás: a közoktatásban részt vevő, tanulásban és értelmileg akadályozott, testi, érzékszervi fogyatékos vagy autista gyermekek, tanulók tanórán kívüli szabadidős vagy terápiás jellegű úszásoktatását megszervező, megvalósító civil szervezetek;

terápiás gyógylovagoltatás: a közoktatásban részt vevő, értelmileg akadályozott, testi, érzékszervi fogyatékos vagy autista gyermekek, tanulók tanórán kívüli gyógylovagoltatását megszervező, megvalósító civil szervezetek;

szabadidős sportprogram megvalósítását, szervezését, illetve más sportszervezetek által helyi/megyei szinten szervezett sportrendezvényeken való részvételt megvalósító, fogyatékos gyermekeket oktató, nevelő közoktatási intézmények, illetve civil szervezetek, melyek alapító okiratában a szervezet feladatai között szerepel fogyatékos gyermekek szabadidős sporttevékenységének szervezése.

A felnőtt fogyatékos sportolók szabadidős sportrendezvényeire a megyei sport-szakigazgatási szervek írnak ki pályázatokat a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium támogatásával.

Jogszabályi háttér

Mint az élet minden területén, a fogyatékosságügyben is elengedhetetlen, hogy pontosan megfogalmazott jogszabályok (törvények, rendeletek, határozatok) tegyék világossá és egyértelművé az állam, az önkormányzatok, az intézmények vagy akár a magánszemélyek jogait és kötelezettségeit.

Az alábbiakban olvashatók azon legfontosabb jogszabályok, amelyek a fogyatékos emberek életminőségét befolyásolják.

Az 1993. évi LXXIX. törvény A közoktatásról szabályozza többek között a szülő jogait fogyatékos gyermeke iskoláztatására, valamint az iskolafenntartók és pedagógusok kötelezettségeit a fogyatékos gyermekek közoktatásában.

Az 1997. évi LXXVIII. törvény Az épített környezet alakításáról és védelméről tételesen felsorolja az akadálymentesség ismérveit, rendelkezik a közhasználatú épületek akadálymentes építéséről és átalakításáról.

A 253/1997. (XII.20.) Korm. rendelet Az országos településrendezési és építési követelményekről 4. sz. mellékletében pontos és részletes információkkal szolgál az építők és építtetők számára az akadálymentes építés követelményeiről.

Az 1998. évi XXVI. törvény A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról az első olyan antidiszkriminációs kerettörvény, amely kizárólag a fogyatékos személyek jogaival foglalkozik, s a jogok megsértése esetén szankciókat helyez kilátásba. Foglalkozik a sporthoz való joggal is, kimondja, hogy minden állampolgárnak joga van a testmozgáshoz, a sportlétesítményeknek pedig mindenki számára használhatóknak és megközelíthetőknek kell lenniük. A fogyatékosok sportjának finanszírozását meghatározott állami keretek között közvetlen módon és a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium Közalapítványán keresztül kell segíteni

A 100/1999. (XII.10.) OGY határozat melléklete az Országos Fogyatékosügyi Program, mely a fogyatékos személyek esélyegyenlőségének megteremtéséhez szükséges intézkedések megalapozását szolgálja.

1999 januárjában megalakult az Ifjúsági és Sportminisztérium, mely helyettes államtitkársági szintre emelte a fogyatékosok sportját, s amelynek költségvetésében önálló fejezetként jelenik meg a fogyatékosok sportja.

A 2062/2000. (III. 24.) Korm. határozat Az Országos Fogyatékosügyi Program végrehajtására vonatkozó középtávú intézkedési tervről az esélyegyenlőségi törvényben foglaltak megvalósítását segíti elő és teszi konkréttá. Tételesen rendelkezik az elvégzendő feladatokról, a felelősökről és a határidőkről.

A 2000. évi XLV. törvény A sportról a fogyatékosok sportja újszerű szervezeti és financiális felépítésének, az épek sportjához kapcsolódásának kérdéseire adott megoldást. Ennek alapján 2001 óta a Fogyatékosok Nemzeti Sportszövetsége köztestületként látja el az előbb említett feladatokat. Az eurokompatibilitás érdekében is szükségszerű volt egy országos ernyőszervezet kialakítása, amely elősegíti a közös érdekérvényesítést, nagyobb hatékonyságot eredményez a napi munkában.

A 29/2002. (V.17.) OM rendelet A fogyatékossággal élő hallgatók tanulmányainak folytatásához szükséges esélyegyenlőséget biztosító feltételekről rendelkezik, biztosítva a fogyatékos hallgatók egyenrangú részvételét a felsőoktatásban.

A 19/2002. (V.8.) OM rendelet a közoktatási intézmények elhelyezésének és kialakításának építészeti-műszaki követelményeiről.

A kiemelés nem a teljesség igényével készült, hiszen olyan fontos jogszabályok nincsenek megemlítve, mint a szociális igazgatásról szóló törvény, a cél azonban a speciális jogi szabályozás bemutatása volt.

Sajnos tény, hogy bár léteznek már jobbnál jobb jogszabályok, az esélyegyenlőségi törvényben foglaltak nagy valószínűséggel nem teljesülnek határidőre, s a tapasztalatok alapján újabb jogszabályok megalkotása, módosítása is időszerű lesz a közeljövőben.

V. Képzés, tudástőke, személyes élettervek

Helyzetkép

Közoktatás: iskolaválasztás, iskolatípusok

Az Oktatási Minisztérium adatai alapján 2001/2002. tanévben óvodai nevelésben és a közoktatás nappali rendszerű képzésében 1 millió 838 ezer gyermek, tanuló vett részt. Az általános iskolai és középiskolai felnőttoktatásban 100 ezren tanulnak, a felsőoktatásban 349 ezer hallgató folytat tanulmányokat.

A Központi Statisztikai Hivatal eredményei azt mutatják, hogy ma már a 16 évesek kb. 90%-át az iskolapadban találjuk, miközben a kilencvenes évek elején a nappali tagozatos képzés keretében oktatottak aránya még 80% alatt maradt. Az expanzió ennél is erőteljesebb volt az "idősebb" fiatalokat illetően: míg 1991-ben ebben az oktatási formában a 20 éveseknek 14%-a vett részt, addig 2001-ben már 37%-uk.

Figyelemre méltó átrendeződés ment végbe az iskolatípusok látogatottságában. A 14-17 éves korosztályban 1990-ben is többségben voltak a középiskolások, de a szakmunkástanulók, illetve az érettségit adó középfokú oktatási intézménybe járók aránya korántsem különbözött olyan mértékben, mint 2001-ben. A vizsgált időszak elején az említett korcsoport 30%-a tanult valamilyen szakmát nappali tagozatos érettségit nem adó képzés keretében, 40%-uk pedig gimnazista vagy szakközépiskolás volt, 2001-re azonban az előbbiek aránya kevesebb mint 20%-ra (18%) esett vissza, míg az utóbbiaké majdnem 60%-ot tesz ki. Mindezzel párhuzamosan a 18-22 éves korosztályban csaknem megkétszereződött a nappali tagozatos főiskolások, egyetemisták aránya.

A kilencvenes években, különösen az évtized második felében a 15-24 évesek között folyamatosan emelkedett a nappali tagozatos oktatásban résztvevők aránya. 2002-ben e korosztály 47%-a nappali tagozaton tanult. Nyilvánvaló különbségek vannak azonban a 15-19 és a 20-24 évesek között: míg az előbbi korcsoportnak több mint háromnegyede iskolás, addig az utóbbinak csak egyötöde.

A férfiak és nők aránya a középiskolákban és a felsőoktatási intézményekben az elmúlt évtizedekben kiegyenlítődött, 2002-ben a nők aránya kismértékben meghaladja a népesség egészében tapasztalható nemi arányokat. A szakmunkásképzőkben, illetve a szakiskolákban a képzés jellege miatt a férfiak nagyobb arányban tanulnak, mint a nők.

Az óvodai nevelés múltja és jelene

Az óvodába járó gyermekek száma a 2001/2002. tanévben 342 ezer fő volt, 2002/2003-ban pedig 332 ezer gyermek jár óvodába (ez a 3-5 évesek több mint 88%-a, az előző évi 86%-kal szemben). Ezen belül közel 5 ezer a fogyatékos gyermek; az óvodások 1,5%-a, és többségük integrált formában20 részesül óvodai nevelésben.

Az óvodahálózat egészét illetően a fenntartói többséget továbbra is az önkormányzatok képviselik. Az óvodák 94%-a (a fővárosban 81,7%-a) önkormányzati és egyéb állami fenntartású, míg a kilencvenes évek kezdetén 95,2% (a fővárosban 82,8%) volt. Finomabb bontásban nézve felfigyelhetünk arra, hogy az önkormányzati és egyéb állami fenntartású óvodák évtizedes görbéjét egy emelkedő tendencia után (az 1994. évi csúcsponttól) folyamatos esés jellemzi országosan és a fővárosban egyaránt. Ami az alapítványi, egyházi és más fenntartókat illeti, egyre szélesedő a kínálat. A nem önkormányzati fenntartók szerepe az óvodáskorú gyerekek ellátásában, különösen a fővárosban erőteljesebb, mint tíz évvel korábban volt.

Az óvodai nevelésnek az 1990/1991 és 1999/2000 közötti, tízéves szakaszában az óvodák száma országosan 4718-ról 4643-ra (a fővárosban 581-ről 559-re) csökkent. Ez 75 (a fővárosban 22) óvodával jelent kevesebbet.

Az óvodáskorú népesség 87,8%-a óvodai ellátásban részesül, szemben az egy évtizeddel ezelőtti 87,1%-os aránnyal. Vagyis a korosztálynak mintegy 0,7%-kal nagyobb része jár óvodába.

Az óvodások száma a demográfiai változásokból eredően visszaesett. Tíz év alatt országosan 391 129-ről 365 704-re (a fővárosban 61 110-ről 53 906-ra) csökkent. Ez 25 425 (a fővárosban 7204) kisgyerekkel jelent kevesebbet. 1995-ben kiugróan sok óvodás gyerek volt: országosan 399 339. 1990 és 1995 között folyamatosan felfelé ívelő tendencia érvényesült. Az óvodások számának visszaesése csak a kilencvenes évek második felétől kezdődött.

A gyereklétszám csökkenése ellenére hely hiányában 4845 jelentkező óvodai felvételét utasították el az 1999/2000. nevelési évben. A férőhely hiánya miatti az elutasítás a vizsgált tízéves szakasz kezdetén, 1990/1991-ben volt a legkevesebb (2772), és 1994/95-ben a legtöbb (7145).

Alapfokú oktatás: az általános iskola

Az általános iskolai tanulólétszám a 2001/2002. tanévben 947 ezer volt. Ezen belül a gyógypedagógiai tanterv szerint, illetve integráltan oktatott fogyatékos tanulók száma - kismértékű növekedést mutatva - csaknem 47 ezer, a felnőttoktatásban résztvevőké csaknem 3 ezer fő.

Az általános iskolákkal kapcsolatos adatok (1990/1991-2001/2002)

Tanév

Intézmények száma

Általános iskolások száma

Pedagógusok száma
(főállásúak)

Osztálytermek
száma

Egy osztályteremre jutók száma

Egy pedagógusra jutó tanulók száma

1990/1991

3723

1177612

96791

49842

23,6

12,2

1994/1995

3814

985291

89939

47578

20,7

11,0

1999/2000

3897

972901

89424

52526

18,5

10,9

2000/2001

3875

960790

89750

43500

22,1

10,7

2001/2002

3852

947037

90294

43195

21,9

10,5

Forrás: OM

1990-től 1999-ig az általános iskolák számának folyamatos növekedését figyelhetjük meg. Ez a tény részben összefüggést mutat a különböző fenntartású intézmények növekvő számával, a szülők igényei szerinti oktatási kínálat bővülésével. Az elmúlt évtizedben jelentősen növekedett az egyházi és alapítványi fenntartású intézmények száma és aránya.

Az általános iskolák száma fenntartók szerint a 2001/2002-es tanévben

 

Összesen

Települési önkormányzat

Megyei önkormányzat

Központi költségvetési szerv

Egyház, felekezet

Alapítvány, természetes személy

Egyéb

Intézmények száma

3423

2893

197

99

144

66

24

Feladatellátási helyek száma

3852

3289

214

108

150

67

24

Tanulók száma összesen

947037

815884

46774

38770

35671

6758

3180

Forrás: OM

Tanulók

Jellemző tendencia az elmúlt évtizedben az általános iskolai tanulók számának folyamatos csökkenése. Ezen belül az első 5 évben (az 1986/87. évi létszámcsúcs utáni) jelentős mértékű csökkenés állapítható meg. Az 1994/95-ös tanévtől lassabban folytatódó létszámcsökkenés figyelhető meg.

Pedagógusok

A főállású pedagógusok számának csökkenése nem arányos a gyermeklétszám csökkenésével. Ez kedvezően befolyásolta az egy pedagógusra jutó gyermeklétszám átlagának csökkenését. (Vagyis a jobb feltételek kialakulását a nevelő-oktató munka hatékonyabb megvalósítására.) A 2002/2003. évi tanévre 1259 fővel csökkent a pedagóguslétszám az előző tanévhez viszonyítva.

Napközi ellátás

Az elmúlt két évtizedben lényegében nem változott az iskolában tanórán kívüli nevelésben (napközi) részesülő általános iskolások aránya. Számuk, mint tudjuk, jelentős mértékben csökkent, ami azt jelenti, hogy az ellátandó gyermekek létszáma észrevehetően visszaesett. Még a közétkeztetésből is alig több, mint az iskolások fele részesül. A középiskolások iskolai étkeztetése egyenesen csekély. Ezek az adatok (az óvodai ellátás romló statisztikáihoz hasonlóan) a gyermeket nevelő családok terheire utalnak: az általános iskolás gyermekek kétharmadának felügyeletéről napközben a családnak kell gondoskodni (ha tud), egyharmaduk esetében még az étkeztetést sem az iskola biztosítja.

Középfokú oktatás

A 2001/2002-es tanévben a nappali rendszerű oktatásban szakiskolákban 131 ezren, gimnáziumokban 182 ezren, a szakközépiskolákban 239 ezren tanulnak, azaz szakiskolákba jár a tanulók 24%-a, gimnáziumokba 33%-a és szakközépiskolákba 43%-a.

Az Oktatási Minisztérium adatai szerint a 2001/2002-es tanévben 6 évfolyamos gimnáziumba 36 760 tanuló járt, ebből magántanuló 103 fő volt. 8 évfolyamos gimnáziumba 28 391 tanuló járt, ebből magántanuló 94 fő volt. A középfokú felnőttoktatásban 98 ezren tanulnak. 2001-ben csaknem 89 ezren érettségiztek sikeresen a nappali és felnőttoktatásban együttesen.

A Központi Statisztikai Hivatal eredményei azt mutatják, hogy minél iskolázottabbak a szülők, annál kisebb arányban járatják gyermekeiket szakmunkásképzőkbe, szakiskolákba. Amíg az általános iskolai végzettségű apák gyermekeinek hozzávetőlegesen 45%-a tanul ezekben az iskolatípusokban, addig a diplomás szülők fiainak/lányainak alig több mint 5%-a. Jellegzetesek az időbeli változások is: 1984 és 2000 között - és különösen a kilencvenes évek második felében - általánosan visszaszorult a szakmunkásképzőkben/szakiskolákban továbbtanulók részaránya, ugyanakkor teret nyert az általános iskolai végzettségű apák gyermekei körében. Ebből az következik, hogy ha a szülők képzetlenek, utódjaik számára egyre nehezebbé válik bármiféle szakképesítés megszerzése, ami a munkaerő-piaci és szélesebb értelemben vett életesélyeik beszűküléséhez vezethet. Ugyanakkor azt a következtetést is sugallja, hogy a szakmunkásképzők és szakiskolák egyre inkább az általános iskolai végzettségű és a szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkező szülők gyermekeinek tanintézményeivé válnak.

Az érettségit adó középiskolákat viszont elsősorban az iskolázottabb szülők részesítik előnyben, és az időbeli változások is elsősorban ezekben a csoportokban jelentkeztek. A nyolcvanas évek közepe és az ezredforduló között a szakmunkás végzettségű, az érettségizett és a diplomás apák gyermekei esetében egyaránt ilyen irányú elmozdulás mutatkozott. Ennek eredményeként ma már a főiskolát/egyetemet végzett apák csaknem 100%-a szakközépiskolába vagy gimnáziumba járatja gyermekét.

Ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy a különböző szülői háttérrel rendelkező érettségizettek milyen arányban tanulnak tovább, ugyanezekre az összefüggésekre kell felhívnunk a figyelmet. Minél iskolázottabb tehát az apa, annál valószínűbb, hogy fia/lánya egyetemen vagy főiskolán folytatja iskolai pályafutását. Ezt a tendenciát jelzik az elmúlt másfél évtized adatai, mivel lényegesen megemelkedett a diplomás és az érettségizett apák felsőfokon tovább tanuló gyermekeinek aránya.

A kilencvenes években a szakképző, illetve az érettségit adó iskolák arányeltolódásához hasonlóan karakteres változások zajlottak le a szakközépiskola, illetve gimnázium viszonylatában is. Amíg 1990-ben a középfokon tanulók 37%-a volt szakközépiskolás és 24%-a gimnazista, addig 2001-ben ez utóbbiak részaránya 35% volt, az előbbi csoporté pedig 45%.

Felsőoktatás

A nappali tagozaton közép- és felsőfokú képzésben tanulók aránya a 15-24 évesek között, 1990-2002

Forrás: Laky Teréz: A munkaerőpiac keresletét és kínálatát alakító folyamatok. 2002, Budapest, Foglalkoztatási Hivatal Kutatási Iroda Országos Foglalkoztatási Közalapítvány, KSH

A felsőoktatás kilencvenes évekbeli expanziója elsősorban a nem egyetemi képzés bővülésére vezethető vissza. 2000-ben több mint háromszor többen tanultak főiskolákon, mint 1990-ben. Az egyetemeken a létszámnövekedés ennél mérsékeltebbnek mutatkozott, de a hallgatók száma a nappali tagozaton az ezredfordulón még így is csaknem két és félszerese volt az 1990. évinek.

A kilencvenes évek elejétől folyamatosan növekszik az egyetemeken, főiskolákon tanulók száma és aránya. 1990-ben a nappali tagozaton érettségizetteknek még csak 20%-át vették fel ugyanabban az évben valamilyen felsőoktatási intézmény nappali tagozatára, 2001-ben már 40%-ukat

A felsőfokú intézmények nappali tagozatára felvettek aránya az ugyanabban az évben nappali tagozaton érettségizettek között

 

1990

1991

1992

1993

1994

1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

Felvettek

20,3

23,5

26,9

28

27,4

30,1

32,1

31,1

32,6

34,4

39,6

40

Forrás: Statisztikai Tájékoztató; Középfokú oktatás; Felsőfokú oktatás. Oktatási Minisztérium.

Az Oktatási Minisztérium adatai szerint a 2001/2002-es tanévben a felsőoktatási intézményekben összesen 349 ezer hallgató tanult, közülük 193 ezren nappali képzésben. A nappali tagozatos hallgatólétszám 5%-kal, az esti, levelező és távoktatási tagozatokon tanulók száma 9%-kal növekedett az előző évhez viszonyítva. 4,5 ezer hallgató vesz részt akkreditált iskolarendszerű felsőfokú szakképzésben, 313 ezer hallgató főiskolai és egyetemi szintű alapképzési programokban, közel 25 ezer hallgató szakirányú továbbképzésben, további 7 ezer hallgató pedig PhD, DLA képzésben.

Egyetemi és főiskolai szintű továbbtanulásra, nappali tagozatra jelentkezettek és felvettek száma és aránya

 

1990

1991

1992

1993

1994

1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

Jelentkezett

46767

48911

59119

71741

79805

86548

79369

81924

81065

82815

82957

84380

Felvett

16818

20338

24022

28217

29901

35081

38382

40355

43629

44538

45546

49874

Felvettek a jelentkezet-tek %-ában

36%

41,6%

40,6%

39,3%

37,5%

40,5%

48,4%

49,3%

53,8%

53,8%

54,9%

59,1%

Forrás: OM

Felsőoktatási hallgatói létszámadatok tagozatonként

 

Összesen

Nappali

Esti + Lev. + Táv

Nem nappali tagozatosok aránya

1990/1991

108376

76601

31775

29,3%

1991/1992

114690

83191

31499

27,4%

1992/1993

125874

92328

33546

26,7%

1993/1994

144560

105240

39320

27,2%

1994/1995

169940

118847

51093

30,1%

1995/1996

195512

132923

62589

32,0%

1996/1997

215115

145843

69277

32,2%

1997/1998

254693

156904

97789

38,4%

1998/1999

279397

168183

111214

39,8%

1999/2000

305702

177654

128048

41,9%

2000/2001

327289

183876

143413

43,8%

2001/2002

349301

192974

156327

44,8%

Forrás: OM

A fenti táblázat jól mutatja a hallgatói létszám dinamikus emelkedését a rendszerváltás óta. Az emelkedésben nyilvánvalóan szerepet játszó tényezők a következők:

az államilag finanszírozott létszám emelkedése a nappali tagozaton;

a térítéses képzés belépése;

a felnőttképzés és a távoktatás szerepének növekedése.

A tagozati arányokban 1997-ben nagy ugrás következett be. Ennek fő oka, hogy a térítéses képzés lehetősége a felsőoktatási intézményeket érdekeltté tette a nem nappali tagozatos képzésben is. A felvehető, államilag finanszírozott hallgatói létszám növekedése 1997-től lassult, ezt ugyancsak a térítéses képzés lehetősége ellensúlyozta a nappali tagozaton.

Az oktatók száma és a hallgató/oktató arány

Év

Összes hallgató

Ebből AIFSZ (csak felsőoktatási intézményben)

Összes oktató

Hallgató/oktató

1990/1991

108376

 

17302

6,26

1991/1992

114690

 

17477

6,56

1992/1993

125874

 

17743

7,09

1993/1994

144560

 

18687

7,74

1994/1995

169940

 

19103

8,90

1995/1996

195512

 

18098

10,80

1996/1996

215115

 

19329

11,13

1997/1998

254693

 

19716

12,92

1998/1999

279397

819

21323

13,10

1999/2000

305702

2153

21249

14,39

2000/2001

327289

3464

22873

14,31

2001/2002

349301

4475

22863

15,28

Forrás: OM

A táblázat adatai jól mutatják, hogy a hallgatói létszám dinamikus emelkedése az egy oktatóra jutó hallgatói létszám több mint kétszeres növekedésével járt együtt. Ez a változás az oktatás minősége és módszerei szempontjából új helyzetet teremtett. Az oktatás minőségének fenntartása, illetve javítása a korábbi módszerekkel aligha lehetséges. A hallgatói önálló munka szerepe nő, a kiscsoportos oktatás szerepe csökken, és a korszerű oktatástechnológiák és módszerek (távoktatás, elektronikus-interaktív tanár-diák kapcsolat) szerepe nő.

Oklevelet szerzett hallgatók

 

1990/1991

1995/1996

2000/2001

2001/2002

Nappali tagozaton

15963

20024

29843

29746

Esti + levelező + távoktatásban

8140

6213

17135

17690

Összesen

23833

26237

46978

47436

Forrás: OM

A fenti táblázatból jól kiolvasható, hogy a nappali tagozaton oklevelet szerzettek aránya magasabb, mint az egyéb tagozatokon. Ugyanakkor a nem nappali tagozat átlagosnál gyorsabb növekedése 1996 után azt eredményezte, hogy az 1990. évi 34%-ról 2001-re 37,5%-ra emelkedett a nem nappali tagozaton oklevelet szerzettek aránya, az összes diplomát szerzett hallgatóhoz viszonyítva.

Nemek aránya a felsőoktatásban

Az egyetemeken és főiskolákon az évtizedek óta fokozatosan növekvő részvételi arány eredményeképp immár több nő tanul, mint férfi.

Az egyetemen és főiskolán tanulók nemek szerinti megoszlása, 1970-2001

Forrás: 1970-2001 évi adatok: Nők és férfiak Magyarországon, 2001, KSH

A különböző ágazatok, szakterületek közötti megoszlás igen nagy eltéréseket mutat. Az időbeli változások kedvező fordulatot takarnak: az egészségtudományi, a tanítói és óvónői szakok (amelyeken tíz éve még szinte kizárólag nők tanultak), valamint a bölcsészettudományok kivételével minden egyes ágazatban javult a nők részvétele, néhol nem is kismértékben, ami a szakági szegregáció csökkenését jelenti, s hozzájárulhat majd a foglalkozási szegregáció visszaszorulásához is. Bizonyos területeken azonban - a megfelelő gazdasági ágak presztízsének romlásával - már látszanak a majdani új szegregáció jelei: a mezőgazdasági és állatorvostudományi szakokat a férfiak igen nagy iramban engedik át a nőknek.

A nők és férfiak aránya a felsőfokú oktatási intézmények nappali tagozatos hallgatóin belül tanulmányi ágak szerint (%)

Tanulmányi ág

1990

2000

 

Férfi

Férfi

Műszaki

15,7

84,3

23,5

76,5

Mezőgazdasági

33,1

66,9

55,0

45,0

Állatorvosi

18,4

81,6

60,9

39,1

Orvostudományi, gyógyszerészi

53,1

46,9

55,6

44,4

Egészségtudományi

95,0

5,0

91,8

8,2

Közgazdaság-tudományi

59,0

41,0

62,0

38,0

Jogtudományi és államigazgatási

53,8

46,2

61,9

38,1

Bölcsészettudományi

72,3

27,7

68,9

31,1

Természettudományi

41,4

58,6

42,3

57,7

Tanárképző főiskolai

69,2

20,8

69,8

30,2

Gyógypedagógiai

91,4

8,6

93,8

8,2

Testnevelési

44,1

55,9

43,3

56,7

Tanítóképző főiskolai

88,6

11,4

85,2

14,8

Óvónőképző főiskolai

98,4

1,6

92,9

7,1

Művészeti

53,8

46,2

56,3

43,7

Hittudományi

20,6

79,4

48,6

51,4

Egyéb

5,8

94,2

22,5

77,5

Összesen

48,8

51,2

53,6

46,4

N

37381

39220

94434

81612

Forrás: Nők és férfiak Magyarországon, 2001, KSH - Szociális és Családügyi Minisztérium, 2002

Miközben az egyetemeken igen magas a nők részvétele, s az egyes szakterületek legtöbbjében is külön-külön magasabb, mint a férfiaké, a komolyabb előmenetel ígéretével kecsegtető PhD és mesterképzéseken még jelentős mértékben alulmarad a nők részvétele a férfiakéhoz képest.

A tudományos fokozatok megszerzésének feltételeit - a férfiakénál minden korcsoportban jobb szövegértés és írás-olvasási készség, valamint a magasabb egyetemi beiskolázási arány ellenére -, úgy látszik, nőknek jóval nehezebb teljesíteni, mint férfiaknak. Ez és a vezető pozíciók nemek szerinti arányai, a nők férfiakéhoz képest jelentősen elmaradó keresetei, a rövidebb szabadidő, a munkával töltött idő hosszabb volta külön-külön is a társadalmi javak nemek szerint egyenlőtlen elosztására utalnak.

Tudományos fokozattal rendelkezők (nemek szerinti bontás), 2000

Megnevezés

Száma összesen

Megoszlása, %

 

 

férfi

Akadémia rendes és levelező tagja

300

3

97

A tudomány doktora, MTA doktor

2 351

10

90

A tudomány kandidátusa

10 219

22

78

Forrás: MTA Doktori Tanács Titkársága, In: Nők és férfiak Magyarországon, 2001, KSH - Szociális és Családügyi Minisztérium, 2002

Az elsős hallgatók létszáma, demográfiai összetétele21

Az Oktatáskutató Intézet szociológiai felmérése a 2001/2002-es tanévben egyetemre vagy főiskolára felvett elsős hallgatókat vizsgálta, az adatfelvétel eredménye reprezentatív az elsőévesek teljes populációjára. A kuatatás eredményei alapján elmondható, hogy a 2001/2002. évi tanévben az elsőéves nappali tagozatos hallgatók száma 50 308 fő volt. A férfiak aránya 45,3%, a nőké pedig 54,7%. A nappali tagozatos hallgatóknak 66,7%-a főiskolai, 33,3%-a egyetemi hallgató, 87,1%-a állami, 13,1%-a költségtérítéses képzésben részesül. Életkor szerint a nappali tagozatos hallgatók mintegy egynegyede (25,1%) 19 éves, több mint egyharmada (38,8%) 20 éves, csaknem egynegyede (24,3%) 21-22 éves, 7,1%-a 23-24 éves és 4,7%-a 25 évnél idősebb. A kormegoszlást támasztja alá, hogy az érettségi évében a felvételizőknek 60%-át, azaz csaknem kétharmadát vették fel elsőéves hallgatónak.

Alapvető fordulat következett be a főiskolai és egyetemi hallgatók arányában. A főiskolai hallgatók aránya 40%-ról 66,7%-ra emelkedett. Az elsőéves hallgatók körében 1997/98-hoz képest 22%-ról 27%-ra emelkedett a megyeszékhelyekről érkezők aránya.

Az elsőéveseknek csaknem kétharmada (58,9%-a) egy testvérrel rendelkezik, 16,9%-a két testvérrel, és a három vagy több testvérrel rendelkezők aránya mindössze 4,9%. 19,5% azok aránya, akiknek nincs testvére.

A megkérdezettek 11,6%-a édesanyjával, 2,7%-a pedig édasapjával él, azaz csonka családból érkezett a felsőoktatási intézménybe.

Kollégiumok

A kollégiumi elhelyezésre jogosult hallgatók száma dinamikusan növekedett, a kollégiumi férőhelyek száma 1995-től alig nőtt, az elhelyezett hallgatók aránya pedig radikálisan csökkent.

Egy kollégiumi hely finanszírozása átlagosan mintegy 90 ezer forintba kerül. Ezt kb. 1/3-1/3 arányban az állami támogatás, a hallgatói befizetés és az intézményi hozzájárulás fedezi.

A kollégiumi elhelyezésben nem részesülő hallgatók 1998-tól lakhatási támogatást kaptak, amelynek összege 33 ezer forint/hó.

A hallgatók esélyegyenlőségének egyik alapvető feltétele a kollégiumi ellátottság javítása. Az új Kormány kollégiumfejlesztési programot indított az átlagos ellátottság javítására, valamint az intézmények közötti különbségek csökkentésére, illetve megszüntetésére.

Szakképzés

A harminc év alattiak iskolarendszeren kívüli képzése az OSAP - 1665, 1664 - adatbázisában 2002-re vonatkozóan az alábbi számokat, arányokat mutatja:

A húsz évesnél fiatalabbak közül 10 013 fő vett részt iskolarendszeren kívüli képzésben, ami a tárgyalt időszakban képzésben résztvevők 6,8%-a, 20-24 év között 29 560 fő - 20,2% az iskolarendszeren kívüli képzésben részesülők számaránya. A 20-29 évesek közül 29 500 fő, 20% vett részt ebben a képzési formában. Az adatok tehát azt mutatják, hogy 2002-ben a 69 413 iskolarendszeren kívüli képzésben résztvevő fiatal az összes e képzési formában részesülők 46,9%-át tette ki.

Megjegyzendő, hogy az 1996 óta nyilvántartott adatok szerint a 20 év alattiak iskolarendszeren kívüli ( OKJ, nem OKJ és nyelvi) képzéseknek száma több, mint kétszeresére, a 20-24 éveseké majdnem háromszorosára, a 20-29 éveseké pedig megközelítőleg ötszörösére nőtt.

Az esti, levelező és távoktatási képzési formájukat elsősorban a főiskolák fejlesztették. Ezek nem nappali tagozatán az évezred elején több mint hatszor többen tanultak, mint 1990-ben. Ugyanez a növekedés az egyetemek esetében 2,3-szeres volt. A táblázatból az is leolvasható, hogy az egyetemek főiskolai szintű képzési programjai az esti-levelező tagozatra koncentrálódnak.

A nem nappali tagozatos felsőoktatás expanziója (a hallgatók száma, 1990 = 100%)

Forrás: Statisztikai Tájékoztató; Felsőoktatás. Oktatási Minisztérium

Munkaerőpiacon hasznosuló tudás, képességek

Idegen nyelv

A Központi Statisztikai Hivatal 2001. évi népszámlálása során a megkérdezettek 19,2%-a állította magáról, hogy idegen nyelven képes másokat megérteni és magát megértetni.

A nyelvvizsga megszerzése, a középiskolások nyelvtudása

A kötelező iskolai képzés keretein belül megszerezhető tudások közül a nyelvtudás az egyetlen, amelynek olyan korai (14 éves kortól letehető) és külső (iskolarendszeren kívüli) minősítési rendszere van, amelyet az iskola és a munka világában egyaránt elfogadnak. Az államilag elismert nyelvvizsga-bizonyítvány megszerzéséhez számos előny, sőt hiányához ma már több hátrány is (bizonyos szakokra nem lehet felvételizni, nem lehet államvizsgázni, tudományos fokozatot szerezni nélküle stb.) kapcsolódik, s mindez erősen motiválja a diákokat a nyelvvizsga minél korábbi letételére.

Az idegen nyelvet tanulók száma a középiskolák nappali tagozatán

Angol

Német

Francia

Orosz

Olasz

Spanyol

Latin

282000

210000

28000

3700

6300

2150

3920

Forrás: OM

Az államilag elismert nyelvvizsgák száma a középiskolások körében 2002-ben 47 327 sikeres nyelvvizsga, ennek kb. 90%-a angol és német nyelvből.

2002-ben összesen 124 592 sikeres nyelvvizsgát regisztráltak. Ennek, 38%-át a középiskolás korosztály, további 33%-át 19-28 éves fiatalok tették le. Az összehasonlítás kedvéért érdemes megjegyezni, hogy a kilencvenes évek elején az ITK-ban (Rigó utca) sikeresen vizsgázók közül 8% tartozott a 14-19 éves korosztályhoz. Az összes sikeres nyelvvizsga 23,23%-a alapfokú, 71,25% középfokú és 5,52%-a felsőfokú. A nyelvek szerinti megoszlás nagyjából megegyezik a közoktatásban tanult nyelvek arányával. 55% az angol részesedése, 34% a németé, és az összes többi nyelv a maradék 12%-on osztozik.

Az egy felvételizőre jutó nyelvvizsgák arányában az úgynevezett vegyes középiskolák majdnem kétszeresen felülmúlják a szakközépiskolákat, ugyanilyen arányban maradnak el viszont a gimnáziumoktól.

Mindennapi tapasztalat, hogy a különböző középiskola-típusok igencsak eltérő nyelvtudással bocsátják útjukra végzős tanulóikat, de a nyelvvizsga-bizonyítványok megszerzésében mutatkozó több mint nyolcszoros esélykülönbség okainak feltárása igen alapos elemezést kíván.

Az érettségizők nyelvtudását, a nyelvtudás intézményenkénti, illetve iskolatípusonkénti eloszlását viszonylag megbízhatóan jelzi a nyelvvizsgaeredmények alakulása, erről azonban hazánkban nem készülnek egészen pontos statisztikák. A Felsőoktatási Felvételi Iroda évente közzéteszi a 100 felvételiző tanulóra jutó nyelvvizsgák száma szerint a középiskolák rangsorát, amelynek alapján jó becslést tehetünk a nyelvtudás oktatási intézmények szerinti megoszlására.

A középiskolák két típusának színvonalkülönbsége ebben az értékelési dimenzióban, azaz a kimenet oldaláról is markánsan megmutatkozik. Nyolc tanév (1991/92-1998/99) átlagában a gimnáziumok 9,2%-ában a továbbtanulásra jelentkezők nyelvvizsgáinak aránya meghaladta a 100%-ot, 43,2%-ában az 50%-ot és 88,6%-ában a felvételizők több mint 20%-a kísérelte meg a bejutást a felsőoktatásba állami nyelvvizsga birtokában. Ugyanezek az arányok a szakközépiskoláknál: 100%-os nyelvvizsga az intézmények 0,6%-ánál; 50%-os a 3,4%-ánál és legalább 20%-os az iskolák 14,6%-ánál.

A rendelkezésre álló statisztikai adatok rámutatnak arra, hogy a használható nyelvtudás megszerzésének esélyei nemcsak a középiskolák típusai, hanem településtípusok szerint is különbözőek; legnagyobb esélye a budapesti gimnáziumokba járó tanulóknak van erre, legkisebb pedig a kisvárosi szakközépiskolásoknak. A legtöbb nyelvvizsgázott felvételizővel rendelkező 10 gimnáziumból 5 budapesti, az országos ranglista első 30 helyezettjéből 16 fővárosi. A középiskolák nyelvvizsgák szerinti rangsora nem esik egybe a sikeresen felvételiző tanulók aránya alapján képzett sorrenddel. Az előbbiben sokkal nyomasztóbb a fővárosi fölény, mint a felsőoktatási felvételeknél. A sorrend alapján egyértelműen megállapítható, hogy még a gyengébb budapesti gimnáziumok is igen nagy súlyt fektetnek a nyelvtanításra, nyelvvizsga-előkészítésre, míg a vidéki középiskolák közül csak a két tanítási nyelvűek, illetve, az osztrák határ közelségéből profitálók tartják velük a lépést. Ebben a modernizációs folyamatban egyelőre még az erős, tradicionálisan jónak számító megyeszékhelyi elitiskolák és a vidéki egyetemi-főiskolai gyakorlóiskolák is lemaradtak.

A felsőoktatási felvételire jelentkező, nyelvvizsgával rendelkező tanulók számából és arányából mint közvetett adatból kis hibahatárral megbecsülhető a különböző képzési programmal működő iskolák nyelvoktatásának eredményessége. A nyelvvizsgaadatok együtt tartalmazzák valamennyi vizsgaszint eredményét, de a sikeres vizsgák közül meghatározó a középfokú, viszont jelentéktelen és azonos nagyságrendű az alap- és a felsőfokú állami (vagy honosított) nyelvvizsgák aránya.

Az egyetemi és főiskolai hallgatók nyelvtudása, nyelvismerete22

Legalább egy alapfokú és középfokú nyelvvizsgával rendelkezik az elsősöknek több mint egyharmada (38,6, illetve 36,9%), a legalább egy felsőfokú nyelvvizsgával rendelkezők aránya pedig 6,4%. Legalább két alapfokú nyelvvizsgával rendelkezik az elsősök 15%-a, két középfokú nyelvvizsgával a hallgatók 10,4%-a, két felsőfokú nyelvizsgával pedig a megkérdezettek 4,9%-a. A legtöbben, a megkérdezettek 83,2%-a az angol nyelvet ismeri. Az elsősöknek 6,9%-a angol alapfokú, 30,2%-a középfokú, 4,8%-a felsőfokú nyelvvizsgával rendelkezik, 41,7%-a pedig csak beszéli a nyelvet, de nem rendelkezik róla papírral. A második legismertebb nyelv az elsősök körében a német, a megkérdezettek 63%-a említette, hogy tud németül. A németül tudóknak 5%-a alapfokú, 19,9%-a középfokú, 3%-a pedig felsőfokú nyelvvizsgával rendelkezik, 35,1%-a pedig csak beszéli nyelvet, de nem rendelkezik róla semmiféle dokumentummal. Az elsős hallgatóknak 12,1%-a ismeri a francia, 7,5%-a az olasz, 5,5%-a az orosz, 6,1%-a a latin nyelvet. A 2001/2002-es tanévben az elsősök nyelvismerete a 1997/1998-as tanévhez képest emelkedett, többen ismerik mind az angol, mind a német nyelvet, ugyanakkor csaknem felére csökkent a felsőfokú angol, illetve német nyelvvizsgával rendelkezők aránya.

Írásbeli és olvasás-szövegértési képességek

Az Oktatáskutató Intézet adataiból kitűnik, hogy gyakorlatilag minden korcsoportban jobbak a nők (lányok) irás-olvasási készségei, szövegértése, mint a férfiakéi (fiúkéi). Ennek az adatnak az ismeretében érdemes majd a foglalkozási előmenetellel és a munkaerőpiacon elért keresetekkel, kiváltképp a felsőfokú végzettséget igénylő munkahelyeken elérhető keresetekkel kapcsolatos adatokat értelmezni.

A felnőtt lakosság írásbeli és olvasás-szövegértési képességeinek értékelése egy 500 pontos skálán történt. 1. szint (0-225 pont): a mindennapi életben nehezen vagy alig boldogul; 2. szint (226-275 pont): a mindennapi életben elboldogul, de új ismeretek befogadása már gondot okoz számára; 3. szint (276-325 pont): a mindennapi életben való boldogulás alapszintje, ami durván a középiskolai érettséginek felel meg; 4-5. szint (326-375, illetve 376-500 pont): magas szintű és komplex ismeretek.

A felnőtt népesség írásbeli és olvasás-szövegértési képessége korosztályonként és nemek szerint

Forrás: SIALS (Second International Adult Literacy Survey) felmérés OKI Értékelési Központ, 1998. In: Nők és férfiak Magyarországon, 2001, KSH - Szociális és Családügyi Minisztérium, 2002, 3/2. grafikon, 42. oldal

Kormányzati intézkedések

Közoktatás

Országos mérési és értékelési program

2002-ben folytatódott a magyar közoktatás rendszerében új elemként elindított, az országosan komplex és egységes szakmai terv szerint szervezett mérési-értékelési program. A korábbi gyakorlat elsősorban a monitor jellegű, az intézményeknek csak a töredékére kiterjesztett önkéntes mérés, valamint az egyes nemzetközi mérésekben való részvétel volt. Az országos értékelési és mérési program elindításával először indul olyan átfogó program, amely a kötelező tanköteleskor három évfolyamán vizsgálja meg a tanulók teljes körének a teljesítményét, segítve ezzel elsősorban az iskolák önértékelését, valamint a közép- és hosszú távú tartalmi fejlesztéseket.

A program jogszabályi feltételeként az oktatási miniszternek a 2001/2002. tanév rendjéről szóló 15/2001. (V. 25.) rendelete a 24. §-a (5) pontjában elrendelte egy országos szakmai mérés-értékelés lebonyolítását az oktatási intézmények 1-5-9. évfolyamain.

A program lebonyolításának a koordinációját az Oktatási Minisztérium felkérésére az OKÉV végzi, a Kiss Árpád Országos Közoktatási Szolgáltató Intézmény közreműködésével. Az 1. évfolyamon a mérés 2002 áprilisában zajlott le.

A legfontosabb cél az volt, hogy az iskolákban minél inkább tért hódítson a pedagógiai szakmai mérés-értékelés, ismertté váljanak és elterjedjenek annak módszerei, eszközei, érzékelhetővé váljanak várható előnyei.

Hasonlóan lényeges elem, hogy a program közreműködői tapasztalatokat szerezzenek egy országos mérési-értékelési rendszer felépítéséhez, működtetéséhez. A mérés-értékelés a rendeletnek megfelelően alapkészségekre és kompetenciákra terjed ki. Két fő része közül az egyik az anyanyelvvel, a másik a matematikával kapcsolatos jellemzőket méri. A tesztek összeállítása a hazai és nemzetközi mérési irányelvek és hagyományok alapján történt (Monitor, OECD-PISA, TIMSS, IEA-PIRLS).

Az Oktatási Minisztérium közvetlenül juttatja el az iskolákba a mérőeszközöket - a kellő darabszámban - és minden, a méréshez szükséges egyéb szakmai anyagot.

Az önálló elemzést, az értékelést segítő kiadvány is támogatja. A segédkönyvben útmutatásokat találnak saját adataik értelmezéséhez. A program igyekezett az iskolákat a mérés-értékelés minden mozzanatába bevonni, és az önálló iskolai fejlesztő-továbbfejlesztő tevékenységhez minden szakmai támogatást megadni. Nem elhanyagolható továbbá, hogy a program eredményeképpen az intézmények olyan mérőeszközök és mérési-értékelési eljárásrend birtokába jutnak, amelyet a későbbiekben önállóan is használhatnak.

Fejlesztésre került a Közoktatási Információs Rendszer: Középfokú Intézmények Felvételi Információs Rendszere (KIFIR) és a Közoktatási Információs Rendszer - Statisztikai Rendszer (KIR-STAT).

COMENIUS 2000

A COMENIUS 2000 Közoktatási minőségfejlesztési program (a továbbiakban: COMENIUS 2000 program) két szinten (intézményi és fenntartói) és három modellben fogalmaz meg követelményrendszert a közoktatás minőségfejlesztéséhez.

Az intézményi munka megkezdése előtt alakították ki az intézményi I. és II. modellt, amelyet az Oktatási Minisztérium módszertani segédanyagokkal együtt a Minőségfejlesztési kézikönyvben küldött meg minden intézménynek és fenntartójuknak.

A 3/2002. sz. OM rendelet megjelenése tovább strukturálta és egyben kijelölte a következő időszak feladatait, jelentős mértékben meghatározva a COMENIUS 2000 program szakmai irányításának, ellenőrzésének feladatait és fejlesztésének irányait is.

A program elindítását követően 2002 májusáig összesen 1735 intézmény csatlakozott a programhoz.

A 2002 tavaszi kormányváltás a minőségfejlesztés új paradigmáját határozta meg.

A COMENIUS 2000 eddigi tapasztalataira alapozva szükségessé vált a program továbbfejlesztése oly módon, hogy az új Közoktatási minőségfejlesztési program egy korszerű, az EU-trendekhez igazodó programmá váljon, mely gyorsan és hatékonyan reagál a közoktatásban felmerülő minőségfejlesztési igényekre. Tevékenységében támaszkodik a COMENIUS 2000 program eddigi eredményeire, az alkalmazási tapasztalatok alapján megújított modellek továbbfejlesztett változataira. Az új program pályázati rendszerben kidolgozandó iskolai modellekkel, meglévő iskolai modellek rendszerbe emelésével, egyes minőségfejlesztési eljárások ágazati honosításával, nemzetközi modellek adaptációjával kívánja az intézmények előtt megjelenő kínálatot bővíteni.

A 2000 júniusában elindított COMENIUS 2000 I. intézményi modell kiépítését végző intézmények 2002 áprilisában befejezték a projektet.

Az Oktatási Minisztérium - a COMENIUS 2000 Programiroda létrehozásával - támogató környezetet hozott létre az intézmények számára, amelynek főbb elemei: folyamatos továbbképzések (pedagógusoknak és tanácsadóknak), konferenciák, monitoringrendszer, módszertani segédanyagok (a Minőségfejlesztési kézikönyv mellékletei, módszertani CD-lemez) és a Hírlevél biztosítása, valamint a programban részt vevő intézmények közötti horizontális tanulás segítése (intézményi klubhálózat).

2002-ben a nagy intézményszámra való tekintettel, valamint a tevékenységek újszerűsége miatt a különböző támogató környezeti elemek további szakmai fejlesztéseket igényelnek.

Az oktatási miniszter A közoktatás minőségbiztosításáról és minőségfejlesztéséről szóló, 3/2002. (II. 15.) OM rendeletében megalapította a Közoktatás Minőségéért Díj-at. A miniszteri rendelet megjelenését követően az Oktatási Minisztérium 2002. február 22-én pályázatot hirdetett a 2002. évi Közoktatás Minőségéért Díj elnyerésére.

Az előterjesztésben az értékelők a COMENIUS 2000 Partnerközpontúság Díj kategóriájában 2 intézményt javasoltak kitüntetni, 5 intézményt oklevélre, a COMENIUS 2000 Kiválóság Díj kategóriában pedig 3 intézményt javasoltak kitüntetni, 7 intézményt pedig okleveles elismerésre.

2002 márciusában elindult a III. intézményi modell kifejlesztése.

A III. intézményi modell kidolgozását a Közoktatási minőségfejlesztési program jelentős kiszélesítésének, kiterjesztésének igénye indokolja, másfelől a multiplikációs feladatokban való részvétel a programba bekapcsolódott és az ott eredményesen dolgozó iskolák, óvodák számára is perspektívát nyújthat, segítheti a továbblépést.

A III. intézményi modell célja, hogy a közoktatási intézmények pedagógusai, pedagógusközösségei képessé váljanak a minőségfejlesztés terén megszerzett ismereteik, tapasztalataik továbbadására, más közoktatási intézmények minőségfejlesztési munkájának támogatására.

A korábbi évek közoktatási minőségfejlesztési programjainak tapasztalatai alapján szükségessé vált egy olyan közoktatási minőségfejlesztési program kialakítása, mely komplex rendszerbe foglalja a közoktatási minőségfejlesztéssel kapcsolatos szereplőket, tevékenységeiket, a rendelkezésre álló kínálati elemeket, továbbá megfelel az EU-irányelvekben megfogalmazott ajánlásoknak, valamint a hazai oktatáspolitika minőségfejlesztési célkitűzéseinek.

2002 őszén - az ismert kritériumok alapján - megindult a fejlesztés, mely egy átfogó közoktatási minőségfejlesztési program megvalósítását tűzte ki hosszú távú célként. A programmal kapcsolatos szakmai és oktatáspolitikai elképzelések folyamatos egyeztetések során épültek be az alapverzióba, s a fejlesztők az előző programok tapasztalatait is figyelembe vették a kialakítás során.

Ennek megfelelően olyan program jött létre, amely figyelembe vette az NFT-ben szereplő elképzeléseket, és integrálódott az OM közoktatással kapcsolatos fejlesztési programjába.

A Programiroda új vezetése kialakította a szervezeten belül a kutatásfejlesztést mint a szervezeten horizontálisan átívelő ágazatot, mely jellegéből adódóan a korábbi szervezeti struktúrára és a szervezeti kultúrára is hatást gyakorolt.

A 2002. évi új címzett támogatások a közoktatási ágazatban

Az alábbi táblázat azokat a közoktatási címzett támogatásokat tartalmazza, amelyeket a beruházásokhoz az Országgyűlés hagyott jóvá a 2002. évre a Belügyminisztérium fejezetében (a Belügyminisztérium közlése szerint).

Az Országgyűlés által jóváhagyott 2002. évi új címzett támogatások a közoktatási ágazatban,(ezer forintban)

Önkormányzat

Beruházás megnevezése

Beruházási
összköltség

Saját forrás

Összes címzett támogatás

Címzett támogatás éves ütemezése

2002.

2003.

Budapest I. kerület

Toldy Ferenc Gimnázium, tornaterem építése

671 460

134 292

537 168

40 000

357 168

Fejér Megyei Önkormányzat

A Móri Gárdonyi Géza Általános Iskola életveszélyessé vált épülete helyett új épület emelése

335 530

135 530

200 000

30 000

170 000

Csorna város önkormányzata

A Csornai Arany János Általános Iskola és Speciális Szakiskola új építéssel és épületátalakítással megvalósítandó intézmény rekonstrukciója

687 500

0

687 500

77 500

500 000

Hajmáskér

A Hajmáskéri Általános Iskola átalakítása 12 tantermes intézménnyé, tornaterem, konyha étkezővé építése

306 306

40 000

266 306

28 641

152 359

Kalocsa

A Belvárosi Általános Iskola rekonstrukciója

292 000

15 000

277 000

19 000

128 000

Kántorjánosi

Általános Iskola bővítése

232 442

23 244

209 198

41 839

167 359

Kaposvár

A Széchenyi István Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Szakközépiskolában tanétterem és tanszálloda építése

1 221 404

32 000

1 189 404

60 000

951 523

Mohács

Széchenyi Ifjúsági Centrum (tornaterem, 5 db foglalkoztató, 6 db öltöző, konyha, könyvtár)

400 000

40 000

360 000

58 000

252 000

Miskolc

Földes Ferenc Gimnázium bővítéses rekonstrukciója

550 000

55 000

495 000

63 020

280 000

Pécs

Pollack Mihály Műszaki Szakközépiskola és Szakiskola

500 000

200 000

300 000

60 000

100 000

Siklós

A Táncsics Mihály Gimnázium és Szakképző Iskola bővítéses rekonstrukciója

820 137

82 014

738 123

50 000

463 500

 

Összesen:

6 016 779

757 080

5 259 699

528 000

3 521 909

Forrás: BM

Oktatáshoz kapcsolódó bevételek adómentesége

Az oktatáshoz kapcsolódó bevételek közül számos adómentes bevételnek minősül a Szja. törvény alapján.

Ezek közül a fontosabbak:

A közhasznú, kiemelkedően közhasznú alapítványból, közalapítványból annak alapszabályban rögzített közhasznú céljával összhangban, a magánszemélynek kifizetett azon összeg, amelyet az oktatási intézményekben folytatott tanulmányokra, kutatásra, külföldi tanulmányútra (ösztöndíj címén) folyósítanak, a szociálisan rászoruló részére szociális segély címén folyósítanak.

A külföldi tartózkodásra tekintettel külföldről kapott ösztöndíj. (Ilyen ösztöndíjon a külföldi oktatási intézményben folytatott tanulmányra, illetve a külföldi kutatóhelyen végzett kutatásra külföldi kifizető - cég, magánszemély stb. - által folyósított összeget kell érteni.).

A nemzetközi szerződés alapján belföldi nevelési és oktatási tevékenységet végző, nem magyar állampolgár által, vendégtanári tevékenység ellátásáért kapott jövedelem.

A külföldi középfokú és felsőoktatási intézmény nem magyar állampolgár hallgatójának belföldi szakmai gyakorlaton végzett munkájából származó jövedelem.

A kormányrendeletben meghatározott Magyar Állami Eötvös Ösztöndíj, továbbá kormányrendeletben szabályozott feltételek alapján két- és többoldalú nemzetközi oktatási együttműködési megállapodás keretében az oktatási miniszter által a Magyar Ösztöndíj Bizottság vagy a Magyar Ösztöndíj Bizottság Irodája javaslatára adományozott ösztöndíj és egyéb juttatás.

A külföldiek magyarországi és a magyarok külföldi felsőfokú tanulmányainak egyes kérdéseiről szóló kormányrendelet alapján külföldi felsőoktatási intézményben tanuló hallgató, külföldi hallgató vagy külföldi oktató, kutató részére folyósított juttatás, kedvezmény.

Az a természetbeni juttatás, amelyet az államháztartás valamely alrendszeréből, egyházi forrásból, illetőleg a közoktatási intézmény saját bevételéből a tanulmányi kirándulás, táborozás, tanulmányi verseny alkalmával a közoktatásban vagy hasonló képzésben részt vevő gyermek, tanuló kap (ideértve az iskolai könyvjutalmat is), valamint az a természetbeni juttatás, amely az említett rendezvényeken a gyermekek, tanulók felügyeletét ellátó magánszemély jelenlétének, közreműködésének biztosításához szükséges (így különösen az utazás, szállás, étkezés értéke).

Az a természetbeni juttatás, amelyet a munkáltató, a bér kifizetője a közoktatásról szóló törvényben meghatározott gyermek, tanuló számára a - rá tekintettel a családok támogatásáról szóló törvény szerint nevelési ellátásra jogosult - szülő vagy a vele közös háztartásban élő házastárs útján a tanév első napját megelőző 60 és az azt követő 30 napon belül tankönyv, taneszköz, ruházat (ideértve a munkáltató, illetve a bér kifizetője nevére, az előzőekben felsorolt javak beszerzéséről szóló számla ellenértékének az említett időszakban történő megtérítését is) vagy kizárólag az említett javak vásárlására jogosító utalvány formájában évi 10 ezer forint értéket meg nem haladóan juttat (adómentes iskolakezdési támogatás). (Megjegyezzük, hogy a szabály a 2003. évre annyiban változott, hogy a tanév megkezdése utáni 30 nappal kibővíti a juttatásra nyitva álló időtartamot, továbbá lehetőség nyílik arra, hogy a munkáltató, a bér kifizetője utalvány formájában nyújtsa a támogatást. A módosítás lehetővé teszi, hogy ugyanazon gyermek után mindkét szülő jogosult legyen a támogatás igénybevételére.)

Az Oktatási Minisztérium Világ-Nyelv programja

A 2003-ban elindított program előkészítése 2002-ben zajlott.

Az Oktatási Minisztérium Világ-Nyelv programjával egy új, az idegennyelv-tudás fejlesztését átfogóan szolgáló stratégia lép életbe, amelynek célja, hogy hazánk felzárkózzék az idegen nyelveket beszélő európai országok sorába, vagyis minden, az iskolapadot elhagyó fiatal rendelkezzen legalább egy idegen nyelv középszintű és egy másik nyelv alapszintű ismeretével, legyen képes nyelvtudását fenntartani, továbbfejleszteni és más idegen nyelveken is megtanulni.

A Világ-Nyelv program a nyelvoktatás hiányosságainak felszámolását és problémáinak megoldását hivatott elősegíteni. Támogatásának előterében a közoktatás áll, mint az ismeretszerzés első színtere az állampolgárok életében, emellett azonban a felső- és a felnőttoktatásban megvalósuló nyelvoktatás fejlesztéséhez is hozzájárul.

A Világ-Nyelv program az iskolai nyelvoktatás színvonalának növelésére sokrétű megközelítést kíván: egyszerre támogatja a pedagógusok nyelvi és módszertani ismereteinek bővítését, újféle alap- és továbbképzési komponensek bevezetése révén; elősegíti a tartalomalapú nyelvhasználat terjesztését a szaktárgyi órákon; hozzájárul a hátrányos helyzetű tanulócsoportok sajátos igényeinek megfelelő módszerek kidolgozásához, és támogatást biztosít az új módszerek, idegen nyelvi programok beindításához szükséges tárgyi feltételek megteremtéséhez.

A 10 alprogram

A Világ-Nyelv alprogramok a nyelvoktatás különböző területeit érintik, amelyek a fejlesztéshez szükséges anyagi támogatást különféle pályázati formák keretében biztosítják.

1. A Forrás alprogram a közoktatás hátrányos helyzetű résztvevőinek felzárkóztatását támogatja az idegen nyelvek tanulásában, az önálló tanulást lehetővé tevő idegen nyelvi könyvtár-tanulóközpontok kialakítása révén. Tanulóközpontok létesítéséhez általános és középiskolák pályázhatnak támogatásra.

2. A Váltogató alprogram célja az idegen nyelvi anyagok használatának beépítése a nem nyelvi tárgyak oktatásába a tanulók ismeretszerzési képességeinek és tartalomközpontú nyelvhasználatának fejlesztése érdekében.

3. Az Előre fuss alprogram a nyelvoktatásban hátrányt szenvedő diákok igényeinek megfelelő nyelvoktatási programok létrehozását támogatja.

4. A Mesterfokon alprogram célja a nyelvtanárjelöltek szakmódszertani és nyelvi ismereteinek és készségeinek fejlesztése.

