MAGYAR KÖZTÁRSASÁG
KORMÁNYA

T/4027.
törvényjavaslat

a kulturális örökség védelmérõl

Elõadó: Rockenbauer Zoltán
a nemzeti kulturális örökség minisztere

Budapest, 2001. március

2001. évi ........ törvény
a kulturális örökség védelmérõl


ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

Értelmezõ rendelkezések

A MÛEMLÉKEK FENNTARTÁSA ÉS HASZNÁLATA

A Hivatal feladatai

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

Az Állam kizárólagos tulajdonában tartandó mûemlékek és mûemlékegyüttesek jegyzéke

1. BUDAPEST

2. BARANYA MEGYE

3. BÁCS-KISKUN MEGYE

4. BÉKÉS MEGYE

5. BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYE

6. CSONGRÁD MEGYE

7. FEJÉR MEGYE

8. GYÕR-MOSON-SOPRON MEGYE

9. HAJDÚ-BIHAR MEGYE

10. HEVES MEGYE

11. JÁSZ-NAGYKUN-SZOLNOK MEGYE

12. KOMÁROM-ESZTERGOM MEGYE

13. NÓGRÁD MEGYE

14. PEST MEGYE

15. SOMOGY MEGYE

16. SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE

17. TOLNA MEGYE

18. VAS MEGYE

19. VESZPRÉM MEGYE

20. ZALA MEGYE

A kulturális örökség védelmérõl szóló törvényjavaslat indokolása


Az Országgyûlés

a következõ törvényt alkotja:

I. rész

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. §

  1. E törvény hatálya a kulturális örökség fogalomkörébe tartozó javakra, valamint az ezekkel kapcsolatos minden tevékenységre, személyre és szervezetre terjed ki.
  2. A kulturális örökség e törvény szerinti védelme nem érinti az e javakon más jogszabályok alapján fennálló védettséget.

2. §

E törvény hatálya nem terjed ki

  1. a természet védelmérõl szóló 1996. évi LIII. törvényben és az épített környezet alakításáról és védelmérõl szóló 1997. évi LXXVIII. törvényben szabályozott kérdésekre,
  2. a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelmérõl szóló 1995. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Ltv.) hatálya alá tartozó iratokra, szervekre és személyekre a 3-6. §-okban, a 46-73. §-okban, a 75-76. §-okban, a 79-86. §-okban, a 88-89. §-okban, a 91. §-ban, a 93. §-ban, a 95-96. §-okban és a 98. §-okban foglaltak kivételével,
  3. viszonosság esetén a diplomáciai mentességet élvezõ külföldi állampolgárok tulajdonában levõ, külföldrõl behozott kulturális javakra.

3. §

A kulturális örökség védelme érdekében a köz- és magáncélú fejlesztéseket - így különösen a terület- és településfejlesztés, terület- és településrendezés, környezet-, természet- és tájvédelem és az ezzel kapcsolatos beruházások tervezését - e védelemmel összhangban kell végezni.

4. §

  1. A kulturális örökség a nemzet egészének közös szellemi értékeit hordozza, ezért megóvása mindenkinek kötelessége. Tilos a kulturális örökség védett javainak veszélyeztetése, megrongálása, megsemmisítése, meghamisítása, hamisítása.
  2. A kulturális örökség elemeit tudományos módszerekkel kell felkutatni, számba venni, értékelni, az utókor számára megõrizni és hozzáférhetõvé tenni.

5. §

  1. A kulturális örökség védelme közérdek, megvalósítása közremûködési jogosultságot és együttmûködési kötelezettséget jelent az állami és önkormányzati szervek, az egyházak, a társadalmi és gazdasági szervezetek, valamint az állampolgárok számára.
  2. A nemzetközi együttmûködésben a nemzetközi szerzõdésekkel összhangban érvényesíteni kell a határokon túli magyar vonatkozású kulturális örökség, és a más nemzetek hazánkban található kulturális örökségének védelmét.

6. §

A kulturális örökség védelmének összehangolását és irányítását, ágazati szakmai felügyeletét a nemzeti kulturális örökség minisztere (a továbbiakban: miniszter) látja el. E feladatkörében irányítja a Kormány által központi hivatalként létrehozott Kulturális Örökségvédelmi Hivatalt (a továbbiakban: Hivatal), szakfelügyelõi és más szakmai testületeket mûködtet.

Értelmezõ rendelkezések

7. §

E törvény alkalmazásában:

  1. Ásatás: minden földmunkával egybekötött feltárás, amely a régészeti örökség elemeit tárja fel. Ásatásnak minõsül a víz alatt és a barlangokban végzett régészeti feltárás is.
  2. Fenntartható használat: a védett kulturális örökség olyan módon történõ használata - ide értve a kármegelõzõ és kárcsökkentõ tevékenységeket is - amely nem haladja meg a szakmailag indokolt mértéket és nem vezet az örökség elemeinek jelentõs csökkenéséhez, állapotromlásához, így biztosított fennmaradásuk a jelen és jövõ nemzedékek számára.
  3. Közgyûjtemény: az állam, a helyi önkormányzat, valamint az országos kisebbségi önkormányzat, a köztestület és a közalapítvány tulajdonában (fenntartásában) mûködõ, vagy általuk alapított könyvtár, levéltár, muzeális intézmény, kép- és hangarchívum.
  4. Kulturális javak: az élettelen és élõ természet keletkezésének, fejlõdésének, az emberiség, a magyar nemzet és Magyarország népei történelmének kiemelkedõ és jellemzõ tárgyi, képi, írásos emlékei és egyéb bizonyítékai, valamint a mûvészeti alkotások.
  5. Kulturális örökség: régészeti érdekû területek, régészeti emlékek, régészeti lelõhelyek, ezek védõövezetei, a mûemlékek, mûemléki értékek, és a mûemléki területek, valamint a kulturális javak.
  6. Mûemlék: olyan mûemléki érték, amelyet e törvény alapján jogszabállyal védetté nyilvánítottak.
  7. Mûemléki érték: minden hazánk múltjához tartozó épített örökségi (városépítészeti, kertépítészeti, stb.) elem, amely a kulturális örökség szempontjából védendõ értéket képvisel.
  8. Mûemléki helyreállítás: a napi jó karban tartási, fenntartási feladatokon túlmenõ, a mûemlék egészét vagy nagyobb, illetõleg értékesebb részét érintõ építészeti - s szükség esetén képzõ- és iparmûvészeti - restaurálás, helyreállítás.
  9. Mûemlékek kötelezõ fenntartása: a mûemlékek rendeltetésszerû használatához, illetve a mûemléki értékeik állagmegóvásához szükséges, szakszerû karbantartás, a védett ingatlan egészét, vagy egyes részeit érintõ - kiegészítéssel, rekonstrukcióval és átalakítással nem járó - felújítás.
  10. Mûemléki többletköltség: a mûemlék olyan helyreállítási munkáinak a költségei, amelyeket a Hivatal írt elõ vagy rendelt el, valamint amit a tulajdonos kezdeményezésére a hatóság annak elismer, és amelyek a mûemlékek kötelezõ fenntartásával kapcsolatban egyébként nem merültek volna fel.
  11. Mûszeres lelõhely- és leletfelderítés: a légifelvételezés, a föld és víz alatti objektumok geofizikai úton történõ felmérése, a fémkeresõ mûszerrel (detektorral) végzett lelettérképezés vagy -gyûjtés, geodéziai felmérés, és minden egyéb mûszerrel folytatott olyan tevékenység, amely régészeti lelõhelyek vagy leletek felderítésére irányul.
  12. Próbafeltárás: a régészeti lelõhelyek állapotfelmérését, jellegük, térbeli kiterjedésük és rétegsoraik megállapítását célzó ásatás.
  13. Régészeti emlék: a régészeti örökség ingatlan eleme.
  14. Régészeti érdekû terület: valamennyi terület, természetes, vagy mesterséges üreg és a vízmedrek azon része, amelyen, illetve amelyben régészeti lelõhely elõkerülése várható vagy feltételezhetõ.
  15. Régészeti feltárás: minden olyan tudományos módszerekkel végzett tevékenység (a terepbejárás, az ásatás, a hitelesítõ és próbafeltárás, a megelõzõ feltárás, a mentõ feltárás és a mûszeres lelet- és lelõhely-felderítés), melynek célja a régészeti örökség elemeinek felkutatása.
  16. Régészeti lelet: a régészeti örökség érzékelt, felfedezett, feltárt - jellegénél fogva - ingó eleme, függetlenül attól, hogy eredeti helyérõl, összefüggéseibõl, állapotából elmozdult, elmozdították-e, vagy sem. Nem minõsülnek régészeti leletnek azon kulturális javak, melyek 1711 elõtt keletkeztek, és bizonyítottan mûgyûjteményben maradtak fenn.
  17. Régészeti lelõhely: az a földrajzilag egyértelmûen meghatározható terület, melyen a régészeti örökség elemei elsõdleges összefüggéseikben találhatók, és amelyet nyilvántartásba vettek.
  18. Régészeti örökség: az emberi létnek 1711 elõtt a föld felszínén, a föld vagy a vizek felszíne alatt és a természetes vagy mesterséges üregekben keletkezett érzékelhetõ nyoma, mely segít rekonstruálni az emberiség történetét és kapcsolatát környezetével.
  19. Régészeti védõövezet: a védett lelõhely környezete, amely biztosítja annak fenntarthatóságát, megközelíthetõségét, tájképi védelmét.
  20. Terepbejárás: minden olyan felszínen végzett kutatás, adatgyûjtés és kiértékelõ dokumentálás, amely új régészeti lelõhelyek felfedezésére vagy a már ismert lelõhely állapotának ellenõrzésére, illetve korábban ismert lelõhely azonosítására irányul, függetlenül attól, hogy együtt jár-e a leletek összegyûjtésével, vagy sem.
  21. Történeti kert: történeti értékû - önállóan, más mûemlékhez kapcsolódóan illetve történeti településszerkezet részeként megjelenõ - kertépítészeti alkotás, zöldfelület illetõleg park.

II. rész

1. FEJEZET:
A RÉGÉSZETI ÖRÖKSÉG
VÉDELME

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

8. §

  1. A föld felszínén, a földben, a vizek medrében vagy máshol rejlõ, vagy onnan elõkerülõ régészeti lelet állami tulajdon.
  2. A régészeti leletek tulajdonjogáról az állam lemondhat régészeti gyûjtõkörrel rendelkezõ, nem állami fenntartású múzeumok tulajdonosai javára.

9. §

A régészeti lelõhelyeket - a fenntartható használat elvének figyelembevételével - csak olyan mértékben lehet igénybe venni, hogy azok állománya számottevõen ne csökkenjen, illetve eredeti összefüggéseik jelentõsen ne károsodjanak.

10. §

  1. A régészeti örökség elemeit lehetõleg eredeti lelõhelyükön, eredeti állapotukban, eredeti összefüggéseikben kell megõrizni.
  2. A régészeti lelõhelyek védelmére irányuló intézkedéseknek elsõsorban megelõzõ, szükség esetén mentõ jellegûeknek kell lenniük.

A régészeti lelõhelyek védelme

Általános védelem

11. §

A régészeti lelõhelyek e törvény erejénél fogva általános védelem alatt állnak.

Régészeti lelõhelyek védetté nyilvánítása

12. §

Az ország és annak régiói kiemelkedõ történeti és kulturális jelentõségû régészeti lelõhelyeit jogszabályban kell védetté nyilvánítani.

13. §

  1. A védetté nyilvánított régészeti lelõhelyeken nem lehet olyan tevékenységet folytatni, amely a lelõhelynek akár részleges állapotromlását eredményezheti.
  2. A védetté nyilvánított régészeti lelõhelyhez védõövezetet lehet kijelölni.
  3. A védetté nyilvánított régészeti lelõhelyeket kiemelten, vagy fokozottan védett régészeti lelõhely kategóriába kell sorolni.
  4. Kiemelten védett az a lelõhely, mely kivételes tudományos jelentõséggel, és nemzetközi, vagy országos szempontból kiemelkedõ fontossággal bír. Fokozottan védett az a régészeti lelõhely, melynek tudományos jelentõsége megállapítható, és egy nagyobb tájegységre nézve kiemelkedõ fontossággal bír.

14. §

  1. A védetté nyilvánítás elõkészítését a Hivatal folytatja le. Az eljárás megindításával egyidejûleg értesíteni kell:

  1. az érintett ingatlan tulajdonosát;
  2. a területen található közmûvek és egyéb létesítmények tulajdonosait;
  3. az ingatlan fekvése szerinti települési és megyei (fõvárosi) önkormányzatot;
  4. az illetékes építésügyi hatóságot;
  5. más jogszabály alapján is védett vagy védendõ érték esetében a hatáskörrel rendelkezõ illetékes hatóságot,
  6. a védetté nyilvánítás kezdeményezõjét,
  7. az ingatlan fekvése szerint illetékes körzeti földhivatalt.

  1. A védelem alá vonni tervezett lelõhely régészeti védõövezetéhez tartozó ingatlanok tulajdonosait a védetté nyilvánítás elõkészítésének megindításáról a Hivatal megkeresésére az érintett ingatlan fekvése szerinti települési önkormányzat a helyben szokásos módon (hirdetmény útján) értesíti.

15. §

  1. A régészeti lelõhelyeket a Hivatal javaslatára a miniszter a földmûvelésügyi és vidékfejlesztési miniszterrel, továbbá természeti vagy védett természeti területen, illetõleg védett természeti érték esetében a környezetvédelmi miniszterrel egyetértésben rendeletben nyilvánítja védetté.
  2. A védetté nyilvánító jogszabály tartalmazza:

  1. a védetté nyilvánítás tényét,
  2. a régészeti lelõhelyen található értékek megjelölését,
  3. a védettség fokozatát,
  4. a védetté nyilvánítás indokát,
  5. a földrészlet és a régészeti védõövezet helyrajzi számát,
  6. a Hivatal engedélyéhez kötött tevékenységek körét és részletes feltételeit.

  1. A védett régészeti lelõhellyé nyilvánítás tényét az ingatlan-nyilvántartásba be kell jegyezni. A bejegyzésrõl a Hivatal intézkedik.

16. §

A védetté nyilvánított régészeti lelõhelyeket a Hivatal a gyûjtõterület szerinti megyei múzeum, a fõvárosban a Budapesti Történeti Múzeum (a továbbiakban: illetékes múzeum) közremûködésével rendszeresen ellenõrzi.

Ideiglenes védetté nyilvánítás

17. §

  1. A régészeti lelõhely jelentõs károsodásának veszélye esetében, vagy ha a régészeti lelõhely védetté nyilvánítását kezdeményezték, a Hivatal a területet - az érintett szakhatóságok véleményének figyelembe vételével - örökségvédelmi érdekbõl azonnal végrehajtható határozattal legfeljebb 90 napra védetté nyilváníthatja. Az ideiglenesen védetté nyilvánított lelõhelyekre a védetté nyilvánított lelõhelyekre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni azzal, hogy a Hivatal a határozatában korlátozhatja vagy felfüggesztheti, illetõleg megtilthatja a régészeti lelõhelyet veszélyeztetõ tevékenység folytatását.
  2. A Hivatal az ideiglenes védettséget a mentõ feltárás idõtartamára egy alkalommal legfeljebb még 90 napra meghosszabbíthatja.
  3. Az ideiglenes védettség megszûnik, ha a régészeti lelõhelyet a miniszter rendelettel védetté nyilvánítja.

A védettség megszüntetése

18. §

  1. Fel kell oldani a terület védettségét, ha annak fenntartását régészeti szempontok a továbbiakban nem indokolják.
  2. A védettség megszüntetésére irányuló eljárásnál a védetté nyilvánításra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.

A RÉGÉSZETI FELTÁRÁS

A régészeti feltárásra vonatkozó általános elõírások

19. §

  1. A régészeti örökség elemei a régészeti lelõhelyrõl csak régészeti feltárás keretében mozdíthatók el.
  2. Amennyiben a feltáráson elõkerülõ régészeti leletek a helyszínen nem õrizhetõk meg, azokat elsõsorban az illetékes múzeumban kell elhelyezni.
  3. A régészeti feltárások költségeit - a mentõ feltárások kivételével - annak kell fedezni, akinek érdekében a feltárás szükségessé vált.

20. §

  1. Régészeti feltárás - amennyiben e törvény másként nem rendelkezik - feltárási engedély alapján végezhetõ. Az engedélyt a Hivatal az Ásatási Bizottság javaslatára adja ki. A Hivatal régészeti örökségvédelmi indokok alapján az engedélyt tartalmazó határozatot azonnal végrehajthatóvá nyilváníthatja.
  2. Az Ásatási Bizottság kilenc tagú szakmai tanácsadó testület. Az Ásatási Bizottság egy-egy tagját a földmûvelésügyi és vidékfejlesztési illetve a környezetvédelmi miniszter, két tagját pedig a Magyar Tudományos Akadémia elnöke jelöli, további öt tagját a miniszter saját hatáskörében kéri fel.
  3. Régészeti feltárás végzésére a külön jogszabályban megjelölt intézmények és szakemberek jogosultak.
  4. A régészeti feltárásokat a Hivatal az Ásatási Bizottság bevonásával ellenõrzi.
  5. A Hivatal a régészeti feltárásra vonatkozó engedélyét visszavonja, ha a jogszabályi és a feltárási engedélyben foglalt elõírásokat megszegik.

A régészeti feltárások egyes formáira vonatkozó különleges elõírások

Próbafeltárás

21. §

  1. Próbafeltárás a régészeti lelõhelyen a munkálatok - különösen a nagy felületet érintõ megelõzõ feltárások - megkezdése elõtt végezhetõ.
  2. A Hivatal próbafeltárást rendelhet el a lelõhelyek osztályozására, a védelmi fokozat megállapítására, a veszélyeztetõ források meghatározására.

Megelõzõ feltárás

  1. §

  1. A földmunkával járó fejlesztésekkel, beruházásokkal a Hivatal által nyilvántartott és a helyi építésügyi szabályzatban megjelölt régészeti lelõhelyeket - a (2) bekezdésben meghatározottak kivételével - el kell kerülni.
  2. Ha a lelõhely elkerülése a földmunkával járó fejlesztés, beruházás költségeit aránytalanul megnövelné, vagy a beruházás másutt nem valósítható meg, a beruházással veszélyeztetett régészeti lelõhelyeket elõzetesen fel kell tárni (a továbbiakban: megelõzõ feltárás).
  3. A feltárás végzésére jogosult és a beruházó a megelõzõ feltárásra vonatkozóan írásbeli szerzõdést köt. A szerzõdésnek tartalmaznia kell a feltárás idõtartamát, és annak teljes költségét. A szerzõdés érvényességéhez a Hivatal jóváhagyása szükséges. A szerzõdés jóváhagyása során a feltárási engedélyezés szabályait kell megfelelõen alkalmazni. A Hivatal a jóváhagyásról szóló határozatában a szerzõdésben elõírtakon túl egyéb feltételeket is kiköthet. A szerzõdés jóváhagyása a feltárás engedélyezését is jelenti. A szerzõdésre egyebekben a polgári jog szabályai az irányadóak.

23. §

  1. A fejlesztések, beruházások tervezése során a megelõzõ feltárás teljes költségét, de legalább a teljes bekerülési költség 9 ezrelékét kell költségelõirányzatként biztosítani a feltárás fedezetére, így különösen a régészeti hatástanulmány, próbafeltárás, dokumentálás, elsõdleges leletkonzerválás valamint az elsõdleges leletfeldolgozás teljes és a leletelhelyezés rendkívüli költségeit. A feltárást végzõ intézmény köteles a tényleges felhasználásról elszámolni.
  2. A megelõzõ feltárásokkal kapcsolatban felmerült vitás szakmai kérdésekben a Hivatal álláspontja az irányadó.

Mentõ feltárás

24. §

  1. A régészeti emlékek és leletek váratlan elõkerülése esetében is törekedni kell a régészeti örökség elemeinek helyszíni megõrzésére.
  2. Ha régészeti feltárás esetén kívül régészeti emlék, illetõleg lelet kerül elõ, a felfedezõ (a munka felelõs vezetõje) köteles
  3. a)a tevékenységet azonnal abbahagyni, és az illetékes múzeum nyilatkozatának kézhezvételéig szüneteltetni,

    b)a helyszín és a lelet õrzésérõl - a felelõs õrzés szabályai szerint - a jegyzõ vagy az illetékes múzeum, vagy a Hivatal intézkedéséig gondoskodni.

  4. Az emléket, vagy leletet az illetékes települési önkormányzat jegyzõjének haladéktalanul be kell jelenteni. E kötelezettség a felfedezõt, az ingatlan tulajdonosát, az építtetõt és a kivitelezõt egyaránt terheli.
  5. A jegyzõ a bejelentés alapján köteles az illetékes múzeumot és a tevékenység jellege szerint illetékes hatóságot haladéktalanul értesíteni.
  6. Az illetékes múzeum köteles a helyszínt, illetõleg a leleteket haladéktalanul megvizsgálni és a tevékenység folytatásának feltételeirõl - a hozzá érkezett bejelentéstõl számított - 24 órán belül írásban nyilatkozni, és a nyilatkozatot egyidejûleg a Hivatalnak is megküldeni.
  7. Amennyiben az illetékes múzeum nyilatkozata alapján a további tevékenység a régészeti emléket, illetõleg az elõkerült régészeti leletet nem veszélyezteti, az nyomban folytatható.
  8. Ha a múzeum nyilatkozata alapján a régészeti emlék vagy a lelet veszélyeztetése nélkül a tevékenység még részlegesen sem folytatható, a tevékenység jellege szerint illetékes hatóság köteles annak folytatását azonnali hatállyal megtiltani és legfeljebb 30 napra felfüggeszteni, és intézkedésérõl a Hivatalt értesíteni.
  9. A múzeum köteles a mentõ feltárást haladéktalanul megkezdeni, és folyamatosan - az elvárható ütemben - végezni, az elõkerült régészeti leletet ideiglenesen elhelyezni. A mentõ feltáráshoz feltárási engedély nem szükséges.
  10. Ha a mentõ feltárást nem lehet 30 nap alatt elvégezni, a Hivatal ideiglenesen védetté nyilváníthatja a földterületet. Ennek hiányában a munka folytatható.

25. §

A mentõ feltárást végzõ múzeum jogosult a leletmentésre fordított költségeinek megtérítésére, amennyiben az állam nem mond le javára a régészeti leletek tulajdonjogáról. A költségek iránti igényt a Hivatalhoz kell benyújtani.

26. §

A régészeti lelõhely, illetve lelet feltáráson kívüli felfedezõjét anyagi elismerésben kell részesíteni.

A lelõhelyek feltárást követõ védelme

27. §

  1. A feltárást végzõ köteles a feltárás során a régészeti örökség elemeinek õrzését biztosítani. A feltárás befejezésével egyidejûleg gondoskodni kell a régészeti örökség feltárt elemeinek megfelelõ védelmérõl, állapotának stabilizálásáról és további fenntartásáról.
  2. Az állapotváltozással járó felmérési, vizsgálati, kutatási munkák elvégzését követõen az eredeti állapotot vissza kell állítani, kivéve, ha a kutatást a régészeti emlék bemutatása követi.

2. FEJEZET.
MÛEMLÉKVÉDELEM

ÁLTALÁNOS feladatok

28. §

A mûemlékvédelem feladata:

a)a mûemléki értékek felkutatása, tudományos értékelése és számba vétele, dokumentálása, nyilvántartása, védetté nyilvánítása és a védendõ mûemléki területek meghatározása;

  1. a mûemlékek és környezetük fenntartása, helyreállítása, védelme valamint eszmei értékükkel összhangban álló hasznosításuk biztosítása,
  2. a mûemléki szempontból védett területek fenntartását, fejlesztését és az értékvédelmét szolgáló kezelése összhangjának megteremtése.

