vissza

3.3.

A szociális biztonsághoz való jog

Alkotmány 17. §: A Magyar Köztársaság a rászorulókról kiterjedt szociális intézkedésekkel gondoskodik.

70/E. § (1) bekezdés: A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak.

(2) bekezdés: A Magyar Köztársaság az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg.

A szociális biztonsághoz való jog sérelmével összefüggésben az elmúlt évekhez hasonlóan a beszámolási időszakban is sok beadványt érkezett az országgyűlési biztoshoz. Az összes benyújtott panasz alapján megállapítható, hogy az állampolgárok az országgyűlési biztostól leginkább a jogbiztonságuk és a létbiztonságuk feltételeinek megteremtéséhez vagy helyreállításához reméltek segítséget.

Amint azonban azt már az 1999. évről készült beszámolóban rögzítettük, az országgyűlési biztos hatásköre csak annak ellenőrzésére terjedhet ki, hogy az állam által alkotmányos kötelezettségként létrehozott szociális intézményrendszer megfelelő módon működik-e, a jogszabályok előírásait betartják-e, valamint hogy a mérlegelési jogkörben hozott döntéseknél figyelemmel vannak-e az alkotmányos követelményekre. Nincs tehát az ombudsmannak módja és lehetősége arra, hogy az életszínvonal javítására, a szociális kiadások növelésére vagy az elosztás törvényes rendjének módosítására kezdeményezzen. Nincs lehetősége fellépni azokban az ügyekben sem, amelyekben a panaszosok nehéz szociális helyzetéből adódó anyagi jellegű igényeit a települési önkormányzat - a törvényes járandóságon túl - azért nem tudja teljesíteni, mert maga is forráshiánnyal küzd. Amennyiben azonban az eljárásban a panaszos körülményeit nem tárták fel, az eljárást jogszabályokkal ellentétes módon folytatták le vagy a vonatkozó jogszabályt, rendeletet elmulasztották megalkotni, úgy kezdeményezte a sérelem orvoslását.

Mindebből az is következik, hogy a létbiztonság igényét az Alkotmány előírásai alapján nem lehet a szociális biztonsághoz való joggal azonosítani. A létbiztonság igénye az Alkotmány 17. §-ában deklarált állami kötelezettségvállalásból fakad, amely szerint a Magyar Köztársaság a rászorulókról kiterjedt szociális intézkedésekkel gondoskodik. E szakasz tágabb értelemben határozza meg az állami kötelezettséget, mint az Alkotmány 70/E. §-a, amelynek az (1) bekezdése az állampolgárok szociális biztonsághoz való jogát tételesen sorolja fel. Ez ugyanis azokat az élethelyzeteket rögzíti, amelyekben az állampolgár igénybe veheti a (2) bekezdésben meghatározott szociális és társadalombiztosítási intézményrendszert. Az országgyűlési biztosok több éves vizsgálati gyakorlatában sok gondot okozott a szociális gondoskodás tartalmának értelmezése, ezen belül a hajlékhoz való jog lényegének tisztázása. Ezért nyújtott be indítványt az állampolgári jogok, és a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa 1998. januárjában az Alkotmánybírósághoz. Indítványukban abban kértek állásfoglalást, hogy a szociális biztonsághoz való jogának része-e a hajlékhoz való jog.

Az Alkotmánybíróság 2000. november 8-án hirdette ki erre vonatkozó 42/2000. (XI. 8.) AB határozatát. Ebben rögzítette, hogy a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló többször módosított 1949. évi XX. törvény 70/E. §-ban deklarált szociális biztonsághoz való jogból nem vezethető le az állampolgárok hajlékhoz való joga.

Figyelemmel arra, hogy az Alkotmánybíróság határozatai az országgyűlési biztosok számára is kötelező iránymutatást adnak, e döntéssel - közel három évig tartó bizonytalanság után - tisztázódtak az országgyűlési biztosok vizsgálati lehetőségei.

Az AB határozat ugyan nem zárja ki annak lehetőségét, illetve szükségességét, hogy az állam jogszabályokban rendezze a hajlékhoz való jogot, és "szociális védőhálót" létesítsen azok számára is, akik önhibájukon kívül válhatnak hajléktalanná. A határozatban a "hajlékhoz" való jog és a "szálláshoz" való jog viszont külön értelmet kapott azáltal, hogy amíg a szociális biztonság elvéből következően a hajlékhoz való jogot nem ismerte el, addig az élethez való alapjogból levezette az állam szállásbiztosítási kötelezettségét. Eszerint az állam köteles minden rászoruló állampolgárnak az életveszély elhárítása érdekében szállást biztosítani. Ezzel a kiegészítéssel tulajdonképpen új állami feladat keletkezett. Az Alkotmány 15. § és 16. §-aiban előírt kötelezettsége alapján az államnak gondoskodnia kell az önhibájukon kívül a hajléktalanság veszélyének kitett családokról. A feladat megoldási módjának meghatározásában azonban az állam nagyfokú önállósággal és a mindenkori gazdasági-politikai helyzetnek megfelelő szabadsággal bír.

A Szociális és Családügyi Minisztériumtól kapott tájékoztatás szerint törvénytervezet készül az önhibájukon kívül eladósodott személyek és családok helyzetének konszolidálására. Eszerint az önkormányzatok anyagi lehetőségétől függetlenül növelnék a rászorulók lakásmegtartásának esélyét.

Az önkormányzatok szociális ügyekben folytatott eljárásaival összefüggésben megállapított alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságok 2000-ben is az egyedi eljárási hibákban, a helytelen jogalkalmazásban, a jogszabályok téves értelmezésében, illetőleg a konkrét hatósági intézkedések elmulasztásában öltöttek testet. Néhány önkormányzat rendeletében vagy határozatában korlátozta a törvényben meghatározott egyes juttatásokat, például a gyermekétkeztetési hozzájárulás vagy a rendszeres szociális segély igénylésére jogosultak körét, a támogatás összegét vagy a kifizetés módját. Gyakran fordult elő, hogy az önkormányzat vagy annak bizottsága a szociális juttatásokra irányuló kérelmeket nem bírálta el határidőben vagy nem hozott határozatot. Visszásságot okozott az is, amikor az ügyfél azért maradt ellátás nélkül, mert az ellátás szükségességének megállapításához az önkormányzat késedelmesen szólította fel őt orvosi vizsgálatra. Önkormányzati mulasztás miatt vonták meg a jövedelempótló támogatást attól a munkanélküli ügyféltől, aki a lakcímének megváltozását bejelentette, mégis a régi címére kapott felszólítást.

