MAGYAR KÖZTÁRSASÁG
KORMÁNYA

T/ 1610. számú
törvényjavaslat

a gazdasági kamarákról

Az állam gazdasági szerepvállalásának csökkentése, a gazdasággal összefüggõ közfeladatok egy részének a gazdálkodó szervezetek által köztestületi formában, önigazgatás útján történõ ellátása érdekében - az egyesülési jog alapján mûködõ társadalmi szervezetek jogainak és érdekeinek tiszteletben tartásával -, a gazdaság fejlesztésével, támogatásával, általános érdekeinek elõmozdításával kapcsolatos tevékenységek elõsegítése céljából, a gazdasági tevékenységet folytatók önkormányzat alakításához való jogát elismerve, az Országgyûlés a gazdasági kamarákról a következõ törvényt alkotja:

1. §

E törvény hatálya a Magyar Köztársaság területén székhellyel, vagy fiókteleppel rendelkezõ gazdálkodó szervezetekre, a gazdasági kamarákra, valamint - az érdekképviseleti jogok gyakorlása tekintetében - a gazdasági érdekképviseleti szervezetekre terjed ki.

2. §

E törvény alkalmazásában

1. gazdálkodó szervezet: a gazdasági társaság, a közhasznú társaság, az egyesülés, az egyes jogi személyek vállalata, a leányvállalat, a külföldi székhelyû vállalkozás magyarországi fióktelepe, a lakásszövetkezet kivételével a szövetkezet, az egyéni vállalkozó;
2. gazdasági kamara tagja: az a gazdálkodó szervezet, amely a tagsággal járó jogokat és kötelezettségeket önkéntesen vállalja, a gazdasági kamarába tagként felvették és a tagokról vezetett nyilvántartásba bejegyezték;
3. kézmûipari tevékenység: az a tevékenység, amely a gazdálkodó szervezet vagyonának, forgalmának mértékét, üzemméretét, alkalmazottainak számát és szakképesítését, a termelõ, a kereskedelmi illetve a szolgáltató tevékenység jellegét, a gazdálkodó szervezet tagjának a munka végzésében való személyes közremûködését figyelembe véve a kézmûipari szakmák jegyzékébe került felvételre, ideértve a mûvészi kézmûvességet is;
4. mezõgazdasági és erdõgazdasági tevékenység: az agrárkamara alapszabályában megállapított mezõgazdasági, erdõgazdasági, halászati- és vadászati tevékenység, ideértve az ehhez közvetlenül kapcsolódó, a gazdálkodó szervezet által végzett feldolgozó, kereskedelmi, illetve szolgáltató tevékenységet is;
5. országos gazdasági érdekképviseleti szervezet: az egyesülési jogról szóló törvény alapján gazdasági érdekképviseleti célra létrehozott az a társadalmi szervezet, illetve ezek szövetsége, amely tagja az Országos Munkaügyi Tanácsnak;
6. képviseletre jogosult természetes személy: a gazdálkodó szervezet tagja (részvényese), vezetõ tisztségviselõje illetõleg alkalmazottja;
7. gazdasági kamara: a megyei (fõvárosi) kamara és az országos gazdasági kamara.

1. A gazdasági kamarák köztestületek (Ptk. 65. §), amelyeket e törvény alapján, választással a gazdálkodó szervezetek hoznak létre. A gazdasági kamarák - külön törvény rendelkezéseit figyelembe véve - jogosultak kezdeményezni kiemelten közhasznú szervezetként történõ nyilvántartásba vételüket.
2. A gazdasági kamarák feladata, hogy e törvénynek, más jogszabályoknak és alapszabályuknak megfelelõen, önkormányzaton alapuló mûködésükkel elõmozdítsák a gazdaság fejlõdését és szervezõdését, a piaci magatartás tisztességét, a gazdasági tevékenységet folytatók általános, együttes érdekeinek érvényesülését, valamint ellássák a gazdaság mûködésével összefüggõ azokat a közigazgatási feladatokat, amelyeket törvény vagy az országos gazdasági kamarával egyetértésben kormányrendelet a feladatkörükbe utal.
3. Gazdasági kamaraként

1. kereskedelmi és iparkamarákat, valamint
2. agrárkamarákat kell alakítani.

4. A gazdasági kamarák feladatainak ellátása nem érinti az egyesülési szabadság érvényesülését, így különösen nem korlátozza a társadalmi szervezetek ahhoz való jogát, hogy tevékenységük célját - az egyesülési jogról szóló törvény rendelkezéseivel összhangban - szabadon határozzák meg.

1. §

1. A gazdasági kamarák a megyékben és a fõvárosban mûködnek.
2. A megyénként, illetve a fõvárosban alakult gazdasági kamarák egyesülhetnek; az új kamara illetékességi területe az egyesülõ kamarák illetékességi területével megegyezik.
3. A (2) bekezdés szerint létrejött gazdasági kamara szétválásával megyénként, illetve a fõvárosban mûködõ gazdasági kamarák hozhatók létre.

A gazdasági kamara - alapszabályának megfelelõen - helyi szervezeti egységet hozhat létre.

6. §

1. Országos gazdasági kamaraként a kereskedelmi és iparkamaráknak a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarát, az agrárkamaráknak a Magyar Agrárkamarát kell megalakítaniuk.
2. Az országos gazdasági kamarák jogosultak a Magyar Köztársaság címerének használatára.

1. Megszûnik a gazdasági kamara, ha

1. más gazdasági kamarával egyesül;
2. ha kettõ vagy több gazdasági kamarára válik szét;
3. tagjainak száma az alapszabályban meghatározott legkisebb létszám alá csökken. Az alapszabály a legkisebb létszámot 10 fõnél kisebb létszámban nem határozhatja meg.

1. Az egyesüléssel létrejövõ gazdasági kamara az egyesülõ kamarák általános jogutódja.
2. A szétválásról hozott döntésben rendelkezni kell a vagyon megosztásáról. A gazdasági kamara jogai és kötelességei a vagyonmegosztás arányában a szétváló kamarákra, mint jogutódokra szállnak. A jogelõd kamara vagyonmegosztáskor nem ismert esetleges tartozásaiért, illetve valamely jogutód kamara által átvállalt, de be nem hajtható tartozásokért a jogutód kamarák öt évig egyetemlegesen felelnek.
3. Ha a gazdasági kamara az (1) bekezdés c) pontjában meghatározott ok miatt szûnik meg, a gazdasági kamara általános jogutódja az azonos fajtájú országos gazdasági kamara, amely - szükség szerint más gazdasági kamara kijelölésével - köteles gondoskodni a kamarai közfeladatok és a közigazgatási ügyek folyamatos ellátásáról.

1. A gazdálkodó szervezet kamarai tagsága - kérelmére - a tagokról vezetett nyilvántartásba történõ bejegyzéssel jön létre. A bejegyzés kizárólag az (5) bekezdésben meghatározott okból tagadható meg.
2. A gazdasági kamara tagjának joga, hogy

1. egyéni vállalkozó esetén õt magát vagy a képviseletében eljáró természetes személyt küldöttnek, testületi szerv tagjának, illetve a kamara elnökének (alelnökének), az ellenõrzõ bizottság tagjának válasszák;
2. egyéni vállalkozó esetén õ maga vagy a képviseletében eljáró természetes személy a kamarában tisztséget viseljen;
3. küldöttek útján részt vegyen az országos gazdasági kamara küldöttgyûlésén és a képviseletében eljáró természetes személy a kamarai tagok közül megválassza az országos gazdasági kamara testületi szerveit és elnökét.

1. A gazdasági kamara tagjának kötelezettsége, hogy

1. megfizesse a tagdíjat;
2. megtartsa az alapszabályban és más kamarai önkormányzati szabályzatokban a tagokra elõírt egyéb rendelkezéseket.

1. Megszûnik a gazdasági kamarai tagság, ha

1. a gazdálkodó szervezet jogutód nélkül megszûnik, illetve az egyéni vállalkozónak megszûnik a vállalkozás gyakorlására való joga;
2. a gazdálkodó szervezet a naptári év utolsó napjára szóló hatállyal a tagsági viszonyt kilépéssel megszünteti;
3. a tagsággal együtt járó kötelezettségek ismételt vagy súlyos megsértése miatt a tagot a gazdasági kamara tagjai sorából kizárja,

1. Nem lehet a gazdasági kamara tagja a kizárásról rendelkezõ határozat, illetve bírósági felülvizsgálat esetén az ítélet jogerõre emelkedésétõl számított egy évig az a gazdálkodó szervezet, amelynek tagsága a (4) bekezdés c) pontjában meghatározott okból szûnt meg.

1. A gazdasági kamarák a gazdaság fejlesztésével összefüggésben

1. elõmozdítják a gazdasági tevékenység infrastruktúrájának fejlõdését, ennek érdekében felhasználják bevételeiknek az alapszabályukban meghatározott és külön kezelt - e célra fordítható - részét;
2. elõsegítik a gazdaság fejlõdésére jelentõs hatást gyakorló, nemzetgazdasági szinten hatékony, de a közvetlen vállalkozói érdekeltséget meghaladó célok megvalósulását;
3. közremûködnek a területfejlesztési koncepciók és programok gazdaságfejlesztési munkarészeinek kidolgozásában és végrehajtásában;
4. közremûködnek - a szakképzésrõl szóló törvény rendelkezései szerint - az országos gazdasági érdekképviseleti szervezetekkel együttmûködve a szakképzésben, illetve végzik a mesterképzést és a mestervizsgáztatást;
5. a külgazdaság feltételrendszerének javítása érdekében közremûködnek a kereskedelemfejlesztéssel, a külföldön végzett vagy külföldre irányuló, továbbá a külföldiek számára belföldön végzett gazdasági tájékoztató és propagandamunkában, a gazdálkodó szervezetek ez irányú tevékenységét összehangolják, ennek keretében vásárokat, kiállításokat, konferenciákat és más rendezvényeket szerveznek;
6. tájékoztatást adnak a gazdasággal összefüggõ magyar és külföldi jogszabályokról, valamint a gazdálkodó szervezetek tevékenységét érintõ gazdaságpolitikai döntésekrõl és intézkedésekrõl, elõmozdítják a gazdasági együttmûködés fejlõdését.

1. A gazdasági kamarák - külön törvények rendelkezései szerint - részt vesznek az (1) bekezdésben meghatározott feladataikkal összefüggõ célokat szolgáló elkülönített állami pénzalapok és költségvetési elõirányzatok felhasználására vonatkozó döntések elõkészítésében, illetve jogszabályi felhatalmazás alapján a felhasználásra vonatkozó döntésekben.

