A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA

T/1501. számú
törvényjavaslat

az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról

Elõadó: Járai Zsigmond
pénzügyminiszter

1999. augusztus


1999. évi .......... törvény
az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról

ELSÕ RÉSZ

I. fejezet

Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény módosítása

1. (1) Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: áfa tv.) 7.-a (3) bekezdésének a) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

[Nem minõsül termékértékesítésnek:]

"a) A közhasznú szervezet, a kiemelkedõen közhasznú szervezet részére, továbbá a közérdekû kötelezettségvállalás teljesítése érdekében juttatott természetbeni adomány, amennyiben ezt a társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény adóalapot csökkentõ tételnek minõsíti."

(2) Az áfa tv. 7.-a a következõ (5) bekezdéssel egészül ki:

"(5) Nem minõsül termékértékesítésnek, ha az egyéni vállalkozó halála esetén vállalkozói tevékenységét özvegye vagy örököse, cselekvõképességének elvesztése esetén pedig az egyéni vállalkozó nevében és javára törvényes képviselõje folytatja, és az egyéni vállalkozó özvegye, örököse, vagy törvényes képviselõje az így megszerzett vagyon egészét gazdasági tevékenysége kifejtéséhez használja fel, hasznosítja és nem választott alanyi adómentességet, valamint a vagyon egésze tekintetében teljesíti a 9/A.-ban felsorolt, a kedvezményezett adóalanyra megállapított kötelezettségeket."

2. Az áfa tv. 12.-a a következõ j) ponttal egészül ki:

[A nemzetközi közlekedéshez és a termékek nemzetközi forgalmához közvetlenül kapcsolódó termékértékesítésnek és szolgáltatásnyújtásnak minõsül:]

"j) a NATO Biztonsági Beruházási Program keretében teljesített, a Honvédelmi Minisztérium által igazolt termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás."

3. Az áfa tv. 13.-ának (1) bekezdése a következõ 23. ponttal egészül ki:

[E törvény alkalmazásában:]

"23. folyamatos teljesítés: a tevékenység jellegébõl fakadó, illetõleg a felek közötti szerzõdésben rögzített állandó rendelkezésre állás, amelyben a termék vagy a szolgáltatás tényleges igénybevétele kifejezetten az igénybevevõ döntésétõl függ (így különösen a közüzemi szolgáltatások, a bérbeadás, az átalánydíjas szerzõdésen alapuló tevékenységek, az újság, folyóirat elõfizetéses értékesítése)."

4. Az áfa tv. 15.-a (5) bekezdésének d) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

[(5) A szolgáltatásnyújtás teljesítési helyét a szolgáltatást saját nevében megrendelõ gazdasági tevékenységének székhelye, illetve állandó telephelye, ezek hiányában pedig állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye határozza meg:]

"d), ügyvédi, számviteli, adóügyi szolgáltatásoknál, illetve mérnöki szolgáltatásoknál - kivéve a (2) és (4) bekezdésben meghatározott mérnöki szolgáltatásokat - továbbá más, ezekhez hasonló szaktanácsadásoknál;"

5. Az áfa tv. 16.-a a következõ (9) bekezdéssel egészül ki:

"(9) A közös jogkezelés körében nyújtott közvetített szolgáltatás esetén, ha a szolgáltatás ellenértékét jogszabály, vagy törvényi felhatalmazás alapján hozott felosztási szabályzat állapítja meg, a teljesítés idõpontja az ellenértékrõl szóló értesítés kézhezvételének napja."

6. Az áfa tv. 17.-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Ha a termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás teljesítését megelõzõen az ellenértékbe beszámítható pénzösszeget fizetnek (a továbbiakban: elõleg), a pénzösszeg átvételének (jóváírásának) napja teljesítési idõpontnak tekintendõ."

7. Az áfa tv. 20.-ának (6) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(6) Az a kettõs könyvvitelt vezetõ adóalany, aki (amely) nyilvántartási kötelezettségének - a költségvetés alapján gazdálkodó szervek beszámolási és könyvvezetési kötelezettségérõl szóló kormányrendelet szerint - módosított teljesítési szemléletben tesz eleget, e alkalmazásában az egyszeres könyvvitelt vezetõ adóalannyal esik egy tekintet alá."

8. Az áfa tv. 30.-a (3) bekezdésének b) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

[(3)Az adóalany]

"b) könyvtári szolgáltatás (SZJ 92.51.11.0) nyújtása"

[tekintetében választhatja az adófizetési kötelezettséget is. Ha azonban élt a választás jogával, attól a választást követõ második adóév végéig nem térhet el.]

9. (1) Az áfa tv. 32.-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

[(1) A 34. szerinti adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendõ adó összegébõl [ 48. (1) bekezdése] levonja]

"a) azt az adóösszeget, melyet a részére teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás során egy másik adóalany - ideértve átalakulás esetén annak jogelõdjét is - rá áthárított;"

(2) Az áfa tv. 32.-a a következõ (3) bekezdéssel egészül ki:

"(3) Átalakulás esetén a jogelõdnél a jogutód cégjegyzékbe való bejegyzése napjától keletkezett elõzetesen felszámított adó tekintetében az adólevonási jogot a jogutód - több jogutód esetén a felek külön megállapodásában kijelölt jogutód - gyakorolja."

10. (1) Az áfa tv. 33. -a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

[(1) Nem vonható le az elõzetesen felszámított adó, ha az adóalany a terméket és a szolgáltatást]

"a) egészben vagy részben - függetlenül attól, hogy azok jogilag, vagy természetük szerint oszthatók - nem az adóalanyiságot eredményezõ gazdasági tevékenységéhez használja fel, hasznosítja, kivéve, ha a terméket és a szolgáltatást részben a 7. (3) bekezdésében meghatározott célok elérése érdekében használja fel, hasznosítja;"

(2) Az áfa tv. 33.-a (2) bekezdésének c) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

[(2) Nem vonható le az elõzetesen felszámított adó továbbá:]

"c) a távolsági és helyi személytaxi-közlekedés (SZJ 60.22.11) igénybevétele esetén."

11. Az áfa tv. 44.-a a következõ (4) bekezdéssel egészül ki, egyidejûleg a jelenlegi (4) bekezdésének számozása (5) bekezdésre változik:

"(4) Átalakulás esetén a cégbejegyzési kérelemrõl hozott végzés kézhezvétele napjáig az adóalany köteles az általa kibocsátott számlán, egyszerûsített számlán, számlát helyettesítõ okmányon az "átalakulás alatt" kifejezést feltüntetni."

12. Az áfa tv. 47.-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) Az az adóalany, akinek (amelynek) a tárgyévet megelõzõ évben a gazdasági tevékenységébõl származó általános forgalmi adót nem tartalmazó termékértékesítésének, szolgáltatásnyújtásának ellenértéke - kivéve a XIII. fejezetben szabályozott különleges jogállású mezõgazdasági termelõ mezõgazdasági tevékenységébõl elért ellenértéket - , vagy annak idõarányosan éves szintre átszámított összege a 8 millió forintot nem haladta meg, és az (1) bekezdés a) pontjában foglalt feltételnek nem felel meg, a tárgyévrõl éves adóbevallás benyújtására kötelezett.

Az éves bevallás benyújtására kötelezett adóalany negyedéves bevallásra köteles áttérni, ha a tárgyévben a gazdasági tevékenységébõl származó általános forgalmi adót nem tartalmazó termékértékesítésének, szolgáltatásnyújtásának ellenértéke - kivéve a XIII. fejezetben szabályozott különleges jogállású mezõgazdasági termelõ mezõgazdasági tevékenységébõl elért ellenértéket - a 8 millió forintot elérte. A tárgyévi elsõ bevallást a tárgyév elsõ napjától azon negyedév utolsó napjáig terjedõ idõszakról kell - a negyedéves bevallás benyújtására elõírt idõpontig - benyújtani, amelyben az adóalany az értékhatárt elérte."

13. (1) Az áfa tv. 48.-ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(4) Az adóhatóság az adó-visszaigénylési kérelmet akkor teljesíti, ha

a) az éves és a negyedéves bevallásra kötelezett adóalany esetén

aa) a 28. és 29. -ban meghatározott adómérték alá tartozó termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás összesített adóalapja az adóév elejétõl, illetve - ha az adóalany év közben jelentkezik be - az adóalanyként történõ bejelentkezés idõpontjától kezdõdõen az adóéven belül göngyölítetten eléri vagy meghaladja a 4 millió forintot; vagy

ab) a tárgyi eszköz beszerzésére - ideértve a saját vállalkozásban megvalósított beruházást is - jutó levonható, korábban vissza nem igényelt elõzetesen felszámított adó göngyölített összege legalább 200 000 forinttal meghaladja az ugyanezen idõszakban fizetendõ adó göngyölített összegét, feltéve, hogy az adóbevallás benyújtása esedékességének idõpontjáig az adóalany a tárgyi eszköz adóval növelt ellenértékét megfizette;

b) a havi bevallásra kötelezett adóalany esetén az a) pontban foglalt feltételek teljesítésén túl az elszámolandó adó a tárgyéven belül legalább három egymást követõ hónapban negatív; kivéve azt az adóalanyt, aki (amely) gyakorított általános forgalmi adó megállapításra jogosult;

c) a jogutód nélkül megszûnõ adóalany esetén a tárgyévet megelõzõ évben az aa) pont szerinti összesített adóalapjának legalább 40%-a a 29.-ban vagy az 1. számú mellékletben felsorolt termékértékesítésbõl és szolgáltatásnyújtásból származik."

(2) Az áfa tv. 48.-a a következõ (5)-(6) bekezdésekkel egészül ki, egyidejûleg a jelenlegi (5) bekezdésének számozása (7) bekezdésre változik:

"(5) A negatív elszámolandó adót - legfeljebb annak összegéig - csökkenteni kell azon beszerzésekre jutó adóval, amelyeknek adóval növelt ellenértékét az adóalany a visszaigénylési kérelmet tartalmazó bevallás benyújtására elõírt idõpontig nem fizette meg. A negatív elszámolandó adó vissza nem téríthetõ részét az adóalany a (3) bekezdés a) pontja szerint veheti figyelembe.

(6) Átalakulás esetén a jogelõd megszûnéshez kapcsolódó adóbevallásában szerepeltetett negatív elszámolandó adót a jogutód - a (3) bekezdés a) pontja szerint - fizetendõ adót csökkentõ tételként veheti figyelembe."

14. Az áfa tv. 48/A.-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"48/A. Az az adóalany, aki (amely) bejelentkezésekor kizárólag tárgyi adómentes termékértékesítést és szolgáltatásnyújtást végzõként jelentkezett be, mentesül az adott adómegállapítási idõszakra vonatkozóan az adóbevallási és megállapítási kötelezettség alól, ha az adott adómegállapítási idõszakban kizárólag tárgyi adómentes értékesítést végez, és a 40. (2) bekezdése szerint adó fizetésére nem kötelezett."

15. Az áfa tv. 49.-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) Az alanyi adómentesség választására jogosító összeghatár 2 000 000 forint, a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti átalányadózást választó egyéni vállalkozó adóalany esetén az alanyi adómentesség összeghatára 4 000 000 forint."

16. (1) Az áfa tv. 65.-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép, egyidejûleg a a következõ (4) bekezdéssel egészül ki:

"(3) E fejezet rendelkezéseit arra a termékértékesítésre és szolgáltatásnyújtásra kell alkalmazni, melyet az adóalany az utas részére saját nevében - az utazásszervezõ és -közvetítõ tevékenységrõl szóló kormányrendeletben meghatározott utazási csomagként - teljesít, és amelyhez más adóalany által értékesített terméket és nyújtott szolgáltatást használ fel, hasznosít.

(4) E fejezet alkalmazásában teljesítési idõpont a részvételre jogosító útiokmányok átadásának napja."

(2) Az áfa tv. 66.-a (1) bekezdésének elsõ mondata helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Az idegenforgalmi tevékenységet folytató adóalany adóalapja az általa elért, önálló pozíciószámonként számított árrés."

(3) Az áfa tv. 66.-a a következõ (5)-(6) bekezdésekkel egészül ki:

"(5) Az idegenforgalmi tevékenységet folytató adóalany számlázási kötelezettségének olyan módot tesz eleget, hogy e fejezet rendelkezései szerint teljesített szolgáltatásnyújtásáról kibocsátott számlában, egyszerûsített számlában, számlát helyettesítõ okmányban nem tüntethet fel áthárított adót, felszámított adómértéket és a 44. (2) bekezdése szerinti százalékértéket.

(6) Önálló pozíciószámon kell nyilvántartani azokat a szervezett utakat, amelyek azonos településre (településekre) irányulnak, azonos tartalmú és színvonalú szolgáltatásokat kínálnak függetlenül attól, hogy az azonos pozíciószámon belül eltérõ idõpontokban eltérõ részvételi díj mellett több utazási turnus is indítható."

17. Az áfa tv. 67.-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"A hivatkozással meghatározott termékek (építmények) és szolgáltatások vonatkozásában

a) a Központi Statisztikai Hivatal Építményjegyzékének (ÉJ), valamint Szolgáltatások Jegyzékének (SZJ) az 1999. év július hónap 1. napján,

b) a Kereskedelmi Vámtarifa (vtsz.) 1998. év június hónap 30. napján

érvényes besorolási rendjét kell irányadónak tekinteni. A besorolási rend ezt követõ (idõközi) változása az adókötelezettséget nem változtatja meg."

18. Az áfa tv. 70.-a (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

[(2) Nem kell nyugtát kibocsátani:]

"a) a szerencsejáték szolgáltatás (SZJ 92.71.10) nyújtása esetén, kivéve a szelvényértékesítést és más kiegészítõ szolgáltatást (SZJ 92.71.10.9);"

II. fejezet

A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 1997. évi CIII. törvény módosítása

19. A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 1997. évi CIII. törvény (továbbiakban: Jöt.) 3. -ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) Jövedéki termékek:

a) az ásványolaj,

b) az alkoholtermék,

c) a sör,

d) a bor,

e) a pezsgõ,

f) a köztes alkoholtermék,

g) a dohánygyártmány."

20. A Jöt. 6. -ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) Amennyiben a rendõrség, a fogyasztóvédelmi felügyelõség, a közterületfelügyelet, az Országos Borminõsítõ Intézet, a vámhatóság hatósági feladatokat ellátó, de e törvény szerint hatáskörrel nem rendelkezõ szerve, továbbá bármely más hatóság a tevékenysége során a jövedéki termékkel összefüggõ jogsértõ magatartás gyanúját állapítja meg, a bizonyítékokat rögzíti, a jövedéki terméket a rá vonatkozó szabályok szerint lefoglalja, és ezt követõen az ügyet az illetékes vámhatóságnak átadja."

21. (1) A Jöt. 7. -ának 1. pontja új j) alponttal egészül ki:

[1. jövedéki termék belföldi elõállítása: a belföldön bármilyen alapanyag, termék felhasználásával, bármilyen eljárással végzett termelési, feldolgozási, kiszerelési (palackozási) tevékenység, amelynek eredményeként jövedéki termék jön létre, kivéve:]

"j) a természetes személy mûvelésében álló, 500 m2-nél kisebb szõlõterületen termelt szõlõbõl saját fogyasztásra szánt bor elõállítása naptári évenként, háztartásonként legfeljebb 1000 liter mennyiségig."

(2) A Jöt. 7. -ának 3. pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"3. vámtarifaszám: a Kereskedelmi Vámtarifa 1998. június 30-án hatályos szövegének áruazonosító számai. A tíz számjegynél kevesebb számjeggyel megadott vámtarifaszám esetén annak valamennyi alszámos bontása is ideértendõ;"

(3) A Jöt. 7. -ának 6. pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"6. adóraktár (ideértve az 54/E. szerinti egyszerûsített adóraktárt is): az a fizikailag (pl. fallal, kerítéssel, mérési ponttal) elkülönített, helyrajzi számmal beazonosított, egy technológiai egységet képezõ üzem, raktár, ahol az e törvényben meghatározott engedély birtokában jövedéki termék elõállítása folyik, illetve ahol olyan jövedéki termék tárolását, raktározását végzik, amely után az adót még nem fizették meg;"

(4) A Jöt. 7. -ának 18. pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"18. megbízható adós: az a személy, aki legalább 2 éve engedéllyel végez adóraktárban folytatható tevékenységet, illetve aki legalább 2 éve folytat az e törvény szerinti jövedéki engedély birtokában jövedéki engedélyes kereskedelmi, export- és import tevékenységet, és a vámtörvény szerint vámszempontból megbízható, terhére jogerõs határozattal a kérelem benyújtását megelõzõ 2 évben összességében a jövedéki biztosíték értékének 10 százalékát meghaladó jövedéki bírságot vagy adóbírságot a vámhatóság vagy az adóhatóság nem állapított meg, továbbá a jövedéki biztosíték értékének 10 százalékát meghaladó összegû, az esedékességet 30 nappal meghaladóan rendezett vagy rendezetlen adótartozása nem volt, kivéve az olyan adótartozást, amelyre fizetési könnyítést (fizetési halasztás, részletfizetés) engedélyeztek;"

22. (1) A Jöt. 11. -a (1) bekezdésének f) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

[(1) A jövedéki termék adófelfüggesztéssel szállítható]

"f) adómentes felhasználás esetén az adómentes felhasználó keretengedélyében szereplõ telephelyei között."

(2) A Jöt. 11. -a (5) bekezdésének elsõ mondata helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(5) A termékkísérõ okmány az adófelfüggesztéssel szállított jövedéki termék származásának, eredetének, valamint adóraktárba való be-, illetve kitárolásának, adómentes felhasználó részére történõ átadásának, az adómentes felhasználó keretengedélyében szereplõ telephelyei közötti szállításnak, külföldre, tranzitterületre való kiléptetésének az igazolására szolgáló bizonylat."

23. (1) A Jöt. 13. -a (1) bekezdésének felvezetõ mondata és c) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"Az adóraktár engedélyese - ha törvény másként nem rendelkezik - a felfüggesztett adómegállapítási- és adófizetési kötelezettsége alól véglegesen mentesül, ha a kitárolt jövedéki terméket"

"c) végleges rendeltetéssel külföldre, tranzitterületre kiléptették - ideértve azt az esetet is, ha

ca) az üzemanyag petróleumot és a repülõbenzint nemzetközi légi közlekedésben résztvevõ külföldi és belföldi lajstromjelû repülõgép üzemanyagtartályába töltik nemzetközi repülés vagy a hatóságilag szabályozott éves légügyi felülvizsgálat, hajtómû cserék utáni hajtómû próbák, gyakorló repülések, valamint a kormányzati (állami) repüléseket megelõzõ kötelezõ hatósági berepülések során való felhasználás céljából -,

cb) a gázolajat a külföldi és belföldi lajstromjelû, külföldi célállomású hajó üzemanyagtartályába töltik, feltéve, hogy a hajónak a gázolaj betöltését követõen az elsõ kikötése a határon történõ jelentkezési kötelezettség kivételével Magyarországon kívül van -,

és azt a vámhatóság igazolta,"

(2) A Jöt. 13. -ának (1) bekezdése a következõ e) ponttal egészül ki:

[(1) Az adóraktár engedélyese - ha törvény másként nem rendelkezik - a felfüggesztett adómegállapítási és adófizetési kötelezettsége alól véglegesen mentesül, ha a kitárolt jövedéki terméket]

"e) - amennyiben az a 2710 00 26, 2710 00 27, 2710 00 29, 2710 00 32, 2710 00 51, 2710 00 66 01, 2710 00 67 01, 2710 00 68 01 vámtarifaszámú ásványolaj termék - az Észak-atlanti Szerzõdés tagállamainak és az 1995. évi CII. törvényben kihirdetett Békepartnerség más résztvevõ államainak Magyarországon tartózkodó fegyveres erõi és polgári állománya részére a szolgálati jármûvek, légi jármûvek és hajók üzemanyag ellátása céljából, a külön jogszabályban meghatározott rendelkezések szerint szállították ki és igazolták vissza az átvételt."

(3) A Jöt. 13. -a (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

[(2) Az adóraktár engedélyese véglegesen mentesül az adóraktárban tárolt azon jövedéki termékre felfüggesztett adómegállapítási és adófizetési kötelezettség alól,]

"a) amelyet az adóraktárban egy másik termék elõállításához használtak fel, ideértve azt is, ha a kõolajfinomító adóraktár az ásványolaj termék elõállítását szolgáló hõtermelésre vagy e célból segédanyagként használ fel ásványolaj terméket;"

24. (1) A Jöt. 14. -ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) Amennyiben az adófelfüggesztéssel szállított, valamint a vám adóraktárból vámáruként kiraktározott jövedéki termék 13. (1) bekezdés és (3) bekezdés a) pontja szerinti betárolásának, kiléptetésének, kiraktározásának, illetve a 13. (1) bekezdésének e) pontja esetében az átvételnek a külön jogszabály rendelkezései szerinti igazolása a kitárolást követõ 30 napon belül nem történik meg, a kitároló adóraktár engedélyesének, adómentes felhasználónak a kitárolást követõ 31. napon beáll az adómegállapítási és adófizetési kötelezettsége, kivéve, ha az adóraktár engedélyese kétséget kizáróan igazolni tudja, hogy a 13. (1) bekezdése c) és d) pontjában meghatározott végleges mentesüléssel járó esemény bekövetkezett, de az errõl szóló igazolás a vámhatóságtól nem érkezett meg."

(2) A Jöt. 14. -ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(4) A jövedéki termék 30. (1) bekezdés szerint nem adómentes célra történõ felhasználása esetén az adómentes felhasználónak a megállapított különbözetre (készlethiányra) a tárgynegyedév utolsó napján beáll az adómegállapítási és adófizetési kötelezettsége."

25. (1) A Jöt. 19. -a (1) bekezdésének felvezetõ mondata és a) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Adóraktári engedélyre olyan személy jogosult,

a) aki könyvvezetési kötelezettségének - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - a kettõs könyvvezetés szabályai szerint tesz eleget, továbbá olyan nyilvántartási, bizonylati rendszert alkalmaz, hogy annak alapján a felhasznált alapanyag, valamint a termelt, a raktározott jövedéki termék mennyiségi számbavétele ellenõrizhetõ;"

(2) A Jöt. 19. -ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) Az egyéni vállalkozói igazolvánnyal rendelkezõ személy, továbbá a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja törvény) szerinti mezõgazdasági õstermelõ mentesül a kettõs könyvvezetés és a mérleg hitelesítés kötelezettsége alól, ha az egyéni vállalkozókra az Szja törvény 5. számú mellékletében elõírt nyilvántartást vezet."

26. A Jöt. 21. -ának (6) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(6) Az adóraktári engedély mellékleteként az adóraktárra kiállított adóraktár-betétlapon kell rögzíteni a tevékenységet és a jövedéki terméket, amelyre az engedély szól. Adóraktár a 3. (2) bekezdésének a)-g) pontjában foglalt termékcsoportok egyikére engedélyezhetõ azzal, hogy a 3. (2) bekezdésének b), d), e) és f) pontjában megjelölt jövedéki termékek ugyanabban az adóraktárban is elõállíthatók, raktározhatók, illetve tárolhatók."

27. A Jöt. 22. -ának (11) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(11) A jövedéki biztosíték készpénz, vagy belföldi székhelyû hitelintézet által vállalt vagy felülgarantált bankgarancia, vagy az Agrár-Vállalkozási Hitelgarancia Alapítvány által adott garancia (a továbbiakban együtt: bankgarancia) lehet. A készpénzben nyújtott jövedéki biztosíték után a vámhatóságnak kamatfizetési kötelezettsége nincs. Bankgaranciaként a visszavonhatatlan vagy a kizárólag olyan visszavonható bankgarancia fogadható el, amely a visszavonás lehetõségét a vámhatóság jóváhagyásához is köti. A vámhatóság a bankgarancia visszavonását akkor hagyja jóvá, ha az adóraktár engedélyesnek nincs adótartozása. A bankgarancia érvényességének lejártát legalább 60 nappal megelõzõen az érvényesség lejártának napját követõ naptól érvényes újabb bankgaranciát kell a vámhatósághoz benyújtani, hogy a 19. (1) bekezdésének d) pontjában foglalt feltétel teljesítettnek tekinthetõ legyen."

28. A Jöt. 24. -ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Adóraktárból a jövedéki termék

a) adófelfüggesztés mellett - a 11. (5) bekezdésének harmadik, negyedik mondatában foglalt rendelkezés szerinti eltéréssel - csak termékkísérõ okmánnyal tárolható ki,

b) szabadforgalomba - kivéve a sûrített gáztöltõ adóraktárat - az eredet igazolására alkalmas bizonylat (a továbbiakban: egyszerûsített kísérõ okmány) egyidejû kiállításával, és a szállítást végzõ részére történõ átadásával bocsátható. Az egyszerûsített kísérõ okmány az adófizetési kötelezettség megállapításához szükséges adatokat, a feladó, a vevõ (címzett), a fuvarozó azonosításához szükséges adatokat tartalmazza."

29. A Jöt. 25. -ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Az adóraktár engedélyese - kivéve a sûrített gáztöltõ adóraktár engedélyesét - a jövedéki termék értékesítésérõl vevõnként (címzettenként), - üzemanyag tároló adóraktárból a raktározott ásványolaj termék tulajdonosának történõ kitárolás esetén tulajdonosonként - külön nyilvántartást is köteles vezetni, és az értékesített, kitárolt jövedéki termék értékét és mennyiségét havonta, tárgyhó végén összesíteni."

30. A Jöt. 26. -a (4) bekezdésének a) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

[(4) A kérelmezõ a (2)-(3) bekezdésben foglalt feltételek fennállása mellett is csak akkor kaphat keretengedélyt, ha]

"a) a jövedéki terméket az e törvény szerinti adómentes célra felhasználó üzem, illetve a jövedéki termék raktározására, tárolására szolgáló raktár kialakítása, berendezése a beszerzett jövedéki termék biztonságos tárolására és a felhasználás, valamint a készlet pontos megállapítására alkalmas;"

31. A Jöt. 27. -a a következõ (8) bekezdéssel egészül ki:

"(8) Az adómentesen beszerzett jövedéki termék feldolgozását végzõ üzemtõl térben elkülönülõ, más - nem összefüggõ - helyrajzi számon nyilvántartott, az adómentesen beszerzett jövedéki termék betárolására, raktározására és feldolgozásra történõ kitárolására szolgáló raktárnak a keretengedélyben telephelyként való engedélyezése abban az esetben lehetséges, ha a jövedéki termék feldolgozása és ugyanazon helyen történõ tárolása hatósági elõírásba ütközik, vagy annak megszüntetése csak aránytalanul nagy költségráfordítás mellett lenne lehetséges."

32. A Jöt. 30. -ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Az adómentes felhasználó a tárgynegyedévet követõ hó 15. napjáig, illetve a jogosultság megszûnésének napját követõ 15. napig elszámolást készít a jövedéki terméknek a 13. (3)-(4) bekezdése szerint adómegállapítási és adófizetési kötelezettség alóli mentesüléssel járó tárgynegyedévi felhasználásáról (készletcsökkenésérõl). Ha az elszámolás alapján kimutatott nyilvántartás szerinti tárgynegyedévi zárókészlet meghaladja a 33. (3)-(4) bekezdése szerint készletfelvétellel megállapított tényleges zárókészletet, a különbözetet (készlethiányt) nem adómentes célra történõ felhasználásnak kell tekinteni. A vámhatóság az elszámolásban szereplõ adatokat a helyszínen ellenõrzi és igazolja."

33. (1) A Jöt. 31. -a (1) bekezdésének felvezetõ mondata a következõk szerint módosul és a bekezdés d) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Ha törvény másként nem rendelkezik, a megfizetett adó visszaigénylésére (levonására) jogosult"

"d) az a személy, aki adóraktárból vagy importálótól a 37. (1) bekezdésben megjelölt ásványolajat, a 47. (1) bekezdésében megjelölt alkoholterméket, illetve a bort adóval növelt áron szerezte be és adómentes célra használta fel."

(2) A Jöt. 31. -a (9) bekezdésének c) és d) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép, a jelenlegi d) pont jelölése e) pontra változik:

[(9) A visszaigénylés (levonás) jogosultságát a jövedéki termék adóval növelt áron való beszerzését, illetve importálását igazoló eredeti bizonylattal, továbbá]

"c) az (1) bekezdés c) pontja esetében - a d) pontban foglalt eltéréssel - a jövedéki termék külföldre, tranzitterületre történõ kiszállítását igazoló, a vámhatóság által kiállított, az exportáló nevére szóló vámokmánnyal, továbbá a jövedéki termékre a fogadó államban kivetett vám- és adóterhek megfizetésérõl szóló igazolással,

d) az üzemanyag petróleum és a repülõbenzin esetén az üzemanyagnak a nemzetközi légi közlekedésben résztvevõ külföldi és belföldi lajstromjelû repülõgép üzemanyagtartályba való betöltése és a repülõgép külföldre távozása határvámhivatal általi igazolásával,"

34. A Jöt. 33. -ának (5) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép és a jelenlegi (5) bekezdés számozása (6) bekezdésre változik:

"(5) Adóvisszaigénylés (adóvisszatérítés) esetén a kérelem elbírálása során végzett kiutalás elõtti ellenõrzés a hatósági felügyelettel egy tekintet alá esik."

35. A Jöt. 34. -a (1) bekezdésének h) és i) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

[(1) E törvény alkalmazásában ásványolajnak]

"h) a 2902 11, 2902 19 91, 2902 19 99, 2902 20, 2902 30, 2902 41 00, 2902 42 00, a 2902 43 00 és a 2902 44 vámtarifaszám alatti termék,

i) a 3403 11 00, 3403 19 3811, 3814 és 3817 vámtarifaszám alatti termék"

[minõsül.]

36. (1) A Jöt. 36. -ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Az ásványolaj adójának mértéke - a (2) bekezdésben foglalt eltéréssel -:

a) a 2710 00 26, a 2710 00 27, 2710 00 29 és a 2710 00 32 vámtarifaszám alatti ólmozatlan benzinekre 93,00 Ft/liter,

b) a 2710 00 26, a 2710 00 34 és a 2710 00 36 vámtarifaszám alatti ólmozott benzinekre 100,50 Ft/liter,

c) a 2710 00 11, 2710 00 15, 2710 00 21, 2710 00 25, 2710 00 37 és a 2710 00 39 vámtarifaszám alatti egyéb benzinekre - a finomvegyszernek minõsülõ ásványolaj termék kivételével - 100,50 Ft/liter,

d) a 2710 00 41, 2710 00 45, 2710 00 51, 2710 00 55 és a 2710 00 59 vámtarifaszám alatti petróleumokra - a finomvegyszernek minõsülõ ásványolaj termék kivételével - 100,50 Ft/liter,

e) a 2710 00 61, 2710 00 65, 2710 00 66, 2710 00 67 és a 2710 00 68 vámtarifaszám alatti gázolajokra, tüzelõolajokra, továbbá azokra a 2710 00 71, 2710 00 72, 2710 00 74, 2710 00 76, 2710 00 77, 2710 00 78 vámtarifaszám alá tartozó fûtõolajokra, amelyek viszkozitása 20 oC hõmérsékleten kisebb, mint 10 mm2/s, vagy a desztillációs vizsgálatnál a 250 oC hõmérsékletig átdesztilláló rész mennyisége meghaladja a 25 %-ot, vagy a 350 oC hõmérsékletig átdesztilláló rész mennyisége meghaladja a 80 %-ot, vagy 15 C-on mért sûrûsége kisebb 860 kg/m3-nél, 80,20 Ft/liter,

f) a 2711 11, 2711 12, 2711 13, 2711 19 vámtarifaszám alatti természetes gáz és egyéb gáz termékbõl arra a cseppfolyós halmazállapotú szénhidrogénre, amelyet közúti jármûvek üzemanyagaként értékesítenek, importálnak vagy e célra használnak fel, 43,00 Ft/kg,

g) a 2711 21 és a 2711 29 vámtarifaszám alatti természetes gáz és egyéb gáz termékbõl arra a sûrített gáz halmazállapotú szénhidrogénre, amelyet közúti jármûvek üzemanyagaként értékesítenek, importálnak vagy e célra használnak fel, 22,00 Ft/nm3,

h) a 2707 10, 2707 20, 2707 30, 2707 50, 2902 20, 2902 30, 2902 41, 2902 42, 2902 43, 2902 44 vámtarifaszám alatti benzolra és homológjaira - a finomvegyszernek minõsülõ ásványolaj termék kivételével - 100,50 Ft/liter,

i) a 2710 00 81, 2710 00 83, 27 10 00 85 vámtarifaszám alatti kenõolajra 72,20 Ft/kg,

j) a 3811 vámtarifaszám alatti adalékanyagokra, kivéve az 5 kilogramm vagy annál kisebb kiszerelésû adalékanyagot, 72,20 Ft/kg,

k) a 2709 00 10 vámtarifaszám alatti földgáz kondenzátumra - a stabilizálatlan gazolin kivételével - 100,50 Ft/liter,

l) a 34. szerinti, de e a)-k) pontjában nem említett ásványolajra - a 2710 00 87 vámtarifaszám alá tartozó kétütemû motorolaj kivételével - a belsõégésû motorokhoz motorbenzinként, a motorbenzin adalékaként vagy higítóanyagaként való kínálás, értékesítés vagy felhasználás esetén 100,50 Ft/liter, a belsõégésû motorokhoz gázolajként, a gázolaj adalékaként vagy higítóanyagaként, illetve a tüzelõolajként történõ kínálás és értékesítés vagy felhasználás esetén 80,20 Ft/liter, a közúti jármûvek üzemanyagaként kínált, értékesített vagy felhasznált cseppfolyós halmazállapotú gáz esetén 43,00 Ft/kg, gáz halmazállapot esetén 22,00 Ft/nm3."

(2) A Jöt. 36. -ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) Az adó mértéke az (1) bekezdés a), b), d), e) és l) pontjában meghatározott mérték 20,00 Ft/literrel, illetve a cseppfolyós halmazállapotú gáz esetén 20 Ft/kilogrammal, gáz halmazállapot esetén 20 Ft/nm3-rel növelt összege, amennyiben a termék nem felel meg a hatályos magyar szabvány, illetve a Magyar Gyógyszerkönyv elõírásainak."

37. (1) A Jöt. 37. -a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

[(1) Adómentes célú felhasználásnak minõsül]

"a) - a 2710 00 26, 2710 00 27, 2710 00 29, 2710 00 32, 2710 00 34, 2710 00 36, 2710 00 37, 2710 00 66, 2710 00 67, 2710 00 68, 2711 12 és a 2711 13 vámtarifaszám alatti ásványolajon kívül - a 36. -ban megjelölt ásványolaj felhasználásával egy másik termék nem adóraktárban történõ elõállítása, feltéve, hogy a felhasznált ásványolaj az elõállított új termék részévé válik, vagy az új termék az ásványolaj kémiai átalakulásával keletkezik;"

(2) A Jöt. 37. -a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

[(1) Adómentes célú felhasználásnak minõsül]

"b) a 2710 00 26, 2710 00 27, 2710 00 29, 2710 00 32, 2710 00 51, 2710 00 66 01, 2710 00 67 01, 2710 00 68 01 vámtarifaszámú ásványolaj terméknek az Észak-atlanti Szerzõdés tagállamai és az 1995. évi CII. törvényben kihirdetett Békepartnerség más résztvevõ államai Magyarországon tartózkodó fegyveres erõi és polgári állománya által a szolgálati jármûvek, légi jármûvek és hajók üzemanyagaként, valamint a 2710 00 51 vámtarifaszám alatti üzemanyag petróleumnak kizárólag sugárhajtású és gázturbina meghajtású, katonai lajstromjelû légi jármû hajtóanyagaként való felhasználása;"

(3) A Jöt. 37. -a (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

[(1) Adómentes célú felhasználásnak minõsül]

"c) a 2710 00 66 02, 2710 00 67 02, 2710 00 68 02 vámtarifaszám alatti tüzelõolaj mûködési engedéllyel rendelkezõ erõmûben vagy távhõtermelõ létesítményben kizárólag villamos energia és/vagy hõtermelésre való felhasználása;"

(4) A Jöt. 37. -a (3) bekezdésének b) és c) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

[(3) Az (1) bekezdés b) pontja szerinti adómentes felhasználás esetében ]

"b) keretengedélyre az az a) pont alá tartozó gazdálkodó szerv jogosult, aki az (1) bekezdés b) pontjában megjelölt üzemanyag beszerzését az alapító okiratában meghatározott feladatként végzi;

c) az (1) bekezdés b) pontjában megjelölt üzemanyag beszerzése, nyilvántartása és elszámolása tekintetében a külön jogszabály rendelkezéseit kell alkalmazni."

38. (1) A Jöt. 41. -a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

[(1) Ásványolaj adóraktári engedély]

"b) a kõolajfinomító engedélyesének a kõolajfinomító területén kívül található ásványolaj tárolására, raktározására alkalmas tárolóra, ahol a betárolt ásványolaj termék kiszerelése, továbbá a Magyar Gyógyszerkönyvben meghatározott benzin és a hatályos magyar szabvány szerinti finomított petróleum elõállítása, valamint adalékanyag és kenõolaj gyártás is végezhetõ külön engedély nélkül, adóraktári engedéllyel (a továbbiakban: finomítói ásványolaj-raktár);"

(2) A Jöt. 41. -ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) A 36. (1) bekezdésének a)-e), h), k) pontjában meghatározott ásványolajtermék - a Magyar Gyógyszerkönyvben meghatározott benzin, valamint a hatályos magyar szabvány szerinti finomított petróleum kivételével -, továbbá a 2710 00 71, 2710 00 72, 2710 00 74, 2710 00 76, 2710 00 77, 2710 00 78 vámtarifaszám alatti fûtõolaj csak kõolajfinomítóban vagy olefingyárban gyártható."

(3) A Jöt. 41. -ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(4) Az (1) bekezdésben foglalt eseteken kívül ásványolaj adóraktári engedély

a) a 2710 00 26 vámtarifaszámú repülõbenzinnek, valamint a 2710 00 51 vámtarifaszámú üzemanyag petróleumnak az állandó nyitvatartással, állandó vámhatósági felügyelet mellett üzemelõ közforgalmú nemzetközi repülõtéren történõ tárolására (a továbbiakban: repülõtéri adóraktár);

b) a 2710 00 66 01 vámtarifaszámú üzemanyagcélú gázolajnak az állandó nyitvatartással, állandó vámhatósági felügyelet mellett üzemelõ, közforgalmú nemzetközi hajózási üzemanyagtöltõ kikötõben történõ tárolására, kizárólag külföldi és belföldi lajstromjelû, külföldi célállomású hajók részére való kiszolgálására (a továbbiakban: kikötõi adóraktár)

is adható."

(4) A Jöt. 41. -a (5) bekezdésének e) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép és a bekezdés kiegészül a következõ g) ponttal:

[(5) Az ásványolaj adóraktárra adóraktári engedély akkor adható, ha adóraktáranként]

"e) az üzemanyagtárolóban legalább 10 000 m3,"

"g) a kikötõi adóraktárban legalább 200 m3,

[a talajjal egybeépített, vagy a talajhoz rögzített, az illetékes hatóság által engedélyezett és - a cseppfolyós gáztöltõ és a kõszénkokszoló kivételével - hitelesített tárolótartály áll rendelkezésre. A terméktávvezetékre a kõolajfinomító, a finomítói ásványolaj-raktár, a repülõtéri adóraktár, a jövedéki engedélyes telephely között kiépített, talajhoz rögzített, föld feletti és/vagy föld alatti vonalvezetésû, ásványolaj termék szállítására alkalmas, külön szabályozott elszámolású csõvezeték-rendszer esetén adható adóraktári engedély.]

(5) A Jöt. 41. -a (6) bekezdésének e) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

[(6) A jövedéki biztosítékot adóraktáranként]

"e) a repülõtéri adóraktár és a kikötõi adóraktár esetén legfeljebb 200 millió Ft,"

[értékben kell nyújtani.]

(6) A Jöt. 41. -a a következõ (7) bekezdéssel egészül ki:

"(7) A finomítói adóraktár kivételével az olyan ásványolaj termék elõállítására alkalmas desztilláló berendezést, amelyre e törvény adómértéket állapít meg, kizárólag a vámhatóság engedélyével szabad elõállítani, birtokolni és értékesíteni."

39. (1) A Jöt. 43. -ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) Az adó mértéke - a (3)-(4) bekezdésben foglalt eltéréssel - hektoliterfokonként 1500 forint."

(2) A Jöt. 43. -ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) A 2208 20 vámtarifaszám alá tartozó borpárlat adója hektoliterfokonként 1290 forint, a 2208 90 33, 2208 90 38, 2208 90 41, 2208 90 45, 2208 90 48, 2208 90 71 vámtarifaszám alá tartozó gyümölcspálinka adója hektoliterfokonként 1232 forint (a továbbiakban borpárlat és gyümölcspálinka együtt: pálinka)."

(3) A Jöt. 43. -ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(4) A szeszfõzdében bérfõzés keretében elõállított pálinka (a továbbiakban: bérfõzött pálinka) adója egy bérfõzetõ részére hektoliterfokonként évente legfeljebb 50 hektoliterfok mennyiségig 550 forint, 50 hektoliterfok felett 1290 forint."

(4) A Jöt. 43. -a új (5) bekezdéssel egészül ki:

"(5) A bérfõzetõnek kiadott bérfõzött pálinka tényleges alkoholtartalma az 55 térfogatszázalékot nem haladhatja meg."

40. (1) A Jöt. 50. -a (2) bekezdésének c) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

[(2) Az (1) bekezdés rendelkezése nem vonatkozik]

"c) a 2207 vámtarifaszámú alkoholtermékre, amennyiben az laboratóriumi vizsgálatok, kísérleti, kutatási és fejlesztési célok, kísérleti termékek próbagyártása, labor eszközök, gépek mosása, tisztítása, szolgáltató tevékenységek, kórházak, rendelõ intézetek, gyógyszer nagykereskedelem, gyógyszertárak céljára, valamint a fermentált dohányvágat aromásítására, továbbá a 47. (1) bekezdésében megjelölt adómentes felhasználási célokra kerül adózottan értékesítésre."

(2) A Jöt. 50. -ának (7) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(7) A vámhatóság által visszavett - sérülésmentes - feleslegessé vált, minõséghibás, a gyártás közben megsérült és a vámhatóság felügyelete mellett megsemmisített, a zárjegy igénylõjének tevékenységi körén kívül esõ elháríthatatlan ok miatt - nem értve ide a lopás esetét - használhatatlanná vált, megsemmisült zárjegy, ha annak darabszáma biztonsággal megállapítható, az elszámolásban igazolt csökkenésként vehetõ figyelembe."

41. A Jöt. 51. -a (1) bekezdésének elsõ mondata helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A vámhatóság engedélyével szabad alkoholtermék elõállítására alkalmas desztilláló berendezést elõállítani, birtokolni és értékesíteni."

42. A Jöt. 53. -ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) Az adó hektoliterre vetítve Balling (Plató) fokonként 334 forint."

43. A Jöt. 54. -a a következõ (5) bekezdéssel egészül ki:

"(5) Sör elõállítására alkalmas fõzõüstöt és komlóforraló üstöt kizárólag a vámhatóság engedélyével szabad elõállítani, birtokolni és értékesíteni."

44. A Jöt. a következõ XI/A. fejezettel egészül ki:

"XI/A. fejezet

Bor

Fogalmak

54/A.

(1) E törvény alkalmazásában bor alatt kell érteni

a) a 2204, 2205 vámtarifa szám alá tartozó terméket - a pezsgõ kivételével -, amennyiben

1. tényleges alkoholtartalma 1,2 térfogatszázaléknál több, de legfeljebb 15 térfogatszázalék és kizárólag erjedéssel keletkezett,

2. tényleges alkoholtartalma 15 térfogatszázaléknál több, de legfeljebb 18 térfogatszázalék, kizárólag erjedéssel keletkezett és adalékanyagot nem tartalmaz;

(a továbbiakban az a) pont: szõlõbor);

b) a 2204, 2205 vámtarifa szám alá tartozó terméket - a pezsgõ kivételével -, amennyiben tényleges alkoholtartalma 1,2 térfogatszázaléknál több, de legfeljebb 10 térfogatszázalék és nem kizárólag erjedéssel keletkezett;

c) a 2206 vámtarifa szám alá tartozó terméket - a sör kivételével -, amennyiben

1. tényleges alkoholtartalma 1,2 térfogatszázaléknál több, de legfeljebb 10 térfogatszázalék,

2. tényleges alkoholtartalma 10 térfogatszázaléknál több, de legfeljebb 15 térfogatszázalék és kizárólag erjedéssel keletkezett

(a továbbiakban a b) és c) pont együtt: egyéb bor) (a továbbiakban a)-c) pont együtt: bor).

(2) E törvény alkalmazásában:

1. adalékanyag: a szõlõbor elõállítására és kezelésére vonatkozó jogszabály rendelkezései alapján felhasználható kiegészítõ és segédanyag;

2. tényleges alkoholtartalom: a termékben jelen lévõ tiszta alkohol térfogatának aránya a termék teljes térfogatához viszonyítva, 20 C hõmérsékleten;

3. kizárólagos erjedés: a bor tényleges alkoholtartalmának a külön jogszabály rendelkezései szerinti kialakulása;

4. borkísérõ okmány: a vámhivatal által kiadott, szigorú számadású bizonylat, amelyet e törvény és a külön jogszabály rendelkezései szerint a szõlõ és a szõlõbor szállításakor kell alkalmazni;

5. borvidék: a szõlõtermesztésrõl és a borgazdálkodásról szóló 1997. évi CXXI. törvényben (a továbbiakban: bortörvény) ekként meghatározott szõlõtermõ hely;

6. bortermõhely: a bortörvényben ekként meghatározott szõlõtermõ hely.

Adóalap, adómérték

54/B.

(1) Az adó alapja a bor mennyisége, literben mérve.

(2) Az adó mértéke literenként 10 forint.

(3) Adómentes a természetes személy által elõállított saját fogyasztásra szánt bor, a természetes személy háztartásában élõ nagykorú családtagonként, gazdasági évenként 250 liter, de háztartásonként legfeljebb 1000 liter mennyiségig. Gazdasági év alatt e fejezet alkalmazásában a tárgyévet megelõzõ év december 1-jétõl tárgyév november 30-áig terjedõ egy éves idõszakot kell érteni.

A szõlõtermelõ bejelentkezési, elszámolási kötelezettsége, a szõlõ szállítása

54/C.

(1) E törvény alkalmazásában szõlõtermelõ az a személy, aki (amely) 500 m2-nél nagyobb szõlõterületet mûvel és szõlõbor elõállításával - kivéve az 54/B. (3) bekezdése szerinti adómentes mennyiségben való elõállítást - nem foglalkozik, szõlõtermését teljes egészében értékesíti vagy nem szõlõbor elõállítására is felhasználja.

(2) A szõlõtermelõnek a vámhatóságnál nyilvántartási számot kell kapnia.

(3) A nyilvántartási szám megszerzéséhez a szõlõtermelõ köteles bejelentkezni a vámhatósághoz. A bejelentkezésnek tartalmaznia kell:

a) a szõlõtermelõ nevét, gazdálkodási formáját, hegyközségi kódszámát, adóazonosító számát vagy adószámát;

b) a szõlõtermelõ címét, székhelyét, telephelyét vagy telephelyeit;

c) a szõlõterület tulajdonosának nevét, címét, ha nem a tulajdonos mûveli a szõlõterületet;

d) a megmûvelt szõlõültetvény(ek) helyét, helyrajzi számát, nagyságát (m2), telepítésének évét;

e) a megmûvelt szõlõterület(ek) használati jogcímét (saját tulajdon, haszonbérlet, egyéb);

f) a felelõs üzemvezetõ nevét, címét;

g) a szõlõtermelõ nyilatkozatát arról, hogy szõlõbor elõállításával nem foglalkozik, a szõlõtermését teljes egészében értékesíti vagy nem szõlõbor elõállítására is felhasználja.

(4) A (3) bekezdésben elõírt bejelentkezéshez a szõlõtermelõnek hitelesítés céljából csatolnia kell a külön jogszabályban elõírt pincekönyvét.

(5) A vámhatóság a szõlõtermelõt a bejelentkezés alapján nyilvántartásba veszi, és a bejelentkezés benyújtásától számított 30 napon belül - a hitelesített pincekönyvvel egyidejûleg - kiadja a vámhatósági nyilvántartási számot.

(6) A szõlõtermelõ a bejelentkezésében megadott adatok változását köteles a vámhatósághoz bejelenteni. Ha a bejelentkezéskor adott nyilatkozatától eltérõen a szõlõtermelõ az új termését részben vagy egészben szõlõbor elõállítására kívánja felhasználni, legkésõbb a tárgyév szeptember 30-áig egyszerûsített adóraktári engedély iránti kérelmet kell a vámhatósághoz benyújtania, amellyel az adatváltozás bejelentését is teljesítettnek kell tekinteni. A vámhatóság a kérelem alapján az egyszerûsített adóraktári engedélyt - amennyiben az annak megszerzéséhez elõírt feltételek fennállnak - a feldolgozás megkezdésének kérelemben jelzett napjáig visszamenõleges hatállyal adja ki.

(7) A szõlõtermelõnek a szõlõtermés mennyiségérõl, annak értékesítésérõl vagy nem szõlõbor elõállításához való felhasználásáról gazdasági évenként - vevõnkénti részletezésben - elszámolást kell készítenie és azt a vámhatósághoz legkésõbb a gazdasági év november 30-áig benyújtania.

(8) A szõlõtermelõ a szõlõtermését - a külön jogszabály rendelkezéseit is figyelembe véve - borkísérõ okmánnyal szállíthatja.

(9) A vámhatóság a szõlõtermelõ e törvényben elõírt kötelezettségei megtartását és a szõlõtermés elszámolását elõre bejelentett vagy váratlan, elõre be nem jelentett idõpontban ellenõrzi.

A bor elõállítása

54/D.

A bor elõállítása az 54/E. -ban meghatározott egyszerûsített adóraktári engedéllyel vagy az 54/G. szerinti bor adóraktári engedéllyel lehetséges.

Egyszerûsített adóraktári engedély
54/E.

(1) Egyszerûsített adóraktári engedélyt köteles kérni, illetve kaphat az az 500 m2-nél nagyobb szõlõterületet mûvelõ személy, aki (amely) a saját termésû friss szõlõbõl három egymást követõ gazdasági év átlagában évente az 54/B. (3) bekezdésében meghatározott mennyiséget meghaladó, de legfeljebb 1000 hektoliter szõlõbort állít elõ. Új szõlõterület telepítése esetén az 1000 hektoliter tekintetében a helyi hegyközség által a kérelmezõ részére megadott termésátlagot kell figyelembe venni.

(2) Saját termésû friss szõlõbõl elõállított szõlõbornak kell tekinteni a fajtabõvítés vagy házasítás céljából az ugyanazon borvidékrõl vagy bortermõ helyrõl vásárolt szõlõbõl elõállított vagy onnan e célból beszerzett szõlõbort, amennyiben annak mennyisége három gazdasági év átlagában a szõlõterületet mûvelõ személy által forgalomba hozott szõlõbor mennyiségének egytized részét nem haladja meg.

(3) Az egyszerûsített adóraktári engedélyre jogosult személy az elõállított szõlõbort

a) adóraktárnak továbbfeldolgozási céllal, kizárólag 60 litert meghaladó kiszerelésben (a továbbiakban: hordós kiszerelés); vagy

b) adóraktárnak továbbfeldolgozási céllal, kizárólag hordós kiszerelésben, és/vagy közvetlenül végsõ fogyasztó részére pincéjébõl kizárólag 2 litert meg nem haladó kiszerelésben (továbbiakban: palackos kiszerelés) vagy kimérve, és/vagy a 2 liternél nagyobb, de 60 litert meg nem haladó kiszerelésben (továbbiakban: kannás kiszerelés) vagy hordós kiszerelésben kizárólag a vonatkozó jogszabály szerint borkimérésre jogosító mûködési engedéllyel rendelkezõ nem jövedéki engedélyes kereskedõnek, és/vagy palackos kiszerelésben, és/vagy külföldre

értékesítheti.

(4) A kérelmezõ az (1) és a (2) bekezdésben foglalt feltételek fennállása esetén is csak akkor kaphat egyszerûsített adóraktári engedélyt, ha

a) kizárólag a (3) bekezdés a) pontja szerinti értékesítést végez, nyilatkozik arról, hogy a vámhatóságnál és az adóhatóságnál nincs vám- vagy adótartozása, illetve amennyiben tartozása áll fenn, arra részletfizetést vagy fizetési halasztást engedélyeztek;

b) nem kizárólag a (3) bekezdés a) pontja szerinti értékesítést végez, az e bekezdés a) pontjában foglalt feltételek fennállását igazolja;

továbbá nyilatkozik arról, hogy egyéb köztartozása sem áll fenn, valamint rendelkezik a tevékenysége folytatásához külön jogszabály(ok)ban elõírt engedéllyel.

(5) Az egyszerûsített adóraktári engedély iránti kérelemnek tartalmaznia kell

a) a kérelmezõ nevét, gazdálkodási formáját, hegyközségi kódszámát, adóazonosító számát vagy adószámát;

b) a kérelmezõ címét, székhelyét

c) a megmûvelt szõlõterület(ek) helyét, helyrajzi számát, nagyságát (m2), használati jogcímét (saját tulajdon, haszonbérlet, egyéb), telepítésének évét;

d) a kérelmezõ telephelyét vagy telephelyeit, az ott folytatott tevékenységek megjelölését, a felelõs üzemvezetõ(k) nevét, címét;

e) a kérelmezõ nyilatkozatát a szõlõbor értékesítésének módjáról a (3) bekezdés szerinti részletezésben, továbbá arról, hogy értékesít-e, illetve felhasznál-e nem szõlõbor elõállítására szõlõt.

(6) Az egyszerûsített adóraktári engedély iránti kérelemhez a kérelmezõnek csatolni kell hitelesítés céljából a külön jogszabályban elõírt pincekönyvét, továbbá az (1) bekezdésben elõírt feltétel teljesülésérõl a helyi hegyközség igazolását.

(7) A vámhatóság az egyszerûsített adóraktári engedélyt a kérelem benyújtásától számított 60 napon belül engedélyezi és hitelesíti a pincekönyv nyilvántartást, vagy a kérelmet elutasítja.

Az egyszerûsített adóraktár bizonylatolási, nyilvántartási,
elszámolási és adóbevallási kötelezettsége

54/F.

(1) Az egyszerûsített adóraktárból a szõlõbor - az e törvény 24. (1) bekezdésében foglalt rendelkezéstõl eltérõen - borkísérõ okmánnyal és annak a szállítást végzõ részére történõ átadásával tárolható ki. A borkísérõ okmánynak az adófizetési kötelezettség megállapításához szükséges mennyiségi adatokat is tartalmaznia kell. Amennyiben az egyszerûsített adóraktár engedélyese szõlõt is értékesít, e törvény 54/C. -a (8) bekezdésének rendelkezését kell alkalmazni.

(2) A borkísérõ okmánnyal kapcsolatban elkövetett jogsértés esetén a számlára, a nyugtára, a számlát helyettesítõ okmányra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.

(3) Az egyszerûsített adóraktár engedélyesének a külön jogszabályban elõírt pincekönyvében a szõlõbort palackos, kannás és hordós kiszerelés szerinti bontásban, mennyiségét az adó alapjaként meghatározott mennyiségi egységben kimutatva kell szerepeltetnie.

(4) A pincekönyv adatait tárgynegyedévenként kell lezárni, meg kell állapítani a tárgynegyedévi készletváltozásokat és a tárgynegyedévi zárókészlet mennyiségét. E fejezet alkalmazásában tárgynegyedév alatt a gazdasági év december 1-jétõl február 28-áig, március 1-jétõl május 31-éig, június 1-jétõl augusztus 31-éig, illetve szeptember 1-jétõl november 30-áig tartó idõszakokat kell érteni.

(5) Az egyszerûsített adóraktár engedélyesének a szõlõtermés mennyiségérõl, annak felhasználásáról, az elõállított és értékesített szõlõborról gazdasági évenként - az 54/E. (3) bekezdése szerinti bontásban, vevõnkénti részletezésben - mennyiségi elszámolást kell készítenie, és a vámhatósághoz a gazdasági évet követõ december 15-éig benyújtania.

(6) Ha az egyszerûsített adóraktár engedélyese nem kizárólag az 54/E. (3) bekezdésének a) pontja szerinti értékesítést végez, az (5) bekezdés szerinti tartalommal tárgynegyedéves elszámolást is készít és nyújt be a vámhatósághoz a tárgynegyedévet követõ március 15-éig, június 15-éig, szeptember 15-éig, illetve december 15-éig.

(7) A vámhatóság az egyszerûsített adóraktár engedélyesének e törvényben elõírt kötelezettségei megtartását és a szõlõtermés, illetve elõállított és értékesített szõlõbor elszámolását elõre bejelentett vagy váratlan, elõre be nem jelentett idõpontban ellenõrzi. Ennek keretében az egyszerûsített adóraktár engedélyese jelenlétében készletfelvétellel megállapítja a tényleges készletet, zárlatot készít a pincekönyvben, megállapítja a tényleges és nyilvántartás szerinti készlet különbözetet, illetve a különbözettel korrigált zárókészletet.

(8) Az egyszerûsített adóraktár engedélyesnek, amennyiben kizárólag az 54/E. (3) bekezdésének a) pontja szerinti értékesítést végez, évente egyszer, a gazdasági évet követõ december 15-éig, egyéb esetben tárgynegyedévenként, a tárgynegyedévet követõ március 15-éig, június 15-éig, augusztus 15-éig, illetve december 15-éig kell adóbevallást tennie.

(9) Az egyszerûsített adóraktár engedélyesének az adót a bevallás benyújtásával egyidejûleg kell megfizetnie.

Bor adóraktár

54/G.

(1) Adóraktári engedély

a) a szõlõbor elõállítását saját termésû friss szõlõbõl, 3 egymást követõ gazdasági év átlagában 1000 hektolitert meghaladó mennyiségben és/vagy szõlõt, szõlõbort saját feldolgozásra felvásárló, bérmunkában feldolgozó üzemre (a továbbiakban: szõlõ borászati üzem),

b) az egyéb bor elõállítását végzõ üzemre (a továbbiakban: egyéb borászati üzem)

(az a) és b) pontok a továbbiakban együtt: borászati üzem),

c) a bor önálló palackozását végzõ palackozóra (a továbbiakban: borpalackozó),

d) a borászati üzem engedélyesének a gyártóüzeme területén kívül található, az elõállított bor tárolását végzõ, saját tulajdonú vagy bérelt raktárára (a továbbiakban: üzemi borraktár)

adható.

(2) A borászati üzem iránti adóraktári engedélykérelemnek - amennyiben a kérelmezõ szõlõbort saját termésû friss szõlõbõl (is) állít elõ - az e törvény 21. (1) bekezdésében elõírtakon felül tartalmaznia kell a kérelmezõ hegyközségi kódszámát, továbbá a kérelmezõ által megmûvelt szõlõterület(ek) helyét, helyrajzi számát, nagyságát (m2), használati jogcímét (saját tulajdon, haszonbérlet, egyéb), telepítésének évét.

(3) A bor adóraktári engedély megadásának nem feltétele a bor tárolására szolgáló tároló eszközök hitelesítése, azonban olyan jogsértés elkövetése esetén, amely az adókötelezettséget érinti, a vámhatóság elõírhatja a hitelesítés meghatározott határidõig történõ elvégzését.

(4) A bor adó megfizetése nélküli tárolására adóraktári engedély a tranzit adóraktárra és vám adóraktárra is adható, a 49. (2) bekezdése szerint.

(5) A jövedéki biztosítékot adóraktár engedélyesenként legfeljebb 10 millió forint értékben kell nyújtani. Amennyiben az e törvény 22. (2) és (5) bekezdése szerint adódó jövedéki biztosíték összege nem éri el az 500 ezer forintot, a biztosíték nyújtásától el kell tekinteni.

A bor, a szõlõ szállítása, adóügyi jelzések alkalmazása

54/H.

(1) A bornak a bor adóraktárból történõ kiszállításakor a 24. (1) bekezdésében foglalt rendelkezést kell alkalmazni.

(2) Hordós kiszerelésben a bor szállítása és értékesítése minden esetben kizárólag a külön jogszabályban elõírt rendelkezések szerint felhelyezett hivatalos zár alkalmazásával megengedett.

(3) A palackozott és a kannás kiszerelésû bor

a) szállítása és értékesítése,

b) belföldi forgalom számára történõ vámkezelése, feltéve, hogy az importáló nem adóraktárba szállítja be a terméket,

kizárólag zárjeggyel történhet.

(4) A bor zárjegyre - az (5)-(7) bekezdésben foglalt eltéréssel - az 50. (3)-(8) bekezdésében foglalt rendelkezéseket értelemszerûen alkalmazni kell azzal, hogy

a) a palackos kiszerelésû bor zárjegy darabonként 20 forint értéket,

b) a kannás kiszerelésû bor zárjegy darabonként 600 forint értéket

képvisel.

(5) A zárjegy felhasználó részére a bor zárjegy a vámhatóság engedélye alapján, a külön jogszabályban foglaltak szerint kerül átadásra.

(6) A bor zárjegy elõállítója a külön jogszabályban foglaltak szerint köteles az elõállított és az átadott zárjegyekrõl a vámhatóság felé elszámolni. Zárjegyhiány esetén a bor zárjegy elõállítójának a (4) bekezdésben meghatározott értékkel számított összeget kell megfizetnie.

(7) Az egyszerûsített adóraktárban felhasznált zárjeggyel a vámhatóság által tartott helyszíni készletfelvétel során kell elszámolni.

(8) Amennyiben a bor adóraktár engedélyese szõlõt is értékesít, e törvény 54/C. -a (8) bekezdésének rendelkezését kell alkalmazni.

(9) Amennyiben a bor adóraktár engedélyese az 500 m2-nél kisebb szõlõterületet mûvelõ személytõl vásárol fel szõlõt, a szõlõ a bor adóraktár engedélyese által a külön jogszabály szerint kiállított borkísérõ okmánnyal szállítható.

A bor elõállítása és a borászati melléktermékek forgalmazása, birtoklása

54/I.

(1) A külön jogszabályban meghatározott eljárástól eltérõen szõlõbort elõállítani vagy kezelni, illetve az így elõállított vagy kezelt szõlõbort értékesíteni, birtokolni tilos.

(2) A bor elõállítása során keletkezõ melléktermékek közül a borseprõ, a derítési alj, az aljbor és a seprõtészta kizárólag alkoholtermék adóraktár részére hozható forgalomba.

Adómentes felhasználás

54/J.

(1) Adómentes célú felhasználásnak a bor biológiai ecet és ipari sav elõállításához történõ felhasználása minõsül.

(2) A keretengedély megszerzésére és az adómentesen beszerzett borral való elszámolásra a 47. (2) bekezdésének a), b), e) pontjában és (5) bekezdésében foglalt rendelkezéseket kell értelemszerûen alkalmazni."

45. A Jöt. 55. -ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A pezsgõ alatt a dróttal, szalaggal vagy más módon rögzített, gomba formájú dugóval lezárt vagy másképpen kiszerelt, 20 0C-on oldott állapotban jelenlévõ, széndioxid által elõidézett 3 bar vagy annál nagyobb túlnyomású olyan italt kell érteni, amely

a) a 2204 10, 2204 21 10, 2204 29 10 és 2205 vámtarifaszám alá tartozik, amennyiben tényleges alkoholtartalma 1,2 térfogatszázaléknál több, de legfeljebb 15 térfogatszázalék és kizárólag erjedéssel keletkezett,

b) a 2204 10, 2204 21 10, 2204 29 10, 2205, 2206 00 31 és 2206 00 39 vámtarifaszám alá tartozik, amennyiben tényleges alkoholtartalma 1,2 térfogatszázaléknál több, de legfeljebb 13 térfogatszázalék és nem kizárólag erjedéssel keletkezett,

c) a 2206 00 31 és 2206 00 39 vámtarifaszám alá tartozik, amennyiben tényleges alkoholtartalma 13 térfogatszázaléknál több, de legfeljebb 15 térfogatszázalék és kizárólag erjedéssel keletkezett."

46. A Jöt. 56. -ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) Az adó mértéke literenként 71,20 forint."

47. A Jöt. 57. -ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) A jövedéki biztosítékot - ide nem értve a (2) bekezdés szerinti adóraktárt -adóraktár engedélyesenként legfeljebb 30 millió forint értékben kell nyújtani."

48. (1) A Jöt. 58. -ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) Habzó köztes alkoholtermék alatt a nem dróttal vagy szalaggal rögzített, nem gomba formájú dugóval lezárt, 20 0C-on oldott állapotban jelenlévõ, széndioxid által elõidézett 3 bar vagy annál nagyobb túlnyomású olyan italt kell érteni, amely - a sör, a bor és a pezsgõ kivételével - a 2204, 2205 és 2206 vámtarifaszám alá tartozik, amennyiben tényleges alkoholtartalma 1,2 térfogatszázaléknál több, de legfeljebb 22 térfogatszázalék."

(2) A Jöt. 58. -ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) Nem habzó köztes alkoholtermék alatt - a sör, a bor, a pezsgõ és a habzó köztes alkoholtermék kivételével - a 2204, 2205 és 2206 vámtarifaszám alá tartozó terméket kell érteni, amennyiben tényleges alkoholtartalma 1,2 térfogatszázaléknál több, de legfeljebb 22 térfogatszázalék."

49. (1) A Jöt. 59. -ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) Az adó mértéke

a) a habzó köztes alkoholtermékre literenként 77,00 forint,

b) a nem habzó köztes alkoholtermékre - a (3) bekezdésben foglalt eltéréssel - literenként 97,70 forint."

(2) A Jöt. 59. -a kiegészül a következõ (3) bekezdéssel:

"(3) Az adó mértéke az 58. (3) bekezdésének b) pontja szerinti nem habzó köztes alkoholtermékre literenként 10 forint."

50. A Jöt. 61. -ának e) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép és a paragrafus kiegészül a következõ f) ponttal:

[E törvény alkalmazásában dohánygyártmány]

"e) olyan, további ipari feldolgozás nélkül dohányzásra alkalmas kész dohányvágat, amelyben a dohányrészecskék tömegének több mint 25 százaléka kisebb, mint 1 milliméter szélességûre vágott (a továbbiakban: finomra vágott fogyasztási dohány),

f) az e) pont alá nem tartozó kész dohányvágat (a továbbiakban: egyéb fogyasztási dohány) (a továbbiakban e) és f) pont együtt: fogyasztási dohány)."

51. (1) A Jöt. 62. -a (2) bekezdésének a) és b) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép és a bekezdés kiegészül a következõ c) ponttal:

[(2) Az adó mértéke]

"a) a cigarettára

"A" változat:

2000. január 1-jétõl 2645 forint ezer darabonként és a kiskereskedelmi eladási ár 17 százaléka, 2000. július 1-jétõl 2990 forint ezer darabonként és a kiskereskedelmi eladási ár 17 százaléka;

"B" változat:

2645 forint ezer darabonként és a kiskereskedelmi eladási ár 17 százaléka;

b) a szivarra, a szivarkára, és az egyéb fogyasztási dohányra a kiskereskedelmi eladási ár 25 százaléka;

c) a finomra vágott dohányra a kiskereskedelmi eladási ár 26 százaléka."

(2) A Jöt. 62. -ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) A tételes adómérték alapjaként a cigaretta darabszámát kétszerezni kell, ha annak hossza - füstszûrõ és szopóka nélkül - meghaladja a 9 centimétert, de rövidebb, mint 18 centiméter, háromszorosan kell figyelembe venni, ha annak hossza - füstszûrõ és szopóka nélkül - 18 centiméter vagy annál nagyobb, de rövidebb, mint 27 centiméter, és így tovább."

52. A Jöt. 63. -ának (12) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(12) Amennyiben az adó vagy az általános forgalmi adó mértéke megváltozik, az új adómérték hatályba lépését megelõzõ 45 napon belül az adóraktár engedélyese a havi átlagos adójegy készletének tartásához szükséges mennyiségnél több adójegyet nem igényelhet, nem tarthat készleten. Az adómérték változásának hatályba lépését követõen a változás elõtti adójeggyel - legfeljebb még 15 napon belül - csak az a dohánygyártmány tárolható ki az adóraktárból, amelyre az adójegyet az adómérték változásának hatályba lépése elõtt helyezték fel."

53. A Jöt. 68. -a (2) bekezdése 1. pontjának c) alpontja és 4. pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

[(2) E törvény alkalmazásában:

1. jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenység:]

"c) a szabadforgalomba bocsátott, az e bekezdés a) és b) pontjában nem említett egyéb jövedéki termék belföldön történõ beszerzése, készletezése és továbbforgalmazók részére történõ továbbértékesítése, a (3) bekezdésben foglalt eltéréssel;"

"4. üzemanyagtöltõ állomás: az Országos Mérésügyi Hivatal által hitelesített kútoszloppal és az illetékes hatóság által engedélyezett és hitelesített tárolótartállyal, illetve a sûrített gáz esetében térfogat- vagy tömegáram- mérõvel és összegzõvel ellátott kiskereskedelmi elárusítóhely;"

(3) A Jöt. 68. -a a következõ (3) bekezdéssel egészül ki:

"(3) Nem tekintendõ a (2) bekezdés 1. c) pontja alá tartozó tevékenységnek a külön jogszabályban meghatározott esetekben és eljárás keretében a jövedéki terméknek nem jövedéki engedélyes kereskedõk közötti nem rendszeres értékesítése, átadása, apportálása."

54. (1) A Jöt. 69. -a (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

[(2) A jövedéki engedélyre jogosult - a (14) bekezdésben foglalt eltéréssel - az a személy,]

"a) aki - az (5), (8), (9) bekezdésben foglalt eltéréssel - az ásványolaj termékek esetében 120 millió Ft, az egyéb jövedéki termékek esetében 22 millió Ft jövedéki biztosítékot nyújt,"

(2) A Jöt. 69. -a (4) bekezdésének a) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

[(4) A jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenységre és saját számlára végzett importtevékenységre szóló jövedéki engedély (2) bekezdésben foglaltakon túli feltétele, hogy a kérelmezõ]

"a) a 36. (1) bekezdés a), b), d)-f) pontja szerinti motorbenzin, gázolaj, tüzelõolaj, fûtõolaj esetében telephelyenként legalább 500 m3 ûrtartalmú, az illetékes hatóság által hitelesített és engedélyezett, a talajjal egybeépített vagy a talajhoz rögzített tárolótartállyal (a továbbiakban: tárolótartály),"

[is rendelkezzen.]