2000-ben az önkormányzatok ár- és belvízkárokkal kapcsolatos ügyintézése miatt új típusú panaszokkal foglalkoztunk. Ezekben az esetekben a vizsgált önkormányzatok az eljárási szabályok megsértésével okoztak visszásságot. A szociális biztonságot sértette, hogy a vis maior támogatás és az átmeneti segély iránti kérelmek ügyében az önkormányzat nem hozott alakszerű határozatot, vagy az, amikor az igénylőnek a szociális körülményeit nem derítette fel maradéktalanul.

A tulajdonhoz való alapjoggal kapcsolatos visszásságon kívül a szociális biztonsághoz fűződő joggal kapcsolatban is visszásságot okozott az az önkormányzat, amelyik az öregségi járadékot és rendszeres szociális segélyt csak akkor biztosította, ha a kérelmező hozzájárult, hogy az ingatlantulajdonára jelzálogjogot jegyezzenek be. A szociális biztonság alapjogát sértette az önkormányzat, amikor a rászoruló részére megállapított támogatás és segély kézbesítéséről a "mentálisan nehéz helyzetben lévő panaszos" számára nem gondoskodott, és emiatt a rászorult évekig ellátatlan maradt. Visszásságot idézett elő az önkormányzat akkor is, amikor a polgármester szociális ügyekben gyakorolt hatáskörét törvénysértően ruházta át a polgármesteri hivatal ügyosztályára. Volt olyan eset is, amelyben a képviselő-testület az időskorúak járadéka iránti kérelemben nem a jogerős bírósági ítéletnek megfelelően hozott döntést.

Több panasz érkezett az egyes ellátások igényjogosulti körének korlátozása miatt. Súlyos visszásságot okozott a felnőtt korú fogyatékos személyek szociális biztonságával összefüggésben az, hogy 1999. október 1-jétől a családi pótlék igénylésére jogosultak köréről a családi támogatásokról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény úgy rendelkezett, hogy a felnőtt korú fogyatékos személy gondnoka nem jogosult családi pótlékra, de az e támogatási forma kiváltására szolgáló fogyatékossági támogatás igénylésére a jogszabály csak 2001. július 1-jét követően ad lehetőséget.

A gyámok, és gyámoltjaik szociális biztonsághoz fűződő jogával kapcsolatban is visszásságot okozott a családi támogatásokról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény. Eszerint a fiatalkorú anyák saját jogon nem igényelhetnek ellátást, de a fiatalkorú anya gyermeke után járó családi pótlékra a kinevezett gyám is csak akkor jogosult, ha a lakcíme megegyezik gyámoltjáéval. Esetükben a gyermekgondozási segély is csak akkor folyósítható, ha a gyám a gyermek másfél éves koráig nem folytat kereső tevékenységet és nem részesül rendszeres pénzellátásban. További visszásságot okozott, hogy a nagykorúvá vált, de még középiskolában tanuló volt gyámolt után sem a gyám, sem a volt gyámolt nem kaphatott iskoláztatási támogatást akkor, ha nem árva, vagy ha nem volt átmeneti, illetőleg tartós nevelt. Ezen a helyzeten - az ajánlásunk alapján - a törvény 2001. január 1-jén kedvezően változtatott.

A Gyermekvédelmi Szakszolgálat is sérelmet okoz az érintett szociális biztonsághoz fűződő jogával összefüggésben akkor, ha nem kéri a gyermekotthonban történő elhelyezéskor az árva gyermek után járó árvaellátás továbbfolyósítását. Egy másik ügyben megállapítottuk, hogy a gyámhivatal a gondnokság alá helyezési keresetétől a bírósági tárgyaláson elállt, ezt követően egy évig nem tájékoztatta a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságot arról, hogy a cselekvőképes személyeknek folyósítsa nyugdíjukat, ezzel súlyos visszásságot okozott.

A szociális biztonság érvényesülésének egyik alapvető feltétele az ehhez szükséges ellátást biztosító intézmény-fenntartási kötelezettség teljesítése. Az elmúlt évben a szociális intézményekben, szociális otthonokban, pszichiátriai betegek otthonaiban, időskorúak ápoló-gondozó otthonaiban végzett ellenőrzéseink során az intézményekben több, sokszor visszatérően ugyanazoknak az alkotmányos jogoknak a sérelmét állapítottuk meg. A tárgyi és személyi feltételek hiányosságai évek óta visszatérő probléma. Visszásságot okozott a cselekvőképességet korlátozó gondnokság alatt állók esetében a pszichiátriai betegek otthona, amikor az intézetbe történő felvételről kizárólag a gondnokok kérelmére, a gondnokoltak nyilatkozatának kikérése nélkül döntöttek, vagy amikor az otthon nem alkalmaz megfelelő létszámban szakképzett ápolószemélyzetet. A tulajdonjog sérelme mellett a szociális biztonsággal összefüggésben is visszásságot okoznak, ha az ápoló-gondozó otthonokban jogalap nélkül kötelezik a bekerülő lakókat egyösszegű hozzájárulás fizetésére.

A nyugdíjbiztosítás körében végzett vizsgálatok különös sajátossága - amint azt a tavalyi évi beszámolóban is rögzítettük -, hogy az ellátások egy része biztosítási, azaz polgári jogi alapon nyújtandó. Ennek az a következménye, hogy bizonyos körben a jogsérelmek gyanúja esetén bírósági eljárás is indítható. Az ellátás nem szerződésszerű teljesítése a szolgáltató monopolhelyzetére tekintettel azonban nehezen állapítható meg. Több ügyben okozott visszásságot az, hogy a nyugdíjbiztosítási szervezetek késedelmesen, vagy nem a jogosultságnak megfelelően állapítottak meg különböző ellátásokat. Speciális élethelyzetekre a jogszabályokat nem mindig lehet alkalmazni, ilyen ügyekben a Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság számára biztosított méltányossági jogkör alkalmazása jelentett megoldást.

OBH 9019/1996. és az OBH 7034/1998. számú ügyek utóélete

Az országgyűlési biztos az tulajdonhoz való alkotmányos jog, valamint a szociális biztonság sérelmének veszélye miatt indított vizsgálatot OBH 7034/1998. számon a berhidai ingatlantulajdonosokat fenyegető kilakoltatás ügyében. Az országgyűlési biztos már 1997 decemberében - az OBH 9019/1996. számú ügyben - ajánlást tett a bírósági végrehajtásról szóló törvény módosítására az 1989 előtt felvett hitelek megemelkedett kamatainak megfizetésére képtelen családok helyzetének rendezése érdekében.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy az eladósodott családok ügyében minden további lehetőség attól függ, hogy az Alkotmánybíróság szerint van-e hajlékhoz való jog.

