Dr. Gansperger Gyula
Elnök-vezérigazgató
ÁPV Rt.

1133 Budapest
Pozsonyi út 56.

Budapest, 2000. január 31.

Tisztelt Gansperger úr!

Örömmel nyújtjuk át jelentésünket az önkormányzati tulajdonú gázközmûvagyon felmérésével és értékelésével kapcsolatban. Összhangban az ÁPV Rt-vel kötött szerzõdésünkkel, szükségesnek és indokoltnak tarjuk az elkövetkezõ hónapokban az ÁPV Rt. képviselõivel a további személyes konzultációt.

Tekintettel a feladat összetett voltára, a jelentésünk átadását követõen szeretnénk javasolni, hogy egy elõre egyeztetett idõpontban prezentáció keretében szóban is beszámolhassunk munkánk eredményeirõl. Ezen a megbeszélésen lehetõség adódna a jelentésünkkel kapcsolatban esetlegesen felmerült kérdések megválaszolására.

Örömmel tapasztaltuk a munka és egyeztetések során az önkormányzatok pozitív hozzáállását és együttmûködését ennek a több éve húzódó kérdésnek a mielõbbi megoldása érdekében. Ezt támasztja alá az a tény, hogy az egyeztetések során az önkormányzatok 84%-ával sikerült megegyezni a gázközmûvagyon fizikai mennyisége és értéke tekintetében.

A megbízás teljesítése során számos olyan kérdés, pontosítás merült fel, - mind a pályázati kiírás értelmezése, mind a két törvény együttes alkalmazása tekintetében, - amely szükségessé tette részint ÁPV Rt.-vel való gyakori konzultációt, részint a társtárcák véleményének kikérését. A munka során felmerült számos kérdés (amely a késõbbiekben jelentõsen befolyásolhatja az önkormányzatoknak juttatandó kompenzáció mértékét) egy részének értelmezése, illetve feloldása nem volt és nem is lehetett a konzorcium feladata. Mindazonáltal, jelentésünk összeállításakor arra törekedtünk, (a megbízásunkon felül) hogy a törvényalkotók és elõkészítõk számára döntésük megalapozásához minél több információt, és adatot bocsássunk a rendelkezésükre.

Bármely, a fentiekkel kapcsolatban felmerült kérdése esetén készséggel állunk rendelkezésükre.

Tisztelettel,

1 Vezetõi összefoglaló *

2 Bevezetés *

3 A feladat *

4 Önkormányzati igények és juttatások felmérése *

5 Az önkormányzati igény és juttatás átszámítása mai értékre *

6 Önkormányzatok összesített kompenzációja *

1. Vezetõi összefoglaló
2. Bevezetés

Az önkormányzati tulajdonú gázközmûvagyon felmérése és az önkormányzatoknak járó kompenzáció értékének 2000. május 31.-i értékre történõ átszámítása bonyolult, komplex és felelõsségteljes feladat, amelynek végrehajtása magas szintû szakmai, gazdasági, jogi és gázipari tapasztalatot feltételez. A feladat összetettségét és érzékenységét jelzi továbbá, hogy a Megbízó olyan független szakértõi vélemény kialakítását várja a tanácsadótól, amely figyelembe veszi a több száz önkormányzat jogos igényeit, az 1990. évi önkormányzati törvény (továbbiakban Ötv.) és módosítása, valamint az 1993. évi LXXXII. törvény által meghatározott jogos kereteken belül. Mindezeket felismerve a PricewaterhouseCoopers Kft. és az Interauditor Neuner + Henzl Tanácsadó Kft. az ÁPV Rt. által kiírt és a Közbeszerzési Értesítõ 1999. szeptemberi számában megjelent Pályázati Felhívást követõen határozta el, hogy konzorciumot alakít, (továbbiakban: Konzorcium) annak érdekében, hogy közös pályázatot adjon be a feladat teljesítésére.

Az ÁPV Rt. bíráló bizottsága több pályázó közül a PricewaterhouseCoopers Kft. és az Interauditor Neuner + Henzl Tanácsadó Kft. által elkészített pályázatot hirdette ki gyõztesként, és így a jelen Konzorciummal kötött megbízási szerzõdést.

Jelentésünket - amely három kötetbõl és 72 rendezõbõl álló háttérdokumentációt tartalmaz - az 1999. október 12-én létrejött Megbízási Szerzõdés továbbá a Pályázati Kiírásnak megfelelõen készítettük el.

1. Jelentés struktúrája

Jelentésünk három kötetbõl és 72 rendezõbõl álló háttérdokumentációból áll, amelyet a következõ szerkezetben készítettünk el.

Elsõ kötet:	Összefoglaló jelentés
Második kötet:	Mellékletek
Harmadik kötet:	Üzleti értékelések
Háttérdokumentáció:	Települések egyéni adatai

Összefoglaló jelentésünk a végleges értékeken és eredményeken kívül tartalmazza mind az önkormányzati igények és juttatások felméréséhez alkalmazott módszertant, mind az önkormányzati igény mai értékre történõ átszámításának módszertanát.

Jelentésünk részét képezi külön kötetbe foglalva valamennyi gázszolgáltató társaság részletes üzleti értékelése és az elmúlt hét esztendõ gazdálkodásának áttekintése, valamint az üzleti értékeléshez alkalmazott pénzügyi modell nyomtatott táblázatai.

Az összefoglaló jelentés mellékletét képezi a gázszolgáltatásba bekapcsolt valamennyi település összefoglaló kiinduló és számított adatai, valamint a 8. sz. melléklet tartalmazza a gázközmûvagyon önkormányzati tulajdonba adásának eddigi történetét bemutató fejezetet.

Jelentésünk háttérdokumentációját képezi 72 rendezõ, amely az egyes önkormányzatok vezetékvagyonának kimutatására és járandóságának alátámasztására szolgáló részletes dokumentáció, amelyet gázszolgáltatónként és településenkénti bontásban adtunk meg.

Összefoglaló jelentésünket, valamint a kapcsolódó mellékleteket - a pályázati kiírásnak megfelelõen - elektronikus formában is az ÁPV Rt. rendelkezésére bocsátottuk.

2. Táblázatok jegyzéke

1. A feladat

Az elvégzendõ feladatot az 1999. október 12-én megkötött Megbízási Szerzõdés, valamint annak mellékleteként az Ajánlati Dokumentáció 1.3 pontjának elõírásai alkotják. A feladatot az Ajánlati Dokumentáció 1.3 pontja összesen 10 alpontban határozza meg. Az elvégzendõ feladat a fentieknek megfelelõen két nagy csoportra osztható:

• A megbízás elsõ részében, meg kellett állapítani az önkormányzatok igényét az 1990 évi LXV. törvény (Ötv.) valamint az 1993. évi LXXXII. tv. alapján az átalakulási vagyonmérlegbõl kiindulva.
• A feladat második részében a korábban meghatározott önkormányzati gázközmûvagyon értékének és az önkormányzatoknak juttatott részvények mennyiségének figyelembevételével át kellett számítani az önkormányzati igényeket 2000. május 31-i értékre.

A feladat elsõ részét a létrehozott konzorciumon belül az INTERAUDITOR Neuner + Henzl Tanácsadó Kft., míg a másodikat a PricewaterhouseCoopers Kft. végezte.

Az alábbiakban részletesen ismertetjük a pályázati kiírásnak megfelelõen az elvégzendõ feladatokat és azok értelmezéseit:

1. Feladat:

• az 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) hatálybalépése napján, 1990. szeptember 30-án
• a gázszolgáltató vállalatok részvénytársasággá történõ átalakításának napján, 1992. december 31-én (TIGÁZ Rt. esetén 1993. június 30-án)
• valamint az Ötv. 107/A. § hatálybalépése napján, 1995. július 28-án."

A feladat teljesítése:

A pályázati kiírás szerint:

A kiinduló adatokat egyrészt az 1-es, 2-es és 3-as táblázat sorozatok tartalmazzák, másrészt pedig a részletes adatok a háttérdokumentációban az egyes településekre vonatkozó részekben találhatók meg.

Az összefoglaló táblázatokat, amelyek a törvényalkotás alapjául szolgáló önkormányzati járandóságokat mutatják ki a 7-es táblázatsorozat szemlélteti.

1. Önkormányzati igények és juttatások felmérése

1. Az alkalmazott módszer és az elvégzett munka ismertetése

Az alábbi fejezetben részletesen ismertetjük a két törvény (Ötv., 1993/LXXXII. tv.) szerint az 1992. évi szinten megállapítandó értékjog és az önkormányzati járandóságok számításának módszertanát. Bemutatjuk az önkormányzatok, valamint az önkormányzati szövetségek részére tartott tájékoztató fórumokat, amelyeken tájékoztattuk valamennyi érdekelt felet munkánk céljáról, módszereirõl, majd eredményeirõl, lehetõséget biztosítva ezáltal egymás nézeteinek megismerésére és konzultációra. A fejezet késõbbi részében ismertetjük továbbá az egyes önkormányzatokkal - a gázközmûvagyon fizikai mennyisége és értéke tekintetében - folyatott részletes egyeztetés folyamatát, ami egyben az adatok véglegesítését is jelentette.

1. Az átalakulás idõpontjára vonatkozó értékek kidolgozása

1. A gázszolgáltatásba bekapcsolt települések felmérése

A gázszolgáltatásba bekapcsolt települések felmérésénél alapvetõen a Központi Statisztikai Hivataltól bekért hivatalos kimutatásra támaszkodtunk. Ennek adatait azonban összevetettük az ÁPV Rt. pályázati kiírásában megadott településlistával, amely azokat a településeket tartalmazta, amelyek részvényjuttatásban részesültek.

Ellenõrzés céljából minden egyes részvénytársaságnál figyelembe vettük az általuk megadott kimutatásokat is az adott idõpontban a gázszolgáltatásba bekapcsolt településekre vonatkozóan. Ezek az adatok általában egyezést mutattak, de számos esetben jelentõs eltérés volt a különbözõ kimutatások között. A többszöri egyeztetéssel kialakított listákat az 1.1- 1.6 táblázatok tartalmazzák. Az 1.1-es táblázat adja meg az öt részvénytársaságra vonatkozó összesítést, míg az 1.2-1.6-os táblázatok az egyes részvénytársaságok településenkénti bontását tartalmazzák.

A táblázatok oszlopai tartalmazzák az egyes évekre vonatkozóan a Központi Statisztikai Hivatal és a gázszolgáltató vállalatok adatait. Ezek több pontban eltérnek egymástól, a következõ okokból:

• a tényleges bekapcsolás idõpontja eltér a Központi Statisztikai Hivatalnak jelentett idõponttól
• az önkormányzati struktúrában változás történt.

Az egyes eltérések indoklását a listához fûzött magyarázatok tartalmazzák. A háttérdokumentáció felépítése és tartalma a tényleges helyzetet tükrözi.

1. Az 1990. évi LXV. törvény (Ötv.) szerinti jogosultság felmérése

Az öt regionális gázszolgáltató cég részvénytársasággá való átalakulása során szükséges vagyonértékeléseket - ÉGÁZ Rt., KÖGÁZ Rt., DÉGÁZ Rt. és DDGÁZ Rt. esetén 1992. december 31-i határnappal, míg a TIGÁZ Rt. vonatkozásában 1993. június 30-i határnappal - a konzorciumon belül az INTERAUDITOR Kft. készítette, így tehát alapvetõen saját adatbázisaink képezik a kiindulási alapot. A vagyonértékelés során az egyes vezetékszakaszok specifikációja számítógépes adathordozókon rögzítésre került, így azok minden további feldolgozásra alkalmas formában rendelkezésre álltak. Fontos szempontnak tartottuk, hogy a figyelembe veendõ adatok tekintetében teljességre és minél nagyobb pontosságra kell törekedjünk, ezért ellenõrzés céljából figyelembe vettük a gázszolgáltató társaságok vonatkozó adatbázisát is, s azt követõen a települési önkormányzatokkal adategyeztetést folytattunk.

Elsõ lépésben az átalakuláskori vagyonmérleg vezeték-leltárunkból leválasztottuk az 1990. december 31-e után aktivált szakaszokat és elemeket, az így elõállított adatbázis az 1990. végi állapottal egyezik meg, azaz csak azokat a vezetékeket tartalmazza, amelyeket 1990. december 31-ig aktiváltak, vagy üzembe helyeztek. Az így meghatározott állomány képezi az Ötv. alapján meghatározandó jogosultság bázisát.

Az Ötv. értelmében az önkormányzatokat megilletõ gázvezeték vagyonba azok a belterületi vezetékek tartoznak, amelyek lakossági célokat szolgálnak, a külterületi vezetékek közül pedig csupán a "közmûvek települések közötti építmények vonalas létesítményei, berendezései", amelyeket az érintett települések között kell felosztani.

Már az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az önkormányzatok járandóságának megállapítását szabályozó törvények fogalmazása nem pontos és többféle értelmezésre ad lehetõséget. Mindazonáltal rendkívül fontosnak tartottuk és tartjuk, hogy:

A megbízó ÁPV Rt-t és a társtárcákat is igyekeztünk a munka haladásáról folyamatosan tájékoztatni, a tájékoztató fórumokra meghívni, illetve egyeztetni a vonatkozó törvények pontosabb megfogalmazásaira irányuló értelmezéseinket.

Egyes definíciókra vonatkozóan kértük mind a Belügyminisztérium, mind pedig a Magyar Energia Hivatal véleményét is. A kapott írásos vélemények alapján és azzal teljes összhangban alakítottuk ki az alábbi meghatározásokat.

• Az Alkotmánybíróság határozata indokolása megállapítja, hogy az Ötv. 107.§ -ra alapítható önkormányzati vagyonszerzési igények az Ötv. hatályba lépésének idõpontjára vonatkoznak, az pedig 1990. szeptember 30-a. Ebben az értelemben az 1990. szeptember 30-án állami tulajdonban volt vagyontárgyak körérõl van szó.

• Belterületi határként a Földhivatal által vezetett 1:10.000 léptékû térképeken feltüntetett belterületi határokat vettük figyelembe, de ugyanakkor kértük az önkormányzatokat, hogy amennyiben a Földhivatal kimutatásától eltérõ, hivatalos okmánnyal igazolható kijelölés birtokában vannak, arról a konzorciumot tájékoztassák. (A rend kedvéért megjegyezzük, ilyen esettel nem találkoztunk.)

• A települések közötti közmûvek pontos definiálása is hiányzott, hiszen a legszélesebb értelemben véve az egész magyarországi gázhálózatot összességében és részleteiben több települést ellátó vezetéknek is lehetne értelmezni. Az illetékes hatóságokkal egyeztetett meghatározásunk szerint: közmûvek, települések közti építményei, vonalas létesítményei és berendezései közé tartoznak azok, amelyek a nagyközépnyomású fogadóállomás kilépõcsonkja után kezdõdve több települést látnak el.
• Célvezetéknek azokat a vezetékeket illetve vezetékszakaszokat tekintjük, amelyekre közvetlen lakossági fogyasztó, továbbá közvetett módon lakossági célt szolgáló fogyasztó sem kapcsolódik, így semmilyen módon nem sorolhatók lakossági kategóriába. Így pl. egy iskola vagy mûvelõdési ház stb. ellátását biztosító célvezetékeket is lakossági célúnak tekintettünk, és az önkormányzatokat megilletõ vagyonértéknek vettük.

• külterületen vannak (ezeket a T-1 jelû munkatáblázatokon írtuk össze, amely a háttérdokumentációban található)
• belterületen találhatók, de nem lakossági célú célvezetékeknek minõsülnek ( a T-2 jelû munkatáblázat tartalmazza szintén a háttérdokumentációban)
• települések közti közmû külterületi vezetékszakaszok (T-3 jelû munkatáblázat a háttérdokumentációban)

A három munkatáblázatban szereplõ vezetékeket, illetve vezetékhatárokat az 1990. évi tételes kimutatásból kivéve, majd a T-3 táblázatban specifikált külterületi vezetékeknek az érintett településekre történõ "visszaosztása" után megállapíthattuk az egyes önkormányzatok Ötv. szerinti járandósága számítási alapját képezõ vezetékvagyont tételes specifikációval. A T-3 munkatáblázatban specifikált települések közötti külterületi vezetékszakaszoknak a vonatkozó önkormányzatokra történõ "visszaosztására" elvileg sokféle bázis figyelembe vehetõ lenne (összlélekszám, gázfogyasztók száma és mértéke, a belterületi gázvezeték állomány nagysága, stb.) azonban az esetek igen csekély száma miatt azt a megoldást választottuk, hogy az egyes vezetékszakaszokat egyforma arányban annyi önkormányzat között osztottuk fel, ahány érintett önkormányzat volt még a szóban forgó szakasz után.

A fentiekben követett módszer alapvetõen a pályázatban leírt metodika elvét követi, a munkalap kimutatások formáját változtattuk csupán meg - nem is egy alkalommal -, igazodva a feladatok ellátása során felmerülõ gyakorlati problémákhoz, s figyelembe véve azt, hogy kimutatásaink jól áttekinthetõek és követhetõek legyenek még a kivülállók számára is.

A felmérésekben, a vezetékek mûszaki specifikációjának kidolgozásában a legnagyobb szakmai tapasztalattal rendelkezõ, elismert szakemberek vezetésével mintegy 120 fõ vett összesen részt. Az öt gázszolgáltató vállalat közül négynél (DDGÁZ Rt., DÉGÁZ Rt., ÉGÁZ Rt., KÖGÁZ Rt.) helyi team-eket szerveztünk, az adott területet jól ismerõ, kvalifikált szakemberekbõl. A négy team-ben összesen kb. 100 fõ dolgozott. A TIGÁZ Rt. esetében a konzorcium közvetlenül a TIGÁZ Rt-vel szerzõdött, s a helyszíni feladatokat a cég munkatársai hivatali munkájuk keretében látták el.

A fentiekben vázolt elvek és metodika szerint módosított adatbázis alapján településenként a vezeték-specifikációk és az aktiválási illetve üzembehelyezési év alapján aggregált formában elõállított vezetéklista képezte az érték kiszámításának alapját, azon elvek és költségadatok alapján, ahogy a vagyonértékelés történt az 1992, ill. 1993. évi Rt-vé alakulás idején, biztosítva ezzel a kompatibilitást az 1992. évi ill. a TIGÁZ Rt. esetében az 1993. június 30-i vagyonmérleg és jelen kimutatás adatai között.

A következõkben röviden összefoglaljuk a vezetékérték számításának módszerét.

