H/21.

Az ezredforduló kihívása a polgári Magyarország megteremtése.

A kormány készen áll, hogy megfeleljen a kihívásnak.

Készen áll arra, hogy valóra váltsa a polgári jövõ programját. Hogy mindent megtegyen egy szilárd értékeken nyugvó, erõs és polgárosult Magyarország megteremtése érdekében. Meggyõzõdésünk, hogy a jövõ század feladatainak megoldásához mindenekelõtt helyre kell állítanunk a polgári értékrend becsületét. Ehhez közös erõfeszítésre van szükség.

Olyan légkörre, amely képes az egyének, a családok, a közösségek kezdeményezõképességét és alkotóerejét mozgósítani. Olyan kormányprogramra, amely képes az ország régi és új bajainak orvoslására. Amely nyitott a huszonegyedik századhoz méltó, az embereket középpontba állító, a régi kérdésekre új válaszokat adó megoldásokra.

Az elmúlt években bebizonyosodott, hogy letûnt korok szellemét idézõ szemléletbõl nem születnek hatékony válaszok a jövõ kihívásaira. Ez a kormányprogram tíz esztendõ politikai tapasztalatára épül. Ez tette lehetõvé, hogy szakértõink és tanácsadóink segítségével az ezredforduló kapujában megalkossuk a polgári jövõ programját. Terveink és cselekedeteink középpontjában a polgárok Magyarországának jövõképe áll.

A kormány programja mindannyiunk számára a gyarapodás lehetõségét kínálja. Lehetõséget arra, hogy az itt élõk megvalósíthassák álmaikat, személyes céljaikat. Hogy családjuk számára méltó életkörülményeket teremthessenek. Hogy hazánkban olyan értékrend érvényesüljön, amelynek középpontjában a tisztesség, a munka becsülete és a szeretet áll.

A magyar polgárok olyan országban szeretnének élni, ahol mindenkinek esélye van a jólétre és a felemelkedésre. Olyan országban, ahol a tisztességes munka eredménye a tisztes megélhetés. Ahol biztosítottak a polgári lét alapfeltételei: a szabadság és a jólét; az egyén, a család, az ország, a nemzet biztonsága.

Magyarország pillanatai drágák.

Bizonyosak vagyunk abban, hogy az itt leírtak csupán az elsõ határozott lépést jelentik. Már csak néhány nap választ el attól, hogy tudásunk, ismereteink jelentõs mértékben bõvüljenek. A kormány megalakulása után megtörténik a kormányzati átadás-átvétel. Ennek során módunk lesz arra, hogy hazánk valós helyzetérõl pontos, részletekbe menõ információhoz jussunk. Az Országgyûlés, a polgárok képviselõi és a nyilvánosság elõl eddig egyaránt elzárt, ám fontos gazdasági, politikai döntéseket, privatizációs szerzõdéseket, a pontosan még nem összegzett állami garanciavállalásokat tartalmazó iratokat, gazdasági tartalmú titkos kormányhatározatokat ismerhetünk meg.

A polgári koalíció kormánya kötelességének tartja, hogy a parlament õszi ülésszakán az ország állapotáról szóló hiteles felmérését a Parlament és az ország nyilvánossága elé tárja.

Az ország polgárai higgadt, határozott, reális jövõképpel rendelkezõ koalíciós Kormány alakítására adtak felhatalmazást.

A Kormány legfontosabb feladatának a polgári jövõ programjának minél teljesebb körû megvalósítását tekinti. Ennek az elvárásnak akkor felelhet meg, ha mindenekelõtt megteremti a hatékony munkavégzés szervezeti feltételeit.

A megújított szervezet kialakítása során a rendszerváltozás utáni alkotmányozás ismert, de eddig kellõen végre nem hajtott akaratát is szem elõtt tartva, a polgári koalíciós Kormány új típusú kormányzást valósít meg. Ez lehetõvé teszi, hogy a miniszterelnök amellett, hogy általános alkotmányos és politikai felelõsséget visel a kormányzat teljesítményéért, a program megvalósításához nélkülözhetetlen jogokat és eszközöket gyakorolja és mûködteti.

A Kormány az eredményes kormányzás kiinduló feltételeként fogalmazza meg a központi kezdeményezõ és összehangoló munka megerõsítését és minõségének javítását. Ezt szolgálja a Miniszterelnök munkáját segítõ háttér, a Miniszterelnöki Hivatal funkcionális és szervezeti átalakítása. A Miniszterelnöki Hivatal a kormányzati tevékenység stratégiai irányítója és központi koordinátora. Ennek érdekében a Kormány szükségesnek látja kiépíteni a Miniszterelnöki Hivatal és a minisztériumok szerves kapcsolatát, az összehangolt kormányzati mûködést segítõ tárcareferensi rendszert. Ugyancsak a Hivatal készíti az átfogó kormányzati stratégiai tervet, mellyel figyelemmel kíséri a Kormány mûködését és a kormányprogram végrehajtásának helyzetét.

Mivel a rendszerváltoztatást követõen Magyarországon a piacgazdaság alapjai már kiépültek, a Kormány bátran alapozhat az eddig kiépített gazdasági, jogi és intézményi rendszerekre. Szükséges ugyanakkor, hogy e rendszerek szervezettségét, mûködõképességét javítsa, hatékonyságát növelje. Ennek érdekében a Kormány gondosan megtervezett és átgondolt szerkezeti változtatásokat hajt végre a minisztériumok szintjén. A változtatások a minisztériumok közötti hatáskör- és munkamegosztás ésszerû rendjének kialakítása mellett arra is lehetõséget adnak, hogy az eddig a Miniszterelnöki Hivatal hatáskörébe tartozó, de annak hatékony mûködését akadályozó feladatköröket más szervezeti egységekhez csoportosítsa át. A Kormány emelni kívánja a minisztériumok munkájának szakmai színvonalát, támaszkodik a korszerû vezetési és teljesítmény-javító eszközökre. A jogszabályok elõkészítése során nagy hangsúlyt fektet az elõzetes hatásvizsgálatok elvégzésére.

A Kormány tisztában van azzal, hogy a köz igényeibõl adódó feladatok hatékony ellátása komoly terhet ró a közszolgálati tisztviselõkre, munkatársakra. Az állam jelenlegi szervezeti és intézményi felépítése az õ helytállásuk ellenére sem tud eleget tenni a polgárok elvárásainak. Egyre többen érzik szükségét a hatékony államnak.

A Kormány minden tõle telhetõt megtesz a köz igényeit kiszolgáló közigazgatás megbecsülésének növeléséért. E törekvésében a közszolgálati személyzet támogatása mellett számít a polgárok egyetértõ közremûködésére is.

Az államigazgatásban is elsõdleges érték a tisztességes munka. Ennek elismerése érdekében ki kell dolgozni a közszolgálati életpályát tehetséges szakemberek számára is vonzóvá tevõ javadalmazási rendszert. A Kormány a közszolgálatban a teljesítményelv hangsúlyozottabb érvényesítésére törekszik. Növelni fogja a köztisztviselõk mobilitását és rugalmasabbá, de a teljesítmény szerint is differenciálttá teszi a javadalmazásukat. Elkészíti a köztisztviselõk Etikai Kódexét. A Kormány határozottan fellép a korrupció és a hivatali befolyással való visszaélés ellen. Gondoskodik arról, hogy megfelelõ képzési és továbbképzési rendszer alakíttassék ki.

Gyakorlott, munkája iránt elkötelezett, életét a közigazgatási munkában töltõ köztisztviselõi kar kialakulását segíti elõ.

A Kormány fontosnak tartja, hogy szerepvállalásának határai világosak, egyértelmûek legyenek. Szándéka szerint megerõsíti az állam jogrendjének szilárdságát szavatoló intézményeket. Történelmi kötelességének tartja, hogy ösztönzõ szerepét a polgárosodás kiteljesedése érdekében érvényesítse. A polgárokat szolgáló Kormány képes biztosítani a feltételeket a polgárok öntevékenységéhez, képes arra, hogy felszabadítsa a társadalom alkotó erõit. Ez a szerep egy korlátozott hatáskörû, de feladatainak ellátásában erõs, határozott államot kíván.

A Kormány határozott lépéseket tesz az emberi és anyagi erõforrásokkal való hatékonyabb gazdálkodás és az eredményes igazgatási tevékenység érdekében. Átfogó, a hatékony mûködést támogató, rendszeres ellenõrzési tevékenységet kíván folytatni. Összehangolt informatikai fejlesztést valósít meg a közigazgatás jogi, szervezeti és funkcionális korszerûsítése érdekében. Egyúttal megköveteli a kiépített informatikai rendszerek hatékony alkalmazását.

A közigazgatási intézményekkel szemben támasztott fontos követelmény, hogy élõ kapcsolatot tartsanak fenn az állampolgárokkal és a társadalmi mozgalmakkal. A Kormány célul tûzi ki, hogy gyors és hatékony legyen az ügyintézés, illetve, hogy kiépüljön a polgárok számára elõnyös, az engedélyeztetési eljárásokat egyszerûsítõ ügyfélszolgálati rendszer. A Kormány nagy figyelmet fordít az állampolgárok tájékoztatására, a közérdekû adatok nyilvánosságának biztosítására.

A Kormány megfontolja a területi közigazgatás átalakítását és kidolgozza koncepcióját. Munkájában a tudományos mûhelyek közigazgatási kutatásaira is támaszkodik.

Az ország lakói azt akarják, hogy életkörülményeik megváltozzanak. Szeretnének végre jólétben és biztonságban élni.

A tisztességes munkához ma gyakran nem társul tisztes megélhetés. Egyre többen érzik, érezzük úgy, hogy a természetes értékrend felborult.

A munkanélküliség súlyos lelki és anyagi teher a családok számára. Sok kistelepülésen többen vannak munka nélkül, mint ahányan dolgozhatnak. Pedig ha nincs munka, akkor nincs bizalom a jövendõben. S ha nincs jövõbe vetett bizalom, akkor nincsenek gyermekek sem. S ha õk nincsenek, akkor közös jövõ sincs.

Segítséget kell nyújtanunk a munkához jutás feltételeinek megteremtéséhez. Helyre kell állítanunk a tisztességes munka becsületét.

Csak az az ország lehet valóban gazdag, amelynek polgárai és közösségei is jólétben élnek.

Átgondolatlan elvonásokkal, indokolatlan megszorításokkal nem lehet a magyar gazdaságot fellendíteni. Magyarország polgárainak jólétét a gazdasági növekedést ösztönzõ politika alapozhatja meg. Olyan gazdasági növekedést kell elõsegítenünk, amely valamennyiünk számára megteremti a tisztes gyarapodás lehetõségeit. Miért túlzó emberi igény az, hogy gyermekeinknek egy virágzó európai országot akarunk hagyni örökül?

Valódi, mindannyiunk életminõségében jelentkezõ gazdasági fellendülés a közterhek méltányos szintje mellett lehetséges. A reális mértékû járulékokat és adókat a vállalkozók és a bérbõl élõk sem tartják megfizethetetlennek. Az ország egészének terhei akkor válnak érthetõvé, értelmesen vállalhatóvá és mindenki számára viselhetõ mértékûvé, ha azokért mindannyian együtt állunk helyt. A pénzügyi keretek fontosságát elismerve, ésszerûségét fenntartva kell irányítanunk a gazdaság fejlõdését. A tapasztalat azt mutatja, hogy a helyesen végrehajtott adó- és járulékcsökkentés a több bevallott jövedelem révén nem feltétlenül csökkenti, hanem akár növelheti is az állam bevételeit. Annak az államnak, amely megbízik polgáraiban, ilyen adópolitikát kell gyakorolnia. A polgári koalíció kormánya a bizalomra és együttmûködésre építi politikáját.

A vállalkozási szellem és a vállalkozói tenni akarás több megbecsülést érdemel. Nincs jobb állami befektetés, mint az egyének, a családok, a közösségek gyarapodásának elõsegítése, alkotó energiáik, vállalkozó szellemük, tenni akarásuk kiteljesedési lehetõségeinek megteremtése. Fontos, hogy a magyar polgárok ne veszítsék el vállalkozó kedvüket, jövõbe vetett hitüket. Ezért készen állunk a gazdaságot hátrányosan érintõ aránytalanságok megszüntetésére.

A gazdaság egészséges növekedésében, fejlõdésében, az új munkahelyek teremtésében lényeges szerepet játszanak a külföldi befektetések. A nemzetközi cégek stratégiai és zöldmezõs beruházásainak kormányzati bátorítása, ösztönzése és támogatása különösen sokat segíthet az ország felzárkózni kívánó régióinak régóta megoldatlan gondjain is.

Az a dolgunk, hogy a kis- és középvállalkozások számára is megnyissuk a lehetõséget a gazdasági növekedésben, a fejlesztésben, a munkahelyteremtésben és a gyarapodásban való jogos részesedésre. E cél elérése érdekében a hazai vállalkozásokat abban is segíteni kell, hogy a nemzetközi cégekkel való kapcsolatukban alkalmassá váljanak a beszállítói, bedolgozói és kooperációs szerepkörre.

Falvaink, a vidéki térségek jövõje attól függ, hogy sikerül-e a régóta válsággal küzdõ mezõgazdaságban dolgozóknak esélyt teremteni. Új szemléletre van szükség. Sok európai ország példája bizonyítja, hogy falvak újjáéledése elképzelhetetlen a családi alapon mûködõ mezõgazdasági vállalkozások és a gazdák versenyképes társulási lehetõségei nélkül.

A mezõgazdasággal foglalkozók akaratával egyetértve, egyrészt megteremtjük a termõföld piaci értékesítésének kereteit, másrészt megnyugtatóan biztosítjuk a termõföld nemzeti tulajdonlásának fennmaradását.

A gazdasági fejlesztés, a felzárkózás célja nem önmagában keresendõ. Magyarország nem mondhat le az életerõs, dolgozni tudó és akaró polgárokról. Nem nyugodhatunk bele abba, hogy több százezren kénytelenek a kilátástalanság tudatával együtt élni. Tarthatatlan, hogy a munkanélküliség leginkább a fiatalokat sújtsa. Kétszeresen is nehéz helyzetbe kerül az, aki lehetõségek híján munkanélküliként kénytelen kezdeni felnõtt életét. Az ifjúsági munkanélküliség az önmegvalósítás, a családalapítás esélyét veszi el a fiataloktól. Pedig a szakképzett és dolgozni akaró fiatalok Magyarország gazdaságának aranytartalékai.

A polgári koalíció kormányának programja a gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés programja.

A Kormány gazdaságpolitikájának kialakítása a Pénzügyminisztérium és a Gazdasági Minisztérium együttes feladata. A két intézmény közötti munkamegosztás lényege, hogy továbbra is a Pénzügyminisztérium felelõs elsõsorban a pénzügypolitika formálásáért, míg a Gazdasági Minisztérium a gazdaságfejlesztési stratégia kidolgozója. Érintkezési felületek természetesen vannak e két tevékenység között, s az esetlegesen felmerülõ vitás kérdések eldöntésére végsõ soron a miniszterelnök hivatott. A két intézmény viszonya azonban alapvetõen nem egymással versengõ, hanem egymást kiegészítõ. A Pénzügyminisztérium tesz javaslatot azokra a pénzügyi keretszámokra, amelyekbõl származtatható egyebek mellett a gazdaságfejlesztési célokra fordítható pénzforrások összege is.

A Gazdasági Minisztérium pedig arra vonatkozóan dolgoz ki javaslatokat, hogy ezeket a forrásokat milyen célokra és milyen mechanizmusokon keresztül célszerû felhasználni. Ez a stratégia szolgál azután alapul a költségvetés részletes lebontásához a különbözõ feladatok és intézmények számára. Ily módon a költségvetés, amely a mindenkori Kormány gazdaságpolitikájának legfontosabb eszköze, nem elsõsorban a Pénzügyminisztérium és a többi minisztérium alkuján keresztül formálódik. Ehelyett inkább

a Kormány gazdaságfejlesztési stratégiája fogja döntõen meghatározni. A munkamegosztás új alapokra helyezi

a nem gazdaságfejlesztési célú költségvetési források elosztási rendszerét, oly módon, hogy az ágazati szemlélet fokozatos megszüntetésével egyidejûleg a feladatfinanszírozás kerül elõtérbe. Ez a munkamegosztás a 2000. évre szóló költségvetés elõkészítése során valósulhat meg elõször.

A következõ kormányzati ciklusban a magyar gazdaságban olyan gazdaságpolitikára van szükség, amely kedvezõ feltételeket biztosít a polgárok alkotóerejének, szorgalmának kibontakoztatásához. Reális lehetõség van arra, hogy érezhetõ ütemû felzárkózás valósuljon meg a polgárok életszínvonalában. Ennek érdekében a Kormány fokozatosan csökkenti az adó- és járulékterheket, valamint gondot fordít a költségvetési hiány kordában tartására. Kidolgozza az elmúlt évek magánosítása során tett állami kötelezettségvállalások kezeléséhez szükséges megfelelõ szervezeti formát.

A Kormány eltökélt szándéka, hogy a következõ évek során az infláció üteme folyamatosan mérséklõdjék. A fokozatosan mérséklõdõ leértékelési ütem és államháztartási hiány mellett az ország relatív termelékenységi elõnyére alapozva elérhetõ, hogy az évi átlagos pénzromlás üteme 2000-ben 10% alá csökkenjen. A Kormány megítélése szerint összehangolt csomagterv segítségével ennél gyorsabban is mérsékelhetõ az infláció üteme. E csomagterv része lehet a hatósági árszabályozás elõretekintõ indexálásra való átállása, az árfolyam-politika, illetve a leértékelési ütem módosítása, elõretekintõ reálbér-megállapodások,

a béradóreform és egy mindezzel összhangban lévõ költségvetés. E csomagterv részleteirõl a Kormány 1999 tavaszán egy célratörõ tárgyalássorozat keretében kíván megállapodni az érintett kormányzati és érdekképviseleti szervezetekkel.

A költségvetési kiadások egyik legnagyobb súlyú tétele a felhalmozódott (belföldi és külföldi) államadósság kamatterhe. A reálkamaton kívül az infláció következtében elõálló teher jelenti a teljes kamatteher háromnegyedét. Ez az összetevõ az infláció ütemének mérséklõdésével együtt csökken. Amennyiben nagyarányú mérséklést sikerül elérni az infláció ütemében, akkor ezen keresztül jelentõs összeggel csökkenthetõ a költségvetés teljes kamatkiadása. Ahhoz, hogy a kamatmegtakarítás minél nagyobb lehessen, a Kormány a megcélzott inflációcsökkentés elõtt idõben egyeztet annak összetevõirõl és azokat nyilvánosságra hozza, hogy a terv beépülhessen a piaci szereplõk várakozásaiba. A csomagterv elfogadását megelõzõ idõszakban nem célszerû az adósság belföldi finanszírozásának arányát növelni, hanem csak akkor, amikor e lépés eredményei már érzékelhetõek. A kamatterhek másik összetevõje, a reálkamat nagysága csak akkor mérsékelhetõ, ha a potenciális hitelezõk alacsonyabb mértéket is elfogadnak.

