Visszalépés az előző fejezethez

Visszalépés a jelentés tartalomjegyzékéhez

1. számú melléklet: Fogyatékosok megjelenése az országos médiumok műsorkínálatában *

2. számú melléklet: A magyarországi televíziós műsorkínálat 2002-ben *

3. számú melléklet *

4. számú melléklet: Audiovizuális gyermek- és ifjúságvédelem az EU tagországaiban, módszerek a kiskorúak számára ártalmas televíziós műsorszámok hozzáférésének korlátozására *

5. számú melléklet: Nemzetközi példák a televíziós műsorszámok klasszifikációjára, továbbá javaslatok a magyarországi minősítő rendszer kidolgozásához *

6. számú melléklet: Miniszterelnök-jelöltek médiaképe az országgyűlési választások kampányidőszaka alatt *

7. számú melléklet: Politikusok médiahasználata a nézettségi statisztikák tükrében (2002. február 18-március 3.) *

8. számú melléklet: A műholdas műsorszolgáltatók részletes tulajdonosi szerkezete *

9. számú melléklet: Körzeti rádiók és televíziók jegyzéke *

10. számú melléklet: Helyi rádiók jegyzéke *

11. számú melléklet: Helyi televíziók jegyzéke *

12. számú melléklet: A műholdas műsorszolgáltatók *

13. számú melléklet *

14. számú melléklet: A Hálózatos Televíziók Rt. műsorszolgáltatóval hálózatba kapcsolódott műsorszolgáltatók jegyzéke *

15. számú melléklet: Vezetékes műsorszolgáltatók nyilvántartása *

16. számú melléklet: Közigazgatási határozattal nyilvántartásba vett - jelenleg is működő - műsorelosztók jegyzéke *

17. számú melléklet: Testületi ülések *

18. számú melléklet: Testületi előterjesztések *

19. számú melléklet: Testületi határozatok havi bontásban *

A fogyatékos személyek társadalmi esélyegyenlőségének alapelveit az 1998. évi XXVI. tv. (az ún. Esélyegyenlőségi törvény) határozza meg. A normagyűjtemény, illetve a végrehajtását szabályozó egyéb jogszabályok - az Országos Fogyatékosügyi Program, valamint a 100/1999-es kormányrendelet - egyaránt kiemelt hangsúlyt fektetnek a fogyatékos személyekkel kapcsolatos társadalmi szemlélet kedvező megváltoztatására. Evidencia, hogy a kedvező társadalmi szemlélet kialakításában és a társadalmi előítéletek megváltoztatásában a tömegtájékoztatási eszközöknek kiemelt szerepük van.

Kutatásunk célja volt számszerűsíteni a fogyatékos személyekkel kapcsolatos témák, illetve a fogyatékos személyek megjelenését négy országos sugárzású televíziós csatorna (M1, Duna TV, RTL Klub, TV2) kínálatában. A felmérés kiterjedt a fogyatékosok megjelenési arányaira, továbbá arra, hogy az egyes csoportok milyen megoszlásban képviseltették magukat a médiumokban. A számarányok meghatározása mellett kiemelt figyelmet fordítottunk a műsorok tartalmi környezetének feltárására és értelmezésére.

Kiinduló hipotézisünk az volt, hogy a négy országos sugárzású televíziós csatornán a fogyatékosok reprezentációja mennyiségi és minőségi szempontból egyaránt elégtelen, vagyis a fogyatékos személyek - társadalmi arányukhoz képest - nem jelennek meg megfelelő számban a televíziók műsoraiban. A kutatás nem más csoportokhoz viszonyítva határozta meg a fogyatékos személyek társadalmi arányát, hanem a népszámlálási adatokból nyert adatok alapján. Eszerint feltételezhető, hogy Magyarországon a lakosság megközelítőleg 10 százaléka közvetlenül is érintett. Az érintettek kategóriájába ugyanakkor nem tartoznak bele sem a családtagok, sem a fogyatékos személyek ellátásával, társadalmi integrációjával foglalkozó szakemberek.

A négy televíziós csatorna műsorait kétszer hét napig vizsgáltuk (2001. november 12-18., valamint 2002. április 29. és május 5. között), ami egyúttal lehetővé tette a terminusok összevetését is. A két időszak kiválasztásában szerepet játszott, hogy egy "semleges" és egy fogyatékos ügyben kiemelt periódus kerüljön összehasonlításra. A felmérés egyik fontos kérdése volt, hogy a televíziók miképpen tálalják a május 2-án megrendezésre kerülő Esélyegyenlőségi Napot. E megemlékezéstől egyrészről a probléma kiemelt prezentációját vártuk, másrészről reméltük, a médiumok amellett, hogy többet foglalkoznak a témával, egyben a prezentáció módjában is megpróbálnak közelíteni a fogyatékos személyek látásmódjához, sajátos perspektívájához, gondjaihoz, konfliktusaihoz.

Kutatásunkban fogyatékos megjelenésnek tekintettünk minden olyan képi reprezentációt, ahol egyértelműen specifikálható volt a fogyatékosság. Fogyatékos prezentációnak tekintettünk továbbá minden olyan említést is, ahol egyértelműen megneveztek valamilyen fogyatékosságot, és amelynek konnotációja is testi vagy szellemi "fogyatékosságra" utalt. A vizsgálat során megkülönböztettük a megjelenést és a témát. Megjelenésnek neveztük azokat az eseteket, amikor a fogyatékosság nem vált központi motívumává a kommunikációs folyamatnak. Az üzenet részét képezte ugyan, de nem került a középpontba, nem képezte alanyát, tárgyát az információátadásnak (a fogyatékos személy megjelent a képen, valahol feltűnt a háttérben stb.). Akkor beszéltünk témáról, amennyiben a fogyatékos személy vagy maga a fogyatékosság a kommunikációs aktus témájaként funkcionált, erről beszéltek, az adott üzenet a fogyatékosról vagy betegségéről szólt.