A vezetékek vagyonértékének megállapítása csõvezeték-építési normák szerint, a megfelelõ mûszaki állapot figyelembevételével történt. Csõvezeték építési normák alapján elõször a vezeték újralétesítési költségét számítottuk ki. A mûszaki állapotot a vagyonértékelés referencia-idõpontjáig (1992. december 31. ill. TIGÁZ Rt. esetén 1993. június 30.) eltelt élettartam alatti értékcsökkenés nemzetközileg elfogadott amortizációs kulcsai alapján számítottuk (acél vezetékeknél 6,67%, mûanyag vezetékeknél 4%). A csõvezeték-építési normák kidolgozása során anyagcsoportonként és átmérõnként vettük figyelembe a következõket:

Az anyagcsoportok a következõk:

A felsorolt anyagcsoportokba nem tartozó néhány mûanyagtípusból készült csõvezeték építési ára közel esik a pvc vezetékek építési árához, tehát az ilyen anyagokból készült vezetékeket a pvc csoportba soroltuk.

Az anyagok egységárait - miután a számítás ugyanazon idõpontra vonatkozik - mindegyik gázszolgáltatónál értelemszerûen ugyanazon értékkel vettük fel egy adott típusú (méret és anyagminõség) elosztó ill. csatlakozó vezetékre. A vezetékek létesítési költségeinél figyelembe vettük a hozzájuk tartozó létesítményeket és berendezéseket (fogadóállomás, nyomáscsökkentõ, szerelvények, stb.) átlagos értékben és így képeztük az egységárakat.

Az értékelésbe bevont vezetékekrõl fogyasztói leágazások (csatlakozások) vannak. Ezen leágazások újralétesítési költsége két részbõl tevõdik össze:

A csatlakozások acélból vagy kpe-bõl készülhetnek, így erre a két anyagcsoportra külön újraelõállítási árat képeztünk. A vezetékek építése során az esetleges keményburkolat (általában aszfalt, vagy beton) bontási és helyreállítási költségeit annak feltételezésével vettük figyelembe, hogy bár különösen a kisátmérõjû vezetékeknél a vezetékárok szélességi mérete 1 méternél kisebb, de igen sok esetben a helyreállításnál a helyi tanácsi (önkormányzati) szervek megkövetelték a teljes útszélesség felének helyreállítását. Így átlagosan 1 méter burkolatbontási és helyreállítási szélességet vettünk figyelembe.

A vezetékek újralétesítési költsége tehát a vezetéképítés, a csatlakozók kialakítása valamint a burkolatbontás és burkolat helyreállítás költségeinek összegébõl adódik.

A meglévõ vezetékek "jelenlegi" értékének megállapítása során az alábbi tényezõket vettük figyelembe:

Ezen elveket egységesen alkalmaztuk valamennyi gázszolgáltató vállalatnál, de a helyi munkaerõviszonyok, valamint a talajadottságok miatti földmunkanehézségek eltéréseit egy úgynevezett vállalati tényezõvel való szorzás révén vagyonérték-korrekciót végeztünk.

A vagyonértékelést számítógépes program segítségével képeztük. A számítás eredményeképpen elõállt településenként az Ötv. alapján keletkezõ értékjog 1992. december 31-i (TIGÁZ Rt. esetében 1993. június 30-i) szinten, amit 2000. május 31. szintre kellett átszámítani.

1. Az Részvénytársaságok fõbb vagyoni adatainak kidolgozása

Az átalakulási vagyonmérleg adatai és felmérésünk alapján kidolgoztuk az gázszolgáltató társaságok fõbb vagyoni adatait a feladatnak megfelelõen és ezt a 4.2.1.1.4 pont alatt ismertetjük.

2. Az 1993. évi LXXXII. törvény szerinti igények felmérése

A 3. Fejezetben részletesen ismertettük az elvégzendõ feladatot. Az 1993. évi LXXXII. törvény szerinti igények felmérésekor az adott idõszakra vonatkozó évenkénti igazolt önkormányzati hozzájárulásokat kellett településenként összegyûjtenünk.

Bázisként az önkormányzatok által benyújtott - mind az önkormányzati, mind pedig a lakossági forrásokat tartalmazó - , és a gázszolgáltató által elszámolt dokumentumokat és jegyzõkönyveket gyûjtöttük össze. Ennek alapján készítettük el településenként és évenként az igazolt hozzájárulásokat, majd a törvényben foglalt kulcsokkal számítottuk ki a járandóságokat.

A Gáztörvény elõírta, hogy az önkormányzatok kötelesek a vezetékvagyont a gázszolgáltatónak átadni, ez a kötelezettség a törvény megszûnésével (1993. augusztus 3.) érvényét vesztette. Egyúttal ez azt is jelenti, hogy az 1993. után teljesített önkormányzati forrásátadásokra nem terjed ki az 1993. évi LXXXII. törvény hatálya, azaz azokra kompenzáció nem számítható.

Amint az adatokból, a polgármesteri fórumokon elhangzottakból és az önkormányzati visszajelzésekbõl egyértelmûvé vált, a fenti idõpont után is folytatódott a források átadása, egyes területeken sokkal nagyobb mértékben, mint korábban, sõt számos esetben még a gázszolgáltató cég privatizációja után is.

Az önkormányzatok felvetése, mely szerint az 1993. utáni, de a privatizációt megelõzõ gázvezeték-vagyon ill. forrásátadásokra is ki kellene terjeszteni a kompenzációt azon alapul, hogy bár az átadás nem volt kötelezõ, de kényszerhelyzetben voltak - ti. gázszolgáltató joga csak a gázszolgáltatónak lehetett -, így nem tehettek mást.

Az is tény ugyanakkor, hogy számos lakossági célú gázhálózat-fejlesztési, -építési akció elmaradt a megkívánt, egy gazdálkodó cég részérõl minimálisan elvárható jövedelmezõségtõl.

Az ellentmondás feloldása, s különösképpen "igazságtétel" nem feladatunk, a helyzet pontos felmérésével és kimutatásával viszont elõsegíthetjük a törvényelõkészítõk és törvényhozók munkáját azáltal, hogy árnyaltabb képet alkossanak a kialakult helyzetrõl, s döntésük megalapozottabb legyen. Ezért - bár nem volt feladatunk - kimutatásokat készítettünk az 1994. és 1995. évi eszközátadásokról is. Tekintettel arra, hogy az 1993. év utáni eszközátadásokra elvileg sem lehetett volna teljeskörûen és a két érvényben lévõ törvénnyel összhangban lévõ kimutatásokat készíteni, így az összegyûjtött információkat a jelentésünktõl elkülönítetten adjuk át a Megbízónknak.

3. Az igénymegállapítások véglegesítése

A két vonatkozó törvény alapján készített, kimutatásainkat az érintett önkormányzatoknak véleményezésre, egyeztetésre ill. elfogadásra megküldtük. Kísérõlevéllel mellékletekben foglaltuk össze a kidolgozott adatokat oly módon, hogy - egyetértés esetén - azok aláírva és visszaküldve egyeztetési dokumentumként szolgálhassanak.

A rendelkezésre álló idõ rövidsége miatt sürgõs választ kértünk, eltérõ véleményüket pedig az azt alátámasztó dokumentumok másolatai megküldésével kértük annak érdekében, hogy azt figyelembe tudjuk venni. Bonyolultabb, levél vagy telefonon történõ konzultáció útján nem rendezhetõ kérdések esetén személyes egyeztetést folytattunk. A kimutatások az alábbiak voltak:

Az egyes gázszolgáltatók szolgáltatási területén lévõ önkormányzatok részére a fenti értesítésünket az alábbiak szerint postáztuk:

Az alábbi táblázat az önkormányzatokkal történt egyeztetés eredményeit mutatja:

Amint az a fenti táblázatból látható, az önkormányzatok döntõ többségével sikerült teljes egyetértésre jutnunk. Véleményünk szerint ezen nem változtat az sem, hogy néhány önkormányzat a TÖOSZ körlevelének hatására az elfogadó nyilatkozatokat jogi fenntartást kifejezõ záradékkal látták el.

Az önkormányzati vélemények közül az alábbi esetekben nem tudtuk a kifogásokat/ellenérveket elfogadni:

Meg kell azonban azt is jegyeznünk, hogy az elfogadó visszajelzések egy részében az önkormányzatok hangsúlyozottan jelzik, hogy a kimutatottakon túlmenõen igényt tartanak - a rendszerint általuk finanszírozott, esetenként több önkormányzat szerzõdésben rögzített megosztásában - további kompenzációra, amelyek külterületi szakaszok, és egyéb a jelenlegi törvényes definíciók keretén kívül esõ tételek értékei alapján számíthatók. Ez a kör az összes önkormányzat 10%-át érinti.

Több tucat azon önkormányzatok száma, amelyek bizonyíthatóan és általában adatbázisukkal egyezõen 1992-ben és 1993-ban rendelkeztek gázvezetékekkel, melyeket önkormányzati és lakossági forrásból finanszíroztak - több esetben más önkormányzattal összefogva - majd átadtak a gázszolgáltatóknak. Ugyanakkor nincsenek abban a helyzetben, hogy ráfordításaikat minden kétséget kizáróan igazolni, dokumentálni tudnák, ily módon kimutatásainkba ezeket a hozzájárulásokat nem tudtuk bevenni, de határozott kérésüknek eleget téve fontosnak tartottuk a Megbízóink felé a probléma jelzését. Amennyiben ezek az igények is elfogadásra kerülnének, becslésünk szerint 1 md Ft. lenne a kihatása a 2000. május 31-i szinten.

Számos esetben azonban a részletes egyeztetés és az igazolások ill. egyéb kimutatások átvizsgálása után kiderült, hogy a részvénytársaságok leltárai egyes, az adott idõpontban ténylegesen meglévõ vezetékszakaszokat vagy nem tartalmazták, vagy csak jóval a tényleges üzembehelyezést meghaladó késõbbi idõpontban aktiváltak. Ezen igazolások szigorú ellenõrzése után ezeket a vezetékszakaszokat az önkormányzatok jogosultságának alapjául szolgáló kimutatásokba felvettük. A részvénytársaságok 1992-es illetve 1990-es eredeti adatait nem módosítottuk. A fenti korrekciók utáni adatok szolgáltak az önkormányzatok jogosultságának megállapítására.

1. Tájékoztató fórumok és egyeztetések

A megbízás teljesítésekor kiemelkedõ hangsúlyt helyeztünk a rendszeres tájékoztatásra mind a Megbízónk, mind az önkormányzatok felé. Tekintettel arra, hogy számos módszertani részletkérdés a pályázati kiírásban és a beadott ajánlatunkban nem volt pontosan meghatározható, csak a megbízás során kezelhetõ, így a Megbízót rendszeresen tájékoztattuk a munka elõrehaladtáról, a felmerült problémákról és az azokra tett megoldási javaslatokról.

Az ÁPV Rt. munkatársaival így rendszeres munkakapcsolatot alakítottunk ki, akik esetenként az önkormányzatok tájékoztatását célzó rendezvényeinken is részt vettek, aktívan elõsegítve célkitûzéseink megvalósulását.

A munka indítását követõen azonnal levélben (kelt. 1999. október 18-án) kerestük meg az érintett önkormányzatokat, amelyben:

A következõ táblázat az egyes gázszolgáltatók területén megrendezett polgármesteri fórumok idõpontjait és helyszíneit mutatja:

A tanácskozások tájékoztató jellegûek voltak, amelyeken részletesen ismertettük a feladatunkat, és az alkalmazandó módszertanunkat. Lehetõségünk szerint igyekeztünk válaszolni a feltett kérdésekre, illetve a felvetett problémákat a feladat teljesítése során figyelembe venni. Hangfelvételt készítve a hozzászólásokról, majd azokat feldolgozva biztosítottuk, hogy minden érdemi észrevétel feldolgozásra kerüljön. A tanácskozás szünetében adott fogadás lehetõséget biztosított közvetlen eszmecserékre is.

Az alábbi táblázat az egyes rendezvények látogatottságát és a résztvevõk aktivitását reprezentálják:

Két alkalommal egyeztetõ, tájékoztató fórumot tartottunk az önkormányzati szövetségek képviselõi számára is. Az önkormányzati szövetségek bevonása, a vélemény és információ csere mellett elsõ sorban azt a célt szolgálta, hogy a szövetségek képviselõit tájékoztassuk az önkormányzati értékjog 2000. május 31-re történõ átszámításánál alkalmazandó módszertanunkról.

Az indító megbeszélést 1999. november 09-én tartottuk Budapesten. A munka befejeztének közeledésével - 2000. január 17-én - ismételten tartottunk egy tájékoztató fórumot az önkormányzati szövetségek képviselõinek, amelyen ismertettük a pontosított módszertanunkat.

Az alábbi táblázat a megbeszélésekre meghívott és az azon részt vett szervezeteket mutatja:

1. A számítások eredményei

0. Önkormányzati igények az átalakulási vagyonmérleg értékadataival számolva

Felmérési és számítási munkánk eredményeként megállapítottuk egyrészt a vagyonmérleg és a részvénytársaságok leltára alapján az önkormányzatok járandóságának alapjául szolgáló mûszaki adatokat az Ötv. alapján, másrészt pedig az 1993. évi LXXXII. törvény alapján. Ezeket az adatokat ismertettük levélben az egyes érdekelt önkormányzatokkal. Az egyeztetések során rendelkezésünkre bocsátott dokumentumok alapján számos esetben korrekciót kellett végrehajtani. Ezek a korrekciók több okból váltak szükségessé, amelyeket az egyes alfejezetekben a változtatások indokaként ismertetünk. A kiindulási adatokat (az átalakulás idõpontjában és az 1990. évi vezetékállományra vonatkozóan) természetesen nem módosítottuk.

0. Igények az Ötv. szerint

0. Az átalakulás idõpontjában

A feladat illetve a metodika ismertetése során részletesen kifejtettük, hogy kiindulási alapként a cégek átalakuláskori vagyonleltára és értékelése szolgált. Ennek megfelelõen az alábbi 2.1 táblázatban bemutatjuk az öt regionális gázszolgáltató vállalat összesített települési vezetékvagyonát a részvénytársaságokká való átalakulás idõpontjában, az átalakulási vagyonmérleg adatai alapján. Az egyes gázszolgáltató társaságok részletes bemutatása a 2. sz. melléklet 2.2 - 2.6 tábláiban látható, településsoros bontásban. Az egyes települések részletezése a háttérdokumentációnak az adott településre vonatkozó részében található.



Látható, hogy mintegy 20 millió méter összes elosztó vezeték és kb. 6,2 millió méter csatlakozóvezeték, összesen 47,7 milliárd Ft vagyoni értéket képviselt. Az elosztóvezeték döntõ többségét (82%) kisnyomású polietilén (kPE) teszi ki, s közel azonos a csatlakozó vezetékeknél is a kPE részaránya (~ 81%).

A 47,7 milliárd Ft értékû átalakuláskori vezetékvagyon hosszúság és érték szerinti százalékos megoszlása, valamint az 1 m összes vezetékre jutó érték az egyes szolgáltatók között az alábbi:

Gázszolgáltató társaság	1 m vezeték átlagos értéke (Ft/m)	Megoszlás (%)
		Hosszúság szerint	Érték szerint
ÉGÁZ Rt.	2.662	6,1	8,9
KÖGÁZ Rt.	2.182	11,9	14,3
DÉGÁZ Rt.	1.440	36,2	28,6
DDGÁZ Rt.	1.932	11,0	11,6
TIGÁZ Rt.	1.917	34,8	36,6
Átlag / összesen	1.651	100,0	100,0

Az 1 m vezetékre jutó átlagos érték adatok részvénytársaságonként értelemszerûen el kell hogy térjenek egymástól. Emlékeztetõül - hiszen a metodika fejezet 4.1.1.2 pontjában a számítási módszert már részletesen leírtuk: az azonos paraméterû (anyag, méret) vezetékek egységárát a vagyonmérleg mind az öt társaságnál ugyanazon értékkel vette figyelembe. Ugyanakkor a vezetékek kora alapján számított értékcsökkenés, továbbá a talajviszonyok (korrozívabb és szennyezettebb talaj, talajmozgások, stb.) következtében esetenként gyorsabb elhasználódás miatt jelentõs különbségek adódnak. Ezt tovább módosítják a földmunka és a burkolati költségeknél figyelembe vett helyi munkaerõviszonyok, talajadottságok hatásai.

A TIGÁZ Rt. és a DÉGÁZ Rt. együttesen a vezetékhossz mintegy 71%-ával rendelkezett, s értékben is a vezetékvagyon közel 2/3-át teszik ki együttesen, bár sajátos módon a DÉGÁZ Rt. TIGÁZ Rt-nél hosszabb vezetékállománya kisebb értéket képvisel - elsõsorban nyilván kora miatt, hiszen a fajlagos, 1 m-re jutó érték (1.440,- Ft/m) jóval az átlag alatt (1.823,-Ft/m) marad.

Az ÉGÁZ Rt. viszonylag fiatalabb vezetékállományát jelzi a fajlagosan magas vezetékérték (2.662,- Ft/m), s az a tény, hogy a terület gázellátás-mértéke még eléggé alacsony volt, hiszen a vezetékvagyon - természetes mértékegységben számítva - az összesnek csupán 6,1%-át teszi ki.

Az öt gázszolgáltatóra a 2. sz. melléklet 2.2 -2.6 táblázatai településenként mutatják be az elosztó és csatlakozó vezetékek hosszát (acél, kPE és egyéb anyagonkénti bontásban), valamint az azok alapján számított vezetékvagyon átalakuláskori értékeit.

1. Vezetékvagyon az Ötv. életbelépésekor

A 3.1 táblázatban az 1990. szeptember 30-i állapotnak megfelelõ elosztó és csatlakozó vezeték hosszúságokat és az összes vezetékvagyon értékeket foglaltuk össze az öt gázszolgáltató társaságra. Az egyes részvénytársaságonkénti településsoros kimutatást a 3.sz. melléklet 3.2-3.6 táblái tartalmazzák, míg a települések részletezése a háttérdokumentációban található.



Az összesen 19 millió m vezeték mintegy 31,4 milliárd Ft-ot képvisel. Értelemszerûen az elosztóvezetékeknél a kPE részaránya kisebb, mint az 1992. évi adatoknál, de még így is kb. 77%-ot tesz ki. Az 1990. évi vezetékvagyon hosszúság és érték szerinti megoszlása, valamint a fajlagos, 1 m összes vezetékre jutó érték a következõk szerint alakult:

Gázszolgáltató társaság	1 m vezeték átlagos értéke (Ft/m)	Megoszlás (%)
		Hosszúság szerint	Érték szerint
ÉGÁZ Rt.	2.400	5,8	8,4
KÖGÁZ Rt.	1.813	12,2	13,4
DÉGÁZ Rt.	1.378	36,6	30,6
DDGÁZ Rt.	1.891	11,8	13,5
TIGÁZ Rt.	1.676	33,6	34,1
Átlag / összesen	1.648	100,0	100,0

Az 1992. évi és az 1990. évi megoszlási táblázat adatait összehasonlítva lényeges változás nem tapasztalható, a fajlagos vezetékérték értelemszerûen kisebbnek adódik.