Ez mindenekelõtt az egész kormányzati gazdaságpolitika hitelességén múlik, emellett pedig az adósságmenedzselés magas szakmai színvonala befolyásolhatja jelentõs mértékben.

Magyarország polgárainak jólétét, a tartós fejlõdést a társadalom- és környezetbarát, a versenyképességet ösztönzõ, annak elõnyeit a társadalom széles rétegeire kiterjesztõ, a munkahelyteremtés szempontjait elõtérbe helyezõ gazdaságpolitika alapozhatja meg. E gazdaságpolitika tartós eredményességét az egyensúly és a gazdasági stabilitás követelményeinek szem elõtt tartása garantálja. A Kormány a gazdasági stratégia összehangolására önálló gazdasági minisztériumot hoz létre.

A Kormány a gazdaságpolitikai eszközök stabilitásának és kiszámíthatóságának fenntartásával kedvezõ környezetet teremt a vállalati versenyképesség fokozására, a hosszú távú stratégiák alkalmazására. A gazdaságirányítás tartós elemei közé tartozik az uniós orientáció, a vállalkozásbarát monetáris és fiskális politika, a fejlesztések támogatása, az emberi erõforrásokat fejlesztõ tevékenységek kiemelt kezelése, a következetes versenyszabályozás és a regionális fejlesztési stratégiára való támaszkodás. A Kormány határozott szándéka, hogy a gazdasági növekedés ösztönzése a fenntartható fejlõdés keretein belül menjen végbe, amely elv szerint alapvetõnek tartja mind a humán, mind a természeti környezet értékeinek megõrzését.

A Kormány eltökélt célja, hogy javítson a magánvállalkozók érvényesülésének és a versenynek feltételein. Mindezt döntõ fontosságúnak tartja a tartós gazdasági növekedés és az új foglalkoztatás szempontjából. A tisztességes és szabad versenyt tekinti a gazdasági mûködés általános elvének. Következetesen fellép a feketegazdaság minden formájával szemben. Az illegális és féllegális szféra visszaszorítására mind a gazdaságpolitikai, mind pedig a bûnüldözési eszközöket felhasználja.

A növekedés feltétele a hatékony befektetés. Ennek érdekében a gazdaságpolitikának ösztönöznie kell mind a külföldi tõke beáramlási ütemének fenntartását, illetve növekedését; mind pedig a hazai kis- és középvállalati szféra eddigieknél lényegesen dinamikusabb fejlõdését. Magyarországnak jó esélye van arra, hogy Közép-Kelet Európa pénzügyi és szolgáltató központjává váljon. Ennek a történelmi lehetõségnek a valóra váltása a Kormány tevékenységének egyik központi feladata.

A külföldi tõke beáramlásának magas ütemét a stabil és kiszámítható gazdaságpolitika, a kedvezõ jogi, pénzügyi és infrastrukturális feltételek segítik elõ. A magyar gazdaság érdekeinek messzemenõ figyelembevételével adott kedvezmények tovább növelhetik az ország tõkevonzó képességét, erejét. A Kormány pénzügyi és területfejlesztési eszközökkel egyaránt törekszik arra, hogy a fejlett technológiát behozó mûködõtõke-beáramlás a fokozottan támogatandó régiókban is növekedjék.

A Kormány kiemelkedõen fontosnak tartja az Európai Unióhoz való csatlakozás folyamatának segítését. A tárgyalási folyamatban következetesen és határozottan képviseli a nemzeti érdekeket, figyelemmel arra, hogy a csatlakozás feltételrendszere harmonizálja a nemzetközi követelményeket és a hazai feltételrendszer szabta lehetõségeket. A Kormány ott kíván élni az átmeneti könnyítések elérésének eszközével, ahol ezt a nemzeti érdek kimondottan szükségessé teszi. Mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy azok, akiket az uniós csatlakozás hátrányosan érint, méltányos felkészülési támogatásban részesüljenek. A Kormány eltökélt célja, hogy Magyarország minél több fejlesztési támogatáshoz jusson és ezeket a támogatásokat hatékonyan használja fel.

Az elmúlt években stabilizálódott hazai nagyvállalati szektor további bõvülésének feltételeit biztosítani kell. Ezek a vállalatok mind a foglalkoztatás, mind a költségvetési egyensúly, mind pedig a nemzetközi gazdasági kapcsolatrendszer alakulása szempontjából nagy befolyással rendelkeznek. Többnek közülük reális esélye van arra, hogy regionális multinacionális vállalatként a magyar gazdasági fejlõdés fontos bázisává váljon. A Kormány kialakítja a különbözõ vállalatcsoportok fejlesztését támogató intézmények jobb együttmûködésének intézményi rendszerét.

A Kormány megteremti az ökológiai szemléletû piacgazdaság keretfeltételeit. Tisztában van azzal, hogy rövid távon a környezetbarát piacgazdaság versenyhátrányban van a gátlástalan környezetpusztításra épülõ modellekkel szemben. Mégis a Kormány olyan politikát akar folytatni, amely hosszú távon is a köz érdekét szolgálja, és ezért arra törekszik, hogy a gazdasági döntésekben érvényesüljenek a környezetvédelmi megfontolások. A környezethasználat költségeinek megfizettetésével a vállalatokat erõforrás-felhasználásuk nagyságával kívánja szembesíteni. Nagyobb szerepet szán az önkéntes megállapodásoknak vagy a forgalomképes szennyezési engedélyek rendszerének, ami a szabályozás költségeit csökkentheti a vállalatoknál. Ösztönzi az önszabályozási formák, így a vállalati környezetmenedzsment rendszerek meghonosodását.

A tartós fejlõdés és a korszerûsítés megköveteli a tudás gazdasági szerepének növelését. A Kormány nagy súlyt helyez az iskolai és a felnõttoktatás, különösképpen a felsõoktatás fejlesztésére, amelynek következtében kiszélesednek és erõsebbé válnak a gazdaság fejlõdéséhez is alapvetõen fontos erõforrást jelentõ szellemi kapacitások.

Az országban rendelkezésre álló és fejlõdõ szellemi tõke érvényesítésének, valamint a tartós növekedés hátterének megteremtéséhez feltétel a kutatás-fejlesztési kapacitások bõvítése. A Kormány jelentõs pénzügyi és szervezési erõforrásokat akar mozgósítani a kutatásra és fejlesztésre, különös tekintettel az új technológiáknak és alkalmazásuknak a kis- és középvállalatok körében történõ elterjesztésére.

A gazdasági hatékonyság növelésének elengedhetetlen feltétele, hogy az ország élni tudjon az információs forradalom teremtette lehetõségekkel. Ehhez a Kormány az informatikai képzés támogatását, az eszközrendszer elterjesztésének elõsegítését, valamint a gazdasági információs rendszer szervezeti-intézményi támogatását tervezi.

A gazdasági növekedésnek feltétele és forrása is egyben az infrastruktúra szûk keresztmetszeteinek feloldása.

A Kormány az ország elemi érdekének tartja egy kiterjedt infrastrukturális beruházási program megvalósítását.

Az infrastruktúra fejlesztéséhez hasonló gazdaságélénkítõ hatása lehet az építõipar és építõanyag-ipar fejlesztésének.

A Kormány törekszik a gazdasági szereplõk együttmûködési programjának kialakítására, egy "gazdasági együttmûködés a felzárkózásért" programnyilatkozatnak az érintett szereplõkkel való aláírására. A gazdaság felépítése során hatékonyan és takarékosan alkalmazza a gazdaságfejlesztés eszközeit, különös figyelemmel a regionális és szerkezeti adottságokra. A gazdaságfejlesztés eszközeivel hatékonyabban és takarékosabban fog gazdálkodni, a kérvények elbírálásával kapcsolatos eljárást egyszerûsíti.

A legújabb mûszaki eljárások nyújtotta esélyeket jobban ki kell használni, az általuk biztosított foglalkoztatási lehetõségeket meg kell ragadni. A Kormány tevékenységével elõ kívánja segíteni a tudomány és a gazdaság közötti technológiai cserét. Ösztönzi a modern elektronikus kommunikációs eszközök széles körû elterjedését az iparban, a kereskedelemben, a közigazgatásban és a magánháztartásokban egyaránt.

A Kormány a bõs-nagymaros-i erõmûrendszer meg nem épült magyarországi részének az ügyét elsõsorban gazdaságossági kérdésként kezeli. Ennek megfelelõen megoldásakor figyelembe veszi a környezetvédelem sajátos szempontjait is. Az erõmûrendszer kérdésében a Kormány a szlovák féllel tárgyalásokat kezdeményez. Ezek kiindulópontja nem az elõzõ Kormány által tárgyalt, de alá nem írt jegyzõkönyv. A Kormány a Hágai Nemzetközi Bíróság ítéletének azt a megállapítását tekinti irányadónak, mely szerint a magyar fél nincs kötelezve a nagymarosi gát felépítésére.

A Kormány a gazdasági növekedés legfontosabb hajtóerõi mellé újabbakat kíván bekapcsolni. A gazdasági növekedés motorjának, a jólét növekedése elsõszámú feltételének tekinti a munkahelyteremtést. Ehhez a gazdasági növekedés általános feltételein túl az adó- és járulékrendszer módosítása, a munkaerõ-piaci intézményi rendszer hatékonyságának növelése, az aktív foglalkoztatás-politika eszköztárának elõtérbe helyezése szükséges. A foglalkoztatottak számának növelése kiemelkedõ fontosságú, mert arra van szükség, hogy jelentõsen csökkenjen azon polgárok száma, akik munkalehetõség hiányában kénytelenek élni.

A munkahelyteremtés ösztönzésének egyik eszköze a bérjárulékok mértékének csökkentése. Egy kezdeti, bizalomerõsítõ néhány százalékpontos csökkentés után 2000-re a Kormány nagyobb szabású adóreformot készít elõ. Ennek célja nem új adónemek bevezetése, hanem az elõírások és kivételek szövevényének egyszerûsítése, ezáltal az adóbeszedés és az ellenõrzés hatékonyságának növelése, ami lehetõséget nyújt az adóterhek további csökkentésére. E reform keretein belül a Kormány elõirányozza a bérjárulékok bruttó bérekbe való integrálását. Az ily módon egységesített bért terhelõ adók beszedését célszerû egyetlen adóhivatalra bízni. Ezzel a Kormány azt a célt kívánja szolgálni, hogy a köztartozások nyilvántartásának és beszedésének egységesítésével leszûkítse az adóelkerülés lehetõségeit.

Ha az uniós csatlakozásig az ország nem tudja jelentõsen növelni a legálisan foglalkoztatottak számát a jelenlegi kb. 4 millióhoz képest, akkor félõ, hogy ez a helyzet a csatlakozás után sem javul, az Európai Unió rugalmatlan munkaerõ-piaci politikája következtében. A Kormány ebbõl azt a következtetést vonja le, hogy a következõ években a magyar munkaerõpiac rugalmasságát növelni kell, s nem célszerû siettetni az alkalmazkodás-képtelenséget növelõ uniós szabályok átvételét.

Az ipari, kézmûves- és kereskedelmi, valamint az úgynevezett szabad foglalkozásokban alapított önálló vállalkozások rugalmasságuk, teljesíteni akarásuk és felelõsségvállalási hajlandóságuk folytán döntõ szerepet játszanak a gazdaság és a társadalom dinamikus fejlõdésében.

A Kormány nagy súlyt helyez a kis- és középvállalatok mûködési feltételeinek javítására annak érdekében, hogy ezek a vállalatok az eddigieknél nagyobb mértékben járulhassanak hozzá a növekedéshez. Ehhez szükség van az adórendszer módosítására, a kis- és középvállalkozások hitelfelvételi lehetõségeinek bõvítésére, az adminisztráció csökkentésére, az információs és tanácsadói rendszer fejlesztésére. Különös figyelmet kell fordítani a kis- és középvállalkozásoknál folyó kutatás, fejlesztés és innováció támogatására is. A gazdasági jogszabályalkotás feladata a kis- és középvállalatokra vonatkozó törvények hatásvizsgálatának elvégzése.

A Kormány intézményi hátteret teremt a kis- és középvállalkozások hitelekhez való jobb hozzáférése érdekében. Ennek elõsegítésére a legcélszerûbb módszer nem a piaci szint alatti kamatozású hitelkeretek biztosítása, ez ugyanis lehetõséget teremt a kivételezésre, korrupcióra és egyéb visszaélésekre. A kis- és középvállalatok a hazai nagyvállalatokhoz képest jelentõs kamatfelárat kénytelenek fizetni, döntõen azért, mert nincsenek a nagy adósokhoz fogható biztosítékaik, illetve adósi megbízhatóságukról sincs megbízható nyilvántartás.

A Kormány olyan megoldásra törekszik, amely azt segíti elõ, hogy maguk a piaci szereplõk, jelen esetben a bankok legyenek hajlandók néhány éven belül e magas kamatfelár nélkül is hitelt adni a megbízható adós kis cégeknek. Ehhez egy olyan adósnyilvántartás szükséges, amely megfelelõ referenciával tud szolgálni hitelkérelem benyújtása esetén a potenciális hitelfelvevõrõl arra nézve, hogy miként teljesítette a múltban adósi kötelezettségeit. A Kormány megteremti a hitelképesség vizsgálatához szükséges pontos nyilvántartást és lehetõvé teszi a megítéléshez szükséges adatok lekérdezhetõségét.

A kormányzati gazdaságirányítás hatékonysága érdekében létrehozott Gazdasági Minisztérium (GM) olyan stratégiai szervezetet fog mûködtetni, amely képes a nemzeti gazdasági stratégia átfogó megfogalmazására és ennek kormányzati feladatokra történõ lefordítására. Ezen munka során a GM szorosan együttmûködik mindenekelõtt a Pénzügyminisztériummal és a Magyar Nemzeti Bankkal, de a kormányzati irányítás más intézményeivel is, elsõsorban a társminisztériumokkal. A koordinációban erõsen támaszkodik a Miniszterelnöki Hivatalra.

A kormányzati intézményi reformok során központi helyet kap az európai uniós elõírások szemmel tartása. A Kormány célja, hogy a kormányzati ciklus végére ne legyen lényeges eltérés a csatlakozási feltételek által megkívánt szerkezettõl.

A tervezett intézményi reformok esetében sem a központosítás, sem a decentralizáció nem válhat uralkodó alapelvvé. A Kormány a kisebb, de ugyanakkor erõs szervezetek létrehozatalától azt várja, hogy az államapparátus képes legyen egyszerre eleget tenni a világos versenyszabályokra épített piacgazdasági mûködés és a központi elsõbbségek érvényesítési követelményeinek.

A Kormány álláspontja szerint a gazdasági stratégiának tartalmaznia kell a különbözõ állami és uniós alapok felhasználására vonatkozó tervek fõ vonalait és ezek érvényesítésének eszközeit is. A tervek megfogalmazásakor és megvalósításakor is különös súlyt kell helyezni arra, hogy azok az uniós elõírásoknak megfeleljenek.

A magánosítás befejezõdésével szükséges kialakítani a tartósan állami tulajdonban lévõ cégek felügyeletének szervezeti rendjét. Ennek keretében elsõdleges szempont az állami vagyon kezelésének hatékonysága és átláthatósága.

A központi költségvetés kialakításakor és végrehajtása során erõsíteni kell a feladatok, funkciók és a finanszírozás közötti kapcsolatot. Növelni kell a feladatfinanszírozás szerepét és nagyobb teret kell adni a programfinanszírozásnak.

Az önkormányzatok számára segítséget kell nyújtani ahhoz, hogy a fenti elvek az önkormányzati költségvetés tervezésekor és végrehajtásakor is szélesebb körben érvényesüljenek.

Az állami források hatékonyabb felhasználása érdekében az államháztartás alrendszereinek tervezése során törekedni kell a modern tervezési módszerek alkalmazására. Nagyobb hangsúlyt kapnak a költség-haszon elemzések az egyes feladatok ellátásakor. Az ellenõrzésben erõsíteni kell a hatékonysági szempontú értékelések szerepét.

Annak érdekében, hogy az élõmunka terhei csökkenjenek, elkerülhetetlen az adórendszer hatékony és átfogó átalakítása. Az adórendszert méltányosabbá kell tenni, ami együtt kell járjon a kivételek számának csökkentésével, az eljárások egyszerûsítésével és áttekinthetõbbé tételével. Ugyanakkor meg kell teremteni a családi típusú adózásra való áttérés feltételeit.

A bevételbeszedõ szervek hatékonyságát különbözõ szervezeti és jogi eszközökkel, az ellenõrzés szerepének növelésével erõsíteni szükséges.

Az adózással járó adminisztrációs terhek csökkentése a bevallási rendszer egyszerûsítését feltételezi. Meg kell teremteni az egyablakos ügyintézés lehetõségét, javítani kell az információszolgáltatás, felvilágosítás színvonalát. Nagyobb teret kell adni a modern informatikai eljárások alkalmazásának.

A Kormány arra törekszik, hogy visszaszorítsa a gyanús módon, illegális tevékenységbõl, a közteherfizetés alól kivont jövedelmekbõl keletkezõ vagyongyarapodást, ugyanakkor bátorítja a tisztességes módon szerzett vagyon felhalmozását és befektetését.

A vagyoneredet ellenõrizhetõségének elõfeltételeként a Kormány annak alkotmányos feltételeit kívánja megteremteni.

Az elkövetkezõ évek legfontosabb feladata új munkahelyek, munkalehetõségek teremtése. A Kormány erõfeszítéseket tesz új foglalkoztatási lehetõségek feltárására. Különösen érvényes ez a növekedésre leginkább esélyes területekre, így a kommunikációra, a pénzügyi szolgáltatásokra és a környezetvédelemre. Nagyobb rugalmassággal, valamint a részmunkaidõben rejlõ foglalkoztatási potenciálok jobb kihasználásával jelentõs számban teremthetõk új munkahelyek.

A Kormány kitûzött célja, hogy intézkedéseinek és a keretfeltételeken való változtatásainak eredményeképpen öt év alatt kétszázezerrel növelje a munkához jutók számát.

Az elmúlt közel egy évtized tapasztalatai alapján körülhatárolhatóvá váltak a foglalkoztatáspolitika szociális és gazdasági aspektusai. Az eszközök és intézmények e két eltérõ irányú célrendszer köré csoportosíthatóak. A foglalkoztatás-politika kialakításánál a Kormány felhasználja tapasztalatait annak érdekében, hogy egyfelõl a szociális jellegû ellátórendszer, tehát szociálpolitikai szempontok, másfelõl pedig a gazdaságfejlesztési eszközrendszer, tehát gazdaság- és területfejlesztés-politikai szempontok meghatározható legyen. A Kormány a feladatok és jogkörök újraszabályozásával két eltérõ jellegû ellátórendszert hoz létre, melyek eszköz- és intézménystruktúrája ésszerûen elkülöníthetõ. Az átszervezés eredményeképpen a szociális ellátásra szoruló, illetve a munka világába még visszasegíthetõ társadalmi rétegek számára egyaránt emberközpontú és hatékony munkaerõ-piaci szervezeti háttér áll majd rendelkezésre.

