A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG
KORMÁNYA

H/5558.
számú
országgyûlési határozati javaslat

az Egyesült Nemzetek Montego Bayben, 1982. december 10-én aláírásra megnyitott Tengerjogi Egyezménye megerõsítésérõl, valamint XI. Részének végrehajtásával kapcsolatos, New Yorkban, 1994. július 24-én aláírásra megnyitott Megállapodáshoz történõ csatlakozásról

Elõadó: Dr. Martonyi János
külügyminiszter

2001. december


Az Országgyûlés
....../2001. (.......) OGY határozata
az Egyesült Nemzetek Montego Bayben, 1982. december 10-én aláírásra megnyitott Tengerjogi Egyezménye megerõsítésérõl, valamint XI. Részének végrehajtásával kapcsolatos, New Yorkban, 1994. július 24-én aláírásra megnyitott Megállapodáshoz történõ csatlakozásról

Az Országgyûlés

1. megerõsíti az Egyesült Nemzetek Montego Bayben, 1982. december 10-én aláírásra megnyitott Tengerjogi Egyezményét;

2. egyetért azzal, hogy a Magyar Köztársaság csatlakozzék az Egyesült Nemzetek Tengerjogi Egyezménye XI. Részének végrehajtásával kapcsolatos, New Yorkban, 1994. július 24-én aláírásra megnyitott Megállapodáshoz;

3. felkéri a köztársasági elnököt az Egyezmény megerõsítését, valamint a Megállapodáshoz történõ csatlakozást tartalmazó okirat kiállítására;

4. felkéri a külügyminisztert, hogy az Egyezmény megerõsítését, a Megállapodáshoz történõ csatlakozást, valamint a következõ szövegû nyilatkozatot tartalmazó okiratot helyezze letétbe az ENSZ Fõtitkáránál:

"Az Egyezmény 287. cikkével összhangban a Magyar Köztársaság a jelen Egyezmény értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatban felmerülõ viták alábbi rendezési módjai közül választ a következõ sorrendben:

  1. Nemzetközi Tengerjogi Bíróság,
  2. Az ENSZ Nemzetközi Bírósága,

  1. A VIII. számú Függelékkel összhangban megalakított Eseti Választott Bíróság ezen Függelék 1. pontjában meghatározott valamennyi vitafajta tekintetében."

5. felkéri a külügyminisztert, hogy az Egyezmény és a Megállapodás, a Magyar Köztársaság tekintetében történõ hatályba lépését követõen, azok kihirdetésérõl szóló törvényjavaslatot az Országgyûléshez benyújtsa.

INDOKOLÁS

A Montego Bayben, 1982. december 10-én aláírásra megnyitott ENSZ Tengerjogi Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) a tengerjog területének kiemelkedõ jelentõségû nemzetközi jogi kodifikációját jelenti, amely, átfogó jellegénél fogva, továbbá a magyar tengerhajózás késõbbi lehetõségeire és egyéb érdekek esetleges érvényesítésére tekintettel nem hagyható figyelmen kívül. A Magyar Köztársaság részese a nemzetközi jog más, globális jellegû területeit is átfogóan szabályozó, általában az Egyesült Nemzetek keretében kidolgozott nemzetközi szerzõdéseknek (pl. világûrjog).

Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a Magyarországgal hasonló földrajzi adottságokkal rendelkezõ európai államok nagy többsége, továbbá az Európai Közösség is részese az összesen 137 részes államot számláló Egyezménynek (pl. Ausztria - 1995, Cseh Köztársaság - 1996, Szlovákia - 1996, Luxemburg - 2000).

Kiemelkedõ fontosságú az a tény, hogy az Egyezmény tengerparttal rendelkezõ részes államai kötelesek biztosítani a tengerparttal nem rendelkezõ részes államok részére a tengerhez történõ kijutás jogát, így Magyarország számára fontos az, hogy mind Horvátország és Szlovénia, mind Jugoszlávia, Románia, Bulgária és Ukrajna ratifikálta az Egyezményt. Abban az esetben, ha Magyarország is részes állammá válna, - a szokásjogon túlmenõen - az Egyezmény alapján is megilletné a tengerhez való kijutás és az onnan való visszajutás joga, valamint az átmenõ forgalom szabadsága (X. Rész).

Az Európai Közösség az 1998. március 23-i, 98/392/EK sz. Tanácsi Határozatában rendelkezett az Egyezménynek és a Megállapodásnak az Európai Közösség részérõl történõ jóváhagyásáról, így e szerzõdések a - közös kereskedelempolitikán belül - a Közösségi Vívmányok részét is képezik. Erre tekintettel az azokhoz történõ csatlakozás, illetve azok Magyarország részérõl történõ megerõsítése és kihirdetése az Európai Unió részérõl Magyarország irányában elvárásnak tekintendõ. Ez kitûnik abból is, hogy e joganyagokat az Európai Unió 1998 óta minden évben a "Külkapcsolatok" c. 26. EU csatlakozási tárgyalási fejezetre vonatkozó átvilágítási dokumentumokban (Screening "A"-List) szerepeltetve, Magyarország nyilatkozatát kéri a jogharmonizáció, azaz az Egyezmény megerõsítésének Magyarország által vállalt határidejét illetõen. (A 2001. évi 26. fejezeti "A"-Listában - az elõterjesztéssel, illetve a 3048/1998. (IX. 3.) kormányhatározatban foglalt felhatalmazással összhangban - a jogharmonizáció idõpontjaként az "EU-csatlakozás idejére" szövegû nyilatkozat feltüntetésére került sor.)

Összhangban az Egyezmény 306. cikkével, az Egyezményt meg kell erõsíteni, és az errõl szóló okiratot az Egyesült Nemzetek Szervezetének Fõtitkáránál letétbe kell helyezni. A nemzetközi szerzõdésekkel kapcsolatos eljárásról szóló 1982. évi 27. tvr. 10. §-ának (1) bekezdése alapján országgyûlési megerõsítést igényelnek - többek között - azok a nemzetközi szerzõdések, amelyeknél az abban foglalt rendelkezések elõírják azt, hogy az Egyezmény Országgyûlés által történõ megerõsítése szükséges.

Ezzel a döntéssel kötelezõnek ismerjük el Magyarország tekintetében az Egyezmény XI. részének alkalmazásáról szóló, New Yorkban, 1994. július 24-én aláírásra megnyitott Megállapodás rendelkezéseit is (Megállapodás 4. cikk 1. pont).

A tengerjogi viták békés rendezésérõl szóló XV. Rész 1. címében foglalt vitarendezési módok (pl. békéltetés, tárgyalások) sikertelensége esetén a Részes Államok a 2. címben foglalt kötelezõ vitarendezési fórumokhoz fordulhatnak. Ezért az Egyezmény megerõsítésérõl szóló okiratban a Magyar Köztársaság a határozatban foglaltaknak megfelelõ nyilatkozatot teszi.

Az Egyezményt megerõsítõ országgyûlési határozat elfogadását követõen a köztársasági elnök által kiállított megerõsítõ okiratot az Egyezmény 306. cikke szerint az ENSZ Fõtitkáránál kell letétbe helyezni. Az Egyezmény (és a Megállapodás) Magyarország tekintetében a letétbe helyezést követõ 30. napon lép hatályba. Ezt követõen az Egyezményt és a Megállapodást - figyelemmel a nemzetközi szerzõdésekkel kapcsolatos eljárásról szóló 1982. évi 27. tvr. 13. § (1) bekezdésére - törvénnyel kell kihirdetni.


AZ EGYESÜLT NEMZETEK TENGERJOGI

EGYEZMÉNYE

 

Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék

Preambulum

I. RÉSZ Bevezetés

1. cikk A fogalmak használata és alkalmazási terület

II. RÉSZ A parti tenger és a csatlakozó övezet

1. cím Általános rendelkezések

2. cikk A parti tenger, a felette lévõ légtér, a tengerfenék és az altalaj jogállása

2. cím A parti tenger határai

3. cikk A parti tenger szélessége

4. cikk A parti tenger külsõ határa

5. cikk A normál alapvonal

6. cikk Sziklazátonyok

7. cikk Egyenes alapvonalak

8. cikk Belvizek

9. cikk Folyótorkolatok

10. cikk Öblök

11. cikk Kikötõk

12. cikk Elõkikötõk

13. cikk Apálykor szárazra kerülõ magaslatok

14. cikk Az alapvonalak megállapítási módszereinek kombinálása

15. cikk A parti tenger elhatárolása szemben lévõ vagy szomszédos tengerparttal rendelkezõ államok között

16. cikk Tengerészeti térképek és földrajzi koordinátákat tartalmazó jegyzékek

3. cím Békés áthaladás a parti tengereken

  1. A) alcím Valamennyi hajóra alkalmazandó szabályok
  2. 17. cikk A békés áthaladás joga

    18. cikk Az áthaladás fogalma

    19. cikk A békés áthaladás fogalma

    20. cikk Tengeralattjárók és más víz alatti jármûvek

    21. cikk A parti állam békés áthaladásra vonatkozó törvényei és rendelkezései

    22. cikk Tengerhajózási útvonalak és forgalomelválasztási folyosók a parti tengeren

    23. cikk Atomhajtású, továbbá radioaktív vagy más, természetét tekintve veszélyes vagy ártalmas anyagokat szállító idegen hajók

    24. cikk A parti állam kötelezettségei

    25. cikk A parti állam védelemhez való joga

    26. cikk Az idegen hajókra kivethetõ díjak

  3. B) alcím A kereskedelmi hajókra és a kereskedelmi célokból üzemeltetett állami hajókra alkalmazandó szabályok
  4. 27. cikk Büntetõ joghatóság idegen hajók fedélzetén

    28. cikk Polgári jogi joghatóság idegen hajók tekintetében

    C) alcím A hadihajókra és a nem kereskedelmi célokból üzemeltetett állami hajókra alkalmazandó szabályok

    29. cikk A hadihajók fogalma

    30. cikk A parti állam törvényeinek és rendelkezéseinek meg nem tartása hadihajók részérõl

    31. cikk A lobogó szerinti állam felelõssége a hadihajó vagy más, nem kereskedelmi célból üzemeltetett állami hajó által okozott kárért

    32. cikk Hadihajók vagy más, nem kereskedelmi célból üzemeltetett állami hajók mentessége

    4. cím A csatlakozó övezet

    33. cikk A csatlakozó övezet

    III. RÉSZ NEMZETKÖZI HAJÓZÁSRA HASZNÁLT TENGERSZOROSOK

  5. 1. cím Általános rendelkezések

34. cikk A nemzetközi hajózásra használt tengerszorosokat alkotó vizek jogállása

35. cikk A jelen rész alkalmazási területe

36. cikk A nemzetközi hajózásra használt tengerszorosokban lévõ nyílttengeri útvonalak és kizárólagos gazdasági övezeten keresztül vezetõ útvonalak

2. cím A tranzitáthaladás

37. cikk A jelen cím alkalmazási területe

38. cikk A tranzitáthaladás joga

39. cikk A hajók és légijármûvek kötelezettségei a tranzitáthaladás során

40. cikk Kutatási és felmérési tevékenység

41. cikk Tengerhajózási útvonalak és forgalomelválasztási folyosók a nemzetközi hajózásra használt tengerszorosokban

42. cikk A tengerszorosokkal határos államok tranzitáthaladást érintõ törvényei és rendelkezései

43. cikk Navigációs és biztonsági berendezések és egyéb eszközök, továbbá a szennyezés megelõzése, csökkentése és ellenõrzés alatt tartása

44. cikk. A tengerszorosokkal határos államok kötelezettségei

3. cím A békés áthaladás

45. cikk Békés áthaladás

IV. RÉSZ SZIGETCSOPORTBÓL ÁLLÓ ÁLLAMOK

46. cikk A fogalmak használata

47. cikk A szigetcsoportok alapvonalai

48. cikk A parti tenger, a csatlakozó övezet, a kizárólagos gazdasági övezet és a kontinentális talapzat szélességének mérése

49. cikk A szigetcsoport vizeinek, a felette levõ légtérnek, a tengerfenéknek és az altalajnak a jogállása

50. cikk A belvizek elhatárolása

51. cikk A már hatályban lévõ megállapodások, hagyományos halászati jogok és meglévõ tengeralatti kábelek

52. cikk A békés áthaladás joga

53. cikk A szigetcsoport vizein kijelölt tengerhajózási útvonalakon való áthaladás joga

54. cikk A hajók és légijármûvek kötelezettségei az áthaladás, a kutatási és mérési tevékenységek során, a szigetcsoportból álló államnak a szigetcsoport vizein kijelölt hajózási útvonalakon való áthaladással kapcsolatos kötelezettségei, törvényei és rendelkezései

V. RÉSZ KIZÁRÓLAGOS GAZDASÁGI ÖVEZET

55. cikk A kizárólagos gazdasági övezet különleges jogrendje

56. cikk A parti állam jogai, joghatósága és kötelezettségei a kizárólagos gazdasági övezetben

57. cikk A kizárólagos gazdasági övezet szélessége

58. cikk Más államok jogai és kötelezettségei a kizárólagos gazdasági övezetben

59. cikk A kizárólagos gazdasági övezetben fennálló jogokkal és joghatósággal összefüggõ konfliktusok feloldásának alapja

60. cikk Mesterséges szigetek, berendezések és létesítmények a kizárólagos gazdasági övezetben

61. cikk Az élõforrások megõrzése

62. cikk Az élõforrások hasznosítása

63. cikk Két vagy több parti állam kizárólagos gazdasági övezetében vagy a kizárólagos gazdasági övezetben és az ahhoz közeli körzetben egyaránt megjelenõ állományok

64. cikk Nagy távolságra vándorló fajok

65. cikk Tengeri emlõsök

66. cikk Ívásra a tengerbõl folyóba igyekvõ halállományok (anadrom halállományok)

67. cikk Ívásra a folyóból tengerbe igyekvõ halfajok (katadrom halfajok)

68. cikk Nem vándorló fajok

69. cikk A tengerparttal nem rendelkezõ államok jogai

70. cikk A földrajzilag hátrányos helyzetû államok jogai

71. cikk A 69. és 70. cikk alkalmazásának kizárása

72. cikk A jogátruházás korlátozásai

73. cikk A parti állam törvényeinek és rendelkezéseinek végrehajtása

74. cikk A kizárólagos gazdasági övezet elhatárolása szemben levõ vagy szomszédos tengerparttal rendelkezõ államok között

75. cikk Térképek és a földrajzi koordináták jegyzékei

VI. RÉSZ KONTINENTÁLIS TALAPZAT

76. cikk A kontinentális talapzat fogalma

77. cikk A parti állam jogai a kontinentális talapzat felett

78. cikk A borító vizek és a légtér jogállása, valamint más államok jogai és szabadságai

79. cikk Tengeralatti kábelek és csõvezetékek

80. cikk A kontinentális talapzaton lévõ mesterséges szigetek, berendezések és létesítmények

81. cikk Fúrás a kontinentális talapzaton

82. cikk A kontinentális talapzat 200 tengeri mérföldön túl történõ kiaknázásával kapcsolatos befizetések és járulékok

83. cikk A kontinentális talapzat elhatárolása szemben levõ vagy szomszédos tengerparttal rendelkezõ államok között

84. cikk Tengerészeti térképek és a földrajzi koordináták jegyzékei

85. cikk Alagútépítés

VII. RÉSZ A NYÍLT TENGER

1. cím Általános rendelkezések

86. cikk A jelen rész rendelkezéseinek alkalmazása

87. cikk A nyílt tenger szabadsága

88. cikk A nyílt tenger fenntartása békés célokra

89. cikk A nyílt tenger feletti szuverenitási igények érvénytelensége

90. cikk A hajózás joga

91. cikk A hajók nemzeti hovatartozása

92. cikk A hajók jogállása

93. cikk Az Egyesült Nemzetek Szervezete, annak szakosított szervei, illetve a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség lobogója alatt közlekedõ hajók

94. cikk A lobogó szerinti állam kötelezettségei

95. cikk A hadihajók mentessége a nyílt tengeren

96. cikk A kizárólag nem kereskedelmi célú állami szolgálatban használt hajók mentessége

97. cikk Büntetõjogi joghatóság összeütközés vagy más hajózási esemény esetén

98. cikk Segítségnyújtási kötelezettség

99. cikk A rabszolgaszállítás tilalma

100. cikk Együttmûködési kötelezettség a kalózkodás visszaszorítására

101. cikk A kalózkodás fogalma

102. cikk Kalózkodás olyan hadihajóval, állami hajóval, illetve állami légijármûvel, amelynek a legénysége fellázadt

103. cikk A kalózhajó vagy kalóz légijármû fogalma

104. cikk A kalózhajók és kalóz légijármûvek nemzeti hovatartozásának megtartása, illetve elvesztése

105. cikk A kalózhajó vagy kalóz légijármû elfogása

106. cikk Felelõsség a jogalap nélküli elfogásáért

107. cikk Kalózkodás esetén elfogásra jogosult hajók és légijármûvek

108. cikk Kábítószerek vagy pszichotróp anyagok tiltott kereskedelme

109. cikk Engedély nélküli mûsorszórás a nyílt tengerrõl

110. cikk Átvizsgálási jog

111. cikk Az üldözés joga

112. cikk A tenger alatti kábelek és csõvezetékek fektetésének joga

113. cikk A tenger alatti kábelek és csõvezetékek elszakítása vagy megsértése

114. cikk A tenger alatti kábelek és csõvezetékek tulajdonosai által más tengeralatti kábelekben és csõvezetékekben okozott törések vagy sérülések

115. cikk A tengeralatti kábelekkel és csõvezetékekkel kapcsolatosan felmerülõ kártérítés

2. cím A nyílt tenger élõforrásainak megóvása és kezelése

116. cikk A nyílttengeri halászathoz való jog

117. cikk Az államok kötelezettsége intézkedések elfogadására állampolgáraik tekintetében a nyílt tengerek élõforrásainak megõrzés érdekében

118. cikk Az államok együttmûködési kötelezettsége a nyílt tengerek élõforrásainak megóvása és kezelése tekintetében

119. cikk A nyílt tengerek élõforrásainak megõrzése

120. cikk Tengeri emlõsök

VIII. RÉSZ A SZIGETEK JOGRENDJE

121. cikk A szigetek jogrendje

IX. RÉSZ ZÁRT VAGY FÉLIG ZÁRT TENGEREK

122. cikk Fogalommeghatározás

123. cikk Zárt vagy félig zárt tengereket határoló államok együttmûködése

X. RÉSZ A TENGERPARTTAL NEM RENDELKEZÕ ÁLLAMOK JOGA A TENGERHEZ VALÓ KI- ÉS ONNAN VALÓ VISSZAJUTÁSHOZ, VALAMINT AZ ÁTHALADÁS SZABADSÁGA

124.cikk A fogalmak használata

125. cikk A tengerhez való kijutás és onnan való visszajutás joga és az áthaladás szabadsága

126. cikk Kizárás a legnagyobb kedvezmény elvének alkalmazásából

127. cikk Vámterhek, adók és más díjak

128. cikk Vámszabad övezetek és más vámkedvezmények

129. cikk Együttmûködés a szállítóeszközök építésében és fejlesztésében

130. cikk Intézkedések a késedelmek vagy más, technikai természetû nehézségek elkerülésére vagy kiküszöbölésére az átmenõ forgalomban

131. cikk Egyenlõ elbánás a tengeri kikötõkben

132. cikk Szélesebb körû tranzitkedvezmények nyújtása

XI. RÉSZ A KÖRZET

1. cím Általános rendelkezések

133. cikk A fogalmak használata

134. cikk A jelen rész alkalmazási területe

135. cikk A borító vizek és a légtér jogállása

2. cím A Körzetet szabályozó elvek

136 cikk Az emberiség közös öröksége

137. cikk A Körzet és ásványforrásainak jogállása

138. cikk Az államok általános magatartása a Körzettel kapcsolatban

139. cikk A rendelkezések megtartásáért és az okozott károkért viselt felelõsség

140. cikk Az emberiség érdeke

141. cikk A Körzet kizárólag békés célokra történõ használata

142. cikk A parti államok jogai és jogos érdekei

143. cikk Tengeri tudományos kutatások

144. cikk A technológia átadása

145. cikk A tengeri környezet védelme

146. cikk Az emberi élet védelme

147. cikk A Körzetben és a tengeri környezetben folyó tevékenységek összehangolása

148. cikk A fejlõdõ államok részvétele a Körzetben folyó tevékenységben

149. cikk Régészeti és történelmi jelentõségû tárgyak

3. cím A Körzet forrásainak hasznosítása

150. cikk A Körzetben folyó tevékenységekkel kapcsolatos politika

151. cikk Termelési politika

152. cikk A Hatóság feladat- és hatáskörének gyakorlása

153. cikk A feltárás és kiaknázás rendszere

154. cikk Idõszakos felülvizsgálat

155. cikk A Felülvizsgálati Konferencia

4. cím A Hatóság

A) alcím Általános rendelkezések

156. cikk A Hatóság létrehozása

157. cikk A Hatóság jellege és alapelvei

158. cikk A Hatóság szervei

B) alcím A Közgyûlés

159. cikk Összetétel, ügyrend és szavazás

160. cikk Feladat- és hatáskör

C) alcím A Tanács

161 cikk. Összetétel, ügyrend és szavazás

162. cikk Feladat- és hatáskör

163. cikk A Tanács szervei

164. cikk A Gazdasági Tervezõ Bizottság

165. cikk A Jogi és Technikai Bizottság

D) alcím A Titkárság

166. cikk A Titkárság

167. cikk A Hatóság személyzete

168. cikk A Titkárság nemzetközi jellege

169. cikk Konzultáció és együttmûködés a nemzetközi és a nem kormányzati szervezetekkel

E) alcím A Vállalat

170. cikk A Vállalat

F) alcím A Hatóság pénzügyei

171. cikk A Hatóság pénzügyi forrásai

172. cikk A Hatóság éves költségvetése

173. cikk A Hatóság kiadásai

174. cikk A Hatóság kölcsönfelvételhez való joga

175. cikk Éves könyvvizsgálat

G) alcím Jogállás, kiváltságok és mentességek

176. cikk Jogállás

177. cikk Kiváltságok és mentességek

178. cikk A joghatóság alóli mentesség

179. cikk Mentesség az átkutatás és a lefoglalás bármely formája alól

180. cikk Mentesítés korlátozás, szabályozás, ellenõrzés és moratórium alól

181. cikk A Hatóság irattára és hivatalos érintkezése

182. cikk A Hatósággal kapcsolatban álló egyes személyek kiváltságai és mentességei

183. cikk Mentesítés az adók és vámok alól

H) alcím A tagállamok jogai és kiváltságai gyakorlásának felfüggesztése

184. cikk A szavazati jog gyakorlásának felfüggesztése

185. cikk A tagsággal járó jogok és kiváltságok gyakorlásának felfüggesztése

5. cím A viták rendezése és tanácsadó vélemények

186. cikk A Nemzetközi Tengerjogi Bíróság Tengerfenék Vitarendezési Tanácsa

187. cikk A Tengerfenék Vitarendezési Tanács joghatósága

188. cikk A jogvitáknak a Nemzetközi Tengerjogi Bíróság külön tanácsa, a Tengerfenék Vitarendezési Tanácsának ad hoc tanácsa, vagy kötelezõ kereskedelmi választottbíróság elé történõ bocsátása

189. cikk A joghatóság korlátozása a Hatóság döntéseinek tekintetében

190. cikk A kezességet vállalt Részes Állam részvétele és beavatkozása az eljárásban

191. cikk Tanácsadó vélemények

XII. RÉSZ A TENGERI KÖRNYEZET VÉDELME ÉS MEGÕRZÉSE

1. cím Általános rendelkezések

192. cikk Általános kötelezettség

193. cikk Az Államok szuverén joga természeti kincseik kiaknázására

194. cikk Intézkedések a tengeri környezet szennyezésének megelõzésére, csökkentésére, valamint ellenõrzés alatt tartására

195. cikk A károk és veszélyek áthárításának, valamint a szennyezési forma átalakításának tilalma

196. cikk Technológiák használata, új, illetve idegen fajok bevezetése

2. cím Globális és regionális együttmûködés

197. cikk Globális és regionális szinten történõ együttmûködés

198. cikk A várható vagy tényleges kárról történõ értesítés

199. cikk Szükséghelyzeti terv szennyezés esetére

200. cikk Tanulmányok, kutatási programok, valamint információ- és adatcsere

201. cikk A szabályozás tudományos ismérvei

3. cím Technikai segítségnyújtás

202. cikk Tudományos és technikai segítségnyújtás a fejlõdõ országok részére

203. cikk Kedvezményes elbánás a fejlõdõ országok számára

4. cím Monitoring és környezeti hatásvizsgálatok

204. cikk A szennyezés kockázatainak és következményeinek figyelemmel kisérése

205. cikk Jelentések közzététele

206. cikk A tevékenységek lehetséges következményeinek felmérése

5. cím Nemzetközi szabályok és nemzeti jogszabályok a tengeri környezet szennyezésének megelõzésére, csökkentésére, valamint ellenõrzés alatt tartására

207. cikk Szárazföldrõl származó szennyezõdés

208.cikk Nemzeti joghatóság alá tartozó, tengerfenéken folyó tevékenységekbõl származó szennyezés

209. cikk A Körzetben folyó tevékenységbõl származó szennyezés

210. cikk A tengerbe bocsátással okozott szennyezés

211. cikk A hajókról származó szennyezés

212. cikk A légkörbõl vagy azon keresztül történõ szennyezés

6. cím Végrehajtás

213. cikk A szárazföldrõl származó szennyezõdésre vonatkozó törvények és rendelkezések végrehajtása

214. cikk A tengerfenéken folytatott tevékenységbõl származó szennyezésre vonatkozó törvények és rendelkezések végrehajtása

215. cikk A Körzetben folyó tevékenységbõl származó szennyezésre vonatkozó törvények és rendelkezések végrehajtása

216. cikk A tengerbe bocsátással okozott szennyezésre vonatkozó törvények és rendelkezések végrehajtása

217. cikk Végrehajtás a lobogó szerinti államok által

218. cikk Végrehajtás a kikötõ szerinti államok által

219. cikk A hajók hajózásra való alkalmasságát érintõ intézkedések a szennyezés megelõzése érdekében

220. cikk Végrehajtás a parti államok által

221. cikk A tengeri balestekbõl eredõ szennyezõdés elkerülésére vonatkozó intézkedések

222. cikk Végrehajtás a légkörbõl vagy azon keresztül történõ szennyezés tekintetében

7. cím Biztosítékok

223. cikk Intézkedések az eljárások megkönnyítésére

224. cikk Végrehajtási hatáskör gyakorlása

225. cikk A nem kívánt következmények elhárítására vonatkozó kötelezettség a végrehajtási jog gyakorlása során

226. cikk Idegen hajók vizsgálata

227. cikk Az idegen hajók hátrányos megkülönböztetésének tilalma

228. cikk Az eljárásindítás felfüggesztése és korlátozása

229. cikk Polgári eljárás indítása

230. cikk Pénzbírságok és az eljárás alá vont személy elismert jogai

231. cikk A lobogó szerinti állam és más érintett államok értesítése

232. cikk Az államok felelõssége a végrehajtási intézkedésekért

233. cikk A nemzetközi hajózásra használt szorosokra vonatkozó biztosítékok

8. cím Jég által borított területek

234. cikk Jég által borított területek

9. cím Felelõsség és helytállási kötelezettség

235. cikk Felelõsség és helytállási kötelezettség

10. cím Szuverenitáson alapuló mentesség

236. cikk Szuverenitáson alapuló mentesség

11. cím A tengeri környezet védelmérõl és megõrzésérõl szóló más egyezmények alapján fennálló kötelezettségek

237. cikk A tengeri környezet védelmérõl és megõrzésérõl szóló más egyezmények alapján fennálló kötelezettségek

XIII. RÉSZ TENGERI TUDOMÁNYOS KUTATÁSOK

  1. cím Általános rendelkezések

238. cikk Tengeri tudományos kutatások folytatásának joga

239. cikk Tengeri tudományos kutatások elõsegítése

240. cikk Tengeri tudományos kutatások folytatásának alapelvei

241. cikk Tengeri tudományos kutatás, mint az igények jogalapjának el nem ismerése

2. cím Nemzetközi együttmûködés

242. cikk A nemzetközi együttmûködés elõsegítése

243. cikk Kedvezõ körülmények teremtése

244. cikk Információ és ismeretek közzététele és terjesztése

3. cím Tengeri tudományos kutatás végzése és elõsegítése

245. cikk Tengeri tudományos kutatás a parti tengeren

246. cikk Tengeri tudományos kutatás a kizárólagos gazdasági övezetben és a kontinentális talapzaton

247. cikk Nemzetközi szervezetek által vagy azok égisze alatt folytatott tengeri tudományos kutatási projektek

248. cikk A parti állam részére történõ információátadás kötelezettsége

249. cikk Meghatározott feltételek betartásának kötelezettsége

250. cikk A tengeri tudományos projektekre vonatkozó információközlés

251. cikk Általános kritériumok és iránymutatások

252. cikk Vélelmezett hozzájárulás

253. cikk A tengeri tudományos kutatási tevékenység felfüggesztése vagy megszüntetése

254. cikk A tengerparttal nem rendelkezõ, illetve földrajzilag hátrányos helyzetû szomszédos államok jogai

255. cikk Intézkedések a tengeri tudományos kutatás megkönnyítésére, illetve a kutató vízijármûvek támogatása

256. cikk Tengeri tudományos kutatás a Körzetben

257. cikk Tengeri tudományos kutatás a kizárólagos gazdasági övezeten túli vizekben

4. cím A tengeri környezetben levõ tudományos kutatási berendezések és felszerelések

258. cikk Telepítés és használat

259. cikk Jogállás

260. cikk Biztonsági övezetek

261. cikk A hajózási útvonalak szabadon hagyása

262. cikk Azonosító jelek és figyelmeztetõ jelzések

5. cím Felelõsség és helytállási kötelezettség

263. cikk Felelõsség és helytállási kötelezettség

6. cím A viták rendezése és ideiglenes intézkedések

264. cikk A viták rendezése

265. cikk Ideiglenes intézkedések

XIV. RÉSZ A TENGERI TECHNOLÓGIA FEJLESZTÉSE ÉS ÁTADÁSA

1. cím Általános rendelkezések

266. cikk A tengeri technológia fejlesztésének és átadásának elõmozdítása

267. cikk A jogos érdekek védelme

268. cikk Alapvetõ célok

269. cikk Az alapvetõ célok eléréséhez szükséges intézkedések

2. cím Nemzetközi együttmûködés

270. cikk A nemzetközi együttmûködés és formái

271. cikk Irányelvek, kritériumok és követelmények

272. cikk A nemzetközi programok összehangolása

273. cikk Együttmûködés nemzetközi szervezetekkel és a Hatósággal

274. cikk A Hatóság céljai

3. cím Nemzeti és regionális tengeri mûszaki-tudományos központok

275. cikk Nemzeti központok létrehozása

276. cikk Regionális központok létrehozása

277. cikk A regionális központok feladatai

4. cím Együttmûködés a nemzetközi szervezetek között

278. cikk Együttmûködés a nemzetközi szervezetek között

XV. RÉSZ A VITÁK RENDEZÉSE

1. cím Általános rendelkezések

279. cikk A viták békés rendezésének kötelezettsége

280. cikk A viták rendezése a felek választása szerinti békés eszközökkel

281. cikk Eljárás, ha a felek nem jutottak egyezségre

282. cikk Az egyetemes, regionális vagy kétoldalú megállapodásokból eredõ kötelezettségek

283. cikk Kötelezettség a párbeszédre

284. cikk Békéltetés

285. cikk A jelen cím alkalmazása a XI. rész szerint elõterjesztett vitákra.

2. cím Kötelezõ erejû döntéssel járó kötelezõ eljárások

286. cikk A jelen cím szerinti eljárások alkalmazása

287. cikk Az eljárás megválasztása

288. cikk Joghatóság

289. cikk Szakértõk

290. cikk Ideiglenes intézkedések

291. cikk A vitarendezési eljárások hozzáférhetõsége

292. cikk A hajó és személyzete haladéktalan szabadon engedése

293. cikk Irányadó jog

294. cikk Elõzetes eljárások

295. cikk A helyi jogorvoslatok kimerítése

296. cikk A döntések jogereje és kötelezõ ereje

3. cím A 2. cím alkalmazásának korlátai és kivételek

297. cikk A 2. cím alkalmazásának korlátai

298. cikk Fakultatív kivételek a 2. cím alkalmazása alól

299. cikk A felek joga az eljárásra vonatkozó megegyezésre

XVI. RÉSZ ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

300. cikk Jóhiszemûség és joggal való visszaélés

301. cikk A tengerek békés használata

302. cikk Az információ nyilvánosságra hozatala

303. cikk A tengerben talált régészeti és történelmi jelentõségû tárgyak

304. cikk Felelõsség és helytállás a károkozásért

XVII. RÉSZ ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

305. cikk Aláírás

306. cikk Megerõsítés és hivatalos jóváhagyás

307. cikk Csatlakozás

308. cikk Hatálybalépés

309. cikk Fenntartások és kivételek

310. cikk Nyilatkozatok és bejelentések

311. cikk Más egyezményekhez és nemzetközi megállapodásokhoz való viszony

312. cikk Módosítás

313. cikk Egyszerûsített eljárással történõ módosítás

314. cikk Az Egyezmény azon rendelkezéseinek módosítása, amelyek kizárólag a Körzetben folyó tevékenységre vonatkoznak

315. cikk A módosítások aláírása, megerõsítése, az azokhoz való csatlakozás, valamint a módosítások szövegének hitelessége

316. cikk A módosítások hatálybalépése

317. cikk Felmondás

318. cikk A függelékek jogi helyzete

319. cikk A letéteményes

320. cikk Hiteles szövegek

AZ EGYESÜLT NEMZETEK

TENGERJOGI EGYEZMÉNYE

Az ebben az Egyezményben Részes Államok,

Attól az óhajtól vezérelve, hogy a kölcsönös megértés és együttmûködés szellemében a tengerjoggal kapcsolatos minden kérdést szabályozzanak, valamint tudatában a jelen Egyezmény - mint a béke fenntartásához, az igazságossághoz és a világ minden népének haladásához való fontos hozzájárulás - történelmi jelentõségének,

Megállapítva, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének az 1958. és az 1960. években Genfben tartott Tengerjogi Konferenciáját követõen végbement fejlõdés kiemelte egy tengerjogról szóló új, általánosan elfogadható Egyezmény szükségességét,

Annak tudatában, hogy az óceán térségének problémái egymással szorosan összefüggnek és azokat egységes egészként kell vizsgálni,

Elismerve annak kívánatosságát, hogy a jelen Egyezményen keresztül, megfelelõ figyelemmel valamennyi Állam szuverenitására, megteremtsék a tengerek és óceánok jogrendjét, amely megkönnyítheti a nemzetközi közlekedést és elõsegítheti a tengerek és óceánok békés használatát, ásványforrásainak hatékony felhasználását, élõforrásainak megóvását, a tengeri környezet tanulmányozását, védelmét és megõrzését,

Szem elõtt tartva, hogy ezeknek a céloknak az elérése hozzájárul egy olyan igazságos és egyenjogú nemzetközi gazdasági rendszer megvalósításához, amely az emberiség egészének érdekeit figyelembe veszi, és különösen a fejlõdõ országok sajátos érdekeit és szükségleteit, parti vagy tengerparttal nem rendelkezõ államokét egyaránt,

Azzal az óhajjal, hogy ez az Egyezmény fejlessze tovább az 1970 december 17-i, 2749 (XXV). számú határozatban lefektetett alapelveket, amelyben az Egyesült Nemzetek Szervezetének Közgyûlése többek között ünnepélyesen kinyilvánította, hogy a tengerfenék, és az óceán mélye, továbbá annak javai a nemzeti joghatóság határain túl az emberiség közös örökségét alkotják, azoknak az emberiség érdekét szolgáló feltárását és kiaknázását az Államok földrajzi elhelyezkedésére való tekintet nélkül kell megvalósítani,

Meggyõzõdve arról, hogy a tengerjognak ebben az Egyezményben elért kodifikálása és továbbfejlesztése hozzájárul a béke, a biztonság, az együttmûködés és a baráti kapcsolatok megerõsítéséhez valamennyi nemzet között, az igazságosság és egyenlõ jogok alapelveinek megfelelõen, és elõmozdítja a világ valamennyi népének gazdasági és társadalmi fejlõdését, összhangban az Egyesült Nemzetek Szervezetének Alapokmányában lefektetett alapelvekkel és célokkal,

Megerõsítve, hogy az ebben az Egyezményben nem szabályozott kérdéseket továbbra is a nemzetközi jog általános szabályai és alapelvei szabályozzák,

Megállapodtak a következõkben:

 

I. RÉSZ

BEVEZETÉS

1. cikk

A fogalmak használata és alkalmazási terület

  1. A jelen Egyezmény alkalmazásában:

  1. "Körzet" a nemzeti joghatóság határain túli tengerfenék, óceánfenék, és az alattuk lévõ altalaj,
  2. "Hatóság" a Nemzetközi Tengerfenék Hatóság,
  3. "Körzetben végzett tevékenység" a Körzet forrásainak feltárására és kiaknázására irányuló minden tevékenység,
  4. "Tengeri környezet szennyezése" az ember által - közvetlenül vagy közvetve - olyan anyagoknak vagy energiának a tengeri környezetbe juttatása - beleértve a folyótorkolatokat is -, amelynek olyan káros hatásai vannak vagy lehetnek, mint a tengeri környezet és élõforrások károsítása, kockázat az emberi egészségre nézve, a tengeri tevékenységek hátráltatása, beleértve a halászatot és a tenger más megengedett használatát, a tengervíz felhasználási minõségének romlása, a tenger nyújtotta komfort csökkenése.
  5. a) "tengerbe bocsátás":

    1. bármilyen hulladéknak vagy más anyagnak a szándékos tengerbe juttatása, hajókról, légijármûvekrõl, mesterséges szigetekrõl vagy más, ember alkotta tengeri szerkezetekrõl;
    2. a hajók, légijármûvek, más ember alkotta tengeri szerkezetek megsemmisítése a tengeren;

b) a "tengerbe bocsátás" nem foglalja magában:

    1. a hajók, légijármûvek, mesterséges szigetek, illetve egyéb, ember alkotta tengeri szerkezetek és azok felszereléseinek normális mûködésébõl származó vagy ezzel járó hulladékoknak és egyéb anyagoknak az eltávolítását, kivéve azokat a hulladékokat és egyéb anyagokat, amelyeket az ilyen anyagok eltávolítása céljából üzemeltetett hajókkal, légijármûvekkel, mesterséges szigetekkel és más ember alkotta tengeri szerkezetekkel, vagy ezekhez szállítanak, kivéve továbbá azokat, amelyek az ilyen hulladékoknak vagy egyéb anyagoknak az ilyen hajókon, légijármûveken, mesterséges szigeteken, illetve szerkezeteken végzett feldolgozásából származnak;

    1. anyagoknak az eltávolítástól eltérõ célú elhelyezését, feltéve, hogy ez az elhelyezés nem ellentétes a jelen Egyezmény céljaival.

  1. (1) "Részes Államok" azok az államok, amelyek hozzájárultak ahhoz, hogy ez az Egyezmény rájuk nézve kötelezõ legyen, és amelyekre nézve a jelen Egyezmény hatályban van.

(2) Ez az Egyezményt megfelelõen alkalmazni kell a 305. cikk 1. bekezdés b)-f) pontjaiban hivatkozott azon jogalanyokra, melyek a rájuk vonatkozó feltételeknek megfelelõen válnak a jelen Egyezmény részesévé, és ebben a mértékben a "Részes Állam" vonatkozik ezekre a jogalanyokra is.

II. RÉSZ

A PARTI TENGER ÉS A CSATLAKOZÓ ÖVEZET

1. cím

Általános rendelkezések

2. cikk

A parti tenger, a felette lévõ légtér, a tengerfenék és az altalaj jogállása

  1. A parti állam szuverenitása szárazföldi területén és belvizein, valamint szigetcsoportból álló állam esetén a szigetek közötti vizeken túl kiterjed a parti tengerként megjelölt szomszédos tengersávra.
  2. Ez a szuverenitás kiterjed a parti tenger feletti légtérre, valamint a parti tengerfenékre és az altalajra.

  1. A parti tenger feletti szuverenitás a jelen Egyezménynek és a nemzetközi jog más szabályainak megfelelõen valósul meg.

  1. cím

A parti tenger határai

  1. cikk

A parti tenger szélessége

Minden államnak joga van parti tengerének a szélességét megállapítani a jelen Egyezménnyel összhangban meghatározott alapvonalaktól mért, 12 tengeri mérföldet meg nem haladó határig.

4. cikk

A parti tenger külsõ határa

A parti tenger külsõ határa az a vonal, amelynek minden pontja az alapvonal legközelebbi pontjától a parti tenger szélességével egyenlõ távolságra van.

 

5. cikk

A normál alapvonal

Amennyiben a jelen Egyezmény eltérõen nem rendelkezik, a parti tenger szélességének mérésére szolgáló normál alapvonal a part menti apályvonal, amint azt a parti állam által hivatalosan elismert nagyléptékû tengerészeti térképek feltüntetik.

6. cikk

Sziklazátonyok

A korallzátonyon lévõ szigetek vagy sziklazátonyokkal szegélyezett szigetek esetében a parti tenger szélességének mérésére szolgáló alapvonal a sziklazátony tenger felé nézõ apályvonala, amint azt a megfelelõ jelzés a parti állam által hivatalosan elismert tengerészeti térképeken feltünteti.

7. cikk

Egyenes alapvonalak

  1. Olyan helyeken, ahol a partvonal mélyen tagolt és kanyargó vagy a part közvetlen közelét szigetek szegélyezik, a parti tenger szélességének mérésére szolgáló alapvonal meghúzására a megfelelõ pontokat összekötõ egyenes alapvonalak módszere alkalmazható.
  2. Ahol delta, vagy más természeti feltételek miatt a partvonal rendkívül változékony, a tengerbe legtávolabb benyúló apályvonal mentén választhatók ki a vonatkozó pontok, és az apályvonal késõbbi visszahúzódása ellenére az apályvonalak addig maradnak érvényesek, míg a parti állam jelen egyezménnyel összhangban fel nem cseréli õket.
  3. Az egyenes alapvonalak meghúzása nem térhet el észlelhetõen a part általános irányától és az e vonalak belsõ oldalán lévõ tengerszakaszoknak szoros kapcsolatban kell lenniük a szárazföldi területtel ahhoz, hogy azok a belvízi jogrend tárgyai legyenek.
  4. Az egyenes alapvonalakat nem lehet az apálykor szárazon maradó magaslatoktól, illetve magaslatoktól meghúzni, kivéve akkor, ha azokon világítótornyok vagy hasonló, mindenkor a tengerszint felett lévõ építmények vannak, illetve amennyiben az alapvonalaknak az ilyen szárazföldi magaslatokig vagy magaslatoktól való meghúzása nemzetközileg általános elismerést nyert.
  5. Ahol az egyenes vonalak módszere az 1. bekezdés szerint alkalmazható, egyes alapvonalak meghatározásában számításba lehet venni az érintett régió olyan különleges gazdasági érdekét, amelynek a valóságát és fontosságát hosszú használat igazolja.

  1. Az egyenes alapvonalak rendszerét egy állam nem alkalmazhatja oly módon, hogy más állam parti tengerét a nyílt tengertõl, vagy a kizárólagos gazdasági övezettõl elzárja.

8. cikk

Belvizek

  1. A IV. részben foglaltak kivételével a parti tenger alapvonalának szárazföld felõli oldalán lévõ vizek az állam belvizeinek részét képezik.

  1. Ahol egy egyenes alapvonalnak a 7. cikkben szabályozott eljárásnak megfelelõ megállapítása azzal a hatással jár, hogy belvízként körülzárnak olyan területeket, melyeket korábban nem tekintettek annak, a jelen Egyezmény rendelkezései szerinti békés áthaladás joga ezeken a vizeken továbbra is fennáll.

9. cikk

Folyótorkolatok

Amennyiben a folyó közvetlenül a tengerbe ömlik, az alapvonal a folyótorkolaton keresztül a partjainak az apályvonalnak megfelelõ pontjai között húzott egyenes vonal le

10. cikk

Öblök

  1. Ez a cikk csak azokra az öblökre vonatkozik, amelyeknek a partjai egy államhoz tartoznak.
  2. A jelen Egyezmény alkalmazásában az öböl a partnak egy olyan jól körülhatárolható és bejáratának szélességéhez úgy arányló bemélyedése, hogy szárazföld határolta vizeket tartalmaz és a part egyszerû görbületénél nagyobbat alkot. A bemélyedés ugyanakkor nem tekinthetõ öbölnek, ha területe nem egyenlõ vagy nem nagyobb, mint azé a félköré, melynek átmérõje a bemélyedés bejáratán keresztül húzott vonal.
  3. Mérési célokra a bemélyedés területe az a terület, amely a bemélyedés partvonala körüli apályvonal és a természetes bejárati pontjainak apályvonalához csatlakozó vonal között van. Ahol szigetek miatt a bemélyedésnek több bejárata van, a félkört olyan hosszú vonalon húzzák meg, mint a különbözõ bejáratokon keresztüli vonalak hosszának összege. A bemélyedésben elhelyezkedõ szigeteket a bemélyedés vízterülete részének kell tekinteni.
  4. Amennyiben az öböl természetes bejárati pontjainak apályvonala közötti távolság nem haladja meg a 24 tengeri mérföldet, a két apályvonal között záróvonal húzható meg, és az ezen belüli vizek belvíznek tekintendõk.
  5. Ahol az öblök természetes bejárati pontjainak apályvonalai közötti távolság meghaladja a 24 tengeri mérföldet, a 24 tengeri mérföldes egyenes alapvonalat az öblön belül húzzák meg úgy, hogy az az ilyen hosszúságú vonal által bezárható lehetséges legnagyobb vízterületet zárja be.

  1. A fenti rendelkezések nem alkalmazandók az ún. "történelmi öblök" esetében, vagy olyan esetekben, ahol a 7. cikk szerinti egyenes alapvonalak rendszere alkalmazandó.

11. cikk

Kikötõk

A parti tenger határainak megállapításánál a legtávolabbi állandó olyan kikötõi létesítmények, melyek szerves részét alkotják az adott kikötõi rendszernek, a part részének tekintendõk. A partközeli berendezések és mesterséges szigetek nem tekintendõk állandó kikötõi létesítménynek.

12. cikk

Elõkikötõk

A hajók ki- és berakodására és horgonyzására általában használt elõkikötõk, amelyek egyébként teljesen, vagy részben a parti tenger külsõ határán kívül helyezkednének el, a parti tengerhez tartoznak.

13. cikk

Apálykor szárazra kerülõ magaslatok

  1. Az apálykor szárazra kerülõ magaslat olyan természetes képzõdményû, vízzel körülvett szárazföld, amely apálykor a víz szintje felett van, de dagálykor víz borítja. Ahol az apálykor szárazra kerülõ magaslat a szárazföldtõl vagy szigettõl teljesen vagy részben a parti tenger szélességét meg nem haladó távolságon belül helyezkedik el, az ilyen magaslat apályvonala ezen a szinten a parti tenger szélességének a mérésére szolgáló alapvonalként használható.

2. Ahol az apálykor szárazra kerülõ magaslat a szárazföldtõl vagy szigettõl teljes egészében a parti tenger szélességét meghaladó távolságon túl helyezkedik el, az saját parti tengerrel nem rendelkezik.

14. cikk

Az alapvonalak megállapítási módszereinek kombinálása

A parti állam, a különbözõ adottságoknak megfelelõen, az alapvonalakat az elõzõ cikkekben feltüntetett bármely módszer egymást követõ alkalmazásával is megállapíthatja.

15. cikk

A parti tenger elhatárolása szemben lévõ vagy szomszédos tengerparttal rendelkezõ államok között

Ahol a két állam tengerpartja egymással szemben van vagy szomszédos, köztük lévõ megállapodás hiányában egyik állam sincs feljogosítva, hogy parti tengerét kiterjessze azon középvonalon túlra, melynek minden pontja egyenlõ távolságra van azon alapvonalak legközelebbi pontjaitól, amelyektõl az egyes államok parti tengerének szélességét mérik. A fenti rendelkezések azonban nem alkalmazandók ott, ahol történelmi jogcím vagy más különleges körülmények folytán a két állam parti tengerét ettõl eltérõ módon kell elhatárolni.

16. cikk

Térképek és földrajzi koordinátákat tartalmazó jegyzékek

  1. A parti tenger szélességének mérésére szolgáló és a 7, 9, és a 10. cikkel összhangban megállapított alapvonalakat, illetve az azok alapján megállapított határokat, valamint a 12. és 15. cikkel összhangban meghúzott elhatároló vonalakat olyan léptékû tengerészeti térképek tüntetik fel, amilyen lépték helyzetük pontos meghatározásához szükséges. Vagylagosan azokat a pontok földrajzi koordinátáinak a fõbb geodéziai adatokat tartalmazó jegyzéke is helyettesítheti.

  1. A parti állam az ilyen térképeket, illetve földrajzi koordináták jegyzékeit kellõ módon közzéteszi, és minden egyes ilyen térkép, illetve jegyzék egy másolatát letétbe helyezi az Egyesült Nemzetek Szervezete Fõtitkáránál.

3. cím

Békés áthaladás a parti tengereken

  1. A) alcím

Valamennyi hajóra alkalmazandó szabályok

17. cikk

A békés áthaladás joga

A jelen Egyezmény megtartásának a feltételével valamennyi parti állam, illetve tengerparttal nem rendelkezõ állam hajóit megilleti a békés áthaladás joga a parti tengeren.

18. cikk

Az áthaladás fogalma

  1. Az áthaladás hajózás a parti tengeren keresztül az alábbi céllal:

  1. a parti tengeren való átkelés, a belvizekre történõ belépés, illetve a belvizek határain kívüli elõkikötõben vagy kikötõi létesítménynél való kikötés nélkül; vagy

  1. belvizekre való befutás vagy onnan kifutás, illetve ilyen elõkikötõben vagy kikötõi létesítménynél való kikötés.

  1. Az áthaladásnak folyamatosnak és gyorsnak kell lennie. Az áthaladás azonban magában foglalja a megállást és lehorgonyzást, de csak annyiban, amennyiben ezek a rendes hajózáshoz kapcsolódnak, illetve erõhatalom vagy végszükség miatt, valamint veszélyben vagy végszükségben lévõ személyeknek, hajóknak, továbbá légijármûveknek nyújtandó segítség céljából szükségesek.

19. cikk

A békés áthaladás fogalma

  1. Az áthaladás mindaddig békés, amíg az nem sérti a parti állam békéjét, nyugodt rendjét vagy biztonságát. Az ilyen áthaladásnak a jelen egyezménnyel és a nemzetközi jog egyéb szabályaival összhangban kell történnie.
  2. Az idegen hajó áthaladását a parti állam békéjét, nyugodt rendjét vagy biztonságát sértõnek kell tekinteni, ha a parti tengeren a következõ tevékenységek bármelyikét megvalósítja:

  1. bármely erõszakkal való fenyegetés vagy erõszak alkalmazása a parti állam szuverenitása, területi épsége vagy politikai függetlensége ellen, vagy az Egyesült Nemzetek Szervezetének Alapokmányában foglalt nemzetközi jogi alapelvekbe ütközõ bármely más módon;
  2. bármilyen fegyverrel végzett bármely gyakorlat vagy gyakorlatozás;
  3. bármely cselekmény, amely információ gyûjtésére irányul a parti állam védelmének és biztonságának kárára;
  4. bármely propagandacselekmény, amely a parti állam védelmének és biztonságának befolyásolására irányul;
  5. bármely légijármû indítása, leszállása vagy fedélzetre vétele;
  6. bármely katonai eszköz indítása, leszállása vagy fedélzetre vétele;
  7. bármely árucikknek, valutának vagy személynek a parti állam vám-, pénzügyi, bevándorlási vagy egészségügyi törvényeivel és rendelkezéseivel ellentétes be- vagy kirakodása, illetve be- és kiszállása;
  8. bármely, a jelen Egyezménnyel ellentétes, szándékos és komoly környezetszennyezési cselekmény;
  9. bármely halászati tevékenység;
  10. kutatási és felmérési tevékenység kifejtése;
  11. bármely, a parti állam valamely kommunikációs rendszerének, illetve más berendezésének vagy létesítményének a megzavarására irányuló cselekmény;

  1. bármely más tevékenység, amelynek nincs közvetlen összefüggése az áthaladással.

20. cikk

Tengeralattjárók és más víz alatti jármûvek

A parti tengeren a tengeralattjárók és más víz alatti jármûvek a felszínen és felvont lobogóval kötelesek hajózni.

21. cikk

A parti állam békés áthaladásra vonatkozó törvényei és rendelkezései

  1. A parti állam a jelen Egyezménnyel és a nemzetközi jog egyéb szabályaival összhangban törvényeket és rendelkezéseket fogadhat el a parti tengeren történõ békés áthaladásra vonatkozóan, az alábbiakra vagy azok közül bármelyikre vonatkozóan:

  1. a hajózás biztonsága és a tengeri közlekedés szabályozása;
  2. a hajózási eszközök és berendezések, valamint egyéb létesítmények és berendezések védelme;
  3. kábelek és csõvezetékek védelme;
  4. a tenger élõforrásainak megóvása;
  5. a parti állam halászati törvényei és rendelkezései megsértésének megakadályozása;
  6. a parti állam környezetének védelme, a szennyezés megelõzése, csökkentése és ellenõrzése;
  7. tengeri tudományos kutatások és hidrográfiai felvételek;

  1. a parti állam vám-, pénzügyi, bevándorlási, illetve közegészségügyi szabályai megsértésének megakadályozása.

  1. Ezeket a törvényeket és rendelkezéseket az idegen hajók felépítése, szerkezete, személyzete, felszerelése tekintetében csak annyiban lehet alkalmazni, amennyiben azok az általánosan elfogadott nemzetközi szabályokat, illetve rendelkezéseket juttatják érvényre.
  2. A parti állam kellõ módon közzéteszi ezeket a törvényeket és rendelkezéseket.

  1. Az idegen hajók a békés áthaladás jogát gyakorolva megtartják ezeket a törvényeket és rendelkezéseket, továbbá a tengeri összeütközések megelõzésére vonatkozó valamennyi általánosan elfogadott nemzetközi szabályt.

22. cikk

Tengerhajózási útvonalak és forgalomelválasztási folyosók a parti tengeren

  1. A parti állam a hajózás biztonságára tekintettel szükség esetén megkövetelheti az idegen hajóktól, hogy a parti tengerén a békés áthaladás jogát gyakorolva azokat a tengerhajózási útvonalakat és forgalomelválasztási folyosókat használják, amelyeket a hajók áthaladásának szabályozására kijelölhet, illetve elõírhat.
  2. A fenti útvonalak használata különösen a tartályhajók, az atomhajtású hajók, továbbá radioaktív és egyéb, természetét tekintve veszélyes vagy ártalmas anyagokat szállító hajók esetében követelhetõ meg.
  3. Az e cikk szerinti tengeri útvonalak és forgalomelválasztási folyosók kijelölésénél a parti állam a következõket veszi figyelembe:

  1. az illetékes nemzetközi szervezet ajánlásait;
  2. valamennyi olyan tengeri utat, amelyet szokásosan nemzetközi hajózásra használnak;
  3. az egyes hajók és útvonalak sajátos jellemzõit;

  1. a forgalom sûrûségét.

  1. A parti állam az ilyen tengeri útvonalakat és forgalomelválasztási folyosókat egyértelmûen megjelöli azokon a tengerészeti térképeken, amelyeket kellõ módon közzé kell tenni.

23. cikk

Atomhajtású, továbbá radioaktív vagy más, természetét tekintve veszélyes vagy ártalmas anyagokat szállító idegen hajók

Az atomhajtású, továbbá radioaktív vagy más, természetét tekintve veszélyes vagy ártalmas anyagokat szállító idegen hajók a parti tengeren a békés áthaladás jogának gyakorlása során fedélzetükön tartják mindazon okmányokat és megteszik mindazon elõvigyázatossági intézkedéseket, amelyeket a nemzetközi Egyezmények ilyen hajókra elõírnak.

24. cikk

A parti állam kötelezettségei

  1. A parti állam nem akadályozhatja az idegen hajók békés áthaladását a parti tengeren, kivéve, ha a jelen Egyezménnyel összhangban jár el. A jelen Egyezmény vagy a jelen Egyezménynek megfelelõen elfogadott bármely törvény vagy rendelkezés alkalmazása során a parti állam különösen:

  1. nem szabhat az idegen hajóknak olyan feltételeket, melyeknek gyakorlati következménye a békés áthaladás jogának megtagadása vagy csorbítása; vagy

  1. nem tehet formálisan vagy de facto hátrányos megkülönböztetést valamely állam hajóival szemben, vagy valamely államba avagy onnan, illetve annak nevében rakományt szállító hajók között.

  1. A parti állam kellõ módon nyilvánosságra hozza a hajózást fenyegetõ mindazon veszélyeket a parti tengerén, amelyekrõl tudomása van.

25. cikk

A parti állam védelemhez való joga

  1. A parti állam a parti tengerén megteheti mindazokat a lépéseket, amelyek a nem békés áthaladás megakadályozásához szükségesek.
  2. A belvizekre befutó, illetve a belvizek határain kívüli kikötõi létesítményeket használó hajók tekintetében a parti államnak joga van megtenni mindazokat a szükséges intézkedéseket, mellyel megakadályozhatja azoknak a feltételeknek a megsértését, amelyekkel ezek a hajók a belvizekre behajózhatnak, illetve a kikötõi létesítményeket igénybe vehetik.

  1. A parti állam, az idegen hajók közötti formális és de facto hátrányos megkülönböztetés nélkül ideiglenesen felfüggesztheti parti tengerének bizonyos területein a békés áthaladás jogának gyakorlását, amennyiben az ilyen felfüggesztés a biztonságának megóvása érdekében szükséges, beleértve a fegyveres hadgyakorlatokat is. Az ilyen felfüggesztés csak annak hivatalos bejelentése után lép életbe.

26. cikk

Az idegen hajókra kivethetõ díjak

  1. Idegen hajókra nem vethetõ ki díj csupán a parti tengeren történõ áthaladás okán.

  1. A parti tengeren áthaladó idegen hajóktól csak a hajóknak nyújtott különleges szolgáltatások ellenértékeként szedhetõ díj. Ezeket a díjakat megkülönböztetés nélkül kell kivetni.

  1. B) alcím

A kereskedelmi hajókra és a kereskedelmi célokból üzemeltetett állami hajókra alkalmazandó szabályok

27. cikk

Büntetõ joghatóság idegen hajók fedélzetén

  1. A parti állam a parti tengerén áthaladó idegen hajó fedélzetén nem gyakorolhat büntetõ joghatóságot a hajó fedélzetén a hajó áthaladása alatt elkövetett bármely bûncselekménnyel összefüggésben valamely személy letartóztatása, illetve nyomozás lefolytatása tekintetében, kivéve a következõ eseteket:

  1. ha a bûncselekmény következményei kiterjednek a parti államra;
  2. ha a bûncselekmény olyan jellegû, hogy megzavarja az ország nyugalmát vagy a parti tenger rendjét;
  3. ha a helyi hatóságok segítségét a hajó parancsnoka vagy a hajó lobogója szerinti állam diplomáciai képviselõje vagy konzuli képviselõje kérte; vagy

  1. ha az ilyen intézkedések tiltott kábítószer vagy pszichotróp anyagok forgalmának visszaszorítása végett szükségesek.

  1. A fenti rendelkezések nem érintik a parti államnak azt a jogát, hogy jogszabályaiban biztosított bármely intézkedést megtegyen letartóztatás vagy nyomozás céljából a belvizek elhagyása után a parti tengeren áthaladó hajó fedélzetén.
  2. Az 1. és 2. bekezdésben szabályozott esetekben a parti állam, amennyiben a parancsnok így kívánja, valamely intézkedés megtétele elõtt értesíti a lobogó szerinti állam diplomáciai képviselõjét, és lehetõvé teszi a kapcsolatfelvételt az ilyen képviselõ vagy tisztviselõ és a hajó személyzete között. Sürgõs szükség esetén ez az értesítés az intézkedések megtételével egyidejûleg is közölhetõ.
  3. Annak megvizsgálásánál, hogy a letartóztatást végrehajtsák-e és milyen módon, a helyi hatóságnak kellõ figyelemmel kell lennie a hajózás érdekeire.

  1. A XII. részben szabályozottak, vagy az V. résszel összhangban elfogadott törvények és rendelkezések megsértésének a kivételével, a parti tengeren áthaladó idegen hajó fedélzetén a parti állam nem foganatosíthat semmilyen letartóztatási vagy nyomozati intézkedést a hajónak a parti tengerre történõ belépése elõtt elkövetett bármely bûncselekménnyel összefüggésben, ha a külföldi kikötõbõl induló hajó a belvizekre való belépés nélkül csak áthalad a parti tengeren.

28. cikk

Polgári jogi joghatóság idegen hajók tekintetében

  1. A parti állam a parti tengeren áthaladó idegen hajót nem állíthatja meg és útirányától nem térítheti el a célból, hogy a hajó fedélzetén tartózkodó személlyel szemben polgári joghatóságát gyakorolja.
  2. A parti állam polgári eljárás céljából a hajó ellen végrehajtási intézkedést nem foganatosíthat és a hajót zár alá nem veheti, kivéve a hajónak a parti állam vizein keresztüli útja során vagy annak céljából a maga által vállalt vagy felmerült kötelezettségeit, illetve felelõsségét illetõen.

  1. A (2) bekezdés nem érinti a parti állam azon jogát, hogy - jogszabályaival összhangban - valamely polgári eljárás végett végrehajtási intézkedést foganatosítson a belvizek elhagyása után a parti tengeren tartózkodó vagy a parti tengeren áthaladó idegen hajó ellen vagy azt zár alá vegye.

C) alcím

A hadihajókra és a nem kereskedelmi célokból üzemeltetett állami hajókra alkalmazandó szabályok

29. cikk

A hadihajók fogalma

A jelen Egyezmény alkalmazásában a "hadihajó" olyan hajó, amely egy állam fegyveres erõihez tartozik, viseli az ilyen hajókat nemzeti hovatartozásuk alapján megkülönböztetõ külsõ jeleket, az állam kormánya által megfelelõen kinevezett olyan tiszt parancsnoksága alatt áll, akinek a neve a megfelelõ szolgálati vagy ezzel egyenértékû jegyzékben szerepel, és olyan legénységgel látták el, amely a reguláris fegyveres erõk fegyelmi szabályzata alá tartozik.

 

30. cikk

A parti állam törvényeinek és rendelkezéseinek meg nem tartása hadihajók részérõl

Amennyiben valamely hadihajó nem tartja meg a parti államnak a parti tengeren történõ áthaladásra vonatkozó törvényeit és rendelkezéseit, és figyelmen kívül hagyja az ezek teljesítésére irányuló hozzá intézett felszólítást, a parti állam követelheti, hogy azonnal hagyja el a parti tengert.

31. cikk

A lobogó szerinti állam felelõssége a hadihajó vagy más, nem kereskedelmi célból üzemeltetett állami hajó által okozott kárért

A lobogó szerinti állam nemzetközi felelõsséget visel a parti államnak okozott bármilyen veszteségért vagy kárért, mely abból származik, hogy hadihajók, vagy más, nem kereskedelmi célokból üzemeltetett állami hajók a parti tengeren történõ áthaladás során nem tartják be parti államnak a parti tengeren történõ áthaladást érintõ törvényeit és rendelkezéseit, illetve a jelen Egyezmény rendelkezéseit vagy a nemzetközi jog más szabályait.

32. cikk

Hadihajók és más, nem kereskedelmi célból üzemeltetett állami hajók mentessége

Az A) alcímben valamint a 30. és 31. cikkben foglalt kivételektõl eltekintve a jelen Egyezmény nem érinti a hadihajók és más, nem kereskedelmi célokból üzemeltetett állami hajók mentességét.

 

4. cím

A csatlakozó övezet

33. cikk

A csatlakozó övezet

  1. A parti állam a parti tengeréhez csatlakozó, csatlakozó övezetként megjelölt övezetben gyakorolhatja az ahhoz szükséges ellenõrzést, hogy:

  1. megelõzze területén, illetve parti tengerén a vám-, pénzügyi, bevándorlási vagy egészségügyi törvényeinek és rendelkezéseinek megsértését;

  1. büntesse a fenti törvényeknek és rendelkezéseknek a területén vagy parti tengerén elkövetett megszegését.

  1. A csatlakozó övezet nem terjedhet attól az alapvonaltól számított 24 tengeri mérföldön túl, melytõl a parti tenger szélességét mérik.

III. RÉSZ

NEMZETKÖZI HAJÓZÁSRA HASZNÁLT TENGERSZOROSOK

  1. 1. cím
  2. Általános rendelkezések

34. cikk

A nemzetközi hajózásra használt tengerszorosokat alkotó vizek jogállása

  1. A nemzetközi hajózásra használt tengerszorosokon való áthaladásnak az ebben a részben szabályozott rendje egyéb tekintetben nem érinti az ilyen tengerszorosokat alkotó vizek jogállását vagy a tengerszorosokkal határos Államok szuverenitásának, illetve a fenti vizek és légterük, a tengerfenék és az altalaj feletti joghatóságának a gyakorlását.

  1. A tengerszorossal határos államok szuverenitásának, illetve joghatóságának a gyakorlása a jelen rész és a nemzetközi jog egyéb szabályainak hatálya alá tartozik.

35. cikk

A jelen rész alkalmazási területe

A jelen rész nem érinti:

  1. a belvizek szoroson belüli területeit, kivéve, ahol az egyenes alapvonalnak a 7. cikkben lefektetett módszerrel való kijelölése olyan területek belvizekhez való kapcsolásához vezet, melyeket azt megelõzõen nem ilyenként kezeltek;
  2. a szorosokkal határos államok parti tengerein túli vizek jogállását, tartozzanak akár a kizárólagos gazdasági övezethez akár a nyílt tengerhez ; vagy

  1. az olyan tengerszorosok jogrendjét, amelyekben az áthaladást teljesen vagy részben hosszú idõ óta fennálló és hatályban lévõ, kifejezetten az ilyen tengerszorosokra vonatkozó egyezmények szabályozzák.

36. cikk

A nemzetközi hajózásra használt tengerszorosokban lévõ nyílttengeri útvonalak és kizárólagos gazdasági övezeten keresztül vezetõ útvonalak

Ez a rész nem alkalmazandó a nemzetközi hajózásra használt tengerszorosra, ha van a tengerszorosban a nyílt tengeren, vagy a kizárólagos gazdasági övezeten keresztül vezetõ olyan útvonal, amely hasonló hajózási és vízrajzi jellemzõkkel rendelkezik; ezekre az útvonalakra az Egyezmény más vonatkozó részeit kell alkalmazni, beleértve a hajózás és az átrepülés szabadságárat vonatkozó rendelkezéseket

2. cím

A tranzitáthaladás

37. cikk

A jelen cím alkalmazási területe

A jelen cím azokra a tengerszorosokra vonatkozik, amelyeket nemzetközi hajózásra használnak a nyílt tenger vagy egy kizárólagos gazdasági övezet egyik része és a nyílt tenger vagy egy kizárólagos gazdasági övezet másik része között.

38. cikk

A tranzitáthaladás joga

  1. A 37. cikkben említett tengerszorosokon minden hajót és légijármûvet megilleti a tranzitáthaladás joga, mely nem akadályozható meg; kivéve amikor a tengerszorossal határos államhoz tartozó sziget és szárazföld alakítja ki a szorost, ilyenkor nem alkalmazható tranzitáthaladás, ha a sziget tenger felõli oldalán van a hajózásra és a vízrajzi jellemzõkre tekintettel szintén alkalmas útvonal a nyílt tengeren, vagy a kizárólagos gazdasági övezeten keresztül.
  2. A tranzitáthaladás a hajózás és az átrepülés szabadságának gyakorlását jelenti a jelen résszel összhangban, kizárólag a tengerszoroson való folyamatos és gyors áthaladás céljából, a nyílt tenger vagy egy kizárólagos gazdasági övezet egyik része és a nyílt tenger vagy egy kizárólagos gazdasági övezet másik része között. A folyamatos és gyors haladás követelménye azonban nem gátolja meg a tengerszorost határoló államhoz a bejutás, az onnan való távozás vagy visszatérés céljából történõ áthaladást tengerszoroson keresztül, az abba az államba való bejutás feltételeinek megfelelõen.

  1. Bármely tevékenység, amely nem minõsül a tengerszoroson való áthaladási jog gyakorlásának, továbbra is jelen Egyezmény más alkalmazható rendelkezései alá tartozik.

39. cikk

A hajók és légijármûvek kötelezettségei a tranzitáthaladás során

  1. A hajók és légijármûvek a tranzitáthaladás jogának gyakorlása során:

  1. késlekedés nélkül haladnak keresztül a tengerszoroson, illetve a felett;
  2. tartózkodnak a tengerszorossal határos államok szuverenitása, területi integritása, vagy politikai függetlensége elleni erõszak bármely formájától, illetve az Egyesült Nemzetek Szervezete Alapokmányában lefektetett nemzetközi jogi alapelvek más módon történõ megsértésétõl;
  3. tartózkodnak a folyamatos és gyors áthaladás szokásos rendjétõl eltérõ más tevékenységtõl, kivéve a vis major és a szükséghelyzet esetét ;

  1. megtartják ezen rész más releváns rendelkezéseit.

  1. A hajók a tranzitáthaladás során:

  1. betartják a tengeri biztonságra vonatkozó általánosan elfogadott nemzetközi szabályokat, eljárásokat és gyakorlatot, beleértve a tengeren való összeütközések megelõzésére vonatkozó nemzetközi szabályzatokat;

  1. betartják azon általánosan elfogadott nemzetközi szabályokat, eljárásokat és gyakorlatokat, melyek a hajók általi szennyezések megelõzését, csökkentését és ellenõrzés alatt tartását szolgálják.

  1. a légijármûvek a tranzitáthaladás során:

  1. megtartják a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet Légügyi Szabályzatát, amennyiben az a polgári repülésre vonatkozik; az állami légijármûvek a biztonsági szabályok szokásos betartásával, és a repülés biztonságának mindenkori figyelembe vételével mûködnek;

  1. állandóan figyelemmel kísérik a nemzetközileg kijelölt illetékes légi forgalom irányító hatóság rádiófrekvenciáját, illetve a megfelelõ nemzetközi segélyhívó frekvenciát.

40. cikk

Kutatási és felmérési tevékenység

A tranzitáthaladás során az idegen hajók, beleértve a tengeri kutatóhajókat és hidrográfiai hajókat, a tengerszorosokkal határos államok elõzetes engedélye nélkül semmilyen kutatási vagy felmérési tevékenységet nem folytathatnak.

41. cikk

Tengerhajózási útvonalak és forgalomelválasztási folyosók a nemzetközi hajózásra használt tengerszorosokban

  1. A tengerszorosokkal határos államok a jelen résszel összhangban tengeri útvonalakat jelölhetnek ki és forgalomelválasztási folyosókat írhatnak elõ a tengerszorosokban, ahol erre a hajók biztonságos áthaladásához szükség van.
  2. Az ilyen államok - amennyiben ezt a körülmények megkövetelik - a megfelelõ értesítést követõen más tengerhajózási útvonalakkal vagy forgalomelválasztási folyosókkal helyettesíthetnek bármely elõzõleg kijelölt és elõírt tengeri útvonalat vagy forgalomelválasztási folyosót.
  3. Az ilyen tengerhajózási útvonalaknak és forgalomelválasztási folyosóknak összhangban kell lenniük az általánosan elfogadott nemzetközi szabályozásokkal.
  4. Mielõtt a tengerhajózási útvonalak kijelölése vagy helyettesítése, illetve a forgalomelválasztás elõírása vagy helyettesítése megtörténne, a tengerszorossal határos államoknak elfogadásra be kell nyújtani az erre vonatkozó javaslatukat az illetékes nemzetközi szervezethez. A szervezet csak olyan tengerhajózási útvonalakat és forgalomelválasztási folyosókat fogadhat el, amelyekre nézve megállapodik a tengerszorossal határos államokkal, amit követõen ezek az államok azokat kijelölhetik, elõírhatják, illetve helyettesíthetik.
  5. Az olyan tengerszoros tekintetében, ahol a tengerszorossal határos két vagy több állam vizén keresztülhaladó tengerhajózási útvonalakat vagy forgalomelválasztási folyosókat javasolnak, az érintett államok az illetékes nemzetközi szervezettel egyeztetve mûködnek együtt a javaslatok kialakításában.
  6. A tengerszorosokkal határos államok egyértelmûen feltüntetik az általuk kijelölt vagy elõírt tengerhajózási útvonalakat és forgalomelválasztási folyosókat a tengeri térképeken, amelyeket kellõ módon közzé kell tenni.

  1. A tranzitútvonalon haladó hajóknak tiszteletben kell tartaniuk a jelen cikkel összhangban megállapított, alkalmazandó tengerhajózási útvonalakat és forgalomelválasztási folyosókat.

42. cikk

A tengerszorosokkal határos államok tranzitáthaladást érintõ törvényei és rendelkezései

  1. A jelen rész rendelkezéseire is figyelemmel, a tengerszorosokkal határos államok a tranzitáthaladásra vonatkozóan törvényeket és rendelkezéseket fogadhatnak el az alábbi kérdések vagy azok közül bármelyik tekintetében:

  1. a hajózás biztonsága és a tengeri forgalom szabályozása, a 41. cikkben foglaltak szerint;
  2. a szennyezés megelõzése, csökkentése és ellenõrzés alatt tartása, a tengerszorosokban az olaj-, az olajat tartalmazó hulladékok és más ártalmas anyagok bejuttatására vonatkozó nemzetközi rendelkezések érvényre juttatásával;
  3. a halászhajók tekintetében a halászat tilalma, beleértve a halászfelszerelés berakodását;

  1. bármely áru, valuta és személy a tengerszorossal határos államok vám-, pénzügyi, bevándorlási, vagy egészségügyi törvényeit vagy rendelkezéseit sértõ be- vagy kirakása, illetve be- és kiszállása;

  1. Ezek a törvények és rendelkezések sem formálisan, sem ténylegesen nem tehetnek hátrányos megkülönböztetést az idegen hajók között, és gyakorlati alkalmazásuk nem vezethet az ezen részben meghatározott tranzitáthaladási jog megtagadásához, akadályozásához, vagy csorbításához.

  1. A tengerszorosokkal határos államok ezeket a törvényeket és rendelkezéseket kellõ módon közzéteszik.
  2. Az idegen hajók a tranzitáthaladás jogának gyakorlása során ezeket a törvényeket és rendelkezéseket megtartják.

  1. Amennyiben egy szuverén immunitást élvezõ hajó vagy légijármû tevékenységével megszegi az ilyen törvényeket és rendelkezéseket vagy az ebben a részben foglalt egyéb rendelkezéseket, a hajó lobogója szerinti, illetve a légijármûvet lajstromozó állam nemzetközi felelõsséggel tartozik a tengerszorosokkal határos államoknak okozott bármely kárért vagy veszteségért.

43. cikk

Navigációs és biztonsági berendezések és egyéb eszközök, továbbá a szennyezés megelõzése, csökkentése és ellenõrzés alatt tartása

A tengerszorosokat használó államoknak és a tengerszorosokkal határos államoknak megállapodás alapján együtt kell mûködniük:

  1. a szükséges navigációs és biztonsági berendezések létesítésében és fenntartásában, illetve a nemzetközi hajózást segítõ egyéb eszközök fejlesztésében; valamint

  1. a hajókról származó szennyezés megelõzésében, csökkentésében és ellenõrzés alatt tartásában.

