Budapest, 1998. október

Az Országgyûlés annak érdekében, hogy a dohánytermékek fogyasztásának szabályozásával, illetõleg forgalmazásának részleges korlátozásával - a magyar lakosság kedvezõtlen népegészségügyi mutatóira tekintettel - védelmet nyújtson a nemdohányzók, valamint az életkoruk, vagy egészségi állapotuk miatt egyébként fokozott védelmet igénylõ személyek részére a passzív dohányzás káros hatásaival szemben, elõsegítve ezzel az egészséghez, valamint az egészséges környezethez fûzõdõ alkotmányos jogok megvalósulását és védelmét, figyelemmel azonban - az ellentétes érdekek megfelelõ egyeztetésével - a dohányzás fogyasztói szokásokkal összhangban álló lehetõségének biztosítására, a következõ törvényt alkotja:

E törvény alkalmazásában

a)  dohánytermék: cigaretta, szivar, szivarka, fogyasztási dohány, vagy egyéb, külön jogszabály szerint dohányzásra szánt, dohányalapanyagú termék;

b)  dohányzás: a dohánytermék füstképzõdéssel járó elégetése;

c) közforgalmú intézmény: az érintettek számára közfeladatot, illetõleg közérdekû vagy egyéb szolgáltatást, ellátást (a továbbiakban együtt: szolgáltatás) végzõ természetes, vagy jogi személynek, illetõleg jogi személyiség nélküli gazdasági társaságnak a szolgáltatás, illetve az azzal összefüggõ tevékenység biztosítására szolgáló létesítménye, vagy egyéb eszköze;

d) rendezvény: a gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvény 2. § (1) bekezdésében meghatározott, valamint gazdasági, kulturális, - nem szabadidõs jellegû - sport, egyházi, érdekvédelmi céllal, legalább három személy egyidejû jelenlétével létrejött szervezett összejövetel, illetve esemény;

e) zárt légterû helyiség: valamely mûszaki megoldással környezetétõl fizikailag lehatárolt létesítmény, eszköz, amelynek a külsõ környezetbõl történõ folyamatos légcseréje nem, vagy kizárólag nyílászárók, illetõleg egyéb mûszaki berendezés útján biztosított.

(1) A dohányzás számára kijelölt helyek kivételével - a (3) bekezdésben foglalt eltéréssel - nem szabad dohányozni

a)  közforgalmú intézménynek a szolgáltatást igénybevevõk számára nyitva álló zárt légterû helyiségeiben;

b)  tömegközlekedési eszközön;

c) zárt térben megtartott rendezvényen;

d)  munkahelyen, a külön jogszabályban, valamint a munkáltató rendelkezései szerint meghatározott esetekben.

(2) Nem jelölhetõ ki dohányzóhely

a) egészségügyi alapellátást, illetõleg járóbeteg-szakellátást nyújtó egészségügyi szolgáltatónak, illetve egészségügyi szolgáltató ezen ellátásokat nyújtó részlegének, valamint gyógyszertárnak a betegforgalom számára nyitva álló helyiségeiben;

b) közoktatási intézménynek a tanulók által is használt helyiségeiben;

c) nappali vagy bentlakásos gyermekjóléti, gyermekvédelmi, valamint a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézménynek az igénybevevõk számára nyitva álló közösségi helyiségeiben;

d) helyi közforgalomban közlekedõ tömegközlekedési eszközön, helyiérdekû vasúton, valamint menetrend alapján belföldi helyközi közforgalomban közlekedõ autóbuszon.

(3) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérõen - ha tûzvédelmi elõírás nem tiltja - dohányzóhely kijelölése nélkül is lehet dohányozni

a) szórakoztató, vendéglátó szolgáltatást nyújtó közforgalmú intézményekben, ha helyben történõ fogyasztás céljából meleg-, és hidegkonyhai, továbbá cukrászati készítményt nem, illetõleg - üzletkörüknek megfelelõen - csak kiegészítõ jelleggel hoznak forgalomba;

b) a dohánytermék kereskedelmi bemutatója, vagy egyéb okból történõ fogyasztása céljából létrejött rendezvényeken, feltéve, hogy a dohányzást az e törvényben foglalt más rendelkezések egyébként nem tiltják.