1990. és 1992. között mintegy 7,1 millió m-rel bõvült a vezetékállomány, aminek több mint 70%-a a TIGÁZ Rt. és DÉGÁZ Rt. területén jelent meg:

Gázszolgáltató társaság	Vezetéknövekedés 1990 - 92. között (km)	Növekedés (m) x100 (%) 1990. évi (m)
ÉGÁZ Rt.	502,8	45,8
KÖGÁZ Rt.	777,8	33,4,
DÉGÁZ Rt.	2.504,5	35,9
DDGÁZ Rt.	626,4	27,9
TIGÁZ Rt.	2.710,6	42,3
Összesen/átlag	7.122,0	37,4

Két év alatt átlagosan kb. 37%-kal nõtt a vezetékállomány, kimagaslóan magas növekedés jellemzi a - korábban alulfejlesztett - ÉGÁZ Rt-t, s átlag feletti a TIGÁZ Rt. fejlõdése is. Szembetûnõ a DDGÁZ Rt. átlagtól messze elmaradó (kb. 28%-os) bõvülése, ami valószínûleg elsõsorban mûszaki és üzletpolitikai okokra vezethetõ vissza.

2. Az Ötv. alapján az önkormányzati igények alapját képezõ vezetékvagyon

A módszertani fejezetben részletesen leírt eljárás szerint az Ötv. hatálya alá nem tartozó külterületi vezetékeket, valamint a belterületen fekvõ, de nem lakossági célú ún. célvezetékeket le kell vonnunk az összvezetékvagyonból. Az ezekre vonatkozó adatok az öt regionális gázszolgáltató társaságra összefoglalva a 4.1/a-b táblázatokban találhatók.





Az egyes gázszolgáltatókra vonatkozó településsoros kimutatás a 4.sz. melléklet 4.2 -4.6 tábláiban, míg a települések részletezése a háttérdokumentációban található.

A 4.sz. melléklet 4.2-4.6 táblázatainak adatai már az egyeztetés utáni állapotot tükrözik. Az önkormányzatoktól beérkezett észrevételeket egyeztettük az illetékes gázszolgáltató társaság szakembereivel és kimutatásaival. Számos esetben kiderült, hogy vezetékeket, amelyek ténylegesen megépültek és üzemeltettek, belsõ adminisztratív hiba miatt csak késõbbi idõpontban, vagy egyáltalán nem vettek fel a nyilvántartásukba. Az egyeztetés során igazolt vezetékeket figyelembe vettük.

Az így megállapított többlet vezetékhossz a következõkben összesíthetõ:

Gázszolgáltató társaság	Többlet m	Többlet eFt
ÉGÁZ Rt.	-	-
KÖGÁZ Rt.	116.237	263.189
DÉGÁZ Rt.	1.183.188	1.481.656
DDGÁZ Rt.	1.170	2.037
TIGÁZ Rt.	69.548	142.736
Összesen:	1.370.143	1.894.619

A többlet vezetékhossz az összes - Ötv. szerinti és egyeztetés elõtti állapot - vezetékhosszhoz viszonyítva 8%-ot, értékalapon számolva 7%-ot tesz ki, melynek döntõ többsége a DÉGÁZ Rt. területén adódott

A 4.sz. melléklet 4.1 - 4.6 táblázatai már a kiegészített adatokat tartalmazzák. A módosítások a csatolt "protokoll" táblában szerepelnek.

A 2.sz. mellélet 2.1 - 2.6 táblázatait, mivel ezek az átalakulási vagyonmérleg adatai, nem módosítottuk.

1990-ben összesen kb. 1,9 millió m az öt gázszolgáltató ellátási területén lévõ külterületi vezeték, amely az összes 1990. évi elosztó vezetéknek (14,4 millió m) csupán 13%-a.

Az egyes szolgáltatók területén ez a részarány az alábbiak szerint alakul:

Gázszolgáltató társaság	%
ÉGÁZ Rt.	9,7
KÖGÁZ Rt.	24,0
DÉGÁZ Rt.	12,4
DDGÁZ Rt.	10,0
TIGÁZ Rt.	11,1
Átlag	13,0

A KÖGÁZ Rt. szolgáltatási területén fellelhetõ igen magas, az összes elosztóvezeték majdnem 1-ét kitevõ külterületi vezeték arány historikus okokból következik, hiszen a zalai gázmezõk termelésének hasznosítása prioritás volt. Az ÉGÁZ Rt. - mint már jeleztük - alacsony területi lefedettséggel volt jellemezhetõ, így a gázellátás elsõsorban nagyobb városok, ill. települések területére korlátozódott, s hasonló volt a helyzet a DDGÁZ Rt. esetén is.

Meglehetõsen alacsony értéket (kb. 71 km) kaptunk a nem lakossági célú vezetékekre, ami az összes 1990. évi elosztóvezetéknek mindösszesen csak 0,5%-a, s két cég (ÉGÁZ Rt., DDGÁZ Rt.) területén ilyen vezetéket nem is találtunk.

A települések közötti vezetékekbõl a településekre jutó külterületi szakaszok összes hossza, az összes gázszolgáltató szintjén (79,1 km) közel ugyanakkora, mint a célvezetékeké, így egyrészt alacsony arányuk miatt alig befolyásolják, másrészt a célvezetékek negatív hatásával szembeni additív jellegük miatt gyakorlatilag egymást hatástalanítva nem változtatják meg a végeredményt. Természetesen az egyes érdekelt önkormányzatok esetén viszont hatásuk igen jelentõs. Az egyes gázszolgáltató társaságokra önkormányzatonkénti kimutatásban a fent jelzett adatok a 4.sz. melléklet 4.2 - 4.6 táblázataiban találhatók. Ugyancsak a 4.2 - 4.6 táblázatok tartalmazzák szolgáltatónként település-sorosan az Ötv. alapján számítandó kompenzáció bázisául szolgáló 1990. évi elosztó és csatlakozó gázvezeték hossz kimutatásunkat és azok összértékét a részvénytársasággá történõ átalakulás idõpontjára számítva.

Az öt gázszolgáltatóra vonatkozóan ezek az összesített adatok a fejezetben található 4.1/b táblázat záró oszlopaiban jelennek meg. (Pontos megfogalmazásban ez a 4.sz. melléklet 4.1 - 4.6 tábláiban az Ötv. alapján az önkormányzatok Ötv. szerinti igényét megalapozó kimutatás az Ötv. 107.§ (1) bekezdés c) pontja és (6) bekezdése szerint történt.)

Látható, hogy összesen mintegy 13,6 millió m elosztóvezeték és a kb. 4,9 millió m csatlakozóvezeték, összesen kb. 29,1 milliárd Ft értékben illette volna meg az önkormányzatokat az Ötv. szerint.

Az alábbi összeállításban az 1990. évi teljes vezetékvagyont (a 4.2.1.1.2 fejezetben található 3.1 táblázat) és az Ötv. szerint kimutatott vezetékvagyont (a 4.2.1.1.3 fejezetben található 4.1 táblázat) egymáshoz viszonyítva az alábbi kép adódik:

Gázszolgáltató társaság	1990. évi Ötv. szerinti vezeték x100 (%) 1990. évi összes vezeték
	Vezetékhossz szerint (%)	Összérték szerint (%)
ÉGÁZ Rt.	94,0	91,5
KÖGÁZ Rt.	86,1	87,9
DÉGÁZ Rt.	107,5	99,0
DDGÁZ Rt.	93,1	89,8
TIGÁZ Rt.	92,4	89,6
Összesen	97,4	92,4

Nyilván feltûnõ a DÉGÁZ Rt. 1,0-nél magasabb mutatója, ami értelmezhetõ a korábban már jelzettekkel, nevezetesen azzal, hogy az 1992. évi ill. íly módon az 1990. évi nyilvántartásban sem szereplõ vezetékeket a kompenzáció számításánál figyelembe vettük, de az eredeti 1992. és 1990. évi adatokat nem módosítottuk.

Kimutatásunk szerint tehát természetes mértékegységben számítva az 1990. évi összes vezetékvagyon 97%-a, értékben számítva 92%-a illette volna meg az önkormányzatokat. Persze ezek a mutatószámok torz képet mutatnak. Amennyiben a 4.2.1.1.3 pont szerinti többlet-vezetékekkel korrigálnánk az 1990. évi bázisadatokat, reálisabb képet kapnánk, s azt mondhatnánk, hogy a fenti mutatószámok 90% körül alakulnának.

3. A gázszolgáltató társaságok fõbb vagyoni adatai

Az alábbi összesítõ táblázatban az öt gázszolgáltató átalakulási mérlegében szereplõ saját és jegyzett tõke, valamint tárgyi eszközök adatait és a számításaink eredményeként kapott, az önkormányzatokat megilletõ átalakulási értéken számított vagyoni érték adatokat gyûjtöttük egybe, majd azokból a pályázati kiírás 4. pontjában is megkívánt mutatókat képeztük.



Az öt gázszolgáltató cég összesen mintegy 62 milliárd Ft saját tõkével rendelkezett, a tárgyi eszközök pedig közel 58 milliárd Ft-ot tettek ki, ami átlagosan a saját vagyon 93%-a. Ettõl az átlagtól jelentõsen csak a második legkisebb kb. 6,9 milliárd Ft vagyonú DDGÁZ Rt. tér el, ahol ez az arány 99%, hiszen a tárgyi eszköz érték közel 6,8 milliárd Ft.

A tárgyi eszközök értéke átlagosan mintegy 25%-kal haladja meg a jegyzett tõke értékét, ez a mutató azonban meglehetõsen nagy sávban mozog, a legkisebb DÉGÁZ Rt. (13%) és a legnagyobb KÖGÁZ Rt. (37%) között.

Az Ötv. szerint az önkormányzatokat megilletõ vagyon (29 milliárd Ft) az öt gázszolgáltató vagyonának kb. 47%-át jelenti, s a tárgyi eszközök vonatkozásában annak felét éri el.

A DÉGÁZ Rt. és a DDGÁZ Rt. esetében az Ötv. szerint számított vagyoni érték mind a tárgyi eszközöknél (mutató értéke 0,68 ill. 0,56), mind a saját tõkénél (mutató 0,63 ill. 0,56) jóval meghaladja az átlagos 47 ill. 50%-ot.

Relatíve alacsony értékek erre a két mutatóra a KÖGÁZ Rt-nél (0,41 és 0,38) és az ÉGÁZ Rt-nél (0,41 és 0,41) adódnak.

Értelemszerûen az öt cég összvagyonának illetve a tárgyi eszközének egyaránt mintegy 38%-át reprezentáló TIGÁZ Rt-t az átlagtól nem sokkal eltérõ mutatók jellemzik.

Az Ötv. szerint számított vagyoni értékeket a jegyzett tõke/saját tõke mutatóval korrigálva kiszámítottuk az önkormányzatra jutó részvényértékeket, ami összesen az öt cégre kb. 22,2 milliárd Ft-ot tesz ki, s átlagosan a jegyzett tõke 48%-át reprezentálja. A DÉGÁZ Rt. illetve a DDGÁZ Rt. esetében meghaladja a részvények felét, hiszen a mutató értéke 0,63 ill. 0,56.

Az ÉGÁZ Rt. és a KÖGÁZ Rt. esetén egyaránt 38% adódik. A TIGÁZ Rt. esetében az Ötv. szerint az önkormányzatokat megilletõ vagyon a jegyzett tõke kereken 40%-át teszi ki.

1. Igények az 1993. évi LXXXII. törvény szerint

Amint azt a jelentésünk 8.sz.mellékletében "A vagyonátadás eddigi jogi szabályozása" címû fejezetében ismertettük, az önkormányzatok igényének alapját az 1993. évi LXXXII. törvény szerint a gázszolgáltatás telekhatáron kívüli elosztó vezetékeinek és más létesítményeinek megvalósításához igénybe vett azon lakossági és települési önkormányzati hozzájárulások képezik, amelyek 1993. augusztus 3-ig megtörténtek, és amelyekrõl ezen naphoz képest 60 napon belül a hozzájárulást igazoló bizonylatokat benyújtották az érintett gázszolgáltatóhoz.

Ebben a fejezetben az önkormányzatok, illetve a lakosság hozzájárulásait mutatjuk be, az 1980. és 1995. közötti periódusban, az alábbi 5 sz. "Az önkormányzatok hozzájárulása a gázvezeték beruházásokhoz" címû táblázatokban. A részvénytársaságonkénti összesítõ adatokat az alábbi 5.1 táblázat szemlélteti, míg a településenként részletezett feldolgozás az 5. sz. melléklet 5.2 - 5.6 táblázataiban található.

A törvény 4. § (3) bekezdése szerint a hozzájárulásokat az idõ múlásának függvényében eltérõ szorzókkal kell figyelembe venni, így:

"Az 1980. december 31-ig üzembe helyezett elosztó vezetékekhez és létesítményeihez az igazolt hozzájárulás 30%, az 1981. január 1. és az e törvény hatálybalépése között teljesített hozzájárulás évente 2%-kal növekvõ mértékben, azaz az 1992-ben teljesített hozzájárulás esetén 54% erejéig részvénytulajdonban részesül az érintett önkormányzat, mely részvénytulajdon vagy annak hozama az önkormányzati képviselõtestület döntése szerint felosztható az érintett ingatlantulajdonosok között is."

A törvény érvényességi idõtartamán belül természetesen az elõírt szorzókat alkalmaztuk és a hozzájárulások mellett mindenhol feltüntettük a törvény szerinti mértékben redukált összegeket is.

A gázhálózatok kiépítésének kezdetétõl 1990-ig tartó idõszakot nem bontottuk évekre, mert erre nézve gyakorlati igény nem merült fel, de az összevontan bemutatott adat kiszámításánál minden esetben figyelembe vettük a beszerzett igazolás szerinti évenkénti bontást, ezt mutatja az is, hogy az 1990-ig tartó idõszaknál a redukált összeg az eredeti hozzájárulásra vetítve részvénytársaságonként eltérõ számot ad, annak függvényében, hogy az egyes gázszolgáltató társaságok esetében milyen volt a hozzájárulások idõbeni megoszlása.

Az eltérések, amint azt az elõzõ számok mutatják, nem jelentõsek. A redukált összeg a hozzájárulásra vetítve az 1990. végéig vizsgált idõszakban a DÉGÁZ Rt.-nél a legkisebb, 42,3%, míg a legnagyobb a DDGÁZ Rt.-nél, ahol ez az érték 46,4%. Minthogy a redukció mértéke az idõ elõrehaladásával a rendelet szerint évenként 2 %-kal csökken, a két szélsõ érték közötti 4,1%-os eltérés azt jelenti, hogy a hozzájárulások idõpontjának súlyozott átlaga a DÉGÁZ Rt.-nél mintegy két évvel korábbi, mint a DDGÁZ Rt. esetében. Az összesített átlagot természetesen az egyes részvénytársaságoknál igazolt hozzájárulások nagysága is befolyásolja. Nyilvánvaló, hogy ugyanezen értékek szórása a településenkénti adatokat bemutató táblázatok esetében sokkal nagyobb.

Az 1990-ig tartó periódust azért is választottuk külön a törvény szerint vizsgálandó éveken belül, mert már a munka kezdetétõl felmerült - a törvényelõkészítéssel foglalkozó szakemberek körében is - az a jogi probléma, hogy a jelenlegi helyzetben az önkormányzatok járandóságát meghatározó két alapvetõ törvény, az Ötv. és a jelen fejezetben tárgyalt 1993. évi LXXXII. törvény együttes alkalmazása ebben a periódusban ún. kettõs juttatáshoz vezet. Az Ötv. szerint ugyanis az 1990-ig terjedõ idõszakra vonatkozóan az önkormányzatok igénye kiterjed a lakossági ellátást szolgáló belterületi közmûvek teljes értékére, függetlenül a megvalósítás fedezetéül szolgáló forrástól és ugyanakkor ezen felül további jogosultságuk támad az 1993. évi LXXXII. törvény alapján ugyanezen közmûvek, továbbá a külterületen épült közmûvek azon részei után, amelyeket önkormányzati forrásból fedeztek. Az a kérdés, hogy ez a kettõs juttatás megengedhetõ-e, illetve hogy el lehet-e térni a két törvény együttes alkalmazásától, még vitatott, eldöntése a mi kompetenciánkat meghaladja, ezért az adatokat úgy mutatjuk be, hogy felhasználásuk a törvény-elõkészítés során bármilyen döntés esetén lehetséges legyen.

Az 1993. évi LXXXII. törvény nem tesz különbséget külterületi és belterületi vezetékek között, mind a kettõ után megadja a jogosultságot, míg az Ötv. csak a belterületi vezetékek után ad lehetõséget az önkormányzatok járandóságának megállapítására, tehát az 1990. szeptember 30.-a elõtt létesített vezetékek, a két törvény értelmezésében, nem a teljeskörû gázközmûvagyont fedi le. Tekintettel arra, hogy az 1990. évig terjedõ idõszakban megvalósított beruházásokra vonatkozóan sem az önkormányzatoknál, sem a részvénytársaságoknál megfelelõ dokumentumok az esetek döntõ többségében nem állnak rendelkezésre (a selejtezési idõszak régen lejárt) semmilyen módszer és eljárás nem teszi lehetõvé, hogy az 1990. évig terjedõ hozzájárulásokat belterületi és külterületi vezetékre szét lehessen bontani.

Az 1990-ig terjedõ periódus még egy összehasonlításra ad lehetõséget. Sem a mindenkori értékükön figyelembe vett hozzájárulások, sem a törvényben indokolás nélkül meghatározott redukált hozzájárulások összesített értékének az átalakuláskori értéken számított értékjoghoz való viszonyítása nem ad semmilyen reális tájékoztatást, azt azonban megvizsgálhatjuk, milyen a hasonlóság a részvénytársaságok összességénél a redukált hozzájárulások és a teljes vezetékhálózat átalakuláskori szinten számolt értékének (3.1 táblázat utolsó oszlop) arányai között.

Ezek az arányok jelentõs szóródást mutatnak, ami arra utal, hogy míg a KÖGÁZ Rt. és a TIGÁZ Rt. esetében a lakossági, illetve önkormányzati hozzájárulás aránya viszonylag magas volt, addig a DÉGÁZ Rt.-nél ez az arány messze elmaradt az átlagtól.

A törvény végrehajtásához szükséges lépések elhúzódóan, 1993. és 1997. között történtek meg és a végrehajtás gyakorlata az öt regionális gázszolgáltató Rt.-nél nem is volt teljesen egységes.

Az önkormányzatok beadták igényeiket a szükséges dokumentumokkal alátámasztva, ezeket a gázszolgáltató vállalatok részben, de nem teljesen felülvizsgálták és egyeztették. Az esetek döntõ többségében az igények és a szolgáltatandó részvények tekintetében jegyzõkönyvileg rögzített megállapodás is született. A tényleges részvényjuttatás azonban az Ötv. 107/A. §-ának megfelelõen történt és ez teljesen elmosta az 1993. évi LXXXII. törvény alapján megállapított számokat. Az esetek jelentõs részében ugyanis az e törvény alapján megállapított jogos igényt kiegészítették az Ötv. 107/A. §-a alapján járó 40 %-ra, (kivéve azokat az eseteket, amelyeknél a redukált hozzájárulások alapján számított igény már önmagában túllépte a 40 %-ot), illetve iteráció útján alakították ki a teljes részvényjuttatást úgy, hogy az pontosan megfeleljen a teljes részvénymennyiség 40%-ának.

