MAGYAR KÖZTÁRSASÁG
KORMÁNYA

T/4027.
törvényjavaslat

a kulturális örökség védelméről

Előadó: Rockenbauer Zoltán
a nemzeti kulturális örökség minisztere

Budapest, 2001. március

2001. évi ........ törvény
a kulturális örökség védelméről


ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

Értelmező rendelkezések

A MŰEMLÉKEK FENNTARTÁSA ÉS HASZNÁLATA

A Hivatal feladatai

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

Az Állam kizárólagos tulajdonában tartandó műemlékek és műemlékegyüttesek jegyzéke

1. BUDAPEST

2. BARANYA MEGYE

3. BÁCS-KISKUN MEGYE

4. BÉKÉS MEGYE

5. BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYE

6. CSONGRÁD MEGYE

7. FEJÉR MEGYE

8. GYŐR-MOSON-SOPRON MEGYE

9. HAJDÚ-BIHAR MEGYE

10. HEVES MEGYE

11. JÁSZ-NAGYKUN-SZOLNOK MEGYE

12. KOMÁROM-ESZTERGOM MEGYE

13. NÓGRÁD MEGYE

14. PEST MEGYE

15. SOMOGY MEGYE

16. SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE

17. TOLNA MEGYE

18. VAS MEGYE

19. VESZPRÉM MEGYE

20. ZALA MEGYE

A kulturális örökség védelméről szóló törvényjavaslat indokolása


Az Országgyűlés

a következő törvényt alkotja:

I. rész

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. §

  1. E törvény hatálya a kulturális örökség fogalomkörébe tartozó javakra, valamint az ezekkel kapcsolatos minden tevékenységre, személyre és szervezetre terjed ki.
  2. A kulturális örökség e törvény szerinti védelme nem érinti az e javakon más jogszabályok alapján fennálló védettséget.

2. §

E törvény hatálya nem terjed ki

  1. a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvényben és az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvényben szabályozott kérdésekre,
  2. a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Ltv.) hatálya alá tartozó iratokra, szervekre és személyekre a 3-6. §-okban, a 46-73. §-okban, a 75-76. §-okban, a 79-86. §-okban, a 88-89. §-okban, a 91. §-ban, a 93. §-ban, a 95-96. §-okban és a 98. §-okban foglaltak kivételével,
  3. viszonosság esetén a diplomáciai mentességet élvező külföldi állampolgárok tulajdonában levő, külföldről behozott kulturális javakra.

3. §

A kulturális örökség védelme érdekében a köz- és magáncélú fejlesztéseket - így különösen a terület- és településfejlesztés, terület- és településrendezés, környezet-, természet- és tájvédelem és az ezzel kapcsolatos beruházások tervezését - e védelemmel összhangban kell végezni.

4. §

  1. A kulturális örökség a nemzet egészének közös szellemi értékeit hordozza, ezért megóvása mindenkinek kötelessége. Tilos a kulturális örökség védett javainak veszélyeztetése, megrongálása, megsemmisítése, meghamisítása, hamisítása.
  2. A kulturális örökség elemeit tudományos módszerekkel kell felkutatni, számba venni, értékelni, az utókor számára megőrizni és hozzáférhetővé tenni.

5. §

  1. A kulturális örökség védelme közérdek, megvalósítása közreműködési jogosultságot és együttműködési kötelezettséget jelent az állami és önkormányzati szervek, az egyházak, a társadalmi és gazdasági szervezetek, valamint az állampolgárok számára.
  2. A nemzetközi együttműködésben a nemzetközi szerződésekkel összhangban érvényesíteni kell a határokon túli magyar vonatkozású kulturális örökség, és a más nemzetek hazánkban található kulturális örökségének védelmét.

6. §

A kulturális örökség védelmének összehangolását és irányítását, ágazati szakmai felügyeletét a nemzeti kulturális örökség minisztere (a továbbiakban: miniszter) látja el. E feladatkörében irányítja a Kormány által központi hivatalként létrehozott Kulturális Örökségvédelmi Hivatalt (a továbbiakban: Hivatal), szakfelügyelői és más szakmai testületeket működtet.

Értelmező rendelkezések

7. §

E törvény alkalmazásában:

  1. Ásatás: minden földmunkával egybekötött feltárás, amely a régészeti örökség elemeit tárja fel. Ásatásnak minősül a víz alatt és a barlangokban végzett régészeti feltárás is.
  2. Fenntartható használat: a védett kulturális örökség olyan módon történő használata - ide értve a kármegelőző és kárcsökkentő tevékenységeket is - amely nem haladja meg a szakmailag indokolt mértéket és nem vezet az örökség elemeinek jelentős csökkenéséhez, állapotromlásához, így biztosított fennmaradásuk a jelen és jövő nemzedékek számára.
  3. Közgyűjtemény: az állam, a helyi önkormányzat, valamint az országos kisebbségi önkormányzat, a köztestület és a közalapítvány tulajdonában (fenntartásában) működő, vagy általuk alapított könyvtár, levéltár, muzeális intézmény, kép- és hangarchívum.
  4. Kulturális javak: az élettelen és élő természet keletkezésének, fejlődésének, az emberiség, a magyar nemzet és Magyarország népei történelmének kiemelkedő és jellemző tárgyi, képi, írásos emlékei és egyéb bizonyítékai, valamint a művészeti alkotások.
  5. Kulturális örökség: régészeti érdekű területek, régészeti emlékek, régészeti lelőhelyek, ezek védőövezetei, a műemlékek, műemléki értékek, és a műemléki területek, valamint a kulturális javak.
  6. Műemlék: olyan műemléki érték, amelyet e törvény alapján jogszabállyal védetté nyilvánítottak.
  7. Műemléki érték: minden hazánk múltjához tartozó épített örökségi (városépítészeti, kertépítészeti, stb.) elem, amely a kulturális örökség szempontjából védendő értéket képvisel.
  8. Műemléki helyreállítás: a napi jó karban tartási, fenntartási feladatokon túlmenő, a műemlék egészét vagy nagyobb, illetőleg értékesebb részét érintő építészeti - s szükség esetén képző- és iparművészeti - restaurálás, helyreállítás.
  9. Műemlékek kötelező fenntartása: a műemlékek rendeltetésszerű használatához, illetve a műemléki értékeik állagmegóvásához szükséges, szakszerű karbantartás, a védett ingatlan egészét, vagy egyes részeit érintő - kiegészítéssel, rekonstrukcióval és átalakítással nem járó - felújítás.
  10. Műemléki többletköltség: a műemlék olyan helyreállítási munkáinak a költségei, amelyeket a Hivatal írt elő vagy rendelt el, valamint amit a tulajdonos kezdeményezésére a hatóság annak elismer, és amelyek a műemlékek kötelező fenntartásával kapcsolatban egyébként nem merültek volna fel.
  11. Műszeres lelőhely- és leletfelderítés: a légifelvételezés, a föld és víz alatti objektumok geofizikai úton történő felmérése, a fémkereső műszerrel (detektorral) végzett lelettérképezés vagy -gyűjtés, geodéziai felmérés, és minden egyéb műszerrel folytatott olyan tevékenység, amely régészeti lelőhelyek vagy leletek felderítésére irányul.
  12. Próbafeltárás: a régészeti lelőhelyek állapotfelmérését, jellegük, térbeli kiterjedésük és rétegsoraik megállapítását célzó ásatás.
  13. Régészeti emlék: a régészeti örökség ingatlan eleme.
  14. Régészeti érdekű terület: valamennyi terület, természetes, vagy mesterséges üreg és a vízmedrek azon része, amelyen, illetve amelyben régészeti lelőhely előkerülése várható vagy feltételezhető.
  15. Régészeti feltárás: minden olyan tudományos módszerekkel végzett tevékenység (a terepbejárás, az ásatás, a hitelesítő és próbafeltárás, a megelőző feltárás, a mentő feltárás és a műszeres lelet- és lelőhely-felderítés), melynek célja a régészeti örökség elemeinek felkutatása.
  16. Régészeti lelet: a régészeti örökség érzékelt, felfedezett, feltárt - jellegénél fogva - ingó eleme, függetlenül attól, hogy eredeti helyéről, összefüggéseiből, állapotából elmozdult, elmozdították-e, vagy sem. Nem minősülnek régészeti leletnek azon kulturális javak, melyek 1711 előtt keletkeztek, és bizonyítottan műgyűjteményben maradtak fenn.
  17. Régészeti lelőhely: az a földrajzilag egyértelműen meghatározható terület, melyen a régészeti örökség elemei elsődleges összefüggéseikben találhatók, és amelyet nyilvántartásba vettek.
  18. Régészeti örökség: az emberi létnek 1711 előtt a föld felszínén, a föld vagy a vizek felszíne alatt és a természetes vagy mesterséges üregekben keletkezett érzékelhető nyoma, mely segít rekonstruálni az emberiség történetét és kapcsolatát környezetével.
  19. Régészeti védőövezet: a védett lelőhely környezete, amely biztosítja annak fenntarthatóságát, megközelíthetőségét, tájképi védelmét.
  20. Terepbejárás: minden olyan felszínen végzett kutatás, adatgyűjtés és kiértékelő dokumentálás, amely új régészeti lelőhelyek felfedezésére vagy a már ismert lelőhely állapotának ellenőrzésére, illetve korábban ismert lelőhely azonosítására irányul, függetlenül attól, hogy együtt jár-e a leletek összegyűjtésével, vagy sem.
  21. Történeti kert: történeti értékű - önállóan, más műemlékhez kapcsolódóan illetve történeti településszerkezet részeként megjelenő - kertépítészeti alkotás, zöldfelület illetőleg park.

II. rész

1. FEJEZET:
A RÉGÉSZETI ÖRÖKSÉG
VÉDELME

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

8. §

  1. A föld felszínén, a földben, a vizek medrében vagy máshol rejlő, vagy onnan előkerülő régészeti lelet állami tulajdon.
  2. A régészeti leletek tulajdonjogáról az állam lemondhat régészeti gyűjtőkörrel rendelkező, nem állami fenntartású múzeumok tulajdonosai javára.

9. §

A régészeti lelőhelyeket - a fenntartható használat elvének figyelembevételével - csak olyan mértékben lehet igénybe venni, hogy azok állománya számottevően ne csökkenjen, illetve eredeti összefüggéseik jelentősen ne károsodjanak.

10. §

  1. A régészeti örökség elemeit lehetőleg eredeti lelőhelyükön, eredeti állapotukban, eredeti összefüggéseikben kell megőrizni.
  2. A régészeti lelőhelyek védelmére irányuló intézkedéseknek elsősorban megelőző, szükség esetén mentő jellegűeknek kell lenniük.

A régészeti lelőhelyek védelme

Általános védelem

11. §

A régészeti lelőhelyek e törvény erejénél fogva általános védelem alatt állnak.

Régészeti lelőhelyek védetté nyilvánítása

12. §

Az ország és annak régiói kiemelkedő történeti és kulturális jelentőségű régészeti lelőhelyeit jogszabályban kell védetté nyilvánítani.

13. §

  1. A védetté nyilvánított régészeti lelőhelyeken nem lehet olyan tevékenységet folytatni, amely a lelőhelynek akár részleges állapotromlását eredményezheti.
  2. A védetté nyilvánított régészeti lelőhelyhez védőövezetet lehet kijelölni.
  3. A védetté nyilvánított régészeti lelőhelyeket kiemelten, vagy fokozottan védett régészeti lelőhely kategóriába kell sorolni.
  4. Kiemelten védett az a lelőhely, mely kivételes tudományos jelentőséggel, és nemzetközi, vagy országos szempontból kiemelkedő fontossággal bír. Fokozottan védett az a régészeti lelőhely, melynek tudományos jelentősége megállapítható, és egy nagyobb tájegységre nézve kiemelkedő fontossággal bír.

14. §

  1. A védetté nyilvánítás előkészítését a Hivatal folytatja le. Az eljárás megindításával egyidejűleg értesíteni kell:

  1. az érintett ingatlan tulajdonosát;
  2. a területen található közművek és egyéb létesítmények tulajdonosait;
  3. az ingatlan fekvése szerinti települési és megyei (fővárosi) önkormányzatot;
  4. az illetékes építésügyi hatóságot;
  5. más jogszabály alapján is védett vagy védendő érték esetében a hatáskörrel rendelkező illetékes hatóságot,
  6. a védetté nyilvánítás kezdeményezőjét,
  7. az ingatlan fekvése szerint illetékes körzeti földhivatalt.

  1. A védelem alá vonni tervezett lelőhely régészeti védőövezetéhez tartozó ingatlanok tulajdonosait a védetté nyilvánítás előkészítésének megindításáról a Hivatal megkeresésére az érintett ingatlan fekvése szerinti települési önkormányzat a helyben szokásos módon (hirdetmény útján) értesíti.

15. §

  1. A régészeti lelőhelyeket a Hivatal javaslatára a miniszter a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszterrel, továbbá természeti vagy védett természeti területen, illetőleg védett természeti érték esetében a környezetvédelmi miniszterrel egyetértésben rendeletben nyilvánítja védetté.
  2. A védetté nyilvánító jogszabály tartalmazza:

  1. a védetté nyilvánítás tényét,
  2. a régészeti lelőhelyen található értékek megjelölését,
  3. a védettség fokozatát,
  4. a védetté nyilvánítás indokát,
  5. a földrészlet és a régészeti védőövezet helyrajzi számát,
  6. a Hivatal engedélyéhez kötött tevékenységek körét és részletes feltételeit.

  1. A védett régészeti lelőhellyé nyilvánítás tényét az ingatlan-nyilvántartásba be kell jegyezni. A bejegyzésről a Hivatal intézkedik.

16. §

A védetté nyilvánított régészeti lelőhelyeket a Hivatal a gyűjtőterület szerinti megyei múzeum, a fővárosban a Budapesti Történeti Múzeum (a továbbiakban: illetékes múzeum) közreműködésével rendszeresen ellenőrzi.

Ideiglenes védetté nyilvánítás

17. §

  1. A régészeti lelőhely jelentős károsodásának veszélye esetében, vagy ha a régészeti lelőhely védetté nyilvánítását kezdeményezték, a Hivatal a területet - az érintett szakhatóságok véleményének figyelembe vételével - örökségvédelmi érdekből azonnal végrehajtható határozattal legfeljebb 90 napra védetté nyilváníthatja. Az ideiglenesen védetté nyilvánított lelőhelyekre a védetté nyilvánított lelőhelyekre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni azzal, hogy a Hivatal a határozatában korlátozhatja vagy felfüggesztheti, illetőleg megtilthatja a régészeti lelőhelyet veszélyeztető tevékenység folytatását.
  2. A Hivatal az ideiglenes védettséget a mentő feltárás időtartamára egy alkalommal legfeljebb még 90 napra meghosszabbíthatja.
  3. Az ideiglenes védettség megszűnik, ha a régészeti lelőhelyet a miniszter rendelettel védetté nyilvánítja.

A védettség megszüntetése

18. §

  1. Fel kell oldani a terület védettségét, ha annak fenntartását régészeti szempontok a továbbiakban nem indokolják.
  2. A védettség megszüntetésére irányuló eljárásnál a védetté nyilvánításra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.

A RÉGÉSZETI FELTÁRÁS

A régészeti feltárásra vonatkozó általános előírások

19. §

  1. A régészeti örökség elemei a régészeti lelőhelyről csak régészeti feltárás keretében mozdíthatók el.
  2. Amennyiben a feltáráson előkerülő régészeti leletek a helyszínen nem őrizhetők meg, azokat elsősorban az illetékes múzeumban kell elhelyezni.
  3. A régészeti feltárások költségeit - a mentő feltárások kivételével - annak kell fedezni, akinek érdekében a feltárás szükségessé vált.

20. §

  1. Régészeti feltárás - amennyiben e törvény másként nem rendelkezik - feltárási engedély alapján végezhető. Az engedélyt a Hivatal az Ásatási Bizottság javaslatára adja ki. A Hivatal régészeti örökségvédelmi indokok alapján az engedélyt tartalmazó határozatot azonnal végrehajthatóvá nyilváníthatja.
  2. Az Ásatási Bizottság kilenc tagú szakmai tanácsadó testület. Az Ásatási Bizottság egy-egy tagját a földművelésügyi és vidékfejlesztési illetve a környezetvédelmi miniszter, két tagját pedig a Magyar Tudományos Akadémia elnöke jelöli, további öt tagját a miniszter saját hatáskörében kéri fel.
  3. Régészeti feltárás végzésére a külön jogszabályban megjelölt intézmények és szakemberek jogosultak.
  4. A régészeti feltárásokat a Hivatal az Ásatási Bizottság bevonásával ellenőrzi.
  5. A Hivatal a régészeti feltárásra vonatkozó engedélyét visszavonja, ha a jogszabályi és a feltárási engedélyben foglalt előírásokat megszegik.

A régészeti feltárások egyes formáira vonatkozó különleges előírások

Próbafeltárás

21. §

  1. Próbafeltárás a régészeti lelőhelyen a munkálatok - különösen a nagy felületet érintő megelőző feltárások - megkezdése előtt végezhető.
  2. A Hivatal próbafeltárást rendelhet el a lelőhelyek osztályozására, a védelmi fokozat megállapítására, a veszélyeztető források meghatározására.

Megelőző feltárás

  1. §

  1. A földmunkával járó fejlesztésekkel, beruházásokkal a Hivatal által nyilvántartott és a helyi építésügyi szabályzatban megjelölt régészeti lelőhelyeket - a (2) bekezdésben meghatározottak kivételével - el kell kerülni.
  2. Ha a lelőhely elkerülése a földmunkával járó fejlesztés, beruházás költségeit aránytalanul megnövelné, vagy a beruházás másutt nem valósítható meg, a beruházással veszélyeztetett régészeti lelőhelyeket előzetesen fel kell tárni (a továbbiakban: megelőző feltárás).
  3. A feltárás végzésére jogosult és a beruházó a megelőző feltárásra vonatkozóan írásbeli szerződést köt. A szerződésnek tartalmaznia kell a feltárás időtartamát, és annak teljes költségét. A szerződés érvényességéhez a Hivatal jóváhagyása szükséges. A szerződés jóváhagyása során a feltárási engedélyezés szabályait kell megfelelően alkalmazni. A Hivatal a jóváhagyásról szóló határozatában a szerződésben előírtakon túl egyéb feltételeket is kiköthet. A szerződés jóváhagyása a feltárás engedélyezését is jelenti. A szerződésre egyebekben a polgári jog szabályai az irányadóak.

23. §

  1. A fejlesztések, beruházások tervezése során a megelőző feltárás teljes költségét, de legalább a teljes bekerülési költség 9 ezrelékét kell költségelőirányzatként biztosítani a feltárás fedezetére, így különösen a régészeti hatástanulmány, próbafeltárás, dokumentálás, elsődleges leletkonzerválás valamint az elsődleges leletfeldolgozás teljes és a leletelhelyezés rendkívüli költségeit. A feltárást végző intézmény köteles a tényleges felhasználásról elszámolni.
  2. A megelőző feltárásokkal kapcsolatban felmerült vitás szakmai kérdésekben a Hivatal álláspontja az irányadó.

Mentő feltárás

24. §

  1. A régészeti emlékek és leletek váratlan előkerülése esetében is törekedni kell a régészeti örökség elemeinek helyszíni megőrzésére.
  2. Ha régészeti feltárás esetén kívül régészeti emlék, illetőleg lelet kerül elő, a felfedező (a munka felelős vezetője) köteles
  3. a)a tevékenységet azonnal abbahagyni, és az illetékes múzeum nyilatkozatának kézhezvételéig szüneteltetni,

    b)a helyszín és a lelet őrzéséről - a felelős őrzés szabályai szerint - a jegyző vagy az illetékes múzeum, vagy a Hivatal intézkedéséig gondoskodni.

  4. Az emléket, vagy leletet az illetékes települési önkormányzat jegyzőjének haladéktalanul be kell jelenteni. E kötelezettség a felfedezőt, az ingatlan tulajdonosát, az építtetőt és a kivitelezőt egyaránt terheli.
  5. A jegyző a bejelentés alapján köteles az illetékes múzeumot és a tevékenység jellege szerint illetékes hatóságot haladéktalanul értesíteni.
  6. Az illetékes múzeum köteles a helyszínt, illetőleg a leleteket haladéktalanul megvizsgálni és a tevékenység folytatásának feltételeiről - a hozzá érkezett bejelentéstől számított - 24 órán belül írásban nyilatkozni, és a nyilatkozatot egyidejűleg a Hivatalnak is megküldeni.
  7. Amennyiben az illetékes múzeum nyilatkozata alapján a további tevékenység a régészeti emléket, illetőleg az előkerült régészeti leletet nem veszélyezteti, az nyomban folytatható.
  8. Ha a múzeum nyilatkozata alapján a régészeti emlék vagy a lelet veszélyeztetése nélkül a tevékenység még részlegesen sem folytatható, a tevékenység jellege szerint illetékes hatóság köteles annak folytatását azonnali hatállyal megtiltani és legfeljebb 30 napra felfüggeszteni, és intézkedéséről a Hivatalt értesíteni.
  9. A múzeum köteles a mentő feltárást haladéktalanul megkezdeni, és folyamatosan - az elvárható ütemben - végezni, az előkerült régészeti leletet ideiglenesen elhelyezni. A mentő feltáráshoz feltárási engedély nem szükséges.
  10. Ha a mentő feltárást nem lehet 30 nap alatt elvégezni, a Hivatal ideiglenesen védetté nyilváníthatja a földterületet. Ennek hiányában a munka folytatható.

25. §

A mentő feltárást végző múzeum jogosult a leletmentésre fordított költségeinek megtérítésére, amennyiben az állam nem mond le javára a régészeti leletek tulajdonjogáról. A költségek iránti igényt a Hivatalhoz kell benyújtani.

26. §

A régészeti lelőhely, illetve lelet feltáráson kívüli felfedezőjét anyagi elismerésben kell részesíteni.

A lelőhelyek feltárást követő védelme

27. §

  1. A feltárást végző köteles a feltárás során a régészeti örökség elemeinek őrzését biztosítani. A feltárás befejezésével egyidejűleg gondoskodni kell a régészeti örökség feltárt elemeinek megfelelő védelméről, állapotának stabilizálásáról és további fenntartásáról.
  2. Az állapotváltozással járó felmérési, vizsgálati, kutatási munkák elvégzését követően az eredeti állapotot vissza kell állítani, kivéve, ha a kutatást a régészeti emlék bemutatása követi.

2. FEJEZET.
MŰEMLÉKVÉDELEM

ÁLTALÁNOS feladatok

28. §

A műemlékvédelem feladata:

a)a műemléki értékek felkutatása, tudományos értékelése és számba vétele, dokumentálása, nyilvántartása, védetté nyilvánítása és a védendő műemléki területek meghatározása;

  1. a műemlékek és környezetük fenntartása, helyreállítása, védelme valamint eszmei értékükkel összhangban álló hasznosításuk biztosítása,
  2. a műemléki szempontból védett területek fenntartását, fejlesztését és az értékvédelmét szolgáló kezelése összhangjának megteremtése.