A vizsgálat elsődleges adatai arra vonatkoztak, hogy az adott televíziós csatorna teljes heti műsoridejéhez képest mekkora arányt képviseltek a fogyatékosokkal kapcsolatos, illetve őket bemutató műsorok. Ezen belül külön regisztráltuk a program származási helyét (saját gyártású, magyar gyártású, európai, amerikai, dél-amerikai vagy egyéb). Kutatásunk visszaigazolta, hogy a hazai televíziós csatornákon a fogyatékosság képi reprezentációja mennyiségi és minőségi szempontból egyaránt elégtelen. A mennyiségi hiányosság elég szembeötlő, hiszen a hipotézisben vázolt 10 százalékos társadalmi jelenléthez képest a fogyatékosok televíziós reprezentációjának aránya novemberben 0,52, míg májusban csak 0,26 százalék volt. Az a tény, hogy a fogyatékosok megjelenési aránya az 1 százalékot sem érte el az országos televíziókban, több tényezőre vezethető vissza. Egyfelől a fogyatékosokkal kapcsolatos társadalmi cselekvések elégtelenségére (eseményhiány), másfelől arra a szemléletre, hogy a fogyatékos személyekkel kapcsolatos történések szociális rétegproblémaként kerülnek bemutatásra.

A mennyiségi elégtelenség még inkább szembetűnő, ha figyelembe vesszük, hogy a novemberben regisztrált megjelenések fele, májusban pedig egyharmada fikciós műsorszámokhoz (film, játékfilm, rajzfilm) kötődött. Az információs műsoroknál ez az arány novemberben 0,22 százalék, míg májusban 0,12 százalék volt. Jellemző a mennyiségi hiányosságra, hogy a főműsoridőben történt fogyatékos-ügyi megjelenések aránya a filmes előfordulásokkal együtt sem érte el az összes felbukkanás felét.

A mennyiségi mérés indirekt módon igazolta vissza a minőségi elégtelenségre vonatkozó hipotézist is. A megjelenések között az objektív tájékoztatást segítő műfajok (híradók, magazinműsorok) aránya alacsony volt, továbbá a reprezentációk időbeli eloszlása is jelezte, hogy a fogyatékos emberekről szóló műsorok csekély nézettséggel rendelkező időszakokban kerültek sugárzásra. A vizsgált műsorok külön érdekessége, hogy valamennyi megjelenést figyelembe véve, csupán egyetlen volt feliratos, míg jeltolmács csak a fogyatékos személyek érdekvédelmi magazinja esetében fordult elő.

A mérések és a hozzájuk kapcsolódó tartalmi elemzések bizonyították, a fogyatékos személyek televíziós reprezentációja minőségi szempontból szintén elégtelen. A megjelenések két csoportja tekintetében külön-külön is bizonyítható a minőségi hiányosság. A fikciós megjelenések döntő többségében háttér-előfordulásokat regisztrálhattunk, amelyeknek csak abban az esetben lenne tényleges hatásuk, ha egy sokszínű és objektív tájékoztatási és megjelenési stratégia részét képeznék. Az integrált előfordulások fontosak és példaértékűek, de önmagukban hatástalanok.

A hír- és magazinműsorok minőségi elégtelensége azt jelenti, hogy a fogyatékosság, mint téma, az összes előfordulás esetében elenyésző. A fogyatékosság leggyakrabban csak kapcsolt kérdéskörként fordult elő. Összességében kijelenthető, hogy egyetlen csatornánál sem tapasztalható tervszerű fogyatékos reprezentáció, vagyis a felbukkanások integrációs szempontból egymást nem erősítik.

A következő hipotézis, miszerint a fogyatékosügyi megjelenések a televíziókban kitüntetett alkalmakhoz kötődnek, nem nyert igazolást. Mindössze egy csatorna számolt be - egy híradás keretében - az Esélyegyenlőség Napról, amit tovább erősített, hogy a májusi időszakban jelentős mértékben csökkent a fogyatékos személyek televíziós reprezentációja. Ennek ellenére az előfordulások nagyobb arányban foglalkoztak a fogyatékossággal, mint témával. Emellett az egyes fogyatékosságok megoszlása is sokkal kiegyensúlyozottabb volt májusban, mint novemberben. Jellemző, hogy novemberben csak a kerekes székesek jelentek meg az elemzett televízióknál.

A fogyatékosok között egyébként legnagyobb arányban a mozgássérültek szerepeltek a képernyőn. A kerekes székes és nem kerekes székes mozgássérültek együttesen a fogyatékosügyi megjelenések felét adták, ami egyrészt rámutat arra, hogy az előbbiek a többi fogyatékossal szemben erősebb érdekérvényesítő erővel rendelkeznek, másrészt arra, a mozgássérültség képileg jobban bemutatható. A fentiek alapján a kutatás bizonyította, hogy a fogyatékos személyek keveset és rendszertelenül szerepelnek a képernyőn. A megjelenések azt is bizonyították, hogy a televíziók által sugárzott kép megerősíti az egyes fogyatékos csoportok közötti aránytalanságokat.

A kvantitatív elemzések elsődleges eredménye - mint korábban jeleztük -, hogy a fogyatékosok reprezentációja novemberben 0,52 százalék, májusban viszont már csak 0,26 százalék volt. Még szembetűnőbb, hogy míg novemberben közel egy százalékos arányt mértünk a közszolgálati adók esetében, addig májusban a Duna Televíziónál a novemberi arány egytizedét, az M1-nél pedig hatodát regisztráltuk. Novemberhez képest májusban a kereskedelmi adók esetében minimális növekedést tapasztaltunk. Az RTL Klub programjaiban 0,13-ról 0,15 százalékra nőtt a fogyatékos megjelenések időbeli aránya. A TV2 műsoraiban 0,15 százalékról 0,20 százalékra emelkedett a megjelenések megoszlása, megelőzve ezzel a Duna Televíziót.

Az eredmények torzulása annak volt köszönhető, hogy novemberben az M1 és a Duna TV több olyan filmet is adásba szerkesztett, melyekben fogyatékosok szerepeltek, valamint ekkor kerültek sugárzásra fogyatékosügyi programok. Sajnálatos módon ki kell jelentenünk, hogy a májusi adatok tekinthetők tipikusnak, mivel a fogyatékosügyi műsorok havi vagy heti rendszerességgel jelentkeznek, a filmes megjelenések pedig egyediek és teljesen rendszertelenek.