1. A gazdasági kamarák az üzleti forgalom biztonságának és a piaci magatartás tisztességének megteremtése, megõrzése, illetve fokozása érdekében

1. árukra vonatkozó származási igazolásokat, bizonyítványokat és kereskedelmi forgalomban szükséges más okmányokat állítanak ki, illetve hitelesítenek;
2. összeállítják és közreadják a kereskedelmi szokványokat;
3. a gazdasági érdekképviseleti szervezetek bevonásával kidolgozzák a tisztességes piaci magatartásra vonatkozó etikai szabályokat, figyelemmel kísérik e szabályok, valamint a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló törvényben meghatározott, a tisztességtelen verseny tilalmára vonatkozó rendelkezések érvényesülését, a kamarai etikai szabályok megsértése esetén a gazdálkodó szervezeteket határozatban figyelmeztetik és - az etikai szabályzatban meghatározott esetekben és módon - a figyelmeztetést nyilvánosságra hozzák, a tisztességtelen verseny tilalmára vonatkozó jogszabályokba ütközõ magatartás esetén pedig kezdeményezhetik a versenyfelügyeletet ellátó szervnél a szükséges intézkedés megtételét;
4. az iparjogvédelmi és a szerzõi jogok megsértése esetén a gazdálkodó szervezeteket határozatban figyelmeztetik és - az etikai szabályzatban meghatározott eseteken és módon - a figyelmeztetést nyilvánosságra hozzák;
5. határozatban figyelmeztetik a fogyasztók érdekeivel ellentétes gazdasági tevékenységet folytató és ezzel a gazdálkodó szervezetek széles körének jó hírnevét sértõ vagy veszélyeztetõ gazdálkodó szervezeteket és - az etikai szabályzatban meghatározott esetben és módon - a figyelmeztetést nyilvánosságra hozzák, súlyosabb vagy ismétlõdõ esetben kezdeményezhetik a tevékenység gyakorlásának meghatározott idõre történõ felfüggesztéséhez szükséges intézkedések meghozatalát; ha a gazdálkodó szervezet gazdasági tevékenysége a fogyasztók széles körét érintõ vagy jelentõs nagyságú hátrányt is okoz, pert indíthatnak a fogyasztók polgári jogi igényeinek érvényesítése iránt;
6. együttmûködnek a fogyasztóvédelmi hatóságokkal és a Gazdasági Versenyhivatallal, amelyek az általuk hozott jogerõs határozataikról az illetékes gazdasági kamarákat értesítik;
7. minõsítõ és ellenõrzési rendszereket mûködtetnek;
8. a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló törvény alapján törvényességi felügyeleti eljárást kezdeményezhetnek.

1. Ha a bíróság vagy a versenyfelügyeletet ellátó szerv jogerõs határozatával megállapította a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló törvényben meghatározott, a tisztességtelen verseny tilalmára vonatkozó rendelkezések megsértését, a gazdasági kamara a bíróság, illetve a versenyfelügyeletet ellátó szerv határozatát nyilvánosságra hozhatja.

1. A gazdasági kamarák eljárnak azokban a közigazgatási ügyekben, amelyek intézésére, illetve amelyekben való közremûködésre törvény vagy - az országos gazdasági kamarákkal egyetértésben - kormányrendelet számukra felhatalmazást ad.
2. A gazdasági kamaráknak az (1) bekezdés szerinti eljárására, illetve közremûködésére az államigazgatási eljárás általános szabályait kell alkalmazni.
3. A gazdasági kamara közigazgatási ügyben hozott határozata ellen fellebbezésnek nincs helye, azt felügyeleti jogkörben megsemmisíteni vagy megváltoztatni nem lehet. A határozat felülvizsgálatát a bíróságtól lehet kérni, a bíróság a határozatot megváltoztathatja.
4. A gazdasági kamara (1) bekezdés szerinti közigazgatási ügyekben történõ eljárásáért - külön jogszabályok rendelkezései szerint - igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni.

1. A gazdasági kamarák a gazdasági tevékenységet folytatók általános, együttes érdekeinek érvényesítése céljából

1. javaslatok, vélemények, tájékoztatások adásával elõmozdítják a gazdálkodó szervezetekre vonatkozó jogszabályoknak, kormányzati és helyi önkormányzati programoknak, intézkedéseknek a gazdaság fejlõdéséhez, szervezettségéhez, az üzleti forgalom biztonságához és a piaci magatartás tisztességéhez fûzõdõ közérdekkel összhangban történõ kidolgozását;
2. az a) pontban említett javaslatok, vélemények, tájékoztatások megalapozottsága érdekében - a statisztikai törvény rendelkezéseinek megfelelõen - adatokat gyûjtenek és az adatok alapján a gazdasági folyamatokról elemzéseket készítenek és hoznak nyilvánosságra.

1. A gazdasági kamarák az (1) bekezdésben meghatározott feladataik ellátása során kezdeményezik a vállalkozás jogának és a gazdasági verseny szabadságának érvényesülését, a piacgazdaság mûködését akadályozó vagy korlátozó jogszabályok, intézkedések módosítását vagy hatályon kívül helyezését, illetve az ilyen körülmények megváltoztatásához szükséges jogszabályok, intézkedések meghozatalát.

(1) Az országos gazdasági kamara látja el a következõ feladatokat:

1. véleményezi a gazdasági tárgyú elõterjesztések és jogszabályok tervezeteit;
2. kapcsolatot tart a külföldi gazdasági kamarák országos szervezeteivel és gazdasági jellegû nemzetközi szervezetekkel;
3. összehangolja a gazdasági kamarák külföldön végzett vagy külföldre irányuló, továbbá a külföldiek számára belföldön végzett gazdasági tájékoztató és propagandamunkáját;
4. megszervezi a magyar gazdasági napokat;
5. kialakítja a gazdasági kamaráknál vezetett nyilvántartások egységes rendszerét;
6. kidolgozza a tisztességes piaci magatartásra vonatkozó etikai szabályokat tartalmazó etikai szabályzatot;
7. külön törvények rendelkezései szerint részt vesz az országosan mûködtetett tanácsok és testületek munkájában.

2. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara biztosítja a nemzetközi kereskedelmi ügyekben is eljáró Állandó Választottbíróság mûködési feltételeit, megválasztja és visszahívja a választottbírókat.

1. A gazdasági kamarák - ideértve az országos kamarákat is - a 9-13. §-okban foglalt kötelezõ közfeladatokat minden gazdálkodó szervezet vonatkozásában ellátják.
2. Az országos gazdasági érdekképviseleti szervezetek a 9-10. §-okban és a 13. §-ban foglalt kötelezõ közfeladatok ellátásában együttmûködnek a gazdasági kamarákkal.

A gazdasági kamarák ágazati, szakmai, munkáltatói és munkavállalói érdekképviseletet nem láthatnak el.

A gazdasági kamarák önkormányzati jogaikat e törvénynek és az alapszabályuknak megfelelõen gyakorolják.

1. A gazdasági kamara alapszabályában - e törvény keretei között - meg kell határozni

1. a kamara nevét és székhelyét;
2. a kamara szervezetére, szerveinek mûködésére és tisztségviselõire vonatkozó fõbb szabályokat;
3. a tagozatok, az osztályok, illetve helyi és egyéb szervek, szervezeti egységek létesítése esetén azok feladatkörét, a kamara más szervezeteihez való kapcsolódásának és mûködésének rendjét;
4. az országos gazdasági érdekképviseleti szervezetekkel való együttmûködés módját és részletes szabályait;
5. az e törvényben meghatározottakon túl a tagok legkisebb számát, jogait és kötelezettségeit, a tagfelvétel módját és részletes szabályait;
6. a választási névjegyzék és a tagjegyzék vezetésének részletes szabályait;
7. a kamarai tagdíj mértékét, számításának és fizetésének módját;
8. az önkéntes tagsággal járó kedvezményeket és azok igénybevételének módját;
9. a küldöttválasztás részletes szabályait;
10. az országos gazdasági kamara küldöttgyûlésébe történõ delegálás részletes szabályait;
11. a kamarai osztályok számát és fajtáit, küldöttgyûléseik összehívásának módját és határozathozataluk rendjét, valamint gazdasági súlyuk megállapításának módját;
12. a küldöttgyûlés küldötteinek, az elnökség, az ellenõrzõ és etikai bizottság tagjainak számát;
13. a kamara elnökének (alelnökeinek), az elnökség, valamint az ellenõrzõ és az etikai bizottság tagja és más választott tisztségviselõ megválasztásának és visszahívásának módját;
14. a küldöttgyûlés kötelezõ összehívásának eseteit, rendszerességét, módját;
15. az e törvényben meghatározottakon túl a küldöttgyûlés kizárólagos hatáskörébe utalt ügyek meghatározását;
16. az elnökség összehívására, mûködésére, határozatának meghozatalára vonatkozó szabályokat;
17. az e törvényben meghatározottakon túl a kétharmados vagy ennél nagyobb arányú többséget igénylõ ügyek meghatározását;
18. az elnök (alelnökök) jogkörét, illetve az ügyek meghatározott csoportjaira nézve képviseleti jogköre átruházásának szabályait;
19. a kamara éves költségvetésének és a beszámoló (mérleg) elfogadásának rendjét;
20. az e törvényben meghatározottakon túl a kamarai tisztségviselõk összeférhetetlenségének eseteit.

1. A gazdasági kamara legfõbb szerve a kamarai tagokból a gazdálkodó szervezetek által választott küldöttgyûlés.

(2) A küldöttgyûlés kizárólagos hatáskörébe tartozik

1. a gazdasági kamara alapszabályának és más önkormányzati szabályzatának megalkotása és módosítása;
2. a kamara éves költségvetésének meghatározása és az éves beszámoló (mérleg) elfogadásáról való döntés;
3. a kamara elnökének (alelnökeinek), az elnökség, valamint az ellenõrzõ és az etikai bizottság tagjainak a megválasztása és visszahívása;
4. a más kamarával való egyesülésrõl, illetve a szétválásról való döntés;
5. az alapszabályban a küldöttgyûlés kizárólagos hatáskörébe utalt más ügy.

1. A küldöttgyûlést az alapszabályban meghatározott idõközönként, de legalább évente egyszer össze kell hívni. A küldöttgyûlést akkor is össze kell hívni, ha azt legalább a küldöttek egyötöde - az ok és a cél megjelölésével - írásban kéri.
2. A küldöttgyûlést - ha az alapszabály eltérõen nem rendelkezik - a kamara elnöke hívja össze.
3. A küldöttgyûlés akkor határozatképes, ha a küldötteknek több mint a fele jelen van. Ha a küldöttgyûlés nem volt határozatképes, az emiatt megismételt küldöttgyûlés az eredeti napirendben szereplõ ügyekben a jelenlevõ küldöttek számától függetlenül határozatképes. A küldöttgyûlés határozatait egyszerû többséggel hozza meg.

1. az alapszabály és más önkormányzati szabályzat elfogadásához és módosításához;
2. a kamarának más kamarával való egyesüléséhez, illetve szétválásához;
3. a tagozati autonómiát érintõ döntésekhez;
4. az alapszabályban meghatározott más ügyben való döntéshez.