44. cikk

A tengerszorosokkal határos államok kötelezettségei

A tengerszorosokkal határos államok nem akadályozhatják a tranzitáthaladást, és kellõ módon nyilvánosságra hozzák a szoroson való áthajózás vagy átrepülés tudomásukra jutott veszélyeit. A tranzitáthaladás nem függeszthetõ fel.

 

3. cím

A békés áthaladás

45. cikk

A békés áthaladás

  1. A II. rész 3. címével összhangban, a békés áthaladás rendjét alkalmazni kell:

  1. a tranzitáthaladás 38. cikk 1. bekezdés szerinti rendjének alkalmazásából kizárt, vagy

  1. a nyílt tenger, vagy egy kizárólagos gazdasági övezet és egy idegen állam parti tengere között lévõ nemzetközi hajózásra használt tengerszorosokra.

  1. Az ilyen tengerszorosokon keresztüli békés áthaladás nem függeszthetõ fel.

IV. RÉSZ

A SZIGETCSOPORTBÓL ÁLLÓ ÁLLAMOK

46. cikk

A fogalmak használata

A jelen Egyezmény alkalmazásában:

  1. "szigetcsoportból álló állam" egy olyan állam, mely egy vagy több szigetcsoportból áll, és más szigeteket is magában foglalhat;

  1. "szigetcsoport" a szigetek egy csoportja - a szigetrészeket is beleértve -, az azokat összekötõ vizek és más természetes képzõdmények, melyek olyan szorosan összetartoznak, hogy ezen szigetek, vizek és más természetes képzõdmények, földrajzi, gazdasági és politikai entitást alkotnak, vagy melyek történelmi szempontból annak tekintendõk.

47. cikk

A szigetcsoportok alapvonalai

  1. A szigetcsoportból álló állam a szigetcsoport alapvonalait a szigetcsoportot alkotó legtávolabbi szigetek és sziklazátonyok pontjait összekötõ egyenes alapvonalakkal húzhatja meg azzal a feltétellel, hogy ezek az alapvonalak magukba zárják a fõ szigeteket, és azt a területet, ahol a vízfelület és a szárazföld területének aránya a korallzátonyokat is beszámítva 1:1 és 9:1 és között van.
  2. Az ilyen alapvonalak hossza nem haladhatja meg a 100 tengeri mérföldet, azonban a szigetcsoportot körülzáró alapvonalak legfeljebb 3%-a ezt a hosszt legfeljebb. 125 tengeri mérföld értékig meghaladhatja.
  3. Ezeknek az alapvonalaknak a meghúzása során a szigetcsoport általános körvonalától észlelhetõen eltérni nem lehet.
  4. Ezen alapvonalak az apálykor szárazra kerülõ magaslatokhoz húzódnak és nem ezektõl indulnak ki, kivéve, ha azokon világítótornyok vagy mindenkor a tengerszint felett lévõ hasonló létesítmények épültek, rájuk a tengerszint alatt, vagy ha az apálykor szárazra kerülõ magaslatok teljesen vagy részben olyan távolságban vannak, melyek nem haladják meg a parti tengernek a legközelebbi szigettõl való távolságát.
  5. Az alapvonalak ilyen rendszerét a szigetcsoportból álló állam nem alkalmazhatja oly módon, hogy ezzel más állam parti tengerét a nyílt tengertõl vagy a kizárólagos gazdasági övezettõl elzárja.
  6. Amennyiben a szigetcsoportból álló állam szigetcsoporti vizeinek egy része a közvetlenül szomszédos állam két része között helyezkedik el, a meglévõ jogok és más olyan jogszerû érdekek, melyeket ezeken a vizeken az utóbbi állam hagyományosan gyakorol, továbbá a két állam közötti megállapodásban foglalt jogok fennmaradnak, és azokat tiszteletben tartják.
  7. A szárazföld és víz arányának az 1. bekezdés szerinti megállapításához a szárazföldi körzetek területe a szigeteket szegélyezõ sziklazátonyok és korallzátonyok közötti vizeket is magukban foglalhatja, beleértve a meredek óceáni plató azon részét, amelyet teljesen vagy majdnem teljesen mészkõ szigetek és a plató peremén lévõ sziklazátonyok zárnak körbe.
  8. A jelen cikkel összhangban meghúzott alapvonalakat olyan léptékû tengerészeti térképeken kell feltüntetni, mely alkalmas a helyzetük pontos meghatározására. Vagylagosan azok helyettesíthetõk a pontok földrajzi koordinátáinak jegyzékeivel, feltüntetve a fõbb geodéziai értékeket.

  1. A szigetcsoportból álló állam az ilyen térképeket, illetve földrajzi koordináták jegyzékeit kellõ módon közzéteszi, és minden egyes ilyen térkép, illetve jegyzék egy másolatát letétbe helyezi az Egyesült Nemzetek Fõtitkáránál.

48 cikk

A parti tenger, a csatlakozó övezet, a kizárólagos gazdasági övezet és a kontinentális talapzat szélességének mérése

A parti tenger, a csatlakozó övezet, a kizárólagos gazdasági övezet, valamint a kontinentális talapzat szélességének meghatározása a 47. cikkel összhangban, a szigetcsoporti alapvonalakból számítva történik.

49. cikk

A szigetcsoport vizeinek, a felette lévõ légtér, a tengerfenék és az altalaj jogállása

  1. A szigetcsoportból álló állam szuverenitása a 47. cikkel összhangban meghúzott alapvonalakkal körbezárt vizekig terjed, melyet szigetcsoporti vizekként jelölnek, tekintet nélkül a mélységre, vagy a parttól való távolságra.
  2. A szuverenitás kiterjed a szigetcsoport vizek feletti légtérre, a tengerfenékre és az altalajra, és a bennük található javakra.
  3. A szuverenitás az ebben a részben foglalt rendelkezések megtartásával gyakorolható.

  1. A jelen részben meghatározott szigetcsoport vizein keresztül való áthaladás a szigetcsoport vizeinek jogállását nem érinti, ideértve a tengerhajózási útvonalakat, illetve a szigetcsoportból álló államnak a szigetcsoport vizei, az azok felett lévõ légtér, a tengerfenék és az altalaj, valamint a bennük található javak feletti szuverenitását.

50. cikk

A belvizek elhatárolása

A szigetcsoport vizein belül, a szigetcsoportból álló állam a belvizektõl elválasztó záróvonalat a 9., 10., és 11. cikkel összhangban jelölheti ki.

51. cikk

A már hatályban lévõ megállapodások, hagyományos halászati jogok és meglévõ tengeralatti kábelek

  1. A 49. cikk sérelme nélkül, a szigetcsoportból álló állam tiszteletben tartja a más államokkal kötött hatályos megállapodásokat, továbbá elismeri a hagyományos halászati jogokat és a közvetlenül szomszédos államoknak a szigetcsoport vizeihez tartozó egyes területeken folytatott más jogszerû tevékenységeit. Ezen jogok és tevékenységek gyakorlásának rendjét és feltételeit, beleértve azok jellegét, terjedelmét és területeit bármely érintett állam kérelmére az általuk kötött kétoldalú megállapodások fogják szabályozni. Ezen jogok nem ruházhatók át, vagy nem oszthatók meg harmadik államokkal és azok állampolgáraival.

  1. A szigetcsoportból álló állam tiszteletben tartja a más államok által lefektetett olyan tenger alatti kábeleket, amelyek a part érintése nélkül haladnak keresztül vizein. A szigetcsoport-állam engedélyezni fogja a tenger alatti kábelek fenntartását és cseréjét, az elhelyezkedésükrõl és a javítási, cserélési szándékról szóló értesítés kézhezvétele esetén.

52. cikk

A békés áthaladás joga

  1. Az 53. cikkre is figyelemmel és az 50. cikk sérelme nélkül, minden állam hajóit a II. rész 3. címével összhangban megilleti a szigetcsoporti vizeken történõ békés áthaladás joga.

  1. A szigetcsoportból álló állam az idegen hajók közötti bármely hátrányos megkülönböztetés nélkül, ideiglenesen felfüggesztheti bizonyos területeken a békés áthaladás jogát, amennyiben ez a felfüggesztés saját biztonsága érdekében lényegesen szükséges. Az ilyen felfüggesztés csak a hivatalos közzététel után lép életbe.

53. cikk

A szigetcsoport vizein kijelölt tengerhajózási útvonalakon való áthaladás joga

  1. A szigetcsoportból álló állam az idegen hajóknak és légijármûveknek a szigetcsoport vizein és a kapcsolódó parti tengeren való folyamatos és gyors áthaladására alkalmas tengerhajózási útvonalakat és azok felett légifolyosókat jelölhet ki.
  2. Minden hajót és légijármûvet megillet a szigetcsoport tengerhajózási útvonalain és légifolyosókon történõ áthaladás joga.
  3. A szigetcsoport tengerhajózási útvonalain történõ áthaladás a hajózás és átrepülés jogának a szokásos módon történõ gyakorlását jelenti, ezen Egyezménynek megfelelõen, a nyílt tenger vagy a kizárólagos gazdasági övezet egyik részébõl a nyílt tenger vagy a kizárólagos gazdasági övezet másik részébe történõ folyamatos, gyors és akadálytalan áthaladás céljából.
  4. Ezek a tengerhajózási útvonalak és légifolyosók keresztezik a szigetcsoport vizeit és a kapcsolódó parti tengert, és magukban foglalják mindazon normál áthaladási útvonalakat, amelyeket a szigetcsoport vizein való nemzetközi hajózásra vagy azok feletti repülésre használnak, és ezen belül a szokásos hajózási utakat, feltéve, hogy nem szükséges ugyanazon bejárati és kijárati pontok között a hasonlóan megfelelõ utak megkettõzése.
  5. Ezek a tengerhajózási útvonalak és légifolyosók folyamatos tengelyvonalak sorozataként lesznek meghatározva az áthaladási útvonalak bejárati pontjaitól a kijárati pontokig. A szigetcsoport útvonalain áthaladó hajók és légijármûvek egyik irányban sem térhetnek el a tengelyvonalaktól több mint 25 tengeri mérföld távolságra, azzal a feltétellel, hogy a partot nem közelítik meg jobban, mint a tengerhajózási útvonallal határos szigetek legközelebbi pontjai közötti távolság 10 %-a.
  6. Az ezen cikk alapján tengerhajózási útvonalakat kijelölõ szigetcsoportból álló állam forgalomelválasztási folyosókat is elõírhat az ilyen tengerhajózási útvonalak szûk útjain áthaladó hajók biztonsága érdekében.
  7. A szigetcsoportból álló állam, amennyiben ezt a körülmények megkívánják, megfelelõ közzétételt követõen felválthatja az általa elõzõleg kijelölt bármely tengerhajózási útvonalat vagy forgalomelválasztási folyosót más útvonallal vagy forgalomelválasztási folyosóval.
  8. Ezeknek a tengerhajózási útvonalaknak és forgalomelválasztási folyosóknak meg kell felelniük az általánosan elfogadott nemzetközi szabályoknak.
  9. A tengerhajózási útvonalak vagy forgalomelválasztási folyosók kijelölése, illetve felváltása esetén a szigetcsoportból álló állam a javaslatot jóváhagyásra benyújtja az illetékes nemzetközi szervezetnek. A szervezet csak a szigetcsoportból álló állammal egyeztetett tengerhajózási útvonalakat és forgalomelválasztási folyosókat hagyhat jóvá, amit követõen a szigetcsoport állam jelöli ki, írja elõ, illetve váltja fel azokat.
  10. A szigetcsoportból álló állam az általa kijelölt tengerhajózási útvonalak és forgalomelválasztási folyosók tengelyvonalát a kellõ módon közzéteendõ tengerészeti térképeken pontosan feltünteti.
  11. A szigetcsoport tengerhajózási útvonalain áthaladó hajók tiszteletben tartják a jelen cikk szerint létrehozott tengerhajózási útvonalakat és forgalomelválasztási folyosókat.

  1. Ha a szigetcsoportból álló állam nem jelöl ki tengerhajózási útvonalakat, illetve légifolyosókat, a tengerhajózási útvonalakon történõ áthaladás jogának gyakorlása a nemzetközi hajózásra szokás szerint használt útvonalakon történik.

54. cikk

A hajók és légijármûvek kötelezettségei az áthaladás, a kutatási és mérési tevékenységek során, a szigetcsoportból álló államnak a szigetcsoport vizein kijelölt tengerhajózási útvonalakon való áthaladással kapcsolatos kötelezettségei, törvényei és rendelkezései

A 39. 40., 42., és 44. cikket megfelelõen alkalmazni kell a szigetcsoport vizein keresztül vezetõ tengerhajózási útvonalakon történõ áthaladásra.

V. RÉSZ

A KIZÁRÓLAGOS GAZDASÁGI ÖVEZET

55. cikk

A kizárólagos gazdasági övezet különleges jogrendje

A kizárólagos gazdasági övezet a parti tengeren túl lévõ és ahhoz kapcsolódó terület, amely az e részben megállapított különleges jogrend alá tartozik, amely szerint a parti állam jogait és joghatóságát, valamint más államok jogait és szabadságait ezen Egyezmény vonatkozó rendelkezései szabályozzák.

56. cikk

A parti állam jogai, joghatósága és kötelezettségei a kizárólagos gazdasági övezetben

  1. A kizárólagos gazdasági övezetben a parti államnak:

  1. szuverén jogokkal rendelkezik a tengerfenéket borító vizek, a tengerfenék és az altalaj, akár élõ, akár élettelen természeti forrásainak felkutatása, kiaknázása, megóvása és kezelése céljára, és az övezet gazdasági kiaknázására és kutatására irányuló egyéb tevékenységek, mint a vízbõl, áramlatokból és szélbõl történõ energiatermelés tekintetében;
  2. a jelen Egyezmény vonatkozó rendelkezéseiben foglaltaknak megfelelõen joghatósága van:

  1. mesterséges szigetek, létesítmények és építmények felállítását és használata;
  2. tengeri tudományos kutatás;
  3. a tengeri környezet védelme és megõrzése tekintetében;

  1. a jelen Egyezmény szerinti egyéb jogai és kötelezettségei vannak

  1. A jelen Egyezményben foglalt egyéb jogai és kötelezettségei tejesítése során a parti állam a kizárólagos gazdasági övezetben kellõen figyelembe veszi más államok jogait és kötelezettségeit, és a jelen Egyezmény rendelkezéseivel összeegyeztethetõ módon cselekszik.

  1. A tengerfenékre és az altalajra vonatkozó e cikkben megállapított jogokat a VI. résszel összhangban kell gyakorolni.

57. cikk

A kizárólagos gazdasági övezet szélessége

A kizárólagos gazdasági övezet szélessége nem haladhatja meg a 200 tengeri mérföldet attól az alapvonaltól számítva, melytõl a parti tenger szélességét mérik.

 

58. cikk

Más államok jogai és kötelezettségei a kizárólagos gazdasági övezetben

  1. A kizárólagos gazdasági övezetben bármely, akár parti, akár tengerparttal nem rendelkezõ, államot, a jelen Egyezmény vonatkozó szabályainak megfelelõen megilleti a 87. cikkben említett hajózás és átrepülés, valamint a tenger alatti kábelek és csõvezetékek fektetésének szabadsága, és a tengernek nemzetközileg jogszerû, az ezen szabadságjogokkal összefüggõ egyéb használata, így a hajók, légijármûvek és tenger alatti kábelek és csõvezetékek mûködtetésével kapcsolatban, és ezen Egyezmény más szabályaival összeegyeztethetõen.
  2. A 88-115. cikk és a nemzetközi jog egyéb vonatkozó szabályai annyiban alkalmazandók a kizárólagos gazdasági övezetre, amennyiben azok nem összeegyeztethetetlenek a jelen résszel.

  1. Az ezen Egyezmény szerinti jogaik gyakorlása és kötelezettségeik teljesítése során az államok a kizárólagos gazdasági övezetben kellõen figyelembe veszik a parti állam jogait és kötelezettségeit, és betartják a parti államnak az ezen Egyezmény szabályaival összhangban elfogadott törvényeit és rendelkezéseit és a nemzetközi jog egyéb szabályait, amennyiben azok nem összeegyeztethetetlenek ezzel a résszel.

59. cikk

A kizárólagos gazdasági övezetben fennálló jogokkal és joghatósággal összefüggõ konfliktusok feloldásának alapja

Azokban az esetekben, ahol ez az Egyezmény nem ruházza fel a parti államot vagy más államokat jogokkal és joghatósággal a kizárólagos gazdasági övezeten belül, és a parti állam, valamint bármely más állam vagy államok érdekei között konfliktus keletkezik, ezt a konfliktust a méltányosság alapján és az ügyre vonatkozó körülmények figyelembevételével kell feloldani, tekintettel az érintett érdekek fontosságára a felek és a nemzetközi közösség egésze szempontjából egyaránt.

60. cikk

Mesterséges szigetek, berendezések és létesítmények a kizárólagos gazdasági övezetben

  1. A kizárólagos gazdasági övezetben a parti államnak kizárólagos joga van a:

  1. mesterséges szigetek;
  2. az 56. cikkben foglalt és más gazdasági célokra szolgáló berendezések és létesítmények;

  1. a parti államot az övezetben jogainak gyakorlásában potenciálisan zavaró berendezések és létesítmények

létesítésére, valamint a létesítésének, üzemben tartásának és használatának az engedélyezése és szabályozására.

  1. A parti államnak kizárólagos joghatósága van az ilyen mesterséges szigetek, berendezések és létesítmények felett, beleértve a vám-, pénzügyi, egészségügyi, biztonsági és bevándorlási törvényeket és rendelkezéseket.
  2. Az ilyen mesterséges szigetek, berendezések, építmények létesítésérõl kellõ tájékoztatást kell adni és az azok jelenlétére figyelmeztetõ eszközöket hibátlan állapotban kell tartani. Bármilyen olyan berendezést, illetve létesítményt, amelynek használatával felhagytak, a hajózás biztonsága érdekében, az illetékes nemzetközi szervezet által e tekintetben létrehozott, általánosan elfogadott nemzetközi követelmények figyelembevételével el kell távolítani. Az ilyen berendezések és létesítmények eltávolításnál figyelemmel kell lenni a halászati érdekekre, a tengeri környezet védelmére, és más államok jogaira és kötelességeire. A nem teljes egészében eltávolított berendezések és létesítmények mélységét, elhelyezkedését és méreteit hivatalosan is közzé kell tenni.
  3. A parti állam, ahol szükséges, a mesterséges szigetek, berendezések és létesítmények körül biztonsági zónákat létesít, melyekben mind a hajózás, mind a mesterséges szigetek, berendezések és létesítmények biztonsága érdekében megfelelõ intézkedéseket foganatosíthat.
  4. A biztonsági zóna szélességét a parti állam állapítja meg, figyelemmel az alkalmazandó nemzetközi követelményekre. Ezeket a zónákat úgy kell megállapítani, hogy azok ésszerûen arányuljanak a mesterséges szigetek, berendezések, illetve létesítmények jellegéhez és funkciójához és ne terjedjenek körülöttük a szélük külsõ pontjaitól számított 500 métert meghaladó távolságra, kivéve ha ezt az általánosan elfogadott nemzetközi követelmények engedik vagy az illetékes nemzetközi szervezetek ajánlják. A biztonsági zónák kiterjedésérõl kellõ tájékoztatást kell adni.
  5. Minden hajónak tiszteletben kell tartania ezeket a biztonsági zónákat és meg kell tartania az általánosan elfogadott nemzetközi követelményeket a mesterséges szigetek, berendezések, létesítmények és a biztonsági zóna közelében való hajózás során.
  6. Mesterséges sziget, berendezés és létesítmény, és körülöttük biztonsági zóna nem létesíthetõ ott, ahol ez zavarhatja a nemzetközi hajózás tekintetében jelentõsnek elismert tengerhajózási útvonalak használatát.

  1. Mesterséges szigeteket, berendezéseket és létesítményeket nem illeti meg a szigetek jogállása. Saját parti tengerük nincs, és jelenlétük nincs hatással parti tenger, a kizárólagos gazdasági övezet és a kontinentális talapzat határainak megállapítására.

61. cikk

Az élõforrások megõrzése

  1. A parti állam állapítja meg a kizárólagos gazdasági övezet élõforrásainak kifogható zsákmányát.
  2. 2. A parti állam, figyelembe véve a rendelkezésére álló legmegbízhatóbb tudományos eredményeket, kellõ megõrzési és kezelési intézkedésekkel biztosítja, hogy az élõforrások állagát a kizárólagos gazdasági övezetben ne veszélyeztesse az élõforrások túlzott kitermelése. A parti állam és az illetékes szubregionális, regionális, vagy globális, nemzetközi szervezetek megfelelõen együttmûködnek e cél érdekében.
  3. Az ilyen intézkedések a halászott fajok olyan szintû fenntartására, illetve olyan szintig való helyreállítására is irányulnak, amely biztosítja a fenntartható legnagyobb hozamot a mértékadó környezeti és gazdasági tényezõk - beleértve a partmenti halászati közösségek gazdasági szükségleteit és a fejlõdõ államok sajátos igényeit - mellett, továbbá figyelembe véve a halászati módszereket, az állományok egymásrautaltságát és az általánosan ajánlott szubregionális, regionális, vagy globális szintû nemzetközi minimum-szabályokat.
  4. Ilyen intézkedések foganatosításánál a parti állam figyelembe veszi a halászott fajokhoz társult, vagy azoktól függõ fajokra gyakorolt hatást, az ilyen társult vagy függõ populációk olyan szint felett történõ tartása céljából, amelyen azok újratermelõdése súlyosan veszélyeztetett.

  1. A rendelkezésre álló tudományos információk, a zsákmányra és halászatra vonatkozó statisztikai adatok és más, a halállományok megõrzésére vonatkozó adatok átadása és cseréje rendszeresen, az illetékes, akár szubregionális, regionális, vagy globális szintû, nemzetközi szervezetek útján történik, és a körülményektõl függõen valamennyi érintett állam részvételével, ideértve azokat az államokat, amelyek állampolgárai részére a halászat a kizárólagos gazdasági övezetben engedélyezett.

62. cikk

Az élõforrások hasznosítása

  1. A parti állam a kizárólagos gazdasági övezetben elõmozdítja az élõforrások optimális hasznosításának célkitûzését, a 61. cikk sérelme nélkül.
  2. A parti állam megállapítja a kizárólagos gazdasági övezet élõforrásainak kifogására vonatkozó kapacitását. Ahol a parti államnak nincs kapacitása a teljes kifogható zsákmány kifogására, megállapodások vagy más egyezségek útján és a 4. bekezdésben foglalt rendelkezéseknek, feltételeknek, törvényeknek és rendelkezéseknek megfelelõen biztosítja más államok hozzájutását a kifogható zsákmány többletéhez, különös tekintettel a 69. és 70. cikk rendelkezéseire, és különösen az azokban említett fejlõdõ államok vonatkozásában.
  3. A parti állam a kizárólagos gazdasági övezetéhez való hozzájutás más államok számára e cikk szerint történõ engedélyezésekor minden releváns tényezõt tekintetbe vesz, beleértve különösen a terület élõforrásainak jelentõségét az érintett parti állam gazdasága, valamint más nemzeti érdekei számára, a 69. és 70. cikk szabályait, az adott szubrégió vagy a régió fejlõdõ országainak igényeit a többlet egy részének kifogására és annak szükségességét, hogy a minimálisra csökkentsék a gazdasági zavarokat azon államokban, amelyek állampolgárai rendszeresen halásztak az övezetben, vagy amelyek érdemi erõfeszítéseket tettek az állományok felkutatására és azonosítására.
  4. Más államoknak a kizárólagos gazdasági övezetben halászó állampolgárai teljesítik a parti állam törvényeiben és rendelkezéseiben megállapított megóvási intézkedéseket, valamint más kikötéseket és feltételeket. Ezen törvényeknek és rendelkezéseknek a jelen Egyezménnyel összeegyeztethetõeknek kell lenniük, és többek között a következõkre vonatkozhatnak:

  1. a halászok, halászhajók és felszerelések engedélyezésére, beleértve az illetékek és más térítési díjak lerovását, amelyek fejlõdõ parti államok esetében jelenthetnek megfelelõ kompenzációt a halászati iparral kapcsolatos finanszírozás, felszerelés és technológia területén;
  2. a kifogható fajták meghatározására és a zsákmány kvótájának rögzítésére, akár adott állomány vagy állományok csoportjára, akár egy idõtartamon belül hajónként kifogható zsákmányra vagy valamely állam állampolgárai által meghatározott idõszak alatt kifogható zsákmányra vonatkozóan;
  3. a halászati idények és területek szabályozására, a felszerelés fajtáira, méreteire és mennyiségére, valamint a használható halászhajók fajtáira, méreteire és számára;
  4. a kifogható halak és más fajták korának és méretének rögzítésére;
  5. a halászhajóktól megkívánt információk meghatározására, beleértve a zsákmány- és halászati statisztikákat és a hajó helyzetének jelentését;
  6. a parti állam engedélyével és ellenõrzése alatt meghatározott halászati kutatási programok folytatására és az ilyen kutatás folytatásának szabályozására, beleértve a mintavételt a zsákmányból, a rendelkezést a mintákkal és a kapcsolódó tudományos adatok rendelkezésre bocsátásáról;
  7. megfigyelõk és gyakornokok elhelyezésére az ilyen hajók fedélzetén a parti állam által;
  8. a zsákmány egészének vagy valamely részének az ilyen hajók általi partra rakására a parti állam kikötõiben;
  9. a közös vállalkozásokra és más együttmûködési egyezségekre vonatkozó kikötésekre és feltételekre;
  10. személyzet képzésére és a halászati technológia átadására irányuló igényekre, beleértve a parti állam halászati kutatások folytatására való képességének fokozását;

  1. végrehajtási eljárásokra.

  1. A parti államok kellõ tájékoztatást adnak az élõforrások megõrzésérõl és kezelésérõl szóló törvényeikrõl és rendelkezéseikrõl.

63. cikk

Két vagy több parti állam kizárólagos gazdasági övezetében vagy a kizárólagos gazdasági övezetben és az azzal szomszédos területen egyaránt megjelenõ állományok

  1. Ahol ugyanaz az állomány vagy a társult fajok állományai két vagy több parti állam kizárólagos gazdasági övezeteiben megtalálhatók, ezen államok közvetlenül, vagy a megfelelõ szubregionális vagy regionális szervezeteken keresztül erõfeszítéseket tesznek az ezen állományok megõrzésének és növelésének összehangolásához és biztosításához szükséges intézkedésekben való egyetértés érdekében, az ezen rész egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül.

  1. Ahol ugyanaz az állomány vagy a társult fajok állományai a kizárólagos gazdasági övezetben és az azzal szomszédos területen egyaránt megtalálhatók, a parti állam és a kizárólagos gazdasági övezettel szomszédos területen található állományt halászó államok közvetlenül, vagy a megfelelõ szubregionális, illetve regionális szervezeteken keresztül erõfeszítéseket tesznek az ezen a szomszédos területen található állományok megõrzéséhez szükséges intézkedések egyeztetésére.

64. cikk

Nagy távolságra vándorló fajok

  1. A parti állam és azon állam, amelynek állampolgárai az I. Függelékben felsorolt nagy távolságra vándorló fajok feltalálási körzetében halásznak, közvetlenül vagy a megfelelõ nemzetközi szervezeteken keresztül együttmûködnek abból a célból, hogy biztosítsák e fajoknak a megõrzését és elõmozdítsák a legkedvezõbb hasznosításuk célkitûzést az egész körzetben, a kizárólagos gazdasági övezetben és azon túl egyaránt. Olyan körzeteken, ahol nem létezik megfelelõ nemzetközi szervezet, a tengerparttal nem rendelkezõ állam és az az állam, amelynek állampolgárai a körzetben halásszák ezeket a fajokat, együttmûködnek egy ilyen jellegû szervezet létrehozása céljából, és részt vesznek annak a munkájában.

  1. Az 1. bekezdés rendelkezései a jelen rész egyéb rendelkezéseinek kiegészítéseképpen alkalmazandóak.

65. cikk

A tengeri emlõsök

Jelen rész egyetlen rendelkezése sem korlátozza a parti államnak, illetve adott esetben a nemzetközi szervezetnek azt a hatáskörét, hogy a tengeri emlõsök elejtését megtiltsa, korlátozza vagy az ebben a részben foglalt rendelkezéseknél szigorúbban szabályozza . Az államok együttmûködnek abból a célból, hogy megóvják a tengeri emlõsállományt, a cetfélék tekintetében pedig különösen az illetékes nemzetközi szervezetek keretében tevékenykednek ezek megóvása, kezelése és tanulmányozása céljából.

66. cikk

Íváskor a tengerbõl a folyóba igyekvõ halállományok (anadrom halállományok)

  1. Azon államok, amelyek folyóiból az anadrom halállományok származnak elsõdlegesen érdekeltek és elsõrendû felelõsséggel tartoznak e halállományok tekintetében.
  2. Az anadrom halállományok származási országa a kizárólagos gazdasági övezet külsõ vonalától a part irányában található vizekben történõ halászatot és a 3. bekezdés b) pontjában leírt halászatot megfelelõen szabályozó intézkedésekkel biztosítja a megõrzésüket. A származási ország a 3. és 4. bekezdésekben említett, e halállományokat halászó államokkal történõ egyeztetést követõen a folyóiból származó állományok tekintetében meghatározhatja a teljes kifogható zsákmányt.
  3. a) Az anadrom halállományok halászata csak a kizárólagos övezet külsõ vonalától a part irányában található vizekben történik, kivéve azt az esetet, amikor ez a rendelkezés gazdasági zavart okoz valamely más, származási országon kívüli államnak. A kizárólagos gazdasági övezet külsõ vonalán kívül folytatott ilyen típusú halászatra tekintettel az érintett államok konzultációt folytatnak abból a célból, hogy megegyezzenek az ilyen jellegû halászat rendjérõl és feltételeirõl, kellõ figyelemmel a származási országnak e halállományok tekintetében fennálló követelményeire és szükségleteire;

b) A származási ország együttmûködik az ezeket a halállományokat halászó más államok gazdasági zavarainak a lehetõ legkisebb mértékre csökkentése érdekében, figyelembe véve az átlagos zsákmány mértékét, ezen államok eljárásainak módját, és az összes olyan körzetet, ahol ilyen jellegû halászat történt;

  1. A b) pontban említett államok, amelyek a származási országgal kötött megállapodás alapján részt vesznek az e halállomány megújítása érdekében tett lépésekben, különösen az ilyen célú kiadásokhoz való hozzájárulással, különleges elbánásban részesülnek a származási ország részérõl a származási ország folyóiból származó állományok lehalászása tekintetében;

  1. A kizárólagos gazdasági övezeten kívül található anadrom halállományokra vonatkozó rendelkezések végrehajtásának kérdését a származási ország, és az egyéb érintett országok megállapodása szabályozza.

  1. Amennyiben a származási országon kívüli más ország kizárólagos gazdasági övezetének külsõ vonalától a part irányában található vizeibe vagy azokon keresztül vándorolnak az anadrom halállományok, ez az állam együttmûködik a származási országgal e halállományok megõrzése és kezelése tekintetében.

  1. Az anadrom halállományok származási országa, és az ezeket a halállományokat halászó többi állam egyeztet a jelen cikk rendelkezéseinek végrehajtása céljából, ahol lehetséges regionális szervezetek segítségével.

67. cikk

Ívásra a folyóból a tengerbe igyekvõ halfajok (katadrom halfajok)

  1. Azon parti állam, amelynek parti vizeiben a katadrom halfajok életciklusának nagy részét tölti, felelõs e halfajok kezeléséért és biztosítani köteles a vándorló hal ki- és belépését.
  2. A katadrom halfajok halászata csak a kizárólagos gazdasági övezet külsõ vonalától a part irányában található vizekben történhet. A kizárólagos gazdasági övezetben történõ halászatra ez a cikk, és ennek az Egyezménynek az ezekben az övezetekben való halászattal kapcsolatos - egyéb rendelkezései vonatkoznak.

  1. Abban az esetben, amikor a katadrom hal más állam kizárólagos gazdasági övezetén keresztül vándorol, akár fejlõdésben lévõ akár fejlett állapotban lévõ halként, az e hallal való gazdálkodást, beleértve a halászatának kérdését, az 1. bekezdésben feltüntetett állam és a másik érintett állam közötti megállapodás szabályozza. Egy ilyen megállapodásnak biztosítania kell a halfajokkal való ésszerû gazdálkodást, figyelembe véve az 1. bekezdésben feltüntetett államnak e halfajok megõrzésére vonatkozó felelõsségét.

68. cikk

Nem vándorló fajok

A 77. cikk 4. bekezdésében meghatározott nem vándorló fajokra a jelen rész rendelkezései nem vonatkoznak.

69. cikk

A tengerparttal nem rendelkezõ államok jogai

  1. A tengerparttal nem rendelkezõ államoknak méltányossági alapon joguk van részt venni az ugyanazon szubrégió vagy régió parti államaihoz tartozó kizárólagos gazdasági övezetek élõforrásai többlete megfelelõ részének a kiaknázásában, tekintetbe véve valamennyi érintett állam idevonatkozó gazdasági és földrajzi körülményeit és összhangban a jelen, továbbá a 61. és 62. cikk rendelkezéseivel.
  2. Az ilyen részvétel feltételeit és módozatait az érintett államok állapítják meg kétoldalú, szubregionális vagy regionális megállapodások útján, tekintetbe véve többek között:

  1. a parti állam halászközösségeire vagy halászati iparára káros hatások elkerülésének szükségességét;
  2. azt a mértéket, ameddig a tengerparttal nem rendelkezõ állam e cikk rendelkezéseivel összhangban, a meglévõ kétoldalú, szubregionális vagy regionális megállapodások szerint részt vesz vagy jogosult részt venni más parti államok kizárólagos gazdasági övezete élõforrásainak kiaknázásában;
  3. azt a mértéket, ameddig más tengerparttal nem rendelkezõ államok, valamint földrajzilag hátrányos helyzetû államok részt vesznek a parti állam kizárólagos gazdasági övezete élõforrásainak kiaknázásában, és az ebbõl fakadó szükségességét annak, hogy bármely parti államnak vagy annak egy részének a rendkívüli megterhelését elkerüljék;

  1. az illetõ államok lakosságának élelmezési szükségleteit.

  1. Amikor a parti állam halászati kapacitása megközelíti azt a pontot, amely már képessé tenné, hogy kifogja a kizárólagos gazdasági övezetben lévõ élõforrások teljes kifogható zsákmányát, a parti állam és más érintett államok kétoldalú, szubregionális vagy regionális alapon együttmûködnek méltányos megállapodások létrehozásában abból a célból, hogy megengedjék az ugyanazon szubrégió vagy régió tengerparttal nem rendelkezõ fejlõdõ államainak részvételét a szubrégió vagy régió parti államaihoz tartozó kizárólagos gazdasági övezetek élõforrásainak kiaknázásában, a körülményeknek megfelelõen és az összes felet kielégítõ feltételekkel. E rendelkezés alkalmazása során a 2. bekezdésben említett tényezõkre is tekintettel kell lenni.
  2. A tengerparttal nem rendelkezõ fejlett államok - e cikk rendelkezéseinek megfelelõen -csak az ugyanazon szubrégió vagy régió fejlett parti államainak a kizárólagos gazdasági övezetében jogosultak részt venni az élõforrások kiaknázásában, figyelemmel arra a mértékre, amilyen mértékben a parti állam más államoknak a kizárólagos gazdasági övezete élõforrásaihoz történõ hozzájutás megengedésekor számításba vette annak szükségletét, hogy minimálisra csökkentsék a halászközösségekre gyakorolt káros hatásokat és a gazdasági zavarokat azon államokban, melyek állampolgárai rendszeresen halásztak az övezetben.

  1. A fenti rendelkezések nem érintik azokat a megállapodásokat, amelyeket azokban a szubrégiókban vagy régiókban kötöttek, ahol a parti államok az ugyanazon szubrégió vagy régió tengerparttal nem rendelkezõ államainak egyenlõ vagy kedvezményes jogokat nyújthatnak az élõforrásoknak a kizárólagos gazdasági övezetekben történõ kiaknázására vonatkozóan.

70. cikk

A földrajzilag hátrányos helyzetû államok jogai

  1. A földrajzilag hátrányos helyzetû államoknak méltányossági alapon joguk van részt venni az ugyanazon szubrégió vagy régió parti államaihoz tartozó kizárólagos gazdasági övezetek élõforrásai többlete megfelelõ részének kiaknázásában, tekintetbe véve valamennyi érintett állam idevonatkozó gazdasági és földrajzi körülményeit és összhangban a jelen, továbbá a 61. és 62. cikk rendelkezéseivel.
  2. E rész alkalmazásában a "földrajzilag hátrányos helyzetû államok" az olyan parti állam - beleértve a zárt vagy félig zárt tengereket határoló államokat is -, amelyet földrajzi fekvése függõvé tesz az ugyanazon szubrégió vagy régió parti államaihoz tartozó kizárólagos gazdasági övezetek élõforrásainak kiaknázásától lakosságuknak vagy annak egy részének élelmezési célból hallal történõ megfelelõ ellátása terén, valamint az olyan parti állam, amely nem tarthat igényt saját kizárólagos gazdasági övezetekre.
  3. Az ilyen részvétel feltételeit és módozatait az érintett államok állapítják meg, kétoldalú, szubregionális vagy regionális megállapodások útján, tekintetbe véve többek között:

  1. a parti állam halászközösségeire vagy halászati iparára káros hatások elkerülésének szükségességét;
  2. azt a mértéket, ameddig a földrajzilag hátrányos helyzetû állam e cikk rendelkezéseivel összhangban, a meglévõ kétoldalú, szubregionális vagy regionális megállapodások szerint részt vesz vagy jogosult részt venni más parti államok kizárólagos gazdasági övezete élõforrásainak kiaknázásában;
  3. azt a mértéket, ameddig más földrajzilag hátrányos helyzetû államok, valamint tengerparttal nem rendelkezõ államok részt vesznek a parti állam kizárólagos gazdasági övezete élõforrásainak kiaknázásában és az ebbõl fakadó szükségességét annak, hogy bármely parti államnak vagy annak egy részének a rendkívüli megterhelését elkerüljék;

  1. az illetõ államok lakosságának élelmezési szükségleteit.

  1. Amikor a parti állam halászati kapacitása megközelíti azt a pontot, amely már képessé tenné, hogy kifogja a kizárólagos gazdasági övezetben lévõ élõforrások teljes kifogható zsákmányát, a parti állam és más érintett államok kétoldalú, szubregionális vagy regionális alapon együttmûködnek méltányos megállapodások létrehozásában abból a célból, hogy megengedjék az ugyanazon szubrégió vagy régió földrajzilag hátrányos helyzetû fejlõdõ államainak részvételét a szubrégió vagy régió parti államaihoz tartozó kizárólagos gazdasági övezetek élõforrásainak kiaknázásában, a körülményeknek megfelelõen és az összes felet kielégítõ feltételekkel. E rendelkezés alkalmazása során a 3. bekezdésben említett tényezõkre is tekintettel kell lenni.
  2. A földrajzilag hátrányos helyzetû fejlett államok - e cikk rendelkezéseinek megfelelõen - csak az ugyanazon szubrégió vagy régió fejlett parti államainak a kizárólagos gazdasági övezetében jogosultak részt venni az élõforrások kiaknázásában, figyelemmel arra a mértékre, amilyen mértékben a parti állam más államoknak a kizárólagos gazdasági övezete élõforrásaihoz történõ hozzájutás megengedésekor számításba vette annak szükségletét, hogy minimálisra csökkentsék a halászközösségekre gyakorolt káros hatásokat és a gazdasági zavarokat azon államokban, melyek állampolgárai rendszeresen halásztak az övezetben.

  1. A fenti rendelkezések nem érintik azokat a megállapodásokat, amelyeket azokban a szubrégiókban vagy régiókban kötöttek, ahol a parti államok az ugyanazon szubrégió vagy régió földrajzilag hátrányos helyzetû államainak egyenlõ vagy kedvezményes jogokat nyújthatnak az élõforrásoknak a kizárólagos gazdasági övezetekben történõ kiaknázására vonatkozóan.

71. cikk

A 69. és a 70. cikk alkalmazásának kizárása

A 69. és 70. cikk rendelkezései nem alkalmazhatók olyan parti állam esetében, amelynek a gazdasága túlnyomó részben kizárólagos gazdasági övezete élõforrásainak a kiaknázásától függ.

72. cikk

A jogátruházás korlátozásai

  1. Az élõforrások kiaknázására vonatkozó, 69. és 70. cikkben szabályozott jogok sem közvetlenül sem közvetve nem ruházhatók át harmadik államokra vagy azok állampolgáraira bérleti szerzõdéssel vagy engedélyezés alapján, közös vállalkozások alapításával vagy bármely más módon, amelynek ilyen átruházás a következménye, hacsak az érintett államok eltérõen nem állapodtak meg.

  1. Az elõbbi szabály nem gátolja az érdekelt államokat, hogy harmadik államoktól vagy szervezetektõl technikai vagy pénzügyi támogatást szerezzenek a 69. és a 70. cikk szerinti jogok gyakorlásának elõsegítése céljából, feltéve, hogy az nem jár az 1. bekezdésben említett hatással.

73. cikk

A parti állam törvényeinek és rendelkezéseinek végrehajtása

  1. A parti állam a kizárólagos gazdasági övezetben az élõforrások felkutatására, kiaknázására, megóvására és kezelésére irányuló jogai gyakorlása során olyan intézkedéseket tehet, beleértve a hajó átvizsgálását, szemléjét, zár alá vételét és a bírói eljárásokat, melyek szükségesek lehetnek ahhoz, hogy biztosítsa a jelen Egyezménnyel összhangban általa elfogadott törvények és rendelkezések megtartását.
  2. Megfelelõ óvadék vagy más biztosíték letétele után a zár alá vett hajókat és azok személyzetét azonnal szabadon kell bocsátani.
  3. A parti állam által a halászati törvényeknek és rendelkezéseknek a kizárólagos gazdasági övezetben történõ megszegéséért kiszabott büntetések az érintett államok ellenkezõ megállapodása hiányában nem foglalhatják magukban a szabadságvesztést vagy a személyes büntetés bármely más formáját.

  1. Idegen hajók zár alá vétele vagy visszatartása esetén a parti állam a megfelelõ csatornákon haladéktalanul értesíti a lobogó szerinti államot a megtett intézkedésekrõl és az azokat követõen kiszabott büntetésekrõl.

74. cikk

A kizárólagos gazdasági övezet elhatárolása szemben levõ vagy szomszédos tengerparttal rendelkezõ államok között

  1. A kizárólagos gazdasági övezet elhatárolását a szemben levõ vagy szomszédos tengerparttal rendelkezõ államok között megállapodással valósítják meg, a nemzetközi jog alapján - ahogy azt a Nemzetközi Bíróság Alapokmányának 38. cikke említi -, méltányos megoldás elérése érdekében.
  2. Amennyiben ésszerû idõn belül nem jön létre megállapodás, az érintett államok a XV. részben foglalt eljárásokhoz folyamodnak.
  3. Az 1. bekezdésben foglaltak szerinti megállapodások megkötéséig az érintett államok - a kölcsönös megértés és együttmûködés szellemében - minden erõfeszítést megtesznek, hogy gyakorlati jellegû ideiglenes egyezséget kössenek, és hogy ebben az átmeneti idõszakban ne veszélyeztessék vagy akadályozzák a végleges megállapodás létrejöttét. Az ilyen egyezségek nem érintik a végleges elhatárolást.

  1. Ahol az érintett államok között megállapodás van hatályban, a kizárólagos gazdasági övezet elhatárolására vonatkozó kérdéseket annak a megállapodásnak a rendelkezéseivel összhangban döntik el.

75. cikk

Tengerészeti térképek és a földrajzi koordináták jegyzékei

  1. Erre a részre is figyelemmel, a kizárólagos gazdasági övezet külsõ vonalát és a 74. cikknek megfelelõen meghúzott delimitációs vonalakat olyan léptékû tengerészeti térképeken kell jelölni, amely alkalmas azok helyzetének pontos meghatározására. Ahol ez megfelelõ, a külsõ határok ilyen vonalait, illetve a delimitációs vonalakat a pontok földrajzi koordinátáit tartalmazó és a fontosabb kiinduló geodéziai adatokat feltüntetõ jegyzékek helyettesíthetik.
  2. A parti állam az ilyen térképeket, illetve földrajzi koordináták jegyzékeit kellõ módon közzéteszi, és minden egyes ilyen térkép, illetve jegyzék egy másolatát letétbe helyezi az Egyesült Nemzetek Fõtitkáránál.

VI. RÉSZ

KONTINENTÁLIS TALAPZAT

76. cikk

A kontinentális talapzat fogalma

  1. A parti állam kontinentális talapzata a parti tengerén túlnyúló tenger alatti területek tengerfenékét és altalaját foglalja magában, a szárazföldi területének teljes természetes meghosszabbításán a kontinentális perem külsõ széléig vagy a parti tenger szélességének mérésére szolgáló alapvonaltól számított 200 tengeri mérföld távolságig, ha a kontinentális perem külsõ széle nem terjed ki eddig.
  2. A parti állam kontinentális talapzata nem terjedhet túl a 4. és 6. bekezdésekben meghatározott határokon.
  3. A kontinentális perem a parti állam kontinentális tömbjének víz alatti folytatását foglalja magában, és a talapzat, a lejtõ és küszöb tengerfenekébõl és altalajából áll. Nem foglalja magában az óceán mélytengeri medrét az óceáni hegyvonulatokkal, illetve az alatta fekvõ altalajt.
  4. a) Ezen Egyezmény alkalmazásában a parti állam állapítja meg a kontinentális perem külsõ szélét minden olyan esetben, amikor a perem túlnyúlik az attól az alapvonaltól számított 200 tengeri mérföldön, ahonnan a parti tenger alapvonalát mérik, vagy:

    1. a 7. bekezdéssel összhangban meghúzott vonallal, azokat a legtávolabbi rögzített pontokat alapul véve, amelyek mindegyikén az üledékes kõzetek vastagsága legalább 1 százaléka az ilyen pontoktól a kontinentális lejtõ lábáig mért legrövidebb távolságnak; vagy
    2. a 7. bekezdéssel összhangban meghúzott vonallal, a kontinentális lejtõ lábától nem több mint 60 mérföldre lévõ rögzített pontokat alapul véve .

  1. Ellenkezõ bizonyítékok hiányában a kontinentális lejtõ lábát a lejtõ alján a lejtésváltozás maximumának pontjaként határozzák meg.

  1. A kontinentális talapzat külsõ határainak tengerfenéken lévõ, a 4. bekezdés a) pontja (i) és (ii) alpontjával összhangban meghúzott vonalát alkotó rögzített pontok nem nyúlhatnak túl az attól az alapvonaltól számított 350 tengeri mérföldön, ahonnan a parti tenger szélességét mérik, vagy a 2500 méteres izobáttól - a 2500 méteres mélységeket összekötõ vonaltó - 100 tengeri mérföldön.
  2. Az 5. bekezdés rendelkezései ellenére, a tenger alatti hegyvonulatokon a kontinentális talapzat külsõ határa nem nyúlik attól az alapvonaltól számított 350 tengeri mérföldön túl, ahonnan a parti tenger szélességét mérik. Ez a bekezdés nem alkalmazható azon tenger alatti kiemelkedésekre, melyek a kontinentális talapzat természetes alkotóelemei, úgymint annak platójai, magaslatai, fedõkõzetei, padjai és hegynyúlványai.
  3. A parti állam állapítja meg kontinentális talapzatának külsõ határait azokban az esetekben, ahol ez a talapzat túlnyúlik attól az alapvonaltól számított 200 tengeri mérföldön, ahonnan a parti tenger szélességét mérik, szélességi és hosszúsági koordinátákkal meghatározott, rögzített pontokat összekötõ legfeljebb 60 tengeri mérföld hosszúságú egyenes vonalakkal
  4. A kontinentális talapzatnak attól az alapvonaltól számított 200 tengeri mérföldön túli határaira vonatkozó információt, melytõl a parti tenger szélességét mérik, a parti állam a II. Függelék szerint méltányos földrajzi képviselet alapján felállított Kontinentális Talapzat Bizottságának nyújtja be. A Bizottság ajánlásokat tesz a parti államoknak a kontinentális talapzataik külsõ határainak megállapításával kapcsolatos kérdésekben. A talapzatnak a parti állam által ezen ajánlások alapján megállapított határai véglegesek és kötelezõek.
  5. A parti állam az Egyesült Nemzetek Fõtitkáránál letétbe helyezi a tengerészeti térképeket és a vonatkozó információkat, beleértve a kontinentális talapzat külsõ határait véglegesen megjelölõ geodéziai adatokat. A Fõtitkár azokat kellõ módon közzéteszi.

  1. E cikk rendelkezései nem érintik a kontinentális talapzat szemben levõ vagy szomszédos tengerparttal rendelkezõ államok közötti elhatárolásának a kérdését.

77. cikk

A parti állam jogai a kontinentális talapzat felett

  1. A parti állam a kontinentális talapzat felett, annak feltárása és természeti forrásainak kiaknázása céljából szuverén jogokat gyakorol.
  2. Az 1. bekezdésben említett jogok kizárólagosak abban az értelemben, hogy amennyiben a parti állam a kontinentális talapzatot nem kutatja fel, vagy nem aknázza ki annak természeti forrásait, a parti állam kifejezett hozzájárulása nélkül senki sem foghat ezen tevékenységekbe.
  3. A parti államnak a kontinentális talapzat feletti jogai sem tényleges, sem a névleges elfoglalástól, sem valamely kifejezett nyilatkozattól nem függenek.

  1. Az ebben a részben említett természeti források a tengerfenék és altalaj ásványi és más élettelen forrásait, valamint a fenéklakó fajokhoz tartozó élõszervezeteket, azaz azon organizmusokat foglalják magukba, amelyek a kifogási szakaszban vagy mozdulatlanok a tengerfenéken, illetve az alatt, vagy csak a tengerfenékkel vagy az altalajjal szilárd fizikai kapcsolatban képesek elmozdulni.

78. cikk

A borító vizek és a légtér jogállása, valamint más államok jogai és szabadságai

  1. A parti államnak a kontinentális talapzat feletti jogai nem érintik az azt borító vizek vagy az ezen vizek feletti légtér jogállását.

  1. A parti állam kontinentális talapzat feletti jogainak a gyakorlása nem sértheti más államoknak az ebben az Egyezményben szabályozott hajózási és más jogait, valamint szabadságait, és nem eredményezhet semmilyen jogosulatlan beavatkozást ezen jogokba és szabadságokba.

79. cikk

Tengeralatti kábelek és csõvezetékek

  1. Minden államnak joga van - e cikk rendelkezéseinek megfelelõen - tengeralatti kábelek és csõvezetékek fektetéséhez a kontinentális talapzaton.
  2. Figyelemmel azon jogára is, hogy ésszerû intézkedéseket tegyen a kontinentális talapzat feltárására, az ott található természeti források kiaknázására, valamint a csõvezetékekbõl származó szennyezés megelõzésére, csökkentésére és ellenõrzésére, a parti állam nem akadályozhatja meg a kábelek és csõvezetékek fektetését és fenntartását.
  3. A kábelfektetés nyomvonalának kijelölése a kontinentális talapzaton a parti állam hozzájárulásával történik.
  4. E rész egyetlen rendelkezése sem érinti a parti állam azon jogát, hogy megállapítsa a területére vagy parti tengerére belépõ kábelek vagy csõvezetékek fektetésének feltételeit, illetve joghatóságát a kontinentális talapzata feltárásával vagy forrásai kiaknázásával, illetve a joghatósága alatt álló mesterséges szigetek, létesítmények üzemeltetésével kapcsolatban megépített vagy használt kábelek vagy csõvezetékek tekintetében.

  1. A tengeralatti kábelek és csõvezetékek fektetése esetén az államok kellõ figyelmet fordítanak a már meglévõ kábelekre és csõvezetékekre. Különösképpen figyelnek arra, hogy ne romoljanak a meglevõ kábelek, illetve csõvezetékek javításának lehetõségei.

80. cikk

A kontinentális talapzaton lévõ mesterséges szigetek, berendezések és létesítmények

A 60. cikk rendelkezései megfelelõen vonatkoznak a kontinentális talapzaton lévõ mesterséges szigetekre és létesítményekre.

81. cikk

Fúrás a kontinentális talapzaton

A parti állam kizárólagos joga a kontinentális talapzaton történõ fúrások engedélyezése és szabályozása, bármilyen céllal.

82. cikk

A kontinentális talapzat 200 tengeri mérföldön túl történõ kiaknázásával kapcsolatos befizetések és járulékok

  1. A parti állam befizetéseket és természetbeni járulékokat fizet a kontinentális talapzat olyan nem élõ forrásai kiaknázása után, amelyek azoktól az alapvonalaktól számított 200 tengeri mérföldnél messzebb találhatóak, ahonnan a parti tenger szélességét mérik.
  2. A befizetések és járulékok évente esedékesek egy adott területen történõ valamennyi kitermelés tekintetében, az adott területen történõ kitermelés megkezdését követõ elsõ öt év eltelte után. A hatodik évben a befizetés vagy a járulék mértéke az adott területen kitermelt termék mennyiségének vagy értékének 1 %-a. E mérték a tizenkettedik évvel bezárólag évente 1%-al növekszik, majd azt követõen 7% marad. A kitermelés nem foglalja magában a kiaknázással kapcsolatban felhasznált forrásokat.
  3. Az a fejlõdõ állam, amely a kontinentális talapzatán bányászott valamely ásványt nettó importõrként szerzi be, ezen ásvány tekintetében mentesül a befizetések vagy járulékok teljesítése alól.

  1. A befizetések és járulékok teljesítése a Hatóságon keresztül történik, amely azokat méltányos elosztási feltételrendszer alapján szétosztja az ezen Egyezményben Részes Államok között, figyelembe véve a fejlõdõ államok szükségleteit és érdekeit, különös tekintettel közülük is a legkevésbé fejlett, valamint a tengerparttal nem rendelkezõ államokra.

83. cikk

A kontinentális talapzat elhatárolása szemben levõ vagy szomszédos tengerparttal rendelkezõ államok között

  1. A kontinentális talapzat elhatárolását szemben levõ vagy szomszédos tengerparttal rendelkezõ államok között megállapodással valósítják meg a nemzetközi jog alapján - ahogy azt a Nemzetközi Bíróság Alapokmányának 38. cikke említi - annak érdekében, hogy méltányos megoldást érjenek el.
  2. Amennyiben ésszerû idõn belül nem jön létre megállapodás, az érintett államok a XV. részben szabályozott eljárásokhoz folyamodnak.
  3. Az 1. bekezdésben foglalt megállapodás megkötéséig az érintett államok, a kölcsönös megértés és együttmûködés szellemében, minden erõfeszítést megtesznek, hogy gyakorlati jellegû ideiglenes egyezséget kössenek, és hogy ebben az átmeneti idõszakban ne veszélyeztessék vagy akadályozzák a végleges megállapodás létrejöttét. Az ilyen egyezségek a végleges elhatárolást nem érintik.

  1. Ahol az érintett államok között hatályos megállapodás van, a kontinentális talapzat elhatárolására vonatkozó kérdéseket ennek a megállapodásnak a rendelkezéseivel összhangban döntik el.

84. cikk

Tengerészeti térképek és a földrajzi koordináták jegyzékei

  1. Figyelemmel erre a részre is, a kontinentális talapzat külsõ határának vonalát és a 83. cikknek megfelelõen meghúzott delimitációs vonalakat olyan méretarányú tengerészeti térképeken kell jelölni, amely alkalmas azok helyzetének pontos meghatározására. Ahol ez megfelelõ, a külsõ határok ilyen vonalait, illetve a delimitációs vonalakat pontok földrajzi koordinátáiból álló és a kiinduló geodéziai adatokat meghatározó jegyzékek helyettesíthetik.

  1. A parti állam az ilyen térképeket, illetve földrajzi koordináták jegyzékeit kellõ módon közzéteszi, és minden egyes ilyen térkép, illetve jegyzék egy másolatát letétbe helyezi az Egyesült Nemzetek Fõtitkáránál, a kontinentális talapzat külsõ határait feltüntetõ térképeket és koordinátajegyzékeket pedig a Hatóság fõtitkáránál is.

85. cikk

Alagútépítés

Ez a rész nem érinti a parti állam azon jogát, hogy az altalajt alagútépítés módszerével hasznosítsa, tekintet nélkül az altalaj felett található vízréteg mélységére.

 

VII. RÉSZ

A NYÍLT TENGER

1. cím

Általános rendelkezések

86. cikk

A jelen rész rendelkezéseinek alkalmazása

Az ebben a részben foglalt rendelkezések alkalmazandók a tenger minden olyan részére, amely nem tartozik a kizárólagos gazdasági övezethez, valamely állam parti tengeréhez vagy belvizeihez, illetve egy szigetcsoportból álló állam szigetek közötti vizeihez. E cikk nem vonja maga után a kizárólagos gazdasági övezetben az 58. cikkel összhangban minden államot megilletõ szabadságok korlátozását.

87. cikk

A nyílt tenger szabadsága

  1. A nyílt tenger nyitva áll minden, akár parti, akár tengerparttal nem rendelkezõ állam számára. A nyílt tenger szabadsága az ebben az Egyezményben és a nemzetközi jog más szabályaiban megállapított feltételek szerint valósul meg. Az többek között mind a parti, mind a tengerparttal nem rendelkezõ államok számára magában foglalja:

  1. a hajózás szabadságát;
  2. az átrepülés szabadságát;
  3. a tengeralatti kábelek és csõvezetékek fektetésének szabadságát, a VI. résznek megfelelõen;
  4. a nemzetközi jog szerint megengedett mesterséges szigetek és más létesítmények építésének szabadságát, a VI. résznek megfelelõen;
  5. a halászat szabadságát, a 2. címben lefektetett feltételeknek megfelelõen;

  1. a tudományos kutatás szabadságát, a VI. és XIII. résznek megfelelõen.

  1. Ezen szabadságokat minden állam a más államoknak a nyílt tenger szabadságai gyakorlása iránti érdekeire és a területen folytatott tevékenységre vonatkozó, jelen Egyezmény szerinti jogokra is kellõ figyelemmel gyakorolja.

88. cikk

A nyílt tenger fenntartása békés célokra

A nyílt tenger békés célokra van fenntartva.

89. cikk

A nyílt tenger feletti szuverenitás igényeinek érvénytelensége

Egyetlen állam sem támaszthat jogszerûen igényt arra, hogy a nyílt tenger valamely részét szuverenitása alá vonja.

90. cikk

A hajózás joga

Minden államnak, akár parti, akár tengerparttal nem rendelkezõ, joga van arra, hogy hajói a nyílt tengeren lobogója alatt hajózzanak.

91. cikk

A hajók nemzeti hovatartozása

  1. Minden állam megállapítja azokat a feltételeket, amelyek alapján a nemzeti hovatartozását hajóknak megadja, területén a hajókat lajstromozza, valamint megadja a jogot a lobogója alatt történõ hajózáshoz. A hajók azon állam nemzetiségével rendelkeznek, amely állam lobogója alatt joguk van hajózni. Az állam és a hajó között valóságos kapcsolatnak kell fennállania.

  1. Minden állam megfelelõ okmányokat bocsát ki azon hajók részére, amelyeknek engedélyezte, hogy lobogója alatt hajózzanak.

92. cikk

A hajók jogállása

  1. Hajó csak egy állam lobogója alatt hajózhat, és - kivéve a nemzetközi szerzõdésekben vagy az ebben az Egyezményben kifejezetten meghatározott kivételes eseteket - a nyílt tengeren ezen állam kizárólagos joghatósága alatt áll. A hajók nem változtathatják meg lobogójukat az út folyamán vagy a befutási kikötõben, kivéve azt az esetet, amikor tényleges tulajdonátruházás, illetve átlajstromozás történik.

  1. Az a hajó, amely két vagy több ország lobogója alatt hajózik, és azok lobogóit igényei szerint használja, nem hivatkozhat egyik érintett nemzeti hovatartozására sem harmadik államok tekintetében, és nemzeti hovatartozás nélküli hajónak tekinthetõ.

93. cikk

Az Egyesült Nemzetek Szervezete, annak szakosított szervei, illetve a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség lobogója alatt közlekedõ hajók

Az elõzõ cikkek nem érintik az Egyesült Nemzetek Szervezete, annak szakosított szervei, illetve a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség hivatalos szolgálatában álló és e szervezetek lobogója alatt közlekedõ hajók kérdését.

94. cikk

A lobogó szerinti állam kötelezettségei

  1. Minden állam ténylegesen gyakorolja joghatóságát a lobogója alatt hajózó hajók tekintetében igazgatási, mûszaki és szociális kérdéseket illetõen.
  2. Minden állam különösen:

  1. hajólajstromot vezet, amely tartalmazza a lobogója alatt közlekedõ hajók nevét és részletes adatait, kivéve azon hajók tekintetében, amelyek kis méretük miatt nem tartoznak bele az általánosan elfogadott nemzetközi szabályokba; és

  1. belsõ joga szerint vállalja a joghatóságot minden lobogója alatt közlekedõ hajó, annak parancsnoka, tisztjei és személyzete felett a hajót érintõ igazgatási, mûszaki és szociális kérdések tekintetében.

  1. Minden állam meghozza a lobogója alatt hajózó hajók tengeri biztonságának szavatolásához szükséges intézkedéseket, tekintettel többek között a:

  1. hajók szerkezetére, felszerelésére és hajózásra való alkalmasságára;
  2. hajók személyzettel való ellátására, a munkavégzés feltételeire és a személyzet képzésére, figyelembe véve az alkalmazandó nemzetközi dokumentumokat;

  1. jelzések alkalmazására, az összeköttetések fenntartására és az összeütközések megelõzésére.

  1. Ezen intézkedések magukban foglalják az annak biztosításához szükséges intézkedéseket, hogy:

  1. valamennyi hajó megvizsgálásra kerüljön képesített hajózási felügyelõ által a lajstromozás elõtt és azt követõen megfelelõ idõközönként, és fedélzetén rendelkezzen olyan térképekkel, navigációs kiadványokkal, továbbá navigációs berendezésekkel és készülékekkel, amelyek a hajó biztonságos közlekedéséhez szükségesek;
  2. valamennyi hajót megfelelõen képesítésû parancsnok és tisztek irányítsanak, különös tekintettel a hajóvezetési, navigációs, hírközlési és hajógépészeti ismeretekre, és a személyzet képesítése és létszáma tekintetében feleljen meg a hajó típusának, méreteinek, gépeinek és berendezéseinek;

  1. a parancsnok, a tisztek és a megfelelõ mértékben a személyzet ismerje és kötelezõen kövesse a tengeri életbiztonságra, az összeütközések, megelõzésére, a tengerszennyezés megelõzésére, csökkentésére és ellenõrzés alatt tartására, valamint a rádióhírközlés fenntartására vonatkozó nemzetközi szabályokat.

  1. A 3. és 4. bekezdésben foglalt intézkedések bevezetése során minden államnak az általánosan elfogadott nemzetközi szabályok, eljárások és gyakorlatok szerint kell eljárnia, és meg kell tennie minden olyan lépést, amely szükséges azok betartásához.
  2. Minden állam, amely okkal feltételezheti, hogy valamely hajó felett a megfelelõ joghatóságot és ellenõrzést nem gyakorolják, az ilyen tényeket közölheti a lobogó szerinti állammal. Az ilyen bejelentés kézhezvételét követõen a lobogó szerinti állam köteles a kérdést kivizsgálni és megtenni a helyzet orvoslásához szükséges intézkedéseket.

  1. Minden állam intézkedik a felõl, hogy megfelelõen képzett személy vagy személyek által vagy elõtt megtörténjen a lobogója alatt közlekedõ hajó részvételével a nyílt tengeren bekövetkezett, más állam polgárainak halálát vagy súlyos testi sérülését, illetve más állam hajóiban vagy létesítményeiben vagy a tengeri környezetben súlyos kárt okozó valamennyi tengeri baleset, illetve hajózási esemény kivizsgálása. A lobogó szerinti állam és a másik állam együttmûködnek minden ilyen jellegû tengeri balesetnek vagy hajózási eseménynek e másik állam által történõ kivizsgálásában.

95. cikk

A hadihajók mentessége a nyílt tengeren

A nyílt tengeren a hadihajókat teljes mentesség illeti meg a lobogó szerinti államon kívül minden más államnak a joghatósága alól.

96. cikk

A kizárólag nem kereskedelmi állami szolgálatban használt hajók mentessége

Az állam tulajdonában lévõ vagy az állam által üzemben tartott, kizárólag nem kereskedelmi állami célokra használt hajókat a nyílt tengeren teljes mentesség illeti meg a lobogó szerinti államon kívül minden más államnak a joghatósága alól.

97. cikk

Büntetõ joghatóság összeütközés vagy más hajózási esemény esetén

  1. Olyan, nyílt tengeren történt összeütközés vagy más hajózási esemény esetén, amikor felmerül a hajó parancsnokának vagy a hajón szolgálatot teljesítõ más személynek a büntetõjogi vagy fegyelmi felelõssége, e személy ellen büntetõ, illetve a fegyelmi eljárás egyedül csak a lobogó szerinti állam vagy az állampolgárság szerinti állam bíróságainál vagy közigazgatási hatóságainál indítható.

  1. Fegyelmi kérdésekben egyedül a hajó parancsnokának oklevelét, képesítési bizonyítványát vagy engedélyét kiállító állam illetékes arra, hogy - megfelelõ jogi eljárás után - ezeket az okmányokat bevonja, még akkor is, ha az okmány tulajdonosa nem a kiállító állam állampolgára.

3. A lobogó szerinti állam hatóságain kívül más a hajót még nyomozati intézkedésként sem helyezheti zár alá vagy tarthatja vissza.

98. cikk

Segítségnyújtási kötelezettség

  1. Minden állam a lobogója alatt közlekedõ hajóparancsnokának kötelességévé teszi, hogy a hajó, a személyzet vagy az utasok súlyos veszélyeztetése nélkül megtehetõ mértékben

  1. nyújtson segítséget valamennyi, a tengeren végveszélyben talált személynek;
  2. a lehetõ legnagyobb sebességgel siessen a végszükségben lévõ személyek megmentésére, ha arról értesült, hogy azok segítségre szorulnak, amennyiben ilyen cselekmény részérõl ésszerûen elvárható;

  1. összeütközés után nyújtson segítséget a másik hajónak, személyzetének és utasainak, és ha lehetséges, tájékoztassa a másik hajót saját hajójának nevérõl, lajstromozási kikötõjérõl és a legközelebbi kikötõrõl, ahova befut.

  1. Minden parti állam elõmozdítja egy megfelelõ és hatékony felkutatási és mentõszolgálat létrehozását, mûködtetését és fenntartását, figyelemmel a tengeren és a felette való biztonságra, és ahol a körülmények úgy kívánják, ebbõl a célból kölcsönös regionális egyezségek útján együttmûködik a szomszédos államokkal.

99. cikk

A rabszolgaszállítás tilalma

Minden állam hatékony intézkedéseket tesz, hogy megakadályozza és büntesse a lobogója alatti közlekedésre jogosult hajókon történõ rabszolgaszállítást, és hogy megakadályozza lobogójának e célból történõ jogellenes használatát. Bármely rabszolga, aki valamely hajó fedélzetén keres menedéket, annak lobogójától függetlenül, e ténynél fogva szabad.

100. cikk

Együttmûködési kötelezettség a kalózkodás visszaszorítására

Minden állam a lehetõ legteljesebb mértékig együttmûködik a kalózkodás elnyomásában a nyílt tengeren vagy bármely más olyan területen, amely egyik állam joghatósága alá sem tartozik.

101. cikk

A kalózkodás fogalma

A kalózkodás az alábbi cselekmények közül bármelyik:

  1. bármely olyan jogellenes, erõszakos vagy feltartóztatásra irányuló cselekmény, vagy bármilyen fosztogató cselekmény, amelyet magántulajdonban levõ hajó vagy légijármû személyzete vagy utasai magánérdekbõl követnek el, és amely a következõk ellen irányul:

  1. a nyílt tengeren más hajó vagy légijármû, illetve ilyen hajókon vagy légijármûveken lévõ személyek, illetve vagyontárgyak ellen;
  2. egyik állam joghatósága alá sem tartozó helyen található hajó, légijármû, illetve vagyontárgyak ellen;

  1. bármely önkéntes részvétel valamely hajó vagy légijármû üzemben tartásában azoknak a tényeknek a tudatában, amelyek alapján a hajó, illetve a légijármû kalózhajónak, illetve kalóz légijármûnek tekinthetõ;

  1. minden olyan cselekmény, amely az a) és b) pontokban foglalt cselekményekre való felbujtásra vagy azok szándékos elõmozdítására irányul.

102. cikk

Kalózkodás olyan hadihajóval, állami hajóval, illetve állami légijármûvel, amelynek a legénysége fellázadt

A 101. cikkben meghatározott kalóz cselekményeket, amelyeket olyan hadihajóval, állami hajóval, illetve állami légijármûvel követnek el, amelynek a legénysége fellázadt és magához ragadta ezeknek a hajóknak, illetve légijármûveknek az irányítását, a magántulajdonban levõ hajók, illetve légijármûvek által elkövetett kalóz cselekményekkel azonosan kell kezelni.

103. cikk

A kalózhajó vagy kalóz légijármû fogalma

Egy hajó vagy légijármû akkor tekinthetõ kalózhajónak vagy kalóz légijármûnek, ha a felettük tényleges irányítást gyakorló személyek azt a 101. cikkben foglalt bármely cselekmény elkövetésére kívánják felhasználni. Ugyanez vonatkozik arra a hajóra vagy légijármûre, amelyet ilyen cselekmények elkövetésére használtak fel, mindaddig, amíg az ilyen cselekmény elkövetésében vétkes személyek hatalmában van.

104. cikk

A kalózhajók és kalóz légijármûvek nemzeti hovatartozásának megtartása, illetve elvesztése

A hajó, illetve légijármû nemzeti hovatartozását annak ellenére megtarthatja, hogy az kalózhajóvá, illetve kalóz légijármûvé vált. A nemzeti hovatartozás megtartásának vagy elvesztésének szabályait annak az államnak a belsõ joga állapítja meg, ahonnan a nemzeti hovatartozás származik.

105. cikk

A kalózhajó vagy kalóz légijármû elfogása

A nyílt tengeren vagy bármely más, egyetlen állam joghatósága alatt sem álló területen minden állam elfoghatja a kalózhajókat, illetve kalóz légijármûveket, a kalózcselekménnyel elfoglalt és kalózok irányítása alatt lévõ hajókat, illetve légijármûveket, és letartóztathatja a fedélzeten lévõ személyeket, illetve lefoglalhatja a fedélzeten levõ vagyontárgyakat. Az elfogást végrehajtó állam bíróságai dönthetnek a kiszabandó büntetésekrõl és határozhatnak az ilyen hajók, légijármûvek, illetve vagyontárgyak tekintetében foganatosítandó intézkedésekrõl, figyelemmel a jóhiszemû harmadik felek jogaira is.

106. cikk

Felelõsség a jogalap nélküli elfogásért

Amennyiben egy hajó, illetve légijármû kalózkodás gyanúja miatti elfogása megfelelõ megalapozottság nélkül történt, az elfogást foganatosító állam felel az elfogás következtében felmerült minden kárért és veszteségért azzal az állammal szemben, amelynek a nemzeti hovatartozását a lefoglalt hajó, illetve légijármû birtokolja.

107. cikk

Kalózkodás esetén elfogásra jogosult hajók és légijármûvek

Kalózkodás esetén elfogást csak hadihajók, illetve katonai légijármûvek vagy más olyan hajók, illetve légijármûvek hajthatnak végre, amelyek felismerhetõen és azonosíthatóan állami szolgálatban állnak és rendelkeznek az ehhez szükséges felhatalmazással.

108. cikk

Kábítószerek és pszichotróp anyagok tiltott kereskedelme

  1. Valamennyi állam együttmûködik a hajók által a nyílt tengeren, a nemzetközi egyezményeket megsértve kábítószerekkel és pszichotróp anyagokkal folytatott tiltott kereskedelem elnyomásában.

  1. Bármely állam, amelynek alapos oka van feltételezni, hogy egy lobogója alatt közlekedõ hajó kábítószerek vagy pszichotróp anyagok tiltott kereskedelmével foglalkozik, kérheti más államok együttmûködését az ilyen kereskedelem elnyomása céljából.

109. cikk

Engedély nélküli mûsorszórás a nyílt tengerrõl

  1. Valamennyi állam együttmûködik a nyílt tengerrõl történõ engedély nélküli mûsorszórás visszaszorításában.
  2. Jelen Egyezmény alkalmazásában a "nem engedélyezett mûsorszórás" rádiótávközléssel hang- vagy televízióadásoknak a nagyközönség általi vételre szánt, a nemzetközi szabályok megszegésével való továbbítását jelenti egy, a nyílt tengeren levõ hajóról vagy létesítményrõl, bele nem értve a segélykérõ hívások továbbítását.
  3. A nem engedélyezett mûsorszórással foglalkozó bármely személyt:

  1. a hajó lobogója szerinti állam;
  2. a létesítményt lajstromozó állam;
  3. azon állam, melynek ez a személy állampolgára;
  4. bármely állam ahol az adások foghatók; vagy
  5. bármely állam, melynek engedélyezett rádiótávközlését az interferencia zavarja,

bírósága felelõsségre vonhatja.

  1. A nyílt tengeren, a 3. bekezdéssel összhangban joghatósággal rendelkezõ állam, a 110. cikknek megfelelõen letartóztathat bármely jogtalan rádióközvetítéssel foglalkozó személyt, illetve zár alá veheti a hajót, és elkobozhatja az adóberendezést.

110. cikk

Átvizsgálási jog

  1. Azt az esetet kivéve, amikor a beavatkozás szerzõdésben foglalt felhatalmazásból ered, egy hadihajó, amely a nyílt tengeren a 95. és 96. cikkel összhangban teljes mentességet élvezõ hajótól eltérõ idegen hajóval találkozik, nem jogosult azt átvizsgálni, hacsak nincs alapos oka feltételezni, hogy:

  1. a hajó kalózkodással foglalkozik;
  2. a hajó rabszolga-kereskedéssel foglalkozik;
  3. a hajó engedély nélküli mûsorszórással foglalkozik, és a 109. cikk szerint a hadihajó lobogója szerinti államnak van joghatósága;
  4. a hajónak nincs nemzeti hovatartozása;

  1. a hajó, bár idegen lobogót visel, illetve lobogója felvonását megtagadja, a valóságban ugyanolyan nemzeti hovatartozású, mint a hadihajó.

  1. Az 1. bekezdésben foglalt esetekben, a hadihajó ellenõrizheti a hajó lobogóviselési jogosultságát. Evégbõl tiszt parancsnoksága alatt csónakot küldhet a gyanús hajóhoz. Ha a gyanú a hajóokmányok ellenõrzése után továbbra is fennáll, további vizsgálatot tarthat a hajó fedélzetén, melyet a lehetõ legteljesebb körültekintéssel kell végrehajtani.

  1. Amennyiben a gyanú megalapozatlannak bizonyul, és feltéve, hogy az átvizsgált hajó nem követett el azt igazoló cselekményt, valamennyi elszenvedett veszteségért vagy kárért kártalanítani kell.

  1. Ezeket a rendelkezéseket megfelelõen a katonai légijármûvekre is alkalmazni kell.

  1. Ezeket a rendelkezéseket alkalmazni kell valamennyi más olyan kellõ módon felhatalmazott hajóra, illetve légijármûre is, amely felismerhetõen és azonosíthatóan állami szolgálatban állnak.