5. Az Élesztő alprogram a Magyarországon kevésbé tanult nyelvek iskolai oktatását támogatja. A valamely kevésbé tanult nyelv oktatásának bevezetésére vállalkozó általános és középiskolák a szükséges tanmenetek kidolgozására és a választott idegen nyelv legalább egy tanulócsoporton belüli oktatásának bevezetésére pályázhatnak.

6. A Mértékelés alprogram célja az idegen nyelvi programok folyamatának és kimenetének a tantervi és vizsgareform folyamatával összhangban történő szabályozása. Ennek érdekében továbbképzések keretében támogatást biztosít a nyelvtanárok felkészítéséhez a mérési, értékelési és az új érettséginek megfelelő vizsgáztatói feladatok ellátására.

7. A Nyelv + szakma középfokon alprogram célja a megfelelő szintű általános és szakmai nyelvtudás megszerzésének biztosítása a szakképzésben részt vevők számára. Ennek érdekében a szakmához kötődő idegen nyelvi elemek szaktárgyi órán történő használatát bevezetni szándékozó szakképző intézmények tanáraik nyelvi és módszertani továbbképzéséhez, valamint az elsajátított módszerek bevezetéséhez pályázhatnak támogatásra kísérleti oktatási projektek keretében. A Világ-Nyelv támogatással különprojekt keretében előállított oktatási segédanyagokra kell támaszkodni.

8. A Nyelv + szakma felsőfokon alprogram a felsőoktatási hallgatók számára biztosít lehetőséget a magas szintű szakmai nyelvtudás elsajátításához, a tanult szakterület idegen nyelvű oktatásának bevezetése révén.

9. Az Egy életen át alprogram a közfeladatokat ellátó intézmények és szervezetek nyelvvizsgával nem rendelkező alkalmazottai számára biztosít támogatást valamely idegen nyelvből alapfokú nyelvtanfolyamon való részvételhez.

10. A Kiegészítő tevékenységek alprogram a Világ-Nyelv program általános célkitűzéseivel összhangban az innováció és a bevált gyakorlat terjesztésének érdekében szakmai kiadványok és rendezvények költségeihez biztosít hozzájárulást.

Írisz-Sulinet program

A 2001. évben is folytatódott a közoktatási intézmények informatikai fejlesztése. A fő hangsúly azonban a tartalomfejlesztésre és a rendszer adta kommunikációs lehetőségek fejlesztésére került.

Fő feladat volt az informatikai eszközök felhasználásának segítése is az oktatásban. Alapvető cél, hogy minden gyermek - függetlenül az adott település földrajzi és anyagi helyzetétől - a társadalmi felemelkedés esélyét biztosító képzést kapjon. Az Írisz-Sulinet program a közoktatási intézmények internethozzáférését, valamint a rendszeres szolgáltatási díjakat biztosítja.

Az Oktatási Minisztérium 1996-ban indította el a Sulinet programot, hogy a közoktatási intézményeket interneteléréshez és számítógépes laborokhoz juttassa. A program meghatározó jelentőségű a tudásalapú társadalom kialakításában, a digitális írástudás elterjesztésében. 2002-ben az oktatási miniszter bejelentette, hogy a program folytatódik.

Beszámoló a Sulinet jelenlegi helyzetéről, távlati céljairól

A Sulinet Programiroda az Oktatási Minisztérium tulajdonában lévő Educatio Társadalmi Szolgáltató Közhasznú Társaság szervezeti egysége.

A Sulinet központi fejlesztési program 1996 szeptemberében indult azzal a céllal, hogy korlátlan és ingyenes internetkapcsolattal, az ehhez kapcsolódó internetes tartalomszolgáltatással, multimédiás számítógépes laborokkal lássa el a hazai és határon túli magyar közoktatási intézményeket. A Programiroda feladatai között szerepel még rendezvények szervezése, illetve pedagógus-továbbképzés is.

Napjainkban 2385 oktatási intézmény csatlakozik a Sulinet hálózatához, ez azt jelenti, hogy a középfokú oktatási intézmények 99%-a, az általános iskolák 20%-a, illetve néhány határon túli magyar iskola rendelkezik ingyenes és korlátlan internetkapcsolattal és internetlaborral, ami átlagban egy helyi szerverből és 7 kliensgépből áll. (A 2003-ban induló Sulinet expressz programnak köszönhetően idén további 600 oktatási intézmény kapcsolódhat a hálózathoz, a tervek szerint 2005-re valamennyi hazai és 300 határon túli közoktatási intézmény csatlakozik a Sulinet programhoz.)

A Sulinet hálózathoz tartozó közel két és fél ezer intézmény zömében 128 Kbps digitális, illetve ADSL I., valamint ADSL II. kapcsolattal, vagy ahol erre nem volt lehetőség analóg (ez általában 56 Kbps-os, különösen indokolt esetben 128 kbps-os) vonallal kapcsolódik a hálózathoz.

A Sulinet hálózat hierarchikus felépítésű: az intézmények a regionális központokhoz csatlakoznak, a regionális központok pedig a Sulinet országos központjához. Ez a megoldás könnyen átlátható, egyszerű, hatékony struktúrát eredményezett.

Minden intézményben a kapcsolat típusához (ADSL, ISDN, bérelt vonal) igazodó végponti eszköz és router található. Az iskolai számítógépek a routerhez kapcsolódó HUB-on keresztül érik el az internetet.

Az iskolai vonalak a regionális központok nagy teljesítményű routereihez kapcsolódnak. Regionális központból jelenleg tizenegy van az országban (Debrecen, Győr, Miskolc, Pécs, Szeged, Székesfehérvár, Szolnok, Zalaegerszeg, valamint Budapesten három). Minden központban található egy regionális szerver, amelynek legfontosabb feladata az iskolák web-elérésének gyorsítása (proxy, cache szolgáltatás).

A régiók 15 Mbps-os optikai kábellel kapcsolódnak a Sulinet technikai központjához, amelynek feladata a régiók közötti, valamint a Sulinet és a "külvilág" közötti kommunikáció biztosítása. A központ 68 Mbps-os kapcsolattal rendelkezik a világ felé és 100 Mbps-os vonallal csatlakozik a hazai hálózathoz.

Az Oktatási Minisztérium által működtetett tartalomszolgáltató központ 2 Mbps-os sávszélességgel kapcsolódik a Sulinethez. A központban található a Sulinet webszerver (http://www.sulinet.hu), Ftp-szerver (Ftp://Ftp.sulinet.hu) és levelezőlista-kezelő szerver. A webszerver a tartalomszolgáltatás legfontosabb eleme. Ezen találhatók a tanuláshoz, tanításhoz, iskolai adminisztrációhoz, iskolai hálózat karbantartásához kapcsolódó friss hírek, anyagok. Az Ftp-szerver az iskolai hálózat üzemeltetéséhez kötődő legfontosabb programokat tartalmazza.

A levelezőlista-kezelő szerver több mint 10 levelezőlistát szolgál ki. Ezen listákon az oktatás résztvevői kicserélhetik véleményeiket, tapasztalataikat. Ezek közül a két legnagyobb létszámú lista a Sulinet hírlevél (kb. 6000 tag), amely heti rendszerességgel ad tájékoztatást a Sulinet program újdonságairól, és a TechInfo (kb. 700 tag), amelyen iskolai rendszergazdák oldják meg felmerülő problémáikat, segítik információkkal, tapasztalataikkal egymást.

Sulinet laborok

Minden Sulinet hálózatba kötött intézmény kapott egy multimédiás számítógép-laboratóriumot, amellyel elérheti és használhatja a Sulinet szolgáltatást. Egy átlagos laboratórium egy szerverből és hat munkaállomásból áll. A szerver és a hozzá kapott szoftverek lehetővé teszik az iskolák számára, hogy internetes szolgáltatásokat (elektronikus levelezés, web, Ftp) indítsanak. Elmondható, hogy egyre több az olyan intézmény, iskola, amely felismeri és kiaknázza az ilyen szolgáltatások működtetésében rejlő lehetőségeket.

Tartalomszolgáltatás

Jelentős állomás volt a program életében a www.sulinet.hu portál elindulása. Ma már elmondható, hogy a Programiroda a világháló legnagyobb és leglátogatottabb - napi 110-120 ezer látgató - magyar nyelvű oktatási portáljával rendelkezik. Az oldal az oktatáshoz közvetlenül, illetve közvetve kapcsolódó valamennyi látogatói rétegnek (diákok, pedagógusok, intézményvezetők, -fenntartók, szülők) szolgáltat tartalmakat.

A Sulinet legfontosabb tartalomfejlesztési célja egy közoktatási, digitális tananyag-adatbázis létrehozása az elkövetkezendő egy-másfél év során. A műveltségi területek zömét lefedő digitális tananyag több mint egy elektronikus tankönyv, hiszen a törzsanyag mellett számos kiegészítő anyag található benne. Feladatok, filmek, filmbejátszások, hang file-ok, animációk színesítik majd a tanulást és a felkészülést. Az elérendő cél, hogy ez minél teljesebb legyen, ezért elkészítésében a program a pedagógusok munkájára is számít. A tárca közbeszerzési pályázatot hirdetett, amelyen indulhatnak tananyag-készítő cégek, egyéni vállalkozók, pedagógusok, tankönyvkiadók vagy bárki, akinek digitális tananyag van a birtokában vagy napi oktatói munkája során ilyet készített.

Tanártovábbképzés, kutatások

A Sulinet program nyújtotta lehetőségek, szolgáltatások minél hatékonyabb kihasználtsága érdekében a pedagógusoknak, iskolai rendszergazdáknak rendszeres továbbképzési lehetőségeket biztosítunk.

Az IKT a közoktatásban, IKT a Sulinetben módszertani kutatás és tanár-továbbképzési program célja az Információs Kommunikációs Technika oktatásban betöltött jelenlegi szerepének és helyének hazai és nemzetközi vizsgálata, értékelése, az ezeken a tényeken alapuló és a célként megjelölt lehetséges fejlesztési irányok meghatározása, fejlesztési program kidolgozása. A közreműködő szaktanárok, oktatási szakértők és szakmai műhelyek bevonásával kialakításra kerülnek a programhoz kapcsolódó informatikai és informatika alapú szaktárgyi módszertani segédanyagok, a végleges struktúra, a fejlesztési terv és program, a rendszerhez kötődő minőségbiztosítási alapelveken alapuló akkreditációs rendszer.

Rendszergazda képzés

A Sulinetbe kötött intézmények rendszergazdáinak gyakorlatcentrikus képzése, továbbképzése az intézményükben megtalálható (vagy telepítendő) hálózati operációs rendszernek (a 3 legelterjedtebb hálózati operációs rendszer közül egyet választva: MS Windows, Novell, Linux) és a rendszergazda szintjének (alap-haladó) megfelelő, amely során megtanulja az iskolájában működő vagy most létrehozandó hálózat alapvető telepítési, beállítási, üzemeltetési ismereteit.

Rendezvények

A szélesebb körű ismertség, elismertség érdekében ma már elengedhetetlenné vált, hogy egy-egy internetes szolgáltatás off-line is szem előtt legyen. A Sulinet Programiroda számos rendezvény által is igyekszik közvetlen kapcsolatot teremteni az oktatás szereplőivel. Az egyik lehetőség erre az Ablak a világra konferencia, amelyen pedagógusok, szakmai műhelyek vitatják meg egymással az oktatás aktuális problémáit, fejlődési irányait.

A diákok és a tanárok minden évben óriási lelkesedéssel várják a Kalandtúra küzdelmeit, amelyen minden évben embert próbáló, de igen szórakoztató feladatokat kell megoldaniuk a csapatoknak - komoly fődíjakért.

A Sulinet nyári tábor több turnusból áll: tehetséges diákok, pedagógusok és iskolai rendszergazdák tölthetik kellemesen és hasznosan nyaruk egy részét.

Az évről évre megrendezett Educatio szakkiállítások szervezésében is jelentős szerep jut a Programirodának. A kiállítás 2002-ben mind látogatottságában, mind a kiállítók számábant tekintve rekordokat döntött, és az érdeklődés évről évre nő e rendezvény iránt is.

Óvodai nevelés

KidSmart program az Informatikai és Hírközlési Minisztériumban

Az Informatikai és Hírközlési Minisztérium az IBM Magyarország ajándékaként 30 számítógépes munkaállomást osztott szét az ország legkülönbözőbb területein, azaz 15 óvoda jutott 2-2 olyan számítógéphez, mely gyermekek számára készített fejlesztő szoftvereket futtat. A munkaállomás része egy biztonságos műanyag ház, amely védi a kis felhasználókat, és vonzóvá teszi számukra a gépet. A program 2002 decemberében indult, és jelenleg is folytatódik, az eddigi visszajelzések pozitívak. A programot jól fogadták mind a gyermekek, mind az óvodapedagógusok.

A pályázatra óvodák jelentkezhetnek. A pályázatban prioritást élveznek az önhibájukon kívül hátrányos helyzetű települések, valamint az "Élhetőbb faluért" programban részt vevő települések, mivel ezeken a területeken tapasztalható leginkább az informatikai ellátottság hiánya. Az itt felnövő generációnak biztosítani kell az esélyegyenlőséget az információs társadalomban. Ezek a speciális eszközök lehetővé teszik az óvodás korú gyermekek számára, hogy elsajátítsák a számítógép használatához szükséges ismereteket, jártasságokat.

A program jól szolgálja azt a széles körben elfogadott törekvést, miszerint az információs társadalom fejlesztése jelentős feladata az Informatikai és Hírközlési Minisztériumnak. Az információs társadalom fejlesztését érdemes a legfiatalabb korosztállyal kezdeni, hiszen nekik van esélyük arra, hogy annak lehetőségeit maradéktalanul kihasználják. Amennyiben az informatika helyet kap az óvodai nevelésben, elérhetővé válik ez a cél.

Az esélyegyenlőségbeli különbséget, mely a kedvezőbb és kedvezőtlenebb gazdasági körülmények közt élő kisgyermekek között létezik, tovább mélyítheti az információs szakadék növekedése. Éppen ezért a program elindítása olyan régiókra, illetve településekre irányul, ahol az infokommunikációs eszközökkel való ellátottság a legkevésbé biztosított. Az ott élő kisgyermekek esélyegyenlőségének biztosítását is segítené a programhoz való csatlakozás, amennyiben az információhoz jutás mint jog biztosítása felé mutatna. A számítógép használatához kapcsolódó jártasság elsajátítása és későbbi használata egyik eszköze lehet a társadalmi beilleszkedésnek, a hátrányos helyzetűek felzárkóztatásának.

A program bővítése a látás- és hallássérült, valamint enyhe értelmi fogyatékkal élő gyermekek iskolára való felkészítésében, felzárkóztatásában is hathatós segítséget nyújthatna. Ennek érdekében számukra speciális szoftverek s bizonyos esetekben hardverek kialakítása és beszerzése látszik szükségesnek.

Az eddig kihelyezett munkaállomások befogadóitól pozitív visszajelzések érkeznek. A program híre elterjedt, és számos érdeklődő megkeresés történt. A program hatékonyságáról információk várhatók a jelenleg folyó elővizsgálatból.

A programmal kapcsolatban felmerülő nehézségek közül a legszembetűnőbb, hogy az óvodapedagógusok és a szülők egy részeének ellenérzése van az informatika ilyen korai bevezetésével kapcsolatban. Ezért célszerű lenne olyan informatikai, módszertani képzések, szakmai fórumok támogatása, melyek útmutatóul szolgálhatnának az óvodapedagógusoknak a számítógép óvodai használatáról. Ugyanakkor a szülők és pedagógusok a program előrehaladtával tapasztalhatnák, hogy a számítógéphasználatnak nincs káros következménye, sőt új világ nyílik meg vele a gyermekek számára. A program hosszú távú működtetésével kapcsolatban megkerülhetetlen kérdés, hogy ki vállalnja a munkaállomások fenntartását. Mivel a fenntartási költség nem jelentős, ezért vélhetően pályázó intézmények vállalni tudják a rendszer üzemeltetését.

Az alap- és középfokú oktatás

Az intézményi étkeztetés támogatása

Az Oktatási Minisztérium gyermekétkeztetéssel kapcsolatos hatásköre és feladata arra terjed ki, hogy meghatározza azokat a jogi kereteket, amelyek előírják a közoktatási intézmények fenntartóinak feladatellátási kötelezettségeit, az igénybevétel lehetőségeit, valamint javaslatot tegyen a mindenkori költségvetési törvényben a szervezett intézményi étkeztetés, kiegészítő hozzájárulás és támogatás igénybevételének normaszövegére.

A 2003. évi költségvetési törvény megalkotásakor figyelmet kapott az intézményi étkeztetés támogatása, különösen a rászorultság alapján nyújtandó többletforrások biztosítása. A szabályozás további fontos eleme, hogy az önkormányzatok és egyéb intézményfenntartók helyi szinten határozzák meg a felhasználás kereteit, lehetséges módozatait.

Nagyon valószínű, hogy az EU-csatlakozást követően szükségessé válik a gyermekétkeztetés jelenlegi szabályainak felülvizsgálata annak érdekében, hogy miként lehet beilleszteni a csatlakozást követő agrártámogatási célrendszerből és az egyéb ez irányú támogatási rendszerekből igénybe vehető forrásokat. E munkában nem jelentene hátrányt, ha nagyobb rálátással rendelkeznénk az EU-tagállamokban alkalmazott gyakorlatra és módszerekre.

A tankönyv ingyenességének kiterjesztése a rászorultság alapján

Kiemelkedő cél, hogy a kormányprogram alapján az arra rászorulók számára tankönyv-támogatási kedvezmények lépjenek életbe.

Fontosabb intézkedések a területen:

a normatív kedvezmények bevezetése 2003. szeptember 1-jétől történik. A 2003/2004. tanévtől a tartósan beteg vagy fogyatékos, a három vagy többgyermekes családban élő, továbbá egyedülálló szülő által nevelt tanulók teljes körére, a gyermekvédelmi támogatásban részesülők közül az 1-4 évfolyamos tanulók körére terjed ki;

a rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesülő tanulók közül az ötödik-nyolcadik évfolyamra járók a 2004/2005. tanévtől részesülhetnek ingyenes tankönyvellátásban;

a rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesülő tanulók közül a kilencedik-tizenharmadik és a szakképzési évfolyamokra járó tanulók a 2005/2006. tanévtől kezdődően részesülhetnek ingyenes tankönyvellátásban.

A kerettantervek ismeretkövetelményeinek csökkentése

A Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetéséről szóló 2002. évi LXII. törvény 83. §-a módosította a Közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 52. §-t, mely meghatározza a tanuló kötelező tanórai foglalkozásának - napi óraszámban megállapított - felső határát.

A költségvetési törvény által meghatározott feladat a kerettantervek kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról szóló - többször módosított - 28/2000. (IX. 21) OM rendelet módosítása.

Az óraszámcsökkentés, illetve a követelmények csökkentése közvetlenül a kormányprogramból és az OM középtávú közoktatás-fejlesztési stratégiájából következő feladat. Megkezdődik a gyerekek iskolai túlterheltségének csökkentése, olyan gyerekközpontú iskolák megteremtése, amelyekben minden gyereknek színvonalas oktatásban és személyes igényeinek megfelelő nevelésben, törődésben van része. Az iskolákban több idő jut a kulcskompetenciák, a tanuláshoz nélkülözhetetlen kommunikációs készségek és képességek fejlesztésére.

Fontosabb intézkedések a területen:

a tantárgyi bizottságok elvégzik a kerettantervek ismeretkövetelményeinek csökkentését;

a Nemzeti Szakképzési Intézet és szakértői a szakmai orientáció és a szakmacsoportos alapozó oktatás tananyagait azonos elvek alapján módosítják.

A modern nyelvoktatás feltételrendszerének javítása

A kormányprogram és ezzel összhangban az Oktatási Minisztérium közoktatás-fejlesztési stratégiája kiemelt célnak tekinti az idegennyelv-oktatás fejlesztését a közoktatásban. Európai szinten az Európai Bizottság is szorgalmazza a nyelvoktatás fejlesztését mind a tagállamokban, mind a csatlakozó országokban. A közoktatási törvény javasolt módosítása értelmében a 2004 szeptemberében kezdődő tanévben minden érettségit adó középfokú intézmény indíthat egy osztályban úgynevezett "nulladik", intenzív nyelvtanulási évfolyamot a 8. osztályt végzett tanulók számára, ha a kötelező tanórai foglalkozás legalább 40%-ában idegen nyelveket tanítanak.

Fontosabb intézkedések a területen:

2003 júniusában hatályba lép a közoktatási törvény módosítása;

a nulladik évfolyam idegennyelv-oktatási tantervének kidolgoztatása;

a Nyelvtanulás Évének meghirdetése;

nyelvtanárok számára továbbképzések szervezése.

Az idegen nyelvi érettségi vizsga szabályozása

2005-ben az idegen nyelvi érettségi, igazodva az új érettségi vizsga rendszeréhez, két szinten lesz letehető. Szemben a jelenlegi idegen nyelvi érettségivel, az új vizsga mind tartalmi, mind formai szempontból egyenrangú lesz a korszerű, kommunikatív nyelvtudást mérő nyelvvizsgákkal, tartalmában és szintjeiben is alkalmazkodik az európai referenciakerethez. Az új vizsgára való felkészülés a nyelvtudás valódi fejlesztését szolgálja, és kedvezően befolyásolja a nyelvtanulás/tanítás folyamatát. A középszintű vizsga belső vizsga marad, míg az emelt szinten vizsgázónak külső tantárgyi bizottság előtt kell vizsgáznia.

Fontosabb intézkedések a területen:

az érettségi vizsga vizsgaszabályzatáról szóló 100/1997. (VI. 13.) Korm. rendelet módosítása;

az oktatási miniszter (V. 24.) OM rendeletének módosítása az érettségi vizsga részletes követelményeiről;

pedagógus-továbbképzések, vizsgáztatóképzések indítása;

a szülők, pedagógusok tájékoztatása.

Az érettségi vizsga követelményeinek csökkentése

2002 őszén döntés született arról, hogy a 2005-ben bevezetendő érettségi vizsga tantárgyainak követelményeit mind közép-, mind emelt szinten csökkenteni kell. Ennek megfelelően a követelmények kidolgozásával megbízott szakértői csoportok középszinten átlagosan 10%-kal, emelt szinten 20-25%-kal csökkentették a tantárgyak vizsgakövetelményeit. Az összesen 22 tantárgy részletes érettségi követelményeit a 40/2002. (V. 24.) OM rendelet tartalmazza, amely jelenleg éppen módosítás alatt áll. (A rendeletet 2003 júniusában újra módosítani kell. Ennek során további közismereti és szakmai előkészítő tárgyak részletes követelményeit hirdetik majd ki).

Fontosabb intézkedések a területen:

az oktatási miniszter 40/2002. (V. 24.) OM rendeletének módosítása az érettségi vizsga részletes követelményeiről;

az oktatási miniszter 40/2002. (V. 24.) OM rendeletének újabb (júniusi) módosítása az érettségi vizsga részletes követelményeiről;

a szülők és pedagógusok tájékoztatása.

Iskolatej program Magyarországon P>A Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium kezdeményezésére 1998. évtől kezdődően iskolatej program indult a tárca jelentős pénzügyi támogatásával. Az ezt követő években az iskolatej program folyamatos bővítésére került sor, így a többlépcsős bővítési folyamat során a programhoz Bács-Kiskun, Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bihar, Heves, Nógrád, Somogy, valamint Szabolcs-Szatmár-Bereg megyék, továbbá Székesfehérvár város csatlakozott.

A Tej Terméktanács tájékoztatása szerint a fenti kiterjesztés mellett az oktatási napokon átlagosan 368 ezer pohár iskolatejet, illetve kakaót szállítottak ki. Ez 180 oktatási napra számolva mintegy 66 millió pohár éves kiszállítását jelenti, ami kb. 13 millió liter tejnek felel meg.

Időközben az iskolatej program finanszírozásával kapcsolatban az Állami Számvevőszék és a KEHI vizsgálatának eredményére tekintettel az FVM minisztere a programot 2001. április 1-jén leállította. Az elkészített jelentésben megállapította, hogy az iskolatej program finanszírozására az FVM-ben kialakított gyakorlat nem felel meg a vonatkozó jogi szabályoknak.

Az iskolatej programot 2001. december 31-ig a Tej Terméktanács önállóan folytatta, a program 2002. első félévi folytatásához pedig a 2382/2001. (XII. 20.) Korm. határozat biztosított 800 millió forintot.

A 2002. szeptember-december havi iskolatej program központi költségvetési támogatásáról szóló 2284/2002. (IX. 26.) Korm. határozat értelmében a Kormány egyetért azzal, hogy az iskolatej programot a Tej Terméktanács a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium felkérése alapján 2002. szeptember-december hónapokban saját hatáskörben folytassa, aminek érdekében a központi költségvetés 2002. évi általános tartalékából 540 millió forintot csoportosítottak át a XXIV. Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium fejezet részére.

Javaslatok az iskolatej program újraindítása kapcsán

A bekerülési költségek csökkentése érdekében a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium javasolja, hogy egy koordináló szervezetet (kifizető ügynökség) kell megbízni a program gyakorlati lebonyolításával. A kifizető ügynökség feladata az önkormányzatokkal, közintézmények étkeztetésével megbízott személlyel/szervezettel, valamint az iskolatej-ellátással megbízott cégekkel a kapcsolattartás és a koordináció a program egészére vonatkozóan. A program folytatását biztosító forrást a továbbiakban a kifizető ügynökség kezeli. A közintézmény étkeztetésével megbízott személy/szervezet pályázati úton juthat az iskolatej-ellátást biztosító pénzhez. Az iskolatej-ellátásra való jogosultságot a feldolgozó cégek a kifizető ügynökség által kiírt pályázaton nyerhetik el.

Jelentős különbség mutatkozik a különböző zsírtartalmú iskolatejre igényelhető támogatások mértékében. Ezért célszerű lenne iskolatej céljára teljes tejet gyártani és szállítani, mert a támogatás különbsége önmaga bőven fedezi a zsírtöbblet árát.

A tapasztalatok szerint, iskolatej-ellátás akadálya sokszor a megfelelő tárolási, hűtési lehetőség hiánya volt. Annak érdekében, hogy az ilyen és ehhez hasonló esetekben ne essenek el az érintettek a támogatási lehetőségektől, szóba jöhet a tej helyett sajtfélék szállítása is.

Felsőoktatás

A felsőoktatáshoz való hozzáférést és a nyugodt tanulási feltételeket Magyarországon széles és folyamatosan fejlődő hallgatói jóléti rendszer biztosítja. A rendszerben minőségi változást hozott a hallgatói normatíva, illetve a doktorandusz-ösztöndíjak 2002. évi jelentős emelése.

Hallgatóknak nyújtott támogatások

Az egyetemi és főiskolai hallgatóknak nyújtható támogatásokról és az általuk fizetendő díjakról az 51/2002. (III. 26.) Korm. rendelet rendelkezik. A felsőoktatási intézmények államilag finanszírozott hallgatókat és költségtérítéses hallgatókat vehetnek fel. Államilag finanszírozott hallgató lehet az első akkreditált iskolai rendszerű felsőfokú szakképzésre (AIFSZ), az első főiskolai és egyetemi alapképzésre, a kiegészítő alapképzésre nappali, esti vagy levelező tagozaton felvett hallgató.

Az államilag finanszírozott hallgató számára a hallgatói normatíva és egyéb támogatási formák időtartama a képesítési követelményekben meghatározott képzési időre szól. A kreditrendszer fokozatos bevezetése (a kötelező bevezetést a még jobb felkészülés érdekében a Kormány 2003-ra halasztotta) és ezzel egyidejűleg a hallgató számára fennálló lehetőség, mely szerint maga választhatja meg tanulmányai során az előrehaladás ütemét, indokolta, hogy 2000-től az a hallgató, aki nem fejezi be a tanulmányait a képesítési követelményekben rögzített képzési idő alatt, 4 éves vagy annál rövidebb idejű képzésben további 2 félévig, 4 évnél hosszabb idejű képzésben további 3 félévig költségtérítés fizetésének kötelezettsége nélkül folytathatja tanulmányait. De ekkor már nem részesülhet állami támogatásban. 2002-től pedig költségtérítéses képzésben részt vevő hallgatóvá válik az a hallgató, aki az államilag finanszírozott képzésben a rá vonatkozó képesítési követelményekben meghatározott képzési időt 8 féléves vagy annál rövidebb képzési idő esetén 2 félévet, 8 félévnél hosszabb képzési idő esetén 3 félévet meghaladóan túllépi.

A hallgatói normatíva

Az államilag finanszírozott nappali képzésben részt vevő hallgatók után az állam a költségvetésben meghatározott normatívát fizet. Az államilag elismert állami, egyházi és alapítványi felsőoktatási intézmények számára az államilag finanszírozott hallgatók után a költségvetés 2002-ben 78 400 Ft/fő/év, 2003-tól 91 000 Ft/fő/év hallgatói normatívát biztosít. Az intézmények saját szabályzataikban rögzített módon ezen előirányzatból biztosítják a tanulmányi ösztöndíjakat (az első félévre beiratkozó hallgató nem kaphat ösztöndíjat), a rendszeres és időszakos szociális támogatásokat, valamint a tantervi követelményeken túlmenő, kiemelkedő szakmai, tudományos és közéleti tevékenység alapján megállapított ösztöndíjat.

A lakhatási támogatás

A kollégiumi ellátásra jogosult, államilag finanszírozott képzésben részt vevő azon hallgatók után, akik nem kaphattak kollégiumi férőhelyet, a költségvetés 33 000 Ft/fő/év összegű lakhatási támogatást biztosít. Az intézmények szabályzataik szerint használják fel ezt az összeget albérleti támogatásra, kollégiumi célú férőhelyek bérlésére vagy kollégiumi férőhelyek bővítésére. 2002 szeptemberétől az intézmény a helyben lakó diákok 5%-a után is megkapja a támogatást. A kollégiumi elhelyezésben részesülő hallgatók után a költségvetés férőhelyenként évi 33 000 forint összegű támogatást nyújt az intézményeknek.

A tervezett, vállalkozói alapon létesülő diákotthonok, kollégiumok kihasználtságát az állam a szeptemberben megemelt diákhitel- és ösztöndíjkeret mellett a megemelt lakhatási támogatással segíti elő. A következő évek költségvetésében ezért folyamatos emelkedés szerepel majd, a lakhatási támogatás mértéke 2004-ben 5000, 2005-ben 8000, 2006-ban pedig 10 000 forintra (fő/hó)emelkedik.

A megnövelt hallgatói juttatásokból a diákok finanszírozni tudnák a befektetők által kialakított színvonalas szolgáltatások előre láthatóan havi - kétágyas kollégiumi szobára viszonyított - 100 eurós árát.

A tankönyv- és jegyzettámogatás

A központi költségvetés évente hallgatónként 7000 forintot biztosít tankönyv- s jegyzettámogatásra. Ennek felhasználását az intézményi SzMSz rögzíti.

A sport- és kulturális célú támogatás

Sport-és kulturális célú normatív támogatás összege hallgatónként 820 forint évente. E normatíva felhasználását a 22/2001 (VII. 8.) OM rendelet szabályozza.

A diákhitel

Az országos szintű hallgatói hitelrendszer működésének jogi alapját a 119/2002 (VI. 30.) Korm. rendelet teremtette meg, mely egyben intézkedett a lebonyolító szerv, a Diákhitel Központ Rt. (www.dhk.hu) létrehozásáról is. A 2001 szeptemberében bevezetett diákhitelt a magyarországi felsőoktatási intézményekben beiratkozott, felsőfokú akkreditált iskolai rendszerű szakképzésben, főiskolai és egyetemi szintű alapképzésben, kiegészítő alapképzésben, illetve külföldi ösztöndíjas képzésben nappali, levelező, esti, illetve távoktatás keretében részt vevő hallgatók vehetik igénybe, tekintet nélkül arra, hogy az adott képzés államilag finanszírozott-e vagy költségtérítéses. A felvehető hitel maximális összege havonta
25 000 forint.

A Bursa Hungarica felsőoktatási önkormányzati ösztöndíj

Az Oktatási Minisztérium a települési és megyei önkormányzatokkal együttműködve a 2000/2001. tanév során indította be a Bursa Hungarica Felsőoktatási Önkormányzati Ösztöndíjpályázatot (www.bursa.hu). Az ösztöndíj célja, hogy a hátrányos szociális helyzetű egyetemi és főiskolai hallgatók, továbbá felsőoktatási intézménybe jelentkezni kívánó fiatalok számára is elérhetővé tegye a felsőoktatási képzésben való részvételt.

A Bursa Hungarica többszintű támogatási rendszer, amelynek pénzügyi fedezetéül három forrás szolgál: 1. a pályázó állandó lakhelye szerint illetékes települési önkormányzat támogatása (települési önkormányzati ösztöndíjrész); 2. ennek esetleges megyei kiegészítése (megyei önkormányzati ösztöndíjrész); 3. az Oktatási Minisztérium támogatása, amely a települési (és a megyei) önkormányzati támogatással megegyező összeg - 5000 Ft/hó/fő erejéig (intézményi ösztöndíjrész). A 2118/2002. (IV. 19.) Korm. határozat értelmében a Bursa Hungarica felsőoktatási önkormányzati ösztöndíj intézményi ösztöndíjrészre vonatkozó keretösszegének fedezetét 2003-tól a költségvetési törvényben külön sor tartalmazza.

Az Esélyt a Tanulásra Közalapítvány

Az Esélyt a Tanulásra Közalapítvány (www.prof.iif.hu/esely) azoknak a rossz anyagi körülményekkel rendelkező, a felsőoktatásban tanulmányokat folytatni kívánó, illetve folytató hallgatóknak nyújt támogatást, akik e támogatás nélkül nem lennének képesek tanulmányaikat folytatni. Ebben a támogatási rendszerben a szociális komponens mellett a tanulmányi eredmények is számítanak. A támogatást elnyert hallgatók átlagosan megközelítőleg 9000 Ft/hó támogatásban részesülnek. Az Oktatási Minisztérium költségvetésében évente 400 millió forint áll rendelkezésre a Közalapítvány számára. Az egy pályázattal elnyerhető támogatás időtartama 10 hónap.

A köztársasági ösztöndíj

Az oktatási miniszter a kiemelkedő tanulmányi eredményű és tudományos diákkörben, illetve szakmai területen kimagasló munkát végző hallgatóknak - egy év időtartamra - köztársasági ösztöndíjat adományoz. Köztársasági ösztöndíjban a felsőoktatási intézmény nappali tagozatos, első alapképzésben, illetve első kiegészítő alapképzésben részt vevő hallgatóinak 0,8%-a részesülhet két lezárt félév, illetve legalább 55 kreditpont megszerzése után. Az ösztöndíj összegét az éves költségvetési törvény határozza meg. Jelenleg ez az összeg
275 ezer Ft/fő/év (2003-tól várhatóan 302 500 Ft/fő/év).

A diákigazolvány

A hallgatói jogviszonyban lévő hallgatók diákigazolványt kapnak (ez a költségtérítéses hallgatókat is megilleti), és ehhez városon belüli és helyközi közlekedési kedvezmények, kulturális kedvezmények és más szolgáltatások, valamint kereskedelmi kedvezmények igénybevételének lehetőségei kapcsolódnak (www.diakigazolvany.hu; www.diakbonusz.hu).

A nyelvvizsgadíjak megtérítése

2002-ben az OM az intézményeknek átutalt keretösszegből megtéríti az államilag finanszírozott hallgatók számára a képesítési követelményekben előírt államilag elismert nyelvvizsgák díját. Ez 2002-ben több mint 200 millió forint támogatást jelentett a felsőoktatási intézményeknek és az azokon belül működő nyelvvizsgaközpontoknak.

A GYES-ben, GYED-ben, GYET-ben és GYÁS-ban részesülő hallgatók költségtérítési díjának megtérítése az intézménynek

2000 szeptemberétől a költségtérítéses képzésben részt vevő terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban vagy gyermekgondozási díjban részesülő hallgatóktól költségtérítési díj nem szedhető, a felsőoktatási intézmény számára ezen hallgatók képzésének fedezeteként szolgáló összeget az Oktatási Minisztérium megtéríti. A térítés mértéke nem haladhatja meg a hallgató által felvett szak képzési és fenntartási normatívájának összegét. Ezen a jogcímen az OM 2002-ben közel félmilliárd forint támogatást juttatott el az intézményekhez.

A doktorandusz-ösztöndíj

Az egyetemi képzést követően a felsőoktatási intézmények doktori (PhD) képzésre ösztöndíjas (államilag finanszírozott) és költségtérítéses hallgatókat vehetnek fel. A felvett doktorandusz hallgatók az egyetemi tanulmányokat követően további három évig hallgatói jogviszony keretében folytathatják tanulmányaikat. Az államilag finanszírozott doktorandusz hallgatók évi ösztöndíja 2002-ben 660 000 forint. Ehhez 2002 decemberében óradíj címén kapnak egy 24 200 forintos egyszeri támogatást. Ez az összeg 2003-tól az 51/2002. (III.26.) Korm. rendeletnek megfelelően a garantált professzori illetmény 22%-a lesz, és ez 950 400 Ft/fő/év juttatást jelent, ami több mint 50%-os emelkedés (www.phd.hu).

Egyéb hallgatói juttatások: TDK pályadíj és szakdolgozatdíj

Az intézmény a költségvetési támogatáson felül is adhat juttatásokat a hallgatóknak. Ez jelenleg elsősorban az intézménnyel együttműködési szerződésben álló vállalatok által felajánlott tanulmányi ösztöndíjakat, TDK pályadíjakat és szakdolgozatdíjakat jelenti.

Tandíjhoz kapcsolódó adókedvezmény

Az összevont adóalap adója csökkenthető a felsőoktatási intézmény hallgatójának tandíjára befizetett összeg 30%-ával, maximálisan évi 60 ezer forinttal (havi 6000 forinttal). A tandíjkedvezmény 2002. évre becsült (várható) összege 2,4 milliárd forint.

Európai Közigazgatási Képzési Ösztöndíj (EKKÖ)

A Magyar Kormány 1998-ban alapította az Európai Közigazgatási Képzési Ösztöndíjat, amelynek célja az Európai Unióhoz csatlakozással és az Európai Közösségbe való integrációval járó feladatok megvalósítását magas szinten ellátni képes, jól felkészült köztisztviselők képzésének elősegítése. A program címzettjei olyan nappali tagozatos alapképzésben részt vevő felsőoktatási hallgatók, akik mindenekelőtt elkötelezettséget éreznek a közszolgálat iránt, érdekli őket az európai uniós csatlakozási folyamat és a benne rejlő feladatlehetőségek, jól beszélik az Európai Unióban használatos nyelveket, és jó eredménnyel végzik felsőoktatási tanulmányaikat. Ösztöndíjban részesülhetnek azok a hallgatók, akiknek pályázatát elfogadja az EKKÖ Bizottság, illetve akik vállalják a hivatkozott rendeletben és a pályázati felhívásban foglalt feltételeket. Az ösztöndíj mértéke havi 50 000 forint, amelyet 21 hónapon keresztül a pályázatot elnyerő ösztöndíjasnak a felsőoktatási anyaintézményén keresztül a Miniszterelnöki Hivatal folyósít, első ízben 2002. szeptember 1-jétől. Legfeljebb kétévi ösztöndíj felhasználásával legalább féléves külföldi résztanulmány végzésére van lehetőség. A program célországai az EU-tagállamok.

A felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény módosítása

A felsőoktatásban tanuló hallgatók létszámának növekedése, a tömegoktatás új feladatai, a felsőoktatási intézményhálózat átalakulása, az Európai Unióhoz való csatlakozás, valamint az Európai Felsőoktatási Térség kialakításával összefüggő feladatok indokolják a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény átfogó vizsgálatát és egy új törvény megalkotásának szükségességét. A felsőoktatási törvénymódosítás többek között azt a célt szolgálja, hogy a törvény egyes fejezetei összhangba kerüljenek a munka világát szabályozó törvényekkel.

Az elmúlt évtizedben megháromszorozódott a felsőoktatásban tanulmányokat folytató hallgatók száma. Ezért - a tömegoktatás kihívásaihoz igazodva - meg kell teremteni a hallgatói munka feltételeit, a felsőoktatási törvénynek pedig garanciát kell biztosítania a hallgatói jogok érvényesüléséhez.

Az átfogó törvénymódosítás indoka

a felsőoktatásban tanuló hallgatók létszámának növekedése;

a tömegoktatás új feladatai;

a felsőoktatási intézményhálózat átalakulása;

az Európai Unióhoz csatlakozás kihívásai;

az Európai Felsőoktatási Térség kialakításával összefüggő feladatok.

Az Európai Unióhoz való csatlakozás jogharmonizációs rendelkezései

A Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásról szóló, nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatályba lépéséhez kapcsolódóan a módosítás, többek között, az alábbiakra tér ki:

az Európai Gazdasági Térség tagállamainak állampolgárai a magyar állampolgárokkal azonos feltételekkel nyerhetnek felvételt, illetve lehetnek oktatók és kutatók;

az átlátható, átjárható képzési rendszer Magyarországon és a nemzetközi gyakorlatban is szükségessé teszi az úgynevezett oklevélmelléklet kiadásának intézményi kötelezettségét;

a törvény fogalomtára kiegészül a külföldi hallgatók fogalmának értelmezésével;

a bolognai folyamat részeként a felsőoktatási intézmények szak- és szakcsoportonként eltérő ütemezéssel készülnek fel a képzés szerkezetének átalakítására, az oktatási miniszter külön engedélyével - az akkreditációs eljárás keretei között - a képzés szerkezetének változására irányuló kísérleti programok indíthatók.

Érettségi vizsga, felvételi, nyelvvizsga

A közoktatási törvény módosulásával változik az érettségi vizsga jellege és tartalma:

a felsőoktatási intézményekben megszűnik a felvételi vizsga azáltal, hogy az érettségi vizsgán elért eredmény jogosít a felsőfokú tanulmányok megkezdésére;

2005-től az akkreditált iskolarendszerű felsőfokú szakképzés - új nevén felsőfokú szakképzés - a jelenlegi középiskolai tanulói és felsőoktatási hallgatói jogviszony helyett a felsőoktatási intézményben folyó képzésben, a felsőoktatási és közoktatási intézmény között létrejött megállapodás alapján, a szakközépiskola közreműködésével folyó képzésben is hallgatói jogviszony létesítésével indul;

a törvénymódosítás a nyelvvizsga-kötelezettség alól 40 év felett felmentést biztosít abban az esetben, ha a képesítési követelmények államilag elismert általános nyelvvizsgát írnak elő;

a felnőttképzési törvénnyel összhangban felsőoktatási intézmények feladatai között nevesítjük a felnőttképzési tevékenységet, továbbá bővül a feladatrendszer a felsőoktatásban is a számítástechnikai és informatikai kultúra fejlesztésével;

a felsőoktatásban tovább tanuló hallgatók számának növekedése és a munkaerő-piaci szükségletek indokolják az államilag finanszírozott képzések körének kiterjesztését, amire a tervezet a kormánynak ad felhatalmazást az évenként felvehető államilag finanszírozott keretszám meghatározásával egyidejűleg.

A hallgatói jogviszonyt érintő kérdések

A hallgatói létszámában megnövekedett felsőoktatási intézményekben az oktatás olyan szolgáltatás, amelyben a tömegoktatás kihívásaihoz igazodóan meg kell teremteni a hallgatói munka feltételeit:

a módosítás révén a hallgatók felsőoktatási intézmény döntése, intézkedése vagy mulasztása ellen - a hallgatói jogviszonyra vonatkozó rendelkezések megsértésére hivatkozással - az intézményen belül panasszal, majd felülbírálati kérelemmel élhetnek, és ezt követően az intézmény döntése ellen bírósági eljárást kezdeményezhetnek (a jogorvoslati eljárásban alkalmazniuk kell az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény egyes rendelkezéseit);

az oktatási miniszter jogköre a szakindítási engedély megvonása esetén kiegészül a tanulmányok befejezését lehetővé tévő feltételek biztosításának kötelezettségével;

a törvénytervezet meghatározza az adatvédelmi biztos állásfoglalása szerint a diákigazolvánnyal kapcsolatosan kezelt adatok körét, az adatok kezelőjét, valamint az adatok kezelésére és továbbítására vonatkozó szabályokat, időbeli korlátozásokat;

a törvénymódosítás a felsőoktatási intézményekbe jelentkező fogyatékkal élők jogainak biztosításához fogalmaz meg garanciális szabályokat;

a hallgatói jogviszonyhoz kapcsolódóan a tervezet meghatározza a végbizonyítvány (abszolutórium) fogalmát;

a törvénymódosítás értelmében a végbizonyítvány megszerzését követően a hallgató időbeli korlátozás nélkül teheti le záróvizsgáját a vizsga letétele idején hatályos képesítési követelményeknek a záróvizsgára vonatkozó rendelkezései alapján;

a módosítás rendelkezik arról, hogy a felsőoktatási intézményben államilag finanszírozott képzésre felvett hallgató tanulmányi eredménye vagy más ok miatt költségtérítésre nem kötelezhető;

az államilag elismert nyelvvizsga követelményeinek teljesítése az oklevél kiadásának feltétele lett, ezért kiegészülnek az oklevél kiadására vonatkozó rendelkezések;

a felsőoktatási törvény rendelkezései értelmében az Országgyűlésnek kell döntenie az akkreditáció ismeretében az új alapítványi főiskola állami elismeréséről, amely Harsányi János Nobel-díjas közgazdász nevét veszi fel.

Infrastruktúra-fejlesztés

A módosítás lehetőséget ad a befektető alapú infrastruktúra-fejlesztés megvalósítására, az egyházi oktatási intézmények esetében az egyenlő elbánás elvét alkalmazza:

a kollégiumi férőhelyek számának növelését szolgálja a felsőoktatási kollégiumok fenntartói körének bővítése, igénybevételének és a működési engedélyek kiadásának szabályozása;

az oktatási-kutatási infrastruktúra fejlesztése érdekében külső befektetések szervezett intézményi fogadására és hosszú távú kötelezettségek vállalására tesz javaslatot a módosítás;

a törvény lehetővé teszi, hogy az egyházi felsőoktatási intézmények működési és fejlesztési támogatására rendelkezésre álló forrásból valamennyi felsőoktatási intézményt fenntartó egyház azonos elvek szerint részesüljön.

EISZ - Elektronikus Információ Szolgáltatás

Az EISZ olyan nemzeti program, amelynek célja, hogy a felsőoktatás és a tudományos kutatás számára nélkülözhetetlen elektronikus információforrásokat központilag, nemzeti licensz alapján vásárolja meg, így az eddigieknél lényegesen több információt, szélesebb felhasználói körnek, fajlagosan kedvezőbb áron lehessen biztosítani.

Az EISZ rendszer segítségével az oktatási intézmények tanárai, oktatói, kutatói, hallgatói az intézmény informatikai hálózatán keresztül hazai és nemzetközi tudományos, szakmai publikációkhoz, információkhoz ingyenesen férhetnek hozzá.

Érdekképviselet az oktatás területén

Országos diákszervezetek

Az országos szervezetek száma mára már elérte a 21-et. A diákszervezetek tevékenységében hangsúlyosabban jelenik meg az érdekképviselet, kisebb súllyal a szakmai képzések, továbbképzések.

A diákszervezetek a képviselőik megválasztása illetve delegálása útján gyakorolhatják az Oktatási Miniszter tanácsadó testületeiben vélemény nyilvánítási, javaslattételi jogukat, illetve az adott korosztály érdekeit képviselhetik.

Az országos diákszerveztek képviselői két testületben vannak jelen: a Közoktatáspolitikai Tanácsban (4 fő) és az Országos Diákjogi Tanácsban (6 fő; korosztályi bontásban: 3 fő a 6-14 éves korosztályt és 3 fő a 15-18 éves korosztályt képviseli). Az előbbiben (KT) az oktatási miniszter oktatáspolitikai döntéseit előkészítő, véleményező szerepet tölt be a diákoldal, míg az utóbbiban az (ODJT) mint szakmai bizottságban, a tanulói jogokkal kapcsolatos döntések előkészítésében működnek közre.

A fenti két testületben való részvételüket a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. számú törvény 97. és 98. §-a szabályozza.

Diákparlament

Az 1993. évi LXXIX. számú közoktatási törvény 95.§ (3) bekezdése értelmében az Országos Diákjogi Tanács közreműködésével az oktatási miniszter három évenként hívja össze a Diákparlamentet. A Diákparlament saját ügyrend szerint működött, melyet a jelenlévő küldöttek fogadtak el.

A diákparlament nem más mint a diákok közoktatással kapcsolatos tájékoztató fóruma. Lehetőséget ad a tanulói jogok érvényesülésének áttekintésére, valamint ajánlást fogadhatnak el a parlament résztvevői, melyben megfogalmazzák véleményüket, javaslataikat.

A határon túli magyarok képzésének elősegítése

Szomszédos országok magyar nemzetiségű diákjainak támogatása

A határon túli magyarok ösztöndíjrendszerének hiányosságai miatt 2000-ben az Oktatási Minisztérium ösztöndíjreformba kezdett, amelynek központi eleme az értelmiségi-utánpótlás elvándorlásának megállítása és a hazatérés esélyének biztosítása. Célja az, hogy az ösztöndíjrendszer a szülőföldjük iránt elkötelezett értelmiségiek képzését támogassa.

Az OM Határon Túli Magyarok Főosztálya (HTMF) a 2000-ben megkezdett ösztöndíjreformot folytatva 2001-ben kiépítette a határon túli magyar ösztöndíjazás szakmai és adminisztratív hátterét. (Ennek köszönhetően az ösztöndíjrendszer alkalmassá vált a szomszédos államokban élő magyarokról szóló 2001. évi LXII. törvényben (Szátv.) biztosított ösztöndíjak kezelésére is.)

Az év második felében került sor a Szátv. végrehajtási rendeleteinek kidolgozására, amelynek a magyarországi ösztöndíjakra vonatkozó része rögzíti a határon túli magyar ösztöndíj-tanácsi rendszer és a háttérintézmények szerepét az ösztöndíjazás folyamatában.

Az ösztöndíjak finanszírozását a 2001-es évhez hasonlóan két forrásból biztosították, a HTMF mellett az Apáczai Közalapítvány (AKA) 150 millió forinttal támogatta a gyakorlati teendőket ellátó Márton Áron Szakkollégiumot, azonban sajnálatos módon az ösztöndíjak emelésére idén sem volt forrás.

A határon túli magyar hallgatók jobb képzési lehetőségeinek biztosítása érdekében 2001-ben is működött a szakkollégiumi képzés a Márton Áron Szakkollégiumban.

A 2001/2002-es tanév I. félévében 1429 fő teljes képzésben részt vevő, 46 fő másoddiplomás, 30 fő kiegészítő képzésben részt vevő, 41 fő "pótösztöndíjas" PhD és 11 fő "pótkeretes" PhD, 517 fő (1087 hónap) részképzős hallgató ösztöndíjazását finanszírozta. 2001-ben nyári egyetemen 600 fő vett részt.

A HTMF 2001-ben fenntartotta a magyarországi általános és a középiskolai ösztöndíjait, amelyek különlegesen indokolt, speciális esetben kerültek csak megítélésre, összesen 85 fő részére. Ilyen a szellemi, testi fogyatékosok magyarországi gyógykezelése alatti tanulásának a támogatása; egyes művészeti, egyházi, vagy speciális szakmai képzés magyarországi biztosítása, vagy az államközi szerződésekből adódó általános és középiskolai ösztöndíjak.

A határon túli magyar hallgatók jobb kollégiumi férőhellyel való ellátottságáért, a szakkollégiumi rendszer hatékony üzemeltetésének az érdekében és az átalakuló ösztöndíjazási rendszer (részképzés emelkedő aránya) kiszolgálásáért 2001-ben Szegeden, Pécsen és Debrecenben megnyíltak a Márton Áron Szakkollégium vidéki kollégiumai. A vidéki Márton Áron Szakkollégiumok a budapesti központhoz hasonló feladatokat látnak el a határon túli hallgatók által nagy számban látogatott egyetemi központokban.

Az ösztöndíjtánogatásra fordított keretösszeg

Forrás/(MFt)

1998.

1999.

2000.

2001.

HTMF

310

275

227

190

AKA

-

-

150

150

Forrás: OM-HTMF

Vendégtanár program, szülőföldi diáktevékenység (40 millió Ft)

A két program összesen 40 millió forinttal gazdálkodott.

Vendégtanár program

A határon túli felsőoktatási intézményekben előadást tartó, doktori védésre meghívott magyarországi oktatók, előadók útiköltségének megtérítése, illetve meghatározott esetben ösztöndíjazása volt a feladat.

Egyedi döntések alapján, utólag történt a támogatás, a meghívó fél igazolása és az utazást igazoló jegy, illetve bizonylat alapján, és az előre egyeztetett ösztöndíjak kifizetésével.

A támogatások hasznosságát jelzi, hogy nélkülük több esetben létre sem jöhettek volna a környező országokban növekvő számban meghonosodó, részben, vagy egészben magyar tanítási nyelvű felsőoktatási szakok. A határon túlról hiányzó, hazánkból érkező oktatókat is ebből a keretből finanszírozzák.

A 2001/2002. tanév őszi szemeszterének kezdetekor először került sor A vendégtanárok költségeinek térítése című pályázat meghirdetésére.

Szülőföldi diáktevékenység program

2001-ben a HTMF meghívásos pályázat keretében - a támogatási célokat az Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztériummal összehangolva - adott támogatást a szülőföldi diáktevékenységre. Ennek keretében a határon túli felsőoktatási intézmények magyar nemzetiségű hallgatóit tömörítő, elsősorban hallgatói és doktorandusz szervezetek - összesen 12 - jutottak támogatáshoz szülőföldi tevékenységük ellátására. A felhasználás hatékonyságának biztosítására a teljes támogatási összeg két részletben, a második az első részlet felhasználása után megküldött szakmai beszámoló értékelését követően került átutalásra. Ismereteink szerint a támogatott programok nagyobb része megvalósult. A támogatások mértéke az előző évhez képest emelkedett.

A program eredményeként szülőföldi szakkollégiumi rendszer került kialakításra illetve megerősítésre Szlovákiában (Selye János Kollégium), Kárpátalján (Kárpátaljai Magyar Szakkollégium) és Vajdaságban (Vajdasági Magyar Felsőoktatási Kollégium), amely a szülőföldi értelmiség utánpótlását szolgálja.

A Határon túli magyar értelmiség támogatása

A program összesen 115 millió forintból gazdálkodott.

Anyanyelvű oktatás

Meghívásos pályázattal került sor a keret elosztására, a döntést a határon túli magyar pedagógusszövetségekből álló szakmai szervezet, az Oktatási Tanács hozta.

Ebből az összegből a határon túli magyar módszertani központokban folyó oktatási tevékenység, a szakmai szervezetek munkája, a határon túli magyar pedagógusszövetségek által szervezett nyári akadémiák, a szülőföldi továbbképzések támogatása valósult meg. Magyarországi felsőoktatási intézmények megbízást kaptak egyhetes intenzív nyári pedagógus-továbbképzés megtartására, a program támogatta továbbá a határon túli magyar pedagógusok speciális szakmai továbbképzéseken, konferenciákon való részvételét. Magyarországi továbbképzésen megközelítőleg 400 fő, a szülőföldi továbbképzéseken 2000 pedagógus vehetett részt a HTMF által biztosított támogatásoknak köszönhetően. Vajdaságban, Kárpátalján és Horvátországban a szórványban végzett oktatói tevékenység feltételeinek biztosítására írtunk ki meghívásos pályázatot. A program továbbá a szülőföldi anyanyelvőrző, tanulmányi táborok megszervezéséhez, a tanulmányi versenyeken való részvételhez, illetve azok szervezéséhez járult hozzá, illetve a magyar nyelvű felsőoktatási rendszer megteremtéséhez vezető úgynevezett kihelyezett képzések munkáját biztosította.

2000/2001-es tanévben az Írisz Sulinet program rendszerébe a határon túli magyar középiskolák a közoktatási terület által biztosított keretből pályázati úton, a pedagógusszövetségeken keresztül bekapcsolódhattak. A 160 millió forintból 123 milliót a gépek vásárlására, 37 milliót pedig a működtetésre fordítottak.

Valamennyi program a határon túli értelmiség továbbképzését, a határon túli magyar közoktatás, illetve a kihelyezett tagozatokon keresztül a határon túli magyar nyelvű felsőoktatás fejlesztését szolgálta, a támogatások döntő többsége a határon túlra került, s a szülőföldön maradást, az ott végzett minőségi munkát, a már kiépített intézményrendszerek szinten tartását biztosította. A támogatások eredményessége jelentős: a Kárpát-medencei nyári akadémiáknak immár 10 éves hagyományuk van, ezek alkalmat biztosítanak arra, hogy a régiók pedagógusai megismerhessék egymás problémáit, kicserélhessék egymással szakmai tapasztalataikat, megismerhessék a magyar oktatás egészét. A továbbképzéseket a határon túli magyar pedagógusszövetségek úgy szervezték meg szülőföldjükön, hogy a kollégák megismerjék szakmájuk és a pedagógia-pszichológia új eredményeit, elsajátíthassák a magyar nyelvű szakterminológiákat.

Szülőföldi felsőoktatás és kutatás támogatása

A kihelyezett tagozatok támogatásakor a HTMF célja az volt, hogy előkészítse a majdani önálló határon túli magyar nyelvű felsőoktatási intézményrendszer létrejöttét, ami Erdély, Kárpátalja és Felvidék esetében már megkezdődött. A határon túli székhelyen kívüli képzések működését a felsőoktatási terület normatív és a HTMF kiegészítő jellegű magyarországi és képzési helyeinek közvetlen intézményi támogatása biztosította és részben biztosítja most is. Az Szátv. végrehajtási rendeletében egy új finanszírozási struktúra alapjai lettek kidolgozva, amely struktúra az erre külön biztosított forrásokat - normatív szabályozáshoz közelítve - háromoldalú szerződés keretében osztja fel. Mivel a Szátv. forrásai nem nyíltak meg, az említett finanszírozási rendszer csak a stratégiai fontosságú, 2001-ben Révkomáromban létrehozott Budapesti Közgazdasági és Államigazgatási Egyetem kihelyezett képzése, az ehhez kapcsolódó királyhelmeci képzés és részben a Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola esetében valósulhatott meg. Az erdélyi képzések finanszírozása átkerült a Sapientia - Erdélyi Magyar Tudományegyetemhez. Az új szabályozásnak megfelelően az egyes régiók szakemberei a jövőben hivatalos formában is, a Határon Túli Felsőoktatási Tanács tagjaiként részt vesznek az államilag támogatott szükséges kihelyezett képzések meghatározásában.

