J/428.
számú
BESZÁMOLÓ

1. BEVEZETÉS *

2. ÖSSZEFOGLALÁS *

3. AZ ATOMENERGIA ALKALMAZÁSA *

4. A BIZTONSÁG ÁLLAMI BÁZISA *

5. A NUKLEÁRIS BIZTONSÁG *

6. SUGÁRBIZTONSÁG ÉS SUGÁRVÉDELEM *

7. NUKLEÁRISBALESET-ELHÁRÍTÁS *

8. NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK *

9. EGYÜTTMÛKÖDÉS AZ EURÓPAI UNIÓVAL *

10. TÁJÉKOZTATÁSI TEVÉKENYSÉG *

Mellékletek

1. A minisztériumok és központi közigazgatási szervek hatósági feladatai az atomenergia alkalmazása területén
2. Az 2001. évi INES-0 kategóriánál magasabb besorolású események leírása

1. BEVEZETÉS

A radioaktív anyagok és az ionizáló sugárzások alkalmazása széleskörûen elterjedt emberi tevékenység. Az atomenergia felhasználása az egészségügyi ellátásban, a villamosenergia-termelésben, az iparban, a mezõgazdaságban és a tudományos kutatás számos területén a társadalom javát szolgálja. Az atomenergia helytelen alkalmazása, vagy fegyverként való felhasználása azonban súlyos veszélyekkel járhat. Ezért az atomenergia alkalmazása területén kezdettõl fogva kiemelt szerepe van a biztonságnak.

Nemzetközi egyezmények határozzák meg a tudományos eredmények és nemzetközi tapasztalatok alapján kialakított biztonsági alapelveket, a biztonság fejlesztésével összefüggõ nemzetközi együttmûködés több kormányközi szervezet tevékenységének fontos területe.

A biztonságos alkalmazás feltétele olyan jogalkotási és szabályozási rendszer létrehozása, amely megalapozza a nemzetközi elvárásoknak megfelelõ biztonsági követelmények meghatározását és rendszeres korszerûsítését. Fontos feltétel továbbá olyan felhatalmazással, szakértelemmel és anyagi feltételekkel rendelkezõ, független hatóságok mûködése, amely garantálja, hogy az atomenergia alkalmazása kizárólag hatósági engedélyezés és rendszeres ellenõrzés mellett történhessen, a jogszabályokban meghatározott szigorú biztonsági elõírások érvényesítésével.

Az atomenergia sokrétû alkalmazása és az alkalmazás biztonságával összefüggõ kérdések jelentõsége is indokolja, hogy az Országgyûlés a törvény elõírásainak megfelelõen tájékoztatást kapjon az atomenergia hazai alkalmazásának biztonságáról.

2. ÖSSZEFOGLALÁS

Az atomenergia alkalmazásának legismertebb és egyik legjelentõsebb területe a villamosenergia-termelés. Az energetikai alkalmazás mellett a radioaktív izotópok és ionizáló sugárzások felhasználása kiterjed az egészségügyi ellátás, az ipar, a mezõgazdaság, a tudományos kutatás és az oktatás területére.

Magyarországon az elmúlt évben a paksi atomerõmû adta a villamosenergia-termelés közel 39,1%-át. 2001-ben 5500 munkahelyi egységben alkalmaztak radioaktív anyagot, valamint ionizáló sugárzást elõállító berendezést, az elõzõ évi 5134 egységgel szemben. A különbözõ foglalkozási területeken rendszeres foglalkozási sugárterheléssel járó munkahelyen dolgozó munkavállalók, illetve egyéni vállalkozók száma az elõzõ évi 15.281 fõrõl 15.260 fõre csökkent.

Az atomenergia alkalmazását Magyarországon törvény szabályozza. Az 1996. évi CXVI. törvény alapvetõ rendeltetése a lakosság egészségének, biztonságának és a környezetnek a védelme. Rendelkezései szerint az atomenergia alkalmazása kizárólag a jogszabályokban meghatározott módon és rendszeres hatósági ellenõrzés mellett történhet, a biztonságnak minden más szemponttal szemben elsõbbsége van.

A törvény végrehajtását számos kormányrendelet és miniszteri rendelet szolgálja. A biztonsággal kapcsolatos hatósági követelményrendszert részletes nukleáris biztonsági szabályzatok tartalmazzák, amelyek végrehajtására nukleáris biztonsági irányelvek jelentek meg.

Az atomenergia biztonságos alkalmazását felügyelõ hatósági rendszer keretében a nukleáris létesítmények - köztük a paksi atomerõmû - nukleáris biztonságával, valamint a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásával összefüggõ hatósági feladatok az OAH hatáskörébe tartoznak. Az egészségügyi miniszter az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) útján látja el a sugárveszélyes létesítményekkel, a sugárbiztonsággal és sugárvédelemmel kapcsolatos feladatokat.

Az OAH és az ÁNTSZ intézetei, érintett szakhatóságai 2001-ben ellátták az atomenergia alkalmazásával összefüggõ engedélyezési, ellenõrzési, valamint elemzési és értékelési hatósági feladatokat. Az ellenõrzés igazolta a hatósági követelmények teljesítését.

Az OAH felügyeleti hatáskörébe tartozó nukleáris létesítmények - a paksi atomerõmû, a Budapesti Kutatóreaktor, az Oktatóreaktor és a Kiégett Kazetták Átmeneti Tárolója - a tervekben, engedélyekben meghatározott paraméterekkel üzemeltek. A hatósági ellenõrzések során feltárt hiányosságok nem veszélyeztették közvetlenül a nukleáris biztonságot és a személyi sugárvédelmi, valamint a környezeti kibocsátási korlátok, határértékek túllépésére sem került sor.

A nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerzõdés végrehajtásaként hazánk nukleáris tevékenységét a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség ellenõrzése alá helyezte. Az OAH és a nemzetközi szervezet által végzett ellenõrzés az elmúlt évben is igazolta, hogy hazánk teljesíti nemzetközi kötelezettségeit, és Magyarországon a nukleáris anyagok felhasználása eredeti rendeltetésüknek megfelelõen, kizárólag békés célok érdekében történik. A nukleáris export és import engedélyezésének hazai rendszere érvényesítette a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozását célzó nemzetközi irányelveket.

Az atomenergia alkalmazásának biztonsága területén 2001-ben az OAH és az illetékes minisztériumok több fontos jogszabályt készítettek elõ. Az Országgyûlés a 2001. évi LXXVI. törvénnyel hirdette ki a kiégett fûtõelemek kezelésének biztonságáról és a radioaktív hulladékok kezelésének biztonságáról létrehozott közös nemzetközi egyezményt. Fontos egészségügyi miniszteri és környezetvédelmi miniszteri rendeletek jelentek meg, amelyek a külsõ munkavállalók munkahelyi sugárvédelmét, az egészségügyi szolgáltatások nyújtása során ionizáló sugárzásnak kitett személyek egészségének védelmét, továbbá a levegõbe és vizekbe történõ radioaktív kibocsátásokat és azok ellenõrzését szabályozzák.

Az elmúlt év jelentõs eseménye volt, hogy a Paksi Atomerõmû Rt. kezdeményezése alapján az OAH megkezdte a paksi atomerõmû teljesítményének növelésével és az atomerõmûvi blokkok tervezési élettartamon túli üzemeltetésével kapcsolatos hatósági követelmények kidolgozását. A teljesítménynövelés és az élettartam meghosszabbítás általánosan elfogadott nemzetközi gyakorlat. Az atomerõmû és a hatóság idõben megkezdett közös tevékenysége garantálja, hogy a paksi atomerõmû teljesítményének növelése és élettartamának meghosszabbítása során maradéktalanul érvényesüljenek a biztonsági normák és elõírások.

Befejezéséhez közeledik a paksi atomerõmû középtávú biztonsági fejlesztési tervének teljesítése, amelynek keretében számos fontos biztonságnövelõ intézkedést valósítottak meg. Az eddig végrehajtott intézkedéseknek köszönhetõen jelentõsen nõtt a blokkok biztonsága. A zónasérülés kockázata - ami az atomerõmûvi blokkok egyik legjellemzõbb biztonsági mutatója - összességében körülbelül egy nagyságrenddel csökkent.

1988 után az elmúlt évben másodízben került sor a paksi atomerõmû üzemviteli biztonságának átfogó nemzetközi felülvizsgálatára. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség által szervezett felülvizsgálatban 11 ország nagy felkészültséggel és szakmai tapasztalattal rendelkezõ szakértõje vett részt. A kéthetes vizsgálat eredményeirõl készült jelentés kiemeli a más atomerõmûvek számára is tanulságosnak értékelt követendõ paksi eljárásokat és gyakorlatot. A jelentés több javaslatot és ajánlást tartalmaz a paksi tevékenység javítására is, ezek megvalósítását két év múlva nemzetközi szakértõk vizsgálják meg az atomerõmûben.

A 2001. szeptember 11-én az Amerikai Egyesült Államokban végrehajtott terrorista merényletek után foganatosított ellenintézkedések keretében számos országban megszigorították a nukleáris létesítmények védelmét és felülvizsgálták azok potenciális veszélyeztetettségét esetleges terrorista akciókkal szemben. Magyarországon az amerikai terrorista merénylet után megerõsítették a nukleáris létesítmények, elsõsorban a paksi atomerõmû fizikai védelmét. Megszigorították az erõmûvön belüli védelmi intézkedéseket és megtörténtek az erõmûvön kívüli rendõri és terrorelhárítási intézkedések, szigorúbb szabályokat léptettek életbe a paksi légtér védelmére. 2001. decemberében az OAH átfogó elemzõ tanulmány készítését kezdeményezte, amely felméri a hazai nukleáris létesítmények és a kapcsolódó szakterületek terrorista akciókkal szembeni veszélyeztettségét, értékeli a jelenlegi védelmi felkészültséget és javaslatokat alakít ki a szükséges teendõkre. A 2002-ben elkészülõ tanulmány kidolgozásában a nukleáris intézmények és az érintett szakhatóságok vesznek részt.

2001-ben az atomenergiáról szóló törvény elõírásaival összhangban mûködött a Központi Nukleáris Pénzügyi Alap és a Radioaktív Hulladékokat Kezelõ Közhasznú Társaság. Az Alap és a Társaság mûködése a atomenergiáról szóló törvény eredeti szövegezése szerint megteremtette a feltételeket ahhoz, hogy a radioaktív hulladékok biztonságos kezelése és elhelyezése, valamint a nukleáris létesítmények leszerelése megoldható legyen, és ne háruljon az elfogadhatónál nagyobb teher a jövõ generációkra.

A 2001. és 2002. évi költségvetésrõl szóló törvény az Alap 2001. évi bevételeit 14.883,6 Mrd Ft összegben határozta meg. A 2001-ben tervezett kiadások 6.322,5 Mrd Ft-ot tettek ki, míg a hosszabb távon jelentkezõ és elsõsorban az atomerõmû leszerelésével kapcsolatos költségek fedezetére elkülönített forrás 8.561,1 Mrd Ft volt. Az atomenergiáról szóló 1996. évi CXVI. törvény 2000. évi módosítása miatt 2001-ben és 2002-ben a költségvetés nem utalta át az Alapba az elõzõ évi átlagos állományt és jegybanki alapkamatot figyelembe vevõ, az értéktartást jelentõ összeget. 2001-ben azonban a villamos energiáról szóló CX. törvény 2003-tól kezdõdõen visszaállította az eredeti állapotot, így az Alap értéktartása ismét biztosított.

Magyarország tevékenyen részt vesz az atomenergia biztonságos alkalmazása területén kialakult széles körû nemzetközi együttmûködésben. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökséggel, az OECD Nukleáris Energia Ügynökséggel, továbbá az atomenergia biztonságos alkalmazása területén mûködõ más nemzetközi és kormányközi szervezetekkel, így az Európai Unió szervezeteivel folytatott együttmûködést az OAH fogta össze. A nemzetközi szervezetek keretében folyó közös tevékenység alapvetõ célja a nukleáris biztonság és sugárvédelem fejlesztése, a nukleáris létesítmények biztonságának és a biztonságért felelõs nemzeti hatóságok felügyeleti munkájának erõsítése.

A nemzetközi együttmûködés fontos elemei az e területen létrejött kormányközi és államközi egyezmények. Hazánk az elsõk között írta alá az atomfegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerzõdést és az ahhoz kapcsolódó nemzetközi megállapodásokat, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség keretében a nukleáris balesetekrõl adandó gyors értesítésrõl és segítségnyújtásról szóló egyezményeket, az atomkárokért való polgári jogi felelõsségrõl, valamint a nukleáris biztonságról szóló egyezményeket.

2001. június 18-án hatályba lépett a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség keretében a kiégett fûtõelemek kezelésének biztonságáról és a radioaktív hulladékok kezelésének biztonságáról létrehozott közös egyezmény. Az egyezmény az atomenergia alkalmazásának újabb területén fogalmazza meg a nemzetközi biztonsági elvárásokat és teljesítésük ellenõrzésének módját. Magyarország már 1998-ban megerõsítette csatlakozását az egyezményhez, majd a 2001. évi LXXVI. törvény intézkedett az egyezmény kihirdetésérõl és végrehajtásáról.

Az Európai Unió keretében újabb értékelés készült a nukleáris biztonság helyzetérõl a tagjelölt országokban. Az értékelés Magyarország esetében nem tartalmaz lényegi kritikai megjegyzést a biztonság technikai feltételeire vonatkozóan, azonban ismételten kérdéseket vetett fel az OAH függetlenségével kapcsolatban. A felvetett kérdések megoldására intézkedések készülnek.

1. A következõ idõszak feladatai

A beszámolóban ismertetett tevékenység folytatásaként a következõ idõszak néhány fontosabb feladata az alábbiakban foglalható össze.

• A jogalkotási és szabályozási tevékenység területén értékelni kell az atomenergiáról szóló 1996. évi CXVI. törvény végrehajtását és a tapasztalatok, az új nemzetközi eredmények és elvárások figyelembe vételével javaslatot kell kidolgozni a törvény módosítására. Az Európai Unió elvárásainak megfelelõen el kell végezni az OAH függetlenségének megerõsítésével összefüggõ jogszabály módosításokat. Az OAH felülvizsgálja a nukleáris biztonsági szabályzatok hatályos öt kötetét és elõkészíti a 6. kötet kiadását.
• Kiemelt figyelmet kell fordítani az Európai Unióhoz való csatlakozás utolsó fázisával kapcsolatos feladatok elvégzésére. Tovább kell fejleszteni a nukleáris és radioaktív anyagok nyilvántartási rendszerét az EURATOM követelményeinek megfelelõen. Az OAH függetlenségének további erõsítése érdekében elõ kell készíteni a Radioaktív Hulladékokat Kezelõ Közhasznú Társaság   más fõhatóság alá történõ helyezését.
• A hatósági tevékenység fejlesztésével fel kell készülni az új villamosenergia-törvénybõl eredõ feladatokra. Ki kell dolgozni a paksi atomerõmû élettartam meghosszabbításával és a teljesítményének növelésével összefüggõ hatósági feltételeket.
• A Központi Nukleáris Pénzügyi Alap és a Radioaktív Hulladékokat Kezelõ Közhasznú Társaság tevékenysége területén a kis- és közepes aktivitású radioaktív hulladékok elhelyezésére szolgáló telephely kiválasztása érdekében folytatni kell a kutatásokat a nemzetközi felülvizsgálatról készült jelentés és a hatósági vélemény figyelembevételével, széles körû szakmai és társadalmi konszenzusra törekedve.
• Rövid határidejû feladatként 2002-ben be kell fejezni az OAH minõségbiztosítási rendszerének bevezetését és el kell végezni a rendszer tanúsítását.
• Magyarország részt vesz a nukleáris biztonságról szóló nemzetközi egyezmény végrehajtását országonként értékelõ felülvizsgálati értekezleten, elõterjeszti és képviseli az egyezmény hazai végrehajtásáról a Kormány egyetértésével benyújtott nemzeti jelentést.
• El kell készíteni a radioaktív hulladékok és kiégett fûtõelemek kezelésének biztonságával foglalkozó nemzetközi egyezmény hazai végrehajtásáról szóló elsõ nemzeti jelentést, amelyet nemzetközi értekezlet tárgyal meg várhatóan 2003-ban.
• El kell végezni a Nukleáris Biztonsági Szabályzatok elsõ, ötévenként esedékes felülvizsgálatát és szükség szerint javaslatot kell tenni a korszerûsítésre.

1. AZ ATOMENERGIA ALKALMAZÁSA

Az atomenergia alkalmazásának legismertebb és egyik legjelentõsebb területe a villamosenergia-termelés. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség adatai szerint 2001. évben két új atomerõmûvet helyeztek üzembe - Japánban és Oroszországban. Ezzel a világ 31 országában 440 atomerõmûvi blokk mûködött. Az atomerõmûvek részesedése a villamosenergia-termelésében világviszonylatban 16% volt. Hazánkban a paksi atomerõmû a hazai villamosenergia-termelés mintegy 39,1%-át fedezte, és szerepe meghatározó a villamosenergia-ellátás biztonságában és az árszínvonal kialakításában.

Az energetikai alkalmazás mellett a radioaktív izotópok és ionizáló sugárzások felhasználása kiterjed az egészségügyi ellátás, az ipar, a mezõgazdaság, a tudományos kutatás és az oktatás területére. A radioaktív anyagokat és ionizáló sugárzásokat széleskörûen használják a gyógyászatban diagnosztikai és daganatterápiai célokra. A röntgenvizsgálatok és a sugárzással sterilizált egyszer használatos orvosi eszközök nélkülözhetetlen módszerei és eszközei az orvosi gyakorlatnak. Az ionizáló sugárzást eredményesen használják az élelmiszerek csomagolóanyagainál és a távoli, trópusi országokból importált fûszereknél a káros mikroorganizmusok elpusztítására. Az ipari radiográfia mindennapos eljárássá vált a gépek és alkatrészek anyaghibáinak feltárásában és az anyaghibákból eredõ üzemzavarok megelõzésében. A radioaktív izotópok és ionizáló sugárzások fontos szerepet játszanak az ipar számos más területén, a mezõgazdaságban és a tudományos kutatásban. A KFKI Atomenergia Kutató Intézetben mûködõ kutatóreaktor, a Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Nukleáris Technikai Intézetének Oktatóreaktora és a debreceni Atommag Kutató Intézet ciklotrona sokrétûen járul hozzá a hazai tudományos és mûszaki kultúra fejlesztéséhez.

2. A BIZTONSÁG ÁLLAMI BÁZISA

Az atomenergia biztonságos alkalmazásának elsõdleges feltétele az olyan nemzeti jogalkotási és szabályozási rendszer, amely megalapozza a biztonsági követelmények és elõírások meghatározását és rendszeres korszerûsítését, a biztonságot szolgáló engedélyezési rendszer mûködését, a rendszeres hatósági ellenõrzést és értékelést.

1. Jogalkotás és szabályozás

Az atomenergia alkalmazását Magyarországon törvény szabályozza. Az 1996. évi CXVI. törvény alapvetõ rendeltetése a lakosság egészségének, biztonságának és a környezetnek a védelme. Rendelkezései szerint az atomenergia alkalmazása kizárólag a jogszabályokban meghatározott módon és rendszeres hatósági ellenõrzés mellett történhet, a biztonságnak minden más szemponttal szemben elsõbbsége van. A törvény korszerû, többszintû jogalkotási és szabályozási rendszert hozott létre és a végrehajtásként megjelent kormányrendeletek, biztonsági szabályzatok, miniszteri rendeletek és biztonsági irányelvek igazodnak az atomenergia biztonságos alkalmazására vonatkozó nemzetközi elõírásokhoz és elvárásokhoz. A hazai szabályozási rendszer fontos elemei a biztonság erõsítése érdekében Magyarország részvételével létrejött nemzetközi egyezményeket kihirdetõ törvények és kormányrendeletek. Az atomenergiáról szóló törvény elõírásai kötelezõvé teszik a jogszabályok és biztonsági követelmények rendszeres felülvizsgálatát és korszerûsítését a tudomány és technika legújabb eredményei és a nemzetközi tapasztalatok figyelembe vételével.

Az atomenergia alkalmazásának biztonsága területén az elmúlt évben az OAH és az illetékes minisztériumok több fontos jogszabályt készítettek elõ. Az Országgyûlés a 2001. évi LXXVI. törvénnyel hirdette ki a kiégett fûtõelemek kezelésének biztonságáról és a radioaktív hulladékok kezelésének biztonságáról létrehozott közös egyezményt. A villamosenergiáról szóló 2001. évi CX. törvény elfogadásával együtt az Országgyûlés visszaállította a Központi Nukleáris Pénzügyi Alap értékállóságát biztosító, korábban megszüntetett szabályokat. Fontos jogszabályok jelentek meg a sugárvédelem területén. A 30/2001. (X. 3.) EüM rendelet a külsõ munkavállalók munkahelyi sugárvédelmét, a 31/2001. (X. 3.) EüM rendelet az egészségügyi szolgáltatások nyújtása során ionizáló sugárzásnak kitett személyek egészségének védelmét szolgálja. A 15/2001. ((VI. 6.) KöM rendelet az atomenergia alkalmazása során a levegõbe és vízbe történõ radioaktív kibocsátásokat és azok ellenõrzését szabályozza. Az elmúlt évben az atomenergia alkalmazásának szabályozására, vagy azt tételesen érintõen 6 törvény, 5 kormányrendelet, 13 miniszteri rendelet jelent meg. A jogszabályok egy része nemzetközi megállapodások kihirdetésére vonatkozott.

A szabályozási feladatok végrehajtása keretében tovább folytatódott a nukleáris biztonság hatósági követelményrendszerének korszerûsítése a legújabb tudományos eredmények, a hazai és nemzetközi tapasztalatok figyelembevételével. A nukleáris biztonsággal összefüggõ hatósági eljárásokat szabályozó 108/1997. (VI. 25.) Korm. rendelet mellékleteként megjelent nukleáris biztonsági szabályzatok végrehajtásához a kormányrendeletben kapott felhatalmazás alapján az OAH 2001. végéig 52 nukleáris biztonsági irányelvet adott ki.

2. Hatósági rendszer

Az atomenergia biztonságos alkalmazásának fontos elõfeltétele olyan hatósági rendszer mûködtetése, amely a szabályozási rendszer érvényesítése érdekében a feladatok ellátásához szükséges felhatalmazással, szakértelemmel és pénzügyi forrásokkal rendelkezik és független az atomenergia hasznosításában érdekelt, vagy ellenérdekelt szervektõl.

Az atomtörvény rendelkezései szerint az atomenergia biztonságos alkalmazásának irányítása és felügyelete a Kormány feladata. A törvényben foglalt kormányzati feladatok végrehajtásáról a Kormány az OAB és az OAH, valamint az érintett miniszterek útján gondoskodik. A törvényi rendelkezések az atomenergia alkalmazásával kapcsolatos alapvetõ hatósági feladatokat megosztották az OAH fõigazgatója és az egészségügyi miniszter között.

Az OAH feladata az atomenergia biztonságos alkalmazásával, különösen a nukleáris biztonsággal, a nukleáris létesítmények és anyagok biztonságával, valamint a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásával összefüggõ hatósági feladatok ellátása. Az egészségügyi miniszter az ÁNTSZ útján látja el a sugárvédelemmel, a radioaktív anyagokkal, és az azokat tartalmazó berendezésekkel, az ionizáló sugárzást kibocsátó berendezésekkel és létesítményekkel, valamint a radioaktív hulladékokkal és tárolókkal összefüggõ hatósági feladatokat.

Az atomenergiáról szóló 1996. évi CXVI. törvény szerinti hatósági feladatok ellátásában saját szakterületüknek megfelelõen vesznek részt az érintett minisztériumok és központi közigazgatási szervek: a Belügyminisztérium, a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, a Gazdasági Minisztérium, a Környezetvédelmi Minisztérium, a Közlekedési és Vízügyi Minisztérium, a Magyar Bányászati Hivatal. Az OAB és OAH feladata a közigazgatási szervek között megosztott feladatok ellátásának összehangolása. A minisztériumok és központi közigazgatási szervek hatósági feladatait a 1. melléklet foglalja össze. Az atomenergiáról szóló törvény szerinti hatósági rendszert az 1. ábra szemlélteti. A Honvédelmi Minisztérium külön jogszabályban meghatározott módon látja el a honvédelmi ágazaton belül az atomenergia alkalmazásával kapcsolatos engedélyezési és ellenõrzési feladatokat az 1. melléklet 4. pontjának megfelelõen.

3. Az Országos Atomenergia Bizottság

Az OAB az atomenergia alkalmazása területén döntés-elõkészítõ, koordinatív és külön jogszabályban meghatározott ügyekben döntéshozó, valamint ellenõrzõ feladatokat ellátó bizottság. Döntés-elõkészítõ feladatkörében állást foglal az atomenergia alkalmazására irányuló kormányzati elõterjesztések és programok elvi kérdéseiben, országos és nemzetközi jelentõségû ügyekben. Koordináló jogkörében összehangolja az atomenergia alkalmazása területén az illetékes minisztériumok és központi közigazgatási szervek hatáskörébe tartozó tevékenységet. Ellenõrzési feladatkörében figyelemmel kíséri az atomenergia alkalmazásával kapcsolatos jogszabályok érvényesítését és hatósági jogkörök gyakorlását, az ellenõrzés megállapításai alapján intézkedéseket kezdeményez.