(4) A dohányzóhely ugyanabban a helyiségben nem jelölhetõ ki, kivéve ha annak légtere a helyiség egyéb részétõl elkülöníthetõ. A dohányzásra kijelölt hely zárt légterû csak abban az esetben lehet, ha a megfelelõ légcsere feltételei nyílászáró szerkezetekkel, vagy egyéb mûszaki berendezés felszerelésével biztosítottak és ott más, nemdohányzó személy benttartózkodása - a munkaköri feladatok ellátásán kívül - a helyiség rendeltetésébõl adódóan nem szükségszerû.

(5) A kijelölt dohányzóhelyek megfelelõségét az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (a továbbiakban: ÁNTSZ) illetékes városi, fõvárosi kerületi (a továbbiakban együtt: városi) intézete, illetve tûzvédelmi szempontból a tûzvédelmi hatóság jogosult rendszeresen ellenõrizni.

(6) A dohányzási korlátozással érintett, valamint a dohányzásra kijelölt helyiségeket felirat vagy más egyértelmû jelzés alkalmazásával - tûzvédelmi szempontú tilalom esetén szabványos tiltó táblával, illetve piktogrammal - szembetûnõ módon meg kell jelölni.

(7) A munkavállalók munkahelyi dohányzásának, valamint a dohányzóhelyek munkavállalók részére történõ kijelölésének feltételeire külön jogszabály, valamint a munkáltató rendelkezései irányadóak.

(8) Közforgalmú intézményben, valamint tömegközlekedési eszközön 18. életévét be nem töltött személy nem dohányozhat.

(1) A közforgalmú intézmény feladatkörében eljáró, valamint a tömegközlekedési eszköz mûködtetésében hivatásszerûen közremûködõ személy (a továbbiakban együtt: rendelkezésre jogosult) a dohányzásra vonatkozó korlátozást megsértõt a magatartás haladéktalan befejezésére, vagy az arra kijelölt helyen történõ folytatására köteles felhívni. A felhívás eredménytelensége esetén a rendelkezésre jogosult intézkedik aziránt, hogy az érintett személy a közforgalmú intézményt, illetve a tömegközlekedési eszközt elhagyja, illetõleg kezdeményezi a 7. § (1)-(2), illetve (13) bekezdése szerinti eljárás lefolytatását.

(2) A (1) bekezdésben meghatározott személy felhívására - az eljáró intézkedési jogosultságának igazolását követõen - az érintett személy személyazonosságát hitelt érdemlõ módon köteles igazolni. A személyazonosság megállapítása érdekében az eljáró személy - szükség esetén - a rendõrhatóság közremûködését is igénybe veheti.

(1) A 2. § (1) bekezdésének a), illetõleg c) pontjaiban meghatározott esetekben - a 2. § (3) bekezdésében foglalt kivétellel - dohányzásra az e törvényben foglaltaknak, valamint a tûzvédelmi szabályoknak megfelelõ helyet kell kijelölni és fenntartani, amennyiben megfelelõ önálló helyiség rendelkezésre áll, vagy az azonos helyiségben a dohányzóhely 2. § (4) bekezdésében foglalt feltételeknek megfelelõ kijelölése a helyiség rendeltetésszerû igénybevételének veszélyeztetése nélkül megoldható és a kijelölés a 2. § (2) bekezdése alapján nem tiltott. Dohányzóhely kijelölésének hiányában a helyiségen kívül dohányzás céljára szolgáló területet kell meghatározni, a 2. § (6) bekezdésében foglalt rendelkezések megfelelõ alkalmazásával.

(2) Személyszállító vasúti jármûvön dohányzásra alkalmas helyet kell kijelölni. A kijelölés tûzvédelmi szabályokat, illetõleg közlekedésbiztonsági érdeket nem sérthet vagy veszélyeztethet és a kijelölt dohányzóhely - eltérõ jogszabályi rendelkezés hiányában - meg kell hogy feleljen a 2. § (4) bekezdésében foglalt feltételeknek.

(3) A (2) bekezdésben, valamint a 2. § (2) bekezdés d) pontjában nem szereplõ közforgalmú, valamint a magánforgalomban közlekedõ tömegközlekedési eszközökön a dohányzóhely kijelölésérõl az üzembentartó dönt. A dohányzóhely kijelölésére a (2) bekezdésben foglalt rendelkezések megfelelõen irányadóak azzal, hogy a 2. § (4) bekezdésében meghatározott feltételeket a kijelölés során nem kell alkalmazni.