Tankönyv- és tantervkészítés, tankönyv- és taneszközellátás (25 millió Ft)

A Határon Túli Magyar Tankönyvtanács döntése alapján a 25 milló forintos keretösszeg legnagyobb része a környező országok pénznemében lesz felhasználva a helyi igények alapján megírt tankönyvek, kiegészítő kiadványok, tantervek előkészítésére és kiadására, valamint a tankönyves műhelyek fejlesztésére. A magyarországi tankönyvek és taneszközök eljuttatását csak korlátozott mértékben, ott, ahol erre igény van (Horvátország, Szlovénia, nyugati szórvány) támogatja az Oktatási Minisztérium.

Az elmúlt években elkezdett munka nyomán mostanra készült el A tankönyvkiadás sajátos problémái kisebbségi helyzetben című kiadvány, amely összefoglalja az adott ország jogi, történeti hátterét, lehetőségeit és feladatait.

Fejlesztések és kutatások támogatása

A 20 millió forintos előirányzatból úgynevezett kutatói ösztöndíjak (437 hónap) kiutalására került sor a Határon Túli Magyar Ösztöndíjtanács döntése alapján. A pályázat meghirdetésében és bonyolításában 2001-től kezdődően az Agora irodák is tevékenyen részt vettek.

Így olyan fejlesztések és kutatások támogatására kerülhetett sor, amelynek célja a speciális és kutatási feladatok megoldása a határon túli magyar felsőoktatási intézményekben. Ezzel kapcsolatban az adott országban történő akkreditáláshoz kapcsolódó fejlesztési feladatok megoldását támogattuk.

Julianus testvériskola program

A HTMF által 2001 őszén először meghirdetett Testvériskola program célja, hogy lehetőséget nyújtson a magyar diákok és tanárok számára, hogy megismerhessék a más régióban élő (határon túli vagy anyaországi) magyarság életét és kultúráját, továbbá, hogy a programban való részvétel eredményeként az iskoláknak módjuk nyíljon - a Kárpát-medencében élő magyarság nyelvi, kulturális kapcsolatait, összetartozását erősítendő - intézményi partnerkapcsolatokat, baráti és szakmai együttműködést kialakítani, illetve fenntartani egymással. (A program sikerét bizonyítja, hogy a Julianus Testvériskola program második leadási határidejére 6 régióból 213 pályázat érkezett, melyből 64-et fogadtak el, az _előző (októberi) elbírálási ciklusból 2 iskola nyert támogatást, így összesen 2001/2002-es tanév tavaszi pályázati fordulójában 66 iskola kapott támogatást.)

Szakképzés

A szakképzési törvény hatálya

A szakképzési törvény hatóköre átfogja a szakképzés egészét, egyaránt kiterjed az iskolai és az iskolarendszeren kívüli szakképzésre. Ezzel a munkavállaláshoz kapcsolódó kompetenciák kialakításának legszélesebb hatású jogszabálya. Ahhoz, hogy az egyén folyamatosan aktív szereplője lehessen a munkaerőpiacnak, stabil készségekre kell szert tennie az iskolában, majd a munkaerőpiacra kilépve képesnek kell lennie tudása folyamatos megújítására. Mindezt hatékonyan, költséggel, pénzzel, idővel, energiával okosan gazdálkodva kell tenni, vagyis a tanulási folyamat nem újraindul, hanem a korábbi ismeretekre, a formális és a nem formális, sőt az informális módon szerzett ismeretekre is épülnie kell. Ehhez is jó alapot teremt a törvény jelenlegi módosítása.

A törvénymódosítás főbb területei

A törvényjavaslat megteremti annak garanciáit, hogy a szakképesítések szakmai és vizsgakövetelményeinek kidolgozása során egységes alapelvek és formai követelmények érvényesüljenek, meghatározza a szakmai és vizsgakövetelmény kötelező tartalmi elemeit.

A törvényjavaslat a törvény hatályának olyan értelmű kiterjesztését tartalmazza, hogy legyen összhangban a közoktatási, a felsőoktatási és a felnőttképzési törvények előírásaival. A módosítani javasolt rendelkezések egyértelművé teszik, hogy az említett törvények milyen módon kapcsolódnak össze. A törvénymódosítás kiterjed a szakmai tevékenység magasabb szintű gyakorlásához, a mestervizsgához szükséges ismeretek elsajátítására, a hátrányos helyzetben lévő társadalmi csoportok számára szervezett képzésre, a megváltozott munkaképességűeket érintő rehabilitációs képzésre, továbbá az elhelyezkedést, a vállalkozást segítő képzésre.

A törvényjavaslat harmóniát kíván teremteni a szakmai jegyzék és a munkaerő-piaci igények alapján gyakrabban változó, információkat is tartalmazó szakmai és vizsgakövetelmény tartalma között, a lehetséges mértékig csökkentve a párhuzamos szabályozást. Az oktatási miniszter felhatalmazást kap, hogy a szakmai struktúra folyamatos fejlesztésére és korszerűsítésére szakmacsoportonként bizottságokat hozzon létre és működtessen. A 21 bizottság munkájában részt vesznek az iskolafenntartók, a szakképzést végzők, a gazdasági és a szakképesítésért felelős minisztériumok képviselői.

A törvényjavaslat záró rendelkezése arra kötelezi a szakképesítésért felelős minisztereket, hogy a törvény hatályba lépését követően két éven belül vizsgálják felül az ágazatukhoz tartózó szakképesítések szakmai és vizsgakövetelményeit, és végezzék el a szükséges módosításokat.

A törvényjavaslat új eleme a szintvizsga bevezetése. A szakmai és vizsgakövetelményben kell meghatározni azt, hogy a szakképesítés alapképzési szakaszának lezárásakor szervezhető gyakorlati szintvizsga. A szintvizsga annak mérésére szolgál, hogy a tanuló elsajátította-e azokat a kompetenciákat, amelyek a gyakorlati képzés további részében folyó irányított munkavégzéshez szükségesek. Ennek elsősorban a gazdasághoz szorosabban kötődő gyakorlatigényes szakképesítéseknél van jelentősége. A törvényjavaslat felhatalmazást ad arra, hogy azokban a szakképesítésekben, amelyekben a szakképesítésért felelős miniszterrel kötött közigazgatási megállapodás alapján az országos gazdasági kamara dolgozza ki a szakmai és vizsgakövetelményt, a szintvizsgát az illetékes területi gazdasági kamara szervezze.

A szakmai vizsgára vonatkozó módosítás meghatározza az egyes szakképzést folytató intézményeknek a törvényi felhatalmazáson nyugvó, "alanyi jogú" vizsgaszervezési jogosítványát, azzal a megkötéssel, hogy a szakmai vizsga szervezésének lehetőségéről - a megfelelő feltételek (pl. intézményfüggetlen vizsgaközpontok) létrejötte esetén - a szakmai vizsgaszabályzat eltérően is rendelkezhet. Ezt a szakmai vizsgaszabályzat módosítása során kell majd érvényesíteni. Szakmai vizsgát egyébként a szakképesítésért felelős miniszter által feljogosított intézmény szervezhet.

További új eleme a törvényjavaslatnak, hogy a szakmai vizsgabizottság döntésével kapcsolatban megteremti a jogorvoslat lehetőségét a szakképzés egészére kiterjedően.

A szakképzés felső szintű irányítására vonatkozó javaslattal - az oktatási miniszter ágazati irányító szerepének fenntartása mellett - megszűnik a szakképesítésért felelős miniszterek között a jelenlegi különbség. A szaktárcák rendelkeznek ugyanis a legtöbb információval az ágazatukba tartozó szakképesítés szakmai és vizsgakövetelményei és tartalma meghatározásához.

A szakképzés irányítása témakörhöz tartozik a gazdasági kamarák szakképzéssel kapcsolatos feladatainak szabályozása is. A törvényjavaslat ezt a kérdést a gazdasági kamarákról szóló új törvény előírásaival összhangban szabályozza oly módon, hogy a gazdasági kamaráknak a szakképzésben való közreműködésük során együtt kell működniük az országos gazdasági érdek-képviseleti szervezetekkel. A mesterképzést és -vizsgáztatást illetően a gazdasági kamaráknak ugyancsak együttműködési kötelezettségük lesz a gazdasági érdek-képviseleti szervezetekkel. Az országos gazdasági kamarának a szakképzésben való közreműködésről, területi szervezeteik közötti együttműködésről megállapodást kell kötnie az országos gazdasági érdek-képviseleti szervezetekkel.

A működő gazdasághoz való szorosabb kötődés igénye alapján a törvényjavaslat a gazdálkodó szervezet és a tanuló közötti tanulószerződés alapján folytatott gyakorlati képzés szélesebb körű kiterjesztését irányozza elő. Ennek megvalósítását szolgálja majd a szakképzés korszerűsítésére irányuló intézkedésekről hozott 2015/2003. (I. 30.) Korm. határozat 7. pontja, mely végrehajtásaként a gazdaság színterén zajló gyakorlati képzést ösztönző támogatási rendszer kidolgozásáról és fokozatos bevezetéséről szól. Az előzetes elgondolások - a módosítandó törvény biztosította jogi keretek mellett - az adótörvények korrekciójára vonatkoznak. A gyakorlati képzést folytató gazdálkodó szervezetek, vállalkozók adókedvezményének mértéke ugyanis hat évvel ezelőtt lett megállapítva, ma már ösztönzés helyett ellenérdekeltséget teremt a tanulószerződéssel szemben.

A szakképzés sokszínű rendszer, amelyben a szakképesítések az elméleti és a gyakorlati képzés igénye szempontjából rendkívül differenciáltak. Ezért a törvényjavaslat nem tervezi általánossá tenni a tanulószerződés intézményét. Annak szélesebb körű kiterjesztését elsősorban a gazdasághoz szorosabban kötődő gyakorlatigényes szakképesítésekkel kapcsolatban szorgalmazza. Az erre vonatkozó rendelkezések hatályba lépését - a megfelelő felkészülési idő biztosítása érdekében - 2005. január 1-ére ütemezi a törvényjavaslat.

A jogbiztonság érdekében a törvénymódosítás tételesen felsorolja azokat az eseteket, amelyekben tanuló gyakorlati képzése a szakképzést folytató intézmények együttműködési megállapodása alapján folytatható. Például a költségvetési szervként működő egészségügyi és szociális intézmények, óvodák és iskolák, művészeti intézmények által szervezett gyakorlati képzés, a nyári vagy évközi összefüggő gyakorlati képzés, az üzemközi tanműhelyben folyó kiegészítő gyakorlati képzés.

Iskolai tanműhelyben a tanuló gyakorlati képzése továbbra is az iskola szakképzési évfolyamára történő felvétellel (beiratkozással) létrejött tanulói jogviszony alapján történik, illetőleg olyan esetben, amikor a tanuló kiegészítő képzésére az iskolai tanműhelyben a gazdálkodó szervezet, egyéni vállalkozó és a szakképző iskola együttműködési megállapodást kötött.

A törvényjavaslat új rendelkezésként lehetővé teszi, hogy azokban a szakképesítésekben, amelyekben az országos gazdasági kamara dolgozza ki a szakmai és vizsgakövetelményt, az iskolai tanműhelyekben folyó gyakorlati képzés törvényességi ellenőrzését a közoktatásról szóló törvényben foglalt eljárási rend szerint - intézkedési jog nélkül, a szakmai szakértői névjegyzékben szereplő szakértők közreműködésével - az illetékes területi gazdasági kamara végezze el. Az ellenőrzésről és a tapasztalatokról tájékoztatnia kell a szakképző iskola fenntartóját.

Akkreditált felsőfokú iskolai rendszerű szakképzés

A felnőttoktatás mint oktatási forma adórendszeren keresztül történő támogatása érdekében a 2003. évtől hatályba lépő (2002. évi) intézkedés szerint a felnőttképzésről szóló törvény szerinti felnőttképzési szerződés alapján az adóévben fizetett képzési díj (beleértve a vizsgadíjat is) 30%-a csökkenti az összevont adóalap adóját. Lehetőség van az adókedvezmény igénybevételének halasztására is.

Általában az oktatásban részt vevő magánszemélyek kiadásának enyhítése érdekében bevezetésre került a számítástechnikai eszköz vásárlásához kapcsolódó adókedvezmény. A pedagógus, az oktató, a hallgató, a felnőttképzésben részt vevő magánszemély, valamint az a magánszemély, akinek gyermeke nappali rendszerű iskolai oktatásban vagy a felsőoktatásról szóló törvényben felsorolt felsőoktatási intézményben hitelesített iskolai rendszerű első alapképzésben vesz részt, az összevont adóalap adóját csökkentheti az adóévben általa számítógép, számítástechnikai eszköz megszerzésére (vásárlására, bérletére, lízingelésére) fordított összeggel, ha a megszerzés a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium, az Informatikai és Hírközlési Minisztérium vagy az Oktatási Minisztérium által kiírt pályázat keretében történik. A magánszemély által igénybe vehető fenti adókedvezmény(ek) összege adóévenként nem haladhatja meg a 60 ezer forintot.

A nemzeti kisebbségi oktatás

A kisebbségi oktatás tartalmi fejlesztése

A magyar közoktatási reformmal egy időben a Nemzeti, etnikai kisebbség óvodai nevelésének irányelve és a Nemzeti, etnikai kisebbség iskolai oktatásának irányelve bevezetésével megindult a nemzeti és etnikai kisebbségi oktatás tartalmi megújítása is.

A közoktatási törvény előírásainak megfelelően készültek el a kisebbségi nevelést, oktatást végző intézmények nevelési, pedagógiai programjai.

A közoktatási törvény 1999. évi módosítása a kisebbségi oktatás esetében 10%-al megnövelte a tanulók heti kötelező óraszámát. Ugyancsak a nemzetiségi oktatás pozícióit erősítette a törvénymódosítás a 8 + 4-es iskolaszerkezet visszaállításával.

A közismereti tantárgyak kerettanterveivel egy időben kezdődött el a kisebbségi nyelv és irodalom, illetve a népismeret kerettanterveinek kidolgozása. A munkát az összes érintett kisebbség oktatási szakembereiből álló Kisebbségi Kerettanterv-bizottság irányította. A munkaanyagokat - melyek a cigány népismeret kivételével a kisebbségek nyelvén készültek - a pedagógusok és az érintett országos kisebbségi önkormányzatok széles körben megvitatták és véleményezték. Elkészültek és két nyelven (a cigány népismeret kerettanterveinek kivételével) megjelentek a szerb anyanyelv és irodalom, továbbá a német, a horvát, a szlovén, a román, a szlovák anyanyelv és irodalom, illetve népismeret, valamint a cigány népismeret kerettantervei.

Az oktatási intézményekkel korábban nem rendelkező kisebbségek közül elkészültek és megjelentek a bolgár, a görög és ruszin nyelv- és irodalom, illetve népismeret részletes követelményei. Erre és a közoktatási törvény kiegészítő kisebbségi oktatásra vonatkozó rendelkezésére alapozva megteremthetők a feltételek e kisebbségek esetében is az anyanyelvi oktatás közoktatásba történő átvezetéséhez.

Az Országos Kisebbségi Bizottság közreműködésével lezárult az anyanyelv és irodalom oktatásához szükséges tankönyvek felülvizsgálata, és elkészült e tankönyvek fejlesztési terve.

Az alapfokú oktatás

A korábban kialakult struktúrák, és az új dokumentumok szabályozását figyelembe véve az alapfokú kisebbségi nevelés és oktatás az alábbi formákban valósul meg.

Nyelvoktató formák:

kétnyelvű forma;

anyanyelvű óvoda, illetve tannyelvű iskola;

cigány kisebbségi nevelés-oktatatás.

Középfokú oktatás

Az országban kisebbségi középfokú oktatás tizenkilenc tannyelvű, illetve kétnyelvű, tizenhárom nyelvoktató középiskolában, cigány kisebbségi oktatás pedig tíz középfokú oktatási intézményben folyik.

Pedagógusképzés, felsőoktatás

Az elmúlt időszakban többségében megtörtént az ország különböző felsőoktatási intézményeiben önálló kisebbségi tanszékek vagy tanszéki csoportok programjainak akkreditációja. Kétoldalú egyezmények alapján a kisebbségi tanszékek többségénél anyaországi lektor segíti az oktató munkát. A kétoldalú egyezmények alapján több kisebbségnek lehetősége van ösztöndíj igénybevételére anyaországi képzésben, részképzésben való részvételhez.

Pedagógus-továbbképzés

2001-2002-ben az oktatási tárca kiemelten támogatta a kisebbségi pedagógusok továbbképzését, különösen a népismereti oktatásra való felkészítést. 1999-ben akkreditált továbbképzéseket, 2000-ben csak akkreditált kisebbségi pedagógus-továbbképzésekhez indítottak.

Kollégiumok

A kormányprogram kiemelkedően fontos feladatként határozta meg a hátrányos helyzetű tanulókat támogató eszközök erősítését a közoktatásban. 2001. decemberében 46/2001.
(XII. 22.) OM MK 2001/151. (XII. 22.) oktatási miniszteri rendeletként megjelent, ami 2002-ben kiegészült a kollégiumi nevelés országos alapprogramjához kiadott keretprogramokkal is.

Nemzeti, etnikai és kisebbségi oktatás

Anyagi támogatásban részesültek a hazai kisebbségi oktatásban részt vevő pedagógusok nyelvi-módszertani, illetve a kisebbségi népismeret oktatását segítő továbbképzések, a pedagógiai továbbképzésekről, a pedagógiai szakvizsgákról, valamint a továbbképzésben résztvevők juttatásairól és kedvezményeiről szóló, a 185/1999. (XII. 13.) Korm. rendelettel módosított 277/1997. (XII. 22.) Korm. rendelet 5. § (2) bekezdés b) pontja szerint az anyaországban népismeret oktatásával összefüggő vagy nemzetközi szerződések alapján megvalósuló kisebbségi pedagógus-továbbképző programok, a kisebbségi pedagógusok számára szervezett akkreditált továbbképzések.

A közoktatási intézménnyel nem rendelkező (örmény, lengyel, ukrán) vagy csak egy-két intézménnyel bíró (bolgár, görög, ruszin) kisebbségek úgynevezett vasárnapi iskoláinak működéséhez a fejezeti keretből, pályázat útján nyújtott támogatást a tárca. Ennek köszönhetően az e kisebbségekhez tartozó gyermekek számára is lehetővé vált a kisebbségi nyelv és népismeret elsajátítása.

Közoktatás a menekültügyben

A menedékkérő, befogadott és elismert menekült gyermekek oktatása, nevelése - hasonlóan a nemzeti etnikai kisebbségi oktatáshoz, neveléshez - jól elhatárolható többletfeladatokat tartalmaz. E feladatellátás a Magyar Köztársaság által aláírt nemzetközi szerződésekből ered, amelyekhez a közeljövőben kapcsolódnak az Európai Unió Tanácsa által migráció és menekültügy témakörben megalkotott EK irányelvek. A nemzetközi szerződések közül az 1989. évi a Gyermekek jogairól szóló New York-i egyezményt említjük meg, mely az oktatáshoz való jogot gyermeki alapjogként definiálja. Az uniós normák közül a 9/2003. EK irányelv, melynek alkalmazásáról 2005-től valamennyi tagországnak jelentést kell tennie, a fent említett gyermekcsoport kapcsán az alábbiakat tartalmazza:

"10. CIKKELY

Iskoláztatás és gyermekek oktatása

(1) A tagállamoknak a fiatalkorú gyermek menedékkérők oktatáshoz való jogát a saját állampolgárokéval azonos módon és feltételek szerint kell biztosítania mindaddig, amíg vele vagy szüleivel szemben kiutasítási határozat nem született. Ilyen oktatás a befogadó állomásokon is nyújtható.

A tagállam kimondhatja, hogy az iskolarendszerbe történő belépés csak az államilag finanszírozott intézményekre vonatkozik.

A gyermeknek a menedékjogi kérelem benyújtásának helye szerinti vagy a kérelem elbírálását folytató tagállam joga szerint meghatározott nagykorúsági életkor alatt kell lennie. A tagállam nem tagadhatja meg a középfokú oktatás befejezését azon az alapon, hogy a menedékkérő elérte a felnőttkort.

(2) Az oktatási rendszerbe történő belépés lehetősége nem halasztható a fiatalkorú vagy szülei által történő menedékjogi kérelem benyújtását követő 3. hónapon túlra. Ez az időszak legfeljebb egy évre bővíthető abban az esetben, ha megfelelő speciális felkészítő képzés biztosított annak érdekében, hogy az állami oktatási rendszerbe történő belépés biztosítható legyen.

(3) Amennyiben az (1) bekezdésben meghatározott oktatási rendszerbe való belépés lehetősége a gyermek speciális helyzete miatt nem lehetséges, a tagállamok más oktatási lehetőséget ajánlhatnak fel."

"A tanulási és nyelvi nehézségekkel küszködő hátrányos helyzetű és különleges képzési igényű fiatalok oktatása jobb feltételek biztosításával támogatandó" célkitűzéseket a menedékkérő, befogadott és menekültként elismert fiatalokat illetően is hangsúlyozni kell. Figyelembe kell venni az uniós csatlakozással várható olyan következményeket, mint a menedékkérők számának jelentős növekedése.

A többletfeladatokat a magyar nyelv ismeretének hiánya, a gyermekeknél jelentkező poszttraumás szindróma tüneteinek enyhítése és az eltérő kulturális identitás jelenti. A nemzetközi kötelezettségből további jogalkotási feladatok vezethetők le, mind a közoktatásban, mind a gyámügyi igazgatásban.

Az oktatásban a felmerülő feladatok ellátásához a költségvetési törvénynek kiegészítő támogatásokat kell nyújtania az ilyen, gyermekek oktatásával foglalkozó intézmények fenntartói számára.

2002-ben a többletköltségek finanszírozására nem született állami megoldás, az oktatási tárca nem tudott megfelelő alternatívát felajánlani. Átmeneti megoldásként az ENSZ Menekültügyi Főbiztosság projekttámogatása finanszírozta (pl. oktató pedagógus bére, tananyag-sokszorosítás révén) az ilyen, iskoláskorú gyermekek felzárkóztató magyar nyelvi oktatását néhány olyan oktatási intézményben, amelyek ilyen gyermekeket nagyobb számban befogadtak. Az egyedi szerződés alapján történő, nem állami forrású finanszírozási rendszert fel kell váltania az ilyen jogállású tanulók után nyújtott szabad felhasználású kiegészítő normatív finanszírozás rendszerének. 2002-ben ezeknek a tanulóknak a felkészítését nehezítette, hogy még nincs olyan, általános érvényű, szakemberek által kidolgozott oktatási tematika, amely a speciális felkészítési igényeknek megfelelne.

VI. Megélhetési viszonyok

Helyzetkép

Munkavállalás, munkanélküliség

A fiatalok munkaerő-piaci helyzete

A kilencvenes években a 15-19 éves népesség munkanélküliségi rátája végig messze meghaladta a többi korcsoportét: 1993-ban 33,3% volt, és csak 1998-ban csökkent 25% alá. A 20-24 évesek körében a mutató szintén viszonylag magas, bár kevésbé szakad el a többi korosztályétól. Az életkor előrehaladtával a csökkenő munkanélküliségi rátát az önként vállalt inaktivitással is magyarázhatjuk. Az idősebb munkavállaló a munkanélküliség helyett a még mindig több biztonságot nyújtó korengedményes vagy rokkantsági nyugdíjat választja. A kényszerítő körülmények elfogadása azonban más korosztályban sem ismeretlen: az alacsony iskolai végzettségű 15-19 éves fiatal meg sem kísérli, hogy munkahelyet keressen, hanem otthon marad; a gyermekgondozáson lévő nő legalább néhány évre szintén felhagy a próbálkozással. Mindazonáltal ezek az egyéni választások és életvezetési döntések a kényszer szülte élethelyzetekre jellemzők.

A fiatalok - a 15-24 évesek - munkanélküliségi rátája az átlagosnál nagyobb mértékben, 10,9%-ról 12,3%-ra emelkedett. Ez a mutató az EU átlagában 2002-ben 14,6% volt.

Különböző iskolázottságúak eltérő munkaerő-piaci esélyei

A képzésben való részvétel hozadéka természetesen nemcsak a tanulmányi előmenetellel vagy teljesítménytesztekkel mérhető, hanem a különböző iskolázottságúak eltérő munkaerő-piaci esélyeivel is. Ahogy várható, azok vannak leginkább kitéve a munkanélküliség veszélyének, akik még az általános iskolát sem fejezik be. A magasabb iskolai végzettségűek között alacsonyabb a munkanélküliségi ráta. Ami az időbeli változásokat illeti: 1993 után a legképzetlenebbek kivételével mindenütt visszaesett a munkanélkülieknek a megfelelő korú aktív népességhez viszonyított aránya. Jellegzetes trend szerint alakult azoknak a munkanélküliségi rátája, akik nem jutottak el az általános iskola befejezéséig sem: esetükben a csökkenés csak 1998 után indult meg. Feltételezhető eszerint, hogy az ő munkaerő-piaci esélyeik legfeljebb akkor javulhatnak valamelyest, ha a gazdasági növekedés felgyorsul.

A munkanélküliség által leginkább veszélyeztetett csoportok egyikét a fiatalok alkotják. A legfeljebb szakmunkás képzettségű 15-19 éves fiúk egytizede már nem tanul, de (még) elhelyezkedni sem tudott; ez az arány az ugyanilyen végzettségű 20-24 éves férfiaknál még ennél is magasabb, 15%. A legfeljebb általános iskolai végzettségűek körében nyilvánvalóan a képzettség hiánya, a szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkezők esetében pedig - feltehetően - a nem megfelelő szakképesítés nehezíti az elhelyezkedést. Az iskolai hierarchián felfelé haladva fokozatosan csökken a nem tanulók és nem dolgozók aránya.

Az iskolázottság erőteljesen befolyásolja azt is, milyen foglalkozási-kereseti karrier nyílik meg valaki előtt. A legfeljebb általános iskolai végzettségű fiatalok háromnegyede kénytelen a képzetlen munkás pozíciójával beérni. A szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkezők közül minden második tud elhelyezkedni szakmunkásként, csaknem 40%-uk képzetlen munkássá válik. Szakközépiskolai végzettséggel már jóval kedvezőbbek a munkába állási lehetőségek: az érintettek egynegyede középszintű szakalkalmazott, szakasszisztens lesz; egyötödük szakmunkásként vagy a szakmunkásokat közvetlenül irányító technikusként helyezkedik el; 13%-uk pedig alsószintű vezetőként, alsószintű hivatalnokként kezdi pályáját. A gimnáziumi érettségivel rendelkezők kilátásai ehhez hasonlók. Feltűnő azonban, hogy mind a szakközépiskolát, mind a gimnáziumot végzettek 35-39%-a képzetlen munkásként kezdi pályáját. Többségük valamilyen rutintevékenységgel járó szolgáltatási-kereskedelmi állásban (biztonsági őr, eladó, számítástechnikai segéderő stb.) helyezkedik el, és feltehetően rövid időn belül állást és/vagy foglalkozást vált, illetve továbbtanul. Ez a foglalkozási pozíció tehát számukra rendszerint csak átmenetinek tekinthető. Hasonlóképpen alakul a technikusi oklevéllel rendelkezők sorsa, akiknek 30%-a már első állásában alsószintű vezetői, hivatalnoki pozícióba kerül, és egynegyedükből szakmunkásokat irányító technikus válik. A főiskolai-egyetemi végzettségűek többsége vezetőként, értelmiségiként, hivatalnokként indul; az egyetemi diplomások 36%-a középvezetői, felső szintű értelmiségi munkakörökben, a főiskolát végzetteknek csaknem fele pedig alsó szintű vezetői, értelmiségi, szakalkalmazotti foglalkozásokban kezd. Azonban még az utóbbiaknak is több mint az egytizede képzetlen munkásként indítja a pályáját.

A főiskolai és egyetemi hallgatók lakás- és lakóhelykörülményei23

Az elsőéveseknek 76,7%-a állította, hogy a szülőkkel közös háztartásban él, azaz rendszeresen látogatja tanulmányai alatt a szülői házat. A megkérdezettek közel fele, 47,2%-a tanulmányai ideje alatt is a szüleinél lakik, ez az arány a távoktatásos képzésben résztvevőknél a legmagasabb, 61,1%. A megkérdezetteknek 17,5%-a lakik kollégiumban, 15,2%-a vezet önálló háztartást, és az elsősöknek 16%-a lakik saját lakásában. Az önálló háztartást vezetők aránya az esti és levelező tagozatosak körében legmagasabb, 28,5, illetve 29,8%. Az elsősöknek 8,3%-a él egyedül, 7%-a pedig társakkal albérletben. Az albérletben lakók aránya, különösen a társakkal élők esetében a nappali tagozatosak körében igen magas, 9,6%, illetve 10,7%.

Az elsőéves nappali szakos hallgatóknak 23,9%-a falusi, 25%-a városi, 27,2%-a megyei jogú városi és 23,9%-a budapesti. Az arányok 1997/1998 tanévhez képest nem változtak, azaz az oktatási expanzió ellenére az elsőéves egyetemi polgárok sokkal urbanizáltabb környezetből kerülnek ki, mint az ország polgárai, akiknek 40%-a él falvakban.

Ráadásul a képzési szint szerint igen jelentős különbség rajzolódik ki közöttük. A nappali szakos főiskolások egynegyede, az egyetemistáknak viszont alig több mint egyötöde falusi. Különösen figyelemre méltó, hogy az egyetemistáknak csaknem egyharmada budapesti, a főiskolások egyötödével szemben. Figyelemre méltó az is, hogy a levező szakosok még inkább városi környezetből kerülnek ki, mint a nappali szakos hallgatók, annak ellenére, hogy a budapestiek aránya a nappali szakosok egynegyedéről egyötödre csökken. Erdemes megyjegyezni azt is, hogy mind az egyetemisták, mind a főiskolások mintegy egyötöde falusi.

Kormányzati intézkedések

A lakáspolitika, az otthonteremtés területén megtett intézkedések

A lakáspolitika a nemzetgazdaság kiemelkedően fontos részterülete, amely társadalompolitikai és gazdaságpolitikai célokat egyaránt szolgál. A megfelelő lakáskörülmények nemcsak a társadalom tagjainak életminőségét határozzák meg, de a lakásépítések, felújítások új munkahelyek létrejöttét is elősegítik. A fiatalok számára az első otthon megszerzése a legnagyobb teher. Az állam különféle támogatások segítségével 2002-ben is többféle, akár egymással kombinálható lehetőséget is biztosított e cél eléréséhez.

A fiatalokat is segítő támogatási formák

Lakásépítési kedvezmény

Az új lakásépítések számának növelése céljából a gyermekek után járó lakásépítési kedvezmény (szociálpolitikai támogatás) összege 2002. december 1-jétől egy gyermek után 200 000 forintról 500 000 forintra, két gyermek után 1 200 000 forintról 1 600 000 forintra, három gyermek után 2 200 000 forintról 2 700 000 forintra, négy gyermek után 2 400 000 forintról 3 200 000 forintra emelkedett.

Az újonnan épülő, bővített, vásárolt vagy tetőtérbeépítéssel kialakítandó lakások várhatóan mintegy feléhez vesznek igénybe meglévő gyermekek után lakásépítési kedvezményt.

Megelőlegezett szociálpolitikai kedvezmény

A lakásépítési kedvezmény megelőlegezésének bevezetésével a fiatal házaspár két gyermek vállalásával legfeljebb 1 600 000 forint lakásépítési kedvezményhez jut, amely az első lakás megszerzése során a szükséges saját erő pótlásában nyújt segítséget.

A gyermekvállalás teljesítésének határideje egy gyermek esetében 3 év, két gyermek esetében 6 év lehet. Amikor a gyermek megszületett, a hitelintézet a megelőlegezett lakásépítési kedvezmény összegét a központi költségvetéstől lehívja, és ezzel a megelőlegező kölcsön visszafizetési kötelezettsége megszűnik.

A megelőlegezés időtartama alatt az ügyfélnek nem kell a kölcsönt törlesztenie, az esedékes kamatot és költséget a hitelintézet a központi költségvetéssel számolja el. A gyermekvállalás nem teljesítése esetén a megelőlegezett támogatást a költségvetés által korábban az adósok helyett a hitelintézetnek kifizetett kamatokkal és kezelési költséggel növelten kell visszafizetni. A megelőlegző kölcsönre 100%-os állami garancia lép életbe.

Adó-vissztérítési támogatás

Az új lakás építőjét megillető legfeljebb 400 000 forint összegű adó-visszatérítési támogatást igénybevevők arányának mérsékelt növekedése várható. 2003-ban a lakásépítések és újlakás-vásárlások mintegy feléhez valószínűsíthető a támogatás folyósítása, ami így 7 milliárd forint lesz.

Kamattámogatások

Kiegészítő kamattámogatás

Új lakás építéséhez vagy eladás céljára épített új lakás vásárlásához 2002-ben is kiegészítő kamattámogatással, kedvezményes hitelt lehet igénybe venni. A kiegészítő kamattámogatásos hitelkonstrukciót egyszer minden házaspár vagy gyermekét egyedül nevelő személy igénybe veheti új lakás építéséhez, vagy értékesítés céljára épített új lakás vásárlásához. Maximum 10 millió forint hitelösszeghez lehet jutni legfeljebb 35 éves futamidőre. A hitel kamataihoz az állam 20 évig nyújt támogatást.

Jelzáloglevél-kamattámogatás

2002-ben nemcsak új, hanem használt lakás vásárlásához, valamint építéshez, bővítéshez és korszerűsítéshez - mindenki, így fiatal egyedülállók által is igénybe vehető - lehetett jelzáloglevél-kamattámogatással hitelhez jutni a jelzálog-hitelintézettől és annak partnerbankjaitól. 2002. március 1-jétől pedig e hitelek állami támogatása 7 százalékpontról 10 százalékpontra növekedett. A hitelek forrásául szolgáló, legfeljebb 30 millió forint összegű kölcsönök finanszírozására kibocsátott jelzáloglevelek kamataihoz a költségvetés meghatározott ideig - jelenleg már 20 évig - támogatást nyújt.

Bérlakások, fecskeházak, 2002-ben a Széchenyi Terv keretében nyújtott támogatások

Állami támogatású bérlakásprogram keretében az önkormányzatok fiatal hallgatók részére garzonházak létesítésére pályázatot nyújthattak be a Gazdasági Minisztériumhoz. A fecskeházak lakóinak az alacsony bérleti díj fizetése mellett vállalniuk kellett kötelező lakás-takarékpénztári előtakarékoskodást is önálló otthon megteremtése érdekében.

Az Állami támogatású bérlakásprogram segítségével felépült önkormányzati bérlakások is javították a fiatalok, fiatal házaspárok helyzetét.

Személyi jövedelemadó-kedvezmény

2002. január 1-jétől az új lakás építésére, vásárlására és bővítésére felvett hitelintézeti kölcsönök törlesztő részleteinek 40%-ával, de maximum évi 240 000 forinttal csökkenthető az összevont adóalap adója. Az adókedvezmény visszamenőleges hatállyal már a 2001. január 1. és 2001. december 31. között megfizetett törlesztő részletekre is vonatkozik. A lakáscélú kedvezmény 2002. évre becsült (várható) összege 28,6 milliárd forint.

Lakás-takarékpénztári megtakarítások támogatása

A lakás-takarékpénztárakról szóló 1996. évi CXIII. törvény szerint a támogatás mértéke megtakarítási évenként a betétként elhelyezett összeg 30%-a, de legfeljebb 36 000 forint. Az így megtakarított összeget legalább 4 év kötelező előtakarékosság után lehet - állami támogatással és kamatokkal növelten - lakáscélra fordítani. Ezt a támogatást 2002. évben is igénybe lehetett venni.

Kezességvállalás a köztisztviselők lakáshiteleire

A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) módosítása alapján 2001. július 1-jétől új juttatási formaként került bevezetésre a pénzügyminiszter útján történő állami készfizető kezességvállalás, a köztisztviselő által - a méltányolható lakásigényét kielégítő lakásépítésre, lakásvásárlásra - igénybe vett hitelnek a hitelbiztosítéki érték legmagasabb arányát meghaladó részére. Ennek segítségével a fiatal köztisztviselők 2002-ben is nagyobb összegű lakáshitelhez juthattak, mint amekkorát egyébként megkaphattak volna. Az állam ezzel a támogatással is segítséget nyújtott az önálló otthon megteremtéséhez és a jobb lakáskörülményeik kialakításához.

Összegzésképpen megállapíthatjuk, ha a 2002-ben egy kétgyermekes család vagy fiatal házaspár elkezdte lakása felépítését, úgy alanyi jogon, hitelintézetek útján vehette igénybe a gyermekek után a lakásépítési kedvezményt (vagy a vállalt gyermekekre a megelőlegzett lakásépítési kedvezményt 2002. december 1-jétől), az adó-visszatérítési támogatást és a legfeljebb 6%-os kamatozású hitelt. Támogatást nyújthattak ezenkívül a települési önkormányzatok az állami normatív támogatásból és/vagy saját pénzeszközeikből. Ezeken túl a lakáscélú hiteltörlesztés során legfeljebb évi 240 ezer forint kedvezmény a személyi jövedelemadóból is érvényesíthető, amely az adóstársak között megosztható.

Használt lakás vásárlására szintén legfeljebb 6%-os kamatozású hitel volt igénybe vehető, illetve a lakás-takarékpénztári megtakarítás is felhasználható volt e célra.

A támogatási rendszer hatásaként 2002-ben tovább emelkedett az új lakások építésére kiadott engedélyek száma.

Lakásépítési engedélyek száma, 1998-2002

Év

Engedélyek száma

1998

23442

1999

30577

2000

44709

2001

47867

2002

48.562

Forrás: GM

VII. Ifjúsági problémák, deviancia, bűnözés

Helyzetkép

Társadalmi problémák, a bűnözés tendenciái

A bűnözés egyik jellemző és nemzetközileg elfogadott tájékoztató jellegű mutatója, az ismertté vált bűncselekmények száma. Ez 2002-ben 421 ezer volt, az előző évihez mintegy 10%-kal, 1999-hez képest 17%-kal csökkent. A Központi Statisztikai Hivatal eredményei szerint az ismertté vált bűnözés a 2001. évi átmeneti emelkedés után mérséklődött. 2002-ben az ismertté vált bűnelkövetők száma 122 ezer volt, 7%-kal kevesebb, mint 1999-ben, és valamelyest több, mint egy évvel azelőtt. A bűnelkövetők közül a fiatalkorúak aránya a 2000. évi 9%-ról 9,6%-ra nőtt. Az ismertté vált elkövetők aránya érdemlegesen az észak-magyarországi és a dél-alföldi régióban csökkent, a közép-magyarországi, valamint a dél- és közép-dunántúli régióban nőtt. A mutató értéke a legmagasabb Észak-Magyarországon és az Észak-Alföldön, valamint a Dél-Dunántúlon.

A sértettek között a "felnőttek" vannak a legtöbben. Korosztályos összehasonlításban a 25 évesek és az idősebbek dominálnak. Ami a tendenciákat illeti, a vizsgált időszakban a fiatal felnőtteket illetően az arányszámok változatlanok maradtak, a fiatalkorú és a gyermekkorú sértettek esetében viszont kétszeresükre nőttek. A 25 évesnél idősebbek körében 1998-tól kedvező folyamat indult el, s ez mondható el a fiatal felnőttekről is.

A gyermek- és fiatalkorú bűnelkövetők

A gyermekkorúak és a fiatalkorúak devianciájában 2002-ben - a bűnelkövetők számában tapasztalt növekedés ellenére - lényeges változás nem történt. A bűnelkövetői arányokat és a szerkezeti összetételt illetően a fiatalkori bűnözés intenzitása a Legfőbb Ügyészség adatai szerint változatlanul magasnak tekinthető. 2002. évben az ismertté vált fiatalkorú bűnelkövetők számában a 2001-ben tapasztalható emelkedés kismértékben ugyan, de tovább folytatódott, az 1998 óta megfigyelhető csökkenő tendencia irányváltása tartósnak bizonyult. 2002-ben a bűnelkövetők 9,6%-a volt fiatalkorú (11 689), ami az előző évhez képest (11 631) 0,5%-os emelkedést jelent.

A bűnelkövetők, a fiatalkorú bűnelkövetők és a gyermekkorú elkövetők számának
alakulása az 1998-2002-es években

Forrás: Legfőbb Ügyészség (Egységes Rendőrségi és Ügyészségi Bűnügyi Statisztika)

A fiatalkorú bűnözés alakulásának értékelésekor figyelembe kell venni a fiatalkorú bűnelkövetőknek a fiatalkorú lakónépességhez viszonyított arányát. A legutóbbi öt év alatt az elkövetők aránya kisebb hullámzás mellett számottevően nem változott, inkább stagnált.

A gyermekkorú elkövetők és a fiatalkorú bűnelkövetők száma és aránya a lakónépességhez viszonyítva

Év

Gyermekkorú elkövetők

Fiatalkorú bűnelkövetők

száma

aránya a gyermekkorú lakónépességhez
%

száma

aránya a fiatalkorú lakónépességhez
%

1993

4 128

0,23

15 001

2,14

1994

4 168

0,24

14 479

2,17

1995

4 168

0,24

14 321

2,27

1996

3 689

0,22

13 544

2,26

1997

4 287

0,26

13 955

2,47

1998

3 864

0,23

12 866

2,41

1999

4 133

0,25

11 540

2,26

2000

3 964

0,25

11 081

2,22

2001

3 730

0,24

11 631

2,24

2002

3 959

0,26

11 689

2,27

Forrás: Legfőbb Ügyészség (Egységes Rendőrségi és Ügyészségi Bűnügyi Statisztika)

A nem büntethető gyermekkorú elkövetők száma 6,1%-kal volt több, mint egy évvel korábban (2001: 3 730; 2002: 3 959). A változás azonban nem haladja meg az utóbbi öt évben tapasztalható kisebb ingadozások nagyságát (1997: 4 287; 2000: 3 964).

A gyermekkorú elkövetők és a fiatalkorú bűnelkövetők összefoglaló adatai

Év

Ismertté vált bűnelkövetők

Fiatalkorú bűnelkövetők

Gyermekkorú bűnelkövetők

száma

1993 = 100%

100 000 lakosra jutó bűnelkövetők száma

száma

aránya

1993 = 100%

100 000 fiatalkorú lakosra jut

száma

1993 = 100%

1993

122 621

100,00

1 189,32

15 001

12,23

100,00

2 138,27

4 128

100,00

1994

119 494

97,45

1 162,74

14 479

12,12

96,52

2 173,11

4 168

100,97

1995

121 121

98,78

1 182,17

14 321

11,82

95,47

2 267,39

4 168

100,97

1996

122 226

99,68

1 196,85

13 544

11,08

90,29

2 263,01

3 689

89,37

1997

130 966

106,81

1 287,21

13 955

10,66

93,03

2 467,32

4 287

103,85

1998

140 083

114,24

1 382,12

12 866

9,18

85,77

2 409,71

3 864

93,60

1999

131 658

107,37

1 304,61

11 540

8,77

76,93

2 258,55

4 133

100,12

2000

122 860

100,19

1 223,31

11 081

9,02

73,87

2 220,80

3 964

96,03

2001

120 583

98,34

1 182,15

11 631

9,65

77,53

2 237,12

3 730

90,36

2002

121 885

99,40

1 197,90

11 689

9,59

77,92

2 268,07

3 959

95,91

Forrás: Legfőbb Ügyészség (Egységes Rendőrségi és Ügyészségi Bűnügyi Statisztika)

A Legfelsőbb Bíróság tapasztalatai szerint a befejezett büntető ügyek fiatalkorú vádlottainak száma 1998 óta évről évre mérséklődött, majd 2002-ben ismét nőtt. Ekkor 8108 fiatalkorú vádlott ügyében döntöttek a bíróságokon, 4,9%-kal több esetben, mint egy évvel korábban. A vádlottak mintegy 10%-át az előző évekhez hasonlóan felmentették vagy megszüntették ellenük az eljárást.

A bíróságokon elítélt fiatalkorúak nemek szerinti megoszlása állandóságot mutat. A lányok által elkövetett bűncselekmények aránya évek óta 8%. A fiatalkorú elítéltek kormegoszlása sem mutat változást, 14%-uk töltötte be a 14 évet, 22%-uk a 15-öt, 28%-uk a 16-ot, 36%-uk pedig a 17. életévét, amikor a bűncselekményt elkövette. A 14 évesen elítéltek aránya átlagot meghaladó (17%) a házasság, a család, az ifjúság és a nemi erkölcs elleni, illetve a vagyon elleni bűncselekményekben. A 17 éveseké pedig a közlekedési és a gazdasági bűncselekményekben, amelyekből minden másodikat ők követték el.

A gyermekkorú elkövetők nemek szerinti megoszlása 2002-ben

Forrás: Legfőbb Ügyészség (Egységes Rendőrségi és Ügyészségi Bűnügyi Statisztika)

A gyermekkorú elkövetők korcsoportos megoszlása 2002-ben

Forrás: Legfőbb Ügyészség (Egységes Rendőrségi és Ügyészségi Bűnügyi Statisztika)

A fiatalkorú bűnelkövetők nemek szerinti megoszlása 2002-ben

Forrás: Legfőbb Ügyészség (Egységes Rendőrségi és Ügyészségi Bűnügyi Statisztika)

A fiatalkorú bűnelkövetők korcsoportos megoszlása 2002-ben

Forrás: Legfőbb Ügyészség (Egységes Rendőrségi és Ügyészségi Bűnügyi Statisztika)

A gyermekkorú elkövetők nemenkénti és korcsoportos megoszlása

Gyermekkorú elkövetők

1998

1999

2000

2001

2002

száma

%

száma

%

száma

%

száma

%

száma

%

Gyermekkorú elkövetők összesen

3 864

100

4 133

100

3 964

100

3 730

100

3 959

100

Ebből fiú

3 446

89,18

3 635

87,95

3 523

88,87

3 310

88,74

3 456

87,29

Ebből lány

418

10,82

498

12,05

441

11,13

420

11,26

503

12,71

0-10 éves

910

23,55

999

24,17

863

21,77

909

24,37

893

22,56

11 éves

634

16,41

621

15,03

584

14,73

557

14,93

632

15,96

12 éves

944

24,43

1 027

24,85

936

23,61

888

23,81

959

24,22

13 éves

1 376

35,61

1 486

35,95

1 581

39,88

1 376

36,89

1 475

37,26

Forrás: Legfőbb Ügyészség (Egységes Rendőrségi és Ügyészségi Bűnügyi Statisztika)

Fiatalkorú bűnelkövetők nemenkénti és korcsoportos megoszlása

Fiatalkorú bűnelkövetők

1998

1999

2000

2001

2002

száma

%

száma

%

száma

%

száma

%

száma

%

Fiatalkorú bűnelkövető összesen

12 866

100,00

11 540

100,00

11 081

100,00

11 631

100,00

11 689

100,00

Ebből fiú

11 493

89,33

10 165

88,08

9 835

88,76

10 322

88,75

10 344

88,49

Ebből lány

1 373

10,67

1 375

11,92

1 246

11,24

1 309

11,25

1 345

11,51

14 éves

2 039

15,85

1 862

16,14

1 880

16,97

1 965

16,89

1 974

16,89

15 éves

2 959

23,00

2 663

23,08

2 562

23,12

2 794

24,02

2 830

24,21

16 éves

3 593

27,93

3 302

28,61

3 069

27,70

3 334

28,66

3 378

28,90

17 éves

4 275

33,23

3 713

32,18

3 570

32,22

3 538

30,42

3 507

30,00

Forrás: Legfőbb Ügyészség (Egységes Rendőrségi és Ügyészségi Bűnügyi Statisztika)

A gyermekkorú elkövetők száma és százalékos megoszlása az ország megyéiben

Lakóhely

Gyermekkorú elkövetők száma és megoszlása

1998

1999

2000

2001

2002

száma

%

száma

%

száma

%

száma

%

száma

%

Baranya

126

3,26

118

2,86

127

3,20

98

2,63

112

2,83

Bács-Kiskun

240

6,21

234

5,66

207

5,22

167

4,48

170

4,29

Békés

139

3,60

115

2,78

109

2,75

129

3,46

107

2,70

Borsod-Abaúj-Zemplén

517

13,38

579

14,01

579

14,61

579

15,52

598

15,10

Csongrád

101

2,61

178

4,31

211

5,32

139

3,73

159

4,02

Fejér

130

3,36

191

4,62

150

3,78

139

3,73

161

4,07

Győr-Moson-Sopron

89

2,30

105

2,54

134

3,38

167

4,48

131

3,31

Hajdú-Bihar

258

6,68

259

6,27

278

7,01

284

7,61

333

8,41

Heves

128

3,31

112

2,71

139

3,51

143

3,83

188

4,75

Jász-Nagykun-Szolnok

242

6,26

264

6,39

259

6,53

181

4,85

256

6,47

Komárom-Esztergom

128

3,31

184

4,45

140

3,53

135

3,62

160

4,04

Nógrád

112

2,90

150

3,63

113

2,85

94

2,52

134

3,38

Pest

341

8,83

296

7,16

333

8,40

369

9,89

271

6,85

Somogy

116

3,00

121

2,93

117

2,95

70

1,88

148

3,74

Szabolcs-Szatmár-Bereg

338

8,75

351

8,49

306

7,72

333

8,93

350

8,84

Tolna

125

3,23

103

2,49

118

2,98

142

3,81

104

2,63

Vas

75

1,94

98

2,37

83

2,09

75

2,01

68

1,72

Veszprém

135

3,49

114

2,76

112

2,83

108

2,90

71

1,79

Zala

52

1,35

103

2,49

84

2,12

78

2,09

98

2,48

Megyék összesen

3 392

87,78

3 675

88,92

3 599

90,79

3 430

91,96

3 619

91,41

Főváros

459

11,88

447

10,82

350

8,83

284

7,61

327

8,26

Országos összesen

3 864

100

4 133

100

3 964

100

3 730

100

3 959

100

Ebből külföldi

13

0,34

11

0,27

15

0,38

16

0,43

13

0,33

Forrás: Legfőbb Ügyészség (Egységes Rendőrségi és Ügyészségi Bűnügyi Statisztika)

Fiatalkorú bűnelkövetők száma és százalékos megoszlása az ország megyéiben

Lakóhely

Fiatalkorú bűnelkövetők száma és megoszlása

1998

1999

2000

2001

2002

száma

%

száma

%

száma

%

száma

%

száma

%

Baranya

372

2,89

446

3,86

388

3,50

444

3,82

449

3,84

Bács-Kiskun

686

5,33

566

4,90

549

4,95

536

4,61

573

4,90

Békés

422

3,28

368

3,19

372

3,36

405

3,48

404

3,46

Borsod-Abaúj-Zemplén

1 648

12,81

1 465

12,69

1 376

12,42

1 512

13,00

1 411

12,07

Csongrád

465

3,61

440

3,81

494

4,46

608

5,23

425

3,64

Fejér

481

3,74

466

4,04

337

3,04

385

3,31

433

3,70

Győr-Moson-Sopron

487

3,79

499

4,32

476

4,30

471

4,05

446

3,82

Hajdú-Bihar

782

6,08

717

6,21

703

6,34

782

6,72

815

6,97

Heves

444

3,45

371

3,21

373

3,37

457

3,93

398

3,40

Jász-Nagykun-Szolnok

646

5,02

544

4,71

521

4,70

546

4,69

596

5,10

Komárom-Esztergom

425

3,30

446

3,86

392

3,54

444

3,82

489

4,18

Nógrád

296

2,30

298

2,58

305

2,75

259

2,23

265

2,27

Pest

1 110

8,63

895

7,76

965

8,71

999

8,59

1 098

9,39

Somogy

456

3,54

323

2,80

346

3,12

324

2,79

388

3,32

Szabolcs-Szatmár-Bereg

956

7,43

755

6,54

941

8,49

845

7,27

810

6,93

Tolna

320

2,49

302

2,62

245

2,21

287

2,47

329

2,81

Vas

224

1,74

188

1,63

192

1,73

217

1,87

239

2,04

Veszprém

448

3,48

444

3,85

324

2,92

377

3,24

350

2,99

Zala

324

2,52

260

2,25

281

2,54

330

2,84

304

2,60

Megyék összesen

10 992

85,43

9 793

84,86

9 580

86,45

10 228

87,94

10 222

87,45

Főváros

1 624

12,62

1 533

13,28

1 326

11,97

1 224

10,52

1 344

11,50

Országos összesen

12 866

100

11 540

100

11 081

100

11 631

100

11 689

100

Ebből külföldi

250

1,94

214

1,85

175

1,58

179

1,54

123

1,05

Forrás: Legfőbb Ügyészség (Egységes Rendőrségi és Ügyészségi Bűnügyi Statisztika)

A gyermekkorúak részvételével elkövetett bűncselekmények

A beszámolási időszakban 23,7%-kal nőtt, azaz az utóbbi fél évtizedben a legmagasabb volt a gyermekkorúak részvételével elkövetett bűncselekmények száma (2001: 6333; 2002: 7836).

A gyermekkorúak részvételével elkövetett bűncselekmények megoszlása bűncselekmény-csoportonként és egyes kiemelt bűncselekmények szerint

 

Bűncselekmények száma és megoszlása

Bűncselekmények

1998

1999

2000

2001

2002

 

száma

%

száma

%

száma

%

száma

%

száma

%

Gyermekkorúak részvételével elkövetett bűncselekmények összesen

6 670

100

7 737

100

7 326

100

6 333

100

7 836

100

Ebből:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A személy elleni bűncselekmények

399

5,98

370

4,78

471

6,43

457

7,22

390

4,98

Szándékos emberölés

 

 

2

0,03

1

0,01

 

 

2

0,03

Szándékos testi sértés

75

1,12

93

1,20

106

1,45

84

1,33

134

1,71

Közlekedési bűncselekmények

93

1,39

88

1,14

151

2,06

145

2,29

108

1,38

A házasság, a család, az ifjúság és a nemi erkölcs elleni bűncselekmények

18

0,27

81

1,05

33

0,45

19

0,30

34

0,43

Erőszakos közösülés

4

0,06

8

0,10

10

0,14

3

0,05

4

0,05

A közrend elleni bűncselekmények

677

10,15

1 002

12,95

1 128

15,40

1 050

16,58

1 043

13,31

Garázdaság

84

1,26

119

1,54

119

1,62

96

1,52

228

2,91

Visszaélés kábítószerrel

10

0,15

8

0,10

5

0,07

14

0,22

8

0,10

Vagyon elleni bűncselekmények

5 463

81,90

6 170

79,75

5 527

75,44

4 639

73,25

6 235

79,57

Lopás

3 419

51,26

4 174

53,95

3 597

49,10

2 847

44,95

4 027

51,39

Betöréses lopás

1 222

18,32

1 176

15,20

1 094

14,93

806

12,73

998

12,74

Rablás

163

2,44

173

2,24

185

2,53

93

1,47

163

2,08

Egyéb bűncselekmények

20

0,30

26

0,34

16

0,22

23

0,36

26

0,33

Forrás: Legfőbb Ügyészség (Egységes Rendőrségi és Ügyészségi Bűnügyi Statisztika)

A gyermekkorú elkövetők: elkövetői csoportonkénti %-os megoszlása a 2002. évben

Forrás: Legfőbb Ügyészség (Egységes Rendőrségi és Ügyészségi Bűnügyi Statisztika)

A gyermekkorú elkövetők száma és megoszlása a bűnözésben részt vevő csoportok jellege szerint

Év

Gyermekkorú elkövetők száma

Ebből

egyedül

%

gyermek-
korúval

%

fiatal-
korúval

%

felnőtt korúval

%

vegyesen

%

követte el a bűncselekményt

1993

4 128

944

22,9

1 682

40,7

633

15,3

196

4,7

673

16,3

1994

4 168

883

21,2

1 732

41,6

628

15,1

166

4,0

759

18,2

1995

4 168

819

19,6

1 626

39,0

670

16,1

204

4,9

849

20,4

1996

3 689

779

21,1

1 498

40,6

572

15,5

224

6,1

616

16,7

1997

4 287

897

20,9

1 773

41,4

640

14,9

208

4,9

769

17,9

1998

3 864

865

22,4

1 592

41,2

494

12,8

220

5,7

693

17,9

1999

4 133

1 081

26,2

1 777

43,0

499

12,1

183

4,4

593

14,3

2000

3 964

1 040

26,2

1 618

40,8

508

12,8

165

4,2

633

16,0

2001

3 730

1 019

27,3

1 582

42,4

495

13,3

169

4,5

465

12,5

2002

3 959

1 067

27,0

1 666

42,1

457

11,5

151

3,8

618

15,6

Forrás: Legfőbb Ügyészség (Egységes Rendőrségi és Ügyészségi Bűnügyi Statisztika)

Fiatalkorúak részvételével elkövetett bűncselekmények

Lényegesen jelentősebb mértékű növekedés (15,8%) következett be a fiatalkorúak részvételével elkövetett bűncselekmények mennyiségében (2001: 19352; 2002: 22415).