Az egyes műsorszolgáltatók fogyatékosügyi megjelenéseinek időbeli megoszlását a magazinok és az egyedi filmek nélkül vizsgálva megállapítható, hogy a közszolgálati médiumok még így is több fogyatékosügyi megjelenést produkáltak, igaz, a közfinanszírozású és a profitorientált televíziók közti különbség jelentősen csökkent.

Összességében 93 megjelenést regisztráltunk, ebből 58 esett novemberre és 35 májusra. Látható, hogy számszerűleg is erősen csökkent tavaszra a fogyatékosság hangsúlyozottsága. A 93 megjelenésből 29 mindössze 1 másodperc hosszúságú volt, 38 esetben fél percnél rövidebb prezentációt mértünk, egyperces feltűnéssel pedig 17 esetben találkoztunk. A leghosszabb szereplés 26 perces volt (Segítőtárs), továbbá két 20 perc feletti prezentációt regisztráltunk a filmekben (New Rose Hotel, illetve Sámson és Delila).

Az adatok alapján leszögezhető, hogy jelentős különbségek mutatkoztak a kereskedelmi és a közszolgálati televíziók között novemberben. Amíg az M1 22, a Duna TV 24, addig az RTL Klub nyolc, a TV2 pedig mindössze négy alkalommal mutatott be fogyatékosokat. Májusban az említett arány jelentősen módosult. A legnagyobb csökkenést a Duna TV-nél figyelhettük meg, ahol a 24 előfordulás hatra esett vissza. Szintén drasztikus csökkenést tapasztaltunk az M1-en, ahol a felére, 11-re esett a fogyatékosokkal kapcsolatos megjelenések száma. Ezzel szemben az RTL Klub műsoraiban jelentős növekedést figyelhettünk meg (8 vs. 13), s így e tíz feletti előfordulással májusban a legtöbb felbukkanást ez a csatorna mondhatta magáénak. A legkisebb változást a TV2 esetében mértük.

A 93 megjelenés összesen 4 óra 38 perc 50 másodpercet tett ki. Novemberben az M1 és a Duna Televízió több mint egy órányi műsoridőt biztosított a fogyatékosok számára, az RTL Klub és a TV2 viszont kevesebb, mint 15 percet. Májusban - ezzel ellentétesen - a kereskedelmi televíziók szenteltek hosszabb időtartamot az "ügynek". A vázolt műsoridő tetemes hányadát az állami médiumok esetében a filmek szolgáltatták, a privát műsorszolgáltatóknál viszont a sorozatok.

93 műsorban 111 fogyatékos jelent meg, s a megjelenések túlnyomó többségére novemberben került sor (72 eset). Az év tizenegyedik hónapjában az előfordulások több mint 60 százaléka kerekes székesekből toborzódott, az egyéb mozgássérültek közül egy sem érte el a tíz megjelenést. Májusban a kerekes székes és egyéb mozgássérültek nagyjából fele-fele arányban osztoztak a felbukkanásokon.

Annak ellenére, hogy novemberben a számadatok tanúbizonysága szerint többet foglalkoztak a műsorszolgáltatók a témával, a májusi megjelenések teljesebb képet festettek a kérdéskörről, ezért hasznosabbnak is bizonyultak. A Duna TV - váratlan módon - májusban kisebb intenzitással foglalkozott a fogyatékosokkal.

Novemberben az M1 előfordulásainak (4231 másodperc) majdnem háromnegyedében a bejátszás témája is a fogyatékosság volt, májusra az említett megoszlás egyötödre csökkent. A Duna Televízió műsorszerkezetében az előbbiekkel ellentétes tendenciák játszódtak le. Míg novemberben a megjelenések több mint egyharmadának témája esett egybe a reprezentációval, addig a tavaszi mérés alkalmával már az összes előfordulás a fogyatékosokról szólt. Az RTL Klub kedvező téli statisztikáit a májusi hét tapasztalatai teljes mértékben megkérdőjelezték, mivel novemberben még a felbukkanások több mint fele foglalkozott a fogyatékosokkal, az Esélyegyenlőségi Nap hetére ez az arány egy százalékra csökkent. A TV2 több mint négyszeresére növelte a téma előfordulásának arányát a neves napra.

A fogyatékosság reprezentációjával kapcsolatban érdekes, hogy a saját készítésű műsorok esetében mekkora arányban kerültek fogyatékosok a képernyőre az egyes televízióknál. A közszolgálati csatornákon novemberben a megjelenések döntő hányada hazai gyártású produkciókhoz kötődött, a másik szegmenst az európai programok képviselték. Az RTL Klub a dél-amerikai szappanoperáiban szerepeltetett leginkább fogyatékosokat, a TV2 viszont fele-fele arányban osztotta meg megjelenéseiket a saját gyártású műsorszámai és a sorozatok között. Májusban az állami finanszírozású médiumok megőrizték a novemberben mért arányokat, a privát médiumok ezzel szemben jelentősen javítottak a megjelenési megoszlásokon a hazai gyártású műsorszámok javára (RTL 13 esetből hét, TV2 öt esetből három).

A következőkben arra voltunk kíváncsiak, hogy mely műsorsávban jelentek meg leginkább a fogyatékosok, mikor tettek közzé számukra fontos információkat a televíziók. Itt elsősorban nem a fogyatékosokkal speciálisan foglalkozó műsorokra voltunk kíváncsiak (M1: Sorstársak, alkalmanként az Ablak, Duna TV: Felelet az életnek), hanem az összes olyan programra, ahol fogyatékos témával foglalkoztak. Míg a novemberi héten a fogyatékos megjelenések kevesebb, mint negyven százaléka kötődött a főműsoridőhöz (legkisebb M1: 18%, legnagyobb RTL Klub: 38%), addig a májusi héten a TV2 kivételével 50 százalékot meghaladó mértékben szerepeltek fogyatékosok a 18.30 és 21.30 közötti műsorsávban (TV2: 40%). Kiemelésre érdemes eredménynek számít, hogy míg novemberben az M1-en a hétköznapokon történt 13 megjelenésből összesen egy esett főműsoridőre, addig májusban négy megjelenésből három.

