vissza

3.3.

A szociális biztonsághoz való jog

Alkotmány 17. §: A Magyar Köztársaság a rászorulókról kiterjedt szociális intézkedésekkel gondoskodik.

70/E. § (1) bekezdés: A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak.

(2) bekezdés: A Magyar Köztársaság az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg.

A szociális biztonsághoz való jog sérelmével összefüggésben az elmúlt évekhez hasonlóan a beszámolási időszakban is sok beadványt érkezett az országgyűlési biztoshoz. Az összes benyújtott panasz alapján megállapítható, hogy az állampolgárok az országgyűlési biztostól leginkább a jogbiztonságuk és a létbiztonságuk feltételeinek megteremtéséhez vagy helyreállításához reméltek segítséget.

Amint azonban azt már az 1999. évről készült beszámolóban rögzítettük, az országgyűlési biztos hatásköre csak annak ellenőrzésére terjedhet ki, hogy az állam által alkotmányos kötelezettségként létrehozott szociális intézményrendszer megfelelő módon működik-e, a jogszabályok előírásait betartják-e, valamint hogy a mérlegelési jogkörben hozott döntéseknél figyelemmel vannak-e az alkotmányos követelményekre. Nincs tehát az ombudsmannak módja és lehetősége arra, hogy az életszínvonal javítására, a szociális kiadások növelésére vagy az elosztás törvényes rendjének módosítására kezdeményezzen. Nincs lehetősége fellépni azokban az ügyekben sem, amelyekben a panaszosok nehéz szociális helyzetéből adódó anyagi jellegű igényeit a települési önkormányzat - a törvényes járandóságon túl - azért nem tudja teljesíteni, mert maga is forráshiánnyal küzd. Amennyiben azonban az eljárásban a panaszos körülményeit nem tárták fel, az eljárást jogszabályokkal ellentétes módon folytatták le vagy a vonatkozó jogszabályt, rendeletet elmulasztották megalkotni, úgy kezdeményezte a sérelem orvoslását.

Mindebből az is következik, hogy a létbiztonság igényét az Alkotmány előírásai alapján nem lehet a szociális biztonsághoz való joggal azonosítani. A létbiztonság igénye az Alkotmány 17. §-ában deklarált állami kötelezettségvállalásból fakad, amely szerint a Magyar Köztársaság a rászorulókról kiterjedt szociális intézkedésekkel gondoskodik. E szakasz tágabb értelemben határozza meg az állami kötelezettséget, mint az Alkotmány 70/E. §-a, amelynek az (1) bekezdése az állampolgárok szociális biztonsághoz való jogát tételesen sorolja fel. Ez ugyanis azokat az élethelyzeteket rögzíti, amelyekben az állampolgár igénybe veheti a (2) bekezdésben meghatározott szociális és társadalombiztosítási intézményrendszert. Az országgyűlési biztosok több éves vizsgálati gyakorlatában sok gondot okozott a szociális gondoskodás tartalmának értelmezése, ezen belül a hajlékhoz való jog lényegének tisztázása. Ezért nyújtott be indítványt az állampolgári jogok, és a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa 1998. januárjában az Alkotmánybírósághoz. Indítványukban abban kértek állásfoglalást, hogy a szociális biztonsághoz való jogának része-e a hajlékhoz való jog.

Az Alkotmánybíróság 2000. november 8-án hirdette ki erre vonatkozó 42/2000. (XI. 8.) AB határozatát. Ebben rögzítette, hogy a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló többször módosított 1949. évi XX. törvény 70/E. §-ban deklarált szociális biztonsághoz való jogból nem vezethető le az állampolgárok hajlékhoz való joga.

Figyelemmel arra, hogy az Alkotmánybíróság határozatai az országgyűlési biztosok számára is kötelező iránymutatást adnak, e döntéssel - közel három évig tartó bizonytalanság után - tisztázódtak az országgyűlési biztosok vizsgálati lehetőségei.

Az AB határozat ugyan nem zárja ki annak lehetőségét, illetve szükségességét, hogy az állam jogszabályokban rendezze a hajlékhoz való jogot, és "szociális védőhálót" létesítsen azok számára is, akik önhibájukon kívül válhatnak hajléktalanná. A határozatban a "hajlékhoz" való jog és a "szálláshoz" való jog viszont külön értelmet kapott azáltal, hogy amíg a szociális biztonság elvéből következően a hajlékhoz való jogot nem ismerte el, addig az élethez való alapjogból levezette az állam szállásbiztosítási kötelezettségét. Eszerint az állam köteles minden rászoruló állampolgárnak az életveszély elhárítása érdekében szállást biztosítani. Ezzel a kiegészítéssel tulajdonképpen új állami feladat keletkezett. Az Alkotmány 15. § és 16. §-aiban előírt kötelezettsége alapján az államnak gondoskodnia kell az önhibájukon kívül a hajléktalanság veszélyének kitett családokról. A feladat megoldási módjának meghatározásában azonban az állam nagyfokú önállósággal és a mindenkori gazdasági-politikai helyzetnek megfelelő szabadsággal bír.

A Szociális és Családügyi Minisztériumtól kapott tájékoztatás szerint törvénytervezet készül az önhibájukon kívül eladósodott személyek és családok helyzetének konszolidálására. Eszerint az önkormányzatok anyagi lehetőségétől függetlenül növelnék a rászorulók lakásmegtartásának esélyét.

Az önkormányzatok szociális ügyekben folytatott eljárásaival összefüggésben megállapított alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságok 2000-ben is az egyedi eljárási hibákban, a helytelen jogalkalmazásban, a jogszabályok téves értelmezésében, illetőleg a konkrét hatósági intézkedések elmulasztásában öltöttek testet. Néhány önkormányzat rendeletében vagy határozatában korlátozta a törvényben meghatározott egyes juttatásokat, például a gyermekétkeztetési hozzájárulás vagy a rendszeres szociális segély igénylésére jogosultak körét, a támogatás összegét vagy a kifizetés módját. Gyakran fordult elő, hogy az önkormányzat vagy annak bizottsága a szociális juttatásokra irányuló kérelmeket nem bírálta el határidőben vagy nem hozott határozatot. Visszásságot okozott az is, amikor az ügyfél azért maradt ellátás nélkül, mert az ellátás szükségességének megállapításához az önkormányzat késedelmesen szólította fel őt orvosi vizsgálatra. Önkormányzati mulasztás miatt vonták meg a jövedelempótló támogatást attól a munkanélküli ügyféltől, aki a lakcímének megváltozását bejelentette, mégis a régi címére kapott felszólítást.

2000-ben az önkormányzatok ár- és belvízkárokkal kapcsolatos ügyintézése miatt új típusú panaszokkal foglalkoztunk. Ezekben az esetekben a vizsgált önkormányzatok az eljárási szabályok megsértésével okoztak visszásságot. A szociális biztonságot sértette, hogy a vis maior támogatás és az átmeneti segély iránti kérelmek ügyében az önkormányzat nem hozott alakszerű határozatot, vagy az, amikor az igénylőnek a szociális körülményeit nem derítette fel maradéktalanul.

A tulajdonhoz való alapjoggal kapcsolatos visszásságon kívül a szociális biztonsághoz fűződő joggal kapcsolatban is visszásságot okozott az az önkormányzat, amelyik az öregségi járadékot és rendszeres szociális segélyt csak akkor biztosította, ha a kérelmező hozzájárult, hogy az ingatlantulajdonára jelzálogjogot jegyezzenek be. A szociális biztonság alapjogát sértette az önkormányzat, amikor a rászoruló részére megállapított támogatás és segély kézbesítéséről a "mentálisan nehéz helyzetben lévő panaszos" számára nem gondoskodott, és emiatt a rászorult évekig ellátatlan maradt. Visszásságot idézett elő az önkormányzat akkor is, amikor a polgármester szociális ügyekben gyakorolt hatáskörét törvénysértően ruházta át a polgármesteri hivatal ügyosztályára. Volt olyan eset is, amelyben a képviselő-testület az időskorúak járadéka iránti kérelemben nem a jogerős bírósági ítéletnek megfelelően hozott döntést.

Több panasz érkezett az egyes ellátások igényjogosulti körének korlátozása miatt. Súlyos visszásságot okozott a felnőtt korú fogyatékos személyek szociális biztonságával összefüggésben az, hogy 1999. október 1-jétől a családi pótlék igénylésére jogosultak köréről a családi támogatásokról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény úgy rendelkezett, hogy a felnőtt korú fogyatékos személy gondnoka nem jogosult családi pótlékra, de az e támogatási forma kiváltására szolgáló fogyatékossági támogatás igénylésére a jogszabály csak 2001. július 1-jét követően ad lehetőséget.

A gyámok, és gyámoltjaik szociális biztonsághoz fűződő jogával kapcsolatban is visszásságot okozott a családi támogatásokról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény. Eszerint a fiatalkorú anyák saját jogon nem igényelhetnek ellátást, de a fiatalkorú anya gyermeke után járó családi pótlékra a kinevezett gyám is csak akkor jogosult, ha a lakcíme megegyezik gyámoltjáéval. Esetükben a gyermekgondozási segély is csak akkor folyósítható, ha a gyám a gyermek másfél éves koráig nem folytat kereső tevékenységet és nem részesül rendszeres pénzellátásban. További visszásságot okozott, hogy a nagykorúvá vált, de még középiskolában tanuló volt gyámolt után sem a gyám, sem a volt gyámolt nem kaphatott iskoláztatási támogatást akkor, ha nem árva, vagy ha nem volt átmeneti, illetőleg tartós nevelt. Ezen a helyzeten - az ajánlásunk alapján - a törvény 2001. január 1-jén kedvezően változtatott.

A Gyermekvédelmi Szakszolgálat is sérelmet okoz az érintett szociális biztonsághoz fűződő jogával összefüggésben akkor, ha nem kéri a gyermekotthonban történő elhelyezéskor az árva gyermek után járó árvaellátás továbbfolyósítását. Egy másik ügyben megállapítottuk, hogy a gyámhivatal a gondnokság alá helyezési keresetétől a bírósági tárgyaláson elállt, ezt követően egy évig nem tájékoztatta a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságot arról, hogy a cselekvőképes személyeknek folyósítsa nyugdíjukat, ezzel súlyos visszásságot okozott.

A szociális biztonság érvényesülésének egyik alapvető feltétele az ehhez szükséges ellátást biztosító intézmény-fenntartási kötelezettség teljesítése. Az elmúlt évben a szociális intézményekben, szociális otthonokban, pszichiátriai betegek otthonaiban, időskorúak ápoló-gondozó otthonaiban végzett ellenőrzéseink során az intézményekben több, sokszor visszatérően ugyanazoknak az alkotmányos jogoknak a sérelmét állapítottuk meg. A tárgyi és személyi feltételek hiányosságai évek óta visszatérő probléma. Visszásságot okozott a cselekvőképességet korlátozó gondnokság alatt állók esetében a pszichiátriai betegek otthona, amikor az intézetbe történő felvételről kizárólag a gondnokok kérelmére, a gondnokoltak nyilatkozatának kikérése nélkül döntöttek, vagy amikor az otthon nem alkalmaz megfelelő létszámban szakképzett ápolószemélyzetet. A tulajdonjog sérelme mellett a szociális biztonsággal összefüggésben is visszásságot okoznak, ha az ápoló-gondozó otthonokban jogalap nélkül kötelezik a bekerülő lakókat egyösszegű hozzájárulás fizetésére.

A nyugdíjbiztosítás körében végzett vizsgálatok különös sajátossága - amint azt a tavalyi évi beszámolóban is rögzítettük -, hogy az ellátások egy része biztosítási, azaz polgári jogi alapon nyújtandó. Ennek az a következménye, hogy bizonyos körben a jogsérelmek gyanúja esetén bírósági eljárás is indítható. Az ellátás nem szerződésszerű teljesítése a szolgáltató monopolhelyzetére tekintettel azonban nehezen állapítható meg. Több ügyben okozott visszásságot az, hogy a nyugdíjbiztosítási szervezetek késedelmesen, vagy nem a jogosultságnak megfelelően állapítottak meg különböző ellátásokat. Speciális élethelyzetekre a jogszabályokat nem mindig lehet alkalmazni, ilyen ügyekben a Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság számára biztosított méltányossági jogkör alkalmazása jelentett megoldást.

OBH 9019/1996. és az OBH 7034/1998. számú ügyek utóélete

Az országgyűlési biztos az tulajdonhoz való alkotmányos jog, valamint a szociális biztonság sérelmének veszélye miatt indított vizsgálatot OBH 7034/1998. számon a berhidai ingatlantulajdonosokat fenyegető kilakoltatás ügyében. Az országgyűlési biztos már 1997 decemberében - az OBH 9019/1996. számú ügyben - ajánlást tett a bírósági végrehajtásról szóló törvény módosítására az 1989 előtt felvett hitelek megemelkedett kamatainak megfizetésére képtelen családok helyzetének rendezése érdekében.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy az eladósodott családok ügyében minden további lehetőség attól függ, hogy az Alkotmánybíróság szerint van-e hajlékhoz való jog.

Az országgyűlési biztosok indítványát az Alkotmánybíróság 2000. november 8-án bírálta el, és kihirdette a 42/2000. (XI. 08.) AB határozatot, mely szerint az Alkotmány 70/E §-ban foglalt szociális biztonsághoz való jogból a hajlékhoz való jog nem vezethető le.

Az országgyűlés elfogadta a bírósági végrehajtásról szóló törvény módosításáról szóló 2000. évi CXXXVI. törvényt, amely új alapokra helyezte az ingatlanvégrehajtásnak azt az esetét, amely az adós lakóhelyére irányul.

Kapcsolódó ügyszám az OBH 5442/2000.

OBH 3362/1997., OBH 10370/1997. és OBH 1202/1998. számú ügyek utóélete

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a szociális biztonság, valamint a jogállamiság követelményéből fakadó jogbiztonság sérelmének gyanúja miatt indított vizsgálatot, mert az Egészségbiztosítási Pénztárak a társadalombiztosításról szóló törvény téves értelmezése következtében a korengedményes nyugdíjasok kiegészítő tevékenységű vállalkozói jogviszonyát visszamenőlegesen főfoglalkozásúvá minősítették, és eszerint írták elő a késedelmi pótlékkal terhelt járulékfizetési kötelezettséget.

A vizsgálat 1999. évben csak részben zárult eredménnyel, mert több ügyben az érintett ügyfelek felkutatása nehézségekbe ütközött, illetve a többszöri átszervezés miatti változás is nehezítette a rendezés folyamatát. Az országgyűlési biztos az APEH elnökének az ajánlására érkezett válaszát elfogadva a vizsgálatot lezárta. A vizsgálat eredménnyel zárult, kivételt képez a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei vizsgált ügy, amely csak a Legfelsőbb Bíróság jogegységi döntését követően fejezhető be.

OBH 8271/1997.

A jogállamiságból eredő tisztességes eljáráshoz fűződő, a tulajdonhoz, az emberi méltósághoz, a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz, továbbá a szociális biztonsághoz való joggal kapcsolatban okoz visszásságot [Alk. 2. § (1) 13. § (1) 54. § (1) 55. § (1) 70/E. §], ha a belátási képességében korlátozott, de cselekvőképességet érintő gondnokság alá nem helyezett személlyel íratnak alá olyan gondozási szerződést, amelyben vállalja, hogy élete végéig bentlakásos ellátásban részesül.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 318/1998.

Nem okoz alkotmányos joggal kapcsolatos visszásságot az önkormányzat képviselő-testülete azzal, ha a rendeletében a rendszeres gyermekvédelmi támogatást pénzben nyújtható ellátásként, az étkezési térítési díjkedvezményt természetbeni ellátásként szabályozza, és a támogatás folyósításáról a tárgyhónapot követő hónap 5. napjáig utólag gondoskodik.

A panaszos sérelmezte Piricse Község Önkormányzata által biztosított rendszeres gyermekvédelmi támogatás formáit és a folyósítás módját, illetve hogy az önkormányzat jogosulatlan kérelmezőnek tekinti őt az adótartozása miatt.

Az Alkotmányban rögzített gyermeki jogok és a szociális biztonsághoz fűződő jog sérelmének alapos gyanúja miatt az országgyűlési biztos vizsgálatot indított, melynek során információkat kért az önkormányzat jegyzőjétől a gyermekvédelem helyi szabályozásáról. Az iratok alapján megállapította, hogy a panaszos négy kiskorú gyermeke után jogosult a rendszeres gyermekvédelmi támogatásra, amelyet az ellátás bevezetése óta az önkormányzat folyamatosan biztosít a családnak. A gyermekvédelmi támogatáson kívül a gyermekek még további ellátásokban is részesültek.

Az önkormányzat a rendszeres gyermekvédelmi támogatást és a rendkívüli gyermekvédelmi támogatást pénzben nyújtható támogatásként, a tankönyvtámogatást és a gyermekintézmények étkezési térítésének díjkedvezményét a természetbeni ellátások formáiként szabályozta a rendeletében. A testület további pénzbeli támogatásként állapította meg a beiskolázási támogatást. A helyi rendeletalkotás a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény 18. § (2) bekezdésében foglalt felhatalmazáson alapult.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a panasz megalapozatlan, mert a rendszeres gyermekvédelmi támogatást az önkormányzat pénzben nyújtja az arra jogosultaknak. A panaszosnak az adótartozással kapcsolatos állítását kivizsgálva feltárta, hogy a képviselő-testület a helyi adóhátralékot vagy az étkezési térítési díjhátralékot nem tekintette kizáró oknak, ezzel az indokkal nem utasítottak el kérelmet.

Az országgyűlési biztos az eljárást alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásság hiányában megszüntette.

OBH 1325/1998.

Az Alkotmány 70/E. §-ában biztosított szociális biztonsághoz való jog és az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben visszásságot okoz, ha a rendszeres szociális segély megállapításához szükséges orvosi vizsgálatra az önkormányzat késedelmesen szólítja fel az ügyfelet, és ezért az érintett átmenetileg ellátatlan marad.

A panaszos a beadványában sérelmezte, hogy Sárbogárd Város Önkormányzata mulasztása miatt átmenetileg nem részesült rendszeres szociális segélyben. A vizsgálat során kapott tájékoztatás szerint az önkormányzat rendszeres szociális segélyt állapított meg a panaszos mint munkaképességét legalább 67%-ban elvesztett személy részére. A határozat nem tartalmazta a következő felülvizsgálat időpontját. A panaszos 1998. január 7-én felkereste az önkormányzatot és másolatot kért az orvosi szakvéleményről. Ekkor derült ki, hogy a felülvizsgálat már 1997 novemberében esedékes lett volna, erről azonban őt az önkormányzat nem értesítette. A jegyző 1998. január 8-án hozott határozatával a panaszost az Országos Egészségbiztosítási Pénztár Orvosszakértői Intézet I. fokú Orvosi Bizottsága elé utalta felülvizsgálat céljából. Az önkormányzat egészségügyi és szociális bizottsága 1998. január 16-án kelt határozatával 1997. december 31-i hatállyal megszüntette a rendszeres szociális segély folyósítását. Az indoklás szerint az ügyfél részére a munkaképesség csökkenésről kiadott orvosi igazolás lejárt, és újabb orvosi szakvéleménnyel nem tudta igazolni a munkaképesség csökkenés mértékét. A panaszos 1998. február 6-án vett részt az Országos Orvosszakértői Intézet Orvosi Bizottságának vizsgálatán, ahol megállapították, hogy munkaképességét 67%-ban elvesztette. Az egészségügyi és szociális bizottság február 18-án kelt határozatával 1998. január 1-jétől megállapította a panaszos rendszeres szociális segélyre való jogosultságát. A határozat tartalmazta a következő felülvizsgálat időpontját.

Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a jogbiztonság követelményének részét képezi a tisztességes eljáráshoz való jog, melyet az eljárási garanciák betartása biztosít az állampolgárok számára. A tisztességes eljáráshoz való jog minden hatósági intézkedés során megilleti az állampolgárt. Ahogyan azt már az OBH 7459/1996. számú ügyben megállapította, az Alkotmányból fakadó tisztességes eljáráshoz való jog akkor is kötelezi a jogalkalmazót, ha az érintett esetben a jogszabályok nem tartalmaznak részletes eljárási előírásokat, garanciákat. Megállapította továbbá, hogy az ügyfél az államigazgatási eljárásban köteles legjobb tudomása szerint, jóhiszeműen közreműködni. Az ügyfelek közreműködési kötelezettségének teljesítése érdekében azonban az eljáró szervnek az ügyfelet jogairól és kötelességeiről tájékoztatnia kell. A vizsgált esetben a támogatást megállapító határozaton nem szerepelt a következő felülvizsgálat időpontja. A beutalás szükségességét az önkormányzatnak kellett volna figyelemmel kísérni és erről az ügyfelet értesíteni.

Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy eljárási jogszabálysértés akkor vezethet - a jogállamiság alkotmányos elvéből fakadó jogbiztonság követelménye vagy a jogorvoslathoz való jog sérelme mellett - a szociális biztonsághoz való joggal kapcsolatban visszássághoz, ha az önkormányzatok jogalkalmazása nem felelt meg a jogszabályoknak, és ezért a kérelmező ellátatlanul maradt. A rendszeres szociális segély olyan támogatási forma, amely egyéb jövedelem hiányában a megélhetést, az alapvető életfeltételeket hivatott biztosítani. A késedelmes orvosi vizsgálatra utalás miatt a panaszos a rendszeres szociális segély januári összegét csupán utólag kapta meg, tehát átmenetileg ellátatlan volt. Az országgyűlési biztos általános helyettese a feltárt alkotmányos joggal kapcsolatos visszásság jövőbeni elkerülése érdekében kezdeményezte, hogy az önkormányzat a rendszeres szociális segélyek felülvizsgálata során nagyobb körültekintéssel kísérje figyelemmel az orvosi szakvélemények lejáratának időpontját. Az önkormányzat az ajánlást elfogadta.

OBH 3581/1998.

Visszásságot okoz az Alkotmány 70/E. §-ában biztosított szociális biztonsághoz való joggal összefüggésben az önkormányzat, ha a rendszeres szociális segélyt, lakásfenntartási támogatást és átmeneti segélyt megállapítja ugyan, de annak kézbesítéséről nem gondoskodik, és így a rászorult panaszos több éve ellátatlanul marad.

A panaszos azért fordult az állampolgári jogok országgyűlési biztosához, mert sérelmezte Tokodaltáró Község Önkormányzatának eljárását a szociális támogatásokkal kapcsolatos ügyeiben. Az országgyűlési biztos a szociális biztonsághoz való jog megsértésének gyanúja miatt vizsgálatot indított, melynek során tájékoztatást kért az önkormányzattól.

A vizsgálat megállapította hogy az önkormányzat 1997. április 14. napjától megállapította a panaszosnak a rendszeres szociális segélyt, az akkori öregségi nyugdíj legkisebb összegének 70%-át, tehát 8050 forintot. Ez az összeg minden évben emelkedett. Az 1999. októberben az ismételten benyújtott kérelem időpontjában az öregségi nyugdíjminimum 15 350 forint volt, 2000-ben 16 600 forint, tehát ezek 70%-a a havi rendszeres szociális segély. Az önkormányzat a jogszabályban előírt kötelezettségeket teljesítette, a rendszeres szociális segélyt és lakásfenntartási támogatásokat megállapította, illetve időszakosan átmeneti segélyben is részesítette a panaszost. Az önkormányzat előírta a segélyek felvételének módját (polgármesteri hivatal házipénztára), de már az első havi összeg kiutalásánál észlelnie kellett volna, hogy ez a módszer nem vezetett eredményre. Az összegek eljuttatása érdekében az önkormányzat más módot is választhatott volna (például: hivatalos kézbesítés), de ezt nem tette, melynek következtében a mentálisan nehéz helyzetben lévő panaszos négy évig ellátatlanul maradt. A vizsgálat megállapította, hogy az együttműködés hiánya nem csak egyértelműen a panaszos terhére róható fel. Tény azonban az is, hogy a rendszeres szociális segély ismételt megállapítása, illetve a korábbi segélyek kifizetése érdekében a panaszos együttműködésére is szükség van, mert a munkaügyi központban személyesen meg kell jelennie, illetve a korábban már kiutalt segélyeket az önkormányzatnál fel kell vennie.

A vizsgálat során az országgyűlési biztos megállapította, hogy az ellátási kötelezettség elmaradásával az Alkotmányban deklarált szociális biztonsághoz való joggal összefüggésben az önkormányzat eljárása alkotmányos joggal kapcsolatos visszásságot okozott.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa felkérte Tokodaltáró Község Önkormányzatának Képviselő-testületét és Szociális Bizottságát, hogy az önkormányzat ellátási kötelezettségére tekintettel - a feltételek megléte esetén - állapítsa meg a panaszosnak a rendszeres szociális segélyt. Gondoskodjon - a jogszabályi keretek között - a már korábban megállapított rendszeres szociális segély, lakásfenntartási támogatás és átmeneti segély kifizetéséről és kézbesítéséről.

Az önkormányzat a szükséges intézkedéseket megtette, a kifizetésről gondoskodott.

OBH 6400/1998. és OBH 1296/1999. számú ügyek utóélete

Az országgyűlési biztos általános helyettese az orvosi titoktartási kötelezettség, valamint a szociális biztonsághoz való alkotmányos jog sérelmének gyanúja miatt indított vizsgálatot.

Az országgyűlési biztos általános helyettese a megállapított alkotmányos joggal összefüggő visszásság miatt felkérte az egészségügyi minisztert a panaszolt "orvosi tájékoztató" című nyomtatvány rendszeresítésére és használatára vonatkozó szabályozás kiadására, az Országos Orvosszakértői Intézet főigazgatóját pedig az iratok alapján történő soros felülvizsgálatok gyakorlatának áttekintésére, különös tekintettel az orvosi titkokat tartalmazó iratok kezelésére.

Az ajánlást a címzettek elfogadták. A miniszter kiadta a háziorvosi, házi gyermekorvosi és fogorvosi tevékenységről szóló 4/2000. (II. 25.) EüM rendeletet, ami 2000. február 26-tól hatályos. A rendelet 1. számú melléklete tartalmazza az A. 3510-90. számú orvosi beutalót az OEP OOSZI orvosi bizottságához, továbbá a munkaképesség-változás, a fogyatékosság véleményezése és a keresőképesség felülvizsgálatra elnevezésű nyomtatványt is.

OBH 393/1999.

I. Visszásságot okoz az önkormányzat az Alkotmány 70/E. §-ában biztosított szociális biztonsághoz való joggal, ha nem tesz eleget a törvényben előírt szabályozási kötelezettségének, továbbá ha határozata nem felel meg a törvényben előírt feltételeknek.

II. Visszásságot okoz az Alkotmány 70/E. §-ában biztosított szociális biztonsághoz való joggal és a 2. §-ban deklarált jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben az önkormányzat, ha az eljárási szabályokat megsérti, és ezáltal veszélyezteti a panaszos szociális ellátáshoz való jogosultságát.

A panaszos rendszeres szociális segéllyel kapcsolatos ügyében kifogásolta Tiszasas Község Önkormányzatának eljárását.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a szociális biztonsághoz való jog és a jogbiztonsághoz való jog megsértésének gyanúja miatt vizsgálatot indított, melynek során tájékoztatást az önkormányzatot.

A vizsgálat megállapította, hogy a panaszos részére megállapított rendszeres szociális segély havi összege nem felelt meg a törvényi szabályozásnak. 1998-ban, a határozat meghozatalakor nem havi 8000 forint, hanem havi 10 960 forint lett volna a helyes összeg. Az önkormányzat szűkös költségvetési forrásaira való hivatkozás nem lehet felmentés a jogsértő szűkített ellátásra, még akkor sem, ha ezek az érvek tényszerűek. Az önkormányzat a segély helytelen megállapításán túl, rendeletében nem szabályozta a rendszeres szociális segélyt mint támogatási formát. Az országgyűlési biztos megállapította, hogy Tiszasas Község Önkormányzata visszásságot okozott mind a szociális biztonsághoz, mind a jogbiztonsághoz való joggal összefüggésben. Az országgyűlési biztos vizsgálata során megállapította továbbá azt is, hogy Csépa Község Önkormányzata megsértette az államigazgatási eljárás általános szabályait. A panaszos ugyanis lakóhelyet változtatva, Csépáról költözött Tiszasas községbe. E korábbi lakóhelye szerinti önkormányzat az illetékességének megszűnéséről azonban késedelmesen értesítette Tiszasas Község Önkormányzatát. Az eljárási szabályok szerint az államigazgatási szerv a hatáskörét és az illetékességét az eljárás minden szakaszában hivatalból köteles vizsgálni. Ha azt állapítja meg, hogy az ügyben nincs hatásköre vagy nem illetékes, az ügyet haladéktalanul átteszi a hatáskörrel rendelkező illetékes államigazgatási szervhez, és erről az ügyfelet értesíti. A késedelmes áttétel miatt a panaszos egy hónapi segélytől esett el. Csépa Község Önkormányzata ezzel visszásságot okozott a jogbiztonsághoz való joggal összefüggésben és ezen keresztül a panaszos szociális biztonsághoz való joga is sérelmet szenvedett.

Az országgyűlési biztos ajánlásában felkérte a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Közigazgatási Hivatalt, hogy Tiszasas szociális ellátásokról szóló rendeletét vizsgálja meg, és kezdeményezze módosítását. Kezdeményezésében felkérte Tiszasas jegyzőjét, hogy a rendszeres szociális segélyek folyósítását vizsgálják felül, és a havi összegeket a szociális törvény rendelkezéseinek megfelelően állapítsák meg. Felkérte továbbá Csépa község jegyzőjét arra, hogy a jövőben az eljárási törvény illetékességi szabályait tartassa be a polgármesteri hivatal ügyintézőivel.

Az érintettek az ajánlással és a kezdeményezésekkel egyetértettek, a szükséges intézkedéseket megtették, az önkormányzat a rendeletét megfelelően módosította.

OBH 1332/1999. és OBH 6829/1996.

I. A gondozottak, hozzátartozóik, valamint az intézmény dolgozóinak törvényes érdekeire is figyelemmel, az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített, jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben visszásságot okoz az intézet házirendjében szabályozni szükséges egyes tárgykörök felvételének elmulasztása.

II. Az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében rögzített, a tulajdonhoz fűződő jogot sérti a pszichiátriai betegek otthonának a gondozottak pénzkezelésével kapcsolatos azon gyakorlata, amely szerint egyes cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt álló gondozott nyugdíját, jövedelmét gondnoka helyett az intézet veszi fel és kezeli. Ugyanezen jogot sérti, ha a gyámhatóságok - a gondnokság alatt álló személyek vagyona terhére az eseti pénzfelhasználás engedélyezése során - a gondnokok kérelmének indokoltságát nem minden ügyben vizsgálják a megfelelő körültekintéssel, és a pénzfelhasználást "automatikusan" engedélyezik.

III. Ha az otthon lakószobái nem felelnek meg sem a jelenlegi, sem pedig a korábban hatályos építésügyi előírásoknak, ez visszásságot okoz az abban lakó gondozottaknak az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében rögzített lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez fűződő alkotmányos jogával összefüggésben. Ugyanezen joggal összefüggésben okoz visszásságot a lakószobák elavult, korszerűtlen és balesetveszélyes fűtése. Ugyancsak e joggal összefüggésben okoz visszásságot, ha az intézetben nem alakítanak ki megfelelő orvosi szobát és egészségügyi elkülönítőt, továbbá ha az intézet a jogszabályban előírt, minimális orvosi jelenlétet nem biztosítja.

IV. Az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében deklarált emberi méltósághoz fűződő alkotmányos joggal összefüggésben okoz visszásságot, ha a pszichiátriai betegek otthona lakószobáinak ajtajait állandóan nyitva tartják, a mellékhelyiségeket nemenként nem különítik el, és a WC-ajtók nem zárhatók.

V. Az Alkotmány 58. § (1) bekezdésében rögzített szabad mozgáshoz és a tartózkodási hely szabad megválasztásához fűződő jogot sérti, ha a pszichiátriai betegek otthona büntetésből vagy eseti orvosi szakvélemény nélkül a kimenőt megvonja.

VI. Az érintett gondozottaknak az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésében rögzített szociális biztonságához és ellátáshoz fűződő jogán kívül az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság alkotmányos elvét is sérti a pszichiátriai betegek otthona, ha az intézetbe történő felvétel a cselekvőképességet korlátozó gondnokság alatt állók esetében kizárólag a gondnokok kérelmére, a gondnokolt nyilatkozata nélkül történik, illetve ha az intézet a jogszabályi feltételek megléte ellenére sem kezdeményezi az érintett gondozottnak más - egészségi állapotának megfelelő - intézménybe való áthelyezését. Ugyanezen jogot sérti az otthon, ha nem gondoskodik leendő lakói előgondozásának megszervezéséről. Ugyancsak ezen jogokat veszélyezteti - illetve arányától és tartamától függően sérti -, ha az intézménynél nem áll alkalmazásban a jogszabály által előírt minimális létszámú szakképzett ápolószemélyzet.

A panaszosok beadványaikban a Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Pszichiátriai Betegek Otthona által nyújtott ellátást kifogásolták. Sérelmezték a betegekkel való bánásmódot, a fenyítések alkalmazását, az ápolási-gondozási tevékenységet, a gyógyszerekkel, valamint a tisztálkodó szerekkel való ellátottság hiányát, az étel mennyiségét és minőségét, a folyamatos fűtés hiányát, továbbá azt is, hogy az intézmény vezetése az otthonnak adományozott ruhákat nem osztja szét a gondozottak között.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztos vizsgálatra kérte fel a Komárom-Esztergom megyei Közigazgatási Hivatalt. Az ellenőrzés megállapításai ismeretében az országgyűlési biztos elrendelte, hogy munkatársai is végezzék el az intézmény helyszíni vizsgálatát. A vizsgálat időpontjában az otthonban a dolgozók létszáma 46 volt, ebből 27 ápoló. Húszan rendelkeztek egészségügyi képesítéssel, közülük négy személy tartozott az otthon mentálhigiénés csoportjába. A mentálhigiénés csoport vezetője megbízottként látta el feladatát, mert nem volt a munkakörére előírt felsőfokú végzettsége. Annak ellenére, hogy a szakmai létszámhiányt 1998. július 1-től a jogelőd Népjóléti Minisztérium által biztosított státuskeretből 2 ápoló felvételével enyhítették, a vizsgálat megállapítása szerint a jogszabályban minimálisan előírt szakképzett ápolószemélyzet hiánya a gondozottak lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez, valamint a szociális biztonsághoz fűződő alkotmányos jogaival összefüggésben visszásságot okoz. A közigazgatási hivatal vizsgálata megállapította, hogy jogsértő az az intézeti gyakorlat, amely szerint a cselekvőképességet korlátozó gondnokság alatt állók esetében az intézményi elhelyezésre kizárólag a gondnok kérelmére kerülhet sor. A szakosított ellátások igénybevétele a cselekvőképességet korlátozó gondnokság alatt állók esetében a gondozott - a gondnok által jóváhagyott - kérelmére, a cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt állók esetében pedig a gondnok kérelmére történhet. Az országgyűlési biztos vizsgálata megállapította, hogy e szabályok megszegése a szociális biztonsághoz fűződő joggal, valamint a jogállamiságból fakadó jogbiztonság alkotmányos alapelvével összefüggésben visszásságot okozott. Az otthon előgondozást nem végzett. A vizsgálat megállapítása szerint a vizsgálat idején hatályban lévő 2/1994. (I. 7.) NM rendeletben rögzített előgondozási kötelezettség hiánya a gondozottak szociális biztonsághoz való alkotmányos jogával összefüggésben visszásságot okozott. Az országgyűlési biztos munkatársai a helyszínen azt tapasztalták, hogy van olyan lakószoba, ahol - a kis alapterület és az ágyak elhelyezése miatti zsúfoltság következtében - a közlekedés csak a szobaajtó állandó nyitva tartásával oldható meg. A vizsgálat megállapítása szerint a kényszerűségből nyitva hagyott szobaajtók, a mellékhelyiségek nemenkénti elkülönítésének hiánya miatt az intimitás elemi feltételei is hiányoztak. Ez a gondozottak emberi méltósághoz fűződő alkotmányos jogával kapcsolatban visszásságot okozott. A közigazgatási hivatal megállapításával megegyező tapasztalatunk szerint az intézményben nincs "éjszakai világítás", a fekhelyeknél nem volt helyi világítás, továbbá nővérhívó készülékeket sem szereltek fel. A lakószobák fénycsöves megvilágítása pedig nem felel meg az OTÉK 89. § (2) bekezdésében foglaltaknak, egyben visszásságot okoz a gondozottak lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez fűződő alkotmányos jogával összefüggésben. Az otthon lakószobáinak fűtése korszerűtlen, fatüzelésű cserépkályhákkal történik, ami - figyelemmel az otthonban gondozottak mentális állapotára - fokozottan balesetveszélyes, és a vizsgálatot végzők álláspontja szerint a gondozottak lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészségéhez fűződő alkotmányos jogával összefüggésben visszásságot okoz Az otthonban egy 12,6 m2 alapterületű nővérszobát alakítottak ki, ami egyben orvosi szoba is. Ebben a helyiségben

helyezték el a zárható gyógyszerszekrényt. Egészségügyi elkülönítő nincs az otthonban. Az országgyűlési biztos álláspontja szerint a jogszabály által megkövetelt általános orvosi jelenlét az egyetlen vegyes használatú helyiségben - amely egyben a vizsgáló, az orvosi szoba, az ügyeleti szoba, és a nővérszoba is - nem megoldható. Az orvosi szoba és az egészségügyi elkülönítő hiánya az otthon gondozottainak a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való alkotmányos jogával összefüggésben visszásságot okoz. A közigazgatási hivatal vizsgálata szerint az egészségügyi ellátást a háziorvos heti két alkalommal 1 órában, az ideg-elmegyógyász szintén heti két alkalommal 1 órában végezte. Az otthon igazgatójától kapott tájékoztatás szerint a háziorvos heti két alkalommal 2 órában, az ideg-elmegyógyász heti egy alkalommal 2 órában rendel. A vizsgálat megállapítása szerint a vizsgálat idején hatályban volt 2/1994. (I. 30) NM rendeletben minimálisan előírt orvosi jelenlét hiánya a gondozottak lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való alkotmányos jogával kapcsolatban visszásságot okozott. A közigazgatási hivatal megállapítása szerint két cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt álló személy esetében a nyugdíjat az intézmény dolgozója vette át. A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 18. § (1) bekezdése értelmében a cselekvőképtelen személy nevében törvényes képviselője jár el, így - a törvény adta keretek között - a gondnokság alatt álló vagyonával is ő rendelkezik. A vizsgálat megállapítása szerint az otthonnak a gondozottak pénzkezelésével kapcsolatos azon gyakorlata, amely szerint egyes cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt álló gondozott nyugdíját, jövedelmét gondnoka helyett az intézet veszi fel és kezeli, visszásságot okoz az érintett gondozottak tulajdonhoz való alkotmányos jogával összefüggésben. A vizsgálata szerint a gyámhatóságok - a gondnokság alatt álló személyek vagyona terhére az eseti pénzfelhasználás engedélyezése során - a gondnokok kérelmének indokoltságát nem minden ügyben vizsgálták a megfelelő körültekintéssel, a pénzfelhasználást "automatikusan" engedélyezték. A vizsgálat megállapítása szerint aggályos és az érintett gondozottak tulajdonhoz fűződő alkotmányos jogának maradéktalan érvényesülését közvetlenül veszélyezteti az otthonnak a gondozottak vagyonkezelésével kapcsolatos fenti gyakorlata. A közigazgatási hivatal ellenőrzése során észrevételezte, hogy amennyiben a kötelező felülvizsgálat során eljáró Pszichiáter Szakértői Bizottság véleménye alapján a gondozott állapota nem indokolja a további szociális otthoni gondozást, a gondnok a gondozás megszüntetésétől arra hivatkozva zárkózik el, hogy a család a hozzátartozót nem hajlandó visszafogadni. Ezzel kapcsolatban azt kifogásolta a közigazgatási hivatal, hogy a továbbiakban sem az intézményvezető, sem a gondnok nem vizsgálta meg a gondozott más intézménybe való áthelyezésének lehetőségét. Az országgyűlési biztos megállapítása szerint annak ténye, hogy az intézet részéről a jogszabályi feltételek megléte ellenére sem történt kezdeményezés az érintett gondozott más - egészségi állapotának megfelelő - intézménybe történő áthelyezéséről, a gondozott szociális biztonsághoz való alkotmányos jogával kapcsolatban okozott visszásságot. Büntetést az otthon a "randalírozó" alkoholistákkal szemben alkalmazott. A kifogásolt magatartás szankciója a kimenőmegvonás. Az igazgatótól kapott tájékoztatás szerint is előfordult, hogy kimenőmegvonást büntetésből, orvosi szakvélemény hiányában alkalmaztak. Az otthonnak az a gyakorlata, amely szerint a kimenőmegvonást büntetésként alkalmazzák, a gondozottak szabad mozgáshoz, a tartózkodási hely szabad megválasztásához fűződő alkotmányos jogaival kapcsolatban okoz visszásságot. A közigazgatási hivatal megállapítása szerint a házirend nem rendelkezett a személyes letétbe elhelyezhető készpénz havi összegéről. E hiányosságon túl azonban az is megállapítható, hogy a házirendben rögzítettek - miszerint az ideg-elme szakorvos heti egy alkalommal 3 órában, a háziorvos heti három alkalommal 1 órában köteles rendelni - nem egyeznek meg sem a közigazgatási hivatal által megállapított, sem az otthon igazgatója szerint közölt rendelési idővel. A vizsgálatot végzők a közigazgatási hivatal észrevételein túl megállapították, hogy az otthon házirendje jogszabály ellenére tartalmazza azt a kitételt, amely szerint az indokoltnál 15 nappal hosszabb távolmaradás a házirend megsértését jelenti, és az intézmény vezetője kezdeményezheti a gondozott intézményi jogviszonyának megszüntetését. A szociális törvény ismerte és alkalmazta az intézményi jogviszony megszüntetésének ezt az esetét, amikor kimondta, hogy az intézményi jogviszony megszűnik a jogosultnak a házirendben meghatározott tartamú indokolatlan távolmaradásával, de az idézett rendelkezést az 1994. évi VI. törvény 31. §-a 1994. február 1-től hatályon kívül helyezte.

A vizsgálat megállapítása szerint a házirend jogszabályi előírásokkal ellentétes rendelkezései, valamint a kifogásolt tárgykör szabályozásának hiánya a tulajdonhoz fűződő, valamint a szociális biztonsághoz való alkotmányos joggal, továbbá - figyelemmel a gondozottak törvényes érdekeire - a jogállamiságból fakadó jogbiztonság alkotmányos elvével összefüggésben okoznak visszásságot.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa az otthon működésével kapcsolatban megállapított, alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságok orvoslása érdekében azt ajánlotta a Komárom-Esztergom Megyei Közgyűlés elnökének, hogy terjessze a jelentést a fenntartó Komárom-Esztergom Megyei Közgyűlés elé azzal az ajánlással, hogy a vizsgálat megállapításai és a jogszabályok előírásai alapján - az itt elhelyezettek számára fennálló gondozási kötelezettség folyamatos biztosítása mellett - döntsön az otthon régi, földszintes udvari épületszárnyának teljes műszaki felújítását magába foglaló átalakításáról, valamint a hátsó udvari épületben folyó gondozási tevékenység megszüntetéséről. Az erre vonatkozó döntés kimenetelétől függetlenül kezdeményezte, hogy a fenntartó megyei önkormányzat gondoskodjon

-az egészségügyi feladatok ellátásához minimálisan szükséges intézeti szakápolói létszám biztosításáról,

-a lakóhelyiségek világítási rendszerének átalakításáról,

-a jelenlegi fűtési mód korszerűsítésével a balesetmentes fűtés biztosításáról.

Az országgyűlési biztos az intézmény igazgatójánál kezdeményezte, hogy gondoskodjon

-cselekvőképességet korlátozó gondnokság alatt állók beutalása esetén az érintettek elhelyezés iránti kérelmének beszerzéséről,

-azon gondozottak más otthonba történő áthelyezéséről, akiknek a felülvizsgálat szerinti egészségi állapota nem indokolja a pszichiátriai betegek otthona által nyújtott ellátást,

-az intimitás feltételeinek megteremtés érdekében a WC-ajtókon a kilincsek felszereléséről, a szobaajtók zárhatóvá tételéről,

-a jogszabályban előírt egészségügyi elkülönítő és orvosi szoba kialakításáról és rendeltetésszerű használatának biztosításáról,

-azon intézeti gyakorlat megszüntetéséről, amely szerint egyes cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt állók esetében jövedelmüket az intézet kezeli,

-az eseti orvosi szakvélemény nélkül, büntetésként alkalmazott kimenőmegvonás gyakorlatának megszüntetéséről,

-a hatályos jogszabályi előírásoknak maradéktalanul megfelelő házirendről.

Az országgyűlési biztos a Komárom-Esztergom Megyei Gyámhivatal vezetőjénél kezdeményezte, hogy gondoskodjon a gondnokság alatt állók készpénzvagyonának terhére történő eseti pénzfelhasználás indokoltságának haladéktalan vizsgálatáról, ezzel összefüggésben a gondozott körülményeinek és valós szükségleteinek feltárásáról, valamint átfogó vizsgálat keretében ellenőrizze a gondozottak pénzkezelésével kapcsolatos intézeti gyakorlatot. Az érintettek valamennyi ajánlással és kezdeményezéssel egyetértettek és elfogadták azokat. Az országgyűlési biztos által kifogásolt hiányosságok haladéktalan felszámolása érdekében intézkedtek.

OBH 1824/1999.

Visszásságot okoz az Alkotmány 70/E. §-ban biztosított szociális biztonsághoz való joggal és a 13. § (1) bekezdésében deklarált tulajdonhoz való joggal kapcsolatban az önkormányzat azzal, hogy két idős, jövedelemmel nem rendelkező testvérpár esetében az időskorú járadék megállapítását követően a tulajdonnal rendelkező jogosult ingatlanára vonatkozóan jelzálogjogot jegyeztet be a földhivatalban az önkormányzat javára.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 1902/1999.

Az Alkotmány 70/E. §-ában biztosított szociális biztonsághoz való jog és az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben visszásságot okoz, ha a hatóság az együttműködési kötelezettség elmulasztására hivatkozva annak ellenére hozza meg a támogatás szüneteltetéséről szóló határozatát, hogy tudomása van a panaszos elköltözésének tényéről, új lakcíméről és arról, hogy ezek bejelentési kötelezettségének az ügyfél eleget tett.

A panaszos a beadványában sérelmezte, hogy a Budapest VIII. Kerületi Önkormányzat szüneteltette jövedelempótló támogatásának folyósítását. A vizsgálat során kapott tájékoztatás szerint a panaszos számára a támogatást megállapító határozat tartalmazta a Munkaügyi Központtal fennálló együttműködési kötelezettségre és az arra vonatkozó figyelmeztetést, hogy az ügyfél köteles 8 napon belül bejelenteni a szociális irodában az esetleges lakcímváltozást, illetve az anyagi helyzetében történő változásokat. A panaszos 1998 augusztusában elköltözött korábbi lakóhelyéről, és 31-én eleget tett a Polgármesteri Hivatalhoz a bejelentési kötelezettségének. A munkaügyi központ 1999 januárjában munkát kínált a panaszosnak. Az erről szóló értesítést 1999. január 4-én próbálták a panaszos régi lakcímére kézbesíteni, de a levél "elköltözött" jelzéssel érkezett vissza. A panaszos január 15-én jelentkezett a Munkaügyi Központban, de nem figyelmeztették arra, hogy pár nappal korábban közhasznú munkát ajánlottak neki, és az értesítést nem vette át. Az önkormányzat az együttműködési kötelezettség elmulasztása miatt 1999. január 1-től szüneteltette a támogatás folyósítását, indoklása szerint az ügyfél a "lakcímváltozását a Munkaügyi Központ felé nem jelezte", holott az "együttműködési kötelezettségére (körülményeiben, lakcímében történt változás jelzésére) a támogatást megállapító határozatban" felhívta az önkormányzat a figyelmét.

Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy az államigazgatási eljárásban az ügyfelet terheli az együttműködés, és a legjobb tudása szerinti, jóhiszemű közreműködés kötelezettsége. Erre tekintettel elvárható az ügyféltől, hogy - az együttműködés keretében - bejelenti lakcímének változását a Munkaügyi Központnál. Megállapította azonban, hogy az eset összes körülményeinek mérlegelése után ez a panaszostól nem volt elvárható, hiszen a jövedelempótló támogatást megállapító határozat tartalma szerint a lakcímváltozást a szociális osztálynak kell bejelentenie. Az önkormányzat és a Munkaügyi Központ viszonyát - miszerint a munkaügyi központ az önkormányzattól független hatóság - nem ismerő ügyfél joggal vélheti úgy, hogy ha eleget tesz a határozatban foglalt bejelentési kötelezettségének, akkor külön bejelentési kötelezettséggel nem tartozik más szervnek. Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy az Alkotmányból fakadó tisztességes eljáráshoz való jog akkor is kötelezi a jogalkalmazót, ha az érintett esetben a jogszabályok nem tartalmaznak részletes eljárási előírásokat, garanciákat. Megállapította továbbá, hogy abban az időpontban, amikor az önkormányzat megkapta a munkaügyi központ tájékoztatását arról, hogy "elköltözött" jelzéssel érkezett vissza a levél, már több mint négy hónapja ismerte a panaszos új címét. Ennek ellenére nem hívta fel a történtekre sem a panaszos, sem a munkaügyi központ figyelmét, hanem meghozta a támogatás szüneteltetéséről szóló határozatot. Az országgyűlési biztos általános helyettese a feltárt alkotmányos joggal kapcsolatos visszásság jövőbeni elkerülése érdekében kezdeményezte, hogy az önkormányzat eljárása során vegye figyelembe a tisztességes eljáráshoz való jog elveit és az ügyfelek érdekeit. Az önkormányzat az ajánlást elfogadta.

OBH 2361/1999.

I. Az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében deklarált tulajdonhoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha egy ápoló-gondozó otthonban jogalap nélkül fizettetnek a lakókkal egyszeri hozzájárulást, a személyi térítési díjat az egy ellátottra jutó napi önköltségnél lényegesen magasabb összegben határozzák meg, és olyan befizetésére kötelezik a lakókat, melynek jogszabályi alapja nincs.

II. Az Alkotmány 70/E. §-ában deklarált szociális biztonsághoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a szociális szolgáltatás igénybevételéről szóló megállapodás nem tartalmazza a kötelező tartalmi kellékeket.

III. Az Alkotmány 64. §-ában deklarált panaszhoz való joggal, a 13. § (1) bekezdésében rögzített tulajdonhoz való joggal, a 70/E. §-ában foglalt szociális biztonsághoz való joggal és a 2. § (1) bekezdésében meghatározott jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben a sérelem veszélyét hordozza, és ezzel visszásságot okoz, ha az otthon a házirendje az egyes tárgyköröket nem vagy nem megfelelően szabályozza.

IV. Az Alkotmány 64. §-ában foglalt panaszhoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha egy ápoló-gondozó otthonban nem működik érdekképviseleti fórum.

A panaszosok, a Veresegyházán működő Őszikék Öregek Otthonának lakói beadványukban sérelmezték az otthonban nyújtott ellátás feltételeit és az akadálymentes közlekedés hiányát. A vizsgálat lefolytatására az országgyűlési biztos az 1993. évi LIX. törvény 18. § (3) bekezdése alapján felkérte a Pest Megyei Közigazgatási Hivatal Vezetőjét. A vizsgálat szerint az Őszikék Öregek Otthona 1996 óta működik ápoló-gondozó otthonként, fenntartója az Őszikék Szociális Alapítvány. Az épület nem bentlakásos otthon céljára készült, a folyosók keskenyek, lift nincs, azonban az ÁNTSZ szakvéleménye szerint alkalmas ápoló-gondozó otthon céljára. A dolgozók szakképzettségi aránya megfelel a jogszabályban meghatározott szakképzettségi követelményeknek. A térítési díj havi 40 000 forint, melyet a lakóknak abban az esetben is meg kell fizetniük, ha a nyugdíjuk 80%-a nem fedezi ezt az összeget. A személyi térítési díj biztosítása céljából a gondozottaknak 500 000 forintot kell letéti számlán elhelyezniük, mely összeg a lakó halála esetén az intézményre száll. A gondozottaknak 200 000 forintot renoválásra kellett fizetniük.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy mivel a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény szerint a személyes gondoskodást nyújtó szakosított ellátásért fizetendő személyi térítési díj tartós elhelyezés esetén nem haladhatja meg a jogosult havi jövedelmének 80%-át, az ennél magasabb összeg fizettetése a tulajdonnal való alkotmányos joggal összefüggésben visszásságot okoz. Megállapította továbbá, hogy a másik két térítési formának sincs jogszabályi alapja, mert az említett törvény szerint csak az átlagot jóval meghaladó minőségű elhelyezési körülményeket és szolgáltatásokat biztosító tartós bentlakásos intézményben lehet a személyi térítési díj mellett az intézményi elhelyezéskor egyszeri hozzájárulást vagy személyi térítési díj pótlékot is kérni. Az intézményben azonban csak 4 fürdőszobás lakrész felel meg az ilyen szintű ellátás követelményeinek. Az otthon a többi szobában lakóktól nem kérhet egyszeri hozzájárulást. Ugyanígy jogellenes a renoválási hozzájárulás fizettetése. Az intézményi térítési díj összegének meghatározása sem felel meg a jogszabálynak. Eszerint a térítési díj összegének alapja az egy ellátottra jutó önköltség napi összege. Ez a vizsgált otthonban 1998-ban 1572 forint volt, míg a lakóknak abban az évben napi 3800 forint intézményi térítési díjat kellett fizetniük. Az országgyűlési biztos az alkotmányos joggal kapcsolatosan feltárt visszásság ellenére nem tett ajánlást, mert a közigazgatási hivatal felhívta a fenntartót arra, hogy a jogtalanul felvett egyszeri hozzájárulásokat és a renoválási díjat a gondozottak számára fizesse vissza. Javasolta továbbá a személyi térítési díj fizetésének biztosítékául szolgáló 500 000 forintos letéti rendszer megszüntetését és a személyi térítési díjak jogszabálynak megfelelő meghatározását.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a szociális szolgáltatás igénybevételéről szóló megállapodás nem tartalmazza a kötelező tartalmi kellékeket. Az intézményben a jogszabályban előírt nyilvántartásokat - a gondozási és élelmezési napok nyilvántartásán kívül - nem vezetik. Az otthon nem rendelkezik megfelelő Szervezeti és Működési Szabályzattal, valamint gazdasági jellegű szabályzatokkal sem. A házirend nem, vagy nem a jogszabályoknak megfelelően tartalmazza az érték- és vagyonmegőrzés szabályait, a ruházattal és textíliával való ellátás, tisztítás, javítás rendjét, a tisztálkodási szerekkel való ellátás rendjét, a személyes letétben elhelyezhető készpénz havi összegét, az egyszeri hozzájárulás visszafizetésének szabályait, az érdekképviseleti fórum működésének szabályait és a foglalkoztatásban közreműködők díjazását. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa tekintettel arra, hogy a Közigazgatási Hivatal Vezetője felhívta a fenntartót a feltárt jogszabálysértések orvoslására, ajánlást nem tett.