VÉDETTÉ NYILVÁNÍTÁS

29. §

  1. A műemléki értékek védetté nyilvánítása a Hivatalnál kezdeményezhető.
  2. A védetté nyilvánítás előkészítését a Hivatal folytatja le, ennek során értesíti:

a)a védelemre javasolt ingatlan tulajdonosát;

b)a területen található közművek és egyéb létesítmények tulajdonosait;

c)az ingatlan fekvése szerinti települési és megyei (fővárosi) önkormányzatot;

d)az illetékes építésügyi hatóságot;

e)más jogszabály alapján is védett vagy védendő érték esetében a hatáskörrel bíró illetékes hatóságot (pl. a természetvédelmi hatóságot);

f)a védetté nyilvánítás kezdeményezőjét.

(3) A védelem alá vonni tervezett műemléki jelentőségű területen és műemléki környezetben álló ingatlanok tulajdonosait a védetté nyilvánítás előkészítésének megindításáról a Hivatal megkeresésére az érintett ingatlan fekvése szerinti települési önkormányzat a helyben szokásos módon (hirdetmény útján) értesíti.

Elővédelem

30. §

  1. A Hivatal az általa meghatározott műemléki értékeket elővédelem céljából listára veszi. A listára vételre a műemlékek e törvényben előírt tudományos felkutatási, feltárási, számbavételi kötelezettségének teljesítését szolgáló munkálatok alapján, az együttműködésre vonatkozó rendelkezések betartásával kerül sor.
  2. A Hivatal a listára vételről határozatot hoz, amelyet megküld a 29. § (2) bekezdésében megjelölteknek.
  3. A listára vett műemléki értéken tervezett

  1. építési engedélyköteles,
  2. telekhasznosítási és telekalakítási célú, valamint
  3. a Hivatal a listára vételről szóló határozatában meghatározott

beavatkozást annak megkezdése előtt 90 nappal a Hivatalnál be kell jelenteni.

  1. Azonnali beavatkozást igénylő helyzetekben, különösen az állampolgárok élet- és vagyonbiztonságát közvetlenül veszélyeztető esetekben, a beavatkozást a veszély elhárítását követően haladéktalanul be kell jelenteni.
  2. A Hivatal a bejelentés alapján intézkedik a műemléki érték:

a)ideiglenes védelem alá helyezéséről, vagy

  1. a listáról való törléséről.

A listára vételről, illetve a listáról való törlésről szóló határozat bírósági felülvizsgálatának nincs helye.

Az ideiglenes védettség

31. §

  1. A Hivatal a védetté nyilvánítás előkészítésének megindításával egyidejűleg a műemléki védelemre javasolt ingatlant, illetve területet, ha azt megsemmisülés vagy értékeinek eltűnése fenyegeti, továbbá a listára vett műemléki értéket határozatával legfeljebb egyéves időtartamra ideiglenes védelem alá helyezheti, és e határozat azonnali végrehajtását rendelheti el.
  2. Az ideiglenes védelem indokolt esetben egyszer és legfeljebb további egy évre meghosszabbítható.
  3. Az ideiglenes védelem alatt álló ingatlanokra - a 44. § (1) bekezdésének b) pontja és a 67-68. §-ok kivételével - a műemlékekre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
  4. Az ideiglenes védelem megszűnik:

a)ha a Hivatal a védetté nyilvánítás előkészítése során megállapítja, hogy a védetté nyilvánítás nem indokolt,

b)a védetté nyilvánításról szóló rendelet hatálybalépésével.

A védettség létrejötte

32. §

A műemléki értékeket a miniszter a Hivatal előterjesztése alapján rendeletben nyilvánítja védetté. A rendeletnek tartalmaznia kell:

  1. a védetté nyilvánítás tényét,
  2. a védetté nyilvánított műemléki értékeket, a védelem célját,
  3. a védelem fajtáját (műemlék, védett műemléki terület),
  4. az egyedileg védett ingatlanra (ingatlanrészre) vonatkozó, elővásárlási joggal kapcsolatos rendelkezést,
  5. a műemléknek a műemlékvédelmi bírság szerinti számítási kategóriájába sorolását,
  6. a műemlék és a műemléki terület meghatározását, az azonosításához szükséges helyrajzi adatokkal.

33. §

A kiemelkedő történeti és kulturális értékű műemlékek és műemlékegyüttesek fokozott védelmét biztosítani kell. Ennek érdekében a kiemelkedő jelentőségű - az e törvény mellékletében egyedileg meghatározott - műemlékeket, illetve műemlékegyütteseket kizárólagos állami tulajdonban kell tartani. Amennyiben tulajdonjoguk az ingatlan-nyilvántartásban nem az állam javára van bejegyezve, és az nem az ingatlan-nyilvántartás hiányosságának vagy jogszabálysértésnek az eredménye, a tulajdonjogot az állam javára meg kell szerezni.

34. §

A műemléket, valamint indokolt esetben fontosabb megközelítési pontjain a védett területet a Hivatal a jellemző adatokat ismertető "Műemlék" feliratú táblával jelöli meg.

A védettség megszüntetése

35. §

  1. A védettség megszüntetésére akkor kerülhet sor, ha
  2. a)a védetté nyilvánított műemlék megsemmisült, vagy

    b)a műemléki jelentőségű terület, illetve a műemlék a védelem alapját képező értékeit helyreállíthatatlanul elvesztette;

    c)a védelem tárgya a műemlék szakmai ismérveinek nem felel meg.

  3. A védettség megszüntetésére irányuló eljárás esetén a védetté nyilvánításra vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.

A MŰEMLÉKVÉDELEM SAJÁTOS TÁRGYAI

Történeti kertek

36. §

  1. A történeti kertet, ha az műemlékkel összefüggő kertépítészeti alkotás, műemléki védelemben kell részesíteni. A történeti kert, ha az a történeti városszerkezettel összefüggő kertépítészeti alkotás, műemlékké nyilvánítható.
  2. A történeti kertet lehetőleg eredeti funkciójának megfelelően, teljes eredeti területére kiterjedően kell védelem alá helyezni. A történeti kert műemléki védelme nem érinti a más jogszabály szerinti természetvédelmi oltalom, védettség hatályát.

Temetők és temetkezési helyek

37. §

  1. Műemléki védelemben kell részesíteni azokat a temetőket vagy a temetőknek azokat a részeit, amelyek műemléki értékei a magyar történelem, a vallás, a kultúra és művészet sajátos kifejezői, illetve emlékei.
  2. Műemléki védelemben részesíthető:
  3. a)a temető egész területe;

    b)a temető körülhatárolt területrésze;

    c)a síremlék; síremlékcsoportok, sírépítmények;

    d)a temető egyéb tartozéka, illetőleg eleme.

  4. Műemléki védelem alatt álló temető (temetőrész) felszámolására engedély nem adható.

Műemléki területek

38. §

Történeti tájként kell műemléki védelemben részesíteni az ember és a természet együttes munkájának eredményeként létrejött olyan kulturális (történeti, műemléki, művészeti, tudományos, műszaki stb.) szempontból jelentős, részlegesen beépített területet, amely jellegzetessége, egységessége révén topográfiailag körülhatárolható egységet alkot.

39. §

Műemléki jelentőségű területként kell védeni az építmények, műtárgyak, valamint a hozzájuk tartozó területek (a továbbiakban együtt: ingatlanok) minden olyan csoportját, illetve olyan ipari vagy közlekedési területét, amely az adott település jellegzetes, történelmileg kialakult szerkezete, összképe, a tájjal való kapcsolata, tér- és utcaképei szempontjából műemléki védelemre és megtartásra érdemes.

40. §

A védetté nyilvánított műemlékkel, vagy műemléki jelentőségű területtel közvetlenül határos ingatlanok, a közterületrészek és a közterületrészekkel közvetlenül határos ingatlanok műemléki környezetnek minősülnek. A védetté nyilvánításról szóló rendelet sajátos viszonyok esetén ettől eltérően is kijelölheti a műemléki környezetet.

A MŰEMLÉKEK FENNTARTÁSA ÉS HASZNÁLATA

A műemlékek fenntartása

41. §

  1. A műemlék fenntartásáról, jó karban tartásáról a műemlék tulajdonosa, vagyonkezelője, illetve a tulajdonosi jogok gyakorlója, továbbá az egyes állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzatok tulajdonába adásáról szóló 1991. évi XXXIII. törvényben meghatározott ingyenes használója (a továbbiakban együtt: tulajdonos) e törvény szerint köteles gondoskodni.
  2. A műemlékeket épségben, jellegük megváltoztatása nélkül kell fenntartani. A fenntartási, jó karban tartási kötelezettség a műemlékek esetében a rendeltetésszerű használathoz szükséges műszaki állapot fenntartásán túlmenően kiterjed az azok sajátos értékeit képező építészeti, képző- és iparművészeti, valamint kertépítészeti alkotórészeire és tartozékaira, felszerelési tárgyaira.

42. §

  1. Ha a műemlék tulajdonosának személye, lakóhelye, tartózkodási helye ismeretlen, a műemlék fenntartásáról - a tulajdonos költségére - a Hivatal gondoskodik.
  2. Az (1) bekezdésben foglaltakat kell alkalmazni akkor is, ha a műemléki védettség alatt álló ingatlan tulajdonjogával összefüggésben per van folyamatban, és e miatt a műemléket érintő, halaszthatatlan munkálatok elvégzése késedelemmel járhat.

A műemlékek használata

43. §

  1. A műemlékeket a műemléki értékükhöz, jellegükhöz, történelmi jelentőségükhöz méltóan, a védett értékek veszélyeztetését kizáró módon kell használni, illetve hasznosítani.
  2. A műemlékek helyreállítása és használata során törekedni kell az eltávolított, fellelhető és azonosítható alkotórészek, tartozékok és berendezési tárgyak visszahelyezésére.
  3. A műemléki környezet területén minden változtatást, beavatkozást a műemlék városképi, illetőleg tájképi megjelenésének és értékei érvényesülésének kell alárendelni.

44. §

  1. Műemlék bármely jogcímen való átruházásához, megterheléséhez, továbbá a vagyonkezelő kijelöléséhez vagy megváltoztatásához, illetve bármely jogügylethez, amelynek következtében az állam vagy önkormányzat tulajdonjoga megszűnik a műemlék felett

  1. a miniszter jóváhagyása szükséges, ha a műemlék az állam tulajdonában van;
  2. a Hivatal jóváhagyása szükséges, ha a műemlék - az egyes állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzatok tulajdonába adásáról szóló 1991. évi XXXIII. törvény alapján - önkormányzati tulajdonba került.

(2)A Hivatal jóváhagyása szükséges:

a)műemlék épület társasházzá alakításához;

b)műemlék ingatlant terhelő használati (szolgalmi) jog alapításához,

  1. Jóváhagyás hiányában a jogügylet érvénytelen.

45. §

A műemlék egésze nem bontható le. A műemlék részleges bontása akkor engedélyezhető, ha

a)a műemlék egyes részeinek, illetőleg szerkezeti elemeinek megmentése céljából szükséges;

b)a műemlék helyreállításával kapcsolatban korábbi és jelentős építési korszak maradványának bemutatását, vagy a műemlék hiteles állapotát eltorzító idegen részek eltávolítását, illetve a műszaki állagbiztosítás vagy életveszély-elhárítás érdekében szükséges elkerülhetetlen beavatkozásokat célozza.

3. FEJEZET:
A KULTURÁLIS JAVAK VÉDELMÉRE VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK

Általános védelem

46. §

E törvény alapján a muzeális intézményekben és a levéltárakban, - valamint a könyvtárakban muzeális dokumentumként - őrzött kulturális javak védettnek minősülnek.

A kulturális javak védetté nyilvánítása

47. §

  1. A kulturális örökség - a 46. § hatálya alá nem tartozó - pótolhatatlan és kiemelkedő jelentőségű javait, gyűjteményeit, azok megőrzése érdekében a Hivatal védetté nyilvánítja.
  2. Nem lehet védetté nyilvánítani az

a)alkotójuk tulajdonában levő,

b)az országba visszaviteli kötelezettséggel (kiállítás, tudományos vizsgálat, stb. céljából) behozott, valamint

  1. az Ltv. 33. §-ának (2) bekezdésében felsorolt

kulturális javakat.

48. §

  1. A kulturális javak védetté nyilvánítására irányuló eljárást a Hivatal indítja.
  2. Az eljárás alá vont kulturális javakra a védetté nyilvánított kulturális javakra vonatkozó előírásokat kell alkalmazni.

49. §

A védetté nyilvánító határozat az államigazgatási határozatokra vonatkozó általános előírásokon kívül tartalmazza:

a) a védetté nyilvánított kulturális javak azonosításra alkalmas leírását, védetté nyilvánított gyűjtemény esetén a tárgyak leltárjegyzékét;

b) a tulajdonos nevét és címét;

c) a védetté nyilvánított kulturális javak, gyűjtemények őrzésének helyét;

d) a védettséggel kapcsolatban a védetté nyilvánított kulturális javak (gyűjtemény) elhelyezésével, őrzésével és kezelésével kapcsolatos feltételeket.

Védetté nyilvánított kulturális javak védettségének megszüntetése

50. §

A Hivatal a kulturális javak védettségét megszünteti, ha

a)a védetté nyilvánítás indokai nem állnak fenn;

b)a védett gyűjteményből vagy tárgyegyüttesből kikerült tárgy esetében akkor, ha annak egyedi jelentősége a védettség fenntartását nem indokolja;

c)a tárgy megsemmisült.

A védetté nyilvánított kulturális javakkal kapcsolatos különleges előírások

51. §

  1. Védetté nyilvánított kulturális javak tulajdonjogát átruházni csak írásbeli szerződés alapján lehet.
  2. Védetté nyilvánított gyűjteményhez tartozó tárgy vagy védett tárgyegyüttes bármelyik darabja csak a Hivatal előzetes hozzájárulásával idegeníthető el.
  3. Védetté nyilvánított kulturális javak bírósági vagy államigazgatási eljárás során történt zár alá vételéről (foglalás, bűnügyi zárlat stb.), valamint a tárgy tulajdonjogát érintő egyéb körülményekről (zálogszerződés, öröklési szerződés stb.) a Hivatalt értesíteni kell.

52. §

  1. A védetté nyilvánított kulturális javak tulajdonosa (birtokosa) köteles a javakat épségben fenntartani, őrzésükről, szakszerű kezelésükről és megóvásukról gondoskodni.
  2. A védetté nyilvánított kulturális javakat, illetőleg a védetté nyilvánító határozatban foglaltak betartását a Hivatal a tárgy őrzési helyén jogosult ellenőrizni.
  3. A védetté nyilvánított kulturális javakkal kapcsolatos - a védetté nyilvánító határozatban szereplő - adatokban bekövetkezett változásokat a tulajdonos (birtokos) haladéktalanul, de legkésőbb a tudomására jutástól számított 8 napon belül köteles bejelenteni a Hivatalnak.

53. §

A védetté nyilvánított kulturális javak tulajdonosait kötelezettségeikre tekintettel a külön jogszabályban meghatározott támogatások és kedvezmények illetik meg.

A kulturális javak külföldre történő kivitele

54. §

A kulturális javakat csak az e törvényben meghatározottak szerint lehet az ország területéről kivinni.

Engedély nélkül kivihető kulturális javak

55. §

A Hivatal engedélye nélkül vihetők ki az országból:

a)a 47. § (2) bekezdésének b-c) pontjaiban meghatározott kulturális javak;

b)élő alkotók művei, kivéve a muzeális intézmény gyűjteményében nyilvántartásba vett, illetőleg védetté nyilvánított alkotásokat;

c)az 50 évnél nem régebbi kulturális javak, az 59. § (1) bekezdésének a)-c) pontjában megjelöltek kivételével.

Kiviteli engedélyezési eljárás

56. §

Az 55. §-ban megjelölteken kívül kulturális javak - véglegesen vagy ideiglenesen - csak a Hivatal engedélyével vihetők ki az országból.

57. §

  1. A kiviteli engedély iránti kérelmet a tulajdonosnak a külön jogszabályban megjelölt közgyűjtemény szakvéleményével együtt a Hivatalnál kell benyújtania.
  2. A kiviteli engedély tartalmazza a külföldre történő kivitelre engedélyezett tárgy azonosításra alkalmas adatait.
  3. A kiviteli engedélyt a kiállítástól számított egy éven belül lehet felhasználni, az engedélyt meghosszabbítani nem lehet.
  4. A kiviteli engedély nem helyettesíti a kulturális javak külföldre történő kiviteléhez szükséges egyéb engedélyeket.
  5. A kiviteli engedélyezési eljárás részletes szabályait külön jogszabály határozza meg.

58. §

A Hivatal a kiviteli engedély alapjául szolgáló, a kérelemnek helyt adó határozatot azonnal végrehajthatóvá nyilváníthatja.

Végleges kiviteli engedély

59. §

  1. A (2) bekezdésben meghatározott kivételekkel nem adható végleges kiviteli engedély a -:
  2. a)a 46. §-ban megjelölt javakra;

    b)az e törvény alapján védetté nyilvánított tárgyakra;

    c)a miniszter által kiviteli tilalom alá sorolt tárgyakra;

    d)a Magyarország területéről származó régészeti leletekre;

    e) a műemlékek, valamint a kulturális javak alkotórészeire, tartozékaira;

    f)a kiemelkedő kulturális értéket képviselő ásványtani és őslénytani leletekre;

  3. Az (1) bekezdés a) pontjában megjelölt javakra akkor adható végleges kiviteli engedély, ha a kulturális javak külföldi cseréje a nemzeti kulturális érdeket, illetőleg muzeális intézmények, közgyűjtemények, egyházak gyűjteményi érdekét szolgálja.

60. §

A kulturális javak végleges kivitelére vonatkozó eljárást a Hivatal felfüggeszti, ha a kiviteli engedélyezésben szereplő tárgy védetté nyilvánítását kezdeményezték.

Ideiglenes kiviteli engedély

61. §

  1. Ideiglenes kiviteli engedély akkor adható, ha a tárgy kivitele nem veszélyezteti a kulturális érdekeket és a tárgy biztonságát.
  2. A 46. § hatálya alá tartozó, illetve a védetté nyilvánított kulturális javak ideiglenesen akkor vihetők ki az országból, ha a kivitel kulturális vagy tudományos célt szolgál.
  3. Ideiglenes kiviteli engedély csak érvényes biztosítási szerződés esetén, legfeljebb az abban meghatározott időtartamra adható.

III. rész

A Hivatal feladatai

62. §

  1. A kulturális örökség védelmének hatósági feladatait - országos illetékességgel - a Hivatal látja el.
  2. A Hivatal az e törvényben, valamint a külön jogszabályokban meghatározott hatósági és szakhatósági feladatokat látja el.

63. §

  1. A Hivatal építésügyi hatóságként jár el:

a)a műemléken végzendő minden olyan építési munka esetében, amely az építésügyi engedélyezés szabályai szerint engedélyköteles;

  1. a műemlék ingatlant érintő területhasznosítási és telekalakítási ügyekben.

  1. A Hivatal engedélye szükséges a következő, egyébként építési, vagy más hatósági engedélyhez nem kötött tevékenységekhez:
  2. a)a védetté nyilvánított régészeti lelőhelyeken végzendő, 30 cm mélységet meghaladó földmunkával járó, illetőleg a terület jellegét veszélyeztető, befolyásoló változtatáshoz, munkálatokhoz;

    b)a kulturális örökség jellegét és megjelenését tartósan érintő munkákhoz;

    c)reklámok műemléken történő elhelyezéséhez;

    d)a műemlék falfelületeinek vagy szerkezeteinek tudományos vagy műszaki célú kutatására, feltárására irányuló munkákhoz;

    e)a műemlék funkciójának, használati módjának megváltoztatásához;

    f)műemlékhez tartozó ingatlanterületen fa kivágásához és telepítéséhez;

    g)műemlék vagy egyes részeinek, illetve szerkezeti elemeinek más helyre szállításához, illetőleg szabadtéri múzeum keretében készülő rekonstrukcióba történő beépítéséhez;

    h)a műemlékekkel és a védetté nyilvánított kulturális javakkal kapcsolatos megóvási (konzerválási), restaurálási vagy átalakítási munkákhoz.

  3. Műemlékvédelmi érdekből a Hivatal a műemlék felújítási, helyreállítási munkáinak engedélyezése során az országos építésügyi szabályoktól és a kötelezően alkalmazandó nemzeti szabványoktól eltérhet. Az eltérés akkor engedélyezhető, ha az alkalmazandó megoldás az élet- és vagyonbiztonság követelményeinek megfelel, vagy mindkettő más módon biztosítható.
  4. A Hivatal szakhatóságként jár el :

  1. a nyilvántartott régészeti lelőhelyeken,
  2. a műemléki területeken, valamint
  3. a kulturális javakkal kapcsolatban a külön jogszabályban meghatározott esetekben.

64. §

  1. A Hivatal a kulturális örökségvédelem körében

a)ellátja a Magyarországról jogtalanul kivitt, vagy ilyen módon behozott kulturális javak visszakövetelésével, illetőleg visszaadásával kapcsolatos teendőket;

b)részt vesz a jogtalanul eltulajdonított kulturális javak nemzetközi információcseréjében, és ellátja az ezzel kapcsolatos feladatokat;

c)gyakorolja az állam e törvényben meghatározott elővásárlási jogát;

  1. gyakorolja az e törvényben meghatározott körben és módon az állami tulajdonról való lemondást;
  2. vita esetén dönt arról, hogy valamely tárgy vagy jelenség a kulturális örökség körébe tartozik-e;
  3. ellátja a miniszter által - eseti vagy állandó jelleggel - meghatározott egyéb feladatokat.

  1. A Hivatal működteti az Ásatási Bizottságot.

Előzetes nyilatkozat

65. §

  1. A 63. § (1) bekezdésében, valamint (2) bekezdésének a)-d) és f)-g) pontjában meghatározott, továbbá a régészeti lelőhelyen végzendő, és a Hivatal hatósági illetve szakhatósági engedélyéhez kötött tevékenységek esetén a Hivatal - kérelemre - köteles az elvégzendő munkák engedélyezésével kapcsolatos előzetes feltételekről 60 napon belül nyilatkozni (előzetes nyilatkozat).
  2. Ha az előzetes nyilatkozat alapjául szolgáló a körülmények lényegesen nem változtak, az egy éven belül induló engedélyezési eljárás során a Hivatal az előzetes nyilatkozatához kötve van.

Örökségvédelmi hatástanulmány

66. §

A Hivatal - külön jogszabályban meghatározott esetekben és tartalommal - az engedélyezés előfeltételeként előírhatja az érintett kulturális örökségre vonatkozó hatásvizsgálat elkészítését.

Hatósági kötelezés

67. §

  1. A Hivatal a védett kulturális örökségre vonatkozó szabályok megsértése esetén
  2. a)felszólítja a tulajdonost(használót, kezelőt) a védett kulturális örökség fenntartására, jó karban tartására, illetve fenntartható használatára vonatkozó kötelezettségének teljesítésére;

    b)elrendeli az engedély nélkül, illetve az engedélytől eltérően végzett munkák, átalakítások esetében az eredeti állapot helyreállítását, illetve a méltatlan használat megszüntetését.