A közszolgálatiság elsősorban nem nézettség függő, és nem is szabad, hogy azzá váljon, ugyanakkor fontos: egy műsor, illetve a benne közölt információ elérje célcsoportját. Ennek megfelelően tudomásul kell venni, hogy jelenleg a kereskedelmi adók nézettsége többszöröse a közszolgálati médiumokénak. Az elemzett programok közül összesen 19 ért el 10 százaléknál magasabb nézettséget, melyek közül 11 szórakoztató műsorszám (műsorajánló, szappanopera, film, jótékonysági est), nyolc politikai hír- és magazinműsor volt. A nagy nézettségű műsorok az RTL Klub (12 eset), a TV2 (3) és az M1 (4) műsorfolyamában voltak fellelhetők. Itt kell megjegyeznünk, hogy az RTL Klub előfordulásainak túlnyomó többségére sorozatban vagy filmben került sor.

A megjelenések vizsgálata alapján kijelenthető, hogy novemberben kevesebb regisztrált műsornak volt nagy nézettsége, mint májusban. Ekkor csak hét műsorszám rendelkezett 10 százalék feletti nézettséggel, májusban azonban már 12 program szárnyalta túl e nézettségi határt. A tavaszi hónapban mért emelkedés elsősorban a hírműsoroknak volt köszönhető. A legnézettebb szereplésnek a Philadelphiai zsaru című számított (42,3%). A 93 regisztrált megjelenésből 49 nem érte el a négy százalékos nézettséget sem, s szintén elgondolkodtató, hogy a két fogyatékosügyi magazinműsor csupán egy százalékos (Felelet az életnek), illetve 1,3 százalékos (Segítőtárs) nézettséget produkált.

Összességében megállapítható, hogy a fogyatékos személyek bemutatása a négy országos televíziós csatornán rendszertelen, általában alacsony nézettségű időszakokra esik, ami nem segíti elő társadalmi integrációjukat.

Az a vizsgálat, amelyről jelen tanulmányban készülünk beszámolni, egy hosszabb távú, monitor jellegű kutatássorozat legutóbbi részét képezi. 1998-ban az ORTT az MTA-ELTE Kommunikációelméleti Kutatócsoporttal együttműködve, a nyolcvanas évek közepéig visszanyúló adatgyűjtést kezdeményezett annak feltérképezése céljából, hogy e meghatározó politikai-társadalmi változásokat hozó másfél évtizedes időszakban miképpen alakult Magyarországon az országos televíziós csatornák műsorkínálata.¹ A kutatássorozatot nyilvánvalóan az a körülmény indokolta, hogy mind a nagyközönség, mind a kulturális környezet állapotáért aggódó társadalomkutatók, mind a média törvényes működéséért felelős hatóság számára végül is az jelenti az egyik legfontosabb kérdést, hogy a korszaknak a hazai televíziózást alapjaiban érintő politikai, intézményi, technológiai és gazdasági fejleményei (a nyilvánosság helyreállítása, a rádió és televízió törvény megszületése, a műholdas és kábeles televíziózás elterjedése, a szabad frekvenciák privatizációja stb.) miképpen hatottak ki arra a műsorkínálatra, amellyel a nézők a képernyő előtt ülve napról napra találkoznak, illetve az új évezredben milyen műsorkínálattal versenyeznek egymással a nézők megnyeréséért az állami és a kereskedelmi televíziós csatornák.

E kutatássorozat keretében 1985-tel kezdődően minden esztendő márciusából az országos televíziós csatornáknak a Rádió és Televízió Újságban (RTV Részletes) meghirdetett teljes műsoranyagát kódoltuk a műsorkezdésektől a műsorzárásokig.² Mielőtt a 2001-re vonatkozó vizsgálati eredmények ismertetésébe belekezdenénk, az előzményeknek és az időbeli összehasonlítások bázisának felvázolása céljából, röviden összefoglaljuk az 1985 és 2001 közötti időszakra vonatkozó legfontosabb megállapításainkat.

• A vizsgálat által dokumentált legszembetűnőbb változás a műsorkínálat mennyiségének megsokszorozódása a nyolcvanas évek közepétől az új évezred kezdetéig. Az országos televíziós állomások műsorainak számában és a műsoridőben - nem utolsó sorban az új csatornák belépésének köszönhetően - látványos gyarapodás következett be. Míg 1985 márciusában az alig másfél csatornás Magyar Televízió mintegy 850 műsort sugárzott egy hónap alatt, 2001 márciusában öt teljes csatorna több mint 4600-at, és ugyanezen időszak alatt az átlagos napi összes műsoridő 22-23 óráról 100 órára emelkedett.
• Azzal párhuzamosan, hogy a nyolcvanas évek közepétől az ezredfordulóra a hazai országos televíziós programkínálat a többszörösére növekedett, a műsorfolyam egészében egyre inkább a tömegkultúra jellegzetességeit mutató könnyű szórakoztatás lett a domináns tartalmi kategória. Ez a tendencia igen nagymértékben felerősödött 1998-tól, a kereskedelmi csatornák belépésétől, ezeknek műsorában ugyanis a hírműsorokat leszámítva, alig jelent meg olyan program, amely ne a könnyű szórakoztatás kategóriájába tartozott volna.