5. Az alapszabály az ügyek meghatározott körére nézve a (4) bekezdésben foglalt aránynál szigorúbb szavazati arányt is meghatározhat.

1. Az országos gazdasági kamara legfõbb szerve a gazdasági kamarák küldötteibõl delegált küldöttgyûlés.
2. Az országos gazdasági kamara küldöttgyûlésének kizárólagos hatáskörébe tartozik:

1. az országos gazdasági kamara alapszabályának és az etikai szabályzatnak megalkotása és módosítása;
2. a költségvetési hozzájárulás gazdasági kamarák közötti felosztásáról való döntés;
3. a gazdasági kamarák pénzügyi forrásaiból az országos gazdasági kamaráknak járó rész meghatározása;
4. a kamara elnökének (alelnökeinek), az elnökség, valamint az ellenõrzõ és az etikai bizottság tagjainak a megválasztása és visszahívása;
5. az adatszolgáltatási kötelezettséggel járó statisztikai adatgyûjtés kezdeményezése az adatgyûjtés tárgya szerint illetékes szervnél;
6. a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara esetében a nemzetközi kereskedelmi ügyekben is eljáró Állandó Választottbíróság választottbíróinak megválasztása és visszahívása;
7. a gazdasági kamarák által az országos gazdasági kamara kizárólagos hatáskörébe utalt egyéb feladat.

1. Az országos gazdasági kamara küldöttgyûlésének döntéshozatali rendjére a 19. § rendelkezései az irányadók.

1. Az elnökség feladata a küldöttgyûlések közötti idõszakban, a küldöttgyûlés határozatainak megfelelõen a gazdasági kamara mûködésének irányítása. Az elnökség testületi szerv.
2. Az elnökségbe - ideértve az országos gazdasági kamara elnökségét is - a külön törvényben meghatározott kisvállalkozások, közepes méretû vállalkozások, a közepesnél nagyobb méretû vállalkozások, valamint az agrártevékenységet folytató gazdálkodó szervezetek országos gazdasági érdekképviseleti szervezetei, illetve azok megyei (fõvárosi) szervezetei egy-egy fõt delegálnak. Az elnökségbe csak olyan természetes személy delegálható, aki olyan gazdálkodó szervezet tagja (részvényese), vezetõ tisztségviselõje, illetõleg alkalmazottja, amely tagja a kamarának. Az elnökségbe delegált tagok az elnökség munkájában tanácskozási joggal vesznek részt.

1. A gazdasági kamarát az elnök önállóan képviseli. Jogkörét az alapszabályban meghatározott módon, esetenként és az ügyek meghatározott csoportjaira nézve az alelnökökre írásban átruházhatja.
2. A kereskedelmi és ipari kamaráknak négy alelnöke van: egy általános alelnök, valamint a kereskedelmi, az ipari és a kézmûipari tagozat által választott alelnökök.
3. A küldöttgyûlésnek az országos gazdasági kamara elnöke megválasztásáról hozott határozatát a miniszterelnök, a gazdasági kamara elnöke megválasztásáról hozott határozatát az illetékes megyei (fõvárosi) közigazgatási hivatal vezetõje ellenjegyzi. Ha a miniszterelnök az országos gazdasági kamara elnöke megválasztásáról hozott határozatot harminc napon belül nem ellenjegyzi, az országos gazdasági kamara küldöttgyûlése harminc napon belül köteles más személyt elnöknek választani.
4. Az alapszabály az alelnököket, továbbá a titkárt felhatalmazhatja a gazdasági kamara általános vagy meghatározott ügyekben történõ képviseletére.

1. A küldöttgyûlés legalább háromtagú ellenõrzõ bizottságot választ. Az ellenõrzõ bizottság testületi szerv.
2. Az ellenõrzõ bizottság vizsgálja, hogy a gazdasági kamara tevékenysége, gazdálkodása megfelel-e a jogszabályoknak, a kamara alapszabályának és más önkormányzati szabályzatainak. Az ellenõrzõ bizottság vizsgálja a gazdálkodás célszerûségét is.
3. Az ellenõrzõ bizottság a kamara tisztségviselõitõl és ügyintézõ szervezetétõl minden olyan adatot, tájékoztatást megkérhet, illetve minden olyan iratot megtekinthet, amely feladatainak ellátásához szükséges.
4. Az ellenõrzõ bizottság köteles a kamara gazdálkodását legalább kétévenként független könyvvizsgálóval megvizsgáltatni.
5. A küldöttgyûlés a gazdasági kamara éves költségvetésérõl és az éves beszámolóról (mérlegrõl) csak az ellenõrzõ bizottság véleményének ismeretében dönthet.
6. Az ellenõrzõ bizottság tevékenységérõl a küldöttgyûlésnek számol be, tagjai részére feladataik ellátása körében utasítás nem adható.

1. Az ellenõrzõ bizottság felhívja az elnökséget a szükséges intézkedések megtételére annak érdekében, hogy a gazdasági kamara tevékenysége, gazdálkodása megfeleljen a jogszabályoknak, a kamara alapszabályának és más önkormányzati szabályzatainak, továbbá a gazdálkodási célszerûségnek is.
2. Ha az elnökség nem tesz eleget a felhívásnak, az ellenõrzõ bizottság kezdeményezi a küldöttgyûlés összehívását.
3. Az ellenõrzõ bizottság elnöke összehívja a küldöttgyûlést, ha az elnök nem tesz eleget erre vonatkozó kötelességének.

1. Az etikai bizottság látja el - az etikai szabályok megállapítása kivételével - a 10. § (1) bekezdésének d)-f) pontjaiban meghatározott gazdasági kamarai feladatokat. A gazdasági kamara tisztségviselõi az etikai bizottság tevékenységében - szükség szerint - közremûködnek. Az etikai bizottság testületi szerv.
2. Az etikai bizottság elnöke a bizottság feladatkörében képviseli a gazdasági kamarát. E jogkörét esetenként vagy az ügyek meghatározott csoportjaira nézve a bizottság tagjaira írásban átruházhatja.

1. A titkár, illetve a fõtitkár a gazdasági kamara, illetve az országos gazdasági kamara ügyintézõ szervezetének vezetõje; a kamarával munkaviszonyban áll. Az ügyintézõ szervezet vezetõjének vonatkozásában más elnevezés nem használható.
2. A gazdasági kamara titkára, illetve az országos gazdasági kamara fõtitkára csak az lehet, aki a köztisztviselõk jogállásáról szóló törvény szerint közigazgatási alapvizsgával rendelkezik és egyetemi, vagy fõiskolai végzettsége van.
3. A titkár (fõtitkár) gyakorolja a gazdasági kamara ügyintézõ szervezetében dolgozó munkavállalók felett a munkáltatói jogokat.
4. A gazdasági kamara vezetõje a titkár, amennyiben a gazdasági kamara a hatáskörébe utalt közigazgatási ügyekben közigazgatási szervként jár el. Közigazgatási ügyekben ügyintézõként csak az járhat el, aki a köztisztviselõk jogállásáról szóló törvény szerint köztisztviselõnek vagy ügykezelõnek kinevezhetõ.
5. A titkár (fõtitkár) felett a munkaviszony létesítésével és megszüntetésével, továbbá a munkaszerzõdés módosításával kapcsolatos munkáltatói jogokat az elnökség, az egyéb munkáltatói jogokat pedig az elnök gyakorolja.

1. A kereskedelmi és ipari kamarán belül - e törvény rendelkezéseinek keretei között - kereskedelmi, ipari és kézmûipari tagozatot, valamint osztályokat, az agrárkamarán belül osztályokat kell létrehozni. A gazdasági kamara feladatainak ellátásához további szervezeti egységeket (szakmai bizottságokat) hozhat létre. Ebben az esetben meg kell állapítani a szervezeti egységek feladatkörét, továbbá a kamara más szerveivel való kapcsolódásuk rendjét.
2. A kereskedelmi és iparkamarák tagozataiban és az agrárkamarákon belül legfeljebb 12-12 kamarai osztály alakítható és legalább 3-3 kamarai osztályt kell alakítani.

A kamarai küldöttekkel, a testületi szervek tagjaival, a tisztségviselõkkel szemben támasztott követelmények és az összeférhetetlenség szabályai

1. A gazdasági kamara tisztségviselõi:

1. az elnök és az alelnökök;
2. az ellenõrzõ bizottság elnöke;
3. az etikai bizottság elnöke;
4. a titkár.

1. Ha e törvény eltérõen nem rendelkezik, küldöttnek, testületi szerv tagjának, illetve a kamara elnökének (alelnökének) az választható, aki

1. nagykorú;
2. magyar állampolgár vagy olyan külföldi állampolgár, aki munkavállalási engedéllyel rendelkezik vagy Magyarországon engedély nélkül végezhet munkát; és
3. olyan gazdálkodó szervezet tagja (részvényese), vezetõ tisztségviselõje, illetõleg alkalmazottja, amely tagja a kamarának;
4. a tagsági jogviszonyból származó kötelezettségeinek eleget tett.

1. Nem választható az ellenõrzõ bizottság tagjának

1. aki tagja az elnökségnek;
2. a gazdasági kamara titkára;
3. a gazdasági kamara ügyintézõ szervezetében dolgozó, a kamarával munkaviszonyban, vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló személy;
4. az a)-c) pontokban említett személyek közeli hozzátartozója [Ptk. 685. § b) pont] és élettársa.

4. Az ellenõrzõ bizottság tagjának - a kamara tagján kívül - megfelelõ szakértelemmel rendelkezõ más személy is megválasztható. Az országos gazdasági kamara ellenõrzõ bizottsága tagjának - a gazdasági kamara küldöttén kívül - megfelelõ szakértelemmel rendelkezõ más személy is megválasztható.
5. Nem választható küldöttnek, testületi szerv tagjának, aki

1. cselekvõképességet korlátozó vagy kizáró gondnokság alatt áll;
2. a közügyek gyakorlásától eltiltó jogerõs ítélet hatálya alatt áll;
3. szabadságvesztés büntetését tölti;
4. büntetõ eljárásban jogerõsen elrendelt intézeti kényszergyógykezelés alatt áll, továbbá
5. akivel szemben más törvényben meghatározott összeférhetetlenségi ok áll fenn.

4. Nem viselhet tisztséget a gazdasági kamarában, aki

1. az (5) bekezdés alapján nem választható küldöttnek;
2. Magyarországon nem rendelkezik állandó lakhellyel; továbbá
3. közszolgálati jogviszonyban áll.