Az országgyűlési biztosok indítványát az Alkotmánybíróság 2000. november 8-án bírálta el, és kihirdette a 42/2000. (XI. 08.) AB határozatot, mely szerint az Alkotmány 70/E §-ban foglalt szociális biztonsághoz való jogból a hajlékhoz való jog nem vezethető le.

Az országgyűlés elfogadta a bírósági végrehajtásról szóló törvény módosításáról szóló 2000. évi CXXXVI. törvényt, amely új alapokra helyezte az ingatlanvégrehajtásnak azt az esetét, amely az adós lakóhelyére irányul.

Kapcsolódó ügyszám az OBH 5442/2000.

OBH 3362/1997., OBH 10370/1997. és OBH 1202/1998. számú ügyek utóélete

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a szociális biztonság, valamint a jogállamiság követelményéből fakadó jogbiztonság sérelmének gyanúja miatt indított vizsgálatot, mert az Egészségbiztosítási Pénztárak a társadalombiztosításról szóló törvény téves értelmezése következtében a korengedményes nyugdíjasok kiegészítő tevékenységű vállalkozói jogviszonyát visszamenőlegesen főfoglalkozásúvá minősítették, és eszerint írták elő a késedelmi pótlékkal terhelt járulékfizetési kötelezettséget.

A vizsgálat 1999. évben csak részben zárult eredménnyel, mert több ügyben az érintett ügyfelek felkutatása nehézségekbe ütközött, illetve a többszöri átszervezés miatti változás is nehezítette a rendezés folyamatát. Az országgyűlési biztos az APEH elnökének az ajánlására érkezett válaszát elfogadva a vizsgálatot lezárta. A vizsgálat eredménnyel zárult, kivételt képez a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei vizsgált ügy, amely csak a Legfelsőbb Bíróság jogegységi döntését követően fejezhető be.

OBH 8271/1997.

A jogállamiságból eredő tisztességes eljáráshoz fűződő, a tulajdonhoz, az emberi méltósághoz, a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz, továbbá a szociális biztonsághoz való joggal kapcsolatban okoz visszásságot [Alk. 2. § (1) 13. § (1) 54. § (1) 55. § (1) 70/E. §], ha a belátási képességében korlátozott, de cselekvőképességet érintő gondnokság alá nem helyezett személlyel íratnak alá olyan gondozási szerződést, amelyben vállalja, hogy élete végéig bentlakásos ellátásban részesül.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 318/1998.

Nem okoz alkotmányos joggal kapcsolatos visszásságot az önkormányzat képviselő-testülete azzal, ha a rendeletében a rendszeres gyermekvédelmi támogatást pénzben nyújtható ellátásként, az étkezési térítési díjkedvezményt természetbeni ellátásként szabályozza, és a támogatás folyósításáról a tárgyhónapot követő hónap 5. napjáig utólag gondoskodik.

A panaszos sérelmezte Piricse Község Önkormányzata által biztosított rendszeres gyermekvédelmi támogatás formáit és a folyósítás módját, illetve hogy az önkormányzat jogosulatlan kérelmezőnek tekinti őt az adótartozása miatt.

Az Alkotmányban rögzített gyermeki jogok és a szociális biztonsághoz fűződő jog sérelmének alapos gyanúja miatt az országgyűlési biztos vizsgálatot indított, melynek során információkat kért az önkormányzat jegyzőjétől a gyermekvédelem helyi szabályozásáról. Az iratok alapján megállapította, hogy a panaszos négy kiskorú gyermeke után jogosult a rendszeres gyermekvédelmi támogatásra, amelyet az ellátás bevezetése óta az önkormányzat folyamatosan biztosít a családnak. A gyermekvédelmi támogatáson kívül a gyermekek még további ellátásokban is részesültek.

Az önkormányzat a rendszeres gyermekvédelmi támogatást és a rendkívüli gyermekvédelmi támogatást pénzben nyújtható támogatásként, a tankönyvtámogatást és a gyermekintézmények étkezési térítésének díjkedvezményét a természetbeni ellátások formáiként szabályozta a rendeletében. A testület további pénzbeli támogatásként állapította meg a beiskolázási támogatást. A helyi rendeletalkotás a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény 18. § (2) bekezdésében foglalt felhatalmazáson alapult.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a panasz megalapozatlan, mert a rendszeres gyermekvédelmi támogatást az önkormányzat pénzben nyújtja az arra jogosultaknak. A panaszosnak az adótartozással kapcsolatos állítását kivizsgálva feltárta, hogy a képviselő-testület a helyi adóhátralékot vagy az étkezési térítési díjhátralékot nem tekintette kizáró oknak, ezzel az indokkal nem utasítottak el kérelmet.

Az országgyűlési biztos az eljárást alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásság hiányában megszüntette.

OBH 1325/1998.

Az Alkotmány 70/E. §-ában biztosított szociális biztonsághoz való jog és az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben visszásságot okoz, ha a rendszeres szociális segély megállapításához szükséges orvosi vizsgálatra az önkormányzat késedelmesen szólítja fel az ügyfelet, és ezért az érintett átmenetileg ellátatlan marad.

A panaszos a beadványában sérelmezte, hogy Sárbogárd Város Önkormányzata mulasztása miatt átmenetileg nem részesült rendszeres szociális segélyben. A vizsgálat során kapott tájékoztatás szerint az önkormányzat rendszeres szociális segélyt állapított meg a panaszos mint munkaképességét legalább 67%-ban elvesztett személy részére. A határozat nem tartalmazta a következő felülvizsgálat időpontját. A panaszos 1998. január 7-én felkereste az önkormányzatot és másolatot kért az orvosi szakvéleményről. Ekkor derült ki, hogy a felülvizsgálat már 1997 novemberében esedékes lett volna, erről azonban őt az önkormányzat nem értesítette. A jegyző 1998. január 8-án hozott határozatával a panaszost az Országos Egészségbiztosítási Pénztár Orvosszakértői Intézet I. fokú Orvosi Bizottsága elé utalta felülvizsgálat céljából. Az önkormányzat egészségügyi és szociális bizottsága 1998. január 16-án kelt határozatával 1997. december 31-i hatállyal megszüntette a rendszeres szociális segély folyósítását. Az indoklás szerint az ügyfél részére a munkaképesség csökkenésről kiadott orvosi igazolás lejárt, és újabb orvosi szakvéleménnyel nem tudta igazolni a munkaképesség csökkenés mértékét. A panaszos 1998. február 6-án vett részt az Országos Orvosszakértői Intézet Orvosi Bizottságának vizsgálatán, ahol megállapították, hogy munkaképességét 67%-ban elvesztette. Az egészségügyi és szociális bizottság február 18-án kelt határozatával 1998. január 1-jétől megállapította a panaszos rendszeres szociális segélyre való jogosultságát. A határozat tartalmazta a következő felülvizsgálat időpontját.

Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a jogbiztonság követelményének részét képezi a tisztességes eljáráshoz való jog, melyet az eljárási garanciák betartása biztosít az állampolgárok számára. A tisztességes eljáráshoz való jog minden hatósági intézkedés során megilleti az állampolgárt. Ahogyan azt már az OBH 7459/1996. számú ügyben megállapította, az Alkotmányból fakadó tisztességes eljáráshoz való jog akkor is kötelezi a jogalkalmazót, ha az érintett esetben a jogszabályok nem tartalmaznak részletes eljárási előírásokat, garanciákat. Megállapította továbbá, hogy az ügyfél az államigazgatási eljárásban köteles legjobb tudomása szerint, jóhiszeműen közreműködni. Az ügyfelek közreműködési kötelezettségének teljesítése érdekében azonban az eljáró szervnek az ügyfelet jogairól és kötelességeiről tájékoztatnia kell. A vizsgált esetben a támogatást megállapító határozaton nem szerepelt a következő felülvizsgálat időpontja. A beutalás szükségességét az önkormányzatnak kellett volna figyelemmel kísérni és erről az ügyfelet értesíteni.

Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy eljárási jogszabálysértés akkor vezethet - a jogállamiság alkotmányos elvéből fakadó jogbiztonság követelménye vagy a jogorvoslathoz való jog sérelme mellett - a szociális biztonsághoz való joggal kapcsolatban visszássághoz, ha az önkormányzatok jogalkalmazása nem felelt meg a jogszabályoknak, és ezért a kérelmező ellátatlanul maradt. A rendszeres szociális segély olyan támogatási forma, amely egyéb jövedelem hiányában a megélhetést, az alapvető életfeltételeket hivatott biztosítani. A késedelmes orvosi vizsgálatra utalás miatt a panaszos a rendszeres szociális segély januári összegét csupán utólag kapta meg, tehát átmenetileg ellátatlan volt. Az országgyűlési biztos általános helyettese a feltárt alkotmányos joggal kapcsolatos visszásság jövőbeni elkerülése érdekében kezdeményezte, hogy az önkormányzat a rendszeres szociális segélyek felülvizsgálata során nagyobb körültekintéssel kísérje figyelemmel az orvosi szakvélemények lejáratának időpontját. Az önkormányzat az ajánlást elfogadta.

OBH 3581/1998.

Visszásságot okoz az Alkotmány 70/E. §-ában biztosított szociális biztonsághoz való joggal összefüggésben az önkormányzat, ha a rendszeres szociális segélyt, lakásfenntartási támogatást és átmeneti segélyt megállapítja ugyan, de annak kézbesítéséről nem gondoskodik, és így a rászorult panaszos több éve ellátatlanul marad.

A panaszos azért fordult az állampolgári jogok országgyűlési biztosához, mert sérelmezte Tokodaltáró Község Önkormányzatának eljárását a szociális támogatásokkal kapcsolatos ügyeiben. Az országgyűlési biztos a szociális biztonsághoz való jog megsértésének gyanúja miatt vizsgálatot indított, melynek során tájékoztatást kért az önkormányzattól.

A vizsgálat megállapította hogy az önkormányzat 1997. április 14. napjától megállapította a panaszosnak a rendszeres szociális segélyt, az akkori öregségi nyugdíj legkisebb összegének 70%-át, tehát 8050 forintot. Ez az összeg minden évben emelkedett. Az 1999. októberben az ismételten benyújtott kérelem időpontjában az öregségi nyugdíjminimum 15 350 forint volt, 2000-ben 16 600 forint, tehát ezek 70%-a a havi rendszeres szociális segély. Az önkormányzat a jogszabályban előírt kötelezettségeket teljesítette, a rendszeres szociális segélyt és lakásfenntartási támogatásokat megállapította, illetve időszakosan átmeneti segélyben is részesítette a panaszost. Az önkormányzat előírta a segélyek felvételének módját (polgármesteri hivatal házipénztára), de már az első havi összeg kiutalásánál észlelnie kellett volna, hogy ez a módszer nem vezetett eredményre. Az összegek eljuttatása érdekében az önkormányzat más módot is választhatott volna (például: hivatalos kézbesítés), de ezt nem tette, melynek következtében a mentálisan nehéz helyzetben lévő panaszos négy évig ellátatlanul maradt. A vizsgálat megállapította, hogy az együttműködés hiánya nem csak egyértelműen a panaszos terhére róható fel. Tény azonban az is, hogy a rendszeres szociális segély ismételt megállapítása, illetve a korábbi segélyek kifizetése érdekében a panaszos együttműködésére is szükség van, mert a munkaügyi központban személyesen meg kell jelennie, illetve a korábban már kiutalt segélyeket az önkormányzatnál fel kell vennie.

A vizsgálat során az országgyűlési biztos megállapította, hogy az ellátási kötelezettség elmaradásával az Alkotmányban deklarált szociális biztonsághoz való joggal összefüggésben az önkormányzat eljárása alkotmányos joggal kapcsolatos visszásságot okozott.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa felkérte Tokodaltáró Község Önkormányzatának Képviselő-testületét és Szociális Bizottságát, hogy az önkormányzat ellátási kötelezettségére tekintettel - a feltételek megléte esetén - állapítsa meg a panaszosnak a rendszeres szociális segélyt. Gondoskodjon - a jogszabályi keretek között - a már korábban megállapított rendszeres szociális segély, lakásfenntartási támogatás és átmeneti segély kifizetéséről és kézbesítéséről.

Az önkormányzat a szükséges intézkedéseket megtette, a kifizetésről gondoskodott.

OBH 6400/1998. és OBH 1296/1999. számú ügyek utóélete

Az országgyűlési biztos általános helyettese az orvosi titoktartási kötelezettség, valamint a szociális biztonsághoz való alkotmányos jog sérelmének gyanúja miatt indított vizsgálatot.

Az országgyűlési biztos általános helyettese a megállapított alkotmányos joggal összefüggő visszásság miatt felkérte az egészségügyi minisztert a panaszolt "orvosi tájékoztató" című nyomtatvány rendszeresítésére és használatára vonatkozó szabályozás kiadására, az Országos Orvosszakértői Intézet főigazgatóját pedig az iratok alapján történő soros felülvizsgálatok gyakorlatának áttekintésére, különös tekintettel az orvosi titkokat tartalmazó iratok kezelésére.