A műsortípusok gyakoriság szerinti eloszlása és az ebből kirajzolódó csatornaprofilok 2002-ben is az előző években tapasztaltakhoz hasonló képet mutattak. Így 2002-ben is érvényes volt az a megállapítás, hogy a műsortípusok gyakoriság szerinti eloszlása a közfinanszírozású adóknál némileg egyenletesebb volt, mint a kereskedelmieknél, vagyis az előbbiek programjában valamelyest nagyobb volt a valószínűsége annak, hogy a nézők egy rövidebb időszakot tekintve is mindenféle műsortípussal találkozhattak legalább néhány alkalommal. Ezen belül az MTV1 a politikai hírműsorok viszonylag magas arányával tűnt ki, emellett külön kiemelésre kívánkozik, hogy egyfelől az előző év azonos hónapjához, másfelől a másik két közfinanszírozású televízióhoz képest 2002 márciusában lényegesen nagyobb arányban tűzött a műsorára szappanopera jellegű sorozatokat. Az MTV2-t a szolgáltató és a kulturális műsorok nagy részesedése mellett a sportközvetítéseknek és a politikai fórumoknak a többi csatornához képest magasabb aránya különböztette meg. (A parlamenti közvetítések a választások miatt szüneteltek.) A Duna TV kiemelkedően nagy arányban sugárzott ismeretterjesztő műsorokat és a közfinanszírozású mezőnyben a (mozi- és dokumentum)filmek sugárzásának gyakoriságában is az élen állt. A Duna TV-nél - az előző évhez hasonlóan - 2002-ben is szembetűnhet az "egyéb" műsorok kiugróan magas aránya. Ez abból adódott, hogy ennek a csatornának a programjában - a Rádió és Televízió Újság szerint - külön műsorként szerepelnek az "egyéb" kategóriába sorolt műsorismertetések, amelyekből naponta három vagy még több is előfordulhatott.

A két kereskedelmi csatornán lényegesen magasabb volt a sorozatok aránya, mint a közfinanszírozású adókon; különösen a TV2 műsorszerkezetében foglaltak el kiemelt helyet a szappanopera jellegű sorozatepizódok, de a (mozi- és tévé)filmek részesedése is ezen a csatornán volt a legmagasabb. Míg a TV2 a fiction műfajokban, addig az RTL Klub messze kiemelkedve a vetélkedők és a játékok terén vezette a mezőnyt, de a szórakoztató talk-show-k és kabarék is ezen a csatornán fordultak elő viszonylag legnagyobb arányban. Ami a közszolgálati kategóriákat illeti, az RTL Klubon viszonylag jelentős volt az információs magazinok és a szolgáltató műsorok, valamint a politikai hírműsorok aránya, a TV2 viszont több kulturális és ismeretterjesztő műsort adott, és ezen a csatornán politikai fórumok illetve viták is láthatók voltak.

A műsortípusok gyakorisága általában a legszorosabban együtt jár ezen típusok össz-műsoridőből való részesedésének nagyságával. Például magától értetődő összefüggésnek tűnik, hogy a nagy számú sorozat-epizód az RTL Klubon és a TV2-n a műsoridő igen nagy hányadát tölti ki (8. táblázat). Ugyanakkor az is lehetséges, hogy valamelyik csatorna egy bizonyos típusú műsorból egyik vagy másik versenytársához képest kevesebbet ad, de a műsorszámok hosszabbak, mint a többi csatorna hasonló programjai, és fordítva. Így például 2002 márciusában az RTL Klub kevesebb, szám szerint 197 sorozat-epizódot közvetített, mint a TV2, ahol 281 ilyen epizód volt látható, viszont az előbbi csatornán az epizódok hosszabbra - átlagosan 43 percre - nyúltak, szemben az utóbbi csatorna rövidebb - átlagosan 37 perces - epizódjaival.

A közfinanszírozású és a kereskedelmi adók között is megfigyelhetők voltak műsorhosszbeli eltérések. Így például 2002 márciusában - hasonlóan az előző év azonos hónapjához - a közfinanszírozású csatornákon a kulturális műsorok (kulturális híradások, magazinok, összeállítások) átlagos hossza (27 perc) megközelítette a félórát, a kereskedelmi csatornákon viszont ezeknek a műsoroknak az átlagos hossza nem sokkal volt több tíz percnél (11 perc). Vagyis a kereskedelmi csatornák nemcsak ritkábban közöltek kulturális információkat, mint a közfinanszírozású műsorszórók, hanem ezt rövidebben is tették.

Az egyes műsortípusokra eső időhossz az előző évekhez hasonlóan 2002-ben is megerősítette azt a megfigyelést, hogy a közfinanszírozású csatornák programja valamivel egyenletesebben oszlik el a különféle műsortípusok között, mint a kereskedelmieké. Az utóbbiakra sokkal inkább jellemző, hogy néhány műsortípus, elsősorban a sorozatok és a filmek (a rajzfilmeket is ide értve), vagyis a fiction-produkciók önmagukban elviszik a műsoridő javát - 2002 márciusában az RTL Klubon közel a felét, a TV2-n több mint a felét -, miközben más műsortípusok csak csekély mértékben vagy esetleg egyáltalán nem nyernek teret.

A 9. és 10. táblázat időbeli összehasonlításai azt mutatják, hogy a kilencvenes éveknek az egész hazai televíziózást átrendező változásai után az elmúlt évezred legutolsó éveihez képest az új évezred első éveiben a televíziós műsorkínálatban igazán jelentős változások már nem voltak tapasztalhatók sem a műsortípusok számában, sem az egyes típusok által kitöltött műsoridőben. Úgy tűnik tehát, hogy a magyarországi országos televíziós műsorkínálat az utóbbi négy évben megfigyelt szerkezetben állandósul: miközben az egyes műsortípusokon belül nagy a változékonyság, például új (film)sorozatok, új vetélkedők, új kulturális összeállítások és egyéb új produkciók jelennek meg, maguknak a fontosabb műsortípusoknak a részesedése nem nagyon módosul.

* TV3-mal együtt.

A 10. táblázat adatai - a már 2000-ben és 2001-ben is megfogalmazott észrevételünket alátámasztva - egyértelműen azt jelzik, hogy az állandósuló műsorszerkezetnek két fő tartalmi összetevője van: egyfelől a szórakoztatás (filmek, sorozatok, vetélkedők, játékok, show-műsorok), másfelől a (közérdekű) aktualitásokról való információközlés (hírek, gazdasági és kulturális információk, szolgáltató műsorok). Ezen az alapvető tendencián belül 2002-ben szembetűnhet, hogy a politikai hír- és vitaműsoroknál - bár pusztán a műsorszámban nem volt jelentős változás - a műsorhossz figyelemre méltó mértékben megnövekedett az előző két évhez képest, amiben nyilvánvalóan a parlamenti választások közeledte játszott szerepet.