A Kormány mindent meg fog tenni a szabályozások bürokratikus elemeinek számottevõ csökkentéséért a szolgáltatásokat és eszközöket igénybe vevõ polgárok érdekében.

A Kormány álláspontja szerint a foglalkoztatás-politika passzív, tehát szociális jellegû elemei, eszközei közül minél többet a régiók, illetve a helyi, települési önkormányzatok szintjén szükséges kezelni (pl. segély jellegû támogatások, közmunka, közhasznú foglalkoztatás). A megyei munkaügyi központok és kirendeltségeik tevékenységi rendszerében a hatósági és az információ szolgáltatási, közvetítési funkciók megerõsítése indokolt.

A statisztikai adatszolgáltatás rendszerében a munkanélküliek nyilvántartása mellett meg kell teremteni a foglalkoztatottak regisztrációjának feltételeit is.

A gazdaságfejlesztést közvetlenül befolyásoló aktív eszközök kezelésében és elosztásában a Kormány a források összehangolásának elvét kiemelten érvényesíti. A foglalkoztatás bõvítése érdekében a gazdaságpolitika elsõbbségeit tükrözõ átfogó programokat kell beindítani, melyek a pénzügyi források összpontosítását igénylik.

Az önfoglalkoztatóvá, illetve vállalkozóvá válást - különösen agrártérségekben - olyan összehangolt képzési és foglalkoztatási (mezõgazdaságban: kistermelõi) programokkal szükséges segíteni, melyek megvalósításához összeadódnak az állami, az önkormányzati és a gazdálkodó szervezetek erõforrásai.

A fiatalok munkanélkülisége nemcsak a jelen, hanem a jövõ családjainak sorsát is érinti, befolyásolja, ezért a fiatal generációk munkanélküliségének kezelése alapvetõ fontosságú állami feladat. A Kormány a pályakezdõk munkaerõ-piaci lehetõségeinek és versenyképességének növelése érdekében nagyobb számban biztosít képzési és átképzési lehetõségeket.

A Kormány fontosnak tartja a felnõttképzés további korszerûsítését. Ennek érdekében szükség van az állami és az önkormányzati fenntartású felnõttképzési kapacitások - különös tekintettel a regionális képzõ központ hálózat, valamint a szakképzõ és népfõiskolák lehetõségeinek - hatékonyabb kihasználására.

A Kormány szándéka, hogy a foglalkoztatás-politika megjelenjen a gazdaságpolitikai döntéshozatalban.

A Közmunkatanács jelenlegi formájában megszûnik, és feladatait más testületek, illetve az önkormányzatok veszik át.

A Kormány vállalja, hogy a munkanélküliség, a pályakezdõk elhelyezkedési nehézségei, a fokozottan fejlesztendõ térségek problémáinak megoldása és a hátrányos helyzetû réteg esélyeinek javítása érdekében összehangolja a foglalkoztatáspolitika, a gazdaságpolitika, az oktatás, a szociálpolitika és a környezeti politika eszközeit.

A Kormány áttekinthetõvé és hatékonnyá szervezi a munkaerõ-piaci szolgáltató szervezetet. Megszünteti az intézmények gyakran tapasztalt szervezetlenségét és feladataikhoz igazítja mûködésüket.

A Kormány érvényesíteni kívánja az állam felelõsségét a munkaügyi jogszabályok betartásában. Ennek érdekében átalakítja és megerõsíti a munkaügyi felügyeletet.

A közszolgálati szféra munkajogi szabályozásának felülvizsgálata indokolt. A munka törvénykönyvével kapcsolatban szükséges a hatálybalépés óta eltelt idõszak tapasztalatainak, különösképp a bírói gyakorlatnak hasznosítása. Ennek alapján végre kell hajtani a rendszerszerû felülvizsgálatot és korszerûsítést.

A Kormány az érdekegyeztetést a jelenleginél magasabb szintre kívánja emelni. Érdemi tárgyalásokat, megegyezésre törekvõ szociális párbeszédet fog folytatni az érdekképviseletekkel. Eltökélt célja, hogy hatékony együttmûködés alakuljon ki a Kormány és az érdekképviseletek között a gazdaság, a foglalkoztatás- és szociálpolitika területén.

Magyarországon a privatizáció 1998-ra lényegében befejezõdött. A még hátralévõ feladatokat a Kormány nyugodt ütemben, a gazdaság érdekeit messzemenõen figyelembe véve valósítja meg.

A még hátralévõ értékesítés során a Kormány a tõkepiaci módszereket helyezi elõtérbe, ami egyszerre szolgálja a hazai tõzsde fejlõdését és az értékesítésbõl várható bevételek maximalizálását. A stratégiai fontosságú energetikai cégek többségi nemzeti tulajdonban maradnak.

A Kormány közös szervezeti keretben akarja ellátni a magánosításhoz és a tartósan állami tulajdonban maradó bizonyos vagyontárgyak kezeléséhez kötõdõ feladatokat.

Fontosnak tartja, hogy a nyilvánosság hozzáférhessen az elmúlt években megkötött magánosítási szerzõdésekhez, amelyeket levéltári kezelésbe helyez.

A Kormány iparpolitikájának célja, hogy a különbözõ vállalkozások számára kedvezõ környezeti feltételeket teremtsen, tág teret adva a verseny érvényesülésének oly módon, hogy a feltételek ugyanakkor kifejezzék a gazdasági irányítás meghatározó szempontjait is. Ennek megfelelõen az iparpolitika orientáló és terelõ jellegû és csak kivételes esetekben alkalmaz közvetlen befolyásoló eszközöket.

Az iparpolitikai eszközök megválasztásánál és alkalmazásánál a Kormány nagy figyelmet szentel az eszköztár állandóságára és átláthatóságára. Ez teremti meg egyrészt a vállalkozók ésszerû számításainak, másrészt az egységes és igazságos versenyfeltételeknek a lehetõségét. Az iparpolitika eszköztárában kiemelt szerepet játszanak a mûszaki fejlesztés tényezõi. A szervezeti és intézményi feltételek javításával kell elsõsorban megteremteni az állami szerepvállalás növekedését. A pénzügyi közvetítõ rendszer kedvezõbbé tételével kell fokozni a vállalati fejlesztéseket. Ezen eszköztárral a Kormány el akarja érni, hogy mindkét szféra a jelenleginél többet fordítson mûszaki fejlesztésre.

A finanszírozási feltételek kedvezõbbé tételével és a megtérülési feltételek javításával a Kormány növelni szándékszik a vállalati beruházási kedvet. Az intézményi rendszer fejlesztésével (ipari parkok, innovációs parkok, inkubátorházak) javítani szükséges a beruházási és megtérülési feltételeken.

Az iparfejlesztés sajátos területe a honvédelmi ipar. E területen a Kormány kiemelt feladatnak tartja a NATO-csatlakozás követelményeinek teljesítését, ehhez a hazai beszállítók szerepének növelését, valamint az erõforrás-felhasználás hatékonyságának logisztikai eszközökkel történõ támogatását.

A Kormány arra törekszik, hogy az ipari ágazatokban jelentõs elmozdulás történjen az energiatakarékos, szennyezés-kibocsátást csökkentõ mûszaki eljárások alkalmazása és a hulladékok hasznosítása felé. Ezzel kapcsolatban ösztönzi a környezetvédelmi beruházásokat.

A gazdaságpolitika céljainak megvalósítása érdekében szükség van arra, hogy a területfejlesztési politika szoros összhangban legyen az iparfejlesztési koncepciókkal. Ennek megfelelõen a Kormány a területfejlesztési alapok felhasználásánál mérlegelni fogja a nemzeti iparpolitika szempontjait, azt, hogy az egyes régiók fejlesztése az országos szempontok, célok és korlátozó feltételek figyelembe vételével történjen.

Az energiaszektor hatékony, takarékos mûködése a gazdaság versenyképességének és a társadalmi jólét növelésének egyaránt feltétele. A Kormány energiapolitikájának kialakításakor az energiaellátás biztonságát, gazdaságosságát és a környezetvédelem szempontjait tartja szem elõtt. Az állam a fogyasztó és a közjó érdekében vállal szerepet az energetikai folyamatok szabályozásában és ellenõrzésében.

A több pilléren nyugvó energiapolitika lehetõséget biztosít a környezetkímélõ energiatermelésre való fokozatos átálláshoz. Ennek jegyében a Kormány mind a vállalati, mind a háztartási szektorban ösztönzi az energiatakarékos eljárások elterjedését. A Kormány, a közüzemi díjak emelkedésének határok közé szorítása és az energiaszolgáltatók hatékonyabb mûködése érdekében, szigorú árképzést kér számon a szolgáltatókon. Arra törekszik, hogy az energetika területén a megfelelõ kommunikáció és érdekegyeztetési rend alakuljon ki a fogyasztók és a szolgáltatók ill. a termelõk között.

A Kormány az ellátási biztonság és a fogyasztók védelme érdekében hatást gyakorol az ország primer energia-felhasználásának arányaira. Megfelelõ ösztönzésekkel és a piaci mechanizmusok szabályainak célirányos formálásával azt kívánja elérni, hogy az energiahordozók területén kínálati piac alakuljon ki, a fogyasztók részére választási lehetõségek adódjanak energiaigényeik - számukra optimális - kielégítéséhez. Az energiahordozók árnövekedése nem haladhatja meg a gazdasági szempontból elengedhetetlenül szükséges mértéket.

A Kormány a többféle energiahordozón nyugvó energiaellátás formálásával el akarja érni, hogy a környezetkímélõ energiaátalakítási, -szállítási és -felhasználási technológiák kerüljenek elõtérbe, beleértve a megújuló energiaforrásokat is.

Kidolgozza az energetika egyes, súlyos gondokkal küszködõ ágazataira vonatkozó rövid és hosszú távú stratégiáját. Ezen belül intézkedést hoz a hazai mélymûvelésû szénbányászat szabályozott visszafejlesztésére, sorsának alakítására. Programot készít a magyar távhõellátás, különösen a távfûtés optimális kezelésére, az önkormányzatokkal és az érintett villamosenergia-iparral egyeztetve.

Hatékonyan szabályozza és ellenõrzi az olaj-, olajtermék- és földgázkereskedelmet. Szigorítja a jogosultságokat, a jelenleginél szûkebbre vonja a piaci szereplõk körét.

Kidolgozza a hazai érdekeknek és az európai uniós csatlakozásnak legjobban megfelelõ modellt a villamosenergia- és földgázellátásban. Ennek alapján alakítja ki e két vezetékes energiaellátásban a fejlesztési stratégiák alapjait, az árszabályozást és az Európai Unióval való tárgyalások során képviselendõ esetleges átmeneti könnyítési igényeket.

A költségalapú árképzéshez tartozó energiaellátási rendszerekben kidolgozza a költség-ellenõrzési rendszert, az ármódosítási mechanizmusokat. Az energiaárak alakításához olyan tarifapolitikát alakít ki, amely ösztönzõ mind a takarékos fogyasztásra, mind pedig a kívánatos gazdasági és környezetvédelmi fejlesztésekre.

A Kormány felülvizsgálja az energetika intézményrendszerét. Lépéseket tesz a Magyar Energia Hivatal ellenõrzési függetlenségének növelésére, szervezetének megerõsítésére. A Gazdasági Minisztériumban hatékony szervezetet hoz létre az energiapolitika formálására, az energetikai információk pontos kezelésére, az energetikát érintõ jogrend célirányos módosításának elõkészítésére, az energiahatékonyság állami ösztönzésére.

Magyarország jelentõs természeti kincse a mezõgazdasági termelésnek különlegesen jó feltételeket biztosító termõhely. A talaj és a klimatikus viszonyok történelmileg stabil mezõgazdasági kultúrát alapoztak meg. A magyar mezõgazdaság és az élelmiszeripar az ország elõnyei alapján a gazdaság kiemelt ágazata lehet, mégis már egy évtizede súlyos termelési, értékesítési, jövedelmezõségi, fejlesztési, technológiai gondokkal küzd. A Kormány véget kíván vetni a mezõgazdaságban és élelmiszeriparban elhúzódó pangásnak. Olyan hatékony, érzékelhetõ és tartós fejlõdést indít az agrárszektorban, amely a gazdaság általános megújulásának és növekedésének egyik meghatározó iránya lesz.

Az elmúlt években a mezõgazdasági termelés számottevõen visszaesett: jelenleg az 1988. évi szintnek kb. 60%-át éri el. A csökkenés - bár különbözõ mértékben - a növénytermelésre és az állattenyésztésre is kiterjedt. Az állatállomány a felére zsugorodott. Romlott a biológiai alapok (vetõmagvak, tenyészállatok) és egyes termékek minõsége. Jelentõsen megnõtt a megmûveletlen földterület. Az ágazat a ráfordítások radikális visszafogásával próbálta mûködõképességét fenntartani: elmaradtak vetõmag-, mûtrágya-, növényvédõszer-vásárlások. A mezõgazdaság részesedése a beruházásokból az 1980. évi 12,8%-ról 2,2%-ra zsugorodott. A restrikciós gazdaságpolitika miatt visszaesett a lakosság élelmiszer-fogyasztása. Erõsen csökkent a mezõgazdasági és az élelmiszer-ipari termékek iránti belföldi kereslet, amit az export növekedése nem tudott kiegyenlíteni. Irányítási és információs problémák miatt általánossá váltak az értékesítési zavarok: a jobb termés, a nagyobb állomány és a kisebb termelés egyaránt súlyos megrázkódtatások okává és komoly veszteségek forrásává vált.

A Kormány tudatában van annak, hogy nem késlekedhet. Egyidejûleg kell kezelni az egyes válságokat és fellépni a termelés pangásának megoldása érdekében. A rövid távú kérdések nem szoríthatják háttérbe a hosszú távú, stratégiai lépéseket. Az újratermelõdõ piaci zavarok enyhítése érdekében az eddig tapasztalt sodródás és bizonytalankodás helyett egyes területeken gyors és hatékony piaci beavatkozásra van szükség. Ezt segíti, hogy a mezõgazdasági-élelmiszeripari állami tartalékolás, illetve a megnövelt piaci intervenciós célelõirányzat arányos hányada egységes felügyelettel bír. A helyzethez való alkalmazkodás sikerét a pontos helyzetismeret alapozza meg. Ezért elkerülhetetlen a statisztikai-információs rendszer mûködõképessé tétele, ami halaszthatatlan, de nem egy év alatt megoldható feladat. A zavarok elhárítása mellett ezek újratermelõdésének esélyeit is fokozatosan és lehetõség szerint csökkenteni szükséges: a termelés szerkezetének változtatásával, a piaci feltételek javításával, a belsõ fogyasztás és a külkereskedelem célszerûbb összehangolásával.

A stabilitás megteremtésére hatékonyabb mezõgazdaságban kerül sor. Az agrárágazatot egyrészt mennyiségileg kell újjáépíteni. A termelés színvonala messze alatta van a valós lehetõségeknek, amit a korábbi teljesítmények is bizonyítanak. A Kormány tehát az agrártermelés folyamatos növelését célként jelöli meg. Nemcsak a továbbra is növekvõ export támaszt emelkedõ fizetõképes keresletet, hanem - jelentõs részben - a bõvülõ belsõ piac is. Másfelõl az agrárgazdaságot minõségileg is újjá kell építeni. A jó minõségû, viszonylag kedvezõ árú termékek ugyanis mindig eladhatók. Az ország adottságai lehetõvé teszik, hogy egyes mezõgazdasági és élelmiszer-ipari termékeket nemcsak jó, hanem különleges minõségben is lehet nagy tételekben produkálni.

Az elkövetkezõ évek egyik legfontosabb feladata Magyarország európai uniós csatlakozásának elõkészítése.

A Kormány el akarja érni, hogy a mezõgazdaság ne legyen a csatlakozás kárvallottja. Az agrárszektorban - az ágazat helyzete és sajátosságai miatt - a legnagyobbak az eltérések az uniós országoktól. Az elõnyös csatlakozás érdekében ezeket mindenképpen mérsékelni kell. A Kormány célja, hogy elfogadtassa az Európai Unió képviselõivel, hogy a tagsággal járó kötelezettségek vállalásáért cserébe Magyarországnak részesednie kell mindazokból a jogokból és támogatásokból, amelyeket az Unió mai gazdái is élvezni fognak a csatlakozás idején. A mennyiségi és minõségi fejlõdésre, a piaci viszonyok stabilizálására az integrációra való eredményes felkészülés érdekében is szükség van. Ezzel lehet kedvezõ kiindulási alapot (kvótát) biztosítani az Európai Unió támogatásainak elnyeréséhez és kedvezõbb helyzetben fogadni a hazai piacon az erõs versenyt. A termelési kvótákról szóló tárgyalásokon arra törekszik a Kormány, hogy a kvótákat ne a közelmúltbeli termelési mennyiségek alapján állapítsák meg. A csatlakozással szembeni ellenérdekeltséget szerkezeti változtatásokkal is lehet csökkenteni. A Kormány minden tõle telhetõt meg fog tenni annak érdekében, hogy az ország taggá válása esetén az Unió adminisztratív intézkedésekkel ne korlátozza a magyar áruk bejutását a régi tagállamok piacaira. A felkészülés további teendõje az EU-jogharmonizáció felgyorsítása és a szabályok alkalmazásához szükséges feltételek és intézményi keretek megteremtése.

Az európai uniós tagság a következetes tárgyalásokon kívül az ország belsõ felkészülését is megköveteli. Ennek egyik fontos eszköze a versenyképesség javítása. A Kormány arra törekszik, hogy csökkentse a magyar és az uniós támogatási rendszer közötti különbséget. Több lehetõséget szándékszik biztosítani a családi gazdaságoknak a piaci versenyben való jobb helytállás esélyei növelésével. Ennek érdekében a kis tõkeerejû magángazdák számára is elérhetõ beruházási támogatásokat fog kidolgozni.

A Kormány a családi gazdaságok további térhódításával számol. A családi gazdaságok legfontosabb társadalmi feladata a vidék polgárosodásának elõmozdítása. Ezek nemcsak a nemzeti össztermékhez való hozzájárulásukkal mozdítják elõ a közjót. Szerepük ennél sokkal több: hozzájárulnak a vidéki népesség helyben tartásához és a megélhetés biztosításához, a hagyományok megõrzéséhez és az embert körülvevõ természet és a következõ generációk sorsáért való felelõsség megerõsítéséhez. Ezért a Kormány kiemelten törekszik arra, hogy a családi gazdaságok feladataikkal arányos támogatásban részesülhessenek.