(3) A Jöt. 69. -ának (7) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(7) Ha a jövedéki engedélyes kereskedõ, az exportáló és az importáló ásványolajat és egyéb jövedéki terméket egyaránt forgalmaz, exportál, importál, a (2) bekezdés a) pontjában meghatározott jövedéki biztosítékot 142 millió forint összegben kell teljesíteni."

(4) A Jöt. 69. -ának (10) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(10) A jövedéki engedélyes kereskedõ, az importáló és az exportáló által nyújtandó jövedéki biztosítékra a 22. (11) bekezdésének rendelkezéseit kell alkalmazni.

55. A Jöt. 70. -ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) Végelszámolás, illetve felszámolás keretében megvásárolt vagy a követelés (tartozás) fejében átvett, hatóságok által elkobzott, valamint lefoglalt és elõzetesen értékesíthetõ, vagy a vámraktárból a vámhatóság által értékesített jövedéki termék beszerzése és továbbforgalmazása is megengedett a jövedéki engedélyes kereskedõ által, feltéve, hogy adófizetési kötelezettségét e törvény szerint teljesítette."

56. (1) A Jöt. 71. -ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A jövedéki engedélyes kereskedõnek a beszerzett, az értékesített és a készleten lévõ jövedéki termék eredetét, származását hitelt érdemlõen igazolnia kell. A jövedéki engedélyes kereskedõ

a) az alkoholterméket - kivéve az 5,5 térfogatszázaléknál alacsonyabb alkoholtartalmú, fémdoboz csomagolású terméket - csak zárjeggyel és 2 liter ûrtartalmat el nem érõ göngyölegben, illetve az 50. (10) bekezdésének rendelkezése szerint - kivételesen - 2 litert meghaladó ûrtartalmú göngyölegben palackozva,

b) a palackozott és a kannás kiszerelésû bort csak zárjeggyel, a hordós kiszerelésû bort csak a vámhatóság által felhelyezett hivatalos zárral ellátva,

c) a dohánygyártmányt csak adójeggyel

szerezheti be, készletezheti, értékesítheti."

(2) A Jöt. 71. -ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) A jövedéki engedélyes kereskedõ dohánygyártmány, alkoholtermék, bor, pezsgõ, köztes alkoholtermék és sör árukészletének továbbforgalmazók, továbbá a tüzelõolajnak, a gázolajnak és a légi jármûvek üzemanyagának végfelhasználók részére, gépjármûrõl történõ helyszíni értékesítése, kiszolgálása (a továbbiakban: terítõjárat) a külön jogszabályban meghatározott rendelkezések szerint megengedett."

(3) A Jöt. 71. -ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(4) A jövedéki engedélyes kereskedõ jövedéki terméket

a) kizárólag olyan számla kibocsátásával értékesíthet, amelynek az áfa-törvényben meghatározott adatokon kívül tartalmaznia kell a kereskedelmi jövedéki engedélye számát, valamint a vevõ adóigazgatási azonosító számát és - ha a vevõ kereskedõ - az e törvényben elõírt engedélye számát is,

b) szállítólevéllel, a bort borkísérõ okmánnyal szállíthat."

(4) A Jöt. 71. -ának (10) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(10) Az exportáló zárjeggyel ellátott alkoholterméket és bort, illetve adójeggyel ellátott dohánygyártmányt nem értékesíthet, kivéve, ha a zárjegyet, az adójegyet felülragasztással érvényteleníti. Az exporttevékenységérõl külön nyilvántartást köteles folyamatosan vezetni, amely tartalmazza az exportált termék megnevezését és mennyiségét, az exportszámla számát, a vámokmány megnevezését és azonosító számát, a külföldi vevõ és a rendeltetési ország megjelölését, a vámhivatal által végzett kiviteli ellenõrzés, valamint a vámhatáron való kiléptetés idõpontját."

57. (1) A Jöt. 72. -a (6) bekezdésének b) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

[(6) A jövedéki termék értékesítésére szolgáló mozgóboltnak az a forgalmi rendszámmal ellátott, közúti gépjármû minõsül, amely]

"b) dohánygyártmány, alkoholtermék, bor, sör, pezsgõ, köztes alkoholtermék értékesítése esetén szilárd alapanyagú térelemekkel körülhatárolt, zárt légtérrel rendelkezõ olyan tehergépjármû (autóbusz), amelyben a terméket eladótérben vagy utcán át szolgálják ki, és amely a kis- és tanyatelepülések ellátására, alkalmi rendezvényeken történõ értékesítésre szolgál."

(2) A Jöt. 72. -ának (8) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(8) A nem jövedéki engedélyes kereskedõ jövedéki terméket csak adóraktárból, jövedéki engedéllyel rendelkezõ kereskedõtõl és importálótól, - a 3814 vámtarifaszámú oldószerkeveréket, hígítót továbbá az annak gyártására keretengedéllyel rendelkezõ adómentes felhasználótól is -, valamint a 70. (2) bekezdése rendelkezésének értelemszerû alkalmazásával, továbbá - kizárólag a 68. (3) bekezdés szerinti esetben - nem jövedéki engedélyes kereskedõtõl is beszerezhet."

(3) A Jöt. 72. -a (11) bekezdésének a) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

[(11) E törvény alkalmazásában kereskedelmi mennyiségûnek:]

"a) az ásványolaj terméknek motorbenzinbõl a gépjármû üzemanyagtartályán kívül 40 litert, egyéb benzinbõl 20 litert, petróleumból 50 litert, gázolajból a gépjármû és erõgép üzemanyagtartályán kívül 100 litert, tüzelõolajból 3500 litert, kenõolajból és adalékanyagból 10 kilogrammot,"

[meghaladó mennyisége minõsül.]

(4) A Jöt. 72. -ának (11) bekezdése a következõ h) ponttal egészül ki:

[(11) E törvény alkalmazásában kereskedelmi mennyiségûnek:]

"h) a bor 90 litert"

[meghaladó mennyisége minõsül.]

(5) A Jöt. 72. -ának (13) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(13) Alkoholterméket és bort az üzlethelyiség raktárában, továbbá - a vendéglátóipari üzlet és a kereskedelmi szálláshely kivételével - az üzlethelyiség eladóterében kizárólag bontatlan, zárjeggyel ellátott palackban, fogyasztói csomagolásban lehet tárolni, értékesíteni. A vendéglátóipari üzlet és a kereskedelmi szálláshely üzlethelyisége eladóterének kiszolgálásra szolgáló részében választékonként alkoholtermékbõl, köztes alkoholtermékbõl és borból csak egy-egy bontott palackot (ideértve a kannás kiszerelésû bort is) lehet tartani, illetve abból lehet a terméket kimérni."

(6) A Jöt. 72. -a (17) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép és a kiegészül a következõ (18) bekezdéssel:

"(17) A nem jövedéki engedélyes kereskedõ alkoholterméket, bort, sört, pezsgõt, köztes alkoholterméket és dohánygyártmányt alkalmi rendezvényen üzlethelyiségen kívül az értékesítés helye szerint illetékes vámhatósághoz történt elõzetes - három munkanappal korábbi - bejelentése alapján is árusíthat, ha ehhez az egyéb jogszabályokban meghatározott engedélyekkel is rendelkezik.

(18) A kannás és a hordós kiszerelésû bort csak a vonatkozó jogszabály szerint borkimérésre jogosító üzletkörre kiadott mûködési engedéllyel rendelkezõ nem jövedéki engedélyes kiskereskedõ forgalmazhat, aki (amely) e tevékenységérõl külön nyilvántartást köteles vezetni. A nyilvántartásban naponta - több mûszakos üzemelés esetén mûszakonként - fel kell jegyezni a beszerzett és az értékesített mennyiséget, valamint meg kell állapítani a zárókészletet. A beszerzett mennyiséget szállítónként, és azon belül annak a telephelynek a feltüntetésével kell kimutatni, ahonnan a szállítás történt."

58. (1) A Jöt. 73. -a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép és a bekezdés kiegészül a következõ d) ponttal:

[(1) A vámhatóság és az adóhatóság a jövedéki szabályok megtartásának ellenõrzése érdekében ]

"b) ellenõrizheti, hogy a nem jövedéki engedélyes kereskedõ az e törvényben elõírt számlaadásra vonatkozó kötelezettségének eleget tesz-e, a dohánygyártmányok adójegyén feltüntetett ártól eltérõ árat érvényesít-e;"

"d) ellenõrizheti az e törvényben és a végrehajtási rendeletekben elõírt, az a) és b) pontban nem említett egyéb kötelezettségek megtartását."

(2) A Jöt. 73. -ának (2) bekezdése a következõ f) ponttal egészül ki:

[(2) A vámhatóság az olyan jövedéki termék felderítése érdekében, amely után az adót nem fizették meg,]

"f) megkeresheti a jövedéki termék elõállítására alkalmas terméket gyártó, raktározó, tároló, importáló, exportáló és forgalmazó személyt, vizsgálhatja e termékek értékesítésérõl vezetett nyilvántartásokat."

59. (1) A Jöt. 75. -ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) Az adóalanyra a végrehajtási rendeletekben elõírt kötelezettségének - a 74. és e (1) bekezdése szerinti jogkövetkezménnyel nem járó - egyéb megsértése, elmulasztása esetén legalább 50 ezer forint, legfeljebb 500 ezer forint mulasztási bírságot lehet kivetni."

(2) A Jöt. 75. -ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) A szõlõtermelõre az e törvényben és a végrehajtási rendeletekben elõírt kötelezettségének megsértése esetén legalább 10 ezer forint, legfeljebb 50 ezer forint mulasztási bírságot lehet kivetni."

60. A Jöt. 76. -ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) Az (1) bekezdés alá tartozónak kell tekinteni

a) azt az e törvény rendelkezései szerint kizárólag adóraktárban elõállítható terméket, amelyet nem adóraktárban, érvényes adóraktári engedély nélkül állítanak elõ, ideértve azt a terméket is, amelyet a 70. , illetve a 72. (8) bekezdése rendelkezésének megsértésével szereztek be, továbbá azt a szõlõbort, amely nem rendelkezik a forgalombahozatalhoz külön jogszabályban elõírt forgalombahozatali engedéllyel vagy minõsítési okirattal,

b) azt a terméket, amelynek adózott voltát a birtokosa, szállítója, értékesítõje, felhasználója számlával, számlát helyettesítõ okmánnyal, termékkísérõ okmánnyal, egyszerûsített kísérõ okmánnyal vagy vámokmánnyal, illetve más, hitelt érdemlõ módon nem tudja bizonyítani,

c) a zárjeggyel el nem látott, a hamis, a hamisított vagy a jogtalanul megszerzett zárjegyû alkoholterméket és palackos, kannás kiszerelésû bort, az 54/H. (2) bekezdésében elõírt hivatalos zár nélküli vagy jogtalanul megszerzett hivatalos zárral ellátott hordós kiszerelésû bort, valamint az adójegy nélküli, a hamis, a hamisított vagy a jogtalanul megszerzett adójegyû dohánygyártmányt,

d) a vámmentesen vámkezelt zárjegy nélküli alkoholterméket és bort, valamint az adójegy nélküli dohánygyártmányt, amennyiben azt értékesítik (a továbbiakban az a)-d) pontban megjelölt termék: adózás alól elvont termék)."

61. (1) A Jöt. 77. -ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A zárjegy és az 54/H. (2) bekezdése szerinti hivatalos zár hamisítása, a hamis, a hamisított vagy a jogtalanul megszerzett zárjegy, hivatalos zár birtokolása, továbbadása, értékesítése, átvétele a megtalált zárjegy, hivatalos zár darabszámával és

a) az alkoholtermék zárjegy esetében az 50. (5) bekezdésében,

b) a palackos kiszerelésû bor zárjegy esetében az 54/H. (4) bekezdésének a) pontjában, a kannás kiszerelésû bor zárjegy esetében az 54/H. (4) bekezdésének b) pontjában,

c) a hivatalos zár esetében az 54/H. (4) bekezdésének b) pontjában

meghatározott értékkel számított összeg ötszörösével azonos összegû, de legalább 200 ezer forint bírsággal büntetendõ."

(2) A Jöt. 77. -ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) Cukorcefre, illetve a cukorcefrébõl alkoholtermék vagy a 2204, 2205, 2206 vámtarifaszám alá tartozó termék jogosulatlan elõállítása, értékesítése, megvásárlása, birtokolása, továbbá a bor külön jogszabályban meghatározott eljárástól eltérõ elõállítása vagy kezelése, illetve az így elõállított vagy kezelt bor értékesítése, birtokolása, valamint az 54/I. (2) bekezdésében megjelölt borseprõ, derítési alj, aljbor jogosulatlan értékesítése, megvásárlása, birtokolása esetén literenként, az 54/I. (2) bekezdésében megjelölt seprõtészta jogosulatlan értékesítése, megvásárlása, birtokolása esetén kilogrammonként 3000 forint, de legalább 100 ezer forint jövedéki bírságot kell kiszabni."

(3) A Jöt. 77. -ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(4) Az alkoholtermék elõállítására alkalmas desztilláló berendezés jogosulatlan elõállítása, értékesítése vagy birtokolása elsõ alkalommal legalább 20 ezer, de legfeljebb 200 ezer forintig terjedõ, ismétlõdés esetén az elõzõ alkalommal kiszabott jövedéki bírság összegének kétszereséig terjedõ jövedéki bírsággal büntetendõ."

(4) A Jöt. 77. -ának (6) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(6) Ásványolaj elõállítására alkalmas desztilláló berendezés, sör elõállítására alkalmas fõzõüst és forraló üst, dohánygyártmány elõállítására alkalmas gép vagy egyéb eszköz jogosulatlan elõállítása, birtokolása, értékesítése legalább 20 ezer forint, legfeljebb 200 ezer forint jövedéki bírsággal büntetendõ."

62. A Jöt. 78. -ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Az a kereskedõ, aki olyan jövedéki termékkel kereskedik, amely után az adót kétséget kizáróan megfizették, de a 66., 70-72. -ban, valamint a végrehajtási rendeletekben elõírt egyéb rendelkezéseket nem tartja be vagy megsérti, legalább 20 ezer forint, legfeljebb 500 ezer forint jövedéki bírsággal büntethetõ."

63. (1) A Jöt. 79. -ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A jövedéki termékkel kereskedelmi tevékenységet folytató vállalkozóval szemben, amennyiben az adójegyre, a zárjegyre vagy az 54/H. (2) bekezdésében meghatározott hivatalos zárra vonatkozó, e törvényben és a végrehajtási rendeletben meghatározott szabályokat, vagy a 72. (18) bekezdésének rendelkezését megsérti, az Art. 74/B. -ában meghatározott intézkedés alkalmazandó azzal, hogy a helyiséget az elsõ jogsértés alkalmával 30, a második és további jogsértés alkalmával 60 napra, a 72. (8) bekezdése rendelkezésének megsértése esetén az elsõ jogsértés alkalmával 10, a második és további jogsértés alkalmával 20 napra kell bezárni."

(2) A Jöt. 79. -ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) Nem kell alkalmazni az (1) bekezdésben foglalt intézkedést, amennyiben a jövedéki termék mennyisége, amelyre az (1) bekezdésben említett jogsértést elkövették, nem éri el a 72. (11) bekezdésében meghatározott kereskedelmi mennyiséget, illetve az üzemanyagtöltõ állomás, kiskereskedelmi tárolótelep esetében a vámhatóság mérlegelheti az (1) bekezdésben foglalt intézkedés alkalmazását, amennyiben az üzemanyagtöltõ állomás, kiskereskedelmi tárolótelep jövedéki termékkészletének ellenõrzése során megállapított többlet mennyisége termékenként nem haladja meg az 500 litert."

64. (1) A Jöt. 81. -a (1) bekezdésének d) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

[(1) A vámhatóság a jövedéki ügyben folytatott eljárása során lefoglalja a büntetõ eljárásban le nem foglalt]

" d) a külön jogszabályban meghatározott eljárástól eltérõen elõállított vagy kezelt bort,"

(2) A Jöt. 81. -ának (1) bekezdése kiegészül a következõ e) ponttal:

[(1) A vámhatóság a jövedéki ügyben folytatott eljárása során lefoglalja a büntetõ eljárásban le nem foglalt]

"e) jogosulatlanul elõállított vagy birtokolt desztilláló berendezést, dohánygyártmány elõállítására alkalmas gépet és egyéb eszközt, továbbá az a)-d) pontban említett termék elõállítására, felhasználására, tárolására és szállítására használt eszközt."

(3) A Jöt. 81. -ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(4) A lefoglalt terméket, egyéb tárgyat és eszközt el kell kobozni, ha a jövedéki ügyben jövedéki bírság megállapításának van helye. Az elkobzásról a jövedéki bírságot megállapító, illetve ismeretlen tettes esetén az eljárást megszüntetõ határozatban kell rendelkezni."

(4) A Jöt. 81. -a (6) bekezdésének a) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

[(6) Az elkobzott termékek közül]

"a) az élelmiszerekrõl szóló 1995. évi XC. törvény hatálya alá tartozó terméket, a cukorcefrét és az abból elõállított terméket, továbbá a külön jogszabályban meghatározott eljárástól eltérõen elõállított vagy kezelt bort meg kell semmisíteni;"

65. A Jöt. 84. -ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(4) A 19. (1) bekezdés f) pontjában foglalt feltételt a cseppfolyós gáztöltõre és a sûrített gáztöltõre 2000. január 1-jétõl, a sörfõzdére és a bérfõzést végzõ szeszfõzdére 2001. január 1-jétõl, a bor adóraktárra 2002. január 1-jétõl kell teljesíteni. A 19. (1) bekezdés f) pontjában foglalt feltétel teljesítésére vonatkozó nyilatkozatra a (3) bekezdésnek a nyilatkozattal kapcsolatos rendelkezéseit értelemszerûen alkalmazni kell."

66. A Jöt. 85. -a kiegészül a következõ (7) bekezdéssel:

"(7) Azt a bortermelõt, aki (amely) a bor adóraktári engedély iránti kérelmét e törvény rendelkezései szerint 2000. június 30-áig benyújtja és megfelel a 7. 18. pontjában elõírt feltételeknek (kivéve a 2 éves mûködésre vonatkozó feltételt), az adóraktári engedélye kiadásakor megbízható adósnak kell tekinteni."

67. A Jöt. kiegészül a következõ címmel és a következõ 88/A. -sal:

"Termékmeghatározás

88/A.

A gyógyszernek nem minõsülõ gyógyhatású anyagok és -készítmények nyilvántartásáról és forgalomba hozataláról szóló 10/1987. (VIII. 19.) EüM rendelet alapján gyógyszernek nem minõsülõ anyagként vagy készítményként nyilvántartásba vett, a 2208 vámtarifaszám alá osztályozandó termékek 2003. december 31-éig nem tekintendõk az e törvény hatálya alá tartozó jövedéki terméknek."

68. (1) A Jöt. 89. -a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

[(1) Felhatalmazást kap a Kormány arra, hogy rendeletben határozza meg]

"a) a mezõgazdasági termékek elõállításához a külterületi szántó, kert, gyümölcsös, gyep, halastó és erdõmûvelési ágakban a külön jogszabály szerint nyilvántartásba vett mezõgazdasági felhasználó részére hektáronként, a szarvasmarha tenyésztéséhez a tehén éves átlaglétszámára vetítve a gázolaj jövedéki adója 65,6 százalékának - az igény benyújtásának napjától számított 60 napon belüli - visszatérítését, a visszatérítés feltételeit és szabályait,

1. a szántó mûvelési ágban 90 liter/ha/év,

2. a kert, gyümölcsös, szõlõ mûvelési ágban 200 liter/ha/év,

3. a gyep mûvelési ágban 12 liter/ha/év,

4. a halastó esetében 55 liter/ha/év,

5. az erdõfelújításhoz 90 liter/ha/év,

6. a szarvasmarha ágazatban 85 liter/db/év

mértékig terjedõen,"

(2) A Jöt. 89. -a (2) bekezdésének c) és e) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép, és a bekezdés kiegészül a következõ l) ponttal:

[(2) Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter arra, hogy rendeletben határozza meg]

"c) az adóraktár által vezetendõ nyilvántartásokra, adófizetési kötelezettségének elszámolására, a termékkísérõ okmányra, az egyszerûsített kísérõ okmányra és a borkísérõ okmányra, a figyelembe vehetõ veszteségnormákra vonatkozó részletes szabályokat,"

"e) a zárjegy és a hordós borra elõírt hivatalos zár alkalmazásának, a zárjeggyel való elszámolásnak a részletes szabályait,"

"l) a szõlõtermelõ vámhatósághoz történõ bejelentkezésének és a szõlõterméssel való elszámolásának részletes szabályait."

(3) A Jöt. 89. -a (3) bekezdésének a) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép és a bekezdés kiegészül a következõ c) ponttal:

[(3) Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter és a honvédelmi miniszter arra, hogy közös rendeletben határozza meg]

"a) az üzemanyag e törvény 37. (1) bekezdése b) pontjában meghatározott adómentes beszerzésének, nyilvántartásának és elszámolásának külön szabályait,"

"c) az adómegállapítási és adófizetési kötelezettség alóli, e törvény 13. -a (1) bekezdésének e) pontja szerinti végleges mentesülés érvényesítésének részletes feltételeit és eljárási szabályait."

69. A Jöt. 19. -a (1) bekezdésének b) pontjában, 26. -a (2) bekezdésének b) pontjában és 69. -a (2) bekezdésének b) pontjában "...a társadalombiztosítási szerv felé..." szövegrész hatályát veszti.

70. A Jöt. 39. -ában említett vasúti szállítási tevékenység meghatározásánál az SZJ 0911 szám az 1999. január 1-jétõl hatályos KSH Szolgáltatások Jegyzéke alapján 60.10 számra, a belvízi szállítási tevékenység esetében az SZJ 0922 szám 61.20 számra változik.

III. fejezet

A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosítása

71. (1) A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 3.-ának 21. pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

[E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következõ:]

"21. Bér: munkaviszonyból származó jövedelem - ide nem értve a munkáltató által fizetett adóköteles biztosítási díjat, valamint a munkaviszony megszüntetésére tekintettel kapott végkielégítést -, az adóköteles társadalombiztosítási ellátás, a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény alapján folyósított adóköteles ellátás - kivéve a nyugdíjat és az azzal azonosan adózó jövedelmeket -, a foglalkoztatás elõsegítésérõl és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény alapján folyósított munkanélküli járadék, pályakezdõk munkanélküli segélye, átképzési és képzési támogatás, a fegyveres erõknél tartalékos katonai szolgálatot teljesítõ magánszemély illetménye, a munkaviszonyból származó jövedelmet pótló kártérítés (keresetpótló járadék), ideértve a felelõsségbiztosítás alapján ilyen címen fizetett kártérítést is."

(2) A Szja tv. 3. -ának 50. pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

[E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következõ:]

"50. Adóköteles biztosítási díj: a kifizetõ által kötött olyan biztosítás díja, amely alapján a biztosító szolgáltatása magánszemélyt biztosítottként vagy kedvezményezettként illet meg, ide nem értve a magánnyugdíjpénztár által biztosítóintézettõl történõ járadékvásárlás ellenértékét, a kifizetõ által kötött biztosítás 1. számú melléklet szerint adómentes díját."

(3) A Szja tv. 3. -a a következõ 62., 63 és 64. ponttal egészül ki:

[E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következõ:]

"62. Hallgatói munkadíj: a felsõoktatási törvényben felsorolt felsõoktatási intézményben, hitelesített iskolai rendszerû elsõ alapképzésben résztvevõ nappali tagozatos hallgatónál a képesítési követelményekben meghatározott képzési idõ alatt végzett munkájáért az említett intézménytõl kapott bevétel - de legfeljebb a nappali tagozatos hallgatói pénzbeli juttatási normatíva adott évi központi költségvetésrõl szóló törvényben meghatározott összegének kétszerese -, feltéve, hogy a díjazás alapjául szolgáló munkavégzés az errõl szóló kormányrendelet szerinti munkalehetõség keretében abban az intézményben történt, amellyel a hallgató hallgatói jogviszonyban állt.

63. Csoportos személyszállítás: ha a munkáltató a munkavégzés érdekében legalább négy munkavállaló szállításáról gondoskodik

a) a tulajdonában (üzemeltetésében) lévõ jármûvel, vagy

b) különjárat formájában kifizetõtõl igénybe vett személyszállítási szolgáltatás útján.

64. Biztosító szolgáltatása: a biztosítási esemény bekövetkezésekor a biztosítót terhelõ kötelezettség keretében juttatott vagyoni érték."

72. (1) A Szja tv. 7.-a jelenlegi felvezetõ szövegének jelölése (1) bekezdésre változik, az új (1) bekezdés b) és k) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép, és egyidejûleg a következõ m) ponttal egészül ki:

[A jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni a következõ bevételeket:]

"b) a magánszemély adózott jövedelmébõl történt vagyoni érték átadásának (befektetésének) részben vagy egészben szerzõdés alapjántörténõ visszafizetését (visszajuttatását) - ideértve a vállalkozásban lévõ vagyon kivonásával megszerzett bevételt is, ha ez a vagyon magánszemély adózott jövedelmébõl került befektetésre -, azzal, hogy nem tekinthetõ visszafizetésnek (visszajuttatásnak), ha a bevételt jövedelemként kell figyelembe venni, vagy a kifizetés (juttatás) adóköteles jogcímen történt."

"k) azt az összeget, amelyet a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törvény rendelkezései szerint a munkáltató a magánszemély tagdíjának kiegészítéseként egyoldalú kötelezettségvállalás alapján a magánnyugdíjpénztárba fizet, továbbá az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár(ak)ba a magánszemély tag munkáltatójának havonta fizetett munkáltatói hozzájárulásából azt a részt, amely nem haladja meg havonta a megelõzõ hónap elsõ napján érvényes minimálbér 115 százalékát;"

"m) azt a vagyoni értéket, amely után a személyi jövedelemadó fizetésére a kifizetõ kötelezett."

(2) A Szja tv. 7.-a a következõ (2) bekezdéssel egészül ki:

"(2) Az (1) bekezdés k) pontjának alkalmazásában

a) munkáltatónak az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvény szerint a magánszemély után fizetendõ tételes egészségügyi hozzájárulásra kötelezett kifizetõ minõsül, akkor is, ha a törvény szerint azt nem kell megfizetnie;

b) a korlátot meghaladó, illetõleg az a munkáltatói hozzájárulás, amely nem az a) pontban említett kifizetõtõl származik, a 69. szerinti természetbeni juttatásnak minõsül."

73. A Szja tv. 11. -ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) Nem kell bevallani:

a) azt a bevételt, amelyet a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni,

b) a vagyonátruházásból származó bevételt akkor, ha abból jövedelem nem keletkezik,

c) az egyes külön adózó jövedelmek közül az ingó vagyontárgy(ak) értékesítésébõl származó jövedelmet, ha annak összege kevesebb évi 200 ezer forintnál, valamint azokat, amelyek után az adót a kifizetõ megállapította és levonta, de be kell vallani az utóbbiak közül - az (5) bekezdés rendelkezésének figyelembe vételével - az osztalékból, az árfolyamnyereségbõl és az ingatlan bérbeadásából származó jövedelmet, azzal, hogy a termõföld bérbeadásából származó jövedelmet az adózás rendjérõl szóló törvény vonatkozó rendelkezései szerint kell bevallani. Az osztalékelõlegbõl osztalékká vált részt és annak megfizetett (elszámolt) adóját az osztalékmegállapítás idõpontjának alapulvételével kell bevallani. "

74. A Szja tv. 12. -a (2) bekezdésének d) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

[Az (1) bekezdés rendelkezéseinek alkalmazásával lehet eljárni - figyelemmel a (3) bekezdésben foglaltakra - akkor, ha]

"d) költségvetési szervek összevont bérszámfejtési körébe tartozó kifizetõ (például a Területi Államháztartási és Közigazgatási Információs Szolgálat) munkavállalója ugyanazon elszámolási körbe tartozó más kifizetõtõl szerzett az a) pontban említett jövedelmet;"

75. A Szja tv. 25. -a (2) bekezdésének a) és c) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép, egyidejûleg a következõ (3) bekezdéssel egészül ki:

[A jövedelem megállapításánál nem kell figyelembe venni azt a bevételt,]

"a) amelyet a munkáltatótól az alkalmazottja, a társas vállalkozástól a társas vállalkozás tevékenységében személyesen közremûködõ tagja üzemanyag-megtakarítás címén kap a munkáltató, a társas vállalkozás által üzemeltetett gépjármû használatára tekintettel, azzal, hogy üzemanyag-megtakarításnak minõsül az az összeg, amely nem több, mint a gépjármû által futott, útnyilvántartással (menetlevéllel) igazolt kilométer alapján az üzemanyag fogyasztási norma és az APEH által közzétett üzemanyagár figyelembevételével kiszámított összegnek a munkáltató által, a társas vállalkozás által számla (számlák) alapján elszámolt üzemanyagmennyiség és az APEH által közzétett üzemanyagár figyelembe vételével meghatározott összeget meghaladó része, ideértve azt az esetet is, amikor a munkáltató, a társas vállalkozás a saját kezelésében lévõ töltõállomáson biztosítja az alkalmazottjának, a tagjának az üzemanyag felvételét és az üzemanyag felhasználása során megtakarítás mutatkozik a fogyasztási normához képest;"

"c) amelyet a munkáltatótól kiküldetési rendelvény alapján hivatali, üzleti utazás költségtérítése címén a teljesített kilométer-távolság (futásteljesítmény) figyelembevételével az utazásra, valamint élelmezési költségtérítésként kap a magánszemély, feltéve, hogy annak összege nem haladja meg a jogszabályban meghatározott, igazolás nélkül elszámolható mértéket.

(3) A (2) bekezdés c) pontjában említett kiküldetési rendelvény a munkáltató által két példányban kiállított bizonylat, amely tartalmazza a hivatali, üzleti utazás(ok) célját, idõtartamát, útvonalát, a futásteljesítményt, az utazás költségtérítését, az élelmezési költségtérítést, valamint ezen költségtérítés(ek) kiszámításához szükséges adatokat (üzemanyagfogyasztási norma, üzemanyagár stb.). A kiküldetési rendelvény eredeti példányát a munkáltató, másolatát a magánszemély a bizonylatmegõrzésre vonatkozó rendelkezések betartásával megõrzi."

76. (1) A Szja tv. 28. -ának (8) és (9) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(8) Egyéb jövedelem az a vagyoni érték, amelyet a magánszemély az értékpapír szokásos piaci értékénél kedvezõbb áron történõ jegyzési, vételi, illetõleg eladási jogának gyakorlása által szerez meg a következõk szerint:

a) Jegyzési, vételi jog gyakorlása esetén az értékpapírnak a jövedelemszerzés idõpontjában érvényesülõ szokásos piaci értékébõl azt a részt kell figyelembe venni, amely a magánszemély által a jog megszerzése ellenében és az értékpapír megszerzéséért adott ellenértéket meghaladja (ebben az esetben a jövedelemszerzés idõpontja az értékpapír feletti rendelkezési jog megszerzésének napja).

b) Eladási jog gyakorlása esetén a bevételbõl az értékpapírnak a jövedelemszerzés idõpontjában érvényesülõ szokásos piaci értékét és a magánszemély által a jog megszerzéséért adott ellenértéket meghaladó részt kell figyelembe venni (ebben az esetben a jövedelemszerzés idõpontja a bevétel megszerzésének napja); az értékpapír szokásos piaci értékének a szerzési értéket meghaladó részére az árfolyamnyereségre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.

(9) A (8) bekezdés rendelkezésétõl eltérõen nem a jegyzési, vételi, illetõleg eladási jog gyakorlása által keletkezik jövedelem, ha e jog megszerzése bárki számára azonos feltételek mellett megvalósuló ügyletben történt."

(2) A Szja tv. 28.-a a következõ (11) bekezdéssel egészül ki:

"(11) Egyéb jövedelem a biztosító által a biztosítási szerzõdésnek biztosítási esemény bekövetkezése nélkül történõ megszûnése vagy átalakulása (maradékjog) alapján kifizetett összeg, ha az a magánszemélyt kifizetõ által kötött olyan biztosítási szerzõdés alapján illeti meg, amelynek díja e törvény szerint adómentes jövedelem, akkor, ha a biztosítás szerzõdõjeként a magánszemély a kifizetõ helyébe lépett."

77. A Szja tv. 33. -a a következõ (3) bekezdéssel egészül ki:

"(3) Az (1) bekezdésben említett értékhatár megállapítása szempontjából a vállalkozói személyi jövedelemadózást alkalmazó egyéni vállalkozónál az e tevékenységébõl származó jövedelemként a vállalkozói kivétet és a vállalkozói osztalékalapot kell együttesen figyelembe venni."

78. A Szja tv. 34. -a (1) bekezdésének c) és e) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

[A számított adót csökkenti:]

"c) a családok támogatásáról szóló törvény alapján kapott gyermeknevelési támogatás és/vagy"

"e) az ösztöndíj, a hallgatói munkadíj és/vagy"

79. (1) A Szja tv. 35. -ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) Az összevont adóalap adóját csökkenti az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár(ak)ba az adóévben a magánszemély tag befizetése és/vagy a magánszemély egyéni számláján az adóévben jóváírt támogatói adomány együttes összegének 30 százaléka, de legfeljebb évente összesen 100 ezer forint."

(2) A Szja tv. 35.-ának (4) és (5) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(4) Az összevont adóalap adóját csökkenti a magánnyugdíjpénztárba a magánszemély saját tagdíját kiegészítõ befizetésnek - ide nem értve a munkáltató által egyoldalú kötelezettségvállalás alapján e címen fizetett összeget - a 30 százaléka.

(5) Az (1)-(4) bekezdés szerinti kedvezményeket az adózás rendjérõl szóló törvény elõírásai szerint kiadott igazolás alapján lehet igénybe venni, amely tartalmazza az adóévben a magánszemély által befizetett összeget, illetõleg a magánszemély egyéni számláján jóváírt támogatói adomány összegét."

80. A Szja tv. 40. -ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) A családi kedvezmény eltartottanként

a) egy és kettõ eltartott esetében havi 2200 forint;

b) három vagy több eltartott esetében havi 3000 forint;

c) súlyosan fogyatékos eltartott esetében fogyatékos eltartottanként havi 3400 forint."

81. A Szja tv. 41. -ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(4) A közcélú adomány kedvezménye a befizetett összeg 30 százaléka, legfeljebb azonban

  1. kiemelkedõen közhasznú szervezet(ek) esetében összesen 100 ezer forint;
  2. a közhasznú szervezet(ek), illetõleg a közérdekû kötelezettségvállalás(ok) esetében összesen 50 ezer forint."

82. (1) A Szja tv. 47. -a (5) bekezdésének b) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

[A munkáltató, a bér kifizetõje az adóelõleg levonásánál figyelembe veszi:]

"b) a bérfizetést megelõzõen az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár(ak)ba a magánszemély igazolt tagdíjbefizetése után járó kedvezményt;

(2) A Szja tv. 47. -a (5) bekezdése f) pontjának 3. alpontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

[A munkáltató, a bér kifizetõje az adóelõleg levonásánál figyelembe veszi:

f) a családi kedvezményt annál a magánszemélynél,]

"3. aki az együttélõ házastársával közösen tett nyilatkozatban kéri, hogy - a házastársának történõ családi pótlék-folyósítás ellenére - a kedvezményt ne a házastársnál, hanem nála vegyék figyelembe."

83. A Szja tv. 49/A. -a a következõ (3) bekezdéssel egészül ki:

"(3) Az egyéni vállalkozó halálát követõen a vállalkozói tevékenységnek az özvegye vagy az örököse által történõ folytatása esetén, illetõleg az egyéni vállalkozó cselekvõképességének elvesztésekor a vállalkozói tevékenységnek az egyéni vállakozó nevében és javára a törvényes képviselõje által történõ folytatása esetén az özvegy, az örökös, a törvényes képviselõ minõsül egyéni vállalkozónak, azzal, hogy a vállalkozói tevékenységet folyamatosnak kell tekinteni, és a vállalkozói adóalap, valamint a vállalkozói osztalékalap adójának megállapításánál a vállalkozói tevékenység folytatását megelõzõen elszámolt, az elhunyt vagy cselekvõképességét elvesztett magánszemély jövedelmének számító vállalkozói kivétet is figyelembe kell venni."

84. A Szja tv. 50. -a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"50. (1) Az egyéni vállalkozó a vállalkozói jövedelem szerinti adózás helyett adóévenként az adóév egészére az adózás rendjérõl szóló törvény rendelkezései szerint átalányadózást választhat a (4)-(7) bekezdésben foglalt rendelkezéseket is figyelembe véve akkor, ha

a) az átalányadózás megkezdését közvetlenül megelõzõ adóévben az egyéni vállalkozói bevétele a 4 millió forintot nem haladta meg, és

b) nem áll munkaviszonyban, és

c) az általános forgalmi adóról szóló törvény rendelkezései szerint alanyi adómentes.

(2) A mezõgazdasági kistermelõ a Második rész rendelkezéseinek alkalmazása helyett adóévenként az adóév egészére átalányadózást választhat.

(3) Az átalányadózás kizárólag az egyéni vállalkozói, illetõleg mezõgazdasági kistermelõi tevékenység egészére választható.

(4) Az (1) bekezdés rendelkezésétõl eltérõen az az egyéni vállalkozó, akinek a vállalkozói igazolványában feltüntetett tevékenysége az adóév egészében kizárólag az üzletek mûködésérõl és a belkereskedelmi tevékenység folytatásának feltételeirõl szóló kormányrendelet szerinti kiskereskedelmi tevékenység, átalányadózást választhat, ha az átalányadózást közvetlenül megelõzõ adóévben vállalkozói bevétele a 15 millió forintot nem haladta meg és nem áll munkaviszonyban.

(5) Az a magánszemély, aki egyéni vállalkozóként is és mezõgazdasági kistermelõként is jogosult az átalányadózás választására, külön-külön és egyidejûleg is alkalmazhatja a kétféle tevékenységre elkülönülten az átalányadózást.

(6) A tevékenységét az adóévben kezdõ egyéni vállalkozó, illetõleg mezõgazdasági kistermelõ az átalányadózást a tevékenységének megkezdésétõl választhatja az (1)-(5) bekezdések rendelkezései szerint.

(7) Az az egyéni vállalkozó, aki 1999. december 31-ét követõen (is) átalányadózást, tételes átalányadózást alkalmaz és azt megszünteti vagy arra való jogosultsága megszûnik, ismételten átalányadózást, tételes átalányadózást - feltéve, hogy annak egyéb feltételei fennálnak - csak akkor választhat, ha a megszûnés (megszüntetés) évét követõen legalább 4 adóév eltelt. "

85. A Szja tv. 52. -a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"52. (1) Az átalányadózás szabályai addig alkalmazhatók, amíg az adóévben

a) az egyéni vállalkozó egyéni vállalkozói bevétele a 4 millió forintot, az 50. (4) bekezdésében említett egyéni vállalkozó esetében a 15 millió forintot nem haladja meg és az egyéni vállalkozó munkaviszonyt nem létesít,

b) a mezõgazdasági kistermelõ e tevékenységbõl származó bevétele a 4 millió forintot nem haladja meg.

(2) Az (1) bekezdés a) pontjában említett bármelyik feltétel hiányában az átalányadózásra való jogosultság megszûnik, és ekkor az egyéni vállalkozónak az adóév egészére nézve át kell térnie a vállalkozói jövedelem szerinti adózás alkalmazására. Ekkor át kell térnie a pénztárkönyv teljes és az egyébként szükséges részletezõ nyilvántartások vezetésére, azzal, hogy a jogosultság megszûnésének idõpontját megelõzõ idõszakra vonatkozó költségadatokat elégséges a pénztárkönyvben az abban foglalt részletezettség szerint, de tételenként egyösszegben feltüntetnie.

(3) Ha az átalányadózást alkalmazó mezõgazdasági kistermelõ e tevékenységébõl származó bevétele a 4 millió forintot meghaladja vagy bármely más feltétel hiányában az átalányadózásra való jogosultsága megszûnik, akkor a Második rész rendelkezései szerint kell eljárnia, azzal, hogy nyilvántartásaiban a jogosultság megszûnésének idõpontját megelõzõ idõszakra vonatkozó költségadatokat elégséges egyösszegben feltüntetnie."

86. A Szja tv. 53. -a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"53. (1) Az átalányadó alapját a bevételbõl a (2) bekezdésben foglalt eltérésekkel

a) az egyéni vállalkozó 30 százalék,

b) az adóév egészében kizárólag a (3) bekezdésben, vagy kizárólag a (3) és (4) bekezdésben felsorolt tevékenységet folytató egyéni vállalkozó 80 százalék,

c) az adóév egészében kizárólag az üzletek mûködésérõl és a belkereskedelmi tevékenység folytatásának feltételeirõl szóló kormányrendelet alapján kiskereskedelmi tevékenységet folytató egyéni vállalkozó 87 százalék,

d) a c) pontban említett egyéni vállalkozó - feltéve, hogy a tevékenysége külön-külön vagy együttesen az adóév egészében kizárólag a (4) bekezdésben felsorolt üzlet(ek) mûködtetésére terjed ki - 93 százalék,

e) a mezõgazdasági kistermelõ 85 százalék, illetõleg a bevételének azon részébõl, amely állattenyésztésbõl vagy állati termék elõállításából származik, 94 százalék

költséghányad levonásával állapítja meg.

(2) Az (1) bekezdésben említett százalékos mérték

a) az a) pontban meghatározott helyett 15,

b) a b) pontban meghatározott helyett 75,

c) a c) pontban meghatározott helyett 83,

d) a d) pontban meghatározott helyett 91,

akkor, ha az egyéni vállalkozó a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetérõl szóló törvény szerint kiegészítõ tevékenységet folytatónak minõsül.

(3) Az (1) bekezdés b) pontjában említett tevékenységek a következõk:

a) ipari és mezõgazdasági termékelõállítás, építõipari kivitelezés;

b) mezõgazdasági, vadgazdálkodási és erdõgazdálkodási szolgáltatás (SZJ 01.4, 01.5, 02.02),

kivéve:

- valamennyi bérmunkában végzett szolgáltatás,

c) halászati szolgáltatás (SZJ 05.01.1), halgazdálkodási szolgáltatás (SZJ 05.02.1),

kivéve:

- halászati bérmunka (SZJ 05.01.10.1);

d) feldolgozóipari szolgáltatás (SZJ 15- 37),

kivéve:

- valamennyi bérmunkában végzett szolgáltatás, termékelõállítás,

- kiadói szolgáltatás (SZJ 22.1),

- hang- és képfelvételek és számítástechnikai információt hordozók

sokszorosítása (SZJ 22.3);

e) építõipari szolgáltatás (SZJ 45);

f) kereskedelem, közúti jármû és közszükségleti cikk javítása, karbantartása (SZJ 50, 52) felsorolásból:

- közúti jármûjavítás, -karbantartás (SZJ 50.20),

- személyi használatú tárgyak és háztartási eszközök javítása (SZJ 52.71.1, 52.72.1, 52.73.1, 52.74.1);

g) szállítás, raktározás, postaszolgálat és távközlés (SZJ 60.2) felsorolásból:

- taxiközlekedésbõl a helyi (SZJ 60.22.11),

- közúti teherszállítás (SZJ 60.24);

h) az iroda-, számítógép javítás és karbantartás (SZJ 72.50.1);

i) a fényképészet, videofelvételkészítés (SZJ 74.81.21, 74.81.22);

j) egyéb szolgáltatás (SZJ 93) felsorolásból:

- mosás, vegytisztítás, textilfestés (SZJ 93.01.1),

- fodrászat, szépségápolás (SZJ 93.02.2);

k) az üzletek mûködésérõl és a belkereskedelmi tevékenység folytatásának feltételeirõl szóló kormányrendelet alapján folytatott vendéglátó tevékenység, kiskereskedelmi tevékenység.

(4) Az (1) bekezdés d) pontjában említett üzletek a következõk:

üzletköri jelzõszám

a)

élelmiszer jellegû áruház

111.

b)

élelmiszer jellegû vegyes üzlet

113.

c)

zöldség és gyümölcs üzlet

121.

d)

hús, húskészítmény, baromfiüzlet

122.

e)

hal és halkészítmény üzlet

123.

f)

kenyér- és pékáruüzlet

124.

g)

gyógyhatású készítmények szaküzlete

129.

h)

vegyi áruk üzlete

141.

i)

festékek és lakkok üzlete

1362.

j)

mezõgazdasági, méhészeti üzlet

1607.

(5) Abban az esetben, ha az egyéni vállalkozó tevékenysége évközben olymódon változik, hogy a korábban alkalmazott költséghányad már nem illeti meg, a változás idõpontjában az év elsõ napjára visszamenõlegesen át kell térnie a tevékenységének megfelelõ alacsonyabb költséghányad alkalmazására."

87. (1) A Szja tv. 65.-a (1) bekezdése a következõ i) ponttal egészül ki:

[E törvény alkalmazásában kamat:]

"i) a biztosítási szerzõdéshez fûzõdõ maradékjogból származó jövedelem, kivéve, ha azt a törvény egyéb jövedelemnek minõsíti, valamint a tíz évnél rövidebb lejáratú életbiztosítás, valamint a három évnél rövidebb lejáratú nyugdíjbiztosítás egyösszegû szolgáltatásából származó jövedelem."

(3) A Szja tv. 65. -ának (5) bekezdése a következõ e) ponttal egészül ki:

[E alkalmazásában:]

"e) takarékbetétnek minõsül bármely hitelintézeti betét-, folyószámla-, bankkártyaszámla-követelés egyenlege is."

(4) A Szja tv. 65. -a a következõ (8) bekezdéssel egészül ki:

"(8) Az (1) bekezdés i) pontjában foglalt rendelkezés alkalmazása során a maradékjog címén kifizetett bevételbõl a biztosító által kifizetett összegnek a magánszemély által befizetett díjak együttes összegét (átadott vagyoni értéket) meghaladó része számít jövedelemnek. E rendelkezés szerint kell eljárni a tíz évnél rövidebb lejáratú életbiztosítás, valamint a három évnél rövidebb lejáratú nyugdíjbiztosítás egyösszegû szolgáltatása címén kifizetett összeg esetében is."

88. (1) A Szja tv. 67/A. -ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Tõzsdei határidõs ügyletbõl származó bevételnek számít a magánszemély nem egyéni vállalkozói minõségében tõzsdei határidõs termékre kötött határidõs ügyletének bevétele, valamint a tõzsdei és az elszámolóházi szabályzatok szerinti összetett tõzsdei ügyletbõl származó bevétel. Az összetett tõzsdei ügyletbõl származó bevételt a következõk szerint kell megállapítani: az ügyletet alkotó részügyletek bevételét és veszteségét egymással szembeállítva nettó módon kell meghatározni. Amennyiben az összetett tõzsdei ügylet egyik eleme úgy zárul le, hogy ennek következtében az összetett tõzsdei ügylet megszûnik, akkor az összetett tõzsdei ügylet bevételét erre az idõpontra vonatkozóan kell megállapítani, azzal, hogy a le nem zárt ügyletet ettõl az idõponttól kezdve önálló tõzsdei határidõs ügyletnek kell tekinteni. A tõzsdei opciós ügylet bevételének a nem egyéni vállalkozó magánszemély tõzsdei opciós kiírásból, vagy tõzsdei opciós termék adásvételébõl származó bevételét kell tekinteni."

(2) A Szja tv. 67/A. -ának (5) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép, és egyidejûleg a a következõ (6) bekezdéssel egészül ki:

"(5) Az összetett tõzsdei ügylet esetében a kifizetés napja az ügylethez kapcsolódó utolsó elszámolás napja, azzal, hogy az ügylet lejárata, vagy annál korábbi lezárása elõtt keletkezett és kifizetett bevételbõl a kifizetõ visszatartja az adó fedezetét, amelyet az utolsó elszámoláskor a levonandó adó összegébe beszámít.

(6) E rendelkezéseit értelemszerûen alkalmazni kell az Állami Pénz- és Tõkepiaci Felügyelet által engedélyezett, tõzsdei ügyletnek megfelelõ tõzsdén kívüli ügyletbõl származó jövedelemre, feltéve, hogy az bárki számára azonos feltételekkel köthetõ."

89. A Szja tv. 69. -ának (5) bekezdése a következõ d) ponttal egészül ki:

[Természetbeni juttatásnak minõsül többek között:]

"d) a társadalmi szervezettõl, az egyháztól, valamint a vetélkedõ és a verseny díjaként kapott tárgyjutalom, szolgáltatás, a versenyeken és vetélkedõkön nyert érmek és trófeák értéke, azzal, hogy nem minõsül tárgyjutalomnak a takarékbetét, valamint azzal, hogy az 1. számú mellékletben adómentesnek minõsített esetekben ezt nem kell bevételként figyelembe venni."

90. A Szja tv. 74. -a a következõ (7) bekezdéssel egészül ki:

"(7) Más ingatlan bérbeadása esetén az adóévi összes ilyen bevételre vonatkozóan az (1) és (6) bekezdés rendelkezései helyett a magánszemély - legalább négy adóévre - választhatja az összevont adóalap részeként az önálló tevékenységbõl származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések alkalmazását. Ebben az esetben a kifizetõ által levont vagy a magánszemély által megfizetett adó adóelõlegnek minõsül."

IV. fejezet

A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetérõl szóló, többször módosított 1997. évi LXXX. törvény módosítása

91. (1) A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetérõl szóló, többször módosított 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 4. -a a) pontjának 5. alpontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

[E törvény alkalmazásában:

Foglalkoztató:]

"5. a gyermekgondozási segélyben, a gyermekgondozási díjban, a gyermeknevelési támogatásban, az ápolási díjban részesülõ személyek esetében a segélyt, a támogatást, illetve a díjat folyósító szerv,"

(2) A Tbj. 4. -ának f) pontja a következõ 3. alponttal egészül ki:

[E törvény alkalmazásában:

Saját jogú nyugdíjas:]

"3. Az egyéni vagy társas vállalkozó e) pont szerinti jogállását, valamint a foglalkoztatott 25. szerinti nyugdíjjárulék fizetés alóli mentességét nem érinti, ha az 1. alpontban említett elõnyugdíj, korengedményes nyugdíj, szolgálati nyugdíj folyósítása szünetel."

(3) A Tbj. 4. -ának n) pontja a következõ rendelkezéssel egészül ki:

[E törvény alkalmazásában:

Tagságra kötelezett (pályakezdõ):]

"Az elõzõektõl eltérõen pályakezdõnek minõsül az is, aki oktatási intézmény nappali tagozatán - iskolarendszerû képzés keretében - folytatott tanulmányai megszûnését követõen elsõ ízben létesít az 5. -ban meghatározott jogviszonyt és ebben az idõpontban még nem töltötte be a 42. életévét."

(3) A Tbj. 4. -a a következõ s) ponttal egészül ki:

[E törvény alkalmazásában:]

"s) Eltartott hozzátartozó: aki az eltartóval közös háztartásban él."

92. A Tbj. 5. -a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

[E törvény alapján biztosított az, aki]

"a) munkaviszonyban, közalkalmazotti, illetõleg közszolgálati jogviszonyban, ügyészségi szolgálati jogviszonyban, bírósági jogviszonyban, igazságügyi alkalmazotti szolgálati viszonyban, hivatásos nevelõszülõi jogviszonyban áll, a fegyveres erõk, a rendvédelmi szervek, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagja (a továbbiakban: munkaviszony), tekintet nélkül arra, hogy foglalkoztatása teljes vagy részmunkaidõben történik,"

93. A Tbj. 8. -a a) pontjának felvezetõ szövegrésze és 1. alpontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

[Szünetel a biztosítás:]

"a) a fizetés nélküli szabadság, a munkavégzési (szolgálatteljesítési) kötelezettség alóli mentesítés, valamint az igazolatlan távollét idõtartama alatt, kivéve

1. ha a fizetés nélküli szabadságot három évesnél fiatalabb gyermek gondozása vagy tizennégy évesnél fiatalabb gyermek után járó gyermekgondozási segélyre való jogosultság, illetõleg tizenkét évesnél fiatalabb beteg gyermek otthoni ápolása címén vették igénybe,"

94. A Tbj. 9. -a (3) bekezdésének a) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

[Az 5. (1) bekezdésének g) pontjában és (2) bekezdésében említett személy biztosítása - a 7. (1) bekezdésében említett idõszakon belül - akkor is fennáll, ha]

"a) táppénzben, baleseti táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban,"

[részesül]

95. A Tbj. 10. -a (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

[A társas vállalkozó biztosítási kötelezettsége:]

"a) a gazdasági társaság, az egyesülés, a közhasznú társaság, a szabadalmi ügyvivõi társaság tagja esetében a tényleges személyes közremûködési kötelezettség kezdete napjától annak megszûnése napjáig,"

[tart]

96. A Tbj. 11. -a a következõ d) ponttal egészül ki:

[A biztosítás nem terjed ki:]

"d) a devizakülföldi által a Magyar Köztársaság területén foglalkoztatott, a devizáról szóló 1995. évi XCV. törvény 3. -a szerinti devizabelföldi személyre."

97. A Tbj. 14. -a (2) bekezdésének b) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

[Egészségbiztosítási ellátások:]

"b) pénzbeli ellátások:

ba) terhességi-gyermekágyi segély,

bb) gyermekgondozási díj,

bc) táppénz;"

98. A Tbj. 18.-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"18. (1) A társadalombiztosítási ellátások fedezetére

a) a biztosított egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot,

b) a foglalkoztató egészségbiztosítási és nyugdíjbiztosítási járulékot (a továbbiakban együtt: társadalombiztosítási járulék),

c) a kiegészítõ tevékenységet folytatónak minõsülõ egyéni vállalkozó, továbbá a társas vállalkozás a kiegészítõ tevékenységet folytatónak minõsülõ társas vállalkozó után baleseti járulékot,

d) az egészségbiztosítási ellátások fedezetére a külön törvényben meghatározottak szerint a foglalkoztató, illetõleg a magánszemély egészségügyi hozzájárulást,

e) a 39. (2) bekezdésében említett személy egészségbiztosítási járulékot

fizet.

(2) A magánnyugdíjpénztár tagja nyugdíjjárulék és tagdíj fizetésére kötelezett.

(3) A külön törvényben meghatározott szolgálati nyugellátás, valamint a szolgálati rokkantsági nyugdíj járulékfizetéssel nem fedezett többletköltségeit a központi költségvetés fizeti."

99. (1) A Tbj. 19.-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A társadalombiztosítási nyugdíj és az egészségbiztosítás ellátásainak fedezetére a foglalkoztató és a biztosítottnak minõsülõ egyéni vállalkozó a járulékalapot képezõ jövedelem után 33 százalékos mértékû társadalombiztosítási járulékot fizet, ebbõl a nyugdíjbiztosítási járulék 22 százalék, az egészségbiztosítási járulék 11 százalék"

(2) A Tbj. 19. -ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) A biztosított által fizetendõ nyugdíjjárulék mértéke

a) kizárólag a társadalombiztosítási nyugdíj hatálya alá tartozó biztosított esetében 8 százalék,

b) a magánnyugdíjpénztár tagja esetében 2 százalék."

(3) A Tbj. 19. -ának (5) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(5) A 39. (2) bekezdésében említett személy 11 százalékos egészségbiztosítási járulékot fizet."

100. A Tbj. 20.-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"20. A foglalkoztató az általa foglalkoztatott biztosított részére a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony alapján kifizetett, elszámolt, járulékalapot képezõ jövedelem után havonta a 19. (1) bekezdésében meghatározott mértékû társadalombiztosítási járulékot fizet. A társadalombiztosítási járulékot a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony megszûnését követõen kifizetett (elszámolt) járulékalapot képezõ jövedelem után is meg kell fizetni."

101. A Tbj. 23. -a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"23. A fegyveres erõk, a rendvédelmi szervek, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok a hivatásos állományú tagjaik részére egyes egészségbiztosítási ellátás helyett kifizetett pénzbeli juttatásokat az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásának megfelelõ mértékben számolhatják el a járulék terhére.

102. A Tbj. 25. -a a következõ szövegrésszel egészül ki:

"Ha a nyugdíj folyósítása a 4. f) pontjának 3. alpontja szerint szünetel, a saját jogú nyugdíjas foglalkoztatott személy - ide nem értve a társas vállalkozót - egészségbiztosítási járulékot köteles fizetni."

103. A Tbj. 26. -a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"26. (1) A gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban részesülõ személy a díj, segély, támogatás összege után nyugdíjjárulékot (tagdíjat) fizet.

(2) A keresetpótló juttatásban, munkanélküli járadékban, nyugdíj elõtti munkanélküli segélyben részesülõ személy a juttatás, a járadék, a segély után nyugdíjjárulékot (tagdíjat) fizet.

(3) Az egyházi személyként és szerzetesrendi tagként szerzett szolgálati idõ nyugdíjköltségeit az egyház viseli. Az egyház a tárgyhónapot megelõzõ hónap elsõ napján érvényes minimálbér alapulvételével negyedévenként, a negyedévet követõ hónap 12. napjáig fizeti meg az érintett személyek 19. (1) és (2) bekezdése szerinti nyugdíjbiztosítási járulékát, nyugdíjjárulékát, illetve magánnyugdíjpénztári tagdíját.

(4) A gyermekgondozási segély, gyermekgondozási díj után a foglalkoztatót [4. a) pont 5. alpont] terhelõ nyugdíjbiztosítási járulékot a központi költségvetés fizeti.

(5) A sorkatonai (polgári) szolgálatot teljesítõ hadköteles nyugdíjbiztosítási járulékát és nyugdíjjárulékát a tárgyhónapot megelõzõ hónap elsõ napján érvényes minimálbér alapulvételével a központi költségvetés fizeti."

104. (1) A Tbj. 28. -a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

[A 27. -ban meghatározott járulék-alap alsó és a 24. -ban meghatározott felsõ határát azzal az idõszakkal arányosan (a minimálbér harmincad részével, illetve a járulékfizetési felsõ határ napi összegével) csökkenteni kell, amely alatt a társas vállalkozó]

"a) táppénzben, baleseti táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban részesül - kivéve, ha a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj fizetésének idõtartama alatt vállalkozói tevékenységét személyesen folytatja -,"

(2) A Tbj. 28. -ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) Ha a társas vállalkozó egyidejûleg munkaviszonyban áll és foglalkoztatása eléri a heti 36 órát, illetõleg közép- vagy felsõfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytat tanulmányokat, a 27. (1)-(2) bekezdésének rendelkezéseit azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a társadalombiztosítási és a nyugdíjjárulék alapja a ténylegesen elért, járulékalapot képezõ jövedelem."

105. (1) A Tbj. 29. -a (4) bekezdésének a) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

[Az egyéni vállalkozó a minimálbér alapulvételével nem köteles társadalombiztosítási járulékot, nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékot fizetni arra az idõtartamra, amelynek tartama alatt]

"a) táppénzben, baleseti táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban részesül - kivéve, ha a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj folyósításának tartama alatt vállalkozói tevékenységét személyesen folytatja -,"

(2) A Tbj. 29. -ának (6) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(6) Ha az egyéni vállalkozó egyidejûleg munkaviszonyban áll és foglalkoztatása eléri a heti 36 órát, illetõleg közép- vagy felsõfokú oktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytat, az (1)-(2) bekezdés rendelkezéseit azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a társadalombiztosítási- és nyugdíjjárulék alapja a ténylegesen elért, járulékalapot képezõ jövedelem."

106. A Tbj. 30. -ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Az egyéni vállalkozó a 29. -ban meghatározott jövedelem után - az adózás rendjérõl szóló 1990. évi XCI. törvényben (továbbiakba: Art.) meghatározottak szerint - negyedévenként köteles a társadalombiztosítási járulékot, egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot megfizetni."

107. A Tbj. 31. -a a következõ (6) bekezdéssel egészül ki:

"(6) A fegyveres erõk, a rendvédelmi szervek, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagja a további jogviszonyából származó jövedelme után nyugdíjjárulékot (tagdíjat) nem fizet."

108. A Tbj. 33. -ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A magánnyugdíjpénztár tagja a nyugdíjjárulék alapot képezõ jövedelme után 6 százalékos tagdíjat fizet."

109. (1) A Tbj. 34. -ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Az 5. , valamint a 11. szerint nem biztosított nagykorú személy, illetõleg akinek a biztosítása a 8. a) pontja szerint szünetel nyugellátásra jogosító szolgálati idõ és nyugdíjalapot képezõ jövedelem szerzése céljából - magánnyugdíjpénztár tagja esetében a tagdíj mértékével csökkentett - 30 százalékos mértékû nyugdíjbiztosítási és nyugdíjjárulék fizetésének vállalása mellett megállapodást köthet, feltéve, hogy nem saját jogú nyugdíjas és a Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkezik."

(2) A Tbj. 34. -ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) Az (1)-(2) bekezdés szerinti járulékfizetés alapja a megállapodást kötõ személy által megjelölt jövedelem, legfeljebb azonban a megállapodás megkötésekor érvényes járulékfizetési felsõ határ napi összegének figyelembevételével a naptári hónapokra számított összeg, de legalább a megállapodás megkötése napján érvényes minimálbér összege."

(3) A Tbj. 34. -ának (5) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(5) Szolgálati idõ szerzése érdekében megállapodás köthetõ, a megállapodás megkötése napján érvényes gyermekgondozási segély összege alapján, a 19. (2) bekezdésében meghatározott nyugdíjjárulék megfizetésével

a) 1998. évre, a gyermekgondozási segély idejével megegyezõ otthoni gondozás idejére, valamint

b) arra az idõtartamra, amelyre a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény alapján a gyermekgondozási segély nem jár."

(4) A Tbj. 34. -ának (7) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(7) A 11. hatálya alá tartozó személy, a külön törvény alapján huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkezõ külföldi állampolgár, továbbá a devizakülföldinek minõsülõ magyar állampolgár megállapodást köthet a saját, valamint a vele együtt élõ gyermeke egészségügyi szolgáltatásának biztosítására."

110. A Tbj. 35. -a a következõ (6) bekezdéssel egészül ki:

"(6) A 34. szerint kötött megállapodásban meghatározott, a járulékfizetés alapjául szolgáló jövedelem - a minimálbér, a járulékfizetési felsõ határ naptári napi összege, a megállapodást kötõ fél által meghatározott összeg, a gyermekgondozási segély - összegének változása miatt módosított járulékot elsõ ízben a változást követõ hónap 12. napjáig kell megfizetni. A járulék megfizetésének elmulasztása a megállapodás megszûnését vonja maga után."

111. A Tbj. 36. -ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) A kiegészítõ tevékenységet folytató társas vállalkozó tevékenységének megszûnése után kifizetett, de a személyes közremûködése alapján járó, járulékalapot képezõ jövedelme után a társas vállalkozás baleseti járulékot köteles fizetni."

112. A Tbj. 41. -ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A külön jogszabályban meghatározott nyilvántartás tartalmazza a foglalkoztatók és a biztosítottak által az e törvényben elõírt kötelezettségeik teljesítésével szolgáltatott mindazon adatot, amelybõl megállapítható a biztosított javára megfizetett, illetõleg a tõle levont járulék alapja, összege, a biztosítási jogviszony idõtartama, valamint a biztosítottat megilletõ ellátások megállapításához szükséges adatot."

113. A Tbj. 45. -ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(4) A magánnyugdíjpénztárhoz való csatlakozás visszavonása esetén a biztosított egyéni számláján nyilvántartott összeget a magánnyugdíjpénztár - a foglalkoztató egyidejû tájékoztatása mellett - a visszavonási kérelem kézhezvételétõl számított 60 napon belül köteles a biztosított személyi adataira és TAJ-számára hivatkozással a Nyugdíjbiztosítási Alap javára átutalni, és az átutalásról bevallást benyújtani. A bevallás havi bontásban tartalmazza a biztosított egyéni számláján jóváírásra került összeget."

114. A Tbj. 46. -ának helyébe a következõ rendelkezés lép:

"46. (1) A foglalkoztató a tevékenységében személyesen közremûködõ biztosított személyek adatait oly módon köteles nyilvántartásba venni és errõl a magánszemélynek igazolást adni, hogy abból a kormányrendeletben elõírt adatok a munkavégzés (tevékenység) megkezdésétõl megállapíthatók legyenek. A nyilvántartásba vétel elmulasztása miatt a foglalkoztatót az Art. szerint megállapítható mulasztási bírság - a nyilvántartásba nem vett személyenként - terheli.

(2) A foglalkoztató a biztosítottakról - az egyéni vállalkozó a biztosítással összefüggõ adatairól - köteles a külön törvényben meghatározottak szerint olyan nyilvántartást vezetni, amely tartalmazza a biztosított nevét és személyi adatait, társadalombiztosítási azonosító jelét, a foglalkoztató adatait, a biztosítási idõre és a szolgálati idõre vonatkozó adatokat, a biztosítottól levont járulékok alapját és összegét, továbbá a biztosított után fizetett tételes összegû egészségügyi hozzájárulást."

115. A Tbj. 48. -a a következõ (3) bekezdéssel egészül ki:

"(3) A nyilvántartás elektronikus vagy optikai adathordozón is megõrizhetõ, ha az alkalmazott módszer biztosítja a nyilvántartás összes adatainak késedelem nélküli elõállítását, folyamatos leolvashatóságát, illetõleg kizárja az utólagos módosítás lehetõségét."

116. A Tbj. 50. -a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"50. A foglalkoztató a biztosítottnak a tárgyhónapban kifizetett (juttatott), járulékalapot képezõ jövedelme alapján köteles a járulékok összegét megállapítani, a biztosítottat terhelõ járulékot levonni, és a tárgyhavi járulékot az Art-ban (1-2. sz. melléklet) meghatározottak szerint az állami adóhatóságnak bevallani és megfizetni. A foglalkoztató - a tárgyhavi jövedelem kifizetésével egyidejûleg - a biztosítottat írásban tájékoztatja az általa fizetett társadalombiztosítási járulékról, baleseti járulékról, a biztosított jövedelmébõl levont nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékról, valamint a tagdíj összegérõl."

117. A Tbj. 51.-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"51. (1) A foglalkoztató a biztosítottnak a tárgyhónapban kifizetett (juttatott) járulékalapot képezõ jövedelme alapján köteles a tagdíj összegét megállapítani és levonni, az érintett magánnyugdíjpénztárnak bevallani és megfizetni a tárgyhónapot követõ hónap 12. napjáig. A helyi önkormányzatok nettó finanszírozásában részt vevõ szervek esetében a tagdíj-bevallás benyújtási és befizetési határideje a tárgyhónapot követõ hónap 20. napja. A havi tagdíjbevallásban a levont tagdíj alapját és összegét - név és TAJ-szám jelölésével - biztosítottanként kell feltüntetni.

(2) A biztosított pénztártagtól levont tagdíj megállapítására az Art. nyugdíj- és egészségbiztosítási járulék megállapítására vonatkozó rendelkezéseit az e törvényben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.

(3) Az egyéni vállalkozó a magánnyugdíjpénztári tagdíját a 29. -ban meghatározott járulékalap figyelembevételével negyedévenként állapítja meg és a tárgynegyedévet követõ hónap 12. napjáig vallja be és fizeti meg az érintett magánnyugdíjpénztárnak.

(4) A tagdíjbevallást az Állami Pénztárfelügyelet által rendszeresített nyomtatványon vagy a kötelezett rendelkezésére bocsátott számítógépes program használatával, elektronikus adathordozón kell benyújtani. A bevallás részletes szabályait kormányrendelet tartalmazza.

(5) Az Mpt. 26. -a alapján megállapított tagdíj-kiegészítés bevallására és befizetésére az (1)-(4) bekezdés rendelkezéseit kell megfelelõen alkalmazni.

(6) A magánnyugdíjpénztár a bevallás és megfizetés adatainak közlésével egyidejûleg soron kívül ellenõrzést kér az állami adóhatóságtól, ha a tagdíjbevallás, az adatszolgáltatás hiányos vagy téves, illetõleg a befizetés nem felel meg a bevallásban foglaltaknak.

(7) Ha a foglalkoztató a bevallás szerinti fizetési kötelezettségét csak részben teljesíti, a befizetett tagdíjat a magánnyugdíjpénztár az érintett pénztártagok között tagdíjnagyságuk arányában, az 53.-ban foglaltaknak megfelelõen számolja el. A befizetési kötelezettség elmulasztása, illetõleg részbeni teljesítése esetén a pénztár - a pénztártag egyidejû értesítése mellett - haladéktalanul intézkedik az állami adóhatóságnál a tartozás behajtása érdekében.

(8) A foglalkoztatót - a levont, de a pénztárnak meg nem fizetett tagdíj miatt - a mulasztási bírság és a késedelmi pótlék mellett a pénztártagnak okozott kár megtérítése is terheli.

(9) Az állami adóhatóság a magánnyugdíjpénztártól érkezett megkeresés alapján lefolytatott eljárásával összefüggésben, az eljárás lefolytatásának eredményeként megállapított elmaradt járulék, illetõleg magánnyugdíjpénztári tagdíj követelés kapcsán befolyt összeget a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai és az érintett magánnyugdíjpénztárak között a követelés arányában osztja meg."

118. A Tbj. 53.-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"53. (1) A foglalkoztató által befizetett tagdíjat az 51. (7) bekezdésében foglaltakra is figyelemmel, az esedékesség sorrendjében, a következõ kiegyenlítési sorrend alkalmazásával kell elszámolni:

a) biztosítottat terhelõ tagdíj,

b) biztosítottól levont munkavállalói tagdíj-kiegészítés,

c) munkáltatói tagdíj-kiegészítés.