Ez a számítási módszer egyébként sem követte szigorúan az 1993. évi LXXXII. törvény elõírásait. A 4.§ (3) bekezdésében meghatározott 1993. augusztus 3-ig teljesített hozzájárulásokon túlmenõen a részvények 1997. évi kiadásakor néhol figyelembe vették az 1993. augusztus 3. és december 31. közötti, valamint az 1994. és 1995. évi hozzájárulásokat is. Erre részben indokot szolgáltatott az a tény, hogy 1993. augusztus 3-ig érvényben volt a Gáztörvény azon elõírása, amely kötelezõvé tette az önkormányzatok hozzájárulásaival megépült vezetékek térítésmentes átadását a gázszolgáltatók részére. A késõbbi beszámításoknak törvényes alapja nem volt. Ez azonban a már említett számítási módszer miatt az egyes gázszolgáltatók által átadandó részvények mennyiségét nem érintette, de befolyásolta az egyes önkormányzatok egyedi részesedésének mértékét.

A hozzájárulásokról készült igazolások kiadásának végsõ idõpontja a jegyzõkönyvek tanúsága szerint - gyakorlatilag a privatizáció megtörténtével egybeesõen - 1995. vége volt.

A polgármesteri értekezletek során is felvetõdött az a probléma, hogy ebben az idõszakban jelentõs hozzájárulások történtek, amelyek után az önkormányzatok szeretnének pótlólagosan igényt támasztani. Ennek alapján felmerült az az igény, hogy alternatívaként mérjük fel az említett idõszakra vonatkozó önkormányzati hozzájárulásokat is és ezeket a jelentésünkben tüntessük fel azzal a céllal, hogy ha esetleg a törvényhozás során a törvényes elõírásokat módosítani kívánják és ezen hozzájárulások után is juttatásokat kívánnak az önkormányzatoknak megítélni, ennek lehetõségét ne zárjuk ki.

A vizsgálat eredményeképpen megállapítottuk, hogy az öt gázszolgáltató részvénytársaság közül négy (ÉGÁZ Rt., DÉGÁZ Rt., DDGÁZ Rt. és KÖGÁZ Rt.) a 107/A. §-ra való hivatkozással az önkormányzatoknak ez irányú igényeit részben, de nem teljesen befogadta és feldolgozta. A TIGÁZ Rt. ezzel szemben az ilyen irányú megkeresések elõl elzárkózott. Ebbõl adódóan a TIGÁZ Rt-nél az adott idõszakra vonatkozóan csak az adatok egy kisebb, bizonytalan része áll rendelkezésre.

Megállapítható tehát, hogy a TIGÁZ Rt. esetében az önkormányzatok nagy része nem támasztott ilyen irányú igényt a törvényben megállapított határidõn belül és ennek figyelembevételével ez irányú igényük a törvény szövege alapján elévültnek volna tekintheto.

Felmérésünk szerint a KSH listájában több száz olyan település is szerepel az 1995-ben már bekapcsoltak között, - döntõ többségében a TIGÁZ Rt. területén - amely részvényjuttatási listákban nem található. Ennek oka, hogy ezeknél a településeknél az önkormányzatok nem adtak át a közmûvagyont a regionális gázszolgáltatóknak, hanem csak üzemeltetésre szerzõdtek velük. Ennek alapján pótlólagos juttatásra - eredeti hozzájárulásuk mértékétõl függetlenül - nem jogosultak

Jelen munkában a szerzõdéses kötelezettségünkön túlmenõen csak azt tudtuk vállalni, hogy az önkormányzatokhoz kiküldött megkereséseink alapján beérkezett igényeket bíráljuk el a törvénynek való megfelelés szempontjából és ezeket összesítjük, a teljességre való törekvés igénye nélkül.

Listánkra minden olyan hozzájárulást felvettünk, amelyre az érintett polgármesterek a gázszolgáltatóktól az igazolást megkapták, vagy pedig bankbizonylattal tanúsították az átutalás megtörténtét.

Annak eldöntése, hogy lehet-e törvényes lehetõsége az 1993. augusztus 3. és 1995.vége közötti hozzájárulások figyelembevételének, nem a mi feladatunk.

A fentiek szerint csoportosított igazolt hozzájárulásokat, az önkormányzatok észrevételeit is figyelembevéve az 5.1 - 5.6 táblázatok tartalmazzák.

Nem vehettük figyelembe azokat az igényeket:

• amelyeket semmilyen jogosultságot igazoló dokumentummal nem támasztottak alá
• amelyek a privatizáció utáni idõszakra vonatkoztak
• amelyek a kompenzáció százalékos értékének módosítására vonatkoztak.

Több település együttes hozzájárulásának megosztását az egyes önkormányzatok között csak akkor tudtuk elvégezni, ha erre közöttük megállapodás született, vagy ha az egyértelmûen bizonyított.

1. Összesített és hátralékos járandóság

Az elõzõ két alfejezetben önkormányzatonként bemutattuk az 1990. évi LXV. (Ötv.) törvény jogcíme alapján keletkezõ járandóságokat, a gázszolgáltatók átalakuláskori idõpontja szerint számított értéken, továbbá kimutatást készítettünk az önkormányzatok által a gázszolgáltatok részére 1980-95. évi periódusban átadott eszközökrõl, figyelembe véve az 1993. évi LXXXII. törvényben közölt tényezõket. Mint ismeretes, az Ötv. 107/A. § - késõbb az Alkotmánybíróság által alkotmányellenesnek minõsített és megsemmisített - bekezdése alapján a települési önkormányzatok 1997. január-június között a gázszolgáltató társaságok részvényeihez jutottak. Az önkormányzatok részére így kiadott részvények darabszáma gázszolgáltatóként és megyénként település-sorosan az ÁPV Rt. tender dokumentációjából a rendelkezésünkre állt.

A kiszámított járandóságok és a már megkapott részvények összevetésével a hátralékos járandóság elvileg egyszerûen kiszámítható. Ahhoz, hogy a számítás elvi jellegét gyakorlatban ténylegesen felhasználható eredménnyé tegyük, a következõ két kérdést kellett tisztáznunk:

• A kimutatott járandóságok ill. a kapott részvények különféle idõpontokban keletkezett értékjogok, amelyeket csak azonos idõpontra átszámítva lehet összevetni. Az átszámítás elvi megfontolásait, különféle módszereit és a kapott eredményeket, amelyek az önkormányzatok hátralékos járandóságait 2000. évi szinten reprezentálják, az 5. és 6. fejezetben mutatjuk be.
• A korábbiakban már jeleztük, hogy a vonatkozó törvények és határozatok egyrészt kevésbé szabatos megfogalmazásai, másrészt a két törvény eltérõ megközelítése következtében a járandóság meghatározása többféleképpen is értelmezhetõ. Elsõsorban itt arra utalunk, hogy nem tulajdonítottak jelentõséget annak a ténynek, hogy az 1990-ig terjedõ idõszakra az önkormányzatok igénye az Ötv bázisán kiterjedt a lakossági ellátást szolgáló belterületi gázközmû vagyonra, függetlenül a fedezetül szolgáló forrástól, ugyanakkor jogosultságuk támadt az 1993. évi LXXXII. törvény szerint ugyanezen vagyonelemek azon része után is, amelyeket önkormányzati forrásokból finanszíroztak.

További problémát jelent, hogy az önkormányzati hozzájárulások számbavételekor figyelembe vettek 1993.,1994. és 1995. évi hozzájárulásokat is. Ez csak részben indokolt azzal a ténnyel, hogy 1993. augusztus 3-ig érvényben volt az un. Gáztörvény azon elõírása, mely szerint az önkormányzatoknak a hozzájárulásaikkal létesített vezetékeket térítésmentesen át kellett adniuk a gázszolgáltatóknak. Ezen idõpontot követõen a beszámításnak semmiféle törvényes alapja nem volt, ugyanakkor az eszközátadások folytatódtak, s az önkormányzatok ezt rendkívül fontos kérdésként kezelik.

Figyelemmel az elõzõekben foglaltakra, a rendelkezésre álló adatokból két változatot állítottunk elõ az alábbiak szerint:

1. változat:

2. változat:

Ez a változat tehát kiküszöböli az 1980-90. közötti idõszakra vonatkozóan a két törvény átfedésébõl adódó "kettõs juttatás"-t, de nem veszi figyelembe ezen idõszakban a külterületi vezetékek létesítéséhez teljesített önkormányzati hozzájárulást.

A következõkben a fenti két változat adatait állítjuk elõ és mutatjuk be 1992. évi szinten. Az öt regionális gázszolgáltató összesített adatai a 6.1 táblázatban láthatók, az egyes gázszolgáltató részvénytársaságok részletes, településsoros kimutatásait a 6. sz. mellékletek 6.2-6.6 táblái tartalmazzák. Az egyes települések részletezése a háttérdokumentációnak az adott településre vonatkozó részében található.

A fenti táblázattal kapcsolatban hangsúlyozzuk, hogy az az igényeket és juttatásokat átalakuláskori értéken összesíti, nem veszi figyelembe az üzleti értékeket és a pénz idõbeli értékét. A fenti táblázatból nem vezethetõ le a nettó önkormányzati igények 2000. május 31-i értéken. Ezt a számítást a módszertani leírásban ismertetett eljárás szerint, településenként kell elvégezni és csak ezután lehet az igényeket 2000. május 31-i értéken összesíteni. A megalkotandó törvény alapjául szolgáló pontos számszerû kimutatásokat a 7.1-7.6 táblázatok tartalmazzák majd, amelyek a 6.2-6.6 táblák értékadat sorait 2000. május 31. szintre transzformálják.

Az alábbi táblázat az egyes gázszolgáltatónál a nettó önkormányzati igény (+) és a túlfizetés (-) százalékban kifejezett arányát mutatja a korábban említett két változatra számolva:

Megjegyzés: * A 6.1 tábla értékadatainak hányadosa

A túlfizetés azt jelenti, hogy a részvényjuttatás során mekkora értéket képviselt az a rész, amely törvényileg nem alátámasztott, tehát jogosulatlanul átadott/átvett vagyon volt. A részvénykiadáskor törvényileg meg nem alapozott juttatások 3,3-3,6 mrd Ft-ot tesznek ki.

Látható, hogy az önkormányzati járandóságok kb. 1/3-át (34-31%) a TIGÁZ Rt. területén kell kiadni, a DÉGÁZ Rt. a második a részarányt tekintve 27-29% közötti adatokkal. A DDGÁZ Rt. adatai szûk sávban 18-20% között vannak.

Az ÉGÁZ Rt részaránya meglehetõsen magas a méretéhez képest. (Feltûnõen nagy kb. 1,1, mrd Ft. mindkét változatnál a törvényileg meg nem alapozott juttatás is, ami egyértelmûen téves részvénykiadásra utal.)

A KÖGÁZ Rt a többiekhez viszonyítva viszonylag szerény, 7-9% közötti részesedéssel jelenik meg. A törvényileg meg nem alapozott juttatások 3,3-3,6 mrd Ft-os összegébõl az az ÉGÁZ Rt. igen magas, 32-30%-os részesedéssel vesz részt.

A TIGÁZ Rt. és a DDGÁZ Rt. együttesen kb. 40%-ot tesz ki, enyhe TIGÁZ Rt. dominancia mellett.

Csak a szemléltetés kedvéért, a törvényileg meg nem alapozott kiadásokat viszonyítottuk a hátralékos járandóságok mértékéhez s látható, hogy igen magas szórás tapasztalható az egyes részvénytársaságok között.

A törvényileg meg nem alapozott 1997. évi részvényjuttatások során kiadott vagyon nyilvánvalóan nem követelhetõ vissza az egyes önkormányzatoktól. Erre vonatkozóan a szóbanforgó Alkotmánybíróság-i állásfoglalás is utal az alábbiak szerint:

"Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (Abtv.) 43. § (2) bekezdése szerint az alkotmányellenes jogszabály megsemmisítése szabály szerint nem érinti a határozat közzététele elõtt létrejött jogviszonyokat s a belõlük származó jogokat, így az önkormányzatok által a 107/A. § alapján esetleg már - a gyakorlatban rendszerint jogfenntartással - elfogadott juttatásokat a törvényi rendelkezés megsemmisítése nem érinti."

A következõ oldalon lévõ összefoglaló táblázatban az ajánlati kiírás 6. pontja szerinti mutatószámokat állítottuk elõ gázszolgáltatónként a korábban leírt két változatra:

Az öt gázszolgáltató társaságra készített összesítõ adatokból látható, hogy a saját vagyonra vetítve a hátralékos járandóság 20-26% között van. Az összes eszközvagyonra vetítve ez 22-28%-ot, míg a vezetékvagyonra 28-35%-ot jelent. Tekintettel arra, hogy a jegyzett tõke a vezetékvagyonnál mindössze kb. 2%-kal nagyobb, a vonatkozó mutatók alig térnek el egymástól.

Az öt társaságra összesített ill. átlagolt értékeken belül igen nagy eltérések találhatók az egyes gázszolgáltatók között.

Az összes vagyon illetve a vezetékvagyon 63-64%-át kitevõ TIGÁZ Rt-re és DÉGÁZ Rt-re számított mutatók - értelemszerûen - az áltagoshoz közelálló értékeket adnak, a DÉGÁZ Rt-nél az átlaghoz igen közeli értékekkel, a TIGÁZ Rt. esetén általában 3-5 százalékponttal az átlagos érték alatt. A kisebb terhet jelentõ 2. változat esetén a TIGÁZ Rt-nél a hátralékos járandóság a saját tõkére vonatkoztatva kb. 16%-ot, a vezetékvagyonra vetítve mintegy 22%-ot tesz ki, ugyanez a DÉGÁZ Rt-nél 25% ill. 30%.

A KÖGÁZ Rt egy másik kategóriát jelent, hiszen jóval átlag alatti mutatókkal jellemezhetõ. Így pl. a kisebb terhet jelentõ 2. változat esetében a saját tõke 9,5%-át teszi csak ki a fennálló járandóság mértéke, s a vezetékvagyonra vonatkoztatva is csupán 14% adódik.

Az ÉGÁZ Rt-re és a DDGÁZ Rt-re kiszámított mutatók értékei jóval meghaladják az átlagos értékeket, jelezve ezzel azt, hogy vagyonhoz viszonyítva az önkormányzatok hátralékos járandósága igencsak nagy. Különösképpen igaz ez a megállapítás a DDGÁZ Rt-re, ahol pl. a 2. változatnál a hátralékos járandóság az összes vagyonra és a teljes tárgyi eszközvagyonra vetítve 36-37%-ot tesz ki, míg a vezetékvagyonra vetítve ez az adat 50%.

Az ÉGÁZ Rt mutatói, bár jóval meghaladják az átlagos értékeket, alatta maradnak a DDGÁZ Rt-t reprezentáló mutató-adatoknak.

Összefoglalásként megállapítható, hogy: - attól függõen, hogy a törvényhozás mely periódusokat milyen tartalommal vesz figyelembe, a hátralékos önkormányzati járandóság igen tág határok között (12,6-16,1 mrd Ft.) megjelenõ - egyes gázszolgáltatási gázközmû vagyonhoz viszonyítva a kompenzáció bázisául szolgáló önkormányzati hátralékos járandóságokat, igen nagy különbségek adódnak.

Ismételten fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy következtetést ezen adatokból levonni nem szabad, ezek legfeljebb arra alkalmasak, hogy összességükben a felértékelt adatokhoz viszonyítva valamilyen tájékoztató jellegû irányjelzõként szolgáljanak. A 6. pontban megjelenõ adatokból - amelyek az egyes értékeket egységesen 2000. május 31.-re átszámítva adják - lehet a kompenzáció jelenlegi értékét kiszámítani és a végsõ következtetéseket levonni.

1. Az önkormányzati igény és juttatás átszámítása mai értékre

1. Az önkormányzati juttatás számszerûsítése - módszertan, feltételezések

A Pályázati Kiírásnak megfelelõen az önkormányzati igények és juttatások átszámítását több, nemzetközi értékelési módszereken alapuló változatban készítettük el. A változatok súlyozásával ezután külön szorzókat állapítottunk meg az önkormányzatok járandóságára az Ötv szerint, az 1993/LXXXII törvény szerint járó részvényekre, valamint az önkormányzatoknak juttatott részvények értékére. A változatok számításánál az alábbi nemzetközileg elismert módszereket alkalmaztuk:

Diszkontált cash-flow, azaz a DCF módszer

piaci tranzakciós árfolyamok módszere

A fenti, nemzetközileg elismert módszerek alkalmazását a számítási módok eredményeit a következõ fejezetek tartalmazzák

1. Módszertani összefoglaló

Az önkormányzati kompenzáció számításakor figyelembe vettük az eredeti önkormányzati igényt valamint a kapott juttatásokat. Az eredeti igény számszerûsítésénél az alábbiakból indultunk ki:

• Megállapítottuk az 1991 évi önkormányzati törvény szerint az önkormányzati járandóság alapját a társaságok átalakulásának idõpontjára számítottan (Ennek részletezése az elõzõ fejezetben szerepel). Ezt követõen azt feltételezzük, hogy az önkormányzatok apportként beviszik vagyonukat a gázszolgáltató társaságokba és a vagyonért eszközarányosan részvényeket szereznek. A továbbiakban levezetjük, hogy miért elégséges a lehetséges, észszerû forgatókönyveket erre az egy lehetõségre leszûkíteni.
• Megállapítottuk az önkormányzatok járandóságát az 1993/LXXXII törvény szerint (Ennek részleteit szintén az elõzõ fejezet tárgyalja). Megállapítottuk, hogy a törvény végrehajtásakor mennyi részvény járt volna az önkormányzatoknak.

A továbbiakban levezetjük, hogy miért lehet leegyszerûsíteni az önkormányzatok lehetõségét a fenti változatokra és milyen idõponttól számolható a kompenzáció.

1. Önkormányzatok járandósága a 93/LXXXII törvény alapján

Ez a törvény egyértelmûen részvényjuttatást állapít meg az önkormányzatok részére. Az akkori gyakorlatnak megfelelõen ez azt jelentette, hogy az önkormányzatok járandóságukat a vagyonértéknek megfelelõ névértékû részvény formájában kapták meg (például, ha az önkormányzat 1 millió forint értékû kompenzációra volt jogosult, akkor az önkormányzat 1 millió névértékû részvényt kapott).

A részvények átvétele után az önkormányzatoknak lehetõsége nyílhatott volna azok azonnali eladására vagy megtartására. A részvények eladásakor azt fogjuk feltételezni, hogy a potenciális vevõ a részvények üzleti értéke és nem azok névértéke szerint állapította volna meg az árat.