* TV3-mal együtt.

A műsorok funkció⁷ szerinti megoszlása - a 9. és 10. táblázat adataival és a műsorszerkezet viszonylagos állandóságára vonatkozó megállapításunkkal összhangban - az előző két évhez hasonlóan, 2002-ben is azt mutatta, hogy - az országos csatornákat összességükben tekintve - a televíziós kínálatra egyfelől a szórakoztatás, másfelől az aktualitásokkal kapcsolatos informálás nyomja rá a bélyegét (11. és 12. táblázat). Ez persze sem magyar, sem nemzetközi vonatkozásban nem minősülhet meglepő vagy eredeti megállapításnak, hiszen közhely, hogy a tömegmédiumok mindenütt a világon alapvetően a szórakoztatásból és a hírközlésből élnek. Természetesen - mint ezt korábban már többször is megállapíthattuk - a közfinanszírozású és a kereskedelmi csatornák között óriásiak a különbségek: míg az utóbbiaknál meghatározó módon dominál a könnyű szórakoztatás, az előbbieknél jelentős teret kap a fajsúlyosabb "komoly" tájékoztatás és a magasabb kulturális értékek közvetítése. (Újdonságnak természetesen ez sem tekinthető: az eddig vizsgált összes esztendőben, amióta csak az állami televízió mellett létezik kereskedelmi televíziózás is Magyarországon, ugyanezt tapasztaltuk.)

A politikai, társadalmi, gazdasági, kulturális aktualitásokról való "komoly" informálás terén kiemelkedően az MTV két csatornája, valamint a Duna TV nyújtotta mennyiségileg (de minőségileg nem feltétlenül) a legtöbbet. Ezen belül a "komoly" aktualitások körébe tartozó információk gyakoriságát és a műsoridőből való részesedését 2002 márciusában jelentős mértékben emelte a parlamenti választások közeledte és a kampány lecsapódása - különösen az MTV két csatornájánál. 2002-ben sem következett be változás abban a már a korábbi években is regisztrált jellegzetességben, hogy az elitkultúra fajsúlyos értékeinek közvetítésében kiemelkedően a Duna TV áll az élen, majd némileg lemaradva az MTV2, azután az MTV1 következik.

A kereskedelmi csatornák közül - a könnyű szórakoztatatás dominanciája mellett - az RTL Klub 2002 márciusában kitűnt a mindennapi életet segítő praktikus műsorok jelentős arányával, ugyanakkor erősen elmaradt a magasabb kulturális értékeket közvetítő produkciók műsorra tűzésében (komoly és elitkultúra).

A műsorok funkció szerinti megoszlásának több évre visszanyúló időbeli összehasonlításában (12. táblázat) a komoly aktualitások kategóriájának mennyiségi változásából 2000 márciusában jól látható a millenniumi ünnepségsorozat hatása, 2002 márciusában pedig az országgyűlési választásoknak a már említett lecsapódása. Ha az előző évezred utolsó éveit (1998 és 1999) az új évezred első éveivel (2001 és 2002) egészében vetjük össze, akkor - megerősítve a 2001. márciusi elemzésünk megfigyelését - azt állapíthatjuk meg, hogy ebben az ötéves időszakban kisebb mértékű mennyiségi eltolódás következett be a "komoly" információk és a fajsúlyosabb kulturális értékek javára, illetve a könnyű, szórakoztató tartalmak rovására (12. táblázat). Ezt, az egyébként a közszolgálati és a kulturális értékek szempontjából üdvözlendő változást azonban hiba lenne túlértékelni. Egyfelől igen csekély mértékű az elmozdulás a minőségi műsorok felé, másfelől számításba kell vennünk, hogy egyetlen hónap meglehetősen bizonytalanul reprezentálja a műsorfolyam egészét.

* TV3-mal együtt

Az előző évekhez hasonlóan, 2002 márciusában is megvizsgáltuk, hogy a 19 és 23 óra közötti esti főműsoridős tartományt milyen típusú programok töltötték ki az országos csatornákon. A 13. táblázat azoknak a műsortípusoknak a gyakorisági adatait tartalmazza, amelyek a vizsgált hónapban este 19 és 23 óra között kezdődtek. Ebben a legnézettebb idősávban az előző évekhez hasonlóan, 2002-ben is meghatározóan voltak jelen a szórakoztató produkciók (filmek, sorozatok, show-műsorok, kabarék), de jelentős részt töltöttek ki a politikai és kulturális informálódást célzó műsorok is (politikai hírek, politikai viták, kulturális magazinok, dokumentumműsorok).

Az éves adatsorok összehasonlításából figyelmet érdemelhet, hogy 1998 és 2002 között az esti órákban a szórakoztató műsortípusok közül határozottan csökkent a (film)sorozatok részesedése. Úgy tűnik, a különféle sorozatepizódok egyre nagyobb arányban a délutáni és kora esti sávra koncentrálódnak. Viszont a korábbi évek csökkenő tendenciájával szemben 2002 márciusában emelkedett a főműsoridős vetélkedők, játékok, kvízműsorok mennyisége. A komolyabb műfajok közül 19 és 23 óra között viszonylag jelentős arányban visszaesett a politikai hírműsorok jelenléte, aminek oka elsősorban abban keresendő, hogy a késő esti híradók kezdési időpontja 11 óra utánra tolódott. Eközben nőtt a politikai vitaműsorok részesedése (ez nyilvánvalóan a parlamenti választások közeledtének hatása), valamint a kulturális magazinok és a dokumentumműsorok mennyisége. Mindenképpen megemlítendő az is, hogy 2002 márciusában az esti műsorsávban - az előző évhez képest - kisebb hányadot tettek ki a lényegében csak az MTV két adóján jelen lévő sportműsorok.