A fiatalkorúak részvételével elkövetett bűncselekmények megoszlása bűncselekmény-csoportonként
és egyes kiemelt bűncselekmények szerint

Bűncselekmények

Bűncselekmények száma és megoszlása

 

1998

1999

2000

2001

2002

 

száma

%

száma

%

száma

%

száma

%

száma

%

Fiatalkorúak részvételével elkövetett bűncselekmények összesen

25 750

100

22 696

100

19 988

100

19 352

100

22 415

100

Ebből:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A személy elleni bűncselekmények

1 098

4,26

1 075

4,74

1 133

5,67

1 117

5,77

1 232

5,50

Szándékos emberölés

30

0,12

29

0,13

15

0,08

20

0,10

17

0,08

Szándékos testi sértés

699

2,71

675

2,97

737

3,69

684

3,53

862

3,85

Közlekedési bűncselekmények

476

1,85

300

1,32

316

1,58

353

1,82

327

1,46

A házasság, a család, az ifjúság és a nemi erkölcs elleni bűncselekmények

149

0,58

106

0,47

122

0,61

117

0,60

109

0,49

Erőszakos közösülés

26

0,10

21

0,09

20

0,10

28

0,14

22

0,10

A közrend elleni bűncselekmények

4 079

15,84

4 402

19,40

3 960

19,81

4 053

20,94

4 383

19,55

Garázdaság

691

2,68

754

3,32

793

3,97

805

4,16

997

4,45

Visszaélés kábítószerrel

277

1,08

377

1,66

492

2,46

705

3,64

821

3,66

Vagyon elleni bűncselekmények

19 609

76,15

16 344

72,01

14 112

70,60

13 251

68,47

15 934

71,09

Lopás

11 217

43,56

9 436

41,58

7 219

36,12

6 798

35,13

7 697

34,34

Betöréses lopás

5 969

23,18

4 196

18,49

3 870

19,36

2 636

13,62

3 361

14,99

Rablás

455

1,77

417

1,84

484

2,42

421

2,18

657

2,93

Egyéb bűncselekmények

339

1,32

469

2,07

345

1,73

461

2,38

430

1,92

Forrás: Legfőbb Ügyészség (Egységes Rendőrségi és Ügyészségi Bűnügyi Statisztika)

A fiatalkorú bűnelkövetők: elkövetői csoportonkénti %-os megoszlása a 2002. évben

Forrás: Legfőbb Ügyészség (Egységes Rendőrségi és Ügyészségi Bűnügyi Statisztika)

A fiatalkorú bűnelkövetők száma és százalékos megoszlása a bűnözésben részt vevő csoportok jellege szerint

Év

Fiatalkorú bűnelkövetők száma

Ebből a bűncselekményt

egyedül

%

gyermek-korúval

%

fiatal-
korúval

%

felnőtt korúval

%

vegye-sen

%

követte el

1993

15 001

4 209

28,1

475

3,2

4 605

30,7

2 674

17,8

3 041

20,3

1994

14 479

3 888

26,9

456

3,1

4 479

30,9

2 488

17,2

3 167

21,9

1995

14 321

3 732

26,1

499

3,5

4 337

30,3

2 576

18,0

3 176

22,2

1996

13 544

3 402

25,1

391

2,9

4 101

30,3

2 666

19,7

2 979

22,0

1997

13 955

3 702

26,5

494

3,5

4 115

29,5

2 743

19,7

2 900

20,8

1998

12 866

3 731

29,0

359

2,8

3 662

28,5

2 602

20,2

2 510

19,5

1999

11 540

3 610

31,3

421

3,6

3 291

28,5

2 105

18,2

2 112

18,3

2000

11 081

3 524

31,8

386

3,5

3 370

30,4

1 925

17,4

1 875

16,9

2001

11 631

3 899

33,5

388

3,3

3 454

29,7

1 947

16,7

1 942

16,7

2002

11 689

4 257

36,4

390

3,3

3 265

27,9

1 735

14,8

2 041

17,5

Forrás: Legfőbb Ügyészség (Egységes Rendőrségi és Ügyészségi Bűnügyi Statisztika)

A fiatalkorúak által elkövetett bűncselekménytípusok

Az ifjúkori bűnelkövetők bűnözésének jellemzői a múlt évben sem módosultak jelentősen, kedvezőtlen jelenségek azonban továbbra is tapasztalhatók. Az élet elleni bűncselekményeket, a rablásokat, a testi sértéssel járó bűncselekményeket, a nemi erkölcs elleni erőszakos bűncselekményeket nagyfokú agresszivitás, esetenként kifejezetten kegyetlen végrehajtási mód jellemzi. A fiatalkorúak bűnözésének változatlan jellemzője, hogy rendszerint többen (csoportosan), több bűncselekményt (esetenként bűncselekmény-sorozatot) követnek el. A fiatalkorúak bűnözését 2002. évben a korábbi időszakhoz hasonlóan a vagyon elleni bűncselekmények meghatározó aránya jellemezte (71,1%), a nem büntethető gyermekkorúak esetén ez 79,6% volt.

A vagyon elleni bűncselekmények domináns részét kitevő lopások között megnőtt a besurranásos és a bolti lopások száma. Utóbbiakat gyakran szervezett elkövetés jellemzi: amíg a kiskorúak egyike eltereli az eladó figyelmét, addig társai eltulajdonítják a kiszemelt árut. A fiatalkorúak a korábbi évekhez hasonlóan továbbra is gyakran követnek el osztálytársaik vagy más iskoláskorúak sérelmére mobiltelefon-lopásokat. A telefonkészülékek megszerzése érdekében erőszaktól sem riadnak vissza, ezáltal zsarolás vagy rablás bűntettét valósítva meg. A vagyon elleni bűncselekmények esetén többször előfordult, hogy az különösebb indok nélkül okoztak kárt a dolgokban. Jelentős növekedés tapasztalható a kiskorúak részvételével elkövetett rablások számában. 2002-ben 56,1%-kal több ilyen bűncselekményben vettek részt fiatalkorúak, mint egy évvel korábban (2001: 421; 2002: 657), a gyermekkorúak esetében ez a szám 163 volt, ami a 2001. évi 93-hoz képest 75,3%-os emelkedés. A személy elleni bűncselekmények körében csökkent ugyan az emberölést elkövető fiatalkorúak száma (2001: 23; 2002: 21), az elkövető vagy a sértett életkora, illetve az elkövetés körülménye azonban nemegyszer ráirányította a közfigyelmet az ilyen cselekményekre.

Fiatalkorú bűnelkövetők száma és százalékos megoszlása bűncselekmény-csoportok
és egyes kiemelt bűncselekmények szerint

Bűncselekmények

Fiatalkorú bűnelkövetők száma és megoszlása

1998

1999

2000

2001

2002

száma

%

száma

%

száma

%

száma

%

száma

%

Fiatalkorú bűnelkövetők összesen

12 866

100

11 540

100

11 081

100

11 631

100

11 689

100

Ebből:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Személy elleni bűncselekmények

641

4,98

564

4,89

580

5,23

572

4,92

659

5,64

Szándékos emberölés

34

0,26

33

0,29

18

0,16

23

0,20

21

0,18

Szándékos testi sértés

475

3,69

416

3,60

447

4,03

419

3,60

499

4,27

Közlekedési bűncselekmények

403

3,13

239

2,07

262

2,36

252

2,17

266

2,28

A házasság, a család, az ifjúság és a nemi erkölcs elleni bűncselekmények

111

0,86

84

0,73

102

0,92

96

0,83

88

0,75

Erőszakos közösülés

28

0,22

18

0,16

25

0,23

25

0,21

21

0,18

Közrend elleni bűncselekmények

1 764

13,71

1 814

15,72

2 061

18,60

2 344

20,15

2 445

20,92

Garázdaság

825

6,41

800

6,93

876

7,91

1 070

9,20

1 129

9,66

Visszaélés kábítószerrel

223

1,73

354

3,07

456

4,12

680

5,85

761

6,51

Vagyon elleni bűncselekmények

9 691

75,32

8 582

74,37

7 825

70,62

8 032

69,06

7 923

67,78

Lopás

5 252

40,82

4 555

39,47

4 147

37,42

4 300

36,97

4 159

35,58

Betöréses lopás

2 913

22,64

2 324

20,14

2 062

18,61

1 926

16,56

1 765

15,10

Rablás

406

3,16

399

3,46

452

4,08

513

4,41

586

5,01

Egyéb bűncselekmények

256

1,99

257

2,23

251

2,27

335

2,88

308

2,63

Forrás: Legfőbb Ügyészség (Egységes Rendőrségi és Ügyészségi Bűnügyi Statisztika)

Megállapítható, hogy a fiatalkorú bűnözés szerkezeti összetételében a kábítószerrel visszaélést elkövető személyek száma és aránya kiemelkedően növekvő tendenciát mutat. Különösen aggasztó, hogy egyre fiatalabb korcsoportok tagjai kapcsolódnak be a kábítószerrel való visszaélés elkövetésébe. Az ilyen bűncselekményt elkövető fiatalkorúak száma az utóbbi öt év alatt több mint nyolcszorosára (827,2) emelkedett (1997: 92; 2002: 761). 2002-ben fiatalkorúak részvételével 821 ilyen bűncselekményt követtek el, ez a szám 2001-ben 705 volt. A kábítószerrel való visszaélés bűncselekményének felderítése és bizonyítása komoly erőfeszítéseket igényel a nyomozó hatóság részéről. Ennél a bűncselekmény-kategóriánál a kábítószer tiszta hatóanyagának és mennyiségének, valamint az elkövető kábítószer-függőségének megállapítását szolgáló szakértői bizonyítás is rendkívül időigényessé teszi a büntetőeljárásokat. A terjedelmessé váló büntetőügyekben gyakran csak többszöri határidő-hosszabbítás után lehetséges a nyomozás befejezése.

Az iskolázottság növekedésével néhány új típusú bűncselekmény jelent meg a fiatalkorú elkövetők körében. A fiatalkorúak a felnőttek tudását messze meghaladó számítástechnikai ismereteiket gyakran arra használják, hogy a számítógép segítségével bűncselekményeket kövessenek el; számlákat, okiratokat hamisítanak, ezek készítésére alkalmas programokat fejlesztenek ki, jogtalanul megszerzett jelszavak felhasználásával számítógépes rendszerekbe lépnek be, esetenként a közérdekű üzemként működő internetszolgáltatók tevékenységét megbénítva. A fiatalkorú elítéltek megoszlása a bűncselekmények típusa szerint nem mutat lényeges változást. 2002-ben is nagyobb részüket, 72%-ukat vagyon elleni, 16%-ukat közrend elleni bűncselekmények miatt ítélték el. 2002-ben vagyon elleni bűncselekmény miatt a bíróságok 5285 fiatalkorút ítéltek el, 2,1%-kal többet, mint egy évvel korábban. A vagyon elleni bűncselekmények négyötöde lopás, további 8%-a pedig rablás volt 2002-ben is, ugyanúgy, mint a korábbi években.

A jogerősen elítélt fiatalkorúak megoszlása vagyon elleni bűncselekmények szerint

Bűncselekmények

2001

2002

Lopás vétsége

33,3

34,2

Lopás büntette

45,4

44,4

Sikkasztás

0,9

0,8

Csalás

1,2

1,5

Rablás

7,6

8,0

Kifosztás

0,4

0,3

Zsarolás

3,3

3,1

Rongálás

2,1

2,6

Jogtalan elsajátítás

0,4

0,6

Orgazdaság

1,7

1,8

Jármű önkéntes elvétele

3,7

2,4

Egyéb vagyon elleni

0,1

0,4

Összesen

100,0%

100,0%

Forrás: OIT Hivatala

A lopás bűntettének csökkenése következtében, mérséklődött a szabadságvesztére ítéltek száma. A vagyon elleni bűncselekményekkel összességében 1455 főt ítéltek szabadságvesztésre, 4%-kal kevesebbet, mint 2001-ben. Próbára bocsátottak 2,2%-kal többet, 3011 főt. Javítóintézeti nevelésre 9-cel több, 274 főt ítéltek.

A gyermek- és fiatalkori bűnözés oksági tényezői

A bűnelkövetésben közrejátszó - a fiatalkorú bűnelkövető személyével kapcsolatos - oksági tényezők között leggyakoribb, mintegy 50%-os arányban az anyagi haszonszerzés. Jelentősen közrehat továbbá a rossz baráti környezet, a családi probléma, a bűnöző családi környezet hatása, a kalandvágy, az agresszivitás is.

A bűnelkövetésben közrejátszó - a fiatalkorú személyével kapcsolatos - oksági tényezők

Kiemelt oksági tényezők

1998

1999

2000

2001

2002

száma

%

száma

%

száma

%

száma

%

száma

%

Összesen

12 866

100

11 540

100

11 081

100

11 631

100

11 689

100

Alkohol hatása

725

5,64

692

6,00

696

6,28

653

5,61

659

5,64

Kábítószer hatása

81

0,63

81

0,70

152

1,37

180

1,55

261

2,23

Kábító hatású anyag hatása

40

0,31

59

0,51

70

0,63

74

0,64

62

0,53

Több együtt

9

0,07

20

0,17

24

0,22

30

0,26

36

0,31

Egyik sem

12 011

93,35

10 688

92,62

10 139

91,50

10 694

91,94

10 671

91,29

Szubjektív okok

Hirtelen felindulás

360

2,80

371

3,21

341

3,08

370

3,18

491

4,20

Bosszú, féltékenység

259

2,01

187

1,62

244

2,20

257

2,21

254

2,17

Agresszivitás

740

5,75

672

5,82

670

6,05

712

6,12

702

6,01

A bűncselekménnyel kapcsolatos téves nézetek

463

3,60

521

4,51

489

4,41

601

5,17

568

4,86

A cselekmény társadalomra veszélyességének fel nem ismerése

448

3,48

511

4,43

540

4,87

488

4,20

508

4,35

Bűnözői életszemlélet

382

2,97

370

3,21

371

3,35

378

3,25

319

2,73

Anyagi haszonszerzés

7 289

56,65

6 177

53,53

5 714

51,57

5 944

51,10

5 720

48,93

Szexuális vágy

67

0,52

69

0,60

59

0,53

50

0,43

62

0,53

Kalandvágy

688

5,35

668

5,79

687

6,20

780

6,71

757

6,48

Egyéb vágy, szenvedély

109

0,85

158

1,37

143

1,29

131

1,13

185

1,58

Felbujtás

72

0,56

56

0,49

56

0,51

50

0,43

38

0,33

Csábítás, befolyásoltság

321

2,49

248

2,15

227

2,05

262

2,25

235

2,01

Figyelmetlenség

69

0,54

55

0,48

50

0,45

57

0,49

46

0,39

Fegyelmezetlenség

361

2,81

295

2,56

288

2,60

330

2,84

311

2,66

Iszákos életmód

18

0,14

11

0,10

10

0,09

9

0,08

12

0,10

Munkakerülő életmód

24

0,19

23

0,20

17

0,15

11

0,09

14

0,12

Kábítószer-függőség

22

0,17

21

0,18

30

0,27

26

0,22

47

0,40

Egyéb

1 174

9,12

1 127

9,77

1 145

10,33

1 175

10,10

1 420

12,15

Objektív okok

Családi probléma

645

5,01

515

4,46

437

3,94

427

3,67

391

3,35

Lakóhelyi konfliktus

252

1,96

250

2,17

177

1,60

249

2,14

186

1,59

Rossz baráti környezet

3 909

30,38

3 497

30,30

3 330

30,05

3 322

28,56

3 282

28,08

Iskolai, munkahelyi konfliktus

221

1,72

199

1,72

211

1,90

211

1,81

241

2,06

Átmeneti pénzzavar

2 884

22,42

2 580

22,36

2 270

20,49

2 273

19,54

1 995

17,07

Alacsony jövedelem

892

6,93

719

6,23

776

7,00

776

6,67

836

7,15

Rendezetlen családi élet

211

1,64

209

1,81

216

1,95

231

1,99

238

2,04

Kimaradás az iskolából

37

0,29

69

0,60

57

0,51

66

0,57

61

0,52

Rossz taneredmény, bukás

41

0,32

38

0,33

46

0,42

73

0,63

66

0,56

Helytelen nevelés

319

2,48

287

2,49

327

2,95

482

4,14

516

4,41

Alkoholista családi környezet

47

0,37

40

0,35

26

0,23

41

0,35

36

0,31

Bűnöző családi környezet

371

2,88

315

2,73

334

3,01

411

3,53

363

3,11

Egyéb

3 037

23,60

2 822

24,45

2 874

25,94

3 069

26,39

3 478

29,75

Forrás: Legfőbb Ügyészség (Egységes Rendőrségi és Ügyészségi Bűnügyi Statisztika)

A fiatalkorú bűnelkövetők családi környezete

Fiatalkorú bűnelkövetők

1998

1999

2000

2001

2002

száma

%

száma

%

száma

%

száma

%

száma

%

Fiatalkorú bűnelkövető összesen

12 866

100

11 540

100

11 081

100

11 631

100

11 689

100

Ebből

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Apa és anya neveli

6 968

54,16

6 162

53,40

6 153

55,53

6 391

54,95

6 525

55,82

Elvált szülő neveli

2 626

20,41

2 451

21,24

2 281

20,58

2 430

20,89

2 498

21,37

Özvegy szülő neveli

874

6,79

773

6,70

703

6,34

761

6,54

715

6,12

Életközösségben élő szülő neveli

297

2,31

247

2,14

229

2,07

216

1,86

206

1,76

Nevelőszülő, illetve nagyszülő neveli

399

3,10

406

3,52

376

3,39

450

3,87

408

3,49

Testvér vagy más rokon neveli

193

1,50

132

1,14

143

1,29

165

1,42

134

1,15

Nevelőotthonban, intézetben él*

1 509

11,73

1 369

11,86

1 196

10,79

1 218

10,47

1 203

10,29

* Ide tartoznak: gyermek- és ifjúságvédő intézet, nevelőintézet, egyéb hely

Forrás: Legfőbb Ügyészség (Egységes Rendőrségi és Ügyészségi Bűnügyi Statisztika)

A gyermek- és fiatalkorúak sérelmére elkövetett bűncselekmények

A kiskorúak kiszolgáltatottságuk folytán gyakran válnak bűncselekmények áldozatává, ezért az ilyen sértettek a büntetőeljárásban megkülönböztetett figyelmet érdemelnek. 2002-ben sajnálatosan tovább nőtt azon kiskorúak száma, akik sérelmére bűncselekményt követtek el.

A fiatalkorú sértettek száma 14,8%-os emelkedést mutat (2001: 7300; 2002: 8379); a gyermekkorú sértettek esetében a növekedés meghaladta a 30%-ot (2001: 2842;
2002: 3759).

Gyermekkorú sértettek megoszlása a természetes személy ellen elkövetett kiemelt bűncselekmények esetében

Bűncselekmények,
bűncselekménycsoportok

1998

1999

2000

2001

2002

száma

aránya

száma

aránya

száma

aránya

száma

aránya

száma

aránya

Összes gyermekkorú sértett

2 913

100

3 185

100

2 954

100

2 842

100

3 759

100

Ebből:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A személy elleni bűncselekmények

397

13,63

438

13,75

455

15,40

457

16,08

594

15,80

Szándékos emberölés

44

1,51

33

1,04

20

0,68

30

1,06

19

0,51

Súlyos testi sértés

133

4,57

122

3,83

131

4,43

136

4,79

146

3,88

Közlekedési bűncselekmények

222

7,62

192

6,03

178

6,03

159

5,59

150

3,99

Közúti balesetek

197

6,76

171

5,37

161

5,45

141

4,96

134

3,56

Halálos közúti balesetek

27

0,93

18

0,57

29

0,98

20

0,70

24

0,64

A házasság, a család, az ifjúság és a nemi erkölcs elleni bűncselekmények

694

23,82

679

21,32

1 018

34,46

946

33,29

983

26,15

Nemi erkölcs elleni bűncselekmények*

53

1,82

66

2,07

301

10,19

299

10,52

329

8,75

Vagyon elleni bűncselekmények

1 505

51,66

1 789

56,17

1 181

39,98

1 140

40,11

1 756

46,71

Lopás és betöréses lopás

1 108

38,04

1 246

39,12

773

26,17

748

26,32

1 345

35,78

Rablás

181

6,21

196

6,15

200

6,77

150

5,28

196

5,21

Kifosztás

3

0,10

3

0,09

1

0,03

3

0,11

7

0,19

Forrás: Legfőbb Ügyészség (Egységes Rendőrségi és Ügyészségi Bűnügyi Statisztika)

A fiatalkorú sértettek megoszlása a természetes személy ellen elkövetett kiemelt bűncselekmények esetében

Bűncselekmények,
bűncselekménycsoportok

1998

1999

2000

2001

2002

száma

aránya

száma

aránya

száma

aránya

száma

aránya

száma

aránya

Összes fiatalkorú sértett

5 862

100,00

5 836

100,00

6 102

100,00

7 300

100,00

8 379

100,00

Ebből:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A személy elleni bűncselekmények

725

12,37

714

12,23

727

11,91

859

11,77

988

11,79

Szándékos emberölés

8

0,14

7

0,12

9

0,15

4

0,05

9

0,11

Súlyos testi sértés

352

6,00

331

5,67

297

4,87

341

4,67

382

4,56

Közlekedési bűncselekmények

274

4,67

208

3,56

201

3,29

181

2,48

198

2,36

Közúti balesetek

213

3,63

164

2,81

162

2,65

146

2,00

155

1,85

Halálos közúti balesetek

20

0,34

15

0,26

8

0,13

15

0,21

8

0,10

A házasság, a család, az ifjúság és a nemi erkölcs elleni bűncselekmények

528

9,01

437

7,49

626

10,26

633

8,67

569

6,79

Nemi erkölcs elleni bűncselekmények *

70

1,19

64

1,10

212

3,47

191

2,62

140

1,67

Vagyon elleni bűncselekmények

4 003

68,29

4 037

69,17

4 082

66,90

4 985

68,29

5 989

71,48

Lopás és betöréses lopás

3 230

55,10

2 961

50,74

2 848

46,67

3 648

49,97

4 536

54,14

Rablás

270

4,61

357

6,12

369

6,05

505

6,92

586

6,99

Kifosztás

14

0,24

13

0,22

12

0,20

21

0,29

31

0,37

Forrás: Legfőbb Ügyészség (Egységes Rendőrségi és Ügyészségi Bűnügyi Statisztika)

A Kormány programjában hangsúlyozottan szerepel a lakosság biztonságérzetének növelése, kiemelt szerepet kap a bűnmegelőzés, s ezen belül is egyik prioritás a gyermek- és ifjúsági korosztály.

A 2002. évi reprezentatív bűnügyi statisztikák, valamint a lakosság körében tapasztalt félelem bűnözéstől új, a korábbinál hatékonyabb belügyminisztériumi intézkedések bevezetését tette szükségessé. A rend védelmére hivatott szervek, szervezetek, civil kezdeményezések, többnyire egymás munkájától függetlenül törekedtek az eredményességre, a pozitív irányú elmozdulásra, sajnálatosan kevés sikerrel.

A közbiztonság nemcsak és nem elsődlegesen bűnüldözési feladat, hanem társadalmi cél, amely összefogást igényel, sőt csak összefogással és összehangolt együttműködéssel érhető el. Már 2002-ben számos intézkedést tettek, megkezdődött a szakmai és anyagi feltételrendszer kialakítása, amelyre az ágazati és helyi stratégiák és taktikák építhetők. A cél: a szolgáltatásorientált, partnerségre alapozott, tiszta, összehangolt érdekviszonyokon alapuló össztársadalmi bűnmegelőzés kialakítása.

A Belügyminisztérium helyettes államtitkári szinten kívánja kezelni a kérdést, és 2002. december 1-jétől létrehozta az Országos Bűnmegelőzési Központot, amely értékelő-elemző módszertani koordinációs szerv a Belügyminisztérium szervezetén belül. Feladata a helyi és területi koordináción túl az egyes tárcák egységes fellépésének koordinálása is, továbbá a hatékony össztársadalmi fellépés összehangolása. Ennek érdekében hatékony módszerek, gyakorlati programok adatbázisának létrehozása, frissítése, módszertani útmutatások és ajánlások kidolgozása, tájékoztatás, felvilágosítás tartoznak fő feladatai közé. Együttműködés, összehangoltság építése a bűnmegelőzésben érintett állami, önkormányzati szervekkel, oktatási, gyermekvédelmi és szociális intézményekkel, civil szervezetekkel, helyi közösségekkel, állampolgárokkal. E tevékenységi területeken kiemelt célcsoport a gyermek- és ifjúsági korosztály, körükben az áldozattá, illetve elkövetővé válás megelőzése.

2002-ben megkezdődött a bűnmegelőzési törvény előkészítése, a törvény e fogalom jogi tartalmát és a tevékenység jogi kereteit fogja meghatározni. Megtörtént a bűnmegelőzés hatékonyságának növelése érdekében szükséges, egyes kormányzati feladatokról szóló kormányhatározat, illetve cselekvési program (1002/2003 [I. 8.] sz.) előkészítése.

A hatékony prevencióhoz hozzátartozik a rendőrség hatékonyabb munkája is, aminek érdekében megkezdődött a szervezet korszerűsítése. A stratégia lényege, hogy aktívan működtetni kell az önkormányzatok és a rendőrség helyi és területi szerveinek együttműködését. Különösen a biztonságra direkt módon ható hatósági feladatok, helyi beruházások, a bűnözési térkép karbantartása, a helyi közbiztonsági tervek végrehajtása, ellenőrzése és a felderítés erősítése érdekében.

A belügyi szervek áldozatvédelmi feladatainak meghatározására belügyminiszteri utasítás készült, melyben a gyakorlati feladatok végrehajtására kiadásra került az országos rendőrfőkapitány intézkedése. Többek között áldozatvédelmi referensek kijelölésére került sor a főkapitányságokon és a rendőrkapitányságokon. A rendőrség, az önkormányzatok és a társadalmi szervezetek összefogásával az áldozatvédelmi irodák szervezése is felgyorsult.

A felsoroltakon túl a Belügyminisztérium Áldozatvédelmi Irodájának több olyan kezdeményezése és intézkedése történt, amely nagymértékben hozzájárult az ez irányú európai normák érvényesítéséhez. Így többek között áldozatvédelmi tájékoztató készült az áldozatok jogairól és kötelezettségeiről, s a belügyi tanintézetekben oktatják a hazai és nemzetközi áldozatvédelem tapasztalatait.

A jogalkotásban megindult folyamatok, a Belügyminisztérium keretében történt szervezeti változások s az ezek következtében megkezdett partnerségorientált szakmai feladatok 2002-ben még nem hoztak érzékelhető és értékelhető eredményeket.

Családon belüli erőszak

A kiskorúak egy része családon belül szenvedi el a testi, lelki megpróbáltatásokat. A hatóságok tudomására jutott kiskorú veszélyeztetése bűntettének (Btk. 195. §) száma 2002-ben az előző évvel azonos volt (1073).

A kiskorú veszélyeztetés módszereinek megoszlása

Megnevezés

1997

1998

1999

2000

2001

2002

6 év átlaga

 

években

 

Mulasztással*

135

147

151

146

187

231

166

Sanyargatással, bántalmazással

137

148

167

114

171

124

144

Lelki gyötrelem okozásával

58

87

73

77

55

82

72

Züllött életmóddal**

177

193

145

128

115

122

147

Bűncselekm. elkövetésére, ill. züllött életmódra rábírással

410

496

397

424

449

366

424

Egyéb

106

57

83

115

96

148

101

Kiskorú veszélyeztetés összesen

1 023

1 128

1 016

1 004

1 073

1 073

1 053

Forrás: Legfőbb Ügyészség (Egységes Rendőrségi és Ügyészségi Bűnügyi Statisztika)

*Ide tartoznak az alapvető higiéniai, élelmezési, az évszaknak megfelelő ruházatról, orvosi ellátásról való gondoskodás elmulasztása, a gondozás és ellátás nélküli őrizetlenül hagyás, illetve a tankötelezettség szándékos és súlyos megszegése.

**Ide értve a kiskorú jelenlétében folytatott nemi jellegű cselekmény végzését is.

A kiskorú veszélyeztetés alakulása az 1997-2002. években

Év

Ismertté vált kiskorú veszélyeztetése

Ha 1997 = 100%

1997

1 023

100,0%

1998

1 128

110,3%

1999

1 016

99,3%

2000

1 004

98,1%

2001

1 073

104,9%

2002

1 073

104,9%

Forrás: Legfőbb Ügyészség (Egységes Rendőrségi és Ügyészségi Bűnügyi Statisztika)

2002. második félévében a társadalmi érdeklődés homlokterébe kerültek azok a személy elleni bűncselekmények, amelyek az egymással fizikai, érzelmi, anyagi, jogi függésben, egyfajta "együttélési kényszerben" élő személyek között a magánszférában valósulnak meg. A családon belüli erőszak fogalomkörébe tartozó jogsértések azokat érintik leginkább, akik életkoruknál, mentális vagy fizikai adottságaiknál fogva sérülékenyebbek, kiszolgáltatottabbak (nők, kiskorúak, idősek, fogyatékkal élők). Az 2002-ben a civil szervezetek mind erőteljesebben követelték a rendelkezésre álló rendőri eszközök következetesebb alkalmazását, az ilyen cselekmények megelőzését, a már elkövetett jogsértések hatékonyabb felderítését, a határozott, szakszerű, de jogszerű fellépést a bántalmazóval szemben. A családon belüli erőszak megelőzésére és hatékony kezelésére irányuló Nemzeti Stratégia kialakítása érdekében több tárca is megkezdte a hatékonyabb intézkedések kidolgozását.

Az Igazságügyi Minisztérium Kormány-előterjesztéstervezetével egyetértésben a Belügyminisztériumban is megkezdődött a jogszabályi és végrehajtási környezet felmérése. A családon belüli erőszak problémájára - ami természetesen elsősorban társadalmi ügy - a Belügyminisztériumnak korrekt szakmai választ kellett adnia, minthogy az "össztársadalmi feladatrendszerben" a BM-nek és az irányítása alá tartozó szervezeteknek, így elsősorban a rendőrségnek is megvan a saját feladata. Elsődleges cél a széles körű területi és horizontális együttműködés kialakítása a társszervekkel a közigazgatás intézményrendszerén belül és a civil szférával egyaránt.

Az ORFK a közvélemény fokozott elvárásaira reagálva 2002-ben felmérte a családon belüli erőszak jellemzőit, a kezelésére alkalmazott rendőri praktikák hatékonyságát.

A felmérés legfontosabb következtetése az volt, hogy a jelenség visszaszorítása komplex társadalmi összefogást, szemléletváltást igényel, új jogeszközök bevezetését kívánja.

Emellett azonban mindent meg kell tenni a jelenlegi feltételek jobb kihasználása útján a családon belüli erőszak hatékonyabb megelőzése, felderítése érdekében is. Ezen gondolat jegyében készült el és került kiadáásra a kérdéskört szabályozó ORFK intézkedés, mely módszertani útmutatóként szolgál az intézkedő-eljáró rendőrök számára.

Az intézkedés jól illeszkedik a belügyminiszter 34/2002. számú, a tárgykörben hozott utasításához is, mely a bűncselekmények -különösen a családon belüli erőszak- áldozatainak védelme érdekében alkalmazott intézkedések hatékonyságának növeléséhez szükséges feladatokról rendelkezik.

Az intézkedés definiálja a családon belüli erőszak jogilag értelmezhető fogalomrendszerét. Meghatározza a rendőrségi gyakorlat számára azt, hogy kik között megvalósuló, milyen jogsértések tartoznak ebbe a körbe és kit kell a családon belüli erőszak áldozatának tekinteni.

A módszertani útmutatóban a közbiztonsági feladatok között kiemelt helyen szerepel az ilyen ügyek soronkívülisége. Megerősíti, hogy a rendőr a törvényben meghatározott esetekben a magánlakásba beléphet. A helyszínen az intézkedő rendőr határozott, gyors, szakszerű intézkedéseket kell, hogy tegyen a törvényes rend helyreállítására Ha szükséges, a rendelkezésére álló, személyi szabadságot korlátozó intézkedéseket is alkalmazhat a bántalmazóval szemben. Figyelmet kell fordítania a cselekmény későbbi bizonyíthatóságára is. Kiskorú veszélyeztetettsége esetén haladéktalanul jelzéssel kell élnie a gyermekjóléti szolgálat felé.

Az intézkedés a bűnügy területére tartozó feladatokat is meghatározza. Kiemelt jelentőséget tulajdonít az önmagukban csekély bizonyító erővel bíró körülmények alapos feltárásának (a bántalmazásra utaló jelek, az érintettek hangulati-érzelmi állapota), mert ezek közvetett bizonyítékként fontos szerephez juthatnak. Előírja a norma, hogy a kihallgatásokat tapasztalt, kellő empátiás képességű rendőr végezze. A nyomozási cselekményeknél törekedni kell a "másodlagos áldozattá válás" megelőzésére.

Másodlagos áldozattá válásnak tekintik azokat a helyzeteket, amikor az áldozat a nem megfelelő hatósági bánásmód következtében újabb -elsősorban pszichikai, vagy jogi- sérelmet szenved.

Előírja az intézkedés, hogy a lelkileg traumatizált áldozat vallomását -ha ez indokolt-videofelvételen kell rögzíteni. Gyermekek esetében ún. "gyermek-kihallgató szobát" kell igénybe venni, ahol játékos körülmények között, az otthoni gyerekszobához hasonló környezetben bábok segítségével játszhatja el a vele történteket.

A módszertani útmutató bűnmegelőzési feladatokat is előír. Célzott programokkal, a primer prevenció teljes eszköztárát bevetve kell fejleszteni a gyermekek készségeit, képességeit annak érdekében, hogy ne fogdaja el a bántalmazó környezetet, tudjon és merjen külső jelzést adni.

A norma a rendőrségi kommunikáció lehetőségeit is igyekszik felhasználni. Átgondolt kommunikációs stratégia kialakítását írja elő, melynek mentén a Rendőrség is részt vállal a nemek közötti egyenlőség, a gyermeki jogok és más alapértékek propagálásával a társadalmi közvélekedés megváltoztatásában.

A módszertani útmutató csokorba foglalja azokat a rendőri feladatokat is, melyek a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvényből következnek. Szabályozza a gyermekvédelmi jelzőrendszerben való rendőri közreműködést, a jelzésadás gyakorlatát, a gyermekvédelmi szervekkel való kapcsolattartást.

A rendőri szervek gondoskodnak arról, hogy annak tartalmát a végrehajtó állomány megismerje és a rendelkezések a napi gyakorlatban érvényesüljenek.

Kormányzati intézkedések

A bűn- és balesetmegelőzés, valamint a bűnüldözés kapcsán tett intézkedések

A Rendőrség (bűnmegelőzési) ifjúságvédelmi tevékenysége

A társadalmi változások az ifjú korosztályokat fokozottan érintik. Kialakulóban lévő személyiségük nem mindig és nem kellőképpen képes megtalálni a helyes utat, a társadalmi együttélés normarendszerének elsajátítása és betartása sokszor nehézségekbe ütközik.

Ez oda vezet, hogy az ifjúkori próbálkozások, kísérletezések sokszor átlépik a jog határait különösen akkor, ha a fiatal diszfunkcionális, vagy veszélyeztető családban nevelkedik, illetőleg hátrányos helyzetű.

Az ifjúkori bűnözés az összbűnözés olyan speciális területe, melynek kezelése különleges felkészültséget, szakértelmet, elkülönült szervezet- és feladatrendszert igényel. Hatékony preventív intézkedések szükségesek annak érdekében, hogy az ifjú korosztályok tagjai mind kisebb számban váljanak bűncselekmények elkövetőivé, illetve áldozatává, továbbá az első bűntényes, a jog határait átlépett fiatalok bűnözővé válásának folyamata megálljon, társadalmi reintegrációjuk megtörténjen.

Mindezek érdekében a Rendőrség Bűnmegelőzési Szolgálatának munkatársai:

Tíz éve sikerrel működtetik a Rendőrség Biztonságra Nevelő Iskolai Programját, a D.A.D.A. Programot és egyéb más megyei, vagy helyi ifjúságvédelmi programokat.

Igény szerint tájékoztató előadásokat, osztályfőnöki órákat tartanak ifjúkori bűnözés, drog, devianciák, szekta-jelenségek, sátánizmus stb. témakörökben.

Szóróanyagokat, kiadványokat készítenek és juttatnak el nemcsak a fiatalokhoz, de célzottan más potenciális veszélyeztetett rétegekhez is (nők, idősek)

Személyes tanácsadással állnak a polgárok rendelkezésére, konkrét kéréssel, kérdéssel meg lehet keresni őket.

Együttműködnek a gyermekvédelem állami intézményeivel (nevelőintézetek, gyermekjóléti szolgálatok), az elszökött, csavargó gyermekek, fiatalok megtalálásában működnek közre.

Együttműködnek a társminisztériumokkal, országos főhatóságokkal és a civil szervezetekkel.

Rendezvényeket szerveznek (vetélkedők, pályázatok, antidrog-diszkók), más szervezetek által rendezett eseményeken vesznek részt, ezeken bűnmegelőzési célú propaganda munkát fejtenek ki.

Közreműködnek a rendőri állomány továbbképzésében és a társterületek szakembereinek képzésében.

Folyamatosan figyelemmel kísérik az ifjúkori bűnözés alakulását, annak mutatóit és tendenciáit.

Összefoglalókat, tanulmányokat készítenek a bűnözés-bűnmegelőzés egyes szegmenseiről. Az ORFK Bűnmegelőzési Osztályának szakanyagai megtalálhatóak a www.orfk.hu/bűnmegelőzés internetes oldalon.

Ellátják a vonatkozó belső normákból fakadó feladataikat, így különösen a fiatalok antiszociális kortársi csoportjainak felderítését és ellenőrzését, a csoportok kialakulásának, gócainak figyelemmel kísérését, az eltűnés miatt körözött kiskorúak ügyeinek szakmai irányítását.

A gyermek- és fiatalkorúak közlekedésbiztonsági helyzete, baleseti veszélyeztetettsége, az ORFK-Országos Balesetmegelőzési Bizottság tevékenysége

A baleseti helyzetelemzés néhány legfontosabb jellemzője arra utal, hogy az összes meghalt, megsérült személyek számán belül - évi átlagban - 9,0 % gyermek, 7,0 % pedig fiatalkorú. A 10.000 lakosra eső baleseti áldozatok között a 21-24 éves korosztályú közlekedők (a fiatal felnőttek) válnak leggyakrabban közlekedési balesetek áldozataivá. A fiatalok "veszélyeztetettségi" foka a többi korcsoporthoz hasonlítva háromszoros.

Évi átlagban több mint 45 gyermek és 52 fiatalkorú válik halálos közúti közlekedési baleset áldozatává, a sérült gyermekek száma átlagban 2.500, a sérült fiataloké pedig 1.700. Kiemelést kíván, hogy a sérült gyermekek száma lényegesen, 30-35 %-kal magasabb, mint a fiataloké. Ez arra vezethető vissza, hogy a meghalt gyermekek közül 2001-ben 16, 2002-ben 17 gyermek, 36,0, illetve 46,0 % a járműben utazva vesztette életét.

A gyermekeknél a forgalomban való részvétel szerinti veszélyeztetettségi sorrend:

gyalogosok, utasok, járművezetők.

A fiatalkorúaknál: járművezetők, utasok, gyalogosok.

Az ORFK-OBB és területi szervei - széles társadalmi bázisra épülve - koordináló, véleményező, javaslattevő szerepükkel közlekedésbiztonsági balesetmegelőzési tevékenységet irányítanak. Ehhez a közlekedésben meghatározó szerepet betöltő felügyeletek, közúti igazgatóságok, közlekedési szakembergárda, tudományos kutatók együttműködése mellett egyre aktívabban kapcsolódnak a közlekedésbiztonsági tevékenységhez, az önkormányzatok, polgárőr szervezetek, civil szerveződések, bűnmegelőzési szervezetek.

A balesetmegelőzési bizottságok széleskörű felvilágosító propagandát folytatnak, akciókat, kampányokat szerveznek - a közlekedők különböző csoportjai sajátosságainak megfelelően - a közlekedésbiztonság javítására, a szubjektív tényezők pozitív irányú befolyásolására.

A balesetmegelőzés a Nemzeti Közlekedésbiztonsági Program, a 2002/1992. Korm. határozat és a Rendőrség közlekedésbiztonsági koncepciójában megfogalmazott célok végrehajtására épül. Ebben meghatározó a rendőrség közlekedési szolgálatának irányításával az egész közterületi szolgálatot ellátó rendőri tevékenység.

Az OBB és területi szerveinek konkrét tevékenysége az éves munkaprogramokban ölt testet. A feladatokat és azokban a "prioritásokat" éves közlekedésbiztonsági akcióprogram rögzíti. A balesetmegelőzési propagandában, az akciókban, kampányokban - minden évben korszerűsödnek a módszerek, s újszerű kezdeményezések történnek - elsősorban a gyermekek, a fiatalok, a kezdő gépjárművezetők biztonságának javítására.

A fiatalok felkészítése óvodás kortól kezdődően egymásra építetten folytatva az általános, majd a középiskolákban, oktatási intézményekben történik. A balesetmegelőzés "komplex" programjában, a propagandában, az akciók, kampányok központi eleme a gyermekek és fiatal közlekedők baleseteinek megelőzése, a jövő közlekedőinek felkészítése a motorizációs ártalmak csökkentésére. Természetszerűleg a balesetmegelőzési bizottságok tevékenységéhez kapcsolódnak azok a szervezetek, amelyeknek - tevékenységi köre kapcsolódik - a gyermekek, az ifjúság egészséges fejlődését károsan befolyásoló jelenségek megszüntetéséhez. Így az oktatási intézmények, egészségügyi szervezetek, pszichológiai intézmények, s nem utolsó sorban bűnmegelőzési szervezetek. A közlekedésbiztonsági tevékenységhez aktualitásuk szerint ezek jól kapcsolódnak a közös rendezvényekhez.

Konkrétan - a komplex balesetmegelőzési programból kiemelve - a gyermekekre és a fiatalokra vonatkozó propaganda és kampánytevékenység végrehajtott feladatait - az alábbi fő csoportosításban lehetséges összefoglalni a 2001. évi tevékenységet. Ki kell hangsúlyozni, hogy egyes akciók és kampányok több évtizedes múltra tekintenek vissza.

A balesetmegelőzési bizottságok gyermekeket és ifjúságot érintő rendezvényeken jelen vannak. Tesztlapok kitöltésével vetélkedőket, kerékpáros ügyességi, szabályossági, pályaversenyeket szerveznek.

Közlekedésbiztonsági rajzpályázatokat indítanak óvodai és általános iskolás korú gyermekek részére. A legjobbak országos szintű zsűrizés után díjazásban részesülnek. Felmenő rendszerűek a közlekedésbiztonsági tanulmányi versenyek.

Az egyik legjobban bevált, minden évben visszatérő program a kerékpáros és segéd-motorkerékpáros "iskola kupa" versenyek megrendezése, az országos döntő. Az OBB, illetőleg a megyei BB-k megrendezték közlekedésbiztonsági szaktáboraikat, ahol a résztvevők megismerkedtek játékos formában a közúti közlekedés, a kerékpározás alapvető szabályaival.

Kiemelkedő fontosságú a tanévkezdetre való felkészülés, ennek keretében az iskolák környékének közlekedésbiztonsági "felülvizsgálata". A szükséges intézkedések megtétele - a rendőrség, az önkormányzat, az iskola igazgatójának együttműködésében - jelzőtáblák, kijelölt gyalogátkelőhelyek, védőkorlátok szükség szerinti létesítése. Frekventáltabb helyeken rendőrök segítik a gyermekek közlekedését, ellenőrzik a forgalmat a tanórák kezdete és vége előtt.

Üzenőfüzetek, pedagógus naplók, matricák, órarendek közvetítenek közlekedésbiztonsági üzeneteket. Rendőrök tartanak osztályfőnöki órák keretében felvilágosító propaganda előadásokat baleset- és bűnmegelőzéssel összefüggő témákban.

A járművezetők, a felnőttek felé irányuló propaganda az akciók, kampányok felvezetéseként kiemelten közvetítenek elméleti és gyakorlati információkat a gyermekbalesetek megelőzésére. Spotok, rövidfilmek, szórólapok, plakátos, mint közlekedésbiztonsági információhordozók nyújtanak ismeretanyagot.

Minden év kiemelt programja az ittas vezetések, a drogfogyasztás, a sebesség helytelen megválasztása következményeinek bemutatása. Kampányok indultak a passzív biztonsági eszközök, bukósisak, biztonsági öv, gyermekülések rendeltetésszerű használatának fontosságára, sérülés csökkentő szerepének bemutatására.

A gépjárművezetők, a kétkerekű járművek vezetői felé indított kampányok mindegyike a gyermek és a fiatal felnőttek baleseteinek megelőzésére koncentrál.

Összefoglalva: a balesetmegelőzési bizottságok kezdeményezései, munkájuk, a rendőrségi generális és speciális prevenció a gyermekbalesetek és az ifjúság közlekedésbiztonságának javításában nélkülözhetetlen. Az ifjúság egészséges fejlődésének fontos része, hogy felkészüljenek a korszerű közlekedés és egyben biztonságukat jelentő ismeretekből. Ez a tanórai közlekedésre neveléssel kiegészülve lehetőséget biztosít a balesetek megelőzéséhez.

Büntetés-végrehajtás

A Legfelsőbb Bíróság rendelkezésére álló adatok szerint a kiszabott büntetéseken belül érzékelhető változás alig ment végbe, valamelyest mérséklődött a szabadságvesztésre ítéltek száma és aránya. Az elítéltek több mint negyedére (1934 fő) róttak ki szabadságvesztést. Az ítélet végrehajtását azonban - hasonlóan az előző évekéhez - háromnegyed részüknél felfüggesztették. Közérdekű munka végzésére 3%-ukat (203 főt), pénzbüntetésre 6%-ukat (444 fő) ítélték, 36 főnél pedig mellőzték a büntetés kiszabását. A fiatalkorú elítéltek többségét, mint 2001-ben is, próbára bocsátották (4314), 300 fiatalt pedig javítóintézetbe utaltak.

A kiskorú veszélyeztetés alakulása az 1997-2002. években

Év

Ismertté vált kiskorú veszélyeztetése

Ha 1997 = 100%

1997

1 023

100,0%

1998

1 128

110,3%

1999

1 016

99,3%

2000

1 004

98,1%

2001

1 073

104,9%

2002

1 073

104,9%

Forrás: Legfőbb Ügyészség (Egységes Rendőrségi és Ügyészségi Bűnügyi Statisztika)

A Legfőbb Ügyészség szerint az előzetes letartóztatások gyakorlata törvényes és kiegyensúlyozott volt, az őrizetbe vett, illetve előzetes letartóztatásba helyezett fiatalkorúak száma (1175, illetve 470) a korábbi évnek megfelelően alakult (2001: 1132, illetve 444).

A fiatalkorú gyanúsítottakkal szemben alkalmazott kényszerintézkedések

Kényszerintézkedések korévenként

1998

1999

2000

2001

2002

Őrizetbe vétel

1 299

1 223

1 127

1 132

1 175

ebből:

 

 

 

 

 

14 éves

124

123

141

148

138

15 éves

272

227

225

243

247

16 éves

376

392

318

330

391

17 éves

527

481

443

411

399

Előzetes letartóztatás

476

478

418

444

470

ebből:

14 éves

40

44

54

60

61

15 éves

99

86

77

80

114

16 éves

132

159

117

135

140

17 éves

205

189

170

169

155

Lakhelyelhagyási tilalom

11

22

17

13

19

ebből:

14 éves

1

2

3

2

2

15 éves

1

2

5

1

6

16 éves

1

8

3

7

6

17 éves

8

10

6

3

5

Forrás: Legfőbb Ügyészség (Egységes Rendőrségi és Ügyészségi Bűnügyi Statisztika)

2002-ben a vádemeléskor a fiatalkorúak 3,2%-a volt előzetes letartóztatásban (2001-ben 3,3%).

A fiatalkorúak előzetes letartóztatásának jelentős részét - az ügyészi indítványoknak megfelelően - 2002-ben is a rendőrségi fogdánál és a büntetés-végrehajtási intézetnél kedvezőbb feltételeket biztosító javítóintézetekben hajtották végre.

A főügyészségek gyermek- és ifjúságvédelmi ügyészei negyedévente ellenőrizték a rendőrségi fogdákban és a büntetés-végrehajtási intézetekben fogva tartott fiatalkorúak előzetes letartóztatása végrehajtására vonatkozó rendelkezések megtartását.

Ennek keretében a Fővárosi és a Hajdú-Bihar Megyei Főügyészség havonta két alkalommal vizsgálta a javítóintézetekben (budapesti, rákospalotai, debreceni) a fiatalkorúak előzetes letartóztatása végrehajtásának jogszerűségét. A Legfőbb Ügyészség havi rendszerességgel tartott vizsgálatot az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium Aszódi Javítóintézetében a javítóintézeti nevelés végrehajtásának törvényessége tárgyában.

A Magyar Köztársaság A kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések, vagy bánásmód elleni nemzetközi egyezmény (továbbiakban: Konvenció) részes állama. Az Európa Tanács tagállamai 1987. november 26. napján aláírták a Konvenciót, amely az 1995. évi III. törvénnyel került kihirdetésre. Az ügyészek valamennyi fogva tartási helyen kiemelt súllyal vizsgálták a Konvencióban foglaltak végrehajtását, a fiatalkorú fogva tartottakkal szembeni bánásmód törvényességét.

A kiskorúak veszélyeztetettségének okai összetettek. A veszélyeztetettség kialakulásának jórészt a szociális (anyagi) körülmények kedvezőtlen alakulása az eredője. Másrészt a családon belüli veszélyeztetettség többször azzal is összefügg, hogy a kiskorúak felügyeletére, nevelésére és gondozására köteles személyek kötelességüket súlyosan megszegik, és ezáltal sértik, illetve veszélyeztetik a kiskorúak életét, testi épségét és erkölcsi, szellemi fejlődését. A kiskorú sértetteket az ügyükben eljáró hatóságok (rendőrség, ügyészség, bíróság, gyámhivatal) szükség esetén azonnali hatállyal kiemelhetik a veszélyeztető környezetből, és elhelyezhetik olyan gondozást biztosító intézményben, mely az elszenvedett testi vagy lelki sérülés gyógyítását is képes biztosítani.

A családból való kiemelést követően is olyan körülményeket kell a gyermekek számára teremteni, amelyek leginkább közelítenek a családi neveléshez, és amelyek keretében a gyermek egészséges személyiségfejlődése a legjobban biztosítható.

A gyermekek veszélyeztetettségének megelőzését és a veszélyeztetett kiskorúak ellátásának, kezelésének törvényességét az ügyészi szervezet rendszeres törvényességi vizsgálatok lefolytatásával, valamint a vizsgálati tapasztalatok illetékes szervekhez történő visszacsatlakoztatásával törekszik elősegíteni.

A tapasztalt kedvezőtlen jelenségekre figyelemmel 2002. évben több főügyészség is vizsgálta a gyermekek védelmével kapcsolatos jogszabályi rendelkezések hatályosulását, A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény végrehajtását.

A vizsgálatok több olyan jogszabálysértést is feltártak, melyek megszüntetése érdekében a főügyészségek óvást nyújtottak be, felszólalással vagy jelzéssel éltek.

A megvádolt fiatalkorúak száma 2002-ben az előző évhez képest 2,6%-kal csökkent (2001: 8902; 2002: 8673). Ebből a bíróság elé állított vádlottak száma 654 volt, ami a megvádolt személyek számának 7,54%-át jelenti.

A jogerős bírósági határozattal befejezett ügyek száma a fiatalkorú terhelteknél a 2001. évi 5819-ről 2002-ben 5710-re, 1,9%-kal csökkent.

Kampány a családon belüli erőszak megfékezéséért

A Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium 2002 nyarán csatlakozott több civil szervezet felhívásához, amely egy, a családon belüli erőszak elleni kampány megszervezését és lebonyolítását tűzte ki célul. A kampány megszervezéséhez és lebonyolításához - elsőként a kormányzati szervek közül - már a 2002. évre 3 millió forint támogatást biztosított a tárca, valamint a 2003. évre további támogatás lehetőségét is felajánlotta.

A tárca 2002. november 8-án egyeztető tárgyalást folytatott a családon belüli erőszak elleni kormányzati kampány megszervezése érdekében. A rendezvényen jelen volt a Miniszterelnöki Hivatal, az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium, a Belügyminisztérium, a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium, az Országos Rendőr Főkapitányság, valamint számos civil szervezet (az UNICEF, a NANE Egyesület, a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat stb.) képviselője.

A családon belüli erőszak megelőzésére és hatékony kezelésére irányuló Nemzeti Stratégia kialakításáról szóló 45/2003. (IV. 16.) OGY határozatban foglaltak végrehajtása érdekében szükséges feladatokról és intézkedésekről kidolgoztak egy koncepciót, amelyet felhasználva készült el egy kormányhatározat-tervezet. A kormányzati szervek közül a Belügyminisztérium, az Egészségügyi-, Szociális és Családügyi Minisztérium, a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium és a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium kezdte meg azt a tervezési, koncepcionális szakértői tevékenységet, amely egy megalkotandó Nemzeti Stratégia része lehet. A GYISM a kampány koordinálását tűzte ki célul, s elkészült a részletes kampánystratégia, a költségvetés tervezete, valamint a társtárcák szakértőivel (ESZCSM, FMM, BM, IM) és a témában érdekelt legjelentősebb civil szervezetekkel a kapcsolattartás és a folyamatos együttműködés. A tárcák közötti hatékony együttműködés gátja és hátráltatója a kormányzati akarat kinyilvánításának eddigi elmaradása, a többletköltségeknek az éves költségvetésből nem kigazdálkodható volta.

A családon belüli erőszak problémájára adandó válaszok sorában jelent meg A bűncselekmények, különösen a családon belüli erőszak áldozatainak védelme érdekében alkalmazott intézkedések hatékonyságának növelése érdekében szükséges feladatokról szóló 34/2002. sz. BM utasítás. Az utasítás alapvető indoka a pontos, körülhatárolt, "támadhatatlan" feladat-meghatározás volt, valamint, hogy a Belügyminisztérium irányítása alá tartozó rendvédelmi szervek a kérdéskör áttekintését és átvilágítását követően tegyenek intézkedést, illetve javaslatot a rendelkezésre álló jogi lehetőségek hatékonyabb kihasználására és a jogalkotási tennivalókra.

Az utasítás végrehajtása (felelősként megjelölt szervenként) a következők szerint összegezhető:

Országos Rendőr Főkapitányság

Felmérték a családon belüli erőszakkal kapcsolatos rendőri tapasztalatokat.

ORFK intézkedés-előkészítő munkálatai, amelyet 2003-ban adtak ki (13/2003. (III. 27.), a családon belüli erőszak kezelésével és a kiskorúak védelmével kapcsolatos rendőri feladatok végrehajtásának egységes szemléletű szabályozására, amely az érintett civil szervezetek bevonásával készült.

Javaslatcsomagot állítottak össze - a területi szervek véleményének figyelembevételével - a családon belüli erőszak hatékonyabb kezeléséhez szükséges jogszabály-módosításokra.

Az ORFK Bűnmegelőzési Osztálya által kezelt Telefontanú program végrehajtásával kapcsolatos tapasztalatokat felmérték, a jelentés javaslatokat és feladatokat tartalmaz a program ismertségének további növelése érdekében.

BM Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal

Az idegenrendészeti eljárásokban a felügyelet nélkül maradt kiskorúak esetében speciális szabályozás és gyakorlat érvényesül. A menekültügyi eljárások során 2003. január 31-ig több, a szeparált gyermekek védelmét elősegítő garanciális lépés történt.

2002. január 1-jétől életbe lépett jogszabályi módosítás a kísérő nélküli kiskorú jogainak minél könnyebb érvényesíthetősége érdekében az eseti gondnok kötelező kirendelését írja elő a menekültügyi eljárás megkezdését követően. Az eseti gondnok jelenléte a teljes menekültügyi eljárás során biztosított.

A gyámhatóság a kiskorú menekültügyi eljáráson kívüli egyéb érdekeinek képviseletére hivatásos gyámot rendelhet ki abban az esetben, ha a gyermek származási országa lemondott erről a joghatóságról.

A 2002-ben felállított 3 tagú munkacsoport - egy kidolgozott és elfogadott akcióterv alapján - az ENSZ Menekültügyi Főbiztosság elvárásaiból és a nemzetközi egyezményekből eredő jogalkalmazási, adatszolgáltatási kötelezettségeink teljesítését készíti elő.

Az állomásokon dolgozó mobil pszichiátercsoport - az ENSZ Menekültügyi Főbiztosság finanszírozásában - a kísérő nélküli fiatalok traumás betegségeinek, beilleszkedési és pszichés zavarainak kezelésére figyelmet fordított, ugyanakkor a tábori szociális munkások a gyermekvédelmi szakszolgálat helyi szakembereinek a segítséget bármely esetben kezdeményezhetik.

A Budapesten menedékjogi kérelmet benyújtott, kísérő nélküli gyermekek elszállásolására - speciálisan létrehozott otthonban - biztosíthatók az oktatási, nevelési és egészségügyi (szak)szolgáltatások is.

Határőrség Országos Parancsnoksága

Külön elhelyezési szabályokat kell alkalmazni a kísérő nélküli, illetve a törvényes képviselőjével együtt elfogott, és idegenrendészeti kényszerintézkedés alá vont kiskorúakkal szemben.

Tekintettel arra, hogy a kötelező tartózkodási hely kijelölése a Belügyminisztérium Bevándorlási és Állampolgársági Hivatala regionális igazgatóságainak hatáskörébe tartozik, a Határőrség a kísérő nélküli kiskorúakat - eseti gondnok kirendelését követően - az elhelyezés és a további eljárás lefolytatása érdekében, haladéktalanul átadja a BM BÁH területi szerveinek.

Az idegenrendészeti eljárásban elrendelt őrizet végrehajtásának szabályairól szóló BM-IM együttes rendelet alapján a 18. életévét be nem töltött külföldit az idegenrendészeti fogdában hozzátartozójával együtt és más felnőttektől elkülönítve kell elhelyezni.

Az eljárás megfelel a Gyermekek jogairól szóló New Yorkban, 1989. november 20-án kelt egyezmény kihirdetéséről szóló 1991. évi LXIV. törvényben foglaltaknak, amely szerint elsődleges, hogy a gyermeket szüleitől ne válasszák el. A fogdában tartózkodás időtartama alatt a gyermekek egészségügyi és pszichológiai ellátása 2002-ben biztosított volt.

A gyermekeknek egyrészt karitatív szervek adományaiból, másrészt saját állományuk segítségével játékokat is biztosítottak.

A szabad levegőn tartózkodás lehetőségét a gyermekek számára a jogszabályokban meghatározott mértéken felül, igény szerint biztosítják.

Gyermek- és ifjúsági bűnözés a büntetés és a prevenció között program

A magyar-német tárcaközi megállapodás 2002. évi programjában szerepelt egy németországi tanulmányút Gyermek- és ifjúsági bűnözés a büntetés és a prevenció között címmel. Ez a programpont egy 2001. évi magyarországi szeminárium folytatása volt. A program célja az ifjúsági bűnmegelőzésben dolgozók tapasztalatcseréjének, az egyes módszerek összehasonlításának támogatása volt.

Áldozatvédelem (jogharmonizáció)

Az ENSZ, az Európa Tanács és az Európai Áldozatvédő Fórum ajánlásaira is építve 2001-ben az Európai Unió Tanácsa elfogadta az áldozatok büntető-eljárásbeli jogállásáról szóló kerethatározatát. A kerethatározatban foglaltak szerint, 2002-2004-2006 határidős ütemezéssel megkezdődött a jogharmonizáció.