1. A kereskedelmi és iparkamarák felett a gazdasági miniszter, az agrárkamarák felett a földmûvelésügyi és vidékfejlesztési miniszter törvényességi felügyeletet gyakorol. Az e törvény alapján gyakorolt törvényességi felügyelet nem terjed ki a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett mûködõ, nemzetközi kereskedelmi ügyekben is eljáró Állandó Választottbíróságra, továbbá az olyan ügyekre, amelyekben egyébként bírósági vagy külön jogszabály szerinti államigazgatási eljárásnak van helye.
2. A törvényességi felügyeletet gyakorló gazdasági miniszter és a földmûvelésügyi és vidékfejlesztési miniszter (a továbbiakban: miniszter) ellenõrzi, hogy a gazdasági kamara

1. alapszabálya és más önkormányzati szabályzatai, illetve azok módosításai megfelelnek-e a jogszabályoknak;
2. mûködése, határozatai nem sértik-e a jogszabályokat, az alapszabályt vagy az egyéb önkormányzati szabályzatokat.

1. A miniszter a jogszabály, a gazdasági kamara alapszabálya, és más önkormányzati szabályzatai megsértése (a továbbiakban: jogszabálysértés) esetén - határidõ kitûzésével - felhívja a gazdasági kamarát a jogszabálysértés megszüntetésére.
2. A gazdasági kamara a felhívásban foglaltakat megvizsgálja és a megadott határidõn belül az annak alapján tett intézkedésrõl vagy egyet nem értésérõl a minisztert tájékoztatja.
3. Ha a megadott határidõn belül intézkedés nem történt, a miniszter indokolt írásbeli határozattal

1. a gazdasági kamara határozatát megsemmisítheti és új eljárás lefolytatását rendelheti el;
2. a jogszabálysértés megszüntetése érdekében összehívhatja a gazdasági kamara illetékes testületi szervét, vagy a küldöttgyûlést;
3. ismételt, vagy súlyos jogszabálysértés esetén a gazdasági kamara egyes szerveinek, tisztségviselõinek mûködését felfüggesztheti, egyidejûleg felügyelõbiztost rendel ki.

1. A miniszter indokolt esetben a közérdekre tekintettel határozatát azonnal végrehajthatóvá nyilváníthatja.
2. A felügyelõbiztos köteles a mûködés törvényességének helyreállítása céljából haladéktalanul összehívni a gazdasági kamara küldöttgyûlését. Amennyiben a miniszter az elnök vagy az elnökség mûködését függesztette fel, a felügyelõbiztos a halaszthatatlan ügyekben intézkedik az elnök, illetve az elnökség jogkörében.
3. Amennyiben a kamara a miniszter döntését vagy intézkedését kifogásolja, a tudomásszerzéstõl számított 30 napon belül, de legkésõbb az intézkedés meghozatalától számított három hónapon belül annak felülvizsgálatát keresettel kérheti a bíróságtól. A kamara a keresetlevélben az azonnali végrehajtás felfüggesztését kérheti.
4. A bíróság megsemmisíti a miniszter jogsértõ intézkedését.
5. A gazdasági kamarák azokat a határozataikat, amelyekre a törvényességi felügyelet kiterjed, továbbá alapszabályukat és más önkormányzati szabályzataikat - az elfogadástól számított tizenöt napon belül - kötelesek megküldeni a miniszternek.
6. A miniszter kikéri a Gazdasági Versenyhivatal véleményét a gazdasági kamara etikai szabályzatának a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló törvénnyel való összhangjáról.

1. A kamarai küldötteket a kamara tagjai, valamint a tagjegyzékbe ideiglenesen felvett gazdálkodó szervezetek közül a gazdálkodó szervezetek

1. a kereskedelmi és iparkamaráknál kamarai tagozatonként osztályokban,
2. az agrárkamaráknál osztályokban

1. A kamarai osztályokat, tagozatokat szakmai, ágazati szempontok szerint vagy a gazdálkodó szervezetek gazdasági súlyát alapul véve kell megalakítani.
2. Valamennyi gazdálkodó szervezetet be kell osztani

1. a kereskedelmi és iparkamaráknál tagozatokba és a kamarai osztályokba,
2. az agrárkamaráknál osztályokba.

4. Az egyes kamarai osztályokba beosztott gazdálkodó szervezetek az osztály és a tagozat gazdasági súlyának megfelelõ számú kamarai küldöttet választanak. Az egyes osztályok és tagozatok által választott küldöttek száma azonban nem haladhatja meg a legkevesebb küldöttet választó osztály, illetve tagozat küldöttei számának másfélszeresét.

1. A gazdálkodó szervezetekrõl tagozatonként és osztályonként a gazdasági kamara köteles választási névjegyzéket összeállítani és vezetni. Ennek tartalmaznia kell a gazdálkodó szervezet nyilvántartási számát, nevét, székhelyét, tevékenységi körét, a kamarai választások során a gazdálkodó szervezet képviseletében szavazásra jogosult személy(ek) nevét.
2. A kereskedelmi és iparkamarák tagjaikról tagozatonként és osztályonként, az agrárkamarák osztályonként kötelesek tagjegyzéket összeállítani és vezetni. Ennek tartalmaznia kell a kamarai tag nevét, székhelyét, tevékenységi körét, a tagsági jogviszony kezdõ idõpontját, a tagsági jogviszonnyal összefüggõ kérdésekben a gazdálkodó szervezet nevében nyilatkozattételre jogosult személy(ek) nevét.

3. A gazdálkodó szervezet a naptári év utolsó napjára szóló hatállyal kérheti, hogy a gazdasági kamara a következõ naptári év elsõ napjától kezdõdõen másik tagozatba vagy másik osztályba sorolja át.
4. A gazdálkodó szervezet a gazdasági kamaránál a naptári év utolsó napjára szóló hatállyal kérheti választási jogosultsága megszüntetését és a választási névjegyzékbõl való törlését, ha szavazati jogával nem kíván élni, vagy ha egyszerre folytat kereskedelmi és ipari szakmák körébe, illetve a mezõgazdasági és erdõgazdasági tevékenységek körébe tartozó tevékenységet, és a következõ naptári év elsõ napjától kezdõdõen másik fajta gazdasági kamarában kíván választójoggal élni.
5. A cégbíróság a gazdálkodó szervezet cégnyilvántartásba történõ bejegyzésérõl, törlésérõl, székhelyének megváltozásáról térítés nélkül értesíti a gazdálkodó szervezet székhelye szerint illetékes gazdasági kamarát.

1. A gazdasági kamara - amennyiben a gazdálkodó szervezet a választási névjegyzékbe való felvételét kéri - a nyilvántartásba vételt nem tagadhatja meg.
2. A gazdasági kamara alapszabályban kijelölt testületi szerve a kamara választóinak és tagjainak jegyzékét megküldi a kamara székhelye szerinti települési (fõvárosi) önkormányzatnak. A kamarai választásokat megelõzõ 90 napon belül, de legfeljebb a választásokat megelõzõ 30. napig a tagjegyzékbe ideiglenesen fel kell venni azt a gazdálkodó szervezetet is, amelyet legalább tíz választásra jogosult gazdálkodó szervezet, vagy a megyében (fõvárosban) tíz kamarai taggal rendelkezõ helyi gazdasági érdekképviseleti szervezet vagy országos gazdasági érdekképviseleti szervezet ajánl. A tagjegyzékbe ideiglenesen felvételre javasolt gazdálkodó szervezet az ajánlással egyidejûleg nyilatkozni köteles, hogy megválasztása esetén a megbízatás teljes idõtartamára vállalja az önkéntes tagsággal járó kötelezettségeket.
3. A választási névjegyzéket és a tagjegyzéket a kamara székhelye szerinti települési (fõvárosi) önkormányzat hivatali helyiségében 10 napra közszemlére kell tenni és ennek idõpontját a helyben szokásos módon ki kell hirdetni.
4. A választási névjegyzékkel és a tagjegyzékkel kapcsolatos kifogást a közszemlére tétel idõtartama alatt írásban kell a gazdasági kamara alapszabályban kijelölt testületi szervével közölni, amely az alaptalannak tartott kifogást legkésõbb a beérkezést követõ 3 napon belül átteszi a megyeszékhelyen mûködõ helyi bírósághoz, Budapesten a Pesti Központi Kerületi Bírósághoz.
5. A bíróság a kifogásról a beérkezésétõl számított 3 napon belül, nemperes eljárásban határoz. Ha a bíróság a kifogást alaposnak tartja, elrendeli a választási névjegyzék vagy a tagjegyzék kiigazítását, ellenkezõ esetben a kifogást elutasítja. A bíróság határozata ellen további jogorvoslatnak nincs helye.
6. A bíróság a határozatát annak meghozatala napján közli a gazdasági kamara alapszabályban kijelölt testületi szervével és azzal a gazdálkodó szervezettel, amely a kifogást emelte.

1. A gazdasági kamara küldöttei, a testületi szervek tagjai, valamint a kamara elnöke és más választott tisztségviselõk legfeljebb négy éves idõtartamra választhatók meg és egy alkalommal, további négy éves idõtartamra újraválaszthatók.
2. A kamarai küldöttet, a testületi szervek tagját, valamint a kamara elnökét és más választott tisztségviselõt az õket megválasztó szerv visszahívhatja.

1. A gazdasági kamarák a mûködésükkel járó költségeket a következõ bevételekbõl fedezik:

1. az igazgatási-szolgáltatási díjból;
2. a kamara szolgáltatásaiért fizetett díjakból;
3. a tagdíjból;
4. a költségvetési hozzájárulásból;
5. az egyéb bevételekbõl, ideértve az önkéntesen felajánlott hozzájárulásokat is.

1. A gazdasági kamara bevételeit elsõsorban a kötelezõ közfeladatok ellátására fordítja.
2. A kötelezõen ellátandó gazdasági kamarai feladat- és hatáskörök ellátásához szükséges, igazgatási-szolgáltatási díjakból nem fedezett költségvetési hozzájárulást az Országgyûlés évente, a költségvetésrõl szóló törvényben állapítja meg. A költségvetési hozzájárulás mértéke nem haladhatja meg az összes kamarai kiadások 50 %- át.

1. A gazdasági kamara a (4) bekezdésben foglalt kivétellel üzletszerûen - nyereség és vagyonszerzés céljából - termelõ, kereskedelmi vagy szolgáltató tevékenységet nem folytathat; gazdasági társaságnak nem lehet tagja és ilyen társaságban nem szerezhet részesedést.
2. A gazdasági kamara - gazdasági tevékenységet is igénylõ feladatainak ellátása érdekében - közhasznú társaságot és a (4) bekezdésben foglalt célra gazdasági társaságot alapíthat.
3. A gazdasági kamara részvételével mûködõ közhasznú társaság

1. gazdasági társaságnak nem lehet tagja és ilyen társaságban nem szerezhet részesedést;
2. tagja lehet más közhasznú társaságnak, feltéve, hogy az nem tagja gazdasági társaságnak és ilyenben nincs részesedése.

4. A gazdasági kamara kiállítási és vásárszervezési, ipari park létesítési és fenntartási célra gazdasági társaságot alapíthat vagy ilyen társaságban részesedést szerezhet.