2. Önkormányzatok járandósága az Ötv szerint

Azután, hogy a VÁB-ok átadták a gázközmûvagyont, az önkormányzatoknak a következõ alapvetõ opciói adódhattak volna:

• a gázvagyon megtartása és annak üzemeltetése önkormányzati tulajdonú közüzemi vállalkozások keretén belül,
• gázvagyon átadása üzemeltetésre a gázszolgálató társaságoknak bérleti illetve koncessziós díj fejében,
• gázvagyon eladása a gázszolgáltatóknak vagy másoknak,
• gázvagyon bevitele apportként a gázszolgáltató társaságokba, gázszolgáltatói részvényekért cserében.

Az alábbiakban a fenti lehetõségeket elemezzük

Ezt e lehetõséget a gáztörvény mai és korábbi formája kizárta, mivel kizárólagos gázszolgáltatási jogot biztosít/biztosított a mai regionális gázszolgáltató társaságoknak (a törvény mai formája ezt a jogot településekre lebontva adja meg, a gáztörvény 1993 augusztus 3 elõtti változata ezt megyékre kiterjedve biztosította).

Amennyiben a gáztörvényt úgy módosították volna, hogy lehetõvé tegye a városi tulajdonú gázszolgáltatást, akkor is figyelembe kell venni, hogy az Ötv szerint az önkormányzatok csak gázvagyont kaptak volna, de mûködtetõ vagyont, a mûködéshez szükséges forgótõkét, szakmai tudást nem. Ha létre is jöttek volna ilyen vállalkozások, akkor is belátható, hogy az ilyen vállalkozások keretén belül üzemeltetett gázvagyon nehezen érhette volna el az egységesen, egy társaság keretein mûködtetett gázvagyon hatékonyságát. Ezért nyilván kevesebb hasznot hozott volna az önkormányzatoknak mint a vagyon értékesítése a gázszolgáltatóknak piaci áron, vagy a vagyon bevitele apportként a gázszolgáltató társaságokba.

Ezt a lehetõséget szintén a fent idézett, a gáztörvényben foglalt, szolgáltatási jog kizárólagosságának biztosítása zárja ki.

Teljesen hatékony piacokon, és azt feltételezve, hogy a gázvagyon üzemeltetõje nem preferál semmilyen tulajdoni formát (tehát közömbös számára, hogy az üzemeltett vagyon a tulajdonában van-e vagy sem) a kérhetõ bérleti díj jelen értéke megfelel a gázvagyon üzleti értékének.

Általában, és Magyarországon különösen, ez a feltételezés nem állja meg a helyét. A vállalkozások többnyire elõnyben részesítik a tulajdonlást a bérléssel szemben, mivel a tulajdon jogilag biztosabb pozíciót jelent. Nyilvánvaló, tehát, hogy a gázvagyon értékesítése illetve apportként bevitele a gázszolgáltató társaságba nagyobb anyagi hasznot biztosít mint a bérbeadás.

Az önkormányzatoknak, miután a gázvagyont megkapták, lehetõségük lett volna ezt a gázvagyont apportként bevinni a gázszolgáltató társaságokba, ezért részvényeket kaphatott volna cserébe. Az apport ellenértéke alakulhatott volna különbözõképpen, gázszolgáltató társaság és az önkormányzatoktól függõen. Mi úgy gondoljuk, hogy az apportértéket a következõképpen állapíthatták volna meg:

Az önkormányzatok gázvagyonának eszközértékét (amit az Interauditor Kft. állapított meg a társaságok átalakulásakor) viszonyították volna a társaság apport elõtti saját tõke könyvértékének és a bevitt vagyon eszközértékének összegéhez (tehát az apport utáni, azaz a tényleges átalakuláskori saját tõke értékéhez). Az így megkapott arány lett volna az önkormányzatok részesedése a társaság alaptõkéjébõl. A teljes önkormányzati részesedést ezután a bevitt eszközérték arányában felosztották volna az önkormányzatok között.

Véleményünk szerint az önkormányzati gázközmûvagyon leghatékonyabban a gázszolgáltatók kezelésében üzemeltethetõ, mivel szervesen kapcsolódik annak eszközeihez, szolgáltatásaihoz. Ebbõl következik, hogy a gázvagyonért legmagasabb árat a gázszolgáltatók lettek volna hajlandók fizetni. Ennek az árnak a levezetéséhez meg kell vizsgálni mi lett volna az ésszerû piaci ár.

Úgy gondoljuk, hogy a gázvagyonról az átalakuláskor készült tételes vagyonértékelés ennek a célnak nem felel meg. A vagyonértékelést az Interauditor Kft. végezte el, ez a vagyonértékelés azonban teljes mértékben az ún. újraelõállítási költség módszer segítségével készült. Az egyéb elfogadott módszerek (piaci összehasonlítás, hozamalapú értékelés) információk hiányában nem voltak alkalmazhatók.

Nagyban valószínûsíthetõ, hogy a gázvagyonért a gázszolgáltató által fizetett ár lényegesen eltért volna (valószínûleg elmaradt volna) az újraelõállítási módszerrel számított értéktõl. Ennek elsõsorban az az oka, hogy

• az átalakulás idõpontjában a gázvagyon megvétele alapvetõen csak terhet jelentett volna a gázszolgáltatóknak. A gázszolgáltatás piaci szabályozása nem volt megoldva, így a gázszolgáltatók haszontermelõ képessége kérdéses volt, illetve a szabályozott árakból kifolyólag veszteségük vagy minimális nyereségük képzõdött.
• a gázberuházások egy része azért készült önkormányzati hozzájárulásból, mert az állam az önkormányzatokon keresztül biztosította a beruházások forrásait. Ebben az esetben, az akkori torzított árrendszer mellet, szinte lehetetlen volt megállapítani, hogy egy beruházás nyereséges-e vagy sem. A beruházások másik része azért készült önkormányzati forrásokból, mert az a gázszolgáltatóknak veszteséges lett volna. Ezért volt érvényben a gáztörvény azon paragrafusa, amely kötelezte az önkormányzatokat a gázvagyon ingyenes átadására. A gáztörvény módosítását követõen bizonyos gazdaságossági számításokhoz kötötte, hogy a gázszolgáltató vagy a fogyasztó köteles-e a beruházást végrehajtani.

Az önkormányzati gázvagyon piaci értéke véleményünk szerint úgy állapítható meg ha a gázszolgáltatáshoz szükséges vagyont egységes szerkezetben kezeljük (függetlenül attól, hogy az az önkormányzatok területén vagy azon kívül van, és nemcsak a vonalas építményeket, hanem egyéb, a gázszolgáltatáshoz szükséges eszközöket is figyelembe véve). A gázszolgáltatás remélt jövõbeli hasznát a teljes nettó gázvagyonra kivetítve kell elemezni, tehát gyakorlatilag a teljes saját tõkére vonatkozóan. Ez gyakorlatilag a gázszolgáltató üzleti értékelését jelenti és az üzleti érték vagyonarányos elosztása eredményeképpen vezethetõ le az önkormányzati gázvagyon piaci értéke.

Véleményünk szerint azonban az átalakuláskor fizetett érték szintén elmaradt volna attól az értéktõl amit a gázvagyon apportja és részvények juttatása jelentett volna. A részvények értékelésénél ugyanis fel lehet tételezni, hogy azokat az önkormányzatok késõbb a privatizáció során vagy még késõbb értékesíthettek volna. Az átalakulás idõpontjában mindez még nem volt elõrelátható. (Bizonyítja mindezt, hogy több gázszolgáltató, köztük a TIGÁZ Rt. idegen gázvagyon vásárlása a késõbbi évek folyamán. Ezek a vásárlások mélyen a beruházási érték alatt voltak, az esetek többségében a beruházási érték 20% - 50% közötti értéksávban mozogtak.

A fenti logika alapján a gázvagyon értékesítése a gázszolgáltató részére közgazdaságilag azonos vagy rosszabb annál a forgatókönyvnél, hogy az önkormányzatok apportálják a gázvagyont a gázszolgáltató társaságokba, ezért eszközarányosan részvényjuttatást kapnak, majd a részvényeiket értékesítik.

A továbbiakban tehát azt fogjuk feltételezni, hogy az önkormányzatok a nekik átadott vagyont apportként bevitték a gázszolgáltató társaságokba és ezért részvényeket kaptak. Amint azt a fentiekben bemutattuk, ez a forgatókönyv közgazdaságilag vagy azonos egyéb forgatókönyvekkel vagy kedvezõbb az önkormányzatok részére mint a többi forgatókönyv. A több, lehetséges, egyformán megvalósítható forgatókönyv közül nem azért választjuk ki a legkedvezõbbet, mert az önkormányzatoknak szeretnénk kedvezni, hanem azért mert azt feltételezzük, hogy az önkormányzatok racionális befektetõként vagyonuk maximalizására törekedtek volna.

0. Önkormányzatokat ért kár

Miután megállapítottuk, hogy az önkormányzatok eredeti igényének milyen gázvagyon az alapja, szükséges meghatároznunk, hogy milyen kár érte az önkormányzatokat amiatt, hogy a vagyon/részvények átadása nem, vagy pedig késedelmesen történt meg. Mivel levezettük, hogy az önkormányzati gázvagyon (Ötv szerint) átváltása üzleti részesedésre az önkormányzatok szempontjából a legésszerûbb megoldásnak minõsül, az önkormányzatokat ért kár leegyszerûsödik arra a kárra ami abból származott, hogy az önkormányzatok nem gyakorolhatták részvényesi jogaikat. A részvényeseknek alapvetõen a következõ jogosítványai vannak:

befolyásolhatja a vállalat gazdálkodását;

jogosult osztalék felvételére részvényei arányában; és

részvényeit harmadik fél részére értékesítheti.

Úgy gondoljuk, hogy az önkormányzatokat abból kifolyólag, hogy nem gyakorolhattak befolyást a gázszolgáltató társaságok mûködésére mérhetõ káruk nem keletkezett. Ehhez azt kellene feltételezni, hogy az önkormányzatok a megkapott részvények birtokában aktívan részt vettek volna a gázszolgáltatók irányításában és ebben a szerepükben gazdaságilag jobb döntéseket hoztak volna mint az állam illetve az új tulajdonosok által kinevezett menedzsment. Az önkormányzatoknak kiosztott részvények sorsa bizonyítja, hogy az önkormányzatok a vállalatok aktív irányítására még próbálkozást sem tettek és az is nyilvánvaló, hogy nem volt olyan tapasztalatuk, hogy a mindenkori menedzsmenttõl jobban irányítsák a társaságokat.

Mérhetõ önkormányzati kár tehát két formában jelentkezett: az önkormányzatok nem értékesíthették részvényeiket és nem részesültek osztalékban.

Attól az idõponttól számítva, hogy az önkormányzatokat ért kárt számszerûsítettük (tehát megállapítottuk, hogy a múlt egy adott idõpontjában mennyi volt a részvények piaci értéke) az önkormányzatokat ért kár a pénz idõbeli értékével azonos. Ez azt jelenti, hogy az önkormányzatok elestek a pénzbeli érték kamataitól a feltételezett tranzakció idõpontjától számítottan. Munkánk során a magyar államkötvények hozamait vettük figyelembe, mivel ezek biztonságos és magas hozamot garantáló befektetésnek bizonyultak a múltban, tehát feltételezhetõ, hogy az önkormányzatok pénzüket ilyen formában fektették volna be.

Az államkötvényhozamok használatával kapcsolatban megjegyezzük, hogy ez a nemzetközi értékelési gyakorlatban általánosan elfogadott elv. Az államkötvényhozamokat minden országban ésszerû és kockázatmentes beruházásnak tekintik. Az államkötvény hozamok használata konzisztens az üzleti értékeléssel is, mivel a súlyozott tõkeköltség egyik eleme a kockázatmentes hozam.

0. Önkormányzatokat ért kár kiindulási idõpontjai

A részvények értékesítésébõl származó kár számszerûsítéséhez meg kell állapítanunk, hogy melyik az az idõpont, amitõl fogva az önkormányzatoknak lehetõsége lett volna részvényeik értékesítésére.

A pályázati kiírásnak megfelelõen az önkormányzati törvény alapján járó gázvagyont és következésképp a vagyon után járó részvények juttatását 1993 január 1-tõl, illetve a Tigáz esetében 1993 július 1-tõl, tehát a gázszolgáltató társaságok átalakulásától számoljuk Ugyan felvethetõ, hogy technikailag a vagyon felmérésére és a részvények kiadására csak késõbbi idõpontban kerülhetett volna sor, mindazonáltal az ilyen késedelem megállapítása csak spekulatív módon történhetne.

Az 1993/LXXXII törvény alapján járó részesedésekkel a helyzet különbözõ. Ez a törvény egyrészt meghatározott egy határidõt ameddig az önkormányzatok bejelenthették igényeiket, ez az idõpont 1993. október 3-a volt. Az igény bejelentését követõen az önkormányzatok hosszas egyeztetést folytattak az ÁPV Rt-vel az igény jogosultságáról. Az egyezségeket végül jegyzõkönyvekkel zárták le, jókora csúszással a privatizációs elõkészületek miatt. Mivel nincs lehetõség arra, hogy megállapítsuk mi lett volna a jegyzõkönyvek lezárásának ésszerû idõpontja, a jogosultság dátumát 1993 október 3-ban állapítjuk meg. Gyakorlati számításaink során, mivel nem jelent érdemi eltérést 1993 október 3-hoz képest, 1993. december 31-tõl számítjuk a jogosultság kezdetét.

1. Önkormányzatokat ért kár értékelése

Amint azt a fentiekben leírtuk, az Ötv alapján járó részvények legkorábban 1993 január 1-én (illetve a Tigáz esetében 1993 július 1-én) kerülhettek volna önkormányzati tulajdonba. A gyakorlati számítások során a Tigáz esetében is 1993 január 1-et vettük figyelembe, mivel ez nem jelent érdemi eltérést 1993 július 1-hez képest. Az önkormányzatok tehát ezzel az idõponttal el is adhatták volna részvényeiket. Azt feltételeztük, hogy az önkormányzatok az ÖTV szerint járó részvényeket eladhatták volna közvetlenül azok átvételét követõen, tehát gyakorlatilag 1993. január 1. idõponttal.

Az 1993/LXXXII törvény alapján járó részvények értékelésénél is azt feltételeztük, hogy azokat az önkormányzatok azok átvételét követõen, tehát gyakorlatilag 1994 január 1-vel értékesíthették volna.

Az elsõ lehetséges részvényértékesítési idõpontot követõen még két további idõpontban észszerû a részvények értékét felmérni:

• A gázszolgáltatók privatizációjának idõpontja
• A feladat által megszabott határidõ, tehát 2000 május 31.

Az üzleti értékelést az elsõ (1993. január 1. és 1994. január 1.) és az utolsó (2000. május 31.) idõpontra az ún. DCF módszerrel végezzük. A privatizáció idõpontjára az értékelést a privatizációs árfolyamok és az OTC árfolyamok, figyelembe vételével, azok súlyozott átlagával számítva végeztük. Az OTC és a privatizációs árfolyamokat 50% - 50% súllyal vettük figyelembe.

1. Az Önkormányzati juttatás értékelése

Az Önkormányzatoknak átadott részvények értékének megállapítása ahhoz az idõponthoz és ahhoz a körülményekhez kapcsolódik, amikor valóságosan átadták a részvényeket. Az önkormányzatok tehát a megkapott részvényeket akkor adhatták volna el legkorábban, amikor azokat megkapták. A megkapott részvények esetében szintén feltételezhetõ, hogy az önkormányzatok megtarthatták volna a részvényeket 2000. május 31-ig.

A két idõponthoz (tehát a részvényesi jogok átadása és 2000. május 31.) kapcsolódóan szintén elvégeztük a részvények üzleti értékelését. Az üzleti értékelést ebben az esetben a DCF módszerrel végezzük, az elsõ idõpont értékének megállapításánál az OTC tranzakciók árfolyamát vettük figyelembe.

2. Nettó önkormányzati juttatás számszerûsítése

Az egyes önkormányzatoknak járó juttatás értékét 2000. május 31-i idõponttal a következõ képlet szerint számoljuk.

K₀ = max (K , 0)

K = Jo + Jg - A - U

K₀ az önkormányzatnak juttatott kompenzáció mértéke; amennyiben a juttatás értéke nagyobb, mint az igény (tehát K negatív szám), a juttatás értéke meghaladja az igény értékét, a nettó juttatás mértéke 0, mivel többlet juttatás visszavételének nincs jogalapja

K az önkormányzati igény és a juttatás értékének különbözete 2000. május 31-én

Jo az önkormányzati törvény alapján számított igény értéke 2000. május 31-én

Jg az 1993/LXXXII törvény alapján számított igény értéke 2000. május 31-én

A Az önkormányzatok a privatizációt követõen átadott részvények értéke 2000. május 31-én

U Az önkormányzatoknak utólagosan, külön egyezség keretén belül átadott pénzbeli juttatás értéke átszámolva 2000. május 31-i idõpontra

0. Az önkormányzati törvény alapján számított igény értéke 2000. május 31-én

Jo = Po * Ro

Po = So₁* Vo₁ + So₂*Vo₂ + So₃*Vo₃

Vo₁ = E₉₂ *K₉₂

Vo₂ = (E₉₅ + O_92,95)*K₉₅

Vo₃ = Eo₀₀ +O_92,00

Po az önkormányzatoknak az ÖTV szerinti igényének átszámítására használt szorzó, egy részvény névértékének százalékában megállapítva. A szorzó három számítási mód súlyozásával van számolva

Vo₁, Vo₂, Vo₃ Részvények értékelésének számítási módjai

E₉₂, E₉₅, E₀₀ egy részvény üzleti értéke a részvény névértékének százalékában 1992. december 31, 1995. december 31. illetve 2000. május 31 idõponttal.

O_92,95, O_93,95, O_92,00, O_93,00, O_96,00 Ezek az értékek a fizetett osztalékok halmozott jövõértékét jelölik két évszám között (ezek az idõpontok 1992, 1993, 1995, 1996 december 31 és 2000 május 31). A halmozott jövõérték számításánál az államkötvények hozamát vettük figyelembe

K₉₂, K_93, K₉₅ Magyar államkötvények halmozott hozama 2000. május 31-ig 1992 december 31-tõl, 1993. december 31-tõl, illetve 1995. december 31-tõl számítottan

So₁, So₂, So₃ az egyes számítási módok súlyozása.

Ro Az önkormányzatnak az Önkormányzati törvény alapján járó részvények névértéke

1. Az 1993/LXXXII törvény alapján számított igény értéke 2000. május 31-én

Jg = Pg * Rg

Pg = So₉₃* Vg₁ + So₉₅*Vg₂ + Sg₀₀ * Vg₃

Vg₁ = E₉₃ *K₉₃

Vg₂ = (E₉₅ + O_93,95)*K₉₅

Vg₃ = Eo₀₀ +O_93,00

Vg₁,Vg₂,Vg₃ részvények értékelésének számítási módjai

Pg az önkormányzatoknak az ÖTV szerinti igényének átszámítására használt szorzó, egy részvény névértékének százalékában megállapítva. A szorzó három számítási mód súlyozásával van számolva

Rg Az önkormányzatnak az 1993/LXXXII törvény alapján járó részvények névértéke

Sg_1,Sg₂,Sg₃ Az egyes számítási módok súlyozása.