  3. Amennyiben a tulajdonos az (1) bekezdésben foglaltaknak nem tesz eleget és ezzel a védett kulturális örökség veszélybe kerül, a Hivatal
  4. a)a munkákat a tulajdonos helyett annak költségére és felelősségére elvégezteti vagy

    b)kezdeményezheti ingatlan esetében a kisajátítást, vagy

    c)elrendeli a védett kulturális javak közgyűjteményben történő ideiglenes elhelyezését, vagy

    d)kezdeményezheti a vagyonkezelői szerződés felülvizsgálatát, illetve a használati jog megszüntetését.

  5. A Hivatal az (2) bekezdés a) és c) pontjában meghatározott kötelezettségek teljesítésére a tulajdonost, a használót, illetve az építtetőt egyetemlegesen kötelezi.
  6. A jogerős és végrehajtható határozatban megállapított követelés biztosítékául a Magyar Államot a védett kulturális örökséghez tartozó tárgyon jelzálogjog valamint elidegenítési és terhelési tilalom illeti meg.
  7. A Hivatal által elvégeztetett munka költsége adók módjára behajtandó köztartozásnak minősül.

68. §

  1. A Hivatal kulturális örökségvédelmi érdekből elrendelheti:

a)a védett kulturális örökséghez tartozó javak műszaki felülvizsgálatát, felújítását, helyreállítását;

b)olyan munkálatok elvégzését, amelyek a műemlék, vagy a védett kulturális javak történeti állapotának vagy korábbi történeti állapota meghatározott elemeinek feltárására, helyreállítására és bemutatására irányulnak.

  1. A Hivatalt terheli az (1) bekezdés alapján elrendelt munkálatok műemléki többletköltsége.

A tűrési kötelezettség

69. §

  1. A védett kulturális örökség tulajdonosa, használója tűrni köteles a Hivatal által elrendelt vagy engedélyezett munkálatokat.
  2. Az elrendelt munkák csak a feltétlenül szükséges mértékben akadályozhatják tartósan a kulturális örökséghez tartozó javak rendeltetésszerű használatát.

70. §

A kulturális örökség állapotának megőrzése érdekében az állagvédelemhez szükséges átlagos mértéket meg nem haladó jogszerűen előírt korlátozás, tilalom, vagy kötelezés kártalanítási igényt nem keletkeztet.

Nyilvántartások

71. §

  1. A Hivatal hatósági nyilvántartást vezet:

a)a régészeti lelőhelyekről;

b)a régészeti feltárási engedélyekről;

c)a műemlékekről, ennek keretén belül a listára felvett műemléki értékekről;

d)a védetté nyilvánított kulturális javakról;

  1. a kiviteli engedélyekről;
  2. a muzeális intézmények működési engedélyeiről, valamint
  3. az a)-f) pontokban meghatározottakkal összefüggő, a kulturális örökség szempontjából fontos adatokról.

72. §

  1. A hatósági nyilvántartás nyilvános, és hitelesen tanúsítja a benne szereplő kulturális örökséghez tartozó tárgy védettségét. A kulturális örökség védelme érdekében a Hivatal a nyilvántartás egyes adataihoz való hozzáférést külön jogszabály alapján korlátozhatja.
  2. A nyilvántartás a kulturális örökséghez tartozó javak azonosításához szükséges adatokat és tényeket tartalmazza.

73. §

A védetté nyilvánított kulturális javak esetében a nyilvántartás tartalmazza:

  1. a tárgy részletes leírását, valamint az azonosítását lehetővé tévő egyéb adatokat;
  2. a tárgy tulajdonosának (birtokosának) nevét, anyja nevét, születési helyét és idejét, valamint lakcímét;
  3. a tulajdonszerzés idejét és módját;
  4. a tárgy - állandó, illetve ideiglenes - őrzési helyét;
  5. a külön jogszabályban meghatározott egyéb adatokat.

74. §

A régészeti, illetve a műemléki védettség tényének fennállását és jellegét az ingatlan-nyilvántartásban is fel kell tüntetni.

A hatósági eljárások szabályai

75. §

  1. Az e törvényben nem szabályozott kérdésekben a Hivatal hatósági eljárására az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvényt kell alkalmazni.
  2. A kulturális örökségvédelmi államigazgatási eljárásban a hatósági (szakhatósági) jogkört első fokon a Hivatal regionális szervezeti egységei, másodfokon a Hivatal elnöke gyakorolja.
  3. Az ügyintézési határidő:

a)ha a Hivatal építésügyi hatósági jogkörben, továbbá kulturális javak védetté nyilvánításában jár el, kilencven nap;

b)a 65. § (1) bekezdésében meghatározott esetekben hatvan nap;

c)amennyiben a Hivatal szakhatóságként jár el, harminc nap;

  1. a 30. § (4) bekezdésében meghatározott esetben a bejelentéstől számított 45 nap.

A kulturális örökségi javak hozzáférhetővé tétele

76. §

  1. A védett kulturális örökséghez tartozó javak tulajdonosai kötelesek a Hivatalnak - előzetes egyeztetés alapján - lehetővé tenni e javak egészének vagy meghatározott részének tanulmányozását, megtekintését, dokumentálását.
  2. A műemlékek és a védett régészeti lelőhelyek nagyközönség által történő látogatásának időpontját és módját a Hivatal úgy köteles meghatározni, hogy az a tulajdonost (használót) az ingatlan rendeltetésszerű használatában vagy méltánylást érdemlő életviszonyaiban ne zavarja, kárt ne okozzon, illetve költséget ne keletkeztessen.

77. §

  1. A régészeti emlékek bemutatására régészeti parkot, illetve régészeti bemutatóhelyet lehet létesíteni.
  2. A régészeti parkok és bemutatóhelyek működésére vonatkozóan a kulturális javak védelméről és a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló 1997. évi CXL. törvény muzeális intézményekre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.

78. §

A Hivatal élet-, illetve vagyonbiztonság, továbbá a védett érték megóvása érdekében megtilthatja, korlátozhatja, vagy előzetes engedélyhez kötheti a látogatást, megtekintést.

79. §

A védetté nyilvánított kulturális javakat hozzáférhetővé kell tenni a nyilvánosság és a kutatás számára. Ennek érdekében a Hivatal kötelezheti a tulajdonost, hogy a védetté nyilvánított javakat kiállítás, illetve tudományos kutatás céljára közgyűjtemények számára rendelkezésre bocsássa. A tulajdonos érdekeinek figyelembevételével a kulturális javak átadásának időpontjáról, időtartamáról és feltételeiről a közgyűjtemény a tulajdonossal megállapodást köt.

80. §

A kulturális örökség hozzáférhetővé tételénél törekedni kell a fogyatékos személyek esélyegyenlőségének megvalósítására.

Az örökségvédelem pénzügyi eszközeinek felhasználása

81. §

A kulturális örökség védelmével kapcsolatos költségvetési pénzeszközöket - a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, az állami tulajdonban levő műemlékek esetében a Miniszterelnöki Hivatal fejezetén belül - az alábbi feladatok költségeire figyelemmel kell meghatározni:

  1. mentő feltárások támogatása;
  2. a kulturális örökség védett, illetve védetté nyilvánított javai tulajdonosának (kezelőjének) támogatása;
  3. a hatóság által a tulajdonosok helyett elvégzett munkák;
  4. kisajátítás;
  5. állami elővásárlás;
  6. kártalanítás;
  7. a régészeti emlék vagy lelet felfedezőjének jutalmazása;
  8. műemléki helyreállítása;
  9. a műemlékek fennmaradását és méltó hasznosítását is szolgáló helyi önkormányzati fejlesztési programok;
  10. a műemléki többletköltség;
  11. a határon túli magyar vonatkozású kulturális örökséggel kapcsolatos feladatok
  12. nyilvántartási feladatok.

Örökségvédelmi bírság

82. §

  1. Azt a természetes vagy jogi személyt és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetet, aki (amely) az e törvényben engedélyhez kötött tevékenységet engedély nélkül vagy attól eltérő módon végzi, illetve a védetté nyilvánított kulturális örökség elemeit megsemmisíti, megrongálja, örökségvédelmi bírsággal (a továbbiakban: bírság) kell sújtani.
  2. Bírsággal sújtható az, aki a jogszabály által előírt bejelentési kötelezettségének nem tesz eleget.
  3. A bírságot a Hivatal szabja ki.
  4. A bírság összegének megállapításánál mérlegelni kell:

  1. a kulturális örökség elemének történeti, eszmei jelentőségét és egyediségét,
  2. az okozott kár nagyságát.

83. §

  1. A bírság kiszabásának természetes személlyel szemben nincs helye,

  1. ha az annak alapjául szolgáló magatartásnak, illetve cselekménynek a Hivatal tudomására jutásától számítva egy év, vagy
  2. ha az annak alapjául szolgáló magatartásnak, illetve cselekménynek a befejezésétől tíz év eltelt, továbbá
  3. ha ugyanezen cselekményéért büntető vagy szabálysértési eljárásban jogerősen felelősségre vonták.

  1. Az a) bekezdésben említett időtartamba a büntető-, illetve a szabálysértési eljárás időtartama nem számít bele.

84. §

A meg nem fizetett bírság adók módjára behajtható köztartozásnak minősül. A bírságot kulturális örökségvédelmi célokra kell fordítani.

85. §

A bírságolásra vonatkozó részletes szabályokat, valamint a bírság megállapításának alapjául szolgáló értékhatárokat és a bírság legmagasabb összegét a Kormány rendeletben határozza meg.

Elővásárlási jog

86. §

  1. A kulturális örökséghez tartozó védetté nyilvánított javakra a Magyar Államot elővásárlási jog illeti meg

  1. ingatlanok esetében akkor, ha ezt a védetté nyilvánító, illetőleg a védettséget módosító rendelet kimondja. Amennyiben a műemlékekre több elővásárlási jog áll fenn, első helyen az államot, második helyen az ingatlant kezelő önkormányzatot, harmadik helyen az ingatlan fekvése szerinti települési önkormányzatot illeti meg az elővásárlási jog;
  2. védett kulturális javak ellenérték mellett történő tulajdonátruházása esetében.

  1. Az elővásárlási jog ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzését a Hivatal kezdeményezi.
  2. Az állam elővásárlási jogát a Hivatal gyakorolja.

Kisajátítás örökségvédelmi érdekből

87. §

  1. A Hivatal kisajátítási eljárást kezdeményezhet, ha a védett régészeti lelőhely vagy műemlék örökségvédelmi érdekei másként nem biztosíthatóak, így különösen, ha az érintett ingatlan

  1. tulajdonosa magatartásával a védett régészeti lelőhely, vagy a műemlék fennmaradását veszélyezteti;
  2. a védett régészeti lelőhely, vagy műemlék feltárásához, védőövezetének kialakításához, megközelítéséhez, bemutatásához közérdekből szükséges;
  3. korábban összefüggő történeti együttes része volt, és az eredeti egységbe való visszahelyezése és együttes használata örökségvédelmi szempontból közérdek.

  1. A kisajátításra egyebekben a kisajátításról szóló 1976. évi 24. számú törvényerejű rendelet és a 33/1976. (IX. 5.) MT rendelet rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

Európai jogszabályokhoz közelítés

88. §

E törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai közötti társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban az Európai Közösségek következő jogszabályaival összeegyeztethető szabályozást tartalmaz:

  1. a Tanács 3911/92/EGK rendelete a kulturális javak exportjáról,
  2. a Bizottság 752/93/EGK rendelete a 3911/92/EGK rendelet végrehajtásáról.

IV. rész

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

Hatálybalépés

89. §

(1)Ez a törvény - a (2) bekezdésben meghatározott kívétellel - a kihirdetését követő 90. napon lép hatályba, rendelkezéseit a hatálybalépése után indított eljárásokra kell alkalmazni.

(2)A melléklet e törvény kihirdetése napján lép hatályba.

Átmeneti rendelkezések

90. §

Az e törvény hatálybalépése előtt védetté nyilvánított műemlékek és műemléki jelentőségű területek környezete a törvény alapján műemléki környezetnek minősül, kivéve ha azt a korábbi védetté nyilvánító döntés más területnagyságra állapította meg.

91. §

E törvény nem érinti a kulturális örökség javainak a korábbi jogszabályok alapján megállapított védettségét.

92. §

Az 1998. január 1-jén műemléki védettség alatt álló ingatlanok tekintetében első helyen az államot, második helyen a kötelező feladatot ellátó helyi önkormányzatot, ennek hiányában az ingatlan fekvése szerinti települési önkormányzatot - fővárosban lévő ingatlan esetén a fővárosi és kerületi önkormányzatot megegyezésük szerint - elővásárlási jog illeti meg. Egyházi közösség (pl. szerzetesrend) működését biztosító, illetve hitéleti, oktatási, nevelési, egészségügyi, szociális, gyermek- és ifjúságvédelmi, továbbá kulturális célú, az egyház használatában lévő műemléképület esetében a települési önkormányzat helyett második helyen a használót illeti e jog.

Felhatalmazások

93. §

  1. Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben:

  1. szabályozza az örökségvédelmi bírsággal kapcsolatos részletes szabályokat, a bírság legmagasabb összegét, valamint a bírság megállapításának alapjául szolgáló értékhatárokat;
  2. létrehozza a Hivatalt.

  1. Felhatalmazást kap a miniszter, hogy rendeletben megállapítsa

  1. a kulturális örökség védetté nyilvánításának részletes szabályait;
  2. a kulturális javak kiviteli engedélyezésének részletes szabályait;
  3. a régészeti lelőhelyek védetté nyilvánítására vonatkozó szabályokat;
  4. a régészeti feltárások részletes szabályait, és a környezetvédelmi miniszterrel egyetértésben a régészeti szempontból jelentős barlangok körét;
  5. a régészeti lelőhelyek fenntartható használatát;
  6. régészeti lelőhely, lelet megtalálójának anyagi elismerésre vonatkozó részletes szabályokat;
  7. a műemlékvédelem sajátos tárgyaira vonatkozó szabályokat;
  8. a műemléken történő reklámelhelyezés szabályait;
  9. az örökségvédelmi hatástanulmányra vonatkozó szabályokat;
  10. a kulturális örökség hatósági nyilvántartásának szabályait;
  11. a kulturális örökséggel kapcsolatos tevékenységek szakmagyakorlási feltételeit;
  12. a könyvtárakban levő muzeális dokumentumok kezelésével és nyilvántartásával kapcsolatos külön szabályokat;
  13. a Hivatalra és annak eljárására vonatkozó részletes szabályokat.

Módosítások

94. §

  1. A kulturális javak védelméről és a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló 1997. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Kult.tv.) 1. §-ának a) és b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
  2. "/E törvény célja/

    a) rendelkezni a nemzeti és az egyetemes történelem során felhalmozott és megőrzött kulturális javak védelméről, tudományos feldolgozásáról és közkinccsé tételéről,

    b) a nemzeti és az egyetemes kulturális örökség megőrzése érdekében szabályozni az e javakkal kapcsolatos intézmények tevékenységét,"

  3. A Kult.tv. 5. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
  4. "/E törvény hatálya kiterjed/

    a) a kulturális örökségünkkel foglalkozó szervezetek tevékenységére, személyre és szervezetre,"

  5. A Kult.tv. II. részének címe helyébe a következő cím lép:
  6. "(II.RÉSZ)

    A MUZEÁLIS INTÉZMÉNYEK"

  7. A Kult tv. 43. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
  8. "(4) Az országos múzeum vezetője főigazgató, akit a felügyeletet ellátó szerv pályázat útján - a miniszter véleményének kikérésével - bíz meg, illetőleg vonja vissza megbízatását."

  9. A Kult. tv. 44. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
  10. "(3) Az országos szakmúzeum vezetője igazgató, akit a tulajdonos (fenntartó) - állami múzeum esetében a felügyeleti jogokat gyakorló miniszter - pályázat útján a miniszter véleményének kikérésével bíz meg, illetőleg vonja vissza megbízatását."

  11. A Kult. tv. 45. §-ának (2)-(5) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

"(2) A megyei múzeumi szervezet az (1) bekezdésben meghatározott feladatok egységes ellátásának intézményrendszere, amelyen belül különböző szakmai besorolású, önálló működési engedéllyel rendelkező muzeális intézmények működnek.

(3) A megyei múzeumi szervezet irányító intézménye a megyei múzeum; igazgatója egy személyben a megyei múzeumi szervezet vezetője. A megyei múzeum gyűjteményi anyagában több muzeológiai szakág magas színvonalon képviselt. Gyűjtőterülete az adott megye és az abban található megyei jogú város területére terjed ki. E gyűjtőterülettől -szakmai és tudományos indokok alapján - a működési engedélyben eltérés engedélyezhető.

(4) A megyei múzeum:

a) elősegíti a megyei múzeumi szervezet, illetőleg a területen tevékenykedő más muzeális intézmények szakmai együttműködését, munkájuk összehangolását, valamint az illetékességi területén lévő egyéb kulturális javak védelmét;

b) a megye közigazgatási területén és a megyében levő megyei jogú városban ellátja a régészeti lelőhelyek szakmai nyilvántartását, mentését és régészeti feltárásokat végez;

c) szakmai nyilvántartása alapján adatokat szolgáltat a régészeti lelőhelyekről;

d) a régészeti feltárás esetén kívül előkerült régészeti leletet, illetve lelőhelyet a múzeum köteles a Hivatalnak haladéktalanul bejelenteni;

e) részt vesz a területén lévő régészeti emlékek és a műemlékek vissza nem építhető, illetőleg a helyszínen meg nem őrizhető töredékei és tartozékai muzeális közgyűjteményben történő elhelyezésében;

f) szakértőként részt vesz a régészetileg védett területek ellenőrzésében;

g) közreműködik a Hivatal területi feladatainak ellátásában."

  1. Megyei múzeumot az illetékes önkormányzat közgyűlése - a 39. § (2) szerint - alapíthat, illetőleg jelölhet ki a fenntartásában lévő múzeumok közül. Vezetője igazgató, akit pályázat útján - a miniszter véleményének kikérésével - az önkormányzat bíz meg, illetőleg vonja vissza megbízatását."

  1. A Kult.tv. 46. §-a előtti címben és a § szövegében a "regionális" szó helyébe a "területi" kifejezés lép.
  2. A Kult.tv. 46. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
  3. "(3) A területi múzeum vezetője igazgató, akit a miniszter véleményének kikérésével bíznak meg, illetőleg vonják vissza megbízatását. Megyei múzeumi szervezet részeként működő intézménynél erre a megyei múzeumi szervezet igazgatója, önálló jogi személyként működő múzeumnál a fenntartó (tulajdonos) jogosult."

  4. A Kult.tv. 47. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"47. § (1) A tematikus múzeum:

  1. a kulturális javak egy meghatározott csoportját, illetve egy témát érintő gyűjtőkörrel, országos, vagy korlátozott gyűjtőterülettel, vagy
  2. egy muzeológiai szakterületet (szakágat) felölelő gyűjtőkörrel, korlátozott gyűjtőterülettel rendelkező intézmény.

  1. Vezetője igazgató, akit a miniszter véleményének kikérésével bíznak meg, illetőleg vonják vissza megbízatását. Megyei múzeumi szervezet részeként működő intézménynél erre minden esetben a megyei múzeumi szervezet igazgatója, önálló jogi személyként működő múzeumnál a fenntartó (tulajdonos) jogosult."

  1. A Kult.tv. 48. §-ának (2)-(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

"48. § (2) Az (1) bekezdésben meghatározott gyűjtemények lehetnek különösen: helytörténeti, intézménytörténeti, személyhez kötődő gyűjtemények, tematikus szakgyűjtemények, vallási és egyháztörténeti gyűjtemények.

(3) Közérdekű muzeális kiállítóhely az a jelentősebb önálló gyűjteménnyel nem rendelkező intézmény (pl. személyhez, eseményhez, szervezethez vagy földrajzi ponthoz kötődő emlékház, emlékpark, régészeti park, kastély, tájház, galéria stb.), amely a miniszter engedélyével jogosult a kulturális javak, régészeti lelőhelyek, illetőleg épületek vagy épületegyüttesek tartozékaikkal és berendezéseikkel együtt történő bemutatására.

  1. A közérdekű muzeális gyűjtemény, illetőleg kiállítóhely vezetőjét önálló jogi személyként működő muzeális intézmény esetében a tulajdonos (fenntartó), megyei szervezet vagy más múzeum részeként működő muzeális intézmény esetében annak (fő)igazgatója bízza meg, illetve vonja vissza megbízatását."

  1. A Kult.tv. 52. §-a előtti cím helyébe a következő cím lép:
  2. "Muzeális intézmények fenntartásának pénzügyi alapjai"

  3. A Kult.tv. 52. §-a c) pontjának harmadik francia bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
  4. "- valamennyi muzeális intézmény esetében pályázati úton."

  5. A Kult.tv.61. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
  6. "(5) A nemzeti könyvtárt nyilvános könyvárveréseken - a védett kulturális javak kivételével - elővásárlási jog illeti meg."

  7. A Kult.tv. 92. §-a előtti cím helyébe a következő cím lép:
  8. "A muzeális intézményekkel és a levéltárakkal, a nyilvános könyvtári ellátással, a közművelődéssel kapcsolatos központi költségvetési források"

  9. A Kult.tv. 1. számú mellékletének s) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

"s) kulturális javak: az élettelen és élő természet keletkezésének, fejlődésének, az emberiség, a magyar nemzet és Magyarország népei történelmének kiemelkedő és jellemző tárgyi, képi, írásos emlékei és egyéb bizonyítékai, valamint a művészeti alkotások."

95. §

  1. Az Ltv. 3. §-a a következő r) és s) ponttal egészül ki:
  2. "r) közlevéltár illetékessége (illetékességi köre): a maradandó értékű irattári anyagnak az a köre, amelyre vonatkozóan törvény közlevéltárba adási kötelezettséget ír elő, s amelyet az adott közlevéltár törvény rendelkezése, illetve fenntartójának döntése alapján köteles átvenni;

    s) levéltári gyűjtőkör: a maradandó értékű, köziratnak nem minősülő irattári anyagnak, ha arra vonatkozóan törvény közlevéltárba adási, illetve a levéltárfenntartó levéltárba adási kötelezettséget nem ír elő, továbbá a természetes személyek maradandó értékű iratainak az a köre, amelyet az adott levéltár az őrizetében lévő levéltári anyag forrásértékének gazdagítása céljából gyűjt, (ajándékként elfogad vagy megvásárol)."

  3. Az Ltv. 4. §-át megelőzően a következő új 3/A. §-sal egészül ki:
  4. "3/A. § A maradandó értékű közirat és magánirat a kulturális javak, a levéltári anyag pedig a védett kulturális javak részét képezi. A maradandó értékű közirat és magánirat, továbbá a levéltári anyag védelmét, épségben és használható állapotban történő megőrzését az e törvényben, valamint a kulturális örökség védelméről szóló törvényben foglaltak szerint kell biztosítani."

  5. Az Ltv. 5. §-ának (3) bekezdése a következő rendelkezéssel egészül ki:
  6. "A csereszerződés megkötéséhez, valamint a nyilvános magánlevéltárban őrzött magánirat elidegenítéséhez a nemzeti kulturális örökség miniszterének engedélye szükséges. A védetté nyilvánított magánirat elidegenítésekor a kulturális örökség védelméről szóló törvényben foglaltak szerint kell eljárni."