(2) Ha a tagdíj befizetés a bevallásban közölt kötelezettség teljes kiegyenlítésére nem nyújt fedezetet, a foglalkoztatónak minõsülõ egyéni és társas vállalkozót terhelõ saját tagdíj, illetõleg tagdíj-kiegészítés elszámolására az (1) bekezdésben meghatározott sorrendet követõen kerülhet sor."

119. A Tbj. 54. -a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"54. A 4. r) pontjában említett igazgatási szervek ellenõrzik a 46. (1) bekezdésében elõírt nyilvántartást, a biztosítási kötelezettség elbírálását és a 46. (2) bekezdése szerinti nyilvántartás vezetését."

120. A Tbj. 56. -a a következõ (3) bekezdéssel egészül ki:

"(3) A foglalkoztató (ide értve az egyéni vállalkozót is) a tagdíjjal összefüggésben felszámított késedelmi pótlékot, önellenõrzési pótlékot és bírságot a magánnyugdíjpénztár elkülönítetten vezetett számláira köteles befizetni."

121. A Tbj. 58. -ának (1) bekezdése a következõ e)-g) ponttal egészül ki:

[A Kormány felhatalmazást kap arra, hogy rendeletben szabályozza]

"e) a 23. szerinti elszámolás feltételeit, valamint a 26. (3)-(5) bekezdésében meghatározott járulékfizetés rendjét és az adatszolgáltatás módját;

f) a 46. (1) bekezdése szerinti nyilvántartás részletes szabályait;

g) a magánnyugdíjpénztári tagdíjjal összefüggésben felszámított bírság és pótlék elszámolására vonatkozó részletes szabályokat."

V. fejezet

A magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény módosítása

122. (1) A magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Mpt.) 3. -ának (1) bekezdése a következõ szövegrésszel egészül ki:

"Az elõzõektõl eltérõen pályakezdõnek minõsül az is, aki oktatási intézmény nappali tagozatán - iskolarendszerû képzés keretében - folytatott tanulmányai megszûnését követõen elsõ ízben válik a Tbj. szerint biztosítottá és ebben az idõpontban még nem töltötte be a 42. életévét."

(2) Az Mpt. 29. -ának (2) bekezdése a következõ b) ponttal egészül ki, egyidejûleg a b)-c) pont számozása c)-d) pontra változik:

[A tag felhalmozási idõszakban bekövetkezõ halála esetén a kedvezményezett választhat, hogy az egyéni számlán ráesõ részt]

"b) a Tny. szerinti hozzátartozói nyugellátás megállapítása esetén átutaltatja a Nyugdíjbiztosítási Alap részére,"

(3) A Mpt. 29. -a a következõ (5) bekezdéssel egészül ki:

"(5) A (2) bekezdés b) pontjában meghatározott esetben a hozzátartozói nyugellátást megállapító határozat kézhezvételét követõ 30 napon belül a pénztár gondoskodik a kedvezményezett követelésének a Nyugdíjbiztosítási Alapba történõ átutalásáról."

VI. fejezet

A kötelezõ egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény módosítása

123. A kötelezõ egészségbiztosítás ellátásairól szóló, többször módosított 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Eb.tv.) 43. -ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Táppénzre jogosult az, aki a biztosítási jogviszony fennállása alatt keresõképtelenné válik és a Tbj-ben meghatározott mértékû egészségbiztosítási járulék fizetésére kötelezett."

124. Az Eb.tv. 46. -ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) A 44. a) és f) pontjában említett keresõképtelenség esetén naptári évenként 40 naptári napnak (30 munkanapnak) megfelelõ idõtartamig a biztosítottnak járó táppénz a foglalkoztatót, a társas vállalkozást, illetõleg az egyéni vállalkozót terheli."

125. Az Eb.tv. a 46. után a következõ 46/A. -sal egészül ki:

"46/A. (1) A 46. (2) bekezdésében meghatározott táppénzfizetési kötelezettség a foglalkoztatót, a társas vállalkozást, illetõleg az egyéni vállalkozót a biztosított évközben keletkezett biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonya esetén idõarányosan terheli. Ez azonban - ha a biztosított az év folyamán már biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyban állt - nem lehet több, mint a naptári évre járó 40 naptári nap még igénybe nem vett része."

(2) A 46. (2) bekezdésében meghatározott táppénzfizetési kötelezettség alkalmazásában a keresõképtelenség idõtartamát évi 40 naptári napig össze kell számítani akkor is, ha a keresõképtelenség ezen idõtartama több, egymást követõ biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyban következik be.

(3) Ha a biztosított biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonya a 46. (2) bekezdésében meghatározott keresõképtelenség idõtartama alatt megszûnik - kivéve, ha újabb biztosítással járó jogviszonyt létesít - a biztosítottat megilletõ táppénz összege azt a foglalkoztatót, társas vállalkozást terheli, amelynél a keresõképtelenség bekövetkezett.

(4) Ha a 62. (2) bekezdésében meghatározott táppénzmegtérítési kötelezettségének a foglalkoztató, a társas vállalkozás nem tesz eleget, a fizetendõ összeget a pénztár megkeresésére az állami adóhatóság az Art. szerint szedi be."

126. Az Eb. tv. 47. -a (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép, továbbá a bekezdés a következõ e) ponttal egészül ki:

[Nem jár táppénz]

"a) a keresõképtelenségnek arra az idõtartamára, amely alatt a biztosítás szünetel, munkavégzési kötelezettség hiányában keresetveszteség nincs,

e) a saját jogú nyugdíj folyósításának idõtartamára."

127. Az Eb.tv.a 49. -t követõen a következõ 49/A. -sal egészül ki:

"49/A. A. 62. (2) bekezdése szerinti egészségbiztosítási, valamint a társadalombiztosítási szervek hatáskörébe utalt egyéb ellátás összegének kifizetéséhez - ide nem értve a 46. (2) bekezdését - a munkáltató a területileg illetékes egészségbiztosítási igazgatási szervtõl elõleget igényelhet. Az ellátások kifizetését követõ három munkanapon belül a kifizetett ellátások költségével, továbbá a kifizetõhely fenntartóját megilletõ költségtérítés összegével és az igénybe vett elõleggel el kell számolni. Az elszámolás részletes szabályait e törvény végrehajtási rendelete tartalmazza.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérõen a kincstári körbe, illetõleg a helyi önkormányzatok nettó finanszírozása hatálya alá tartozó illetmény-számfejtési feladatokat ellátó foglalkoztató által kifizetett ellátások elszámolására az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény rendelkezései irányadók."

128. Az Eb.tv. 62. -a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"62. (1) A terhességi-gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj és a táppénz iránti igényt a biztosítottnak a Tbj. 4. a) pontja szerinti foglalkoztatónál kell bejelenteni.

(2) A terhességi-gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj és a táppénz iránti igényt

a) a kifizetõhellyel rendelkezõ munkáltató esetében a kifizetõhely,

b) ha az igény elbírálására a Területi (Fõvárosi) Államháztartási és Közigazgatási Információs Szolgálat (a továbbiakban: TÁKISZ) az illetékes, akkor a TÁKISZ,

c) egyéb esetben a (4) bekezdésben foglaltak figyelembevételével a foglalkoztató székhelye, telephelye szerint illetékes egészségbiztosítási pénztár

bírálja el és folyósítja.

(3) Ha a biztosított munkáltatója jogutód nélkül megszûnt, az igényt a lakóhely szerint illetékes egészségbiztosítási pénztárnál kell bejelenteni.

(4) A biztosítottnak a (2) bekezdés c) pontja szerinti esetben a 44. a) és f) pontjában említett keresõképtelensége miatt évenként 40 naptári napnak (30 munkanapnak) megfelelõ idõtartamra járó táppénz összegét - e törvény rendelkezései alapján - a foglalkoztató székhelye (telephelye) szerint illetékes egészségbiztosítási pénztár állapítja meg és fizeti ki, amit a pénztár felhívására a foglalkoztató, a társas vállalkozás köteles megtéríteni. Az egyéni vállalkozó a 44. a) és f) pontja szerinti keresõképtelensége miatti táppénzét - évente 40 naptári napnak (30 munkanapnak) megfelelõ idõtartamra - igénybejelentése alapján a székhelye szerint illetékes MEP megállapítja és értesítése alapján az egyéni vállalkozó költségként elszámolja az Szja tv. szerint.

(5) Az igény elbírálásánál az igény teljesítése esetén nem kell alakszerû határozatot hozni.

(6) A táppénzt utólag kell folyósítani, a (2) bekezdés a)-b) pontjaiban és (4) bekezdésben említett esetben az értesítést követõ bérfizetési napon.

(7) A terhességi-gyermekágyi segélyt, a gyermekgondozási díjat havonta utólag kell folyósítani, a (2) bekezdés a)-b) pontjaiban említett esetekben a bérfizetési napon, egyéb esetekben a tárgyhónapot követõ hónap 10. napjáig."

129. Az Eb.tv. 69. -a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"69. Ha az illetékes egészségbiztosítási igazgatási szerv a pénzbeli ellátások folyósítását (kifizetését, postára adását, átutalását) az ellátás megállapítását követõ 15 napon belül nem teljesíti, a 15. napot követõen az Art-ban meghatározott késedelmi pótlékkal azonos mértékû kamatot köteles fizetni a jogosult részére. Nem kell megfizetni a kamatot, ha a kamat összege nem haladja meg a 100 forintot."

VII. fejezet

A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak és a társadalombiztosítás szerveinek állami felügyeletérõl szóló 1998. évi XXXIX. törvény módosítása

130. (1) A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak és a társadalombiztosítás szerveinek állami felügyeletérõl szóló, az 1998. évi XCI. törvénnyel módosított 1998. évi XXXIX. törvény (a továbbiakban: T.) 1. -ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) A pénzügyminiszter terjeszti a Kormány elé a járulékfizetéssel kapcsolatos törvényjavaslatokat és azok végrehajtási rendeleteit. Az egészségügyi miniszter a pénzügyminiszterrel együttesen terjeszti a Kormány elé az egészségbiztosítási ellátásokkal kapcsolatos törvényjavaslatokat és azok végrehajtási rendeleteit. A szociális- és családügyi miniszter a pénzügyminiszterrel együttesen terjeszti a Kormány elé a társadalombiztosítási nyugellátásokkal kapcsolatos törvényjavaslatokat és azok végrehajtási rendeleteit, valamint részt vesz a társadalombiztosítást érintõ egyéb jogszabályok elõkészítésében."

(2) A T. 9. -a (3) bekezdésének második mondata helyébe a következõ rendelkezés lép:

"A szabályszerûen elbírált igények alapján kifizetett ellátások összegét az illetékes igazgatási szerv megtéríti, kivéve a foglalkoztatót terhelõ táppénz összegét."

VIII. fejezet

Az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény módosítása

131. Az egészségügyi hozzájárulásról szóló, többször módosított 1998. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Eho.) 5. (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

[Nem kell megfizetni a százalékos mértékû egészségügyi hozzájárulást a következõ jogcímeken keletkezõ jövedelmek után:]

"a) táppénz, baleseti táppénz, terhességi-gyermekágyi segély, gyermekgondozási díj,"

132. Az Eho. 7. -a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

[Nem kell megfizetni a tételes egészségügyi hozzájárulást]

"a) a táppénz, a baleseti táppénz, a terhességi-gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj folyósításának,"

[idõtartama alatt]

133. Az Eho. 9. -ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A tételes egészségügyi hozzájárulás összege a jogviszony fennállásának idõtartama alatt havi 3.900 forint (naptári naponként 130 forint)."

134. Az Eho. 11. -a a következõ (6) bekezdéssel egészül ki, egyidejûleg a (6)-(8) bekezdés számozása (7)-(9) bekezdésre változik:

"(6) A kamatkedvezménybõl származó jövedelem után fizetendõ százalékos egészségügyi hozzájárulást évente, az adóévet követõ január 12-éig kell megfizetni. Ha a kamatkedvezmény évközben megszûnik, az egészségügyi hozzájárulást a megszûnés napján kell megfizetni."

IX. fejezet

Az illetékekrõl szóló 1990. évi XCIII. törvény módosítása

135. Az illetékekrõl szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 21. -a a következõ (9) bekezdéssel egészül ki :

"(9) Ha a vagyonszerzõt a 27. (1) bekezdése alapján terhelõ illeték összege magasabb, mint amit az általa megszerzett lakás tulajdonjoga, illetve az ahhoz kapcsolódó haszonélvezet, használat joga után az (1) bekezdés, illetve a 23. szerint fizetnie kellene, akkor tõle csak ez az alacsonyabb összegû illeték követelhetõ."

136. (1) Az Itv. 23/A. -ának (5) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép és a egyidejûleg a következõ (6) bekezdéssel egészül ki, továbbá a jelenlegi (5) bekezdés számozása (7) bekezdésre változik:

"(5) A kizárólag pénzügyi lízingtevékenységet folytató, tevékenységét az illetékkötelezettség keletkezésének évében (tárgyév) - jogelõd nélkül - kezdõ vállalkozó az (1) bekezdésben meghatározott célú ingatlanvásárlás esetén az ott meghatározott mértékû illetéket fizeti, ha a vagyonszerzés illetékkiszabásra bejelentésekor nyilatkozatban vállalja, hogy a tárgyévi nettó árbevételének 50 %-a ingatlanok pénzügyi lízingjébõl, vagy 75 %-a ingatlan- és gépjármû pénzügyi lízingjébõl fog származni. Amennyiben a tárgyévet követõ év június 30. napjáig nem nyújtja be az illetékhivatalhoz a Magyar Lízingszövetség olyan igazolását, amely a tárgyévi nettó árbevétel - vállalt feltételek szerinti - megoszlását bizonyítja, akkor az illetékhivatal a vagyonszerzés után a 19. (1) bekezdés, illetve 21. (1) bekezdés alapján az egyébként fizetendõ és az (1) bekezdés szerinti illeték különbözetét a vállalkozó terhére késedelmi pótlékkal növelten megállapítja.

(6) A Magyar Lízingszövetség - e (3) és (5) bekezdésében említett - igazolása a kiadása évének utolsó napjáig igazolja a tevékenységnek fõtevékenységként való folytatását, a kiadását követõ év elsõ napjától június 30-áig terjedõ idõszakban pedig ideiglenes igazolásként szolgál. A vállalkozó kérésére az ideiglenes igazolás alapján is az (1) bekezdésben meghatározott illetéket kell elõírni, ha azonban a vagyonszerzõ legkésõbb az illetékkötelezettség keletkezése évének július 15. napjáig nem nyújtja be az illetékhivatalhoz a 102. n), o) és p) pontjaiban meghatározott feltételeknek való megfelelésérõl szóló igazolást, akkor az illetékhivatal a vagyonszerzés után a 19. (1) bekezdés, illetve a 21. (1) bekezdés alapján az egyébként fizetendõ és az (1) bekezdés szerinti illeték különbözetét a vállalkozó terhére késedelmi pótlékkal növelten megállapítja."

(2) Az Itv. 23/A. -a a következõ (8) bekezdéssel egészül ki:

"(8) Az (1), (4)-(5) bekezdésben meghatározott nyilatkozattételre, valamint az (5)-(7) bekezdésben meghatározott igazolásokra elõírt határidõ elmulasztása esetén a kedvezmény nem adható meg."

137. (1) Az Itv. 26. -ának (7) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(7) Az (1) bekezdés l) pontjában meghatározott mentesség feltételeit a gépjármûforgalmazást fõtevékenységként folytató vállalkozó cégbizonyítvánnyal, illetve vállalkozói igazolvánnyal; a gépjármûlízinget fõtevékenységként végzõ vállalkozó az erre vonatkozó statisztikai jelzõszámmal, az Állami Pénz- és Tõkepiaci Felügyelet engedélyével és a Magyar Lízingszövetség által kiállított igazolással bizonyítja. Az igazolás érvényességére a 23/A. (5) és (6) bekezdésében foglaltak értelemszerûen irányadók."

(2) Az Itv. 26. -ának (9) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(9) A (6) bekezdés alkalmazásában elsõ lakástulajdont szerzõnek az minõsül, akinek nincs és nem is volt lakástulajdona, lakástulajdonban 50%-ot elérõ tulajdoni hányada, lakástulajdonhoz kapcsolódó, az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett vagyoni értékû joga. A kedvezményre való jogosultság megállapításánál figyelmen kívül kell hagyni az özvegyi haszonélvezeti joggal terhelt, továbbá az olyan lakástulajdont, amelyet nagykorú vagyonszerzõ esetén a nagykorúság elérését megelõzõen idegenítettek el. Nem minõsül elsõ lakástulajdont szerzõnek az, aki a (6) bekezdés szerinti kedvezményt az illetékkötelezettség keletkezését megelõzõen igénybe vette. A feltételek fennállásáról a szerzõ félnek a vagyonszerzés illetékkiszabásra bejelentésekor írásban kell nyilatkoznia."

138. Az Itv. 27. -ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép :

"(1) A vagyonszerzési illetéket a szerzõ fél köteles megfizetni. Lakástulajdonok cseréje esetén a 21. (3)-(4), illetve (8) bekezdésében foglaltaknak megfelelõen megállapított illetéket az egyes vagyonszerzõk olyan arányban viselik, mint amilyen arányt az általuk megszerzett lakástulajdon forgalmi értéke képez a csereügyletben szereplõ valamennyi lakástulajdon forgalmi értékének együttes összegében. Az elõzõek szerint megállapított arányt (arányokat) nem növeli, ha a szerzõ felek valamelyikénél a 21. (9) bekezdése alkalmazásának van helye."

139. Az Itv. 28. -ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Az államigazgatási eljárási cselekményért e törvényben megállapított illetéket kell fizetni."

140. Az Itv. 57. -a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

[Illetékmentes a polgári ügyekben:]

"a) az eljárás, ha a bíróság az eljárást megindító beadványt idézés kibocsátása - nemperes eljárás esetén érdemi vizsgálat, cégbírósági eljárás esetén hiánypótlási eljárás lefolytatása - nélkül, hivatalból elutasítja, vagy a pert a Pp. 157. -ának a) pontja alapján megszünteti;"

141. Az Itv. 77/A. -ának (1) bekezdése a következõ mondattal egészül ki:

"Az illetékelõleg fizetési kötelezettség abban az esetben is fennáll, ha a vételár teljes kiegyenlítéséig az eladó a tulajdonjogát fenntartja."

142. Az Itv. 102. -a (1) bekezdésének m), n) és o) pontjai helyébe a következõ rendelkezések lépnek és a egyidejûleg a következõ p) ponttal egészül ki:

[E törvény alkalmazásában:]

"m) termõföld:

az ingatlan-nyilvántartásban szántó, szõlõ, gyümölcsös, kert, gyep, nádas és erdõ mûvelési ágban, vagy halastóként nyilvántartott és a felsorolt valamelyik célra hasznosított külterületi földrészlet, ide nem értve a földrészleten bármilyen célra létesített felépítményt;

n) ingatlanlízinget fõtevékenységként folytató vállalkozó:

az a kizárólag pénzügyi lízingtevékenységet folytató vállalkozó, amelynél a Magyar Lízingszövetség igazolja, hogy a vagyonszerzést megelõzõ évben az éves nettó árbevételének legalább 50 %-a ingatlanlízingbõl származott;

o) gépjármûlízinget fõtevékenységként folytató vállalkozó:

az a kizárólag pénzügyi lízingtevékenységet folytató vállalkozó, amelynél a Magyar Lízingszövetség igazolja, hogy a vagyonszerzést megelõzõ évben az éves nettó árbevételének legalább 50 %-a gépjármûlízingbõl származott;

p) ingatlan- és gépjármû pénzügyi lízinget egyaránt folytató vállalkozó:

az a kizárólag pénzügyi lízingtevékenységet folytató vállalkozó, amelynél a Magyar Lízingszövetség igazolja, hogy a vagyonszerzést megelõzõ évben az éves nettó árbevételének legalább 75 %-a e két tevékenységbõl származott, azzal, hogy egyik tevékenységbõl sem származott az éves nettó árbevételének kevesebb mint 25 %-a."

X. fejezet

A gépjármûadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény módosítása

143. A gépjármûadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény 9. -ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Az adóztatási feladatokat a gépjármû forgalmi engedélyébe bejegyzett lakóhely, székhely, illetõleg telephely szerint illetékes települési, a fõvárosban a kerületi önkormányzati adóhatóság (a továbbiakban együtt: adóhatóság) látja el. Ha a forgalmi engedélyben a lakóhely, a székhely, illetõleg a telephely megváltozik, az adóztatási feladatok ellátására a változást követõ év elsõ napjától az új lakóhely, székhely, illetõleg telephely szerint illetékes adóhatóság jogosult. Amennyiben a forgalmi engedély a székhelyet és a telephelyet egyaránt tartalmazza, akkor a telephely szerint illetékes adóhatóság jogosult a gépjármû adóztatására."

XI. fejezet

A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény módosítása

144. A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 3. -a a következõ (5) bekezdéssel egészül ki:

"(5) Ha e törvény az adóalanyiságot az év elsõ napján fennálló állapothoz köti és az önkormányzat az adót év közben vezeti be, akkor a bevezetés évében az adó alanyának azt kell tekinteni, aki/amely az adót bevezetõ rendelet hatályba lépésének napján megfelel az adóalanyiság követelményeinek."

145. A Htv. 14. -ának címe "Az adókötelezettség keletkezése, változása és megszûnése" címre változik, egyidejûleg a a következõ új (2) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi (2) és (3) bekezdés számozása (3) és (4) bekezdésre változik:

"(2) Az adókötelezettséget érintõ változást (így különösen a hasznos alapterület módosulását, az építmény átminõsítését) a következõ év elsõ napjától kell figyelembe venni."

146. A Htv. 20. -ának címe "Az adókötelezettség keletkezése, változása és megszûnése" címre változik, egyidejûleg a a következõ új (2) bekezdéssel egészül ki, a jelenlegi (2) bekezdés számozása (3) bekezdésre változik:

"(2) Az adókötelezettséget érintõ változást (így különösen az alapterület módosulását, a telek átminõsítését) a következõ év elsõ napjától kell figyelembe venni."

147. A Htv. a 40. után a következõ címmel és 40/A. -sal egészül ki:

"A tételes átalányadózókra vonatkozó különös adózási mód

40/A. (1) A személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti tételes átalányadózó vállalkozót az adókötelezettség kizárólag a telephelye, ennek hiányában a székhelye szerinti önkormányzat illetékességi területén terheli.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott adóalany az adóévben fennálló állandó jellegû iparûzési tevékenysége utáni adókötelezettségét a (3)-(5) bekezdésekben foglaltak szerint tételes adózással is teljesítheti.

(3) A tételes adó éves összege, ha az önkormányzat illetékességi területén az iparûzési adó adóévben hatályos legmagasabb mértéke nem éri el az 1 %-ot, akkor 5000 Ft, egyébként pedig 10000 Ft.

(4) A tevékenységét év közben kezdõ vállalkozó esetében, illetve ha az adót az önkormányzat év közben vezeti be, továbbá ha a vállalkozó tevékenységét év közben megszünteti, akkor a fizetendõ adó összege a (3) bekezdésben meghatározott tételes adó éves összegének napi idõarányosítással megállapított része.

(5) A tételes adózás adóévre választható, az errõl szóló bejelentést az adóévet megelõzõ évrõl szóló bevallással egyidejûleg, a tevékenységét év közben kezdõ vállalkozó esetében, illetve ha az önkormányzat az adót év közben vezeti be, akkor az adókötelezettség keletkezését, illetve az önkormányzat adót bevezetõ rendeletének hatálybalépését követõ 15 napon belül kell megtenni az adóhatósághoz."

148. A Htv. 51. -a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"51. (1) Ha az önkormányzat a helyi adót bevezeti, az adóalany köteles a bevezetett adó megállapításához szükséges valamennyi - az önkormányzat felhívásában megjelölt - adatot szolgáltatni az adott év január 1-jei állapotának, illetve évközi bevezetés esetén a rendelet hatálybalépése napjának megfelelõen.

(2) Az önkormányzati adóhatóság hatáskörébe tartozó adók, adók módjára behajtandó köztartozások (e rendelkezés alkalmazásában együtt: adó) nyilvántartása során - az adó megállapításához szükséges adatokon túlmenõen - csak az adózás rendjérõl szóló törvényben meghatározott adóazonosító jelet és a természetes azonosító adatokat tartja nyilván."

149. A Htv. 52. -ának 3., 36., 37. pontjai helyébe a következõ rendelkezések lépnek és egyidejûleg a a következõ 42., 43. és 44. pontokkal egészül ki:

[E törvény alkalmazásában:]

"3. vagyoni értékû jog: a kezelõi jog, a vagyonkezelõi jog, a tartós földhasználat, a haszonélvezet, a használat joga - ideértve a külföldiek ingatlanhasználati jogát is -, a földhasználat és a lakásbérlet,"

"36. eladott áruk beszerzési értéke: a kettõs könyvvitelt vezetõ vállalkozások esetében a vásárolt és változatlan formában eladott anyagoknak, áruknak - a számvitelrõl szóló törvény szerint az eladott áruk beszerzési értékeként elszámolt - beszerzési értéke. Az egyszeres könyvvitelt, valamint - a személyi jövedelemadóról szóló törvény hatálya alá tartozó - pénzforgalmi nyilvántartást vezetõ vállalkozók esetében a tárgyévi árubeszerzésre fordított kiadás, csökkentve a leltár szerinti záró árukészlet értékével, növelve a leltár szerinti nyitó árukészlet értékével. Nem minõsül eladott áruk beszerzési értékének a saját elõállítású - áruvá, göngyöleggé minõsített - félkész- és késztermékeknek a számvitelrõl szóló törvény szerint eladott áruk beszerzési értékeként elszámolt értéke, továbbá az az érték, amelyet a 37. pont szerint anyagköltségként, a 39. pont szerint alvállalkozói teljesítések értékeként kell figyelembe venni,

37. anyagköltség: a kettõs könyvvitelt vezetõ vállalkozások esetében a vásárolt anyagoknak - a számvitelrõl szóló törvény szerint - anyagköltségként elszámolt beszerzési értéke. Az egyszeres könyvvitelt, valamint - a személyi jövedelemadóról szóló törvény hatálya alá tartozó - pénzforgalmi nyilvántartást vezetõ vállalkozók esetében a tárgyévi anyagbeszerzésre fordított kiadás, csökkentve a leltár szerinti záró anyagkészlet értékével, növelve a leltár szerinti nyitó anyagkészlet értékével. Nem minõsül anyagköltségnek a saját vállalkozásában végzett beruházáshoz felhasznált anyagok beszerzési értéke, továbbá az az érték, amelyet a 36. pont szerint az eladott áruk beszerzési értékeként, a 39. pont szerint az alvállalkozói teljesítések értékeként kell figyelembe venni,"

"42. saját vállalkozásban végzett beruházás: a számviteli törvény szerinti tárgyi eszköznek minõsülõ eszközök saját vállalkozásban végzett megvalósítása, létesítése, bõvítése, rendeltetésének megváltoztatása, átalakítása, élettartamának növelése, eredeti állagának helyreállítását szolgáló felújítása - ide nem értve a tárgyi eszköz folyamatos, zavartalan, biztonságos üzemeltetését szolgáló javítási, karbantartási munkákat, továbbá az erdõnevelési, erdõfenntartási, erdõ-felújítási munkákat - akkor is, ha az adóalany kizárólag a beruházás megvalósításához szükséges anyagot biztosítja,

43. építési tilalom: az építésügyi hatóság által elrendelt építési tilalom, továbbá a helyi építési szabályzatban az épített környezet alakításáról és védelmérõl szóló törvény alapján elrendelt változtatási-, telekalakítási tilalom,

44. helyi és helyközi menetrendszerinti tömegközlekedés: a díjfizetés ellenében bárki által igénybevehetõ menetrendszerinti személyszállító járatokkal lebonyolított közlekedés."

MÁSODIK RÉSZ

A biztosítási adó

Adókötelezettség

150. (1) Adóköteles a biztosítási szerzõdés vagy más jogviszony alapján belföldön biztosítási tevékenységet folytató biztosítónak teljesített biztosítási díj.

(2) Az adókötelezettséget - ha e törvény másképpen nem rendelkezik - a biztosítási jogviszonyra vonatkozó, egyéb jogszabályba foglalt rendelkezések nem érintik.

Fogalmak

151. (1) E törvény alkalmazásában

1. belföld: a Magyar Köztársaság területe, ideértve a vámszabad-és tranzitterületet;

2. biztosító: a belföldi biztosító és a külföldi székhelyû biztosító belföldön biztosítási tevékenységet folytató fióktelepe;

3. díjfizetésre kötelezett: a biztosítási jogviszonyban a szerzõdõ fél;

4. diplomáciai és konzuli képviselet tagja: az 1965. évi 22. törvényerejû rendelettel kihirdetett, a diplomáciai kapcsolatokról Bécsben, 1961. április 18-án aláírt nemzetközi szerzõdés 1. cikkének b) pontja, valamint az 1987. évi 13. törvényerejû rendelettel kihirdetett, a konzuli kapcsolatokról Bécsben, 1963. április 24-én elfogadott egyezmény 1. cikkének g) pontja alá tartozó személy, ideértve a vele közös háztartásban élõ családtagot is, ha a családtag nem rendelkezik magyar állampolgársággal és nem állandó magyarországi lakos;

(2) Amennyiben e törvény eltérõen nem rendelkezik, a biztosítással, a biztosítási tevékenységgel kapcsolatos fogalmak tekintetében a biztosítóintézetekrõl és a biztosítási tevékenységrõl szóló 1995. évi XCVI. törvény rendelkezései az irányadók.

Az adó alapja

152. (1) Az adó alapja a biztosítási tevékenység ellenértékéül szolgáló díj (a továbbiakban: díj) forintban kifejezett összege.

(2) A díjkedvezmény az adó alapját akkor csökkenti, ha annak nyújtása írásban elõre rögzített feltételek szerint és módon történik.

(3) Az adóalany által fizetett díjat úgy kell tekinteni, mint amely magában foglalja az adó összegét is, ha a díjfizetést nem kíséri az adó alapjának és összegének megállapítására alkalmas bizonylat kibocsátása, illetve a biztosító a bizonylat kibocsátását elmulasztotta.

153. (1) Ha a díjat nem pénzben fizetik, az adó alapja az ellenértékül szolgáló vagyoni érték forintban kifejezett szokásos piaci értéke.

(2) Ha a díjat csak részben fizetik pénzben, az adó alapját annak az összegnek a figyelembevételével kell meghatározni, mely a pénzbeli rész értékének és a nem pénzbeli rész (1) bekezdés szerint megállapított értékének összeadásából származik.

154. (1) Ha a díjat külföldi pénznemben fejezték ki, akkor a forintra történõ átszámításkor a díjfizetési kötelezettség esedékességének határidejét megelõzõ 15. napján érvényes, a Magyar Nemzeti Bank (a továbbiakban: MNB) hivatalos deviza- vagy valutavételi árfolyamot kell - a fizetés módjától függõen - alkalmazni.

(2) Az olyan külföldi fizetõeszköz esetében, amelynek az (1) bekezdés szerint nincs árfolyama, az MNB által közzétett USA dollárban megadott árfolyamot kell a forintra történõ átszámításhoz figyelembe venni.

Adómentesség

155. (1) Mentes az adó alól:

a) a biztosítóintézetekrõl és a biztosítási tevékenységrõl szóló 1995. évi XCVI. törvény 1. számú melléklet A. részének 1. és 2. pontjában, valamint 2. számú mellékletében felsorolt ágazatokba tartozó biztosításokért,

b) a viszontbiztosításért,

c) az állami megbízásból vagy állami garanciával végzett exporthitel-biztosításért,

d) a külföldi állam diplomáciai és konzuli képviseletének illetve azok tagjainak biztosításáért,

e) a társadalombiztosításért,

f) az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárnak,

g) magánnyugdíjpénztárnak

fizetett díj.

(2) Több ágazatba is besorolt biztosítás esetén a mentesség kizárólag az adómentes biztosításra esõ díj után érvényesíthetõ. A díj teljes összege után adót kell fizetni, ha az adómentes és az adómentesség alá nem esõ biztosítási díj nem különíthetõ el.

(3) Mentes az adó alól továbbá:

a) azon ellátási, támogatási és segélyezési célokat szolgáló intézménynek fizetett díj, amely a rendelkezésre álló eszközök mértékétõl függõen nyújt szolgáltatást, és amelynél a tagsági díjat átalányként határozzák meg;

b) a biztosítás azon módszerére fizetett díj, amelyben a veszélyközösség tagjai arra vállalnak kötelezettséget, hogy ha a veszélyközösség tagjának meghatározott káresemény folytán anyagi szükséglete keletkezik, azt egymás között utólag felosztják, és a tagokra kiróják a rájuk esõ részt (felosztó-kirovó rendszer);

c) a nemzetközi szervezet, illetve annak diplomáciai rangban levõ tagja biztosításáért fizetett díj, ha azokat jogszabályba foglalt, vagy a Magyar Közlönyben közzétett nemzetközi szerzõdés értelmében a diplomáciai kapcsolatokban szokásos kiváltságok és mentességek illetik meg.

Az adó mértéke

156. (1) Az adó mértéke - a (2) bekezdésekben meghatározott eltérésekkel - az adó alapjának 5 százaléka.

(2) A kötelezõ gépjármû-felelõsségbiztosítás esetében az adó mértéke az adó alapjának 2,5 százaléka.

Az adóalany és az adóbeszedésre kötelezett

157. (1) Az adó alanya a díjfizetésre kötelezett személy.

(2) A biztosító az adó beszedésére kötelezett.

(3) Az adót a biztosító az adóalanytól a díjjal együtt szedi be. A biztosító az adó megfizetésére abban az esetben is köteles, ha az adót részben vagy egészben nem vagy késedelmesen szedte be.

(4) Amennyiben az adóalany a biztosítási jogviszonyt nem az e fejezetben meghatározott biztosítóval hozza létre, az adót önadózás útján állapítja meg, vallja be és fizeti meg. Az adófizetési kötelezettséget nem befolyásolja, hogy a biztosítási jogviszony törvényi rendelkezésbe ütközik.

Adóvisszatérítés

158. (1) Az adóalany jogosult

a) a díjkedvezmény (152. (2) bekezdés),

b) a túlbiztosítás,

c) a biztosítási jogviszony megszûnése

miatt visszafizetett díjra arányosan jutó, korábban megfizetett adó visszatérítésére.

(2) Az adóalany az adóvisszatérítést az adóbeszedésre kötelezett biztosítóval számolja el. Amennyiben az adóalany az adót önadózással teljesítette, az adó visszatérítését az adóhatóságtól igényelheti.

Eljárási rendelkezések

159. (1) Az adózással kapcsolatos eljárás során az adózás rendjérõl szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) rendelkezéseit kell alkalmazni, ha e Rész eltérõen nem rendelkezik.

(2) Az Art-ben meghatározott adókötelezettségek a beszedésre kötelezett biztosítót terhelik. E kötelezettségek az adóalanyt az adófizetés és a nyilatkozattétel kivételével nem terhelik.

(3) Ha az adóbeszedésre kötelezett olyan biztosítási tevékenységet végez, amelynek díja mentes az adó alól, e biztosítási jogviszonyok tekintetében - a bejelentési és a nyilvántartási kötelezettség kivételével - mentesül az e Részben szabályozott adókötelezettségek alól.

160. (1) Az adóbeszedésre kötelezett biztosító

a) az adó megállapítása, bevallása, megfizetése, illetve a visszatérített adó elszámolása érdekében olyan nyilvántartást vezet, amely alkalmas az adómérték szerinti részletezésben az adófizetési kötelezettség, illetve az adómentesség meghatározására,

b) olyan bizonylatot bocsát ki, amely alkalmas az adó alapjának és összegének megállapítására,

c) a beszedett, illetve beszedni elmulasztott adót a tárgyhónap elsõ napjától a tárgyhónap utolsó napjáig terjedõ idõszakra megállapítja,

d) a megállapított adót és a (2) bekezdés szerint visszatérített adót a tárgyhónapot követõ hó 20. napjáig bevallja és

e) a (2) bekezdés szerint visszatérített adó összegével csökkentett adót a tárgyhónapot követõ hó 20. napjáig megfizeti az állami adóhatósághoz.

(2) Az adóbeszedésre kötelezett az adóbevallási idõszakra megállapított adó összegét csökkentheti az ugyanezen idõszakban az adóalanynak visszatérített (beszámított) adó összegével.

(3) A beszedéssel megállapított adóra fizetési könnyítés, adómérséklés nem engedélyezhetõ.

HARMADIK RÉSZ

Az adózás rendjérõl szóló 1990. évi XCI. törvény módosítása

161. Az adózás rendjérõl szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 5. -a a következõ (3) bekezdéssel egészül ki:

"(3) Törvény eltérõ rendelkezése hiányában átalakulás esetén a jogutód adózót megilletik mindazon jogok, amelyek a jogelõdöt megillették, továbbá teljesíti a jogelõd által nem teljesített kötelezettségeket. Több jogutód esetén a jogelõd kötelezettségeit a jogutódok vagyonarányosan teljesítik, teljesítés hiányában pedig a jogelõd tartozásáért egyetemlegesen felelnek, a költségvetési támogatásra - eltérõ megállapodás hiányában - vagyonarányosan jogosultak."

162. Az Art. 11/A. -ának (5) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(5) Az adózó a bankszámlanyitást követõ 15 napon belül közli az adóhatósággal valamennyi pénzforgalmi bankszámlájának, elszámolási számlájának (a továbbiakban együtt: bankszámla) számát. A bankszámla nyitásra kötelezett adózó adószámának közlésétõl számított 15 napon belül jelenti be az adóhatósághoz elsõként megnyitott bankszámláját."

163. Az Art. 12. -a a következõ (6) bekezdéssel egészül ki:

"(6) A magánszemély a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetérõl szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 39. (2) bekezdése alapján keletkezett fizetési kötelezettségét és annak megszûnését 15 napon belül jelenti be az állami adóhatóságnak. A bejelentés alapján az adóhatóság a fizetési kötelezettséget elõírja, a befizetéseket nyilvántartja. Az állami adóhatóság az adóazonosító jellel nem rendelkezõ magánszemély részére az (1) bekezdésben foglalt rendelkezések alkalmazásával adóazonosító jelet állapít meg."

164. Az Art. 13. -ának (2) bekezdése a következõ mondattal egészül ki:

"Amennyiben a bejelentés az adóazonosító jelet, illetõleg ennek hiányában a természetes azonosító adatokat nem, vagy hiányosan tartalmazza, a földhivatal a kérelmet a hiánypótlásig visszautasítja."

165. Az Art. 14. -ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) Ha az adózó az (1) és (2) bekezdésben foglalt bejelentést törvényben elõírt feltételek hiánya miatt nem tehette volna meg, bejelentését az elõzõ adóévrõl vagy annak utolsó hónapjáról, negyedévérõl adott bevallásával egyidejûleg, az adóév elsõ napjára visszamenõen módosíthatja."

166. Az Art. 16. -ának (5) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(5) Az adózónak az adóazonosító számát az adózással összefüggõ minden iraton fel kell tüntetnie. A magánszemély az adóazonosító jelét (nem magyar állampolgárságú magánszemély az útlevélszámát) közli a munkáltatóval, a kifizetõvel, a megyei (fõvárosi) munkaügyi központtal, a hitelintézettel, a társadalombiztosítási szervvel, ha az olyan kifizetést teljesít, amelynek alapján a magánszemélynek adófizetési kötelezettsége keletkezik és azzal összefüggésben a törvény adatszolgáltatási kötelezettséget ír elõ. A magánszemély az adóazonosító jelét (nem magyar állampolgárságú magánszemély az útlevélszámát) közli a földhivatallal, az illetékhivatallal, a biztosítóintézettel, az adókedvezmény (adómentesség) igénybevételére jogosító igazolást kiállító szervvel, a költségvetési támogatás igénybevételére jogosító igazolás kiállítójával is, ha ezzel összefüggésben azt adatszolgáltatási kötelezettség terheli. Az elõzõekben felsorolt adatszolgáltatásra kötelezettek felhívására a magánszemély bemutatja adóigazolványát (útlevelét). Ha a magánszemély az adóazonosító jelét (nem magyar állampolgárságú magánszemély az útlevélszámát) nem közli, a munkáltató és a kifizetõ a kifizetést, az adókedvezmény (adómentesség), a költségvetési támogatás igénybevételére jogosító igazolás kiállítója az igazolás kiadását - az adóazonosító jel (nem magyar állampolgárságú magánszemély esetében az útlevélszám) közléséig - megtagadja."

167. Az Art. 19. -ának (4) bekezdése a következõ mondattal egészül ki:

"Az igazolásban a munkáltató feltünteti a magánszemélyt megilletõ, de az általa igénybe nem vehetõ családi kedvezmény összegét is."

168. Az Art. 19. -a után a következõ 19/A. -sal egészül ki:

"19/A. (1) Törvény eltérõ rendelkezése hiányában a járulékot az adózó az önadózás szabályai szerint állapítja meg, vallja be és fizeti meg.

(2) A magánszemély nyugdíjjárulék és egészségbiztosítási járulék fizetési kötelezettségét a járulékköteles jövedelmet juttató munkáltató, kifizetõ állapítja meg, vallja be és fizeti meg. A magánszemély a munkáltatónál, kifizetõnél a kifizetést megelõzõen nyilatkozhat - a jogcímet megjelölve - arról, hogy a kifizetést járulékfizetési kötelezettség nem terheli, és az errõl szóló igazolást átadja. A magánszemély nyilatkozata az adóbevallással egyenértékû.

(3) A kifizetõ, a munkáltató járulékbevallását az önellenõrzés szabályai szerint helyesbítheti, ha nem a jogszabálynak megfelelõen vonta le a járulékot.

(4) A magánszemély a jövedelemadóról benyújtott adóbevallásában igényelheti vissza a járulékfizetési kötelezettség felsõ határát meghaladóan levont egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot, feltéve, hogy a különbözetet év közben a foglalkoztatójával nem számolta el.

(5) A járulékot - a (3) bekezdésben meghatározottaktól eltérõen - a magánszemély helyesbítheti önellenõrzéssel, ha a (2) bekezdésben említett nyilatkozatot jogszerûen nem tehette volna meg. Az önellenõrzést a jövedelemadóra vonatkozó szabályok alapján kell elvégezni, azzal, hogy az önellenõrzési pótlékot a nyilatkozat megtételét követõ naptól kell felszámítani.

(6) A költségvetési szervek központosított bérszámfejtését végzõ, e tekintetben munkáltatónak minõsülõ adózó a társadalombiztosítási járulékot, a magánszemélytõl levont nyugdíjjárulékot és egészségbiztosítási járulékot a rá vonatkozó külön szabályok szerint vallja be és fizeti meg."

169. (1) Az Art. 20. -ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) A munkáltató, a kifizetõ a megállapított adót, a levont adóelõleget és járulékot saját adóbevallásában vallja be. Ha adóbevallásra egyébként nem kötelezett, az általa levont adóról, adóelõlegrõl, járulékról, valamint a megállapított jövedelemadó különbözetérõl külön adóbevallást tesz."

(2) Az Art. 20. -a a következõ (7) bekezdéssel egészül ki:

"(7) Az ellenõrzés megkezdését követõen a vizsgálat alá vont adó- és költségvetési támogatás vonatkozásában a be nem nyújtott adóbevallás nem pótolható."

170. (1) Az Art. 23. -a (3) bekezdésének i) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

[ (3) A 21. -ban, továbbá a 22. (1) és (4) bekezdésében foglaltaktól eltérõen az adózónak 30 napon vagy a külön törvényben elõírt határidõn belül adóbevallást kell tennie - a magánszemély személyi jövedelemadójának kivételével -, ha]

"i) az adózó felszámolási eljárás vagy végelszámolás nélkül szûnik meg, vagy adóköteles tevékenységét megszünteti, a megszûnés napjával, kivéve az iparûzési adót, ha az adózó adókötelezettsége az önkormányzat illetékességi területén azért szûnik meg, mert székhelyét, telephelyét áthelyezi, megszünteti,"

(2) Az Art. 23. -ának (4)-(6) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(4) A (3) bekezdésben említett határidõt az (5) bekezdés elsõ mondata és a (6) bekezdés kivételével - ha törvény másként nem rendelkezik - a (3) bekezdés a)-h) pontjai esetében attól az idõponttól kell számítani, amit a külön jogszabályban elõírt zárómérleg, vagyonmérleg, éves beszámoló, egyszerûsített éves beszámoló elkészítésére jogszabály megállapít. A (3) bekezdés i)-j) pontjaiban a bevallás benyújtására elõírt határidõt a megszûnés, illetõleg a kötelezettség megszûnésének napjától kell számítani. A (3) bekezdés k) pontjában a bevallás benyújtására elõírt határidõt a gazdasági kamara, vagy a tevékenység folytatásához szükséges engedélyt visszavonó hatóság határozatának jogerõre emelkedésétõl kell számítani.

(5) A (3) bekezdés a) pontjában meghatározott esetben az adózó azokat az adókat, amelyeknél az adómegállapítási idõszak egy naptári év, az adókötelezettség keletkezésétõl a cégbejegyzés napjáig, a beszámoló elkészítésére külön jogszabályban elõírt határidõt követõ 30 napon belül állapítja meg, az errõl szóló adóbevallását az éves adóbevallással egyidejûleg nyújtja be. A (3) bekezdés b)-c) pontjaiban meghatározott adóbevallást azokról az adókról, amelyeknél az adómegállapítási idõszak egy naptári év, az adókötelezettség keletkezésétõl a cégjegyzékbe történõ bejegyzés napjáig, az elutasító végzés jogerõre emelkedése napjáig, illetõleg az eljárás megszüntetésérõl hozott végzés jogerõre emelkedése napjáig terjedõ idõszakról kell benyújtani. Ez esetben az adót az adózó az adókötelezettség keletkezésekor hatályos elõírások szerint állapítja meg.

(6) A (3) bekezdés a)-c) pontjaiban meghatározott adóbevallást azokról az adókról, amelyeknél az adó-megállapítási idõszak egy hónap, egy negyedév, a bevallással még le nem fedett idõszakról a cégbejegyzésrõl, vagy a cégbejegyzési kérelem elutasításáról, illetõleg az eljárás megszüntetésérõl hozott végzés jogerõre emelkedésétõl számított 30 napon belül kell benyújtani."

171. (1) Az Art. 27. (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(4) Az adózót megilletõ költségvetési támogatás kiutalásának esedékességérõl e törvény melléklete vagy törvény rendelkezik. A költségvetési támogatást az igény (bevallás) benyújtásának napjától, de legkorábban az esedékességtõl számított 30 napon belül, a visszaigényelt általános forgalmi adót, ha a visszaigényelt adó összege a 200 ezer forintot meghaladja, 45 napon belül kell kiutalni. A visszatérítendõ jövedelemadót és járulékot - ha törvény másként nem rendelkezik - az adóévet követõen az igény (bevallás) benyújtásától számított 30 napon belül kell kiutalni. Ha a költségvetési támogatást az adóhatóság állapítja meg, a kiutalást az errõl szóló határozat jogerõre emelkedésétõl számított 30 napon belül kell teljesíteni. A kiutalásra nyitva álló határidõt,

a) ha az adózó bevallásának, igénylésének kijavítását az adóhatóság a 24. (6) bekezdésének alkalmazásával rendelte el, az adóbevallás kijavításának napjától,

b) ha az ellenõrzés befejezését az adózó érdekkörében felmerült ok akadályozza vagy késlelteti, az akadály megszûnésének napjától,

c) ha a kiutalási igény jogosságának az 51. (2) bekezdése szerinti ellenõrzése az igény (bevallás) benyújtásának napjától számított 30 napon belül megkezdõdik, s az ellenõrzés akadályozása miatt a 74. (13) bekezdés e) pontja alapján mulasztási bírság kiszabására vagy az 59. (1)-(2) bekezdés szerinti elõvezetésre kerül sor, az ellenõrzésrõl felvett jegyzõkönyv átadásának napjától

kell számítani."

(2) Az Art. 27. (6) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(6) Ha az adóhatóság a (4) bekezdés szerinti kiutalást késedelmesen teljesíti, a késedelem minden napjára a késedelmi pótlékkal azonos mértékû kamatot fizet. Késedelmes kiutalás ellenére sem jár kamat, ha az igénylés (bevallás) az igényelt (bevallott) összeg 50%-át meghaladóan jogosulatlan, vagy a kiutalást az adózó mulasztása akadályozza."

172. Az Art. 28. -ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) A bankszámla nyitásra kötelezett adózót megilletõ költségvetési támogatást az adóhatóság kizárólag az adózó bankszámlájára történõ átutalással teljesítheti. A bankszámla nyitásra nem kötelezett adózót megilletõ költségvetési támogatást az adóhatóság átutalással vagy posta útján fizeti ki az adózónak."

173. Az Art. 29. -ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) Az illetéket - ha törvény másként nem rendelkezik - az illetékhivatal számlájára kell megfizetni, és az illetéktörvényben meghatározott módon kell elszámolni."

174. (1) Az Art. 32. -ának (1) bekezdése a következõ mondattal egészül ki:

"Az állami adóhatóság az Egészségbiztosítási Alap és a Nyugdíjbiztosítási Alap javára teljesítendõ befizetéseket külön számlákon tartja nyilván."

(2) Az Art. 32. -ának (5) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(5) Az adózó bevallásában rendelkezhet arról, hogy az igényelt költségvetési támogatást az adóhatóság az adózó által megjelölt adó megfizetésére számolja el. A jogszerûen igényelt költségvetési támogatás beszámításával az adó megfizetettnek, a költségvetési támogatás kiutaltnak minõsül. A költségvetési támogatás kiutalása, illetõleg az adó megfizetése idõpontjának az igénylés (bevallás) benyújtása, de legkorábban a támogatás esedékessége napját kell tekinteni."

175. Az Art. 35. (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A kifizetõ és a munkáltató olyan bizonylatot köteles kiállítani, és a kifizetéskor átadni, amelybõl kitûnik a magánszemély bevételének teljes összege és jogcíme, az adóelõleg vagy az adó alapjául szolgáló összeg és a levont adóelõleg, illetve adó összege. E rendelkezést kell alkalmazni az adóköteles társadalombiztosítási ellátást teljesítõ társadalombiztosítási kifizetõhelyre is. A munkáltató és a kifizetõ az önadózó magánszemélynek - a vállalkozó részére e minõségében teljesített kifizetések kivételével - az elõzõekben említettekrõl, továbbá a kifizetéskor figyelembe vett bevételcsökkentõ tételekrõl, valamint az adót, adóelõleget csökkentõ tételekrõl az elszámolási évet követõ év január 31-éig összesített igazolást ad. A magánszemély a vele együtt élõ házastársát megilletõ, de az általa igénybe nem vehetõ családi kedvezményt adóbevallásában vagy a munkáltatói adó-megállapítás során, illetve szükség szerint ezek önellenõrzésével veheti igénybe a házastárs részére a 19. (4) bekezdése alapján kiadott igazolás, vagy önadózó házastárs esetében az igénybe nem vehetõ családi kedvezményrõl adott nyilatkozat alapján."

176. Az Art. 36. -a a következõ (7) bekezdéssel egészül ki:

"(7) Az állami adóhatóság engedélye alapján a bizonylat elektronikus vagy optikai adathordozón is megõrizhetõ, ha az alkalmazott módszer biztosítja az eredeti nyilvántartás összes adatának késedelem nélküli elõállítását, folyamatos leolvashatóságát, illetve kizárja az utólagos módosítás lehetõségét."

177. Az Art. 45. -ának (8) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(8) Az állami adóhatóság megkeresésre adatot szolgáltat az Országos Egészségbiztosítási Pénztár és az Országos Nyugdíjbiztosítási Fõigazgatóság igazgatási szervei és az Állami Pénztárfelügyelet (a továbbiakban: igazgatási szervek) részére az adóval összefüggõ adatról, tényrõl, körülményrõl, ha az valamely ellátás megállapítása, valamint a folyósítás jogszerûségének ellenõrzése érdekében szükséges. Az igazgatási szerv az állami adóhatóság megkeresésére az általa kezelt adatról tájékoztatást ad, ha az adóhiány megállapításához szükséges."

178. Az Art. 47. -ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) Az adóhatóság jogosult a hatáskörébe tartozó, adóval kapcsolatos, a titoktartási kötelezettség alá tartozó adatról, tényrõl, körülményrõl vagy iratról más adóhatóság (vámhatóság) tájékoztatására, ha az valamely adó (vámteher) vagy adóhiány feltárását, behajthatóságának megállapítását lehetõvé teszi vagy valószínûsíti. A tájékoztatás joga a Nyugdíjbiztosítási Alap, az Egészségbiztosítási Alap és az elkülönített állami pénzalap kezelõjét is megilleti az általa kezelt alap javára teljesítendõ kötelezõ befizetéssel összefüggésben. Az Országos Munkaügyi Központot és a megyei (fõvárosi) munkaügyi központot a tájékoztatás joga - megkeresés alapján - megilleti arról is, hogy a magánszemélynek a munkanélküli ellátás mellett van-e keresõ tevékenységbõl származó jövedelme, és az meghaladja-e a törvényben meghatározott mértéket."

179. Az Art. 49. -ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Az adó, a költségvetési támogatás és a jogszabály alapján a központi költségvetés terhére garanciavállalás (kezesség) címén kifizetett tartozások behajtása ügyében - ha törvény másként nem rendelkezik - elsõ fokon az Adó- és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatal (a továbbiakban: Hivatal) területi szerve (elsõ fokú állami adóhatóság) jár el. A Hivatal területi szerve látja el elsõ fokon a magánnyugdíjpénztári tagdíjfizetési kötelezettséggel kapcsolatban az ellenõrzési, az utólagos adómegállapítási és a végrehajtási feladatokat. A magánnyugdíjpénztár megkeresésére az adóhatóság az ellenõrzést, a végrehajtást soron kívül folytatja le."

180. Az Art. 50. -ának (6)-(7) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(6) A külföldi utas, a külföldön bejegyzett vállalkozás, továbbá a diplomáciai és konzuli képviseletek, az ezekkel egy tekintet alá esõ nemzetközi szervezetek és tagjaik általános forgalmi adó visszatérítésének elbírálására, illetõleg a Magyar Köztársaság területén székhellyel, telephellyel, állandó vagy ideiglenes lakóhellyel, tartózkodási hellyel nem rendelkezõ külföldi személy, továbbá a külföldön tevékenységet végzõ társasági adóalany, valamint a fióktelepnek nem minõsülõ telephelyen gazdasági tevékenységet folytató külföldi vállalkozás adóügyében az eljárásra - ha jogszabály másként nem rendelkezik - kizárólag a Hivatal Észak-budapesti Igazgatósága illetékes.

(7) A fegyveres erõk és rendvédelmi szervek, továbbá azok hivatásos és szerzõdéses állományú tagjai, polgári alkalmazottai, az állami adóhatóság alkalmazottai adóügyeiben - az állami adóhatóság hatáskörébe tartozó adók, költségvetési támogatások tekintetében - kizárólag a Hivatal Észak-budapesti Igazgatósága jár el."

181. Az Art. 53. -a a következõ (6) bekezdéssel egészül ki, egyidejûleg a jelenlegi (6) bekezdés számozása (7) bekezdésre változik:

"(6) Az állami adóhatóság évenként ellenõrzést folytat le valamennyi magánnyugdíjpénztárnál. Az ellenõrzés keretében az adóhatóság vizsgálja, hogy a magánnyugdíjpénztár a bevallások és a befizetések felülvizsgálatát, a tagdíjtartozások kimutatását elvégezte-e, az aggályos adattartalmú bevallások és a tagdíjtartozások esetén a törvényben elõírt intézkedéseket megtette-e. Az ellenõrzés eredményérõl a vizsgálat megállapítását tartalmazó jegyzõkönyv egy példányának megküldésével értesíti az Állami Pénztárfelügyeletet."

182. Az Art. 56. (4) bekezdésének utolsó mondata helyébe a következõ rendelkezés lép:

"E bekezdés alkalmazásában alkalmazottnak minõsül az a magánszemély is, aki az áru értékesítésében a vállalkozás javára személyesen közremûködik."

183. (1) Az Art. 74. -ának (8)-(9) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(8) A magánszemély adózó 50 ezer forintig, más adózó 100 ezer forintig terjedõ bírsággal sújtható, ha a bejelentési, változás-bejelentési, adatszolgáltatási kötelezettségét késedelmesen teljesíti.

(9) Ha az adóhatóság megállapítja, hogy az adózó a (8) bekezdésben meghatározott kötelezettségeket, továbbá a bevallási kötelezettségét nem teljesítette, 200 ezer forintig, magánszemély esetén 100 ezer forintig terjedõ mulasztási bírságot szab ki, és ezzel egyidejûleg - határidõ tûzésével - az adózót teljesítésre hívja fel."

(2) Az Art. 74. -ának (12)-(14) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(12) Ha az adózó a számla, egyszerûsített számla, számlát helyettesítõ okmány, nyugta kibocsátási kötelezettségét elmulasztja, vagy a számlát, egyszerûsített számlát, számlát helyettesítõ okmányt, nyugtát nem a tényleges ellenértékrõl bocsátja ki, az adóhatóság az elsõ alkalommal 100 ezer forintig, ismételt bírságolás esetén az elõzõleg kiszabható bírság összegének kétszereséig terjedõ mulasztási bírságot állapít meg.

(13) A magánszemély 100 ezer, más adózó 200 ezer forintig terjedõ mulasztási bírsággal sújtható, ha

a) a jogszabályokban elõírt bizonylatok kiállítását elmulasztja, vagy azokat az elõírásoktól eltérõen állítja ki, a könyveket, nyilvántartásokat hiányosan vagy az elõírásoktól eltérõen vezeti,

b) bejelentési, változás-bejelentési, adatszolgáltatási kötelezettségét hibásan, valótlan adattartalommal vagy hiányosan teljesíti,

c) a nyilatkozattételt elmulasztja (a tanúvallomást jogosulatlanul megtagadja),

d) a költségvetési támogatás (adóvisszaigénylés, adóvisszatérítés) igénylésénél a fennálló köztartozásáról valótlan tartalmú nyilatkozatot tesz,

e) az ellenõrzést a megjelenési kötelezettség elmulasztásával, az együttmûködési kötelezettség megsértésével vagy más módon akadályozza.

(14) Az adóhatóság az e törvényben, vagy adót, költségvetési támogatást megállapító törvényben megállapított kötelezettségnek az (1)-(13) bekezdésben nem szabályozott megszegése esetén a magánszemély adózót 20 ezer, más adózót 50 ezer forintig terjedõ mulasztási bírsággal sújthatja."

184. Az Art. 77. -ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Ha az adóigazgatási eljárásban hozott határozat kézbesítése sikertelen, a határozatot a 25. (2) bekezdése szerint az adó megfizetésére kötelezhetõ személlyel kell közölni, ennek hiányában ügygondnokot kell kijelölni. Sikeresnek minõsül a kézbesítés, ha a határozat kézbesítése azért volt sikertelen, mert a postai kézbesítés második megkísérlését követõ öt munkanapon belül a címzett azt nem vette át és a posta a rá vonatkozó szabályoknak megfelelõen a határozatot visszaküldte az adóhatóságnak. Ezzel szemben ellenbizonyításnak van helye. A határozatot akkor is kézbesítettnek kell tekinteni, ha a címzett az átvételt megtagadta."

185. Az Art. 81. -ának (3) bekezdése a következõ c) ponttal egészül ki:

[(3) Nem engedélyezhetõ fizetési könnyítés]

"c) a kifizetõ által a magánszemélytõl levont járulékokra"

186. Az Art. 82. -ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Az adóhatóság a magánszemély kérelme alapján az õt terhelõ adótartozást - a magánszemélyt terhelõ járuléktartozás kivételével -, valamint a bírság- vagy pótléktartozást mérsékelheti vagy elengedheti, ha azok megfizetése az adózó és a vele együtt élõ közeli hozzátartozók megélhetését súlyosan veszélyezteti."

187. Az Art. 88/A. jelenlegi szövegének számozása (1) bekezdésre változik, egyidejûleg a a következõ (2) bekezdéssel egészül ki:

"(2) Az adóhatóság a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 156. (5) bekezdése szerinti vételár különbözet megfizetésére az árverési vevõt határozattal kötelezi. Az árverési vevõ fizetési kötelezettségét megállapító jogerõs határozat az adóigazgatási eljárásban végrehajtható okirat."

188. Az Art. 95. -ának (1) bekezdése a következõ mondattal egészül ki:

"Az elévülés hat hónappal meghosszabbodik, ha az adóbevallás késedelmes benyújtásakor, illetve a költségvetési támogatás igénylésekor az adómegállapításhoz, illetõleg a költségvetési támogatás igényléséhez való jog elévüléséig kevesebb, mint hat hónap van hátra."

189. Az Art. 96. -a a következõ (7) bekezdéssel egészül ki.

"(7) A pénzügyminiszter rendeletben állapíthatja meg az önkormányzati adóhatóság által rendszeresíthetõ nyomtatványok tartalmát."

190. (1) Az Art. 97. -ának j) és k) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

[E törvény és - ha törvény másként nem rendelkezik - az adóról szóló jogszabályok alkalmazásában ]

"j) kifizetõ: az a belföldi illetõségû jogi személy, egyéb szervezet, egyéni vállalkozó, amely (aki) adókötelezettség alá esõ jövedelmet juttat, függetlenül attól, hogy a juttatást közvetlenül vagy megbízottja (posta, hitelintézet) útján teljesíti. Kamat esetében kifizetõ az, aki a kölcsönt igénybe vette, a kötvényt kibocsátotta, osztalék esetében az az adózó, amelynek a vagyona terhére az osztalékot juttatják. Tõzsdei kereskedelmi tevékenység folytatására jogosult személy közremûködésével kötött ügyletbõl származó jövedelem esetében kifizetõ a megbízott (bizományos). Külföldrõl származó, belföldön adóköteles bevétel esetében kifizetõ a belföldi illetõségû megbízott (jogi személy, egyéb szervezet vagy egyéni vállalkozó), kivéve a megbízott hitelintézet olyan megbízását, amely kizárólag az átutalás (kifizetés) teljesítésére terjed ki. A külföldi vállalkozás fióktelepe, illetve kereskedelmi képviselete útján teljesített adóköteles kifizetése esetén a fióktelepet, illetve a kereskedelmi képviseletet kifizetõnek kell tekinteni. Ugyancsak kifizetõnek minõsül minden olyan belföldön gazdasági tevékenységet végzõ szervezet, amelynek tevékenysége cégbejegyzéshez nem kötött, vagy törvény rendelkezésétõl eltérõen végez cégbejegyzéshez kötött gazdasági tevékenységet. Az adóköteles társadalombiztosítási ellátás kifizetõjének azt kell tekinteni, aki az ellátást a jogosultnak ténylegesen kifizette. Az adóköteles nyeremény szempontjából kifizetõ a szerencsejáték szervezõje, függetlenül attól, hogy az adóköteles nyereményt közvetlenül vagy közvetítõ útján juttatja a magánszemélynek. A járulék tekintetében kifizetõnek minõsül a Tbj. 4. a) pontja szerinti foglalkoztató is.

k) munkáltató: belföldön székhellyel, telephellyel, képviselettel rendelkezõ jogi személy, bejegyzett cég, személyi egyesülés és egyéb szervezet, egyéni és társas vállalkozó, ideértve a belföldön lakóhellyel rendelkezõ magánszemélyt is, valamint a járulék tekintetében a Tbj. 4. a) pontja szerinti foglalkoztató az l) pont szerinti munkaviszony alapján foglalkoztatottak tekintetében, illetve ha a törvény szerint a magánszemély jövedelemadóját megállapította,"

(2) Az Art. 97. o) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"o) igazolatlan eredetû áru: mindaz az áru, anyag, amelyrõl az adózó az ellenõrzés idõpontjában hiteles bizonylattal vagy bizonylat kiállításának alapjául szolgáló okirattal nem rendelkezik,"

(3) Az Art. 97. zs) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"zs) be nem jelentett alkalmazott: az a magánszemély, aki az adózó gazdasági tevékenységében személyesen közremûködik, de nem szerepel a Tbj. 46. (1) bekezdésében említett nyilvántartásban, vagy az elõírásoknak megfelelõen vezetett alkalmi munkavállalói könyvvel nem rendelkezik és a kifizetõ, munkáltató nem tudja bizonyítani, hogy a tevékenységében közremûködõ jogviszonya kívül esik a nyilvántartási, bejelentési kötelezettségen, vagy a bejelentési kötelezettséget már teljesítette."

NEGYEDIK RÉSZ

I. fejezet

A Munka Törvénykönyvérõl szóló 1992. évi XXII. törvény módosítása

191. A Munka Törvénykönyvérõl szóló, többször módosított 1992. évi XXII. törvény 98. -a (2) bekezdésének e) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

[Az igazolás tartalmazza:]

"e) a munkavállaló által a munkaviszony megszûnésének évében igénybevett táppénz idõtartamát."

II. fejezet

Az alkalmi munkavállalói könyvvel történõ foglalkoztatásról és az ahhoz kapcsolódó közterhek egyszerûsített befizetésérõl szóló 1997. évi LXXIV. törvény módosítása

192. 1. Az alkalmi munkavállalói könyvvel történõ foglalkoztatásról és az ahhoz kapcsolódó közterhek egyszerûsített befizetésérõl szóló 1997. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Alk.) 1. -a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"1. (1) A törvény hatálya kiterjed:

a) a Munka Törvénykönyvérõl szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 73. -ában,

b) a köztisztviselõk jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény 1. -ában, továbbá

c) a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 1. (1) bekezdésében

meghatározott munkáltatóra (a továbbiakban az a)-c) pontban foglaltak együtt: munkáltató).

(2) Alkalmi munkavállalói könyvvel foglalkoztatható

a) az a természetes személy, aki a Mt. 72. -a alapján munkavállaló lehet, illetve

b) a Magyarországon mûködõ szakiskolával, középiskolával, alapfokú mûvészetoktatási intézménnyel, felsõoktatási intézménnyel nappali tagozatos tanulói, illetve hallgatói jogviszonyban álló külföldi (a továbbiakban a)-b) pontban foglaltak együtt: munkavállaló)."

193. 2. Az Alk. 2. -a új (5) bekezdéssel egészül ki, a jelenlegi (5) bekezdés számozása (6) bekezdésre változik:

"(5) Az 1. (1) bekezdés b)-c) pontjában meghatározott munkáltató közvetlenül az alaptevékenysége körébe tartozó feladatokra alkalmi munkavállalói könyvvel munkavállalót nem foglalkoztathat."

194. 3. (1) Az Alk. 6. -ának (8) bekezdése a következõ új mondattal egészül ki:

"A munkáltató olyan nyilvántartást köteles vezetni, amely tartalmazza a munkavállaló adatait, az AM könyv sorszámát, a lerótt közteherjegy értékét, a nettó kifizetés összegét, valamint a munkavállaló aláírását."

(2) Az Alk. 6. -a a következõ új (9) bekezdéssel egészül ki:

"(9) A közteherjegyet és az ahhoz kapcsolódó bizonylatokat szigorú számadási kötelezettség alá kell vonni."

(3) Az Alk. 6. -a a következõ új (10) bekezdéssel egészül ki:

"(10) A foglalkoztatást szabálytalannak kell tekinteni és a munkaügyi ellenõrzésrõl szóló 1996. évi LXXV. törvényben meghatározott jogkövetkezmények alkalmazásának van helye, ha a munkáltató az (1)-(9) bekezdésben foglalt elõírásokat megszegi."

195. 4. Az Alk. 7. -a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"7. A közteherjegy forgalmazója a közteherjegy ellenértékének forgalmazási költséggel csökkentett részét - külön jogszabályban foglaltak szerint - átutalja a Magyar Államkincstár (a továbbiakban: Kincstár) által vezetett KESZ-re. A Kincstár ezen összegbõl 40 %-ot a Nyugdíjbiztosítási Alapnak, 26 %-ot az Egészségbiztosítási Alapnak, 6 %-ot a Munkaerõpiaci Alapnak utal át."

196. 5. (1) Az Alk. 8. -ának (1)-(2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezések lépnek:

"(1) Az Szja. és az Art. rendelkezéseinek alkalmazásában a munkavállaló bérjövedelmeként a kifizetett munkadíj sávjához tartozó - a melléklet szerinti - ellátási alapot, befizetett adóelõlegként ezen ellátási alap 20 %-át kell figyelembe venni.

(2) A számviteli elszámolás szempontjából az ellátási alapot személyi jellegû egyéb kifizetésként kell elszámolni."

(2) Az Alk. 8. -ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(4) Az alkalmi munkavállaló egészségügyi szolgáltatásra, baleseti egészségügyi szolgáltatásra és szolgálati idõre jogosult. Az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásai - kivéve a baleseti táppénzt - nem illetik meg. Mentesül a munkavállaló a Tbj. 19. (3) bekezdésében meghatározott egészségbiztosítási járulékfizetési kötelezettség alól."

III. fejezet

A közalkalmazottak jogállásáról szóló1992. évi XXXIII. törvény módosítása

197. 7. A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 1. -ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérõen e törvény hatálya nem terjed ki a helyi önkormányzat által közhasznú munkavégzés (1991. évi IV. törvény 16. -a), vagy közmunkaprogram keretében foglalkoztatottra, valamint az alkalmi munkavállalói könyvvel foglalkoztatott munkavállalóra."

IV. fejezet

A köztisztviselõk jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény módosítása

198. 8. A köztisztviselõk jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény 2. -ának d) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

[E törvény hatálya nem terjed ki]

"d) a közhasznú munkavégzés, vagy a közmunka keretében foglalkoztatottra, valamint az alkalmi munkavállalói könyvvel foglalkoztatott munkavállalóra."

V. fejezet

A hitelintézetekrõl és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény módosítása

199. 191. E törvény kihirdetésével egyidejûleg a hitelintézetekrõl és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 2. -ának (1) bekezdése a következõ g) ponttal egészül ki:

[2. (1) E törvény rendelkezései nem terjednek ki:]

"g) az állami adóhatóság engedélye alapján végzett általános forgalmi adó visszatérítési tevékenységre, ha azt nem pénzügyi intézmény végzi."