(4) A dohányzóhelyek tömegközlekedési eszközön történõ kijelölésének részletes szabályait - az egészségügyi miniszterrel és a belügyminiszterrel egyetértésben - a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter rendeletben állapítja meg.

(5) Az (1)-(4) bekezdésekben meghatározott feltételek biztosításáról a közforgalmú intézmény belsõ szabályzatában meghatározott személy, a rendezvény szervezõje, illetõleg a tömegközlekedési eszköz üzembentartója gondoskodik.

(1) Dohánytermék nem árusítható közoktatási intézményben, személyes gondoskodást nyújtó szociális intézményben, gyermekjóléti, gyermekvédelmi, intézményben, valamint egészségügyi ellátást, szolgáltatást alaptevékenységként nyújtó intézményben, továbbá ezeknek - a közterületen történõ legrövidebb megközelítési útvonalon számítva - 200 méteres körzetében dohányáru üzlet mûködése nem engedélyezhetõ.

(2) Dohánytermék kereskedelmi forgalomban 18. életévét be nem töltött személy számára nem szolgálható ki.

(3) A (2) bekezdésben foglalt korlátozás érvényesítése érdekében a forgalmazó feladatkörében eljáró személy kétség esetén - saját eljárási jogosultságának igazolását követõen - életkorának hitelt érdemlõ igazolására hívhatja fel a dohányterméket vásárolni kívánó személyt. Az életkor megfelelõ igazolásának hiányában a forgalmazó a dohánytermék kiszolgálását megtagadja.

(4) Dohánytermék árumintaként nem forgalmazható.

(5) Az üzlethelyiségben az üzlet jellegét, kialakítását figyelembevéve a dohánytermékeket az egyéb termékektõl el kell különíteni. A dohánytermékek üzlethelyiségen belüli elhelyezésének megfelelõségét az illetékes megyei (fõvárosi) fogyasztóvédelmi felügyelõség ellenõrzi.

(1) Dohányterméket kiskereskedelmi forgalomba hozni - a 8. § (3) bekezdésében foglaltakra figyelemmel - csak abban az esetben lehet, ha a forgalomba kerülõ csomagolási egység felirata - mindkét fõoldalán egyenként legalább 10 %-ot kitevõ felületen - szembetûnõen, tartósan, jól olvashatóan, magyar nyelven tartalmazza

a) a dohányzás káros hatására utaló, külön jogszabályban meghatározott figyelmeztetést, továbbá

b) a dohánytermék megjelölt egységnyi mennyiségében lévõ kátrány- és nikotin tartalmat, valamint az egyéb károsanyag tartalmat.

(2) Az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott figyelmeztetést dohányterméket árusító üzlethelyiségben, illetve mozgó árusítóhely kiszolgálóterében is el kell helyezni a csomagolási egységre meghatározott követelmények megfelelõ figyelembevételével.

(3) A dohánytermékek címkézésének és csomagolásának részletes szabályaira külön jogszabály rendelkezései az irányadóak.

(1) A dohányzással, a dohányzóhely kijelölésével összefüggõ e törvényben foglalt korlátozást, illetve kötelezettséget megszegõ természetes vagy jogi személy, valamint jogi személyiség nélküli gazdasági társaság egészségvédelmi bírság, a dohánytermékek forgalmazására vonatkozó e törvényben meghatározott tilalom megszegése esetén a külön jogszabály szerinti fogyasztóvédelmi bírság megfizetésére köteles. A munkavállalóknak, illetõleg a munkáltatóknak az adott munkahelyet érintõ dohányzási korlátozást, illetve a dohányzóhely munkavállalók részére történõ kijelölésének kötelezettségét sértõ magatartása esetén alkalmazandó jogkövetkezményeket külön törvény szabályozza.

(2) Egészségvédelmi bírság megfizetésére köteles a 4. § (5) bekezdésében megjelölt személy is, aki a dohányzásra, illetõleg a dohánytermékek forgalmazására vonatkozó, e törvényben foglalt tilalmak, korlátozások betartását feladatkörében nem érvényesíti.

(3) Egészségvédelmi bírság csak azon természetes személy ellen szabható ki, aki a cselekmény elkövetésekor 14. életévét betöltötte, és saját jövedelemmel rendelkezik.