  7. Az Ltv. 6. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
  8. "(1) A levéltári anyagot, továbbá a 33. § (1) bekezdésében meghatározott magániratot csak a kulturális örökség védelméről szóló törvényben foglaltak szerint lehet kivinni az ország területéről."

  9. Az Ltv. 10. §-a (2) bekezdésének második mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
  10. "Egységes iratkezelési szabályzatot ad ki az Országos Igazságszolgáltatási Tanács a bíróságok, a legfőbb ügyész pedig az ügyészségek részére."

  11. Az Ltv. 14. §-át megelőző cím helyébe "A közlevéltárak és illetékességük, valamint gyűjtőkörük" cím lép.
  12. Az Ltv. 14. §-ának (2) bekezdése helyébe pedig a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a § az alábbi (3) bekezdéssel egészül ki:
  13. "(2) A közlevéltár illetékességét a köziratokat illetően e törvény, a köziratnak nem minősülő levéltári anyagot illetően a megyei (fővárosi) levéltárak tekintetében e törvény 18. §-a, a Magyar Országos Levéltár tekintetében a nemzeti kulturális örökség minisztere, egyéb közlevéltár tekintetében pedig - a nemzeti kulturális örökség miniszterének egyetértésével - a fenntartó határozza meg.

    (3) A közlevéltár gyűjtőköre minden olyan, a 3. § s) pontjában meghatározott maradandó értékű magániratra kiterjed, amely a közlevéltár őrizetében lévő levéltári anyaghoz illeszkedik, annak forrásértékét gazdagítja."

  14. Az Ltv. 22. §-ának (2) és (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a § az alábbi (4) bekezdéssel egészül ki:

"(2) A közlevéltár az őrizetében lévő levéltári anyagban kutatást végző személy részére - a kutatás megkezdése előtt - látogatói jegyet ad ki. A látogatói jegy az adott közlevéltárban - évenkénti meghosszabbítással - folyamatosan használható.

(3) A látogatói jegy kiadásakor a közlevéltár nyilvántartásba veszi a kutató nevét, anyja nevét, születési helyét és idejét, lakcímét, továbbá a személyazonosságát igazoló okmány számát.

(4) A közlevéltár a kutatásra átadott levéltári anyagról nyilvántartást vezet, és a kutató személyes adatainak védelméről az Avtv. rendelkezései szerint gondoskodik."

(9) Az Ltv. 24/A. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(3) A Kormány felhatalmazást kap arra, hogy személyes adatot - ideértve a különleges adatot is - tartalmazó levéltári anyag másolatának, a történelmi eseményekről folytatott kutatások eredményeinek bemutatása céljából, külföldi tudományos intézmény részére, a 24. § (1) bekezdésében meghatározott védelmi idő lejárta előtt történő átadása tárgyában adatvédelmi szerződést kössön."

(10) Az Ltv. 30. §-a (2) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

"b) levéltári anyagának nyilvántartásával, szakszerű, biztonságos őrzésével, feldolgozásával és használatának biztosításával összefüggő feladatait a nyilvános magánlevéltárak részére előírt szakmai követelmények szerint látja el;"

(11) Az Ltv. 33. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"33. § (1) A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (a továbbiakban: Hivatal), a kulturális örökség védelméről szóló törvény alapján - a (2) bekezdésben felsorolt kivételekkel - védett levéltári anyaggá nyilváníthatja a nem levéltárban, muzeális intézményben és könyvtárban őrzött, 50 évnél régebben keletkezett maradandó értékű magániratokat, továbbá a keletkezés idejétől függetlenül:

  1. a társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és tudományos életben jelentős szerepet betöltő személyek irathagyatékát;
  2. a jogutód nélkül megszűnt, nem közfeladatot ellátó szervek irattári anyagának maradandó értékű részét, kivéve a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény 53. §-ának (3) bekezdésében és 76. §-ában meghatározott iratokat;
  3. a privatizált állami gazdálkodó szervezet privatizálás előtt keletkezett irattári anyagának a 34. § (3) bekezdésében meghatározott részét;
  4. működő, nem közfeladatot ellátó szerv irattári anyagának maradandó értékű részét, ha azt a tulajdonos - a gazdálkodó szervezet eladásával együtt történő irattár-átadást kivéve - kereskedelmi forgalomba kívánja bocsátani;
  5. a nyilvános magánlevéltárak nyilvántartásából törölt magánlevéltárban őrzött iratokat

(2) Nem nyilvánítható védetté:

a) az a magánirat, amely tulajdonosával kapcsolatos, vagy annak személyes tevékenysége során keletkezett és amelyet a tulajdonos rendeltetésszerűen tart magánál;

  1. működő szerv irattári anyaga, kivéve az (1) bekezdés c) és d) pontjában meghatározott iratokat.

(3) A Hivatal határozatban kötelezheti a tulajdonost arra, hogy védetté nyilvánított levéltári anyagát biztonsági másolat elkészítése céljából - meghatározott időtartamra - a Magyar Országos Levéltárnak átadja. A levéltári anyag oda- és visszaszállításáról - a tulajdonossal történt megállapodás szerint - a Magyar Országos Levéltár gondoskodik.

(4) A (3) bekezdésben meghatározott biztonsági másolatot a Magyar Országos Levéltár őrzi meg. A biztonsági másolatról további másolat készítését, valamint az abban folytatható kutatást a tulajdonos, ha a kutatás személyhez fűződő jogait vagy jogos érdekeit sértené, meghatározott időtartamra szólóan megtilthatja.

(5) A magániratok védetté nyilvánítására és a védetté nyilvánított levéltári anyagra egyebekben a kulturális örökség védelméről szóló törvényben foglaltakat kell alkalmazni."

(12) Az Ltv. 34. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"34. § (1) Az a tulajdonos, aki 50 évnél régebben keletkezett iratait, továbbá a 33. § (1) bekezdésének a)-b) és d) pontjában meghatározott iratait - a nyilvános árverésen történő értékesítés kivételével - kereskedelmi forgalomba kívánja bocsátani, köteles azt először a Magyar Országos Levéltárnak megvételre felajánlani vagy védetté nyilvánítás céljából bemutatni. Ha a Magyar Országos Levéltár megállapítja, hogy a bemutatott irat (irategyüttes) tartalmát vagy egyéb jellegzetességeit tekintve megfelel a 3. § j) pontjában meghatározott ismérveknek, de a tulajdonos által megjelölt vételárat nem tudja kifizetni, javaslatot tesz a Hivatalnak az irat (irategyüttes) védetté nyilvánítására.

(2) Ha az (1) bekezdésben felsorolt iratokat, valamint a védetté nyilvánított levéltári anyagot a tulajdonos vagy annak hozzájárulásával a jogos birtokos külföldre kívánja vinni, a kiviteli engedély iránti kérelmét a Magyar Országos Levéltárnál vagy bármely vidéki székhelyű megyei önkormányzati levéltárnál nyújthatja be. A levéltár a kérelmet szakvéleményével együtt a Hivatalhoz továbbítja."

(13) Az Ltv. 35. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(5) Felhatalmazást kap a nemzeti kulturális örökség minisztere, hogy rendeletben szabályozza a 23. § (3) bekezdésében meghatározott kuratórium, valamint a levéltári szakfelügyelet és a levéltári szakmai testületek működését."

(14) E törvény hatályba lépésével egyidejűleg az Ltv. 3. §-ának p) pontjában az "irányadóak." szövegrész helyébe az "irányadóak;" szövegrész, 4. §-ában a "levéltári anyag" szövegrész helyébe a "maradandó értékű iratok" szövegrész, 5. §-ának (2) bekezdésében a "védett levéltári anyagra" szövegrész helyébe a "védetté nyilvánított maradandó értékű magániratra" szövegrész, 13. §-ának b) pontjában a "gyűjti (jogszabály alapján vagy ajándékként átveszi, illetőleg megvásárolja)," szövegrész helyébe a "jogszabály alapján átveszi, illetőleg gyűjti," szövegrész, 17. §-a (2) bekezdésének j) pontjában az " , a kutatási korlátozás alól felszabadult iratok jegyzékét;" szövegrész helyébe az "és működésük fontosabb adatait;" szövegrész, 22. §-ának (1) bekezdésében a "kérelemre" szövegrész helyébe az "a kutatni kívánt téma megjelölését tartalmazó kérelemre" szövegrész, 30. §-a (1) bekezdésének első mondatában a "Magyar Országos Levéltárnál" szövegrész helyébe a "Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumánál" szövegrész, 30. §-a (1) bekezdésének második mondatában a "Magyar Országos Levéltár" szövegrész helyébe a "levéltári szakfelügyelet" szövegrész lép.

96. §

A statisztikáról szóló 1993. évi XLVI. törvény a következő 25/A. §-sal egészül ki:

"25/A. § A 17. § (2) bekezdésében foglalt egyedi adat a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Ltv.) alapján a következők szerint kutatható:

a) a személyes adatot tartalmazó egyedi adat az Ltv. 24-24/A. §-aiban foglaltaknak megfelelően;

b) a jogi személy a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdálkodó szervezetet, valamint gazdasági tevékenységére vonatkozóan az egyéni vállalkozó egyedi adata a tárgyidőszakot követő tizenöt év elteltével

kutatható."

97. §

Ahol jogszabály Országos Műemlékvédelmi Hivatalt vagy Kulturális Örökség Igazgatóságot említ, azon az e törvényben meghatározott Kulturális Örökségvédelmi Hivatalt kell érteni.

Hatályon kívül helyezések

98. §

E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti:

a) műemlékvédelemről szóló 1997. évi LIV. tv. valamint a módosításáról rendelkező 1998. évi LXXXVI. tv. 49. §-a és a 2000. évi XXVI. tv.

b) a Kult.tv. címéből a "kulturális javak védelméről" szövegrész, 5. §-ának (5)-(6) bekezdése, 7-37. §-ai, 38. § (3) bekezdése, a 44. §-a előtti címből és a 44. § szövegéből a "gyűjtőkörű" kifejezés, a 46. §-ának (4) bekezdése, az 50-51. §-ai, az 52. § c) pontjának első francia bekezdése és d) pontja, 89. §-a, 98. §-ának (4)-(7) bekezdése, 99. §-a, 100. §-a (1) bekezdésének a) pontja, 100. §-ának (2) bekezdése, 100. §-a (3) bekezdésének a)-c), valamint h) és k) pontjai, 100. § (4) bekezdése, 1.sz. mellékletének x)-zs) pontjai.

c) Az Ltv. 8. §-ának a) pontja, 10. §-ának (4) bekezdéséből a " , valamint a Legfelsőbb Bíróság" szövegrész, 17. §-a (2) bekezdésének b) pontja, c) pontjából a " , valamint vezeti a védett levéltári anyag központi nyilvántartását" szövegrész, 17. §-a (2) bekezdésének l) pontjából az "a 33. § (5) bekezdésében és" szövegrész, 34. §-ának (4) bekezdése, továbbá 34/D. §-a.

 

 

Melléklet

Az Állam kizárólagos tulajdonában tartandó műemlékek és műemlékegyüttesek jegyzéke

1. BUDAPEST

I. kerület

A volt királyi palota és a Szent György téri - Színház utcai épületegyüttes a hozzá tartozó területekkel:

Szent György tér 1., 2.

Sándor-palota

6457

Szent György tér 6.

Királyi palota (A-B-C-D-E-F épület) a középkori királyi palota romjaival és a kapcsolódó erődrendszerrel, a Ny-i és D-i várkerttel és Szent György térrel

6452/1, 6452/3,
6453/2, 6456/1

Szent György tér 3.

volt Honvédelmi Minisztérium, Teleki-palota és udvari istálló területe és maradványai

6462

Színház u. 1-3.

volt karmelita templom, Várszínház

6459

Színház u. 5-11.

volt karmelita rendház

6460

Ybl Miklós tér 2-6.

Várkert bazár és csatlakozó lakóházak

6452/2

Anna u. 1. (Tárnok u. 18.)

Lakóház (Patikamúzeum)

 

6501

Apród u. 1-3.

Semmelweis Ignác szülőháza (múzeum)

 

6332

Dísz tér 15.

De la Motte-palota

6471

Döbrentei tér 9.

Rudas fürdő

5542, 5539, 5540, 5541

Kapisztrán tér 2., 3., 4.

Nándor laktanya, Hadtörténeti Intézet és Múzeum

6636

Kapisztrán tér 6.

az egykori Mária-Magdolna templom tornyának és falainak maradványai

6639/1, 6639/2

Táncsics Mihály u. 1.

volt lakóház, ma irodaház

6540

Táncsics Mihály u. 7.

Erdődy-palota, Zenetudományi Intézet és Zenetörténeti Múzeum

6545

Táncsics Mihály u. 9.

Táncsics Mihály börtöne, az Erdélyi-bástya és Kammerhof

6546

II. kerület

Bem J. u. 20.

volt Ganz törzsgyár (múzeum)

13545/2

Budakeszi út 93-95.

budaszentlőrinci pálos kolostor és templom romjai

10897/2, 10896, 10894/4, 10898,
10900, 10899,
10894/5

Fő u. 82-86., Ganz u. 4.

Király fürdő

13578

Frankel Leó út 33.,
Árpád fejedelem útja8.

Császár fürdő

14479/2

Hűvösvölgyi út 78.,
Fekete István u. 1-3.

Mátyás király nyéki vadászkastélyának romjai

11117/16

Mecset u. 14.

Gül Baba türbéje

13431

Szajkó u. 14-16.,
Fekete István u. 11.

Nyék középkori templomának romjai

11117/23

Pesthidegkút, Templom u.12.

Volt Klebelsberg-kastély

54281,54282/1, 54282/2, 54283

III. kerület

Aquincum, Szentendrei út

római polgárváros romegyüttese (múzeum)

19343/8

Fő tér 1.

Zichy-kastély épületegyüttese

18019

Hajógyári sziget

az aquincumi helytartó palotájának maradványai

18386/4

Meggyfa u.

római ház maradványai (múzeum)

18529/20

Pacsirtamező u.

római katonai amfiteátrum romjai

17599

Szentendrei út

római polgárvárosi amfiteátrum romjai

19416

V. kerület

Ferenciek tere 6.

Egyetemi Könyvtár

24186

József A. u. 6. (Nádor u. 2.)

volt lakóház, ma irodaház(Pollack Mihály egykori saját háza)

24513

Károlyi M. u. 16.

Károlyi-palota (Petőfi Irodalmi Múzeum) és Károlyi kert

24166/1, 24166/2
(park)

Kossuth L. tér 1., 2., 3.

Országház

24894

Kossuth L. tér 11.

Földművelésügyi Minisztérium

24891

Kossuth L. tér 12.

volt Kúria (Néprajzi Múzeum)

24898

Március 15. tér

Contra Aquincum maradványai

24314

Vigadó tér 2.

Pesti Vigadó

24429/1

VI. kerület

Andrássy út 22.

Magyar Állami Operaház

29209

Andrássy út 67.

régi Zeneakadémia

29498

Andrássy út 69.

régi Műcsarnok

29499

Andrássy út 71.

Képzőművészeti Főiskola

29500, 29501, 29502

Bajza u. 41.

régi pesti Kálvária

28345

Liszt Ferenc tér 8.

Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola

29406

Teréz körút 55., 53., 51

Nyugati pályaudvar felvételi épülete

28224/9

VIII. kerület

Baross tér

Keleti pályaudvar felvételi épülete

32951/1

Bródy S. u. 4.

lakóház

36559/4

Illés u. 25.

Festetics-villa és pálmaház a Fűvészkertben

36177

Kerepesi temető

a temető egész területe az állami tulajdonú védett síremlékekkel együtt

38821/2

Múzeum krt. 4-6-8.

Tudományegyetem (ELTE)

36558/5

Múzeum krt. 14-16.

Magyar Nemzeti Múzeum

36560

Múzeum u. 11.

Károlyi-palota

36563

Ötpacsirta u. 2.

Almásy-Andrássy-palota

36581

Pollack Mihály tér 3.
(Bródy S. u. 3.)

Festetics-palota

36587/2

Pollack Mihály tér 4. és 10.
(Múzeum u. 4.)

Esterházy-palota
Károlyi-palota

36582

Üllői út 80-82.

volt Ludovika főépülete, együttese és parkja

36030

IX. kerület

Fővám tér 7-9.

volt Fővámház, Közgazdaságtudományi Egyetem

37058

Üllői út 33-37.

Iparművészeti Múzeum

36862

XI. kerület

Gellérthegy

Citadella

5412

Hunyadi János út

albertfalvai római tábor maradványai

43584/1

Műegyetem rakpart
1., 2., 3., 4., 5., 6.

Budapesti Műszaki Egyetem épületei

5534

XIV. kerület

Hősök tere műemléki együttese:

Szépművészeti Múzeum

29732/1

Műcsarnok

29732/1

Millenniumi Emlékmű

29732/1

Stefánia út 14.

Földtani Intézet

32827

Városliget, Széchenyi-sziget

Vajdahunyad vára, Magyar Mezőgazdasági Múzeum

29732/1

XXII. kerület

Csókássy Pál u. 11-13.

Rudnyánszky-kastély (kastélymúzeum) együttese
és parkja

232438, 232435,
232436, 232437,
232422, 231745

Szent Flórián tér

római tábor maradványai

232420, 232421,
232422, 232418,
232419, 232435

2. BARANYA MEGYE

DUNASZEKCSŐ, Rév u. 4.,

Jankovich kúria

732/2

KÁSÁD, Rákóczi út 28.

horvát tájház

72

MAGYAREGREGY

Márévár

0196

PÉCS, Apáca u. 14.

Ókeresztény sírkápolna

18387/A/7

PÉCS, Nyár u. 8.

Idrisz Baba türbéje

4955

PÉCS, Rákóczi út 2.

Jakováli Hasszán pasa dzsámija

4127

PÉCS, Szent István tér

Ókeresztény mauzóleum

18392/1

PÉCS, Szepessy I. u. 3.

Egyetemi Könyvtár

18366

PÉCS, Jakabhegy

pálos templom- és kolostorrom

089/5

PÉCSVÁRAD

vár

1281

SIKLÓS

vár

1174

SZÁSZVÁR

vár

278

SZIGETVÁR

vár

1733

3. BÁCS-KISKUN MEGYE

KECSKEMÉT, Katona J. tér 2.

volt ferences kolostor (Kodály Intézet)

478/1

LAJOSMIZSE, Alsóbene 225.

tanyamúzeum

056/3

4. BÉKÉS MEGYE

GYULA, Kossuth u. 15.

vár-szigeterőd műemléki együttese:
Harruckern-Wenckheim-Almássy-kastély
(ma csecsemőotthon) együttese és parkja

2637/1, 2637/2

GYULA, Várfürdő út 2.

volt lovarda (ma uszoda)

2641/1

GYULA, Várfürdő út

gótikus várkastély, Corvin János rondellája és külső várfal bástyákkal

2634/2

MEZŐHEGYES

Az Állami Ménesbirtokhoz tartozó műemlékegyüttes

 

905/2

Csekonits park

víztorony és szivattyúház

905/2

Hild János tér

központi magtár

677/1

Kossuth u. 41-43.

sütöde, szárazmalom, lakóház, ipari épület

818, 820

Kozma F. u. 6.

üzemi konyha, csikóscsárda

870/1

Kozma F. u. 14.

kettős tiszti lak

860/5/A

Kozma F. u. 28.

déli nagy diadalív

725/2

Kozma F. u. 28.

déli reprezentatív kaszárnya (ma lakóház) és empire kapu

704

Kozma F. u. 30.

ménesparancsnoki épület (ma székház)

704

Kozma F. u. 32.

északi reprezentatív kaszárnya (ma Hotel Nonius) és empire kapu

726

Kozma F. u. 32.

északi nagy diadalív

725/3

Kozma F. u.

fedeles lovarda

730

Kozma F. u.

központi istálló

729

Kozma F. u.

harangláb a Hotel Nonius előtt

729

Posta u. 1.

vadászvendéglő

8

18-as major

gabonaüzemi zabsilótorony

04/10

18-as major Ómezőhegyes

1. és 2. számú csikóslak

1034/4

18-as major Ómezőhegyes

sertéstelepi zabsilótorony

1041/8

21-es major Kamarás

harangláb

0417/17

21-es major Kamarás

magtár

0417/18

23-as major Fűperegpuszta

zabsilótorony

0264/6

39-es major Árkospuszta

zabsilótorony és harangláb

056/7

48-as major Külsőperegpuszta

csikóslak

0121/3

56-os major

zabsilótorony

0203/40

57-es major Peregpuszta

elevátor-magtár

0185/1

57-es major Peregpuszta

komlószárító

0191/14

57-es major Peregpuszta

harangláb

0191/15

66-os major Csatókamarás

zabsilótorony

0369/5

79-es major

zabsilótorony

038

SZABADKÍGYÓS, Kastély u.

Wenckheim-kastélyegyüttes és parkja

384

SZARVAS Szabadság u. 2.

Bolza-kastély és parkja

1

SZARVAS Anna-liget

Csáky-kastély és parkja

01294/3

5. BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYE

BOLDOGKŐVÁRALJA

Várrom

1118/1

EDELÉNY, Borsodi út 7.

L'Huillier-Coburg-kastély és parkja

48, 49, 50

FÜZÉR, Várhegy

várrom

0161

FÜZÉRRADVÁNY, Kossuth u. 2.

Károlyi-kastélyegyüttes és parkja

247, 2

GÖNC, Kossuth u. 85. és 85/A

huszita ház

1126/1

GÖNC, Dobogóhegy

pálos templom- és kolostorrom

065/1

KOMLÓSKA, Rákóczi u. 50.

rutén tájház

195

KURITYÁN

pálos templom- és kolostorrom

040/2

MARTONYI, Háromhegy

pálos templom- és kolostorrom

022/1

MÁD, Rákóczi u. 75.

zsinagóga

878/5

MISKOLC, Bükkszentlélek

pálos templom- és kolostorrom

01108/2

MISKOLC, Diósgyőr

vár

32827/1

MISKOLC, Hámor,Újmassa

őskohó

01130

ÓNOD

várrom

0156

PÁCIN, Kossuth-kert

Mágochy-Alaghy-Sennyei-kastély és parkja (múzeum)

1/1, 1/2

SÁROSPATAK

Rákóczi-várkastély és parkja

169

SZOMOLYA,
Toldi u. 28-30.

barlanglakás és udvara

277, 278, 279

SZÖGLIGET

Szádvár romjai

076/5

TARD, Béke u. 55. és 57.

tájház

1257, 1256

6. CSONGRÁD MEGYE

FÁBIÁNSEBESTYÉN, Külső dűlő 48.

szélmalom

080/13

SZEGVÁR, Kossuth tér 1.

volt Károlyi-kastély

789

7. FEJÉR MEGYE

ALCSÚTDOBOZ

Habsburg-kastély maradványai és parkja

078

BICSKE, Kossuth u. 42.

Batthyány-kastély és parkja

1896/1, 1906

CSÁKVÁR, Kastélypark u.
és Szent Vince u.

Esterházy-kastély együttese és parkja

193/1, 193/2, 194, 195,
196, 214/1, 214/6, 0246

CSÓKAKŐ

várrom

018/3

DÉG, Hunyadi u. 11.