200. 192. A hitelintézetekrõl és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 5. -a (6) bekezdésének a) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

[(6) A szövetkezeti hitelintézet]

"a) a 3. (1) bekezdésének a)-f), h) és j) pontjában, illetve a 3. (2) bekezdésének a) pontjában, valamint"

[meghatározott tevékenységet végezhet.]

VI. fejezet

A fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésrõl szóló 1991. évi LXXVIII. törvény módosítása

201. 193. (1) A fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésrõl szóló 1991. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Fat.) 6. (4) bekezdésének a) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

[(4) Nem tekinthetõ használt terméknek]

"a) a kávé, továbbá a változatlan (kijavított) állapotban már nem értékesíthetõ nemesfém termék és drágakõ, valamint"

(2) A Fat. 19. -a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"19. A hivatkozással meghatározott

a) termékek vonatkozásában a Kereskedelmi Vámtarifa 1998. év június hónap 30. napján érvényes besorolási rendjét,

b) szolgáltatások vonatkozásában a Központi Statisztikai Hivatal Szolgáltatások Jegyzékének (SZJ) az 1999. év július hónap 1. napján érvényes besorolási rendjét

kell irányadónak tekinteni. A besorolási rend ezt követõ (idõközi) változása az adókötelezettséget nem változtatja meg."

(3) A Fat. 1. számú melléklete e törvény 5. számú melléklete, a Fat. 2. számú melléklete e törvény 6. számú melléklete szerint módosul.

VII. fejezet

Az Adó- és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatal egyes feladatairól szóló 1998. évi XCIII. törvény módosítása

202. 194. (1) Az Adó- és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatal egyes feladatairól szóló 1998. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: APEH tv.) 5. -a a következõ (3) bekezdéssel egészül ki:

"(3) A bírói engedélyhez nem kötött titkos információgyûjtés alkalmazását a bûnügyi igazgató, a bûnügyi igazgató helyettese vagy a területi nyomozó hivatal vezetõje engedélyezi. A titkos információgyûjtés végrehajtását az engedélyezésre jogosult ellenõrzi."

(2) Az APEH tv. 6. (1) bekezdésének d) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

[(1) A Hivatal bûnüldözési feladatai ellátása során az adónyomozó:]

"d) a Hivatal Bûnügyi Igazgatóságának, illetõleg területi nyomozó hivatalainak hatáskörébe tartozó bûncselekmény elkövetésén tetten ért, illetõleg annak elkövetésével alaposan gyanúsítható személyt a (2) bekezdésben foglaltak alkalmazásával feltartóztathatja vagy elõállíthatja,"

(3) Az APEH tv. 6. -ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép, egyidejûleg a jelenlegi (2)-(3) bekezdés számozása (3)-(4) bekezdésre változik:

"(2) A Hivatal bûnüldözési feladatai ellátása során az adónyomozó a Hivatal Bûnügyi Igazgatóságának, illetõleg területi nyomozó hivatalainak hatáskörébe tartozó bûncselekmény elkövetésén tetten ért, illetõleg annak elkövetésével alaposan gyanúsítható személyt személyazonosságának megállapítása érdekében az igazolás megtagadása esetén, illetõleg az (1) bekezdés b) pontjában szabályozott áruvizsgálat foganatosítása céljából az eljárással érintett személyt az igazoltatás, illetve az áruvizsgálat helyén feltartóztathatja. A feltartóztatás során az adónyomozó a feltartóztatott személyt az intézkedés helyszínének elhagyásában megakadályozhatja. A Hivatal Bûnügyi Igazgatóságának, illetõleg a Bûnügyi Igazgatóság területi nyomozó hivatalainak hatáskörébe tartozó bûncselekmény miatt az adónyomozó elõállíthatja, akit bûncselekmény elkövetésén tetten ért, aki bûncselekmény elkövetésével alaposan gyanúsítható, vagy aki az adónyomozó felszólítására magát hitelt érdemlõen nem igazolja. A feltartóztatás és az elõállítás idõtartama a hat órát nem haladhatja meg,"

(4) Az APEH tv. 17. -át követõen a következõ alcímmel és a 17/A.-17/B. -okkal egészül ki:

"Jogorvoslat

17/A. (1) Az e törvényben szabályozott adónyomozói intézkedések, illetve a kényszerítõ eszközök alkalmazása miatti jogorvoslatra az államigazgatási eljárás szabályai az irányadók.

(2) A Hivatal Bûnügyi Igazgatósága, illetõleg területi nyomozó hivatala által lefolytatott államigazgatási eljáráshoz kapcsolódó adónyomozói intézkedés elleni panaszt az ügy érdemében hozott, vagy az eljárást megszüntetõ határozat elleni jogorvoslati kérelemben kell elõterjeszteni.

(3) Ha a (2) bekezdésben említett határozat ellen jogorvoslati kérelem elõterjesztésére nem kerül sor, az eljáráshoz kapcsolódó adónyomozói intézkedéssel szemben a 17/B. rendelkezésének figyelembevételével panasznak van helye.

17/B. (1) Ha az adónyomozói intézkedést követõen a 17/A. (2) bekezdésében említett eljárás nem indul, a panaszt a sérelem bekövetkezésének napjától számított 8 napon belül az intézkedést foganatosító nyomozó hatóság vezetõjéhez kell benyújtani. Ha a panaszolt intézkedéssel kapcsolatban a 17/A. (1) bekezdés szerinti eljárás indul, a panaszt soron kívül kell elbírálni.

(2) A nyomozó hatóság vezetõje a panasz tárgyában a beérkezéstõl számított 8 napon belül indokolt határozattal dönt. A határozat ellen a panaszos a közléstõl számított 8 napon belül a felettes szerv vezetõjénél fellebbezéssel élhet. A felettes szerv a fellebbezés beérkezésétõl számított 8 napon belül indokolt határozatában az elsõ fokú határozatot helybenhagyja, megváltoztatja vagy megsemmisíti.

(3) A területi nyomozó hivatalok felettes szerve a Bûnügyi Igazgatóság, melynek másodfokú határozata bíróság elõtt megtámadható."

(5) Az APEH tv. 20. -ának (4) bekezdése a következõ c) ponttal egészül ki:

[Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter, hogy rendeletben határozza meg]

"c) az adónyomozói intézkedések és a kényszerítõ eszközök alkalmazásának részletes eljárási szabályait, valamint az adónyomozói magatartás szabályait."

VIII. fejezet

A cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény módosítása

203. 195. A cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény 35. -a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"35. A cégbíróság a cégnyilvántartásban átvezetett változásokról, így különösen cég bejegyzésérõl, törlésérõl, székhelyének vagy cégjegyzékben nyilvántartott tevékenységi körének megváltoztatásáról, valamint az eljárás megszüntetésérõl, illetve a bejegyzési kérelem elutasításáról értesíti az érintett kamarát, adóhatóságot, valamint a Központi Statisztikai Hivatalt."

IX. fejezet

A csõdeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény módosítása

204. 196. A csõdeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény 46. (7) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"46. (7) Az (5) bekezdésben meghatározott követelések - kivéve az adóhatóság által érvényesített, az államháztartás valamely alrendszerét megilletõ követeléseket, valamint az 57. (1) bekezdés a) és c) pontjában foglalt követeléseket - nyilvántartásba vételének a feltétele, hogy a hitelezõ a követelése 1%-át, de legalább 1000 Ft-ot és legfeljebb 100 000 Ft-ot a bíróság Gazdasági Hivatala által kezelt elkülönített számlára - a bírósági ügyszámra hivatkozással - befizessen és ezt a felszámolónak igazolja. A hitelezõk által befizetett összeget mint hitelezõi követelést, az 57. (1) bekezdésének f) pontja szerint kell besorolni. A Gazdasági Hivatal a felszámolót félévente tájékoztatja a számlán lévõ összeg nagyságáról."

X. fejezet

A Nemzeti Kulturális Alapprogramról szóló 1993. évi XXIII. törvény módosítása

205. 197. (1) A Nemzeti Kulturális Alapprogramról szóló 1993. évi XXIII. törvény 5. -a a következõ (4) bekezdéssel egészül ki:

"(4) Az (1) bekezdésben meghatározott járulékalap megállapítása során az 1999. január 1-jét megelõzõen az SZJ 143 szám, 1999. január 1-jétõl az SZJ 74.4 alá tartozó tevékenységbõl származó árbevételt csökkenti a számlával igazolt - e törvény szerint járulékköteles - ugyanilyen SZJ szám alá tartozó igénybevett szolgáltatás ellenértékeként kifizetett összeg."

(2) A Nemzeti Kulturális Alapprogramról szóló 1993. évi XXIII. törvény e (1) bekezdésével megállapított 5. -ának (4) bekezdését 1996. április 27-tõl kell alkalmazni.

XI. fejezet

A vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény módosítása

206. 198. A vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vámtv.) 1. -ának 23. és 34. pontja helyébe a következõ rendelkezés lép, s ezzel egyidejûleg kiegészül a következõ 36. ponttal:

[E törvény alkalmazásában]

"23. vámszempontból megbízható: az a természetes személy, aki, illetve az a szervezet, amely megfelel a következõ feltételeknek:

a) a természetes személy, aki büntetlen elõéletû;

b) a szervezet,

1. amelynél a kérelem szerinti szakág vezetõje büntetlen elõéletû, valamint

  1. amelynek a kérelem benyújtása idõpontjában nincs az állami adóhatóságnál, illetve a vámhatóságnál - a 3. pontban foglalt kivétellel - nyilvántartott tartozása, és
  2. a kérelem benyújtását megelõzõ 12 hónapon belül - a 4. pont kivételével - a vámhatóságnál nyilvántartott vámtartozása nem haladta meg az ezen idõszakban kiszabott vámteher összegének hat százalékát, amennyiben azt a kérelmezõ a kérelem benyújtása után a vámhatóság felszólítására a számlavezetõ vámszervvel történt egyeztetést követõen az esedékes kamataival együtt 8 napon belül megfizeti, továbbá a befizetés tényét az engedélyezõ hatóságnál igazolja,
  3. a kérelem benyújtását megelõzõ tizenkét hónapon belül nem volt a vámhatóságnál hatvan napon túl nyilvántartott vámtartozása, és
  4. nem áll felszámolási vagy végelszámolási eljárás alatt;

c) a vámszempontból való megbízhatóság vizsgálatánál nem kell kizáró okként figyelembe venni

  1. azt a vámtartozást, amely azért állt fenn, mert a vámhatóság nem tett eleget az e törvény 135. (6) bekezdésében foglalt kötelezettségének,
  2. az olyan adó- és társadalombiztosítási tartozást, amelynek megfizetésére az illetékes hatóság fizetési halasztást vagy részletfizetést engedélyezett,
  3. az olyan vámtartozást, amelyre vonatkozóan az azonnali végrehajtást a bíróság, az állami adóhatóság vagy a vámhatóság felfüggesztette;

d) az egyes nemzetközi tartozások ellentételeként beérkezõ szállítások pénzügyi elszámolásáról szóló 1994. évi XIII. törvény hatálya alá tartozó vámárukra közölt és esedékes vámteher vámtartozásként csak abban az esetben vehetõ figyelembe, ha a vámfizetésre kötelezett a hivatkozott törvény szerint a részére járó támogatást a számlájára történõ átutalást követõ tizenöt munkanapon belül nem fizette meg.

A felsorolt feltételek meglétét - a vámhatósági adatok kivételével - az illetékes vámszervnél a kérelmezõnek évente igazolni, a vámhatóságnak folyamatosan ellenõrizni kell. Jogutódlással létrejött szervezet esetén a feltételeknek a jogelõdnél is fenn kell állniuk. A százalékos keret megállapításánál ezer forintra kerekített összeget kell figyelembe venni."

"34. vámhiány: a jogszerûen kiszabható vámteher és az annál kisebb értékben tévesen közölt vagy nem közölt vámteher különbözete, ha az nem abból eredt, hogy a vámhatóság jogszabályt sértett, vagy a rendelkezésre álló adatokat helytelenül értékelte."

"36. tevékenységi engedély: minden olyan, a vámhatóság által kiadott engedély, amelynek feltétele, hogy a kérelmezõ vámszempontból megbízható legyen. A tevékenységi engedélyek különösen: kezességvállalás, összevont árunyilatkozat adás, összkezesség, átalánydíjas garanciajegy forgalmazása, engedélyezett feladó, engedélyezett címzett, vámraktár üzemeltetése, aktív feldolgozás, vámszabadterület üzemeltetése, halasztott vámfizetés, egyszerûsített vámvisszatérítés, vámügynök(ség), elfogadott exportõr, egyszerûsített vámérték megállapítás engedélyezése."

207. 199. A Vámtv. 7.-ának (3)-(9) bekezdése helyébe a következõ rendelkezések lépnek:

"(3)A vámbiztosíték- ha e törvény eltérõen nem rendelkezik - az annak nyújtására kötelezett választása szerint készpénz, belföldi székhelyû bank által vállalt vagy felülgarantált külföldi bankgarancia, fedezetigazolás, továbbá a vámhatóság által feljogosított, magyarországi székhellyel rendelkezõ szervezet kezességvállalása lehet. A készpénzben nyújtott vámbiztosíték után a vámhatóságnak kamatfizetési kötelezettsége - ha e törvény ettõl eltérõen nem rendelkezik - nem keletkezhet.

(4) A vámhatóság kezességvállalási engedélyt annak a kérelem benyújtását megelõzõen igazoltan legalább 12 hónapja szállítmányozási tevékenységgel foglalkozó, vagy a kérelem benyújtását megelõzõen legalább 12 hónapja vámügynöki engedéllyel rendelkezõ szervezetnek, illetve ezek szakmai szövetségének, illetve gazdasági érdekképviseleti szervének ad, amely vámszempontból megbízható és amelynek a kezességvállalásból eredõ vámteherfizetési kötelezettségéért belföldi székhelyû hitelintézet, vagy belföldi székhelyû hitelintézet által felülgarantált külföldi bank vagy hitelintézet garanciát vállalt.

(5) A kezességvállalási engedély a bankgarancia érvényességének idõtartama alatt, a bankgarancia összegétõl függõen az alábbiakra jogosítja fel az engedélyest:

a) ha a bankgarancia összege százezer forint, az engedélyes egy meghatározott vámhivatalnál azonos idõben összesen ötszázezer forint összegû vámteherre vállalhat kezességet;

b) ha a bankgarancia összege ötszázezer forint, az engedélyes egy meghatározott vámhivatalnál azonos idõben összesen kettõmillió ötszázezer forint összegû vámteherre vállalhat kezességet;

c) ha a bankgarancia összege egymillió ötszázezer forint, az engedélyes egy területi parancsnokság felügyelete alá tartozó vámhivataloknál azonos idõben összesen tízmillió forint összegû vámteherre vállalhat kezességet;

d) ha a bankgarancia összege legalább húsz millió forint, az engedélyes bármely vámhivatalnál vállalhat kezességet összeghatárra tekintet nélkül;

e) a jövedéki törvény hatálya alá tartozó vámáruk/áruk vámterhének megfizetésénél, továbbá a 7. (1) bekezdésének d) pontjában meghatározott vámbiztosítéknál kizárólag az e bekezdés a)-d) pontjaiban rögzített bankgarancia fedezetén belül vállalható kezesség.

(6) A (4) bekezdésben meghatározott feltételek meglétét szállítmányozási tevékenység esetén a kérelmezõnek a székhelye szerint illetékes területi kereskedelmi és iparkamara (továbbiakban: kamara) igazolásával, szakmai szövetség vagy érdekképviseleti szervezet esetén annak bejegyzését, illetve a nyilvántartásba vételét jogerõs bírósági végzéssel kell igazolni. Vámügynökség esetén a feltételek meglétét a vámhatóság hivatalból vizsgálja.

(7) A vámhatóság a kezességvállalási engedélyt visszavonja, ha az engedélyezés feltételei már nem állnak fenn, illetve ha a kezességvállaló az engedélyben meghatározott feltételeket megszegi. Ez utóbbi esetben a kezességvállalásra jogosító engedély - az egyéb feltételek megléte esetén is - ismételten csak a visszavonást követõ két év elteltével adható.

(8) A kezességi nyilatkozat elfogadásának feltételeit, a nyilatkozat tartalmát és érvényesíthetõségét, továbbá árutovábbítás esetén a kezességvállalás egyszerûsített szabályait e törvény végrehajtási rendelete határozza meg. "

208. 200. A Vámtv. 9.-a a) pontjának 3. alpontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

[Mentes a vámteher biztosítása alól, vagy biztosítottnak tekintendõ

a) valamennyi eljárásban]

"3. a nemzetközi szállítást végzõ külföldi tulajdonában lévõ és külföldön besorolt (lajstromozott) jármû (fuvareszköz) és szállítótartály, felszerelési, berendezési tárgyaival együtt, továbbá azok alkatrészei és tartozékai, valamint a külföldi tulajdonában lévõ és Magyarországon besorolt (lajstromozott) nemzetközi menetrendszerû személy - és áruszállítást végzõ polgári légi jármû, illetve a külföldi által hat hónapot meg nem haladó magyarországi tartózkodás idejére ideiglenes használat céljára behozott külföldi rendszámú gépjármû. "

209. 201. A Vámtv. 125.-a (2) bekezdésének 3. pontja helyére a következõ rendelkezés lép:

[Vámfizetésre kötelezett]

"3. A vámteher megfizetésére kezességet vállal."

210. 202. A Vámtv. 135. -ának (6) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(6) Amennyiben a vámfizetésre kötelezett az elõírt vámtehernél nagyobb összeget fizet be a vámhatósághoz (túlfizetés) vagy téves befizetés esetén (tartozatlan befizetés) a vámhatóság a fennmaradó összeget köteles elszámolni a vámfizetésre kötelezett vámtartozásaira. Elõször a vámot, majd a jövedéki adót, a fogyasztási adót és egyéb kötelezõ befizetést, illetve a kamatot és költségtérítést számolja el. A fennmaradó összeget a vámhivatal által kivetett általános forgalmi adóra írja jóvá."

211. 203. A Vámtv. 148. -ának (2) bekezdése a következõ mondattal egészül ki:

"Amennyiben a vámteher biztosítékát bankgaranciában nyújtották, az iratoknak az ingó- és ingatlan végrehajtásra az állami adóhatósághoz történõ átadása elõtt a bankgarancia érvényesítése iránt intézkedni kell."

212. 204. A Vámtv. 174.-a (1) bekezdésének g) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

(A vámszervezet végzi)

" g) a jövedéki törvény és a végrehajtására kiadott jogszabályokban meghatározott ellenõrzési, adóhatósági feladatok ellátását,"

213. 205. (1) E törvény 206-212. -aiban foglalt rendelkezések a kihirdetést követõ 15. napon lépnek hatályba, rendelkezéseiket a folyamatban lévõ ügyekben is alkalmazni kell.

(2) Az e törvény 206. -ával módosított, a Vámtv. 23. b) pontjának 3. alpontjában foglalt százalékos elõírásnak e törvény hatálybalépését követõ 12 hónap elteltével kell megfelelnie a kérelmezõnek.

(3) Az e törvény hatálybalépése elõtt vámhatóság által kiadott kezességvállalási engedélyek lejáratig érvényesek maradnak.

(4) Az olyan visszavont tevékenységi engedély esetén, amelyet 1999. január 1-jét követõen azért vontak vissza, mert az e törvény hatályba lépése elõtt érvényes Vámtv. 1.-a 23. pontja b) alpontjának 2. pontjában foglaltaknak nem felelt meg, a (2) bekezdés szerinti határidõn belül kérelmezhetõ az új engedély, ha a kérelmezõ egyébként az e tv. 206. -ával módosított Vámtv. 1. -ának 23. pontjában foglaltaknak mindenben megfelel.

(5) A Vámtv. 143. -a 2000. január 1-jével hatályát veszti.

XII. fejezet

A 2000. évi dátumváltással kapcsolatban elrendelt bankszünnapra esõ pénzfizetési kötelezettségek határideje

214. 206. Ha jogszabály, bírósági határozat, közjegyzõi határozat, bírósági végrehajtói intézkedés, hatósági határozat, vagy szerzõdés alapján teljesítendõ pénzfizetési kötelezettség határidejének utolsó napja az 1999. december 30-ára, 31-ére és 2000. január 3-ára, illetve 4-ére elrendelt bankszünnapra esik, a határidõ a bankszünnapot követõ elsõ munkanapon jár le. Szerzõdés alapján teljesítendõ pénzfizetési kötelezettség esetén a felek ettõl eltérõen is megállapodhatnak.

ÖTÖDIK RÉSZ

Vegyes rendelkezések

215. 207. E törvény 2000. január 1. napján lép hatályba, rendelkezéseit - az e törvényben meghatározott kivételekkel - ettõl az idõponttól kell alkalmazni.

216. 208. (1) E törvény hatálybalépésével egyidejûleg az áfa tv. 12. -ának e) pontjában a "konszignációs raktár" szövegrész, a 36. (1) bekezdésének a) pontjában "- a 37. -ban meghatározott eltéréssel -" szövegrész hatályát veszti, továbbá a 7. (2) bekezdésének b) pontjában "- a (4) bekezdésben" szövegrész helyébe "- a (4)-(5) bekezdésben" szövegrész, a 71. -ának (7) bekezdésében az "(5) bekezdésben" szövegrész helyébe a "(6) bekezdésben" szövegrész, a 48. (3) bekezdésének b) pontjában a "(4) és (5) bekezdésben" szövegrész helyébe a "(4) és (7) bekezdésben" szövegrész lép, a 3. számú melléklet I. rész 2/b pontjában a 13. pontra való hivatkozás 12. pontra változik.

(2) E törvény hatálybalépésével egyidejûleg az áfa tv. 48. -ának (7) bekezdése hatályát veszti azzal, hogy az ott felsorolt tevékenységet folytató adóalanyok 48. (4) bekezdésének a) pontja szerinti adóalap számításánál

a) a 2000. január 1. és 2000. június 30. közötti idõszakban az 1999. július 1. és 2000. június 30. közötti idõszakban elért bevételüket az 1999. év december hónap 31. napján hatályos 48. (4) bekezdésének a) pontja szerinti összeghatárral (kivéve az éves bevallásra kötelezett adóalanyokat);

b) a 2000. július 1. és 2000. december 31. közötti idõszakban - ideértve az éves bevallásra kötelezett adóalanyokat is - a 2000. január 1. és 2000. december 31. között elért bevételüket a 2000. év január hónap 1. napján hatályos 48. (4) bekezdésének a) pontja szerinti összeghatárral veszik figyelembe.

(3) Az áfa tv-nek e törvény 1.-ának (2) bekezdésével megállapított 7.-ának (5) bekezdésében foglalt, az egyéni vállalkozóra vonatkozó rendelkezéseket azokban az esetekben kell elõször alkalmazni, amelyekben adóalany halálának, illetve a cselekvõképesség elvesztésének idõpontja 1999. év december hónap 31. napját követi.

(4) Az áfa tv-nek e törvény 2.-ával megállapított 12.-ának j) pontjában foglalt rendelkezésének hatálybalépésérõl a NATO Biztonsági Beruházási Programról szóló törvény rendelkezik.

(5) Az áfa tv-nek e törvény 9.-ával megállapított 32. (1) bekezdésének a) pontjában, 32.-ának (3) bekezdésében, e törvény 11.-ával megállapított 44.-ának (4) bekezdésében foglalt rendelkezéseket az 1999. december 31. napját követõen elhatározott átalakulások esetén kell elõször alkalmazni.

(6) Az áfa tv-nek az e törvény 8.-ával megállapított 30. (3) bekezdésének b) pontjában, az e törvény 10.-ának (2) bekezdésével megállapított 33. (2) bekezdésének c) pontjában, az e törvény 17.-ával megállapított 67.-ában foglalt rendelkezéseket, az e törvény 18.-ával megállapított 70. (2) bekezdésének a) pontjában foglalt rendelkezéseket, valamint az e törvény 217. -ával megállapított 1. és 2. és 4. sz. mellékleteit azokban az esetekben kell alkalmazni elõször, melyekben az adófizetési kötelezettség, illetve az adólevonási jog keletkezése 1999. év december hónap 31. napját követi.

(7) Az áfa tv-nek e törvény 217. -ával és 1. sz. mellékletével megállapított 1. sz. mellékletének II. rész 2. pontjában foglalt rendelkezéseket 1999. év január hónap 1. napjától kell alkalmazni.

217. 209. Az áfa tv. 1. és 2. számú mellékletének helyébe e törvény 1. és 2. számú melléklete lép, továbbá az áfa tv. 4. számú melléklete e törvény 3. számú melléklete szerint módosul.

218. 210. (1) Az az adó fizetésére kötelezett adóalany, aki (amely) a Jöt. 3. -a (2) bekezdésének hatálya alá tartozó, e törvény 4. számú mellékletében megjelölt terméket e törvény hatálybalépése elõtt továbbértékesítési céllal jövedéki adóval növelt áron szerezte be, illetve a jövedéki termék belföldi elõállítója illetve importálója a jövedéki termékét nem adóraktárban készletezi, és azokat e törvény hatálybalépésétõl kezdõdõen értékesíti, köteles az 1999. év december hónap 31. napját követõ elsõ adó-megállapítási idõszakot tartalmazó adóbevallásában a fizetendõ adót a (2) bekezdésben meghatározott összeggel növelni.

(2) A fizetendõ adót növelõ tétel annak a szorzatnak az eredménye, melynek

a) egyik tényezõje a terméknek az 2000. év január hónap 1-jei fordulónappal leltározással alátámasztott nyitókészlete a termék Jöt. szerinti mértékegységében;

b) másik tényezõje a termékre az e törvény 4. számú mellékletével elõírt, az 2000. év január hónap 1. napján hatályos Jöt. szerint érvényes jövedékiadó-tétel, illetve az 1999. év december hónap 31. napján hatályos Jöt. szerint érvényes jövedékiadó-tétel különbözeteként meghatározott összeg.

219. 211. (1) E törvény 49. (2) bekezdését 1999. január 1-jétõl, e törvény 56. (2) bekezdésének, 57. (5) bekezdésének és 60. -ának a borra vonatkozó rendelkezéseit 2000. augusztus 1-jétõl kell alkalmazni.

(2) E törvény 23. -ának (2) bekezdése, 24. -ának (1) bekezdése, 37. -ának (2), (4) bekezdése és 68. -ának (3) bekezdése az Észak-atlanti Szerzõdés tagállamai közötti, fegyveres erõik jogállásáról szóló Egyezményhez történõ csatlakozásról és az Egyezmény kihirdetésérõl, valamint egyes pénzügyi jogszabályok módosításáról szóló törvény hatályba lépésének napján lép hatályba.

(3) E törvény 19. -a, 20. -a, 21. -ának (1) és (3) bekezdése, 26. -a, 33. -ának (1) bekezdése, a Jöt-nek az e törvény 44. -ával megállapított 54/A. -a, 54/B. -a, 54/C. -ának (2), (7), (8) és (9) bekezdése, 54/D. -a, 54/F. -a, 54/H. -ának (1), (6) és (7) bekezdése, 54/I. -a, 54/J. -a, továbbá e törvény 48. -a, 56. -ának (1), (3) és (4) bekezdése, 57. -ának (1), (4) és (6) bekezdése, 61. -ának (2) bekezdése, 64. -ának (1) és (4) bekezdése, továbbá e törvény 201. -ának (1) bekezdése 2000. augusztus 1-jén lép hatályba.

(4) A Jöt-nek az e törvény 44. -ával megállapított 54/H. -ának (2)-(5) bekezdése, valamint e törvény 61. -ának (1) bekezdése 2001. január 1-jén lép hatályba.

(5) A Jöt-nek az e törvény 36. -a (2) bekezdésével módosított 37. -a (2) bekezdésének a cseppfolyós és a gáz halmazállapotú gázra vonatkozó rendelkezése 2002. január 1-jén lép hatályba.

(6) A Jöt. 51. -ának (3) bekezdése és 58. -ának (4) bekezdése, valamint e törvény 49. -ának (2) bekezdése, továbbá a Fat. 1. számú mellékletének 4. pontja 2000. augusztus 1-jével hatályát veszti.

(7) A hegyközségekrõl szóló 1994. évi CII. törvény alapján megalakult helyi hegyközségek 2000. január 31-éig kötelesek tagjaikat az e törvény 44. -ában foglalt kötelezettségeikrõl írásban tájékoztatni.

(8) Az

a) a szõlõtermelõ, aki (amely) a Jöt. e törvény 44. -ával megállapított 54/C. (3) bekezdésében elõírt bejelentkezést,

b) az egyszerûsített adóraktári engedély megszerzésére kötelezett személy, aki (amely) a Jöt. e törvény 44. -ával megállapított 54/E. szerinti egyszerûsített adóraktári engedély iránti kérelmét,

c) a bor adóraktári engedély megszerzésére kötelezett személy, aki (amely) a Jöt. e törvény 44. -ával megállapított 54/G. szerinti bor adóraktári engedély iránti kérelmét

2000. június 30-áig a Jöt. vonatkozó rendelkezéseinek megfelelõen benyújtja, tevékenységét vámhatósági nyilvántartási szám, egyszerûsített adóraktári engedély, illetve bor adóraktári engedély nélkül a kérelem elutasításáról hozott határozat jogerõre emelkedéséig, de legfeljebb 2000. december 31-éig jogszerûen folytathatja, feltéve, hogy a Jöt. egyéb rendelkezéseit betartja.

(9) A vámhatóság a 2000. június 30-áig benyújtott bejelentkezést, illetve engedélykérelmet legkésõbb 2000. december 31-éig köteles elbírálni.

(10) A Jöt. e törvény 44. -ával megállapított 54/E. -a (1) bekezdésének rendelkezését a 2002. november 30-a elõtt benyújtott egyszerûsített adóraktári engedély iránti kérelemre, illetve az engedély kiadására azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a kérelem benyújtását megelõzõ három gazdasági év (Jöt. 54/B. (3) bekezdés) - amennyiben a szõlõterület 3 évnél fiatalabb telepítésû, a mûvelés idõtartamának - átlagában ténylegesen elõállított, a helyi hegyközség által igazolt mennyiségrõl a kérelmezõnek nyilatkozatot kell benyújtania.

(11) A Jöt.-nek a szõlõbor utáni jövedéki adókötelezettségre vonatkozó rendelkezéseit elõször azokra az esetekre kell alkalmazni, amelyekben az adókötelezettség 2000. július 31-ét követõen keletkezik. A szõlõbor 2000. augusztus 1-je elõtti belföldi értékesítése és importja esetén a Fat. rendelkezéseit kell alkalmazni. A Fat. rendelkezéseit kell alkalmazni továbbá az 2000. augusztus 1-je elõtt keletkezett adóvisszaigénylési jogosultság esetén is. A negyedéves és az éves bevallásra kötelezett adóalanynak a bevallással le nem zárt, 2000. július 31-éig terjedõ idõszakra fogyasztási adófizetési kötelezettségét meg kell állapítania, és 2000. augusztus 20-áig be kell vallania. A megállapított nettó fogyasztási adót ezen idõpontig kell megfizetnie, illetve ezen idõponttól igényelheti vissza.

(12) A (8) bekezdés rendelkezéseinek megfelelõ személy, továbbá az egyszerûsített adóraktári engedélyt vagy bor adóraktári engedélyt 2000. augusztus 1-jével megszerzõ személy a külön jogszabály alapján vezetett nyilvántartása szerinti 2000. július 31-ei, tényleges szõlõborkészletét adóraktára nyitókészleteként nyilvántartásba veszi, amely a Jöt. szerinti adókötelezettség keletkezése szempontjából betárolásnak minõsül.

(13) Amennyiben a Jöt. e törvény 44. -ával megállapított 54/E. -a vagy az 54/G. -a hatálya alá tartozó szõlõbortermelõ 2000. június 30-áig nem nyújtja be az egyszerûsített adóraktári vagy a bor adóraktári kérelmét, a 2000. július 31-én a külön jogszabály alapján vezetett nyilvántartásában kimutatott, tényleges szõlõborkészletét a Fat. szerinti adókötelezettség szempontjából 2000. július hónapban belföldön értékesítettnek kell tekinteni.

(14) Mentes az államigazgatási eljárási illeték alól a szõlõtermelõnek a vámhatósági nyilvántartási száma kiadására, valamint a szõlõbor elõállítását végzõ személynek az egyszerûsített adóraktári vagy bor adóraktári engedély kiadására irányuló eljárása, ha a szõlõtermelõ, illetve a szõlõbor elõállítását végzõ személy kérelmét 2000. június 30-áig nyújtja be.

(15) E törvény hatályba lépésének évében a Jöt. XI/A. fejezetének alkalmazásában gazdasági év alatt az augusztus 1-jétõl november 30-áig tartó, a gazdasági év tárgynegyedéve alatt az augusztus 1-jétõl november 30-áig tartó idõszakot kell érteni.

220. 212. (1) E törvénynek a 71-90. -ban foglalt rendelkezéseit - a (2)-(5) bekezdések rendelkezéseire is figyelemmel - a 2000. január 1-jétõl megszerzett jövedelemre és keletkezett adókötelezettségre kell alkalmazni.

(2) A Szja tv. 11. (3) bekezdés b) pontjának az e törvény 73. -ával, a 33. (3) bekezdésének e törvény 77. -ával, valamint a 34. (1) bekezdés c) pontjának az e törvény 78. -ával megállapított rendelkezéseit 1999. január 1-jétõl kell alkalmazni.

(3) E törvény hatályba lépésével egyidejûleg hatályát veszti a Szja tv. 12. (3) bekezdésnek d) pontja, a 36. (4) bekezdésének b) pontja, a 39. (3)-(4) bekezdése, az 53/A., a 71., a 78/A. (8) bekezdése, a 3. számú melléklet II/5. pontja, valamint a 25. (1) bekezdésében a "továbbá ideértve az önkéntes kölcsönös biztosító pénztártag magánszemély esetében a munkáltatói tag által az adóévben befizetett munkáltatói hozzájárulást," szövegrész, továbbá a Szja tv. 1. számú mellékletének 1.1 pontjában a "házastársi pótlék" szövegrész, a 4.7 pontja, valamint a 8.11 pontjában az "akkor, ha az munkáltató által, kizárólag munkavégzés céljából történik" szövegrész.

(4) A Szja tv. 28. (1) bekezdése kiegészül az ", a hallgatói munkadíj." szövegrésszel, a 33/A. felvezetõ szövege kiegészül a "az adóbevallásban, a munkáltatói és az azzal egyenértékû elszámolásban figyelembe vett jövedelembõl" szövegrésszel, a 38. b) pontja kiegészül a ", kivéve, ha az áthidaló kölcsön" szövegrésszel, a 41. (3) bekezdésének utolsó mondatában a "valótlan adat feltüntetésének" szövegrész helyébe "valótlan adatszolgáltatásnak" szövegrész lép, a 49/B. (6) bekezdésének c) pontjában a "kutatás és kísérleti fejlesztés (SZJ 13)" szövegrész helyébe a "kutatás, fejlesztés (SZJ 73.10.1, 73.20.1)" szövegrész lép, az 57/A. (1) bekezdésében a "fodrász (SZJ 202100), a kozmetikus (SZJ 202210), a személyszállító (SZJ 091250)" szövegrész helyébe a "fodrász (SZJ 93.02.2), a kozmetikus (SZJ 93.02.23.1), a személyszállító (SZJ 60.22.11)" szövegrész lép, az 58. (7) bekezdésében "20 ezer" szövegrész helyébe a "40 ezer" szövegrész lép, a 70. (8) bekezdésének b) pontjában a "postaszolgáltatás (SZJ 09511)" szövegrész helyébe a "postai szolgáltatás (SZJ 64.11.1)" szövegrész lép, a 78. -ában az "1998. június 30." szövegrész helyébe az "1999. július 1." szövegrész lép, valamint az 5. számú melléklet II/8. pontjában a "KSH besorolási számát" szövegrész helyébe a "vámtarifaszámát" szövegrész lép.

(5) A Szja tv. 57/A-57/C. -ának az e (4) bekezdésével módosított rendelkezéseiben, továbbá az 1997. évi CV. törvény 40. -ának (6) bekezdésében szabályozott módon és feltételekkel a tételes átalányadózás a 2000. évben is választható.

221. 213. A Szja tv. 1., 3., 5., 6., 7., 10. és 11. számú melléklete e törvény 7-13. számú melléklete szerint módosul.

222. 214. (1) E törvény hatálybalépésével egyidejûleg

a) a Tbj. 16. -a (1) bekezdésének a) pontja és 24. -a (3) bekezdésének második mondata a "terhességi-gyermekágyi segélyben" követõen kiegészül a "gyermekgondozási díjban" szövegrésszel; 34. -ának (8) bekezdése a) pontjában a "külföldi" szövegrész helyébe a "nagykorú" szövegrész lép; 35. -ának (2) bekezdésében és 52. -ának (4) bekezdésében a "10." helyébe a "12." megjelölés lép; 43. -ának (1) bekezdése a) pontjában az "érdekében az a), c), d) és f) pontjai" szövegrész helyébe az "érdekében az a) pontja" szövegrész lép; 47. -ának (1) bekezdése a mondatot kezdõ "A" után kiegészül a "46. (2) bekezdése szerinti" szövegrésszel;

b) hatályát veszti:

- a Tbj. 4. -a l) pontjából "a táppénz-hozzájárulás" szövegrész; r) pontjából az "a biztosítottak bejelentésével," szövegrész és a rendelkezés utolsó két mondata; 5. -ának (2) bekezdésébõl a "biztosítási önkormányzat," szövegrész; 7. -ának (2) bekezdése; 22. -ának (2) bekezdése; 28. -ának (2) bekezdése; 31. -ának (3) bekezdése; 35. -a (2) bekezdésének harmadik mondata; 39. -ának (3)-(4) bekezdése; 40. -ának (2) bekezdése; 41. -ának (2)-(3) és (6) bekezdése; 42. -ának (2) bekezdése; 45. -ának (3) bekezdése; 49. -a és a elõtti cím; 52. -ának (1)-(2) bekezdése;

- a Munka Törvénykönyvérõl szóló 1992. évi XXII. törvény 90 -a (1) bekezdésének a) pontjában a ",legfeljebb azonban a betegszabadság" szövegrész; 137. -a;

- az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 84. (3) bekezdésébõl "a társadalombiztosítási igazgatási szerveket felügyelõ személlyel együtt", (5) bekezdésébõl "a társadalombiztosítási igazgatási szerveket felügyelõ személy jóváhagyásával" szövegrész; 86/A. -a (1) bekezdésébõl "a társadalombiztosítási igazgatási szerveket felügyelõ személynek a jóváhagyásával" szövegrész;

- a társadalombiztosítás pénzügyi alapjairól és azok 1993. évi költségvetésérõl szóló 1992. évi LXXXIV. törvény 11/A. -ának (4) bekezdésébõl a "továbbá a társadalombiztosítás igazgatási szerveit felügyelõ személy" szövegrész;

- a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény, valamint a gyógyszertárak létesítésérõl és mûködésük egyes szabályairól szóló 1994. évi LIV. törvény, továbbá a Munka Törvénykönyvérõl szóló 1992. évi XXII. törvény módosításáról szóló 1995. évi CXVIII. törvény 26. -ának (2) bekezdése;

- a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény 192. -a;

- az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1996. évi LXXXVIII. törvény 10. -a;

- a Munka Törvénykönyvérõl szóló 1992. évi XXII. törvény módosításáról szóló 1997. évi LI. törvény 19. -a;

- az adótörvények, a számviteli törvény és egyes más törvények módosításáról szóló 1998. évi XXXIII. törvény 65. -ának (3) bekezdése;

- a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetérõl szóló 1997. évi LXXX. törvény módosításáról rendelkezõ 1998. évi LXVII. törvény 2. -a, 5. -ának (1) bekezdése, 8-11. -a, 12. -ának (1) bekezdése, 13. -ának (2) bekezdése, 15. -ának (2) bekezdése, 16. -ának (1) bekezdése, 17. -a, 18-19. -a, 21. -a;

- a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1999. évi költségvetésérõl szóló 1998. évi XCI. törvény 39. -a (8) bekezdésének b) pontja.

(2) Ahol jogszabály járulékigazgatóságról rendelkezik, azon állami adóhatóságot, kell érteni.

(3) Az e törvény szerint elõírt fizetési kötelezettségeket a 2000. január 1-jétõl kezdõdõ idõszakra juttatott (megszerzett) jövedelmek után, elsõ ízben február hónapban kell megfizetni. A törvény hatálybalépését követõen az azt megelõzõ idõszakra kifizetett (elszámolt) jövedelmek után a járulékot a január 12-én benyújtandó bevallásban kell szerepeltetni. Az ezt követõen kifizetett (elszámolt), de még a törvény hatálybalépését megelõzõ idõszakra vonatkozó járulékot az eredeti esedékességkor hatályos rendelkezések szerint kell megállapítani, és a 2000. január 1-jétõl hatályos rendelkezések szerint kell bevallani és megfizetni.

(4) E törvény 123-125. -ainak, valamint 128. -ának rendelkezéseit az 1999. december 31-ét követõen kezdõdõ keresõképtelenség, illetõleg a 2000. január 1-jétõl megnyíló táppénzjogosultságra kell alkalmazni.

(5) Az 1999. december 31-ét követõen kifizetett végkielégítéssel biztosítási idõt szerezni nem lehet.

(6) E törvény 127. -át az 1999. december 31-ét követõen kifizetett egészségbiztosítási ellátásokra kell alkalmazni.

223. 215. E törvény Itv-t módosító rendelkezéseit a hatálybalépés napjától illetékkiszabásra bejelentett vagy más módon az illetékhivatal tudomására jutott vagyonszerzési ügyekben, valamint kezdeményezett elsõ fokú, illetve jogorvoslati eljárásokban kell alkalmazni. E törvény hatálybalépésével egyidejûleg az Itv. 26. -a (1) bekezdésének g) és i) pontjai, 26. -ának (10) bekezdése, a 88. -ából a "statisztikai illeték tekintetében pedig a vámjogról, a vámeljárásról ,valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény" szövegrész, valamint az Itv. Melléklete 18. címének 8-10. pontjai hatályát vesztik.

224. 217. Az Itv. Melléklete e törvény 14. számú mellékletének megfelelõen módosul.

225. 216. E törvény hatálybalépésével egyidejûleg a Htv. 52. -ának 12. pontjából az "illetõleg ha az illetékes építésügyi hatóság a használatbavételi engedélyt visszavonta" szövegrész hatályát veszti. A vállalkozó a 2000. évben keletkezett iparûzési adó alapjának megosztását a Htv. 1999. évben hatályos melléklete alapján is elvégezheti.

226. 218. A Htv. melléklete helyébe e törvény 15. számú melléklete lép.

227. 219. E törvény 150-160. -ai 2000. év április hó 1. napján lépnek hatályba, rendelkezéseiket elõször azokban az esetekben kell alkalmazni, amelyekben a díjfizetés 2000. év március hó 31. napját követõen történik.

228. 220. (1) E törvény hatálybalépésével egyidejûleg hatályát veszti az Art. 11. (3) bekezdésének k) pontjából a "tételes" szövegrész, a 29. (1) bekezdésének elsõ mondatából, továbbá a 32. (1) bekezdésének harmadik és a (2) bekezdés elsõ mondatából az "állami" szó, a 32. (2) bekezdésének utolsó mondata, a 32. (3) bekezdésébõl "az állami adóhatóság járulékigazgatóságánál," szövegrész, a 32. (7) bekezdésének elsõ mondatából "az adóhatóság értesítésétõl számított 30 napon belül" szövegrész, a 49. (2) bekezdésének d) pontja, a 64. (2) bekezdése, a 75. (4) bekezdésébõl a ", ha zárótárgyalást tartottak, a zárótárgyalás napját" szövegrész, a 96/B. , valamint a 97. z) pontjából "a táppénz-hozzájárulás," szövegrész, az 5. számú melléklet 3. pontjának második, harmadik és negyedik mondata, az 5. pontjának harmadik mondata, az Art. módosításáról szóló 1997. évi CX. törvény 26. -ának (9) bekezdése azzal, hogy a külföldi vállalkozó a 2000. év elsõ két negyedévére bevallott társasági adó elõlegét 2000. július 15-éig fizeti meg, az Art. módosításáról szóló 1998. évi LXII. törvény 28. -ának (7) bekezdése, a személyazonosító jel helyébe lépõ azonosítási módokról és az azonosító kódok használatáról szóló 1996. évi XX. törvény 23. -ának i) pontja.

(2) E törvény hatálybalépésével egyidejûleg az Art. 82. -ának (6) bekezdésében a "vagy a külkereskedelmi eljárással kapcsolatos illetékek esetében nemzetgazdasági érdekek indokolják" szövegrész helyébe "indokolja" szövegrész lép.

(3) E törvény rendelkezéseit kell alkalmazni a hatálybalépésekor jogerõsen el nem bírált ügyekben, továbbá a törvény hatálybalépését követõen az azt megelõzõ idõszakra teljesítendõ, illetve esedékessé vált kötelezettségekre azzal, hogy ha az 1999. december 31. napjáig hatályos rendelkezések az adózóra összességében kevésbé terhes bírság-, pótlékfeltételeket határoztak meg, a kötelezettségre legfeljebb az ott megjelölt legmagasabb mérték alkalmazható.

(4) Az adózónak az e törvény hatálybalépését követõen az azt megelõzõ idõszakra teljesítendõ adó-megállapítási, bevallási, adófizetési, adóelõleg-fizetési, bizonylatkiállítási, adatszolgáltatási és adólevonási kötelezettségét - az Art. e törvény 167. -ával megállapított 19. -ának (4) bekezdése és a 175. -ával megállapított 35. (1) bekezdésének utolsó mondata kivételével - az 1999. december 31. napján hatályos szabályok szerint kell teljesítenie.

229. 221. E törvény hatálybalépésével egyidejûleg az Art. 1., 2., 3., 5., 6. és 7. számú melléklete az e törvény 16-21. számú mellékleteinek megfelelõen módosul.

230. 222. A 214. a kihirdetés napján lép hatályba. Rendelkezéseit a hatályba lépés napját megelõzõen kiadott jogszabályban, bírósági vagy hatósági határozatban megállapított pénzfizetési kötelezettségek, illetõleg a hatályba lépés napját megelõzõen megkötött szerzõdések tekintetében is alkalmazni kell.

231. 9. (1) A törvény hatálybalépésével egyidejûleg hatályát veszti az Alk. bevezetõ mondatából a "magánszemély" szó.

(2) Az Alk. 3. -a (2) bekezdésének c) pontjában az "1996. évi LXXXVIII. törvény" szövegrész helyébe az "1998. évi LXVI. törvény" szövegrész, a 8. -ának (4) bekezdésében a "T. 103. (2) bekezdésében" szövegrész helyébe a "Tbj. 19. (3) bekezdésében" szövegrész lép.

(3) A Kjt. 38. -ának (1) bekezdésében a "86-87/A. , a 87. (1) bekezdése," szövegrész helyébe a "86-86/A. , 87. (1) bekezdése, 87/A. ," szövegrész lép.

232. 6. Az Alk. melléklete helyébe e törvény 22. számú melléklete lép.

 

1. számú melléklet az 1999. évi ..... törvényhez

"1. számú melléklet az 1992. évi LXXIV. törvényhez

I. rész

A 12 százalékos felszámított adómérték alá tartozó termékek és szolgáltatások köre

  1. Termékek

Sorszám

Megnevezés

Vámtarifaszám

1.

Élõ állatok

0101-tõl 0106-ig

2.

Élelmezési célra alkalmas hús, vágási melléktermék

és belsõség

0201-tõl 0210-ig

3.

Halak, rákok, puhatestû és más gerinctelen víziállatok

0301-tõl 0307-ig

4.

Tejtermékek, madártojás, természetes méz, másutt nem említett élelmezési célra alkalmas állati eredetû élelmiszer

0401-tõl 0410-ig

5.

Élõ fa és egyéb növény, hagyma, gumó, gyökér stb.

0601-tõl 0604-ig

6.

Élelmezési célra alkalmas zöldségfélék, gyökerek és gumók

0701-tõl 0714-ig

7.

Élelmezési célra alkalmas gyümölcs, és dió, citrusfélék

0801-tõl 0814-ig

8.

Tea (nem fermentált)

0902 10
0902 20

9.

Gabonafélék

1001-tõl 1008-ig

10.

Malomipari termékek

1101-tõl 1106-ig
1108-tól 1109-ig

11.

Olajos magvak és olajtartalmú gyümölcsök; különféle gyümölcsök; ipari és gyógynövények (gyógyszeralapanyagok kivételével); szalma és takarmány

1201-tõl 1214-ig
kivéve: ex* 1211 90 95

12.

Mákgubó

ex 1211 90 95 99

13.

Növényi eredetû nyersanyag fonásra; másutt nem említett növényi termék

1401-tõl 1404-ig

14.

Állati és növényi zsírok (csak az emberi fogyasztásra alkalmasak)

1501
ex 1507-tõl 1510-ig
ex 1512
ex 1513 21 30 00
ex 1513 21 90 00
ex 1513 29 50 00
ex 1513 29 91 00
ex 1513 29 99 00
ex 1514
ex 1515 21
ex 1515 29
ex 1515 50
ex 1517
1521 90 91

15.

Élelmiszer-készítmények hús, hal, rák, rákféle, puhatestû, valamint más gerinctelen víziállat tartalommal

1601-tõl 1605-ig

16.

Cukor és cukoráruk

1701-tõl 1703-ig

17.

Rúdalakú, túróval töltött, csokoládéval bevont termék

ex 1806 31 00 99

18.

Gabona, liszt, keményítõ vagy tej felhasználásával készült termék

1901-tõl 1904-ig
1905 10
1905 40
1905 90
kivéve: 1901 10 00 02

19.

Zöldségfélékbõl, gyümölcsbõl, dióból és más növényrészekbõl elõállított készítmények

2001-tõl 2008-ig

20.

Egyéb ehetõ készítmények

2102
2103 90 90
2104-tõl 2105-ig
2106 10
2106 90
kivéve: 2106 90 92 01
2106 90 98 01

21.

Víz (ásványvizekbõl csak az Országos Gyógyhelyi és Gyógyfürdõügyi Fõigazgatóság (OGYFI) minõsítésével rendelkezõk)

ex 2201

22.

Ízesített tej

ex 2202 90 91
ex 2202 90 95
ex 2202 90 99

23.

Ecet (csak a 20%-ot meg nem haladó, emberi fogyasztásra közvetlenül alkalmas)

ex 2209

24.

Ásványi termékek
(kalciumfoszfát trágyaként való felhasználás céljából õrölve)

ex 2510 20

25.

Ásványi tüzelõanyagok
tüzelési célra
tüzelési célra
tüzelési célra

2701-tõl 2705-ig
2709
2711 11
2711 21
2711 12 11
2711 12 19
ex 2711 12 94
2711 12 97
ex 2711 13 91
2711 13 97
ex 2711 29

26.

Elektromos energia

2716

27.

Szacharin

ex 2925 11

28.

Gyógyszerek ( az Állatgyógyászati Oltóanyag és Gyógyszerellenõrzõ Intézet által törzskönyvezett termékek, " állatgyógyászati célra " szövegû magyar alszámos bontások ), gyógyiszap, állatgyógyászati oltóanyag

ex 3002
ex 3003
ex 3004

29.

Vatta, géz, kötés és hasonló cikkek
sebészeti steril catgut, fogászati vérzéscsillapítók

3005
3006 10

30.

Vércsoportreagensek, kontrasztanyag-készítmények;
Hormon és spermicid alapú kémiai fogamzásgátló készítmények állatgyógyászati célra.
Fogászati cement és más fogászati tömõanyagok, csontpótló cementek, gyökértömõ csúcs

ex 3006 20
ex 3006 30
3006 40
ex 3006 60

31.

Állati vagy növényi trágya

3101

32.

Ásványi vagy vegyi trágyázószer
(mûtrágyának formázva)

ex 3102
ex 3103
ex 3104
3105

33.

Fogászati lakkanyag

ex 3208

34.

Fogászati viasz, fogászati lenyomatkeverék, fogászatban használt gipsz alapú egyéb készítmények,
ragasztóanyag fogászati célra.
Fogtechnikai, fogászati gipsz mintakészítéshez,
Lenyomatgipsz fogászati lenyomatkészítéshez, por alakban.
Filmizoláló folyadék, gipsz-mûanyag izoláló protéziskészítéshez.
Polírpaszta, fémoxid-gyanta keverék, fogmûvek felületi karcmentesítésére és fényesítésére.
Foszfát kötésû kvarc-földpát alapú beágyazó anyag fémöntéshez és hozzá keverõfolyadék.
Önkötõ mintázó anyag, metil-metakrilát alapú, fogtechnikai célra, készletben is;
Fogsoralapanyag protézis készítéséhez (meleg polimerizátum), metil-metakrilát alapú;
Öntõakrilát fogsoralapanyag protézis készítéséhez (hideg polimerizátum), metil-metakrilát alapú;
Autopolimerizátum fogsorjavító anyag;
Korona, híd-váz leplezõanyag, polimetil-metakrilát (meleg polimerizátum) vagy aromás dimetakrilát alapú és színezõi.

ex 3407
ex 3506
ex 2520
ex 3209 90
ex 3405 90
ex 3816
ex 3906

35.

Rovarölõk, gombaölõk, külsõleg alkalmazandó fertõtlenítõ szerek, gyomirtók , stb.

3808

36.

Egészségügyi (mûanyag) áruk

ex 3924 90

37.

Egészségügyi és gyógyszerészeti áruk gumiból
Fogászati gumianyag

4014
4015 11
ex 4014 90 90 00

38.

Tûzifa, faszén

4401
4402

39.

Egészségügyi betét és tampon, pelenkabetét, papírvatta, fogászati papíranyag.

ex 4818 40
ex 4818 90
ex 4823

40.

Könyv, folyóirat, kotta, térkép
(kivéve: az 1.számú melléklet II. rész 41. pontjában meghatározott tankönyv)

4901-tõl 4904-ig
4905 91
4905 99

41.

Vatta textilanyagokból, és ebbõl készült áruk
(pl. textilpelenka )


5601 10
5601 21

42.

Kompressziós térdharisnya, harisnya, harisnyanadrág, karharisnya, kompressziós kesztyû
(Országos Kórház-és Orvostechnikai Intézet (ORKI) által minõsített termékek)


ex 6115
ex 6117

43.

Fogtechnikai bázislemez

ex 7106
ex 7108
ex 7110
ex 7218
ex 7219
ex 7220

44.

Katalizátor közúti jármûvekhez

ex 8421 39 71

45.

Rögzített adatállományt tartalmazó könyvet helyettesítõ oktató, ismeretterjesztõ CD-lemez

8524 31
ex 8524 39

46.

Rokkantkocsi

8713

47.

Szemüveglencse, kontaktlencse

9001 30
9001 40 41
9001 40 49
9001 40 80
9001 50 41
9001 50 49
9001 50 80

48.

Orvosi, sebészeti mûszer és készülék: öninjektáló készülék, orvosi fecskendõ, transzfúziós készülék, orvosi csapoló és öblítõeszközök, infúziós szerelékek, fogászati csiszoló, fényesítõ és tisztítóanyagok, fogászati tisztítókefék, vesedializátorhoz tartozó szûrõ és vérvonal


ex 9018
ex 8421 29 90 00

49.

Egészségügyben való felhasználás céljára minõsített inhalátor

ex 9019 20

50.

Gyógyászati segédeszközök
Mûfog, protézis és hídanyagok

9021 11
9021 19
9021 21
9021 29
9021 30
9021 40
9021 90

51.

Bemutatási( pl. oktatási) célra szolgáló készülék, eszköz (taneszköz)

ex 9023

52.

Vércukorszintet meghatározó készülék

ex 9027 80 17
ex 9027 80 97

53.

Mûlép

ex 9602 00 00 01

54.

A gyógyszernek nem minõsülõ gyógyhatású anyagok és készítmények nyilvántartásáról és forgalomba hozataláról szóló 10/1987. (VIII. 19.) EüM rendelet alapján OGYI engedélyszámmal és forgalomba hozatali engedéllyel rendelkezõ gyógyszernek nem minõsülõ gyógyhatású termékek

ex 1211
ex 1302
ex 1504
ex 1515
ex 2006
ex 2007
ex 2106
ex 2201
ex 2205
ex 2206
ex 2208
ex 3004
ex 3301
ex 3302
ex 3306
ex 3307
ex 3802 90

55.

Zsüriszámmal ellátott egyedi, vagy meghatározott példányszámban, nem ipari gyártástechnológiával elõállított népmûvészeti és iparmûvészeti termékek.
Nem tartoznak ide az ipari gyártástechnológiával elõállított termékek még akkor sem, ha azokat népmûvész vagy iparmûvész formaterve alapján ún. esztétikai zsûri minõsítette és zsûriszámmal ellátta.)

 

* "ex" jelölés jelentése az, hogy az adott vámtarifaszám alá sorolható termékek közül csak a "Megnevezés" rovatban szereplõ meghatározásnak megfelelõ termék tartozik az adott adókulcs alá.

E törvény alkalmazásában vámtarifaszám: a Kereskedelmi Vámtarifa 1998. június 30-án hatályos szövegének áruazonosító számai. A tíz számjegynél kevesebb számjeggyel megadott vámtarifaszám esetén annak valamennyi alszámos bontása is ide értendõ.

 

2. Szolgáltatások

Sorszám

Megnevezés

 

56.

Mezõgazdasági, vadgazdálkodási és erdõgazdálkodási szolgáltatás

SZJ 01.41.1, 01.42.1, 01.50.1, 02.02.1

57.

Halászati szolgáltatás

SZJ 05.01.1

58.

Kényszer- és bérvágás

SZJ 15.11.90.0-bõl, 15.12.90.0-bõl

59.

Gyógyászati segédeszközök bérmunkában történõ elõállítása

A megbízó anyagából, illetve bérmunkában végzett részmegmunkálás SZJ 33.10.99.0-ból

60.

Könyv- és zenemûkiadás

SZJ 22.11.90.0, 22.14.90 kivéve: reklám, röpirat, tájékoztató nyomtatvány

61.

Lapkiadás

SZJ 22.12.90.0 , 22.13.90.0

62.

Egyéb kiadói szolgáltatás

SZJ 22.15.90.0

63.

Villamos energia-, gáz-, hõ- és vízellátás

SZJ 40.10.9, 40.20.9, 40.30.9, 41.00.9, kivéve: mérõóra leolvasása, karbantartása

64.

Szemüveglencse egyedi csiszolása, keretbe helyezése

SZJ 52.74.13.0-ból

65.

Gyógyászati segédeszközök (az 1. számú melléklet I. részének 46., 50. pontjában meghatározottak) javítása

SZJ 33.10.92.0-ból

66.

Szállodai szolgáltatás

SZJ 55.11.1, 55.12.1

67.

Egyéb kereskedelmi és korlátozottan igénybe vehetõ szálláshely-szolgáltatás

SZJ 55.21.1, 55.22.1, 55.23.11, 55.23.12, 55.23.13, 55.23.15

68.

Éttermi, cukrászati, egyéb nyílt árusítású vendéglátásban az ételforgalom

SZJ 55.30.1-bõl,

69.

Diákétkeztetés

SZJ 55.51.10.1, 55.51.10.2, 55.51.10.3

70.

Egyéb korlátozottan igénybe vehetõ vendéglátásban az ételforgalom

SZJ 55.51.10.4-bõl, 55.51.10.9-bõl, 55.52.1-bõl

71.

Szállítás, raktározás, posta és távközlés
Kivéve:- Utazásszervezés, utazási ügynöki szolgáltatás, idegenvezetés, turistatájékoztatás
- Postai szolgáltatás
- Távközlés
kivéve kábeltv (SZJ 64.20.3-ból)
- Légijármû javítás
- Városnézõ busz szolgáltatás

SZJ 60, 61, 62, 63, 64
SZJ 63.30.1
SZJ 64.11.1
SZJ 64.20.1, 64.20.2, 64.20.3
SZJ 63.23.13.1
SZJ 60.23.12

72.

Kutatás és kísérleti fejlesztés

SZJ 73.10.1, 73.20.1

73.

Mezõgazdasági termelési rendszerekkel kapcsolatos szolgáltatás

SZJ 74.14.15.0-ból

74.

Település- és tájrendezés, területfejlesztési, -rendezési tervezés

SZJ 74.20.51, 74.20.52

75.

Mezõgazdasági, vadgazdálkodási, erdõgazdálkodás és halászati szakmai tervezés, szakértés
Kivéve:
- Trófeabírálat

SZJ 74.14.15.0-ból
SZJ 74.14.23.1

76.

Vízgazdálkodási tervezés, szakértés

SZJ 74.14.23.2-bõl

77.

Postai és távközlési tervezés, szakértés

SZJ 74.14.23.3-ból

78.

Környezetvédelmi szakmai tervezés, szakértés

SZJ 74.14.23.5

79.

Mezõgazdasági laboratóriumi vizsgálatok

SZJ 74.30.1-bõl

80.

Környezeti elemek laboratóriumi vizsgálata, elemzése

SZJ 74.30.11.2

81.

Kéménytisztítás és tüzeléstechnikai szolgáltatás

SZJ 74.70.15.0

82.

Állat-egészségügyi ellátás

SZJ 85.20.1

83.

Szociális étkeztetés

SZJ 85.31.1-bõl, 85.32.1-bõl

84.

Szennyvíz- és hulladékkezelés, köztisztasági szolgáltatás

SZJ 90.00.1, 90.00.2, 90.00.3

85.

Film- és videogyártás

SZJ 92.11.3
kivéve: nem elkülönült reklámfilmgyártás

86.

Film- és videoterjesztés

SZJ 92.12.10.0

87.

Film- és videovetítés

SZJ 92.13.1

88.

Rádió és televízió mûsorszolgáltatás
Kivéve:
- Közszolgálati rádió és televízió mûsorszolgáltatás

SZJ 92.20.1

89.

Elõadómûvészeti szolgáltatás

SZJ 92.31.21.0

90.

Mûvészeti alkotótevékenység

SZJ 92.31.22

91.

Cirkusz mûsor

SZJ 92.34.11.0-ból

92.

Vidámparki szórakoztatás, mutatványok

SZJ 92.33.10.0

93.

Könyvtári szolgáltatás, amennyiben az adóalany élt a 30. (3) bekezdésében biztosított választási jogával

SZJ 92.51.11.0

94.

Állat- és növénykertek, védett természeti értékek bemutatása

SZJ 92.53.1

95.

Uszoda és strandfürdõ szolgáltatás

SZJ 92.61.10-bõl, 92.72.11.0-ból

96.

Mosás, vegytisztítás, textilfestés

SZJ 93.01.1

97.

Temetkezés és ehhez kapcsolódó szolgáltatás

SZJ 93.03.1

98.

Fürdõszolgáltatás

SZJ 93.04.10.0-ból

99.

Temetések megszervezése, ügyintézése

SZJ 74.84.16.9-bõl

II. rész

A nulla felszámított adómérték alá tartozó termékek és szolgáltatások köre

Sorszám

Megnevezés

Vámtarifaszám

1.

Humán gyógyszerek, amelyeket a jogszabályok szerint az arra jogosult hatóság forgalomba hozatalra engedélyezett (az 1. számú melléklet I. részének 54. pontjában szereplõ 10/1987. (VIII. 19.) EüM rendelet hatálya alá tartozó gyógyhatású termékek kivételével), oltóanyagok, galenusi gyógyszerek

ex 3002
ex 3003
ex 3004
ex 3006 60

2.

Szérumkomponenseket vagy mikrobákat tartalmazó minták vizsgálatára szolgáló készítmény

ex 3002 10
ex 3002 90
ex 3006 20
ex 3006 30
ex 3822

3.

Gyógyszergyártásra és diagnosztikai célokra táptalaj és alapanyagai

ex 1302
ex 3504
ex 3821

4.

Orvosi radioaktív izotópok

2844 40 20 01

5.

Szalicilátok

2918 21-tõl 2918 23-ig

6.

Aminosavak

2922 41-tõl 2922 43-ig
2922 49

7.

Pirazolonok és imidazolonok

2933 11
2933 19
2933 21
2933 29

8.

Barbiturátok

2933 51

9.

Szulfonamidok

2935

10.

Vitaminok

2936

11.

Hormonok, szteroidok

2937

12.

Glükozidok

2938

13.

Alkaloidák

2939

14.

Antibiotikumok

2941

15.

Humán gyógyászati célú galenusi készítmények és gyógyszerek alapanyagai

ex 1211 90 95
ex 1302
3001

16.

Kiszerelt gyógyhatású humán tápszer

1901 10 00 02
2106 90 92 01
2106 90 98 01

17.

Egészségügyi oxigén (max. 10 ill. 20 liter ûrtartalmú,

150 ill. 200 bar nyomású palackban kiszerelve, kizárólag OGYI által minõsített termék)


ex 2804 40

18.

Guaiphenenesine

ex 2909 49 90 00

19.

Naproxen, Naproxen Na, Fenofibrat

ex 2918 90 90 00

20.

Ketamin HCl

ex 2922 30 00 00

21.

Aminokapronsav

ex 2922 49 70

22.

Lidocain

2924 29 10 00

23.

Atenolol

ex 2924 29 90 00

24.

Paracetamol

2924 29 30 00

25.

Spironolakton

ex 2932 29 80 99

26.

Triamcinolon

ex 2937 22 00 00

27.

Fenilbutazon

2933 19 10 00

28.

Naphazolin HCl

ex 2933 29 10 00

29.

Domperidon, Fentanil citát, Piritramid, Droperidol, Lansoprasol

ex 2933 39 95 99

30.

Broxiquinolin

ex 2933 40 90 01

31.

Chloroquin (Delagil)

ex 2933 40 90 99

32.

Proquazon, Trimetoprim, Cinnarizin

ex 2933 59 70 00

33.

Sertan

ex 2933 79 00 00

34.

Diazepam, Nitrazepam

ex 2933 90 60 00

35.

Azapropazon, Mazindol

ex 2933 90 95 99

36.

Karbamazepin

ex 2933 90 50 00

37.

Pizotifen, Aprotinin oldat Levamisol, Prazosin HCl, Ofloxacin

ex 2934 90 97 99

38.

Koffein anhidrát

ex 2939 30 00 00

39.

Efedrin

2939 41 00 00

40.

Teofillin anhidrát

ex 2939 50 00 00

41.

Közoktatásban használt tankönyv és CD-ROM ( a segédkönyvek, a tanulási segédletek, a tanári segédletek és a tanári kézikönyvek kivételével), amely a tárgyévet megelõzõ év december hónap 31-ig elkészítendõ, tárgyévre érvényes tankönyvjegyzékben szerepel

ex 4901
ex 8524

42.

Braille tábla mûanyagból

ex 3926 90

43.

Csecsemõpelenka

ex 4818 40

44.

Fehér bot vakoknak

ex 6602

45.

Pontozó vakoknak

ex 8205 59 90

46.

Braille tábla fémbõl

ex 8310

47.

Braille írógép vakoknak

ex 8469 30

48.

Információátalakító egység vakok és hallássérültek részére (a Szövetség által a tagok felé beszerzési ár alatt forgalmazott termék)

ex 8471

49.

Telefonkezelõ adapter vakok számára

ex 8517 80 90

50.

Braille óra vakoknak

ex 9102

51.

Magisztrális gyógyszerek elkészítése

SZJ 52.31.1

52.

Természetes megújuló energiaforrás

1516 20 95 00

"

2. számú melléklet az 1999. évi ..... törvényhez

"2. számú melléklet az 1992. évi LXXIV. törvényhez

A tárgyi adómentesség alá tartozó
termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások köre

A 30. (1) bekezdésében meghatározott termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások a következõk:

1. a földterület értékesítése, bérbe és haszonbérbe adása (SZJ 70.20.12.6, 70.20.12.8);

2. a lakóingatlan értékesítése, kivéve az építés befejezése elõtti értékesítést, valamint az építés befejezését követõ elsõ értékesítést;

3. oktatást szolgáló taneszközök (ex 9023), építmények (ÉJ 572) és önálló rendeltetési egységek rendeltetésüknek megfelelõ bérbeadása (SZJ 70.20.12.4-bõl);

4. diákotthoni, kollégiumi ellátás (SZJ 55.23.15-bõl);

5. postai szolgáltatás (SZJ 64.11.1);

6.* pénzügyi szolgáltatás és kiegészítõ szolgáltatásai (SZJ 65.11.1, 65.12.1, 65.21.1, 65.22.1, 65.23.1, 66.01.1, 66.02.1, 66.03.1), ideértve a hitelintézetekrõl és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: hit.) 3. -a szerinti - hitelintézeti elszámolóház által végzett - elszámolásforgalmi ügyletet is, de kivéve

- a széfügyletet (SZJ 67.13.10.0-ból), valamint

- a hit. szerinti pénzügyi lízinget a lízingdíj teljes tõketörlesztõ részének erejéig, de legalább a lízingbe adott termék adó nélkül számított beszerzési árának, illetve - ha a lízingbe adott termék saját elõállítású - elõállítási költségének erejéig;

7. hitelezõi, valamint tagsági jogviszonyt kifejezõ vagyoni értékû jog átengedése;

8. lakóingatlan - rendeltetéstõl független - bérbeadása, egyéb módon történõ hasznosítása (SZJ 70.20.11-bõl);

9. sportot szolgáló építmények (ÉJ 317-25, 26, 581-5, 581-64, 912-2-bõl) és önálló rendeltetési egységek rendeltetésüknek megfelelõ bérbeadása (SZJ 70.20.12.4-bõl);

10. jogszabályban meghatározott zárjegynek a vámhatóság és a zárjegyfelhasználó közötti értékesítése;

11. mûvelõdési ház (kultúrotthon) (ÉJ 571-1), mûvelõdést szolgáló önálló rendeltetési egység rendeltetésének megfelelõ bérbeadása (SZJ 70.20.12.4-bõl);

12. az engedményezés és a tartozásátvállalás;

13. lakóingatlanok kezelése (SZJ 70.32.11.0);

14. a bíróságok és a hatóságok által kirendelt igazságügyi szakértõk által végzett szakértõi tevékenység, és az önálló bírósági végrehajtó tevékenysége (SZJ 74.11.17.0);

15. az ügyvédségrõl szóló törvény szerint a kizárólag ügyvéd által végezhetõ tevékenység, illetõleg jogi képviseleti tevékenység, továbbá jogi dokumentációs tevékenység (SZJ 74.11.1, kivéve 74.11.17.0);

16. mûemlékvédelmi szakértés (SZJ 74.14.23.9-bõl);

17. egészségügyi tervezés, módszertani feladatok (SZJ 74.14.23.4-ból),

18. tudományos rendezvények lebonyolítása (SZJ 74.84.15.0-ból);

19. egyéni vállalkozói igazolvány kiadása (SZJ 74.84.16.7)

20. közigazgatás, kötelezõ társadalombiztosítás (SZJ 75);

21. oktatás (SZJ 80);

22. humán egészségügyi ellátás (SZJ 85.1), kivéve az egészségügyi kártevõirtást (SZJ 85.14.18.0);

23. szociális ellátás (SZJ 85.3), kivéve a szociális étkeztetést (SZJ 85.31.1-ból, 85.32.1-bõl);

24. tagsági viszonyon alapuló egyéb közösségi, társadalmi szolgáltatás (SZJ 91.11.1, 91.12.1, 91.20.1, 91.31.1, 91.32.1, 91.33.1);

25. közszolgálati rádiós és televíziós szolgáltatás (SZJ 92.20.1-bõl);

26. közös ismeretterjesztés és ismeretszerzés (SZJ 92.34.13.9);

27. könyvtári, levéltári, múzeumi és egyéb kulturális szolgáltatás (SZJ 92.51.1, 92.52.1),

28. sport- és szabadidõs szolgáltatás (SZJ 92.6), kivéve a verseny- és élsportot, a verseny- és élsport lebonyolítását (SZJ 92.61.1-bõl, 92.62.1-bõl) és az uszoda- és strandfürdõ szolgáltatást (SZJ 92.61.10-bõl, 92.72.11-bõl);

29. szerencsejáték-szolgáltatás (SZJ 92.71.10), kivéve a szelvényértékesítést és más kiegészítõ szolgáltatást (SZJ 92.71.10.9);

30. az 1-29. pontokban felsorolt termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások közvetítése, ha az más nevében és javára történik;

31. az elõzõekben statisztikai besorolási számra való hivatkozással meghatározott tevékenységek, függetlenül attól, hogy a statisztikai besorolás a tevékenység folytatását személyi vagy egyéb elõfeltételhez köti."

