K/1286/1.

Hegyi Gyula úr részére

országgyűlési képviselő

Magyar Köztársaság Országgyűlése

Budapest

Tisztelt Képviselő Úr!

K/1286. számú írásbeli kérdésével kapcsolatban, amelyben az iránt érdeklődik, hogy mennyire általános az óvadék intézménye az Európai Unió tagállamaiban, az alábbiakról tájékoztatom:

Az óvadék a büntetőeljárás olyan intézménye, amelyet nemcsak az angolszász jogrendszerben, hanem az Európában rendkívül meghatározó francia és a német szabályozásban, valamint az ezeket követő országok jogszabályaiban egyaránt megtalálunk. Kevés kivételtől eltekintve, amelyek sorában Svédországot, Hollandiát, Olaszországot és Finnországot említhetjük, az Európai Unió tagállamaiban az óvadék régóta működő intézmény. Mint kényszerintézkedés, az előzetes letartóztatásnak olyan alternatíváját jelenti, amely egyrészt biztosítja a büntetőeljárás alapelveinek következetes betartását, másrészt kíméli a központi költségvetést, és enyhíti a fogva tartást végző intézmények leterheltségét.

Franciaországban a Code de Procédure Pénale 138. cikke szerint a vizsgálóbíró, vagy az előzetes letartóztatás elrendelésére jogosult bíró a terhelt az igazságügyi felügyeletét rendelheti el. A "contrôle judiciaire" közvetlenül az előzetes letartóztatás rendelkezéseit követi az eljárási törvényben, amely egyben utal arra, hogy az a letartóztatás alternatívája. A felügyelet részeként az intézkedések számos típusát rendelheti el a bíró, többek között a lakhelyelhagyási tilalmat, de a 11. bekezdés szerint azt is elrendelheti, hogy a terhelt a vagyoni helyzetére tekintettel meghatározott pénzösszeget rójon le. A törvényben felsorolt kényszerintézkedéseket önállóan vagy egymás mellett is ki lehet szabni. Az óvadék (cautionnement) elrendelésére egy vagy több alkalommal kerülhet sor. A felügyelet elrendelésének feltétele, hogy a terhelt kellően súlyos, azaz szabadságvesztéssel büntetendő cselekmény miatt álljon eljárás alatt.

Belgiumban a vizsgálóbíró dönti el, hogy szükség van-e a terhelt előzetes letartóztatására a vizsgálat során, amelynek felülvizsgálatára havonta kerül sor. Az előzetes letartóztatás elrendelésére irányuló eljárásban a vizsgálóbíró méri fel, hogy van-e lehetőség az előzetes letartóztatás valamely alternatívájának alkalmazására, így kerülhet szóba az óvadék felajánlása a terhelt részéről. Ennek akkor van helye, ha az előzetes letartóztatást azért rendelnék el, mert a terhelt eltűnésétől lehet tartani.

Írországban az óvadék rendszerének jelenlegi szabályait 1967-ben vezették be, és 1997-ben jelentősen módosították (Bail Act). Az óvadékkal egyidejűleg a bíró elrendelheti, hogy a terhelt pl. lakhelyelhagyási tilalom alatt áll, vagy rendszeresen megjelenik egy meghatározott hatóság (Garda Sý´ocha´na Station) előtt, vagy bevonják úti okmányait, kitiltás hatálya alatt állhat, illetve nem léphet kapcsolatba a bíró által meghatározott személyekkel. Az óvadék fenntartásának feltétele az is, hogy a terhelt nem követ el újabb bűncselekményt vagy szabálysértést, és egyébként jó magatartást tanúsít.

Angliában és Walesben az óvadék szabályait az 1976-os Bail Act határozta meg, amelyet azóta módosítottak. Az óvadék elrendelése mind a nyomozás alatt, mind a bírósági eljárásban lehetséges. Az óvadékról nemcsak a bíró dönthet, hanem a nyomozásban résztvevő rendőr is. A bíróság három esetben rendelheti el az óvadék fizetésének kötelezettségét: az ítélet meghozatala előtt; az ítélet után, ha a büntetés végrehajtása meghatározott okból elhalasztásra került; illetve próbára bocsátás során is. Az angol jogszemlélet lényege, hogy a terheltnek joga van óvadék ellenében szabadlábon védekezni, kivéve ha fennállnak egyes törvényi feltételek. Ilyen például, ha attól kell tartani, hogy az eljárás tanúival, további terheltjeivel összebeszél, vagy újabb bűncselekményt követett el, vagy a terhelt érdeke a fogva tartást megkívánja, illetve párhuzamosan szabadságvesztés büntetétés tölti, stb.

Németországban a büntetőeljárásról szóló törvény 116a szakasza szerint a biztosíték nyújtása készpénz, értékpapír, zálogtárgy rendelkezésre bocsátása, vagy elfogadható kezes révén történhet meg, amelynek összegét és természetét a bíró saját mérlegelése alapján állapítja meg.

Ausztriában a büntetőeljárásról szóló törvény 190-191. §-ai szerint készpénz, értékpapír, ingatlanra adott jelzálog vagy kezesség mint óvadék helyettesítheti az előzetes letartóztatást, amennyiben a büntetendő cselekményre kiszabható szabadságvesztés az öt évet nem haladja meg.

Meghatározott körben Görögországban, Spanyolországban, és Portugáliában is lehetőség van az óvadék kiszabására.

Magyarországon korábban a bűnvádi perrendtartásról szóló 1896. évi XXXIII. törvénycikk 162-168. §-ai rendelkeztek az ún. biztosíték intézményéről. E szabályok értelmében az előzetes letartóztatásban vagy vizsgálati fogságban lévő, vagy egyébként fogva tartott személyt szabadlábra kellett helyezni, ha helyette maga vagy más megfelelő biztosítékot adott, és ez, tekintettel a vád tárgyává tett cselekményre és a terhelt személyes körülményeire, megszökését valószínűtlenné tette. Biztosítékként elfogadtak készpénzt, vagy értékpapírt, vagy jelzáloggal biztosított kötelezettségvállalást. A biztosítékot az eljáró bíróság előtt kellett felajánlani, amely elrendelése ellen az ügyész jogorvoslati kérelmet nyújthatott be. Amennyiben a terhelt szökést kísérelt meg, vagy a szabályszerű idézésre hatóság előtt nem jelent meg, és távolmaradását elfogadhatóan nem mentette ki, vagy a vizsgálati fogság elrendelésének valamely törvényes oka szabadlábra helyezése után merült fel, ismét letartóztathatóvá vált.

Noha a Bp. az elfogadásakor európai mércével az egyik legmodernebb "polgári" büntető perrendtartásnak számított, a biztosítékra vonatkozó jogszabályhelyek alkalmazását 1945-ben az ideiglenes nemzeti kormány felfüggesztette az 1363/1945. M.E. rendeletben. E mintegy fél évszázadon keresztül Magyarországon már alkalmazott "biztosíték" lényegét tekintve a most bevezetésre javasolt óvadék intézménye volt.

Az óvadék tehát a magyar jogrendszertől, különösen pedig a bűnvádi perrendtartás szellemiségét követő 1998. évi XIX. törvénytől nem idegen jogintézmény. Az óvadékról szóló szabályok bevezetésével Magyarország a korábbi polgári tradíciókhoz térne vissza, és a jelenlegi európai tendenciához csatlakozna.

Budapest, 2002. november 15.

Tisztelettel,

Dr. Bárándy Péter