A Bizottság tagjai elsõdlegesen az atomenergia alkalmazása területén hatósági feladatokat ellátó minisztériumok és központi közigazgatási szervek vezetõ tisztségviselõi. A Bizottság elnökét a Kormány tagjai közül a miniszterelnök nevezi ki. 2001-ben a gazdasági miniszter töltötte be ezt a tisztséget. Az OAB elnöke látta el a Kormánynak az OAH feletti felügyeletét is. A Bizottság titkársága az OAH keretében mûködött.

1. ábra. Az atomenergiáról szóló törvény végrehajtását szolgáló hatósági rendszer

		Országgyûlés
		|
		Kormány
	/		\
Országos Atomenergia Hivatalt felügyelõ miniszter				Egészségügyi miniszter
|				|
Nukleáris biztonsági hatóság: Országos Atomenergia Hivatal				Sugárvédelmi hatóság Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Országos Tisztifõorvosi Hivatal
nukleáris létesítmények				sugárveszélyes létesítmények
|				|
|		Szakhatóságok		|
|				|
		BELÜGYMINISZTÉRIUM rendészet, tûzvédelem, fizikai védelem, polgási védelem, nukleárisbaleset-elhárítás
		EGÉSZSÉGÜGYI MINISZTÉRIUM sugáregészségügy, sugárvédelem
		FÖLDMÛVELÉSÜGYI ÉS VIDÉKFEJLESZTÉSI MINISZTRÉRIUM élelmiszer-, növény- és állategészségügy, talajvédelem
		GAZDASÁGI MINISZTRÉRIUM földtani követelmények
		KÖZLEKEDÉSI ÉS VÍZÜGYI MINISZTRÉRIUM vízhasznosítás, vízbázisvédelem, vízkárelhárítás, radioaktív anyagok fuvarozása
		KÖRNYEZETVÉDELMI MINISZTRÉRIUM környezetvédelem, természetvédelem, vízminõségvédelem
		MAGYAR BÁNYÁSZATI HIVATAL bányászati technológia, bányatechnika, bányabiztonság
		TERÜLETI ÉPÍTÉSÜGYI HATÓSÁG területrendezés, építészet

4. Az Országos Atomenergia Hivatal

Az OAH a Kormány irányításával mûködõ, önálló feladattal és hatósági jogkörrel rendelkezõ központi közigazgatási szerv. Alapvetõ feladatait és hatáskörét az atomenergiáról szóló 1996. évi CXVI. törvény, illetõleg az OAB hatáskörérõl, valamint az OAH feladat- és hatáskörérõl, bírságolási jogkörérõl szóló 87/1997. (V. 28.) Korm. rendelet határozza meg. Az OAH eljárásait a nukleáris biztonsággal összefüggõ hatósági ügyekben a 108/1997. (VI. 25.) Korm. rendelet szabályozza.

Az OAH felügyeletét a Kormány kijelölt tagja, az Országos Atomenergia Bizottság elnöke, 2001-ben a gazdasági miniszter látja el tárcafelelõsségétõl függetlenül. Az OAH önállóan gazdálkodó költségvetési szerv a Kormány által kijelölt minisztérium -- 1994 óta a Gazdasági Minisztérium, illetve jogelõdje -- költségvetési fejezetében.

1. Az OAH feladata és hatásköre

Az OAH nem támogatója és nem ellenzõje az atomenergia alkalmazásának. Alapvetõ feladata az atomenergiáról szóló 1996. évi CXVI. törvény 17. § (1) bekezdése szerint az atomenergia biztonságos alkalmazásával, különösen a nukleáris anyagok és létesítmények - köztük elsõsorban a paksi atomerõmû - biztonságával, a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozására létrejött atomsorompó rendszerrel, továbbá a nukleárisbaleset-elhárítással kapcsolatos hatósági feladatok, valamint az ezekkel összefüggõ tájékoztatási tevékenység összehangolása, illetve ellátása.

Az OAH hatásköre kiterjed az atomenergia alkalmazásával összefüggõ kutatási-fejlesztési tevékenység értékelésére és összehangolására, a hatósági ellenõrzést szolgáló mûszaki megalapozó tevékenység finanszírozására. Feladatkörébe tartozik az atomenergia alkalmazásával kapcsolatos nemzetközi együttmûködés összehangolása, a területen államközi egyezmények elõkészítése és végrehajtásának megszervezése, a nemzetközi szervezetekkel folytatott együttmûködés összefogása.

2. Az OAH függetlensége

Az atomenergia biztonságos alkalmazásával kapcsolatos egyik legfontosabb nemzetközi elvárás, hogy a nukleáris biztonságért felelõs hatóság független legyen a termelõi, tulajdonosi, szolgáltatói érdekektõl és az atomenergia alkalmazásában érdekelt és ellenérdekelt államigazgatási szervektõl. Az Európai Unió a tagjelölt országok helyzetének értékelése során külön figyelmet fordít a nukleáris biztonsági hatóság függetlenségére. A nukleáris biztonságról szóló nemzetközi egyezmény 2002. évi felülvizsgálati értekezlete kiemelten foglalkozik a hatóság "de jure" és "de facto" függetlenségével.

A nemzetközi elvárásoknak megfelelõn a függetlenségnek számos eleme van, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a hatóság a biztonsággal ellentétes érdekekbõl eredõ külsõ befolyásolás nélkül teljesíthesse küldetését, az emberi élet, az egészség és a környezet védelmét. A függetlenség alapvetõ elemei a politikai, szervezeti, pénzügyi, szakmai függetlenség. Fontos elvárás, hogy a hatóság az államigazgatás minél magasabb szintjén helyezkedjen el és megfelelõ létszámú magas képzettségû személyzettel rendelkezzen. Biztosítani kell továbbá a hatóság függetlenségét a biztonsággal összefüggõ jogszabályok elõkészítésében, a biztonságot szolgáló és a hatósági döntéseket megalapozó szakértõi és kutatási-fejlesztési tevékenységben, a hatósági döntések érvényesítésében, szankcionálásában és felülvizsgálatában, a közvélemény tájékoztatásában, a nemzetközi kapcsolatokban.

Magyarországon az atomenergiáról szóló törvény és végrehajtási rendeletek több rendelkezése garantálja a függetlenségre vonatkozó a nemzetközi elvárások érvényesülését. Így többek között az OAH a Kormány irányításával mûködik, felügyeletét az OAB elnöke - 2001-ben a gazdasági miniszter - tárcafelelõsségétõl függetlenül látja el, és az atomenergiáról szóló törvény tételesen elõírja a nukleáris biztonság elsõdlegességének érvényesítését az OAH irányításában és felügyeletében.

Az OAH fõigazgatóját és helyetteseit a miniszterelnök nevezi ki. Az atomenergiáról szóló törvény 8. § (6) bekezdésének végrehajtásaként az OAB és OAH hatáskörébe tartozó ügyekkel kapcsolatos elõterjesztéseket az OAH fõigazgatója az OAB elnökének egyetértésével közvetlenül nyújtja be a Kormányhoz, és az atomenergiáról szóló törvény hatálya alá tartozó ügyekben a Kormányhoz elõterjesztések benyújtására jogosultak a Kormány ügyrendje szerinti egyeztetési eljárásban kötelesek az OAH véleményét kikérni.

Az OAH rendelkezik a feladatai ellátásához szükséges felhatalmazásokkal és jogkörökkel. Indokolt esetben az OAH jogosult bírság kiszabására, nukleáris létesítmény engedélyének visszavonására. A Hivatal költségvetésének jelentõs részét saját bevételei biztosítják és törvényi szintû szabályozás támasztja alá a hatósági ellenõrzést szolgáló mûszaki megalapozó tevékenység költségvetési finanszírozását.

A hatóság munkatársainak 80%-a felsõfokú végzettségû szakember, akiknek 47%-a két, vagy három diplomával rendelkezik, 20%-nak tudományos fokozata van. Az összes munkatárs 56%-a rendelkezik állami nyelvvizsgával egy, vagy több idegen nyelvbõl.

Az atomenergiáról szóló törvény elõírásainak megfelelõen és a Kormány határozata alapján az OAH fõigazgatója hozta létre a Radioaktív Hulladékokat Kezelõ Közhasznú Társaságot. A Hivatal szervezetében az ezzel kapcsolatos munkák és a hatósági tevékenység szervezeti elkülönítése biztosította a függetlenség érvényesülését. Az Európai Unió keretében a tagjelölt országok nukleáris biztonsági helyzetérõl készült értékelés ezt nem tartotta elegendõnek. Ezért kezdeményezés történt arra, hogy a Közhasznú Társaság más fõhatóság irányítása alá kerüljön.

Magyarországon a nukleáris biztonságért felelõs hatóság függetlenségének helyzete nem rosszabb az Európai Unió tagországainak többségében mûködõ hatóságok helyzeténél. Ezzel együtt a biztonság folyamatos erõsítésére vonatkozó nemzetközi elvárásoknak megfelelõen az atomenergiáról szóló törvény korszerûsítésére irányuló hazai munkák keretében javaslatok készülnek az OAH függetlenségének további erõsítésére a Európai Unióhoz való csatlakozás folyamatával összhangban. Ennek részleteit a 7.1. pont ismerteti.

3. A NUKLEÁRIS BIZTONSÁG

Az atomenergia alkalmazását szolgáló létesítmények közül a legjelentõsebbek a nukleáris anyagokat - az önfenntartó nukleáris láncreakcióra képes anyagokat - felhasználó atomreaktorok és a nukleáris anyagokat tároló létesítmények. Magyarországon az elmúlt évben az alábbi nukleáris létesítmények üzemeltek:

• a paksi atomerõmû 4 reaktorblokkja,
• a Kiégett Kazetták Átmeneti Tárolója,
• a Budapesti Kutatóreaktor (KFKI Atomenergia Kutató Intézet),
• az Oktatóreaktor (Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Nukleáris Technikai Intézet).

1. A nukleáris biztonsági hatóság tevékenysége

0. A nukleáris biztonsági hatóság feladatköre

A nukleáris biztonsággal összefüggõ hatósági feladatok ellátása az OAH hatáskörébe tartozik. Az OAH Nukleáris Biztonsági Igazgatósága jár el elsõ fokú hatóságként a nukleáris létesítményekkel és berendezésekkel kapcsolatos alábbi államigazgatási ügyekben:

• a nukleáris létesítmények telepítéséhez, létesítéséhez, bõvítéséhez, üzembe helyezéséhez, üzemeltetéséhez, átalakításához, üzemen kívül helyezéséhez, megszüntetéséhez szükséges engedélyek kiadása,
• a nukleáris létesítmények nukleáris biztonsági ellenõrzése,
• a nukleáris létesítményekhez kapcsolódó építmények hatósági engedélyezése,
• a nukleáris berendezések tekintetében a tervezéssel, gyártással, létesítéssel, üzembe helyezéssel, üzemeltetéssel, átalakítással (javítással), külföldrõl való behozatallal, üzemen kívül helyezéssel, leszereléssel kapcsolatos tevékenységek nukleáris biztonsági, valamint mûszaki sugárvédelmi engedélyezése és ellenõrzése,
• a jogszabályban elõírt minõségbiztosítási rendszer meglétének ellenõrzése.

Az OAH hatósági tevékenysége keretében figyelembe veszi a fizikai védelem (õrzés), a tûzvédelem és a nukleárisbaleset-elhárítás szempontjait is.

1. A nukleáris létesítmények biztonságának hatósági engedélyezése, felügyelete és értékelése

A nukleáris biztonsági hatóság tevékenységének legjelentõsebb feladatai 2001-ben az alábbiak voltak:

• Az elmúlt évben a Paksi Atomerõmû Rt. kezdeményezése alapján az OAH megkezdte a paksi atomerõmû teljesítményének tervezett növelésével kapcsolatos hatósági tevékenység elõkészítését. Az atomerõmûvi blokkok teljesítményének növelése általánosan elfogadott nemzetközi gyakorlat, az Amerikai Egyesült Államokban, Spanyolországban, Finnországban és Németországban összesen több mint 2000 MW értékü teljesítménynövelést hajtottak végre. A Paksi Atomerõmû Rt. az OAB és az OAH Tudományos Tanácsa elé terjesztette az OAH Nukleáris Biztonsági Igazgatóságával egyeztetett elképzeléseit az atomerõmû teljesítményének növelésére, a korábban készült megvalósíthatósági tanulmány alapján. Az elemzõ, értékelõ munka elsõ fázisának eredményeként megállapítható, hogy a teljesítménynövelés mûszaki és jogi alapjai adottak, illetve megteremthetõk. A teljesítménynövelés komplex programja különbözõ elemekbõl épülne fel, ezek megvalósítását külön-külön kell értékelni a mûszaki-gazdaságossági szempontok figyelembe vételével. Az egyes elemek modernizációs, fejlesztési feladatok végrehajtását is igénylik, a meglévõ determinisztikus biztonsági elemzések nagy részének megismétlésével, továbbá a végleges biztonsági jelentés megújításával és az élettartam hosszabbítást elõkészítõ programmal való szinkronizálással. Az atomerõmû és a hatóság idõben megkezdett tevékenysége garantálja, hogy a teljesítménynövelés megvalósítása során maradéktalanul érvényesüljenek a biztonsági normák és elõírások.
• A Paksi Atomerõmû Rt. vezérigazgatójának bejelentése alapján az OAH Nukleáris Biztonsági Igazgatósága megkezdte az atomerõmûvi blokkok tervezési élettartamon túli üzemeltetésének engedélyezésére vonatkozó feltételek kidolgozását. Ez a tevékenység támaszkodik az atomerõmûvi berendezések öregedési folyamatainak több éves munka eredményeként elkészült átfogó hatósági elemzésére és az öregedéskezelési program szakmai ajánlásaira vonatkozóan kidolgozott irányelvekre. Meghatározták az engedélykérelem jogi alapjait, az engedélykérelemre vonatkozó alapvetõ követelményeket, az ezek érvényesítéséhez szükséges jogszabályi és szabályzati pontosításokat. Folyamatban van irányelvek kidolgozása azokra a programokra, amelyeket az üzemeltetõnek kell végrehajtania az élettartam-meghosszabbítás engedélyezése elõtt (berendezés minõsítés, a karbantartás hatékonyságának igazolása, a tervezési alapok körének meghatározása). Kijelölték azokat az élettartam-vizsgálatokból adódó feladatokat, amelyeket az üzemeltetõnek a tervezési élettartamon túli üzemeltetési szándékától függetlenül, a már érvényes üzemeltetési engedély keretei között is el kell végezni.
• 2001-ben az OAH elvi átalakítási engedélyt adott a paksi atomerõmû kibocsátás és környezet ellenõrzõ rendszerének rekonstrukciójára, amely a korszerûbb mérõeszközök és mérõállomások alkalmazását, a mérõ- és adatgyûjtõ rendszer korszerûbb számítástechnika alapokra való helyezését, továbbá a földrengésbiztonsággal kapcsolatos követelmények érvényesítését jelenti. A kivitelezéshez szükséges további hatósági engedélyezés 2002-ben folytatódik.
• Megkezdõdött a Budapesti Kutatóreaktor idõszakos biztonsági felülvizsgálatának elõkészítése. A felülvizsgálat alapdokumentuma a létesítmény biztonságát átfogóan elemzõ és értékelõ idõszakos biztonsági jelentés lesz, amelynek követelményrendszerére vonatkozó javaslat elkészült. A felülvizsgálatot a jogszabályok szerint 2003 végéig kell befejezni.
• Folytatódott a paksi atomerõmû reaktorvédelmi rendszereinek rekonstrukciójával összefüggõ hatósági tevékenység. A Siemens által szállított korszerû digitális rendszer lehetõvé teszi új, biztonságot növelõ, komplex és számításigényes automatikus funkciók megvalósítását. A 2001. évi munkálatok közül a legnagyobb feladatot a 3. blokki védelem komplett cseréje jelentette, az ezzel járó méréstechnikai, mérés-technológiai módosítások kivitelezésével. Az év végén megkezdõdött a 4. blokki reaktorvédelmi rendszer rekonstrukciójának engedélyeztetése.
• Elkészültek a paksi atomerõmû idõszakos biztonsági felülvizsgálata alapján elhatározott, 2001-ben esedékes javító intézkedések. A több mint 20 feladat közül a legjelentõsebbek: a földrengéssel kapcsolatos valószínûségi biztonsági elemzés elkészítése az 1-4. blokkokra, az 1-2. blokki nagyenergiájú csõvezeték potenciális törés vizsgálata, a telephelyi jellemzõk változásaira vonatkozó prognózis elkészítése, továbbá a reaktoroknál a belsõ és feltámasztó szerkezeti elemek öregedésének vizsgálata. A feladatok túlnyomó része év végi teljesítési határidõt tartalmazott, azért a teljesítések hatósági vizsgálata és értékelése áthúzódik 2002-re.
• Az OAH Nukleáris Biztonsági Igazgatósága lezárta a paksi atomerõmû végleges biztonsági jelentésének felülvizsgálatát és értékelését. A biztonsággal összefüggõ információkat a korszerû követelményeknek megfelelõen összefoglaló és értékelõ több ezer oldal terjedelmû dokumentum bizonyos hiányosságok ellenére részletesebb és megalapozottabb információt tartalmaz, mint az üzembehelyezést megelõzõen készült biztonsági jelentés, azért már most indokolt az atomerõmû biztonsági jelentéseként kezelni. Ezzel együtt az éves aktualizálási kötelezettséget is figyelembe véve a hatóság elrendelte a korszerûsített követelmény rendszer alapján kimutatható hiányok pótlását és a dokumentum átdolgozását 2004. évi határidõvel.

Jelentõs hatósági tevékenységet igényeltek még az elmúlt évben az alábbi feladatok:

• a paksi atomerõmû földrengésbiztonságának növelése;
• az üzemzavarok elhárításának hatékonyságát javító állapotorientált kezelési utasítások alkalmazása a paksi atomerõmûben;
• új tipusú fûtõelem használata a paksi atomerõmûben;
• a Kiégett Kazetták Átmeneti Tárolójának bõvítése és üzemeltetése;
• a Budapesti Kutatóreaktornál a kiégett fûtõelem-kötegek tárolási módjának megváltoztatása.

Az OAH Nukleáris Biztonsági Igazgatósága 2001-ben az engedélyezési tevékenységhez kapcsolódóan összesen 249 határozatot adott ki. A határozatok közül 225 a paksi atomerõmûvel, 18 a Kiégett Kazetták Átmeneti Tárolójával, 5 a Budapesti Kutatóreaktorral, 1 az Oktatóreaktorral volt kapcsolatos. A határozatok száma az elõzõ év adataihoz viszonyítva (215) emelkedett, amit a paksi atomerõmûben megvalósuló intenzív biztonságnövelõ program megvalósulása és a Kiégett Kazetták Átmeneti Tárolójának továbbépítése indokol.

A kiadott határozatokkal szemben a Paksi Atomerõmû Rt. két esetben nyújtott be fellebbezést. A másodfokú hatóság a megfellebbezett határozatok közül egyet megsemmisített, míg a másik fellebbezéssel kapcsolatban a másodfokon lefolytatott meghallgatás során az erõmû a fellebbezést visszavonta. A másodfokú hatóság megsemmisítõ állásfoglalása alapján az elsõfokú hatóság kizárólag a nukleáris biztonsági követelményeknek való megfelelés szempontjából vizsgálva módosította Kiégett Kazetták Átmeneti Tárolójának üzemeltetési engedélyét. A visszavont fellebbezés az állapotorientált üzemzavar-elhárítási kezelési utasítások nyilvántartásával kapcsolatban az engedélyköteles dokumentumok körére és a hatóság által kiszabott határidõre vonatkozott.

A 2001. év során egyik létesítménynél sem került sor berendezés, vagy rendszerelem szinten üzemeltetési, vagy használati engedély visszavonására, vagy korlátozására.

Az OAH Nukleáris Biztonsági Igazgatósága a nemzetközi ajánlásokkal összhangban a 2001. évtõl bevezette a létesítmények integrált, átfogó ellenõrzését. Az átfogó ellenõrzés részletes ellenõrzési terv alapján a kiválasztott kérdések és munkafolyamatok helyszíni vizsgálatával, a rendelkezésre álló dokumentumok összegyûjtésével és feldolgozásával, személyes meghallgatásokon keresztül vizsgálja és értékeli a létesítmények tevékenységének kiválasztott területeit. A vizsgálatot végzõ csoport az egyhetes helyszíni vizsgálat eredményeirõl az engedélyest értékelõ jelentés formájában értesíti. Az engedélyes intézkedési tervet készít a feltárt hiányosságok megszüntetésére. A hatóság ennek alapján alakítja ki állásfoglalását. 2001-ban az OAH Nukleáris Biztonsági Igazgatósága a paksi atomerõmûben 3 alkalommal végzett átfogó ellenõrzést, többek között az alábbi területek részletes vizsgálatával:

• a biztonság szempontjából fontos folyamatok ellenõrzése;
• a földrengésvédelmi projekt vizsgálata;
• az üzemviteli szervezet dokumentáció kezelése;
• állapotfelügyelet, a karbantartás elõkészítése, karbantartási stratégia;
• a fõjavítás elõkészítése.

Az átfogó ellenõrzések mellett az OAH Nukleáris Biztonsági Igazgatósága a paksi atomerõmûben az év folyamán még 62 üzem közbeni, 5 gyártómûvi és 95 eseti helyszíni ellenõrzést végzett.

A Kiégett Kazetták Átmeneti Tárolójában 3, a berendezéseit gyártó szervezetnél 1, a Budapesti Kutatóreaktornál 6, az Oktatóreaktornál 3 helyszíni ellenõrzésre került sor. Az éves ellenõrzési tevékenység eredményeként az OAH nem tárt fel olyan mértékû eltérést, amely azonnali hatósági intézkedést igényelt volna.

Az OAH Nukleáris Biztonsági Igazgatósága rendszeres ellenõrzések, elemzések és helyszíni vizsgálatok lefolytatásával gyõzõdik meg arról, hogy a nukleáris létesítmények üzemeltetése megfelel-e a jogszabályokban meghatározott biztonsági követelményeknek és a hatósági engedélyekben elõírtaknak. Az engedélyeseknél végzett ellenõrzések eredményeinek, az üzemeltetõk által benyújtott rendszeres (negyedéves, éves) és eseti jelentések, továbbá a hatóság által lefolytatott helyszíni vizsgálatok megállapításainak értékelése alapján a hatóság elkészítette az engedélyesek tevékenységének biztonsági értékelését.

Az elmúlt év során a paksi atomerõmû, a Kiégett Kazetták Átmeneti Tárolója, a KFKI Atomenergia Kutató Intézetben mûködõ Budapesti Kutatóreaktor és a Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Nukleáris Technikai Intézetének Oktatóreaktora az engedélyezõ dokumentumokban meghatározott paraméterekkel, tervszerûen üzemeltek. A személyi sugárvédelmi és környezeti kibocsátási korlátok, valamint a hatósági határértékek túllépésére nem került sor. A paksi atomerõmûnél egy esetben megszegték a sugárvédelmi szabályokat, amelynek következtében egy külföldi dolgozó a napi ellenõrzési szintet meghaladó dózist kapott, a hatósági egészségügyi korlátok azonban nem sérültek.

A nukleáris biztonsági hatóság kiemelt figyelmet fordít a bekövetkezett nem tervezett események következetes kivizsgálására, értékelésére, az események okainak teljes körû feltárására, és azok alapján szükséges javító intézkedések kidolgozására és végrehajtására.

2001-ben az OAH Nukleáris Biztonsági Igazgatósága összesen 77 nem tervezett eseményt regisztrált. Ebbõl a paksi atomerõmû jelentett 65 eseményt, az OAH további 3 atomerõmûvi esemény kivizsgálását igényelte. Az atomerõmû területén létesített Kiégett Kazetták Átmeneti Tárolójában 2, a Budapesti Kutatóreaktorban 6, az Oktatóreaktorban 1 jelentésköteles esemény következett be. Az események száma az elõzõ évhez képest (73 eset) lényegében nem változott.

2001-ben három tûzesettel járó esemény fordult elõ a paksi atomerõmûben. Két esetben hegesztéskor keletkezett szikra miatt támadt kisebb tûz. 2001. június 22-én kábelzárlat miatt keletkezett nagy energiájú villamos ív gyújtóhatása okozott tûzet. Az esemény során az érintett biztonsági rendszer alapfunkcióinak rendelkezésre állása nem csökkent, a lényeges elemek nem károsodtak. A beépített oltórendszer hatékonyságának és a tûzgátaknak köszönhetõen a tûz kis kiterjedésû volt. A helyiségben a hõmérséklet nem emelkedett túlzottan magasra, így a tûzben közvetlenül nem érintett kábelek nem károsodtak. A tûzjelzõ és védelmi rendszer hibátlanul vizsgázott.