1. A gazdasági kamara tagja kérheti a bíróságtól a kamara valamely testületi szerve által hozott olyan határozat felülvizsgálatát, amely e törvény rendelkezéseibe, más jogszabályba, a kamara alapszabályába vagy más önkormányzati szabályzatába ütközik. Az országos gazdasági kamara testületi szerve által hozott jogsértõ határozattal szemben a felülvizsgálat kezdeményezésnek joga a gazdasági kamarát illeti meg.
2. Perindítás elõtt a gazdasági kamara tagja, illetve a gazdasági kamara köteles a jogsértést a jogsértõ határozatról történt tudomásszerzéstõl számított harminc napon, de legkésõbb a határozat meghozatalától számított hat hónapon belül az ellenõrzõ bizottságnak bejelenteni. Ez utóbbi határidõ elmulasztása jogvesztéssel jár.
3. Az ellenõrzõ bizottság a bejelentést követõ harminc napon belül köteles írásban állást foglalni.
4. A pert a gazdasági kamara tagjának a gazdasági kamara ellen, illetve a gazdasági kamarának az országos kamara ellen az ellenõrzõ bizottság állásfoglalásától, vagy a (3) bekezdés szerinti határidõ eredménytelen elteltétõl számított harminc napon belül kell megindítania. A perindításnak nincs halasztó hatálya, a bíróság azonban a határozat végrehajtását felfüggesztheti.
5. A (4) bekezdésben megállapított határidõ elmulasztása esetén igazolásnak nincs helye. A bíróság eljárására egyebekben a polgári perrendtartástól szóló törvény általános szabályait kell alkalmazni.

1. A gazdálkodó szervezetekre, az általuk folytatott gazdasági tevékenységre vonatkozó - jogszabály alkotására, program elfogadására, átfogó intézkedés meghozatalára irányuló vagy egyéb jelentõs - elõterjesztésnek (a továbbiakban: gazdasági elõterjesztés) a Kormányhoz történõ beterjesztése elõtt meg kell kérni az országos gazdasági kamarák és az érdekelt országos gazdasági érdekképviseleti szervezetek véleményét.
2. Az (1) bekezdésben foglaltak végrehajtásáról a Kormánynak az elõterjesztést benyújtó tagja, illetve ha az elõterjesztést más erre jogosult szerv vagy személy nyújtja be, ez utóbbi gondoskodik.
3. Ha a gazdasági elõterjesztésrõl való döntés miniszter hatáskörébe tartozik, alkalmazni kell a Kormányhoz benyújtott gazdasági elõterjesztésekre vonatkozó szabályokat.
4. Gazdasági elõterjesztésnek a helyi önkormányzat képviselõtestületéhez való benyújtása elõtt meg kell kérni a helyi önkormányzat területén mûködõ, érdekelt gazdasági érdekképviseleti szervezet, valamint a gazdasági kamara véleményét.
5. Nem kell megkérni a gazdasági kamara véleményét olyan elõterjesztésekrõl, amelyek kizárólag valamely foglalkozás gyakorlóinak az érdekeit, illetõleg a munkáltatói vagy munkavállalói érdekeket érintik.
6. A (4) bekezdésben foglaltak végrehajtásáról a polgármester, a képviselõtestület bizottságának elnöke, illetve az elõterjesztés benyújtására jogosult más szerv vagy személy gondoskodik.
7. Ha a gazdasági érdekképviseleti szervezetekbõl álló szövetség tart igényt véleményének megkérésére, az elõterjesztõ nem köteles megkérni a szövetség tagjainak véleményét.
8. Ha a gazdasági érdekképviseleti szervezet vagy a gazdasági kamara véleménye az elõterjesztõ véleményétõl a lényeges kérdésekben eltér, akkor az elõterjesztésben a véleményeltérésrõl a Kormányt, a minisztert, illetve a képviselõtestületet tájékoztatni kell.

Az Állami Számvevõszék - külön törvény rendelkezéseinek megfelelõen - rendszeresen ellenõrzi a gazdasági kamarákat.

1. A Magyar Kézmûves Kamara a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarába, továbbá a kézmûves kamarák a kereskedelmi és iparkamarákba 2000. január 1. napjával beolvadnak; a kézmûves kamarák - ideértve az országos kamarát is - megszûnnek, a megszûnt kamarák általános jogutódai a kereskedelmi és iparkamarák, illetve a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara.
2. A Magyar Kézmûves Kamarának, illetve a területi kézmûves kamaráknak a gazdasági kamarákról szóló 1994. évi XVI. törvényben és az annak felhatalmazása alapján kibocsátott kormányrendeletekben meghatározott feladatait 2000. január 1. napjától a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, illetve a kereskedelmi és iparkamarák látják el.
3. A nemzetközi szerzõdésekben, továbbá a Magyar Kézmûves Kamara által külföldi gazdasági (kereskedelmi) kamarákkal kötött szerzõdésekben a Magyar Kézmûves Kamara részére megállapított - kamarai feladatokkal összefüggõ - jogok és kötelezettségek a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarára szállnak át 2000. január 1-jei hatállyal.
4. 2000. január 1. napjától a kézmûipari tevékenységet folytató gazdálkodó szervezetek arányos képviseletére a kereskedelmi és iparkamarák és a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara küldöttgyûlésén és testületi szerveiben az e törvény hatálybalépését követõ elsõ alapszabály elfogadásáig a kézmûipari tagozatot 33 % szavazati jog illeti meg.
5. A (4) bekezdés szerinti szavazati jogot gyakorló küldötteket a kézmûipari tagozatban tartott választások útján a kézmûves kamarákban küldöttnek megválasztott személyek közül kell kiválasztani.

1. Felhatalmazást kap a Kormány, hogy a (2) bekezdésben meghatározott soron kívüli kamarai választások lebonyolításának szabályait rendeletben határozza meg.
2. Az ideiglenes választási szabályoknak megfelelõen 2000. december 31. napjáig soron kívüli kamarai választásokat kell tartani.
3. A (2) bekezdés szerinti soron kívüli kamarai választásokon azok a gazdálkodó szervezetek, valamint a tagjegyzékbe ideiglenesen felvett gazdálkodó szervezetek választhatók küldöttnek, illetve kamarai testületi szerv tagjának, amelyek 2000. június 30. napjáig az önkéntes kamarai tagokról vezetett nyilvántartásba (tagjegyzékbe) felvételüket kérik.

A kereskedelmi és iparkamaráknál, valamint az agrárkamaráknál a 41. § (2) bekezdése szerinti soron kívüli választások lebonyolítása érdekében a választási névjegyzék összeállításakor és a gazdálkodó szervezetek kamarákba és tagozatokba történõ besorolásánál az 1999. december 31. napján érvényes besorolási rendet kell figyelembe venni. E választások során a gazdasági kamarákról szóló 1994. évi XVI. törvény szerinti tagjegyzék megegyezik a választási névjegyzékkel.

A területi gazdasági kamarák által 2000. december 31. napjáig terjedõ idõszakra megállapított és meg nem fizetett tárgyévi tagdíj köztartozás, amelyet a gazdasági kamara - az adózás rendjérõl szóló törvény rendelkezéseinek megfelelõ alkalmazásával - adók módjára hajt be a tagdíj megállapítása tárgyában hozott, a végrehajtás alapját képezõ fizetési kötelezettséget megállapító jogerõs határozat alapján. A kézmûves kamarákat megilletõ meg nem fizetett tagdíjtartozás behajtásáról 2000. január 1. napjától a kereskedelmi és iparkamarák gondoskodnak.

IX. Fejezet

1. A "kamara" elnevezés használatára csak az e törvényben szabályozott gazdasági kamarák, továbbá a külön törvényekben szabályozott szakmai kamarák jogosultak.
2. Jogosultak a "kamara" elnevezés használatára azok a társadalmi szervezetek is, amelyeket az (1) bekezdésben említett kamarák vagy külföldi kamarák - közösen vagy önállóan - hoztak létre kamarai feladatokkal összefüggõ tevékenység folytatására. A névhasználatra való jogosultságot az alapító kamara igazolja; külföldi alapító esetében azt is igazolni kell, hogy az alapító - személyes joga szerint - jogosult a "kamara" elnevezés használatára.
3. Azok a társadalmi szervezetek, amelyeknek az (1) bekezdésben említett kamarák a tagjai, elnevezésükben e körülményre utalhatnak.

1. E törvény - a 27-34. §-okban és a 40-50. §-okban foglaltak kivételével - 2001. január 1. napján lép hatályba, ezzel egyidejûleg a gazdasági kamarákról szóló 1994. évi XVI. törvény, a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény melléklete I/3. pontjának f) alpontja és az egészségügyi és szociális vállalkozást folytató egyéni vállalkozók gazdasági kamarai tagsági viszonyának keletkezésével és megszûnésével összefüggõ kérdésekrõl szóló 166/1994. (XII. 9.) Korm. rendelet 4. §-ának (1) bekezdése hatályát veszti.
2. A 27-34. §-ok és a 40-49. §-ok 2000. január 1. napján lépnek hatályba, ezzel egyidejûleg a gazdasági kamarákról szóló 1994. évi XVI. törvény 3. § (2) bekezdésének szövegébõl a "valamint kézmûves" szövegrész, a 49-51. §-ok és az 57-58. §-ok hatályukat vesztik. 2000. január 1. napjától a 41. § (2) bekezdése szerinti soron kívüli választások idõpontjáig tartandó esetleges idõközi választások során az 1994. évi XVI. törvény 49-51. §-ában foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni. A 35. § (2) bekezdésének rendelkezését elsõ alkalommal a 2002. évi költségvetés tervezése során kell alkalmazni. Az 50. § e törvény kihirdetése napján lép hatályba.
3. A gazdasági kamarák e törvény hatályba lépését követõ 60 napon belül kötelesek az e törvény rendelkezéseinek megfelelõ alapszabályukat és más önkormányzati szabályzataikat kidolgozni és elfogadásra a küldöttgyûlés elé terjeszteni.
4. Az e törvény hatályba lépését követõ 90 napon belül össze kell hívni az országos kamara küldöttgyûlését és ezzel egyidejûleg elfogadásra a küldöttgyûlés elé kell terjeszteni az országos gazdasági kamara e törvény rendelkezéseinek megfelelõ alapszabályát és más önkormányzati szabályzatait.

A gazdasági kamarák által ellátott közigazgatási feladatok igazgatási-szolgáltatási díjának mértékét - az illetékekrõl szóló törvény rendelkezéseit is figyelembe véve - az igazgatási feladat szakmai irányításáért felelõs miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértésben, rendeletben szabályozza.

Ahol jogszabály területi kereskedelmi és iparkamarát, vagy területi kézmûves kamarát, illetve Magyar Kereskedelmi és Iparkamarát, vagy Magyar Kézmûves Kamarát említ, azon 2000. január 1. napjától a kereskedelmi és iparkamarát, illetve Magyar Kereskedelmi és Iparkamarát kell érteni.