 

3. számú melléklet az 1999. évi ..... törvényhez

Az áfa tv. 4. számú melléklet I. részében a "Növénytermelési termékek és elsõdleges feldolgozásaik" cím alatti 7. pont helyébe a következõ rendelkezés lép:

4. számú melléklet az 1992. évi LXXIV. törvényhez

I. rész: A mezõgazdasági tevékenységek körében elõállított termékek köre és a kompenzációs felár mértéke

Sorszám

Megnevezés

Vámtarifaszám

A kompenzációs felár mértéke
a felvásárlási ár %-ában

"7.

Gabonafélék

1001-tõl 1007-ig
1008 10
1008 20
1008 30
1008 90 10

12"

 

4. számú melléklet az 1999. évi ..... törvényhez

A 2000. január 1-jét megelõzõen beszerzett készlet után fizetendõ adó összege

Sorszám

A termék megnevezése

A fizetendõ adó összege

1.

a 2710 00 27, 2710 00 29 és a 2710 00 32 vámtarifaszám alatti ólmozatlan benzinekre

6,10 Ft/l

2.

a 2710 00 26, a 2710 00 34 és a 2710 00 36 vámtarifaszám alatti ólmozott benzinekre

6,60 Ft/l

3.

a 2710 00 11, 2710 00 15, 2710 00 21, 2710 00 25, 2710 00 37 és a 2710 00 39 vámtarifaszám alatti egyéb benzinekre

6,60 Ft/l

4.

a 2710 00 41, 2710 00 45, 2710 00 51, 2710 00 55 és a 2710 00 59 vámtarifaszám alatti petróleumokra

6,60 Ft/l

5.

2707 10, 2707 20, 2707 30, 2707 50, 2902 20, 2902 30, 2902 41, 2902 42, 2902 43, 2902 44 vámtarifaszám alatti benzolra és homológjaira

6,60 Ft/l

6.

a 2709 00 10 vámtarifaszám alatti földgáz kondenzátumra

6,60 Ft/l

7.

a 2710 00 61, 2710 00 65, 2710 00 66, 2710 00 67 és a 2710 00 68 vámtarifaszám alatti gázolajokra, tüzelõolajokra

5,20 Ft/l

8.

a 2710 00 81, 2710 00 83, 27 10 00 85 vámtarifaszám alatti kenõolajra

4,70 Ft/kg

9.

a 3811 vámtarifaszám alatti adalékanyagokra

4,70 Ft/kg

10.

a Jöt. 42. (1) bekezdése szerinti alkoholtermékek - a 11. sorszám alatti, valamint a 2208 90 41 és a 2208 90 45 vámtarifaszám alatti alkoholtermékek kivételével -

100 Ft/hlf

11.

a 2208 20 vámtarifaszám alá tartozó borpárlat

170 Ft/hlf

12.

a 2208 90 33, 2208 90 38, 2208 90 48, 2208 90 71 vámtarifaszám alá tartozó gyümölcspálinka

112 Ft/hlf

13.

a Jöt. 52. szerinti sör

22 Ft/Balling fok/hl

14.

a Jöt. 55. szerinti pezsgõ

4,60 Ft/l

15.

a Jöt. 58. (2) bekezdése szerinti habzó köztes alkoholtermék

10,40 Ft/l

16.

a Jöt. 58. (3) bekezdése szerinti nem habzó köztes alkoholtermék

8,90 Ft/l

 

5. számú melléklet az 1999. évi ..... törvényhez

A Fat. 1. számú mellékletének 1. pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

/Azon termékek köre, amelyek után fogyasztási adót kell fizetni/

/Sorszám

A termék megnevezése és vámtarifa száma

Fogyasztási adó mértéke/

"1.

Nem ezüst nemesfémbõl készült termék, nemes kõbõl készült ékszer, csiszolt nemes kövek, nem ezüst nemesfém egyéb ékszerek és nem ezüst nemesfém termék és ékszeralkatrész:
7102 29
7102 39
7103 91
7103 99
7113 19-bõl a legalább 585 ezrelékes (14 karátos) aranyból, továbbá a platinából készített termék
7114 19 00 00
7116 20
7118 90 00 00
9613 20 10 99-bõl
9613 20 90 99-bõl
9613 30 00 99-bõl
9613 80 00 99-bõl
9614 20 80 99-bõl
9614 90 00 99-bõl

35 %

"

6. számú melléklet az 1999. évi ..... törvényhez

A Fat. 2. számú mellékletében szereplõ szolgáltatásoknál megadott SZJ számok helyébe a következõ SZJ számok lépnek:

/Azon szolgáltatások köre, amelyek után fogyasztói

árkiegészítés vehetõ igénybe/

Sorsz.

A szolgáltatás megnevezése és SZJ száma

Fogyasztói árkiegészítés mértéke/

/Személyszállítás/

/1.

50 %-os vasúti kedvezmény/
"SZJ: 60.21.10.9 és 60.10.1 kivéve jármûszállítás
a 60.10.12.0-ból)"

/100 %/

/2.

67,5 %-os vasúti kedvezmény/
"(SZJ: 60.10.1 kivéve jármûszállítás a 60.10.12.0-ból) "

/208 %/

/3.

90 %-os vasúti kedvezmény,
ideértve a budapesti agglomerációban a HÉV-re váltott tanuló- és nyugdíjas bérlet jegy, illetve a hadköteles ka tonák HÉV-re váltott menetjegye kedvezményét is/
"(SZJ: 60.21.10.9 és 60.10.1 kivéve jármûszállítás a 60.10.12.0-ból)"

/900 %/

/4.

Tanulók vasúti bérletjegye/
"(SZJ: 60.10.1 kivéve jármûszállítás a 60.10.12.0-ból)"

/900 %/

/5.

a 65. életévüket betöltött magyar állam polgárok és az országgyûlési képviselõk korlátlan, valamint a fegyveres erõk hadköteles tagjainak és a polgári szolgálatot teljesítõk jogszabályban meghatározott számú ingyenes vasúti utazása/
"(SZJ: 60.21.10.9 és 60.10.1 kivéve jármûszállítás a 60.10.12.0-ból)"

/12 %/

/6

50 %-os távolsági autóbusz kedvezmény/
"(SZJ: 60.21.31.0-ból)"

/100 %/

/7.

67,5%-os távolsági autóbusz kedvezmény/"(SZJ: 60.21.31.0-ból)"

/208 %/

/8.

90 %-os távolsági autóbusz kedvezmény, ide értve a bu dapesti és miskolci agglome rációban váltott tanuló- és nyugdíjas bérletjegy kedvez ményét is/"(SZJ: 60.21.31.0-ból és 60.21.21.3-ból)"

/900 %/

/9.

Tanulók távolsági autóbusz kedvezménye/"(SZJ: 60.21.31.0-ból)"

/614 %/

/10.

Hatósági áras különjárati autóbusz forgalom/"(SZJ: 60.23.11.0-ból és 60.23.14.0-ból)"

/20 %/

/11.

a 65. életévüket betöltött magyar állam polgárok és az országgyûlési képviselõk ingyenes utazása a menetrend szerinti távolsági autóbusz közlekedésben/"(SZJ: 60.21.31.0-ból)"

/8 %/

/12

Helyi tanuló- és nyugdíjas bérletjegy/"(SZJ: 60.21.21-bõl és 60.21.10.1-bõl)"

/208 % /

/13.

A 65. életévüket betöltött magyar állampolgárok, a fegyveres erõk hadköteles tagjai és a polgári szolgálatot teljesítõk, valamint az ország gyûlési képviselõk ingyenes uta zása a helyi közlekedésben/"(SZJ: 60.21.1-bõl és 60.21.21-bõl)"

/16,5 %/

 

/Budapest (a Helyiérdekû Vasúttal együtt) Debrecen ezen belül: kötöttpályás közlekedés

/20,0 %/

 

egyéb közlekedés

/15,5 %/

 

A többi megyei jogú város

/15,5 %/

 

Egyéb települések/

/12,0 %/

/14.

50 %-os személyhajózási és rév közlekedési kedvezmény"(SZJ: 61.20.11-bõl és 61.20.12-bõl)"

/100 %/

/15.

Révközlekedés tanuló- és nyug díjas bérletjegye/"(SZJ: 61.20.11-bõl)"

/208 %/

/17.

A 70. életévüket betöltõ magyar állampolgárok, fegyveres erõk hadköteles tagjai és az ország gyûlési képviselõk ingyenes utazása a személy hajózás és a révközlekedés menetrend szerinti járatain/"(SZJ: 61.20.11-bõl és 61.20.12-bõl)"

/5 %/

7. számú melléklet az 1999. évi ..... törvényhez

1. A Szja tv. 1. számú melléklete 6. pontjának 6.1 és 6.6 alpontja helyébe a következõ rendelkezés lép, egyidejûleg a pont a következõ 6.7 alponttal egészül ki:

(6. A károk megtérülése, a kockázatok viselése körében adómentes:)

"6.1 az elemi károk, katasztrófák esetén a károsultnak nyújtott állami segély, a jogszabályban meghatározott kötelezettség alapján kapott tartásdíj, a kártalanítás (ideértve a kisajátítás alapjául szolgáló közérdekû célra megvásárolt ingatlan vételárát is), a kárpótlás, a kártérítés, kivéve a jövedelmet pótló kártérítést;"

"6.6 a biztosító szolgáltatása, kivéve a tíz évnél rövidebb lejáratú életbiztosítás és a három évnél rövidebb lejáratú nyugdíjbiztosítás egyösszegû szolgáltatása címén kifizetett összegbõl a kamatnak minõsülõ részt, a jövedelmet helyettesítõ felelõsségbiztosítási kártérítés összegét, valamint azon biztosítási szolgáltatás értékét, amely esetében az arra jogosító biztosítási díjat a magánszemély költségként elszámolta;

6.7 a 6.1 és a 6.6 pontokban foglalt rendelkezések alkalmazásában nem minõsül jövedelmet pótló kártérítésnek, illetõleg jövedelmet helyettesítõ felelõsségbiztosítási kártérítésnek:

a) a jogszabályban meghatározott kötelezettség alapján megállapított tartásdíj helyett fizetett összeg,

b) az olyan kártérítés, amelyet a károsult költségeinek fedezetére fizetnek ki, még akkor sem, ha azok a költségek éppen a jövedelem megszerzése érdekében merültek fel,

c) a költségtérítést és a jövedelmet helyettesítõ kártérítést is tartalmazó járadék (vagy annak egyösszegû megváltása) esetén a költségtérítõ rész."

2. A Szja tv. 1. számú mellékletének 8.9 pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

(8. A természetbeni juttatások közül adómentes:)

"8.9 a gátkaszálásból származó terményjuttatás, valamint a fürdõben (strandon) foglalkoztatott magánszemély által igénybe vett fürdõszolgáltatás;"

3. A Szja tv. 1. számú mellékletének 8.18 pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

(8. A természetbeni juttatások közül adómentes:)

"8.18 a munkáltató által a magánszemély nyugdíjba vonulásakor természetben adott egyszeri ajándék értékébõl a 10 000 forintot meg nem haladó összeg, továbbá a társadalmi szervezettõl, az egyháztól évente egy alkalommal kapott, valamint a vetélkedõ és a verseny díjaként kapott tárgyjutalom értékébõl az 5000 forintot meg nem haladó összeg, továbbá összeghatártól függetlenül a versenyeken és vetélkedõkön nyert érmek és trófeák értéke, azzal, hogy e rendelkezés alkalmazásában nem minõsül tárgyjutalomnak az értékpapír;"

4. A Szja tv. 1. számú melléklete a következõ 8.29 ponttal egészül ki:

(8. A természetbeni juttatások közül adómentes:)

"8.29 a munkábajárással kapcsolatos utazási költségtérítésrõl szóló kormányrendelet szerinti munkábajárás céljából juttatott bérlet, menetjegy."

 

8. számú melléklet az 1999. évi ..... törvényhez

1. A Szja tv. 3. számú melléklete felvezetõ szövegének második mondata helyébe a következõ rendelkezés lép, és egyidejûleg a felvezetõ szöveg a következõ ötödik mondattal egészül ki:

"Kizárólag üzemi célt szolgálnak azok a tárgyi eszközök és nem anyagi javak, amelyeket a magánszemély önálló tevékenységével (tevékenységeivel) kapcsolatban használ, azokat más célra részben sem használja és üzleti nyilvántartásai ezt egyértelmûen alátámasztják. Nem minõsülhet kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköznek a személygépkocsi."

"A több önálló tevékenységhez használt tárgyi eszközök, nem anyagi javak esetében a magánszemély választhat, hogy melyik tevékenységének bevételével szemben számolja el az e melléklet rendelkezései szerint érvényesíthetõ költséget. A költség (az értékcsökkenési leírás a teljes leírásig) nem osztható meg a különbözõ tevékenységek bevételei között."

2. A Szja tv. 3. számú melléklete I. pontjának 5. alpontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

(I. Jellemzõen elõforduló költségek)

"5. a nem megállapodás alapján befizetett saját társadalombiztosítási járulék, a keresõképtelenség idõtartama alatt a kötelezõ egészségbiztosítás ellátásairól szóló törvény alapján meghatározott, nem az Egészségbiztosítási Alapból fizetett saját táppénz összege;"

3. A Szja tv. 3. számú melléklete I. pontjának 15. alpontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

(I. Jellemzõen elõforduló költségek)

"15. a mezõgazdasági õstermelõnél az 1. számú melléklet szerinti munkaruházati termék, a védõeszköz, a munka-, baleset- és környezetvédelmi berendezés beszerzésére fordított kiadás;"

4. A Szja tv. 3. számú melléklete I. pontjának 20. alpontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

(I. Jellemzõen elõforduló költségek)

"20. a mezõgazdasági õstermelõ a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök, nem anyagi javak értékesítése (ideértve a selejtezést, a megsemmisülést, az ellenszolgáltatás nélküli átengedést is) esetén az értékesítés idõpontjáig még el nem számolt értékcsökkenési leírás összegét az értékesítéskor költségként elszámolhatja;"

5. A Szja tv. 3. számú melléklete II. pontjának 6. alpontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

(II. Igazolás nélkül elszámolható költségek)

"6. a munkáltató által a magánszemélynek a saját személygépkocsi használata miatt fizetett költségtérítés összegébõl a kiküldetési rendelvényben feltüntetett km-távolság szerint az üzemanyag fogyasztási norma és legfeljebb az APEH által közzétett üzemanyagár, valamint 3 Ft/km általános személygépkocsi normaköltség alapulvételével kifizetett összeg;"

6. A Szja tv. 3. számú melléklete IV. pontja 6. alpontjának utolsó mondata helyébe a következõ rendelkezés lép:

(IV. A jármûvek költsége)

"Költség kizárólag az e pont szerint igazolt üzemi célú futásteljesítmény után számolható el, kivéve azt a futásteljesítményt, amelyre nézve a magánszemély munkáltatója kiküldetési rendelvény alapján hivatali, üzleti utazás címén bevételnek nem számító költségtérítést fizetett."

7. A Szja tv. 3. számú mellékletének V. pontja a következõ 10. ponttal egészül ki:

(V. A jövedelem megállapításakor költségként figyelembe nem vehetõ kiadások:)

"10. a vissza nem térítendõ munkáltatói támogatás, ide nem értve a magánszemélynek segély címén juttatott összeget."

 

9. számú melléklet az 1999. évi ..... törvényhez

A Szja tv. 5. számú melléklete I/1. pontjának 10. bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"A pénztárkönyvi (naplófõkönyvi) elszámolás számítógéppel is végezhetõ, ha az alkalmazott gépi feldolgozási rendszer az elõzõek szerinti tartalmi elõírásoknak megfelel. A géppel feldolgozott adatokat nyomtatott formában - negyedévenként összesítetten, évvégi zárást követõen pedig tételes bontásban is kinyomtatva - kell megõrizni."

 

10. számú melléklet az 1999. évi ..... törvényhez

1. A Szja tv. 6. számú melléklete I. pontja c) alpontjának elsõ mondata helyébe a következõ rendelkezés lép:

"c) A saját gazdaságban termelt szõlõbõl, saját gazdaságban készített szõlõmust, sûrített szõlõmust, szõlõbor értékesítése akkor számít õstermelõi tevékenység bevételének, ha a magánszemély ezeket a termékeket az adott évben kizárólagosan kifizetõnek értékesíti és az értékesítésükbõl származó bevétel együttvéve az évi 4 millió forintot nem haladja meg."

2. A Szja tv. 6. számú melléklete II/A. pontjának 1. alpontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

(II. Mezõgazdasági õstermelõi termékek és tevékenységek:

A) Állat, állati termék

Vámtarifa azonosító)

"1. Élõ állat

(ideértve a méhcsaládot, a méhanyát, a méhbábot, a méhrajt is)
kivéve:
a sportló, a versenyló, a kutya, a macska, a laboratóriumi állat, a vírus- és szérum-állat, a dísz- és állatkerti állat, a vadon élõ, a vadasparkban és a vadaskertben élõ fajok, a természetvédelmi oltalom alatt álló, gyûjtési tilalom alá esõ állatfajok

0101-0106-ból, 0301-bõl, 0306-ból, 0307-bõl

"

3. A Szja tv. 6. számú melléklete II/A. pontjának 4. alpontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

(II. Mezõgazdasági õstermelõi termékek és tevékenységek:

A) Állat, állati termék

Vámtarifa azonosító)

"4. Természetes méz

(ideértve a lépes-, a termelõi- és az egyéb természetes mézet is)"

0409

"

4. A Szja tv. 6. számú melléklete II/A. pontjának 6. és 7. alpontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

(II. Mezõgazdasági õstermelõi termékek és tevékenységek:

A) Állat, állati termék

Vámtarifa azonosító)

"6. Nyers méhviasz

és feldolgozási maradék termék

152190 91 00-bõl

152200 99 00-bõl

7. Propolisz (méhszurok) továbbá

130190 90 99-bõl

méhpempõ,

0410-bõl

nyers virágpor,

121299 90 00-bõl

méhméreg,

300190 99 00-bõl

máshova nem sorolt méhészeti termék

210690 98 99-bõl"

5. A Szja tv. 6. számú melléklete II/B. pontjának 8. alpontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

(II. Mezõgazdasági õstermelõi termékek és tevékenységek:

B) Növény, növényi termék)

 

"8. Élõ növény

a 0601-bõl,

a 0602-bõl

kivéve:
a hínár, az alga

 

"

6. A Szja tv. 6. számú melléklete II/B. pontjának 10., 11. és 12. alpontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

(II. Mezõgazdasági õstermelõi termékek és tevékenységek:

B) Növény, növényi termék)

"10. Zöldségfélék, étkezésre alkalmas gyökerek és gumók frissen, hûtve, fagyasztva, ideiglenesen tartósítva vagy szárítva, továbbá tisztított, koptatott, hámozott, darabolt, csumázott zöldség, burgonya

0701-0714

11. Gyümölcs és dió, valamint citrus- és dinnyefélék héja étkezésre alkalmas állapotban, frissen hûtve, fagyasztva, ideiglenesen tartósítva vagy szárítva, továbbá tisztított, hámozott, negyedelt, felezett gyümölcs

0801-0814

12. Fûszernövények és fûszerek: fûszerpaprika, borókabogyó, sáfrány, kakukkfû,

0904 20, 0909 50-bõl,

0909 10-bõl

kömény,

090930

kapor,

070990-bõl

egyéb hazai fûszernövények, beleértve a kapormagot is

091099 91-bõl

"

7. A Szja tv. 6. számú melléklete II/B. pontjának 16. alpontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

(II. Mezõgazdasági õstermelõi termékek és tevékenységek:

B) Növény, növényi termék)

"16. Ipari növények:
- komlótoboz és lupulin,
- növény és növényrész, ha az illatszer-, gyógyszer-, növényvédõszer- és hasonló iparban alapanyaga (angelikagyökér és- mag, anyarozs, bazsalikom, birsmag, bojtorján, borágófû, csillagvirág-hagyma, diólevél, fehér és fekete üröm, fekete bodza, fenyõrügy, galangagyökér, gyermekláncfû, gyûszûvirág, hársfa-virág és -levél, hunyor, imola, izsóp, kamillavirág, kökörcsin, macskagyökér, mákgubó, maszlag, menta, morzsika, nadragulya, nõszirom, orvosi pemetefû, ökörfark-kóró, papsajt, rozmaring, rózsaszirom, rutalevél, sártök, szagos müge, szárcsagyökér, tárnics, útifû, vadmajoranna, vasfû, veronikafû, vidrafû, zsálya stb.), hazai gyógynövények

1210,
1211-bõl

- szentjánoskenyér, cukorrépa, cukornád, barack- és szilvamag, pörköletlen cikóriagyökér

1212-bõl

- gabonaszalma- és pelyva

1213

- takarmánynövény: karórépa, marharépa, takarmányrépa, takarmánygyökér, széna, lucerna, lóhere, baltacim, takarmánykáposzta, csillagfürt, bükköny

1214

"

8. A Szja tv. 6. számú melléklete II/B. pontjának 19. alpontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"19. Szõlõbor 2 litert meghaladó kiszerelésben

kivéve a 22042999

220429-bõl,

"

9. A Szja tv. 6. számú melléklete II/B. pontjának 21. alpontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

(II. Mezõgazdasági õstermelõi termékek és tevékenységek:

B) Növény, növényi termék)

"21. Állatok etetésére szolgáló növényi eredetû termék: makk, vadgesztenye, kukoricacsutka, -szár, -csuhé, -levél, répafej, zöldségfélék héja, gyümölcshulladék stb.

2308 10 00, 2308 90 90-bõl

"

10. A Szja tv. 6. számú melléklete II/C. pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

(II. Mezõgazdasági õstermelõi termékek és tevékenységek:

C) Tevékenységek)

"1. Erdõgazdálkodás
és e tevékenység termékeibõl a

TEÁOR 02.0
440110
4403-ból is

2. Ültetvénytelepítés, amely tevékenység eredményeként a telepített növények legalább egy évnél hosszabb ideig talajhoz, helyhez kötötten a termesztés alapját képezik

 

"

 

11. számú melléklet az 1999. évi ..... törvényhez

A Szja tv. 7. számú melléklete 11. pontjának b) alpontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

(11. A rendelkezési jog gyakorlásának minõsül:)

"b) a visszavásárlás (ideértve a rendszeres pénzkivonást is),"

 

12. számú melléklet az 1999. évi ..... törvényhez

A Szja tv. 10. számú melléklet II. pontja az utolsó mondatát követõen a következõ mondattal egészül ki:

(II. A tevékenység megszüntetésének évében bevétel)

"Nem számolható el költségként a megszüntetés évérõl készített adóbevallás (illetõleg annak önellenõrzése) alapján - a vállalkozói osztalékalap után - megállapított egészségügyi hozzájárulás."

 

13. számú melléklet az 1999. évi ..... törvényhez

1. A Szja tv. 11. számú melléklete felvezetõ szövegének második mondata helyébe a következõ rendelkezés lép, és egyidejûleg a felvezetõ szöveg a következõ ötödik mondattal egészül ki:

"Kizárólag üzemi célt szolgálnak azok a tárgyi eszközök és nem anyagi javak, amelyeket a magánszemély önálló tevékenységével (tevékenységeivel) kapcsolatban használ, azokat más célra részben sem használja és üzleti nyilvántartásai ezt egyértelmûen alátámasztják. Nem minõsülhet kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköznek a személygépkocsi."

"A több önálló tevékenységhez használt tárgyi eszközök, nem anyagi javak esetében a magánszemély választhat, hogy melyik tevékenységének bevételével szemben számolja el az e melléklet rendelkezései szerint érvényesíthetõ költséget. A költség (az értékcsökkenési leírás a teljes leírásig) nem osztható meg a különbözõ tevékenységek bevételei között."

2. A Szja tv. 11. számú melléklete I. pontjának 5. és 6. alpontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

(I. Jellemzõen elõforduló költségek

Költségként elszámolható kiadások - feltéve, hogy azok a felsorolásban említett kivételekkel, részben sem szolgálják a magánszemély személyes vagy családi szükségleteinek kielégítését - különösen a következõk:)

"5. az olyan biztosítás díja, amelynek biztosítottja az alkalmazott, továbbá az egyéni vállalkozó által az alkalmazott javára az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárba történõ munkáltatói hozzájárulás és annak közterhei;

6. a nem megállapodás alapján befizetett saját társadalombiztosítási járulék, baleseti járulék, a vállalkozói osztalékalap után fizetett egészségügyi hozzájárulás, a keresõképtelenség idõtartama alatt a kötelezõ egészségbiztosítás ellátásairól szóló törvény alapján meghatározott, nem az Egészségbiztosítási Alapból fizetett saját táppénz összege;"

3. A Szja tv. 11. számú melléklete I. pontjának 10. és 11. alpontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

(I. Jellemzõen elõforduló költségek

Költségként elszámolható kiadások - feltéve, hogy azok a felsorolásban említett kivételekkel, részben sem szolgálják a magánszemély személyes vagy családi szükségleteinek kielégítését - különösen a következõk:)

"10. a vállalkozási tevékenységgel kapcsolatban felvett pénzintézeti hitelre (kölcsönre) kifizetett kamat, kivéve azt a kamatot, amely a tárgyi eszköz beszerzési árának részét képezi;

11. az állami költségvetésbe, központi alapokba, a helyi önkormányzatoknak az adóévben megfizetett, kizárólag a tevékenységhez kapcsolódó adó, illeték, hatósági díj, vám, vámkezelési díj, perköltség, kötbér, késedelmi kamat, önellenõrzési pótlék, kivéve, ha a tárgyi eszköz beszerzési árának részét képezi;"

4. A Szja tv. 11. számú melléklete I. pontjának 16. és 17. alpontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

(I. Jellemzõen elõforduló költségek

Költségként elszámolható kiadások - feltéve, hogy azok a felsorolásban említett kivételekkel, részben sem szolgálják a magánszemély személyes vagy családi szükségleteinek kielégítését - különösen a következõk:)

"16. az 1. számú melléklet szerinti munkaruházati termék, a védõeszköz, a munka-, baleset- és környezetvédelmi berendezés beszerzésére fordított kiadás;

17. a magánszemélynek adott természetbeni juttatásra fordított kiadás és annak közterhei, a megfizetett cégautó adó, valamint a kamatkedvezmény miatt fizetett személyi jövedelemadó;"

5. A Szja tv. 11. számú melléklete I. pontjának 22. alpontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

(I. Jellemzõen elõforduló költségek

Költségként elszámolható kiadások - feltéve, hogy azok a felsorolásban említett kivételekkel, részben sem szolgálják a magánszemély személyes vagy családi szükségleteinek kielégítését - különösen a következõk:)

"22. a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök, nem anyagi javak értékesítése (ideértve a selejtezést, a megsemmisülést, az ellenszolgáltatás nélküli átengedést is) esetén az értékesítés idõpontjáig még el nem számolt értékcsökkenési leírás összege az értékesítéskor költségként elszámolható;"

6. A Szja tv. 11. számú melléklet II. pontja 1/a) pontjának aa) alpontjában az ingatlan, és ezen belül a termõföld fogalma helyébe a következõ rendelkezések lépnek:

(a) A tárgyi eszköz fogalma)

"aa) Az ingatlan, mint tárgyi eszköz a földterület, a telek, a telkesítés, az épület, az épületrészek, tulajdoni hányadok, az egyéb építmények, az üzemkörön kívüli ingatlanok.

Földterület: a szántóföld, az ültetvényterület, az erdõ, a nádas, a gyepterület és a halastó terület. Ilyen címen kell kimutatni annak a földterületnek az értékét, amelyekhez a vállalkozó vásárlás útján jutott, vagy törvényben szabályozott módon értékelt."

7. A Szja tv. 11. számú melléklete II/2. pontjának g) alpontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

(2. A kizárólag üzemi célt szolgáló saját tulajdonú tárgyi eszköz, nem anyagi javak értékcsökkenésének elszámolása)

"g) A kétszázezer forint egyedi beszerzési, elõállítási értéket meg nem haladó, valamint a 33 százalékos norma alá besorolt tárgyi eszközök esetében választható, hogy önmaga határozza meg az értékcsökkenési leírást, azzal, hogy a leírási évek számának legalább két évnek kell lennie, továbbá, ha az üzembe helyezés év közben történik, akkor az elsõ évben az értékcsökkenési leírás alapjának legfeljebb olyan hányada számolható el, amilyen arányt az év hátralévõ napjai az év egészében képviselnek."

8. A Szja tv. 11. számú melléklete II/2. pontjának i) alpontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

(2. A kizárólag üzemi célt szolgáló saját tulajdonú tárgyi eszköz, nem anyagi javak értékcsökkenésének elszámolása)

"i) A vállalkozási övezetben telephellyel rendelkezõ egyéni vállalkozó a vállalkozási övezetté minõsítést követõen ott üzembe helyezett és korábban még használatba nem vett tárgyi eszközök - kivéve a közúti gépjármûvet (HR 8701-8705, 8710, 8711 vtsz-ok), az épületet és az építményt - esetében egyösszegû, valamint a vállalkozási övezetté minõsítést követõen ott üzembe helyezett és korábban még használatba nem vett épület, építmény esetében évi 10 százalék mértékû értékcsökkenési leírást érvényesíthet mindkét esetben, feltéve, hogy a magánszemély nem veszi igénybe a 13. számú melléklet 3. és/vagy 8. pontja szerinti adókedvezményt. E rendelkezés alkalmazásában vállalkozási övezetnek minõsül a jogszabályban ilyenként meghatározott közigazgatási egység."

9. A Szja tv. 11. számú melléklete III. pontjának 9. alpontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

(III. A jármûvek költsége)

"9. A költségelszámolás bármelyik módjának alkalmazásánál szükséges jármûvenként - az 5. számú melléklet II. 7. pontjában meghatározott - külön útnyilvántartás vezetése, továbbá abban jármûvenként az év elsõ és utolsó napján a kilométeróra állásának a feljegyzése. Költség kizárólag az e pont szerint igazolt üzemi célú futásteljesítmény után számolható el, kivéve azt a futásteljesítményt, amelyre nézve az egyéni vállalkozó magánszemély munkáltatója egyébként kiküldetési rendelvény alapján hivatali, üzleti utazás címén bevételnek nem számító költségtérítést fizetett. Az olyan személygépkocsi esetében, amely után az éves cégautó adótételt az egyéni vállalkozó megfizette, az év elsõ és utolsó napján rögzített kilométeróra-állás különbözete számít üzemi célú futásteljesítménynek, csökkentve azon futásteljesítménnyel, amelyre nézve az egyéni vállalkozó magánszemély munkáltatója egyébként kiküldetési rendelvény alapján hivatali, üzleti utazás címén bevételnek nem számító költségtérítést és/vagy saját gépjármûvel történõ munkábajárás címén költségtérítést fizetett."

10. A Szja tv. 11. számú melléklete IV. pontja a következõ 13. alponttal egészül ki:

(IV. A jövedelem megállapításakor költségként figyelembe nem vehetõ kiadások:)

"13. a vissza nem térítendõ munkáltatói támogatás, ide nem értve a magánszemélynek segély címén juttatott összeget."

 

14. számú melléklet az 1999. évi ..... törvényhez

Az Itv. Melléklete XVI. címe 2. pontjának elsõ mondata a következõk szerint módosul:

" A jelzálogjog bejegyzése, valamint a bejegyzés módosítása iránti eljárás illetéke a jelzálogjoggal biztosított követelés értékének 5 %-a, de legfeljebb 5000 forint."

 

15. számú melléklet az 1999. évi ..... törvényhez

"Melléklet az 1990. évi C. törvényhez

A 39. (1) bekezdés szerinti adóalap megosztása:

1. Az a vállalkozó, akinek a tárgyévet megelõzõ teljes adóévben az iparûzési adóalapja (a továbbiakban: adóalap) nem haladta meg a 100 millió forintot, a következõ 1.1, 1.2 vagy 2 pont szerinti adóalap-megosztási módszer valamelyikét köteles alkalmazni.

1.1 Személyi jellegû ráfordítással arányos megosztás módszere

A székhely, telephely(ek) szerinti településekhez (továbbiakban együtt: települések) tartozó foglalkoztatottak - ide értve a magánszemély vállalkozó [52. 26. a)-d) pont] esetében önmagát is - után a tárgyévben elszámolt személyi jellegû ráfordítások arányában osztható meg az adóalap. Személyi jellegû ráfordításnak a melléklet alkalmazásában az tekintendõ, amit a számvitelrõl szóló törvény annak minõsít, és a társasági adóról és osztalékadóról szóló törvény, illetõleg a személyi jövedelemadóról szóló törvény alapján költségként elszámolható. A magánszemély vállalkozó esetében az önmaga után elszámolt személyi jellegû ráfordítás címén - az említett törvényekben foglaltaktól függetlenül - 500.000 Ft-ot kell figyelembe venni. A településen kívül változó munkahelyen foglalkoztatott személyek esetében a ráfordítást annál a településnél kell figyelembe venni, ahol ezen személyek tényleges irányítása történik.

A részletszámítás a következõ:

  1. A vállalkozó összes személyi jellegû ráfordításának összegét 100%-nak véve, meg kell állapítani az egyes településekre esõ személyi jellegû ráfordítások százalékos arányát.
  2. A vállalkozó adóalapjának olyan százaléka tartozik az egyes településekhez, amilyen arányt az a) pont szerint megállapított százalék képvisel.

1.2 Eszközérték arányos megosztás módszere:

A településekhez tartozó, az adóév folyamán a vállalkozási tevékenységhez használt tárgyi eszközök eszközértékének együttes összege arányában kell az adóalapot megosztani. Tárgyi eszköz mindaz a saját tulajdonú, bérelt, lízingelt eszköz, amely a számvitelrõl szóló törvény szerint tárgyi eszköz lehet. A tárgyi eszköz értéke (eszközérték) a tárgyi eszköznek az e melléklet szerint figyelembe veendõ értéke.

A társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény, illetõleg a személyi jövedelemadóról szóló törvény hatálya alá tartozó vállalkozó egyrészt az említett törvények rendelkezései szerint az adóévben költségként elszámolható értékcsökkenési leírás, bérleti díj, lízing díj összegét veheti eszközérték címén figyelembe, ezen túlmenõen azon egyébként a tulajdonában lévõ és a vállalkozás tevékenységéhez használt tárgyi eszközök után, amelyek a költségek között nem szerepelhetnek:

kell eszközértéknek tekinteni.

A településen kívül változó munkahelyen hasznosított tárgyi eszközök esetében az eszközértéket annál a településnél kell figyelembe venni, ahol ezek mûködtetésének tényleges irányítása történik, illetõleg - jármûveknél - ahol azt jellemzõen tárolják.

A részletszámítás a következõ:

  1. A vállalkozó összes eszközértékének összegét 100%-nak véve, meg kell állapítani az egyes településekre esõ eszközértékek százalékos arányát.
  2. A vállalkozó adóalapjának olyan százaléka tartozik az egyes településekhez, amilyen arányt az a) pont szerint megállapított százalék képvisel.

2. Az a vállalkozó, akinek a tárgyévet megelõzõ teljes adóévben az adóalapja meghaladta a 100 millió forintot, köteles a következõ adóalap megosztási módszert alkalmazni.

Az adóalap olyan hányadát kell a személyi jellegû ráfordítással arányos megosztás módszerével (1.1 pont) megosztani, amilyen arányt a személyi jellegû ráfordítások összege képvisel a személyi jellegû ráfordítás és eszközérték együttes összegén belül. A fennmaradó adóalap-részre az eszközérték arányos megosztás módszerét (1.2 pont) kell alkalmazni.

A részletszámítás a következõ:

  1. Az adóalapot két részre - személyi jellegû ráfordítás arányos megosztás módszerével megosztandó és eszközérték arányos megosztás módszerével megosztandó részre - kell osztani. A személyi jellegû ráfordítással arányos megosztás módszerével megosztandó adóalap-rész megállapítása az alábbi képlet szerint történik:

AH = VAa /VAa+VAb

ahol
VAa= az 1.1 pont szerinti összes személyi jellegû ráfordítás összege
VAb= az 1.2 pont szerinti összes eszközérték összege
AH= a VAa és VAb együttes összegén belül a VAa hányada.

Az adóalapnak az AH százalékban kifejezett hányadát a személyi jellegû ráfordítás arányában kell a települések között megosztani, az adóalapnak a fennmaradó részét pedig eszközérték arányosan kell a települések között megosztani.

  1. Az adott településre esõ adóalap egyenlõ az adott településre a személyi jellegû ráfordítással arányos megosztási módszerrel kiszámított rész-adóalap, valamint az eszközérték arányos megosztási módszerrel kiszámított rész-adóalap együttes összegével.

3. A b) pont szerint az egyes településekre esõ adóalapok együttes összege egyenlõ a vállalkozó adóalapjának összegével.

4. Az adóelõleg számításánál ugyanazt a módszert kell alkalmazni, mint az adó számításánál.

5. Három egymás követõ adóév folyamán csak egyféle megosztási módot lehet alkalmazni.

6. A megosztás módszerét, az adóelõleg és adó számításának menetét a vállalkozónak - az adóhatóságok (állami, önkormányzati) által ellenõrizhetõ módon - írásban rögzítenie kell."

16. számú melléklet az 1999. évi ..... törvényhez

1. Az Art. 1. számú mellékletének I/1. pontja a következõk szerint módosul:

"1. Az adózónak a bevallás adatait - a magánszemélynek a jövedelemadójáról és a járulékáról benyújtott adóbevallását kivéve - 1000 forintra kerekítve, 1000 forintban kell feltüntetni. Ha a megállapított adó, költségvetési támogatás összege az 1000 forintot nem éri el, akkor az adózó az év elejétõl vagy az elõzõ megállapítási idõszaktól számított halmozott összeget a következõ bevallásában annak a megállapítási idõszaknak a kötelezettségeként tünteti fel, amelyben az 1000 forintot elérte. A magánszemélynek a jövedelemadójáról és a járulékáról benyújtott adóbevallásában az adatokat forintban kell feltüntetnie."

2. Az Art. 1. számú mellékletének I/5. pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"5. A tárgyévben végzett, valamely korábbi adóbevallási idõszakot érintõ önellenõrzés vagy utólagos adómegállapítás nem érinti a tárgyévi adóbevallás gyakoriságát."

3. Az Art. 1. számú mellékletének II/1. a) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

[1. Havi és évközi bevallásra kötelezettek]

"a) Az adózónak valamennyi adóról - az általános forgalmi adó és a társasági adó (adóelõleg) kivételével -, ha az adóévet megelõzõ második évben a nettó módon számított elszámolandó általános forgalmi adója, vagy a nettó módon számított fogyasztási adója és jövedéki adója, vagy a magánszemélyektõl általa levont jövedelemadó-elõleg, vagy a magánszemélyektõl általa levont jövedelemadó-elõleg és jövedelemadó együttes összege,

- a 10 millió forintot elérte

havonta,

- ha a 4 millió forintot elérte

negyedévenként

kell bevallást tennie."

4. Az Art. 1. számú mellékletének II/6. pontja a következõ mondattal egészül ki:

"Ha adókötelezettséget megállapító törvény a kötelezettség teljesítését az éves, vagy az éves összesítõ bevallásban, illetõleg azzal egyidejûleg rendeli teljesíteni, ilyen bevallás hiányában azt az adózó az adóévet követõ év február 15-ig teljesíti."

 

17. számú melléklet az 1999. évi ..... törvényhez

1. Az Art. 2. számú mellékletének I. Általános rendelkezések 3. pontja a következõk szerint módosul:

"3. Az állami adóhatóságnál nyilvántartott adót - a magánszemély által fizetett jövedelemadót és járulékot kivéve -, a költségvetési támogatást 1000 forintra kerekítve kell megfizetni. A magánszemély a 100 forintot el nem érõ jövedelemadóját és járulékát nem fizeti meg, és az adóhatóság a 100 forintot el nem érõ adó-visszatérítést nem utalja ki, és nem tartja nyilván."

2. Az Art. 2. számú mellékletének I. Határidõk 2. b) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

[2. Az általános forgalmi adó]

"b) A fogyasztói árkiegészítésre jogosult adózó kérheti az adóhatóságtól, hogy az adó nettó, elszámolandó összegét havonként vagy 15 naponként, a tárgyhót követõ hó 5-én, illetve 20-án számolhassa el és vallja be. Az adóhatóság az éves bevallásra kötelezett adózó kérelmére negyedéves, illetve a negyedéves bevallásra kötelezett adózó kérelmére havi elszámolást - az adóév végéig - abban az esetben is engedélyezhet, ha a megelõzõ adóév adatai alapján az adózó nettó módon elszámolandó általános forgalmi adója negatív elõjelû, és árbevételének legalább 80 %-a a 0 %-os, illetõleg a kedvezményes adókulcs alá tartozó értékesítésbõl származott. A gyakorított elszámolás évközi engedélyezése esetén az engedély szerinti bevallási kötelezettségre áttérést megelõzõ, bevallással le nem zárt idõszakra vonatkozó adókötelezettséget meg kell állapítani, be kell vallani, meg kell fizetni."

3. Az Art. 2. számú mellékletének I. Határidõk 5. pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"5. Járulékok

A) Egészségbiztosítási- és nyugdíjjárulék

a) a munkáltató az általa levont járulékot

az elszámolt hónapot követõ hó 12-ig,

b) a kifizetõ az általa levont járulékot

a kifizetés hónapját követõ hó 12-ig,

c) a Tbj. 4. b) pontja szerinti egyéni vállalkozó a járulékot negyedévenként

a negyedévet követõ hó 12-ig

fizeti meg.

B) Társadalombiztosítási járulék

a) a munkáltató, a kifizetõ a járulékot

az elszámolt hónapot követõ hó 12-ig,

b) a Tbj. 4. b) pontja szerinti egyéni vállalkozó a járulékot negyedévenként

a negyedévet követõ hó 12-ig

fizeti meg.

C) Baleseti járulék

a) a társas vállalkozás a járulékot

az elszámolt hónapot követõ hó 12-ig

b) a kiegészítõ tevékenységet folytató egyéni vállalkozó a járulékot negyedévenként

a negyedévet követõ hó 12-ig

fizeti meg."

 

18. számú melléklet az 1999. évi ..... törvényhez

Az Art. 3. számú melléklete Adatszolgáltatás A) 1-3. pontjai a következõk szerint módosulnak:

"1. A kifizetõ és a munkáltató az általa vezetett nyilvántartás alapján az állami adóhatósághoz adatot szolgáltat. Nem kell adatot szolgáltatni

a) az ingó- és ingatlan értékesítés során a magánszemély részére juttatott ellenértékrõl az árverés és aukció során fizetett ellenérték kivételével,

b) az 1999. december 31-ig benyújtott igénylések alapján folyósított járulékköteles ellátásokról.

2. A kifizetõ adózónként szolgáltat adatot

a) az összevont jövedelemadó-alapba beszámító, általa kifizetett teljes összegrõl (bevételrõl, jövedelemrõl), illetve az általa juttatott vagyoni érték összegérõl, a külön adózó jövedelmek közül azokról, amelyek után a kifizetõ az adót nem állapította meg és nem vonta le, ez utóbbitól függetlenül a kifizetett osztalékról, és az árfolyamnyereségrõl, a termõföld bérbeadásából származó jövedelemrõl, a levont jövedelemadóról, valamint a levont járulékok alapjáról, összegeirõl, a levonás elmaradásának okáról.

b) ha az a) pontban említett összegbõl adóelõleget kellett levonni, az adóelõleg számításánál figyelembe vett adóalapról és a levont adóelõlegrõl;

c) nem kell adatot szolgáltatnia a kifizetõnek az egyéni vállalkozó részére az e jogviszonyára tekintettel teljesített kifizetésekrõl;

d) a külföldi szervezetnek teljesített társasági adóköteles kifizetésrõl;

e) a külföldi illetõségû osztalékban részesülõnek teljesített osztalékadó köteles kifizetésrõl.

3. A munkáltató adózónként szolgáltat adatot

a) az általa kifizetett jövedelemadó és járulékköteles jövedelem teljes összegérõl, ideértve a bevallás alá esõ valamennyi jövedelmet;

b) a levont jövedelemadó- elõlegrõl és járulékról,

c) az összjövedelmet csökkentõ tételekrõl és a jövedelemadó kedvezményekrõl jogcímenként,

d) a megállapított jövedelemadóról, a járulékfizetési kötelezettség egyéni felsõ korlátjáról, a járulékfizetési kötelezettség alól mentes idõtartamról,

e) az adózó magánnyugdíjpénztári tagsága tényérõl.

 

19. számú melléklet az 1999. évi ..... törvényhez

Az Art. 5. számú melléklete a következõ 6-7. ponttal egészül ki, egyidejûleg a melléklet jelenlegi 6-8. pontjának számozása 8-10. pontra változik:

"6. A külföldi illetõség igazolására a külföldi adóhatóság - az adómentességhez való jogosultság igazolására a nemzetközi szervezet - által kiállított okirat hiteles magyar nyelvû fordításáról készült másolat szolgál (a továbbiakban: illetõségigazolás). Az illetõséget naptári évenként akkor is igazolni kell, ha az illetõség a korábban benyújtott illetõségigazolás óta nem változott. A külföldi személy az illetõségigazolást a naptári évben történt elsõ kifizetés idõpontját, illetõsége változása esetén a változást követõ elsõ kifizetés idõpontját megelõzõen adja át. Amennyiben a külföldi személy a kifizetés idõpontjáig nem tudja igazolni illetõségét, a kifizetõ az illetõségrõl írásbeli nyilatkozatát is elfogadhatja. Ha a külföldi személy az illetõségigazolást az adóbevallás benyújtásáig nem mutatja be, a kifizetéskor le nem vont (a juttatást követõen meg nem fizetett) adót a kifizetõnek az adóév december hónapját érintõ kötelezettségként kell bevallania és megfizetnie. A bevallás benyújtását követõen bemutatott illetõségigazolás alapján a kifizetõ az elévülési idõn belül önellenõrzéssel helyesbíthet. A kifizetõ a nyilatkozatot és az illetõségigazolást megõrzi.

7. A külföldi személy a kifizetést megelõzõen nyilatkozik arról, hogy haszonhúzónak minõsül-e, és ezt a külföldi adóhatóság, vagy független könyvvizsgáló által kiállított okirat hiteles magyar nyelvû fordításáról készült másolattal igazolja. A kifizetõ a nyilatkozatot és az igazolást megõrzi."

 

20. számú melléklet az 1999. évi ..... törvényhez

1. Az Art. 6. számú melléklete a következõ 2. ponttal egészül ki:

"2. A tevékenységét kezdõ egyéni vállalkozó a bejelentkezésekor jelenti be az átalányadózás választását. Az átalányadózó, ha választását a következõ évre is fenntartja, errõl külön nyilatkoznia nem kell."

2. Az Art. 6. számú mellékletének 9. pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"9. Az átalányadó elõleget a negyedévet követõ hó 12. napjáig kell megfizetni."

 

21. számú melléklet az 1999. évi ..... törvényhez

Az Art. 7. számú melléklete helyébe a következõ rendelkezés lép:

"A kiemelt adózók igazgatóságához tartozó adózók

A kiemelt adózók igazgatósága látja el

1. a költségvetési szervek kivételével az adóévet megelõzõ év utolsó napján csõdeljárás, felszámolás, végelszámolás alatt nem álló azon adózók adóztatási feladatait, amelyeknek (akiknek) az adóévet megelõzõ második évben a bevallás szerint

a) a nettó árbevétele a 9000 millió forintot, vagy

b) a nettó módon számított összes adókötelezettség költségvetési támogatással csökkentett összege a 450 millió forintot, vagy

c)

d) az általános forgalmi adó visszaigénylése a 450 millió forintot elérte;

2. a bankok és részvénytársasági formában mûködõ biztosítók adóztatási feladatait;

3. a 2. pontban nem említett pénzintézetek közül azon adózók adóztatási feladatait, amelyeknél az adóévet megelõzõ második év nettó módon számított összes adókötelezettség költségvetési támogatással csökkentett összege a 350 millió forintot elérte.

4. Ha az adózó az adóév elsõ napján az 1-3. pontban foglalt feltételeknek megfelel, adóztatásával összefüggõ feladatokat 3 naptári éven át akkor is a kiemelt adózók igazgatósága látja el, ha egy-egy adóévben bevallása szerint nem felel meg az 1-3. pontban elõírt értékhatároknak, kivéve, ha felszámolási vagy végelszámolási eljárás hatálya alá kerül. Az illetékesség változás idõpontja ez esetben a felszámolási, vagy végelszámolási eljárás megindításának a Cégközlönyben történõ közzétételének napja."

 

22. számú melléklet az 1999. évi ..... törvényhez

"Melléklet az 1997. évi LXXIV. törvényhez

Az alkalmi foglalkoztatás során kifizetett munkadíj,

a közteherjegy és az ellátási alap sávjai

Ha a kifizetett munkadíj
(Ft/nap)

A közteherjegy értéke
(Ft/nap)

Az ellátási alap
(Ft/nap)

800-1190

800

1100

1200-1599

1200

1700

1600-2099

1600

2300

2100-2600

2000

3000

"

 

Általános indokolás

A kiszámíthatóság, a folyamatosság és a stabilitás értékeinek megszilárdítása, megõrzése - az utóbbi hónapok eseményei nyomán - háttérbe szorítja az adórendszer radikális átalakításától hosszabb idõszak alatt várható elõnyöket, amelyek a jelenlegi helyzetben szükségtelen és a magyar társadalom által nehezen befogadható feszültségekkel járnának. A gazdaság mûködésének külsõ és belsõ feltételrendszeréhez fûzõdõ alapvetõ érdekeinkre és a kiszámíthatóságra figyelemmel a törvényjavaslat azokat a változtatásokat fogalmazza meg, amelyek nélkülözhetetlenek az ország nemzetközi kötelezettségvállalásai és a Kormányprogramban foglaltak megvalósítása érdekében.

A Javaslat összegzi azokat a kormányzati elképzeléseket, amelyek folytatják az adórendszer átalakítására tavaly megkezdett változtatásokat. Ezek többsége közvetlenül levezethetõ a Kormányprogramból. A módosítások szinte kivétel nélkül illeszkednek az 1999-tõl életbe lépett változtatásokhoz, leggyakrabban azok szerves folytatását képezik. Ezek közé tartozik a járulékrendszer átalakításának folytatása, a járulékigazgatás integrációja, a jövedelemcentralizáció csökkentése, az EU jogharmonizációs kötelezettségek teljesítése (áfa, jövedéki adó), az adókikerülés és adókijátszás lehetõségeinek további visszaszorítása, az adóigazgatási rendszer hatékonyságának növelése.

Az adó- és járulékrendszert érintõ változtatások a költségvetési irányelvekkel összhangban a következõ évi költségvetés bevételi oldalának megalapozását szolgálják. Az egyidejûleg megvalósítandó célok eszközeinek összehangolása az államháztartási és jogalkotási feladatokon túlmutat. A fiskális politikán túl a gazdaság- és társadalompolitika egyéb eszközeit is fel kell használni az adó- és járulékrendszer eredményes mûködtetéséhez.

A változtatások között vannak az adórendszer szinte valamennyi elemét érintõ sajátosságok. Ezen általános jellegzetességek között kell megemlíteni az adminisztrációs kötelezettségek mérséklését és az adózás szabályainak egyszerûsítését, amelyeket a tervezett anyagi jogi és eljárásjogi szabályok egyaránt tükröznek.

Az adó- és járulékrendszert érintõ módosítások egyik meghatározó vonulata - legalábbis a parlamenti ciklus egészére - az élõmunka terhelés csökkentése, illetve a munka- és tõkejövedelmek terheinek közelítése. Megvalósítandó követelmény az is az államháztartás bevételi igényei mellett, hogy az adóterhelés egyetlen jövedelemsávban se nõjön, illetõleg a családosok helyzete javuljon.

Különösen a fogyasztást terhelõ adók esetében jellegzetes módosítási kényszert teremt a jogharmonizációs kötelezettség. Ezzel együtt már a közeli években a közvetlen adóknál is nagyobb szerepe lesz az Európai Unióval összefüggõ kötelezettségeknek.

A változtatások külön csoportját képezik az egyes adókat érintõ, sajátos célokat követõ korrekciók. Ilyenek megemlítendõk mind a közvetlen adóknál (pl. családi adókedvezmény), mind a közvetett adóknál (pl. a bor jövedéki szabályozása).

Az érdeklõdés középpontjában mindig a személyi jövedelemadó változások állnak, különösen az adótábla alakulása, jóllehet a 2000-tõl tervezett változtatások teher-átrendezõ hatása tekintetében a fogyasztást terhelõ adók jelentõsebbek, mint a jövedelemadó módosítások, ahol éppen az átrendezés elkerülése volt a legfõbb célok egyike.

Feltétlen elsõbbséget élvez 2000-ben is a családok helyzetének javítása a Kormányprogramban foglaltak megvalósítására. Ezt különösen a jövedelemadó eszközei, a tavaly újjáélesztett gyermekkedvezmény további emelése testesíti meg. Az öngondoskodás és a civil kezdeményezések támogatását több javasolt változtatás is határozottabban érvényesíti (pl. a közcélú alapítványok jövedelemadó preferenciája). A kisvállalkozások mûködési feltételeit kedvezõbbé teszi az átalányadózás lehetõségének kiszélesítése.

Az adórendszer átalakítása során a kiszámíthatóság azt igényli, hogy a feltételeknek az adórendszer által is közvetített átrendezésére az adózók, különösen a vállalkozók idõben fel tudjanak készülni, és szerzõdéses kapcsolataikat az adózási és járulékfizetési feltételek ismeretében alakíthassák. Ebbõl a szempontból ma már nem pusztán az adó- és járulékfizetés mértéke a meghatározó. Az adminisztrációs, a bejelentési, az elõlegfizetési, a visszaigénylési és visszatérítési feltételeknek, vagy a bevallási gyakoriságnak is döntõ szerepe lehet a vállalkozások mûködése során.

A jogállamiság feltételrendszerének részét alkotják azok az utóbbi évtizedben fokozatosan kikristályosodott alkotmányos követelmények, amelyek a jogbiztonság érdekében a módosítások azonnali hatályosulásának gátat szabnak, megfelelõ átmenetet igényelnek a változtatásokhoz. Ezzel ellentétes igény, hogy a gyakorlatban felmerült konfliktusokat, ellentmondásos helyzeteket, az adókikerülés és adókijátszás hatékonyabb korlátozása, az igazságosabb teherviselés érdekében minél gyorsabban megoldjuk. A kétféle szempont összehangolása nehéz feladat, de a megoldás kizárólag az alkotmányossági követelmények maradéktalan megtartásával történhet.

A törvényjavaslat szakít az államháztartás bevételi oldalát megalapozó adórendszerbeli változtatások jogalkotási technikájának kialakult gyakorlatával, amelyet az jellemzett, hogy évente tucatnyi adótörvény módosítás került az Országgyûlés elé. A Kormány egyetlen, látszólag terjedelmes, de a korábbiaknál összességében mégis tömörebb, áttekinthetõbb javaslatot terjeszt elõ, amely a nemzetközi gyakorlatban nem szokatlan. A Javaslat felöleli valamennyi adót, vámot, illetéket és a társadalombiztosítási járulékokat érintõ változást, továbbá néhány, az adó- és járulékrendszer eredményesebb mûködtetését lehetõvé tévõ más törvénymódosítási javaslatot.

Az általános forgalmi adó szabályozási elvei megfelelnek az Európai Unió hozzáadott-érték típusú forgalmi adóra vonatkozó joganyagának. A további jogharmonizáció érdekében elsõsorban a termékek és szolgáltatások adókulcsok szerinti besorolásában szükséges módosítás. Jelentõs változást hoz a visszaigénylési rendszer szigorítása, amely az e területen mutatkozó visszaéléseket kívánja visszaszorítani.

A jövedéki adó szabályainak módosítását elsõdlegesen a tételes jövedéki adók valorizálása, a jövedéki adókból származó költségvetési bevételek reálértékének megõrzése miatt szükséges, "szokásos" éves nominális emelése indokolja. Az adóemelés mértéke - két termékcsoport kivételével - követi az inflációt, átlagosan 7 %. A kivételt egyes szeszipari termékek (gyümölcspálinka, borpárlat, köztes alkoholtermékek) és a cigaretták képezik, e körben ugyanis - az EU irányelvekben meghatározott minimum adószint elérése céljából - a tervezett inflációt meghaladó adóemelés szükséges. A jövedéki adó 1998-ban bevezetett rendszere az EU ajánlásaival alapvetõen összhangban van, s az eltelt idõszak tapasztalatai alapján jól mûködik. A jogharmonizáció további feladatai a kialakított keretbe beilleszthetõk. Ennek részeként kerül sor a Javaslat szerint 2000. augusztus 1-tõl a bor jövedéki körbe vonására. Ezt a lépést a jogharmonizáció mellett elsõdlegesen az teszi idõszerûvé, hogy tovább már nem tartható fenn a borpiacon kialakult helyzet. Az adózást elkerülõ borforgalom, a mûborgyártás miatt a költségvetés kiesõ összes adóbevétele (fogyasztási adó és áfa) óvatos becslések szerint is közelíti az 5 milliárd forintot. A jövedéki adótörvény szabályrendszere kínál olyan megoldást, amely e téren eredményre vezethet. A jogharmonizációban jelent elõrelépést néhány további kisebb változtatás is, így például az ásványolaj termékkör szûkítése, a fûtõolajok fokozatos bevonása a jövedéki adóztatás alá vagy a nemzetközi hajózásban felhasznált üzemanyag adómentességének biztosítása.

A személyi jövedelemadó 2000. évre vonatkozó szabályainak kialakításánál az alapvetõ törekvés a stabilitás és a jogbiztonság erõsítése volt. E feltételek között olyan változtatásokra kerül sor, amelyek a gazdasági és társadalmi célok megvalósításának elõsegítése mellett egyben az adózással összefüggõ adminisztrációt is egyszerûsítik. E célokat szolgálja a gyermekek után járó adókedvezmény mértékének növelése, valamint az átalányadózás választási lehetõségének bõvítése. Az adókedvezmények rendszere alapvetõen nem változik, de néhány kedvezmény (így például az önkéntes kölcsönös biztosító-pénztári befizetések adókedvezményének, a közcélú adományok után járó kedvezménynek) feltételrendszere módosul. A gyermeket nevelõ családok helyzetének további javítása céljából a gyermekek után járó adókedvezmény összege emelkedik. Az adminisztrációs terhek mérséklése érdekében 2000-tõl valamennyi fõfoglalkozású egyéni vállalkozó lehetõséget kap az átalányadó szabályainak alkalmazására. A javasolt változtatások kielégítik a központi költségvetés bevételi igényét.

A nemzetközi gyakorlatban általános, hogy a biztosítási adó önálló, ún. fogyasztást terhelõ adó, és nem a hozzáadottérték-adó rendszer része, mint amilyen a magyar áfa. Az Európai Unió 77/388/EGK Tanácsi irányelve szerint a biztosítási tevékenység mentesül a hozzáadottérték-adó megfizetése alól, ehhez ugyanakkor nem jár adó-visszaigénylési jog (a konstrukció gyakorlatilag a magyar tárgyi adómentességgel azonos tartalmú). A speciális szabályozás kialakult nemzetköz gyakorlatának fõbb okai:

- az áfa rendszerben való elhelyezés fõ szabályként lehetõséget teremt az adóalanyoknak a biztosítási díj áfájának levonására, így az fõként a magánszemélyeket terheli, míg a biztosítási adó az áfa alany vállalkozókat, illetve az ilyen tevékenységet nem folytató szervezeteket és magánszemélyeket egyaránt terheli.

- az áfa rendszer kizárja a különbözõ biztosítások adómértékének megkülönböztetését.

A biztosítási adó elõnye, hogy hatása egyértelmû és könnyen számítható, mivel egyfázisú, fogyasztást terhelõ adó. Ez az adó nem a biztosítók különadója, mert az diszkriminatív jellegû lenne, a biztosítók "csak" az adó beszedésében mûködnek közre. A biztosítási adó megoldás lehetõséget teremt az élet- és nem-élet biztosítások külön kezelésére. A javasolt biztosítási adóból - a háromkulcsos rendszer alapján - az 1998-as adatok szerint 6,4 milliárd forint adóbevétel várható teljes évre számítva, ami azt jelenti, hogy évközi bevezetéssel legfeljebb idõarányos hányad várható.

Az illetéktörvény legjelentõsebb változásai a gazdasági élet szereplõinek illetékkötelezettségével függenek össze. A vagyonszerzési illeték szabályok változtatására vonatkozó javaslatokat alapvetõen az elmúlt évtizedben végbement társadalmi-gazdasági folyamatok stabilizálódása, a korszerû gazdálkodási szervezeti struktúrák kiépülése indokolja. A statisztikai illeték megszûnése nemzetközi kötelezettség teljesítésének minõsül. A gyakorlati jogalkalmazás során felvetõdött problémák, jogbizonytalanság feloldását célzó fontosabb rendelkezések közé sorolható az ingatlanlízingelés igazolási rendjének átalakítása, egyes jogvesztõ határidõk enyhítése. Az alkotmányossági követelmények alapján kerül sor a lakáscserére vonatkozó szabályok - illetékteher csökkenést eredményezõ - módosítására. A gépjármûadó módosítást a gyakorlatban felmerülõ, a székhely, illetve telephely szerint illetékes önkormányzatok közötti illetékességi összeütközések indokolják. A helyi adók megújítására sokféle munka folyt az elmúlt évben. A sokféle elképzelés, fenntartás és a változtatási korlát eredményeként elkészült javaslat a helyi adók rendszerének egészét nem érinti, egyfajta kompromisszum eredménye.

Az adózás rendje módosuló szabályainak többsége továbbra is az egységes adó és járulék folyószámlarendszer kiépítéséhez, a módosuló bevallási, befizetési, adatszolgáltatási rendhez és az eljárások egységesítéséhez szükséges. A Javaslat érvényesíti azt a rendezõ elvet, hogy a járulékok megállapítása, bevallása, befizetése a jövedelemadó szabályaitól minél kevesebb eltéréssel történjék. A változtatások másik karakterisztikus eleme az általános forgalmi adó visszaigénylés eljárási szabályainak szigorítása összhangban az anyagi jogi szabályokkal azért, hogy az adóhatóság a visszaigényléseknek a korábbinál jóval nagyobb hányadát ellenõrizhesse.

Az adózás rendjével összefüggésben, elsõsorban az adóigazgatási tevékenység hatékonyabbá tétele érdekében sor kerül más jogszabályok módosítására is. A cégtörvény módosítása következtében a cégbíróság valamennyi bejelentett adatváltozásról tájékoztatja az adóhatóságot.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának ajánlása szerint tartalmaz a Javaslat rendelkezést az APEH nyomozóhatóságának tevékenységét szabályozó egyes törvényi feltételek megváltoztatásáról. A bírói engedélyhez nem kötött titkos információgyûjtés alkalmazását a bûnügyi igazgató engedélyéhez köti, szabályozza a jogorvoslatot, célhoz köti a feltartóztatás alkalmazását és felhatalmazza a pénzügyminisztert részletes eljárási szabályok alkotására.

A járulékrendszer és egyes más társadalombiztosítási szabályok átalakításával összefüggésben több törvény módosítása szükséges.

1999-ben a munkáltatók társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettsége 6 százalékkal csökkent. Ez azt eredményezte, hogy mintegy 115 milliárd forinttal emelkedett az a lehetõség, amely fejlesztésekre fordítható. A 2000. évi járulékváltozásoknál a következõ prioritások érvényesülnek:

- az adminisztrációs terhek csökkentése,

- arányos járulékterhelés a finanszírozás hatékonyságának növelése érdekében.

A foglalkoztatók számára rendkívüli adminisztrációs terhet jelent ma az, hogy a társadalombiztosítással kapcsolatos kötelezettségeiket eltérõ alapon, eltérõ idõpontban, különbözõ papíralapú adathordozón kötelesek teljesíteni. E problémák enyhítése érdekében javasolható, hogy szûnjön meg a munkáltatók egyharmados táppénz-finanszírozási kötelezettsége, valamint az alkalmazottak vonatkozásában a jelenlegi évi 15 munkanap betegszabadság konstrukció és a 3 munkanap betegszabadság orvosi igazolás nélküli igénybevételének lehetõsége is. E lépéssel jelentõsen egyszerûsödik a táppénzes esetek adminisztrációja és az adóhatóság járulékbeszedési eljárása is, tekintettel arra, hogy az 1/3-os táppénz behajtása ma évi több százezer fizetési meghagyás kibocsátását igényli.

Nemzetközi tapasztalatok is azt bizonyítják, hogy jelentõs hatása van annak, ha a munkavállalók betegsége esetén a keresetpótlás finanszírozásában a munkáltatónak is szerepe van. E tapasztalatot részben mai szabályozó rendszerünk is " hasznosítja", mivel egyrészt a munkáltatók finanszírozzák a betegség elsõ 15 napjának keresetpótlását, másrészt a munkáltatók kötelesek megtéríteni a táppénzkiadások egyharmadát. E tapasztalatok hasznosítása és az adminisztrációs terhek csökkentése érdekében, javaslatot teszünk arra, hogy 2000-tõl a munkáltatók / foglalkoztatók / önfoglalkoztatók finanszírozzák a betegség elsõ 30 munkanapjának (40 naptári napjának) keresetpótlását. A konstrukció bevezetésénél azt is figyelembe kell venni, hogy a javasolt megoldásnál - miután a betegszabadság mai szabályozásától eltérõen a foglalkoztató a 30 munkanap (40 naptári nap) keresetpótlás után nem lenne köteles járulékfizetésre - a foglalkoztatók járulékfizetési terhei 2000-ben 1,5 Mrd forinttal csökkennek. Az új szabályozás nem vonatkozna a 30 munkanapot meghaladó, a gyermekápolási, valamint a baleseti táppénzre, mivel ezeket az ellátásokat a jövõben is az Egészségbiztosítási Alap finanszírozná. A bevezetés évében természetesen a költségkihatásoknál számolni kell azzal, hogy átmeneti szabályt kell kialakítani azok számára, akiknél a keresõképtelenség 2000. január 1-jét megelõzõen kezdõdött. Esetükben a korábbi finanszírozási szabályok érvényesülnének. A javaslat szerint az egyéni vállalkozó és a társas vállalkozás tagja esetén a betegség elsõ 30 munkanapjára (40 naptári napjára) a táppénzkiadás az egyéni vállalkozót, illetve a társas vállalkozást terhelné, de ezt a kiadást a személyi jövedelemadó, illetve a társasági adófizetési kötelezettségnél költségként számolhatná el. Az új konstrukcióban a keresetpótlás mértéke megegyezne a táppénz mértékével.

A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai finanszírozásának biztonsága szükségessé teszi, hogy 2000-ben minimális mértékben, de emelkedjen a foglalkoztatók tételes egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettsége. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi havi 3.600 Ft/fõ/hó-ról 2000-ben havi 3.900 Ft/fõ/hó-ra növekszik a tételes egészségügyi hozzájárulás összege. Ez a mérték összhangban van az átlagkereset növekedéssel, így a relatív munkáltatói terheket ez a változtatás nem érinti.

 

 

Részletes indokolás

ELSÕ RÉSZ

I. fejezet

Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény módosítása

az 1. -hoz

A közhasznú szervezeteknek juttatott természetbeni adományra vonatkozó módosítás technikai jellegû, a társasági és osztalékadóról szóló törvénynek a közhasznú szervezetekrõl szóló törvénnyel összefüggõ változását követi le. A közhasznú szervezetek részére történõ térítésmentes átadás csak akkor nem jár adófizetési kötelezettséggel, ha a társasági és osztalékadóról szóló törvény által adóalapot csökkentõ tételként elismert adományról van szó. Ezzel az adományozás terén mind az adótörvények, mind pedig a közhasznú szervezetekrõl szóló törvény elõírásai között megteremtõdik az összhang.