(4) Az egészségvédelmi bírság összege

a) a dohányzással összefüggõ tilalmak, korlátozások megsértése esetén legfeljebb 30.000.-Ft.;

b) a dohányzóhelyek kijelölésére vonatkozó kötelezettség nem, vagy nem megfelelõ teljesítése, valamint a dohányzást, illetõleg a dohánytermékek forgalmazását érintõ tilalmak, korlátozások megtartására vonatkozó ellenõrzési kötelezettség elmulasztása esetén minimum 50.000,-Ft, legfeljebb 100.000.-Ft

(5) A kiszabott egészségvédelmi bírság összegét úgy kell meghatározni, hogy az igazodjon a cselekmény súlyához és az elkövetõ személyi körülményeihez. Indokolt esetben a bírság mértéke korlátlanul enyhíthetõ, illetõleg a felelõsségre vonás mellõzhetõ.

(6) Az egészségvédelmi bírság kiszabására irányuló eljárást a dohánytermék fogyasztására, illetõleg a dohányzóhelyek kijelölésére vonatkozó rendelkezések megsértése esetén az ÁNTSZ illetékes városi intézete folytatja le.

(7) Az egészségvédelmi bírság az eljárás lefolytatására hatáskörrel és illetékességgel rendelkezõ hatóságnak az (1)-(2) bekezdések szerinti magatartásról való tudomásszerzését követõ 6 hónapon belül alkalmazható. A jogsértõ magatartás tanúsításától számított 1 éven túl egészségvédelmi bírság nem szabható ki, kivéve ha a magatartás jogsértõ állapot fenntartásával valósul meg. Ebben az esetben az elévülési idõ a jogsértõ állapot megszûnésének napján kezdõdik.

(8) Az (6) bekezdés szerinti hatóságot eljárása során megilletik a 3. § (2) bekezdése szerinti jogosultságok.

(9) A jogerõs határozattal megállapított egészségvédelmi bírságot, valamint a dohánytermékek forgalmazásával összefüggõ, e törvényben foglalt tilalmat megszegõvel szemben jogerõsen alkalmazott fogyasztóvédelmi bírság összegének 50 %-át az Egészségügyi Minisztérium költségvetési fejezete számára nyitott számlára kell befizetni. A számlára befizetett bírság összege kizárólag egészségmegõrzési célra, illetõleg az egészségügyi ellátás színvonalát fejlesztõ szakmai programok támogatására használható fel.

(10) A jogerõsen kiszabott és meg nem fizetett egészségvédelmi bírságot adók módjára kell behajtani, azokkal egy sorban.

(11) E törvény alkalmazása során az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvényt kell alkalmazni.

(12) Az egészségvédelmi bírság kiszabása nem érinti a jogsértésnek megfelelõ, külön jogszabály szerinti jogkövetkezmények alkalmazhatóságát.

(13) A közoktatási intézménynek az e törvény szerint elrendelt dohányzási tilalmat megsértõ, 14. életévét betöltött tanulójával szemben a 3. § (1) bekezdése szerinti személy kezdeményezi a külön jogszabály szerinti fegyelmi eljárás lefolytatását.

(1) Ez a törvény a kihirdetését követõ hetedik hónap elsõ napján lép hatályba azzal, hogy a szórakoztató, vendéglátóipari szolgáltatást nyújtó közforgalmú intézményekre vonatkozó dohányzási korlátozást 2000. január 1-jétõl kell alkalmazni.

(2) A dohányzásra, valamint a dohánytermékek forgalmazására vonatkozó, e törvényben foglalt tilalmak, korlátozások nem érintik az egyéb jogszabályban meghatározott érdekbõl, célból, illetõleg módon elrendelt dohányzási tilalmakat, korlátozásokat.

(3) A 6. § (1) bekezdésében meghatározott felirat nagyságára vonatkozó rendelkezéseknek meg nem felelõ csomagoló-anyaggal dohánytermék 2002. december 31-éig forgalmazható.

(4) Felhatalmazást kap a belügyminiszter, a honvédelmi miniszter, és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat felügyelõ tárca nélküli miniszter, hogy az irányítása alá tartozó fegyveres szervek tekintetében a dohányzásra, a dohányzóhelyek kijelölésére, illetõleg a dohánytermékek forgalmazására vonatkozó részletes, illetve e törvénytõl eltérõ szabályokat rendeletben meghatározza.