VIII. ifjúsági szervezetek, kormányzati ifjúságpolitika

Helyzetkép

Az ifjúsági szervezetek Magyarországon

Nonprofit ifjúsági szervezetek

A Központi Statisztikai Hivatal legutóbb 2000. évre vonatkozóan végzett (2001 tavaszán) teljes körű felmérést a magyarországi nonprofit szervezetekről, Statisztikai jelentés a társadalmi szervezetek, alapítványok, közhasznú társaságok és a vállalkozási tevékenységet folytató egyházak, valamint az általuk alapított intézmények adatairól 2000 címmel.

A KSH az önálló jogi személyként nyilvántartásba vett nonprofit szervezetekről vezetett nyilvántartását folyamatosan, rendszeres kérdőíves adatfelvétel segítségével aktualizálja. A 2000. évi a kilencedik ilyen adatfelvétel 1992-93. óta.

Az itt következő összeállítás szervezetszámra vonatkozó adatai a KSH nyilvántartásából származnak, s mint ilyenek viszonylag pontosnak tekinthetők. Fontos azonban tudni, hogy ez a regiszter főtevékenység és nem célcsoport szerint sorolja be a nonprofit szervezeteket. Ezért a jelenlegi speciális feldolgozásba csak azok a szervezetek kerülhettek be, amelyeknek a főtevékenysége valamilyen módon kötődik az ifjúsághoz.

A pénzügyi, foglalkoztatottsági és önkéntes munkára vonatkozó adatok forrása az a KSH adatbázis, amelyet a 2000. évi felmérés adataira alapozva állítottak össze. Ebben a nem válaszoló szervezetek adatait a válaszolóktól származó információk alapján, sokszempontú, bonyolult teljeskörűsítési módszer segítségével pótolták.

Az ifjúsági nonprofit szervezetek által végzett tevékenység

A nonprofit szervezetek tevékenységcsoportok szerinti besorolása a nemzetközi gyakorlatban használatos osztályozási rendszer (International Classification of Nonprofit Organizations) adaptálásával készült. Ennek alapján a szervezetek 18 főcsoportba, 62 csoportba, illetve 192 alcsoportba sorolhatók. Ez utóbbi csoportosítás a Nonprofit Szervezetek Osztályozási Rendszere (NSZOR); az alábbiakban a szervezetek tevékenység szerinti besorolásának ezt a módját alkalmazták.

Ifjúsági nonprofit szervezetnek jelen leírásban azokat tekintjük, amelyek NSZOR-besorolásuk alapján ifjúságra irányuló tevékenységet végeznek.

Az ifjúsági nonprofit szervezetek száma tevékenység szerint, összevetve az összes nonprofit szervezet számával, 2000

A tevékenység megnevezése

Alapítványok száma

Társas nonprofit szervezetek száma

Összesen

Ifjúsági hitélet

72

54

126

Diáksport

0

583

583

Szabadidős ifjúsági szervezetek

158

334

492

Óvodai oktatás, támogatás

1099

28

1127

Általános iskolai oktatás, támogatás

2149

64

2213

Középfokú oktatás, támogatás

995

24

1019

Szakmunkásképzés, támogatás

113

2

115

Egyéb gyermekoktatás

191

15

206

Felsőoktatás, támogatás

520

34

554

Ismeretterjesztés, támogatás

23

32

55

Nyelvoktatás, támogatás

65

9

74

Népfőiskola, támogatás

15

51

66

Szakmai tovább- és átképzés

158

16

174

Diákok és hallgatók szervezetei

0

133

133

Intézményes gyermek- és ifjúságvédelem, támogatás

72

6

78

Bölcsődei ellátás, támogatás

55

0

55

Többcélú és egyéb gyermek- és ifjúságvédelem

480

103

583

Nagycsaládos szervezetek

18

197

215

Kolping családmozgalom

7

70

77

Családi problémák kezelése

90

54

144

Nem párt jellegű ifjúsági és politikai szervezetek

4

94

98

Nonprofit szervezetek összesen

19700

27444

47144

Ebből ifjúsági (fent felsoroltak összege)

6284

1903

8187

Ifjúsági szervezetek aránya a nonprofit szervezeteken belül

32 %

7 %

17 %

Forrás: KSH

Míg a nonprofit szervezetek összességét tekintve a társas szervezetek száma valamelyest meghaladja az alapítványok számát (az összes szervezet 42%-a alapítvány vagy közalapítvány), addig az ifjúsági nonprofit szervezetek esetében a két típus aránya épp ellentétes, ráadásul sokkal nagyobb az eltérés. Jogi formájukat tekintve egészen pontosan a következőképpen csoportosíthatjuk ez utóbbi szervezeteket:

Az ifjúsági nonprofit szervezetek megoszlása jogi formájuk szerint (%), 2000

Forrás: KSH

Az ifjúsági nonprofit szervezetek jelentős részét az oktatáshoz kapcsolódó tevékenységű alapítványok, egyesületek stb. teszik ki.

Az ifjúsági nonprofit szervezetek megoszlása tevékenység szerint, a szervezetek száma szerint csökkenő sorrendben, 2000

tevékenység

szám

arány (%)

Általános iskolai oktatás, támogatás

2213

27

Óvodai oktatás, támogatás

1127

14

Középfokú oktatás, támogatás

1019

12

Diáksport

583

7

Többcélú és egyéb gyermek- és ifjúságvédelem

583

7

Felsőoktatás, támogatás

554

7

Szabadidős ifjúsági szervezetek

492

6

Nagycsaládos szervezetek

215

3

Egyéb gyermekoktatás

206

3

Szakmai tovább- és átképzés

174

2

Családi problémák kezelése

144

2

Diákok és hallgatók szervezetei

133

1

Ifjúsági hitélet

126

1

Szakmunkásképzés

115

1

Nem párt jellegű ifjúsági politikai szervezet

98

1

Intézményes gyermek- és ifjúságvédelem, támogatás

78

1

Kolping családmozgalom

77

1

Nyelvoktatás, támogatás

74

1

Népfőiskola, támogatás

66

1

Ismeretterjesztés, támogatás

55

1

Bölcsődei ellátás, támogatás

55

1

Összesen

8187

100

Forrás: KSH

A sorrend kialakításáért elsősorban az alapítványok "felelősek" - az egyéb szervezeteket messze meghaladó arányuknak köszönhetően. A társas nonprofit szervezetek között a diáksport szervezetek szerepelnek legnagyobb arányban, ezeket a szabadidős ifjúsági, majd a nagycsaládos szervezetek követik. Az adatbázisban szereplő 8 187 szervezet fele közhasznú, 6%-uk pedig kiemelkedően közhasznú.

Területi megoszlás

A 8 187 ifjúsági nonprofit szervezet mintegy harmada (32%) a közép-magyarországi régióban működik. Ez a feltűnő "előny" elsősorban a fővárosnak köszönhető, ahol 1933 ilyen szervezetet találunk (ez az összesnek 24%-át jelenti). Észak- és Dél-Alföldön található az ifjúsági nonprofit szervezetek 15%-a, illetve 14%-a, Észak-Magyarországon 12%-a, Közép-Dunántúlon 10%-a, Nyugat- és Dél-Dunántúlon pedig 9-9%-a.

Az ifjúsági nonprofit szervezetek megoszlása régiónként, 2000

Forrás: KSH

A megyék közti rangsorban a második helyen (Budapest után) Pest megye szerepel, ahol a 8 187 szervezet mintegy 8%-a található. Viszonylag nagy arányban képviseltetik magukat a Borsod-Abaúj-Zemplén (7%) és a Hajdú-Bihar (6%) megyei szervezetek, rendkívül alacsony viszont a Vas és Nógrád megyei szervezetek aránya (2-2%).

Kormányzati intézkedések

A Kormányzat kapcsolata a gyermek és ifjúsági civil szektorral

A közoktatási szakmai szervezetek és az országos diákszervezetek támogatása

A közoktatási terület a 2002. évben az intézményektől, a szakmai szervezetektől érkező támogatási kérelmeket több mint 24 500 000 forinttal segítette. Ezen belül kiadványok és videokazetták elkészítésének támogatására, illetve ezek iskolákhoz való eljuttatására több mint 32 millió forintot adtak. A versenyeket közel 120 millió forinttal, a diákok nemzetközi versenyekre való kijutását 5 millió forinttal támogatták.

Az Oktatási Minisztérium fontosnak tartja a magyar anyanyelv ápolását, ezért a "Szép magyar beszéd" és az "Édes anyanyelvünk" anyanyelvi versenyek általános, közép-, és szakiskolák, valamint a pedagógusképző intézmények hallgatói számára megrendezett regionális és országos versenyeket, a Kazinczy Alapítvány tevékenységét, versenyeit támogatta.

Az országos diákszervezetek képviselője (1 fő) jelen van a Közoktatáspolitikai Tanácsban, az Országos Diákjogi Tanácsban, valamint abban a Bíráló Bizottságban is, amely a minden évben meghirdetendő, a közoktatási civil szervezetek működési költség támogatását célzó pályázat nyerteseire tesz javaslatot.

Az országos diákszervezetek támogatása az OM gyakorlatában kétféle pályázati lehetőséggel történik: működési költség támogatására év elején, a diákönkormányzati munka támogatására az év közben kerül meghirdetésre a pályázat. A diákönkormányzati munkát támogató pályázaton nyertes szervezetek többnyire az ezen a területen tevékenykedő diákoknak szerveznek képzéseket. Ez a munka nagyon fontos, és a diákok visszajelzése alapján hiánypótló.

Együttműködés a magyarországi ifjúsági civil szervezetekkel

Együttműködés a Stratégiai Partner Program keretében

A korábbi évekhez hasonlóan a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium a 2002. év elején is megkötötte azokat az együttműködési megállapodásokat, amelyekben stratégiai partnerként ismerte el az Országos Gyermek és Ifjúsági Parlamentet, a Magyar Gyermek és Ifjúsági Tanácsot és a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciáját, és kiemelt partnerként tekintett a Nagycsaládosok Országos Egyesületére, a négy történelmi egyház/felekezet ifjúsági képviseletére, a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségére, a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetségére, a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségére, az Értelmi Fogyatékosok és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetségére, a Civil Műhely - Student Service Egyesületre, az Ifjú Vesebetegek, Transzplantáltak és Barátaik Egyesületére, a Magyarországi Kisebbségek Ifjúsági Fórumára és a Felsőoktatási Diákszervezetek Egyesületére.

Ezen 16 kiválasztott szervezetnek - a folyamatos konzultáció lehetőségének biztosításán túl - a Minisztérium jelentős működési támogatást folyósított.

A 2002-ben felhasználandó előirányzatok terhére kötött támogatási szerződések összege

Szervezet

Összeg

Országos Gyermek és Ifjúsági Parlament

10.000.000

Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája

7.000.000

Magyar Gyermek és Ifjúsági Tanács

3.000.000

Magyar Katolikus Püspöki Kar

4.400.000

Magyarországi Református Egyház

1.800.000

Magyarországi Evangélikus Egyház

1.100.000

Zsidó Fiatalok Magyarországi Egyesülete

700.000

Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége

300.000

Értelmi Fogyatékosok Érdekvédelmi Szövetsége

300.000

Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége

300.000

Student Service Egyesület

300.000

Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége

300.000

Ifjú Vesebetegek, Transzplantáltak és Barátaik Egyesülete

200.000

Nagycsaládosok Országos Egyesülete

2.500.000

Magyarországi Kisebbségek Ifjúsági Fóruma

500.000

Felsőoktatási Diákszervezetek Egyesülete

500.000

Forrás:GYISM

A Minisztérium új vezetése számára - a nyitott kormányzati struktúra elvének megfelelően - elfogadhatatlan volt, hogy a civil szférával, a gyermek és ifjúsági feladatatok ellátása kapcsán működtetett társadalmi egyeztető folyamat és a hozzá kapcsolt finanszírozási rendszer teljes mértékben a fent említett tizenhat szervezetre korlátozódjon. Ezen helyzet orvoslása érdekében a Tárca 2003-ra célul tűzte ki egy új, szélesebb alapokra helyezett konzultációs rendszer kialakítását (az érintettek bevonásával), s egy - objektív szempontokat érvényre juttató - pénzügyi támogatási rendszer működtetését.

Az egyeztetés mechanizmusait átalakító folyamatok során a GYISM számára kiemelten fontos cél volt, hogy a stratégiai és kiemelt partnerekkel való kapcsolattartás privilegizált módjának megszüntetése ne jelentse az ifjúsági szervezetekkel fenntartott konzultáció teljes körű felszámolását, és ne veszélyeztesse a 2002. év elején kötött együttműködési megállapodások pénzügyi vonatkozású részeinek teljesítését sem.

E célt a Minisztérium teljesíteni tudta: az együttműködési megállapodásokban vállalt pénzügyi kötelezettségeket maradéktalanul teljesítette, és a szervezeteknek a forráselosztás mechanizmusában betöltött szerepe sem csorbult, azaz továbbra is képviselettel rendelkeznek a Gyermek és Ifjúsági Alapprogram Tanácsában, a Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Közalapítvány Kuratóriumában, a Nemzetközi Programok Tanácsában és a regionális ifjúsági tanácsokban.

Együttműködés a Regionális Ifjúsági Szolgáltató Irodákon keresztül

A RISZI-k célja 2002-ben az előző évekhez hasonlóan az egyes régiók területén működő, elsősorban ifjúsági civil szervezetek, ifjúsági közösségek és a fiataloknak szolgáltatást nyújtó szervezetek határozottabbá, tudatosabbá válásának elősegítése, folyamatos tevékenységük közvetett és közvetlen módon történő megerősítése és fejlesztése volt. Az Irodák igyekeztek szolgáltatásaikat földrajzi, társadalmi, népességi mutatóktól függetlenül egyenlő mértékben és hozzáférési eséllyel nyújtani.

2002-ben az Irodák az alábbi szolgáltatásokat nyújtották:

adatszolgáltatás szervezetekről, intézményekről, kutatásokról, Európai Uniós információkról;

ifjúsági közösségek, csoportok szervezetté alakításának segítése;

tanácsadás ifjúsági közösségek programfejlesztéséhez;

közösségfejlesztés;

párbeszédre és érdekérvényesítési kezdeményezésekben való részvételre ösztönzés;

regionális és kistérségi együttműködések fejlesztése;

szakmai konferenciák, fórumok, nyílt napok szervezése;

képzések szervezése;

pályázati információ és tanácsadás;

Regionális Ifjúsági Tanácsok pályázatainak kezelése;

nemzetközi pályázatok menedzselése és partnerkapcsolatok létrejöttének elősegítése;

információs kiadványok megjelentetése;

Vackor-Busz koordináció, üzemeltetés.

Fejlesztési irányvonalak és jövőkép 2002-ben

A regionális rendszer 2002-ben működésének harmadik évét kezdte meg. Az első két év az irányvonalak kijelölését, az újonnan kialakított ifjúságpolitikai rendszerben az Irodák szerepének megtalálását és a tapasztalatok összegzését jelentette. Míg a kezdeti időszak a régiók és a működő civil szervezetek megismerésével telt, addig 2002-ben a hangsúly a közösségek, szervezetek fejlesztésére, társadalmi szerepük megerősítésére helyeződött. A mennyiségi szemlélet felől a minőségi szolgáltatások megteremtése felé történt irányváltás.

2002-ben a figyelem egyrészt a civil szervezetek, intézmények másrészt az önkormányzati ifjúsági munka felé irányult.

A 2002. év számokban:

Több mint 70 hosszú távú ifjúsági kezdeményezés segítése, gondozása.

36 képzés lebonyolítása.

Több mint 100 ifjúsági referens részvétele a képzéseken.

15 regionális szintű konferencia szervezése.

Mind a hét régióban az "Ifjúság2000(c) kutatás" a megyékre vonatkozó eredményeinek bemutatása.

Több mint 6 100 partnerrel, ifjúsági civil szervezettel való kapcsolattartás.

48 890, az Irodákhoz levélben, személyesen és telefonon érkezett megkeresésre adott válasz.

144 alkalommal, közel 3 000 fő számára, információs és tanácsadó nap tartása a pályázatokról.

3 000 fölé emelkedett a pályázó szervezetek, közösségek, intézmények száma.

5 946 pályázat érkezett be az Regionális Ifjúsági Tanácsok pályázati felhívására, amelyekből 3 046 lett nyertes.

520 megvalósítás alatt álló program meglátogatása.

A pályázatokon 1 632 018 870 Ft-ot igényeltek. Az elosztott pénz 339 404 873 Ft volt.

A Vackor-Buszok 488 alkalommal álltak ki rendezvényekre.

49 nemzetközi kapcsolatokat elősegítő információs nap, találkozó és tréning szervezése.

6 külföldi delegáció fogadása tanulmányút keretében.

7 közös küldő-fogadó tanulmányút lebonyolítása az Agora irodahálózat irodáival.

Négy weboldalon, öt rendszeresen megjelenő hírlevélben információnyújtás az egyes régiók történéseiről.

A RISZI Irodák megkeresésének módja, ügyfélforgalom

 

Észak- Alföld

Észak- Magyaror szág

Dél- Alföld

Dél- Dunántúl

Közép- Dunántúl

Közép- Magyarország

Nyugat- Magyarország

Összesen

Telefonon

1629

6124

2511

4114

2281

3860

5776

26295

Személyesen

938

2520

276

379

1189

1223

1572

8097

E-mail, levél útján

314

3201

1039

4803

720

914

3507

14498

Mindösszesen

2881

11845

3826

9296

4190

5997

10855

48890

Forrás: GYISM

A RISZI Irodák megkeresésének témái

 

Észak- Alföld

Észak- Magyarország

Dél- Alföld

Dél- Dunántúl

Közép- Dunántúl

Közép- Magyarország

Nyugat- Magyarország

Összesen

Pályázatok

920

6309

2736

4513

1774

3560

6709

26521

Nemzetközi ügyek

816

633

579

79

447

372

724

3650

Rendezvények

827

1519

362

548

1190

1091

742

6279

Tanácsadás

36

1231

44

64

57

264

625

2321

Információkérés

58

902

79

126

258

491

1037

2951

Egyéb

224

1251

26

3966

464

219

1018

7168

Mindösszesen

2881

11846

3826

9296

4190

5997

10855

48890

Forrás: GYISM

Együttműködés a határon túli magyar ifjúsági szervezetekkel

Magyar Ifjúsági Konferencia

A Magyar Ifjúsági Konferencia (MIK) a magyarországi és a határon túli ifjúsági szervezeteknek, valamint a magyarországi kormányzatnak teremt állandó, a párbeszédre alkalmas fórumot. Létrehozásának célja az volt, hogy az ifjúsági, illetve a szektorközi együttműködés területén támogassa a lehető legszélesebb körű kapcsolatfelvételt és a hosszútávú együttműködés feltételeinek megteremtését.

A határon túlról kilenc régióból (Felvidék, Erdély, Csángóföld, Kárpátalja, Vajdaság, Muravidék, Horvátország, Burgenland, Nyugati Régió) ifjúsági szervezetek, cserkész szervezetek, történelmi egyházak ifjúsági szervezetei, civil ifjúsági szervezetek, diákszervezetek és hallgatói szervezetek vesznek részt a MIK munkájában, ugyanakkor tevékenységét segítik azon magyar közigazgatási intézmények, amelyek kapcsolatban állnak a határon túli magyarsággal.

A MIK működésére a 2002. évben 12 000 000 Ft-ot fordított a GYISM. A 2002-es esztendőben a MIK két alkalommal ülésezett: márciusban Budapesten és decemberben Kassán. Érdemes idézni a MIK 2002. március 23-i, budapesti ülésének zárónyilatkozatát:

Agora Irodahálózat

Az Agora Kárpát-medencei Információs és Szolgáltató Irodahálózat a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium (GYISM), az Oktatási Minisztérium (OM), a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (NKÖM) és a Határon Túli Magyarok Hivatala (HTMH) kezdeményezésére és támogatásával, tárcaközi együttműködés keretében jött létre. Kiemelt célja, hogy a helyi ifjúsági, hallgatói és szakmai szervezetekkel együttműködve, velük hatékony munkamegosztást kialakítva, kiszolgálja a határon túli magyar fiatalok információ- és képzési igényeinek megvalósítását, ezzel elősegítse a fiatalok szülőföldön maradását, valamint a helyi magyar társadalmak megújulását, megerősödését. Az irodahálózat munkáját a budapesti Márton Áron Szakkollégiumban működő Központi Iroda irányítja és koordinálja. A regionális irodákban összesen 16-an dolgoznak, irodánként átlagosan két-két munkatárs: egy irodavezető és egy programkoordinátor. Közülük 10-en magyarországi egyetemi tanulmányaik befejeztével hazatért helyi fiatalok. Az Agora Irodahálózat határon túli irodái a Kárpát-medence legnagyobb magyarlakta településein találhatóak: Pozsony, Komárom, Beregszász, Kolozsvár, Marosvásárhely, Csíkszereda, Szabadka, Eszék.

Ügyfélforgalom

Az Agora Irodahálózat ügyfélforgalomának összehasonlítása a 2001. és a 2002. években

Forrás: GYISM

Az irodákat 2002-ben összesen 25 827 ügyfél kereste fel, ebből 14 252 személyes, 8 645 telefonos, 2 930 pedig e-mail útján történő megkeresés volt.

A fenti mutatók alapján megfigyelhető, hogy 2002-ben az ügyfélforgalom 4,22-szeresére nőtt.

Az Agora Irodák megkeresésének módja, irodánként, ügyfélforgalom, 2002.

Irodák

Ügyfélforgalom

Működési idő (hó)

Személyes

Telefon

E-mail

Összesen

Relatív megoszlás

Agora Kolozsvár

5 918

4 041

1 843

11 802

45,69 %

12

Agora Csíkszereda

1 084

517

92

1 693

6,54 %

12

Agora Marosvásárhely

2 624

1 795

467

4 886

18,92 %

12

Agora Szabadka

1 013

725

66

1 804

6,98 %

12

Agora Pozsony

344

245

141

730

2,92 %

12

Agora Komárom

1 068

687

139

1 894

7,33 %

12

Agora Eszék

435

235

87

757

2,92 %

12

Agora Beregszász

1 766

400

95

2 261

8,74 %

12

Összesen:

14 252

8 645

2 930

25 827

100,00%

 

Megoszlás

55,18 %

33,47 %

11,35 %

100% 

100%

 

1 ügyfélre eső átlagos bruttó ráfordítás

2 925 Ft

átlagos havi ügyfélforgalom (8 iroda)

2 152 Fő

Forrás: GYISM

Általános ifjúsági szolgáltatások és tevékenység

Pályázatok

A határon túli fiatalok kezdeményezéseinek és programjainak támogatása tárgyában meghirdetett "HA-2002-A, B és C" kódszámú pályázatokkal kapcsolatosan teljesített feladatok:

sajtótájékoztató lebonyolítása;

pályázati tanácsadó napok szervezése az ifjúsági és civil szervezetek részére;

folyamatos ügyfélszolgálat;

a pályázati kiírások népszerűsítése a helyi sajtóban és az Irodahálózat honlapján;

pályázati eredmények közvetítése az érdeklődő szervezetek részére.

A MIK határon túli tagszervezetei működési támogatásának pénzügyi és adminisztratív lebonyolítása

2002. március 18-án létrejött együttműködési megállapodás alapján a GYISM által a MIK határon túli tagszervezeteinek megítélt működési támogatás pénzügyi és adminisztratív lebonyolítása. A 27 960 000 Ft összegű támogatás első részletének folyósítása (15 000 000 Ft)
2002-ben történt meg, a második részlet utalására pedig 2003 első negyedévében kerül majd sor.

Eseménynaptár

A GYISM budapesti Információs és Szolgáltató Irodájával együttműködve havi rendszerességgel Kárpát-medencei ifjúsági eseménynaptár, valamint a jelentősebb nyári táborok teljes listájának összeállítása, eljuttatása a partnerszervezeteknek és közzététele a www.agorairoda.net című honlapon.

A GYISM drogprevenciós programjainak határon túli kiterjesztése

Tájékoztató előadások szervezése (Drogprevenció Határon Innen és Túl c. szakmai konferencia és Topolánszky Ákos helyettes államtitkár előadásának társszervezése - Marosvásárhely 2002. május 21.).

Köztes átmenetek c. interaktív kiállítás erdélyi helyszíneinek megszervezése (Csíkszereda - 2002. november 25-től, Marosvásárhely - 2003. január 7-től).

Agora Hírlevél

A negyedévente 1200-as példányszámban megjelenő Agora Hírlevél című kiadványban tájékoztatás a Kárpát-medencei magyar ifjúságot érintő eseményekről, aktuális pályázati kiírásokról és az irodák tevékenységéről.

Egyéb programok

www.agorapress.hu - Kárpát-medencei ifjúsági, oktatási, kulturális hírszolgálat: negyven sajtótermék szemlézésén alapuló napi frissítésű hírportál üzemeltetése;

kerekasztal-megbeszélések az egyes régiókban működő ifjúsági és diákszervezetek képviselőivel igényfelmérés és tájékoztatás céljából;

a helyi források feltérképezése érdekében együttműködés kialakítása a szomszédos országokban működő, helyi és európai ifjúsági pályázatokat lebonyolító szervezetekkel (Juventa, Eurotin stb.);

a Sziget 2002 Fesztivál hetijegyeinek terjesztése;

a határon túli magyar fiatalok sátrának működtetése a Metszéspont Irodával közösen a Sziget 2002 Fesztiválon.

Költségvetési támogatás

Az Agora program megvalósítását végző Márton Áron Szakkollégiumért Alapítvány költségvetési forrásból 2002-ben az Agora Irodahálózat működtetésére 49 793 ezer Ft összegű támogatásban részesült.

A MÁSZ működési támogatása az Agora program megvalósítására, 2002.

Támogató

Teljes összeg

Oktatási Minisztérium - Agora Irodahálózat támogatása

10 531 e Ft

Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium - Agora Irodahálózat támogatása

17 000 e Ft

Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma - Agora Irodahálózat támogatása

5 000 e Ft

Apáczai Közalapítvány - Agora Irodahálózat támogatása

17 062 e Ft

Egyéb, pályázati úton - programtámogatás

200 e Ft

Összesen:

49 793 e Ft

Forrás: GYISM

A közvetlen működtetést szolgáló fenti támogatáson túl a tevékenységhez kapcsolódó egyéb feladatok ellátására az Agora Irodahálózat részére költségvetési forrásból további 22 011 ezer Ft került átutalásra. Ebből 15 000 ezer Ft a GYISM-mel kötött együttműködési megállapodás alapján a Minisztérium által a MIK határon túli tagszervezetei részére megítélt normatív működési támogatás, 7 011 ezer Ft pedig az OM által a határon túli hallgatók részére megítélt szülőföldi ösztöndíjak kifizetése céljából felhasznált pénzeszköz.

A MÁSZ tevékenységéhez kapcsolódó egyéb feladatok forrásai, 2002.

Támogató

Teljes összeg

GYISM - MIK normatív támogatás lebonyolítása

15 000 e Ft

OM - szülőföldi ösztöndíjak kifizetése

7 011 e Ft

Összesen

22 011 e Ft

Forrás: GYISM

Határon túli normatív támogatás

A 2002. évben első alkalommal a határon túli magyar ifjúsági szervezetek normatív működési támogatásban részesültek. A támogatási rendszer egységes szempontrendszer szerint, egy meghatározott algoritmus alapján valósult meg. A támogatást a szervezetek két részletben kapták meg. A szerződéskötéssel és egyéb adminisztratív feladatok elvégzésével a Minisztérium a Márton Áron Szakkollégiumért Alapítványt bízta meg. A 30 000 000 Ft keretösszeg szervezetenkénti elosztását a következő táblázat mutatja.

A határon túli magyar ifjúsági szervezetek normatív támogatása, 2002.

Szervezetek

Támogatás (Ft.)

Fiatal Reformátusok Szövetsége

710 000

Szlovákiai Magyar Cserkész Szövetség

870 000

Diákhálózat

870 000

HÁLÓ

710 000

Magyar Ifjúsági Közösség

1 180 000

Görög Katolikus Fiatalok

1 140 000

Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség

1 420 000

Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség

360 000

Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola HÖK

1 420 000

Nemzeti Ifjúsági Tanács

1 490 000

Erdélyi Ifjúsági Keresztyén Egyesület

1 020 000

Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye Ifj. Lelkészsége

1 020 000

Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet

1 020 000

Országos Magyar Diákszövetség

1 180 000

Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége

1 490 000

RMDSZ

400 000

Romániai Magyar Doktoranduszok és Fiatal Kutatók Szövetsége

1 180 000

Ifjúsági Információs és Tanácsadó Irodák Szövetsége

1 180 000

Romániai Magyar Cserkészszövetség

1 180 000

Via Spei Csángó-magyar Ifjúsági Szervezet

0

Moldvai Csángó Magyarok Szövetsége

500 000

Vajdasági Ifjúsági Fórum

1 280 000

Vajdasági Magyar Diákszövetség

960 000

Vajdasági Magyar Cserkész Szövetség

960 000

Szabadkai Református Keresztyén Egyházközség ifjúsági csoportja

790 000

Vajdasági Magyar Demokrata Párt Ifjúsági Tagozata

150 000

Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége

850 000

MIV Nyugati Régió

800 000

Külföldi Magyar Cserkészszövetség

430 000

Burgenlandi Magyarok Népfőiskolája

500 000

MMÖNK - Lendvai Ifjak Egyesülete

900 000

Összesen

27 960 000

Forrás: GYISM

Határon túli magyar ifjúsági szervezetek támogatásának regionális eloszlása, 2002

Régió

Támogatás (Ft.)

Felvidék

4 340 000

Kárpátalja

4 340 000

Erdély

11 160 000

Moldva

500 000

Vajdaság

4 140 000

Horvátország

850 000

Nyugat

1 230 000

Burgenland

500 000

Szlovénia

900 000

Összesen

27 960 000

Forrás: GYISM

Az ifjúságra fordított pénzeszközök, pályázatok

2002. évi ifjúsági célú pályázatok

A Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium és az általa működtetett, civil részvétellel működő forráselosztó testületek (Gyermek és Ifjúsági Alapprogram Tanácsa, Nemzetközi Programok Tanácsa, Regionális Ifjúsági Tanácsok) a 2002. évben összesen mintegy 1 501 266 665 forint támogatásban részesítették a gyermek- és ifjúsági szervezeteket. Az érvényes pályázatok igényeit tekintve megállapítható, hogy a kérelmek mintegy 30%-át tudta a Tárca kielégíteni. A 12 867 pályázat közül mintegy 5 603 kapott támogatást tervezett programja megvalósításához.

Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium ifjúsági célú pályázatai, 2002

kategória

felhívás címe

keret (felhívásban)

beérkezett érvénytelen

beérkezett összesen

igényelt támogatás (érvényes) (Ft.)

nyertes (db)

megítélt támogatás (Ft.)

IFJ-JH-02

Játszóházi foglalkozások, szabadidős játékprogramok támogatása

23 450 000

308

1555

363 924 127

188

23 450 000

IFJ-JT-02

Játszótér építési és felújítási programok támogatása

315 000 000

35

273

707 816 800

124

315 000 000

IFJ-JK-02

Játszótér tervező- és kivitelező gazdálkodó szervezetek számára tevékenységük bemutatására

ajánlás JT-hez

0

10

0

1

0

IFJ-IH-02

Gyermek- és/vagy ifjúsági házak infrastrukturális fejlesztéseinek, korszerűsítésének támogatására

89 110 000

6

81

199 494 362

49

83 810 000

IFJ-BM-02-A

Helyi önkormányzatok gyermek- ifjúsági feladatai ellátásának kiegészítő támogatása

70 000 000

11

141

106 981 626

90

53 464 089

IFJ-BM-02-B

Helyi önkormányzatok gyermek- ifjúsági feladatai ellátásának kiegészítő támogatása

 

6

49

20 346 000

38

11 010 000

IFJ-HT-02-A

A határon túli ifjúság programjainak, szervezeteinek, kezdeményezéseinek támogatása

46 900 000

25

235

112 188 751

117

19 585 400

IFJ-HT-02-B

A határon túli ifjúság programjainak, szervezeteinek, kezdeményezéseinek támogatása

 

9

175

114 554 851

110

20 800 000

IFJ-HT-02-C

A határon túli ifjúság programjainak, szervezeteinek, kezdeményezéseinek támogatása

 

4

53

25 744 034

31

6 014 600

IFJ-TÁ-02

A 6-18 éves korosztály belföldi tematikus szünidei táborozásának támogatása

75 040 000

65

575

183 795 421

403

75 815 000

IFJ-SZ-02

Ifjúsági turizmus és természetjárás céljára szolgáló, nem kereskedelmi szálláshelyek felújításának és újak létesítésének támogatása

37 500 000

40

163

130 486 069

80

37 500 000

IFJ-ÚT-02

Erdei turista útjelzéshálózat felújításának és új útvonalak létesítésének támogatása

9 400 000

0

57

11 783 575

33

4 400 000

IFJ-NK-02-A

Nemzetközi ifjúsági együttműködés támogatása 1. forduló

70 000 000

12

191

72 512 916

119

37 053 000

IFJ-NK-02-B

Nemzetközi ifjúsági együttműködés támogatása 2. forduló

 

20

231

79 647 936

103

26 138 000

IFJ-NK-02-C

Nemzetközi ifjúsági együttműködés támogatása 3. forduló

 

4

74

24 626 952

44

10 650 000

IFJ-ÁK-02

Játszótér építési és felújítási programok támogatása állatkertek és vadasparkok számára

14 000 000

0

6

26 724 961

2

6 500 000

 

Összesen

820 400 000

562

4 059

2 307 956 007

1 660

795 664 178

Forrás: GYISM

A Gyermek és Ifjúsági Alapprogram (GYIA)

A gyermekek és fiatalok programjait, szervezeteit, kezdeményezéseit és az azokat segítő szolgáltatásokat a Gyermek és Ifjúsági Alapprogram a központi költségvetés elkülönített, fejezeti kezelésű előirányzataként támogatja.

A GYIA Tanácsának összetétele

A Belügyminisztérium;

az Egészségügyi Minisztérium;

a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium;

a Miniszterelnöki Hivatal;

az Oktatási Minisztérium;

a Pénzügyminisztérium;

a Szociális- és Családügyi Minisztérium egy-egy képviselője;

egy, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségei által közösen jelölt személy;

a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája, a Magyar Gyermek és Ifjúsági Tanács, a Nagycsaládosok Országos Egyesülete, valamint az Országos Gyermek és Ifjúsági Parlament által jelölt egy-egy személy;

két, a történelmi egyházak képviseletében közösen jelölt személy.

A GYIA bevételi forrásaiból támogatható célok

A gyermekek testi, lelki, szellemi fejlődését segítő programokat, azon belül különösen:

a gyermekek egészséges szabadidő-eltöltésével kapcsolatos tevékenységeket,

a gyermekek iskolán kívüli nevelésével összefüggő tevékenységeket,

a gyermekek testi és lelki egészségét veszélyeztető jelenségek elleni fellépéssel kapcsolatos kezdeményezéseket,

a honismeretet, a helyismeretet elősegítő, a haza szeretetére nevelő programokat,

a természeti és épített környezet megóvását, védelmét segítő programokat,

az ifjúság közösségi kezdeményezéseit, saját szervezeteik és csoportjaik kezdeményezéseit és tevékenységét,

az ifjúság érdekében tevékenykedő intézmények, nem-kormányzati szervezetek olyan programjait, amelyek építenek a részvételre, a demokratikus döntéshozatalra, az együttműködésre,

a demokráciára neveléssel, a demokratikus működés gyakorlásával és az állampolgári neveléssel kapcsolatos programokat és kezdeményezéseket,

a fiatalok saját problémamegoldó képességének erősítését elősegítő programokat,

az európai integrációs folyamatban való ifjúsági részvételt, valamint az európai kapcsolatok kiépítését segítő kezdeményezéseket,

a kábítószer, az alkohol, a dohányzás és más egészségkárosító szerek fogyasztásának veszélyeivel kapcsolatos megelőző, figyelemfelhívó programokat,

a hátrányos helyzetben lévő gyermekek, fiatalok felzárkóztatását segítő programokat,

az ifjúság társadalmi helyzetének változásait nyomon követni képes információs és elemző rendszer kiépítését és működtetését.

A GYIA Tanács által meghirdetett pályázatok és eredményeik, 2002.

kategória

felhívás címe

keretösszeg (felhívásban)
(Ft.)

beérkezett érvénytelen
(db.)

beérkezett összesen
(db.)

igényelt támogatás (érvényes)
(Ft.)

nyertes (db)

megítélt támogatás
(Ft.)

IFJ-GY-02-A

Fogyatékos és szociálisan hátrányos helyzetben lévő gyermekek szabadidős programjainak támogatása

20 000 000

74

615

354 134 365

180

25 360 000

IFJ-GY-02-B

Ifjúsági szervezetek informatikai fejlesztésének támogatása

32 000 000

290

1379

270 488 745

140

33 356 949

IFJ-GY-02-C

Ifjúsági korosztály számára készülő médiatermékek támogatása

20 000 000

10

146

161 968 901

65

19 450 000

IFJ-GY-02-D

Gyermekek részvételével és szervezésében megvalósuló, a korosztály öntevékenységére építő országos projektek támogatása

10 000 000

15

73

45 869 907

30

10 200 000

IFJ-GY-02-E

Fogyatékos és szociálisan hátrányos helyzetben lévő fiatalok szabadidős programjainak támogatása

20 000 000

41

298

179 653 163

120

17 190 000

IFJ-GY-02-F

Fiatalok részvételével és szervezésében megvalósuló, a korosztály öntevékenységére építő országos projektek támogatása

10 000 000

17

94

90 338 360

36

11 050 000

 

Összesen

112 000 000

447

2 605

1 102 453 441

571

116 606 949

Forrás: GYISM

A GYIA Tanács által megítélt egyedi támogatások, illetve meghívásos pályázatok, 2002.

Szervezet neve

Megítélt összeg

Varázsló Magazin Kulturális Lapkiadó Kft.

1 000 000 Ft

Apáczai Csere János Művelődési Ház

400 000 Ft

Újkori Középiskolás Helikoni Ünnepségek Alapítvány

800 000 Ft

Mikka Média

500 000 Ft

Forráshely Egyesület

300 000 Ft

Magyarországi Evangélikus Egyház

1 000 000 Ft

Tatay Sándor Közös Fenntartású Általános Iskola

500 000 Ft

18körül Alapítvány

3 000 000 Ft

Országos Diákszínjátszó Egyesület

1 000 000 Ft

Nagyító Középiskolások Iskolán Kívüli Képzése Alapítvány

600 000 Ft

Magyarország Felfedezői Szövetség

300 000 Ft

Gyermek és Ifjúsági Képzőművész Műhely Közalapítvány

500 000 Ft

Budafoki Dohnányi ernő Szimfonikus Zenekar Kulturális Kht.

500 000 Ft

Magyar Cserkészszövetségek Fórumáért Alapítvány

500 000 Ft

Student Service Egyesület

1 000 000 Ft

Magyar Állami Operaház

1 000 000 Ft

Országos Középiskolás Érdekképviselet

1 000 000 Ft

Padkaporos Táncegyesület Közhasznú Egyesület

200 000 Ft

Gyermek és Ifjúsági Színházak Nemzetközi Szövetsége

1 000 000 Ft

HÖOK A Hallgatókért Alapítvány

1 000 000 Ft

Napfény Alapítvány

600 000 Ft

Magyar Fogorvostanhallgatók Egyesülete

300 000 Ft

Tincs Alapítvány

300 000 Ft

Én is tudok olvasni Alapítvány

300 000 Ft

Magyarországi Kárpát Egyesület

147 000 Ft

Bükki Környezeti Nevelési Alapítvány

600 000 Ft

XXI. Századi Kulturális Egyesület

1 000 000 Ft

Esély Budapest Alapítvány

1 600 000 Ft

Student Service Egyesület

500 000 Ft

Összesen

21 447 000 Ft

Forrás: GYISM

Regionális Ifjúsági Tanácsok

Magyarországon 2000 tavaszán az ISM 2/1999. (IX. 24.) rendeletében foglaltaknak megfelelően hét Regionális Ifjúsági Tanács alakult meg.

A Regionális Ifjúsági Tanács a külön jogszabályban meghatározott területfejlesztési régió területén élő, tanuló, dolgozó fiatalok képviseletét biztosító döntéshozó, véleményező és javaslattevő testület.

A Regionális Ifjúsági Tanácsok feladatai:

együttműködik a Regionális Fejlesztési Tanáccsal és az ifjúságot közvetlenül érintő feladatokat ellátó más regionális szervekkel, ellátja az ezzel összefüggő egyeztetési, koordinációs és képviseleti feladatokat;

figyelemmel kíséri a régióban a regionális, a térségi és a helyi ifjúsági programok, szolgáltatások megvalósulását, az ifjúsági szervezetek tevékenységét, az ifjúsági közösségek szükségleteit és törekvéseit, és ennek alapján javaslatot tesz a Gyermek és Ifjúsági Alapprogram Tanácsának az Alapprogramból a régiónak nyújtott támogatások keretösszegére;

a Tanács felkérése alapján közreműködik a régióból beérkezett pályázatok elbírálásában, illetve dönt a Tanács által a rendelkezésére bocsátott pénzeszközök régióban történő felhasználásáról;

véleményezi a Regionális Ifjúsági Iroda éves munkatervét, és javaslatokat tesz az Iroda szakmai és egyéb szolgáltatásainak fejlesztésére.

A tanácsok összetétele a 2002. év folyamán többször is változott. A 2002. évi pályázatok elbírálásakor egy-egy régió 11 fős ifjúsági tanácsa az alábbiak szerint alakult:

az Országos Gyermek és Ifjúsági Parlament képviselője;

a Magyar Gyermek és Ifjúsági Tanács képviselője;

a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának képviselője;

a Nagycsaládosok Országos Egyesületének képviselője;

a történelmi egyházak két képviselője;

a megyei önkormányzati közgyűlések közös képviselője;

a megyei fejlesztési tanácsok közös képviselője;

a megyei jogú városok közös képviselője;

a régióban működő ifjúsági szervezetek egy képviselője;

az Ifjúsági és Sportminiszter képviselője.

A Gyermek és Ifjúsági Alapprogramból a GYIA Tanácsának döntése értelmében 2002-ben
330 000 000 Ft állt a hét regionális tanács rendelkezésére. Az egyes régiók közötti forrás elosztásakor a következő szempontokat vette figyelembe a Tanács:

állandó rész, amelyet minden Regionális Ifjúsági Tanács egyformán megkap;

létszámarányos rész, amely statisztikai adatok alapján került megállapításra;

gazdasági fejlettséggel arányos rész, amelyben a hátrányos helyzetben lévő régiók - indokolt mértékben - kedvezőbb elbírálásban részesülnek.

A hét Regionális Ifjúsági Tanács közötti forráselosztás, 2002.

Regionális Ifjúsági Tanácsok

Forrás

Közép-magyarországi RIT, Budapest

52 000 000 Ft

Észak-magyarországi RIT, Miskolc

55 000 000 Ft

Észak-alföldi RIT, Debrecen

55 000 000 Ft

Dél-alföldi RIT, Kecskemét

45 000 000 Ft

Dél-dunántúli RIT, Szekszárd

46 000 000 Ft

Nyugat-dunántúli RIT, Győr

39 000 000 Ft

Közép-dunántúli RIT, Veszprém

38 000 000 Ft

Összesen

330 000 000 Ft

Forrás: GYISM

A Regionális Ifjúsági Tanácsok az alábbi pályázatokat hirdették meg egyenként.

Dél - dunántúli Regionális Ifjúsági Tanács által 2002-ben meghirdetett pályázatok

kategória

felhívás címe

összes beérkezett

(db)

igényelt támogatás (Ft)

nyertes (db)

megítélt támogatás (Ft.)

IFJ-GY-DD-02-A

Gyermek és ifjúsági csoportok táborozása

533

189 109 657

449

26 318 118

IFJ-GY-DD-02-B

Gyermek és ifjúsági szervezetek működése

93

55 519 875

43

5 395 825

IFJ-GY-DD-02-C

Gyermek és ifjúsági közösségi, szabadidős programok

407

129 388 858

297

16 983 180

 

Összesen:

1 033

374 018 390

789

48 697 123

Forrás: GYISM

Közép - magyarországi Regionális Ifjúsági Tanács által 2002-ben meghirdetett pályázatok

kategória

felhívás címe

összes beérkezett
(db)

igényelt támogatás
(Ft)

nyertes
(db)

megítélt támogatás
(Ft.)

IFJ-GY-KM-02-A

A magyar nyelvi kultúra, zenei, vizuális önkifejezés témaköreiben megrendezendő ifjúsági események támogatására

162

61 519 885

90

10 547 000

IFJ-GY-KM-02-B

Gyermek és ifjúsági táborok megrendezésének támogatására

602

201 720 669

284

28 200 000

IFJ-GY-KM-02-C

Ifjúsági tábori felszerelések beszerzésének támogatására

268

64 206 699

97

9 720 000

IFJ-GY-KM-02-D

Ifjúsági vezetőképző

88

32 686 517

61

7 000 000

 

Összesen

1 120

360 133 770

532

55 467 000

Forrás: GYISM

Nyugat - dunántúli Regionális Ifjúsági Tanács által 2002-ben meghirdetett pályázatok

kategória

felhívás címe

összes beérkezett
(db)

igényelt támogatás
(Ft)

nyertes
(db)

megítélt támogatás
(Ft.)

IFJ-GY-ND-02-A/1

Tematikus táborok

225

57 900 000

87

11 560 000

IFJ-GY-ND-02-A/2

Zánkai táborozás

23

3 930 000

12

1 710 000

IFJ-GY-ND-02-B/1

Határon túli magyarokkal közös programok

42

16 630 000

27

6 920 000

IFJ-GY-ND-02-B/2

Magyarországon élő nemzetiségi, ifjúsági szervezetek programjai

9

3 890 000

5

1 230 000

IFJ-GY-ND-02-C/1

Fiatalokról fiataloknak

31

8 000 000

21

3 330 000

IFJ-GY-ND-02-C/2

CD-ROM készítés, internetes megjelenés

4

1 060 000

2

300 000

IFJ-GY-ND-02-C/3

Meghívásos pályázat, regionális médium

2

3 350 000

2

1 500 000

IFJ-GY-ND-02-D/1

Találkozó, verseny, kiállítás

52

13 690 000

29

4 470 000

IFJ-GY-ND-02-D/2

Ifjúsági és szabadidős programok

46

12 390 000

19

3 560 000

IFJ-GY-ND-02-E/1

Képzések, előadássorozatok

21

3 910 000

16

2 530 000

 

Összesen

455

124 750 000

220

37 110 000

Forrás: GYISM

Közép - dunántúli Regionális Ifjúsági Tanács által 2002-ben meghirdetett pályázatok

Kategória

felhívás címe

összes beérkezett
(db)

igényelt támogatás
(Ft)

nyertes
(db)

megítélt támogatás
(Ft.)

IFJ-GY-KD-02-A

Gyermek és Ifjúsági táborok Támogatása

317

58 380 454

203

18 000 000

IFJ-GY-KD-02-B

Fiatalok Részvételével és Szervezésében megvalósuló rendezvények támogatása

6

4 576 000

1

1 000 000

IFJ-GY-KD-02-C/

Gyermek és Ifjúsági szervezetek rendezvényeinek támogatása

114

19 128 306

58

7 954 000

első beadás

0

0

0

0

IFJ-GY-KD-02-D

Ifjúsági vezető és segítő képzés

36

6 892 150

26

3 029 000

 

Összesen

473

88 976 910

288

29 983 000

Forrás: GYISM

Észak - magyarországi Regionális Ifjúsági Tanács által 2002-ben meghirdetett pályázatok

kategória

felhívás címe

összes beérkezett
(db)

igényelt támogatás
(Ft)

nyertes
(db)

megítélt támogatás
(Ft.)

IFJ-GY-ÉM-02-A

Ifjúsági szolgáltató programok, valamint ifjúsági képzések támogatása

67

26 200 530

43

9 510 000

IFJ-GY-ÉM-02-B

Öntevékeny ifjúsági csoportok és fiatalok kezdeményezéseinek támogatása

106

19 104 140

65

6 080 000

IFJ-GY-ÉM-02-C

Ifjúsági médiaprogramok támogatása

81

26 812 685

41

5 800 000

 

Összesen

254

72 117 355

149

21 390 000

Forrás: GYISM

Dél - alföldi Regionális Ifjúsági Tanács által 2002-ben meghirdetett pályázatok

kategória

felhívás címe

összes beérkezett
(db)

igényelt támogatás
(Ft)

nyertes
(db)

megítélt támogatás
(Ft.)

IFJ-GY-DA-02-A

Kis értékű tárgyi eszköz beszerzésének támogatása

477

60 344 658

143

10 377 000

IFJ-GY-DA-02-B

Fiatalok társadalmi felelősségvállalásra nevelése és a fiatalok szociális érzékenységét növelő programok, különösen fogyatékos és egészséges fiatalok közös programjai; másság elfogadása; tolerancia

56

17 624 319

35

6 769 250

IFJ-GY-DA-02-C

Gyermek és ifjúsági közösségeket fejlesztő programok

174

52 912 027

42

6 195 000

IFJ-GY-DA-02-D

Gyermek és ifjúsági táborozások

359

129 437 320

141

22 815 000

 

Összesen

1 066

260 318 324

361

46 156 250

Forrás: GYISM

Észak - alföldi Regionális Ifjúsági Tanács által 2002-ben meghirdetett pályázatok

kategória

felhívás címe

összes beérkezett
(db)

igényelt támogatás
(Ft)

nyertes
(db)

megítélt támogatás
(Ft.)

IFJ-GY-ÉA-02-A

Ifjúsági szervezetek működési, fejlesztési támogatása

145

33 500 502

77

10 323 000

IFJ-GY-ÉA-02-B

Települési korosztályi képviseleti fórumok létrejöttének, működésének támogatása

11

2 180 000

9

1 330 000

IFJ-GY-ÉA-02-C

Ifjúsági és gyermekprogramok támogatása

142

35 267 284

77

9 667 000

IFJ-GY-ÉA-02-D

Ifjúsági médiatermékek támogatása

26

4 991 000

25

3 937 000

IFJ-GY-ÉA-02-E

Ifjúsági szervezeteknek szóló képzés támogatása

15

8 383 560

9

4 000 000

IFJ-GY-ÉA-02-F

Nyári Ifjúsági táborok támogatása

238

62 485 380

147

18 326 000

IFJ-GY-ÉA-02-G

Regionális ifjúsági rádiós és televíziós magazinműsor készítésének támogatása

2

2 500 000

2

2 500 000

IFJ-GY-ÉA-02-H

Regionális ifjúsági szolgáltató kalauz

1

997 900

1

997 900

IFJ-GY-ÉA-02-I1

Kistelepülések ifjúságfejlesztő programjának támogatása

5

2 500 000

4

1 400 000

IFJ-GY-ÉA-02-I2

Kistelepülések ifjúságfejlesztő programjának támogatása

0

0

0

0

IFJ-GY-ÉA-02-J

Regionális ifjúsági találkozó szervezésére

2

4 000 000

1

1 750 000

 

Összesen

587

156 805 626

352

54 230 900

Forrás: GYISM

Mobilitás-Nemzetközi Igazgatóság

Nemzetközi programok

Az elmúlt négy és fél év alatt közel 60 000 fiatal számára biztosított a GYISM nemzetközi tapasztalatszerzési lehetőséget olyan ifjúsági projektek támogatásával, amelyeket a Tárca nemzetközi pályázati rendszerében és az Európai Bizottság Ifjúság 2000-2006 (és elődje, a Fiatalok Európáért program) Programja keretében támogatott.

Olyan szolgáltatási rendszer kialakítása történt meg, amelyben szerepet kapott az információszolgáltatás, a tanácsadás, az ifjúsági szakemberek továbbképzése és a pénzügyi támogatás.

Alprogramok

Nemzetközi ifjúsági csereprogramok;

Európai önkéntes szolgálat;

Ifjúsági kezdeményezések;

Metszéspont projektek;

Fejlesztő projektek.

Ifjúság 2000-2006 Program

Az Európai Bizottság Programja 2000-ben indult Magyarországon. A Program előzménye az 1995-1999 között működő Fiatalok Európáért Program volt.

2002-ben a Program decentralizált, a Mobilitáshoz rendelt kereteit a Nemzetközi Programok Tanácsa (NPT) 97%-ban felhasználta.

Decentralizált keretben az egyes alprogramok összegei

Decentralizált keret

Összeg

1.

450 426 euro

2.

257 387 euro

3.

130 838 euro

5.

117 969 euro

Összesen

956 620 euro

Összesen 628 pályázat érkezett, ebből 329 projektet kapott támogatást.

2002-ben beérkezett és támogatott pályázatok (Ifjúság 2000-2006)

Alprogram

 

február

április

június

szeptember

november

összesen

1. Alprogram

Beérkezett

101

99

41

16

54

311

Támogatott

44

30

3

6

9

92

2. Alprogram

Beérkezett

20

85

57

14

13

189

Támogatott

19

85

54

14

12

184

3. Alprogram

Beérkezett

15

12

16

13

36

92

Támogatott

3

5

9

7

10

34

5. Alprogram

Beérkezett

5

10

7

3

11

36

Támogatott

3

8

3

1

4

19

összesen

Beérkezett

141

206

121

46

114

628

Támogatott

69

128

69

28

35

329

Forrás: Mobilitás

A Mobilitás Pályázati Igazgatóság

A Mobilitás 2002-ben a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium pályázati rendszereinek kezelőjeként az alábbi pályázati rendszerek kezelését látta el:

a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium által kiírt pályázatok (ifjúsági célú; sport célú és kábítószer-prevenciós célú pályázatok);

a Gyermek és Ifjúsági Alapprogram Tanácsa által kiírt országos belföldi pályázatok.

A Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium, valamint a Gyermek és Ifjúsági Alapprogram által kiírt pályázatok kezelésével a Mobilitás Pályázati Igazgatóság foglalkozik, feladata többek között a pályázatok feldolgozása (érvényességi vizsgálata, adatrögzítése), a szerződéskötések előkészítése, a pályázatokhoz kapcsolódó dokumentumok nyilvántartása, kapcsolattartás a pályázókkal.

2002-ben a Mobilitás Pályázati Igazgatósága által kezelt pályázatok összesített adatai

Pályázatok típusai

Beérkezett érvényes
(db)

Érvénytelen
(db)

Összes beérkezett
(db)

Nyertes
(db)

Kért (Ft) érvényes

Megítélt (Ft)

Ifjúsági

3324

545

3869

1533

2 180 126 381

734 730 089

Kábítószer-prevenciós

1168

56

1224

611

1 526 697 573

435 655 000

Sport

614

247

861

193

510 270 756

70 350 000

GYIA

2158

447

2605

567

1 102 453 441

116 606 949

Összesen

7264

1295

8559

2904

5 319 548 151

1 357 342 038

Forrás: Mobilitás

2002. évi egyedi támogatások

A GYISM a 2002. évben egyedi támogatási szerződés formájában 171 esetben mintegy
1 438 393 000 Ft támogatást fizetett ki. Az egyedi elbírálás alapján támogatásban részesített szervezetek pontos listája megtalálható a www.gyism.hu honlapon.

Ifjúsági célú programok

Nemzedéki Életpálya Modell

A GYISM, a Nemzeti Ifjúságkutató Intézet, valamint az egyes szaktárcák segítségével összeállította a Nemzedéki Életpálya Modellt, azaz a gyermekeknek és az ifjúságnak nyújtott állami juttatások, támogatások, életlehetőségeiket, életminőségüket meghatározó feltételek adatbázisát, amely mindenkor eligazítja a fiatalokat az állami törődés rendszerében.

A Nemzedéki Életpálya Modell iránytűként szolgál majd a fiataloknak. Segítségével megtalálhatják a céljaik eléréséhez szükséges eszközöket, tervezhetőbbé válik jövőjük, és hatékonyabban tudják kihasználni lehetőségeiket. A Nemzedéki Életpálya Modell információ, ami lehetőség szerint eljut minden érintetthez; növeli az esélyegyenlőséget. A Nemzedéki Életpálya Modell kereshető adatbázis formájában lesz elérhető a fiatalok számára egy, a világhálón keresztül elérhető program formájában. A program lehetővé teszi a felhasználók számára az aktuálisan kihasználható valamennyi állami kedvezmény, lehetőség, juttatás megtekintését.

A Tárca dolgozik az összegyűjtött kedvezményrendszer informatikai alapra történő átültetésén.

A Gyermekmosoly program

A GYISM 2002 őszén dolgozta ki a Gyermekmosoly Programot. A programban meg kívánta jeleníteni mindazon, a gyermek korosztályhoz kapcsolódó és a Minisztérium feladat- és hatáskörében megfogalmazott feladatokat, amelyek egy korszerű, a gyermeki jogok megismertetését, érvényesítését és védelmét képviselő kormányzati politika megvalósítását szolgálják, s amelyek kijelölik a Minisztérium gyermekügyek terén végzendő munkájának alapvető irányait.

A program céljai:

A gyermeki jogok érvényesítése, illetve érvényesülésének segítése.

A gyermekek védelme a média- és a kereskedelmi termékek által közvetített erőszakos tartalmaktól.

A családon belüli erőszak visszaszorítása.

A tolerancia gyakorlatának erősítése, küzdelem a diszkrimináció ellen.

A gyermekek egészséges lelki fejlődéséhez szükséges értékorientált média- és kereskedelmi termékek létrejöttének segítése.

A gyermekek egészséges fizikai-pszichikai fejlődéséhez szükséges közösségi színterek megteremtésének, valamint a szabadidő eltöltésének értékközpontú és értékközvetítő programokon keresztül történő megszervezésének segítése.

Gyermekműsorok, értékteremtő médiatartalmak támogatása

A GYISM - az országos televíziós csatornákkal együttműködve - határozott lépéseket kívánt tenni a gyermekeket nap mint nap érő, a médián keresztül is közvetített erőszak és agresszió minden formája ellen, amelynek első lépéseként a Minisztérium szervezésében, Gyermekmosoly címmel 2002 novemberében konferencia megrendezésére került sor. E konferencia zárásaként a közszolgálati és kereskedelmi televíziók, valamint a Tárca szándéknyilatkozatot írtak alá, amelynek értelmében a televíziós műsorfolyamban nagyobb szerepet kell kapniuk a gyermekek számára készült, valódi értékeket közvetítő, színvonalas programoknak, amelyek - a szórakoztatás mellett - lehetővé teszik a gyermekek legszélesebb körű szellemi és mentális fejlődését.