OBH 2424/1999. számú ügy utóélete

Az országgyűlési biztos a jogbiztonsághoz való joggal és a szociális biztonsághoz való alkotmányos joggal összefüggésben felmerült visszásság miatt indított vizsgálatot, mert a súlyos fogyatékosságnak és a tartós betegségnek a szociális törvény alkalmazása szempontjából történő meghatározásának elmulasztásával a jogalkotó olyan széles mérlegelési jogot biztosított a jogalkalmazónak, amely az ápolási díj megállapítása iránti igény elbírálását kiszámíthatatlanná teszi. Ezen széles mérlegelési jog gyakorlásával pedig a jogalkalmazó visszásságot okoz a jogállamiságból fakadó jogbiztonsággal és a szociális biztonsághoz fűződő alkotmányos joggal összefüggésben.

Az országgyűlési biztos felkérte a szociális és családügyi minisztert, kezdeményezze olyan jogszabály-módosítási javaslat benyújtását, amely a feltárt visszásságot okozó jogalkotási hiányosság kiküszöbölésére alkalmas. A szociális és családügyi miniszter válaszában arról tájékoztatta az országgyűlési biztost, hogy egyetért a vizsgálat azon megállapításával, mely szerint szükséges a "súlyos fogyatékosság" fogalmának a szociális törvényben való meghatározása. A miniszter tájékoztatása szerint válaszának idején a Kormány már el is fogadta azon jogszabálytervezeteket, melyek a fogyatékosoknak nyújtott támogatásokról szóló jogszabályok módosításának részeként a súlyos fogyatékosság fogalmát is meghatározzák. Időközben a jogszabály-módosítás megtörtént, a 141/2000. (VIII. 19.) Korm. rendelet rendelkezik a jogalkalmazáshoz szükséges fogalommeghatározásról.

OBH 2723/1999.

Az Alkotmány 70/E. §-ával védett szociális biztonsághoz, valamint az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz a nyugdíjfolyósító által indokolatlanul indított és a kerületi önkormányzat gyámhivatala által lefolytatott gondnokság alá helyezési eljárás, valamint a nyugdíj folyósításának több hónapon át való szüneteltetése.

A panaszos beadványában azt sérelmezte, hogy idős szüleit a Budapest VII. kerületi gyámhivatal előadója indokolatlanul és tiltakozása ellenére gondnokság alá kívánta helyezni. A gyámügyi eljárást a nyugdíjfolyósító előadójának megkeresése indította el.

Az országgyűlési biztos a szociális biztonság és a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmének gyanúja miatt vizsgálatot indított, a vizsgálat lefolytatására a Budapest Főváros Közigazgatási Hivatal Gyámhivatal vezetőjét kérte fel. A vizsgálat eredményeként megállapította, hogy a panaszos szülei évtizedeken át laktak budapesti lakásukban. Idős koruk és betegségük miatt egyre inkább szükségük volt gyermekeik gondoskodására. A panaszos 1998 januárjában a szülei postaládájában megtalálta a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság házi nyomtatványát, mely szerint az 1997. májusi és decemberi nyugdíjukat nem vették át, közöljék annak okát. A panaszos válaszolt szülei helyett, és azok betegségére hivatkozással kérte az elmaradt nyugdíjak megküldését, melyet a szülők meghatalmazásával később felvett. A fentiek ellenére a nyugdíjfolyósító előadója 1998. április 17-én kelt levelében értesítette a polgármesteri hivatalt a nyugdíjak visszaérkezéséről, majd a panaszos levelére hivatkozással a gondnok kinevezés szükségességének vizsgálatát kérte.

1998. április közepétől a panaszos a szüleivel zsámbéki házában élt, és erre a címre kérte a nyugdíjak folyósítását. Időközben a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság 1999. februártól júliusig felfüggesztette mindkét ellátás folyósítását, majd a panaszos édesapja és édesanyja nyugdíját is a fenti címre folyósította.

A panaszos édesanyja 1999. augusztus 19-én elhunyt, édesapja ellátását (saját jogú és özvegyi nyugdíj) 2000. február hónappal bezáróan (haláláig) a zsámbéki címre folyósították.

A panaszos és az érintettek akaratától függetlenül a nyugdíjfolyósító előadójának hivatalból indított, a két idős ember állítólagos érdekében folyó, cselekvőképességet érintő gondnokság alá helyezési eljárás csak a kerületi gyámhivatal 1999. július 29-én kelt megszüntető határozatával ért véget.

Az országgyűlési biztos a vizsgálat eredményeként megállapította, hogy a szociális biztonsághoz, valamint a jogállamiságból fakadó tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben visszásságot okozott a nyugdíjfolyósító előadója által elindított gondnokság alá helyezési eljárás, valamint az, hogy több hónapon át szünetelt a nyugdíjak folyósítása.

Ajánlásában felkérte

- az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság (ONYF) főigazgatóját, hogy vizsgálja meg a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság előadója eljárásának jogszerűségét. A vizsgálat eredményétől függően tegye meg a szükséges intézkedéseket (szabályozás, hatáskör tisztázás, felelősség megállapítása);

- a Budapest Fővárosi Közigazgatási Hivatal Gyámhivatal vezetőjét, hogy vizsgálja meg a VII. kerületi gyámhivatal gyámügyi irodája ügyintézője eljárásának jogszerűségét, valamint felelősségét.

Az ONYF főigazgatója elrendelte a nyugdíjfolyósító eljárási rendjének felülvizsgálatát és intézkedett, hogy a gondnokság alá helyezés kezdeményezésére a jövőben csak körültekintő előkészítést követően, vezetői döntéssel és aláírással kerüljön sor.

A fővárosi gyámhivatal vezetője a feltárt jogsértések és eljárási hibák miatt kezdeményezte a kerületi gyámügyi ügyintéző fegyelmi felelősségre vonását. A válaszokat az országgyűlési biztos elfogadta.

A vizsgálat eredménnyel zárult.

OBH 2920/1999. és OBH 2921/1999.

Az ellátottaknak az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésében rögzített szociális biztonságához és ellátáshoz fűződő jogát veszélyezteti - illetve arányától és tartamától függően sérti -, ha az intézménynél nem áll alkalmazásban a jogszabály által minimálisan előírt számú szakképzett ápolószemélyzet.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 3120/1999.

Visszásságot okoztak az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz való joggal és a 70/E. §-ában rögzített szociális biztonsághoz fűződő joggal kapcsolatban az önkormányzat azzal, hogy az öregségi járadékot és rendszeres szociális segélyt csak akkor biztosítja, ha jelzálogjogot jegyeztet be a kérelmező tulajdonát képező ingatlanra. A visszásság előidézéséhez a földhivatalok is hozzájárultak azzal, hogy a bejegyzési kérelmet teljesítették.

A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának vizsgálata, valamint a Hajdú-Bihar megyei panaszosok (OBH 1824/1999.) beadványa alapján az országgyűlési biztos tudomására jutott, hogy egyes önkormányzatok az öregségi járadékot és rendszeres szociális segélyt csak akkor biztosítják, ha jelzálogjogot jegyeztet be a kérelmező tulajdonát képező ingatlanra. Az országgyűlési biztos az országos áttekintés érdekében vizsgálatot indított a szociális biztonsághoz és tulajdonhoz való alkotmányos jog sérelmének gyanúja miatt, melynek során megkereste valamennyi megyei közigazgatási hivatalt.

A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa 1999-ben Borsod-Abaúj-Zemplén megyei települést érintően vizsgálatot folytatott a rendszeres szociális segély folyósításával kapcsolatos önkormányzati gyakorlattal összefüggésben. A kisebbségi biztos ajánlására az érintett település (Encs város) törvényességi felügyeletét ellátó Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közigazgatási Hivatal kezdeményezte az önkormányzati rendelet módosítását. A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának - kisebbséget érintő - vizsgálata, valamint a Hajdú-Bihar megyei (OBH 1824/1999.) panasz alapján tett kezdeményezésre figyelemmel az országgyűlési biztos felkérte valamennyi megyei és a fővárosi közigazgatási hivatal vezetőjét, hogy tekintsék át a megyék településein és a főváros kerületeiben a hatályos helyi rendeleteket. Megkeresésében jelezte, hogy szeretne országos áttekintést kapni arról, hogy melyik településen alkalmazzák vagy alkalmazták a törvényellenes gyakorlatot. Kérte, hogy a földhivatali jelzálogjog-bejegyzést tartalmazó esetekben intézkedjenek a törvényes rend helyreállítására. Vizsgálatra való felkérésében hivatkozott az Alkotmánybíróság alábbi határozatára: "31/1996. (VII. 3.) AB határozat: ...Az említett rendelkezések összevetésével megállapítható, hogy az önkormányzat nem jogosult arra, hogy zálogjog keletkeztetését rendeletében előírja. Ilyen felhatalmazást ugyanis törvényi előírás nem tartalmaz, a Ptk. 685. § a) pontja pedig a 259. §-t nem említi azok között a rendelkezések között, amelyek tekintetében az önkormányzati rendelet általános értelemben is jogszabálynak minősül...".

Az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésében deklarált szociális biztonsághoz való jog kimondja, hogy az állampolgároknak joguk van a szociális biztonsághoz, öregségük, betegségük esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra. A (2) bekezdés értelmében az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás és a szociális intézmények rendszere biztosítja. Az Alkotmány 8. § (1) bekezdése kimondja, hogy a Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége. A (2) bekezdés rögzíti, hogy az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.

Az önkormányzatok rendeletalkotási jogát az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése határozza meg. A helyi szabályozás - a fenti alkotmányos elvekkel összhangban - nem korlátozhatja az alapvető jogok lényeges tartalmát és nem lehet ellentétes magasabb rendű jogszabállyal.

A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény 32/A. §-a kimondja: "A települési önkormányzat az időskorúak járadékában részesülő személy esetében bejelenti, a rendszeres szociális segélyben részesülő személy esetében - az önkormányzat rendeletében meghatározott esetekben - bejelenti hagyatéki teherként a folyósított járadék, illetőleg segély összegét a területileg illetékes közjegyzőnél. A bejelentés tényéről a járadék, illetőleg a segély megállapításáról szóló határozatban rendelkezni kell." A törvény tehát kizárólag a hagyatéki teherként való bejelentést teszi lehetővé. A polgári törvénykönyv szabályozására tekintettel, amennyiben jogszabályon alapul a zálogjog, a Ptk. 685. § a) pontja értelmében jogszabálynak csak a törvény és a kormányrendelet minősül. Ezért az önkormányzati rendelet - mint az ügyben megkeresett a szociális és családügyi miniszter megállapította - nem tartalmazhat rendelkezést a jelzáloggal kapcsolatban.

Az országos áttekintés alapján az országgyűlési biztos megállapította, hogy egyes települések a rendszeres szociális segélyek és az időskorúak járadékának megállapításakor alkalmazzák, illetve a közigazgatási hivatalok felhívásáig alkalmazták a kifogásolt gyakorlatot. Esetenként ezt rendeletbe foglalták, más esetekben az egyedi ügyben hozott határozatban írták elő a jelzálogjog földhivatali bejegyzését (Bihardancsháza). E támogatási formákon túl kamatmentes átmeneti kölcsön esetében (Sülysáp) továbbra is hatályban van a jelzálogjog bejegyzésével kapcsolatos szabályozás. Lakásfenntartási támogatások megállapításánál (Budapest Főváros VII. kerület) a jelzálogjog bejegyzésén felül jegybanki kamat felszámítását is előírja a helyi rendelet. Vas Megye Közigazgatási Hivatal vezetőjének álláspontja szerint pedig az időskorúak járadékának megállapításánál - amennyiben a segélyezett hozzájárul - nem törvénysértő a jelzálogjog-bejegyzés, mivel ebben az esetben a járadékban részesülő személy és az önkormányzat mint "mellérendelt felek" kötnek szerződést a bejegyzésre. A vizsgálat megállapította, hogy a szociális ellátással kapcsolatos támogatásokról való döntések meghozatalakor a helyi rendeletekben vagy egyedi önkormányzati hatósági ügyekben hozott határozatokban előírt jelzálogjog bejegyzésére vonatkozó szabályozással, a földhivatali bejegyzéssel (továbbá a kamatszámítással, a mellérendelt szerződő felekként való minősítéssel) és ebből adódóan vagy az ellátási kötelezettség elmaradásával, vagy a tulajdonjog indokolatlan korlátozásával az Alkotmányban deklarált szociális biztonsághoz és a tulajdonhoz való joggal összefüggésben az önkormányzat döntése és a földhivatal eljárása alkotmányos joggal kapcsolatos visszásságot okozott.

Az országgyűlési biztos ajánlásában felkérte a fővárosi és valamennyi megyei közigazgatási hivatal vezetőjét, hogy a továbbiakban is kísérjék figyelemmel a szociális igazgatással kapcsolatos rendeletalkotást, és mindenkor éljenek felhívással a törvényes szabályozás érdekében. Felkérte Budapest Főváros Közigazgatási Hivatalának vezetőjét Budapest Főváros VII. kerület Erzsébetváros Önkormányzat szociális rendeletének ismételt felülvizsgálatára és a szükséges intézkedések megtételére. Felkérte Pest Megye Közigazgatási Hivatalának vezetőjét Sülysáp Nagyközség Önkormányzat szociális rendeletének ismételt felülvizsgálatára és a szükséges intézkedések megtételére. Felkérte Vas Megye Közigazgatási Hivatalának vezetőjét - az általa nem nevesített két önkormányzat esetében - álláspontjának felülvizsgálatára és a szükséges intézkedések megtételére. Felkérte a fővárosi és valamennyi megyei földhivatal vezetőjét, hogy a főváros kerületi földhivatalaiban, illetve a megye valamennyi földhivatalában - a hivatalvezetők felhívásával - vizsgálja felül a szociális támogatások alapján a törvényi felhatalmazás nélkül kezdeményezett jelzálogjog-bejegyzéssel kapcsolatos átvezetéseket és az illetékes földhivatal vezetőjét kérje fel a szükséges intézkedések megtételére.

Valamennyi közigazgatási- és földhivatal az ajánlást elfogadta és a szükséges intézkedéseket megtette.

OBH 3767/1999.

A jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonsághoz való joggal (Alk. 2. § (1) bek.) és ehhez kapcsolódóan a szociális biztonsághoz való joggal (Alk. 70/E. §)) összefüggésben visszásságot okoz, ha az idős korukra önmagukról gondoskodni szándékozók a jövőjüket alapvetően befolyásoló megalapozott döntés meghozatalához ellentmondó tájékoztatást kapnak.

A panaszos a beadványában azt sérelmezte, hogy szeretett volna a tatabányai Emeltszintű Idősek Otthonába költözni, de az intézménytől kapott értesítések, a látogatáskor kapott szóbeli tájékoztatás nem adott elegendő információt ahhoz, hogy döntését meghozza, és részt tudjon venni a megüresedett lakások licitálásban.

A beadvány alapján felmerült a jogbiztonsághoz való joggal, valamint a szociális biztonsághoz való joggal összefüggésben a visszásság gyanúja, ezért az országgyűlési biztos a panasz kivizsgálása céljából megkereste Komárom-Esztergom Megyei Közigazgatási Hivatal vezetőjét.

Az Emeltszintű Idősek Otthonában lefolytatott vizsgálati anyagból megállapította, hogy az intézmény Tatabánya Megyei Jogú Város Önkormányzatának fenntartásában működő Egyesített Szociális Intézmények tagintézete. Az intézetbe a felvételt az kérheti, aki nyugdíjas, illetőleg az öregségi nyugdíjkorhatárt elérte; önmaga ellátására képes, de egészségi állapota miatt segítséget igényel és a közösségi együttélésre alkalmas; vállalja, hogy a szerződéskötéskor 350 000 forintot egyszeri hozzájárulásként egy összegben megfizet. Amennyiben a megüresedő férőhelyre több jelentkező is van, a bekerülés sorrendisége - az egyszeri hozzájárulás összegére vonatkozó - nyilvános licit során dől el. A licit során a legmagasabb összeget felajánló részére kell a férőhelyet biztosítani.

A kjözigazgatási hivatal 1999 áprilisában tartott ellenőrzése után felhívta a fenntartó figyelmét arra, hogy a szociális igazgatásról szóló törvény előírása szerint az egyszeri hozzájárulás összege az éves intézményi térítési díj tízszeresét nem haladhatja meg. A licitet maximálni kell, illetőleg a fenntartó szociális rendeletében foglaltakkal összhangba kell hozni. A fenntartó a hivatkozott rendeletét hatályon kívül helyezte, és 2000. március elseje óta az Emeltszintű Idősek otthonában való felvételről bizottság dönt, az egyszeri hozzájárulás minimális összege pedig 600 000 forint.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a panaszos szeretett volna önmagáról gondoskodni, idős korára biztonságos jövőt biztosítani. A panaszos nem tudott a jövőjét alapvetően befolyásoló megalapozott döntést hozni, mert egymásnak ellentmondó információkat kapott az elhelyezés körülményeiről, az ellátás mibenlétéről, illetőleg az egyszeri hozzájárulás összegét illetően, ezért sérült a szociális biztonsághoz fűződő Alkotmányban biztosított alapvető emberi joga. Mivel a közigazgatási hivatal vizsgálata során felhívta a fenntartó figyelmét a feltárt szabálytalanságra, az országgyűlési biztos a konkrét ügyben ajánlást nem tett. Azonban a jövőre nézve felhívta az otthon vezetőjének a figyelmét arra, hogy tájékoztatási kötelezettségüknek - a törvények és rendeletek betartásával - maradéktalanul tegyenek eleget, az intézménybe bekerülni szándékozók ne legyenek korlátozva megalapozott döntésük meghozatalában.

OBH 4009/1999.

Visszásságot okoz az Alkotmány 17. §-ában biztosított szociális gondoskodáshoz való joggal, a 70/A. §-ában deklarált jogegyenlőség követelményével, valamint a 70/D. § (1) bekezdésében biztosított lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal összefüggésben, ha a sorkatonákat jogszabály alapján megillető térítésmentes fogorvosi ellátást a polgári szolgálatot teljesítők esetében az orvos megtagadja.

A panaszos a polgári szolgálatot teljesítő fia ügyében fordultaz Országgyűlési Biztos Hivatalához. Beadványában előadta, hogy fia ingyenes fogorvosi ellátását a körzeti fogorvos az erre vonatkozó jogszabály hiányára hivatkozva megtagadta.

Az országgyűlési biztos általános helyettese vizsgálatot indított, mert felmerült a szociális gondoskodáshoz való joggal, a jogegyenlőség követelményével és a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal összefüggésben a visszásság gyanúja. A jogszabályi háttér, illetőleg a gyakorlat tisztázása érdekében megkereste az Egészségügyi Minisztériumot és a Szociális és Családügyi Minisztériumot is.

Mindkét megkeresett minisztérium úgy foglalt állást, hogy a polgári szolgálatot teljesítőket ugyanolyan körben illeti meg az ingyenes orvosi és fogászati ellátás, mint a hadköteles (sor- és tartalékos) katonákat. A honvédelemről szóló 1993. évi CX. törvény (Hvt.) alapján térítésmentes a fogmegtartó és a sürgősségi fogászati ellátás, valamint a 50%-ot meghaladó rágóképességcsökkenés esetén elrendelhető fogpótlás. Amennyiben a fogorvos ilyen kezelés térítésmentes elvégzését tagadta meg, akkor törvénysértő módon járt el.

A gyakorlati problémát az okozhatta, hogy a polgári szolgálatról szóló 1997. évi XXI. törvény (Pszt.) a fentieket nem mondja ki teljes egyértelműséggel, ugyanakkor levezethető, hogy a Hvt. vonatkozó szabályait kell alkalmazni: "A polgári szolgálatot teljesítőt a társadalombiztosítási ellátások szempontjából honvédelmi kötelezettséget teljesítő személynek kell tekinteni." "A polgári szolgálatot teljesítőt megilleti mindaz a kedvezmény, amelyet a sorkatonai szolgálatot teljesítő személy részére külön jogszabály meghatároz." Ezek szerint a polgári szolgálatos jogosult a társadalombiztosítás alapján járó egészségügyi ellátásokra. A polgári szolgálatos az egészségügyi ellátást értelemszerűen nem katonai egészségügyi intézményben, hanem az illetékes, társadalombiztosítási finanszírozású polgári egészségügyi intézményben veheti igénybe.

Az országgyűlési biztos általános helyettese a jogszabályokból megállapította, hogy a térítésmentes ellátási jogosultság megtagadása visszásságot okozott. A konkrét ügy kivizsgálása azért nem volt lehetséges, mert a panaszos nem adta meg a szükséges adatokat, és nem tett panaszt az orvossal vagy az ellátó intézménnyel szemben, az ingyenes kezelést megtagadó fogorvos felügyeleti vagy felettes szerveinél.

OBH 4079/1999. és OBH 5879/1999.

Az ellátottaknak az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésében rögzített szociális biztonságához és ellátáshoz fűződő jogát sérti, ha az otthon nem gondoskodik leendő lakói előgondozásának megszervezéséről. Ugyanezen jogot veszélyezteti - illetve arányától és tartamától függően sérti -, ha az intézménynél nem áll alkalmazásban a jogszabály által előírt szakképzett ápolószemélyzet.

Teljes szöveg: 3.4. alfejezetben.

OBH 4526/1999.

Visszásságot okoz az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való joggal, és a 70/E. §-ában deklarált szociális biztonsághoz fűződő joggal kapcsolatosan az önkormányzat azzal, hogy a vis maior támogatás és az átmeneti segély iránti kérelmek ügyében nem hoz alakszerű határozatot, és ennek következtében az elutasító döntés lényeges indokai nem ismerhetők meg.

Teljes szöveg: 3.5. alfejezetben.

OBH 4597/1999.

Nem sérül az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság alkotmányos elve, valamint a bentlakásos intézményben élőknek az Alkotmány 70/D. §-ában rögzített legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez, valamint az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésében deklarált szociális biztonsághoz és ellátáshoz való alkotmányos joga, ha az intézet működésének törvényessége felügyeletét ellátó szervek a jogszabályok szerint járnak el.

A panaszos beadványában a várvölgyi "Napfény" időskorúakat ápoló-gondozó otthon körül kialakult helyzetről számolt be. Sérelmezte, hogy az otthont alapító Keszthelyi Törődés Alapítvány az idősek ellátását nem a velük kötött hasznosítási, illetve gondozási szerződésben foglaltak alapján végezte. Beszámolt arról is, hogy az alapítvány működésének zavarai, az állandósult pénzhiány az intézmény működésképtelenségéhez vezetett.

A Zala Megyei Közigazgatási Hivatal vezetőjétől kapott tájékoztatás szerint a keszthelyi Törődés Alapítványt a Zala Megyei Bíróság vette nyilvántartásba, és a Közigazgatási Hivatal engedélyezte a "Napfény" Ápoló- és Gondozóotthon intézmény működését. Az alapítvány a leendő gondozottakkal kötött hasznosítási, illetve gondozási szerződésekben Várvölgy községben ápoló és gondozóház építtetését vállalta azzal, hogy a felépítendő ingatlan lesz az otthon végleges telephelye. A szerződések alapján változó összegű befizetésekre (800 000 - 2 000 000 forint) került sor. Az intézmény az előírt határidőn belül nem tudta teljesíteni a működési engedély kiadásához szükséges feltételeket, de figyelemmel a már bentlakó idősek ellátási kényszerére a közigazgatási hivatal az intézmény részére 20 fő ellátására 1999. december 31-ig ideiglenes működési engedélyt adott. Az ideiglenes működési engedéllyel rendelkező otthont rendszeresen ellenőrizte a közigazgatási hivatal, de annak fenntartója a Hivatal többszöri felszólítása ellenére sem tudta megteremteni a jogszerű működés tárgyi és személyi feltételeit. 1998 szeptemberében a közigazgatási hivatal vezetője megkereste a Zala megyei főügyészt, és felkérte az alapítvány és a vele kapcsolatban álló gazdasági társaságok gazdálkodásának vizsgálatára. A Zala megyei főügyész vizsgálata során megállapította, hogy az alapítvány törvényes működése akadályozott, ezért keresettel fordult a megyei bírósághoz, kérve a törvényes működés helyreállítását. A Zala Megyei Bíróság az alapítvány kezelőjévé Várvölgy község jegyzőjét jelölte

ki, aki a feladatot határozott időre vállalta. A határozott idő lejártát követően az alapítvány kezelőjévé - annak önkéntes jelentkezése alapján - a Magyar Evangélikus Egyház Keszthelyi Gyülekezetét jelölte ki a Zala Megyei Bíróság. A Zala megye helyettes főügyésze azonban 1999 júliusában arról értesítette a közigazgatási hivatal vezetőjét, hogy a gyülekezet lemondott a kezelői feladatokról. Tekintettel arra, hogy az alapítvány kezelését más szervezet nem vállalta, azt indítványozta, hogy a bíróság rendeljen ki ügygondnokot az alapítvány képviseletére. A működés zavarainak következményeként felhalmozódó adósságok miatt az intézmény működtetésére egyre kevesebb pénz állt rendelkezésre. A normatív állami támogatás és a gondozottak által fizetett térítési díj a bentlakók ellátását biztosította, de az épület fenntartását és a munkabéreket már nem fedezte. Az ellátást biztosító 7 alkalmazott 1999 szeptemberében bejelentett felmondása miatt az intézmény működésképtelenné vált. A közigazgatási hivatal vezetője 1999. szeptember 30-i hatállyal az otthon működési engedélyét visszavonta és értesítette a megyei főjegyzőt az intézmény lakói ideiglenes ellátásának szükségességéről, aki 1999. október 1-je óta biztosítja az intézmény működtetését. Az otthon lakói a nekik felajánlott más intézménybe történő elhelyezési lehetőséget nem fogadták el, ezért csak a helyben történő ellátás megszervezése jelentett számukra megnyugtató megoldást. Jelenleg a megyei főjegyző utasítására a Zala Megyei Önkormányzat Közgyűlés Idősek Otthona Türje, saját konyhájáról biztosítja a napi háromszori étkeztetést. A megyei főjegyző kérésére az otthon ideiglenes ellátása és normatív támogatása ügyében a Szociális és Családügyi Minisztérium helyettes államtitkára 1999 novemberében megbeszélést hívott össze. Itt megállapodás született arról, hogy a közigazgatási hivatal a Belügyminisztériumtól igényli az 1999. évi október, november, december havi normatív állami támogatást, majd a Zala Megyei Önkormányzati Közgyűlés részére a "Napfény" Ápoló- és Gondozóotthon átmeneti működtetésének biztosításához, szociális közfeladat ellátásáért 1999. október 1-től 1999. december 31-ig terjedő időszakra 14 fő ellátotti létszámra 1 140 500 forint normatív állami hozzájárulásra jogosultságot állapít meg. A támogatás összege átutalásra került. A közigazgatási hivatal tájékoztatása szerint az intézmény lakói 1999 decemberében ismételten úgy nyilatkoztak, hogy nem hagyják el az általuk kifizetett lakrészeket, és nem fogadják el a Megyei Módszertani Otthon 2-4 ágyas szobáiban számukra felajánlott helyeket. A "Napfény" Ápoló- és Gondozóotthon lakóinak teljes ellátását jelenleg is a Türjei Szociális Otthon biztosítja. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa az ügy vizsgálata során, a rendelkezésére álló dokumentumok alapján megállapította, hogy az ügyben nem sérült a jogállamiságból fakadó jogbiztonság alkotmányos elve, valamint az otthon lakóinak a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez fűződő alkotmányos joga, mert az ügyben érintett hatóságok a jogszabályoknak megfelelően jártak el. Az Obtv. 17. § (1) bekezdése alapján azonban, felkérte a Zala Megyei Közigazgatási Hivatal vezetőjét a gondozottak ellátása megszervezésének fokozott figyelemmel kísérésére.

OBH 4623/1999.

Az Alkotmány 70/E. §-ában biztosított szociális biztonsághoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha egy ápoló-gondozó otthonban elégtelen a mentálhigiénés gondozás.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 4925/1999.

Visszásságot okoz az Alkotmány a 70/E. §-ában rögzített szociális biztonsághoz fűződő jognak és a 70/A. §-ában deklarált hátrányos megkülönböztetés tilalmának megsértésével az önkormányzat, ha a panaszos szociális körülményeit nem deríti fel maradéktalanul, és a kötelező eljárási szabályokat nem tartja be.

A panaszos beadvánnyal fordult az állampolgári jogok országgyűlési biztosához, mivel sérelmezte Mezőnagymihály Község Önkormányzatának eljárását az árvízkárral kapcsolatos ügyében.

Az országgyűlési biztos a szociális biztonsághoz való jog és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának megsértése miatt vizsgálatot indított, melynek során vizsgálatra kérte fel a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közigazgatási Hivatal vezetőjét. A közigazgatási hivatal vizsgálata lehetőséget adott annak megismerésére, hogy a biztosítással rendelkező károsultak esetében az önkormányzat milyen gyakorlatot követett. A panaszos esetén kívül három károsult volt, akik rendelkeztek biztosítással. Két esetben olyan döntés született, mint a panaszos ügyében, tehát figyelembe vették a biztosító kármegállapítását és ezt az összeget egészítették ki 50 000 forintra. A harmadik károsult ingatlana jelentősen rongálódott, ezt a biztosító jóval 50 000 forinton felül (600 000 forintra) értékelte. Az önkormányzat gyakorlata szerint ebben az esetben már nem kaphatott volna támogatást, ennek ellenére 50 000 forint támogatásról döntöttek. A harmadik károsult esetében a másfél milliós kár csak részben térült meg a biztosítótól, mely 600 000 forint kártérítésből 400 000 forint összegben ingatlant vásárolt, amelyet jelentős mértékben kellett felújítania. A különbözet csak a legszükségesebb felújítási munkákra volt elegendő, ezért arra kérte az önkormányzatot, hogy 50 000 forint vissza nem térítendő támogatásban részesítsék. Ezt az összeget megkapta. Az országgyűlési biztos korábbi vizsgálatára hivatkozva (OBH 258/2000.) rámutatott arra, hogy helyes az a gyakorlat, ha a biztosítási összeg erejéig az önkormányzat nem állapít meg támogatást. Egy Pest megyei településen az önkormányzat azt a gyakorlatot követte, hogy az épületkárból a biztosítási összeget levonta és ehhez mérten nyújtott támogatást. Amennyiben a panaszos esetét egybevetjük a Pest megyei esettel, akkor megállapítható, hogy ezen összehasonlításban is hátrányos megkülönböztetés érte, mivel a Pest megyei településen segítséget nyújtottak annak a károsultnak is, aki rendelkezett biztosítással, míg a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei településen nem. A vizsgálat azt is megállapította, hogy Mezőnagymihály községben a károsultak közül a 4360 forint összeggel a panaszos kapta a legkisebb támogatást. A panaszost a biztosítási szerződés automatikusan nem zárta ki a támogatottak köréből. Az ügyében született testületi határozat nem tartalmazta a panaszos szociális körülményeit és azokat az indokokat, amelyek nem tették lehetővé a korábban megállapított kárbecslés és a biztosítótól kapott támogatás különbözetének folyósítását. Annyi azonban bizonyos, hogy az önkormányzat a biztosítással rendelkezők köréből egy esetben nem tartotta be azt a gyakorlatot, hogy csak 50 000 forintig adott kiegészítő támogatást. A biztosítottak körében az önkormányzat által felállított limittől való eltérés nem indokolható azzal, hogy a harmadik károsult a biztosítótól nem kapott az ingatlanáért elegendő támogatást, mert egyik biztosított károsult sem kapott akkora térítést, mint ami az előzetes becslés összege volt. A mérlegelési jogkörben hozott döntésekből ki kell tűnnie azoknak a preferenciáknak, melyeket a döntés meghozatala során az eljáró hatóság alkalmazott és annak, hogy a kérelmező mely elvárásoknak nem tett eleget, és melyek azok az elvárások, melyeknek eleget téve a későbbiekben eséllyel nyújthatja be kérelmét. A mérlegelési jogkörre hivatkozva - a pontos tényállás felderítése nélkül - a határozat indokolásának hiánya megalapozatlansághoz, sőt önkényes döntésekhez vezethet.

Az országgyűlési biztos vizsgálata megállapította, hogy a panaszos esetében sérült az az alkotmányos elv, mely szerint az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell a jogosultságok és kedvezmények elosztásának szempontjait meghatározni. Ha az adott szabályozási koncepción belül eltérő szabályozás vonatkozik valamely csoportra, ez a megkülönböztetés tilalmába ütközik, kivéve ha az eltérésnek kellő súlyú alkotmányos indoka van. A felderítetlen, a határozat indokolásában nem ismertetett szociális háttér alapján hozott döntés a szociális biztonsághoz való joggal összefüggésben is visszásságot okozott. A vizsgálat lezárásakor az önkormányzat a központi támogatás elosztásáról már döntött, az elszámolás megtörtént, ezért az alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásság megállapításán túl az országgyűlési biztos a konkrét ügyre vonatkozó kezdeményezéssel nem élt. Kezdeményezését a hasonló esetek elkerülése érdekében tette meg.

Az országgyűlési biztos kezdeményezésében felkérte Mezőnagymihály Község Önkormányzatának Képviselő-testületét, hogy az önkormányzat mindenkor tartsa szem előtt azt az alkotmányos elvet, hogy az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell a jogosultságok és kedvezmények elosztásának szempontjait mérlegelni és meghatározni. Határozataikat kötelesek részletesen indokolni és arra is figyelemmel lenni, hogy az adott szabályozási koncepción belül eltérő jogalkotás és jogalkalmazás ne forduljon elő valamely csoportra, személyre nézve, illetve az elbírálás ne ütközzön a hátrányos megkülönböztetés tilalmába. Ez adott esetben úgy kerülhető el, ha a mérlegelés szempontjait a felderített tényállással együtt a határozat indokolásában rögzítik.

Az önkormányzat a jövőre vonatkozó kezdeményezéssel egyetértett, de válaszában azt is közölte, hogy az egyik károsult esetében azért döntöttek nagyobb összegű támogatásról, mert a kedvezményezett esetében a támogatás alanyi jogon járt. Az országgyűlési biztos több levélben kérte annak a jogszabálynak a pontos megjelölését, amely a vis maior támogatásoknál alanyi jogosultságot biztosított a támogatásra. Az önkormányzat válaszában korrigálta álláspontját és elismerte, hogy az alanyi jogosultság megítélésében tévedett.

OBH 5086/1999.

A nyugdíjbiztosítási igazgatóság és a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság megsérti az Alkotmány 2. §. (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból eredő jogbiztonsághoz és a 70/E. §-ában foglalt szociális biztonsághoz való jogot, ha a panaszos ellátásainak megállapítása, illetve megszüntetése során a koordinálatlan intézkedések következtében a családnak súlyos megélhetési gondjai keletkeznek.

A panaszos azt sérelmezte, hogy a Fővárosi és Pest megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság a rendszeres szociális járadékénak folyósítását felfüggesztette, és jogalap nélkül felvett ellátás visszafizetésére kötelezte, miközben a Fővárosi és Pest megyei Egészségbiztosítási Pénztár gyermekgondozási segélyét - amelyre jogosult lenne - nem állapította meg. Az országgyűlési biztos általános helyettese az Alkotmány 2. §. (1) bekezdésében deklarált jogbiztonsághoz és a 70/E. §-ában deklarált szociális biztonsághoz való jog megsértésének gyanúja miatt vizsgálatot indított. Az 1993. évi LIX. törvény 18. § (3) bekezdése alapján felkérte az Országos Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság vezetőjét a vizsgálat lefolytatására. A panaszos rendszeres szociális járadékos volt már, amikor gyermeke született. Arról tudomást szerzett, hogy ezt a járadékot és a gyest egyszerre nem kaphatja. A gyest választotta. Az ügyfélszolgálaton azt a tájékoztatást kapta, hogy a rendszeres szociális járadékot automatikusan megvonják a gyes folyósításának idejére. Ennek ellenére - állítása szerint - a gyest igénylő nyomtatványokkal együtt elküldte a rendszeres szociális járadékról való lemondó nyilatkozatát. 1999. április 1-jétől megszüntették a rendszeres szociális járadékát, 28 023 forint visszafizetésére kötelezték, mivel 1999. január 21-től március 31-ig terjedő időben már gyesre volt jogosult. A gyes folyósítása még nem történt meg. Kérte a szociális járadék visszafizetésre kötelező határozatban szereplő összeg elengedését, mivel a gyest még nem kapta meg. A gyes kifizetésére 1999. július - augusztus hónapokban két részletben került sor. (A férj is 100 százalékos rokkant, a jelzett idő alatt minden tartalékukat felélték.) 1999. augusztus 23-án a jogalap nélkül kifizetett 28 023 forint visszafizetésének részletekben történő megfizetésére méltányossági kérelmet nyújtott be (rendszeres szociális járadék). A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság a szociális járadékot visszafizettető határozatát visszavonta, viszont a Fővárosi és Pest megyei Egészségbiztosítási Pénztár kötelezte 33 425 forint jogalap nélkül felvett gyermekgondozási segély visszafizetésére. A határozatokra érkezett fellebbezést követően a pénztár saját hatáskörében felülvizsgálta intézkedéseit. Ennek eredményeképpen a gyes összegéről szóló határozatot hivatalból visszavonta. Tehát a hosszadalmas eljárás miatt panaszost anyagi kár végül nem érte. Az illetékes mindkét szerv, a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság és a Fővárosi és Pest megyei Egészségbiztosítási Pénztár is eltekintett a jogalap nélkül kifizetettnek nyilvánított összegek visszafizetésétől. Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy az eljárás elhúzódását az eljáró szervek - a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság és a Fővárosi és Pest megyei Egészségbiztosítási Pénztár - közötti koordinálatlanság okozta. Az eljárás végén a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság eleget tett megkeresési kötelezettségének. Az eljárás korábbi szakaszában is szükséges lett volna a két szerv közötti együttműködés. A hosszadalmas eljárás önmagában is visszásságot okozott. Mivel azonban az eljáró szervek hivatalból visszavonták határozataikat, a visszásság csekély súlyára és orvosoltságára tekintettel az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese ajánlást nem tett.

OBH 5278/1999.

Visszásságot okoz az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz való joggal, a 70/E. §-ában rögzített szociális biztonsághoz való joggal, a 70/A. §-ában deklarált hátrányos megkülönböztetés tilalmának megsértésével és a 2. §-ban deklarált jogállamiság elvéből fakadó tisztességes eljárás követelményével kapcsolatosan az önkormányzat azzal, hogy a vis maior támogatás elosztásakor az önkormányzat a panaszos ügyében az eljárást megszüntette, és a helyreállításhoz szükséges költségvetési támogatást nem biztosította.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 5717/1999.

A pszichiátriai intézet elkerítésének hiányosságai, valamint a portaszolgálat vagy más ellenőrző rendszer kialakításának elmulasztása, az ellátási formák elkülönítésének hiánya visszásságot idéz elő az intézetben gondozottaknak az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében rögzített lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez fűződő alkotmányos jogával összefüggésben. Ugyanezen joggal összefüggésben okoz visszásságot, ha az intézetben nem alakítanak ki egészségügyi elkülönítőt és megfelelő orvosi szobát. A jogszabályban előírt minimális orvosi jelenlét, a tisztálkodáshoz szükséges anyagok ellátási hiányosságai e jog sérelmén túl sértik az ellátottaknak az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésében rögzített szociális biztonságához és ellátáshoz fűződő jogát. A lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez fűződő jog sérelmén kívül az emberi méltósághoz való jogot is sérti az intézet, ha a súlyos betegeket kulcsra zárt szobában felügyelet nélkül hagyják.

Az ellátottaknak az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésében rögzített szociális biztonságához és ellátáshoz fűződő jogát sérti, ha a pszichiátriai intézet nem gondoskodik leendő lakói előgondozásának megszervezéséről. Ugyanezen jogot veszélyezteti - illetve arányától és tartamától függően sérti -, ha az intézménynél nem áll alkalmazásban a jogszabály által előírt szakképzett ápolószemélyzet.

Teljes szöveg: 3.6. alfejezetben.

OBH 5774/1999.

Az Alkotmány 70/E. §-ában deklarált szociális biztonsághoz való joggal és az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe foglalt jogállamisággal összefüggésben visszásságot okoz, ha a települési önkormányzat képviselő-testülete nem a jogerős bírósági ítéletnek megfelelően hoz döntést a helyi lakos szociális ellátás iránti kérelme tárgyában.

A panaszos egyedülálló nagynénje képviseletében fordult az állampolgári jogok országgyűlési biztosához, akinek hivatalát személyesen kereste fel. A panaszos elmondta, hogy nagynénje időskorúak járadékára jogosult. Az önkormányzat képviselő-testülete az időskorúak járadékát nagynénje részére meg is állapította, de nem a jogszabályi előírásoknak megfelelően, hanem annál alacsonyabb összegben.

A panasz alapján a szociális biztonsághoz való joggal kapcsolatos visszásság gyanúja miatt az országgyűlési biztos vizsgálatot indított, vizsgálatához a panaszos által becsatolt iratokat használta fel.

A panaszos nagynénje részére Semjénháza község képviselő-testülete 1998-ban időskorúak járadékát állapította meg. A járadék összegét a képviselő-testület, annak ellenére, hogy a panaszos nagynénje egyedülálló, az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80 százalékában határozta meg. A panaszos nagynénje képviseletében a képviselő-testület határozata ellen a Zalaegerszegi Városi Bírósághoz fordult. A bíróság a képviselő-testület határozatát hatályon kívül helyezte, és a testületet új eljárásra kötelezte. A képviselő-testület azonban a bírósági ítélet ellenére nem hozott új, a jogszabályi előírásnak megfelelő határozatot.

A bírósági határozatok tiszteletben tartása, a jogerős bírósági döntések teljesítése a jogállamisággal kapcsolatos alkotmányos értékekhez tartozik. A jogállamiság megköveteli, hogy az állampolgárnak a jogszabályokban és a bíróságok által meghozott ítéletek végrehajthatóságában a bizalma megszilárduljon. A jogerős bírósági határozatok végrehajtásának elmaradása jogbizonytalansághoz, a jogállamiság sérelméhez vezet. Ez a sérelem különösen súlyos akkor, ha azt valamely hatóság okozza. Magának a jogbiztonságnak a szociális ellátási rendszer stabilitása szempontjából kiemelkedő jelentősége van, ezért az országgyűlési biztos megállapította: Semjénháza képviselő-testülete azzal, hogy a jogerős bírósági határozatot nem hajtotta végre, és nem a jogszabályi előírásoknak megfelelően döntött, a jogállamisággal és az Alkotmány 70/E. §-ába foglalt szociális biztonsághoz való joggal összefüggésben visszásságot okozott.

Az alkotmányos joggal kapcsolatos visszásság orvoslása érdekében az országgyűlési biztos a belügyminisztert törvényességi ellenőrzésre kérte fel, és kezdeményezte a polgármesternél, hogy szólítsa fel a képviselő-testületet a mulasztás mielőbbi megszüntetésére.

Az érintettek az országgyűlési biztos ajánlását teljesítették, a képviselő-testület meghozta a bírósági döntésnek megfelelő határozatot.

OBH 5954/1999.

Visszásságot okoz az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében deklarált tulajdonhoz való joggal, a 70/E. §-ban rögzített szociális biztonsághoz fűződő joggal, és a 70/A. §-ában rögzített hátrányos megkülönböztetés tilalmának megsértésével, valamint a 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonság követelményével kapcsolatosan az önkormányzat azzal, ha a panaszos részére nem biztosít megfelelő határidőt a vis maior támogatás felhasználására a megrongálódott ingatlanának helyreállítása érdekében.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 94/2000.

Nem okoz alkotmányos joggal kapcsolatos visszásságot az önkormányzat azzal, ha a rendeletében meghatározza azt a lakásnagyságot, amelynek fenntartásához rászorultság esetén támogatást nyújt.

A panaszos azért fordult kérelemmel az országgyűlési biztoshoz, mert a Budapest, VII. kerületi Önkormányzat önkormányzat nem biztosított a lakása fenntartásához a részére támogatást. Az országgyűlési biztos az ügyfél szociális biztonsághoz való joga sérelmének veszélye miatt vizsgálatot indított.

A panaszos 39 575 forint havi jövedelemből egyedül neveli gyermekét, és a két szobás, 74 m2-es bérlakás fenntartása a jövedelmét - a takarékos életmód mellett is - nagyon megterheli. Az önkormányzattól a lakásfenntartásához kért támogatást, mert annak költségei 13 417 forintot tettek ki. Az előző évben havi 6300 forint lakásfenntartási támogatásban részesült, de az 1999-ben benyújtott kérelmét a szociális iroda elutasította. Az új önkormányzati rendelet szerint két fő esetén legfeljebb 70 m2-es alapterületű lakás fenntartásához adható támogatás. A panaszos lakásának mérete ezt meghaladja. A fellebbezést a képviselőtestület elutasította, mert megállapította, hogy az iroda a határozatát a jogszabályoknak megfelelően hozta, és a panaszost a bírósági kereset indításának lehetőségéről tájékoztatta.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy az önkormányzat rendelete nem sért magasabb szintű jogszabályt azzal, hogy a településen elismert minimális lakásnagyságot a korábbi szabályozásnál alacsonyabb mértékben határozta meg, és így nem sértett alkotmányos jogot sem. A törvény az önkormányzatokat nem kötelezi a lakosság lakásfenntartási költségeihez való feltétlen hozzájárulásra, csupán annak lehetőségét biztosítja. Az önkormányzat rendelete arra ösztönzi az állampolgárokat, hogy az elismert minimális lakásnagyságot meghaladó méretű lakáshoz akkor ragaszkodjanak - legyen az akár tulajdon, akár bérlet -, ha azt önállóan fenn tudják tartani.

A vizsgálat feltárta, hogy a kifogásolt rendelet nem ellentétes magasabbszintű jogszabállyal, alkalmazása során a hatóság visszásságot nem okozott, ezért az országgyűlési biztos az eljárást alkotmányos jogokkal összefüggő visszásság hiányában megszüntette.

OBH 291/2000.

Nem állapítható meg az Alkotmány 70/E. §-ában megfogalmazott szociális biztonsághoz való joggal összefüggésben visszásság, ha a helyi önkormányzat a rászorultság alapján és csupán anyagi lehetőségeihez mérten támogatja a rászorulókat.

A panaszos beadványában sérelmezte, hogy a kiskunhalasi önkormányzat nehéz anyagi helyzete ellenére nem részesíti támogatásban. Alacsony nyugdíja és az önkormányzati segítség megtagadása miatt megélhetését veszélyben érzi.

A vizsgálat során az országgyűlési biztos általános helyettese az Alkotmány 70/E. §-ában deklarált szociális biztonsághoz való jog megsértésének gyanúja miatt megkereste Kiskunhalas önkormányzatának jegyzőjét, és tájékoztatást kért a panaszosnak nyújtható támogatásokról.

A vizsgálat során rendelkezésre álló iratok szerint a panaszos az igényelt lakásfenntartási támogatást azért nem kaphatta meg, mert jövedelme magasabb annál, mint amit az önkormányzat rendeletében e támogatás megállapításához előír.

Az 1993. évi III. tv. (szociális törvény) alapján alkalmanként átmeneti segéllyel tudják a család helyzetét könnyíteni. A két kiskorú gyermek jogán rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesülnek.

A szociális törvény 25. §-a szerint a jogosult részére jövedelme kiegészítésére, pótlására pénzbeli szociális ellátás nyújtható. A települési önkormányzat szociális rászorultság esetén - a szociális alapellátás keretében - a jogosult számára időskorúak járadékát, munkanélküliek jövedelempótló támogatását, rendszeres szociális segélyt, lakásfenntartási támogatást, ápolási díjat, átmeneti segélyt állapít meg e törvényben, valamint az önkormányzat rendeletében meghatározott feltételek szerint (a továbbiakban együtt: szociális rászorultságtól függő pénzbeli ellátások).

A szociális ellátórendszer kialakítása és működtetése tehát az állam feladata, erre vonatkozóan alkotmányos kötelezettség terheli. A szociális ellátásról való gondoskodás a települési önkormányzat feladata a helyi közszolgáltatások körében, ezen belül azonban maga határozza meg - anyagi lehetőségeitől függően és a lakosság igényei alapján -, mely feladatokat, milyen mértékben és módon lát el. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény szerint a települési önkormányzat köteles gondoskodni a szociális alapellátásról. E kötelező feladat ellátása során az önkormányzat a fent említett mérlegelési lehetőséggel nem rendelkezik, azt teljesítenie kell. Azonban a teljesítés módja, színvonala tekintetében ezen kötelezettségek megvalósításánál is van az önkormányzatnak mozgástere.

Az országgyűlési biztos általános helyettesének álláspontja szerint nem sérti a szociális biztonsághoz való jogot, és nem vezethet alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszássághoz önmagában az, hogy a kialakított ellátási rendszer milyen típusú támogatásokat tartalmaz, és hol vonja meg az adható támogatások határát, amennyiben az önkormányzat garantálja az ellátások egy minimális szintjéhez való hozzájutás lehetőségét. Az önkormányzat a jogszabályi kötelezettségének megfelelően megalkotta a szociális ellátásokról szóló helyi rendeletét, rendelkezik a szociális alapellátás keretében rászorultság esetén nyújtható támogatási formákkal. A megküldött iratokból megállapítható, hogy az önkormányzat lehetőségeihez képest támogatta a panaszost, kérelmeinek minden esetben eleget tett.

A fentiekre tekintettel az országgyűlési biztos általános helyettese alkotmányos joggal kapcsolatos visszásságot nem állapított meg, ezért ajánlást nem tett.

OBH 407/2000.

Visszásságot okoz az Alkotmány 70/E. §-ában rögzített szociális biztonsághoz fűződő és a 67. § (1) bekezdésében deklarált a gyermekek megfelelő testi, szellemi fejlődéséhez való jogával kapcsolatban, ha a fiatalkorú anya gyermeke után a kinevezett gyám csak akkor jogosult gyermekgondozási segélyre és családi pótlékra, ha a lakcíme megegyezik gyámoltjáéval, és ő maga nem részesül más rendszeres pénzellátásban.

Teljes szöveg: 3.8. alfejezetben.

OBH 572/2000.

Az Alkotmány 70/E. §-ában biztosított szociális biztonsághoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a felnőtt korú fogyatékos személy a szülő halála miatt a családi pótlékra való jogosultságát elveszti, a fogyatékossági támogatásra pedig csak 2001. július 1-jével lesz jogosult.

A panaszos beadványában azt sérelmezte, hogy az általa gondnokolt nővére (1955. március 22-én született) családi pótlékának folyósítását megszüntették, és a "jogosulatlanul felvett" ellátás visszafizetésére kötelezték. A panaszos nővére 1999. december 28-ig édesanyja jogán részesült a rokkantsági járadéka mellett emelt összegű családi pótlékban.

Az országgyűlési biztos a panasz alapján a szociális biztonsághoz való jog sérelmének gyanúja miatt vizsgálatot indított, különös tekintettel arra, hogy gondnokolt fogyatékos személyről volt szó. A vizsgálat lefolytatására a panaszos lakóhelye szerint illetékes Ácsteszér körjegyzőjét kérte fel.

Az országgyűlési biztos a vizsgálat eredményeképp megállapította, hogy a család a panaszos és nővére tulajdonát képező családi házban él. A család jövedelme a panaszos és a 2000. július 1-jétől ismét munkaviszonnyal rendelkező felesége keresetéből, valamint 4 éves gyermekük után járó családi pótlékból és a gondnokolt rokkantsági járadékából havi nettó 80 000 forint.

A gondnokolt jövedelme nem fedezi megélhetési költségeit. Intézeti elhelyezése a családnak nem állt szándékában.

A hatályos jogszabályok szerint az állam által nyújtott ellátások közül a panaszos nővére csak rokkantsági járadékra volt jogosult, egyéb támogatásként az önkormányzat átmeneti segéllyel támogathatja, melynek lehetőségére a jegyző felhívta a panaszos figyelmét.

A családi támogatásokról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény célja a családok szociális biztonságának elősegítése a különböző támogatásokkal, nevezetesen nevelési ellátás (családi pótlék, iskoláztatási támogatás), gyermekgondozási (gyes, gyed), anyasági támogatás. A panaszos azonban - mint gondnok - nem jogosult súlyosan fogyatékos felnőtt korú személy esetében a családi pótlékra. A korábban hatályos jogszabály alapján sem volt a gondnok jogosult, azonban ezt a szabályt a helytelen jogértelmezés miatt nem alkalmazták egységesen. Ezért a panaszos esetében jogszerűen került megszüntetésre az ellátás folyósítása.

A felnőtt korú fogyatékosokról az állam 2001. július 1-jétől a fogyatékosok támogatási rendszerével gondoskodik.

A fentiek alapján az alkotmányos jogokkal összefüggésben felmerült visszásság közvetlen veszélye csak az önkormányzat által felajánlott saját hatáskörébe tartozó intézkedéssel, valamint a fogyatékossági támogatás igénybevételéhez nyújtandó segítséggel hárítható el.

Ezért az országgyűlési biztos ajánlásában felkérte Ácsteszér körjegyzőjét, hogy

- vizsgálja meg, hogy a nehéz anyagi helyzetben lévő családot hogyan tudja segíteni az önkormányzat a fogyatékossági támogatás bevezetéséig, valamint

- nyújtson segítséget a fogyatékossági támogatás igénybevételéhez szükséges eljáráshoz.

Az ajánlásra érkezett válasz szerint a segítségnyújtás és a kiskorú gyermeknek 2000. január 1-től 2000. december 31-ig az óvodai térítési díjhoz nyújtott napi 30 forint mellett Ácsteszér képviselőtestülete szociális étkezést és házi segítségnyújtást biztosít a fogyatékos személy részére. Az ebédköltséghez napi 109 forinttal járul hozzá.

A vizsgálat eredménnyel zárult.

OBH 1560/2000.

Visszásságot okoz az Alkotmány 70/E. § -ában foglalt szociális biztonsághoz fűződő joggal kapcsolatosan, ha a nagykorúvá vált, de még középiskolában tanuló volt gyámolt után a gyám nem kaphat iskoláztatási támogatást és a támogatás igénybevételére a volt gyámolt sem jogosult, ha nem árva, vagy nem volt átmeneti, illetőleg tartós nevelt.

A panaszos sérelmezte, hogy az a fiatalember, aki az 1999 novemberében elért nagykorúságáig a gyámsága alatt állt, a hatályos törvény szerint nem kaphat iskoláztatási támogatást, pedig még nappali tagozatos gimnáziumi tanuló. Azt is sérelmezte, hogy a gyámolt gyermek után a gyám nem vehet igénybe adókedvezményt és a lakáscélra felvett kölcsönök összegét sem lehet csökkenteni a gyámolt gyermekre tekintettel.