A paksi atomerõmûben automatikus reaktorvédelmi mûködés 2 esetben fordult elõ. A Budapesti Kutatóreaktornál a biztonsági rendszerek mûködése során 6 esetben történt meghibásodás. Az Oktatóreaktornál 2001-ben jelentésköteles esemény nem volt.

Az OAH valamennyi jelentésköteles esemény hatósági kivizsgálását és értékelését elvégezte, és ez alapján a szükséges hatósági lépéseket megtette.

Az események közül a lakosság tájékoztatására szolgáló hétfokozatú nemzetközi esemény skálán (International Nuclear Event Scale, INES) 2001-ben 3 esemény kapott INES-1 besorolást, ezeket a 2. melléklet ismerteti. A paksi atomerõmûben bekövetkezett INES besorolású események alakulása évek óta megfelel az általános nemzetközi tapasztalatoknak. Az 1991-2001 között az események alakulását az 1. táblázat mutatja be.

Összefoglalásképpen megállapítható, hogy a létesítmények 2001. évi biztonsági helyzetének értékelése során szerzett általános és folyamatos kedvezõ tapasztalatok mellett a bekövetkezett események a biztonsági kultúra színvonalának emelésére irányuló üzemeltetõi és hatósági tevékenység fokozásának szükségességét jelzik.

1. A nukleáris létesítmények biztonsága

0. A paksi atomerõmû

A paksi atomerõmû 4 blokkból áll, melyeket 1982-84-ben, illetve 1986-87-ben helyeztek üzembe. A blokkok villamos teljesítménye eredetileg egyenként 440 MW volt, amelyet a hagyományos energetikai berendezések hatásfokának javításával megnöveltek, így jelenleg a blokkok névleges villamos teljesítménye rendre: 467 MW, 468 MW, 460 MW és 471 MW. 2001-ben a paksi atomerõmû 14.126 GWh villamos energiát termelt. Az atomerõmû a hazai villamosenergia-termelés 39,1%-át adta.

A paksi atomerõmû teljesítmény kihasználási tényezõje (a ténylegesen termelt és a folyamatos névleges terhelés mellett elméletileg megtermelhetõ villamos energia hányadosa) 2001-ben 85,85% volt, (blokkonként: 91,4%; 84,6%; 80,4% és 89,1 %), ami nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedõ érték.

A biztonságos mûködést jellemzõ adat az üzemeltetés során bekövetkezõ automatikus reaktorvédelmi mûködések száma. A paksi atomerõmûben 2001-ben a reaktor teljesítmény- üzeme során két alkalommal lépett mûködésbe az 1. színtû automatikus reaktorvédelmi rendszer. Ez nem tért el a fejlett országok hasonló mutatóitól. Mindkét védelmi mûködést a 4. blokknál még meglévõ régi, relékkel mûködõ reaktorvédelmi rendszerben bekövetkezett hiba okozta.

Az atomerõmûvi dolgozók munkahelyi sugárvédelmének hatékonysága az egyéni sugárterhelés adataival jellemezhetõ, mivel ezek mértéke és hosszabb idõtartamra vonatkozó trendje utal a munkahelyek sugárzási viszonyaira és a sugárterhelés minimalizálását szolgáló intézkedések hatékonyságára.

A paksi atomerõmûben az egyéni maximális sugárterhelés 2001-ben 15,5 millisievert/év (mSv/év) volt. Ezzel az Atomerõmû a Nemzetközi Sugárvédelmi Bizottság (International Commission on Radiological Protection, ICRP) legújabb ajánlásában megadott és a hazai szabályozásban szereplõ 50 mSv dóziskorlátot betartotta és belül van az 5 év átlagára vonatkozó évi 20 mSv doziskorláton.

A paksi atomerõmû mûködése óta nem következett be a hatósági dóziskorlátok túllépése. A személyzet sugárterhelése az összesített dózisadatok szerint nemzetközi összehasonlításban alacsony szinten van.

Az atomerõmû mûködésével szemben alapvetõ elvárás, hogy a radiológiai környezeti hatásokra vonatkozóan részletes információk rendelkezésre álljanak, és a kibocsátások mértéke ne haladja meg a hatósági szabályozásban engedélyezett értéket.

A paksi atomerõmûbõl a Dunába és a szellõzõkéményeken keresztül a légtérbe kibocsátott radioaktív anyagok aktivitása 2001-ben - az elõzõ évekhez hasonlóan - lényegesen kisebb volt a hatósági korlátnál. Az atomerõmû mûködésével összefüggõ, a lakosságot érõ többlet sugárterhelés meghatározása a kibocsátási adatok, az átlagos meteorológiai paraméterek és megfelelõ terjedési modell felhasználásával, számítás útján történik. A kibocsátott aktivitás alacsony szintjének köszönhetõen a környezet sugárzási viszonyaira az atomerõmû közvetlenül mérhetõ hatással nincs. A dózis és dózisteljesítmény értékek kisebbek, mint a háttérsugárzás természetes ingadozása, és a számított átlagérték a korábbi évekhez hasonlóan jóval kevesebb, mint 0,001 mSv (a lakossági dóziskorlát 1 mSv/év).

A korszerû vizsgálati módszerek kimutatták, hogy a paksi atomerõmû telephelyének földrengés-veszélyeztetettsége eltér a tervezésnél figyelembe vett értéktõl. Ezért az OAH kezdeményezésére a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség közremûködésével megtörtént a paksi atomerõmû földrengésbiztonságának újraértékelése. A vizsgálatok eredményeként az atomerõmû földrengés-veszélyeztetettségének mértékét hazai és külföldi szakértõk konszenzusa alapján állapították meg. Ezt alapul véve indult meg az atomerõmû földrengésbiztonságának növelését szolgáló program, amelynek 2001. évi eredményei is jelentõsen növelték az atomerõmû földrengésbiztonságát. A földrengésállóság értékelése gyakorlatilag teljes mértékben befejezõdött, és befejezéshez közelít a megerõsítések, átalakítások tervezése és kivitelezése. A földrengésbiztonság egyik legfontosabb eleme, a földrengés esetén szükséges lehûtést támogató berendezések átalakítása a hatósági elõírásoknak megfelelõen történik. Az átalakítások komplex próbáira a hatósággal egyeztetve 2002-ben kerül sor.

A nemzetközi biztonsági felülvizsgálatok fontos és elõmozdító részei az atomerõmû biztonságának megítélésére és növelésére irányuló folyamatos tevékenységnek. A paksi atomerõmû igénybe vette a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség által szervezett valamennyi fontosabb nemzetközi felülvizsgálati rendszer nyújtotta lehetõségeket. Az elvégzett nemzetközi vizsgálatokat a 2. táblázat mutatja be. A biztonsági felülvizsgálatok mindegyike pozitív általános értékeléssel zárult, de a nemzetközi tapasztalatok alapján javaslatokat is tettek a biztonság további növelésére. A javaslatok megvalósítására készült intézkedési tervek végrehajtása jelentõs szerepet játszott az atomerõmû biztonsági szintjének emelésében.

A paksi atomerõmû biztonságának növelését célzó tevékenység 1986-ban kezdõdött.. Fontos lépést jelentett ezen a területen az atomerõmû biztonságát a 90-es évek nemzetközi színvonalán értékelõ AGNES (Advanced General and New Evaluation of Safety - a biztonság új, korszerû és teljes felülvizsgálata) program, amelynek eredményei alapvetõen a hazai tudományos-mûszaki bázison megalapozták a paksi atomerõmû biztonságnövelõ programját.

A Paksi Atomerõmû Rt. 2002-ig terjedõ középtávú fejlesztési terve 1996. évi bázisáron 60 milliárd forint költséggel valósul meg, amelynek nagyobbik része a biztonságnövelõ intézkedéseket szolgálja. Az eddig végrehajtott intézkedéseknek köszönhetõen jelentõsen nõtt a blokkok biztonsága. A zónasérülési kockázat - ami az atomerõmûvi blokkok egyik legjellemzõbb biztonsági mutatója - összességében körülbelül egy nagyságrenddel, 5.10^-4/év értékrõl 5.10^-5/év értékre csökkent.

A folyamatban lévõ fontosabb javító intézkedések a következõk:

• a reaktorvédelmi rendszerek rekonstrukciója;
• a primer körbõl a szekunder körbe történõ átfolyás kezelése;
• a primerköri túlnyomásvédelmi rendszerek rekonstrukciója;
• állapotorientált kezelési utasítások alkalmazása;
• az atomerõmû kibocsátás és környezet ellenõrzõ rendszerének rekonstrukciója;
• az atomerõmû végleges biztonsági jelentésének befejezése.

A biztonságnövelõ intézkedések megvalósításával a paksi atomerõmû biztonsága nem marad el a vele egykorú nyugati atomerõmûvek színvonalától. 2001-ben az atomerõmû 9.126 millió Ft-ot fordított biztonságnövelõ intézkedésekre.

Magyarország részese az atomkárokért való felelõsségrõl szóló nemzetközi egyezményeknek és az atomenergiáról szóló törvény a nemzetközi kötelezettségeknek és elvárásoknak megfelelõen szabályozza az atomenergia alkalmazásával kapcsolatban keletkezett károkért való felelõsséggel és a károk megtérítésével kapcsolatos kérdéseket. Ennek megfelelõen a nukleáris létesítmények engedélyesei kizárólagos és abszolút felelõsséget viselnek az okozott atomkárokért és biztosítás útján, vagy más módon kötelesek gondoskodni a megfelelõ pénzügyi kárfedezeti összegrõl. A kárfelelõsség a nukleáris anyagok szállítására is kiterjed. A végrehajtást szabályozó 227/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet alapján a paksi atomerõmû felelõsségbiztosítást kötött a törvény szerinti atomkárfelelõsségbõl eredõ esetleges kártérítési kötelezettségének teljesítésére. A több biztosítótársaság részvételével alakult Magyar Atompool társulás szakértõi felülvizsgálatai határozzák meg azt a kockázati értékelést, amely alapul szolgál a kárfelelõsségi biztosítás megkötéséhez és a biztosítási díj megállapításához. A biztosítási, vagy más pénzügyi fedezet mindenkori megléte tekintetében az OAH gyakorol felügyeleti jogokat, illetve alkalmaz szankciót jogszabálysértés esetén.

1. A Kiégett Kazetták Átmeneti Tárolója

A paksi atomerõmû kiégett üzemanyag kazettáinak átmeneti elhelyezésére szolgáló tároló megépítését az Oroszországba való visszaszállítás bizonytalansága tette szükségessé. Az atomerõmû az angol GEC Alsthom cégnek az MVDS típusú száraz tároló építésére adott megbízást. Az alkalmazott építési és tárolási technológia egyik elõnye, hogy a tároló kamrák száma modulrendszerben bõvíthetõ. Az egyenként 450 kazetta elhelyezésére alkalmas modulok soros elhelyezése lehetõvé teszi a közös fogadóépület és átrakógép felhasználását.

A tárolóban a kiégett fûtõelem-kazettákat egyenként, függõleges helyzetû csövekben tárolják. A hosszú idejû tárolás során bekövetkezõ korróziós folyamatok kialakulásának megelõzésére a tároló csöveket nitrogén gázzal töltik fel. A tároló csövek betonfalakkal körülvett kamrákban helyezkednek el. A kazetták maradék hõtermelése miatt szükséges hûtést a kamrákban és az ahhoz kapcsolódó kürtõrendszerben kialakuló természetes légáramlás biztosítja. A hûtési folyamat önszabályozó. A hûtést biztosító levegõ nem érintkezik a kazettákkal, amelyek hermetikusan elzárt környezetben vannak. Az építészeti és gépészeti megoldások az elõírásoknak megfelelõen üzemi és üzemzavari körülmények között egyaránt garantálják a tárolóban dolgozó személyzet és a tároló környezete sugárbiztonságát.

A létesítmény feladata a reaktorokból származó kiégett fûtõelem-kazetták 50 éves, átmeneti idõtartamra való tárolása.

A kiégett kazetták átmeneti tárolója elsõ ütemének kapacitása (11 modul) 4950 kazetta elhelyezésére ad lehetõséget. Ez a mennyiség a paksi atomerõmû mind a négy blokkjának 10 éves üzemeltetése során keletkezõ kiégett kazetták számának felel meg. Az elsõ ütembõl eddig 7 modul készült el, a további 4 modul kiépítése most van folyamatban. Az építészeti munkálatok az év második negyedévében kezdõdtek meg. E mellett megkezdõdött a technológiai rendszerek létesítésének engedélyezése, a berendezések gyártása. 2001-ben 750 darab - ezzel 2001. év végéig összesen 2597 darab - kazetta került a tárolóba.

2. A Budapesti Kutatóreaktor

A KFKI Atomenergia Kutató Intézetben mûködõ Budapesti Kutatóreaktor a magyar fizika egyik legjelentõsebb kutatási nagyberendezése. A kutatóreaktor 1959 óta mûködik üzemszerûen és 1993-ban teljes felújítást követõen kapott további üzemeltetési engedélyt. A reaktor üzemeltetéséért és biztonságáért egyaránt a KFKI Atomenergia Kutató Intézete felelõs.

A kutatóreaktor körüli munkát az OTKA Budapesti Kutatóreaktor Mûszerközpont fogja össze, ennek keretei között folynak az atomerõmûvi reaktortartályok élettartam vizsgálatához szükséges anyagszerkezeti kutatások, valamint a gyakorlati alkalmazások (pl. hûtõgéptechnika, bûnüldözés) miatt is jelentõs neutron radiográfiai és aktivációs analitikai kutatások. A kutatóreaktor gyakorlati felhasználásának legfontosabb területe az elsõsorban orvosi (diagnosztikai) célú radioaktív izotópok elõállítása. A kutatási lehetõségek jelentõsen kibõvültek 2000-ben, a szilárdtest-fizikai kutatások szempontjából nagy fontosságú hidegneutron forrás üzembe helyezésével. A kutatóreaktor négy-öt évre elégséges üzemanyaggal rendelkezik, tehát üzemeltetése a közeljövõben e tekintetben is biztosított.

Az üzemszerûen mûködtetett kutatóreaktornak a környezetre semmilyen káros hatása nincs. A reaktor biztonsági berendezései a kilencvenes évek elvárásainak megfelelõen készültek. E berendezések tervezésük folytán üzemzavari esetekben is megakadályozzák a megengedettnél nagyobb mértékû radioaktív anyag kibocsátást. A reaktor biztonságát veszélyeztetõ esemény nem történt.

A Kutatóreaktor kiégett fûtõelemkötegeinek biztonságosabb tárolása érdekében a KFKI Atomenergia Kutató Intézet korszerû technológiát dolgozott ki. Az eljárás lényege, hogy a fûtõelemkötegeket a korrózió elkerülése érdekében hermetikusan lezárt és semleges gázzal töltött tokba helyezik, majd a száraz tárolást biztosító tok kerül vissza a vízzel feltöltött tárolómedencébe. 2001-ben a hatósági engedélyeztetés mellett megtörtént az eljárás részletes kidolgozása és az ehhez szükséges berendezés legyártása. A fûtõelemkötegek tokozására 2002-ben kerül sor.

2001-ben megkezdõdött a Kutatóreaktor tíz évenként esedékes idõszakos biztonságtechnikai felülvizsgálatának elõkészítése. Elsõ lépésként elkészült a felülvizsgálatot megalapozó követelményrendszer tervezete.

3. Az Oktatóreaktor

A Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Nukleáris Technikai Intézetének Oktatóreaktorát 1971 júniusában helyezték üzembe Magyarországon készült tervek szerint, hazai kivitelezõk közremûködésével. Fõ feladata a Budapesti Mûszaki Egyetem és más magyar felsõoktatási létesítmények hallgatóinak és doktorandusainak képzése a nukleáris technika (reaktorfizika, reaktortechnika, nukleáris energetika, radiokémia, nukleáris méréstechnika) valamint sugár- és környezetvédelem területén. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség felkérésére a fejlõdõ országok szakembereinek képzése is folyik, továbbá az Ügynökség ösztöndíjasait is rendszeresen fogadja az Intézet.

Az Oktatóreaktor kialakítása messzemenõen figyelembe veszi azt a körülményt, hogy nagy beépítettségû területen mûködik, és üzeme során egyetemi hallgatók is végeznek méréseket a berendezésen, akiknek természetesen még nincs igazolt nukleáris szakképzettségük. A reaktorban - kikapcsolhatatlanul - olyan negatív fizikai visszacsatolások vannak, melyek az elképzelhetõ legsúlyosabb meghibásodás vagy emberi mulasztás esetében is megakadályozzák a nukleáris balesetet és bárminemû radioaktív anyagnak a környezetbe való kijutását.

A reaktor 30 éves üzeme során egyetlen esetben sem fordult elõ baleset. Az elõadódott kisebb mûszaki üzemzavarok között egyetlen egy sem volt olyan, amely a reaktor biztonságát érintette volna.

1. A nukleáris létesítmények fizikai védelme

A rendõrhatóság illetékes szervei folyamatosan figyelemmel kísérték a nukleáris létesítmények biztonsági helyzetét. Az ORFK helyszíni szemléken ellenõrizte a rendõrhatóság által kiadott szakhatósági hozzájárulásokban és rendészeti engedélyekben meghatározott feltételek betartását. Az ORFK rendszeresen kiadta a friss nukleáris üzemanyag szállításához szükséges engedélyeket, folyamatos rendõri felügyeletet biztosított a nukleáris anyagok biztonságos szállításához. A friss nukleáris üzemanyag szállítása során az ORFK rendszeresen végzett rendészeti ellenõrzést a szállítási engedélyben meghatározott feltételek betartásának vizsgálatára. A rendõrhatóság a 18/1998. (III. 27.) BM rendelettel módosított 47/1997.(VIII. 26.) BM rendelet elõírásai alapján folyamatosan végzi a nukleáris intézményekben foglalkoztatott személyekre vonatkozó speciális biztonsági feltételek meglétének és azok tartós fennállásának ellenõrzését.

2001-ben jelentõs fizikai védelmi átalakítások történtek a Radioaktív Hulladékot Kezelõ Közhasznú Társaság püspökszilágyi telephelyén. Folyamatban van az új beléptetõ és operatív irányító központ építése és a Kiégett Kazetták Átmeneti Tárolójának fejlesztése. Megkezdõdött a Paksi Atomerõmû Rt. irodaépületele földszinti telefonközpontjának átalakítása.

A terrorizmus elleni intézkedések

A 2001. szeptember 11-én az Amerikai Egyesült Államokban elkövetett terrorista merényletek után foganatosított ellenintézkedések keretében számos országban megszigorították a nukleáris létesítmények védelmét és felülvizsgálták azok potenciális veszélyeztetettségét esetleges terrorista akciókkal szemben. A nukleáris létesítmények és nukleáris anyagok fizikai védelmét, õrzését nemzetközi egyezmény szabályozza, amely szigorú fizikai védelmi szinteket ír elõ a nukleáris anyagok különféle fajtáira és mennyiségeire. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség szeptember végén megtartott közgyûlésének állásfoglalása alapján széleskörû program indult a fizikai védelem megerõsítésére, amely kiterjed a nukleáris fegyverek, a nukleáris és radioaktív anyagok fizikai védelmének megerõsítésére, továbbá a nukleáris létesítmények elleni erõszakos cselekmények megakadályozására. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyûlése 2001. decemberében ezzel kapcsolatos határozatában többek között felhívta a tagországokat, hogy támogassák a nukleáris és más radioaktív anyagokkal felhasználásával fenyegetõ terrorista akciók megakadályozására szervezõdõ nemzetközi együttmûködést. A magyar szakemberek ezen a területen is részt vesznek a nemzetközi szervezet munkájában.

Magyarországon az amerikai terrorista merénylet után megerõsítették a nukleáris létesítmények, elsõsorban a paksi atomerõmû fizikai védelmét. Megszigorították az erõmûvön belüli védelmi intézkedéseket és megtörténtek az erõmûvön kívüli rendõri és terrorelhárítási intézkedések, szigorúbb szabályokat léptettek életbe a paksi légtér védelmére. 2001. decemberében az OAH átfogó elemzõ tanulmány készítését kezdeményezte, amely felméri a hazai nukleáris létesítmények és a kapcsolódó szakterületek terrorista akciókkal szembeni veszélyeztettségét, értékeli a jelenlegi védelmi felkészültséget és javaslatokat alakít ki a szükséges teendõkre. A 2002-ben elkészülõ tanulmány kidolgozásában a nukleáris intézmények és az érintett szakhatóságok vesznek részt.

2. Az atomerõmûvi üzemanyagciklus biztonsága

A paksi atomerõmû üzemanyag ciklusa a volt Szovjetunióval az atomerõmû létesítésérõl kötött kormányközi egyezmény alapján alakult ki. A friss fûtõelemek jelenleg Oroszországból érkeznek, és a kiégett üzemanyag egy részét ötéves tárolást követõen visszaszállították. Az elmúlt idõszakban több vonatkozásban is felvetõdött a kialakult üzemanyagciklussal összefüggõ változtatások szükségessége.

0. Üzemanyag-ellátás

Kezdetben a paksi atomerõmû üzemanyag ellátása közvetetten összekapcsolódott a hazai uránbányászattal. A magyar kormány 1994-ben a magas kitermelési költségek miatt az uránbánya bezárása mellett döntött, a környezeti károk felszámolására több éves program indult. A bánya bezárásától függetlenül a friss fûtõelemeket a vonatkozó államközi egyezmény alapján Oroszország szállítja.

2001-ben a paksi atomerõmû hatékonyabb üzemanyag gazdálkodás érdekében orosz gyártmányú, de új típusú, profilírozott üzemanyag használatát kezdte el. A profilírozott fûtõelem köteg pálcái eltérõ dúsításúak és elrendezésük olyan, hogy a kazettán belül egyenletesebb teljesítményeloszlást eredményeznek. Az új típusú üzemanyag átlagos dúsítása 3,82 % (a jelenlegi 3,6 %-os), amely megteremti a fûtõelemek 4 éves használatának alapját is.

Az eddigi üzemviteli tapasztalatok megfelelnek az elõzetes elemzéseknek. A felhasználást további fokozott hatósági ellenõrzés kíséri, és az új üzemanyag berakása mindaddig engedély köteles, amíg ki nem alakul a reaktorban az úgynevezett egyensúlyi töltet.

Az atomerõmû megbízható üzemeltetése és az Európai Unióhoz való magyar csatlakozás elõkészítése indokolttá teszi az egyoldalú függõség megszüntetését a nukleáris üzemanyag források területén. Ennek érdekében a hasonlóan VVER-440 típusú atomerõmûvet üzemeltetõ és már az Európai Unióhoz tartozó Finnországgal alakult ki együttmûködés.

Széles körû tender lebonyolítása után az angol British Nuclear Fuel Ltd. üzemanyaggyártóval került sor szerzõdéskötésre az új fûtõelemek kifejlesztése érdekében. A paksi atomerõmû. behozatali engedéllyel rendelkezik az angol fejlesztésû üzemanyagra vonatkozóan is, amelynek hasonló tulajdonságai vannak, mint az új típusú orosz gyártmányú profilírozott üzemanyagnak és a szükséges engedélyezési eljárások befejezõdtek.

Amennyiben sor kerül az angol gyártású fûtõelemek alkalmazására a paksi atomerõmûben, az ehhez szükséges uránt a magyar félnek kell beszereznie, amely több forrásból is lehetséges. A nukleáris anyagok kereskedelmét azonban szigorú feltételekhez kötik az atomsorompó rendszer továbbfejlesztésére létrejött nemzetközi exportellenõrzési rendszerek. Az uránnal rendelkezõ országok, összhangban a nemzetközi elvárásokkal, csak olyan országoknak szállítanak nukleáris anyagot, ahol ezeket a feltételeket betartják és általában kétoldalú egyezményeket is kötnek a feltételek betartására. A nagy uránszállítók közé tartozó Ausztráliát is érdekli a magyarországi fûtõelemekhez történõ beszállítás lehetõsége. Ezért 2001 augusztusában magyar-ausztrál kormányközi egyezmény jött létre az atomenergia békés felhasználása terén folyó együttmûködésrõl, amely a nemzetközi elvárásoknak megfelelõen szabályozza a nukleáris anyagok esetleges szállítását. Az egyezmény létrehozásával bõvülhet az atomerõmûvi fûtõelemek gyártásához szükséges urán beszerzési forrása.   