A Kormány az agrárszektor stabil alapokon való harmonikus fejlõdése érdekében szükségesnek tartja a tulajdonviszonyokban a bizonytalanság mérséklését. A termõföld tulajdonlásának ügye minden polgár számára fontos kérdés. A Kormány eltökélt szándéka, hogy a termõföld magyar tulajdonban maradjon. Ennek érdekében Nemzeti Földalapot hoz létre, mely lehetõvé teszi, hogy földjüket mûvelni nem tudó tulajdonosok megfelelõ áron eladhassák földjüket, a késõbbiekben mezõgazdasági tevékenységre vállalkozók pedig kedvezõ áron földet vásárolhassanak. A Kormány támogatja a szövetkezetek tagjainak földvásárlását, ellenben nem látja idõszerûnek a külföldiek termõföld-tulajdonhoz jutásának a lehetõségét. êgy az elõzõ kormány által beterjesztett földtörvény-tervezet lekerül a napirendrõl. A piacgazdasági viszonyoknak megfelelõen mindenekelõtt a közös értékesítésben, a gépbeszerzésben és a géphasználatban, a közös raktározásban és feldolgozásban, továbbá a hitelezésben támogatja a szövetkezetek létrejöttét. További intézkedéseihez felmérést, becslést készít a tulajdon átjátszását elõkészítõ zsebszerzõdések valós jelentõségérõl. A szükséges nemzeti kataszteri program megvalósítása részeként elõsegíti a mûvelésre méretük, vagy kialakításuk miatt alkalmatlan parcellák önkéntes, ingyenes és illetékmentes egyesítését.

A Kormány intézkedik az agrárnyilvántartások rendbetétele érdekében. Kritikus a helyzet a föld- és ingatlan-nyilvántartásban, ami a hitelezést és a földforgalmat akadályozza. Helyenként több éves az elmaradás az adatok átvezetésében. Elavultak a kataszteri térképek. Hiányoznak a méretük és formájuk miatt mezõgazdasági mûvelésre nagyrészt alkalmatlan parcellák összevonásához, kiigazításához szükséges átfogó adatok. Hiányzik a földhasználati információs rendszer, amely bemutatná a termelés és értékesítés területenkénti adatait. A földvagyon értékalapú számbavételéhez is hiányoznak az adatok.

Az agrárium megújításának sokirányú és költséges feladata megköveteli, hogy a támogatások az inflációt meghaladó mértékben bõvüljenek. A Kormány hatékonyabbá teszi a támogatásokat. Ennek érdekében az össztámogatáson belül emeli a közvetlen termelõi támogatások arányát és növeli a normatív támogatások szerepét. A támogatásokat a struktúrapolitika céljainak megfelelõen fokozatosan nem egy évre, hanem évekre állapítja meg. A Kormány rendszerbe foglalja a felhasználások ma áttekinthetetlen nyilvántartását. Feltárja a felhasználás hatékonyságát. Biztosítani kell az ellenõrizhetõséget, ki kell küszöbölni az esetleges visszaéléséket.

A Kormány szorgalmazza az agrárszféra elõnyös kamatú hitelezését, valamint az ágazat sajátosságaira tekintettel - a mai kereskedelmi banki hitelezés helyett - külön agrár bankhálózat kiépítését. A hitelekkel való jobb ellátást szolgálhatja a jelzálog hitelintézet is, mûködését azonban a föld- és ingatlannyilvántartás bizonytalanságai és zavarai akadályozzák.

A Kormány lépéseket tesz a lánckereskedelem visszaszorításáért, a közvetlen (a termelõ-fogyasztó kapcsolatra épülõ) kereskedelem terjedéséért. A Kormány támogatni kívánja a termelõk ilyen célú összefogását.

A jelenlegi, leggyakrabban rendelkezésre álló technikával nem valósítható meg korszerû, hatékony és minõségi, azaz versenyképes árutermelés. A tõkehiány a géppark és az épületek állapotának gyors romlását okozta.

A hiányos technikai felszereltség korlátozza a növekedést. A Kormány az agrárszektorban történõ beruházásokat támogatni és elõsegíteni kívánja. A birtokszerkezet és a gazdálkodási formák változatossága miatt támogatja a géphasznosító, élelmiszer-tárolásra és -feldolgozásra szakosodott szövetkezetek létrejöttét. A technikai fejlesztés feladatai piacot teremthetnek a hazai mezõgépgyártás megújulásához.

A Kormány támogatni kívánja a tápanyag-utánpótlás és a növényvédelem javulását, az öntözés feltételeinek megteremtését. A talajerõ visszapótlásának elengedhetetlen feltétele a szerves trágya használata, ezért az állattenyésztés adta lehetõségeket jobban ki kell használni.

A növényvédelemben is megújulásra van szükség. A gazdaságos vegyszerhasználat szempontjából meghatározó jelentõsége van a szakmai ismeretek elsajátításának, amit minden érdekeltnek lehetõvé kell tenni. A Kormány ösztönzi a termõföld termõerejének javítására irányuló tevékenységeket és a környezetbarát mezõgazdasági technológiákra való áttérést.

Magyarországon a termelésnövelés egyik legnagyobb gátja a megfelelõ mennyiségû, illetve eloszlású csapadék hiánya: maximálisan ki kell használni a rendelkezésre álló vízkészletet. A Kormány támogatja az öntözõkapacitás kihasználását, illetve bõvítését. Külön figyelmet fordít a Duna-Tisza-közi homokhátság vízutánpótlásának megteremtésére, megakadályozza a terület elsivatagosodását.

Fontos cél az agrárszektor külkereskedelmi többletének hatékony növelése. Az export bõvülése csak versenyképes termékekre épülhet. A Kormány megerõsíti a mezõgazdaság szerepét a külkereskedelemben és a belsõ piacon. Megfelelõ információs és irányítási rendszerrel jelentõsen csökken a piaci helyzet megítélésében rejlõ bizonytalanság, a mainál eredményesebben, kevesebb zavarral és kisebb költséggel hangolható össze a termelés, a készletek, az export és az esetleges import. A mezõgazdaság és az élelmiszeripar várt fellendülése akkor következhet be, ha a lakossági fogyasztás - hosszú és súlyos megszorítások után - érzékelhetõ és folyamatos emelkedésnek indul. Az idegenforgalom fontos élelmiszer-fogyasztó, szerepének fokozása emiatt is célszerû.

A Kormány támogatja a kutatás, az oktatás és a szaktanácsadás megerõsítését. A három tevékenységnek egymásra kell épülnie. A közös alap a tapasztalat hasznosítása, illetve a leghatékonyabb gyakorlat megtalálása. Az ismeretek terjesztésében - különösen a képzetlen termelõk esetében - sokszor az egyetlen lehetõség a szaktanácsadás, amit az egész országra kiterjedõ tanácsadó hálózat biztosít.

A Kormány lépéseket tesz a növény- és állategészségügyi szakszolgálatok megerõsítéséért, a lakosság egészségét, a növénytermelést és az állatállományt veszélyeztetõ élelmiszer-feketekereskedelem visszaszorításáért.

A versenyképesség alapvetõ mércéje a márka, a termõhely, valamint az államilag garantált minõség és azonosság tanúsítása. A minõség javítása és védelme érdekében a Kormány ösztönöz és szankcionál. Ösztönzi az ezt szolgáló beruházásokat, elõmozdítja a kutatásokat, népszerûsíti a mûszaki eljárásokat, ösztönzi a fajtanemesítést és az eredmények elterjedését. A maihoz képest jelentõsen növeli a fogyasztó- és a minõségvédelem hatásosságát. Megerõsíti a minõségi termék-elõállítás garanciáinak rendszerét, a szükséges minõség-ellenõrzés és tanúsítás állami intézményrendszerét. Szigorúan szankcionálja viszont a szabványok, a szavatossági és a minõségi elõírások megsértését. Nem megfelelõ minõségû termékek esetében olyan importkorlátozást alkalmaz, ami nem áll szemben a kereskedelem szabadságával.

A Kormány tudatában van annak, hogy a mezõgazdasági tevékenység nem elegendõ a magyar falvak népességmegtartó képességének és fejlõdésének megalapozásához. Ezért a Kormány összehangoltan kezeli a mezõgazdasági támogatásokat és a vidék fejlesztésére fordítható egyéb forrásokat. A vidéken élõk helyzete és aránya alapján a vidék fejlesztésének nagyobb hangsúlyt kell kapnia. A vidéki lakosság számottevõ részének élet- és munkakörülményei, munkához jutási és tanulási esélyei gyakran méltatlanok. A vidékfejlesztés egyben a mezõgazdaság és az élelmiszeripar dinamikus fejlesztését is jelenti. Az itt élõknek ugyanis ez, közvetlenül, vagy közvetve, döntõ megélhetési forrást jelent. A fokozott támogatást igénylõ térségekben a Kormány átfogó fejlesztési programokat indít be. Ezek része a munkahelyteremtés, a háttéripari vállalkozások és szolgáltatások, az induló és már mûködõ vállalkozások segítése révén. Fontos célkitûzés a biztos megélhetési források felmérése, a falusi turizmus kiszélesítése, az infrastrukturális fejlesztés.

A Kormány a községekben olyan új típusú együttmûködést segít elõ, amely megszervezi a termékek felvásárlását, a helyben történõ színvonalas feldolgozást. A vidék munkahelyteremtõ, munkaerõ-megtartó és jövedelemtermelõ lehetõségeit nagyban növelheti a falusi turizmus feltételeinek a megteremtése és az erre alapozott idegenforgalmi szervezés. Mindez a mezõgazdasági, idegenforgalmi, népmûvészeti, vendéglátóipari és egyéb szolgáltató ágazatok együttes és összehangolt tevékenységeként lehet igazán eredményes.

Magyarország elõtt nyitva áll annak a lehetõsége, hogy Kelet-Közép-Európa idegenforgalmi központjává váljék. A Kormány készen áll arra, hogy az erre irányuló erõfeszítéseket messzemenõen támogassa. Az idegenforgalom kedvezõ hatásai sokrétûek. A turizmus jelentõségét egyrészt a nemzeti összterméken belül elfoglalt szerepe, másrészt az országról alkotott kép fontossága húzza alá. Az idegenforgalmi ágazat az ország egészére háramló elõnyök mellett komoly jelentõséggel bír az új munkahelyek teremtésében is. Ennek megfelelõen a Kormány e területre mind szervezeti és intézményi, mind pedig finanszírozási szempontból az eddigieknél nagyobb súlyt kíván helyezni.

A Kormány idegenforgalmi elképzeléseinek kialakításában nem téveszti szem elõl, hogy a céljait csak a polgárok együttmûködésével, közös erõfeszítésekkel érheti el. A vendéglátás, a vendégfogadás sikere nem csupán az ország adottságain és a Kormány szándékán, hanem az itt élõk személyes közremûködésén, vendégszeretetén múlik. Másfelõl az idegenforgalmi elképzeléseknek alkalmazkodniuk kell azokhoz a nemzetközi folyamatokhoz, amelyek Európa jövõjét formálják. Magyarországnak a világ legnagyobb idegenforgalmi piacán kell helytállnia. Az ország versenyképessé kell váljon, ez jogharmonizációt, infrastruktúra-, szállodaipar- és termékfejlesztést jelent.

Az idegenforgalom fejlesztését az ágazat összetett, strukturált kezelésével lehet megvalósítani. A turizmus a legszorosabb összefüggésben van a területfejlesztés kérdéseivel, ezért a Kormány álláspontja szerint a területfejlesztési pénzeszközök egy részét közvetlenül a turizmus fejlesztését célzó tevékenységekre kell fordítani. Kiemelt szerepet kapnak azok a területek, ahol hazánknak jól látható elõnyei vannak (gyógyturizmus, konferenciaturizmus). Ugyanakkor nagyon fontos a kedvezõ területfejlesztési hatású belföldi turizmus fejlesztése is. Javítani szükséges a mezõgazdasághoz kapcsolódó falusi turizmus feltételein.

Az idegenforgalom bõvítésének feltétele az ágazat sajátos infrastruktúrájának fejlesztése. Ennek elemeként szükség van a turizmust szolgáló létesítmények karbantartásának fokozására, a városképet illetve köztéri hangulatot rontó létesítmények megszüntetésére, a közbiztonság fejlesztésére, a vendégek korrekt kezelését szolgáló kultúra kialakítására, a vonatkozó törvények betartatására

illetve az ezen ágazatban különösen burjánzó árnyékgazdaság súlyának radikális csökkentésére. Az idegenforgalom bõvítésének és a környezetbarát fejlõdésnek érdekközösségét a Kormány nem fogja figyelmen kívül hagyni.

A Kormány olyan idõszakban kezdi meg mûködését, amelynek nemzetközi jellemzõje a globalizálódás, a világgazdaság szereplõinek egyre szövevényesebb kapcsolatrendszere. Ebben a közegben az ország számára az elsõdleges feladat annak megtalálása, hogy gazdasági társaságai hogyan csatlakozhatnak a globális hálókhoz, miként lehetnek versenyképesek egyes jól eltalált piaci szegmensekben. A Kormány a magyar gazdaságnak a nemzetközi kereskedelembe való mind erõteljesebb és gazdaságosabb bekapcsolódását, a globális gazdaság kihívásainak való megfelelést a tartós nemzeti jólét feltételének tekinti. A vállalati versenyképesség akkor lehet tartós, ha alapjául az ország innovációs potenciálja szolgál, amely lehetõvé teszi a gyorsan változó feltételekhez való hatékony alkalmazkodást.

A külgazdasági politika középpontjában az Európai Unióhoz való csatlakozás elõkészítése áll. A csatlakozás nyilvánvalóan egyszerre hoz elõnyöket és hátrányokat, ezek aránya jelentõs mértékben múlik az elõkészítésen. A Kormány felhasználja a közelmúltban lezajlott csatlakozások tapasztalatait, mérlegelve természetesen az egyes országok és hazánk feltételrendszerének eltéréseit. A csatlakozási tárgyalások során a Kormány markánsan és szakmailag alátámasztott módon védeni fogja az ország érdekeit, figyelembe véve természetesen azt, hogy a csatlakozás alkalmazkodást is követel.

Az uniós irányultság nem jelenti azt, hogy a Kormány elhanyagolja az egyéb piacokon való eredményes szereplés esélyeit. Különösen nagy lehetõségeket lát a Kormány a közép- és kelet-európai országokkal való kapcsolatok fejlesztésében. Ezt mind diplomáciai eszközökkel, mind pedig a külgazdaság-politika hagyományos eszköztárával támogatni kívánja; mind az áru- mind a tõkekivitel illetve forgalom vonatkozásában.

A külkereskedelem állami szabályozásában a Kormány alapvetõen az ország nyitottságára, a külgazdasági követelmények versenyviszonyok melletti érvényesítésére épít. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy adott esetben a Kormány lemondana az átmeneti piacvédelem illetve az exportösztönzés eszközeirõl, a versenyesélyek kiegyenlítése érdekében. Ezt az eszköztárat a hatályos nemzetközi megállapodások figyelembevételével a versenyszabályozás kiegészítõjeként mûködteti. Fokozatosan szándékszik kihasználni az importverseny hatékonysági kényszert jelentõ hatását. Szükség esetén ösztönzi a vállalati szférát az export, ezen belül a magasabb feldolgozottsági fokú termékek kivitelének fokozására.

A Kormány a gazdasági fejlõdés és a világgazdaságba való integráció elõsegítésében jelentõs szerepet tulajdonít a külföldi mûködõtõke-importnak, amely a tõkén kívül jelentõs mûszaki és szervezési tudást is hoz az országba. A magánosítás lezárulásával az eddigieknél is nagyobb szerephez jutnak a zöldmezõs beruházások, amelyek befolyásolására a Kormány az ágazati és térségi fejlesztési politikák, elsõbbségek függvényében alakítja ki eszköztárát. Különösen kiemelt feladatnak tekinti a külföldi tõke bevonását a viszonylagos elmaradásban lévõ térségek fejlesztésébe.

A Kormány célja a termékek és szolgáltatások megfelelõ minõségének biztosítása a polgárok életminõségének javítása érdekében. Korszerû nemzeti minõségügyi szabályozási rendszert alakít ki, amely a hazai sajátosságok messzemenõ figyelembevételével a minõségügy európai jogi és szervezeti rendjéhez igazodik. Ez biztosíthatja egyrészrõl a termelõk és szolgáltatók nemzetközi versenyképességét, másrészrõl a fogyasztás minõségét, az egészség, a környezet, valamint a vagyon védelmét.

A Kormány kötelessége az élet és egészségvédelem biztosítása, a hazai szabványok korszerûsítése, valamint az ellenõrzési feladatok ellátása. A fogyasztóvédelem területén gyökeres változást ellenben csak az hozhat, ha a polgárok kezdeményezései, a polgárok önszervezõdése szerves részét képezik a minõségvédelmi rendszernek. A közigazgatási szervek önmagukban sohasem lesznek képesek a fogyasztói érdekek lefedésére. A Kormány ehhez nyújt segítséget: olyan jogszabályokat fogad el, amelyek keretet teremtenek a polgárok közvetlen kibontakozásához, hogy a fogyasztói piacon valóban egyenrangú félként jelenjenek meg. A Kormány célirányos adatgyûjtési és -továbbítási szolgáltatásokkal ösztönzi az öntudatos fogyasztói szokások megszilárdulását.

Határozottabban kell élni a kül- és belföldi fogyasztókat sorozatosan megkárosító, esetenként a bûnözés melegágyaivá váló kereskedelmi és vendéglátóipari egységek mûködési engedélyének megvonásával.

A fogyasztói jogérvényesítés elsõ lépcsõjeként a Kormány a területi gazdasági kamarákhoz telepíti a vitás ügyek egyezségen alapuló rendezését. Ez a megoldás egyszerûsíti a jogorvoslatot és biztosítja annak a lehetõségét, hogy az egyes polgárok és közösségeik szélesebb körben indíthassanak eljárásokat többeket érintõ ügyekben.

A polgári lét tisztességes életkörülményeket jelent. Magyarországon ma mégis egyre kevesebben jutnak lakáshoz, különösen a fiataloknál ütközik ez nehézségekbe.

A Kormány kiemelt hangsúlyt helyez az otthonteremtés elõsegítésére, így összehangolt és sokrétû szabályozási politikára törekszik, amely nem szociális, hanem társadalompolitikai problémaként kezeli a lakásügyet.

A lakáspolitika, a lakásellátás válsága mélyen fekvõ strukturális okokra vezethetõ vissza, ezért átfogó,

fõképp felfogásbeli váltásra van szükség. A Kormány olyan piaci alapú lakáspolitikát alakít ki, amelyben helye van az állami szerepvállalásnak is.

A Kormány mérlegeli a több elembõl felépülõ finanszírozási módszer bevezetését. Ennek legfontosabb eleme a lakáspiac szereplõinek az igényeire tekintettel levõ hitelkonstrukció. A lakáshitelezés rendszerét a jelzálogkölcsön intézményéhez közelítve, továbbá a hosszabb futamidejû hitelezés bevezetésével korszerûsíti. Ösztönzi a hitelintézeteket hasonló konstrukciók kidolgozására.

A Kormány felsõ korláttal visszaállítja az áfa-visszaigénylést a lakásépítõk számára és csökkenti a fiatal házasok elsõ lakásvásárlásának illetékét.