Az országgyűlési biztos a szociális biztonsághoz fűződő jog sérelmének gyanúja miatt indított vizsgálatot, melynek során megállapította, hogy a panasz benyújtásakor hatályos, a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény előírása szerint a volt gyám nem jogosult a nagykorúsággal önjogúvá vált volt gyámoltja után családi pótlék igénylésére, ezért annak folyósítását a Megyei Egészségbiztosítási Pénztár Kirendeltsége jogosan szüntette meg. Az országgyűlési biztos már több korábbi jelentésében foglalkozott a panaszban felvetett problémával, mely szerint saját jogukon nem jogosultak iskoláztatási támogatásra azok a nagykorú tanuló fiatalok, akik nagykorúvá válásukig gyámság alatt álltak, de nem árvák, és nem voltak átmeneti vagy tartós neveltek.

Az országgyűlési biztos azonban megállapította, hogy a panaszra okot adó jogszabályt az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló 2000. évi CXIII. törvény 225. § (1) bekezdése 2001. január 1-jei hatállyal módosította, mely szerint "Iskoláztatási támogatásra jogosult saját jogán a nagykorú, akinek gyámsága nagykorúságává válása miatt szűnt meg."

A lakáscélú kölcsönök összegének csökkentésével és a gyámolt gyermek után igénybe nem vehető adókedvezményekkel kapcsolatban felvetett panaszról az országgyűlési biztos megállapította, hogy azok nem érintenek alkotmányos jogokat. A 61/1992. (XI. 20.) AB határozatban az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy az Alkotmány 70/I. §-a az állampolgárok egyik alapvető kötelezettségeként rögzíti, hogy mindenki köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően hozzájárulni a közterhekhez. E hozzájárulás módját és mértékét az adókról, az illetékekről, a vámokról stb. szóló törvények állapítják meg. Amíg a közterhekhez való hozzájárulás az állampolgároknak az Alkotmányból eredő alapvető kötelezettsége, addig a kötelezettség alóli mentesülésre vagy bizonyos mértékű kedvezményre senkinek sincs alanyi joga. A mentességek és kedvezmények meghatározásánál a jogalkotót széles körű mérlegelési jog illeti meg. Ennek gyakorlása során tekintettel lehet bizonyos, az Alkotmányban nevesített jogokra - pl. a szociális biztonsághoz való jogra -, de ezen túlmenően érvényre juttathat az Alkotmányból közvetlenül le nem vezethető, esetenként rövid távra irányadó gazdaság-életszínvonal-szociálpolitikai és egyéb célkitűzéseket. Ekként tehát, noha a jogalkotót a mentességek és kedvezmények megállapításánál is kötik az Alkotmányban meghatározott jogi korlátok, a jogalkotói mérlegelésnél azonban nem a jogi, hanem az egyéb szempontok játsszák a meghatározó szerepet.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megállapította, hogy a nagykorúvá vált volt gyámolt családi pótlékra való jogosultságát a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. évi törvény módosítása megoldotta, a lakáscélú támogatások és adókedvezmények problémája pedig nem érint alkotmányos jogot, ezért az ügyet további vizsgálat nélkül lezárta.

OBH 1959/2000.

I. Az Alkotmány 70/E. §-ában biztosított szociális biztonsághoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz a nyugdíjbiztosítási igazgatóság, ha indokolatlanul késlekedik a folyamatos előleg megállapításával.

II. Az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz a nyugdíjbiztosítási igazgatóság, ha - jogszabályi indok nélkül - határozatában a Romániában szerzett szolgálati idő miatt "román teher" szöveget alkalmaz.

A panaszos beadványában azt sérelmezte, hogy a Fővárosi és Pest Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság nem vette figyelembe nyugdíja megállapításánál a korábban szolgálati idő elismerési határozatával megállapított 47 év 132 napot. Panaszolta még a hosszadalmas ügyintézést, melynek következtében ellátatlan volt, valamint a nyugdíjmegállapító határozatán szereplő szöveget, mely szerint a nyugdíja "román teher".

Az országgyűlési biztos a panasz alapján a szociális biztonsághoz és a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmének gyanúja miatt vizsgálatot indított. Megállapította, hogy a Fővárosi és Pest Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság Ceglédi Kirendeltsége a panaszos kérelmére 1998. február 19-én kelt határozatával 9 év 199 nap Magyarországon szerzett szolgálati időt ismert el. A Romániában szerzett szolgálati idő elismerésével együtt az illetékes Fővárosi és Pest Megyei Igazgatóság - a rendelkezésre álló nyilvántartások és egyéb igazolások alapján - az 1998. május 20-án kelt határozatával összesen 47 év 132 nap szolgálati időt állapított meg.

A panaszos 1998. október 10-én öregségi nyugdíj megállapítására benyújtott igényét az igazgatóság 1999. május 27-én kelt határozatával bírálta el. A határozat szerint a nyugdíjfolyósítás kezdete 1998. november 7., elismert szolgálati idő 40 év 132 nap, melynek "32/40-ed része román teher", a nyugdíj összege havi 28 570 forint. A panaszos a nyugdíjkorhatárt 1999. november 7-én töltötte be, vagyis a folyósítás kért kezdő napján nem érte el a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt (61 év). Ezért öregségi nyugdíjra nem volt jogosult. Jogosultságot szerzett azonban előrehozott öregségi nyugdíjra, mert a jogszabályban előírt feltételekkel rendelkezett.

A ténylegesen megszerzett szolgálati idő vonatkozásában felmerült ellentmondások tisztázásának időigényessége miatt - a fenti határozat meghozataláig - az igazgatóság 1999. február 9-én kelt határozatával 40 000 forint egyszeri előleget állapított meg és utalt ki a panaszos részére. Az 1989. január 26-tól 1991. június 20-ig terjedő, magyarországi munkáltatónál szerzett szolgálati időre a béradatok beszerzése nehézségekbe ütközött a munkáltató időközben történt felszámolása miatt. Ezért az igazgatóság 1999. március 5-én kelt határozatával havi 16 000 forint folyamatos előleget állapított meg, és intézkedett a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnál annak folyósításáról.

Az igazgatóság a 2000. április 12-én kelt határozatában elutasította a panaszos nyugdíj felemelésére benyújtott kérelmét azzal, hogy a határozatban a szolgálati idő az átlagkereset és a nyugdíj összege megállapítása helyesen, jogszerűen történt, annak ellenére, hogy az igazgatóság 1947. április 6-tól 1998. január 15-ig 47 év 132 nap szolgálati időt ismert el. Az öregségi nyugdíj megállapítása során ugyanis az ügyiratban talált román nyelvű munkakönyv fordításában felfedezték, hogy tévesen szerepel a munkaviszony kezdete 1947. április 6-tól (a panaszos ekkor 9 éves sem volt). Az eredeti munkakönyv és a román szerv igazolása szerint az igénylő munkaviszonya a Nagyváradi Olajipari Vállalatnál 1957. április 6-tól állt fenn. Ezt erősítette meg a panaszos 1999. április 12-én az igazgatóságon készült nyilatkozata is, mely szerint 1957-ben kezdett dolgozni, ezt megelőzően ipari tanuló volt, ipari tanidejének kezdete az iskola igazolása szerint 1953. szeptember 1. Az átlagkereset kiszámításánál az 1998. évi osztószám meghatározása téves volt, mivel a panaszos 1998. október 5-től 1998. november 1-ig táppénzben részesült, így a bérezett napok számát ezzel csökkenteni kellett (28 nap). Ezért az igazgatóság a szolgálati idő változatlanul hagyása mellett a nyugdíj összegét havi 28 810 forintra módosította. A 2000. június 30-án ismételt eljárás keretében hozott határozattal a panaszos javára 1955. június 1-től 1957. április 5-ig terjedő időt szolgálati időként beszámította, ennek indokát azonban a határozat nem tartalmazta.

Az országgyűlési biztos a vizsgálat eredményeként megállapította, hogy a szociális biztonság, valamint a jogállamiságból fakadó tisztességes eljáráshoz való alkotmányos jogokkal összefüggésben visszásságot okozott a Fővárosi és Pest Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság eljárása, ami a következőkben nyilvánult meg:

1. Az 1998. október 7-én benyújtott nyugdíj igény alapján 1998. november 7-től jogosult volt a panaszos nyugellátásra. A nem vitatott 40 évet meghaladó szolgálati idő alapján - a magyarországi munkáltatónál hiányzó kereseti adatok ellenére - a folyamatos előleg megállapításának nem volt akadálya. Az előleg megállapítására azonban csak 1999. február 9-én, illetőleg 1999. március 5-én került sor, a panaszos több hónapon át ellátatlan volt. A panaszos nyugellátását véglegesen csak 2000. június 30-án "ismételt eljárás keretében" állapították meg.

2. Nem volt jogszabályi indoka és magyarázata, hogy az ügyfél határozatán a Romániában szerzett szolgálati időt "román teher"-nek minősítették, bár ez a panaszos számára semmilyen hátrányos következményekkel nem járt.

Az országgyűlési biztos ajánlásában felkérte az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság főigazgatóját, hogy vizsgálja meg az elhúzódó eljárásért való felelősséget, az esetleg felmerülő kamatkötelezettséget, valamint a nemzetközi egyezmények hatálya alá tartozó nyugellátások eljárása egyszerűsítésének lehetőségét.

Az ajánlásra érkezett válasz szerint a nyugdíjbiztosítási igazgatóság 2000. június 30-án kelt határozatában, mely alapján a nyugdíj folyósítása történik, már nem szerepelt a kifogásolt szöveg. Az elhúzódó eljárást pedig a szolgálati időről benyújtott téves igazolás okozta. Megkezdték a Szervezési és Működési Szabályzat felülvizsgálatát, ami magába foglalja a nemzetközi nyugdíjügyek eljárása felülvizsgálatát is.

Az országgyűlési biztos a választ elfogadta. Tekintettel arra, hogy a panaszos időközben keresettel fordult a munkaügyi bírósághoz, hatáskör hiánya miatt a további vizsgálatot mellőzte.

OBH 3027/2000.

A nyugdíjbiztosítási igazgatóság eljárásával, döntésével visszásságot idéz elő az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból eredő jogbiztonsághoz való joggal és a 70/E. §-ában deklarált szociális biztonsághoz való joggal kapcsolatban, ha az eredeti jogszerző és az ő jogán hozzátartozói nyugellátást igénylő járandóságának korrekciója iránti igényt jogsértően elutasítja.

A panaszos a Fővárosi és Pest Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság döntését azért kifogásolta, mert az 1989-ben elhunyt férjének 1972-ben nem a tényeknek megfelelően állapították meg nyugdíját. Az 1998. évi özvegyi nyugdíj igénylése során az előbbi korrekcióját azon az alapon tagadták meg a kérelmezőtől, hogy az eredeti jogosult (az elhunyt) életében a kárpótlásával kapcsolatos eljárásokat nem indította meg. A panaszos nem nyújtotta be a Kárpótlási Hivatal határozatát és a Fővárosi Bíróság azon döntését, miszerint az elhunyt korábban megállapított bűnösségét és elítélését semmisnek tekinti. Az eljáró szerv arra hivatkozott, hogy az eredeti jogszerző iratait megsemmisítették, így nem áll módjukban rekonstruálni azt, hogy mely időket vettek figyelembe az 1972-ben megállapított nyugdíj kiszámításánál. Az országgyűlési biztos az Alkotmány 2. §-ában deklarált jogbiztonsághoz való jog sérelmének gyanúja miatt megkereste az Országos Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság vezetőjét, és az 1993. évi LIX. törvény 18. § (3) bekezdése alapján vizsgálatra kérte fel. A vizsgálat adatai szerint az elhunyt eredeti jogszerző részére az 1958. évi 40. tvr. alapján rokkantsági teljes nyugdíjat állapítottak meg. A határozat tartalmazta, hogy az 1936. szeptember 1-jétől 1948. június 10-ig terjedő időben a büntetőbírói ítélet, illetve fegyelmi határozat alapján elvesztett közszolgálati idő teljes vagy részben történő beszámítására a Társadalombiztosítási Bizottság illetékes. Az említett szerv a közszolgálat teljes tartamát utólagosan elfogadta szolgálati időként, ezért a rokkantsági teljes nyugdíj összegét módosította. Tekintettel arra, hogy korábban személyes szabadságot korlátozó intézkedésre is sor került, a 108/1989. (XI. 1.) MT rendelet 1. §-a értelmében további szolgálati időt is be kellett utólagosan számítani, amely ismét kedvezően módosította a rokkantsági nyugdíj összegét. Mindezek eredményeképpen az özvegy hozzátartozói ellátásának összege is emelkedett. Az ügyben eredetileg eljárt Fővárosi és Pest Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság az eredeti jogszerző nyugdíjának korrekcióját azonban elutasította. Az országgyűlési biztos felkérésére az Országos Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság vezetője a vizsgálatot lefolytatta, és annak befejezése után a korrekciót elvégezte. A panaszos özvegyi nyugdíjának emeléséről, a visszamenőleg járó ellátásról és az 1997. évi LXXXI. törvény 80. § (1) bekezdésére tekintettel járó késedelmi kamat kiutalásáról gondoskodott. A Fővárosi és Pest Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság eljárásával visszásságot idézett elő az Alkotmányban deklarált jogbiztonsághoz és szociális biztonsághoz való joggal kapcsolatosan Mivel az országos hatáskörű szerv a sérelmet orvosolta, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa az ügyben ajánlást nem tett.

OBH 3604/2000.

Az Alkotmány 70/D. §-ában foglalt lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog és az Alkotmány 70/E. §-ában deklarált szociális biztonsághoz való jog sérelmének veszélyét jelenti, ha a mentőszolgálat a tiszta tudatú és a beszállítás ellen tiltakozó hajléktalanokat veszélyeztető körülmények között - tehát a lehűlés veszélyének kitéve, illetve ezen túl esetleg sürgősségi ellátást nem igénylő betegségek fennállása mellett - az utcán hagyja, és feltalálási helyükről nem értesíti a szociális ellátó intézményt.

Az Alkotmány 70/E. §-ában deklarált szociális biztonsághoz való jogot sérti, ha a hajléktalanokat ápoló kórházi osztályon nem foglalkoztatnak szociális munkást.

Az Alkotmány 70/E. §-ában deklarált szociális biztonsághoz való jog sérelmét és az Alkotmány 70/D. §-ában biztosított lehető legmagasabb szintű testi egészséghez való jog sérelmének közvetlen veszélyét jelenti és ezzel visszásságot okoz az a körülmény, hogy az ellátórendszerben a szükséglethez képest alacsony a hajléktalanoknak létesített bentlakásos ápoló-gondozó és rehabilitációs otthonok száma, és így az egészségügyi ellátást már nem igénylő, de az utcai életre, önellátásra alkalmatlan hajléktalanok tömege nem részesül a törvényben állami kötelezettségként előírt ellátásban.

Teljes szöveg: 3.4. alfejezetben.

OBH 3646/2000.

Nem okoz az Alkotmány 70/E. §-ában biztosított szociális biztonsághoz való joggal összefüggésben visszásságot, ha a fenntartó a szükséges felújítási munkálatok idejére ideiglenesen máshol biztosít szállást az éjjeli menedékehely és az átmeneti szálló lakói számára.

A Magyar Hírlap 2000. július 21-én megjelent számában olvasható "Hajléktalan nők - hajléktalanszálló nélkül" című cikk alapján az országgyűlési biztos az 1993. évi LIX. törvény 16. § (2) bekezdése alapján hivatalból vizsgálatot indított. A cikk szerint "hajléktalanszálló nélkül maradnak a nők augusztusban a fővárosban. A két szálló egyikét tatarozás miatt, a másikat a szabadságolások miatt zárják be. A nők gyermekeikkel lehetetlen helyzetbe kerültek." A vizsgálat során kapott tájékoztatás szerint a Fővárosi Önkormányzat fenntartásában működő Fővárosi Szociális Központ és Intézményei épületét felújítják. A rekonstrukciós munkálatok 2000. július 24-től augusztus 14-ig tartottak, ezalatt a lakókat - előzetes tájékoztatás után - ideiglenesen átköltöztették. A női éjjeli menedékhely lakói ideiglenesen a RÉS Alapítvány által fenntartott női éjjeli menedékhelyen kaptak férőhelyet, ahol a férőhelyeket a szükségleteknek megfelelően bővítették. A naponta vezetett nyilvántartás szerint a rendelkezésre álló férőhelyek nem voltak teljes mértékben kihasználtak, folyamatosan üres helyek álltak rendelkezésre.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megállapította, hogy az újságcikk nem tesz különbséget a gyermekeket is ellátó családok átmeneti otthona és az éjjeli menedékhelyek között. A gyermekek és a gyermekes családok átmeneti elhelyezéséről, mint gyermekvédelmi ellátásokról, a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény rendelkezik. Az éjjeli menedékhely azonban a hajléktalanok ellátásának keretében az 1993. évi III. törvény szabályai alapján kerül kialakításra. Megállapította továbbá, hogy ezekben az intézményekben nem helyezhető el gyermekes anya, így a felújításkor, az ideiglenes átköltöztetés miatt nem kerülhetett lehetetlen helyzetbe anya gyermekével. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa alkotmányos joggal kapcsolatos visszásságot nem állapított meg.

OBH 3927/2000. számú ügy utóélete

Visszásságot okoz az Alkotmány 13. § (1) bekezdésben biztosított tulajdonhoz való joggal, a 70/E. §-ában biztosított szociális biztonsághoz való joggal és a 2. §-ában deklarált jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonság követelményével kapcsolatosan az önkormányzat azzal, ha a panaszos ügyében 12 éve nem tesz olyan intézkedést, mely egyrészt megfelelne a saját maga állította követelménynek, másrészt belátható időben a panaszost olyan helyzetbe hozza, mely a lakásbérleti-jogviszony megszűnése előtti állapotnak megfelel.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 3974/2000.

I. A gondozottak, hozzátartozóik, valamint az intézmény dolgozóinak törvényes érdekeire is figyelemmel, az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített, jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben visszásságot okoz, ha a fogyatékosokat ápoló-gondozó otthonban az intézmény érdekképviseleti fóruma nem működik. Ugyanezen jog sérelme mellett az ellátottaknak az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésében rögzített szociális biztonságához és ellátáshoz, valamint az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében rögzített lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez fűződő alkotmányos jogával összefüggésben okoz visszásságot, ha az intézet rendelkezik határozatlan idejű működési engedéllyel, bár az ahhoz szükséges feltételek hiányoznak.

II. Az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében deklarált emberi méltósághoz fűződő alkotmányos joggal összefüggésben okoz visszásságot az, ha az intézet mellékhelyiségeiben a kádakat egymástól nem választják el, és emiatt az intimitás alapvető feltételei sem adottak.

A beadványukban nevük elhallgatását kérő panaszosok a sződligeti VIKTOR Speciális Módszertani Otthon által nyújtott ellátást kifogásolták. Sérelmezték, hogy a jogszabályban előírt mennyiségű ágyneműt és törölközőt nem biztosítják, az intézet szobáinak takarítását, fertőtlenítését nem oldják meg, az otthon padlózata szakadozott, nincs elég evőeszköz és tányér, továbbá hogy az intézet érdekképviseleti fóruma nem működik.

Az országgyűlési biztosa által elrendelt helyszíni vizsgálat megállapította, hogy az otthonnak a Pest Megyei Közigazgatási Hivatal 1997. július 30-án kelt határozatában - 110 férőhelyes fogyatékosokat ápoló-gondozó otthona ellátási formára - határozatlan időre szóló működési engedélyt adott. Az otthon 24, négy-ötágyas lakószobáiban elhelyezett gondozottakra átlagosan 4,2 m2 jut a jogszabályban előírt minimálisan szükséges 6 m2 helyett. A főépület vizesblokkjainak felújítása megtörtént. Itt 13 WC, 5 zuhanyozó és 5 fürdőkád áll a lakók rendelkezésére. A mellékhelyiségek és a zuhanyozók mindegyikében felszereltek mozgást segítő kapaszkodókat. A kiszolgáló helyiségek tisztasága megfelelő, felszereltségük azonban nem. Szappant, törölközőt és WC papírt csak egy-két helyiségben találtunk, a kádak pedig egymástól még függönnyel sem voltak elválasztva. A vizsgálat megállapítása szerint a fürdőkádak egymástól való elválasztásának hiánya miatt az intimitás elemi feltételei hiányoznak, és ez az otthon lakóinak az emberi méltósághoz fűződő alkotmányos jogukkal összefüggően visszásságot okoz. Az intézmény vezetője elismerte, sőt az intézmény bemutatására készült "Jelen, Múlt, Jövő" című anyagban a megoldásra váró problémák között egyértelműen rögzítette, hogy az otthon a lakók számára nem tudja biztosítani a korszerű elhelyezés feltételeit. A gondozás tárgyi feltételei részben hiányoznak. Az intézményben 41 éve nem volt átfogó felújítás. Az otthon belső útjainak szilárd burkolata hiányzik. A mosoda korszerűtlen. Az ápoló személyzet részére nincs megfelelő öltöző helyiség. A fűtési rendszer elavult, az energia felhasználás racionalizálásra szorul. Abból, hogy a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények szakmai feladatairól és működésük feltételeiről szóló 1/2000. (I. 7.) SzCsM rendelet a megkövetelt tárgyi feltételek hiányosságainak megszüntetésére 2002. december 31-ig ad lehetőséget a fenntartóknak, az országgyűlési biztos álláspontja szerint nem következik,

hogy a szükséges tárgyi feltételek hiányában kiadható a határozatlan időre szóló működési engedély. Az előírt feltételek hiányában kiadott határozatlan idejű működési engedély sérti a jogállamiságból fakadó jogbiztonság alkotmányos elvét és visszásságot okoz a gondozottak lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészségéhez, valamint szociális biztonságához fűződő alkotmányos jogával összefüggésben. A panaszbeadvány kitért a gondozottak nem megfelelő ruházati ellátására is. Ezt az igazgatónő is megerősítette azzal, hogy működésének megkezdése idején valóban voltak problémák a ruhanemű-ellátással, de a helyzet azóta jelentősen javult. Saját beszerzéssel, illetve különböző adományokból sikerült a szükséges váltás mennyiséget biztosítani. Az otthonban évente minimum két alkalommal lakógyűlést tartanak a gondozottak munkájának, magatartásának értékelése céljából. A lakógyűlésen mindenki képességei szerint vesz részt. Az intézményi jogviszonyban állók és az ellátásra jogosultak érdekvédelmét szolgáló Érdekképviseleti Fórum tagjai: a lakógyűlés által delegált kettő, a dolgozókat képviselő kettő, a gondnokok közül kettő személy, az ÉFOESZ megyei szervének képviselője. Elnöke a fenntartó képviselője. A vizsgálat évében azonban az elnök még egyetlen alkalommal sem hívta össze a Fórumot. Az érdekképviseleti fórum működésének hiánya, a gondozottak, hozzátartozóik, valamint az intézmény dolgozóinak törvényes érdekeire is figyelemmel, a jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben okoz visszásságot. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a Pest Megyei Önkormányzat által fenntartott VIKTOR Speciális Módszertani Otthon működésével kapcsolatban megállapított alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságok orvoslása érdekében azt ajánlotta a fenntartónak, hogy gondoskodjon az otthon érdekképviseleti fórumának jogszabályoknak megfelelő működtetéséről. Az intézmény igazgatójánál kezdeményezte, hogy gondoskodjon a fürdőszobákból hiányzó térelválasztó függönyök felszereléséről. A Pest Megyei Közigazgatási Hivatal vezetőjének pedig azt ajánlotta, hogy vizsgálja felül és módosítsa az intézet határozatlan időre szóló működési engedélyét, és abban a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmény és a falugondnoki szolgálat működésének engedélyezéséről, továbbá a szociális vállalkozás engedélyezéséről szóló 188/1999. (XII. 16.) Korm. rendelet 23. §-ának (7) bekezdése alapján éves bontásban határozza meg azokat a feltételeket, amelyeket a fenntartónak teljesítenie kell. Az érintettek valamennyi ajánlást és kezdeményezést elfogadták.

OBH 4419/2000.

Az Alkotmány 70/E. §-ában biztosított szociális biztonsághoz való joggal, valamint az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében meghatározott jogállamiságból eredő jogbiztonság követelményének részét képező tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a nyugdíjbiztosítási igazgatóság az 1998-ban benyújtott ellátási igényt több mint két év elteltével bírálja el.

Az országgyűlési biztoshoz érkezett levélben panaszos a rendszeres szociális járadék megállapításához kért segítséget.

Az országgyűlési biztos az Alkotmány 70/E. §-ában biztosított szociális biztonsághoz való joggal, valamint az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében meghatározott jogállamiságból eredő jogbiztonság követelményének részét képező tisztességes eljáráshoz való alkotmányos joggal összefüggő visszásság gyanúja miatt az ügyben vizsgálatot indított. A beadványban foglaltak, valamint a nyugdíjbiztosítási igazgatóság által beküldött dokumentumokból megállapította, hogy a panaszost 1996. évben leszázalékolták, ettől kezdődően rokkantsági nyugdíjban részesült. Az 1998-ban végzett orvosi felülvizsgálat során a munkaképesség csökkenésének mértékét 50%-ban állapították meg, ezért rokkantsági nyugdíjra jogosultsága megszűnt, de a rendszeres szociális járadékra az igényét 1998 októberében benyújtotta. A panaszos rokkantsági nyugdíja ügyében mind az első-, mind a másodfokú határozat ellen jogorvoslattal élt, s mivel a bírósági eljárás elhúzódott, keresetét 2000 áprilisában visszavonta. Benyújtott járadék igényének elbírálására nem került sor, panaszos két év óta ellátatlan. A nyugdíjbiztosítási igazgatóság tájékoztatása szerint ennek az volt az oka, hogy a panaszos szociális járadék iránti igénye a többi irattal együtt a peres anyagba került, elbírálatlanul. A nyugdíjbiztosítási igazgatóság a vizsgálat ideje alatt 2000. október 4-én kibocsátotta, a rendszeres szociális járadék megállapításáról szóló határozatot, amely szerint az igény benyújtásának napja 1998. szeptember 29.

Figyelemmel arra, hogy az eljárás során a Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság mulasztott, az ellátás folyósításának kezdő időpontját visszamenőlegesen 1998. november 1. napjában határozták meg. A történtekért a panaszostól levélben elnézést kértek.

A vizsgálat alapján az országgyűlési biztos megállapította, hogy a Fővárosi és Pest Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság súlyosan megsértette az Alkotmány 70/E. §-ában biztosított szociális biztonsághoz, valamint az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében meghatározott jogállamiságból eredő jogbiztonság követelményének részét képező tisztességes eljáráshoz való jogot azzal, hogy az 1998-ban benyújtott ellátási igényt évekig nem bírálta el.

Az országgyűlési biztos felkérte a Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság vezetőjét, hogy az ügyintézési határidők, valamint a tisztességes eljárás szabályainak betartására fokozottan ügyeljen. Az ajánlást az igazgatóság vezetője elfogadta.

3.4.

A legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez, valamint az egészséges környezethez való jog

Alkotmány 18. § A Magyar Köztársaság elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez.

70/D. § (1) bekezdés: A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez.

(2) bekezdés: Ezt a jogot a Magyar Köztársaság a munkavédelem, az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével, a rendszeres testedzés biztosításával, valamint az épített és a természetes környezet védelmével valósítja meg.

Az állampolgároknak az egészséges környezethez, illetve a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joga rendkívül szoros összefüggésben áll egymással. E jogokkal kapcsolatos vizsgálatai során az országgyűlési biztosnak - figyelemmel a harmadik generációs jogok kikényszeríthetőségének korábbi beszámolóinkban többször rögzített hiányára - tekintettel kell lennie a társadalmi és a gazdasági környezet adottságaira. Az előző évihez képest 2000-ben növekedett a környezetvédelemmel kapcsolatos panaszok száma. Örömmel tapasztaltuk, hogy az állampolgárok egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a saját egészségüket közvetlenül fenyegető környezeti ártalmaknak, de azoknak a veszélyforrásoknak is, amelyek csak évekkel, esetleg évtizedekkel később gyakorolhatnak káros hatást utódaink egészségére. A vizsgálatok során kiderült, hogy igen sok olyan környezetkárosító tevékenység folyik körülöttünk, amelyek "időzített bombaként" a jövő nemzedékét veszélyeztetik.

Az országgyűlési biztos a környezetvédelemmel kapcsolatos panaszok vizsgálata során mindig igyekezett feltárni a megvalósult környezetszennyezés kialakulásának okait. Az alapvető tények ismerete ugyanis azon túl, hogy elengedhetetlen feltétele a hasonló esetek megelőzésének, megfelelő érveket szolgáltat a jogalkotók számára is. Az országgyűlési biztos például már évek óta szorgalmazta a hulladékgazdálkodási törvény megalkotását, majd annak megszületését követően is folyamatosan figyelemmel kíséri a részletszabályok, a végrehajtási rendeletek hatályba léptetését.

Az államcélok között az itt tárgyalt jogoknak kiemelt jelentősége van az Európai Uniós tagságunk szempontjából. Annak ugyanis egyik alapvető feltétele az EU által meghatározott környezetvédelmi követelmények teljesítése. Az egyik ügyünkben - az Alkotmánybíróság határozata értelmében - megállapíthattuk, hogy ütközésük esetén az egészséges környezethez való jognak elsőbbsége van a tulajdonhoz való joggal szemben akkor, amikor egy erdőt kell megvédeni. Az adott eseben a kárpótlási földalapból kellett az erdőt kivenni, mert ellenkező esetben semmi sem garantálta volna annak megőrzését.

2000-ben kifejezetten környezetszennyezéssel kapcsolatos visszásság megállapítására nem került sor. Fellépésünkre általában a hatóságok mulasztása adott okot. A tavalyi évhez hasonlóan 2000-ben is a legtöbb panasz a zajártalmakkal függött össze. Ezekben az esetekben akkor állapítottuk meg az egészséges környezethez való alkotmányos jog sérelmét, ha a panaszolt hatóság a határértéket meghaladó zajkeltő tevékenység miatt nem járt el, a panaszt nem vizsgálta ki, az előírt méréseket nem végeztette el vagy azok eredményét nem vette figyelembe.

Az egészséges környezethez való jog sérelmét okozta az is, amikor az önkormányzat nem tett eleget a csapadékvíz-elvezető csatorna, vagy az ár- és belvízvédelmi rendszer kiépítési kötelezettségének, és erről még rendeletet sem alkotott.

A folyékony és a szilárd hulladék elhelyezésével és ártalmatlanításával kapcsolatos önkormányzati intézkedések és rendeletek alkalmazása miatt is számos vizsgálatot folytattunk. A vizsgált ügyekben a jegyzők akkor okoztak visszásságot, ha elmulasztottak intézkedni a környezetszennyező állattartókkal, az engedély nélkül építkezőkkel, illetve az engedély nélkül vagy attól eltérően működő vállalkozókkal szemben.

2000-ben kiemelt jelentősége volt a határokon túlról érkező környezeti hatásokra vonatkozó, a magyar hatóságok rendelkezésére álló információk megismertetésével és a következmények csökkentésével kapcsolatos, az adatvédelmi biztossal együtt végzett közös vizsgálatnak.

A közlekedésből adódó környezetterheléssel kapcsolatos hatósági eljárást vizsgáltuk többek között az autópályák elkerülése miatt megnövekedett forgalmat elviselni kényszerülő települések lakóinak panaszai miatt.

Az elmúlt években számos vizsgálatot folytattunk a környezetet szennyező, adott esetben egészséget veszélyeztető dögkutak ügyében. 2000-ben is volt ilyen eljárásunk, de - a korábbi időszakoktól eltérően - visszásságot nem állapítottunk meg.

Az egészségügyi ellátás megfelelő szintű biztosítása alkotmányos követelmény. Ennek teljesítését vizsgáltuk, illetve azok hiányát állapítottuk meg a rendkívül leromlott kórházi infrastrukturális körülmények, vagy az elöregedett eszközök, a betegelhelyezésre alkalmatlan helyiségek feltárásakor, a házi betegellátás finanszírozásának vizsgálatában, az egyes egészségügyi szolgáltatásokért fizetendő díjakkal kapcsolatos panaszok ügyében, az orvosi ügyeletek megszervezésében. A lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez fűződő jog maradéktalan érvényesülésének hiányát állapítottuk meg többször a gyógyszerellátásban, az egyes gyógyszerek hiánya által okozott sérelmek ügyében, a fürdők akadálymentességével kapcsolatos, valamint a fogyatékos gyermek ellátásának hiányosságai gyanúja miatt indított vizsgálatokban is.

A beszámolási időszakban az országgyűlési biztos több vizsgálatot is folytatott a fegyveres erők és a fegyveres testületek objektumaiban. Így 2000-ben is több helyszínen vizsgáltuk a büntetés-végrehajtási intézetek dolgozóinak, a magyar honvédség hivatásos és sorállományának egészséges környezethez és a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez fűződő jogainak érvényesülését. Megvizsgáltuk azokat a helyőrségeket is, amelyekben korábban az agyhártyagyulladásos megbetegedéseket regisztrálták.

Az időskorúakat ápoló-gondozó otthonok helyszíni vizsgálata során az ott élők legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogának érvényesülésével összefüggésben visszásságot állapítottunk meg minden olyan esetben, amikor nem alakítottak ki egészségügyi elkülönítőt, megfelelő orvosi szobát, nem foglalkoztattak mentálhigiénés szakembert, vagy az épület folyamatos fűtését nem tudták biztosítani. A közösségi szállásokon élő külföldi állampolgárok e jogának veszélyeztetését rögzítettük, mert az ÁNTSZ közegészségügyi ellátásáról igyekeztünk hiteles információkat gyűjteni.

OBH 6541/1996. számú ügy utóélete

Az országgyűlési biztos az egészséges környezethez való jog, valamint a jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonság követelménye sérülésének veszélye miatt indított vizsgálatot OBH 6541/1996. számon egy kaposvári lakóházban lévő transzformátor működése (annak élettani és egészségügyi hatási az emberekre) miatt. Az országgyűlési biztos már 1998. májusában megállapította, hogy súlyosan veszélyezteti az egészséges környezethez, valamint a legmagasabb szintű egészséghez való jogot és ezáltal a jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben visszásságot okoz, hogy a különböző káros sugárzások határértékei nincsenek jogszabályban rögzítve. Ajánlásában felkérte a népjóléti minisztert, hogy a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszterrel egyetértésben - figyelemmel a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény erre vonatkozó rendelkezéseire - intézkedjen a megfelelő határértékek jogszabályban történő megállapításáról.

Az ajánlást az egészségügyi miniszter elfogadta, és arról tájékoztatta az országgyűlési biztost, hogy a nem ionizáló sugárzásról szóló jogszabály kiadását 1999 második felére tervezi. Ezt követően az egészségügyi miniszter 1999 októberében azt közölte, hogy a nem ionizáló sugárforrások engedélyezéséről, ellenőrzéséről és nyilvántartásáról szóló EüM rendelet-tervezet az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény végrehajtási rendeleteként elkészült, a tárcaegyeztetést követően kiadásra kerül. Majd arról adott számot a miniszter, hogy 2000. év végéig jelenik meg a jogszabály.

A beszámolási időszakban még két hasonló panaszt vizsgált az országgyűlési biztos, aki sürgette az egészségügyi miniszternél a rendelet megjelenését. Az egészségügyi miniszter arról tájékoztatta az országgyűlési biztost, hogy a "vezeték nélküli távközlési építmény által kibocsátott elektromágneses sugárzás egészségügyi határértékeiről" kiadásra került a 32/2000. (XI. 16.) EüM rendelet. Az egyéb létesítmények, illetve készülékek által kibocsátott elektromágneses sugárzás egészségügyi határértékeire vonatkozó jogszabály előkészület alatt áll.

Az országgyűlési biztos felkérte az egészségügyi minisztert, hogy tegyen meg mindent azért, hogy a jogszabályt minél előbb kihirdessék.

OBH 6704/1997. számú ügy utóélete

Az országgyűlési biztos az 1998. februári jelentésében a Tatabánya-Tata állomás közötti vasúti vonal felújításának és a zajvédő fal építésének engedélyezésével kapcsolatban megállapította, hogy vasútvonal mentén levő ingatlanok lakóinak a környezethez való joggal összefüggésben visszásságot okozott volna, ha nem épül meg a zajvédő fal. A vizsgálat megállapításai alapján az országgyűlési biztos felkérte a közlekedési, hírközlési és vízügyi minisztert, jogértelmezésének megfelelően kezdeményezze a vasútról szóló törvény pontosítását, valamint arra, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket a korábbi miniszteri rendelet rendelkezéseinek összhangba hozása vagy új jogszabály megalkotása érdekében.

A Közlekedési és Vízügyi Minisztérium megküldte az országgyűlési biztosnak a közlekedési törvények módosítása tervezeteit. Ebből megállapítható volt, hogy a vasúti törvény átfogó módosítása érinti a vasút tartozékai felsorolást, ezért az országgyűlési biztos kérte, hogy az eredeti ajánlásának megfelelően a zajvédőfalat a törvényben szerepeltessék mint a vasút tartozékát.

A 2000. szeptember 13-i közigazgatási egyeztetésen az indítvány elfogadásra került. A Közlekedési és Vízügyi Minisztérium arról tájékoztatta az országgyűlési biztost, hogy a törvény módosított szövegtervezetében a zajvédőfalat a vasút tartozékaként szerepeltetik.

OBH 7815/1997.

Az Alkotmány 66. § (2) bekezdésében deklarált, az anyát gyermeke születése előtt és után megillető védelemhez és a 70/D. § (1) bekezdésében deklarált, a gyermek lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogával összefüggésben visszásságot okoz, ha az előzetes fogvatartásban vagy büntetés-végrehajtási intézményben lévő anya és gyermeke együttes elhelyezését nem megfelelően oldják meg.

Teljes szöveg: 3.8. alfejezetben.

OBH 9775/1997.

Az Alkotmány 70/D. §-ában deklarált lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal összefüggésben nem okoz visszásságot, ha az állam a nemzetgazdaság teherbíróképességéhez igazodó mértékben jogszabályban határozza meg az egészségügyi ellátás finanszírozását.

A Magyar Nemzet 1997. november 15-i számában "Az idén nincs több pénz a szívsebészetekre" címmel vészjósló cikk jelent meg. Az országgyűlési biztos általános helyettese hivatalból vizsgálatot indított annak felderítése érdekében, hogy a szívbetegeket súlyosan érintő pénzhiány következtében a műtétek szünetelése, illetve átütemezése veszélyezteti-e az Alkotmány 70/D. §-ában biztosított legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogot.

A Zalaegerszegen kialakult helyzetről az országgyűlési biztos általános helyettese tájékoztatást kért a Megyei Kórháztól. A kórház igazgatója válaszában a következő tájékoztatást adta. Zalaegerszegen a Megyei Kórházban 1994 augusztusától indult be a Szívsebészeti Osztály, az első szívműtétet 1994. november 8-án végezték el.

Az osztály beindítása előtt elkészített költségszámítások alapján nyilvánvaló volt, hogy a Megyei Kórház akkori finanszírozása nem lesz elegendő, ezért az intézmény vezetése az OEP-hez fordult, hogy tárgyalásokat kezdeményezzen a finanszírozás megoldásának érdekében. A tárgyalások nem vezettek sikerre, a beruházás mégis megtörtént, a tevékenység pedig elindult. 1996-ban - miután a népjóléti minisztérium által megígért beruházási támogatás elmaradt - a parlament 350 millió forintot szavazott meg a szívsebészet beruházásának támogatására. Ezen összeg csak részben fedezte kialakítás és beindítás költségeit. A fedezethiány ismeretében tárgyalás kezdődött, és megállapodás született arról, hogy a szívsebészeti tevékenységnek mindenképpen folytatódnia kell, törekedve a költégcsökkentésre, illetve a bevételek növelésére. A Zala Megyei Kórház szívsebészeti tevékenységének átlagosan havi 20 millió forintos fedezet hiánya miatt az intézmény vezetése a programozható szívműtétek átmeneti korlátozására kényszerült. Természetesen az akut életmentő műtétek elvégzésének nem volt akadálya.

Vizsgálat megindításával egyidejűleg az országgyűlési biztos általános helyettesének tudomására jutott az is, hogy a Népjóléti Minisztérium tervbe vette egy új, hatékony finanszírozási rendszer kialakítását. A tervezett, életmentő műtétek financiális nehézségek miatti elmaradása már túlmegy az egészségbiztosító, a szaktárca vagy a megyei önkormányzat költségvetési gondjainak megoldhatatlanságán, ezért az országgyűlési biztos általános helyettese tájékoztatást kért a népjóléti minisztertől arra vonatkozóan, hogy milyen azonnali megoldási javaslatai vannak a szaktárcának, és milyen pénzügyi konstrukció képzelhető el, hogy a műtéteket folyamatosan végezhessék.

1997 decemberében a népjóléti miniszter azt a tájékoztatást adta, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár és az ország hét szívsebészeti centruma az elmúlt évek szívsebészeti betegforgalmát figyelembe véve szerződést kötött. A finanszírozási keret elvileg fedezte volna a még hátralevő műtéteket. Annak sem volt akadálya, hogy bármely centrum a forrás átcsoportosításával átlépje saját keretét.

A személyi és tárgyi feltételek behatárolták a naponként elvégezhető műtétek számát. Emiatt a műtétekre váró betegeket osztályozni kellett aszerint, hogy állapotuk miatt sürgős vagy tervezhető beavatkozásra van szükség. A tervezhető műtétekről valamennyi intézmény várólistát készített. Összességében megállapítható volt, hogy a sürgős beavatkozást igénylő betegek soron kívüliséget élveztek, mert sem technikai, sem finanszírozási akadálya nem lehet annak, hogy e betegeket kellő időben műtsék.

Az OEP 1997 közepén egyes intézményeket felkért arra, hogy a nyitott szívműtétek valóságos költségeit számítsák ki. A felkért intézmények tételes adatgyűjtése alapján megállapították, hogy a nyitott szívműtétek alulfinanszírozottak annak ellenére, hogy a felhasznált nagy értékű anyagok költségét számla alapján megtérítik. A felmért adatok ismeretében a tárca irányításával az OEP és az érintett szakma bevonásával tárgyalások kezdődtek a finanszírozás reális kialakítása érdekében. A Magyarországon működő hét szívsebészeti centrum mindegyike jelentős fedezet hiánnyal működött. 1998. év elején a minisztérium és az OEP szakemberei tárgyalásokat folytattak a szívsebészeti centrumok vezetőivel. Mindezeknek eredményeként 1998 áprilisától hatályba lépett az egészségügyi szakellátás társadalombiztosítási finanszírozásának egyes kérdéseiről szóló 5/1998. (III. 11.) NM rendelet módosítása, amelyben a súlyszámok és ennek megfelelően a finanszírozási összeg lényegesen kedvezőbbé vált. A rendelet 1. sz. melléklete kiegészült az alábbi normaszöveggel: "Szívműtétek során használt egyéb speciális eszközök, műtétenként legfeljebb 200 000 forint értékben", tehát minden szívműtét 200 000 forint keretösszegig külön, tételes finanszírozást is kapott.

Az idézett rendeletet a 13/2000. (V. 12.) EüM rendelet 2000. június 1-i hatállyal módosította, amely indokáról az országgyűlési biztos tájékoztatást kért az egészségügyi minisztertől. Az egészségügyi miniszter válaszában tájékoztatást adott a finanszírozást szabályozó tárcarendelet módosításának előzményéről. A szívsebész szakorvosok az időigényes tételes elszámolás helyette az átalánydíj megállapítását kérték. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár az elmúlt két év alatt figyelemmel kísérte minden szívműtétnél a 200 000 forintos keretösszegig történő elszámolást. A szívcentrumokból érkezett adatok alapján, valamint a szakemberek kérését is méltányolva a minisztérium átalánydíjat állapított meg, amelynek összegét szívműtétenként 150 000 forintos összegben határozták meg, ezért a 2000. június 1-től hatályos szabályozás a szívműtétek finanszírozását kiegészítő díjazásról a következők szerint módosult: "Szívműtétek során használt egyéb speciális eszközök, műtétenként 150 000 forint értékben".

Az Alkotmánybíróság is több határozatában foglalkozott az Alkotmány 70/D. §-ában biztosított legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez fűződő alapjog és az állam ezzel kapcsolatos kötelességének tartalmával. A legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogosultságként meghatározott alkotmányi követelmény az államnak azt az alkotmányos kötelezettségét jelenti, hogy a nemzetgazdaság teherbíró képességéhez, az állam és a társadalom lehetőségeihez igazodva olyan gazdasági és jogi környezetet teremtsen, amely a legkedvezőbb feltételeket biztosítja a polgárok egészséges életmódjához és életviteléhez. E feltételeket konkretizálja egyebek között az Alkotmány 70/D. §-ának (2) bekezdésében írt rendelkezés, amely az állam kötelezettségévé teszi a megfelelő egészségügyi intézmények létesítését és az orvosi ellátás megszervezését. Annak megítélése, hogy az állam az Alkotmány 70/D. §-án alapuló kötelezettségének milyen rendszerű, típusú és milyen finanszírozású egészségügyi intézményhálózat és orvosi ellátás megszervezésével tesz eleget, a törvényhozó szabadságába és felelősségébe tartozik, és a rendszer megítélésének - szélső esetektől eltekintve - alkotmányos mércéje nincs.

Az országgyűlési biztos a szívműtétek finanszírozási kérdését 1997 novemberétől napjainkig igyekezett nyomom követni. Vizsgálata eredményeként megállapította, hogy önmagában az Alkotmány 70/D. §-a alapján nem ítélhető meg, illetőleg nem áll fenn a vizsgált alkotmányos joggal összefüggésben a sérelem közvetlen veszélye, ezért ajánlást nem tett. Felhívta azonban az egészségügyi miniszter figyelmét arra, hogy az egészségügyi rendszer működésének és finanszírozásának alakítása során az állam köteles megteremteni egy olyan intézményrendszer működésének a garanciát, amely mindenki számára biztosítja az egészségügyi szolgáltatások igénybevételének lehetőségét.

Az egészségügyi miniszter a jelentésre és figyelemfelhívásra nem reagált.

OBH 10084/1997.

I. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonságoz való joggal és a 9. § (2) bekezdésében biztosított vállalkozáshoz való joggal összefüggésben fennáll a sérelem közvetlen veszélye, ha a jogszabály gyakori módosítása következtében a házi szakápolást nyújtó szolgáltatók számára kiszámíthatatlan és nem egyértelmű a szabályozás.

II. Az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében foglalt lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal összefüggésben fennáll a sérelem közvetlen veszélye, ha az egészségügyi szolgáltatás működését biztosító finanszírozási szerződések a szolgáltató számára nem nyújtanak világos és kiszámítható követelményrendszert.

Házi szakápolással foglalkozó egészségügyi szolgáltató betéti társaság ügyvezetője panasszal fordult az Országgyűlési Biztos Hivatalához. Beadványában sérelmezte az otthoni szakápolás finanszírozási rendszerét, valamint az Országos és a Megyei Egészségbiztosítási Pénztár (MEP) eljárását.

Az ügyben felmerült a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog, a jogállamiságból fakadó jogbiztonság részét képező tisztességes eljáráshoz és a vállalkozás szabadságához való jog sérelmének a gyanúja, ezért az országgyűlési biztos általános helyettese az ügyben vizsgálatot indított. A vizsgálat során a panaszos a beadványát többször kiegészítette, és mellékelte az Országos és a Megyei Egészségbiztosítási Pénztárral, valamint az Egészségügyi Dolgozók Demokratikus Szakszervezetével folytatott levelezését, továbbá a házi szakápolásra vonatkozó finanszírozási szerződéseket és egyéb dokumentációt. Az országgyűlési biztos általános helyettese a vizsgálatot a csatolt dokumentáció alapján folytatta le. A vizsgálatot az országgyűlési biztos fejezte be.

A panaszos több szempontból kifogásolta az otthoni szakápolás finanszírozási rendszerét. Az egészségügyi finanszírozási rendszer reformja során az ingyenes egészségügyi ellátáshoz való jogosultságot biztosítási alapokra helyezték. Az új szabályozás alapvetően nem változtatta meg a finanszírozási struktúrát, amelynek az alapja továbbra is a Pénztárral kötött finanszírozási szerződés. A finanszírozási szerződésben meghatározzák az éves vizitszámkeretet és a díjazás összegét, amely 3 havonta felülvizsgálható és átcsoportosítható.

Az Alkotmánybíróság határozata alapján az országgyűlési biztos megállapította, hogy az állam az egészségügyi ellátás megszervezésével kapcsolatos kötelezettségét úgy is megvalósíthatja, hogy a kórházi ellátás mellett megszervezi a házi szakápolást, amely kisebb költséggel jár, mint a kórházi ápolás. Amennyiben az állam a feladatát az otthoni szakápolási hálózat kiépítésével valósítja meg, gondoskodnia kell arról, hogy a kellő anyagi eszközök rendelkezésre álljanak. A finanszírozás módjának meghatározása a jogalkotó kompetenciája, a finanszírozási struktúra kialakításában az állam nagy szabadságot élvez. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának nincs hatásköre a finanszírozási struktúra vizsgálatára.

Az otthoni szakápolás esetében egy gazdasági vállalkozásról is szó van, és az állam teremti meg azt a gazdasági környezetet, amelyben a szolgálatoknak működniük kell. Ebben az esetben az államnak nemcsak alkotmányos, hanem szerződésen alapuló kötelezettsége is kiszámítható gazdasági viszonyokat teremteni azzal, hogy nem változtatja gyakran és önkényesen a szerződési és ezzel a működési feltételeket. A panaszos kifogásolta, hogy 1997-ben a vizitdíjat állandóan és kiszámíthatatlanul változtatták, amely tervezhetetlenné tette a munkájukat. A vizsgálat megállapította, hogy az 1998-as évtől kezdődően a vizitdíj mértékében ilyen kiszámíthatatlan változások nem voltak. Ezért az országgyűlési biztos véleménye szerint 1997-es helyzet betudható egy újonnan létrehozott szolgáltatási rendszerrel kapcsolatos kezdeti nehézségnek, amelyet a jogalkotó azóta kiküszöbölt.

A házi szakápolás célja a kórházi ellátás kiváltása. A jogalkotónak a házi betegápolásra vonatkozó szabályok megalkotása során a betegellátás szempontjait, a beteg érdekeinek érvényesülését kell szem előtt tartania. Ezért a rendszer nem lehet olyan rugalmatlan, amely már a betegellátást veszélyeztetné, annak ellenére sem, hogy a finanszírozás tervezhetősége szempontjából méltányolható érdeke fűződik a jogalkotónak a határvonalak meghúzásához. Az önellátó betegek körének a meghatározása bizonyos esetekben veszélyeztetheti az önellátónak minősülő betegek lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogát, hiszen ez a betegcsoport nem részesülhet a házi szakápolás keretén belül sem gyógytorna, sem fizioterápiás kezelésekben. Az önellátás jelenlegi jogszabályi meghatározása olyan betegeket is érinthet, akik bár otthon "önellátónak" minősülnek, képtelenek akár a lakásból is kimenni, ezáltal számukra aránytalan megterhelést jelent az, hogy máshol vegyék igénybe az említett szolgáltatásokat. Az egy dolgozóra jutó napi vizitszám-korlátozás olyan helyzetet is előidézhet, hogy bár a beteg érdeke azt kívánná, hogy ugyanaz a szakápoló ápolja kezelése során, ha elfogy az ellátható vizitek száma, ez lehetetlenné válik.

Az Alkotmánybíróság a határozatában kimondta, hogy "a világos, érthető és megfelelően értelmezhető normatartalom a normaszöveggel szemben alkotmányos követelmény. A jogbiztonság megköveteli, hogy a jogszabály szövege értelmes és világos, a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzon."

A panaszos sérelmezte, hogy a jogszabályok nem rendezik egyértelműen, milyen feltételekkel lehet egyedileg engedélyezett további vizitszámot kérni. Az OEP ellenőrzése során elmarasztalta a szolgáltatót, és kötelezte az 56 vizitet meghaladó vizitek visszavonására, mert nem rendelkeztek MEP engedéllyel és nem állítottak ki új elrendelő lapot. A 103/1995. (VIII. 25.) Korm. rendeletet többször módosították, azonban a rendelet szövege nem volt egyértelmű.

Természetesen a jogalkotó nagy szabadságot élvez abban, hogy milyen formai és szakmai követelményeket állít fel a további vizitszámok elrendelése tekintetében. Az alkotmányossági mérce ebben az esetben az, hogy a követelményrendszer egyértelmű, a jogalkalmazó számára világos legyen. Nem lehet elvárni egy állampolgártól, hogy a jogszabály támasztotta követelményeket jogértelmezési kérdések boncolgatásával ismerhesse meg, annál is inkább, mert a "hibás" értelmezés ebben az esetben súlyos anyagi következményeket vonhat maga után.

A vizsgálat megállapította, hogy a házi szakápolás finanszírozási rendszerének kialakítása, az optimális megoldások keresése jelenleg is folyamatban van, amelyet a jogszabály gyakori módosítása is mutat. A módosítások tartalmából nyilvánvaló a jogalkotói törekvés a rendszer hibáinak a kiküszöbölésére. Több panaszolt kifogást - amint az előbbiekből kitűnt - ezzel orvosoltak. Egy ilyen időszakban a jogállamiságból fakadó jogbiztonságoz való jog sérülhet, azonban az országgyűlési biztos nem vállalkozhat konkrét megoldási javaslatok kidolgozására, mert ez a jogalkotó feladata. A vizsgálat ebben az esetben arra irányult, hogy felhívja a figyelmet jogszabály alkalmazása során jelentkező olyan problémákra, amelyek az állampolgárok alkotmányos jogait érintik. Ezért ajánlás formájában kérte a jogalkotót olyan jogi környezet kialakítására, amely a házi szakápolást nyújtó szolgáltatók számára kiszámítható és egyértelmű, hogy magatartásukat ahhoz tudják igazítani; a betegek szempontjából pedig kellően rugalmas, hogy adminisztratív okokból ne maradjanak ellátatlanul.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a közfeladat ellátása szempontjából vizsgálhatja a finanszírozási szerződések tartalmát, de nincs hatásköre a finanszírozási szerződésből fakadó egyedi jogviták elbírálására.

A panaszos kifogásait vizsgálva megállapítható, hogy a blanketta finanszírozási szerződés (a Ptk. rendszerében általános szerződési feltételek) alapján a szolgáltató számára nem egyértelműek a jogai és a kötelezettségei (pl. ellenőrzési jogok, a kifizetések teljesítése, visszavonása, a vizitelrendelés módja). Ennek egyik oka, hogy a szerződés utal ugyan a Polgári Törvénykönyvre (Ptk.), de nem világos a felek számára, hogy ez mit jelent. A jelenleg hatályos rendelet kimondja, hogy a finanszírozási szerződésben meghatározott vizitszámkeret és díjazás összegét évente - havi bontásban - határozzák meg. A finanszírozási szerződésben lekötött, illetve a havonta elszámolt teljesítményt az OEP három havonta felülvizsgálja, és a fel nem használt kapacitást átcsoportosítja oda, ahol arra igény jelentkezik. A finanszírozó a kötelező évi szolgáltatói vizitkeret megállapításánál az előző évi teljesítményt is figyelembe veszi. A vizsgálat megállapította, hogy a finanszírozási szerződésben ugyan meghatározzák az éves vizitkeretet, de a ténylegesen felhasználható vizitszámokat havonta állapítják meg. A fel nem használt vizitszámokat három havonta átcsoportosítják. A panaszos sérelme az, hogy ez a rendszer kellően nem rugalmas, hiszen vannak olyan hónapok, amikor több vizitszámra lenne szükség és vannak olyanok, amikor kevesebbre, ezeket nem lehet cserélgetni, pedig a szolgáltatás jellege ezt kívánná.