(5) E törvény hatálybalépésével egyidejûleg a munkavédelemrõl szóló 1993. évi XCIII. törvény 38. § (2) bekezdésének a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) A nemdohányzók védelme érdekében - az (1) bekezdésben foglaltakat nem érintve - gondoskodni kell dohányzóhelyek, dohányzóhelyiségek kijelölésérõl, illetõleg a zárt légterû dohányzóhelyeken a folyamatos légcserét biztosító megfelelõ mûszaki megoldásról. Zárt légterû, több munkavállaló egyidejû tartózkodására szolgáló munkahelyeken - a dohányzás számára kijelölt hely kivételével - nem szabad dohányozni."

A törvényjavaslat célja a nemdohányzók védelme a dohányzás egészségkárosító hatásaival szemben, egyidejûleg figyelemmel az egészséghez, az egészséges környezethez fûzõdõ alkotmányos jogok érvényesülésének elõsegítésére, illetõleg a dohányzáshoz, a társadalmi együttélés magatartás-normáinak megfelelõ dohányzási szokások megtartásához fûzõdõ jogosultságok, valamint a magánszféra tiszteletben tartására. A törvényjavaslat a jog eszközrendszerével kívánja kiegészíteni a társadalmi önszabályozás, valamint az egészségmegõrzés programjainak a dohányzással összefüggõ magatartásformáló és - indirekt módon - a dohányzás mérséklésére irányuló szerepét. Céljával összhangban a dohánytermékek forgalmazásával kapcsolatban javasolja további meghatározott korlátozó szabályoknak a jogrendszerbe iktatását. A törvényjavaslat - a dohányzás, illetve a dohánytermékek forgalmazásának differenciált korlátozásával - kiemelten vonja védelem alá azokat a személyeket, akik életkoruk, vagy egészségi állapotuk következtében fokozott mértékben veszélyeztettek a passzív dohányzás egészségkárosító hatásával szemben.

A törvényjavaslat a dohányzásra, valamint a dohánytermékek forgalmazására vonatkozó korlátozó szabályok meghatározásakor figyelembe veszi az Európában, illetõleg - az utóbbi idõszakban - Észak-Amerikában azonos célok érdekében alkalmazott szabályozási megoldásokat és azok tapasztalatait.

A törvényjavaslat tartalmazza a dohányzási, valamint a dohánytermékek forgalmazására vonatkozó korlátozások alkalmazása szempontjából legfontosabb fogalmak meghatározását. A dohánytermékek, illetve a dohányzás fogalmának meghatározása igazodik a szabályozás céljához, így nem tartozik a törvény hatálya alá az a dohánytermék, illetõleg azon dohánytermék fogyasztása, valamint forgalmazása, amely közvetlenül nem, vagy füstképzõdés nélkül fogyasztható, és ennek következtében passzív egészségkárosító hatása nincs vagy nem jelentõs.

A fogalmak meghatározása a meghatározás milyenségén alapuló dohányzási korlátozás indokolható legteljesebb mértékéhez igazodik. Így egyrészrõl a közforgalmú intézmény fogalmába kizárólag az intézmény feladatkörének megfelelõen nyújtott szolgáltatások számára biztosított helyiségek értendõk, valamint a rendezvény e törvény szerinti fogalomkörébõl kimaradnak a kizárólag családi céllal szervezettek, másrészt a közforgalmú intézmény vagy a zárt légterû helyiség fogalmába nem csupán bizonyos létesítmények, hanem eszközök (pl. gépkocsi) is beletartoznak.

A törvényjavaslat meghatározza azokat a helyeket, ahol a dohányzás korlátozott. E helyek közös sajátossága - a korlátozás céljából adódóan - a zárt, a külsõ környezettel folyamatos légcserét csak az 1. § e) pontja szerinti korlátozott módon biztosító légtér, valamint a korlátozással érintett helyiségek rendeltetésébõl fakadó, több személy által történõ együttes használat. Az együttes használatnak a helyiség rendeltetésébõl kell adódnia, a korlátozás alkalmazandóságának nem feltétele azonban, hogy a rendeltetésszerû használat során a helyiségben egyidejûleg ténylegesen többen is tartózkodjanak.