2. Az önkormányzatoknak a privatizációt követõen átadott részvények értéke 2000. május 31-én

1. Üzleti értékelés módszertana

A piaci értéket alkalmazzuk az értékelés alapjaként. A piaci érték az az ár, amely szabad piacon, ésszerû körülmények között, egy eladni kívánó, de nem kényszerülõ, és egy venni kívánó, de nem kényszerülõ fél között létrejönne, feltéve, hogy mindketten gazdasági érdekeiknek megfelelõen cselekszenek, jól informáltak a piacról, valamint a kérdéses vállalat teljesítményét és kilátásait illetõen.

Az egyes gázszolgáltatókat, mint önmagukban álló egységeket fogjuk értékelni.

Munkánk során alapvetõen a következõ információkra hagyatkoztunk:

• Az egyes gázszolgáltatók vezetése által részünkre átadott pénzügyi és egyéb információk,
• A magyar energiahivataltól származó információk, elõrejelzések a gázárak jövõbeli alakulására vonatkozóan, a múltbeli és jövõbeli gázfogyasztás mértéke fogyasztói kategóriák szerint, gázszolgáltatók beruházási elképzelései
• Makroökonómiai elõrejelzések, a Kopint Datorg és a GKI-tól kaptunk makroökonómiai elõrejelzések
• CERA (Cambridge Energy Research Associates), gázipari kutatócég kõolajár elõrejelzései
• PricewaterhouseCoopers belsõ publikációk az európai gázipar trendjeirõl, helyzetérõl.
• Az európai gázipari szövetség (Eurogas) elemzése és elõrejelzései
• A szektorban lezajlott tranzakciókra vonatkozó adatok a SDC tranzakciós adatbázisból, összehasonlító piaci információk a Bloomberg adatbázis segítségével
• ÁPV Rt által átadott információk a privatizációról és az önkormányzati részvényjuttatásról.
• Önkormányzatok nyilatkozatai az általuk értékesített részvényekrõl
• Brókercégektõl származó információk a gázrészvények OTC kereskedelmérõl
• Gázszolgáltatók egyesületének, Magyar Energia Hivatal kiadványai
• egyéb információforrások

Munkánk során az egyes gázszolgáltatók értékét különbözõ módszerekkel végeztük. Ezek a következõk:

A DCF módszer általában preferált, mivel az információk szélesebb skáláját képes feldolgozni. Ugyanakkor az értékelés ellenõrzéseképpen a közvetlen összehasonlítás módszerét is alkalmaztuk. Ez azt jelenti, hogy (külföldön) nyilvánosan jegyzett cégekre, illetve akvizíciós tranzakcióra vonatkozó érték arányszámok alapján próbáljuk az egyes gázszolgáltatók értékét megbecsülni.

A DCF módszer feltételezi, hogy az értékelendõ társaságokra, ésszerû idõtartamra megfelelõen alátámasztott pénzügyi kivetítések álljanak rendelkezésre. Ilyen részletes kivetítést egyedül a DÉGÁZ Rt volt képes/hajlandó elkészíteni részünkre. A DDGÁZ, KÖGÁZ és ÉGÁZ esetében szóbeli tájékoztatást kaptunk a gázszolgáltatók jövõbeli terveirõl. A TIGÁZ nem volt hajlandó sem szóban sem írásban tájékoztatni terveirõl Esetükben a múltbeli információk és gázipari szakemberekkel folytatott konzultációk alapján készítettük az elõrejelzéseket. A további alapvetõ paramétereket vettük figyelembe a hosszútávú tervek elkészítésénél (ezek részleteit gázszolgáltatónként külön fejezetben ismertetjük):

• Növekedési ütem: A társaságok növekedési elképzeléseirõl kapott tájékoztatás és a MEH információi alapján a társaságok növekedése nagyrészt a bekapcsolt települések telítettségének növelésébõl adódik, kis mértékben várható az átlagos gázfogyasztás növekedése.
• árképlet: a vizsgált társaságok profit termelõ képességét alapvetõen az ún. árképlet (59/1995 IKM rendelet) határozza meg. Az árképlet és az annak alapján kiadott gazdasági minisztériumi rendeletek határozzák meg a gázszolgáltatók gazdálkodásának két alapvetõ paraméterét, a gáz értékesítési és beszerzési árát. Vizsgálatunk során figyelembe vettük a jelenlegi tarifákat a 2000 évre tervezett áremelést és a MEH által megadott elképzelést a 2001 évre.
• EU csatlakozás: az árképlet a gázszolgáltatók mûködését az 1997. január 1-tõl 2001. december 31-ig szabályozza. Ezt az idõbeli kiterjedést nyilvánvalóan a remélt 2002-es Európai Uniós csatlakozás motiválta. A Magyar Energiahivatal elképzelései szerint a gázpiac szabályozott szegmensére vonatkozóan nem fog lényegesen változni az árképlet.

Munkánk során minden egyes gázszolgáltatóra vonatkozóan egyetlen üzleti értéket határoztunk meg. Ahogy a nemzetközi gyakorlatban szokásos, az értékekhez tapadó, a jövõre vonatkozó elõrejelzések inherens bizonytalanságának illusztrálására az érték meghatározásakor megfelelõ érzékenységi vizsgálatokat végeztünk, ezek részletezését jelentésünk melléklete tartalmazza.

1. A diszkontált cash-flow (DCF) módszer

A DCF értékelési folyamat a következõ fázisokból áll:

Pénzügyi elõrejelzések összeállítása. Az elõrejelzések az alapvetõ értéktényezõk közül az árbevétel növekedési ütemét, mûködési eredmény rátát, fizetett adót, forgótõke igényt, tárgyi eszköz beruházást veszik figyelembe a tervezési horizont idõtartamára. Ennek eredményeképpen mérleg, eredménykimutatás és cash flow elõrejelzéseket kapunk a tervezési horizont idõtartamára.

A szabad cash flow levezetése. A szabad cash flow kiindulási száma a mûködési eredmény, hozzáadja az értékcsökkenés mértékét, levonja a társasági adót, a forgótõke változást és a tárgyi eszköz beruházást. A szabad cash flowban nem szerepelnek pénzügyi tételek, úgy, mint kamatköltségek és hiteltörlesztések.

Alkalmazott diszkontráta meghatározása. A diszkontráta azonos a társaság súlyozott tõkeköltségével. A súlyozott tõkeköltség a saját tõke költségét és az idegen tõke költségét súlyozza. Az idegen tõke költsége általában azonos az értékelt társaság adózás utáni kamatköltségével. A saját tõke költségének két alapvetõ eleme van: a kockázatmentes kamatláb és a tõkekockázati prémium. A kockázatmentes kamatláb a hosszú távú állampapírok hozamából vezethetõ le. A tõkekockázati prémium iparági és ország specifikus kamatprémium a kockázatmentes kamatlábon felül.

A maradványérték kiszámítása. A maradványérték a vállalati érték azon eleme, amit az explicit tervezési ciklus végén számolunk. A maradványérték számításánál azt tételezzük fel, hogy az utolsó év cash flowja végtelen ideig ismétlõdni fog, (esetleg folyamatosan, konstans rátval növekszik) a maradványérték ennek a cash flownak a diszkontálásából keletkezik.

A társaság jelen értékének meghatározása. A jövõbeni szabad cash flowkat és a maradványértéket diszkontáljuk a súlyozott tõkeköltség mértékével és a diszkontált értékeket összeadjuk, ez adja meg a társaság jelen értékét.

A saját tõke jelen értékének levezetése. A társaság jelen értékébõl levonjuk a társaság hitelállományának jelen értékét. A hitelek jelenértéke sok esetben közelít a hitelek könyvértékéhez.

2. Az üzleti értékelés korlátozása

Az általunk elvégzendõ üzletértékelések kizárólag azt a célt szolgálják, hogy a Pályázati Kiírásnak és a Konzorciumunk által beadott ajánlatnak megfelelõen az önkormányzatoknak járó nettó kompenzáció 2000. május 31-i értékét megállapítsa. Konzorciumunk nem vállal semmiféle felelõsséget azokért a következményekért, melyek a jelentés nem a Pályázati Kiírásban és az Ajánlatban meghatározott célra való felhasználása miatt következnek be.

A gázszolgáltatók részérõl a részünkre átadott információk tekintetében nem végeztünk (nem volt alkalmunk végezni) semmiféle auditálási jellegû vizsgálatot, így nem vizsgáltuk az átadott információk teljességét és pontosságát sem. Nem vizsgáltuk meg részletesen az egyes gázszolgáltatók elõrejelzéseit, illetve az azok készítésekor alkalmazott feltételezéseket, és nem nyilvánítunk véleményt azok ésszerûségére vonatkozóan. Ennek megfelelõen nem vállalunk semmiféle felelõsséget annak következményeiért, hogy a rendelkezésünkre bocsátott információk esetleg pontatlanságokat tartalmaznak.

A nekünk átadott, és az általunk készített elõrejelzéseknél a lehetõ legésszerûbb és legjobban alátámasztható változatokat választottuk ki. Ugyanakkor az elõrejelzések értékelésekor figyelembe kell venni, hogy az események sokszor nem úgy alakulnak mint ahogy az akár a leggondosabban elkészített elõrejelzésekben szerepel. Az eltérések sokszor nagyságrendiek is lehetnek.

A diszkontált cash-flow (DCF) módszerrel végzett értékeléseknél a Társaságokat, mint önálló egységeket értékeltük. Nem vettük figyelembe, hogy esetleges stratégiai befektetõk a DCF érték fölött akár jelentõs többletet is hajlandók lennének fizetni. Az ilyen stratégiai elõnyök számszerûsítéséhez ugyanis nem állnak rendelkezésünkre megfelelõen alátámasztott adatok. Megjegyezzük, hogy tapasztalataink szerint a stratégiai prémium megállapítását nagyon ritkán elõzi meg a stratégiai elõnyök alapos számszerûsítése, sokszor a prémium megállapítása spekulatív módon történik.

A stratégiai prémium alapja lehet például az a haszon amire a stratégiai befektetõ az által tesz szert, hogy a piacok liberalizálása után, kihasználva a nagyobb beszerzési tömeget, lényeges kedvezménnyel jut gázhoz. A társaságok jövõbeli terveiben ugyan már szerepel a jelenlegi stratégiai befektetõk által hozzáadott érték egy része, de véleményünk szerint ez jelenleg még nem képvisel jelentõs értéket.

1. Az üzleti értékelés során alkalmazott általános feltételezések

0. Makrogazdasági feltételezések

Magyarország makrogazdasági kilátásaira vonatkozólag két gazdaságkutató társaságtól, a GKI Gazdaságkutató Rt-tõl (GKI), és Kopint - Datorg Konjunktúra-, Piackutó és Számítástechnikai Rt-tõl (Kopint-Datorg) kértünk elõrejelzéseket. Mindkét társaság elõrejelzései tartalmazták a fõbb makrogazdasági mutatók várható alakulását. A Kopint-Datorg elõrejelzéseit 2004-ig végezte el, a GKI elõrejelzései 2020-ig készültek.

A gazdaságkutatók elõrejelzései nem tartalmaztak nagy meglepetéseket. Mindkét piackutató társaság a magyar gazdaság jelentõs, az Európai Uniós országok növekedését meghaladó mértékû növekedést vetítette elõre az elkövetkezõ években, csökkenõ infláció mellett.



A két piackutató által adott elõrejelzések némileg eltérnek egymástól 1999 és 2000 vonatkozásában (a Kopint Datorg elõrejelzései óvatosabbak), de mindketten szinte hajszálra azonos növekedést jeleznek elõre 2001-tõl 2004-ig terjedõ idõszakra. A GDP-re vonatkozó elõrejelzéseket közvetlenül nem használtuk fel az értékelések során, a fenti értékek annak az igazolására szolgáltak, hogy a gázszolgáltatók által kivetített átlagos gázfogyasztás növekedés (ami éves szinten néhány százalékos) nincs ellentmondásban a GDP elõrejelzett növekedésével. A gázszolgáltatók egyébként az átlagos fogyasztás enyhe növekedését vagy stagnálását vetítették elõre, a gázfogyasztás növekedésének meghatározó részét az újonnan bekötött lakossági fogyasztók adták, kisebbb mértékben az ipari fogyasztók növekedése.

A gazdaságkutató intézetek a GDP növekedésével párhuzamosan az infláció fokozatos csökkenésével számoltak, ami az Európai Uniós csatlakozást követõen, megközelítõleg 2006 -ra (GKI) lecsökken az Euro inflációjának szintjére. A két gazdaságkutató infláció elõrejelzéseit az alábbi tábla foglalja össze:



A két gazdaságkutató trendjében azonos, bizonyos években enyhén eltérõ inflációs elõrejelzést készített. Anélkül, hogy minõsítenénk az elõrejelzések megbízhatóságát, úgy döntöttünk, hogy számításaink során a GKI által készített elõrejelzéseket fogjuk használni. Azért döntöttünk a GKI elõrejelzések használata mellett, mivel ezek az elõrejelzések hosszabb távra vonatkoznak.

Számításaink során továbbá közvetlenül csak a Ft/USD árfolyamra vonatkozólag használtunk fel makrogazdasági feltételezéseket. Ilyen elõrejelzést csak a Kopint Datorg készített, ennek mértékét a következõ tábla foglalja össze:



A Kopint-Datorg árfolyam elõrejelzése lényegében a vásárlóerõ paritás elvét (PPP - Purchasing Power Parity) követi, tehát a leértékelés üteme megfelel a hazai infláció és a USD infláció különbözetének. Ez az elv általában elfogadott, megjegyzendõ azonban, hogy Magyarországon az elmúlt években a forint csúszó leértékelése elmaradt a PPP elvbõl következõ mértéktõl, és a forint reálértéken enyhén felértékelõdött. Mivel a Kopint-Datorg és a GKI inflációs elõrejelzései szinte azonosak, a Kopint-Datorg árfolyam elõrejelzése konzisztens a GKI inflációs elõrejelzéseivel, tehát együtt használhatók.

A Kopint-Datorg nem végzett elõrejelzést 2005-tõl 2010-ig, de elõrejelzéseiben 2004-re tette annak dátumát, hogy a forint leértékelõdése megálljon. Az utóbbi idõkben elhangzottak olyan kijelentések a pénzügyi kormányzat részérõl, hogy a forint csúszó leértékelése megszûnhet 2000 év végével. Ennek nem mond ellent a gazdaságkutató által elõrejelzett leértékelés 2000 évet követõen, ugyanis a csúszó leértékelés megszûntével megmarad vagy kiszélesedik az intervenciós sáv ami meg fogja engedni a forint kis mértékû további gyengülését.

A magyarországi makrogazdasági mutatókon kívül még szükségünk volt a kõolaj árának elõrejelzésére, amely szoros összefüggésben van a gáz értékesítési árával. Erre vonatkozóan a hazai gazdaságkutatók nem készítettek elõrejelzéseket, itt a CERA (Cambridge Energy Research Associates) olaj és gázipari kutatócég elõrejelzéseit használtuk fel. A CERA által a Brendt olaj árára vonatkozó elõrejelzések a következõk:



1. A DCF módszer során alkalmazott diszkontráta levezetése

A DCF módszert több idõpontra vonatkozólag alkalmaztuk. Az elsõ idõpont 1992. december 31., a gázszolgáltató társaságok átalakulásának idõpontja. A gázszolgáltató társaságok pénzügyi terveiket 2010-ig készítették el, tehát eddig az idõpontig szükséges a diszkontráta meghatározása.

A diszkontrátát (súlyozott tõkeköltséget) az alábbi képlet alapján számoltuk:

WACC = Kc * E/(D+E) + Kd * (1-t) * D/(D+E)

ahol

Kc a tõkeáttétel nélküli saját tõke költsége

Kd az idegen tõke költsége

E a saját tõke üzleti értéke

D idegen tõke üzleti értéke

Kc = r_f + β * (r_m - r_f)

r_f kockázat mentes kamatláb

r_m - r_f tõkekockázati prémium

β tυkekockαzati egyόtthatσ

Az alábbiakban összefoglaljuk a fenti képletek szerinti diszkontráta számításokat 1993-tól 2010-ig

		1993	1994	1995	1996	1997	1998	1999
kockázatmentes kamatláb*		18,0%	26,2%	32,2%	24,5%	20,5%	23,2%	16,3%
tõkekockázati prémium		8,0%	8,0%	8,0%	8,0%	7,0%	7,0%	6,0%
Béta		0,8	0,8	0,8	0,8	0,8	0,8	0,8
saját tõke költsége		25,6%	34,2%	40,6%	32,5%	27,3%	30,1%	21,9%
reál hitelköltség		2,0%	2,0%	2,0%	2,0%	2,0%	2,0%	2,0%
hitelköltség		20,0%	28,2%	34,2%	26,5%	22,5%	25,2%	18,3%
tõkeáttétel		0,0%	0,0%	0,0%	0,0%	20,0%	20,0%	20,0%
súlyozott tõkeköltség		25,6%	34,2%	40,6%	32,5%	25,5%	28,2%	20,5%

*Ezt az államkötvényhozamok indexének év elejétõl év végéig hozamát vettük figyelembe. Az 1992-tõl 1997-ig terjedõ idõszakra a DWIX indexszel, 1997 január 1-tõl a MAX indexszel számoltunk

	2000	2001	2002	2003	2004	2005	2006	2007	2008	2009	2010
kockázatmentes kamatláb	11,7%	10,0%	8,9%	8,2%	7,8%	7,3%	7,0%	7,0%	7,0%	7,0%	7,0%
tõkekockázati prémium	6,00%	6,00%	6,00%	6,00%	6,00%	6,00%	6,00%	6,00%	6,00%	6,00%	6,00%
Béta	0,8	0,8	0,8	0,8	0,8	0,8	0,8	0,8	0,8	0,8	0,8
saját tõke költsége	17,0%	15,3%	14,1%	13,3%	12,9%	12,4%	12,1%	12,1%	12,1%	12,1%	12,1%
reál hitelköltség	2,0%	2,0%	2,0%	2,0%	2,0%	2,0%	2,0%	2,0%	2,0%	2,0%	2,0%
hitelköltség	13,7%	12,0%	10,9%	10,2%	9,8%	9,3%	9,0%	9,0%	9,0%	9,0%	9,0%
tõkeáttétel	20%	20%	20%	20%	20%	20%	20%	20%	20%	20%	20%
súlyozott tõkeköltség	15,8%	14,2%	13,1%	12,3%	11,9%	11,4%	11,2%	11,2%	11,2%	11,2%	11,2%

Idegen tõke, saját tõke súlyozása

A fenti paraméterek közül E/(D+E) és a D/(D+E) a saját tõke piaci illetve az idegen tõke súlyát jelenti a társaság tõkestruktúrájában. Az üzleti értékelési gyakorlatban a teljes súlyozásra egy cél értéket szokás megállapítani. A múltra vonatkozó diszkontráták esetében (1996-ig terjedõleg) ezt a cél értéket 100%-ban állapítottuk meg a saját tõke és 0% -ban az idegen tõke piaci értékének súlyára. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy 1997-ig nem feltételezünk jelentõs idegen tõke finanszírozást. Ezt a feltételezést alátámasztja a gázszolgáltatók pénzügyi stratégiája, amelyek a privatizációt követõen, 1997-tõl kezdõdõen kezdtek el jelentõsebb mértékû hitelek felvételébe. A gázszolgáltatók tõkestruktúráját (könyvérték alapon) az alábbi táblázat foglalja össze:

Tõkeáttétel	DDGÁZ	TIGÁZ	ÉGÁZ	DÉGÁZ	KÖGÁZ
1997	40,6%	0,2%	21,8%	17,3%	4,6%
1998	49,4%	0,1%	25,6%	21,1%	13,2%

Az 1997-es évtõl egy 20%-os megcélzott idegen tõke súlyt feltételeztünk a táraságok finanszírozási struktúrájában. Ezt a feltételezett idegen tõke súly nem jelenti azt, hogy a társaság tõkestruktúrája nem térhet el egyik évrõl a másikra, hanem úgy kell tekinteni, mint egy hosszú távú megcélzott átlagos tõkestruktúrát. Ez az érték egyébként nagyon közeli azoknak a társaságoknak a tõkestruktúrájához, amelyeket a közvetlen összehasonlítás módszerével vizsgáltunk.