VÉDETTÉ NYILVÁNÍTÁS

29. §

  1. A mûemléki értékek védetté nyilvánítása a Hivatalnál kezdeményezhetõ.
  2. A védetté nyilvánítás elõkészítését a Hivatal folytatja le, ennek során értesíti:

a)a védelemre javasolt ingatlan tulajdonosát;

b)a területen található közmûvek és egyéb létesítmények tulajdonosait;

c)az ingatlan fekvése szerinti települési és megyei (fõvárosi) önkormányzatot;

d)az illetékes építésügyi hatóságot;

e)más jogszabály alapján is védett vagy védendõ érték esetében a hatáskörrel bíró illetékes hatóságot (pl. a természetvédelmi hatóságot);

f)a védetté nyilvánítás kezdeményezõjét.

(3) A védelem alá vonni tervezett mûemléki jelentõségû területen és mûemléki környezetben álló ingatlanok tulajdonosait a védetté nyilvánítás elõkészítésének megindításáról a Hivatal megkeresésére az érintett ingatlan fekvése szerinti települési önkormányzat a helyben szokásos módon (hirdetmény útján) értesíti.

Elõvédelem

30. §

  1. A Hivatal az általa meghatározott mûemléki értékeket elõvédelem céljából listára veszi. A listára vételre a mûemlékek e törvényben elõírt tudományos felkutatási, feltárási, számbavételi kötelezettségének teljesítését szolgáló munkálatok alapján, az együttmûködésre vonatkozó rendelkezések betartásával kerül sor.
  2. A Hivatal a listára vételrõl határozatot hoz, amelyet megküld a 29. § (2) bekezdésében megjelölteknek.
  3. A listára vett mûemléki értéken tervezett

  1. építési engedélyköteles,
  2. telekhasznosítási és telekalakítási célú, valamint
  3. a Hivatal a listára vételrõl szóló határozatában meghatározott

beavatkozást annak megkezdése elõtt 90 nappal a Hivatalnál be kell jelenteni.

  1. Azonnali beavatkozást igénylõ helyzetekben, különösen az állampolgárok élet- és vagyonbiztonságát közvetlenül veszélyeztetõ esetekben, a beavatkozást a veszély elhárítását követõen haladéktalanul be kell jelenteni.
  2. A Hivatal a bejelentés alapján intézkedik a mûemléki érték:

a)ideiglenes védelem alá helyezésérõl, vagy

  1. a listáról való törlésérõl.

A listára vételrõl, illetve a listáról való törlésrõl szóló határozat bírósági felülvizsgálatának nincs helye.

Az ideiglenes védettség

31. §

  1. A Hivatal a védetté nyilvánítás elõkészítésének megindításával egyidejûleg a mûemléki védelemre javasolt ingatlant, illetve területet, ha azt megsemmisülés vagy értékeinek eltûnése fenyegeti, továbbá a listára vett mûemléki értéket határozatával legfeljebb egyéves idõtartamra ideiglenes védelem alá helyezheti, és e határozat azonnali végrehajtását rendelheti el.
  2. Az ideiglenes védelem indokolt esetben egyszer és legfeljebb további egy évre meghosszabbítható.
  3. Az ideiglenes védelem alatt álló ingatlanokra - a 44. § (1) bekezdésének b) pontja és a 67-68. §-ok kivételével - a mûemlékekre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
  4. Az ideiglenes védelem megszûnik:

a)ha a Hivatal a védetté nyilvánítás elõkészítése során megállapítja, hogy a védetté nyilvánítás nem indokolt,

b)a védetté nyilvánításról szóló rendelet hatálybalépésével.

A védettség létrejötte

32. §

A mûemléki értékeket a miniszter a Hivatal elõterjesztése alapján rendeletben nyilvánítja védetté. A rendeletnek tartalmaznia kell:

  1. a védetté nyilvánítás tényét,
  2. a védetté nyilvánított mûemléki értékeket, a védelem célját,
  3. a védelem fajtáját (mûemlék, védett mûemléki terület),
  4. az egyedileg védett ingatlanra (ingatlanrészre) vonatkozó, elõvásárlási joggal kapcsolatos rendelkezést,
  5. a mûemléknek a mûemlékvédelmi bírság szerinti számítási kategóriájába sorolását,
  6. a mûemlék és a mûemléki terület meghatározását, az azonosításához szükséges helyrajzi adatokkal.

33. §

A kiemelkedõ történeti és kulturális értékû mûemlékek és mûemlékegyüttesek fokozott védelmét biztosítani kell. Ennek érdekében a kiemelkedõ jelentõségû - az e törvény mellékletében egyedileg meghatározott - mûemlékeket, illetve mûemlékegyütteseket kizárólagos állami tulajdonban kell tartani. Amennyiben tulajdonjoguk az ingatlan-nyilvántartásban nem az állam javára van bejegyezve, és az nem az ingatlan-nyilvántartás hiányosságának vagy jogszabálysértésnek az eredménye, a tulajdonjogot az állam javára meg kell szerezni.

34. §

A mûemléket, valamint indokolt esetben fontosabb megközelítési pontjain a védett területet a Hivatal a jellemzõ adatokat ismertetõ "Mûemlék" feliratú táblával jelöli meg.

A védettség megszüntetése

35. §

  1. A védettség megszüntetésére akkor kerülhet sor, ha
  2. a)a védetté nyilvánított mûemlék megsemmisült, vagy

    b)a mûemléki jelentõségû terület, illetve a mûemlék a védelem alapját képezõ értékeit helyreállíthatatlanul elvesztette;

    c)a védelem tárgya a mûemlék szakmai ismérveinek nem felel meg.

  3. A védettség megszüntetésére irányuló eljárás esetén a védetté nyilvánításra vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelõen alkalmazni.

A MÛEMLÉKVÉDELEM SAJÁTOS TÁRGYAI

Történeti kertek

36. §

  1. A történeti kertet, ha az mûemlékkel összefüggõ kertépítészeti alkotás, mûemléki védelemben kell részesíteni. A történeti kert, ha az a történeti városszerkezettel összefüggõ kertépítészeti alkotás, mûemlékké nyilvánítható.
  2. A történeti kertet lehetõleg eredeti funkciójának megfelelõen, teljes eredeti területére kiterjedõen kell védelem alá helyezni. A történeti kert mûemléki védelme nem érinti a más jogszabály szerinti természetvédelmi oltalom, védettség hatályát.

Temetõk és temetkezési helyek

37. §

  1. Mûemléki védelemben kell részesíteni azokat a temetõket vagy a temetõknek azokat a részeit, amelyek mûemléki értékei a magyar történelem, a vallás, a kultúra és mûvészet sajátos kifejezõi, illetve emlékei.
  2. Mûemléki védelemben részesíthetõ:
  3. a)a temetõ egész területe;

    b)a temetõ körülhatárolt területrésze;

    c)a síremlék; síremlékcsoportok, sírépítmények;

    d)a temetõ egyéb tartozéka, illetõleg eleme.

  4. Mûemléki védelem alatt álló temetõ (temetõrész) felszámolására engedély nem adható.

Mûemléki területek

38. §

Történeti tájként kell mûemléki védelemben részesíteni az ember és a természet együttes munkájának eredményeként létrejött olyan kulturális (történeti, mûemléki, mûvészeti, tudományos, mûszaki stb.) szempontból jelentõs, részlegesen beépített területet, amely jellegzetessége, egységessége révén topográfiailag körülhatárolható egységet alkot.

39. §

Mûemléki jelentõségû területként kell védeni az építmények, mûtárgyak, valamint a hozzájuk tartozó területek (a továbbiakban együtt: ingatlanok) minden olyan csoportját, illetve olyan ipari vagy közlekedési területét, amely az adott település jellegzetes, történelmileg kialakult szerkezete, összképe, a tájjal való kapcsolata, tér- és utcaképei szempontjából mûemléki védelemre és megtartásra érdemes.

40. §

A védetté nyilvánított mûemlékkel, vagy mûemléki jelentõségû területtel közvetlenül határos ingatlanok, a közterületrészek és a közterületrészekkel közvetlenül határos ingatlanok mûemléki környezetnek minõsülnek. A védetté nyilvánításról szóló rendelet sajátos viszonyok esetén ettõl eltérõen is kijelölheti a mûemléki környezetet.

A MÛEMLÉKEK FENNTARTÁSA ÉS HASZNÁLATA

A mûemlékek fenntartása

41. §

  1. A mûemlék fenntartásáról, jó karban tartásáról a mûemlék tulajdonosa, vagyonkezelõje, illetve a tulajdonosi jogok gyakorlója, továbbá az egyes állami tulajdonban lévõ vagyontárgyak önkormányzatok tulajdonába adásáról szóló 1991. évi XXXIII. törvényben meghatározott ingyenes használója (a továbbiakban együtt: tulajdonos) e törvény szerint köteles gondoskodni.
  2. A mûemlékeket épségben, jellegük megváltoztatása nélkül kell fenntartani. A fenntartási, jó karban tartási kötelezettség a mûemlékek esetében a rendeltetésszerû használathoz szükséges mûszaki állapot fenntartásán túlmenõen kiterjed az azok sajátos értékeit képezõ építészeti, képzõ- és iparmûvészeti, valamint kertépítészeti alkotórészeire és tartozékaira, felszerelési tárgyaira.

42. §

  1. Ha a mûemlék tulajdonosának személye, lakóhelye, tartózkodási helye ismeretlen, a mûemlék fenntartásáról - a tulajdonos költségére - a Hivatal gondoskodik.
  2. Az (1) bekezdésben foglaltakat kell alkalmazni akkor is, ha a mûemléki védettség alatt álló ingatlan tulajdonjogával összefüggésben per van folyamatban, és e miatt a mûemléket érintõ, halaszthatatlan munkálatok elvégzése késedelemmel járhat.

A mûemlékek használata

43. §

  1. A mûemlékeket a mûemléki értékükhöz, jellegükhöz, történelmi jelentõségükhöz méltóan, a védett értékek veszélyeztetését kizáró módon kell használni, illetve hasznosítani.
  2. A mûemlékek helyreállítása és használata során törekedni kell az eltávolított, fellelhetõ és azonosítható alkotórészek, tartozékok és berendezési tárgyak visszahelyezésére.
  3. A mûemléki környezet területén minden változtatást, beavatkozást a mûemlék városképi, illetõleg tájképi megjelenésének és értékei érvényesülésének kell alárendelni.

44. §

  1. Mûemlék bármely jogcímen való átruházásához, megterheléséhez, továbbá a vagyonkezelõ kijelöléséhez vagy megváltoztatásához, illetve bármely jogügylethez, amelynek következtében az állam vagy önkormányzat tulajdonjoga megszûnik a mûemlék felett

  1. a miniszter jóváhagyása szükséges, ha a mûemlék az állam tulajdonában van;
  2. a Hivatal jóváhagyása szükséges, ha a mûemlék - az egyes állami tulajdonban lévõ vagyontárgyak önkormányzatok tulajdonába adásáról szóló 1991. évi XXXIII. törvény alapján - önkormányzati tulajdonba került.

(2)A Hivatal jóváhagyása szükséges:

a)mûemlék épület társasházzá alakításához;

b)mûemlék ingatlant terhelõ használati (szolgalmi) jog alapításához,

  1. Jóváhagyás hiányában a jogügylet érvénytelen.

45. §

A mûemlék egésze nem bontható le. A mûemlék részleges bontása akkor engedélyezhetõ, ha

a)a mûemlék egyes részeinek, illetõleg szerkezeti elemeinek megmentése céljából szükséges;

b)a mûemlék helyreállításával kapcsolatban korábbi és jelentõs építési korszak maradványának bemutatását, vagy a mûemlék hiteles állapotát eltorzító idegen részek eltávolítását, illetve a mûszaki állagbiztosítás vagy életveszély-elhárítás érdekében szükséges elkerülhetetlen beavatkozásokat célozza.

3. FEJEZET:
A KULTURÁLIS JAVAK VÉDELMÉRE VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK

Általános védelem

46. §

E törvény alapján a muzeális intézményekben és a levéltárakban, - valamint a könyvtárakban muzeális dokumentumként - õrzött kulturális javak védettnek minõsülnek.

A kulturális javak védetté nyilvánítása

47. §

  1. A kulturális örökség - a 46. § hatálya alá nem tartozó - pótolhatatlan és kiemelkedõ jelentõségû javait, gyûjteményeit, azok megõrzése érdekében a Hivatal védetté nyilvánítja.
  2. Nem lehet védetté nyilvánítani az

a)alkotójuk tulajdonában levõ,

b)az országba visszaviteli kötelezettséggel (kiállítás, tudományos vizsgálat, stb. céljából) behozott, valamint

  1. az Ltv. 33. §-ának (2) bekezdésében felsorolt

kulturális javakat.

48. §

  1. A kulturális javak védetté nyilvánítására irányuló eljárást a Hivatal indítja.
  2. Az eljárás alá vont kulturális javakra a védetté nyilvánított kulturális javakra vonatkozó elõírásokat kell alkalmazni.

49. §

A védetté nyilvánító határozat az államigazgatási határozatokra vonatkozó általános elõírásokon kívül tartalmazza:

a) a védetté nyilvánított kulturális javak azonosításra alkalmas leírását, védetté nyilvánított gyûjtemény esetén a tárgyak leltárjegyzékét;

b) a tulajdonos nevét és címét;

c) a védetté nyilvánított kulturális javak, gyûjtemények õrzésének helyét;

d) a védettséggel kapcsolatban a védetté nyilvánított kulturális javak (gyûjtemény) elhelyezésével, õrzésével és kezelésével kapcsolatos feltételeket.

Védetté nyilvánított kulturális javak védettségének megszüntetése

50. §

A Hivatal a kulturális javak védettségét megszünteti, ha

a)a védetté nyilvánítás indokai nem állnak fenn;

b)a védett gyûjteménybõl vagy tárgyegyüttesbõl kikerült tárgy esetében akkor, ha annak egyedi jelentõsége a védettség fenntartását nem indokolja;

c)a tárgy megsemmisült.

A védetté nyilvánított kulturális javakkal kapcsolatos különleges elõírások

51. §

  1. Védetté nyilvánított kulturális javak tulajdonjogát átruházni csak írásbeli szerzõdés alapján lehet.
  2. Védetté nyilvánított gyûjteményhez tartozó tárgy vagy védett tárgyegyüttes bármelyik darabja csak a Hivatal elõzetes hozzájárulásával idegeníthetõ el.
  3. Védetté nyilvánított kulturális javak bírósági vagy államigazgatási eljárás során történt zár alá vételérõl (foglalás, bûnügyi zárlat stb.), valamint a tárgy tulajdonjogát érintõ egyéb körülményekrõl (zálogszerzõdés, öröklési szerzõdés stb.) a Hivatalt értesíteni kell.

52. §

  1. A védetté nyilvánított kulturális javak tulajdonosa (birtokosa) köteles a javakat épségben fenntartani, õrzésükrõl, szakszerû kezelésükrõl és megóvásukról gondoskodni.
  2. A védetté nyilvánított kulturális javakat, illetõleg a védetté nyilvánító határozatban foglaltak betartását a Hivatal a tárgy õrzési helyén jogosult ellenõrizni.
  3. A védetté nyilvánított kulturális javakkal kapcsolatos - a védetté nyilvánító határozatban szereplõ - adatokban bekövetkezett változásokat a tulajdonos (birtokos) haladéktalanul, de legkésõbb a tudomására jutástól számított 8 napon belül köteles bejelenteni a Hivatalnak.

53. §

A védetté nyilvánított kulturális javak tulajdonosait kötelezettségeikre tekintettel a külön jogszabályban meghatározott támogatások és kedvezmények illetik meg.

A kulturális javak külföldre történõ kivitele

54. §

A kulturális javakat csak az e törvényben meghatározottak szerint lehet az ország területérõl kivinni.

Engedély nélkül kivihetõ kulturális javak

55. §

A Hivatal engedélye nélkül vihetõk ki az országból:

a)a 47. § (2) bekezdésének b-c) pontjaiban meghatározott kulturális javak;

b)élõ alkotók mûvei, kivéve a muzeális intézmény gyûjteményében nyilvántartásba vett, illetõleg védetté nyilvánított alkotásokat;

c)az 50 évnél nem régebbi kulturális javak, az 59. § (1) bekezdésének a)-c) pontjában megjelöltek kivételével.

Kiviteli engedélyezési eljárás

56. §

Az 55. §-ban megjelölteken kívül kulturális javak - véglegesen vagy ideiglenesen - csak a Hivatal engedélyével vihetõk ki az országból.

57. §

  1. A kiviteli engedély iránti kérelmet a tulajdonosnak a külön jogszabályban megjelölt közgyûjtemény szakvéleményével együtt a Hivatalnál kell benyújtania.
  2. A kiviteli engedély tartalmazza a külföldre történõ kivitelre engedélyezett tárgy azonosításra alkalmas adatait.
  3. A kiviteli engedélyt a kiállítástól számított egy éven belül lehet felhasználni, az engedélyt meghosszabbítani nem lehet.
  4. A kiviteli engedély nem helyettesíti a kulturális javak külföldre történõ kiviteléhez szükséges egyéb engedélyeket.
  5. A kiviteli engedélyezési eljárás részletes szabályait külön jogszabály határozza meg.

58. §

A Hivatal a kiviteli engedély alapjául szolgáló, a kérelemnek helyt adó határozatot azonnal végrehajthatóvá nyilváníthatja.

Végleges kiviteli engedély

59. §

  1. A (2) bekezdésben meghatározott kivételekkel nem adható végleges kiviteli engedély a -:
  2. a)a 46. §-ban megjelölt javakra;

    b)az e törvény alapján védetté nyilvánított tárgyakra;

    c)a miniszter által kiviteli tilalom alá sorolt tárgyakra;

    d)a Magyarország területérõl származó régészeti leletekre;

    e) a mûemlékek, valamint a kulturális javak alkotórészeire, tartozékaira;

    f)a kiemelkedõ kulturális értéket képviselõ ásványtani és õslénytani leletekre;

  3. Az (1) bekezdés a) pontjában megjelölt javakra akkor adható végleges kiviteli engedély, ha a kulturális javak külföldi cseréje a nemzeti kulturális érdeket, illetõleg muzeális intézmények, közgyûjtemények, egyházak gyûjteményi érdekét szolgálja.

60. §

A kulturális javak végleges kivitelére vonatkozó eljárást a Hivatal felfüggeszti, ha a kiviteli engedélyezésben szereplõ tárgy védetté nyilvánítását kezdeményezték.

Ideiglenes kiviteli engedély

61. §

  1. Ideiglenes kiviteli engedély akkor adható, ha a tárgy kivitele nem veszélyezteti a kulturális érdekeket és a tárgy biztonságát.
  2. A 46. § hatálya alá tartozó, illetve a védetté nyilvánított kulturális javak ideiglenesen akkor vihetõk ki az országból, ha a kivitel kulturális vagy tudományos célt szolgál.
  3. Ideiglenes kiviteli engedély csak érvényes biztosítási szerzõdés esetén, legfeljebb az abban meghatározott idõtartamra adható.

III. rész

A Hivatal feladatai

62. §

  1. A kulturális örökség védelmének hatósági feladatait - országos illetékességgel - a Hivatal látja el.
  2. A Hivatal az e törvényben, valamint a külön jogszabályokban meghatározott hatósági és szakhatósági feladatokat látja el.

63. §

  1. A Hivatal építésügyi hatóságként jár el:

a)a mûemléken végzendõ minden olyan építési munka esetében, amely az építésügyi engedélyezés szabályai szerint engedélyköteles;

  1. a mûemlék ingatlant érintõ területhasznosítási és telekalakítási ügyekben.

  1. A Hivatal engedélye szükséges a következõ, egyébként építési, vagy más hatósági engedélyhez nem kötött tevékenységekhez:
  2. a)a védetté nyilvánított régészeti lelõhelyeken végzendõ, 30 cm mélységet meghaladó földmunkával járó, illetõleg a terület jellegét veszélyeztetõ, befolyásoló változtatáshoz, munkálatokhoz;

    b)a kulturális örökség jellegét és megjelenését tartósan érintõ munkákhoz;

    c)reklámok mûemléken történõ elhelyezéséhez;

    d)a mûemlék falfelületeinek vagy szerkezeteinek tudományos vagy mûszaki célú kutatására, feltárására irányuló munkákhoz;

    e)a mûemlék funkciójának, használati módjának megváltoztatásához;

    f)mûemlékhez tartozó ingatlanterületen fa kivágásához és telepítéséhez;

    g)mûemlék vagy egyes részeinek, illetve szerkezeti elemeinek más helyre szállításához, illetõleg szabadtéri múzeum keretében készülõ rekonstrukcióba történõ beépítéséhez;

    h)a mûemlékekkel és a védetté nyilvánított kulturális javakkal kapcsolatos megóvási (konzerválási), restaurálási vagy átalakítási munkákhoz.

  3. Mûemlékvédelmi érdekbõl a Hivatal a mûemlék felújítási, helyreállítási munkáinak engedélyezése során az országos építésügyi szabályoktól és a kötelezõen alkalmazandó nemzeti szabványoktól eltérhet. Az eltérés akkor engedélyezhetõ, ha az alkalmazandó megoldás az élet- és vagyonbiztonság követelményeinek megfelel, vagy mindkettõ más módon biztosítható.
  4. A Hivatal szakhatóságként jár el :

  1. a nyilvántartott régészeti lelõhelyeken,
  2. a mûemléki területeken, valamint
  3. a kulturális javakkal kapcsolatban a külön jogszabályban meghatározott esetekben.

64. §

  1. A Hivatal a kulturális örökségvédelem körében

a)ellátja a Magyarországról jogtalanul kivitt, vagy ilyen módon behozott kulturális javak visszakövetelésével, illetõleg visszaadásával kapcsolatos teendõket;

b)részt vesz a jogtalanul eltulajdonított kulturális javak nemzetközi információcseréjében, és ellátja az ezzel kapcsolatos feladatokat;

c)gyakorolja az állam e törvényben meghatározott elõvásárlási jogát;

  1. gyakorolja az e törvényben meghatározott körben és módon az állami tulajdonról való lemondást;
  2. vita esetén dönt arról, hogy valamely tárgy vagy jelenség a kulturális örökség körébe tartozik-e;
  3. ellátja a miniszter által - eseti vagy állandó jelleggel - meghatározott egyéb feladatokat.

  1. A Hivatal mûködteti az Ásatási Bizottságot.

Elõzetes nyilatkozat

65. §

  1. A 63. § (1) bekezdésében, valamint (2) bekezdésének a)-d) és f)-g) pontjában meghatározott, továbbá a régészeti lelõhelyen végzendõ, és a Hivatal hatósági illetve szakhatósági engedélyéhez kötött tevékenységek esetén a Hivatal - kérelemre - köteles az elvégzendõ munkák engedélyezésével kapcsolatos elõzetes feltételekrõl 60 napon belül nyilatkozni (elõzetes nyilatkozat).
  2. Ha az elõzetes nyilatkozat alapjául szolgáló a körülmények lényegesen nem változtak, az egy éven belül induló engedélyezési eljárás során a Hivatal az elõzetes nyilatkozatához kötve van.

Örökségvédelmi hatástanulmány

66. §

A Hivatal - külön jogszabályban meghatározott esetekben és tartalommal - az engedélyezés elõfeltételeként elõírhatja az érintett kulturális örökségre vonatkozó hatásvizsgálat elkészítését.

Hatósági kötelezés

67. §

  1. A Hivatal a védett kulturális örökségre vonatkozó szabályok megsértése esetén
  2. a)felszólítja a tulajdonost(használót, kezelõt) a védett kulturális örökség fenntartására, jó karban tartására, illetve fenntartható használatára vonatkozó kötelezettségének teljesítésére;

    b)elrendeli az engedély nélkül, illetve az engedélytõl eltérõen végzett munkák, átalakítások esetében az eredeti állapot helyreállítását, illetve a méltatlan használat megszüntetését.