111. cikk

Az üldözés joga

  1. Egy idegen hajó üldözését akkor lehet megkezdeni, amikor a parti állam illetékes hatóságainak jó okuk van feltételezni, hogy a hajó megsértette ezen állam törvényeit és rendelkezéseit. Az ilyen üldözést akkor kell megkezdeni, amikor az idegen hajó vagy annak egyik csónakja az üldözõ állam belvizein, szigetek közötti vizein, parti tengerén vagy csatlakozó övezetén belül van, és a parti tengeren vagy a csatlakozó övezeten túl csak akkor folytatható, ha az üldözést nem szakították meg. Nem szükséges, hogy abban az idõben, amikor a parti tengeren vagy a csatlakozó övezetben lévõ idegen hajó a megállásra szóló parancsot megkapja, a parancsot adó hajó ugyancsak a parti tengeren vagy a csatlakozó övezeten belül tartózkodjék. Ha az idegen hajó a 33. cikkben meghatározott csatlakozó övezeten belül van, az üldözést csak akkor lehet megkezdeni, ha megsértették azokat a jogokat, melyek védelmére az övezetet létrehozták.
  2. Az üldözés joga megfelelõen alkalmazandó a parti államnak a kizárólagos övezetre vagy a kontinentális talapzatra vonatkozóan - beleértve az ilyen biztonsági zónákat is - a jelen Egyezménnyel összhangban alkalmazható törvényeinek és rendelkezéseinek a kizárólagos gazdasági övezetben vagy a kontinentális talapzaton - beleértve a kontinentális talapzaton lévõ létesítmények körüli biztonsági övezeteket - történõ megsértésekor.
  3. Az üldözés joga megszûnik, mihelyt az üldözött hajó a saját államának vagy harmadik államnak a parti tengerére ér.
  4. A üldözés nem kezdhetõ meg addig, amíg az üldözõ hajó a rendelkezésre álló alkalmas eszközökkel nem gyõzõdik meg arról, hogy az üldözött hajó vagy annak egyik csónakja, avagy az üldözött hajóval kötelékben haladó és azt anyahajóként használó más vízijármû a parti tenger határain belül vagy az esettõl függõen, a csatlakozóövezeten vagy a kizárólagos gazdasági övezeten belül vagy a kontinentális talapzat felett tartózkodik. Az üldözés csak a megállásra felszólító látható jelzés vagy hangjelzés olyan távolságról történt leadása után kezdhetõ meg, amely lehetõvé teszi annak meglátását vagy meghallását az idegen hajó részérõl.
  5. Az üldözés jogát csak hadihajók, illetve katonai légijármûvek vagy más olyan hajók, illetve légijármûvek gyakorolhatják, amelyek felismerhetõen és azonosíthatóan állami szolgálatban állnak és rendelkeznek az ehhez szükséges felhatalmazással.
  6. Ha az üldözést légijármû végzi:

  1. az 1-4. bekezdés rendelkezései megfelelõen alkalmazandók ;

  1. magának a megállásra parancsot adó légijármûnek a hajót mindaddig aktívan üldözni kell, amíg a parti államnak a légijármû által odahívott hajója vagy más légijármûve a helyszínre érkezik, hacsak a légijármû maga nem képes a hajót elfogni. A parti tengeren kívüli elfogást önmagában nem indokolja az, hogy a hajót a légijármû mint jogsértõt vagy jogsértéssel gyanúsítottat csupán észrevette, ha azt nem saját maga vagy az üldözést megszakítás nélkül folytató más légijármû vagy hajó utasította megállásra és üldözte.

  1. A valamely állam joghatóságának határain belül elfogott és az illetékes hatóságok elõtti vizsgálat céljából ezen állam kikötõjébe kísért hajó szabadon bocsátása nem követelhetõ kizárólag azon az alapon, hogy a hajót útja során a kizárólagos gazdasági övezet vagy a nyílt tenger egy részén is átkísérték, amennyiben azt a körülmények szükségessé tették.

  1. Ha egy hajót a parti tengeren kívül olyan körülmények között állítottak meg vagy fogtak el, amelyek nem indokolják az üldözés jogának gyakorlását, a hajót valamennyi elszenvedett veszteségért vagy kárért kártalanítani kell.

112. cikk

Tenger alatti kábelek és csõvezetékek fektetésének joga

  1. Minden államnak joga van tengeralatti kábelek és csõvezetékek fektetéséhez a nyílt tenger fenekén, a kontinentális talapzaton túl.
  2. Az ilyen kábelekre és csõvezetékekre a 79. cikk (5) bekezdése alkalmazandó.

113. cikk

A tengeralatti kábelek és csõvezetékek elszakítása vagy megsértése

Valamennyi állam olyan törvényeket és rendelkezéseket fogad el, amelyek szükségesek ahhoz, hogy büntetendõ cselekmény legyen a tengeralatti kábeleknek az állam lobogója alatt hajózó hajó vagy a joghatósága alatt álló személy által történõ olyan szándékos vagy vétkesen hanyag elszakítása vagy azokon sérülés okozása, amelynek következtében a távíró vagy távbeszélõ összeköttetés sérülhet vagy megnehezülhet, valamint ehhez hasonlóan a tengeralatti csõvezetékek, illetve a nagyfeszültségû kábelek elszakítása vagy azokon sérülés okozása. Ez a rendelkezés vonatkozik olyan magatartásokra is, amely szándékosan elszakításra vagy sérülésre irányul, illetve ahhoz vezethet. Ugyanakkor nem vonatkozik olyan elszakításra vagy sérülésre, amelyet egyedül az életük vagy hajóik megmentésének igazolható céljával cselekvõ személyek okoztak, miután megtettek az elszakítás vagy sérülés elhárítása érdekében minden szükséges óvintézkedést

114. cikk

A tengeralatti kábelek és csõvezetékek tulajdonosai által más tengeralatti kábelekben és csõvezetékekben okozott törések vagy sérülések

Valamennyi állam olyan törvényeket és rendelkezéseket fogad el, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a tengeralatti kábelnek vagy csõvezetéknek a joghatósága alatt álló tulajdonosai állják a helyreállítási költségeket abban az esetben, amikor kábeleik vagy csõvezetékeik lefektetése vagy javítása során kárt vagy sérülést okoznak más kábelekben vagy csõvezetékekben.

115. cikk

A tengeralatti kábelek és csõvezetékek sérülésének elkerülésével összefüggésben felmerült kár megtérítése

Valamennyi állam olyan törvényeket és rendelkezéseket fogad el, amelyek szükségesek ahhoz, hogy olyan hajótulajdonosok, akik bizonyítani tudják, hogy a tengeralatti kábel vagy csõvezeték sérülésének elkerülése végett horgonyukat, halászhálójukat más halászati eszközeiket feláldozták, a kábel vagy csõvezeték tulajdonosa által kártérítésben részesülhessenek, feltéve hogy a hajótulajdonos megelõzõen megtett minden ésszerû óvintézkedést.

 

2. cím

A nyílt tenger élõforrásainak megóvása és kezelése

116. cikk

A nyílttengeri halászathoz való jog

Minden államnak joga van ahhoz, hogy állampolgárai halászhassanak a nyílt tengeren figyelemmel:

  1. a szerzõdéseikben foglalt kötelezettségekre;
  2. a parti államok jogaira és kötelezettségeire, valamint érdekeire, többek között a 63. cikk 2. bekezdésében, és a 64-67. cikkben foglaltak szerint; és
  3. az ezen címben foglalt rendelkezésekre.

117. cikk

Az államok kötelezettsége intézkedések elfogadására állampolgáraik tekintetében a nyílt tengerek élõforrásainak megõrzés érdekében.

Minden állam kötelezettsége, hogy intézkedéseket tegyen vagy más államokkal együttmûködjön saját állampolgárai tekintetében olyan intézkedések megtételében, amelyek szükségesek lehetnek a nyílt tengerek élõforrásainak megõrzéséhez.

118. cikk

Az államok együttmûködési kötelezettsége a nyílt tengerek élõforrásainak megóvása és kezelése tekintetében

Az államok együttmûködnek egymással a nyílt tengerek élõforrásainak megóvása és kezelése tekintetében. Azon államok, amelyeknek a polgárai ugyanazokat az élõforrásokat, vagy az azonos területen élõ különbözõ élõforrásokat aknázzák ki, tárgyalásokat kezdenek az érintett élõforrások megõrzése érdekében szükséges intézkedések megtétele céljából. Együttmûködnek szubregionális, vagy regionális halászati szervezetek felállítása érdekében.

119. cikk

A nyílt tengerek élõforrásainak megõrzése

  1. Az megengedett kifogható zsákmány és más, a nyílt tengerek élõforrásainak megõrzését szolgáló intézkedések meghatározása céljából az államok:
    1. intézkedéseket tesznek - az érintett állam számára rendelkezésre álló legmegbízhatóbb tudományos eredmények alapján - a halászott fajok populációjának olyan szinten való fenntartása céljából, amely biztosítja a fenntartható legnagyobb hozamot a mértékadó környezeti és gazdasági tényezõk -, beleértve a fejlõdõ államok sajátos igényeit - mellett, továbbá figyelembe véve a halászati módszereket, az állományok egymásrautaltságát, és az általánosan ajánlott szubregionális, regionális, vagy globális szintû nemzetközi minimum-szabályokat;
    2. figyelembe veszik a halászott fajokkal társult, vagy azoktól függõ fajokra gyakorolt hatást, az ilyen társult, vagy függõ populációk olyan szint felett történõ tartása céljából, amelyen azok újratermelõdése súlyosan veszélyeztetett.

  2. A rendelkezésre álló tudományos információk, halászati és kifogási statisztikák, más, a halállományok megõrzésére vonatkozó információk, melyeket az illetékes nemzetközi szervezetek rendszeres alapon terjesztenek és cserélnek ki, szubregionális, regionális és globális szinten, minden érintett állam részvételével.
  3. Az érintett államok biztosítják, hogy a megõrzés érdekében tett intézkedések és végrehajtásuk sem formálisan sem ténylegesen nem jelent megkülönböztetést más állam halászaival szemben.

120. cikk

A tengeri emlõsök

A 65. cikket a tengeri emlõsök megõrzésére és kezelésére is alkalmazni kell.

VIII. RÉSZ

A SZIGETEK JOGRENDJE

121. cikk

A szigetek jogrendje

  1. A sziget olyan természetesen képzõdött, vízzel körülvett szárazföldterület, amely a dagálykor beálló vízszint felett helyezkedik el.
  2. A 3. bekezdésben foglaltak kivételével, egy sziget parti tengerét, csatlakozó övezetét, kizárólagos gazdasági övezetét és kontinentális talapzatát a jelen Egyezmény más szárazföldi területekre vonatkozó rendelkezéseivel összhangban kell megállapítani.
  3. Az olyan sziklaszirtek, melyek önálló emberi lakhatásra, illetve gazdasági tevékenységre alkalmatlanok, saját kizárólagos gazdasági övezettel és kontinentális talapzattal nem rendelkeznek.

IX. RÉSZ

ZÁRT VAGY FÉLIG ZÁRT TENGEREK

122. cikk

Fogalommeghatározás

A jelen Egyezmény alkalmazásában "zárt, vagy félig zárt tenger" egy olyan öböl, medence vagy tenger, melyet két vagy több állam vesz körül, és más tengerrel vagy óceánnal egy szûk torkolaton keresztül van összeköttetésben, illetve amely teljesen vagy elsõdlegesen két vagy több parti állam parti tengereibõl és kizárólagos gazdasági övezeteibõl áll.

123. cikk

A zárt vagy félig zárt tengereket határoló államok együttmûködése

A zárt, vagy félig zárt tengereket határoló államok a jelen Egyezmény szerinti jogaik gyakorlása és kötelezettségeik teljesítése során együtt kell mûködniük egymással. Evégbõl, közvetlenül vagy egy megfelelõ regionális szervezeten keresztül törekednek:

  1. a tenger élõ forrásai kezelésének, megõrzésének, feltárásának és kiaknázásának összehangolására;
  2. jogaik és kötelezettségeik megvalósításának összehangolására tekintettel a tengeri környezet védelmére és megõrzésére;
  3. tudományos kutatási politikájuk összehangolására, és ahol ez megfelelõ, közös tudományos kutatási programok indítására e területen;
  4. amennyire megfelelõ, más érdekelt államok és nemzetközi szervezetek meghívására, hogy együttmûködjenek velük a jelen cikk rendelkezéseinek elõmozdításában.

X. RÉSZ

A TENGERPARTTAL NEM RENDELKEZÕ ÁLLAMOK JOGA A TENGERHEZ VALÓ KI- ÉS ONNAN VALÓ VISSZAJUTÁSHOZ, VALAMINT AZ ÁTHALADÁS SZABADSÁGÁHOZ

124. cikk

A fogalmak használata

        1. A jelen Egyezmény alkalmazásában:

  1. "tengerparttal nem rendelkezõ állam" az olyan állam, amelynek nincs tengerpartja;
  2. "tranzitállam" az olyan, tengerparttal rendelkezõ vagy nem rendelkezõ állam, amely egy tengerparttal nem rendelkezõ állam és a tenger között helyezkedik el, és amelynek területén az átmenõ forgalom áthalad;
  3. "átmenõ forgalom" személyek, poggyászok, áruk és szállítóeszközök áthaladása egy vagy több tranzitállam területén keresztül, amikor az ilyen területen keresztül történõ áthaladás - akár egyik hajóról a másikra való átrakással, raktározással, a rakománytételek megosztásával vagy a szállítás módjának megváltoztatásával, akár mindezek nélkül - a teljes útnak csak egy részét képezi, amely tengerparttal nem rendelkezõ állam területén kezdõdik vagy végzõdik;
  4. "szállítóeszközök":
    1. vasúti gördülõ állomány, tengeri, tavi és folyami jármûvek és közúti jármûvek;
    2. ahol a helyi feltételek úgy kívánják, teherhordók és málhás állatok.

  1. A tengerparttal nem rendelkezõ és a tranzitállamok a köztük lévõ megállapodás alapján a szállítóeszközök közé sorolhatják a csõvezetékeket és a gázvezetékeket, valamint az (1) bekezdésben foglaltakon kívül egyéb szállítóeszközöket is.

125. cikk

A tengerhez való kijutás és onnan való visszajutás joga és az átmenõ forgalom szabadsága

  1. A tengerparttal nem rendelkezõ államoknak joguk van a tengerhez való ki- és az onnan való visszajutáshoz a jelen Egyezményben szabályozott jogok gyakorlása céljából, beleértve azon jogokat, melyek a nyílt tengerre és az emberiség közös örökségére vonatkoznak. Evégbõl a tengerparttal nem rendelkezõ államokat minden szállítóeszközzel megilleti a tranzitállamok területén keresztül való áthaladás joga.
  2. Az áthaladás szabadsága gyakorlásának feltételeit és módozatait az érintett tengerparttal nem rendelkezõ államok és tranzitállamok között kétoldalú, szubregionális vagy regionális megállapodás útján állapítják meg.
  3. A tranzitállamoknak, területük feletti teljes szuverenitásuk gyakorlása során, joguk van minden szükséges intézkedést megtenni annak biztosítása érdekében, hogy a tengerparttal nem rendelkezõ államok számára a jelen részben szabályozott jogok és kedvezmények semmilyen módon ne sértsék a tranzitállam jogos érdekeiket.

126. cikk

Kizárás a legnagyobb kedvezmény elvének alkalmazásából

A jelen Egyezmény azon rendelkezései, valamint azok a külön megállapodások, melyek a tengerhez való ki- és az onnan való visszajutás jogának gyakorlásával kapcsolatos, a tengerparttal nem rendelkezõ államok különleges földrajzi helyzetén alapuló jogokat és kedvezményeket állapítanak meg, a legnagyobb kedvezmény elvének alkalmazásából ki vannak zárva.

127. cikk

Vámterhek, adók és más díjak

  1. Az átmenõ forgalom nem tárgya semmilyen vámtehernek, adónak vagy más díjnak, kivéve az ilyen forgalommal kapcsolatosan nyújtott különleges szolgáltatásokra kivetett díjakat.
  2. A tengerparttal nem rendelkezõ államok részére biztosított és általuk az átmenõ forgalomban használt szállítóeszközökre és más berendezésekre nem vethetõ ki magasabb adó vagy díj, mint amilyet a tranzitállam szállítóeszközeinek használatára vetnek ki.

128. cikk

Vámszabad övezetek és más vámkedvezmények

Az átmenõ forgalom könnyítése érdekében a tranzitállamokban lévõ be- és kifutási kikötõkben az ezen államok és a tengerparttal nem rendelkezõ államok közötti megállapodás alapján vámszabad övezetek létesíthetõk és egyéb vámkedvezmények biztosíthatók.

129. cikk

Együttmûködés a szállítóeszközök építésében és fejlesztésében

Amennyiben a tranzitállamokban hiányoznak az átmenõ forgalom szabadságának megvalósításához szükséges szállítóeszközök, illetve ha a meglévõ eszközök, beleértve a kikötõi létesítményeket és berendezéseket, bármely tekintetben nem megfelelõek, az érintett tranzitállamok és tengerparttal nem rendelkezõ államok együttmûködhetnek azok építésében és fejlesztésében.

130. cikk

Intézkedések a késedelmek vagy más, technikai természetû nehézségek elkerülésére vagy kiküszöbölésére az átmenõ forgalomban

  1. A tranzitállamok megtesznek minden megfelelõ intézkedést az átmenõ forgalomban a késések és más nehézségek elkerülésére.
  2. Amennyiben ilyen késések és nehézségek felmerülnek, a tranzitállam és az érintett tengerparttal nem rendelkezõ államok illetékes hatóságai együttmûködnek a gyors megszüntetésük érdekében.

131. cikk

Egyenlõ elbánás a tengeri kikötõkben

A tengerparttal nem rendelkezõ államok lobogója alatt hajózó hajók a tengeri kikötõkben más idegen hajóknak nyújtottal egyenlõ elbánást élveznek.

132. cikk

Szélesebb körû tranzitkedvezmények nyújtása

Ez az Egyezmény semmiképpen nem vonja maga után azon tranzitkedvezmények megvonását, amelyek szélesebb körûek a jelen Egyezményben elõírtaknál és amelyek felõl a jelen Egyezmény Részes Államai megállapodtak, vagy melyeket egy Részes Állam nyújtott. Jelen Egyezmény továbbá nem is zárja ki a szélesebb körû kedvezmények jövõbeni nyújtását.

 

XI. RÉSZ

A KÖRZET

1. cím

Általános rendelkezések

133. cikk

A fogalmak használata

A jelen rész alkalmazásában:

  1. "ásványforrás" minden szilárd, folyékony vagy gáznemû ásványi forrás természetes helyén a Körzetben a tengerfenéken vagy az alatt, beleértve a polimetallikus konkréciókat;
  2. a Körzetbõl való kitermelés után az ásványforrások megnevezése "ásványok".

134. cikk

A jelen rész alkalmazási területe

  1. Ezt a részt a Körzetre kell alkalmazni.
  2. A Körzetben való tevékenységeket a jelen rész rendelkezései szabályozzák.
  3. Az 1. cikk 1. bekezdésében említett határvonalakat feltüntetõ tengerészeti térképeknek, illetve földrajzi koordináták jegyzékeinek a letétbe helyezésére és közzétételére vonatkozó követelményeket a VI. rész szabályozza.
  4. Ez a cikk nem érinti a kontinentális talapzat külsõ határainak a VI. résszel összhangban történõ megállapítását, illetve a szemben lévõ, vagy szomszédos parttal rendelkezõ államok közötti területelhatárolásra vonatkozó egyezmények érvényét.

135. cikk

A borító vizek és a légtér jogállása

Sem a jelen rész, sem az ennek megfelelõen nyújtott vagy gyakorolt jogok nem érintik a Körzetet borító vizek vagy az ezen vizek feletti légtér jogállását.

 

2. cím

A Körzetet szabályozó elvek

136. cikk

Az emberiség közös öröksége

A Körzet és annak ásványforrásai az emberiség közös örökségét képezik.

137. cikk

A Körzet és ásványforrásainak jogállása

  1. Egyetlen állam sem támaszthat igényt a Körzet vagy ásványforrásai valamely része feletti szuverenitásra vagy szuverén jogokra vonatkozóan, illetve nem gyakorolhat ilyeneket, továbbá és egyetlen állam, természetes vagy jogi személy sem sajátíthat ki abból valamely részt. Sem a szuverenitásra vagy szuverén jogok gyakorlására vonatkozó ilyen igény vagy azok gyakorlása, sem az ilyen kisajátítás nem ismerhetõ el.
  2. A Körzet ásványforrásai feletti minden jog az emberiség egészét illeti meg, amelynek nevében a Hatóság cselekszik. Ezen ásványforrások nem idegeníthetõk el. Mindemellett a Körzetrõl kitermelt ásványok csak a jelen résszel és a Hatóság szabályaival, rendelkezéseivel és eljárásával összhangban idegeníthetõk el.
  3. Egyetlen állam, illetve természetes vagy jogi személy sem igényelhet, szerezhet vagy gyakorolhat jogokat a Körzetrõl kitermelt ásványokra vonatkozóan, kivéve jelen résszel összhangban. Egyéb esetben egyetlen ilyen igény, jogszerzés vagy joggyakorlás sem ismerhetõ el.

138. cikk

Az államok általános magatartása a Körzettel kapcsolatban

Az államok Körzettel kapcsolatos általános magatartásának összhangban kell lennie a jelen rész rendelkezéseivel, az Egyesült Nemzetek Szervezete Alapokmányában foglalt alapelvekkel és a nemzetközi jog egyéb szabályaival, a béke és biztonság fenntartásának, valamint a nemzetközi együttmûködés és kölcsönös egyetértésnek az érdekében.

139. cikk

A rendelkezések megtartásáért és az okozott károkért viselt felelõsség

  1. A Részes Államok felelõsek annak biztosításáért, hogy a Körzetben a Részes Államok, a Részes Államok nemzetisége szerinti, valamint az azok, illetve állampolgáraik ellenõrzése alatt álló állami vállalatok, természetes vagy jogi személyek által folytatott tevékenységet ennek a résznek megfelelõen végezzék. Ugyanilyen felelõsség terheli a nemzetközi szervezeteket a Körzetben folytatott tevékenységüket illetõen.
  2. A nemzetközi jog szabályainak és a III. Melléklet 22. cikkében foglaltak sérelme nélkül, a Részes Állam, illetve a nemzetközi szervezet ezen részben foglalt valamely kötelezettségének elmulasztása miatt bekövetkezett kár helytállási kötelezettséget von maga után; az együttesen tevékenykedõ Részes Államok, illetve nemzetközi szervezetek egyetemlegesen felelnek. A Részes Állam ugyanakkor nem tartozik felelõsséggel az ezen rész meg nem tartása következtében olyan személy által okozott kárért, amelyért a 153. cikk 2. bekezdésének b) pontja alapján kezességet vállalt, amennyiben a 153. cikk 4. bekezdésével és a III. Melléklet 4. cikkének 4. bekezdésével összhangban megtett minden szükséges és megfelelõ intézkedést a rendelkezések megtartásának biztosítása érdekében.
  3. Azok a Részes Államok, amelyek nemzetközi szervezetek tagjai, megtesznek minden megfelelõ intézkedést ezen cikk gyakorlatban történõ alkalmazása érdekében, az ilyen szervezetekre tekintettel.

140. cikk

Az emberiség érdeke

  1. A Körzetben folytatott tevékenységeket - a jelen részben kifejezetten elõírtak szerint - az emberiség egészének érdekében kell folytatni, tekintet nélkül az államok földrajzi helyzetére - akár parti, akár tengerparttal nem rendelkezõ államok -, de különleges figyelemmel a fejlõdõ államok érdekeire és szükségleteire, valamint azon népekére, melyek nem nyerték még el az Egyesült Nemzetek által elismert teljes függetlenséget vagy más önkormányzati státust, összhangban a Közgyûlés 1514 (XV) határozatával és más idetartozó közgyûlési határozatokkal.
  2. A Hatóság megfelelõ mechanizmusokon keresztül gondoskodik a Körzeten folytatott tevékenységbõl származó pénzügyi és más gazdasági hasznok megkülönböztetés nélküli méltányos megosztásáról, a 160. cikk 2. bekezdése (f) pontjának (i) alpontjával összhangban.

141. cikk

A Körzet kizárólag békés célokra történõ használata

A Körzet a parti és tengerparttal nem rendelkezõ államok számára egyaránt kizárólag békés célokra történõ felhasználásra áll nyitva, megkülönböztetés és a jelen rész egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül.

142. cikk

A parti államok jogai és jogos érdekei

  1. A Körzeten folyó tevékenységet a nemzeti joghatóság határain átnyúló ásványforrás-készletek tekintetében, azon parti államok jogainak és jogos érdekeinek figyelembevételével kell folytatni, amelyek joghatósága alatti területeire az ásványforrás-készlet átnyúlik.
  2. Az érintett állammal konzultációkat kell fenntartani, beleértve az elõzetes értesítések rendszerét is, az ilyen jogok és érdekek sérelmének elkerülése érdekében. Azokban az esetekben, amikor a Körzetben folyó tevékenység a nemzeti joghatóság alá tartozó ásványforrások kiaknázását eredményezheti, az érintett parti állam elõzetes hozzájárulása szükséges.
  3. Sem ez a rész, sem az ez alapján biztosított és gyakorolt jogok nem érinthetik a parti államok azon jogait, hogy a XII. rész vonatkozó rendelkezéseivel összhangban megtegyenek olyan intézkedéseket, amelyek a partjaikat vagy érdekeiket fenyegetõ olyan súlyos és közeli veszély megelõzéséhez, enyhítéséhez, megszüntetéséhez, megelõzéséhez szükségesek, amelyek a Körzetben folyó tevékenységbõl eredõ vagy az által okozott szennyezéssel, annak veszélyével vagy más veszélyes jelenségekkel függenek össze.

143. cikk

Tengeri tudományos kutatások

  1. A Körzeten tengeri tudományos kutatási tevékenység kizárólag békés célokból, az emberiség javára folytatható, a XIII. résszel összhangban.
  2. A Hatóság a Körzetre és annak ásványforrásaira vonatkozóan tengeri tudományos kutatást folytathat és e célból szerzõdéseket köthet. A Hatóság támogatja és ösztönzi a tudományos kutatások folytatását a Körzetben, továbbá koordinálja és terjeszti az ilyen kutatások eredményeit és elemzéseket, amint azok hozzáférhetõvé válnak.
  3. A Részes Államok a Körzetben tengeri tudományos kutatást folytathatnak. A Részes Államok támogatják a Körzetben folytatott tengeri tudományos kutatás terén történõ nemzetközi együttmûködést:
    1. nemzetközi programokban való részvétellel, a különbözõ államok és a Hatóság szakértõi által folytatott tengeri tudományos kutatásokban való együttmûködés ösztönzésével;
    2. programoknak a Hatóság vagy a körülményektõl függõen más nemzetközi szervezet útján történõ kidolgozásának biztosításával a fejlõdõ államok és a technológiailag kevésbé fejlett államok javára annak az érdekében, hogy:
      1. erõsítsék ez utóbbiak tudományos kutatási potenciálját,
      2. kiképezzék ez utóbbiak és a Hatóság személyzetét a kutatási módszerek és a kutatási eredmények alkalmazása terén

    3. a hozzáférhetõ vált kutatási eredmények és elemzések hatékony terjesztésével a Hatóságon, vagy a körülményektõl függõen más nemzetközi csatornákon keresztül.

144. cikk

A technológia átadása

  1. A Hatóság ezen egyezménnyel összhangban intézkedéseket tesz:
    1. a Körzetben folyó tevékenységekkel kapcsolatos technológiák és tudományos ismeretek megszerzése érdekében;
    2. a fejlõdõ országok részére olyan technológia és tudományos ismeretek átadásának elõsegítése és ösztönzése érdekében, amelyek az összes Részes Állam javát szolgálják.

2. Ezen cél érdekében a Hatóság és a Részes Államok együttmûködnek a Körzetben folyó tevékenységekkel kapcsolatos technológiák és tudományos ismeretek átadásának elõmozdításában annak érdekében, hogy a Vállalat és a részes államok ebbõl profitálhassanak. Kezdeményezik és ösztönzik különösen:

      1. a Körzetben folyó tevékenységekkel kapcsolatos technológiák vállalatok és fejlõdõ államok részére történõ átadására irányuló programokat, beleértve többek között a Vállalat és a fejlõdõ államok megfelelõ technológiákhoz történõ hozzáférésének megkönnyítését méltányos és ésszerû feltételek mellett;
      2. a Vállalat technológiájának és a fejlõdõ államok hazai technológiájának fejlesztésre irányuló intézkedéseket, különösen a vállalat és a fejlõdõ államok szakembereinek a tengeri kutatás és technológiák területén történõ képzéséhez, és a Körzetben folyó tevékenységben való teljes részvételéhez biztosított lehetõségek által.

145. cikk

A tengeri környezet védelme

A Körzetben folyó tevékenységekkel összefüggésben meg kell tenni a szükséges intézkedéseket - a jelen egyezménnyel összhangban - a tengeri környezetnek a Körzetben folyó tevékenység esetleges káros hatásaitól történõ hatékony védelme érdekében. E célból a Hatóság megfelelõ szabályokat, rendelkezéseket és eljárásokat fogad el többek között:

  1. a tengeri környezet, beleértve a partvonalat, szennyezõdése, az azt fenyegetõ egyéb veszélyek és tengeri környezet ökológiai egyensúlyát befolyásoló más beavatkozások megelõzése, csökkentése és ellenõrzés alá tartása érdekében, különös figyelmet fordítva az olyan tevékenységek tengeri környezetre gyakorolt káros hatásaira, mint a fúrás, kotrás, talajkitermelés, hulladékártalmatlanítás, létesítmények, csõvezetékek és a tevékenységhez kapcsolódó más berendezések építése és üzemeltetése vagy fenntartása;
  2. a Körzet természeti forrásainak megõrzése és védelme, valamint a tengeri környezet növényzetében és állatvilágában okozott kár megelõzése érdekében.

146. cikk

Az emberi élet védelme

A Körzetben folyó tevékenységekkel összefüggésben meg kell tenni a szükséges intézkedéseket az emberi élet hatékony védelme érdekében. E célból a Hatóság megfelelõ szabályokat, rendelkezéseket és eljárásokat fogad el, amelyek kiegészítik a már létezõ vonatkozó egyezményekben foglalt hatályos nemzetközi jogot.

147. cikk

A Körzetben és a tengeri környezetben folyó tevékenységek összehangolása

  1. A Körzetben folyó tevékenységeket a tengeri környezetben folyó egyéb tevékenységek ésszerû figyelembe vételével kell folytatni.
  2. A Körzetben folyó tevékenység céljára szolgáló létesítményeknek a következõ feltételeknek kell megfelelniük:
  3. az ilyen létesítményeket a jelen részben foglaltaknak megfelelõen és a Hatóság szabályainak, rendelkezéseinek és eljárásának megtartásával kell felállítani, elhelyezni és lebontani. Az ilyen létesítmények felállításáról, elhelyezésérõl és lebontásáról megfelelõ tájékoztatást kell közzétenni, a jelenlétükre figyelmeztetõ állandó eszközöket pedig fenn kell tartani;
  4. ilyen létesítményeket nem lehet felállítani ott, ahol zavarnák az a nemzetközi hajózás tekintetében lényegesként elismert tengerhajózási útvonalak használatát, illetve az intenzív halászati tevékenység körzeteiben;
  5. az ilyen létesítmények körül kellõen megjelölt biztonsági zónákat alakítanak ki, melyek alkalmasak mind a létesítmények, mind a hajózás biztonságának garantálására. A biztonsági zóna körvonalainak és elhelyezkedésének olyannak kell lennie, hogy ne hozzanak létre olyan sávot, amely akadályozza a hajók jogszerû hozzáférését egyes tengeri övezetekhez vagy a nemzetközi tengerhajózási útvonalakon való hajózást;
  6. az ilyen létesítmények kizárólag békés célokra használhatók fel;
  7. az ilyen létesítményeket nem illeti meg a szigetek jogállása. Nincs saját parti tengerük, jelenlétük nem befolyásolja a parti tenger, a kizárólagos gazdasági övezet és a kontinentális talapzat elhatárolását.

  1. Egyéb tevékenység a tengeri környezetben a Körzetben folyó tevékenységek ésszerû figyelembe vételével folytatható.

148. cikk

A fejlõdõ államok részvétele a Körzetben folyó tevékenységben

A fejlõdõ államok Körzetben folyó tevékenységekben történõ hatékony részvételének elõmozdítása - amint azt ez a rész kifejezetten elõírja - a különleges érdekeikre és igényeikre való kellõ tekintettel, és közülük különösen a tengerparttal nem rendelkezõ, illetve a földrajzilag hátrányos helyzetû államoknak a hátrányos helyzetbõl adódó akadályok - beleértve a Körzettõl való távolságot és az ahhoz való ki-, illetve visszajutást - leküzdését célzó sajátos igényeire tekintettel történik.

149. cikk

Régészeti és történelmi jelentõségû tárgyak

A Körzetben talált régészeti és történelmi jelentõségû tárgyak az emberiség egészének érdekében kerülnek megõrzésre és felhasználásra, különös tekintettel a származási államnak vagy országnak, a kulturális származás államának, vagy a történelmi és régészeti származás államának elsõbbségi jogaira.

 

 

3. cím

A Körzet forrásainak hasznosítása

150. cikk

A Körzetben folyó tevékenységgel kapcsolatos politika

A Körzetben folyó tevékenységek megvalósítása - amint azt ez a rész kifejezetten elõírja - oly módon történik, hogy elõmozdítsa a világgazdaság egészséges fejlõdését és a nemzetközi kereskedelem kiegyensúlyozott növekedését, hogy elõsegítse a valamennyi ország - különösen a fejlõdõ államok - általános fejlõdésének érdekében történõ nemzetközi együttmûködést, az alábbiak biztosítására való tekintettel:

  1. a Körzet ásványforrásainak hasznosítása;
  2. rendszeres, biztonságos és ésszerû gazdálkodás a Körzet ásványforrásaival, beleértve a Körzetben folyó tevékenységek hatékony végzését, valamint a megõrzés ésszerû alapelveivel összhangban a szükségtelen veszteség elkerülését;
  3. ezen tevékenységekben történõ részvétel lehetõségének kiterjesztése különösen a 144. és 148. cikkel összhangban;
  4. a Hatóság részesedése a bevételekbõl, a technológia átadása a Vállalatnak és a fejlõdõ államoknak a jelen Egyezményben elõírtak szerint;
  5. a Körzetbõl származó ásványok hozzáférhetõségének fokozása, amelyek más forrásokból származó ásványokkal együtt kielégítik a fogyasztóknak ezen ásványokkal történõ ellátására vonatkozó igényt;
  6. a Körzetbõl és más forrásokból származó ásványokra vonatkozóan a termelõk számára kifizetõdõ, igazságos és stabil, a fogyasztók számára tisztességes árak elõmozdítása, valamint a kínálat és a kereslet közötti tartós egyensúly elõsegítése,
  7. a Részes Államok részvételi lehetõségeinek elõsegítése - tekintet nélkül társadalmi és gazdasági berendezkedésükre, vagy földrajzi helyzetükre - a Körzet ásványforrásainak hasznosításában, és a Körzeten folyó tevékenységek monopolizálásának megakadályozása;
  8. a fejlõdõ államok védelme az érintett ásvány árának vagy exportvolumenének csökkentésébõl következõen a gazdaságára, illetve az exportbevételekre gyakorolt káros hatásoktól annyiban, amennyiben ezt a csökkenést a Körzetben folyó tevékenység váltotta ki, amint ezt a 151. cikk meghatározza;
  9. a közös örökségnek az emberiség egészének javát szolgáló hasznosítása; és
  10. a piacra jutási feltételek a Körzet ásványforrásaiból kitermelt ásványok és az ezen ásványokból elõállított nyersanyagok importja számára nem lehetnek kedvezõbbek, mint a más forrásokból származók importjára vonatkozó legkedvezõbb feltételek.

151. cikk

Termelési politika

1. a) A 150. cikkben meghatározott célok sérelme nélkül és a hivatkozott cikk h) pontjának alkalmazása céljából a Hatóság a meglevõ fórumokon vagy olyan új egyezségek, megállapodások útján, melyekben az összes érintett fél - köztük mind a termelõk, mind a fogyasztók - részt vesz, megteszi a szükséges intézkedéseket a Körzetbõl származó ásványokból elõállított áruk piaca növekedésének, hatékonyságának és stabilitásának az elõsegítése érdekében, olyan áron, mely az termelõ számára kifizetõdõ és a fogyasztók számára tisztességes. A Részes Államoknak e cél érdekében együtt kell mûködniük.

b) A Hatóság jogosult részt venni bármely fenti árukkal foglalkozó konferencián, amelyen az összes érintett fél - beleértve a termelõket és a fogyasztókat is - részt veA Hatóság jogosult továbbá arra, hogy részese legyen az ilyen konferenciák által létrehozott egyezségnek vagy megállapodásnak. A Hatóságnak az ezen egyezségek vagy megállapodások által létrehozott szervezetben való részvétele a Körzetben folyó elõállítás tekintetében, és e szervezet vonatkozó szabályaival összhangban történhet.

c) A Hatóság az ebben a bekezdésben említett egyezségekbõl vagy megállapodásokból eredõ kötelezettségeit oly módon teljesíti, amely biztosítja az érintett ásványok Körzetben folyó kitermelésének egységes és megkülönböztetés nélküli végrehajtását. Mindezt a Hatóság a meglevõ szerzõdések feltételeivel, valamint a Vállalat elfogadott munkatervével összhangban végzi.

2. a) A 3. bekezdésben meghatározott átmeneti idõszak tartama alatt, az elfogadott munkaterv alapján végzett kereskedelmi célú termelés csak abban az esetben kezdhetõ meg, amennyiben a tevékenységet végzõ termelési engedélyért folyamodott a Hatósághoz, és az a részére ki is lett állítva. Termelési engedélyért folyamodni, illetve azt kiállítani csak a kereskedelmi célú termelés munkaterv alapján tervezett kezdete elõtt legfeljebb 5 évvel lehet, hacsak a Hatóság szabályai, rendelkezései és eljárása, tekintettel a hasznosítási tervezet természetére és ütemezésére, más idõtartamot nem állapítanak meg.

b) A termelési engedély iránti kérelemben meg kell határozni a jóváhagyott munkaterv alapján kitermelni szándékozott nikkel várható éves mennyiségét. A kérelemnek tartalmaznia kell az engedély kiállítása után tervezett költségek ütemezést, amelyek megalapozott számításon alapulnak lehetõvé téve, hogy a termelõ a kereskedelmi célú termelést a tervezett határidõ elkezdhesse.

c) Az a) és b) pontokban foglaltak céljából a Hatóság megfelelõ teljesítési követelményeket állapít meg, összhangban a III. Függelék 17. cikkével.

d) A Hatóság a termelési engedélyt a kérelemben foglalt termelési szintnek megfelelõen állítja ki, kivéve ha az, valamint a már korábban engedélyezett szintek összege az átmeneti idõszakba esõ tervezett termelés bármely évében meghaladja azt a nikkel-kitermelési határértéket, amelyet a 4. bekezdés alapján az engedélyezés évében állapítottak meg.

e) A termelési engedély, valamint az elfogadott kérelem a kiállítás esetén a jóváhagyott munkaterv részét képezi.

f) Amennyiben a termelési engedély iránti kérelmet e bekezdés d) pontja alapján elutasítják, a termelõ jogosult a Hatóságnál bármikor újból kérelmet elõterjeszteni.

  1. Az átmeneti idõszak azon év január 1-jét 5. évvel megelõzõen kezdõdik, amelyben egy jóváhagyott munkaterv szerint legkorábban iparszerû termelés kezdõdne. Amennyiben a legkorábbi iparszerû termelés az eredeti tervhez képest egy késõbbi évre halasztódik, az átmeneti idõszak kezdetét, valamint az eredetileg kiszámított termelési határértéket megfelelõen módosítani kell. Az átmeneti idõszak 25 évig, vagy a 155. cikk szerinti Felülvizsgálati Konferencia bezárásáig tart, vagy addig a napig, amikor az 1. bekezdés szerinti egyezségek vagy megállapodások hatályba lépnek, attól függõen, hogy melyik következik be hamarabb. A jelen cikk szerinti jogosultság az átmeneti idõszak fennmaradó részére a Hatóságra száll vissza, amennyiben az egyezségek vagy megállapodások megszûntek, vagy bármely okból hatályukat vesztették.
  2. a) A termelési határérték az átmeneti idõszak bármely évére vonatkozóan a következõk összege:

(i) a b) pont alapján a legkorábbi iparszerû termelést közvetlenül megelõzõ évre és az átmeneti idõszak kezdetét közvetlenül megelõzõ évre kiszámított nikkelfogyasztási trendvonalértékek különbsége; és

(ii) a b) pont alapján a termelési engedély alkalmazásba vételének évére és a legkorábbi iparszerû termelést közvetlenül megelõzõ évre kiszámított nikkelfogyasztási trendvonalértékek különbségének 60%-a.

b) Az a) pont tekintetében:

(i) a nikkel-kitermelési határérték kiszámítására használt irányadó értékek azok az éves nikkelfogyasztási értékek a trendvonalon, amelyeket a termelési engedély kiadásának évére számítottak ki. A trendet a legutóbbi 15 év tényleges nikkelfogyasztási adatai - amennyiben rendelkezésre állnak - logaritmusainak lineáris regressziója adja, ahol az idõ a független változó. Ezt a trendvonalat kell az eredeti trendvonalnak tekinteni.

(ii) amennyiben az eredeti trendvonal éves növekedési aránya nem éri el a 3%-ot, akkor helyette az a) pont szerinti mennyiségek meghatározására szolgáló trendvonal az a vonal, amely az eredeti trendvonalat az érintett 15 éves periódus elsõ événél metszi és évente 3%-al növekszik; azzal, hogy az átmeneti idõszak bármely évére megállapított termelési határérték egy esetben sem lépheti túl az arra az évre megállapított eredeti trendvonalértéket és az átmeneti idõszak kezdetét közvetlenül megelõzõ évre megállapított eredeti trendvonal érték közötti különbséget.

  1. A Hatóság a 4. bekezdésben foglaltak szerint kiszámított, rendelkezésre álló termelési határértékbõl 38.000 tonna nikkelt a Vállalat részére kezdõ termelésre fenntart.

6. a) A kitermelõ bármely évben az ásványkitermelést a termelési engedélyben meghatározott mennyiséghez viszonyítva legfeljebb 8%-al vagy annál kevesebbel lépheti túl azzal a feltétellel, hogy a kitermelés összmennyisége nem haladhatja meg az engedélyben meghatározottat. Bármely 8-20% közötti bármely évben jelentkezõ túllépés, illetve két egymást követõ túllépést mutató évet követõ elsõ, illetve rákövetkezõ években jelentkezõ bármely túllépés esetén kötelezõ a Hatósággal tárgyalást kezdeni, amely a kitermelõtõl megkövetelheti a többlettermelésre is kiterjedõ kiegészítõ termelési engedély beszerzését.

b) Az ilyen kiegészítõ termelési engedélyek iránti kérelmeket a Hatóság csak azt követõen vizsgálja meg, miután valamennyi olyan függõben levõ kérelem ügyében döntést hozott, amelyet termelési engedélyt még nem kapott kitermelõk nyújtottak be, és kellõen tekintetbe vette az egyéb lehetséges kérelmezõket. A Hatóság szem elõtt tartja azt az elvet, hogy az átmeneti idõszak egyik évében sem lépjék túl a termelési határérték által meghatározott mértéket. Semmilyen munkaterv alapján nem engedélyezhetõ a nikkel évi 46.500 metrikus tonnát meghaladó mértékû kitermelése.

  1. A további fémek - mint az azokból a fémtartalmú rögökbõl kinyerhetõ réz, kobalt és mangán, melyeket a termelési engedély alapján termelnek ki - kitermelési szintje nem haladhatja meg azokat a szinteket, amelyeket akkor értek volna el, ha a kitermelõ ezekbõl a rögökbõl a jelen cikk szerinti legnagyobb nikkelmennyiséget termelte volna ki. Az e bekezdés végrehajtására vonatkozó szabályokat, rendelkezéseket és eljárást a Hatóság a III. Függelék 17. cikkének megfelelõen állapítja meg.
  2. A többoldalú kereskedelmi megállapodásokból eredõ, tisztességtelen gazdasági gyakorlattal kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket alkalmazni kell a Körzetben található ásványok feltárására és kitermelésére is. Az ilyen többoldalú kereskedelmi megállapodásokban is részt vevõ Részes Államoknak, az e rendelkezésekbõl eredõ viták rendezése során ezen megállapodásoknak a viták rendezésére vonatkozó szabályait kell alkalmazniuk.
  3. A Hatóság a fémtartalmú rögökbõl kinyerhetõ ásványokon kívül megfelelõ feltételek mellett és módszerek alkalmazásával korlátozhatja a Körzetbõl kitermelt más ásványok kitermelési szintjét is, a 161. cikk 8. bekezdésének rendelkezéseivel összhangban álló feltételek és elõírások elfogadásával.
  4. A Tanácsnak a Gazdasági Tervezõ Bizottság javaslatára alapított ajánlására a Közgyûlés kompenzációs rendszert alakít ki vagy más intézkedést hoz, beleértve a szakosított intézményekkel vagy más nemzetközi szervezetekkel való együttmûködést, annak céljából, hogy támogassák azokat a fejlõdõ országokat, amelyeknek az érintett ásvány árának vagy exportvolumenének csökkentésébõl következõen a gazdaságára, illetve az exportbevételekre gyakorolt súlyos káros hatásokat kell elszenvedniük annyiban, amennyiben ezt a csökkenést a Körzetben folyó tevékenység váltotta ki. A Hatóság - kérelemre - nehézségeik minimálisra csökkentése és gazdaságuk felzárkóztatásához történõ segítségnyújtás érdekében kezdeményezi azon államok problémáinak tanulmányozását, amelyek feltehetõleg a legsúlyosabban érintettek.

152. cikk

A Hatóság feladat- és hatáskörének gyakorlása

  1. A Hatóság feladat- és hatáskörének megvalósítása során kerülni kell a hátrányos megkülönböztetést, többek között a Körzetben történõ tevékenységek lehetõségének biztosításánál.
  2. Mindazonáltal megengedett a különleges elbánás - ahogyan azt ez a rész kifejezetten elõírja - a fejlõdõ országok tekintetében, közülük is különösen azoknál, amelyek tengerparttal nem rendelkeznek, illetve földrajzilag hátrányos helyzetûek.

153. cikk

A feltárás és kiaknázás rendszere

  1. A Körzetben folytatott tevékenységeket a Hatóság szervezi, valósítja meg és ellenõrzi az egész emberiség nevében, az e cikkel, valamint e rész más vonatkozó rendelkezéseivel és a vonatkozó Függelékekkel, továbbá a Hatóság szabályaival, rendelkezéseivel és eljárásával összhangban.
  2. A Körzetben folytatott tevékenységeket a (3) bekezdésben elõírtak szerint az alábbiak valósítják meg:

  1. a Vállalat és
  2. a Hatósággal társulva a Részes Államok vagy az állami vállalkozások, illetve, olyan természetes vagy jogi személyek, amelyek a Részes Államok honosai vagy amelyeket ezen államok, illetve állampolgáraik ténylegesen ellenõrzésük alatt tartanak, amennyiben a Részes Államok vagy az említettek bármely olyan csoportja, amely eleget tesz az e részben és a III. Függelékben foglalt követelményeknek, kezességet vállalnak értük.

  1. A Körzetben folytatott tevékenységeket egy, a III. Függelékkel összhangban kidolgozott és a Jogi és Technikai Bizottság felülvizsgálata után a Tanács által jóváhagyott szabályszerû írásbeli munkatervvel összhangban végzik. Abban az esetben, ha a Körzetben folytatott, a Hatóság által engedélyezett tevékenységeket a 2. bekezdés b) pontjában említettek végzik, a munkaterv a Függelék 3. cikkével összhangban szerzõdés formáját ölti. Az ilyen szerzõdés szabályozhatja a III. Függelék 11. cikkével összhangban álló együttmûködési megállapodást.
  2. A Hatóság a Körzetben folytatott tevékenységek felett olyan ellenõrzést gyakorol, amely az e rész vonatkozó rendelkezéseinek és az ehhez kapcsolódó Függelékeknek, továbbá a Hatóság szabályainak, rendelkezéseinek és eljárásának, valamint a (3) bekezdéssel összhangban jóváhagyott munkaterveknek való megfelelés biztosítása céljából szükséges. A Részes Államok minden szükséges intézkedés megtételével támogatják a Hatóságot, hogy biztosítsák az ilyen megfelelést a 139. cikkel összhangban.
  3. A Hatóságnak joga van bármikor, bármely, e részben szabályozott intézkedést megtenni, hogy biztosítsa a rendelkezéseinek való megfelelést és az általa, vagy bármely szerzõdés által a részére átruházott ellenõrzési és szabályozási feladatkör gyakorlását. A Hatóságnak joga van a Körzetben folytatott tevékenységekkel kapcsolatban használt minden létesítményt megvizsgálni.
  4. A (3) bekezdés szerinti szerzõdésnek garantálnia kell a vállalkozó jogainak védelmét. Ennek megfelelõen a szerzõdést felülvizsgálni, felfüggeszteni és megszüntetni csak a III. Függelék 18. és 19. cikkével összhangban lehet.

154. cikk

Idõszakos felülvizsgálat

A Közgyûlés az Egyezmény hatálybalépésétõl számított minden ötödik évben elvégzi a Körzetre vonatkozóan ezzel az Egyezménnyel megállapított nemzetközi jogrend gyakorlati megvalósulásának általános és rendszeres felülvizsgálatát. Ezen felülvizsgálat fényében a Közgyûlés e rész, valamint a hozzá kapcsolódó Függelék rendelkezéseivel és eljárásaival összhangban intézkedéseket hozhat, vagy javasolhatja, hogy más szervek hozzanak olyan intézkedéseket, amelyek a jogrend mûködésének javítására vezetnek.

155. cikk

A Felülvizsgálati Konferencia

  1. Azon év január 1-jétõl számított 15 év elteltével, amelyben megkezdõdik a legkorábbi iparszerû termelés a jóváhagyott munkaterv szerint, a Közgyûlés konferenciát hív össze annak érdekében, hogy felülvizsgálják a jelen résznek és a vonatkozó Függeléknek a Körzet forrásai feltárásának és kitermelésének rendszerét szabályozó rendelkezéseit. A Felülvizsgálati Konferencia az eltelt idõszak tapasztalatainak tükrében a következõket vizsgálja részletesen:

  1. a jelen rész azon rendelkezései, amelyek a Körzet forrásainak feltárását és kitermelését szabályozzák, minden tekintetben elérték-e céljaikat, beleértve azt, hogy hasznára váltak-e az emberiség egészének;
  2. ebben a 15 éves idõszakban a fenntartott körzetekben a kitermelés hatékony és kiegyensúlyozott volt-e összehasonlítva a fenn nem tartott körzetekkel;
  3. a Körzet és forrásainak hasznosítása és használata oly módon történt-e, hogy az elõsegítette a világgazdaság egészséges fejlõdését és a nemzetközi kereskedelem kiegyensúlyozott növekedését;
  4. elejét vették-e a Körzetben folyó tevékenységek monopolizálásának;
  5. teljesült-e a 150. és 151. cikkben lefektetett politika;
  6. a rendszer a Körzetben folyó tevékenységbõl származó elõnyök méltányos megosztását eredményezte-e, különös tekintettel a fejlõdõ államok érdekeire és szükségleteire.

  1. A Felülvizsgálati Konferenciának biztosítania kell az emberiség közös öröksége elvének, a Körzet forrásainak az összes ország, de különösen a fejlõdõ országok javára történõ méltányos kitermelésére irányuló nemzetközi rendszernek és a Körzetben folyó tevékenységet szervezõ, irányító és ellenõrzõ Hatóság fenntartását Biztosítania kell továbbá a jelen részben lefektetett alapelvek fenntartását, tekintettel a Körzet vagy annak bármely része feletti szuverenitás megszerzésére vagy gyakorlására vonatkozó igények kizárására, az államoknak a Körzettel kapcsolatos jogaira és általános magatartására, továbbá azok részvételére a Körzetben az ezzel az Egyezménnyel összhangban folytatott tevékenységekben, a Körzetben folytatott tevékenység monopolizálásának megelõzésére, a Körzet kizárólag békés célokra való felhasználására, a Körzetben folyó tevékenységek gazdasági szempontjaira, a tengeri tudományos kutatásra, a technológia átadására, a tengeri környezet védelmére, az emberi élet védelmére, a parti államok jogaira, a Körzetet borító vizek és az e vizek feletti légtér jogállására és a Körzetben folyó tevékenységeknek és a tengeri közegben folytatott egyéb tevékenységeknek az összehangolására.
  2. A Felülvizsgálati Konferencia döntéshozatali eljárása megegyezik az Egyesült Nemzetek Szervezete III. Tengerjogi Konferenciáján alkalmazott döntéshozatali eljárással. A Konferenciának minden erõfeszítést meg kell tennie, hogy bármilyen módosításra irányuló megállapodást konszenzussal fogadjanak el, és addig ne kerüljön sor szavazásra, amíg ki nem merítették a konszenzus elérésére irányuló összes erõfeszítést.
  3. Amennyiben 5 évvel a Felülvizsgálati Konferencia megnyitása után nem jön létre megállapodás a Körzet forrásainak felkutatására és kitermelésére vonatkozóan, a Részes Államok háromnegyedes többségével a Konferencia az ezt követõ 12 hónap alatt elfogadhat és megerõsítésre, illetve csatlakozásra a Részes Államok elé terjeszthet olyan módosításokat, amelyek a szükséges és megfelelõ mértékben megváltoztatják vagy módosítják a rendszert. Ezek a módosítások a Részes Államok mindegyikére nézve 12 hónappal azután lép hatályba, hogy a Részes Államok háromnegyedének megerõsítõ, illetve csatlakozási okiratait letétbe helyezték.
  4. A Felülvizsgálati Konferencia által az e cikk szerint elfogadott módosítások nem érintik a már meglevõ szerzõdések alapján szerzett jogokat.

4. cím

A Hatóság

A) alcím

Általános rendelkezések

156. cikk

A Hatóság létrehozása

  1. Ezennel létrejön a Nemzetközi Tengerfenék Hatóság, amely e résszel összhangban fog mûködni.
  2. Minden Részes Állam ipso facto tagja a Hatóságnak.
  3. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Harmadik Tengerjogi Konferenciáján részt vett azon megfigyelõknek, akik a Záróokmányt aláírták, és akikre nincs utalás a 305. cikk (1) bekezdés c), d), e) vagy f) pontjában, joguk van megfigyelõként részt venni a Hatóságban, annak szabályaival, rendelkezéseivel és eljárásával összhangban.
  4. A Hatóság székhelye Jamaika.
  5. A Hatóság alapíthat olyan regionális központokat vagy hivatalokat, amelyeket feladatköre ellátásához szükségesnek tart.

157. cikk

A Hatóság jellege és alapelvei

  1. A Hatóság az a szervezet, amelyen keresztül a Részes Államok a Körzetben folyó tevékenységeket e rész rendelkezéseinek megfelelõen szervezik és ellenõrzik, különös tekintettel a Körzet forrásainak igazgatására.
  2. A Hatóság azzal a feladat- és hatáskörrel rendelkezik, amelyet ez az Egyezmény kifejezetten ráruházott. A Hatóság továbbá olyan járulékos hatáskörrel rendelkezik - ezzel az Egyezménnyel összhangban -, amely a Körzetben folyó tevékenységgel összefüggésben a feladat- és hatáskörök gyakorlásához szükséges.
  3. A Hatóság valamennyi tagjának szuverén egyenlõségén alapul.
  4. A Hatóság valamennyi tagja köteles az általa az e részben foglalt rendelkezések alapján elvállalt kötelezettségeit jóhiszemûen teljesíteni annak érdekében, hogy valamennyi tag számára biztosítottak legyenek a tagságból eredõ jogok és elõnyök.

158. cikk

A Hatóság szervei

  1. A Hatóság fõbb szerveiként ezennel létrejön a Közgyûlés, a Tanács és a Titkárság.
  2. Ezennel létrejön a Vállalat, az a szerv, amelyen keresztül a Hatóság megvalósítja a 170. cikk 1. bekezdésében foglalt feladatait.
  3. E résszel összhangban létre lehet hozni olyan kisegítõ szerveket is, amelyek szükségesnek bizonyulnak.
  4. A Hatóság és a Vállalat minden fõbb szerve felelõs a ráruházott hatáskörök és feladatok ellátásáért. E hatáskörök és feladatok ellátása során a szervek kerülnek minden olyan cselekedetet, amely egy másik szervre ruházott hatáskörök és feladatok ellátását csorbítja vagy akadályozza.

B) alcím

A Közgyûlés

159. cikk

Összetétel, ügyrend és szavazás

  1. A Közgyûlés a Hatóság valamennyi tagjából áll. Minden egyes tag egy képviselõvel rendelkezik a Közgyûlésben, akit helyettesek és tanácsadók kísérhetnek.
  2. A Közgyûlés az évi rendes ülésszakán gyûlik össze, illetve olyan rendkívüli ülésszakon, amelyet maga a Közgyûlés határoz el, vagy a Tanács, illetve a Hatóság tagjai többségének kérése alapján a Fõtitkár hív össze.
  3. Az ülésszakokat a Hatóság székhelyén tartják, amennyiben a Közgyûlés másként nem dönt.
  4. A Közgyûlés ügyrendjét maga fogadja el. Az évi rendes ülésszak kezdetén elnököt és - szükség szerint - tisztségviselõket választ, akik a következõ évi rendes ülésszakig maradnak hivatalban, amikor is új elnököt és tisztségviselõket választanak.

  1. A Közgyûlés akkor határozatképes, ha tagjainak többsége jelen van.
  2. A Közgyûlés minden egyes tagja egy szavazattal rendelkezik.
  3. Ügyrendi kérdésekben a döntéshozatal, beleértve a Közgyûlés rendkívüli ülésszakának összehívását, a jelenlévõ tagok szavazattöbbségével történik.
  4. Érdemi kérdésben a döntéshozatalhoz a jelenlévõ tagok kétharmados szavazattöbbsége szükséges, azzal, hogy ennek a többségnek magában kell foglalnia az ülésszakon résztvevõ tagok többségét. Amennyiben kérdéses, hogy egy kérdés érdemi vagy sem, az ilyen kérdést mindaddig érdemi kérdésnek kell tekinteni, amíg a Közgyûlés errõl az érdemi kérdéshez megkövetelt arányban másképpen nem dönt.
  5. Amennyiben az érdemi kérdést elõször bocsátják szavazásra, az elnök legfeljebb 5 naptári napra elhalaszthatja, illetve, ha a Közgyûlés tagjainak legalább egyötöde kéri, köteles elhalasztani a kérdésrõl történõ szavazást. Ezt a szabályt minden kérdésre csak egyszer lehet alkalmazni, és nem alkalmazható abból a célból, hogy a kérdést az ülésszak utáni idõszakra halasszák.
  6. Az Elnökhöz intézett és a Hatóság tagjainak legalább egynegyede által támogatott írásbeli kérelemre a Közgyûlés tanácsadó véleményt kér a Nemzetközi Tengerjogi Bíróság Tengerfenék Vitarendezési Tanácsától a Közgyûlés elé terjesztett bármely indítványnak az ezzel az Egyezménnyel való összhangja tárgyában, és egyidejûleg a tanácsadó vélemény megadásáig felfüggeszti a kérdésrõl történõ szavazást. Amennyiben a tanácsadó vélemény nem érkezik meg annak az ülésszaknak utolsó hete elõtt, amelyen azt kérték, a Közgyûlés dönt arról, hogy mikor ül össze az elhalasztott indítványról való szavazására.

160. cikk

Feladat- és hatáskör

  1. A Közgyûlést, mint a Hatóság egyetlen valamennyi tagból álló szervét tekintik a Hatóság legfõbb szervnek, amelynek a többi fõ szervek beszámolni kötelesek, ahogyan azt ez az Egyezmény kifejezetten elõírja. A Közgyûlés az Egyezmény vonatkozó rendelkezéseivel összhangban a Hatóság hatáskörébe tartozó bármely kérdésben vagy ügyben általános politikát állapíthat meg.
  2. A Közgyûlés hatáskörébe és feladatkörébe tartozik továbbá:

  1. a Tanács tagjainak megválasztása a 161. cikk szerint;
  2. a Fõtitkár megválasztása a Tanács által javasolt jelöltek közül;
  3. a Vállalat Igazgatótanácsa tagjainak, valamint a Vállalat Fõigazgatójának megválasztása a Tanács ajánlása alapján;
  4. a feladatai végrehajtása érdekében szükséges kisegítõ szervek létrehozása az e részben foglaltakkal összhangban. E szervek összetételében kellõen figyelembe kell venni az egyenlõ földrajzi elosztás és a sajátos érdekek elvét, valamint az ilyen szervek alá tartozó speciális technikai kérdések terén képzettséggel és szakértelemmel rendelkezõ tagok iránti igényt;
  5. az Egyesült Nemzetek Szervezete rendes költségvetéséhez való hozzájárulási arány alapján egyeztetett megállapítási arány szerint a tagok részérõl a Hatóság igazgatási költségvetéséhez való hozzájárulásának megállapítása mindaddig, amíg a Hatóság más forrásokból elegendõ bevételhez nem jut, hogy igazgatási kiadásait fedezni tudja;
  6. (i) a Tanács ajánlása alapján megtárgyalja és elfogadja a Körzetben folyó tevékenységekbõl származó pénzügyi és más gazdasági hasznok méltányos felosztására, valamint a 82. cikk szerinti befizetésekre és járulékokra vonatkozó szabályok, rendelkezések és eljárás megvizsgálása és elfogadása, különös figyelemmel a fejlõdõ országok és a teljes függetlenséget vagy más önkormányzati státuszt még el nem nyert népek érdekeire és szükségleteire. Amennyiben a Közgyûlés nem hagyja jóvá a Tanács ajánlásait, visszaküldi azokat a Tanácsnak a Közgyûlés által kifejtett vélemények fényében történõ megfontolásra;

(ii) a Hatóság szabályainak, rendelkezéseinek és eljárásainak, továbbá azok módosításainak megvizsgálása és elfogadása, amelyeket a Tanács a 162. cikk 2. bekezdése o) pontjának (ii) alpontja alapján ideiglenesen fogadott el. Ezek a szabályok, rendelkezések és eljárások vonatkoznak a Körzetben történõ kutatásra, feltárásra és kitermelésre, a Hatóság pénzügyi irányítására és belsõ igazgatására, valamint forrásoknak a Vállalattól a Hatósághoz történõ átcsoportosítására a Vállalat Igazgatótanácsának ajánlása alapján;

  1. a döntés a Körzetben folyó tevékenységbõl származó pénzügyi és más gazdasági haszon méltányos felosztásáról ezzel az Egyezménnyel és a Hatóság szabályaival, rendelkezéseivel és eljárásával összhangban;
  2. a Hatóság éves költségvetése Tanács által elõterjesztett tervének a megvizsgálása és jóváhagyása;
  3. a Tanács és a Vállalat idõszaki beszámolóinak, valamint a Tanácstól, vagy a Hatóság bármely szervétõl kért különleges jelentések megvizsgálása;
  4. tanulmányok kezdeményezése és ajánlástétel a Körzetben folyó tevékenységekkel kapcsolatos nemzetközi együttmûködés elõsegítése céljából, továbbá a vonatkozó nemzetközi jog progresszív fejlõdésének és kodifikációjának elõsegítése;
  5. a Körzetben folyó tevékenységekkel kapcsolatosan különösen a fejlõdõ országok számára felmerülõ általános természetû problémák megvizsgálása, valamint a Körzetben folyó tevékenységekkel kapcsolatosan államok számára felmerülõ olyan problémáké, amelyek földrajzi fekvésüknek tulajdoníthatók, különösen a tengerparttal nem rendelkezõ és a földrajzilag hátrányos helyzetû államoknál ;
  6. a Tanács ajánlása, valamint a Gazdasági Tervezõ Bizottság javaslata alapján, a 151. cikk 10. bekezdése szerinti kompenzációs rendszer vagy más gazdasági felzárkóztatási támogatási intézkedések megállapítása;
  7. a tagságból eredõ jogok és kiváltságok gyakorlásának felfüggesztése a 185. cikk szerint;

a Hatóság hatáskörébe tartozó bármilyen kérdés vagy ügy megvitatása, valamint döntés arról, hogy összhangban a Hatóság szervei közötti feladat- és hatáskörmegosztással, mely szerv járjon el olyan ügyben, amely nincs egy adott szerv hatáskörébe utalva.

C) alcím

A Tanács

161. cikk

Összetétel, eljárás és szavazási rend

1. A Tanács a Hatóság 36 tagjából áll, akiket a Közgyûlés választ a következõ sorrendben:

  1. négy tagot azok közül a részes Felek közül, amelyek az elmúlt 5 év alatt, amelyre vonatkozóan statisztikai adatok rendelkezésre állnak, a Körzetbõl származó ásványosztályokból elõállított áruk világfogyasztásának több mint 2%-át adták, vagy a világimport több mint nettó 2%-át importálták. Bármely esetben egy államot a Kelet-Európai (szocialista) régióból, valamint a legnagyobb fogyasztót;
  2. négy tagot a Körzetben folyó tevékenység elõkészítésében, vagy irányításában közvetlenül, vagy állampolgáraik által a legnagyobb befektetéssel rendelkezõ 8 Részes Állam közül, beleértve legalább egy államot a kelet-európai (szocialista) régióból;
  3. négy tagot azok közül a Részes Államok közül, amelyek a joghatóságuk alá tartozó területek termelése alapján a Körzetbõl származó ásványosztályok kategóriák tekintetében a legnagyobb nettó exportõrnek minõsülnek, beleértve legalább két fejlõdõ országot amelyek gazdaságára lényeges kihatással van ezen ásványok exportja;
  4. hat tagot azok közül a fejlõdõ államok közül, amelyek különleges érdeket képviselnek. A képviselt különleges érdekek a következõk: a nagy népességgel rendelkezõ államok, a tengerparttal nem rendelkezõ vagy földrajzilag hátrányos helyzetû államok érdekei, olyan államoké, melyek a Körzetbõl származó ásványosztályok legnagyobb importõrei, valamint a legkevésbé fejlett államoké;
  5. tizennyolc tagot a Tanács egészére nézve az egyenlõ földrajzi eloszlás elvének biztosításával, azzal, hogy mindegyik földrajzi régiónak legalább 1 választott taggal kell rendelkeznie a jelen alpont alapján. Ezen alpont alkalmazásában a földrajzi régiók Afrika, Ázsia, Kelet-Európa (szocialista), Latin-Amerika, Nyugat-Európa és Egyéb.

2. A Tanács tagjainak az 1. bekezdésnek megfelelõ megválasztásakor a Tanácsnak biztosítania kell, hogy:

  1. a tengerparttal nem rendelkezõ vagy földrajzilag hátrányos helyzetû államok olyan mértékben legyenek képviselve, amely ésszerûen aránylik a Közgyûlésben való képviseletükhöz;
  2. a parti államok, közülük különösen a fejlõdõ államok, melyek nem felelnek meg az 1. bekezdés a), b), c) vagy d) pontjainak, olyan mértékben legyenek képviselve, amely ésszerûen aránylik a Közgyûlésben való képviseletükhöz;
  3. a Részes Államok mindegyik csoportja, amely képviselve van a Tanácsban, azon tagjai által legyen képviselve - amennyiben vannak ilyenek - amelyek a csoport által lettek jelölve.

  1. A választásokat a Közgyûlés rendes ülésszakán rendezik. A Tanács tagjait 4 évre választják. Azonban az elsõ választáson az 1. bekezdésben meghatározott csoportok tagjai felének megbízatása csak 2 évig tart.
  2. A Tanács tagjai újraválaszthatók, de megfelelõen figyelembe kell venni a tagság rotációjának kívánatosságát.
  3. A Tanács a Hatóság székhelyén mûködik, és a Hatóság ügyei által megkövetelt gyakorisággal ülésezik, de évente legalább háromszor.

6. A Tanács akkor határozatképes, ha tagjainak többsége jelen van.

7. A Tanács minden egyes tagja egy szavazattal rendelkezik.

8. a) Ügyrendi kérdésekben a döntéshozatal a jelen levõ tagok többségének szavazatával történik.

b) A 162. cikk 2. bekezdésének f)-i), n), p), v) pontjai, valamint a 191. cikk alapján felmerült érdemi kérdésekben a döntéshozatal a jelenlevõ és a szavazásban résztvevõ tagok kétharmados többségével történik, azzal, hogy ennek a többségnek magában kell foglalnia a Tanács tagságának többségét.

c) A jelenlevõ és a szavazásban résztvevõ tagok háromnegyedes többségével történik a döntéshozatal az alábbi rendelkezésekkel összefüggésben felmerült érdemi kérdésekben azzal, hogy ennek a többségnek magában kell foglalnia a Tanács tagságának többségét: 162. cikk 1. bekezdése, a 162. cikk 2. bekezdésének a)-e), l), q)-t) pontjai; a 162. cikk 2. bekezdésének u) pontja a vállalkozó, illetve a kezes általi nemteljesítés esetében; a 162. cikk 2. bekezdésének w) pontja azzal a feltétellel, hogy az azon pont alapján hozott rendelkezések legfeljebb 30 napig kötelezõek, kivéve, ha a jelen bekezdés d) pontja szerint hozott döntés meghosszabbítja; a 162. cikk 2. bekezdésének x)-z) pontjai; a 163. cikk 2. bekezdése; a 174. cikk 3. bekezdése, valamint a IV. Függelék 11. cikke.

  1. A 162. cikk 2. bekezdésének m) és o) pontjai, valamint a XI. rész módosításainak elfogadásával kapcsolatosan felmerült érdemi kérdésekben konszenzussal kell dönteni.
  2. A jelen bekezdés d), f) és g) pontjai alkalmazásában a konszenzus kifejezett kifogás hiányát jelenti. Az indítványnak a Tanácshoz történt benyújtását követõ 14 napon belül a Tanács elnöke tisztázza, hogy várható-e kifejezett kifogás a javaslat elfogadása ellen. Amennyiben igen, úgy az Elnök a Tanács tagjaiból három napon belül megalakít és összehív egy legfeljebb kilenctagú egyeztetõ bizottságot a Tanács elnökének a vezetésével, amelynek feladata a különbözõ álláspontokat összeegyeztetni egy konszenzussal elfogadható javaslat létrehozása céljából. A bizottság gyorsan és eredményesen mûködik és megalakítását követõ tizennégy napon belül jelentést tesz a Tanácsnak. Amennyiben a bizottság nem tud olyan javaslatot ajánlani, amely konszenzussal elfogadható, meg kell jelölnie a jelentésében azokat az okokat, amik alapján a javaslatot ellenzik.
  3. Azokban az elõzõekben fel nem sorolt kérdésekben, amelyekben a Tanács a Hatóság szabályai, rendelkezései és eljárása vagy más alapján dönteni jogosult, a döntéshozatal e bekezdésnek az szabályokban, rendelkezésekben és eljárásban meghatározott pontjai, illetve ha ott nincsenek meghatározva, akkor a Tanács által - amennyiben ez lehetséges elõre -konszenzussal megjelölt pontjai szerint történik.
  4. Amennyiben egy adott kérdésnél felmerül, hogy az a a)-d) pontok hatálya alá tartozik-e, akkor, úgy kell tekinteni, mintha a kérdés azon pont hatálya alá tartozna, amely a körülményektõl függõen magasabb szavazati arányt, vagy konszenzust ír elõ, amennyiben a Tanács az adott többséggel vagy konszenzussal másként nem dönt.

9. A Tanács állapítja meg azokat az eljárási szabályokat, amelyek szerint a Hatóság Tanácsban képviselettel nem rendelkezõ tagja képviselõt küldhet a Tanács ülésére, amennyiben ezt ilyen tag kéri, vagy ha a tárgyalt kérdés a tagot különösen érinti. Az ilyen képviselõ a vitában részt vehet, de szavazati joggal nem rendelkezik.

162. cikk

Feladat- és hatáskör

  1. A Tanács a Hatóság végrehajtó szerve. A Tanács jogosult lefektetni - összhangban a jelen Egyezménnyel és a Közgyûlés által lefektetett politikával - azokat a konkrét politikákat, melyek szerint a Hatóság a hatáskörébe tartozó kérdésekben és ügyekben eljárni köteles.