Az állampolgároknak az Alkotmány 70/D. §-ában foglalt lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joga érvényesüléséhez szükséges, hogy az egészségügyi szolgáltatás működését biztosító finanszírozási szerződések a szolgáltató számára a lehető legnagyobb biztonságot nyújtsák. Az OEP/MEP eljárásával kapcsolatban alkotmányos követelmény, hogy a jogszabályi előírásoknak és a finanszírozási szerződésben foglaltaknak megfelelően járjon el és olyan világos és kiszámítható követelményrendszert állítson fel, amelyhez a szerződő egészségügyi szolgáltatók a magatartásukat igazítani tudják. Amennyiben az OEP/MEP ezeknek a követelményeknek nem tesz eleget, felmerül annak a veszélye, hogy a szolgáltatók nem tudják feladataikat maradéktalanul ellátni, és ez a szolgáltatást igénybevevő betegek testi és lelki egészséghez való jogának (Alk. 70/D. §) közvetlen veszélyét idézheti elő. Ezért az országgyűlési biztos ajánlást tett az OEP főigazgatójának, hogy szolgáltatók jogait és kötelezettségeik teljesítésével kapcsolatos követelményrendszert úgy állapítsa meg, hogy az a házi szakápolással foglalkozó egészségügyi szolgáltatók számára egyértelmű és kiszámítható legyen. Az országgyűlési biztos ajánlását a címzettek elfogadták, és ígéretet tettek arra, hogy az otthoni szakápolás finanszírozási rendszerének hatékonyabbá tétele és továbbfejlesztése érdekében az érintett minisztériumok közösen kidolgoznak egy fejlesztési programot.

OBH 60/1998.

A magyar hatóságokat nem terheli alkotmányos jogokkal összefüggő mulasztás azért, mert nem akadályozták meg egy ismeretlen helyen - külföldön - tartózkodó magyar állampolgár elfogását és kiadatását a bírói elfogatóparancsot kibocsátó harmadik államnak.

K. F. külföldön élő magyar állampolgárt a román hatóságok nemzetközi körözése alapján Németországban elfogták és kiadták Romániának. A magyar hatóságoknak tudomásuk volt a nemzetközi körözésről, de nem hívták fel az érintett figyelmét arra, hogy külföldön letartóztathatják.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a panasz alapján a jogállamiság és az abból fakadó jogbiztonság elve, valamint a tisztességes eljáráshoz való jog (Alk. 2. § (1) bek.), illetve a konzuli védelemhez való jog (Alk. 69. § (3) bek.) sérelmének gyanúja miatt vizsgálatot rendelt el.

A vizsgálat érdekében tájékoztatást kért az igazságügy-minisztertől, az országos rendőrfőkapitánytól és a Határőrség országos parancsnokától.

Az országgyűlési biztos 2000. november 15-én kelt jelentésében megállapította, hogy K. F. a román-magyar határállomáson megtagadta az üzemanyag-illeték kifizetését és gépkocsijával erőszakkal áthajtott a határon. A román határőrök tájékoztatása szerint K. F. a gépkocsija előtt álló határőrt és vámost elsodorta. A román határőrség kérte a jármű és utasa visszairányítását, de a magyar határőrség a kérést elutasította. A magyar határőrség az ügyben nem kezdeményezett semmilyen eljárást, mert K. F. a magyar jogszabályokat nem sértette meg. A magyar hatóságok terhére nem volt megállapítható semmilyen mulasztás azért, mert jogcím hiányában nem tettek további lépéseket.

A román Interpol Iroda egy 1996-ban kibocsátott elfogatóparancs alapján 1997. június 4-én elrendelte K. F. nemzetközi körözését emberölés kísérlete, tiltott határátlépés és garázdaság minősített esete miatt. A körözést a magyar Interpol Iroda is megkapta. A belföldi adatellenőrzés eredményeként közölték a román szervekkel, hogy K. F. Magyarországon nem rendelkezik bejelentett lakcímmel. A körözésről nem tájékoztathatták az érintettet, mivel az Interpol közlemények csak a rendőri és igazságügyi szervek részére továbbíthatók, másrészt mivel ismeretlen helyen tartózkodott.

Az Interpol körözés alapján a német rendőrség 1997. október 27-én letartóztatta K. F.-t. A müncheni magyar konzul tájékoztatta K. F. családját az elfogásról és meglátogatta a stadelheimi börtönben a fogvatartottat. Tekintettel arra, hogy Németországban nem folyt eljárás K. F. ellen, további segítséget nem tudott számára nyújtani. A román kiadatási kérelem ügyében hozott német kormányzati döntést - miután az a német bíróság által hozott határozaton alapult - a magyar hatóságoknak nem állt módjukban befolyásolni. 1998. április 27-én átadták K. F.-t a román hatóságoknak. Ügyében 1999. június 1-én született elsőfokú ítélet, majd a román Legfelsőbb Bíróság 2000. május 30-án jogerősen 7 év és 6 hónapi szabadságvesztés büntetésre ítélte.

2000. július 13-án az igazságügy-miniszter levélben kérte a román igazságügy-minisztertől a büntetés végrehajtásának átengedését. 2000. október 18-án a román hatóságok átadták K. F.-t a magyar igazságügyi szerveknek.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény alapján az országgyűlési biztos hatásköre külföldi hatóságok intézkedéseinek vizsgálatára nem terjed ki. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a panasz ügyében alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot nem állapított meg, ezért a vizsgálatot lezárta.

OBH 111/1998.

Figyelemmel arra, hogy az állam nagy szabadságot élvez abban, hogy az egészségügyi törvényben meghatározott, a mentálhigiénés megelőzés és gondozás biztosításával kapcsolatos feladatának milyen módon tesz eleget, továbbá hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár a szerződési szabadság körében kiválaszthatja, hogy ezen feladatok ellátására melyik, a jogszabályi feltételeknek megfelelő szolgáltatóval köt finanszírozási szerződést, az egyes szervezetek bevonásának mikéntje és mértéke nem érinti az egyes állampolgárnak az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében rögzített lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez fűződő alkotmányos jogát.

A panaszos az állampolgári jogok országgyűlési biztosához intézett beadványában kifogásolta, hogy az OEP megszüntette az Élet Alapítvány keretében működő Budapest Lelki Elsősegély Telefonszolgálat finanszírozását. A Budapesti Lelki Elsősegély Telefonszolgálat 1973 óta működik. Feladata az öngyilkosságmegelőzés, krízisintervenció, mentálhigiénés prevenció. 1998. január 1-vel az Egészségbiztosítási Pénztár megszüntette a szolgálat finanszírozását azzal az indokkal, hogy a végzett tevékenység a jelenleg érvényes finanszírozási rendszerbe nem illeszthető bele. Az országgyűlési biztos vizsgálatának tárgyát az képezte, hogy a lelkisegély szolgálatok működési költsége finanszírozásának megvonása okozott-e az állampolgárok lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogával összefüggő visszásságot. Az Egészségbiztosítási Pénztár a szolgálat finanszírozását azzal az indokkal szüntette meg, hogy a végzett tevékenység a jelenleg érvényes finanszírozási rendszerbe nem illeszthető bele. Az országgyűlési biztos a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való alkotmányos jog tartalmát konkrét panaszok tükrében értelmezi. Az értelmezés kereteit az Alkotmánybíróság e tárgyban hozott döntései adják meg. Az Alkotmánybíróság 54/1996 (XI. 30.) AB határozata alapján az Alkotmány 70/D. §-ában foglalt lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog biztosítása állami feladat, amelynek keretében az állam köteles többek között az egészségügyi intézményhálózat működtetésére és az orvosi ellátás megszervezésére. Az állam ezen kötelezettségének megvalósításakor nagy szabadságot élvez, alkotmányos jogokkal kapcsolatos sérelem csak akkor állapítható meg, ha a szükséges minimális ellátást nem biztosítja. Az Alkotmánybíróság a szociális biztonsághoz való jogot is hasonlóképpen értelmezi. Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. évi törvény (a továbbiakban: Etv.) 79. § bc) pontja szerint a betegségek megelőzését és korai felismerését szolgáló ellátások biztosításának körében a mentálhigiénés megelőzés és gondozás biztosítása is az állam feladata. A lelkisegély telefonszolgálatok valóban az egyik, ha nem a leghatékonyabb és legjobban működő szervezetek a mentálhigénés megelőzés területén, sőt az öngyilkosság megelőzésének egyetlen kiépített rendszerét alkotják. Az országgyűlési biztos megállapította, hogy az állam alkotmányos és jogszabályon alapuló kötelezettsége kiépíteni és működtetni a mentálhigiénés megelőzésére és korai felismerésre szolgáló valamilyen intézményrendszert. Annak meghatározásában, hogy milyen módon tesz eleget ennek a kötelezettségének az állam nagyfokú szabadságot élvez. Az alkotmányos jogok sérelme csak akkor állapítható meg, ha ez a rendszer az alkotmányosan elfogadható minimális követelményeknek sem felel meg. A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól 1997. évi LXXXIII. törvény 30. § (1) bekezdése értelmében az OEP a egészségügyi szolgáltatások nyújtására - a külön jogszabályban a tárgyévre meghatározott területi finanszírozási normák szerint megkötött kapacitáslekötési megállapodások alapján - finanszírozási szerződést köt az adott szolgáltatás nyújtására jogosító működési engedéllyel és felelősségbiztosítással rendelkező egészségügyi szolgáltatóval. A finanszírozási szerződés egy sajátos szerződési forma, amely közjogi és magánjogi elemeket egyaránt tartalmaz. A finanszírozási szerződés magánjogi jellegű, hiszen a szerződés maga egy polgári jogi jogviszonyt keletkeztet, és a finanszírozási szerződésből fakadó vitás kérdésekre polgári peres út áll a felek rendelkezésére. A szerződés tartalmát tekintve azonban jelentős részben közjogi elemeket is tartalmaz, hiszen amikor az állam ilyen részletesen, jogszabályban meghatározza a szerződési feltételeket, azok tartalmáért felelősséggel tartozik. Közjogi elem továbbá ebben a jogviszonyban, hogy az egyik szerződő fél közigazgatási szerv, amely állami feladatot valósít meg azzal, hogy megrendeli a szolgáltatótól az egészségügyi szolgáltatásokat. Ezért az állampolgári jogok országgyűlési biztosa vizsgálhatja a finanszírozási szerződések tartalmát a közfeladat ellátása szempontjából. Nincs hatásköre azonban annak vizsgálatára, hogy az OEP milyen egészségügyi szolgáltatókkal köt szerződést, hiszen polgári jogi jogviszonyról van szó, amelynek a legfontosabb tartalmi eleme a szerződési szabadság, tehát hogy a felek szabadon eldönthetik, hogy kívánnak-e szerződéses kapcsolatba lépni, és ha igen, akkor kiválaszthatják a szerződő partnert. Mindezek alapján az országgyűlési biztos megállapította, hogy az állam nagy szabadságot élvez abban, hogy az egészségügyi törvényben meghatározott, a mentálhigiénés megelőzés és gondozás biztosításával kapcsolatos feladatának milyen módon tesz eleget, továbbá hogy az OEP a szerződési szabadság körében kiválaszthatja, hogy ezen feladatok ellátására melyik, a jogszabályi feltételeknek megfelelő szolgáltatóval köt finanszírozási szerződést. Ennek okán az egyes szervezetek bevonásának mikéntje és mértéke nem érinti az egyes állampolgárnak az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében rögzített lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez fűződő alkotmányos jogát. Felhívta azonban a miniszterelnök figyelmét arra, hogy az állam köteles a mentálhigiénés megelőzés és gondozás szolgáltatásáról gondoskodni. Felkérte, fontolja meg a lelkisegély szolgálatok bevonását ennek a feladatnak az ellátásába, működésük pénzügyi fedezete biztosításával, tekintettel arra, hogy a lelkisegély szolgálatok a mentáhigiénés megelőzés egyik leghatékonyabb, már működő rendszerét alkotják.

OBH 897/1998.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamisággal és a 18. §-ában rögzített egészséges környezethez való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a hatáskörrel rendelkező hatóság lakossági bejelentés ellenére sem intézkedik a használatbavételi engedélytől eltérő, egyúttal a környezetet is veszélyeztető használat megszüntetése érdekében.

A panaszos az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyetteséhez intézett beadványában leírta, hogy Bükkábrány Polgármesteri Hivatala a lakóháza szomszédságában, családi házas övezetben tehergépkocsi-garázs építését engedélyezte, az épületet azonban tehergépjármű javító műhelyként használják.

A panasz alapján a jogállamisággal és az egészséges környezethez való joggal kapcsolatos visszásság gyanúja miatt az általános helyettes vizsgálatot indított, a vizsgálat során tájékoztatás végett megkereste a települési önkormányzat jegyzőjét és az ÁNTSZ illetékes szervét.

Bükkábrány jegyzője 1997-ben adott ki építési engedélyt a gépkocsi tároló építésére. Az építési engedély ellen a telekszomszédok, köztük panaszos is fellebbezést nyújtottak be. A másodfokú hatóság az elsőfokú határozatot helyben hagyta, így az építési engedély jogerőre emelkedett. A panaszos és telekszomszédai felügyeleti intézkedést kértek a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériumtól. A minisztérium a felügyeleti intézkedés során megállapította, hogy sem az első-, sem a másodfokú hatóság határozata jogszabályt nem sért. Az építkezés befejezését követően a tehergépjármű tároló használatbavételi engedélyt kapott. A használatba vételt követően - az engedélytől eltérően - a tároló épületében javító-szerelő munkát is végeztek. A polgármesteri hivatal lakossági bejelentés ellenére sem intézkedett az engedélytől eltérő használat megszüntetése iránt. A lakosság által szintén megkeresett ÁNTSZ Mezőkövesdi Intézete azonban helyszíni vizsgálatot folytatott le. A vizsgálat során a városi tiszti főorvos elviselhetetlen zajt és bűzt tapasztalt.

Az Alkotmány 18. §-ában deklarált egészséges környezethez való jog olyan harmadik generációs alkotmányos jog, ami elsősorban államcélként jelenik meg. Érvényesülésének feltétele, hogy a hatóságok a környezet és a lakosság egészségének védelme érdekében minden, jogszabályban biztosított, hatáskörükbe utalt eszközt felhasználjanak. Az általános helyettes megállapította, hogy a tehergépjármű tárolónak javító üzemként való működése zavarja a szomszédos házakban lakók nyugalmát, ezzel veszélyezteti az ott élők egészséges környezethez való jogát. Az általános helyettes a visszásság orvoslása érdekében felkérte Bükkábrány jegyzőjét, hogy a jövőben a jogszabályi előírásoknak megfelelően intézkedjen a Bomik Transz Kft. környezetveszélyeztető tevékenységének megszüntetése érdekében.

A kezdeményezéssel Bükkábrány jegyzője egyetértett, a Bomik Transz Kft. ellen eljárást indított.

OBH 1800/1998.

Az Alkotmány 70/D. §-ában biztosított legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a sclerosis multiplex betegségben szenvedő beteg csak korlátozottan, várólistáról juthat hozzá az állapotát stabilizáló, szenvedését csökkentő gyógykezeléshez.

Az országgyűlési biztosnak 1998. márciusban tudomására jutott, hogy a sclerosis multiplex (SM) betegségben szenvedők kezelésére rendelkezésre álló gyógyszer - mely ún. különkeretes gyógyszercsoportba tartozik - költségtámogatásának összege nem teszi lehetővé valamennyi rászoruló számára a kedvezményes (ingyenes) hozzájutást. Ezért a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog sérelmének gyanúja miatt - hivatalból - vizsgálatot indított. A vizsgálathoz az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) főigazgatójától és a szakminisztertől kért segítséget.

Megállapította az ombudsman, hogy a sclerosis multiplexben szenvedő betegek gyógykezelését évek óta feszültség kíséri, mivel a rendelkezésre álló gyógyszerek költségtámogatásának összege nem teszi lehetővé valamennyi rászoruló beteg számára a kedvezményes hozzájutást. Az OEP adatai szerint jelenleg 325 sclerosis multiplexes beteget kezelnek a gyógyszerkasszából erre a betegségre elkülönített pénzösszegből. Egy beteg éves kezelési költsége hozzávetőlegesen 2,5 millió forint. A 700 nyilvántartott betegből 325 kezelését folyamatosan biztosítják, a többiek szakmai besorolás szerint várólistán vannak.

A sclerosis multiplex kezelésére szolgáló készítményeket az OEP a speciális szerződés alapján finanszírozott gyógyszerkörben támogatta a 2/1995. (II. 8.) NM rendelet hatályos mellékletének megfelelően. E rendelet egyes terápiás csoportokban finanszírozható készítményeket nevesíti.

A szakmai protokoll kritériumai szerint 500-700 beteg kezelése lenne indokolt a támogatott terápiával (Betaferon). A többi betegnél más kezelés is számításba jöhet. A rendelkezésre álló gyógyszerek közül azonban ma egyetlen egy sem gyógyítja meg a betegeket. A valódi cél tehát az állapotromlás megelőzése, lassítása. Így Magyarországon a további három (Avonex, Rebif, Copaxone) törzskönyvezett gyógyszernek társadalombiztosítási támogatása esetén helyük lehetne a terápiában. Az említett készítményekre a szakma igényt tart. Ezért a monopolhelyzet fenntartása nem feltétlenül indokolt. Az Egészségügyi Tudományos Tanács azonban - elsősorban hatásvizsgálatok hiánya miatt - ellenzi az említett gyógyszerek teljes körű befogadását.

Az országgyűlési biztos a vizsgálat eredményeként megállapította, hogy a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való alkotmányos joggal összefüggésben visszásságot okoz, hogy az SM beteg csak korlátozottan, várólistáról, tehát bizonytalan időben - bár kétségtelenül szakmai protokoll alapján - juthat hozzá az állapotát stabilizáló, szenvedését csökkentő gyógyszerhez.

A probléma megoldására több intézkedés történt. Így az egészségbiztosító a daganatos, vérzékeny és sclerosis multiplexes betegségek gyógyszereire 2000-ben 6,5 milliárd forintot költött. A 2001. évi ellátás biztosítására 8 milliárd forintért vásárol készítményeket.

Az egyes gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök beszerzéséről és forgalmazásáról szóló 110/2000. (VI. 29.) kormányrendelet alapján beszerzésre kerülő gyógyszerhatóanyagokról és gyógyászati segédeszközökről szóló pénzügyminiszteri és egészségügyi miniszteri együttes rendelet is (kihirdetés előtt) a szóban forgó probléma megoldását célozza. A rendelet szerint az egészségbiztosító a hatóanyagok beszerzését támogatja és újabb hatóanyagok megvásárlását tervezi. Az ártárgyalások alapján várható lesz árengedmény, választékbővítés. Az új gyógyszerek az egészségbiztosító tervei szerint az SM betegek terápiáját is bővítik. Az a cél, hogy a felemelt pénzügyi keret mellett 20-30 százalékos árengedményt érjenek el, így valamennyi beteg hozzájuthat a számára legkorszerűbb terápiához. A megtett intézkedésekre tekintettel az országgyűlési biztos ajánlást nem tett, de utóvizsgálatot helyezett kilátásba.

OBH 2189/1998.

Az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított, a tulajdonhoz fűződő és az Alkotmány 18. §-ban elismert, az egészséges környezethez való joggal, valamint az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból eredő jogbiztonsággal összefüggésben visszásságot okoz, ha az üzemeltető hatósági engedély nélkül működtet piacot.

A panaszos sérelmezte, hogy a debreceni önkormányzat engedély nélkül üzemeltet a Jerikó utcában egy piacot, amely évek óta zavarja nyugalmukat, és hiába kérték annak megszüntetését, arra a mai napig sem történt intézkedés.

Az országgyűlési biztos a tulajdonhoz fűződő és az egészséges környezethez való jog sérelmének gyanúja miatt vizsgálatot indított, és tájékoztatást kért a debreceni polgármestertől. A válaszból megállapította, hogy a panaszban említett spontán kialakult piac kaotikus állapotát az önkormányzat igyekezett rendezni, amikor folyamatos piacrendész jelenlétét biztosította és megakadályozta a zöldterületre a kipakolást, az ivóvízvezeték és illemhelyek kiépítését kezdte meg. A debreceni városi piacok üzemeltetője a piac hatósági nyilvántartásba vételét az ügyben kijelölés alapján eljáró hajdúböszörményi jegyzőtől még 1995. évben megkérte. Az önkormányzat kérelmére az eljárást felfüggesztették, miután az ÁNTSZ városi szervezete szakvéleményében az üzemeltetéshez nem járult hozzá. Az önkormányzat több alkalommal lakossági fórumot is rendezett a helyzet javítása érdekében. A területtől kb. 200 méterre 2001. I. negyedévére tervezik megépíteni az új bevásárlóközpontot, melynek földszinti részén piacot alakítanak ki. A piac fenntartója szerint a piac bezárásával az eseményeket nem tudnák kordában tartani.

Az országgyűlési biztos a panasz és a kapott információk alapján megállapította, hogy a Debrecen, Jerikó utcai piac nyilvántartásba vételi engedély nélkül működik, miután az erre irányuló eljárás nem fejeződött be. Az országgyűlési biztos rámutatott arra, hogy a jogszabályban előírtak szerint a piac fenntartója e tevékenységét csak a nyilvántartásba vételről szóló határozat jogerőre emelkedését követően kezdheti meg. Ennek elmulasztása esetén a piac nem tartható fenn, a jegyző köteles a piac fenntartását megtiltani. A piacok felügyeletét végző hatóságok eljárását az országgyűlési biztos nem vizsgálta, miután az önkormányzat alapvetően intézkedéseivel csökkentette a piacnak a környezetre gyakorolt negatív hatását. Így például vízvételi lehetőséget biztosít, piacfelügyelőt alkalmaz, valamint gondoskodik a piac tisztántartásáról.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzatának a piac hatósági engedély nélküli üzemeltetése a jogbiztonság elvével összefüggésben és ezzel a tulajdonhoz fűződő, valamint az egészséges környezethez való alkotmányos joggal kapcsolatban visszásságot okoz, ezért felkérte a debreceni polgármestert, hogy amennyiben az önkormányzat fenn kívánja tartani a piacot, úgy teremtse meg a piac szabályos működési feltételeit, illetőleg intézkedjen a piac megszüntetéséről záros határidőn belül.

Felkérte továbbá a megyei közigazgatási hivatal vezetőjét, hogy felügyeleti jogkörében eljárva ellenőrizze a piac működésének jogszerűségét, és amennyiben a debreceni önkormányzat nem teszi azt szabályossá, vagy nem szünteti meg azt, úgy intézkedjék a jogszabályok maradéktalan végrehajtatásáról.

A polgármester arról tájékoztatta az országgyűlési biztost, hogy a jelentésben foglaltakat a képviselő-testület tudomásul vette. A feltárt hiányosságokat a 2001. I. negyedévében megnyíló új piaccsarnok üzemeltetésével kívánja megszüntetni. A biztos a választ tudomásul vette.

A közigazgatási hivatal az ajánlásban foglaltak szerint járt el, és figyelemmel arra, hogy a debreceni képviselő-testület nem kérte a piac nyilvántartásba vételét és nem is szüntette meg azt, intézkedett a hatósági eljárás lefolytatására. Az eljárásra kijelölt hajdúböszörményi jegyző a szükséges eljárást megindította. Az országgyűlési biztos a választ elfogadta.

OBH 2339/1998. számú ügy utóélete

A panaszos Emőd Nagyközség Lengyel Kisebbségi Önkormányzat elnökeként fordult az állampolgári jogok országgyűlési biztosához, sérelmezve, hogy Emőd nagyközséghez tartozó Emőd-Istvánmajor település nem rendelkezik egészséges vízellátással, a jelenlegi hátrányos helyzet a település visszafejlődéséhez vezet.

Az országgyűlési biztos általános helyettesének vizsgálata megállapította, hogy visszásságot okozott az egészséges környezethez, valamint a lehető legmagasabb szintű egészséghez való alkotmányos joggal összefüggésben az önkormányzat azzal, hogy nem gondoskodott a település egészséges ivóvízellátásáról.

Az országgyűlési biztos általános helyettese 1998. május 28-án: 1. Ajánlásában felkérte Emőd Nagyközség Önkormányzatának Képviselő-testületét, hogy ismételten tekintse át Emőd-Istvánmajor egészséges ivóvízzel való ellátásának kérdését, és a lehetőségek keretében belül ezt illessze költségvetési rendeletébe, amennyiben a költségvetés módosítása az esetleges tartalék vagy egyéb eszközök felhasználásával a biztonságos működés veszélyét nem jelenti. 2. Az előbbi ajánlás teljesíthetősége esetén még 1998-ban nyújtson be pályázatot a Megyei Területfejlesztési Tanácshoz, nemcsak a nagyközségi szennyvízelvezetés feladatának megoldására, hanem Istvánmajor településrész egészséges ivóvíz ellátása érdekében a vezetékes vízhálózat kiépítésére is. 3. Ajánlásában kérte a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Területfejlesztési Tanácsot és annak elnökét, hogy Emőd Nagyközség Önkormányzatának Istvánmajor egészséges vezetékes ivóvíz ellátásával kapcsolatos pályázata esetén - a lehetőségek keretei között - segítse a települési önkormányzat céljának megvalósítását, az itt élő állampolgárok életkörülményeinek alapvető szintű javítását. 4. Felkérte az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Miskolc Városi Intézetét, hogy Istvánmajor településrészen a jövőbeni vizsgálatokkal segítse elő az egészséges ivóvíz ellátás mielőbbi megvalósítását, megakadályozva ezzel a területen élők további egészségromlását.

Az ajánlásokat az érintettek elfogadták, ugyanakkor a beruházás érdekében benyújtott pályázat 1998-ban és 1999-ben anyagi erőforrás hiányában nem valósulhatott meg.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa 2000-ben ismételten szorgalmazta a feladat megvalósítását.

Emőd Nagyközség polgármestere válaszában tájékoztatta az országgyűlési biztost, hogy Emőd-Istvánmajor településrészen az ivóvízhálózat 9 db közkifolyóval, tűzivíztárolóval elkészült. A műszaki átadás és a rendszer üzembe helyezése 2000. december 18-án megtörtént. A beruházás összköltsége közel 25 millió forint volt, melyhez pályázaton mintegy 16 millió forint támogatást nyertek.

OBH 3041/1998.

Az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében deklarált lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez és az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében foglalt emberi méltósághoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetben kényszergyógykezelt személyek helyzete.

A panaszos az országgyűlési biztoshoz írt levelében azt sérelmezte, ahogyan a kényszergyógykezeléseket és ideiglenes kényszergyógykezeléseket az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetben (IMEI) végrehajtják.

A panasz alapján az országgyűlési biztos a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal összefüggő visszásság gyanúja miatt vizsgálatot indított. Az országgyűlési biztos a helyszíni vizsgálat mellett tájékoztatást kért a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságától is.

Az IMEI-ben ápolt kényszergyógykezeltek többszörösen hátrányos helyzetben vannak úgy az egészséges elítéltekhez, mint a pszichiátriai betegekhez képest. Az ideiglenes kényszergyógykezeltek helyzete még rosszabb, mert rájuk a Be. 98. § (7) bekezdése alapján az előzetes letartóztatottakra vonatkozó korlátozásokat alkalmazzák. A fogvatartottakat megillető legtöbb kedvezmény nem jár nekik. A határozott időtartamú szabadságvesztés büntetéstől eltérően ismeretlen a kezelésük időtartama. Felülvizsgálat nélkül tarthatók magánzárkában hónapokon keresztül. Hozzátartozóikkal csak szigorú felügyelet mellett találkozhatnak. Az orvosoknak nincs tájékoztatási kötelezettségük velük szemben. A kényszergyógykezelés alatt álló betegek levelezését az intézet ellenőrzi. A leveleiket lezáratlan állapotban kell a nevelőnek átadniuk. A beérkezett leveleket a házirend szerint szintén ellenőrzik. A vizsgálat során az országgyűlési biztos megállapította, hogy a kényszergyógykezeltek nem telefonálhatnak, ellentétben az elítéltekkel, akik számára lehetőség van a telefonon történő kapcsolattartásra. A tilalomnak jogszabályi alapja nincs.

A hozzátartozónak telefonon kell bejelentkeznie, ha látogatóba akar jönni, és erre engedélyt kell kérnie. A látogatók időpontot kapnak, előzetes engedély nélkül nem engednek be senkit. A kényszergyógykezeltek hozzátartozóikkal csak felügyelet mellett érintkezhetnek. A látogatás nem az osztályon történik, hanem többszörös biztonsági felügyelet mellett, egy külön szobában. A látogatás alatt mindig jelen van a nevelőtiszt, az osztályos nővér vagy ápoló és egy börtönőr is. Ez a biztonsági intézkedés a különösen veszélyesnek minősített betegekre vonatkozik.

A büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet 84. § (2) bekezdése szerint a kényszergyógykezelésre utalt betegre - a jogszabályban meghatározott eltérésekkel - az elmegyógyintézetben ápoltakra irányadó szabályokat kell alkalmazni. A jogszabály is minden esetben a "beteg" kifejezést használja a kényszergyógykezelttel kapcsolatban. Ez azt jelenti, hogy az IMEI-ben ápoltakra is az egészségügyi törvényben foglaltak az irányadók, különös tekintettel a pszichiátriai betegekre és jogaikra vonatkozó különös szabályokra.

Az országgyűlési biztos vizsgálata során megállapította, hogy az IMEI-ben a kezeltek emberi jogait a feltétlenül szükséges mértéket meghaladóan korlátozzák. Az indoklás nélküli és a szükséges mértéket meghaladó korlátozás sérti a betegnek az emberi méltósághoz és a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogát, ezáltal visszásságot okoz. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa az IMEI vizsgálata során megállapított alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságok orvoslására ajánlást tett az egészségügyi miniszternek és kérte, hogy tegyen intézkedéseket a betegjogok IMEI-ben való biztosítása érdekében. Az országgyűlési biztos ajánlásban kérte az igazságügyminisztert, hogy kezdeményezze az országgyűlés előtt az IMEI jogi státusának rendezését, aminek eredményeképpen a kényszergyógykezelteket a kapcsolattartás szempontjából a betegek és nem az elítéltek jogai illetnék meg. Az érintett szervek az országgyűlési biztos ajánlásait maradéktalanul elfogadták.

OBH 3228/1998.

Sérti az egészséges környezethez és az emberi méltósághoz való jogot (Alk. 18. § és 54. § (1) bekezdése), ha a sorkatonák körletének felszereltsége annyira hiányos, hogy nem biztosított a tisztálkodás lehetősége és megfelelő mellékhelyiség használata.

Teljes szöveg: 3.12. alfejezetben.

OBH 3308/1998.

Az Alkotmány 67. § (1) bekezdésében deklarált, a gyermekek kiemelt védelméhez való jogával és a 70/D § (1) bekezdésében rögzített lehető legmagasabb szintű lelki egészséghez fűződő jogával kapcsolatban okoz sérelmet, ha a gyermekvédelmi gondoskodásban élő kiskorúakat kellő előkészítés nélkül helyezik ki nevelőszülőkhöz, és a kihelyezést követően nem megfelelően ellenőrzik a nevelőszülő tevékenységét.

Teljes szöveg: 3.8. alfejezetben.

OBH 3735/1998.

A hatásköre hiányát állapítja meg az országgyűlési biztos, ha vizsgálata bármely szakaszában a panaszolt ügyben bírósági eljárásról értesül.

A panaszos azt sérelmezte, hogy a meg nem felelő vízelvezetés miatt a közterületről az ő telkére folyik a víz. A házának a fala ázik, az épület több helyen, jelentősen megrepedezett. Több év óta sikertelenül kérte a hatóságokat, az önkormányzatot a helyzet megoldására.

Az országgyűlési biztos vizsgálatát a tulajdonhoz és a jogbiztonsághoz való jog sérelmének gyanúja miatt indította. Az ügyben megkereste az önkormányzatot, építési hatóságot és a közlekedési, hírközlési és vízügyi minisztert.

Az országgyűlési biztosi vizsgálat közben a panaszos a községi önkormányzat ellen államigazgatási jogkörben okozott kár, illetve kártérítés megfizetése iránt pert indított. Erről 2000. január 19-én tájékoztatta a biztost a község polgármestere.

Ezért megállapította, hogy - annak ellenére, hogy vizsgálatát már lefolytatta - intézkedésre nincs hatásköre, és hogy a panaszos által sérelmezettek a peres eljárásban bizonyíthatók és érvényesíthetők.

OBH 4156/1998. számú ügy utóélete

A panaszos 1998. februárban a Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság Balatoni Vízügyi Kirendeltségétől, a Környezetvédelmi Felügyelőségtől és a Természetvédelmi Felügyelőségtől horgászállás elhelyezésének engedélyezését kérte, amelyet jogszerűen elutasítottak, de csaknem egy év után kapta meg ezt a választ.

Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a Vízügyi Igazgatóság Balatoni Kirendeltségének eljárása, kezelőként és szakhatóságként tett intézkedései, a jegyző (nevében eljáró ügyintéző) hatósági, a Balaton felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság szakhatósági eljárásai megsértették a panaszosnak a jogbiztonsághoz fűződő alkotmányos jogait, nevezetesen a tisztességes és méltányos eljárás követelményeit.

Hátrányos megkülönböztetésre utaló momentumot a vizsgálat nem tárt fel, mert megállapította, hogy az az előírás, hogy a Balatonban víziállás csak "bárki által - korlátozás nélkül vagy meghatározott feltételekkel - történő közhasználatra" létesíthető, nem jelenti a magánszemélyek hátrányos megkülönböztetését. A rendelkezés a Balaton vízminőségének, a parti nádasnak stb. védelmében született. Magánszemélyeket nem zár ki a balatoni horgászatból, hanem azt kevesebb számú, az önkormányzat, horgászegyesület stb. által létesítendő közhasználatú víziállásokon engedélyezi.

Megállapította, hogy a jelentésében részletezett jogintézmények - ha az egyén tetszőleges jogérvényesítése korlátozásával is - az egészséges környezethez való jog, a Balaton, mint az össznépesség egészségét, pihenését, testi-lelki jólétét szolgáló, pótolhatatlan természeti érték, védelmére hivatottak.

A vizsgálat alapján a konkrét ügyben ajánlást nem tett. Az alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságok jövőbeni elkerülése érdekében azonban többet is megfogalmazott. Felkérte

1. a közlekedési, hírközlési és vízügyi minisztert, hogy

- vizsgálja meg a Balaton egészére az 1995. évi LVII. tv. hatálybalépése óta a 23. §-ban foglalt tilalom és felhatalmazás érvényesülését, ezen időszak alatt a part állami-önkormányzati tulajdonból kikerült területei esetében betartották-e ezen szabályokat,

- vizsgálja meg, hogy a 23. §-ban foglaltak megfelelő és elégséges eszközök-e ahhoz, hogy a parton a víz megközelíthetősége - bárki számára - ne váljon lehetetlenné, illetve hogy a törvény által védeni rendelt állapothoz képest ne csökkenjen a közhasználat térbeli lehetősége,

- kezdeményezze, illetve teremtse meg a vízügyi törvényben és az ágazati szabályozásban az összhangot a Balaton és medrének kizárólagos állami tulajdona (nemzeti vagyon volta), a meder, a víz, a nádas stb. közérdekű védelmére hivatott szabályok - közöttük a magánhasználat korlátozása a közhasználat javára - és a part bárki általi megközelíthetősége, közhasználati lehetősége között,

- vizsgálja felül és tegye áttekinthetőbbé a jelentésben részletezett joganyagot;

2. a Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság vezetőjét, gondoskodjon róla, hogy a Balatoni Vízügyi Kirendeltség

- a Balatonról szóló (és egyéb, a jelentésben részletezett), továbbá az eljárásaira vonatkozó jogszabályokat tartsa be, mind kezelőként, mind szakhatóságként azoknak megfelelően járjon el,

- a mederhasználatra vonatkozó szerződés nyomtatványát a Ptk.-nak és a vízügyi jogszabályoknak megfelelően módosítsa,

- ne adjon hozzájárulást jogszabályban tilalmazott tevékenységhez,

- rendszeresen és teljeskörűen szerezzen érvényt a mederhasználatra vonatkozóan az engedély nélküli és/vagy azonosíthatatlan víziállások elbontatására-elbontására vonatkozó kötelezettségének, tekintet nélkül a tulajdonosra. Kezdeményezze a jegyzők eljárását az azonosítható, de nem engedélyezett létesítmények tulajdonosaival szemben,

- szórólapokon, tömegtájékoztatáson, polgármesteri hivatalon keresztül vagy más módon tájékoztassa a térségben az érdekelteket, hogy a Balatonon ki, milyen feltételekkel létesíthet vízilétesítményt. Milyen létesítményekhez járul hozzá mint a meder kezelője, milyen következményekkel jár ezen feltételek be nem tartása stb.;

3. Balatongyörök jegyzőjét,

- gondoskodjon róla, hogy a nevében eljárók az államigazgatási eljárás (Áe.) szabályai és az anyagi jog együttes alkalmazásával, azok előírásai szerint járjanak el. A jogszabály alapján nyilvánvalóan engedélyezhetetlen kérésekhez ne kérjenek mellékleteket és szakhatósági állásfoglalást, mert ezek hiánytalan megléte esetén sem adhatnak engedélyt,

- bármely építmény, létesítmény fennmaradásának elutasításával egyidejűleg rendelkezzen azok bontásáról is;

4. a Balatonfelvidéki Nemzeti Park Igazgatóság vezetőjét,

- amennyiben a Nemzeti Park által hivatalból ismert adatok és/vagy jogszabály alapján a hozzá intézett kérelem nem teljesíthető, azt utasítsa el;

5. Balatongyörök polgármesterét, hogy vizsgálja meg:

- a községhez tartozó területen belül hol lehetséges közhasználatú víziállás létesítése,

- a létesítéshez ki, milyen feltételekkel járulhat hozzá, mely feltételek teljesülése esetén lehetséges a telepítés, azt az Önkormányzat vállalja-e,

- fogadja-e az Önkormányzat a horgászegyesület és/vagy mások szervezésében a víziállás létesítési igényét, bonyolítja-e annak munkálatait.

- Tájékoztassa a helyben érdekelteket a fentiek eredményéről.

Az ajánlásokat a megszólítottak elfogadták. A 2000. évi CXII. törvénnyel az Országgyűlés elfogadta a Balaton Üdülőkörzet Területrendezési Tervét és megállapította a Balatoni Területrendezési Szabályzatot, amely biztosíthatja az ajánlásban foglaltak teljesítését. A Közlekedési és Vízügyi Minisztériumban folyamatban van az elavult jogszabályok módosítása.

OBH 4939/1998.

Nem okoz alkotmányos joggal összefüggésben visszásságot, ha - a jogszabálynak megfelelően - a biztosító a gyógyfürdő-szolgáltatások árának csak egy részét fedezi (a költségek 50-70 százalékát), és a gyógyfürdők kérik az igénybevevőktől a költség különbözetet vagy annak egy részét.

A panaszos maga és egy nagyobb nyugdíjas csoport képviseletében azt sérelmezte, hogy a Harkányi Gyógyfürdőben fejenként 300 forintos térítést kellett fizetniük annak ellenére, hogy a reumatológiai szakrendelésen "térítésmentes" kezelésre kaptak beutalót. A panaszos szerint az Egészségügyi Minisztériumtól sem kaptak kielégítő választ.

A panasz alapján felmerült a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog [Alk. 70/D. § (1) bek.] sérelmének gyanúja, ezért az országgyűlési biztos vizsgálatot rendelt el. Megállapította, hogy a reumatológiai szakrendelés által kiadott (a panaszhoz csatolt) igazolás nem azonos a gyógyfürdő-beutalóval. Az igazoláson szereplő "térítésmentesen jogosultak" szöveg helytelen, nem felel meg a beutaló kitöltésére vonatkozó jogszabályoknak. Ez okozta a panaszt megalapozó félreértést.

Az országgyűlési biztos rámutatott arra is, hogy az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény hatósági áras termékekről szóló mellékletében nem szerepel a gyógyfürdőellátás, az árat a szolgáltatók szabadon állapítják meg. A panaszos által igénybe vett gyógyfürdő-szolgáltatás időpontjában a hatályos rendelkezések szerint - mivel a biztosító a gyógyfürdő-szolgáltatások árának csak egy részét fedezi - helyes volt az Egészségügyi Minisztérium azon álláspontja, hogy a Harkányi Gyógyfürdő jogosan kérte a belépődíj kifizetését a panaszostól és nyugdíjas társaitól. A támogatás mértéke ugyan a támogatás alapjául elfogadott ár 100 százalékának megfelelő összeg volt, ez azonban nem feltétlenül jelenti a tényleges árat. Teljesen térítésmentes (ingyenes) gyógyfürdő-szolgáltatásra csak a közgyógyellátási igazolvánnyal rendelkező betegek voltak jogosultak.

Az ügyben tehát az országgyűlési biztos alkotmányos joggal összefüggő visszásságot nem állapított meg, ajánlást nem tett.

OBH 5386/1998.

Nem okoz az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében deklarált lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal összefüggésben visszásságot, ha az ittas állapotban beszállított betegnek kérésére nem adnak altatót.

Teljes szöveg: 3.10. alfejezetben.

OBH 5417/1998.

Az Alkotmány 18. §-ában biztosított egészséges környezethez való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a tehergépjármű-forgalom okozta környezeti ártalmak megszüntetésére az arra illetékes szervek nem találnak megoldást.

1998. szeptember 19-én vészjósló cikk jelent meg "Eltorlaszolták a lakók a Sallai utcát" címmel a Blikk című napilapban. Az országgyűlési biztos hivatalból vizsgálatot indított, mert felmerült az egészséges környezethez való alkotmányos joggal összefüggésben a visszásság gyanúja.

A vizsgálat alatt Budapest, XVIII. Kerület Pestszentlőrinc-Pestszentimre Önkormányzatának Tanácsnokától is beadvány érkezett az Országgyűlési Biztos Hivatalához.

Az országgyűlési biztos vizsgálata során megkereste a XVIII. kerület jegyzőjét, és tájékoztatást kért a kialakult helyzetről. A Sallai utcában a tehergépjármű-forgalom növekedése 1987 után kezdődött. A Sallai utca akkor mind teherbírása, mind kiépítettsége tekintetében kedvezőbb adottságokkal rendelkezett. A kerület vezetése tisztában volt azzal, hogy a Sallai utca nem fogja hosszú távon elviselni a növekvő forgalmat, ezért évek óta sürgetik az M0 körgyűrű továbbépítését. Mivel a forgalomtechnikai hatósági jogkörrel csak Budapest Főváros Főpolgármesteri Hivatala rendelkezik, a kialakult helyzetre tekintettel a kerület polgármestere tárgyalásokat kezdeményezett a lehetséges átmeneti megoldásról a Fővárosi Önkormányzat Közlekedési Ügyosztályával.

Az országgyűlési biztos vizsgálatra kérte fel a Fővárosi Önkormányzat főjegyzőjét. A főjegyző tájékoztatása szerint megtartották a Sallai utca közlekedésével foglalkozó fórumot, amelyen részt vettek az érintettek. A fórumon elhangzottak figyelembevételével átfogó javaslat elkészítését rendelte meg a Fővárosi Önkormányzat. A Főpolgármesteri Hivatal Közlekedési Ügyosztálya a tervezési szerződésben előírta az érintett önkormányzatokkal és útkezelőkkel való egyeztetést is. Az ügyosztály felvette a kapcsolatot a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium illetékes Főosztályával is. Ennek eredményeként 1999 januárjában elkészült a "XVIII. ker. Sallai utca nehéz-teherforgalom korlátozása" című vizsgálati anyag és javaslat, amelybe a tervező az érintett kerületekkel és a Sallai utcai lakók képviselőivel folytatott egyeztetések eredményét is beépítette.

A helyszíni vizsgálatok és mérések alapján megállapították, hogy lakóterületen belül itt a legmagasabb a tehergépjármű-forgalom. A tanulmány a korlátozási lehetőségek vizsgálata során megállapította, hogy a teherforgalom korlátozására nincs reális lehetőség, mert nincsenek kijelölhető alternatív útvonalak. A vizsgálat fontos megállapítása volt az, hogy "A probléma forgalomtechnikai változtatásokkal véglegesen nem megoldható, alapvetően csak a hálózatfejlesztés jelenthet megoldást. (Az M0 autóút hiányzó szakaszának kiépítése, a »külső kerületi körút« megvalósítása)."

A főjegyző a vizsgálati anyagot a korlátozás kérdésében érintett két (XVIII. és XIX.) kerület illetékes kerületi bizottságai elé terjesztette. Mivel felmerült a nehéztehergépjármű-forgalom Gyál, ill. Vecsés irányába való elterelése is, megkereste a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztériumot. A minisztérium megállapította, hogy mindkét község önkormányzata hasonló problémákkal küszködik az M5-ös autópálya útdíjasítása miatt.

A főjegyző arról tájékoztatta az országgyűlési biztost, hogy a két érintett kerületi önkormányzat között nem jött létre eredményt hozó konszenzus. A XIX. kerület Városüzemeltetési és Környezetvédelmi Bizottsága megállapította, hogy a tanulmányban is szereplő alapvető megoldást csak a hálózatfejlesztés jelenthet. A kerület célja a jelenleg is kiemelkedően nagy forgalmat lebonyolító Nagykörösi út melletti környezetvédelmi problémák enyhítése. A Főjegyző további tárgyalásokat és egyeztetéseket sürgetett a két kerület között. A kerületek közötti egyeztető megbeszélések nem jártak eredménnyel. A fővároson belüli úthálózat- ("külső kerületi körút") és környezetvédelmi fejlesztések az ún. hétéves fejlesztési programban szerepelnek, a fővároson kívüli forgalomszervezési és fejlesztési intézkedések megtétele érdekében a Közlekedési Ügyosztály további tárgyalásokat kezdeményezett a Közlekedési, és Hírközlési és Vízügyi Minisztériumnál.

Összegezve a tárgyalások és egyeztetések eredményét az országgyűlési biztos megállapította, hogy a Sallai utca nehéz-teherforgalmi korlátozására készített javaslatot sem a XVIII., sem a XIX. kerület nem tudta elfogadni. Budapest Főváros főjegyzője a megnövekedett forgalom káros hatásai miatt a Nagykörösi út lakóitól ugyanolyan elkeseredett panaszos leveleket kapott, mint a Sallai utca lakóitól. A hosszas egyeztetések folyamán bebizonyosodott, hogy a Sallai utcai lakók problémáját a mai úthálózaton megoldani nem lehet, segítséget csak a régióban történő, új utak építését is magával hozó, hosszú távú fejlesztések (M0 keleti szektor, Körvasút menti feltáró út, Ipartelepi feltáró út) adhatnak.

Főjegyző 1999 novemberében arról tájékoztatatta az országgyűlési biztost, hogy az ún. "Ipartelepi feltáró út" Ipacsfa utca - Csévző út közötti szakaszának célokmánya elkészült, és azt a Fővárosi Közgyűlés elfogadta. Az út megépülésével a XVIII. kerület jelentős része, így a Sallai utca is tehermentesülni fog az átmenő teherforgalomtól. Jelenleg a beruházás folyamatban van, és legkorábbi elkészülésének időpontja 2003.

A KHVM Közúti Főosztályának "A Budapest körüli M0 gyűrű" tájékoztatója szerint, "Jelenleg két fontos területrendezési kérdésekkel foglalkozó törvény-előkészítési munka folyik. Egyik az »Országos Területrendezési Terv« (a törvényjavaslat benyújtásának várható időpontja: 2000. május), másik a »Budapesti Agglomeráció Területrendezési Terve«, amelyekben fontos közúthálózati elemként szerepel az M0 gyűrű nyomvonala. [...] Az útvonal megvalósítása - fontosságára való tekintettel - szerepel a KHVM, a Fővárosi Önkormányzat és a Pest Megyei Közgyűlés által 1998 februárjában aláírt megállapodásban is."

Az országgyűlési biztos vizsgálata során megállapította, hogy a Sallai utca lakóinak az Alkotmányban biztosított egészséges környezethez (18. §) fűződő alapvető emberi joguk sérelmet szenved. A vizsgálatból azonban egyértelműen az is kitűnik, hogy a területileg illetékes és hatáskörrel rendelkező hatóságok komoly erőfeszítéseket is tettek a probléma megoldásának érdekében. Az eredménytelenség pedig arra vezethető vissza (és nem az eljáró hatóságok mulasztására), hogy helyi, regionális szinten a probléma kezelhetetlen, megoldhatatlan. Ahogyan az a vizsgálati anyagból is kiderül, megoldást csak egy hosszabb távú, jelentős anyagi eszközöket igénylő beruházás oldhatja meg.

A Sallai utcához hasonlóan még sok más település, településrész küszködik a nehézgépjárművek okozta környezeti ártalmakkal. Az utca lakóinak gondja túlmutat ennek a 170 családnak a problémáján. Mivel a kérdés forgalomtechnikai változtatásokkal véglegesen nem oldható meg, a vizsgálat során is többször hivatkozott megoldást alapvetően csak a hálózatfejlesztés jelentheti. Az országgyűlési biztos összegezve a vizsgálat eredményét megállapította az Alkotmányban deklarált egészséges környezethez való joggal összefüggésben a visszásságot, mivel a panasz rövid távon való orvoslására reális lehetőség nem volt, ezért ajánlást nem tett.

OBH 5547/1998.

Az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított, a tulajdonhoz fűződő és az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslati joggal, valamint az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból eredő jogbiztonsággal összefüggésben visszásságot okoz, ha a jegyző évekig nem hajtatja végre a zavaró fafeldolgozó műhely működésének megtiltását kimondó határozatát, valamint ha évekig nem hoz határozatot az engedély nélküli építkezés ügyében.

A panaszos a beadványában azt sérelmezte, hogy a nyíregyházi jegyző nem hajtatja végre a telekszomszédját a fafeldolgozó üzeme működésének eltiltására kötelező határozatát. A szomszédja engedély nélküli építkezése ügyében pedig a hatóság az első bejelentésétől számítva csak 3 év elteltével hozott döntést.

Az országgyűlési biztos vizsgálatot indított, mert felmerült az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított, a tulajdonhoz fűződő és az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslati joggal összefüggésben a visszásság gyanúja.

Eljárása során az országgyűlési biztos tájékoztatást kért a nyíregyházi jegyzőtől, majd a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közigazgatási Hivatal vezetőjétől.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a fafeldolgozó ügyében az eljárás 1992-ben indult meg. A műhely egy építési engedély alapján épült gazdasági épület engedély nélküli - folyamatos - bővítésével alakult ki. A fafeldolgozó és asztalos üzem működését a jegyző 1995-ben tiltotta meg. A kérelem benyújtása és az érdemi döntés között három év telt el úgy, hogy a hatóság tudomással bírt arról, hogy építési, terület-felhasználási és telepengedéllyel sem rendelkezett a panaszos szomszédja. A jogerős határozat végrehajtatása érdekében 1995-1998 között négy ízben szabott ki végrehajtási pénzbírságot a jegyző, összesen 80 000 forint összegben. A panaszost az 1998. augusztusi ismételt végrehajtási kérelmére a jegyző arról tájékoztatta, hogy jogszabályváltozás miatt a végrehajtási eljárást nem tudja folytatni. Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a válasz megalapozatlan volt, mert a telepengedélyezésről szóló hivatkozott miniszteri rendeletet a végrehajtási kérelmeket követően helyezték hatályon kívül.

A jegyzői eljárás elhúzódását a felettes hatóság, a megyei közigazgatási hivatal is észrevételezte. Ezért felhívta a nyíregyházi jegyző figyelmét arra a tendenciára, hogy a város hatósági ügyeit intéző irodái sorozatosan megsértik az anyagi és eljárásjogi rendelkezéseket.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a jegyző az eljárásával a jogállamiságból eredő jogbiztonsággal és az ehhez szervesen kapcsolódó tisztességes eljáráshoz való jog követelményével, valamint a jogorvoslati joggal összefüggésben visszásságot okozott, ugyanis a hatósági döntés hiányában a panaszost jogorvoslati jogától fosztotta meg. A jegyző a tulajdonhoz fűződő alkotmányos joggal kapcsolatban visszásságot okozott azzal, hogy éveken keresztül nem járt el a panaszos szomszédságában folytatott engedély nélküli ipari tevékenységgel kapcsolatos beadványok alapján, és így nem vizsgálta a panaszos ingatlanát érő káros hatást sem.

A panaszos törvényességi kérelme alapján a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Főügyészség felszólalással élt, és a polgármesteri hivatal hatósági iroda vezetőjével szemben fegyelmi eljárást kezdeményezett közszolgálati jogviszonnyal kapcsolatos kötelezettség vétkes megszegése miatt. A másodfokú hatóság tájékoztatásából kiderült, hogy a panaszos szomszédja a faipari tevékenységet 1999-ben felszámolta, és egyidejűleg az épület eltérő rendeltetés szerinti fennmaradását kérte. A fennmaradási engedélyezési megismételt eljárás a vizsgálat idején folyamatban volt.

Az országgyűlési biztos felkérte a nyíregyházi jegyzőt, hogy intézkedjen annak érdekében, hogy hivatalában a jövőben mind az eljárási, mind az anyagi jogi szabályokat maradéktalanul tartsák be.

Az országgyűlési biztos felhívta Nyíregyháza polgármesterét, hogy a folyamatos mulasztás miatt kezdeményezzen vizsgálatot a jegyzővel szemben, szükség esetén fegyelmi eljárást (hivatkozva az OBH 5273/ 1999. számú jelentésben foglaltakra is).

Felkérte a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közigazgatási Hivatal vezetőjét, hogy a vizsgált ügyhöz hasonló esetben éljen a megyei főügyészség jelzésében hivatkozott, az eljáró hatóság kijelölésére vonatkozó jogával. A működési területén hívja fel a jegyzők figyelmét a hatályba lépő kormányrendelet betartására, és intézkedjen arról, hogy a hivatalukban a jövőben mind az eljárási, mind az anyagi jogi szabályokat maradéktalanul tartsák be, valamint felügyeleti jogkörében járjon el, ha jegyzői mulasztást tár fel.

A jegyző az ajánlásokban foglaltaknak megfelelően meghozta az építésrendészeti eljárásban határozatát, és intézkedett hivatalában a jövőbeni szabályos eljárások érdekében.

A közigazgatási hivatal vezetője az ajánlásban foglaltakat elfogadta.

A nyíregyházi polgármester arról értesítette az országgyűlési biztost, hogy az önkormányzat képviselő-testülete nem kívánt fegyelmi eljárást kezdeményezni a jegyző ellen.

Az országgyűlési biztos a válaszokat tudomásul vette és az ügyet lezárta.

OBH 6212/1998.