  3. Amennyiben a tulajdonos az (1) bekezdésben foglaltaknak nem tesz eleget és ezzel a védett kulturális örökség veszélybe kerül, a Hivatal
  4. a)a munkákat a tulajdonos helyett annak költségére és felelõsségére elvégezteti vagy

    b)kezdeményezheti ingatlan esetében a kisajátítást, vagy

    c)elrendeli a védett kulturális javak közgyûjteményben történõ ideiglenes elhelyezését, vagy

    d)kezdeményezheti a vagyonkezelõi szerzõdés felülvizsgálatát, illetve a használati jog megszüntetését.

  5. A Hivatal az (2) bekezdés a) és c) pontjában meghatározott kötelezettségek teljesítésére a tulajdonost, a használót, illetve az építtetõt egyetemlegesen kötelezi.
  6. A jogerõs és végrehajtható határozatban megállapított követelés biztosítékául a Magyar Államot a védett kulturális örökséghez tartozó tárgyon jelzálogjog valamint elidegenítési és terhelési tilalom illeti meg.
  7. A Hivatal által elvégeztetett munka költsége adók módjára behajtandó köztartozásnak minõsül.

68. §

  1. A Hivatal kulturális örökségvédelmi érdekbõl elrendelheti:

a)a védett kulturális örökséghez tartozó javak mûszaki felülvizsgálatát, felújítását, helyreállítását;

b)olyan munkálatok elvégzését, amelyek a mûemlék, vagy a védett kulturális javak történeti állapotának vagy korábbi történeti állapota meghatározott elemeinek feltárására, helyreállítására és bemutatására irányulnak.

  1. A Hivatalt terheli az (1) bekezdés alapján elrendelt munkálatok mûemléki többletköltsége.

A tûrési kötelezettség

69. §

  1. A védett kulturális örökség tulajdonosa, használója tûrni köteles a Hivatal által elrendelt vagy engedélyezett munkálatokat.
  2. Az elrendelt munkák csak a feltétlenül szükséges mértékben akadályozhatják tartósan a kulturális örökséghez tartozó javak rendeltetésszerû használatát.

70. §

A kulturális örökség állapotának megõrzése érdekében az állagvédelemhez szükséges átlagos mértéket meg nem haladó jogszerûen elõírt korlátozás, tilalom, vagy kötelezés kártalanítási igényt nem keletkeztet.

Nyilvántartások

71. §

  1. A Hivatal hatósági nyilvántartást vezet:

a)a régészeti lelõhelyekrõl;

b)a régészeti feltárási engedélyekrõl;

c)a mûemlékekrõl, ennek keretén belül a listára felvett mûemléki értékekrõl;

d)a védetté nyilvánított kulturális javakról;

  1. a kiviteli engedélyekrõl;
  2. a muzeális intézmények mûködési engedélyeirõl, valamint
  3. az a)-f) pontokban meghatározottakkal összefüggõ, a kulturális örökség szempontjából fontos adatokról.

72. §

  1. A hatósági nyilvántartás nyilvános, és hitelesen tanúsítja a benne szereplõ kulturális örökséghez tartozó tárgy védettségét. A kulturális örökség védelme érdekében a Hivatal a nyilvántartás egyes adataihoz való hozzáférést külön jogszabály alapján korlátozhatja.
  2. A nyilvántartás a kulturális örökséghez tartozó javak azonosításához szükséges adatokat és tényeket tartalmazza.

73. §

A védetté nyilvánított kulturális javak esetében a nyilvántartás tartalmazza:

  1. a tárgy részletes leírását, valamint az azonosítását lehetõvé tévõ egyéb adatokat;
  2. a tárgy tulajdonosának (birtokosának) nevét, anyja nevét, születési helyét és idejét, valamint lakcímét;
  3. a tulajdonszerzés idejét és módját;
  4. a tárgy - állandó, illetve ideiglenes - õrzési helyét;
  5. a külön jogszabályban meghatározott egyéb adatokat.

74. §

A régészeti, illetve a mûemléki védettség tényének fennállását és jellegét az ingatlan-nyilvántartásban is fel kell tüntetni.

A hatósági eljárások szabályai

75. §

  1. Az e törvényben nem szabályozott kérdésekben a Hivatal hatósági eljárására az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvényt kell alkalmazni.
  2. A kulturális örökségvédelmi államigazgatási eljárásban a hatósági (szakhatósági) jogkört elsõ fokon a Hivatal regionális szervezeti egységei, másodfokon a Hivatal elnöke gyakorolja.
  3. Az ügyintézési határidõ:

a)ha a Hivatal építésügyi hatósági jogkörben, továbbá kulturális javak védetté nyilvánításában jár el, kilencven nap;

b)a 65. § (1) bekezdésében meghatározott esetekben hatvan nap;

c)amennyiben a Hivatal szakhatóságként jár el, harminc nap;

  1. a 30. § (4) bekezdésében meghatározott esetben a bejelentéstõl számított 45 nap.

A kulturális örökségi javak hozzáférhetõvé tétele

76. §

  1. A védett kulturális örökséghez tartozó javak tulajdonosai kötelesek a Hivatalnak - elõzetes egyeztetés alapján - lehetõvé tenni e javak egészének vagy meghatározott részének tanulmányozását, megtekintését, dokumentálását.
  2. A mûemlékek és a védett régészeti lelõhelyek nagyközönség által történõ látogatásának idõpontját és módját a Hivatal úgy köteles meghatározni, hogy az a tulajdonost (használót) az ingatlan rendeltetésszerû használatában vagy méltánylást érdemlõ életviszonyaiban ne zavarja, kárt ne okozzon, illetve költséget ne keletkeztessen.

77. §

  1. A régészeti emlékek bemutatására régészeti parkot, illetve régészeti bemutatóhelyet lehet létesíteni.
  2. A régészeti parkok és bemutatóhelyek mûködésére vonatkozóan a kulturális javak védelmérõl és a muzeális intézményekrõl, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közmûvelõdésrõl szóló 1997. évi CXL. törvény muzeális intézményekre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.

78. §

A Hivatal élet-, illetve vagyonbiztonság, továbbá a védett érték megóvása érdekében megtilthatja, korlátozhatja, vagy elõzetes engedélyhez kötheti a látogatást, megtekintést.

79. §

A védetté nyilvánított kulturális javakat hozzáférhetõvé kell tenni a nyilvánosság és a kutatás számára. Ennek érdekében a Hivatal kötelezheti a tulajdonost, hogy a védetté nyilvánított javakat kiállítás, illetve tudományos kutatás céljára közgyûjtemények számára rendelkezésre bocsássa. A tulajdonos érdekeinek figyelembevételével a kulturális javak átadásának idõpontjáról, idõtartamáról és feltételeirõl a közgyûjtemény a tulajdonossal megállapodást köt.

80. §

A kulturális örökség hozzáférhetõvé tételénél törekedni kell a fogyatékos személyek esélyegyenlõségének megvalósítására.

Az örökségvédelem pénzügyi eszközeinek felhasználása

81. §

A kulturális örökség védelmével kapcsolatos költségvetési pénzeszközöket - a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, az állami tulajdonban levõ mûemlékek esetében a Miniszterelnöki Hivatal fejezetén belül - az alábbi feladatok költségeire figyelemmel kell meghatározni:

  1. mentõ feltárások támogatása;
  2. a kulturális örökség védett, illetve védetté nyilvánított javai tulajdonosának (kezelõjének) támogatása;
  3. a hatóság által a tulajdonosok helyett elvégzett munkák;
  4. kisajátítás;
  5. állami elõvásárlás;
  6. kártalanítás;
  7. a régészeti emlék vagy lelet felfedezõjének jutalmazása;
  8. mûemléki helyreállítása;
  9. a mûemlékek fennmaradását és méltó hasznosítását is szolgáló helyi önkormányzati fejlesztési programok;
  10. a mûemléki többletköltség;
  11. a határon túli magyar vonatkozású kulturális örökséggel kapcsolatos feladatok
  12. nyilvántartási feladatok.

Örökségvédelmi bírság

82. §

  1. Azt a természetes vagy jogi személyt és jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezetet, aki (amely) az e törvényben engedélyhez kötött tevékenységet engedély nélkül vagy attól eltérõ módon végzi, illetve a védetté nyilvánított kulturális örökség elemeit megsemmisíti, megrongálja, örökségvédelmi bírsággal (a továbbiakban: bírság) kell sújtani.
  2. Bírsággal sújtható az, aki a jogszabály által elõírt bejelentési kötelezettségének nem tesz eleget.
  3. A bírságot a Hivatal szabja ki.
  4. A bírság összegének megállapításánál mérlegelni kell:

  1. a kulturális örökség elemének történeti, eszmei jelentõségét és egyediségét,
  2. az okozott kár nagyságát.

83. §

  1. A bírság kiszabásának természetes személlyel szemben nincs helye,

  1. ha az annak alapjául szolgáló magatartásnak, illetve cselekménynek a Hivatal tudomására jutásától számítva egy év, vagy
  2. ha az annak alapjául szolgáló magatartásnak, illetve cselekménynek a befejezésétõl tíz év eltelt, továbbá
  3. ha ugyanezen cselekményéért büntetõ vagy szabálysértési eljárásban jogerõsen felelõsségre vonták.

  1. Az a) bekezdésben említett idõtartamba a büntetõ-, illetve a szabálysértési eljárás idõtartama nem számít bele.

84. §

A meg nem fizetett bírság adók módjára behajtható köztartozásnak minõsül. A bírságot kulturális örökségvédelmi célokra kell fordítani.

85. §

A bírságolásra vonatkozó részletes szabályokat, valamint a bírság megállapításának alapjául szolgáló értékhatárokat és a bírság legmagasabb összegét a Kormány rendeletben határozza meg.

Elõvásárlási jog

86. §

  1. A kulturális örökséghez tartozó védetté nyilvánított javakra a Magyar Államot elõvásárlási jog illeti meg

  1. ingatlanok esetében akkor, ha ezt a védetté nyilvánító, illetõleg a védettséget módosító rendelet kimondja. Amennyiben a mûemlékekre több elõvásárlási jog áll fenn, elsõ helyen az államot, második helyen az ingatlant kezelõ önkormányzatot, harmadik helyen az ingatlan fekvése szerinti települési önkormányzatot illeti meg az elõvásárlási jog;
  2. védett kulturális javak ellenérték mellett történõ tulajdonátruházása esetében.

  1. Az elõvásárlási jog ingatlan-nyilvántartásba történõ bejegyzését a Hivatal kezdeményezi.
  2. Az állam elõvásárlási jogát a Hivatal gyakorolja.

Kisajátítás örökségvédelmi érdekbõl

87. §

  1. A Hivatal kisajátítási eljárást kezdeményezhet, ha a védett régészeti lelõhely vagy mûemlék örökségvédelmi érdekei másként nem biztosíthatóak, így különösen, ha az érintett ingatlan

  1. tulajdonosa magatartásával a védett régészeti lelõhely, vagy a mûemlék fennmaradását veszélyezteti;
  2. a védett régészeti lelõhely, vagy mûemlék feltárásához, védõövezetének kialakításához, megközelítéséhez, bemutatásához közérdekbõl szükséges;
  3. korábban összefüggõ történeti együttes része volt, és az eredeti egységbe való visszahelyezése és együttes használata örökségvédelmi szempontból közérdek.

  1. A kisajátításra egyebekben a kisajátításról szóló 1976. évi 24. számú törvényerejû rendelet és a 33/1976. (IX. 5.) MT rendelet rendelkezéseit kell megfelelõen alkalmazni.

Európai jogszabályokhoz közelítés

88. §

E törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai közötti társulás létesítésérõl szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a megállapodást kihirdetõ 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban az Európai Közösségek következõ jogszabályaival összeegyeztethetõ szabályozást tartalmaz:

  1. a Tanács 3911/92/EGK rendelete a kulturális javak exportjáról,
  2. a Bizottság 752/93/EGK rendelete a 3911/92/EGK rendelet végrehajtásáról.

IV. rész

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

Hatálybalépés

89. §

(1)Ez a törvény - a (2) bekezdésben meghatározott kívétellel - a kihirdetését követõ 90. napon lép hatályba, rendelkezéseit a hatálybalépése után indított eljárásokra kell alkalmazni.

(2)A melléklet e törvény kihirdetése napján lép hatályba.

Átmeneti rendelkezések

90. §

Az e törvény hatálybalépése elõtt védetté nyilvánított mûemlékek és mûemléki jelentõségû területek környezete a törvény alapján mûemléki környezetnek minõsül, kivéve ha azt a korábbi védetté nyilvánító döntés más területnagyságra állapította meg.

91. §

E törvény nem érinti a kulturális örökség javainak a korábbi jogszabályok alapján megállapított védettségét.

92. §

Az 1998. január 1-jén mûemléki védettség alatt álló ingatlanok tekintetében elsõ helyen az államot, második helyen a kötelezõ feladatot ellátó helyi önkormányzatot, ennek hiányában az ingatlan fekvése szerinti települési önkormányzatot - fõvárosban lévõ ingatlan esetén a fõvárosi és kerületi önkormányzatot megegyezésük szerint - elõvásárlási jog illeti meg. Egyházi közösség (pl. szerzetesrend) mûködését biztosító, illetve hitéleti, oktatási, nevelési, egészségügyi, szociális, gyermek- és ifjúságvédelmi, továbbá kulturális célú, az egyház használatában lévõ mûemléképület esetében a települési önkormányzat helyett második helyen a használót illeti e jog.

Felhatalmazások

93. §

  1. Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben:

  1. szabályozza az örökségvédelmi bírsággal kapcsolatos részletes szabályokat, a bírság legmagasabb összegét, valamint a bírság megállapításának alapjául szolgáló értékhatárokat;
  2. létrehozza a Hivatalt.

  1. Felhatalmazást kap a miniszter, hogy rendeletben megállapítsa

  1. a kulturális örökség védetté nyilvánításának részletes szabályait;
  2. a kulturális javak kiviteli engedélyezésének részletes szabályait;
  3. a régészeti lelõhelyek védetté nyilvánítására vonatkozó szabályokat;
  4. a régészeti feltárások részletes szabályait, és a környezetvédelmi miniszterrel egyetértésben a régészeti szempontból jelentõs barlangok körét;
  5. a régészeti lelõhelyek fenntartható használatát;
  6. régészeti lelõhely, lelet megtalálójának anyagi elismerésre vonatkozó részletes szabályokat;
  7. a mûemlékvédelem sajátos tárgyaira vonatkozó szabályokat;
  8. a mûemléken történõ reklámelhelyezés szabályait;
  9. az örökségvédelmi hatástanulmányra vonatkozó szabályokat;
  10. a kulturális örökség hatósági nyilvántartásának szabályait;
  11. a kulturális örökséggel kapcsolatos tevékenységek szakmagyakorlási feltételeit;
  12. a könyvtárakban levõ muzeális dokumentumok kezelésével és nyilvántartásával kapcsolatos külön szabályokat;
  13. a Hivatalra és annak eljárására vonatkozó részletes szabályokat.

Módosítások

94. §

  1. A kulturális javak védelmérõl és a muzeális intézményekrõl, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közmûvelõdésrõl szóló 1997. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Kult.tv.) 1. §-ának a) és b) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:
  2. "/E törvény célja/

    a) rendelkezni a nemzeti és az egyetemes történelem során felhalmozott és megõrzött kulturális javak védelmérõl, tudományos feldolgozásáról és közkinccsé tételérõl,

    b) a nemzeti és az egyetemes kulturális örökség megõrzése érdekében szabályozni az e javakkal kapcsolatos intézmények tevékenységét,"

  3. A Kult.tv. 5. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:
  4. "/E törvény hatálya kiterjed/

    a) a kulturális örökségünkkel foglalkozó szervezetek tevékenységére, személyre és szervezetre,"

  5. A Kult.tv. II. részének címe helyébe a következõ cím lép:
  6. "(II.RÉSZ)

    A MUZEÁLIS INTÉZMÉNYEK"

  7. A Kult tv. 43. §-ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
  8. "(4) Az országos múzeum vezetõje fõigazgató, akit a felügyeletet ellátó szerv pályázat útján - a miniszter véleményének kikérésével - bíz meg, illetõleg vonja vissza megbízatását."

  9. A Kult. tv. 44. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
  10. "(3) Az országos szakmúzeum vezetõje igazgató, akit a tulajdonos (fenntartó) - állami múzeum esetében a felügyeleti jogokat gyakorló miniszter - pályázat útján a miniszter véleményének kikérésével bíz meg, illetõleg vonja vissza megbízatását."

  11. A Kult. tv. 45. §-ának (2)-(5) bekezdése helyébe a következõ rendelkezések lépnek:

"(2) A megyei múzeumi szervezet az (1) bekezdésben meghatározott feladatok egységes ellátásának intézményrendszere, amelyen belül különbözõ szakmai besorolású, önálló mûködési engedéllyel rendelkezõ muzeális intézmények mûködnek.

(3) A megyei múzeumi szervezet irányító intézménye a megyei múzeum; igazgatója egy személyben a megyei múzeumi szervezet vezetõje. A megyei múzeum gyûjteményi anyagában több muzeológiai szakág magas színvonalon képviselt. Gyûjtõterülete az adott megye és az abban található megyei jogú város területére terjed ki. E gyûjtõterülettõl -szakmai és tudományos indokok alapján - a mûködési engedélyben eltérés engedélyezhetõ.

(4) A megyei múzeum:

a) elõsegíti a megyei múzeumi szervezet, illetõleg a területen tevékenykedõ más muzeális intézmények szakmai együttmûködését, munkájuk összehangolását, valamint az illetékességi területén lévõ egyéb kulturális javak védelmét;

b) a megye közigazgatási területén és a megyében levõ megyei jogú városban ellátja a régészeti lelõhelyek szakmai nyilvántartását, mentését és régészeti feltárásokat végez;

c) szakmai nyilvántartása alapján adatokat szolgáltat a régészeti lelõhelyekrõl;

d) a régészeti feltárás esetén kívül elõkerült régészeti leletet, illetve lelõhelyet a múzeum köteles a Hivatalnak haladéktalanul bejelenteni;

e) részt vesz a területén lévõ régészeti emlékek és a mûemlékek vissza nem építhetõ, illetõleg a helyszínen meg nem õrizhetõ töredékei és tartozékai muzeális közgyûjteményben történõ elhelyezésében;

f) szakértõként részt vesz a régészetileg védett területek ellenõrzésében;

g) közremûködik a Hivatal területi feladatainak ellátásában."

  1. Megyei múzeumot az illetékes önkormányzat közgyûlése - a 39. § (2) szerint - alapíthat, illetõleg jelölhet ki a fenntartásában lévõ múzeumok közül. Vezetõje igazgató, akit pályázat útján - a miniszter véleményének kikérésével - az önkormányzat bíz meg, illetõleg vonja vissza megbízatását."

  1. A Kult.tv. 46. §-a elõtti címben és a § szövegében a "regionális" szó helyébe a "területi" kifejezés lép.
  2. A Kult.tv. 46. § (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
  3. "(3) A területi múzeum vezetõje igazgató, akit a miniszter véleményének kikérésével bíznak meg, illetõleg vonják vissza megbízatását. Megyei múzeumi szervezet részeként mûködõ intézménynél erre a megyei múzeumi szervezet igazgatója, önálló jogi személyként mûködõ múzeumnál a fenntartó (tulajdonos) jogosult."

  4. A Kult.tv. 47. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"47. § (1) A tematikus múzeum:

  1. a kulturális javak egy meghatározott csoportját, illetve egy témát érintõ gyûjtõkörrel, országos, vagy korlátozott gyûjtõterülettel, vagy
  2. egy muzeológiai szakterületet (szakágat) felölelõ gyûjtõkörrel, korlátozott gyûjtõterülettel rendelkezõ intézmény.

  1. Vezetõje igazgató, akit a miniszter véleményének kikérésével bíznak meg, illetõleg vonják vissza megbízatását. Megyei múzeumi szervezet részeként mûködõ intézménynél erre minden esetben a megyei múzeumi szervezet igazgatója, önálló jogi személyként mûködõ múzeumnál a fenntartó (tulajdonos) jogosult."

  1. A Kult.tv. 48. §-ának (2)-(4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezések lépnek:

"48. § (2) Az (1) bekezdésben meghatározott gyûjtemények lehetnek különösen: helytörténeti, intézménytörténeti, személyhez kötõdõ gyûjtemények, tematikus szakgyûjtemények, vallási és egyháztörténeti gyûjtemények.

(3) Közérdekû muzeális kiállítóhely az a jelentõsebb önálló gyûjteménnyel nem rendelkezõ intézmény (pl. személyhez, eseményhez, szervezethez vagy földrajzi ponthoz kötõdõ emlékház, emlékpark, régészeti park, kastély, tájház, galéria stb.), amely a miniszter engedélyével jogosult a kulturális javak, régészeti lelõhelyek, illetõleg épületek vagy épületegyüttesek tartozékaikkal és berendezéseikkel együtt történõ bemutatására.

  1. A közérdekû muzeális gyûjtemény, illetõleg kiállítóhely vezetõjét önálló jogi személyként mûködõ muzeális intézmény esetében a tulajdonos (fenntartó), megyei szervezet vagy más múzeum részeként mûködõ muzeális intézmény esetében annak (fõ)igazgatója bízza meg, illetve vonja vissza megbízatását."

  1. A Kult.tv. 52. §-a elõtti cím helyébe a következõ cím lép:
  2. "Muzeális intézmények fenntartásának pénzügyi alapjai"

  3. A Kult.tv. 52. §-a c) pontjának harmadik francia bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
  4. "- valamennyi muzeális intézmény esetében pályázati úton."

  5. A Kult.tv.61. §-ának (5) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
  6. "(5) A nemzeti könyvtárt nyilvános könyvárveréseken - a védett kulturális javak kivételével - elõvásárlási jog illeti meg."

  7. A Kult.tv. 92. §-a elõtti cím helyébe a következõ cím lép:
  8. "A muzeális intézményekkel és a levéltárakkal, a nyilvános könyvtári ellátással, a közmûvelõdéssel kapcsolatos központi költségvetési források"

  9. A Kult.tv. 1. számú mellékletének s) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"s) kulturális javak: az élettelen és élõ természet keletkezésének, fejlõdésének, az emberiség, a magyar nemzet és Magyarország népei történelmének kiemelkedõ és jellemzõ tárgyi, képi, írásos emlékei és egyéb bizonyítékai, valamint a mûvészeti alkotások."

95. §

  1. Az Ltv. 3. §-a a következõ r) és s) ponttal egészül ki:
  2. "r) közlevéltár illetékessége (illetékességi köre): a maradandó értékû irattári anyagnak az a köre, amelyre vonatkozóan törvény közlevéltárba adási kötelezettséget ír elõ, s amelyet az adott közlevéltár törvény rendelkezése, illetve fenntartójának döntése alapján köteles átvenni;

    s) levéltári gyûjtõkör: a maradandó értékû, köziratnak nem minõsülõ irattári anyagnak, ha arra vonatkozóan törvény közlevéltárba adási, illetve a levéltárfenntartó levéltárba adási kötelezettséget nem ír elõ, továbbá a természetes személyek maradandó értékû iratainak az a köre, amelyet az adott levéltár az õrizetében lévõ levéltári anyag forrásértékének gazdagítása céljából gyûjt, (ajándékként elfogad vagy megvásárol)."

  3. Az Ltv. 4. §-át megelõzõen a következõ új 3/A. §-sal egészül ki:
  4. "3/A. § A maradandó értékû közirat és magánirat a kulturális javak, a levéltári anyag pedig a védett kulturális javak részét képezi. A maradandó értékû közirat és magánirat, továbbá a levéltári anyag védelmét, épségben és használható állapotban történõ megõrzését az e törvényben, valamint a kulturális örökség védelmérõl szóló törvényben foglaltak szerint kell biztosítani."