Az egyéni vállalkozó halála esetén az egyéni vállalkozásról szóló törvény lehetõvé teszi, hogy a vállalkozó özvegye, örököse; illetve cselekvõképességének elvesztése esetén a törvényes képviselõje a vállalkozó elhalálozása, illetõleg cselekvõképességének elvesztése idõpontjától számított három hónapon belül a kamarának történõ bejelentés alapján folytathatja a vállalkozást. Az egyéni vállalkozó halála esetén megszûnéshez kapcsolódó bevallást kell tenni. Mivel a megszûnést az áfa-törvény adózási pontként kezeli, az említett esetben adófizetési kötelezettség keletkezik. Ha az özvegy, illetve az örökös folytatja a tevékenységet, a folytonosság más jogviszonyokban adott, azonban az áfa tekintetében az adófizetési kötelezettség ellentételezéséül az özvegy (örökös) nem rendelkezik adólevonásra jogosító bizonylattal az átvett készletek tekintetében. A Javaslat célja, hogy az egyéni vállalkozó tevékenységét özvegye, vagy örököse is adómentesen folytathassa.

a 2. -hoz

A hatályos szabályozásban a NATO Biztonsági Beruházási Program keretében megvalósuló termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás esetén utólagos visszatérítési rendszer mûködik. A NATO-hoz való csatlakozásunk következtében a beruházások számának jelentõs növekedése miatt indokolt ezeket az értékesítéseket 0%-os adómérték alá sorolni. E rendelkezés hatálybalépését a NATO Biztonsági Beruházási Programról szóló törvény rendezi.

a 3. -hoz

A folyamatosan teljesített termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások körét a hatályos szabályozás nem határozza meg. Ugyanakkor ezen értékesítések teljesítési idõpontja eltér a fõszabálytól, és így az adófizetési kötelezettség, illetve az adólevonási jog keletkezése az egyes részkifizetések esedékességének idõpontjához igazodik. A gyakorlatban kialakult bizonytalanság miatt a Javaslat meghatározza a folyamatos teljesítés fogalmát.

a 4. -hoz

A teljesítési hely meghatározása az áfa fizetési kötelezettség keletkezése szempontjából döntõ jelentõségû. A hatályos szabályozás nem különbözteti meg egyértelmûen a teljesítési helyet attól függõen, hogy a mérnöki szolgáltatás termékhez, ingatlanhoz kapcsolódik, vagy egyéb mérnöki szolgáltatásnak minõsül. A Javaslat ennek az elhatárolásnak megfelelõen pontosítja a teljesítési helyet.

az 5. -hoz

A közös jogkezelés körében a felhasználóktól a közös jogkezelõ által beszedett díjak átalánydíjak. Ennek összege, amely egyben a szerzõnek járó jogdíj összege is, az év folyamán csak az adott jogdíjnemre vonatkozó felhasználási adatok beérkezése után a Felosztási Szabályzat alapján állapítható meg. Ez kizárja azt, hogy a szerzõ, szerzõi jogosult az adókötelezettségének az adott bevallási idõszakban határidõre tegyen eleget. A módosítás célja, hogy azon jellegzetes közvetített szolgáltatások esetén, amikor az ellenértéket jogszabály alapján kell megállapítani, a teljesítési idõpont is ehhez igazodjon.

a 6. -hoz

A hatályos szabályozás az ellenértékbe beszámítható pénzösszeg átvétele esetén kifejezetten csak az adófizetési kötelezettségrõl keletkezésérõl rendelkezik. A gyakorlatban ezért az elõleg utáni adólevonási jog érvényesítése bizonytalanná vált. Erre tekintettel a Javaslat az ellenértékbe beszámítható pénzösszeg átvételének (jóváírásának) napját teljesítési idõpontként ismeri el, ezzel - az adófizetési kötelezettség keletkezése mellett - az elõleg utáni adólevonási jog is kifejezett elismerést nyer.

a 7. -hoz

A módosítás technikai jellegû. A hatályos áfa-törvény 20. -ának (6) bekezdése értelmében a nyilvántartásait pénzforgalmi szemléletben vezetõ adóalany az egyszeres könyvvitelt vezetõ adóalannyal esik egy tekintet alá, következésképpen adófizetési kötelezettségét az ellenérték megfizetéséig, maximum azonban 60 napig elhalaszthatja. A költségvetés alapján gazdálkodó szervek beszámolási és könyvvezetési kötelezettségét szabályozó 54/1996. (IV. 12.) Korm. rendelet módosításával a könyvviteli eljárás elnevezése "módosított teljesítés" szemléletre változott, mely módosulás a nyilvántartások módjában érdemi változást nem eredményezett. Ezt az elnevezésbeli változást veszi át a Javaslat.

a 8. -hoz

Az áfa-törvény a szolgáltatások besorolások tekintetében a KSH Szolgáltatások Jegyzékére támaszkodik. A hatályos szabályozás az SZJ 1994. június 15-i állapotát tekinti irányadónak az egyes szolgáltatások adómértének meghatározásakor. A Szolgáltatások Jegyzékének KSH által megújított Európai Unióval konform változata 1999. január 1-jétõl érvényes. Az áfa-törvény esetén is idõszerûvé vált az új SZJ-re való áttérés. A Javaslat ezzel összefüggésben a törvényben nevesített szolgáltatások új SZJ számát rögzíti.

a 9. -hoz

A hatályos szabályozás szerint az adóalany kizárólag a saját nevére szóló számla birtokában élhet adólevonási joggal, illetve a nem létezõ adóalany által kibocsátott számla esetén a levonást jogosulatlannak tekinti. Átalakulás esetén azonban indokolt e szabályok merevségén oldani. Erre tekintettel a Javaslat kimondja, hogy átalakulás esetén a jogutód is élhet a levonási joggal a jogelõd nevére szóló számlával. A jogelõd által kibocsátott számla tekintetében az azt fogadó félnek adólevonási joga van. Azonban a jogutód bejegyzésétõl a jogelõd már nem létezõ adóalany, tehát az adóhatóság a másik félnél a levonási jogot vitathatja. A Javaslat ezen idõszak tekintetében a számlát fogadó félnél is elismeri az adólevonási jogot.

a 10. -hoz

Az elõzetesen felszámított adót arányosítás alkalmazásával levonni csak akkor lehet, ha az adóköteles és tárgyi adómentes tevékenységhez egyaránt használt beszerzés, igénybevett szolgáltatás elõzetesen felszámított adójának tételes megosztására lehetõség nincs. Amennyiben egy adott beszerzés (igénybevett szolgáltatás) adóköteles és adóalanyiságon kívüli célokat egyaránt szolgál, elõzetesen felszámított adójának csak a tételesen elkülöníthetõ része vonható le, arányosítás alkalmazását ilyenkor - a 33. (1) bekezdés a) pontjának 1995-tõl érvényes elõírása alapján - nem teszi lehetõvé a törvény. A módosítás egyértelmû tiltást fogalmaz meg az arányosítás alkalmazására olyan esetekben, amikor a beszerzés (igénybevett szolgáltatás) akárcsak részben is nem az adóalanyiság körében történõ felhasználást szolgálja (pl. lakástól el nem különült irodában felmerülõ közüzemi díjak áfa-ja, cégautó magánhasználatával összefüggõ áfa stb.).

a 11. -hoz

A gazdasági társaságokról szóló törvény kimondja, hogy a gazdasági társaság iratain és a megkötött jogügyletek során az átalakulás folyamatban létét kifejezetten jelezni kell. Ezzel összhangban a Javaslat kötelezettségként rögzíti az adóalanyok számára, hogy az átalakulásról hozott döntéstõl kezdve számláikon az "átalakulás alatt" kifejezést tüntessék fel. Ez egyúttal segíti az adóhatóságot az átalakulás idõszakában történõ ellenõrzések során.

a 12. -hoz

Az éves bevallás feltételei a tárgyévet megelõzõ évhez kötõdnek. A hatályos szabályozás nem rendezi azt az esetet, amikor valamely adóalany - akár kezdõ vállalkozásként, akár pedig amiatt, hogy a tárgyévet megelõzõ évben kevés bevételre tett szert - a rendelkezések alapján éves bevallásra kötelezett, de a tárgyévben bevétele már meghaladja az éves bevallásra elõírt összeghatárt. A Javaslat az éves bevallók negyedéves bevallásra történõ áttérési kötelezettségének kimondásával kívánja ezt rendezni, amely egyben megoldást jelent a költségvetést terhelõ likviditási gondokra is. Azok az éves bevallók ugyanis, akik - a kötelezõ áttérés hiányában - nagy bevételük ellenére sem válnak negyedéves bevallókká, elszámolandó adójukat csak a következõ évben rendezik, az általuk kiállított számlák áfa tartalmát azonban a számlát fogadó fél levonásba helyezi, illetve negyedéves, vagy havi bevalló lévén vissza is igényli. A Javaslat szerint az éves bevallás 8 millió Ft bevételi határhoz kötõdne. Az év közben áttérõknek a negyedéves bevallás benyújtásának határidejéhez igazodva kell adókötelezettségüket teljesíteni.

a 13. -hoz

A visszaigénylés szigorításával a szándék kétirányú. Egyrészt elõsegíti az ellenõrzés hatékonyságának növekedését, másrészt kifejezésre juttatja azt a szándékot, hogy csak a ténylegesen mûködõ vállalkozások igényelhessenek vissza áfa-t. A visszaigénylésre jogosító bevételi összeghatár 4 millió forintra emelkedik, melynek eredményeképpen a visszaigénylést tartalmazó bevallások száma jelentõsen lecsökkenne, a kiutalás elõtti ellenõrzöttség szintje nagymértékben javulhatna. A módosításnak további három lényeges eleme van.

- Havi bevallók esetében a felemelt értékhatár elérése esetén sem utalja vissza az adóhatóság minden hónapban az adózó negatív adóját, hanem három egymást követõ hónapban negatív egyenleggel kell zárulnia az adóbevallásnak ahhoz, hogy az adó kiutalható legyen. E szigorú feltétel teljesítése alól csak azok mentesülhetnek, akik a havi bevallói körbe nem az áfa-törvény vonatkozó feltételrendszere alapján kerültek, hanem a gyakoribb bevallásra az adózás rendjérõl szóló törvény elõírásai alapján váltak jogosulttá.

- Megszûnéskor a jogutód nélküli megszûnés esetén keletkezne visszautalható áfa, és csak akkor, ha a megszûnõ adózó meghatározott mértékben 0, illetve mérsékelt adókulcs alá tartozó tevékenységet végzett. Nyereségre törekvõ gazdálkodás mellett ugyanis ekkor indokolt a negatív egyenleg. Jogutódlással történõ megszûnés esetén a megszûnéshez kapcsolódó adóbevallásban szerepeltetett negatív elszámolandó adó a jogutód számára az általános szabályoknak megfelelõen adólevonás útján térül meg.

- Az adózó azon beszerzések (igénybe vett szolgáltatások) esetében válik jogosulttá az áfa visszaigénylésére, mely beszerzések adóval növelt vételárát a bevallás benyújtására elõírt határidõig meg is fizette. A tervezett elõírás jelentõsen csökkentené a fiktív számlázásokat, igazságosabb elszámolást eredményezne (a kiegyenlítetlen beszerzéshez kapcsolódó adóösszeg nem térülne meg az adózó számára). A szigorítás az adólevonási jog gyakorlásában nem korlátozná az adóalanyt, csak a visszaigényelt áfa tekintetében jelent korlátot.

A beruházások támogatása érdekében továbbra is megmarad a tárgyi eszköz beszerzéshez kötõdõ visszaigénylési jogcím. A beszerzett tárgyi eszközök elõzetesen felszámított adójának göngyölített összege azonban 200 ezer forinttal kell, hogy meghaladja az ugyanezen idõszakban fizetendõ adó összegét, havi bevallók esetében azonban három egymást követõ adómegállapítási idõszak negatív egyenlege szükséges a visszaigénylési feltétel teljesítéséhez. Ez utóbbi szigorítás azért szükséges, mert ennek hiányában a havi bevallókra elõírt feltétel nem jelentene igazi korlátot, a két feltétel egymást közömbösíthetné.

a 14. -hoz

A hatályos szabályozás mentesíti azokat az adóalanyokat a bevallási kötelezettség alól, amelyek az adott adómegállapítási idõszakban kizárólag tárgyi adómentes értékesítést végeznek. A bevallás elmaradása esetén nehezen állapítható meg, hogy az e törvényhelyen alapul, vagy mulasztás következménye. A Javaslat ezért a bevallási kötelezettség alóli mentesülést szûkíti azzal, hogy e törvényhely a jövõben kizárólag a tárgyi adómentes tevékenységet végzõként bejelentkezett adóalanyokra alkalmazható.

a 15. -hoz

Az Szja törvény 4 millió forintban határozza meg az átalányadózás választására jogosító éves bevételi összeghatárt, emellett kötelezõen elõírja áfa-adózás tekintetében az alanyi adómentesség választását. A módosítás ezzel összhangban határozza meg az alanyi adómentesség átalányadózókra vonatkozó összeghatárát.

Ezáltal az átalányadózásból adódó adminisztráció csökkenés is jobban érvényesül, hiszen az áfa levonási joggal nem rendelkezõ átalányadózást választó egyéni vállalkozó az Szja törvény elõírásai értelmében csupán bevételi nyilvántartás vezetésére kötelezett. Az áfa-törvény szerint ezen túlmenõen az adózót áfa megállapítási, -nyilvántartási, -bevallási és -elszámolási kötelezettség sem terheli.

a 16. -hoz

Az idegenforgalmi tevékenységet folytató adóalany akkor köteles a különös adózási szabályokat alkalmazni, ha saját nevében az utas javára olyan utazási csomagot értékesít, amelyben más adóalany által értékesített terméket (szolgáltatást) használ fel, hasznosít. A Javaslatban nevesített 213/1996. (XII. 23.) Korm. rendelet mögöttes jogszabályként funkcionált eddig is, kiemelésével azonban egyértelmûvé tehetõ, hogy az árrés-adózás csak akkor kötelezõ az idegenforgalmi tevékenységet folytató adóalany számára, ha legalább két szolgáltatásból álló ún. utazási csomagot értékesít. Amennyiben önmagában csak menetjegy-értékesítésrõl, vagy szálláshely közvetítésérõl van szó, úgy a közvetített szolgáltatás szabályai az irányadók.

Az idegenforgalmi tevékenységet folytató adóalanyra - külön kimondott teljesítési idõpont nélkül - a polgári jogi teljesítés vonatkozik, ez pedig az utas visszaérkezésének napja. A bizonylat kibocsátásával összefüggõ feladatok egyszerûsítését célozza a módosítás azzal, hogy - kizárólag áfa-szempontból - teljesítési idõpontnak az útiokmányok átadásának napja minõsül, így már az elutazás elõtt sor kerülhet a számla kibocsátására.

Az árrés-számítás a módosítás szerint pozíciószámra összesítetten történne szemben a jelenlegi, utankénti számítási kötelezettséggel. Ezzel elismerést nyer az utazásszervezõi gyakorlatban alkalmazott kalkulációs egység. A szakmai és az adózásbeli nyilvántartás összhangjának megteremtésével az adóellenõrzés munkája is egyszerûsödik.

Az Európai Unió ajánlásával összhangban az idegenforgalmi szolgáltatásról kibocsátott számlán a módosítás szerint áthárított adót feltüntetni nem lehet. Ezzel az adóalap feltüntetésének kötelezettsége is megszûnik. A szabályozás módosulásával az adólevonási jog még üzleti út esetében sem lesz gyakorolható.

a 17-18. -okhoz

Az új SZJ-re való áttérés miatt az állapotrögzítõ is változik. A hatályos szabályozás szerinti 1994. június 15-i állapotot az SZJ 1999. július 1-jei állapota váltja fel. Egyúttal az Építményjegyzéknek is az 1999. július 1-jén érvényes besorolási rendje lesz az irányadó.

II. fejezet

A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 1997. évi CIII. törvény módosítása

a 19. -hoz

A jövedéki adós termékek köre - megteremtve az EU szabályozással való teljes összhangot - kiegészül a bor termékkel. A jogharmonizáció kiteljesítése mellett a változtatás elsõdlegesen a borpiacon kialakult helyzet rendezését, az adóelkerülések, a borhamisítások visszaszorítását célozza.

a 20. -hoz

A bor jövedéki körbe vonásával összefüggésben az Országos Borminõsítõ Intézet az a szakhatóság, amely a jövedéki jogsértések felderítésében közremûködhet. Célszerû ezért az intézet megnevezése a törvényben.

a 21. -hoz

A Javaslat a törvényben használt fogalmakat egészíti ki, pontosítja. A bor Jöt. hatálya alá vonásával kapcsolatos kiegészítés értelmében a természetes személyek évi 1000 liternél kisebb mennyiségû bor elõállítása 500 m2-nél kisebb szõlõterület esetén nem tekintendõ termékelõállításnak, vagyis nem kell hozzá adóraktári engedély, és nem keletkezik ezen mennyiségre adókötelezettség.

A termékek azonosításához használt Kereskedelmi Vámtarifa vámtarifaszámainak állapotrögzítése megváltozik, összhangba kerül az áfa-törvényben alkalmazottal.

Az adóraktár fogalmának pontosítása a borral összefüggésben szükséges, továbbá egyértelmûsíti, hogy az egyszerûsített adóraktár a Jöt. rendelkezéseinek alkalmazása szempontjából az egyéb adóraktárakéval azonos státuszú.

A jövedéki biztosíték felezõdésével járó megbízható adós kategóriát a Javaslat szerint a nagykereskedõkre, exportõrökre, importõrökre is lehet alkalmazni 2000. január 1-jétõl. A Jöt. bevezetése óta 2 év telt el, amelynek alapján az adóraktári körön túli engedélyesekre is már megítélhetõvé válik a megbízhatóság.

a 22. -hoz

A Javaslat lehetõvé teszi, hogy az adómentes felhasználó a keretengedélyében szereplõ telephelyek között is szállíthasson adófelfüggesztéssel. Azt, hogy milyen esetben lehet a keretengedélyben több telephelyet, illetve a feldolgozó üzemen kívül raktározásra szolgáló telephelyet is bejegyezni, a Javaslat 31. -a tartalmazza.

a 23. -hoz

A Javaslat az EU jogharmonizációs követelményekhez igazodva lehetõvé teszi az üzemanyag adómentes felhasználását a nemzetközi hajózásban a külföldi és belföldi hajók esetében egyaránt, továbbá a NATO tagállamok és a Békepartnerség más tagállamai szolgálati jármûveiben, repülõgépeiben, hajóiban. Biztosítja továbbá azon ásványolajtermék adómentességét, amelyet a kõolajfinomítóban az ásványolaj termékek elõállításához segédanyagként vagy a termelési célt szolgáló hõtermelésre használnak fel.

A Javaslat szerint az adóraktárban a jövedéki termék felhasználása egy nem jövedéki termék elõállításához szintén az adó alóli végleges mentesüléssel jár. Ezzel a módosítással egyszerûsödik az engedélyezés rendszere, az adóraktárnak nem kell külön keretengedélyt is szerezni, amennyiben ilyen tevékenységet végez.

a 24. -hoz

A Javaslat a NATO részére történõ adómentes üzemanyagszállítás esetén követendõ rendelkezéssel egészíti ki a Jöt. 14. -át, illetve pontosítja a keretengedélyesek készlethiánya esetén az adómegállapítási és adófizetési kötelezettség beálltának idõpontját.

a 25. -hoz

A Javaslat az adóraktári engedély megszerzésénél a kettõs könyvvezetés és a mérleghitelesítés általános követelménye alól kiveszi az egyéni vállalkozókat és a mezõgazdasági õstermelõket, ha az SZJA törvény szerinti nyilvántartást vezetik. A módosítással megteremtõdik a két törvény elõírásai közötti összhang. A mezõgazdasági õstermelõkre a rendelkezés lényegében csak akkor vonatkozik, ha ilyen státuszban folyamodnak bor adóraktári engedélyért (az egyszerûsített adóraktári engedély esetén ugyanis a törvény nem ír elõ a könyvvezetésre feltételt).

a 26. -hoz

A Javaslat a rendelkezésben szereplõ hivatkozásoknak a bor Jöt. hatálya alá vonásával összefüggésben szükséges módosítását tartalmazza.

a 27. -hoz

A jövedéki biztosítéknyújtás formáit bõvíti a Javaslat. Elsõdlegesen a bor adóraktárak miatt lehetõvé teszi az Agrár Vállalkozási Hitelgarancia Alapítvány garancianyújtását is. A bankgaranciánál pontosítja, hogy az csak visszavonhatatlan, vagy olyan visszavonható bankgarancia lehet, amely a visszavonhatóság feltételéül rögzíti a vámhatóság jóváhagyását. Elõírja továbbá, hogy az éppen érvényes bankgarancia lejártát két hónappal megelõzõen az adóraktáraknak be kell mutatnia a lejárattól induló újabb bankgaranciát. Ez utóbbi rendelkezések célja, hogy a jövedéki biztosítékból jogsértés esetén az állam követelése valóban érvényesíthetõ legyen (az esetben is, ha pl. a jogsértés az adóraktár megszûnésekor és a garancia lejártakor kerül felderítésre, a készletfelvétel alkalmával).

a 28. -hoz

A Javaslat a termékkísérõ okmány alkalmazásának szabályait pontosítja, továbbá a sûrített gáztöltõ adóraktárt mentesíti a termékkísérõ okmány kiállítása alól a sûrített gáz elõállításának sajátosságaira tekintettel (egy mozzanatban történik az elõállítás, betöltés a gépkocsi tartályba, értékesítés végfelhasználónak).

a 29. -hoz

A Javaslat az adóraktár engedélyesek vevõnyilvántartására vonatkozó rendelkezéseket módosítja. A sûrített gáztöltõ adóraktárnak nem kell vevõnyilvántartást vezetni, az üzemanyag tároló adóraktárnak viszont nemcsak az értékesítésrõl kell nyilvántartást vezetnie, hanem - amennyiben nem vagy nemcsak a saját áruját készletezi - tulajdonosonként a készletrõl és kitárolásról is.

a 30. -hoz

A Javaslat szövegpontosítást tartalmaz annak érdekében, hogy a jogalkalmazás során felmerülõ félreértések elkerülhetõk legyenek (pl. a tüzelõolaj villamos erõmûben való felhasználása esetén a hatályos törvény szerinti ún. termékelõállításra szolgáló üzemnek minõsíthetõ-e az erõmû).

31. -hoz

A Javaslat meghatározza, hogy milyen esetben lehet a keretengedélyhez adómentes telephelyként nemcsak a jövedéki terméket feldolgozó üzemet, hanem egy olyan tároló raktárt is bejegyezni az engedélyben, amely az adómentesen beszerzett jövedéki terméknek nem a feldolgozás helyén történõ tárolására szolgál. A feltételek rögzítése azért lényeges, mert a Javaslat szerint adófelfüggesztéssel a keretengedélyes telephelyei (üzeme és raktára) között is megengedett lesz a jövedéki termékek szállítása, de a lehetõség korlátlan kiterjesztése nem indokolt.

a 32. -hoz

A Jöt. múlt évi módosítása a 33. -ban az adóraktárakra vonatkozó szabályozással azonosan, az adómentes felhasználó esetében is a negyedévenkénti - vámhatóság általi - készletfelvételt rendelte el, tekintettel arra, hogy a havi gyakoriság bizonyos technológiák (pl. gyógyszeripar) esetén gyakorlatilag kivitelezhetetlen, de más gyártóknál is csak a termelés többnapos leállítása árán volt teljesíthetõ. Ugyanakkor a Jöt. 30. -ában az adómentes felhasználó elszámolásánál változatlanul maradt a havi gyakoriság. A módosítás ennek az ellentmondásnak a megszüntetésére, a két rendelkezés közötti összhang megteremtésére az adómentes felhasználó elszámolásánál is tárgynegyedévet javasol.

a 33. -hoz

A Javaslat az adóvisszaigénylés szabályainak kiegészítését tartalmazza. A bor jövedéki adós körbe vonásával összefüggésben bõvül a visszaigénylés lehetõsége a bor adózott beszerzésével, ha azt adómentes célra (biológiai ecet gyártás, ipari sav elõállítás) használták fel. Az adózottan beszerzett, majd ezt követõen exportált termék utáni adóvisszaigénylés feltételei - a visszaélések kivédése érdekében - szigorodnak. Az adót csak azt követõen lehet visszaadni, ha az adóterhek fogadó államban történt megfizetését igazolják. Ez a változtatás lényegében az EU szabályokhoz való igazodást jelenti.

a 34. -hoz

Sem a Jöt., sem az Art. nem rendelkezik egyértelmûen arról, hogy a gázolaj visszaigénylése és visszatérítése esetén a kiutalás elõtti ellenõrzés milyen ellenõrzésnek minõsül. A kiutalás elõtti ellenõrzésnek elsõdlegesen az igényjogosultság felülvizsgálatára kell irányulnia, ezért nem tekinthetõ adóellenõrzésnek. A jövedéki adó vonatkozásában adóellenõrzésre csak az adóalany esetében, illetve akkor kerülhet sor, ha a vámhatóság a visszaigénylõ részére a jövedéki adót már kiutalta.

a 35. -hoz

A Javaslat a jövedéki termékként meghatározott ásványolaj termékek körét szûkíti - az EU jogharmonizációs követelményekkel is összhangban - azokkal a termékekkel, amelyeknél mûszaki szempontból, a visszaélések lehetõsége miatt sem indokolt fenntartani e besorolást. Így kikerülnek a jövedéki termékkörbõl a 2909 19 vámtarifaszámú aciklikus éterek, a 3819 vámtarifaszámú hidraulikus fékfolyadék és a 3820 vámtarifaszámú fagyásgátló és jégoldó készítmények.

a 36. -hoz

A Javaslat az ásványolaj termékek adótételének valorizálását tartalmazza, a jövõ évre tervezett inflációhoz igazítva 7 %-os mértékkel. A gáz üzemanyag esetén csökkentést javasol, olyan adómértékre tesz javaslatot, amelynek révén az üzemanyag fogyasztói ára közel egy szintre kerül a palackos PB gáz árával. Ennek hatásaként megszûnik a palackból való átfejtésre való ösztönzés, ma ugyanis a gáz üzemre átalakított gépkocsik mindössze 10 %-a tankol gázkutaknál adózott üzemanyagot. A forgalom növekedése feltételezhetõen több adóbevételt eredményez, mint a jelenlegi adószint melletti.

Az adalékanyagok közül az 5 kg vagy annál kisebb kiszerelésû anyagok kikerülnek a Javaslat szerint a jövedéki adós körbõl. E termékeknél nem indokolt az adóztatás fenntartása, a visszaélése kockázatával ilyen kis kiszerelésû forgalmazás esetén nem lehet számolni.

A nem szabványos üzemanyagokra érvényesülõ plusz adót a Javaslat kiterjeszti a gáz üzemanyagokra is, de hatályba e rendelkezés csak 2002. január 1-jén lép, mivel a szabványon kívüli minõség megállapítására, mérhetõségére megfelelõ felkészülési idõt szükséges biztosítani.

a 37. -hoz

A Javaslat az ásványolaj termékek adómentes felhasználására vonatkozó szabályokat pontosítja, illetve egészíti ki. Tartalmi változást (egyszerûsítést) jelent, hogy az ásványolaj termék adóraktárban történõ felhasználása egy másik termék elõállításához nem tekintendõ adómentes célú felhasználásnak, vagyis az adóraktári tevékenység részeként végezhetõ, arra külön keretengedélyt nem kell kérni, s az elszámolást is az adóraktári szabályok szerint kell teljesíteni.

Az ásványolaj termékek keretengedéllyel történõ beszerzésének és adómentes felhasználásának lehetõsége - a NATO-SOFA Egyezménnyel szinkronban - kibõvül a NATO szolgálati gépjármûvei, légi jármûvei, hajói részére - a HM Beszerzési Hivatalán keresztül - beszerzett üzemanyagra.

Energiapolitikailag indokolt, hogy a tüzelõolaj adómentes felhasználása ne csak a villamos energia elõállítására és a villamos energia és kapcsolt hõtermelésre terjedjen ki, hanem a távhõtermelésre is. A hõtermelésre használt egyéb energiahordozók (földgáz, fûtõolaj) nem viselnek adót. A versenysemlegesség megteremtése indokolja az azonos adózási feltételek biztosítását.

a 38. -hoz

A Javaslat az ásványolaj adóraktárakra vonatkozó szabályokat módosítja. A finomítói ásványolaj-raktárban lehetõvé teszi, hogy ne csak saját elõállítású terméket raktározzanak. Megengedi az adalékanyag- és kenõolaj gyártását is, az adóraktári tevékenység részeként. Pontosítja továbbá a kizárólag kõolajfinomítóban vagy olefingyárban elõállítható termékek körére vonatkozó rendelkezést.

A Javaslat a nemzetközi hajózást végzõ hajók adómentes üzemanyaggal való kiszolgálására bevezeti az ún. kikötõi adóraktár fogalmát, amelyet vámhatósági felügyelet mellett mûködõ kikötõben lehet létesíteni. Feltétel továbbá a legalább 200 m3 tárolókapacitás, a jövedéki biztosítékot pedig - a repülõtéri adóraktáréval azonosan - legfeljebb 200 M Ft összegben kell nyújtani. Az üzemanyagtároló adóraktárak tárolókapacitására elõírt 20 ezer m3-t a Javaslat 10 ezer m3-ben javasolja megállapítani, azonosan a finomítói ásványolaj raktárra érvényesülõ követelménnyel.

A tapasztalatok alapján szükséges a törvény kiegészítése egy olyan rendelkezéssel, amely elõírja, hogy csak a vámhatóság engedélyével lehet ásványolaj elõállítására alkalmas desztilláló berendezést elõállítani, birtokolni, értékesíteni.

a 39. -hoz

Az alkoholtermékek adótétele 7 %-kal nõ, illetve a gyümölcspálinka 10, a borpárlat ennél nagyobb mértékben, 15 %-kal emelkedik. A különbség azonban csak az EU-hoz való csatlakozásig tarthat, mert a közösségi szabályok szerint kötelezõ az egységes kulcs elérése. A bérfõzött pálinka adója is az átlagot meghaladóan, 10 %-kal nõ.

a 40. -hoz

A Javaslat a gyakorlati tapasztalatok alapján pontosítja azokat az eseteket, amelyeknél eltekint a tömény alkoholok zárjegyétõl. Némileg módosul a zárjegy elszámolásra vonatkozó rendelkezés is, az ellopott alkohol zárjegyeket nem lehet igazolt csökkenésként elszámolni. A hatályos szabályozás alapján ez nem egyértelmû.

a 41. -hoz

A módosításra kerülõ rendelkezés az etilalkohol, a pálinka, borpárlat elõállítására alkalmas készüléket "(a továbbiakban: desztilláló berendezés)"-ként határozza meg jelenleg. Ugyanakkor a Javaslat 37. (6) bekezdése az ásványolaj termék elõállítására alkalmas desztilláló berendezésrõl is rendelkezik, így tehát desztilláló berendezés alatt e kiegészítést követõen már nem csak az alkohol elõállítására alkalmas berendezést kell tekinteni. Ezért a Javaslat "(a továbbiakban: desztilláló berendezés)" kitételt törli.

a 42-43. -okhoz

A sör adótétele az átlagnak megfelelõen, 7 %-kal nõ. Az ellenõrzések tapasztalatai alapján a szabályozás kiegészül továbbá azzal a rendelkezéssel, mely szerint a sör gyártásra alkalmas berendezések elõállítása, birtokolása és értékesítése csak vámhatósági engedéllyel történhet.

a 44. -hoz

A Javaslat a bor Jöt. hatálya alá vonásának szabályait tartalmazza.

A Jöt. új 54/A. -a a vámtarifaszámok alapján, ezen belül alkoholtartalom és annak eredete szerint meghatározza a szõlõbor és az egyéb bor (gyümölcsbor, stb.) fogalmat, s a két terméket együtt definiálja borként. Definíciót ad továbbá az egyes rendelkezésekben használt fogalmakra is.

A Jöt. új 54/B. -a az adó alapját a bor mennyiségi egységére, literre, az adómértéket 10 Ft-ban határozza meg. A természetes személy adóalanyok által elõállított borból - az EU szabályozással szinkronban - adómentes keretet állapít meg. Nem kell adót fizetni a természetes személy háztartásában élõ felnõtt családtagonként 250 liter, háztartásonként legfeljebb 1000 liter mennyiségig.

A Jöt. új 54/C. -a értelmében a törvény hatálya - a teljes termékpálya lefedése érdekében - kiterjed a szõlõtermelõre is. Szõlõtermelõnek az minõsül a törvény alkalmazásában, aki 500 m2-nél nagyobb szõlõterületet mûvel és nem állít elõ bort, kivéve ha a bor elõállítása nem haladja meg az adómentes mennyiséget (személyenként 250 liter, háztartásonként 1000 liter). (Ez utóbbi esetben tehát a szõlõt mûvelõ személyre nem vonatkoznak a törvény rendelkezései.) A szõlõtermelõnek be kell jelentkeznie a vámhatósághoz, amely vámhatósági nyilvántartási számot ad ki a részére. Az egyéb jogszabályok által elõírt pincekönyvet a bejelentkezéskor hitelesíttetni kell a vámhatósággal. A szõlõtermelõ évente egyszer, november 30-áig a vámhatósághoz elszámolást nyújt be a megtermelt szõlõrõl. A szõlõ szállítása - a más jogszabályban elõírtakat is figyelembe véve - borkísérõ okmánnyal történhet. A vámhatóság ellenõrizheti a szõlõ szállítását, a szõlõtermelõ elszámolását, illetve annak adatait felhasználhatja az egyéb szereplõk ellenõrzése során.

A Jöt. új 54/D. -a rögzíti, hogy bort csak egyszerûsített adóraktári vagy bor adóraktári engedéllyel lehet elõállítani.

A Jöt. új 54/E. -a szabályozza, hogy kik jogosultak egyszerûsített adóraktári engedélyre, illetve mely esetekben lehet ezzel az egyszerûbb engedéllyel bort elõállítani. Ennek korlátját egyrészt a tevékenység jellege (csak saját termésû szõlõbõl lehet szõlõbort elõállítani), másrészt az évente elõállított szõlõbor mennyisége (3 gazdasági év átlagában maximum 1000 hektoliter) képezi. (Az egyéb bor elõállítói tehát nem kérhetnek egyszerûsített adóraktári engedélyt.)

A házasítás, fajtabõvítés céljából vásárolt szõlõbõl elõállított szõlõbor vagy e célból vásárolt szõlõbor, ha annak mennyisége nem haladja meg a forgalmazott mennyiség 10 %-át, nem jelent kizáró körülményt.

Az engedélykérelemben - különbözõ adatok megadása mellett - nyilatkozni kell arról is, hogy milyen csatornán kerül az elõállított bor értékesítésre, mivel attól függõen eltérõ szabályok érvényesülnek. A pincekönyvet az engedélyeztetés során kell hitelesíttetni a vámhatósággal. Az egyszerûsített adóraktári engedély megszerzéséhez a Javaslat nem ír elõ jövedéki biztosítékot, s nem rendelkezik a könyvvezetés módjáról sem.

A Jöt. új. 54/F. -a elõírja az egyszerûsített adóraktári engedélyes számára a borkísérõ okmányt a szõlõbor és - ha szõlõt is értékesít - a szõlõ szállítása esetén is.

A pincekönyvben a szõlõbort palackos, kannás és hordós kiszerelés szerinti bontásban kell nyilvántartani (a szõlõbor esetén tehát nem követelmény az egyéb jövedéki termékek esetében érvényesülõ 8 illetve 10 vámtarifaszám mélységû bontás). A pincekönyvet tárgynegyedévenként (február 28-án, május 31-én, augusztus 31-én november 30-án) kell lezárni.

Adóbevallást ezen idõpontokhoz igazodva kell adni. Amennyiben a szõlõbort kizárólag továbbfeldolgozónak (bor adóraktárnak) adják el, adóbevallást csak évente egyszer kell tenni, a gazdasági évet (vagyis a december 1-jétõl november 30-áig terjedõ idõszakot) követõ december 15-éig. Ebben az esetben jellemzõen nem keletkezik tényleges adófizetési kötelezettség, mivel a szõlõbor adóraktárnak történõ átadásával egyidejûleg az egyszerûsített adóraktár engedélyese az adózás alól véglegesen mentesül, s az adófizetési kötelezettség "átszáll" a felvásárló adóraktárra. Az adóbevallás ez esetben lényegében csak az adókötelezettség elszámolására (végleges mentesülés megállapítására) szolgál. Adót csak akkor fizet az ilyen termelõ, ha a megtermelt borkészletével nem tud elszámolni, készletében igazolatlan hiány keletkezik.

A másik eset, amikor az egyszerûsített adóraktár engedélyese nemcsak adóraktárnak értékesít, hanem közvetlenül fogyasztónak (pincéjébõl kimérve vagy palackozva) vagy kereskedõnek is. Ezekben az esetekben szabadforgalomba bocsátás történik, s az adót a termelõnek meg kell fizetni. Ebben az esetben tárgynegyedévenként kell bevallást tenni, s adót megfizetni.

Mindkét esetre elõírja továbbá a törvény a megtermelt szõlõ mennyiségével való évente egyszeri elszámolást, amelyet december 15-éig kell benyújtani a vámhatósághoz. Ugyanezen elszámolásban az értékesített borról vevõnkénti részletezést is kell adni.

A Jöt. új 54/G. -a a bor adóraktárak mûködésének, feltételeinek különös szabályait tartalmazza, amelyeket a törvény Általános rendelkezések fejezetében foglalt elõírásokon felül vagy azok helyett kell alkalmazni.

Minden szõlõbort elõállító, aki nem kaphat egyszerûsített adóraktári engedélyt, továbbá minden egyéb bor elõállító köteles bor adóraktári engedélyt szerezni. Az engedély megadásának nem feltétele a tárolóeszközök hitelesíttetése (ez csak abban az esetben kerülhet a mûködés során elõírásra, ha a vámhatóság az adókötelezettséget érintõ jogsértést tár fel.) Sajátos a jövedéki biztosíték szabályozása is. Nincs "belépési küszöb", vagyis minimum érték meghatározva a jövedéki biztosítékra, s legfeljebb 10 M Ft értékben kell nyújtani. Amennyiben pedig a számított biztosíték összege nem éri el az 500 ezer Ft-ot, a törvény eltekint annak teljesítésétõl.

A kettõs könyvvezetés és mérleg hitelesítés követelménye nem érvényesül továbbá az egyéni vállalkozókra és mezõgazdasági õstermelõkre, ha az Szja. törvény szerinti nyilvántartást vezetik. (Ez a feltétel az egyéni vállalkozók esetében természetes, a mezõgazdasági õstermelõknél plusz követelményt jelent.)

A Jöt. új 54/H. -a a bor, a szõlõ boradóraktárból való kiszállításánál elõírja a borkísérõ okmány alkalmazását. Sajátos a szabály arra az esetre, ha az adóraktár nem a törvény hatálya alá tartozó személytõl (500 m2-nél kisebb szõlõterületet mûvelõtõl) vásárol fel bort. Ezesetben az adóraktár engedélyese állít ki borkísérõ okmányt, a külön jogszabály rendelkezései szerint.

A visszaélések megakadályozására, a legális eredet egyszerû és gyors azonosíthatóságára a Javaslat a hordós borra a vámhatóság által felhelyezett hivatalos zár, a palackozott és kannás borra pedig zárjegy alkalmazását írja elõ. Ezen adóügyi jelzések nélkül a bor nem szállítható.

A Jöt. új 54/I. -a megtiltja a külön jogszabályban, vagyis a szõlõtermesztésrõl és a borgazdálkodásról szóló 1997. évi CXXI. törvényben elõírtaktól eltérõen elõállított, kezelt szõlõbor birtokolását, értékesítését. A melléktermékeket pedig csak alkoholtermék adóraktár részére engedi meg értékesíteni.

A Jöt. új 54/J. -a lehetõvé teszi, hogy keretengedéllyel adómentesen beszerezhetõ és felhasználható legyen a bor a biológiai ecet és az ipari sav elõállításához (a bor adómentes felhasználási céljainak meghatározása).

a 45-47. -okhoz

A Javaslat a pezsgõre vonatkozó rendelkezéseket módosítja. A pezsgõ fogalmát - a bor jövedéki körbe lépésével összefüggésben, illetve a teljes EU konformitás megteremtése céljából módosítja. A tételes adó - az átlagosnak megfelelõen - 7 %-os mértékkel emelkedik. Az eddigi mûködési tapasztalatok alapján, illetve a borra kialakított szabályozás figyelembevételével a Javaslat a jövedéki biztosíték alsó határát eltörli, a felsõ határát pedig 30 M Ft-ra szállítja le.

a 48-49. -okhoz

A Javaslat a nem habzó köztes alkoholtermékek közül kiveszi az egyéb borokat (gyümölcsbor, stb.), amelyek a bor kategóriába kerülnek át, melynek adómértékét ennek megfelelõen 10 Ft/literben határozza meg. Az egyéb nem habzó köztes alkoholtermékek adója - az EU minimumszinttõl való elmaradásunk miatt, az ahhoz való fokozatos közelítés érdekében - az átlagot meghaladóan - 10 %-kal, a habzó köztes alkoholtermékeké 15 %-kal emelkedik.

a 50-52. -okhoz

Néhány ponton módosul a dohánytermékekre vonatkozó szabályozás. A cigaretta sodrására szolgáló, ún. finomra vágott dohány külön kategóriaként kerül kiemelésre a fogyasztási dohányok közül. E termékcsoportra ugyanis külön minimum adó érvényesül az EU-ban, amelytõl a magyar adószint elmarad. A fokozatos közelítés céljából a Javaslat a százalékos adó egy százalékpontos emelését javasolja.

A cigaretta esetében az EU minimumszinttõl való nagymértékû elmaradásunkra miatt, illetve arra tekintettel, hogy a Kormány az 57 százalékos minimum szint teljesítésére nem kért derogációt, átlag feletti adóemelés szükséges. A Javaslat két változatot tartalmaz. Az "A" változat - annak érdekében, hogy a csatlakozás idõpontjára "hátramaradó" adóemelés, illetve fogyasztói árhatás minél kisebb legyen - 2000-re egy kétlépésben megvalósuló, összesen 30 %-os (január 1-jén, illetve július 1-jén 15-15 %-os) adóemelést, a "B" változat összesen 15 %-os, január 1-jén hatályba lépõ adóemelést javasol.

A cigaretta tételes adóalapjának (darab) a cigaretta hosszával összefüggõ meghatározását tartalmazó, a jelenleg hatályost módosító rendelkezés az EU szabályozással való teljes összhangot biztosítja.

A Javaslat szerint 30 napról 15 napra lerövidül az az idõszak, amikor az adómérték változását követõen még a régi adójeggyel hozhatók forgalomba a dohánygyártmányok.

az 53. -hoz

A Javaslat a Jöt. kereskedelemre vonatkozó rendelkezéseiben használt fogalmakat pontosítja a mûködés közben felszínre került tapasztalatok alapján. Nem tekintendõ jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenységnek a jövedéki termékek nem jövedéki engedélyes kereskedõk közötti nem rendszeres értékesítése, átadása, apportálása, amelynek részletszabályait a végrehajtási rendelet fogja tartalmazni. Ezzel megoldódnak az olyan helyzetek, amikor a nem jövedéki engedélyes kereskedõ (pl. ÁFEOSZ, stb.) egyik üzletét az árukészlettel együtt egy másik vállalkozó részére üzemeltetésre bérbe adja, vagy a nem jövedéki engedélyes kereskedõ megszünteti tevékenységét és a megmaradó árukészletét egy másik nem jövedéki engedélyes kereskedõnek értékesíti.

A sûrített gáztöltõ esetében - annak sajátosságaira tekintettel - külön fogalom meghatározás (pontosítás) szükséges, mivel a benzinkutakra vonatkozó feltételek esetükben nem értelmezhetõk. A Javaslat ezt pótolja.

az 54. -hoz

A megbízható adós kategóriát a Javaslat kiterjeszti a jövedéki engedélyes kereskedõkre, exportálókra, importálókra is (21. (4) bekezdés). A fix összegben meghatározott biztosíték összege 1995. óta változatlan. A megbízható adós kategória kiterjesztésével összekapcsolva ezért a Javaslat valorizálja a biztosítékok összegét, 50 % körüli mértékben. Az ásványolaj termékekre elõírt 80 M Ft-ot 120 M Ft-ra, az egyéb jövedéki termékekét 15 M Ft-ról 22 M Ft-ra emeli meg. (Megbízható adós esetében tehát a Javaslat értelmében 60, illetve 11 M Ft lenne a nyújtandó jövedéki biztosíték.)

az 55. -hoz

A hatályos rendelkezés nem tartalmazza a Jöt. 15. (1) bekezdés a) pontja szerint lefoglalt és elõzetesen értékesíthetõ jövedéki termék jövedéki engedélyes kereskedõk általi beszerzésének lehetõségét. A Javaslat ezt a kiegészítést tartalmazza.

az 56-57. -okhoz

A borra a zárjegy, illetve a hivatalos zár alkalmazásának elõírása alapján szükséges a kereskedelemre vonatkozó szabályok kiegészítése is.

A terítõjáratos értékesítés lehetõségét a Javaslat - az életszerû szabályozás érdekében - kiterjeszti egyes ásványolaj termékek végfelhasználók részére történõ értékesítésével. A terítõjáratot végzõ jövedéki engedélyes kereskedõk esetén a törvény végrehajtási rendeletében elõírt hatályos szabályok megfelelõ biztonságot jelentenek az ellenõrizhetõségre.

Az egyéb rendelkezések a bor jövedéki termékkörbe vonásával kapcsolatos kisebb, értelemszerû kiegészítéseket tartalmazzák.

Kannás és hordós bort a jövõben csak olyan nem jövedéki engedélyes kiskereskedõ forgalmazhat, aki borkimérésre jogosító üzletköri mûködési engedéllyel rendelkezik, és a törvényben elõírt külön nyilvántartást vezeti.

az 58. -hoz

A Javaslat a törvényben és végrehajtási rendeletekben elõírt szabályok teljes körû ellenõrizhetõségéhez szükséges kiegészítéseket tartalmazza. A jövedéki ellenõrzést indokolt továbbá kiterjeszteni a jövedéki termék elõállítására alkalmas termékekre, az azokat elõállítókra, forgalmazókra az értékesítésük tekintetében (kinek, mennyit értékesítettek).

az 59. -hoz

A hatályos rendelkezésben feleslegesen szerepel az "e törvényben.... elõírt kötelezettségek" megsértésére, elmulasztására való hivatkozás, mivel azt már az (1) bekezdés is tartalmazza azáltal, hogy az (1) bekezdésben említett, Art. 74. (10) bekezdése is visszautal "az adót.... megállapító törvényben megállapított kötelezettség" megszegésére. A Javaslat az (1) és (2) bekezdés közötti átfedés megszüntetését tartalmazza.

A szõlõtermelõ esetében a Javaslat bevezeti a mulasztási bírságot arra az esetre, ha a törvényben, illetve a végrehajtási rendeletekben elõírt kötelezettséget sértik meg.

a 60. -hoz

A Javaslat az adózás alól elvont termék fogalmát kiegészíti a szõlõborral, ha az eredetet igazoló, a külön jogszabályban elõírt bizonylatokkal nem rendelkezik, illetve amelyet zárjegy, hivatalos zár nélkül találnak.

a 61. -hoz

A Javaslat megállapítja a jövedéki bírság tételeket a bor zárjegy, hivatalos zár hamisítása, jogtalan megszerzése esetére, valamint a hamis, hamisított borra.

Kiegészül továbbá a szabályozás az ásványolaj elõállítására alkalmas desztilláló berendezés, sör elõállítására alkalmas fõzõüst és forraló üst gyártására, birtokolására, értékesítésére vonatkozó új rendelkezések megsértésének szankciójával, 200 ezer Ft-ban megállapított felsõ határral.

a 62. -hoz

Ahhoz, hogy kereskedelemre a végrehajtási rendeletekben foglalt elõírások is betarthatók legyenek, szükséges ezek megsértése esetén is biztosítani a szankcionálás lehetõségét.

a 63. -hoz

A 30, illetve 60 nap idõtartamú bezárás a Javaslat szerint csak a zárjegyes, adójegyes szabályok megsértése esetén érvényesül, egyéb esetekben a bezárás idõtartama - a reálisabb szankciók érvényesítése érdekében - 10, illetve 20 napra csökken. Az üzletbezárás szankciója kiterjed továbbá a hordós borra elõírt hivatalos zár alkalmazására vonatkozó rendelkezések, valamint a borkimérõkre elõírt szabályok megsértése esetére is.

A hatályos szabályozás alapján az üzemanyagtöltõ állomások már minimális üzemanyag többlet (pl. motorbenzin esetén 40 litert meghaladó mennyiség) megállapítása esetén mérlegelés nélkül, azonnali végrehajtás mellett 30, illetve 60 nap idõtartamra bezárhatók. Az ilyen esetekben ez a szankció nem áll arányban a jogsértés súlyával fõleg akkor, ha a többlet keletkezésében nem játszott közre szándékosság. Ezért a Javaslat egy bizonyos mennyiség, 500 liter alatti eltérésnél megadja a vámhatóságnak a mérlegelés lehetõségét a szankció érvényesítése tekintetében.

a 64. -hoz

A lefoglalás, elkobzás szabályai részben pontosításra kerülnek (pl. ismeretlen tettes esetén követendõ eljárás), részben kiegészülnek a borra vonatkozó rendelkezésekkel. Emellett érdemi változást jelent, hogy nemcsak az adózás alól elvont terméket, hamis zárjegyet, adójegyet, stb. lehet lefoglalni, hanem a Javaslat szerint - a visszatartó hatás érdemi fokozása érdekében - az ezek felhasználására, tárolására és szállítására használt eszközt, jármûvet is.

a 65-66. -okhoz

A Javaslat a Jöt. átmeneti rendelkezéseit egészíti ki. Eszerint a bor adóraktárak 2002. január 1-jéig haladékot kapnak a vámhatósággal kiépítendõ közvetlen számítógépes összeköttetés kialakítására.

A bor adóraktári engedélyért a Javaslat szerinti határidõn belül (2000. június 30-áig) folyamodó kérelmezõt megbízható adósnak kell tekinteni, ha - a 2 éves folyamatos mûködésre vonatkozó feltétel kivételével - a Jöt-ben elõírt feltételeknek egyébként megfelel. A rendelkezés a határidõ betartását ösztönzi, a megbízható adós esetében ugyanis a jövedéki biztosíték felezõdik.

a 67. -hoz

A gyógyszertörvény (1998. évi XXV. törvény) 1999. január 1-jei bevezetését követõen 5 év haladékot kaptak a gyógyszernek nem minõsülõ gyógyhatású anyagok és készítmények, hogy gyógyszerként vagy közönséges áruként való minõsítésük eldõljön. A vámtarifa-osztályozás szerint az e kategóriába tartozó alkoholtartalmú termék (pl. a Svéd csepp) a 2208 vámtarifaszám alá sorolandó, hacsak idõközben nem szerez gyógyszer minõsítést. A Javaslat a gyógyszertörvényben adott átmenettel azonosan, vagyis addig, amíg a végleges minõsítés nem dõl el, kiveszi a jövedéki termékkörbõl e termékeket.

a 68. -hoz

A Javaslat a Jöt. felhatalmazásokat tartalmazó rendelkezéseit egészíti ki.

A mezõgazdaságban felhasznált gázolaj utáni adóvisszatérítés mértéke (a teljes adó 65,6 %-a) változatlan. Eszerint a 2000. január 1-je után vásárolt gázolaj jövedéki adójából 52,60 Ft/liter igényelhetõ vissza (jelenleg 49,20 Ft/liter). Változást jelent, hogy a visszaigénylésre a külön jogszabály [236/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet] szerint az FVM hivatalok által nyilvántartásba vett mezõgazdasági felhasználó jogosult. Az adóvisszatérítés is lényegét tekintve egyfajta támogatás, így annak igénybevétele esetén is indokolt a nyilvántartásba vétel megkövetelése (az elvégzett munkákról az igazolást egyébként is az FVM hivataloknak kell kiadniuk).

A Javaslat szerint a vámhatóságnak a jelenlegi 30 nap helyett 60 nap áll a rendelkezésére a visszaigénylés teljesítésére. Az elmúlt idõszak tapasztalatai azt mutatták, hogy a visszaigénylések benyújtása idõnként összetorlódik. Ezekben a csúcsidõszakokban (év vége, év eleje) egy-egy hónapban több visszaigénylés érkezik be, mint az év addigi idõszakában összesen. Ezek 30 napon belüli feldolgozása megoldhatatlan feladat elé állítja a hatóságot. Ezért a Javaslatban a reális idõszükséglethez igazodva 60 nap szerepel az igények elbírálására.

A bor jövedéki körbe vonásával összefüggésben szükséges a Jöt. végrehajtási rendeletében szabályozandó (szabályozható) tárgykörök kiegészítése.

A NATO részére adómentesen keretengedéllyel, illetve adóraktárból közvetlenül is lehet a Javaslat szerint adómentesen üzemanyagot beszerezni, amely részletszabályainak kidolgozására is szükséges a Jöt.-ben a törvényi felhatalmazás alapját megteremteni.

a 69. -hoz

A járulékbeszedés adóigazgatási integrációját követõen nem kell külön nevesíteni "a társadalombiztosítási szervet". A Javaslat mindazon rendelkezésekbõl javasolja elhagyni e kitételt, amelyekben az jelenleg szerepel.

a 70. -hoz

1999. január 1-jétõl a szolgáltatások besorolására új KSH jegyzék lépett hatályba. Ezért szükséges ennek követése a Jöt. azon rendelkezésében, ahol SZJ számokra van utalás.

III. fejezet

A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosítása

a 71. -hoz

A Javaslat egyes fogalmak pontosítását, illetve új fogalmak meghatározását tartalmazza.

Az azonos tartalmú jövedelmek azonos adójogi kezelése céljából a bér fogalma kiegészül a keresetpótló járadékkal, amelyet a károkozással összefüggésben a balesetet szenvedett magánszemély a károkozótól vagy felelõsségbiztosítás alapján a biztosítótól bérjövedelme pótlásaként kap arra tekintettel, hogy a baleset révén munkavégzési képessége véglegesen megváltozott.

Az adóköteles biztosítási díj fogalmából a Javaslat kiemeli azt a díjat, amelyet a magánnyugdíjról és a magánnyugdíj-pénztárakról szóló törvény alapján a magánnyugdíj-pénztár biztosító intézetnek fizet a tagja számára történõ járadékvásárlás ellenértékeként. Ebben az esetben ugyanis a magánszemélynek nem keletkezik jövedelme, minthogy a szolgáltatás vásárlása az általa befizetett összegbõl történik.

A hallgatói munkadíj adózásának egyszerûsítésével összefüggésben a Javaslat a fogalom meghatározását - változatlan tartalommal - kiemeli a részletes szabályokból.

Az adómentességhez tartozó garanciális elemként vezeti be a Javaslat a csoportos személyszállítás és a biztosító szolgáltatásának fogalmát.

a 72. -hoz

A Javaslat a törvénynek azt a rendelkezését módosítja, amely a jövedelem kiszámításánál figyelmen kívül hagyható bevételeket sorolja fel.

A módosítás (a vállalkozásba befektetett adózott vagyon kivonása mellett) általános érvénnyel megerõsíti, hogy, ha a magánszemély az adózott jövedelmét valamely célra rendelkezésre bocsátja, valamilyen ügyletben átadja, befekteti, akkor meghiúsulás esetén, az eredeti állapot visszaállításakor, illetõleg a befektetés kivonásakor részben vagy egészben visszafizetett összeget a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni.

A hatályos szabályozás szerint az önkéntes kölcsönös biztosító pénztári munkáltatói hozzájárulás a magánszemély bevételének számít, amely után a magánszemélynek az összevont adóalap részeként kell adóznia, és három befizetési jogcím (saját befizetés, a munkáltatói tagdíjbefizetés, támogatói adomány) alapján érvényesíthetõ az adókedvezmény. A Javaslat szerint a magánszemélynél "csak" a saját befizetése, továbbá a támogatói adomány lenne adóköteles jövedelem és ezekre vonatkozna az adókedvezmény az eddigi 50, illetõleg 25-25 százalék helyett egységesen 30 százalékos mértékkel, a munkáltatói tagdíjbefizetés (több munkáltató esetén annak a munkáltatónak a befizetése, amely a magánszemély foglalkoztatására tekintettel tételes egészségügyi hozzájárulás fizetésére kötelezett) a minimálbér 115 százalékáig nem számít bevételnek. A tételes egészségügyi hozzájárulás fizetésére nem kötelezett munkáltató által vállalt, illetve a minimálbér 115 százalékát meghaladóan vállalt munkáltatói tagdíjbefizetés ezzel szemben adóköteles jövedelemnek minõsül, amely után (a természetbeni juttatásokra vonatkozó szabályok megfelelõ alkalmazásával) a munkáltató fizeti meg 44 százalékos kulccsal az adót.

A rendelkezés kiegészül azzal, hogy azt a bevételt, amely után az adót a kifizetõ megfizette, a magánszemélynek nem kell bevételként figyelembe vennie.

a 73-74. -okhoz

A módosítások az adóbevallások számának csökkentését, illetve a bevallások egyszerûsítését célozzák. Ennek érdekében a Javaslat szerint nem kell bevallani az ingó vagyontárgy átruházásából, illetve az ingatlan, vagyoni értékû jog átruházásából származó, valamint a tartási, életjáradéki vagy öröklési szerzõdésbõl származó bevételt, ha abból jövedelem nem keletkezik.

A hatályos szabályozás szerint az ingó vagyontárgy értékesítésébõl származó adóévi jövedelem "elsõ 100 ezer" forintját nem kell bevallani (mivel a jelenlegi szabályok szerint ezen összeg után nincs adófizetés). Az ingó vagyontárgy értékesítésébõl származó jövedelem adómentes értékhatárának 200 ezer forintra történõ felemelésével összefüggésben módosul az e jövedelemre vonatkozó bevallási kötelezettség is. Akinek a jövedelme nem éri el ezt az összeget, annak azt be sem kell vallania.

A jelenlegi rendelkezések szerint, ha a magánszemély munkaviszonyának megszûnése miatt végkielégítést kap, akkor azt abban az adóévben kell jövedelemként figyelembe vennie, amely adóévre "vonatkozik" a kifizetés. Ha a végkielégítést a magánszemély az adóévek között megosztja, akkor - az egyéb feltételek megléte esetén is - adóbevallást kell adnia. A Javaslat szerint - az adóbevallások számának csökkentése érdekében - kiterjedhet a munkáltatói adómegállapítás azokra az esetekre is, amikor a magánszemély a végkielégítésbõl származó jövedelmét évek között megosztja. Ekkor ugyanis az új munkáltatónak leadott igazolás minden olyan információt tartalmaz, amely alapján a munkáltató el tudja számolni a magánszemély adóját.

A hatályos szabályozás szerint az osztalékelõleg kifizetésekor levont adót a kifizetõnek az osztalékmegállapítás idõpontjában kell elszámolnia az osztalékká vált jövedelem adójával szemben, azonban nincs rendelkezés arról, hogy azt a magánszemélynek mikor kell bevallania. Javaslat egyértelmûsíti, hogy az osztalékelõleget jövedelemként akkor kell bevallani, amikor az végleges osztalékká válik.

A Javaslat - a társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettségek eljárási rendjével összhangban - pontosítja az összevont bérszámfejtési körbe tartozó kifizetõ adóbevallást helyettesítõ elszámolásának lehetõségét szabályozó rendelkezést.

a 75. -hoz

A Javaslat pontosítja az üzemanyagmegtakarítás fogalmát: az új szabály szerint adómentes kifizetés csak akkor lehetséges, ha az üzemanyagmegtakarítás ténylegesen megvalósul. A hatályos szabályok alapján ugyanis nem csak a "literben" mért megtakarítás esetén van lehetõség az adómentes kifizetésre, hanem akkor is, ha az üzemanyag ára alacsonyabb, mint az APEH által közzétett ár.

Ha a magánszemély személygépkocsi hivatali használata címén költségtérítést kap a munkáltatójától, akkor a hatályos szabályozás szerint adóbevallást kell adnia akkor is, ha a gépkocsi javításának, karbantartásának költségeit nem számlák alapján számolja el, kivéve, ha térítés esetenként belföldi kiküldetési rendelvény alapján történik. Az adózással összefüggõ adminisztrációs terhek, illetõleg az adóbevallás benyújtására kötelezettek számának csökkentése érdekében a Javaslat lehetõvé teszi, hogy a hivatali, üzleti utazás esetén adott költségtérítés ne számítson bevételnek akkor, ha azt - a törvényben meghatározott tartalom szerinti - kiküldetési rendelvény alapján fizeti ki a munkáltató és nem fizet többet, mint a normarendelet szerinti fogyasztási normával és az APEH által közzétett üzemanyagárral számított üzemanyagköltség, kilométerenként 3 forint személygépkocsi normaköltség, valamint a napidíj jogszabályban meghatározott mértéke. A javasolt változtatás - a 3. számú mellékletnek az "Igazolás nélkül elszámolható költségek" címû fejezetében foglalt pontosítással együtt - azt is jelenti, hogy ha a munkáltató a törvényben elõírt bizonylat alapján térít a saját gépkocsival történõ hivatali utazások esetén, akkor a magánszemély - ha a munkáltatói adómegállapítás feltételei egyébként fennállnak és a magánszemély elfogadja a törvényben rögzített mértékeket - nem köteles adóbevallást benyújtani. A Javaslat annyiban is egyszerûsítést jelent, hogy annál, aki nem kíván adóbevallást adni, nem utazásonként, hanem elszámolási idõszakonként kell az összesítéseket elvégezni és mindez külföldi kiküldetések esetén is alkalmazható.

a 76. -hoz

A Javaslat kiegészíti az egyéb jövedelmek (vagyis az összevont adóalapba tartozó jövedelmek) körét, és egyértelmûbbé teszi e jövedelmek adózásának szabályait.

Az értékpapírra vonatkozó jegyzési, vagy vételi jog gyakorlása által megszerzett jövedelem - ha a jog megszerzése csak meghatározott személyek számára volt biztosított - a hatályos törvény szerint is egyéb jövedelemnek minõsül. A módosítás pontosítja a jövedelemszerzés idõpontjára vonatkozó elõírást: az új szabály szerint a jövedelmet azon a napon szerzi meg a magánszemély, amelyen megszerzi az értékpapír feletti rendelkezési jogot (vagyis amely napon jogosulttá válik az értékpapír elidegenítésére).

A Javaslat nevesíti az értékpapírra vonatkozó eladási jog gyakorlása által megszerzett jövedelmet is, amely - ha a jog megszerzése csak meghatározott személyek számára biztosított - szintén egyéb jövedelemnek minõsül. A jövedelemszerzés idõpontja az értékpapír elidegenítéséért kapott bevétel megszerzésének a napja. Ilyenkor egyéb jövedelemnek minõsül az értékpapír eladási ára (amely ebben az esetben magasabb a szokásos piaci értéknél) csökkentve az értékpapírnak a jog gyakorlása idõpontjában ismert szokásos piaci értékével és a jog megszerzése ellenében fizetett összeggel. Eladási jog gyakorlása esetén az árfolyamnyereséget a jog gyakorlásának (az értékpapír elidegenítésének) idõpontjában ismert szokásos piaci ár és az értékpapír szerzési értéke közötti különbözet alapján kell meghatározni. Ilyenkor ugyanis e két érték (tehát nem az eladási ár és a szerzési érték) különbsége minõsül árfolyamnyereségnek.

Az egyéb jövedelmek köre kiegészül a biztosító által a biztosítási szerzõdésnek biztosítási esemény bekövetkezése nélkül történõ megszûnése, átalakulása (maradékjogok) alapján a magánszemélynek fizetett összeggel, ha olyan - kifizetõ által kötött, de utóbb a magánszemélynek átadott - biztosítási szerzõdésrõl van szó, amely esetében a kifizetõ által a magánszemély javára fizetett díj adómentes (ilyennek minõsül például a halál esetére szóló kockázati életbiztosítás, a balesetbiztosítás, vagy a teljes és végleges munkaképtelenségre szóló betegségbiztosítás). E módosítás következtében egyértelmûbbé válik a kifizetõ által biztosítóintézet közbeiktatásával a magánszemély részére juttatott (a biztosító által nem biztosítási szolgáltatásként kifizetett) összeg adókötelezettsége.

a 77. -hoz

A hatályos szabályozás szerint az adójóváírást 1 millió forintot meghaladó bevallott (illetve munkáltatói vagy azzal egyenértékû elszámolásban elszámolt) éves jövedelem elérése esetén nem lehet igénybe venni, illetve az adóelõlegnél történõ érvényesítés esetén annak összege az adóbevallás (munkáltatói elszámolás) alapján növeli az adófizetési kötelezettséget. A bevallott (elszámolt) jövedelemnek részét képezi például az osztalék és az árfolyamnyereség, az ingatlan bérbeadásából származó jövedelem, valamint az egyéni vállalkozásból származó jövedelem is. Az egyértelmû jogalkalmazás érdekében a Javaslat megerõsíti, hogy az adójóváírásra való jogosulság szempontjából - a vállalkozói személyi jövedelemadózást alkalmazó egyéni vállalkozónál - vállalkozói jövedelemként a vállalkozói kivétet és a vállalkozói osztalékalapot kell együttesen figyelembe venni, a vállalkozói adóalapot nem. A gyakorlatban tapasztalt jogbizonytalanság feloldása érdekében a Javaslat szerint a rendelkezést már az 1999. évre vonatkozó adókötelezettség teljesítésénél is alklamazni kell.

a 78. -hoz

A kapcsolódó jogszabály változása miatt (a gyermeknevelési támogatás folyósításáról nem a szociális törvény, hanem a családok támogatásáról szóló törvény rendelkezik) szükséges a gyermeknevelési támogatás adójogi kezelésére vonatkozó rendelkezés pontosítása. Tekintettel arra, hogy a jogszabályváltozás 1999. január 1-jétõl lépett hatályba, és a rendelkezés az adózók számára egyértelmûen kedvezõ változást eredményez, a Javaslat ezen rendelkezésének alkalmazását 1999. január 1-tõl indokolt lehetõvé tenni.

A hatályos szabályozás szerint a hallgatói munkadíj kedvezményeként ezen jövedelem adóját - az összevont adóalapnak a hallgatói munkadíjjal és hallgatói munkadíj nélkül kiszámított adója különbözetét - lehet levonni az összevont adóalap adójából. A kedvezményt akkor lehet érvényesíteni, ha a hallgató nyilatkozatot ad a felsõoktatási intézménynek, hogy a hallgatói munkadíjkedvezménnyel a befizetett tandíj kedvezményét csökkenti. A kedvezmény az adóelõleglevonásnál is ezen nyilatkozat alapján vehetõ igénybe. Ha a hallgató a munkadíj kedvezményét igénybe veszi, akkor nem veheti igénybe a halasztott tandíjkedvezményt. Egyszerûsítési szempontok indokolják, hogy a hallgatói munkadíj jelenlegi adókedvezménye helyett ez a jövedelem az ösztöndíjjal (nyugdíjjal) azonosan legyen adóköteles és a tandíj kedvezményénél sem kelljen figyelembe venni. A változtatás azt jelenti, hogy a hallgatói munkadíj más jövedelem hiányában mentesül az adó alól, így azt bevallani sem kell, ha azonban más jövedelme is van a hallgatónak, akkor azok adója a magasabb adókulcsú sávokba (is) kerülhet.

A Javaslatnak az értelmezõ rendelkezésekben megfogalmazott (a hatályos elõírással megegyezõ) meghatározása szerint hallgatói munkadíjnak a - felsõoktatási törvényben felsorolt felsõoktatási intézményben elsõ alapképzésben résztvevõ - nappali tagozatos hallgató részére azon intézményben végzett munkájáért kapott bevétel minõsül, amellyel hallgatói jogviszonyban áll. A Javaslat meghatározza a kedvezményesen adózó hallgatói munkadíj felsõ határát is, amely a költségvetési törvényben meghatározott nappali tagozatos hallgatói pénzbeli juttatási normatíva kétszerese.

a 79-81. -okhoz

A Javaslat egyes adókedvezmények feltételeinek változását tartalmazza. Az adókedvezmények rendszere a gazdaság- és társadalompolitikai célkitûzésekre tekintettel alapvetõen nem változik. A javasolt módosításokban az egyszerûsítésre irányuló törekvés nyilvánul meg. A változtatások az önkéntes kölcsönös biztosítópénztári befizetések kedvezményeit, a magánszemély által fizetett magánnyugdíjpénztári kiegészítõ tagdíj kedvezményét, továbbá a családi kedvezményt és a közcélú adományok kedvezményét érintik.

A módosítások alapján 2000-tõl az önkéntes kölcsönös nyugdíj- és egészségpénztári befizetések, valamint a magánszemély által fizetett magánnyugdíjpénztári kiegészítõ tagdíj után egységesen a befizetett összeg 30 százalékának megfelelõ adókedvezmény vehetõ igénybe. Az azonos szabályozást az indokolja, hogy a felsorolt megtakarítások mindegyike az öngondoskodást szolgálja. A mérték változása az önkéntes kölcsönös egészségpénztári befizetések esetén emelkedést (25 százalék helyett 30 százalék), az egyéb említett befizetések esetén csökkenést (50 százalék helyett 30 százalék) jelent. A mérték csökkentésének indoka az, hogy a legmagasabb adókulcsa lényegesen alacsonyabb a kedvezmény 1999-ben még érvényesülõ 50 százalékos mértékénél, és ez azt eredményezné, hogy a központi költségvetés továbbra is támogatást nyújtana e megtakarításokhoz még a legmagasabb adókulccsal adózók számára is. A minden magánszemélyre kiterjedõ támogatás az intézményrendszer kiépítésének idõszakában indokolt volt, de ma már szükségtelen, hiszen - más megtakarítási formákhoz képest - az adókedvezmény alacsonyabb mérték mellett is ösztönzést jelent. Az adókedvezményre javasolt alacsonyabb mérték továbbra is azt eredményezi, hogy a 30 százaléknál alacsonyabb adókulcs szerint adózó magánszemélyek öngondoskodási célú megtakarításait a költségvetés támogatással ösztönzi. Az érvényesíthetõ adókedvezmény felsõ határa változatlanul évi 100 ezer (a 2020. január 1. elõtt öregségi nyugdíjkorhatárt elérõk esetében 130 ezer) forint. Az önkéntes kölcsönös biztosító pénztári befizetéseket érintõen további változás, hogy az adókedvezmény a munkáltatói tagdíjbefizetésre nem vehetõ igénybe, tekintettel arra, hogy annak összege - a Javaslatban megfogalmazott feltételek szerint - vagy adómentes jövedelemnek minõsül, vagy a természetbeni juttatással azonosan adózik (azaz a magánszemély összevont adóalapjában nem jelenik meg).