Festetics-kastély, "Hollandi ház" és kastélypark

1102, 1101, 0123/1,
0123/4, 0123/5

FEHÉRVÁRCSURGÓ, Petőfi u

Károlyi-kastély és parkja

023/5, 023/6, 591,
592, 610/1, 610/2, 610/3, 610/4,611,612 , 615/1, 618

FÜLE, Széchenyi u. 107.

tájház

189

ISZKASZENTGYÖRGY,
Rákóczi u.

Amadé-Bajzáth-Pappenheim-kastélyegyüttes és parkja

1, 2, 525, 528/1,
528/2, 529, 530

MARTONVÁSÁR, Emlékezés tere

Brunszvik-kastélyegyüttes és parkja

174

NÁDASDLADÁNY, Április 4. u.

Nádasdy-kastély és parkja

242/3, 242/2

LOVASBERÉNY, Fehérvári út

Cziráky-kastélyegyüttes, kápolna és kastélypark

1010, 1011/1, 1011/2,
0178/2, 0178/3, 0182

SOPONYA, Nagyláng, Dózsa Gy. u.

Zichy-kastélyegyüttes és parkja

367, 368, 369, 370,
371/1, 371/3, 371/4,
371/5, 373, 374, 400

SZÉKESFEHÉRVÁR,
Koronázó tér

Romkert, koronázó templom romjai

134, 399

TÁC, Fövenypuszta

Gorsium

025, 026, 028

8. GYŐR-MOSON-SOPRON MEGYE

DÉNESFA, Fő u. 19.

Cziráky-kastélyegyüttes és parkja

111, 117, 118/1

FERTŐD

Esterházy-kastély teljes műemléki együttese:

 
 

Erdő

015

 

Kelemente patak

016

 

erdő

017

 

út

018

 

erdő

019/2

 

út

020

 

erdő

021/1

 

erdő

021/2

 

út

022

 

út

023/1

 

vendéglő

023/2

 

út

023/3

 

út

024

 

erdő

025/1

 

erdő

025/2

 

út

026

 

erdő

027/1

 

erdő

027/2

 

szántó

0202

 

út

0223/1

 

szántó

0224

 

út

126

 

park

127/2

 

Gránátos ház I.

128

 

út

129

 

sportpálya

130

 

Gránátos ház II.

131

 

út

132

 

járda

133

 

út

134

 

ipartelep, rakodó

135

 

iparvasút

136

 

iroda

137/1

 

beépítetlen terület

137/2

 

út

138

 

park

139

 

út

140

 

Kastély

141

 

park

142

 

híd, sétány

143

 

park

144

 

járda

145

 

udvarosház

225

 

uradalmi épület

227/1

 

út

322

 

Muzsikaház

324/1

 

lovarda

327/2

 

beépítetlen terület

327/4

 

kertészet, üvegházak, kutyaház

327/6

 

park

327/7

 

út

328

 

vízmű

329

 

park

330/1

 

park

330/2

 

út

330/3

 

út

331

 

út

332

 

tiszttartói ház

333

 

Marionett Színház

334

 

télikert

335

 

kerti ház

336

 

út

337

 

beépítetlen terület

338/1

 

beépítetlen terület

338/2

 

lakóház

339/2

 

út

340

 

víztorony

341

 

uradalmi épület

342/5

 

uradalmi épület

342/6

 

uradalmi épületek

343

 

út

344/1

 

út

345

 

uradalmi cselédházak

346/2

 

uradalmi cselédházak

346/4

 

út

347

 

magtár

348/1

 

közmű

348/3

 

beépítetlen terület

348/4

 

út

350

 

park

1229/1

FERTŐRÁKOS, Fő u. 153.

volt püspöki kastélyegyüttes és kertje

876, 877, 875

GYŐR, Liszt Ferenc u. 13.

volt Megyeháza

6687

GYŐR, Széchenyi tér 5.

volt Apátúr-ház (múzeum)

6870

MIHÁLYI, Korona u. 1.

Dőry-kastély és parkja

364, 366

MOSONMAGYARÓVÁR,
Pozsonyi út 88.

vár és erődrendszer

313/10, 312/1, 312/2

NAGYCENK

Széchenyi-kastély és teljes műemléki együttese:

 
 

park

658/1

 

Vöröskastély (kastélyszálló)

658/2

 

méntelep

658/4

 

Széchenyi Emlékmúzeum

658/5

 

virágház (kastélyszálló)

658/6

 

őrépületek

660

 

méntelep

558

 

vízmű, szennyvíztelep

559

 

hársfasor

673, 0159/1 667, 668, 669, 670, 674, 675, 676, 677/3, 678, 679, 680, 681,682,683,684, 685,686,687,688,689,

690, 691,692,693,694,695, 696, 697 698, 699, 700, 701,702, 703, 704

SOPRON, Fő tér 6.

Fabricius-ház (múzeum)

192, 193, 194

SOPRON, Fő tér 7.

Tábornokház (múzeum)

195, 196

SOPRON, Fő tér 8.

Storno-ház (múzeum)

197, 198

SOPRON, Templom u. 2-4.

Esterházy-palota (múzeum)

189, 188

SOPRON, Új u. 11.

zsinagóga (múzeum)

52

SOPRON, Új u. 22-24.

zsinagóga (múzeum)

24, 25

SZANY, Kossuth u. 2., 4., 6.

volt püspöki kastélyegyüttes és parkja (múzeum)

1162/1

9. HAJDÚ-BIHAR MEGYE

DEBRECEN, Déri tér 1.

Déri Múzeum

8315

DEBRECEN, Egyetem tér 1.

Kossuth Lajos Tudományegyetem

22246

DERECSKE, Nyárfa utca 30.

Lakóház és porta,Tájház

1949

HAJDÚBÖSZÖRMÉNY,
Kossuth u. 1.

Hajdúkerületi Székház

3718

HORTOBÁGY
a 33. sz. főút (71+879 szelvény)

Nagyhortobágyi kőhíd

96/4

HORTOBÁGY, Petőfi tér 1.

Nagyhortobágyi csárda

1

HORTOBÁGY, Petőfi tér

Egykori szekérállás (Pásztormúzeum)

97

NAGYKEREKI, Bocskai tér

Bocskai várkastély (múzeum)

610/1

10. HEVES MEGYE

BOCONÁD

Szeleczky kastély

2001

EGER, Dózsa Gy. tér 3.

Valide Szultana török fürdő romjai

5033, 5031

EGER

vár és erődrendszer romjai

5488, 5440 megmaradó része 5472,
5481, 5489, 5833/1

EGER, Knézich K. u.

minaret

5072/2

ERDŐTELEK

Buttler kastély

365/4

HATVAN, Kossuth tér

Grassalkovich-kastély

2713/4

NOSZVAJ,Dobó u.10.

De la Motte-kastély és parkja

545/1

PARÁD, Sziget u. 8.

falumúzeum

123

SIROK

várrom

0193

11. JÁSZ-NAGYKUN-SZOLNOK MEGYE

ÚJSZÁSZ, Abonyi u. 1.

Orczy-kastély és parkja

2074/1

12. KOMÁROM-ESZTERGOM MEGYE

BAJNA, Május 1. tér

Sándor-Metternich-kastélyegyüttes és parkja:

 
 

Kastély

566

 

park, út

565/2, 563, 564, 567/1, 568/1, 568/2

 

Uradalmi istálló

116/6

DÖMÖS, Felsőfalu dűlő

Prépostsági romok

403

ESZTERGOM, Szent István tér 1.

vár, a volt királyi, majd érseki palota maradványainak együttese

16241, 16242

ESZTERGOM, Pilisszentlélek

pálos kolostorrom

061

KISBÉR,Szabadság park 6.

volt Magyar Királyi Lovarda

1598,1599/1, 1071

KOMÁROM, erődrendszer

Igmándi erőd, Monostori erőd

1171, 1948

OROSZLÁNY, Majkpuszta

volt kamalduli remeteség teljes együttese:

   
 

kastély

 

074/20

 

toronyrom

 

074/8

 

remeteházak

 

074/1, 074/2, 074/3, 074/4, 074/5, 074/6, 074/7, 074/9, 074/10, 074/11, 074/12, 074/13, 074/14, 074/15, 074/16, 074/17, 074/18

 

központi udvar

 

074/19

 

jégverem, erdő

 

072

 

gazdasági épület

 

073

 

kápolna és erdő

 

083

 

gyep

 

075

 

erdő

 

076

 

étterem (gyep)

 

078

 

gyep

 

061/9

 

tó, mocsár

 

062

 

udvar

 

032/1, 032/2, 032/3

OROSZLÁNY, Vértesszentkereszt

bencés templom- és kolostorrom

 

0199/5

TATA, Hősök tere 7., 8., 9/A

Esterházy-kastély és melléképületei, park

 

1852, 1853, 1854,
1855, 1851,

TATA, Néppark

volt Esterházy kerti lak (múzeumi székház), műrom és mecset

 

3306/4, 3304/12,
3308/2

TATA, Váralja u. 1-3.

a vár együttese

 

1874/1, 1874/2, 1873,
1875

13. NÓGRÁD MEGYE

BALASSAGYARMAT,
Madách u. 2.

volt megyei börtön, büntetés-végrehajtási intézet

447

DRÉGELYPALÁNK

várrom

058

HOLLÓKŐ, Kossuth u. 82.

Palóc Múzeum

49/1

HOLLÓKŐ

várrom

057/1

MÁTRAVEREBÉLY, Szentkút

remetebarlang

0135/1

SALGÓTARJÁN

Salgó várrom

036

SZÉCSÉNY, Ady E. u. 7.

Forgách-kastély (múzeum), parkja és várkert

106, 155/2

14. PEST MEGYE

ABONY, Tószegi u. 51.

Vigyázó-kúria

4160/6

ACSA, Petőfi u.

Prónay-kastély és parkja

4

ASZÓD, Szabadság tér 7.

újabb Podmaniczky-kastély és parkja

181, 182

DABAS-GYÓN,
Biksza Miklós u. 479.

Halász Móric-kúria és parkja

4795

ÉRD, Mecset u.

minaret

24357/1

FÓT, Vörösmarty tér 2.

Károlyi-kastélyegyüttes és parkja

1565/2, 1552, 1553, 1562, 1565/1, 1563, 1564

GÖDÖLLŐ, Szabadság tér 1.

Grassalkovich-kastély teljes épületegyüttese, parkja

5848, 5850, 5851/3, 5851/4, 5852, 5853/2, 5853/3, 5853/4, 5854, 5855, 5856/1, 5856/2

GÖDÖLLŐ

vasútállomás volt királyi váróterme

5893/2

GÖDÖLLŐ, Babatipuszta

istállókastély

0268

GYÖMRŐ, Bajcsy-Zsilinszky u.

Teleki-kastély és parkja

632, 587, 583

NAGYKŐRÖS, Kecskeméti u. 27/B

Halász-Tanárky-kúria

2942/4

PÉCEL, Kálvin tér 1.

Ráday-kastély márványistálló és kastélypark

2, 3/1

PILIS, Kossuth u. 31.

Beleznay-Nyáry-kastély és parkja

1753

PILISSZENTKERESZT
Romterület

ciszterci apátság romjai

05/1, 05/2

POMÁZ, Templom tér 3.

Teleki-kastély

640/1

RÁCKEVE, Kossuth u. 95.

Savoyai-kastély és parkja

75, 52, 53, 76/1, 2954/1

VÁC, Köztársaság u.

diadalív

2131/2

VÁCHARTYÁN, Veres Pálné u. 5.

Rudnay-kastély

1/1, 1/3, 3,2,726

VISEGRÁD, Fő u. 25-41.

A királyi palota teljes romterülete.

22, 23, 24, 25, 26,

VISEGRÁD, Fő u.

Ferences kolostor romjai és a kapcsolódó múzeumi épületek

27/1 ,27/2, 28, 29/1, 29/3

VISEGRÁD, Fő utca
Salamon-torony u.
Várhegy

Erődrendszer
vízibástya, kapu és várfalak
Alsóvár (ún. Salamon-torony) fellegvár és a csatlakozó várfalak

56, 1/4, 169/2, 0125/9,11
1079, 0125/8
0125/5, 0125/ 15

VISEGRÁD, Sibrik-domb

Római castrum és X-XI. századi várispánság romjai

1089, 1090, 0100/2

Visegrád,Sibrik-domb

Esperesi templom maradványai

1082/3

ZSÁMBÉK, Régi templom u.

templom- és kolostorrom volt premontrei prépostság

 

941

15. SOMOGY MEGYE

BALATONSZENTGYÖRGY,
Csillagvár u. 68.

tájház

35, 36

BALATONSZENTGYÖRGY,
Irtási dűlő

Csillagvár (múzeum)

043

ISTVÁNDI, Kossuth u. 59.

tájház

212

SOMOGYVÁR, Várhegy

Szent Egyed bazilika és bencés apátság romjai

0150

SZENNA, Árpád u. 38.

volt népi lakóház (tájház)

 

191/1

ZAMÁRDI, Szántódpuszta

majorsági épületegyüttes

 

4470, 4471, 4472,
4473, 4474, 4476,
4477, 4481

ZAMÁRDI, Fő u.83.

tájház

 

2395

16. SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE

NYÍRBÁTOR, Édesanyák útja.

Szülőotthon, az egykori Báthori-várkastély területén

2507

NYÍRBÁTOR, Vár u. 1.

Báthori-várkastély, magtár

2451/1

SZABOLCS, Földvár u.

földvár

1, 2, 4

TARPA, Árpád u.

szárazmalom

1020/2

TUZSÉR, Ady E. u. 2.

Lónyay-kastély és parkja

885

TÚRISTVÁNDI, Zrínyi M. u.

vízimalom

303

VAJA, Damjanich u. 79.

Vay-kastély (múzeum) és parkja

3

17. TOLNA MEGYE

LENGYEL

Apponyi kastély és parkja

16

OZORA

Ozorai Pipo vára

1596

DUNAFÖLDVÁR, Rátkay köz 2.

ún. török torony (múzeum és étterem)

1030

SIMONTORNYA, Vár tér 10.

vár

1447

18. VAS MEGYE

BOZSOK, Rákóczi u. 1.

Sibrik-kastélyegyüttes és parkja

2, 4

BOZSOK, Rákóczi u. 101.

Batthyány-várkastély romja és kertje

268/1, 268/2, 268/3,
268/4, 268/5, 268/6,
268/7, 268/8, 268/9,
268/10, 268/11, 268/12,
268/20 út, 270

BÜK, Gyár u. 29.

Szapáry-kastélyegyüttes és parkja

607

CÁK, Gesztenyés 3., 4., 5., 6.,
28., 29., 30., 31., 32

gesztenyés pincesor

1286

CSÁKÁNYDOROSZLÓ, Fő u. 4.

Batthyány-kastélyegyüttes és parkja

1/1, 2/1

HEGYHÁTSZENTPÉTER,
Béke u. 86. és 88.

tájház, műemléki együttese (múzeum)

199, 200

JÁNOSHÁZA, Vár u. 54.

Erdődy-Choron-várkastély és parkja

1180

KÖRMEND,
Gr. Batthyány L. u. 9.

Batthyány-Strattmann-várkastély teljes együttese: főépület, melléképületek, kastélypark és építményei

1, 2/1, 2/2, 2/3, 3, 4,
5, 6/2

KŐSZEG, Rajnis J. u. 9.

Jurisics-vár teljes együttese

1822, 1823, 1824/1,
1824/3, 1824/4, 1825,
1826, 1827

SÁRVÁR, Várkerület 1.

Nádasdy-várkastély és kertje

1

SZALAFŐ,
Pityerszer u. 1-2., 3. és 9/A

népi műemléki együttes, (múzeum)

485, 524

VASSURÁNY, Vasút u. 2.

Schilson-kastély és parkja

197, 194/2

VASSZÉCSENY, Munkás u. 3.

Ó-Ebergényi-kastély és parkja

344

19. VESZPRÉM MEGYE

ALSÓÖRS, Petőfi köz 7.

gótikus ház, ún. török adószedőház

772

BADACSONYTOMAJ,
Szegedy Róza u. 137.

Szegedy Róza háza, udvarán présház és vincellérház (múzeum)

039/11

BAKONYBÉL, Fő u. 15.

gazdaporta, népi

437

CSESZNEK, Vár u.

várrom

0158/1

CSOPAK, Kisfaludy u. 28.

vízimalom

1179

DABRONC, Ötvöspuszta

Szegedy-kastély és kúria

333, 318/1

DEVECSER,

Vár, volt Esterházy-kastély

620/4

DOBA

volt Erdődy-kastély és parkja

0219, 0222/2, 0222/3, 0222/5, 0222/6

DOBA

Somlóvár romjai

0160/11

DÖRGICSE, Fő u.

felsődörgicsei kettős templom romja

30

DÖRGICSE

alsódörgicsei templomrom

0157

DÖRGICSE, Pusztatemplomi dűlő

kisdörgicsei templomrom

0266/2

GYULAKESZI, Csobánc-hegy

várrom

070

KÉKKÚT, Fő u. 55.

tájház

105

KŐVÁGÓÖRS

ecséri templomrom

9289

KŐVÁGÓÖRS, Petőfi u. 18.

tájház

538

MAGYARPOLÁNY, Petőfi u. 4.

tájház

467

NAGYVÁZSONY, Bercsényi u. 21.

Schumacher-ház (múzeum)

522

NAGYVÁZSONY, Vár u.

Kinizsi-vár romjai

454

NAGYVÁZSONY, Barátipuszta

pálos templom- és kolostorrom

0111

NEMESVÁMOS, Balácapuszta

római villagazdaság, likasdombi halomsír

089/3, 092/6

ÖRVÉNYES, Szent Imre u.1.

vízimalom

1

PÁPA,

Esterházy kastélyegyüttes:

 

Fő tér 1.

kastély

1

 

szálloda (v. istálló)

5/2

 

park, várkert és vízfolyások

2, 3, 6402/9, 6403,
6406, 6408, 6409,
6410, 6413/4, 6412

PÁPA, Március 15. tér 12.

volt Kluge-féle kékfestőüzem (múzeum)

233, 130

SÜMEG, Szent István tér 10.

volt püspöki palota

1422/3

SÜMEG, Várhegy

vár

1532

SZIGLIGET

várrom

7

TÉS, Táncsics M. u. 17. és 32.

szélmalmok

469, 461

TIHANY, Batthyány u. 18. és 20.

halászcéh-ház és gazdaház (múzeum)

135

VÁRPALOTA, Szabadság tér 1.

Thury György egykori vára (múzeum)

1

VESZPRÉM, Veszprémvölgyi u.

Veszprémvölgyi apácakolostor és jezsuita templom romjai

6438/1
(telekosztás után
6438/4), 6438/2

VESZPRÉM,
Gyulafirátót, Kolostor u.

premontrei templom- és kolostorrom

664

VESZPRÉMFAJSZ

középkori templomrom

030/9

20. ZALA MEGYE

EGERVÁR, Vár u.

várkastély

073

KESZTHELY,
Bercsényi u. 65., Georgikon u. 20.

Georgikon és majorja teljes együttese

1418/4, 1418/1

KESZTHELY,

Festetics-kastélyegyüttes és parkja:

 

Kastély u. 1.

kastélymúzeum

2008

Bástya u. 2.

 

2005, 2006

Bástya u. 4.

 

2004

Bástya u. 6.

 

2003

Georgikon u. 21.

kertészet

2009

Georgikon u. 21/A

 

2010/1

Georgikon u. 21/B

 

2010/2, 2010/3, 2010/4, 2010/5, 2010/6, 2010/7

Georgikon u. 21/C

 

2011

Soproni u. 2.

 

2007

Lehel u. 2.

 

2450

 

kastélypark

1687/1, 1687/2,
1687/3, 1687/4

KESZTHELY,
Kastély u. 11.,
Georgikon u. 1.

az Amazon Szálló,
lóváltó és
lakóház épületegyüttese

2026
2027

KESZTHELY,
Fenékpuszta, műemléki együttes:

   
 

római kori épületmaradványok

0420, 0452, 0453,
0454, 0455, 0456,
0457, 0458/1, 0458/2

 

Festetics-kúria és gazdasági épület

0415, 0416, 0418/1,
0418/2, 0420, 0421/1,
0421/2, 0421/30421/4, 0424,
0425, 0426/1, 0437/1,
0437/2, 0462/1, 0462/3,
0462/4

REZI

várrom

0144/15

ZALASZENTGRÓT, Zala u. 1.

Batthyány-kastély, park és
híd

248
0364/4

ZALASZÁNTÓ, Tátika

várrom

045/14

ZALAVÁR, Récéskút

bazilika romjai

090

ZALAVÁR, Vársziget

vár és apátság romjai

083/6, 083/7, 087/5

A kulturális örökség védelméről szóló törvényjavaslat indokolása

ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS

I. részhez

A műemléki, régészeti és tárgyi kulturális örökségünk védelmének területén tapasztalható elmaradások felszámolása, továbbá a védelem rendszerének hatékonyabbá tétele és egységesítése érdekében a minisztérium vezetése a védelemért felelős intézményrendszer átalakítása mellett foglalt állást. A tervezett átalakítás elsősorban a hatósági feladatellátás és ügyintézés korszerűsítését érinti, melynek érdekében ingó és ingatlan kulturális örökségünk védelmének feladatait egy közös, igazgatásilag egységes örökségvédelmi hivatal látja majd el. A tárca e döntésével "A közigazgatás továbbfejlesztésének feladattervéről..." szóló, 1052/1996 (V.21.) Kormányhatározathoz, illetve az ezt megelőző 1100/1996 (X.2.) Kormányhatározat célkitűzéséhez igazodva tesz eleget a közigazgatás egyszerűsített, ügyfélközeli modelljének kialakítását célzó koncepciónak.

A fenti döntés értelmében a tárca egységes kulturális örökségvédelmi törvény benyújtását határozta el, mely ingó és ingatlan kulturális örökségünk feltárásának, megóvásának kérdéseiről, az e javakkal kapcsolatos tevékenységekről és hatósági feladatokról rendelkezik. A törvénytervezet a kulturális javak védelméről szóló 1997. évi CXL. törvény és, a műemlékvédelemről szóló 1997. évi LIV. törvény módosított szövegen alapul, kiegészülve a régészeti örökség hatékony, korszerű védelmét célzó rendelkezésekkel. A tárca e törekvésével eleget kíván tenni a Kormányprogram célkitűzéseinek, illetve a fent említett kormányhatározatokban megfogalmazott deregulációs feladatoknak.

II. részhez

A régészeti örökség védelmére vonatkozó első átfogó rendelkezést - jóllehet intézményi hátterét a Magyar Nemzeti Múzeum 1802. évi megalapítása már biztosította - az 1929. évi XI. tc. fogalmazta meg, mely a közgyűjtemények, így a múzeumok felügyeletét is az 1922-ben alakult Országos Magyar Gyűjteményegyetem Tanácsára bízta. A törvény a szervezetet az ásatások engedélyezése és ellenőrzése, a kincsleletek közgyűjteménybe való elhelyezése terén is központi hatáskörökkel ruházta fel.