I. A polgári és a fegyveres erők egészségügyi rendszerei közötti együttműködés kereteit, illetve a két szervezet közötti szakmai felügyeleti viszonyt rendező jogszabályok hiánya az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében biztosított jogállamisághoz, illetve az ebből eredő jogbiztonsághoz, továbbá az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében biztosított legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való alkotmányos joggal összefüggésben okoz visszásságot.

II. Az, hogy Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat a határőrség közösségi szállásain nem végezhet közegészségügyi ellenőrzést, veszélyeztette az ott élő külföldiek számára az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében biztosított legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog érvényesülését. Az említett körülmény a menekülteket befogadó állomások lakóinak helyzetéhez képest hátrányos helyzetet eredményez, ami az alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében garantált hátrányos megkülönböztetés tilalmával összefüggésben eredményez alkotmányos joggal összefüggő visszásságot.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a Népszabadság 1998. október 28-i számában megjelent "Fertőzések a menekültek között" című tudósítás alapján, amely szerint a Győri Határőr Igazgatóság közösségi szállásán (a továbbiakban: közösségi szállás) "már több maláriás beteget is észleltek, s nem ritka a tbc-s vagy nemi betegségben szenvedő menekült sem", úgy döntött, hivatalból vizsgálja a határőrség közösségi szállásain uralkodó közegészségügyi viszonyok ellenőrzésének rendszerét. A hivatalbóli vizsgálat előzménye az volt, hogy az országgyűlési biztos a közösségi szállás helyszíni vizsgálatáról szóló OBH 3524/1998. számú jelentésében kezdeményezte, hogy az országos tisztifőorvos 30 napon belül intézkedjen az intézményben élő külföldi állampolgárok elhelyezésének közegészségügyi vizsgálatáról, ezt követően pedig biztosítsa az említett körülmények rendszeres ellenőrzését. Az országos tisztifőorvos válaszában felhívta az országgyűlési biztos figyelmét arra, hogy az Állami Népegészségügyi Szolgálatról (a továbbiakban: Szolgálat) szóló 1991. évi XI. tv. 2. § (1) bekezdés a) pontja értelmében a szolgálat a fegyveres erők és a Rendőrség létesítményeiben nem jogosult közegészségügyi ellenőrzést tartani és intézkedési jogköre sincsen. Az 1991. évi XI. tv. 2. § (3) bekezdése alapján a fegyveres erők - így a Határőrség is - közegészségügyi feladataikat saját egészségügyi szolgálatuk útján látják el.

Az országgyűlési biztos az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében biztosított legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való alkotmányos joggal összefüggő visszásság gyanúja miatt indított vizsgálatot.

A vizsgálat adatai szerint közösségi szálláson élő, fertőző betegségben szenvedő külföldiek gyógykezelése megtörtént, amelynek kapcsán az országgyűlési biztos alkotmányos joggal összefüggő visszásságra utaló körülményt nem észlelt.

1. Az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdése alapján a Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez. Az 1991. évi XI. tv. 1. § (1) bekezdése értelmében a közegészségügyi, a járványügyi, az egészségfejlesztési, az egészségügyi igazgatási tevékenységek irányítása, koordinálása és felügyelete, valamint az egészségügyi ellátás felügyelete állami feladat. Az állam ezeket a feladatokat a népjóléti miniszter közvetlen irányítása alatt álló Szolgálat létrehozásával és működtetésével biztosítja.

Az országgyűlési biztos általános helyettese a a Magyar Honvédség Alföldi Kiképzőközpont Laktanyájában szolgálatot teljesítő sorkatona gennyes agyhártyagyulladása miatt lefolytatott vizsgálatában már foglalkozott a fegyveres erők közegészségügyi feladatai ellátásának módjával és körülményeivel. Az országgyűlési biztos általános helyettese az 1991. évi XI. tv. 2. § (4) bekezdését, amely szerint a "Szolgálat és a külön felhatalmazás alapján közegészségügyi feladatokat ellátó, valamint a Szolgálat feladatköréhez kapcsolódó tevékenységet végző egyéb szervek együttműködnek", azért minősítette aggályosnak, mert a Szolgálat és a fegyveres erők egészségügyi szolgálatainak együttműködését egyetlen jogszabály sem intézményesíti. Az országgyűlési biztos álláspontja szerint a polgári, illetve a fegyveres erők egészségügyi rendszerének elválasztása szakmailag indokolt lehet, azonban az együttműködésük kereteit, a két szervezet közötti szakmai felügyeleti viszonyt rendező jogszabályok hiánya az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében biztosított jogállamisághoz, illetve az ebből eredő jogbiztonsághoz, továbbá az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében biztosított legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való alkotmányos joggal összefüggésben okozott visszásságot.

2. Ehhez képest is sajátos problémakört jelent a közösségi szállások működésének közegészségügyi felügyelete. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa már az OBH 3020/1998. és az OBH 5551/1998. számú jelentéseiben felhívta a figyelmet arra, hogy "a külföldi állampolgárok közösségi szálláson történő elhelyezése olyan intézkedés, amelynek végrehajtási módja egyedülálló a magyar jogrendszerben. A sajátosság abból adódik, hogy ez az egyetlen olyan személyes szabadság korlátozásával járó kényszerintézkedés, amelynek a végrehajtására szolgáló intézményben férfiak, nők és gyermekeik együttesen vannak elhelyezve". Egy-egy közösségi szálláson csecsemők és aggastyánok, férfiak és nők, eltérő kulturális háttérrel bíró emberek kénytelenek hoszabb-rövidebb ideig - maximum 18 hónapon keresztül - együtt élni. A közösségi szállásokon kívül élő népesség esetében akár a csecsemők, akár az idős korú személyek elhelyezésére, illetve bentlakására szakosodott intézményekre speciális közegészségügyi előírások vonatkoznak, amelyek betartását a Szolgálat ellenőrzi. A közösségi szállások lakói nem a fegyveres erők munkatársai, ezért semmiféle indoka nincs annak, hogy az említett létesítmények közegészségügyi ellenőrzését a Határőrség hatósági eszközökkel nem rendelkező Egészségügyi Szolgálata végezze. Az említett feladatot a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal által működtetett menekülteket befogadó állomásokon is Szolgálat látja el. A Szolgálat a hatósági jogkörének gyakorlása során a az 1991. évi XI. tv. 11. § (2) bekezdésében szabályozott intézkedéseket teheti, illetve a 13. §-ban részletezett szankciókat alkalmazhatja.

A vizsgált időszakban a közösségi szállások közegészségügyi viszonyait a határőrség területi egészségügyi szolgálatainak vezető orvosai havonta, szükség esetén gyakrabban ellenőrizték. Az országgyűlési biztos azonban a Miskolcon, a Győrben, a Balassagyarmaton, a Kiskunhalason és a Nyírbátorban működő közösségi szállásokon végzett helyszíni vizsgálatai során minden esetben azt tapasztalta, hogy az említett intézményekben a határőrség a minimális higiénés feltételeket sem tudta biztosítani. Az országgyűlési biztos a határőrség területi egészségügyi szolgálatai által végzett ellenőrzések gyakoriságának ismeretében, illetve saját helyszíni vizsgálatai során szerzett tapasztalatai alapján arra a következtetésre jutott, hogy közhatalom hiányában a közegészségügyi ellenőrzés, illetve felügyelet hatékony ellátása nem lehetséges. A vizsgálat adatai alapján az országgyűlési biztos megállapította, hogy az a tény miszerint, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat a határőrség közösségi szállásain nem végezhet közegészségügyi ellenőrzést veszélyeztette az ott élő külföldiek számára az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében biztosított legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog érvényesülését. Az említett körülmény a menekülteket befogadó állomások lakóinak helyzetéhez képest hátrányos helyzetet eredményezett, ami az alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében garantált hátrányos megkülönböztetést tilalmával összefüggésben eredményez alkotmányos joggal összefüggő visszásságot.

A feltárt alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságok megszüntetésére az országgyűlési biztos 2000. december 21-én ajánlást tett a belügyminiszternek és az egészségügyi miniszternek arra, hogy saját hatáskörükben, illetve szükség esetén magasabb szintű jogszabály megalkotásának kezdeményezésével intézkedjenek az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat, illetve a Határőrség Egészségügyi Szolgálata közötti együttműködés intézményes kereteinek kialakításáról, továbbá kezdeményezzék az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatról szóló 1991. évi XI. törvény 10. § (1) bekezdésének olyan tartalmú módosítását, amely lehetővé teszi, hogy a Szolgálat a Határőrség külföldi polgári személyek elhelyezésére szolgáló létesítményeiben hatósági jogkört gyakoroljon.

Az ajánlással kapcsolatos válaszadásra rendelkezésre álló határidő még nem telt el.

OBH 6966/1998.

Nem állapítható meg alkotmányos jogokkal összefüggő visszásság, ha a panaszos a nyomozó hatóságok érdemi határozatai ellen nem élt panasszal, birtokvitája ügyében pedig a jegyző határozatának megváltoztatása érdekében nem fordult bírósághoz, tehát jogorvoslati lehetőségeit nem merítette ki.

A panaszost - aki egy kft. ügyvezető igazgatója volt - üzlettársai jogellenesen leváltották és az üzemből kizárták. Eltávolítása miatt tett feljelentése ügyében a Karcagi Rendőrkapitányság megtagadta a nyomozást. Ismételt feljelentésére a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Rfk. nyomozást rendelt el, de azt - a panaszos véleménye szerint érdemi intézkedés nélkül - bizonytalan időre felfüggesztette.

A panasz alapján az állampolgári jogok országgyűlési biztosa az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelménye, illetve a tulajdonhoz való jog sérelmének gyanúja miatt vizsgálatot rendelt el és a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Rendőrfőkapitányságról beszerezte az eljárás iratait.

A panaszos az M. S. Gabonaipari Kft. ügyvezető igazgatója volt. A cégben a törzstőke 90%-ának megfelelő üzletrésszel rendelkezett. Hitelszerződést kötött egy ukrán tulajdonban lévő, Írországban bejegyzett off-shore céggel, amelyben garanciát vállalt arra, hogy amennyiben nem teljesít, a kft. tulajdonát képező ingatlan és ingóságok 51%-át a vevő tulajdonába adja.

A panaszos a szerződés alapján 1997. február 7-én üzletrész-átruházási szerződést írt alá, amely szerint a külföldi vevő többségi tulajdont szerzett. Az új tagjegyzéket a panaszos bejegyzés végett megküldte a Fővárosi Cégbíróságnak. A külföldi vevő által összehívott taggyűlésen a panaszost kizárták a kft. tagjainak sorából, mert a felvett hitellel nem számolt el a társaságnak. A panaszos a közgyűlés szabálytalan összehívása és az ugyancsak szabálytalanul elfogadott határozatok megsemmisítése érdekében bírósághoz fordult.

A kft. új ügyvezetője által megbízott őrző-védő cég megakadályozta a panaszos belépését az üzem területére.

A panaszos feljelentést tett a Karcagi Rendőrkapitányságon. A Rendőrkapitányság a nyomozást megtagadta. A panaszos birtokvitás ügyében Kunhegyes Város jegyzőjéhez fordult, aki a rendelkezésre álló adatok és a malomban tartott helyszíni szemle alapján a kérelmet elutasította. A panaszos a határozat megváltoztatását nem kérte, így az jogerőre emelkedett. Az ukrán cég képviselője, akit időközben ügyvezetővé választottak, eladta a malmot. A panaszos pert indított az adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítására.

A panaszos a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányságon feljelentést tett csalás és okirathamisítás miatt. A nyomozó hatóság a nyomozás felfüggesztéséről határozott, mert megállapították, hogy a céget értékesítő ukrán állampolgár külföldön tartózkodik. A határozat elleni panaszt a Karcagi Városi Ügyészség elutasította. A nyomozó hatóság 2000. március 2-án - mivel a cselekmény nem bűncselekmény - megszüntette a nyomozást. A panaszos a nyomozást megszüntető határozat ellen nem élt panasszal.

A rendelkezésre álló adatok szerint a panaszos fiktív szerződéssel hitelt vett fel a külföldi cégtől, amelyet nem vagy csak részben ellentételezett áruszállítással. A polgári jogviták eldöntése a polgári bíróság hatáskörébe tartozik, ezért a rendőrség nem sértett jogszabályt azzal, hogy nem lépett fel a panaszos tulajdonosi jogainak helyreállítása érdekében.

A panaszos a nyomozó hatóságok érdemi határozatai ellen nem élt panasszal, birtokvitája ügyében pedig a jegyző határozatának megváltoztatása érdekében nem fordult bírósághoz, tehát jogorvoslati lehetőségeit nem merítette ki.

Mindezekre tekintettel az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a panasz ügyében alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot nem állapított meg, ezért a vizsgálatot lezárta.

OBH 7287/1998.

Az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében deklarált emberi méltósághoz való és az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében foglalt lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal összefüggésben visszásságot okoz, hogy a fogvatartottakat az ún. körszállítás során vizesblokkal el nem látott zárkákban, a zárkák férőhelyeit háromszorosan meghaladó létszámban helyezik el.

Teljes szöveg: 3.6. alfejezetben.

OBH 254/1999.

Az Alkotmány 67. § (1) bekezdésében deklarált gyermeki jogokkal összefüggésben visszásságot okoz, ha a gyámügyi eljárásban nem tisztázható, hogy a gyermek ideiglenes elhelyezését vállaló, illetve a gyámnak kirendelt személlyel egy háztartásban büntetett előéletű személy él.

Teljes szöveg: 3.8. alfejezetben.

OBH 267/1999.

Nem állapítható meg az érintett szervek eljárásával kapcsolatban visszásság, ha azok a gépjárműforgalom lakókat zavaró káros hatásainak csökkentése érdekében a lehetséges intézkedéseket megtették.

Az újhartyáni panaszos előadta, hogy a településen az M5-ös autópályán bevezetett díjfizetés következtében nagymértékben megnövekedett a közúti forgalom. A panaszos a házától mindössze néhány méterre lévő úton haladó járművek elviselhetetlen zajhatását sérelmezte.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese az Alkotmány 70/D. §-ában deklarált lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog érintettsége miatt indított vizsgálatot. Eljárása során megkereste a Környezet- és Természetvédelmi Főfelügyelőség Vezetőjét, Újhartyán polgármesterét, a Pest-Megyei Rendőr-főkapitányság vezetőjét, valamint a Pest Megyei Állami Közútkezelő Közhasznú Társaság ügyvezető igazgatóját, akiktől a feltehetően nem egyedi panasz orvoslása érdekében tett intézkedésekről kért tájékoztatást. A válaszok ismeretében a Közlekedéstudományi Intézet Rt. Környezetvédelmi és Akusztikai Tagozatának vezetőjétől kért további felvilágosítást.

A Közlekedéstudományi Intézet Rt. Környezetvédelmi és Akusztikai Tagozata 1996-ban elkészítette az M5 autópálya útdíjasításával kapcsolatos előzetes környezeti hatásvizsgálatot. Az Intézet által a panaszos lakóházának közelében végzett zajszintmérés nappal 66,3, éjjel 61,8 dB értéket mutatott. Útdíjasítás esetén a Közlekedéstudományi Intézet vizsgálata szerint 0,9-1,4 dB zajterhelés-növekedés várható.

Újhartyánon a zajhatás az intézet álláspontja szerint az útdíjasítás hatására észrevehetően nem változik meg. A zajszínt már az útdíjasítást megelőzően is magas volt, tehát egy eredetileg is magas érték érezhető növekedésével nem kellett számolni.

A közúti forgalom által okozott zajterhelés forgalomtechnikai intézkedésekkel csökkenthető. Ennek keretében került sor a nehéz-tehergépjárműveket kitiltó jelzőtábla kihelyezésére. A rendőrhatóság rendszeres közúti ellenőrzéssel igyekszik a közúti közlekedés szabályait betartatni. A közlekedés biztonságát szolgálja a 40 km/h sebességkorlátozás bevezetése is. Sor került négy pár autóbusz-megállóhely kiépítésére, valamint a templom előtti csomópont átépítésére.

Az érintett útszakaszon korábban jelentős, határértéket meghaladó volt a zajterhelés, ezért az Alkotmányban biztosított lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog sérelme fennállt. Arról, hogy az útdíjasítást követően miként változott a zajterhelés Újhartyánban, az általános helyettesnek nem volt tudomása, a Közlekedéstudományi Intézet konkrét mérési eredményei ugyanis még a pályadíj bevezetése előtti időszakból valók. A rezgésvizsgálat megnyugtató eredményt hozott, a mért érték ugyanis jóval a megengedett határérték alatt maradt.

Mivel a Pest Megyei Közútkezelő Kht. jelentős útkarbantartási munkákat végzett, továbbá a 2000. évben újabb javítási munkák elvégzését tervezi, eljárásával kapcsolatban az általános helyettes visszásságot nem állapított meg. Tekintettel azonban az 1996-os zajvédelmi vizsgálat kedvezőtlen eredményeire, felkérte a Közlekedéstudományi Intézetet ellenőrző zajmérés elvégzésére.

Az Intézet a vizsgálatot 60 000 forint + ÁFA összegért vállalta volna, amely összeg az Országgyűlési Biztosok Hivatalának nem állt rendelkezésére, ezért a felkérést vissza kellett vonni. Mivel azonban a zajmérés mindenképpen indokolt volt, az országgyűlési biztos felkérte a környezetvédelmi minisztert, hogy a zajártalomnak kitett településen az ellenőrző zajmérés elvégeztetésében legyen segítségére. A Környezetgazdálkodási Intézet által készített szakértői vélemény szerint a közúti forgalom által okozott környezeti zajterhelés Újhartyánban a vonatkozó előírásoknak nem felel meg.

OBH 762/1999.

Az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz és a 70/D. § (1) bekezdésében megfogalmazott, a lehető legmagasabb testi és lelki egészséghez, valamint a 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó tisztességes eljáráshoz való alkotmányos joggal összefüggésben nem keletkezik visszásság, ha az ügyfelek az államigazgatási eljárást együttműködésükkel nem segítik.

A panaszos beadványában előadta, hogy azért fordult a hatósághoz, mert a szomszédjában engedély nélkül üzemelő sajtoló üzem zajos tevékenysége zavarja nyugalmát. Sérelmezte azon hatósági intézkedések hiányát, amelyek a sérelem megszüntetését eredményezték volna. Kifogásolta, hogy az eljárás elhúzódik.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese az Alkotmány 13. (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz, a 70/D. § (1) bekezdésében megfogalmazott, a lehető legmagasabb testi és lelki egészséghez, valamint a 2. § (1) bekezdésében rögzített független demokratikus jogállamisághoz szervesen kapcsolódó tisztességes eljáráshoz való alkotmányos jogokkal összefüggő visszásság gyanúja miatt az ügyben vizsgálatot indított.

Az országgyűlési biztos általános helyettese megkereste Szécsény Polgármesteri Hivatalát. Az első fokú hatóságként kijelölt Polgármesteri Hivatal jegyzője azt a tájékoztatást adta, hogy a hivatal ügyintézője és a panasztevő olyan személyes konfliktusba keveredett, amely azt eredményezte, hogy az ügyben más település jegyzőjét jelölték ki az eljárás lefolytatására. A kijelölt Salgótarjáni Polgármesteri Hivatal jegyzője a vizsgálat ideje alatt még nem hozott döntést, az eljárás folyamatban van.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese a vizsgálat során megállapította, hogy a közigazgatási eljárás elhúzódását nem a hatóság szándékos közreműködése, hanem a panasztevő magatartása idézte elő.

A vizsgálat nem tárt fel olyan visszásságot, amely a panasztevőnek a hatósági eljárás során az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében a tulajdonhoz, a 70/D. § (1) bekezdésében dekralált a legmagasabb testi és lelki egészséghez, valamint a 2. § (1) bekezdésében dekralált jogállamiságból fakadó tisztességes eljáráshoz való alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okozott volna, ezért az ügyben ajánlást nem tett.

OBH 1332/1999. és OBH 6829/1996.

Ha az otthon lakószobái nem felelnek meg sem a jelenlegi, sem pedig a korábban hatályos építésügyi előírásoknak, ez visszásságot okoz az abban lakó gondozottaknak az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében rögzített lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez fűződő alkotmányos jogával összefüggésben. Ugyanezen joggal összefüggésben okoz visszásságot a lakószobák elavult, korszerűtlen és balesetveszélyes fűtése. Ugyancsak e joggal összefüggésben okoz visszásságot, ha az intézetben nem alakítanak ki megfelelő orvosi szobát és egészségügyi elkülönítőt, továbbá ha az intézet a jogszabályban előírt, minimális orvosi jelenlétet nem biztosítja.

Teljes szöveg: 3.3. alfejezetben.

OBH 2886/1999.

A jelentős közúti forgalom által keltett környezetszennyezés miatt sérül a település lakóinak az egészséges környezethez (Alk. 18. §) és a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez (Alk. 70/D. §) való joga.

Udvar község polgármestere beadványában a település lakóinak az udvari határátkelőhely kamionforgalma miatti megpróbáltatásairól számolt be. A környezeti ártalmak (hulladék, zaj), az ivóvízhiány, a prostitúció, a lakóházak gépkocsikihajtóinak elállása megbénítja a település életét.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese az egészséges környezethez és a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog sérelmének gyanúja miatt indított vizsgálatot. Eljárása során arra kérte a Baranya Megyei Állami Közútkezelő Közhasznú Társaság ügyvezető igazgatóját, hogy tájékoztassa álláspontjáról, a probléma megoldásának lehetőségeiről, az eddig tett intézkedésekről.

A település egyetlen útja a határállomáshoz vezet, ezért a község lakóin kívül ezt használják a szomszédos országba tartó, illetve onnan érkező járművek is, köztük igen nagy számban nehézgépjárművek. A községben útszélesítéssel, parkoló építéssel a meglévő adottságok miatt a probléma megoldása nem lehetséges. Elkerülő út építése szintén nem megvalósítható, mert az átkelő közvetlenül a szélső házak mellett van, így a visszacsatlakozásnál épületeket kellene lebontani, továbbá a zajérték így is a megengedettnél magasabb lenne.

Mivel a határállomás rendkívül közel van a településhez, a járművek feltorlódás esetén a főút udvari szakaszán kényszerülnek várakozni. A település területén várakozó járművek a járó motorok, az állandó elindulások, megállások, majd ismételt elindulások miatt nagyfokú légszennyező és zajkibocsátó forrást jelentenek. Nem hagyható figyelmen kívül a helyi lakosok állandó akadályoztatása sem, amely abból adódik, hogy az átlépésre várakozó járművek elállják a gépkocsikihajtókat. Az óriási gépjárműforgalom a gyalogosközlekedést is megnehezíti.

A Baranya Megyei Közútkezelő Kht. ügyvezetője közegészségügyi és közbiztonsági problémákról is említést tett. Lehetséges megoldásként felvetette a település előtti kamionsáv kialakítását, a határátkelőhelyről történő forgalomirányítással. A Közútkezelő a számára biztosított útfenntartási keretből a megvalósítást nem tudja finanszírozni, így a problémáról a KHVM Közúti Főosztályát folyamatosan tájékoztatja. A megvalósítás időpontja attól függ, hogy a minisztérium az anyagi fedezetet mikor biztosítja.

Kétségtelen, hogy a kamionsáv kialakításához komoly és jelentős pénzügyi erőforrásokra van szükség, azonban a településen élők egészségének megóvása, a környezetszennyezés felszámolása, a lakók életkörülményeinek normalizálása gyors intézkedést indokol.

Az általános helyettes megállapította, hogy a határátkelőhely ilyen mértékű zsúfoltsága következtében kialakult állapot a település lakóinak egészséges környezethez, valamint legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogával összefüggésben visszásságot okoz. A visszásság miatt az általános helyettes felkérte a közlekedési, hírközlési és vízügyi minisztert, hogy a település előtti kamionsáv mielőbbi megvalósítása érdekében tegyen intézkedéseket.

A miniszter az ajánlással egyetértett, válaszában közölte, hogy a 2000. évi útfenntartási- és fejlesztési célelőirányzat tervezett kiadásai között szerepel az Udvar község előtti kamionsáv kiépítésének előirányzata. A létesítmény kiépülése után a kamionok a település előtt kialakítandó kamionsávban várakoznak majd. Az általános helyettes a választ elfogadta.

OBH 2920/1999. és OBH 2921/1999.

Az Alkotmány 70/D. §-ában foglalt lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha az időskorúakat ápoló-gondozó otthonban az étkezés keretében biztosított élelmiszer nyersanyagok energia- és tápanyagtartalmára vonatkozó előírásokat figyelmen kívül hagyják.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 3080/1999.

Az Alkotmány 18. §-ában rögzített egészséges környezethez, valamint az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében deklarált legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal kapcsolatban - figyelemmel a fogvatartottak és az ott dolgozók érdekeire - visszásságot okoz, továbbá az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében megfogalmazott élethez és az emberi méltósághoz való jog közvetlen veszélyét is magában rejti, ha a büntetés-végrehajtási intézet épületei és teljes infrastruktúrája leromlott.

Teljes szöveg: 3.6. alfejezetben.

OBH 3617/1999.

Az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított, a tulajdonhoz fűződő és az Alkotmány 18. §-ban elismert az egészséges környezethez való joggal, valamint az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból eredő jogbiztonság követelményével összefüggésben visszásságot okoz, ha a jegyző huzamos időn túl nem intézkedik az állampolgári kérelemre.

A panaszosok beadványukban azt sérelmezték, hogy a budaörsi jegyző az 1996 óta folyamatosan előterjesztett beadványaira (amelyekben a lakóházuk közelében működő Bt. zajos működését kifogásolták) csak részlegesen kaptak választ és intézkedéseket, továbbá hogy ügyvédjük nem kapott ügyükben semmilyen választ.

Az országgyűlési biztos általános helyettese vizsgálatot indított, mert felmerült az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított, a tulajdonhoz fűződő és az Alkotmány 18. §-ban elismert az egészséges környezethez való joggal, valamint az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból eredő jogbiztonság követelményével a visszásság gyanúja.

Az országgyűlési biztos általános helyettese eljárása során megkereste a budaörsi jegyzőt tájékoztatás céljából és vizsgálatához konkrét kérdésekre is választ kért.

Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a panaszosok 1994-ben, majd 1995-ben az utcájukban működő Bt. zajos tevékenysége miatti bejelentéseire a jegyző előtt egyezség született a panaszosok és a Bt. között. 1996-ban a panaszosok csendháborítás szabálysértése miatt indítottak eljárást a Bt ellen, most már jogi képviselővel, akit a döntéséről a jegyző értesített. A panaszosnak a szabálysértési eljárásra vonatkozó részét országgyűlési biztos általános helyettese az Obtv. 17. § (4) bekezdése alapján hatáskör hiányában nem vizsgálta. A panaszos sérelmével 1998 tavaszán az akkori, majd decemberében a jelenlegi országgyűlési képviselőjénél tett panaszt, amelyekről a jegyző mindkét képviselőt tájékoztatta addigi intézkedéseiről. A jegyző válaszából kiderült, hogy a Bt. részére a korábban érvényben jogszabály szerint került kiadásra szolgáltatóiroda tevékenységi körre egy záradékolt üzletnyitási bejelentés.

Az országgyűlési biztos általános helyettese a jegyző válaszából megállapította, hogy a Bt. által használt telephely épületeit más célra használják, mint amire a használatbavételi engedély szólt. A jegyző intézkedésének elmulasztása jogbizonytalanságot okozott, hiszen a raktárként funkcionáló épület használata okozta a panaszt.

A jegyző álláspontja szerint a telepengedélyezési eljárásról szóló 80/1999. (VI. 11.) kormányrendelet hatálybalépéséig hatósági intézkedést nem áll módjában tenni az ügyben.

Megállapította az országgyűlési biztos általános helyettese, hogy a panaszosoknak az országgyűlési képviselőknek írt levelei ismételt panasznak foghatóak fel, amelynek alapján a jegyzőnek intézkednie kellett volna.

Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a feltárt eljárási hibák, mulasztások az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonsággal és az azzal szervesen összefüggő tisztességes eljárás, továbbá az Alkotmány 18. §-ában biztosított egészséges környezethez való joggal kapcsolatban visszásságot okozott, hiszen semmilyen vizsgálatot nem tartott a jegyző a Bt. által folytatott tevékenység által okozott zaj hatására vonatkozóan. Bár a 20/1982. (X. 12.) IpM rendeletet (amelyet 1997-ben hatályon kívül helyeztek) valóban nem lehetett alkalmazni az adott Bt.-re, azonban az elmulasztott építésügyi eljárásban az alapprobléma tisztázásával döntés lehetett volna hozni.

Az országgyűlési biztos általános helyettese a mulasztásban megvalósuló visszásság megszüntetése érdekében felkérte Budaörs város Jegyzőjét, hogy soron kívül vizsgálja meg, hogy a Bt. milyen jogcímen használja az eredetileg műhely céljára használatba vett helyiségeket iroda és raktár céljára, és amennyiben a rendeltetéstől eltérő használatra nincs engedélye, folytassa le a megfelelő építésügyi eljárást, továbbá hogy soron kívül folytassa le a telepengedélyezési eljárást.

Az ajánlást a jegyző elfogadta és arról tájékoztatta az országgyűlési biztos általános helyettesét, hogy az építési ügyben meghozta határozatát, továbbá hogy a telepengedélyezési eljárást megindította és annak befejezéséről értesíti.

Az eljárást az országgyűlési biztos folytatta, s mivel a megadott időn belül a telepengedélyezési eljárás nem fejeződött be, felhívta a jegyzőt a soron kívüli intézkedésre. A jegyző arról tájékoztatta az országgyűlési biztost, hogy a telepengedélyezési eljárást a Környezetvédelmi Felügyelőségtől megkért zajtszintmérés eredményéig a panaszosnak is megküldött és fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett határozatával felfüggesztette. Az országgyűlési biztos a választ tudomásul vette.

OBH 3646/1998.

Az Alkotmány 18. §-ában és 70/D. §-ában biztosított, az egészséghez és az egészséges környezethez való joggal kapcsolatban visszásságot okoz, ha a fürdőmedencék vízforgatóval való ellátásáról szóló, valamint a gyógyászati-sportcélokat szolgáló fürdők-uszodák akadálymentességére vonatkozó jogi szabályozás nem megfelelő.

A két panasz több mint 300 aláírással érkezett az országgyűlési biztoshoz. A panaszosok a Lukács fürdő úszómedencéinek vízforgatóval való ellátása ellen tiltakoztak, mert úgy ítélték meg, hogy ez a technológia károsítja a gyógyvíz hatóanyagait.

A vizsgálatot a biztos az egészséghez és az egészséges környezethez való jog sérelmének gyanúja miatt indította, és hivatalból kiterjesztette arra is, hogy a Lukács uszodát felújításakor a mozgáskorlátozottak számára akadálymentessé tették-e.

Eljárásában az Országos Tisztiorvosi Hivatal (OTH), az Országos Gyógyhelyi és Gyógyfürdő Főigazgatóság, a Főváros főpolgármestere, az Országos Műemlékvédelmi Hivatal és a Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Rt. segítségét vette igénybe.

Megállapította, hogy a Lukács fürdőben a vízforgatót a tulajdonos a 121/1996. (VII. 24.) Korm. rendeletben foglaltak teljesítése érdekében tervezte beépíteni, amely 2002. december 31-ig teljesítendő általános érvényű kötelezettséget ír elő a töltő-ürítő rendszerű medencék felújításakor. Ettől eltérni - az Országos Vízügyi Főigazgatóság véleményének figyelembevételével - az OTH egyedi felmentése alapján lehet, ha "az elismert ásványvízzel vagy gyógyvízzel üzemelő gyógymedence vizének gyógyászati szempontból értékes, biológiailag aktív alkotórészeit a vízforgatás károsítaná, (vagy) a medence töltésére használt víz olyan összetételű, hogy tisztítására megfelelő technológia nem áll rendelkezésre."

A fenntartó Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Rt. a felmentést több más budapesti fürdővel együtt a Lukácsra is kezdeményezte, és mivel ez államigazgatási eljárás keretében nem vezetett eredményre, bírósághoz fordult, amely új eljárásra utasította az OTH-t. Az új eljárás keretében az OTH a Gyógyfürdő Rt.-t felszólította a felmentéshez szükséges dokumentumok benyújtására. Ezeket az Rt. benyújtotta, az eljárás folyamatban van. Időközben a vízforgatót a Lukács úszómedencéihez beépítették.

Az akadálymentesség biztosítását a jelenleg folyó felújítási munkálatok között tervezték, de nem készült ilyen átalakítás. A tervezett helyet fenntartják a későbbi kialakítás érdekében.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy

1. A vízforgató beépítésével kapcsolatos felmentési eljárás csak a gyógymedencék ügyében folyt, mivel a jogszabály azt úszómedencéknél kötelezővé teszi, és az alól felmentést sem engedélyez. Ennek oka a gyógymedencék és úszómedencék eltérő célú használata. A felmentési eljárás jelentősége azonban nyilvánvaló az úszómedencékre is. Ha a kifejezetten gyógyászati célú fürdőmedencénél nem indokolt a felmentés, jogszabály-változtatás sem alapozhatná meg azt az ugyanazon vízzel táplált úszómedence esetében. Ugyanakkor felmerül a kérdés, ha a felmentés indokolt, mert a szakmai megállapítás szerint a gyógyvíz károsodik a vízforgatás hatására, figyelmen kívül hagyható-e ez a tény az úszómedencéket igénybevevők szempontjából? Ha a vízben oldott hatóanyagok olyan kémiai reakcióba lépnek a vízforgatáshoz használt reagensekkel, amelynek eredménye kifejezetten egészségkárosító anyagok megjelenése a vízben, van-e jelentősége annak, hogy gyógyfürdőzés vagy úszás céljából tartózkodnak-e benne emberek? Ha "csak" a gyógyhatását veszti el a víz, ez az igénybevevő szempontjából akkor is hátrány, mert az egészségének megőrzését (esetleg visszanyerését) szolgáló, eddig az uszodában rendelkezésre álló gyógyvízhez a továbbiakban nem jut hozzá.

A vizsgálatban az országgyűlési biztos azzal szembesült, hogy a vízforgatásnak a gyógyvizekre gyakorolt hatása kérdésében ma még a tudomány, a szakma is megosztott. Támpontot nyújthatott volna a kérdésben a felmentések ügyében zajló per, illetve az abban megszülető szakvélemények. Ilyenek azonban nem készültek, mivel új eljárást rendeltek el. Minthogy az országgyűlési biztos nem járhat el olyan ügyben, amelyben nincs jogerős államigazgatási döntés, a Lukács uszodában a vízforgató beépítésének konkrét kérdésében a hatásköre hiányát állapította meg. Ugyanakkor azt is megállapította, hogy jelenleg a vízforgató alkalmazása vagy mellőzése egyébként sem közelíthető meg hatóság vagy közszolgáltató cselekedete vagy mulasztása következményeként, mert nem mindig van eljárási kötelezettség.

Ennek elsődleges oka a vízforgató-beépítés kötelező előírásának, a felmentési eljárás jogi szabályozásának a hiányossága, és ez az állampolgároknak a legmagasabb szintű testi-lelki egészséghez való alkotmányos jogaival kapcsolatos visszásságot idézhet elő.

A töltő-ürítő rendszer vagy a vízforgatás közötti választásnak ugyanis - a gyógyvíz gyógyhatásának változásán túl - több releváns szempont együttes vizsgálatán kell alapulnia, így például:

- A Föld vízkészlete, az emberiség rendelkezésére álló természeti erőforrások végesek, úgy kell velük gazdálkodni, hogy azt mind a jelen, mind a jövő számtalan generációja még igénybe vehesse. (48/1997. (X. 6.) AB hat.)

- Magyarország fürdőiben a különböző medencék táplálása minősített gyógyvízből, ásványvízből, "közönséges" vezetékes vízből, egy vagy több forrásból, kútból, ezek keverékéből csapvizes "pótlással" stb. történik. A forrásból-kútból táplált gyógyfürdők közül többnél - a vízhozamtól függően - a felszínre tört víz egy része fel nem használtan a csatornába kerül. Ezen esetekben tehát a "véges javak" mindenképpen elhasználódnak, csak az egyik esetben (a töltő-ürítő rendszerben) közben hasznosulnak, a másik esetben (a vízforgatásnál) felhasználatlanul kerülnek a csatornába.

- A természetes vizek környezeti ártalmak miatt már eleve szennyezettek lehetnek. A fürdőzők, úszók által tömegesen igénybe vett medencék további biológiai, vegyi, fizikai szennyezésnek kitettek.

- A töltő-ürítő rendszerek és a vízforgatásos technológia alkalmazásának más az egyszeri beruházási és a későbbi fenntartási-működtetési anyagi igénye stb.

- Nagyságrendekkel eltérő a működtetési költsége a saját kúttal rendelkező fürdőnek és a vízdíjat fizető fürdőnek.

A fent ismertetett összetett szempontok vizsgálata nem lehet a fürdő tulajdonosának (fenntartójának), a vízforgató beépítésére kötelezettnek a kompetenciája, márpedig a felmentési eljárás kezdeményezési lehetőségével csak neki van joga arra, hogy az ügyet a hatóság elé vigye. A tulajdonos viszont gyakran anyagi érdekei (vagy szükséghelyzete stb.) folytán ellenérdekelt a helyes megoldással. Ezért nem várható, hogy az alkotmányos értékek - az egészséges környezet, a véges javak stb. - védelmének szempontjai vezessék abban a döntésében, hogy folyamodik-e felmentésért. Ha nem fordul a hatósághoz, nincs eljárás sem, így annak a vizsgálata sem merül fel, hogy károsítja-e a vizet a vízforgatás.

A jogszabály a vízforgató létesítését teszi kötelezővé, a használatát már nem. Tehát nem szabálytalan, ha a kormányrendelet teljesítése érdekében a fürdő üzemeltetője a vízforgatót beépíti, de mivel saját kúttal rendelkezik, és a víz "ingyen van", továbbra is töltő-ürítő rendszerben üzemelteti a medencét. Nincs szabály az indokolt felmentés (a víz károsodása) esetén az ugyanazon vízzel táplált úszómedencékben a vízforgató beépítésének mellőzhetőségére sem.

Minthogy a hiányos szabályozás az előbbiekben ismertetett módon az állampolgárok egészséghez való alkotmányos jogát veszélyezteti, az országgyűlési biztos javasolta, hogy az egészségügyi miniszter kezdeményezze a 121/1996. (VII. 24.) Korm. rendelet módosítását, és saját hatáskörében módosítsa a végrehajtáshoz szükséges további rendeleteket. A módosítások biztosítsák, hogy a döntések tudományos megalapozottsággal és az eltérő érdekek figyelembevételével szülessenek úgy, hogy az élethez, az egészséghez való jog szempontja elsőbbséget élvezzen.

2. A mozgáskorlátozottak akadálymentes közlekedésének kérdésében az országgyűlési biztos megállapította, hogy a Lukács uszodába és a felújított medencékbe a bejutás nem akadálymentes. Nincs feloldva az akadálymentes közlekedésre vonatkozó és a higiénés előírások (például lábmosóhasználat) közötti ellentmondás sem. Már több jelentésben, átfogóan az OBH 434/1998. számúban foglalkozott a biztos az akadálymentesség vizsgálatával. Megállapította, hogy a környezet általában nem akadálymentes. Sem az épület-építmény kör, sem az épített környezetnek az a része nem kellően tisztázott és kijelölt, ahol az akadálymentességet biztosítani kell. Mivel akkori ajánlása nyomán a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium előterjesztésében a szükséges jogszabály-módosítások már egyeztetés alatt állnak, ezért ebben újabb ajánlást nem tett.

Kezdeményezte azonban, hogy az egészségügyi miniszter és az ifjúsági és sportminiszter rendeletükben állapítsák meg annak a szabályait, hogy a gyógyászati-sportcélokat szolgáló fürdők és uszodák területén hol, hogyan és kinek kell biztosítania az akadálymentességet. Kezdeményezzék e szabályoknak megfelelően a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról, valamint a sportról szóló törvények szükség szerinti kiegészítését.

Felkérte Budapest főpolgármesterét, hogy e kötelezettségek, határidők meghatározása előtt is mind a Lukács uszoda további, mind a többi budapesti fürdő felújításkor az akadálymentességet lehetőség szerint biztosítsa.

Az egészségügyi miniszter határidőben válaszolt. Mivel az általa tervezett intézkedések a felvetett problémáknak csak egy részét orvosolják, az országgyűlési biztos kezdeményezését fenntartotta, illetve megismételte. A válaszadás határideje még nem járt le.

Az ifjúsági és sport miniszter állásfoglalását a biztos megsürgette, válasz még nem érkezett.

A főpolgármester helyettese a kérés teljesítésére ígéretet tett.

Kapcsolódó ügy: OBH 8376/1997.

OBH 3971/1999. és OBH 3972/1999. számú ügyek utóélete

1999. augusztus 18-án az ÁNTSZ-hez bejelentés érkezett, hogy a miskolci Közös Sors Közhasznú Egyesület szociális otthonában elhelyezett gondozottakról összesen egy ápoló gondoskodik. A egyesület elnöke határozatlan időre külföldre utazott. Az egyesület kasszája üres, a gondozottak ellátása nincs biztosítva. Az ÁNTSZ a gondozottakat a miskolci Semmelweis Kórházban helyezte el. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa hivatalból vizsgálatot rendelt el gondozott időskorú ápoltak ügyében.

A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei főügyésztől, az ÁNTSZ Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Hivatalától és a Közigazgatási Hivataltól beszerzett adatok alapján megállapította, hogy az intézmény működésével összefüggő mulasztások és az ellenőrzésre hatáskörrel rendelkező szervek tevékenységére vonatkozó jogszabályok hiányosságai sértik a gondozottak jogát a jogállamisághoz és ennek lényegi elemét képező jogbiztonsághoz (Alk. 2. § (1) bek.), továbbá az élethez és az emberi méltósághoz (Alk. 54. § (1) bek.), a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez (Alk. 70/D. § (1) bek.) és az öregség, betegség, rokkantság esetén a szükséges ellátáshoz (Alk. 70/E. § (1) bek.) fűződő alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságokat okoznak.

Az országgyűlési biztos ajánlotta, hogy az igazságügy-miniszter állapítsa meg a vállalkozás formájában működtetett szociális intézmények vezető tisztségviselőivel szemben támasztható büntetlenségi és alkalmassági követelményeket, a szociális és családügyi miniszter szabályozza a személyes gondoskodást nyújtó intézmények működése ellenőrzésének szabályait, gondoskodjon arról, hogy a működési engedéllyel nem rendelkező intézmények bezárattatását - amennyiben tényleges működésüket a jogszabályokban előírt feltételek hiányában megkezdik - jogszabályi szinten rendezzék, az ÁNTSZ Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Intézete vezetője gondoskodjon a határozatok végrehajtásáról, a végrehajtás ellenőrzéséről és a súlyos hiányosságok megfelelő időben történő megszüntetéséről.

Felkérte a legfőbb ügyészt, hogy intézkedjék az ápolást, gondozást nyújtó, bentlakásos intézmények ügyészi felügyeletéről, ajánlotta a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közigazgatási Hivatal vezetőjének, hogy rendszeresen ellenőriztesse az ápolást, gondozást nyújtó, bentlakásos intézmények gondozottjainak helyzetét.

Az igazságügyminiszter az ajánlást elfogadta, a jogszabály előkészítése folyamatban van.

A szociális és családügyi miniszter az ajánlást elfogadta, hatályba lépett a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmény és a falugondnoki szolgálat működésének engedélyezéséről, továbbá a szociális vállalkozás engedélyezéséről szóló 188/1999. (XII. 16.) Korm. rendelet.

Az ÁNTSZ Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Intézetének vezetője az ajánlást elfogadta.

A legfőbb ügyész helyettese csak az intézményeket fenntartó egyesületek ellenőrzését tartotta megvalósíthatónak. Válaszát az országgyűlési biztos elfogadta.

A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közigazgatási Hivatal vezetője az ajánlást elfogadta. Hivatala évente ellenőrzi a nem állami, háromévente az állami fenntartású szociális intézmények működését.

OBH 4009/1999.

Visszásságot okoz az Alkotmány 17. §-ában biztosított szociális gondoskodáshoz való joggal, a 70/A. §-ában deklarált jogegyenlőség követelményével, valamint a 70/D. § (1) bekezdésében biztosított lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal összefüggésben, ha a sorkatonákat jogszabály alapján megillető térítésmentes fogorvosi ellátást a polgári szolgálatot teljesítők esetében az orvos megtagadja.

Teljes szöveg: 3.3. alfejezetben.

OBH 4036/1999.

Az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított, a tulajdonhoz való és az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglalt jogorvoslati joggal, továbbá az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból eredő jogbiztonsággal összefüggésben visszásságot okoz, ha a jegyző nem dönt határozattal a hozzá benyújtott kérelemről.

A panaszos a beadványában azt sérelmezte, hogy az öcsödi jegyző nem intézkedik a szomszédja méhtartása miatt tett panaszára.

Az országgyűlési biztos általános helyettese vizsgálatot indított, mivel felmerült az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított a tulajdonhoz való és az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslati joggal összefüggésben a visszásság gyanúja.

Az országgyűlési biztos általános helyettese eljárása során a jegyzőtől megkérte az ügyre vonatkozó iratokat.

Ezek alapján megállapította, hogy a panaszos 1999 márciusában bejelentette az öcsödi jegyzőnek, hogy szomszédja több mint 40 méhkaptárt tart, és az előző évben miközben a kertjében tartózkodott, a szomszédos ingatlanról a méhek megtámadták. Ennek következtében orvost kellett hívni, majd mentőt. A szomszéd emiatt a kaptárakat máshol helyezte el. Amikor ez évben bement az ingatlanára kerti munkákat végezni, azt tapasztalta, hogy a méhkaptárokat visszatelepítették az eredeti helyére. A panaszos kérte, hogy a jegyző kötelezze a szomszédját arra, hogy a méhkaptárokat máshol helyezze el.

A jegyző az iratok megküldése mellett arról tájékoztatta az országgyűlési biztos általános helyettesét, hogy méhészettel kapcsolatban nem készült önkormányzati rendelet. A rendelkezésre álló iratok szerint a jegyző írásban arról tájékoztatta a panaszost, hogy helyszíni szemle alapján megállapította, a méhkaptárok elhelyezése szabályos, a panaszos ingatlanához legközelebbi kaptár is 7 méter távolságra van, a röppnyílás nem az ingatanra néz. Tájékoztatta továbbá a panaszost, a szomszédja ígéretet tett arra, hogy a méheket április végétől szeptember végéig a község külterületén fogja tartani. Az Áe. értelmében a közigazgatási szervnek mind az ügy érdemében, mind az eljárás során eldöntendő kérdésekben határozatot kell hoznia.

Az országgyűlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a jegyző elmulasztotta a döntését határozatba foglalni. Ezzel az eljárással az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított a tulajdonhoz való, valamint az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz fűződő joggal összefüggésben visszásság keletkezett és ezáltal sérült az Alkotmány 2. §. (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból eredő jogbiztonság követelménye is. A határozat meghozatalának elmulasztásával a jegyző bizonytalanságban tartotta mind a panaszost ingatlana használata kérdésében, mind az ellenérdekű felet abban a kérdésben, hogy köteles-e a méheket más helyen tartani, s ha el kell távolítani az ingatlanáról és nem teszi, van-e annak következménye. Azzal, hogy a jegyző nem hozott határozatot, megfosztotta a panaszost a fellebbezési jogától, visszásságot okozva.

A hivatali mulasztásban megnyilvánuló visszásság megszüntetése érdekében az országgyűlési biztos általános helyettese ajánlásában felkérte Öcsöd község jegyzőjét, hogy soron kívül hozzon határozatot a panaszos kérelmére, valamint gondoskodjon hivatalában mind az anyagi-, mind az eljárásjogi szabályok, továbbá az ügyintézézi határidők maradéktalan megtartásáról.

A jegyző az ajánlásban foglaltaknak megfelelően meghozta a birtokvédelmi eljárásban a határozatot, és a kért intézkedéseket is megtette.

Az országgyűlési biztos általános helyettese a választ elfogadta és az ügyet lezárta.

OBH 4079/1999. és OBH 5879/1999.

I. A gondozottak, hozzátartozóik, valamint az intézmény dolgozóinak törvényes érdekeire is figyelemmel, az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített, jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben visszásságot okoz, ha az időskorúakat ápoló-gondozó otthon házirendje nem tartalmazza a jogszabályban meghatározott, kötelező tartalmi elemeket. Ugyanezen joggal összefüggésben okoz visszásságot, ha az intézmény érdekképviseleti fóruma nem működik.

II. Az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében rögzített lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez fűződő alkotmányos jogával összefüggésben visszásságot okoz, ha az intézetben nem alakítanak ki egészségügyi elkülönítőt és megfelelő orvosi szobát. Ugyanezen joggal összefüggésben okoz visszásságot az intézet, ha az épület folyamatos fűtését nem tudja biztosítani.

III. Az Alkotmány 58. § (1) bekezdésében rögzített szabad mozgáshoz és a tartózkodási hely szabad megválasztásához fűződő jogot sérti, ha a bentlakásos intézmény büntetésből kimenőmegvonást alkalmaz.

IV. Az ellátottaknak az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésében rögzített szociális biztonságához és ellátáshoz fűződő jogát sérti, ha az otthon nem gondoskodik leendő lakói előgondozásának megszervezéséről. Ugyanezen jogot veszélyezteti - illetve arányától és tartamától függően sérti -, ha az intézménynél nem áll alkalmazásban a jogszabály által előírt szakképzett ápolószemélyzet.

A panaszosok beadványaikban a leányfalui Református Szeretetotthon által nyújtott ellátást kifogásolták. Sérelmezték a betegekkel való bánásmódot, az ápolási-gondozási tevékenységet, a szükséges gyógyszerekkel való ellátottság hiányát, az étel mennyiségét és minőségét, valamint a folyamatos fűtés hiányát.

Az intézmény - amely 1969-ben történt létesítésétől kezdődően időseket ápoló-gondozó otthonként működik - alapítója és fenntartója a Magyarországi Református Egyház Zsinata. Az otthonnak a Pest Megyei Közigazgatási Hivatal 1997. október 27-én kelt határozatában - 55 férőhelyes idősek otthona ellátási formára - határozatlan időre szóló működési engedélyt adott. A vizsgálatok idején az előírt létszámhatárnak megfelelően az otthonban 55 személyt ápoltak. Az otthonban a dolgozók létszáma 8 volt, közülük négyen az előírt szakképzettséggel rendelkeznek, illetve három dolgozó esetében a feladatellátáshoz szükséges végzettség megszerzése folyamatban van. Az otthonban mentálhigiénés szakembert nem foglalkoztatnak. Az országgyűlési biztos álláspontja szerint önmagában a hit és az intézetet vezető lelkipásztor által nyújtott lelki gondozás nem "válthatja ki" a mentálhigiénés szakember alkalmazását. A vizsgálat megállapítása szerint a jogszabályban előírt és a megfelelő szakképzettséggel rendelkező mentálhigiénés szakember hiánya a gondozottak lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez, valamint a szociális biztonsághoz fűződő alkotmányos jogával összefüggésben visszásságot okozott. Az otthon a jogszabályban meghatározott előgondozást nem végez. A beutalt csak már mint lakó ismerkedhet meg az otthonnal, leendő társaival, jogaival és lehetőségeivel. A vizsgálat megállapítása szerint az előgondozási kötelezettség hiánya a gondozottak szociális biztonsághoz való alkotmányos jogával összefüggésben visszásságot okozott. Az otthon lakószobáinak fűtése gázkazánok üzemben tartásával történik. A panaszokban szereplő elégtelen fűtés az épület jellegéből és a szigetelés elégtelen állapotából fakad. A már elavult technikával készült és beépített nagyméretű, fémkeretes ablakok annak ellenére huzatosak, hogy azokat a tavalyi évben újraszigetelték. Ezzel, valamint a tető szigetelésének hiányosságaival magyarázható, hogy az épületben a fűtési időszakban mért hőmérséklet nem haladja meg a 20 °C fokot. A vizsgálat megállapítása szerint a téli időszakban gyakori fűtési elégtelenség az otthon gondozottainak a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való alkotmányos jogával összefüggésben visszásságot okoz.

A vizsgálat megállapítása szerint az otthonban sem orvosi szoba, sem egészségügyi elkülönítő nincs. Orvosi szoba hiányában a nővérszobában folyik valamennyi orvosi-egészségügyi (rendelés, gyógyszerelés, nyilvántartás) tevékenység. A vizsgálat idején hatályban volt 2/1994 (I. 30) NM rendelet 42. § (2) bekezdésének e) pontja szerint a bentlakásos intézményben biztosítani kellett az egészségügyi gondozás céljára (pl. orvosi szoba, betegszoba) szolgáló helyiségeket. Ez a kötelezettség az új, 1/2000. (I. 7.) SZCSM rendelet előírásai értelmében továbbra is fennáll. Egy minden igényt kielégítő orvosi szoba léte vagy nem léte nem a helyiség elnevezésének kérdése. Az országgyűlési biztosának álláspontja szerint a hivatkozott jogszabály által megkövetelt általános orvosi jelenlét, az intézet biztosította egyetlen vegyes használatú helyiségben - amely egyben a vizsgáló, az orvosi szoba, az ügyeleti szoba és a nővérszoba is - nem megoldható. A vizsgálat megállapítása szerint az orvosi szoba és az egészségügyi elkülönítő kialakításának hiánya az otthon gondozottainak a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való alkotmányos jogával összefüggésben visszásságot okoz. Büntetést az otthon az "alkoholos" állapotban visszatérőkkel szemben alkalmaz. A kifogásolt magatartás szankciója a házirend 7. pontja alapján alkalmazható kimenőmegvonás. Az 1993. évi III. tv. szerint a jogosult távozása csak akkor tagadható meg, ha a jogosult kezelőorvosának szakvéleménye - a jogosult önmagát vagy másokat veszélyeztető egészségi állapota miatt - az eltávozást nem javasolja. Az otthonnak az a gyakorlata, amely szerint a kimenőmegvonást büntetésként alkalmazzák, a gondozottak szabad mozgáshoz, a tartózkodási hely szabad megválasztásához fűződő alkotmányos jogaival kapcsolatban okoz visszásságot.

Az intézeti házirend az érték- és vagyonmegőrzés témakörében arról, hogy milyen esetekben szükséges a készpénzt - pénzintézetben - betét formájában megőrizni, nem rendelkezik. A vizsgálat megállapítása szerint a kifogásolt tárgykör szabályozásának hiánya a tulajdonhoz fűződő, valamint a szociális biztonsághoz való alkotmányos joggal, továbbá - figyelemmel a gondozottak törvényes érdekeire - a jogállamiságból fakadó jogbiztonság alkotmányos elvével összefüggésben okoznak visszásságot.

Az otthon érdekképviseleti fóruma formailag - a házirend is tartalmaz utalást az intézet Érdekképviseleti Bizottságra - létezik, gyakorlatilag azonban nem működik. Az érdekképviseleti fórum működésének hiánya - figyelemmel a gondozottak, hozzátartozóik, valamint az intézmény dolgozóinak törvényes érdekeire is - a jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben okoz visszásságot.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a Magyarországi Református Egyház Zsinata által fenntartott leányfalui Református Szeretetotthonának működésével kapcsolatban megállapított alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságok orvoslása érdekében ajánlást tett az intézet fenntartójának. Felkérte, hogy gondoskodjon az egészségügyi feladatok ellátásához minimálisan szükséges intézeti szakápolói létszám biztosításáról, az intézmény megfelelő szigetelésének biztosításáról, az otthon érdekképviseleti fórumának jogszabályoknak megfelelő működtetéséről.