2. Ezen túlmenõen a Tanács:

a) felügyeli és összehangolja a jelen rész rendelkezéseinek végrehajtását a Hatóság hatáskörébe tartozó valamennyi kérdés és ügy kapcsán, valamint felhívja a Közgyûlés figyelmét a nemteljesítés eseteire;

b) javasolja a Közgyûlésnek a jelöltek listáját a Fõtitkár megválasztására;

c) jelölteket ajánl a Közgyûlésnek a Vállalat Igazgatótanácsának, valamint a Vállalat Fõigazgatójának megválasztására;

d) a jelen részben meghatározott feladatai gyakorlásához általa szükségesnek ítélt kisegítõ szerveket alapít, kellõ figyelemmel a gazdaságosságra és hatékonyságra. A kisegítõ szervek összetételénél hangsúlyt kell helyezni az adott szervek alá tartozó technikai kérdések terén képesítéssel és szakértelemmel rendelkezõ tagok iránti igényre azzal, hogy kellõen figyelembe kell venni az egyenlõ földrajzi elosztás és a sajátos érdekek elvét;

e) elfogadja eljárási szabályzatát, beleértve elnöke megválasztásának módját;

f) a Hatóság nevében és hatáskörében, a Közgyûlés utólagos jóváhagyásával megállapodásokat köthet az Egyesült Nemzetek Szervezetével vagy más nemzetközi szervezetekkel;

g) áttekinti a Vállalat beszámolóit, és ajánlásaival együtt továbbítja a Közgyûlésnek;

h) éves jelentést, valamint a Közgyûlés igénye szerinti speciális jelentéseket tesz a Közgyûlésnek;

i) a 170. cikk rendelkezései szerint irányelveket bocsát ki a Vállalat részére;

j) a III. Függelék 6. cikke értelmében jóváhagyja a munkaterveket. A Tanács a Jogi és Technikai Bizottság által történt benyújtástól számított 60 napon belül határoz a ülésszakán minden munkatervrõl, a következõ eljárás szerint:

(i) amennyiben a Bizottság a munkatervet jóváhagyásra javasolja, azt a Tanács által jóváhagyottnak kell tekinteni, amennyiben 14 napon belül egyik tagja sem nyújtott be írásban kifejezett kifogást hivatkozással a III. Függelék 6. cikkében foglalt követelmények nemteljesítésére. Kifogás esetén a 161. cikk 8. bekezdésének e) pontjába foglalt egyeztetõ eljárás kerül alkalmazásra. Amennyiben az egyeztetési eljárás végén is fenntartják a kifogást, a munkatervet a Tanács által elfogadottnak kell tekinteni, kivéve ha a Tanács azon tagjai, akik, nem a kérelem benyújtói vagy a kérelmezõért kezességet vállalók, konszenzussal elutasítják;

(ii) amennyiben a Bizottság azt javasolja, hogy a munkatervet ne hagyják jóvá, vagy nem tesz javaslatot, a Tanács elfogadhatja a munkatervet a jelenlevõ és szavazó tagok háromnegyedes többségével, azzal, hogy ennek a többségnek magába kell foglalnia az ülésszakon résztvevõ tagok többségét;

k) elfogadja a Vállalat által a IV. Függelék 12. cikkében foglaltak szerint elõterjesztett munkaterveket, alkalmazva - megfelelõen - a j) pontban szabályozott eljárást;

l) gyakorolja az ellenõrzést a Körzetben folyó tevékenységek felett a 153. cikk 4. bekezdése, valamint a Hatóság szabályai, rendelkezései és eljárása szerint;

m) a Gazdasági Tervezõ Bizottság ajánlása alapján, a 150. cikk h) pontja rendelkezéseivel összhangban megteszi a szükséges és megfelelõ intézkedéseket az ott meghatározott hátrányos gazdasági hatások elleni védelem tárgyában;

n) ajánlásokat terjeszt a Közgyûlés elé a Gazdasági Tervezõ Bizottság javaslatai alapján kompenzációs rendszerre vagy más gazdasági felzárkóztatási támogatási intézkedésekre vonatkozóan, a 151. cikk 10. bekezdése szerint;

o) (i) javaslatot tesz a Közgyûlésnek a Körzetben folyó tevékenységbõl származó pénzügyi és más gazdasági hasznok méltányos felosztására, valamint a 82. cikk szerinti befizetésekre és járulékokra vonatkozó szabályokra, rendelkezésekre és eljárásra vonatkozóan, különös figyelemmel a fejlõdõ országok és a teljes függetlenséget vagy más önkormányzati státuszt még el nem nyert népek érdekeire és szükségleteire;

(ii) elfogadja és a Közgyûlés jóváhagyásáig ideiglenesen alkalmazza a Hatóság szabályait, rendelkezéseit és eljárását, valamint azok bármely módosítását, figyelembe véve a Jogi és Technikai Bizottság vagy más érintett alárendelt szerv ajánlásait. Ezek a szabályok, rendelkezések és eljárások a Körzetben folyó kutatáshoz, felkutatáshoz és kitermeléshez, valamint a Hatóság pénzügyi irányításához és belsõ igazgatásához kapcsolódnak. A fémtartalmú rögök feltárására és kitermelésére vonatkozó szabályok, rendelkezések és eljárás elõnyt élveznek. A fémtartalmú rögökön kívüli egyéb források feltárására és kitermelésére vonatkozó szabályokat, rendelkezéseket és eljárást a Hatósághoz annak bármely tagja által benyújtott és ilyen szabályok, rendelkezések és eljárás elfogadására irányuló kérelemtõl számított 3 éven belül kell meghozni. Valamennyi szabály, rendelkezés és eljárás ideiglenes alapon addig marad hatályban, amíg a Közgyûlés azt jóváhagyja, vagy a Tanács a Közgyûlés által kifejezett vélemény tükrében módosítja;

p) felülvizsgálja a Hatóság által vagy részére a jelen rész szerinti tevékenységek alapján teljesített fizetéseket;

q) választ a termelési engedélyek kérelmezõi között, amennyiben a III. Függelék 7. cikke ezt elõírja;

r) jóváhagyásra a Közgyûlés elé terjeszti a Hatóság éves költségvetésének tervezetét;

s) ajánlásokat tesz a Közgyûlésnek a követendõ politikáról a Hatóság hatáskörébe tartozó bármely kérdésben és ügyben

t) a tagsághoz fûzõdõ jogok és kiváltságok gyakorlása a 185. cikk szerinti felfüggesztésének kapcsán ajánlásokat tesz a Közgyûlésnek;

u) a Hatóság nevében keresetet indít a Tengerfenék Vitarendezési Tanács elõtt nemteljesítési ügyekben;

v) tájékoztatja a Közgyûlést a Tengerfenék Vitarendezési Tanács döntésérõl, az u) pont alapján kezdeményezett eljárásban, valamint javaslatot tesz az általa szükségesnek tartott intézkedések megtételére;

w) rendkívüli körülmények esetén rendelkezéseket ad ki, közöttük a tevékenység felfüggesztésérõl vagy kiigazításáról szóló rendelkezéseket annak érdekében, hogy megvédje a tengeri környezetet a Körzetben folyó tevékenységbõl származó súlyos kártól;

x) megtagadja a vállalkozók vagy a Vállalat kitermelési területeinek jóváhagyását, abban az esetben, ha lényeges bizonyítékok arra utalnak, hogy a tengeri környezetet komoly károsodás kockázata fenyegeti;

y) kisegítõ szervet alapíthat a következõkre vonatkozó pénzügyi szabályok, rendelkezések és eljárás tervezeteinek részletes kidolgozására:

(i) a 171-175. cikk szerinti pénzügyi igazgatás;

(ii) a III. Függelék 13. cikke és a 17. cikk 1. bekezdés c) pontja szerinti pénzügyi intézkedések;

z) mechanizmusokat hoz létre a felügyelõi személyzet megfelelõ irányításához és felügyeletéhez, akik a Körzetben folyó tevékenységet vizsgálják annak megállapítása érdekében, hogy a jelen rész rendelkezéseinek, a Hatóság szabályainak, rendelkezéseinek és eljárásának, valamint a Hatósággal kötött bármely szerzõdés rendelkezéseinek és feltételeinek eleget tesznek-e.

163. cikk

A Tanács szervei

  1. Ezennel létrejönnek a Tanács következõ szervei:

a) a Gazdasági Tervezõ Bizottság;

b) a Jogi és Technikai Bizottság.

  1. Mindkét Bizottság 15 tagból áll, akiket a Részes Államok jelöltjei közül a Tanács választ. Ha azonban szükséges, a Tanács elhatározhatja a Bizottságok létszámának növelését kellõ figyelemmel a gazdaságosságra és hatékonyságra.
  2. A Bizottságok tagjainak a Bizottság hatáskörébe tartozó területen megfelelõ képzettséggel kell rendelkezniük. A Tanács feladatai hatékony végrehajtásának biztosítása érdekében a Részes Államoknak a szakértelem és tisztesség legmagasabb követelményeinek megfelelõ olyan jelölteket kell állítaniuk, akik az érintett területeken szerzett képesítéssel rendelkeznek.
  3. A Bizottság tagjainak választásakor kellõ figyelemmel kell fordítani az egyenlõ földrajzi elosztás szükségességére és a sajátos érdekek képviseletére.
  4. Egyik Részes Állam sem jelölhet egy képviselõnél többet egy adott Bizottságba. Egy személy csak egy Bizottságba választható meg.
  5. A Bizottság tagjait 5 éves idõszakra választják, és újraválaszthatók.
  6. A Bizottság tagjának hivatali ideje lejártát megelõzõ halála, alkalmatlanná válása vagy lemondása esetén a Tanács ugyanabból a földrajzi régióból vagy érdekszférából választ tagot a hivatali idõ hátralevõ részére.
  7. A Bizottság tagjainak nem lehet a Körzetben folyó feltárással vagy kitermeléssel összefüggõ tevékenységgel kapcsolatosan semmilyen pénzügyi érdekeltsége. Azon Bizottság felé fennálló felelõsségükre is figyelemmel, amelynek tagjai, nem fedhetnek fel - tisztségük megszûnése után sem - semmilyen tudomásukra jutott ipari titkot, szellemi tulajdon tárgyát képezõ adatot, melyek a III. Függelék 14. cikke alapján a Hatóság részére lettek átadva, sem más egyéb, a Hatósággal kapcsolatos kötelezettségeik okán a tudomásukra jutott bizalmas információt.
  8. A Bizottságok mindegyike azon alapelvek és irányelvek alapján látja el feladatkörét, amelyeket a Tanács esetlegesen elfogad.
  9. A Bizottságok megállapítják és jóváhagyásra a Tanács elé terjesztik azokat a szabályokat és rendelkezéseket, amelyek a Bizottság feladatainak hatékony ellátásához szükségesek lehetnek.
  10. A Bizottság döntéshozatali eljárását a Hatóság szabályai, rendelkezései és eljárása állapítják meg. A Tanács elé terjesztett ajánlásokat szükség szerint a Bizottságnak a tagjai közötti véleménykülönbségekrõl szóló rövid összefoglalója kíséri.
  11. A Bizottságok rendszerint a Hatóság székhelyén mûködnek, és a feladataik hatékony gyakorlásához szükséges gyakorisággal üléseznek.
  12. A Bizottság feladatai gyakorlása során szükség szerint tanácskozhat más bizottságokkal, az Egyesült Nemzetek Szervezete illetékes szerveivel vagy szakosított intézményeivel, vagy bármely, az ilyen konzultáció tárgya szerint illetékes nemzetközi szervezettel.

164. cikk

A Gazdasági Tervezõ Bizottság

  1. A Gazdasági Tervezõ Bizottság tagjainak megfelelõ képesítéssel kell rendelkezniük, mint pl. képesítés a bányászat, az ásványkitermelési tevékenységek igazgatása, a nemzetközi kereskedelem vagy a nemzetközi gazdaság területén. A Tanácsnak törekednie kell arra, hogy biztosítsa, hogy a Bizottság tagságának összetétele tükrözze a szükséges szakképzettségeket. A Bizottságnak legalább két taggal kell rendelkeznie azokból a fejlõdõ országokból, amelyek gazdasága számára alapvetõ fontosságú a Körzetbõl származó ásványosztályok exportja.
  2. A Bizottság:

  1. a Tanács kérésére intézkedési javaslatokat tesz a Körzetben folyó tevékenységgel kapcsolatosan a jelen Egyezménnyel összhangban meghozott döntések végrehajtására;
  2. vizsgálja a Körzetbõl kitermelhetõ ásványok kínálatát, keresletét és árát befolyásoló trendeket és tényezõket, figyelemmel mind az importáló, mind az exportáló országok érdekeire, különös tekintettel közülük a fejlõdõ országokra;
  3. megvizsgál bármely olyan, az érintett Részes Állam vagy Államok által a figyelmébe ajánlott helyzetet, amely a 150. cikk h) pontjában említett káros hatásokhoz vezethet, és megfelelõ ajánlásokat tesz a Tanácsnak ;
  4. javaslatot tesz a Tanácsnak a Közgyûlés elé terjesztés céljából, a 151. cikk 10. bekezdésének megfelelõen egy kompenzációs rendszerre vagy más gazdasági felzárkóztatási támogatásra vonatkozóan azon fejlõdõ országok számára, amelyek a Körzetben folyó tevékenységek által okozott káros hatásokat szenvednek el. A Bizottság továbbá megteszi a Tanácsnak azokat az ajánlásokat, amelyek a Közgyûlés által konkrét esetekben elfogadott rendszer vagy más intézkedések alkalmazásához szükségesek.

165. cikk

A Jogi és Technikai Bizottság

  1. A Jogi és Technikai Bizottság tagjainak megfelelõ képesítéssel kell rendelkezniük, mint pl. képesítés az ásványok feltárása, kitermelése és feldolgozása, az oceanológia, a tengeri környezet védelme, vagy az óceán bányászattal és a kapcsolódó szakterületekkel összefüggõ gazdasági és jogi ügyek terén. A Tanácsnak törekednie kell arra, hogy biztosítsa, hogy a Bizottság tagságának összetétele tükrözze a szükséges szakképzettséget.
  2. A Bizottság:

  1. a Tanács kérésére ajánlásokat tesz a Hatóság feladatkörének gyakorlásával kapcsolatosan;
  2. a 153. cikk 3. bekezdésével összhangban megvizsgálja a Körzetben folyó tevékenységekre vonatkozó hivatalos írásos munkaterveket és a Tanács elé terjeszti a megfelelõ ajánlásokat. A Bizottság ajánlásait kizárólag a III. Függelékben felsoroltakra alapítja és azokról teljes mértékben beszámol a Tanácsnak;
  3. a Tanács kérése alapján felügyeli a Körzetben folyó tevékenységeket, ahol szükséges, konzultálva és együttmûködve az ilyen tevékenységeket folytatókkal, vagy az érdekelt Részes Állammal, vagy Államokkal. és beszámolót terjeszt a Tanács elé;
  4. elõkészíti a Körzetben folyó tevékenységek ökológiai következményeinek értékelését;
  5. ajánlásokat tesz a Tanácsnak a tengeri környezet védelmére, figyelembe véve e terület elismert szakértõinek véleményét;
  6. kidolgozza és a Tanácshoz felterjeszti a 162. cikk 2. bekezdés o) pontjába foglalt szabályokat, rendelkezéseket és eljárást, figyelembe véve valamennyi vonatkozó tényezõt, beleértve a Körzetben folyó tevékenységek ökológiai következményeink értékelését;
  7. folyamatosan vizsgálja ezeket a szabályokat, rendelkezéseket és eljárást, és idõrõl idõre ajánlást tesz a Tanácsnak az általa szükségesnek ítélt vagy kívánatosnak tartott módosításokra;
  8. ajánlásokat tesz a Tanácsnak egy monitoring programra, amely elismert tudományos módszerekkel, rendszeresen észleli, felméri, értékeli és elemzi a Körzetben folyó tevékenységekbõl származó, a tengeri környezetet érintõ szennyezés veszélyeit, vagy hatásait, annak érdekében, hogy biztosított legyen a meglevõ szabályok megfelelõ jellege és azok megtartása, valamint összehangolja a Tanács által elfogadott monitoring program végrehajtását;
  9. ajánlást tesz a Tanácsnak eljárások indítására a Hatóság nevében a Tengerfenék Vitarendezési Tanács elõtt, e Résszel és a vonatkozó Függelékekkel összhangban, különös tekintettel a 187. cikkre;
  10. ajánlást tesz a Tanácsnak az i) pont alapján a Tengerfenék Vitarendezési Tanácsnál indított eljárásokban született döntések alapján szükséges intézkedések megtételére;
  11. ajánlást tesz a Tanácsnak veszélyhelyzeti intézkedés kiadására, amely lehet többek között a tevékenységek felfüggesztésére, vagy kiigazítására vonatkozó intézkedés, annak érdekében, hogy a Körzetben folyó tevékenységbõl származó súlyos kártól a tengeri környezetet megvédje. Az ilyen ajánlásokat a Tanács sürgõsséggel tárgyalja;
  12. ajánlást tesz a Tanácsnak, hogy tagadja meg a vállalkozók, vagy a Vállalat kitermelési területeinek jóváhagyását, abban az esetben, ha lényeges bizonyítékok arra utalnak, hogy a tengeri környezetet komoly károsodás fenyegeti;
  13. ajánlást tesz a Tanácsnak felügyelõi személyzet irányítására és felügyeletére, akik a Körzetben folyó tevékenységet vizsgálják annak megállapítása érdekében, hogy az e rész rendelkezéseinek, a Hatóság szabályainak, rendelkezéseinek és eljárásának, valamint a Hatósággal kötött bármely szerzõdés rendelkezéseinek és feltételeinek eleget tesznek-e;
  14. kiszámítja a termelési határértéket, és kiadja a termelési engedélyeket a Hatóság nevében a 151. cikk. 2-7 bekezdései szerint, a termelési engedélyt kérelmezõk között a Tanács által végzett szükséges kiválasztást követõen, a III. Függelék 7. cikkének megfelelõen.

  1. A Bizottság tagjait felügyeleti és vizsgálati feladataik gyakorlása közben az érintett Részes Állam vagy más érintett fél kérésére azok képviselõi is kísérhetik.

D) alcím

A Titkárság

166. cikk

A Titkárság

  1. A Hatóság Titkársága a Fõtitkárból és olyan személyzetbõl áll, amely a Hatóságnak szükséges lehet.
  2. A Fõtitkárt a Közgyûlés választja 4 éves idõtartamra a Tanács által javasolt jelöltek közül, és újraválasztható.
  3. A Fõtitkár a Hatóság fõ igazgatási tisztviselõje. Ebben a minõségében tevékenykedik a Közgyûlés, a Tanács és bármely kisegítõ szerv ülésén, valamint ellát bármely más olyan igazgatási feladatot, amelyet ezek a szervek ráruháznak.
  4. A Fõtitkár évente jelentést tesz a Közgyûlésnek a Hatóság munkájáról.

167. cikk

A Hatóság személyzete

  1. A Hatóság olyan képzett tudományos, technikai és más személyzetbõl áll, amely igazgatási feladatai teljesítéséhez szükséges.
  2. A személyzet kiválasztásának és alkalmazásának, valamint szolgálatuk feltételei meghatározásának legfõbb szempontja a hatékonyság, alkalmasság és a tisztesség legalapvetõbb követelményeinek biztosítása. E szempont mellett kellõ figyelmet kell fordítani annak a fontosságára, hogy a személyzet kiválasztása a lehetõ legszélesebb földrajzi alapon történjék.
  3. A személyzet tagjait a Fõtitkár nevezi ki. A kinevezésük, díjazásuk és elbocsátásuk feltételeinek és körülményeinek összhangban kell lenniük a Hatóság szabályaival, rendelkezéseivel és eljárásaival.

168. cikk

A Titkárság nemzetközi jellege

  1. A Fõtitkár és a személyzet kötelezettségei teljesítése során nem kérhet és fogadhat el utasításokat egyik kormánytól, valamint a Hatóságon kívüli egyéb forrásból sem. Tartózkodnak bármilyen cselekedettõl, amely rossz fényt vethet kizárólag a Hatóságnak felelõs nemzetközi tisztviselõi jogállásukra. A Részes Államok vállalják, hogy tiszteletben tartják a Fõtitkár és a személyzet felelõsségének kizárólagosan nemzetközi jellegét és nem törekednek befolyásolni õket kötelezettségeik teljesítése közben. A személyzet bármely tagja általi kötelezettségszegés a Hatóság szabályai, rendelkezései és eljárása szerint megfelelõ igazgatási bíróság elõtt kerül elbírálásra.
  2. A Fõtitkárnak és a személyzetnek nem lehet a Körzetben folyó tevékenységgel összefüggõ feltárással vagy kitermeléssel kapcsolatosan semmilyen pénzügyi érdekeltsége. A Hatóság felé fennálló felelõsségükre is figyelemmel, nem fedhetnek fel - még tisztségük megszûnése után sem - semmilyen tudomásukra jutott ipari titkot, szellemi tulajdon tárgyát képezõ adatot, melyek a III. Függelék 14. cikke alapján a Hatóság részére lettek átadva, sem más egyéb, a Hatóságnál történõ alkalmazásuk során a tudomásukra jutott bizalmas információt.
  3. A Hatóság személyzete tagjának a 2. bekezdésben meghatározott kötelességszegését az ilyen kötelességszegéssel érintett Részes Állam vagy Részes Állam által a 153. cikk 2. bekezdés b) pontja szerint kezesként támogatott természetes vagy jogi személy kérelme alapján a Hatóság a szabályai, rendelkezései és eljárása által kijelölt bíróság elé terjeszti. Az érintett fél jogosult az eljárásban részt venni. A bíróság ajánlására a Fõtitkár az érintett munkatársat elbocsátja.
  4. Az e cikk végrehajtásához szükséges rendelkezéseket a Hatóság szabályai, rendelkezései és eljárása tartalmazzák.

169. cikk

Konzultáció és együttmûködés a nemzetközi és a nem kormányzati szervezetekkel

  1. A Fõtitkár a Hatóság hatáskörébe tartozó ügyekben, a Tanács hozzájárulásával megfelelõ egyezségeket köt az Egyesült Nemzetek Gazdasági és Szociális Tanácsa által elismert nemzetközi és nem kormányzati szervezetekkel történõ konzultációra és együttmûködésre vonatkozóan.
  2. Bármely szervezet, amellyel a Fõtitkár az 1. bekezdés alapján egyezséget kötött, megfigyelõként képviselõket jelölhet a Hatóság szerveinek ülésére, ezen szervek eljárási szabályai szerint. Meg kell állapítani a megfelelõ eljárást az ilyen szervezetek véleményének megszerzésére a megfelelõ ügyekben.
  3. A Fõtitkár a Részes Államok között köröztetheti az 1. bekezdésben meghatározott nem kormányzati szervezetek olyan témákban készült írásos jelentéseit, amelyekben azoknak speciális szakértelmük van, és amelyek kapcsolódnak a Hatóság munkájához.

E) alcím

A Vállalat

170. cikk

A Vállalat

  1. A Vállalat a Hatóságnak az a szerve, amely a 153. cikk 2. bekezdés a) pontja alapján tevékenységét közvetlenül a Körzetben hajtja végre, és végzi a Körzetbõl kitermelt ásványok szállítását, feldolgozását és értékesítését.
  2. A Vállalat a Hatóság nemzetközi jogalanyiságán belül a IV. Függelékben meghatározott statútumban foglalt jogképességgel rendelkezik. A Vállalat tevékenységét ezen Egyezménnyel, a Hatóság szabályaival, rendelkezéseivel és eljárásával, valamint a Közgyûlés által lefektetett általános irányelvekkel összhangban végzi, és a Tanács irányítása és ellenõrzése alatt áll.
  3. A Vállalat székhelye a Hatóság székhelye.
  4. A Vállalat részére biztosítani kell a feladatai végrehajtásához szükséges eszközöket - a 173. cikk 2. bekezdésével és a IV. Függelék 11. cikkével összhangban - és technológiát - a 144. cikk és az Egyezmény vonatkozó rendelkezéseinek megfelelõen -.

F) alcím

A Hatóság pénzügyei

171. cikk

A Hatóság pénzügyi forrásai

A Hatóság pénzügyi forrásai magukban foglalják:

a) a Hatóság tagjainak a 160. cikk 2. bekezdésének e) pontja szerint megállapított hozzájárulásait;

b) a Körzetben folyó tevékenységekkel kapcsolatosan a Hatóság által a III. Függelék 13. cikke alapján kapott pénzeszközöket;

c) a Vállalattól a IV. Függelék 10. cikke szerint átadott pénzeszközök;

d) a 174. cikk alapján kölcsönzött pénzeszközök;

e) a tagok, vagy más jogalanyok által tett önkéntes hozzájárulások; valamint

f) a 151. cikk 10. bekezdése szerinti kompenzációs alapba teljesített fizetések, amelynek forrásait a Gazdasági Tervezõ Bizottságnak kell javasolnia.

172. cikk

A Hatóság éves költségvetése

A Fõtitkár készíti el a Hatóság éves költségvetésének tervezetét, és azt a Tanács elé terjeszti. A Tanács megtárgyalja a javasolt éves költségvetést, és azt ajánlásaival együtt a Közgyûlés elé terjeszti. A Közgyûlés megtárgyalja és elfogadja a javasolt éves költségvetést a 160. cikk 2 bekezdése h) pontjának megfelelõen.

173. cikk

A Hatóság kiadásai

  1. A 171. cikk a) pontjában meghatározott hozzájárulásokat egy külön számlára kell teljesíteni az igazgatási kiadások teljesítéséhez mindaddig, amíg a Hivatal más forrásokból elegendõ bevételhez nem jut, hogy ezeket a kiadásokat fedezni tudja.
  2. A Hatóság eszközeibõl elsõdlegesen a Hatóság igazgatási kiadásait kell kiegyenlíteni. Az igazgatási kiadások kifizetése után fennmaradó eszközök, a 171. cikk a) pontja szerint megállapított hozzájárulások kivételével, többek között a következõkre használhatók fel:

  1. a 140. cikk és a 160. cikk 2. bekezdésének (g) pontja alapján felosztásra kerülhetnek;
  2. felhasználhatók a Vállalat vagyoni eszközökkel való ellátására a 170. cikk 4. bekezdésével összhangban;
  3. felhasználhatók a fejlõdõ országok kompenzálására a 151. cikk 10. bekezdésével és a 160. cikk 2. bekezdésének l) pontjával összhangban.

174. cikk

A Hatóság kölcsönfelvételhez való joga

  1. A Hatóság jogosult kölcsön felvételére.
  2. A Hatóság kölcsönfelvételi jogosultságának korlátjait a 160. cikk 2. bekezdése f) pontja alapján elfogadott pénzügyi szabályzatban a Közgyûlés állapítja meg.
  3. A Hatóság kölcsönfelvételhez való jogát a Tanács gyakorolja.
  4. A Részes Államok a Hatóság adósságaiért nem felelnek.

175. cikk

Éves könyvvizsgálat

A Hatóság nyilvántartásait, üzleti könyveit és számláit, ideértve az éves pénzügyi beszámolókat, a Közgyûlés által kijelölt független könyvvizsgáló vizsgálja meg évenként.

 

G) alcím

Jogállás, kiváltságok és mentességek

176. cikk

Jogállás

A Hatóság nemzetközi jogalanyisággal és a feladatai ellátásához és céljai teljesítéséhez szükséges jogképességgel rendelkezik.

177. cikk

Kiváltságok és mentességek

Annak érdekében, hogy a Hatóság képes legyen feladatai ellátására, a Részes Államok területén, az ebben az alcímben meghatározott kiváltságokat és mentességeket élvezi. A Vállalatot megilletõ kiváltságokat és mentességeket a IV. Függelék 13. cikke határozza meg.

178. cikk

A joghatóság alóli mentesség

A Hatóság, a tulajdona, és a vagyona mentességet élvez a joghatóság alól, kivéve azokat az eseteket, amikor a Hatóság a mentességérõl kifejezetten lemond.

179. cikk

Mentesség az átkutatás és a lefoglalás bármely formája alól

A Hatóság tulajdona és vagyona mentes mind a végrehajtó szervek, mind a jogalkotó által elrendelt átkutatás, igénybe vétel, elkobzás, kisajátítás, vagy a lefoglalás bármely formái alól, tekintet nélkül arra, hogy hol található vagy kinek a birtokában van.

180. cikk

Mentesítés korlátozás, szabályozás, ellenõrzés és moratórium alól

A Hatóság tulajdona és vagyona mentesül a korlátozás, szabályozás, ellenõrzés és moratórium bármely formája alól.

181. cikk

A Hatóság irattára és hivatalos érintkezése

  1. A Hatóság irattára, bárhol is legyen az, sérthetetlen.
  2. A szellemi tulajdonnal tárgyát képezõ adatok, ipari titkok vagy hasonló információk, valamint a személyzet adati nem tárolhatók olyan irattárban, amely a nyilvánosság számára hozzáférhetõ.
  3. Ami a hivatalos érintkezését illeti, azok részére valamennyi Részes Állam legalább olyan kedvezõ elbánást biztosít a Hatóság számára, mint amilyet más nemzetközi szervezetnek biztosít.

182. cikk

A Hatósággal kapcsolatban álló egyes személyek kiváltságai és mentessége

A Részes Államoknak a Közgyûlésen, a Tanácsban, vagy ezek szervében résztvevõ képviselõit, valamint a Fõtitkárt és a Hatóság személyzetét a következõk illetik meg valamennyi Részes Állam területén:

a) mentesség joghatóság alól a feladataik gyakorlásával összefüggõ cselekedeteik tekintetében a, kivéve amennyiben az állam, amelynek képviselõi, vagy a Hatóság - az esettõl függõen - a konkrét esetben a mentességrõl kifejezetten lemond;

b) amennyiben nem állampolgárai az adott Részes Államnak, ugyanaz a mentesítés a bevándorlási korlátozások, a külföldiek nyilvántartásba vételének követelményei és a nemzeti hadkötelezettség alól, ugyanazok a kedvezmények a devizakorlátozások és ugyanaz az elbánás az utazási kedvezmények tekintetében, mint amelyeket az adott állam a többi Részes Állam hasonló rangú képviselõinek, tisztviselõinek és közalkalmazottainak biztosít.

183. cikk

Mentesítés az adók és vámterhek alól

  1. Hivatalos tevékenységén belül a Hatóság, a vagyona, a tulajdona, a bevételei, a jelen Egyezmény által engedélyezett mûveletei és ügyletei mentesek bármilyen közvetlen adó alól, a hivatalos használat céljából exportált vagy importált javak pedig mentesek mindenfajta vámteher alól. A Hatóság nem igényelhet mentességet olyan adó alól, amely nem haladja meg az igénybe vett szolgáltatás díját.
  2. Amennyiben a Hatóság hivatalos tevékenységéhez szükséges jelentõs értékû javak, illetve szolgáltatások vásárlása a Hatóság által vagy nevében történik, és a javak és szolgáltatások ára tartalmaz adókat és illetékeket, a Részes Államoknak a megfelelõ mértékig megfelelõ intézkedéseket kell megtenniük annak érdekében, hogy mentesítést adjanak az ilyen adók és illetékek megfizetése alól vagy biztosítsák azok visszaigénylésének lehetõségét. A javak, amelyeket vásárlása, vagy importálása e cikk alapján mentesítést élvez, nem adhatók el, illetve semmilyen formában nem idegeníthetõk el a mentesítést nyújtó Részes Állam területén, kivéve ha ebben megállapodtak a Részes Állammal.
  3. A Részes Állam nem vethet ki adót a Hatóság által a Fõtitkárnak, a Hatóság személyzetének, valamint a Hatóság részére szolgálatot teljesítõ szakértõknek kifizetett illetményre és díjazásra, vagy a kifizetés bármely más formájára, amennyiben ezek nem állampolgárai.

H) alcím

A tagállamok jogai és kiváltságai gyakorlásának felfüggesztése

184. cikk

A szavazati jog gyakorlásának felfüggesztése

Az a Részes Állam, amely a Hatóság részére teljesítendõ pénzügyi hozzájárulásának megfizetésével hátralékban van nem szavazhat, ha a hátraléka eléri vagy meghaladja a megelõzõ két teljes év részérõl esedékes hozzájárulásait. Mindamellett a Közgyûlés engedélyezheti az ilyen tag szavazati jogainak gyakorlását, amennyiben meggyõzõdött arról, hogy a fizetési kötelezettség elmaradása a tagnak nem róható fel.

185. cikk

A tagsággal járó jogok és kiváltságok gyakorlásának felfüggesztése

  1. Annak a Részes Államnak, amely súlyosan és ismételten megsérti e rész rendelkezéseit, a Tanács javaslatára a Közgyûlés felfüggesztheti a tagsággal járó jogai és kiváltságai gyakorlását.
  2. Az 1. bekezdés rendelkezéseit csak azt követõen lehet alkalmazni, ha a Tengerfenék Vitarendezési Tanács megállapítja, hogy a Részes Állam e rész rendelkezéseit súlyosan és ismételten megsérti.

5. cím

A viták rendezése és tanácsadó vélemények

186. cikk

A Nemzetközi Tengerjogi Bíróság Tengerfenék Vitarendezési Tanácsa

A Tengerfenék Vitarendezési Tanács megalapítását és joghatóságának gyakorlását e cím, a XV. rész, valamint a VI. Függelék rendelkezései szabályozzák.

187. cikk

A Tengerfenék Vitarendezési Tanács joghatósága

A Tengerfenék Vitarendezési Tanács e rész, valamint a vonatkozó Függelékek alapján a Körzetben folyó tevékenységekkel kapcsolatban a következõ jogvitákban rendelkezik joghatósággal:

a) a Részes Államok között e rész, valamint a vonatkozó Függelékek értelmezése vagy alkalmazása kapcsán felmerülõ viták;

b) a Részes Államok és a Hatóság között felmerülõ következõ viták:

(i) a Hatóság, vagy a Részes Állam olyan cselekedetei vagy mulasztásai, amelyek állítólagosan e rész, vagy a vonatkozó Függelékek, vagy a Hatóság azzal összhangban elfogadott szabályai, rendelkezései és eljárásai megsértését jelentik; vagy

(ii) a Hatóság olyan cselekedetei, amelyek állítólagosan hatáskörtúllépést vagy hivatali hatalommal való visszaélést jelentenek;

c) egy adott szerzõdés felei - amennyiben azok Részes Államok, a Hatóság, a Vállalat, állami vállalatok, a 153. cikk 2. bekezdése b) pontjában említett természetes vagy jogi személyek - közötti következõkkel kapcsolatos viták:

(i) a vonatkozó szerzõdés vagy munkaterv értelmezése vagy alkalmazása;

(ii) a Körzetben folyó tevékenységgel kapcsolatos szerzõdésben szereplõ egyik fél olyan cselekedetei, vagy mulasztásai, amely a másik felet vagy jogos érdekeit érintik;

d) a Hatóság és a leendõ vállalkozó között - akiért a 153. cikk 2. bekezdése b) pontja alapján egy állam kezességet vállalt, és aki megfelelõen teljesítette a III. Függelék 4. cikk 6. bekezdésében, valamint a 13. cikk 2. bekezdésében foglalt feltételeket -a szerzõdés visszautasításából, vagy a szerzõdés tárgyalása során felmerülõ jogi kérdésbõl eredõ viták;

e) a Hatóság és a Részes Állam, az állami vállalat, vagy olyan természetes illetve jogi személy közötti viták, amelyekért egy Részes Állam a 153. cikk 2. bekezdés b) pontja szerint kezességet vállalt, ahol a Hatóság állítólag a III. Függelék 22. cikke szerinti felelõsséggel tartozik;

f) bármely más vita, amelyre ez az Egyezmény kifejezetten megállapítja a Tengerfenék Vitarendezési Tanács illetékességét.

188. cikk

A jogvitáknak a Nemzetközi Tengerjogi Bíróság külön tanácsa, a Tengerfenék Vitarendezési Tanácsának ad hoc tanácsa, vagy pedig kötelezõ kereskedelmi választottbíróság elé történõ bocsátása

  1. A részes Felek közötti, a 187. cikk a) pontjában említett viták kerülhetnek:
  2. a) a vitában résztvevõ felek kérésére a Nemzetközi Tengerjogi Bíróság VI. Függelék 15. és 17. cikkei alapján felállítandó külön tanácsa elé; vagy

    b) a vitában résztvevõ bármely fél kérésére a Tengerfenék Vitarendezési Tanács VI. Függelék 36. cikke alapján felállítandó ad hoc tanácsa elé.

  3. a) A 187. cikk c) pontjának i) alpontja szerinti szerzõdés értelmezésébõl, illetve alkalmazásából eredõ vita, a vitában résztvevõ bármely fél kérésére kötelezõ kereskedelmi választottbíráskodásra bocsátható, amennyiben a felek másképp nem állapodtak meg. A kereskedelmi választottbíróságnak, amely elé a vita kerül, nincs joghatósága az ezen Egyezmény értelmezésével kapcsolatos kérdések eldöntésére. Amennyiben a vita magában foglalja a XI. résznek, illetve a vonatkozó Függelékeknek a Körzetben folyó tevékenységgel kapcsolatos értelmezését, a kérdést elbírálásra a Tengerfenék Vitarendezési Tanács elé kell terjeszteni.

b) Amennyiben a kereskedelmi választottbíróság az eljárás kezdetekor vagy az eljárás során, a vitában résztvevõ valamely fél kérésére vagy saját kezdeményezésére megállapítja, hogy a kérdés eldöntése a Tengerfenék Vitarendezési Tanács döntésétõl függ, akkor a kérdést elbírálásra átteszi a Tengerfenék Vitarendezési Tanácshoz. Ez esetben a választottbíróság a Tengerfenék Vitarendezési Tanács döntésének megfelelõ ítéletet hoz.

c) Ha a szerzõdés nem tartalmaz a vita esetén alkalmazandó választottbírósági eljárásra vonatkozó rendelkezést, akkor a választottbírósági eljárás az UNCITRAL Választottbírósági Szabályai, vagy a Hatóság más szabályai, rendelkezései és eljárásai által elõírt választottbírósági szabályok szerint történik, amennyiben a vitában résztvevõ felek másképpen nem állapodnak meg.

 

189. cikk

A joghatóság korlátozása a Hatóság döntéseinek tekintetében

A Tengerfenék Vitarendezési Tanácsnak nincs joghatósága a Hatóság e rész szerinti mérlegelési jogkörének gyakorlása tekintetében; és saját mérlegelési jogkörével semmilyen esetben sem helyettesítheti a Hatóságét. A 191. cikkben foglaltak sérelme nélkül, a Tengerfenék Vitarendezési Tanács joghatóságának a 187. cikk szerinti gyakorlása során nem foglalhat állást abban a kérdésben, hogy vajon a Hatóság bármely szabálya, rendelkezése és eljárása összhangban van-e ezzel az Egyezménnyel, és nem is nyilváníthat érvénytelennek ilyen szabályt, rendelkezést és eljárást. Ebben a tekintetben joghatósága annak elbírálására korlátozódik, hogy a Hatóság szabályainak, rendelkezéseinek és eljárásainak alkalmazása a konkrét esetben összeütközésbe kerülne a vitában résztvevõ felek szerzõdéses vagy ebbõl az Egyezménybõl eredõ kötelezettségeivel, továbbá a hatáskör túllépésével vagy a hivatali hatalommal való visszaéléssel kapcsolatos keresetekre, valamint a szerzõdéses vagy ebbõl az Egyezménybõl eredõ kötelezettségek másik fél általi megszegése miatti kártérítési vagy más kompenzációs igények elbírálására.

190. cikk

A kezességet vállalt Részes Állam részvétele és beavatkozása az eljárásban

  1. Amennyiben a 187. cikkben meghatározott vitában természetes vagy jogi személy vesz részt, errõl a kezességet vállalt államot ki kell értesíteni, és annak írásos vagy szóbeli nyilatkozatok benyújtásával jogában áll részt venni az eljárásban.
  2. Ha a 187. cikk c) pontjában említett vita során egy olyan természetes vagy jogi személy, amelyért valamely Részes Állam kezességet vállalt indít keresetet egy másik Részes Állam ellen, az alperes állam kérheti a kezességet vállalt államot, hogy a természetes vagy jogi személy nevében vegyen részt az eljárásban. Amennyiben a kezességet vállalt állam ezt megtagadja, az alperes állam intézkedhet a felõl, hogy egy saját állama szerinti jogi személy képviselje az eljárásban.

191. cikk

Tanácsadó vélemények

A Tengerfenék Vitarendezési Tanács tanácsadó véleményt ad a Közgyûlés vagy a Tanács kérésére, a tevékenységi körükben felmerült jogi kérdésekben. Az ilyen véleményeket sürgõsséggel kell kezelni.

 

XII.RÉSZ

A TENGERI KÖRNYEZET VÉDELME ÉS MEGÕRZÉSE

1. cím

Általános rendelkezések

192. cikk

Általános kötelezettség

Az államok kötelesek a tengeri környezetet védeni és óvni.

193. cikk

Az államok szuverén joga természeti forrásaik kiaknázására

Az államoknak környezetvédelmi politikájuknak megfelelõen és összhangban a tengeri környezet védelmére és megõrzésére vonatkozó kötelezettségükkel, szuverén jogában áll természeti forrásaik kiaknázása.

194. cikk

Intézkedések a tengeri környezet szennyezésének megelõzésére, csökkentésére, valamint ellenõrzés alatt tartására

  1. Az államok - külön-külön vagy a körülményektõl függõen együttesen - megteszik az ezzel az Egyezménnyel összeegyeztethetõ azon intézkedéseket, amelyek a tengeri környezet bármely forrásból származó szennyezésének megelõzéséhez, csökkentéséhez és ellenõrzéséhez szükségesek, és e cél elérése érdekében az államok a rendelkezésükre álló és lehetõségeikkel összhangban lévõ legalkalmasabb eszközöket használják, és törekszenek ezen irányú politikájuk összehangolására.
  2. Az államok megtesznek minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy a joghatóságuk vagy ellenõrzésük alatt álló tevékenységek végzése során más államokat és azok környezetét nem érje szennyezésbõl folyó károkozás, valamint hogy a joghatóságuk vagy ellenõrzésük alatt álló események vagy tevékenységek miatt keletkezõ szennyezés ne terjedjen túl azokon a területeken, ahol jelen Egyezménynek megfelelõen szuverén jogokat gyakorolnak.
  3. Az e rész alapján megtett intézkedések a tengeri környezet szennyezésének összes forrására vonatkoznak. Ezen intézkedések többek között magukban foglalnak olyanokat, amelyek célja a lehetséges legnagyobb mértékû csökkentése a következõknek:

  1. mérgezõ, káros vagy maró anyagoknak - különös tekintettel a lassan felbomlókra - szárazföldi forrásból, az atmoszférából, illetve azon keresztül, vagy tengerbe bocsátással történõ kibocsátása;
  2. hajókról származó szennyezés, különös tekintettel a balesetek megakadályozására, a veszélyhelyzetek kezelésére, a tengeri tevékenységek biztonságának biztosítására, a szándékos és nem szándékos kibocsátás megelõzésére, valamint a hajók felépítésének, szerkezetének, felszerelésének, személyzettel való ellátásának és üzemeltetésének szabályozására vonatkozó intézkedésekre;
  3. a tengerfenék és az altalaj természeti forrásainak feltárása vagy kiaknázása során használt létesítményekbõl és berendezésekbõl származó szennyezés, különös tekintettel a balesetek megakadályozására, a veszélyhelyzetek kezelésére, a tengeri tevékenységek biztonságának biztosítására, valamint a létesítmények vagy berendezések tervezésének, építésének, felszerelésének, személyzettel való ellátásának és üzemeltetésének szabályozására vonatkozó intézkedésekre;
  4. a tengeri környezetben mûködõ egyéb létesítményekbõl és berendezésekbõl származó szennyezés, különös tekintettel a balesetek megakadályozására, a veszélyhelyzetek kezelésére, a tengeri tevékenységek biztonságának biztosítására, valamint a létesítmények vagy berendezések tervezésének, építésének, felszerelésének, személyzettel való ellátásának és üzemeltetésének szabályozására vonatkozó intézkedésekre;

  1. A tengeri környezet szennyezésének megelõzésére, csökkentésére vagy ellenõrzésére irányuló intézkedések meghozatalánál tartózkodnak a más államok által jogaik gyakorlása során és kötelezettségeikbõl fakadóan ezen Egyezménynek megfelelõen végzett tevékenységek indokolatlan megzavarásától.
  2. Az e résznek megfelelõen meghozott intézkedések magukban foglalják tengeri élõvilág ritka vagy törékeny ökoszisztémáinak, valamint a veszélyeztetett, kihaló félben lévõ, kihalással fenyegetett fajok élõhelyének védelmére és megõrzésére irányuló lépéseket.

195. cikk

A károk és veszélyek áthárításának, valamint a szennyezési forma átalakításának tilalma

A tengeri környezet szennyezésének megelõzésére, csökkentésére vagy ellenõrzés alatt tartására irányuló intézkedések meghozatalánál az államok mindent megtesznek, hogy a károk és veszélyek ne kerüljenek áthárításra az egyik területrõl a másikba, vagy a szennyezés egyik formája ne alakuljon át a szennyezés más formájává.

196. cikk

Technológiák használata, illetve új vagy idegen fajok bevezetése

  1. Az államok megtesznek minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy megelõzzék, csökkentsék és ellenõrizzék a tengeri környezet olyan jellegû szennyezéseit, amelyek a joghatóságuk vagy ellenõrzésük alatt álló technológia használatából, vagy idegen vagy új fajoknak a tengeri környezet meghatározott részébe történõ szándékos vagy véletlen bevezetésbõl származnak, és amelyek a tengeri környezetben jelentõs és káros változásokat okozhatnak.
  2. Ez a cikk nem érinti az Egyezmény alkalmazását a tengeri környezetszennyezés megelõzésének, csökkentésének és felügyeletének tekintetében.

2. cím

Globális és regionális együttmûködés

197. cikk

Globális és regionális szinten történõ együttmûködés

Az államok együttmûködnek globális szinten, és a helyzettõl függõen regionális szinten is, közvetlenül vagy nemzetközi szervezetek segítségével, a tengeri környezet védelméhez és megõrzéséhez kapcsolódó, ezzel az Egyezménnyel összhangban levõ nemzetközi szabályok, követelmények, ajánlott gyakorlat és eljárások kidolgozása, valamint megfogalmazása tekintetében, figyelembe véve ugyanakkor a regionális jellemzõket.

198. cikk

A várható vagy tényleges kárról történõ értesítés

Amint egy állam tudomására jutnak olyan esetek, amelyek során a tengeri környezetet veszélyezteti szennyezés által okozott kár közeli bekövetkezése vagy a károsodás már megtörtént, azonnal értesíti a többi olyan államot, amelyeket megítélése szerint a kár érinthet, illetve az illetékes nemzetközi szervezeteket.

199. cikk

Szükséghelyzeti terv szennyezés esetére

A 198. cikkben említett esetekben az érintett körzetben található államok a lehetõségeikhez képest a lehetséges mértékig együttmûködnek a nemzetközi szervezetekkel annak érdekében, hogy a szennyezés hatásait megszûntessék, és a kárt megelõzzék vagy minimalizálják. Ebbõl a célból az államok közösen szükséghelyzeti terveket dolgoznak ki és támogatnak a tengeri környezet szennyezési eseteire való válaszadás céljából.

200. cikk

Tanulmányok, kutatási programok, valamint információ- és adatcsere

Az államok közvetlenül vagy nemzetközi szervezetek útján együttmûködnek tanulmányok támogatása, tudományos kutatóprogramok végrehajtása, valamint a tengeri környezet szennyezéséhez kapcsolódó információ- és adatcsere elõsegítése céljából. Az államok erõfeszítéseket tesznek a regionális és globális programokban való aktív részvételre a szennyezés természetének és hatásának értékelésére, a szennyezésnek való kitettségre, útvonalaira, kockázatára és gyógyítására vonatkozó tudásanyag megszerzése érdekében.

201. cikk

A szabályozás tudományos ismérvei

A 200. cikk szerint kapott információkra és adatokra tekintettel az államok közvetlenül vagy nemzetközi szervezetek útján együttmûködnek olyan tudományok ismérvek létrehozásában, amelyek a tengeri környezet szennyezésének megelõzéséhez, csökkentéséhez és ellenõrzéséhez szükséges nemzetközi szabályok, követelmények, ajánlott gyakorlatok és eljárások megfogalmazására és kidolgozására vonatkoznak.

 

3. cím

Technikai segítségnyújtás

202. cikk

Tudományos és technikai segítségnyújtás a fejlõdõ államok részére

Az államok közvetlenül vagy nemzetközi szervezetek útján:

  1. támogatják a fejlõdõ államoknak nyújtandó, a tengeri környezet védelmére és megõrzésére és a tengeri szennyezés megelõzésére, csökkentésére és ellenõrzésére vonatkozó tudományos, oktatási, technikai programokat és más fajta segítségnyújtást. Ez a fajta segítségnyújtás többek között magában foglalja a következõket:

    1. a tudományos és technikai személyzetük képzését;
    2. részvételük megkönnyítését a vonatkozó nemzetközi programokban;
    3. szükséges felszerelések és berendezések biztosítását;
    4. ilyen felszerelés elõállításához szükséges képességük bõvítését;
    5. tanácsadást és fejlesztést a kutató, megfigyelési, oktatási és más programok tekintetében;

  1. megfelelõ segítséget nyújtanak, különösen a fejlõdõ államok részére, olyan jelentõsebb események hatásainak minimalizálása érdekében, amelyek a tengeri környezet komoly szennyezését okozhatják;
  2. megfelelõ segítséget nyújtanak, különösen a fejlõdõ országok részére, a környezeti hatásvizsgálatok elkészítésére vonatkozólag.

203. cikk

Kedvezményes elbánás a fejlõdõ országok számára

A nemzetközi szervezetek a tengeri környezet szennyezésének megelõzése, csökkentése és ellenõrzése, vagy a szennyezés hatásainak minimalizálása céljából a következõ elõnyöket biztosítják a fejlõdõ országok részére:

  1. megfelelõ pénzösszegek juttatása és megfelelõ technikai segítség nyújtása; és
  2. különleges szolgáltatásaik használata.

4. cím

Monitoring és környezeti hatásvizsgálatok

204. cikk

A szennyezés kockázatainak és következményeinek figyelemmel kisérése

  1. Az államok más államok jogaival összhangban, erõfeszítéseket tesznek - amennyire ez gyakorlatilag megvalósítható - közvetlenül vagy nemzetközi szervezetek útján arra, hogy elfogadott tudományos módszerek útján megfigyeljék, mérjék, kiértékeljék és analizálják a tengeri környezet szennyezésének kockázatait vagy hatásait.
  2. Az államok különösképpen azon tevékenységek hatásait követik nyomon, amelyeket engedélyeznek vagy amelyekben részt vesznek, abból a célból, hogy megállapítsák, hogy ezek a tevékenységek szennyezhetik-e a környezetet.

205. cikk

Jelentések közzététele

A 204. cikk alapján kapott eredményekrõl az államok jelentést tesznek közzé, vagy megfelelõ idõközönként jelentést juttatnak el az illetékes nemzetközi szervezethez, amely azokat az összes állam részére hozzáférhetõvé teszi.

206. cikk

A tevékenységek lehetséges következményeinek felmérése

Amennyiben az államok okkal feltételezhetik, hogy a joghatóságuk vagy ellenõrzésük alá tartozó tervezett tevékenységek a tengeri környezetnek lényeges szennyezését vagy jelentõs és káros megváltozását okozhatják, olyan mértékben, amennyiben ez gyakorlatilag megvalósítható, felmérik az ilyen jellegû tevékenységeknek a tengeri környezetre gyakorolt lehetséges következményeit és a felmérés eredményeirõl készített jelentést a 205. cikkben foglalt módon továbbítják.

 

5. cím

Nemzetközi szabályok és nemzeti jogszabályok a tengeri környezet szennyezésének megelõzésére, csökkentésére, valamint ellenõrzés alatt tartására

207. cikk

Szárazföldrõl származó szennyezõdés

  1. Az államok törvényeket és rendelkezéseket fogadnak el a tengeri környezet szárazföldrõl történõ szennyezésének megelõzése, csökkentése és ellenõrzés alatt tartása érdekében, ideértve a folyókból, folyótorkolatokból, csõvezetékekbõl és vízelvezetõ létesítményekbõl származó szennyezéseket, figyelembe véve a nemzetközileg elfogadott szabályokat, követelményeket, ajánlott gyakorlatokat és eljárásokat.
  2. Az államok megtesznek egyéb olyan intézkedéseket is, amelyek szükségesek lehetnek e szennyezés megelõzéséhez, csökkentéséhez és ellenõrzéséhez.
  3. Az államok erõfeszítéseket tesznek, hogy a megfelelõ szinten egyeztessék az erre vonatkozó politikájukat.
  4. Az államok, különösen az illetékes nemzetközi szervezetek vagy diplomáciai konferenciák útján, törekednek arra, hogy a szárazföldrõl származó tengeri környezetszennyezés megelõzésére, csökkentésére, valamint ellenõrzésére vonatkozó globális és regionális szabályokat, követelményeket, ajánlott gyakorlatokat és eljárásokat hozzanak létre, figyelembe véve a sajátos regionális jellemzõket, a fejlõdõ országok gazdasági teljesítõképességét és ezen országok gazdasági fejlõdésének szükségességét. Ezen szabályok, követelmények, ajánlott gyakorlatok és eljárások szükség szerint meghatározott idõközönként felülvizsgálatra kerülnek.
  5. Az 1, 2 és 4. bekezdésben hivatkozott törvények, rendelkezések, intézkedések, követelmények, ajánlott gyakorlatok és eljárások magukban foglalják az olyan szabályokat, amelyek célja a mérgezõ, káros és maró anyagok, azok közül is különösen a lassan felbomlók tengeri környezetbe való bocsátásának a lehetséges legnagyobb mértékû csökkentése.

208. cikk

A nemzeti joghatóság alá tartozó, tengerfenéken folyó tevékenységekbõl származó szennyezés

  1. A parti államok törvényeket és rendelkezéseket fogadnak el a joghatóságuk alatt álló tengerfenéken folyó tevékenységekbõl vagy tevékenységekben kialakuló, valamint a 60 és 80. cikk alapján joghatóságuk alatt álló mesterséges szigetekbõl, létesítményekbõl származó tengeri környezetszennyezés megelõzése, csökkentése és ellenõrzés alatt tartása céljából.
  2. Az államok megtesznek más olyan intézkedéseket is, amelyek szükségesek lehetnek e szennyezés megelõzéséhez, csökkentéséhez és ellenõrzés alatt tartásához.
  3. E törvények, rendelkezések és intézkedések nem lehetnek kevésbé hatásosak, mint a nemzetközi szabályok, követelmények, ajánlott gyakorlatok és eljárások.
  4. Az államok erre vonatkozó politikájuk megfelelõ szintû egyeztetésére törekednek.
  5. Az államok, különösen az illetékes nemzetközi szervezetek vagy diplomáciai konferenciák útján, arra törekednek, hogy az 1. bekezdésben meghatározott tengeri környezetszennyezés megelõzésére, csökkentésére, valamint ellenõrzés alatt tartására vonatkozó globális és regionális szabályokat, követelményeket, ajánlott gyakorlatokat és eljárásokat hozzanak létre. Ezen szabályok, követelmények, ajánlott gyakorlatok és eljárások felülvizsgálatra kerülnek.

209. cikk

A Körzetben folyó tevékenységbõl származó szennyezés

  1. A XI. Résszel összhangban nemzetközi szabályok, rendelkezések és eljárások kerülnek kidolgozásra a Körzetben folyó tevékenységbõl származó szennyezés megelõzése, csökkentése és ellenõrzés alatt tartása céljából. Ezen szabályok, rendelkezések és eljárások szükség szerint meghatározott idõközönként felülvizsgálatra kerülnek.
  2. A jelen rész rendelkezéseire is figyelemmel, az államok törvényeket és rendelkezéseket fogadnak el - a körülményektõl függõen megfelelõen - a lobogójukat viselõ vagy általuk lajstromozott, illetve felügyeletük alatt üzemben tartott hajók, létesítmények, és más berendezések által a Körzetben folytatott tevékenységbõl származó tengeri környezetszennyezés megelõzése, csökkentése, valamint ellenõrzés alatt tartása tekintetében.

210. cikk

A tengerbe bocsátással okozott szennyezés

  1. Az államok törvényeket és rendelkezéseket fogadnak el a tengeri környezet tengerbe bocsátással történõ szennyezésének megelõzése, csökkentése, valamint ellenõrzés alatt tartása céljából.
  2. Az államok megtesznek egyéb olyan intézkedéseket is, amelyek szükségesek lehetnek e szennyezés megelõzéséhez, csökkentéséhez és ellenõrzés alatt tartásához.
  3. E törvények, rendelkezések és intézkedések biztosítják, hogy a tengerbe bocsátás ne történhessen meg az államok illetékes hatóságainak engedélye nélkül.
  4. Az államok, különösen az illetékes nemzetközi szervezetek vagy diplomáciai konferenciák útján, törekednek arra, hogy e szennyezési forma megelõzésére, csökkentésére, valamint ellenõrzés alatt tartására vonatkozó globális és regionális szabályokat, követelményeket, ajánlott gyakorlatokat és eljárásokat hozzanak létre. Ezen szabályok, követelmények, ajánlott gyakorlatok és eljárások szükség szerint meghatározott idõközönként felülvizsgáltra kerülnek.
  5. A parti tengerbe és a kizárólagos gazdasági övezetbe vagy a kontinentális talapzatra való bebocsátás csak a parti állam kifejezett elõzetes engedélyével történhet, a parti államnak joga van, hogy engedélyezze, szabályozza és ellenõrizze az ilyen bebocsátást miután megfelelõen egyeztette a kérdést azon államokkal, amelyeket földrajzi elhelyezkedésük okán ebbõl hátrányok érhetnek.
  6. A nemzeti törvények, rendelkezések és intézkedések nem lehetnek kevésbé hatásosak ezen szennyezési forma megelõzése, csökkentése, valamint ellenõrzés alatt tartása tekintetében, mint a nemzetközi szabályok és követelmények.

211. cikk

A hajókról származó szennyezés

  1. Az államok, különösen az illetékes nemzetközi szervezetek vagy általános diplomáciai konferencia útján, a hajókról származó tengeri környezetszennyezés megelõzésére, csökkentésére, valamint ellenõrzés alatt tartására vonatkozó nemzetközi szabályokat és követelményeket hoznak létre, és ugyanezen a módon, szükség szerint támogatják hajózási útvonalrendszerek kialakítását az olyan balesetek veszélyének a minimalizálása céljából, amelyek a tengeri környezet szennyezését okozhatják, ideértve a partvonalat, valamint a parti államok ide vonatkozó érdekeinek szennyezéssel történõ károsítását okozhatják. Ezen szabályok és követelmények ugyanilyen módon, szükség szerint meghatározott idõközönként felülvizsgálatra kerülnek.
  2. Az államok törvényeket és rendelkezéseket fogadnak el a lobogójuk alatt hajózó, illetve általuk lajstromozott hajók által a tengeri környezetben okozott szennyezések megelõzése, csökkentése és ellenõrzés alatt tartása céljából. E törvényeknek és rendelkezéseknek legalább olyan hatékonyaknak kell lenniük, mint az illetékes nemzetközi szervezetek vagy az általános diplomáciai konferencia által létrehozott, általánosan elfogadott nemzetközi szabályok és követelmények.
  3. Azok az államok, amelyek a tengeri környezet szennyezésének megelõzése, csökkentése, valamint ellenõrzés alatt tartása céljából az idegen hajók kikötõikbe vagy belvizeikbe való befutásának és parti termináljaiknál való kikötésének feltételeként különleges követelményeket állapítanak meg, ezeket a követelményeket kellõ módon közzéteszik és közlik az illetékes nemzetközi szervezetekkel. Amennyiben ezeket a követelményeket két vagy több állam a politikáik harmonizálása céljából együttesen, azonos formában állapítja meg, a közlésnek tartalmaznia kell, hogy mely államok vesznek részt ezekben az egyezségekben. Minden állam megköveteli a lobogója alatt közlekedõ, vagy az általa lajstromozott hajó parancsnokától, hogy az egyezségekben részes állam parti tengerén hajózva, ezen állam kérésére adjon információt arról, hogy a kérdéses körzetben található és az egyezségekben részes állam felé halad-e és ebben az esetben adjon tájékoztatást abban a tekintetben is, hogy megfelel-e a hajó a kikötõbe való belépéshez szükséges követelményeknek. Ez a cikk nem érinti a hajó békés áthaladási jogának folyamatos gyakorlását, vagy a 25. cikk 2. bekezdésében foglaltak alkalmazását
  4. A parti államok, szuverenitásuk gyakorlásának keretében parti tengerük határain belül, az idegen hajók által - ideértve a békés áthaladás jogát gyakorló hajókat is - a tengeri környezetnek okozott szennyezések megelõzése, csökkentése, valamint ellenõrzés alatt tartása érdekében törvényeket és rendelkezéseket fogadhatnak el.
  5. A parti államok, a 6. címben foglaltak szerinti végrehajtása céljából, kizárólagos gazdasági övezeteik tekintetében olyan, a hajókról való szennyezés megelõzéséhez, csökkentéséhez, valamint ellenõrzés alatt tartásához szükséges törvényeket és rendelkezéseket fogadhatnak el, amelyek az illetékes nemzetközi szervezetek vagy általános diplomáciai konferencia által létrehozott, általánosan elfogadott nemzetközi szabályokkal és követelményekkel összhangban vannak, illetve azokat hajtják végre.
  6. a) Abban az esetben, amikor az 1. bekezdésben hivatkozott nemzetközi szabályok és követelmények nem felelnek meg bizonyos különleges helyzetek kezeléséhez, és a parti államnak megalapozott oka van feltételezni, hogy kizárólagos gazdasági övezetéknek egy egyértelmûen meghatározott területe olyan terület, amelyre vonatkozóan az oceanográfiai és ökológiai viszonyokkal, továbbá ásványforrásai használatával vagy védelmével, illetve a sajátos forgalmi jellemzõivel összefüggõ elismert technikai okok miatt a hajókról származó szennyezés megelõzése céljából különleges kötelezõ intézkedések elfogadása szükséges, a parti államnak jogában áll, az illetékes nemzetközi szervezetek keretében más érintett állammal folytatott megfelelõ konzultációk után, e terület tekintetében e szervezetnek az alátámasztásul szolgáló tudományos és technikai bizonyítékok és a szükséges befogadási szerkezetekrõl szóló információk közlésével bejelentést tenni. A bejelentés kézhezvételét követõ 12 hónapon belül a szervezet eldönti, hogy a terület viszonyai megfelelnek-e a fent leírtaknak. Amennyiben a szervezet úgy dönt, a parti államok törvényeket és rendelkezéseket fogadhatnak e területre vonatkozóan a hajók által okozott szennyezés megelõzése, csökkentése, valamint ellenõrzés alatt tartása tekintetében olyan nemzetközi szabályok, követelmények és tengerhajózási gyakorlat megvalósításaként, amelyeket ez a szervezet a különleges területek vonatkozásában elismer. Ezek a törvények és rendelkezések, az idegen hajók vonatkozásában csak 15 hónappal a bejelentésnek a szervezethez történt benyújtását követõen alkalmazhatók.
  7. b) A parti államok nyilvánosságra hozzák minden ilyen különleges, egyértelmûen meghatározott terület határait.

    c) Amennyiben a parti államok e terület tekintetében a hajók által okozott szennyezés megelõzésére, csökkentésére, valamint ellenõrzés alatt tartására vonatkozólag kiegészítõ törvényeket és rendelkezéseket terveznek elfogadni, arról kötelesek értesíteni a szervezetet az elõzõekben említett bejelentéssel egy idõben. Ezek a kiegészítõ törvények és rendelkezések vonatkozhatnak a kibocsátásra vagy a hajózási gyakorlatra, de nem követelhetik meg az idegen hajóktól, hogy a tervezés, szerkezet, a személyzettel való ellátás és a felszerelés tekintetében az általánosan elfogadott nemzetközi szabályokban és követelményekben foglaltaktól eltérõeket is betartsanak; azok az idegen hajók vonatkozásában csak 15 hónappal a bejelentésnek a szervezethez történt benyújtását követõen alkalmazhatók, feltéve hogy a szervezet a bejelentés benyújtását követõ 12 hónapon belül azokhoz hozzájárult.

  8. Az ebben a cikkben említett nemzetközi szabályok és követelmények magukban foglalják többek között az olyan rendelkezéseket, amelyek azon parti államok azonnali értesítésére vonatkoznak, amelyek partvonalára vagy érintett érdekeire hatással lehetnek az olyan események, beleértve a tengeri baleseteket is, amelyek kibocsátást vagy annak lehetõségét eredményezik.

212. cikk

A légkörbõl vagy azon keresztül történõ szennyezés

  1. Az államok törvényeket és rendelkezéseket fogadnak el a tengeri környezet légkörbõl vagy azon keresztül történõ szennyezésének a megelõzésére, csökkentésére, valamint ellenõrzésére, amelyek alkalmazandók az államok szuverenitása alá tartozó légtér és a lobogójuk alatt hajózó hajók, valamint az általuk lajstromozott hajók és légijármûvek tekintetében, figyelembe véve a nemzetközileg elfogadott szabályokat, követelményeket, ajánlott gyakorlatot és eljárásokat, valamint a légi közlekedés biztonságát.
  2. Az államok megtesznek egyéb olyan intézkedéseket is, amelyek szükségesek lehetnek e szennyezés megelõzéséhez, csökkentéséhez és ellenõrzés alatt tartásához.
  3. Az államok különösen az illetékes nemzetközi szervezetek vagy az általános diplomáciai konferencia útján törekednek arra, hogy az ilyen jellegû szennyezés megelõzése, csökkentése, valamint ellenõrzés alatt tartása tekintetében globális és regionális szabályokat, követelményeket, ajánlott gyakorlatot és eljárásokat hozzanak létre.

6. cím

Végrehajtás

213. cikk

A szárazföldrõl származó szennyezõdésre vonatkozó törvények és rendelkezések végrehajtása

Az államok biztosítják a 207. cikknek megfelelõen elfogadott törvényeik és rendelkezéseik végrehajtását, és olyan törvényeket, rendelkezéseket és egyéb intézkedéseket fogadnak el, amelyek a tengeri környezet szárazföldrõl származó szennyezésének a megelõzésére, csökkentésére, valamint ellenõrzés alatt tartására vonatkozóan az illetékes nemzetközi szervezetek vagy az általános diplomáciai konferencia útján létrehozott alkalmazandó nemzetközi szabályok és követelmények végrehajtásához szükségesek.

214. cikk

A tengerfenéken folytatott tevékenységekbõl származó szennyezésre vonatkozó törvények és rendelkezések végrehajtása

Az államok biztosítják a 208. cikknek megfelelõen elfogadott törvényeik és rendelkezéseik végrehajtását, és olyan törvényeket, rendelkezéseket, és egyéb intézkedéseket fogadnak el, amelyek a tengeri környezetnek a joghatóságuk alatt álló tengerfenéki tevékenységekbõl származó vagy azzal összefüggõ, valamint a 60 és 80. cikknek megfelelõn a joghatóságuk alatt álló mesterséges szigetekrõl, létesítményekrõl származó szennyezés megelõzésére, csökkentésére, valamint ellenõrzés alatt tartására vonatkozóan az illetékes nemzetközi szervezetek vagy az általános diplomáciai konferencia útján létrehozott alkalmazandó nemzetközi szabályok és követelmények végrehajtásához szükségesek.

215. cikk

A Körzetben folyó tevékenységekbõl származó szennyezésre vonatkozó törvények és rendelkezések végrehajtása

A Körzetben folyó tevékenységekbõl származó tengeri környezetszennyezés megelõzésére, csökkentésére, valamint ellenõrzés alatt tartására vonatkozóan a XI. résznek megfelelõen létrehozott nemzetközi szabályok, követelmények és eljárások végrehajtására a XI. rész rendelkezéseit kell alkalmazni.

216. cikk

A tengerbe bocsátással okozott szennyezésre vonatkozó törvények és rendelkezések végrehajtása

  1. A jelen Egyezmény alapján elfogadott törvények és rendelkezések, valamint a tengeri környezet tengerbe bocsátás által történõ szennyezésének megelõzésére, csökkentésére, valamint ellenõrzés alatt tartására vonatkozóan az illetékes nemzetközi szervezetek vagy diplomáciai konferencia által elfogadott nemzetközi szabályok és követelmények végrehajtását:

  1. a parti tengerén vagy a kizárólagos gazdasági övezetén belül vagy a kontinentális talapzatára történõ bebocsátás esetében a parti állam biztosítja;
  2. a lobogója alatt közlekedõ hajók, illetve az általa lajstromozott hajók vagy légijármûvek tekintetében a lobogó szerinti állam biztosítja;
  3. az az állam biztosítja, amelynek a területén vagy partközeli termináljain folynak a hulladékok vagy más anyagok rakodási mûveletei.

  1. Egyetlen állam sem köteles e cikknél fogva arra, hogy eljárást indítson abban az esetben, amikor azt más állam e cikknek megfelelõen már megindította.

217. cikk

Végrehajtás a lobogó szerinti államok által

  1. Minden állam biztosítja, hogy a lobogója alatt közlekedõ, illetve általa lajstromozott hajók betartsák a tengeri környezet hajók általi szennyezésének megelõzésére, csökkentésére, valamint ellenõrzés alatt tartására vonatkozóan az illetékes nemzetközi szervezet vagy az általános diplomáciai konferencia által létrehozott alkalmazandó nemzetközi szabályokban és követelményekben, valamint az államnak a jelen Egyezmény alapján elfogadott törvényeiben és rendelkezéseiben foglaltakat, és megfelelõen elfogadja az elõbbiek végrehajtásához szükséges törvényeket, rendelkezéseket és egyéb intézkedéseket. Ezen szabályok, követelmények, törvények és rendelkezések tényleges végrehajtását a lobogó szerinti állam arra tekintet nélkül biztosítja, hogy azokat hol sértik meg.
  2. Az államok különösen abban a tekintetben tesznek szükséges intézkedéseket, hogy a lobogójuk alatt közlekedõ, valamint általuk lajstromozott hajók közlekedését mindaddig megtiltsák, ameddig azok nem tudnak az 1. bekezdésben hivatkozott nemzetközi szabályok és követelmények rendelkezéseinek - ideértve a hajók tervezésére, szerkezetére, felszerelése és személyzettel való ellátására vonatkozó szabályokat is - megfelelõ állapotban a tengerre kifutni.
  3. Az államok biztosítják, hogy a lobogójuk alatt közlekedõ, valamint általuk lajstromozott hajók fedélzetén megtalálhatóak legyenek az 1. bekezdésben hivatkozott nemzetközi szabályokban és követelményekben elõírt és azok alapján kiállított bizonyítványok. Az államok biztosítják továbbá, hogy a lobogójuk alatt közlekedõ hajókat meghatározott idõközönként megvizsgálják abból a célból, hogy megállapításra kerüljön, hogy e bizonyítványok megfelelnek-e a hajó tényleges állapotának. A többi államok e bizonyítványokat a hajók állapotáról szóló bizonyítékként elfogadják és olyan jogi erejûnek tekintik, mint az általuk kiállított bizonyítványokat, kivéve, ha alapos okkal feltételezhetõ, hogy a hajó állapota jelentõs mértékben eltér a bizonyítványban foglalt adatoktól.
  4. Amennyiben egy hajó megszegi az illetékes nemzetközi szervezetek vagy az általános diplomáciai konferencia által kidolgozott szabályokat és követelményeket, a parti állam - a 218., 220. és 228. cikk sérelme nélkül -, tekintet nélkül a jogellenes cselekmény elkövetési vagy az általa okozott szennyezés megjelenési vagy észlelési helyére, azonnali vizsgálatot rendel el, és amennyiben szükséges eljárást indít.
  5. A jogsértõ cselekményt kivizsgáló államnak jogában áll segítséget kérni bármely olyan államtól, amellyel való együttmûködés hasznos lehet az ügy körülményeinek tisztázása tekintetében. Az államok törekednek a lobogó szerinti állam megfelelõ kéréseinek eleget tenni.
  6. Valamely állam írásos megkeresése alapján, a megkeresett állam vizsgálatot folytat minden olyan jogsértõ cselekmény tekintetében, amelyeket állítólagosan a lobogója alatt közlekedõ hajók követtek el. Amennyiben a feltételezett jogsértõ cselekménnyel kapcsolatos eljárás megindításához elegendõ és megfelelõ bizonyíték áll rendelkezésre, a lobogó szerinti államok törvényeikkel összhangban az eljárást haladéktalanul megindítják.
  7. A lobogó szerinti államok haladéktalanul informálják a megtett lépésekrõl és azok eredményérõl a megkeresõ államot és az illetékes nemzetközi szervezetet. Ezen információk minden állam rendelkezésére állnak.
  8. A lobogó szerinti államok törvényeiben és rendelkezéseiben foglalt büntetések elegendõen súlyosak legyenek abban a tekintetben, hogy visszatartsanak a jogsértõ cselekményektõl, akárhol is történnek meg azok.

218. cikk

Végrehajtás a kikötõ szerinti államok által

  1. Amennyiben egy hajó önként tartózkodik egy állam kikötõjében vagy partközeli termináljában, ez az állam vizsgálatot folytathat és bizonyítékok alapján eljárást indíthat, ha az illetékes nemzetközi szervezet vagy az általános diplomáciai konferencia által kidolgozott alkalmazandó nemzetközi szabályok és követelmények megsértésével a kérdéses hajó ezen állam belvizeinek, parti tengerének vagy kizárólagos gazdasági övezetének határain kívül kibocsátást végzett.
  2. Az 1. bekezdésben foglalt eljárás nem indítható más állam belvizein, parti tengerén vagy gazdasági övezetében történõ jogsértõ kibocsátás esetében, kivéve azokat az eseteket, amikor ezen állam, a lobogó szerinti állam vagy a cselekmény által károsított vagy veszélyeztetett állam azt kéri, hacsak a jogsértõ cselekmény az eljárást kezdeményezõ állam belvizeiben, parti tengerében vagy kizárólagos gazdasági övezetében okozott szennyezést vagy fenyeget szennyezés okozásával.
  3. Amennyiben egy hajó önként tartózkodik egy állam kikötõjében vagy partközeli termináljában, ez az állam az 1. bekezdésben hivatkozott jogsértõ kibocsátás vizsgálata tekintetében a lehetséges mértékben teljesíti olyan államok vizsgálat lefolytatására vonatkozó kérését, amelyek belvizeiben, parti tengereiben vagy kizárólagos gazdasági övezetében valószínûleg a fenti jogellenes cselekmény történt, azokban kárt okozott vagy kár bekövetkezésével fenyegetett. Amennyire kivitelezhetõ, ezen állam szintúgy teljesíti a lobogó szerinti állam kérését a fenti jogsértõ cselekmények kivizsgálására vonatkozólag, tekintet nélkül a cselekmény elkövetési helyére.
  4. A kikötõ szerinti állam által az e cikk alapján végzett vizsgálatáról szóló dokumentumok kérésre át kell adni a lobogó szerinti vagy a parti állam számára. Minden olyan eljárás, amelyet a fenti vizsgálat következményeként indított a kikötõ szerinti állam - a 7. cikkre is figyelemmel - a parti állam kérése alapján felfüggeszthetõ, amennyiben a jogsértõ cselekmény a parti állam belvizein, parti tengerén vagy kizárólagos gazdasági övezetében került elkövetésre. Ebben a helyzetben az esettel összefüggõ bizonyítékok és dokumentumok, bármely, a kikötõ szerinti állam hatóságainál elhelyezett óvadékkal vagy más pénzügyi biztosítékokkal egyetemben átadásra kerülnek a parti tenger hatóságai részére. Az ilyen áttétel kizárja az eljárásnak a kikötõ szerinti államban való folytatását.

219. cikk

A hajók hajózásra való alkalmasságát érintõ intézkedések a szennyezés megelõzése érdekében

A 7. címre is figyelemmel, abban az esetben, amikor egy állam saját elhatározásából vagy kérésre megállapítja, hogy az egyik kikötõjében vagy partközeli termináljában tartózkodó hajó megsérti a hajók hajózásra való alkalmasságára vonatkozó nemzetközi szabályokat és követelményeket, és ezáltal károkozással fenyegeti a tengeri környezetet, ez az állam a lehetséges mértékben megteszi az adott hajó tengerre való kifutásának megakadályozásához szükséges igazgatási intézkedéseket. Ezen államok a hajónak kizárólag csak azt engedhetik meg, hogy a legközelebbi megfelelõ hajójavító üzemig hajózzon el, de a jogellenes állapot okának elhárítása után haladéktalanul engedélyezik a hajó útjának folytatását.

220. cikk

Végrehajtás a parti államok által

  1. Amennyiben egy hajó önként tartózkodik egy állam kikötõjében vagy partközeli termináljában, ezen állam - a 7. címre is figyelemmel - eljárást indíthat a hajókról származó szennyezés megelõzésére, csökkentésére, valamint ellenõrzés alatt tartására vonatkozó nemzetközi szabályokkal és követelményekkel összhangban, vagy ezzel az Egyezménnyel összhangban elfogadott törvényei és rendelkezései megsértése esetében, amennyiben a jogellenes cselekmény belvizein vagy kizárólagos gazdasági övezetében történt meg.
  2. Amennyiben alapos okkal feltételezhetõ, hogy egy állam belvizein hajózó hajó áthaladása során megsérti az államnak a hajókról származó szennyezés megelõzésére, csökkentésére, valamint ellenõrzés alatt tartására vonatkozó nemzetközi szabályokkal és követelményekkel összhangban, vagy az ezzel az Egyezménnyel összhangban elfogadott törvényeit és rendelkezéseit, ezen állam - a II. rész 3. címe vonatkozó rendelkezéseinek sérelme nélkül - a megvizsgálhatja a hajót a jogellenes cselekménnyel összefüggésben, valamint törvényeivel összhangban és a 7. címnek megfelelõen eljárást indíthat - beleértve a hajó visszatartását is - amennyiben ezt bizonyítékok igazolják.
  3. Amennyiben alapos okkal feltételezhetõ, hogy egy olyan hajó, amely egy állam kizárólagos gazdasági övezetében vagy parti tengerén hajózik, megsérti a hajókról származó szennyezés megelõzésére, csökkentésére vagy ellenõrzés alatt tartására vonatkozó alkalmazandó nemzetközi szabályokat és követelményeket, vagy pedig a fenti államnak az ilyen szabályokkal és követelményekkel összhangban lévõ és azokat érvényre juttató törvényeit és rendelkezéseit, az érintett állam megkövetelheti a hajótól azonossága, lajstromozási kikötõje, legutóbbi és következõ célkikötõje tekintetében az információ szolgáltatását, valamint az ügyre vonatkozó olyan más lényeges információ közlését, amely szükséges a jogsértés megtörténtének megállapítása céljából.
  4. Az államok törvényeket és rendelkezéseket, valamint egyéb olyan intézkedéseket fogadnak el, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a lobogójuk alatt hajózó hajók a 3. bekezdésben foglalt információkérésnek eleget tudjanak tenni.
  5. Amennyiben alapos okkal feltételezhetõ az, hogy egy állam kizárólagos gazdasági övezetében vagy parti tengerén közlekedõ hajó, a kizárólagos gazdasági övezetben a 3. bekezdésben említett olyan jogsértõ cselekményt követett el, amely lényeges és a tengeri környezet jelentõs szennyezését okozó vagy azzal fenyegetõ kibocsátást eredményezett, az érintett állam a jogsértõ cselekménnyel kapcsolatos téren ténylegesen megvizsgálhatja ezt a hajót, amennyiben a hajó megtagadta a tájékoztatást vagy az általa szolgáltatott információ észlelhetõ módon ellentétben áll a nyilvánvaló ténybeli helyzettel, és a vizsgálatot az eset körülményei indokolttá teszik.
  6. Amennyiben nyilvánvaló objektív bizonyítékok állanak rendelkezésre, hogy egy állam kizárólagos gazdasági övezetében vagy parti tengerén közlekedõ valamely hajó, a kizárólagos gazdasági övezetben a 3. bekezdésben említett olyan jogsértõ cselekményt követett el, amely a partvonal, vagy az állam azzal kapcsolatos érdekei, vagy az államnak a pari tengerén vagy kizárólagos gazdasági övezetében található ásványforrásai lényeges károsodását vagy ennek veszélyét okozó kibocsátást eredményezett, az érintett állam - a 7. cím rendelkezéseire is figyelemmel és azzal a feltétellel, hogy ezt a bizonyítékok indokolják - eljárást indíthat, ami jelentheti a hajóknak az állam törvényeivel összhangban történõ visszatartását.
  7. A 6. bekezdésben foglaltak ellenére, amennyiben az illetékes nemzetközi szervezet útján vagy egyéb módon olyan megfelelõ eljárásokat hoztak létre, amelyek alapján az óvadéknyújtáshoz vagy más megfelelõ pénzügyi biztosítékhoz szükséges követelmények biztosítva vannak, az ilyen eljárási szabályok által kötött parti állam megengedi a hajónak, hogy útját folytassa.
  8. A 3., 4., 5., 6. és 7. bekezdésben foglalt rendelkezéseket alkalmazni kell a 211. cikk 6. bekezdése alapján elfogadott nemzeti törvények és rendelkezések tekintetében is.