A szabályozás a dohányzási korlátozással érintett helyiségekben az arra kijelölt helyeken engedi meg a dohányzást, ezen általános szabály alól azonban kétirányú kivételt enged. Egyrészt - életkoruknál, egészségi állapotuknál vagy az igénybevett szolgáltatás jellegénél fogva különös védelmet igénylõ személyek érdekében - egyes helyeken - dohányzóhelyek kijelölésének tilalmával - a törvényjavaslat teljesen megtiltja a dohányzást. Másrészt - meghatározott szolgáltatási körben - a dohányzási korlátozás alól teljes körû kivételt ad. Ez utóbbi kivételek egyikében értelemszerû a korlátozás alóli mentesítés, a másik esetben a szolgáltatás jellege nem teszi indokolttá dohányzási korlátozás alkalmazását, valamint az ezen körbe tartozó szolgáltatást nyújtók többségénél végrehajthatatlan feladatot jelent önálló, e törvénynek megfelelõ dohányzóhelyek elkülönítése.

A dohányzóhely kijelölésének mikéntjére és a kijelölés megfelelõségének ellenõrzésére vonatkozó szabály a biztosítéka annak, hogy az elkülönített hely kijelölése valóban megfelelõ intézkedést jelentsen a nemdohányzók érdekeinek védelme szempontjából azáltal, hogy a dohányzóhely ne csupán térben, de fizikailag is elkülönüljön a korlátozással érintett helyiség egyéb részeitõl. Egyidejûleg a törvényjavaslat elõírja az elkülönített dohányzóhely megfelelõ belsõ légcseréjének folyamatosságárabiztosítását is.

A törvényjavaslat a 18. életévét be nem töltött személyek közforgalmú intézményben történõ dohányzása tekintetében kategorikus tilalmat rendel el. Ennek megfelelõen ezek a személyek a jelzett intézményekben még az arra kijelölt helyen sem dohányozhatnak. A tilalmat megsértõkkel szembeni szankcióalkalmazás lehetõségérõl és mikéntjérõl a 7. § rendelkezik.

A javaslat - céljával összhangban - a dohányzás korlátozására vonatkozó rendelkezéseinek feltétlen hatályosulását kívánja biztosítani olyan módon is, hogy e rendelkezések a dohányzást lehetõvé tevõ esetleges kölcsönös megegyezéssel se legyenek megkerülhetõek. A javaslat korlátozó rendelkezéseivel ellentétes megegyezés e rendelkezések, valamint az esetleges jogkövetkezmények alkalmazhatóságának szempontjából még abban az esetben is közömbös, ha a megállapodást kötõ személyek mindegyike dohányos.

A törvényjavaslat meghatározza azokat a személyeket és azt a módot, akik és ahogyan a dohányzás korlátozására vonatkozó rendelkezések betartásának kötelesek érvényt szerezni. Az eljárást eredményességét segíti elõ a személyazonosság hitelt érdemlõ igazoltatásához való jogosítvány, valamint e célból a rendõrhatóság igénybe vételének lehetõsége.

A törvényjavaslat a dohányosok és a nemdohányzók érdekeinek megfelelõ egyeztetésével kötelezõvé teszi a dohányzási korlátozással érintett helyiséget igénybevevõk részére elkülönített dohányzóhely kijelölését vagy - a helyiségen kívül - megfelelõ dohányzóhely meghatározását. A dohányzóhelyet elsõdlegesen önálló helyiségben vagy a dohányzási korlátozással érintett helyiségen belüli megfelelõ elkülönítéssel kell biztosítani. Amennyiben ez a megfelelõ feltételek hiányában vagy e törvényjavaslat tiltó rendelkezése következtében nem lehetséges, a helyiségen kívül a dohányzás céljára szolgáló területet kell meghatározni. Ez utóbbi eset mikéntjére a törvényjavaslat további rendelkezést nem ad, e terület tehát bárhol meghatározható, a helymeghatározás azonban nyilvánvalóan nem lehet ellentétes a törvényjavaslatban vagy egyéb jogszabályokban foglalt, a dohányzás korlátozására, illetõleg teljes tilalmára vonatkozó más szabályokkal.