A családi kedvezmény mértéke az 1999. évihez képest 30 százalékkal nõ. Ez azt jelenti, hogy egy és két eltartott esetében gyermekenként havi 2200 forint, három és több eltartott esetében gyermekenként havi 3000 forint, fogyatékos eltartott után havi 3400 forint írható le az adóból. A gyermeket nevelõ családok számára a megnövelt összegû adókedvezmény és a családi pótlék együttesen (az eltartottak számától függõen) eltartottanként 180-270 ezer forint adómentes jövedelmet biztosít. A kedvezmény igénybevételének anyagi jogi feltételei egyébként nem változnak.

A Javaslat szerint a közcélú adomány alapján egységesen (a támogatott közhasznú szervezet közhasznúsági fokozatától függetlenül) a befizetett összeg 30 százaléka vehetõ igénybe adókedvezményként, de a tartós adományozás külön kedvezménye (további 5 százalékpont) megmarad. Az egyszerûsítés érdekében az igénybe vehetõ kedvezmény összegére a magánszemély (más adókedvezményekkel csökkentett) adójának százalékában meghatározott korlát helyébe tételes összegû korlát lép. Ez közhasznú szervezet támogatása és közérdekû kötelezettségvállalás esetében együttesen 50 ezer forint, kiemelkedõen közhasznú szervezetnek adott adomány esetében 100 ezer forint (együttes elõfordulás esetén pedig 150 ezer forint). A változtatás következtében kiemelkedõen közhasznú célra évi 330 ezer forint, egyéb közcélú támogatás esetében évi 170 ezer forint (összességében évi 500 ezer forint) után lehet adókedvezménnyel élni.

A hatályos szabályozás szerint a lakáscélú hitel törlesztésére fordított összeg utáni adókedvezmény nem vehetõ igénybe a lakástakarékpénztártól felvett hitelre, tekintettel az lakástakarékpénztárakról szóló törvényben garantált állami támogatásra. A lakástakarékpénztárakról szóló törvény azonban lehetõvé teszi, hogy a lakástakarék-pénztár piaci kamatozású áthidaló kölcsönt nyújtson azoknak az elõtakarékoskodóknak, akik részére még nem utalták ki a szerzõdéses összeget, de lakáscéljaikat elõbb szeretnék megvalósítani. A jelenlegi szabályok alapján csak jogértelmezéssel vezethetõ le, hogy az áthidaló kölcsön is a kedvezményezett lakáscélú kölcsönök körébe tartozik. Ezért - kizárólag az egyértelmû jogalkalmazás érdekében - egyértelmûsíti a Javaslat a záró rendelkezések között, hogy a lakáscélú hitel-törlesztés kedvezményére jogosító hitelek körébe a lakástakarékpénztár által adott áthidaló kölcsön is beletartozik.

a 82. -hoz

A Javaslat az önkéntes kölcsönös biztosítópénztári befizetések kedvezményének változásával összefüggésben pontosítja a munkáltatói adóelõleg-levonás szabályait és egyértelmûsíti a családi kedvezmény évközi érvényesítésére vonatkozó rendelkezést is.

a 83. -hoz

Az egyéni vállalkozásról szóló törvény szerint az egyéni vállalkozó elhalálozása, illetõleg cselekvõképességének elvesztése esetén özvegye, örököse; illetve cselekvõképességének elvesztése esetén a törvényes képviselõje - a kamarának történõ bejelentés alapján - folytathatja a vállalkozást. A hatályos rendelkezések szerint ez esetben nem kell alkalmazni a tevékenység megszüntetésére vonatkozó szabályokat, tehát nem kell a korábban költségként elszámolt készlet (pl. anyag, áru, félkész termék) értékét, gazdasági épület bérleti díját stb. bevételnek tekinteni. A hatályos szabályozásban nem rendezett a tevékenységet folytató vállalkozónál az elhunyt, illetve a cselekvõképességét elvesztõ személy által a személyes közremûködés címén elszámolt vállalkozói kivét "sorsa". A Javaslat egyértelmûvé teszi, hogy ha az egyéni vállalkozó halálát követõen az özvegye vagy az örököse, illetõleg cselekvõképességének elvesztésekor törvényes képviselõje folytatja a vállalkozási tevékenységet, akkor a vállalkozás folyamatosnak tekintendõ, és ez esetben az özvegy, az örökös, illetõleg a törvényes képviselõ minõsül egyéni vállalkozónak és az elhunyt, illetve a cselekvõképességét elvesztõ személy által elszámolt vállalkozói kivét az adóévi vállalkozói adóalap illetve a vállalkozói osztalékalap adójának megállapításánál figyelembe vehetõ.

a 84-86. -okhoz

A Javaslat az egyéni vállalkozók adminisztrációs terheinek csökkentése és adókötelezettségeik egyszerûsítése érdekében kiszélesíti az átalányadózás választásának lehetõségét. A bõvítés egyrészt azt jelenti, hogy 2000-tõl a tevékenységet kezdõ egyéni vállalkozók is jogosulttá válnak az átalányadózás szabályainak alkalmazására, másrészt általánosságban megszûnik a tevékenységi körre vonatkozó korlát. Az átalányadózás lehetõsége továbbra is csak a fõfoglalkozású egyéni vállalkozók részére biztosított, és nem változik az a szabály sem, hogy a kizárólag kiskereskedelmi tevékenységet végzõk esetén évi 15 millió, mezõgazdasági kistermelõk esetében évi 4 millió forint a választás bevételi összeghatára.

A Javaslat szerint - a már említett kivételekkel - az átalányadózás (az 1999-ben hatályos 3,5 millió forint helyett), 4 millió forint elõzõ évi bevétel esetén választható mert e választásnak az is feltétele, hogy az egyéni vállalkozó az általános forgalmi adót érintõen alanyi adómentességet válasszon (ezzel egységessé válik az átalányadó választására és az alanyi áfa-mentességre elõírt 4 millió forint bevételi határ).

A Javaslat szerint a kizárólag olyan tevékenységet végzõ egyéni vállalkozók esetében - a kiegészítõ tevékenységet végzõk (nyugdíjasok) kivételével -, amelyekre eddig is biztosított volt a választás lehetõsége, nem változik a jövedelemszámítás (például ipari és mezõgazdasági termékelõállítást, építõipari kivitelezést folytatók, kereskedelmi tevékenységet végzõk). Szintén ezt a költséghányadot alkalmazhatják - kizárólagos tevékenység esetén - azok a fõfoglalkozású egyéni vállalkozók is, akiknek a módosított rendelkezések alapján válik lehetõvé ezen adózási mód választása (például a tevékenységet kezdõ egyéni vállalkozók). Az egyéb tevékenységet (vagy nem kizárólag az említett tevékenységet) végzõ egyéni vállalkozók esetében a Javaslat a bevétel 30 százalékát ismeri el költségként. Ez a költséghányad a társadalombiztosítási járulék mellett megközelítõleg 10 százalék költségre nyújt fedezetet (ami megegyezik az önálló tevékenységet végzõknél tételes költségelszámolás nélkül elismert költséghányaddal). A kiegészítõ tevékenységet folytató (nyugdíjas) egyéni vállalkozók által a Javaslat szerint elismert költséghányadok minden tevékenység esetében kisebbek (például 30 százalék helyett 15 százalék). Ennek az az oka, hogy a társadalombiztosítási jogszabályok alapján vállalkozói jövedelmük után nekik csak 5 százalék baleseti járulékot kell fizetniük, míg a "fõállású" egyéni vállalkozót 33 százalék társadalombiztosítási járulék terheli. (A jövedelemhányadok meghatározása arra figyelemmel történt, hogy a baleseti járulék és a társadalombiztosítási járulék egyébként költségként elszámolható).

A Javaslat egyértelmû szabályozást ad arra az esetre, ha egy magánszemély egyidejûleg mezõgazdasági õstermelõnek és egyéni vállalkozónak is minõsül. A szabályozás szerint ebben az esetben a magánszemély a két tevékenységére külön-külön, de egyidejûleg is élhet az átalányadózás választásának lehetõségével.

Új rendelkezést fogalmaz meg a Javaslat, amikor kimondja, hogy az átalányadózásból való kikerülést követõ négy adóévben nincs lehetõség az átalányadózás ismételt választására (az egyéni vállalkozó döntése, vagy jogosultságának megszûnése miatt kerülhet ki az átalányadózás hatálya alól). Ez az elõírás az adóelkerülést, az adónak több év átlagában történõ minimalizálását hivatott megakadályozni.

A Szolgáltatások Jegyzékének változása miatt szükséges a besorolási számmal meghatározott szolgáltatások besorolási számait is módosítani.

a 87. -hoz

A Javaslat a kamat fogalmát pontosítja. Eszerint kamatnak minõsül minden betét-, folyószámla-, vagy bankkártyaszámla-követelés után fizetett kamat. Szintén kamatként kezeli a Javaslat a biztosítási szerzõdésnek a biztosítási esemény bekövetkezése elõtti megszüntetése (maradékjog érvényesítése) során a befizetett összegen felül kapott bevételt, kivéve, ha a magánszemély az adómentes díjú biztosítási szerzõdés szerzõdõjeként kifizetõ helyébe lépett (ilyenkor ugyanis egyéb jövedelem címén adózik a bevétel teljes összege). A 10 évnél rövidebb lejáratú életbiztosítás és a három évnél rövidebb lejáratú nyugdíjbiztosítás egyösszegû szolgáltatásának kifizetése esetén a befizetett díjakon (összegeken) felül elért hozam szintén kamatnak minõsül.

a 88. -hoz

A hatályos szabályozás szerint a határidõs ügyletbõl származó jövedelem adóztatása kétféle módon történik. A tõzsdei ügyleteknél a jövedelem 20 százalékkal, a nem tõzsdei határidõs ügyletek esetén a jövedelem az összevont adóalap részeként adózik. A Javaslat a tõzsdei ügyletbõl származó jövedelem meghatározására vonatkozó elõírást tartalmi változtatás nélkül pontosítja, egyben kiterjeszti a szabályozást a tõzsdei ügyletnek megfelelõ, nyilvános nem tõzsdei ügyletekre is, az azonos típusú jövedelmek egységes adójogi kezelése érdekében.

a 89. -hoz

A hatályos szabályozás szerint a vetélkedõk, versenyek díjaként kapott tárgyjutalom önálló tevékenységbõl származó bevételnek minõsül, amelybõl 5000 forint adómentes, az e feletti összegbõl a jövedelmet a 90 százalékos szabály vagy a tételes költségelszámolás alkalmazásával a magánszemélynek kell megállapítania és az összevont adóalap részeként az adóbevallásban kell az adót megfizetnie. Egyszerûsítési szempontok indokolják, hogy az említett esetekben az adót a kifizetõk fizessék meg. Ezért a Javaslat kiegészíti a nevesített természetbeni juttatásokat a vetélkedõkön, versenyeken, valamint a társadalmi szervezettõl vagy egyháztól kapott tárgyjutalommal, a vetélkedõn, versenyen nyert trófeával, érmével. A Javaslat az 5000 forint adómentes értékhatárt az adómentes természetbeni juttatások között õrzi meg.

a 90. -hoz

A hatályos szabályozás szerint az ingatlan bérbeadásából származó bevétel - beleértve az ehhez kapcsolódó költségtérítést is - egésze jövedelem, amely után 20 százalék adót kell fizetni. Ez a rendelkezés hátrányos azokban az esetekben, amikor a bérbeadó a bérbeadással kapcsolatos költségeit nem tudja "áthárítani" a bérbevevõre. Ennek feloldására a Javaslat választási lehetõséget ad a magánszemélynek arra, hogy a termõföldnek nem minõsülõ ingatlan bérbeadásából származó jövedelmét - a külön adózó jövedelmekre vonatkozó szabály helyett (ahol a bevétel egésze jövedelem, az adó 20 százalék) - az önálló tevékenységre vonatkozó szabályok szerint, az összevont adóalap részeként állapítsa meg. Ez azt jelenti, hogy a magánszemély választása szerint jövedelmét tételes költségelszámolással, vagy 10 százalék költséghányad alkalmazásával határozhatja meg a bevételbõl. Ilyenkor a kifizetõ által levont (vagy a magánszemély által évközben megfizetett), a bevétel 20 százalékának megfelelõ adót az összevont adóalap után fizetendõ adó megállapításánál adóelõlegnek tekintheti. Az adókijátszás elleni garanciális elem, hogy választás csak legalább négy adóévre vonatkozóan lehetséges.

IV. fejezet

A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetérõl szóló, többször módosított 1997. évi LXXX. törvény módosítása

a 91. -hoz

A Javaslat a Tbj.-nek a fogalmakkal és értelmezõ rendelkezésekkel foglalkozó 4. -át egészíti ki. A továbbiakban foglalkoztatónak minõsül a gyermekgondozási díjat folyósító szerv is. A Javaslat meghatározza az eltartott hozzátartozó fogalmát, továbbá kiterjeszti a pályakezdõ és a saját jogú nyugdíjas fogalmát.

A foglalkoztató fogalmának kiegészítését a gyermekgondozási díjnak, mint új ellátási formának a bevezetése indokolja. Az eltartott hozzátartozó fogalma a Tbj.-ben meghatározott közeli hozzátartozói kört az eltartóval közös háztartásban élõ eltartottakra szûkíti le. Ennek a rendelkezésnek elsõdleges indoka az, hogy a Magyarországon tartózkodási engedéllyel élõ külföldi állampolgár külföldön élõ közeli hozzátartozói ne tarthassanak igényt a hazai egészségügyi ellátásokra. A pályakezdõk fogalmának kiegészítésével a javaslat lehetõvé kívánja tenni azoknak a fiataloknak a magánnyugdíjpénztári rendszerbe történõ belépését, akik 1998. június 30-át megelõzõen már voltak biztosítottak (pl. nyári szünidõben dolgoztak), de iskolai tanulmányaikat 1999. augusztus 31-e után fejezik be. Ezek a fiatalok a jelenlegi szabályozás szerint nem minõsülnek pályakezdõnek. A magánnyugdíjpénztári önkéntes csatlakozásra sincs lehetõségük, és a jogszabály szerint kötelezõen sem válnak pénztártaggá. A saját jogú nyugdíjas fogalmának javaslat szerinti kiegészítése a hatályos rendelkezéssel szemben egyértelmûen rögzíti, hogy a kiegészítõ tevékenységet folytató egyéni és társas vállalkozó e minõsítését nem érinti, ha nyugdíjának folyósítása szünetel.

a 92. -hoz

Az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvénynek megfelelõen a biztosítottakat meghatározó rendelkezés kiegészül az igazságügyi alkalmazotti szolgálati viszonyban foglalkoztatottak nevesítésével.

a 93. -hoz

A Tbj. 8. -a a) pontjának 1. alpontja a biztosítás szünetelésének eseteit, illetõleg az e szabályok alóli kivételeket sorolja fel. A módosítás lehetõvé teszi a biztosítási jogviszony megtartását mindazon esetben, amikor a fizetés nélküli szabadság igénybevételének célja a gyermek gondozása címén igényelt pénzbeli támogatási forma.

a 94. -hoz

A Tbj. 9. -a (3) bekezdésének a) pontjában a felsorolt támogatások folyósításának idõtartama biztosítási jogviszonynak minõsül. A módosítás kapcsán ezen túl a gyermekgondozási díj folyósításának idõtartama is ilyen.

a 95. -hoz

A javaslat a Tbj. 10. -a (2) bekezdésének a) pontjában külön nevesíti az egyesülést, minthogy e szervezet a vonatkozó 1997. évi CXLIV. törvény szerint nem minõsül gazdasági társaságnak. (A törvény értelmében e szervezetre a gazdasági társaságokra vonatkozó rendelkezéseket megfelelõen kell alkalmazni.)

a 96. -hoz

A devizakülföldi által Magyarországon foglalkoztatott devizabelföldi személy nem minõsül biztosítottnak, mivel e jogviszonyban nincs jelen a biztosítási jogviszony egyik alanya (kötelezettje), a foglalkoztató. A fentiek szerint foglalkoztatott személy alkotmányos jogai sérülnének, ha a társadalombiztosítási ellátásra való jogosultságát törvény nem tenné lehetõvé, ezért a 11. módosításával a 12. alapján jogosultságot szerezhet a társadalombiztosítási ellátásokra.

a 97. -hoz

A javaslat szerint az egészségbiztosítási ellátások kiegészülnek a gyermekgondozási díjjal, mint a pénzbeli ellátások új formájával.

a 98. -hoz

A Tbj. 18. -ának módosított rendelkezése - e -ban - sorolja fel az egyes ellátások fedezetére szolgáló, a törvényben meghatározott járulék, egészségügyi hozzájárulás, illetõleg tagdíj fizetési kötelezettségeket.

a 99. -hoz

A javasolt módosítás meghatározza a 2000. január 1-jétõl hatályos, új járulék (tagdíj) mértékeket. A Kormány a járulékmértékekre a társadalom és a költségvetés teherbíró képességének figyelembevételével tett javaslatot. Ez teszi lehetõvé, hogy a lakosság terhei ne növekedjenek. E szerint a 2000. január 1-tõl hatályos járulékmértékek nem változnak az 1999. évi fizetési kötelezettségekhez képest. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a hatályos rendelkezéshez képest 2000-ben a foglalkoztatót terhelõ nyugdíjbiztosítási járulék-teher nem csökken, illetõleg a biztosítottat terhelõ nyugdíjjárulék nem növekszik 1%-kal.

a 100. -hoz

A javasolt módosítás pontosítja a hatályos rendelkezés szövegét, az azonos tartalom meghagyása mellett. A társadalombiztosítási járulék megfizetésének alapja a biztosított részére kifizetett, elszámolt (juttatott), a Tbj. 4. -ának k) pontjában meghatározott, járulékalapot képezõ jövedelem. Rögzíti, hogy a társadalombiztosítási járulékot a biztosítási jogviszony megszûnését követõen kifizetett, járulékalapul szolgáló jövedelem után is meg kell fizetni.

a 101. -hoz

A javasolt módosítás értelmében a fegyveres erõk, a rendvédelmi szervek, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok - a hivatásos állományú tagjai részére az egészségbiztosítási ellátás helyett kifizetett pénzbeli juttatásokat - az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásának megfelelõ mértékben a kormányrendeletben meghatározottak szerint számolhatják el.

a 102. -hoz

A Javaslat a Tbj. 4. -a f) pontjának 3. alpontjával összefüggésben egészíti ki a Tbj. 25. -át. E szerint, ha a saját jogú nyugdíjas foglalkoztatott személy nyugdíjának folyósítása szünetel, egészségbiztosítási járulékot fizet annak érdekében, hogy keresõképtelensége esetére táppénzben részesülhessen. A rendelkezést nem kell alkalmazni a társas vállalkozóra.

a 103. -hoz

A gyermekgondozási díj folyósításának idõszaka - az egyéb családtámogatási formákkal megegyezõen - nyugdíjra jogosító szolgálati idõnek minõsül. Az egyéb ellátás után fizetendõ, a foglalkoztatót terhelõ nyugdíjbiztosítási járulékot a központi költségvetés fedezi.

Az egyház a Tbj. 26. -ának (3) bekezdése alapján elõírt fizetési kötelezettségének akkor is köteles eleget tenni, ha a külön törvény szerinti központi költségvetési juttatást nem kifejezetten az elõbb említett rendelkezésben meghatározott nyugdíjköltség megtérítése érdekében kapta. A javasolt módosítás a hatályos rendelkezés rossz értelmezésébõl adódó helytelen kötelezetti magatartást kívánja megakadályozni.

A Javaslat kiegészíti a Tbj. 26. -át egy új (5) bekezdéssel. Sorkatonai szolgálatot teljesítõk biztosítási jogviszonyának folytatólagossága érdekében a katonai szolgálat idejére - minthogy a biztosítási jogviszony az állampolgári kötelezettség teljesítése okán szünetelne egyébként - a járulékot a központi költségvetés fizeti meg.

a 104. -hoz

A Javaslat értelmében a társas vállalkozók járulékfizetésének alsó- és felsõ határa számításánál a gyermekgondozási díj folyósításának idõszakát is csökkentõ tényezõként kell figyelembe venni. A Javaslat a 28. (3) bekezdését szövegezésében pontosítja, egyértelmûbbé téve, hogy ez a rendelkezés arra a társas vállalkozóra értendõ, aki egyidejûleg munkaviszonyban is áll, és e munkaviszonyában a foglalkoztatása eléri a heti 36 órát.

a 105. -hoz

A Tbj. 29. -ának (4) bekezdése kiegészül a gyermekgondozási díj folyósításának idõtartamával, amely idõtartamra - a felsorolt ellátáshoz hasonlóan - az egyéni vállalkozó nem fizet egyéni járulékot. A (6) bekezdés javasolt módosítása az egyéni vállalkozó egyidejûleg fennálló, legalább heti 36 órát elérõ foglalkoztatása tekintetében pontosítja a hatályos rendelkezést, a 103. -hoz fûzött indokolásban kifejtettek szerint.

a 106. -hoz

A Javaslat az egyéni vállalkozó járulékfizetési kötelezettségét módosítja. A havi járulékfizetési kötelezettséget felváltja a negyedévenkénti. E módosítás az egyéni vállalkozó adminisztrációs terheit kívánja csökkenteni. A Javaslat megerõsíti, hogy a járulékfizetésre az adózás rendjérõl szóló, ide vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.

a 107. -hoz

A Javaslat összhangot teremt a hivatásos állomány szolgálati nyugdíjának megállapításával kapcsolatos rendelkezéssel, amikor kimondja, hogy a hivatásos állomány tagja a további jogviszonyából származó jövedelme után nyugdíjjárulékot (tagdíjat) nem fizet.

a 108. -hoz

A költségvetés aktuális teherbíró képességét mérlegelve a Javaslat a magánnyugdíjpénztár tagjának 2000. január 1-tõl elõírt tagdíjfizetési kötelezettségét 6%-ban állapítja meg, a hatályos rendelkezésekben elõírt 8%-kal szemben.

a 109. -hoz

A javasolt módosítás kibõvíti a megállapodás kötésére jogosultak körét, a 11. -ban meghatározott, külföldinek minõsülõ személyekkel, továbbá azokkal a biztosítottakkal, akiknek a biztosítása a 8. a) pontja szerint szünetel. A javaslat a Tbj. 34. -a (5) bekezdésének módosításával lehetõvé teszi a szolgálati idõ szerzését a hatályos rendelkezés szerinti nyugdíjjárulék fizetése mellett 1998. évre a gyermekgondozási segély idejével megegyezõ otthoni gondozás idejére, valamint arra az idõtartamra, amelyre a családok támogatásáról szóló törvény alapján gyermekgondozási segély nem jár. A javaslat kiigazítja a korábbi törvénymódosítás során elõállt, nem várt helyzetet, mely szerint a devizakülföldinek minõsülõ magyar állampolgár nem köthet megállapodást egészségügyi szolgáltatásra.

a 110. -hoz

A javasolt kiegészítés meghatározza a járulékfizetési kötelezettség alapjául szolgáló jövedelem változása következtében kötelezõen módosított járulék befizetésének határidejét. Rögzíti, hogy a járulékfizetés elmaradása a megállapodás megszûnését vonja maga után.

a 111. -hoz

A Javaslat értelmében a társas vállalkozásnak a baleseti járulékot a biztosítás alapjául szolgáló jogviszony megszûnését követõen kifizetett (juttatott) jövedelem után is meg kell fizetnie. Ez a rendelkezés nem ró új terhet a társas vállalkozásra, ezt az elõírást a Tbj. eddig is tartalmazta. A Javaslat a 36. (2) bekezdésének módosításával csupán egyértelmûvé teszi ezt a kötelezettséget.

a 112. -hoz

A Javaslat meghatározza a foglalkoztatók és a biztosítottak által nyilvántartott és szolgáltatott mindazon adatokat, amelyek a biztosítottat megilletõ ellátások megállapításához szükségesek.

a 113. -hoz

A rendelkezés módosítására a társadalombiztosítási folyószámlákkal összefüggésben kerül sor. A folyószámlán nyilvántartott összeget a jövõben a biztosított egyéni számláján tartják nyilván. A javaslat a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe visszalépõ biztosítottakra vonatkozó magánnyugdíjpénztári adatszolgáltatás és átutalás határidejét módosítja a korábbi 8 napról 60 napra. Ezzel lehetõvé válik az "egylépcsõs" elszámolás, azaz visszalépés esetén az egyéni számlakövetelés összegét a jóváírt hozammal együtt utalják át a Nyugdíjbiztosítási Alap részére. A jogszabályban elõírt 8 napos határidõ nem tartható, tekintettel arra, hogy a hozamjóváírásra minden esetben a visszalépést követõ 8 napon túl kerül sor, így a magánnyugdíjpénztár legalább két lépcsõben teljesítette a jogszabályban elõírt kötelezettségét.

a 114. -hoz

A rendelkezés a foglalkoztató ellenõrzését kívánja lehetõvé tenni, hogy a foglalkoztató a biztosítási kötelezettség alá tartozó biztosított biztosítottá válását foglalkoztatási adatainak eltitkolásával ne akadályozhassa meg és járulékfizetési kötelezettségének mind a foglalkoztató, mind a biztosított eleget tegyen. A nyilvántartásbavétel elmulasztásával járó bírság a foglalkoztatót a nyilvántartásba nem vett személyek után személyenként terheli.

A nyilvántartási kötelezettség az egyéni vállalkozót az általa foglalkoztatottak nyilvántartásba vétele mellett saját adatai tekintetében is terheli.

a 115. -hoz

A biztosítottak adatait hosszú távon - adott esetben 30-50 évig - meg kell õrizni, ezért fontos érdek fûzõdik a nyilvántartások megfelelõ archiválásához, amely biztosítja az eredeti adatokhoz való késõbbi hozzáférést, s ezzel az ellátások megállapítását. A javasolt rendelkezés a szükséges garanciák mellett lehetõvé teszi az adatok elektronikus, vagy optikai adathordozón történõ megõrzését.

a 116. -hoz

A járulékbeszedésnek az állami adóhatósághoz történõ telepítése miatt szükséges rendelkezni a foglalkoztató járulék-megállapítási, járulék-levonási kötelezettségérõl, továbbá arról, hogy a bevallási és befizetési kötelezettség teljesítésére az Art. szabályait kell alkalmazni. Ezzel egyidejûleg rendelkezni kell arról is, hogy a foglalkoztató a biztosítottat a jövedelem kifizetésekor írásban köteles tájékoztatni a megfizetett társadalombiztosítási járulékról, a biztosított-tól levont járulékokról, valamint a tagdíj összegérõl.

a 117. -hoz

A Javaslat a magánnyugdíjpénztári tagdíj bevallásának és befizetésének szabályait tartalmazza. A járulékbeszedésnek az állami adóhatósághoz telepítése a magánnyugdíjpénztári tagdíj bevallás és befizetési rendszerét nem érinti. E javaslat rendelkezik arról, hogy a foglalkoztató a tagdíjat köteles megállapítani és levonni, továbbá köteles a tagdíjbevallást tagonkénti bontásban és magánnyugdíjpénztáranként külön-külön elkészíteni. A Javaslat meghatározza a tagdíjbevallások és befizetések teljesítésének határidejét .és módját, továbbá a foglalkoztató kártérítési felelõsségét a levont, de be nem fizetett tagdíj vonatkozásában. Rendelkezik arról is, hogy a magánnyugdíjpénztár soron kívüli ellenõrzést kérve az állami adóhatóságot keresi meg, ha a bevallás és befizetés adatai eltérnek egymástól, vagy a bevallás adatai hiányosak.

a 118. -hoz

A hatályos szabályozás csak a pénztártagok közötti arányos elszámolásról rendelkezik, és nem tartalmazza a tagdíj és a tagdíj kiegészítések elszámolásának sorrendjét. A javaslat ezt a hiányosságot pótolja arra az esetre, ha a befizetett tagdíj nem fedezi a teljes befizetési kötelezettséget.

a 119. -hoz

A nyilvántartás és az adatszolgáltatás elõírásszerû pontos végrehajtása elengedhetetlen alapja a biztosítási kötelezettség, illetve a társadalombiztosítási ellátások elbírálásának, a biztosításból eredõ jogok és kötelezettségek megállapításának. A Javaslat ezért e kötelezettségek ellenõrzését az igazgatási szervek feladatává teszi.

a 120. -hoz

A tagdíjbefizetések elszámolása mellett a Javaslat rendelkezik arról, hogy a tagdíjjal összefüggésben felszámított késedelmi pótlékot és bírságot a foglalkoztató a tagdíjtól elkülönítetten, külön számlára köteles befizetni. Ezzel biztosítható a tagdíj-, a pótlék- és bírság befizetések elkülönített elszámolása.

a 121. -hoz

A Javaslat felhatalmazó rendelkezéseket tartalmaz a Kormány részére a járulékfizetés elszámolására, rendjére, az adatszolgáltatás módjára, és a nyilvántartás részletes szabályainak megalkotására.

V. fejezet

A magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény módosítása

a 122. -hoz

A pályakezdõ fogalma a módosítás szerint kiszélesedik, a javaslat 90. -ának (3) bekezdéséhez fûzõdõ indokolásra is figyelemmel. A Javaslat indítványozza az Mpt. 29. -a (2) bekezdésének kiegészítését. E szerint a tag felhalmozási idõszakban bekövetkezett halála esetén a kedvezményezett választhatja a Tny. szerinti hozzátartozói nyugellátást. Az (5) bekezdés ezzel összefüggõ eljárási szabályt állapít meg.

VI. fejezet

A kötelezõ egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény módosítása

a 123-129. -okhoz

Az egyharmados táppénz-hozzájárulás, valamint a betegszabadság megszüntetése kapcsán módosulnak a táppénzre vonatkozó szabályok. Ennek megfelelõen beépülnek a törvény szövegébe a foglalkoztatót, a társas vállalkozást, valamint az egyéni vállalkozót - évi 40 naptári napig - terhelõ táppénzfizetési rendelkezések. Megszûnik az a lehetõség, mely szerint a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyt követõ keresõképtelenség esetére táppénz folyósítható.

Az Eb. tv. 46. -ának (2) bekezdésében megjelölt táppénzfizetési kötelezettség évente egy alkalommal hárítható át, ezért a keresõképtelenség napjait össze kell számítani az év közben keletkezõ, egymást követõ jogviszonyokban, ami azt jelenti, hogy a 40 naptári napra elõírt táppénzfizetési kötelezettség az egymást követõ jogviszonyokban a foglalkoztatókat idõarányosan terheli.

Az egyéni vállalkozó az elõzõekben említett táppénzfizetési kötelezettségét - saját keresõképtelensége vonatkozásában - az Szja. szerint költségként elszámolhatja.

Ha a foglalkoztató, a társas vállalkozás az õt terhelõ táppénzfizetési kötelezettségének nem tesz eleget, a táppénz folyósítására a biztosított igénylése alapján az egészségbiztosítási pénztár köteles. Ebben az esetben az egészségbiztosítás által folyósított táppénzt a foglalkoztatótól, társas vállalkozástól - amennyiben a pénztár felhívására megtérítési kötelezettségének nem tett eleget - a járulékbehajtásra vonatkozó rendelkezések szerint az állami adóhatóság szedi be.

A 49/A. beépítésével - az ott meghatározott korlátok mellett - az ellátás kifizetéséhez elõleg igényelhetõ, mellyel a munkáltató köteles elszámolni. A kincstári körbe tartozó, illetõleg a helyi önkormányzatok nettó finanszírozása hatálya alá tartozó szervek elszámolására az Áht. rendelkezéseit kell alkalmazni.

A betegség és az anyaság esetére járó pénzbeli ellátások, valamint a táppénz iránti igény benyújtásáról szóló rendelkezések kiegészülnek a gyermekgondozási díj iránti igénnyel kapcsolatos rendelkezésekkel. A többi - e -ban szabályozott ellátáshoz hasonlóan - a gyermekgondozási díj iránti igényt is a foglalkoztatónál kell bejelenteni, elbírálására és folyósítására a kifizetõhely, illetõleg a TÁKISZ köteles. A kifizetõhellyel nem rendelkezõ munkáltató esetén az igény elbírálása - ide értve a táppénzt is - és az ellátás folyósítása a foglalkoztató székhelye, telephelye szerint illetékes egészségbiztosítási pénztár feladata.

Az Eb. tv. 69. -a kiegészül azzal a rendelkezéssel, mely szerint a késedelmi pótlékkal azonos mértékû kamatot nem kell megfizetni, ha a kamat összege a 100 forintot nem haladja meg.

VII. fejezet

A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak és a társadalombiztosítás szerveinek állami felügyeletérõl szóló 1998. évi XXXIX. törvény módosítása

a 130. -hoz

A javasolt rendelkezés a társadalombiztosítás szerveinek állami felügyeletével kapcsolatban bekövetkezett változásra tekintettel módosítja a pénzügyminiszternek, az egészségügyi miniszternek, valamint a szociális- és családügyi miniszternek - a társadalombiztosítási járulékfizetéssel, az egészségbiztosítási ellátásokkal, valamint a társadalombiztosítási nyugellátásokkal kapcsolatos - jogszabályok elõkészítésével és benyújtásával kapcsolatos feladatait.

VIII. fejezet

Az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény módosítása

a 131-134. -okhoz

A Javaslat a gyermekgondozási díj címén keletkezett jövedelem után, illetõleg folyósításának idõtartamára mentesíti a kifizetõt a százalékos mértékû egészségügyi hozzájárulás megfizetése alól; módosítja a tételes egészségügyi hozzájárulás mértékét, továbbá rendelkezéseket tartalmaz a kamatkedvezménybõl származó jövedelem után fizetendõ százalékos mértékû egészségügyi hozzájárulás megfizetésének idõpontjáról.

IX. fejezet

Az illetékekrõl szóló 1990. évi XCIII. törvény módosítása

a 135. -hoz

Az illetéktörvényt módosító rendelkezés az Alkotmánybíróság 17/1999. (VI. 11.) AB határozatához kapcsolódóan rögzíti, hogy lakástulajdonok cseréjekor, ha a forgalmi értékek arányosításával megállapított illeték vagyonszerzõt terhelõ összege magasabb, mint amit az általa megszerzett lakás tulajdonjoga, illetve haszonélvezete, használat joga után a forgalmi érték alapulvételével fizetnie kellene, akkor tõle csak ez az alacsonyabb összegû illeték követelhetõ.

a 136. -hoz

Az illetéktörvény szerint az ingatlanok pénzügyi lízingjét fõtevékenységként folytató vállalkozó ingatlanszerzése után 2% illetéket fizet. A vállalkozó azt a tényt, hogy az ingatlanok pénzügyi lízingjét fõtevékenységként gyakorolja, a fõtevékenységre vonatkozó statisztikai jelzõszámmal, az Állami Pénz- és Tõkepiaci Felügyelet engedélyével és a Magyar Lízingszövetség nyilatkozatával igazolja. A hatályos törvény nem szabályozza az igazolással kapcsolatos eljárást, és nem határozza meg a Lízingszövetség nyilatkozatának érvényességi idejét sem. Ezt a hiányt pótolja a Javaslat. Abból kiindulva, hogy a nyilatkozat a vagyonszerzést megelõzõ évben elért éves nettó árbevétel megoszlását tartalmazza, erre vonatkozó információ pedig csak az éves mérlegbeszámolóból és csak az adott gazdasági év május 31. napjától, december 31. napjáig terjedõ idõszakra szóló érvényességgel nyerhetõ, a Javaslat bevezeti az ideiglenes igazolás intézményét. Ennek lényege, hogy a kizárólag pénzügyi lízingtevékenységet folytató, tevékenységét az illetékkötelezettség évében (tárgyév) kezdõ vállalkozónak - minthogy esetében ekkor még a Magyar Lízingszövetség nyilatkozatához szükséges feltételek nem állnak fenn - a vagyonszerzés illetékkiszabásra bejelentésekor arról kell nyilatkoznia, hogy tárgyévi nettó árbevételének 50%-a ingatlanok pénzügyi lízingjébõl, vagy 75%-a ingatlan- és gépjármûlízingbõl fog származni. A vállalkozó nyilatkozata alapján ingatlanszerzése után a kedvezményt megkapja. Ha azonban a tárgyévet követõ év június 30. napjáig nem nyújtja be az illetékhivatalhoz a Magyar Lízingszövetségnek a tárgyévi nettó árbevétel - vállalt feltételek szerinti - megoszlását bizonyító igazolását, akkor a kedvezményt elveszti, és pótlólag meg kell fizetnie a vagyonszerzésre egyébként irányadó mértékre kiegészített illetéket. A már mûködõ vállalkozók esetén a Magyar Lízingszövetség nyilatkozata a kiadása évének utolsó napjáig igazolja a tevékenységet fõtevékenységként való folytatását, a kiadását követõ év elsõ napjától június 30. napjáig terjedõ idõszakban pedig ideiglenes igazolásként szolgál. Ahhoz, hogy a vállalkozónak megelõlegezett kedvezmény véglegessé váljon, a vagyonszerzõnek legkésõbb az illetékkötelezettség keletkezése évének július 15. napjáig az illetékhivatalhoz be kell nyújtania a fõtevékenységnek való megfelelõségérõl szóló - a Magyar Lízingszövetség által kiadott - igazolást.

a 137. -hoz

A Javaslat /a 137. (1) bekezdésében/ összhangba hozza az ingatlan, illetve gépjármûforgalmazás, valamint az ingatlan, illetve gépjármû pénzügyi lízing fõtevékenységként történõ folytatásának igazolására és az igazolás érvényességére vonatkozó szabályokat.

Az Itv. 1999-tõl hatályos módosítása fõszabályként az elsõ lakását szerzõ fiatalt kedvezményezi. A fõszabály alól kivétel, hogy elsõ lakástulajdonát szerzõnek minõsül az a fiatal is, aki nagykorúsága elérése elõtt már lakástulajdonnal rendelkezett, de azt még a nagykorúsága elõtt elidegenítette. Ez a rendelkezés azonban elvileg a kedvezmény kétszeri igénybevételét is lehetõvé teszi. Indokolatlan, hogy az a fiatal, aki kiskorúsága idején ezt az illetékkedvezményt már igénybe vette, azt a nagykorúsága elérését követõen újra igénybe vegye. A 137. (2) bekezdésében foglalt módosítás ezt zárja ki.

a 138. -hoz

A hatályos rendelkezések szerint lakástulajdonok cseréje esetén - az elcserélt lakások forgalmi értékeinek különbözete után - megállapított illeték a feleket egyenlõ arányban terheli. Ez a szabály igazságtalan arra a félre, aki a csere során a kisebb értékû lakást szerzi. A Javaslat ezt azzal orvosolja, hogy a megállapított illetéket a felek olyan arányban viselik, mint amilyen arányt az általuk megszerzett lakástulajdon forgalmi értéke képvisel a csereügyletben szereplõ valamennyi lakástulajdon forgalmi értékének együttes összegében.

a 139. -hoz

A külkereskedelmi áruforgalomban behozott vámárukra érvényesített statisztikai illeték alkalmazását a Világkereskedelmi Szervezettel (WTO-val) aláírt megállapodás értelmében 1999. január 1-jétõl meg kell szüntetni. Az egyéb sokoldalú és kétoldalú nemzetközi kereskedelmi szerzõdésekben is a WTO-val azonos elbánás alkalmazását vállaltuk. Ebbõl adódóan jelenleg gyakorlatilag nincs olyan kereskedelmi partner ország, amelybõl behozott vámárukra érvényesíthetõ lenne a hatályos Itv. által meghatározott statisztikai illeték.

a 140. -hoz

A hatályos rendelkezések szerint illetékmentes a bírósági eljárás, ha a bíróság az eljárást megindító beadványt idézés kibocsátása nélkül, hivatalból utasítja el. A Javaslat pontosító jelleggel rendelkezik arról, hogy a cégbírósági eljárás akkor mentes az illeték alól, ha a cégbíróság a beadványt hiánypótlási eljárás lefolytatása nélkül - hivatalból - utasítja el.

a 141. -hoz

A hatályos rendelkezések értelmében az illeték megfizetésének kötelezettsége a tényleges vagyonszerzést követõen keletkezik, az illetékelõleg fizetési kötelezettséget azonban már a tulajdonjog átruházására irányuló jogcím is megalapozza. Tulajdonjog fenntartás esetén a vételár kiegyenlítése a tulajdonjog átszállásának, nem pedig a szerzõdés érvényességének a feltétele. Az illetékelõleg-fizetési kötelezettség tehát a tulajdonjog fenntartása, illetve a vételár késõbbi idõpontban történõ megfizetése esetén is fennáll. Ezért a Javaslat - kifejezetten az egységes jogalkalmazást segítõ szándékkal - külön is rendelkezik a részlet-vételt vagy a vételár késõbbi idõpontban történõ megfizetését tartalmazó vagyonszerzések utáni illetékelõleg fizetési kötelezettségrõl. A vagyonszerzést terhelõ "végleges" illetéket ilyen esetben is csak a tulajdonjog átszállást követõen kell megfizetni.

a 142. -hoz

A Javaslat a termõföld fogalmának pontosításával egyértelmûvé teszi, hogy a termõföld megszerzésére biztosított jelentõs (öröklésnél és ajándékozásnál 50%-os, visszterhes szerzésnél 75%-os) kedvezmény a termõföldön lévõ felépítményre nem terjed ki. A Javaslat a továbbiakban pontosítja az ingatlanlízinget, a gépjármûlízinget fõtevékenységként folytató vállalkozó fogalmát, és új szabályként értelmezi az ingatlan és gépjármû pénzügyi lízinget egyaránt folytató vállalkozót.

X. fejezet

A gépjármûadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény módosítása

a 143. -hoz

A Gjt. hatályos rendelkezése nem egyértelmû abban a tekintetben, hogy melyik önkormányzati adóhatóság illetékes abban az esetben, ha a gépjármû forgalmi engedélyében a székhely és a telephely is szerepel. A végrehajtás zökkenõmentessége szükségessé teszi az egyértelmû szabályzást. A Javaslat szerint, ha a gépjármû forgalmi engedélye a tulajdonos (üzembentartó) székhelyét és telephelyét is tartalmazza, akkor a telephely szerinti adóhatóság jogosult a gépjármû adóztatásra. A székhely és a telephely forgalmi engedélybe való egyidejû beírása esetén ugyanis célszerû a telephely szerinti adóhatóság illetékességének primátusát kimondani, mivel a cég gépjármûveit jellemzõen a telephelyen tárolja.

XI. fejezet

A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény módosítása

a 144. -hoz

A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvényben (Htv.) szabályozott tárgyi adók (építmény- és telekadó, magánszemélyek kommunális adója, üdülõépület utáni idegenforgalmi adó) ún. éves adók, azaz az adóalanyiság a naptári év elsõ napján fennálló állapothoz kapcsolódik. Az önkormányzatnak azonban joga van az adó év közbeni bevezetésére is. Ilyenkor indokolatlan az adóalanyiságot az év elsõ napján fennálló állapot szerint megítélni. Az elõzõekre tekintettel a Javaslat kimondja, hogy az adó év közben történõ bevezetése esetén, a bevezetés évében az adórendelet hatálybalépése napján fennálló állapot az irányadó az adóalanyiság szempontjából.

a 145. -hoz

A Javaslat rögzíti, hogy ha az adótárgy (épület) állapotában olyan változás következik be, amely az adókötelezettséget érinti, akkor ezt a változást csak a változást követõ év január 1-jétõl lehet figyelembe venni. Ez a szabályozás összhangban áll az adókötelezettség keletkezésére vonatkozó - hatályos - rendelkezésekkel, tovább egyszerûsítve az adóigazgatási eljárást.

a 146. -hoz

A Javaslat rögzíti, hogy az adótárgyban - telekben - bekövetkezõ olyan változást, amely az adókötelezettséget befolyásolja (pl.: a telek közmûvesítettségének módosulása) a változást követõ év elsõ napjától kell figyelembe venni. Ez a szabályozás összhangban áll az adókötelezettség keletkezésére vonatkozó - hatályos - rendelkezéssel.

a 147. -hoz

A személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti tételes átalányadózó vállalkozó (fodrász, kozmetikus, személyszállító, késes és köszörûs, kosárfonó, népi és háziszõttes készítõ egyéni vállalkozó, valamint a fizetõvendéglátó) számára a helyi iparûzési adóalap kiszámítása gondot és adminisztrációs többletet jelent, mivel ahhoz, hogy a nettó árbevételt csökkentõ költségeket figyelembe vehesse, legalább ezen költségeirõl számlát kell kérnie, nyilvántartást vezetnie. A Javaslat ezért - az adminisztrációs terhek csökkentése érdekében és az adózás egyszerûsítésére tekintettel - e vállalkozói kör számára ún. különös adózási módot tesz lehetõvé. Egyfelõl a tételes átalányadózó vállalkozó csak egy - a telephelye vagy annak hiányában a székhelye szerinti - településen válik adóalannyá, azaz nem terheli az adóalap esetleges megosztási kötelezettsége. (A személyi jövedelemadóról szóló törvény tételes átalányadózásra vonatkozó feltételeinek logikájából következõen székhelyén kívül csak egy telephellyel rendelkezhet.) Másfelõl az iparûzési adóban az adóalany tételes adózást is választhat. Az adófizetési kötelezettséget ilyenkor fix összegben kell teljesíteni, a települési önkormányzat illetékességi területén hatályos adómérték függvényében. Ennek megfelelõen, ha a hatályos adómérték nem éri el az 1%-ot, akkor az éves adó összege 5000 Ft, ha eléri vagy meghaladja akkor 10000 Ft. Ha az adókötelezettség nem áll fenn egész évben, akkor az elõbbi összegek idõarányos részét kell megfizetni.

a 148. -hoz

A hatályos Htv. úgy rendelkezik, hogy ha az önkormányzat a helyi adót bevezeti, akkor az adóalany az adott év január 1-jei állapotának megfelelõen köteles az adó megállapításához szükséges adatot szolgáltatni. Év közbeni bevezetéskor azonban ez a szabály nem megfelelõ, így a Javaslat rendelkezik arról, hogy ilyenkor az adót bevezetõ rendelet hatálybalépésének napján fennálló állapot szerint kell eleget tenni az adóalanyt terhelõ adatszolgáltatási kötelezettségnek. Az adatvédelmi törvényre tekintettel a Javaslat rögzíti, hogy az önkormányzati adóhatóság a hatáskörébe tartozó adók kezelése (nyilvántartása) során - az adó megállapításához szükséges egyéb adatokon túlmenõen - csak az adózás rendjérõl szóló törvényben meghatározott adóazonosító jelet és természetes azonosító adatokat tarthatja nyilván.

a 149. -hoz

Az értelmezõ rendelkezésekre vonatkozó módosítás kiegészíti, illetõleg pontosítja - többek között - a vagyoni értékû jog, a helyi és helyközi menetrendszerinti tömegközlekedés, valamint a helyi iparûzési adó alapjának megállapításához szükséges eladott áruk beszerzési értéke és az anyagköltség fogalmát, valamint az anyagköltséghez kapcsolódóan értelmezi a saját vállalkozásában végzett beruházás fogalmát. A vállalkozások szempontjából kiemelt jelentõségû iparûzési adónál az adóalap megállapításával összefüggõ módosulások a hatályos szabályokhoz képest tartalmi változást nem jelentenek, azonban a joggyakorlat során felmerült értelmezési nehézségeket kiküszöbölik.

MÁSODIK RÉSZ

A biztosítási adó

a 150. -hoz

Az adókötelezettséget tipikusan a biztosítási szerzõdés, pontosabban az annak alapján teljesített díjfizetés hozza létre. Az adófizetés a biztosítási díj megfizetéséhez tapad, azaz tényadó. Ebbõl következõen a Javaslat kikerüli az esedékességhez igazodó kötelezettség bonyolult szabályozási igényeit. Az adót függetlenül az esedékességtõl, az esetleges késedelemtõl a díjjal együtt kell megfizetni. Természetesen az adóval érintett körben a biztosítottak költségei emelkednek. Az adókötelezettség meghatározásakor a Javaslat figyelemmel van az esetleges adókikerülési törekvések megakadályozására is.

a 151. -hoz

Az adótörvények többsége ma már önálló fogalomrendszert használ a felesleges jogviták elkerülésére. A jogrendszer áttekinthetõsége érdekében a Javaslat csak néhány fogalmat határoz meg önállóan, mert alapvetõen a biztosítási törvény meghatározásaira támaszkodik, természetesen az életviszonyok eltérõ szabályozási sajátosságaira figyelemmel.

a 152-154. -okhoz

Az adó alapját a biztosítónak fizetett díj képezi, és az adót annak százalékában kell fizetni. Az adó nem része a biztosítási díjnak, attól elkülönül. Abban az esetben azonban, ha a díjfizetéshez közvetlenül nem kapcsolódik bizonylat, amibõl a fizetni kívánt díj és az adó összege elkülönítetten megállapítható, más adókhoz (pl. áfa) hasonlóan - természetesen elvileg megdönthetõ - törvényi vélelmet állapít meg a Javaslat arra, hogy az adóalany a befizetett összeggel a díj mellett adófizetési kötelezettségének is eleget kívánt tenni. Amennyiben a díjfizetés és az adófizetés elvileg szétválhatna, ez a biztosítókat arra kényszerítené az adóalanyok mulasztása esetén, hogy a díjfizetésre kötelezett adóalanyok helyett fizessék meg az adót.

Arra az esetre, ha az adóalany az adónak megfelelõ összeget nem fizeti meg, ahhoz hasonlóan kell eljárni, mintha a díj egy részével marad adós.

Viszonylag ritka, hogy a díjat nem pénzben teljesítik ,de a viszonylag csekély számú esetre is rendezni kell az adófizetés szabályait.

a 155. -hoz

A tárgyi és személyi adómentességek köre a nemzetközi gyakorlatban adóztatott biztosítások körén túlnyúlik, mert hazai viszonyainkra tekintettel. mentesíti az élet-, nyugdíj és baleset- és betegségbiztosításokat. Így az életbiztosítások adóztatását más tõkejövedelmek adóztatásával összhangban kell hosszabb távon kezelni. Az életbiztosítások megtakarítási-befektetési jellege és a jövedelemadó kedvezmények miatt is indokolt e biztosítások mentesítése.

Az esetleges jogbizonytalanság elkerülésére, fõként az elnevezésbeli hasonlóság miatt nevesítetten mentesíti a Javaslat a társadalombiztosítást, a kötelezõ magánnyugdíjpénztárnak és az önkéntes kölcsönös biztosító pénztáraknak fizetett díjat. A mentességek indokolatlan megkülönböztetést nem tartalmaznak, azaz szervezetsemlegesek.

a 156. -hoz

A Javaslat az adókulcsot differenciáltan határozza meg az egyes biztosítástípusokra. Figyelembe kell venni a biztosítási szféra sajátságos magyar viszonyait. A biztosítási kényszer és az érintettek igen eltérõ teherviselõ képessége miatt a gépkocsik kötelezõ felelõsségbiztosítása esetén alacsonyabb adómértéket célszerû érvényesíteni annak ellenére, hogy a nemzetközi gyakorlatban erre a körre az átlagosnál magasabb adókulcsot is alkalmaznak. Mindezeket figyelembe véve mérsékelt, kedvezményes kulcs vonatkozik a kötelezõ gépjármû-felelõsségbiztosítás díjára, amely igen csekély összeggel növeli a gépjármûvek üzembentartóinak adóterheit. A mentességekkel és a kedvezményekkel nem érintett biztosítástípusok díja után a proporcionális jellegû, "normál" adókulcsot kell alkalmazni.

A vagyonbiztosítások célja az esetleges káresemény hatásának enyhítése, addig az életbiztosítások emellett befektetési célokat szolgálnak.

a 157. -hoz

A biztosítási adó alanya a díj fizetésére kötelezett természetes vagy jogi személy, illetve egyéb szervezet. Más adóbeszedéssel megállapított adókhoz hasonlóan a fizetésre kötelezettek közvetlenül nem kerülnek kapcsolatba az adóhivatallal. A biztosítókat terheli az adóbeszedési kötelezettség.

A (3) bekezdés rendelkezése fõként az illegális tevékenységek esetében, esetleg a biztosító mulasztása esetére érvényesíteni kívánja az adókötelezettséget, megakadályozandó az adókijátszást vagy adóelkerülést. Természetesen az adókötelezettség rögzítése az adójogban érvényesülõ alapelvnek megfelelõen nem teszi törvényessé a mûködést, és nem zárja ki a különbözõ szankciók alkalmazását.

a 158. -hoz

Az adóalany által már befizetett adó visszatérítése fõként díjvisszatérítés (pl. casco bonus) kapcsán fordulhat elõ. Az adóvisszatérítés intézményét több adónál (pl. személyi jövedelemadó) is felhasználja hatályos jogunk. Az adóvisszatrérítést a személyi jövedelemadónál alkalmazott munkáltatói elszámoláshoz hasonlóan rendezi. Az adóvisszatérítésre a Javaslat a legegyszerûbb adótechnikát alkalmazza, lehetõség szerint a visszatérítésnél is elkerülve azt, hogy a biztosított külön bevallással és igazolások beszerzésével közvetlenül az adóhatóságnál kényszerüljön a túlfizetés igénylésére. A kivételes esetként elõforduló, önadózással teljesített adó visszatérítését is természetesen csak a támogatás igénylés általános, az adózás rendjében rögzített szabályai szerint lehet kérni.

a 159-160. -okhoz

A biztosítási adó anyagi jogi rendelkezései mellett az adókötelezettség teljesítésének alaki, eljárási feltételeit is szabályozni kell. Az adózás rendjének általános szabályai ebben az esetben is érvényesülnek, de néhány sajátosságot külön kell szabályozni, fõként azért, mert a központi adók körében adórendszerünk az adóbeszedést eddig nem alkalmazta. Az eljárási kötelezettségek alól a díjfizetésre kötelezetteket a Javaslat gyakorlatilag felmenti, hasonlóan a helyi idegenforgalmi adónál ismert megoldáshoz.

Az eljárási kötelezettségeket - beszedés, nyilvántartás, bizonylat-kiállítás, megállapítás, bevallás, befizetés - a biztosító teljesíti, rendszerint saját kötelezettségeivel együtt. A biztosítók az általuk beszedett adót havonta, a tárgyhónapot követõ 20. napjáig vallják be és fizetik be.

Más fogyasztást terhelõ, tárgyi jellegû adókhoz hasonlóan az adó megfizetés mérséklésére, részletfizetésre vagy fizetési halasztásra nincsen lehetõség.

Harmadik rész

Az adózás rendjérõl szóló 1990. évi XCI. törvény módosítása

a 161. -hoz

A társaságok és más szervezetek átalakulása, továbbá a jogutódlás egyéb eseteit az adózás rendje ma is rendezi legalábbis egyes vonatkozásokban. E rendelkezések közül legfontosabb az, hogy a jogutódok jelentõs része az adó megfizetésére kötelezettek közé tartozik [Art. 25. (2) bekezdés], azaz helytállásra köteles a jogelõd tartozásáért. Az adóigazgatási gyakorlatban azonban egyre gyakrabban bizonytalan helyzetek sora alakult ki abban a tekintetben, hogy a jogutód jogosult-e az adózói jogok gyakorlására, illetve a fõ kötelezettségen (adófizetés) kívül terhelik-e más kötelezettségek.

Egyes vonatkozásokban a polgári jogi rendelkezések is megfelelõ megoldást nyújtanak, de ezek csak a fõkötelezettséggel összefüggésben nyújthatnának megoldást. Az új rendelkezés nem teremt külön adójogi jogutódlást, mint amely független lenne a "magánjogi jogutódlás" intézményétõl, hanem az adójogi rendelkezések teremtik meg az adózói anyagi jogi jogosultságok gyakorlásának lehetõségét, teszik egyértelmûvé a kötelezettségek terjedelmét, ideértve egyes adójogi jog-következményeket. A Javaslat valamennyi adó tekintetében általános érvénnyel rendezi az adójogi jogutódlást, de az egyes adótörvények (pl. áfa törvény) ehhez képest speciális rendezést is tartalmazhatnak sajátosságaiknak megfelelõen.

A Javaslat a gazdasági társaságokról szóló törvénnyel összhangban rendezi a többes jogutódlás esetén követendõ szabályokat. Az adójogi rendelkezések sajátosságaiból fakad az adózói egyetemlegesség szabályának háttérszabályként való megteremtése, amelyre akkor kerül sor, ha kötelezettségeiket vagyonarányosan nem teljesítik önkéntesen. Az adózói jogok közül a vagyonarányos joggyakorlás természetesen csak az anyagi jogi jogosultságokra vonatkozik, mert az eljárási jogosultságok többségére egymástól függetlenül is jogosultak (pl. iratbetekintés).

a 162. -hoz

A jelenlegi szabályozás szerint a bankszámla nyitásra kötelezett adózónak bankszámlái számát a megnyitást követõ 15 napon belül közölnie kell az adóhatósággal, de adózót semmi sem készteti arra, hogy számlanyitási kötelezettségét az adóköteles tevékenység megkezdését követõen rövid idõn belül teljesítse. Az elsõként megnyitott bankszámlának az adószám közlésétõl számított 15 napon belüli bejelentési kötelezettsége elõírásával a Javaslat - közvetett úton - lehetõvé teszi a bankszámla nyitási kötelezettség teljesítésének kikényszerítését. A bankszámla megnyitásának az errõl szóló kormányrendelet szerint ugyan nincsen önálló jogkövetkezménye, de ezáltal az adózó megsérti a bejelentési kötelezettségét, aminek viszont van mulasztási bírság kiszabását lehetõvé tévõ tényállása a törvény 74. -ában.

a 163. -hoz

A járulékigazgatási reform részeként a járulékbeszedéssel összefüggõ bejelentési kötelezettséget célszerû az Art.-ben szabályozni. Ez a járulékfizetésre kötelezett személyek számára nem jelenti nagyobb adathalmaz bejelentésének kötelezettségét, mivel a járulékfizetési kötelezettséggel összefüggésben bejelentendõ adatok nem térnek el az adókötelezettséggel összefüggésben bejelentendõktõl. A kizárólag egészségügyi szolgáltatásra jogosult magánszemély biztosítási kötelezettségének bejelentésére jelenleg a Tbj. tartalmaz elõírást, a Javaslat ezt csak átemeli az Art.-be. Új eleme a szabályozásnak az, hogy az említett magánszemélyek járulékfizetési kötelezettségét az adóhatóság írja elõ, továbbá az is, hogy az ilyen járulékfizetõknek is rendelkezniük kell adóazonosító jellel.

a 164. -hoz

Az adókötelezettséget eredményezõ visszterhes ingatlan-átruházás esetén az ügyletrõl, illetõleg a vevõrõl és az eladóról a földhivatal szolgáltat adatot az illetékhivatalhoz, s ez utóbbi az állami adóhatósághoz. Az adatszolgáltatás hasznosíthatósága e gyakran nagy értékû ügyletekkel összefüggésben is attól függ, hogy az adóköteles jövedelmet szerzõ magánszemély megbízhatóan azonosítható legyen s így az adóbevallásának adatai az adatszolgáltatással összevethetõk legyenek. A hatalmas mennyiségû adóadatnak a fentieknek megfelelõ felhasználhatóságát az adóazonosító jel kötelezõ használata biztosítja. A földhivatal - ahol az adózó a visszterhes ingatlan-átruházásról bejelentési kötelezettségét teljesíti - természetesen nem adóhatóság, ezért az adóazonosító jel, vagy az annak képzéséhez szükséges adatok hiánytalan rendelkezésre bocsátását a hatályos szabályok alapján nem tudja kikényszeríteni. Az elõbbiekre tekintettel a Javaslat elõírja, hogy a bejegyzési kérelmet a földhivatalnak a hiánypótlásig vissza kell utasítania, s ezzel bírhatók rá elsõsorban a bejegyzési ügyekben eljáró ügyvédek, hogy a kérelmet az elõírt adattartalommal terjesszék elõ.

a 165. -hoz

Az Art. hatályos szabályai szerint az általános forgalmi adó alanya, ha egyes, az általános forgalmi adóról szóló törvényben biztosított választási jogosultságával a törvényi feltételek hiányában élt, bejelentését az elõzõ adóévre vonatkozó bevallásával egyidejûleg, az adóév elsõ napjára visszamenõen módosíthatja. A szabályozásban korábban bekövetkezett változások miatt az áfa alanyok többsége nem kötelezett éves adóbevallásra, ezért esetükben a hibás bejelentés módosításának határidejét az adóév utolsó hónapjáról, negyedévérõl adott bevallás beadásával egyidejûleg állapítja meg a Javaslat.

a 166. -hoz

Az elõzõ évi módosítás során elfogadott szigorítás szerint a munkáltató, illetve az adóköteles jövedelem kifizetõje a kifizetést megtagadja, ha a magánszemély az adóazonosító jelét nem közli. Az adóazonosító jel a munkáltató, kifizetõ adatszolgáltatási kötelezettsége teljesítéséhez szükséges, indokolatlan tehát a kifizetést abban az esetben is tiltani, amikor a törvény az egyébként adóköteles jövedelemmel összefüggésben adatszolgáltatási kötelezettséget nem ír elõ. A Javaslat megszünteti az említett indokolatlan tilalmat. A magánszemély adóazonosító jelét kizárólag akkor köteles közölni az adatszolgáltatásra kötelezett személlyel, ha e személyt a kifizetéssel, igazolás kiállítással összefüggésben adatszolgáltatási kötelezettség ténylegesen terheli. Így elkerülhetõ a jogbizonytalanság, hogy például az adókötelezettséget ritkán eredményezõ ingó, ingatlan vételárat juttató kifizetõket terheli-e az adóazonosító jel megszerzésének kötelezettsége vagy sem. A Javaslat egyértelmûvé teszi, hogy a magánszemély azonosító jelét csak abban az esetben kell az adóköteles jövedelmet juttatónak beszereznie (megkövetelnie), ha ezt az adatszolgáltatás során hasznosítja is.

a 167. -hoz

A személyi jövedelemadóról szóló törvény lehetõvé teszi, hogy a magánszemélyt megilletõ, de az általa igénybe nem vehetõ családi kedvezményt a vele együtt élõ házastársa érvényesítse. Ahhoz, hogy ezt a házastárs megtehesse, rendelkeznie kell az igénybe nem vett családi kedvezmény összegét igazoló bizonylattal. A magánszemélyt megilletõ, de az általa igénybe nem vehetõ családi kedvezmény összegét - a Javaslat szerint - a munkáltatói adómegállapítás esetében a munkáltató állapítja meg és azt az adómegállapításról adott igazoláson tünteti fel.

a 168. -hoz

A Javaslat a járulékmegállapítás jellemzõ módjaként az önadózást határozza meg, azaz a járulékot az adózó maga állapítja meg, vallja be és fizeti meg. A magánszemélyt azonban nem terheli nyugdíj- és egészségbiztosítási járulék megállapítási kötelezettség, ha járulékköteles jövedelme munkáltatótól, kifizetõtõl származik tekintettel arra, hogy ebben az esetben a járulékot a munkáltató, a kifizetõ vonja le, és a rá vonatkozó szabályok szerint bevallja és megfizeti. A magánszemély - figyelemmel a járulékfizetés felsõ határára, valamint a többes jogviszony esetén alkalmazandó különös járulékmegállapítási szabályokra is - a munkáltatónál, a kifizetõnél a kifizetést megelõzõen nyilatkozhat arról, hogy a kifizetést járulékkötelezettség nem terheli. A nyilatkozat mellé igazolást is csatolni kell. A magánszemély nyilatkozata az adóbevallással egyenértékû. Ha a magánszemélytõl - pl. a többes jogviszonya alapján - több járulékot vontak le, mint ami a "járulékplafon" miatt megengedett, a Javaslat szerint a jövedelemadó bevallásban is visszaigényelhetõ, feltéve, hogy a különbözetet a magánszemély a foglalkoztatójával nem számolta el.

Hasonlóan a levont jövedelemadóhoz, jövedelemadó-elõleghez, a kifizetõ, munkáltató által tévesen megállapított járulékot, mivel az a kifizetõ, munkáltató adóbevallásában szerepel, a kifizetõ, munkáltató helyesbítheti önellenõrzéssel. A magánszemély akkor helyesbítheti önellenõrzéssel a tõle levont járulékot, ha a járulék levonásának mellõzését kérõ nyilatkozatot jogszerûen nem tehetett volna. A költségvetésbõl gazdálkodó szervek nettó finanszírozási rendszerének sajátosságaira tekintettel a Javaslat lehetõvé teszi, hogy e meghatározott adózói körben a járulékok bevallása, befizetése külön jogszabály szerint történhessen.

a 169. -hoz

A hatályos szabályozás szerint a munkáltató, a kifizetõ a levont adóelõleget, a megállapított adót saját adóbevallása keretében vallja be, de ha adóbevallásra egyébként nem kötelezett, az általa levont adóról, adóelõlegrõl és a megállapított jövedelemadó különbözetérõl külön adóbevallást tesz. A Javaslat a munkáltató, a kifizetõ említett bevallási kötelezettségét kiterjeszti a járulékra is.

A hatályos szabályozás talaján a bírói gyakorlatban is elõfordult az a jogértelmezés, amely szerint az utólagos adómegállapításnál az ellenõrzés megkezdését követõen benyújtott adóbevallást is figyelembe kell venni. E jogértelmezés lényegében kizárná az adóhiány megállapítását, és ezzel együtt az adóbírság szankció alkalmazását, melynek következtében a jogsértõ adózói magatartás kifizetõdõvé válhat. A Javaslat az említetteket megelõzendõ az ellenõrzés megkezdését követõen tiltja az elmulasztott bevallás pótlását.

a 170. -hoz

A Javaslat a számviteli szabályokkal összhangban egyértelmûvé teszi a bevallási kötelezettségeket a gazdasági társaságok egyes "létszakaszaihoz", az elõtársasági formában való mûködéshez kapcsolódóan. A módosítás ésszerûsíti a havi, negyedéves, illetve éves elszámolású adókkal kapcsolatos kötelezettségek teljesítését. A szabályozás kiegészítése biztosítja azt is, hogy a cégbejegyzés napjával létrejövõ gazdasági társaság a bejegyzés napját megelõzõ nappal minden, az elõtársaságot terhelõ fizetési kötelezettséggel elszámoljon, és így a zárómérlegében szereplõ adatok a társaság vagyoni viszonyait a valóságnak megfelelõen tükrözze.

a 171. -hoz

Az áfa-visszaigénylés lehetõsége a visszaélésre törekvõk körében változatlanul az érdeklõdés középpontjában áll, érzékeny veszteséget okozva ezzel a központi költségvetésnek. A visszaélések megelõzésére - változatlan szabályozási feltételek mellett - az ellenõrzések számának növelése lehet hatékony eszköz, ez azonban beleütközik az adóhatóság kapacitáskorlátaiba. Az általános forgalmi adóról szóló törvény javasolt módosítása azt eredményezi, hogy csökken a visszaigénylést tartalmazó adóbevallások száma. Az áfa kiutalására rendelkezésre álló határidõnek a Javaslatban szereplõ 45 napra történõ meghosszabbítása következtében a kiutalás elõtti ellenõrzésre is hosszabb idõ áll rendelkezésre, s így változatlan ellenõrzési kapacitás mellett is magasabb ellenõrzöttségi szint érhetõ el. Vitathatatlan tény, hogy a javasolt szabályozás - a jelenlegi helyzethez képest - a vállalkozások egy részénél likviditási nehézségeket okozhat. A szabályozás változása okozta likviditási nehézségek azonban még belül vannak azon a mértéken, amelyhez egy életképes vállalkozásnak a gazdálkodási környezet szokásos mértékû változékonyságával összefüggésben egyébként is tudnia kell alkalmazkodni. A Javaslat a kis- és középvállalkozások helyzetét nem érinti, mert a kiutalási határidõ csak abban az esetben hosszabbodik meg, ha a visszaigényelt forgalmi adó bevallásonként a 200 ezer forintot meghaladja.

A hatályos szabályozás a költségvetési támogatás kiutalására abban az esetben is 30 napos határidõt ír elõ, amikor a kiutalandó összeget az adózó nem az önadózás szabályai szerint igényli, hanem azt pl. külföldi vállalkozás esetében a nagyobb adókockázat mellett az adóhatóság adóigazgatási eljárás keretében állapítja meg. Az ilyen kiutalásoknál a szükséges ellenõrzés miatt az adóhatóság az említett határidõt nem tudja betartani, tekintettel a jogorvoslat lehetõségére is, ezért felróható késedelem hiányában is késedelmi kamatot kell fizetnie. A Javaslat ezért ezekben az esetekben a kiutalás határidejét a kiutalás jogossága kérdésében hozott határozat jogerõre emelkedésétõl rendeli számítani.

E mellett a Javaslat egy új - az adóhatóság kamatfizetési kötelezettsége nélküli - eltérõ határidõ számítást állapít meg, ha a kiutalás elõtti ellenõrzés elhúzódása az adózó érdekkörén belüli, fel nem róható okra vezethetõ vissza (pl. betegség, külföldi tartózkodás).