Kiemelten foglalkozik a panellakások és a elöregedett lakásállomány felújításának támogatásával, továbbá az energiatakarékos építési technológiák ösztönzésével.

Közös gondjaink megoldását közösen kell keresnünk.

A területi különbségek országszerte növekednek. Kelet- és Nyugat-Magyarország, a nagyvárosok és a vidék, a fejlett, városiasodott illetve az elmaradott térségek fejlettségi szintje egyre távolabb kerül egymástól.

Minden térségnek, településnek lételeme a fejlõdés lehetõsége.

Lehetõséget kell adni, hogy adottságaikat felmérve önállóan tûzzék ki és valósítsák meg céljaikat. A különösen hátrányos helyzetben levõ települések támogatása, az esélykiegyenlítés érdekében szükség van közvetlen kormányzati szerepvállalásra is. A kormány feladata az, hogy hathatós segítséget nyújtson a települések és régiók önszervezõdéséhez, hogy megsokszorozza az ott lakók kreativitását. A helyi polgári szervezõdésekkel együttmûködve tehet legtöbbet a felzárkózó térségek helyzetének javításáért.

A helyben mozgósítható energiák eredményességéhez szükséges, hogy a kormányzat mindent megtegyen a jó minõségû, korszerû utak létrehozása érdekében. Az emberek elvárják, hogy adóforintjaik egy része az életminõségüket javító közmû-, távközlés- és informatikai beruházásokat támogassa.

Semmi szükség a múltból jól ismert, haszontalan, ámde temérdek közpénzt felemésztõ gigantikus állami beruházásokra. Melyik józan család akarna egy több százmilliárd forintos dunai gát építéséhez kétszázötvenezer forinttal hozzájárulni, miközben sokaknak otthonteremtésre sem igen telik. A közösség pénzét, adóforintjainkat nem haszontalan állami beruházásokra, inkább a családok jólétének elõsegítésére, a meglévõ esélyegyenlõtlenségek kiküszöbölésére, az oktatás, az egészségügy gondjainak megoldására kell fordítani. A kormány a polgárok többségével együtt ma is nemet mond a dunai erõmû pazarló, ésszerûtlen és elavult tervére.

Mindenkinek fontos, hogy milyen környezetben él. Egészségünket, közérzetünket teszi tönkre a szemét, a növekvõ levegõszennyezés. Egyre több polgár szenved a környezeti ártalmak elõidézte allergiás megbetegedésektõl. Mindannyiunknak elegünk van a felelõtlen környezetkárosításokból. Egészséges és tiszta környezetet akarunk. A polgári koalíció kormánya számára döntõ kérdés környezetünk és a természet védelme.

Országunkat méltó állapotban kell átadnunk gyermekeinknek.

Az új évezred küszöbén a számítástechnika megváltoztatja a polgárok életét. Ha otthonunkban végezhetjük el munkánkat, hivatalos ügyeinket, sõt vásárlásaink egy részét is, idõt és költségeket takarítunk meg.

A jövõ század polgári kormánya meg kell teremtse az esélyt mindenki számára, hogy képes legyen élni az információs társadalom lehetõségeivel.

A rendszerváltozás után a spontán gazdasági folyamatok eredményeképp az országban jelentõsen megnövekedtek a területi különbségek. Egyes térségek, kistérségek, falvak nem csupán lemaradnak, hanem lényegében elszakadnak az országos, egyben az európai fejlõdési folyamatoktól.

A Kormány szerint a területi egyenlõtlenségek kezelése jellegzetesen az a terület, ahol elkerülhetetlen a kormányzati szerepvállalás. A rendelkezésre álló kormányzati pénzeszközök sem ma, sem a jövõben nem teszik lehetõvé, hogy a közvetlen beavatkozás alapjaiban és közvetlenül megváltoztassa egy-egy kistérség, megye vagy régió helyzetét. A Kormány viszont vállalja, hogy esélyt ad a lemaradó térségeknek arra, hogy javítani tudjanak jelenlegi helyzetükön.

A Kormány vallja, hogy a polgárok jólétének megalapozása a vidék átfogó fejlesztésével érhetõ el. A területfejlesztés legfõbb feladata a helyi és regionális bõvített újratermelés biztosítása. A területi megközelítést beviszi a gazdaságfejlesztési politikába. A területfejlesztés így nem csupán az elmaradott térségek felzárkóztatását jelenti, hanem a területi önigazgatásra épülõ, a helyi fejlesztéseket és forrásokat összehangoló tevékenységet. Olyan területfejlesztési finanszírozási gyakorlatot vezet be a Kormány, amely segíti a helyi kezdeményezéseket.

A Kormány érdekelt abban, hogy már a fejlesztési célok meghatározásának folyamatában részt vegyen a fejlesztésben érdekelt összes szereplõ (állam, önkormányzatok, vállalkozók, lakosság). Fontos, hogy a fejlesztések ne csupán költségvetési, esetleg nemzetközi forrásokra támaszkodjanak, hanem egyéb - a fejlesztésben közvetve vagy közvetlenül érdekelt - források is feltárhatóvá és bevonhatóvá váljanak.

A Kormány egyik legfontosabb feladatának tekinti annak tudatosítását, hogy minden polgár saját aktivitásával hozzájárul a települések és a környezõ területek harmonikus fejlõdéséhez, egyben a nemzet felemelkedéséhez. Semmiféle állami jó szándék nem képes helyettesíteni a helyi kezdeményezéseket. A települések polgárai jobban ismerik saját igényeiket, kívánalmaikat, így a területfejlesztés célja elsõsorban ezek támogatása és elõsegítése lehet.

A Kormány kidolgozza annak a rendszerét, hogy a magyarországi területi politika miként lesz képes megfelelni a várható uniós tagsággal járó követelményeknek. Ehhez szükséges, hogy megváltozzon a jelenlegi terület- és településfejlesztésben megmutatkozó állami támogatások rendszere és megvalósuljon a közpénzek felhasználásának nyilvánossá tétele.

A Kormány áttekinti a kistérségi, megyei és regionális szinten testet öltõ társadalmi, gazdasági és infrastrukturális térbeli kapcsolatrendszer alakulását. Az összegzett tapasztalatok alapján 2000. december 31-ig beterjeszti az Országgyûlés elé a tapasztalatokat feldolgozó koncepciót. Figyelemmel kíséri a megyei és a regionális fejlesztési tanácsok területi közigazgatáshoz fûzõdõ viszonyát, valamint a régiók új szerepkörét, melyet meg is jelenít a közigazgatást érintõ korszerûsítési programjában.

A kormányzati munkában - az önkormányzati és az államigazgatási feladatok érvényesítése során - az eddiginél határozottabban fog megjelenni a területpolitikai célok és a területi érdekek összehangolása, amit, illetve a feladatok ütemezését és végrehajtását a miniszterelnök által vezetett testület lát el.

Az általános területfejlesztési eszközök ugyanakkor nem elegendõek a hátrányos helyzet felszámolásához. Ezért a Kormány szükség esetén különleges település- és térségfejlesztési programokat fog kidolgozni és megvalósítani. A leginkább elmaradott térségek számára a Kormány sajátos területi szempontú gazdaságfejlesztési eszközöket fog alkalmazni (adókedvezmények, hitelkonstrukciók, új szemléletû vállalkozásfejlesztési hálózat létrehozása).

A legújabb folyamatok azt jelzik, hogy azoknak a térségeknek a gazdasági növekedése gyorsult fel legjobban, ahol a helyi feltételekhez legjobban alkalmazkodó gazdaságfejlesztésre volt mód. Ezért a Kormány a helyi erõforrások aktivizálására, a meglévõ hagyományok újraélesztésére fogja alapozni a területi jellegû gazdaságstratégiáját.

A fejlesztési modell sikeréhez csak a helyi, regionális szereplõk együttmûködésén keresztül vezet az út. A területi önkormányzatok, a munkaerõ-piaci és fejlesztési intézményrendszer, a vállalkozásfejlesztés helyi szervezetei és a gazdasági érdek-képviseleti szervek, kamarák együtt teremthetik meg egy-egy térségben a szervezettséget, a hiányzó pénzügyi forrásokat és a piacra jutás képességét.

Egy új szemléletû, összehangolt vidékpolitika nem nélkülözheti az állami erõforrások rendszeresített felmérését, a különbözõ ágazatokban és szinteken rendelkezésre álló pénzügyi lehetõségek, eszközök és emberi erõforrások összehangolt felhasználásának intézményesített szabályozását. Ezért a Kormány megerõsíti a források elosztásának ellenõrzését, és rendszeresen hatásvizsgálatot végeztet a minél hatékonyabb felhasználás érdekében.

A Kormány az infrastruktúra fejlesztését elengedhetetlen eszköznek tekinti a gazdaság fejlesztése, az elmaradott térségek felzárkózásának és munkahelyek teremtésének elõsegítése szempontjából.

Ezért a Kormány kidolgozza a közúti infrastruktúrafejlesztés finanszírozásának tervét, megvizsgálja a koncessziós megoldás lehetõségeit, a vegyes finanszírozás módozatait és a tisztán állami beruházások létjogosultságát. Haladéktalanul tárgyalásokat kezd a koncessziós autópálya társaságokkal az országosan egységes, elfogadható mértékû autópályadíjak, díjcsomagok és bérletrendszer kialakítása érdekében. Mindent megtesz a megkezdett autópályák építésének gyorsításáért, az autóúthálózat intenzív fejlesztéséért, az autópálya-használat matricás rendszerének hazai bevezetéséért.

A Kormány nagy figyelmet fordít a fõutak településeket elkerülõ szakaszainak kiépítésére, valamint a meglévõ úthálózat karbantartására. Ennek érdekében fokozatosan növeli az Útalap részesedését az üzemanyagok árában. Az összekötõ utak, önkormányzati utak és kerékpárutak pályáztatási rendszerét továbbfejleszti, a döntési folyamatokat a nyilvánosság eszközeivel átláthatóvá teszi.

A közlekedési eredetû környezetszennyezés csökkentése érdekében a Kormány támogatja a tömegközlekedés fejlesztését, igénybevételének vonzóbbá tételét. Közvetett és közvetlen eszközökkel elõ kívánja segíteni a korszerû és takarékos autóbusz és tehergépjármû állomány kialakítását.

A Kormány meghatározza a vasút helyét a közlekedési munkamegosztásban, figyelembe véve az Európai Unióban hatályos szabályozást. A MÁV szervezeti átalakítását következetesen végrehajtja. Az átalakítás célja a piaci hatások érvényre juttatása, az átlátható önálló felelõsséggel járó gazdálkodás megvalósítása, a kereskedelmi és pályavasút tényleges szétválasztása. A kombinált áruszállítás elterjesztését állami eszközökkel segíti elõ.

A Kormány folytatja az új magyar-szlovén vasútvonal építését.

A Kormány szükségesnek tartja a légi közlekedés stratégiájának kidolgozását. Haladéktalanul megkezdi a légi közlekedés eurokonform feltételeinek kialakítását. Stratégiai együttmûködést kíván kialakítani az Légiforgalmi és Repülõtéri Igazgatóság, valamint a Malév között. Elõsegíti a használaton kívüli repülõterek bekapcsolását a hazai és nemzetközi légi forgalomba.

A Kormány tovább folytatja a stratégiai jelentõségû hajózás állami feltételrendszereinek az uniós szabványoknak megfelelõ kialakítását. Ennek keretében szabályozza a piacra jutás feltételeit és megvizsgálja, milyen állami szerepvállalással indokolt segíteni a szükséges fejlesztési és mûködtetési feltételek megteremtését a magyar hajózási vállalkozások számára. A hazai kikötõk tekintetében a Kormány az állam szerepvállalását a logisztikai feladatokra és a vasúti, közúti kapcsolattal rendelkezõ kikötõk fejlesztésére összpontosítja.

A Kormány a hazai Duna-szakaszt az egybefüggõ európai víziútrendszer részének tekinti, rehabilitációját a határon kívüli folyamszakaszokon fennálló vízállási problémák megoldásával összhangban kívánja megvalósítani, elsõbbséget adva a nemzetközi összefogásnak.

A Kormány fontosnak tartja a távközlési, mûsorszórási és informatikai technológiák és szolgáltatások ma széttagolt szabályozásának egységesítését annak érdekében, hogy az informatikai társadalom felhasználói számára a szolgáltatások hozzáférhetõek legyenek. A szabályozás eszközrendszerével támogatja egy valódi versenypiac kialakulását a távközlésben. Az új szolgáltatók piacra jutásának megkönnyítése érdekében bevezeti az eurokonform - bizalmi elven mûködõ - általános engedélyezési rendszert, szigorú szolgáltatási felügyelet mellett.

A hírközlés és informatika területén létrehozza a politikától független szabályozó hivatalt, az OECD-nek tett vállalás értelmében. A Kormány gondoskodik a nemzeti és nemzetközi frekvenciamérõ és -megfigyelõ szolgálat mûszaki feltételeirõl. Soron kívül intézkedik a közigazgatási informatika alkalmassá tételére a 2000. év számítástechnikai nehézségeinek kezelésére.

A Kormány meghatározza a távközlési szolgáltatások azon körét, amelyet minden magyar állampolgár részére biztosítani kell. E szolgáltatások feltételrendszerét a távközlés teljes liberalizációjának idõpontja elõtt kell kialakítani.

A Kormány megerõsíti a távközlés fogyasztóvédelemével kapcsolatos tevékenységét, különös tekintettel a számlapanaszok megelõzésére és a minõséggel arányos árképzés kialakítására.

A Kormány megvizsgálja a helyi telefontársaságok nagy arányú fejlesztésekbõl és gazdaságtalan üzemméretbõl adódó finanszírozási gondjait és szükség esetén áttekinti az ösztönzés kormányzati lehetõségeit.

A Kormány elõkészíti a távközlési díjrendszer reformját. Ennek keretében meg kell szüntetni a keresztfinanszírozás minden formáját és jogszabályban kell rögzíteni a valós költségalapú szolgáltatási díjak és a szolgáltatók egymás közötti elszámolását objektív alapokra helyezõ számviteli rendet.

A Kormány kiírja és lebonyolítja a DCS 1800-as új mobil rádiótelefon szolgáltatás koncessziós pályázatát, mellyel lehetõvé teszi a távközlési szolgáltatások versenyének kiteljesedését.

A Kormány a rendelkezésre álló eszközökkel támogatja a korszerû mûsorszóró technológiák bevezetését, valamint a korszerû, elérhetõ postai szolgáltatási hálózat kiépítését.

A mûsorjel elosztás (kábeltelevízió) szabványainak kötelezõvé tételével és a mûsorjel elosztó szolgáltatások piaci lehetõségeinek bõvítésével a Kormány megteremti egy korszerû technikai bázison megújuló mûsorjel elosztó hálózat feltételeit. Fontos, hogy az új hálózatok alkalmasak legyenek mind a távbeszélõ, mind a széles sávú interaktív szolgáltatások átvitelére. Ezzel összefüggésben a Kormány elkészíti a kábeltelevíziókról szóló törvényt.

A világháló valamennyi iskolára történõ kiterjesztése a kultúra és a tudás demokratizálásának, a világméretû gyors kommunikációnak és ismeretszerzésnek fontos eszköze. Egy hatékony nemzeti információs hálózat kiépítése nem képzelhetõ el jelentõs köztámogatás nélkül.

A vízkár elleni védekezés biztonságának növelése érdekében a Kormány folytatja a védekezési szervezet- és eszközrendszer korszerûsítését.

Kidolgozza a folyószabályozás új koncepcióját a területfejlesztési, hajózási, a környezet- és természetvédelmi igények számbavételével, tekintettel a nagy fontosságú létesítmények helyzetére és jövõjére.

A vízközmû szolgáltatások szabályozását továbbfejleszti annak érdekében, hogy a szolgáltató szervezetek tevékenysége ellenõrzött keretek között történjen. A Kormány fontos feladatának tekinti a vízközmû szolgáltatások díjrendszerének korszerûsítését, a költségalapú díjrendszer bevezetését. Elõ kívánja segíteni a vízközmû szolgáltató szervezetek reintegrációját a gazdaságosabb piacszerkezet kialakulása érdekében.

Az ivóvízellátás hosszú távú biztosításához ésszerûsíti az egészséges ivóvízkészletek felhasználását a technológiai vizek újrahasználatának támogatásával, a kiváltható vízigény csökkentésével, a víz különbözõ felhasználási területein az erõforrás hozzáférhetõségét tükrözõ árviszonyok kialakításával.

A Kormány fontosnak tartja a szennyvíz-elvezetési és szennyvíztisztítási kapacitás jelentõs fejlesztését. Ezek támogatásánál a települési és regionális olcsóbb és hatékonyabb megoldásokat ösztönzi. Gazdasági szempontok alapján hasznosítani szükséges azokat az új mûszaki eljárásokat, amelyek költséges regionális csatornahálózatokat kiváltva kisebb településeken is képesek a szennyvíz hatékony tisztítására. Ahol a szennyvíz jellege, a talajtani és egyéb adottságok lehetõvé teszik, a költséghatékonyság pedig indokolja azt, a Kormány ösztönözni fogja a természetes, gyökérmezõs tisztítást avagy utótisztítást.

Mindenkinek meg kell adnunk a lehetõséget, hogy egészséges és tiszta környezetben éljen. A Kormány fokozott figyelmet kíván fordítani a környezeti értékek megõrzésére, az emberi környezet kialakítására, a környezeti elemek védelmére és a környezetet megõrzõ fejlõdés biztosítására.

A Kormány a környezetvédelemben hosszú távú nemzeti stratégiát valósít meg. Megteremti a környezetvédelmi szempontból is fenntartható fejlõdés feltételeit. Mindenkor tekintetbe veszi a környezet- és természetvédelemmel kapcsolatos társadalmi kezdeményezéseket, törekszik a civil szervezetekkel folyamatos párbeszéd fenntartására. Nagyobb feladat- és hatáskört, valamint több forrást biztosít az önkormányzatok és térségek számára, hogy a polgárokhoz legközelebbi szinten szülessenek a környezetpolitikai döntések.

A Kormány arra törekszik, hogy a fenntarthatóságot szolgáló alapelvek beépüljenek az egyes ágazati irányelvekbe és megváltoztassák a gazdasági szereplõk magatartását. A gazdaság szerkezetváltása, korszerûsítése során a környezetminõség kérdését alapvetõ szempontként kell kezelni. A Kormány egyetért az Európai Unió azon álláspontjával, mely elfogadhatatlannak tartja az alacsony környezetvédelmi normákból eredõ versenyelõnyre alapozott hosszú távú fejlõdési stratégiát. Ebbõl következõen a harmonizációs folyamat felgyorsítását a hazai érdekek érvényesítése szempontjából is fontosnak tartja.

A környezetpolitikát más politikákkal összehangoltan szükséges kezelni. A tárcák közötti együttmûködés és a nemzetközi programokba történõ minél szélesebb körû bekapcsolódás kiemelkedõ fontosságú. A Kormány a környezetvédelmi politikát, a jogszabályokat és az intézményrendszert fokozatosan illeszti az Európai Unió szabályozásához.