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett mûködõ, nemzetközi kereskedelmi ügyekben eljáró Állandó Választottbíróság - változatlan szervezeti és eljárási rendben - a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett mûködõ Állandó Választottbíróság néven mûködik tovább. Azokban az ügyekben, amelyekben a szerzõdõ felek a szerzõdésben a Magyar Kézmûves Kamara mellett mûködõ Választottbíróság hatáskörét kötötték ki, e törvény hatályba lépését követõen a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett mûködõ Állandó Választottbíróság jár el. A törvény hatályba lépésekor a Magyar Kézmûves Kamara mellett mûködõ Választottbíróságnál folyamatban lévõ ügyeket a megindításuk idõpontjában hatályos eljárási rend szerint kell befejezni.

2. A tilalom nem vonatkozik:

1. a már megkötött és az illetékes hivatalhoz benyújtott tulajdonátruházási szerzõdésekre;
2. a jelzáloggal biztosított követelés kielégítése érdekében történõ tulajdonátruházásra.

3. A gazdasági kamarák 2000. január 1. napját követõen is kötelesek ellátni mindazokat a közfeladatokat és közigazgatási feladatokat, amelyeket jogszabály a feladat- és hatáskörükbe utal.

A gazdasági kamaráknak a fejlett piacgazdaságú országokban nagy szerepük van a gazdaság fejlõdésének és szervezõdésének elõmozdításában, a gazdasági tevékenységet folytatók általános, együttes érdekeinek érvényre juttatásában, az üzleti forgalom biztonságának és a piaci magatartás tisztességének megteremtésében és megõrzésében, valamint a gazdasággal összefüggõ egyes közigazgatási feladatok ellátásában.

A gazdasági kamarákról szóló 1994. évi XVI. törvény elõkészítése során a törvény elõkészítõi úgy látták, hogy az átalakulóban lévõ gazdaság, a piaci viszonyok, a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok fejlõdését, a gazdaság önkormányzó mechanizmusainak formálását a teljes reprezentációt biztosító automatikus (kötelezõ) tagság alapján létrejövõ gazdasági kamarák szolgálhatják kellõ hatékonysággal. Az Országgyûlés ennek figyelembevételével úgy fogadta el a gazdasági kamarákról szóló 1994. évi XVI. törvényt, hogy az állam gazdasági szerepvállalásának csökkentéséhez, a gazdasággal összefüggõ közfeladatok egy részének a gazdálkodó szervezetek önigazgatás útján történõ ellátásához megfelelõ szervezetek jöjjenek létre.

E törvény egyik fontos alapelve, hogy a gazdasági kamarák számára a gazdasággal összefüggõ érdemi közfeladatokat írt elõ, másrészt meghúzta a gazdasági kamarák tevékenységeinek határát, megtiltva számukra, hogy érdekképviseleti jellegû vagy üzletszerû tevékenységet folytathassanak. Az ilyen típusú gazdasági kamarák létrehozását nemzetközi tapasztalatok is alátámasztották, jellegében ilyen típusú kamarák mûködnek eredményesen Németországban, Ausztriában, Hollandiában, Franciaországban.

A gazdasági kamarák négy éves mûködési tapasztalatai nem minden tekintetben támasztották alá az 1994. évi szabályozást. A legtöbb vitát az ún. kényszertagság váltotta ki. A gazdálkodó szervezetek számottevõ része a kamarákhoz csak a tagdíjfizetési kötelezettség révén kapcsolódott, hiányolták, hogy a kamarák érdemi tevékenységének fejlõdése a vártnál lassúbb, szolgáltatásaik bõvítéséhez az adójellegû kényszertagdíj miatt nem fûzõdnek közvetlen érdekek.

Az önkéntesség hiánya miatt nem bontakozhatott ki kellõen a kamarák önkormányzati jellege, nem érvényesült maradéktalanul a demokratikus önigazgatási elv.

Nem bizonyult szerencsésnek, hogy a kamarai törvény a gazdasági kamarák három típusának létrehozását határozta el. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az egyes kamarai feladatokat elhatároló ismérvek viszonylagosak, a kézmûves ipar jelentõs változásokon ment át, objektív ismérvek alapján nem lehetséges a területek pontos elhatárolása.

A kamarák mûködési tapasztalatainak feltérképezése során átfogó igényként fogalmazódott meg a kamarai pénzfelhasználás áttekinthetõségének és ellenõrizhetõségének javítása.

A gazdasági kamarákra vonatkozó törvényi szabályozás felülvizsgálatára az Országgyûlés 83/1998. (XII. 26.) OGY határozattal rendelkezett, amely a mûködési tapasztalatok értékelése alapján meghatározta a törvényi szabályozás felülvizsgálatának szempontjait.

A Kormány értékelte a kamarák eddigi tevékenységét, mûködésük tapasztalatait. Megállapította, hogy a piacgazdaság kiteljesítése érdekében szükség van a köztestületi kamarai rendszerre, ugyanakkor egy sor olyan intézkedést kell tenni, amely elõsegíti az eredeti céloknak megfelelõ kamarai tevékenység fejlõdését, elsõsorban a gazdaságfejlesztés és a gazdálkodó szervezetek általános érdekeinek megfogalmazása és képviselete területén. Fokozni kell érdekeltségüket a gazdálkodó szervezetekhez kapcsolódó szolgáltatások bõvítésében. Különösen fontos, hogy a kamarák jobban igazodjanak a Kormány gazdaságfejlesztési programjainak végrehajtásához. Így a kis- és középvállalkozás fejlesztésében meg kell teremteni a kamarák sajátos feladatait, eszközeit. A Kormány meghatározta a kamarai rendszer és ezen belül a kamarai törvény korszerûsítésének fõbb területeit, a továbbfejlesztés irányait.

• A kamarai tagság önkéntes, a köztestületi jelleget ugyanakkor a választási jogosultság legitimálja; az aktív általános választójog mellett azonban az önkéntes kamarai tagok választhatók tisztségre. Ennek az az indoka, hogy csak azok legyenek választhatóak, akik önként vállalják a tagsággal járó kötelezettségeket (pl. tagdíjfizetést).
• A tervezet keretjelleggel kívánja a kamarák önkormányzati autonómiáját biztosítani, ezért összefogottabban tartalmazza a kamarák által ellátandó közfeladatokat és a kamarai alapszabályok kötelezõ tartalmi elemeit.
• A kamarák szervezetrendszerének egyszerûsítése és racionalizálása érdekében a javaslat a kereskedelmi és iparkamarák és a kézmûves kamarák integrációját írja elõ. A törvény az egységes szervezeten belül kötelezõen elrendeli a kereskedelmi, ipari és kézmûves tagozat létrehozását, ezáltal biztosítva az egyes területek egységes szervezeten belüli autonómiáját.
• A választási szabályok igazodnak az önkéntes tagsághoz, valamint az egységes kereskedelmi és ipari kamarán belüli tagozati rendszerhez, továbbá a kamarák közötti választás lehetõségéhez.
• A törvényességi felügyelet szabályai erõteljesebbé válnak, garanciális jogosítványokat jelentenek a gazdasági kamarák törvényes mûködésének biztosításához.
• A törvény keretjellegû koncepciójából kiindulva, a garanciális szabályok megtartása mellett a gazdasági érdekképviseletek törvényben biztosított jogaira vonatkozó szabályozás egyszerûsödik.
• Az Állami Számvevõszék hatásköre a gazdasági kamarák gazdálkodásának ellenõrzésére is kiterjed.
• Az átmeneti rendelkezések elõírják a kereskedelmi és iparkamarák, valamint a kézmûves kamarák 2000. január 1. napjával való egyesülését, rendelkeznek a jogutódlás kérdéseirõl, kötelezõ jelleggel elõírják - az új szabályoknak megfelelõen - 2000. december 31. napjáig a soron kívüli kamarai választások lebonyolítását, valamint az új kamarai rendszerre történõ áttérésig a vagyon megõrzésének és a közfeladatok ellátásának kötelezettségét.

A törvényjavaslat meghatározza a törvény hatályát, amely értelemszerûen a gazdasági kamarákra és a Magyar Köztársaság területén székhellyel vagy fiókteleppel rendelkezõ gazdálkodó szervezetekre, továbbá az érdekképviseleti jogok tekintetében az érdekképviseleti szervezetekre terjed ki. A hatály ilyen módon történõ megfogalmazása nem érinti tehát az érdekképviseleti szervezeteknek az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvényben rögzített jogállását, nem vonatkozik e szervezetek alapítására, megszûnésére, gazdálkodására vagy felügyeletére, a törvényjavaslat kizárólag az érdekképviseleti jogok gyakorlását biztosítja.

A törvényjavaslat megadja a jogszabály alkalmazását elõsegítendõ néhány lényeges fogalom meghatározását. E körben értelmezi a gazdálkodó szervezet, a gazdasági kamara tagja, a kézmûipari, valamint a mezõgazdasági és erdõgazdasági tevékenység, továbbá az országos gazdasági érdekképviseleti szervezet fogalmát.

A gazdálkodó szervezet meghatározása során a javaslat a Ptk. 685.§-ának c) pontjában foglalt rendelkezésbõl indul ki, azonban annak érdekében, hogy a gazdasági kamarákról szóló törvény alkalmazásában ne okozzon zavart valamely késõbbi, csak a Ptk-t érintõ terminológiai változás, önálló meghatározást ad e fogalomra. A Ptk-tól eltérést jelent, hogy a lakásszövetkezetet a javaslat nem kívánja a gazdálkodó szervezetek körébe sorolni. Alapvetõ változás a hatályos törvény rendelkezéseihez képest, hogy a mezõgazdasági vállalkozó és az õstermelõ nem tartozik a kamarai szabályozás személyi hatálya alá.

A törvényjavaslat a gazdasági kamarákat - az általános indokolásban kifejtettek alapján - köztestületeknek minõsíti, amelyet a gazdálkodó szervezetek választással hoznak létre. Emellett a javaslat lehetõséget biztosít a kamarák számára arra is, hogy a külön törvényben meghatározott feltételek teljesítése esetén kezdeményezzék kiemelten közhasznú szervezetként történõ nyilvántartásba vételüket.

A javaslat az általános szabályok között rögzíti, hogy a kamarák feladata demokratikus önigazgatás útján a gazdaság fejlõdésének, szervezõdésének elõmozdítása, a gazdasági tevékenységet folytatók általános, együttes érdekeinek érvényesítése, valamint a feladat- és hatáskörébe utalt feladatok ellátása. A javaslat kifejezetten rendelkezik arról is, hogy gazdasági kamaraként kizárólag kereskedelmi és ipari, valamint agrárkamara hozható létre. Kiemelkedõ jelentõségû a (4) bekezdésben foglalt rendelkezés, amely világossá teszi, hogy a gazdasági kamarák feladatainak ellátása nem érinti, és nem korlátozza a gazdasági érdekképviseleti szervezetek joggyakorlását.