A késedelmes kiutalás esetén az elõzõekben említetteken túl az ellenõrzés a kiutalás határidejét nem módosítja, és az adóhatóság csak akkor nem fizet kamatot, ha az igénylés több mint 50 százalékban jogosulatlan. Figyelemmel az Art. 11/A. (5) bekezdésének módosítására is, a mentesítõ körülményt szükséges kiegészíteni a kiutalás technikai jellegû akadályozásával, pl. a bankszámla megnyitásának elmulasztásával.

a 172. -hoz

A pénzforgalomról és a bankhitelrõl szóló 39/1984. (XI. 5.) MT rendelet az adózók meghatározott körét bankszámlanyitásra kötelezi. Amennyiben az adózó nem tesz eleget bankszámlanyitási kötelezettségének, az adózót megilletõ összeget az adóhatóság a hatályos rendelkezések alapján pénzintézet, posta útján fizeti ki. Az adózót így gyakorlatilag nem éri hátrány, amiért nem teljesítette bankszámlanyitási kötelezettségét, ezért a kötelezõ elõírás ellenére a jövõben sem nyit bankszámlát. E szabályozási következetlenség megszüntetése érdekében - összhangban az Art. 11/A. (5) bekezdésének módosításával - a Javaslat elõírja, hogy az adóhatóság a bankszámlanyitásra kötelezett adózót megilletõ összeget kizárólag az adózó bankszámlájára történõ átutalással teljesítheti.

Az adózók az õket megilletõ összeg kiutalását bevallásukban esetenként - harmadik személlyel szemben fennálló tartozásuk rendezése érdekében - e harmadik személy részére kérik teljesíteni. Ezekben az esetekben az adóhatóság elszakadva az eredeti adójogi jogviszonytól az adózó szerzõdéses tartozását egyenlíti ki, amely összeférhetetlen az adóhatóság adóztatási tevékenységével. Ezért a Javaslat rendelkezik arról, hogy az adóhatóság az adózót megilletõ összeget csak az adózó, illetõleg meghatalmazottja részére fizetheti ki.

a 173. -hoz

Az Art. 29. -ának (2) bekezdése szerint a helyi adókat és más, törvény alapján az önkormányzathoz fizetendõ adókat és adójellegû kötelezettségeket az önkormányzat által meghatározott adószámla javára kell megfizetni. Az adó adónkénti, a megfelelõ adószámlára történõ megfizetését a törvény csak az állami adóhatóság által nyilvántartott adókra írja elõ.

Az önkormányzatok a hatályos szabályok alapján külön adóbevételi számlát csak az iparûzési adó és a gépjármûadó nyilvántartására vezetnek, míg az önkormányzatot megilletõ többi helyi adó befizetése egy számlára történik. Az önkormányzati adóhatóság a bírságot, a késedelmi pótlékot ugyanezen számlákon tartja nyilván. Ez a számlavezetési rend - különösen az egyéb helyi adók tekintetében - áttekinthetetlenné teszi a befizetések nyilvántartását, nem állapítható meg, hogy az egyes befizetések mely kötelezettségekhez kapcsolódnak.

A Javaslat ezért az önkormányzatok számlavezetésére vonatkozó speciális szabályt elhagyja a törvény szövegébõl és csak az illetékekre vonatkozó indokolt eltérés lehetõségét hagyja meg.

a 174. -hoz

A járulékbeszedés integrációja kapcsán szükséges rendelkezni arról, hogy az Egészségbiztosítási Alap, illetõleg a Nyugdíjbiztosítási Alap javára teljesítendõ befizetéseket az állami adóhatóság külön számlákon tartja nyilván. Ezzel elkerülhetõvé válnak azok a viták, amelyek az Alapok kezelõi között merülhetnek fel a tekintetben, hogy az önkéntes járulékfizetés elmaradásakor lefolytatott ellenõrzések és behajtási eljárások nyomán utóbb megállapított fizetési kötelezettségbõl származó bevételek milyen arányban illessék meg a jogosultakat.

Az Art. 32. -ának (5) bekezdése szerint az adózó bevallásában rendelkezhet arról, hogy az igényelt költségvetési támogatást az adóhatóság a támogatás esedékessége napjával azonos határidejû adó megfizetésére számolja el. A Javaslat szerint az adóhatóság az adózó rendelkezése alapján a támogatást nem csak a támogatás esedékessége napjával azonos határidejû, hanem más esedékességû adókra is elszámolhatja.

Amennyiben az adóhatóság az adózó rendelkezése alapján a támogatást az adózó által megjelölt adó megfizetésére számolja el, a hatályos rendelkezések szerint a költségvetési támogatás kiutalása, illetõleg az adó megfizetése idõpontjának a támogatás esedékessége napját kell tekinteni. E szabály alapján ha az adózónak van egy február 20-án esedékes adófizetési kötelezettsége, melyet nem teljesít, ugyanakkor jogosult egy február 20-ai esedékességû támogatásra, melyet azonban csak késõbb igényel és kéri elszámolni a február 20-ai esedékességû adójára, úgy kell tekinteni mintha adófizetési kötelezettségének az esedékességkor eleget tett volna. Ezért a Javaslat kimondja, hogy a költségvetési támogatás kiutalása, illetõleg az adó megfizetése idõpontjának az igénylés (bevallás) benyújtása, de legkorábban a támogatás esedékessége napját kell tekinteni.

a 175. -hoz

Az Art. 35. -ának (1) bekezdése - a vállalkozó részére e minõségében teljesített kifizetések kivételével - az önadózó magánszemély bevételérõl, a levont adóelõlegrõl, adóról, a kifizetéskor figyelembe vett bevételcsökkentõ tételekrõl, valamint az adóelõleget csökkentõ tételekrõl csak a munkáltatót kötelezi az elszámolási évet követõ január 31-ig összesített igazolás kiadására. A kifizetõk a kifizetéskor teljesítendõ bizonylat kiállítási és adási kötelezettségüknek gyakran nem tesznek eleget, ugyanakkor vannak kifizetõk, akik/amelyek a kifizetéskor kiállított és átadott bizonylat mellett az év végét követõen összesített igazolást is készítenek. A bizonylat kiállítási rend áttekinthetõbbé tétele érdekében a Javaslat a munkáltatók kötelezettségével egyezõ módon a kifizetõket is kötelezi összesített igazolás kiállítására, mely megkönnyíti az önadózó magánszemélyek adókötelezettségeinek teljesítését.

Amennyiben a magánszemélynek nincs a családi kedvezmény összegének érvényesítéséhez elegendõ adója, akkor - a személyi jövedelemadóról szóló törvény 40. -ának (6) bekezdése alapján - a családi kedvezmény nem érvényesített részét, illetõleg egészét a magánszeméllyel együttélõ házastárs veheti igénybe. A Javaslat az Art. 35. (1) bekezdésének kiegészítésével a családi kedvezmény igénybevételének módját határozza meg.

a 176. -hoz

A hatályos rendelkezések alapján az adózók bizonylataikat az eredeti (papíralapú) formájukban kötelesek megõrizni. Ez az elõírás amellett, hogy az idõ múlásával kezelhetetlen mennyiségû bizonylat õrzési, tárolási kötelezettségét eredményezi, kizárja a fejlett technika által biztosított, korszerû iratmegõrzési módok alkalmazását. A Javaslat ezért a szükséges garanciák elõírása mellett - az állami adóhatóság engedélyéhez kötötten - lehetõvé teszi, hogy az adózók bizonylataikat elektronikus vagy optikai adathordozón õrizzék meg, s errõl reprodukálhassák az ellenõrzés által megkövetelt példányokat.

a 177-178. -okhoz

A járulékbeszedés integrációjával összefüggésben a Javaslat rendezi az állami adóhatóság, az Állami Pénztárfelügyelet, a Nyugdíjbiztosítási Alap, valamint az Egészségbiztosítási Alap kezelõje közötti adatszolgáltatás, illetõleg tájékoztatás rendjét. Az adatvédelmi törvény elõírásaival összhangban csak a törvényben meghatározott célokhoz kötötten kerülhet át az APEH adatbázisából az adat az ellátást folyósító szervekhez és megfordítva.

a 179. -hoz

A Javaslat az Adó- és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatal területi szervére vonatkozó hatásköri szabályokat kiegészíti. A hatályos Tbj. elõírások szerint a magánnyugdíjpénztárak megkeresése alapján az APEH járulékigazgatóságainak a feladata a munkáltatók, kifizetõk ellenõrzése, ha a tagdíjbevallások hiányosak vagy a befizetési kötelezettséget nem teljesítik pontosan. A járulékigazgatóság megszûnésével az APEH feladatkörét kell kiegészíteni a tagdíjakkal kapcsolatos feladatokkal.

a 180. -hoz

A külföldiek magyarországi befektetéseirõl szóló törvény módosítása következtében meghatározott körben külföldi székhelyû vállalkozás fióktelep alapítása nélkül is folytathat Magyarországon gazdasági tevékenységet. A Javaslat - a kizárólagos illetékesség külföldi adózókra vonatkozó hatályos szabályaihoz igazodva - a fióktelepnek nem minõsülõ telephelyen gazdasági tevékenységet végzõ külföldi vállalkozások adóügyeiben kizárólagos illetékességgel az APEH Észak-budapesti Igazgatóságát ruházza fel.

Az Art. elfogadása napjától, elsõsorban védelmi és biztonságpolitikai érdekekre hivatkozással a fegyveres erõk és a rendvédelmi szervek alkalmazottainak adóügyeit - természetesen csak azokat, amelyek az APEH hatáskörébe tartoznak - a Fõvárosi, majd pedig a Hivatal Észak-budapesti Igazgatósága kizárólagos illetékessége alá utalta. Az adatok biztonsága, továbbá az összeférhetetlenségi helyzetek kialakulásának megakadályozása megköveteli, hogy az APEH alkalmazottaira is ennek az egy Igazgatóságnak legyen hatásköre. Az APEH alkalmazottainak bérszámfejtése egyébként is központosított, így igazgatás-szervezési szempontból is egyszerûbb, ha az önadózó alkalmazottak bevallásának feldolgozása, ellenõrzése is ehhez közeli, központi helyen történik. A Javaslat ennek megfelelõen egészíti ki az Észak-budapesti Igazgatóság feladatkörét.

a 181. -hoz

Az adó- és járulékbeszedés integrációja 2000. január 1-jétõl nem érinti a magánnyugdíjpénztárak javára teljesítendõ befizetések és bevallások szabályait. A Javaslat alapján azonban az állami adóhatóság évente egyszer a pénztárakat is köteles ellenõrizni a tekintetben, hogy a tagdíjbevételek védelme érdekében a törvényben elõírt feladataiknak eleget tettek-e. A járulékfizetési morál és fegyelem a tagdíj-befizetések esetében is megkérdõjelezhetõ, a levont, de a pénztárnak bevallani, befizetni elmulasztott tagdíj a magánszemély nyugdíjfedezetét közvetlenül veszélyezteti, ezért indokolt az állam ellenõrzési kötelezettségét ezen a területen erõsíteni.

a 182. -hoz

A hatályos szabályozás szerint a próbavásárlás, illetve a leltárellenõrzés esetén az ellenõrzés akkor is megkezdhetõ, ha az adózó alkalmazottja van jelen, alkalmazottnak tekintve azt magánszemélyt is, aki az üzletben árusít. Próbavásárlásra, leltárellenõrzésre olyan esetekben is szükség van, amikor az elárusító hely nem felel meg az "üzlet" jogszabályban meghatározott kritériumainak, s ilyenkor az értékesítésben személyesen közremûködõ alkalmazotti mivolta - akinek jelenléte feltétele az ellenõrzés megkezdésének - nem vélelmezhetõ. A Javaslat mindezekre figyelemmel nem az üzletben történõ árusítást, hanem a vállalkozás javára az értékesítésben történõ személyes közremûködés tényét tekinti olyannak, amely mellett az ellenõrzés e speciális formái lefolytathatók. A nyugta-, számlaadási kötelezettség elmulasztása szempontjából indifferens, hogy a mulasztást üzlethelyiségben vagy azon kívül (pl. közterületen) követik el.

a 183. -hoz

A Javaslat az egységesség, a ma indokolatlan különbségek megszüntetése érdekében a mulasztási bírság szabályok módosításával az elvárhatósági, s egyben a szigorúbb megítélés választóvonalát a magánszemélyek, illetve az egyéb adózók között húzza meg. Ezzel egyidejûleg az évek óta változatlan bírságtételeket a bejelentkezés késedelme, illetve elmulasztása esetén - a nem magánszemély adózók tekintetében - a kétszeresére emeli, és a jogkövetõ magatartás kikényszerítése eszközeként bõvíti a legsúlyosabb megítélés alá esõ mulasztások körét.

a 184. -hoz

Az adóhatósági határozatok kézbesítését és ennek következtében a határozat végrehajtását számos esetben hiúsítja meg az, hogy az adózó, vagy a mögöttes felelõs nem hajlandó átvenni a kipostázott határozatot, nem keresi a küldeményt a postán. Az Art. jelenleg hatályos szabályai szerint, ha az adóigazgatási eljárásban hozott határozat kézbesítése sikertelen, a határozatot az adó megfizetésére kötelezhetõ személlyel kell közölni, ennek hiányában ügygondnokot kell kijelölni. Az Áe. 18. (4) bekezdése alapján csak az ismeretlen helyen tartózkodó ügyfél esetében lehetséges ügygondnok kijelölése, a jelzett esetekben erre értelemszerûen nincs mód. Az adóhatósági határozat viszont csak akkor végrehajtható, ha azt az adózó vagy az adó megfizetésére kötelezett személy, illetve az ügygondnok átvette és jogerõre emelkedett. E szabály betartására az állampolgári jogok országgyûlési biztosa is felhívta a figyelmet.

A Javaslat az ellentmondást oly módon oldja fel, hogy azokban az esetekben is kézbesítettnek minõsíti a határozatot, ha a címzett az átvételt megtagadja vagy a postai kézbesítés másodszori megkísérlését követõen a határozatot nem veszi át, és a posta azt visszaküldi az adóhatóságnak.

a 185. -hoz

A hatályos szabályozás a részletfizetés, fizetési halasztás engedélyezésének lehetõségébõl kizárja azokat az adókat, elõlegeket, amelyek valójában nem a tartozást felhalmozó kifizetõt, adóbeszedésre kötelezettet terhelik. Rajtuk ezek a pénzek - törvényes eljárást feltételezve - csak átfutnak. A magánszemélyek jövedelmébõl levont, de a magánszemélyt terhelõ járulékok e tekintetben az adóelõleghez hasonlítanak. Ezért a Javaslat a fizetési könnyítés tárgyi korlátját kiterjeszti a kifizetõ által a magánszemélytõl levont járulékokra is. A levont jövedelemadóhoz, jövedelemadó elõleghez, illetve a beszedett helyi adóhoz hasonlóan a levont járulék meg nem fizetése is olyan jogellenes kifizetõi magatartás következménye, amely kizárja a méltányosság alkalmazását.

a 186. -hoz

A magánszemély adótartozása az Art. 82. (1) bekezdése szerint akkor mérsékelhetõ, ha annak megfizetése vagy a megfizetés kikényszerítése veszélyezteti a magánszemély és a vele közös háztartásban állók megélhetését. Az Art. járulékokra vonatkozó különös szabályai - a Javaslat szerint hatályon kívül helyezett 96/B. - a járuléktartozást kizárták a mérséklés, elengedés lehetõségébõl. A Javaslat az adó- és járuléktartozás különbségét e tekintetben megtartja, ezért a kivételt a 82. -ban említi meg.

a 187. -hoz

A bírósági végrehajtásról szóló törvény az ingatlanárveréssel kapcsolatban rendelkezik arról, hogy ha az elsõ árverés sikertelen volt és a második árverésen az ingatlant alacsonyabb áron adták el, mint amelyet az elsõ árverésen a korábbi árverési vevõ felajánlott, akkor a különbözetet a korábbi árverési vevõ köteles a végrehajtást foganatosító bíróság végzése alapján megtéríteni. A Javaslat az egyszerûsítés és az egyértelmûség jegyében kimondja, ha az adóhatóság kötelezi az árverési vevõt a vételár-különbözet megfizetésére, mit kell végrehajtható okiratnak tekinteni. Ezzel egyfelõl tisztázottá válik, hogy ilyen esetben az adóhatóság a kiesõ adóbevétel megítéléséért nem fordul bírósághoz, másfelõl a határozatban foglalt követelést adóként szedi be.

a 188. -hoz

Az adózók egy része oly módon próbál jogosulatlan adóelõnyhöz jutni, hogy az adó megállapításához való jog elévülése napját megelõzõ napokban nyújt be többnyire nagy összegû támogatási igényt (negatív kötelezettséget) tartalmazó adóbevallást és kezdeményezi az összeg kiutalását. A Javaslat az elévülési idõ meghosszabbításával lehetõséget ad az adóhatóságnak arra, hogy ezekben az esetekben a szükséges ellenõrzést lefolytathassa.

a 189. -hoz

Az Art. 96. -a az adóhatóságok feladatává teszi az adókötelezettségek teljesítéséhez szükséges nyomtatványok rendszeresítését. Elvileg nem kizárt, hogy a mintegy háromezer önkormányzati adóhatóság mindegyike más és más nyomtatvány használatára kötelezze az adózókat. A Javaslat ezért a pénzügyminiszternek ad felhatalmazást arra, hogy egységesíthesse az önkormányzati adóhatóságok által rendszeresített nyomtatványok tartalmát.

a 190. -hoz

Az Art. 97. -a tartalmazza az egyes fogalmak meghatározását, melyek értelmezõ rendelkezésként is funkcionálnak. A j) és k) pontok a járulékbeszedés integrációjával összefüggésben kiegészítik a kifizetõ, illetõleg a munkáltató fogalmakat. Ezeket a törvény elsõsorban mint a magánszemélyek jövedelmének forrását határozza meg, és a fogalom hatálya alá tartozók teljesítik azokat a kötelezettségeket, melyeket a törvények a kifizetett jövedelmekkel kapcsolatban elõírnak (pl. adómegállapítás, levonás, bevallás, megfizetés). A Tbj. a járulékalapokat képezõ jövedelmek forrásaként, illetõleg a járulékokkal kapcsolatos kötelezettségek címzettjeként jellemzõen a foglalkoztató megjelölést használja. Annak érdekében, hogy az adózással, illetõleg a járulékbeszedéssel kapcsolatos feladatokat a kifizetõk és a munkáltatók egyként magukra értsék, a kifizetõ és a munkáltató fogalmát a Javaslat kiegészíti, és kimondja, hogy a járulékkötelezettségekkel összefüggésben kifizetõnek, illetõleg munkáltatónak kell tekinteni a Tbj.-ben a foglalkoztató gyûjtõfogalma alá tartozó szervezeteket és személyeket is.

Az elõzõ évi törvénymódosítás a kiemelt súlyú jogsértések közé emelte az igazolatlan eredetû áru forgalmazását, illetõleg a be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatását. Az adóhatóság tapasztalatai szerint az egyértelmû jogalkalmazás érdekében célszerû e két fogalmat a törvényben definiálni. A Javaslat az Art. értelmezõ rendelkezései közé helyezi a két új definíciót, ezzel hatályon kívül helyezve olyanokat, melyek meghatározására a jogfejlõdés következtében már nincs szükség.

NEGYEDIK RÉSZ

I. fejezet

A Munka Törvénykönyvérõl szóló 1992. évi XXII. törvény módosítása

a 191. -hoz

A Javaslat a táppénz megfizetésének kötelezettségével összefüggésben kötelezi a foglalkoztatót, a társas vállalkozást és az egyéni vállalkozót arra, hogy a munkavállaló munkaviszonyának megszûnésekor igazolja az adott évben igénybevett táppénz idõtartamát.

II. fejezet

Az alkalmi munkavállalói könyvvel történõ foglalkoztatásról és az ahhoz kapcsolódó közterhek egyszerûsített befizetésérõl szóló 1997. évi LXXIV. törvény módosítása

a 192. -hoz

Az alkalmi munkavállalói törvény ezidáig kizárólag a magánszemély munkáltatók számára teremtette meg azt a lehetõséget, hogy alkalmi munkavállalót foglalkoztassanak. Az eltelt idõszak tapasztalatai szerint egyre nagyobb az igény arra, hogy az alkalmi foglalkoztatás lehetõségének jogi feltételei bõvüljenek. Az új foglalkoztatási forma iránt - a magánszemély munkáltatók mellett - a mezõgazdasági nagyüzemek, a kisvállalkozás méretû betéti társaságok, a korlátolt felelõsségû társaságok, valamint a jogi személyiséggel nem rendelkezõ társasházak is joggal tarthatnak igényt, mert ennek a rugalmas foglalkoztatási formának az elõnyei - pl. egyszerûbb adminisztráció, alkalmilag ellátandó feladatok - náluk is megjelennek.

A Javaslat ezért bõvíti az alkalmi munkavállalói könyvvel történõ foglalkoztatásra jogosult munkáltatók körét. A magánszemély munkáltatók mellett a Munka Törvénykönyve hatálya alá tartozó munkáltatóknak, valamint - bizonyos megszorítások mellett - a köztisztviselõi és a közalkalmazotti törvény hatálya alá tartozó munkáltatóknak is lehetõsége nyílik erre a foglalkoztatási formára.

a 193. -hoz

A közalkalmazotti, továbbá a köztisztviselõi törvény hatálya alá tartozó munkáltatók kizárólag a nem alaptevékenységük körébe tartozó feladatokra alkalmazhatnak alkalmi munkavállalói könyvvel munkavállalókat. A Javaslat a rövid idõtartamú, idõszakosan jelentkezõ munkák elvégzésének lehetõségét kívánja e munkáltatók részére is megteremteni.

a 194. -hoz

A Javaslat a munkáltatók számára nyilvántartási kötelezettséget ír elõ, amelynek tartalmaznia kell a munkavállaló adatait, az AM-könyv sorszámát, a lerótt közteherjegy értékét, a nettó befizetés összegét, valamint a munkavállaló aláírását. E foglalkoztatási forma szabályainak ellenõrzése során elengedhetetlen feltétel a nyilvántartás megléte, illetõleg annak vezetése. A Javaslat megteremti annak a lehetõségét, hogy ha a munkáltató ezirányú kötelezettségeit megszegi, akkor a munkaügyi ellenõrzésrõl szóló törvényben meghatározott jogkövetkezmények alkalmazhatók legyenek vele szemben.

a 195. -hoz

A közteherjegy ellenértékébõl a Magyar Államkincstár utalja át - a Javaslatban meghatározott százalékos megoszlás alapján - a Nyugdíjbiztosítási Alap, az Egészségbiztosítási Alap, továbbá a Munkaerõpiaci Alap részére a Javaslatban meghatározott hányadokat. A százalékos megoszlást a járulék- és adórendszer változásával összhangban változtatja meg a Javaslat.

a 196. -hoz

Az adótörvények alkalmazása során az ellátási alapot kell tekinteni a munkavállaló bérjövedelmének és az ellátási alap 20 %-át kell adóelõlegként figyelembe venni. Számviteli elszámolás szempontjából az ellátási alap személyi jellegû egyéb kifizetésnek minõsül.

III-IV. fejezet

A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény módosítása

A köztisztviselõk jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény módosítása

a 197-198. -okhoz

A közalkalmazotti és köztisztviselõi törvény személyi hatályát - a Javaslat 1. -ával összhangban - szükséges korrigálni.

V. fejezet

A hitelintézetekrõl és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény módosítása

a 199. -hoz

A 4/1993. (I. 13.) Korm. rendelet értelmében a külföldi utas részére az áfa-visszatérítés vállalkozási tevékenység keretében történik, a tevékenység engedélyezésére az adóhatóság jogosult. E szolgáltatás a Szolgáltatások Jegyzéke alapján a pénzügyi szolgáltatások körébe tartozó ún. "faktoring" tevékenység. Tekintve, hogy a pénzügyi szolgáltatások és pénzügyi kiegészítõ szolgáltatások - a külön nevesítettek kivételével - a hitelintézetekrõl és pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény hatálya alá tartoznak, végzésükhöz az Állami Pénz- és Tõkepiaci Felügyelet engedélye szükséges, illetve a tevékenység csak részvénytársaság formájában végezhetõ. A külföldi utasok részére történõ áfa-visszatérítéssel foglalkozó vállalkozások azonban jellemzõen egyéni vállalkozás, illetõleg Kft. formájában mûködnek. Részvénytársasággá alakulásuk a vállalkozás mérete alapján nem lenne indokolt. A Javaslat szerint a hitelintézetekrõl és pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény hatálya nem terjed ki a szóban forgó vállalkozásokra, így tevékenységüket továbbra is az adóhatóság engedélyével végezhetnék.

a 200. -hoz

A Javaslat kibõvíti a takarékszövetkezetek tevékenységi körét, lehetõvé teszi a bankgarancia vállalást is. Ennek a Jöt. által elõírt jövedéki biztosíték nyújtásával összefüggésben van jelentõsége, a kisebb vállalkozások, illetve a Javaslat szerint a Jöt. hatálya alá kerülõ bor adóraktárak esetében.

VI. fejezet

A fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésrõl szóló 1991. évi LXXVIII. törvény módosítása

a 201. -hoz

A fogyasztási adóval terhelt termékek közül 2000. augusztus 1-jétõl kikerül a bor. A Javaslat egyrészt az emiatt szükséges módosításokat tartalmazza. Emellett a besorolásoknál használt Kereskedelmi Vámtarifa, illetve KSH Szolgáltatások Jegyzéke Fat.-ban alkalmazott állapotrögzítését hozza összhangba más adótörvényekével. Pontosítja továbbá a fogyasztási adó alá tartozó aranytermékek körét, valamint tartalmazza a Fat. 2. számú mellékletében a fogyasztói árkiegészítéses szolgáltatások meghatározásánál az új Szolgáltatások Jegyzéke szerinti SZJ számokra való áttérést.

VII. fejezet

Az Adó- és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatal egyes feladatairól szóló 1998. évi XCIII. törvény módosítása

a 202. -hoz

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa vizsgálatot folytatott le az APEH nyomozó hatóságát létrehozó, az Adó- és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatal egyes feladatairól szóló 1998. évi XCIII. törvény egyes rendelkezéseivel kapcsolatban. Az országgyûlési biztos a vizsgálat eredményeként ajánlást tett, melyben szükségesnek tartja az APEH tv. néhány rendelkezésének kiegészítését, illetõleg módosítását.

Az ajánlásnak megfelelõen a Javaslat az állampolgárok jogait védõ garanciális szabályként elõírja, hogy a bírói engedélyhez nem kötött titkos információgyûjtés alkalmazásához a bûnügyi igazgató, a bûnügyi igazgató helyettesének vagy a területi nyomozó hivatal vezetõjének engedélye szükséges, akik kötelesek a titkos információgyûjtés végrehajtását is ellenõrizni.

A Javaslat kiegészíti a feltartóztatás szabályait és - elfogadva az országgyûlési biztos ajánlását - célhoz köti a feltartóztatás alkalmazását, meghatározza a feltartóztatás helyét és módját.

Az országgyûlési biztos vizsgálatában megállapította, hogy a jogorvoslatra vonatkozó szabályok hiányoznak a törvénybõl. E hiányosságot pótolja a Javaslat és építi a törvény szövegébe a jogorvoslat rendjét meghatározó rendelkezéseket.

Az országgyûlési biztos megállapítása szerint szükséges az adónyomozói intézkedések és a kényszerítõ eszközök alkalmazásának, valamint az adónyomozói magatartás rendeleti szintû részletes szabályozása. Ehhez azonban a pénzügyminiszter nem rendelkezik felhatalmazással, ezért a Javaslat az országgyûlési biztos ajánlásának megfelelõen új felhatalmazó rendelkezéssel egészíti ki az APEH törvényt.

VIII. fejezet

A cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény módosítása

a 203. -hoz

A cégbíróság a hatályos rendelkezések szerint a hozzá bejelentett adatváltozásoknak csak egy szûken meghatározott körérõl köteles tájékoztatni az adóhatóságot. Ennek következtében az adózók ugyanazon adatváltozást az egyablakos rendszer ellenére több szervnél kötelesek bejelenteni. Kihasználva az egyablakos rendszer kínálta lehetõségeket a tervezet módosítja a Cégtörvényt, melynek következtében a cégbíróság valamennyi bejelentett adatváltozásról tájékoztatja az adóhatóságot.

IX. fejezet

A csõdeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény módosítása

a 204. -hoz

A felszámolási eljárásokban az egyik legnagyobb hitelezõként tipikusan az adóhatóság (elsõsorban az állami adóhatóság) lép fel. A felszámolás alatt álló cégek tartozásainak szerkezete és a tartozások kiegyenlítési sorrendje következtében az adótartozások megtérülési rátája alacsony, átlagosan 2,2 %. A megtérülési rátához viszonyítva magas a követelések nyilvántartásba vételéhez fûzõdõ regisztrációs díj mértéke. Minthogy az adóhatóság a felszámolási eljárásokban jellemzõen az államháztartás valamely alrendszerének bevételi igényeit érvényesíti, indokolt, hogy az illetékmentesség mintájára az állam képviselõje mentesüljön a díjfizetési kötelezettség alól. Természetesen, ha az adóhatóság valamely más jogcímen fennálló követelését érvényesíti, ugyanúgy fizet regisztrációs díjat, mint a többi hitelezõ.

X. fejezet

A Nemzeti Kulturális Alapprogramról szóló 1993. évi XXIII. törvény
módosítása

a 205. -hoz

Az SZJ 74.4 - 1999. január 1-jét megelõzõen az SZJ 143 - szám alá tartozó szolgáltatásoknál tipikusan elõforduló eset, hogy a kulturális járulékfizetési kötelezettség halmozódik, mert a szolgáltatás több, szintén SZJ 74.4 szám alá tartozó tevékenységet végzõ járulékköteles szolgáltatón keresztül jut el a fogyasztóhoz. A Nemzeti Kulturális Alapprogramról szóló törvény nem egyértelmû azonban abban a kérdésben, hogy ezekben az esetekben hogyan kell megállapítani a járulék alapját. A jogbizonytalanság megszüntetése érdekében szükséges a törvénymódosítás. A Javaslat egyértelmûvé teszi, hogy a járulékalap megállapítása során az árbevételt csökkenti a számlával igazolt ugyanilyen SZJ szám alá tartozó igénybevett szolgáltatás ellenértékeként kifizetett összeg. Így - egyezõen a jogalkotó eredeti szándékával - a kulturális járulék az inkriminált tevékenységek körében hozzáadott érték típusú kötelezettségként mûködik.

XI. fejezet

A vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény módosítása

a 206. -hoz

A vámszempontból megbízhatóság feltételeinek kidolgozása során megoldást kíván az, ha a vámhatóság adminisztrációs hibája, vagy a banki átutalási megbízás késedelmes teljesítése miatt a gazdálkodó önhibáján kívül válik "megbízhatatlanná", s emiatt elveszíti a vámszempontból megbízhatósághoz kötött tevékenységi engedélyét is. Ennek kiküszöbölésére szolgál a javasolt módosítás, mely - szigorítva ugyan a vámtartozás megengedett százalékos határértékét - lehetõséget teremt arra, hogy az ügyfél a vámhatósági felszólítást követõ 8 napon belül, a kedvezmény elvesztése nélkül kiegyenlíthesse tartozását. A vámszempontból megbízhatóság jelentõségére és az egyértelmû végrehajtás fontosságára tekintettel szükséges a külön törvényben foglalt egyedi fizetési konstrukciók feltételeinek figyelembevétele is.

A 34. pontban foglalt vámhiány fogalom pontosítása vámtechnikailag indokolt, tekintettel arra, hogy a jogszerûen kiszabott vámterhet nem minden esetben kell ténylegesen megfizetni. Emiatt elméletileg vámhiány keletkezik akkor is, amikor jogszerûen kiszabják a vámterhet és azt a határidõ lejártáig nem fizetik meg. A fizetés elmulasztását az ügyfél jogszerûen igazolhatja azzal, hogy a kiszabott vámterhet - egyéb vámtörvényi rendelkezés miatt - nem kellett megfizetnie.

A 36. pontban foglalt új értelmezõ rendelkezés a vámtörvényben szabályozott és vámszempontból megbízhatósághoz kötött tevékenységi engedélyek körének taxatív felsorolására szolgál, amely eddig nem szerepelt összegyûjtve a vámtörvényben. Ez a módosítás a gazdálkodók, valamint a jogalkalmazó hatóság könnyebb eligazodását szolgálja.

a 207. -hoz

A Javaslat a kezességvállalásra vonatkozó bankgarancia összeghez kötött kezességvállalási szabály korrekcióját szolgálja, tekintettel arra, hogy a vámtörvény 1999. január 1-i módosítása szerzett jogokat sértett azzal hogy a 20 millió Ft-os bankgarancia esetén vállalható kezességvállalás mértékét a korábban kiadott engedélyek tekintetésben is ehhez az összeghatárhoz kötötte. A javaslat a vállalható kezesség értékhatárai tekintetében visszaállítaná a törvénymódosítás elõtti állapotot, s a szükséges szigorítást az engedélyesek körének pontosításával kívánja végrehajtani. E szerint kezességvállalási engedélyt csak igazoltan szállítmányozási vagy vámügynöki tevékenységet folytató szervezet, vagy ezek bejegyzett érdekképviseletei és szakmai szövetségei kaphatnak. A bankgarancia-összeg alapján vállalható kezességet érinti, hogy a kezesség korábban megkívánt "készfizetõ" jellege megszûnik. Ennek fenntartása ugyanis a vámtörvény 125. -ának (2) és (6) bekezdései tükrében nem indokolt, tekintettel arra, hogy ezek a rendelkezések a vámfizetésre kötelezettek egyetemleges felelõsségét írják elõ, amely alapján a kezes fizetési kötelezettsége a fõkötelezettel azonos idõben nyílik meg akkor is, ha egyébként sortartó kezességet vállalt.

a 208. -hoz

A hatályos vámjogi rendelkezések szerint a vámbiztosíték nyújtási kötelezettség alól általában mentesülnek a nemzetközi szállítást bonyolító fuvareszközök. A versenysemlegesség maradéktalan érvényesülése céljából indokolt a MALÉV által bérelt légi jármûvek számára is biztosítani a mentességet.

a 209. -hoz

A vámtörvény 125. -ának (2) és (6) bekezdései tükrében a kezesség korábban megkívánt "készfizetõ" jellegének fenntartása a vámfizetésre kötelezettekre vonatkozó szabályban sem indokolt, tekintettel arra, hogy ezek a rendelkezések a vámfizetésre kötelezettek egyetemleges felelõsségét írják elõ, amely alapján a kezes fizetési kötelezettsége a fõkötelezettel azonos idõben nyílik meg. Ez a módosítás a következetes vámjogi szabályozás kialakítását szolgálja.

a 210. -hoz

A Javaslatban foglalt módosítás szerint az ügyfélnek a vámhatóságnál nyilvántartott túlfizetését vagy tartozatlan befizetését az elszámoló vámhivatal kérelem nélkül is köteles a javaslatban meghatározott sorrendben elszámolni, hiszen nem méltányos, hogy az ügyfél elveszítse a vámszempontból megbízhatóságát a vámhatóságnál nyilvántartott hátralék miatt, úgy, hogy ezzel egyidejûleg a folyószámlán túlfizetése mutatkozik, különösen amikor a túlfizetés vagy a tartozatlan befizetés meghaladja a tartozás összegét. A jelenleg hatályos szabályozás szerint az elszámolásra csak ügyféli kérelemre van lehetõség, amely az ügyfél számára szükséges információk hiánya miatt nem volt mûködõ megoldás. A vámhatóság ugyanakkor a birtokában lévõ folyószámla-adatok alapján hivatalból intézkedni képes az ügyféli érdekek megóvása érdekében, a vámteher megfizetésébõl származó költségvetési bevételek folyamatos biztosítása mellett.

a 211. -hoz

A vámtörvényben szabályozott vámbiztosítéki rendszer legfontosabb eszközét jelentõ bankgarancia fedezetre vonatkozó rendelkezések maradéktalan érvényesítése érdekében indokolt, hogy a vámtartozás végrehajtásáról rendelkezõ törvényi elõírásoknál is utalás legyen arra, hogy végrehajtási eljárásra kizárólag akkor kerülhet sor ha a vámhatóság intézkedése a bankgarancia terhére történõ lehívás tekintetében eredménytelenül végzõdne. Ez a módosítás a megfizetni elmulasztott vámteher beszedéséhez alkalmazható vámhatósági eszközök sorrendjét hivatott pontosítani.

a 212. -hoz

A vámhatóság jövedéki igazgatással kapcsolatos feladatait a hatályos vámtörvény taxatív módon állapítja meg, függetlenül attól, hogy a jövedéki szabályozás alapját jelentõ jövedéki törvény egyéb feladatokat is megállapíthat. A jövedéki termékekre vonatkozó jogszabályok módosítása különösen indokolttá teszi a párhuzamos rendelkezések megszüntetését, melyet a Javaslat azzal old meg, hogy a vámtörvénybe a jövedéki törvény alkalmazását elõíró általános szabályt illeszt be.

a 213. -hoz

A Javaslatban szereplõ módosításokat a folyamatban lévõ ügyekre nézve is alkalmazni rendeli a jogalkotó, tekintettel arra, hogy ezzel számos esetben a tevékenységi engedélyek méltánytalan elvesztése elõzhetõ meg.

A kezességvállalás feltételeinek módosításához kapcsolódóan szükségessé vált az engedélyesek számára megfelelõ felkészülési idõ biztosítása, melyet a (2) bekezdésben foglalt rendelkezés tartalmaz.

A Javaslat (3) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint a módosítás hatályba lépését megelõzõen kiadott engedélyek lejáratig érvényben maradnak tekintettel arra, hogy a már meglévõ engedélyek fenntartásának az új feltételekhez való utólagos igazítása a szerzett jogok sérelmét jelentené.

A Javaslat a (4) bekezdésben - a kezesség vállalás szabályainak korrekciója okán - azon ügyfelek versenyegyenlõségét állítja vissza, akik az 1999. január 1-jei törvény módosítás következtében veszítették el tevékenységi engedélyüket. A Javaslatban foglalt rendelkezés eredményeként azon ügyfelek, akik az új feltételeknek megfelelnek, újabb engedély kiadását kérhetik, az egyébként szankcióként változatlanul elõírt két éves tilalmi idõtõl függetlenül.

A Kormány döntése szerint 2000. január 1-jével megszûnik a statisztikai illeték és a vámkezelési díj. A Javaslat (5) bekezdése ennek megfelelõen átvezeti a szükséges vámjogi módosításokat, s végrehajtja a vámkezelési díj és a statisztikai illeték vonatkozó szabályainak hatályon kívül helyezését.

XII. fejezet

A 2000. évi dátumváltással kapcsolatban elrendelt bankszünnapra esõ pénzfizetési kötelezettségek határideje

a 214. -hoz

A pénzfizetési kötelezettségek teljesítésével kapcsolatban a 2000. esztendõ dátumváltásával kapcsolatban közismerten számos aggály fogalmazódott meg. Különösen így van ez a bankszünnapokon esedékessé váló pénzfizetési kötelezettségek esetében. Az Állami Pénz- és Tõkepiaci Felügyelet szerint közel 40 bank kért és kapott bankszünnapot 1999. december 30., 31., és 2000. január 3. napjaira és a Bankszövetség elõzetes felmérései szerint várhatóan még január 4-re is bankszünnapot fognak kérni. A bankszünnap elrendelésére azért kerül sor, mert 2000. évvel kapcsolatban felmerült számítástechnikai problémák komoly fennakadásokat okozhatnak, és ezért a fizetési kötelezettségek teljesítésének biztonsága veszélybe kerülhet.

Természetesen lehetõség van arra is, hogy a bankszünnapokra esõ pénzfizetési kötelezettségek teljesítése érdekében a kötelezettek egy hétre elõre - az év végi bankszünnapok miatt - pénzt vegyenek ki, és esedékességkor fizessenek, de ezzel az év végi ünnepek miatt egyébként is megnövekvõ, forgalomban lévõ készpénz mennyiség csak tovább növekedne.

A közel egy hetes banki zárva tartás igen jelentõs fennakadásokat és problémákat okozhat a pénzfizetési kötelezettségek teljesítésében, ezért ennek elkerülése érdekében indokolt egyszeri alkalommal a pénzfizetési kötelezettségek teljesítési határidejét jogszabályban rögzített módon módosítani. A pénzfizetési kötelezettségek teljesítési határideje, így az évezredfordulóval összefüggésben tartott bankszünnapok utáni elsõ munkanapra változna. Ez a rendelkezés azonban egyszeri alkalomra szólna és 2000. január 5-én hatályon kívül kerülne.

A pénzfizetési kötelezettséget a legtágabb értelemben kell érteni, és ebbe beletartozik minden olyan teljesítés, amely pénz szolgáltatásával jár, így például ide tartoznak a pénzbüntetések, pénzbírságok, illetve egyes eljárási, szakértõi díjak stb.

ÖTÖDIK RÉSZ

Vegyes rendelkezések

a 215. -hoz

A vegyes rendelkezések a törvény hatálybalépésével összefüggésben tartalmaznak elõírásokat. A törvény fõ szabályként 2000. január 1. napjával lép hatályba, de néhány esetben ettõl eltérõ idõpontot kell megállapítani a hatálybalépés napjaként (pl. a bor jövedéki adókötelezettsége)

A módosuló törvények szövegében számos rendelkezést kell hatályon kívül helyezni, továbbá egyes kifejezések is megváltoznak a Javaslat elfogadásával és hatálybalépésével.

a 216. -hoz

A módosító törvény rendelkezései 2000. január hónap 1. napján lépnek hatályba, rendelkezéseit ettõl az idõponttól kell alkalmazni. A fõszabálytól eltérõ hatályba léptetõ rendelkezéseket az alábbiak indokolják.

Az áfa visszaigénylésének szigorításával, a korábbinál bonyolultabb feltételrendszer kialakításával a szezonális vállalkozásokra (mezõgazdasági tevékenység, idegenforgalom) vonatkozó, a csúsztatott adóévvel kapcsolatos elõírások túlhaladottá váltak, ezért a Javaslat azokat hatályon kívül helyezi. A csak az adó-visszaigénylés szempontjából alkalmazott szabály betartása - a jelen jogszabályi keretek között is - nehezen ellenõrizhetõ, a Javaslatban tervezett szigorítások bevezetésével ez csak fokozódna. Ahhoz, hogy az átállás zökkenõmentesen történhessen meg, méltányos átmenetet biztosít a törvény. Eszerint a hatályba lépést követõ elsõ félévben az érintett adózók az áfa-törvény 48 (4) bekezdés a) pontjának korábban hatályos elõírása alapján - 1999. év második félévének bevételét is figyelembe véve - számíthatják a visszaigénylésre jogosító összeghatár elérését. A második félévben a visszaigénylésre jogosultság tekintetében 2000. január 1-jétõl elért bevételüket vehetik számba (egy félév átfedést tudatosan biztosít a törvény), de már a visszaigénylésre jogosító új összeghatárnak kell megfelelniük.

A nulla adómérték alá tartozó labordiagnosztikumok szabályozása a gyakorlat szerint nem volt elég részletes. A Javaslat az alkalmazás törvényi hátterét megnyugtatóan rendezné az 1999. évre a jogalkotási törvény követelményeinek sérelme nélkül.

a 218. -hoz

A módosító törvény hatályba lépése elõtt beszerzett - nem adóraktárban készletezett - jövedéki adó hatálya alá tartozó termékek értékesítése után a jövedékiadó-különbözetet a korábbi évek gyakorlatának megfelelõen az áfa-bevalláson keresztül kell megfizetni. A fizetendõ adó összege az érintett termékekre kiszámított, a 4. számú mellékletben közölt tételek, és a 2000. év január 1-jei fordulónappal leltározással alátámasztott nyitókészlet adatainak szorzatából adódik.

a 219. -hoz

A Jöt. módosításai jellemzõen 2000. január 1-jén lépnek hatályba. Ettõl eltérõen a NATO adómentes üzemanyag beszerzésére vonatkozó rendelkezések a NATO-SOFA szerzõdés kihirdetését tartalmazó törvény hatálybalépésével egyidejûleg hatályosulnak.

A bor jövedéki adóztatása 2000. augusztus 1-jével lép hatályba, az engedélyek megszerzésével kapcsolatos rendelkezések viszont már 2000. január 1-jétõl. A helyi hegyközségek 2000. január 31-éig kötelesek tagjaikat tájékoztatni az új elõírásokról. Az érintetteknek 2000. június 30-áig kell benyújtaniuk a vámhatósági nyilvántartásba vételre, az egyszerûsített adóraktári vagy a bor adóraktári engedély megszerzésére vonatkozó kérelmüket. Amennyiben ezen idõpontot betartják, nem kell az államigazgatási eljárási illetéket megfizetniük, továbbá - a bor adóraktárak esetén - megbízható adós kedvezményét élvezhetik a jövedéki biztosíték nyújtásánál. Azok, akik 2000. június 30-áig kérelmüket benyújtották, tevékenységüket 2000. december 31-éig jogszerûen, engedély nélkül is tovább folytathatják. A vámhatóságnak legkésõbb 2000. december 31-éig minden kérelmet el kell bírálnia.

A szõlõbor értékesítés után 2000. július 31-éig még fogyasztási adót kell fizetni, ezen idõpont után kell a Jöt. szerint rendezni az adókötelezettséget.

A Javaslat rendelkezik az adókötelezettségrõl arra az esetre, ha 2000. június 30-áig nem nyújtanak be engedélykérelmet. Ez esetben a július 31-én készleten lévõ bor után a fogyasztási adót meg kell fizetni.

a 220. -hoz

E a Szja tv-nek a módosító törvény hatálybalépésével (2000. január 1.) egyidejûleg hatályát vesztõ vagy csak részben módosuló elõírásait, illetve egyes módosításokra vonatkozó átmeneti szabályokat fogalmazza meg.

A Javaslat visszaható hatály tilalmának megfelelõen rendelkezik a hatályba lépõ új szabályok alkalmazási rendjérõl, illetõleg egyes esetekben lehetõvé teszi az új rendelkezések alkalmazását már az 1999. évi adókötelezettség megállapításánál is. Ez utóbbiak közül az adóbevallás rendjét érinti a vagyonátruházásból származó bevétel bevallási kötelezettségének eltörlése, ha nem keletkezett jövedelem, illetõleg az éves adóbevallás egyértelmû elkészítését segíti az adójóváírásra való jogosultság megállapításánál figyelembe veendõ jövedelem pontosítása. A gyermeknevelési támogatásra vonatkozó szövegpontosítás visszamenõleges alkalmazásának szükségességét indokolja, hogy az e támogatást megállapító jogszabály 1999. január 1-jétõl hatályos, így évközben a jövedelembõl adóelõleget kellett vonni. Ezt - a jogalkotó eredeti szándékaitól eltérõ - "terhesebb" adókötelezettséget az adóbevallásban (munkáltatói elszámolásban) lehet korrigálni.

A hatályukat vesztõ rendelkezések közül kiemelendõ, hogy a Szja tv. 12. -a (3) bekezdésének d) pontja hatályon kívül helyezése következtében lehetséges lesz az adóbevallást helyettesítõ munkáltatói elszámolás abban az esetben is, ha a végkielégítést a magánszemély több év adóalapjánál veszi figyelembe.

A Szolgáltatások Jegyzékének változása miatt szükséges a törvényben besorolási számmal meghatározott szolgáltatások besorolási számait is módosítani.

A módosuló rendelkezések közül kiemelendõ, hogy ingó dolog nem üzletszerû értékesítése esetén az adóévi jövedelem adómentes része a Javaslat szerint kétszeresére, 200 ezer forintra emelkedik. A Javaslat szerinti módosítást indokolja, hogy az adómentes értékhatár már 11 éve nem változott, azonban a javasoltnál nagyobb mérték meghatározása a jövedelmeknek a feketegazdaságba való "terelõdésére" ösztönözhetne.

Szintén fontos rendelkezése a Javaslatnak, amely - változatlan feltételekkel - 2000-ben is lehetõvé teszi a törvényben meghatározott tevékenységet végzõ egyéni vállalkozók számára a tételes átalányadózás választását.

a 222. -hoz

A 214. -a hatálybaléptetõ, hatályon kívül helyezõ és átmeneti rendelkezéseket tartalmaz. Átmeneti rendelkezéseiben rögzíti, hogy a törvényben meghatározott kötelezettségeket mely idõpontban, és mely idõtartamra irányadó rendelkezések szerint kell megfizetni.

a 223. -hoz

A Javaslat illetéktörvényt módosító rendelkezései 2000. január 1. napjától illetékkiszabásra bejelentett vagy más módon az illetékhivatal tudomására jutott vagyonszerzési ügyekben, valamint kezdeményezett elsõ fokú, illetve jogorvoslati eljárásokban kell alkalmazni. A Javaslat megszünteti az ingatlanapport illetékmentességét, amely az alapításkor vagy a mûködés során a tag által szolgáltatott ingatlannak a társaság általi megszerzését preferálta. Ezért az ingatlanokhoz - attól függõen, hogy a tagok képesek-e nem pénzbeli betéteként ingatlanapportra vagy sem - az egyik társaság illetékmentesen, míg a másik (amely adásvétel útján szerez ingatlant) illetékkötelesen jut. A mentesség tehát diszkriminatív, sérti a versenysemlegesség elvét.

A másik hatályon kívül helyezendõ szabály a társaság vagy a közös gazdálkodás egyéb formájának megszûnésekor az induló vagyon értékét meghaladó (felhalmozott) vagyon tag általi megszerzésére biztosított mentességet.

a 224. -hoz

E rendelkezés indokolását lásd a Javaslat 14. számú mellékleténél.

a 225. -hoz

A Htv. módosításáról szóló rendelkezések 2000. január 1-jétõl lépnek hatályba. Ezzel egyidejûleg az építmény megszûnésének fogalmát tartalmazó értelmezõ rendelkezés olyan értelemben változik, hogy az építmény megszûnése alatt csak az építmény lebontását, illetve megsemmisülését kell érteni. Átmeneti szabályként az iparûzési adó alanyai a 2000. évi adóalap megosztását a jelenleg hatályos melléklet alapján is elvégezhetik.

a 226. -hoz

E rendelkezés indokolását lásd a Javaslat 15. számú mellékleténél.

a 227. -hoz

A biztosítási adóra vonatkozó rendelkezések a megfelelõ felkészülési idõ érdekében a rendelkezések többségétõl eltérõen nem 2000. január 1-jén, hanem három hónappal késõbb lépnek hatályba. Ez egyrészt a 2000. évi dátumváltással kapcsolatos informatikai nehézségekkel magyarázható, másrészt figyelembe kell venni azt is, hogy a törvény kihirdetése és az év elsõ napja közötti idõszakban nehézségekbe ütközik mintegy nyolcmillió ügyfél értesítése az általuk fizetendõ összeg megváltozásáról. A Kormány álláspontja szerint a törvény kihirdetése és hatálybalépése közötti közel öt hónapos idõszak elegendõ a felkészüléshez, különös tekintettel arra, hogy más törvényi változásoknál a 45 napos felkészülési idõt tekinti jogunk elegendõ idõnek.

Az új rendelkezések idõbeli hatályára kétféle megoldás kínálkozik. A hatálybalépést követõen esedékessé váló díjakra, vagy az esedékességtõl függetlenül a ténylegesen a hatálybalépést követõen teljesített díjfizetésre terjeszthetõ ki a biztosítási adó hatálya. A Javaslat azért az utóbbi megoldást választja, mert ezzel számos késõbbi jogvita elkerülhetõ, hiszen nem kell az egyes ügyleteknél az esedékességet vizsgálni (pl. késedelmes díjfizetést teljesített-e az adóalany, vagy esetleg a törvény hatálybalépése elõtt teljesített a hatálybalépést követõen esedékessé váló díjat), hanem a díjfizetés idõpontja önmagában megfelelõ információval szolgál az adókötelezettségrõl.

a 228. -hoz

Az adózás rendjérõl szóló törvénybõl elsõsorban a járulékintegrációval összefüggésben helyezi hatályon kívül a Javaslat a szükségtelenné vált párhuzamos szabályokat, illetõleg idejét múlt rendelkezéseket. A Javaslat a visszaható hatály tilalmának megfelelõen rendelkezik a hatályba lépõ új szabályok alkalmazási rendjérõl, illetõleg kimondja, hogy a hatályba lépést követõen teljesítendõ kötelezettségekre, ha azok a hatályba lépést megelõzõ idõszakra vonatkoznak, még az 1999. december 31-én hatályos szabályok az irányadóak.

a 231. -hoz

A Javaslat a módosítás hatályba lépésével összefüggésben lévõ, más jogszabályokban technikai jellegû kiigazításokat tartalmaz.

 

 

az 1. számú melléklethez

Az 1.sz. melléklet I. részében a legnagyobb horderejû változás a Szolgáltatások Jegyzékének KSH által megújított, Európai Unió követelményeinek megfelelõ változatára történõ átállás. Jogharmonizációs kötelezettségeinknek eleget téve ugyanakkor - három egymást követõ évre elosztva - szûkülne is a kedvezményes adómérték alá tartozó termékek és szolgáltatások köre. Az Európai Unió ajánlásával (77/388 (EGK) sz. hatodik direktíva "H" melléklete) összhangban 2000. január 1-jétõl kikerülnének a kedvezményes adókulcsból egyes növényi és állati termékek (pl. nyers bõr, nyírott gyapjú, selyemhernyógubó, pamut, len, kender, juta), az azbesztmentes fékbetét, és a verseny- és élsporttal kapcsolatos szolgáltatások.

Az 1999. január 1-jétõl hatályba lépõ új termékazonosító rendszer alkalmazásával felmerült jogos igényeknek helyt adva visszakerülnek a kedvezményes adókulcsba olyan termékek, melyek a korábbi ITJ- alapú rendszerben is 12%-os adómérték alá tartoztak, de az új rendszerbe történõ beillesztésük körül problémák adódtak (pl. gyógyszernek nem minõsülõ gyógyhatású termékek, egyes fogászati termékek). Ugyancsak az új termékazonosító rendszer mûködésével kapcsolatos tapasztalatokat hasznosítva szövegpontosításokra is sor kerül (pl. szerobakteriológiai készítmények szakszerû behatárolása).

A Javaslat a tankönyvnek minõsített CD-ROM-okat is a nulla nulla adómérték alá sorolja, megteremtve ezzel a tankönyv nulla kulcsossá tételénél az eredeti jogalkotói szándékkal az összhangot.

a 2. számú melléklethez

A 2. számú melléklet tartalmazza a tárgyi adómentesség alá tartozó termékértékesítéseknek és szolgáltatásnyújtásoknak a KSH új Szolgáltatások Jegyzékének megfelelõ besorolását.

2000. január 1-jétõl az ügyvédek csak az ügyvédségrõl szóló törvény szerint a kizárólag ügyvéd által végezhetõ tevékenységek esetében jogosultak tárgyi adómentesen szolgáltatást nyújtani.

a 3. számú melléklethez

A kompenzációs felárra jogosító termékkör kiegészül a kanárimaggal (fénymaggal), mert ezek esetében is érvényesül a felvásárlás, és e termék is mezõgazdasági terméknek minõsül.

a 4. számú melléklethez

A melléklet a 218. szerinti számításhoz szükséges tételeket rögzíti.

az 5. számú melléklethez

A termékek azonosítására 1998. január 1-jétõl a fogyasztási adónál is a vámtarifaszámok szolgálnak. Az ITJ-rõl a vámtarifaszámra való áttérés során olyan termékek is fogyasztási adóssá váltak a vámtarifaszámok megjelölése alapján, amelyek korábban nem tartoztak e körbe (szintetikus kövek és a 14 karátnál kevesebb aranyat tartalmazó aranytárgyak). A mellékletben ennek korrekciójára, a korábbi állapot visszaállítására kerül sor.

a 6. számú melléklethez

A KSH a szolgáltatások besorolására 1999. január 1-jén új Szolgáltatások Jegyzékét adott ki. A melléklet a fogyasztói árkiegészítéses szolgáltatások meghatározásánál az új SZJ számokat tartalmazza.

a 7. számú melléklethez

A Javaslat 7. számú melléklete a Szja törvénynek az adómentes bevételeket meghatározó 1. számú mellékletét módosítja. Eszerint a katasztrófa esetén nyújtott állami segély akkor adómentes jövedelem, ha azt a károsult kapja. A törvényen belüli összhang és a gyakorlati végrehajtás segítése érdekében a Javaslat pontosításokat tartalmaz és kiegészíti az adómentes természetbeni juttatások felsorolását.

a 8. számú melléklethez

A Javaslat 8. számú melléklete a Szja törvénynek az önálló tevékenységhez elszámolható költségekrõl rendelkezõ 3. számú mellékletét módosítja. A módosítással lehetõvé válik, hogy a több önálló tevékenységhez használt (de egyébként kizárólag üzleti célú) tárgyi eszközökre a törvény szerint lehetséges értékcsökkenési leírást érvényesíthesse a magánszemély, de az egészet egyetlen (általa meghatározott) tevékenységnél. A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetérõl szóló törvény módosításához kapcsolódva a Javaslat rendelkezik arról, hogy a betegség elsõ 40 napjára fizetett táppénz költségként érvényesíthetõ. A Javaslat ezen kívül néhány kisebb - egyszerûsítési célú - pontosítást is megfogalmaz (például a saját tulajdonú gépkocsi üzleti célú használata esetén az igazolás nélkül elszámolható költség bizonylataként a kiküldetési rendelvény a külföldi utak esetében is alkalmazható).

a 9. számú melléklethez

A Javaslat 9. számú mellékletében a Szja törvény adónyilvántartásokról rendelkezõ 5. számú mellékletének módosítása az adminisztrációs terhek csökkentését célozza, azzal, hogy megszünteti a géppel feldolgozott adatok pénztárkönyvbe való kötelezõ bevezetését. Ezzel összefüggésben az adatok megõrzésével kapcsolatos kötelezettségeket is pontosítja.

a 10. számú melléklethez

A Javaslat 10. számú mellékletében a Szja törvény mezõgazdasági õstermelõi termékeket és tevékenységeket meghatározó 6. számú mellékletének módosítása az évközben (a hatályos törvény felhatalmazása alapján) kiadott kormányrendeletben meghatározott termékeket és tevékenységeket építi be a törvénybe. A törvény 1998. évi módosítása során - a jogharmonizációs elvárásoknak megfelelõen - megtörtént a vámtarifa azonosító rendszer bevezetése, ami a mezõgazdasági õstermelõi termékkör tartalmi meghatározását is érintette. A vámtarifa szemléletû termékazonosító rendszerbe nehezen illeszthetõ a mezõgazdasági termékek teljes köre. Ez óhatatlanul csak a szabályok gyakorlati alkalmazása során derülhet ki, ezért a személyi jövedelemadó törvényt módosító 1998. évi LXV. tv. 29. (7) bekezdés rendelkezése - a zökkenõmentes áttérés érdekében - 1999. évben felhatalmazza a Kormányt arra, hogy ha az indokolttá válik, rendeletben határozza meg a Szja törvény 6. számú mellékletében felsorolt termék- és tevékenységi kört, valamint a vámtarifaszámokat érintõ kiigazításokat. E rendelkezés célja, hogy a termékazonosító rendszer megváltozása miatt esetlegesen elõforduló értelmezési kérdések az éves gazdálkodás biztonságát elõsegítõ módon menet közben törvénymódosítás nélkül kiigazíthatóak legyenek. Az ideiglenes felhatalmazás alapján történõ kiegészítéseket építi be a Javaslat.

a 11. számú melléklethez

A Javaslat 11. számú mellékletében a Szja törvény biztosítási kedvezmény részletes feltételeit szabályozó 7. számú mellékletének módosítása egyértelmûvé teszi, hogy a rendelkezési jog gyakorlásának minõsül a biztosító részére befizetett díjnak a rendszeres pénzkivonás formájában történõ visszafizetése is.

a 12. számú melléklethez

A Javaslat 12. számú mellékletében a Szja törvény 10. számú mellékletére vonatkozó módosítás kimondja, hogy nem számolható el költségként a tevékenység megszüntetésére tekintettel megállapított vállalkozói osztalékalap után fizetendõ százalékos egészségügyi hozzájárulás.

a 13. számú melléklethez

A Javaslat 13. számú mellékletében a Szja törvény egyéni vállalkozó költségeinek elszámolásáról rendelkezõ 11. számú mellékletének módosítása a törvény más rendelkezéseivel való összhang megteremtése céljából, illetve a más törvények változása miatt szükségessé vált kiegészítéseket, pontosításokat fogalmazza meg. A Javaslat (többek között) lehetõvé teszi az egészségügyi hozzájárulás elszámolását (kivéve a megszûnéskor a vállalkozói osztalékalap után fizetett egészségügyi hozzájárulást), továbbá elismeri, hogy a több önálló tevékenységhez (de csak ilyen tevékenységekhez) használt tárgyi eszközök üzleti célt szolgálnak, és ezért beszerzési értékük - az értékcsökkenési leírás érvényesítésének az adott önálló tevékenységre irányadó szabályai szerint, a tevékenységek közötti megosztás nélkül - költségként számolható el valamely önálló tevékenység bevételével szemben. A Javaslat szerint a kisvállalkozások terhei mérséklése érdekében a tárgyi eszközök "gyorsított elszámolási" lehetõségének értékhatára 100 ezer forintról 200 ezer forintra emelkedik. A Javaslat szabályozza a jármûvek költségelszámolásához alkalmazott útnyilvántartásban a kilométer futásteljesítmények figyelembe vételét.

a 14. számú melléklethez

A Javaslat az Itv. mellékletét módosítja oly módon, hogy a jelzálogjog bejegyzés módosítására irányuló eljárásra is a bejegyzési eljárásra érvényes illeték mértéket határozza meg.

a 15. számú melléklethez

A Htv. hatályos rendelkezései szerint a székhelyén kívül legalább egy telephellyel rendelkezõ vállalkozó számára a vállalkozási szintû adóalapot a tevékenységére legjellemzõbb módon - a Htv. mellékletében meghatározottak figyelembevételével - meg kell osztania a székhelye, telephelye szerinti önkormányzat között. A Htv. jelenlegi melléklete nem ír elõ kötelezõ megosztási módot. Így a tevékenységre legjellemzõbb módszer sok esetben vita tárgyát képezi az adóhatóság és az adózó között, sõt elõfordul, hogy - mivel a vállalkozó, több önkormányzati adóhatóságnál is adóalanynak minõsül - az adóhatóságok ellenõrzésük során egymástól eltérõ megállapításokat tesznek, azaz más-más megosztási módot tekintenek jogszabályszerûnek (a tevékenységre leginkább jellemzõnek). Ez különösen a nagyobb, sok telephelyes vállalkozások számára nemcsak potenciális "veszélyforrást", hanem tényleges többletterheket is jelent. Ezért a Javaslat háromféle megosztási módszert ír elõ, nevezetesen a személyi jellegû ráfordítások aránya szerinti, az eszközérték aránya szerinti módszert, valamint a nagyvolumenû vállalkozók esetében kötelezõ jelleggel e kettõ kombinációját tartalmazó (komplex) adóalap-megosztási módszert.

a 16. számú melléklethez

A Javaslat 16. számú melléklete módosítja az Art. 1. számú mellékletét. Ez a melléklet rendezi az állami adóhatósághoz teljesítendõ bevallási szabályokat, a bevallási gyakoriságot, továbbá az általános bevallási rendtõl eltérõ, speciális, pl. évenként csak egyszer teljesítendõ bevallások határidejét. A módosítás alapvetõen nem forgatja fel az adóbevallási rendet, de a járulékintegráció következtében rendezni kell a Javaslatnak a kifizetõkre és munkáltatókra, illetõleg a magánszemélyekre vonatkozó járulékbevallási szabályokat kell beépíteni a kialakított rendszerbe. Az adókötelezettségek egyszerûsítése érdekében a járulékbevallási szabályokat a Javaslat a kifizetõk, munkáltatók esetében a többi adókötelezettségükkel azonos módon rendeli teljesíteni.

a 17. számú melléklethez

A Javaslat 17. számú melléklete módosítja az Art. 2. számú mellékletét, amely az állami és az önkormányzati adóhatóságokhoz teljesítendõ adó befizetési, és a támogatások esedékességének határidejét állapítja meg. Az adó- és járulékbeszedési rendszer integrációja, és az egységes folyószámla rendszer megköveteli, hogy a kerekítési és a nyilvántartási szabályokat a jövõben a járulékok tekintetében is alkalmazni kell. A járulékintegrációval összhangban a Javaslat az egészségbiztosítási- és nyugdíjjárulék, társadalombiztosítási járulék és baleseti járulék tekintetében adózói csoportokra lebontva tartalmazza a befizetések esedékességének idõpontját is.

Az általános forgalmi adó visszaigénylés szigorításával összhangban a gyakorított áfa elszámolás és bevallás feltételei is megváltoznak. A Javaslat a gyakorított elszámolás lehetõségét a fogyasztói árkiegészítésre jogosult adózóknál, illetve konkrét feltételek teljesülése esetén a jellemzõen az árbevételüket a 0 %-os és/vagy a kedvezményes adókulcs alá tartozó értékesítésbõl szerzõ adózók esetében teszi lehetõvé. A gyakorított elszámolás évközi engedélyezésével kapcsolatban a Javaslat rendelkezik az áttérést megelõzõ, bevallással le nem zárt idõszak adókötelezettségének megállapításáról, bevallásáról és megfizetésérõl is.

a 18. számú melléklethez

A Javaslat 18. számú melléklete módosítja az Art. 3. számú mellékletét. Ez a melléklet részletezi a törvény 45. -a alapján adatszolgáltatásra kötelezett szervezetek által szolgáltatott adatok tartalmát, illetõleg az egyes adatszolgáltatások határidejét. Az adatszolgáltatás rendszere az adókötelezettségek ellenõrzéséhez szükséges konrollinformáció rendszer felépítését szolgálja. A kifizetõ és a munkáltató kiterjedt adatszolgáltatási kötelezettsége alól a jogbizonytalanság elkerülése, valamint az adókötelezettségek egyszerûsítése érdekében a Javaslat mentesíti a kifizetõt az olyan adatok tekintetében, melyeknek nincs direkt összefüggése az adókötelezettségek ellenõrzésével. Ha pl. használt cikk értékesítése esetén a vásárló kifizetõnek minõsül, a magánszemélyt csak esetenként illeti meg olyan bevétel, amely adókötelezettséget válthat ki. Ezért az ingó-, ingatlanértékesítés esetén nem kell a jövõben adatot szolgáltatni.

A Javaslat szerint az adatszolgáltatási kötelezettség kiterjed valamennyi járulékköteles bevételre, ezzel biztosítva a megfelelõ kontrollinformációt a munkáltatói, kifizetõi járulékbevallások helyessége, valamint a magánszemélyek járulékmegállapításának mellõzését kérõ nyilatkozatai jogszerûsége ellenõrzéséhez. Az adatszolgáltatási kötelezettség nem terjed ki azokra a járulékköteles ellátásokra, amelyeket 1999. december 31-éig benyújtott igénylés alapján kell folyósítani, mivel a folyósító - nem rendelkezvén a magánszemély adóazonosító jelével - adatszolgáltatási kötelezettség esetén e kifizetéseket jogszerûen nem teljesíthetné.

a 19. számú melléklethez

A Javaslat 19. számú melléklete módosítja az Art. 5. számú mellékletét. A külföldi személyek adózása speciális szabályainak gyakorlati jelentõsége a külföldi befektetések, és különösen a nemzetközi tõkepiacba való bekapcsolódás miatt összehasonlíthatatlan az egy évtizeddel ezelõtti helyzettel. A kettõs adózás elkerülésére kötött egyezmények gyakorlati alkalmazásához, az ellenõrizhetõséghez szükséges bizonyos igazolások megléte. Olyan szabályokra van szükség, amelyek az adókijátszás veszélyét csökkentik, ugyanakkor kellõen rugalmasak ahhoz, hogy ne riasszák el a külföldi befektetõket. Ennek felel meg az illetõségigazolás átalakított feltételrendszere és az ún. haszonhúzói nyilatkozat igazolásának elõírása. Ez utóbbi kapcsán kétségtelen, hogy egyes, az adóigazgatási együttmûködés szempontjából kedvezõbb helyzetû országokban elegendõ a haszonhúzó nyilatkozata is, de a javasolt megoldás (az adóhatóság vagy független könyvvizsgáló igazolása) sem teljesíthetetlen követelmény.

20. számú melléklethez

A Javaslat 20. számú melléklete módosítja az Art. 6. számú mellékletét, amely az átalányadózás részletes eljárási szabályait tartalmazza. Az adókötelezettségek egyszerûsítésének egyik lehetséges útja az átalányadózás kiterjesztése. A hatályos szabály a kezdõ vállalkozásokat az átalányadózásból kizárja. A Javaslat e korlátot megszünteti. További lényeges adminisztrációs csökkentést jelent, hogy az átalányadózónak az átalányadó választásáról, ha választását fenntartja, nem kell minden évben újabb nyilatkozatot tennie. A Javaslat az átalányadó elõleg megfizetésének határidejét egységesíti az egyéni vállalkozók személyi jövedelemadó elõlegének befizetésére elõírt határidõvel.

21. számú melléklethez

A Javaslat 21. számú melléklete módosítja az Art. 7. számú mellékletét. A kiemelt adózók igazgatósága 1997. év elejétõl mûködik. Az a cél, hogy valóban a legjelentõsebb költségvetési kapcsolatokkal bíró adózók adóztatását lássa el. Ezért a Javaslat valorizálja a besorolási értékhatárokat. A Javaslat figyelembe veszi azt, hogy az adózók jelentõs részénél a csõdeljárás átmeneti állapot, amit nem mindig követ felszámolási vagy végelszámolási eljárás. Ennek megfelelõen az illetékesség változtatását a csõdeljárás alatt álló adózóknál a továbbiakban nem tartja fenn. A Javaslat pontosítja azt is, hogy mely idõponttól kerül ki a kiemelt adózók igazgatósága illetékességébõl a felszámolás vagy végelszámolás alatt álló adózó.

a 22. számú melléklethez

A Javaslat új mellékletet léptet életbe, annak okán, hogy a kifizetett munkadíj összege és az ahhoz kapcsolódó közteherjegy értékek - a járulékok és az adóelõleg újraszámítása miatt - változnak.