  5. Az Ltv. 5. §-ának (3) bekezdése a következõ rendelkezéssel egészül ki:
  6. "A csereszerzõdés megkötéséhez, valamint a nyilvános magánlevéltárban õrzött magánirat elidegenítéséhez a nemzeti kulturális örökség miniszterének engedélye szükséges. A védetté nyilvánított magánirat elidegenítésekor a kulturális örökség védelmérõl szóló törvényben foglaltak szerint kell eljárni."

  7. Az Ltv. 6. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
  8. "(1) A levéltári anyagot, továbbá a 33. § (1) bekezdésében meghatározott magániratot csak a kulturális örökség védelmérõl szóló törvényben foglaltak szerint lehet kivinni az ország területérõl."

  9. Az Ltv. 10. §-a (2) bekezdésének második mondata helyébe a következõ rendelkezés lép:
  10. "Egységes iratkezelési szabályzatot ad ki az Országos Igazságszolgáltatási Tanács a bíróságok, a legfõbb ügyész pedig az ügyészségek részére."

  11. Az Ltv. 14. §-át megelõzõ cím helyébe "A közlevéltárak és illetékességük, valamint gyûjtõkörük" cím lép.
  12. Az Ltv. 14. §-ának (2) bekezdése helyébe pedig a következõ rendelkezés lép, egyidejûleg a § az alábbi (3) bekezdéssel egészül ki:
  13. "(2) A közlevéltár illetékességét a köziratokat illetõen e törvény, a köziratnak nem minõsülõ levéltári anyagot illetõen a megyei (fõvárosi) levéltárak tekintetében e törvény 18. §-a, a Magyar Országos Levéltár tekintetében a nemzeti kulturális örökség minisztere, egyéb közlevéltár tekintetében pedig - a nemzeti kulturális örökség miniszterének egyetértésével - a fenntartó határozza meg.

    (3) A közlevéltár gyûjtõköre minden olyan, a 3. § s) pontjában meghatározott maradandó értékû magániratra kiterjed, amely a közlevéltár õrizetében lévõ levéltári anyaghoz illeszkedik, annak forrásértékét gazdagítja."

  14. Az Ltv. 22. §-ának (2) és (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép, egyidejûleg a § az alábbi (4) bekezdéssel egészül ki:

"(2) A közlevéltár az õrizetében lévõ levéltári anyagban kutatást végzõ személy részére - a kutatás megkezdése elõtt - látogatói jegyet ad ki. A látogatói jegy az adott közlevéltárban - évenkénti meghosszabbítással - folyamatosan használható.

(3) A látogatói jegy kiadásakor a közlevéltár nyilvántartásba veszi a kutató nevét, anyja nevét, születési helyét és idejét, lakcímét, továbbá a személyazonosságát igazoló okmány számát.

(4) A közlevéltár a kutatásra átadott levéltári anyagról nyilvántartást vezet, és a kutató személyes adatainak védelmérõl az Avtv. rendelkezései szerint gondoskodik."

(9) Az Ltv. 24/A. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) A Kormány felhatalmazást kap arra, hogy személyes adatot - ideértve a különleges adatot is - tartalmazó levéltári anyag másolatának, a történelmi eseményekrõl folytatott kutatások eredményeinek bemutatása céljából, külföldi tudományos intézmény részére, a 24. § (1) bekezdésében meghatározott védelmi idõ lejárta elõtt történõ átadása tárgyában adatvédelmi szerzõdést kössön."

(10) Az Ltv. 30. §-a (2) bekezdésének b) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"b) levéltári anyagának nyilvántartásával, szakszerû, biztonságos õrzésével, feldolgozásával és használatának biztosításával összefüggõ feladatait a nyilvános magánlevéltárak részére elõírt szakmai követelmények szerint látja el;"

(11) Az Ltv. 33. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"33. § (1) A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (a továbbiakban: Hivatal), a kulturális örökség védelmérõl szóló törvény alapján - a (2) bekezdésben felsorolt kivételekkel - védett levéltári anyaggá nyilváníthatja a nem levéltárban, muzeális intézményben és könyvtárban õrzött, 50 évnél régebben keletkezett maradandó értékû magániratokat, továbbá a keletkezés idejétõl függetlenül:

  1. a társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és tudományos életben jelentõs szerepet betöltõ személyek irathagyatékát;
  2. a jogutód nélkül megszûnt, nem közfeladatot ellátó szervek irattári anyagának maradandó értékû részét, kivéve a csõdeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény 53. §-ának (3) bekezdésében és 76. §-ában meghatározott iratokat;
  3. a privatizált állami gazdálkodó szervezet privatizálás elõtt keletkezett irattári anyagának a 34. § (3) bekezdésében meghatározott részét;
  4. mûködõ, nem közfeladatot ellátó szerv irattári anyagának maradandó értékû részét, ha azt a tulajdonos - a gazdálkodó szervezet eladásával együtt történõ irattár-átadást kivéve - kereskedelmi forgalomba kívánja bocsátani;
  5. a nyilvános magánlevéltárak nyilvántartásából törölt magánlevéltárban õrzött iratokat

(2) Nem nyilvánítható védetté:

a) az a magánirat, amely tulajdonosával kapcsolatos, vagy annak személyes tevékenysége során keletkezett és amelyet a tulajdonos rendeltetésszerûen tart magánál;

  1. mûködõ szerv irattári anyaga, kivéve az (1) bekezdés c) és d) pontjában meghatározott iratokat.

(3) A Hivatal határozatban kötelezheti a tulajdonost arra, hogy védetté nyilvánított levéltári anyagát biztonsági másolat elkészítése céljából - meghatározott idõtartamra - a Magyar Országos Levéltárnak átadja. A levéltári anyag oda- és visszaszállításáról - a tulajdonossal történt megállapodás szerint - a Magyar Országos Levéltár gondoskodik.

(4) A (3) bekezdésben meghatározott biztonsági másolatot a Magyar Országos Levéltár õrzi meg. A biztonsági másolatról további másolat készítését, valamint az abban folytatható kutatást a tulajdonos, ha a kutatás személyhez fûzõdõ jogait vagy jogos érdekeit sértené, meghatározott idõtartamra szólóan megtilthatja.

(5) A magániratok védetté nyilvánítására és a védetté nyilvánított levéltári anyagra egyebekben a kulturális örökség védelmérõl szóló törvényben foglaltakat kell alkalmazni."

(12) Az Ltv. 34. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"34. § (1) Az a tulajdonos, aki 50 évnél régebben keletkezett iratait, továbbá a 33. § (1) bekezdésének a)-b) és d) pontjában meghatározott iratait - a nyilvános árverésen történõ értékesítés kivételével - kereskedelmi forgalomba kívánja bocsátani, köteles azt elõször a Magyar Országos Levéltárnak megvételre felajánlani vagy védetté nyilvánítás céljából bemutatni. Ha a Magyar Országos Levéltár megállapítja, hogy a bemutatott irat (irategyüttes) tartalmát vagy egyéb jellegzetességeit tekintve megfelel a 3. § j) pontjában meghatározott ismérveknek, de a tulajdonos által megjelölt vételárat nem tudja kifizetni, javaslatot tesz a Hivatalnak az irat (irategyüttes) védetté nyilvánítására.

(2) Ha az (1) bekezdésben felsorolt iratokat, valamint a védetté nyilvánított levéltári anyagot a tulajdonos vagy annak hozzájárulásával a jogos birtokos külföldre kívánja vinni, a kiviteli engedély iránti kérelmét a Magyar Országos Levéltárnál vagy bármely vidéki székhelyû megyei önkormányzati levéltárnál nyújthatja be. A levéltár a kérelmet szakvéleményével együtt a Hivatalhoz továbbítja."

(13) Az Ltv. 35. §-ának (5) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(5) Felhatalmazást kap a nemzeti kulturális örökség minisztere, hogy rendeletben szabályozza a 23. § (3) bekezdésében meghatározott kuratórium, valamint a levéltári szakfelügyelet és a levéltári szakmai testületek mûködését."

(14) E törvény hatályba lépésével egyidejûleg az Ltv. 3. §-ának p) pontjában az "irányadóak." szövegrész helyébe az "irányadóak;" szövegrész, 4. §-ában a "levéltári anyag" szövegrész helyébe a "maradandó értékû iratok" szövegrész, 5. §-ának (2) bekezdésében a "védett levéltári anyagra" szövegrész helyébe a "védetté nyilvánított maradandó értékû magániratra" szövegrész, 13. §-ának b) pontjában a "gyûjti (jogszabály alapján vagy ajándékként átveszi, illetõleg megvásárolja)," szövegrész helyébe a "jogszabály alapján átveszi, illetõleg gyûjti," szövegrész, 17. §-a (2) bekezdésének j) pontjában az " , a kutatási korlátozás alól felszabadult iratok jegyzékét;" szövegrész helyébe az "és mûködésük fontosabb adatait;" szövegrész, 22. §-ának (1) bekezdésében a "kérelemre" szövegrész helyébe az "a kutatni kívánt téma megjelölését tartalmazó kérelemre" szövegrész, 30. §-a (1) bekezdésének elsõ mondatában a "Magyar Országos Levéltárnál" szövegrész helyébe a "Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumánál" szövegrész, 30. §-a (1) bekezdésének második mondatában a "Magyar Országos Levéltár" szövegrész helyébe a "levéltári szakfelügyelet" szövegrész lép.

96. §

A statisztikáról szóló 1993. évi XLVI. törvény a következõ 25/A. §-sal egészül ki:

"25/A. § A 17. § (2) bekezdésében foglalt egyedi adat a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelmérõl szóló 1995. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Ltv.) alapján a következõk szerint kutatható:

a) a személyes adatot tartalmazó egyedi adat az Ltv. 24-24/A. §-aiban foglaltaknak megfelelõen;

b) a jogi személy a jogi személyiséggel nem rendelkezõ gazdálkodó szervezetet, valamint gazdasági tevékenységére vonatkozóan az egyéni vállalkozó egyedi adata a tárgyidõszakot követõ tizenöt év elteltével

kutatható."

97. §

Ahol jogszabály Országos Mûemlékvédelmi Hivatalt vagy Kulturális Örökség Igazgatóságot említ, azon az e törvényben meghatározott Kulturális Örökségvédelmi Hivatalt kell érteni.

Hatályon kívül helyezések

98. §

E törvény hatálybalépésével egyidejûleg hatályát veszti:

a) mûemlékvédelemrõl szóló 1997. évi LIV. tv. valamint a módosításáról rendelkezõ 1998. évi LXXXVI. tv. 49. §-a és a 2000. évi XXVI. tv.

b) a Kult.tv. címébõl a "kulturális javak védelmérõl" szövegrész, 5. §-ának (5)-(6) bekezdése, 7-37. §-ai, 38. § (3) bekezdése, a 44. §-a elõtti címbõl és a 44. § szövegébõl a "gyûjtõkörû" kifejezés, a 46. §-ának (4) bekezdése, az 50-51. §-ai, az 52. § c) pontjának elsõ francia bekezdése és d) pontja, 89. §-a, 98. §-ának (4)-(7) bekezdése, 99. §-a, 100. §-a (1) bekezdésének a) pontja, 100. §-ának (2) bekezdése, 100. §-a (3) bekezdésének a)-c), valamint h) és k) pontjai, 100. § (4) bekezdése, 1.sz. mellékletének x)-zs) pontjai.

c) Az Ltv. 8. §-ának a) pontja, 10. §-ának (4) bekezdésébõl a " , valamint a Legfelsõbb Bíróság" szövegrész, 17. §-a (2) bekezdésének b) pontja, c) pontjából a " , valamint vezeti a védett levéltári anyag központi nyilvántartását" szövegrész, 17. §-a (2) bekezdésének l) pontjából az "a 33. § (5) bekezdésében és" szövegrész, 34. §-ának (4) bekezdése, továbbá 34/D. §-a.

 

 

Melléklet

Az Állam kizárólagos tulajdonában tartandó mûemlékek és mûemlékegyüttesek jegyzéke

1. BUDAPEST

I. kerület

A volt királyi palota és a Szent György téri - Színház utcai épületegyüttes a hozzá tartozó területekkel:

Szent György tér 1., 2.

Sándor-palota

6457

Szent György tér 6.

Királyi palota (A-B-C-D-E-F épület) a középkori királyi palota romjaival és a kapcsolódó erõdrendszerrel, a Ny-i és D-i várkerttel és Szent György térrel

6452/1, 6452/3,
6453/2, 6456/1

Szent György tér 3.

volt Honvédelmi Minisztérium, Teleki-palota és udvari istálló területe és maradványai

6462

Színház u. 1-3.

volt karmelita templom, Várszínház

6459

Színház u. 5-11.

volt karmelita rendház

6460

Ybl Miklós tér 2-6.

Várkert bazár és csatlakozó lakóházak

6452/2

Anna u. 1. (Tárnok u. 18.)

Lakóház (Patikamúzeum)

 

6501

Apród u. 1-3.

Semmelweis Ignác szülõháza (múzeum)

 

6332

Dísz tér 15.

De la Motte-palota

6471

Döbrentei tér 9.

Rudas fürdõ

5542, 5539, 5540, 5541

Kapisztrán tér 2., 3., 4.

Nándor laktanya, Hadtörténeti Intézet és Múzeum

6636

Kapisztrán tér 6.

az egykori Mária-Magdolna templom tornyának és falainak maradványai

6639/1, 6639/2

Táncsics Mihály u. 1.

volt lakóház, ma irodaház

6540

Táncsics Mihály u. 7.

Erdõdy-palota, Zenetudományi Intézet és Zenetörténeti Múzeum

6545

Táncsics Mihály u. 9.

Táncsics Mihály börtöne, az Erdélyi-bástya és Kammerhof

6546

II. kerület

Bem J. u. 20.

volt Ganz törzsgyár (múzeum)

13545/2

Budakeszi út 93-95.

budaszentlõrinci pálos kolostor és templom romjai

10897/2, 10896, 10894/4, 10898,
10900, 10899,
10894/5

Fõ u. 82-86., Ganz u. 4.

Király fürdõ

13578

Frankel Leó út 33.,
Árpád fejedelem útja8.

Császár fürdõ

14479/2

Hûvösvölgyi út 78.,
Fekete István u. 1-3.

Mátyás király nyéki vadászkastélyának romjai

11117/16

Mecset u. 14.

Gül Baba türbéje

13431

Szajkó u. 14-16.,
Fekete István u. 11.

Nyék középkori templomának romjai

11117/23

Pesthidegkút, Templom u.12.

Volt Klebelsberg-kastély

54281,54282/1, 54282/2, 54283

III. kerület

Aquincum, Szentendrei út

római polgárváros romegyüttese (múzeum)

19343/8

Fõ tér 1.

Zichy-kastély épületegyüttese

18019

Hajógyári sziget

az aquincumi helytartó palotájának maradványai

18386/4

Meggyfa u.

római ház maradványai (múzeum)

18529/20

Pacsirtamezõ u.

római katonai amfiteátrum romjai

17599

Szentendrei út

római polgárvárosi amfiteátrum romjai

19416

V. kerület

Ferenciek tere 6.

Egyetemi Könyvtár

24186

József A. u. 6. (Nádor u. 2.)

volt lakóház, ma irodaház(Pollack Mihály egykori saját háza)

24513

Károlyi M. u. 16.

Károlyi-palota (Petõfi Irodalmi Múzeum) és Károlyi kert

24166/1, 24166/2
(park)

Kossuth L. tér 1., 2., 3.

Országház

24894

Kossuth L. tér 11.

Földmûvelésügyi Minisztérium

24891

Kossuth L. tér 12.

volt Kúria (Néprajzi Múzeum)

24898

Március 15. tér

Contra Aquincum maradványai

24314

Vigadó tér 2.

Pesti Vigadó

24429/1

VI. kerület

Andrássy út 22.

Magyar Állami Operaház

29209

Andrássy út 67.

régi Zeneakadémia

29498

Andrássy út 69.

régi Mûcsarnok

29499

Andrássy út 71.

Képzõmûvészeti Fõiskola

29500, 29501, 29502

Bajza u. 41.

régi pesti Kálvária

28345

Liszt Ferenc tér 8.

Liszt Ferenc Zenemûvészeti Fõiskola

29406

Teréz körút 55., 53., 51

Nyugati pályaudvar felvételi épülete

28224/9

VIII. kerület

Baross tér

Keleti pályaudvar felvételi épülete

32951/1

Bródy S. u. 4.

lakóház

36559/4

Illés u. 25.

Festetics-villa és pálmaház a Fûvészkertben

36177

Kerepesi temetõ

a temetõ egész területe az állami tulajdonú védett síremlékekkel együtt

38821/2

Múzeum krt. 4-6-8.

Tudományegyetem (ELTE)

36558/5

Múzeum krt. 14-16.

Magyar Nemzeti Múzeum

36560

Múzeum u. 11.

Károlyi-palota

36563

Ötpacsirta u. 2.

Almásy-Andrássy-palota

36581

Pollack Mihály tér 3.
(Bródy S. u. 3.)

Festetics-palota

36587/2

Pollack Mihály tér 4. és 10.
(Múzeum u. 4.)

Esterházy-palota
Károlyi-palota

36582

Üllõi út 80-82.

volt Ludovika fõépülete, együttese és parkja

36030

IX. kerület

Fõvám tér 7-9.

volt Fõvámház, Közgazdaságtudományi Egyetem

37058

Üllõi út 33-37.

Iparmûvészeti Múzeum

36862

XI. kerület

Gellérthegy

Citadella

5412

Hunyadi János út

albertfalvai római tábor maradványai

43584/1

Mûegyetem rakpart
1., 2., 3., 4., 5., 6.

Budapesti Mûszaki Egyetem épületei

5534

XIV. kerület

Hõsök tere mûemléki együttese:

Szépmûvészeti Múzeum

29732/1

Mûcsarnok

29732/1

Millenniumi Emlékmû

29732/1

Stefánia út 14.

Földtani Intézet

32827

Városliget, Széchenyi-sziget

Vajdahunyad vára, Magyar Mezõgazdasági Múzeum

29732/1

XXII. kerület

Csókássy Pál u. 11-13.

Rudnyánszky-kastély (kastélymúzeum) együttese
és parkja

232438, 232435,
232436, 232437,
232422, 231745

Szent Flórián tér

római tábor maradványai

232420, 232421,
232422, 232418,
232419, 232435

2. BARANYA MEGYE

DUNASZEKCSÕ, Rév u. 4.,

Jankovich kúria

732/2

KÁSÁD, Rákóczi út 28.

horvát tájház

72

MAGYAREGREGY

Márévár

0196

PÉCS, Apáca u. 14.

Ókeresztény sírkápolna

18387/A/7

PÉCS, Nyár u. 8.

Idrisz Baba türbéje

4955

PÉCS, Rákóczi út 2.

Jakováli Hasszán pasa dzsámija

4127

PÉCS, Szent István tér

Ókeresztény mauzóleum

18392/1

PÉCS, Szepessy I. u. 3.

Egyetemi Könyvtár

18366

PÉCS, Jakabhegy

pálos templom- és kolostorrom

089/5

PÉCSVÁRAD

vár

1281

SIKLÓS

vár

1174

SZÁSZVÁR

vár

278

SZIGETVÁR

vár

1733

3. BÁCS-KISKUN MEGYE

KECSKEMÉT, Katona J. tér 2.

volt ferences kolostor (Kodály Intézet)

478/1

LAJOSMIZSE, Alsóbene 225.

tanyamúzeum

056/3

4. BÉKÉS MEGYE

GYULA, Kossuth u. 15.

vár-szigeterõd mûemléki együttese:
Harruckern-Wenckheim-Almássy-kastély
(ma csecsemõotthon) együttese és parkja

2637/1, 2637/2

GYULA, Várfürdõ út 2.

volt lovarda (ma uszoda)

2641/1

GYULA, Várfürdõ út

gótikus várkastély, Corvin János rondellája és külsõ várfal bástyákkal

2634/2

MEZÕHEGYES

Az Állami Ménesbirtokhoz tartozó mûemlékegyüttes

 

905/2

Csekonits park

víztorony és szivattyúház

905/2

Hild János tér

központi magtár

677/1

Kossuth u. 41-43.

sütöde, szárazmalom, lakóház, ipari épület

818, 820

Kozma F. u. 6.

üzemi konyha, csikóscsárda

870/1

Kozma F. u. 14.

kettõs tiszti lak

860/5/A

Kozma F. u. 28.

déli nagy diadalív

725/2

Kozma F. u. 28.

déli reprezentatív kaszárnya (ma lakóház) és empire kapu

704

Kozma F. u. 30.

ménesparancsnoki épület (ma székház)

704

Kozma F. u. 32.

északi reprezentatív kaszárnya (ma Hotel Nonius) és empire kapu

726

Kozma F. u. 32.

északi nagy diadalív

725/3

Kozma F. u.

fedeles lovarda

730

Kozma F. u.

központi istálló

729

Kozma F. u.

harangláb a Hotel Nonius elõtt

729

Posta u. 1.

vadászvendéglõ

8

18-as major

gabonaüzemi zabsilótorony

04/10

18-as major Ómezõhegyes

1. és 2. számú csikóslak

1034/4

18-as major Ómezõhegyes

sertéstelepi zabsilótorony

1041/8

21-es major Kamarás

harangláb

0417/17

21-es major Kamarás

magtár

0417/18

23-as major Fûperegpuszta

zabsilótorony

0264/6

39-es major Árkospuszta

zabsilótorony és harangláb

056/7

48-as major Külsõperegpuszta

csikóslak

0121/3

56-os major

zabsilótorony

0203/40

57-es major Peregpuszta

elevátor-magtár

0185/1

57-es major Peregpuszta

komlószárító

0191/14

57-es major Peregpuszta

harangláb

0191/15

66-os major Csatókamarás

zabsilótorony

0369/5

79-es major

zabsilótorony

038

SZABADKÍGYÓS, Kastély u.

Wenckheim-kastélyegyüttes és parkja

384

SZARVAS Szabadság u. 2.

Bolza-kastély és parkja

1

SZARVAS Anna-liget

Csáky-kastély és parkja

01294/3

5. BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYE

BOLDOGKÕVÁRALJA

Várrom

1118/1

EDELÉNY, Borsodi út 7.

L'Huillier-Coburg-kastély és parkja

48, 49, 50

FÜZÉR, Várhegy

várrom

0161

FÜZÉRRADVÁNY, Kossuth u. 2.

Károlyi-kastélyegyüttes és parkja

247, 2

GÖNC, Kossuth u. 85. és 85/A

huszita ház

1126/1

GÖNC, Dobogóhegy

pálos templom- és kolostorrom

065/1

KOMLÓSKA, Rákóczi u. 50.

rutén tájház

195

KURITYÁN

pálos templom- és kolostorrom

040/2

MARTONYI, Háromhegy

pálos templom- és kolostorrom

022/1

MÁD, Rákóczi u. 75.

zsinagóga

878/5

MISKOLC, Bükkszentlélek

pálos templom- és kolostorrom

01108/2

MISKOLC, Diósgyõr

vár

32827/1

MISKOLC, Hámor,Újmassa

õskohó

01130

ÓNOD

várrom

0156

PÁCIN, Kossuth-kert

Mágochy-Alaghy-Sennyei-kastély és parkja (múzeum)

1/1, 1/2

SÁROSPATAK

Rákóczi-várkastély és parkja

169

SZOMOLYA,
Toldi u. 28-30.

barlanglakás és udvara

277, 278, 279

SZÖGLIGET

Szádvár romjai

076/5

TARD, Béke u. 55. és 57.

tájház

1257, 1256

6. CSONGRÁD MEGYE

FÁBIÁNSEBESTYÉN, Külsõ dûlõ 48.

szélmalom

080/13

SZEGVÁR, Kossuth tér 1.

volt Károlyi-kastély

789

7. FEJÉR MEGYE

ALCSÚTDOBOZ

Habsburg-kastély maradványai és parkja

078

BICSKE, Kossuth u. 42.