A Kormány célja a szennyezés csökkentésén túl, hogy olyan mûszaki fejlesztésekre ösztönözze a legtöbb szennyezést kibocsátó iparágakat, amelyek az uniós csatlakozás után is a versenyképesség irányába hatnak, továbbá a nemzetközi szinten egyre jelentõsebbé váló környezeti ipar megjelenését is elõmozdítják. A Kormány mindent megtesz annak érdekében, hogy a környezetvédelem hozzájáruljon egy korszerûbb iparstruktúra kialakulásához. Arra törekszik, hogy környezetvédelmi vonatkozásban is minél nagyobb tõkebefektetés érkezzen hozzánk. Magyarországon a környezetvédelmi beruházások határhaszna meghaladja az Európai Unió átlagát, ezért a határokon átnyúló környezeti problémák kezelésére költségtakarékossági szempontból is kedvezõ a hazai befektetés. A Kormány fontosnak tartja, hogy a környezetvédelem fejlesztéséhez szükséges beruházások megvalósításában a hazai környezetvédelmi ipar minél nagyobb súllyal vegyen részt, lehetõvé téve a kis- és középvállalkozók szerepvállalását is.

A Kormány egységes környezetvédelmi szabályozást kíván kialakítani, amelynek igazgatási szempontból részét képezi a környezet- és természetvédelem, a természeti erõforrás gazdálkodás és valamennyi gazdasági tevékenység környezetvédelmi vonatkozású hányada. Arra törekszik, hogy a környezeti állapot megóvásával, fenntartásával és javításával kapcsolatos követelmények szervesen illeszkedjenek a nemzetgazdaság valamennyi ágazatába és azok szabályozó rendszerébe.

Az ösztönzõ forrásbevonás kialakításának céljából a Kormány megvizsgálja annak lehetõségét, hogy a környezetvédelmi beruházásokat pénzintézeten keresztül, alacsony kamatozású hitelek formájában támogassa.

A Kormány döntõen piackonform, költséghatékony gazdasági szabályozó eszközöket fog alkalmazni. A gazdasági eszközöket (termékdíj, igénybevételi járulék, társasági adótörvény, földadó stb.) úgy alakítja ki, hogy azok a környezetpolitikában hatékonyan kerüljenek alkalmazásra. Fontosnak tartja, hogy az adók, vámok, ár- és hitelpolitika révén a környezethasználatért létrejövõ források a környezetvédelemben kerüljenek felhasználásra. Ahol ésszerû, ott továbbra is közvetlen elõírások szabják majd meg a környezethasználat követelményeit. Érdemi szerepet kap a környezeti hatásvizsgálat, így az állam által kezdeményezett fejlesztések (infrastrukturális, térségfejlesztési beruházások) esetén is. Szükséges a környezet statisztikai adatgyûjtõ rendszernek a továbbfejlesztése a korrekt döntéshozatal megvalósítása érdekében, a környezettel kapcsolatos elemzõ, szabályozó, ellenõrzõ és módszertani munkák kiterjesztése.

Hatásos környezetpolitika nincs megfelelõ kötelezettség-kikényszerítés nélkül, így a Kormány megerõsíti a környezet- és természetvédelmi területi ellenõrzési és igazgatási szervezetet. A Kormány szigorítani és betartatni kívánja a szennyezõanyag kibocsátási határértékeket.

A Kormány javítani szándékszik a környezetvédelmi célú állami pénzfelhasználás hatékonyságán, a finanszírozási eszközök felhasználását fokozottan ellenõrzi.

Fel szeretné használni az Európai Unió által nyújtott szakmai és anyagi támogatásokat, hogy Magyarország minél hamarabb megfeleljen az Unió környezetvédelmi elõírásainak, különös tekintettel a vízügyre és az energiaszektorra.

Az egészséges környezet kialakítása a polgárok érdekét szolgálja.

Az Európai Unió által a tagjelölt országok számára rendelkezésre bocsátott anyagi eszközök elsõsorban a környezetvédelmi és infrastrukturális beruházások finanszírozására lesznek felhasználhatóak, fõleg vissza nem térítendõ támogatások, kamatkedvezmények, garanciák és kockázati tõkerészesedés formájában. Ezek igénybevételéhez szükséges egy irányítási és ellenõrzési rendszer felállítása, mivel a támogatási keret csak a legjobb programok számára válik hozzáférhetõvé.

A Kormány a hulladék-gazdálkodás terén támogatja a polgárok, az önkormányzatok és a központi államigazgatás aktív részvételével zajló együttmûködési formákat, továbbá a hulladékok keletkezésének minél nagyobb mértékû megelõzését célzó megoldásokat. Az együttmûködés keretében az államigazgatás gazdasági eszközökkel serkenti a hulladékszegény technológiák alkalmazását, termékek elõállítását, újrafelhasználását. Az önkormányzatokkal együttmûködve kijelöli a veszélyes hulladékok lerakására alkalmas helyeket, támogatja azok kiépítését és biztonságos mûködtetését. A különbözõ hulladékok elkülönített gyûjtésérõl az önkormányzatok gondoskodnak.

A gazdasági fejlõdés által diktált szállítási igények és a természeti erõforrások fenntartható igénybevétele közötti egyensúly megõrzése érdekében a Kormány az egyes szállítási formákat egységes rendszerbe összehangolva tökéletesített közlekedési munkamegosztás kialakítására törekszik.

Társadalmi haszna okán a Kormány kiemelten foglalkozik a honi erdõk kiterjedésbeli és minõségi állapotával. Megtartja az állami szerepvállalást az erdõk közhasznú munka keretében történõ telepítése terén, csökkentve ezáltal a falusi munkanélküliséget is. Hatékonyabb igazgatási eszközöket fog alkalmazni az erdõk oltalma érdekében. Szükségesnek látja a jelzõrendszer kiépítését és átfogó erdészeti adattár kialakítását. Az erdõk, zöldterületek védelmén túl kiemelt feladatnak tekinti új erdõk telepítését, a közlekedési útvonalak mellett védõsávok kialakítását, a települések zöldterületének megóvását.

A természeti környezet a nemzeti örökség része, melyet megóva kell utódainknak átadni. A jövõ iránti felelõsség és a hatályos nemzetközi szerzõdések egyaránt erre kötelezik a Kormányt. Célja, hogy javítsa a védett területek kezelését, megóvja a természeti kincseket, az õshonos növény- és állatfajokat, a történelmi borvidékek természetes állapotát, hírnevét. A felszíni és felszín alatti vízkészletek megõrzése, fejlesztése, a természeti értékek védelme az idegenforgalom fejlõdése szempontjából is fontos.

A Kormány kiáll a Szigetköz megmentése érdekében az elterelt Duna visszaszerzéséért, és nemzetközi összefogással fellép a polgárokat veszélyeztetõ mohi atomerõmû ellen.

Hitünk szerint a család a polgári társadalom legtermészetesebb közössége.

A szeretet, az összetartozás, a bizalom érzése itt születik. Az együtt küzdés képességét, a tudás alapjait, a közösségi lét alapértékeit mindannyian itt sajátítjuk el. A család éltetõ ereje nélkül mind az egyén, mind a társadalom könnyen sebezhetõvé, kiszolgáltatottá válik. Ezért fontos számunkra, hogy a családok tudják, érezzék, érzékeljék, hogy a polgári koalíció kormányában õszinte szövetségesükre lelhetnek.

Kiegyensúlyozott, biztonságos körülményeket kell biztosítanunk ahhoz, hogy a családok betölthessék hivatásukat. Hogy képesek legyenek saját életfeltételeik megteremtésére, gyermekek vállalására, felnevelésére, iskoláztatására. Hogy biztos hátteret jelenthessenek az aktív korúaknak álmaik, személyes céljaik valóra váltásában. Hogy szeretet, támaszt, biztonságot nyújtsanak idõs családtagjaiknak.

Szomorúan vesszük tudomásul, hogy felmérések szerint ma Magyarországon a családok eggyel kevesebb gyermeket mernek vállalni, mint ahányat valójában szeretnének. Meggyõzõdésünk, hogy mindent meg kell tennünk azért, hogy a családalapítás ne alacsonyodjék gazdasági kérdéssé. Nem nyugodhatunk bele, hogy a gyermekvállalás sokaknak a szegénység vállalását is jelentse. A polgári jövõ programja a család, a gyermeknevelés szolgálatában áll.

Ma Magyarországon különösen nehéz helyzetben vannak azok a családok, ahol csak az egyik szülõ neveli a gyermeket, gyermekeket. Elkötelezett hívei vagyunk egy méltányos, a gyereknevelést középpontba állító családtámogatási rendszer bevezetésének.

Mély meggyõzõdésünk - s ebben saját, személyes élettapasztalatunk is megerõsít -, hogy olyan oktatási rendszerre van szükség, amely születésre, vagyonra és lakóhelyre való tekintet nélkül mindenki számára biztosítja a tudás megszerzésének egyenlõ esélyét. Tisztában vagyunk azzal is, hogy a közoktatás állapota nem csupán oktatási kérdés. Az iskolarendszer a szocializáció, az esélykiegyenlítés fontos eszköze, mely pótolhatatlan szerepet játszik a nemzedékek kulturális összetartozásának kialakításában, a jövõ kihívásaira való felkészülésben.

Gyarapodó nemzet nem létezhet kimûvelt emberfõk sokasága nélkül.

Az egyetemi, fõiskolai végzettség megszerzése a fiatalok számára önálló életük megteremtésének egyik legfontosabb eszköze. A tanulás lehetõségeinek a tehetséghez, a képességekhez, a szorgalomhoz és nem a tehetõsséghez kell kötõdniük. A Kormány számára világos: Magyarország sikere múlik azon, hogy polgárai mennyire lesznek képzettek.

A személyiség szabad kibontakoztatásának joga független az ember nemétõl. Ma mégis azt kell látnunk, hogy a nõk gyakran hátrányos helyzetbe kerülnek munkavállalásuk, elõmenetelük során. Mindemellett a családok terheinek, a gyermeknevelés, a háztartás gondjainak döntõ részét is õk viselik. Kötelességünknek tartjuk, hogy mindent megtegyünk a nõk esélyegyenlõségének biztosításáért, foglalkoztatási hátrányaik megszüntetéséért, a méltánytalan bérkülönbségek kiküszöböléséért. Meg kell valósítanunk, hogy az adó-, a nyugdíj és a szociális segélyezés rendszere is elismerje a családban, a családért végzett munkát.

A tisztes polgári léttõl elválaszthatatlan a méltóságteljes idõskor. A ma nyugdíjasai közül sokaknak ez mindeddig nem adatott meg. Mindannyiunk kötelessége figyelni rájuk, törõdni velük, gondoskodni róluk.

Hisszük, hogy az ember több, mint képességeinek összessége. A fogyatékosok az egészségesekkel azonos méltóságú emberek. Nem szabad, hogy a fogyatékosság hátrányt jelentsen a társadalmi beilleszkedésben. Tennünk kell azért, hogy megszûnhessen fogyatékos embertársaink társadalmi kirekesztettsége. Segítséget kell nyújtanunk abban, hogy egyenjogú tagjaivá válhassanak közösségeinknek.

Tisztában vagyunk azzal, hogy az egészséges élethez nemcsak korszerû egészségügyre, hanem tisztes megélhetést biztosító munkahelyekre, családi háttérre, segítõ társadalmi környezetre van szükség.

Ma a magyar emberek egészségi állapota és életkilátása Európában a legrosszabbak közé tartozik. Hatékony gyógyítás és megelõzés elképzelhetetlen a polgárok jogos elvárásaihoz igazodó, korszerû egészségpolitika és egészségügyi intézmények nélkül. Különösen fontosnak tartjuk a sürgõsségi ellátást és betegszállítást biztosító mentõszolgálat megerõsítését. Mindent meg kell tennünk a drogok, a dohányzás és az alkohol elleni küzdelmet szolgáló egészségmegõrzõ programok eredményességéért. Véget kell vetnünk a társadalombiztosításban uralkodó pazarlásnak és korrupciónak.

Az egyházak hitéleti, oktatási és karitatív tevékenysége segítségünkre van személyes életünk értékeinek megtalálásában. A mai társadalmi nehézségek közepette különösen fontos a történelmi egyházak közösségeinket összetartó, európai és polgári értékeket is közvetítõ szerepe. A polgári koalíció kormányának feladata már nem az állam és az egyház szétválasztása. Az a dolgunk, hogy megteremtsük a kormány és az egyházak együttmûködésének kereteit az oktatás, a kultúra, a szociális ellátások területén.

Tisztában vagyunk vele: jövõnk az egyéni és közösségi értékek megõrzésén és tiszteletén alapul. Az egyének és közösségek értékõrzõ és értékteremtõ képessége nemzeti kultúránkban összegzõdik. A kultúrában leljük meg mindazt, ami bennünk közös, s azt is, amiben különbözünk. Ahogy nem létezhet állam és társadalom polgárok nélkül, nem létezhet közösség és nemzet sem kultúra nélkül.

A polgári Magyarország mindannyiunk közös otthona.

A Kormány családpolitikájának célja a családi élet biztonságának újrateremtése, a gyermekvállalás feltételeinek javítása, az ország népességfogyásának megállítása.

A Kormány támogatási rendszere a leginkább rászorultak mellett az önmagukért tenni akaró, helyzetükön önerejüket is használva változtatni akaró polgárokat tekinti célcsoportnak. Az állam nem kizárólag a legrászorultabb, támogatásokra, segélyekre szoruló legszegényebbek iránt tartozik a felelõsség vállalásával, hanem az adófizetõ polgárok befizetéseinek célszerû és hatékony felhasználására is garanciát kell nyújtania.

A nemzet elemi érdeke a családok érdekeinek képviselete, káros hatásoktól való megvédése. A Kormány olyan családpolitikát szándékszik megvalósítani, amely a gyermekek egészséges fejlõdését, nevelését, a betegek otthoni ápolását, a helyes táplálkozást és életmódot, a feszültségek oldását, a testi, lelki, szociális biztonságot segíti elõ, foglalkoztatási, szociálpolitikai és egészségügyi eszközökkel.

A demokrácia alapintézményei között fontos szerepet kell kapjanak a helyi közösségek. A kisközösségek társadalomépítõ, fenntartó szerepe egy polgári társadalomban alapvetõ fontosságú. A Kormány család- és szociálpolitikája építeni fog a helyi közösségek támogató, megelõzõ, jelzõ funkcióira.

A Kormány ösztönzi az egyházi és a civil szervezeteket, hogy több állami feladatot vállaljanak át szerzõdéses alapon, s egyúttal biztosítja számukra a feladat ellátásához szükséges forrásokat is. E feladatok összehangolása érdekében a Kormány törekszik egy önálló, egyeztetõ és ellenõrzõ szerepet ellátó Civil Koordinációs Szolgálat felállítására.

A Kormány épít az önkormányzatok problémákat látó és feltáró, megelõzõ szerepére, azokra a helyi megoldásokra, amelyeket az önkormányzatok sikerrel megvalósítottak, elindítottak az elmúlt években.

Kiszámítható, feladatarányos finanszírozást dolgoz ki annak érdekében, hogy - a települések sokszínûségének megsértése nélkül - minden település kialakíthassa hatékony helyi szociális rendszerét. Az intézményi finanszírozás helyett minden ellátási formában megvizsgálja a feladatfinanszírozásra való áttérés lehetõségét.

A Kormány arra törekszik, hogy elismerje a gyermekneveléssel vállalt terheket és áldozatokat. Ezért megvizsgálja a családi típusú adórendszer lehetséges alternatíváit, és megalapozza - a választhatóság elvének fenntartása mellett - annak fokozatos bevezetését a kormányzati ciklus alatt.

A munkajövedelemmel rendelkezõ családok számára jelentõs tehermentesítést jelent, ha a gyermekek utáni kedvezményeket bevallott jövedelmeik alapján leírhatják adójukból. Ezért a Kormány a családpolitikai intézkedéssorozat egyik legfõbb elemeként visszaállítja a gyermekek után járó adókedvezményeket.

Megvizsgálja egyes alapvetõ, csecsemõ- és gyermekgondozáshoz szükséges termékek, tápszerek, valamint egyes szolgáltatások általános forgalmi adóját, és kidolgozza a gyermekgyógyszerek családbarát ártámogatásának feltételeit.

A családi pótlék, a gyermekgondozási segély és más családi juttatások nem szegénypolitikai könyöradományok, hanem olyan juttatások, támogatások, amelyek az állam részérõl - elismerve a család fontosságát - valódi, érdemi segítséget jelenthetnek a gyermekvállalással és gyermekneveléssel kapcsolatos költségek kiegyenlítésére és ezáltal a családi élet biztonságának megteremtésére. Ezért a Kormány visszaállítja a családi pótlék és a GYES alanyi jogosultságát, törekszik a családi pótlék értékmegõrzésére, újraszabályozott formában visszaállítja a gyermekgondozási díj intézményét. Ugyanakkor a családtámogatások rendszerének hosszú távú kialakítása érdekében nemzeti közmegegyezésre törekszik.

A Kormány szükségesnek tartja a rehabilitációs munkahelyteremtés hosszú távra biztosított, jogszabályokban garantált ösztönzését. A rehabilitációs foglalkoztatásnak kiemelkedõen fontos szerepét látja a sérült, a hajléktalan, a szenvedélybeteg, s általánosan a még munkaképes korú, ám inaktív munkavállalók polgári életformába való visszatérésének biztosításában.

A Kormány a foglalkoztatáspolitika családok számára fontos területének tekinti a részmunkaidõs (4-6 órás), valamint az egyéb, nem teljes idejû és az úgynevezett atipikus foglalkoztatási formákat. A részmunkaidõ a nõk, fõként a gyermekes anyák, a fogyatékkal élõk, a felsõoktatási intézményekben tanulók, s általában véve a családok számára jelentene választási lehetõséget.

A Kormány a támogatásokat és kedvezményeket elsõsorban az adó- és járulékrendszeren keresztül juttatja érvényre. A gyermekvállalás, a családfenntartás költségeihez való hozzájárulást alanyi jogon biztosítja. Csak ezek kiegészítéseként használja a szociális segélyezés egyes formáit.

A Kormány csökkenti az állam újraelosztó szerepét, támogatja a önsegítés gyakorlatát, háttérbe szorítja a segélyek sokszor igazságtalan, magas adminisztrációs költségû osztogatásának értékromboló gyakorlatát. Elfogadhatatlannak tartja azt a segélyezési rendszert, amely a munkaerõ-piactól való távolmaradásra ösztönzi a polgárokat. Támogatja a feltételekhez kötött, ún. szerzõdéses típusú szociális segélyezés bevezetését, ahol a rászoruló érdekeit és helyzetét figyelembe vevõ együttmûködési folyamatba való belépéshez kötik a pénzbeli juttatásokat.

A Kormány kiemelt figyelmet fordít a hátralékos családok megsegítésére. Ezért új, átfogó támogatási rendszerre van szükség. A szabadságvesztés-büntetésbõl szabadultak beilleszkedésének valódi megsegítése érdekében gondot fordít a szétzilálódott pártfogói rendszer újjáépítésére.