A tömegközlekedési eszközök esetében - azok sajátosságaira való tekintettel - a dohányzásra alkalmas hely kijelölése egyrészt további feltételekhez kötött, másrészt - meghatározott esetekben - a kijelölés az üzembentartó egyedi, elsõsorban mûszaki, technikai, illetve üzletpolitikai szempontokat figyelembevevõ döntésén alapul. Az üzembentartó megfelelõ intézkedése hiányában az utóbbi körben (repülõgép, személyszállító hajó zárt légterû helyiségei, nemzetközi közforgalomban közlekedõ autóbusz) teljes dohányzási tilalom érvényesül. Helyi tömegközlekedési eszközön, helyiérdekû vasúton, illetve belföldi helyközi közforgalomban közlekedõ autóbuszon - a teljes dohányzási tilalomra tekintettel - dohányzóhely nem jelölhetõ ki.

A törvényjavaslat az életkor alapján vagy egészségi állapotuknál fogva fokozott védelmet igénylõ személyek érdekében, meghatározott intézményekben megtiltja, azok körzetében pedig korlátozza a dohánytermékek forgalomba hozatalát. A dohánytermékek forgalomba hozatali korlátozásával érintett intézményi kör 200 m-es körzetében elrendelt üzletnyitási tilalom kizárólag a dohányárú szaküzletekre vonatkozik, és nem érinti az ilyen üzletkörrel a törvény hatálybalépésének napját megelõzõen már engedélyezett üzletek megnyitását, illetõleg további mûködését.

A törvényjavaslat - az alkoholtartalmú termékek forgalomba hozatalára vonatkozó hatályos szabályokkal megegyezõ módon - a vásárlói kör életkora alapján korlátozza a dohánytermékek közvetlen kiszolgálhatóságát. E szabállyal összhangban egyidejûleg megtiltja a dohánytermékek automatán keresztül történõ forgalomba hozatalát azzal, hogy új automata kihelyezése a törvény hatálybalépésének napjától nem engedélyezhetõ, a már engedélyezett, illetve mûködõ automaták 2001. december 31-éig üzemeltethetõek.

Az életkoruknál fogva fokozott védelmet igénylõ személyek érdekében a javaslat a kereskedelmi forgalomban megtiltja a dohánytermékek kiskorúak számára történõ kiszolgálhatóságát.

A törvényjavaslat a forgalomba hozatal módjá módját - az automatán keresztül történõ árusítás tilalmán túl -t az üzlethelyiségen belüli árusítás esetén is rendezni kívánja oly módon, hogy az üzletköre szerint dohánytermékek forgalmazására is jogosult üzletek kínálatában e termékek elhelyezését az egyéb termékektõl térben vagy más egyértelmû megoldás alkalmazásával elkülönítetten kell biztosítani. A törvényjavaslat az elkülönítés módjára részletszabályokat nem határoz meg, a szabályozás céljából adódóan - a fogyasztásra ösztönzõ hatás csökkentése - nyilvánvalóan nem a javaslatnak megfelelõ az elkülönítés akkor, ha pl. az üzlethelyiségen belül egyes közfogyasztású cikkek hozzáférhetõsége kizárólag dohánytermék, illetve a vásárlására ösztönzõ felirat, jelzés elmozdításával biztosított, vagy elsõsorban az e törvényjavaslat szerint fokozott védelmet igénylõ korosztály által használt, fogyasztott terméktõl elérhetõ közelségben, illetõleg a közvetlen látóterükben kerül elhelyezésre a dohánytermék.

A dohánytermékek forgalomba hozatalának feltételeként a törvényjavaslat az alkalmazott, magyar nyelvû egészségvédõ figyelmeztetést, valamint a termék egységnyi károsanyag tartalmát megfelelõ, jól látható módon feltüntetõ csomagolási szabályokat tartalmaz, amelyek e feliratokat - a hatályos szabályozástól eltérõen - a csomagolás fõoldalain, az egyes felületek legalább 10 %-át kitevõ méretben rendelik alkalmazni. Az e szabályoknak meg nem felelõ, a törvény hatálybalépésekor már legyártott csomagolóanyagokkal a dohánytermékek 2002. december 31-éig forgalmazhatóak.