Batthyány-kastély és parkja

1896/1, 1906

CSÁKVÁR, Kastélypark u.
és Szent Vince u.

Esterházy-kastély együttese és parkja

193/1, 193/2, 194, 195,
196, 214/1, 214/6, 0246

CSÓKAKÕ

várrom

018/3

DÉG, Hunyadi u. 11.

Festetics-kastély, "Hollandi ház" és kastélypark

1102, 1101, 0123/1,
0123/4, 0123/5

FEHÉRVÁRCSURGÓ, Petõfi u

Károlyi-kastély és parkja

023/5, 023/6, 591,
592, 610/1, 610/2, 610/3, 610/4,611,612 , 615/1, 618

FÜLE, Széchenyi u. 107.

tájház

189

ISZKASZENTGYÖRGY,
Rákóczi u.

Amadé-Bajzáth-Pappenheim-kastélyegyüttes és parkja

1, 2, 525, 528/1,
528/2, 529, 530

MARTONVÁSÁR, Emlékezés tere

Brunszvik-kastélyegyüttes és parkja

174

NÁDASDLADÁNY, Április 4. u.

Nádasdy-kastély és parkja

242/3, 242/2

LOVASBERÉNY, Fehérvári út

Cziráky-kastélyegyüttes, kápolna és kastélypark

1010, 1011/1, 1011/2,
0178/2, 0178/3, 0182

SOPONYA, Nagyláng, Dózsa Gy. u.

Zichy-kastélyegyüttes és parkja

367, 368, 369, 370,
371/1, 371/3, 371/4,
371/5, 373, 374, 400

SZÉKESFEHÉRVÁR,
Koronázó tér

Romkert, koronázó templom romjai

134, 399

TÁC, Fövenypuszta

Gorsium

025, 026, 028

8. GYÕR-MOSON-SOPRON MEGYE

DÉNESFA, Fõ u. 19.

Cziráky-kastélyegyüttes és parkja

111, 117, 118/1

FERTÕD

Esterházy-kastély teljes mûemléki együttese:

 
 

Erdõ

015

 

Kelemente patak

016

 

erdõ

017

 

út

018

 

erdõ

019/2

 

út

020

 

erdõ

021/1

 

erdõ

021/2

 

út

022

 

út

023/1

 

vendéglõ

023/2

 

út

023/3

 

út

024

 

erdõ

025/1

 

erdõ

025/2

 

út

026

 

erdõ

027/1

 

erdõ

027/2

 

szántó

0202

 

út

0223/1

 

szántó

0224

 

út

126

 

park

127/2

 

Gránátos ház I.

128

 

út

129

 

sportpálya

130

 

Gránátos ház II.

131

 

út

132

 

járda

133

 

út

134

 

ipartelep, rakodó

135

 

iparvasút

136

 

iroda

137/1

 

beépítetlen terület

137/2

 

út

138

 

park

139

 

út

140

 

Kastély

141

 

park

142

 

híd, sétány

143

 

park

144

 

járda

145

 

udvarosház

225

 

uradalmi épület

227/1

 

út

322

 

Muzsikaház

324/1

 

lovarda

327/2

 

beépítetlen terület

327/4

 

kertészet, üvegházak, kutyaház

327/6

 

park

327/7

 

út

328

 

vízmû

329

 

park

330/1

 

park

330/2

 

út

330/3

 

út

331

 

út

332

 

tiszttartói ház

333

 

Marionett Színház

334

 

télikert

335

 

kerti ház

336

 

út

337

 

beépítetlen terület

338/1

 

beépítetlen terület

338/2

 

lakóház

339/2

 

út

340

 

víztorony

341

 

uradalmi épület

342/5

 

uradalmi épület

342/6

 

uradalmi épületek

343

 

út

344/1

 

út

345

 

uradalmi cselédházak

346/2

 

uradalmi cselédházak

346/4

 

út

347

 

magtár

348/1

 

közmû

348/3

 

beépítetlen terület

348/4

 

út

350

 

park

1229/1

FERTÕRÁKOS, Fõ u. 153.

volt püspöki kastélyegyüttes és kertje

876, 877, 875

GYÕR, Liszt Ferenc u. 13.

volt Megyeháza

6687

GYÕR, Széchenyi tér 5.

volt Apátúr-ház (múzeum)

6870

MIHÁLYI, Korona u. 1.

Dõry-kastély és parkja

364, 366

MOSONMAGYARÓVÁR,
Pozsonyi út 88.

vár és erõdrendszer

313/10, 312/1, 312/2

NAGYCENK

Széchenyi-kastély és teljes mûemléki együttese:

 
 

park

658/1

 

Vöröskastély (kastélyszálló)

658/2

 

méntelep

658/4

 

Széchenyi Emlékmúzeum

658/5

 

virágház (kastélyszálló)

658/6

 

õrépületek

660

 

méntelep

558

 

vízmû, szennyvíztelep

559

 

hársfasor

673, 0159/1 667, 668, 669, 670, 674, 675, 676, 677/3, 678, 679, 680, 681,682,683,684, 685,686,687,688,689,

690, 691,692,693,694,695, 696, 697 698, 699, 700, 701,702, 703, 704

SOPRON, Fõ tér 6.

Fabricius-ház (múzeum)

192, 193, 194

SOPRON, Fõ tér 7.

Tábornokház (múzeum)

195, 196

SOPRON, Fõ tér 8.

Storno-ház (múzeum)

197, 198

SOPRON, Templom u. 2-4.

Esterházy-palota (múzeum)

189, 188

SOPRON, Új u. 11.

zsinagóga (múzeum)

52

SOPRON, Új u. 22-24.

zsinagóga (múzeum)

24, 25

SZANY, Kossuth u. 2., 4., 6.

volt püspöki kastélyegyüttes és parkja (múzeum)

1162/1

9. HAJDÚ-BIHAR MEGYE

DEBRECEN, Déri tér 1.

Déri Múzeum

8315

DEBRECEN, Egyetem tér 1.

Kossuth Lajos Tudományegyetem

22246

DERECSKE, Nyárfa utca 30.

Lakóház és porta,Tájház

1949

HAJDÚBÖSZÖRMÉNY,
Kossuth u. 1.

Hajdúkerületi Székház

3718

HORTOBÁGY
a 33. sz. fõút (71+879 szelvény)

Nagyhortobágyi kõhíd

96/4

HORTOBÁGY, Petõfi tér 1.

Nagyhortobágyi csárda

1

HORTOBÁGY, Petõfi tér

Egykori szekérállás (Pásztormúzeum)

97

NAGYKEREKI, Bocskai tér

Bocskai várkastély (múzeum)

610/1

10. HEVES MEGYE

BOCONÁD

Szeleczky kastély

2001

EGER, Dózsa Gy. tér 3.

Valide Szultana török fürdõ romjai

5033, 5031

EGER

vár és erõdrendszer romjai

5488, 5440 megmaradó része 5472,
5481, 5489, 5833/1

EGER, Knézich K. u.

minaret

5072/2

ERDÕTELEK

Buttler kastély

365/4

HATVAN, Kossuth tér

Grassalkovich-kastély

2713/4

NOSZVAJ,Dobó u.10.

De la Motte-kastély és parkja

545/1

PARÁD, Sziget u. 8.

falumúzeum

123

SIROK

várrom

0193

11. JÁSZ-NAGYKUN-SZOLNOK MEGYE

ÚJSZÁSZ, Abonyi u. 1.

Orczy-kastély és parkja

2074/1

12. KOMÁROM-ESZTERGOM MEGYE

BAJNA, Május 1. tér

Sándor-Metternich-kastélyegyüttes és parkja:

 
 

Kastély

566

 

park, út

565/2, 563, 564, 567/1, 568/1, 568/2

 

Uradalmi istálló

116/6

DÖMÖS, Felsõfalu dûlõ

Prépostsági romok

403

ESZTERGOM, Szent István tér 1.

vár, a volt királyi, majd érseki palota maradványainak együttese

16241, 16242

ESZTERGOM, Pilisszentlélek

pálos kolostorrom

061

KISBÉR,Szabadság park 6.

volt Magyar Királyi Lovarda

1598,1599/1, 1071

KOMÁROM, erõdrendszer

Igmándi erõd, Monostori erõd

1171, 1948

OROSZLÁNY, Majkpuszta

volt kamalduli remeteség teljes együttese:

   
 

kastély

 

074/20

 

toronyrom

 

074/8

 

remeteházak

 

074/1, 074/2, 074/3, 074/4, 074/5, 074/6, 074/7, 074/9, 074/10, 074/11, 074/12, 074/13, 074/14, 074/15, 074/16, 074/17, 074/18

 

központi udvar

 

074/19

 

jégverem, erdõ

 

072

 

gazdasági épület

 

073

 

kápolna és erdõ

 

083

 

gyep

 

075

 

erdõ

 

076

 

étterem (gyep)

 

078

 

gyep

 

061/9

 

tó, mocsár

 

062

 

udvar

 

032/1, 032/2, 032/3

OROSZLÁNY, Vértesszentkereszt

bencés templom- és kolostorrom

 

0199/5

TATA, Hõsök tere 7., 8., 9/A

Esterházy-kastély és melléképületei, park

 

1852, 1853, 1854,
1855, 1851,

TATA, Néppark

volt Esterházy kerti lak (múzeumi székház), mûrom és mecset

 

3306/4, 3304/12,
3308/2

TATA, Váralja u. 1-3.

a vár együttese

 

1874/1, 1874/2, 1873,
1875

13. NÓGRÁD MEGYE

BALASSAGYARMAT,
Madách u. 2.

volt megyei börtön, büntetés-végrehajtási intézet

447

DRÉGELYPALÁNK

várrom

058

HOLLÓKÕ, Kossuth u. 82.

Palóc Múzeum

49/1

HOLLÓKÕ

várrom

057/1

MÁTRAVEREBÉLY, Szentkút

remetebarlang

0135/1

SALGÓTARJÁN

Salgó várrom

036

SZÉCSÉNY, Ady E. u. 7.

Forgách-kastély (múzeum), parkja és várkert

106, 155/2

14. PEST MEGYE

ABONY, Tószegi u. 51.

Vigyázó-kúria

4160/6

ACSA, Petõfi u.

Prónay-kastély és parkja

4

ASZÓD, Szabadság tér 7.

újabb Podmaniczky-kastély és parkja

181, 182

DABAS-GYÓN,
Biksza Miklós u. 479.

Halász Móric-kúria és parkja

4795

ÉRD, Mecset u.

minaret

24357/1

FÓT, Vörösmarty tér 2.

Károlyi-kastélyegyüttes és parkja

1565/2, 1552, 1553, 1562, 1565/1, 1563, 1564

GÖDÖLLÕ, Szabadság tér 1.

Grassalkovich-kastély teljes épületegyüttese, parkja

5848, 5850, 5851/3, 5851/4, 5852, 5853/2, 5853/3, 5853/4, 5854, 5855, 5856/1, 5856/2

GÖDÖLLÕ

vasútállomás volt királyi váróterme

5893/2

GÖDÖLLÕ, Babatipuszta

istállókastély

0268

GYÖMRÕ, Bajcsy-Zsilinszky u.

Teleki-kastély és parkja

632, 587, 583

NAGYKÕRÖS, Kecskeméti u. 27/B

Halász-Tanárky-kúria

2942/4

PÉCEL, Kálvin tér 1.

Ráday-kastély márványistálló és kastélypark

2, 3/1

PILIS, Kossuth u. 31.

Beleznay-Nyáry-kastély és parkja

1753

PILISSZENTKERESZT
Romterület

ciszterci apátság romjai

05/1, 05/2

POMÁZ, Templom tér 3.

Teleki-kastély

640/1

RÁCKEVE, Kossuth u. 95.

Savoyai-kastély és parkja

75, 52, 53, 76/1, 2954/1

VÁC, Köztársaság u.

diadalív

2131/2

VÁCHARTYÁN, Veres Pálné u. 5.

Rudnay-kastély

1/1, 1/3, 3,2,726

VISEGRÁD, Fõ u. 25-41.

A királyi palota teljes romterülete.

22, 23, 24, 25, 26,

VISEGRÁD, Fõ u.

Ferences kolostor romjai és a kapcsolódó múzeumi épületek

27/1 ,27/2, 28, 29/1, 29/3

VISEGRÁD, Fõ utca
Salamon-torony u.
Várhegy

Erõdrendszer
vízibástya, kapu és várfalak
Alsóvár (ún. Salamon-torony) fellegvár és a csatlakozó várfalak

56, 1/4, 169/2, 0125/9,11
1079, 0125/8
0125/5, 0125/ 15

VISEGRÁD, Sibrik-domb

Római castrum és X-XI. századi várispánság romjai

1089, 1090, 0100/2

Visegrád,Sibrik-domb

Esperesi templom maradványai

1082/3

ZSÁMBÉK, Régi templom u.

templom- és kolostorrom volt premontrei prépostság

 

941

15. SOMOGY MEGYE

BALATONSZENTGYÖRGY,
Csillagvár u. 68.

tájház

35, 36

BALATONSZENTGYÖRGY,
Irtási dûlõ

Csillagvár (múzeum)

043

ISTVÁNDI, Kossuth u. 59.

tájház

212

SOMOGYVÁR, Várhegy

Szent Egyed bazilika és bencés apátság romjai

0150

SZENNA, Árpád u. 38.

volt népi lakóház (tájház)

 

191/1

ZAMÁRDI, Szántódpuszta

majorsági épületegyüttes

 

4470, 4471, 4472,
4473, 4474, 4476,
4477, 4481

ZAMÁRDI, Fõ u.83.

tájház

 

2395

16. SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE

NYÍRBÁTOR, Édesanyák útja.

Szülõotthon, az egykori Báthori-várkastély területén

2507

NYÍRBÁTOR, Vár u. 1.

Báthori-várkastély, magtár

2451/1

SZABOLCS, Földvár u.

földvár

1, 2, 4

TARPA, Árpád u.

szárazmalom

1020/2

TUZSÉR, Ady E. u. 2.

Lónyay-kastély és parkja

885

TÚRISTVÁNDI, Zrínyi M. u.

vízimalom

303

VAJA, Damjanich u. 79.

Vay-kastély (múzeum) és parkja

3

17. TOLNA MEGYE

LENGYEL

Apponyi kastély és parkja

16

OZORA

Ozorai Pipo vára

1596

DUNAFÖLDVÁR, Rátkay köz 2.

ún. török torony (múzeum és étterem)

1030

SIMONTORNYA, Vár tér 10.

vár

1447

18. VAS MEGYE

BOZSOK, Rákóczi u. 1.

Sibrik-kastélyegyüttes és parkja

2, 4

BOZSOK, Rákóczi u. 101.

Batthyány-várkastély romja és kertje

268/1, 268/2, 268/3,
268/4, 268/5, 268/6,
268/7, 268/8, 268/9,
268/10, 268/11, 268/12,
268/20 út, 270

BÜK, Gyár u. 29.

Szapáry-kastélyegyüttes és parkja

607

CÁK, Gesztenyés 3., 4., 5., 6.,
28., 29., 30., 31., 32

gesztenyés pincesor

1286

CSÁKÁNYDOROSZLÓ, Fõ u. 4.

Batthyány-kastélyegyüttes és parkja

1/1, 2/1

HEGYHÁTSZENTPÉTER,
Béke u. 86. és 88.

tájház, mûemléki együttese (múzeum)

199, 200

JÁNOSHÁZA, Vár u. 54.

Erdõdy-Choron-várkastély és parkja

1180

KÖRMEND,
Gr. Batthyány L. u. 9.

Batthyány-Strattmann-várkastély teljes együttese: fõépület, melléképületek, kastélypark és építményei

1, 2/1, 2/2, 2/3, 3, 4,
5, 6/2

KÕSZEG, Rajnis J. u. 9.

Jurisics-vár teljes együttese

1822, 1823, 1824/1,
1824/3, 1824/4, 1825,
1826, 1827

SÁRVÁR, Várkerület 1.

Nádasdy-várkastély és kertje

1

SZALAFÕ,
Pityerszer u. 1-2., 3. és 9/A

népi mûemléki együttes, (múzeum)

485, 524

VASSURÁNY, Vasút u. 2.

Schilson-kastély és parkja

197, 194/2

VASSZÉCSENY, Munkás u. 3.

Ó-Ebergényi-kastély és parkja

344

19. VESZPRÉM MEGYE

ALSÓÖRS, Petõfi köz 7.

gótikus ház, ún. török adószedõház

772

BADACSONYTOMAJ,
Szegedy Róza u. 137.

Szegedy Róza háza, udvarán présház és vincellérház (múzeum)

039/11

BAKONYBÉL, Fõ u. 15.

gazdaporta, népi

437

CSESZNEK, Vár u.

várrom

0158/1

CSOPAK, Kisfaludy u. 28.

vízimalom

1179

DABRONC, Ötvöspuszta

Szegedy-kastély és kúria

333, 318/1

DEVECSER,

Vár, volt Esterházy-kastély

620/4

DOBA

volt Erdõdy-kastély és parkja

0219, 0222/2, 0222/3, 0222/5, 0222/6

DOBA

Somlóvár romjai

0160/11

DÖRGICSE, Fõ u.

felsõdörgicsei kettõs templom romja

30

DÖRGICSE

alsódörgicsei templomrom

0157

DÖRGICSE, Pusztatemplomi dûlõ

kisdörgicsei templomrom

0266/2

GYULAKESZI, Csobánc-hegy

várrom

070

KÉKKÚT, Fõ u. 55.

tájház

105

KÕVÁGÓÖRS

ecséri templomrom

9289

KÕVÁGÓÖRS, Petõfi u. 18.

tájház

538

MAGYARPOLÁNY, Petõfi u. 4.

tájház

467

NAGYVÁZSONY, Bercsényi u. 21.

Schumacher-ház (múzeum)

522

NAGYVÁZSONY, Vár u.

Kinizsi-vár romjai

454

NAGYVÁZSONY, Barátipuszta

pálos templom- és kolostorrom

0111

NEMESVÁMOS, Balácapuszta

római villagazdaság, likasdombi halomsír

089/3, 092/6

ÖRVÉNYES, Szent Imre u.1.

vízimalom

1

PÁPA,

Esterházy kastélyegyüttes:

 

Fõ tér 1.

kastély

1

 

szálloda (v. istálló)

5/2

 

park, várkert és vízfolyások

2, 3, 6402/9, 6403,
6406, 6408, 6409,
6410, 6413/4, 6412

PÁPA, Március 15. tér 12.

volt Kluge-féle kékfestõüzem (múzeum)

233, 130

SÜMEG, Szent István tér 10.

volt püspöki palota

1422/3

SÜMEG, Várhegy

vár

1532

SZIGLIGET

várrom

7

TÉS, Táncsics M. u. 17. és 32.

szélmalmok

469, 461

TIHANY, Batthyány u. 18. és 20.

halászcéh-ház és gazdaház (múzeum)

135

VÁRPALOTA, Szabadság tér 1.

Thury György egykori vára (múzeum)

1

VESZPRÉM, Veszprémvölgyi u.

Veszprémvölgyi apácakolostor és jezsuita templom romjai

6438/1
(telekosztás után
6438/4), 6438/2

VESZPRÉM,
Gyulafirátót, Kolostor u.

premontrei templom- és kolostorrom

664

VESZPRÉMFAJSZ

középkori templomrom

030/9

20. ZALA MEGYE

EGERVÁR, Vár u.

várkastély

073

KESZTHELY,
Bercsényi u. 65., Georgikon u. 20.

Georgikon és majorja teljes együttese

1418/4, 1418/1

KESZTHELY,

Festetics-kastélyegyüttes és parkja:

 

Kastély u. 1.

kastélymúzeum

2008

Bástya u. 2.

 

2005, 2006

Bástya u. 4.

 

2004

Bástya u. 6.

 

2003

Georgikon u. 21.

kertészet

2009

Georgikon u. 21/A

 

2010/1

Georgikon u. 21/B

 

2010/2, 2010/3, 2010/4, 2010/5, 2010/6, 2010/7

Georgikon u. 21/C

 

2011

Soproni u. 2.

 

2007

Lehel u. 2.

 

2450

 

kastélypark

1687/1, 1687/2,
1687/3, 1687/4

KESZTHELY,
Kastély u. 11.,
Georgikon u. 1.

az Amazon Szálló,
lóváltó és
lakóház épületegyüttese

2026
2027

KESZTHELY,
Fenékpuszta, mûemléki együttes:

   
 

római kori épületmaradványok

0420, 0452, 0453,
0454, 0455, 0456,
0457, 0458/1, 0458/2

 

Festetics-kúria és gazdasági épület

0415, 0416, 0418/1,
0418/2, 0420, 0421/1,
0421/2, 0421/30421/4, 0424,
0425, 0426/1, 0437/1,
0437/2, 0462/1, 0462/3,
0462/4

REZI

várrom

0144/15

ZALASZENTGRÓT, Zala u. 1.

Batthyány-kastély, park és
híd

248
0364/4

ZALASZÁNTÓ, Tátika

várrom

045/14

ZALAVÁR, Récéskút

bazilika romjai

090

ZALAVÁR, Vársziget

vár és apátság romjai

083/6, 083/7, 087/5

A kulturális örökség védelmérõl szóló törvényjavaslat indokolása

ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS

I. részhez

A mûemléki, régészeti és tárgyi kulturális örökségünk védelmének területén tapasztalható elmaradások felszámolása, továbbá a védelem rendszerének hatékonyabbá tétele és egységesítése érdekében a minisztérium vezetése a védelemért felelõs intézményrendszer átalakítása mellett foglalt állást. A tervezett átalakítás elsõsorban a hatósági feladatellátás és ügyintézés korszerûsítését érinti, melynek érdekében ingó és ingatlan kulturális örökségünk védelmének feladatait egy közös, igazgatásilag egységes örökségvédelmi hivatal látja majd el. A tárca e döntésével "A közigazgatás továbbfejlesztésének feladattervérõl..." szóló, 1052/1996 (V.21.) Kormányhatározathoz, illetve az ezt megelõzõ 1100/1996 (X.2.) Kormányhatározat célkitûzéséhez igazodva tesz eleget a közigazgatás egyszerûsített, ügyfélközeli modelljének kialakítását célzó koncepciónak.

A fenti döntés értelmében a tárca egységes kulturális örökségvédelmi törvény benyújtását határozta el, mely ingó és ingatlan kulturális örökségünk feltárásának, megóvásának kérdéseirõl, az e javakkal kapcsolatos tevékenységekrõl és hatósági feladatokról rendelkezik. A törvénytervezet a kulturális javak védelmérõl szóló 1997. évi CXL. törvény és, a mûemlékvédelemrõl szóló 1997. évi LIV. törvény módosított szövegen alapul, kiegészülve a régészeti örökség hatékony, korszerû védelmét célzó rendelkezésekkel. A tárca e törekvésével eleget kíván tenni a Kormányprogram célkitûzéseinek, illetve a fent említett kormányhatározatokban megfogalmazott deregulációs feladatoknak.

II. részhez

A régészeti örökség védelmére vonatkozó elsõ átfogó rendelkezést - jóllehet intézményi hátterét a Magyar Nemzeti Múzeum 1802. évi megalapítása már biztosította - az 1929. évi XI. tc. fogalmazta meg, mely a közgyûjtemények, így a múzeumok felügyeletét is az 1922-ben alakult Országos Magyar Gyûjteményegyetem Tanácsára bízta. A törvény a szervezetet az ásatások engedélyezése és ellenõrzése, a kincsleletek közgyûjteménybe való elhelyezése terén is központi hatáskörökkel ruházta fel.