Az intézmény igazgatójánál kezdeményezte, hogy gondoskodjon a jogszabályban előírt egészségügyi elkülönítő és orvosi szoba kialakításáról és rendeltetésszerű használatának biztosításáról, az eseti orvosi szakvélemény hiányában, büntetésként alkalmazott kimenőmegvonás gyakorlatának megszüntetéséről, valamint a hatályos jogszabályi előírásoknak maradéktalanul megfelelő házirendről. Az érintettek valamennyi ajánlást elfogadták.

OBH 4486/1999.

Az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított, a tulajdonhoz való joggal és az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslati joggal összefüggésben, valamint az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével és az azzal szervesen összefüggő tisztességes eljáráshoz való joggal kapcsolatban visszásságot okoz, ha a jegyző a megindult eljárásban határidőn túl hoz határozatot, és ha a jegyző az előterjesztett kérelmet nem tartalma szerint bírálja el.

A panaszos a beadványában azt sérelmezte, hogy a szigetszentmiklósi jegyző nem járt el megfelelően a szomszédja sírkőkészítési- és csiszolási tevékenységét kifogásoló bejelentésére.

Az országgyűlési biztos vizsgálatot indított, mert felmerült az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében deklarált, a tulajdonhoz való joggal és az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslati joggal összefüggésben a visszásság gyanúja.

Az országgyűlési biztos a jegyzőtől kapott tájékoztatásból és megküldött iratokból megállapította, hogy a panaszos 1999 márciusában szóbeli bejelentést tett a helyi jegyzőnél, mert a szomszédja az ingatlana udvarán sírkőkészítési- és csiszolási tevékenységet folytat, és a szálló kőpor miatt saját kertjét nem tudja rendeltetésszerűen használni. A hatóság 30 napon belül tárgyalást tartott, határozatot az ügyben azonban nem hozott. A jegyző, amikor tudomására jutott, hogy a panaszos szomszédja vállalkozói engedélyt kíván kiváltani, arról tájékoztatta a Pest Megyei Kézműves Kamarát, hogy Szigetszentmiklós általános rendezési terve nem teszi lehetővé az adott ingatlanon sírkőkészítő tevékenység folytatását. A Kézműves Kamara ennek ellenére kiadta a vállalkozó igazolványt. Az önkormányzat megkereste a Közép-Duna-Völgyi Környezetvédelmi Felügyelőséget, van-e a panaszos szomszédjának engedélye a tevékenység folytatására. A válaszból kiderült, hogy miután a telepengedélyezésről szóló jogszabályt 1997-ben hatályon kívül helyezték, szakhatósági állásfoglalásuk nem szükséges a sírkőkészítési tevékenység folytatásához, azonban a sűrűn lakott környezetben nem javasolják. A jegyző az országgyűlési biztos eljárása során utóbb közölte, hogy a panaszos szomszédjának vállalkozói igazolványát a 80/1999. (VI. 11.) Korm. rendelet hatálybalépését követően a Kézműves Kamara visszavonta, továbbá hogy a panaszolt személy ingatlanát elidegenítette. A jegyző tájékoztatásából az is kitűnt, hogy a panaszos szomszédja több tanúval igazolta, hogy tevékenységével felhagyott. Az országgyűlési biztos a rendelkezésére álló iratokból megállapította, hogy a jegyző bár a telepengedélyezi eljárások szabályainak hiánya miatt nem tudott intézkedni a panaszos kérelmére, nem élt a más jogszabályok adta lehetőséggel. A jegyzőnek birtokvédelmi eljárást kellett volna lefolytatni, hiszen a panaszos az eljárás megindítása alapjául szolgáló beadványában elsősorban azt kifogásolta, hogy zavarja a szomszédja tevékenysége. E helyett a jegyző szabálysértési eljárást indított, ugyanakkor azt nem fejezte be. A jegyző az eljárásával az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével és az azzal szervesen összefüggő tisztességes eljáráshoz való joggal kapcsolatban visszásságot okozott. A határozat meghozatalának elmulasztásával sérült a panaszosnak az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosította tulajdonhoz fűződő joga (miután ingatlana rendeltetésszerű használatában korlátozva volt), továbbá az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslati joga. A Kézműves Kamara eljárása annak ellenére szabályos volt, amikor kiadta az iparjogosítványt, hogy a területen a rendezési terv ilyen tevékenység folytatására nem ad lehetőséget. A vállalkozói tevékenységről szóló törvény szerint ugyanis csak a hatósági engedélyhez kötött tevékenység esetében - ennek hiányában - tagadhatja meg a vállalkozói engedély megadását. A Kézműves Kamara, ahogy megjelent a telepengedélyezési eljárásról kormányrendelet, az igazolványt visszavonta.

Mint arról a jegyző tájékoztatott, a panaszos szomszédja elidegenítette az ingatlanát, s az iratokban fellelhető a szomszéd tanúkkal igazolt azon nyilatkozata, hogy nem gyakorolta a sírkőkészítő tevékenységét, amióta a vállalkozói igazolványát visszavonták. A kötelezést kimondó határozatra, illetőleg érdemi határozatra - tekintettel arra, hogy az okafogyottá vált - nem kerülhet sor. Ugyanakkor a megindult szabálysértési eljárást be kell fejezni.

Az országgyűlési biztos ezért felkérte Szigetszentmiklós Önkormányzatának jegyzőjét, hogy soron kívül fejezze be a folyamatban lévő szabálysértési eljárást, valamint hogy gondoskodjon hivatalában mind az anyagi, mind az eljárásjogi szabályok maradéktalan megtartatásáról.

A jegyző az ajánlásnak megfelelően meghozta határozatát, és intézkedett a jövőbeni szabályos eljárások érdekében.

Az országgyűlési biztos a választ elfogadta és az ügyet lezárta.

OBH 4488/1999.

Nem sérül az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság alkotmányos elve, valamint a testi, az érzékszervi, az értelmi, a beszéd- vagy más fogyatékos gyermeknek az Alkotmány 70/D. §-ában rögzített legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez fűződő alkotmányos joga, ha a megfelelő fejlesztő felkészítés megkezdése, illetve folytatása érdekében közreműködésre kötelezett hatóságok eljárása megfelel az irányadó jogszabályok előírásainak.

A panaszos beadványában azt sérelmezte, hogy a Budapest Főváros Közigazgatási Hivatala által, gyermekének fejlesztő felkészítése tárgyában hozott határozatának a Mozgássérültek Pető András Nevelőképző és Nevelőintézete elzárkózó magatartása miatt nem tud érvényt szerezni. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a rendelkezésére álló dokumentumok alapján megállapította, hogy Budapest Főváros Önkormányzatának Oktatási Ügyosztálya 1999 áprilisában tájékoztatta a közigazgatási hivatal vezetőjét, hogy a Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértői és Rehabilitációs Bizottságok javaslata alapján kiadott határozatok ellen benyújtott fellebbezések felülvizsgálatára szakvélemény készítését a jövőben a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola Pedagógiai Szakszolgáltató és Szakmai Szolgáltató Központja (a továbbiakban: PSzSzSzK) végzi. Ennek ismeretében terjesztették fel a panaszos elsőfokú határozata elleni fellebbezését a PSzSzSzK-hoz. Az intézet a hozzá felterjesztett vizsgálati anyagot visszaküldte a közigazgatási hivatalhoz, mert a PSzSzSzK jegyzői eljárásban való közreműködése az eljárására irányadó jogszabályok értelmében csak a szakértői és rehabilitációs bizottságok illetékesség alá tartozó esetekre korlátozódik. Ezt követően kereste meg a közigazgatási hivatal a Látásvizsgáló Országos Rehabilitációs Szakértői Bizottságot, annak érdekében, hogy a hozzá felterjesztett szülői fellebbezést már a szakvélemény ismeretében tudja elbírálni. A szakvélemény ismeretében hozta meg a közigazgatási hivatal a határozatot a gyermek fejlesztő felkészítése tárgyában. A határozat szerint a gyermek taníthatósága gyógypedagógiai módszerekkel eredményesen a Mozgássérültek Pető András Nevelőképző és Nevelőintézetnél oldható meg, ezért a gyermek képességeire való tekintettel továbbra is ezt az intézetet jelölték meg képzési kötelezettként. A Mozgássérültek Pető András Nevelőképző és Nevelőintézete azonban értesítette a határozatot hozó közigazgatási hivatalt, hogy az intézet Szervezeti és Működési Szabályzata nem ad lehetőséget arra, hogy a gyermek az Intézet Általános Iskolájában nyerjen elhelyezést. A panaszos gyermeke az 1998/99-es tanévben is csak konduktív mozgásfejlesztést kapott. A 4. számú Szakértői Bizottság javaslatára egy évig létesült tanulói jogviszonya. A közigazgatási hivatal állásfoglalást kért az Oktatási Minisztériumtól. A minisztérium szerint a Mozgássérültek Pető András Nevelőképző és Nevelőintézete nem jelölhető ki képzési kötelezettség teljesítésére, mert az nem állami intézmény, és a feladat ellátására vonatkozó érvényes megállapodás sincs az állam és az intézet között. A tények ismeretében a közigazgatási hivatal saját korábban hozott határozatát visszavonta, és új eljárásra utasítás mellett egyidejűleg megsemmisítette a fellebbezéssel érintett elsőfokú határozatot. A gyermek mentális állapota védelmének érdekében a panaszosnak hét olyan intézményt ajánlottak fel, ahol a gyermeket megfelelő módon és környezetben fejleszthetnék. Az erőfeszítések nem jártak eredménnyel. Hol a szülőnek nem felelt meg a felajánlott intézmény, hol az intézmény nem tudta vállalni a gyermek megfelelő fejlesztését.

A megismételt elsőfokú eljárásban a 4. számú Szakértői Bizottság megkereste a jelenleg is működő nappali otthonokat, de azokban üres férőhely hiányában nincs mód a gyermek elhelyezésére. Az elsőfokú hatóság (az újpesti önkormányzat polgármesteri hivatala) jegyzője 1999. októberében a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskola Szakmai Szolgáltató Központját kérte fel a gyermek szakértői vizsgálatára. A főiskola főigazgatója javaslatot tett a szülőknek a gyermek érdi napközi otthonban történő elhelyezésére, de a szülők ezt a lehetőséget sem fogadták el. A jegyző a tanköteles korú gyermeket a Vakok Batthyány László Gyermekotthona Római Katolikus Iskolájába kötelezte beíratni. A PSzSzSzK felülvizsgálati szakértői véleményében megállapította: "összességében a gyermeknél halmozott sérülés áll fenn (értelem, mozgás, látás, beszéd), amelyek összetevői között nem állapítható meg az egyes akadályozottságok súlyosságdominanciája. A nevelését-oktatását illető döntésben irányadó a látás sérülés ténye, amelyet az önkormányzat által kiállított vaksági személyi járadékra vonatkozó határozat is igazol, amely mögött orvosi javaslat áll." A gyermek azóta is a Vakok Batthyány László Gyermekotthona Római Katolikus Iskolájába jár, erről a közigazgatási hivatal illetékes munkatársa 2000. február 24-én személyesen is meggyőződött.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megállapította, hogy az ügyben nem sérült sem a jogállamiságból fakadó jogbiztonság alkotmányos elve, sem a gyermek lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez fűződő alkotmányos joga. Az ügyben eljárt szervekhez intézett kérelmeket az arra illetékesek megvizsgálták, illetve megvizsgáltatták, elmaradt vagy megalapozatlan intézkedést nem észlelt az ügyben, ezért a Hivatalánál folyó eljárást megszüntette, a vizsgálatot lezárta.

OBH 4541/1999.

Veszélyezteti az egészséges környezethez (Alk. 18. §) és a lehető legmagasabb szintű testi egészséghez (70/D. §) való jogot, ha a lakóházak közelében lévő terület elhanyagolt, gyomos, növényi és állati veszélyes károsítók búvóhelyéül szolgál.

A kiskőrösi panaszos beadványában a vasúti sínek Bánffy u.-Drégely u. által határolt terület nagyfokú rendezetlenségét sérelmezte. Előadta, hogy a náddal, sással, gyomnövényekkel benőtt terület vonzza a kórokozókat és erős bűzt áraszt.

Az országgyűlési biztos az egészséges környezethez és a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog érintettsége miatt indított vizsgálatot. Megkereste Kiskőrös város jegyzőjét, akitől az üggyel kapcsolatos álláspontjáról kért tájékoztatást. Ezt követően a MÁV Rt. Pálya, Híd- és Magasépítményi Szakigazgatóságának vezetőjétől kért felvilágosítást az érintett területen elvégzett kertészeti, karbantartási munkákról, továbbá a MÁV Rt-nek a terület jövőjére vonatkozó elképzeléseiről.

A panasszal érintett alacsony fekvésű, belvizesedésre hajlamos terület a Kiskunhalasi Pályagazdálkodási Főnökség kezelésében van. A kezelő a terület gaztalanítását több alkalommal is elvégezte, ez azonban a problémát nem oldotta meg. Erre utal, hogy Kiskőrös város jegyzője korábban gyomtalanítást és kaszálást magában foglaló kertészeti munkák folyamatos elvégzésére kötelezte a kezelőt. A nem alkalomszerű, folyamatos gyomtalanítás és kaszálás - ha a problémát teljesen nem is oldja meg - elősegíti, hogy a terület rendezettebb legyen. A jegyző a növényvédelmi szabálysértés miatt bírságot is kiszabott, mivel a terület elhanyagolt volt, gyomos, növényi és állati veszélyes károsítók búvóhelyéül szolgált. Az elszaporodó parlagfű túl azon, hogy a gondozatlanság látványát kelti, a nyári időszakban allergiás megbetegedéseket is okoz, ezért irtása különösen indokolt. A Tisztiorvosi Szolgálat véleménye alapján a területen a fertőzésveszély bekövetkezése is fennáll.

A panasz hatékony kezelését megnehezíti a terület kedvezőtlen elhelyezkedése, amely abból adódik, hogy alacsony fekvése miatt a víz ide folyik. A MÁV álláspontja az, hogy a környéken meg kell oldani a csatornázást, a vizet el kell vezetni megfelelő helyre, és csak ez után nyílik lehetőség a végleges rendezésre. A területen létesülhetne park, vagy bármi más, amire a városrendezési terv lehetőséget ad. A terület feltöltése amellett hogy igen költséges, csatornázás nélkül azt eredményezné, hogy a csapadékvíz megrekedne az úton.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a megnyugtató megoldás a terület végleges rendezése lenne. Az 1-1,5 hektáros terület jelenlegi állapotának teljes felszámolása jelentős anyagi ráfordítást igényel. Amíg a terület rendezése nem történik meg, a kezelő kötelessége a megfelelő, folyamatos karbantartás. (Az országgyűlési biztos kedvezőnek ítélte, hogy 2000 márciusában vegyszeres gyomirtásra került sor.)

A kialakult állapot - figyelemmel az ÁNTSZ szakvéleményére - veszélyeztetheti a környéken lakóknak az egészséges környezethez és a lehető legmagasabb szintű testi egészséghez való jogát, ezért az országgyűlési biztos ajánlásában felkérte a MÁV Rt. Pálya, Híd- és Magasépítményi Szakigazgatóság Területi Felügyeleti Osztályának vezetőjét, hogy a jegyző határozatában foglaltaknak megfelelően gondoskodjon a terület folyamatos karbantartásáról, a kertészeti munkák rendszeres elvégeztetéséről. Az osztályvezető az országgyűlési biztos megállapításait elfogadta és közölte, hogy rendelkezett a Kiskunhalasi Pályagazdálkodási Főnökség vezetője felé, hogy a jelzett területen folyamatosan végezzék a gyomirtást. A biztos az intézkedését megfelelőnek tartotta.

OBH 4597/1999.

Nem sérül az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság alkotmányos elve, valamint a bentlakásos intézményben élőknek az Alkotmány 70/D. §-ában rögzített legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez, valamint az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésében deklarált szociális biztonsághoz és ellátáshoz való alkotmányos joga, ha az intézet működésének törvényessége felügyeletét ellátó szervek a jogszabályok szerint járnak el.

Teljes szöveg: 3.3. alfejezetben.

OBH 4920/1999. számú ügy utóélete

Nem állapítható meg sem a jogbiztonsághoz való joggal (Alkotmány 2. § (1) bekezdése), sem a panaszhoz való joggal (Alkotmány 64. §) összefüggésben visszásság, ha az eljáró hatóságok a tőlük elvárható intézkedéseket minden esetben megtették, és a panaszos által előadott sérelmek kizárólag a megromlott családi kapcsolatra vezethetők vissza.

A panaszos beadványában azt sérelmezte, hogy lánya annak ellenére, hogy a XVI. kerületi Önkormányzat a korábbi közös bérleményüket két önálló bérleménnyé megosztotta, a lakáshoz tartozó kis kert használatában korlátozza, illetve annak használatából kirekeszti.

Az országgyűlési biztos vizsgálatot rendelt el, mert felmerült az Alkotmányban biztosított jogbiztonsághoz és panaszhoz való jogokkal összefüggésben a visszásság gyanúja. Vizsgálatra kérte fel az érintett kerület polgármesterét.

A vizsgálati anyagból az országgyűlési biztos megállapította, hogy a panaszos és leánya bérlőtársként éltek egy XVI. kerületi önkormányzati bérleményben. Az anya és lánya közt annyira megromlott a viszony, hogy emiatt a XVI. kerületi Polgármesteri Hivatal 1992-től folyamatosan foglalkozott a bérlőktől érkező panaszok kivizsgálásával.

A panaszos kérésére 1997-ben az önkormányzat jelentős anyagi ráfordítással két bérleménnyé alakította a bérlőtársak által lakott családi házas ingatlant. Az átalakítás során a korábban közösen használt kertet is megosztotta az önkormányzat. A megosztást elválasztási vázlat készítése előzte meg, amelyet a két érintett bérlővel egyeztetve valósítottak meg. A vázrajzot mindkét bérlővel jóváhagyólag aláírta. Az önkormányzat a bérlemény megosztását követően külön-külön önálló, új bérleti szerződést kötött mindkét bérlővel.

Rövid idő elteltével egymás kutyáinak tartásával kapcsolatban a bérlőktől ismét panaszbeadványok érkeztek az önkormányzathoz. Panaszukat minden esetben kivizsgálták, az önkormányzat Környezetvédelmi Irodája a panaszos lányának kutyatartását határozatban szabályozta. A panaszos 1999. október 5-én az illetékes jegyzőnél lánya ellen birtokvédelmi kérelmet terjesztett elő. A birtokvédelmi ügyintéző helyszíni szemlét tartott, és megállapította, hogy az érintett kerítés mellett valóban lomok, elavult, használaton kívüli tárgyak vannak elhelyezve kb. 80 cm magasságban. A kerítés magassága 150 cm. A helyszíni szemlén azt is megállapították, hogy az említett tárgyak a panaszos tulajdonát képezik, ezeket valóban a lánya helyezte ide, mert a bérlemény megosztásakor a panaszos ezeket nem volt hajlandó a saját kertrészébe áthordani. A birtokvédelmi eljárás során megállapították azt is, hogy a panaszos lányának használatában lévő kertrészben külön területen, a panaszos lakásának ajtajától kb. 7-8 m-re a kutyákat elkülönítették. Azt a kerítésrészt, amelyet a panaszos birtokvédelmi kérelmében említett, a kutyák nem tudják megközelíteni. Mivel az eljárás során megállapították, hogy a kifogásolt tárgyak a panaszos tulajdonát képezik, és azt neki kellett volna elhelyeznie, birtokvédelmi kérelmét elutasították.

Az önkormányzat figyelembe véve anya és lánya között hosszú évek óta megromlott viszonyt, már minden tőle telhetőt megtett annak érdekében, hogy mindketten megfelelően tudják gyakorolni bérlői jogukat.

Az országgyűlési biztos vizsgálata során a panaszos beadványában előadottakkal kapcsolatban nem tárt fel alkotmányos joggal összefüggésbe hozható sérelmet, a beadványban előadottak kizárólag a megromlott családi kapcsolatra vezethetők vissza. A hatóságok minden esetben kivizsgálták a panaszos beadványait, a tőlük elvárható intézkedéseket minden esetben megtették.

OBH 5418/1999.

I. Az Alkotmány 70/A. §-ában foglalt hátrányos megkülönböztetés tilalmával összefüggésben nem állapítható meg visszásság, ha az állampolgár ügyeit a többi ügyfélével azonos módon kezeli - szabálytalanul - a hatóság.

II. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság részét képező jogbiztonsághoz és a 70/D. §-ában biztosított, a legmagasabb szintű testi-lelki egészséghez való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha az építésügyi igazgatásban a hatóságok kijelölési eljárása nem biztosítja a jogalkalmazás szakszerűségét, és ez maradandó károkat okozhat az épített és természetes környezetben.

A panaszos azért fordult az országgyűlési biztoshoz, mert úgy vélte, hogy Csopak jegyzője részéről hátrányos megkülönböztetés érte, a községben számos (pontosan megnevezett) engedély nélküli vagy attól eltérő építkezés zajlott az elmúlt években, de csak az ő támfalának a bontását rendelték el. 1994-99 között több feljelentést tett hivatali hatalommal való visszaélés gyanúja miatt az önkormányzat mindenkori vezetőivel szemben, de a helyzet nem változott.

Az országgyűlési biztos vizsgálatát panaszosnak a jogállamiság részét képező jogbiztonsághoz, a hátrányos megkülönböztetés tilalmához és a legmagasabb szintű testi-lelki egészséghez való joga megsértésének gyanúja miatt indította, és az ügyben a legfőbb ügyész vizsgálatát kérte.

A legfőbb ügyész kijelölésére a Somogy Megyei Főügyészség vizsgálta ki a panaszos által nevesített 10 ügyet - köztük a panaszos saját ügyét -, valamint külön a 2000. január 1. és május 25. között jogerős határozatokkal lezárt 21 ügyben a jegyző építésügyi hatósági tevékenységének törvényességét. A főügyészség a panaszban szereplő tíz ügyből nyolcban állapított meg hiányosságokat, a további huszonegy ügy hasonló arányokat mutat, ezért öt ügyben hat törvénysértő egyedi határozat ellen óvást emelt; a mulasztásban megnyilvánuló törvénysértések és törvénysértő gyakorlat megszüntetése végett Csopak község jegyzőjéhez az eljárását 10 pontban kifogásoló felszólalást nyújtott be. Az ügyészi intézkedésekkel a címzett egyetértett. Mindezekről a főügyészség a Veszprém Megyei Közigazgatási Hivatalt és a panaszost tájékoztatta.

Mivel az ügyészség a fent ismertetett módon már intézkedett, az országgyűlési biztos saját hatáskörében a konkrét ügyekben ajánlást nem tett.

Megállapította, hogy a panaszost hátrányos megkülönböztetés nem érte. Ügyeit ugyanolyan érdemi és eljárási szabálytalanságokkal intézték, mint a többi panaszolt ügyet, és az általános vizsgálatban szereplők jelentős részét. A szabálytalanságokból nem hátránya, hanem előnye származott, mert az engedély nélkül, illetve attól eltérően épített épületét a hatóság fennmaradási eljárás lefolytatása, bírság kiszabása nélkül egyszerűen legalizálta. Éppúgy, mint a vizsgálatban a főügyészség által észrevételezett többi túlépítést.

A támfaltúlépítés ügye a Legfelsőbb Bíróságon van folyamatban. Ezért az országgyűlési biztos abban a hatásköre hiányát állapította meg.

Megállapította, hogy a csopaki építésügyi hatósági hatáskörben eljárók több ízben, folyamatosan megsértették az állampolgároknak a fent említett jogait. A feltárt szabálytalanságok a jogok megsértésén túl azzal a következménnyel is jártak, hogy az egyes építmények rendre túllépték a megengedett beépíthetőséget, illetve olyan helyen engedélyeztek beépítést, ahol az kizárt lett volna. A hatósági mulasztások folytán ezek az épületek általában már fenn is maradnak.

Az országgyűlési biztos és helyettese korábbi vizsgálataiban (így pl. OBH 4156/1998.) már kifejtette, hogy álláspontja szerint a Balaton, a Balaton-felvidék "az össznépesség egészségét, pihenését, testi-lelki jólétét szolgáló, pótolhatatlan természeti érték". Védelmében alkotta meg az Országgyűlés a Balaton-törvényt, és védik a Balatont az országosnál szigorúbb építésügyi szabályok gyakorlatilag évtizedek óta. Hiába azonban a jogalkotó akarata, ha a jogalkalmazó nemhogy e szigorúbb szabályokat, de még az általánosakat sem tartja, illetve tartatja be.

A feltárt törvénysértések mennyisége és súlyos következménye felvetette azt a kérdést, hogy a csopaki építésügyi hatóság alkalmas-e a hatásköre ellátására, amellyel kijelölés alapján rendelkezik. A kijelölési eljárásban nem szempont, hogy a kijelölt hatóság mennyiben tesz eleget feladatának, így arra sincs szabály, hogy ezt ki ellenőrzi, és mi történik, ha a feladat ellátása elégtelen. Kinek milyen intézkedése lehetséges és szükséges az államigazgatási feladatok törvényben előírt módon való ellátása érdekében?

A biztos kezdeményezte ezért, hogy a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter vizsgálja felül a kiemelt hatáskörű építési hatóságok kijelölési eljárásának szabályait és kezdeményezze a Kormánynál módosításukat. A módosítás biztosítsa az ellenőrzést, a kijelölés visszavonhatóságát, illetve meghatározott feltételek esetén a visszavonás kényszerét.

Az építésügyi hatósági döntések szakszerűségének érdekében szavatolja azt a minimális szervezeti szintet, ahol a folyamatban nem egyszemélyes döntések, alkalmasság vagy mulasztások határozathatják meg az épített környezet minőségét, akár a Balaton-part látványát, a zöldterületek csökkenését is.

A miniszter az ajánlást elfogadta, a törvénymódosítás előkészítés alatt áll.

OBH 5481/1999.

Nem állapítható meg az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésben deklarált lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal összefüggésben a visszásság, ha a beteget az állapotának megfelelő szakellátásban részesül.

Teljes szöveg: 3.6. alfejezetben.

OBH 5640/1999.

Az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított, a tulajdonhoz fűződő, valamint az Alkotmány 18. §-ában biztosított, az egészséges környezethez való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a jegyző és a polgármester huzamos időn át nem intézkedik a szabálytalan állattartást kifogásoló panaszokra.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból eredő jogbiztonsággal összefüggésben visszásságot okoz, ha az önkormányzat a közigazgatási hivatal jelzésére huzamos ideig nem módosítja állattartási rendeletét és így nem tisztázott, hogy ki a törvényben meghatározott hatósági jogkör gyakorlója.

A panaszosok beadványukban azt sérelmezték, hogy a lakókörnyezetükben lévő egyik ingatlan tulajdonosa szabálytalan állattartási ügyében évek óta nem intézkedik hathatósan a csopaki önkormányzat jegyzője.

Az országgyűlési biztos az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított, a tulajdonhoz fűződő, valamint az Alkotmány 18. §-ában biztosított, az egészséges környezethez való joggal kapcsolatban felmerült visszásság gyanúja miatt vizsgálatot indított.

Az országgyűlési biztos a csopaki jegyzőtől és az ÁNTSZ Veszprémi Intézetétől kért tájékoztatásból és a panaszhoz csatolt iratokból megállapította, hogy a panaszosok bejelentésére a jegyző 1998 októberében hozott határozatával az állattartást megtiltotta. A Veszprém Megyei Közigazgatási Hivatal a határozatot megsemmisítette arra hivatkozva, hogy az önkormányzat állattartási rendelete jogszabálysértően jogosította fel a jegyzőt eljárási hatáskörrel. A jegyző a másodfokú hatóság iránymutatása alapján szabálysértési eljárásban pénzbüntetéssel sújtotta az állattartót az állattartás szabályainak megsértése miatt. Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a szabálysértési eljárásban hozott határozat nem hozta meg az eredményt, a környék a vizsgálat ideje alatt is szenvedi az állatok tartásával járó bűzt, a legyeket, az egészségre veszélyes környezetet.

A jegyző az ÁNTSZ útmutatása szerint megindította az építésügyi hatósági eljárást, de nem fejezte be. Az önkormányzat a megyei közigazgatási hivatal jelzésére módosította az állattartási rendeletét és az abban meghatározott hatáskörök gyakorlását a képviselő-testület a polgármesterre ruházta (2000. 08. 02.).

A rendelkezésre álló iratokból és információkból az országgyűlési biztos megállapította, hogy a képviselő-testület állattartási rendelete miatt (amely a jegyző hatáskörébe utalta a vonatkozó hatósági jogkört) huzamos ideig nem lehetett jogszerű, végrehajtható hatósági döntést hozni. Ezzel a testület a panaszosoknak és a környezetükben a tulajdonhoz fűződő (az ingatlanok rendeltetésszerű használatában való akadályoztatás) és egészséges környezethez való alkotmányos jogokkal összefüggésben visszásságot okozott. A törvénysértő rendelet a jogbiztonság követelményével kapcsolatban is visszásságot okozott, különös tekintettel arra, hogy azt a képviselő-testület több mint másfél évvel a közigazgatási hivatal jelzését követően módosította a jogszabálynak megfelelően. A helyi állattartási rendelettel kapcsolatban a megyei közigazgatási hivatal törvényességi észrevételére figyelemmel az országgyűlési biztos ajánlást nem tett.

Az országgyűlési biztos a két éve húzódó szabálytalan állattartás és az engedély nélküli építkezés ügyében a feltárt alkotmányos jogokkal összefüggésben beigazolódott visszásság megszűntetése érdekében felkérte Csopak Község Önkormányzatának polgármesterét, hogy soron kívül hozzon határozatot az állattartás ügyében, valamint Csopak Község Önkormányzata jegyzőjét, hogy az engedély nélküli építkezés ügyében elrendelt eljárást soron kívül fejezze be (amennyiben ez még nem történt meg) és tegye meg a szükséges intézkedéseket, továbbá hívja fel munkatársai figyelmét mind az anyagi, mind az eljárási jogszabályok maradéktalan betartására.

A polgármester az országgyűlési biztos sürgetésére arról adott tájékoztatást, hogy az ajánlásnak mgfelelően meghozta az állattartási ügyben határozatát, míg a jegyző arról, hogy lefolytatta az építésrendészeti eljárást, továbbá újabb szabálysértési eljárásban ismételten bírságot szabott ki az állattartóval szemben.

Az országgyűlési biztos a válaszokat elfogadta és az ügyet lezárta.

OBH 5717/1999.

A pszichiátriai intézet elkerítésének hiányosságai, valamint a portaszolgálat vagy más ellenőrző rendszer kialakításának elmulasztása, az ellátási formák elkülönítésének hiánya visszásságot idéz elő az intézetben gondozottaknak az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében rögzített lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez fűződő alkotmányos jogával összefüggésben. Ugyanezen joggal összefüggésben okoz visszásságot, ha az intézetben nem alakítanak ki egészségügyi elkülönítőt és megfelelő orvosi szobát. A jogszabályban előírt minimális orvosi jelenlét, a tisztálkodáshoz szükséges anyagok ellátási hiányosságai e jog sérelmén túl sértik az ellátottaknak az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésében rögzített szociális biztonságához és ellátáshoz fűződő jogát. A lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez fűződő jog sérelmén kívül az emberi méltósághoz való jogot is sérti az intézet, ha a súlyos betegeket kulcsra zárt szobában felügyelet nélkül hagyják.

Teljes szöveg: 3.6. alfejezetben.

OBH 5923/1999., 2852/1999., 3629/1999., 4953/1999., 4954/1999., 1970/2000.

Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság részét képező jogbiztonsághoz, a 13. §-ában foglalt a tulajdonhoz, a 18. §-ában és a 70/D. §-ában meghatározott az egészséghez és egészséges környezethez való joggal kapcsolatban visszásságot okoz, ha az önkormányzatok a települési belvíz-csapadékvíz-elvezetés közfeladatot nem látják el; a megépített létesítményeket nem tartják karban, nem fejlesztik, vagy hatósági engedélyek nélkül, szakszerűtlenül teszik ezt; mély fekvésű és vízjárta helyeket jelölnek ki beépíthetőként; ha mindezt a jogszabályok ellentmondásai lehetővé is teszik; ha az önkormányzat és a jegyző viszonyából következően a műszaki jellegű hatósági feladatokat az önkormányzat érintettsége esetén nem látják el maradéktalanul; ha a vízügyi hatóság nem, vagy nem az államigazgatás eljárási szabályai szerint jár el.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 6016/1999.

I. Az egészséges környezethez és a lehető legmagasabb szintű lelki és testi egészséghez való alkotmányos joggal (Alk. 18. § és 70/D. §) összefüggésben visszásságot okoz, hogy a kifogásolható laktanyai elhelyezési és szolgálatteljesítési körülmények hozzájárulnak a fertőző megbetegedések feltűnő mértékű elterjedéséhez.

II. Az állampolgárok egészséghez való joga kerül közvetlen veszélybe, ha bizonyos járványügyi helyzetek esetén nem biztosítottak annak jogi keretei, hogy a különböző szervezetek munkájukat egymás tevékenységéről tudva, azt összehangolva, és szükséges esetén egységes irányítás alatt végezzék.

Az országgyűlési biztos általános helyettese a híradásokból értesült arról, hogy a Magyar Honvédség (MH) Alföldi Kiképzőközpont Kalocsai Laktanyájában három ott szolgálatot teljesítő katona gennyes agyhártyagyulladásban (meningitis) szenved, a laktanyában Chlamydia-járvány van, és a felsőlégúti megbetegedések feltűnően nagy számban fordulnak elő. Figyelemmel arra, hogy a kérdés összefüggésbe hozható alapvető alkotmányos jogokkal (egészséges környezethez való jog, élethez való jog, a legmagasabb szintű lelki és testi egészséghez való jog) az általános helyettes hivatalból vizsgálatot indított, melyet két kérdéskörre összpontosított.

Az első kérdés, hogy az érintettek megtették-e a szükséges intézkedéseket az agyhártyagyulladásos megbetegedések terjedésének megakadályozására. E tekintetben az általános helyettes elfogadta az MH Egészségvédelmi Intézete és az Országos Tisztiorvosi Hivatal vezető tisztségviselőinek szakvéleményét, miszerint az intézkedések kielégítőek voltak. Az országgyűlési biztosnak nincsenek a szóban forgó kérdésben speciális szakmai ismeretei, ezért ilyen esetekben általában elfogadja a szakértő intézmények véleményét, hacsak azok nem feltűnően megalapozatlanok vagy elfogultak. Jelen esetben ilyen körülmény nem mutatható ki. Szükségesnek tartotta azonban annak rögzítését, hogy a szóban forgó ügyben az esetleges szakmai tévedésnek, a nem megfelelő helyzetfelmérésnek vagy körültekintésnek rendkívül súlyos, az élethez való jogot érintő következményei is lehetnek. A kockázatok kivédése érdekében ezért fokozott elővigyázatosságra van szükség, és ez indokolhatja akár olyan széles körű megelőző intézkedések megtételét is, amelyek pillanatnyilag szükségtelennek vagy eltúlzottnak tűnhetnek. Ezért kérte az illetékeseket, ismételten fontolják meg ilyen további intézkedések (teljes körű torokváladék-szűrés, antibiotikumos kezelés, laktanyai zárlat) szükségességet.

Az országgyűlési biztos általános helyettese aggályosnak tartotta az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (Szolgálat), valamint a fegyveres erők hasonló feladatot ellátó közegészségügyi szervezetének elkülönülését, az intézményesített együttmüködés hiányát. A Szolgálatról szóló 1991. évi XI. törvény előírja a Szolgálat és a hasonló tevékenységet végző egyéb szervek, így a fegyveres erők külön szolgálatainak együttműködését, ennek formáiról azonban jogszabály, és az általános helyettes tudomása szerint együttműködési megállapodás sem rendelkezik. Így a tényleges együttműködés bizonytalan, személyes kapcsolatokon és elhatározásokon alapul, ami nem elégíti ki az alkotmányos követelményeket. A vizsgált esetben nem lehetett konkrét jogsérelmet megállapítani, mert a Szolgálat és az MH Egészségvédelmi Intézete megfelelően együttműködött.

A visszásságot az általános helyettes abban látta, hogy a szükséges együttműködésre és összehangolt tevékenységre nincs intézményes vagy jogi garancia. A konkrét megoldás megtalálása és kimunkálása az általános helyettes hatáskörén kívül esik, ezért erre az érintett minisztériumokat kérte fel.

A vizsgálat másik kérdésköre az volt, hogy a kiképzőközpontban fennálló körülmények mennyiben járultak hozzá a felsőlégúti megbetegedések feltűnő mértékű elteljedéséhez. Az általános helyettes a meghallgatásokból és a helyszíni tapasztalatokból arra a következtetésre jutott, hogy a kifogásolható elhelyezési és szolgálatteljesítési körülmények is hozzájárultak a fertőző megbetegedések feltűnő mértékű elterjedéséhez, ezért az egészséges környezet és a legmagasabb szintű lelki és testi egészség alkotmányos jogával összefüggésben visszásságot állapított meg.

A visszásság kiküszöbölése érdekében azt kérte az illetékesektől, hogy legalább a rendkívül nagyszámú fertőző megbetegedések idejére intézkedjenek a körülmények javítására a kalocsai kiképzőközpontban. Ennek keretében naponta biztosítsák a C-vitamin-ellátottsághoz szükséges friss gyümölcsöket és zöldségeket, tegyék lehetővé a megfelelő körülmények közötti napi meleg vizes tisztálkodást, a szolgálati és a kiképzési feladatok végrehajtása során pedig ne tegyék ki a katonákat szükségtelenül a megfázás veszélyének.

A visszásság orvoslása érdekében az országgyűlési biztos általános helyettese ajánlással élt az egészségügyi miniszterhez és a honvédelmi miniszterhez, hogy saját hatáskörükben, illetőleg szükség esetén magasabb szintű jogszabály módosításának kezdeményezésével intézkedjenek az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat, valamint az MH Közegészségügyi Szolgálata között szükséges együttműködés és összehangolt tevékenység jogi kereteinek megteremtésére.

Az általános helyettes a Magyar Honvédség parancsnokhelyettesét, a Honvéd Vezérkar főnökét arra kérte, hogy az Alföldi Kiképzőközpontban (Kalocsa) vizsgálják felül az eltávozások kiadásának gyakorlatát, és szüntessék meg annak lehetőségét, hogy az orvosi ellátást igénybe vevő sorkatonákat a hétvégi eltávozásnál hátrányban részesítsék, illetőleg az eltávozás lehetőségéből kizárják.

Végül felkérte az MH Alföldi Kiképzőközpont parancsnokhelyettesét, saját hatáskörben tegye meg a sorkatonák élet- és munkakörülményeinek javításához, a megbetegedések elkerüléséhez szükséges, a megállapításokban említett intézkedéseket. Az általános helyettes a Magyar Honvédség parancsnokának, a Honvéd Vezérkar főnökének támogatását kérte az intézkedések végrehajtásához.

A Honvédelmi Miniszter az ajánlásokat elfogadta, a szükséges intézkedéseket megtette. Az MH Alföldi Kiképző Központ parancsnoka beszámolt a kezdeményezésre tett intézkedésekről, melyeket az országgyűlési biztos kedvezőnek ítélt és elfogadott.

OBH 6024/1999.

A fenntartó és az intézmény vezetése az Idősek Otthonában élő embereknek Alkotmányban biztosított alapvető jogaikkal összefüggésben visszásságot okoz, a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal (Alk. 70/D. § (1) bek.) összefüggésben a paraszolvencia ellenében nyújtott orvosi ellátással.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 6038/1999.

Visszásságot okoz az emberi méltóság és a legmagasabb szintű lelki és testi egészséghez való jog tekintetében (Alk. 54. § és 70/D. §) az az általános gyakorlat, hogy a segélyhelyeken levő beteg sorkatonákat munkavégzésre veszik igénybe.

Visszásságot okoz a legmagasabb szintű lelki és testi egészséghez való joggal összefüggésben (Alkotmány 70/D. §), ha nem biztosítják a hivatásos állományú katonák számára a fizikai alkalmassági követelményeknek való megfelelés érdekében a felkészítés, illetve felkészülés feltételeit.

Teljes szöveg: 3.6. alfejezetben.

OBH 7225/1999.

I. Az Alkotmány 18. §-ában deklarált egészséges környezethez, valamint az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében foglalt legmagasabb lelki és testi egészséghez való joggal összefüggésben - figyelemmel a fogvatartottak és a szolgálatot teljesítő őrszemélyzet alkotmányos, emberi jogára - visszásságot okoz, ha a bv. intézet helyiségei vizesek, penészesek, emberi tartózkodásra alkalmatlanok, az alapvető higiénés követelményeknek nem felelnek meg.

II. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében megfogalmazott jogállamiság és az abból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben - figyelemmel a fogvatartottaknak azon érdekére, hogy megismerjék a szabadságvesztés, illetve az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályait, továbbá az azokkal kapcsolatos valamennyi joganyagot - visszásságot okoz, ha a bv. intézet könyvtárában elhelyezett jogszabály-gyűjtemények hiányosak.

A Szegedi BV Intézetben szabadságvesztés büntetését töltő panaszos több beadványában sérelmezte, hogy az intézet földszintjén - ahol a magánelzárásokat is foganatosítják - a fogvatartottak elhelyezése nem felel meg a higiéniai követelményeknek, az intézet könyvtárában pedig nincsenek olyan jogszabályok, melyek a szabadságvesztés végrehajtásával kapcsolatosak.

A panasz alapján felmerült a jogállamiság és az abból fakadó jogbiztonság követelménye, a tisztességes eljáráshoz, valamint a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez és az egészséges környezethez való jogok sérelmének gyanúja. Ezért az országgyűlési biztos általános helyettese vizsgálatot folytatott. Annak során vizsgálatra kérte a BV országos parancsnokát.

Az országos parancsnok megállapította, hogy a Szegedi Fegyház és Börtön földszintjén a falak valóban vizesek, az ott elhelyezett fogvatartottak higiénés körülményei valóban rosszak. Az épületet utólag többször megpróbálták leszigetelni, de csak részlegesen, mivel a teljes szigetelést, illetve felújítást a büntetés-végrehajtás költségvetése nem tette lehetővé. A részleg lezárását sem találta megoldhatónak - bár ott csak átmenetileg tartanak fogvatartottat -, mert a bv. intézetek országosan telítettek.

A parancsnok rögzítette azt is, hogy az intézet könyvtárában eredetileg megvolt valamennyi fogvatartással kapcsolatos jogszabály. Ezeket kikölcsönözhették a fogvatartottak. A kölcsönzések miatt azonban hiányossá vált a könyvtárban elhelyezett jogszabályi anyag, ugyanis a kölcsönző fogvatartottak azokat nem vitték vissza. Az országos parancsnok a hiányzó jogszabályokat azonnal pótoltatta. Ezen kívül az intézet parancsnoka elrendelte a fogvatartással kapcsolatos jogszabályoknak a könyvtár olvasótermébe való kihelyezését is. Az országos parancsnok megállapította továbbá, hogy az általa elrendelt zárkaellenőrzéskor a panaszos saját tulajdonú jogszabállyal rendelkezett, vagyis a panaszos megismerhette - ha nem is az intézet segítségével - az őt érintő normákat, jogszabályok tanulmányozására irányuló kérelmet egyébként sem terjesztett elő soha a panaszos. Ezért - szerinte - az intézet dolgozóit mulasztás nem terhelte.

Az országos parancsnok válaszát az ombudsmanhelyettes elfogadta. Nem vitatta, hogy a panaszos hozzáfért az őt érintő jogszabályokhoz. Megállapította viszont, hogy a Szegedi Fegyház és Börtön földszintjén elhelyezett fogvatartottaknak és az ott szolgálatot teljesítő őrszemélyzetnek az egészséges környezethez, továbbá a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogát sértette az épületrész vizesedése, penészesedése, emberi tartózkodásra való alkalmatlansága, alapvető higiénés feltételek biztosításának hiánya. Sérült az intézetben a jogállamiság és az abból fakadó jogbiztonság követelménye - figyelemmel a fogvatartottaknak azon érdekére, hogy megismerjék a szabadságvesztés, illetve az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályait, továbbá az azokkal kapcsolatos valamennyi joganyagot - azzal, hogy hiányosak voltak a könyvtárban elhelyezett jogszabálygyűjtemények. Ezekre figyelemmel ajánlotta az igazságügyminiszternek, hogy állapítsa meg az intézet földszintjének büntetés-végrehajtási, továbbá ezzel összefüggő bármilyen célra való alkalmatlanságát és gondoskodjon a szóban forgó épületrész haladéktalan felújításáról úgy, hogy biztosítsák az ott szolgálatot teljesítő bv. dolgozók, valamint ott bármilyen céllal elhelyezett, illetve tartózkodó fogvatartottak testi és lelki egészséghez, valamint az egészséges környezethez való minimális jogait. A BV országos parancsnokának azt ajánlotta, hogy szüntesse meg az intézet földszintjének a teljes felújításig való bármilyen célú használatát. A könyvtárban elhelyezett joganyag hiányosságai miatt megállapított alkotmányos jogokkal összefüggő visszásság miatt ajánlást nem tett, mivel azt a vizsgálat során megszüntették. A miniszter és az országos parancsnok az ajánlással egyetértett, arról tájékoztatták az országgyűlési biztos általános helyettesét, hogy elkezdődött és várhatóan 2000 végére elkészül a szóban forgó bv. intézet átalakítási munkálatainak tervezése, illetve előreláthatólag a kivitelezés is befejeződik 2002-ben. A feltárt alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságok megszüntetése érdekében pedig az országos parancsnok a pénzügyi fedezetet 2001-től a költségvetési tervben folyamatosan terveztetni fogja. A választ az ombudsmanhelyettes elfogadta, az ajánlás elérte célját.

OBH 1/2000.

I. A honvédségi kiképzőközpontban észlelt infrastrukturális hiányosságok sértik az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében deklarált emberi méltósághoz való jogot, valamint közvetlenül veszélyeztetik a sorállománynak az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében rögzített legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való alkotmányos jogát.

II. Az a körülmény, hogy a kiképzőközpontban a nagy létszámú sorállományra az állománytábla szerinti három helyett egyetlen orvos jut, sérti a sorkatonák legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogát.

Az országgyűlési biztos általános helyettese a médiából értesült arról, hogy a MH Alföldi Kiképző Központ szabadszállási laktanyájában agyhártyagyulladásban megbetegedett egyik sorkatona állítólag nem részesült megfelelő orvosi ellátásban, és csak 18 óra elteltével került kórházba.

Az általános helyettes vizsgálatát a hátrányos megkülönböztetés tilalma, a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog, valamint az élethez és az emberi méltósághoz való jog érintettsége miatt, hivatalból indította meg.

A vizsgálat kitért a részleges zárlat elrendelésének indokoltságára is. Magának a zárlatnak az elrendelése egészségügyi szakkérdés. A zárlattal összefüggésben az általános helyettes megállapította, hogy azt a hatáskörrel és szakmai kompetenciával rendelkező szervek szabályszerűnek és a helyzetnek megfelelőnek ítélték, ezért ebben a kérdésben további vizsgálatot nem kellett folytatnia.

A zárlat elrendelésének indokoltsága felvetette azt a kérdést, hogy nem érte-e hátrányos megkülönböztetés a sorkatonákat azáltal, hogy csak ők kerültek zárlat alá, további három napon keresztül a tisztek és a polgári alkalmazottak szabadon elhagyhatták a laktanya területét. Kérdéses továbbá az is, hogy a fertőzés továbbadásának kockázata miatt ezzel az intézkedéssel nem sérült-e a laktanyán kívüli népesség legmagasabb testi, lelki egészséghez való joga.

Kétségtelen, hogy a sorállományt megkülönböztetés érte jogaival összefüggésben, amikor a tisztekkel és polgári alkalmazottakkal ellentétben nem hagyhatták el a laktanyát. E megkülönböztetés azonban nem tekinthető hátrányos megkülönböztetésnek, hiszen a sorállomány érdekében történt. Figyelemmel a HVK egészségügyi csoportfőnökének magyarázatára, továbbá arra tényre, hogy a tisztek és az érintett polgári alkalmazottak között megbetegedés nem fordult elő, a hátrányos megkülönböztetés az ő részükről sem megállapítható.

A laktanyán kívüli népesség legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való alkotmányos jogának vizsgálata a továbbiakban úgy merül fel, hogy vajon a laktanyát engedéllyel elhagyható személyek mint baktériumhordozók sértették vagy veszélyeztették-e ezt a jogot. A ténykérdés jelen esetben az, történt-e olyan megbetegedés, amely bizonyíthatóan arra vezethető vissza, hogy a szóban forgó három nap alatt tisztek és polgári alkalmazottak kijárhattak a laktanyából. Ilyen megbetegedés nem volt, tehát a tárgybani alkotmányos jog sérelmét nem lehet megállapítani.

A MH Alföldi Kiképzőközpont szabadszállási laktanyájában agyhártyagyulladásban megbetegedett sorkatona esetében a rendelkezésre álló adatok szerint nem igazolódott, hogy a nevezett sorkatona az első jelentkezéstől számított 18 óra múlva került kórházba. Nem vitatható ugyanakkor, hogy a megállapított 8 óra 40 perces időtartam is hosszúnak tűnik. Ezért szükséges azzal a kérdéssel is foglalkozni, hogy szakorvoshoz kerülés előtti időszakban történt-e olyan mulasztás, mely megalapozza a visszásságot.

Az egészségügyi csoportfőnök vizsgálatának eredményeit alapul véve az eljárt személyek összességében eleget tettek az objektív gondosság követelményének.

A vizsgálat megállapításainak ismeretében, valamint a rendelkezésre álló dokumentumok alapján az ügyben eljárt katonai szervek és személyek intézkedéseiből fakadó, az országgyűlési biztos fellépését igénylő, alkotmányos jogokkal összefüggő visszásság nem merült fel.

A helyszíni vizsgálattal az általános helyettes a Szabadszálláson sorkatonai szolgálatot teljesítők életkörülményeit kívánta feltárni.

A zászlóaljak elhelyezésére szolgáló épületek többségének műszaki állapota nem megfelelő. Az észlelt infrastrukturális hiányosságok sértik az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében foglalt emberi méltósághoz való jogot, valamint közvetlenül veszélyeztetik a sorállománynak az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében rögzített legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való alkotmányos jogát és ezáltal visszásságot okoznak.

A vizsgálat időpontjában az állománytáblában meghatározott három orvos helyett egy teljesített szolgálatot a kiképző központban. Az a körülmény, hogy Szabadszálláson a 2000 fő körüli sorállományra az állománytábla szerinti három helyett egyetlen orvos jut, sérti a sorkatonák legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogát.

A visszásságok orvoslására az általános helyettes az alábbi ajánlásokat tette.

Felkérte a honvédelmi minisztert, hogy az MH Alföldi Kiképző Központ szabadszállási laktanyájában észlelt infrastrukturális hiányosságok felszámolására tegyen intézkedést. Felkérte továbbá, hogy gondoskodjon a balesetveszélyes közlekedők (lépcsők, folyosók) megfelelő átalakításának elvégzéséről. Az általános helyettes külön ajánlással élt a miniszter felé, hogy az MH Alföldi Kiképző Központ szabadszállási laktanyájában - az állománytáblában foglaltaknak megfelelően - a jelenleg betöltetlen két orvosi hely betöltéséről intézkedjen.

A miniszter válaszában közölte, hogy az infrastrukturális hiányosságok felszámolása érdekében intézkedett. Megjegyezte ugyanakkor, hogy a közvetlen balesetveszéllyel nem járó infrastrukturális hiányosságok csak a költségvetési források függvényében valósíthatók meg.

A miniszter beszámolt a betöltetlen két orvosi hely - a hosszú időtartamú képzési program miatti - rövid távon történő feltöltésének nehézségeiről. Válaszában ugyanakkor a hiányok pótlására több megoldási lehetőséget is vázolt. Az országgyűlési biztos általános helyettese a miniszteri válaszokat elfogadta.

OBH 207/2000.

I. Visszásságot okoz az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében deklarált emberi méltósághoz és a 70/D. § (1) bekezdésében deklarált lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez fűződő joggal kapcsolatban, ha az ismeretlen szülőktől származó csecsemőknek közel egy évig nincs nevük, TAJ-számuk.

II. Az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében deklarált tulajdonhoz való joggal kapcsolatosan okoz visszásságot, ha az ismeretlen szülőktől származó csecsemőknek azért nem lehet családi pótlékot igényelni, mert nincs kirendelt vagyonkezelő eseti gondnokuk.

III. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált demokratikus jogállamiságból fakadó tisztességes eljáráshoz fűződő joggal kapcsolatosan okoz visszásságot, ha a gyámhivatal átgondolatlanul, több hónapos késéssel hozza meg határozatait.

A Fővárosi Önkormányzat Heim Pál Gyermekkórházának főigazgatója és ápolási igazgatója sérelmezte, hogy az M5-ös autópálya parkolójában 1999 márciusában talált két csecsemő még 2000 januárjában sem volt anyakönyvezve, nem volt társadalombiztosítási azonosító jelük. Az országgyűlési biztos az emberi méltósághoz, a tulajdonhoz és a tisztességes eljáráshoz fűződő jog sérelme gyanúja miatt vizsgálatot indított.

Az M5-ös autópálya parkolójában 1999. március 19-én talált két fiúcsecsemőt a dabasi rendőrkapitányság még aznap ideiglenes hatállyal beutalta a Fővárosi Önkormányzat Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálatához (TEGYESZ). A gyámhivatal a két csecsemőt tartós nevelésbe vette, gyermekotthonban helyezte el, és részükre gyámul rendelte a gyermekotthon vezetőjét, akit utasított, hogy szerezze be a gyermekek életkorát, születési helyét tartalmazó okiratokat, járjon el anyakönyveztetésük ügyében. A gyámot nem ruházta fel vagyonkezelői joggal, de a gyermekek részére vagyonkezelő eseti gondnokot nem rendelt. A kirendelt gyám nem vállalta a gyámságot, mert az ügy különleges szakértelmet igényel, ezért a határozatot megfellebbezte. Az első fokon eljáró gyámhivatal a tartós nevelésbe vételi határozatát saját hatáskörében visszavonta, a dabasi rendőrkapitányság ideiglenes elhelyező határozatát a nyomozás lezártáig hatályban tartotta, a gyermekek gyámjául a TEGYESZ hivatásos gyámját rendelte.

A dabasi rendőrkapitányság a kiskorú veszélyeztetése bűntettének alapos gyanúja miatt ismeretlen tettes ellen indított nyomozást 1999 augusztusában megszüntette.