A régészeti örökség jogi védelmének következő lépést a múzeumokról és a műemlékekről szóló 1949. évi 13. tvr. jelentette (államosítás). A terület átfogó szabályozásának továbbfejlesztését a múzeumokkal, a muzeális emlékek védelmével, valamint a kulturális örökség védelme feladatkörének jelentős részével a többször módosított 1963. évi 9. Tvr., (a továbbiakban: Mtvr.), valamint az annak végrehajtására kiadott 2/1965. (I. 8.) MM rendelet, és a hozzájuk csatlakozó ügyrendi és nyilvántartási szabályzat tartalmazta. E jogszabályok lényegében egységes elvek szerint, egységes keretbe foglalva kezelték a magyar múzeumügyet, s általa a régészeti örökség védelmét. A szervezeti és finanszírozási decentralizálás érdekében a szakigazgatás és az államigazgatás egymáshoz rendelésével önálló megyei múzeumi szervezeteket hoztak létre. A főbb szakmai kérdésekben továbbra is megőrizték a művelődési miniszter döntési jogát, többek között a régészeti területek védetté nyilvánításának kérdésében, a feltárások engedélyezésében, követelményrendszerének érvényesítésében, ellenőrzésében (Ásatási Bizottság felállítása).

A rendszerváltás nagy jelentőségű társadalmi, politikai és gazdasági változásai a muzeális emlékek védelmének, a múzeumok működésének újragondolását, továbbá a kulturális örökség védelmének jogi újraszabályozását követelték meg. Az Mtvr. rendelkezései nem álltak összhangban "A helyi önkormányzatokról" szóló 1990. évi LXV., "Az egyes állami tulajdon önkormányzati tulajdonba adásáról" szóló 1991. évi XXXIII., "A helyi önkormányzatok és szerveik, a közigazgatási megbízottak, valamint az egyes centrális alárendeltségű szervek feladat- és hatásköréről" szóló 1991. évi XX. törvények rendelkezéseivel, az Alkotmány és a Ptk. módosításaival.

A kulturális örökség egészén belül jelentősen megnőtt a régészeti lelőhelyek és leletek veszélyeztetettsége. A jelentős környezet-átalakítással járó építkezések, az illegális ásatások és leletgyűjtések, valamint a korábban többnyire állami tulajdonban lévő földterületek magánkézbe kerülése révén a régészeti lelőhelyekkel és leletekkel sokkal többen kerülnek közvetlen kapcsolatba. A magántulajdon szerepének és jelentőségének növekedése, valamint az önkormányzati rendszer kialakulása is a régészeti tevékenység újraszabályozását kívánta. A nagyszabású építkezések következtében a régészeti szakhatósági tevékenység jelentősége megnőtt, és az építkezésekhez kapcsolódó leletmentések végzésének és finanszírozásának módja is új jogi rendezést kívánt. Ezekre a problémákra kívánt választ adni az 1997. évi CXL. törvény, amely a régészeti lelet szemszögéből közelítette meg a régészeti örökség védelmének kérdéskörét. A törvény bevezette a régészeti lelőhelyek és területek rendeleti úton történő védettségét, a megelőző feltárás és a leletmentés fogalmát. Míg első fokú közigazgatósági hatóságként a törvény az általa felállított Kulturális örökség Igazgatóságát (a továbbiakban Igazgatóság) nevezte meg, a védetté nyilvánított régészeti lelőhelyekkel kapcsolatos szakhatósági jogkört a megyei múzeumokhoz rendelte, óriási terhet róva ezáltal a múzeumokra.

A régészet megnövekedett súlya, gazdasági szférában való, a nagyarányú beruházásokkal és fejlesztésekkel összefüggő egyre erősödő jelenléte, továbbá az 1997. évi CXL. törvény hatályba lépése óta szerzett tapasztalatok indokolttá teszik egy az eddigi jogszabálynál részletesebb, behatóbb szabályozás megalkotását.

Az 1997. évi CXL. törvény hatályba lépése óta eltelt időben világossá vált, hogy a szakhatósági funkció múzeumokhoz rendelése nem szerencsés: számos precedens értékű eset bizonyítja, hogy az önkormányzatok által fenntartott múzeumok szakhatósági tevékenységükben nem tudják magukat függetleníteni a fenntartótól, ami a régészeti örökség sérelmére a gazdasági szféra fejlesztési, beruházási, építési tevékenységének előnyét jelentette. Komoly érdekütközést és összeférhetetlenséget példáznak azok az ügyek, amikor a fenntartó mint beruházó lényegében saját magának állít ki szakhatósági engedélyt. A fentiek alapján a törvénytervezet mind a hatósági, mind a szakhatósági funkciót a hivatalhoz kívánja rendelni, megszabadítva ezáltal a múzeumokat a hivatali munkaidőt rabló terheitől. A közigazgatás átszervezéséről, a hatósági-szakhatósági feladatok központi hivatalhoz történő rendeléséről született kormányhatározat koncepcionális döntéséhez igazodik a tervezet is, egyszerűsítve és az állampolgárok számára átláthatóbbá téve a régészettel kapcsolatos hatósági-szakhatósági munka menetét. A múzeumokra a hatósági ügyintézés az egyre intenzívebb beruházási, építési, fejlesztési tevékenység miatt olyan terhet ró, melyet csak egyéb szakmai-tudományos munkájuk rovására láthatnak el megfelelően. Ugyanakkor, mint a törvénytervezet 94. § (7) bekezdés is mutatja, szakmai tapasztalataikra, felhalmozott értékeikre továbbra is nagy szükség van, hiszen a feltárásokat, feldolgozásokat, publikációkat továbbra is nagyrészt a múzeumok végzik.

A törvénytervezet a korábbi szemléleten túllépve elsősorban a régészeti lelőhelyekre való tekintettel kívánja szabályozni régészeti örökségünk védelmét, mely az 1997. évi CXL. törvény régészetre vonatkozó koncepciójának és szabályozásának továbbfejlesztett változata.

Az 1997. évi CXL törvényhez képest szűkebbre vontuk a régészeti örökség körébe tartozó emlékek időhatárát, amennyiben a hatályos törvényi szöveg száz évnél régebbi meghatározása helyett az 1711. előtti, alapvetően régészeti módszerekkel kutatható ingó és ingatlan elemeket soroltuk ide.

A lelőhelyállomány napról napra fogy: a szaporodó, s a jövőben még nagyobb számban folytatandó, nagy területekre kiterjedő ásatások, autópályákhoz kötődő leletmentések épp úgy veszélyt jelentenek, mint az ipari célú területfejlesztő beruházások, s a magánkézbe került, sokszor ellenőrizhetetlen mezőgazdasági területek. Közismert tény az is, hogy az ország régészeti lelőhelyei az építkezéseken túl az ott folyó illegális tevékenység (kincskeresés) miatt is fokozott veszélynek vannak kitéve. A tervezet alapgondolata szerint minden lelőhely védett. A védelem a Kulturális Örökség Igazgatósága által vezetett hatósági nyilvántartással jön létre, mely a szakma széles tábora számára a védett lelőhelyek jegyzékén túl állandóan bővülő, korszerű, digitális régészeti topográfia alapjainak megteremtését is jelenti. Lehetővé teszi, hogy a beruházok már a tervezés megkezdése előtt információkat kapjanak a területen található régészeti lelőhelyekről, így a tervezők és a kulturális örökség védelméért felelős szakemberek közösen dolgozhassanak ki olyan kármegelőző-kárcsökkentő stratégiákat, amelyek az örökségvédelem céljait egyeztetik a fejlesztési célokkal. Mindez egyértelmű pozitív fejlesztő hatást gyakorol a korszerű területrendezésre és területfejlesztésre, ami az ország régióinak fejlődése szempontjából elengedhetetlen.

A lelőhelyek teljes körű, átfogó védelme mellett szükségesnek tartottuk bevezetni a fokozott és kiemelt védelmi kategóriákat, melyek lehetővé teszik, hogy az erre érdemes lelőhelyek hatékonyabb védelemben legyenek részesíthetők. (A fokozott és kiemelt védelem a nemzetközi gyakorlat szerint a teljes állománynak mintegy 4%-ára terjed ki. Jelenleg 700 körüli azon lelőhelyek száma, amelyek kiemelt védelemben részesülnek).

A tervezet fontos alkotóeleme a régészeti védettség megszüntetésére vonatkozó rendelkezés. A védelem feloldására vonatkozó szabályozás a hatályos törvényből kimaradt, ami gyakorlati eljárásban kiküszöbölhetetlen akadályt jelentett. További változást jelent az 1997. évi törvényhez képest, hogy a tervezet bevezeti a próba- illetve mentő feltárás fogalmát, továbbá foglalkozik a lelőhelyek feltárását követő védelmével is.

Általánosságban elmondható, hogy a tervezet a kulturális javak védelméről szóló 1997. évi CXL törvény rendelkezésein, továbbá a Kormány által Máltán 1992. január 16-án aláírt, hazánkban 1995. május 25-én hatályba lépett, a régészeti örökség védelméről szóló Európai Egyezményen (kihirdetve: 149/2000. (VIII. 31.) Korm. rendelettel, a továbbiakban Egyezmény) alapul. A tervezetben foglalt rendelkezések megalkotását a korszerű, hatékony örökségvédelem igénye vezette, mely egyaránt igazodni kíván a kormányprogram célkitűzéseihez és az európai normarendszerhez.

A műemlékvédelem szakterületét a hatályban lévő 1997. évi LIV. törvény szabályozta: A műemlékek védelme olyan alapvető állampolgári jogokat és kötelezettségeket érint, amelyeket az alkotmány, valamint a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény értelmében csak törvénnyel lehet szabályozni, illetőleg korlátozni.

Az azóta eltelt idő társadalmi, gazdasági és politikai fejlődése során bebizonyosodott, hogy a törvény túlságosan részletező és intézmény-centrikus, amely az időtállóságát kétségesé tette. Ugyanakkor a műemlékek - mint pótolhatatlan nemzeti értékek - védelme elsőrendű közérdek, és olyan jogbiztonságot kíván, amely hosszú távra biztosítja annak törvényi alapjait, és dereguláció útján biztosítja a részletes szabályok alsóbb szintű megalkotását.

A műemlékek az épített környezetbe illeszkednek, de annak csekély számú, viszont sokrétű kulturális értéket jelentő, kiemelkedő elemei. Az ország kb. négymillió épített objektuma között műemlékek száma 10 ezer háromszáz. Az elmúlt évtizedek tapasztalatai azt mutatták, hogy a műemlékek védelmének az építésügy vagy a környezetvédelem felügyeletébe való helyezése nem biztosította azok kulturális és egyetemes nemzeti értékének érvényesítését teljes körűen. Az integrált műemlékvédelem eszméje és gyakorlata a kulturális örökség körébe helyezi a műemlékeket. A nemzetközi gyakorlatban a műemlékek védelme vagy a kultúra-művelődésügy, vagy a területrendezés ill. környezetvédelem kormányzati irányítása alá tartozik. Az Európai Unió Bizottságának szakterületi felosztása a kulturális területhez sorolja a műemlékek védelmét, restaurálását.

A törvénytervezet az örökség értékeknek, a műemlékfogalomnak kitágításaként meghatározza a műemléki érték fogalmát, amely értékek közül megfelelő kiválasztással kerülnek egyes értékek védelemre - műemlékek. A védett értékek műemlék elnevezése az általánosan már elfogadott és más jogszabályokban is már beépült fogalmi tartalmat védi. Ehhez alapvetően szükséges az épített kulturális örökség értékeinek, azaz a műemléki értékeknek számbavétele. Az értékek előzetes védelmét szolgálja a számbavételi munka folyamán bővülő ismeretek szerinti műemléki értékek elővédelme és ezek listába foglalása. Mivel szakmai tevékenység, ezért a javaslat az ezzel kapcsolatos tevékenységet a Hivatal hatáskörébe utalja.

Általánosan elmondható, hogy e rész kimunkálása az 1997. évi CXL. törvény normaszövegén alapul, amelyből a kulturális javak védetté nyilvánítása és a kulturális javak külföldre történő kivitele teljes egészében átkerült az kulturális örökség védelméről szóló egységes törvénybe. Jelentős módosítás történt azonban a kiviteli eljárás szabályozásában, mely szerint a kérelmet Hivalnál kell benyújtani a külön jogszabályban megjelölt közgyűjteményektől előzetesen beszerzett szakvéleménnyel együtt. Kimaradtak az új törvénytervezetből a szükségtelen vagy végrehajthatatlan intézkedést tartalmazó szövegrészek, mint például a kulturális javak behozataláról szóló bekezdés. Bekerült a törvénytervezet szövegébe a védetté nyilvánításról szóló határozat tartalmára vonatkozó rendelkezés, ami azért fontos, mert a határozatban rögzített adatok változása bejelentési kötelezettséggel jár. A két fejezetből egyes szakaszok az új törvénytervezetnek az örökségvédelmi hatóságról szóló részében kerültek át értelemszerűen

Elsősorban a kulturális javak védelmével összefüggő általános követelmények és hatósági feladatok egységes szabályozása érdekében vált szükségessé a közokiratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvény (továbbiakban: Ltv.) új 3/A. §-ának megalkotása, 3. §-ának új r) és s) ponttal, 14. §-ának új (3) bekezdéssel történő kiegészítése, 5. §-a (3) bekezdésének kibővítése, továbbá 6. §-a (1) bekezdésének, 33. §-ának és 34. §-a (1) és (2) bekezdésének újraszabályozása.

A fentieken túlmenően - az Ltv. hatályosulása során észlelt problémák megszűntetése érdekében - kezdeményezzük a közokiratok kezelésének szabályozásával kapcsolatos miniszteri hatáskör (Ltv. 8. § a) pont), illetve a Magyar Országos Levéltárra telepített központi feladat (Ltv. 17. § (2) bekezdés b) pont) hatályon kívül helyezését, az egységes iratkezelési szabályzatok kiadásával összefüggő hatáskörök pontosítását (Ltv. 10. §(2) bekezdés), az általános levéltárak illetékességi körének meghatározásával kapcsolatos szabály módosítását (Ltv. 14. § (2) bekezdés), a közlevéltárban folytatható kutatás eljárási szabályainak kiegészítését (Ltv. 22. § (2)-(3) bekezdés).

III. részhez

A kulturális örökség integrált védelme a hatósági, engedélyezési eljárások átfedéseinek megszűntetését igényli. Ennek megfelelően került szabályozásra a hatósági és egyéb engedélyezési eljárások rendje. A tervezet a feladatok korszerű ellátása céljából új intézményi struktúrát határoz meg, amely a meglevő hasonló feladatokat ellátó intézmények működésének feladatait integrálja (Kulturális Örökségvédelmi Hivatal). Az integrált védelem tervezését és megvalósítását az államigazgatás korszerűsítésének folyamatával párhuzamosan kell végezni, azaz végre kell hajtani a szükséges decentralizációs, dekoncentrációs, deregulációs intézkedéseket. A hivatal regionális kirendeltségei látják el az I. fokot, vezetője a II. fokot. A hivatal felállítása az 1100/1996. (X.2.) és 1052/1999. (V.21.) sz. kormányhatározatok szellemében történik. A Hivatal az ingó és ingatlan kulturális örökség egészére kiterjedő hatósági-szakhatósági jogkörrel bír. A Hivatal a kulturális örökség védelmének hatósági feladatait ellátó két intézmény (Országos Műemlékvédelmi Hivatal Műemlékfelügyeleti Igazgatósága, Kulturális Örökség Igazgatósága) hatósági részlegeinek összevonásával jön létre. Felállítása összhangban áll a Kormányprogram által szorgalmazott ún. "egyablakos ügyintézéssel", a modern informatikai rendszer megteremtésével, az integrált közigazgatási informatikai rendszeren alapuló információs szolgáltatással (1052/1999. (V.21.) Kormányhatározat III.1.).

RÉSZLETES INDOKOLÁS

A 1-2. §-hoz

A tervezet hatálya kiterjed a kulturális örökség fogalomkörébe tartozó javakra, ideértve annak ingó - műemlékek, régészeti emlékek, régészeti lelőhelyek és ezek védőövezetei - és ingatlan - régészeti leletek, kulturális javak - elemeit is. A tervezet által biztosított védelem egyetemlegesen vonatkozik a kulturális örökség egyedi elemeire és azok meghatározott csoportjaira (területi védelem). A védett kulturális örökségi javak köre a jelen törvénytervezetben meghatározott módon változhat: bővülhet, ill. - kivételes esetekben - szűkülhet; a törvény hatálya ezekre a folyamatokra is kiterjed. A védetté nyilvánítás és a védettség törlése természetes határvonalat jelent a jogszabálynak az adott kulturális örökségi elemre vonatkoztathatósága tekintetében. Ugyanakkor a jogalkotó a kulturális örökség egészét értékhordozóként ismeri és ismerteti el - függetlenül attól, hogy egyes elemei jogszabály által deklaráltan is védelem alatt állnak-e vagy sem.

Jelen tervezet hatálya tehát mind személyi, mind tárgyi vonatkozásban átfogó. Szélesebb, mint azok az eddig hatályban lévő jogszabályaink, amelyek a kulturális örökségvédelem tárgykörébe tartozó dolgokra terjedtek ki. E kiterjesztő hatály megalkotását az eurokonform szabályozás igénye indokolta.

A tárgyi hatály a tervezet értelmező rendelkezésének megfelelően egy olyan széles argumentációt fogalmaz meg, amelybe könnyen beilleszthetők azon javak, amelyek a nemzet számára olyan értékkel bírnak vagy fognak bírni, amely érték indokolja a rajtuk fennálló közvédelmet, így e tárgyak a közkincs funkcióját fogják betölteni. Ezt indokolja az a közösségi elvárás is, amely szerint az ezen javakra fennálló védelmet a tagállamok próbálják meg egységes irányítás alatt ellátni. Ez egyrészről hatékonyabbá teheti a védelem érvényre juttatását, másfelől megegyezik a közösség alapító szerződésének szabad piacra vonatkoztatott kritériumával, amely a közkincs fogalomkörébe tartozó javak esetén egy mindenki számára megnyugtató, átlátható és ellenőrizhető speciális árumozgást tesz lehetővé.

A koncentráció, amely a hivatal vonatkozásában áll fenn, és amely a törvény személyi hatályának kiterjesztéseként is megjelenik, megfelel annak a közösségi elvárásnak, hogy az államigazgatás racionalizálásával megteremtődjék a közösségi polgárok számára az ún. egyablakos rendszer. Ez azt célozza, hogy az ügyfél kevésbé kerüljön kiszolgáltatott helyzetbe, és ügyeit szakszerűbben tudják elbírálni a közösségi tagállamok államigazgatási szervei.

A személyi hatály kibővítése azt is jelenti, hogy a tervezet mindazon személyekre kiterjed, akik a kulturális örökség fogalomkörébe tartozó javak piacán szereplőként lépnek fel, ill. folytatják gazdasági tevékenységüket. E tekintetben a versenykorlátozás lehetőségének és a vásárló kiszolgáltatottságának a közösségi fogyasztóvédelemnek megfelelő csökkentése is célként fogalmazódott meg.

Az épített örökség egységes szemléletéből adódóan a műemlékvédelmi részterület szabályozásánál elengedhetetlen, hogy az a rugalmas átmenetet biztosítva kapcsolódjék az épített örökség helyi védelméhez. Ez utóbbi szabályait részben az épített környezet alakításáról és védelméről szóló (1997. évi LXXVIII.) törvény, részben a helyi önkormányzatok maguk határozzák meg, tehát a tervezet hatályán kívül esik. Így a vele kapcsolatos tájékoztatási kötelezettség csupán a módosítási javaslatok között kaphatott helyet.

Egyáltalán nem terjed ki viszont a tervezet hatálya a szellemi örökség védelmére. E területet a tervezetben szabályozni - az egységes szemléletű szabályozás elvének fenntartása érdekében - célszerűtlen lett volna. A (tárgyi) kulturális örökség szabályozási rendszerébe a szellemi örökségre (hagyományokra, szokásokra stb.) vonatkozó rendelkezések nehezen illeszthetők be, lévén ezek fenntartása és védelme inkább szociológiai, etnográfiai-etnológiai vagy éppen a gazdasági fejlődéssel összefüggő kérdés.

A 2. § c) pontja a nemzetközi közjog egyik alapelvéhez igazodik, amelynek lényege, hogy egy idegen állam képviselője egy másik állam joghatósága előtt - az államok egyenrangúságának és szuverenitásának kölcsönös elismerése jeleként - nem vonható felelősségre.

A 3. §-hoz

A kulturális örökségvédelem hatékony működéséhez saját eszközrendszere önmagában nem elégséges. A védelmi rendszer csak akkor funkcionál, ha egy átfogó fejlesztési stratégia érintkező alrendszereivel összehangoltan működhet; ezen összehangolt működést mint alapelvet deklarálja ez a paragrafus.

A 4-5. §-hoz

Az örökségvédelmi rendszer szolgáltatásai és felelősségi körei társadalmasításának általános alapelvei kerülnek itt megfogalmazásra.

Megfogalmazódnak az államnak, az önkormányzatoknak, az egyházaknak, gazdasági és társadalmi szervezeteknek, magánszemélyeknek - tulajdonképpen a kulturális örökséggel kapcsolatba kerülő minden állampolgárnak - ezen javakkal szembeni kötelezettségei, de velük összefüggő jogai is.

A védelmet érdemlő értékek tudományos megalapozottságú kiválasztása, a kulturális örökségi elemek által megtestesített értékek széles körben való ismertté tétele s a lényegében mindenki számára - tulajdonviszonyoktól függetlenül - biztosítandó hozzáférhetőségük a védelem legáltalánosabb, legszélesebb körben érvényesíthető célja. Ezáltal érvényesülhet ugyanis társadalomformáló erőként a bennük rejlő történeti és/vagy esztétikai értéktényező.

A még nem védett örökségi elemek számbavétele, az örökségi értékek feltárása a társadalommal történő aktív kommunikáció nélkül nem valósítható meg.

Az örökségvédelem eredményessége nagymértékben függ az össznemzeti érdekű céljainak és feladatainak megvalósításában közelebbről vagy távolabbról érintett szereplők együttműködésétől. Hatékony védelem külön-külön elrendelt és végrehajtott, esetleg egymásnak ellentmondó vagy egymás hatását kioltó intézkedések ill. tevékenységek esetén nem, csak ezek egymást erősítő - szinergetikus - összehangolásával biztosítható.

A régészeti emlékek és leletek, a műemlékek és a kulturális javak nemcsak a nemzeti, hanem az egyetemes kulturális örökség részét is képezik, ezért az örökségvédelem nemzetközi együttműködéssel, ill. a nemzetközileg elfogadott előírások és szabályok érvényesítésével tudja csak feladatait megfelelően ellátni. Mindenekelőtt a kulturális javak mozgása, a műkincsforgalom az a terület, amelyen az egyes államok nemzetközi összefogás nélkül jószerivel tehetetlenek.

A határainkon túli magyarsággal szembeni alkotmányos kötelezettségeinkhez illeszkedve a jogalkotó törvény erejével kívánja biztosítani a határon túli magyar vonatkozású kulturális örökség rendszerszerű anyaországi támogatásának lehetőségét. Ugyanígy vállalja fel a törvényhozói felelősséget a hazánkban élő nemzeti és etnikai kisebbségek kulturális örökségének megőrzése érdekében.