A régészeti örökség jogi védelmének következõ lépést a múzeumokról és a mûemlékekrõl szóló 1949. évi 13. tvr. jelentette (államosítás). A terület átfogó szabályozásának továbbfejlesztését a múzeumokkal, a muzeális emlékek védelmével, valamint a kulturális örökség védelme feladatkörének jelentõs részével a többször módosított 1963. évi 9. Tvr., (a továbbiakban: Mtvr.), valamint az annak végrehajtására kiadott 2/1965. (I. 8.) MM rendelet, és a hozzájuk csatlakozó ügyrendi és nyilvántartási szabályzat tartalmazta. E jogszabályok lényegében egységes elvek szerint, egységes keretbe foglalva kezelték a magyar múzeumügyet, s általa a régészeti örökség védelmét. A szervezeti és finanszírozási decentralizálás érdekében a szakigazgatás és az államigazgatás egymáshoz rendelésével önálló megyei múzeumi szervezeteket hoztak létre. A fõbb szakmai kérdésekben továbbra is megõrizték a mûvelõdési miniszter döntési jogát, többek között a régészeti területek védetté nyilvánításának kérdésében, a feltárások engedélyezésében, követelményrendszerének érvényesítésében, ellenõrzésében (Ásatási Bizottság felállítása).

A rendszerváltás nagy jelentõségû társadalmi, politikai és gazdasági változásai a muzeális emlékek védelmének, a múzeumok mûködésének újragondolását, továbbá a kulturális örökség védelmének jogi újraszabályozását követelték meg. Az Mtvr. rendelkezései nem álltak összhangban "A helyi önkormányzatokról" szóló 1990. évi LXV., "Az egyes állami tulajdon önkormányzati tulajdonba adásáról" szóló 1991. évi XXXIII., "A helyi önkormányzatok és szerveik, a közigazgatási megbízottak, valamint az egyes centrális alárendeltségû szervek feladat- és hatáskörérõl" szóló 1991. évi XX. törvények rendelkezéseivel, az Alkotmány és a Ptk. módosításaival.

A kulturális örökség egészén belül jelentõsen megnõtt a régészeti lelõhelyek és leletek veszélyeztetettsége. A jelentõs környezet-átalakítással járó építkezések, az illegális ásatások és leletgyûjtések, valamint a korábban többnyire állami tulajdonban lévõ földterületek magánkézbe kerülése révén a régészeti lelõhelyekkel és leletekkel sokkal többen kerülnek közvetlen kapcsolatba. A magántulajdon szerepének és jelentõségének növekedése, valamint az önkormányzati rendszer kialakulása is a régészeti tevékenység újraszabályozását kívánta. A nagyszabású építkezések következtében a régészeti szakhatósági tevékenység jelentõsége megnõtt, és az építkezésekhez kapcsolódó leletmentések végzésének és finanszírozásának módja is új jogi rendezést kívánt. Ezekre a problémákra kívánt választ adni az 1997. évi CXL. törvény, amely a régészeti lelet szemszögébõl közelítette meg a régészeti örökség védelmének kérdéskörét. A törvény bevezette a régészeti lelõhelyek és területek rendeleti úton történõ védettségét, a megelõzõ feltárás és a leletmentés fogalmát. Míg elsõ fokú közigazgatósági hatóságként a törvény az általa felállított Kulturális örökség Igazgatóságát (a továbbiakban Igazgatóság) nevezte meg, a védetté nyilvánított régészeti lelõhelyekkel kapcsolatos szakhatósági jogkört a megyei múzeumokhoz rendelte, óriási terhet róva ezáltal a múzeumokra.

A régészet megnövekedett súlya, gazdasági szférában való, a nagyarányú beruházásokkal és fejlesztésekkel összefüggõ egyre erõsödõ jelenléte, továbbá az 1997. évi CXL. törvény hatályba lépése óta szerzett tapasztalatok indokolttá teszik egy az eddigi jogszabálynál részletesebb, behatóbb szabályozás megalkotását.

Az 1997. évi CXL. törvény hatályba lépése óta eltelt idõben világossá vált, hogy a szakhatósági funkció múzeumokhoz rendelése nem szerencsés: számos precedens értékû eset bizonyítja, hogy az önkormányzatok által fenntartott múzeumok szakhatósági tevékenységükben nem tudják magukat függetleníteni a fenntartótól, ami a régészeti örökség sérelmére a gazdasági szféra fejlesztési, beruházási, építési tevékenységének elõnyét jelentette. Komoly érdekütközést és összeférhetetlenséget példáznak azok az ügyek, amikor a fenntartó mint beruházó lényegében saját magának állít ki szakhatósági engedélyt. A fentiek alapján a törvénytervezet mind a hatósági, mind a szakhatósági funkciót a hivatalhoz kívánja rendelni, megszabadítva ezáltal a múzeumokat a hivatali munkaidõt rabló terheitõl. A közigazgatás átszervezésérõl, a hatósági-szakhatósági feladatok központi hivatalhoz történõ rendelésérõl született kormányhatározat koncepcionális döntéséhez igazodik a tervezet is, egyszerûsítve és az állampolgárok számára átláthatóbbá téve a régészettel kapcsolatos hatósági-szakhatósági munka menetét. A múzeumokra a hatósági ügyintézés az egyre intenzívebb beruházási, építési, fejlesztési tevékenység miatt olyan terhet ró, melyet csak egyéb szakmai-tudományos munkájuk rovására láthatnak el megfelelõen. Ugyanakkor, mint a törvénytervezet 94. § (7) bekezdés is mutatja, szakmai tapasztalataikra, felhalmozott értékeikre továbbra is nagy szükség van, hiszen a feltárásokat, feldolgozásokat, publikációkat továbbra is nagyrészt a múzeumok végzik.

A törvénytervezet a korábbi szemléleten túllépve elsõsorban a régészeti lelõhelyekre való tekintettel kívánja szabályozni régészeti örökségünk védelmét, mely az 1997. évi CXL. törvény régészetre vonatkozó koncepciójának és szabályozásának továbbfejlesztett változata.

Az 1997. évi CXL törvényhez képest szûkebbre vontuk a régészeti örökség körébe tartozó emlékek idõhatárát, amennyiben a hatályos törvényi szöveg száz évnél régebbi meghatározása helyett az 1711. elõtti, alapvetõen régészeti módszerekkel kutatható ingó és ingatlan elemeket soroltuk ide.

A lelõhelyállomány napról napra fogy: a szaporodó, s a jövõben még nagyobb számban folytatandó, nagy területekre kiterjedõ ásatások, autópályákhoz kötõdõ leletmentések épp úgy veszélyt jelentenek, mint az ipari célú területfejlesztõ beruházások, s a magánkézbe került, sokszor ellenõrizhetetlen mezõgazdasági területek. Közismert tény az is, hogy az ország régészeti lelõhelyei az építkezéseken túl az ott folyó illegális tevékenység (kincskeresés) miatt is fokozott veszélynek vannak kitéve. A tervezet alapgondolata szerint minden lelõhely védett. A védelem a Kulturális Örökség Igazgatósága által vezetett hatósági nyilvántartással jön létre, mely a szakma széles tábora számára a védett lelõhelyek jegyzékén túl állandóan bõvülõ, korszerû, digitális régészeti topográfia alapjainak megteremtését is jelenti. Lehetõvé teszi, hogy a beruházok már a tervezés megkezdése elõtt információkat kapjanak a területen található régészeti lelõhelyekrõl, így a tervezõk és a kulturális örökség védelméért felelõs szakemberek közösen dolgozhassanak ki olyan kármegelõzõ-kárcsökkentõ stratégiákat, amelyek az örökségvédelem céljait egyeztetik a fejlesztési célokkal. Mindez egyértelmû pozitív fejlesztõ hatást gyakorol a korszerû területrendezésre és területfejlesztésre, ami az ország régióinak fejlõdése szempontjából elengedhetetlen.

A lelõhelyek teljes körû, átfogó védelme mellett szükségesnek tartottuk bevezetni a fokozott és kiemelt védelmi kategóriákat, melyek lehetõvé teszik, hogy az erre érdemes lelõhelyek hatékonyabb védelemben legyenek részesíthetõk. (A fokozott és kiemelt védelem a nemzetközi gyakorlat szerint a teljes állománynak mintegy 4%-ára terjed ki. Jelenleg 700 körüli azon lelõhelyek száma, amelyek kiemelt védelemben részesülnek).

A tervezet fontos alkotóeleme a régészeti védettség megszüntetésére vonatkozó rendelkezés. A védelem feloldására vonatkozó szabályozás a hatályos törvénybõl kimaradt, ami gyakorlati eljárásban kiküszöbölhetetlen akadályt jelentett. További változást jelent az 1997. évi törvényhez képest, hogy a tervezet bevezeti a próba- illetve mentõ feltárás fogalmát, továbbá foglalkozik a lelõhelyek feltárását követõ védelmével is.

Általánosságban elmondható, hogy a tervezet a kulturális javak védelmérõl szóló 1997. évi CXL törvény rendelkezésein, továbbá a Kormány által Máltán 1992. január 16-án aláírt, hazánkban 1995. május 25-én hatályba lépett, a régészeti örökség védelmérõl szóló Európai Egyezményen (kihirdetve: 149/2000. (VIII. 31.) Korm. rendelettel, a továbbiakban Egyezmény) alapul. A tervezetben foglalt rendelkezések megalkotását a korszerû, hatékony örökségvédelem igénye vezette, mely egyaránt igazodni kíván a kormányprogram célkitûzéseihez és az európai normarendszerhez.

A mûemlékvédelem szakterületét a hatályban lévõ 1997. évi LIV. törvény szabályozta: A mûemlékek védelme olyan alapvetõ állampolgári jogokat és kötelezettségeket érint, amelyeket az alkotmány, valamint a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény értelmében csak törvénnyel lehet szabályozni, illetõleg korlátozni.

Az azóta eltelt idõ társadalmi, gazdasági és politikai fejlõdése során bebizonyosodott, hogy a törvény túlságosan részletezõ és intézmény-centrikus, amely az idõtállóságát kétségesé tette. Ugyanakkor a mûemlékek - mint pótolhatatlan nemzeti értékek - védelme elsõrendû közérdek, és olyan jogbiztonságot kíván, amely hosszú távra biztosítja annak törvényi alapjait, és dereguláció útján biztosítja a részletes szabályok alsóbb szintû megalkotását.

A mûemlékek az épített környezetbe illeszkednek, de annak csekély számú, viszont sokrétû kulturális értéket jelentõ, kiemelkedõ elemei. Az ország kb. négymillió épített objektuma között mûemlékek száma 10 ezer háromszáz. Az elmúlt évtizedek tapasztalatai azt mutatták, hogy a mûemlékek védelmének az építésügy vagy a környezetvédelem felügyeletébe való helyezése nem biztosította azok kulturális és egyetemes nemzeti értékének érvényesítését teljes körûen. Az integrált mûemlékvédelem eszméje és gyakorlata a kulturális örökség körébe helyezi a mûemlékeket. A nemzetközi gyakorlatban a mûemlékek védelme vagy a kultúra-mûvelõdésügy, vagy a területrendezés ill. környezetvédelem kormányzati irányítása alá tartozik. Az Európai Unió Bizottságának szakterületi felosztása a kulturális területhez sorolja a mûemlékek védelmét, restaurálását.

A törvénytervezet az örökség értékeknek, a mûemlékfogalomnak kitágításaként meghatározza a mûemléki érték fogalmát, amely értékek közül megfelelõ kiválasztással kerülnek egyes értékek védelemre - mûemlékek. A védett értékek mûemlék elnevezése az általánosan már elfogadott és más jogszabályokban is már beépült fogalmi tartalmat védi. Ehhez alapvetõen szükséges az épített kulturális örökség értékeinek, azaz a mûemléki értékeknek számbavétele. Az értékek elõzetes védelmét szolgálja a számbavételi munka folyamán bõvülõ ismeretek szerinti mûemléki értékek elõvédelme és ezek listába foglalása. Mivel szakmai tevékenység, ezért a javaslat az ezzel kapcsolatos tevékenységet a Hivatal hatáskörébe utalja.

Általánosan elmondható, hogy e rész kimunkálása az 1997. évi CXL. törvény normaszövegén alapul, amelybõl a kulturális javak védetté nyilvánítása és a kulturális javak külföldre történõ kivitele teljes egészében átkerült az kulturális örökség védelmérõl szóló egységes törvénybe. Jelentõs módosítás történt azonban a kiviteli eljárás szabályozásában, mely szerint a kérelmet Hivalnál kell benyújtani a külön jogszabályban megjelölt közgyûjteményektõl elõzetesen beszerzett szakvéleménnyel együtt. Kimaradtak az új törvénytervezetbõl a szükségtelen vagy végrehajthatatlan intézkedést tartalmazó szövegrészek, mint például a kulturális javak behozataláról szóló bekezdés. Bekerült a törvénytervezet szövegébe a védetté nyilvánításról szóló határozat tartalmára vonatkozó rendelkezés, ami azért fontos, mert a határozatban rögzített adatok változása bejelentési kötelezettséggel jár. A két fejezetbõl egyes szakaszok az új törvénytervezetnek az örökségvédelmi hatóságról szóló részében kerültek át értelemszerûen

Elsõsorban a kulturális javak védelmével összefüggõ általános követelmények és hatósági feladatok egységes szabályozása érdekében vált szükségessé a közokiratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelmérõl szóló 1995. évi LXVI. törvény (továbbiakban: Ltv.) új 3/A. §-ának megalkotása, 3. §-ának új r) és s) ponttal, 14. §-ának új (3) bekezdéssel történõ kiegészítése, 5. §-a (3) bekezdésének kibõvítése, továbbá 6. §-a (1) bekezdésének, 33. §-ának és 34. §-a (1) és (2) bekezdésének újraszabályozása.

A fentieken túlmenõen - az Ltv. hatályosulása során észlelt problémák megszûntetése érdekében - kezdeményezzük a közokiratok kezelésének szabályozásával kapcsolatos miniszteri hatáskör (Ltv. 8. § a) pont), illetve a Magyar Országos Levéltárra telepített központi feladat (Ltv. 17. § (2) bekezdés b) pont) hatályon kívül helyezését, az egységes iratkezelési szabályzatok kiadásával összefüggõ hatáskörök pontosítását (Ltv. 10. §(2) bekezdés), az általános levéltárak illetékességi körének meghatározásával kapcsolatos szabály módosítását (Ltv. 14. § (2) bekezdés), a közlevéltárban folytatható kutatás eljárási szabályainak kiegészítését (Ltv. 22. § (2)-(3) bekezdés).

III. részhez

A kulturális örökség integrált védelme a hatósági, engedélyezési eljárások átfedéseinek megszûntetését igényli. Ennek megfelelõen került szabályozásra a hatósági és egyéb engedélyezési eljárások rendje. A tervezet a feladatok korszerû ellátása céljából új intézményi struktúrát határoz meg, amely a meglevõ hasonló feladatokat ellátó intézmények mûködésének feladatait integrálja (Kulturális Örökségvédelmi Hivatal). Az integrált védelem tervezését és megvalósítását az államigazgatás korszerûsítésének folyamatával párhuzamosan kell végezni, azaz végre kell hajtani a szükséges decentralizációs, dekoncentrációs, deregulációs intézkedéseket. A hivatal regionális kirendeltségei látják el az I. fokot, vezetõje a II. fokot. A hivatal felállítása az 1100/1996. (X.2.) és 1052/1999. (V.21.) sz. kormányhatározatok szellemében történik. A Hivatal az ingó és ingatlan kulturális örökség egészére kiterjedõ hatósági-szakhatósági jogkörrel bír. A Hivatal a kulturális örökség védelmének hatósági feladatait ellátó két intézmény (Országos Mûemlékvédelmi Hivatal Mûemlékfelügyeleti Igazgatósága, Kulturális Örökség Igazgatósága) hatósági részlegeinek összevonásával jön létre. Felállítása összhangban áll a Kormányprogram által szorgalmazott ún. "egyablakos ügyintézéssel", a modern informatikai rendszer megteremtésével, az integrált közigazgatási informatikai rendszeren alapuló információs szolgáltatással (1052/1999. (V.21.) Kormányhatározat III.1.).

RÉSZLETES INDOKOLÁS

A 1-2. §-hoz

A tervezet hatálya kiterjed a kulturális örökség fogalomkörébe tartozó javakra, ideértve annak ingó - mûemlékek, régészeti emlékek, régészeti lelõhelyek és ezek védõövezetei - és ingatlan - régészeti leletek, kulturális javak - elemeit is. A tervezet által biztosított védelem egyetemlegesen vonatkozik a kulturális örökség egyedi elemeire és azok meghatározott csoportjaira (területi védelem). A védett kulturális örökségi javak köre a jelen törvénytervezetben meghatározott módon változhat: bõvülhet, ill. - kivételes esetekben - szûkülhet; a törvény hatálya ezekre a folyamatokra is kiterjed. A védetté nyilvánítás és a védettség törlése természetes határvonalat jelent a jogszabálynak az adott kulturális örökségi elemre vonatkoztathatósága tekintetében. Ugyanakkor a jogalkotó a kulturális örökség egészét értékhordozóként ismeri és ismerteti el - függetlenül attól, hogy egyes elemei jogszabály által deklaráltan is védelem alatt állnak-e vagy sem.

Jelen tervezet hatálya tehát mind személyi, mind tárgyi vonatkozásban átfogó. Szélesebb, mint azok az eddig hatályban lévõ jogszabályaink, amelyek a kulturális örökségvédelem tárgykörébe tartozó dolgokra terjedtek ki. E kiterjesztõ hatály megalkotását az eurokonform szabályozás igénye indokolta.

A tárgyi hatály a tervezet értelmezõ rendelkezésének megfelelõen egy olyan széles argumentációt fogalmaz meg, amelybe könnyen beilleszthetõk azon javak, amelyek a nemzet számára olyan értékkel bírnak vagy fognak bírni, amely érték indokolja a rajtuk fennálló közvédelmet, így e tárgyak a közkincs funkcióját fogják betölteni. Ezt indokolja az a közösségi elvárás is, amely szerint az ezen javakra fennálló védelmet a tagállamok próbálják meg egységes irányítás alatt ellátni. Ez egyrészrõl hatékonyabbá teheti a védelem érvényre juttatását, másfelõl megegyezik a közösség alapító szerzõdésének szabad piacra vonatkoztatott kritériumával, amely a közkincs fogalomkörébe tartozó javak esetén egy mindenki számára megnyugtató, átlátható és ellenõrizhetõ speciális árumozgást tesz lehetõvé.

A koncentráció, amely a hivatal vonatkozásában áll fenn, és amely a törvény személyi hatályának kiterjesztéseként is megjelenik, megfelel annak a közösségi elvárásnak, hogy az államigazgatás racionalizálásával megteremtõdjék a közösségi polgárok számára az ún. egyablakos rendszer. Ez azt célozza, hogy az ügyfél kevésbé kerüljön kiszolgáltatott helyzetbe, és ügyeit szakszerûbben tudják elbírálni a közösségi tagállamok államigazgatási szervei.

A személyi hatály kibõvítése azt is jelenti, hogy a tervezet mindazon személyekre kiterjed, akik a kulturális örökség fogalomkörébe tartozó javak piacán szereplõként lépnek fel, ill. folytatják gazdasági tevékenységüket. E tekintetben a versenykorlátozás lehetõségének és a vásárló kiszolgáltatottságának a közösségi fogyasztóvédelemnek megfelelõ csökkentése is célként fogalmazódott meg.

Az épített örökség egységes szemléletébõl adódóan a mûemlékvédelmi részterület szabályozásánál elengedhetetlen, hogy az a rugalmas átmenetet biztosítva kapcsolódjék az épített örökség helyi védelméhez. Ez utóbbi szabályait részben az épített környezet alakításáról és védelmérõl szóló (1997. évi LXXVIII.) törvény, részben a helyi önkormányzatok maguk határozzák meg, tehát a tervezet hatályán kívül esik. Így a vele kapcsolatos tájékoztatási kötelezettség csupán a módosítási javaslatok között kaphatott helyet.

Egyáltalán nem terjed ki viszont a tervezet hatálya a szellemi örökség védelmére. E területet a tervezetben szabályozni - az egységes szemléletû szabályozás elvének fenntartása érdekében - célszerûtlen lett volna. A (tárgyi) kulturális örökség szabályozási rendszerébe a szellemi örökségre (hagyományokra, szokásokra stb.) vonatkozó rendelkezések nehezen illeszthetõk be, lévén ezek fenntartása és védelme inkább szociológiai, etnográfiai-etnológiai vagy éppen a gazdasági fejlõdéssel összefüggõ kérdés.

A 2. § c) pontja a nemzetközi közjog egyik alapelvéhez igazodik, amelynek lényege, hogy egy idegen állam képviselõje egy másik állam joghatósága elõtt - az államok egyenrangúságának és szuverenitásának kölcsönös elismerése jeleként - nem vonható felelõsségre.

A 3. §-hoz

A kulturális örökségvédelem hatékony mûködéséhez saját eszközrendszere önmagában nem elégséges. A védelmi rendszer csak akkor funkcionál, ha egy átfogó fejlesztési stratégia érintkezõ alrendszereivel összehangoltan mûködhet; ezen összehangolt mûködést mint alapelvet deklarálja ez a paragrafus.

A 4-5. §-hoz

Az örökségvédelmi rendszer szolgáltatásai és felelõsségi körei társadalmasításának általános alapelvei kerülnek itt megfogalmazásra.

Megfogalmazódnak az államnak, az önkormányzatoknak, az egyházaknak, gazdasági és társadalmi szervezeteknek, magánszemélyeknek - tulajdonképpen a kulturális örökséggel kapcsolatba kerülõ minden állampolgárnak - ezen javakkal szembeni kötelezettségei, de velük összefüggõ jogai is.

A védelmet érdemlõ értékek tudományos megalapozottságú kiválasztása, a kulturális örökségi elemek által megtestesített értékek széles körben való ismertté tétele s a lényegében mindenki számára - tulajdonviszonyoktól függetlenül - biztosítandó hozzáférhetõségük a védelem legáltalánosabb, legszélesebb körben érvényesíthetõ célja. Ezáltal érvényesülhet ugyanis társadalomformáló erõként a bennük rejlõ történeti és/vagy esztétikai értéktényezõ.

A még nem védett örökségi elemek számbavétele, az örökségi értékek feltárása a társadalommal történõ aktív kommunikáció nélkül nem valósítható meg.

Az örökségvédelem eredményessége nagymértékben függ az össznemzeti érdekû céljainak és feladatainak megvalósításában közelebbrõl vagy távolabbról érintett szereplõk együttmûködésétõl. Hatékony védelem külön-külön elrendelt és végrehajtott, esetleg egymásnak ellentmondó vagy egymás hatását kioltó intézkedések ill. tevékenységek esetén nem, csak ezek egymást erõsítõ - szinergetikus - összehangolásával biztosítható.

A régészeti emlékek és leletek, a mûemlékek és a kulturális javak nemcsak a nemzeti, hanem az egyetemes kulturális örökség részét is képezik, ezért az örökségvédelem nemzetközi együttmûködéssel, ill. a nemzetközileg elfogadott elõírások és szabályok érvényesítésével tudja csak feladatait megfelelõen ellátni. Mindenekelõtt a kulturális javak mozgása, a mûkincsforgalom az a terület, amelyen az egyes államok nemzetközi összefogás nélkül jószerivel tehetetlenek.

A határainkon túli magyarsággal szembeni alkotmányos kötelezettségeinkhez illeszkedve a jogalkotó törvény erejével kívánja biztosítani a határon túli magyar vonatkozású kulturális örökség rendszerszerû anyaországi támogatásának lehetõségét. Ugyanígy vállalja fel a törvényhozói felelõsséget a hazánkban élõ nemzeti és etnikai kisebbségek kulturális örökségének megõrzése érdekében.