A kiskorúak gyámja október végén írásban javaslatot tett az ismeretlen szülőktől származó csecsemők adatainak megállapítására. A származás, illetve a testvérkapcsolat megállapítása céljából genetikai vizsgálatot kért. A gyámhivatal szakértőt rendelt ki a genetikai vizsgálat elvégzésére, ennek eredménye szerint nem igazolható, de ki sem zárható, hogy a csecsemők kétpetéjű ikrek. Februárban a gyám kérte, hogy az anyakönyvezést követően a kiskorúakat örökbe fogadásuk előmozdítása érdekében vegyék tartós nevelésbe, a kérésnek a gyámhivatal eleget tett. Márciusban a gyermekeknek már volt TAJ-számuk, a gyámhivatal előadója felkérte az illetékes szociális irodát, hogy a kiskorúak részére állítson ki közgyógyigazolványt. A TEGYESZ örökbefogadási ügyintézőjének tájékoztatása szerint a jelentés írásakor a gyermekek már barátkoztak jövendő örökbefogadó szüleikkel.

A vizsgálat megállapította, hogy az eljáró gyámhivatal megsértette a családjogi törvény (1952. évi IV. törvény) rendelkezéseit, amikor az ismeretlen szülőktől származó gyermekek esetében nem intézkedett nyomban képzelt szülők anyakönyvi bejegyzéséről. Azzal, hogy a gyermekeknek közel egy évig nem volt nevük és TAJ-számuk, a gyámhivatal megsértette a kiskorúaknak az emberi méltósághoz és a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogát.

A gyermekek életkorának és származásának megállapítására haladéktalanul orvosszakértői vizsgálatot kellett volna elrendelnie. A gyámhivatal megtalálásukat követően a kiskorúakat tartós nevelésbe vette. A rendőrkapitányság ekkor még nyomozást folytatott kiskorú veszélyeztetése bűntettének gyanúja miatt, nem volt kizárt, hogy megtalálják a szülőket, ezért a tartós nevelésbe vétel elhamarkodott intézkedés volt.

A gyámhivatal nem rendelt a kiskorúaknak olyan vagyonkezelő eseti gondnokot, aki a részükre járó családi pótlékot igényelhette volna, ezzel megsértette a kiskorúak tulajdonhoz való jogát. A gyám fellebbezésének eredményeként a gyámhivatal a tartós nevelésbe vételi határozatát visszavonta, a rendőrség ideiglenes elhelyező határozatát a nyomozás lezárásáig hatályban tartotta, hivatásos gyámot rendelt. A nyomozás megszüntetését elrendelő határozat kézhezvétele után a gyermekeket azonnal tartós nevelésbe kellett volna venni, részükre gyámot és vagyonkezelő eseti gondnokot rendelni. A határozat meghozatalának elmulasztása miatt a kiskorúakat egyrészről anyagi kár érte (nem volt családi pótlék igénylésére jogosult személy), másrészt örökbefogadásuk lehetőségének időpontja is később nyílt meg, ezzel sérült a gyermekek tulajdonhoz és a tisztességes eljáráshoz fűződő joga. Az eljáró gyámhivatal határozatai több esetben nem tartalmazták a határozat kötelező tartalmi elemeit, ugyanakkor olyan feladatokat írtak elő a gyám számára, amelyeket a jogszabály a gyámhivatal kötelességévé tesz. Átgondolatlan, több hónapos késéssel meghozott határozataik miatt a kiskorúak több alkotmányos joga is sérült. A gyámhivatal a jelentés írásakor már megtette azokat az intézkedéseket, amelyekkel rendezni lehet a kiskorúak további sorsát. A gyermekeknek a jelentés írásának idején már csak a tulajdonhoz való joga sérül, mert kirendelt vagyonkezelő eseti gondnok hiányában több havi családi pótlék összegétől estek el. Az országgyűlési biztos a vizsgálat eredményeként megállapított alkotmányos visszásságok orvoslása és jövőbeli elkerülése érdekében a következő kezdeményezéseket tette: 1. Felkérte a józsefvárosi jegyzőt, mint a gyámhivatal vezetőjének munkáltatóját, kísérje figyelemmel, hogy a gyámhivatal a jövőben a hatályos jogszabályoknak megfelelően járjon el, továbbá kezdeményezte, hogy fontolja meg a fegyelmi eljárás indokoltságát is.

A jegyző szakmai állásfoglalást kért a gyámhivatal szakmai felügyeletét ellátó Fővárosi Közigazgatási Hivatal Gyámhivatalától, amely felügyeleti jogkörében felhívta a gyámhivatal vezetőjét arra, hogy a jövőben fokozottabban gondoskodjon a jogszabályok megfelelő, gyors és szakszerű eljárás lefolytatásáról, de a fegyelmi felelősségrevonást nem tartotta indokoltnak. Az országgyűlési biztos a választ elfogadta.

2. Felkérte Fővárosi Önkormányzat Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálatának igazgatóját, hogy a kiskorúak gyámjával együtt az államigazgatási jogkörben okozott kár megtérülése érdekében tegye meg a szükséges intézkedést.

A gyermekek hivatásos gyámja válaszlevelében közölte, hogy a gyermekek jövendő örökbefogadó szülei nem tartanak igényt a kieső családi pótlékra, ezért a hivatásos gyám kérésükre nem indít pert az államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítésére. Válaszát az országgyűlési biztos elfogadta.

OBH 471/2000.

I. Az előzetes letartóztatás fenntartásának indokoltságát az országgyűlési biztos általános helyettese - hatáskör hiányában - nem vizsgálhatja.

II. Nem okoz visszásságot a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal összefüggésben, ha a büntetés-végrehajtás keretében - az úszás kivételével - valamennyi szükséges gyógykezelési formát biztosítani tudják a panaszos számára.

Az előzetes letartóztatásba helyezett panaszos képviseletében eljáró ügyvéd sérelmezte, hogy ügyfelének szakértők által megállapított súlyos betegsége miatt javasolt komplex terápiás kezelése a büntetés-végrehajtási intézetekben nem biztosított, ezáltal egészségügyi állapota romlásának fokozott veszélye áll fenn. Az ügyben az országgyűlési biztos általános helyettese a következőket állapította meg:

I. A panaszost az Egri Városi Bíróság 1998 októberében helyezte előzetes letartóztatásba, amit később az I. fokú bíróság ügydöntő határozatának kihirdetéséig meghosszabbítottak. Ezt követően az ügy - elfogultsági kifogás miatt - a Legfelsőbb Bíróságra került, ahol - orvosszakértői vélemény alapján - az előzetes letartóztatás fenntartásáról döntöttek. Az 1993. évi LIX. törvény 29. § (1) értelmében az országgyűlési biztos általános helyettesének hatásköre nem terjed ki a bírósági döntések vizsgálatára.

II. A panaszos születése óta kétoldalú csípőficamban, 1980 óta ún. Scheuermann-kórban szenved, ami a növekedési porc elhalásával, ill. a gerinc kopásos elváltozásával jár; az előzetes letartóztatás alatt állapota rosszabbra fordult. A szakértők szerint a napi 25-30 perces gyógytorna, meghatározott időszakonként fiziko-, elektro- és balneoterápia, esetenként gyógyszeres kezelés, végső soron pedig műtéti beavatkozás ellensúlyozhatja a betegség súlyosbodását. Valamennyi orvosszakértő - a BVOP Egészségügyi Főosztályának vezetője is - egyetértett abban, hogy fentieket a rendszeres úszás hatásosan egészítheti ki. A panaszost a szakértők által javasolt gyógytorna és elektromos terápia biztosítása érdekében a Balassagyarmati Fegyház és Börtönbe szállították, de a mindennapi gyógytornára itt sem nyílt lehetősége. A panaszos betegsége nem vitatott, mégis figyelmet érdemel az a tény, hogy előzetes letartóztatása előtti időből csak egy 1984-ben készült orvosi igazolás tanúsította gyógykezelését. Egészségügyi intézetben történt fekvőbeteg ellátására, ill. egyéb kezelésére vonatkozó adat nem állt rendelkezésre.

A büntetés-végrehajtás országos parancsnoka arról tájékoztatta az országgyűlési biztos általános helyettesét, hogy a büntetés-végrehajtás keretében az úszás kivételével valamennyi gyógykezelési formát biztosítani tudják. Amennyiben a panaszos állapota fekvőbeteg gyógyintézeti kezelést indokolna, arról őrzés melletti kihelyezéssel gondoskodnának. Közölte, hogy a fogvatartott az elmúlt fél évben orvosi rendelésre ritkán jelentkezett, jelen állapotában könnyű fizikai munkára is alkalmas, betegszobai elhelyezésre nincs szüksége. Az általános helyettes indítványára a BVOP által felkért orvosszakértő vizsgálatának elvégzésébe a panaszos nem egyezett bele. Mindezekre tekintettel az országgyűlési biztos általános helyettese vizsgálata során nem állapított meg alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot.

OBH 907/2000.

I. Nem okoz visszásságot az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében deklarált élethez való joggal és a 70/D. § (1) bekezdésében biztosított lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal összefüggésben a Büntetés-végrehajtás Központi kórház eljárása, ha intézkedései során következetesen a HIV-pozitív beteg ellátáshoz való jogának biztosítását tartotta szem előtt.

II. Visszásság közvetlen veszélyét idézi elő a fogvatartottak, a büntetés-végrehajtásban dolgozók, beleértve az egészségügyi dolgozókat is a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való (Alk. 70/D. § (1) bek.) alkotmányosjogával összefüggésben a fogvatartottakkal kapcsolatos közegészségügyi-járványügyi tevékenység ellenőrzésének jelenlegi szabályozása.

III. Az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében biztosított lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog sérelmének a közvetlen veszélyét idézi elő a járványügyi helyzetek egységes ellenőrzésének megoldatlansága.

A Büntetés-végrehajtás Központi Kórházának hat nővére panasszal fordult az Országgyűlési Biztosok Hivatalához, amelyben sérelmezték, hogy a kórház vezetése kötelezte őket egy HIV-pozitív beteg teljes körű ellátására.

Az országgyűlési biztos vizsgálatot indított, mert felmerült az élethez és az emberi méltósághoz, valamint a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog sérelmének a gyanúja. A vizsgálat során állásfoglalást kért a Büntetés-végrehajtás Központi Kórház főigazgató főorvosától, szakvéleményt a Fővárosi Szent László Kórház HIV-pozitív betegek kezelésére szakosodott V. Fertőző Belosztályának osztályvezető főorvosától és az országos tisztifőorvostól. Munkatársai személyes konzultációt tartottak a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága Egészségügyi Főosztályának vezetőjével.

A Büntetés-végrehajtás Központi Kórház főigazgató főorvosának állásfoglalása szerint a HIV-pozitív fogvatartottak egészségügyi ellátása mindig is a Bv. Központi Kórháznak a feladatkörébe tartozott. Az utóbbi két évben megszaporodtak a HIV-pozitív esetek, ezért a Szent László Kórház - betartva a progresszív betegellátás rendjében elfoglalt helyét - csak a fertőzöttség kontrollálását és az immunrendszer karbantartását tudta elvállalni.

A főigazgató már 1996-ban kiadott egy módszertani levelet a HIV-fertőzés megelőzése, illetve terjedésének megakadályozása érdekében. A kórházban a dolgozók egészségvédelmét biztosító védőruházatot, műszereket és fertőtlenítőszereket biztosították. Az osztály dolgozói a tébécés, ill. egyéb fertőző betegek ellátása esetére járó veszélyességi pótlékot megkapták. Két hónapos "türelmi idő" után 2000. január 31-én a főorvos közölte az érintettekkel, hogy amennyiben a következő naptól bármilyen - szakképesítésüknek megfelelő - feladat elvégzését megtagadják, fegyelmi eljárást rendel el. A panaszban kifogásolt, a HIV-beteg ellátására kötelezést tudomásul vevő "nyilatkozatok" aláírására a főorvos szerint a szolgálatszervezés miatt volt szükség. Az intézkedéseket a betegek zavartalan gyógyító-megelőző ellátása érdekében tette.

A Fővárosi Szent László Kórház V. Fertőző Belosztály osztályvezető főorvosának szakvéleménye szerint a hazai egészségügyben, a betegellátásban tudomásul kell venni azt a tényt, hogy mind az orvos, mind a szakápoló, nővér találkozhat munkája közben HIV-fertőzöttel. Ez annál is valószínűbb, mivel a hazai HIV-járványból következően a fertőzöttek 90%-a maga sem tudja, hogy fertőzött. Az egészségügyi dolgozónak nincs joga megtagadni a beteg ellátását, kivéve azt az esetet, amikor saját életét közvetlenül veszélyeztetné. A HIV-beteg ellátása nem ez a kategória, különösen nem abban az esetben, ha a megfelelő védőfelszerelések, zárt vérvételi rendszerek, gumikesztyű stb. rendelkezésre állnak. Ezek biztosítása a tulajdonos felelőssége, az óvórendszabályok betartása pedig az egészségügyi dolgozóé.

A HIV-betegeket rendszeresen, tartósan ellátó egészségügyi intézményekben, a HIV-betegeket körülvevő félelem, aggodalom miatt, olyan kollegák dolgoznak, akik önként, tudatosan vállalják a betegek ellátását. A dolgozóknak ismerniük kell a HIV-fertőzés kockázatát, a kockázat csökkentésének módszereit, esetleges sérülés esetén az azonnali teendőket, ezekre fel kell készíteni őket. A szakvélemény kitért arra, hogy az eset azért speciális, mert büntetés-végrehajtási intézményről van szó. Az ilyen intézményekben elméletileg előfordulhat olyan eset, amikor az elítélt szándékosan fertőzi meg a börtönfelügyelőt, éppen az ilyen esetek előfordulási kockázatának csökkentése miatt csak önkéntesen, tudatosan munkát vállalókat lehet alkalmazni, akik nem félelemmel látják el munkakörüket.

Az országos tisztifőorvos szakvéleménye szerint az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatról (ÁNTSZ) szóló törvény értelmében a Szolgálat járványügyi tevékenysége körében irányítja és ellenőrzi - az egészségügyi miniszter által meghatározott esetekben végzi - a fertőző betegekkel, a fertőzésre gyanús személyekkel, a kórokozó hordozókkal kapcsolatos tevékenységet. Az törvény azonban kiveszi a fegyveres erőket és a rendészeti szerveket az ÁNTSZ hatásköre alól, de ezeknek a szervei is kötelesek közegészségügyi feladataik ellátása során együttműködni az ÁNTSZ-szel. Az ÁNTSZ-nek nincs hatásköre a Büntetés-végrehajtás Központi Kórházban ellenőrizni a munkaegészségügyi előírások és a fertőző betegek ellátásával kapcsolatos szabályok betartását.

Az országos tisztifőorvos tájékoztatása szerint a szóban forgó kórház az ÁNTSZ-t nem kereste meg konzultációs céllal, holott ez véleménye szerint lehetőséget adott volna a helyzet tisztázására. Amennyiben a kórház nem a Büntetés-végrehajtás Kórháza lenne, és az ott dolgozók hasonló jelzése vagy panasza érkezne a Szolgálathoz, először is helyszíni vizsgálatot tartanának. A nem büntetés-végrehajtási kórházi ügyben további jogszabályokba foglalt előírások, szakmai szabályok betartását kell vizsgálniuk, ami a szerzett immunhiányos tünetcsoport terjedésének megelőzése érdekében szükséges intézkedésekről és a szűrővizsgálatok elrendeléséről szól, továbbá előírásokat és szakmai szabályokat tartalmaz a HIV-pozitív személyek vagy AIDS-es betegek ellátására vonatkozóan.

A Szolgálat munkaegészségügyi felügyelet keretében ellenőrzi a munka-egészségügyi előírásokat, a fertőző betegek ellátásával kapcsolatos szabályok betartását. Amennyiben a munkáltató nem teljesíti ez irányú kötelezettségeit, akkor az ÁNTSZ az ellenőrzésük során feltárt hiányosságok megszüntetése érdekében jogszabályban meghatározott intézkedésekre és felelősségrevonás alkalmazására jogosult. A fertőző beteg körüli teendőket, a fertőzés terjedésének megelőzése érdekében szükséges feladatokat jogszabályok tartalmazzák, de konkrét esetekben azokat az ÁNTSZ is meghatározhatja.

Az országgyűlési biztos vizsgálata során megállapította, hogy a fegyelmi felelősségrevonás és az alkalmazott szankciók jogossága a munkáltató és a munkavállaló közötti jogviszonyból eredő munkaügyi jogvita tárgyát képezik, amelynek elbírálása a munkaügyi bíróság hatáskörébe tartozik. Ezért ezt a kérdést az országgyűlési biztosa nem vizsgálta, csak az állampolgári jogokat közvetlenül érintő kérdéseket.

Az egészségügyi törvény (1997. évi CLIV. tv.) értelmében minden betegnek joga van - jogszabályban meghatározott keretek között - az egészségi állapota által indokolt, megfelelő, folyamatosan hozzáférhető és megkülönböztetés nélküli ellátáshoz. Az egészségügyi ellátáshoz való jog a legalapvetőbb betegjog. Ebből következik, hogy a HIV-pozitív betegnek ugyanúgy joga van az ellátásra, mint minden más betegnek, és az egészségügyi szolgáltatónak kötelessége ezt biztosítani. Az egészségügyi intézmény autonómiájába tartozik azonban annak meghatározása, hogy a szakmai szabályok alkalmazásával hogyan szervezi meg a beteg egészségügyi ellátását.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a betegellátás megszervezése és módszerek kiválasztása a kórház vezetőjének döntési kompetenciájába tartozik. A döntés alkotmányossági szempontból csak akkor vizsgálható felül, ha az a betegek vagy az egészségügyi dolgozók Alkotmányban biztosított emberi jogainak sérelméhez vezet, vagy ennek a közvetlen veszélyével jár. Ebből következően megállapította, hogy a kórház eljárása, tekintettel arra, hogy intézkedései során következetesen a HIV-pozitív beteg ellátáshoz való jogának biztosítását tartotta szem előtt, a beteg ellátáshoz való jogával összefüggésben alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot nem okozott.

Az egészségügyi törvény értelmében az egészségügyi ellátás: a beteg adott egészségi állapotához kapcsolódó egészségügyi szolgáltatások összessége. Ebbe beletartoznak az invazív beavatkozások is. Ennek megtagadása a egészségügyi törvény alkalmazása szempontjából az egészségügyi ellátás részleges megtagadásának minősül. Az egészségügyi törvény meghatározza azoknak az eseteknek a körét, amelyekben az ellátás megtagadható. A nővérek a beadványukban az egészségügyi törvényre hivatkoztak, amelynek értelmében az orvosi szakképzettséggel rendelkező egészségügyi dolgozó a beteg által kért ellátást megtagadhatja, ha saját életét vagy testi épségét a beteg magatartása veszélyezteti.

Amennyiben a veszély közvetlen, az egészségügyi dolgozónak joga van megtagadni a vérrel kapcsolatos beavatkozásokat. A közvetlen veszélyt az országgyűlési biztos és általános helyettese gyakorlatában a következő szempontok figyelembevételével kell megállapítani: (1) a közvetlen veszély objektív jellegű és nem az érintettek szubjektív tudatától függő; (2) akkor beszélhetünk közvetlen veszélyről, ha olyan cselekvés vagy mulasztás történik, amely a sérelemhez vezető okfolyamatot megindítja; (3) időben és térben a sérelem bekövetkezésének konkrét lehetőségével kell számolni. Minden más összefüggés a vizsgált intézkedés vagy magatartás között ennél minőségileg kevesebbet jelent, és legfeljebb a veszély szintjét éri el. Ha a közvetett veszély, vagyis a veszélyes betegségtől való jogos és emberileg érthető félelem, távoli lehetőségként merül fel, akkor nem alapozza meg az ellátás megtagadásának jogát, még a büntetés-végrehajtási intézményben sem.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy ilyen esetben nem állnak fenn a feltételei annak, hogy az ápolónők jogszerűen megtagadják a vérrel kapcsolatos beavatkozásokat. Az ellátás megtagadásának jogszerűtlensége azonban csak akkor állapítható meg, ha a kórház teljesítette kötelezettségeit az egészségügyi dolgozók és biztonsági felügyelők biztonságos munkafeltételeinek megteremtésére, beleértve az egészségügyi dolgozók megfelelő felkészítését a HIV pozitív beteg kezelésével kapcsolatos speciális követelményekre és tájékoztatását ezekről.

A Kórház kötelezettsége a fogvatartottakkal kapcsolatos közegészségügyi járványügyi tevékenység ellenőrzése A csatolt dokumentumokból csak az állapítható meg, hogy a Kórház tudatosan készült a feladatra és valószínűsíthető, hogy megtette a szükséges intézkedéseket, megteremtette a fertőző beteggel kapcsolatos tevékenység biztonságos végzésének a feltételeit. Ezt azonban csak egy az ÁNTSZ által lefolytatott helyszíni vizsgálat tudta volna kétséget kizáróan megerősíteni. A törvény kiveszi a fegyveres erőket és a rendvédelmi szervek ilyen tevékenységét a Szolgálat hatásköre alól. Ennek értelmében ezt a feladatot a fegyveres erők és a rendvédelmi szervek saját egészségügyi szolgálatuk útján látják el. A fogvatatottakkal kapcsolatos közegészségügyi-járványügyi tevékenység ellenőrzésére viszont hiányoznak mind a személyi, mind a tárgyi feltételek. Nincsenek meg azok a hatósági jogosítványaik és eszközeik, amellyel az ÁNTSZ biztosítani tudja a tapasztalt hiányosságok megszüntetését.

Az országgyűlési biztos a fentiek alapján megállapította, hogy a fogvatartottakkal kapcsolatos közegészségügyi-járványügyi tevékenység ellenőrzésének jelenlegi szabályozása a fogvatartottak, a büntetés-végrehajtásban dolgozók, beleértve az egészségügyi dolgozókat is, az Alkotmány 70/D. §-ában foglalt lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogával összefüggő visszásság közvetlen veszélyét idézi elő.

A közegészségügyi-járványügyi tevékenység felügyeletének hatályos szabályozása nemcsak a fogvatartottak esetében okoz visszásságot. Ugyanez a probléma felmerült már a honvédségnél és a határőrségnél is. A lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való alkotmányos jog biztosításának egyik fontos feltétele, hogy bizonyos járványügyi helyzetek kezelését - függetlenül attól, hogy azok hol alakultak ki - a különböző szervezetek egymás tevékenységéről tudva, tevékenységüket összehangolva, és szükség esetén egységes irányítás alatt végezzék. Az ÁNTSZ törvény előírja ugyan a Szolgálat és a hasonló tevékenységet végző egyéb szervek, így a fegyveres erők külön szolgálatainak együttműködését, ennek formáiról azonban a jogszabály nem rendelkezik. Így az együttműködés bizonytalan, személyes kapcsolatokon és elhatározásokon alapul, ami nem elégíti ki az alkotmányos követelményeket.

A járványügyi helyzetek egységes kezelésének megoldatlansága a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog sérelmének a közvetlen veszélyét idézi elő, ezért az országgyűlési biztos felhívta az egészségügyi miniszter figyelmét arra, hogy a fegyveres erők és rendvédelmi szervek járványügyi tevékenysége ellenőrzésének szabályozása átfogó felülvizsgálatra szorul.

A Büntetés-végrehajtás Egészségügyi Főosztálya és a Büntetés-végrehajtás Központi Kórház főorvosa által rendelkezésre bocsátott anyagok, továbbá a beadványban foglaltak alapján az országgyűlési biztos felhívta a figyelmet olyan körülményekre, amelyek a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog közvetlen sérelmének a veszélyét hordozzák magukban. Az anyagokból egybehangzóan az derül ki, hogy a büntetés-végrehajtási intézetekben fogvatartottak beletartoznak az ún. "inokulációs kockázati csoportba", ez azt jelenti, hogy kötelező a szűrővizsgálatuk. Az 1996-os Módszertani levél a HIV terjedésének megelőzését célzó általános óvintézkedésekről kimondja, hogy a vérrel és testnedvekkel kapcsolatos óvintézkedéseket minden beteg esetén meg kell tartani, mivel az anamnézis és a fizikai vizsgálat nem alkalmas arra, hogy kiszűrjék a HIV-vel vagy más vérrel terjedő kórokozóval fertőzött betegeket. Minden beteg HIV-szűrése kötelező. Ezt a büntetés-végrehajtási intézetben végre is hajtják, azonban az ún. "csoportos" vérvételi rendszert alkalmaznak. A vérminták ilyen gyűjtése jelentős késedelmet okoz az esetleges HIV-pozitívitás felderítésében. A várakozási idő alatt az egészségügyi és börtön személyzet ki van téve a fertőzésnek, kivéve ha a Módszertani levélben foglaltaknak megfelelően ez alatt az idő alatt a kockázati csoportba tartozókat potenciális fertőző forrásként kezelik. Az országgyűlési biztos aggályosnak tartotta azt is, hogy a beteget kezelő, de a fertőzésről csak utólag tudomást szerző egészségügyi és biztonsági személyzetnél a kórház nem végezte el azonnal a HIV-szűrést. A főigazgató főorvos a helyzet orvoslására utólag kísérletet tett. Az Intézkedés kimondja, hogy a személyi állomány védelme érdekében kérésére a Biztonsági osztályvezető külön felügyelőt biztosít a vizsgálatokhoz, kezelésekhez, akit orvosi titoktartás is kötelez. Az Intézkedés értelmében a személyi állomány védelme érdekében minden új felvételes egészségügyi és biztonsági osztályos dolgozónál a munkába álláskor, a többiek vonatkozásában évente egyszer, fertőzött beteg kezelése, ápolása esetén soron kívül biztosítja a szűrővizsgálat lehetőségét. Az Intézkedés ellenére ezekre a szűrővizsgálatokra az országgyűlési biztos a vizsgálatának befejezéséig nem került sor. A büntetés-végrehajtási intézményekben használatos módszertani levelek és belső szabályzat nem tartalmazzák az egészségügyi személyzet számára a pontos és részletes leírását a követendő eljárásoknak. A dokumentumokból megállapítható, hogy valódi felkészítésre csak azután tettek kísérletet, miután már a nővérekkel a konfliktus kialakult.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a személyzet és az őrök tájékoztatása a konkrét HIV-pozitív betegről szintén hiányos és késedelmes volt. Az országgyűlési biztos kifogásolta a kórháznak azt az eljárását, hogy az őrzéssel megbízott biztonsági felügyelet dolgozóit haladéktalanul nem tájékoztatták arról, hogy HIV-fertőzött beteget őriznek. Így megfosztották őket attól a lehetőségétől, hogy egy esetleges támadás esetén, a veszély tudatában megfelelően védekezni tudjanak.

Az országgyűlési biztos a vizsgálat megállapításai alapján ajánlást tett az egészségügyi miniszternek, hogy kezdeményezze az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatról szóló 1991. évi XI. törvény 2. § (1) bekezdésének módosítását úgy, hogy a Szolgálat ellenőrzési és felügyeleti jogköre kiterjedjen a fegyveres erők és rendvédelmi szervek szolgálati viszonyban nem álló személyekkel kapcsolatos közegészségügyi és járványügyi tevékenységre is. Az egészségügyi miniszter az országgyűlési biztos törvénymódosításra vonatkozó ajánlását nem fogadta le, tekintettel arra, hogy az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. tv. 132. §-a részletesen szabályozza az országgyűlési biztos által felvetett kérdést, ezért nem tartotta indokoltnak az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatról szóló 1991. évi XI. tv. 2. § (1) bekezdésének javasolt módosítását. Az országgyűlési biztos az ajánlását a választ követően nem tartotta fenn.

Ajánlást tett a Büntetés-végrehajtás Központi Kórház főigazgató főorvosának, hogy a jövőben fokozottabban gondoskodjon az inokulációs kockázati csoportba tartozó fogvatartottak kórházi kezelése során a vonatkozó módszertani levelekben és a belső szabályzatban foglaltak maradéktalan betartásáról; a jövőben gondoskodjon az egészségügyi és biztonsági személyzet gyakorlati felkészítéséről a HIV-fertőzöttekkel kapcsolatos foglalkozásra; továbbá gondoskodjon arról, konkrét HIV-pozitív eset felmerülése esetén a beteggel közvetlenül kapcsolatba kerülő egészségügyi és biztonsági személyzetet haladéktalanul tájékoztassák arról, hogy HIV-pozitív beteget kezelnek, illetve őriznek. Az országgyűlési biztos ajánlását a Bünte- tés-végrehajtás Központi Kórház főigazgató főorvosa elfogadta és a szükséges intézkedéseket megtette.

OBH 1210/2000.

Az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított, a tulajdonhoz való joggal és az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében deklarált, a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal kapcsolatban visszásságot okoz, ha jogszabály nem határozza meg a transzformátor által kibocsátott sugárzás határértékét.

A panaszos az állampolgári jogok országgyűlési biztosához intézett beadványában a lakóházának földszintjén elhelyezett transzformátor állomás zajos működését és az ELMŰ véleménye szerint nem megfelelő intézkedéseit sérelmezte.

Az országgyűlési biztos vizsgálatot indított, mert felmerült az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított, a tulajdonhoz való joggal és az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdése deklarált, a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal kapcsolatban a visszásság gyanúja. Eljárása során tájékoztatást kért a Budapesti Elektromos Művek Rt. (ELMŰ) vezérigazgatójától.

A válaszból az országgyűlési biztos megállapította, hogy panaszos lakóházának alagsorában már annak építése idején helyezték el a panasz tárgyát képező transzformátort. A transzformátor zajos működése miatt többször kért a panaszos intézkedést, legutóbb 1999-ben. Az országgyűlési biztos a rendelkezésére álló adatokból azt állapította meg, hogy az ELMŰ minden, a panaszos által tett bejelentést kivizsgált, szükség esetén a felmerült hibákat kijavította. Az üzembentartó 1996-ban zajmérést végeztetett, majd a panaszos jelzésére rezgéscsillapítókat helyeztek el a trafó és az aljzat közé, illetve a födém hő- és hangszigetelését is elvégezték. A vizsgált alkotmányos jogokkal kapcsolatban felmerült gyanú nem igazolódott be, ezért az ELMŰ intézkedéseit sérelmező panaszt az országgyűlési biztos elutasította.

A panaszos - aki a szóban forgó házban a transzformátor fölött lakik - attól tart, hogy az elektromágneses sugárzás veszélyeztetheti az ott lakók egészségét. Az OKK-OSSKI sugárvédelmi méréseket végzett a lakóház földszinti, a panaszos tulajdonában álló lakásában. A mérések értékelésénél - magyar szabvány hiányában - az IRPA/INIRC nemzetközi ajánlás védelmi értékeit vették figyelembe. Az országgyűlési biztos megállapította, hogy az OKK-OSSKI a sugárvédelmi méréseket elvégezte, a kapott eredmények megnyugtatóak, határérték túllépést nem észleltek, ezért a vizsgálattal érintett alkotmányos jog sérelme nem valósult meg.

Korábban egy hasonló tárgyú panasz (OBH 6541/1996.) vizsgálata során az országgyűlési biztos megállapította, hogy "súlyosan veszélyezteti az egészséges környezethez, valamint a legmagasabb szintű egészséghez való jogot és ezáltal a jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben visszásságot okoz, hogy a különböző káros sugárzások határértékei nincsenek jogszabályban rögzítve." Az 1998. május 4-én kelt jelentésében felkérte az akkori népjóléti minisztert, hogy "a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszterrel egyetértésben - figyelemmel a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény vonatkozó rendelkezéseire - intézkedjen a megfelelő határértékek jogszabályban történő megállapításáról." Egy másik ügyben (OBH 387/2000.) szintén felmerült a hazai szabvány hiánya. Mivel az OBH 6541/1996. számú ügyben már tett kezdeményezést az országgyűlési biztos, az OBH 387/2000. számú ügyben újabb indítványt nem tett, de felhívta az egészségügyi miniszter figyelmét a magyar sugárvédelmi szabvány hiányára. Az egészségügyi miniszter arról tájékoztatta az országgyűlési biztost, hogy az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (2) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a határértékeket rendeletben kívánják szabályozni. A jogszabály már készül, remélhetőleg 2000. év végéig kiadják. Fentiek miatt a mostani ügyben sem tett ajánlást az országgyűlési biztos, de felkérte az egészségügyi minisztert, hogy amennyiben a jogszabály kiadására ebben az évben nem kerül sor, annak okáról tájékoztassa.

Az egészségügyi miniszter arról tájékoztatta az országgyűlési biztost, hogy a vezeték nélküli távközlési építmény által kibocsátott elektromágneses sugárzás egészségügyi határértékéről megjelent a miniszteri rendelet, a más építményekre vonatkozó jogszabály előkészítése során a miniszter felkérte az országos tisztifőorvost a koncepció 2001. február 28-i határidővel történő elkészítésére.

A választ az országgyűlési biztos tudomásul vette.

OBH 1329/2000.

Visszásságot okoz az Alkotmány 18. §-ban deklarált egészséges környezethez való joggal és a jogállamiság elvéből fakadó tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben a kerületi és a fővárosi önkormányzat, valamint a közművállalat mulasztása, mivel nem gondoskodnak a környezetszennyező szennyvíz-leeresztőhely megszüntetéséről vagy a szakszerű működtetéséről.

A panaszos azért fordult az állampolgári jogok országgyűlési biztosához, mert kifogásolta a Fővárosi és a Budapest XVI. Kerületi Önkormányzat eljárását a lakókörnyezetükben, a XVI. kerületi Foszlány utca és Szabadföld utca sarkán lévő szennyvízleeresztő csatornanyílás végleges megszüntetése ügyében. A panaszos a lakókörnyezet nevében is kérte az országgyűlési biztos vizsgálatát.

Az országgyűlési biztos az egészséges környezethez és a jogbiztonságból fakadó tisztességes eljáráshoz való jog megsértésének gyanúja miatt vizsgálatot indított, melynek során megkereste a Fővárosi Csatornázási Művek Rt.-t és az ÁNTSZ Fővárosi XVI. kerületi Intézetét.

A vizsgálat megállapította, hogy a hosszú ideje fennálló panaszok alapján sem az érintett önkormányzatok, sem a közművállalat nem intézkedett annak érdekében, hogy a XVI. kerület Foszlány-Szabadföld utca sarkán lévő környezetszennyező leeresztőhely véglegesen megszűnjön. A válaszok egyértelműen bizonyították, hogy van műszaki megoldás a korszerű, mérést is biztosító leeresztőhely kiépítésére, mellyel elkerülhető, hogy a szennylé és az ismeretlen eredetű veszélyes hulladék éjjel-nappal a közterületen bűzölögjön, a nyitott csatornából elviselhetetlen szag áradjon, valamint hogy a lakókörnyezetben a tartálykocsik sorokban várakozzanak és ezzel szennyezzék a környezetet. Az Alkotmány kimondja, hogy a Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van az egészséges környezethez és a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez. Ezt a jogot az állam többek között az épített és a természetes környezet védelmével valósítja meg. A legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog magában foglalja azt a jogos igényt, hogy az állampolgárok saját otthonukban zavartalanul éljenek, környezetszennyező, egészségkárosító tevékenységtől ne szenvedjenek. Jelen esetben nincs olyan értékelhető körülmény és konkuráló alkotmányos jog, amely ezt a jogot korlátozhatja. A vizsgálat megállapította, hogy a kerületi és a fővárosi önkormányzat, valamint a közművállalat mulasztása az Alkotmányban deklarált egészséges környezethez való joggal, valamint a jogállamiság elvéből fakadó tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben visszásságot okozott.

Az országgyűlési biztos kezdeményezésében felkérte a Budapest Főváros XVI. kerületi Önkormányzat képviseletében eljáró polgármestert, hogy a XVI. ker. Foszlány utca és Szabadföld utca sarkán lévő szippantott szennyvíz-leeresztőhely megszüntetése érdekében haladéktalanul jelöljön ki új leeresztőhelyet és erről soron kívül értesítse a Fővárosi Önkormányzat Közmű Ügyosztályát. Felkérte Budapest Főváros Önkormányzat képviseletében eljáró főpolgármestert, hogy intézkedjen az új leeresztőhely kialakítása és kivitelezése érdekében. Felkérte a Fővárosi Csatornázási Művek Részvénytársaságot mint közszolgáltatót, hogy szakmai munkájával, javaslataival segítse elő a mielőbbi megvalósítást és a panaszok megszüntetését. Felkérte a Budapest Főváros XVI. Kerületi Önkormányzatot, a Budapest Főváros Önkormányzatot és a Fővárosi Csatornázási Művek Részvénytársaságot, hogy az új leeresztőhely kialakításáig fokozottan és folyamatosan ellenőriztessék a kifogásolt hely működését. Kezdeményezzenek hatósági eljárást az észlelt környezetszennyezés miatt. Akadályozzák meg az illegálisan odaszállított veszélyes hulladék leeresztését.

Az érintettek a kezdeményezést elfogadták és a szükséges intézkedéseket megtették.

OBH 1513/2000.

A jogállamiságból fakadó jogbiztonság alkotmányos elvével (Alk. 2. § (1) bek.) és a tulajdonhoz való joggal (Alk. 13. § (1) bek.) összefüggésben visszásságot okoz, emellett veszélyeztetheti az egészséges környezethez való jogot (Alk. 18. §), ha a települési hulladéklerakó nincs bekerítve, ezáltal a szél a környező ingatlanokra hordhatja a hulladékot.

A panaszos azt sérelmezte, hogy a közeli hulladéklerakóból a szél rendszeresen ingatlanára hordja a szemetet.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa vizsgálatát a tulajdonhoz és az egészséges környezethez való jog érintettsége miatt indította. Eljárása során megkereste Papos község jegyzőjét, akitől a panasszal kapcsolatos álláspontjáról és az ügy előzményeiről kért tájékoztatást.

A jegyzőj arról tájékoztatta az országgyűlési biztost, hogy az önkormányzat a hulladéklerakót megfelelően karbantartja, az ott elhelyezett hulladékot összetolja, időnként földtakarással látja el. Ennek ellenére előfordul, hogy a szél egyes hulladékokat a lerakón kívülre sodor. A lerakó környezetében szétszóródott hulladékot az önkormányzat közhasznú foglalkoztatottai rendszeresen összeszedik és a lerakóban helyezik el.

Az 1/1986. (II. 21.) ÉVM-EüM együttes rendelet alapján a jegyző gondoskodik a köztisztasággal kapcsolatos kötelezettségek teljesítésének ellenőrzéséről. E rendelet 11. §-a a lerakóhely működtetésével kapcsolatos követelményeket fogalmazza meg. Eszerint a lerakóhelyet be kell keríteni, amely kettős célt szolgál: egyrészt biztosítja, hogy a lerakóhely területére települési szilárd hulladék ellenőrzés nélkül ne kerülhessen, másrészt pedig megakadályozza, hogy a hulladékot szél széthordja.

A konkrét ügyben éppen ez utóbbi környezet szennyezést sérelmezte a panaszos, aki beadványában említést is tett a kerítés hiányáról, amely megakadályozná a szemét szétszóródását. A jegyzői válaszlevelek nem tartalmaznak utalást a lerakó bekerítettségére vagy az arra irányuló tervekre.

Az országgyűlési biztos rendelkezésére álló információk szerint a Papos községben működő lerakó nincs bekerítve, ezért az nem felel meg a köztisztasággal és a települési szilárd hulladékkal összefüggő tevékenységekről szóló 1/1986. (II. 21.) ÉVM-EüM együttes rendelet 11. § (4) bekezdésében írt követelménynek. A kerítés hiánya miatt a szél a környező ingatlanokra sodorhatja a hulladékokat.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a bekerítettség hiányából adódó állapot visszásságot okoz a jogállamiságból fakadó jogbiztonság alkotmányos elvével és a tulajdonhoz való joggal összefüggésben, emellett veszélyeztetheti az egészséges környezethez való jogot.

A visszásság megszüntetése érdekében a biztos kezdeményezte, hogy Papos Község Képviselő-testülete mihamarabb gondoskodjon a lerakóhely bekerítéséről. Mindaddig, amíg a terület bekerítése nem történik meg, szükségesnek tartotta, hogy a közhasznú foglalkoztatottak - a korábbi gyakorlatnak megfelelően - rendszeresen tisztítsák a lerakó környezetét.

A község polgármestere válaszában közölte, hogy a képviselő-testület a jelentésben foglaltakkal egyetértett. A testület a kommunális hulladékot a településről elszállítva kívánja ártalmatlanítani, megteremtve ezzel a jelenlegi lerakó megszüntetésének és rekultiválásának lehetőségét. A településrendezési terv mint rekultiválandó területet jelöli a lerakóhelyet. A lerakóhely megszüntetéséig a polgármester fokozott figyelmet kíván fordítani a lerakóhely és környezete rendben tartására és a közhasznú foglalkoztatottak munkájának ütemezésénél rendszeresen betervezi a lerakóhely környékének ellenőrzését, az esetlegesen szétszóródott hulladék összegyűjtését. Az országgyűlési biztos a polgármester válaszát elfogadta.

OBH 2073/2000.

Az Alkotmány 70/D. §-ában deklarált legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal összefüggésben visszásságot okoz az a jogellenes kórházi gyakorlat, hogy kórházban fekvő betegeknek a kórházi kezelésük időtartama alatt a szükséges gyógyszereket maguknak kell biztosítaniuk.

Az országgyűlési biztos "A kórházi betegekkel vetetik a gyógyszert" címen a Népszava 1999. november 13-án megjelent cikke alapján a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog sérelmének gyanúja miatt - hivatalból - indított vizsgálatot.

A Népszava Szerkesztőségétől a vizsgálatra okot adó cikk írója úgy nyilatkozott, hogy az információ az Erzsébet Kórház (jelenleg Péterffy) belgyógyászatáról származott.

A Népszava 1999. november 17-én "Kórházi ombudsmani vizsgálat" címen újabb cikket jelentetett meg.

Budapest főváros főpolgármester-helyettese az ombudsman megkeresésére tájékoztatást adott arról, hogy körlevélben szólította fel a főváros fenntartásában lévő kórházakat, hogy "kórházban fekvő betegek részére kórházi kezelésének időtartama alatt a szükséges gyógyszereket biztosítani kell, a beteggel nem lehet sem otthon szedett gyógyszert behozatni, sem pedig részére azért receptet felírni, hogy kórházi kezelése alatt az általa vásárolt gyógyszert kapja. Az újságban megjelent hasonló esetekről tudomást szerezve a kórház főigazgatója szüntesse meg a jogellenes gyakorlatot, illetve szankcionálja." Erről az intézkedésről az 1999. november 17-i újságcikk is beszámolt. A főpolgármester-helyettes az érintett kórház főigazgatójától igazoló jelentést is kért.

A jelentés a következőket tartalmazta: "Információim szerint a gastroenterológiai részleg ellen ismeretlen személy panasszal élt, hogy számára fekvőbetegként recept felírásával biztosították a szükséges gyógyszert. A bejelentés valószínűleg félreértés eredménye. Az endoscopos vizsgálat (béltükrözés) előkészítésére a betegek számára az egyébként ingyenesen hozzáférhető hashajtó por alternatívájaként ajánlják az X-Pres nevű gyógyszert, amelyet valóban csak teljes áron lehet megvenni a patikában. Ezen lehetőséget azért ajánlják, mert a másik gyógyszer - betegenként eltérő mértékben - meglehetősen rosszul tolerálható (kellemetlen, undort keltő sós íz). A gyógyszer áráról a betegeket előzetesen tájékoztatják. Gyógyszerfelírással kapcsolatos ilyen jellegű szabálytalanság egyébként eddig nem jutott tudomásomra. Ennek ellenére a kollégák figyelmét - a panasz apropóján - körlevélben ismételten felhívtam a vonatkozó jogszabály betartására."

A továbbiakban a nyilvánvalóan alkotmányos joggal összefüggő visszásságot eredményező jelenség feltárására az országgyűlési biztos felkérésére az egészségügyi miniszter vizsgálatot rendelt el annak megállapítására, hogy a kórházi kezelés alatt milyen gyakorisággal fordul elő, hogy a betegek otthonról hoztak gyógyszert, vagy vényre felírták azt, illetve a betegjogi képviselők találkoztak-e hasonló problémával.

A fővárosi és megyei tisztifőorvosok az egészségügyi miniszter felkérésére valamennyi fekvőbeteg intézmény vezetőjét bevonva felmérték a kórházi gyógyszerellátás helyzetét. Megállapították, hogy - egyes speciális eseteket leszámítva - az ország intézményeiben nincs olyan gyakorlat, amely szerint a betegnek benntartózkodása alatt otthonról kell behozatnia gyógyszereit, vagy azt vényre kiváltani a hospitalizáció idejére. A kivételes eseteket az jelenti, amikor egyedi importból engedélyezett gyógyszerről vagy a kórház által nem ismert, nem használt és azonnal nem beszerezhető gyógyszerről volt szó.

Veszprém megyében a kérdéses időszakban az OEP Veszprém Megyei Pénztárának észrevételezése alapján vizsgálták a területi ellátási kötelezettség nélkül működő fizető ápolási osztály gyakorlatát, ahol közforgalmú gyógyszertárból TB-támogatással beszerzett gyógyszerrel történt kezelés. Itt az intézmény vezetője írásban közölte, hogy ezt a gyakorlatot beszüntették. Az ÁNTSZ Komárom-Esztergom Megyei Intézete azt jelentette, hogy a megyei önkormányzat Szent Borbála Kórházában (Tatabánya) alkalmanként előfordult jogellenes gyakorlat.

Arról még nincs információ, hogy a vizsgálat napjaiban kialakított betegjogi képviselethez, illetve az egyes kórházakban tevékenykedő betegjogi képviselőkhöz érkezett volna a kórházi gyógyszerellátás miatti panasz.

Az egészségügyi miniszter kérésére a fővárosi és megyei tisztifőorvosok valamennyi intézmény figyelmét felhívták a betegek kórházi ápolása során alkalmazandó gyógyszerellátás szabályainak betartására, illetve a Megyei Egyeztető Fórumokon erre ismételten felhívják a figyelmet.

Az egészségügyi miniszter, valamint Budapest Főváros Önkormányzata főpolgármester-helyettese vizsgálata és intézkedése eredményeként a jogellenes gyakorlatot megszüntették. Ajánlásra nem volt szükség. A vizsgálat eredménnyel zárult.

OBH 2244/2000.

Az Alkotmány 70/D. §-ában biztosított legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal összefüggésben mindaddig fennáll a visszásság közvetlen veszélye, amíg az alapellátást meghaladó egészségügyi szakellátáshoz szükséges feltételek nem biztosítottak.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény 16. § (2) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján az országgyűlési biztos hivatalból vizsgálatot indított a fogszabályozási szakellátással kapcsolatban, mert felmerült a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való alkotmányos joggal összefüggésben a sérelem gyanúja. A vizsgálat alapjául szolgáló riport szerint Zala Megyében nem biztosították az iskoláskorúak ingyenes fogszabályozását.

A Zala Megyei Közgyűlés 2000. március 24-i ülésén foglalkozott a fogszabályozás megoldatlanságának problémájával, és határozatában megállapította, hogy az 1990. évi LXV. törvényben előírt kötelezettségének nem tud eleget tenni. Ennek okait elsősorban a finanszírozás jelenlegi helyzetében, valamint az ellátásra alkalmas szakemberek hiányában jelölte meg. A megyében kizárólag magánorvosként dolgozó fogszabályozással foglalkozó orvosok nem kívánnak szerződést kötni az egészségbiztosítóval, mivel az egyedi orvosi beavatkozások tételes finanszírozására nincs lehetőség. A megyei közgyűlés határozatában a feltárt probléma orvoslása érdekében az egészségügyi miniszterhez fordult.

Az Egészségügyi Minisztérium rövid úton megkeresett Ügyfélszolgálata az országgyűlési biztos munkatársát úgy informálta, hogy "amíg a Zala megyei probléma nem oldódik meg, Budapesten vagy Sopronban ellátják a betegeket és az utazási költségeket is megtéríti a biztosító."

A 2000. június 1-jén az országgyűlési biztos megkeresésére az egészségügyi miniszter arról adott tájékoztatást, hogy a minisztérium második féléves terveiben szerepel a fogászati ellátás szervezeti és finanszírozási megújításának a kidolgozása. A jelenlegi jogszabályi keretek között a fogszabályozási ellátás megyei szintű ellátási kötelezettség. Megoldást jelenthetne, ha a fogszabályozási ellátás visszakerülne a települési önkormányzatok alapellátási feladataihoz, ezzel javulnának az ellátás finanszírozási, szervezési feltételei.

Az országgyűlési biztos vizsgálata során megállapította, hogy a Zala Megyei Önkormányzat a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvényben előírt alapellátást meghaladó egészségügyi szakellátásról a jelenlegi finanszírozási rendszerben - rajta kívülálló okok miatt - nem tud gondoskodni. Megállapította azt is, hogy Zala megyében a fogszabályozás szakellátását évek óta nem biztosítják, ezért folyamatosan fennáll a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez fűződő alkotmányos joggal összefüggésben a sérelem közvetlen veszélye.

Mivel a probléma helyi szinten nem volt orvosolható, ezért az országgyűlési biztos az egészségügyi miniszternek ajánlásban kérte, hogy a minisztérium második féléves tervében szereplő fogászati ellátás szervezeti és finanszírozási megújításával kapcsolatos programot, valamint a megoldás érdekében a tárca által tervezett kormányrendelet módosítást soron kívül dolgozzák ki. A miniszter az ajánlásra nem reagált.

OBH 2428/2000.

Nem állapítható meg az egészséges környezethez és a lehető legmagasabb szintű testi egészséghez való joggal kapcsolatban visszásság, ha az e jogokat közvetlenül veszélyeztethető állapot megszüntetése érdekében az érintett szervek hatékony intézkedéseket tesznek.

A Magyar Hírlap című lap 2000. május 10-i száma "Ellenőrizetlen dögkutak szennyezhetik az ivóvizet" címmel cikket közölt a Tahitótfalu határában lévő dögkútról. A cikk szerint ez a dögkút a Fővárosi Vízművek vízgyűjtőterülete mellett található. Az írás beszámol arról is, hogy az innen nyert vizet a főváros és környéke tisztítatlanul issza.

Az országgyűlési biztos az egészséges környezethez és a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog érintettsége miatt, hivatalból indított vizsgálatot. Eljárása során tájékoztatást kért a Pest Megyei Állat-egészségügyi és Élelmiszer-ellenőrző Állomás igazgató főállatorvosától, hogy a tahitótfalui dögkút mennyiben felel meg az Állat-egészségügyi Szabályzatban foglalt előírásoknak.

A kerületi főállatorvos a település jegyzőjével helyszíni szemlét tartott. Ezen megállapította, hogy a dögkút megtelt, további állati hullák elhelyezésére nincs lehetőség. Emellett észlelte azt is, hogy a kamra és a két dögkút területe rendezett, körbekerített, a bejárati kapu azonban hiányzott.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a kerületi főállatorvos intézkedése megfelelt az Állat-egészségügyi Szabályzatban foglalt követelményeknek. A főállatorvos kezdeményezte a dögkút lezárását, emellett levelében a Szabályzat vonatkozó rendelkezéseit is ismertette a jegyzővel.

A jövőben az elhullott állatok gyűjtése a hullagyűjtő kamrában elhelyezett konténerben történik. A kamra kapujának visszahelyezéséről és zártságáról az önkormányzat gondoskodik. Az intézkedés amellett, hogy a Szabályzatnak megfelelő állapotot teremt, a vízgyűjtő terület védelmét is szolgálja.

Az egészséges környezethez és a lehető legmagasabb szintű testi egészséghez való jogot közvetlenül veszélyeztethető állapot megszüntetése érdekében tett hatékony intézkedésekre figyelemmel a konkrét ügyben érintett szervek eljárásával összefüggésben a biztos visszásságot nem állapított meg. A vizsgálat tapasztalataira való tekintettel azonban felkérte a földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztert, hogy állapítson meg a hatósági állatorvosok számára a szakmai szempontok szerinti gyakoriságú ellenőrzési kötelezettséget az állat-egészségügyi szabályzat követelményei megtartásának vizsgálatára az állati hulladék-temetők és állati hullaemésztő-vermek esetében.

A miniszter a megyei állat-egészségügyi és élelmiszer-ellenőrző állomások részére az állati hulladék ártalmatlanításának fokozott ellenőrzése érdekében utasítást adott ki. Az országgyűlési biztos a megtett intézkedéssel egyetértett.

OBH 2450/2000.

Nem sérül az egészséges környezethez való jog, ha az illetékes kárrendezési iroda nem hirdetheti meg a védett erdőterületet árverésre.

Törökbálint nagyközség polgármestere és a terület országgyűlési képviselője panaszbeadvánnyal fordult az állampolgári jogok országgyűlési biztosához. Az indítványozók nem tartották elfogadhatónak, hogy a kárpótlási földalap részét képező, a nagyközség területén lévő védett erdők magántulajdonba kerüljenek. A polgármester kifejtette, hogy a területek magántulajdonba adása esetén nem látszik biztosítottnak a szóban forgó erdők közjóléti és környezetvédelmi értékeinek további megléte.

Az országgyűlési biztos az egészséges környezethez való jog érintettsége miatt indított vizsgálatot. Eljárása során tájékoztatást kért a Környezetvédelmi Minisztérium Természetvédelmi Hivatalától, a Bács-Kiskun és Pest Megyei Kárrendezési Iroda igazgatójától, valamint a Miniszterelnöki Hivatalt vezető minisztertől.

A törökbálinti erdőterületek 1992. január 16-a óta védelemre tervezettnek minősülnek, vagyis a földalap kijelölésének időpontjában, függetlenül attól, hogy a védetté nyilvánítási eljárás lefolytatására csak később került sor, az erdők védelemre tervezettek voltak.

Az Alkotmánybíróság a 33/1994. (VI. 17.) AB határozattal kiegészített 28/1994. (V. 20.) AB határozatában kifejtette, hogy "az Alkotmány 18. §-ában megállapított, az egészséges környezethez való jog a Magyar Köztársaságnak azt a kötelezettségét is magában foglalja, hogy az állam a természetvédelem jogszabályokkal biztosított szintjét nem csökkentheti, kivéve, ha ez más alapjog vagy alkotmányos érték érvényesítéséhez elkerülhetetlen. A védelmi szint csökkentésének mértéke az elérni kívánt célhoz képest ekkor sem lehet aránytalan."

A természetvédelem eredeti szintjének helyreállítása érdekében az Alkotmánybíróság több jogszabályi rendelkezést megsemmisített. Emellett az Országgyűlés, eleget téve jogalkotói kötelességének, megalkotta a védett természeti területek védettségi szintjének helyreállításáról szóló 1995. évi XCIII. törvényt.

Az 1995. évi XCIII. törvény rendelkezik a hatálya alá tartozó földterületek földalapba történő kijelölésének jogkövetkezményeiről. A kijelöléshez fűződő joghatások egyik legfontosabb elemének - vagyis annak, hogy a kijelölt földterületek az irányadó jogszabályok szerint magántulajdonba kerülhetnek - megszűnéséről bizonyos körben maga az alkotmánybírósági határozat is rendelkezett. A törvény általános jelleggel mondja ki, hogy az érintett földterületek földalapba történő kijelölése (kijelöltsége) megszűnik.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a kárpótlási földalapba korábban kijelölt védett erdőterület már nem része a kárpótlási földalapnak, a Bács-Kiskun és Pest Megyei Kárrendezési Iroda ezeket a területeket nem hirdetheti meg árverésre. Azzal, hogy a törökbálinti védett erdőterület nem hirdethető meg árverésre, az országgyűlési biztos az Alkotmányban deklarált egészséges környezethez való jog érvényesülését biztosítottnak látja.