221. cikk

A tengeri balesetekbõl eredõ szennyezés elkerülésére vonatkozó intézkedések

  1. E rész egyetlen rendelkezése sem érinti az államok azon jogát, hogy a nemzetközi jog - mind a szokásjog, mind a szerzõdéseken alapuló jog - alapján a parti tengerük határain túl a tényleges vagy fenyegetõ károkozással arányban álló intézkedéseket tegyenek és hajtsanak végre abból a célból, hogy a tengeri balesetet követõ és valószínûleg jelentõs káros hatásokkal járó szennyezéstõl vagy annak veszélyétõl, vagy a balesettel kapcsolatos cselekményektõl megvédjék partvonalukat vagy az ahhoz kapcsolódó érdekeiket, beleértve a halászatot.
  2. E cikk alkalmazásában "tengeri baleset" a hajók összeütközése, zátonyra futása vagy más tengeri incidens, illetve a hajóban vagy annak rakományában anyagi kárt vagy anyagi kár közvetlen bekövetkezésének veszélyét eredményezõ, a hajón vagy azon kívül bekövetkezett más esemény.

222. cikk

Végrehajtás az légkörbõl vagy azon keresztül történõ szennyezés tekintetében

Az államok a szuverenitásuk alatt álló légtérben, illetve a lobogójuk alatt közlekedõ vagy az általuk lajstromozott hajók, illetve légijármûvek tekintetében végrehajtják a 212. cikk 1. bekezdése, valamint az ezen Egyezmény többi rendelkezése alapján létrehozott törvényeiket és rendelkezéseiket, valamint törvényeket és rendelkezéseket, és egyéb intézkedéseket fogadnak el a tengeri környezet légkörbõl, vagy azon keresztül történõ szennyezésének megelõzésére, csökkentésére illetve ellenõrzés alatt tartására vonatkozóan az illetékes nemzetközi szervezetek vagy általános diplomáciai konferencia által létrehozott nemzetközi szabályok és követelmények végrehajtása céljából, összhangban a légi közlekedés biztonságára vonatkozó valamennyi nemzetközi szabállyal és követelménnyel.

 

7. cím

Biztosítékok

223. cikk

Intézkedések az eljárások megkönnyítésére

Az ezen rész alapján indított eljárások során az államok lépéseket tesznek a tanuk meghallgatásának és más államok hatóságai vagy az illetékes nemzetközi szervezet által átadott bizonyítékok elfogadásának elõsegítésére, valamint megkönnyítik az illetékes nemzetközi szervezet, a lobogó szerinti állam és bármely, a jogsértõ cselekmény következtében létrejött szennyezés által érintett más állam hivatalos képviselõi részére a fenti eljárásban való részvételt. Az eljárásban részt vevõ hivatalos képviselõket a nemzeti törvények, rendelkezések vagy a nemzetközi jog által biztosított jogok és kötelezettségek illetik meg.

224. cikk

A végrehajtási hatáskör gyakorlása

E cikk alapján az idegen hajók tekintetében biztosított végrehajtási hatásköröket csak hivatalos személyek vagy hadihajók, katonai légijármûvek, vagy bármely más olyan hajó vagy légijármû gyakorolhatja, amely felismerhetõen és azonosítható módon állami szolgálatban áll és rendelkezik az ehhez szükséges felhatalmazással.

225. cikk

A nem kívánt következmények elhárítására vonatkozó kötelezettség a végrehajtási jog gyakorlása során

Végrehajtási hatáskörük ezen Egyezmény alapján idegen hajók tekintetében történõ gyakorolása során az államok nem veszélyeztethetik a hajózás biztonságát, vagy semmilyen más módon nem veszélyeztethetik, nem irányíthatják nem biztonságos kikötõbe vagy horgonyzóhelyre a hajókat, illetve nem teheti ki a tengeri környezetet túlzott kockázatnak.

226. cikk

Idegen hajók vizsgálata

  1. a) Az államok az idegen hajót nem tarthatják hosszabb ideig vissza, mint ez a 216, 218 és 220 cikk alapján történõ vizsgálathoz szükséges. Az idegen hajó bármely tényleges vizsgálata az olyan bizonyítványok, hajónaplók és egyéb okmányok ellenõrzésére korlátozódik, amelyekkel a hajó az általánosan elfogadott nemzetközi szabályok és követelmények szerint rendelkeznie köteles, valamint a hajón lévõ más hasonló jellegû okmányokra korlátozódik; a hajó további tényleges vizsgálatára csak az ilyen ellenõrzést követõen és csak abban az esetben kerülhet sor, ha:

    1. alapos okkal feltételezhetõ, hogy a hajó állapota vagy felszerelése jelentõs mértékben eltér az ezekben az okmányokban foglaltaktól;
    2. az ilyen okmányok tartalma nem elegendõ a feltételezett jogsértõ cselekmény igazolásához vagy ellenõrzéséhez; vagy pedig
    3. a hajó nem rendelkezik érvényes bizonyítványokkal és naplókkal.

(b) Amennyiben a vizsgálat eredménye a tengeri környezet megõrzésére és védelmére vonatkozó törvények és rendelkezések, vagy nemzetközi szabályok és követelmények megsértésére utal, a hajó azonnali elengedése olyan célszerû eljárás feltételével történhet, mint óvadék vagy más megfelelõ pénzügyi biztosíték nyújtása.

(c) A hajók hajózásra való alkalmasságára vonatkozó hatályos nemzetközi szabályok és követelmények sérelme nélkül, a hajó elengedése megtagadható abban az esetben, amikor a hajó a tengeri környezet károsodásának veszélyét jelenti , illetve attól a feltételtõl tehetõ függõvé, hogy a hajó a legközelebbi hajójavító üzembe megy. Amennyiben az elengedést megtagadják vagy feltételtõl teszik függõvé, a hajó lobogója szerinti államot azonnal értesíteni kell, és az a XV. résznek megfelelõen követelheti a hajó elengedését.

  1. Az államok együttmûködnek a hajók tengeren történõ szükségtelen tényleges vizsgálatának elkerülésére vonatkozó eljárások kidolgozása tekintetében.

227. cikk

Az idegen hajók hátrányos megkülönböztetésének tilalma

Az államok az e részbõl eredõ jogaik és kötelezettségeik gyakorlása során nem alkalmaznak formális vagy tényleges hátrányos megkülönböztetést más államok hajóival szemben.

228. cikk

Az eljárásindítás felfüggesztése és korlátozása

  1. A hajókról származó szennyezés megelõzésére, csökkentésére, valamint ellenõrzés alatt tartására vonatkozó törvényeknek és rendelkezéseknek, vagy nemzetközi szabályoknak és követelményeknek az eljárást indító állam kizárólagos gazdasági övezetén kívül egy idegen hajó által történõ megsértése tekintetében a büntetés kiszabása céljából indított eljárást felfüggesztik, amennyiben a lobogó szerinti állam azonos vádak tekintetében büntetés kiszabása céljából az elsõ eljárás megindításától számított hat hónapon belül eljárást indít. kivéve ha a parti államot ért jelentõs kárról van szó, vagy pedig az érintett lobogó szerinti állam ismételten figyelmen kívül hagyta a hajói által elkövetett jogsértõ cselekmények esetén alkalmazandó nemzetközi szabályok és követelmények hatékony végrehajtására vonatkozó kötelezettségét. A lobogó szerinti, amely e cikknek megfelelõen kérte az eljárás felfüggesztését, a kellõ idõben az eljárást korábban megindító állam rendelkezésére bocsátja az ügy teljes anyagát és az eljárás jegyzõkönyveit. Amikor a lobogó szerinti állam által indított eljárásban döntés születik, a felfüggesztett eljárás megszûnik. Az ilyen eljárás során felmerült költségek kifizetésével egy idõben a parti állam visszatéríti a felfüggesztett eljárás kapcsán letétbe helyezett valamennyi óvadékot vagy más pénzügyi biztosítékot.
  2. Az idegen hajók tekintetében a jogsértõ cselekmény elkövetésétõl számított három év elteltét követõen büntetés kiszabása céljából eljárást indítani nem lehet, és az ezen idõpont után egy állam által az 1. bekezdésre figyelemmel elkezdett eljárást egy másik állam nem veheti át.
  3. E cikk rendelkezései nem érintik a lobogó szerinti állam ahhoz való jogát, hogy jogszabályainak megfelelõen megtegyen bármely intézkedést, beleértve a büntetés kiszabása céljából indított eljárást is, tekintet nélkül más állam korábban indított eljárására.

229. cikk

Polgári eljárás indítása

A jelen Egyezmény egyetlen rendelkezése sem érinti a tengeri környezet szennyezésébõl származó veszteség vagy kár megtérítése iránti polgári eljárás indítására vonatkozó jogot.

230. cikk

Pénzbírságok és az eljárás alá vont személy elismert jogai

  1. A nemzeti törvényeknek és rendelkezéseknek, vagy a tengeri környezet szennyezésének megelõzésére, csökkentésére, valamint ellenõrzés alatt tartására vonatkozó alkalmazandó nemzetközi szabályoknak és követelményeknek idegen hajó által a parti tenger határain túl történõ megsértése esetében csak pénzbírságot lehet kiszabni.
  2. A nemzeti törvényeknek és rendelkezéseknek, vagy a tengeri környezet szennyezésének megelõzésére, csökkentésére, valamint ellenõrzés alatt tartására vonatkozó alkalmazandó nemzetközi szabályoknak és követelményeknek idegen hajó által a parti tengeren történõ megsértése esetében csak pénzbírságot lehet kiszabni, kivéve a parti tengeren elkövetett szándékos és súlyos szennyezési cselekmény esetét.
  3. Az idegen hajó által elkövetett ilyen jellegû jogsértõ cselekménnyel kapcsolatos eljárás lefolytatása során figyelembe kell venni az eljárás alá vont személy elismert jogait, amennyiben az eljárás bírság kiszabásával is végzõdhet.

231. cikk

A lobogó szerinti állam és más érintett államok értesítése

Az államok haladéktalanul értesítik a lobogó szerinti államot, valamint bármely más érintett államot a 6. cím alapján idegen hajók ellen foganatosított bármely intézkedésrõl, és a lobogó szerinti állam rendelkezésére bocsátják az intézkedésekkel összefüggõ összes hivatalos jelentést. Ugyanakkor a belvizeken elkövetett jogellenes cselekmények tekintetében, a parti állam elõzõ kötelezettségei csak az eljárás során tett intézkedésekre korlátozódnak. A lobogó szerinti állam diplomáciai vagy konzuli képviselõit és lehetõség szerint tengerészeti hatóságait azonnal értesíteni kell az idegen hajók ellen a 6. címnek megfelelõen megtett ilyen intézkedésekrõl.

232. cikk

Az államok felelõssége a végrehajtási intézkedésekért

Az államok akkor viselnek felelõséget a nekik felróható olyan károkért és veszteségekért, amelyeket a 6. címnek megfelelõen általuk elrendelt intézkedések okoztak, ha az intézkedés jogellenes volt vagy túllépte a rendelkezésre álló információ fényében ésszerûnek tûnõ mértéket. Az államok biztosítják a bíróságaik elõtti keresetindítás lehetõségét az ilyen jellegû károk és veszteségekre vonatkozó igények tekintetében.

233. cikk

A nemzetközi hajózásra használt szorosokra vonatkozó biztosítékok

Az 5., 6. és 7. cím egyetlen rendelkezése sem érinti a nemzetközi hajózásra használt szorosok jogrendjét. Ugyanakkor, ha a 10. címben nem említett idegen hajó megsértette a 42. cikk 1. bekezdése a) és b) pontjában említett törvények és rendelkezéseket, jelentõs kárt okozva ezzel a szorosok tengeri környezetének vagy azzal fenyegetve, a szorost határoló megfelelõen figyelembe veszik e cím rendelkezéseit.

 

8. cím

Jéggel borított területek

234. cikk

Jéggel borított területek

A parti államoknak jogában áll a kizárólagos gazdasági övezet határain belül található jéggel borított területeken a tenger hajókból származó szennyezésének megelõzése, csökkentése, valamint ellenõrzés alatt tartása céljából nem diszkriminatív jellegû törvényeket és rendelkezéseket elfogadni és végrehajtani, ahol a különösen kemény idõjárási viszonyok és az év legnagyobb részében ezeket a területeket borító jégtakaró akadályokat vagy kivételes veszélyeket képez a hajózás számára, és a tengeri környezet szennyezõdése az ökológiai egyensúlynak lényeges kárt vagy visszafordíthatatlan zavarokat okozhat. E törvényeknek és rendelkezéseknek megfelelõ tekintettel kell lenniük a hajózásra és a tengeri környezetnek a rendelkezésre álló legmegbízhatóbb tudományos eredményeken alapuló megõrzésére és védelmére.

9. cím

Felelõsség és helytállási kötelezettség

235. cikk

Felelõsség és helytállási kötelezettség

  1. Az államok felelõsséggel tartoznak a tengeri környezet védelme és megõrzése tekintetében fennálló nemzetközi kötelezettségeikért. Az államok felelõsségére a nemzetközi jog szabályai az irányadók.
  2. Az államok biztosítják, hogy jogrendszerükkel összhangban lehetõség legyen a jogorvoslatra a tengeri környezetnek a joghatóságuk alatt álló természetes vagy jogi személyeik által okozott szennyezésbõl keletkezett károk gyors és megfelelõ megtérítése vagy más módon való enyhítése céljából.
  3. A tengeri környezet szennyezésébõl fakadó károk gyors és megfelelõ megtérítésére vonatkozó célkitûzés biztosítása céljából, az államok együttmûködnek a hatályos nemzetközi jog érvényesítése, valamint a károk felméréséhez és megtérítéséhez kapcsolódó felelõsségre és az ezzel kapcsolatos viták rendezésére vonatkozó nemzetközi jog továbbfejlesztése tekintetében, valamint - ahol szükséges - a megfelelõ megtérítés megfizetésére vonatkozó feltételek és eljárások kidolgozásában, ide értve a kötelezõ biztosítást vagy a kártalanítási alapokat.

10. cím

Szuverenitáson alapuló mentesség

236. cikk

Szuverenitáson alapuló mentesség

A jelen Egyezménynek a tengeri környezet védelmére és megõrzésére vonatkozó rendelkezései nem vonatkoznak a hadihajókra, a haditengerészeti segédhajókra, illetve az állami tulajdonban lévõ, vagy az állam által használt olyan más hajókra vagy légijármûvekre, amelyek az adott idõszakban kizárólag nem-kereskedelmi jellegû állami szolgálatban üzemelnek. Minden állam biztosítja ugyanakkor, hogy a fenti hajók vagy légijármûvek az elvárhatóság és a kivitelezhetõség határain belül ezzel az Egyezménnyel összhangban járjanak el, olyan megfelelõ intézkedések meghozatala által, amelyek nem veszélyeztetik az állam ilyen jellegû hajóinak vagy légijármûveinek az üzemeltetését vagy üzemképességét.

11. cím

A tengeri környezet védelmérõl és megõrzésérõl szóló más egyezmények alapján fennálló kötelezettségek

237. cikk

A tengeri környezet védelmérõl és megõrzésérõl szóló más egyezmények alapján fennálló kötelezettségek

  1. E rész rendelkezései nem érintik azokat a speciális kötelezettségeket, amelyeket az államok a tengeri környezet védelme és megõrzése tárgyában korábban létrehozott különös egyezmények és megállapodások alapján vállaltak, továbbá nem érintik az ezen Egyezmény alapelvei megvalósítására a jövõben létrejövõ megállapodásokat sem.
  2. Az államok által a tengeri környezet védelme és megõrzése és védelme tekintetében különös egyezmények alapján vállalt speciális kötelezettségeket ezen Egyezmény alapelveivel és célkitûzéseivel összhangban kell végrehajtani.

XIII. RÉSZ

TENGERI TUDOMÁNYOS KUTATÁSOK

1. cím

Általános rendelkezések

238. cikk

Tengeri tudományos kutatások folytatásának joga

Valamennyi államnak - földrajzi elhelyezkedésére tekintet nélkül - és az illetékes nemzetközi szervezeteknek joga van tengeri tudományos kutatások folytatásához, fenntartva az ebben az Egyezményben más államok számára elõírt jogokat és kötelezettségeket.

239. cikk

A tengeri tudományos kutatások elõsegítése

Az államok és az illetékes nemzetközi szervezetek elõsegítik és megkönnyítik a tengeri környezetnek ezzel az Egyezménnyel összhangban történõ fejlesztését és ellenõrzését.

240. cikk

A tengeri tudományos kutatások folytatásának alapelvei

A tengeri kutatások folytatása során a következõ elveket kell alkalmazni:

  1. tengeri tudományos kutatás kizárólag békés célokért folytatható;
  2. a tengeri tudományos kutatásokat a jelen Egyezménnyel összeegyeztethetõ, megfelelõ tudományos eljárásokkal és eszközökkel kell folytatni;
  3. a tengeri tudományos kutatások nem zavarhatják indokolatlanul a tengernek a jelen Egyezménnyel összeegyeztethetõ egyéb jogszerû hasznosítását, és az ilyen jellegû hasznosítások során megfelelõen tekintetbe veszik a tengeri tudományos kutatásokat;
  4. a tengeri tudományos kutatásokat a jelen Egyezménnyel összhangban elfogadott vonatkozó rendelkezéseknek megfelelõen kell folytatni, ideértve a tengeri környezet védelmérõl és megõrzésérõl szóló rendelkezéseket is.

241. cikk

A tengeri tudományos kutatás, mint az igények jogalapjának el nem ismerése

A tengeri tudományos kutatási tevékenységek nem képeznek jogalapot egyetlen olyan igény tekintetében sem, amely a tengeri környezetre vagy annak forrásainak akármelyik elemére vonatkozik.

2. cím

Nemzetközi együttmûködés

242. cikk

A nemzetközi együttmûködés elõsegítése

  1. Az államok és az illetékes nemzetközi szervezetek a kölcsönös elõnyök alapján és a szuverenitás, valamint a joghatóság tiszteletben tartásának elvével összhangban, elõsegítik a békés célokért folytatott tengeri tudományos kutatásokkal kapcsolatos nemzetközi együttmûködést.
  2. Ebben az összefüggésben, az ezen Egyezmény alapján az államokat megilletõ jogok és kötelezettségek sérelme nélkül, e rész alkalmazása során egy állam megfelelõ módon biztosítja más államok részére a lehetõséget, hogy megszerezzék tõle vagy vele együttmûködve a személyek egészsége és biztonsága, valamint a tengeri környezet károsodásának a megelõzéséhez és ellenõrzéséhez szükséges információkat.

243. cikk

Kedvezõ körülmények teremtése

Az államok és az illetékes nemzetközi szervezetek két- és többoldalú szerzõdések létrehozása által együttmûködnek abból a célból, hogy a tengeri környezetben végzett tengeri tudományos tevékenységhez elõnyös feltételeket teremtsenek, valamint, hogy a kutatóknak a tengeri környezetben végbemenõ folyamatok és ott megtalálható jelenségek valamint az ezek közötti kapcsolat tanulmányozása tekintetében tett erõfeszítéseit integrálják.

244. cikk

Információ és ismeretek közzététele és terjesztése

  1. Ennek az Egyezménynek megfelelõen az államok és az illetékes nemzetközi szervezetek megfelelõ csatornákon keresztül közzététel és terjesztés útján hozzáférhetõvé teszik a tervbe vett jelentõs programokról és azok célkitûzéseirõl, valamint a tengeri tudományos kutatásból származó ismeretekrõl szóló információkat.
  2. Ebbõl a célból az államok egyenként vagy más államokkal, valamint az illetékes nemzetközi szervezetekkel együttmûködve aktívan elõsegítik a tudományos adatok és információ áramlását, és a tengeri tudományos kutatásból származó ismeretanyag átadását, különösen a fejlõdõ országok számára. Ezen kívül erõsítik a fejlõdõ országok önálló tengeri tudományos kutatási képességeit, többek között a megfelelõ oktatásnak és képzésnek a fejlõdõ országok mûszaki és tudományos személyzetének részére történõ biztosításával.

3. cím

Tengeri tudományos kutatás végzése és elõsegítése

245. cikk

Tengeri tudományos kutatás a parti tengeren

Szuverenitásuk gyakorlása során a parti államoknak kizárólagos joguk a parti tengerükön a tengeri tudományos kutatást szabályozni, engedélyezni vagy folytatni A parti tengeren tengeri tudományos kutatás a parti állam kifejezett engedélyével és az által a megszabott feltételekkel folytatható.

246. cikk

Tengeri tudományos kutatás a kizárólagos gazdasági övezetben és a kontinentális talapzaton

  1. Joghatóságuk gyakorlása során a parti államoknak joguk van a kizárólagos gazdasági övezetükben vagy kontinentális talapzatukon a tengeri tudományos kutatást ezzel az Egyezménnyel összhangban szabályozni, engedélyezni és folytatni.
  2. A kizárólagos gazdasági övezetben és a kontinentális talapzaton tengeri tudományos kutatás csak a parti állam hozzájárulásával folytatható
  3. Szokásos körülmények esetén a parti államok megadják a hozzájárulásukat a más államok vagy illetékes nemzetközi szervezetek olyan tengeri tudományos kutatási projektjeihez, amelyeket a kizárólagos gazdasági övezetükben vagy kontinentális talapzatukon, ezzel az Egyezménnyel összhangban kizárólag békés célokból, és a tengeri környezettel kapcsolatos ismeretanyagnak az egész emberiség javát szolgáló bõvítése céljából terveznek megvalósítani, amelyek kerülnének kivitelezésre. Ebbõl a célból a parti állam szabályokat és eljárásokat dolgoz ki, ezáltal biztosítva, hogy az ilyen jellegû hozzájárulás ne szenvedjen késést vagy azt indokolatlanul ne tagadják meg.
  4. A 3. bekezdés alkalmazása céljából szokásos körülmények fennállhatnak akkor is, amikor nincs a parti állam és a kutatást végzõ állam között diplomáciai kapcsolat.
  5. Ugyanakkor a parti államoknak mérlegelési jogában áll hozzájárulásukat megtagadni más államnak vagy illetékes nemzetközi szervezetnek a parti állam kizárólagos gazdasági övezetében vagy kontinentális talapzatán tervezett tengeri tudományos kutatási projektje tekintetében, amennyiben a projekt:

  1. közvetlen jelentõséggel bír a természeti források - akár élõ akár élettelen - feltárása és kiaknázása tekintetében;
  2. a kontinentális talapzaton történõ furással, robbanóanyag használatával vagy káros anyagoknak a tengeri környezetbe való bejuttatásával jár együtt;
  3. a 60. és 80. cikkben hivatkozott mesterséges szigetek és létesítmények építésével és üzemeltetésével jár;
  4. olyan, a 248. cikknek megfelelõen továbbított, a projekt természetére és célkitûzéseire vonatkozó információt tartalmaz, amely nem pontos, vagy a kutató államnak vagy az illetékes nemzetközi szervezetnek korábbi kutató projektjébõl eredõen alapvetõ kötelezettségei vannak a parti állammal szemben.

  1. Az 5. bekezdésben foglalt rendelkezésektõl eltérõen, e bekezdés a) pontja alapján a parti állam nem élhet a hozzájárulás megtagadására vonatkozó mérlegelési jogával abban az esetben, amikor a tengeri tudományos kutatási projektek e rész rendelkezéseivel összhangban a parti tenger szélességének kiszámításánál kiindulópontként használt alapvonaltól számított kétszáz tengeri mérföldön túl, a kontinentális talapzaton kerülnének megvalósításra, azokon a meghatározott területeken kívül, amelyeket a parti állam nyilvánosan bármikor olyan területekké nyilváníthat, amelyeken a területre koncentrálva jelenleg vagy egy ésszerû határidõn belül kiaknázási vagy részletes feltárási tevékenység folyik vagy fog folyni. A parti államok ésszerû módon jelzik az ilyen területek kijelölésének megtörténtét, valamint az azzal kapcsolatos összes változást, de nem kötelesek az ott folyó tevékenység részleteirõl beszámolni.
  2. A 6. bekezdés rendelkezései nem érintik a parti államoknak a kontinentális talapzat felett a 77. cikk alapján megállapított jogait.
  3. Az ebben a cikkben említett tengeri tudományos kutatási tevékenységek indokolatlanul nem zavarhatják azokat a tevékenységeket, amelyeket a parti államok a jelen Egyezmény alapján biztosított szuverén jogaik és joghatóságuk gyakorlása kapcsán végeznek.

247. cikk

Nemzetközi szervezetek által vagy azok égisze alatt folytatott tengeri tudományos kutatási projektek

A parti állam hozzájárulását megadottnak kell tekinteni egy tengeri tudományos kutatási projektnek a megállapodottak szerinti megvalósításához abban az esetben, amikor a parti állam tagja egy nemzetközi szervezetnek, vagy kétoldalú megállapodást kötött a nemzetközi szervezettel, és a nemzetközi szervezet a kizárólagos gazdasági övezetében vagy kontinentális talapzatán közvetlenül vagy az égisze alatt álló intézmények útján tengeri tudományos kutatási projektet akar megvalósítani, feltéve hogy a parti állam jóváhagyta a részletes projektet akkor, amikor a szervezet a project megvalósítására vonatkozó döntést meghozta, vagy részt szándékozik venni a projektben és nem jelentett be azzal kapcsolatban kifogást a projektnek a nemzetközi szervezet által részére történt bejelentését követõ négy hónapon belül.

248. cikk

A parti állam részére történõ információátadás kötelezettsége

Azok az államok, amelyek a parti állam kizárólagos gazdasági övezetében vagy kontinentális talapzatán szándékoznak tengeri tudományos kutatást folytatni, legalább hat hónappal a tengeri tudományos kutatási projekt megkezdése elõtt a parti államot a következõ részletes információval látják el:

  1. a projekt jellege és célkitûzései;
  2. a használandó módszerek és eszközök, ideértve a hajók nevét, ûrtartalmát, típusát és osztályát, valamint a tudományos felszerelés leírását;
  3. pontos megjelölése azon földrajzi területeknek, ahol a projekt megvalósításra kerül;
  4. a kutatóhajók elsõ megérkezésének és végsõ eltávozásának várható idõpontja, vagy a felszerelés elhelyezése vagy elszállítása, az esettõl függõen;
  5. annak az intézménynek a neve, igazgatója és a projektért felelõs személy neve, amelynek égisze alatt a projekt megvalósul; és
  6. az mérték, amelyben a parti állam a projektben az elképzelés szerint részt tud venni, illetve képviseltetheti magát.

249. cikk

Meghatározott feltételek betartásának kötelezettsége

  1. Amikor az államok és az illetékes nemzetközi szervezetek a parti állam kizárólagos gazdasági övezetében vagy kontinentális talapzatán tengeri tudományos kutatást folytatnak, a következõ feltételeket kell betartaniuk:

  1. biztosítani kell a parti állam ahhoz való jogát, hogy kívánságára részt vehessen vagy, képviseltetve legyen a tengeri tudományos kutatási projektben, különösen a kutatóhajók vagy más jármûvek fedélzetén, vagy a tudományos kutató létesítményeken - amennyire ez megvalósítható -, a parti állam kutatóinak bárminemû díjazása nélkül, és a projekt költségeihez való hozzájárulás kötelezettsége nélkül;
  2. amennyiben a parti állam kéri, a parti államot - amennyire ez megvalósítható - az elõzetes jelentésekkel el kell látni, valamint a kutatás befejezését követõen a végsõ eredményeket és következtetéseket kell eljuttatni részére;
  3. amennyiben a parti állam kéri, vállalni kell a parti állam részére a tengeri tudományos kutatási projektbõl származó összes adathoz és mintához való hozzáférés biztosítását, valamint a parti államot kérésére el kell látni a tudományos értékük károsítása nélkül másolható adatokkal és megosztható mintákkal.
  4. kérés esetén, a parti államnak meg kell küldeni az ilyen adatok, minták, valamint tudományos eredmények értékelését, vagy segítséget kell nyújtani azoknak az értékelésében vagy értelmezésében;
  5. a 2. bekezdés figyelembe vételével történõ biztosítani kell, hogy a kutatási eredmények - amint lehetséges - megfelelõ nemzeti vagy nemzetközi csatornákon keresztül a nemzetközi szintéren rendelkezésre álljanak;
  6. a parti államot azonnal értesíteni kell a kutatási programban történt bármely jelentõs változásról;
  7. ellenkezõ tartalmú megállapodás hiányában, a tudományos kutatási létesítményeket és felszereléseket el kell távolítani a kutatás befejezése után.

  1. Ez a cikk nem érinti a parti állam részérõl a 246. cikk 5. bekezdése alapján a hozzájárulása megadására vagy megtagadására vonatkozó mérlegelési joga tekintetében törvényeiben és rendelkezéseiben megállapított feltételeket, ideértve elõzetes megállapodás elõírását a természeti források feltárása és kiaknázása kérdésében közvetlen fontossággal bíró projekt kutatási eredményeinek nemzetközi hozzáférhetõvé tételére vonatkozóan.

250. cikk

A tengeri tudományos kutatási projektekre vonatkozó információközlés

Ellentétes tartalmú megállapodás hiányában a tengeri tudományos projektekre vonatkozó információközlés a megfelelõ hivatalos csatornákon keresztül történik.

251. cikk

Általános kritériumok és iránymutatások

Az illetékes nemzetközi szervezetek útján az államok törekednek elõsegíteni általános kritériumok és iránymutatások megállapítását, abból a célból, hogy segítsék az államokat a tengeri tudományos kutatás jellegének és következményeinek a meghatározásában.

252. cikk

Vélelmezett hozzájárulás

A 248. cikk alapján megkövetelt információnak a parti államhoz való eljuttatását követõ hat hónap elteltével az államok vagy az illetékes nemzetközi szervezetek megkezdhetik a tengeri tudományos kutatási projektet, kivéve, amikor az ilyen jellegû információt tartalmazó közlés kézhez vételét követõ 4 hónapon belül a parti állam a következõkrõl értesítette a kutatást végzõ államot vagy szervezetet:

  1. a 246. cikk rendelkezései alapján hozzájárulását megtagadja; vagy
  2. az állam vagy a nemzetközi szervezet által a projekt jellegére és célkitûzéseire vonatkozóan szolgáltatott információ nem felel meg a nyilvánvalóan magától értetõdõ tényeknek; vagy
  3. a parti állam olyan kiegészítõ információt igényel, amely lényeges a feltételek szempontjából, valamint a 248. és 249. cikkben biztosított információt igényli; vagy
  4. nem teljesített kötelezettségek állnak fenn az állam vagy szervezet által korábban végrehajtott tengeri tudományos kutatási projektbõl kifolyólag, tekintettel a 249. cikkben megállapított feltételekre.

253. cikk

A tengeri tudományos kutatási tevékenység felfüggesztése vagy megszüntetése

  1. A parti államnak joga van a kizárólagos gazdasági övezetén, vagy kontinentális talapzatán belüli folyamatban levõ bármilyen tengeri tudományos kutatási tevékenység felfüggesztését követelni, amennyiben:
  2. a) a kutatási tevékenységet nem a parti állam hozzájárulásának alapjául szolgáló, a 248. cikk alapján átadott információk szerint végzik; vagy

    b) a kutatási tevékenységet folytató állam vagy illetékes nemzetközi szervezet nem teljesíti a parti államnak a tengeri tudományos kutatási projektet érintõ jogaira vonatkozóan a 249. cikkben foglalt rendelkezéseket.

  3. A parti állam jogosult követelni bármely tengeri tudományos kutatási tevékenységek megszüntetését, amennyiben a 248. cikk rendelkezéseinek nem teljesítése olyan mértékû, hogy az a kutatási projekt vagy tevékenységek jelentõs módosítását eredményezi.
  4. A parti állam követelheti továbbá a tengeri tudományos kutatási tevékenység megszüntetését, amennyiben az 1. bekezdésben megjelölt helyzetek bármelyikét ésszerû idõn belül nem orvosolják.
  5. A parti állam tengeri tudományos kutatási tevékenység felfüggesztésérõl, illetve megszüntetésérõl szóló döntésének kézhez vételét követõen a tengeri tudományos kutatási tevékenység folytatására feljogosított állam vagy illetékes nemzetközi szervezet köteles az értesítésben meghatározott kutatási tevékenységgel felhagyni.
  6. Az 1. bekezdés szerinti felfüggesztésrõl szóló döntését a parti állam visszavonja, és a tengeri tudományos kutatási tevékenységet folytatni lehet, amennyiben a kutatást folytató állam vagy illetékes nemzetközi szervezet a 248. és 249. cikkben foglalt feltételeket teljesítette.

254. cikk

A tengerparttal nem rendelkezõ, illetve földrajzilag hátrányos helyzetû szomszédos államok jogai

  1. Azok az államok és illetékes nemzetközi szervezetek, amelyek tengeri tudományos kutatás folytatására vonatkozó, a 246. cikk 3. bekezdése szerinti projektet nyújtottak be a parti államhoz, kötelesek értesíteni a tengerparttal nem rendelkezõ, illetve földrajzilag hátrányos helyzetû, szomszédos államokat a tervezett kutatási projekttel kapcsolatosan, és errõl a parti államot tájékoztatni.
  2. Amennyiben az érintett parti állam hozzájárult a tervezett tengeri tudományos kutatási projekthez, a 246. cikk és a jelen Egyezmény más vonatkozó rendelkezései alapján, az ilyen projektet végrehajtó államok vagy illetékes nemzetközi szervezetek kötelesek a tengerparttal nem rendelkezõ, illetve földrajzilag hátrányos helyzetû szomszédos államokat, kérésükre és szükség szerint, a 248. cikk és a 249. cikk 1. bekezdés f) pontja alapján a vonatkozó információval ellátni.
  3. A fent említett tengerparttal nem rendelkezõ és földrajzilag hátrányos helyzetû, szomszédos államok részére kérésükre lehetõséget kell biztosítani - amennyiben ez megvalósítható - a tervezett tengeri tudományos kutatási projektben való részvételükhöz, az általuk kijelölt és a parti állam által nem kifogásolt képzett szakértõkön keresztül, az adott projektre vonatkozóan az érintett parti állam és a tengeri tudományos kutatást folytató állam vagy illetékes nemzetközi szervezet között a jelen Egyezmény rendelkezéseivel összhangban egyeztetett feltételek szerint.
  4. Az 1. bekezdésben említett államok és illetékes nemzetközi szervezetek kötelesek a fent említett tengerparttal nem rendelkezõ vagy földrajzilag hátrányos helyzetû államokat kérésükre a 249. cikk 1. bekezdés d) pontjában meghatározott információval és segítséggel kell ellátni, figyelemmel a 249. cikk 2. bekezdésének rendelkezéseire is.

255. cikk

Intézkedések a tengeri tudományos kutatás megkönnyítésére és a kutató vízijármûvek támogatására

Az államok olyan ésszerû szabályok, követelmények és eljárások meghozatalára törekednek, amelyekkel elõmozdítják és megkönnyítik az ezen Egyezménnyel összhangban parti tengerük határain túl végzett tengeri tudományos kutatást, törvényeiknek és rendelkezéseiknek megfelelõen megkönnyítik a kikötõikhez való hozzáférést és elõmozdítják az e Rész vonatkozó rendelkezéseinek megfelelõ tengeri tudományos kutatóhajóknak való segítségnyújtást.

256. cikk

A Körzetben folyó tengeri tudományos kutatás

Valamennyi államnak -földrajzi elhelyezkedésére tekintet nélkül - és az illetékes nemzetközi szervezeteknek a XI. rész rendelkezéseivel összhangban joga van a Körzetben tengeri tudományos kutatást folytatni.

257. cikk

Tengeri tudományos kutatás a kizárólagos gazdasági övezeten túli vizekben

Valamennyi államnak - földrajzi elhelyezkedésére tekintet nélkül - és az illetékes nemzetközi szervezeteknek ezzel az Egyezménnyel összhangban joga van a kizárólagos gazdasági övezeten túli vizekben tengeri tudományos kutatást folytatni.

 

4. cím

A tengeri környezetben levõ tudományos kutatási berendezések és felszerelések

258. cikk

Telepítés és használat

A tengeri környezet bármely területén lévõ tudományos kutatási berendezések és felszerelések telepítésére és használatára ugyanazok a feltételek vonatkoznak, mint amelyeket ez az Egyezmény a tengeri tudományos tevékenység folytatására ír elõ bármely ilyen területen.

259. cikk

Jogállás

Az ebben a címben említett berendezések és felszerelések nem rendelkeznek a szigetek jogállásával. Nem rendelkeznek saját parti tengerrel, és jelenlétük nem érinti a parti tenger, a kizárólagos gazdasági övezet és a kontinentális talapzat elhatárolását.

260. cikk

Biztonsági övezetek

A tudományos kutató berendezések körül 500 méteres távolságot nem meghaladó ésszerû szélességû biztonsági övezet hozható létre a jelen Egyezmény vonatkozó rendelkezései szerint. Valamennyi államnak biztosítania kell, hogy hajói a biztonsági övezeteket tiszteletben tartsák.

261. cikk

A hajózási útvonalak szabadon hagyása

Semmilyen típusú tudományos kutató berendezés vagy felszerelés elhelyezése és használata sem képezhet akadályt a kialakult nemzetközi hajózási útvonalakon.

262. cikk

Azonosító jelek és figyelmeztetõ jelzések

Az ebben a címben említett berendezéseket és felszereléseket azonosító jelekkel kell ellátni, amely feltünteti a lajstromozó államot, vagy azt a nemzetközi szervezetet, amelyhez tartoznak, valamint megfelelõen el kell látni nemzetközileg egyeztetett figyelmeztetõ jelzésekkel a tengeri és a légi közlekedés biztonságának biztosítása érdekében, figyelembe véve az illetékes nemzetközi szervezetek által megállapított szabályokat és követelményeket.

 

5. cím

Felelõsség és helytállási kötelezettség

263. cikk

Felelõsség és helytállási kötelezettség

  1. Az államok és az illetékes nemzetközi szervezetek felelnek azért, hogy az általuk vagy nevükben végzett tengeri tudományos kutatás ezzel az Egyezménnyel összhangban történjen.
  2. Az államok és az illetékes nemzetközi szervezetek felelnek és helytállni tartoznak a más államok, ezek természetes vagy jogi személyei vagy az illetékes nemzetközi szervezetek által folytatott tengeri tudományos kutatási tevékenységgel összefüggésben ennek az Egyezménynek a megsértésével tett intézkedéseik tekintetében, és az ezekbõl eredõ károk megtérítését biztosítaniuk kell.
  3. Az államok és az illetékes nemzetközi szervezetek a 235. cikk szerint felelnek és helytállni tartoznak az általuk vagy nevükben folytatott tengeri tudományos kutatásból eredõ szennyezés által a tengeri környezetben okozott kárért.

6. cím

A viták rendezése és ideiglenes intézkedések

264. cikk

A viták rendezése

A jelen Egyezmény tengeri tudományos kutatással kapcsolatos rendelkezéseinek értelmezését vagy alkalmazását érintõ vitákat a XV. rész 2. és 3. címe szerint kell rendezni

265. cikk

Ideiglenes intézkedések

A vitának a XV. rész 2. és 3. címe szerinti rendezéséig a tengeri tudományos kutatási projekt folytatására engedéllyel rendelkezõ állam vagy illetékes nemzetközi szervezet az érintett parti állam kifejezett hozzájárulása nélkül nem engedélyezheti a kutatási tevékenység megkezdését vagy folytatását.

XIV. RÉSZ

A TENGERI TECHNOLÓGIA FEJLESZTÉSE ÉS ÁTADÁSA

1. cím

Általános rendelkezések

266. cikk

A tengeri technológia fejlesztésének és átadásának elõmozdítása

  1. Az államok, közvetlenül vagy az illetékes nemzetközi szervezeteken útján, lehetõségeikkel összhangban együttmûködnek a tengeri tudományos ismeretek és a tengeri technológia fejlesztésének és átadásának aktív elõmozdítása érdekében, méltányos és ésszerû alapokon és feltételekkel.
  2. Az államok elõsegítik az olyan államok tengeri tudományos és technológiai képességeinek a fejlesztését, amelyeknek szükségük lehet és kérik a technikai segítséget ezen a területen - különösen a fejlõdõ országokét, ideértve a tengerparttal nem rendelkezõ és a földrajzilag hátrányos helyzetû államokét -, tekintettel a tengeri ásványforrások feltárására, kitermelésére, megóvására és az ezekkel való gazdálkodásra, a tengeri környezet védelmére és megõrzésére, a tengeri környezetben folyó, ezzel az Egyezménnyel összeegyeztethetõ tengeri tudományos kutatási és más tevékenységekre, figyelemmel a fejlõdõ országok szociális és gazdasági fejlõdésének elõmozdítására.
  3. Az államok törekednek arra, hogy elõmozdítsák a tengeri technológia valamennyi érintett fél javára, igazságos alapon történõ átadásának kedvezõ gazdasági és jogi feltételek létrehozását.

267. cikk

A jogos érdekek védelme

Az államoknak a 266. cikk szerinti együttmûködés elõsegítése során kellõ figyelemmel kell lenniük valamennyi jogos érdekre, ideértve többek között a tengeri technológiák birtokosainak, szállítóinak és átvevõinek jogaira és kötelezettségeire.

268. cikk

Alapvetõ célok

Az államok közvetlenül vagy az illetékes nemzetközi szervezeteken keresztül elõmozdítják:

a) a tengeri technológiai ismeretek megszerzését, értékelését és terjesztését, valamint az ilyen információkhoz és adatokhoz való hozzáférést;

b) a megfelelõ tengeri technológia fejlesztését;

c) a tengeri technológia átadását könnyítõ technológiai infrastruktúra fejlesztését;

d) az emberi erõforrások fejlesztését a fejlõdõ államok és országok, különösen a legkevésbé fejlettek állampolgárainak képzése és oktatása útján;

e) a nemzetközi együttmûködést minden szinten, különösen regionális, szubregionális és kétoldalú szinten.

269. cikk

Az alapvetõ célok eléréséhez szükséges intézkedések

A 268. cikkben meghatározott célok elérése érdekében az államok közvetlenül vagy az illetékes nemzetközi szervezeteken keresztül törekednek többek között:

a) technológiai együttmûködési programok létesítésére valamennyi fajtájú tengeri technológia hatékony átadása érdekében azoknak az államoknak, amelyek ezen a téren a technikai segítséget igényelnek, különösen a tengerparttal nem rendelkezõ és földrajzilag hátrányos helyzetû fejlõdõ országok, illetve egyéb fejlõdõ országok, amelyek nem voltak képesek létrehozni, illetve fejleszteni saját technológiai kapacitásukat a tengeri tudományokban, a tengeri források feltárásában és kitermelésében, vagy kifejleszteni az ilyen technológiához szükséges infrastruktúrát;

b) kedvezõ feltételek megteremtésére a megállapodások, szerzõdések és más hasonló egyezségek megkötéséhez, méltányos és ésszerû feltételekkel;

c) konferenciák, szemináriumok, szimpóziumok tartására tudományos és technológiai témákban, különösen a tengeri technológia átadásának politikájáról és módjairól;

d) tudósok, technológiai és más szakértõk cseréjének elõsegítésére;

e) projektek folytatására és közös vállalatok, valamint a két- és többoldalú együttmûködés más formáinak elõsegítésére.

 

2. cím

Nemzetközi együttmûködés

270. cikk

A nemzetközi együttmûködés és formái

A tengeri technológia fejlesztésére és átadására irányuló nemzetközi együttmûködést, ahol lehetséges és megfelelõ, a meglevõ kétoldalú, regionális vagy többoldalú programokon keresztül kell megvalósítani, valamint a bõvített és új programokon keresztül annak érdekében, hogy elõsegítsék a tengeri tudományos kutatást, a tengeri technológia átadását - különösen új területeken -, és óceán kutatásának és kiaknázásának megfelelõ nemzetközi finanszírozását.

271. cikk

Irányelvek, kritériumok és követelmények

Az államok közvetlenül vagy az illetékes nemzetközi szervezeteken keresztül elõsegítik általánosan elfogadott irányelvek, kritériumok és követelmények megállapítását a tengeri technológiának kétoldalú alapokon vagy nemzetközi szervezetek és más fórumok keretein belül történõ átadásához, figyelembe véve különösen a fejlõdõ országok érdekeit és szükségleteit.

272. cikk

A nemzetközi programok összehangolása

A tengeri technológia átadása terén az államok törekednek annak biztosítására, hogy az illetékes nemzetközi szervezetek összehangolják tevékenységüket - ideértve a regionális vagy globális programokat -, figyelembe véve a fejlõdõ államok - különösen a tengerparttal nem rendelkezõ és földrajzilag hátrányos helyzetû államok - érdekeit és szükségleteit.

273. cikk

Együttmûködés a nemzetközi szervezetekkel és a Hatósággal

Az államok aktívan együttmûködnek az illetékes nemzetközi szervezetekkel és a Hatósággal, hogy ösztönözzék és megkönnyítsék a Körzetben folyó tevékenységgel kapcsolatos tengeri technológia és szakértelem átadását a fejlõdõ országok, azok állampolgáraik és a Vállalat részére.

274. cikk

A Hatóság célja

Figyelemmel valamennyi jogos érdekre, többek között a technológiák birtokosainak, szállítóinak és átvevõinek a jogaira és kötelezettségeire, a Hatóságnak a Körzetben folyó tevékenység tekintetében biztosítania kell, hogy:

a) a méltányos földrajzi felosztás elve alapján a fejlõdõ országok - akár tengerparttal rendelkezõk, akár tengerparttal nem rendelkezõk, illetve földrajzilag hátrányos helyzetûek - állampolgárait képzés céljából felvegyék a tevékenység megvalósítására alkalmazott irányító, tudományos kutatói vagy technikai személyzet tagjainak sorába;

b) a vonatkozó felszerelés, gépek, berendezések és folyamatok mûszaki dokumentációja valamennyi állam részére hozzáférhetõ legyen, különösen a fejlõdõ országok részére, amelyeknek e téren mûszaki segítségre lehet szükségük és kérhetik annak nyújtását;

c) a Hatóság részérõl megfelelõ intézkedések történjenek a mûszaki segítséghez jutás megkönnyítésére a tengeri technológia területén azoknak az államok részérõl, amelyeknek szükségük lehet erre és kérhetik azt - különösen a fejlõdõ országok részérõl -, valamint arra, hogy azok állampolgárai elsajátítsák a szükséges jártasságot és know-how-t, ideértve a szakmai képzést is;

d) segítséget nyújtsanak azoknak az államoknak - különösen a fejlõdõ országoknak - amelyeknek szükségük lehet és kérhetik a mûszaki segítséget ezen a téren, a szükséges felszerelés, eljárások, anyagok és más know-how beszerzéséhez az ebben az Egyezményben foglalt bármely finanszírozási mechanizmus útján.

 

3. cím

Nemzeti és regionális tengeri mûszaki-tudományos központok

275. cikk

Nemzeti központok létrehozása

  1. Az államok, közvetlenül vagy az illetékes nemzetközi szervezeteken keresztül, valamint a Hatóság elõsegítik - különösen a fejlõdõ parti államokban - a nemzeti tengeri mûszaki-tudományos kutatóközpontok létrehozását és a meglevõ nemzeti központok megerõsítését annak érdekében, hogy ösztönözzék és fejlesszék tengeri tudományos kutatásoknak a fejlõdõ parti államok által történõ megvalósítását, valamint hogy bõvítsék azok nemzeti lehetõségeit a tengeri forrásaiknak a gazdasági érdekeiket szolgáló megõrzésére és hasznosítására.
  2. Az államok az illetékes nemzetközi szervezeteken keresztül, valamint a Hatóság kellõ támogatást nyújtanak az ilyen nemzeti központok létrehozásához és megerõsítéséhez abból a célból, hogy a korszerû körülményeket, a szükséges felszereléseket, a szakértelmet és a know-how-t, továbbá mûszaki szakértõk küldését biztosítsák azoknak az államoknak, amelyeknek erre szükségük lehet és az ilyen segítséget kérhetik.

276. cikk

Regionális központok létrehozása

  1. Az államok az illetékes nemzetközi szervezetekkel, a Hatósággal és a nemzeti tengeri mûszaki-tudományos kutató intézetekkel együttmûködve elõsegítik a regionális tengeri mûszaki-tudományos kutató központok létesítését, különösen a fejlõdõ országokban, annak érdekében, hogy ösztönözzék és elõmozdítsák a fejlõdõ országok által végzett tengeri tudományos kutatást és elõsegítsék a tengeri technológia átadását.
  2. A régió valamennyi állama együttmûködik a regionális központokkal abban, hogy biztosítsák céljaik hatékonyabb elérését.

277. cikk

A regionális központok feladatai

Az ilyen regionális központok feladatkörébe tartoznak, többek között:

a) szakmai és oktatási programok valamennyi szinten a tengeri mûszaki-tudományos kutatás különbözõ szempontjairól, különösen a tengerbiológiáról - ideértve az élõ források megõrzését és kezelését - az oceanográfiáról, a hidrográfiáról, a mûszaki tervezésrõl, a tengerfenék geológiai feltárásáról, valamint a bányászati és a tengervíz-sótlanítási technológiákról;

b) az irányítási tanulmányok;

c) a tengeri környezet védelmével és megõrzésével, valamint a környezetszennyezés megelõzésével, csökkentésével és ellenõrzés alatt tartásával kapcsolatos kutatási programok;

d) regionális konferenciák, szemináriumok és szimpóziumok szervezése;

e) a tengeri mûszaki-tudományos adatok és információk gyûjtése és feldolgozása;

f) a tengeri mûszaki-tudományos kutatások eredményeinek gyors terjesztése hozzáférhetõ kiadványokban;

g) a tengeri technológia átadásával kapcsolatos nemzeti politikák ismertté tétele s ezek rendszeres összehasonlító kutatása;

h) a technológia értékesítésére, valamint a szabadalmakat érintõ szerzõdésekre és más megállapodásokra vonatkozó információk gyûjtése és rendszerezése;

i) mûszaki együttmûködés a régió más államaival.

 

4. cím

Együttmûködés a nemzetközi szervezetek között

278. cikk

Együttmûködés a nemzetközi szervezetek között

Az e részben és a XIII. részben említett illetékes nemzetközi szervezetek megtesznek mindem megfelelõ intézkedést annak érdekében, hogy közvetlenül vagy egymással szorosan együttmûködve biztosítsák az e részben foglalt feladataiknak és kötelezettségeiknek a hatékony végrehajtását.

 

 

 

 

 

 

XV.RÉSZ

A VITÁK RENDEZÉSE

 

1. cím

Általános rendelkezések

279. cikk

A viták békés rendezésének kötelezettsége

A Részes Államok minden, a jelen Egyezmény értelmezésébõl vagy alkalmazásából eredõen közöttük fennálló vitát az Egyesült Nemzetek Szervezete Alapokmánya 2. cikke 3. bekezdésének megfelelõen, békés eszközökkel rendeznek, és e céljából törekednek az Alapokmány 33. cikke 1. bekezdésében foglalt eszközökkel való rendezésre.

280. cikk

A viták rendezése a felek választása szerinti békés eszközökkel

A jelen részben semmi sem csorbítja a Részes Államoknak azt a jogát, hogy a jelen Egyezmény értelmezése vagy alkalmazása kapcsán közöttük felmerült vitát bármikor saját választásuk szerinti békés módon rendezzék.

281. cikk

Eljárás, ha a felek nem jutottak egyezségre

  1. Ha a jelen Egyezménynek az értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatos vitában felekként résztvevõ Részes Államok megegyeztek abban, hogy a vitát saját választásuk szerinti békés módon rendezik, az e részben szabályozott eljárás csak akkor alkalmazható, ha a felek ezek alapján megegyezni nem tudtak és a köztük lévõ megállapodás nem zár ki is semmilyen további eljárást.
  2. Amennyiben a felek határidõben is megállapodtak, az 1. bekezdés csak e határidõ lejárta után alkalmazható.

282. cikk

Az egyetemes, regionális vagy kétoldalú megállapodásokból eredõ kötelezettségek

Amennyiben egy, a jelen Egyezmény értelmezését vagy alkalmazását érintõ vitában résztvevõ Részes Államok egyetemes, regionális vagy kétoldalú megállapodásban, vagy egyéb más módon abban állapodtak meg, hogy a vitában részes bármely fél kérésére a vita egy kötelezõ döntést eredményezõ eljárás során kerül rendezésre, akkor a jelen részben foglalt eljárás helyett ezt az eljárást kell alkalmazni, hacsak a vitában résztvevõ felek másképp nem állapodtak meg.

283. cikk

Kötelezettség a véleménycserére

  1. Amennyiben Részes Államok között vita merül fel ennek az Egyezménynek az értelmezését vagy alkalmazását illetõen, a vitában részt vevõ felek haladéktalanul véleménycserébe kezdenek a vita tárgyalásos vagy más békés módon történõ rendezése érdekében.
  2. A felek akkor is haladéktalanul véleménycserébe kezdenek, ha a vitarendezési eljárás eredménytelenül ért véget, vagy ha egyezségre jutottak, de a körülmények folytán az egyezség végrehajtási módja tekintetében konzultálásra van szükség.

284. cikk

Békéltetés

  1. A jelen Egyezmény értelmezését és alkalmazását érintõ vitában részt vevõ Részes Államnak lehetõsége van felkérni a másik felet vagy feleket, hogy az V. Függelék 1. címe szerinti vagy más békéltetõ eljárásra terjesszék a vitát.
  2. Amennyiben a felkérést elfogadják, és a felek megegyeznek az alkalmazandó békéltetõ eljárásban, bármely fél kérheti a vitának az ilyen eljárásra bocsátását.
  3. Amennyiben viszont a felkérést nem fogadják el, vagy a felek nem egyeztek meg a békéltetõ eljárásban, azt befejezettnek kell tekinteni.
  4. Ha egy vitát békéltetõ eljárásra terjesztenek, amennyiben a felek másképp nem egyeznek meg, az eljárást csak az egyeztetõ eljárás szabályainak megfelelõen lehet befejezni.

285. cikk

A jelen cím alkalmazása a XI. rész szerint elõterjesztett vitákra.

Ezt címet kell alkalmazni bármely olyan vitára, amelyet a XI. rész 5. címe szerint az e részben szabályozott eljárások alapján kell rendezni. Amennyiben a Részes Államokon kívül más alanya is van a vitának, ezt a címet a megfelelõen kell alkalmazni.

 

2. cím

Kötelezõ erejû döntéssel járó kötelezõ eljárások

286. cikk

A jelen cím szerinti eljárások alkalmazása

A 3. címre is figyelemmel, a jelen Egyezmény értelmezését vagy alkalmazását érintõ bármely vita, amelyben az 1. cím rendelkezései szerint nem sikerült egyezségre jutni, a vitában résztvevõ bármely fél kérésére, az e cím alapján joghatósággal rendelkezõ bíróság vagy más fórum elé lehet terjeszteni.

287. cikk

Az eljárás megválasztása

1. Az Egyezmény aláírása, megerõsítése vagy az ahhoz történõ csatlakozás során, vagy ezt követõen bármikor egy állam írásbeli nyilatkozattal szabadon megválaszthatja a következõk közül az Egyezmény értelmezését vagy alkalmazását érintõ vita rendezésének egy vagy több eszközét:

a) a VI. Függelék szerint létrehozott Nemzetközi Tengerjogi Bíróság;

b) a Nemzetközi Bíróság;

c) a VII. Függelék szerint megalakított választottbíróság;

d) a VIII. Függelék szerint egy vagy több fajta vitára megalakított eseti választottbíróság.

  1. Az 1. bekezdés alapján tett nyilatkozat nem érinti a Részes Állam azon kötelezettségét, hogy elismerje a Nemzetközi Tengerjogi Bíróság Tengerfenék Vitarendezési Tanácsának joghatóságát a XI. rész 5. címében meghatározott mértékben és módon.
  2. Azt a Részes Államot, amely félként egy olyan vitában vesz részt, amelyre hatályos nyilatkozat nem vonatkozik, úgy kell tekinteni, hogy elfogadta a VII. Függelék szerinti választottbíráskodást.
  3. Amennyiben a vitában résztvevõ felek ugyanazt a vitarendezési eljárást fogadták el, a vitát csak erre az eljárásra lehet bocsátani, kivéve, ha a felek másképpen állapodnak meg.
  4. Ha a vitában résztvevõ felek nem ugyanazt a vitarendezési eljárást fogadták el, csak VII. Függelék szerinti választottbíróság elé terjeszthetik az ügyet, kivéve, ha a felek másképpen állapodnak meg.
  5. Az 1. bekezdés alapján tett nyilatkozat a visszavonásáról szóló értesítésnek az egyesült Nemzetek Szervezete Fõtitkáránál való letétbe helyezéstõl számított 3 hónapig marad hatályban.
  6. Amennyiben a felek másképpen nem állapodnak meg, egy új nyilatkozat, a visszavonásról szóló értesítés, vagy a nyilatkozat hatályának lejárta semmilyen módon nem érinti az e cikk értelmében joghatósággal rendelkezõ bíróság vagy választottbíróság elõtt folyamatban levõ ügyeket.
  7. Az e cikkben említett nyilatkozatokat és értesítéseket az egyesült Nemzetek Szervezete Fõtitkáránál kell letétbe helyezni, aki eljutatja ezek másolatait a Részes Államoknak.

288. cikk

Joghatóság

  1. A 287. cikkben említett bíróság vagy választottbíróság rendelkezik joghatósággal a jelen Egyezmény értelmezését vagy alkalmazását érintõ, e rész rendelkezései szerint elõterjesztett vitában.
  2. A 287. cikkben említett bíróság vagy választottbíróság joghatósággal rendelkezik továbbá a jelen Egyezmény céljaihoz kapcsolódó nemzetközi megállapodás értelmezését és alkalmazását érintõ olyan vitákban, amelyeket a megállapodás alapján terjesztettek eléjük.
  3. A VI. Függelék szerint létrehozott Nemzetközi Tengerjogi Bíróság Tengerfenék Vitarendezési Tanácsa, és bármely más a XI. rész 5. címében hivatkozott tanács, vagy választottbíróság rendelkezik joghatósággal bármely olyan ügyben, amelyet az abban foglaltakkal összhangban terjesztették elé.
  4. Arra vonatkozó vita esetén, hogy egy bíróság vagy választottbíróság rendelkezik-e joghatósággal egy adott ügyben, az adott bíróság, illetve választottbíróság dönt.

289. cikk

Szakértõk

Ha egy vitában tudományos vagy mûszaki kérdés merül fel, az e cím szerint joghatósággal rendelkezõ bíróság vagy választottbíróság bármely fél kérésére vagy hivatalból, legalább két tudományos vagy mûszaki szakértõt rendel ki a felekkel konzultálva, lehetõleg a VIII. Függelék 2. cikke szerint összeállított jegyzékbõl, hogy vegyenek részt a bírósági tárgyaláson, de szavazati jog nélkül.

290. cikk

Ideiglenes intézkedések

  1. Amennyiben egy jogvitát a kellõ módon bíróság vagy választottbíróság elé terjesztettek és az az e rész vagy a XI. rész 5. címe alapján joghatóságát prima facie megállapítja, bármilyen általa szükségesnek ítélt ideiglenes intézkedést elõírhat a végleges döntésig a felek jogos érdekei megõrzése, vagy annak érdekében, hogy megelõzze a tengeri környezet súlyos károsodását.
  2. Az elõírt ideiglenes intézkedéseket indokoló körülmények megváltozása vagy megszûnése esetén az intézkedések módosíthatók vagy visszavonhatók.
  3. Ideiglenes intézkedéseket e cikk alapján elõírni, módosítani vagy visszavonni csak a vitában résztvevõ fél kérelmére és csak a felek meghallgatása után lehet.
  4. A bíróság, illetve a választottbíróság haladéktalanul értesíti a vitában résztvevõ feleket - illetve ha szükségesnek ítéli, más Részes Államokat is - az ideiglenes intézkedések elõírásáról, módosításáról vagy visszavonásáról.
  5. A jelen cím alapján elõterjesztés alatt álló vitában eljáró választottbíróság megalakulásáig a felek megállapodása szerinti bármely bíróság vagy választottbíróság, vagy, ha két héttel az ideiglenes intézkedések iránti kérelem után a felek nem tudtak megállapodásra jutni, a Nemzetközi Tengerjogi Bíróság, vagy tekintettel a Körzetben folyó tevékenységre a Tengerfenék Vitarendezési Tanács elõírhat, módosíthat vagy visszavonhat ideiglenes intézkedéseket e cikk szerint, amennyiben úgy ítélik meg prima facie, hogy a megalakítandó választottbíróság lenne joghatósága, és a helyzet sürgõssége ezt megkívánja. Az ügyben eljáró választottbíróság közvetlenül megalakulását követõen az 1-4. bekezdés szerint eljárva a meghozott ideiglenes intézkedéseket módosíthatja, visszavonhatja vagy jóváhagyhatja.
  6. A vitában résztvevõ felek kötelesek haladéktalanul végrehajtani a jelen cikk alapján elõírt ideiglenes intézkedéseket.

291. cikk

A vitarendezési eljárások hozzáférhetõsége

  1. Az ebben a részben meghatározott valamennyi vitarendezési eljárás valamennyi Részes Állam számára nyitva áll.
  2. Az ebben a részben meghatározott vitarendezési eljárások csak a jelen Egyezmény kifejezett rendelkezése alapján állnak nyitva a Részes Államokon kívüli más jogalanyok számára.

292. cikk

A hajó és személyzete haladéktalan szabadon engedése

  1. Ha egy Részes Állam hatóságai visszatartanak egy másik Részes Állam lobogója alatt hajózó hajót, és a visszatartó állam állít szerint nem tett eleget ezen Egyezménynek a hajó vagy személyzete méltányos óvadék vagy más pénzügyi biztosíték nyújtása ellenében történõ szabadon engedésére vonatkozó rendelkezéseinek, akkor a szabadon engedés kérdése a felek megegyezése alapján bármely bíróság vagy választottbíróság elé terjeszthetõ, vagy amennyiben ilyen egyezség a visszatartás idõpontjától számított 10 napon belül nem jön létre, akkor a 287. cikk szerint a visszatartó állam által elfogadott bíróság vagy Nemzetközi Tengerjogi Bíróság elé terjeszthetõ, amennyiben a felek másképp nem állapodnak meg.
  2. A szabadon engedés iránti kérelem csak a hajó lobogója szerinti állam által vagy annak nevében terjeszthetõ elõ.
  3. A bíróság vagy a választottbíróság haladéktalanul tárgyalja a szabadon engedés iránti kérelmet, de csak a szabadon engedés kérdését tárgyalja anélkül, hogy az érintené megfelelõ hazai fórum elõtt az ilyen hajó, annak tulajdonosa vagy személyzete ellen indított ügy érdemi elbírálását. A visszatartó állam hatóságai bármikor dönthetnek a hajó vagy személyzete elengedése tárgyában.
  4. A bíróság a vagy a választottbíróság által megállapított óvadék vagy más pénzügy biztosíték nyújtását követõen a visszatartó állam hatóságai haladéktalanul kötelesek eleget tenni a bíróság vagy a választottbíróság hajó vagy személyzete elengedése tárgyában hozott döntésének.

293. cikk

Irányadó jog

  1. Az e cím alapján joghatósággal rendelkezõ bíróság vagy választottbíróság köteles ezt az Egyezményt és a nemzetközi jog más, ezzel az Egyezménnyel nem összeegyeztetetlen szabályait alkalmazni.
  2. Az 1. bekezdés nem korlátozza az e cím alapján joghatósággal rendelkezõ bíróság vagy választottbíróság jogát arra, hogy amennyiben a felek ezzel egyetértenek, az ügyet ex aequo et bono döntse el.

294. cikk

Elõzetes eljárások

  1. A 287. cikkben meghatározott bíróság vagy választottbíróság, amelyhez a 297. cikkben említett vita tekintetében kérelem érkezett, a fél kérelmére vagy hivatalból megállapítja, hogy az igény bíróság vagy választottbíróság elé terjesztése joggal való visszaélés-e vagy az prima facie megalapozott. Amennyiben a bíróság vagy a választottbíróság megállapítja, hogy az igény bíróság vagy választottbíróság elé terjesztése joggal való visszaélést jelent vagy az prima facie megalapozatlan, az ügyben további intézkedést nem tesz.
  2. A bíróság vagy a választottbíróság a kérelem kézhezvételekor értesíti a kérelemrõl a másik felet vagy feleket, és egy ésszerû határidõt tûz ki, ameddig a felek kérhetik az 1. bekezdés szerinti kérdésben való döntést.
  3. Ez a cikk nem érinti a vitában résztvevõ bármely fél jogát az irányadó eljárási szabályok szerinti elõzetes kifogások tételéhez.

295. cikk

A helyi jogorvoslati lehetõségek kimerítése

A Részes Államok közötti, a jelen Egyezmény értelmezését vagy alkalmazását érintõ bármely vitát csak akkor lehet az e cím szerinti eljárásokra beterjeszteni, ha a helyi jogorvoslati lehetõségeket - amennyiben a nemzetközi jog ezt megkívánja - kimerítették.

296. cikk

A döntések jogereje és kötelezõ ereje

  1. A jelen cím szerint joghatósággal rendelkezõ bíróság vagy választottbíróság által hozott bármely döntés végleges, és azt a vitában résztvevõ valamennyi fél végrehajtja.
  2. Az ilyen döntésnek kizárólag az adott vitára és az abban részt vevõ felekre nézve van kötelezõ ereje.

3. cím

A 2. cím alkalmazásának korlátai és a kivételek

297. cikk

A 2. cím alkalmazásának korlátai

  1. A jelen Egyezménynek a parti állam jelen Egyezmény szerinti szuverén jogának vagy joghatóságának a gyakorlására vonatkozó értelmezését vagy alkalmazását érintõ viták a következõ esetekben tartoznak a 2. címben szabályozott eljárások alá:

a) amennyiben feltételezhetõ, hogy egy parti állam cselekedetével megsértette a jelen Egyezménynek a hajózás szabadságára és jogára, az átrepülésre, a tenger alatti kábelek és csõvezeték fektetésére, vagy a tenger használatának a nemzetközi jog szerint jogszerû más, az 58. cikkben foglalt módjára vonatkozó rendelkezéseit;

b) amennyiben feltételezhetõ, hogy a fent említett jogok, szabadságok és használati módok gyakorlása során egy állam a parti állam által a jelen Egyezménnyel vagy a nemzetközi jognak az Egyezménnyel nem összeegyeztethetetlen más szabályaival összhangban elfogadott törvényekkel és rendelkezésekkel ellentétesen cselekedett; vagy

c) amennyiben feltételezhetõ, hogy egy parti állam az adott parti államra, a tengeri környezet védelmére és megõrzésére vonatkozóan a jelen Egyezmény, vagy az illetékes nemzetközi szervezet vagy diplomáciai konferencia által ezzel az Egyezménnyel összhangban megállapított különös nemzetközi szabályokat és követelményeket megsértette.

2. a) A jelen Egyezmény rendelkezéseinek értelmezését és alkalmazását a tengeri tudományos kutatás tekintetében érintõ vitákat a 2. cím szerint kell rendezni, azzal, hogy a parti állam nem köteles elfogadni a következõk miatt felmerült vitáknak az ilyen rendezésre történõ beterjesztését:

(i) a parti állam 246. cikk szerinti valamely jogának vagy mérlegelési lehetõségének a gyakorlása, vagy

(ii) a parti államnak a 253. cikk szerinti, a kutatási projekt felfüggesztését vagy megszüntetését elrendelõ döntése.

b) A kutatást végzõ állam azon állításából eredõ vitát, hogy valamely konkrét projekt tekintetében a parti állam nem az ezen Egyezménynek megfelelõen gyakorolja a 246. és a 253. cikk szerinti jogait, bármely fél kérésére az V. Függelék 2. címe szerinti békéltetõ eljárás alá utalják azzal, hogy a békéltetõ bizottság nem kérdõjelezheti meg a konkrét területek kijelölésére vonatkozó, 246. cikk 6. bekezdése szerinti mérlegelési jogkörnek a parti állam által történõ gyakorlását, illetve a hozzájárulás megtagadására vonatkozó, 246. cikk 5. bekezdése szerinti mérlegelési jogkörének a gyakorlását.

3. a) A jelen Egyezmény rendelkezései értelmezését és alkalmazását a halászat tekintetében érintõ vitákat a 2. cím szerint kell rendezni, azzal, hogy a parti állam nem köteles elfogadni az ilyen rendezésre, a kizárólagos gazdasági övezet élõ forrásait érintõ szuverén jogai, illetve azok gyakorlása miatt felmerült viták beterjesztését, ideértve mérlegelési jogkörét a kifogható zsákmány, a halászati kapacitásának, a fennmaradó résznek az államok közötti felosztásának, valamint a megõrzésével és kezelésével kapcsolatos törvényekben és rendeletekben foglalt feltételek és rend meghatározására.

b) Amennyiben e rész 1. címének alkalmazásával nem sikerült a vitát rendezni, a vitában résztvevõ bármely fél kérésére az V. Függelék 2. cím szerinti egyeztetést kell alkalmazni, ha azt állítják, hogy:

(i) a parti állam megfelelõ megõrzési és igazgatási intézkedésekkel nyilvánvalóan nem teljesítette kötelezettségeit, annak érdekében, hogy a kizárólagos gazdasági övezetben az élõforrások komolyan ne legyenek veszélyeztetve;

(ii) a parti állam önkényesen megtagadta egy másik állam által kifogható élõforrások mennyiségének meghatározását tekintettel azokra a fajokra, amelyek halászatában a másik állam érdekelt; vagy

(iii) a parti állam önkényesen megtagadta az általa elismert fölöslegnek a más államok részére történõ felosztását a 62., 69. és a 70. cikk valamint, az ezzel az Egyezménnyel összhangban levõ, a parti állam által megállapított feltételek szerint.

c) Az egyeztetõ bizottság saját mérlegelési jogkörével semmilyen esetben sem helyettesítheti a parti állam mérlegelési jogkörét;

d) Az egyeztetõ bizottság beszámolóját eljuttatja az illetékes nemzetközi szervezetek részére;

e) A 69. és 70. cikk szerinti megállapodásokkal kapcsolatos tárgyalások során a Részes Államok, amennyiben másképp nem egyeznek meg, megállapodhatnak olyan intézkedésekrõl szóló rendelkezések beiktatásáról, amelyek a megállapodás értelmezésére vagy alkalmazására vonatkozó nézeteltérések lehetõségét minimálisra csökkentik, valamint arról, hogy miként járjanak el akkor, ha ennek ellenére mégis elõfordul nézeteltérés.

298. cikk

Fakultatív kivételek a 2. cím alkalmazása alól

  1. A jelen Egyezmény aláírásakor, megerõsítésekor vagy ahhoz való csatlakozásakor vagy azt követõen bármikor az állam, az 1. címbõl eredõ kötelezettségek sérelme nélkül, írásban bejelentheti, hogy egyet vagy többet nem fogad el a 2. cím szerinti eljárások közül a jogviták alábbiakban felsorolt egy vagy több kategóriáinak tekintetében:

a) (i) azok a viták, amelyek a 15., 74. és 83. cikk értelmezésére vagy alkalmazására vonatkoznak, tekintettel a tengeri határok elhatárolására, vagy amelyek történelmi öblökkel vagy jogcímekkel függnek össze, feltéve, hogy az az állam amely ilyen nyilatkozatot tesz köteles elfogadni a vitában résztvevõ bármely fél kérésére az ügynek az V. Függelék 2. címe szerinti egyeztetésre bocsátását akkor, ha a vita az a jelen Egyezmény hatályba lépését követõen merült fel és ahol a felek között a tárgyalások során ésszerû idõn belül nem jött létre megállapodás, feltéve továbbá, hogy bármely olyan vita, amely szükségszerûen magába foglalja a kontinentális-, vagy szigetterület feletti szuverenitást, vagy egyéb jogokat érintõ rendezetlen vitára vonatkozó visszkeresetnek az elbírálását, ki van zárva az ilyen eljárás alól;

(ii) miután az egyeztetõ bizottság benyújtotta beszámolóját, amely tartalmazza az alapul vett indokokat, a felek a beszámoló alapján kötelesek tárgyalásokat folytatni a megállapodás megkötésérõl; amennyiben ezek a tárgyalások nem vezetnek megállapodáshoz, a felek a kérdést kölcsönös megegyezéssel a 2. címben foglalt eljárások valamelyikére bocsátják, hacsak a felek másképp nem egyeznek meg;

(iii) ez az alpont nem vonatkozik sem azokra a tengeri határvitákra, amelyeket a felek megállapodása véglegesen rendezett, sem azokra, amelyeket a felekre kötelezõ két vagy többoldalú megállapodások szerint kell rendezni;

b) a katonai tevékenységet érintõ viták, ideértve a nem kereskedelmi szolgálatban foglalkoztatott állami hajók és légijármûvek katonai tevékenységét, valamint a szuverenitásból eredõ jogokra vagy a joghatóságra vonatkozó törvények megtartatását érintõ viták, amelyeket a 297. cikk 2. és 3. bekezdése kivon a bíróság vagy választottbíróság illetékessége alól;

c) azok a jogviták, amelyek tekintetében az Egyesült Nemzetek Szervezetének Biztonsági Tanácsa gyakorolja az egyesült Nemzetek Szervezete Alapokmányában ráruházott funkciókat kivéve, ha a Biztonsági Tanács leveszi a napirendjérõl az ügyet vagy felhívja a feleket, hogy a vitát az ebben az Egyezményben foglalt eszközökkel rendezzék.

  1. Az 1. bekezdés szerinti nyilatkozatot tett Részes Állam azt bármikor visszavonhatja, vagy hozzájárulhat ahhoz, hogy a nyilatkozatával kizárt vitát a jelen Egyezményben meghatározott bármely eljárás szerint rendezzék.
  2. Az 1. bekezdés szerinti nyilatkozatot tett Részes Állam nem jogosult a nyilatkozatával kizárt vitát bármely, a jelen Egyezmény szerinti eljárásra terjeszteni egy másik Részes Állam ellen, annak hozzájárulása nélkül.
  3. Amennyiben egy Részes Állam az 1. bekezdés a) pontja alapján nyilatkozatot tett, a kizárt kategóriába tartozó vitát bármely másik Részes Állam a nyilatkozatot tett állam ellen a nyilatkozatban megjelölt eljárásra terjesztheti.
  4. Új nyilatkozat tétele vagy a nyilatkozat visszavonása semmilyen formában nem érinti a bíróság vagy választottbíróság elõtt folyamatban levõ e cikk szerinti eljárásokat, kivéve ha felek másként nem állapodtak meg.
  5. Az e cikk szerinti nyilatkozatokat és a nyilatkozatok visszavonásáról szóló értesítéseket az Egyesült Nemzetek Szervezetének Fõtitkáránál kell letétbe helyezni, aki ezek másolatait megküldi a Részes Államoknak.