A 6. §-hoz

Az örökségvédelmi hivatal létesítése az összetett örökségvédelmi hatósági feladatok ellátása miatt szükséges: a jelenlegi OMvH hatósági feladatainak és a KÖI hatósági feladatainak integrálásával. A Hivatal regionális irodái mindkét szervezetnél már részben kiépültek. Összességében a költségvetésre az új hivatal többletterhet nem ró.

A 7. §-hoz

Az Értelmezõ rendelkezések a jogalkalmazók számára egységesen értelmezhetõ módon definiálják a védelem tárgyait, azaz a kulturális örökség egyes elemeit - a fogalmi meghatározásban a társadalom mindennapi életében betöltött szerepüket kidomborítva -, továbbá a védelmi rendszer mûködtetése során alkalmazható/alkalmazandó eszközöket, módszereket.

A kulturális javak fogalmán a tervezet kulturális örökségünk ingó elemeit érti. Ez a megnevezés megegyezik a Ptk.-ban és a Btk.-ban használatos fogalommal, és összhangban áll az Európai Tanács 1992. december 9-i 92/3911/EGK sz. rendeletében (a kulturális javak kivitelérõl) szereplõ kulturális javak/tárgyak meghatározásával.

A jogalkotó integrált, az épített örökség egészére mint értékhordozóra tekintõ szemléletének tükre a definíciók síkján a "mûemléki érték" fogalmának bevezetése. A mûemléki értékek körét - természetüknél fogva - nem lehetséges egyszer s mindenkorra teljes körûen meghatározni. Ezért is - a védelem tárgyának pontos meghatározása érdekében - szükséges, hogy a védett mûemléki értékek = "mûemlékek" vonatkozásában a törvény egyértelmû szabályozást adjon. Mûemléki érték és mûemlék között a különbség nem immanens értékében rejlik tehát, hanem csupán a jogszabály általi védettség tekintetében húzható meg.

Minthogy a tulajdonosi jogok erõteljes korlátozásával jár együtt, és a költségvetésre is kötelezettséget ró, elengedhetetlen azon helyreállítási munkák, ill. ezek költségének (mûemléki többletköltség) pontos meghatározása, amelyeket az örökségvédelmi hatóság írt elõ a mûemlék tulajdonosa számára.

A "mûemléki helyreállítás" és a "mûemlékek kötelezõ fenntartása" fogalmakat azért fontos megkülönböztetni, mert a tevékenység jellegénél fogva egyrészt beruházási és fenntartási-karbantartási munkák finanszírozás-technikai elkülönülése miatt, másrészt a támogatási rendszerek, célok kialakítása miatt.

Az ország területén az ismert lelõhelyeken kívül számos olyan terület határozható meg, ahol más, ismert lelõhelyek közelsége, vagy a terület geomorfológiai sajátosságai alapján nagy valószínûséggel lelõhelyek találhatóak, bár ezek pontos helyérõl egyelõre nem áll rendelkezésre információ.

A régészeti örökség meghatározás részben azonos az 1997. évi CXL. tv. 1. sz. melléklete zs.) pontjával. Módosult a régészeti örökség idõhatára: Magyarország története során az 1711. esztendõvel zárult le a politikai, történeti és társadalmi fejlõdés azon korszaka, melynek emlékei elsõsorban a földben és a vizek felszíne alatt maradtak fenn, s melyek elsõdlegesen a régészeti feltárás különféle formái révén kutathatók. Így azon idõszak emlékeit nem soroljuk ide, melyeket alapvetõen más tudományágak kutatnak, s ennek során a régészet csak mint módszer merül fel.

A régészeti védõövezet rendeltetése, hogy megakadályozza vagy mérsékelje azoknak a tevékenységeknek a hatását, amelyek a régészeti lelõhely állapotát - vagy bemutatás esetén rendeltetését - kedvezõtlenül befolyásolják.

A 9-10. §-hoz

A 9. és 10. §-ok a régészeti lelõhelyek általános védelmével állnak összhangban. A fenntartható használat elve követi az Egyezmény elveit, mely elsõdlegesen a lelõhelyek a jövõ generációk számára történõ megõrzését írja elõ. Mindezt tükrözi a Kormányprogram is, mely szerint "A kormány határozott szándéka, hogy a gazdasági növekedés ösztönzése a fenntartható fejlõdés keretein belül menjen végbe, amely elv szerint alapvetõnek tartja mind humán, mind a természeti környezet értékeinek megõrzését."

A 11. §-hoz

Az általános védelem lényege, hogy az ismert, nyilvántartásba vett lelõhelyeket nem szabad elpusztítani. Az általános védelmet indokolja a törvény 8. § (1) bekezdése is, mely kimondja a régészeti leletek állami tulajdonát. Általános védelem alatt álló lelõhelyen minden korábbi tevékenység folytatható, ami a lelõhelyet nem veszélyezteti. A tulajdonos bármit tehet, kivéve a lelõhely megsemmisítését. Az általános védelem a nyilvántartásba vétellel jön létre, a tulajdonos ebbõl szerez tudomást a védelem tényérõl. Az általános védelem nem egyenlõ a védett lelõhely védettségi osztályba sorolásával: elõbbi a nyilvántartásba vétellel, utóbbi rendeleti úton keletkezik.

A 12-16. §-hoz

Az ország vagy egy tájegysége szempontjából különös értékkel bíró, kiemelkedõ tudományos jelentõségû lelõhelyeit rendeleti úton megkülönböztetett védelemben kell részesíteni. A kiemelten és fokozottan védett régészeti lelõhelyek kategóriájának bevezetése az 1997. évi CXL. tv. 29. § (1) bekezdésében szereplõ védelem rendszerének továbbfejlesztésén alapul, s az örökségvédelmi bírság kiszabásánál is jelentõséggel bír. A hatályos törvényhez képest új elem, hogy a kiemelten és fokozottan védetté nyilvánításban a lelõhely értéke, s nem a veszélyeztetettsége az elsõdleges szempont.

A 17. §-hoz

Az ideiglenes védetté nyilvánítás arra szolgál, hogy idõtartama alatt eldõljön a lelõhely sorsa: feltárják, és nem kell tovább védeni, vagy védetté nyilvánítják. Az ideiglenes védettség a régészeti érdekû területek és az általános védelem alá esõ lelõhelyek esetében állhat fenn.

A 18. §-hoz

A hatályos 1997. évi CXL. tv. nem szabályozta.

A 19-20. §-hoz

A hatályos 1997. évi CXL. tv. 33. § (4) és (5) bekezdéséhez képest a feltárásra jogosult intézmények körét ki kell terjeszteni a hadtörténeti, továbbá mûemléki kutatással és helyreállítással foglalkozó intézményekre is. A feltárási joggal rendelkezõ intézmények és személyek felsorolása, illetve megnevezése alsóbb szintû jogszabályban történik meg, a hatályos 1997. évi CXL. törvény 33. § (4) és (5) bekezdéseiben foglalt elvek változatlanul hagyásával.

A 21. §-hoz

Újonnan bevezetett - de a gyakorlatban már alkalmazott - feltárási kategória, mely egyrészt a Hivatal információs rendszerének mûködtetését, másrészt a megelõzõ feltárások elõkészítését szolgálja. A próbafeltárás során értékelni kell a tervezett tevékenységek megvalósításának és a gazdálkodásnak a lelõhely állapotára kiható várható hatásait, továbbá a régészeti örökség értékeinek megóvására, elkerülhetetlen károsodásuk csökkentésére vonatkozó intézkedéseket is. Gazdasági elõnyei sem elhanyagolhatóak, az adott beruházás kapcsán elvégzendõ megelõzõ feltárások idõ- és költségkihatásait nagymértékben pontosítja és tervezhetõbbé teszi. Beiktatása azért fontos, mert a hatályos tv-ben ez a feltárási mód nem szerepel. A bekezdés a fenntartható használat elvébõl indul ki.

A 22. §-hoz

A Hatályos 1997. évi CXL. törvényhez képest új rendelkezés: célja a kialakult gyakorlat jogszabályi környezetének megteremtése. A Hivatal ellenõrzõ illetve jóváhagyó szerepe a szerzõdésben foglalt kötelezettségvállalás és ellenérték realitásának megítéléséhez, illetve az országban folyó megelõzõ feltárások költségeinek összehangolásához szükséges.

A 23. §-hoz

Hangsúlyozni kell, hogy a beruházó a megelõzõ feltárás teljes költségét viselni köteles, melynek az Egyezmény 5. Cikk (ii) b) és 6. Cikk (ii) a) pontja szerint részét képezi a régészeti leletek elsõdleges feldolgozása is (a régészeti leletanyag olyan mértékû feldolgozása, amely a leletek azonosítását, állapotának megõrzését, biztonságos tárolását, nyilvántartását és a szakmai közönség számára való hozzáférését biztosítja.). A feltárások teljes költségének biztosítása különösen fontos a föld- és vízfelszín alatti mélységi nyersanyag-kitermeléssel veszélyeztetett, valamint a több réteggel rendelkezõ lelõhelyek esetében.

A 27. §-hoz

A régészeti feltárást követõ visszaállítás célja, hogy a feltárás után ne maradjon a terület és a feltárt emlék védelem nélkül. A feltárás befejezésével egyidejûleg gondoskodni kell a védelemrõl is. Lényegi szempont az élet- és balesetveszély-elhárítás, továbbá - ha a régészeti emlék bemutatását nem teszi semmi szükségessé, és teljes feltárás történt - a terület használatba való visszaadása.

A 28. §-hoz

Az értékvédelmi indíttatású szabályozás mûemlékvédelemre vonatkozó általános céljait deklarálja ez a paragrafus.

A 29 -30. §-hoz

A mûemlékek védetté nyilvánítása tekintetében a tervezet az eddig hatályoshoz viszonyítva két lényeges változtatást tesz:

A listás védelem bevezetése egyik eszköze azon célkitûzés megvalósításának, hogy a mûemléki értékek minél tágabb köre legyen - a fennmaradás biztosítása érdekében - a mûemlékvédelem látókörében. (A másik eszköz a helyi védelem központi nyilvántartása, amelyrõl a törvény 93. §-a rendelkezik.)

A listás védelem közvetlen célja, hogy a veszélyeztetett mûemlékállománynak fennmaradási esélyt biztosítson. A jelenleg hatályos törvény erre csak az ideiglenes védettség lehetõségét nyújtja, amely csak egy-egy mûemlék esetében és krízishelyzetben alkalmazható eljárás. A listás védelemmel mód nyílik arra, hogy veszélyeztetett mûemlékcsoportokat (pl. a közelmúlt építészeti öröksége, potenciális ipari mûemlékek) egyszerûsített eljárással gyorsan védelemben lehessen részesíteni. Olyan hatásos értékvédelmi eszköz, ami egyúttal csökkenti az ideiglenes védelem kimondásából adódó konfliktusos helyzetek számát. Ugyanakkor elengedhetetlen értékvédelmi eszköz is, mivel a teljes mûemléki értékfeltárás Magyarországon több évtizedes munkát igényel, s a napról-napra változó gazdasági-társadalmi környezetben a jelenlegi törvény adta keretek között az egyre növekvõ építési kedvvel nem lenne képes lépést tartani.

A 36-40. §-hoz

A mûemlékvédelem sajátos tárgyai tekintetében a tervezet a hatályos mûemléki törvényhez képest szerkezeti és tartalmi változtatást is eszközöl.

Szerkezeti változást jelent, hogy a mûemlékvédelem sajátos tárgyai közé sorolja a védett területeket, amit az indokol, hogy valamennyi sajátos tárgy közös tulajdonsága, hogy a védelem területre vonatkozik.

Tartalmi változás, hogy a romemlékek a mûemlékvédelem hatáskörébõl átkerülnek régészeti hatáskörbe.

Új tartalmi elem a védett mûemléki területek körében a "történeti táj" (38. §) fogalmának a megjelenése. A történeti táj az örökségvédelmen belül új kategória, melyet az Európa Tanács 121. sz. az Európai Építészeti Örökség Védelmérõl szóló (ún. Granadai egyezmény 1985, hazai csatlakozás éve 1991) egyezménye ajánlja.

A történeti táj a mûemlékvédelem körébe tartozik, mivel olyan beépített területeket érint, ahol az ember alkotta ingatlan elemek vagy azok egy része általában önmagában is mûemléki értéket képvisel, de ennek hiányában mûemléki érték adódhat kizárólag a beépítés és a környezet együtthatásából is. A mûemléki érték mindkét esetben csak a környezet kontextusában jelenik meg, és csak a teljes terület védelmével tartható fenn.

A 41. §-hoz

A fenntartás alapkötelezettsége - összhangban az épített környezet elemeinek fenntartására vonatkozó általános szabályozással, a korábban érvényben volt szabályozással, illetve az általános európai gyakorlattal - a mûemlék tulajdonosára hárul. A fenntartási kötelezettség - a mûemléki értékek sajátosságaiból következõen - a tervezetben megfogalmazott teljes komplexitással érvényesítendõ. Nem minden esetben lehet megelégedni a meglévõ állapot fenntartásával, a mûemlékek védelmének lényeges eleme a mûemléki értékek érvényesülése is.

A 43. §-hoz

A mûemlékek használatának szabályai a jelenlegi szabályozáshoz hasonló határozottsággal és teljességre törekedve fogalmazzák meg az eredeti, illetve hagyományos eszmei jelentéstartalom és rendeltetés érvényre juttatásának követelményét.

A 44. §-hoz

A tervezet korszerûsíti az eljárást, csak ott hagyja a miniszteri jogkörét meg, ahol ezt az államháztartási törvény kifejezetten elõírja, a többi esetben leadja a jogkört a Hivatalhoz, amely a miniszter számára ügydarabonként eddig is szakmai javaslatot dolgozott ki.

A 45. §-hoz

A mûemlék bontásának szigorú kezelésében elõállhatnak különleges esetek, amikor egyes mûemlék az eredeti helyéhez közel újra közvetítheti mûemléki értékeit, de az eredeti helyen nagyon indokolt esetben veszélyeztetettsége miatt megõrzésére nincs esély (Klasszikus példa az Abu Szimbel-i templom együttes esete). A feltételek azonban csak nagyon indokolt esetben, hatástanulmány igénybevételével, kontroll beépítésével fogadhatók el. A felhatalmazásokban az engedélyezési eljárást rögzítõ szabályozásnak kell rendelkezni errõl.

A 46. §-hoz

Abból a célból, hogy az ország területén utódaink számára épségben megõriztessenek és a köz számára hozzáférhetõk legyenek, a kulturális örökség pótolhatatlan és kiemelkedõ jelentõségû elemeit különleges védelemben kell részesíteni. Ennek nemzetközileg is általános, hazánkban is hagyományos módja a tárgyak védetté nyilvánítása. Mivel a közgyûjtemények és muzeális intézmények ilyen céllal jöttek létre, az új törvénytervezet kimondja, hogy az ilyen intézményekben õrzött kulturális javak a törvény alapján védettnek minõsülnek. Ezt ebben a törvényben ki kell mondani, mert külön törvények rendelkeznek az ilyen intézményekrõl.

A könyvtárakban viszont nem az összes dokumentum minõsül e tervezet alapján védett javaknak, mert nem minden pótolhatatlan és maradandó értékû, a muzeális dokumentumokat azonban védettnek kell tekinteni, mert azok valóban a kulturális örökség részei.

A 47. §-hoz

A muzeális gyûjteményekben õrzött kulturális javak védelmét az ezekre az intézményekre vonatkozó elõírások biztosítják, a védetté nyilvánítás olyan kulturális javakra vonatkozik, amelyeket nem szakmai szabályok betartására kötelezett intézményekben õriznek. A védetté nyilvánítás az örökségvédelmi hivatal által meghozott határozat alapján történik, melyeket a hivatal központilag nyilvántart. A védett kulturális javak jegyzéke nyilvános.

Az alkotójuk tulajdonában lévõ kulturális javak a szerzõi jogi törvény szabályozására tekintettel nem nyilváníthatók védetté.

A 48. §-hoz

Az eljárás azért indul hivatalból, hogy csak a valóban indokolt esetben folytassák le. Az eljárásba bevont kulturális tárgyra ugyanis a védetté nyilvánított kulturális javakra vonatkozó elõírásokat kell alkalmazni. Erre pedig azért van szükség, mert a védetté nyilvánítás jogerõre emelkedése hosszabb idõt vehet igénybe, fontos, hogy az eljárásba bevont tárgyat addig is az országban tartsuk és épségét megóvjuk.

A 49. §-hoz

Az 1997. évi CXL. törvényben nem szerepel az, hogy az általános elõírásokon kívül mit tartalmazzon a védetté nyilvánító határozat. Ezt azért fontos törvényben kimondani, mert az ezekben az adatokban bekövetkezett változásokra vonatkozóan bejelentési kötelezettsége van a kulturális tárgy tulajdonosának, melynek elmulasztása szankciókat von maga után.

Az 50. §-hoz

A Hivatal a védettség megszüntetését is szakértõi vélemény alapján mondja ki.

Az 51. §-hoz

A Hivatal védetté nyilváníthat gyûjteményt, mint egységes egészet. A védettség a gyûjtemény minden egyes darabjára kiterjed. A védett gyûjteményhez tartozó tárgy bármilyen módon történõ elidegenítése csak a Hivatal elõzetes hozzájárulásával lehetséges.

A Hivatal szakértõi vélemény alapján dönt az elidegenítés engedélyezésérõl. Joga van az ez irányú kérelmet elutasítani, ha az elidegenítés a védett gyûjteményt jelentõsen csorbítaná, illetve a védelem indoka jelentõsen csökkenne vagy megszûnne.

A Hivatal védetté nyilváníthat kulturális tárgyegyüttest, mint egységes egészet. A védettség a tárgyegyüttes minden egyes darabjára, illetve elemére kiterjed. A védetté nyilvánított tárgyegyüttes bármelyik darabja csak a Hivatal elõzetes hozzájárulásával idegeníthetõ el. A fizikailag egybeépített vagy egymáshoz kapcsolódó darabokról, ill. elemekbõl álló tárgyegyüttes nem bontható meg, annak darabja nem idegeníthetõk el.

A más jellegû tárgyegyüttesbõl történõ elidegenítést a Hivatal megtilthatja, ha az elidegenítéssel a védettség indoka jelentõsen csökkenne vagy megszûnne. A Hivatal dönt arról is, ha az elidegeníthetõ tárgy védettsége megszûnik vagy a tárgy egyedileg védett marad.

Az 52. §-hoz

A védetté nyilvánított tárgy tulajdonosának kötelezettségeit a törvényben kell rögzíteni, mivel ez egyben a tulajdonjog gyakorlásának korlátozását is jelenti. A hatósági ellenõrzés módját, a tulajdonos érdekeinek figyelembe vételével, a miniszter rendeletben szabályozza.

Az 53. §-hoz

A kedvezmények lehetnek természetbeni vagy pénzbeli juttatások, melyeket a kulturális tárca költségvetésében lehet tervezni: pl. restaurálás támogatása, kiállítás rendezésének, katalógus kiadásának támogatása stb. Továbbá adó- és illeték kedvezmények biztosítása, melyet az EU adókedvezmény rendszeréhez hasonlóan lenne célszerû kialakítani.

Az 54. §-hoz

A kulturális javak megõrzéséhez szükséges források hiánya és a háborús pusztítások mellett "elõkelõ" helyet foglal el a kulturális örökséget veszélyeztetõ tényezõk között a mûtárgyak "illegális forgalmazása". Növeli a mûtárgyak, régészeti leletek értékét és kelendõségét, hogy korlátozott számban léteznek, s a források bizonyos idõ múltán kimeríthetõk. Minthogy a kulturális javak vándorlása a kereslet kínálat törvényszerûségének megfelelõen történik, a törvényesen felállított akadályokat az illegális forgalom határokat nem ismerve lépi át. Ezen a területen az egyes államok nemzetközi összefogás nélkül nem lehetnek eredményesek. Ebben az esetben is a gazdag örökséggel, ámde kevés gazdasági erõforrással rendelkezõ országok a legkiszolgáltatottabbak.

A tiltott kereskedelem az 1960-70-es években kezdett komoly méreteket ölteni. Ekkor alkotta meg az UNESCO a kulturális örökség védelmét szolgáló második nemzetközi egyezményt, az 1970. évi Párizsi Egyezményt, amely a kulturális javak illegális forgalmát kívánja visszaszorítani. Ez az Egyezmény elõírja a tagállamoknak, hogy szabályozzák a kulturális javak kivitelét.

A lopott vagy jogtalanul külföldre vitt kulturális javak nemzetközi visszaadásáról szóló UNIDROIT Egyezményt hazánk 1995. június 24-én írta alá és 1997. december 18-án ratifikálta. Ez az Egyezmény szigorúbb elõírásokat tartalmaz a jóhiszemûség bizonyítására, valamint különleges védelmet nyújt a kulturális javak legveszélyeztetettebb fajtáinak.

Az Európai Unió, amely a tagországok közötti teljes szabad kereskedelem létrehozása céljából jött létre, megengedi, hogy a tagállamok továbbra is korlátozzák a nemzeti kulturális örökségük részét képezõ kulturális javak kivitelét országuk területérõl saját nemzeti törvényeik szerint (Római Szerzõdés 36. cikke). Ezeket a nemzeti törvényeket a többi tagállamnak is figyelembe kell venni. A "történeti, régészeti, mûvészeti nemzeti kincsnek" minõsülõ kulturális javaknak valamelyik tagállamból a másik tagállamba történt jogellenes kiszállítás esetén vissza kell szolgáltatni. Az Európai Unió az európai kulturális örökség védelmében közösségi jogszabályban rendelkezik arról, hogy mely kulturális javak nem hagyhatják el engedély nélkül az Unió külsõ határát.

Az 55. §-hoz

Az engedély nélkül kivihetõ kulturális javak kategóriáinak meghatározása a nemzetközi gyakorlatnak felel meg. Több ország azonban az élõ alkotók mûveinek engedély nélküli kivitelét az alkotó halála utáni idõszakra is (10 vagy 20, vagy annál több év) kiterjeszti. Magyarországon az elmúlt évtizedekben több életmû jelentõs része hagyta el az országot véglegesen az alkotó halálát követõ években. Ezért Magyarországon célravezetõbb az alkotó halála után a kiviteli engedélyezési kötelezettséget fenntartani.

Az 56-58. §-hoz

A Hivatal a nemzetközi egyezményekkel és az EU jogszabályokkal összhangban egységes elvek alapján dönt, egységes nyilvántartást vezet, egységes biztonsági engedélyezési ûrlapot használ. Ez a központi hatóság lesz az, amely az EU jogszabályok által elõírt kötelezettségeket végzi, végrehajtja.

Az 1997. évi CXL. törvény 20. § (1). bekezdésben leírtaktól eltérõen a kiviteli engedélyezési eljárás nem a kérelemnek a közgyûjteményeknél történõ benyújtásával kezdõdik, hanem, az államigazgatási eljárás szabályainak megfelelõen, a Hivatalban. A szakértõi véleményt a kérelmezõnek a külön jogszabályban megjelölt közgyûjteményektõl az engedély iránti kérelem benyújtása elõtt kell megszereznie.

A jelen tervezetbõl már kimarad a fotó csatolásának kötelezettsége, mert az azonosításra alkalmas adatok közé ez is beleértendõ. Vannak olyan kulturális javak, amelyekrõl nem szükséges fotót benyújtani, pl. iratok, könyvek.

A kiviteli engedély érvényességi ideje az EU jogszabályban meghatározott idõtartammal egyezik. Az érvényességi idõ lejárta után az engedélyt nem lehet meghosszabbítani, szükség esetén új kérelmet kell benyújtani.