OBH 2511/2000.

Az Alkotmány 54. §-ában deklarált az élethez, a 18. és 70/D. §-ban biztosított, az egészséges környezethez, a 13. § (1) bekezdésében foglalt, a tulajdonhoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a fizető autópályákkal párhuzamos főközlekedési utak mentén élők és általában a környezetvédelem szempontjai nem érvényesülnek ezen utak forgalmi rendjének kialakításakor. Ebben a kérdésben az országgyűlési biztosnak csak az országos közúthálózaton való közlekedés biztosításának mint közszolgáltatásnak és az ezzel kapcsolatos hatósági eljárásnak (vagy mulasztásnak) a vizsgálatára van hatásköre.

Az M3-as autópálya helyett Aszódon át zajló forgalom okozta környezetterhelés miatt a terület országgyűlési képviselője fordult az országgyűlési biztoshoz, aki vizsgálatát az egészséges környezethez való jog sérelmének gyanúja miatt indította, a közlekedési és vízügyi (KöViM), valamint a környezetvédelmi minisztert (KöM) kérve fel vizsgálatra. A minisztereknek feltette azt a kérdést is, hogy véleményük szerint kötelezővé lehet-e tenni az országba belépő kamionosoknak a matrica vásárlását? Lehetséges-e, hogy az átmenő kamionforgalmat határállomástól határállomásig vasúti kocsikon való szállítással bonyolítsák, és/vagy ennek igénybevétele vagy a matrica vétele legyen kötelező? Mindkét miniszter úgy ítélte, hogy e megoldások egyike sem lehetséges.

KöViM: "A kamionok vasúti kocsikon való szállítása, ... népszerű és jól bevált közlekedési mód, de csak a forgalomnak egy töredékét viszik el, másrészt ára a keleti országok fuvarozóinak sokszor nem megfizethető. A matrica vásárlásának kötelezővé tétele és ezzel a közlekedés autópályára kényszerítése az általános EU-elveket sértő, a szomszédos országokétól eltérő gyakorlat."

KöM: "A ... probléma tudomásunk szerint nem került napirendre az EU-csatlakozási tárgyalásokon, s véleményünk szerint sem jártható út a matricavásárlás, illetve a vasúti kocsikon való szállítás kötelezővé tétele. (Ez utóbbi jelenlegi infrastrukturális adottságaink mellett egyébként sem megvalósítható.)"

A vizsgálat megállapította, hogy a párhuzamos utak helyzetének megoldását több körülmény megváltozása jelenthetné, például a díjfizetés bevezetése valamennyi autópályán; az autópálya egyszeri használata napijeggyel vagy átruházható jegytömb használatával; a főközlekedési utak településeket elkerülő szakaszát mindenütt meg kellene építeni. Ezeket a körülményeket az országgyűlési biztos nem vizsgálta, mert ennek gazdasági feltételrendszere hatáskörén kívül esik. A fennálló helyzet és a meglévő adottságok keretei között a hatóságok, a közszolgáltatás mulasztása (vagy eljárása) képezhette a vizsgálat tárgyát.

1. Korábban hasonló panaszokkal már többen fordultak az országgyűlési biztoshoz. (OBH 267/1999. 6163/1998. 5417/1998. 8533/1997.) A vizsgálatokból kitűnően a díjfizetés bevezetésével "visszaszoktak" az autósok azokra az útvonalakra, amelyek forgalmi helyzetén kívántak eredetileg könnyíteni az autópályák megépítésével. A matricás rendszer bevezetésével az autópályákat ismételten igénybe veszi a közlekedők egy része. A helyzet tehát jobb, mint amilyen azt megelőzően volt, de rosszabb, mintha az útvonal megválasztását nem a díjfizetés elkerülése motiválná.

2. Vizsgálatában az országgyűlési biztos összevetette az ügyben érintettek körét, eszerint az egyes csoportok és alkotmányos jogaik, amelyeket figyelembe kell venni az autópályák és a velük párhuzamos főközlekedési utak díjfizetési és forgalmi rendjének meghatározásakor, a következők:

1. a párhuzamos útvonal mentén, illetve a közvetlen környezetében élőket: az Alkotmány 54. §-ába foglalt, az élethez való jog a megnövekedett balesetveszély miatt; a 18., 70/D. §-okba foglalt, a legmagasabb szintű testi-lelki egészséghez és az egészséges környezethez való jog a környezeti ártalmak miatt; a 13. § (1) bekezdésében foglalt tulajdonhoz való jog a házak állapotromlása, a rendeltetésszerű használat korlátozottsága miatt;

2. a párhuzamos úton rendeltetésszerűen közlekedőket: az élethez való jog a megnövekedett balesetveszély miatt (rendeltetésszerűn itt a célforgalmat, a közeli települések közötti forgalmat értve, általában azt, amely akkor is ezt az utat használná, ha az autópályán nem kellene díjat fizetni); a tulajdonhoz való jog a megnövekedett forgalom okozta többlet üzemanyag-szükséglet és a töréskár nagyobb kockázata miatt;

3. a párhuzamos utat használók közül azokat, akik az autópályát használnák, ha nem kellene díjat fizetni: a tulajdonhoz való jog a matrica vásárlás terhe miatt (ebből leszámítva a hosszabb út miatti többlet üzemanyagköltséget és időszükségletet);

4. az ország adófizető (közteherviselő) állampolgárait: a tulajdonhoz való jog a megépített, de nem az elvárhatóan kihasznált autópályák miatt (tekintet nélkül arra, hogy az állam szerepvállalása közvetlen finanszírozás, bevétel elengedés vagy bármi más).

Megállapítható volt, hogy egyedül a 3. csoportbeliek rendelkeznek tényleges választási lehetőséggel. (Ezen belül például a tranzit teherforgalomban az országon "megállás nélkül áthajtók" akár az országot is elkerülhetik, ha az itt kötelező feltételek ismeretében nem kívánják igénybe venni az útjainkat.) Tulajdonhoz való joguk érvényesítéséhez mások jogának korlátozása nem elkerülhetetlen.

Az 1. és 2. csoporthoz tartozóknak nincs tényleges választási lehetőségük. Az alkotmányos jogaikban mások által okozott visszásságokat önerejükből megszüntetni nem képesek. A 4. csoporthoz tartozó állampolgárok annak érdekében viselik a közterheket, hogy az abból elkészült mű (az autópálya) teljesítse közfeladatát.

A vizsgálatban körvonalazható volt tehát az eltérő érdekű csoportok más-más alkotmányos jogában való érintettsége. Az Alkotmánybíróság (AB) a kialakult gyakorlata szerint az adott alapjog alkotmányos korlátozhatóságát az alapjogok rendszeréből kiindulva a többi alapjoggal való korrelációban vizsgálja; az emberi méltósághoz és az élethez való jog kivételével elvetette a korlátozás abszolút tilalmát; precedens értékű rendező elve, kiindulási szempontja: nem tekinthető az alapjog lényeges tartalma korlátozásának, ha másik alapjog érvényesülése, védelme teszi azt szükségessé, továbbá a korlátozás arányos, vagyis a cél fontossága és az okozott alapjogsérelem egyensúlyban van.

Ezen alapelvekhez viszonyítottan nem kérdéses, hogy a fent 3. csoportba soroltak tulajdonosi jogai korlátozhatók a díjfizetéses út igénybevételére való szorítással, amennyiben ez az 1., 2. csoportbeliek élethez, testi-lelki egészséghez és egészséges környezethez való jogának védelme érdekében elengedhetetlen. A korlátozás ekkor arányos lenne, a cél fontossága és az okozott alapjogsérelem egyensúlyban lenne.

3. Az AB már az M3-as autópálya ügyével is foglalkozott. A testülethez a díjfizetés (matricás rendszer előtti) bevezetésével kapcsolatosan nyújtottak be indítványokat. A 14/1998. (V. 8.) AB határozat megállapította: "... a területfejlesztésről és a területrendezésről szóló törvény alkalmazásánál alkotmányos követelmény: a területrendezés körében egyfelől a környezetvédelmi célok, másfelől a fejlesztési célok a döntéshozatalnál azonos súllyal kerüljenek mérlegelésre; ennek megfelelően a hivatkozott rendelkezésnek "az ágazati koncepciókkal összhangban történő" szövegrésze nem értelmezhető akként, hogy az ágazati koncepciók a fontossági sorrendben bármiféle elsőbbséget élveznek a környezetvédelmi érdekekkel szemben. ... az állam a természetvédelem jogszabályokkal biztosított szintjét nem csökkentheti, kivéve, ha az más alapjog vagy alkotmányos érték érvényesítéséhez elkerülhetetlen. A védelmi szint csökkentésének mértéke az elérni kívánt célhoz képest akkor sem lehet aránytalan. ... A hivatkozott rendelkezés gyakorlati alkalmazása azonban csak akkor lehet alkotmányos, ha összhangban áll az Alkotmánybíróság idézett határozatában foglaltakkal, amelyeket a testület értelemszerűen vonatkoztat nem csupán a természetvédelemre, hanem a környezetvédelem valamennyi szakterületére."

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy az autópályadíj fizetésével kapcsolatos döntésekben vagy nem vizsgálták a környezetvédelmi szempontokat, vagy a vizsgálatok eredményét figyelmen kívül hagyták, és ez nem változott az AB határozata után sem.

"Az eddigi tervezési munkák, az elemző vizsgálatok szinte kizárólag közlekedési, közlekedéspolitikai, gazdasági, financiális szempontból tekintették át és elemezték a tapasztalatokat. A környezetvédelmi szempontok, nem jelentek meg súlyuknak megfelelően! A környezet védelméről szóló törvényben előírt vizsgálati elemzést a vonatkozó törvényi kötelezettség ellenére sem végeztek, illetve az elvégzett elemzések szakmai tartalma elfogadhatatlan volt számunkra. Tárcánk többször jelezte ezt a közlekedési tárca felé, ám különösebb eredményre nem vezetett. A jövőben a korábbiaknál is nagyobb odafigyeléssel és szigorral kívánunk érvényt szerezni ennek a törvényi előírásnak." (KöM tájékoztatás)

Elfogadva valamennyi érvet, amely az autópályákon a díjfizetést, illetve a matricás rendszert indokolta, az nem kérdés, hogy bevezetése állami akaratból történt, és valamennyi település valamennyi lakóját érinti, amelyen a párhuzamos főközlekedési út áthalad. Az objektív, intézményes védelem egyaránt megillet minden, azonos okokból, azonos ártalmaknak kitett embert. Ebből és a jelentés 2. pontjában kifejtettekből az következik, hogy az állam közigazgatásának intézkedésére szükség van, és mivel az élethez, a testi, lelki egészséghez való jog érdekében a tulajdonosi jog korlátozható, a célforgalom kivételével a párhuzamos utakon a nehézgépjármű-forgalom általánosan megtiltható.

4. A településeken átvezető - főként nehéztehergépkocsi - forgalom csökkentése érdekében a KöViM többek között jogszabály tervezetet készített arra vonatkozóan, hogy települések önkormányzatai környezeti terhelés mérési eredmények alapján kezdeményezhessék a forgalom korlátozását. A településenkénti forgalmi szabályozást aggályosnak találta az országgyűlési biztos, mivel tranzitforgalom esetén az országba belépéskor, egyéb esetben az autópálya kezdetén kell eldöntenie a gépkocsi vezetőjének, hogy hol fog végigmenni. Vajon minek alapján és mit fog dönteni? Ha a település határában találkozik a tilalommal, visszafordul és rámegy az autópályára, vagy keres a városban a "kertek alatt" egy másik utat, amelyen az adott településen áthaladva folytatja az útját? Az országot csak tranzit céllal igénybe vevő forgalom nagysága adott útszakaszokon azonos. Az országon belüli vagy az adott útvonalon célállomással rendelkező forgalom nyilván változó volumenű, de nem esetleges, így összességében az érintettség mértéke sem az.

A főközlekedési utak forgalmának településenkénti korlátozása nem tűnik alkalmasnak a probléma megoldására, és nem teljesíti az AB határozatában foglaltakat sem.

5. Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a jelenleg fennálló helyzet következtében az élethez, a legmagasabb szintű testi-lelki egészséghez, az egészséges környezethez és a tulajdonhoz való jogával összefüggésben jelentős számú állampolgárt ér sérelem. Ez az országos hálózaton való közlekedés biztosításának mint közszolgáltatásnak környezetvédelmi szempontból való elégtelensége és az ezzel kapcsolatos hatósági intézkedések elmaradása miatt következett be és folyamatosan fennáll.

Az alkotmányos jogokkal összefüggő visszásság részben a jogszabályok hiányára, illetve hiányosságaira vezethető vissza, amelyek kiküszöbölésére a tervezett jogszabály nem látszik alkalmasnak, még a jelzett, egyidejűleg bevezetendő egyéb változtatásokkal sem.

Az országgyűlési biztosi jogkörében az állami költségvetésre vagy a koncesszióra vonatkozó konkrét megállapítást nem tett, a vizsgálatot ez irányban nem is folytatta. A még csak tervezett jogi szabályozás miatt sem élt ajánlással, csak jelezte a megoldás alkalmatlanságát. Kezdeményezte ugyanakkor, hogy a közlekedési és vízügyi miniszter és a környezetvédelmi miniszter együttesen alkossanak olyan jogszabályt, vagy kezdeményezzék megalkotását, amely a fizető autópályákkal párhuzamosan haladó főközlekedési utak forgalmi helyzetének normalizálására alkalmas úgy, hogy az ezen utak mentén élők és ezeken rendeltetésszerűen közlekedők élethez, testi-lelki egészséghez, egészséges környezethez és tulajdonhoz való jogának érvényesülését szavatolja, és a feltárt visszásságokat a lehetőség szerinti legteljesebb mértékben megszünteti; egyúttal figyelemmel van a vizsgálatban a 3. és 4. csoportba soroltaknak az ügyben releváns érdekeire.

A megszólítottak az ajánlást elfogadták.

A közlekedési és vízügyi miniszter válaszához mellékelten megküldte véleményezésre a utak forgalomszabályozásáról szóló 20/1984. (XII. 21.) KM rendelet módosításának tervezetét, amelybe 10/A. § beiktatásával kívánják megoldani a párhuzamos utak forgalomkorlátozását.

Az országgyűlési biztos az ajánlásának megfelelő pontosításokat javasolva fogadta el a választ.

OBH 2961/2000.

Az Alkotmány 70/D. §-ában biztosított legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal összefüggésben mindaddig fennáll visszásság közvetlen veszélye, amíg a települések önkormányzatai nem gondoskodnak a törvényben kötelező feladatként előírt fogorvosi alapellátáshoz kapcsolódó ügyeletről.

Az RTL Klub - Híradó 2000. május 26-i adásában elhangzott, hogy a győri fogorvosi ügyeleteken 2000. július 1-től a környező 36 település betegeit nem látják el. A győri önkormányzat ezt a tényt levélben közölte az érintett települési önkormányzatokkal.

Az országgyűlési biztos hivatalból vizsgálatot indított, mert a riportban elhangzottakkal kapcsolatban felmerült az Alkotmányban biztosított legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog sérelmének a gyanúja, ezért az ügyben megkereste Győr város polgármesterét.

Az elmúlt időszakban Győr városában a fogászati ügyelet folyamatos ellátást biztosított, finanszírozását részben az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, részben a győri önkormányzat biztosította. 2000. március 15-től Győrött átszervezték a fogorvosi ügyeleti szolgálatot, amelyet teljes mértékben a győri önkormányzat finanszírozott. A győri rendelőkben ellátott betegek 35%-a olyan településen él, ahol van fogászati alapellátás, de az egészségügyi törvény alapján a települési önkormányzat feladataként előírt, az alapellátáshoz (a fogorvosi ellátáshoz is) kapcsolódó ügyeleti ellátásról a települési önkormányzatok nem gondoskodtak.

Győr városának ezekkel a településekkel nem volt szerződése, és az érintett települések sem fordultak ilyen kérelemmel az alapellátást nyújtó önkormányzathoz. Ezért Győr város önkormányzata 2000. május 17-én levélben kereste meg az érintett a települési önkormányzatokat, amelyben felhívta figyelmüket az ügyeleti ellátásról való gondoskodásra, illetve arra, hogy 2000. július 1-től az Egészségügyi Alapellátás fogászati ügyeletén megjelent nem győri lakosok kezelési költségét az illetékes önkormányzatoknak számlázni fogják, mivel a sürgősségi beavatkozás a betegeknek térítésmentesen jár.

A Győr környéki települések lakosainak fogászati sürgősségi ellátása érdekében 2000. június 21-én egyeztető megbeszélésre került sor a Győr környéki települések vezetőivel. A megbeszélésen megállapodás született, amely szerint fogászati sürgősségi ügyeleti ellátást Győr városa a megállapodás alapján biztosítja azoknak az önkormányzatoknak, ahol más megoldást nem találnak, természetesen térítés ellenében. Az elvégzett beavatkozásokért fizetendő térítési díjakat méltányosan állapítja meg. Az csak az ellátással kapcsolatban felmerülő közvetlen költséget tartalmazza. A megállapodás-tervezetet valamennyi érintett önkormányzatnak megküldték.

Az országgyűlési biztos megállapította, hogy az RTL Klub Híradójában elhangzottakkal kapcsolatosan a legmagasabb szintű testi egészséghez való alkotmányos joggal összefüggésben felmerült visszásság abban a tekintetben nem igazolódott be, hogy a környező települések lakosai a fogászati alap-, ill. sürgősségi ellátást illetően ellátatlanok maradtak. Az országgyűlési biztos megállapította azonban azt is, hogy a vizsgált alkotmányos joggal összefüggésben a visszásság közvetlen veszélye fennállt, illetve mindaddig fennáll, amíg a környező települések önkormányzatai nem gondoskodnak a törvényben előírt kötelezően ellátandó feladatuk megoldásáról.

Az országgyűlési biztos a megállapított visszásság orvoslása érdekében a Győr környéki települési önkormányzatok polgármesterinek kezdeményezést tett, hogy a helyi önkormányzatokról szóló és az egészségügyről szóló törvényben előírt, kötelezően ellátandó egészségügyi feladatok körében gondoskodjanak a fogorvosi alapellátásról és az ahhoz kapcsolódó ügyeleti ellátásról. Az országgyűlési biztos kezdeményezésének a települési önkormányzatok eleget tettek, azonban két polgármester sürgetés ellenére sem válaszolt.

OBH 3324/2000.

Nem állapítható meg visszásság az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében deklarált emberi méltósághoz való joggal, az 55. § (1) bekezdésében megfogalmazott személyes szabadsághoz való joggal, valamint a 70/D. § (1) bekezdésében biztosított legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal összefüggésben, ha az egészségügyi intézmény a jogszabályoknak és az orvos-szakmai követelményeknek megfelelően a beteg érdekében jár el.

Teljes szöveg: 3.6. alfejezetben.

OBH 3604/2000.

I. Az Alkotmány 70/D. §-ában foglalt lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha egy kórházi osztály a betegirányítás ellenére orvosilag indokolt esetben is vonakodik felvenni a beteget.

II. Az Alkotmány 70/D. §-ában foglalt lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog és az Alkotmány 70/E. §-ában deklarált szociális biztonsághoz való jog sérelmének veszélyét jelenti, ha a mentőszolgálat a tiszta tudatú és a beszállítás ellen tiltakozó hajléktalanokat veszélyeztető körülmények között - tehát a lehűlés veszélyének kitéve, illetve ezen túl esetleg sürgősségi ellátást nem igénylő betegségek fennállása mellett - az utcán hagyja, és feltalálási helyükről nem értesíti a szociális ellátó intézményt.

III. Az Alkotmány 70/D. §-ában foglalt lehető legmagasabb szintű testi egészséghez való jog, valamint a 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó a jogbiztonság sérelmének közvetlen veszélyét jelenti, ha a kórházak nem végzik el a fertőtlenítést a felvétel előtt, és ezért a betegeknek több órát kell utaznia, illetve várakoznia mielőtt sor kerülhetne az orvosi ellátásra.

IV. Az Alkotmány 70/D. §-ában biztosított lehető legmagasabb szintű testi egészséghez való jog sérelmének veszélyét jelenti, ha a fertőtlenítő fürdetőkkel szoros egységben működő, hajléktalanokat ellátó háziorvosi rendelők működtetését az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) más fenntartónak úgy adja át, hogy nincs arra garancia, hogy az átszervezés után a rendszer fennmarad, és a hajléktalanok a fertőtlenítő fürdetéssel együtt a háziorvosi ellátást is igénybe vehetik.

V. Az Alkotmány 70/D. §-ában biztosított lehető legmagasabb szintű testi egészséghez való jog sérelmének veszélyét jelenti, hogy a fertőtlenítéssel kapcsolatos jogszabályok nem szólnak az eltetvesedés veszélyének fokozott mértékben kitett személyek megelőző személyi fertőtlenítéséről.

VI. Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében megfogalmazott diszkrimináció alkotmányos tilalmába ütközik és az Alkotmány 70/D. §-ában biztosított lehető legmagasabb szintű testi egészséghez való jog sérelmét okozza az Országos Traumatológiai Intézet főigazgatói utasítása, mely szerint az Intézetből elsősorban az alacsonyabb színvonalú ellátást nyújtó Fővárosi Szociális Központ Intézményei (FSZKI) és Oltalom Karitatív Egyesület tartós ápolási osztályaira kerülhetnek a hajléktalan betegek, ha az említett intézményekben a rendelkezésre álló szolgáltatás a súlyos állapotban lévő hajléktalanok gyógyítására nem alkalmas.

VII. Az Alkotmány 70/E. §-ában deklarált szociális biztonsághoz való jogot sérti, ha a hajléktalanokat ápoló kórházi osztályon nem foglalkoztatnak szociális munkást.

VIII. Az Alkotmány 70/D. §-ában biztosított lehető legmagasabb szintű testi egészséghez való jog sérelmének közvetlen veszélyét jelenti, ha egy kórházi osztályon a ténylegesen megvalósított ellátásnak nem megfelelő, alacsonyabb a finanszírozás.

IX. Az Alkotmány 70/D. §-ában biztosított lehető legmagasabb szintű testi egészséghez való jog sérelmét jelenti, ha az Oltalom Karitatív Egyesület tartós ápolási osztályán gondozott betegek összetétele nem az ápolási osztály feladatainak és felszereltségének megfelelő, és így a finanszírozás a ténylegesen végzett munkához képest alacsony.

X. Az Alkotmány 70/E. §-ában deklarált szociális biztonsághoz való jog sérelmét és az Alkotmány 70/D. §-ában biztosított lehető legmagasabb szintű testi egészséghez való jog sérelmének közvetlen veszélyét jelenti és ezzel visszásságot okoz az a körülmény, hogy az ellátórendszerben a szükséglethez képest alacsony a hajléktalanoknak létesített bentlakásos ápoló-gondozó és rehabilitációs otthonok száma, és így az egészségügyi ellátást már nem igénylő, de az utcai életre, önellátásra alkalmatlan hajléktalanok tömege nem részesül a törvényben állami kötelezettségként előírt ellátásban.

Az országgyűlési biztos hivatalból vizsgálatot folytatott a hajléktalanok egészségügyi ellátásával kapcsolatban.

1. A vizsgálat során készített interjúk alapján az országgyűlési biztos észlelte, hogy hetente előfordul a mentő által szállított, és általában a Kórházi Ágynyilvántaró (továbbiakban: KÁNY) által irányított hajléktalanok kórházi felvételének megtagadása, ami - orvosilag indokolt esetben, a szükséges feltételek fennállása esetén - az érintett beteg lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joga sérelmének veszélyét jelenti, és így alkotmányos joggal összefüggő visszásságot okoz. Az alkotmányos joggal kapcsolatos visszásság orvoslása érdekében az országgyűlési biztos kezdeményezte, hogy az ÁNTSZ Fővárosi Intézetének vezetője adjon ki körlevelet a fővárosi kórházaknak és ebben rögzítse, hogy a KÁNY betegirányítását - a szükséges feltételek fennállása esetén - az egészségügyi intézményeknek kötelező figyelembe venni.

2. Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a fővárosi mentőszervezet vezetőjének azon utasítása, mely szerint télen a közterületről a hajléktalanokat beleegyezésük esetén akkor is el kell vinni, ha betegségük miatt nem igényelnének sürgősségi kórházi elhelyezést, hozzájárul a hajléktalanok lehűléstől és a fagyástól történő megóvásához. Megállapította azonban azt is, hogy az érintett tiltakozása esetén, feltéve, hogy tudata tiszta, a mentőszolgálat nem szállíthatja a hajléktalant sem egészségügyi, sem szociális ellátóhelyre. Az utcán élő emberek rengeteg olyan betegségtől szenvedhetnek - például fertőző tüdőtuberkulózis, lábszárfekély, gyomorfekély, májzsugor, idegrendszeri elváltozások -, amelyek nem minősülnek sürgősségi esetnek, ezért a beszállítás elmulasztása miatt előfordulhat, hogy hosszú ideig vagy esetleg végérvényesen kezelés nélkül maradnak. Az országgyűlési biztos a feltárt alkotmányos joggal kapcsolatos visszásság orvoslása érdekében kezdeményezte, hogy az Országos Mentőszolgálat Fővárosi Szervezetének Vezetője gondoskodjon arról, hogy a mentőszolgálat értesítsen egy diszpécserközpontot fenntartó és utcai szociális munkásokat foglalkoztató szociális szervezetet a tiszta tudatú és a beszállítás ellen tiltakozó, így veszélyeztető körülmények között az utcán hagyott hajléktalan ember feltalálási helyéről.

3. Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a fővárosi kórházak többsége nem végzi el a hozzá beszállított beteg kezelés előtti fertőtlenítő fürdetését, hanem a beteget az ÁNTSZ által fenntartott fertőtlenítő fürdetők valamelyikébe irányítja. Mindezt annak ellenére teszik, hogy a 18/1998. (VI. 3.) NM rendeletben foglaltak szerint kötelességük lenne fertőtlenítő helyiséget működtetni a felvételi részlegen, és ott elvégezni a fertőtlenítést. A feltárt visszásság orvoslása érdekében az országgyűlési biztos kezdeményezte, hogy a Fővárosi Önkormányzat mint fenntartó gondoskodjon arról, hogy a kórházak a rendeletben foglaltaknak megfelelően végezzék el a hozzájuk érkező betegek szükség szerinti fertőtlenítését.

4. Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a vizsgálat során meglátogatott egyik legnagyobb forgalmú, hajléktalanokat ellátó háziorvosi rendelőt a fertőtlenítő fürdetőivel szoros egységben az ÁNTSZ működteti. Az érintett rendelővel kapcsolatban kapott információ szerint ezek működtetését az ÁNTSZ egy éven belül másnak kívánja átadni. A biztos megállapította, hogy az átszervezés után fennáll annak a közvetlen veszélye, hogy a rendszer felbomlik, ami az orvosi kezelés elmaradásához vezethet. A visszásság orvoslása és az alkotmányos jog sérelmének megelőzése érdekében az országgyűlési biztos kezdeményezte, hogy az országos tisztifőorvos a rendelők működtetésének átadása során gondoskodjon a szolgáltatás jelenlegi integrált rendszerének fennmaradásáról.

5. Az országgyűlési biztos megállapította, hogy az ÁNTSZ a fertőtlenítő fürdők fenntartása és működtetése révén fontos szerepet játszik a hajléktalanellátásban. A vizsgálat során kapott információk szerint az ÁNTSZ a fertőtlenítő fürdők működtetésének átadását tervezi. Megállapította továbbá, hogy a feladat kevésbé hatékony elvégzése vagy a tevékenység megszüntetése esetén az itt rendszeresen fertőtlenítő készítményekkel tisztálkodó, és így a tetvesség és más élősködők ellen jelenleg védelmet élvező hajléktalanok egészségi állapota feltehetően sokkal rosszabbra fordulna. Megállapította azt is, hogy a jogszabályok nem szólnak a fertőzés veszélyének fokozott mértékben kitett személyek fertőtlenítő fürdetéséről. A feltárt visszásság orvoslása érdekében az országgyűlési biztos kezdeményezte, hogy az egészségügyi miniszter módosítsa a fertőző betegségek és a járványok megelőzéséről szóló 18/1998. (VI. 3.) NM rendeletet úgy, hogy az egészségügyi kártevők által okozott egészségi ártalmak megelőzése körében az ÁNTSZ feladatai között szerepeljen az eltetvesedés veszélyének fokozott mértékben kitett személyek számára fertőtlenítő fürdetők működtetése.

6. Az országgyűlési biztos megállapította, hogy az Országos Traumatológiai Intézet egyik Főigazgatói Körlevélben megfogalmazott utasítása, mely szerint az intézetből elsősorban az alacsonyabb színvonalú ellátást nyújtó FSZKI és Oltalom Karitatív Egyesület tartós ápolási osztályaira kerülhetnek a hajléktalan betegek, a diszkrimináció alkotmányos tilalmába ütközik, és sérti az érintett betegek lehető legmagasabb szintű testi egészséghez való jogát, ha az említett intézményekben a rendelkezésre álló szolgáltatás a betegségük gyógyítására nem alkalmas. A feltárt visszásság orvoslása érdekében az országgyűlési biztos kezdeményezte, hogy az Országos Traumatológiai Intézet főigazgatója egy újabb körlevél kiadásával vonja vissza a fent említett körlevelét és más módon, például a KÁNY segítségének fokozottabb igénybevételével gondoskodjon a hajléktalan betegek krónikus osztályokra történő elhelyezéséről.

7. Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a Szent János Kórház Krónikus II. Pulmonológiai Osztályán, ahol kivétel nélkül hajléktalanokat kezelnek, tehát olyan betegeket, akiknek papírok beszerzéséhez segítségre, életvezetési tanácsokra, elhelyezéssel kapcsolatos ügyintézésre lenne szükségük, nem foglalkoztattak szociális munkást. A visszásság orvoslása érdekében az országgyűlési biztos kezdeményezte, hogy a kórház főigazgatója építsen be a Krónikus II. Pulmonológiai Osztály létszámába egy szociális munkás státust is.

8. Az országgyűlési biztos tényként rögzítette, hogy a Szent János Kórház Krónikus II. Pulmonológiai Osztályát az OEP a krónikus besorolásnak megfelelően, 1,2-es szorzóval finanszírozza, annak ellenére, hogy az osztály tevékenysége az itt végzett rehabilitáció miatt az ápolásnál jóval komplexebb. A visszásság orvoslása érdekében az országgyűlési biztos kezdeményezte, hogy az OEP főigazgatója módosítsa a II. Pulmonológiai Osztály finanszírozását rehabilitációs besorolásúra.

9. Az országgyűlési biztos megállapította, hogy az FSZKI rehabilitációs és a krónikus ápolási osztályainak működését az OEP ápolási osztályként, tehát a legalacsonyabb szorzóval finanszírozza. Az osztályokon azonban az ápolási tevékenységnél összetettebb orvosi feladatokat is végeznek, melyekhez nincsenek meg a szükséges tárgyi feltételek. Megállapította továbbá, hogy a felszereltségükhöz és az orvosi jelenléthez képest súlyosabb állapotban lévő betegek fogadását mégsem utasíthatják el, mert ebben az esetben a rászoruló hajléktalanok feltehetően nem jutnának semmilyen orvosi ellátáshoz. A visszásság orvoslása érdekében az országgyűlési biztos kezdeményezte, hogy a főpolgármester gondoskodjon az FSZKI keretein belül működő, akut betegeket is ellátó tartós ápolási osztály valamelyik fővárosi önkormányzati kórházba történő integrálásáról, ahol az akut osztályról érkező hajléktalan betegek gyógyításához szükséges diagnosztikus és terápiás háttér rendelkezésre áll. Javasolta, hogy az integráció után az FSZKI vezetője gondoskodjon arról, hogy az ápolási osztályokra ne vegyenek fel akut ellátást igénylő betegeket.

10. Az országgyűlési biztos megállapította, hogy Oltalom Karitatív Egyesület ápolási osztályán gondozott betegek összetétele nem az ápolási osztály feladatainak és felszereltségének megfelelő, és így a finanszírozás a ténylegesen végzett munkához képest alacsony. A visszásság orvoslása érdekében az országgyűlési biztos kezdeményezte, hogy az OEP Főigazgatója rendelkezzen az Oltalom Karitatív Egyesület fenntartásában működő fekvőbeteg osztály finanszírozásának krónikus besorolásúra történő visszaállításáról.

11. Az országgyűlési biztos megállapította, hogy az olyan hajléktalanok egészségügyi ellátás utáni elhelyezése, akik utcán már nem képesek élni, esetleg amputáltak, vagy gyógyíthatatlan kísérő betegségben szenvednek, szinte teljesen megoldatlan. A feltárt alkotmányos joggal kapcsolatos visszásság orvoslása érdekében az országgyűlési biztos kezdeményezte, hogy az egészségügyi miniszter és a szociális és családügyi miniszter együttműködve vizsgálja meg azt, hogy országosan milyen igény van a hajléktalanok ápoló-gondozó és rehabilitációs intézményeire és az eredménynek megfelelően gondoskodjanak olyan megoldási módok kialakításáról, amelyek segítik az önkormányzatokat törvényben rögzített feladataik megvalósításában.

A kezdeményezésekre a válaszadás határideje még nem járt le.

OBH 3974/2000.

A gondozottak, hozzátartozóik, valamint az intézmény dolgozóinak törvényes érdekeire is figyelemmel, az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített, jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben visszásságot okoz, ha a fogyatékosokat ápoló-gondozó otthonban az intézmény érdekképviseleti fóruma nem működik. Ugyanezen jog sérelme mellett az ellátottaknak az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésében rögzített szociális biztonságához és ellátáshoz, valamint az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében rögzített lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez fűződő alkotmányos jogával összefüggésben okoz visszásságot, ha az intézet rendelkezik határozatlan idejű működési engedéllyel, bár az ahhoz szükséges feltételek hiányoznak.

Teljes szöveg: 3.3. alfejezetben.

OBH 4135/2000.

I. Az őrszolgálat elítéltekkel való ellátása ellentétes a Bvtvr. rendelkezéseivel, ezért az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonság követelményével kapcsolatban visszásságot okoz, de közvetlenül veszélyezteti az őrként foglalkoztatott elítéltek emberi méltóságát is.

II. A szabad levegőn tartózkodás elmaradása, a késedelmes orvosi vizsgálat, a zárkák megfelelő világításának hiánya, a fűtés és melegvízellátás zavarai sértik a fogvatartottaknak az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében biztosított jogát a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez. Női fogvatartottak esetében az alapvető higiénés követelmények biztosításának hiányosságai az embertelen, megalázó bánásmód tilalmába is ütköznek (Alk. 54. § (2) bek.)

III. Az elkülönítő zárka használatára vonatkozó részletes szabályozás hiánya és emiatt a jogszerű használat ellenőrzésének lehetetlensége sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságot és annak lényegi elemét képező jogbiztonságot. Az elkülönítő zárkában a világítás és ülőhely hiánya, a természetes szükségletek emberi módon történő elvégzésének lehetetlensége sérti az emberi méltósághoz fűződő jogot és a kegyetlen, megalázó bánásmód tilalmába ütközik, ezáltal alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot okoz.

IV. A női elítéltek rendszeres foglalkoztatásának alacsony színvonala és alapvetően a nyereségérdekeltségnek történő alárendelése nincs összhangban a hatályos jogszabályokkal, a büntetés-végrehajtás céljaival és az állami akarattal, továbbá közvetlenül veszélyezteti az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében meghatározott, legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogot. Az elítéltek foglalkoztatásának tartós hiánya sérti az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdésében meghatározott munkához való jogot is.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa hivatalból helyszíni vizsgálatot rendelt el a Pálhalmai Országos Büntetés-végrehajtási Intézet mélykúti alegységében, a fogvatartott nők körülményeinek ellenőrzésére, különös tekintettel a fiatalkorú elítéltek nevelésére, foglalkoztatására.

A vizsgálat időpontjában, az intézetben 281 nőt tartottak fogva, így a telítettség a mélykúti alegységben 170%-os volt. Itt különösen érezhető volt a büntetés-végrehajtási személyzet létszámhiánya. Nappal összesen hét nő teljesít szolgálatot, valamint egy férfi felügyel a kapunál. Éjszaka - a kapus mellett - mindössze egy biztonsági felügyelő és egy főfelügyelő látja el az öt épületből álló alegységben a szolgálatot. Ez a létszám még a férőhelyeknek megfelelő fogvatartotti létszám esetében is kevés lenne, de 160-170%-os telítettség mellett az alapfeladatok ellátására sem elegendő.

Az őrszolgálat csak nappal megoldott. Ekkor az őrtornyokban fogvatartottak ülnek, akik ezért a bizalmi munkáért havi 4000 forint munkadíjat kapnak. Éjszaka az őrtornyokban nem tartózkodik senki. Az őrszolgálat elítéltekkel való ellátása ellentétes a Bvtvr. rendelkezéseivel, ezért az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonság követelményével kapcsolatban visszásságot okoz, de közvetlenül veszélyezteti az őrként foglalkoztatott elítéltek emberi méltóságát is.

A szükségesnél kevesebb létszámú személyzet a sajátos elhelyezési és irányítási körülmények mellett nehezen tud eleget tenni feladatainak. A napi egy óra sétát - a fogvatartottak elmondása szerint - nem mindig biztosítják, hetente kétszer-háromszor jutnak csak ki a szabad levegőre. A szabálysértési őrizetben lévők körlete éjszakára teljesen felügyelet nélkül marad. Az ügyeleten nem tartózkodik senki.

Az épületek fűtését korszerűtlen, elöregedett kazánokkal biztosítják. Fürdésre hetente kétszer van lehetőség. A WC-k rendszeresen eldugulnak, a vízcsapok vagy nem működnek a zárkákban, vagy nem lehet elzárni őket. Az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdése deklarálja, hogy a Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez. Ez a jog a fogvatartottakat is megilleti és az érvényesüléséhez szükséges feltételek biztosítása a büntetés-végrehajtás feladata. A szabadságvesztésüket töltő nők esetében figyelemmel kell lenni arra is, hogy biológiai szükségleteik és mentális teherviselő képességük a férfiakétól eltérő. Azok az elhelyezési, fogvatartási körülmények, amelyek a férfiak számára még elviselhetők, a nők részére megalázó bánásmódnak minősülhetnek és emberi méltóságuk, személyiségük megőrzését súlyosan veszélyeztetik.

A szabad levegőn tartózkodás elmaradása, a késedelmes orvosi vizsgálat - még akkor is, ha ez csak esetenként fordult elő -, a zárkák megfelelő világításának hiánya, a fűtés és melegvízellátás zavarai sértik a fogvatartottaknak az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében biztosított jogát a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez. Az alapvető higiénés követelmények biztosításának hiányosságai ezen túlmenően az embertelen, megalázó bánásmód tilalmába is ütköznek.

Az alegység fegyelmi részlegében egy vastagon párnázott falakkal és ajtóval ellátott, betonpadlós, ablaktalan zárkát biztonsági elkülönítésre használnak. Itt helyezik el az átmenetileg ön- és közveszélyes állapotban lévő fogvatartottat. A különleges zárkában elhelyezett fogvatartottakról, az idehelyezés okáról, kezdetének és befejezésének időpontjáról, a rendeletben előírt orvosi vizsgálat megtörténtéről semmilyen dokumentáció, napló vagy feljegyzés nincs, így a használat indokoltsága, jogszerűsége nem ellenőrizhető.

Az Alkotmány 54. § (2) bekezdése az emberi méltósághoz való jog megvalósulásával összefüggésben rögzíti a kínzás, kegyetlen, embertelen, megalázó bánásmód tilalmát. Az Alkotmánybíróság több határozatában kifejtett álláspontja szerint - összhangban a vonatkozó nemzetközi dokumentumokkal és azok értelmezésével - ez a tilalom abszolút, azaz nem lehet mérlegelni vele szemben semmilyen más alkotmányos jogot vagy feladatot.

Az elkülönítő zárka használatára vonatkozó részletes szabályozás hiánya és emiatt a jogszerű használat ellenőrzésének lehetetlensége, továbbá a fogvatartottak tájékoztatásának, figyelmeztetésének a hiánya sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságot és annak lényegi elemét képező jogbiztonságot. Az elkülönítő zárkában a világítás és ülőhely hiánya, a természetes szükségletek emberi módon történő elvégzésének lehetetlensége sérti az emberi méltósághoz fűződő jogot és a kegyetlen, embertelen, megalázó elbánás tilalmába ütközik, ezáltal alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot okoz.

A 281 fogvatartottból 200 nem dolgozik. Az elítéltek munkáltatását részben az állami tulajdonban levő - a büntetés-végrehajtási célok elérése érdekében létrehozott és hivatásos állományú büntetés-végrehajtási tisztek által irányított - Agrospeciál kft. végzi, részben az intézet költségvetési keretéből fedezik. A büntetés-végrehajtási jogszabályok rendelkezéseit sérti, ha az elítéltek foglalkoztatási lehetőségeit a - kifejezetten ennek biztosítására alakult - gazdálkodó szervezetek nyereséges működése érdekében korlátozzák.

A női elítéltek rendszeres foglalkoztatásának alacsony színvonala és alapvetően a nyereségérdekeltségnek történő alárendelése nincs összhangban a hatályos jogszabályokkal, a büntetés-végrehajtás céljaival és az állami akarattal, továbbá közvetlenül veszélyezteti az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében meghatározott, legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való - a fogvatartottakat is megillető - jogot. Az elítéltek foglalkoztatásának tartós hiánya sérti az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdésében meghatározott munkához való jogot is.

A női fogvatartottak közül 92-en vesznek részt az általános iskolai képzésben; szeptembertől pedig a szakközépiskolai oktatás is beindult 16 elítélt részére. A fogvatartottak nevelése, képzése érdekében különböző szakmai tanfolyamokat is szerveznek, melyek anyagi fedezetét az Agrospeciál kft., a Fejér Megyei Regionális Munkaerőfejlesztő és Képző Központ ill. a BVOP biztosítja. Sportolásra a szabad levegőn tartózkodás alatt, többnyire hétvégén van lehetőség; a sporteszközöket az intézet biztosítja. A fiatalkorúak oktatása, képzése a körülményekhez képest megfelelőnek mondható: a vöröskeresztes tanfolyamon való részvétel kötelező a számukra, de néhányan még a számítógépes tanfolyamra is járnak. Az intézet vezetése - az érdeklődés és a rendelkezésre álló korlátozott anyagi erőforrások függvényében - biztosítja a mélykúti alegységben fogvatartott fiatal- és felnőttkorúak részére a képzési, tanulási lehetőséget. Ezzel összefüggésben alkotmányos visszásságot nem állapítottunk meg.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa ajánlotta az igazságügy-miniszternek, hogy a megállapított alkotmányos visszásságok jövőbeni elkerülése érdekében:

1. Vizsgáltassa meg valamennyi büntetés-végrehajtási intézetben a fogvatartottak biztonsági elkülönítésére szolgáló különleges zárkák kialakítását és gondoskodjék arról, hogy azok megfeleljenek az alkotmányos és emberi jogi rendelkezések követelményeinek.

2. Állapítsa meg a különleges zárkákban való elhelyezés részletes és ellenőrizhető szabályait, a jogszerű elhelyezés dokumentálásának módját, amelyből legalább a fogvatartott neve, az elhelyezés oka, kezdete és vége, az elrendelő kiléte és az orvos véleménye megállapítható.

3. Vizsgáltassa meg, hogy a fogvatartottakat foglalkoztató büntetés-végrehajtási gazdálkodó szervezetek működése, az állami támogatás felhasználása összhangban van-e a büntetés-végrehajtási jogszabályokban meghatározott célokkal, elsősorban a fogvatartottak részére minél szélesebb körű munkalehetőség biztosításával.

Az országgyűlési biztos ajánlotta a büntetés-végrehajtás országos parancsnokának:

1. Tegye meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a mélykúti alegység éjszakai és nappali őrzése a büntetés-végrehajtásra vonatkozó hatályos jogszabályoknak és biztonsági feltételeknek megfeleljen. Szüntesse meg az elítéltek őrként való foglalkoztatását.

2. Intézkedjék, hogy a büntetés-végrehajtási intézetek házirendjének melléklete tartalmazza a hazai emberjogi szervezetek postacímét, vagy a kapcsolatfelvétel módját és feltételeit.

3. Tegye meg a szükséges intézkedéseket a fogvatartott nők elhelyezési körülményeinek, tisztálkodási és egyéb higiénés szükségleteinek, egészségügyi ellátásának javítására.

4. Vizsgáltassa meg, hogy milyen intézkedések szükségesek a mélykúti alegységben elhelyezett fiatalkorúak rendszeres oktatási, képzési lehetőségeinek további javítására, az Intézet ezzel kapcsolatos tevékenységének támogatására.

A büntetés-végrehajtás országos parancsnoka az ajánlásokat elfogadta és végrehajtotta, az igazságügyminiszter válasza még nem érkezett meg.

OBH 4360/2000.

Az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében deklarált lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez fűződő, valamint az Alkotmány 67. § (1) bekezdésében rögzített, a gyermekek kiemelt védelemhez való jogával kapcsolatban visszásságot okoz, ha a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény előírásait megszegve egyes települési önkormányzatok nem hozzák létre a gyermekjóléti szolgáltatás valamilyen formáját, vagy a szolgáltatás ellátásával nem a képesítési előírásoknak megfelelő személyt bíznak meg, illetőleg ha a gyermekvédelmi jelzőrendszer tagjai nem minden esetben élnek jelzési kötelezettségükkel.

Teljes szöveg: 3.8. alfejezetben.

OBH 4568/2000.

Megállapítható az Alkotmányban deklarált az élethez való joggal (54. § (1) bek.), valamint ezzel szoros összefüggésben a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal (70/D. §) összefüggésben a sérelem közvetlen veszélye, ha a megyei egészségügyi szolgáltatóknál tapasztalt hiányos személyi és tárgyi feltételek, továbbá a megfelelő finanszírozás hiánya miatt a beteg nem kaphatja meg a legrövidebb időn belül a tényleges állapotának megfelelő ellátást.

A Blikk szeptember 6-i számában cikk jelent meg "Négy kórházba szállították a törött nyakú férfit, mégis meghalt" címmel, majd este a TV2 - Jó estét Magyarország! című műsora is foglalkozott a Heves megyei esettel.

Az országgyűlési biztos hivatalból vizsgálatot indított, mert az élethez, valamint a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez fűződő alkotmányos jogokkal, ezen belül az egészségügyi ellátáshoz való joggal összefüggésben felmerült a sérelem közvetlen veszélye.

A vizsgálat megindításával egy időben az országgyűlési biztos tudomására jutott, hogy a Gyöngyösi Rendőrkapitányságon orvos szakértő bevonásával vizsgálatot indítottak, ezért megkereste a Gyöngyösi Rendőrkapitányság vezetőjét.

A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőr-főkapitányság Nyomozó Osztályának jelentése alapján államigazgatási eljárás indult az atkári lakos rendkívüli halálesete ügyében.

A beszerzett orvos szakértői véleményben foglaltak szerint a biciklibalesetet szenvedett férfit mentő gépkocsival beszállították a Hatvani Albert Schweitzer Kórház és Rendelőintézet Traumatológiai Osztályára, ahol a vizsgálatok során egyértelmű törést, repedést nem állapítottak meg, de megfigyelésre felvették az osztályra. A beteg állapota nem romlott, azonban az osztály orvosi kara szükségesnek látta, hogy további speciális röntgenfelvételek készüljenek a betegről. Ennek érdekében átszállították az egri Heves Megyei Önkormányzat Markhot Ferenc Kórház-rendelőintézet Radiológiai osztályára. Az átszállításra azért volt szükség mert Heves megyében csak ebben az egy egészségügyi intézményben van speciális röntgenfelvételek elvégzésére alkalmas CT laboratórium. Az átszállítással egy időben a hatvani kórház felvette a kapcsolatot a miskolci megyei kórház idegsebészeti osztályával, annak érdekében, ha a beteg további kezelése szükséges lenne. A CT vizsgálatok olyan jellegű sérüléseket tártak fel, amelyek gyógykezelése az egri megyei kórházban nem volt lehetséges, ezért a beteget továbbszállították a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház I. Ideg Osztályára, ahol haladéktalanul hozzáláttak a beteg gyógykezeléséhez. A gyógykezelés során szükségessé váló műtéti beavatkozás előkészítése közben, az altatás alatt a beteg meghalt.

A beérkezett boncjegyzőkönyv, illetve orvosszakértői vélemény megállapította, hogy a balesetet szenvedett férfi I.-es és II.-es nyaki csigolyájának törése a baleset következményeként alakult ki, és ezen sérülések, az ahhoz társuló agyburok közötti és gerinccsatornai vérzés, mint ok-okozati összefüggés a halál beálltával összefüggésbe hozható. A szakértői vélemény alapján a fenti halállal összefüggésbe hozható sérülésen kívül egyéb, más jellegű halállal összefüggésbe hozható sérülésre, idegenkezűségre vagy mérgezésre utaló jelek nem voltak megállapíthatók. Az orvosszakértői boncolás során még olyan szív-, illetve májbetegségeket tártak fel, amelyek mint természetes okú megbetegedések állottak fenn, és amelyek pontosan meg nem határozható mértékben a halál adott időpontjában, annak bekövetkezésében résztényezőként szerepet játszhattak.

Az orvos szakértői vizsgálat során olyan körülményt nem tártak fel, amely a foglalkozási szabályok megszegéséből, illetve szakszerűtlen gyógykezelésből adódóan elősegíthette vagy meggyorsíthatta volna a balesetet szenvedett férfi halálát. Figyelemmel arra, hogy a halál közvetlen okozati összefüggésbe hozható az elszenvedett balesettel, azonban ezen kívül sem szabálysértési, sem kívül álló személy által elkövetett bűncselekmény nem volt megállapítható, ezért a rendőrség az államigazgatási eljárást határozattal megszüntette.

Az országgyűlési biztos a rendelkezésére bocsátott vizsgálati anyagokból megállapította, hogy az atkári férfi tragédiája arra vezethető vissza, hogy a megyében az egri kórházat leszámítva nincsenek megfelelő diagnosztikai centrumok, amelyeknek a segítségével a beteg a legrövidebb időn belül megkaphatta volna a tényleges állapotának megfelelő ellátást.

Az országgyűlési biztos az OBH 4627/2000. számú jelentésében megállapította, hogy a rossz és hiányos tárgyi és személyi feltételek ellenére Heves megyében a mentés és a sürgősségi ellátás kizárólag a két intézmény vezetése között kialakult jó együttműködésnek köszönhetően működőképes. Ugyanakkor megállapította azt is, hogy a megyei egészségügyi szolgáltatóknál tapasztalt személyi és tárgyi feltételek, továbbá a megfelelő finanszírozás hiánya miatt a vizsgált alkotmányos jogokkal összefüggésben - élethez való jog, legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog - fennáll a sérelem közvetlen veszélye.

A konkrét ügyben sem a rendőrségi, sem az államigazgatási eljárás, sem a szakértői vélemények alapján nem történt mulasztás. A feltárt alkotmányos jogokkal összefüggésbe hozható sérelem a hiányos ellátottságra és a nem megfelelő szervezésre vezethető vissza. Ennek orvoslása érdekében az országgyűlési biztos a már hivatkozott OBH 4627/2000. számú jelentésében ajánlást tett az egészségügyi miniszternek, ezért a konkrét ügyben ajánlást nem tett.

OBH 4627/2000.

Megállapítható az Alkotmányban deklarált az élethez való joggal (54. § (1) bek.), valamint ezzel szoros összefüggésben a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal (70/D. §) összefüggésben a sérelem közvetlen veszélye, ha a megyei egészségügyi szolgáltatóknál tapasztalt hiányos személyi és tárgyi feltételek, továbbá a megfelelő finanszírozás hiánya miatt a beteg nem kaphatja meg a legrövidebb időn belül a tényleges állapotának megfelelő ellátást.

Teljes szöveg: 3.6. alfejezetben.

OBH 6000/2000.

Az Alkotmány 18. §-ában biztosított, az egészséges környezethez, a 61. § (1) bekezdésében deklarált, a közérdekű adatok megismeréséhez fűződő állampolgári jogokkal kapcsolatban visszásságot okoz, ha az országhatárokon kívülről érkező környezeti hatásokra vonatkozó, a magyar hatóságok rendelkezésére álló információk megismertetésének szabályai eltérnek azoktól, amelyeket akkor kell alkalmazni, ha a környezeti hatás kibocsátója Magyarországon van, és emiatt a közmeghallgatás tartása ez esetben nem kötelező.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa az adatvédelmi biztossal együtt folytatott vizsgálatában foglalkozott az országhatárokon átterjedő környezeti hatásokkal kapcsolatos, a környezetre vonatkozó információk nyilvánosságával.

A vizsgálatot a Környezetvédelmi Tanácsadó Irodák Hálózata kezdeményezte. A vizsgálat a környezettel kapcsolatos közérdekű adatok megismeréséhez és az egészséges környezethez való jog megsértésének gyanúja miatt indult.

Az országgyűlési biztosok megállapították, hogy a jogszabályok nem teszik kötelezővé közmeghallgatás tartását akkor, ha a veszélyes környezeti hatások a külföldről kibocsátó fél tervezett tevékenysége miatt állhatnak elő, és a veszély esetleg az egész lakosságot érintené, hanem ennek megtartását lényegében a környezetvédelmi minisztérium belátására bízza.

Megállapították, hogy az egészséges környezethez való jog törvényi garanciái hiányosak az országhatárokon átterjedő környezetkárosítás megelőzésével összefüggésben.

Az ezen környezeti hatások vizsgálatáról szóló, Espooban 1991. február 26-án aláírt (1999. október 13-án kihirdetett) nemzetközi egyezmény alapján a környezeti hatást kibocsátó külföldi fél Magyarországnak mint hatásviselő félnek a rendelkezésére bocsátja a tervezett beruházás környezeti hatástanulmányát. Nincs akadálya tehát a magyarországi közmeghallgatásnak. Megtartására és arra, hogy ennek figyelembevételével alakítsák ki a nemzetközi tárgyalásokon képviselendő magyar álláspontot, a belföldi hatóságok kötelezhetők.

Az országgyűlési biztosok álláspontja szerint a jogalkotó feladata a közmeghallgatás szabályozása. Ezért az adatvédelmi biztos és az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló, valamint az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló törvények alapján felkérte a környezetvédelmi minisztert, hogy kezdeményezze a környezet védelmének általános szabályairól szóló törvény olyan módosítását, amely az országhatárokon átterjedő környezeti hatásokat okozó tervezett tevékenységekkel összefüggésben intézményesíti a kötelező országos közmeghallgatást, meghatározza annak szervezeti kereteit és részletes eljárási szabályait.

A miniszter a felkérésnek eleget tett oly módon, hogy a környezeti hatásvizsgálat elvégzéséhez kötött tevékenységek köréről és az ezzel kapcsolatos hatósági eljárás részletes szabályairól szóló kormányrendelet tervezetébe beiktatta a hiányolt szabályokat.

tovább