299. cikk

A felek joga az eljárásra vonatkozó megegyezésre

  1. A 2. cím szerinti vitarendezési eljárásokból a 297. cikk alapján kizárt, vagy a 298. cikk szerint tett nyilatkozattal kivett vitákat csak a vitában résztvevõ felek megegyezésével lehet ilyen eljárás elé terjeszteni.
  2. Ez a cím nem érinti a feleknek azt a jogát, hogy más vitarendezési eljárásban állapodjanak meg vagy hogy békés úton egyezzenek meg.

XVI. rész

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

300. cikk

Jóhiszemûség és joggal való visszaélés

A Részes Államok a jelen Egyezmény alapján vállalt kötelezettségeiket jóhiszemûen teljesítik, és az ebben az Egyezményben elismert jogaikat, joghatóságukat úgy gyakorolják és szabadságaikkal úgy élnek, hogy ezáltal ne valósítsanak meg joggal való visszaélést.

301. cikk

A tengerek békés használata

A Részes Államoknak a jelen Egyezmény szerinti jogaik gyakorlása, valamint kötelezettségeik teljesítése során tartózkodniuk kell az erõszak használatától vagy az azzal való fenyegetéstõl valamely állam területi épsége vagy politikai függetlensége ellen, vagy a nemzetközi jognak az Egyesült Nemzetek Szervezete Alapokmányában lefektetett alapelveivel össze nem egyeztethetõ bármely más módon.

302. cikk

Az információ nyilvánosságra hozatala

A Részes Államok jelen Egyezmény szerinti vitarendezési eljáráshoz való jogának a sérelme nélkül, semmi sem kötelezi a Részes Államot arra, hogy a jelen Egyezmény alapján teljesítendõ kötelezettségei során olyan információt hozzon nyilvánosságra, amely ellentétes biztonságának alapvetõ érdekeivel.

303. cikk

A tengerben talált régészeti és történelmi jelentõségû tárgyak

  1. Az államok kötelesek védeni a tengerben talált régészeti és történelmi jelentõségû tárgyakat, és kötelesek e célból együttmûködni.
  2. Az ilyen tárgyak kereskedelme elleni küzdelem céljából a parti állam a 33. cikk alkalmazásában vélelmezheti, hogy az ilyen tárgyaknak a fenti cikkben meghatározott zónában a tengerfenékrõl történõ engedély nélküli kiemelése területén vagy parti tengerén az említett cikkben szabályozott törvényeinek és rendelkezéseinek a megsértését jelenti.
  3. Ez a cikk nem érinti az azonosítható tulajdonosok jogait, a tengeri mentés szabályait, illetve a kereskedelmi tengerészetet szabályozó más elõírásokat, vagy a kulturális cserére vonatkozó törvényeket és gyakorlatokat.
  4. Ez a cikk nem érinti a nemzetközi jognak a régészeti és történelmi jelentõségû tárgyak védelmére vonatkozó más nemzetközi megállapodásokat és szabályokat.

304. cikk

Felelõsség és helytállás a károkozásért

Ennek az Egyezménynek a károkozásért viselt felelõsségre vonatkozó rendelkezései nem érintik a nemzetközi jognak a károkozásért viselt felelõsségre vonatkozó hatályos és a jövõben kidolgozásra kerülõ szabályait.

 

 

XVII. rész

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

305. cikk

Aláírás

  1. A jelen Egyezmény aláírásra nyitva áll:
  2. a) valamennyi állam részére;

    b) az Egyesült Nemzetek Szervezetének Namíbia Tanácsa által képviselt Namíbia részére;

    c) valamennyi olyan önkormányzattal bíró társult állam részére, amelyek ezt a státuszukat az Egyesült Nemzetek Szervezetének felügyelete alatt és az Egyesült Nemzetek Szervezete Közgyûlésének 1514. (XV) számú határozatával összhangban jóváhagyott önrendelkezési aktussal választották, továbbá az ebben az Egyezményben szabályozott kérdésekben hatáskörrel rendelkeznek, ideértve a szerzõdéskötési képességet ezen kérdések tekintetében;

    d) valamennyi önkormányzattal bíró társult állam részére, összhangban társulási okmányukkal, amelyek az ebben az Egyezményben szabályozott kérdésekben hatáskörrel rendelkeznek, ideértve a szerzõdéskötési képességet ezen kérdések tekintetében;

    e) valamennyi olyan teljes belsõ önkormányzatisággal rendelkezõ terület részére, amelyet az Egyesült Nemzetek Szervezete ilyenként ismer el, de nem nyerték el az Egyesült Nemzetek Szervezete Közgyûlésének 1514. (XV) számú határozata szerinti teljes függetlenséget, és az ebben az Egyezményben szabályozott ügyekben hatáskörrel rendelkeznek, ideértve a szerzõdéskötési képességet ezen kérdések tekintetében;

    f) a nemzetközi szervezetek részére, a IX. Függelék szerint.

  3. A jelen Egyezmény 1984. december 9. napjáig a Jamaikai Köztársaság Külügyminisztériumában, valamint 1983. július 1. napjától 1984. december 9. napjáig az Egyesült Nemzetek Szervezetének székhelyén, New Yorkban áll nyitva aláírásra.

306. cikk

Megerõsítés és hivatalos jóváhagyás

A jelen Egyezményt a 305. cikk 1. bekezdésének b), c), d) és e) pontjaiban meghatározott államoknak és más jogalanyoknak meg kell erõsíteniük, az ugyanezen cikk 1. bekezdésének f) pontjában meghatározott jogalanyoknak a IX. Függelék szerint hivatalosan jóvá kell hagyniuk. A megerõsítõ és a hivatalos jóváhagyásról szóló okiratokat az Egyesült Nemzetek Szervezetének Fõtitkáránál kell letétbe helyezni.

 

307. cikk

Csatlakozás

A jelen Egyezmény az államok és a 305. cikkben meghatározott jogalanyok részére csatlakozásra nyitva áll. A 305. cikk 1. bekezdésének f) pontjában meghatározott jogalanyok csatlakozása a IX. Függelékkel összhangban történik. A csatlakozási okiratokat az Egyesült Nemzetek Szervezetének Fõtitkáránál kell letétbe helyezni.

308. cikk

Hatálybalépés

  1. A jelen Egyezmény a hatvanadik megerõsítõ vagy csatlakozási okirat letétbe helyezésének idõpontja után 12 hónappal lép hatályba.
  2. A jelen Egyezmény a hatvanadik megerõsítõ vagy csatlakozási okirat letétbe helyezését követõen megerõsítõ vagy csatlakozó mindegyik államra nézve az Egyezmény megerõsítõ vagy csatlakozási okiratának letétbe helyezését követõ harmincadik napon lép hatályba, figyelemmel az (1) bekezdésre.
  3. A Hatóság Közgyûlése a jelen Egyezmény hatályba lépésének napján ül össze, és megválasztja a Hatóság Tanácsát. Az elsõ Tanácsot a 161. cikk céljával megegyezõ módon hozzák létre, ha a cikk rendelkezéseit nem lehet pontosan alkalmazni.
  4. Az Elõkészítõ Bizottság által kidolgozott szabályokat, rendelkezéseket és eljárást a Hatóság által a XI. rész szerint történõ hivatalos jóváhagyásukig ideiglenesen alkalmazni kell.
  5. A Hatóság és szervei az Egyesült Nemzetek Szervezete Harmadik Tengerjogi Konferenciájának az elõzetes beruházásokról szóló II. számú határozata, és az Elõkészítõ Bizottságnak ezen határozattal összhangban hozott döntései szerint tevékenykednek.

309. cikk

Fenntartások és kivételek

Ehhez az Egyezményhez semmilyen fenntartást vagy kivételt nem lehet tenni, hacsak ennek az Egyezménynek más cikkei ezt kifejezetten meg nem engedik.

310. cikk

Nyilatkozatok és bejelentések

A 309. cikk nem zárja ki azt, hogy az állam az Egyezmény aláírásakor, megerõsítésekor, vagy ahhoz való csatlakozáskor bármilyen szövegû és bármilyen megnevezés alatt nyilatkozatot vagy bejelentést tegyen, többek között törvényeinek és rendelkezéseinek az ezen Egyezmény rendelkezéseivel történõ harmonizálása céljából feltéve, hogy ezek a nyilatkozatok vagy bejelentések nem arra irányulnak, hogy kizárják vagy módosítsák a jelen Egyezmény rendelkezéseinek joghatásait az adott államra történõ alkalmazásuk során.

311. cikk

Más egyezményekhez és nemzetközi megállapodásokhoz való viszony

  1. A Részes Államok között ennek az Egyezménynek az 1958. évi Genfi Tengerjogi Egyezményhez képest elsõbbsége van.
  2. Ez az Egyezmény nem módosítja a Részes Államoknak az ezzel az Egyezménnyel összeegyeztethetõ más megállapodásokból eredõ jogait és kötelezettségeit, amelyek nem érintik más Részes Államok jogainak vagy kötelezettségeinek a jelen Egyezmény alapján való gyakorlását vagy teljesítését.
  3. Két vagy több Részes Állam olyan, kizárólag a közöttük levõ viszonyra vonatkozó megállapodást köthet, amely módosítja vagy felfüggeszti a jelen Egyezmény rendelkezéseinek alkalmazását és kizárólag a közöttük keletkezõ jogviszonyokra vonatkozik azzal, hogy az ilyen megállapodások nem érintik azokat a rendelkezéseket, amelyektõl való eltérés összeegyeztethetetlen a jelen Egyezmény tárgyának és céljainak végrehajtásával, továbbá azzal, hogy ezek a megállapodások nem érintik a benne rögzített alapelvek alkalmazását, valamint hogy az ilyen megállapodások rendelkezései nem érintik más Részes Államok jogainak vagy kötelezettségeinek a jelen Egyezmény alapján való gyakorlását vagy teljesítését.
  4. A 3. bekezdés szerinti megállapodást megkötni szándékozó Részes Államok kötelesek a jelen Egyezmény letéteményese útján értesíteni a többi Részes Államot a megállapodás megkötésének szándékáról, valamint arról, hogy ennek az Egyezménynek mely rendelkezéseinek módosítását vagy felfüggesztését irányozza elõ ez a megállapodás.
  5. Ez a cikk nem érinti azokat a nemzetközi megállapodásokat, amelyeket ennek az Egyezménynek más cikkei kifejezetten megengednek vagy fenntartanak.
  6. A Részes Államok egyetértenek abban, hogy az emberiség közös örökségének a 136. cikkben meghatározott alapelvére vonatkozóan nem alkalmaznak módosítást, és nem lesznek tagjai olyan megállapodásnak, amely attól eltér.

312. cikk

Módosítás

  1. A jelen Egyezmény hatálybalépésének napjától számított 10 év elteltével bármely Részes Államnak lehetõsége van az Egyesült Nemzetek Szervezetének Fõtitkárához intézett írásbeli értesítéssel meghatározott módosításokat terjeszthet elõ - kivéve a Körzetben folyó tevékenységet érintõ módosításokat -, és kérheti konferencia összehívását az elõterjesztett módosítások megvitatására. A Fõtitkár az ilyen értesítést valamennyi Részes Államnak megküldi. Amennyiben az értesítés szétküldésétõl számított 12 hónapon belül a Részes Államoknak nem kevesebb, mint a fele kedvezõen válaszol az értesítésre, a Fõtitkár összehívja a konferenciát.
  2. A konferencián a módosításokra alkalmazandó döntéshozatali eljárás ugyanaz, mint amelyet az Egyesült Nemzetek Szervezetének Harmadik Tengerjogi Konferenciáján alkalmaztak, amennyiben a konferencia másképp nem dönt. A konferencia megtesz minden tõle telhetõt, hogy bármely módosításban konszenzusos megállapodást érjenek el és mindaddig ne kerüljön sor szavazásra, ameddig a konszenzusra irányuló valamennyi erõfeszítést ki nem merítették.

313. cikk

Egyszerûsített eljárással történõ módosítás

  1. Bármely Részes Államnak lehetõsége van az Egyesült Nemzetek Szervezetének Fõtitkárához címzett írásbeli értesítéssel módosítást elõterjeszteni - kivéve a Körzetben folyó tevékenységet érintõ módosításokat - az e cikkben szabályozott egyszerûsített eljárással történõ elfogadásra, konferencia összehívása nélkül. A Fõtitkár az értesítést megküldi a Részes Államoknak.
  2. Amennyiben az értesítés szétküldésétõl számított 12 hónapon belül egy Részes Állam az elõterjesztett módosítást, vagy azt, hogy a módosítást egyszerûsített eljárásban fogadják el, kifogásolja, a módosítást visszautasítottnak kell tekinteni. Errõl a Fõtitkár valamennyi Részes Államot haladéktalanul értesíti.
  3. Amennyiben az értesítés szétküldésétõl számított 12 hónapon belül egyik Részes Állam sem kifogásolja az elõterjesztett módosítást, vagy azt, hogy azt egyszerûsített eljárásban fogadják el, a módosítást elfogadottnak kell tekinteni. A Fõtitkár valamennyi Részes Államot értesíti, hogy az elõterjesztett módosítást elfogadták.

314. cikk

Az Egyezmény azon rendelkezéseinek módosítása, amelyek kizárólag a Körzetben folyó tevékenységre vonatkoznak

  1. Bármely Részes Állam a Hatóság Fõtitkárához címzett írásbeli értesítéssel módosítást terjeszthet elõ a jelen Egyezménynek a Körzetben folyó tevékenységre vonatkozó rendelkezéseihez, ideértve a VI. Függelék 4. címét is. A Fõtitkár ezt az értesítést valamennyi Részes Államnak megküldi. Az elõterjesztett módosítást elõször a Közgyûlésnek, majd a Tanácsnak kell jóváhagynia. A Részes Államok említett szervekben lévõ képviselõinek jogában áll az elõterjesztett módosítást megtárgyalni és jóváhagyni. Amennyiben a beterjesztett módosítást a Tanács és a Közgyûlés jóváhagyta, akkor azt elfogadottnak kell tekinteni.
  2. Az 1. bekezdés szerinti bármely módosítás jóváhagyása elõtt a Tanácsnak és a Közgyûlésnek biztosítania kell, hogy az a 155. cikk szerinti Felülvizsgálati Konferenciáig nem érinti hátrányosan a Körzet forrásainak feltárását és kiaknázásának rendszerét.

315. cikk

A módosítások aláírása, megerõsítése, az azokhoz való csatlakozás, valamint a módosítások szövegének hitelessége

  1. A jelen Egyezmény módosításai elfogadásukat követõen, az elfogadás napjától számított 12 hónapig a Részes Államok részére az Egyesült Nemzetek Szervezetének székhelyén New Yorkban aláírásra nyitva állnak, amennyiben magában a módosításban eltérõen nem rendelkeztek.
  2. A 306., 307. és a 320. cikket a jelen Egyezmény valamennyi módosítására alkalmazni kell.

316. cikk

A módosítások hatályba lépése

  1. Az 5. bekezdésben meghatározottak kivételével, ennek az Egyezménynek a módosításai az azokat megerõsítõ vagy azokhoz csatlakozó Részes Államok tekintetében a Részes Államok kétharmadának vagy 60 Részes Állam - aszerint, hogy melyik több - megerõsítõ vagy csatlakozási okiratának a letétbe helyezésétõl számított harmincadik napon lép hatályba. Az ilyen módosítások nem érintik a többi Részes Államnak az Egyezmény szerinti jogai gyakorlását, illetve kötelezettségei teljesítését.
  2. Bármely módosítás elõírhatja, hogy a módosítás hatályba lépéséhez az e cikkben meghatározottnál nagyobb számú megerõsítõ vagy csatlakozási okiratra van szükség.
  3. Az 1. bekezdés szerinti módosítást megerõsítõ vagy ahhoz csatlakozó mindegyik Részes Állam tekintetében a módosítás a megfelelõ számú megerõsítõ, vagy csatlakozási okirat letétbe helyezését követõ harmincadik napon lép hatályba.
  4. Az az Állam, amely az 1. bekezdés szerinti módosítás hatályba lépése után lesz részese a jelen Egyezménynek, amennyiben nem jelenti be ettõl eltérõ szándékát:

a) a módosított Egyezmény részesének tekintendõ, és

b) a nem módosított Egyezmény részesének tekintendõ a módosítást el nem fogadó Részes Államok tekintetében.

  1. A kizárólagosan a Körzetben folyó tevékenységet, valamint a VI. Függeléket érintõ módosítás a Részes Államok háromnegyede megerõsítõ vagy csatlakozási okiratának letétbe helyezésétõl számított egy év elteltével lép hatályba valamennyi Részes Állam tekintetében.
  2. Az az állam, amely az 5. bekezdésben szabályozott módosítás hatályba lépését követõen lett részese ennek az Egyezménynek, úgy tekintendõ, mint a módosított Egyezmény részese.

317. cikk

Felmondás

  1. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Fõtitkárához címzett írásbeli értesítéssel a Részes Állam a jelen Egyezményt felmondhatja, és közölheti ennek okait. Az okok közlésének elmulasztása a felmondás érvényességét nem érinti. A felmondás az értesítés kézhezvételétõl számított egy év elteltével lép hatályba, hacsak az értesítés nem nevez meg késõbbi idõpontot.
  2. A felmondás az államot nem mentesíti azon pénzügyi és szerzõdéses kötelezettségek alól, amelyek az alatt keletkeztek, amíg a jelen Egyezmény részese volt, és a felmondás nem érinti ennek az államnak a jelen Egyezmény végrehajtása során keletkezett semmilyen jogát, kötelezettségét vagy jogi helyzetét.
  3. A felmondás semmilyen módon sem érinti egy Részes Állam arra vonatkozó kötelezettségét, hogy eleget tegyen az ebben az Egyezményben megfogalmazott valamely kötelezettségnek, amelynek a nemzetközi jog szerint ettõl az Egyezménytõl függetlenül is a hatálya alá tartozna.

318. cikk

A függelékek jogi helyzete

A függelékek ennek az Egyezménynek szerves részét képezik, és hacsak kifejezetten eltérõ rendelkezés nincs, az erre az Egyezményre vagy valamelyik részére történõ utalás magában foglalja az ahhoz kapcsolódó Függelékre való hivatkozást is.

319. cikk

A letéteményes

  1. A jelen Egyezménynek és módosításainak a letéteményese az Egyesült Nemzetek Szervezetének Fõtitkára.
  2. Letéteményesi feladatkörén túlmenõen a Fõtitkár:

a) a jelen Egyezménnyel kapcsolatosan felmerült általános témákról értesíti valamennyi Részes Államot, a Hatóságot és az illetékes nemzetközi szervezeteket;

b) értesíti a Hatóságot az Egyezmény és módosításai megerõsítésérõl, hivatalos jóváhagyásáról, a csatlakozásokról, valamint a felmondásokról;

c) értesíti a Részes Államokat a 311. cikk 4. bekezdése szerinti megállapodásokról;

d) szétküldi az ennek az Egyezménynek megfelelõen elfogadott módosításokat a Részes Államoknak megerõsítés vagy csatlakozás céljából;

  1. szükség szerint összehívja a Részes Államok értekezleteit ezzel az Egyezménnyel összhangban.

3. a) A Fõtitkár eljuttatja továbbá a 156. cikkben említett megfigyelõk részére:

(i) a 2. bekezdés a) pontja szerinti értesítéseket;

(ii) a 2. bekezdés b) és c) pontja szerinti értesítéseket; valamint

(iii) a 2. bekezdés d) pontja szerinti módosítások szövegeit tájékoztatásul.

b) A Fõtitkár továbbá meghívja az ilyen megfigyelõket a Részes Államok 2. bekezdés e) pontja szerinti értekezleteire.

320. cikk

Hiteles szövegek

A jelen Egyezmény eredeti példányát, melynek angol, arab, francia, kínai, orosz és spanyol szövege egyaránt hiteles, a 305. cikk (2) bekezdésének megfelelõen, az Egyesült Nemzetek Szervezetének Fõtitkáránál helyezik letétbe.

MELYNEK BIZONYSÁGÁUL alulírott, erre kellõ módon felhatalmazott képviselõk, a jelen Egyezményt aláírták.

KÉSZÜLT MONTEGO BAY-ben az ezerkilencszáznyolcvankettedik év december hó tizedik napján.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

I. Függelék

NAGY TÁVOLSÁGRA VÁNDORLÓ FAJOK

  1. Hosszúszárnyú tonhal: Thunnus alalunga.
  2. Kékszárnyú tonhal: Thunnus thynnus.
  3. Nagyszemû tonhal: Thunnus obesus.
  4. Csíkos tonhal: Katsuwonus pelamis.
  5. Sárgaszárnyú tonhal: Thunnus albacares.
  6. Kékszárnyú tonhal: Thunnus atlanticus.
  7. Kis tonhal: Euthynnus alletteratus; Euthynnus affinis.
  8. Déli kékszárnyú tonhal: Thunnus maccoyii.
  9. Fregattmakréla: Auxis thazard; Auxis rochei.
  10. Tengeri keszeg: Bramidae család.
  11. Nyársorrú halak: Tetrapturus angustirostris; Tetrapturus belone; Tetrapturus pfluegeri; Tetrapturus albidus; Tetrapturus audax; TetrapturusTetrapturus georgei; Makaira mazara; Makaira indica; Makaira nigricans.
  12. Vitorláshal: Istiophorus platypterus; Istiophorus albicans.
  13. Kardhal: Xiphias gladius.
  14. Marlin: Scomberesox saurus; Cololabis saira; Cololabis adocetus; Scomberesox saurus scombroides.
  15. Delfin: Coryphaena hippurus; Coryphaena equiselis.
  16. Óceáni cápák: Hexancus griseus; Cetorhinus maximus; Alopiidae család; Rhincodon typus; Carcharhinidae család; Sphyrnidae család; Isurida család.
  17. Cetfélék: Physeteridae család; Balaenopteridae család; Balaenidae család; Eschrichtiidae család; Monodontiadae család; Ziphiidae család; Delphinidae család.

II. Függelék

A kontinentális talapzat határait megállapító bizottság

  1. cikk
  2. A 76. cikk rendelkezéseinek megfelelõen a 200 tengeri mérföldön túlnyúló kontinentális talapzat határait megállapító Bizottságot kell létrehozni a következõ cikkek rendelkezései szerint.
  3. cikk
  4. A Bizottság 21, a geológia, geofizika vagy hidrográfia terén járatos tagból áll, akiket a jelen Egyezmény Részes Államai választanak állampolgáraik közül, kellõ figyelemmel a földrajzilag arányos képviselet elvének biztosítására, és akik személyes minõségükben látják el tisztségüket.
  5. A Bizottság tagjainak elsõ választását haladéktalanul, de legkésõbb ennek az Egyezménynek a hatálybalépését követõ 18 hónapon belül meg kell tartani. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Fõtitkára legalább 3 hónappal az adott választás elõtt felhívja a Részes Államokat a részükre címzett levél útján, hogy a megfelelõ regionális konzultációkat követõen 3 hónapon belül állítsanak jelölteket. A Fõtitkár elkészíti a jelöltek nevét ABC sorrendben tartalmazó listát, amelyet valamennyi Részes Államnak eljuttat.
  6. A Bizottság tagjainak megválasztása a Részes Államoknak a Fõtitkár által az Egyesült Nemzetek Szervezetének székhelyére összehívott értekezletén történik. Az értekezleten - amelyen a Részes Államok 2/3-ának szavazata szükséges a szavazóképességhez - azokat a jelölteket kell megválasztottnak tekinteni, akik a Részes Államok jelen levõ képviselõi szavazatának 3/4-ét megszerezték. Valamennyi földrajzi régióból legalább 3-3 tagot kell megválasztani.
  7. A Bizottság tagjait 5 éves idõtartamra választják és azok újraválaszthatóak.
  8. A tagnak a Bizottsági teendõi ellátásával kapcsolatos költségeit az õt jelölõ Részes Állam viseli. Az érintett parti állam viseli a jelen Függelék 3. cikk, 1. bekezdés b) pontjában említett tanácsadással kapcsolatos költségeket. A Bizottság titkárságát az Egyesült Nemzetek Szervezetének Fõtitkára biztosítja.
  9. cikk
  10. A Bizottság feladatköre a következõ:

  1. megvizsgálja azokat az adatokat és más anyagokat, amelyek a 200 tengeri mérföldön túlnyúló kontinentális talapzattal rendelkezõ területekkel kapcsolatosan a parti államok nyújtanak be, valamint ajánlásokat tesz a 76. cikk és az Egyesült Nemzetek Szervezete III. Tengerjogi Konferenciája által 1980. augusztus 29. napján elfogadott Egyetértési Nyilatkozat alapján;
  2. felkérésre mûszaki-tudományos konzultációt biztosít az érintett parti államok részére az a) pont szerinti adatok elõkészítéséhez.

  1. A Bizottság a szükségesnek és hasznosnak ítélt mértékben együttmûködhet az UNESCO Kormányközi Oceanográfiai Bizottságával, a Nemzetközi Vízrajzi Szervezettel, valamint más illetékes nemzetközi szervezetekkel, különös tekintettel a mûszaki-tudományos információcserére, amely elõsegítheti a Bizottság hatáskörébe tartozó feladatok teljesítését.

4. cikk

Amennyiben egy parti állam, összhangban a 76. cikkel, meg akarja állapítani kontinentális talapzatának 200 tengeri mérföldön túlnyúló külsõ határait, akkor a Bizottsághoz haladéktalanul, de legkésõbb az Egyezménynek az adott állam tekintetében történõ hatályba lépését követõ 10 éven belül, be kell nyújtania a megállapítandó határok részleteit és az azokat alátámasztó mûszaki-tudományos adatokat. Egyidejûleg köteles megadni a Bizottság azon tagjainak a nevét, akik részére mûszaki-tudományos konzultációt nyújtottak.

5. cikk

Amennyiben másképp nem dönt, a Bizottság 7 tagból álló albizottságok útján mûködik, amelyek tagjait arányos módon jelölik, figyelembe véve a parti állam minden egyes beadványának speciális elemeit. A beadványt benyújtó parti állam állampolgárságával rendelkezõ bizottsági tagok, és bármely bizottsági tag, aki a parti állam részére mûszaki-tudományos konzultációt nyújtott, a határok megállapítása tekintetében nem lehet tagja az adott beadványt elbíráló albizottságnak, azonban az adott beadvány Bizottság elõtti eljárásában tagként részt vehet. A Bizottsághoz beadványt benyújtó parti állam képviselõi az adott eljárásban szavazati jog nélkül részt vehetnek.

6. cikk

  1. Az albizottságok ajánlásaikat a Bizottsághoz nyújtják be.
  2. Az albizottság ajánlásait a Bizottság jelen levõ és szavazó tagjainak 2/3-os többségével fogadja el.
  3. A Bizottság ajánlását írásban kell a beadványt elõterjesztõ parti államhoz, valamint az Egyesült Nemzetek Szervezetének Fõtitkához beterjeszteni.

7. cikk

A parti államok a 76. cikk 8. bekezdésének rendelkezéseivel, valamint a megfelelõ nemzeti eljárásokkal összhangban állapítják meg a kontinentális talapzatuk külsõ határait.

 

8. cikk

Amennyiben a parti állam nem ért egyet a Bizottság ajánlásaival, észszerû határidõn belül köteles új vagy átdolgozott beadványt elõterjeszteni.

9. cikk

A Bizottság tevékenysége nem érinti a szemben elhelyezkedõ vagy érintkezõ partokkal rendelkezõ parti államok határainak elhatárolását érintõ ügyeket.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

III. Függelék

A kutatás, a feltárás és a KIAKNÁZÁS alapvetõ feltételei

1. cikk

Az ásványok tulajdonjoga

Az ásványok tulajdonjoga, összhangban az Egyezménnyel, a kinyerést követõen száll át.

2. cikk.

Kutatás

1.a) A Hatóság támogatja a kutatást a Körzetben.

  1. Kutatást csak akkor lehet folytatni, ha a Hatóság egy megfelelõ írásbeli kötelezettségvállalást kap arról, hogy a javasolt kutató betartja a jelen Egyezmény és a Hatóságnak a 143. és 144. cikkekben említett képzési programokban történõ együttmûködésre, valamint a tengeri környezet védelmére vonatkozó szabályait, rendelkezéseit és eljárásait, és hozzájárul a Hatóság ezek betartására irányuló ellenõrzéséhez. A javasolt kutató egyidejûleg értesíti a Hatóságot annak a területnek vagy területeknek a körülbelüli határairól, amelyen a kutatást végezni fogja.

  1. A kutatás nem ruház a kutatóra semmiféle jogokat az ásványforrások tekintetében. Ugyanakkor a kutató vizsgálat céljából ésszerû mennyiségû ásványt nyerhet ki.

3. cikk

Feltárás és kiaknázás

  1. A Vállalat, a Részes Államok, és más, a 153. cikk 2. bekezdése b) pontjában meghatározott jogalanyok a Körzetben folytatandó tevékenységekkel kapcsolatos munkatervek jóváhagyása végett a Hatósághoz fordulhatnak.
  2. A Vállalat a Körzet bármely részének tekintetében nyújthat be kérelmet, azonban a mások által a fenntartott területekre beadott kérelmeknek meg kell felelniük a jelen Függelék 9. cikkében foglalt többletkövetelményeknek.
  3. Feltárást és kiaknázást kizárólag a 153. cikk 3. bekezdésében meghatározott és az Egyezmény és a Hatóság vonatkozó szabályai, elõírásai és eljárásai szerint a Hatóság által jóváhagyott munkatervben meghatározott területeken lehet végezni.
  4. Valamennyi elfogadott munkatervnek:

  1. összhangban kell lennie az Egyezménnyel és a Hatóság vonatkozó szabályaival, elõírásaival és eljárásaival;
  2. gondoskodnia kell a Körzetben folyó tevékenységnek a Hatóság általi ellenõrzésérõl, összhangban a 153. cikk 4. bekezdésével;
  3. felruházza a vállalkozót, összhangban a Hatóság vonatkozó szabályaival, elõírásaival és eljárásaival a jóváhagyott munkaterv által felölelt területen a források meghatározott kategóriáinak kizárólagos feltárásával és kiaknázásával. Mindazonáltal, amennyiben a jóváhagyásra beterjesztett munkaterv csak a feltárási vagy csak a kiaknázási szakaszra vonatkozik, a kizárólagos jog csak erre a szakaszra vonatkozik.

  1. A Hatóság által történõ jóváhagyását követõen valamennyi munkaterv, kivéve a Vállalat által beterjesztetteket, a Hatóság és a kérelmezõ, vagy kérelmezõk között kötött szerzõdés formában jelenik meg.

4. cikk

A kérelmezõk alkalmassága

  1. A Vállalaton kívüli kérelmezõk alkalmasnak tekintendõk, amennyiben rendelkeznek a 153. cikk 2. b) bekezdése által megkövetelt honossággal, vagy ellenõrzöttséggel és kezességgel, valamint a Hatóság szabályai, rendelkezései és eljárásai szerint járnak el és megfelelnek az ezekben meghatározott minõsítési követelményeknek.
  2. Az alkalmassági követelmények a 6. bekezdésben meghatározottakon kívül a kérelmezõ pénzügyi és technikai teljesítõképességeire és a Hatósággal ezt megelõzõen kötött valamely szerzõdés teljesítése során nyújtott teljesítményére vonatkoznak.
  3. A kérelmezõkért a nemzetiségük szerinti Részes Állam vállal kezességet, kivéve az egynél több állambeli jogalany által alkotott társulás vagy konzorcium esetét, amikor valamennyi érdekelt Részes Állam köteles kezeskedni a kérelmezõért. Amennyiben a kérelmezõ egy másik Részes Állam, vagy állampolgárai tényleges ellenõrzése alatt áll, mindkét Részes Állam köteles kezeskedni a kérelmezõért. A kezességvállalási követelmények alkalmazására irányadó kritériumokat és eljárást a Hatóság szabályai, rendelkezései és eljárásai tartalmazzák.
  4. A 139. cikk értelmében a kezes állam, vagy államok jogrendszerük keretein belül felelnek azért, hogy a támogatott vállalkozó az Egyezmény szerinti kötelezettségei és szerzõdésének feltételei szerint végezze tevékenységét a Körzetben. Mindazonáltal a kezes állam nem felel az abból bekövetkezett kárért, hogy az általa támogatott vállalkozó nem teljesíti kötelezettségeit, amennyiben az adott Részes Állam jogrendszerének keretein belül olyan törvényeket, rendelkezések és adminisztratív intézkedések hozott, amelyek ésszerû mértékben megfelelõek arra, hogy biztosítsák a joghatóságuk alá tartozó személyek teljesítését.
  5. A kérelmezõként fellépõ Részes Államok alkalmasságának vizsgálatára irányuló eljárásnak figyelembe kell vennie azt, hogy a kérelmezõk államok.
  6. A minõségi követelmények valamennyi kérelmezõ esetében kivétel nélkül megkövetelik, hogy a kérelmezõ vállalja, a következõket:

  1. kikényszeríthetõnek elfogadja és teljesíti a XI. rész rendelkezései, a Hatóság idevágó szabályait, rendelkezéseit és eljárásait, a Hatóság szerveinek döntéseit, valamint a Hatósággal kötött szerzõdése feltételei által létrehozott alkalmazandó kötelezettségeket;
  2. elfogadja a Hatóság ellenõrzését a Körzetben folyó tevékenység felett, amint erre a Hatóságot a jelen Egyezmény felhatalmazza;
  3. írásban biztosítja a Hatóságot arról, hogy a szerzõdésbõl eredõ kötelezettségeit jóhiszemûen teljesíti;
  4. betartja a jelen Függelék 5. cikkében rögzített rendelkezéseket a technológia átadásáról.

5. cikk

A technológia átadása

  1. Munkaterv beterjesztése esetén valamennyi kérelmezõ köteles a Hatóság rendelkezésére bocsátani a Területen folyó tevékenység során használt berendezések és eljárások általános leírását, és más lényeges, szellemi tulajdon tárgyát nem képezõ információt az ilyen technológiák jellemzõit, valamint az ilyen technológia fellelhetõségérõl szóló információt.
  2. Mindegyik vállalkozó köteles tájékoztatni a Hatóságot az 1. bekezdés alapján a Hatóság tudomására hozott leírás és információ változásáról, valamint jelentõs technológiai változás, vagy újdonság bevezetésérõl.
  3. A Körzetben folyó tevékenységre vonatkozó valamennyi szerzõdés tartalmazza a szerzõdõ részérõl a következõ kötelezettségvállalásokat:

  1. amennyiben a Hatóság kéri, méltányos és ésszerû üzleti feltételek mellett a Vállalat részére hozzáférhetõvé teszi a szerzõdés alapján a Körzetben végzett tevékenységhez használt technológiát, amelyet jogosult átadni. Mindez felhasználási szerzõdés, vagy más megfelelõ megállapodás alapján történik, amelyet a szerzõdõ és a Vállalat köt, valamint egy, a szerzõdést kiegészítõ különmegállapodásban rögzítenek. Erre a kötelezettségvállalásra csak akkor lehet hivatkozni, ha a Vállalat nem tud hozzájutni ugyanahhoz vagy ugyanolyan hatékony technológiához a szabad piacon, méltányos és ésszerû üzleti feltételek mellet;
  2. a Körzetben végzett tevékenység során használt olyan technológia átadására vonatkozó írásbeli biztosíték, amely nem érhetõ el a szabad piacon és nem tartozik az a) pont alá, mely szerint tulajdonosa, a Hatóság kérésére a Vállalat rendelkezésére bocsátja felhasználási szerzõdés, vagy más megfelelõ megállapodás alapján, valamint méltányos és ésszerû üzleti feltételek mellet, olyan mértékben, amilyenben az a szerzõdõ részére elérhetõ volt. Amennyiben ilyen biztosítékot nem kap, az adott technológia nem használható a Körzetben végzett tevékenység során a szerzõdõ által;
  3. megszerezze a jogot arra - a tulajdonostól egy jogi biztosítékokkal alátámasztott szerzõdés útján, a Vállalat kérésére, és amennyiben lehetséges további, a szerzõdõt terhelõ költség nélkül -, hogy a Vállalatra ruházzon át bármilyen, a szerzõdõ által a Körzetben a szerzõdés alapján végzett tevékenység során használt technológiát, amelyet egyébként a szerzõdõ nem lenne jogosult átadni, és amely rendes körülmények között nem érhetõ el a szabadpiacon. Azokban az esetekben, amelyekben a technológia tulajdonosa és a szerzõdõ közül valamelyik a másik társaságában meghatározó befolyással bír, a kapcsolat közeliségét, valamint az irányítás vagy befolyás fokát figyelembe kell venni annak megállapításánál, hogy vajon valamennyi lehetséges intézkedés megtettek-e annak érdekében, hogy az adott technológia feletti jogosultságot megszerezzék. Azokban az esetekben amikor a szerzõdõ meghatározó ellenõrzést gyakorol a technológia tulajdonosa felett, a jogosultságnak a tulajdonostól való megszerzésének kudarca befolyásolja a szerzõdõ minõsítését minden további munkatervének elfogadására irányuló kérelmei elbírálását;
  4. amennyiben a Vállalat közvetlenül kíván a technológia tulajdonosával tárgyalásokat folytatni, annak kérésére elõsegíti, hogy bármely, a b) pont szerinti technológiát a Vállalat megszerezhesse felhasználási szerzõdés, vagy más megfelelõ megállapodás alapján, valamint méltányos és ésszerû üzleti feltételek mellet;
  5. ugyanazokat az intézkedéseket vállalja, mint amelyeket az a)-d) pontok tartalmaznak olyan fejlõdõ ország, vagy fejlõdõ országok csoportja javára, amely a jelen Függelék 9. cikke szerint szerzõdésért folyamodott, feltéve, ha ezek az intézkedések a szerzõdõ által indítványozott és a jelen Függelék 8. cikke szerint fenntartott területen történõ kiaknázásra korlátozódnak, feltéve továbbá, hogy a fejlõdõ ország, vagy fejlõdõ országok csoportja által kérelmezett a szerzõdés szerinti tevékenység nem foglalja magába a technológiák harmadik állam, vagy harmadik állam honosai részére történõ átadását. E rendelkezés szerinti kötelezettség csak abban az esetben vonatkozik bármely adott szerzõdõre, ha a technológiát nem kérte a Vállalat, vagy a vállalkozó nem adta át a Vállalat részére.

  1. A 3. bekezdés által elõírt kötelezettségvállalásokat érintõ viták, akárcsak a szerzõdések egyéb rendelkezései, a XI. rész szerinti kötelezõ vitarendezés alapján rendezendõek, és e kötelezettségvállalások megszegésének esetében a szerzõdés felfüggesztésére, vagy megszüntetésére, vagy pénzbüntetés kiszabására van lehetõség a jelen Függelék 18. cikke szerint. A vállalkozó ajánlatainak méltányos és üzleti feltételeinek ésszerû voltából eredõ viták bármely fél által kötelezõ kereskedelmi választottbíróság elé terjeszthetõk az UNCITRAL Választottbírósági szabályok, vagy a Hatóság szabályai, rendelkezései és eljárásai által elõírt más választottbírósági eljárás szerint. Amennyiben a választottbíróság azt állapítja meg, hogy a vállalkozó által tett ajánlat nem méltányos és üzleti feltételei nem ésszerûek, 45 napon belül felülvizsgálhatja ajánlatát, hogy megfeleljen a feltételeknek, mielõtt a Hatóság bármilyen, a jelen Függelék 18. cikke szerinti intézkedést tesz.
  2. Amennyiben a Vállalat méltányos és ésszerû üzleti feltételek szerint nem képes a Körzetben található ásványok idõbeni feltárásához és feldolgozásához szükséges technológiát megszerezni, a Tanács, vagy a Közgyûlés összehívhatja a Részes Államok azon csoportját, amelyek részt vesznek a Körzetben folyó tevékenységben, amelyek kezességet vállaltak a Körzetben folyó tevékenységben részt vevõ jogalanyokért, vagy más, az ilyen technológiához hozzáférõ Részes Államokat. Ez a csoport konzultációt folytat és hatékony intézkedéseket tesz annak biztosítására, hogy az ilyen technológia a Vállalat részére hozzáférhetõ legyen, méltányos és ésszerû üzleti feltételek alapján. Ennek érdekében valamennyi ilyen Részes Állam, saját jogrendszerének keretein belül, minden lehetséges intézkedést megtesz.
  3. A Vállalat részvételével mûködõ vegyesvállalatok esetében a technológia átadása a vegyesvállalati megállapodás alapján történik.
  4. A 3. bekezdés által elõírt kötelezettségvállalások valamennyi, a Körzetben végzett tevékenység végzésére vonatkozó szerzõdés részét kell képezzék 10 évig a Vállalat által végzett kereskedelmi célú termelés megkezdésétõl, és azokra ez alatt az idõtartam alatt lehet hivatkozni.
  5. Az cikk használatában a "technológia" a különleges berendezéseket és technikai know-how-t jelenti, ideértve a kezelési kézikönyveket, utasításokat, mûszaki rajzokat, szakmai és képzési konzultációkat és segítségnyújtást, amelyek egy mûködõképes rendszer összeszereléséhez, fenntartásához és mûködtetéséhez szükségesek, továbbá a jogosultságot ezeknek az egységeknek a nem kizárólagos alapon való használatára.

6. cikk

A munkatervek jóváhagyása

  1. A Hatóság a javasolt munkaterveket az Egyezmény hatályba lépését követõ hat hónap elteltével, majd azt követõen minden negyedik hónapban bírálja el.
  2. A munkatervek szerzõdés formájában történõ vizsgálatakor a Hatóságnak meg kell bizonyosodnia arról, hogy:

  1. a kérelmezõ megfelel-e a jelen Függelék 4. cikke szerint, a kérelem elbírálásához megállapított alkalmassági eljárások feltételeinek, valamint a Hatóság rendelkezésére bocsátotta-e az említett cikk szerinti kötelezettségvállalásokat és biztosítékokat. Amennyiben a kérelmezõ nem teljesítette ezeket az eljárási feltételeket, vagy bármely kötelezettségvállalás, illetve biztosíték hiánya esetén a kérelmezõnek 45 nap áll rendelkezésére hiánypótlásra;
  2. a kérelmezõ rendelkezik-e a jelen Függelék 4. cikke szerint szükséges alkalmassággal.

  1. A javasolt munkaterveket a beérkezésük sorrendjében kell elbírálni. A javasolt munkaterveknek meg kell felelniük a jelen Egyezmény vonatkozó rendelkezéseinek és a Hatóság szabályainak, rendelkezéseinek és eljárásainak, ideértve ezek közül a mûködtetési követelményekre, a pénzügyi hozzájárulásra és a technológia átadását érintõ kötelezettségvállalásokra vonatkozókat. Amennyiben a javasolt munkatervek megfelelnek ezeknek a követelményeknek, a Hatóság azokat jóváhagyja, feltéve, ha összhangban vannak a Hatóság szabályaiban, rendelkezéseiben és eljárásaiban felsorolt egységes és megkülönböztetés mentes követelményekkel, kivéve ha:

  1. a javasolt munkaterv által érintett terület, részben vagy egészben szerepel egy már korábban jóváhagyott munkatervben, vagy egy olyan korábban benyújtott javasolt munkatervben, amely tekintetében a Hatóság még véglegesen nem döntött;
  2. a javasolt munkaterv által érintett területre vonatkozóan részben vagy egészben a Hatóság a 162. cikk 2. bekezdés x) pontja alapján a jóváhagyást megtagadta; vagy
  3. a javasolt munkatervet olyan Részes Állam támogatta, vagy nyújtotta be, amely már rendelkezik:

  1. olyan a nem fenntartott területeken a polimetallikus konkréciók feltárására és kiaknázására vonatkozó jóváhagyott munkatervvel, amely a benyújtott munkatervvel érintett terület bármely részével meghaladja a benyújtott munkatervvel érintett terület bármely részének közepétõl számított 400.000 négyzetkilométeres terület 30%-át;
  2. olyan, a nem fenntartott területeken a polimetallikus konkréciók feltárására és kiaknázására vonatkozó munkatervvel, amely együttesen véve a nem fenntartott, vagy a 162. cikk 2. bekezdés x) pontja szerint kiaknázására nem jóváhagyott tengerfenék teljes területének 2%-át adja.

  1. A 3. bekezdés c) pontjában felállított mértékek céljából, a társaságok, vagy konzorciumok által benyújtott munkaterv az érintett kezes Részes Államok között részesedésük arányában veendõ figyelembe, összhangban a jelen Függelék 4. cikk, 3. bekezdésével. A Hatóság jóváhagyhat a 3. bekezdés c) pontja szerinti munkaterveket, amennyiben megállapítja, hogy ez nem teszi lehetõvé a Részes Állam, vagy kezességgel támogatott jogalany számára, hogy monopolizálja a Körzetben végzett tevékenység végzését, vagy kizárjon más Részes Államokat a Körzetben végzett tevékenységbõl.
  2. A 3. bekezdés a) pontja ellenére a 151. cikk 3. bekezdésében meghatározott átmeneti idõszak lejártával a Hatóság szabályai, rendelkezései és eljárásai segítségével más, az Egyezménnyel nem ellentétes, az adott területre benyújtott javasolt munkatervek közüli választásra vonatkozó eljárási szabályokat és kritériumokat fogadhat el. Ezek az eljárási szabályok és kritériumok biztosítják a munkatervek egyenlõ és megkülönböztetés mentes jóváhagyását.

7. cikk

Termelési engedély iránti kérelmezõk közötti választás

  1. Az Egyezmény hatályba lépését követõ hat hónap elteltével, majd utána minden negyedik hónapban a Hatóság megvizsgálja a közvetlenül megelõzõ idõszakban benyújtott termelési engedélyek iránti kérelmeket. A Hatóság kiadja a kérelmezett engedélyeket, amennyiben ezeket a kérelmeket el lehet fogadni anélkül, hogy túllépnék a termelési korlátokat, vagy a Hatóság nem szeg meg nyersanyagegyezséget, vagy más olyan megállapodást, amelynek részese, a 151. cikk szerint.
  2. Amennyiben a 151. cikk 2-7 bekezdései szerinti termelési korlátozások, vagy a nyersanyagegyezség, vagy más olyan megállapodás, amelynek a Hatóság részese, következtében választani kell a termelési engedélyek iránti kérelmezõk között, a Hatóságnak a szabályaiban, rendelkezéseiben és eljárásaiban felállított objektív és megkülönböztetés nélküli módon kell választania.
  3. A 2. bekezdés alkalmazásában a Hatóság elõnyben részesíti azokat a kérelmezõket, amelyek:

  1. jobb biztosítékát adják teljesítõképességüknek, figyelemmel pénzügyi és technikai minõsítésükre, valamint, amennyiben volt ilyen, elõzõleg elfogadott munkaterv alapján nyújtott teljesítményükre;
  2. várhatóan korábban nyújtanak pénzügyi elõnyöket a Hatóságnak, figyelemmel a kereskedelmi célú termelés tervezett kezdetére;
  3. már a legtöbb erõforrást és erõfeszítést fektette be a kutatásba vagy feltárásba.

  1. Azok a kérelmezõk, akiket még semelyik idõszakban sem választottak ki, elõnyt élveznek a következõ idõszakokban, mindaddig, amíg nem kapnak termelési engedélyt.
  2. A választásnál figyelemmel kell lenni arra, hogy biztosítsák a lehetõséget valamennyi Részes Államnak, tekintet nélkül gazdasági és szociális rendszerükre, vagy földrajzi fekvésükre, annak érdekében, hogy elkerüljék a hátrányos megkülönböztetést bármely állam, vagy rendszer ellen, hogy részt vegyenek a Körzetben folyó tevékenységben és hogy megelõzzék ezeknek a tevékenységeknek a monopolizációját.
  3. Amennyiben kevesebb fenntartott terület áll kiaknázás alatt, mint nem fenntartott, a fenntartott területek iránti termelési engedélyek iránti kérelmek élveznek elsõbbséget.
  4. A jelen cikk szerinti döntéseket az adott idõszak lezártát követõen haladéktalanul meg kell hozni.

8. cikk

A területek fenntartása

Valamennyi kérelemnek, kivéve azokat, amelyeket a Vállalat vagy más egyéb jogalany a fenntartott területek iránt nyújtott be, akkora - nem feltétlenül egybefüggõ - területre kell irányulnia, amely elegendõ nagyságú és megfelelõ becsült kereskedelmi értékkel bír ahhoz, hogy két bányászati mûveletet folytathassanak rajta. A kérelmezõnek meg kell jelölnie a területet két körülbelül azonos kereskedelmi értékû részre kettéosztó koordinátákat, és be kell nyújtania valamennyi általa megszerzett, mindkét részre vonatkozó adatot. A Hatóság jelen Függelék 17. cikke szerinti hatáskörének sérelme nélkül a polimetallikus konkréciókat érintõ benyújtandó adatoknak a konkréciók feltérképezésére, mintavételére, elõfordulására és fémtartalmukra kell vonatkozniuk. A Hatóság 45 nappal az adatok beérkeztét követõen kijelöli, hogy melyik rész lesz fenntartva kizárólag a Hatóságnak a Vállalaton keresztül, vagy a fejlõdõ országokkal társulva folytatandó tevékenység céljára. A kijelölést 45 nappal el lehet halasztani, ha a Hatóság független szakértõt kér, hogy megállapítsa vajon valamennyi, a jelen cikk szerint szükséges adat benyújtásra került. A kijelölt terület a nem fenntartott területre vonatkozó munkaterv jóváhagyását és a szerzõdés aláírását követõen fenntartott területté válik.

9. cikk

Tevékenységek a fenntartott területen

  1. A Vállalat részére biztosítani kell a lehetõséget, hogy eldöntse, kíván-e tevékenységet folytatni az adott fenntartott területen. Errõl bármikor dönthet, kivéve, ha a Hatóság a 4. bekezdés szerinti értesítést kapott, mely esetben a Vállalat döntését ésszerû idõn belül hozza meg. A Vállalat dönthet úgy is, hogy az érdekelt állammal, vagy jogalannyal vegyesvállalat keretében aknázza ki az adott területet.
  2. A Vállalat a IV. Függelék 12. cikke szerint szerzõdéseket köthet a tevékenységei egy részének végrehajtására. Továbbá beléphet vegyesvállalatokba ilyen tevékenység folytatására bármely olyan jogalannyal, amely jogosult a Körzetben tevékenységet folytatni összhangban a 153. cikk 2. bekezdés b) pontjával. Az ilyen vegyesvállalatok vizsgálatánál a Vállalat köteles felajánlani a fejlõdõ ország Részes Államoknak és állampolgáraiknak a lehetõséget a valós részvételre.
  3. A Hatóság szabályaiban, rendelkezéseiben és eljárásaiban az ilyen szerzõdésekre és vegyesvállalatokra anyagi és eljárási követelményeket és feltételeket állapíthat meg.
  4. Bármely Részes Állam, amely fejlõdõ ország, vagy bármely olyan természetes vagy jogi személy, vagy ezek csoportja, amelyért az vagy más fejlõdõ ország Részes Állam kezességet vállalt, illetve amelyek tekintetében tényleges ellenõrzést gyakorol, értesíthetik a Hatóságot, hogy a jelen Függelék 6. cikke szerinti fenntartott területre vonatkozó munkatervet szándékoznak benyújtani. A munkatervet akkor bírálják el, ha a Vállalat úgy dönt, hogy nem áll szándékában tevékenységet folytatni az adott területen.

10. cikk

Elõnyben részesítés és elsõbbség a kérelmezõk között

Az a vállalkozó, amelyik a jelen Függelék 3. cikke 4. bekezdésének c) pontja szerint csak a kutatásra vonatkozó jóváhagyott munkatervvel rendelkezik, elõnnyel bír és elsõbbséget élvez a jóváhagyott munkaterv által érintett terület és forrás kiaknázása iránti kérelmezõk között. Azonban elveszíti a kedvezményt, ha a munkavégzés nem kielégítõ.

11. cikk

Együttmûködési megállapodások

  1. A szerzõdések kiköthetik a vállalkozó és a Vállalat együttmûködési megállapodásait közösvállalat vagy termelési részesedés formájában, vagy bármilyen más együttmûködési megállapodás formájában, amely ugyanazt a védelmet biztosítja a felülvizsgálat, felfüggesztés, vagy megszüntetés tekintetében, mint a Hatósággal kötött szerzõdések.
  2. A Vállalattal ilyen együttmûködési megállapodásokban megállapodó vállalkozók a jelen Függelék 13. cikke szerint pénzügyi kedvezményekben részesülhetnek.
  3. A Vállalattal vegyesvállalatban társultak a vegyesvállalatban való részvételük arányában kötelesek a jelen Függelék 13. cikke szerint megkövetelt befizetéseket a hivatkozott cikkben foglalt pénzügyi kedvezményeket teljesíteni.

12. cikk

A Vállalat által folytatott tevékenység

  1. 1. A Vállalat által a Körzetben a 153. cikk 2. bekezdésének a) pontja szerint folytatott tevékenységekre a XI. rész, a Hatóság szabályai, rendelkezései és eljárásai valamint vonatkozó döntései irányadóak.
  2. A Vállalat által benyújtott munkatervhez csatolni kell a pénzügyi és technikai teljesítõképességet alátámasztó indokolást.

13. cikk

A szerzõdések pénzügyi feltételei

  1. A Hatóság és a 153. cikk 2. bekezdésének a) pontja szerinti jogalany közötti szerzõdésre vonatkozó szabályok, rendelkezések és eljárások elfogadásában, valamint a XI. rész és a fenti szabályok, rendelkezések és eljárások szerinti pénzügyi feltételekre irányuló tárgyalásokban a Hatóságot a következõ célok vezérlik:

  1. biztosítsa a Hatóság számára a legelõnyösebb bevételt a gazdasági termelésbõl eredõ befizetésekbõl;
  2. befektetéseket és technológiát vonzzon Körzetfeltárására és kiaknázására;
  3. biztosítsa a vállalkozók egyenlõ pénzügyi elbánását és az összemérhetõ pénzügyi kötelezettségeket;
  4. ösztönözze a vállalkozókat egységes és megkülönböztetés mentes alapon, hogy együttmûködési megállapodásokban állapodjanak a Vállalattal és a fejlõdõ országokkal, vagy azok állampolgáraival a technológia átadásának, valamint a Hatóság és a fejlõdõ országok személyzetének kiképzésének élénkítésére;
  5. lehetõvé tegye a Vállalat számára a tengerfenék bányászatban való hathatós részvételt egyidejûleg a 153. cikk, 2. bekezdés b) pontja szerinti jogalanyokkal; valamint
  6. biztosítsa azt, hogy a közös vállalatok tekintetében a 14. bekezdés, a jelen Függelék 19. cikke szerint felülvizsgált szerzõdési feltételek, vagy a jelen Függelék 11. cikkének rendelkezései alapján, a szerzõdõk részére nyújtott pénzügyi kedvezmények eredményeképpen a vállalkozók nem részesülnek mesterséges támogatásokban a szárazföldi bányászathoz képest.

  1. A szerzõdéses formában jóváhagyott munkaterv iránti kérelem adminisztratív költségeinek fedezetére 500.000 USD összegben megállapított díjat kell leróni kérelmenként. A Tanács idõrõl idõre felülvizsgálja ezt a rögzített díjat annak érdekében, hogy az ténylegesen fedezze a kérelemmel kapcsolatosan felmerült adminisztratív költségeket. Amennyiben a Hatóságnál felmerült adminisztratív költség kevesebb, mint a rögzített díj, köteles a különbözetet visszatéríteni a kérelmezõ részére.
  2. A vállalkozó a szerzõdés hatályba lépésének napjától számítva évenként 1 millió USD összegû rögzített díj fizetésére köteles. Amennyiben a kereskedelmi célú termelés kezdetének jóváhagyott idõpontja halasztást szenvedne a termelési engedély kiállításának késedelme miatt a 151. cikkel összhangban, erre az idõre az éves rögzített díj fizetését fel kell függeszteni. A kereskedelmi célú termelés megkezdésének napjától a vállalkozó a termelési díj, vagy az éves rögzített díj közül a magasabb összegût köteles megfizetni.
  3. A kereskedelmi célú termelés megkezdésének idõpontjától számított egy éven belül a szerzõdõnek ki kell választania, hogy a pénzügyi kötelezettségét a Hatóság felé hogyan teljesíti:

  1. termelési díjat fizeti; vagy
  2. a termelési díj és a tiszta haszonból való részesedés kombinációját fizeti.

5.a) Amennyiben a szerzõdõ a Hatóság felé teljesítendõ pénzügyi kötelezettségét csak a termelési díj fizetésével teljesíti, ez a szerzõdés által érintett területrõl kitermelt polimetallikus konkréciókból kinyert fém piaci értékének százalékában határozandó meg a következõk szerint:

  1. a kereskedelmi célú termelés elsõ 10 évében - 5 %
  2. a kereskedelmi célú termelés 11 évétõl a végéig - 12%

  1. A fenti piaci érték a szerzõdés által érintett területrõl kitermelt polimetallikus konkréciókból kinyert fém termelési mennyisége és ennek a fémnek a vonatkozó évek alatti piaci ára, a 7. és 8. bekezdésben meghatározottak szerint.

  1. Amennyiben a szerzõdõ a Hatóság felé teljesítendõ pénzügyi kötelezettségét a termelési díj és a tiszta haszonból való részesedés kombinációjával fizeti meg, ezt a következõk szerint kell teljesítenie:

  1. A termelési költséget a szerzõdés által érintett területrõl kitermelt polimetallikus konkréciókból kinyert fémnek a b) pont szerint kiszámított piaci értékének rögzített százalékában állapítják meg a következõk szerint:

  1. a kereskedelmi célú termelés elsõ szakaszában - 2%
  2. a kereskedelmi célú termelés második szakaszában - 4%

Amennyiben a kereskedelmi célú termelésnek a d) pont szerint leírt második szakaszában, bármely az m) pontban meghatározott pénzügyi évben a befektetés megtérülése a 4%-os termelési díj megfizetése következtében 15% alá esik a termelési díj abban a pénzügyi évben a 2%-os díj lesz.

  1. A fenti piaci érték a szerzõdés által érintett területrõl kitermelt polimetallikus konkréciókból kinyert fém termelési mennyisége és ennek a fémnek a vonatkozó évek alatti piaci ára, a 7. és 8. bekezdésben meghatározottak szerint.

c) (i) A Hatóságnak a tiszta nyereségbõl való részesedése a szerzõdõ tiszta nyereségének azon részébõl kerül ki, amely az ásványforrásoknak a szerzõdéssel érintett területrõl történt bányászatának ?tulajdonítható (a továbbiakban: tulajdonítható tiszta nyereség).

  1. A tulajdonítható tiszta nyereségbõl a Hatóságot megilletõ részesedés a következõ profittáblázat alapján állapítandó meg:

A kitermelésbõl származó nettó bevétel

A Hatóság

részesedése

 

A kereskedelmi célú termelés elsõ idõszaka

A kereskedelmi célú termelés második idõszaka

Az a rész, amely a befektetés megtérülésének 0%-ánál nagyobb, de 10%-ánál kisebb

35%

40%

Az a rész, amely a befektetés megtérülésének 10%-ánál nagyobb de 20%-ánál kisebb

42.5%

50%

Az a rész, amely a befektetés megtérülésének 20%-a, vagy annál nagyobb

50%

70%

  1. (i) Az a) és c) pontokban említett, a kereskedelmi célú termelés elsõ idõszaka a kereskedelmi célú termelés megkezdésének elsõ pénzügyi évétõl kezdõdik és addig a pénzügyi évig tart, amikorra a vállalkozó meg nem térült részre vonatkozó, kamattal számított, pénzben kifejezett fejlesztési költségei megtérültek a következõk szerint:

Az elsõ pénzügyi évben, amelynek során a fejlesztési költségek felmerültek, a fejlesztési költségek meg nem térült része egyenlõ kell, hogy legyen a nyereséggel csökkentett fejlesztési költségekkel az adott évben. Minden további pénzügyi évben a meg nem térült fejlesztési költségnek egyenlõnek kell lennie az elõzõ pénzügyi évben felmerült, 10%-os éves kamattal megnövelt, meg nem térült fejlesztési költséggel, amelyet csökkenteni kell a vállalkozónak az adott évben esedékes, pénzben kifejezett nyereségével. Az a pénzügyi év, amelyben a meg nem térült fejlesztési költség elõször lesz nulla, az a elszámolási bázisév lesz, amelyben a vállalkozó kamattal növelt fejlesztési költségei a meg nem térült rész kamataival együtt a nyereség révén teljesen megtérülnek. A vállalkozó bármely pénzügyi évben keletkezõ nyeresége egyenlõ a bruttó bevételének a mûködési költséggel és a c) pont szerint, a Hatóságnak teljesítendõ pénzügyi hozzájárulással csökkentett összegével.

  1. A kereskedelmi célú termelés második idõszaka az elsõ idõszak végét követõ pénzügyi évvel kezdõdik, és a szerzõdés befejeztéig tart.

  1. A "nettó termelési bevétel" a vállalkozó nettó bevételeinek és a bányászati szektorbeli fejlesztési költség a vállalkozó fejlesztési költségeihez viszonyított arányának szorzatát jelenti. Amennyiben a vállalkozó részt vesz a polimetallikus konkréciók bányászatában, szállításában és elsõdlegesen 3 feldolgozott fém, nevezetesen a kobalt, réz és a nikkel termelésében, a nettó bevételek összege nem lehet kevesebb, mint a vállalkozó nettó bevételeinek 25%-a. Figyelemmel az n) pont rendelkezéseire, az összes más esetben, ideértve azt, amikor a vállalkozó elsõdlegesen 4 feldolgozott fém termelésében vesz részt, nevezetesen a kobalt, réz, mangán és a nikkel, a Hatóság elõírhatja szabályaiban, rendelkezéseiben és eljárásaiban azt a megfelelõ legalacsonyabb szintet, amely mindegyik esetre ugyanazt a viszonyt viseli, mint a 25%-os szint a 3 fém esetében.
  2. A "vállalkozó nettó bevételei" a vállalkozó bruttó bevételeit jelenti a mûködési költségek és a j) pont szerinti fejlesztési költség-megtérüléssel csökkentve.
  3. (i) Amennyiben a vállalkozó részt vesz a polimetallikus konkréciók bányászatában, szállításában és a feldolgozott fémek termelésében, a "vállalkozó bruttó bevételei" a feldolgozott fémek értékesítésébõl származó bruttó bevételt jelenti és bármilyen más pénzeszközt, amely a Hatóság pénzügyi szabályaival, rendelkezéseivel és eljárásaival összhangban levõ szerzõdés alapján végzett tevékenységnek tulajdonítható.

  1. Bármely a g) (i) és az n) (iii) pontokban meghatározott eseteken kívül, a "vállalkozó bruttó bevételei" a szerzõdéssel érintett területrõl kitermelt fémtartalmú rögökbõl nyert félig feldolgozott fémek értékesítésébõl származó bruttó bevételt jelenti és bármilyen más pénzeszközt, amely a Hatóság pénzügyi szabályaival, rendelkezéseivel és eljárásaival összhangban levõ szerzõdés alapján végzett tevékenységnek tulajdonítható.

  1. A "szerzõdõ fejlesztési költségei" jelenti:

  1. valamennyi kiadást, amely a kereskedelmi célú termelés megkezdése elõtt merült fel, amelyek közvetlenül kapcsolódnak a szerzõdéssel érintett területen folytatott tevékenység kiaknázási kapacitásának fejlesztéséhez, ezenfelül az n) pontban meghatározott eseteken kívül, a szerzõdés alapján folytatott tevékenységhez kapcsolódók, amelyek összhangban az általánosan elfogadott számviteli elvekkel, ideértve - többek között - a termelõ berendezések, felszerelések, hajók, feldolgozó üzemek, építkezések, földterület, utak, a szerzõdéssel érintett terület feltárásának, kiaknázásának, a kutatás és fejlesztés, a kamat, a szükséges bérletek, engedélyek és díjak költségeit; valamint
  2. azok az (i) pontban felsoroltakhoz hasonló költségek, amelyek a kereskedelmi célú termelés megkezdését követõen merültek fel és amelyek a munkaterv végrehajtásához szükségesek, kivéve azok, amelyek a mûködési költségekhez sorolhatóak.

  1. A tõkevagyon realizálásából származó bevételek és azoknak a tõkevagyonoknak a piaci értéke, amelyekre már nincs szükség a szerzõdés alapján végzett tevékenységhez és nem kerültek értékesítésre, levonandók a vállalkozó fejlesztési költségeibõl az adott pénzügyi év során. Amikor ezek a levonások meghaladják a vállalkozó fejlesztési költségeit, a többlet hozzáadandó a vállalkozó bruttó bevételeihez.
  2. A vállalkozó azon fejlesztési költségei, amelyek a h) (i) és az n) (iv) pontok szerinti kereskedelmi célú termelés megkezdése elõtt merültek fel, a kereskedelmi célú termelés megkezdésének idõpontjától számítva 10 egyenlõ éves részletben térítendõk meg. A vállalkozó azon fejlesztési költségei, amelyek a h) (i) és az n) (iv) pontok szerinti kereskedelmi célú termelés megkezdését követõen merültek fel, 10 vagy kevesebb éves részletben térülnek meg, attól függõen, hogy a szerzõdés lejáratáig biztosítva legyen a teljes megtérülés.
  3. A " vállalkozó mûködési költségei" jelenti valamennyi kiadást, amely a szerzõdéssel érintett terület termelési kapacitásának kiaknázásának a kereskedelmi célú termelés megkezdését követõen merült fel és azonfelül a vonatkozó tevékenységek, a szerzõdés alapján történõ üzemelés, összhangban az általánosan elfogadott számviteli elvekkel, ideértve - többek között - a termelési díjat, vagy az éves rögzített díjat, közülük a magasabb összegût, a bér, fizetés, munkavállalói juttatási, anyag, szolgáltatás, szállítási, feldolgozási és marketing költségeket, a kamatot, hasznokat, a tengeri környezet megõrzését, az általános és adminisztratív költségeket, különösen a szerzõdés szerinti mûködtetéshez kötõdõket, és bármilyen nettó mûködési veszteséget, amelyet elõre, vagy visszahoztak a következõk szerint. A nettó mûködési veszteség elõrevihetõ 2 egymást követõ évre, kivéve a szerzõdés két utolsó évére, mely esetben a két megelõzõ évre vihetõk át.
  4. Amennyiben a vállalkozó részt vesz a polimetallikus konkréciók bányászatában, szállításában és a feldolgozott vagy félig feldolgozott fémek termelésében, a "bányászati szektor fejlesztési költségei" jelenti a vállalkozó fejlesztési költségeinek azt a részét, amely közvetlenül kapcsolódik a szerzõdéssel érintett terület forrásainak bányászatához, összhangban az általánosan elfogadott számviteli elvekkel és a Hatóság pénzügyi szabályaival, rendelkezéseivel és eljárásaival ideértve - többek között - a kérelmezési díjat, az éves rögzített díjat és, ahol alkalmazható, a szerzõdéssel érintett terület feltárásának és kiaknázásának költségeit és a kutatási és fejlesztési költségek egy részét.
  5. A "befektetés megtérülése" a pénzügyi évben jelenti az az évi nettó bevételek és a bányászati szektor fejlesztési költségeinek arányát. Ennek az aránynak a kiszámolásához a bányászati szektor fejlesztési költsége magába foglalja a bányászati szektorban az új, vagy a lecserélt berendezés beszerzési költségét, csökkentve a lecserélt eredeti értékével.
  6. Amennyiben a szerzõdõ kizárólag bányászati tevékenységet folytat:

  1. a "a nettó kiaknázási bevételek" jelenti a szerzõdõ teljes nettó bevételeinek összegét;
  2. a " vállalkozó nettó bevételei" egyenlõ az f) pontban meghatározottal;
  3. a " vállalkozó bruttó bevételei" jelenti a polimetallikus konkréciók értékesítésébõl származó bruttó bevételt és bármilyen más pénzeszközt, amely ésszerûen tulajdonítható a Hatóság pénzügyi szabályaival, rendelkezéseivel és eljárásaival összhangban levõ szerzõdés szerintimûveleteknek;
  4. a " vállalkozó fejlesztési költségei" jelenti valamennyi kiadást, amely a kereskedelmi célú termelés megkezdése elõtti idõszakban merült fel a h) (i) pontban felsoroltak szerint, valamint valamennyi kiadást, amely a kereskedelmi célú termelés megkezdését követõen jelentkezett a h) (ii) pontban felsoroltak szerint, amelyek közvetlenül kapcsolódnak a szerzõdéssel érintett terület forrásainak bányászatához, összhangban az általánosan elfogadott számviteli elvekkel;
  5. a " vállalkozó mûködési költségei" jelenti a szerzõdõ k) pont szerinti mûködési költségeit, amelyek közvetlenül kapcsolódnak a szerzõdéssel érintett terület forrásainak bányászatához, összhangban az általánosan elfogadott számviteli elvekkel;
  6. a "befektetésbõl származó jövedelem" a pénzügyi évben jelenti a vállalkozó azévi nettó bevételeinek és a vállalkozó fejlesztési költségeinek arányát. Ennek az aránynak a kiszámolásához a vállalkozó fejlesztési költsége magába foglalja az új, vagy a lecserélt berendezés beszerzési költségét, csökkentve a lecserélt berendezés eredeti értékével.

  1. A vállalkozó által fizetendõ kamat tekintetében a h), k), l) és n) pontokban szabályozott költségek oly mértékben engedhetõk meg, ahogy minden körülmények között a Hatóság a jelen Függelék 4. cikke 1. bekezdése szerint jóváhagyja a saját tõke és a kamatláb arányát figyelemmel a meglevõ kereskedelmi gyakorlatra.
  2. A jelen bekezdésben hivatkozott költségek nem értelmezhetõek úgy, hogy már tartalmazzák a társasági jövedelemadókat és más hasonló terheket, amelyeket az államok vetnek ki, tekintettel a vállalkozó mûködésére.

  1. a) Az 5. és 6. bekezdésekben hivatkozott "feldolgozott fémek" jelenti a fémeknek azt a legalapvetõbb formáját, amelyben a nemzetközi végpiacokon szokásosan forgalomba kerülnek. E célból a Hatóság pénzügyi szabályaiban, rendelkezéseiben és eljárásaiban megjelöli a vonatkozó nemzetközi végpiacot. Azoknak a fémeknek az esetében, amelyeket az ilyen piacokon nem forgalmaznak, a "feldolgozott fémek" jelenti a fémeknek azt a legalapvetõbb formáját, amelyben azokat a reprezentatív ügyletekben szokásosan értékesítik.

  1. Amennyiben a Hatóság másképpen nem képes megállapítani az 5. bekezdés b) és a 6. bekezdés b) pontjai szerinti, a szerzõdés által érintett területrõl kitermelt polimetallikus konkréciókból kinyert feldolgozott fémek mennyiségét, azt a konkréciók fémtartalma, a kinyerés hatékonysága és más vonatkozó tényezõk alapján állapítandó meg, a Hatóság szabályai, rendelkezései és eljárásai szerint, összhangban az általánosan elismert számviteli elvekkel.

  1. Amennyiben egy nemzetközi végpiac a feldolgozott fémek, polimetallikus konkréciók, és a konkréciókból származó félig feldolgozott fémekre vonatkozóan ármegállapító mechanizmus, az azon a piacon érvényes átlagos árat kell alkalmazni. Bármely más esetben a Hatóság, a vállalkozóval folytatott konzultációt követõen, állapít meg méltányos árat az említett termékekre, összhangban a 9. bekezdéssel.
  2. a) Valamennyi a jelen cikkben szereplõ költség, kiadás, jövedelem és bevétel, valamint minden ár-, és értékmegállapítás a szabad piac és a formális ügyletek eredménye. Ilyen hiányában azokat a Hatóság állapítja meg a vállalkozóval folytatott konzultációt követõen oly módon, mintha azok a szabadpiaci mûveletek vagy a formális ügyletek eredményei lennének a más piacokon végzett megfelelõ mûveletek figyelembe vételével;

  1. Annak érdekében, hogy a jelen bekezdés rendelkezéseinek teljesítését és végrehajtását biztosítsa, a Hatóság az ENSZ Transznacionális Korporációk Bizottsága, a Fejlett és Fejlõdõ Országok közötti Adózási megállapodások Szakértõi Csoportja, valamint más nemzetközi szervezetek által a formális ügyletekre elfogadott elvek és értelmezések szerint jár el, és szabatosan megállapítja szabályaiban, rendelkezéseiben és eljárásaiban az egységes és nemzetközi szinten elfogadott számviteli szabályokat és rendelkezéseket, valamint ezek szerint a szabályoknak, rendelkezéseknek és eljárási szabályoknak megfelelõen lefolytatott könyvvizsgálatra a Hatóság számára elfogadható független okleveles könyvvizsgálóknak a vállalkozó általi megválasztására.

  1. A vállalkozó a könyvvizsgálók rendelkezésére bocsátja, összhangban a Hatóság pénzügyi szabályaival, rendelkezéseivel és eljárásaival, a jelen cikk teljesítésének megállapításához szükséges pénzügyi adatokat.
  2. Valamennyi a jelen cikkben szereplõ költség, kiadás, jövedelem és bevétel, valamint ár és érték az általánosan elfogadott számviteli elvekkel és a Hatóság pénzügyi szabályaival, rendelkezéseivel és eljárásaival összhangban állapítandó meg.
  3. Az 5. és 6. bekezdés szerinti, a Hatóság részére teljesítendõ fizetéseket szabadon használható pénznemben, vagy a fõbb nemzetközi devizapiacokon forgalmazott szabadon rendelkezésre álló és ténylegesen használatos pénznemben, vagy a vállalkozó választása szerint piaci áron feldolgozott fémben. A piaci árakat az 5. bekezdés b) pontja szerint kell megállapítani. A szabadon használható pénznem, vagy a fõbb nemzetközi devizapiacokon forgalmazott szabadon rendelkezésre álló és ténylegesen használatos pénznemeket a Hatóság pénzügyi szabályai, rendelkezései és eljárásai állapítják meg, összhangban az idevonatkozó nemzetközi pénzügyi gyakorlattal.
  4. A vállalkozónak a Hatóság felé fennálló valamennyi pénzügyi kötelezettségét, úgyszintén a jelen cikkben említett díjait, költségeit, kiadásait, jövedelmeit és bevételeit a bázisév változatlan feltételeire korrigálják.
  5. A Hatóság figyelembe véve a Gazdasági Tervezõ Bizottság és a Jogi és Technikai Bizottság bármely ajánlását, elfogadhat szabályokat, rendelkezéseket és eljárási szabályokat, amelyek megkülönböztetés nélküli alapon az 1. bekezdésen foglalt célok elérése érdekében a vállalkozóknak pénzügyi kedvezményeket nyújtanak.
  6. A Hatóság és a vállalkozó között a szerzõdés pénzügyi rendelkezéseinek alkalmazását érintõ vita esetében bármely fél kereskedelmi választottbíróság elé terjesztheti a vitát, kivéve, ha a felek abban egyeztek meg, hogy a vitát más, a 188. cikk 2. bekezdésével összhangban álló módon rendezik.