1. Az üzemanyagciklus lezárása

Visszaszállítás Oroszországba

A magyar-orosz kormányközi egyezmény szerint a kiégett fûtõelemeket ötéves pihentetés után orosz konténerekben visszaszállítják Oroszországba. A konténerek megfelelnek a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség vonatkozó ajánlásainak

1992-ben a szállítások elhúzódása már jelezte, hogy a korábbi gyakorlat nem lesz változatlan feltételek mellett tovább folytatható. A szállítások 1993 februárjától szüneteltek. A kiégett fûtõelemek elhelyezésének megoldatlansága az ország villamosenergia-ellátásában kiemelkedõ jelentõségû atomerõmû folyamatos üzemeltetését veszélyeztette. Ezért 1994-ben magyar kezdeményezésre a korábbi kormányközi egyezmény kiegészítéseként jegyzõkönyv került aláírásra, amelyben az orosz fél megerõsítette készségét a kiégett fûtõelemek visszafogadására. Ennek eredményeként 1995 - 1998. között összesen 1350 kazettát szállítottak vissza.

Azóta a kiégett üzemanyaggal kapcsolatos magyar-orosz konzultációk során egyértelmûvé vált, hogy az Orosz Föderáció - belsõ jogszabályainak változása miatt - a kiégett fûtõelemeket a jövõben csak a korábbitól eltérõ feltételekkel, úgy tudja visszafogadni, ha az újrafeldolgozás termékeit és nagyaktivitású radioaktív hulladékait visszaszállítják Magyarországra. Kétségtelen, hogy ez a megoldás felel meg az elfogadott nemzetközi gyakorlatnak, Magyarország azonban ilyen feltételekkel az Oroszországba való visszaszállításban hosszú távon nem érdekelt. 2001-ben Oroszországban törvényi szinten újraszabályozták a külföldi atomerõmûvekbõl származó kiégett fûtõelemek visszafogadásával kapcsolatos kérdéseket. Az új szabályozás végrehajtási rendeletei az év végéig még nem jelentek meg, így az oroszországi visszaszállítás elvi és gyakorlati lehetõségeivel kapcsolatos változásokat csak késõbb lehet megítélni. Ezt követõen kerülhet a magyar-orosz kormányközi egyezmény módosítására, amelyet az indokol, hogy az orosz fél nem mindenben tud eleget tenni a kiégett üzemanyag visszafogadására vonatkozó kötelezettségeinek, a magyar félnek pedig érdekében áll a friss üzemanyag beszerzésénél az egyoldalú függõség megszüntetése.

Átmeneti tárolás

Az oroszországi visszaszállítás bizonytalansága miatt a kiégett fûtõelemek átmeneti (50 éves) elhelyezésére modul-rendszerû tároló létesült a paksi atomerõmû telephelyén. Az átmeneti tárolás megoldása a Kiégett Kazetták Átmeneti Tárolójában (lásd a 3.2.2. pontot) a kiégett üzemanyag Oroszországba való visszaszállítása nélkül lehetõvé teszi az atomerõmû folyamatos üzemeltetését és a kiégett kazetták biztonságos, hosszú távú tárolását.

Az átmeneti tárolás megvalósítása lehetõséget ad arra, hogy a paksi atomerõmûnél az üzemanyag ciklus lezárásáról késõbb születhessen döntés. Az átmeneti tárolás ötven éve alatt a tudomány és a technika fejlõdése jobb feltételeket teremthet a probléma megoldására, az üzemanyag ciklus legkedvezõbb lezárási módozatának kidolgozására, és elegendõ idõ áll rendelkezésre a nagyaktivitású radioaktív hulladék tároló telephelyének kiválasztásához szükséges hosszú idõt igénylõ vizsgálatokhoz.

A modul rendszerû átmeneti tároló fokozatos kiépítését és az üzemanyag ciklus lezárására vonatkozó megoldásokkal kapcsolatos elõkészítõ vizsgálatokat és munkálatokat a Központi Nukleáris Pénzügyi Alap finanszírozza (lásd a 3.6.1. pontot).

3. A nukleáris és radioaktív anyagok biztonsága

0. Atomsorompó rendszer

A nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló atomsorompó szerzõdés végrehajtásának biztosítékaként Magyarország is nemzetközi ellenõrzés alá helyezte nukleáris tevékenységét és errõl biztosítéki egyezményt kötött a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséggel. Az ezzel összefüggõ kötelezettségek teljesítése, a nukleáris anyagok központi nyilvántartása és ellenõrzése, továbbá a nemzetközi ellenõrzés feltételeinek biztosítása az OAH feladata.

A nukleáris anyagok hazai nyilvántartási és ellenõrzési rendszere szorosan kapcsolódik a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség nemzetközi biztosítéki ellenõrzési rendszeréhez, amely minden hazai nukleáris létesítményre és nukleáris anyagra kiterjed.

A 2001. évben az OAH az ország hét anyagmérleg körzetébõl érkezett 61 készletváltozási, anyagmérleg-, illetve leltárjelentést dolgozott fel és továbbított a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség részére. A kimenõ jelentések összesen 10 420 adatsort tartalmaztak.

A nemzetközi ellenõrök 2001-ben 67 alkalommal végeztek helyszíni ellenõrzést Magyarországon a hazai hatósági ellenõrökkel együtt. Az 51 paksi helyszíni ellenõrzésnek mintegy harmada kapcsolódott a Kiégett Kazetták Átmeneti Tárolójához. A kiégett atomerõmûvi fûtõelem-kazetták azonosítására az MTA Kémiai Kutatóközpont Izotóp- és Felületkémiai Intézetében hordozható berendezést fejlesztettek ki és helyeztek üzembe, amelyet a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség szakemberei ellenõrzéseik során rendszeresen használnak.

A hazai és a nemzetközi nyilvántartási és ellenõrzési rendszer igazolta, hogy hazánk teljesíti a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásával összefüggésben vállalt nemzetközi kötelezettségeit, és Magyarországon a nukleáris anyagok felhasználása eredeti rendeltetésüknek megfelelõen kizárólag békés célok érdekében történik.

Az OAH feladatai az atomsorompó szerzõdés végrehajtásával kapcsolatos hatósági tevékenység területén az elmúlt évben jelentõsen megnövekedtek.

A nemzetközi ellenõrzés elõl eltitkolt iraki és észak-koreai nukleáris programok felderítése szükségessé tette a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség által végzett biztosítéki ellenõrzés továbbfejlesztését és szigorítását. Ennek érdekében a nemzetközi szervezettel kötött biztosítéki egyezményhez kiegészítõ jegyzõkönyv készült, amelyet az 1999. évi XC. törvény erõsített meg és hirdetett ki. A vállalt kötelezettségek végrehajtásáról az OAH fõigazgatója gondoskodik.

Ennek megfelelõen 2001-ben is elkészült a kiegészítõ jegyzõkönyv szerinti jelentés az alábbi témákban:

• a nukleáris üzemanyagciklussal összefüggõ, nukleáris anyagot nem alkalmazó kutatási és fejlesztési, továbbá gyártási tevékenységek;
• a nukleáris létesítmények telephelyein lévõ épületek;
• a lezárt uránbánya és uránércdúsító üzem;
• a biztosítéki egyezmény alapján mentesített kis mennyiségû nukleáris anyagok;
• a közepes vagy nagy aktivitású, plutóniumot, magas dúsítású uránt vagy U-233-at tartalmazó hulladékok;
• a nukleáris üzemanyagciklussal összefüggõ berendezések és nem-nukleáris anyagok exportja;
• a nukleáris üzemanyagciklus következõ tíz éves fejlesztésére vonatkozó általános tervek.

2001-ben a nyitó jelentés, továbbá az éves átfogó jelentés adatainak igazolására a NAÜ 5 alkalommal alkalmazott külön ellenõrzést. A nemzetközi szervezet ellenõrei környezeti mintákat vettek a Budapest Kutatórektorban, az MTA Kémiai Kutatóközpont Izotóp- és Felületkémiai Intézetében, az Izotóp Intézet Kft. laboratóriumaiban és a paksi atomerõmûben. A NAÜ ellenõrök látogatást tettek a Mecsekérc Környezetvédelmi Rt. által kezelt bezárt uránbányában, az ércdúsító és bányavíz-kezelõ üzemekben. Megtekintették a bánya jelenlegi és korábbi üzemi területeit, továbbá az adatokhoz kapcsoltan fényképfelvételeket készítettek.

Ezen kívül a Kiegészítõ Jegyzõkönyv alapján nyújtott adatszolgáltatás ellenõrzésére a NAÜ ellenõrei a rendelkezésükre álló mûhold felvételek alapján azonosították az általunk megadott épületeket a Központi Fizikai Kutató Intézet Kft. által bérelt telephelyen és a paksi atomerõmû területén.

Az 1999. évi L. törvénnyel kihirdetett Átfogó Atomcsend Szerzõdés nemzeti hatóságok létrehozását irányozza elõ a Szerzõdésben vállalt feladatok végrehajtására. A Szerzõdés végrehajtásával kapcsolatos 2087/1999. (V. 5.) Korm. határozat szerint a nemzeti hatóság mûködésével kapcsolatos feladatok ellátását - a szükséges jogi, személyi és tárgyi feltételek létrehozásával - az OAH keretében kell biztosítani. A Szerzõdés hatálybalépésének idõpontja még bizonytalan, de az új nemzetközi ellenõrzési rendszer kialakítása már folyamatban van és ennek megfelelõen az OAH megkezdte a vállalt kötelezettségek végrehajtására való felkészülést. Ennek keretében kialakították a Nemzeti Adatközpont elsõ változatát (National Data Center), amely az Átfogó Atomcsend Szerzõdés Szervezete Ideiglenes Technikai Titkársága által üzemeltetett Nemzetközi Adatközponthoz csatlakozik.

Az atomsorompó-rendszerrel kapcsolatos nemzetközi kötelezettségek érvényesítése érdekében a nukleáris exporthoz és importhoz az OAH elõzetes engedélye szükséges. A nemzetközi megállapodások és a vonatkozó 121/1997. (VII. 7.) Korm. rendelet szerint a nukleáris anyagokon és berendezéseken túl engedélykötelesek a nukleáris anyagok elõállításához is felhasználható, nem nukleáris jellegû, kettõs felhasználásúnak nevezett berendezések és ismeretek is.

2001-ben 26 export és import engedély került kiadásra. Ennek keretében az OAH egyebek között az atomerõmûvi friss fûtõelemek, atomerõmûvi berendezések, laboratóriumi analitikai célokat szolgáló deutérium-tartalmú vegyületek importjára és atomerõmûvi berendezések exportjára adott elõzetes engedélyt.

A nemzetközi elõírások szerint az importáló országok hatósági igazolást adnak az exportáló országnak az exportellenõrzéssel kapcsolatos nemzetközi szabályok betartásáról. Ezeket a nemzetközi igazolásokat Magyarországon az OAH adja ki.

Az OAH a Kormány korábbi megbízása alapján az elmúlt évben is biztosította hazánk részvételét a nemzetközi nukleáris exportellenõrzési rendszerekben, az atomsorompó szerzõdés végrehajtásával kapcsolatban megalakult Zangger Bizottságban és a nukleáris export és import szabályozására létrejött Nukleáris Szállítók Csoportjában (Nuclear Suppliers Group). A hazai tevékenységet is segíti a Nukleáris Szállítok Csoportjának rendszere, amely gyors információt ad arról, ha egy kereskedelmi ügyletben valamely részes ország az atomsorompó rendszer védelmében megtagadta az export engedélyt egy kettõs használatú termékre. A rendszer, amelynek hazai állomását az OAH mûködteti, az Internetet használja fel a kapcsolattartásra, megfelelõ szoftverrel biztosítva az adatok bizalmas kezelését.

2001-ben az OAH részvételével folytatta tevékenységét a 2016/1999. (II. 10.) Korm. rendelettel létrehozott Non-proliferációs Exportellenõrzési Tárcaközi Bizottság, amelynek feladata a nemzetközileg ellenõrzött termékek és technológiák forgalmazásával kapcsolatos koordinációs tevékenység ellátása és az ezt szolgáló nemzetközi együttmûködés gondozása.

1. A radioaktív anyagok nyilvántartása, csomagolása és szállítása

Az atomenergia biztonságos alkalmazásának fontos elõfeltétele a radioaktív anyagok szigorú központi nyilvántartása, amely az OAH hatósági feladatkörébe tartozik. A helyi nyilvántartások vezetéséhez a nyilvántartásra kötelezetteket az MTA Kémiai Kutatóközpont Izotóp- és Felületkémiai Intézete látja el hitelesített nyilvántartó könyvekkel, és vezeti a számítógépes központi nyilvántartást. A központi nyilvántartás adatbázisa tartalmazza a jelenleg használatban lévõ mintegy 12 909 zárt sugárforrás mellett az 1960-as évek óta Magyarországon elõállított, illetve Magyarországra importált összes radioaktív anyag adatait, így az adatbázis mintegy 460 000 tételbõl áll. Az intézet 2001-ben is végezte a sugárzó anyagok forgalmának könyvelését. A 2001-ben forgalmazott anyagok összes száma: 15 812 (15 162 db nyitott és 650 db zárt forrás) volt, a Radioaktív Hulladék Feldolgozó és Tároló telephelyén 1199 sugárforrást, továbbá 1504 radioaktív anyagot tartalmazó füstérzékelõt helyeztek el.

A radioaktív anyagok központi nyilvántartásához kapcsolódóan az OAH és az MTA Kémiai Kutatóközpont Izotóp- és Felületkémiai Intézetének munkatársai az év során 8 felhasználónál ellenõrizték a helyi nyilvántartások vezetését, és a központi nyilvántartás adataival való összhangját. Sor került mindkét nagy magyarországi forgalmazó (Izotóp Intézet Kft. és IZINTA Kereskedelmi Kft.) ellenõrzésére. Az ellenõrzések a radioaktív sugárforrások biztonságát befolyásoló hiányosságokat nem tártak fel.

A radioaktív anyagok szállítását és fuvarozását alapvetõen az 1979. évi 19. törvényerejû rendelettel kihirdetett Veszélyes Áruk Nemzetközi Közúti Szállításáról szóló Európai Megállapodás (ADR) és mellékletei, valamint az 1986. évi 2. törvényerejû rendelettel kihirdetett Veszélyes Áruk Nemzetközi Vasúti Fuvarozásáról szóló Megállapodás (RID), továbbá az 1971. évi 25. törvényerejû rendelettel kihirdetett Veszélyes Árúk Légi Szállításának Biztonságát Szolgáló Mûszaki Utasítások (ICAO TI) szabályozza. A veszélyes áruk nemzetközi tengeri szállításáról a 2001. évi XI. törvénnyel kihirdetett SOLAS egyezmény VII. fejezetének végrehajtásáról szóló IMDG Code rendelkezik. A 14/1997.(IX.3.) KHVM rendelet ezeket a nemzetközi elõírásokat a belföldi szállításra és fuvarozásra is kiterjeszti.

A veszélyes áruk szállításáról szóló nemzetközi egyezmények által elõírt esetekben az OAH hatósági feladatkörébe tartozik a radioaktív anyagok csomagolás-mintáinak jóváhagyása, továbbá a radioaktív anyagok, a veszélyes áruk szállításáról szóló jogszabályok által külön engedélyhez kötött szállításának és fuvarozásának engedélyezése. Az OAH feladata továbbá az ezzel kapcsolatos nemzetközi értesítések kiadása és fogadása, valamint a nemzetközi szállítás közben esetleg bekövetkezett rendkívüli eseményeknél szükséges operatív intézkedések kezdeményezése. A radioaktív anyagok szállítását az ÁNTSZ, a fuvarozást a Központi Közlekedési Felügyelet engedélyezi.

Az elmúlt évben az OAH külön megegyezés szerinti szállításra egy alkalommal, radioaktív anyagok szállítására alkalmas csomag-mintára két alkalommal folytatott le engedélyezési eljárást. A csomagolás-minták és a szállítások engedélyezéséhez az MTA Kémiai Kutatóközpont Izotóp- és Felületkémiai Intézete szakvéleményeket készített. Az OAH 2001-ben három alkalommal végzett helyszíni ellenõrzést az engedélyeseknél a csomag-mintákkal kapcsolatban. Az OAH engedélyezési eljárásában érvényesíti a különféle szállítási módokra vonatkozó nemzetközi megállapodások legújabb elõírásait is.

A nukleáris anyagok illegális forgalma a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozására irányuló erõfeszítések megsértésen túl a lakosság egészségét és biztonságát is veszélyeztetheti. 2001-ben Magyarországon nem találtak illegális, ismeretlen eredetû nukleáris vagy radioaktív anyagot.

Az OAH biztosítja hazánk részvételét az illegális forgalmazás megakadályozására irányuló nemzetközi együttmûködésben, amelynek egyik fontos fóruma a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség. A nemzetközi szervezet a tagországok jelentései alapján adatbázist hozott létre az illegális forgalommal kapcsolatos eseményekrõl. Az események éves összesítõit az OAH rendszeresen eljuttatja az illetékes magyar szervek részére.

A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség és a Vámosok Világszervezete (WCO) együttmûködésével nemzetközi ajánlás készül a nukleáris anyagok és más radioaktív források illegális kereskedelmének megelõzésére, felderítésére és a felderített esetekben szükséges intézkedésekre. Az ajánlás és az ahhoz tartozó technikai kézikönyvek kiadása, amelynek kidolgozásában az OAH szakértõi is részt vesznek, 2002-ben várható.

Magyarország is részese az ismeretlen eredetû nukleáris anyagok analíziséhez nyújtott segítséggel kapcsolatos PECO együttmûködésnek. A program többek között lehetõséget biztosít hazánk részére, hogy szükség esetén az Európai Unió szakintézményeinek analitikai kapacitását vegyük igénybe az elkobzott, ismeretlen eredetû nukleáris anyagok vizsgálatára.

Az MTA Kémiai Kutatóközpont Izotóp- és Felületkémiai Intézete a nukleáris anyagok csempészetének felderítésével kapcsolatos vizsgálatokat szolgáló gamma spektrométert helyezett üzembe.

A határátkelõ-helyek forgalmának sugárkapukkal történõ monitorozása a sugárvédelmi ellenõrzésen túl a nukleáris anyagok és más radioaktív források illegális forgalma elleni fellépést is szolgálja. A PHARE támogatással beszerzett sugárkapuk jelenleg 36 közúti és vasúti határátkelõ helyen lehetõvé teszik a teherforgalom folyamatos ellenõrzését.

1. A radioaktív hulladékok elhelyezésének biztonsága

Az atomenergia alkalmazásának utolsó fázisa a radioaktív hulladékok kezelése és biztonságos végsõ elhelyezése. Radioaktív hulladékok keletkeznek az atomenergia orvosi, ipari és kutatási célú felhasználásánál, az atomerõmû, továbbá a kutató- és oktató reaktorok üzemeltetése során. A hulladékokat a radioaktív anyagok aktivitásától függõen kis-, közepes és nagy aktivitású kategóriákba sorolják.

0. Központi Nukleáris Pénzügyi Alap és a Radioaktív Hulladékokat Kezelõ Közhasznú Társaság

1998. január 1-jétõl az atomenergiáról szóló törvény végrehajtásaként az atomenergiát alkalmazók befizetéseibõl Központi Nukleáris Pénzügyi Alap jött létre, amelynek rendeltetése a radioaktív hulladékok végleges elhelyezésére, valamint a kiégett üzemanyag átmeneti és végleges elhelyezésére szolgáló tárolók létesítésének és üzemeltetésének, illetve a nukleáris létesítmények leszerelésének (lebontásának) finanszírozása. Az Alappal a Kormánynak az OAH feletti felügyeletét ellátó tagja rendelkezik, az Alap kezelõje az OAH. Az OAH a Kormány felhatalmazása alapján létrehozta a Radioaktív Hulladékokat Kezelõ Közhasznú Társaságot az Alap tevékenységi körébe tartozó munkálatok elvégzésére.

A 2001. és 2002. évi költségvetésrõl szóló törvény az Alap 2001. évi bevételeit 14.883,6 Mrd Ft összegben határozta meg. A 2001-ben tervezett kiadások 6.322,5 Mrd Ft-ot tettek ki, míg a hosszabb távon jelentkezõ és elsõsorban az atomerõmû leszerelésével kapcsolatos költségek fedezetére elkülönített forrás 8.561,1 Mrd Ft volt. Az atomenergiáról szóló 1996. évi CXVI. törvény 2000. évi módosítása miatt 2001-ben és 2002-ben a költségvetés nem utalta át az Alapba az elõzõ évi átlagos állományt és jegybanki alapkamatot figyelembe vevõ, az értéktartást biztosító összeget. 2001-ben azonban a villamos energiáról szóló CX. törvény 2003-tól kezdõdõen visszaállította az eredeti állapotot, így az Alap értéktartása ismét biztosított.

Az Alapból finanszírozott legfontosabb feladatok: az atomerõmûvi kis- és közepes aktivitású hulladéktároló létesítésének elõkészítése, a mûködõ kis és közepes aktivitású hulladéktároló korszerûsítése és a paksi atomerõmû Kiégett Kazetták Átmenetei Tárolójának folyamatos bõvítése volt.

1. Kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékok

Kis és közepes aktivitású kategóriába sorolhatók egyes hulladékká vált radioaktív izotópok, az elszennyezett védõruhák, tisztító eszközök, orvosi fecskendõk, alkatrészek, karbantartó eszközök, valamint a víztisztítás, szellõztetés, mosás stb. következtében keletkezett sugárzó hulladékok. Ilyen hulladékok keletkeznek az atomerõmûben, a kutató- és oktatóreaktorban, továbbá a radioaktív izotópok elõállítása és alkalmazása során.

A Püspökszilágyi Radioaktív Hulladék Feldolgozó és Tároló

A püspökszilágyi telephelyen 1976. december 22-én kezdte meg mûködését a Radioaktív Hulladék Feldolgozó és Tároló (RHFT) a gyógyászatból, kutatásokból, oktatásból és az ipari alkalmazásokból származó radioaktív hulladékok elhelyezésére. Az atomerõmûvi szilárd kis aktivitású radioaktív hulladékok egy részének elhelyezésére a tároló eredeti kapacitását 3500 m³-rõl 5030 m³-re bõvítették. A tárolóban 2500 m³-t foglalnak el a paksi atomerõmû hulladékai.

2001 végére az RHFT szabad tárolási kapacitása 105 m³-re szûkült, ami még a következõ években biztosítja a nem atomerõmûvi eredetû, évi mintegy 20 m³ radioaktív hulladék elhelyezését, nagyságrendekkel elmarad azonban az atomerõmû tervezett élettartama és leszerelése során keletkezõ kis- és közepes aktivitású hulladékainak elhelyezéséhez szükséges, összesen 24.000-40.000 m³ térfogattól. Ilyen mértékû bõvítést a telephely adottságai nem tesznek lehetõvé.

A tároló létesítése óta a nemzetközi és hazai biztonsági követelmények jelentõs mértékben szigorodtak, és új tudományos módszerek születtek a radioaktív hulladéktárolók környezeti- és sugárbiztonságának értékelésére. Ezt figyelembe véve a bõvítés engedélyezése során a szakhatóságként közremûködõ Magyar Geológiai Szolgálat a telephely alkalmasságának megítélése érdekében további vizsgálatokat és egy korszerû módszerekkel végzett biztonsági elemzést tartott szükségesnek. Ezért 2001-re két, egymástól független elemzés készült el. Az egyiket egy PHARE program keretében az angol AEA Technology, a másikat az ETV-ERÕTERV készítette. A biztonsági elemzések eredményei alapján egy biztonságnövelõ program készült, amely tartalmazza a tároló hosszú távú biztonságos mûködéséhez szükséges munkálatokat. Ennek eredményeképpen az Alap terhére megindult az RHFT korszerûsítése, sugárbiztonságának növelése, amely alapján várható, hogy az RHFT 2002. december 31-ig érvényes mûködési engedélyét az ÁNTSZ meghosszabbítja ill. véglegesíti.

A tároló 25 évi üzemeltetése során a rendszeres sugárvédelmi ellenõrzések eredményei nem mutattak ki érdemi változást a telephely környezetének radioaktivitásában. Azonban 2000. év végén a telephelyen létesített egyik megfigyelõ kútban a korábbinál magasabb trícium koncentrációt mutattak ki. A megfigyelõ kút a tárolómedencéktõl néhány méter távolságban van és a tárolókat körülvevõ környezeti monitoring-rendszer része. A megjelent trícium mennyisége messze alatta marad a sugárvédelmi korlátoknak, azonban az üzemvitel biztonsága érdekében vizsgálatok indultak meg a jelenség okainak kiderítésére és elhárítására. Elsõ lépésként megindult a terület geológiai viszonyainak feltárása, a trícium eredetének és várható terjedésének tisztázása. Ennek alapján lehet dönteni a beavatkozás szükségességérõl, és ez alapozza meg a környezet állapotát és az esetleges beavatkozás hatékonyságát ellenõrzõ módszerek alkalmazását.

Az atomenergiáról szóló törvény elõírásaival összhangban a telephely környezetében lévõ önkormányzatok részvételével Izotóp Információs Társulás mûködik, amely ellátja a tároló üzemeltetésével kapcsolatos társadalmi ellenõrzési és információs feladatokat. A Társuláson keresztül kapott a lakosság tájékoztatást a tríciumnak a megfigyelõ kútban mért megnövekedett aktivitás-koncentrációjáról és a biztonságot növelõ munkálatokról is. A háttérsugárzást mérõ rendszer lehetõvé teszi, hogy a lakosság a Társulásban közremûködõ községek polgármesteri hivatalában meggyõzõdhessen a környezeti sugárzás értékérõl.