Az ajánlást a címzettek elfogadták. A miniszter kiadta a háziorvosi, házi gyermekorvosi és fogorvosi tevékenységről szóló 4/2000. (II. 25.) EüM rendeletet, ami 2000. február 26-tól hatályos. A rendelet 1. számú melléklete tartalmazza az A. 3510-90. számú orvosi beutalót az OEP OOSZI orvosi bizottságához, továbbá a munkaképesség-változás, a fogyatékosság véleményezése és a keresőképesség felülvizsgálatra elnevezésű nyomtatványt is.

OBH 393/1999.

I. Visszásságot okoz az önkormányzat az Alkotmány 70/E. §-ában biztosított szociális biztonsághoz való joggal, ha nem tesz eleget a törvényben előírt szabályozási kötelezettségének, továbbá ha határozata nem felel meg a törvényben előírt feltételeknek.

II. Visszásságot okoz az Alkotmány 70/E. §-ában biztosított szociális biztonsághoz való joggal és a 2. §-ban deklarált jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben az önkormányzat, ha az eljárási szabályokat megsérti, és ezáltal veszélyezteti a panaszos szociális ellátáshoz való jogosultságát.

A panaszos rendszeres szociális segéllyel kapcsolatos ügyében kifogásolta Tiszasas Község Önkormányzatának eljárását.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a szociális biztonsághoz való jog és a jogbiztonsághoz való jog megsértésének gyanúja miatt vizsgálatot indított, melynek során tájékoztatást az önkormányzatot.

A vizsgálat megállapította, hogy a panaszos részére megállapított rendszeres szociális segély havi összege nem felelt meg a törvényi szabályozásnak. 1998-ban, a határozat meghozatalakor nem havi 8000 forint, hanem havi 10 960 forint lett volna a helyes összeg. Az önkormányzat szűkös költségvetési forrásaira való hivatkozás nem lehet felmentés a jogsértő szűkített ellátásra, még akkor sem, ha ezek az érvek tényszerűek. Az önkormányzat a segély helytelen megállapításán túl, rendeletében nem szabályozta a rendszeres szociális segélyt mint támogatási formát. Az országgyűlési biztos megállapította, hogy Tiszasas Község Önkormányzata visszásságot okozott mind a szociális biztonsághoz, mind a jogbiztonsághoz való joggal összefüggésben. Az országgyűlési biztos vizsgálata során megállapította továbbá azt is, hogy Csépa Község Önkormányzata megsértette az államigazgatási eljárás általános szabályait. A panaszos ugyanis lakóhelyet változtatva, Csépáról költözött Tiszasas községbe. E korábbi lakóhelye szerinti önkormányzat az illetékességének megszűnéséről azonban késedelmesen értesítette Tiszasas Község Önkormányzatát. Az eljárási szabályok szerint az államigazgatási szerv a hatáskörét és az illetékességét az eljárás minden szakaszában hivatalból köteles vizsgálni. Ha azt állapítja meg, hogy az ügyben nincs hatásköre vagy nem illetékes, az ügyet haladéktalanul átteszi a hatáskörrel rendelkező illetékes államigazgatási szervhez, és erről az ügyfelet értesíti. A késedelmes áttétel miatt a panaszos egy hónapi segélytől esett el. Csépa Község Önkormányzata ezzel visszásságot okozott a jogbiztonsághoz való joggal összefüggésben és ezen keresztül a panaszos szociális biztonsághoz való joga is sérelmet szenvedett.

Az országgyűlési biztos ajánlásában felkérte a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Közigazgatási Hivatalt, hogy Tiszasas szociális ellátásokról szóló rendeletét vizsgálja meg, és kezdeményezze módosítását. Kezdeményezésében felkérte Tiszasas jegyzőjét, hogy a rendszeres szociális segélyek folyósítását vizsgálják felül, és a havi összegeket a szociális törvény rendelkezéseinek megfelelően állapítsák meg. Felkérte továbbá Csépa község jegyzőjét arra, hogy a jövőben az eljárási törvény illetékességi szabályait tartassa be a polgármesteri hivatal ügyintézőivel.

Az érintettek az ajánlással és a kezdeményezésekkel egyetértettek, a szükséges intézkedéseket megtették, az önkormányzat a rendeletét megfelelően módosította.

OBH 1332/1999. Ă©s OBH 6829/1996.

I. A gondozottak, hozzátartozóik, valamint az intézmény dolgozóinak törvényes érdekeire is figyelemmel, az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített, jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben visszásságot okoz az intézet házirendjében szabályozni szükséges egyes tárgykörök felvételének elmulasztása.

II. Az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében rögzített, a tulajdonhoz fűződő jogot sérti a pszichiátriai betegek otthonának a gondozottak pénzkezelésével kapcsolatos azon gyakorlata, amely szerint egyes cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt álló gondozott nyugdíját, jövedelmét gondnoka helyett az intézet veszi fel és kezeli. Ugyanezen jogot sérti, ha a gyámhatóságok - a gondnokság alatt álló személyek vagyona terhére az eseti pénzfelhasználás engedélyezése során - a gondnokok kérelmének indokoltságát nem minden ügyben vizsgálják a megfelelő körültekintéssel, és a pénzfelhasználást "automatikusan" engedélyezik.

III. Ha az otthon lakószobái nem felelnek meg sem a jelenlegi, sem pedig a korábban hatályos építésügyi előírásoknak, ez visszásságot okoz az abban lakó gondozottaknak az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében rögzített lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez fűződő alkotmányos jogával összefüggésben. Ugyanezen joggal összefüggésben okoz visszásságot a lakószobák elavult, korszerűtlen és balesetveszélyes fűtése. Ugyancsak e joggal összefüggésben okoz visszásságot, ha az intézetben nem alakítanak ki megfelelő orvosi szobát és egészségügyi elkülönítőt, továbbá ha az intézet a jogszabályban előírt, minimális orvosi jelenlétet nem biztosítja.

IV. Az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében deklarált emberi méltósághoz fűződő alkotmányos joggal összefüggésben okoz visszásságot, ha a pszichiátriai betegek otthona lakószobáinak ajtajait állandóan nyitva tartják, a mellékhelyiségeket nemenként nem különítik el, és a WC-ajtók nem zárhatók.

V. Az Alkotmány 58. § (1) bekezdésében rögzített szabad mozgáshoz és a tartózkodási hely szabad megválasztásához fűződő jogot sérti, ha a pszichiátriai betegek otthona büntetésből vagy eseti orvosi szakvélemény nélkül a kimenőt megvonja.