Kockázatmentes kamatláb

A kockázatmentes kamatláb alapjául az 1992-tõl 1999-ig terjedõ idõszakban a magyar államkötvények hozamát vettük. Az államkötvények hozamát az 1997-ig terjedõen a DWIX (diszkont kincstárjegyek és egy éves kötvények hozamának súlyozott átlaga) index segítségével számoltuk, 1997 január 1-tõl a MAX (éves és egy évnél hosszabb lejáratú kötvények hozamának súlyozott átlaga) indexet használtuk.

2000 évtõl kezdõdõen a kockázatmentes kamatláb számítását az infláció alakulásához kötöttük. Az 1992-tõl 1999-ig terjedõ idõszakban a kockázatmentes hozam átlagosan mintegy 4.5%-al haladta meg a 12 havi inflációt. A 2000-tõl 2010-ig terjedõ idõszakban feltételeztük, hogy ez az érték megmarad a múltbeli 4.5% közelében.

A kockázatmentes kamatlábra vonatkozó feltételezésünket teszteltük alternatív módszerekkel is. Ennek a módszernek a lényege az, hogy a mai napon ismert hosszú távú államkötvény hozamok alapján levezettük az ez által implikált éves kockázatmentes hozamokat. Az alábbi táblázat ezt az alternatív számítást foglalja össze:

	2000*	2001*	2002*	2003	2004*	2005	2006	2007	2008	2009*
AKK hozamok 1999 január 11	11,90%	11,35%	10,78%	10,38%	9,98%	9,81%	9,63%	9,46%	9,28%	9,11%
implikált éves kockázat mentes kamatláb	11,90%	10,80%	9,65%	9,19%	8,39%	8,94%	8,59%	8,25%	7,90%	7,56%

A fenti táblázat elsõ sorában a csillaggal jelölt oszlopokban az 1,2,3,5 és 10 éves futamidejû állampapírok hozama szerepel. A dõlt betûvel jelölt értékeket a két szélsõ érték egyszerû mértani átlagaként számoltuk, mivel ezekre vonatkozóan nincsenek adataink. Az implikált éves hozamot úgy számoltuk, hogy az implikált hozamok egy adott futamidõre számolva kamatos kamattal ugyanolyan értéket adjanak, mint a megfelelõ futamidejû állampapír kamatos kamattal számolva.

Az implikált kockázatmentes hozamok átlagban nem térnek el lényegesen a feltételezéseinkben szereplõ hozamoktól, tehát úgy gondoljuk, hogy igazolják a feltételezésünk ésszerûségét.

Tõkekockázati prémium

A tõkekockázati prémium kifejezi, hogy átlagosan milyen felárat kell fizetni a kockázatmentes kamatlábon felül, ahhoz, hogy a tõkebefektetések vonzóvá váljanak. A tõkekozkázati prémium saját üzleti értékelési gyakorlatunkat követve 1996-ig 8%, 1997-ben és 1998-ban 7%, 1999-tõl kezdõdõen 6%.

A 6%-os tõkekockázati prémium némileg magasabb a fejlett országokban megfigyelt mértéktõl (4% - 5%), ami tükrözi a magyarországi tõkebefektetések nagyobb kockázatát a fejlett országokéhoz képest.

Béta, tõkekockázati együttható

A tõkekockázati együttható kifejezi, hogy egy adott iparág tõkekockázata milyen mértékben reagál tõkekockázati prémium (tõzsdeindexen keresztül mért) változására. Magyarországon nincs lehetõség a gáziparra vonatkozóan megbízható béta tényezõt számolni, ugyanis a gázipar nem képviselteti magát az értéktõzsdén, valamint az értéktõzsde likviditása is csak az utóbbi idõkben nõtt meg annyira, hogy néhány iparág tekintetében ésszerûen mérni lehessen az iparági tõkekockázatot.

Magyarországi béta hiányában a nemzetközi tõzsdéken jegyzett gázszolgáltatók béta tényezõit vizsgáltuk. Sajnos nemzetközi viszonylatban is alulreprezentáltak a gázszolgáltató társaságok a tõzsdéken, egyedül az Egyesült Államokban van jelentõs számú gázszolgáltató tõzsdéken. Az esetek többségében a béta értékek jelentõsen alacsonyabbak 1-nél, azonban a mért béta tényezõk statisztikai szignifikanciája nagyon alacsony ezért kevéssé megbízható. Számításaink során a béta tényezõt 0,8-nek vettük, mivel ez a mérték tükrözi a közüzemi cégek alacsonyabb kockázatát az általános piaci kockázathoz képest.

2. Gázárképlet

Számításaink során azt feltételeztük, hogy a magyar gáziparban a szolgáltatói szektorban megmarad a gázárak szabályozásának rendszere. Az árak szabályozásának mechanizmusa az 59/1995 IKM rendeletben van lefektetve. A rendelet hatálya 2001. december 31.-ig terjed, ugyanakkor még nincs elképzelés a szabályozó szervek részérõl, hogy milyen lesz a 2001 év utáni szabályozás mechanizmusa. Számításaink során azt feltételeztük, hogy az árszabályozás rendeletben szabályozott mechanizmusa megmarad 2001-et követõen is.

A gázárképlet meghatározza, hogy a viszonteladói ár és a fogyasztói ár hogyan változik egyes makrogazdasági és nemzetközi piaci paraméterek változásának függvényében. Mi az árképletbõl elsõsorban a viszonteladói ár és a végfelhasználói ár kapcsolatát modelleztük részletesebben, a viszonteladói ár változásának modellezését egyszerûsített formában végeztük.

1. Viszonteladói árak

A viszonteladói árak kivetítésénél egyszerûsített feltételezésekbõl indultunk ki, azt feltételeztük (gázipari szakemberekkel folytatott konzultációkat követõen), hogy a viszonteladói ár 30%-át teszik ki a fix költségek, és megközelítõleg 70%-át a változó költségek. A fix költségek az infláció mértékével növekszenek, a változó költségek az olaj világpiaci ára valamint a forint leértékelésének ütemében változnak. A végfelhasználói árváltozást a következõ táblázat foglalja össze:

A fenti táblázatban megkülönböztetjük az árszbályozási év és a naptári évben számolt árakat, az árszabályozási év ugyanis július 1-én kezdõdik, tehát az akkor esedékes áremelésnek csak az 50%-a érvényesül az adott naptári évben. A pénzügyi modellek inputjai a naptári éves átlagárral számolnak.

A fentiekben leírtak szerint a viszonteladói árváltozás mértéke 21%-os kellene, hogy legyen a 2000 évi esedékes júliusi árkorrekció idejére (ez feltételezi, hogy a Brent olaj átlagára 2000-ben lecsökken az elõrejelzett mértékre), ami éves szinten 10.5%-os átlagos áremelkedést eredményezne. Számításaink során azonban figyelembe vettük, hogy a kormányzat szándéka szerint 2000-ben az áremelés mértéke 12%-os lesz, ami éves szinten összesen 6%-os áremelést eredményez. A következõ években viszont azt feltételeztük, hogy az elmaradt áremelést a kormányzat végre fogja hajtani, amint a világpiaci árak visszaesnek. Az árak kiegyenlítõdése a fenti számítások szerint 2003-ban következne be.

0. Végfelhasználói árak

A végfelhasználói árat az 59/1995 IKM rendeletben foglaltak szerint számoltuk a 2000-tõl 2010-ig terjedõ idõtartamra. A végfelhasználói átlagárat a következõk szerint számoltuk:

c = v + b

b = b_e*(1+(Y/Y_e - 1)*k)

c végfelhasználói átlagár

v viszonteladói átlagár

b, b_e árrés, elõzõ évi árrés

Y, Y_e ipari árindex 1997 január 1 és az árszabályozási év kezdete, illetve az elõzõ árszabályozási év kezdete között. A Y/Y_e hányados tehát az adott és az elõzõ árszabályozási év kezdete közötti ipari árváltozásnak felel meg.

k hatékonysági tényezõ, a számítások teljes idõszakára (a Magyar Energia Hivatal képviselõivel folytatott konzultációt követõen) a tényezõt 0,85-nek vettük.

Az alábbi táblázat összefoglalja a végfelhasználói átlagár változásának számítását 2000-tõl 2010-ig.

	2000	2001	2002	2003	2004	2005	2006	2007	2008	2009	2010
viszonteladói ár Ft./m3	22,65	22,65	21,72	22,45	23,18	23,64	24,20	25,00	25,69	26,38	26,83
Ye/Y	108,3%	106,0%	105,0%	103,8%	103,5%	103,0%	102,5%	102,5%	102,5%	102,5%	102,5%
k, hatékonysági tényezõ	0,85	0,85	0,85	0,85	0,85	0,85	0,85	0,85	0,85	0,85	0,85
árrés	6,56	6,89	7,19	7,42	7,64	7,83	8,00	8,17	8,34	8,52	8,70
végfelhasználói ár Ft./m3	29,21	29,54	28,90	29,87	30,82	31,47	32,19	33,17	34,03	34,90	35,53
végfelhasználói árváltozás	117,6%	101,1%	97,8%	103,3%	103,2%	102,1%	102,3%	103,0%	102,6%	102,6%	101,8%
árképlet szerinti változás	8,8%	9,4%	-0,5%	0,6%	3,3%	2,7%	2,2%	2,7%	2,8%	2,6%	2,2%
valós változás	6,0%	6,0%	5,4%	0,6%	3,3%	2,7%	2,2%	2,7%	2,8%	2,6%	2,2%

Ahogy a viszonteladói árnál, itt is megkülönböztetjük az árváltozás mértékét az árszabályozási és a naptári évre számolva és szintén figyelembe vettük, hogy minden évben az árváltozás felsõ határa éves átlagban 6% lehet.

1. Visszajuttatandó nyereség

Az 59/1995 rendelet szerint, amint egy társaság gázeszközökre kivetített nyeresége meghaladja a 12%-ot, akkor a többlet nyereség felét a következõ árszabályozási évben kedvezmény formájában vissza kell juttatni a fogyasztóknak. Ennek a szabálynak a modellezését az alábbi egyszerûsített képlet alapján végeztük el:

NYV = max(0 ,(NYT - 0.12* max( ST₀*INF, ST))/2)

NYV adott évben visszajuttatandó nyereség

NYT elõzõ évi adózás elõtti eredmény

ST₀ 1995. évi auditált mérlegben szereplõ saját tõke

INF 1995. év vége és az elõzõ év vége közötti ipari árindex

ST elõzõ évi saját tõke

A fenti képlet némileg egyszerûsített változata az 59/1995 IKM rendeletnek, de az egyszerûsítés nem jelent érdemi változtatást.

0. Paraméter érzékenységi vizsgálatok

A számításainkat egy erre a célra fejlesztett számítógépes modellel végeztük. A modell lehetõvé tette, hogy teszteljük a számítások érzékenységét bizonyos kulcs paraméterek függvényében. Mi az alábbi érzékenységi vizsgálatokat végeztük el:

Az érzékenységi vizsgálatokat a Társaságok 2000. május 31-i saját tõke 100%-nak üzleti értékelésére vonatkozóan végeztük el. Az egyes társaságok érzékenységi vizsgálatának számításait a társaságok részletes üzleti értékelésérõl szóló mellékletek tartalmazzák.

A liberalizáció hatását a gázszolgáltatók üzleti értékére a fentiek leírtak szerint vizsgáltuk. A liberalizáció hatásánál a Magyar Energia Hivataltól kapott tájékoztatást vettük alapul. Az Energia Hivatal a gázszolgáltatók 1998-as gázértékesítési adatai alapján kiszámolta, hogy a liberalizáció különbözõ lépcsõfokain a liberalizáció milyen mértékben fogja érinteni az egyes gázszolgáltatók értékesítését.

A MEH a liberalizáció fokozatainak megfelelõen 2000-re 2003-ra és 2008-ra számolta ki közvetlenül a liberalizáció hatását. Pénzügyi modellünkben azt feltételeztük, hogy az átmenet az egyes évek között lineáris lesz. A MEH képviselõi szerint Magyarország Európa Uniós csatlakozása idején meg fog megfelelni az Európa Unió 98/30 számú direktívájában lefektetett követelményeknek. Az érzékenységi vizsgálatok során 2005-ös csatlakozást feltételeztünk, tehát a táblázat 2005-tõl 2010-ig szereplõ értékek 50%-val illetve 100%-val csökkentettük az ipari fogyasztást a társasági elõrejelzésekben az érzékenységi vizsgálatok számításánál.

1. Egy részvényre esõ önkormányzati igény és juttatás 2000 május 31-i értéken - eredmények

0. Az önkormányzati igény átszámítása az Ötv. szerint

Az alábbi táblázat összefoglalja az önkormányzati igények értékét egy részvény névértékének százalékában 2000. május 31-i értékre. A számítás követi az elõzõ fejezetben leírt módszertant. Az alábbi táblázat az összes gázszolgáltatóra vonatkozóan tünteti fel az értékeket. Megjegyezzük, hogy az üzleti értékelések részletesebb leírását a mellékletek tartalmazzák.

Ötv szerinti igény	ÉGÁZ	KÖGÁZ	DDGÁZ	DÉGÁZ	TIGÁZ
Értékelés átalakuláskor
számítási mód súlya	1/3	1/3	1/3	1/3	1/3
Üzleti érték egy részvényre számolva (DCF)	40,0%	23,2%	25,5%	26,2%	69,2%
Allamkötvény szorzó az adott dátumtól kezdõdõen 2000 május 31-ig	445,6%	445,6%	445,6%	445,6%	445,6%
Halmozott osztalék 1992 december 31 és az értékelés dátuma között	0%	0%	0%	0%	0%
nem súlyozott részvényérték	178,1%	103,5%	113,6%	116,9%	308,3%
Súlyozott részvényérték	59,4%	34,5%	37,9%	39,0%	102,8%
Értékelés privatizációkor
számítási mód súlya	1/3	1/3	1/3	1/3	1/3
Üzleti érték egy részvényre számolva (privatizációs árfolyam és ÖTC átlaga)	280,5%	192,8%	185,1%	153,0%	202,3%
Államkötvény szorzó az adott dátumtól kezdõdõen 2000 május 31-ig	226,4%	226,4%	226,4%	226,4%	226,4%
Halmozott osztalék 1992 december 31 és az értékelés dátuma között	0,2%	0,4%	0,5%	2,5%	1,2%
nem súlyozott részvényérték	635,5%	437,6%	420,4%	352,1%	460,8%
Súlyozott részvényérték	211,8%	145,9%	140,1%	117,4%	153,6%
Értékelés 2000 május 31-én
számítási mód súlya	1/3	1/3	1/3	1/3	1/3
Üzleti érték egy részvényre számolva (DCF)	261,8%	160,2%	199,2%	167,3%	401,6%
Allamkötvény szorzó az adott dátumtól kezdõdõen 2000 május 31-ig	100%	100%	100%	100%	100%
Halmozott osztalék 1992 december 31 és az értékelés dátuma között	0,3%	1,0%	1,1%	22,2%	19,6%
nem súlyozott részvényérték	262,1%	161,1%	200,2%	189,5%	421,2%
Súlyozott részvényérték	87,4%	53,7%	66,7%	63,2%	140,4%
Összesen	358,6%	234,1%	244,8%	219,5%	396,8%

Az Ötv szerint járó szorzók jelentõs eltéréseket mutatnak gázszolgáltatónként. Ennek több összetevõje van. A TIGÁZ szorzója a legmagasabb, aminek az az oka, hogy a privatizáció során a TIGÁZ részvényeiért fizették a második legmagasabb értéket (282%) egy részvényre számítottan. Ugyancsak egy részvényre számítottan a TIGÁZ üzleti értéke a legmagasabb a DCF módszerrel számolva. Ez nem meglepõ, ugyanis mivel a TIGÁZ a legnagyobb társaság, feltételezhetõ, hogy a leghatékonyabban is tud üzemelni. Ezt tükrözi az üzleti értékelés.

A KÖGÁZ, DDGÁZ, DÉGÁZ szorzói nagyjából egy szinten mozognak. Ennek oka, hogy mind a privatizáció során, mind a DCF értékelésekben az egy részvényre esõ értékek közel állnak egymáshoz.

Az ÉGÁZ viszonylag magas szorzójának magyarázata az, hogy míg a DCF értékelések egy átlagos értéket eredményeztek, addig az ÉGÁZ privatizációs árfolyama (431%) jelentõsen meghaladta az összes többi gázszolgáltató árfolyamát.