Az atomerõmûvi kis és közepes aktivitású hulladékok tárolása

1993-1996 között a nemzeti projekt keretében szakirodalmi adatok alapján az ország teljes területét megvizsgálták a kis- és közepes aktivitású radioaktív hulladékok elhelyezésére alkalmas földtani objektumok kiválasztása érdekében. E vizsgálatok azt mutatták, hogy a Mezõföldön és az attól délre esõ dombvidéken célszerû a továbbkutatást folytatni, ami mellett az is szólt, hogy ez a terület az atomerõmûtõl nem messze, a Duna ugyanazon partján helyezkedik el.

Az elõzetes helyszíni vizsgálatokra csak ott került sor, ahol azt a helyi önkormányzatok támogatták. A földtani, mûszaki biztonsági és gazdasági vizsgálatok záródokumentuma Bátaapáti (Üveghuta) térségében javasolt további vizsgálatokat a felszín alatti, gránitban történõ elhelyezésre, és Udvari térségében felszíni tároló létesítésére. Az elõzetes vizsgálatok a Bátaapáti (Üveghuta) körzetében megvalósítható felszín alatti létesítményt mutatták kedvezõbbnek. Így 1997 elején az a döntés született -- amellyel az OAB is egyetértett --, hogy a részletes kutatások Bátaapáti (Üveghuta) térségében kezdõdjenek meg.

Az 1997-1998 között lefolytatott földtani kutatásokról szóló összefoglaló jelentés az üveghutai kutatási területet alkalmasnak találta arra, hogy ott kezdõdjenek meg az engedélyezést és létesítést megalapozó részletes geológiai és telephely jellemzési munkák. Ezt megerõsítette a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség Hulladékkezelés-értékelési és Mûszaki Felülvizsgálati Programjának (Waste Assessment and Technical Review Programme, WATRP) keretében 1999-ben szervezett nemzetközi szakértõi felülvizsgálat is.

Az illetékes hatóság, a Magyar Geológiai Szolgálat Dél-dunántúli Területi Hivatala ezzel megegyezõ véleményt alakított ki és a WATRP csoporthoz hasonlóan javaslatot tett a további kutatásokra. Ezt figyelembe véve elkészült a földtudományi ismeretek szintézisét tartalmazó földtani összefoglaló és az aktualizált biztonsági elemzés. Ennek eredményei azt mutatják, hogy a választott elhelyezési technológia a vizsgált telephelyen a biztonsági kritériumokat jelentõs tartalékokkal kielégíti.

A további munkák során el kell végezni az engedélyezéshez szükséges további földtani és mûszaki vizsgálatokat. Erre átfogó kutatási program készült, amelyet a Központi Nukleáris Pénzügyi Alapot felügyelõ miniszter 2001. június 1-én jóváhagyott. A program 2001 végén megindult és a tervek alapján 2004-ben az elõzetes környezeti hatástanulmány engedélyeztetésével zárul le.

A kutatási program teljes megvalósítására a korábbi feladatonkénti pályáztatás helyett egy átfogó pályázatot írtak ki, amely kiterjedt a földtani vizsgálatokra, a mûszaki elõkészítésre és a biztonsági értékelésre. Így a pályázatot elnyert konzorcium teljes felelõsséggel tartozik a program végrehajtásáért.

2. Nagy aktivitású és/vagy hosszú élettartamú hulladékok

Nagy aktivitású hulladék lényegében a kiégett fûtõelemek újrafeldolgozása, valamint az atomerõmû leszerelése során keletkezik. Ez utóbbiak végleges sorsa összekapcsolódik az atomerõmû leszerelésével. Ezen kívül a sokféle területrõl származó elhasznált, zárt sugárforrások egy része hosszú élettartamú hulladékká válik, amelynek végleges elhelyezése a nagy aktivitású radioaktív hulladékokkal azonos követelmények szerint történik.

Hazánkban a nagy aktivitású hulladék elhelyezésére ígéretes lehetõséget tárt fel a Mecseki Ércbányászati Vállalat a bányatérség közelében. Az uránérc telepek felkutatása közben olyan agyagtartalmú kõzetet (bodai aleurolit) találtak, amely alkalmasnak mutatkozott nagy aktivitású radioaktív hulladékok elhelyezésére, mert jó vízzáró és a radioaktív izotópokat megköti. Az 1999-ig a föld alatt végzett kutatások igazolták a Bodai Aleurolit Formáció alkalmasságát, azonban a bánya bezárással kapcsolatos határozat miatt a kutatásokat mélyszinten nem lehetett tovább folytatni.

A nagy aktivitású és/vagy hosszú élettartamú radioaktív hulladékok, valamint a kiégett fûtõelemek kezelésére vonatkozó nemzeti politika kialakításáról az RHK Kht. által kiírt nemzetközi tenderen nyertes spanyol ENRESA cég egy tanulmányt készített. A következõ feladat ennek alapján a stratégia kidolgozása az üzemanyag ciklus lezárására és a nagy aktivitású és/vagy hosszú élettartamú radioaktív hulladékok kezelésére és elhelyezésére, több lehetséges változatot értékelve.

2. Tudományos-mûszaki bázis

Az atomenergia biztonságos alkalmazása fejlett tudományos-mûszaki bázist igényel. A nukleáris biztonságról szóló nemzetközi egyezmény követelményként rögzíti a mûszaki háttér biztosításának szükségességét. Az atomenergiáról szóló törvény is úgy rendelkezik, hogy az alkalmazás biztonságát, az ezzel összefüggõ kutatási-fejlesztési feladatok megoldását a tudomány és a technika fejlesztésével, a kutatómunka összehangolt szervezésével, a hazai, illetve a nemzetközi tudományos kutatások eredményeinek gyakorlati alkalmazásával kell elõsegíteni.

0. Tudományos Tanács

Az atomenergiáról szóló törvény rendelkezései szerint a biztonságos alkalmazással összefüggõ kormányzati, hatósági és nukleárisbaleset-elhárítási intézkedések tudományos megalapozásának biztosítása érdekében az OAB és OAH munkáját Tudományos Tanács segíti. Az atomenergia alkalmazása területén országosan elismert szakemberekbõl álló, most legfeljebb 12 tagú testület, amelynek elnökét és tagjait az OAB elnöke nevezi ki. A testület a korszerû tudományos eredmények figyelembevételével állást foglal a nukleáris biztonsággal, a sugárvédelemmel és a nukleárisbaleset-elhárítással összefüggõ legfontosabb elvi és kutatás-fejlesztési kérdésekben.

2001. évben a Tudományos Tanács az alábbi elõterjesztéseket tárgyalta meg:

• a kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékok tárolójának létesítését elõkészítõ tevékenység feladatai;
• az OAH Nukleáris Biztonsági Igazgatósága nemzetközi felülvizsgálatának eredményei;
• atomenergetika és a fenntartható fejlõdés;
• a KFKI Atomenergia Kutató Intézet tevékenysége;
• a fizikai védelmi konvenció megújítása;
• a nukleáris biztonsági egyezmény keretében benyújtandó nemzeti jelentés;
• a kiégett fûtõelemek kezelésének biztonságáról és a radioaktív hulladékok kezelésének biztonságáról létrehozott közös egyezmény;
• a VEIKI Villamosenergiaipari Kutató Intézet Rt. atomenergetikai tevékenysége;
• a paksi atomerõmû élettartam gazdálkodásának üzemeltetési és hatósági kérdései;
• a paksi atomerõmû OSART vizsgálatának elõzetes eredményei.

1. Kutatás-fejlesztés

Az atomenergia békés célú hazai alkalmazásának biztonságával összefüggõ kutatási-fejlesztési tevékenység összehangolása, a hatósági ellenõrzést szolgáló megalapozó mûszaki tevékenységek finanszírozása az OAH feladata.

Az OAH koordinációs kötelezettségének megfelelõen véleményezi és értékeli az atomenergia biztonságos alkalmazását szolgáló más költségvetési forrásból finanszírozott, vagy támogatott mûszaki-fejlesztési feladatokat, pályázatokat, az atomenergia alkalmazásával kapcsolatos nemzetközi kötelezettségek érvényesítése és a párhuzamosságok elkerülése érdekében. Az OAH részt vesz a pályázatok elbírálásában és a megkötött szerzõdések teljesítésének ellenõrzésében.

Az atomenergetika biztonságos alkalmazását felügyelõ hatósági tevékenységet kutatási fejlesztési programok támogatják, amelyekre hároméves (1996-1998. és 1999-2001.) feladattervek készülnek. Az egyes feladatok megvalósítása éves szerzõdések keretében történik a közbeszerzésrõl szóló 1995. évi XL. törvény, illetve annak módosítása szerinti tárgyalásos eljáráson alapuló pályázati rendszer keretében. Az éves terveket és a teljesítéseket független, hat fõbõl álló Tanácsadó Testület véleményezi.

A 2001-ben lezárult hároméves program céljai a következõk voltak: a hatósági munka kutatási-fejlesztési támogatása, a hosszú távú kutatási-fejlesztési tevékenységek megalapozása, a mûszaki háttérintézmények rendelkezésre állásának biztosítása, a nemzetközi együttmûködésben való részvétel elõsegítése. Az elmúlt év legfontosabb eredményei a hatósági tevékenység támogatása területén az alábbiak:

• az atomerõmû üzemeltetésével járó kockázat értékelése, az értékelõ eszközök aktualizálása, az eszközök megbízhatósági elemzése;
• hatósági szabályozási dokumentumok, hatósági eljárásrendek, biztonsági irányelvek és háttér dokumentációk kidolgozása;
• üzemeltetési kérdések vizsgálata (primer- és szekunderköri vízkémia, gõzfejlesztõ szintmérés);
• berendezés élettartam gazdálkodás, üzemeltetési engedély meghosszabbítás elõkészítése.

A következõ hároméves idõszakra kialakított új kutatás-fejlesztési program legfontosabb témakörei a következõk

• a hatósági szabályozási rendszer fejlesztése;
• a hatósági munka közvetlen támogatása, színvonalának fejlesztése;
• a paksi atomerõmû élettartamának meghosszabbításával, illetve a teljesítménynöveléssel összefüggõ hatósági teendõk;
• a létesítmények leszerelése és hulladékkezelés;
• az atomerõmû üzemeltetésének biztonsága;
• kockázat-ismereti felügyelet megalapozása;
• tervezési alapon túli és súlyos balesetek elemzése;
• a nukleáris anyagok nemzetközi ellenõrzési rendszerének támogatása;
• nukleáris és radioaktív anyagok alkalmazásának és szállításának biztonsága.

1. Intézményi bázis

A nukleáris biztonsággal kapcsolatos hatósági tevékenység területén nemzetközi elvárás a mûszaki-tudományos háttérintézmények (Technical Support Organisation, TSO) bekapcsolása a hatósági munka támogatásába. Az OAH már korábban kialakított ilyen kapcsolatot a KFKI Atomenergia Kutató Intézettel, a Villamosenergiaipari Kutató Intézet Rt.-vel, a Veszprémi Egyetem Fizikai Kémia Tanszékével és a Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Nukleáris Technikai Intézetével. A TSO kapcsolatokra a háttérintézmények minõségbiztosítási rendszert hoztak létre. 2001-ben a OAH hatósági tevékenységét segítõ mûszaki-tudományos háttérintézmények sorába lépett az Országos Meteorológiai Szolgálat is.

Az egészségügyi miniszter hatáskörébe tartozó területen az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Fodor József Országos Közegészségügyi Központ Országos "Frédéric Joliot-Curie" Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Intézete (OKK OSSKI) látja el a hatósági tevékenység támogatásával összefüggõ TSO feladatokat.

A hatósági ellenõrzést szolgáló mûszaki tevékenység mellett a hazai kutatóintézetek fontos szerepet játszottak és játszanak ma is az atomenergia biztonságos alkalmazásának tudományos megalapozásában, a nukleáris biztonság fejlesztésében. A hazai nukleáris biztonsági kutatások színvonalát az Európai Unió is magasra értékelte. Fontos eredmény az is, hogy a KFKI Atomenergia Kutató Intézete tagja az OECD Nukleáris Energia Ügynöksége több nagy jelentõségû kutatási projektjének, az OAH-t támogató kutató-fejlesztõ intézmények rendszeresen sikeresen szerepelnek az EU által indított Kutatási Keretprogramokban.

1. SUGÁRBIZTONSÁG ÉS SUGÁRVÉDELEM

A sugárvédelem és sugárbiztonság egyrészt az emberek védelmét jelenti az ionizáló sugárzás vagy a radioaktív anyagok okozta sugárterhelés ellen, másrészt a sugárforrások biztonságos voltát. A sugárbiztonsággal és sugárvédelemmel kapcsolatos hatósági feladatokat az OTH és az ÁNTSZ megyei, illetve fõvárosi intézetei látják el. A sugárveszélyes tevékenységgel kapcsolatos rendészeti és fizikai védelmi hatósági feladatok az Országos Rendõr-fõkapitányság (ORFK) hatáskörébe tartoznak.

1. Sugárbiztonság

1. Sugárveszélyes berendezések és létesítmények

A sugárveszélyes tevékenység a sugárveszélyes berendezések és létesítmények üzemeltetése, a radioaktív izotópok és ionizáló sugárzások alkalmazása. A legfontosabb alkalmazások az alábbiakban foglalhatók össze:

• orvosi alkalmazások: röntgen- és izotópdiagnosztika, ezeket hasznosító szûrõvizsgálatok, sugár- és izotópterápia,
• ipari alkalmazások: röntgen és izotópos anyagvizsgálatok, radioaktív nyomjelzõk alkalmazása, radioaktív források alkalmazása technológiai folyamatok ellenõrzésére és szabályozására (szintkapcsolók, szintmérõk, határértékjelzõk, tömeg, vastagság, sûrûség, nedvességtartalom mérõk, csomagvizsgáló berendezések),
• sugárzástechnikai alkalmazások: besugárzás alkalmazása élelmiszer tartósításra, egyszer használatos orvosi eszközök sterilezésére, anyagszerkezet és felület átalakítására, kártevõk elleni védelemre,
• hidrológiai és geológiai alkalmazások: vízforrások kutatása természetes és mesterséges radioaktív izotópokkal, kutatófúrások menti sûrûségszelvényezés izotóptechnikai módszerekkel,
• alkalmazás a kutatásban: részecskegyorsítók alkalmazása, nyomjelzés, radioanalitika, magfizikai, magkémiai, reaktorfizikai és reaktorkémiai kutatások.

A sugárveszélyes berendezéseknél és létesítményeknél a rendkívüli események kockázatának értékelése azt mutatja, hogy környezeti hatásokra, vagy egyáltalán nem, vagy legfeljebb néhányszor tíz méter sugarú körzetben kell számítani.

1. Sugárbiztonsági felügyelet

Az országban mûködõ ionizáló sugárzást alkalmazó munkahelyekkel kapcsolatos hatósági sugáregészségügyi tevékenységet az OTH és az ÁNTSZ 19 megyei és a fõvárosi intézete végzi. Az ellenõrzési feladatokat, a hatósági munka szakmai meglapozását, a rutin mûszeres ellenõrzõ tevékenységet 13 megyében a Közegészségügyi Osztály Munka- és Foglalkozási-egészségügyi Csoport, 6 megyében és a fõvárosban, ahol Sugáregészségügyi Decentrum mûködik, önálló Sugáregészségügyi Csoport, illetve Sugáregészségügyi Osztály végzi. Az OTH hatósági tevékenységének szakmai megalapozását az OKK OSSKI végzi.

1998-2001. év között a sugáregészségügyi hatósági tevékenység volumene fokozatosan növekedett:

• 1998-ban 4664,
• 1999-ben 4975,
• 2000-ben 5134,
• 2001-ben 5500

ionizáló sugárzást alkalmazó munkahelyi egységet tartottak nyilván és velük kapcsolatban látták el az engedélyezési, felügyeleti és ellenõrzési feladatokat, a sugárvédelem alapvetõ szabályainak és a hatósági elõírásoknak betartása mellett.

Az elmúlt évben a sugáregészségügy számára új többlet feladatok jelentkeztek. Az atomenergiáról szóló 1996. évi CXVI. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtására kiadott 16/2000. (VI.8.) EüM rendelet többek között megállapította az atomenergiát alkalmazó munkahelyek kockázati besorolását és rendelkezései alapján az orvosi röntgenterápia, teleterápia, brachyterápia, orvosi gyorsítók, izotóplaboratóriumok, illetve az ipari gammaradiográfia, ipari besugárzók és izotóplaboratóriumok fokozott kockázattal járó munkahelyeknek minõsülnek.

Folytatódott a klinikák, kórházak, szakorvosi rendelõintézetek, tüdõgondozók radiológiai munkahelyinek bõvítése, korszerûsítése, az elavult berendezések lecserélése új modern berendezésekre. Több sugárterápiás központban a régi teleterápiás berendezések helyett új berendezések kerültek telepítésre.

2001-ben 1 új sugárterápiás centrum, 2 lineáris gyorsító, és 1 közelterápiás besugárzó kezdte el üzemelését. Több egységben sor került az izotópos részleg korszerûsítésére, átalakítására. Az ÁNTSZ megyei intézeteinek éves jelentéseibõl az is nyilvánvaló, hogy még vannak megyék, ahol a tüdõszûrõ hálózat berendezései korszerûtlenek, de az elöregedett tüdõszûrõ és emlõszûrõ berendezések korszerû készülékekkel való cseréje jó ütemben halad. A 31/2001.(X. 3.) EüM rendelettel bevezetett rendszeres mûszaki minõség-ellenõrzés és a berendezések korszerûsítése csökkenti a vizsgált személyek és a személyzet indokolatlan többlet sugárterhelését.

Az ionizáló sugárforrások munkahelyi alkalmazása a sugáregészségügyi hatóság hatékony felügyelete mellett, a sugárvédelem alapvetõ szabályainak és a hatósági elõírásoknak a betartása mellett, biztonságosan történik.

2001-ben az országosan nyilvántartott munkahelyi egységek száma (5500 egység) az elõzõ évihez képest (5134 egység) emelkedést mutat. A nyilvántartott egységek számát az is módosította, hogy 2001-ben az egységek besorolása megváltozott. Az elõzõ évekhez hasonlóan a nyilvántartott ionizáló sugárzást alkalmazó munkahelyi egységek 70%-a orvosi és állatorvosi röntgen munkahely. A sugáregészségügyi hatóság 1702 egységben - a nyilvántartott egységek mintegy 25%-ában - 1784 sugáregészségügyi ellenõrzést végzett.

A sugáregészségügyi engedélyezõ, rendelkezõ tevékenységük keretében a megyei intézetek összesen 483 rendelkezõ határozatot, 293 új, 664 meglévõ munkahelyre tevékenységi engedélyt adtak ki, 14 esetben sugárvédelmi okból, 181 esetben egyéb okból - a tevékenység megszûnése, felszámolása - korábban kiadott engedélyeket vontak vissza.

Munkahelyi sugárforrástól származó sugárbaleset, személyek sugárterhelésével járó rendkívüli esemény, vagy a sugárvédelmi, sugárbiztonsági elõírások durva megsértésébõl származó veszélyeztetés 2001-ben nem történt.

A volt uránbánya területén végzett rekultivációs tevékenység felügyeletét és sugáregészségügyi ellenõrzését az ÁNTSZ Baranya megyei Intézete végzi.

Az OTH 2001. évben végzett tevékenységének fontos része a területi sugáregészségügyi, sugárvédelmi tevékenység szakmai koordinálása, melyet elsõ sorban a Sugáregészségügyi Decentrumok munkájának egységesítése, a szakmai színvonal emelése érdekében fejt ki, messzemenõen támaszkodva az OKK OSSKI tevõleges részvételére. E mellett az OTH tevékenységében jelentõs hányadot képvisel a hatósági és szakhatósági feladatok ellátása.

2001-ben az OTH 36 szakhatósági állásfoglalást adott ki, ebbõl 15 állásfoglalást az OAH engedélyezési eljárásaiban végzett szakhatósági tevékenység keretében, 21 állásfoglalást pedig a nukleáris létesítmény és a radioaktív hulladéktároló biztonsági övezetérõl szóló 213/1997. (XII. 1.) Korm. rendeletben foglaltak szerint az elsõ fokon eljáró építési hatóságnak. A szakhatósági állásfoglalásokat megalapozó szakvéleményeket az OKK OSSKI Sugáregészségügyi Fõosztálya készítette.

Az atomenergiáról szóló törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtására megjelent 16/2000. (VI.8.) EüM rendeletben foglaltak alapján 77 sugárvédelmi minõsítõ okirat került kiadásra. A forgalmazási engedélyek száma 2.

Az atomtörvény hatálya alá nem tartozó radioaktív anyagok, valamint ionizáló sugárzást létrehozó berendezések körérõl szóló 124/1997. (VII. 18.) Korm. rendeletben foglaltak alapján 12 mentességi igazolás kiadása történt meg.

A radioaktív anyagok szállításáról, fuvarozásáról és csomagolásáról szóló 14/1997.(IX.3.) KHVM rendelet alapján az OTH 46 országos, illetve nemzetközi szállítási engedélyt adott ki.

Az OKK OSSKI Sugáregészségügyi Fõosztálya a hatósági tevékenységet alátámasztó feladatkörében a hatósági döntések elõkészítéshez és a határozatok kiadásához 2001-ben 75 esetben sugárvédelmi minõsítéshez, 12 esetben az atomtörvény hatálya alól történõ mentesítéshez, 9 esetben tervbírálathoz és üzembe helyezéshez, 23 esetben kiemelt létesítményekhez adott ki szakvéleményt. E feladatok végrehajtásához összesen 83 esetben helyszíni szemlét és sugárvédelmi mérést végzett. Ezen kívül 14 esetben az Egészségügyi Minisztérium és az OTH megkeresésére, 82 esetben egyéb megkeresésre került sor állásfoglalás kiadására. Az elõzõ évhez képest a tervbírálatok és üzembe helyezéshez szükséges szakvélemények száma csökkent, mivel a feladatok egy része a Sugáregészségügyi Decentrumok hatáskörébe került.

A tárgyév során az OTH az OKK OSSKI szakmai-módszertani tevékenysége keretében munkaértekezleteket szervezett a Sugáregészségügyi Decentrumok és a laboratóriumok munkatársaival a munkahelyi engedélyezési eljárás, környezetvédelmi ellenõrzés, méréstechnikai témakörében, továbbá értelmezõ, iránymutató szakmai anyagokat készített.

Az OKK OSSKI mûködteti az Országos Sugáregészségügyi Készenléti Szolgálatot, amely 2001-ben 18 rendkívüli esemény elhárításában vett részt, szakmai támogatást nyújtott a helyi sugáregészségügyi hatóságoknak, a Vám- és Pénzügyõrségnek és a Belügyminisztériumnak. A rendkívüli események jelentõs részben a határátkelõhelyeken feltartóztatott szállítmányokkal kapcsolatosak. A riasztások meghatározó részét az újonnan telepített sugárkapuk adták, ezért szakmai segítséget a jelzések értékelése igényelte. A Szolgálat belsõ intézkedéseket hozott és megkezdte felszerelésének korszerûsítését a terrorcselekmények megelõzése területén a Vám- és Pénzügyõrség és a Belügyminisztérium munkájának szakmai támogatásával kapcsolatos feladatok ellátására.

1. Rendészet és fizikai védelem

A rendõrhatóság szakhatósági feladatai ellátása során rendszeresen részt vett az ionizáló sugárzást létrehozó berendezések üzemeltetésére, illetve radioaktív anyagok felhasználására, birtoklására és tárolására indított államigazgatási eljárásokban. Ennek keretében az ORFK 271 esetben adott ki szakhatósági hozzájárulást, és 30 esetben tartott helyszíni szemlét a biztonságos anyagfelhasználás, illetve berendezés üzemeltetés feltételeinek ellenõrzésére.

A radioaktív anyagokkal összefüggõ rendkívüli eseményeket (ismeretlen eredetû radioaktív anyagok detektálása, indokolatlan sugársérüléssel járó munkavégzés, radioaktív anyagok eltûnése) az ORFK rendészeti szempontból kivizsgálta. Az atomenergia alkalmazásával kapcsolatos jogszabályok megsértésének gyanúja miatt az ORFK 2001-ben nem tett büntetõ feljelentést a Btk. 264. §-ában (visszaélés radioaktív anyaggal) és a Btk. 264/B. §-ában (visszaélés atomenergia alkalmazásával) meghatározott bûncselekmények elkövetésének gyanúja miatt.