A 6. §-hoz

Az örökségvédelmi hivatal létesítése az összetett örökségvédelmi hatósági feladatok ellátása miatt szükséges: a jelenlegi OMvH hatósági feladatainak és a KÖI hatósági feladatainak integrálásával. A Hivatal regionális irodái mindkét szervezetnél már részben kiépültek. Összességében a költségvetésre az új hivatal többletterhet nem ró.

A 7. §-hoz

Az Értelmező rendelkezések a jogalkalmazók számára egységesen értelmezhető módon definiálják a védelem tárgyait, azaz a kulturális örökség egyes elemeit - a fogalmi meghatározásban a társadalom mindennapi életében betöltött szerepüket kidomborítva -, továbbá a védelmi rendszer működtetése során alkalmazható/alkalmazandó eszközöket, módszereket.

A kulturális javak fogalmán a tervezet kulturális örökségünk ingó elemeit érti. Ez a megnevezés megegyezik a Ptk.-ban és a Btk.-ban használatos fogalommal, és összhangban áll az Európai Tanács 1992. december 9-i 92/3911/EGK sz. rendeletében (a kulturális javak kiviteléről) szereplő kulturális javak/tárgyak meghatározásával.

A jogalkotó integrált, az épített örökség egészére mint értékhordozóra tekintő szemléletének tükre a definíciók síkján a "műemléki érték" fogalmának bevezetése. A műemléki értékek körét - természetüknél fogva - nem lehetséges egyszer s mindenkorra teljes körűen meghatározni. Ezért is - a védelem tárgyának pontos meghatározása érdekében - szükséges, hogy a védett műemléki értékek = "műemlékek" vonatkozásában a törvény egyértelmű szabályozást adjon. Műemléki érték és műemlék között a különbség nem immanens értékében rejlik tehát, hanem csupán a jogszabály általi védettség tekintetében húzható meg.

Minthogy a tulajdonosi jogok erőteljes korlátozásával jár együtt, és a költségvetésre is kötelezettséget ró, elengedhetetlen azon helyreállítási munkák, ill. ezek költségének (műemléki többletköltség) pontos meghatározása, amelyeket az örökségvédelmi hatóság írt elő a műemlék tulajdonosa számára.

A "műemléki helyreállítás" és a "műemlékek kötelező fenntartása" fogalmakat azért fontos megkülönböztetni, mert a tevékenység jellegénél fogva egyrészt beruházási és fenntartási-karbantartási munkák finanszírozás-technikai elkülönülése miatt, másrészt a támogatási rendszerek, célok kialakítása miatt.

Az ország területén az ismert lelőhelyeken kívül számos olyan terület határozható meg, ahol más, ismert lelőhelyek közelsége, vagy a terület geomorfológiai sajátosságai alapján nagy valószínűséggel lelőhelyek találhatóak, bár ezek pontos helyéről egyelőre nem áll rendelkezésre információ.

A régészeti örökség meghatározás részben azonos az 1997. évi CXL. tv. 1. sz. melléklete zs.) pontjával. Módosult a régészeti örökség időhatára: Magyarország története során az 1711. esztendővel zárult le a politikai, történeti és társadalmi fejlődés azon korszaka, melynek emlékei elsősorban a földben és a vizek felszíne alatt maradtak fenn, s melyek elsődlegesen a régészeti feltárás különféle formái révén kutathatók. Így azon időszak emlékeit nem soroljuk ide, melyeket alapvetően más tudományágak kutatnak, s ennek során a régészet csak mint módszer merül fel.

A régészeti védőövezet rendeltetése, hogy megakadályozza vagy mérsékelje azoknak a tevékenységeknek a hatását, amelyek a régészeti lelőhely állapotát - vagy bemutatás esetén rendeltetését - kedvezőtlenül befolyásolják.

A 9-10. §-hoz

A 9. és 10. §-ok a régészeti lelőhelyek általános védelmével állnak összhangban. A fenntartható használat elve követi az Egyezmény elveit, mely elsődlegesen a lelőhelyek a jövő generációk számára történő megőrzését írja elő. Mindezt tükrözi a Kormányprogram is, mely szerint "A kormány határozott szándéka, hogy a gazdasági növekedés ösztönzése a fenntartható fejlődés keretein belül menjen végbe, amely elv szerint alapvetőnek tartja mind humán, mind a természeti környezet értékeinek megőrzését."

A 11. §-hoz

Az általános védelem lényege, hogy az ismert, nyilvántartásba vett lelőhelyeket nem szabad elpusztítani. Az általános védelmet indokolja a törvény 8. § (1) bekezdése is, mely kimondja a régészeti leletek állami tulajdonát. Általános védelem alatt álló lelőhelyen minden korábbi tevékenység folytatható, ami a lelőhelyet nem veszélyezteti. A tulajdonos bármit tehet, kivéve a lelőhely megsemmisítését. Az általános védelem a nyilvántartásba vétellel jön létre, a tulajdonos ebből szerez tudomást a védelem tényéről. Az általános védelem nem egyenlő a védett lelőhely védettségi osztályba sorolásával: előbbi a nyilvántartásba vétellel, utóbbi rendeleti úton keletkezik.

A 12-16. §-hoz

Az ország vagy egy tájegysége szempontjából különös értékkel bíró, kiemelkedő tudományos jelentőségű lelőhelyeit rendeleti úton megkülönböztetett védelemben kell részesíteni. A kiemelten és fokozottan védett régészeti lelőhelyek kategóriájának bevezetése az 1997. évi CXL. tv. 29. § (1) bekezdésében szereplő védelem rendszerének továbbfejlesztésén alapul, s az örökségvédelmi bírság kiszabásánál is jelentőséggel bír. A hatályos törvényhez képest új elem, hogy a kiemelten és fokozottan védetté nyilvánításban a lelőhely értéke, s nem a veszélyeztetettsége az elsődleges szempont.

A 17. §-hoz

Az ideiglenes védetté nyilvánítás arra szolgál, hogy időtartama alatt eldőljön a lelőhely sorsa: feltárják, és nem kell tovább védeni, vagy védetté nyilvánítják. Az ideiglenes védettség a régészeti érdekű területek és az általános védelem alá eső lelőhelyek esetében állhat fenn.

A 18. §-hoz

A hatályos 1997. évi CXL. tv. nem szabályozta.

A 19-20. §-hoz

A hatályos 1997. évi CXL. tv. 33. § (4) és (5) bekezdéséhez képest a feltárásra jogosult intézmények körét ki kell terjeszteni a hadtörténeti, továbbá műemléki kutatással és helyreállítással foglalkozó intézményekre is. A feltárási joggal rendelkező intézmények és személyek felsorolása, illetve megnevezése alsóbb szintű jogszabályban történik meg, a hatályos 1997. évi CXL. törvény 33. § (4) és (5) bekezdéseiben foglalt elvek változatlanul hagyásával.

A 21. §-hoz

Újonnan bevezetett - de a gyakorlatban már alkalmazott - feltárási kategória, mely egyrészt a Hivatal információs rendszerének működtetését, másrészt a megelőző feltárások előkészítését szolgálja. A próbafeltárás során értékelni kell a tervezett tevékenységek megvalósításának és a gazdálkodásnak a lelőhely állapotára kiható várható hatásait, továbbá a régészeti örökség értékeinek megóvására, elkerülhetetlen károsodásuk csökkentésére vonatkozó intézkedéseket is. Gazdasági előnyei sem elhanyagolhatóak, az adott beruházás kapcsán elvégzendő megelőző feltárások idő- és költségkihatásait nagymértékben pontosítja és tervezhetőbbé teszi. Beiktatása azért fontos, mert a hatályos tv-ben ez a feltárási mód nem szerepel. A bekezdés a fenntartható használat elvéből indul ki.

A 22. §-hoz

A Hatályos 1997. évi CXL. törvényhez képest új rendelkezés: célja a kialakult gyakorlat jogszabályi környezetének megteremtése. A Hivatal ellenőrző illetve jóváhagyó szerepe a szerződésben foglalt kötelezettségvállalás és ellenérték realitásának megítéléséhez, illetve az országban folyó megelőző feltárások költségeinek összehangolásához szükséges.

A 23. §-hoz

Hangsúlyozni kell, hogy a beruházó a megelőző feltárás teljes költségét viselni köteles, melynek az Egyezmény 5. Cikk (ii) b) és 6. Cikk (ii) a) pontja szerint részét képezi a régészeti leletek elsődleges feldolgozása is (a régészeti leletanyag olyan mértékű feldolgozása, amely a leletek azonosítását, állapotának megőrzését, biztonságos tárolását, nyilvántartását és a szakmai közönség számára való hozzáférését biztosítja.). A feltárások teljes költségének biztosítása különösen fontos a föld- és vízfelszín alatti mélységi nyersanyag-kitermeléssel veszélyeztetett, valamint a több réteggel rendelkező lelőhelyek esetében.

A 27. §-hoz

A régészeti feltárást követő visszaállítás célja, hogy a feltárás után ne maradjon a terület és a feltárt emlék védelem nélkül. A feltárás befejezésével egyidejűleg gondoskodni kell a védelemről is. Lényegi szempont az élet- és balesetveszély-elhárítás, továbbá - ha a régészeti emlék bemutatását nem teszi semmi szükségessé, és teljes feltárás történt - a terület használatba való visszaadása.

A 28. §-hoz

Az értékvédelmi indíttatású szabályozás műemlékvédelemre vonatkozó általános céljait deklarálja ez a paragrafus.

A 29 -30. §-hoz

A műemlékek védetté nyilvánítása tekintetében a tervezet az eddig hatályoshoz viszonyítva két lényeges változtatást tesz:

A listás védelem bevezetése egyik eszköze azon célkitűzés megvalósításának, hogy a műemléki értékek minél tágabb köre legyen - a fennmaradás biztosítása érdekében - a műemlékvédelem látókörében. (A másik eszköz a helyi védelem központi nyilvántartása, amelyről a törvény 93. §-a rendelkezik.)

A listás védelem közvetlen célja, hogy a veszélyeztetett műemlékállománynak fennmaradási esélyt biztosítson. A jelenleg hatályos törvény erre csak az ideiglenes védettség lehetőségét nyújtja, amely csak egy-egy műemlék esetében és krízishelyzetben alkalmazható eljárás. A listás védelemmel mód nyílik arra, hogy veszélyeztetett műemlékcsoportokat (pl. a közelmúlt építészeti öröksége, potenciális ipari műemlékek) egyszerűsített eljárással gyorsan védelemben lehessen részesíteni. Olyan hatásos értékvédelmi eszköz, ami egyúttal csökkenti az ideiglenes védelem kimondásából adódó konfliktusos helyzetek számát. Ugyanakkor elengedhetetlen értékvédelmi eszköz is, mivel a teljes műemléki értékfeltárás Magyarországon több évtizedes munkát igényel, s a napról-napra változó gazdasági-társadalmi környezetben a jelenlegi törvény adta keretek között az egyre növekvő építési kedvvel nem lenne képes lépést tartani.

A 36-40. §-hoz

A műemlékvédelem sajátos tárgyai tekintetében a tervezet a hatályos műemléki törvényhez képest szerkezeti és tartalmi változtatást is eszközöl.

Szerkezeti változást jelent, hogy a műemlékvédelem sajátos tárgyai közé sorolja a védett területeket, amit az indokol, hogy valamennyi sajátos tárgy közös tulajdonsága, hogy a védelem területre vonatkozik.

Tartalmi változás, hogy a romemlékek a műemlékvédelem hatásköréből átkerülnek régészeti hatáskörbe.

Új tartalmi elem a védett műemléki területek körében a "történeti táj" (38. §) fogalmának a megjelenése. A történeti táj az örökségvédelmen belül új kategória, melyet az Európa Tanács 121. sz. az Európai Építészeti Örökség Védelméről szóló (ún. Granadai egyezmény 1985, hazai csatlakozás éve 1991) egyezménye ajánlja.

A történeti táj a műemlékvédelem körébe tartozik, mivel olyan beépített területeket érint, ahol az ember alkotta ingatlan elemek vagy azok egy része általában önmagában is műemléki értéket képvisel, de ennek hiányában műemléki érték adódhat kizárólag a beépítés és a környezet együtthatásából is. A műemléki érték mindkét esetben csak a környezet kontextusában jelenik meg, és csak a teljes terület védelmével tartható fenn.

A 41. §-hoz

A fenntartás alapkötelezettsége - összhangban az épített környezet elemeinek fenntartására vonatkozó általános szabályozással, a korábban érvényben volt szabályozással, illetve az általános európai gyakorlattal - a műemlék tulajdonosára hárul. A fenntartási kötelezettség - a műemléki értékek sajátosságaiból következően - a tervezetben megfogalmazott teljes komplexitással érvényesítendő. Nem minden esetben lehet megelégedni a meglévő állapot fenntartásával, a műemlékek védelmének lényeges eleme a műemléki értékek érvényesülése is.

A 43. §-hoz

A műemlékek használatának szabályai a jelenlegi szabályozáshoz hasonló határozottsággal és teljességre törekedve fogalmazzák meg az eredeti, illetve hagyományos eszmei jelentéstartalom és rendeltetés érvényre juttatásának követelményét.

A 44. §-hoz

A tervezet korszerűsíti az eljárást, csak ott hagyja a miniszteri jogkörét meg, ahol ezt az államháztartási törvény kifejezetten előírja, a többi esetben leadja a jogkört a Hivatalhoz, amely a miniszter számára ügydarabonként eddig is szakmai javaslatot dolgozott ki.

A 45. §-hoz

A műemlék bontásának szigorú kezelésében előállhatnak különleges esetek, amikor egyes műemlék az eredeti helyéhez közel újra közvetítheti műemléki értékeit, de az eredeti helyen nagyon indokolt esetben veszélyeztetettsége miatt megőrzésére nincs esély (Klasszikus példa az Abu Szimbel-i templom együttes esete). A feltételek azonban csak nagyon indokolt esetben, hatástanulmány igénybevételével, kontroll beépítésével fogadhatók el. A felhatalmazásokban az engedélyezési eljárást rögzítő szabályozásnak kell rendelkezni erről.

A 46. §-hoz

Abból a célból, hogy az ország területén utódaink számára épségben megőriztessenek és a köz számára hozzáférhetők legyenek, a kulturális örökség pótolhatatlan és kiemelkedő jelentőségű elemeit különleges védelemben kell részesíteni. Ennek nemzetközileg is általános, hazánkban is hagyományos módja a tárgyak védetté nyilvánítása. Mivel a közgyűjtemények és muzeális intézmények ilyen céllal jöttek létre, az új törvénytervezet kimondja, hogy az ilyen intézményekben őrzött kulturális javak a törvény alapján védettnek minősülnek. Ezt ebben a törvényben ki kell mondani, mert külön törvények rendelkeznek az ilyen intézményekről.

A könyvtárakban viszont nem az összes dokumentum minősül e tervezet alapján védett javaknak, mert nem minden pótolhatatlan és maradandó értékű, a muzeális dokumentumokat azonban védettnek kell tekinteni, mert azok valóban a kulturális örökség részei.

A 47. §-hoz

A muzeális gyűjteményekben őrzött kulturális javak védelmét az ezekre az intézményekre vonatkozó előírások biztosítják, a védetté nyilvánítás olyan kulturális javakra vonatkozik, amelyeket nem szakmai szabályok betartására kötelezett intézményekben őriznek. A védetté nyilvánítás az örökségvédelmi hivatal által meghozott határozat alapján történik, melyeket a hivatal központilag nyilvántart. A védett kulturális javak jegyzéke nyilvános.

Az alkotójuk tulajdonában lévő kulturális javak a szerzői jogi törvény szabályozására tekintettel nem nyilváníthatók védetté.

A 48. §-hoz

Az eljárás azért indul hivatalból, hogy csak a valóban indokolt esetben folytassák le. Az eljárásba bevont kulturális tárgyra ugyanis a védetté nyilvánított kulturális javakra vonatkozó előírásokat kell alkalmazni. Erre pedig azért van szükség, mert a védetté nyilvánítás jogerőre emelkedése hosszabb időt vehet igénybe, fontos, hogy az eljárásba bevont tárgyat addig is az országban tartsuk és épségét megóvjuk.

A 49. §-hoz

Az 1997. évi CXL. törvényben nem szerepel az, hogy az általános előírásokon kívül mit tartalmazzon a védetté nyilvánító határozat. Ezt azért fontos törvényben kimondani, mert az ezekben az adatokban bekövetkezett változásokra vonatkozóan bejelentési kötelezettsége van a kulturális tárgy tulajdonosának, melynek elmulasztása szankciókat von maga után.

Az 50. §-hoz

A Hivatal a védettség megszüntetését is szakértői vélemény alapján mondja ki.

Az 51. §-hoz

A Hivatal védetté nyilváníthat gyűjteményt, mint egységes egészet. A védettség a gyűjtemény minden egyes darabjára kiterjed. A védett gyűjteményhez tartozó tárgy bármilyen módon történő elidegenítése csak a Hivatal előzetes hozzájárulásával lehetséges.

A Hivatal szakértői vélemény alapján dönt az elidegenítés engedélyezéséről. Joga van az ez irányú kérelmet elutasítani, ha az elidegenítés a védett gyűjteményt jelentősen csorbítaná, illetve a védelem indoka jelentősen csökkenne vagy megszűnne.

A Hivatal védetté nyilváníthat kulturális tárgyegyüttest, mint egységes egészet. A védettség a tárgyegyüttes minden egyes darabjára, illetve elemére kiterjed. A védetté nyilvánított tárgyegyüttes bármelyik darabja csak a Hivatal előzetes hozzájárulásával idegeníthető el. A fizikailag egybeépített vagy egymáshoz kapcsolódó darabokról, ill. elemekből álló tárgyegyüttes nem bontható meg, annak darabja nem idegeníthetők el.

A más jellegű tárgyegyüttesből történő elidegenítést a Hivatal megtilthatja, ha az elidegenítéssel a védettség indoka jelentősen csökkenne vagy megszűnne. A Hivatal dönt arról is, ha az elidegeníthető tárgy védettsége megszűnik vagy a tárgy egyedileg védett marad.

Az 52. §-hoz

A védetté nyilvánított tárgy tulajdonosának kötelezettségeit a törvényben kell rögzíteni, mivel ez egyben a tulajdonjog gyakorlásának korlátozását is jelenti. A hatósági ellenőrzés módját, a tulajdonos érdekeinek figyelembe vételével, a miniszter rendeletben szabályozza.

Az 53. §-hoz

A kedvezmények lehetnek természetbeni vagy pénzbeli juttatások, melyeket a kulturális tárca költségvetésében lehet tervezni: pl. restaurálás támogatása, kiállítás rendezésének, katalógus kiadásának támogatása stb. Továbbá adó- és illeték kedvezmények biztosítása, melyet az EU adókedvezmény rendszeréhez hasonlóan lenne célszerű kialakítani.

Az 54. §-hoz

A kulturális javak megőrzéséhez szükséges források hiánya és a háborús pusztítások mellett "előkelő" helyet foglal el a kulturális örökséget veszélyeztető tényezők között a műtárgyak "illegális forgalmazása". Növeli a műtárgyak, régészeti leletek értékét és kelendőségét, hogy korlátozott számban léteznek, s a források bizonyos idő múltán kimeríthetők. Minthogy a kulturális javak vándorlása a kereslet kínálat törvényszerűségének megfelelően történik, a törvényesen felállított akadályokat az illegális forgalom határokat nem ismerve lépi át. Ezen a területen az egyes államok nemzetközi összefogás nélkül nem lehetnek eredményesek. Ebben az esetben is a gazdag örökséggel, ámde kevés gazdasági erőforrással rendelkező országok a legkiszolgáltatottabbak.

A tiltott kereskedelem az 1960-70-es években kezdett komoly méreteket ölteni. Ekkor alkotta meg az UNESCO a kulturális örökség védelmét szolgáló második nemzetközi egyezményt, az 1970. évi Párizsi Egyezményt, amely a kulturális javak illegális forgalmát kívánja visszaszorítani. Ez az Egyezmény előírja a tagállamoknak, hogy szabályozzák a kulturális javak kivitelét.

A lopott vagy jogtalanul külföldre vitt kulturális javak nemzetközi visszaadásáról szóló UNIDROIT Egyezményt hazánk 1995. június 24-én írta alá és 1997. december 18-án ratifikálta. Ez az Egyezmény szigorúbb előírásokat tartalmaz a jóhiszeműség bizonyítására, valamint különleges védelmet nyújt a kulturális javak legveszélyeztetettebb fajtáinak.

Az Európai Unió, amely a tagországok közötti teljes szabad kereskedelem létrehozása céljából jött létre, megengedi, hogy a tagállamok továbbra is korlátozzák a nemzeti kulturális örökségük részét képező kulturális javak kivitelét országuk területéről saját nemzeti törvényeik szerint (Római Szerződés 36. cikke). Ezeket a nemzeti törvényeket a többi tagállamnak is figyelembe kell venni. A "történeti, régészeti, művészeti nemzeti kincsnek" minősülő kulturális javaknak valamelyik tagállamból a másik tagállamba történt jogellenes kiszállítás esetén vissza kell szolgáltatni. Az Európai Unió az európai kulturális örökség védelmében közösségi jogszabályban rendelkezik arról, hogy mely kulturális javak nem hagyhatják el engedély nélkül az Unió külső határát.

Az 55. §-hoz

Az engedély nélkül kivihető kulturális javak kategóriáinak meghatározása a nemzetközi gyakorlatnak felel meg. Több ország azonban az élő alkotók műveinek engedély nélküli kivitelét az alkotó halála utáni időszakra is (10 vagy 20, vagy annál több év) kiterjeszti. Magyarországon az elmúlt évtizedekben több életmű jelentős része hagyta el az országot véglegesen az alkotó halálát követő években. Ezért Magyarországon célravezetőbb az alkotó halála után a kiviteli engedélyezési kötelezettséget fenntartani.

Az 56-58. §-hoz

A Hivatal a nemzetközi egyezményekkel és az EU jogszabályokkal összhangban egységes elvek alapján dönt, egységes nyilvántartást vezet, egységes biztonsági engedélyezési űrlapot használ. Ez a központi hatóság lesz az, amely az EU jogszabályok által előírt kötelezettségeket végzi, végrehajtja.

Az 1997. évi CXL. törvény 20. § (1). bekezdésben leírtaktól eltérően a kiviteli engedélyezési eljárás nem a kérelemnek a közgyűjteményeknél történő benyújtásával kezdődik, hanem, az államigazgatási eljárás szabályainak megfelelően, a Hivatalban. A szakértői véleményt a kérelmezőnek a külön jogszabályban megjelölt közgyűjteményektől az engedély iránti kérelem benyújtása előtt kell megszereznie.

A jelen tervezetből már kimarad a fotó csatolásának kötelezettsége, mert az azonosításra alkalmas adatok közé ez is beleértendő. Vannak olyan kulturális javak, amelyekről nem szükséges fotót benyújtani, pl. iratok, könyvek.

A kiviteli engedély érvényességi ideje az EU jogszabályban meghatározott időtartammal egyezik. Az érvényességi idő lejárta után az engedélyt nem lehet meghosszabbítani, szükség esetén új kérelmet kell benyújtani.