A szociális segélyek méltányos elosztása érdekében a Kormány áttekinthetõvé akarja tenni a támogatási rendszert. Így alakítja át, hogy az ösztönzõen hasson a munkavállalásra. A szociális támogatásokat - társadalmi hatásuk megõrzése érdekében - rendszeresen átvilágítja.

A Kormány álláspontja szerint a gyermekek illetve gyermekes családok esélyegyenlõségének érdekében az intézmények által nyújtott szolgáltatások több, egymásra épülõ szintjét kell kialakítani. A jelenlegi, gyermekek illetve családok védelmét célzó intézmények (szolgálatok, központok) befogadó jellegét kell erõsíteni.

Meg kell teremteni egy kábítószerfüggõkkel foglalkozó, cselekvõképes intézményhálózat kiépítésének lehetõségét.

A Kormány fontosnak tartja a hatékony és szükséges intézmények (bölcsõdéktõl a családsegítõkig) megerõsítését. Ugyanakkor szükségesnek tartja a bentlakásos intézmények rendszerének teljes átvilágítását.

A szociális terület személyi és anyagi körülményeinek rendezése elengedhetetlen alapfeltétele az átgondolt, hatékony, hosszú távú problémakezelésnek. Az e területen dolgozók nem lehetnek rászorultabbak, mint a szociális szolgáltatást igénybe vevõk, ezért a szociális munkának, mint szakmának nagyobb megbecsülést kell biztosítani.

A Kormány a személyes gondoskodást jelentõ szociális segítségnyújtást szolgáltatásnak tekinti. A szolgáltatást igénybe vevõk számára biztosítani kell a lehetõ legtöbb információhoz való hozzájutás lehetõségét.

A szociális ellátások pénzügyi finanszírozását a Kormány a területi elv szem elõtt tartásával szervezi meg. A különféle, a települési önkormányzatoknál igényelhetõ szociális támogatások körében minimumokat állapít meg, s annak anyagi feltételeit központi forrásokból - régiók sajátságait figyelembe vevõ kiegészítés formájában - biztosítja.

A Kormány álláspontja értelmében elsõbbség illeti az idõsgondozás, idõsellátás intézményeit, szociálpolitikája megkülönböztetett figyelemmel fordul az egyedülálló idõsek helyzetének javítása felé. Keresi a lehetõségeket és támogatja azokat a vállalkozásokat, melyek a gyógyíthatatlan betegségben szenvedõk vagy önmagukat más okból ellátni nem képesek emberhez méltó elhelyezésének és ápolási feltételeinek megteremtését szolgálnák.

A szakképzési rendszernek, intézményei és fejlesztési programja révén fokozott szerepet kell vállalnia a fogyatékos fiatalok különleges képzésében és a munkaerõpiacra való belépést is lehetõvé tevõ rehabilitációjuk érdekében. Ezért a Kormány a regionális szakmai és módszertani szolgáltatásokat, valamint foglalkoztatási lehetõségeket nyújtó intézmények számát az önkormányzatokkal együttesen megvalósítandó program keretében akarja bõvíteni. E területen fontos a képzés és a felnõttkori foglalkoztatás kapcsolatának erõsítése, hogy a fogyatékosok szakmai ismereteiknek megfelelõen dolgozhassanak is.

A fogyatékkal élõk munkavégzése nem marad el minõségében a többi munkavállalóétól. A rehabilitáció leginkább kiemelt területe a munkalehetõség biztosítása.

A Kormány ösztönzi az olcsó és egyszerû segédeszközök gyártását.

Az esélyegyenlõségi törvénybõl származó feladatokat a Kormány kötelezõnek tekinti magára nézve és megkülönböztetett figyelmet szentel a végrehajtásukra. Fokozatosan megteremti a közintézményekbe való bejutás feltételeit a mozgásukban korlátozottak számára.

Az információ és kommunikáció hozzáférhetõsége szempontjából elsõdleges a jeltolmácsolások biztosítása, a kerekesszékbõl elérhetõ nyilvános telefonok számának növelése és az az alapelv, hogy ahol az szükséges, ott az információkat a fogyatékosok számára elérhetõ formában kell közölni.

Az oktatás területén - a már említett akadálymentesítésen túl - biztosítani kell, hogy fogyatékosságától függõen minden gyermek és felnõtt megfelelõ idõhatáron belül a képességeinek megfelelõ intézményben tanulhasson. Az egyén állapotához igazodó többletszolgáltatásokat is biztosítani kell.

A Kormány a peremhelyzetû, leszakadt csoportok, tartós munkanélküliek szociális, egészségügyi és foglalkoztatási rehabilitációjára kiemelt figyelmet fordít. Ennek eszközrendszerét az aktív szociálpolitika lehetõségeit felhasználva, valamint a képzési, átképzési programok fejlesztésével tervezi elérni.

A Kormány a roma kisebbség legitim vezetõivel állandó fórumot kialakítva, az eddig végzett tényleges munkát értékelve, hatékony célprogramok támogatásával kívánja a valódi, belátható távlatot jelentõ megoldásokat kialakítani. A közhasznú munka szervezése mellett elsõsorban oktatási (képzés, továbbképzés), gyermekvédelmi, ifjúságpolitikai eszközökkel igyekszik megállítani a cigányság további elszakadását a többségi közösségtõl. Figyelemmel kíséri, hogy az oktatási rendszerbe folyósított többlet-támogatások valóban a hátrányos helyzetû roma gyermekek érdekében kerülnek-e felhasználásra.

Az egészség érték, személyes és egyben össznemzeti kincs. A gazdasági fejlõdés, a versenyképesség fontos tényezõje az egészséges, megfelelõen képzett egyén, aki fizikai és szellemi teljesítõképességének javát tudja nyújtani. Az egészségi állapot meghatározza az oktatás, a tanulás és a munkavégzés színvonalát.

Mind a mai napig nem állnak rendelkezésre megbízható adatok a lakosság egészségi állapotáról. Ezért a Kormány létrehozza az Egészségfejlesztési Kutató Intézetet, és megbízza problémafeltáró, adatgyûjtõ, döntés-elõkészítõ feladatokkal.

A Kormány olyan egészségpolitikát akar megvalósítani, amelynek fõ feladata az egészség megõrzése. Az egészség ügye túlmutat a betegségek gyógyításán és csak a legtágabban értelmezett társadalmi megközelítésben fogható fel és kezelhetõ.

A kormányzati döntéseket megelõzõen a Kormány megvizsgálja a tervezett intézkedésnek az érintett lakosság egészségi állapotára gyakorolt hatását. Az iskolai tananyag részévé teszi az egészségvédelmet, a kábítószerek, a dohányzás és az alkohol elleni küzdelmet.

A Kormány egészségügyi politikájának egyik vezérlõ elve a betegségek megelõzése. Ennek egyik eszköze a hatékony egészségmegõrzõ program. A Kormány olyan pénzügyi alapot teremt, amelynek forrása az alkohol és a dohánytermékek jövedéki adójának egy része, és amelyet az egészségmegõrzés céljaira fordít.

A Kormány vállalja, hogy felülvizsgálja, értékeli és a tapasztalatok birtokában korszerûsíti a jelenlegi egészségvédelmi, nevelési és megelõzési rendszert. Megalkotja a nemdohányzók védelmérõl szóló törvényt.

A Kormány tisztában van azzal az Európában szinte egyedülálló elõnnyel, amelyet a védõnõk munkája jelent. A védõnõk anyagi helyzetének rendezése és munkakörülményeik javítása ennek a kormányzati ciklusnak kiemelt feladata.

A Kormány a szûrõvizsgálati módszereket a nemzetközi tapasztalatok alapján felülvizsgálja és a szükséges hatásos programokat bevezeti. Közérdek az indokolt kötelezõ szûrõvizsgálatok rendszerének fenntartása.

A családorvoslás feladatát a gyakorlatban is kiterjeszti a betegség-megelõzésre.

Az egészségügyben a Kormány csökkenti az állam közvetlen irányítási funkcióit: szerepe fõként a jogszabályalkotásra és a hatósági feladatokra fog összpontosulni. Az állami tulajdon az egészségügyi felsõoktatás intézményi betegellátó tevékenységében fog erõteljesebben megjelenni.

Az egészségtudományi egyetemeken megteremti a népegészségügyi szakemberek képzését és programot dolgoz ki a középszintû szakemberek utánpótlására a munkaügyi központokhoz rendelt források felhasználásával.

A Kormány az azt megilletõ felelõsséggel fogja kezelni az egyetemi klinikákon folyó gyógyító munka feltételeinek megteremtését és megõrzését.

Az alap- és járóbeteg-ellátásban a Kormány támogatja a magántulajdon szerepének megerõsödését valódi és funkcionális magánosítás formájában. Ugyanakkor létrehozza az egészségügy tervezett és szabályozott piacát. A Kormány folytatja az alapellátás fejlesztését, melyet stratégiai fontosságúnak tekint. A háziorvosi, házi gyermekorvosi rendszert magánosítja és az ellátásért felelõssé teszi.

A Kormány álláspontja szerint a fekvõbeteg-ellátást szolgáló intézmények meghatározó része önkormányzati tulajdonban kell legyen, de egyre nagyobb szerepet kell kapjanak a non-profit alapon mûködõ szervezetek. Az egészségügyi rendszert nyitottá kell tenni a befektetni hajlandó magántõke elõtt is.

Az ellátásért a biztosítótól kapott összeg - hatékony mûködés esetén - fedezetet fog nyújtani a mûködési költségeken túl az épületek, mûszerek karbantartására és pótlására.

A fekvõbeteg-ellátás területén a kezelésben megmutatkozó minõségi és felszereltségi különbségek felszámolására programot dolgoz ki.

A Kormány növeli a kórházak önállóságát, és egy hatékony központi informatikai rendszert fejleszt ki a menedzsment munkájának megerõsítése érdekében. Céljának az eredményes és költséghatékony kórházak kialakítását tekinti. A kórházak finanszírozását kiszámítható normatív teljesítmény-finanszírozásra szándékszik helyezni. Felgyorsítja a kórházak informatikai fejlesztését. Ezzel komoly költség-megtakarítást lehet elérni, továbbá megalapozható a minõségbiztosítási rendszerek bevezetése. A Kormány ösztönözni fogja sürgõsségi osztályok kialakítását a megyei kórházakban és a nagyobb városi kórházakban. A polgárok biztonságának erõsítése érdekében egységes országos sürgõsségi betegellátó rendszert valósít meg. Az ügyeleti szolgálat megerõsítése nem halasztható tovább.

A Kormány feladatának tekinti a betegellátás minden területén az ápolás fejlesztését.

A Kormány a fogászati ellátás területén bõvíti az egészségbiztosító által térített fogászati kezelések körét.

A Kormány fontos feladatának tekinti a gyógyszertámogatási rendszer átalakítását, mely szerint a támogatásokat költséghatékonyan, átláthatóan, világos szabályok alapján kell elosztani. Az alapelv az egészségpolitika kell legyen. Ennek érdekében elengedhetetlen a gyógyszerek költséghatékonysági vizsgálatának elvégzése. Egyértelmû szabályozást vezet be a gyógyszerek törzskönyvezésében és forgalomba hozatalában.

A közgyógyellátás területén olyan változtatásokat eszközöl, amely szerint a szociálisan rászorultak ingyenesen juthatnak hozzá az összes számukra szükséges gyógyszerhez. A támogatás pénzalapja ezért a társadalombiztosítási kiadások körébõl a települési önkormányzatok hatáskörébe kerül át. A hatékony felhasználást központi informatikai fejlesztéssel segíti elõ.

A Kormány partnerként közelít az egészségügy szereplõihez és együttmûködésére törekszik velük. Kialakítja a folyamatos kapcsolattartás formáit a Magyar Orvosi Kamarával és a Magyar Tudományos Akadémia vonatkozó tudóstestületével.

A Kormány tisztességes, etikus és magas színvonalú munkát vár el az orvosoktól, gyógyszerészektõl és ápolóktól, melyért tisztességes jövedelmet szándékszik biztosítani. Rendezi az egészségügyi szektor bérhelyzetét és új bérrendszert vezet be. A jövedelem növelését új források bevonásával, adó- és járulékpolitikai változásokkal fogja megteremteni. Céljául tûzi ki a tisztes visszavonulás lehetõségének biztosítását. Ennek fõ eszköze a praxisok forgalomképessé tétele.

A rendelkezésre álló humán erõforrás nem megfelelõ számú, összetételû és képzettségû. Ezért a Kormány felülvizsgálja az orvosegyetemi képzést. Az egészségtudományi egyetemeknél kezdeményezi új graduális képzés bevezetését (pl. egészségügyi intézményi menedzser, biztosítási szakember). A szakirányú képzésben létrehozza a központi gyakornoki rendszert, melyhez költségvetési forrást rendel. A fõiskolai okleveles képzésben biztosítja az egészségügyi céloknak megfelelõ szerkezet- és kapacitás-fejlesztést.

Ma már nyilvánvaló, hogy a társadalombiztosítás önkormányzati igazgatásához fûzött elvárások nem váltak valóra. Öt éves tevékenységük során nem sikerült átláthatóbbá tenni a járulékokkal való gazdálkodást, nem lett jobb a járulékfizetõk érdekérvényesítõ képessége, és nem sikerült a biztosítók mûködését hatékonyabbá, bürokrácia-mentesebbé tenni. Nem sikerült a jó gazda gondosságával kezelni a biztosítottak által befizetett pénzeket. A társadalombiztosítási önkormányzatok az utóbbi évben pedig már úgy mûködtek, hogy nem volt meg az ehhez szükséges alkotmányos legitimációjuk sem.

A Kormány a társadalombiztosítási önkormányzatok megszüntetését, illetve az alapok irányításának és felügyeletének a Kormány hatáskörébe történõ ideiglenes áthelyezését látja indokoltnak.

A társadalombiztosítási önkormányzati testületek feloszlatása után az alapoktól elválasztható lesz a béradók beszedése, s az alapok a kifizetések rendszerének hatékonyabb kezelésére összpontosíthatnak. Az egészségügy reformjának keretén belül a Kormány kidolgozza annak mechanizmusát, miként lehet növelni az egészségügyi szolgáltatások finanszírozásának hatékonyságát, és emellett vonzó intézményi formákat alakít ki annak érdekében, hogy az egészségügyi szolgáltatások költségeinek növekményét egyre nagyobb arányban lehessen nem állami forrásokból finanszírozni. êgy válik lehetõvé a társadalombiztosítási járulékok csökkentése. A Kormány célja, hogy négy év alatt csaknem felére, 25%-ra csökkentse a társadalombiztosítási járulék mértékét.

A Kormány fontos feladata az igazgatási rendszer korszerûsítése. Véghez viszi a szükséges informatikai reformot, amelynek eredményeképpen a vállalkozások és az állampolgárok naprakészen értesülhetnek folyószámláik állásáról.

A járulékbevallás kapcsán a Kormány egyszerûsíti a vállalkozások adminisztrációját és kidolgozza a járulékbeszedés reformját.

A Kormány szakít azzal a gyakorlattal, hogy egyes állami tulajdonú vállalatok következmények nélkül halmozhatnak fel adósságot a társadalombiztosítás hátrányára.

A Kormány az egészségbiztosítás rendszerén belül megkezdi a biztosítási rendszer reformját. A reform fenntartja a mindenkire kiterjedõ, szolidaritás alapú egészségbiztosítás elvét, de tágabb teret enged a magán- és közösségi kezdeményezéseknek. A Kormány a szolidaritás alapelvû járulékra épülõ finanszírozást tekinti az alapbiztosítás forrásának. Ennek érdekében átalakítja a finanszírozási rendszert oly módon, hogy minden biztosított járulékkal fedezett legyen.

Olyan kétszintû biztosítási rendszert kíván létrehozni, amelyben az Országos Egészségpénztár feladata a járuléknyilvántartás, a begyûjtött járulék capitáció szerinti szétosztása az elismert pénztárak között. A területi elismert pénztárak nyújtják az alapbiztosítást minden állampolgárnak, továbbá kiegészítõ biztosításokat nyújtanak egyéni szerzõdés szerint. E pénztárak közvetlen szerzõdõ partnerei a szolgáltatók szövetségének.

A Kormány az ellátórendszer valamennyi területén szabályozott piaci mechanizmust igyekszik érvényesíteni. Forrásbevonási céllal is szorgalmazza a járulékalapú kiegészítõ biztosítási rendszer létrejöttét. Támogatja a díjra épülõ üzleti egészségügyi biztosítók és biztosítási szolgáltatások létrehozását. A polgárok biztonságát szolgáló változtatások szükségessége miatt kezdeményezi az ehhez szükséges törvénymódosítást.

A Kormány felülvizsgálja a pályakezdõk esetében kötelezõen elõírt magánnyugdíjpénztári tagság kérdését a biztonságos nyugdíjellátás érdekén.

A járulékfizetõk pénzének védelmében a Kormány felállítja a Társadalombiztosítási Felügyeletet, amely ellenõrzi az elismert pénztárak tevékenységét.

A nyugdíjreform hatására megélhetésük kilátásait tekintve elbizonytalanodás tapasztalható a nyugdíjasok és a nyugdíjhoz közel állók körében. A kérdés megoldásának elsõ lépéseként a Kormány kiemelt feladata a nyugdíjreform hatásainak felmérése. A szükséges teendõk súlypontját a jelenlegi nyugdíjasok nyugdíjának védelme jelenti.

A Kormány erkölcsi és alkotmányos kötelezettségének tekinti a nyugdíjak értékállóságának biztosítását.

A Kormány alapcélja a nyugdíjak reálértékének megõrzése. Fontos cél továbbá a nyugdíjak reálértékének lehetõség szerinti emelése, a gazdaság általános helyzetének figyelembevételével. A Kormány arra is törekszik, hogy mérsékelje a nyugdíjrendszeren belüli igazságtalanságokat. Orvosolja az özvegyi nyugdíjak rendszerének megváltozásával kialakult igazságtalanságokat. A nõk nyugdíjba vonulásánál figyelembe veszi a gyermekneveléssel töltött éveket.

A Kormány a nyugdíjkorhatár jelenleginél rugalmasabb szabályozását látja szükségesnek, amely a jelenleginél jobban képes kezelni az eltérõ egyéni sorsokat.

Az emberi erõforrások fejlesztésének a versenyképességre kifejtett gazdasági hatása, valamint a térségi, etnikai, szociális hátrányok leküzdését segítõ társadalmi szerepe döntõ fontosságú. Ezért szükséges, hogy az oktatás minõségének javítása, a hasznosítható tudás térnyerésének elõsegítése a kormányzati politika legmagasabb szintjén képviseltessék.