1. Sugárvédelem

0. Lakossági sugárterhelés

A lakossági sugárterhelés egyrészt a természetben mindenütt elõforduló, kozmikus és földi eredetû természetes sugárterhelésbõl, másrészt az ember alkotta sugárforrások, készülékek, létesítmények, radioaktív anyagok alkalmazásával, mûködésével kapcsolatos mesterséges sugárterhelésbõl tevõdik össze.

A természetes forrásból származó sugárterhelés

A természetes sugárterhelés forrása a világûrbõl a Föld légkörébe érkezõ nagyenergiájú kozmikus sugárzás, valamint a földkéregbõl származó és a környezetben mindenütt - a talajban, az építõanyagokban, a levegõben, az élelmiszerekben, az ivóvízben, még az emberi testben is - jelenlévõ természetes radioaktív anyagok sugárzása. A természetes háttérsugárzás legjelentõsebb összetevõje a földkéregbõl származó radon gáz. A hazai lakosság átlagos természetes eredetû környezeti sugárterhelése 2,4 mSv/év.

A természetes külsõ háttérsugárzás hazai szintjének felmérésére az OKK OSSKI passzív detektoros dozimetriai hálózatot mûködtet, amely az ország területén 114 és a paksi atomerõmû körül 42 pontban negyedéves idõszakonként végez méréseket.

Mesterséges forrásokból származó sugárterhelés

A mesterséges eredetû sugárterhelés forrásai az atomenergetika, a mesterséges radioaktív anyagok és más sugárforrások orvosi, ipari, mezõgazdasági és egyéb célú hasznosítása. A mesterséges eredetû sugárterhelés legnagyobb részét az orvosi célú besugárzások teszik ki. Korábban jelentõs mértékû volt az atomfegyver -kísérletek radioaktív hulladékaiból származó sugárterhelés, ez azonban mára 0,005 mSv/év alatti értékûre csökkent. A csernobili atomerõmû balesetének hazai következményeként a magyar lakosság 2001. évi sugárterhelése, elsõsorban a hosszú felezési idejû cézium-137 izotóp sugárzása következtében 0,006-0,008 mSv-re volt tehetõ. A lakossági dóziskorláttal összevetve - 1 mSv/év, amely értelemszerûen nem terjed ki a természetes forrásokból származó sugárterhelésre, valamint az érintettekre közvetlenül haszonnal járó orvosi alkalmazásokból származó sugárterhelésekre - ezek az értékek jelentéktelenek.

Az orvosi alkalmazásokból származó sugárterhelés felmérése és optimálása érdekében az OKK OSSKI országos paciensdózis felmérõ programot mûködtet.

A lakossági sugárterhelés csökkentése és ellenõrzése érdekében a létesítmények - köztük elsõsorban a nukleáris létesítmények - kötelesek környezeti ellenõrzõ rendszert vagy laboratóriumot mûködtetni. Az illetékes minisztériumok és hatóságok is mûködtetnek országos, regionális rendszereket a kibocsátások, valamint a környezeti sugárzási viszonyok és radioaktivitás koncentrációk független ellenõrzésére. A mesterséges forrásból származó környezeti radioaktivitás alacsony szintje miatt az ebbõl származó sugárterhelés csak számítások útján határozható meg. Az atomerõmû kibocsátásából származó sugárterhelés még az atomerõmû közvetlen közelében élõ lakosok esetében is 0,001 mSv/év-nél kisebb.

A határhoz közeli, szlovákiai mohi atomerõmû hazai területre gyakorolt hatását az erõmû üzembe helyezése óta monitorozza az OKK OSSKI az érintett megyei ÁNTSZ intézetekkel együttmûködésben. A vizsgálatok 2001-ben sem mutattak ki az erõmûnek tulajdonítható környezeti hatást.

1. Foglalkozási sugárterhelés

Az OKK OSSKI-ban mûködõ Országos Személyi Dozimetriai Szolgálat az ionizáló sugárzással hivatásszerûen dolgozó munkavállalók foglalkozási sugárterhelésének központi hatósági ellenõrzését végzi. Az ellenõrzés 2001-ben 1293 intézményben, vagy létesítményben foglalkoztatott 15.260 munkavállalóra terjedt ki. Az ellenõrzött személyek megoszlása a munkavégzés területe szerint a következõ:

• egészségügy: 58,3 %,
• atomenergetika: 27%,
• ipar: 8,2 %,
• fejlesztés, kutatás, oktatás: 5,6 %,
• egyéb területek: 0,8 %.

A 16/2000. (VI. 8.) EüM rendelet szerint a személyzet egyéni sugárterhelésének ellenõrzését egyes munkahelyeken ki kell terjeszteni a természetes forrásokból eredõ sugárterhelés-összetevõre is. 2001-ben megkezdték a föld alatti és földfelszíni bányaüzemek elõzetes sugáregészségügyi felmérését a dolgozók potenciális sugárterhelésének felmérése céljából.

1. Ágazati ellenõrzõ rendszerek

Egészségügyi Minisztérium

A környezeti sugáregészségügyi laboratóriumok mûködtetése az Egészségügyi Radiológiai Mérõ és Adatszolgáltató Hálózat (ERMAH) feladata. Az ERMAH-ban az ÁNTSZ fõvárosi és megyei intézeteinek 7 középszintû és 3 alapszintû mérõállomása és az OKK OSSKI mûködik együtt.

A hálózat laboratóriumai az ERMAH vizsgálati program keretében 2001-ben összesen 7600 aeroszol, fallout, ivóvíz, felszíni víz, talaj, takarmány, fû, gabona, szemestermény, zöldség, gyümölcs, tej és tejtermékek, hús és kenyér minta feldolgozását és radioaktivitásának ellenõrzését végeztek el. Kiugróan magas eredményt nem tapasztaltak.

A környezeti sugáregészségügyi mérések eredményeit évente közzéteszik az "Egészségtudomány" címû közegészségügyi-járványügyi szaklapban. A 2001. évi eredmények összesítése és feldolgozása a beszámoló készítésekor folyamatban volt, a lakosság mesterséges környezeti forrásokból származó becsült belsõ sugárterhelésének országos átlaga 2001. évben a 2000-ben számított 0,0005 mSv érték körül várható, ami elhanyagolhatóan csekély a természetes forrásokból származó lakossági sugárterheléshez képest.

Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium

A Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium egész országra kiterjedõ Radiológiai Ellenõrzõ Hálózata rendszeresen végzi a tápláléklánc és a környezet radioaktív szennyezettségének monitorozását. A hálózat 26 mérésre és adatszolgáltatásra kötelezett radiológiai laboratóriumából 19 a megyei állategészségügyi és élelmiszer ellenõrzõ állomásokon, 6 az élelmiszeripari intézmények és részvénytársaságok keretében, 1 pedig az Országos Élelmiszervizsgáló Intézetben mûködik. Az intézet, mint Ágazati Információs Központ összehangolja a radiológiai laboratóriumok szakmai tevékenységét, ellátja a mérési eredmények gyûjtését, feldolgozását értékelését és elkészíti az összesítõ jelentést. Az éves radiológiai vizsgálatok a termõhelytõl a késztermékig átfogják az élelmiszer termelés és gyártás egész folyamatát a lakosság biztonságos táplálkozása és az élelmiszer export érdekében, ezen felül kiterjednek a mezõgazdasági termékek, takarmányok, az üzemi és felszíni vizek, egyes vadon élõ növény- és állatfajok szennyezettségének ellenõrzésére is. Az ellenõrzések eredményeként kiugróan magas értéket nem tapasztaltak.

Környezetvédelmi Minisztérium

A Környezetvédelmi Minisztériumnak 6, az Országos Meteorológiai Szolgálatnak 21 környezeti sugárvédelmi mérõállomása mûködik. Korábban a Minisztérium szervezésében és finanszírozásában, az OKK OSSKI szakmai koordinációjával készült el a Mohi Atomerõmû közelébe esõ hazai területek radioaktív alapszintjének felmérése, amelyben a belügyi, az egészségügyi, a földmûvelésügyi és vidékfejlesztési és a környezetvédelmi tárcák alárendeltségében mûködõ intézmények és szolgáltatók vettek részt. A felmérés eredményeként rendelkezésre áll a Mohi Atomerõmûtõl számított 80 km-es sugarú körcikk Magyarországra esõ területének radiológiai alaptérképe, amely kiterjed a levegõ, a felszíni és felszín alatti vizek, továbbá a szárazföldi és vízi környezet aktuális radiológiai helyzetére.

A környezetvédelmi tárca a Központi Környezetvédelmi Alap Célelõirányzatából a Vám- és Pénzügyõrség Országos Parancsnokságával együttmûködve befejezte a közúti és vasúti határátkelõhelyeken a sugárkapuk telepítését.

A jelenlegi sugárellenõrzési rendszerben 36 sugárkapu mûködik, biztosítva a bejövõ közúti és vasúti szállítmányok teljes körû ellenõrzését.

2. Hatósági Környezeti Sugárvédelmi Ellenõrzõ Rendszer

Az atomerõmû normálüzemi radioaktív kibocsátásait szigorú elõírások szabályozzák és folyamatosan mûködõ mérõrendszerek ellenõrzik. A paksi atomerõmû üzemi környezeti sugárvédelmi ellenõrzõ rendszere mellett az OAB kezdeményezésére jött létre a Hatósági Környezeti Sugárvédelmi Ellenõrzõ Rendszer, amelynek keretében az illetékes minisztériumok - Egészségügyi Minisztérium, Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, Környezetvédelmi Minisztérium - szakintézményei és területi laboratóriumai végeznek összehangolt méréseket és ellenõrzéseket az atomerõmû 30 km sugarú környezetében. A rendszer 1980 óta végzi az évi közel 5.000-7.000 mérési eredmény összegyûjtését, feldolgozását, kiértékelését és tárolását az OKK OSSKI bázisán.

A rendszer mûködése zavartalan volt, a 2001. év értékelõ jelentését, a korábbi évek gyakorlatával megegyezõen, az Országos Környezeti Sugárvédelmi Ellenõrzõ Rendszer információs központja az adatszolgáltatók bevonásával készítette el. A jelentés ezúttal is igazolta, hogy az atomerõmûbõl származó környezeti sugárterhelés annak rendkívül alacsony szintje miatt mérésekkel nem mutatható ki.

3. Országos Környezeti Sugárvédelmi Ellenõrzõ Rendszer

Az országos rendszert a Belügyminisztérium, az Egészségügyi Minisztérium, a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, a Környezetvédelmi Minisztérium, az Oktatási Minisztérium és az MTA szakintézményei, ágazati hálózatai alkotják. Az OAB határozata alapján a rendszer információs központját az OKK OSSKI mûködteti. A 2001. évi adatok értékelése során kiugróan magas értéket nem tapasztaltak. Az országos rendszer mûködésének szabályozására az egészségügyi tárcánál készülõ rendelet kiadása hosszabb ideje késik.

1. NUKLEÁRISBALESET-ELHÁRÍTÁS

A nemzetközi elvárásoknak megfelelõen az esetleges nukleáris balesetek következményeinek elhárítására 1982-ben, még a paksi atomerõmû elsõ blokkjának üzembe helyezését megelõzõen, az OAB kezdeményezésére Atomerõmûvi Balesetelhárítási Kormánybizottság alakult. 1989-ben, a csernobili atomerõmû súlyos balesetével kapcsolatos tapasztalatok figyelembevételével, a Kormánybizottság átszervezéseként a Kormány létrehozta az Országos Nukleárisbaleset-elhárítási Rendszert, amely jelenleg szervesen illeszkedik a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetérõl és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésrõl szóló 1999. évi LXXIV. törvény végrehajtásaként kialakuló általános katasztrófavédelmi rendszerhez. Ennek központi irányítását Kormányzati Koordinációs Bizottság végzi, amelynek tagjai az illetékes minisztériumok közigazgatási államtitkárai, az OAH fõigazgatója és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító tárca nélküli miniszter által kijelölt vezetõ.

A Koordinációs Bizottság elnöke a belügyminiszter, elnökhelyettese nukleáris baleset esetén az OAH fõigazgatója. A Koordinációs Bizottság munkaszervei: a Titkárság, a Tudományos Tanács, a Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Fõigazgatóság bázisán állandó jelleggel mûködõ Veszélyhelyzeti Központ, a katasztrófahelyzetben mûködõ Operatív Törzs, valamint a tárcák védekezési munkabizottságai.

Nukleáris veszélyhelyzetben a szakmai feladatok koordinálását a Koordinációs Bizottság szakmai döntés-elõkészítõ szerveként a Nukleárisbaleset-elhárítási Védekezési Munkabizottság végzi, amelynek mûködési feltételeit a Belügyminisztérium és az OAH biztosítja.

Nukleáris veszélyhelyzetben az OAH feladata a nukleáris biztonsági és sugárvédelmi helyzet értékelése. Ezt szolgálja az OAH szervezetében a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség és az Európai Unió anyagi támogatásával létesített Baleseti Elemzõ és Értékelõ Központ (Centre for Emergency Response, Training and Analysis, CERTA), amely szerves része a hazai nukleárisbaleset-elhárítási rendszernek. A központ mûködése lehetõvé teszi az atomerõmûben esetleg bekövetkezõ üzemzavari vagy baleseti helyzet figyelemmel kísérését, elemzését és a lehetséges következmények gyors meghatározását. Az 1999. évi LXXIV. törvény végrehajtásaként a 40/2000. (III. 24.) Korm. rendelet az OAH CERTA központ és egyben az OAH nukleárisbaleset-elhárítási szervezetének feladatköre kibõvült a nukleáris és radiológiai balesetek sugárzási helyzet-elemzésével is.

A jelentõs számítógépes bázissal rendelkezõ központ a baleset-elhárítási tevékenységen túl ellátja a nukleáris biztonsággal kapcsolatos hatósági feladatokat végzõ szakemberek továbbképzését, és segítséget nyújt a nukleáris biztonsági hatóság mindennapos munkájában is. Ez a központi színtere az OAH nukleárisbaleset-elhárítási szervezetének részvételével tartott rendszeres gyakorlatoknak.

2001-ben folytatódott az Országos Nukleárisbaleset-elhárítási Intézkedési Terv felülvizsgálata és korszerûsítése, amelyben a Kormányzati Koordinációs Bizottság döntése alapján valamennyi érintett ágazat és szakterület képviselõi részt vesznek. A felülvizsgálat alapját a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség által indított regionális nukleárisbaleset-elhárítási harmonizációs program ajánlásai és dokumentumai képezik. A munka eredményeként 2002-ben új Országos Nukleárisbaleset-elhárítási Intézkedési Terv készül, amelynek alapján dolgozzák ki az alacsonyabb rendû ágazati, területi és létesítményi tervek és eljárásrendek rendszerét. Az új tervek kipróbálására 2004-ben esedékes teljes körû országos nukleárisbaleset-elhárítási gyakorlat ad majd lehetõséget.

2001-ben újjáalakult a Nukleárisbaleset-elhárítási Mûszaki Tudományos Tanács, amely korábban is mûködött az Országos Nukleárisbaleset-elhárítási Rendszer keretében. Az újjáalakult Tanács a katasztrófák elleni védekezés átfogó új rendszerében a Kormányzati Koordinációs Bizottság támogatására létrejött Tudományos Tanács önálló szekciójaként mûködik. 2001-ben a Mûszaki Tudományos Tanács áttekintette a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetérõl és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésrõl szóló 1999. évi LXXIV. törvény hatálybalépése óta történt változásokat és megkezdte a nukleárisbaleset-elhárítás mûszaki fejlesztési feladatainak elõkészítését.

Az OAH 2001-ben a paksi atomerõmû balesetelhárítási felkészülésének hatósági felügyeletét éves ellenõrzési terv alapján végezte. Az ellenõrzés kiterjedt az atomerõmûvi gyakorlatok, az intézményi és dokumentációs háttér, a létesítmény és eszközpark állapota, továbbá a baleset elhárítással kapcsolatos felkészítõ oktatás és kiképzés felügyeletére. A terv minden programja a rögzítetteknek megfelelõen megvalósult.

1. Országos Sugárfigyelõ, Jelzõ és Ellenõrzõ Rendszer

Az országos sugárzási helyzet gyors értékelésére a Belügyminisztérium szakmai irányításával mûködõ Országos Sugárfigyelõ, Jelzõ és Ellenõrzõ Rendszer jött létre. Az automatikus üzemben dolgozó távmérõ hálózathoz a Magyar Honvédség, a Belügyminisztérium, a Környezetvédelmi Minisztérium, az Országos Meteorológiai Szolgálat és a Paksi Atomerõmû Rt. mérõállomásai tartoznak. A mintegy 70 mérõállomásból álló rendszer folyamatosan ellenõrzi a környezeti sugárzás dózisteljesítményét és a fontosabb meteorológiai paramétereket. A rendszer központi szerve a BM Országos Katasztrófavédelmi Fõigazgatóság Veszélyhelyzeti Központján belül mûködõ Nukleáris Baleseti Információs és Értékelõ Központ. A központba érkezõ adatokat a sugárzási helyzet nukleáris veszélyhelyzeti értékelése céljából megkapja az OAH CERTA központja is.

Nukleáris veszélyhelyzetben az értékeléshez és döntés-elõkészítéshez szükséges adatok és információk szolgáltatásában részt vesz az Egészségügyi Minisztérium bázisán mûködõ Országos Környezeti Sugárvédelmi Ellenõrzõ Rendszer Információs Központja, valamint az Országos Meteorológiai Szolgálat is.

2001-ben befejezõdött az Európai Unió támogatásával kifejlesztett RODOS nukeárisbaleset-elhárítási célú adatgyûjtõ és döntéstámogató rendszer magyarországi telepítése. A rendszer kezelését és használatát a felhasználók kétéves próbaidõszak során sajátítják el, amelynek végén döntést kell hozni arra nézve, hogy a RODOS rendszer felváltsa-e a jelenleg használatos hazai fejlesztésû, hasonló célú rendszert. A rendszer hazai üzemeltetõje az Országos Katasztrófavédelmi Fõigazgatóság.

2. Nemzetközi gyors értesítési rendszer

A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség keretében nemzetközi egyezmény jött létre a nukleáris balesetekrõl adandó gyors értesítés szabályozására. Az egyezmény részes országai vállalták, hogy azonnali értesítést adnak a területükön bekövetkezett olyan balesetekrõl, amelyek radioaktív anyagok országhatáron túl terjedõ hatásával járnak, vagy járhatnak és más országok számára sugáregészségügyi jelentõségûek lehetnek.

Az egyezmény végrehajtásaként az OAH a Külügyminisztériummal és a Belügyminisztériummal együtt folyamatosan elérhetõ ügyeleti rendszert hozott létre. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség rendszeresen megszervezi a nemzetközi ügyeleti rendszer kipróbálását. A nemzetközi próbáktól függetlenül az OAH idõközönként külön is ellenõrzi a hazai ügyeleti és értesítési rendszer mûködését, valamint - az értesítési rendszer idõszakos próbájaként - üzenetet küld az egyezményes partnereknek saját baleset-elhárítási gyakorlatairól.

Az egyezmény ajánlást tartalmaz kétoldalú, közvetlen együttmûködés kialakítására a szomszédos, vagy közel fekvõ országok között. A kétoldalú egyezmények alapján az érintett országok nem csak a Nemzetközi Atomenergia Ügynökségen keresztül, hanem közvetlenül is tájékoztatják egymást az esetleg bekövetkezõ balesetekrõl. Az egyezmények szabályozzák a nukleáris programokról, a nukleáris biztonsággal és sugárvédelemmel kapcsolatos jogszabályokról való kölcsönös tájékoztatást, a környezeti sugárvédelmi mérések, valamint a nukleárisbaleset-elhárítás területén való információcserét és együttmûködést.

Magyarország eddig Ausztriával, Csehországgal, Horvátországgal, Németországgal, Romániával, Szlovákiával, Szlovéniával és Ukrajnával kötött erre vonatkozó kétoldalú kormányközi egyezményt. Így az összes atomerõmûvet üzemeltetõ szomszédos országgal hazánk közvetlen kormányközi kapcsolatokkal rendelkezik az atomerõmûvi balesetrõl adandó gyors értesítésre. A kormányközi egyezmények végrehajtását az OAH fogja össze.

Folyamatban van Magyarország csatlakozása az Európai Unió keretében a 87/600EURATOM Tanácsi Határozat alapján létrehozott ECURIE gyors értesítési rendszerhez, amelynek keretében a balesetet szenvedett tagország köteles közvetlen értesítést adni az Európai Bizottság és az érintett tagországok részére. Az Európai Unió kezdeményezésére többoldalú egyezmény jön létre, amely lehetõvé teszi, hogy a tagjelölt országok még az Európai Unióba való felvételük elõtt csatlakozzanak az ECURIE rendszerhez. Az OAH fõigazgatójának elõterjesztése alapján a Kormány 22222/2001. (IX.1.) Korm. határozatával egyetértett Magyarország részvételével az ECURIE rendszerhez történõ csatlakozásról szóló egyezmény létrehozásában.

3. Nemzetközi segítségnyújtási rendszer

A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség keretében egyezmény jött létre a nukleáris baleset, vagy sugaras veszélyhelyzet esetén való segítségnyújtásról. A keret jellegû egyezmény szerint minden potenciálisan érintett és veszélyeztetett részes állam fordulhat segítségért bármely résztvevõ államhoz, vagy a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséghez, illetve más nemzetközi szervezethez. A részes államok lehetõségeikhez mérten meghatározzák veszélyhelyzet esetére a más államok számára rendelkezésre bocsátható szakembereket, felszereléseket, anyagokat és a segítségnyújtás feltételeit.

Az egyezmény végrehajtásaként a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség az egyes országok által rendelkezésre bocsátható segítségrõl kézikönyvet adott ki, amelynek adatait idõszakonként korszerûsítik. A kézikönyv legutóbbi, pontosított kiadásában az illetékes hazai szervektõl kapott adatok alapján magyar részrõl nyújtandó segítségként laboratóriumok, mérõmûszerek, továbbá sugárvédelmi és nukleáris szakemberek felajánlása szerepel azzal, hogy a segítségnyújtás feltételeit hazánk esetenként határozza meg.

A nukleáris biztonsággal és sugárvédelemmel kapcsolatos együttmûködésen túl, egyes szomszédos országokkal a Belügyminisztérium hatáskörébe tartozó általános katasztrófa-védelmi együttmûködési megállapodások is létrejöttek, amelyek egy része a nukleárisbaleset-elhárítás területén jelentkezõ feladatokra is kiterjed.

4. Balesetelhárítási gyakorlatok

A 2001. évben az OAH több nemzetközi kommunikációs próbán vett részt és két nemzetközi nukleárisbaleset-elhárítási gyakorlatra került sor. Az INEX-2000 gyakorlaton a balesetet szenvedett erõmû a franciaországi Gravelines-ben volt, a háromoldalú szlovák-osztrák-magyar (SAH) gyakorlat során a feltételezett baleset a szlovákiai mohi erõmûben történt. A gyakorlatokon a magyar szervezetek és szakemberek az elvárásoknak megfelelõen szerepeltek.

A nemzetközi gyakorlatok mellett az OAH az Országos Nukleárisbaleset-elhárítási Rendszer szerveinek részvételével paksi kibocsátással járó hazai gyakorlatot szervezett. Az OAH szervezetén belül több részleges gyakorlatra került sor. A gyakorlatokon szerzett tapasztalatok alapján a gyorsabb riasztás és hatékonyabb tevékenység érdekében módosítások történtek az OAH balesetelhárítási szervezetében és a vonatkozó belsõ szabályzatokban.

2. NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK

Az atomenergia alkalmazása területén különösen fontos szerepe van a nemzetközi együttmûködésnek. Az elmúlt évek nemzetközi erõfeszítéseinek eredményeként a biztonságot szolgáló széles körû nemzetközi együttmûködési rendszer jött létre. A biztonságos alkalmazással összefüggõ kérdéseket számos többoldalú államközi egyezmény szabályozza. A biztonság fejlesztésével kapcsolatos együttmûködéssel több nemzetközi szervezet foglalkozik, a kétoldalú egyezmények pedig jelentõs fórumai az e területen elengedhetetlen nemzetközi tapasztalatcserének. Magyarország aktív részese az e területen folyó sokrétû együttmûködésnek.

Az atomtörvény szerint az OAH feladata az atomenergia alkalmazásával kapcsolatos nemzetközi együttmûködés összehangolása, az államközi és kormányközi egyezmények elõkészítése és végrehajtásának megszervezése. Az OAH jogszabályi felhatalmazása alapján ellátja az atomenergia biztonságos alkalmazása területén mûködõ nemzetközi és kormányközi szervezetekkel folytatott együttmûködésbõl eredõ feladatokat. Az OAH aktív nemzetközi tevékenysége is hozzájárult ahhoz, hogy Magyarország részese minden fontos nemzetközi szerzõdésnek és egyezménynek.

1. Nemzetközi szervezetek

Az atomenergia biztonságos alkalmazása területén mûködõ fontosabb nemzetközi szervezeteket a 5. táblázat mutatja be. A nemzetközi szervezetek közül a legjelentõsebb a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség és az OECD Nukleáris Energia Ügynökség.