A határozatnak az államigazgatási eljárás szabályai szerinti jogerőre emelkedése szükségtelenül és indokolatlanul akadályozná a kulturális javak kivitelének folyamatát.

Az 59. §-hoz

Az e tervezet alapján védettnek minősülő kulturális javakra nem adható végleges kiviteli engedély.

A 60. §-hoz

A tervezet a kulturális javak kivitelének szabályozását a nemzeti kulturális örökség általános és konkrét védelmének eszközeként kezeli. Ennek megfelelően a kiviteli engedély kiadását megelőző szakértői vizsgálat javaslatot tehet a kulturális tárgy védetté nyilvánítására.

A 61. §-hoz

Az engedéllyel kivitt, de a megadott határidőre vissza nem hozott kulturális tárgy esetében a kivitel jogellenesnek minősül.

A 63. §-hoz

A minisztériumnak alárendelt elsőfokú hatóságok központi hivatallá történő átszervezése során más szervhez nem telepíthető, tömegesen előforduló egyedi hatósági és szakhatósági ügyeket az ügyintézés egyszerűsítése és meggyorsítása érdekében a Hivatal fogja ellátni. Ez a rendelkezés tehermentesíti a múzeumokat a profiljukba nem illő szakhatósági feladatok ellátása alól, és lehetővé teszi számukra a feltárási, gyűjteményi és tudományos feladatok hatékonyabb elvégzését

A műemlékvédelmi hatósági engedélyezés - sajátos tárgyánál fogva - bizonyos területeken az általános építési engedélyezési eljárástól eltérő szabályozást is igényel. A műemlékek történetileg kialakult egyedi adottságai nem teszik minden esetben lehetővé az OTÉK-ban, illetőleg a szabványokban foglalt előírások betartását (pl.: a megvilágítási követelmények és a meglévő - és természetesen változatlanul megtartandó - kisméretű ablakok közötti ellentmondás, meredek lépcsők). A szóba jöhető esetek nagy gyakorisága és változatossága rendkívül nehézkessé tenné az egyedi felmentések rendszerének alkalmazását. A hivatkozott általános érvényű szabályozóktól való eltérésnél egyedi, a műemléki értékhez illeszkedő, de az általánossal természetesen egyenértékű megoldás engedélyezhető.

A 67-68. §-hoz

A műemlékek jó karban tartását, fennmaradását, értékeik zavartalan érvényesülését, méltó használatát - amennyiben szükségessé válik - hatósági eszközökkel kell kikényszeríteni.

Amennyiben a tulajdonos az együttműködést végképp megtagadja, illetve arra valamilyen oknál fogva képtelen, a műemlék fennmaradása érdekében kisajátítás is kezdeményezhető.

A 69-70. §-hoz:

A műemlékek fenntartásával kapcsolatos hatósági ellenőrzés, illetve az azzal összefüggésben vagy annak nyomán szükségessé váló (pl. kényszerintézkedések) és más előírások tűrési kötelezettségének rögzítése közérdekből elkerülhetetlen.

A 71-74. §-hoz

A nyilvántartás a hatósági ügyintézés alapja és elengedhetetlen része. Az ingatlan örökség naprakész nyilvántartása segíti a tervezés, beruházás folyamatát, naprakész adatokat szolgáltatva a társhatóságoknak, a területi- és településrendezési terveknek, a rövid- és hosszú távú tervezésnek.

A műemlékek nyilvántartásának módját az új javaslat a kulturális örökség egyéb tárgyainak nyilvántartásával együtt kezeli, de nem egy nyilvántartásról rendelkezik, hanem a kulturális örökség tárgyainak eltérő jellegzetességét szem előtt tartva több nyilvántartásról.

A műemléki nyilvántartásról szóló rendelkezés ebben a szerkezetben jelentősen egyszerűsödik. A három legfontosabb elemet szabályozza törvényi szinten:

- kijelenti a nyilvántartás hitelességét;

- előírja az egyértelmű azonosításhoz szükséges adatok nyilvántartását, de ezeket nem itt határozza meg;

- kötelezővé teszi a műemlékek ingatlan nyilvántartásba történő bejegyzését.

A nyilvántartások, ezen belül a műemlékek hatósági nyilvántartásának részletes szabályozására a miniszternek ad felhatalmazást.

A 76-77. §-hoz

A műemlékek által megtestesített értékeknek széles körben való ismertté tétele, a tulajdonviszonyoktól függetlenül mindenki számára biztosítandó látogathatóságuk a védelem legáltalánosabb célja, hiszen így érvényesülhet a bennük rejlő történeti, esztétikai stb. érték.

A 78. §-hoz

Az utóbbi évek hazai és nemzetközi tapasztalatai egyaránt számos példát szolgáltattak arra, hogy különlegesen veszélyeztetett, illetve fenntarthatóságát tekintve valamilyen okból (akár átmenetileg) instabillá vált helyzetű emlékek látogatását korlátozni indokolt.

A 80. §-hoz

Ez a rendelkezés összhangban van az épített környezet elemei általános szabályainak azon előírásával, amely a mozgáskorlátozottak számára is biztosítja az építmények használatát. Műemlékek esetében azonban a szabályozás enyhébb, mivel ott az előírás betartása értékvesztés nélkül nem mindig lehetséges.

A 81. §-hoz

A finanszírozandó feladatok felsorolása abból a célból kerül a törvénybe, hogy melyek azok, amelyekre a költségvetésnek feltétlenül kell tervezni pénzeszközt.

A 82-85. §-hoz

A kulturális örökség értékeit érintő bármilyen mértékű károkozás, rombolás, pusztítás pótolhatatlan és jóvátehetetlen veszteséget okoz. Feltétlenül indokolt tehát, hogy a szükséges visszatartó erővel rendelkező bírságolás lehetősége megteremtődjék.

A szakmai gyakorlatból fakadó igény, hogy a kulturális örökség fogalmába tartozó javakkal szembeni törvénysértések elkövetői körét szélesebben vonjuk meg, mint ahogy azt más büntető szankciókkal operáló jogágak vagy jogterületek teszik hasonló esetekben. Szintén a szakmai gyakorlatból eredeztethető az a jogpolitikai szándék, hogy az örökségvédelmi bírság a jog által mesterségesen felállított és kezelt, a nem természetes személyek kategóriájába tartozó egyéb más személyekre is, akik a polgári jog általános kárfelelősségi tétele alapján jogok és kötelezettségek alanyai lehetnek, kivethető lehessen.

A jogalkotó így kívánja a gazdasági szférát is olyan irányba terelni, hogy az üzletvitelében és gazdálkodásában már a tervezési és technológiai szisztéma kialakításánál figyelembe vegye a kulturális örökségben rejlő értékeket. Ezzel érheti el igazán a törvény azt a célját, hogy a kulturális örökség ne legyen alárendelve a piac által meghatározott üzleti szemléletnek. A (2)-(4) bekezdés a bírság kiszabásának feltételeit és körülményeit pontosítja.

A 83. § (1) bekezdés c) pontja - összevetve a 82. § (1) bekezdésével - eleget tesz annak az ismert és kötelező érvényű jogelvnek, amely szerint ugyanabban az ügyben kétszer ítélni nem lehet.

A bírság adók módjára behajtható köztartozásként való kezelését - a 84. § - az indokolja, hogy a kulturális örökség elemeinek és a hozzájuk kapcsolódó védelemnek a megsértését az állam közvetlenül, hatalmi apparátusát igénybe véve, vitát nem tűrően egy közigazgatási jogviszonyban kívánja rendezni. E paragrafus a környezetvédelemből jól ismert elvet követi: a szennyező fizet a károkért, és e fizetséget vissza kell fordítani arra a területre, amelyen a károkozás történt.

Végül a piaci változások és az európai csatlakozás egyaránt szükségessé teszik, hogy egy olyan flexibilis bírságrendszert tudjunk kialakítani, amely mindenkor megfeleltethető egyrészt a kár nagyságának, másrészt e kár nagysága reális piaci vetületének.

A 86. §-hoz

Az elővásárlási jogra vonatkozó szabályozást a jelentős mértékű tulajdonmozgások indokolják. A rendelkezések különösen a történetileg összetartozó, de az idők folyamán valamilyen oknál fogva széttagolódott ingatlanok műemléki érdekből történő egyesítését hivatottak segíteni.

Az elővásárlási jogról a védettséget kimondó rendeletben kell rendelkezni, ez jogbiztonságot jelent a tulajdonosoknak ill. a műemlékek ingatlanforgalmában. Az 1988. január 1. előtt műemléki védettséget élvező műemlékek elővásárlásának finomabb szabályozást szükséges fenntartani átmenetileg, erről a 92. § rendelkezik a hatályos 1997. évi LIV. tv. normaszövegével.

A 87. §-hoz

E § azokat az eseteket sorolja fel, - nem taxatíve -, amikor kisajátítási eljárás kezdeményezhető.

A 89. §-hoz

A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal - az Országos Műemlékvédelmi Hivatal és a Kulturális Örökség Igazgatóság összevonásával történő - megalakítása időigényes, ezért a törvény hatálybalépését a kihirdetéstől számítva három hónappal el kell tolni, ugyanakkor a halaszthatatlan műemlékvédelmi feladatok végrehajtása érdekében a mellékletet indokolt már a kihirdetés napján hatályba léptetni.

A 92. §-hoz

Lásd a 86. §-hoz fűzötteket.

A 93. §-hoz

E § kettébontja a végrehajtásra vonatkozó szabályok körét, egyrészt meghatározza, hogy a vonatkozó más törvényhelyek, illetőleg a közigazgatás korszerűsítésére vonatkozó kormányhatározatok értelmében a Kormánynak milyen rendeletet kell alkotnia, másrészt meghatározza a végrehajtás részletes szabályait tartalmazó miniszteri rendeletek körét.

A 94. §-hoz

A múzeumi intézmények túlnyomó többségében közalkalmazottak dolgoznak. A rájuk vonatkozó 1992. évi XXXIII. tv. éppúgy, mint a 15/1992. (XI.20.) Korm. rendelet vezetői és magasabb vezetői "megbízatásáról" szól; a "kinevezés" kifejezést a közalkalmazotti jogviszony létesítésére használja. A módosítást a jogszabályok egységes szóhasználata érdekében javasoljuk.

Az 1997. évi CXL. tv. hatályba lépése óta eltelt időben több megyei önkormányzat, illetve múzeum jelezte, hogy a korábbi megfogalmazás félreérthető. Volt ahol - szándékainkkal ellentétesen - egy megyében több megyei múzeum létrehozásának indokául kívánták felhasználni. Másutt éppen ellenkezőleg, az egyetlen megyei múzeumot is meg akarták szűntetni. Mindkét (félre)értelmezés az irányítás szétaprózódásához vezetne. Ez nem csak a törvény általános szabályától térne el, de ellentétes lenne a jellemző európai integrációs tendenciákkal és a kormányzati szándékkal is, hiszen a területszervezési törvény Magyarország is közigazgatási átalakításának éppen ellenkező irányú - az EU csatlakozásig megvalósítandó elképzeléseit rögzíti. A javasolt pontosítás, illetve átszerkesztés tehát szakmai és közigazgatás-politikai célok egyértelműbbé tételét szolgálja.

A közigazgatás most formálódó szóhasználatában a "régió" több megyét magában foglaló nagyobb egységet jelöl. Esetünkben azonban egy jóval kisebb földrajzi egységről van szó; egy-egy településről, városról, esetleg volt járásról stb. A félreérthetőség elkerülésére javasoljuk a módosítást.

Az 1997. évi CXL. tv. 46. § (3) bekezdés megfogalmazása nem egyértelmű, melynek következtében visszás helyzet állt elő: egy (megyei múzeumi szervezetbe tartozó) táj - vagy városi múzeum igazgatóját a megyei igazgató bízza meg, míg a nála alacsonyabb besorolású, kisebb múzeum vagy gyűjtemény vezetőjét - szervezeten belül - az önkormányzat elnöke, azon kívül pedig a polgármester. Ezt az indokolatlan és logikátlan, egyeseket sértő megkülönböztetést küszöböli ki az egységes szemléletet helyreállító módosítás.

Az alakuló új múzeumok közül sokan csak egy-egy tárgytípust szeretnének gyűjteni, azt azonban országszerte is (pl. "Csipkeház"). Ennek az igénynek kielégítését teszi lehetővé a módosítás.

A felsorolás nem törekszik teljességre, hanem csak példákat sorol fel. Az eredeti jogszabály tervezetében is így szerepelt, adminisztratív hiba folytán jelent meg másként. A módosítás tulajdonképpen ezt a hibát javítja ki, vagyis a helyes, eredeti állapotot állítja vissza.

A 95. §-hoz

A kulturális javak védelmével összefüggő általános követelmények egységes értelmezése érdekében biztosítani kell a kulturális javak védelmével kapcsolatos különböző törvények fogalmi rendszere közötti teljes összhangot. Ezért van szükség arra, hogy az Ltv. értelmező rendelkezései a közlevéltári illetékességi kör és a levéltári gyűjtőkör sajátos fogalmának definíciójával egészüljenek ki.

A maradandó értékű közirat és magánirat elvileg a kulturális javak részét képezi, de a jogi megítélés szempontjából ma még nem minősül annak. Az Ltv. javasolt új 3/A. §-a - a kulturális örökség védelméről szóló törvény vonatkozó rendelkezéseivel összhangban - ezt az ellentmondást szünteti meg. Ez a rendelkezés a két törvény közötti összhang megteremtésén túl fontos szerepet tölt be a kulturális javak védelmét támogató egységes szemléletmód kialakításában is.

Az Ltv. 5. §-a (3) bekezdésének javasolt kiegészítése hivatott biztosítani, hogy a maradandó értékű magániratok elidegenítésével kapcsolatos részletszabályok összhangba kerüljenek a kulturális javak elidegenítésére vonatkozó általános rendelkezésekkel.

A közlevéltárban és a nyilvános magánlevéltárban őrzött levéltári anyag, a védett levéltári anyag, továbbá a maradandó értékű magánirat külföldre vitelének engedélyezése jelenleg a nemzeti kulturális örökség miniszterének hatáskörébe tartozik. E hatáskörnek az örökségvédelmi hivatalhoz történő telepítése teszi szükségessé az Ltv. 6. §-a (1) bekezdésének újraszabályozását.

A bíróságok egységes iratkezelési szabályzatának kiadására vonatkozó, az Ltv. 10. §-a (2) bekezdésének második mondatában meghatározott szabály nincs összhangban a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény előírásaival. E probléma megszűntetése érdekében van szükség arra, hogy a bíróságok - ideértve a Legfelsőbb Bíróságot is - iratkezelésének szabályozása az Országos Igazságszolgáltatási Tanács feladatkörébe kerüljön át.

Az Ltv. 3. §-ának új s) ponttal történő kibővítése miatt az Ltv.-nek rendelkeznie kell a levéltárak gyűjtőkörének meghatározásáról is. Ez indokolja az Ltv. 14. §-a előtti cím javasolt módosítását.

Az Ltv. 14. §-ának (2) bekezdése jelenleg úgy rendelkezik, hogy az általános levéltárak illetékességi körét a köziratnak nem minősülő irattári anyagot illetően a nemzeti kulturális örökség minisztere határozza meg. Ez a szabály azonban nincs összhangban az Ltv. 18. §-ának azon rendelkezésével, miszerint a megyei (fővárosi) közlevéltár illetékes átvenni minden olyan levéltári anyagot (maradandó értékű köziratot és magániratot egyaránt), amely nem tartozik más levéltár illetékességi körébe. Az Ltv. 14. §. (2) bekezdésének javasolt új szövege ezt az ellentmondást szünteti meg.

Az Ltv. 14. § új (3) bekezdésében foglalt rendelkezés lényege, hogy a gyűjtőmunkát az adott közlevéltár illetékességi köre által meghatározott irányokhoz igazodva kell végezni.

A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény szerint személyes adatot csak az érintett hozzájárulásával vagy törvényi felhatalmazás alapján lehet kezelni. Az Ltv. 22. §-ának (3) bekezdése előírja ugyan, hogy a közlevéltár a kutatási kérelemről nyilvántartást vezet, de nem rögzíti, hogy ez a nyilvántartás a kutató milyen személyes adataira terjedhet ki. Az Ltv. 22. §-ának módosítása elsősorban ezt a hiányosságot pótolja. A látogatói jegy használatának bevezetése a nyugat-európai országok levéltári gyakorlatához való felzárkózást hivatott biztosítani.

Az Ltv. 24/A. §-ának javasolt kiegészítése az esetlegesen felmerülő értelmezési problémákat kívánja megszüntetni.

Az Ltv. 30. § (2) bekezdése b) pontjának módosítását a 8. § b) pontjával való összhang megteremtése teszi szükségessé.

A maradandó értékű magániratok védetté nyilvánításával kapcsolatos hatósági jogkörnek az örökségvédelmi hivatalhoz történő telepítése, valamint a kulturális örökség védelméről szóló törvénynek a kulturális javak védetté nyilvánítására vonatkozó szabályai teszik szükségessé az Ltv. 33. §-ának újraszabályozását. Az új rendelkezés kimondja, hogy az örökségvédelmi hivatal védetté nyilváníthat minden 50 évnél régebben keletkezett maradandó értékű magániratot, ha azt nem levéltár, muzeális intézmény vagy könyvtár őrzi. Emellett - az Ltv. jelenlegi 34. §-a (1) bekezdésében foglaltak figyelembevételével - felsorolja azokat a magániratokat, amelyeket a hivatal a keletkezés idejétől függetlenül védetté nyilváníthat, illetve azokat, amelyek nem nyilváníthatók védetté. Ez a felsorolás szükségtelenné teszi az Ltv. jelenlegi 33. §-a (2) bekezdésének azon rendelkezését, miszerint a magánirat, amíg azt a tulajdonos nem kívánja kereskedelmi forgalomba bocsátani, csak a tulajdonos egyetértésével nyilvánítható védetté. A (3) és (4) bekezdés az Ltv. jelenlegi 33. §-a (3) bekezdésének rendelkezését igazítja az új szabályokhoz.

A 34. § új (1) és (2) bekezdése az Ltv. jelenlegi 34. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglalt szabályokat igazítja az Ltv., illetőleg a Kulturális örökség védelméről szóló törvény kapcsolódó szabályaihoz.

Az Ltv. 35. §-a (5) bekezdésének újraszabályozására két okból van szükség. Egyrészt a maradandó értékű magániratok védetté nyilvánítására és a levéltári anyag külföldre vitelére vonatkozó felhatalmazást az örökségvédelmi törvény 97. §-ának a) és b) pontja tartalmazza, ezért az Ltv. erre vonatkozó előírásai feleslegessé váltak. Másrészt az eredeti köziratot helyettesítő másolat készítésének szabályozása az elektronikus iratok archiválásának problematikájával függ össze, így erről nem miniszteri rendeletnek, hanem az elektronikus iratokról szóló külön törvénynek kell majd rendelkeznie.

Az értelmező rendelkezések r) és s) ponttal való kibővülése teszi szükségessé a 3. § p) pontjának végén a központozás megváltoztatását. A fogalmak következetes használata indokolja az Ltv. 4. §-ában a levéltári anyag fogalma helyett a maradandó értékű iratok fogalmának, az Ltv. 5. §-ának (2) bekezdésében pedig a védett levéltári anyag fogalma helyett a védetté nyilvánított magánirat fogalmának használatát. Az Ltv. 13. §-ának b) pontjában javasolt módosítás az új 3. § r) és s) pontjaiban foglaltakhoz igazodik. Az Ltv. 17. § (2) bekezdés j) pontjának javasolt módosítását az teszi szükségessé, hogy a Magyar Országos Levéltárnak nemcsak a közlevéltárak gyarapodását, hanem - az Ltv. 17. § (2) bekezdésének m) pontjából következően - a levéltárak működésével kapcsolatos fontosabb adatokat is közzé kell tennie. Az Ltv. 22. §-ának (1) bekezdésében javasolt szövegpontosítás a levéltári anyag használatának általános szabályait teszi egyértelműbbé. Az Ltv. 30. § (1) bekezdése szövegében javasolt módosítás a nyilvános magánlevéltárak bejegyzésével kapcsolatos eljárást kívánja egyszerűsíteni.

A 96. §-hoz

A statisztikáról szóló 1993. évi LXVI. törvény 17. § (2) bekezdése szerint a jogi személy, a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdálkodó szervezet, valamint a gazdasági tevékenységre vonatkozóan az egyéni vállalkozó, továbbá a természetes személy egyedi adata - határidő megjelölése nélkül - csak az érintett hozzájárulásával ismerhető meg. Ez a rendelkezés a statisztikai jellegű egyedi adatokat teljes mértékben elzárja a tudományos kutatás elöl, ami indokolatlan és a levéltári kutatásra vonatkozó előírásokkal is ellentétes. A kutathatóság szabályainak egységes szempontú harmonizálása érdekében a statisztikáról szóló törvény 25/A. §-sal történő kiegészítése szükséges.

A 98. §-hoz

Ltv. 8. § a) pont:

Az Ltv. 10. §-ának az 1997. évi CXL. törvénnyel történt módosítása következtében a Kormány Iratkezelési Mintaszabályzatot ad ki - a Magyar Országos Levéltár véleményének kikérésével - a minisztériumok és az országos hatáskörű szervek részére. Az e felhatalmazás alapján megjelent 40/1998. (III.6.) Korm. rendelet a közfeladatot ellátó szervek egészére vonatkozóan meghatározza a köziratok kezelésével kapcsolatos követelményeket. Erre való tekintettel vált szükségessé és indokolttá a nemzeti kulturális örökség miniszterének a köziratok kezelésével kapcsolatos követelmények meghatározására vonatkozó rendeletalkotási felhatalmazásának törlése.

Ltv. 10. § (4) bekezdés:

Az Ltv. 10. §-a (2) bekezdésének második mondatában javasolt módosítás szerint a bírósági szervezet egészére - ideértve a Legfelsőbb Bíróságot is - az Országos Igazságszolgáltatási Tanács adja ki az egységes iratkezelési szabályzatot. Ez teszi szükségessé az Ltv. 10. § (4) bekezdésében a Legfelsőbb Bíróságra utaló szövegrész hatályon kívül helyezését.

Ltv. 17. § (2) bekezdés b) pont:

Az Ltv. 8. § a) pontjának hatályon kívül helyezésével ez a rendelkezés elveszítette funkcióját, így feleslegessé vált.

Ltv. 17. § (2) bekezdés c) pont:

A védett levéltári anyag központi nyilvántartásának vezetése az örökségvédelmi hivatal feladatkörébe kerül át. Ez indokolja a szövegrész hatályon kívül helyezését.

Ltv. 17. § (2) bekezdés l) pont:

A védett levéltári anyaghoz kapcsolódó elővásárlási jogot az örökségvédelmi hivatal gyakorolja. A szövegrész törlését ez indokolja.

Ltv. 34. § (4) bekezdés:

A muzeális intézmények és a nyilvános könyvtárak gyűjteményeibe tartozó maradandó értékű iratok nyilvántartásáról és kutathatóságáról (a kulturális javak védelméről és a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló) 1997. évi CXL. törvény rendelkezik. Ezért az Ltv. 34. §-ának (4) bekezdésében foglalt szabály feleslegessé vált.