14. cikk

Az adatok átadása

  1. A vállalkozó köteles a Hatóságnak, összhangban annak szabályaival, rendelkezéseivel és eljárásaival, valamint a munkaterv rendelkezéseivel és feltételeivel, a Hatóság által megszabott idõszakonként, átadni valamennyi szükséges és vonatkozó adatot a Hatóság részére, hogy fõ szervei hatékonyan gyakorolhassák hatáskörüket és funkcióikat a munkaterv által érintett terület tekintetében.
  2. A munkatervvel érintett terület vonatkozásában átadott adatok tulajdon jellegûnek tekintendõk, kizárólag a jelen cikkben meghatározott célokra használhatók fel. A Hatóság által a tengeri környezet védelme és biztonsága céljából jogszabályba foglalt szabályok, rendelkezések és eljárási szabályokhoz szükséges adatok, kivéve a felszerelés tervezési adatai, nem minõsülnek tulajdon jellegûeknek.
  3. A kutatók, szerzõdés iránti kérelmezõk, vagy vállalkozó által részére átadott bizalmas adatokat a Hatóság nem közölheti sem a Vállalat, sem a Hatóságon kívüli bárki más számára, de a fenntartott területekre vonatkozó adatok átadhatók a Vállalat részére. Az ilyen adatok, amelyeket az ilyen személyek adtak át a Vállalat részére, nem közölhetõ sem a Hatóság, sem a bárki más a Hatóságon kívüli számára.

15. cikk

Személyzetképzési programok

A vállalkozó gyakorlati programokat szervez a Hatóság és a fejlõdõ országok személyzete számára, ideértve a szerzõdés által érintett terület valamennyi tevékenységében történõ részvételüket a 144. cikk, 2. bekezdése szerint.

16. cikk

Kizárólagos jog a feltárásra és kiaknázásra

A Hatóság a XI. rész és szabályai, rendelkezései és eljárásainak megfelelõen, meghatározott források tekintetében, kizárólagos jogot adhat a vállalkozónak a feltárásra és kiaknázásra a munkaterv által érintett területen és biztosítja, hogy semmilyen más jogalany nem mûködik ugyanazon a területen más kategóriájú forrást érintõen olyan módon, hogy zavarhatná a vállalkozó tevékenységét. A vállalkozó számára összhangban a 153. cikk. 6. bekezdésével garantált a szerzõdés birtoklása.

17. cikk

A Hatóság szabályai, rendelkezései és eljárásai

  1. A Hatóság köteles elfogadni és egységesen alkalmazni szabályokat, rendelkezéseket és eljárási szabályokat a 160. cikk 2. bekezdése f) (ii) pontja és a 162. cikk 2. bekezdése o) (ii) pontja alapján feladatai végrehajtása érdekében, a XI. részben felsoroltak szerint - többek között - a következõ ügyekben:

  1. a)A Körzetben folyó kutatás, feltárás és kiaknázásra vonatkozó adminisztratív eljárások;
  2. mûveletek:

  1. a terület mérete;
  2. a mûködések idõtartama;
  3. munkavégzési követelmények, ideértve a jelen Függelék 4. cikk, 6. bekezdés, c) pontja szerinti biztosítékokat;
  4. az ásványforrások kategóriái;
  5. a területekrõl való lemondás;
  6. jelentés munka menetérõl;
  7. az adatok benyújtása;
  8. a mûveletek felügyelete és figyelemmel kísérése;
  9. más, a tengeri környezetben folytatott tevékenységek zavarásának megelõzése;
  10. a jogok és kötelezettségek átruházása a vállalkozó által;
  11. eljárás a technológia átadására a fejlõdõ országok részére összhangban a 144. cikkel valamint a közvetlen részvételükre;
  12. bányászati szabványok és szokások, ideértve a mûködési biztonságra, az ásványforrások megõrzésére és a tengeri környezet védelmére vonatkozókat;
  13. a kereskedelmi célú termelés fogalmának meghatározása;
  14. minõsítési követelmények a kérelmezõk részére;

  1. pénzügyek:

  1. egységes és megkülönböztetés mentes költségkalkulációs és számviteli szabályok meghozatala, valamint a könyvvizsgálók kiválasztásának szabályai;
  2. a bevételek felosztása;
  3. a jelen Függelék 13. cikkében hivatkozott kedvezmények;

  1. a 151. cikk, 10. bekezdése és a 164. cikk, 2. bekezdés d) pontja szerint hozott döntések megvalósítása.

  1. A következõ ügyekre vonatkozó szabályoknak, rendelkezéseknek és eljárási szabályoknak teljes mértékben tükrözniük kell az alábbi objektívkritériumokat:

  1. A területek mérete:
  2. A Hatóság meghatározza a feltárási területek megfelelõ méretét, amelyek akár kétszer akkorák is lehetnek, mint a kiaknázási területek, annak érdekében, hogy lehetõvé tegyék az intenzív feltárási munkálatokat. A terület méretét úgy kell meghatározni, hogy teljesüljenek a fenntartott területekkel kapcsolatos, a jelen Függelék 8. cikkében felsorolt követelmények, úgyszintén a 151. cikk szerint meghatározott termelési követelmények, tekintettel a szerzõdés feltételeire és figyelembe véve a tengerfenéki bányászatra rendelkezésre álló technika idõszerû színvonalát, valamint a területek fizikai jellemzõit. A területek nem lehetnek sem kisebbek, sem nagyobbak, mint amekkorák megfelelnek ennek a célnak.

  3. A mûveletek idõtartama:

  1. A kutatás idõbeli korlátozás nélkül végezhetõ;
  2. A feltárásra rendelkezésre álló idõnek elegendõnek kell lennie arra, hogy lehetõvé tegye a kijelölt terület alapos felmérését, a területhez szükséges bányászati felszerelések megtervezését és legyártását, valamint a bányászati és feldolgozó rendszerek próbája céljából a kis és közepes méretû feldolgozó üzemek megtervezését és felépítését;
  3. A kiaknázás idõtartamát össze kell hangolni a bányászati tervgazdaságilag célszerû határidejével, figyelemmel az olyan tényezõkre, mint az érc kimerülése, a bányagépek és a feldolgozó létesítmények élettartama, valamint a kereskedelmi versenyképesség. A kiaknázásnak megfelelõ idõtartamúnak kell lennie ahhoz, hogy lehetõség nyíljon a terület ásványainak kiaknázására és tartalmaznia kell egy megfelelõ hosszúságú idõt a bányászat és feldolgozás kereskedelmi méretûvé fejlesztésére, amíg még nem követelmény a kereskedelmi méretû termelés. A teljes kiaknázási idõtartamnak azonban elegendõen rövidnek is kell lennie, ahhoz, hogy a Hatóságnak meg a meghosszabbítás során legyen a lehetõsége a munkaterv rendelkezéseinek és feltételeinek a munkaterv elfogadása után hozott szabályaival, rendelkezéseivel és eljárásaival összhangban történõ módosítására.

  1. Munkavégzési követelmények:
  2. A Hatóság megköveteli, hogy a kiaknázási periódusban a mûködtetõ köteles a munkatervvel érintett terület méretéhez ésszerûen igazodó idõszakos kiadásokat teljesíteni, amelyek elvárhatók egy jóhiszemû vállalkozótól, akinek szándékában áll a területen a kereskedelmi célú termelést a Hatóság által szabott határidõk betartásával megszervezni. A kiadásokat nem szabad akkora szinten megállapítani, hogy az elriassza a potenciális vállalkozókat, akik az elterjedtnél olcsóbb technológiával dolgoznak. A Hatóság megállapítja azt a maximális idõtartamot, amely leteltével a feltárási periódus lezárul és megkezdõdik a kiaknázási periódus, annak érdekében, hogy elérje a kereskedelmi célú termelést. Ennek az idõszaknak a meghatározására a Hatóság figyelembe veszi azt, hogy a nagy volumenû kiaknázási és feldolgozási rendszereket csak a feltárási periódus végeztével és a kiaknázási periódus megkezdésével lehet csak elindítani. Ennek megfelelõen annak az idõtartamnak a megállapításánál, amely a kereskedelmi célú termelés beindításához szükséges, figyelembe kell venni a feltárási periódus lezárulásával az ehhez szükséges építkezések idõtartamát és kellõ idõt kell hagyni az elkerülhetetlen késedelmekre az építési ütemtervben. A kereskedelmi célú termelés elérése után a Hatóság ésszerû határok között, figyelemmel valamennyi vonatkozó tényezõre megköveteli a vállalkozótól, hogy a munkaterv idõtartama alatt folyamatosan tartsa fenn a kereskedelmi célú termelést.

  3. Az ásványforrások kategóriái:

Az ásványforrások kategóriáinak, amelyek tekintetében a munkaterveket jóváhagyják, meghatározása során a Hatóság - többek között - a következõ jellemzõkre fordít különös figyelmet:

  1. bizonyos források hasonló bányászati módszereket igényelnek; és
  2. némely forrás egyidejûleg is kitermelhetõ, anélkül, hogy túlzott mértékû ütközések legyenek az ugyanazon a területen különbözõ források kiaknázásával foglalkozó vállalkozók között.

A jelen pontban foglaltak nem jelentik azt, hogy a Hatóság nem fogad el olyan munkatervet, amely ugyanazon a területen ugyanazon a kérelmezõ által több mint egyfajta forrásra vonatkozik.

  1. A területekrõl való lemondás:
  2. A mûködtetõ szankciók nélkül bármikor lemondhat a munkatervvel érintett területre vonatkozó jogainak egészérõl, vagy részérõl.

  3. A tengeri környezet védelme:
  4. Szabályok, rendelkezések és eljárási szabályok hozandók meg annak érdekében, hogy biztosítsák a tengeri környezet hathatós védelmét a közvetlenül a Területen folyó tevékenységbõl, vagy az ásványoknak közvetlenül a lelõhely feletti hajó fedélzetén való feldolgozásból eredõ káros hatásaitól, figyelembe véve azt, hogy a káros hatások mekkora mértékben származhatnak közvetlenül a hulladéknak a tengerbe öntésébõl, fúrásból, kotrásból, próbavételbõl és talajkiemelésbõl, valamint üledéknek és hulladéknak a tengeri környezetbe történõ kidobásából, kiürítésébõl és kirakásából.

  5. Kereskedelmi célú termelés:

A kereskedelmi célú termelés akkor tekintendõ megkezdettnek, amikor a vállalkozó megkezdi egy nagy volumenû kinyerési tevékenységet, amely elegendõ anyagot termel ki ahhoz, hogy világosan jelezze hogy az elsõdleges cél a nagy volumenû termelés és nem az információszerzés, analízis, vagy felszerelés vagy üzem próbája.

18. cikk

Szankciók

  1. A vállalkozót a szerzõdés alapján megilletõ jogokat kizárólag a következõ esetekben lehet felfüggeszteni, vagy megszüntetni:

  1. amennyiben a Hatóság figyelmeztetése ellenére a vállalkozó oly módon folytatja tevékenységét, hogy az a szerzõdés alapfeltételeinek, a XI. résznek, és a Hatóság szabályainak, rendelkezéseinek és eljárásainak súlyos, folyamatos és szándékos megszegését eredményezi; vagy
  2. amennyiben a vállalkozó nem teljesíti a vitarendezési testület rá vonatkozó jogerõs döntését.

  1. A szerzõdés megszegésének bármely, az 1. bekezdés a) pontja által nem szabályozott esetében, vagy az 1. bekezdés a) pontja szerinti felfüggesztés vagy megszüntetés helyett a Hatóság a szerzõdéssértés súlyosságához igazodó pénzbüntetést szabhat ki a vállalkozóra.
  2. A 162. cikk 2. bekezdésének w) pontja szerinti sürgõsségi rendelkezés esetét leszámítva a Hatóság addig nem hajthatja végre a felfüggesztést, megszüntetést, vagy pénzbüntetést magába foglaló döntését, amíg a vállalkozó számára nincs biztosítva az ésszerû lehetõség a XI. rész, 5. címe szerinti jogorvoslat lehetõsége.

19. cikk

A szerzõdés felülvizsgálata

  1. Abban az esetben, ha olyan körülmények merültek fel, vagy várhatóan felmerülnek, amelyek - bármely fél véleménye szerint - a szerzõdést méltánytalanná teszik, vagy a szerzõdés ellehetetlenül, vagy amikor a szerzõdésben, illetve a XI. részben foglalt célok elérését kivitelezhetetlenné teszik, a felek tárgyalások útján megfelelõen felülvizsgálják azt.
  2. Bármely olyan szerzõdés, amelyet a felek a 153. cikk 3. bekezdése szerint kötöttek, kizárólag a felek hozzájárulásával vizsgálható felül.

20. cikk

A jogok és kötelezettségek átruházása

A szerzõdésbõl eredõ jogok és kötelezettségek átruházása kizárólag a Hatóság hozzájárulásával történhet, szabályaival, rendelkezéseivel és eljárásaival összhangban. A Hatóság indokolatlanul nem tagadhatja meg az átruházáshoz szükséges hozzájárulását, amennyiben a javasolt átvevõ minden tekintetben alkalmas kérelmezõ és átvállalja az átruházó minden kötelezettségét, valamint ha az átruházás nem jelenti egyben az olyan munkaterv átruházását is, amelynek jóváhagyását a jelen Függelék 6. cikke 3. bekezdésének c) pontja tiltja.

21. cikk

Irányadó jog

  1. A szerzõdésre a szerzõdés rendelkezései, a Hatóság szabályai, rendelkezései és eljárásai, valamint a XI. rész és a nemzetközi jog más, az Egyezménnyel nem összeegyeztethetetlen szabályai az irányadók.
  2. Bármely, a Hatóság és a vállalkozó jogaira és kötelezettségeire vonatkozó jogerõsítélet, amelyet az Egyezmény alapján joghatósággal rendelkezõ bíróság vagy választottbíróság hozott, valamennyi Részes Állam területén végrehajtandó.
  3. Semelyik Részes Állam sem róhat olyan feltételt a vállalkozóra, amely összeegyeztethetetlen a XI. Résszel. Azonban a Részes Állam a Hatóságnak a jelen Függelék 17. cikk, 2. bekezdés, f) pontja szerint elfogadott szabályainál, rendelkezéseinél és eljárásainál szigorúbb, a környezetvédelemre vonatkozó vagy mástörvényeinek és rendelkezéseinek arra a vállalkozóra való alkalmazása, amelyért kezességet vállalt, vagy a lobogója alatt közlekedõ hajóra való alkalmazása nem tekinthetõ összeegyeztethetetlennek a XI. Résszel.

22. cikk

Felelõsség

A vállalkozó felel bármely, a mûködése során jogellenes magatartása következtében felmerült kárért, figyelembe véve a Hatóság közreható magatartásának és mulasztásának mértékét. Hasonlóan a Hatóság felelõsséggel tartozik bármely, a hatás- és feladatköre gyakorlása során jogellenes magatartása következtében felmerült kárért, ideértve a 168. cikk 2. bekezdésében foglaltak megszegését, figyelembe véve a vállalkozó közreható magatartásának és mulasztásának mértékét. A kártérítés mértékét minden esetben a ténylegesen bekövetkezett kár határozza meg.

 

 

 

 

IV. Függelék

A Vállalat alapszabálya

  1. cikk

Célkitûzések

  1. A Vállalat a Hatóság szerve, amely a 153. cikk 2 (a) pontja alapján közvetlenül valósítja meg a tevékenységet a Körzetben, valamint a Körzetbõl származó ásványok elszállítását, feldolgozását és az azzal kapcsolatos marketing tevékenységet végzi.
  2. Célkitûzéseinek megvalósítása és feladatkörének ellátása során a Vállalat ennek az Egyezménynek, valamint a Hatóság szabályai, elõírásai és szabályzatai megtartásával jár el.
  3. A Körzet készleteinek az 1. bekezdés alapján történõ hasznosítása során a Vállalat a jelen Egyezményt megtartva, az ésszerû kereskedelmi elvek figyelembe vételével mûködik.
  4. cikk

A Hatósággal való kapcsolat

  1. A 170. cikknek megfelelõen a Vállalat a Közgyûlés általános politikájával, valamint a Tanács irányelveivel összhangban végzi tevékenységét.
  2. Az 1. bekezdést figyelembe véve, a Vállalat tevékenységének végzése tekintetében autonómiával rendelkezik.
  3. Ebben az Egyezményben semmi sem teszi felelõssé a Vállalatot a Hatóság cselekedeteiért vagy kötelezettségeiért, illetve nem teszi felelõssé a Hatóságot a Vállalat cselekedeteiért vagy kötelezettségeiért.

3. cikk

A felelõsség korlátozása

A jelen Függelék 11. cikkének 3. bekezdését nem érintve, a Hatóság egyetlen tagja sem felel csupán tagsága okán a Vállalat cselekedeteiért vagy kötelezettségeiért.

4. cikk

Szervezeti felépítés

A Vállalat Igazgatótanáccsal, Fõigazgatóval és a mûködéséhez szükséges személyzettel rendelkezik.

5. cikk

Igazgatótanács

  1. Az Igazgatótanács a Közgyûlés által, a 160. cikk 1. bekezdésével összhangban választott 15 tagból áll. A tagok választása során megfelelõ figyelmet kell szentelni az arányos földrajzi elosztás elvének. A tagok jelölésének benyújtása során a Hatóság tagjai figyelnek arra, hogy a legjobban hozzáértõ, és - a releváns területeken - képesítéssel rendelkezõ személyeket jelöljenek abból a célból, hogy a Vállalat életképessége és sikere biztosítva legyen.
  2. A tagokat 4 éves idõtartamra választják és azok újraválaszthatók; megfelelõ figyelmet kell fordítani a tagság rotációjának elvére.
  3. A tagok addig maradnak hivatalukban, amíg utódaik nem kerülnek megválasztásra. Amennyiben egyik tag hivatala tekintetében üresedés történik, a 160. cikk 2(c) pontja alapján a Közgyûlés új tagot választ a régi tag hivatali idejének hátramaradó részére.
  4. A tagok személyes minõségükben tevékenykednek. Feladataik teljesítése során nem kérhetnek vagy kaphatnak utasításokat egyetlen kormánytól vagy egyetlen más forrástól sem. A Hatóság minden egyes tagja méltányolja az igazgatótanácsi tagok független jellegét, és tartózkodik attól, hogy befolyásolja õket feladataik teljesítése tekintetében.
  5. Minden egyes igazgatótanácsi tag a Vállalkozás pénzügyi eszközeibõl finanszírozott díjazást kap. A díjazás összegét a Tanács javaslata alapján a Közgyûlés állapítja meg.
  6. Az Igazgatótanács általában a Vállalat központi hivatalában mûködik, és akkor ül össze, amikor azt a Vállalat gazdasági tevékenysége szükségessé teszi.
  7. A határozatképességhez tagok kétharmad része szükséges.
  8. Minden egyes tag egy szavazattal rendelkezik. Az Igazgatótanács által tárgyalt minden ügyben a tagok többségével döntenek. Amennyiben az egyik ügyben valamelyik tag érdekelt, e tag az üggyel kapcsolatos szavazásban nem vesz részt.
  9. A Hatóság bármely tagja információt kérhet az Igazgatótanácstól, az Igazgatótanács olyan tevékenysége tekintetében, amely különösen érintheti azt a tagot. Az Igazgatótanácsnak törekednie kell ezen információ szolgáltatására.

6. cikk

Az Igazgatótanács hatásköre és feladatköre

Az Igazgatótanács irányítja a Vállalat tevékenységét. A jelen Egyezményt megtartva az Igazgatótanács azon hatásköröket gyakorolja, amelyek szükségesek a Vállalat célkitûzéseinek teljesítéséhez, a következõ hatásköröket is beleértve:

  1. saját tagjaiból elnök választása;
  2. saját eljárási szabályainak elfogadása;
  3. a 153 cikk 3. bekezdésének, valamint a 162. cikk 2(j) pontjának megfelelõen hivatalos írott munkatervek kidolgozása és elõterjesztése a Tanácshoz;
  4. a 170. cikkben foglalt tevékenységek végrehajtása érdekében munkatervek és programok kidolgozása;
  5. a 151. cikk 2-7. bekezdése alapján termelési engedély iránti kérelmek elõterjesztése a Tanácshoz;
  6. a technológia megszerzésére vonatkozó tárgyalások engedélyezése, ide értve a III. Függelék 5. cikke 3(a), (c) és (d) pontjaiban foglaltakat, valamint az ilyen tárgyalások eredményeinek jóváhagyása;
  7. feltét a III. Függelék 9. és 11. cikkeiben hivatkozott közös vállalatokkal és más közös megállapodásokkal kapcsolatos tárgyalások rendjének és feltételeink megállapítása, engedélyezése, valamint az ilyen tárgyalások eredményeinek jóváhagyása.
  8. a Közgyûlés részére javaslat tétele abban a kérdésben, hogy a Vállalat nettó bevételeinek hányad része tartalékolják a 160. cikk 2(f) pontja, és a e Függelék 10. cikke alapján;
  9. a Vállalat éves költségvetésének jóváhagyása;
  10. e Függelék 12. cikke 3. bekezdésével összhangban az áruk és szolgáltatások beszerzésének engedélyezése;
  11. e Függelék 9. cikkével összhangban éves jelentés benyújtása a Tanács részére;
  12. a Közgyûlés jóváhagyása céljából a szervezet, a vezetés, a Vállalat személyzetének kinevezése és felmentése tárgyában normatervezetek elõterjesztése a Tanácshoz, valamint az ilyen szabályok hatálybalépéséhez szükséges elõírások elfogadása;
  13. kölcsönfelvételek, valamint fedezet vagy más biztosíték nyújtása, amit e Függelék 11. cikke 2bekezdésével összhangban állapíthat meg;
  14. perképesség, megállapodások és ügyletek kötése, és bármely más - a jelen Függelék 13. cikkével összhangban lévõ - cselekmények végzése;
  15. a Tanács jóváhagyásának fenntartásával bármely nem mérlegelési jellegû hatáskör átruházása a Fõigazgatóra és bizottságaira.

7. cikk

Fõigazgató és a Vállalat személyzete

  1. A Közgyûlés a Tanács javaslata és az Igazgatótanács jelölése alapján megválasztja a Fõigazgatót, aki az Igazgatótanácsnak nem tagja. A Fõigazgató határozott ideig tölti be hivatalát, amely idõtartam nem haladhatja meg az öt évet, és újraválasztható további hivatali idõszakokra.
  2. A Fõigazgató, aki a Vállalat törvényes képviselõje és vezetõ tisztségviselõje, közvetlenül felel az Igazgatótanácsnak a Vállalat ügyvezetése tekintetében. E Függelék 6. cikke 1. bekezdésében hivatkozott szabályokkal és rendelkezésekkel összhangban felel a szervezetért, az irányításért és a Vállalat személyzetének felvételéért és felmentéséért. Szavazati jog nélkül részt vesz a Igazgatótanács ülésein, és szavazati jog nélkül részt vehet a Közgyûlés és a Tanács ülésein, amennyiben ezek a szervek a Vállalatot érintõ ügyekkel foglalkoznak.
  3. A személyzet kinevezésének, valamint alkalmazásának és szolgálati körülményeinek meghatározása tekintetében az elsõdleges szempontnak a legmagasabb szintû eredményesség és szakmai hozzáértés szükségességének kell lenni. A fenti szempont figyelembe vétele mellett a megfelelõ figyelmet kell fordítani a személyzet - méltányos földrajzi alapon történõ - alkalmazásának fontosságára.
  4. Feladatai végrehajtása során a Fõigazgató, valamint a személyzet nem kérhet vagy kaphat utasításokat egyetlen kormánytól vagy egyetlen más - a Vállalaton kívüli - forrástól sem. Tartózkodni kötelesek minden olyan cselekménytõl, amely rossz fényt vethet arra a helyzetükre, hogy õk a Vállalat nemzetközi hivatalnokai, akik kizárólag a Vállalatnak tartoznak felelõsséggel. Minden Részes Állam vállalja, hogy tiszteletben tartja a Fõigazgató és a személyzet kötelezettségeinek kizárólagosan nemzetközi jellegét, és azt, hogy nem kísérli meg befolyásolni azokat feladataik teljesítése tekintetében.
  5. A 168. cikk 2. bekezdésében foglalt /felelõsség a Vállalat személyzete tekintetében szintúgy alkalmazandó.

8. cikk

Elhelyezés

A Vállalat fõhivatala a Hatóság székhelyén található. A Vállalat létrehozhat más irodákat és telephelyeket bármely Részes Állam területén, amely ehhez hozzájárul.

9. cikk

Jelentések és pénzügyi kimutatások

  1. Minden pénzügyi év befejezése után legkésõbb három hónappal a Vállalat megtárgyalásra éves jelentést nyújt be a Tanácshoz, amely tartalmazza a számláinak helyzetérõl szóló és könyvvizsgálók által auditált beszámolót, valamint megfelelõ idõszakonként a Tanácsnak rövid összefoglaló beszámolót ad át pénzügyi helyzetérõl, valamint egy nyereség-veszteség kimutatást, amely a mûködésének az eredményeit mutatja meg.
  2. Éves jelentését, és olyan jelentéseket, amelyeket erre alkalmasnak ítél, a Vállalat közzéteszi.
  3. A jelen cikkben hivatkozott összes jelentést és pénzügyi beszámolót a Hatóság tagjainak megküldik.

10. cikk

A nettó bevétel felosztása

  1. Figyelemmel a 3. bekezdésre is, a Vállalat - a III. Függelék alapján - kifizetéseket vagy azzal egyenértékût eszközöl a Hatóság részére.
  2. Az Igazgatótanács javaslata alapján a Közgyûlés állapítja meg, hogy a Vállalat nettó bevételének milyen részét hagyja tartalékként a Vállalatnál. A maradék a Hatóság részére kerül átutalásra.
  3. A Vállalat önfenntartóvá válásához szükséges kezdeti idõszak során, amely a Vállalat kereskedelmi tevékenységének beindulását követõ tíz évnél nem lehet hosszabb, a Közgyûlés mentesíti a Vállalatot az 1. bekezdésében foglalt fizetési kötelezettség alól, és a Vállalat nettó árbevételének az egészét a Vállalat tartalékában hagyja.

11. cikk

Pénzügyek

  1. A Vállalat pénzügyi alapjai a következõkbõl állnak:

  1. a 173. cikk 2(b) pontja alapján a Hatóságtól kapott pénzösszegek;
  2. a Részes Államok önkéntes hozzájárulása a Vállalat tevékenységeinek finanszírozása céljából;
  3. a 2. és 3. bekezdés alapján a Vállalat által felvett kölcsönök;
  4. a Vállalat mûködésébõl származó bevételek;
  5. más pénzalapok, amelyeket a Vállalat azért kapott, hogy a lehetõ leghamarabb elkezdhesse mûködését és, hogy feladatainak eleget tehessen.

  1. a) Vállalatnak jogában áll kölcsönt felvenni, valamint olyan fedezetet vagy más biztosítékot nyújtani, amelyet megfelelõnek talál. Valamely Részes Állam pénzpiacán vagy valutájában történõ nyilvános kötvénykibocsátását megelõzõen, a Vállalatnak be kell szereznie az érintett Részes Állam hozzájárulását. A kölcsönfelvételek teljes összegét a Tanács hagyja jóvá az Igazgatótanács javaslata alapján.

  1. A Részes Államok megtesznek minden ésszerû erõfeszítést abban a tekintetben, hogy támogassák a Vállalat kölcsönfelvétel iránti kérelmét a tõkepiacokon és a nemzetközi pénzügyi szervezeteknél.

  1. 3. a) A Vállalat rendelkezésére bocsátják azokat a pénzügyi alapokat, amelyek szükségesek egy szakasz feltárásához és kiaknázásához, az ott kitermelt ásványok, valamint a kinyert nikkel, réz, kobalt és mangán elszállításához, feldolgozásához és piacra viteléhez, és ahhoz, hogy a Vállalat fedezni tudja a kezdeti technikai jellegû kiadásokat. A fenti pénzügyi alapok mértékét, valamint azoknak a korrigálásával kapcsolatos kritériumokat és tényezõket az Elõkészítõ Bizottság foglalja a Hatóság szabály, elõírás és eljárási tervezetébe.

  1. Minden Részes Állam olyan hosszú távú és kamatmentes hitellel, amely az ENSZ rendes költségvetése részére teljesített hozzájárulásnak a befizetés idõpontjában hatályban lévõ - és azokra az államokra tekintettel, amelyek az Egyesült Nemzetek Szervezeteinek nem tagjai, korrigált - skálájával összhangban a Vállalat rendelkezésére bocsátja az (a) pontban hivatkozott pénzösszegek felének megfelelõ összeget. Minden olyan adósság tekintetében, amelyet a Vállalat a pénzösszeg másik felének megszerzése érdekében halmoz fel, a Részes Államok ugyanebben a mértékben vállalnak kezességet.
  2. Amennyiben a Részes Államok pénzügyi hozzájárulásai kevesebbet tesznek ki mint az (a) pont alapján a Vállalat részére nyújtandó pénzügyi alapok mértéke, a Közgyûlés elsõ ülése folyamán megvizsgálja a hiány mértékét, és konszenzusos eljárással intézkedéseket fogad el a hiány megszüntetése tárgyában, figyelembe véve a Részes Államoknak az (a) és (b) pontokban foglalt kötelezettségeit, valamint az Elõkészítõ Bizottság bármely ajánlását.
  3. (i) Ennek az Egyezménynek a hatályba lépését követõ 60 napon belül, vagy a megerõsítõ vagy csatlakozási okirata letétbe helyezését követõ - attól függõen melyik történik késõbb 30 napon belül minden Részes Állam a Vállalatnál visszavonhatatlan, nem forgatható kamatmentes váltót helyez letétbe arra az összegre, amely a Részes Államnak a b) pont alapján nyújtandó kamatmentes hitelekben levõ részének felel meg.

  1. Az Igazgatótanács az Egyezmény hatálybalépését követõ legkorábbi kivitelezhetõ idõpontban, azt követõen pedig évenként vagy más megfelelõ idõközönként ütemtervet készít igazgatási költségei finanszírozásához, valamint a 170. cikkel és a jelen Függelékkel összhangban a Vállalat által végzett tevékenységekre vonatkozó igények ütemezésérõl és mértékérõl.
  2. Ezt követõen a Vállalat a Hatóságon keresztül értesíti a Részes Államokat a b) pontnak megfelelõen a az ilyen jellegû kiadások fedezéséhez szükséges hozzájárulásukról. A Vállalat olyan összegû váltót inkasszál, amelyre szükség lehet az ütemtervben meghatározott kiadások fedezésére figyelembe véve a kamatmentes kölcsönöket.
  3. A Részes Államok a b) ponttal összhangban az értesítés kézhezvételekor a Vállalat rendelkezésére bocsátják az adósságért vállalt kezességben lévõ saját részesedésüket.

  1. (i) Amennyiben azt a Vállalat kéri, a Részes Államok hitelgaranciákat nyújthatnak - a b) pontban hivatkozott skálával összhangban - a korábban már vállalt kezességen felül.

  1. A hitelgaranciák helyett a Részes Állam önkéntes hozzájárulást tehet a Vállalat részére abban az összegben, ami megfelel annak a kölcsönrésznek, amelyre amúgy is kezességet tartozik vállalni.

  1. A kamattal terhelt hitelek visszafizetése elõnyt élvez a kamatmentes kölcsönök visszafizetéséhez képest. A kamatmentes hitelek visszafizetése - a Tanács javaslata, valamint az Igazgatótanács tanácsa alapján - a Közgyûlés által elfogadott ütemtervvel összhangban történik. Ezen feladata gyakorlása során az Igazgatótanács a Hatóság szabályait, elõírásait és eljárásait szem elõtt tartva jár el, e szabályok, elõírások és eljárások figyelembe veszik a Vállalat hatékony mûködése kimagasló fontosságát, különösképpen a Vállalat pénzügyi függetlenségének biztosítását.
  2. A Vállalat részére hozzáférhetõvé tett pénzeszközök szabadon felhasználható valutákból vagy olyan valutákból állnak, amelyek szabadon állnak rendelkezésre és hatékonyan használhatók a fontosabb külföldi valutapiacokon. E valuták a Hatóság szabályaiban, elõírásaiban és szabályzataiban kerülnek meghatározásra összhangban az irányadó nemzetközi valutaügyi gyakorlattal. A 2. pont alapján kivételt képez ez alól az, hogy egyetlen Részes Állam sem tarthat fenn vagy rendelhet el korlátozásokat az ezen pénzeszközöknek a Vállalat által történõ tartása, használata vagy beváltása tekintetében.
  3. A "adósságbiztosíték" a Részes Állam által a Vállalat hitelezõinek tett olyan ígéret, amely alapján a Részes Állam a megfelelõ ütemterv összhangban pro rata kiegyenlíti a Vállalatnak a kezességgel fedezett pénzügyi kötelezettségeit, azt követõen, hogy a hitelezõk értesítették a Részes Államot a Vállalat fizetésképtelenségérõl. Ezen kötelezettségek kifizetésére vonatkozó eljárás összhangban van a Hatóság szabályaival, elõírásaival és eljárásaival.

  1. A Vállalat pénzügyi alapjai, vagyontárgyai és kiadásai külön kezelendõk a Hatóság pénzügyi alapjaitól, vagyontárgyaitól és kiadásaitól. A Vállalat megegyezhet a Hatósággal a berendezések, személyzet és szolgáltatások tekintetében, valamint az egymás helyett kifizetett hivatali költségek megtérítése tekintetében.
  2. A Vállalat nyilvántartásait, könyveit és számláit, ide értve az éves pénzügyi beszámolót is a Tanács által kinevezett független könyvvizsgáló vizsgálja meg.

12. cikk

Mûködés

  1. A Vállalat terveket javasol a Tanács részére tevékenységek megvalósítására, összhangban a 170. cikkel. E javaslatok tartalmazzák a Körzetben folytatandó tevékenységek hivatalos írott munkatervét összhangban a 153. cikk 3. bekezdésével, valamint minden olyan más információt és adatot, amelyeket szabályos idõközönként a Jogi és Mûszaki Bizottság értékel, valamint a Tanács jóváhagy.
  2. A Tanács jóváhagyása esetén a Vállalat végrehajtja a tervet az 1. bekezdésben hivatkozott hivatalos írott munkaterv alapján.
  3. a) Amennyiben a Vállalat nem rendelkezik a mûködéséhez szükséges árúkkal és szolgáltatásokkal, beszerezheti azokat. Ebbõl a célból pályázatot ír ki, és szerzõdéseket olyan ajánlattevõknek ítélheti oda, akik a legjobb kombinációját nyújtják a minõségre, árra és szállítási határidõre vonatkozólag.

  1. Amennyiben több olyan ajánlat van, amely a fenti kombinációt tartalmazza, a szerzõdés a következõképpen kerül odaítélésre:

  1. a diszkriminációmentesség elve olyan politikai és más szempontok alapján, amelyek nem lényegesek a tevékenység megfelelõen gondos és hatékony elvégzése szempontjából; és
  2. a Tanács által jóváhagyott irányelvek a fejlõdõ országokból származó áruk és szolgáltatások kedvezményezése tekintetében, ideértve a fejlõdõ országok közül a tengerparttal nem rendelkezõ és a földrajzilag kedvezõtlen helyzetben levõ államokat.

  1. Az Igazgatótanács szabályokat fogadhat el olyan különleges körülményeket meghatározva, amikor az ajánlattételre vonatkozó meghíváshoz szükséges elõfeltételektõl - a Vállalat nyomós érdekében - el lehet térni.

  1. A Vállalatnak tulajdonjoga van az összes általa kitermelt ásványra és feldolgozott anyagra.
  2. A Vállalat a diszkriminációmentesség elve alapján adja el termékeit. A Vállalat nem ad nem kereskedelmi jellegû árengedményeket.
  3. A jelen Egyezmény bármely más rendelkezése által a Vállalat részére biztosított általános vagy különös hatáskört nem érintve, ezeket a hatásköröket a Vállalat a gazdasági tevékenységéhez hozzárendelve gyakorolja, ahogyan ez szükséges.
  4. A Vállalat nem avatkozik be a Részes Államok politikai ügyeibe, valamint nem befolyásolhatja egyetlen érintett Részes Állam politikai jellege sem a Vállalat döntéseit. Csak és kizárólag kereskedelmi megfontolások lényegesek döntései meghozatalakor, és ezek a megfontolások pártatlanul kerülnek mérlegelésre a jelen Függelék 1. cikkében részletezett célkitûzések megvalósítása céljából.

13. cikk

Jogállás, kiváltságok és mentességek

  1. Abból a célból, hogy a Vállalat képes legyen feladatait a Részes Államok területén ellátni, a Vállalatot az ebben a cikkben foglalt jogállás, kiváltságok és mentességek illetik meg. Ezen alapelv érvényesülésének elérése érdekében a Vállalat és a Részes Államok, ahol ez szükséges, külön megállapodásokat köthetnek.
  2. A Vállalat olyan jogképességgel rendelkezik, amely feladatai ellátásához és célkitûzései eléréséhez szükséges, különösen a következõ jogképességgel:

  1. szerzõdések, közös egyezségek vagy más egyezségek, beleértve az államokkal és nemzetközi szervezetekkel való megállapodások kötése;
  2. ingó és ingatlan vagyon szerzése, bérbeadása, birtoklása és elidegenítése;
  3. bírósági eljárásban félként való részvétel.

  1. a) A Vállalat ellen keresetet azon Részes Állam területén hatáskörrel és illetékességgel rendelkezõ bíróság elõtt lehet indítani, amely állam területén a Vállalat:

  1. irodával vagy létesítménnyel rendelkezik;
  2. idézés vagy eljárásról való értesítés átvételére ügynököt jelölt ki;
  3. szerzõdést kötött áruk vagy szolgáltatások tekintetében;
  4. értékpapírt bocsátott ki; vagy
  5. bármely másmódon kereskedelmi tevékenységben érintett.

  1. A Vállalat tulajdona és vagyontárgyai, akárhol is találhatók és akárki is birtokolja azokat mentesek mindenfajta lefoglalás, zár alá vétel és végrehajtás alól mindaddig, amíg a Vállalat ellen jogerõs ítélet nincs.

  1. a) A Vállalat tulajdona és vagyontárgyai, akárhol is találhatók és akárki is birtokolja azokat, mentesek a rekvirálás, elkobzás, kisajátítás vagy bármilyen fajta lefoglalás alól, amely végrehajtó, illetve törvényhozó szervek határozatán alapul.

  1. A Vállalat tulajdona és vagyontárgyai, akárhol is találhatók és akárki is birtokolja azokat mentesek minden fajta diszkriminatív korlátozások, rendelkezések, ellenõrzések és moratórium alól.
  2. A Vállalat és alkalmazottai minden olyan állam vagy terület helyi szabályait és rendelkezéseit tiszteletben tartják, ahol a Vállalat vagy alkalmazottai üzleti tevékenységet folytathatnak vagy más formában tevékenykednek.
  3. A Részes Államok biztosítják, hogy a Vállalat élvezhesse mindazokat a jogokat, kiváltságokat és mentességeket, amelyeket a területükön kereskedelmi tevékenységet folytató természetes és jogi személyek számára nyújtanak. A Vállalatot ezek a jogok, kiváltságok és mentességek nem kedvezõtlenebb alapon illetik meg, mint, amilyen alapon azok a hasonló kereskedelmi tevékenységet folytató természetes és jogi személyek részére kerülnek megítélésre. Amennyiben a Részes Államok különleges kiváltságokat nyújtanak a fejlõdõ államok vagy azok kereskedelmi tevékenységet folytató természetes és jogi személyei részére, a Vállalatot is megilletik - egy hasonlóan kedvezményes alapon - ezek a kiváltságok.
  4. A Részes Államok különleges támogatásokat, jogokat, kiváltságokat és mentességeket biztosíthatnak a Vállalat részére, anélkül, hogy ez kötelezettségeket jelentene a számukra arra nézve, hogy ilyen támogatásokat, jogokat, kiváltságokat és mentességeket nyújtsanak más kereskedelmi tevékenységet folytató természetes és jogi személyek részére.

  1. A Vállalat tárgyalásokat folytat a közvetlen és közvetett adók alóli mentesség kérdésében azzal a fogadó állammal, ahol irodái és létesítményei találhatók.
  2. Minden részes Állam megteszi a szükséges lépéseket abban a tekintetben, hogy a jelen Függelékben lefektetett alapelvek megvalósulhassanak a belsõ jogszabályai alapján, és értesíti a Vállalatot az általa megtett különleges lépésekrõl.
  3. A Vállalat lemondhat a jelen cikk vagy az 1. pontban hivatkozott különleges megegyezés alapján élvezett akármilyen kiváltságáról és mentességérõl, olyan mértékben és olyan feltételekkel, amelyeket maga szab meg.

 

 

 

 

 

 

 

V. Függelék

BÉKÉLTETÕ eljárás

  1. cím

A XV. rész 1. címének megfelelõ egyeztetõ eljárás

  1. cikk
  2. Az eljárás megindítása
  3. Amennyiben a 284. cikkel összhangban a vitában részes felek abban állapodtak, meg, hogy a vitát a jelen címben szabályozott egyeztetõ eljárás elé viszik, bármely ilyen fél megindíthatja az eljárást a vitában résztvevõ másik részes félnek vagy feleknek címzett írásos értesítés útján.

  4. cikk
  5. A közvetítõk névjegyzéke
  6. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Fõtitkára állítja össze és vezeti a közvetítõk névjegyzékét. Minden Részes Államnak joga van négy közvetítõ kijelölésére, akik a pártatlanság, hozzáértés és tisztesség tekintetében a legkiválóbb hírnévnek örvendenek. Az ilyen módon kijelölt személyek alkotják a névjegyzéket. Amennyiben bármikor elõfordul, hogy a névjegyzékben szereplõ közvetítõk közül, az egyik Részes Állam által jelölt közvetítõk száma négy alá csökken, az érintett Részes Állam szükség szerint újabb jelöléseket tehet. A közvetítõ neve addig marad a névjegyzékben, amíg az õt eredetileg jelölõ Részes Állam vissza nem vonja, amikor a közvetítõ továbbra is folytatja munkáját a folyamatban lévõ eljárás befejezéséig abban az békéltetõ bizottságban, amelybe beválasztották.

  7. cikk

A békéltetõ bizottság megalakítása

Amennyiben a felek másképpen nem egyeznek meg a békéltetõ bizottság a következõképpen alakul meg:

  1. a g) pont megtartásával a békéltetõ bizottság öt tagból áll;
  2. Az eljárást indító fél két közvetítõt jelöl ki, lehetõleg a jelen Függelék 2. cikkében hivatkozott névjegyzékbõl, akik közül az egyik közvetítõ - a felek eltérõ megegyezése hiányában - a saját állampolgára lehet;
  3. A vitában résztvevõ másik fél a jelen Függelék 1. cikkében hivatkozott értesítés kézhezvételét követõ 21 napon belül két közvetítõt jelöl ki a b) pontban leírtak szerint. Amennyiben ezen a határidõn belül nem történik meg a kijelölés, a határidõ lejártát követõ egy héten belül az eljárást indító fél megszüntetheti az eljárást a másik félnek címzett értesítés útján, vagy az Egyesült Nemzetek Szervezetének Fõtitkárát arra kérheti, hogy az e) pont alapján végezze el a kijelöléseket.
  4. A mind négy közvetítõ kijelölését követõ harminc napon belül a jelen Függelék 2. bekezdésében hivatkozott névjegyzékbõl a négy közvetítõ kijelöl egy ötödik közvetítõt, aki az elnöki teendõket látja el. Amennyiben ez a kijelölés nem történik meg, a határidõ lejártát követõ egy héten belül, bármelyik fél kérheti az Egyesült Nemzetek Szervezetének Fõtitkárát, hogy az e) pont alapján a kijelölést végezze el.
  5. A c) vagy d) pont alapján benyújtott kérelem kézhezvételét követõ 30 napon belül az Egyesült Nemzetek Szervezetének Fõtitkára a vitában résztvevõ felekkel egyeztetve elvégzi a szükséges kinevezéseket az Függelék 2. cikkében hivatkozott névjegyzékbõl.
  6. A megüresedés helyek betöltése az eredeti kijelölésre vonatkozóan elõírt módon történik.
  7. Két vagy több fél, akik megállapodás útján megállapítják, hogy az érdekük közös, közösen két közvetítõt neveznek ki. Amikor két vagy több félnek különbözõek az érdekei vagy nézeteltérés van köztük abban a kérdésben, hogy közösek-e az érdekeik, a felek a közvetítõket külön nevezik ki.
  8. Olyan vitákban, ahol több mint két félnek különbözõek az érdekei vagy nézeteltérés van köztük abban a kérdésben, hogy közösek-e az érdekeik, a felek amilyen mértékben a lehetséges az a)-f) pontokat alkalmazzák.

  1. cikk
  2. Eljárás
  3. A felek eltérõ megállapodása hiányában a békéltetõ bizottság saját maga szabja meg eljárási rendjét. A vitában résztvevõ felek egyetértésével a bizottság felkérheti bármely Részes Államot arra, hogy nézeteit írásban vagy szóban terjessze elõ. A bizottság az eljárási rendre vonatkozó döntéseit, a jelentését és az ajánlásait tagjainak többségi határozatával hozza.

  4. cikk
  5. Peren kívüli egyezség
  6. A bizottság felhívhatja a felek figyelmét minden olyan intézkedésre, amely elõsegítheti a peren kívüli egyezséget.

  7. cikk
  8. A bizottság feladatköre
  9. A bizottság meghallgatja a feleket, megvizsgálja követeléseiket és kifogásaikat, és indítványt tehet a peren kívüli egyezség elérése céljából.

     

     

     

  10. cikk

Jelentés

  1. Megalakulásától számított 12 hónapon belül a bizottság jelentést készít. A bizottság jelentése feltüntet bármely létrejött és meghiúsult megállapodást, a kérdéses vita szempontjából lényeges összes tényállásbeli és jogi kérdésekkel kapcsolatos bizottsági következtetést, valamint a peren kívüli egyezséghez a bizottság által célszerûnek ítélt ajánlásokat. A jelentés az Egyesült Nemzetek Szervezetének Fõtitkáránál kerül letétbe helyezésre, aki azonnal megküldi azt a vitában résztvevõ felek számára.
  2. A bizottság jelentése, ideértve az abban található következtetéseket és ajánlásokat, a felekre nézve nem kötelezõ erejû.
  3. cikk
  4. Az eljárás megszüntetése
  5. Az egyeztetõ eljárás megszûnik a vita rendezésével, amikor az Egyesült Nemzetek Szervezetének Fõtitkárának címzett értesítés útján a felek vagy az egyik fél elutasította a jelentésben foglaltajánlásokat, vagy amikor a jelentésnek a felek részére történt átadásának idõpontjától számított három hónapos idõtartam eltelik.

  6. cikk
  7. Díjak és költségek
  8. A bizottság díjait és költségeit a vitában résztvevõ felek viselik.

  9. cikk

A felek joga az eljárás módosítására

A kizárólag az adott vitára alkalmazandó megállapodásuk útján a vitában résztvevõ felek módosíthatják a jelen Függelék bármely rendelkezését.

 

 

 

 

 

  1. cím

A békéltetési eljárás kötelezõ igénybevétele a XV. rész 3. címének megfelelõen

  1. cikk

Az eljárás megindítása

  1. Az olyan vitában részvevõ bármely fél, amely a XV. rész 3. címével összhangban, e cím alapján egyeztetõ eljárás elé terjeszthetõ, a vitában résztvevõ másik vagy többi félnek címzett írásos értesítés útján megindíthatja az eljárást.
  2. Bármely olyan fél, akit az 1. bekezdés alapján értesítenek, köteles alávetni magát ennek az eljárásnak.
  3. cikk
  4. A válaszadás elmulasztása vagy az egyeztetõ eljárás alá vetés megtagadása
  5. A vitában résztvevõ félnek vagy feleknek az eljárás megindításáról szóló értesítésre való válaszadásának elmulasztása vagy az ilyen eljárásnak való alávetés megtagadása az eljárás megindítását nem akadályozza meg.

  6. cikk
  7. Illetékesség
  8. A jelen cím alapján eljáró békéltetõ bizottság illetékessége tekintetében felmerülõ nézeteltérésrõl a bizottság határoz.

  9. cikk

Az 1. cím alkalmazása

A jelen Függelék 1. címének 2-10. cikke a jelen cím figyelembe vételével kerül alkalmazásra.

 

 

 

 

 

VI. Függelék

A Nemzetközi Tengerjogi Bíróság Statútuma

  1. cikk

Általános rendelkezések

  1. A Nemzetközi Tengerjogi Bíróság az Egyezmény és ezen Statútum rendelkezéseivel összhangban alakul meg és mûködik.
  2. A Bíróság székhelye a Német Szövetségi Köztársaságban Hamburg szabad Hanza-város.
  3. A Bíróság máshol is összeülhet és mûködhet, bármikor, amikor azt úgy látja kívánatosnak.
  4. A vita Bíróság elé terjesztését a XI. és XV. rész szabályozza.
  5. cím
  6. A Bíróság szervezete
  7. cikk

Összetétel

  1. A Bíróság 21 független tagból álló testület, akik a tisztesség és becsületesség tekintetében a legjobb hírnévnek örvendõ, valamint a tengerjog területén elismert szaktudással rendelkezõ személyek közül kerülnek kiválasztásra.
  2. A Bíróság összetételében egészében véve biztosítani kell a világ alapvetõ jogrendszereinek képviseletét, valamint a méltányos földrajzi elosztást.

3. cikk

Tagság

  1. A Bíróságnak nem lehet olyan két tagja, akik ugyanannak az országnak az állampolgárai. Az a személy, aki a Bíróságban való tagság céljából egynél több állam állampolgárának lehetne tekinthetõ, azon ország állampolgárának kell tekinteni, ahol szokásosan polgári és politikai jogait gyakorolja.
  2. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Közgyûlése által létrehozott földrajzi csoportokból csoportonként legalább három tagnak kell lennie.

4. cikk

Jelölések és választások

  1. Minden Részes Állam legfeljebb két - a jelen Függelék 2. cikkében leírt képesítéssel rendelkezõ - személyt jelölhet. Az így jelölt személyekbõl álló listáról kerülnek a Bíróság tagjai megválasztásra.
  2. A választás napját legalább 3 hónappal megelõzõen, az elsõ választás esetében az Egyesült Nemzetek Szervezetének Fõtitkára, az azt követõ választások esetében a Bíróság titkára a Részes Államokat írásban hívja fel, hogy két hónapon belül terjesszék elõ jelöléseiket a Bíróság tagjaira. Az így jelölt személyekrõl ABC sorrendben listát készít, megjelölve az ajánló Részes Államok nevét, valamint elõterjeszti azt a Részes Államok részére minden egyes választás napját megelõzõ utolsó hónap hetedik napját megelõzõen.
  3. Az elsõ választásra az Egyezmény hatálybalépésének idõpontjától számított hat hónapon belül kerül sor.
  4. A Bíróság tagjait titkos szavazással választják meg. A választás, az elsõ választás esetében, az Egyesült Nemzetek Szervezetének Fõtitkára által összehívott Részes Államok értekezleten kerül megtartásra, az azt követõ választás esetében pedig a Részes Államok által közösen elfogadott eljárás alapján. Az értekezlet határozatképességét a Részes Államok kétharmada biztosítja. A Bíróságba beválasztottaknak azok a jelöltek tekinthetõk, akik a jelenlévõ és szavazó Részes Államok szavazatainak kétharmados többségét szerzik meg, feltéve, hogy az a többség magában foglalja a Részes Államok többségét.

5. cikk

A megbízatás idõtartama

  1. A Bíróság tagjait kilenc évre választják és újraválaszthatók, azonban az elsõ választáson megválasztott tagok közül 7 tagnak a megbízatása három év elteltével jár le és 7 másik tag megbízatása 6 év elteltével jár le.
  2. A Bíróság azon tagjait, akiknek megbízatása a fent említett kezdeti 3 és 6 éves idõszak elteltével jár le, az Egyesült Nemzetek Szervezetének Fõtitkára rögtön az elsõ választást követõen sorshúzással választja ki.
  3. A bíróság tagjai mindaddig teljesítik kötelezettségeiket, amíg helyeik nem kerülnek betöltésre. Felváltásuk után is a felváltásuk idõpontját megelõzõen általuk megkezdett bármely eljárást befejezik.
  4. A Bíróság bármely tagjának lemondása esetén, a lemondó nyilatkozatot a Bíróság Elnökének kell címezni. A hely a nyilatkozat kézhezvételekor válik megüresedetté.

6. cikk

Üresedések

  1. Az üresedések ugyanazon a módon kerülnek betöltésre, mint amelyet az elsõ választásra állapítottak meg, a következõ szabály megtartásával: az üresedés bekövetkezésétõl számított egy hónapon belül, a Bíróság Titkára megküldi a jelen Függelék 4. cikkében felhívásokat, a választás idõpontját pedig a Részes Államokkal történt egyeztetés után a Bíróság Elnöke állapítja meg.
  2. A Bíróság azon tagja, akit olyan tag helyett választottak meg, akinek a megbízatása még nem járt le, az elõdje hivatali idejének hátralévõ részében tölti be a hivatalt.

7. cikk

Összeférhetetlenség

  1. A Bíróság egyetlen tagja sem fejthet ki semmilyen politikai vagy közigazgatási tevékenységet, illetve nem vehet aktívan részt vagy nem válhat pénzügyileg érdekeltté olyan vállalat mûködésében, amely a tenger vagy tengerfenék készleteinek feltárásában vagy kiaknázásában, vagy a tenger vagy tengerfenék másfajta kereskedelmi hasznosításában érdekelt.
  2. A Bíróság egyetlen tagja sem tevékenykedhet egyetlen ügyben sem képviselõi, megbízotti vagy ügyvédi minõségben.
  3. Ezekben az ügyekben felmerülõ minden kétséget a Bíróság jelenlévõ többi tagja többségének döntése rendezi.
  4. cikk

A tagoknak egy adott ügyben való részvételére vonatkozó feltételek

  1. A Bíróság egyetlen olyan tagja sem vehet részt egyetlen olyan ügy elbírálásában sem, amelyikben korábban valamelyik fél érdekében képviselõi, megbízotti vagy ügyvédi minõségben járt el, vagy pedig nemzeti vagy nemzetközi bíróságnak tagjaként, vagy akármilyen más minõségben.
  2. Amennyiben valamilyen különleges oknál fogva a Bíróság tagja úgy ítéli meg, hogy nem vesz részt egy adott ügy elbírálásában, értesíteni köteles errõl a Bíróság Elnökét.
  3. Amennyiben az Elnök úgy dönt, hogy valamilyen különleges oknál fogva a Bíróság valamelyik tagja ne vegyen részt egy adott ügy tárgyalásában, errõl õt megfelelõen értesíti.
  4. Ezekben az ügyekben felmerülõ minden kétséget a Bíróság jelenlévõ többi tagja többségének döntése rendezi.
  5. cikk
  6. A megkövetelt feltételek teljesítésének megszûnése
  7. Amennyiben a Bíróság többi tagjának egyhangú véleménye szerint egy tag megszûnt teljesíteni a megkövetelt feltételeket, a Bíróság Elnöke a helyét megüresedettnek nyilvánítja.

  8. cikk
  9. Kiváltságok és mentességek
  10. A Bíróság tagjai kötelezettségeiknek a bíróságon való ellátása során diplomáciai kiváltságokat és mentességeket élveznek.

  11. cikk
  12. A tagok ünnepélyes nyilatkozata
  13. A Bíróság minden tagja, mielõtt hivatalba lépne, nyilvános ülésen ünnepélyes nyilatkozatot tesz arról, hogy hivatalát pártatlanul és lelkiismeretesen fogja ellátni.

  14. cikk

Elnök, Alelnök és Titkár

  1. A Bíróság három évre választja meg Elnökét és Alelnökét; akik újraválaszthatók.
  2. Titkárát a Bíróság nevezi ki és szükség szerint gondoskodhat további tisztségviselõk kinevezésérõl.
  3. Az Elnök és a Titkár székhelye a Bíróság székhelye.
  4. cikk

Határozatképesség

  1. Az üléseken a Bíróság minden rendelkezésre álló tagja részt vesz; a Bíróság 11 megválasztott tagja alkotja a Bíróság határozatképességéhez szükséges legkisebb létszámot.
  2. A jelen Függelék 17. cikkének megtartásával a Bíróság állapítja meg, hogy az adott vita elbírálása tekintetében mely tagok alkotják az eljáró tanácsot, figyelembe véve a jelen Függelék 14. és 15. cikkeinek a Tanácsok hatékony mûködését biztosító rendelkezéseit.
  3. A Bírósághoz beterjesztett összes vitát és beadványt a Bíróság hallgatja meg és bírálja el, kivéve amikor a jelen Függelék 14. cikke alkalmazandó vagy a felek kérik, hogy a jelen Függelék 15. cikkével összhangban kerüljön sor az eljárásra.
  4. cikk
  5. Tengerfenék Vitarendezési Tanács
  6. A jelen Függelék 4. címének rendelkezéseivel összhangban Tengerfenék Vitarendezési Tanács kerül megalakításra. Az a XI. rész 5. címben foglaltak szerinti illetékességgel, hatás- és feladatkörrel bír.

  7. cikk

A Bíróság külön tanácsai

  1. A Bíróság három vagy több megválasztott tagjából álló olyan tanácsokat hozhat létre, amelyeket szükségesnek tart a viták konkrét kategóriájának elbírálásához.
  2. A Bíróság tanácsot hoz létre az elé terjesztett viták elbírálására, amennyiben azt a felek kérik. Az ilyen tanácsnak az összetételét a felek egyetértésével a Bíróság határozza meg.
  3. Az ügymenet meggyorsítása céljából a Bíróság megválasztott tagjaiból évente öttagú tanácsot hoz létre, amely egyszerûsített eljárással tárgyalhatja meg és bírálhatja el a vitákat. Az adott eljárásban részt venni nem tudó tagok helyettesítése céljából két póttag kerül megválasztásra.
  4. A jelen cikkben foglalt bírósági tanácsok tárgyalják és bírálják el a vitákat, amennyiben a felek azt kérik.
  5. A jelen cikkben és e Függelék 14. cikkében foglalt bármely bírósági tanács által hozott ítéletet a Bíróság által hozott ítéletnek kell tekinteni.
  6. cikk
  7. A Bíróság szabályai
  8. A Bíróság megállapítja a feladatköre megvalósításának rendjét meghatározó szabályokat, különösen az eljárási szabályokat.

  9. cikk

A tagok nemzetisége

  1. A vitában résztvevõ - bármely - féllel azonos nemzetiségû bírósági tagoknak továbbra is joguk van közremûködni.
  2. Amennyiben a vita tárgyalásán a Bíróságnak olyan tagja vesz részt, aki a vitában részt vevõ egyik féllel azonos nemzetiségû, bármely másik fél kérheti egy személy bírósági tagként való részvételét.
  3. Amennyiben a vita tárgyalásán a Bíróságnak nincs olyan tagja, aki a vitában részt vevõ - bármely - féllel azonos nemzetiségû volna, minden egyes fél kérheti egy személy bírósági tagként való részvételét.
  4. E cikket a jelen Függelék 14. és 15. cikkében hivatkozott bírósági tanácsokra kell alkalmazni. Ezen esetekben a felekkel konzultálva az elnök felkéri a tanácsban eljáró-szükséges számú - konkrét bírósági tagot, hogy engedje át helyét a vitában érintett felekkel azonos nemzetiségû tagoknak, ha pedig nincsenek ilyenek, vagy azok nem tudnak jelen lenni, a felek által kiválasztott tagoknak.
  5. Amennyiben több félnek az érdekei azonosak - a korábbi rendelkezések tekintetében - ezek a felek egy félnek tekintendõk. Ebben a kérdésben felmerülõ bármely kétség esetén a Bíróság végzésben határoz.
  6. A jelen cikk 2., 3 és 4. bekezdése alapján választott tagoknak eleget kell tenniük a jelen Függelék 2, 8 és 11. cikkében foglalt feltételeknek. A kollegáikkal való teljes egyenjogúság alapján vesznek részt a döntéshozatalban.
  7. cikk

A tagok díjazása

  1. A Bíróság minden megválasztott tagja évi rendszeres illetményben részesül, és ezen kívül minden hivatali tevékenységgel töltött napért napidíjat kap, az esetben, ha bármely évben bármely tagnak fizetendõ napidíjak összege nem haladja meg az éves illetmény összegét.
  2. Az Elnök különleges éves pótlékban részesül.
  3. Az Alelnök különleges napidíjban részesül minden olyan napért, amikor mint Elnök tevékenykedik.
  4. A tagok, akik nem a Bíróság választott tagjai és a jelen Függelék 17. cikke alapján kerültek megválasztásra, minden hivatali tevékenységgel töltött napért napidíjban részesülnek.
  5. Az illetékek, pótlékok és napidíjak idõrõl idõre a Részes Felek értekezletein kerülnek meghatározásra, figyelembe véve a Bíróság munkaterhét. Azok összege hivatali idõ alatt nem kerülhet csökkentésre.
  6. A Titkár illetménye a Bíróság javaslata alapján a Részes Államok értekezletein kerül megállapításra.
  7. A Részes Államok értekezletein elfogadott szabályok állapítják meg azokat a feltételeket, amelyek alapján visszavonulásukkor a Bíróság tagjainak és a Titkárnak nyugdíj állapítható meg és azokat a feltételeket, amelyek alapján a Bíróság tagjai és a Titkár utazási költségeiket elszámolhatják.
  8. Az illetmények, pótlékok és napidíjak mentesek minden fajta adózás alól.
  9. cikk

A Bíróság költségei

  1. A Bíróság költségeit a Részes Államok és a Hatóság fedezik, olyan módon és feltételekkel, amelyek a Részes Államok értekezletein kerülnek megállapításra.
  2. Amennyiben az ügyben félként a Részes Államokon vagy a Hatóságon kívül más jogalany szerepel, a Bíróság állapítja meg az összeget, amellyel az adott fél a Bíróság költségeihez hozzájárul.

2. cím

Hatáskör

  1. cikk

A Bíróság hozzáférhetõsége

  1. A Bíróság minden Részes Állam számára nyitva áll.
  2. A XI. részben foglalt bármely esetben, vagy bármely más - a Bíróság joghatóságát kikötõ és a felek által elfogadott - megállapodás alapján elõterjesztett esetben a Bíróság nyitva áll minden Részes Államokon kívüli jogalany számára.
  3. cikk
  4. Joghatóság
  5. A Bíróság joghatósága alá tartozik az összes olyan vita és beadvány, amelyek az Egyezmény szerint kerülnek a Bírósághoz benyújtásra, valamint az olyan esetekre, amelyeket - a Bíróság joghatóságát kikötõ - bármely más megállapodás tesz lehetõvé.

  6. cikk
  7. Más megállapodásokból eredõ viták áttétele
  8. Amennyiben a már hatályban lévõ és ezzel az ezen Egyezménnyel lefedett tárgyi kérdést érintõ szerzõdés vagy egyezmény részesei arról megegyeznek, az ilyen szerzõdés vagy megállapodás értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatos bármely vitát - a megegyezéssel összhangban - a felek a Bírósághoz terjeszthetik.

  9. cikk

Irányadó jog

A Bíróság minden vitát és beadványt a 293. cikkel összhangban bírál el.

 

  1. cím

Eljárás

  1. cikk

Az eljárás megindítása

  1. A viták - az esettõl függõen - különleges megállapodásról szóló értesítés vagy a Titkárnak címzett írásos beadvány alapján kerülnek a Bírósághoz elõterjesztésre. Mindkét esetben fel kell tüntetni a vita tárgyát és a feleket.
  2. A Titkár haladéktalanul értesíti az összes érintett felet a különleges megállapodásról vagy a beadványról.
  3. A Titkár ezen kívül értesíti a Részes Államokat is.
  4. cikk

Ideiglenes intézkedések

  1. A 290. cikkel összhangban a Bíróság és a Bíróság Tengerfenék Vitarendezési Tanácsa ideiglenes intézkedéseket rendelhet el.
  2. Amennyiben a Bíróság nem ülésezik vagy nem áll rendelkezésre elég tag a határozatképességhez, a jelen Függelék 15. cikke 3. bekezdése alapján megalakult egyszerûsített eljárású tanács rendeli el az ideiglenes intézkedéseket. A jelen Függelék 15. cikkének 4. bekezdését nem érintve az ilyen ideiglenes intézkedések bármely vitában résztvevõ fél kérése alapján fogadhatóak el. A Bíróság fenntartja a jogát azok utólagos felülvizsgálatára vagy módosítására.
  3. cikk

Tárgyalás

  1. A tárgyalást az Elnök vezeti, amennyiben az Elnök nem tud elnökölni, a tárgyalást az Alelnök vezeti.
  2. A tárgyalás nyilvános, kivéve, ha a Bíróság másképpen dönt vagy a felek a nyilvánosság kizárását kérik.
  3. cikk
  4. Pervezetés
  5. A Bíróság rendelkezéseket hoz a pervezetés tekintetében, eldönti, hogy a feleknek milyen idõpontban és formában kell álláspontjukat összefoglalni, valamint megteszi a bizonyítási eljárással kapcsolatos összes intézkedést.

  6. cikk
  7. Távolmaradás
  8. Amennyiben a felek egyike nem jelenik meg a Bíróság elõtt, vagy nem menti ki magát, a másik fél kérheti a Bíróságot, hogy folytassa az eljárást és hozzon ítéletet. Valamely fél távolmaradása vagy kimentésének elmaradása nem jelent akadályt az eljárás szempontjából. Az ítélet meghozatala elõtt a Bíróság nem csak arról gyõzõdik meg, hogy a vitában illetékes, hanem arról is, hogy a követelés tényállásbeli és jogi szempontból is kellõen megalapozott.

  9. cikk

Az ítélethozatalhoz szükséges többség

  1. Minden kérdésben a Bíróság jelenlévõ tagjainak többsége dönt.
  2. Szavazategyenlõség esetén az Elnök, vagy az Elnököt helyettesítõ tag szavazata dönt.
  3. cikk

Ítélet

  1. Az ítéletnek tartalmaznia kell az ítélet alapjául szolgáló indokolást.
  2. Az ítélet tartalmazza a Bíróság ítélethozatalban részt vett tagjainak nevét.
  3. Amennyiben az ítélet egészében vagy egyes részében nem fejezi ki a Bíróság tagjainak egyöntetû véleményét, minden tagnak joga van különvéleményének feltüntetésére.
  4. Az ítéletet az Elnök és a Titkár írja alá. Az ítélet a bíróságon nyilvánosan kerül ismertetésre, a vitában részt vevõ felek szabályos értesítését követõen.
  5. cikk

Beavatkozási kérelem

  1. Amennyiben valamely Részes Állam úgy ítéli meg, hogy - valamely vitában hozott ítélet - valamely jogi jellegû érdekére hatással lehet, a beavatkozás engedélyezése iránt kérelmet terjeszthet be a Bírósághoz.
  2. A kérelemrõl a Bíróság dönt.
  3. Amennyiben a beavatkozásra vonatkozó kérelem elfogadásra kerül, a Bíróság a vitában hozott ítélete olyan mértékben lesz kötelezõ a beavatkozó Részes Államra, amilyen mértékben az ítélet olyan kérdéshez kapcsolódik, amelyre vonatkozólag a Részes Állam beavatkozott.
  4. cikk

Beavatkozási jog az értelmezést vagy alkalmazást érintõ kérdésekben

  1. Bármely olyan esetben, amikor ezen Egyezmény értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatban kérdés merül fel, a Titkár azonnal értesíti az összes Részes Államot.
  2. Bármely olyan esetben, amikor e Függelék 21. vagy 22. cikkének megfelelõen egy nemzetközi megállapodás értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatban kérdés merül fel, a Titkár értesíti a megállapodásban részes feleket.
  3. Az 1. és 2. bekezdésben említett összes félnek joga van beavatkozni az eljárásba, amennyiben a fél ezen jogával él, az ítélet által hozott értelmezés rá nézve is egyformán kötelezõ.
  4. cikk

Az ítéletek véglegessége és jogereje

  1. A Bíróság ítélete végleges és jogerõs, amit a vitában részt vevõ összes fél köteles végrehajtani.
  2. Az ítélet kizárólag a vitában részt vevõ felekre nézve bír kötelezõ erõvel.
  3. Az ítélet értelmével vagy tartalmi kiterjedésével kapcsolatos vita esetén, bármely fél kérelmére a Bíróság értelmezi az ítéletet.
  4. cikk

Perköltségek

Ha a Bíróság másképpen nem dönt, minden fél viseli saját költségeit.

  1. cím

Tengerfenék Vitarendezési Tanács

  1. cikk

Összetétel

  1. A jelen Függelék 14. cikkében hivatkozott Tengerfenék Vitarendezési Tanács 11 tagból áll, akiket a Bíróság saját tagjai közül többségi szavazással választ.
  2. A Tanács tagjainak kiválasztása során biztosítani kell az alapvetõ jogrendszerek képviseletét és a méltányos földrajzi eloszlást. A Hatóság Közgyûlése általános jellegû ajánlásokat fogadhat el az ilyen jellegû képviseletre és eloszlásra vonatkozólag.
  3. A Tanács tagjai háromévenként kerülnek megválasztásra, és egy második hivatali ciklusra újraválaszthatók.
  4. A Tanács saját tagjai közül választja meg Elnökét, akinek hivatali ideje megegyezik azzal a hivatali idõtartammal, amelyre a Tanács megválasztásra került.
  5. Amennyiben a Tanács - bármely - három éves ciklusa végén bármely eljárás még folyamatban van, az eredeti összetételû Tanács fejezi be az eljárást.
  6. Amennyiben üresedés történik a Tanács soraiban, a Bíróság saját tagjai közül választ utódot, aki elõdje hivatali idejének hátramaradó részében tölti be a hivatalt.
  7. A Bíróság által megválasztott 7 tag képezi a határozatképességhez szükséges legkisebb létszámot, ami a Tanács megalakításához szükséges.
  8. cikk

Ad hoc Tanácsok

  1. A Tengerfenék Vitarendezési Tanács három tagból álló ad hoc tanácsot alakít a 188. cikk 1. bekezdés b) pontjával összhangban részére elõterjesztett különleges viták tárgyalására. Az ilyen jellegû tanács összetételét - a felek jóváhagyásával - a Tengerfenék Vitarendezési Tanács állapítja meg.
  2. Amennyiben a felek nem értenek egyet az ad hoc tanács összetételével, minden fél jelöl egy tagot és a harmadik tagot - egymással megegyezve - együttesen jelölik ki. Amennyiben a felek nem értenek egyet vagy bármely fél elmulaszt tagot jelölni, a felekkel történõ konzultáció után a Tengerfenék Vitarendezési Tanács Elnöke haladéktalanul kijelöl egy vagy több személyt a Tanács tagjai közül.
  3. Az ad hoc tanács tagjai nem állhatnak a vitában részt vevõ felek egyikének a szolgálatában vagy nem lehetnek a vitában résztvevõ felekkel azonos állampolgárságúak.
  4. cikk
  5. Hozzáférhetõség
  6. A Tanács a Részes Államok, a Hatóság és a XI. rész 5. címében hivatkozott más jogalanyok elõtt nyitva áll.

  7. cikk

Irányadó jog

A 293. cikk rendelkezésein felül a Tanács alkalmazza:

  1. az ezzel az Egyezménnyel összhangban a Hatóság által elfogadott szabályokat, rendelkezéseket és szabályzatokat; és
  2. a Körzetben folyó tevékenységekkel kapcsolatos szerzõdések kikötéseit, e szerzõdésekkel összefüggõ kérdésekben.

  1. cikk
  2. A Tanács ítéletei végrehajtásának biztosítása
  3. A Tanács ítéletei a Részes Államok területén ugyanolyan módon hajthatók végre, mint azon állam legfelsõbb bíróságának ítéletei vagy rendelkezései, amelynek a területén a végrehajtást kérik.

  4. cikk

E Függelék többi címeinek alkalmazhatósága

  1. A jelen Függelék többi olyan címe, amely nem összeegyezhetetlen ezzel a címmel, alkalmazandó a Tanácsra vonatkozólag.
  2. A konzultatív véleményhez kapcsolódó hivatali tevékenysége során a Tanács ennek a Függeléknek a Bíróság elõtti eljárásra vonatkozó rendelkezéseit olyan mértékben tartja irányadónak, amilyen mértékben azokat alkalmazandónak ítéli.

 

 

  1. cím

Módosítások

  1. cikk

Módosítások

  1. 1. E Függelék módosításait - a 4. cím kivételével - kizárólag a 313. cikknek megfelelõen vagy a jelen Egyezménnyel összhangban összehívott konferencián elért konszenzussal lehet elfogadni.

2. A 4. cím módosításait a 314. cikkel összhangban lehet elfogadni.

3. A Részes Államokhoz intézett írásos értesítés által az 1. és 2. pontoknak megfelelõ megfontolásuk végett erre a Statútumra vonatkozólag a Bíróság olyan módosításokat javasolhat, amelyeket szükségesnek ítél.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

VII. Függelék

Választottbíráskodás

  1. cikk

Eljárás kezdeményezése

A XV. rész rendelkezéseinek alávetve, a vitában érintett bármely fél kezdeményezheti, hogy a vitát jelen Függelék szerinti választott bírósági eljárás keretében folytassák le, a vitában érintett másik fél írásban történõ értesítését követõen.

Az értesítéshez csatolni kell a keresetet, mely tartalmazza a követelés jogalapját.

2. cikk

A választott bírák névjegyzéke

  1. A választott bírák névjegyzékét az Egyesült Nemzetek Fõtitkára állítja össze és tartja fenn. Minden Részes Állam jogosult 4 választott bírót jelölni, ezen személyek jártasak a tengerészeti ügyekben, és erkölcsi feddhetetlenség hírében állnak. A jelölésre szánt személyek neve alkotja a listát.
  2. Amennyiben a Részes Felek által jelölt személyek száma 4-nél kevesebb, ezen Részes Fél jogosult szükség esetén további jelölést tenni.
  3. A választott bíró neve addig marad a listán, amíg a Részes Fél vissza nem vonja a jelölést, biztosítva egyúttal, hogy ezen választott bíró bármely választott bírósági eljárásban annak befejezéséig eljár.

3. cikk

A Választott Bíróság összetétele

A jelen Függelék szerinti eljárások érdekében, a választott bíróság, amennyiben a felek másképpen nem egyeznek meg, a következõ összetételû:

  1. A g) ponttal összhangban, a Választott Bíróság öt tagból áll.
  2. Az eljárást kezdeményezõ fél jelen Függelék 2. cikkében hivatkozott névjegyzékbõl egy személyt jelöl, aki saját állampolgár is lehet. A jelen Függelék 1. cikke szerinti értesítés tartalmazza ezen jelölést.
  3. A vitában részes másik fél, a jelen Függelék 1. cikke szerinti értesítés kézhezvételét követõ 30 napon belül, egy személyt választ a listáról, aki saját állampolgár is lehet. Amennyiben ezen határidõn belül nem történik meg a jelölés, az eljárást kezdeményezõ fél, a határidõ lejártát követõ két héten belül, az e) pont alapján történõ jelölést kérheti.
  4. A másik három tagot a felek közös megállapodás útján jelölik ki. Ezen személyek a listáról lesznek kiválasztva, harmadik állam polgárai, kivéve, ha a Felek másképpen állapodnak meg. A vitában részes felek ezen három személy közül választják meg az Elnököt. Amennyiben a jelen Függelék 1. cikke szerinti értesítést követõ 60 napon belül, a Felek nem tudnak megállapodni egy, vagy több választott bíró személyében, vagy az Elnök személyében, a további jelölést, ill. jelöléseket az e) ponttal összhangban, a vitában részes fél kérése alapján teszik meg. Ezen kérés az elõbb említett 60 napos határidõt követõ két héten belül érkezik meg.
  5. Amennyiben a felek nem állapodnak meg abban, hogy a c) és a d) pont szerinti jelöléseket a felek által választott személy, vagy harmadik állam teszi, a Nemzetközi Tengerjogi Bíróság teszi meg a szükséges jelöléseket. Amennyiben az Elnök nem tud ezen pont alapján eljárni, vagy a vitában részes fél valamelyikének állampolgára, a jelölést, a Nemzetközi Tengerjogi Bíróság következõ rangidõs tagja teszi meg, aki egyik félnek sem állampolgára. A jelen pontban hivatkozott jelölések a jelen Függelék 2. cikke szerinti listáról történnek, 30 nappal a kérés kézhezvétele és a felek konzultációját követõen. Az így kijelölt tagok különbözõ nemzetiségûek kell hogy legyenek és nem állhatnak egyik fél alkalmazásában, nem lehetnek valamely fél állandó lakosai, illetve nem lehetnek semelyik fél állampolgárai sem.
  6. Üresedés esetén a poszt betöltése a kezdeti jelölésre elõírt szabályok szerint történik.
  7. Az azonos érdekû felek közös megállapodás alapján jelölik ki a Választott Bíróság egy tagját. Ahol több félnek van különbözõ érdeke, vagy ahol nincs egyetértés arról, hogy azonos érdeket képviselnek-e a felek, minden fél egy személyt jelöl a Választott Bíróságba. A felek által külön-külön jelölt tagokból álló bíróság létszáma eggyel mindig kevesebb, mint amikor a felek együttesen jelölik ki a tagokat.
  8. A kettõnél több felet érintõ vitában az a)-f) pontok rendelkezései lehetõ legszélesebb körûen alkalmazandók.