A törvényjavaslat a területi elvet érvényesítve írja elõ a gazdasági kamarák megyékben, illetve a fõvárosban történõ megalakítását. Ugyanakkor nyitva hagyja annak a lehetõségét, hogy a területfejlesztési koncepciókkal összhangban a kamarák egyesüléssel regionális szinten szervezõdhessenek meg. Értelemszerûen a javaslat azt is biztosítja, hogy a több megye illetékességi területét átfogóan megalakult kamarák szétválással megyei szintre tagozódjanak. A javaslat ugyan nem engedi meg ennél alacsonyabb területi szinten a kamaraalakítást, azonban nem zárja ki annak a lehetõségét, hogy a kamara helyi szervezeti egységet hozzon létre.

A javaslat kötelezõvé teszi a gazdasági kamarák számára az országos gazdasági kamara megalakítását. Akárcsak a megyei (fõvárosi) kamarák, az országos gazdasági kamara is köztestület.

A kamarák létrehozásával párhuzamosan a javaslat rendelkezik azok megszûnésének eseteirõl is. E körben megszûnési esetként került megfogalmazásra az egyesülés, illetve a szétválás, továbbá az önkéntes tagságra való áttérés miatt a taglétszámnak a törvényi minimum alá csökkenése. Átalakulás esetén a kamaráknak értelemszerûen rendelkezniük kell a vagyonmegosztásról. Az esetleges tartozásokért a jogutódok egyetemlegesen felelnek. Ha a kamara a tagok létszámának törvényi minimum alá csökkenése miatt szûnik meg, a javaslat jogutódként az országos gazdasági kamarát jelöli meg, amely köteles gondoskodni a közfeladatok folyamatos ellátásáról.

A törvényjavaslat a hatályos törvény rendelkezéseitõl eltérõen a gazdasági kamarák tagsági jogviszonyát illetõen alapvetõen új elvi alapra helyezkedik. Ennek lényege, hogy a kamarai tagság önkéntes, azonban kizárólag a gazdasági kamara tagjának joga, hogy a képviseletében eljáró természetes személyt küldöttnek, testületi szerv tagjának válasszák. Ezzel szemben áll az önkéntes tag tagdíjfizetési kötelezettsége.

Az aktív és passzív választójog szétválasztása ugyanakkor nem érinti a kamarák köztestületi jellegét, hiszen a gazdálkodó szervezetek teljes reprezentativitása azáltal biztosított, hogy a kamarai választásokon minden gazdálkodó szervezet választójoggal rendelkezik. Ennek megfelelõen e megoldás a létrehozott kamarák legitimációját is garantálja.

A kamarai tagság akkor szûnik meg, ha maga a gazdálkodó szervezet megszûnik, vagy a tag a tagságát kilépéssel megszünteti, illetve, a tagsággal együttjáró kötelezettségeket ismételten vagy súlyosan megsérti és ezért kizárására kerül sor.

A gazdasági kamarák feladatait a III. fejezet funkcionális alapon, az egyes nagy feladatcsoportok szerint részletezi. E körben a javaslat meghatározza a gazdasági kamarák feladatait a gazdaság fejlesztésével, az üzleti forgalom biztonságával, a gazdasági tevékenységgel összefüggõ közigazgatási feladatokkal, valamint a gazdaság általános érdekeinek érvényesítésével kapcsolatban.

A gazdaság fejlesztésével összefüggõ feladatok a kamarák hagyományos funkcióit jelentik. A gazdasági tevékenység infrastruktúrájának fejlesztése, a külgazdaság feltételrendszerének javítása, az ezzel összefüggõ kereskedelemfejlesztési és tájékoztató tevékenység, vásárok és kiállítások szervezése, továbbá a gazdálkodó szervezeteknek adott tájékoztatás és egyéb szolgáltatások nyújtása mind olyan feladat, amelyet a gazdasági kamarák hagyományosan ellátnak.

A gazdasági kamarák funkciói közül rendkívül fontos az üzleti forgalom biztonsága, a piaci magatartás tisztessége feletti õrködés. A hagyományos, nemzetközileg széles körben elfogadott gazdasági kamarai feladatok közé tartozik a származási igazolások, bizonyítványok és a kereskedelmi forgalomban szükséges okmányok kiállítása és hitelesítése, a kereskedelmi szokványok összeállítása és közreadása, a tisztességtelen piaci magatartásra vonatkozó etikai szabályok kidolgozása és érvényesítésük figyelemmel kísérése.

A törvényjavaslat arra is feljogosítja a kamarákat, hogy meghatározott közigazgatási ügyekben hatóságként eljárjanak. A kamarák közigazgatási ügyekben való eljárására, illetve az államigazgatási ügyek intézésében való közremûködésre az államigazgatási eljárás általános szabályait kell alkalmazni azzal, hogy a gazdasági kamara határozata ellen közvetlen bírói jogorvoslatra van lehetõség. A gazdasági kamarák közigazgatási ügyekben történõ eljárásáért külön jogszabályok rendelkezései szerint igazgatási-szolgáltatási díjat kell fizetni.

A gazdasági kamaráknak a gazdaság általános, együttes érdekének érvényesítésével kapcsolatos feladatok vonatkozásában a javaslat kiemeli azokat a legfontosabb értékeket, amelyek megóvására a gazdasági kamarák érdekképviseleti szerepkörben hivatottak: így a kamarák elõsegítik a vállalkozás jogának és a gazdasági verseny szabadságának érvényesülését, kezdeményezik a piacgazdaság mûködését akadályozó vagy korlátozó jogszabályok, intézkedések módosítását, vagy hatályon kívül helyezését, illetve az ilyen körülmények megváltoztatásához szükséges jogszabályok, intézkedések meghozatalát.

A javaslat rendelkezik a gazdasági kamarák feladatainak a területi és az országos kamara közötti megosztásáról is. Egyrészt megállapít olyan feladatokat, amelyeket az országos gazdasági kamarának kell ellátnia, másrészt lehetõvé teszi, hogy a területi kamarák bizonyos kamarai feladatok ellátását az országos gazdasági kamarára bízzák. Minden egyéb feladat ellátására a területi kamarák hivatottak. E körben fontos kiemelni, hogy a javaslat a nemzetközi kereskedelmi ügyekben is eljáró állandó választottbíróságot a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellé telepíti.

Új elem a korábbi szabályozáshoz képest, hogy az országos gazdasági érdekképviseleti szervezetek a 9-10. §-okban és a 13. §-ban foglalt kötelezõ közfeladatok ellátásában együttmûködnek a gazdasági kamarákkal. A törvényjavaslat kifejezetten hangsúlyozza, hogy a törvényben meghatározott közfeladatok ellátása minden gazdálkodó szervezet vonatkozásában kötelezõ, ugyanakkor a kamarák ágazati, szakmai, munkáltatói és munkavállalói érdekképviseletet nem láthatnak el.

A törvényjavaslat kimondja, hogy a gazdasági kamarák önkormányzati jogaikat a törvény és az alapszabályuk biztosította normatív keretek között gyakorolhatják. Ebbõl kiindulva a javaslat keretjelleggel meghatározza a gazdasági kamara alapszabályának minimális tartalmi követelményeit, a küldöttgyûlés kizárólagos hatáskörébe tartozó döntések csoportját, a küldöttgyûlés összehívásának és döntéshozatali eljárásának alapvetõ garanciális követelményeit, továbbá a testületi szervek (elnökség, ellenõrzõ bizottság, etikai bizottság) feladatait, mûködésének rendjét. A hatályos kamarai törvényhez képest eltérést jelent, hogy az elnökségben a külön törvényben meghatározott kisvállalkozások, közepes méretû vállalkozások, a közepesnél nagyobb méretû vállalkozások, valamint az agrártevékenységet folytató gazdálkodó szervezetek országos gazdasági érdekképviseleti szervezetei, illetve azok megyei (fõvárosi) szervezetei egy-egy fõt delegálnak. Az elnökségbe delegált tagok ugyanakkor az elnökség munkájában kizárólag tanácskozási joggal vesznek részt.

A közös szervezetbe integrált kereskedelmi és ipari kamarán belül a kereskedelmi, ipari, valamint kézmûipari érdekek önálló képviseleti lehetõsége érdekében a kamarákban tagozatokat kell létrehozni és az alelnökök személyét is e tagozatokból kell kijelölni.

A javaslat garanciális szabályként részletesen meghatározza a kamarai küldöttekkel, a testületi szervek tagjaival, a tisztségviselõkkel szemben támasztott követelményeket és az összeférhetetlenség szabályait. Tekintettel arra, hogy a gazdasági kamarák továbbra is ellátnak közigazgatási feladatokat, valamint annak figyelembevételével, hogy az önkéntes tagságon alapuló rendszerre történõ áttérés részben költségvetési finanszírozást igényel, a területi gazdasági kamara elnökének megválasztásáról hozott határozatot az illetékes megyei (fõvárosi) közigazgatási hivatal vezetõje, az országos gazdasági kamara elnökének megválasztásáról hozott határozatot a miniszterelnök ellenjegyzi.

Az ipari és kereskedelmi kamarák felett a gazdasági miniszter, az agrárkamarák felett a földmûvelésügyi és vidékfejlesztési miniszter törvényességi felügyeletet gyakorol. Értelemszerûen nem terjed ki a törvényességi felügyelet a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett mûködõ, a nemzetközi kereskedelmi ügyekben is eljáró állandó választottbíróságra, továbbá az olyan ügyekre, amelyekben egyébként bírósági vagy külön jogszabály szerinti államigazgatási eljárásnak van helye. A törvényességi felügyeleti jogosítványok a javaslat szerint jelentõsen kiszélesednek, a törvényesség alapvetõ hiányossága esetén végsõ soron a miniszter a kamara egyes szerveinek, tisztségviselõinek mûködését felfüggesztheti, egyidejûleg felügyelõ biztost rendelhet ki. A miniszter indokolt esetben a közérdekre tekintettel határozatát azonnal végrehajthatóvá nyilváníthatja, azonban a kamara a bírósághoz intézett keresetlevélben az azonnali végrehajtás felfüggesztését kérheti.

Az önkéntes kamarai tagságra történõ áttérés miatt a törvényjavaslat a választási szabályok tekintetében lényegesen új szabályokat tartalmaz. Általános elv, hogy a köztestületi jellegre, valamint a kamarák széleskörû legitimációjának megteremtésére tekintettel minden gazdálkodó szervezet jogosult választásra, azonban kamarai küldöttnek, testületi szerv tagjának, illetve más tisztségviselõnek csak azok választhatók meg, akik vállalják az önkéntes tagsággal járó kötelezettségeket. A javaslat a korábbi gyakorlati tapasztalatokból kiindulva egyértelmûvé teszi, hogy a kamarai választásokon minden gazdálkodó szervezetet egy szavazat illet meg, amely kizárólag a választási névjegyzékben szavazásra jogosult személyként feltüntetett személy útján gyakorolható.