A GYISM együttműködést kezdeményezett a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumával egy közös pályázati alap létrehozásáról, amely az országos sugárzású televíziós csatornákon bemutatandó értékteremtő, erőszakmentes gyermekprogramok elkészítésének és bemutatásának támogatását tűzné ki céljául. Az együttműködés eredményeként 2003-ban 140 millió forint keretösszeggel a két tárca közös pályázatot hirdetett meg.

(A Gyermekmosoly programban foglalt célkitűzések civil szervezetekkel közösen történő megvalósítására 2003-ban jelentős forrásokat biztosít a Tárca.)

Fehér Könyv folyamat

2001 novemberében a Bizottság közreadta az "Új lendület Európa fiataljai számára" című Fehér Könyvét. A Fehér Könyv nem jogszabály, lényege legfőképp abban áll, hogy rávilágít az adott terület, probléma fontosságára, és előrevetíti a későbbi közösségi akciók lehetőségét, a majdani közös stratégia kialakításának fő irányait. A Bizottság ezzel az együttműködéssel azt kívánja elérni, hogy a tagállamok által saját hatáskörben, szabadon koordinált ifjúságpolitikai koncepciók közelebb kerüljenek egymáshoz.

A Fehér Könyv kiadása mellett még nagyobb jelentősége van a fiatalok szempontjából annak az általa elindított ún. konzultációs folyamatnak, amely a Fehér Könyv által megjelölt témakörök feldolgozására irányul. A konzultációs folyamat célja a Fehér Könyvben megjelölt témák (részvétel, információ, önkéntes ifjúsági szolgálatok, ifjúságkutatás) szisztematikus feldolgozása, a tagállamok ifjúságpolitikai folyamataiban szerepet játszók véleményének összegyűjtése és rendszerezése, majd ezek alapulvételével a fejlődés új irányainak, lehetőségeinek kijelölése és számbavétele. A konzultációs mechanizmusban való részvétel lehetősége a tagjelölt országok, így hazánk számára is nyitva áll.

A konzultációs folyamatba Magyarország maga is aktívan bekapcsolódott, ennek felelőse a GYISM. 2002 őszén került sor az első kérdőívek kitöltésére a részvétel és információ témakörében. A következő kérdőívek, amelyek az ifjúsági önkéntesség és az ifjúságkutatás helyzetével fognak foglalkozni - az Európai Bizottság értesítése szerint - június-júliusra érkeznek meg a GYISM-be.

Ifjúsági Turizmus

Ifjúsági Turisztikai Bizottság

A GYISM kezdeményezésére 2001-ben a Kormány létrehozta az ifjúsági turizmus fejlesztésével kapcsolatos feladatokat koordináló munkabizottságot (1056/2001. (VI. 20.) Korm. határozat). Az ifjúsági turizmusban érintett tárcák illetékes helyettes államtitkáraiból álló munkabizottság 2001 októberében kezdte meg munkáját. A Turisztikai Munkabizottság a megalakulása óta 3 bizottsági ülést tartott. A kormányváltást követően szakértői ülések, egyeztetések keretében folyt tovább az érdemi munka.

Központi táboroztatási program

"I. Balatoni Nyárbúcsúztató Tábor"

A Kormány első 100 napos programjának keretében 2002. augusztus 26-31. között 2 500 rászoruló gyermek egyhetes üdültetésére került sor. Az "I. Balatoni Nyárbúcsúztató Tábor" elnevezésű szociális program a gyermek-, ifjúsági és sportminiszter koordinálásával valósult meg. A program végrehajtásának fedezetére a Kormány 60 millió Ft-ot különített el. A rendezvény rövid megvalósítási határidejére tekintettel pénzügyi lebonyolítását a Zánkai Gyermek és Ifjúsági Centrum Kht. végezte. A gyermekek üdültetésére egy turnusban, három településen (Balatonföldvár, Zamárdi, Zánka) egyidejűleg került sor. A program főként 10 és 16 év közötti gyermekeket érintett, amelyben a hátrányos helyzetű gyermekek mellett részt vettek szellemi, illetve testi fogyatékkal élő fiatalok is. A program kiemelt célkitűzése volt, hogy abban az arra leginkább rászoruló gyermekek vehessenek részt, így a Tárca kiemelt figyelmet fordított a roma származású gyermekek minél nagyobb mértékű részvételére.

A gyermekek kiválasztásában közreműködött a Nagycsaládosok Országos Egyesülete, valamint az Egészségügyi-, Szociális és Családügyi Minisztérium, amely a megyei gyermekjóléti szolgálatokon keresztül a nevelőotthonban és lakásotthonban élő gyermekek kiválasztását koordinálta.

A táborozás során hajó- és buszkirándulások, kézműves-, játék- és sportfoglalkozások, kül- és beltéri sporteszközök és játékok használata biztosították a gyermekek szervezett és élménydús szabadidejének eltöltését.

5 000 rászoruló gyermek ingyenes üdültetése a téli szünidőben

A Kormány második 100 napos programjának végrehajtására meghozott 1167/2002. (X. 10.) határozata alapján 5 000 rászoruló gyermek egyhetes ingyenes üdültetésére került sor a téli szünidőben. Az "Esélyt a jövőnek!" elnevezésű szociális program a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter, a gyermek-, ifjúsági és sportminiszter, az oktatási miniszter, valamint a környezetvédelmi és vízügyi miniszter együttműködésével valósult meg.

A program végrehajtásának fedezetére a 2002. évi általános tartalék felhasználásáról szóló 2364/2002. (XII. 5.) Korm. határozat 110 millió Ft-ot különített el, amelynek további - előzetes szakmai kalkulációk alapján szükségesnek tartott - 6 millió forinttal történő kiegészítését a Turisztikai Államtitkárság a Turisztikai Célelőirányzat terhére vállalta. Tekintettel arra, hogy a 116 millió forintot kitevő tervezett költségek összege meghaladta a hatályos költségvetési törvényben meghatározott értékhatárt, hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos közbeszerzési eljárás kiírására került sor, amelyet a Miniszterelnökség Közbeszerzési és Gazdasági Igazgatósága folytatott le. A felkért szervezetek közül az eljárás nyertese a közös ajánlatot tevő Magyarországi Ifjúsági Szállások Szövetsége és a Mellow Mood Kft. lett. A ténylegesen elszámolt költségek a tervezett keretet nem érték el: a folyósított összeg mindösszesen 112,5 millió forintot tett ki.

A gyermekek üdültetésére két turnusban került sor. Az első turnus 2002. december 27-től 31-ig, a második turnus pedig 2003. január 1-től 5-ig üdült (ami 5 nap/4 éjszakás táboroztatást jelentett). A gyermekek elhelyezésére az ország különböző településein, ifjúsági szálláshelyeken, valamint kollégiumokban került sor.

A programban résztvevő gyermekek kiválasztása az I. Balatoni Nyárbúcsúztató Táborban alkalmazott módszereknek és elveknek megfelelően történt. A fogyatékkal élő gyermekek kiválasztásában az Értük-Velük Egyesület segített. A táborozás során értékteremtő kulturális programok biztosították a gyermekek szabadidejének aktív eltöltését.

A táborok részvételi statisztikájából megállapítható, hogy a két alkalommal megrendezett üdülésen résztvevő 7 500 gyermek kb. 15%-a volt fogyatékkal élő, kb. 30%-a pedig roma származású.

Szakmai kiadványok

Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kéktúra turistaatlasz és útikönyv

A GYISM és a Cartographia Kft. által közösen finanszírozott Országos Kéktúra-atlasz I.-II. kötetének sikerét látva a felek elhatározták az országon körbe vezető kék sáv jelzésű "turista főútvonal" harmadik szakasza, az ún. "Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kéktúra" útvonalának az első két kötettel azonos kivitelű feldolgozását.

A Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kéktúra Kőszegtől kilenc tájegységen át - az Alpokalja, a Kemeneshát, az Őrség, a Göcsej, a Zalai-dombság, a Zselic, a Mecsek, a Geresdi-dombság és a Szekszárdi-dombság tájain vezet az útvonal végpontjáig, Szekszárdig.

A kiadvány térképszelvényei - a Cartographia Kft. turistatérkép-sorozatához illeszkedően - 1:40 000 méretarányúak, az útvonal mentén az eddig le nem fedett szakaszok is feldolgozásra kerültek. Az egységes térképi ábrázolásnál is nagyobb érdeme a kiadványnak az egységes és naprakész útikönyv-rész, mely valamennyi be- és kiszállási pont megközelíthetőségét, az igénybe vehető szálláslehetőségeket és az útvonal közelében fekvő egyes nevezetességekhez javasolt kitérőket is tartalmazza. Az egyes útvonal-szakaszok szakszerű, tömör leírását több mint 150, igényesen kivitelezett fotó gazdagítja.

Lavinaveszély (szakkönyv-fordítás)

Az elmúlt években sajnálatosan megnövekedett a lavina-balesetben meghalt magyarok száma. A lavina nem csak a téli szabadidősportokat - síelés, hódeszkázás - űzőket veszélyezteti: tavasztól őszig a magashegyi túrázók és az alpinisták is kerülhetnek veszélyes helyzetbe.

A hazai könyvpiacon nem lehet hozzáférni a lavinával kapcsolatos szakirodalomhoz, így a legcélszerűbb megoldás egy elérhető áron eladható, ugyanakkor korszerű és gyakorlatias kiadvány lefordíttatása volt.

A 120 oldalas, színes képekkel és ábrákkal illusztrált szakkönyv a német eredetihez képest bővebb áttekintést és részletesebb fogalommagyarázatot nyújt, így a szakirányú képzésben segédkönyvként is alkalmazható.

Turista Magazin

Az egyik legrégebbi hazai folyóirat, a 110 éves Turista Magazin megjelentetése 1999 augusztusától ideiglenesen szünetelt. A 2001. évben a GYISM nyílt pályázatot írt ki a lap kiadói jogainak 10 éves hasznosítására.

A Turista Magazin havonta 32 oldalon jelenik meg, és a hagyományos természetjárás mellett a hazai ifjúsági turizmus kommunikációs csatornájaként is működik.

Turisztikai célú szakkönyvek, kiadványok támogatása 2002-ben

Támogatott

Összeg (Ft)

Támogatás tárgya

TIMP Kereskedelmi és Tanácsadói Kft.

6.000.000

Turista Magazin c. folyóirat megjelentetésének támogatása

Cartographia Kft.

7.500.000

Országos Kéktúra Atlasz III. kötetétéhez támogatás

Budapesti Művelődési Központ

300.000

MINI TIPP 2002. Vakációs programgyűjtemény megjelentetésének támogatása

Magyar Cserkészszövetségek Fórumáért Alapítvány

300.000

"Túrázz a családoddal, túrázz a barátoddal" programsorozat

Tájoló 98 Térképészeti Iroda Bt.

400.000

Palota-Bakony turistatérkép nyomdai munkálataihoz támogatás

Well X Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.

150.000

Lawinengefahr c. könyv magyar fordításának lektorálása

Expoint Kft.

105.000

I. Táborozási Expo

Mobilitás (tartalékolás)

600.000

Turizmushoz kapcsolódó könyvek kiadása

2002. évi költségvetés terhére összesen:

15. 355.000

 

Forrás: GYISM

Konferenciák

Szabadidő-szervezők Országos Konferenciája, Zánka, 2002. január 24-26.

A konferencia célja a közoktatás, a közművelődés, az ifjúsági munka és a nemzetközi kapcsolatok területén a szabadidős programok helyzetének, szervezési lehetőségeinek, valamint a fiatalok szabadidős szokásainak bemutatása a szabadidős programok szervezésében résztvevő szakemberek közötti együttműködés fejlesztése volt.

Táboroztatók Országos Konferenciája, Zánka, 2002. február 22-24.

A konferencia célja a hazai és nemzetközi ifjúsági turizmus helyének, jelentőségének, a beutazó vendégforgalom lehetőségeinek bemutatása, az ifjúsági szállások, a szolgáltatáskínálat fejlesztési és finanszírozási lehetőségeinek bemutatása volt, valamint ajánlás összeállítása a belföldi és beutazó ifjúsági turizmus fejlesztése érdekében.

I. Táborozási Expo és X. Nemzetközi Szállásbörze, Budapest, Lurdy Ház, 2002. március 2-3.

A két kiállítás 2002. március 2-3-án került megrendezésre Budapesten a Lurdy Házban (1097 Budapest, Könyves Kálmán krt. 12-14.). A belépés ingyenes volt. A közös rendezvény célja, hogy a látogatók mind a tavaszi-nyári táborozási lehetőségekről, mind az ifjúsági szálláslehetőségekről átfogó képet kapjanak. A GYISM valamennyi magyarországi általános- és középiskoláknak elküldte a rendezvényről szóló tájékoztatót.

A Táborozási Expón, a Mobilitás Regionális Ifjúsági Szolgáltató Irodái bemutatták a régiójukban fellelhető táborozási lehetőségeket. A kiállítást követően az összegyűjtött táborozási kínálatról a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium információs irodájában kaphattak tájékoztatást az érdeklődők.

III. Ifjúsági turizmus és természetjárás konferencia, Zánka, 2002. április 12-14.

A GYISM az ifjúsági turizmusban és a természetjárásban érintett ifjúsági közösségek, egyesületek, szakosztályok és más civil szerveződések részvételével rendezte meg a III. Ifjúsági turizmus és természetjárás konferenciát. A konferencián az ifjúsági turizmust valamint a természetjáró tevékenységet érintő legfontosabb kérdések megvitatására került sor.

VI. Balatoni ifjúsági turisztikai szeminárium, Zánka, 2002. október 11-12.

A szeminárium célja a 2002. évi turisztikai szezon valamint az előző szeminárium ajánlásának értékelése, a Balaton régió turizmusával kapcsolatos fejlesztési elképzelések megismerése, az ifjúsági szállások értékesítési és programszervezői munkájához való hozzájárulás, valamint felkészülés a 2003. évi turisztikai szezonra.

Jogszabálymódosítások: GYIA, Regionális Ifjúsági Irodák

A Regionális Ifjúsági Tanácsok működésének rendjét szabályozó 2/1999. (IX. 24.) ISM rendelet tagokra vonatkozó rendelkezezéseit - a 6/2002. (V. 8.) ISM rendelet keretében - dr. Deutsch Tamás egykori ifjúsági és sportminiszter megváltoztatta. A változtatás eredményeként a régióban székhellyel (telephellyel) rendelkező ifjúsági egyesületek elvesztették a tanácsba való delegálás - a rendelet 9. § e) pontjában szabályozott - lehetőségét, és a történelmi egyházak kettő helyett három fő közösen történő delegálására kaptak lehetőséget 9. § f) pont. A változtatás adta lehetőségekkel azonban a történelmi egyházak nem kívántak élni, így - annak érdekében, hogy a regionális ifjúsági tanácsok működése zökkenőmentes legyen - az 1/2003. (II. 4.) GYISM rendelet keretében a történelmi egyházak által közösen delegálható személyek számát háromról kettőre, a miniszter képviseltét ellátó személyek számát pedig egyről kettőre változtatta a Minisztérium.

A Gyermek és Ifjúsági Alapprogram és a Regionális Ifjúsági Irodák működéséről szóló 2/1999. (IX.24.) ISM rendelet alábbi rendelkezései módosultak:

Pontosításra kerültek a meghívásos pályázatok lebonyolítására, valamint az egyedi támogatási igények elbírálására vonatkozó rendelkezések.

Az Alapprogram Tanácsának tagjait feladataik ellátásával a miniszter nem 4, hanem 3 évre bízza meg.

A Regionális Ifjúsági Tanácsban a történelmi egyházak képviseletében nem 2, hanem 3 közösen jelölt személy rendelkezik tagsággal.

Az Alapprogram Tanácsa, valamint a Regionális Ifjúsági Tanács üléseire szóló meghívót az ülést megelőző 8. munkanap helyett az 5. munkanapig kell az érintetteknek megküldeni.

Hatályát vesztette a rendelet azon rendelkezése, amelynek értelmében az Alapprogram Tanácsa meghatározza a Regionális Ifjúsági Tanácsokban az ifjúsági egyesületeket képviselő tagok megválasztásának rendjét. Ezzel összefüggésben szintén hatályát vesztette az a rendelkezés, amelynek értelmében a Regionális Ifjúsági Tanács tagja a régióban székhellyel (telephellyel) rendelkező ifjúsági egyesületek képviseletében az első két évben a Miniszter által felkért egy személy, ezt követően pedig az említett eljárás szerint a szervezetek által választott képviselők.

Ifjúságkutatás

Nemzeti Ifjúságkutató Intézet

A Nemzeti Ifjúságkutató Intézet (NIKI) létrehozásának (2001. január 1.) egyik célja az volt, hogy tudományosan megalapozza a GYISM gyermek és ifjúsági területen ellátandó feladatait, kutatói tevékenysége révén elősegítse a gyermek és ifjúsági intézményrendszer egészére vonatkozó stratégiai tervezést és fejlesztést, valamint a kormányzati ifjúságpolitikai döntések előkészítését.

Az Intézet alapfeladatai közé tartozik, hogy kutatásaival hozzájáruljon a hazai és európai ifjúságkutatás fejlődéséhez, részt vegyen a tudomány területén folyó szakmai munkában, segítse annak szervezését, és a jelentősebb magyarországi gyermek és ifjúságkutatások szervezésének keretében a kutatóműhelyek szakmai együttműködését.

A Nemzeti Ifjúságkutató Intézet 2002-es kutatásai

Ifjúsági házak kutatás

A kutatás célja: Az Ifjúságkutató Intézet feladata az volt, hogy támpontokat nyújtson a megrendelő számára a gyermek- és ifjúsági házak definiálásához, valamint az intézményi struktúra jelenleg legfontosabb mutatóinak bemutatásához.

A kutatás megrendelője és finanszírozója: a GYISM.

A kutatás időtartama: 2001. június 1.-2002. április 1.

A kutatás eredménye: Gyermek-, művelődési és ifjúsági házak 2001. Kutatási beszámoló ISMertető sorozat (szerk: Szabó, Kovács, Bitter, Bauer) Nemzeti Ifjúságkutató Intézet - Ifjúsági és Sportminisztérium, Budapest, 2002.

Játszótér projekt

A kutatás célja: A GYISM a települési önkormányzatok számára játszótér fejlesztési és építési pályázat kiírását tervezte. Az Ifjúságkutató Intézet által készített, több fázisból álló felmérés e pályázat megalapozását, előkészítését szolgálta.

A kutatás megrendelője és finanszírozója: a GYISM.

A kutatás időtartama: 2001. február 1. - 2002. március 1.

A vizsgálat: Kétlépcsős komplex kvantitatív és kvalitatív vizsgálat. Kvalitatív, feltáró szakasz: két időpontban (2001. február, 2001. július) készült Omnibus felvétel országos felnőtt reprezentatív mintán. A minta nem, életkor, iskolai végzettség, a lakóhely településtípusa illetve régiója szerint reprezentálja a célpopulációt. Kvantitatív szakasz: interjúk készítése pedagógusokkal, játszótér-látogató szülőkkel, gyerekkel.

Valóságshow-kutatás

A kutatás célja: A magyarországi televíziókban a közelmúltban futó valóságshow-k fogadtatásáról és közönségéről szóló kutatásunk célja az volt, hogy föltárjuk a nézők szocio-demográfiai és kulturális jellegzetességeit, a műsorokkal kapcsolatos véleménystruktúrákat, a pozitív, illetve negatív megítélések alá eső bizonyos aspektusokat és azok okait, valamint a műsorok által közvetített viselkedésmintákra vonatkozó vélekedéseket, a műsorok megjelenését a társas térben, a műsorral kapcsolatos hétköznapi kommunikációt, annak köreit és tartalmait. Célunk mindezeken kívül az volt, hogy rávilágítsunk ezen új típusú tévéműsorok nyomán kialakult és a jövőben várhatóan kialakuló médiahasználati, értékrend- és életmódbeli változásokra. Külön hangsúllyal szerepel kutatásunkban annak feltárása, hogyan ítélik meg a nézők az új típusú műsor etikai vonatkozásait, az általa sugallt viselkedésmintákat, milyen szempontokból érzik szükségesnek a bemutatásra kerülő jelenetek korlátozását.

A kutatás finanszírozója: Nemzeti Ifjúságkutató Intézet, ORTT

A kutatás időtartama: 2002. november 1. - 2003. április 30.

Ifjúsági kedvezmények megítélése a 15-29 éves fiatalok körében

A kutatás célja: A Nemzeti Ifjúságkutató Intézet feladata az volt, hogy támpontokat nyújtson a Minisztérium számára az ifjúsági kedvezményekkel kapcsolatos stratégiájának kidolgozásához. A kutatás azt szándékozott feltárni hogy a 15-29 éves fiatalok körében milyen a jelenlegi állami támogatások mértékének megítélése, illetve milyen támogatásokat, milyen módon tartanának szükségesnek.

A kutatás megrendelője és finanszírozója: Gyermek- Ifjúsági és Sportminisztérium

A kutatás időtartama: 2002. november 1. - 2002. december 15.

Ifjúság2000(c)

A kutatás célja: 1999. áprilisában kezdődött el a rendszerváltozás utáni legjelentősebb ifjúságszociológiai kutatás előkészítő folyamata az Ifjúsági- és Sportminisztérium ifjúsági ügyekért felelős államtitkárságán. A hosszú előkészítő folyamat 2000-ben új szakaszához érkezett, amikor konkrétan felállt az a kutatói team, amely a kutatás befejezéséig irányította a vizsgálat lebonyolítását. Az adatok első - gyors, értelmezés nélküli - elemzését a Gyorsjelentés című kötet tartalmazza, amely 2001. tavaszán került az olvasókhoz. A Gyorsjelentés megjelenése után az írott és elektronikus média töretlen érdeklődésének közepette mutatták be a kutatás vezetői a legfontosabb eredményeket. A kutatást lezáró tanulmánykötet elkészítését megelőző mintegy háromnegyed évben a szakértői team heti rendszerességgel ülésezett, meghatározta a tanulmánykötet fejezeteit, elveit, az elemzési módszereket. Ezen elvek jegyében készült el az országos adatokat tartalmazó Tanulmányok I. A kutatás egyik fő alapelvének - lehető legszélesebb társadalmi nyilvánosság - megfelelően jelenleg készülőben van a Tanulmányok II., amely a megyei és regionális szintű elemzéseket tartalmazza. Elkezdődtek a kutatás másodelemzéseinek munkálatai, szakmai vitái. Várhatóan a 2003. év végén nyomdakész állapotba kerülhet a kötet. 2002 decemberében megjelent a kutatás alapadatait összesítő Ifjúság2000(c) Kutatási adatok 1. elnevezésű CD-ROM, mely az adatokat táblázat és ábrák formájában is bemutatja.

A kutatás megrendelője: Miniszterelnöki Hivatal, Ifjúsági és Sportminisztérium, Nemzeti Kulturális Alap.

A kutatás időtartama: 2000. január 1. - 2002. december 31.

Utómunkák: 2002. decembertől folyamatosan.

A kutatásban résztvevő intézmények: Nemzeti Ifjúságkutató Intézet, Központi Statisztikai Hivatal, MTA Szociológiai Intézet, MTA Politikai Tudományok Intézete, Oktatáskutató Intézet, Századvég Politikai Iskola Alapítvány.

A kutatás eredménye: Ifjúság2000(c) Gyorsjelentés (2001. március), Ifjúság2000(c) Tanulmányok I. (2002. március), www.ifjusag2000.hu honlap, Ifjúság2000(c) CD (2002. december), valamint interjúk, cikkek a magyar írott és elektronikus médiában.

MOZAIK2001(c)- magyar fiatalok a Kárpát medencében

A kutatás célja: Az utóbbi években mind a közigazgatás, mind az érintett ifjúsági szféra szereplői számára különösen hangsúlyossá vált, hogy a Magyarországon lezajlott rendszerváltoztatás utáni társadalmi-gazdasági folyamatokban - sajátos helyzetéből adódóan - jelentős mértékben érintett ifjúsági korosztályról összehangolt, folyamatos, empirikus szociológiai vizsgálatok kezdődjenek. Az Ifjúság 2000Ó kutatás megteremtette az alapjait egy ilyen jellegű ifjúságszociológiai vizsgálatsorozatnak. A határon túli régiók számára olyan alapkutatást biztosít az ott élő magyar fiatalok helyzetéről, ami alapját képezheti további kutatások lebonyolításának, s hozzájárulhat a helyi döntéshozók, társadalomkutatók, valamint civil szervezetek munkájának segítéséhez. Komplex összehasonlítási lehetőséget kínál egyrészt az adott ország és az ott élő magyar kisebbség fiataljainak helyzetét illetően, másrészt a hazai és a szomszédos országok, illetve azok egymáshoz viszonyított kisebbségi helyzetét, körülményeit tekintve, valamint a Magyarországon és a környező országokban élő magyar fiatalok helyzetével kapcsolatban. A kutatás méretét és sokrétűségét szem előtt tartva, az Ifjúság 2000Ó eredményeivel együtt a későbbiekben - igény szerint - egy átfogó, egységes Európa kutatás kiinduló pontjává válhat. A magyar tudományos élet, az ifjúsággal foglalkozó szakemberek illetve politikusok számára hiteles, tudományos adatgyűjtést tesz lehetővé a határon túl élő fiatalok helyzetéről, amely hatékonyan elősegíti a témával kapcsolatos döntéshozatalt és egyéb, az ifjúsági szférát érintő kérdés, probléma optimális kezelését. Folyamatban vannak a MOZAIK2001Ó adataira vonatkozó regionális és felsőoktatási intézményekkel kötendő szerződések.

A kutatás megrendelője: Ifjúsági és Sportminisztérium, Miniszterelnöki Hivatal, Környezetvédelmi Minisztérium, Szociális és Családügyi Minisztérium, Nemzeti Kulturális Alap, Magyar Turizmus Rt., MEH-GM

A kutatás időtartama: 2001. február 15. - 2003. december 31., utómunkák: folyamatosan

Együttműködő magyarországi intézmények: MTA Politikatudományi Intézet, MTA Szociológiai Intézet, Oktatáskutató Intézet, Századvég Politikai Elemzések Központja

Konzulens magyarországi intézmények: MTA Kisebbségkutató Intézet, Márton Áron Szakkollégium, Teleki László Intézet Közép-Európai Kutatások Központja

Együttműködő határon túli intézmények: Babes-Bolyai Tudományegyetem Szociológia Tanszék (Románia), Fórum Társadalomtudományi Intézet (Szlovákia), KAM Regionális és Antropológiai Kutatások Központja (Románia), LIMES Társadalomtudományi Intézet (Ukrajna), Magyarságkutató Tudományos Társaság (Jugoszlávia)

A kutatás eredménye: MOZAIK2001(c) Gyorsjelentés (2002.), valamint interjúk, cikkek a magyar írott és elektronikus médiában

Roma Ifjúsági Szervezet Kutatás

A kutatás célja: A kutatás 2001 decemberében indult az Ifjúsági és Sportminisztérium megbízásából a roma ifjúsági szervezetek támogatására tervezett pályázatkiírás előkészítéseként. A szakértői anyag egyik bázisát képezte a roma ifjúsági szervezetek feltérképezését szolgáló kutatás, mely elsősorban e szervezetek strukturális felépítésére, szervezeti kultúrájára, az általuk képviselt értékekre, valamint a kisebbségi létből eredő sajátosságokra fókuszált.

A kutatás kettős céllal indult. Egyfelől a magyarországi roma ifjúsági szervezetek legfontosabb adatait tartalmazó, lehető legszélesebb körű adatbázis összeállítására vállalkozott, ugyanakkor célul tűzte ki e szervezetek jellemzőinek szervezetszociológiai elemzését; működési jellemzőiknek, kapcsolatrendszerüknek, tagságuk és szervezeti kultúrájuk részletes leírását. A kutatás során kiemelkedő figyelmet fordítottunk a vezető személyiségére, személyes élettörténetére, és tapasztalataira, vezetői eszközeire.

A kvalitatív kutatási fázis 2002 márciusában zárult le. A Roma Ifjúsági Szervezet Kutatást 2003 őszén egy kérdőíves vizsgálat elkészítésével folytatjuk, mely a magyarországi ifjúsági szervezetekről szóló 2000-ben elkészült kutatás általános eredményeit kívánja egy speciális, kisebbségi társadalmi területen bővíteni, az adatbázisban szereplő, ténylegesen ifjúsági céllal tevékenykedő valamennyi szervezetre kiterjedően.

A kutatás megrendelője: Ifjúsági és Sportminisztérium

A kutatás finanszírozója: Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium, Nemzeti Ifjúságkutató Intézet,

A kutatás időtartama: Első lépcső: 2001. december 1. - 2002. március 30., második lépcső: 2003. augusztus 30 - 2003. október 30.

IX. Fókuszban: Roma gyermekek és fiatalok

Helyzetkép

A rendszerváltozás vesztesei

A társadalom szélére sodródott, eltérő kulturális értékekkel, hagyományokkal élő csoportok, családok - hazánkban a cigányság a legnagyobb lélekszámú érintett csoport - halmozott hátrányokkal küzdenek, amelyeket tartósan és hosszú távon befolyásol az iskolai végzettség, a kultúra, a normák és értékek vállalása, a gazdasági-szociális helyzet, a társadalomban elfoglalt szerep vagy helyzet és mindezek eredőjeként az életminőség.

Elsősorban azokban a társadalmi csoportokban jelentkeznek hátrányok, halmozódnak a kedvezőtlen élethelyzetek, amelyek a társadalmi kirekesztődésben is veszélyeztetettek.

A cigányság évszázadok óta súlyos, halmozott problémákkal terhelt. A társadalomba való beillesztésük érdekében tett intézkedések magukon hordozták az egyes társadalmi korszakok jellemzőit, s elsősorban az asszimilációt célozták meg, és szegregációhoz vezettek. Az eltérő hagyományok, kulturális értékek a társadalom többségében, de a cigányságban is előítéletességet szültek. A társadalmi-gazdasági és kulturális különbségek együttes hatásaként mindkét oldalon kialakult sztereotípiák nehezítették és nehezítik a kirekesztődöttség megoldását.

A hátrányok nem a rendszerváltáskor keletkeztek. A társadalmi-gazdasági kihívások, változások kezelésére minden réteg, csoport, közösség, család, egyén rákényszerült. Akik nagyobb lehetőségekkel, tartalékokkal, társadalmi, kapcsolati, tudás-, esetleg pénztőkével korábban rendelkeztek (és minél több elemmel a felsoroltak közül), azok tudták könnyebben venni az akadályokat: azok tudtak alkalmazkodni a változásokhoz. Azoknak pedig, akik gyengébb vagy sérült, netán elégtelen tőkekapacitásokkal rendelkeztek, az amúgy is gyenge társadalmi-gazdasági helyzetük tovább romlott. A rendszerváltás jelentős gazdasági szerkezetátalakulási folyamatokkal járt, amelyek a társadalom minden ágazatát érintették, a "nem termelő" ágazatokat is. Az ország fejlődése szempontjából összességében vitathatatlanul pozitív változások és eredmények mellett a politikai és civil életben is nagy mozgásokkal jellemezhető, de konszolidált folyamatok zajlottak. A demokratikus átalakulás következtében a társadalmi érdek mellett megjelentek a réteg- és csoportérdekek, amelyeknek keretei között az egyéni igények és szükségletek is kifejezhetőbbé, értelmezhetőbbé, elérhetővé váltak. Ebben a folyamatban is azok a társadalmi csoportok tudták érdekeiket érvényesíteni, amelyek tapasztalatokkal, a többségi társadalom csoportjaiban már működő problémafelvetési, vita- és megoldási technikákkal rendelkeztek. A társadalmi érdekérvényesítés korábbi, a rendszerváltást megelőző több évtizedes korszakaiban a többségi társadalom kirekesztett, kirekesztődött csoportjai, nemzeti és etnikai kisebbségei soha nem értek, érhettek el olyan szervezettséget - még ha volt is demokratikusnak nevezett időszak -, amely lehetővé tette volna a társadalmi fejlődést, a jobb lehetőségek elérését.

A rendszerváltás óta elindult gazdasági átalakulás legnagyobb vesztes társadalmi csoportja a cigányság.

Demográfiai adatok

A Magyarországon élő legnagyobb lélekszámú nemzeti-etnikai kisebbség a cigányság, amely a többi nemzetiséghez képest nem rendelkezik anyaországgal. A cigányság nem homogén összetételű: 3 főbb nemzetség alkotja, amelyek közül a legnagyobb a romungro, majd az oláh, továbbá a beás. Túlnyomó többségükben a magyar nyelven beszélnek, de a romani és beás nyelv több változatát a hétköznapi családi és közösségi életben egyre többen használják aktívan. A cigányság társadalmi helyzetét tekintve sem egységes: bár növekszik azok száma, akik egyre magasabb iskolai végzettséget, szaktudást és diplomát szereznek, a többségükre mégis az alacsony iskolai végzettség, az ehhez kötődő behatárolt és korlátozott munkavállalási lehetőségek jellemzőek, s ennek egyik eredménye a tömeges munkanélküliség, az esetleges és kevés jövedelmet nyújtó idénymunka. A megélhetésre nem elegendő szociális segély a családok és egyének további gazdasági ellehetetlenüléséhez vezet, nem növeli a problémaspirálból való pozitív kitörés esélyét. Többségük az ipari térségekben a gazdasági szerkezetátalakulás következtében vesztette el a munkáját. Magyarország hátrányos helyzetűvé vált régióiban és azon belül is a hátrányos helyzetű településeken, falvakban él 60%-uk. Lakhatási körülményeik szegénységgel, nyomorral, egészségtelen körülményekkel jellemezhetők.

A Nemzeti Etnikai Kisebbségi Hivatal adatai szerint a hazai cigány lakosság a létszámát tekintve az európai becsült adatok viszonyításában 38 ország között, Románia, Bulgária és Spanyolország után a 4. helyen áll.

A Magyarországon élő kisebbségek között - mint említettük - a legnagyobb létszámú és anyanyelvi közösségként is a legnépesebb kisebbség a cigányság. Az 1990-es népszámlálás során 142 683 magyar állampolgár vallotta magát cigány nemzetiségűnek. A 2001. évi népszámlálás adatai szerint 189 984 fő cigány nemzetiségűnek, 129 208 fő hagyományokhoz kötődőnek, 48 438 fő anyanyelvet beszélőnek, míg 53 075 fő családi, baráti közösségben a nyelvet használónak vallotta magát.

Etnikai kisebbségi oktatás-képzés

A cigányságra vonatkozó mutatók - sajátos helyzetüknek tulajdoníthatóan - jelentősen eltérnek mind az országos, mind a többi kisebbség átlagától. A cigányság társadalmi integrációja kiemelten fontos, a hagyományos kisebbségpolitikai eszközrendszertől eltérő módszerekkel kezelendő kérdéskör. A jelenlegi folyamatok alapján az alacsony iskolai végzettség, a társadalmi átlagnál rosszabb egészségi állapot és szociális körülmények jellemzik a cigány lakosságot.

Míg az 1971-es országos reprezentatív cigányvizsgálat adatai szerint az akkor 25-29 éves cigányok 26%-a végezte el az általános iskolát, napjainkra e területen örvendetes változás tapasztalható. Ma mintegy 250 óvodában és 658 általános iskolában szerveznek cigány kulturális nevelést, illetve cigány kisebbségi oktatást, becslések szerint 20 ezer óvodás és 50 ezer iskolás részére. Ennek következtében a cigány gyermekek döntő többsége általános iskolai végzettséghez jut.

A kutatási adatok szerint az általános iskolát végzett cigány tanulók 85%-a bekerül a középfokú oktatásba, közülük 16% érettségit adó intézményben tanul. A továbbtanulási és lemorzsolódási esélyeket tekintve azonban csak nagyon lassú ütemben csökken a cigány és nem cigány fiatalok esélyegyenlőtlensége. Az iskolai sikertelenség és az iskolából való korai kilépés elsődlegesen szociokulturális természetű okokra vezethető vissza. Ezért az oktatási rendszernek a cigánysággal kapcsolatban az oktatás világán messze túlmutató problémahalmaz megoldására kellene válaszokat találnia.

Az utóbbi időszakban - különösen a közoktatásról szóló törvény révén - az OM különösen nagy hangsúlyt fektet a hátrányos helyzetű cigány tanulók iskolai előmenetelének segítésére, az esélykülönbségek mérséklésére, valamint a hátrányos megkülönböztetés tilalmának következetes érvényesítésére. Ennek érdekében az oktatási tárca a közoktatás jogi szabályozásának egészére kiterjedő, egymásra épülő és egymással összefüggő intézkedéseket hozott. A fő cél, hogy ezek az intézkedések a gyakorlatban maradéktalanul érvényesüljenek. Ezért is van különös jelentősége annak a minisztériumi vizsgálatnak, amelynek során a tárca a 2001-es év során a cigány kisebbségi oktatással, továbbá a felzárkóztató, tehetséggondozó programokkal kapcsolatban levélben keresett meg 924 intézményfenntartót, s kérte a települési önkormányzatokat, hogy ellenőrizzék a jogszabályi előírások érvényesülését és betartását. Az intézkedésről tájékoztatót kaptak a törvényességi felügyeletet ellátó megyei közigazgatási hivatalok is. Az intézményfenntartók az összegzéseiket eljuttatták a területileg illetékes közigazgatási hivatalnak, valamint az Országos Értékelési és Vizsgaközpontnak. A beérkezett adatok, információk feldolgozása után a vizsgálat eredményétől függően alakul ki, hogy milyen további intézkedésekre lesz szükség az elkövetkezendő időszakban.

A nemzeti és etnikai kisebbségek oktatási jogainak érvényesülése

Az Alkotmányban, valamint a Nektv.-ben garantált kisebbségi jogok közül kiemelkedő jelentőségű a kisebbségi oktatásra vonatkozó szabályozás. A több évtizedes asszimilációs politika következményeként a kisebbségi kultúrák ápolásában, az identitástudat erősítésében, a kisebbségi nyelvek átörökítésében csökkent a családok, a kisebbségi közösségek, és növekedett a kisebbségi oktatás és nevelés szerepe. Sok esetben a kisebbségi nyelv megtanulására csak a kisebbségi oktatás ad lehetőséget.

A nemzeti etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa szerint az elmúlt évtizedben a magyar oktatáspolitika pozitív változásaival, modernizációjával egyidejűleg a kisebbségi oktatás tartalmi szabályozása és feltételrendszere is megteremtődött, megújult. Számos vonatkozásban azonban hiányosságok és ismétlődő nehézségek jellemzik a kisebbségi oktatás gyakorlati megvalósítását.

A tizenhárom jogi értelemben vett kisebbség helyzete, lehetősége a kisebbségi oktatás területén is jelentősen különbözik egymástól. Míg a nemzeti kisebbségi oktatás nyelvi és kulturális jellegű feladatainak végrehajtását az egyes kisebbségek eltérő lélekszáma és érdekérvényesítő pozíciója, továbbá az adott kisebbségi nyelv munkaerő-piaci "használhatósága" befolyásolja, addig a cigány gyermekek oktatását számos, a közoktatáson túlmutató társadalmi probléma is nehezíti.

(A kapcsolódó anyagokat lásd a 2 számú Melléklet Fókuszban: roma gyermekek és fiatalok fejezet A kisebbségi ombudszman jelentése A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok érvényesülése a felsőoktatásban című alfejezetben.)

Képzettség és intézményrendszer a Nemzeti Etnikai Kisebbségi Hivatal adatai szerint

Az 1971. évi szociológiai vizsgálat adatai szerint a 14 éven felüli roma lakosság 39%-a volt analfabéta, míg a nem roma lakosság körében gyakorlatilag már nem voltak írni-olvasni nem tudók. A romák iskolázottsági szintje az 1971-es és az 1993-as országos reprezentatív vizsgálat eredményeinek összehasonlítása alapján jelentős fejlődést mutatott, az iskolába egyáltalán nem járók aránya ugyanis 9%-ra csökkent.

Az Oktatási Minisztérium adatai szerint napjainkban a roma gyermekek 94%-a elvégzi az általános iskolát, ebből 85% továbbtanul valamilyen középfokú oktatási intézményben - ezen belül 10 év alatt 9%-ról 15%-ra nőtt az érettségizett középiskolások aránya. Bár az utóbbi évek intézkedéseinek köszönhetően nőtt a közép- és felsőfokú végzettségűek száma (ösztöndíjak, kollégiumok, egyetemi előkészítők), az össznépességhez viszonyítva továbbra is nagy a lemaradás. A lemorzsolódás továbbra is gond, amelynek legfőbb oka a családok csekély anyagi teherbíró képessége.

A szociológiai felmérések alapján 700-ra tehető az olyan iskolák száma, amelyekben a roma gyermekek külön, szegregáltan vesznek részt az iskolai oktatásban. Becsült adatok alapján a speciális tantervű iskolákban (kisegítő iskola) az összes roma gyermek kb. 7%-a tanul, ez az arány a többségi gyermekeknél 1-2% körül van.

A roma tanulók hátrányos megkülönböztetése az oktatási rendszerben a szegregációból és az oktatásuk során alkalmazott pedagógiai módszerek alkalmatlanságából adódik. Az iskolán belüli hátrányos megkülönböztetés oka sok esetben nem a cigány tanulókkal szembeni előítéletességben, hanem a megfelelő feltételek és felkészültség hiányában keresendők. Az ekként minősíthető iskolai gyakorlat a csökkentett értékű oktatástól a különböző mértékű elkülönítésig terjed.

A roma fiatalok oktatási esélyei és a kétféle forgatókönyv24

A roma fiatalok esetében automatikusan a munkanélküliségi forgatókönyv jut eszünkbe. Ezzel szemben úgy gondoljuk, hogy a roma fiatalok esetében is figyelembe kell venni a középosztályosodás folyamatát. A 2001/2002 tanévben elsősök szociológia vizsgálata (forrás: Gábor-Kabai 2002) című kutatásban azt láttuk, hogy a nappali szakos hallgatók 2,6%-a, a levelezősöknek 3% említette, hogy romák vannak felmenőik között. A nappali szakos egyetemisták 1,4%-a, a főiskolásoknak viszont 3,2%-a roma származású. A levelező szakosok esetében viszont az egyetemisták aránya 3,2%, a főiskolásoké viszont 2,8%.

A roma származású egyetemi polgárok aránya igen alacsony a mintában, de azáltal, hogy a roma fiatalok inkább levelező szakosok, inkább megkockáztathatjuk azt az állítást, hogy a továbbtanulásukban inkább játszik szerepet a vékony szálú, mégis megfigyelhető középosztályosodás, mint a romák támogatására fordított oktatáspolitikai törekvések. Ebből kiindulva készítettünk egyetemista roma fiatalokkal interjút amelyekből kitűnik, hogy "a roma fiatalok továbbtanulásához számos tényező együttállása szükséges. Úgy is, mint családi, anyagi háttér, etnikai konfliktusok kikerülése, kivédése, az úttörő szerep felvállalása, mely sokszor jár az egyedüllét érzésével. Ezek a fiatalok a legtöbb esetben első generációs értelmiségek lesznek, ami magában hordozza a dolog nehézségét. Következtetésünk továbbá, hogy a továbbtanulók módosítják roma tudatukat, mely módosítás látens és manifeszt módon is megjelenik. A manifesztálódott változások a romák más csoportjaiban is jelen vannak, míg véleményem szerint, a rejtett, sokszor tudat alatti változások nagyobb eséllyel jelennek meg a felsőoktatásba került cigányok körében." (Király 2002)

A roma interjúk másik csoportja egy kisvárosban vizsgálja a romák magyar társadalomba integrálódásának feltételeit.

Király Erzsébet Hét roma fiatal életútja című kutatási beszámolója jól leírja a felsőoktatásban részt vevő roma fiatalok helyzetét.

A roma interjúk az A 15-29 éves fiatalok esélyei c. kutatás kiegészítéseként készültek. A kiválasztott interjúalanyok roma egyetemista fiatalok. Az Elsőévesek szociológiai vizsgálata adataiból kiderült, hogy a 2001/2002-es tanévben a felsőoktatási intézményben tanuló első évfolyamosok 2,5%-a roma származású. Ez az arány az előző évtizedekénél magasabb.

Romák körében végzett vizsgálatokból tudjuk, hogy a hetvenes évekig a cigány szülők nem ambicionálták gyerekeik iskoláztatását. A hetvenes és nyolcvanas években többségük már eleget tett törvényes iskoláztatási kötelezettségének, de a gyerekek közül még akkor is kevesen jutottak el az általános iskola elvégzéséig. Az igazi nagy változást a kilencvenes évek hozták. A rendszerváltás ráébresztette a romákat is arra, hogy magasabb iskolai végzettség nélkül hosszabb távon nincs esélyük a visszakapaszkodásra, de még a marginalizálódás megállítására sem. Az is hozzájárult a változáshoz, hogy a családi pótlék kifizetését és egyéb szociális támogatásokat iskolalátogatáshoz kötötték, ami a szülőket érdekelté tette az iskoláztatásban. Ezen általános iskolai tendenciák a továbbtanulásban is jelentkeztek. A szülők elősegítették gyermekeik továbbtanulását, tájékozottság hiányában azonban kevésbé voltak képesek segíteni nekik a pályaválasztásban.

A gyermekek pályaválasztása szoros összefüggést mutat a szülők iskolai végzettségével és foglalkozásával. Így sokkal esélyesebbnek mutatkoznak a mobilitásra azok a gyerekek, akiknek már a szülei is iskolázottabbak, illetve akik nem szegregált cigány környezetben élnek. A középfokú továbbtanulás determinálja a felsőfokút, éppen ezért óriási jelentősége van. Annak ellenére, hogy a középfokú továbbtanulási esélyek jobbak, a nem cigány származású tanulók 4,1-szer nagyobb eséllyel jutottak be az 1999/2000-es tanévben gimnáziumba, és 3,3-szer nagyobb valószínűséggel szakközépiskolába, mint a cigány származású tanulók. (Forrás: Liskó Ilona: A cigány gyerekek iskoláztatási problémái. 2002, 54. oldal)

Az interjúkészítés során kíváncsiak voltunk arra, hogyan és kik jutnak el a középiskola után a továbbtanulásig, illetve a felsőoktatásban tanuló romáknak milyen nehézségekkel és megpróbáltatásokkal kell szembenézniük, továbbá ez milyen identitáskonfliktusokkal járhat.

Az interjúk kiváló alkalmat kínáltak arra, hogy megismerjük az alanyok személyes és családi életterét, életük nagy fordulópontjait, próbálkozásaikat. A vizsgálat során 7 mélyinterjú készült, négy lánnyal és három fiúval. Valamennyien roma származásúak, és valamilyen felsőoktatási intézményben tanulnak.

A 7 interjú alkalmat kínált arra, hogy betekintsünk az egyébként zártan élő, többnyire rejtett életvitelű etnikai csoportba. A csoporton belül is azoknak az életét tudtuk közelebbről megismerni, akik felsőoktatási intézmények tanulói. A bevezetőben említett 2,5% (a felsőoktatásban tanuló első évfolyamos hallgatók 2,5%-a roma származású a 2001/2002-es tanévben) magasabb ugyan, mint az előző években, de még mindig nagyon csekélynek mondható. Mindannyiunk érdeke, hogy ez a szám a többszörösére emelkedjen.

A dolgozat bizonyítékul szolgálhat arra nézve, hogy a felsőoktatásban tanuló romáknak számos nehézséggel kell megküzdeniük, az átlagnál több akadályt kell áthágniuk. Ilyenek pl. a nyelvi nehézségek, a család anyagi háttere, esetenként előítéletek, sztereotipizálások, identitáskeresések. Társadalmi identitásukban óhatatlanul változások állnak be. Romatudatuk mellett a többségi társadalom sajátosságait is átveszik. A romatudat számukra leginkább a közös nyelvben nyilvánul meg, ugyanakkor közülük sokan már nem beszélik azt. Éppen ezért tartják fontosnak azt az érzést, amit csak a romák érezhetnek, egymás között és egymás iránt, nem foglalkozva az őket elválasztó vérségi kötelékekkel, az életmódcsoportokkal vagy országhatárokkal. Ezek mellett identitásuk meghatározója a roma életvitel, életszemlélet, életstílus.

A többségi társadalom értékeiből, normáiból hasznossági elv szerint adaptálnak. A gyakorlatban ezek a következő változásokat eredményezhetik: az élettervezés változásait, a hagyományos családalapítási terv módosulásait, azon tradíciók elvetését, amelyek a tapasztaltuk szerint értéktelenekké váltak, pl. nőknél a fejkendő, hosszú szoknya kötelező viselete, illetőleg azok, amelyek kifejezetten károsnak minősültek, pl. a tizenéves gyermekek összeházasítása.

Ezek után a kérdés pusztán az, hogy a két tudat, a magyarság- és a romatudat hogyan hozható egyensúlyba egymással. Hogyan alakítható ki a helyes arány, oly módon, hogy ez az alanyok személyiségét ne sértse, sőt hasznukra, épülésükre váljon.

A válaszok meggyőztek arról, hogy a cigányság heterogenitása ellenére is igen homogénnak tud mutatkozni bizonyos őket érintő, fontos kérdésekben. Ez a történelem folyamán nemegyszer a túlélésüket jelentette és jelenti talán a jövőben is.

A megfigyelés feltételes következtetése tehát, hogy a roma fiatalok továbbtanulásához számos tényező együttállása szükséges, a családi, anyagi háttér, etnikai konfliktusok kikerülése, kivédése, az úttörő szerep vállalása, mely sokszor jár az egyedüllét érzésével. Ezek a fiatalok a legtöbb esetben első generációs értelmiségek lesznek, ami magában hordozza a nehézségeket. Következtetésünk továbbá, hogy a továbbtanulók módosítják romatudatukat, s ez látens és manifeszt módon is megjelenik. A manifesztálódott változások a romák más csoportjaiban is jelen vannak, s a rejtett, sokszor tudat alatti változások nagyobb eséllyel jelennek meg a felsőoktatásba került cigányok körében.

(A kapcsolódó anyagokat lásd a 2. számú Melléklet Fókuszban: roma gyermekek és fiatalok fejezet A nemzeti és etnikai kisebbségek oktatási jogainak érvényesülése és Részlet a kisebbségi oktatás jelenéről és jövőjéről című oktatási fórumra készített vitaanyag hátterének és legfőbb megállapításainak összegzéséből alfejezetekben.)

Munkaerő-piaci helyzet

A 1970-es években a foglalkoztatottságról, az aktívak és inaktívak népességen belüli arányáról készült felmérés adatai a roma és a nem roma lakosság körében közel hasonló helyzetet mutattak. 1989-ben a roma férfiak 60-80%-a, a nők 35-40%-a volt állásban. Az 1993. évi országos felmérés szerint, a foglalkoztatottsági szint megközelítőleg fele, a munkanélküliségi ráta három-ötszöröse, az egy keresőre jutó eltartottak aránya háromszorosa a nem cigány lakosságénak.

A 2001. évi nemzetiségre vonatkozó népszámlálási adatok szerint a kisebbségi kötődését vállaló roma népességen belül 10,12% a foglalkoztatottak aránya, 11,84% a munkanélküli, 28,06% az inaktív kereső, míg 50% az eltartott státusú. Az 1990-es évek elején megjelenő munkanélküliség tömegesen érintette a romákat, ők kerültek ki legnagyobb számban a munkaerőpiacról, és számukra a legnehezebb a piaci viszonyokhoz való alkalmazkodás. Ugyanakkor a romák munkaerő-piaci reintegrációját tovább gátolja a diszkrimináció is. Sokuknak csupán a szociális transzferjövedelmek - családi pótlék és a szociális segélyek - állnak rendelkezésükre, ezért a roma háztartások több mint fele él tartós munkanélküliségben és szegénységben.

Az iskolából frissen kikerült roma fiatalok között a tartós munkanélküliek aránya 40%-kal haladta meg az azonos végzettségű és életkorú, nem roma pályakezdők hasonló adatait, ami a fiatal roma generációk életesélyeinek igen jelentős beszűküléséről tanúskodik.

Kultúra, életmód, lakóhely

A cigány lakosság nyelvi és kulturális szempontból igen erősen tagolt kisebbség, ezért több nyelv és kultúrkör megőrzéséről kell egyidejűleg gondoskodni. A hazai romák kulturális és nyelvi szempontból három jelentős csoportra tagolhatók. Az első és legnagyobb csoport a magyar anyanyelvű romungro magyar cigányok, arányuk meghaladja a 70-75%-ot.

A második nagy csoport a romanit beszélő oláh cigányok, arányuk 15-20% körüli. A harmadik csoport elsősorban az ország dél-dunántúli régiójában élő beás cigányok, akik archaikus román nyelvet beszélnek, arányuk 10%-ra tehető.

Napjainkban az oláh és beás csoportokra jellemző anyanyelvhasználat lassú visszaszorulása figyelhető meg. A meglévő hagyományőrző roma közösségek lényegében az utolsó olyan csoportok a magyar társadalomban, amelyekben a népi művészet a mindennapi élet szerves része. A cigány kultúrának új keletű az írásbelisége, probléma továbbá, hogy nem rendelkeznek anyaországgal, amely kulturálisan és anyagilag támogatná a magyarországi cigány lakosságot. Napjainkban a cigány kultúra értékeinek felfedezése reneszánszát éli.

A cigány lakosság többségében katolikus vallású (római, görög), részben református, míg kisebb csoportjai kisegyházak tagjai.

Magyarország 3135 települése közül mintegy 2260 településen él roma. Az ország területén szétszóródva élnek, de eloszlásuk nem egyenletes. A népszámlálási adatok szerint területi megoszlásukat tekintve az ország gazdaságilag fejletlenebb észak-magyarországi, valamint észak-alföldi régióiban a legmagasabb. Az 1970-es évekhez képest jelentősen megnőtt a városlakó roma emberek aránya, de a romák tipikus lakóhelyei továbbra is a községi (kb. 60%) és azon belül is a leghátrányosabb kisközségi települések.

Az 1971-es országos romavizsgálat adatai alapján a háztartások közel kétharmada (65,1%-a) elkülönült telepeken, kedvezőtlen lakásviszonyok között élt. Minden ellentmondása ellenére kétségtelenül szerepe van az 1960-as években elkezdett és 1988-ig folytatott telep-felszámolási programnak abban, hogy a romák települési és lakásviszonyai korábbi helyzetükhöz képest jelentősen javultak. Többségük azonban ma is hátrányos helyzetű, munkalehetőséget nem biztosító településeken, jellegzetesen falvakban él (kb. 60%). Az utóbbi időben indított szociális lakásépítési program és a hozzá kapcsolódó kedvezményes hitelkonstrukció javított ugyan a helyzeten, ám a lakások komfortmutatói még mindig igen kedvezőtlenek, messze elmaradnak az országos átlagtól. Ma a roma lakosság hozzávetőlegesen 20%-a elkülönülten él, gyakran szegregált, hiányosan közművesített, részben újratermelődött alacsony infrastruktúrájú, telepszerű lakókörnyezetben vagy rossz állapotú városi kolóniában. Sok hátrányos helyzetű roma családnak okoz gondot a közüzemi díjak hátralékainak fizetése és a korábbi építkezések megemelt kamatú hiteleinek törlesztése.

Egészségügyi helyzet

Populációs szinten az egészség egyik legfontosabb meghatározója a társadalmon belüli egyenlőtlenség. A hátrányos helyzetű népesség problémái abba az irányba hatnak, amelyben az egészségproblémák hosszú távú halmozódása jósolható meg. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a rossz szociális körülmények között élők, különösen a gyermekek, nemcsak nagyobb valószínűséggel szenvednek egészségkárosodást, de komplex okok miatt igen gyakran kimaradnak az egészségügyi ellátásból is, vagy oda csak előrehaladott károsodással járó állapotban kerülnek be. A probléma csak célzott intervenciókkal oldható meg.

A romák gyermekvállalási stratégiáival kapcsolatos kutatások25 alapján egyértelmű, hogy önmagában a fogamzásgátlással kapcsolatos felvilágosítással nem sokra lehet jutni, hiszen ezek a lányok akarják a gyermeket, és a fogamzásgátlással kapcsolatos programok azok körében hatékonyak igazán, akikben megvan az ilyen irányú késztetés. Csupán zárójelben jegyezzük meg, hogy ezzel szemben a középiskolásoknál tapasztalható nagyszámú abortusz csökkenetése érdekében szervezett fogamzásgátlással kapcsolatos felvilágosító programok sokkal inkább lehetnének hatékonyak, mivel ezek a leányok nem akarnak még ilyen fiatalkorban szülni. A kutatások arra mutatnak rá, hogy a fiatalkorúak gyermekvállalásának társadalmi okai vannak, és ezeket a kapcsolati háló sajátosságaiban jelölik meg:

Egyrészt e leányoknak nincsenek széleskörű társadalmi kapcsolataik, amelyeket erőforrásként használhatnának. Ebben az esetben segítséget jelenthetnek a szociális szervezetek, amelyeknek saját tagjaik társadalmi tőkéjét bocsáthatnák rendelkezésükre. Fontos azonban, hogy a lehetőségek horizontja ne szűküljön a redisztributív szférára, hanem utat nyisson a piaci integráció irányába. Hiszen a magasabb iskolai végzettség segítségével megszerezhető jó állások reális alternatívája miatt halasztják későbbre a szülést a jobb szociális körülmények között lévő nők.

Tekintettel arra, hogy a roma gyermekek és fiatalok egészségügyi helyzetéről jelentős, reprezentatívnak tekinthető kutatás nem készült, az alábbiakban a nemrégiben készült a Fiatal roma nők véleménye egészségi állapotukról és egészségügyi ellátásukról című kutatás legfőbb megállapításait közöljük, amely a 14-24 éves roma nők helyzetét vizsgálja.

Az egészségi állapot szubjektív megítélése

A kutatás során az egészségi állapottal kapcsolatban különböző kérdéseket tettek fel, az alábbiakban ezek eredményeit ismertetjük. Először arra voltunk kíváncsiak, hogy a válaszadók általánosságban milyennek ítélik meg saját egészségi állapotukat. A megkérdezettek ezt egy ötfokú skálán értékelték. A roma nők 31,3%-a, míg a nem romák 29,9%-a minősítette általános egészségi állapotát közepesnek, és a romák 52,2%-a elég jónak, míg a nem romáknál ez az érték 54%. Tehát a roma és nem roma nők többsége elég hasonlóan ítéli meg saját egészségi állapotát, hiszen a fenti két - a közepes és az ennél valamivel jobb - kategóriába sorolja magát a romák 83,6%-a és a nem romák 83,9%-a.