1. Önkormányzati igény átszámítása az 1993/LXXXII törvény szerint

Az alábbi táblázat összefoglalja egy gázszolgáltatói részvény névértékének százalékában számolva az önkormányzati igények értékét 2000. május 31-i értékre az 1993/LXXXII törvény alapján. A számítás a módszertani leírásban szereplõ képleteknek megfelelõen végeztük. Az üzleti értékelések részleteit a mellékletek tartalmazzák:

1993/LXXXII szerint	ÉGÁZ	KÖGÁZ	DDGÁZ	DÉGÁZ	TIGÁZ
Értékelés 1993 december 31-én
számítási mód súlya	1/3	1/3	1/3	1/3	1/3
Üzleti érték egy részvényre számolva (DCF)	48,3%	28,5%	32,7%	32,6%	86,4%
Allamkötvény szorzó az adott dátumtól kezdõdõen 2000 május 31-ig	377,6%	377,6%	377,6%	377,6%	377,6%
Halmozott osztalék 1993 december 31 és az értékelés dátuma között	0%	0%	0%	0%	0%
nem súlyozott részvényérték	182,4%	107,6%	123,4%	123,0%	326,4%
Súlyozott részvényérték	60,8%	35,9%	41,1%	41,0%	108,8%
Értékelés privatizáció idején
számítási mód súlya	1/3	1/3	1/3	1/3	1/3
Üzleti érték egy részvényre számolva (privatizációs árfolyam és OTC átlaga)	280,5%	192,8%	185,1%	153,0%	202,3%
Allamkötvény szorzó az adott dátumtól kezdõdõen 2000 május 31-ig	226,4%	226,4%	226,4%	226,4%	226,4%
Halmozott osztalék 1993 december 31 és az értékelés dátuma között	0,0%	0,0%	0,0%	1,7%	0,0%
nem súlyozott részvényérték	635,2%	436,6%	419,2%	350,2%	458,1%
Súlyozott részvényérték	211,7%	145,5%	139,7%	116,7%	152,7%
Értékelés 2000 május 31-én
számítási mód súlya	1/3	1/3	1/3	1/3	1/3
Üzleti érték egy részvényre számolva (DCF)	261,8%	160,2%	199,2%	167,3%	401,6%
Allamkötvény szorzó az adott dátumtól kezdõdõen 2000 május 31-ig	100%	100%	100%	100%	100%
Halmozott osztalék 1993 december 31 és az értékelés dátuma között	0,0%	0,0%	0,0%	20,5%	17,0%
nem súlyozott részvényérték	261,8%	160,2%	199,2%	187,8%	418,6%
Súlyozott részvényérték	87,3%	53,4%	66,4%	62,6%	139,5%
Összesen	359,8%	234,8%	247,3%	220,3%	401,0%

Az 1993/LXXXII törvény szerinti szorzók számítását lényegében ugyanazok a paraméterek határozzák meg mint az Ötv szerinti szorzókat, az eltérések magyarázata is tehát lényegében azonos az elõzõ fejezetekben leírtakkal.

2. Önkormányzati juttatások átszámítása

Az egy részvényre esõ önkormányzati juttatásokat, a gázszolgáltató részvényei névértékének százalékában számolva, 2000. május 31-i értéken a következõ táblázatban foglaljuk össze. A juttatások értékelésénél a módszertani leírásban szereplõ képleteket használtuk fel. Az értékelések részleteit a mellékletek tartalmazzák.

	ÉGÁZ	KÖGÁZ	DDGÁZ	DÉGÁZ	TIGÁZ
Értékelés 1997 január 1-én
számítási mód súlya	1/2	1/2	1/2	1/2	1/2
Üzleti érték egy részvényre számolva (OTC árfolyam)	130,0%	103,4%	103,9%	99,8%	122,5%
Allamkötvény szorzó az adott dátumtól kezdõdõen 2000 május 31-ig	150,9%	150,9%	150,9%	150,9%	150,9%
Halmozott osztalék 1997 január 1 és az értékelés dátuma között	0%	0%	0%	0%	0%
nem súlyozott részvényérték	196,2%	156,1%	156,8%	150,6%	184,9%
Súlyozott részvényérték	98,1%	78,0%	78,4%	58/77	86/93
Értékelés 2000 május 31-én
számítási mód súlya	1/2	1/2	1/2	1/2	1/2
Üzleti érték egy részvényre számolva (DCF)	261,8%	160,2%	199,2%	167,3%	401,6%
Allamkötvény szorzó az adott dátumtól kezdõdõen 2000 május 31-ig	100,0%	100,0%	100,0%	100,0%	100,0%
Halmozott osztalék 1997 január 1 és az értékelés dátuma között	0,0%	0,0%	0,0%	16,9%	17,0%
nem súlyozott részvényérték	261,8%	160,2%	199,2%	184,2%	418,6%
Súlyozott részvényérték	130,9%	80,1%	99,6%	92,1%	209,3%
Összesen	229,0%	158,1%	178,0%	167,4%	301,8%

A kapott részvényekre vonatkozó szorzó megállapításánál két számítási módot vettünk figyelembe. Ezekben a számítási módokban a privatizációs árfolyam nem szerepel. Az átlagos tõzsdén kívüli kereskedelemben elért árfolyamoknak szintén nem volt jelentõs hatása a szorzók közötti különbségre, ugyanis az OTC piacokon a legalacsonyabb (DÉGÁZ 100% és legmagasabb (ÉGÁZ 130%) árfolyam közötti különbség is mindössze 30%.

A különbségek elsõdleges magyarázatát a DCF értékelések adják. Ez a TIGÁZ esetében jelentõsen magasabb mint a többi gázszolgáltatóé. Ennek oka a TIGÁZ méretébõl következõ nagyobb hatékonyság. Ugyanakkor, mint azt az összehasonlító tranzakciók elemzése mutatja a késõbbiekben, a TIGÁZ "társasági érték/ értékesítés" szorzója (sales multiple) nem kiugróan magas, sõt elmarad például a DDGÁZ hasonló értékétõl.

3. Összehasonlító tranzakciók összefoglalása

Munkánk során megvizsgáltuk összehasonlítható társaságok tõzsdei illetve tranzakciós értékelését. Az összehasonlítást nem abból a célból végeztük, hogy az ezekkel az értékekkel módosítsuk az üzleti értékelés eredményeit. Célunk az volt, hogy a diszkontált cash-flow illetve a privatizációs árfolyam értékeit összehasonlítsuk és amennyiben nagyságrendi eltérést találtunk arra magyarázatot keressünk.

Az összehasonlításon alapuló értékelés elfogadott az üzleti értékelési gyakorlatban. Általában akkor szokás végezni, amikor nem áll az értékelõ rendelkezésére megfelelõ mennyiségû információ és az értékelést gyorsan kell elvégezni. Ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy a közvetlen összehasonlításon alapuló módszerek alapvetõen ignorálják a olyan fontos tényezõket, amelyeket az általunk használt DCF módszer figyelembe vesz. A tényezõk közül néhány:

az infláció különbözõ mértéke az egyes országokban

a kockázatmentes hozam és tõkekockázati prémium különbözõsége

az egyes gazdaságok növekedésének mértéke

az egyes társaságok növekedési kilátásai

az értékesítési és beszerzési árak különbözõsége

eltérés az árszabályozás rendszerében

A fentiek miatt tehát csak összehasonlítjuk az egyes értékeléseket, de a közvetlen összehasonlítás módszerével a privatizációs illetve DCF módszereket nem módosítjuk.

A közvetlen összehasonlítás módszerénél alapvetõen két paramétert szokás vizsgálni:

társasági érték arányát a társaság bevételeihez

társasági érték aránya a társaság adózás utáni nyereségéhez. (P/E szorzó)

A fenti lehetõségek közül mi csak a társasági érték arányát a bevételekhez vizsgáltuk. Az érték aránya az adózás utáni nyereség után számos problémát vet fel. Ezek közül a legnagyobb az, hogy P/E szorzók általában rendkívüli mértékben szórnak és a P/E szorzók átlagos értéke általában devianciát mutat a magasabb értékek irányában. Ennek az az oka, hogy egy társaság értéke nem mutat erõs korrelációt a pillanatnyi eredménnyel. Sokszor közel zéró vagy negatív eredményt hozó társaságokat azonosan értékelnek jóval nagyobb nyereséget produkáló társaságokkal. Ilyen esetben a P/E szorzó vagy nem értelmezhetõ, vagy rendkívül magas értéket mutat.

A közvetlen összehasonlítás módszerénél két fajta értéket vizsgáltunk:

tõzsdei cégek árfolyama

cégek értékesítésekor fizetett ár

1. Tõzsdei társaságok

Az alábbi táblázatban összefoglaljuk kiválasztott tõzsdei társaságok társasági érték/értékesítés paramétereit. Az adatokat a Bloomberg adatbázisból nyertük. Az értékek számításánál 20 tõzsdei, elsõsorban észak-amerikai társaság adatait vettük figyelembe.

társasági érték/értékesítés	98	95	92
minimum	0,41	0,40	0,37
maximum	1,50	1,87	1,24
átlag	0,94	0,91	0,77
standard hiba	0,36	0,37	0,28

A fenti táblázat mutatja, hogy az átlagos értékek minden évben 1 alatt maradtak. Ez az érték 1992-ben volt a legalacsonyabb. Az értékek szórása minden évben elég jelentõs. A legmagasabb érték közel háromszorosa a legalacsonyabb értéknek.

Az alábbi táblázatban összefoglaljuk a magyar gázszolgáltató társaságokra számolt értékeket az értékelés különbözõ idõpontjaira.

társasági érték/értékesítés	2000	1992
ÉGÁZ	0,70	0,37
KÖGÁZ	0,55	0,19
DDGAZ	1,07	0,34
DÉGÁZ	0,74	0,31
TIGÁZ	0,88	0,90
minimum	0,55	0,19
maximum	1,07	0,90
átlag	0,79	0,42

A tõzsdei árfolyamokat a DCF módszerrel levezetett eredményekhez érdemes hasonlítani. A mi esetünkben 1992 December 31, illetve 2000 május 31-re végeztünk üzleti értékelést DCF módszerrel.

A mintában szereplõ társaságok és a magyar gázszolgáltatók társasági érték/bevételek szorzóit összehasonlítva megállapíthatjuk, hogy 1999-es értéken a magyar gázszolgáltatók átlaga némileg alacsonyabb a minta csoport átlagánál, de bõven annak a hiba határain belül van. Ha feltételezzük, hogy a fentiekben felsorolt, az összehasonlítást nehezítõ tényezõk nem jelentenek jelentõs torzítást, akkor azt mondhatjuk, hogy a kontroll csoport értékei nem különböznek lényegesen a magyar gázszolgáltatók értékeitõl.

Ha a minta értékeit a magyar gázszolgáltatók értékeihez hasonlítjuk 1992-ben akkor megállapítható, hogy bár a magyar társaságok átlaga belül marad a minta csoport értékeinek tartományában, a minta átlagától jelentõsen elmarad. Ez az eltérés véleményünk szerint elsõsorban azzal magyarázható, hogy a minta már 1992-ben is olyan társaságok halmazát tartalmazza, amelyek konszolidált piaci körülmények között mûködhettek, szemben a magyar társaságokkal. Ezért úgy gondoljuk, hogy az eltérés a minta és a magyar társaságok értékei között jelentõs, de nem meglepõ.

0. Tranzakciós értékek

Az alábbi táblázatban összefoglaljuk a tranzakciók során fizetett társasági érték/értékesítés arányokat. Az általunk vizsgált minta mintegy 70 társaság adatait tartalmazza, de mindössze 17 esetében találtunk értékelhetõ adatokat. A vizsgált mintában nem szerepelnek a magyarországi privatizáció árfolyamai.

Az alábbi táblázat a magyar gázszolgáltatók átlagos privatizációs értékére vonatkoztatva foglalja össze a társasági érték/értékesítés arányokat:

A magyar társaságok átlagos értéke némileg elmaradnak a minta átlagától, de annak hibahatárán belül marad. Ha elfogadjuk, hogy a fentiekben felsorolt, az összehasonlítást nehezítõ tényezõk nem jelentenek jelentõs torzítást, akkor azt mondhatjuk, hogy a kontroll csoport értékei nem különböznek lényegesen a magyar gázszolgáltatók értékeitõl.

1. Önkormányzatok összesített kompenzációja

Az elõzõ fejezetekben levezettük milyen gázközmûvagyon képezi az önkormányzatok igényének alapját az önkormányzati törvény szerint, valamint milyen részvényjuttatásra lettek volna jogosultak az önkormányzatok az 1993/LXXXII törvény szerint.

Szintén ismeretes, hogy az önkormányzatok a privatizációt követõen milyen részvényjuttatásban részesültek.

A 5. fejezetben levezettük, hogy milyen szorzókulcsokkal lehet átszámítani mai, 2000. május 31-i értékre az egyes önkormányzatok igényét és kapott juttatását, hogy levezessük az egyes önkormányzatok kompenzációját.

Ebben a fejezetben összesítjük az önkormányzatok kompenzációs igényét a fenti adatok alapján. Ebben a fejezetben csak az igények összesítését tüntetjük fel az egyes gázszolgáltató társaságok szerinti bontásban, a részletes, önkormányzatonkénti bontást jelentésünk melléklete tartalmazza.

A Pályázati Kiírás szerint a nettó önkormányzati igényeket két idõpontra vonatkozóan kell meghatározni:

Megjegyezzük, hogy (a Pályázati Kiírásnak megfelelõen) az önkormányzati igények és juttatások átalakuláskori értékérõl készített összesítésébõl nem számolható ki közvetlenül az önkormányzatok igénye 2000. május 31-i értéken. Az önkormányzati igények 2000. május 31-i értékének számításakor ugyanis a nettó igényeket elõször minden egyes önkormányzatra kell kiszámítani, és csak ezután lehet az igényeket összesíteni az adott gázszolgáltató területére. Az önkormányzati igények számítása átalakuláskori értéken csalóka, mivel ez nem veszi figyelembe (mint a 2000. május 31-i érték számítása) az önkormányzatokat ért kárt abból kifolyólag, hogy részvényeiket késedelmesen kapták meg, ezért az igény átalakuláskori értéken számolva nagyságrendileg kisebb a 2000. május 31-i értéktõl.

A fentiekben továbbá leírtuk, hogy az 1993/LXXXII törvény hatályának értelmezésének megfelelõen 2 változatot számoltunk. A két változat közötti különbség a következõ:

1. változat: az 1993/LXXXII törvény hatályát 1980. január 1-tõl 1993. augusztus 3-ig veszi figyelembe
2. változat: az 1993/LXXXII törvény hatályát 1990. december 31-tõl 1993. augusztus 3-ig veszi figyelembe

1. Önkormányzati kompenzáció összesítése a gázszolgáltatók átalakuláskori értékén

millió Ft	Részvények névértéke Ötv alapján	Részvények névértéke 1993/LXXXII trv. Alapján	Juttatott részvények névértéke	pénzbeli juttatás	Nettó önkormányzati igény átalakuláskori értéken	túlfizetés
1. változat
ÉGÁZ RT	1 896,7	873,7	1 993,5	213,0	1 864,3	(1 087,4)
KÖGÁZ RT	2 505,0	1 220,9	2 659,2	0,0	1 487,4	(415,4)
DÉGÁZ RT	7 901,7	1 004,1	4 978,4	0,0	4 396,7	(469,3)
DDGÁZ RT	3 028,2	1 401,9	2 178,6	0,0	2 901,3	(649,5)
TIGÁZ RT	6 839,8	4 791,3	6 800,0	31,2	5 513,7	(682,5)
Összesen	22 171,4	9 292,0	18 609,7	244,2	16 163,2	(3 304,1)
2. változat
ÉGÁZ RT	1 896,7	567,2	1 993,5	213,0	1 566,7	(1 096,3)
KÖGÁZ RT	2 505,0	561,4	2 659,2	0,0	936,6	(524,2)
DÉGÁZ RT	7 901,7	265,4	4 978,4	0,0	3 692,9	(504,3)
DDGÁZ RT	3 028,2	935,9	2 178,6	0,0	2 498,0	(712,2)
TIGÁZ RT	6 839,8	3 082,4	6 800,0	31,2	3 905,2	(783,0)
Összesen	22 171,4	5 412,4	18 609,7	244,2	12 599,5	(3 619,9)

A fenti táblázat összegzi az önkormányzati igényeket és juttatásokat a társaságok átalakuláskori értékén. A túlfizetés oszlopban szerepel azon önkormányzatok juttatásának és igényének összesítése, amelyeknél a juttatások értéke, átalakuláskori értéken, meghaladta az igények értékét.

Hangsúlyozzuk, hogy a fenti táblázatban összesített igényekbõl nem vezethetõ le az önkormányzatok igénye 2000. május 31-i értéken. Ehhez a számításokat településenként kell elvégezni, és csak ezután lehet az eredményeket összesíteni.

2. Önkormányzati kompenzáció összesítése 2000. május 31-i értéken

Az alábbi táblázat összefoglalja az önkormányzati kompenzáció számítását 2000. május 31.-i értéken, figyelembe véve a kapott juttatások értékét.

A fenti táblázatban a túlfizetés oszlop azon önkormányzatok igényének és juttatásának összesítését jelzi, amelyek esetében a juttatás értéke meghaladta az igényt. Azt is lehet mondani, hogy amennyiben egyetlen önkormányzat sem kapott volna az igényét meghaladó juttatást, akkor a kompenzáció összege a "túlfizetés" mértékével alacsonyabb lehetne.

Az önkormányzati igények átszámított értékénél feltûnõ, hogy a teljes kompenzáció majdnem felét (az 1. változatban) a TIGÁZ területén lévõ önkormányzatok kompenzációja teszi ki. Ennek több oka van. A TIGÁZ területén lévõ önkormányzatoknak volt a legmagasabb igénye már az átalakuláskori értéken is számolva és kiugróan magas volt az önkormányzati hozzájárulások mértéke is.

Az igények és juttatások átszámításánál használt szorzók esetében is a TIGÁZ szorzói lettek a legmagasabbak, mivel mind a DCF módszerrel számolt értékek mind a privatizációs árfolyam a TIGÁZ esetében jóval magasabb volt az átlagosnál. Az átalakuláskori értéken számolt magas igények és magas szorzók egymást erõsítve eredményezték a TIGÁZ területén lévõ önkormányzatok feltûnõen magas, de nem meglepõ kompenzációját.

A 2000. május 31-i értékre számolt kompenzációk mértéke a második legmagasabb értéket a DÉGÁZ területén mutatott. Ennek oka alapvetõen az igény magas alapjában keresendõ, mivel a DÉGÁZ területén lévõ önkormányzatok igénye csak közel 22%-al maradt el a TIGÁZ területén lévõ önkormányzatok igényétõl átalakuláskori értéken. Az igény 2000. május 31-i értéken is magas maradt annak ellenére, hogy az igények átszámításánál használt szorzók a DÉGÁZ esetében viszonylag alcsonyak voltak.

Az ÉGÁZ területén lévõ önkormányzatok igénye 2000. május 31-i értéken viszonylag magasnak számít az alacsony átalakuláskori mértékhez képest. Ennek oka, hogy az ÉGÁZ esetében használt szorzók közel olyan magasak voltak mint a TIGÁZ szorzói.

A KÖGÁZ és a DDGÁZ területén lévõ önkormányzatok esetében a legalacsonyabb az összesített kompenzáció mértéke 2000. május 31-i értéken. Ennek magyarázatát a viszonylag alacsony kiindulási alap és az átlagos szorzók adják

Visszalépés