VI. Az érintett gondozottaknak az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésében rögzített szociális biztonságához és ellátáshoz fűződő jogán kívül az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság alkotmányos elvét is sérti a pszichiátriai betegek otthona, ha az intézetbe történő felvétel a cselekvőképességet korlátozó gondnokság alatt állók esetében kizárólag a gondnokok kérelmére, a gondnokolt nyilatkozata nélkül történik, illetve ha az intézet a jogszabályi feltételek megléte ellenére sem kezdeményezi az érintett gondozottnak más - egészségi állapotának megfelelő - intézménybe való áthelyezését. Ugyanezen jogot sérti az otthon, ha nem gondoskodik leendő lakói előgondozásának megszervezéséről. Ugyancsak ezen jogokat veszélyezteti - illetve arányától és tartamától függően sérti -, ha az intézménynél nem áll alkalmazásban a jogszabály által előírt minimális létszámú szakképzett ápolószemélyzet.

A panaszosok beadványaikban a Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Pszichiátriai Betegek Otthona által nyújtott ellátást kifogásolták. Sérelmezték a betegekkel való bánásmódot, a fenyítések alkalmazását, az ápolási-gondozási tevékenységet, a gyógyszerekkel, valamint a tisztálkodó szerekkel való ellátottság hiányát, az étel mennyiségét és minőségét, a folyamatos fűtés hiányát, továbbá azt is, hogy az intézmény vezetése az otthonnak adományozott ruhákat nem osztja szét a gondozottak között.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztos vizsgálatra kérte fel a Komárom-Esztergom megyei Közigazgatási Hivatalt. Az ellenőrzés megállapításai ismeretében az országgyűlési biztos elrendelte, hogy munkatársai is végezzék el az intézmény helyszíni vizsgálatát. A vizsgálat időpontjában az otthonban a dolgozók létszáma 46 volt, ebből 27 ápoló. Húszan rendelkeztek egészségügyi képesítéssel, közülük négy személy tartozott az otthon mentálhigiénés csoportjába. A mentálhigiénés csoport vezetője megbízottként látta el feladatát, mert nem volt a munkakörére előírt felsőfokú végzettsége. Annak ellenére, hogy a szakmai létszámhiányt 1998. július 1-től a jogelőd Népjóléti Minisztérium által biztosított státuskeretből 2 ápoló felvételével enyhítették, a vizsgálat megállapítása szerint a jogszabályban minimálisan előírt szakképzett ápolószemélyzet hiánya a gondozottak lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez, valamint a szociális biztonsághoz fűződő alkotmányos jogaival összefüggésben visszásságot okoz. A közigazgatási hivatal vizsgálata megállapította, hogy jogsértő az az intézeti gyakorlat, amely szerint a cselekvőképességet korlátozó gondnokság alatt állók esetében az intézményi elhelyezésre kizárólag a gondnok kérelmére kerülhet sor. A szakosított ellátások igénybevétele a cselekvőképességet korlátozó gondnokság alatt állók esetében a gondozott - a gondnok által jóváhagyott - kérelmére, a cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt állók esetében pedig a gondnok kérelmére történhet. Az országgyűlési biztos vizsgálata megállapította, hogy e szabályok megszegése a szociális biztonsághoz fűződő joggal, valamint a jogállamiságból fakadó jogbiztonság alkotmányos alapelvével összefüggésben visszásságot okozott. Az otthon előgondozást nem végzett. A vizsgálat megállapítása szerint a vizsgálat idején hatályban lévő 2/1994. (I. 7.) NM rendeletben rögzített előgondozási kötelezettség hiánya a gondozottak szociális biztonsághoz való alkotmányos jogával összefüggésben visszásságot okozott. Az országgyűlési biztos munkatársai a helyszínen azt tapasztalták, hogy van olyan lakószoba, ahol - a kis alapterület és az ágyak elhelyezése miatti zsúfoltság következtében - a közlekedés csak a szobaajtó állandó nyitva tartásával oldható meg. A vizsgálat megállapítása szerint a kényszerűségből nyitva hagyott szobaajtók, a mellékhelyiségek nemenkénti elkülönítésének hiánya miatt az intimitás elemi feltételei is hiányoztak. Ez a gondozottak emberi méltósághoz fűződő alkotmányos jogával kapcsolatban visszásságot okozott. A közigazgatási hivatal megállapításával megegyező tapasztalatunk szerint az intézményben nincs "éjszakai világítás", a fekhelyeknél nem volt helyi világítás, továbbá nővérhívó készülékeket sem szereltek fel. A lakószobák fénycsöves megvilágítása pedig nem felel meg az OTÉK 89. § (2) bekezdésében foglaltaknak, egyben visszásságot okoz a gondozottak lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez fűződő alkotmányos jogával összefüggésben. Az otthon lakószobáinak fűtése korszerűtlen, fatüzelésű cserépkályhákkal történik, ami - figyelemmel az otthonban gondozottak mentális állapotára - fokozottan balesetveszélyes, és a vizsgálatot végzők álláspontja szerint a gondozottak lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészségéhez fűződő alkotmányos jogával összefüggésben visszásságot okoz Az otthonban egy 12,6 m2 alapterületű nővérszobát alakítottak ki, ami egyben orvosi szoba is. Ebben a helyiségben