Az átfogóbb jellegû nemzetközi szervezetek mellett a nukleáris biztonsági hatóságok között is kialakult többoldalú nemzetközi együttmûködés. Az OAH alapító tagja a svájci nukleáris biztonsági hatóság kezdeményezésére létrejött új szervezetnek, a Kis Nukleáris Programmal Rendelkezõ Országok Hatósági Hálózatának (Network of Regulators of Countries with Small Nuclear Programmes, NERS), amelynek tagjai: Argentína, Belgium, Brazília, Csehország, Dél-Afrikai Köztársaság, Finnország, Hollandia, Magyarország, Szlovákia, Szlovénia és Svájc nukleáris biztonsági hatóságai. A NERS az együttmûködõ országok speciális problémáinak megoldását egymás "kereszttámogatása" révén kívánja segíteni. A magyar hatóság aktívan részt vesz az európai hatóságokat tömörítõ CONCERT (Concentration on European Regulatory Tasks) csoport munkájában, a volt Szovjetunióban kifejlesztett VVER típusú reaktorokat üzemeltetõ országok hatóságainak együttmûködési fórumában, továbbá az Európai Bizottság két, nukleáris kérdésekkel foglalkozó munkacsoportjában.

3. táblázat. Az atomenergia biztonságos alkalmazása területén mûködõ nemzetközi szervezetek

Kormányközi szervezetek
Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ)	International Atomic Energy Agency (IAEA)
Gazdasági Együttmûködési és Fejlesztési Szervezet Nukleáris Energia Ügynöksége	Organisation for Economic Co-operation and Development, Nuclear Energy Agency (OECD NEA)
Egyesült Nemzetek Atomsugárzás Hatásai Tudományos Bizottsága	United Nations Scientific Committee on the Effects of Atomic Radiation (UNSCEAR)
Egészségügyi Világszervezet	World Health Organization (WHO)
Nemzetközi Munkaügyi Szervezet	International Labour Organization (ILO)
Egyesült Nemzetek Élelmezési és Mezõgaz-dasági Szervezete	Food and Agricultural Organization (FAO) of the United Nations
Nem kormányközi szervezetek
Atomerõmûvet Üzemeltetõk Világszövetsége	World Association of Nuclear Operators (WANO)
Nemzetközi Sugárvédelmi Bizottság	International Commission on Radiological Protection (ICRP)
Nemzetközi Sugárvédelmi Társaság	International Radiation Protection Association (IRPA)
Európai Nukleáris Társaság	European Nuclear Society (ENS)

A magyar szakemberek részt vesznek az Atomerõmûveket Üzemeltetõk Világszövetségében (World Association of Nuclear Operators, WANO), a VVER-440 reaktorokat üzemeltetõk klubjában és felhasználói csoportjában, a Nukleáris Karbantartási Tapasztalatok Cseréje (Nuclear Maintenance Experience Exchange, NUMEX) együttmûködésben. A Magyar Nukleáris Társaság az Európai Nukleáris Társaság tagszervezete, Az Eötvös Lóránd Fizikai Társulat Sugárvédelmi Szakcsoportja a Nemzetközi Sugárvédelmi Társaság tagja.

2001. június 13-15. között a CONCERT csoport Budapesten ülésezett. A 22 ország és 3 nemzetközi szervezet képviselõi a hatósági stratégiák és a hatóságok szakértelmének megõrzésével összefüggõ kérdéskörökkel foglalkoztak és meglátogatták a paksi atomerõmûvet.

Budapesten ülésezett 2001. június 3-8 között az 1973-ban alakult Nemzetközi Nukleáris Jogi Társaság (International Nuclear Law Association, INLA) kongresszusa. A rendezvényen mintegy 250-en vettek részt a világ minden tájáról. A konferencia szervezésében a Magyar Tudományos Akadémia mellett az OAH is részt vett. A hazai tudományos élet, a nukleáris ipar, valamint a hazai jogásztársadalom képviselõi számára a konferencia közvetlen információcserére és egyes vitatott kérdések tisztázására is alkalmat teremtett. Külön szekció foglalkozott a kelet-közép európai államok Európai Unióhoz való csatlakozásának nukleáris szempontjaival.

1. Nemzetközi Atomenergia Ügynökség

A bécsi székhelyû Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) különleges helyet foglal el az ENSZ szervezetek családjába tartozó kormányközi szervek között. Feladata egyrészt az atomenergia békés és biztonságos alkalmazásának elõsegítése, másrészt a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerzõdés végrehajtásának ellenõrzése. A NAÜ fõigazgatója közvetlenül az ENSZ Biztonsági Tanácsához fordulhat, ha a szerzõdés megsértését tapasztalja. A nemzetközi szervezet az atomenergia biztonságos alkalmazása

érdekében számos biztonsági normát és irányelvet dolgozott ki és közremûködésével számos biztonsági vonatkozású nemzetközi megállapodás jött létre.

A magyar szakembereknek jelentõs szerepük van a NAÜ szakmai tevékenységében. Az OAB és az OAH vezetõi több alkalommal tagjai voltak a nemzetközi szervezet irányító és tanácsadó testületeinek. A NAÜ az elmúlt évben felkérte az OAH fõigazgatóját, hogy vegyen részt a nemzetközi szervezet SAGNA (Standing Advisory Group on Nuclear Application) tanácsadó csoportjának munkájában.

Magyarország továbbra is aktívan részt vesz a NAÜ mûszaki együttmûködési programjának megvalósításában. Ennek keretében a nemzetközi szervezet jelentõs anyagi támogatást nyújtott a Budapesti Kutatóreaktor hidegneutron forrásának létesítéséhez, amelynek ünnepélyes átadásán 2001. február 1-jén a NAÜ és az Európai Unió képviselõi is részt vettek. A létesítmény jelentõs mértékben növeli a kutatóreaktor hatékonyságát a neutronfizikai kísérletek területén és fontos eszköze lesz a szerkezeti anyagok öregedésvizsgálatának. Az elmúlt évben befejezõdött az a program, amelynek keretében az OAH, a Nukleárisbaleset-elhárítási Kormánybizottság Titkársága és a BM Országos Katasztrófavédelmi Fõigazgatósága sokrétû mûszaki segítséget kapott a hazai nukleárisbaleset-elhárítási rendszer korszerûsítésére és továbbfejlesztésére. 2001. június 27-én a NAÜ képviselõi ünnepélyes keretek között adták át a Fõvárosi Önkormányzat Uzsoki utcai Kórháza Onkoradiológiai Osztályának azokat a számítástechnikai és dozimetriai eszközöket és készülékeket, amelyek tovább javítják a besugárzás tervezés hatékonyságát, minõségét, a besugárzások dozimetriai megbízhatóságát. Az elmúlt évben a NAÜ szakértõinek részvételével két új mûszaki segélyprogramra vonatkozó javaslat kialakítása kezdõdött meg, amelyek a paksi atomerõmû élettartamának meghosszabbításához, továbbá a Püspökszilágy térségében mûködõ radioaktív hulladék tároló korszerûsítéséhez adnak szakmai és anyagi támogatást. szakembereknek.   

Magyarország továbbra is jelentõs továbbképzési lehetõségeket biztosít a NAÜ által küldött külföldi ösztöndíjasok számára és a hazai szakemberek tevékeny részesei a nemzetközi szervezet regionális együttmûködési programjainak.

2. Az OECD Nukleáris Energia Ügynöksége

A Nukleáris Energia Ügynökség (Nuclear Energy Agency - NEA) az OECD egyik fél-autonóm kormányközi szervezete. A NEA célkitûzése a tagországok közötti együttmûködés, tudományos és mûszaki információcsere elõsegítése, a jogi szabályozás összehangolása a nukleáris biztonság, a sugárvédelem, a radioaktív hulladékkezelés és a nukleáris kárfelelõsség terén. Magyarország OECD tagságát követõen a NEA szakértõi küldöttsége értékelte az atomenergia alkalmazásának magyarországi helyzetét és ennek alapján kapott hazánk
1996-ban meghívást a nukleáris technika terén legfejlettebb országok szervezetébe.

A magyarországi szakmai intézmények az OAH irányításával és szervezésében aktívan és eredményesen kapcsolódtak be a Nukleáris Energia Ügynökség tevékenységébe. Az OAH fõigazgatója tagja a Nukleáris Energia Ügynökség Irányító Testületének, a szakmai munkát szervezõ hét állandó bizottságban magyar szakemberek is részt vesznek.

2. Többoldalú nemzetközi egyezmények

Az atomenergia biztonságos alkalmazása területén Magyarország részvételével eddig 13 hatályos többoldalú államközi, vagy kormányközi egyezmény jött létre. Az egyezményeket és az azokat kihirdetõ jogszabályokat a 4. táblázat tartalmazza. A felsorolt egyezmények hazai végrehajtásáról az OAH fõigazgatója gondoskodik.

Az 1997. évi I. törvénnyel kihirdetett nukleáris biztonsági egyezmény végrehajtásaként az OAH 2001-ben elkészítette és a Kormány jóváhagyásával benyújtotta a NAÜ-höz az egyezményben vállalt biztonsági követelmények teljesítésérõl szóló nemzeti jelentést. Az országok három évenként készülõ nemzeti jelentéseit széles körû nemzetközi konferencia értékeli, legközelebb 2002. áprilisában.

2001. június 18-án hatályba lépett a NAÜ keretében a kiégett fûtõelemek kezelésének biztonságáról és a radioaktív hulladékok kezelésének biztonságáról létrehozott közös egyezmény. Az egyezmény az atomenergia alkalmazásának újabb területén fogalmazza meg a nemzetközi biztonsági elvárásokat és teljesítésük ellenõrzésének módját. Magyarország már 1998-ban megerõsítette csatlakozását az egyezményhez, majd a 2001. évi LXXVI. törvény intézkedett az egyezmény kihirdetésérõl és végrehajtásáról.

Az egyezményben megfogalmazott biztonsági követelmények között olyan általános elvek szerepelnek, mint az egyének, a társadalom és a környezet hatásos védelmének kötelezettsége, a jövõbeni generációk szükségtelen terhelésének elkerülése, a pénzügyi fedezet biztosítása az atomerõmûvek leszerelésére és a radioaktív hulladékok végleges elhelyezésére, valamint a radioaktív hulladékok keletkezésének a gyakorlatban lehetséges legkisebb mértékre való korlátozása. Az egyezmény részesei a kötelezettségek teljesítésérõl jelentést készítenek, amelyet a szerzõdõ felek a legalább három évenként összehívandó felülvizsgáló üléseken értékelnek. Erre elsõ ízben 2003 végén kerül sor.

3. Kétoldalú kapcsolatok

A szomszédos országok nukleáris biztonságért felelõs hatóságaival elsõsorban a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség és az Európai Unió által szervezett regionális programok keretében alakult ki együttmûködés. Az OAH szoros szakmai kapcsolatot tart fenn a VVER reaktorokat üzemeltetõ országok társhatóságaival, kölcsönös információcsere egyezmény jött létre Kanada, az Egyesült Királyság, az Amerikai Egyesült Államok, Románia, Oroszország és Franciaország hatóságaival. Németország Szövetségi Környezetvédelmi Minisztériumával a tudományos-mûszaki együttmûködés keretében alakult ki közvetlen kapcsolat. A japán kormány meghívásos programja keretében 1992 óta vesznek részt magyar szakértõk a japán nukleáris program megismertetése érdekében szervezett tanfolyamokon és szemináriumokon.

4. táblázat. Az atomenergia biztonságos alkalmazása területén Magyarország részvételével létrejött többoldalú államközi, vagy kormányközi egyezmények

Megnevezés	Hazai kihirdetés
A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség kivált-ságairól és mentességérõl létrejött egyezmény	1967. évi 22. törvényerejû rendelet
A nukleáris fegyverek elterjedésének megaka-dályozásáról szóló szerzõdés	1970. évi 12. törvényerejû rendelet
A Magyar Köztársaság és a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség között a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerzõdés szerinti biztosítékok alkalma-zásáról aláírt egyezmény	1972. évi 9. törvényerejû rendelet
A nukleáris anyagok fizikai védelmérõl szóló egyezmény	1987. évi 8. törvényerejû rendelet
A nukleáris balesetekrõl adandó gyors értesítési egyezmény	28/1987. (VIII. 9.) MT rendelet
A nukleáris baleset, vagy sugaras veszély-helyzet esetén való segítség-nyújtásról szóló egyezmény	29/1987. (VIII. 9.) MT rendelet
A Magyar Köztársaság Kormánya és a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség között, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség által Magyarországnak nyújtott mûszaki segítségrõl szóló felülvizsgált kiegészítõ megállapodás	93/1989. (VIII. 22.) MT rendelet
Az atomkárokért való polgári jogi felelõsségrõl szóló nemzetközi egyezmény	24/1990. (II. 7.) MT rendelet
Az atomkárokért való polgárjogi felelõsségrõl szóló Bécsi Egyezmény és az atomenergia területén való polgári jogi felelõsségrõl szóló Párizsi Egyezmény alkalmazásáról szóló közös jegyzõkönyv	130/1992. (IX. 3.) Korm. rendelet
A nukleáris biztonságról szóló nemzetközi egyezmény	1997. évi I. törvény
Átfogó Atomcsend Szerzõdés	1999. évi L. törvény
Magyarország és a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség között a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerzõdésnek megfelelõ biztosítékok alkalmazására 1972. március 6-án kötött egyezményhez kapcsolódó Kiegészítõ Jegyzõkönyv	1999. évi XC. törvény
A kiégett fûtõelemek kezelésének biztonságáról és a radioaktív hulladékok kezelésének biztonságáról létrehozott közös egyezmény		2001. évi LXXVI. törvény

5. táblázat. Az atomenergia biztonságos alkalmazása területén létrejött kétoldalú kormányközi egyezmények

Megnevezés	Hazai kihirdetés
A Magyar Köztársaság Kormánya és az Osztrák Köztársaság Kormánya között a nukleáris létesítményeket érintõ, kölcsönös érdeklõdés tárgyát képezõ kérdések szabályozásáról szóló egyezmény	70/1987. (XII. 10.) MT rendelet
A Magyar Köztársaság és Kanada Kormánya között az atomenergia békés célú felhasználása terén folytatandó együttmûködésrõl szóló egyezmény	34/1988. (V. 6.) MT rendelet
A Magyar Köztársaság Kormánya és a Németországi Szövetségi Köztársaság Kormánya között a nukleáris biztonsággal és a sugárvédelemmel összefüggõ kölcsönös érdeklõdés tárgyát képezõ kérdések szabályozásáról szóló megállapodás	73/1991. (VI. 10.) Korm. rendelet
A Magyar Köztársaság Kormánya és Csehország Kormánya között a nukleáris biztonság és sugárvédelem területén való kölcsönös tájékoztatásról és együttmûködésrõl aláírt egyezmény	108/1991. (VIII. 28.) Korm. rendelet
A Magyar Köztársaság Kormánya és a Szlovák Köztársaság Kormánya között a nukleáris biztonság és a sugárvédelem területén való kölcsönös tájékoztatásról és együttmûködésrõl aláírt egyezmény	108/1991. (VIII. 28.) Korm. rendelet
A Magyar Köztársaság Kormánya és az Amerikai Egyesült Államok Kormánya között az atomenergia békés célú alkalmazása terén való együttmûködésrõl aláírt megállapodás	116/1992.(VII. 23.) Korm. rendelet
A Magyar Köztársaság Kormánya és a Szlovén Köztársaság Kormánya között a sugaras veszélyhelyzet esetén adandó gyors értesítésrõl aláírt egyezmény	185/1997. (X. 31.) Korm. rendelet
A Magyar Köztársaság Kormánya és Románia Kormánya között nukleáris balesetek esetén adandó gyors értesítésrõl aláírt megállapodás	61/1998. (III. 31.) Korm. rendelet
A Magyar Köztársaság Kormánya és Ukrajna Kormánya között nukleáris balesetek esetén való gyors értesítésrõl, a kölcsönös tájékoztatásról és együttmûködésrõl a nukleáris biztonság és a sugárvédelem területén aláírt megállapodás	108/1999. (VII. 7.) Korm. rendelet
A Magyar Köztársaság Kormánya és a Horvát Köztársaság Kormánya között sugaras veszélyhelyzet esetén adandó gyors értesítésrõl aláírt egyezmény	13/2000. (II. 11.) Korm. rendelet

További kétoldalú kapcsolatot jelentenek az atomenergia biztonságos alkalmazása területén létrejött kétoldalú kormányközi egyezmények, amelyek végrehajtásáról az OAH gondoskodik. Az atomenergia biztonságos alkalmazása területén létrejött kétoldalú kormányközi egyezményeket a 7. táblázat foglalja össze.

2001-ben egy új kormányközi és két hatósági szintû kétoldalú nemzetközi megállapodás jött létre. A paksi atomerõmû nukleáris üzemanyagának beszerzési forrásai bõvülnek azzal a magyar-ausztrál kormányközi egyezménnyel, amelyet augusztus 8-án, Budapesten írtak alá az atomenergia békés célú alkalmazása terén való együttmûködésrõl. Az OAH és az Orosz Föderáció Nukleáris Biztonsági Hatósága a GOSATOMNADZOR közötti 2001 februárjában Moszkvában aláírt megállapodás a nukleáris biztonság fejlesztésével összefüggõ együttmûködést és információcserét mozdítja elõ. Hasonló megállapodás jött létre áprilisban a Szlovák Nukleáris Hatósággal.

A hatályos egyezmények végrehajtásaként 2001-ben két szakértõi ülésre került sor Magyarországon. A nukleáris balesetek esetén adandó gyors értesítésrõl szóló magyar-szlovén kormányközi egyezmény alapján a kétévenként esedékes szakértõi konzultációt április 4-6. között szervezték meg Budapesten. A hasonló magyar-szlovák kormányközi egyezmény keretében május 31. és június 1. között Balatonfüreden tartott szakértõi megbeszélésen mindkét ország részérõl csaknem minden érintett tárca képviselõje részt vett.

3. EGYÜTTMÛKÖDÉS AZ EURÓPAI UNIÓVAL

Az Európai Unióval való együttmûködést és hazánk csatlakozásának elõkészítését az atomenergia alkalmazása területén megkönnyíti az a körülmény, hogy Magyarország részese az atomenergia biztonságos alkalmazásának szabályozására létrejött átfogó nemzetközi megállapodásoknak. A nemzetközi egyezmények és a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség keretében kidolgozott biztonsági ajánlások meghatározó szerepet töltenek be az Európai Unió országainak szabályozásában és a hazai jogszabályokban is.

1. Jogharmonizáció

Magyarországon a jogharmonizáció folyamatát a 2212/1998. (IX. 30.) Korm. határozat, illetve az azt évente aktualizáló kormányhatározatok - legutóbb a 1124/2001. (XI. 22.) Korm. határozat - szabályozzák. Legkésõbb 2002 végére a folyamatot le kell zárni. A 2001 évben jelentõs elõrelépés történt a jogharmonizáció területén, és csak néhány, a területhez tartozó rendelet kiadása húzódott át 2002-re. A csatlakozási tárgyalások eredményeként egyértelmûvé vált, hogy Magyarország az atomenergia alkalmazásának biztonságával összefüggõ témakörben nem kér átmeneti mentességet. Az energia fejezetet 2000. novemberében ideiglenesen lezárták, és 2001. májusában sor került a környezetvédelmi fejezet lezárására is.

Az Európai Unióhoz történõ csatlakozásra való belsõ felkészülés záró szakaszában különös jelentõsége van a jogharmonizációs program ismételt felülvizsgálatának és aktualizálásának, valamint a jogközelítési feladatok elõzõ évi teljesítésérõl szóló jelentés elkészítésének, amelyet a fenti kormányhatározatok is elõírnak.

Az atomenergia biztonságos alkalmazása területén a jelenlegi jogharmonizációs tevékenység elsõsorban a sugárvédelemmel, a radioaktív anyagok és hulladékok országhatáron való átszállításával, a nukleáris balesetek elhárításával, valamint az Európai Unió más országokkal kötött nemzetközi megállapodásaival összefüggõ közösségi joganyagra vonatkozik. Az ezekkel kapcsolatos felülvizsgálatok és a hazai bevezetéssel összefüggõ intézkedések kialakítása folyamatban van. 2001 során került kiadásra az orvosi besugárzásokra vonatkozó sugárvédelmi elõírásokat összefoglaló rendelet, valamint a sugárveszélyes munkahelyeken alkalmazott külsõ munkavállalók sugárvédelmét szolgáló rendelet. Mindkettõt az egészségügyi miniszter adta ki. Az országos sugárzási helyzet és radioaktív anyag koncentrációk ellenõrzésérõl (OKSER) szóló rendelet tervezetének végleges egyeztetése és a rendelet kiadása áthúzódik 2002-re. Az ECURIE-hez, az EU korai nukleáris és radiológiai baleseti riasztási rendszeréhez való csatlakozás elõkészítése 2001-ben magyar részrõl megtörtént, a csatlakozás 2002. elsõ felében fog megtörténni. Összefoglalásként megállapítható, hogy az egészségügy területén a mûködést szabályozó, megfelelõ jogszabályok nagyrészt megjelentek.

A nukleáris biztonság területén az Unió keretében egységes közösségi szabályozást nem alakítottak ki. A csatlakozni kívánó országokban a nukleáris biztonság helyzetének megítélésére az Európai Unió külön néhány éve felülvizsgálatot szervezett, amelynek elvégzésére a tagországok nukleáris biztonsági hatóságainak vezetõi kaptak megbízást. A megítélés alapja ebben a fázisban az Unió tagországaiban kialakított és követett hatósági gyakorlat volt. Az elõzõ években végzett különbözõ értékelések szerint Magyarországon a vonatkozó jogszabályok és a nukleáris biztonság egyéb elõírásai korszerûek és összehasonlításuk a nyugati országokban alkalmazott elvekkel kedvezõ eredményt mutat.

2000. július 26-án az EU tagországok állandó brüsszeli képviselõinek bizottsága (Comité des Representants Permanents, Coreper)   felhatalmazást adott az EU Tanácsa mellett mûködõ nukleáris kérdések munkacsoportjának (Atomic Questions Group, AQG), hogy határozza meg azokat az alapvetõ nukleáris biztonságot érintõ elveket és dolgozza ki azt a módszertani ajánlást, amelyek alapján értékelhetõ a csatlakozni kívánó országokban a nukleáris biztonság helyzete, valamint a radioaktív hulladékok és kiégett fûtõelemek kezelése és elhelyezése. A munkacsoport 2000. december 6-án benyújtott jelentése alapján a Coreper az alábbiak szerint foglalt állást:

• hozzájárult a jelentésben ajánlott módszertan alkalmazásához, amely alkalmas eszköz annak meghatározására, hogy a csatlakozó országok atomerõmûvei mennyiben felelnek meg az EU által megkívánt magas szintû nukleáris biztonságnak;
• létrehozott egy nukleáris biztonsági munkabizottságot (Working Party on Nuclear Safety, WPNS), amely az AQG ad hoc bizottságaként ülésezik, és értékeli az összes csatlakozó ország helyzetét a jelentésben foglaltak szerint;
• újabb megbízást adott a nukleáris kérdések munkacsoportjának, ezúttal a csatlakozó országok kutató reaktorainak a magas szintû nukleáris biztonság szempontjából való értékelésére szolgáló ajánlás kidolgozására a bõvítés menetrendjével összhangban.

A magyarországi helyzetre vonatkozó részletes anyagot az OAH készítette el 2001 március - áprilisban a fenti ajánlások és az AQG kérdései alapján.

A Coreper részére az EU Tanács Fõtitkársága 2001. május 27-én küldte el jelentését, amely összegzése az AQG és a WPNS által addig végzett értékelésnek. A jelentésben felhasználták a 2001. március-áprilisban az egyes tagjelöltek nukleáris hatóságaitól kapott részletes, a biztonságot érintõ legújabb információkat is. A Bizottság Bõvítési Fõigazgatósága július 12-i levelében hivatalosan megküldte a jelentést a csatlakozó országoknak. Magyarország esetében a biztonság technikai feltételeire lényegi kritikai megjegyzést nem tettek, viszont a hatósági felügyelet függetlenségét két ponton is megkérdõjelezték. Ismételten rákérdeztek az OAH függetlenségére az energiatermelésben érdekelt szervektõl, valamint a Radioaktív Hulladékokat Kezelõ Közhasznú Társaságtól. A Külügyminisztérium, az OAH és a Gazdasági Minisztérium megállapodtak abban, hogy az említett két témakörben 2002. év folyamán a jelenlegi szabályozás EU igényeknek megfelelõ korrekciójára kerül sor. A 2001. végén egyeztetett válaszban beszámoltunk arról, hogy az atomenergiáról szóló 1996. évi CXVI. törvény tervezett módosítása a felvetésnek megfelelõen megerõsíti az OAH függetlenségét. A Radioaktív Hulladékokat Kezelõ Közhasznú Társaság pedig várthatóan más fõhatóság felügyelete alá kerül.