* TV3-mal együtt

A legnépszerűbb műsortípusok között számon tartott sorozatok és filmek esetében az előző évek kutatási gyakorlatát követve arról is megkíséreltünk információt gyűjteni, hogy a műfajukat és a történetüket tekintve milyen tartalmi típusba tartoztak, és ezen keresztül - nagy valószínűséggel - milyen kulturális értéket képviseltek (14. táblázat). A 2002. márciusi anyag alapján ugyanazt a megállapítást tehetjük, mint az előző években. Bár gyakran megfogalmazódik az az aggodalom, hogy a hazai televíziós kínálatban eluralkodik a torz magatartási mintákat közvetítő erőszak és agresszivitás, adataink szerint az erőszakos cselekményű produkciók, így az akciófilmek, a bűnügyi történetek, a félelmet keltő horror és thriller, a vadnyugati történetek, valamint a háborús borzalmakat ábrázoló alkotások 2002 márciusában a teljes (sorozat)filmes kínálatnak mintegy 10-15 százalékát, tehát meglehetősen kis hányadát tették ki, és a túlnyomó többséget olyan családhistóriák, romantikus szerelmi történetek, gyermek- és ifjúsági filmek, vígjátékok (mintegy 50-60 százalék), illetve nem ritkán dokumentumértékű, realisztikus, valós társadalmi helyzeteket megjelenítő, esetenként komoly esztétikai értékkel bíró művek (20-25 százalék) alkották, amelyek ugyan esetenként tartalmazhatnak erőszakos, agresszív elemeket, ezek azonban semmiképpen sem tekinthetők az erőszak öncélú, személyiség- és közösségromboló bemutatásának.

A csatornák között persze ebben a vonatkozásban is jelentősek voltak a különbségek 2002 márciusában, éppen úgy, mint az előző években. Szembetűnő, hogy gyermek- és ifjúsági filmek, dokumentumfilmek, társadalmi drámák, természetfilmek, történelmi filmek elsősorban a közfinanszírozású MTV két csatornáján, valamint a Duna TV-ben kerültek adásba. (Zárójelben megjegyezzük, hogy a gyermek- és ifjúsági filmek magas arányában igen nagy szerepet játszott, hogy a rajzfilmek túlnyomó többsége ebbe a kategóriába esett.) Ezzel szemben elsősorban a kereskedelmi csatornákon fordultak elő olyan műfajok, így akciófilmek, horror és thriller produkciók, kalandfilmek, amelyek nagy valószínűséggel jelenítenek meg naturalisztikus módon agresszív, erőszakos cselekményeket; kivételt képeztek a bűnügyi filmek, amelyeknek sugárzásában az MTV1 vezetett. Az erőszak ábrázolásától mentes, "szelídebb" tartalmú alkotások közül a romantikus, szerelmes filmek és a vígjátékok is elsősorban a kereskedelmi csatornákon tűntek fel.

A 15. táblázaton látható időbeli összevetés arra világít rá, hogy a már 2001-ben megfigyelt változások folytatásaként 2002 márciusában tovább emelkedett a családi témájú sorozatok és a vígjátékok, valamint a természetfilmek aránya, az erőszakosabb cselekményű művek (akciófilmek, thriller, horror, kalandfilm) részesedése viszont - a krimiket leszámítva - valamelyest csökkent. Vagyis: az előző év azonos hónapjához képest, 2002 márciusára a filmek és sorozatok kínálata valamivel "szelídebbé", "barátságosabbá", kevésbé erőszakos tartalmúvá vált. Nem folytatódott viszont a "komolyabb", fajsúlyosabb alkotásoknak - a társadalmi drámáknak és dokumentumfilmeknek - a 2001-ben tapasztalt viszonylagos térnyerése.

A műfaji-tartalmi típusoknak az esti főműsoridős sávban való eloszlása szintén azt látszik jelezni, hogy a 19 és 23 óra közötti esti órák fiction kínálata 2002 márciusában az előzményekhez képest valamelyest "szelídebbé", "barátságosabbá", kevésbé erőszakos tartalmúvá vált (16. táblázat). Különösen az akciófilmek mennyiségének csökkenése és a természetfilmek, valamint a vígjátékok mennyiségének emelkedése figyelemre méltó.

A témakör lezárásaként hangsúlyoznunk kell, hogy a 15. és a 16. táblázat adatai által körülrajzolt változásokat óvatosan kell kezelni, és semmiképpen sem szabad túlértékelni. Könnyen lehetséges ugyanis, hogy az egyik évről a másikra egy-egy hónap összehasonlításában mutatkozó műsorkínálati eltérések véletlenszerű ingadozásokból adódnak, és nem olyan hosszabb távú tendenciák lecsapódásai, amelyekből a műsorszerkesztési stratégiák tartós változására lehetne következtetni.

Az országos televíziós műsorkínálatnak a gyártás helye szerinti megoszlását 1998 és 2002 között az jellemezte, hogy a produkcióknak mintegy a negyede külföldi eredetű volt. 2002 márciusában a külföldi anyag kiemelkedően nagy hányadát, 47 százalékát amerikai, elsősorban az Egyesült Államokban gyártott műsorok tették ki; 26 százalék európai - főképpen nyugat-európai - gyártású volt; 20 százalék pedig Dél- és Közép-Amerikából származott (7 százalék volt a külföldi koprodukciók aránya). Az előző évvel való összehasonlításban 2002 márciusában szembetűnő az észak-amerikai produkciók arányának növekedése, és az európai alkotások arányának csökkenése (17. táblázat). Korábbi évekre - 1998-ra és 1999-re - is visszatekintve a dél- és közép-amerikai sorozatok térnyerése érdemel figyelmet.

* TV3 nélkül

A jelentős külföldi jelenlét alaptendenciáján ugyan nem változtatott, de már 2001-ben azt tapasztalhattuk, hogy az országos televíziós műsorkínálatban növekedett a hazai produkciók aránya. A 18. táblázat adatai szerint a hazai gyártású anyag részesedésének kismértékű, de semmiképpen sem elhanyagolható emelkedése 2002-ben is folytatódott. Ugyanez a táblázat azonban arra is rámutat, hogy 1998-tól 2002-ig folyamatosan csökkent a műsorkínálatban az európai részesedés, ami az Európai Unióhoz való csatlakozás küszöbén mindenképpen elgondolkodtató.