helyezték el a zárható gyógyszerszekrényt. Egészségügyi elkülönítő nincs az otthonban. Az országgyűlési biztos álláspontja szerint a jogszabály által megkövetelt általános orvosi jelenlét az egyetlen vegyes használatú helyiségben - amely egyben a vizsgáló, az orvosi szoba, az ügyeleti szoba, és a nővérszoba is - nem megoldható. Az orvosi szoba és az egészségügyi elkülönítő hiánya az otthon gondozottainak a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való alkotmányos jogával összefüggésben visszásságot okoz. A közigazgatási hivatal vizsgálata szerint az egészségügyi ellátást a háziorvos heti két alkalommal 1 órában, az ideg-elmegyógyász szintén heti két alkalommal 1 órában végezte. Az otthon igazgatójától kapott tájékoztatás szerint a háziorvos heti két alkalommal 2 órában, az ideg-elmegyógyász heti egy alkalommal 2 órában rendel. A vizsgálat megállapítása szerint a vizsgálat idején hatályban volt 2/1994. (I. 30) NM rendeletben minimálisan előírt orvosi jelenlét hiánya a gondozottak lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való alkotmányos jogával kapcsolatban visszásságot okozott. A közigazgatási hivatal megállapítása szerint két cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt álló személy esetében a nyugdíjat az intézmény dolgozója vette át. A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 18. § (1) bekezdése értelmében a cselekvőképtelen személy nevében törvényes képviselője jár el, így - a törvény adta keretek között - a gondnokság alatt álló vagyonával is ő rendelkezik. A vizsgálat megállapítása szerint az otthonnak a gondozottak pénzkezelésével kapcsolatos azon gyakorlata, amely szerint egyes cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt álló gondozott nyugdíját, jövedelmét gondnoka helyett az intézet veszi fel és kezeli, visszásságot okoz az érintett gondozottak tulajdonhoz való alkotmányos jogával összefüggésben. A vizsgálata szerint a gyámhatóságok - a gondnokság alatt álló személyek vagyona terhére az eseti pénzfelhasználás engedélyezése során - a gondnokok kérelmének indokoltságát nem minden ügyben vizsgálták a megfelelő körültekintéssel, a pénzfelhasználást "automatikusan" engedélyezték. A vizsgálat megállapítása szerint aggályos és az érintett gondozottak tulajdonhoz fűződő alkotmányos jogának maradéktalan érvényesülését közvetlenül veszélyezteti az otthonnak a gondozottak vagyonkezelésével kapcsolatos fenti gyakorlata. A közigazgatási hivatal ellenőrzése során észrevételezte, hogy amennyiben a kötelező felülvizsgálat során eljáró Pszichiáter Szakértői Bizottság véleménye alapján a gondozott állapota nem indokolja a további szociális otthoni gondozást, a gondnok a gondozás megszüntetésétől arra hivatkozva zárkózik el, hogy a család a hozzátartozót nem hajlandó visszafogadni. Ezzel kapcsolatban azt kifogásolta a közigazgatási hivatal, hogy a továbbiakban sem az intézményvezető, sem a gondnok nem vizsgálta meg a gondozott más intézménybe való áthelyezésének lehetőségét. Az országgyűlési biztos megállapítása szerint annak ténye, hogy az intézet részéről a jogszabályi feltételek megléte ellenére sem történt kezdeményezés az érintett gondozott más - egészségi állapotának megfelelő - intézménybe történő áthelyezéséről, a gondozott szociális biztonsághoz való alkotmányos jogával kapcsolatban okozott visszásságot. Büntetést az otthon a "randalírozó" alkoholistákkal szemben alkalmazott. A kifogásolt magatartás szankciója a kimenőmegvonás. Az igazgatótól kapott tájékoztatás szerint is előfordult, hogy kimenőmegvonást büntetésből, orvosi szakvélemény hiányában alkalmaztak. Az otthonnak az a gyakorlata, amely szerint a kimenőmegvonást büntetésként alkalmazzák, a gondozottak szabad mozgáshoz, a tartózkodási hely szabad megválasztásához fűződő alkotmányos jogaival kapcsolatban okoz visszásságot. A közigazgatási hivatal megállapítása szerint a házirend nem rendelkezett a személyes letétbe elhelyezhető készpénz havi összegéről. E hiányosságon túl azonban az is megállapítható, hogy a házirendben rögzítettek - miszerint az ideg-elme szakorvos heti egy alkalommal 3 órában, a háziorvos heti három alkalommal 1 órában köteles rendelni - nem egyeznek meg sem a közigazgatási hivatal által megállapított, sem az otthon igazgatója szerint közölt rendelési idővel. A vizsgálatot végzők a közigazgatási hivatal észrevételein túl megállapították, hogy az otthon házirendje jogszabály ellenére tartalmazza azt a kitételt, amely szerint az indokoltnál 15 nappal hosszabb távolmaradás a házirend megsértését jelenti, és az intézmény vezetője kezdeményezheti a gondozott intézményi jogviszonyának megszüntetését. A szociális törvény ismerte és alkalmazta az intézményi jogviszony megszüntetésének ezt az esetét, amikor kimondta, hogy az intézményi jogviszony megszűnik a jogosultnak a házirendben meghatározott tartamú indokolatlan távolmaradásával, de az idézett rendelkezést az 1994. évi VI. törvény 31. §-a 1994. február 1-től hatályon kívül helyezte.

A vizsgálat megállapítása szerint a házirend jogszabályi előírásokkal ellentétes rendelkezései, valamint a kifogásolt tárgykör szabályozásának hiánya a tulajdonhoz fűződő, valamint a szociális biztonsághoz való alkotmányos joggal, továbbá - figyelemmel a gondozottak törvényes érdekeire - a jogállamiságból fakadó jogbiztonság alkotmányos elvével összefüggésben okoznak visszásságot.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa az otthon működésével kapcsolatban megállapított, alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságok orvoslása érdekében azt ajánlotta a Komárom-Esztergom Megyei Közgyűlés elnökének, hogy terjessze a jelentést a fenntartó Komárom-Esztergom Megyei Közgyűlés elé azzal az ajánlással, hogy a vizsgálat megállapításai és a jogszabályok előírásai alapján - az itt elhelyezettek számára fennálló gondozási kötelezettség folyamatos biztosítása mellett - döntsön az otthon régi, földszintes udvari épületszárnyának teljes műszaki felújítását magába foglaló átalakításáról, valamint a hátsó udvari épületben folyó gondozási tevékenység megszüntetéséről. Az erre vonatkozó döntés kimenetelétől függetlenül kezdeményezte, hogy a fenntartó megyei önkormányzat gondoskodjon

-az egészségügyi feladatok ellátásához minimálisan szükséges intézeti szakápolói létszám biztosításáról,

-a lakóhelyiségek világítási rendszerének átalakításáról,

-a jelenlegi fűtési mód korszerűsítésével a balesetmentes fűtés biztosításáról.

Az országgyűlési biztos az intézmény igazgatójánál kezdeményezte, hogy gondoskodjon

-cselekvőképességet korlátozó gondnokság alatt állók beutalása esetén az érintettek elhelyezés iránti kérelmének beszerzéséről,

-azon gondozottak más otthonba történő áthelyezéséről, akiknek a felülvizsgálat szerinti egészségi állapota nem indokolja a pszichiátriai betegek otthona által nyújtott ellátást,

-az intimitás feltételeinek megteremtés érdekében a WC-ajtókon a kilincsek felszereléséről, a szobaajtók zárhatóvá tételéről,

-a jogszabályban előírt egészségügyi elkülönítő és orvosi szoba kialakításáról és rendeltetésszerű használatának biztosításáról,

-azon intézeti gyakorlat megszüntetéséről, amely szerint egyes cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt állók esetében jövedelmüket az intézet kezeli,

-az eseti orvosi szakvélemény nélkül, büntetésként alkalmazott kimenőmegvonás gyakorlatának megszüntetéséről,

-a hatályos jogszabályi előírásoknak maradéktalanul megfelelő házirendről.