A gazdasági kamara, amennyiben a gazdálkodó szervezet a választási névjegyzékbe való felvételét kéri, a nyilvántartásba vételt nem tagadhatja meg. Emellett a javaslat értelemszerûen rendelkezik a választói névjegyzékkel, illetve a tagjegyzékkel kapcsolatos vitás kérdések rendezésének módjáról, valamint ezen listák nyilvánosságának szabályairól. A nyilvántartások naprakészen tartásának elõsegítése érdekében a cégbíróság a gazdálkodó szervezet cégnyilvántartásba történõ bejegyzésérõl, törlésérõl, székhelyének megváltoztatásáról értesíti az illetékes gazdasági kamarát.

A választási szabályok alapelvi szintû rendelkezése, hogy a gazdálkodó szervezetek tagozatokban és osztályokban választanak, amelyeket a gazdálkodó szervezetek gazdasági súlyát alapul véve kell megalakítani. A gazdasági súly alapját képezi az egyes osztályok és tagozatok által választható kamarai küldöttek számának is azzal, hogy az egyes osztályok és tagozatok által választott küldöttek száma nem haladhatja meg a legkevesebb küldöttet választó osztály, illetve tagozat küldöttei számának másfélszeresét. A gazdasági kamara küldöttei, a testületi szervek tagjai, valamint a kamara elnöke és más választott tisztségviselõk legfeljebb négy éves idõtartamra választhatók meg és egy alkalommal, további négy éves idõtartamra újraválaszthatók.

A gazdasági kamarák - a kamarai tagság önkéntes jellegével összhangban - a mûködésükkel együtt járó költségeket elsõsorban az igazgatási-szolgáltatási díjakból, a kamarai szolgáltatásokért fizetett díjakból, továbbá az önkéntes tagok által befizetett tagdíjakból, hozzájárulásokból származó bevételekbõl fedezik azzal, hogy bevételeiket elsõsorban a kötelezõ közfeladatok ellátására fordíthatják. Természetesen, mivel a kamarák közigazgatási feladatokat is ellátnak, az igazgatási-szolgáltatási díjakból nem fedezett költségvetési hozzájárulást is célszerû számukra biztosítani. Ugyanakkor annak érdekében, hogy a kamarák minél jobban ösztönözve legyenek tevékenységük hatékonyságának fokozására, a tagjaiknak nyújtott szolgáltatások kiszélesítésére, szervezetük és forrásaik a korábbinál sokkal hatékonyabb felhasználására, a javaslat úgy rendelkezik, hogy a költségvetési hozzájárulás mértéke - legelõször 2002-ben - nem haladhatja meg az összes kamarai bevétel 50 %-át.

A törvényjavaslat abból indul ki, hogy a gazdasági kamarák non-profit szervezetek, ezért üzletszerûen termelõ, szolgáltató vagy kereskedelmi tevékenységet nem folytathatnak, gazdasági társaságnak nem lehetnek tagjai és ilyen társaságban nem szerezhetnek részesedést. Kivételes jelleggel ugyanakkor a javaslat szerint lehetõség van kiállítási és vásárszervezési, valamint ipari park létesítési és fenntartási célra gazdasági társaság alapítására vagy ilyen társaságban részesedés szerzésére. Természetesen továbbra sem korlátozott a kamarák azon jogosultsága, hogy gazdasági tevékenységet igénylõ feladataik ellátása érdekében közhasznú társaságot alapítsanak.

A törvényességi felügyelet nem teszi feleslegessé a tagok, illetve a kamarai választók által gyakorolt ellenõrzést, ezért a javaslat rendelkezik a gazdasági kamarák önkormányzati határozatainak bírósági felülvizsgálatáról is. E körben ki kell emelni, hogy a bírósági felülvizsgálat mellett módot ad a vitáknak a kamarán belül történõ rendezésére, kiemelve az egyeztetés és az ellenõrzõ bizottságoknak a viták elrendezésében való aktív közremûködési lehetõségét. Ugyanakkor az ellenõrzõ bizottsági eljárás, az egyeztetés igénybe vételének lehetõsége nem jelenti a bírósághoz való fordulás jogának korlátozását.

A törvényjavaslat külön fejezetben szabályozza a gazdasági érdekképviseleti jogok gyakorlására vonatkozó szabályokat. A szabályozás alapkoncepciója, hogy többletjogosítványok tételes rögzítése nélkül elõsegítse a gazdasági érdekképviseleti szervezetek és a kamarák számára e jogok tényleges gyakorolhatóságát, a joggyakorlás szabályainak, valamint a jogalkotási monopóliummal rendelkezõ állami vagy önkormányzati szervezetek kötelezettségeinek egyidejû megállapításával.

A javaslat a véleménykérés kötelezettségét a gazdasági tárgyú jogszabályok alkotására, programok elfogadására, átfogó intézkedések meghozatalára írja elõ. Fontos kiemelni, hogy e szabályozás jóval túlmutat a jogalkotásról szóló törvényben elõírt egyeztetés kötelezettségén. A véleménykérés a döntés alapjául szolgáló elõterjesztéseknek a kormányhoz, a miniszterhez, illetve a helyi önkormányzat képviselõ testületéhez történõ benyújtását megelõzõen áll fenn, amely elv érvényesülésérõl e szervezetek vezetõi kötelesek gondoskodni. Az egyeztetési kötelezettséget technikailag megkönnyíti, hogy a kormányelõterjesztések vonatkozásában kizárólag az országos kamarákkal kell egyeztetni, továbbá nem kell megkérni a gazdasági érdekképviseleti szervezetek véleményét, ha szövetségük tart igényt a véleményezésre. Garanciális szabály, hogy az érdekképviselet, illetve a gazdasági kamara véleményérõl - az elõterjesztõ véleményétõl való eltérés esetén - a döntéshozót tájékoztatni kell.

Tekintettel arra, hogy a gazdasági kamarák éves szinten több milliárd forint bevétel sorsáról hoznak döntéseket, széles körû konszenzus alakult ki abban a tekintetben, hogy a kamarák vagyongazdálkodását, az önkéntesen befizetett kamarai tagdíjak, illetve a gazdálkodó szervezetek részére elõírt egyéb befizetések kezelését és felhasználását, továbbá az önkéntes tagságú kamarai rendszerre történõ áttéréssel együttjáró részbeni költségvetési finanszírozás felhasználását az Állami Számvevõszéknek kellene ellenõrizni. A javaslat ennek megfelelõen az ÁSZ ellenõrzési jogkörét kiterjeszti a gazdasági kamarákra is.

A törvényjavaslat egyik koncepcionális eleme, hogy nincsenek olyan eltérõ sajátosságok, amelyek a jelenlegi háromtípusú kamara fenntartását szükségessé tennék. A javaslat úgy rendelkezik, hogy a Magyar Kézmûves Kamara a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarába, a kézmûves kamarák a kereskedelmi és iparkamarákba 2000. január 1. napjával beolvadnak. Az integrált kamarán belül a kézmûves tagságnak megfelelõ participációt kell biztosítani. A kézmûipari tevékenységet folytató gazdálkodó szervezetek arányos képviselete értelmében az integrált kamara küldöttgyûlésén és testületi szerveiben képviselõiket 33 % szavazati jog illeti meg. Garanciális szabály, hogy ezeket a személyeket a megszûnõ kamarák tisztségviselõi közül kell kiválasztani. Értelemszerûen az integrációval párhuzamosan a javaslat rendelkezik a jogutódlás és a feladatellátás kérdéseirõl is.

Annak figyelembevételével, hogy a javaslat a kötelezõ kamarai tagság megszüntetését irányozza elõ, az új rendszerre történõ áttéréssel párhuzamosan szükséges, hogy soron kívüli kamarai választásokra kerüljön sor. Ezeket a választásokat a tervezet szerint 2000. december 31. napjáig kell megtartani azzal, hogy az e választások lebonyolításához szükséges technikai jellegû szabályokat a Kormány határozza meg. A választások lebonyolítását megkönnyíti, hogy a javaslat úgy rendelkezik, hogy a gazdálkodó szervezetek tagozatokba és osztályokba történõ besorolásánál az 1999. december 31. napján érvényes besorolási rendet kell figyelembe venni. Az önkéntes kamarai tagságra történõ áttérés azonban nem jelenti azt, hogy az átalakulásig a hatályos törvényben elõírt kötelezettségeket a gazdálkodó szervezetek ne teljesítsék, ezért a javaslat rögzíti, hogy a meg nem fizetett tárgyévi tagdíj köztartozás, amelyet a kamara az adózás rendjérõl szóló törvény rendelkezéseinek megfelelõ alkalmazásával adók módjára hajt be.

A "kamara" elnevezés használatának védelme érdekében a javaslat meghatározza, hogy kik jogosultak elnevezésükben e körülményre utalni.

A javaslat a hatálybalépés vonatkozásában többlépcsõs megoldást alkalmaz, amikor kimondja, hogy a választásig az összeférhetetlenségi, a törvényességi felügyeleti és a választási szabályok, továbbá az átmeneti és záró rendelkezések 2000. január 1. napján lépnek hatályba, amellyel párhuzamosan a gazdálkodó szervezetek cégbírósági bejegyzésének feltételét képezõ kötelezõ kamarai regisztráció eltörlésre kerül.

A törvény többi rendelkezése 2001. január 1-jén lépne hatályba. Értelemszerûen a gazdálkodó szervezetek kötelezõ tagsági jogviszonya is kizárólag ezt megelõzõen, 2000. december 31-én szûnne meg. Garanciális jellegû szabály, hogy a hatályba lépést követõ 60 napon belül a kamarák kötelesek a törvénynek megfelelõ új alapszabályukat kidolgozni, valamint 90 napon belül az országos kamarát megalakítani.

Az új kamarai rendszerre történõ áttérést biztosító közel egyéves átmeneti idõ biztosítása miatt a javaslat úgy rendelkezik, hogy az esetleges idõközi választások során a korábbi törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. A jogfolytonosság és a folyamatos munkavégzés biztosítása érdekében pedig a soron kívüli választásokat követõen a kamarai tisztségviselõk és testületi szervek tagjainak megbízatása az új tisztségviselõk és tagok megválasztásával szûnik meg.

A jogbiztonság követelményeinek megfelelve, a javaslat biztosítja, hogy az átalakulás ne tegye semmissé a nemzetközi kereskedelmi ügyekben kötött szerzõdéseknek a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett mûködõ Állandó Választottbíróságra vonatkozó rendelkezéseit, valamint a megszûnõ Magyar Kézmûves Kamara mellett mûködõ választottbíróság eljárási jogosultságára vonatkozó hatásköri kikötéseit.

Az egyértelmû rendezés érdekében, továbbá a kamarai vagyon megóvása céljából a javaslat a kamarák és a kamarák többségi tulajdonában lévõ közhasznú társaságok tulajdonában lévõ ingatlanokkal, gépjármûvekkel, üzletrészekkel összefüggésben pontosan körülírt kivételekkel elidegenítési és terhelési tilalmat ír elõ az ideiglenes társaságalapítási és tõkeemelési tilalom mellett.