* TV3 nélkül

Az ezredforduló korábbi éveihez hasonlóan, 2002 márciusában sem következett be érdemleges változás abban a tekintetben, hogy a közfinanszírozású csatornákon lényegesen több volt a hazai gyártású műsor, mint a kereskedelmieken (19. táblázat). A közfinanszírozású mezőnyben a legkevesebb külföldi anyag az MTV2-n, a legtöbb pedig az MTV1 programjában fordult elő, mégpedig főképpen az észak-amerikai importnak köszönhetően.

A kereskedelmi csatornák közül az RTL Klub műsorában lényegesen nagyobb mennyiségben szerepeltek hazai gyártású produkciók, mint a TV2-n. Az utóbbi csatorna az észak-amerikai, illetve a dél- és közép-amerikai eredetű műsorok arányát tekintve emelkedett ki versenytársai közül.

Az általában a nagy nézettségű műsorok között található filmek és sorozatok gyártási hely szerinti megoszlásában a külföldi kínálatnak kedvező alaptendenciában 2002-ben sem következett be lényegi változás, sőt, a magyar alkotások képernyőre kerülésének gyakorisága 2002 márciusában valamelyest még csökkent is, miközben az észak-amerikai filmek és sorozatok részesedése látványosan emelkedett az előző két év azonos hónapjaihoz képest (20. táblázat). Lehetséges, hogy a magyar produkciók arányának csökkenése nem utolsó sorban a hazai film- és tévéfilmgyártásnak a filmszakma által sűrűn panaszolt ínséges helyzetét tükrözi.

* TV3-mal együtt

(Zárójelben ismét rá kell mutatnunk arra, hogy egyetlen hónap alapján természetesen nem lehet biztonsággal eldönteni, vajon csak esetleges mennyiségi hullámzásról, vagy pedig hosszabb távon érvényesülő műsorszerkezeti és produkciós változásról van szó.)

A 2002. márciusi elemzés - éppúgy, mint az előző négy évben végzett vizsgálatok - ismételten rámutatott arra az alapvető tényre, hogy a közfinanszírozású és a kereskedelmi televíziók műsorszerkezetük szinte minden fontosabb mutatója tekintetében karakteresen különböznek egymástól. Hogy csak a 2002-ben adatszerűen is szembeötlő, legnyilvánvalóbb eltéréseket említsük, a közfinanszírozású csatornákon a kereskedelmiekhez képest lényegesen több a politikai-társadalmi-gazdasági aktualitásokról való tájékoztatás és vita, a kulturális információ, az ismeretterjesztés, a dokumentumszerű valóságábrázolás, a vallási műsor és a sport, viszont kevesebb a sorozat, a vetélkedő és a játék, valamint a talk-show és kabaré (21. táblázat). Ezzel szemben a kereskedelmi csatornák műsorszerkezetének meghatározó darabjai a sorozatok, továbbá a vetélkedők, játékok, és bár nem hiányoznak a politikai tájékoztatásnak, a kultúra területéről szóló informálásnak, az ismeretterjesztésnek a műsorai sem, a kereskedelmi csatornákra egyértelműen a szórakoztató irányultság nyomja rá a bélyegét.

* TV3-mal együtt

Ezt az összképet erősíti a műsoroknak a funkciójuk szerinti megoszlása is, amely a márciusi kínálat alapján az előző évekhez hasonlóan, 2002-ben is azt tükrözte, hogy a közfinanszírozású televíziókban a műsor meghatározó nagyságú részét a magasabb kulturális értékeket képviselő, a politikai, társadalmi, gazdasági aktualitásokat komoly formában feldolgozó, a nézőket orientáló programok teszik ki, míg a kereskedelmi csatornákon a könnyű szórakoztatás van túlsúlyban (22. táblázat). Ezen az alaptendencián belül 2002 márciusában a közfinanszírozású csatornákon a "komoly" aktuális tájékoztatásnak a részaránya még jelentősen emelkedett is, amiben valószínűleg nem utolsó sorban a parlamenti választások közeledte játszott szerepet.

Az általában nagy közönséget vonzó filmek és sorozatok vonatkozásában az előző évekhez hasonlóan, 2002-ben is pregnánsan kiütközött az a különbség, hogy míg a közfinanszírozású csatornákon viszonylag jelentős számban és arányban fordultak elő a realisztikus valóságábrázolás műfajai, így dokumentumfilmek és társadalmi drámák, valamint történelmi és természetfilmek, és lényegesen kisebb volt az erőszakos cselekményeket gyakran naturalisztikusan ábrázoló produkcióknak, az akció-, bűnügyi-, kaland- és horrorfilmeknek a gyakorisága, továbbá több volt a kifejezetten gyerekeknek szóló darab (főképpen rajzfilm), addig a kereskedelmi csatornák filmjei illetve sorozatai között csekélyebb arányban jelentek meg természetfilmek, fajsúlyosabb társadalmi drámák, történelmi és dokumentumfilmek, viszont nem kis részt foglaltak el a nem éppen a realisztikus valóságábrázolásról híres romantikus szerelmi történetek (szappanoperák) és vígjátékok, és miközben viszonylag kisebb volt a gyermekfilmek mennyisége, gyakran kerültek adásba erőszakos cselekményeket sokszor öncélúan bemutató alkotások (23. táblázat).

A 24. táblázat adatai arról tanúskodnak, 2002 márciusában változatlanul fennállt a közfinanszírozású és a kereskedelmi csatornák között az a jellegzetes különbség, hogy míg a közfinanszírozású csatornák műsorainak túlnyomó többsége (88 százaléka) hazai gyártású, addig a kereskedelmi csatornák műsorainak 40 százaléka külföldről származik, és amíg a közfinanszírozású csatornákon a külföldi produkcióknak a fele (51 százaléka) európai eredetű, addig a kereskedelmi televíziókban a külföldi alkotásoknak a négyötöde (81 százaléka) Amerikában, azon belül is több mint felerészben (56 százalékban) az USA-ban készült. Igaz ugyan, hogy az előző évhez képest a kereskedelmi csatornákon valamelyest emelkedett a hazai gyártású anyag mennyisége, ez azonban (a dél- és közép-amerikai mellett) az európai produkciók arányának csökkenésével járt együtt.