Az országgyűlési biztos a Komárom-Esztergom Megyei Gyámhivatal vezetőjénél kezdeményezte, hogy gondoskodjon a gondnokság alatt állók készpénzvagyonának terhére történő eseti pénzfelhasználás indokoltságának haladéktalan vizsgálatáról, ezzel összefüggésben a gondozott körülményeinek és valós szükségleteinek feltárásáról, valamint átfogó vizsgálat keretében ellenőrizze a gondozottak pénzkezelésével kapcsolatos intézeti gyakorlatot. Az érintettek valamennyi ajánlással és kezdeményezéssel egyetértettek és elfogadták azokat. Az országgyűlési biztos által kifogásolt hiányosságok haladéktalan felszámolása érdekében intézkedtek.

OBH 1824/1999.

Visszásságot okoz az Alkotmány 70/E. §-ban biztosított szociális biztonsághoz való joggal és a 13. § (1) bekezdésében deklarált tulajdonhoz való joggal kapcsolatban az önkormányzat azzal, hogy két idős, jövedelemmel nem rendelkező testvérpár esetében az időskorú járadék megállapítását követően a tulajdonnal rendelkező jogosult ingatlanára vonatkozóan jelzálogjogot jegyeztet be a földhivatalban az önkormányzat javára.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 1902/1999.

Az Alkotmány 70/E. §-ában biztosított szociális biztonsághoz való jog és az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben visszásságot okoz, ha a hatóság az együttműködési kötelezettség elmulasztására hivatkozva annak ellenére hozza meg a támogatás szüneteltetéséről szóló határozatát, hogy tudomása van a panaszos elköltözésének tényéről, új lakcíméről és arról, hogy ezek bejelentési kötelezettségének az ügyfél eleget tett.

A panaszos a beadványában sérelmezte, hogy a Budapest VIII. Kerületi Önkormányzat szüneteltette jövedelempótló támogatásának folyósítását. A vizsgálat során kapott tájékoztatás szerint a panaszos számára a támogatást megállapító határozat tartalmazta a Munkaügyi Központtal fennálló együttműködési kötelezettségre és az arra vonatkozó figyelmeztetést, hogy az ügyfél köteles 8 napon belül bejelenteni a szociális irodában az esetleges lakcímváltozást, illetve az anyagi helyzetében történő változásokat. A panaszos 1998 augusztusában elköltözött korábbi lakóhelyéről, és 31-én eleget tett a Polgármesteri Hivatalhoz a bejelentési kötelezettségének. A munkaügyi központ 1999 januárjában munkát kínált a panaszosnak. Az erről szóló értesítést 1999. január 4-én próbálták a panaszos régi lakcímére kézbesíteni, de a levél "elköltözött" jelzéssel érkezett vissza. A panaszos január 15-én jelentkezett a Munkaügyi Központban, de nem figyelmeztették arra, hogy pár nappal korábban közhasznú munkát ajánlottak neki, és az értesítést nem vette át. Az önkormányzat az együttműködési kötelezettség elmulasztása miatt 1999. január 1-től szüneteltette a támogatás folyósítását, indoklása szerint az ügyfél a "lakcímváltozását a Munkaügyi Központ felé nem jelezte", holott az "együttműködési kötelezettségére (körülményeiben, lakcímében történt változás jelzésére) a támogatást megállapító határozatban" felhívta az önkormányzat a figyelmét.

Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy az államigazgatási eljárásban az ügyfelet terheli az együttműködés, és a legjobb tudása szerinti, jóhiszemű közreműködés kötelezettsége. Erre tekintettel elvárható az ügyféltől, hogy - az együttműködés keretében - bejelenti lakcímének változását a Munkaügyi Központnál. Megállapította azonban, hogy az eset összes körülményeinek mérlegelése után ez a panaszostól nem volt elvárható, hiszen a jövedelempótló támogatást megállapító határozat tartalma szerint a lakcímváltozást a szociális osztálynak kell bejelentenie. Az önkormányzat és a Munkaügyi Központ viszonyát - miszerint a munkaügyi központ az önkormányzattól független hatóság - nem ismerő ügyfél joggal vélheti úgy, hogy ha eleget tesz a határozatban foglalt bejelentési kötelezettségének, akkor külön bejelentési kötelezettséggel nem tartozik más szervnek. Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy az Alkotmányból fakadó tisztességes eljáráshoz való jog akkor is kötelezi a jogalkalmazót, ha az érintett esetben a jogszabályok nem tartalmaznak részletes eljárási előírásokat, garanciákat. Megállapította továbbá, hogy abban az időpontban, amikor az önkormányzat megkapta a munkaügyi központ tájékoztatását arról, hogy "elköltözött" jelzéssel érkezett vissza a levél, már több mint négy hónapja ismerte a panaszos új címét. Ennek ellenére nem hívta fel a történtekre sem a panaszos, sem a munkaügyi központ figyelmét, hanem meghozta a támogatás szüneteltetéséről szóló határozatot. Az országgyűlési biztos általános helyettese a feltárt alkotmányos joggal kapcsolatos visszásság jövőbeni elkerülése érdekében kezdeményezte, hogy az önkormányzat eljárása során vegye figyelembe a tisztességes eljáráshoz való jog elveit és az ügyfelek érdekeit. Az önkormányzat az ajánlást elfogadta.

OBH 2361/1999.

I. Az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében deklarált tulajdonhoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha egy ápoló-gondozó otthonban jogalap nélkül fizettetnek a lakókkal egyszeri hozzájárulást, a személyi térítési díjat az egy ellátottra jutó napi önköltségnél lényegesen magasabb összegben határozzák meg, és olyan befizetésére kötelezik a lakókat, melynek jogszabályi alapja nincs.

II. Az Alkotmány 70/E. §-ában deklarált szociális biztonsághoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a szociális szolgáltatás igénybevételéről szóló megállapodás nem tartalmazza a kötelező tartalmi kellékeket.

III. Az Alkotmány 64. §-ában deklarált panaszhoz való joggal, a 13. § (1) bekezdésében rögzített tulajdonhoz való joggal, a 70/E. §-ában foglalt szociális biztonsághoz való joggal és a 2. § (1) bekezdésében meghatározott jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben a sérelem veszélyét hordozza, és ezzel visszásságot okoz, ha az otthon a házirendje az egyes tárgyköröket nem vagy nem megfelelően szabályozza.

IV. Az Alkotmány 64. §-ában foglalt panaszhoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha egy ápoló-gondozó otthonban nem működik érdekképviseleti fórum.