A megkérdezettek egészségi állapotának egy másik indikátora, hogy milyen gyakorisággal fordulnak elő körükben huzamosabb ideig tartó betegségek. Az egy hónapnál hosszabb ideig tartó betegségek előfordulását a roma nők 15,2%-a, míg a nem roma nők 18,8%-a említi. Egy hétnél hosszabb ideig fekvő beteg volt a romák 5,9%-a míg a nem roma nők 9,9%-a. A fenti adatok alapján megállapíthatjuk, hogy a fiatal korcsoportba tartozó roma nők esetében ritkábban fordulnak elő a hosszabb ideig tartó megbetegedések, azonban fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy a fenti adatok betegmagatartást is tükrözhetnek, mivel könnyen lehetséges, hogy az átlagosnál alacsonyabb iskolai végzettségű roma nők bizonyos tüneteket nem tekintenek betegségre utaló jelnek, vagy nem tekintenek olyan súlyú betegségnek, amellyel orvoshoz kellene fordulniuk.

Egészségügyi panaszok és betegségtünetek említése a roma és a nem roma nők körében (%)

Tünetek és panaszok

Roma

Nem roma

Fejfájás

50,8%

45,3%

Fáradékonyság

59,4%

59,4%

Étvágytalanság

30,5%

15,6%

Fogfájás

27,6%

20,4%

Erős menstruációs görcsök

25,9%

32,1%

Gyomorpanaszok

22,8%

28,9%

Gyakori hasmenés

5,3%

6,6%

Székrekedésre való hajlam

17,9%

24,9%

Ízületi fájdalom

10,7%

24,4%

Végtagfájdalmak

23,2%

26,8%

Gyakori megfázás

38,6%

32,1%

Gerincferdülés

10,7%

19,5%

Forrás: ESZCSM

Egészségügyi ellátás

A kutatás eredményei alapján megállapítható, hogy a roma nők 14,9%-a nem vett igénybe semmilyen orvosi ellátást egy éven belül, míg a nem romák 10,6%-a nem volt orvosnál 2002-ben. Az egy és fél éves időintervallumban volt orvosnál a romák 20,9%-a, a nem romák 23,2%-a. Egy hónap és fél év közötti időszakban a roma nők 31,3%-a, és ehhez az értékhez hasonlóan a nem roma nők 30,6% keresett fel orvost. Egy hónapon belül pedig a roma nők 17,9%-a, a nem roma nők 19,5%-a kereste fel orvosát. Az utóbbi néhány napban volt orvosnál a romák 10,4%-a, a nem romák 10,9%-a.

Depresszió

A Beck-féle depressziós skálával kapcsolatban a következő eredmények születtek. A skála szerinti normálértéket kapott a roma nők 53,0%-a, míg a nem romák 75,9%-a. Enyhe depressziós fokozatot ért el a romák 22,2%-a, a nem romák 17,4%-a; közepeset a romák 14,8%-a és a nem romák 4,5%-a; végül súlyosat a romák 9,3%-a és a nem romák 2,1%-a. A roma és nem roma nők Beck-féle depressziós skála értékeiben tapasztalható különbségei ránézésre is nagyok, és ezt támasztja alá a statisztikai elemzés is, ugyanis a khi-négyzet próba eredménye szignifikáns különbséget mutat. Különösen nagyok az eltérések a depressziós skála közepes - itt több mint háromszoros - és a súlyos fokozatánál, ennél pedig több mint négyszeres a különbség a roma és nem roma nők értékei között.

Prevenció

Az alábbi ábrán azoknak a fiatal roma és nem roma nőknek az aránya látható, akik még életükben soha nem jelentek meg tüdőszűrésen, vérnyomásmérésen, szemészeti, illetve fogászati vizsgálaton, koleszterinmérésen, emlővizsgálaton, illetve nőgyógyászati szűrésen.

Az ábrából szemmel is jól láthatók a roma, illetve nem roma megkérdezettek közötti különbségek. Az eltérések egyértelmű tendenciája is kirajzolódik: a roma nőknek minden esetben sokkal kedvezőtlenebbek a mutatóik.

Fel kell hívnunk a figyelmet a tüdőszűrésre, ahol több mint ötszörös a különbség, pedig a romák rossz szociális helyzetük miatt különösen veszélyeztetett csoportot alkotnak. De ugyanígy nagyságrendi a differencia a fogászatot, a szemészetet és a vérnyomásmérést illetően is.

Kisebb arányú eltéréseket tapasztalhatunk a koleszterin, az emlővizsgálat és a nőgyógyászati szűrésen való megjelenésnél, de az eltérés a khi-négyzet próba alapján ezekben az esetekben is erősen szignifikáns (p = 0,001).

I. A mintában azoknak a százalékos aránya, akik az egyes szűrővizsgálatokon még soha nem jelentek meg, etnikai hovatartozás szerinti bontásban

Forrás: ESZCSM

II. A mintában azoknak a százalékos aránya, akik az egyes szűrővizsgálatokon még soha nem jelentek meg, etnikai hovatartozás szerinti bontásban

Forrás: ESZCSM

A romák egészségi állapotára vonatkozó adatok az országos átlagnál rosszabb képet mutatnak. Jóval magasabb körükben a krónikus megbetegedések előfordulása. Sokan laknak egészségtelen, vizes, sötét, nehezen fűthető, alacsony komfortfokozatú lakásban, ahol a társadalomban átlagos higiéniai normák átvétele és érvényesítése nehezen képzelhető el, s ahol már a zsúfoltság miatt is fokozottabb a fertőzésveszély. Magasabb a csecsemőhalandóság, a születéskor várható élettartam - a halandósági mutatók javulása ellenére is - 9-10 évvel kevesebb az országos átlagnál. A roma munkavállalók jelentős része a múltban egészségre ártalmas munkakörülmények között, megterhelő, nehéz fizikai munkát végzett, ezért magasabb körükben a rokkantak, leszázalékoltak aránya.

Roma ifjúsági szervezetek

A GYISM-en belül a GYIHÁT is részt vesz a Romák esélyegyenlőségét elősegítő kormányprogram megvalósításában. A vállalt feladataink keretében a tárca folytatja a roma ifjúsági szervezetek körében 2001-ben elkezdett kutatást, és a minisztérium tervei közt szerepel egy konferencia szervezése annak érdekében, hogy feltárhatóvá váljanak a roma ifjúsági szervezetek és a regionális ifjúsági szolgáltató irodák helyi és regionális szintű együttműködésének lehetséges területei. 2002-ben lezárult a minisztérium megbízásából a Nemzeti Ifjúságkutató Intézet által végzett Roma ifjúsági szervezetek kutatás kvalitatív kutatási szakasza.

Roma ifjúsági szervezetek kutatás, 2000

A Nemzeti Ifjúságkutató Intézet Roma ifjúsági szervezetek kutatása e szervezetek alapvető jellemzőit kívánta feltárni: tevékenységi körüket, szervezeti kultúrájukat (céljaikat, értékeiket, szervezeti stratégiájukat), tagságukat, kapcsolatukat más szervezetekkel, intézményekkel, pénzügyi lehetőségeiket, költségvetésüket és a vezetők kiválasztásának módját. A feltáró, kvalitatív szakaszban (2002 januárjában) összesen 18 roma ifjúsági szervezet vezetőjével készült strukturált interjú, a szakterületen (romológia, ifjúság, civil szervezetek) jártas kérdezőbiztosok bevonásával. A megkérdezett szervezetek a Központi Statisztikai Hivatal nonprofit szervezeteket tartalmazó adatbázisának különböző források alapján történt kiegészítésével készült listából lettek kiválasztva véletlenszerűen, a közigazgatási régiók és a különböző településtípusok lehető legteljesebb mértékű leképezésével. A célcsoport definiálása, az ifjúsági szervezetek korábbi általános felméréséhez hasonlóan, komoly nehézségekbe ütközött. Végül egy telefonos szűrőkérdezés segítségével, a szervezetek öndefiníciója alapján állt össze a fő tevékenységükben roma és ifjúsági szervezetek listája, vagyis a kutatás célcsoportja. Az interjúk, a GYISM felkérésére végzett 1999-es ifjúsági szervezetkutatás eredményeiből kiindulva, az alábbi kérdésköröket tartalmazták:

a szervezet tevékenysége, programjai, céljaik, sikereik, kudarcaik;

a szervezet létrejötte, megalakulása, terveik;

szervezeti működés, szabályok, vezetőség, döntések;

a tagság létszáma, aktivitása, kommunikáció, személyes kapcsolatok;

szervezeti gazdálkodás, bevételek, kiadások, pályázatok;

kapcsolat más szervezetekkel, nyilvános fórumok használata;

a vezető személye, kora, életútja (származása, tanulmányai, foglalkozása), megválasztása;

a szervezetben uralkodó légkör, szervezeti kultúra.

Az interjúk tanulsága szerint a roma ifjúsági szervezetek vezetői céljaik közt (döntő többségben) a tanulmányi esélyteremtést és a kulturális hagyományok megőrzését, ápolását említik. A továbbtanulási esélyteremtés sokféle formát ölthet: lehetnek felzárkóztató tanfolyamok, ösztöndíjprogramok, az otthoni környezetből hiányzó, a tanulást elősegítő eszközök (számítógép, könyvek, szakértő segítség) pótlása. Az egyesületek fő célja az általános iskolás gyerekek tanulmányainak segítése és a középiskolai továbbtanulási arányok növelése. Sokszor megjelenik célként a felsőfokú tanulmányok elősegítése, vagy másik "végletként", az általános iskolába készülő gyerekek számára (a kisegítő iskolákat elkerülendő) az óvodáskori előkészítő. Ezek az egyesületek csak a legritkább esetben tekinthetők önsegítőnek, általában cigány vagy nem cigány felnőttek által szervezett közösségek, amelyek sokszor intézményekhez (pl. kisebbségi önkormányzat, iskola) kötődnek.

A kulturális hagyományőrzés tipikus formája, amikor egy korábban is jól működő művészeti csoport vagy klub választja a formálisabb szervezeti működést. Ennek rövid távú célja, hogy a csoport korábbi tevékenységéhez pályázati támogatást tudjon szerezni. Hosszabb távon azonban az is megfigyelhető, hogy ezek az egyesületté alakulások (öngerjesztő módon) a korábbi tevékenység kiszélesítését is magukkal hozhatják. Így válik egy színvonalas tánccsoportot támogató egyesület országos és nemzetközi hagyományőrző fesztiválok megálmodójává és megvalósítójává.

Jelentős egyesületi cél mindemellett a munkalehetőségek biztosítása is. A megkeresett szervezetek közül több is beindított kifejezetten gazdasági tevékenységet közösen szervezett munkával és gazdálkodással, közösen megművelt, birtokolt földdel, mezőgazdasági eszközökkel, így biztosítva a tagok számára - különböző pályázatok kihasználásával - azonnali munkalehetőséget. Ezek az egyesületek nem nevezhetők klasszikus értelemben vett civil szervezeteknek, ha az alaptevékenység gazdasági jellegét nézzük. Valószínűleg a támogatások elnyerése és az adminisztrációs terhek, valamint a kedvező (egyszerű) gazdálkodási feltételek miatt választott "kényszeregyesületről" lehet szó ezekben az esetekben. Így első pillanatban a gazdasági tevékenység mellett megjelölt kulturális, szabadidős célok pusztán formai kelléknek tűnhetnek az egyesületi bejegyzéshez. A fiatal egyesületek két-három éves működése nem teszi lehetővé annak megítélését, hogy lesznek-e belőlük a roma kultúrát ápoló, az esélyteremetést, társadalmi integrációt elősegítő civil szerveződések. Apró jelek mutatnak azonban arra, hogy még az elsősorban gazdasági tevékenységet végző egyesület is mintegy automatikusan, magától válik a falubeli, települési cigány fiatalok szimbolikus megjelenítőjévé. Több szervezet rendez roma közösségi eseményeket a kisebbségi önkormányzattal közösen, vagy állít külön csapatot a helyi rendezvényeken (pl. falunapok), vállal védnökséget (anyagi támogatást is nyújtva) helyi roma kulturális csoportok, sportcsapatok működése felett. A régebben működő hasonló "vállalkozások" közül vannak olyanok is, amelyek egészen kiterjedt módon segítik a tanulást (iskolabuszoztatással), a szórakozást (pl. kétheti "kakaó diszkók" rendezésével) és a kulturális hagyományőrzést (pl. művészeti egyesületek támogatásával).

Megjelennek a kiválasztott szervezetek között a kifejezetten érdekvédelmi, közéleti célokat maguk elé tűző egyesületek is, az előzőekhez képest kisebb számban. Ezen szervezetek vezetői között jellemzően a kisebbségi politikában a rendszerváltás óta vagy az előtt is szerepet játszó személyiségeket találunk. Ezek az egyesületek általában kötődnek a meglévő önkormányzati, kisebbségi önkormányzati, politikai intézményrendszerhez. Tevékenységük általában kevéssé fókuszált, megjelenik benne a gyermekek üdültetése, a klubok szervezése, együtt a politikai fórumok rendezésével, a cigányság képviseletével. Ezek az egyesületek jól párhuzamba állíthatók az ifjúsági szervezetek között a pártok ifjúsági szervezeteivel. Az általunk megkérdezett szervezeteket azonban (a más célúakhoz hasonlóan) nem fiatalok vezetik, politikai, érdekvédelmi tevékenységükben nem jelenik meg hangsúlyosan a fiatal romák érdekképviselete. Az esélyteremtő szervezetek is végeznek ugyanakkor jelentős érdekvédelmi, érdekegyeztetési munkát, elsősorban saját működési területükön (pl. óvodák, iskolák). Részben a politikai érdekérvényesítést és főként a közéleti tájékozódást segíti, hogy a legtöbb egyesület rendszeresen hív meg külső szakembereket a táboraiba, tanfolyamaira, akik a roma kultúra megőrzésének fontossága mellett a társadalmi önmegfogalmazás, érték- és érdekkifejezés módjaiban is segítenek eligazodni.

Az 1999-es ifjúsági szervezetkutatás adataihoz képest lényeges eltérés két ponton jelentkezik. Az egyikről, a foglalkoztatást célul kitűző egyesületek jelentőségéről már esett szó, a másik a sportegyesületek hiánya. Ennek magyarázatául szolgálhat, hogy talán éppen a sport területén a legnyitottabbak a nem kifejezetten roma civil szervezetek a romák felé (szemben másfajta egyesületekkel), ugyanakkor költséges és helyben sokszor nem található infrastruktúrát igényelnek.

A legtöbb megkérdezett roma ifjúsági szervezetről elmondható, hogy lokális jellegű, sokszor települési vagy megyei szintű célokat tűz maga elé.

A megkérdezett vezetők különböző, a működés során elért sikerekről számoltak be. Ezeket egyrészt az elért célok jelentik, de nagy szerepe van a személyes élménynek is. Megjelennek az elismerés közvetettebb formái is, akár a mások csodálata, irigykedése nyújtotta "pozitív nyilvánosság", akár a pályázatokban a más intézményekkel való együttműködés eredményeként létrejövő "beágyazottság" szolgál az eddigi eredmények visszaigazolásául.

Az említett kudarcok is sokfélék. Egy részük inkább akadály, amit a külső környezet állított a szervezet elé. Elsősorban a pályázati sikertelenséget említették, valamint a más civil, illetve az állami szervezetekkel kialakult konfliktusokat. Az említett nehézségek közül legfontosabbak talán az anyagi gondok. Az 1999-es felmérés alapján általánosan is elmondhatjuk, hogy az ifjúsági szervezetek nem rendelkeznek a zavartalan működésükhöz szükségek anyagi, infrastrukturális feltételekkel. Mindez a roma ifjúsági szervezetekre még inkább igaz. A tagok még kevésbé képesek maguk fedezni a szervezeti működés költségeit, a tagdíjak általában nagyon alacsonyak, és sokszor még így is gondot jelent a befizetésük. Az egyesületek tehát teljes mértékben ki vannak szolgáltatva a külső forrásoknak, ami a pályázatok és támogatási kérelmek sikertelensége esetén sok nehézséget okoz. Összefüggésben ezzel megfigyelhető, hogy a programfinanszírozás vagy az egyéb külső támogatások ciklikussága, hirtelen változásai is megviselik a külső segítségre igencsak rászoruló egyesületeket.

A megkeresett 18 szervezet mindegyikét az 1990-es években, tehát a rendszerváltás után alakították, a legrégibbeket 1991-ben, a legfiatalabbakat pedig 2000-ben. Több szervezet volt azonban, amely egy korábbi, kudarcba fulladt próbálkozás után alakult meg. A rendszerváltás előtti időre nyúlik vissza egy-egy szervezet nem hivatalos, nem formális múltja, amelyek egy roma klubból vagy művészeti csoportból alakultak át. Ezek a csoportok általában a pályázatok és a formális kapcsolattartás lehetőségei miatt öltöttek egyesületi formát, miután a rendszerváltás során erre mód nyílott. Egy részük azután további célokat tűzött ki, és az eredeti tevékenységet még tovább szélesítve fejlődött, míg más esetekben az látszik, hogy inkább a szervezeti személyi és tevékenységi kör szűkült be a formális egyesületté alakulással, vagy teljes profilváltás történt például a közéleti szerepvállalás irányába.

Általában nincs különbség a korábban és a később alapított szervezetek tevékenységi köre között, bár mintha a foglalkoztatási célú egyesületek alapítása inkább a kilencvenes évek második felére lenne jellemző. A nagyobb településeken korábban alakultak e civil szervezetek, míg a kisebb településeken inkább a kilencvenes évtized végén.

Egyik szervezet vezetője sem számol be a megalakuláskor jogi, adminisztratív nehézségekről, ami az egyesületalapítás körüli teendőkben való problémamentes eligazodást jelenti, igaz, több esetben külső segítség igénybevételével. A megkérdezett szervezetek között volt néhány ifjúsági tagozat, illetve tagszervezet, amelyek egy már bejegyzett egyesület keretei között jöttek létre, bizonyos szervezeti önállósággal (pl. saját vezető). Ezek esetében nyilvánvalóan rendelkezésre állt a külső segítség a formalitások elrendezésére. Sok esetben az egyesületek valamilyen kapcsolatban vannak a helyi cigány kisebbségi önkormányzattal, és így áttételesen a települési önkormányzat jegyzőjének szakmai segítségét is könnyebben tudják kérni. Az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzat közreműködésére is sor került egyes szervezetek megalakulásakor, sőt sokszor éppen ők adták az ötletet a megalakuláshoz.

Alapvetően tájékozott volt minden interjúalany az egyesületek működésének szervezeti feltételeiről. Mindenki több-kevesebb rendszerességgel tartott taggyűlésekről számolt be, amelyekről jegyzőkönyv készült.

Az 1999-es ifjúsági szervezetkutatás eredményeivel összhangban, itt is nagy szórás mutatkozik az egyes szervezetek nagysága, taglétszáma között. Vannak 4-5 fővel működő egyesületek, de volt olyan interjúalany is, aki 200 fős tagságról számolt be. Az egyesületek nagy része húszfősnél kisebb, mintegy harmaduknak van ennél több tagja. Többen megjegyezték, hogy a szervezet programjait, tevékenységét tekintve a taglétszámnak csupán formális jelentősége van. Általában arról számolnak be, hogy több a férfi, mint a nő a tagok között; többségükben roma származásúak, bár változó mértékben egyes szervezeteknek vannak nem roma tagjai, sőt vezetői is.

A szervezetek tevékenysége általában sokkal szélesebb kört érint, mint maga a tagság. Csak a mezőgazdasági vállalkozási jellegű egyesületekben figyelhető meg egy kicsit nagyobb zártság, ami a közös termelésből, a tulajdonlásból szinte automatikusan következik. Ezek is nyújtanak azonban a közösség egészének és különösen a fiataloknak különböző támogatásokat. Kifejezetten kifelé irányul a különböző segítő szervezetek munkája, amelyeknek éppen az a céljuk, hogy a hátrányos helyzetű fiatalokon segítsenek.

Fiatal Romák Országos Szövetsége (FIROSZ)

A szervezet 1991-ben alakult meg azzal a céllal, hogy a roma ifjúság érdekképviseletén túl a fiatalok képzésének és kulturális tevékenységének elősegítésén dolgozzon. Kiemelkedő munkájuk eredményeként közel 100 fiatal vett részt a szervezet által indított egyetemi és főiskolai előkészítőkön, s nyert utána felvételt a felsőoktatási intézményekbe.

2003-ban 12. alkalommal rendezték meg az Országos Roma Kulturális Fesztivált, amelyen a fellépők fele fiatal (folklór- és néptáncegyüttesek, előadóművészek). Egy-egy rendezvényen több ezer látogató fordult meg, akik zöme a fiatal korosztályhoz tartozik. A programok azért fontosak, mert a cigányság egyes rétegeihez tartozó emberek együtt tudnak szórakozni úgy, hogy közben megismerik egymás kulturális sajátosságait.

A FIROSZ által szervezett programok kettős célt szolgálnak:

egyrészt a cigány csoportokon belüli kulturális különbségeket oldják, s ezáltal közelítik őket egymáshoz,

másrészt a társadalmi békét erősítik azzal, hogy a rendezvényeken szintén nagy létszámban jelen levő nem romák is megismerik a cigány/roma kultúrát, s e megismerés által e rendezvények a többség és kisebbség közötti jobb egymás mellett élést segítik.

Kisebbségi önkormányzatok

A cigányság dinamikusan fejlődő kisebbségi önkormányzati rendszerrel, valamint a civil szerveződések és alapítványok kiterjedt hálózatával rendelkezik.

Míg az 1998-ban 740 cigány kisebbségi önkormányzatban mintegy 3000 roma képviselő tevékenykedett, addig a 2002-ben az önkormányzati választások során 998 településen választottak cigány kisebbségi önkormányzatot, 4 településen roma polgármestert, valamint 545 roma települési önkormányzati képviselőt.

A 2002-es parlamenti választások során - országos pártlistáról - 4 roma képviselő jutott be az Országgyűlésbe.

A kisebbségi jogok érvényesülésének vizsgálata az önkormányzatiság tükrében

2002-ben a kisebbségi önkormányzatok tevékenységével és működési nehézségeivel kapcsolatban érkezett panaszügyek vizsgálata mellett a kisebbségi jogok érvényesüléséről - a kisebbségi önkormányzatok működési tapasztalatai alapján - a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa átfogó vizsgálatot indított.

A vizsgálat célja az volt, hogy kiderítse, a nyolc éve megalakult kisebbségi önkormányzatok mennyiben alkalmasak a kisebbségi közösségek érdekeinek érvényesítésére, megfelelő hatékonysággal gyakorolhatják-e a kisebbségi önkormányzásból fakadó jogaikat. Az új helyi és országos kisebbségi önkormányzatok megalakulásával egyidejűleg a vizsgálat szeretett volna objektív értékelést adni a kisebbségi önkormányzatok működésének legfontosabb problémáiról, hiányosságairól. A szociológiai kutatáson alapuló vizsgálat tehát azt kívánta elemezni, hogy a kisebbségek kulturális autonómiájának megteremtése céljából létrehozott kisebbségi önkormányzatok működésükkel, tevékenységükkel mennyire tudják elősegíteni a Nektv.-ben rögzített kisebbségi jogok érvényesülését.

A vizsgálat, amelynek lebonyolításában a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja Térségfejlesztési Kutatások Osztályának (a továbbiakban: MTA RKK Térségfejlesztési Kutatások Osztálya) kutatói vettek részt, három szakaszból állt.

A vizsgálat első, legfontosabb része egy kérdőíves felmérés volt, amelyhez Baranya és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét választották terepként. A kérdőív a Nektv.-ben rögzített jogok megvalósulásáról, mindennapi alkalmazásának problémáiról, a kisebbségi és a települési önkormányzatok közötti együttműködésről tartalmazott kérdéseket. Összességében a megkeresett kisebbségi önkormányzatok 38%, a települési önkormányzatok 59%-a töltötte ki és juttatta vissza a kérdőívet. A visszaérkezett kérdőívek adatai szolgáltak a kutatási eredmények bázisául.

A vizsgálat második részében, a két megyeközpontban, Pécsett és Nyíregyházán a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok biztosa fórumot szervezett. E fórumokra meghívást kaptak a kisebbségi önkormányzatok elnökei, a polgármesterek, a megyék országgyűlési képviselői, valamint a közigazgatási hivatalok vezetői és kisebbségi referensei.

A fórumon a megyék kisebbségi és települési politikusai tájékozódhattak a kutatásról, és egyúttal megfogalmazhatták észrevételeiket, javaslataikat, panaszaikat is.

A vizsgálat harmadik szakaszában, az MTA RKK Térségfejlesztési Kutatások Osztálya munkatársai strukturált interjúkat készítettek Baranya és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében kisebbségi elnökökkel, polgármesterekkel, jegyzőkkel, kisebbségi referensekkel. Baranya megye 20 településén 51, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye 22 településén 49 interjú készült.

A kisebbségi jogok érvényesülésével összefüggésben a kutatás vizsgálta a kisebbségi önkormányzatok

megalakulását, a képviselőik választásával összefüggő problémákat;

működési feltételeit;

gazdálkodását, azok finanszírozási rendszerét, hátterét;

együttműködését a települési önkormányzatokkal, az ezzel kapcsolatos nehézségeket, ellentmondásokat;

megkeresési, kezdeményezési és egyetértési jogainak érvényesülését;

a kisebbségi oktatással összefüggő problémákat;

az anyanyelv használatát;

a hátrányos megkülönböztetés előfordulásával kapcsolatos kisebbségi önkormányzati tapasztalatokat;

a kisebbségi és települési önkormányzati képviselők képzését.

A vizsgálat alapján összességében az állapítható meg, hogy egyetlen olyan terület sincs, ahol a kisebbségi jogok érvényesülése maradéktalanul megvalósulna. A kutatás a kisebbségi önkormányzatok működési feltételeivel kapcsolatban több olyan problémára is rámutatott, amelyek a kisebbségeket érintő jogszabályok folyamatos megsértését, alkotmányos visszásságok fennállását jelzik.Kettőt emelünk ki ezek közül, amelyek érintik a gyermek- és ifjúsági korosztály helyzetét:

a kisebbségi oktatás kiegészítő normatíváját a válaszadó kisebbségi önkormányzatok 20%-a szerint nem a kisebbségi oktatásra fordítják. A kisebbségi önkormányzatok - a felhasználási kötöttség megszűnése miatt - nem tudják ellenőrizni, hogy a normatívát a kisebbségi oktatás, nevelés céljaira használják-e fel;

a vizsgálat megerősítette azt a tapasztalatot, hogy bár a Nektv. szerint a kisebbségi önkormányzatok saját hatáskörükben - a rendelkezésre álló keretek között - intézményt alapíthatnak és tarthatnak fenn, ezekkel a jogokkal többnyire nem tudnak élni. A törvényben megállapított jogok ugyanis csak elviekben biztosítanak lehetőséget intézménylétesítésre és -átvételre, az intézményfenntartás és -működtetés finanszírozási háttere mind ez ideig nem megoldott. A vizsgálatból az is egyértelműen kiderült, hogy a települési önkormányzatok sem túlzottan nyitottak az intézményátadásra, mindössze hárman nyilatkoztak úgy, hogy hajlandók lennének erre. A jogszabályi háttér és az anyagi garanciák hiánya mellett megkérdőjelezik az átadás szükségességét és a kisebbségi lakosság ilyen irányú igényét is.

Kormányzati intézkedések

Kormányzati romapolitika

Történeti áttekintés

A kilencvenes évek közepétől megindult egy folyamatosan fejlődő kormányzati politika, amely a társadalmi integráció, vagyis a kulturális értékek elismerése és az identitás fejlesztése mellett a beilleszkedést tartja a kivezető útnak. Átfogó, hosszú távon megvalósuló társadalmi felelősség- és tehervállalás, kormányzati intézkedések nélkül egy ilyen létszámú és helyzetű társadalmi csoport, mint a cigányság, az egyre növekvő szakadékon nem tud átjutni. A rendszerváltás óta a jelen Kormány készíti elő a 3. intézkedéscsomagot, amely a 2001-ben elkészült hosszú távú roma társadalom- és kisebbségpolitikai stratégia irányelveire, valamint az előző két, kormányhatározatban megjelent intézkedéscsomag értékelésére is épít.

Az első kormányhatározat 1995-ben jelent meg, amelyben az állami felelősségvállalásból adódó összefüggések, problémafelvetések domináltak elsősorban. Az 1999-ben megjelent kormányhatározat már ágazati szintekre koncentrálta a probléma megoldását egy-egy tárca főfelelősségével és a saját erőből vállalt forrás biztosításával. Dominált benne a tervek, intézkedések kidolgozása, kutatások elindítása. A fő célkitűzés az életkörülmények és a társadalmi helyzet javítása volt.

Jelen középtávú intézkedéscsomag komplex módon közelíti meg a fő célt, a cigányság társadalmi integrációjának folyamatát, és az eddigi tapasztalatokra építve az ágazatok közötti összefogás, tevékenység és forráskoncentráció működési elvére épít.

A társadalmi integráció elősegítésének alapelvei

A társadalmi kommunikáció szemszögéből elkerülhetetlen a diszkrimináció és a társadalmi integráció kapcsolatának vizsgálata. A társadalmi integráció kérdéskörében olyan folyamatok és jelenségek megoldására kell választ találni, amelyek a kirekesztés-befogadás, a kirekesztettség-beilleszkedés, illetve a kirekesztődés-kirekesztődésellenes szópárokkal fejezhetők ki leginkább. Ezek hátterében ellentmondásokkal teli, mély társadalmi konfliktusok húzódnak meg, maguk előtt görgetve a szélsőséges és tartós szegénység problémakörét.

Mégis ez az a pont, amikor meg kell állnunk, és át kell gondolnunk, hogy Magyarország - és mondhatjuk, a környező országok - cigány/roma közösségei, családjai e társadalmi problémakör még terheltebb változatával élnek. A szegénységen túl a többség és a kisebbség részéről is meglévő előítéletek terhelik az együttélési helyzeteket, mely olyan kedvezőtlen jelenségekben halmozódik föl, mint az ebből fakadó etnikai kisebbséggel szemben kialakult diszkrimináció (megkülönböztetés).

Az integráció, vagyis a - szolidaritáson, esélyegyenlőségen alapuló - társadalmi elfogadottságot, beilleszkedést, befogadottságot, a kirekesztődést megelőző vagy azt kezelő folyamat mind a többségi, mind az érintett kisebbségi társadalom tagjaira vonatkozik. Az egyéni esetkezeléstől a helyi szociálpolitikán át a kisközösségekben, a közvéleményben, a politikában megjelenő személyi kapcsolatokat és párbeszédet is érinti. Ugyanakkor nem nélkülözheti a szervezeti, szerkezeti változásokat méreteiben és tartalmában érzékelhető módon. Át kell tekinteni a jogrendszerben meglévő lehetőségeket is: mely területeken mely eszközökkel előzhető, akadályozható meg, kezelhető és szankcionálható a diszkrimináció bármely formája.

Az egyensúlyi helyzet kialakítása és fenntartása érdekében a roma/cigány népesség társadalmi integrációjának több területen egyszerre kell végbemennie. Ennek a folyamatnak minden egyes összetevője egyformán fontos, egymással kölcsönhatásban áll: oktatás, foglalkoztatás (gazdasági helyzet), földrajzi elhelyezkedés, lakhatási körülmények, együttélési, kapcsolati rendszer, egészségi állapot, életminőség.

Az új kormányzati program koncepciója

Valamennyi magyarországi politikai erőnek - a kormányzati, az államigazgatási és önkormányzati szerveknek, a civil társadalmi szervezeteknek - a társadalmi stabilitás, a szociális biztonság, a társadalmi béke megőrzése, javítása érdekében kell tevékenykednie, a magyar-roma többség-kisebbség együttélésének mindkét részről megtapasztalható, folyamatos fejlődése eredményeként.

A romák válságos helyzetének komplex kezelése a társadalom közös felelőssége. A társadalmi integrációs és esélyegyenlőséget eredményező folyamatokban, ezen belül különösen a jogi, oktatási, foglalkoztatási és jóléti-szociális területeken megvalósuló együttműködés az életminőséget befolyásoló más területeken is javuláshoz vezet.

A rendszerváltás óta ez a harmadik kormányzati program, amelynek előkészítése kapcsán sor került a 2001-ben elkészült hosszú távú roma társadalom- és kisebbségpolitikai stratégia irányelveinek áttekintésére, valamint az előző kormányhatározatokban megfogalmazott programok, beszámolók értékelésére, kutatási eredmények, hazai és nemzetközi elemzések felhasználására.

A cigányság társadalmi integrációja, problémáinak kezelése, a többségi társadalom és a roma kisebbség közös érdekek alapján történő együttműködése olyan stratégiai feladat, amely nemzeti egyetértést, ágazatközi együttműködésen alapuló feladat-összpontosítást, folyamatos egyeztetést, szakmai és pénzügyi utókövetést, társadalmi hatás- és hatékonyságértékelést és visszacsatolást igényel.

A program egészét átható célkitűzések: a tolerancia erősítése; a testi-lelki egészség, a részképességek, kommunikációs készség fejlesztése, az egész életen át tartó tanulás, tudás fejlesztésének ösztönzése.

A kormányzati program eredményességét a független szakmai ellenőrző, utókövető, értékelő rendszer létrehozása és működtetése garantálja, amely ellenőrizhetővé, átláthatóvá és tervezhetővé teszi a közpénzek felhasználását. A programok hatékonyságának fő kritériuma, hogy a társadalom, a közösség és a család, illetőleg egyén szintjén közvetlenül érzékelhető, mérhető változást hozzon az életminőségben, az egyéni és közösségi kapcsolatokban. A reális szükségletekhez igazodó és az egyes közösségek értékeit méltányoló ellátások, szolgáltatások, programok jelenthetik a megoldást. E folyamat átfogó és részprogramjainak tervezése, megvalósítása, értékelése és továbbfejlesztése a minőségbiztosítás szemléletét követi. Az eredményességet a már meglévő, átfogó és rétegkutatások eredményei, valamint a jövőbeni, elsősorban régiókra, településcsoportokra tervezett, fejlesztési programmal összekapcsolt kutatások támasztják alá.

A kormányzati program akcióinak tervezése és megvalósítása a partnerség elvét követve az állami-kormányzati szervek, a gazdaság szereplői, a helyi közösségek, a civil társadalom, az egyházak, valamint az egyes emberek összefogásán alapul.

A kormányzati program fő területei

Jogegyenlőség érvényesülésének biztosítása

A kormányzati program célja az etnikai diszkrimináció minden formájának visszaszorítása, amelynek eredményeként érvényesülhetnek az egyetemes emberi és állampolgári jogok. A társadalomban meglévő, negatív előítéletekből adódó megnyilvánulások kezelése az egész társadalom közös érdeke. A közvetlen és közvetett diszkrimináció törvényi szintű definiálása, megelőzése, szankcionálása szolgálja a jog- és esélyegyenlőség megvalósulását, érvényre juttatását a társadalmi élet minden területén.

Az életminőség javítása (egészséges életfeltételek, szociális biztonság)

A kormányzati program célul tűzi ki a társadalmilag hátrányos helyzetű csoportok kirekesztődésének megakadályozását, újratermelődésének megelőzését, az élethelyzet és életminőség javítását, ami segíti a természetes társadalmi környezetben való integrálódást.

Komplex programok indítása esetén az életminőséget alapvetően befolyásoló körülmények megváltoztatása modellezhető, országszerte regionális és helyi szinteken is elterjeszthető, és széles körben megvalósítható. A mintaprogramok eredményességének feltétele a minősítés, valamint a folyamatos minőség-ellenőrzés melletti finanszírozás biztosítása.

A Kormány négy, romák által sűrűn lakott régióban egy-egy komplex mintaprogramot valósít meg, amely mintául szolgálhat olyan leszakadt térségek számára, ahol a társadalmi kirekesztődésben veszélyeztetett csoportok nagy lélekszámban fordulnak elő, kiemelt figyelmet fordítva a telep- és telepszerű lakókörnyezet, valamint a városokban koncentráltan meglévő, életminőséget veszélyeztető kolóniák, telepek rehabilitációjára, illetve felszámolására.

Az európai normák által elfogadható lakhatási és lakókörülmények kialakítása, fenntarthatóságának biztosítása a közüzemi és közszolgáltatások, alap- és szakellátások fejlesztésével, elérhetővé tételével valósítható meg. Ebben az összetett feladatban az oktatás, képzés, szakképzés, foglalkoztatás, infrastruktúra-, közszolgáltatás-fejlesztés, egészségügyi és szociális ellátásokhoz való hozzáférés, kulturális identitástudat- és közösségfejlesztés egyidejűleg valósul meg.

Az életminőséget jelentősen befolyásolja az egészséges környezeti feltételek biztosítása mind a közvetlen lakóhelyi környezetben, mind tágabb értelemben, a településen és környékén.

Az igényre és szükségletre tervezett ellátás fejlesztése, a közszolgáltatásokhoz való egyenlő esélyű hozzáférés biztosítása érdekében az ellátás igénybevételi oldalának és a szolgáltatás kínálati oldalának optimális kiegyensúlyozása; a komplex család- és közösségi gondozás kiépítése; az ellátások hatékonyabb igénybevétele és a szolgáltatások jobb minősége érhető el. Az egyének, családok és helyi közösségek problématérképének elkészítése megalapozza a problémahelyzetek komplex megközelítését, megoldását, ami közép- és hosszú távon eredményessé teszi a roma közösségek integrációs folyamatát. Ennek eredményeképpen csökkennek az előítéletek, és javulnak a helyi közösségek együttélési esélyei.

Az ágazatok közötti együttműködés és jelzőrendszer felállításával már helyi szinteken is jelentősen csökkenthető a marginalizálódott rétegek aránya.

A kormányzati program célja a prevenció erősítése, az egészségben eltöltött évek számának emelése, a korai halálozás csökkentése, az öngondoskodás képességének fejlesztése, az egészséges életmód és a testi-lelki egészség értékének elismertetése, erőforrásként való használata.

Az öntevékeny szociális típusú foglalkoztatás keretei között a megélhetés feltételei javulnak, ennek eredményeként csökken a szociális segélyezésben résztvevők száma, emelkedik az önellátás képessége, az egyén társadalomban betöltött hasznosságérzete.

Elő kell segíteni azokat a helyi, kistérségi programokat, amelyek a szociális földprogram alapján lehetővé teszik helyi termelési, fogyasztási, értékesítési szövetkezetek megalakulását, a csatlakozást hozzájuk, indulótőkeként használva fel az önkormányzatok által adható természetbeli juttatás összegét.

Mindezek elősegítik a szaktudás erősödését, a helyben maradást, a tartósabb megélhetést, a társadalmi stabilizációt, integrációt.

Oktatás

A kormányzati program kiemelt céljának tekinti az óvodába, integrált rendszerű, általános tantervű iskolarendszerbe sikeresen belépők, eredményesen általános iskolát elvégzettek és a továbbtanulók, szakképzettek, érettségizettek, illetve diplomások számának emelését. A kormányzati program további célja, hogy a tankötelezettség időszakában a gyermekek és fiatalok képességeik szerint eljussanak a lehető legmagasabb tudás és képzettség szintjére. A munkaerőpiacon piacképes tudással rendelkező emberek hosszú távra önálló egzisztenciát tudnak így teremteni.

Az esélyegyenlőség biztosítása érdekében elsősorban a család kompetenciáját kell támogatni a tanulási háttérfeltételek megteremtésével. Így emelhető a köz- és felsőoktatásban eredményesen részt vevő tanulók száma, csökken a lemorzsolódás, magántanulóvá válás, évismétlés.

Komplex mintaprogramok megvalósítása keretében kiemelten kell kezelni a nem családban élő és állami gondozott gyermekeket.

Segíteni kell a tanulási nehézségekkel küzdő gyermekeket és fiatalokat, hogy visszakerüljenek az oktatási rendszerbe, annak érdekében, hogy eredményesen befejezhessék tanulmányaikat és a továbbtanulással valós társadalmi mobilizációs lehetőség nyíljon meg előttük.

Az ösztöndíjrendszer továbbfejlesztése, a mentori rendszer kiépítése, a tanulási háttérfeltételek (közlekedés, étkezés, ruházat, tanszertámogatás, valamint lakhatási feltételek, egészséget támogató szabadidős programok, sport, kultúra, művészet, manuális készségfejlesztés, nyelvtanulás, informatikai ismeretek megszerzése, személyiségfejlesztés) elérhetőségének biztosítása jelentősen emeli a tanulók iskolai eredményességének esélyeit. A tanszertámogatás szociális rászorultságon alapuló megvalósulásának ellenőrzése.

A valós szükségletek figyelembevételével - intézményválasztástól függően - a kollégiumi férőhelyek bővítésével javítani kell az érintett tanulók hozzáférését az oktatási intézményhez. Ahol ez nem valósítható meg, ott a tanodai modellprogram módszertanát ajánlott hasznosítani. Ehhez fel kell használni, és ki kell terjeszteni a már bizonyítottan jól működő, minősített modellértékű programok széles körű megismertetését, valamint támogatni kell elterjesztésüket, biztosítani kell finanszírozásukat. A modellértékű pedagógiai programokat be kell építeni a pedagógusképzésbe és -továbbképzésbe.

Az enyhén fogyatékos tanulók oktatását, nevelését, a részképesség fejlesztését általános tantervű integrált oktatási intézményben kell támogatni, szakellátások szolgáltatásainak telepítésével, ezzel is segítve a többségi társadalom toleranciáját, a tanulási nehézségekkel küzdő gyermekek oktatási esélyeinek növelését.

A felsőoktatásban segíteni kell a roma diplomások gyakornoki rendszerét, aminek célja, hogy a szakmai és közéletben való részvételükkel csökkenjenek az előítéletek, valamint a köz- és felsőoktatásban több roma diplomás jelenjen meg tanárként, oktatóként.

Foglalkoztatás

A kormányzati program célja, hogy az aktív korú munkavállalók meglévő képességeik és tudásuk fejlesztésével hátrányos megkülönböztetés nélkül hosszú távú foglalkoztatás keretében jussanak a megélhetést biztosító jövedelemhez. A közhasznú, közmunka- és közcélú programok szükséges mértékű fenntartásával, arányuk fokozatos csökkentésével a tartós foglalkoztatás arányának emelése jelentős hatással lesz az életminőségre. A munkaerő-piaci diszkrimináció csökkentése és hosszú távú felszámolása érdekében roma foglalkoztatáspolitikai ombudsman személyének kinevezése szükséges, aki kidolgozza a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem módszereit. A foglalkoztatás javítása érdekében különös figyelmet kell fordítani a fiatalokra, nőkre, a nagycsaládosokra, csökkent munkaképességű, fogyatékos emberekre.

A cigányság foglalkoztatási esélyeinek növelése érdekében csökkenteni kell az informatikai tudásban és az eszközökhöz való hozzáférés lehetőségében meglévő különbségeket. Ennek érdekében képzési programok támogatása szükséges országos rendszer keretében, aminek célja az informatikai alapműveltség, digitális írástudás elterjesztése. Az informatikai oktatási módszer keretében további kiemelt célkitűzés a távoktatás bekapcsolásával piacképes tudás fejlesztése, megszerzése. Ennek eredményeként az alap és szakképzések, nyelvi képzések megvalósításához is felhasználhatók a telepített rendszerek.

Az eszközökhöz való hozzájutás nagyobb teret enged a családbarát foglalkoztatásnak, a nők, a fiatalok, a diákok esetében is. Az informatikai rendszer bővítése elősegíti a közösségi támogatással működtethető rugalmas, piacképes munkavállalási lehetőségeket.

Identitás

Az integráció elősegítése érdekében, valamint a nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló törvény alapján kiemelt jelentőségű a kulturális autonómia biztosítása, a roma identitás és kultúra megőrzésének a finanszírozása. A roma kultúra nemzeti értékként való meg- és elismertetése a társadalom minden szintjén, valamint nemzetközi színtereken is meg kell hogy valósuljon.

A multikulturális tantervek bevezetésével, az intézményrendszer fejlesztésével, öntevékeny művészeti csoportok támogatásával, bemutatkozási lehetőségeivel erősödhet az identitástudat, valamint csökken a többségi és kisebbségi társadalomban egyaránt meglévő előítéletesség.

Az állami gondozott gyermekek, fiatalok esetében kiemelt figyelmet kell fordítani az identitástudat kialakítására, fejlesztésére, a nevelők képzésére.

Társadalmi kommunikáció

Az írott és elektronikus sajtó, a kisebbségi média lehetőségeit az esélynövelés módszereivel bővíteni kell. Támogatni kell az országos roma médiahálózat kiépítésének lehetőségét, a szakemberek képzését, foglalkoztatását. Szükséges biztosítani a nagyobb arányú közszereplés lehetőségét főműsoridőben.

A cigány művészek foglalkoztatása a média lehetőségein belül is elősegíti a cigány közösségek értékeinek megismerését és elfogadását.

Az objektív tájékoztatás, a problémák feltárása és megismertetése, a lehetséges pozitív megoldási alternatívák közvetítése révén (roma és nem roma származású szakemberek, közreműködők bevonásával) az eredmények rövid távon is érzékelhetőek lesznek. A többségi és kisebbségi társadalom toleranciája az egyének, csoportok, helyi közösségek szintjén és a társadalom egészében javul.

Az etnikai kisebbségi oktatás és képzés területén meghozott intézkedések és eredmények

HU01.01-01. számú, "A halmozottan hátrányos helyzetű, elsősorban roma fiatalok társadalmi beilleszkedésének támogatása II." Phare-program

A program célja a szociálisan hátrányos helyzetű, elsősorban roma lakosság társadalmi integrációjának elősegítése, esélyegyenlőségének megteremtése, különösen az oktatás, a képzés, a kulturális élet, a közösségfejlesztés, az érdekképviselet és a munkaerő-piaci esélyek javításának területén. A program figyelembe veszi a HU9904-01 számú oktatási Phare-program célkitűzéseit és a tapasztalatokra építve, részben annak továbbfejlesztéseként tekinthető, de a korábbinál több szerep jut benne a roma szervezeteknek, kisebbségi önkormányzatoknak, valamint a civil szervezeteknek, és nagyobb hangsúlyt kap a munkaerő-piaci esélyek javításának támogatása. Prioritásai az előző programmal megegyezően illeszkednek az esélyegyenlőtlenség csökkentésének, az integrált oktatás-nevelés, az iskolai sikeresség elősegítése, a közös összefogáson alapuló megoldások, a társadalmi integráció célkitűzéseihez.

A program a célok elérését a közoktatásban következő alintézkedéseken keresztül kívánja biztosítani:

eredményesen működő, modellértékűnek tekinthető pedagógiai programok országos megismertetése és elterjesztése, amelyek elősegítik az integrált nevelés elterjedését, a gyermekek visszahelyezését a többségi iskolarendszerbe, a roma tanulók iskolai sikerességének elősegítését;

romológiai tanulmányok és képzések bevezetése, továbbképzésként való alkalmazása egyrészt a felsőoktatás rendszerében, másrészt azon foglalkozási csoportok tagjai számára, akik napi munkájuk során közvetlen kapcsolatba kerülnek a roma kisebbséggel.

Nemzeti Fejlesztési Terv HEF OP 2.1 intézkedése

Az intézkedés célja a hátrányos helyzetű tanulók esélyegyenlőségének biztosítása az oktatási rendszerben. Az intézkedés célként fogalmazta meg a hátrányos helyzetű, különösen a roma, illetve a fogyatékos diákok továbbtanulási lehetőségeinek, ezáltal a munkaerő-piaci és társadalmi beilleszkedési esélyeinek javítását a sikeres előrehaladás segítésével, az esélyegyenlőség növelésével a közoktatásban, a diszkriminációmentességet biztosító oktatási gyakorlat elterjesztésével.

Az intézkedés a célok elérését a következő alintézkedéseken keresztül kívánja biztosítani:

hátrányos helyzetűek integrált oktatási formáinak elterjesztése;

integrációs eljárások, módszerek támogatása;

diszkriminációmentes oktatási gyakorlat támogatása;

fogyatékkal élők integrált oktatása.

Az intézkedés várható költségvetése (uniós+hazai források összesen) várhatóan meghaladja a 8 milliárd forintot.

A Nemzeti Fejlesztési Terv HEF OP 5.1 intézkedésében is megtalálhatók a hátrányos helyzetű tanulók esélyegyenlőségét biztosító programok.

Középtávú intézkedéscsomag végrehajtása az oktatás kapcsán
(2002. decemberi állapot szerint)

A cigány kisebbség jelenlegi társadalmi - így iskolázottsági - mutatóit is tekintve a társadalmi átlag alattinak mondható. Az életkörülmények jelentős változását az oktatás, képzés kiemelt kezelésével érhetjük el. Az OM jelentős szerepet vállalt az oktatást érintő esélyegyenlőség megteremtése és társadalmi integráció elősegítése érdekében. A hátrányos helyzetű roma tanulók iskolai előmenetelének támogatásáért feladatul tűzte ki az óvodás- és iskoláskorú gyermekek rendszeres óvodába járásának elősegítését és az iskolai mulasztások csökkentését. A hátrányos helyzetű roma tanulók iskolai előmenetelére vonatkozó eddigi kutatási eredményekre és a területen szerzett tapasztalatokra alapozva a tárca elkészített egy munkaanyagot a cigány gyermekek oktatásának, nevelésének helyzetéről és a stratégiai feladatokról.

Az iskolai előmenetelt segítő törvényi szabályozók módosításán túl, a halmozottan hátrányos helyzetű, elsősorban cigány fiatalok társadalmi beilleszkedésének segítésére irányuló Phare-program keretében külön is segíti a cigány gyermekek óvodáztatásának és iskoláztatásának eredményességét (pl. dajkaképzés, pedagógiai programok kidolgozása, romológia felsőfokú oktatása, módszertani kézikönyvek a pedagógus alap- és továbbképzéshez). Az iskolarendszerből lemorzsolódó cigány fiatalok és fiatal felnőttek szakképzettséghez jutása és foglalkoztatása is a Phare-program keretében valósul meg.

Az OM kollégiumi férőhely-fejlesztési programja 2001 szeptemberére befejeződött. A program eredményeként 2001 szeptemberétől 16 kollégiumban 287 hátrányos helyzetű roma tanuló nyert kollégiumi elhelyezést. Szolnokon és Ózdon új kollégiumi beruházás valósult meg 200 fő befogadásával.

A szaktárca Arany János országos tehetséggondozó program Roma kollégiumi alprogramja 2001 szeptemberétől három kollégium számára nyújt lehetőséget pályázat útján a hátrányos helyzetű roma gyermekek tehetséggondozására.

A Gandhi Közalapítvánnyal 2000 decemberében megkötött keret-megállapodás értelmében a Gandhi Gimnázium beruházása központi keretből valósult meg, amely az eltervezett ütemben befejeződött, átadására 2002 áprilisában került sor.

A cigány népismereti oktatást segítő kutatások, valamint a romológiai tanszékeken folyó szakmai munka eredményeként elkészültek a cigány kisebbségi népismereti kerettantervek, azokat a minisztérium vezető testületei és az Országos Kisebbségi Bizottság jóváhagyta, s az Országos Cigány Önkormányzat észrevételeinek figyelembevételét, illetve annak egyetértését követően kihirdetésre kerültek. A cigány népismereti tankönyvek elkészültek, a kisebbségi oktatást biztosító intézmények rendelkezésére állnak. A beás, illetve romani nyelvi követelményeket tartalmazó munkaanyagokat a nyelvi munkabizottságok elkészítették.

Az Oktatási Minisztérium megbízásából a roma gyermekek oktatásának helyzetére a Liskó-Havas-Kemény-vizsgálat nyújtotta a legtöbb információt. Emellett az ombudsman vizsgálatai, illetve az országos önkormányzat jelzése alapján az oktatási miniszter a roma kisebbségi oktatással, továbbá a felzárkóztató, tehetséggondozó programokkal kapcsolatban országos méretű intézkedést kezdeményezett, hivatkozással a helyi önkormányzatokról szóló 1990. LXV. törvény 97. § (b) pontjára, levélben kereste meg a mintegy 900 iskolafenntartót, kérve a települési önkormányzatokat, hogy ellenőrizzék a jogszabályi előírások érvényesülését és betartását. A több évtizedes tapasztalat azt mutatja, hogy azok a roma kisgyermekek tudják nagyobb eséllyel, sikeresen elvégezni az általános iskolát, akik előtte 3 évig rendszeresen jártak óvodába. Az óvodai és az általános iskolai nevelés-oktatás ingyenessége nem jelenti egyben a tankönyvek, taneszközök, a ruházat vagy a gyermekétkeztetés ingyenességét is.

Mindezen problémák megoldására tekintettel az Oktatási Minisztériumban 2002. évben a hátrányos helyzetű és roma gyermekek integrációjáért felelős miniszteri biztos kinevezésére, valamint Országos Szakértői Hálózat létrehozására került sor. A szaktárca a miniszteri biztos kezdeményezésére 2003 szeptemberétől változtatásokat vezet be a költségvetés kisebbségi oktatás és felzárkóztató kiegészítő normatív támogatások területén. A jogszabály-módosítások az integrált oktatás elősegítését tűzik ki célul.

A roma fiatalok iskolai előmenetelének javítása érdekében 2000. évtől a Kormány, ösztöndíjrendszerét továbbfejlesztve - a közalapítványok forrásain túl -, elkülönített keretet biztosított, amely az általános iskola 5. osztályától a diploma megszerzéséig nyújt ösztöndíjat a roma fiatalok részére. A 2000-2002. évi központi költségvetésekben a Kisebbségi Közalapítvány, valamint a Cigányokért Közalapítvány költségvetési forrásait kiegészítve, az Igazságügyi Minisztérium fejezetében 2001. évben 200 millió forint, míg 2002. évben 250 millió forint nevesített, a cigány fiatalok ösztöndíj-támogatását célzó forrás került elkülönítésre. A beérkezett nagyszámú pályázat teljes körű támogatása érdekében a költségvetés további forráskiegészítését tette szükségessé, így a központi tartalékkeretből 2002. második félévben további 400 millió forintot különítettek el. 2002-ben az IM 709,9 millió forintot fordított az ösztöndíjak kifizetésére. A pályázati feltételeknek megfelelt tanulók valamennyien kaptak ösztöndíjat, azaz senkit nem utasítottak el. A 2003. évi költségvetési törvényben az ösztöndíjak forrása egy helyen a Cigányokért Közalapítványnál jelenik meg.

Cigány fiatalok ösztöndíj-támogatása, 1996-2003

Forrás: OM

A 2000-2001-es tanévben összesen 7 583 fő, a 2001/2002. tanévben 12 777 fő cigány fiatal, míg a 2002/2003. tanév első félévében 499 190 000 forint felhasználásával 18 911 cigány fiatal részesült támogatásban. A támogatók a 2000/2001. tanévben 4 297 felső tagozatos általános iskolás, 2 669 középiskolás (szakiskola, szakmunkásképző, szakközépiskola, gimnázium) 9 technikus, 599 főiskolai, egyetemi nappali tagozatos, illetve levelező és esti tagozatos, másoddiplomás, PhD-képzésben részt vevő hallgatónak, valamint 9 külföldön tanuló roma fiatalnak biztosítottak ösztöndíjat.

A 2001/2002. tanévben 7 027 felső tagozatos általános iskolás, 4 505 középiskolás, valamint 1 217 főiskolai, egyetemi és 28 külföldön tanuló roma fiatal részesült tanulmányi ösztöndíjban. A 2002/2003. tanév első félévi támogatása során a keret felhasználása 9 996 általános iskolás, 7 103 középiskolás, 1 748 felsőfokú, valamint 64 külföldön tanuló ösztöndíjas támogatását tette lehetővé.

Az OM a középtávú intézkedéscsomagban vállalt feladatai keretében támogatást biztosít a költségtérítéses felsőfokú képzésben részt vevő roma fiataloknak, valamint támogatja a felsőfokú felvételi-előkészítők szervezését.

A 2001. évi népszámlálás adatai 81 099 általános iskolai, 13 035 középiskolás, míg 188 felsőfokú tanulmányokat folytató cigány tanulót jeleznek. A cigány népesség kb. 0,3%-a rendelkezik folyamatban lévő vagy már megszerzett főiskolai, egyetemi diplomával.

A fenti adatok ellentmondásának ismeretében a jövőben elemzést érdemel a cigány fiatalok ösztöndíjrendszerének hatása, ami az iskolai végzettségi mutatók javítása mellett a roma identitás erősítését célozza meg.

A halmozottan hátrányos helyzetű és roma gyermekek társadalmi integrációja és a hároméves óvodáztatás elérése

Jóllehet hazánkban, az óvodai nevelésben részt vevő gyermekek aránya nemzetközi összehasonlításban igen magas, az óvodáskorúak egy része hely, illetve helyi óvoda hiányában nem részesül intézményi ellátásban. A közoktatásról szóló törvény módosításával egyértelművé válik a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényben meghatározott kötelezettség, mely szerint az óvoda a gyermek hároméves korától ellátja a gyermekek napközbeni ellátásával összefüggő feladatokat is. Az óvodai nevelés fontosságából kiindulva nem tagadható meg a hároméves hátrányos helyzetű gyermekek óvodai felvétele.

Fontosabb intézkedések a területen:

jogalkalmazást segítő tájékoztatás a közoktatásról szóló törvény végrehajtásának segítésére;

az óvodák meglévő épületállománya felújításának, korszerűsítésének, bővítésének (több évre tervezett) támogatása pályázatok útján hazai és európai uniós forrásokból a hátrányos helyzetű régiók közoktatási intézményeire nagy hangsúlyt helyezve;

minden rászoruló gyermek számára ingyenes óvodai étkeztetés biztosítása költségvetési forrásból.

Etnikai kisebbségi oktatás tartalmi fejlesztése

Elkezdődött a cigány nyelvek oktatásához szükséges beás és romanyi nyelvi követelmények kidolgozása is.

Pedagógusképzés, Felsőoktatás

Az oktatási tárca támogatásával több felsőoktatási intézményben tanszéki, speciálkollégiumi vagy önálló program keretében bevezették a romológiai ismeretek oktatását (pécsi PTE, a Kaposvári Egyetem).

Az Oktatási Minisztérium a képzési költségtérítés átvállalásával segítette a cigány fiatalok továbbtanulását: A 2001/2002-es tanév első félévében 229 pályázónak 11 553 ezer forint támogatást biztosítottunk.