A határozatnak az államigazgatási eljárás szabályai szerinti jogerõre emelkedése szükségtelenül és indokolatlanul akadályozná a kulturális javak kivitelének folyamatát.

Az 59. §-hoz

Az e tervezet alapján védettnek minõsülõ kulturális javakra nem adható végleges kiviteli engedély.

A 60. §-hoz

A tervezet a kulturális javak kivitelének szabályozását a nemzeti kulturális örökség általános és konkrét védelmének eszközeként kezeli. Ennek megfelelõen a kiviteli engedély kiadását megelõzõ szakértõi vizsgálat javaslatot tehet a kulturális tárgy védetté nyilvánítására.

A 61. §-hoz

Az engedéllyel kivitt, de a megadott határidõre vissza nem hozott kulturális tárgy esetében a kivitel jogellenesnek minõsül.

A 63. §-hoz

A minisztériumnak alárendelt elsõfokú hatóságok központi hivatallá történõ átszervezése során más szervhez nem telepíthetõ, tömegesen elõforduló egyedi hatósági és szakhatósági ügyeket az ügyintézés egyszerûsítése és meggyorsítása érdekében a Hivatal fogja ellátni. Ez a rendelkezés tehermentesíti a múzeumokat a profiljukba nem illõ szakhatósági feladatok ellátása alól, és lehetõvé teszi számukra a feltárási, gyûjteményi és tudományos feladatok hatékonyabb elvégzését

A mûemlékvédelmi hatósági engedélyezés - sajátos tárgyánál fogva - bizonyos területeken az általános építési engedélyezési eljárástól eltérõ szabályozást is igényel. A mûemlékek történetileg kialakult egyedi adottságai nem teszik minden esetben lehetõvé az OTÉK-ban, illetõleg a szabványokban foglalt elõírások betartását (pl.: a megvilágítási követelmények és a meglévõ - és természetesen változatlanul megtartandó - kisméretû ablakok közötti ellentmondás, meredek lépcsõk). A szóba jöhetõ esetek nagy gyakorisága és változatossága rendkívül nehézkessé tenné az egyedi felmentések rendszerének alkalmazását. A hivatkozott általános érvényû szabályozóktól való eltérésnél egyedi, a mûemléki értékhez illeszkedõ, de az általánossal természetesen egyenértékû megoldás engedélyezhetõ.

A 67-68. §-hoz

A mûemlékek jó karban tartását, fennmaradását, értékeik zavartalan érvényesülését, méltó használatát - amennyiben szükségessé válik - hatósági eszközökkel kell kikényszeríteni.

Amennyiben a tulajdonos az együttmûködést végképp megtagadja, illetve arra valamilyen oknál fogva képtelen, a mûemlék fennmaradása érdekében kisajátítás is kezdeményezhetõ.

A 69-70. §-hoz:

A mûemlékek fenntartásával kapcsolatos hatósági ellenõrzés, illetve az azzal összefüggésben vagy annak nyomán szükségessé váló (pl. kényszerintézkedések) és más elõírások tûrési kötelezettségének rögzítése közérdekbõl elkerülhetetlen.

A 71-74. §-hoz

A nyilvántartás a hatósági ügyintézés alapja és elengedhetetlen része. Az ingatlan örökség naprakész nyilvántartása segíti a tervezés, beruházás folyamatát, naprakész adatokat szolgáltatva a társhatóságoknak, a területi- és településrendezési terveknek, a rövid- és hosszú távú tervezésnek.

A mûemlékek nyilvántartásának módját az új javaslat a kulturális örökség egyéb tárgyainak nyilvántartásával együtt kezeli, de nem egy nyilvántartásról rendelkezik, hanem a kulturális örökség tárgyainak eltérõ jellegzetességét szem elõtt tartva több nyilvántartásról.

A mûemléki nyilvántartásról szóló rendelkezés ebben a szerkezetben jelentõsen egyszerûsödik. A három legfontosabb elemet szabályozza törvényi szinten:

- kijelenti a nyilvántartás hitelességét;

- elõírja az egyértelmû azonosításhoz szükséges adatok nyilvántartását, de ezeket nem itt határozza meg;

- kötelezõvé teszi a mûemlékek ingatlan nyilvántartásba történõ bejegyzését.

A nyilvántartások, ezen belül a mûemlékek hatósági nyilvántartásának részletes szabályozására a miniszternek ad felhatalmazást.

A 76-77. §-hoz

A mûemlékek által megtestesített értékeknek széles körben való ismertté tétele, a tulajdonviszonyoktól függetlenül mindenki számára biztosítandó látogathatóságuk a védelem legáltalánosabb célja, hiszen így érvényesülhet a bennük rejlõ történeti, esztétikai stb. érték.

A 78. §-hoz

Az utóbbi évek hazai és nemzetközi tapasztalatai egyaránt számos példát szolgáltattak arra, hogy különlegesen veszélyeztetett, illetve fenntarthatóságát tekintve valamilyen okból (akár átmenetileg) instabillá vált helyzetû emlékek látogatását korlátozni indokolt.

A 80. §-hoz

Ez a rendelkezés összhangban van az épített környezet elemei általános szabályainak azon elõírásával, amely a mozgáskorlátozottak számára is biztosítja az építmények használatát. Mûemlékek esetében azonban a szabályozás enyhébb, mivel ott az elõírás betartása értékvesztés nélkül nem mindig lehetséges.

A 81. §-hoz

A finanszírozandó feladatok felsorolása abból a célból kerül a törvénybe, hogy melyek azok, amelyekre a költségvetésnek feltétlenül kell tervezni pénzeszközt.

A 82-85. §-hoz

A kulturális örökség értékeit érintõ bármilyen mértékû károkozás, rombolás, pusztítás pótolhatatlan és jóvátehetetlen veszteséget okoz. Feltétlenül indokolt tehát, hogy a szükséges visszatartó erõvel rendelkezõ bírságolás lehetõsége megteremtõdjék.

A szakmai gyakorlatból fakadó igény, hogy a kulturális örökség fogalmába tartozó javakkal szembeni törvénysértések elkövetõi körét szélesebben vonjuk meg, mint ahogy azt más büntetõ szankciókkal operáló jogágak vagy jogterületek teszik hasonló esetekben. Szintén a szakmai gyakorlatból eredeztethetõ az a jogpolitikai szándék, hogy az örökségvédelmi bírság a jog által mesterségesen felállított és kezelt, a nem természetes személyek kategóriájába tartozó egyéb más személyekre is, akik a polgári jog általános kárfelelõsségi tétele alapján jogok és kötelezettségek alanyai lehetnek, kivethetõ lehessen.

A jogalkotó így kívánja a gazdasági szférát is olyan irányba terelni, hogy az üzletvitelében és gazdálkodásában már a tervezési és technológiai szisztéma kialakításánál figyelembe vegye a kulturális örökségben rejlõ értékeket. Ezzel érheti el igazán a törvény azt a célját, hogy a kulturális örökség ne legyen alárendelve a piac által meghatározott üzleti szemléletnek. A (2)-(4) bekezdés a bírság kiszabásának feltételeit és körülményeit pontosítja.

A 83. § (1) bekezdés c) pontja - összevetve a 82. § (1) bekezdésével - eleget tesz annak az ismert és kötelezõ érvényû jogelvnek, amely szerint ugyanabban az ügyben kétszer ítélni nem lehet.

A bírság adók módjára behajtható köztartozásként való kezelését - a 84. § - az indokolja, hogy a kulturális örökség elemeinek és a hozzájuk kapcsolódó védelemnek a megsértését az állam közvetlenül, hatalmi apparátusát igénybe véve, vitát nem tûrõen egy közigazgatási jogviszonyban kívánja rendezni. E paragrafus a környezetvédelembõl jól ismert elvet követi: a szennyezõ fizet a károkért, és e fizetséget vissza kell fordítani arra a területre, amelyen a károkozás történt.

Végül a piaci változások és az európai csatlakozás egyaránt szükségessé teszik, hogy egy olyan flexibilis bírságrendszert tudjunk kialakítani, amely mindenkor megfeleltethetõ egyrészt a kár nagyságának, másrészt e kár nagysága reális piaci vetületének.

A 86. §-hoz

Az elõvásárlási jogra vonatkozó szabályozást a jelentõs mértékû tulajdonmozgások indokolják. A rendelkezések különösen a történetileg összetartozó, de az idõk folyamán valamilyen oknál fogva széttagolódott ingatlanok mûemléki érdekbõl történõ egyesítését hivatottak segíteni.

Az elõvásárlási jogról a védettséget kimondó rendeletben kell rendelkezni, ez jogbiztonságot jelent a tulajdonosoknak ill. a mûemlékek ingatlanforgalmában. Az 1988. január 1. elõtt mûemléki védettséget élvezõ mûemlékek elõvásárlásának finomabb szabályozást szükséges fenntartani átmenetileg, errõl a 92. § rendelkezik a hatályos 1997. évi LIV. tv. normaszövegével.

A 87. §-hoz

E § azokat az eseteket sorolja fel, - nem taxatíve -, amikor kisajátítási eljárás kezdeményezhetõ.

A 89. §-hoz

A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal - az Országos Mûemlékvédelmi Hivatal és a Kulturális Örökség Igazgatóság összevonásával történõ - megalakítása idõigényes, ezért a törvény hatálybalépését a kihirdetéstõl számítva három hónappal el kell tolni, ugyanakkor a halaszthatatlan mûemlékvédelmi feladatok végrehajtása érdekében a mellékletet indokolt már a kihirdetés napján hatályba léptetni.

A 92. §-hoz

Lásd a 86. §-hoz fûzötteket.

A 93. §-hoz

E § kettébontja a végrehajtásra vonatkozó szabályok körét, egyrészt meghatározza, hogy a vonatkozó más törvényhelyek, illetõleg a közigazgatás korszerûsítésére vonatkozó kormányhatározatok értelmében a Kormánynak milyen rendeletet kell alkotnia, másrészt meghatározza a végrehajtás részletes szabályait tartalmazó miniszteri rendeletek körét.

A 94. §-hoz

A múzeumi intézmények túlnyomó többségében közalkalmazottak dolgoznak. A rájuk vonatkozó 1992. évi XXXIII. tv. éppúgy, mint a 15/1992. (XI.20.) Korm. rendelet vezetõi és magasabb vezetõi "megbízatásáról" szól; a "kinevezés" kifejezést a közalkalmazotti jogviszony létesítésére használja. A módosítást a jogszabályok egységes szóhasználata érdekében javasoljuk.

Az 1997. évi CXL. tv. hatályba lépése óta eltelt idõben több megyei önkormányzat, illetve múzeum jelezte, hogy a korábbi megfogalmazás félreérthetõ. Volt ahol - szándékainkkal ellentétesen - egy megyében több megyei múzeum létrehozásának indokául kívánták felhasználni. Másutt éppen ellenkezõleg, az egyetlen megyei múzeumot is meg akarták szûntetni. Mindkét (félre)értelmezés az irányítás szétaprózódásához vezetne. Ez nem csak a törvény általános szabályától térne el, de ellentétes lenne a jellemzõ európai integrációs tendenciákkal és a kormányzati szándékkal is, hiszen a területszervezési törvény Magyarország is közigazgatási átalakításának éppen ellenkezõ irányú - az EU csatlakozásig megvalósítandó elképzeléseit rögzíti. A javasolt pontosítás, illetve átszerkesztés tehát szakmai és közigazgatás-politikai célok egyértelmûbbé tételét szolgálja.

A közigazgatás most formálódó szóhasználatában a "régió" több megyét magában foglaló nagyobb egységet jelöl. Esetünkben azonban egy jóval kisebb földrajzi egységrõl van szó; egy-egy településrõl, városról, esetleg volt járásról stb. A félreérthetõség elkerülésére javasoljuk a módosítást.

Az 1997. évi CXL. tv. 46. § (3) bekezdés megfogalmazása nem egyértelmû, melynek következtében visszás helyzet állt elõ: egy (megyei múzeumi szervezetbe tartozó) táj - vagy városi múzeum igazgatóját a megyei igazgató bízza meg, míg a nála alacsonyabb besorolású, kisebb múzeum vagy gyûjtemény vezetõjét - szervezeten belül - az önkormányzat elnöke, azon kívül pedig a polgármester. Ezt az indokolatlan és logikátlan, egyeseket sértõ megkülönböztetést küszöböli ki az egységes szemléletet helyreállító módosítás.

Az alakuló új múzeumok közül sokan csak egy-egy tárgytípust szeretnének gyûjteni, azt azonban országszerte is (pl. "Csipkeház"). Ennek az igénynek kielégítését teszi lehetõvé a módosítás.

A felsorolás nem törekszik teljességre, hanem csak példákat sorol fel. Az eredeti jogszabály tervezetében is így szerepelt, adminisztratív hiba folytán jelent meg másként. A módosítás tulajdonképpen ezt a hibát javítja ki, vagyis a helyes, eredeti állapotot állítja vissza.

A 95. §-hoz

A kulturális javak védelmével összefüggõ általános követelmények egységes értelmezése érdekében biztosítani kell a kulturális javak védelmével kapcsolatos különbözõ törvények fogalmi rendszere közötti teljes összhangot. Ezért van szükség arra, hogy az Ltv. értelmezõ rendelkezései a közlevéltári illetékességi kör és a levéltári gyûjtõkör sajátos fogalmának definíciójával egészüljenek ki.

A maradandó értékû közirat és magánirat elvileg a kulturális javak részét képezi, de a jogi megítélés szempontjából ma még nem minõsül annak. Az Ltv. javasolt új 3/A. §-a - a kulturális örökség védelmérõl szóló törvény vonatkozó rendelkezéseivel összhangban - ezt az ellentmondást szünteti meg. Ez a rendelkezés a két törvény közötti összhang megteremtésén túl fontos szerepet tölt be a kulturális javak védelmét támogató egységes szemléletmód kialakításában is.

Az Ltv. 5. §-a (3) bekezdésének javasolt kiegészítése hivatott biztosítani, hogy a maradandó értékû magániratok elidegenítésével kapcsolatos részletszabályok összhangba kerüljenek a kulturális javak elidegenítésére vonatkozó általános rendelkezésekkel.

A közlevéltárban és a nyilvános magánlevéltárban õrzött levéltári anyag, a védett levéltári anyag, továbbá a maradandó értékû magánirat külföldre vitelének engedélyezése jelenleg a nemzeti kulturális örökség miniszterének hatáskörébe tartozik. E hatáskörnek az örökségvédelmi hivatalhoz történõ telepítése teszi szükségessé az Ltv. 6. §-a (1) bekezdésének újraszabályozását.

A bíróságok egységes iratkezelési szabályzatának kiadására vonatkozó, az Ltv. 10. §-a (2) bekezdésének második mondatában meghatározott szabály nincs összhangban a bíróságok szervezetérõl és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény elõírásaival. E probléma megszûntetése érdekében van szükség arra, hogy a bíróságok - ideértve a Legfelsõbb Bíróságot is - iratkezelésének szabályozása az Országos Igazságszolgáltatási Tanács feladatkörébe kerüljön át.

Az Ltv. 3. §-ának új s) ponttal történõ kibõvítése miatt az Ltv.-nek rendelkeznie kell a levéltárak gyûjtõkörének meghatározásáról is. Ez indokolja az Ltv. 14. §-a elõtti cím javasolt módosítását.

Az Ltv. 14. §-ának (2) bekezdése jelenleg úgy rendelkezik, hogy az általános levéltárak illetékességi körét a köziratnak nem minõsülõ irattári anyagot illetõen a nemzeti kulturális örökség minisztere határozza meg. Ez a szabály azonban nincs összhangban az Ltv. 18. §-ának azon rendelkezésével, miszerint a megyei (fõvárosi) közlevéltár illetékes átvenni minden olyan levéltári anyagot (maradandó értékû köziratot és magániratot egyaránt), amely nem tartozik más levéltár illetékességi körébe. Az Ltv. 14. §. (2) bekezdésének javasolt új szövege ezt az ellentmondást szünteti meg.

Az Ltv. 14. § új (3) bekezdésében foglalt rendelkezés lényege, hogy a gyûjtõmunkát az adott közlevéltár illetékességi köre által meghatározott irányokhoz igazodva kell végezni.

A személyes adatok védelmérõl és a közérdekû adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény szerint személyes adatot csak az érintett hozzájárulásával vagy törvényi felhatalmazás alapján lehet kezelni. Az Ltv. 22. §-ának (3) bekezdése elõírja ugyan, hogy a közlevéltár a kutatási kérelemrõl nyilvántartást vezet, de nem rögzíti, hogy ez a nyilvántartás a kutató milyen személyes adataira terjedhet ki. Az Ltv. 22. §-ának módosítása elsõsorban ezt a hiányosságot pótolja. A látogatói jegy használatának bevezetése a nyugat-európai országok levéltári gyakorlatához való felzárkózást hivatott biztosítani.

Az Ltv. 24/A. §-ának javasolt kiegészítése az esetlegesen felmerülõ értelmezési problémákat kívánja megszüntetni.

Az Ltv. 30. § (2) bekezdése b) pontjának módosítását a 8. § b) pontjával való összhang megteremtése teszi szükségessé.

A maradandó értékû magániratok védetté nyilvánításával kapcsolatos hatósági jogkörnek az örökségvédelmi hivatalhoz történõ telepítése, valamint a kulturális örökség védelmérõl szóló törvénynek a kulturális javak védetté nyilvánítására vonatkozó szabályai teszik szükségessé az Ltv. 33. §-ának újraszabályozását. Az új rendelkezés kimondja, hogy az örökségvédelmi hivatal védetté nyilváníthat minden 50 évnél régebben keletkezett maradandó értékû magániratot, ha azt nem levéltár, muzeális intézmény vagy könyvtár õrzi. Emellett - az Ltv. jelenlegi 34. §-a (1) bekezdésében foglaltak figyelembevételével - felsorolja azokat a magániratokat, amelyeket a hivatal a keletkezés idejétõl függetlenül védetté nyilváníthat, illetve azokat, amelyek nem nyilváníthatók védetté. Ez a felsorolás szükségtelenné teszi az Ltv. jelenlegi 33. §-a (2) bekezdésének azon rendelkezését, miszerint a magánirat, amíg azt a tulajdonos nem kívánja kereskedelmi forgalomba bocsátani, csak a tulajdonos egyetértésével nyilvánítható védetté. A (3) és (4) bekezdés az Ltv. jelenlegi 33. §-a (3) bekezdésének rendelkezését igazítja az új szabályokhoz.

A 34. § új (1) és (2) bekezdése az Ltv. jelenlegi 34. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglalt szabályokat igazítja az Ltv., illetõleg a Kulturális örökség védelmérõl szóló törvény kapcsolódó szabályaihoz.

Az Ltv. 35. §-a (5) bekezdésének újraszabályozására két okból van szükség. Egyrészt a maradandó értékû magániratok védetté nyilvánítására és a levéltári anyag külföldre vitelére vonatkozó felhatalmazást az örökségvédelmi törvény 97. §-ának a) és b) pontja tartalmazza, ezért az Ltv. erre vonatkozó elõírásai feleslegessé váltak. Másrészt az eredeti köziratot helyettesítõ másolat készítésének szabályozása az elektronikus iratok archiválásának problematikájával függ össze, így errõl nem miniszteri rendeletnek, hanem az elektronikus iratokról szóló külön törvénynek kell majd rendelkeznie.

Az értelmezõ rendelkezések r) és s) ponttal való kibõvülése teszi szükségessé a 3. § p) pontjának végén a központozás megváltoztatását. A fogalmak következetes használata indokolja az Ltv. 4. §-ában a levéltári anyag fogalma helyett a maradandó értékû iratok fogalmának, az Ltv. 5. §-ának (2) bekezdésében pedig a védett levéltári anyag fogalma helyett a védetté nyilvánított magánirat fogalmának használatát. Az Ltv. 13. §-ának b) pontjában javasolt módosítás az új 3. § r) és s) pontjaiban foglaltakhoz igazodik. Az Ltv. 17. § (2) bekezdés j) pontjának javasolt módosítását az teszi szükségessé, hogy a Magyar Országos Levéltárnak nemcsak a közlevéltárak gyarapodását, hanem - az Ltv. 17. § (2) bekezdésének m) pontjából következõen - a levéltárak mûködésével kapcsolatos fontosabb adatokat is közzé kell tennie. Az Ltv. 22. §-ának (1) bekezdésében javasolt szövegpontosítás a levéltári anyag használatának általános szabályait teszi egyértelmûbbé. Az Ltv. 30. § (1) bekezdése szövegében javasolt módosítás a nyilvános magánlevéltárak bejegyzésével kapcsolatos eljárást kívánja egyszerûsíteni.

A 96. §-hoz

A statisztikáról szóló 1993. évi LXVI. törvény 17. § (2) bekezdése szerint a jogi személy, a jogi személyiséggel nem rendelkezõ gazdálkodó szervezet, valamint a gazdasági tevékenységre vonatkozóan az egyéni vállalkozó, továbbá a természetes személy egyedi adata - határidõ megjelölése nélkül - csak az érintett hozzájárulásával ismerhetõ meg. Ez a rendelkezés a statisztikai jellegû egyedi adatokat teljes mértékben elzárja a tudományos kutatás elöl, ami indokolatlan és a levéltári kutatásra vonatkozó elõírásokkal is ellentétes. A kutathatóság szabályainak egységes szempontú harmonizálása érdekében a statisztikáról szóló törvény 25/A. §-sal történõ kiegészítése szükséges.

A 98. §-hoz

Ltv. 8. § a) pont:

Az Ltv. 10. §-ának az 1997. évi CXL. törvénnyel történt módosítása következtében a Kormány Iratkezelési Mintaszabályzatot ad ki - a Magyar Országos Levéltár véleményének kikérésével - a minisztériumok és az országos hatáskörû szervek részére. Az e felhatalmazás alapján megjelent 40/1998. (III.6.) Korm. rendelet a közfeladatot ellátó szervek egészére vonatkozóan meghatározza a köziratok kezelésével kapcsolatos követelményeket. Erre való tekintettel vált szükségessé és indokolttá a nemzeti kulturális örökség miniszterének a köziratok kezelésével kapcsolatos követelmények meghatározására vonatkozó rendeletalkotási felhatalmazásának törlése.

Ltv. 10. § (4) bekezdés:

Az Ltv. 10. §-a (2) bekezdésének második mondatában javasolt módosítás szerint a bírósági szervezet egészére - ideértve a Legfelsõbb Bíróságot is - az Országos Igazságszolgáltatási Tanács adja ki az egységes iratkezelési szabályzatot. Ez teszi szükségessé az Ltv. 10. § (4) bekezdésében a Legfelsõbb Bíróságra utaló szövegrész hatályon kívül helyezését.

Ltv. 17. § (2) bekezdés b) pont:

Az Ltv. 8. § a) pontjának hatályon kívül helyezésével ez a rendelkezés elveszítette funkcióját, így feleslegessé vált.

Ltv. 17. § (2) bekezdés c) pont:

A védett levéltári anyag központi nyilvántartásának vezetése az örökségvédelmi hivatal feladatkörébe kerül át. Ez indokolja a szövegrész hatályon kívül helyezését.

Ltv. 17. § (2) bekezdés l) pont:

A védett levéltári anyaghoz kapcsolódó elõvásárlási jogot az örökségvédelmi hivatal gyakorolja. A szövegrész törlését ez indokolja.

Ltv. 34. § (4) bekezdés:

A muzeális intézmények és a nyilvános könyvtárak gyûjteményeibe tartozó maradandó értékû iratok nyilvántartásáról és kutathatóságáról (a kulturális javak védelmérõl és a muzeális intézményekrõl, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közmûvelõdésrõl szóló) 1997. évi CXL. törvény rendelkezik. Ezért az Ltv. 34. §-ának (4) bekezdésében foglalt szabály feleslegessé vált.