Az Európai Unió országaiban a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerzõdés végrehajtásaként különleges ellenõrzési rendszer mûködik. Az Európai Atomenergia Közösség, az EURATOM és Nukleáris Ellátási Ügynöksége különleges jogosultságokkal rendelkezik a nukleáris anyagok ellenõrzése és kereskedelme területén is valamennyi tagországra kiterjedõen. Hazánk csak az EU-tagság elnyerését követõen csatlakozhat az EURATOM-hoz, ezért a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásával, a nukleáris anyagok ellenõrzésével és szállításával kapcsolatos közösségi irányelvek hazai érvényesítésére csak az Unióhoz való csatlakozásunkkor kerülhet sor.

Ezt készíti elõ az kormányrendelet amely a radioaktív hulladékok országhatáron át történõ szállítását, valamint az ehhez kapcsolódó kísérõ okmányok tartalmát szabályozza. A kormányrendelet tervezete az OAH koordinálásával 2001. végén benyújtásra került. Megjelenése 2002. elsõ negyedévében történt meg.

1. Részvétel az Európai Unió 5. Keretprogramjában

Magyarország csatlakozásáról az Európai Unió 5. Kutatási, Technológiai Fejlesztési és Demonstrációs Keretprogramjához a Kormány 2324/1997. (X. 15.) Korm. határozatában döntött. Ennek megfelelõen a Keretprogramban Magyarország mint teljes jogú társult tag vehet részt.

Az EURATOM programja a Keretprogram 4., úgynevezett "Energia" témakörébe, és a 4. horizontális programba épült be. Az egyes témakörökben a kutatási területeket "kulcsfontosságú akciók" jelölik ki. Az EURATOM program két kulcsfontosságú akciót tartalmaz, a termonukleáris fúzió és a maghasadás területeket.

A termonukleáris fúziónak, amely az EURATOM program teljes anyagi erõforrásának (979 MEU) mintegy 80%-át tartalmazza, célirányos területei:

• a meglévõ kutatások folytatása (az ITER projekt véglegesítése, a JET csúcsteljesítményen való mûködtetése),
• a fúziós berendezések alapvetõ elméletének fejlesztése,
• a hosszú távú technológia fejlesztés, nevezetesen elõkészületek egy demonstrációs reaktor építéséhez.

A maghasadás (fisszió) területén a program célkitûzései:

• a meglévõ nukleáris létesítmények biztonságának növelése,
• a nukleáris üzemanyagciklus biztonsága,
• a jövõ biztonságos és hatékony atomerõmûvének kifejlesztése,
• a sugárvédelem.

A fúziós területen csatlakoztunk a kidolgozott programhoz. A Magyar Tudományos Akadémia szerzõdést írt alá az EURATOM-mal a Magyar EURATOM Fúziós Szövetség létrehozásáról (Hungarian EURATOM Fusion Association, HAS), amelynek tagjai:

• a KFKI Részecske- és Magfizikai Kutatóintézet;
• a KFKI Atomenergia Kutató Intézet;
• a Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem / Nukleáris Technikai Intézet.

A 2001. évben a magyar társulás össz-költségvetése körülbelül 600 000 euró volt, amelybõl az EURATOM mintegy 220 000 eurót térített.

A maghasadási témáknál konzorciumokat létrehozva, számos nyertes pályázatban vesznek részt kutatóintézeteink és egyéb intézményeink, elsõsorban az atomenergetika biztonsága tárgykörben. A magyar részvételû nyertes pályázatok száma 38, az ezekhez kapott EU támogatás összesen mintegy 2 millió euró.

Az egyes programokban a nemzeti összekötõk (National Contact Points) feladata a kapcsolatok kiépítése és tartása az egyes országok, valamint az EU Bizottsága között. Az EURATOM program nemzeti koordinátora az OAH egyik vezetõ munkatársa. Magyarország ezen kívül képviselteti magát az EURATOM program mindkét ágában, nevezetesen a "Fusion Physics Committe"-ban két fõ, a Consultative Committe-kban (CCE-FU, ill. CCE Fission), amelyek a bizottságok legfelsõ szintjét képezik, három-három fõ vesz részt az Országos Atomenergia Hivatalból, egyetemrõl és kutatóintézetekbõl.

Az Európai Unió 5. Kutatási- Oktatási Keretprogram, EURATOM programjában való részvételünk jelentõs támogatást ad a hazai kutatási-fejlesztési tevékenységhez és erõsíti hazánk kedvezõ megítélését az atomenergia alkalmazása területén a csatlakozásnál.

1. TÁJÉKOZTATÁSI TEVÉKENYSÉG

Az atomtörvény szerint az atomenergia alkalmazásával összefüggõ alapvetõ tudományos, technikai és egyéb ismereteket - a kockázatokra is kiterjedõen - oktatni, valamint a közszolgálati hírközlés, a közmûvelõdés útján az állampolgárokkal rendszeresen ismertetni kell. Az atomerõmû és radioaktív hulladéktároló engedélyese a létesítmény környezetében lévõ települések lakosságának rendszeres tájékoztatása érdekében elõsegíti társadalmi ellenõrzési és információs társulás létrehozását, annak tevékenységéhez támogatást adhat. Az OAH egyik fontos feladata az atomenergia biztonságos alkalmazásával összefüggõ tájékoztatási tevékenység összehangolása, illetve ellátása. Az atomenergia biztonságos alkalmazásával összefüggõ kormányzati tájékoztatási tevékenységet nehezíti, hogy a sajtó sok esetben csak a negatív eseményeket tekinti hírértékûeknek és a lakosság hiteles tájékoztatása háttérbe szorul. A sajtóban megjelenõ hírekben és kommentárokban gyakran elõforduló durva szakmai hibák is akadályozzák az atomenergia alkalmazásával kapcsolatos kérdések pontos lakossági megismerését.

1. Létesítményi tájékoztatás

A Paksi Atomerõmû Rt. Látogató Központot mûködtet, ahol az atomerõmûvel kapcsolatos ismereteken túl az atomenergia alkalmazásának biztonságával összefüggõ kérdésekrõl is tájékoztatást kaphatnak a látogatók. Az elmúlt évben a paksi atomerõmûvet csaknem 30.000 látogató kereste fel. A Látogató Központ havi rendszerességgel tart sajtótájékoztatót, ad ki sajtóközleményt, Internet honlapja nagy adat- és információs bázist tartalmaz az érdeklõdõk számára. Nagy számban adnak ki tájékoztató könyveket, prospektusokat és multimédiás adathordozókat. Fizikai tantárgyi oktatási programot indítottak a környezõ településeken, melyekhez a tankönyveket, munkafüzeteket, valamint a tanárok felkészítését az atomerõmû biztosította. 2001-ben az oktatást segítõ céllal két új CD-rom-ot adtak ki, amelyet minden magyar gimnázium és szakközépiskola megkapott.

Az atomerõmû elõsegítette a telephelyén és a radioaktív hulladékok elhelyezésére az eddigi eredmények alapján feltehetõen alkalmas területeken társadalmi ellenõrzési és információs társulások létrehozását és támogatja azok eredményes mûködését.

A Nemzetközi Nukleáris Esemény Skálához (International Nuclear Event Scale, INES) történt hazai csatlakozással vállalt nemzetközi kötelezettségnek megfelelõen az atomerõmûben történt nem tervezett eseményekrõl, üzemzavarokról készült jelentéseket az OAH a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséghez továbbítja. Az atomerõmû a skálán besorolt eseményeket közérthetõ formában készült sajtóközleményekben nyilvánosságra hozza, ismertetve azok biztonsági jelentõségét. Az atomerõmû havonta tájékoztatást ad a környezeti sugárzási viszonyok ellenõrzésének eredményeirõl, a nagyobb települések közterületein pedig 24 órás mûködésû lakossági demonstrációs rendszer mutatja az aktuális háttérsugárzás értékét. A 2001. júniusában bekövetkezett kábeltûzzel kapcsolatos tájékoztatási tevékenység tapasztalatai alapján új csoportos SMS személyi hívórendszert hoztak létre a környezõ települések polgármestereinek tájékoztatására.

Szélesebb körû tájékoztatási tevékenységre adott lehetõséget 2001-ben a paksi atomerõmû alapításának 25., a Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen mûködõ Oktatóreaktor fennállásának 30., továbbá a püspökszilágyi Radioaktív Hulladék Feldolgozó és Tároló létrehozásának 25. évfordulója.

Az Oktatóreaktor az oktatáson túl feladata az ország többi felsõoktatási intézményének kiszolgálása is. Az oktatás mellett az oktató reaktor évente mintegy 3000 látogatót fogad az ország középiskoláiból, fõiskoláiról és egyetemeirõl. A látogatócsoportok az intézet internetes honlapján keresztül is bejelentkezhetnek.

A Budapest Kutatóreaktor minden hónap utolsó péntekén nyílt napot tart, amelyen elõzetes bejelentkezés után bárki megtekintheti a reaktort. Minden év november elsõ hetében (a Tudomány hete) az Akadémiai Nyílt Napok keretében lehetõség van arra, hogy más akadémiai intézetek munkatársai megismerkedjenek a reaktornál folyó tevékenységgel.

A Radioaktív Hulladékokat Kezelõ Közhasznú Társaság sokrétû tájékoztatási tevékenységet folytat a radioaktív hulladékok témakörében. Sajtótájékoztatók szervezése, tájékoztató anyagok kiadása mellett 2001-ben hírlevelet jelentetett meg, ismeretterjesztõ elõadásokat, konferenciákat és környezetvédelmi tábort szervezett.

2. Hatósági tájékoztatás

Az OAH és az OAB sajtótájékoztatók szervezésével és sajtóközlemények kiadásával tájékoztatja a közvéleményt az atomenergia biztonságos alkalmazásával kapcsolatos legfontosabb kérdésekrõl. Az OAB üléseirõl részletes sajtóközlemény kerül kiadásra. A tájékoztatási tevékenység legjelentõsebb formája az Országgyûlés elé évente benyújtandó beszámoló, amelynek elõkészítése az OAH feladata. Ezen túlmenõen az OAH Nukleáris Biztonsági Igazgatóság rendszeres éves jelentéseket készít tevékenyégérõl a szakmai közvélemény tájékoztatására.

A korábbi gyakorlatot folytatva az OAH 2001-ben negyedévenként hírlevelet adott ki és terjesztett az atomenergia biztonságával és a hatósági tevékenységgel kapcsolatos legfontosabb eseményekrõl. Az Interneten 1998-tõl van jelen az OAH honlapja (www.haea.gov.hu), amely a hírleveleket és a legfontosabb idõszerû dokumentumokat is tartalmazza. 2001. decemberétõl az OAH honlapján rendszeresen megjelennek nukleáris terület leggyorsabbnak és legmegbízhatóbbnak tekintett hírforrásának, az Európai Nukleáris Társaság ( European Nuclear Society, ENS) NucNet sajtószolgálata legérdekesebb híreinek rövidített magyar nyelvû változata is.

A Központi Nukleáris Pénzügyi Alap által finanszírozott munkálatok keretében szervezett tevékenység folyik a lakossági tájékoztatás területén is. A radioaktív hulladékokkal kapcsolatos tevékenységrõl a környezetvédelmi szervezetek is rendszeres tájékoztatást kapnak

Az OAH megalakulásának tízéves évfordulója alkalmából 2001. január 30.-án emlékülést és sajtótájékoztatót szervezett, ahol az OAH vezetõi tájékoztatást adta az elmúlt évek eredményeirõl és a következõ idõszak feladatairól. Az ünnepi ülésen részt vettek az atomenergia kutatásával, alkalmazásával és állami szabályozásával foglalkozó intézmények és a szakmai társadalmi szervezetek vezetõi és a NAÜ illetékes igazgatója. Mádl Ferenc köztársasági elnök levélben köszöntötte az OAH vezetõit és munkatársait. A 10 éves évfordulóra rövid, közérthetõ kiadvány készült az OAH tevékenységérõl.

Az OAH továbbra is támogatta a Magyar Tudományos Üzemi- és Szaklapok Újságíró Egyesülete Nukleáris Szakosztályának tevékenységét. A Szakosztályban 53 újságíró vesz részt. 2001-ben az újságírók elõadást hallgattak meg az atomenergia és a fenntartható fejlõdés kapcsolatáról, részt vettek a csernobili konferencián. Ellátogattak a debreceni PET központba, meglátogatták az AGROSTER Rt. élelmiszerbesugárzó központját, megismerkedtek a bezárt mecseki uránbánya környezet-helyreállítási programjával. Látogatást tettek az ÁNTSZ-nél, az Onkológiai Intézetben, a DUNAFERR-nél és a minõségbiztosítással foglalkozó TÜV-Rheiland vállalatnál.

3. Kormányzati és parlamenti tájékoztatás

2001-ben az Országgyûlés bizottságai több alkalommal foglakoztak az atomenergia alkalmazásának biztonságát érintõ kérdésekkel:

• A Környezetvédelmi Bizottság 2001. február 6-i ülésén meghallgatta Dr. Rónaky József, az OAH fõigazgatójának és Motoc Annamáriának, az Egészségügyi Minisztérium szakértõjének beszámolóját a Püspökszilágyi Radioaktív Hulladékfeldolgozó- és Tároló telephelyének biztonsági alkalmasságáról.
• A Gazdasági Bizottság 2001. március 22-i ülésén megvitatta az Állami Számvevõszéknek a Központi Nukleáris Pénzügyi Alap mûködésének ellenorzésérõl készült jelentését. A jelentés megállapításait az ÁSZ részérõl Dr. Bihary Zsigmond igazgató összegezte, majd Dr. Rónaky József, az OAH fõigazgatója az ÁSZ jelentésben megfogalmazott feladatok végrehajtására készült intézkedési tervrõl tájékoztatta a Bizottságot.
• A Gazdasági Bizottság 2001. május 24-én a paksi atomerõmûben tartotta kihelyezett ülését. A Bizottság tájékoztatót hallgatott meg az atomerõmû mûködésérõl, majd az aktuális problémákat vitatták meg.
• A Gazdasági Bizottság 2001. október 9-én napirendjére tûzte a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség keretében a kiégett fûtõelemek kezelésének biztonságáról és a radioaktív hulladékok kezelésének biztonságáról létrehozott közös egyezmény kihirdetésérõl szóló T/5209. számú törvényjavaslat és az atomenergia 2000. évi hazai alkalmazásának biztonságáról szóló J/4930. számú jelentés általános vitáját.
• A Környezetvédelmi Bizottság 2001. október 9-én megvitatta az atomenergia 2000. évi hazai alkalmazásának biztonságáról szóló J/4930. számú jelentést, mint kijelölt bizottság egyhangúan támogatta a jelentés elfogadását.
• A Külügyi Bizottság 2001. október 10-én megvitatta, és egyhangúan támogatta a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség keretében a kiégett fûtõelemek kezelésének biztonságáról és a radioaktív hulladékok kezelésének biztonságáról létrehozott közös egyezmény kihirdetésérõl szóló T/5209. számú törvényjavaslatot.
• Az atomenergia 2000. évi hazai alkalmazásának biztonságáról szóló J/4930. számú jelentést megvitatását, a fentieken kívül, még napirendjére tûzte a Területfejlesztési Bizottság, az Önkormányzati- és Rendészeti Bizottság és az Oktatási Bizottság.

1. Rendezvények

Az atomenergia alkalmazásával összefüggõ korszerû információk terjesztésében fontos szerepet játszanak a szakmai társadalmi szervezetek, amelyek függetlenek a különféle érdekcsoportoktól és tagságuk komplexitása jó alapot ad a szakmai kérdések sokoldalú megítéléséhez. 2001-ben a szakmai társadalmi szervezetek több olyan rendezvényt szerveztek, amelyek a tudományos és szakmai információ csere mellett az atomenergia alkalmazásával összefüggõ szélesebb körû hazai és nemzetközi tájékoztatást és ismeretterjesztést is szolgálták. A nukleáris szakemberek és az atomenergia alkalmazását ellenzõ környezetvédelmi szakértõk nyílt, õszinte vitájára adott lehetõséget a Nádasdy Akadémia által szervezett Radioaktivitás: Átok, vagy áldás? címû szimpózium. A Magyar Orvostudományi Nukleáris Társaság kongresszusán, a Magyar Tudományos Akadémia Izotópalkalmazási Munkabizottsága és Nukleáris Korróziós Munkabizottsága, valamint a Magyar Kémikusok Egyesületének tudományos ülésein OAH vezetõi és munkatársai is részt vettek és elõadást tartottak.

A Magyar Tudományos Akadémián 2001. március 20-22 között tudományos konferenciát rendeztek "15 éve történt a Csernobili Atomerõmû balesete" címmel. A háromnapos rendezvény elõadásai áttekintették az 1986-ban bekövetkezett baleset okait, lefolyását, környezeti és egészségügyi következményeit, s magyarországi hatásait 15 év távlatából. Az orvosi témájú elõadások arról számoltak be, hogy az elmúlt 15 évre vonatkozóan rendelkezésre álló statisztikai adatokból nem mutatható ki a csernobili baleset okozta változás a daganatos és egyéb megbetegedések gyakoriságában. A konferencián a BM Országos Katasztrófavédelmi Fõigazgatóság és az OAH munkatársai beszámoltak a hazai nukleárisbaleset-elhárítás történetérõl, jogszabályi hátterérõl, a napjainkban mûködõ nukleárisbaleset-elhárítási rendszerrõl és az elmúlt évek nukleárisbaleset-elhárítási gyakorlatairól.

A bonni Atomenergia Tájékoztató Központ (Informationskreis Kernenergie) sajtóházi fórumot hozott létre "Forum in the Pressehouse" címmel, amellyel rendszeres információcserét biztosít az ipar és a tudomány, valamint a politikai döntéshozók és a média képviselõi között a biztonságos, nem szennyezõ energiaellátás komplex kérdéskörében. A fórum korábbi elõadói között volt az Energia Tanács (World Energy Council) elnöke, a NAÜ fõigazgató-helyettese, a FORATOM fõtitkára és a német és külföldi ipar, kutatás és politika számos más neves képviselõje. Az Atomenergia Tájékoztató Központ felkérésére 2001. február 8-án az OAH fõigazgatója tartott elõadást "A magyar energiaprogram kulcstényezõi" címmel. A magyar helyzet iránti érdeklõdést jelezte az elõadás utáni kötetlen beszélgetésen feltett számos kérdés.

0. MELLÉKLETEK

A MINISZTÉRIUMOK ÉS KÖZPONTI KÖZIGAZGATÁSI SZERVEK HATÓSÁGI FELADATAI AZ ATOMENERGIA ALKALMAZÁSA TERÜLETÉN

1. Az egészségügyi miniszter látja el a sugárvédelemmel, a radioaktív anyagok és az ionizáló sugárzást elõállító berendezések tulajdonjoga megszerzésével, elõállításával, tárolásával, felhasználásával átalakításával és forgalmazásával kapcsolatos hatósági feladatokat, az atomenergia alkalmazásával összefüggõ nem nukleáris létesítmények, valamint a radioaktív hulladéktárolók létesítésének, üzembe helyezésének, továbbá üzemeltetésének engedélyezését és ellenõrzését. A miniszter felsorolt feladatainak az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálaton (ÁNTSZ) keresztül tesz eleget. Az átruházott feladatokat a Fodor József Országos Közegészségügyi Központ Országos "Frédéric Joliot-Curie" Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Intézet (OKK OSSKI) közremûködésével az ÁNTSZ Országos Tisztifõorvosi Hivatala (OTH) és az ÁNTSZ megyei intézetei látják el.
2. A belügyminiszter látja el az atomenergia alkalmazásával összefüggõ, a közbiztonság és belsõ rend biztosítását szolgáló rendészeti, tûzvédelmi, fizikai védelmi, polgári védelmi és nukleárisbaleset-elhárítási feladatokat. A Belügyminisztérium területén e feladatok végrehajtásában érintett szervek és szervezetek a következõk:

• Országos Rendõr-fõkapitányság,
• Országos Katasztrófavédelmi Fõigazgatóság.

1. A földmûvelésügyi tárca az atomenergiáról szóló törvénynek megfelelõen látja el a talaj, a növényzet és az állatok, valamint a nõvényi és állati eredetû élelmiszer-termékek radioaktivitásának ellenõrzését, valamint az élelmiszerek nemzetközi forgalmazásához szükséges vizsgálatok elvégzésével és az igazolások kiadásával kapcsolatos feladatokat a lakosság biztonságos táplálkozása, az élelmiszerexport és környezetvédelem érdekében.
2. A honvédelmi miniszter a honvédelmi ágazaton belül látja el a radioaktív anyagok kezelésének, valamint az atomenergiáról szóló törvény hatálya alá tartozó létesítmények és haditechnikai berendezések létrehozásának, üzemeltetésének, megszüntetésének ellenõrzését. A Honvédelmi Minisztérium illetékességébe tartozik az ágazat speciális (kiképzési, nukleárisbaleset-elhárítási, háborús) sugáregészségügyi ellenõrzése. A Magyar Honvédség szervezeteiben és intézményeiben a Magyar Honvédség Tisztiorvosi Szolgálata látja el azokat a feladatokat, amelyek az atomenergia alkalmazása területén polgári vonatkozásban az ÁNTSZ hatáskörébe tartoznak.

1. A gazdasági miniszter látja el az építõanyagok gyártásához felhasznált, illetve külföldrõl behozott alapanyagok, továbbá a kereskedelmi forgalomba kerülõ építõanyagok és egyéb termékek radioaktivitásának ellenõrzését. Ezen kívül, a Gazdasági Minisztérium felügyelete alá tartozó Magyar Földtani Intézet útján érvényesíti a földtani szempontokat az atomenergia alkalmazásával összefüggõ létesítmények területén az OAH hatáskörébe, továbbá az egészségügyi miniszter hatáskörébe tartozó engedélyezési eljárásban.
2. A közlekedési és vízügyi miniszter az atomenergia alkalmazásával összefüggõ létesítmények területén az OAH hatáskörébe, valamint az egészségügyi miniszter hatáskörébe tartozó engedélyezési eljárásban érvényesíti a vízhasznosítással, a vízbázis-védelemmel és a vízkárelhárítással összefüggõ szempontokat.
3. A környezetvédelmi miniszter látja el a levegõ, a szárazföldi és vízi környezet radioaktív szennyezõdésének ellenõrzését. A minisztérium a környezetvédelmi felügyelõségek útján érvényesíti a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízminõség-védelmi szempontokat az atomenergia alkalmazásával összefüggõ létesítmények területén az OAH hatáskörébe, valamint az egészségügyi miniszter hatáskörébe tartozó engedélyezési eljárásban.
4. A Magyar Bányászati Hivatal elnöke érvényesíti a bányászati technológiai, bányamûszaki és bányabiztonsági szempontokat az OAH hatáskörébe, valamint az egészségügyi miniszter hatáskörébe tartozó engedélyezési eljárásban.

2. melléklet

1. Az atomerõmû Mûszaki Üzemeltetési Szabályzata (MÜSz) elõírja, hogy a biztonsági fogyasztók üzemképességét ugynevezett lépcsõzetes indítási programmal ciklikusan le kell próbálni. A próbák ciklusideje 6 hét. Az erõmû az éves ütemtervben ezzel a ciklusidõvel tervezte a próbákat, de az ütemezés rugalmasságának növelése érdekében a ciklusidõhöz képest plusz - mínusz nyolc napos eltérést tett lehetõvé a vonatkozó alacsony szintû belsõ elõírásban. Az elõírás így nem felelt meg a MÜSz-ben elõírtaknak. Ezt a gyakorlatot az erõmû hosszabb ideje követte és a hatóság figyelemfelhívása ellenére sem tett intézkedést az eltérés felszámolására. A hatóság a rossz gyakorlatot 2001.
   január 22-én, a 4-es blokki próbák 7 napos késéssel történt elvégzésekor minõsítette MÜSz sértésnek.
2. 2001. február 3-án a reaktor üzemelése közben keletkezõ hidrogén elégetésére szolgáló berendezés egyik ága nem megfelelõen mûködött a katalizátor töltet fogyása miatt. A másik hidrogénégetõ ág rendben mûködött. A töltet beszerzése általában nehézkes, és az atomerõmû erõfeszítéseket tesz a folyamatos pótlás biztosítására, de az esettel kapcsolatban megállapítható volt a karbantartásért és a gazdálkodásért, készletezésért felelõs szervezeti egységek közötti információ vesztés.
3. 2001. július 10-én az 1. blokk visszaindítása során a 3. számú gõzfejlesztõben szándékolatlan, de emberi hibára visszavezethetõ módon nyomásnövekedés történt, aminek hatására a nyomás rövid ideig az engedélyezési nyomás értéke fölé emelkedett. Az esemény a Mûszaki Üzemeltetési Szabályzat sértésének minõsül. Az esemény biztonsági jelentõségét növeli, hogy a korábban történt hasonló esemény kivizsgálását követõ javító intézkedéseket nem hajtották végre maradék nélkül.

Mind a három esemény INES-1 besorolást kapott.