  1. cikk
  2. A Választott Bíróság mûködése
  3. A jelen Függelék 3. cikke szerint megalakult bíróság jelen Függelék rendelkezéseivel és az Egyezmény más rendelkezéseivel összhangban mûködik.

  4. cikk
  5. Eljárás
  6. Amennyiben a vitában részes felek másképp nem állapodnak meg, a Választott bíróság maga határozza meg eljárását, biztosítva azt, hogy valamennyi félnek lehetõsége van a meghallgatásra és az eset ismertetésére.

  7. cikk

A vitában részes Felek kötelezettségei

A vitában részes Felek megkönnyítik a Választott Bíróság munkáját, különösképpen, jogszabályaikkal összhangban, valamint az összes rendelkezésükre álló eszközt felhasználva:

  1. biztosítanak részére minden lényeges iratot, könnyítést és információt;
  2. lehetõvé teszik - szükség esetén - tanuk vagy szakértõk hívását és azok vallomástételét, valamint az üggyel kapcsolatos helységek felkeresését.

  1. cikk
  2. Költségek
  3. A Bíróság költségeit - beleértve a bírók díjazását - a vitában részes Felek egyenlõ arányban viselik, kivéve, ha az eset különleges körülményeire való tekintettel a Választott Bíróság másképpen nem dönt.

  4. cikk
  5. A határozatokhoz megkövetelt többség
  6. A Választott Bíróság határozatait tagjainak többsége hozza. A tagok számának felénél kevesebb tag távolléte vagy tartózkodása nem akadályozza meg a Bíróságot döntése meghozatalában. Szavazategyenlõség esetén az Elnök szavazata a dönt.

  7. cikk
  8. Megjelenés elmulasztása
  9. Amennyiben az egyik Fél nem jelenik meg a Választott Bíróság elõtt, vagy sikertelenül védi ügyét, a másik Fél kérheti a Bíróságtól az eljárás folytatását és az ítélethozatalt. Az egyik Fél távolléte vagy ügyének sikertelen megvédése nem akadályozza az eljárást. Az ítélethozatalt megelõzõen a Bíróságnak nemcsak afelõl kell megbizonyosodnia, hogy a vita tekintetében joghatósággal rendelkezik, hanem a kérelem ténybeli és jogi megalapozottságáról is.

  10. cikk
  11. Ítélet
  12. A Bíróság ítélete a vita tárgyára vonatkozik, és megállapítja azokat a tényeket, amelyeken a vita alapul. Az ítélet tartalmazza a részt vett tagok neveit, valamint az ítélet keltét. A bíróság bármely tagja külön-, vagy ellenvéleményt fûzhet az ítélethez.

  13. cikk
  14. Az ítélet jogereje
  15. Az ítélet jogerõs és nem fellebbezhetõ, kivéve, ha a vitában részt vevõ Felek elõre megállapodtak egy fellebbviteli eljárásban. A vitában részt vevõ felek teljesítik az ítéletet.

  16. cikk

Ítélet értelmezése vagy végrehajtása

  1. Az ítélet értelmezése vagy végrehajtási módja tekintetében a Felek között felmerülhetõ bármely vitát, bármely Fél felterjesztheti - határozathozatal céljából - az ítéletet hozó Választott Bírósághoz. Ebbõl a célból a Bíróságban elõforduló bármely üresedés betöltése a Bíróság tagjainak eredeti kinevezési módja szerint történik.
  2. Bármely ilyen vitát, a vitában résztvevõ Felek megállapodása alapján, elõ lehet terjeszteni a 287. cikkben foglalt más bíróság vagy törvényszék részére.
  3. cikk

A Szerzõdõ Államokon kívüli jogalanyok tekintetében történõ alkalmazás

Jelen Függelék rendelkezései - a szükséges módosításokkal - alkalmazandók bármely olyan vitában, amely a Szerzõdõ Feleken kívüli jogalanyokat érint.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

VIII. Függelék

Eseti választottbíráskodás

1. cikk

Az eljárás megindítása

A XV. rész betartásának feltételével, az ennek az Egyezménynek 1) a halászatra, 2) a tengeri környezet védelmére és megóvására, 3) a tengeri tudományos kutatásokra, illetve 4) a hajózásra - beleértve a hajókról való és a bebocsátás következtében elõállt szennyezést - vonatkozó cikkeinek alkalmazásával és értelmezésével kapcsolatos vitában résztvevõ fél a vitát a másik félhez intézett írásbeli értesítéssel az ebben a Függelékben foglalt eseti választottbírósági eljárásnak elé terjesztheti. Az értesítéshez csatolni kell a keresetlevelet és a kereset jogalapját.

2. cikk

Szakértõi névjegyzékek

  1. Az 1) halászat, 2) tengeri környezet védelme és megóvása, 3) tengeri tudományos kutatások és 4) hajózás - beleértve a hajókról való és a bebocsátás következtében elõállt szennyezést - szakterületén külön szakértõi névjegyzéket állítanak össze és vezetnek.
  2. A szakértõi névjegyzéket a halászat területén az ENSZ Élelmezésügyi és Mezõgazdasági Szervezete, a tengeri környezet védelme és megóvása területén az ENSZ Élelmezésügyi Programja, a tengeri tudományos kutatások területén a Kormányközi Oceanográfiai Bizottság, a hajózás - beleértve a hajókról való és a bebocsátás következtében elõállt szennyezést - területén a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet állítja össze, illetve vezeti, vagy pedig egyes konkrét esetekben olyan kisegítõ szerv, amelyre feladatkörét a szervezet, program, vagy bizottság átruházta.
  3. Minden Részes Állam jogosult két ismert és az adott szakterület jogi, tudományos és mûszaki aspektusait illetõen általánosan elismert tekintélyû szakértõt delegálni, akik a tisztesség és becsületesség reputációját élvezik. Az egyes szakterületekre ily módon jelölt személyek nevei alkotják a névjegyzékeket.
  4. Ha valamely Részes Állam által jelölt szakértõk száma kettõ alá csökken, a Részes Állam jogosult további jelölést tenni.
  5. A szakértõ neve mindaddig a névjegyzékben marad, amíg a Részes Állam a kijelölést vissza nem vonja, amikor is a szakértõ addig fog tevékenykedni abban az eseti választottbíróságban, ahová kijelölték, ameddig az ügyet ez az eseti választottbíróság le nem zárta.

3. cikk

Az eseti választottbíróság megalakítása

Az e Függelék szerinti eljárás céljára az eseti választottbíróság, amennyiben a felek másként nem állapodnak meg, a következõképp alakul meg:

  1. A g) pont megtartásával, az eseti választottbíróság öt tagból áll.
  2. Az eljárást indító fél két tagot jelöl ki, elõnyben részesítve a jelen Függelék 1. cikkének megfelelõ és a vita szerinti szakterületre vonatkozó névjegyzékbõl, illetve névjegyzékekbõl való választást, akik közül az egyik az eljárást indító féllel azonos állampolgárságú lehet. A kijelöléseket a jelen Függelék 1. cikkében említett értesítésnek tartalmaznia kell.
  3. A másik fél 30 nappal a jelen Függelék 1. cikke szerinti írásbeli értesítés kézhezvétele után, két tagot jelöl, elõnyben részesítve a jelen Függelék 1. cikkének megfelelõ és a vita szerinti szakterületre vonatkozó névjegyzékbõl, illetve névjegyzékekbõl való választást, akik közül az egyik az eljárást indító féllel azonos állampolgárságú lehet. Ha a kijelölések ezen idõponton belül nem történnek meg, az eljárást indító fél a határidõ lejártát követõ két héten belül kérheti, hogy a kijelölések az e) pont alapján történjenek.
  4. A vitában érintett Felek megállapodás útján jelölik ki az eseti választottbíróság elnökét, elõnyben részesítve megfelelõ szakterületre vonatkozó névjegyzékbõl való választást, és a harmadik állam polgára, amennyiben a felek másban nem állapodnak meg. Amennyiben az ezen Jegyzõkönyv 1. cikkében hivatkozott értesítés kézhezvételétõl számított 30 napon belül a Felek nem tudnak megállapodni az Elnök jelölésében, ez esetben a jelölés az e, ponttal összhangban a vitában részes fél kérésére történik. Ezen kérést az említett 30 napos idõszak lejártát követõ két héten belül kell elõterjeszteni.
  5. Amennyiben a felek nem állapodnak meg abban, hogy a felek által választott személy, vagy harmadik állam teszi meg a kijelölést, az Egyesült Nemzetek Szervezetének Fõtitkára a c) pont és a d) pont szerinti kérés kézhezvételét követõ 30 napon belül megteszi a szükséges kijelöléseket. Az ebben a pontban hivatkozott kijelölés az e Függelék 2. cikkében hivatkozott szakértõi névjegyzékekbõl történik, konzultálva a vitában résztvevõ felekkel és az illetékes nemzetközi szervezettel. A kijelölteknek különbözõ állampolgárságúaknak kell lenniük, továbbá nem állhatnak a vitában résztvevõ valamelyik fél szolgálatában, nem lehetnek azok állandó lakosai vagy állampolgárai.
  6. A szabad helyek betöltése ugyanabban a rendben történik, mint az eredeti jelölés.
  7. Az azonos érdekû felek közösen két tagot jelölnek a választottbíróságba. Amikor több félnek különbözõ érdekei vannak, vagy nincs egyetértés abban, hogy azonos érdekeik vannak-e, minden fél egy-egy tagot jelöl a választottbíróságba.
  8. Ha a vitában több mint két fél vesz részt, az a-f pontok rendelkezéseit a legnagyobb lehetséges mértékben alkalmazzák.

4. cikk

Általános rendelkezések

A VII. Függelék 4-13. cikke megfelelõen alkalmazandó a jelen Függelékkel összhangban folytatott eseti választottbírósági eljárásokra.

5. cikk

A tényállás megállapítása

  1. Az ennek az Egyezménynek 1) a halászatra, 2) a tengeri környezet védelmére és megóvására, 3) a tengeri tudományos kutatásokra, illetve 4) a hajózásra - beleértve a hajókról való és a bebocsátás következtében elõállt szennyezést - vonatkozó cikkeinek alkalmazásával és értelmezésével kapcsolatos vitában résztvevõ felek bármikor megállapodhatnak abban, hogy a jelen Függelék 3. cikkével összhangban megalakított eseti választottbíróságot kérik fel a vizsgálat lefolytatására, és az ezt a vitát elõidézõ tényállás megállapítására.
  2. Amennyiben a felek másképpen nem állapodnak meg, az 1. bekezdés szerint eljáró eseti választottbíróság által megállapított tényállás a felekre nézve végleges.
  3. Amennyiben a vitában résztvevõ felek valamennyien kérik, az eseti választottbíróság jogerõ nélküli ajánlásokat fogalmaz meg, amelyek csak alapul szolgálnak a vitát elõidézõ kérdéseknek a felek általi megvizsgálásához.
  4. A 2. bekezdés betartásával, az eseti választottbíróság a jelen Függelék rendelkezéseivel összhangban jár el, amennyiben a felek másképpen nem állapodnak meg.

IX. Függelék

A Nemzetközi Szervezetek részvétele

  1. cikk

A kifejezések használata

A 305. cikk és a jelen Függelék céljaira a "nemzetközi szervezet" kifejezés államok által létrehozott olyan kormányközi szervezetet jelent, melynek a tagállamok az ezzel az Egyezménnyel szabályozott esetekre vonatkozóan hatáskört ruháztak át, beleértve az ezekkel a kérdésekkel kapcsolatos szerzõdések megkötését.

2. cikk

Aláírás

Nemzetközi szervezet a jelen Egyezményt abban az esetben írhatja alá, ha a tagállamainak többsége a jelen Egyezményt aláírta. Az aláíráskor a nemzetközi szervezet nyilatkozatot tesz, tételesen meghatározva abban az ezzel az Egyezménnyel szabályozott azon kérdéseket, amelyek tekintetében az Egyezményt aláírt tagállamok, hatáskörüket reá átruházták.

3. cikk

Hivatalos jóváhagyás és csatlakozás

  1. Nemzetközi szervezet akkor helyezheti letétbe hivatalos jóváhagyási, illetve csatlakozási okiratát, ha a tagállamainak többsége letétbe helyezte megerõsítõ, vagy csatlakozási okiratát.
  2. A nemzetközi szervezet által letétbe helyezett okiratok tartalmazzák a jelen Függelék 4. és 5. cikke által megkívánt kötelezettségeket és nyilatkozatokat.

4. cikk

A részvétel mértéke, jogok és kötelezettségek

  1. A nemzetközi szervezet hivatalos jóváhagyási, illetve csatlakozási okirata tartalmazza azt, hogy magára vállalja az államoknak ebben az Egyezményben foglalt azon jogait és kötelezettségeit, amelynek tekintetében az ebben az Egyezményben részes tagállamai jogkörüket reá átruházták.
  2. A nemzetközi szervezet olyan mértékben válik ennek az Egyezménynek részesévé, amilyen mértékû a jelen Függelék 5. cikkében hivatkozott nyilatkozatok, bejelentések és értesítések szerinti jogköre.
  3. Az ilyen nemzetközi szervezet gyakorolja azon jogokat, teljesíti azon kötelezettségeket, melyeket egyébként az Egyezményben részes tagállamai ennek az Egyezménynek alapján gyakorolnának azokban a kérdésekben, amelyekre vonatkozóan jogkörüket ezen tagállamok reá átruházták.
  4. A nemzetközi szervezet részvétele egy esetben sem vonja maga után annak a képviseletnek a bõvítését, amelyekre az ebben az Egyezményben részes tagállamai ellenkezõ esetben jogosultak lennének; ez a rendelkezés különösen vonatkozik a döntéshozatalban történõ részvételre,
  5. Az ilyen nemzetközi szervezetek részvétele egy esetben sem ad semmilyen olyan jogot, amelyet ez az Egyezmény a szervezet olyan tagállamai részére biztosít, amelyek ennek az Egyezménynek nem részesei.
  6. Amennyiben a nemzetközi szervezet ezen Egyezmény szerinti kötelezettségei és a szervezetet létrehozó megállapodás szerinti kötelezettségei, vagy reá vonatkozó bármely aktus között konfliktus keletkezik, az ezen Egyezmény szerinti kötelezettségeknek van elsõbbsége.

5. cikk

Nyilatkozatok, értesítések és bejelentések

  1. A hivatalos jóváhagyási okiratok, vagy a nemzetközi szervezet csatlakozási okirata tartalmazza azon nyilatkozatot, amely ennek az Egyezménynek a keretein belül szabályozza azokat a kérdéseket, amelyek tekintetében az adott szervezetnek azon tagállamai, amelyek ennek az Egyezménynek részesei, jogkörüket a szervezetre ruházták át.
  2. A nemzetközi szervezet tagállama ennek az Egyezménynek a megerõsítésekor, vagy ahhoz történõ csatlakozásakor, vagy amikor a nemzetközi szervezet letétbe helyezi a hivatalos jóváhagyási vagy csatlakozási okiratát, aszerint, hogy melyik történik késõbbi idõpontban, nyilatkozatot tesz arra vonatkozóan, hogy az ebben az Egyezményben szabályozott kérdések közül melyek tekintetében ruházza át jogkörét a tagállam az adott szervezetre.
  3. Azon Részes Államok esetében, melyek az ebben az Egyezményben részes nemzetközi szervezet tagállamai, az a vélelem áll fenn, hogy azoknak jogkörük van az ebben az Egyezményben szabályozott minden olyan kérdésben, amelynek tekintetében az e cikk szerinti nyilatkozatban, bejelentésben vagy értesítésben nem közölték jogkörüknek szervezetre történõ átruházását.
  4. A nemzetközi szervezet és annak azon tagállamai, melyek részesei ennek az Egyezménynek, a jogkörök megosztásában történõ változásokról, beleértve a jogköröknek az 1. és 2. bekezdés szerinti nyilatkozatokkal való átruházását, haladéktalanul értesítik a letéteményest.
  5. Bármely Részes Állam kérheti a nemzetközi szervezetet és annak azon tagállamait, amelyek ennek az Egyezménynek részesei, hogy szolgáltassanak információt arról, hogy az egyes felmerülõ kérdések tekintetében ki az illetékes. A nemzetközi szervezet és az érintett tagállam ésszerû határidõn belül megadja ezt az információt. A nemzetközi szervezet és a tagállamok, saját kezdeményezésükre is rendelkezésre bocsáthatják az ilyen információt.
  6. A jelen cikk szerinti nyilatkozatok, bejelentések és értesítések konkrétan feltüntetik az átruházott jogkör terjedelmét és természetét.

6. cikk

Felelõsség és helytállási kötelezettség

  1. A jelen függelék 5. cikke szerinti jogkörrel rendelkezõ részesek felelõsséggel tartoznak az ezen Egyezmény szerinti kötelezettségek teljesítésének elmulasztásáért, illetve ennek az Egyezménynek bármely megszegéséért.
  2. Bármely Részes Állam kérheti a nemzetközi szervezetet vagy annak olyan tagállamait, amelyek ebben az Egyezményben részesek, hogy adjanak tájékoztatást arról, ki a felelõs valamely konkrét ügyben. A szervezet és az érintett tagállamok megadják ezen információt. Amennyiben ésszerû határidõn belül nem adják meg az ilyen információt, vagy az ellentmondásos, ez egyetemleges felelõsséget von maga után.

7. cikk

A viták rendezése

  1. A hivatalos jóváhagyási, vagy csatlakozási okirat letétbe helyezésének idõpontjában, vagy ezt követõen bármikor, a nemzetközi szervezet írásbeli nyilatkozattal, a 287 cikk 1. bekezdésének a), c) vagy d) pontjában foglaltak alapján, szabadon választhat az Egyezmény értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatos viták rendezésének módját illetõen.
  2. A XV. rész megfelelõen alkalmazandó az Egyezmény olyan részesei közötti bármely vita esetén, melyek közül egy vagy több nemzetközi szervezet.
  3. Amennyiben nemzetközi szervezet, annak egy vagy két tagállama, együttesen lépnek fel a vitában, vagy azonos érdekeik vannak, úgy kell tekinteni, hogy az adott szervezet ugyanazon vitarendezési eljárást fogadta el, mint a tagállamok; ugyanakkor, ha a tagállam a 287. cikk alapján csak a Nemzetközi Bíróságot választotta, úgy tekintendõ, hogy ez a szervezet és az érdekelt tagállam, a VII. Függelékkel összhangban alávetik magukat a választottbírósági eljárásnak, hacsak a vitában részes felek másképp nem állapodnak meg.

8. cikk

A XVII. rész alkalmazhatósága

A XVII. rész megfelelõen alkalmazandó a nemzetközi szervezetekre, kivéve az alábbiakat:

  1. a nemzetközi szervezet hivatalos jóváhagyási, vagy csatlakozási okiratát a 308. cikk 1. bekezdésének alkalmazása tekintetében nem veszik számításba,
  2. (i) a nemzetközi szervezetnek olyan mértékben van kizárólagos jogképessége a 312-315. cikk tekintetében, amilyen mértékben e Függelék 5. cikke szerint illetékes annak az egész kérdésnek a tekintetében, amelyre a módosítás vonatkozik;

  1. a nemzetközi szervezetnek a módosításra vonatkozó hivatalos jóváhagyási, illetve csatlakozási okirata, az egész tárgyra vonatkozóan, mely tekintetében a nemzetközi szervezetnek a jelen Függelék 5. cikke alapján jogköre van, a 316. cikk 1., 2. és 3. bekezdésének alkalmazása céljából úgy tekintendõ, mint azon tagállamok megerõsítõ, vagy csatlakozási okirata, melyek ennek az Egyezménynek részesei;
  2. az összes többi módosítás tekintetében a 316. cikk 1. és 2. bekezdésének alkalmazása céljából a nemzetközi szervezet jóváhagyási, illetve csatlakozási okirata nem vehetõ figyelembe.

  1. (i) a nemzetközi szervezet ennek az Egyezménynek a 317. cikkével összhangban nem mondhatja fel a jelen Egyezményt, amennyiben bármelyik tagállama ennek az Egyezménynek részese és amennyiben ez az állam a jelen Függelék 1. cikke szerinti követelményeket a továbbiakban is teljesíti

  1. a nemzetközi szervezet felmondja a jelen Egyezményt, amennyiben egyik tagállama sem részese ennek az Egyezménynek, vagy a nemzetközi szervezet nem felel meg többé a Függelék 1. cikkében megállapított követelményeknek. Az ilyen felmondás azonnal hatályba lép.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az Egyesült Nemzetek 1982. december 10-i Tengerjogi Egyezménye XI. részének végrehajtásával kapcsolatos Megállapodás

Tartalomjegyzék

1. cikk A XI. rész alkalmazása

2. cikk A jelen Megállapodás és a XI. rész közötti kapcsolat

3. cikk Aláírás

4. cikk Kötelezõ hatály

5. cikk Egyszerûsített eljárás

6. cikk Hatálybalépés

7. cikk Ideiglenes alkalmazás

8. cikk részes Államok

9. cikk Letéteményes

10. cikk Hiteles szövegek

Függelék

1. cím A Részes Államok költségei és intézményközi megállapodások

2. cím A Vállalat

3. cím Döntéshozatal

4. cím Felülvizsgálati Konferencia

5. cím Technológiák átruházása

6. cím Termelési politika

7. cím Gazdasági segítség

8. cím A szerzõdések pénzügyi feltételei

9. cím A Pénzügyi Bizottság

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A jelen Megállapodás részes Államai

Felismerve az 1982. december 10-én létrehozott Egyesült Nemzetek Szervezete Tengerjogi Egyezményének (a továbbiakban Egyezmény) jelentõs hozzájárulását a béke fenntartásához, az igazság és az emberiség fejlõdésének elõmozdításához,

Megerõsítvén, hogy a tengerfenék, az óceánmeder és az altalaj, a nemzeti joghatóság határain túl (a továbbiakban a Körzet), ezenkívül a Körzet erõforrásai, az emberiség közös örökségét képezik,

Figyelemmel jelen Egyezmény jelentõségére a tengeri környezet védelmében és megóvásában, valamint a globális környezettel kapcsolatos növekvõ aggodalomra,

Figyelembe véve az Egyesült Nemzetek Szervezete Fõtitkárának az 1990-1994 között az államok közti informális konzultációk eredményeirõl szóló jelentését a XI. rész és az Egyezmény releváns rendelkezéseinek vonatkozásában (a továbbiakban XI. rész),

Tekintettel a politikai és gazdasági változásokra, beleértve a piac-orientált megközelítést, melyek hatással vannak a XI. rész alkalmazására,

Óhajtván az Egyezményben való egyetemes részvétel elõsegítését,

Figyelemmel arra, hogy a XI. rész alkalmazására vonatkozó Megállapodás a legjobb megvalósítása e célnak,

A következõkben állapodtak meg:

1. cikk

A XI. rész alkalmazása

  1. A jelen Megállapodás részes Államai kötelezik magukat a XI. résznek a jelen Megállapodással összhangban történõ alkalmazására.
  2. A Függelék jelen Megállapodás szerves részét képezi.

2. cikk

A jelen Megállapodás és a XI. rész közötti kapcsolat

  1. A jelen Megállapodás rendelkezései és a XI. rész együttesen értelmezendõk és alkalmazandók, mint önálló dokumentumok. Amennyiben eltérés lenne a Megállapodás és a XI. rész között, a jelen Megállapodás rendelkezései alkalmazandók.
  2. Az Egyezmény 309-319 cikkeinek rendelkezései úgy alkalmazandók ezen Megállapodásban, mint ahogy azokat az Egyezményben alkalmazzák.

3. cikk

Aláírás

A jelen Megállapodás aláírásra nyitva áll az Egyesült Nemzetek Szervezete székhelyén, az Egyezmény 305. cikk 1. bekezdés a), c), d) és f) pontjaiban hivatkozott államok és jogalanyok számára az Egyezmény elfogadásától számított 12 hónapig.

4. cikk

Kötelezõ Hatály

  1. A jelen Megállapodás elfogadása után, bármely az Egyezményt megerõsítõ okirat vagy annak hivatalos jóváhagyása, illetve az ahhoz történõ csatlakozás, a jelen Megállapodás kötelezõ erejének elismerését jelenti.
  2. Egy állam vagy jogalany sem ismerheti el magára nézve kötelezõnek a jelen Megállapodást, kivéve ha már az Egyezmény kötelezõ hatályát elõzõleg magára nézve elismerte.
  3. A 3. cikkben hivatkozott állam vagy jogalany a következõképpen nyilváníthatja ki azt, hogy a jelen Megállapodás rá nézve kötelezõ erejû:

  1. megerõsítést, hivatalos jóváhagyást, vagy az 5. cikk szerinti eljárást nem igénylõ aláírással;
  2. a megerõsítés, vagy hivatalos jóváhagyás fenntartásával történõ aláírással, amelyet megerõsítés, vagy hivatalos jóváhagyás követ;
  3. az 5. cikk szerinti eljárás fenntartásával történõ aláírással, vagy
  4. csatlakozással.

  1. Az Egyezmény 305. cikk 1. bekezdés f) pontjában hivatkozott jogalanyok általi hivatalos jóváhagyás az Egyezmény IX. Függelékével összhangban történik.
  2. A megerõsítõ, a hivatalosan jóváhagyó, valamint a csatlakozási okiratok letétbe helyezése az Egyesült Nemzetek Szervezete Fõtitkáránál történik.

5. cikk

Egyszerûsített eljárás

  1. Ha egy állam vagy jogalanya jelen Megállapodás elfogadásának idõpontja elõtt helyezi letétbe az Egyezményt megerõsítõ, azt hivatalosan jóváhagyó, vagy csatlakozási okiratát, és amely állam a jelen Megállapodást a 4. cikk 3. bekezdés c) pontjával összhangban írta alá, úgy tekintendõ, hogy a jelen Megállapodást, 12 hónappal annak elfogadását követõen magára nézve kötelezõnek fogadta el , kivéve, ha ez az állam, vagy jogalany írásban arról értesíti a Letéteményest a fenti idõpont elõtt, hogy a jelen cikk szerinti egyszerûsített eljárást nem kívánja igénybe venni.
  2. Az ilyen értesítés esetén, a Megállapodás kötelezõ hatályának elismerése a 4. cikk 3. bekezdés b) pontja alapján történik.

6. cikk

Hatálybalépés

  1. A jelen Megállapodás az azt követõ 30 nappal lép hatályba, hogy 40 állam azt magára nézve kötelezõnek ismerte el a 4. és 5. cikkek szerint, feltéve, hogy ezek az államok magukban foglalnak legalább hét államot a III. Nemzetközi Tengerjogi Konferencia II. Határozata 1. bekezdés a) pontja szerint (a továbbiakban II. Határozat) államok közül és ezen államok közül legalább öt fejlõdõ ország. Amennyiben ezek a hatálybalépési feltételek 1994. november 16-a elõtt teljesülnek, ez a Megállapodás 1994. november 16-án lép hatályba.
  2. Amennyiben valamely állam vagy jogalany a jelen Megállapodást az 1. bekezdés követelményeinek teljesítése után fogadja el magára nézve kötelezõnek, a jelen Megállapodás a kötelezõ hatály elismerését követõ 13. napon lép hatályba.

7. cikk

Ideiglenes alkalmazás

  1. Amennyiben a jelen Megállapodás 1994. november 16-án nem lépett hatályba, azt ideiglenesen alkalmazzák a hatálybalépéstõl függõen:

  1. azon államok, melyek egyetértettek elfogadásával az Egyesült Nemzetek Szervezete Közgyûlésén, kivéve azon államokat, melyek 1994. november 16-a elõtt írásban értesítették a letéteményest vagy arról, hogy így nem alkalmazzák a Megállapodást, vagy arról, hogy az ilyen alkalmazással csak késõbbi aláírás, vagy írásbeli értesítés esetén értenek egyet;
  2. a Megállapodást aláíró államok, vagy jogalanyok, kivéve azon államokat vagy jogalanyokat, melyek az aláírással egyidejûleg, írásban értesítik a Letéteményest, hogy nem alkalmazzák a jelen Megállapodást;
  3. azon államok és jogalanyok, melyek írásbeli értesítés útján az ideiglenes alkalmazást elismerik;
  4. Azon államok, melyek csatlakoznak az Megállapodáshoz.

  1. Valamennyi ilyen állam és jogalany ideiglenesen alkalmazza a jelen Megállapodást nemzeti vagy belsõ törvényeivel és rendelkezéseivel összhangban vagy 1994. november 16. napjától, vagy amennyiben ez a késõbbi, az aláírás, az egyetértésrõl vagy csatlakozásról szóló értesítés idõpontjától kezdõdõen.
  2. Az ideiglenes alkalmazás a jelen Megállapodás hatálybalépése napján szûnik meg. Ezzel együtt az ideiglenes alkalmazás mindenképpen megszûnik 1998. november 16-án, amennyiben ezen idõpontban a 6. cikk 1. bekezdésében lefektetett követelmény, mely szerint a II. Határozat 1. bekezdés a) pontjában említett országok közül legalább hét (melyekbõl legalább öt fejlõdõ állam) magára nézve kötelezõnek fogadja el a jelen Megállapodást, nem teljesült.

8. cikk

Részes Államok

  1. A jelen Megállapodás tekintetében a "Részes Államok" azokat az államokat jelenti, amelyek magukra nézve kötelezõnek ismerik el a jelen Megállapodást, és amelyek tekintetében a Megállapodás hatályban van.
  2. A jelen Megállapodás megfelelõen alkalmazandó azon, az Egyezmény 305. cikk 1. bekezdés c), d), e), és f) pontjai szerinti jogalanyok esetében, amelyek a jelen Megállapodás részesei lettek, az egymással releváns feltételekkel összhangban, és ebben a kiterjedésben részes államokon ezen jogalanyokat kell érteni.

9. cikk

Letéteményes

A jelen Megállapodás letéteményese az Egyesült Nemzetek Szervezetének Fõtitkára.

10. cikk

Hiteles szövegek

A jelen Megállapodás eredeti példányát, melynek angol, arab, francia, kínai, orosz és spanyol szövege egyaránt hiteles, az Egyesült Nemzetek Szervezetének Fõtitkáránál helyezik letétbe.

MELYNEK BIZONYSÁGÁUL alulírott, erre kellõ módon felhatalmazott képviselõk, a jelen Megállapodást aláírták.

KÉSZÜLT NEW YORK-ban az ezerkilencszázkilencvennegyedik év július hó huszonnyolcadik napján.

FÜGGELÉK

1. cím

A részes Államok költségei és az intézményközi megállapodások

  1. A Nemzetközi Tengerfenék Hatóság (a továbbiakban Hatóság) olyan szervezet, melyen keresztül a jelen Egyezmény részes Államai a XI. részben, valamint a jelen Megállapodásban a Körzetre megállapított jogrenddel összhangban szervezi és kontrolálja a Körzeten folyó tevékenységet, különösen a Körzet erõforrásainak kezelése tekintetében. A Hatóság azzal a feladat- és hatáskörrel rendelkezik, amelyet az Egyezmény kifejezetten ráruházott. A Hatóság továbbá olyan járulékos hatáskörrel rendelkezik - összhangban az Egyezménnyel - amely a Körzetben folyó tevékenységgel összefüggésben a feladat- és hatáskörök gyakorlásához szükséges.
  2. A részes Államok költségeinek minimalizálása érdekében, minden szerv vagy kisegítõ szervek, melyeket jelen Egyezmény és Megállapodás alapján létesítettek, költségkímélõknek kell lenniük. Ezen alapelv alkalmazandó az ülések gyakoriságára, hosszúságára és az ülések ütemezésére is.
  3. A Hatóság szervei és kisegítõ szervei fejlõdésre nyitottan épülnek fel, számításba véve a szervek és a kisegítõ szervek mûködési szükségleteit, hogy hatékonyan érvényesíthessék vonatkozó felelõsségüket a Körzetben folyó tevékenységek különbözõ fázisaiban.
  4. A Hatóság sürgõs feladatait az Egyezmény hatálybalépéséig a Közgyûlés, a Tanács, a Titkárság, a Jogi és Technikai Bizottság és a Pénzügyi Bizottság valósítja meg. A Gazdasági Tervezõ Bizottság feladatait a Jogi és Technikai Bizottság látja el, kivéve, ha a Tanács másképp nem határoz illetve az elsõ kiaknázási terv jóváhagyásáig.
  5. Az Egyezmény hatálybalépése és az elsõ kiaknázási terv jóváhagyása közötti idõszakban a Hatóság az alábbiakra koncentrál:

  1. A XI. résszel és a jelen Megállapodással összhangban a feltárási tervek jóváhagyása iránti kérelmek feldolgozása;
  2. A Nemzetközi Tengerfenék Hatóság Elõkészítõ Bizottsága bejegyzett befektetõkre és az õket igazoló államokra, beleértve jogaikra és kötelezettségeikre vonatkozó döntéseinek végrehajtása, összhangban az Egyezmény 308. cikk 5. bekezdésével és a II. Határozat 13. bekezdésével;

c) A feltárási munkálatok figyelemmel kísérése abból a szempontból, hogy összhangban van-e feltárásra vonatkozó, szerzõdés formájában jóváhagyott munkatervekkel;

d) A mélytengerfenéken történõ bányászati tevékenységek fejlesztésének és irányzatainak figyelemmel kísérése és felülvizsgálata, beleértve a fém világpiaci feltételek és a fémárak, trendek és kilátások rendszeres analízisét;

e) A Körzetbõl történõ ásványkitermelés ezen ásványok olyan szárazföldön kitermelést folytató országok gazdaságára gyakorolt lehetséges hatásainak tanulmányozása, amelyek a legsúlyosabban érintettek lehetnek azzal a céllal, hogy nehézségeiket minimalizálják és támogassák gazdasági felzárkózásukat, figyelembe véve az Elõkészítõ Bizottságnak e téren kifejtett tevékenységét;

f) A Körzetben folyó tevékenységeket folytatásához szükséges szabályok, rendelkezések és eljárások folyamatos elfogadása. Az Egyezmény III. Függelék 17. cikke 2. bekezdése b), c) pontjainak rendelkezései ellenére, ezen szabályok, rendelkezések és eljárások figyelembe veszik a jelen Megállapodás feltételeit, a mélytengeri tengerfenék gazdasági kiaknázásában elõforduló hosszú határidõket, és a Körzetben folyó tevékenységek valószínû ütemét.

g) Szabályok, rendelkezések és a tengeri környezet megóvása és megvédése céljából alkalmazható standardokat magukba foglaló eljárások elfogadása;

h) A tengeri tudományos kutatás folytatásának elõsegítése és elõmozdítása a Körzetben folyó tevékenységek figyelembevételével, valamint a kutatás és analízis eredményeinek összegyûjtése és terjesztése, amikor elérhetõvé válik, különös tekintettel a Körzetben folyó tevékenységek környezeti hatásaira;

i) Tudományos ismeretek szerzése, és a Körzetben folyó tevékenységre vonatkozó tengeri technológia fejlõdésének tanulmányozása, különösképpen a tengeri környezet megvédésére és megóvására vonatkozó technológiára;

j) A kutatásra és feltárásra vonatkozó, rendelkezésre álló adatok értékelése;

k) A kiaknázásra vonatkozó jogszabályok, rendelkezések és eljárások, beleértve a tengeri környezet megvédésére vonatkozók idõnkénti kidolgozását;

  1. a) A feltárási terv jóváhagyására vonatkozó kérelmet a Tanács azután bírálja el, hogy megkapta az alkalmazásra vonatkozó ajánlást a Jogi és Technikai Bizottságtól. A feltárási terv jóváhagyási eljárása jelen Egyezmény rendelkezéseivel összhangban van, beleértve a III. Függeléket, jelen Megállapodást a következõk alapján:

  1. A II. Határozat 1. bekezdés a) (ii) vagy (iii) pontjában említett állam, vagy jogalany, vagy ezen jogalany valamely egysége által benyújtott feltárásra vonatkozó munkatervet - amennyiben nem elsõként nyilvántartásba vett befektetõrõl van szó, aki már az Egyezmény hatálybalépése elõtt magára vállalt Körzetben folyó alaptevékenységeket, vagy jogutódjáról -abban az esetben veszik figyelembe, ha teljesíti azon pénzügyi és mûszaki követelményeket, melyek szükségesek a munkaterv jóváhagyásához, amennyiben a kezességet vállaló állam, vagy államok igazolják, hogy a kérelmezõ legalább 30 millió USD-nek megfelelõ összeget költött kutatási és feltárási tevékenységekre, és ezen összeg nem kevesebb, mint 10%-át a munkatervben megjelölt hely lokalizálására, vizsgálatára és kiértékelésére költött. Amennyiben egyébként a munkaterv teljesíti az Egyezmény által támasztott követelményeket, és a rávonatkozó jogszabályokat, rendelkezéseket és eljárásokat elfogadták, a Tanács szerzõdés formájában fogja jóváhagyni. A jelen Függelék 3. cím 11. bekezdésének rendelkezéseit ennek megfelelõen értelmezik és alkalmazzák
  2. A II. Határozat 8. bekezdés a) pontjának rendelkezései mellett, a nyilvántartott elsõ befektetõ benyújthatja kérelmét a feltárási terv jóváhagyása céljából az Egyezmény hatálybalépését követõ 36 hónapon belül. A feltárási terv tartalmazza a dokumentumokat, jelentéseket, és más, az Elõkészítõ Bizottságnak benyújtott adatokat, a nyilvántartásba vétel elõtt és után, bizonyítvánnyal ellátva, mely tartalmazza az elsõ feltárási jogrend alatti kötelezettségek teljesítésének státuszát összhangban az Elõkészítõ Bizottság II. Határozat 11. bekezdés a) pontjával. Ez a munkaterv jóváhagyottként jön számításba. Ez a jóváhagyott munkaterv szerzõdés formájában köttetik meg a Hatóság és a nyilvántartott elsõ befektetõ között összhangban a XI. Résszel és a jelen Megállapodással. A 250.000 USD összegû díjat a II Határozat 7. bekezdés a) pontja szerint fizetik be, mely a jelen Függelék 8. cím 3. bekezdés szerinti feltárási fázisnak megfelelõ díjnak tekintendõ. A jelen Függelék 3. cím 11. bekezdése megfelelõen értelmezendõ és alkalmazandó.
  3. A hátrányos megkülönböztetés tilalmának alapelvével összhangban, az állammal, vagy jogalannyal, illetve ennek az a) (i) alpontban hivatkozott részlegével kötött szerzõdés hasonló lesz, és kevésbé kedvezõ annál, mint amit az elsõként nyilvántartásba vett befektetõvel kötnek az a) (ii) alpont szerint. Amennyiben az államok, vagy jogalanyok, ezek részlegének valamelyike kedvezõbb megállapodást köt, a Tanács hasonló és kevésbé kedvezõ megállapodást köt, mint az a) (ii) alpont szerinti elsõként bejegyzett befektetõk jogai és kötelezettségei, biztosítva, hogy ezen megállapodások nem érintik, illetve nem elõzik meg a Hatóság érdekeit;
  4. Az a) (i) vagy (ii) alpont szerinti rendelkezések szerinti feltárási munkaterv kérelmet szponzoráló állam, mely lehet részes állam, vagy olyan állam, mely a jelen Megállapodást a 7. cikkel összhangban ideiglenesen alkalmazza, vagy olyan állam, amely ideiglenesen a Hatóság tagja összhangban a 12. bekezdéssel;
  5. A II. Határozat 8. bekezdés c) pontja az a) pont (iv) alpontjával összhangban értelmezendõ és alkalmazandó;

  1. A feltárási munkaterv jóváhagyása az Egyezmény 153. cikk 3. bekezdésével összhangban történik.

  1. A munkaterv jóváhagyása iránti kérelemmel együtt benyújtásra kerül a javasolt tevékenységek lehetséges környezeti hatásai, továbbá az óceánográfiai és az alapvonalnak a Hatóság által elfogadott szabályokkal, rendelkezésekkel, eljárásokkal összhangban történõ környezettanulmánya.
  2. A feltárási munkaterv jóváhagyása iránti kérelem a 6. bekezdés a) pont (i) vagy (ii) alpontjai alapján, a jelen Függelék 3. cím 11. bekezdése szerint kidolgozott eljárásokkal összhangban lesz elbírálva.
  3. A feltárási munkaterv jóváhagyása 15 év idõtartamra szól. A feltárási munkaterv lejáratakor a szerzõdõ s hasznosítási munkaterv iránt folyamodik, kivéve, ha már megszerezte, vagy a feltárási munkaterv jóváhagyása erre is kiterjed. A szerzõdõ a kiterjesztett jóváhagyást 5 éves idõtartamra kapja meg. Ezen kiterjesztés az esetben nyer jóváhagyást, ha a szerzõdõ erõfeszítéseket tett annak érdekében, hogy megfeleljen a feltárási munkaterv követelményeinek, de bizonyos okok miatt a vállalkozói kontroll nem terjedhetett ki arra, hogy befejezõdjenek a szükséges elõkészületi munkák a kiaknázási szinthez, vagy az uralkodó gazdasági tényezõk nem támasztják alá a feltárási és hasznosítási munkatervet.
  4. A lefoglalt területnek a Hatóság számára az Egyezmény III. sz. Függelékének 8. bekezdésével összhangban történõ kijelölése a feltárási munkaterv kérelmének, vagy a feltárási és hasznosítási munkaterv jóváhagyásával összefüggésben történik.
  5. A 9. bekezdés rendelkezései mellett, a jelen Megállapodást ideiglenesen alkalmazó legalább egy állam által szponzorált jóváhagyott munkaterv megszûnik, ha ezen állam beszünteti jelen Megállapodás ideiglenes alkalmazását, vagy nem lesz részes ideiglenes alapon a 12. bekezdés rendelkezéseinek megfelelõen, vagy nem válik részes állammá.
  6. Jelen Megállapodás hatálybalépésekor, annak 3. cikke szerinti államok és jogalanyok, melyek a 7. cikkel összhangban ideiglenesen alkalmazzák, és amelyért nem lép hatályba a következõ alpontok szerint, az ideiglenes rendelkezéseknek megfelelõen ezen államok és jogalanyok a Hatóság tagjai lehetnek a továbbiakban:

  1. Amennyiben a jelen Megállapodás 1996. november 16-a elõtt lép hatályba, ezen államok és jogalanyok továbbra is jogosultak ideiglenesen a Hatóság tagjai lenni, ezen államok és jogalanyok letéteményeshez intézett azon értesítése alapján, mely kifejezi azon szándékot, hogy ideiglenesen kívánnak a Hatóság tagjai lenni. Az ilyen tagság vagy 1996. november 16-án ér véget, vagy a Megállapodásnak és az Egyezménynek a tagra nézve történõ hatályba lépésekor, attól függõen, hogy melyik a korábbi. A Tanács, az érintett állam vagy jogalany kérelmére, meghosszabbíthatja ezt a tagságot az 1996. november 16. után is további, két évet meg nem haladó idõszakra, feltéve, hogy a Tanács kielégítõnek találta azokat a jóhiszemû erõfeszítéseket, amelyeket az érintett állam vagy jogalany a Megállapodás és az Egyezmény részesévé történõ válása érdekében tett.
  2. Amennyiben jelen Megállapodás 1996. november 15. után lép hatályba, ezen államok és jogalanyok kérhetik a Tanácsot, hogy garantáljon részükre meghosszabbított tagságot a Hatóságban ideiglenes alapon, 1998. november 16-ig. A Tanács biztosítja ezen tagságot a kérelem napjától, amennyiben elégedett az állam, vagy jogalany azon jóhiszemû törekvésével, hogy jelen Egyezmény és Megállapodás tagjává váljon.

c) Azon államok és jogalanyok, melyek tagjai a Hatóságnak, az a, és b, bekezdésekkel összhangban, jogszabályi alapon, a XI. rész és jelen Megállapodás részeit alkalmazzák nemzeti jogukkal, jogszabályaikkal és éves költségvetési hitelkeretükkel összhangban, és a többi taggal azonos jogaik és kötelezettségeik vannak, beleértve:

(i) A Hatóság igazgatási költségvetésébe történõ befizetés kötelezettsége a megállapított hozzájárulás arányában;

(ii)A feltárási munkaterv jóváhagyására irányuló kérelemért való kezességvállalás joga. Abban az esetben, ha a jogalanyok természetes vagy jogi személy tagjai több állam állampolgárságával rendelkeznek, feltárási munkatervüket csak akkor lehet jóváhagyni, ha a jogalanyokat alkotó természetes vagy jogi személy honossága szerinti valamennyi állam Részes Állam vagy ideiglenes alapon tag;

d) A 9. cikk rendelkezései mellett, a feltárásra irányuló, szerzõdéses formában jóváhagyott munkaterv, melyet a c(ii) alcím alapján szponzoráltak a jogszabályi alapon taggá vált államok, megszûnik abban az esetben, ha ezen Állam tagsága megszûnik, és az Állam, vagy jogi személy nem válik részes Állammá.

e) Amennyiben a tag nem teljesíti részarányos hozzájárulási kötelezettségét, vagy egyéb módon nem tesz eleget ezen cikkben elõírt kötelezettségének, tagsága jogszabályi alapon megszûnik.

13. Az Egyezmény III Függeléke 10. cikkében lévõ utalás a nem megfelelõ teljesítésre úgy értelmezhetõ, hogy a szerzõdõ nem tett eleget a jóváhagyott munkatervben elõírt kötelezettségeknek, a Hatóság teljesítésre irányuló írásbeli figyelmezetése ellenére.

14. A Hatóság saját költségvetéssel rendelkezik. A jelen megállapodás hatálybalépését követõ év végéig a Hatóság igazgatási költségeit az ENSZ községvetésébõl fedezik. Ezt követõen a Hatóság igazgatási költségeit a tagok megállapított hozzájárulásai fedezik - beleértve az ideiglenes alapon tagokat, az Egyezmény 170. cikke a) pontjának, a 173. cikkének és a jelen Megállapodásnak megfelelõen -, amíg a Hatóság más forrásokból elegendõ pénzeszközzel nem rendelkezik, hogy kiadásait fedezze. A Hatóság nem gyakorolja az Egyezmény 174. cikke 1. bekezdésben biztosított azon jogát, hogy a kölcsönt vegyen fel az igazgatási költségvetés fedezésére.

  1. A Hatóság kidolgozza és elfogadja, az Egyezmény 162. cikk 2. bekezdés o) pont (ii) alpontjaival összhangban, a jelen Függelék 2., 5., 6., 7. és 8. szakasza szerinti szabályokat, rendelkezéseket, eljárásokat, továbbá valamennyi kiegészítõ szabályt, rendelkezést és eljárást, melyek szükségesek ahhoz, hogy megkönnyítsék a feltárási vagy hasznosítási munkatervek jóváhagyását a következõ alpontokkal összhangban:

  1. A Tanács magára vállalja bármikor ezen szabályok, rendelkezések, eljárások kidolgozását, melyek összehangolják a Körzetben folyó tevékenységeket, meghatározzák a közelgõ hasznosítás idõpontját, vagy amikor meghatározza, hogy a gazdasági kiaknázás járulékos, vagy azon Állam kérésére, melynek állampolgára a hasznosítási munkaterv jóváhagyását szándékozik kérni,
  2. Amennyiben az a) alpontban hivatkozott állam kérésére, a Tanács az Egyezmény 162. cikk 2 bekezdés o) pontjával összhangban elfogadja ezen szabályokat, rendelkezéseket, eljárásokat a kérés benyújtását követõ két éven belül,
  3. Amennyiben a Tanács nem teljesítette a kiaknázásra vonatkozó jogszabályok, rendelkezések, eljárások kidolgozását az elõírt határidõn belül, amelytõl a kiaknázási terv jóváhagyása iránti kérelem jóváhagyása függ, ez esetben az Egyezmény rendelkezésein alapul a munkaterv elfogadása, továbbá valamennyi olyan szabályon, rendelkezésen és eljáráson, amit a Tanács ideiglenesen fogadott el, vagy pedig azon normák alapján, melyeket az Egyezmény és a jelen Függelék tartalmaz, továbbá a szerzõdõk hátrányos megkülönböztetésének tilalma alapelvén.

16. A XI. rész rendelkezéseivel kapcsolatos, az Elõkészítõ Bizottság ajánlásaiban, jelentéseiben szereplõ szabályokat, rendelkezéseket, eljárás-tervezeteket figyelembe veszi a Hatóság a szabályok, rendelkezések, tervezetek, eljárások a XI. rész és a jelen Megállapodással összhangban történõ elfogadásakor.

17. Az Egyezmény XI. rész 4. címének vonatkozó rendelkezései a jelen Megállapodással összhangban értelmezendõk és alkalmazandók.

2. cím

A Vállalat

  1. A Hatóság Titkársága látja el a Vállalat feladatait a Titkárság önálló mûködésének megkezdéséig. A Hatóság Fõtitkára a Hatóság személyzete közül jelöl megbízott Fõtitkárt, aki ellenõrzi a Titkárság tevékenységét.

A Titkárság tevékenységi köre:

  1. A mélytengeri bányászati tevékenységekkel kapcsolatos irányzatok és fejlesztések figyelemmel kísérése és ellenõrzése, beleértve a fém világpiaci feltételek és a fémár tenderek és kilátások rendszeres analízise,
  2. A tengeri tudományos kutatás eredményeinek összehangolása a Körzetben folyó tevékenységekre tekintettel, különös tekintettel a Körzetben folyó tevékenységekkel kapcsolatos környezeti hatásokra,
  3. A rendelkezésre álló kutatási adatok értékelése, beleértve ezen tevékenységek kritériumait,
  4. A Körzetben folyó tevékenységek releváns technológiai fejlesztéseinek értékelése, különös tekintettel a tengeri környezet megvédésére és megóvására,
  5. A Hatóság számára lefoglalt területekkel kapcsolatos adatok és információk értékelése.
  6. A közös vállalati mûködtetéshez közelítés vizsgálata,
  7. A szakemberek elérhetõségére vonatkozó információk összegyûjtése,
  8. A mûködtetés különbözõ szintjein lévõ Vállalati adminisztrációra vonatkozó irányítási politika tanulmányozása,

  1. A Vállalat az úttörõ mélytengeri bányászati tevékenységeket a közös vállalatokon keresztül irányítja. A kiaknázási munkaterv jóváhagyásánál a jogalany esetében másként, mint a Vállalatnál, vagy Tanács által kézhez vett, a Vállalattal történõ közös vállalati mûködtetése esetén, a Tanács kezdeményezni fogja a Vállalat Titkárságtól és a Hatóságtól független mûködtetését. Ha a Vállalattal történõ közös vállalati mûködtetés összhangban van a gazdasági alapelvekkel, a Tanács az Egyezmény 170. cikk 2. bekezdés szerinti direktívákat fog kibocsátani a független mûködés érdekében.
  2. A részes Államok azon kötelessége, hogy finanszírozzák a Vállalat egyes bányászati tevékenységeit az Egyezmény IV. Függelék 11. cikk 3. bekezdése szerint, nem alkalmazandó, és a részes Államok nem kötelesek finanszírozni a Vállalat, vagy annak közös-vállalati megállapodások alapján végzett bányászati tevékenységét.
  3. A szerzõdõkre vonatkozó kötelezettségek a Vállalatra is alkalmazandók. Az Egyezmény III. sz. Függeléke 3. cikk 5. bekezdésének, vagy az Egyezmény 153. cikk 3. bekezdésének rendelkezéseire tekintet nélkül, a Vállalat számára készülõ munkaterv a Hatóság és Vállalat közötti szerzõdés formájában kerül jóváhagyásra.
  4. A szerzõdõ, amely hozzájárul a Hatóság egy meghatározott területéhez, mint fenntartott területhez jogosult arra, hogy elsõként utasítsa el a terület feltárására és kiaknázására vonatkozó, a Vállalattal kötendõ vegyesvállalati megegyezést. Amennyiben a Vállalat nem nyújtja be az elfoglalt terület tekintetében a tevékenységekre vonatkozó munkatervet, a tevékenysége megkezdését követõ 15 éven belül, vagy azon idõpontot követõen, hogy a Hatóság lefoglalta a Körzetet, amennyiben késõbb, a területet finanszírozó szerzõdõ jogosult megpályázni az érintett terület munkatervét, melyre vonatkozó ajánlata tartalmazza a Vállalatot, mint közös vállalati partnert.
  5. Az Egyezmény IV. sz. Függelékének 170. cikk 4. bekezdése, valamint egyéb rendelkezések, melyek a Vállalatra vonatkoznak, ezen címmel összhangban értelmezendõk és alkalmazandók.

3. cím

Döntéshozatal

  1. A Hatóság általános politikáját a Közgyûlés a Tanáccsal készíti el.
  2. Általános szabályként, a Hatóság szerveinek döntéshozatala konszenzussal történik.
  3. Amennyiben a konszenzussal történõ döntéshozatal elérése érdekében tett erõfeszítések nem vezetnek eredményre, a Közgyûlésen jelenlévõk szavazati többsége alapján az eljárás kérdéseiben való döntésekkel, és a jelenlévõk 2/3-os szavazati többségével a lényeges kérdésekrõl hozott döntésekkel az Egyezmény 159. cikk 8. bekezdése alapján történik.
  4. A Közgyûlés azon tárgyú döntései, melyek tekintetében a Tanács is hatáskörrel bír, vagy más, adminisztratív, költségvetési, vagy pénzügyi kérdésekben való döntések a Tanács ajánlásain alapulnak. Amennyiben bármely kérdésben a Közgyûlés nem fogadja el a Tanács ajánlásait, akkor az visszakerül a Tanácshoz további megfontolás céljából. A Tanács újragondolja a témát a Közgyûlés nézetei szerint.
  5. Amennyiben valamennyi, a konszenzus érdekében tett erõfeszítések eredménytelenek, az eljárás kérdésérõl való szavazás a Tanácsban a jelenlévõk többségi szavazataival történik, a lényeges kérdésekben történõ döntéshozatalt kivéve, mikor az Egyezmény a Tanácsban konszenzussal történõ döntéshozatalt ír elõ, a jelenlévõ tagok szavazatainak 2/3-os többségével történik, biztosítva azt, hogy a 9. bekezdésben hivatkozott kamarák többséggel nem ellenzik. A döntéshozatalok esetében a Tanács a Hatóság valamennyi tagjának érdekeit össze kívánja hangolni.
  6. A Tanács késleltetheti a döntéshozatalt további egyeztetések érdekében, akkor, amikor úgy tûnik, hogy a konszenzus elérése érdekében tett erõfeszítések nem bizonyulnak hatékonynak.
  7. A Közgyûlés vagy Tanács által hozott pénzügyi, költségvetési döntések a Pénzügyi Tanács ajánlásain alapulnak.
  8. Az Egyezmény 161. cikk 8. bekezdésének b) és c) pontjai nem alkalmazandók.
  9. a) Az Államok minden egyes csoportja, melyet a 15. bekezdés a)-c) pontjai alapján választottak, kamaraként jönnek számításba, a Tanácsban történõ szavazás céljából. A fejlõdõ országok a 15. bekezdés d) és e) pontjai alapján kezelendõk, mint olyan kamarák, melyek a Tanácsban szavaznak.

  1. A Tanács tagjainak megválasztása elõtt, a Közgyûlés listát készít azon államokról, melyek megfelelnek a 15a-d bekezdés szerinti Államok csoportjának. Amennyiben egy állam teljesíti az egy vagy több csoport tagjának kritériumait, egy csoport által lesz támogatva a Tanácsban történõ szavazása , és ezen csoportot képviseli a Tanácsban való szavazásnál.

  1. Az Államoknak a 15a-d bekezdés szerinti csoportjai a Tanács által jelölt taggal képviseltetik magukat a Tanácsban. Minden csoport annyi jelöltet állít, ahány helyet garantálnak e csoportnak. Amennyiben a 15a-d bekezdés szerinti csoport potenciális jelöltjeinek száma túllépi a fenntartott helyek számát, fõszabályként a rotáció alapelve érvényesül. Valamennyi csoport részes Államai döntik el, hogyan érvényesül ezen csoportokban a fõszabály.

11. a) A Tanács hagyja jóvá a Jogi és Technikai Bizottság ajánlását a munkaterv elfogadására vonatkozóan, kivéve, ha tagjainak 2/3-os többsége jelen van és szavaz, beleértve a Tanács valamennyi kamarája tagjainak többsége általi szavazást, amikor a Tanács elutasítja a munkatervet. Amennyiben a Tanács megadott határidõn belül nem hoz döntést a munkaterv jóváhagyására vonatkozó ajánlás tekintetében, az ajánlást a Tanács által jóváhagyottnak tekintik a megadott idõtartam lejártával. Az elõírt határidõ 60 nap, kivéve, ha a Tanács hosszabb idõt állapít meg. Amennyiben a Bizottság a munkaterv elutasítása mellett van, vagy nem készít ajánlást, a Tanács a döntéshozatali eljárásával összhangban többé már nem hagyja jóvá a munkatervet.

b) Az Egyezmény 162. cikk 2. bekezdés j) pontjának rendelkezései tekintetében nem alkalmazandó.

  1. Amennyiben a munkaterv elutasításával kapcsolatban vita keletkezik, ezen vitát az Egyezményben lefektetett vitarendezési eljárás alá bocsátják.
  2. A Jogi és Technikai Bizottságban történõ szavazást követõ döntés a jelenlévõ tagok szavazatának többségével hozzák.
  3. Az Egyezmény XI. rész 4. cím, B és C alcíme jelen címmel összhangban értelmezendõ és alkalmazandó.
  4. A Tanács 36 hatósági tagját a következõképp választja meg a Hatóság:

  1. Azon részes államok közül 4 tagot úgy, hogy ezen tagok fogyasztása az elmúlt 5 év statisztikái szerint a világ összfogyasztásának 2%-át meghaladják, ill. a világ összimportjának több, mint 2%-át kitevõ olyan árucikkeket importálnak, melyek a Körzetrõl nyert ásványok, biztosítván, hogy ezen négy tag közül egy a kelet-európai régióban a legnagyobb GDP-vel rendelkezik az Egyezmény hatálybalépésének napján, amennyiben ezen állam óhajtja képviselni ezt a csoportot;
  2. 4 tag azon nyolc állam közül, melyek a legnagyobb befektetést eszközölték a Körzeten történõ elõkészületekbe, és a tevékenységek összehangolására, közvetlenül, vagy állampolgáraik útján,
  3. 4 tag azon részes államok közül, melyek a joghatóságaik alatti területeken folyó termelés alapján a legnagyobb súlyú exportálók a Körzetbõl nyert ásványok tekintetében, beleértve legalább két olyan fejlõdõ államot, melyek ásványi exportja alapvetõ fontossággal bír gazdaságukban,
  4. 6 tag azon fejlõdõ államok közül, melyek speciális érdekeket képviselnek. A képviselt speciális érdekek a jelentõs lakossággal rendelkezõ államokat, a szárazföld határolta vagy földrajzilag hátrányos helyzetû államokat foglalják magukba, szigetállamok a Körzetbõl származó ásványok fõ importõrei, azon államok, melyek ezen ásványok potenciális forgalmazói, és legalább fejlõdõ államok,
  5. 18 tagot azon az alapelven választanak meg, hogy a földrajzilag megfelelõ megoszlást képviseljék a Tanácsban lévõ helyek tekintetében, biztosítva, hogy minden földrajzi régió legalább egy tagot jelen alpont alapján választ. Ezen cél érdekében, a földrajzi régiók Ázsia, Afrika, Kelet-Európa, Latin Amerika és a Karib szigetek, Nyugat-Európa és mások.

  1. Az Egyezmény 161. cikke 1. bekezdésének rendelkezései nem alkalmazandók.

4. cím

Felülvizsgálati Konferencia

A Felülvizsgálati Konferenciára vonatkozóan az Egyezmény 155 cikkének 1., 3. és 4. bekezdései nem alkalmazandók. Az Egyezmény 314. cikke 2. bekezdése mellett, a Közgyûlés, a Tanács ajánlása alapján, bármikor magára vállalja a jelen Egyezmény 155. cikkében hivatkozottak felülvizsgálatát. A jelen Megállapodás és a XI. rész az Egyezmény 314., 315. és 316. cikkei szerinti eljárás alapján módosítandó, biztosítva, hogy az alapelvek, a rendszer és más részek az Egyezmény 155. cikk 2. bekezdésében hivatkozottak szerint fenntartandók, és ezen cikk 5. bekezdésében hivatkozott jogokat nem érinti.

5. cím

Technológiák átruházása

  1. Az Egyezmény 144. cikkének rendelkezései szerint, a technológiáknak a XI. rész céljai érdekében történõ átruházása a következõ alapelvek szerint történik:

  1. A Vállalat és a fejlõdõ államok a mélytengerfenéki bányászati technológia elérése érdekében, ezen technológiát fair és jutányos, a nyitott piacon érvényesülõ feltételek és gazdasági tényezõk elérésével, közös vállalati megállapodások útján valósítják meg.
  2. Amennyiben a Vállalat, vagy a fejlõdõ államok nem képesek elérni a mélytengerfenéki bányászati technológia alkalmazását, a Hatóság valamennyi, vagy bármely szerzõdõ partnerét vagy szponzoráló államot kérheti, hogy mûködjön együtt a Vállalattal, vagy vegyes-vállalatával a mélytengeri bányászati technológia elsajátítása érdekében, a fejlõdõ államok által szert kell tenni olyan fair és jutányos gazdasági feltételeken alapuló technológiára, összhangban a szellemi tulajdonjogok hatékony védelmével. A tagállamok vállalják azt, hogy hatékonyan együttmûködnek a Hatósággal annak érdekében, hogy az általuk szponzorált vállalkozók is együttmûködjenek a Hatósággal.
  3. Általános szabályként, a tagállamok elõmozdítják a technikai és tudományos együttmûködést a Körzeten folyó tevékenységek tekintetében az érintett felek között, a képzés, a technikai segítségnyújtás és a tudományos együttmûködési programok, a tengeri tudományos technológia és a tengeri környezet megóvása által.

2. Az Egyezmény III. Függelékének 5. cikkének rendelkezései nem alkalmazandók.

6. cím

Termelési politika

  1. A Hatóság termelési politikája a következõ alapelvekre épül:

  1. A Hatóság forrásainak fejlesztése a hallgatólagos gazdasági alapelvekkel összhangban történik,
  2. A GATT általános megállapodásának rendelkezései, a releváns törvénykönyvek, örökös, vagy a hatályukat vesztett megállapodások alkalmazandók a Körzeten folyó tevékenységekre,
  3. Különösképpen, a Körzeten folyó tevékenységek pénzügyileg nem támogathatók, kivéve a b) pontban hivatkozott megállapodások alapján engedélyezhetõket. Ezen alapelv érdekében történõ finanszírozás feltételeit a b) pontban hivatkozott egyezményekben nevesítik.
  4. Nincsen megkülönböztetés a Körzetben bányászott ásványok és más forrásból származók között. Nincsen kedvezõbb elérhetõség ezen ásványi anyagok vagy ezen ásványi anyagokból elõállított termékek piacra jutása számára, különös tekintettel az alábbiakra:

  1. vámtarifával, vagy nélküle és,
  2. A tagállamok által nyújtott olyan ásványokhoz és termékekhez, amelyeket az állami vállalataik vagy természetes személyek ill. jogi személyek forgalmaznak, akik a tagállamok nemzetiségei vagy nemzetiségei által ellenõrzöttek.

  1. A Hatóság által jóváhagyott kiaknázási munkaterv az összes kiaknázási terület tekintetében elõrelátható termelést indikál, amely tartalmazza az ásványok munkaterv alapján évente becsült maximális mennyiségét.
  2. A b, pontban hivatkozott megállapodások rendelkezéseivel kapcsolatos viták rendezésekor azz alábbiak alkalmazandók:
  3. (i),Ahol az érintett tagállamok ezen megállapodások részesei, a b, pontban hivatkozott megállapodások szerinti vitarendezési eljárások megtartásához folyamodnak;

    (ii)Ahol egy vagy több érintett tagállam nem részese ezen megállapodásoknak, ezen tagállamok az Egyezmény szerinti vitarendezési eljárások megtartásához folyamodnak;

  4. Amikor a tagállam b) pont szerint megállapodások alapján született azon döntése, hogy tiltott támogatás mellett kötelezi el magát, más tagállam érdekeit sértõ következménnyel jár, és a megfelelõ lépéseket az érintett tagállam még nem tette meg a másik tagállammal szemben, ez a tagállam megfelelõ lépések tételére kérheti fel a Tanácsot.

  1. Az 1. bekezdés szerinti alapelvek nincsenek hatással az 1. bekezdés b) pontjában utalt egyezmények rendelkezése szerinti jogokra és kötelezettségekre, ezenkívül a vonatkozó szabadkereskedelmi és vámuniós megállapodásokra azon részes Államok viszonylatában, melyek ezen megállapodások részesei.
  2. A támogatások szerzõdõ részérõl történõ elfogadása, mely eltér az 1. bekezdés b) pontjában hivatkozott megállapodások által engedélyezettektõl, a Körzetben folytatott tevékenységek megvalósítására vonatkozó munkatervet magába foglaló szerzõdés alapfeltételeinek megsértését képezi
  3. Bármely részes fél, melynek oka van azt hinni, hogy az 1. bekezdés b)-d) pontjaiban foglalt követelményeket megsértették, vitarendezési eljárást kezdeményezhet összhangban az 1. bekezdés f)-g) pontjaival.
  4. A részes Fél bármikor ráirányíthatja a Tanács figyelmét azon tevékenységekre, melyek nincsenek összhangban az 1. bekezdés b)-d) pontjaiba foglalt követelményeivel.
  5. A Hatóság fejleszti azon szabályokat, rendelkezéseket és eljárásokat, melyek jelen cikk rendelkezéseinek végrehajtását biztosítják, beleértve a munkatervek jóváhagyását szabályozó releváns szabályokat, rendelkezéseket és eljárásokat.
  6. Az Egyezmény 151. cikk 1-7. és 9. bekezdései, a 162. cikk 2. bekezdés q) pontja, a 165. cikk 2. bekezdésének n) pontja, a III. sz. Függelék 6. cikk 5. bekezdése, valamint a 7. cikk rendelkezései nem alkalmazandók.

8. cím

Gazdasági segítség

  1. A Hatóság azon fejlõdõ országokat érintõ segélyezõ politikájának, amelyek exportbevételeit vagy gazdaságát hátrányosan érinti az adott ásványkincs árának, vagy exportmennyiségének csökkentése annyiban, amennyiben a csökkentést a Körzetben folyó tevékenység okozza, a következõ elveken kell alapulnia:

  1. A Hatóság gazdasági segélyezõ alapot hoz létre azokból a rendelkezésére álló vagyoni eszközökbõl, amelyek meghaladják a Hatóság igazgatási költségeit. Az erre a célra elkülönített összeget idõrõl-idõre a Tanács a Gazdasági Bizottság ajánlása alapján állapítja meg. Kizárólag a szerzõdésesek, ideértve a Vállalatot, által teljesített befizetések, valamint önkéntes hozzájárulások használhatók fel a gazdasági segélyezõ alap létrehozására;
  2. Azokat a szárazföldön kitermelést folytató fejlõdõ államokat, amelyek gazdaságát súlyosan érinti az adott ásványkincs mély-tengerfenékrõl történõ bányászata, a Hatóság gazdasági segélyezõ alapjából kell segélyezni;
  3. A Hatóság szükség szerint segélyt nyújt az alapból az érintett, a szárazföldön kitermelést folytató fejlõdõ államoknak együttmûködve a meglevõ globális vagy regionális fejlesztési intézményekkel, amelyek megfelelõ infrastruktúrával és szakértelemmel rendelkeznek az ilyen segélyezési programokhoz;
  4. Az ilyen segélyezés mértékét és idõtartamát esetrõl esetre kell megállapítani. Ennek során kellõen figyelembe kell venni a szárazföldön kitermelést folytató országokat érintõ problémák természetét és terjedelmét.

  1. Az Egyezmény 151. cikkének 10. bekezdését kell alkalmazni az 1. bekezdésben említett gazdasági segélyezés intézkedési módjaira. Az Egyezmény 160. cikk 2. bekezdés l) pontját, a 162. cikk 2. bekezdés n) pontját, a 164. cikk 2. bekezdés d) pontját, a 171. cikk f) pontját, valamint a 173. cikk 2. bekezdés c) pontját megfelelõen alkalmazni kell.

8. cím

A szerzõdések pénzügyi feltételei

  1. A szerzõdések pénzügyi feltételeire vonatkozó szabályok, elõírások és eljárási rendelkezések megállapításának alapjait a következõ alapelvek képezik:

  1. A Hatóság részére teljesítendõ befizetések rendszere egyformán kedvezõ legyen a szerzõdõre és a Hatóságra nézve, és biztosítson elegendõ lehetõséget a szerzõdõ részére a teljesítés módjainak meghatározására ezen rendszerrel kapcsolatosan;
  2. A jelen rendszer alapján teljesítendõ fizetési arányoknak hasonlóaknak kell lenniük az ugyanezen, vagy hasonló ásványkincsek szárazföldi bányászatában alkalmazottakkal annak érdekében, hogy elkerüljék mesterséges elõny, vagy hátrány okozását a versenyben a mélytengeri bányászok számára;
  3. A rendszer nem lehet bonyolult és nem jelenthet túlzott adminisztratív költséget sem a Hatóságra, sem a szerzõdõre nézve. Megfontolás tárgyává kell tenni bányajáradék-rendszer, vagy bányajáradék és nyereség-megosztásos rendszer kombinációjának alkalmazását. Amennyiben több lehetõség közül lehet választani, a szerzõdõnek joga van a saját szerzõdésére alkalmazandó rendszer kiválasztására. Bármilyen további változtatás a lehetõségek közül kizárólag a Hatóság és a szerzõdõ közötti megegyezéssel történhet;
  4. A kereskedelmi termelés megkezdésétõl kezdve évenként meg kell fizetni egy rögzített díjat. Ezt a díjat a c) pont alapján kiválasztott rendszer alapján járó fizetéseket megelõzõen kell teljesíteni. Összegét a Tanács állapítja meg;
  5. A fizetési rendszert a változó körülmények tükrében idõszakonként felül lehet vizsgálni. Bármiféle változtatást kizárólag a hátrányos megkülönböztetés tilalmára tekintettel lehet alkalmazni. Az érvényben levõ szerzõdésekre az ilyen változtatásokat kizárólag a szerzõdõ választása szerint lehet alkalmazni. Bármilyen további változtatás a lehetõségek közül kizárólag a Hatóság és a szerzõdõ közötti megegyezéssel történhet;
  6. A jelen elveken alapuló szabályok és elõírások értelmezését vagy alkalmazását érintõ vitákat az Egyezményben szabályozott vitarendezési eljárásokkal kell rendezni.

  1. Az Egyezmény III. sz. Függelékének 13. cikk 3-10. bekezdéseinek rendelkezései nem alkalmazandóak.
  2. Az Egyezmény III. sz. Függelékének 13. cikk 2. bekezdésének alkalmazására tekintettel az egy szakaszra korlátozódó munkaterv elfogadása iránti kérelem feldolgozási díja 250.000 USD, tekintet nélkül, hogy kutatási, vagy kitermelési szakaszra vonatkozik.

9. cím

A Pénzügyi Bizottság

  1. A Pénzügyi Bizottság ezennel megalapítottnak tekintendõ. A Bizottság 15 tagból áll, akik megfelelõ képzettséggel rendelkeznek a pénzügyek terén. A részes Államok magasan képzett és feddhetetlen jelölteket állítanak.
  2. A Pénzügyi Bizottság semelyik két tagja nem lehet ugyanazon részes Állam állampolgára.
  3. A Pénzügyi Bizottság tagjait a Közgyûlés választja kellõ figyelemmel az egyenlõ földrajzi elosztás és a különleges érdekek képviseletének szükségességére. A jelen Függelék 3. cím, 15. bekezdés a)-d) pontjaiban meghatározott országcsoportok mindegyikét legalább egy tag képviseli a Bizottságban. Amíg a Hatóság nem rendelkezik elegendõ pénzügyi eszközökkel adminisztratív költségei fedezésére, az elõírt hozzájárulásokon túl, a Bizottságban képviselettel kell rendelkeznie az öt, a Hatóság igazgatási költségeihez legjelentõsebb pénzügyi hozzájárulást adó államnak. Azon túl valamennyi országcsoportból egy tag választása az adott csoport tagjainak jelölésén alapul, tekintet nélkül arra, hogy ugyanabból a csoportból további tagot is megválaszthatnak.
  4. A Pénzügyi Bizottság tagjainak megbízatása 5 évre szól és további egy idõszakra újraválaszthatóak.
  5. A Pénzügyi Bizottság tagjának megbízatási idõ lejárta elõtti halála, alkalmatlansága, vagy lemondása esetén a Közgyûlés a maradék idõre új tagot választ ugyanabból a földrajzi régióból, vagy országcsoportból.
  6. A Pénzügyi Bizottság tagjainak nem lehet pénzügyi érdekeltsége semmilyen tevékenységben, amellyel kapcsolatosan a Bizottságnak javaslattevési felelõssége van. Kötelesek a Hatóságban végzett tevékenységük kapcsán tudomásukra jutott bármilyen bizalmas információ megõrzésére, még a hivatali idejük lejárata után is.
  7. A Közgyûlés és a Tanács következõ döntései meghozatala során figyelembe veszi a Pénzügyi Bizottság ajánlásait:

  1. A Hatóság és szervei pénzügyi szabályainak, rendelkezéseinek és eljárásainak tervezetei, valamint a Hatóság pénzügyi igazgatása és belsõ pénzügyi adminisztrációja;
  2. A Hatóság adminisztratív költségvetéséhez a tagok által fizetendõ hozzájárulás meghatározása, összhangban az Egyezmény 160. cikk, 2. bekezdésének e) pontjával;
  3. Valamennyi vonatkozó pénzügyi kérdés, ideértve az Egyezmény 172. cikke alapján a Hatóság Fõtitkára által készített éves költségvetési javaslatot és a Titkárság munkaprogramja alkalmazásának pénzügyi aspektusai;
  4. Az igazgatási költségvetés;
  5. A részes Államoknak a jelen Megállapodás és a IX. rész alkalmazásából eredõ pénzügyi kötelezettségei, csakúgy, mint a javaslatok és ajánlások költségvetési vonatkozásai, amelyek a Hatóság pénzügyi eszközeit érintik;
  6. A Körzetben folyó tevékenységbõl származó pénzügyi és más gazdasági elõnyök egyenlõ megosztására vonatkozó szabályok, rendelkezések és eljárások, és a rájuk vonatkozó döntések.

  1. Eljárási kérdésekben a Pénzügyi Bizottság a jelen lévõ tagok szavazatának többségével dönt. Lényeges kérdésekben egyhangúan kell dönteni.
  2. Az Egyezmény 162. cikk, 2. bekezdésének y) pontjában meghatározott, pénzügyi kérdésekkel foglalkozó külön szerv felállítására vonatkozó követelmény, a Pénzügyi Bizottság megalakításával teljesítettnek tekintendõ a jelen címmel összhangban.