A törvényjavaslat bevezeti - az e törvényben foglalt korlátozások, illetõleg kötelezettségek megsértésének speciális szankciójaként - az egészségvédelmi bírság intézményét a dohányzással, illetve a dohánytermékek forgalmazásával kapcsolatos korlátozó intézkedések hatékony érvényesülése érdekében, valamint egyúttal - szabályszegés esetére -a fogyasztóvédelmi bírság alkalmazását írja elõ a dohánytermékek forgalmazására vonatkozó, a törvényjavaslatban foglalt szabályok megszegése esetére. Egyúttal kiegészítõ forrást teremtve az egészségvédelem, egészségmegõrzés, valamint a gyógyító ellátások feladatainak a fejlesztésére irányuló programok finanszírozásához.

A törvényjavaslat a javaslatban foglaltak fokozott mértékû hatályosulása érdekében lehetõvé teszi az egészségvédelmi bírság kiszabását a rendelkezésre jogosult mulasztása esetén is, amennyiben a dohányzással kapcsolatos korlátozó intézkedéseket feladatkörében eljárva nem érvényesíti.

A törvényjavaslat az egészségvédelmi bírság kiszabását szubjektív feltételekhez köti, - a hatályos jogszabályokkal összhangban - az elkövetõ életkorára vonatkozóan, és vagyoni viszonyaira figyelemmel.

A javaslat atörvényjavaslat az egészségvédelmi bírság összegét az elkövetõ személyi körülményeire és a szabályszegés súlyára figyelemmel differenciáltan, de félmillióegyszázezer forintban maximálva határozza meg, széleskörû mérlegelési lehetõséget biztosítva az eljáró hatóságnak, arra az esetre, ha az enyhébb jogkövetkezmény vagy - indokolt esetben - a korlátlan enyhítés, illetõleg a jogkövetkezmény elmaradása is biztosítja a szankció alkalmazásától várt cél elérését, illetõleg az elkövetõ méltányolható körülményei a körültekintõ szankció alkalmazást teszik indokolttá.

meg. A A törvényjavaslat értelmében a bírság alkalmazásának szubjektív elévülési ideje hat hónap, objektív elévülési ideje egy év. A törvényjavaslat a bírság kiszabására a szabályszegés jellegétõl függõen az ÁNTSZ, illetõleg a fogyasztóvédelmi felügyelõségaz ÁNTSZ számára ad felhatalmazást. Intézkedési jogkört biztosít a fogyasztóvédelmi felügyelõségnek a javaslatban foglaltak megsértésével forgalmazott dohánytermék forgalmazásának megtiltására, illetõleg

forgalomból történõ kivonására is.

Az egészségvédelmi bírság önállóan és más, külön jogszabályban meghatározott jogkövetkezményekkel (pl. szabálysértési bírság) együtt is alkalmazható. Az eljárás eredményességének biztosítása indokolja a fogyasztóvédelmi bírság behajtásához hasonló szabályozás megalkotását.

alkalmazható.

A munkavállalóknak az adott munkahelyre vonatkozó dohányzási korlátozást, illetõleg a munkáltatónak a munkavállalók részére történõ dohányzóhely kijelölési kötelezettségét sértõ magatartása esetén azonban nem az egészségvédelmi bírság, hanem a munkavédelmi törvényben meghatározott szankciók kerülnek alkalmazásra.

A javaslat lehetõséget biztosít a dohányzási tilalom megsértése esetére a közoktatási intézmény vétõképes korú tanulójával szembeni fegyelmi eljárás lefolytatására.

A záró rendelkezések - a törvényjavaslattal összhangban szükségessé váló - törvénymódosító, valamint a törvényjavaslat egyes rendelkezéseinek fokozatos hatálybaléptetésére irányuló rendelkezéseket tartalmaznak.

A jövedéki törvény módosítását a dohánytermékek cigarettaárusító automatán keresztül történõ forgalomba hozatalának megtiltása teszi szükségessé.

Tevékenységük és a felügyeletük alatt álló szervezetek eltérõ jellegére tekintettel, a törvényjavaslattól eltérõ szabályozásra kap felhatalmazást a belügyminiszter, honvédelmi miniszter, valamint a nemzetbiztonsági szolgálatokat felügyelõ tárca nélküli miniszter.

A munkavédelmi törvény módosítására tett javaslatok rendezik a munkavállalóknak az egészséges munkakörnyezethez fûzõdõ jogának figyelembevételével a munkahelyi dohányzás korlátozására vonatkozó legfontosabb szabályt, egyúttal biztosítva a megfelelõ dohányzóhelyek rendelkezésre állását is.