Az Arany János tehetséggondozó program

Az Arany János tehetséggondozó programot az Oktatási Minisztérium a társadalmi egyenlőtlenségek mérséklésére hozta létre, hogy elősegítse kistelepüléseken élő, önhibájukon kívül hátrányos helyzetű, tehetséges tanulók felsőoktatási intézményekbe jutását, s ezen keresztül a társadalmi mobilitásukat, lakóhelyükért tenni akaró vidéki értelmiségi réteggé válásukat.

A 2001 májusában létrejött a Roma Kollégiumi Alprogram, 2002-ben ismét elindított három kollégiumi csoportot, így az Alprogramba járó tanulók létszáma közel 100.

Nemzeti, etnikai és kisebbségi oktatás

Ugyancsak pályázat útján az OM támogatta a cigány kisebbséghez tartozó gyermekek iskolai életmódra felkészítő óvodák, illetve a cigány tanulók iskolai előmenetelében kiemelkedő eredményt elérő intézmények pedagógiai többletmunkájának elismerését, felszereltségük fejlesztését.

A cigány kisebbségi oktatás területén a feladatokat a cigányság életkörülményeinek és társadalmi helyzetének javítására irányuló 1047/1999. (V. 5.) Korm. határozat végrehajtásának szellemében végezte az OM. E feladatok hatékony ellátása érdekében a tárca - megállapodás alapján - együttműködött az Országos Cigány Önkormányzattal.

Finanszírozási háttér megteremtése

Az integrációs normatíva bevezetésével megnyílt a lehetőség a jelenlegi felzárkóztató programoknak mérhető eredményű integrációs programokkal való felváltására. A normatíva igénylésének feltétele iskolai és települési szinten is a szegregáció csökkentése. Az integrációs program sikere szempontjából elengedhetetlen a programok és a programpénzek felhasználásának a bevezetéstől folyamatos mérése és minőségbiztosítása. (A felzárkóztató normatíva esetében ennek elmaradása azt eredményezte, hogy a települések jó része egyfajta kiegészítő programokra nem szükségképpen költendő támogatásként számolt vele.)

Antidiszkriminációs politika és gyakorlat

A közoktatási törvény módosításakor az EU antidiszkriminációs direktívája, illetve az elkülönítést tiltó 1964-es Unesco-egyezmény alapján érvényesítettük az iskolai elkülönítés és diszkrimináció tiltását célzó szabályokat. (Az új szabályzás nevesíti a közvetett diszkriminációt is, és megfordítja a bizonyítási kényszert.)

Programok fejlesztése és minőségbiztosítása, folyamatos, helybe telepített segítség

A programok minőségét és szétsugárzó hatását 2003-ban az Országos Integrációs Hálózat folyamatos, a helyszínre telepített szakmai segítségével, és az általa működtetett, 300 millió forintos pályázati alap működtetésével biztosítja a tárca.

Ezzel párhuzamosan zajlik a normatíva felhasználásához ajánlott programlista kidolgozása.

A nem fogyatékos gyermekek fogyatékossá minősítésének visszaszorítása26

Intenzív előkészítő munka zajlik a nem fogyatékos gyermekek fogyatékossá minősítésének visszaszorítására, amely egyebek mellett azt vizsgálja felül, hogy a normál tantervű iskolák mellett működő fogyatékos tagozatok és osztályok nyújtotta ellátás megfelel-e a közoktatási törvényben, illetve a fogyatékosok jogairól szóló törvényben megfogalmazott "rehabilitációhoz való jog" érvényesülése szempontjából. Továbbá vizsgálja a fogyatékosságot megállapító Tanulási Képességeket Vizsgáló Szakértői és Rehabilitációs Bizottságok vizsgálati protokolljának és működési feltételeinek továbbfejlesztését, a Szakértői Bizottságok munkájának minőségfejlesztését; a pedagógus alap- és továbbképzésben az integrációt támogató eszközök megjelenítését; a hatékony modellkísérletek elterjesztését.

Óvodáztatás

A közoktatási törvény módosításakor érvényesítettük a hároméves kortól kötelező felvétel biztosítását a hátrányos helyzetű gyerekek számára, országos felmérést készítünk a hároméves kortól való óvodáztatás feltételeinek biztosításához szükséges fejlesztési igényekről, valamint szeptember 1-jétől ingyenes az óvodai étkeztetés a hátrányos helyzetű gyermekeknek.

Pedagógusképzés, továbbképzés

Előkészítő szakaszban van az integrációt támogató tanárképzési és továbbképzési program: melynek keretében a felsőoktatásban tervezzük elterjeszteni az integráló, differenciáló és fejlesztő pedagógia ismereteit, és elvégezzük az integrációs programot segítő továbbképzési modulok minőségbiztosítását és a támogatott/kötelező továbbképzési modulok elterjesztését. A program keretében a már működő modellintézményekben hospitációs helyeket alakítunk ki.

Multikulturális tartalmak elterjesztése a közoktatásban, segédeszközök, nyelvi képzés

Az érettségi-követelményrendszerbe módosítása során bekerültek a roma közösségről szóló ismeretek, és a NAT zajló módosításakor érvényesítjük a roma történelemre, művészetekre vonatkozó ismeretek bekerülését az iskolai oktatásba; új szakanyagokat dolgoztatunk ki, és a rájuk épített képzésekkel/továbbképzésekkel segítjük használatuk elterjesztését; kezdeményeztük a Regionális és kisebbségi nyelvek európai chartájának becikkelyeztetését a lovari és a beás nyelvekre.

Finanszírozási garanciák

Az integrációs program egyes elemeit sikerült a Nemzeti Fejlesztési Tervben külön intézkedéssé tenni, és az EU Strukturális Alapok forrásait mozgósítani a program bizonyos pontjaihoz. A következő három évben előreláthatólag 6,2 milliárd forint áll majd az NFT-n belül rendelkezésre e célok megvalósításához27.

Programok

Az Országos Foglalkoztatási Alap elfogadta a Roma munkanélküliek képzése és foglalkoztatása közoktatási intézményekben című kísérleti programunkat (a MEH-hel közösen készítettük), melynek értelmében 150 munkanélküli roma válhat családkordinátorrá, pedagógiai asszisztenssé 150 iskolában.

A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa által szervezett oktatási fórum a kisebbségi oktatás jelenéről és jövőjéről

2002. november 27-én országos fórum megrendezésére került sor a kisebbségi köz- és felsőoktatás jelenéről és jövőjéről. A konferencia előkészítője, koordinálója, a szekciók helyszíneinek házigazdája a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa volt. A kisebbségi oktatási fórumra gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező szakembereket (kisebbségi óvodák, általános és középiskolák pedagógusait, vezetőit, valamint felsőoktatási intézmények oktatóit, tanszékvezetőit), kutatókat, valamint az OM és a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal munkatársait hívták meg.

Roma fiatalok a munkaerőpiacon - a foglalkoztatáspolitika kapcsán megtett intézkedések és eredmények

A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium roma vállalkozókat támogató programja

A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium KKV Fejlesztési Helyettes Államtitkársága, KKV Támogatási Főosztálya 2002. október 15-től roma referens bevonásával megkezdte a hazai roma mikro-, kis- és középvállalkozások gazdasági integrációját elősegítő támogatási rendszer kidolgozását.

A munka során kiemelt jelentőséget tulajdonított a roma mikro-, kis- és középvállalkozások esélyegyenlősége megteremtésének, a forrásokhoz való hozzáférés elősegítésének, illetve az ehhez szükséges támogatási rendszerek átláthatóságának.

Célja a roma mikro-, kis- és középvállalkozások bevonása a gazdasági élet vérkeringésébe, bizonyos szektorokban a piaci részesedésük növekedése, versenyképessé tételük feltételeinek megteremtése.

A fenti célok érdekében első megközelítésben két dolog tekinthető kiemelten fontos feladatnak:

a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium a KKC 2003. évi tervezett felosztásában Roma program címén 200 millió forintot különített el a roma mikro- és kisvállalkozások támogatására, amelyet egy Roma vállalkozói hitelkonstrukció keretében kíván felhasználni;

a Roma vállalkozói hitelprogram, amely a közeljövőben kerül meghirdetésre, kis összegű hitelfelvételi lehetőséget nyújt a roma vállalkozások számára. E támogatási rendszer kívánja biztosítani a pozitív hitelelőéletet, amely referenciát nyújtana más programokban való részvételhez, valamint egyéb banki konstrukciók eléréséhez az érintett vállalkozói kör számára.

A hitel összege 500-700 ezer forint, a futamidő 12-18 hónap, a tőketörlesztés félévente egyenlő részletekben történik. A kamat mértéke 2003-ban felvett hitelek esetében fix összegű: 10%. A kamat fizetése a tőketörlesztéssel egy időben történik. A hitel igényléséhez fedezet nem szükséges.

A hitelt egy vállalkozó maximum háromszor veheti igénybe úgy, hogy az igénylések között legalább 12 hónapnak kell eltelnie. Felhasználható anyagbeszerzésre, eszközbérletre, egyéb forgóeszköz jellegű vásárlásra, valamint bérjellegű kifizetésekre.

Azokban a megyékben, ahol szignifikánsan magasabb a roma lakosság előfordulási aránya, és valószínűsíthetően a roma vállalkozások száma is magasabb, kiemelten szükséges foglalkozni a roma vállalkozókkal. Központonként 1 fő romareferens alkalmazása szükséges. A referens felel a roma vállalkozókkal való folyamatos kapcsolattartásért, tájékoztatásért, különböző oktatási programok szervezéséért, a hitelügyletek előkészítéséért.

Állami forrásból megvalósuló beruházások

Az állami beruházásokon keresztül (különös tekintettel az építőiparra, út- és közúthálózat építésre) gondoskodni kell a roma vállalkozók/alvállalkozók bevonásáról, pozitív megkülönböztetést biztosító módon. Egyértelművé vált, hogy a roma mikro-, kis- és középvállalkozások megerősödése, piaci részesedésének növekedése érdekében elengedhetetlen a kisebbségi vállalkozások pozitív diszkriminációs eszközökkel történő helyzetbe hozása.

Erre a lépésre azért van szükség, mert ahogyan a magyar társadalom gazdasági erejét jelentős részben a kis- és középvállalkozások versenyképessége jelenti, úgy a cigány közösség integrációja is csak abban az esetben valósulhat meg, ha elősegítjük egy erős középosztály létrejöttét e társadalmi csoporton belül.

Garanciát és hosszú távú sikereket az nyújthat, ha a közbeszerzési törvénybe sikerül beépíteni az állam ez irányú felelősségvállalását.

A konstrukció kidolgozásakor a tárca figyelembe vette az elmúlt hónapokban széles körben lefolytatott tárgyalássorozaton hallottakat, tapasztaltakat. A kisebbségi vállalkozások pozitív diszkriminációs helyzetbe hozása, különös tekintettel a beruházásokban való kötelező erejű részvételükre, előzmények nélkül áll, és ezért újszerű megoldásokat igényel.

Elképzeléseivel a tárca megkereste a nemzeti és etnikai kisebbségek országgyűlési biztosát, aki jelezte, hogy sem a hazai joggyakorlatban, sem a nemzetközi jogszabályi környezetben, így az Európai Unióban sem létezik olyan jogi akadály, amely a pozitív diszkriminációs elképzelés gátját képezhetné.

Mindez rejt bizonyos veszélyeket a társadalmi megítélés szemszögéből nézve, azonban a nemzetközi tapasztalatok, információk arra engednek következtetni, hogy a piacról kiszorult, a piaci versenyben hátrányokat szenvedő vállalkozói csoportok esélyegyenlőségének megteremtése elemi érdek, és szükséges érte bizonyos áldozatokat hozni.

Az USA-ban már több évtizede sikerrel alkalmazzák a pozitív diszkrimináció eszközét: a különböző kisebbségi csoportok saját védelmük érdekében úgynevezett Certificate-et állíthatnak ki, amelynek birtokában bizonyos kedvezményekre (pozitív diszkriminációra) számíthatnak vállalkozás elindítása esetén.

Hasonló rendszer kialakítására törekszik a tárca is, bevonva az Országos Cigány Önkormányzatot és más érdek-képviseleti szerveket, például a Vállalkozók Érdekegyeztető Roma Országos Szervezetét is, amelyeket stratégiai partnereinek tekint.

Középtávú intézkedéscsomag végrehajtása a kultúra kapcsán (2002. decemberi állapot szerint)

A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma a középtávú intézkedéscsomag feladatai alapján az Országos Cigány Információs és Művelődési Központ Kht. (a továbbiakban: OCIMK) működtetésére évente 35 millió forintos támogatást biztosít.

A kormányzati, közalapítványi, alapítványi, illetve uniós támogatásoknak is köszönhetően ma már az OCIMK mellett Cigány Közösségi Házak rendszeréről beszélhetünk, amelyek teret biztosítanak a közösségek kulturális, oktatási, foglalkoztatást segítő, komplex szolgáltatást biztosító programok megvalósításához.

A szaktárca kutatást indított a cigány közművelődési intézményrendszer átfogó fejlesztése és a közösségi házakban dolgozó szakemberek képzése érdekében, valamint támogatást biztosított képzési programokra is. A tapasztalatok alapján a - szakmai és területi szempontokat figyelembe vevő - programterv elkészítésére a jövőben kerül sor a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatallal és a Miniszterelnöki Hivatallal együttműködve.

A NKÖM, valamint a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány pályázati források révén támogatja a cigány szervezetek, kisebbségi önkormányzatok kulturális rendezvényeit, hagyományőrző programjait, gyermek- és ifjúsági hagyományőrző táborok szervezését, valamint a cigány nyelv és irodalom, képzőművészet, zene, folklór és más alkotóművészetek bemutatását, megjelentetését.

A romák és a többségi társadalom kommunikációjának és együttműködésének elősegítése érdekében a középtávú intézkedéscsomag külön fejezetben foglalkozik a reális cigányságkép kialakításával, a különböző intézményekben dolgozó szakemberek folyamatos képzésével. A NKÖM és a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal középtávú feladataihoz rendelt források támogatásai révén kiemelt figyelmet fordított a reális cigányságkép kialakítását célzó programokra. A feladat végrehajtása során több dokumentumfilm elkészítésére és bemutatására, hazai és nemzetközi konferenciák, közéleti képzések, vitafórumok szervezésére, tájékoztató kiadványok megjelentetésére került sor, amelyek a többség és kisebbség kapcsolatát és együttműködését segítik elő. A cigányságról szóló ismeretanyag bekerült a rendőrök, védőnők, pedagógusok, szociális szakemberek képzésének, továbbképzésének tananyagába, valamint eljutott - a Külügyminisztériummal együttműködve - a külföldi magyar diplomáciai képviseletekre is.

Kulturális támogatások, programok és pályázatok

Az NKÖM költségvetésében a hazai kisebbségek támogatása önálló fejezeti címben jelenik meg:

"10/5/4 Magyarországi nemzeti, etnikai kisebbségi kulturális feladatok támogatása", amely feladathoz 120 millió forint lett rendelve. A tárca ebből 70 millió forintot fordít a cigány kulturális feladatok megvalósítására: 50 millió forintot három pályázatra és eseti támogatásokra, 20 millió forintot a cigányság életkörülményeinek és társadalmi helyzetének javítására irányuló kormányhatározatban, a NKÖM számára meghatározott feladatokra.

Az NKÖM-n belül a Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Főosztálya Roma Ügyek Osztálya támogatja a cigányság nyelvének, hagyományainak, kultúrájának megőrzését és erősítését szolgáló programokat (cigány szép- és szakirodalom megjelentetése, néprajzi gyűjtés és feldolgozás, hagyományőrző táborok, roma színjátszás, rendezvények), illetve a Kormány középtávú intézkedési csomagjában foglalt kulturális feladatok megvalósítását, amelyek a cigányság élethelyzetének javítását célozzák.

A keret felhasználása során 10 millió forintot fordított a cigány hagyományőrző (népismereti, életmód, anyanyelvi, kézműves és olvasó) táborok általános iskolás és középiskolás gyermekek részére kiírt pályázatra beérkező kérelmek támogatására.

A pályázat célja a hazai cigány kisebbség nyelvének, hagyományainak és kultúrájának ápolása volt. Pályázhattak: oktatási intézmények (óvoda, iskola, ÁMK), a cigány kisebbség önkormányzatai, valamint civil és társadalmi szervezetek.

A felhívásra 383 pályázat érkezett, ebből a kuratórium 85-öt javasolt támogatásra.

Mivel a tárca 2002-ben a kérelmeknek csak egynegyedét tudta kielégíteni, a 2003. évi pályázatában igényelhető összeghatárt jelölt meg, azaz 80 és 150 000 forint közötti résztámogatást nyújt a táborok megrendezéséhez, arra ösztönözve a pályázókat, hogy más forrásokat is keressenek a gyermektáborok megvalósításához.

A kulturális tárca a gyermekek szabadidejének kulturált eltöltéséhez leginkább ezen a pályázati formán keresztül tud segítséget nyújtani. A cigány kisebbségi önkormányzatokon és civil szervezeteken keresztül nyújtott támogatással másfajta célok valósulnak meg, mint az iskoláknak nyújtottakkal, hiszen ezek a szervezetek nemcsak a településükön működő iskolákkal, hanem egymással és a családokkal is közvetlenebb kapcsolatban állnak, ezért gyakran együtt üdülnek több iskola és település diákjai. Így a cigány hagyományőrző programok is hatékonyabban valósulnak meg, biztosítva a gyermekek identitásának erősödését.

Kulturális pályázatok

Az NKÖM, Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Főosztálya kiírta a Cigány hagyományőrző tábor pályázatot, amelynek keretösszege 10 millió forint volt.

A NKÖM által kiírt cigány kulturális kezdeményezések támogatását szolgáló pályázat keretösszege 26 millió forint volt. E pályázaton belül 25 olyan szervezet és iskola kapott támogatást, amelyeknek programjai a gyermekek kulturális életének gazdagítását szolgálták (2 870 000 Ft). Ezek az alábbiak:

Cigány kulturális kezdeményezések pályázatán belül a gyermekeknek szervezett programok

Pályázó neve, település

Program célja

Támogatási összeg
Ft

Cigány Kisebbségi Önkormányzat, Békéscsaba

Rajz-, vers- és prózamondó verseny cigány nyelven

70 000

Cigány Kisebbségi Önkormányzat, Besenyőtelek

Sport- és gyermeknap

80 000

Hókirálynő Egyesület, Budapest

Szécsi Magda mesejátékénak színpadra állítása

250 000

Karaván Művészeti Alapítvány, Bp

Minden egér szereti a sajtot című zenés mesejáték bemutatása

250 000

Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség, Bp

Nevelőotthonban élő és onnan frissen kikerült cigány fiatalok hétvégi találkozói

80 000

Roma Kulturális Klubegyesület, Bp

Gyermekklub-program a Hernád u. 3. sz. alatti általános iskolában

100 000

Körzeti Általános Iskola, Szakiskola és Kollégium, Csapi

Kisebbségi tartalmú, az identitás erősítését szolgáló iskolák közötti diáktalálkozó

150 000

Cigány Kisebbségi Önkormányzat, Gyula

Kulturális rendezvény cigány gyerekek részére

70 000

Cigány Kisebbségi Önkormányzat, Kápolna

Gyermek- és ifjúsági fesztivál

100 000

Körzeti Általános Iskola, Kenézlő

Hagyományőrző énekkar, hegedűtanítás és zeneiskolai oktatás szervezése cigány tanulók részére

100 000

Fiatal Romák Országos Szövetsége Kiskörei Tagszervezete

Kulturális és oktatási nap

100 000

Cigány Kisebbségi Önkormányzat, Letenye

Gyermeknap

100 000

Cigány Kisebbségi Önkormányzat, Nagykanizsa

"Unu pantru altu - Egymásért" Ifjúsági közösségi rendezvény

150 000

Egyesített Óvodai Intézmények József Attila úti Egysége, Nyírbátor

Mesemondó címmel cigány kulturális program

100 000

Szőlőskerti Általános Iskola, Diákotthon és Gyermekek Átmeneti Otthona, Nyírszőlős

A cigány kultúra bemutatása nemzetközi gyermekfesztiválon

100 000

Pályaorientációs Alapítvány, Ózd

Cigány kulturális nap - a Tagore Tanoda bemutatása

100 000

Cigány Kisebbségi Önkormányzat, Öcsöd

Gyermeknap

100 000

Teleki László Városi Könyvtár és Művelődési Központ, Pásztó

Nógrád megyei cigány gyermekek 7. művészeti fesztiválja

100 000

Petneházy Dávid Általános Iskola, Petneháza

A Petneházy Dávid Napok keretében Roma Nap megrendezése

100 000

Móricz Zsigmond Általános Iskola, Prügy

4. roma vers- és prózamondó vetélkedő

70 000

Cigány Kisebbségi Önkormányzat, Szigetszentmiklós

Nyári szabadidős programsorozat a szünidő tartalmas eltöltésére

150 000

Cigány Kisebbségi Önkormányzat, Szigetszentmiklós

Diáktalálkozó, vetélkedő

100 000

Dr. Hegedűs T. András Alapítványi Középiskola, Szakiskola és Kollégium, Szolnok

Iskolai Roma Nap

100 000

Sipos Orbán Szakképző Iskola és Kollégium, Szolnok

Hátrányok kompenzációja tehetséggondozással

Ki mit tud?

100 000

Általános Iskola, Tarnazsadány

Gyermeknapi műsor

150 000

Forrás: NKÖM

Az NKÖM eseti támogatásai egyes rendezvényekre (3 221 000 Ft)

Intézmény

Rendezvény

Összeg

Országos Cigány Információs és Művelődési Központ Kht., Bp.

Húsvéti gyermekszínházi előadás

200 000

Alapítvány a Pedagógiai Módszertani Kapcsolatokért, Bp..

Álalános iskolai kulturális napok
Nyári tábor általános iskolások részére

300 000
200 000

Károlyi Gáspár Általános Iskola, Gönc

Roma gyerekek néptáncoktatása és hangszerek (hegedű, bőgő) vásárlása

200 000

Útilapu Nemzetközi Építőtábor Hálózat, Bp.

Cigány fiatalok részvétele a Nemzetközi Pécsi Kultúrhét című rendezvénysorozaton

130 000

Magyarországi Roma Parlament, Bp.

Jótékonysági gálaműsor a Heim Pál Kórház javára, szervező Oláh Ernő csellóművész

200 000

Kisköre Felemelkedéséért Alapítvány, Kisköre

Mikulás-napi kulturális műsor

300 000

Fiatal Romák Országos Szövetsége, Tiszabura

Mikulás-napi kulturális műsor

300 000

Fiatal Romákért Alapítvány, Bp.

Karácsonyi kulturális műsor

200 000

"Igaz Szó" Magyarországi Romák Független Érdekszövetsége, Bp.

Karácsonyi kulturális műsor

150 000

Magyarországi Cigányok Igazság Szövetsége, Bp.

Karácsonyi kulturális műsor

170 000

Cigány Kisebbségi Önkormányzat, Szerencs

Mikulás-napi kulturális műsor

171 000

Községi Önkormányzat, Kálmáncsa

Mikulás-napi kulturális műsor

100 000

Országos Cigány Információs és Művelődési Központ Kht., Bp.

Színházi előadás gyermekeknek
Karácsonyi ünnepség gyermekotthonokban élő gyermekeknek
Mikulás-napi színházi előadás gyermekeknek

200 000
200 000
200 000

Forrás: NKÖM

Kiadványok

Az NKÖM cigány/roma könyvkiadási pályázatot hirdetett, amelynek keretösszege 10 millió forint volt.

A pályázaton 9, az ifjúság témakörébe tartozó műnek vagy fiatal roma szerző munkájának kiadását célzó pályázatot támogattunk (2 300 000 Ft). Ezek közül az alábbiak már megjelentek.

Fiatal roma szerzők megjelent munkái az NKÖM támogatásával, 2002

Szerző

Cím

Pályázó szervezet

Támogatási összeg Ft

Rostás-Farkas Tímea

Hívó utak
Versek

Cigány Tudományos és Művészeti Társaság

200 000

Bódi Zsuzsanna

Gyermekélet - táplálkozás cigány közösségekben

Magyar Művelődési Intézet

200 000

Gyűjtötte és a bevezetőt írta: Szuhay Péter

A három muzsikus cigány
Babos István meséi
Babócsai cigány mesék

Európa Folklór Központért Egyesület Intézete

400 000

Sudár Lászlóné Molnár Zsuzsanna

Balladák, románcok, balladás dalok a Répce mellékéről
Magyar, horvát és cigány népköltészeti alkotások

Farkas Sándor Egylet

200 000

 

Az első képes Bibliám
Cigány és magyar nyelven

Tessedik Sámuel Alapítvány

200 000
Megjegyzés: eseti támogatási keretünkből további 300 000 Ft-tal támogattuk a kötet kiadását.

Gyurok János

A Magyarországon élő nemzetiségi és magyar fiatalok egymásról alkotott képe

Cigány Hagyományokat Kutató Egyesület
Studia Minoritatum sorozata

250 000

Forrás: NKÖM

Fiatal roma szerzők megjelenés előtt álló munkái az NKÖM támogatásával, 2002

Szerző

Cím

Pályázó szervezet

Támogatási összeg Ft

Kalányos Mónika

A csend pattogó ékei
Verseskötet

Cigány-magyar Pedagógiai Társaság

150 000

 

Vári Zsolt festőművészt bemutató album

Írók Alapítványa - Széphalom Könyvműhely

600 000

Rostás Mihályné

Lujza meséi II.

Magyarországi Cigányok Nyelvőrző Egyesülete

600 000

Forrás: NKÖM

Eseti támogatás az NKÖM részéről

Szerző

Cím

Pályázó szervezet

Támogatási összeg Ft

Menyhért Ildikó

Aranyeső című népismereti könyv kéziratának elkészítése

Utolsó Padban Egyesület

300 000

Forrás: NKÖM

A 1047/1999. (V.5.) Korm. határozat, a cigányság életkörülményeinek és társadalmi helyzetének javítására irányuló középtávú intézkedéscsomag kapcsán megtett egyéb intézkedések

Az Országos Rendőr-főkapitányság és az Országos Cigány Önkormányzat között 1999-ben együttműködési megállapodás aláírására került sor.

Az együttműködés alapvető célja a Rendőrség és a cigányság közötti konfliktus- és előítélet-mentes viszony megteremtése, a két érintett közötti párbeszéd javítása. Fő területei a bűnmegelőzés, az áldozattá válás elkerülése, ismeretterjesztő kommunikáció, valamint a felek képviselőinek együttműködése, mely a cigányság életkörülményeinek és társadalmi helyzetének javítására irányuló középtávú intézkedéscsomagról szóló 1047/1999. (V. 5.) Korm. határozat, illetve az azt módosító 1073/2001. (VII. 13.) Korm. határozat szellemében jött létre.

Az elmúlt években a szorosabb munkakapcsolat kialakítása érdekében -a helyi viszonyok figyelembe vételével- a megyék többségében szintén együttműködési megállapodások aláírására került sor. Minden év első felében, a megyékben és Budapesten az érintett felek közös munkatervben határozzák meg a tárgyévre vonatkozó feladatokat. Ebben nagy szerepe van az országos lefedettségű, központi, területi és helyi szinteken közösen tevékenykedő rendőrségi összekötő tiszti és OCÖ koordinátori hálózatnak.

A roma származású középiskolás fiatalok rendőrré válásának elősegítésére kiadásra került a 4/2000. ORFK intézkedés. A támogatási pályázat feltételeinek évente 1-2 fő cigány fiatal felel meg országosan.

A D.A.D.A. Program kiterjesztésre került azon alapfokú oktatási intézményekre is, ahol a cigány kisebbséghez tartozó tanulók többséget képviselnek.

A rendőrképzésben az 1999/2000-es oktatási évtől tantervszerűen bevezetésre került a multikulturális jogállamokban a rendészeti tevékenységgel szemben támasztott követelmények oktatása.

A munkatervek alapján folyamatos a főkapitányságok állományának továbbképzése is a cigányság múltjának, kultúrájának megismertetése érdekében, továbbá a cigány népismereti tájékoztatás. A képzésen kiemelten foglalkoznak az Alkotmány hátrányos megkülönböztetést tiltó rendelkezéseivel, a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól rendelkező 1993. évi LXXVII. törvány. témakörhöz kapcsolódó szabályanyagával is.

A programokon (konferenciák, ülések, fórumok, tréningek, beszámolók, vetélkedők, sport- és kulturális rendezvények, táborok) az együttműködő felek kölcsönösen képviseltetik magukat, lehetőségeik szerint támogatják is azokat.

Az utóbbi években több roma-rendőr kapcsolatot érintő nemzetközi (holland, angol, kanadai) projekt indult, illetve indul be hazánkban az adott ország támogatásával.

Az ET Kisebbségvédelmi Keretegyezmény Tanácsadó Bizottságának elmúlt évi jelentéséből kiderül, hogy az említett "programok megvalósítása során nemzetközi és külföldi partnereink egyértelmű elismeréssel szóltak a magyar rendőrség intézkedési kultúrájának fejlődéséről az elmúlt 10 évben".

2002-ben a Kanadai Királyi Lovasrendőrség (RCMP) és a Kanadai Fejlesztési Intézet kisebbségi ügyekkel foglalkozó három éves, Csehországra, Szlovákiára és Magyarországra kiterjedő közösségi probléma-megoldó projektjének (CAPRA) beindítása kezdődött meg.

Az első tanfolyam Bátonyterenyén (Nógrád megye) 2002. november 14-16 között zajlott, a résztvevők nagy hangsúlyt fordítottak a halmozottan hátrányos helyzetű (köztük a roma) gyerekek napjainkban aktuális problémáinak megoldására, a lehetőségek közös megkeresésére.

A roma gyermekek és fiatalok egészségügyi helyzetének javítása érdekében megtett intézkedések és eredmények

A jelenleg rendelkezésre álló kutatási adatok szerint a roma lakosok várható élettartama 10-12 évvel kevesebb a nem roma lakosok (amúgy sem magas) értékeihez képest. Ennek a jelentős különbségnek a hátterében társadalmi és az egészségügyi ellátás minőségéből adódó okok állnak. Az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium programjai a következő célokat tűzték ki:

a roma lakosok hozzáférésének javítása az egészségügyi, szociális és gyermekvédelmi szolgáltatásokhoz;

a roma betegek és az egészségügyi ellátó személyzet kapcsolatának javítása.

A roma lakosság életminőségének, egészségi állapotának javítására irányuló programok

Az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium az alábbi programokban vesz részt a roma lakosság életminőségének, egészségi állapotának javítása érdekében:

Esélyegyenlőség, Társadalmi Kirekesztés projekt - a program fő célkitűzése a roma lakosok egészségügyi, szociális és gyermekvédelmi szolgáltatásokhoz való hozzáférésének javítása. Ennek érdekében pályázati úton támogat modell értékű kezdeményezéseket, illetve képzési programokat.

Az egészség évtizedének Johan Béla nemzeti programja Esélyegyenlőség az egészségért alfejezete, a hátrányos helyzetű, ezen belül elsősorban a roma lakosok egészségi állapotának, életesélyeinek javítását tűzte ki célul. Az alfejezet 2003-ban pályázati úton támogat egészségfejlesztési projekteket, kutatásokat, illetve felsőoktatási képzési programokat.

A roma ifjúsági szervezetek támogatása

Magyarországi Cigányokért Közalapítvány

A közalapítvány 1996. évi megalakulása óta, az alapítói szándékkal összhangban a cigányság esélyegyenlőségének megteremtése érdekében pályázatokkal támogatja a romák társadalmi integrálódását, az őket érintő munkanélküliség mérséklését, az iskolai és iskolán kívüli oktatásban esélyeik növelését, illetve emberi jogaik védelmét.

A közalapítvány pályázatok útján támogatást nyújt a kisebbségi önkormányzatoknak, társadalmi szervezeteknek, közösségeknek, illetve személyeknek a fenti törekvések megvalósítását szolgáló munkájukhoz, kezdeményezéseikhez. Támogatja a cigányság társadalmi esélyegyenlőségének elősegítését szolgáló programokat, kezdeményezéseket, a munkaerőpiacon hátrányos helyzetű rétegek képzésének, foglalkoztatásának elősegítését: az integrálódást elősegítő nevelési, oktatási, egészségmegőrzési, betegségmegelőzési programokat. Ösztöndíjakat adományoz, segíti az érdekvédelmi tevékenységet, az emberi és állampolgári jogok védelmét, támogatja a jogvédő irodák, konfliktuskezelő szervezetek tevékenységét, valamint a többfunkciós cigány közösségi házakat.

A közalapítvány 2001-ben 7, 2002-ben 9 pályázatot írt ki, amelyekből 7 pályázat pénzügyi fedezetét az éves működési költségkeret tette lehetővé.

Fontos eredmény az Oktatási Minisztériummal kötött megállapodás, amelyből az egyetemi, illetve főiskolai tanulmányokat nappali tagozaton folytató cigány hallgatók számítógép-használatára vonatkozó pályázat meghirdetésére nyílt lehetőség a Miniszterelnöki Hivatal Informatikai Kormánybiztosságának támogatásával, 100 millió forintos keretösszeggel. (300 db komputer beszerzése és kihelyezése vált lehetővé.) A közalapítvány az OM 100 millió forint összegű támogatása révén pályázatot hirdetett a hátrányos helyzetű cigány tanulók sikeres középfokú nevelését-oktatását, szakmaszerzését biztosító szakiskolák és szakközépiskolák meglévő tanműhelyei fejlesztésének, új tanműhelyek létrehozásának támogatására.

A kuratórium 4 személynek és 1 szervezetnek ítélte oda a közalapítvány által létrehozott "Közéleti díj"-at. A 2001. évi díjak átadó ünnepségére 2002 augusztusában került sor.

Jogvédelemmel kapcsolatos intézkedések

Roma Antidiszkriminációs Ügyfélszolgálati Hálózat

Ezt a jogsegélyt az Igazságügyi Minisztérium működteti, együttműködve a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatallal, a Romaügyi Hivatallal és az Országos Cigány Önkormányzattal. Célja, hogy jogi segítséget nyújtson a cigány embereknek, amikor cigány mivoltuk miatt éri őket diszkrimináció. A jogi segítség teljesen ingyenes, beleértve a hatóság, illetve bíróság előtti jogi képviseletet, szakértői díjat, perköltséget. A hálózatnak minden megyében van irodája, a feladatot 23 ügyvéd végzi, egyes nagy kiterjedésű megyékben 2 ügyvéd dolgozik. Az ügyvédeket az IM fizeti. 2002-ben 1082 ügy keletkezett, ebből 53 volt diszkriminációs.


1. Melléklet

Jelentés
a gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeik alakulásáról és az ezzel összefüggésben a 2002. évben megtett kormányzati intézkedésekről
Egészségi helyzet - egészséges életmód
fejezetéhez

Egészségi helyzet - egészséges életmód

Iskola-egészségügyi összehasonlító értékelés: Az iskolás gyermekek egészségmagatartása című kutatás célkitűzése és mintavételi eljárása

Információgyűjtés, nemzetközi adatbank-létesítés: a fiatalok önminősített egészségi állapotának, közérzetének és egészségmagatartásának monitorozása.

Az egészséggel, a közérzettel és az életmóddal összefüggést mutató tényezők mind szélesebb körű feltárása.

A részt vevő országok kutatási potenciáljának fejlesztése a nemzetközi kollaboráció segítségével.

A kutatás eredményeinek hasznosítása azáltal, hogy számos formában publikálják őket a felhasználók, a döntéshozók, az egészségfejlesztésben, egészségnevelésben részt vevő szakemberek, kutatók, tanárok, szülők és maguk a fiatalok számára.

A HBSC vizsgálat tehát részben egy monitorozó funkciót betöltő projekt, másrészt egyre bővülő körben és témaválasztással próbál mind mélyebb betekintést nyújtani a fiatalok közérzetét és életmódját meghatározó tényezőkbe.

Nagy nemzetközi kiterjedése alkalmat ad a társadalmilag és kulturálisan különböző országok fiataljai egészségi állapotának és egészségmagatartásának azonos feltételű és módszerű összehasonlítására és ennek segítségével a különbözőségek és a hasonlóságok definiálására.

Adatfelvétel és minta

Az 5. adatfelvétel időpontja 2002. április volt.

A 2002. évi adatfelvétel mintája és az értékelhető kérdőívek száma

A kiválasztás alapjául szolgáló évfolyamok létszáma

Kiválasztott

Értékelhető kérdőívek száma

Alapsokaság reprezentációja %

Iskolák száma

Osztályok száma

5. osztály

116 375

64

67

1419

1,22

7. osztály

117 106

64

67

1512

1,29

9. osztály

119 769

50

50

1413

1,18

11. osztály

124 159

68

68

1614

1,30

Összesen

477 409

246

252

5958

1,25

Forrás: OTH

A feldolgozott minta megoszlása a válaszoló tanulók neme, iskolatípusa és az iskolai osztály szerint

Osztályok

Fiúk

%

Lányok

%

Iskolatípus

Összesen

%

Ált. iskola

6 oszt. gimn.

8 oszt. gimn.

4 oszt. gimn.

Szakm. képző
szakiskola

5 osztály

687

48,4

732

51,6

1366

 

53

 

 

1419

23,8

7. osztály

703

46,5

809

53,5

1306

130

76

 

 

1512

25,4

9. osztály

546

38,6

867

61,4

 

138

72

909

294

1413

23,7

11. osztály

794

49,2

820

50,8

 

97

73

1169

275

1614

27,1

Összesen

2730

45,8

3228

54,2

2672

365

274

2078

569

5958

100

Forrás: OTH

 

Kábítószer-fogyasztás miatti halálozási adatok

Kábítószer-fogyasztás miatti halálozási adatok nem és korcsoport szerint, 2001

Kábítószer-kategóriák

13 év alatti

13-14

15-19

20-24

25-29

30-34

35-39

40-X

Ismeret-len korú

Össze-sen

éves

 

férfi

Opiát-típus

-

-

1

14

11

4

2

2

-

34

Ópium

-

-

-

-

-

-

2

-

-

2

Heroin

-

-

1

14

11

3

-

2

-

31

Morfin

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

Egyéb opiátok (házi készítmények, pl. máktea, máktej)

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

Szintetikus kábító fájdalomcsillapítók

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

Methadon

-

-

-

-

-

1

-

-

-

1

Külön megjelölés nélkül

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

Kokain-típus

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

Kokain (só)

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

Kokainbázis ("crack")

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

Külön megjelölés nélkül

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

Kannabisz-típus

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

Marihuana

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

Hasis

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

Külön megjelölés nélkül

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

Hallucinogének

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

LSD

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

Külön megjelölés nélkül

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

Amfetamin-típus

-

-

1

-

-

-

-

-

-

1

Amfetamin

-

-

1

-

-

-

-

-

-

1

Metamfetamin

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

Egyéb amfetamin, extasy (MDA, MDMA, MDE, MBDB, 4-MTA)

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

Külön megjelölés nélkül

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

Nyugtató-típus

-

-

-

4

6

10

4

61

1

86

Barbiturátok

-

-

-

2

4

1

1

18

-

26

Benzodiazepinek

-

-

-

2

1

2

1

11

1

18

Külön megjelölés nélkül

-

-

-

-

1

7

2

32

-

42

Politoxikománia (nem a fenti kategóriák)

-

-

-

3

2

2

1

10

3

21

Szerves oldószerek (inhalánsok)

-

-

-

-

2

-

-

10

4

16

Egyéb kábítószer

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

Összesen

-

-

2

21

21

16

7

83

8

158

Forrás: ESZCSM

Kábítószer-fogyasztás miatti halálozási adatok, nem és korcsoport szerint, 2001 (folytatás)

Kábítószer-kategóriák

13 év alatti

13-14

15-19

20-24

25-29

30-34

35-39

40-X

Ismeret-len korú

Össze-sen

Éves

 

Opiát-típus

-

-

-

1

2

-

-

2

-

5

Ópium

-

-

-

-

1

-

-

-

-

1

Heroin

-

-

-

1

1

-

-

-

-

2

Morfin

-

-

-

-

-

-

-

1

-

1

Egyéb opiátok (házi készítmények, pl. máktea, máktej)

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

Szintetikus kábító fájdalomcsillapítók

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

Methadon

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

Külön megjelölés nélkül

-

-

-

-

-

-

-

1

-

1

Kokain-típus

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

Kokain (só)

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

Kokainbázis ("crack")

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

Külön megjelölés nélkül

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

Kannabisz-típus

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

Marihuana

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

Hasis

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

Külön megjelölés nélkül

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

Hallucinogének

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

LSD

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

Külön megjelölés nélkül

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

Amfetamin-típus

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

Amfetamin

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

Metamfetamin

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

Egyéb amfetamin, extasy (MDA, MDMA, MDE, MBDB, 4-MTA)

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

Külön megjelölés nélkül

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

Nyugtató-típus

-

-

1

3

2

6

3

113

-

128

Barbiturátok

-

-

-

-

-

1

1

37

-

39

Benzodiazepinek

-

-

-

-

1

4

1

21

-

27

Külön megjelölés nélkül

-

-

1

3

1

1

1

55

-

62

Politoxikománia (nem a fenti kategóriák)

-

-

-

4

-

2

1

8

1

16

Szerves oldószerek (inhalánsok)

-

-

2

-

-

-

2

-

-

4

Egyéb kábítószer

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

Összesen

-

-

3

8

4

8

6

123

1

153

Forrás: ESZCSM


2. Melléklet

Jelentés
a gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeik alakulásáról és az ezzel összefüggésben a 2002. évben megtett kormányzati intézkedésekről
Fókuszban: Roma gyermekek és fiatalok
fejezetéhez

Roma gyermekek és fiatalok

A nemzeti és etnikai kisebbségek oktatási jogainak érvényesülése

A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény a vizsgálat szempontjából lényeges rendelkezései:

13. § A kisebbséghez tartozó személynek joga van:

a) anyanyelvének, történelmének, kultúrájának, hagyományainak megismeréséhez, ápolásához, gyarapításához, továbbadásához;

b) részt venni az anyanyelvű oktatásban és művelődésben;

16. § A kisebbségek joga történelmi hagyományai, nyelvük ápolása és fejlesztése, tárgyi és szellemi kultúrájuk megőrzése és gyarapítása.

18. § (3) A kisebbségi közösségeknek joguk van:

a) anyanyelvű vagy anyanyelvi (anyanyelven és magyar nyelven történő) óvodai nevelés, alsó-, közép- és felsőfokú oktatás feltételeinek megteremtését kezdeményezni;

b) törvények keretei között saját országos nevelési, oktatási, kulturális, tudományos intézményhálózat kialakítására.

43. § (1) Az állam a magyarországi kisebbségek anyanyelvét közösség-összetartó tényezőként ismeri el, oktatásukat - ahol ezt igénylik - a kisebbségi települési önkormányzatokhoz nem tartozó közoktatási intézményekben a (2)-(4) bekezdésekben, valamint a 44-49. §-okban foglaltak szerint támogatja.

(2) A kisebbséghez tartozó gyermek a szülője vagy gondviselője döntésének megfelelően anyanyelvű, illetőleg anyanyelvi (anyanyelven és magyar nyelven történő) vagy magyar nyelvű oktatásban részesül, illetőleg részesülhet.

(3) A kisebbség anyanyelvű vagy anyanyelvi oktatása a helyi lehetőségek és igények szerint kisebbségi óvodában, iskolában, iskolai osztályban vagy csoportban történhet.

(4) Egyazon kisebbséghez tartozó nyolc tanuló szülőjének vagy törvényes képviselőjének kérése esetén kisebbségi osztály vagy tanulócsoport indítása, illetve működtetése kötelező.

44. § A 43. § szerinti kisebbségi anyanyelvű vagy anyanyelvi oktatás többletköltségét - törvényben meghatározott módon - az állam, illetve a helyi önkormányzat viseli.

45. § (1) A közoktatás és a felsőoktatás törvényi szabályozása, az oktató-nevelő tevékenység szerkezetének és tartalmának meghatározása, valamint e tevékenység ellenőrzése során e törvénnyel összhangban érvényesíteni kell a kisebbségek kulturális autonómiájának megfelelő oktatási és művelődési érdekeket.

(2) A cigány kisebbség iskolázottságbeli hátrányainak csökkentése érdekében sajátos oktatási feltételek teremthetők.

(3) A kisebbségeknek a 43. § (3)-(4) bekezdése szerint létrehozott oktatási-nevelési intézményeiben biztosítani kell a kisebbségi népismeret, a kisebbség és anyaországa történelmének tanítását, kulturális hagyományainak, értékeinek megismerését.

46. § (1) A kisebbségi oktatásra irányuló igények felmérésében és az oktatás megszervezésében a helyi és a kisebbségi önkormányzatok együttműködnek.

(2) A kisebbségek anyanyelvű, anyanyelvi oktatásához az anyanyelvű pedagógusok képzésének biztosítása állami feladat.

(3) Az állam nemzetközi egyezmények révén is gondoskodik arról, hogy a kisebbséghez tartozók a kisebbségek nyelvén oktató, kultúrájukat ápoló külföldi intézményekben vegyenek részt teljes, rész-, illetve tovább- és tudományos képzésben.

(4) A (2) bekezdésben foglaltak teljesítése céljából az állam támogatja a kisebbségek anya-, illetve nyelvországából érkező oktatók magyarországi vendégtanári alkalmazását.

(5) Amennyiben a kisebbséghez tartozó személyek tanulmányaikat olyan országokban folytatják, ahol anyanyelvükön oktató egyetemek, főiskolák, illetve egyéb tanintézetek, kultúrájukat ápoló intézmények működnek, az ott nyert okleveleket, egyéb bizonyítványokat a törvényekre és a nemzetközi megállapodásokra figyelemmel a Magyar Köztársaságban szerzett megfelelő oklevéllel, bizonyítvánnyal egyenértékűnek kell tekinteni.

Részlet A kisebbségi oktatás jelenéről és jövőjéről című oktatási fórumra készített vitaanyag hátterének és legfőbb megállapításainak összegzéséből28

A megkeresett oktatási szakemberek véleményei és észrevételei alapján a legfontosabb problémákról, nehézségekről összeállítottunk egy vitaanyagot, amelyet előzetesen minden résztvevőnek eljuttattunk. Ha egy adott kérdéssel hivatalunk már foglalkozott, és azzal összefüggésben javaslatot vagy ajánlást fogalmazott meg, akkor ezt az összefoglalóban külön is jeleztük.

A vitaanyag első részében a nemzetiségi oktatással kapcsolatban érkezett véleményeket foglaltuk össze, de ezek közül több általános érvényű megállapítás a cigány kisebbségi oktatásra is vonatkozott. A cigány kisebbség oktatásával összefüggő problémákat, javaslatokat önálló fejezetben mutattuk be, figyelemmel a téma összetettségére, amely továbbra sem szűkíthető le a Nektv.-ben rögzített kisebbségi oktatás kérdéskörére.

A nemzetiségi oktatás személyi és tárgyi feltételeivel összefüggésben a következő gondokat sorolták fel:

- általánosan felvetett probléma, hogy a szaktantárgyak oktatására nincsenek képzett pedagógusok. Sajnos nem folyik olyan nemzetiségi tanárképzés, mely lehetővé tenné a közismereti tantárgyak nemzetiségi nyelven történő tanítását. Ennek nincs meg sem az intézményi, sem a módszertani háttere;

- nemzetiségi felsőoktatási szakemberek jelezték azt a diszkriminációt, amely az egyetemi szintű nyelvszakok és a német nemzetiségi szak között jelentkezik. Az új bölcsész követelményrendszer szerint a modern nyelvszakokon tanár és bölcsész, illetve bölcsész, a német nemzetiségi szakon csak tanári végzettség szerezhető. Az egyetemi szintű német nemzetiségi szak a nemzetiségi pedagógusképzés mellett a nemzetiségi értelmiségképzésnek is fontos bázisa, félő, hogy a fenti rendelkezés miatt kevesebb nemzetiségi származású fiatal választja azt;

- probléma, hogy csökken egyes nemzetiségi felsőoktatási intézményekbe jelentkező hallgatók létszáma, kevés a nemzetiségi származású jelentkező, és nem elég erős az ott tanulók identitása, kötődése a saját kisebbségi kultúrájukhoz. Néhányan a nemzetiségi felsőoktatási intézménybe kerülő hallgatók kisebbségi nyelvtudásának színvonalát is kifogásolták;

- gondot jelent, hogy a nemzetiségi pedagógusok túlterheltségével és többletmunkájával nem arányos anyagi megbecsültségük. Az alacsony keresetek miatt a nyelvet beszélő, tanári diplomával rendelkezők közül egyre többen helyezkednek el a versenyszférában;

- több szakértő is úgy látja, hogy összességében a kisebbségi tankönyvellátás nem megoldott. Bár bővült a tankönyvkínálat, de bizonyos évfolyamokon a nemzetiségi oktatás egymásra épülő tankönyvcsaládjai, továbbá az adott kisebbség nyelvén írt - a szaktárgyak tanításához szükséges - tankönyvek hiányoznak;

- a tankönyvellátás mellett nagyon fontos lenne a nemzetiségi iskolák megfelelő módszertani anyagokkal, szemléltető eszközökkel történő felszerelése. A tankönyveken túl tehát a nemzetiségi oktatás egyéb taneszközeit is korszerűsíteni kellene a minőségi képzés biztosítása érdekében.

A kisebbségi oktatás finanszírozásával kapcsolatban az alábbi általános következtetések fogalmazódtak meg:

- a kiegészítő normatíva alacsony összegű, és a felhasználás kötöttségének megszüntetése miatt teljesen bizonytalan, hogy azt a kisebbségi oktatásra fordítják-e. Kérdés tehát, hogy elegendő mértékű-e az állami szerepvállalás a kisebbségi oktatás finanszírozásában, és megoldott-e a kisebbségi célra igénybe vett pénzeszközök felhasználásának pénzügyi és szakmai ellenőrzése, törvényességi vizsgálata;

- kistelepüléseken működő kisebbségi oktatási-nevelési intézmények jelezték, hogy gondot okoz az alacsony gyermeklétszám alapján járó normatíva összege. Ezt a fenntartó önkormányzatok nem tudják vagy nem akarják megfelelő mértékben kiegészíteni, így állandó anyagi nehézségekkel küszködnek;

- hátrányosan érinti a jelenlegi felsőoktatási finanszírozási rendszer az úgynevezett nemzetiségi szakokat. Az ideálisnak tartott tanár-diák arány ugyanis a kis szakokon nem érhető el, a tanszékek helyzetén a nemzetiségi szakokat érintő megkülönböztetett finanszírozási kulcs sem segít. Az adott felsőoktatási intézményeknek a nemzetiségi tanszékek fenntartása "drága", melyet az állami normatíva nem fedez;

- többek véleménye szerint a kisebbségi önkormányzat oktatási önigazgatása csak akkor érvényesülhet közvetlenül, ha az önkormányzat egyben intézményfenntartó is. A Nektv. törvény ugyan lehetőséget ad a kulturális autonómia megteremtésére, annak gyakorlati megvalósítása azonban akadályokba ütközik. A kisebbségi önkormányzatok a közoktatási intézmények létrehozásához és működtetéséhez nem rendelkeznek megfelelő anyagi forrással.

A kisebbségi oktatás tartalmi szabályozásával kapcsolatban az alábbi problémák merültek fel:

- a kisebbségi nevelés és oktatás szempontjából meghatározó tanügyi dokumentumok sok esetben késve jelennek meg, ami egyértelműen hátrányos helyzetet eredményez. Megfogalmazódott az a félelem, hogy az eddigi gyakorlathoz hasonlóan a kollégiumi nevelési program is késni fog;

- a kisebbségeket érintő jogszabályok előkészítése alaposabb és részletesebb egyeztetést igényel. Az Országos Kisebbségi Bizottság több kérdésben is rendelkezik egyetértési joggal. A gyakorlat az, hogy párhuzamosan folyik a különféle intézmények, szervezetek véleményének a begyűjtése, sok esetben azt követően is, amikor az Országos Kisebbségi Bizottság már döntést hozott. Ilyenkor vagy a véleménykérés, vagy az Országos Kisebbségi Bizottság eljárása formálissá válik. Az országos kisebbségi önkormányzatok is többször kimaradnak a nemzetiségi oktatást érintő jogszabályok, egyezmények véleményezéséből, illetve a véleményezésre adott rövid határidő nem teszi lehetővé az érdemi reagálást;

- a Nektv., valamint a Kotv. elvileg jelentős jogokat biztosít a helyi, illetve az országos kisebbségi önkormányzatok számára a kisebbségi közoktatást érintő döntések meghozatalában. A gyakorlatban e jogok érvényesülése nem kielégítő;

- a NAT bevezetését követően csökkent a kétnyelvű oktatást vállaló intézmények száma. Ennek okai: kétnyelvű oktatás esetén nélkülözhetetlen a csoportbontás, amely nagyon alacsony osztálylétszámoknál már nem szerencsés; a szülők tartanak attól, hogy a kisebbség nyelvén tanult tantárgyakból szerzett ismeretek nem érik el azt a szintet, mintha ugyanazt a tantárgyat magyarul tanulnák; a pedagógusok egy része is magasnak tartja a kisebbség nyelvén oktatott tantárgyak óraszámát; a legnagyobb probléma, hogy nincsenek ehhez az oktatási formához képzett pedagógusok, egy-egy szaktárgy eredményes tanításához kevés a nyelvtanári diploma.

Többen is jelezték a kisebbségi nyelvek védelmének szükségességét.

A nyelvvesztés következtében a nemzetiségi nyelvet mára igen szűk körben használják. Nehéz motivációs tényezőt találni, így a nemzetiségi nyelv a legtöbb esetben csupán egy iskolai tantárgyat jelent. Növekedhetne a nyelv szerepe, ha használatára nem csak a nyelvi órákon kerülne sor. Fontos lenne, hogy a nemzetiségi nyelvek ne "versenyezzenek" a továbbtanuláshoz és elhelyezkedéshez ma már nélkülözhetetlen idegen nyelvekkel (angol, német).

- Jelenleg alig folyik Magyarországon nemzetiségi nyelvű szakképzés. Nincs lehetőség arra, hogy az egyes szakmákat nemzetiségi nyelven sajátítsák el a tanulók, nem működnek nemzetiségi szakképző intézmények.

- Több szakértő véleménye szerint a kisebbségi oktatás jelenlegi helyzete nem megfelelő, a társadalomban végbement változások és az ezek következményeként jelentkező új "piaci igények" nem tükröződnek megfelelően a nemzetiségi intézmények szakmai, tartalmi programjaiban. Nincs egységes értékelési-mérési rendszer, illetve nem állnak rendelkezésre olyan adatok, melyek tendenciákat közvetítenének.

- Hiányzik továbbá a nemzetiségi oktatás megfelelő háttérintézmény-hálózata. Nincs biztosítva a szakmai szolgáltató háló, amely ellátná az ellenőrzés, értékelés, mérés, pedagógiai fejlesztés feladatát.

A cigány gyermekek oktatásával és a cigány kisebbségi oktatással kapcsolatban a szakemberek a következő problémákra hívták fel a figyelmet:

- a magyar iskolarendszerben számos tényező együttes hatásának eredményeként növekedett a cigány tanulók elkülönült, szegregált oktatásának a gyakorlata. Ezt a folyamatot részben a cigány családok lakóhelyi szegregációjának erősödésével, részben pedig a nem cigány többség előítéletes magatartásával lehet magyarázni;

- felmerült az a kérdés, hogy az úgynevezett modelliskolák tapasztalatai miért nem kerülnek rendszerszerű elterjesztésre, miért nem történnek lépések ezeknek a módszereknek a bemutatása és bevezetése érdekében. A cigány gyermekek oktatására és nevelésére irányuló magánkezdeményezések nem lehetnek sikeresek, ha egy-egy iskola kivételes törekvéseként jelennek meg, vagyis ha nem épülnek be szervezett formában a közoktatási rendszer egészének működésébe, ha elterjesztésükre nincs lehetőség;

- egyöntetű véleménye az oktatáskutató szakembereknek, hogy még mindig megoldatlan az iskola-előkészítés, mindenekelőtt az óvoda három évig tartó rendszeres látogatásának a kérdése;

- központi intézkedésre lenne szükség az óvodáztatás tényleges ingyenessé tétele érdekében, hiszen ma még sok cigány család a csökkentett étkezési költségeket sem tudja vállalni, így nem valósítható meg az óvodáztatás kötelezettsége, és csorbul az esélyegyenlőség;

- csak az olyan oktatás lehet sikeres, amely épít a szülőkkel való folyamatos kapcsolattartásra, partneri együttműködésre. Ezt a feladatot tudatosítani kell a pedagógusokban. Az óvónőknek, tanároknak jobb kapcsolatot kellene kiépíteniük a roma közösségekkel, az oktatási intézményben tanuló cigány gyermekek családjaival;

- olyan körülményeket, felkészítést kell biztosítani és olyan anyagi feltételeket kell teremteni, amelyek egyénre szabott oktatási-nevelési tevékenységet, nagyobb tanári segítséget és figyelmet tesznek lehetővé. Nem felzárkóztatásra lenne szükség tehát, hiszen tévedés az, hogy minden roma gyermek egységesen elmaradottabb a társainál, és egyben megalázó, hogy a roma tanuló fogalmával automatikusan együtt jár a felzárkóztatás fogalma;

- sajátos jelenség, hogy a középiskolákban, felsőfokú intézmények előkészítőiben a roma diákokat a pedagógusi és a szociális területek felé "terelik". A szakértő véleménye szerint ez újabb szegregációt eredményezhet. Elő kell segíteni, hogy a középiskolás roma diákok látóköre és lehetősége táguljon, azaz ne csupán a pedagógus és szociális szakok, hanem bármely más felsőoktatási intézményben folyó képzés elérhető legyen számukra;

- fontos lenne, hogy ne csak a cigány gyermekeknek adják meg annak a lehetőségét, hogy megismerkedjenek saját kultúrájuk értékeivel, legalább azokban a szakmai képzésekben is lehetőséget kell teremteni erre, amelyek művelői segítő vagy szolgáltató minőségben e közösséggel dolgoznak majd (szociális munkások, egészségügyi, rendőrségi és államigazgatási szakemberek);

- továbbra is hiányoznak a romani és a beás nyelv oktatásának feltételei, különösen az oktatási segédanyagok választékát kellene növelni. Hiányoznak a cigány népismeret oktatásához szükséges tananyagok is;

- a cigány gyerekek szegregált oktatásának megszüntetése érdekében elsősorban a támogatási rendszer átgondolására lenne szükség. A cigány kisebbségi oktatás jelenlegi formájában többnyire a cigány gyerekek elkülönítését és a normatíva felvételét szolgálja, amely gyakran tarta