A Kormány az oktatás peremfeltételeinek jelentõs megváltoztatási szándékával kezd e terület irányításához. Ezen belül az elsõ szakképesítés, illetve - jogszabályban meghatározott feltételekkel - az elsõ diploma megszerzésének tandíjmentessége, az esélyegyenlõség javítása, az oktatási rendszer minõségbiztosítása, a pedagógusok megbecsülése, valamint az oktatás-nevelés egyensúlyának helyreállítása lesz kiemelt feladat.

A Kormány oktatáspolitikáját alapvetõen befolyásolják az ország európai uniós csatlakozásával, a nemzetközi versenyképesség erõsítésével kapcsolatos feladatok. A felkészülés során meghatározó szerep hárul az oktatásra, a humán erõforrások fejlesztésére. A közoktatás területén jogharmonizációs igény nem jelentkezik. Ugyanakkor a nemzetközi versenyképesség elérése érdekében számos feladat vár e területre.

A közösségi programokban (Socrates, Leonardo) való részvétel lehetõségeit is kihasználva erõsíteni szándékozik a Kormány az iskolák nyitottságát, mert a jelentkezõ új feladatok (pedagógiai innováció, tananyagfejlesztés, európai dimenzió, kulturális nyitottság, kommunikációs fejlesztés) sikeres ellátásához komoly segítséget nyújthat a nemzetközi szakmai együttmûködés is. A programok sokrétûsége lehetõvé teszi, hogy az oktatási intézmények számos területen végezhessenek közös fejlesztõ tevékenységet.

A Kormány tisztában van azzal, hogy a közoktatási szféra egy ütemben történõ felzárkóztatására - bár indokolt lenne - a rendkívül nagy elmaradás miatt nincs mód. Ugyanakkor reális az a célkitûzés, amely szerint 3-4 év alatt, több lépcsõben megvalósítható az óvodák, valamint az általános és középiskolák költségvetési helyzetének megfelelõ színvonalra történõ felemelése.

Az iskolafenntartó önkormányzatok jövedelemtermelõ képessége különbözõ mértékû. A központi normatíva sok helyen az óvodák, iskolák alapvetõ mûködését sem biztosítja, ez növeli az egyes országrészek, településtípusok közötti különbséget. E folyamat lefékezése érdekében a Kormány növelni szándékozik a normatív támogatás arányát az oktatási intézmények mûködésében. Célja, hogy - lehetõség szerint már a kormányzati ciklus közepére - a normatívák átlagosan a mûködési költségek 80 %-át biztosítsák.

A Kormány módosítani szándékozik a közoktatási törvény finanszírozási "garanciákat" tartalmazó elemeit oly módon, hogy a mindenkori éves költségvetésbõl normatíva címén a fenntartókhoz eljutó központi támogatás lépést tartson az infláció mértékével.

A normatív finanszírozási rendszer egyes elemeinek megerõsítésével az esélyek közelítését, kiegyenlítését akarja elõmozdítani. A kiegészítõ normatívák - mint amilyen a más településrõl bejáró tanulók utáni normatíva, a kistelepülések kiegészítõ támogatása, a társulások támogatása - összegét úgy határozza meg, hogy az a többletköltségek fedezetét a jelenleginél lényegesen nagyobb arányban biztosítsa.

Céltámogatási rendszert hoz létre a Kormány a kiemelt feladatok magas színvonalú ellátása érdekében. E feladatok közé tartozik elsõsorban a tehetséggondozás, a felzárkóztatás, a nevelés, valamint az iskolai és iskolán kívüli szabadidõs tevékenység. A már mûködõ megyei közalapítványi rendszert a szakterületek (pl. kollégiumi ellátás, szakképzés) támogatására hivatott közalapítványi rendszerrel egészíti ki.

A Kormány az illetékes minisztériumokkal, valamint a fenntartó önkormányzatokkal együttmûködve gondoskodik a közoktatás tárgyi feltételeinek javításáról. E feladat megvalósítása érdekében korszerûsíti, illetve kiadja a nevelési-oktatási épületek kialakítására, felszerelésére vonatkozó szabványokat, ajánlásokat fogalmaz meg annak érdekében, hogy a fenntartók egységes elvárás alapján tervezhessék fejlesztési feladataikat. A fentiek megvalósulását - a fenntartói források kiegészítését szolgáló - központi támogatás biztosításával segíti a Kormány.

A Kormány a közoktatás legfontosabb szerepének a társadalmi esélyegyenlõtlenségek (szociális, gazdasági, kulturális, területi) mérséklését tartja. A társadalom azon csoportjai számára, akik a rendszerváltás során a gazdasági átalakulás veszteseivé váltak, a felemelkedés útja szinte kizárólag a minõségi - társadalmi és gazdasági pozíciókra is jól átváltható - tudás megszerzésén keresztül vezet, ezért az iskolát a társadalmi mobilitás legfontosabb közintézményének tekinti, amely az egyéni felemelkedés, a kulturális folytonosság átadásának helyszíne és a gazdasági hatékonyság növelésének eszköze. Elfogadhatatlan, hogy a társadalmi elõrejutást ne a tanuló tehetsége, szorgalma, hanem családja anyagi helyzete, szülei foglalkozása vagy éppen lakhelye határozza meg.

A Kormány szándéka, hogy minden gyermek - függetlenül az adott település földrajzi és anyagi helyzetétõl - a társadalmi felemelkedés esélyét biztosító képzést kapjon. E cél elérése érdekében a Kormány kiemelten segíti a fokozottan rászoruló intézményeket és intézménytípusokat.

A Kormány szociálpolitikai eszközökkel szándékszik csökkenteni a családok közötti esélykülönbségeket. Megkülönböztetett figyelmet fordít a hátrányos helyzetû, leszakadó rétegek gyermekeinek tehetséggondozására, illetve felzárkóztatására. A családokra háruló anyagi terheket az iskoláztatási támogatás bevezetésével mérsékli. Hatékonyabbá teszi a tankönyvtámogatás rendszerét. Ösztönzi a tartós, több éves használatra alkalmas tankönyvek elterjedését. A Kormány célkitûzése, hogy a Nemzeti Alaptanterv bevezetésével párhuzamosan egyes évfolyamok bizonyos tantárgyainak tankönyveit ingyenessé tegye az iskolák, illetve a tanulók számára.

A kistelepüléseken vagy kedvezõtlen körülmények között élõ fiatalok számára a kollégiumokon keresztül vezet az út a versenyképes tudás megszerzéséhez. Ezért a Kormány fejleszteni szándékszik a kollégiumi hálózatot és biztosítja a kollégiumok számára a teljes ráfordításnak megfelelõ finanszírozást

A Kormány - a mûvelõdési minisztérium feladatainak szétválasztásával illetve a szakképzés területének az új oktatási tárca feladatrendszerébe történõ betagozódásával összhangban - egységesebbé, hatékonyabbá, eredményesebbé szándékszik tenni a közoktatás intézményrendszerét, mûködését. Hatékonyabb, egységesebb minisztériumi szervezetet alakít ki, amely lehetõvé teszi, hogy az iskolarendszerû szakképzés kérdéseivel, az egyéb képzési területekkel a Kormány összehangoltan foglalkozzék.

A Kormány megerõsíti a közoktatás-irányítás helyi (önkormányzati) és megyei szintjét. Támogatja a megyei közoktatás-fejlesztési tervek mûködtetését, kidolgozza az eredményes mûködéshez szükséges szakmai és jogi hátteret. Ugyanakkor aktívan részt vesz a regionális és országos fejlesztési elképzelések összhangjának megteremtésében.

A Kormány megerõsíti a pedagógiai szakmai és szakszolgáltatást. A fenntartókat és a nevelési-oktatási intézményeket központi normatívával szándékszik támogatni, melyet kizárólag a pedagógiai szolgáltatások igénybevételére fordíthatnak. Támogatja az ilyen feladatok közös megoldását is szolgáló horizontális együttmûködést. Megvizsgálja a szakmai szolgáltatásokat nyújtó központi intézetek struktúrájának és feladatainak összhangját.

A jelen programban megfogalmazott feladatokkal összhangban áttekinti a közoktatás fejlesztését szolgáló közalapítványok mûködését.

A Kormány folytatja az elmúlt években megkezdett informatikai fejlesztéseket. Áttekinti a kidolgozás alatt álló Közoktatási Információs Rendszer készültségi fokát és a lehetséges legkorábbi idõpontban mûködésbe helyezi.

A közoktatási intézményeknek kedvezményes iskolai adminisztrációs programot biztosít. Ezáltal lehetõség nyílik az adatszolgáltatás fokozatos elektronizálására.

A Kormány oktatáspolitikai célkitûzéseiben a közoktatási intézmények önkormányzati fenntartásának megtartása, az elfogadható mértékû sokszínûség megõrzése, az alkotó pedagógus közösségek autonómiájának tiszteletben tartása mellett döntõ fontosságúnak tekinti egy hatékony, korszerû ellenõrzési és értékelési rendszer kialakítását. A Kormány az oktatásirányítás, valamint az oktatás hatékonyságának és eredményességének növelése érdekében négyszintû minõségbiztosítási rendszert dolgoz ki, amelyet fenntartótól függetlenül a közoktatás minden területére és szereplõjére kiterjeszt.

A Kormány kiemelt feladatának tekinti az oktatás és nevelés tartalmi megújítását. Az iskola nem pusztán szellemi szolgáltatóház és a munkaerõ újratermelésének üzeme. A közoktatás államilag elismert és támogatott feladata a nevelés: az erkölcsi értékek, kulturális tradíciók közvetítése az iskolai élet valamennyi intézményes színterén, a kollégiumtól a diáktáborokig. Gyakori, hogy az iskola kénytelen feladatokat átvállalni a család szerepkészletébõl is. Ezzel párhuzamosan a Kormány fontos célnak tekinti a gyakorlati és akadémikus tudás összhangjának megteremtését az iskolai oktatásban.

A Kormány a közoktatási törvénybe foglalt felhatalmazással élve, ám a törvényi határidõnél hamarabb, már az 1998/1999-es tanévben kezdeményezi a Nemzeti Alaptanterv felülvizsgálatát, mely során jelentõs mértékben támaszkodik a bevezetés eddigi tapasztalataira, a közoktatási intézményekben elvégzett munkára. A Nemzeti Alaptanterv hatályát a közoktatás teljes idõszakára, tehát a 11-12. évfolyamra is kiterjeszti. Az átjárhatóság biztosítása érdekében az életkorhoz és az iskolatípushoz kötõdõ kerettanterveket dolgoz ki. Módosítani szándékszik az alaptantervben megfogalmazott tananyagszerkezetet, a mûveltségterületek helyett a tantárgyak szerinti oktatás erõsítésével.

A Kormány fontos feladatának tartja az iskolai nevelõmunka kiemelt támogatását. Az iskolai nevelés területeit, tanórán kívüli színtereit jogszabályban pontosítja és e szabályozásnak megfelelõen kívánja biztosítani a feladatok végrehajtásához szükséges központi költségvetési támogatást. A Nemzeti Alaptanterv módosításának keretében a nevelési célok és értékek közös kialakítására, megfogalmazására tesz javaslatot. Ki kell dolgozni a fakultatív tárgyként választható etika tanterveit, tankönyveit és tanári segédkönyveit, valamint az e tárgyú oktatásra vállalkozó tanárok szakmai felkészülésének feltételeit. Fontos, hogy a helyi pedagógiai programokban és tantervekben jelenjen meg a helytörténet, a szûkebb régió történelme, hagyományai.

Garantálni kell a hittanóráknak más fakultatív tárgyakhoz hasonló finanszírozását.

Folytatja a Kormány a közoktatási intézmények informatikai fejlesztését. A fõ hangsúlyt azonban a tartalomfejlesztésre és a rendszer adta kommunikációs lehetõségek fejlesztésére teszi. Fokozott figyelemmel kíséri a rendszer mûködésének jellemzõit, szerepét az iskolai életben.

A Kormány stabilizálni kívánja a közoktatás rendszerét. Ezáltal csökkenti a korai pályaválasztás kényszerét és ezzel egyidejûleg bõvíti a minõségi képzéshez való hozzáférés lehetõségét.

Megerõsíti a nyolcosztályos általános iskola helyzetét. Elõsegíti, hogy minden középiskolát fenntartó településen legyen lehetõség 14 éves korban a hagyományos, négy évfolyamos középiskolai képzés választására.

Az általános iskola és a középiskola "gyerekekért folytatott harca" helyébe ezen intézmények együttmûködését állítja a Kormány. Elõsegíti azon iskolák közötti együttmûködés létrejöttét, amelyekben a tanulók intézmények közötti átjárása, az iskolaváltás és a pályaválasztás emberséges, az életkori sajátosságokat szem elõtt tartó feltételek mellett valósulhat meg.

A Nemzeti Alaptantervre épülõ, az életkorhoz és iskolatípushoz kötõdõ kerettantervek elkészítésével elõsegíti az iskolák közötti átjárhatóságot. A Kormány távlati célja a közoktatás egy-egy horizontálisan teljes és vertikálisan önálló egységeit lefedõ pedagógiai rendszerek (kerettanterv, tankönyvcsalád, nevelési terv, szakmai szolgáltatás, továbbképzés) kifejlesztése.

A Kormány a pedagógus pálya presztízsét újrateremtõ politikát kíván folytatni. A szülõknek, diákoknak és az oktatásban dolgozóknak közös érdeke, hogy magasan képzett, naprakész ismeretekkel rendelkezõ, a gyerekre odafigyelni tudó szakemberek dolgozzanak óvodáinkban, iskoláinkban. Ehhez a társadalom által megbecsült, anyagilag is elismert pedagógusokra van szükség.

A pedagógusbérek felzárkóztatása több lépcsõben valósítható meg. Ennek során a Kormány az életkörülmények javulásában is érzékelhetõ reálbér-növekedést szándékszik megvalósítani. Nem halogatható tovább - a közalkalmazotti rendszeren belüli - önálló pedagógus bérrendszer kidolgozása és életbe léptetése, amely a magas színvonalú munkavégzést, a szakmai innovációt is elismeri.

A bevezetés tapasztalatainak elemzése és a szükséges korrekciók elvégzése után a Kormány támogatja a minõségi bérpótlék-rendszer megtartását, ám arányának növelését csak a pedagógus átlagbérek rendezése után, valamint a helyi értékelési és mérési rendszerek kidolgozását követõen tartja megvalósíthatónak.

A Kormány ösztönzendõnek tartja, hogy a pedagógusképzés követelményei között megerõsödjön a szakmai, a pedagógiai, pszichológiai irány. A korábbinál jóval nagyobb súlyt fektet a "mesterségbeli" részekre, így pl. a módszertani képzésre és gyakorlatra. Minden tanárszakos hallgatónak rendelkeznie kell sajátos ismeretekkel akár a hátrányos helyzetû, akár a fogyatékos gyermekek lehetõségeirõl, igényeirõl.

A pedagógusképzés szerkezetét tekintve a fõiskolai szintû óvónõ, tanító és általános iskolai tanár és az egyetemi szintû középiskolai tanárképzést tekinti a Kormány olyannak, ami leginkább megfelel a hagyományainkon alapuló közoktatási képzési rendszernek. Ezen képzéseket fokozott mértékben átjárhatóvá teszi. A Kormány az egyszakos pedagógusképzést - a nyelvtanári szakok kivételével - nem támogatja.

A Kormány újraszabályozza a pedagógus-továbbképzés és szakvizsga rendszerét, mert az megkérdõjelezi a korábban megszerzett végzettségek értékét. A pedagógus szakvizsga lehetõséget jelent a gyakorló pedagógusok számára. A Kormány a kezdetben négy, késõbb hat féléves képzést a doktori képzés színvonalához kívánja közelíteni, a szakvizsga letételét a pedagógusok bérezési rendszerében kiemelkedõ jövedelemmel honorálja. A képzés tartalmát a felsõfokú oktatási intézményekkel közösen kell kialakítani.

A pedagógus továbbképzésben való részvétel kötelezõ alkalmazási feltétel. A továbbképzés keretében a tanfolyamok szabadon választhatóak a pedagógusok igényei, az óvodák és iskolák által meghatározott feladatok és természetesen a képzésben résztvevõ intézmények kínálata alapján összeállított és minõségében ellenõrzött, akkreditált programcsomagból.

A képzésben való részvétel kötelezõ, így annak költségei nem háríthatóak a pedagógusokra. A kötelezõen elõírt és támogatott továbbképzések költségének fedezetét a Kormány központi támogatási forrásból szándékozik elõteremteni.

A változó gazdasági, munkaerõ-piaci körülményekhez alkotó módon alkalmazkodni képes munkaerõ képzését és fejlesztését a Kormány a köz- és felsõoktatáshoz szervesen kapcsolódó szakképzési rendszerben, az oktatási tárca által kidolgozott átfogó humánerõforrás-fejlesztési stratégia által szándékszik megvalósítani. Az állam és gazdaság közötti egyértelmû feladatmegosztás megteremtése érdekében az oktatással - beleértve a szakképzést is - kapcsolatos kormányzati felelõsség és feladatok alapvetõen az Oktatási Minisztériumra hárulnak.

A Kormány erõsíti a szociális partnerség intézményét a gazdaság szereplõivel, a szakképzõ iskolákat fenntartókkal való együttmûködésben - különösen a szakképzési irányok kiválasztásában -, a képzés minõségbiztosításában, valamint a képzési költségek vállalásában. A Kormány eltökélt szándéka, hogy felgyorsítsa a gazdaság által igényelt és vállalt feladatok fokozatos átadását a gazdasági kamarák részére.

A Kormány kezdeményezi, hogy széles körû szakmai-társadalmi egyeztetésre alapozva az állampolgárok munkaerõ-piaci pozíciójának folyamatos javítása, versenyképességük, s ezáltal a gazdaság egészének teljesítménye javítása érdekében induljon meg a felnõttek oktatását-szakképzését jogi garanciákkal is biztosító felnõttképzési törvény koncepcionális elõkészítése, s már e ciklusban mint önálló törvény kerüljön elfogadásra. Az új szabályozás tegye lehetõvé a piacgazdaság feltételei között az állampolgárok élethosszig tartó tanulását, folyamatos át- és továbbképzését, a korszerû oktatási programok és módszerek-tematikák rendszerezõ alkalmazását.

A fenti célok érdekében és az Európai Unió által a jövõben nyújtható támogatások strukturált tervezése és finanszírozási kereteinek kialakítása érdekében, továbbá az új kormányzati struktúrához igazítva a kormányzati ciklus elején a Kormány módosítja a szakképzési hozzájárulásról és a szakképzés fejlesztésének támogatásáról szóló törvényt. A módosítás során kezdeményezni kell a hazai emberi erõforrás-fejlesztés elsõdleges finanszírozási eszközeit biztosító szakképzési alap önállóságának visszaállítását, valamint a gazdálkodó szervezetek változatlan mértékû befizetési kötelezettség mellett történõ jelentõsebb, a befizetések egyharmadát is elérõ döntési önállóságának lehetõvé tételét.

A teljes képzési vertikum egy tárcához tartozása lehetõséget ad arra, hogy a szakképzés és a felsõoktatás kreditált átjárhatóságán alapuló rendszer jöjjön létre, amelynek eredményeképp a képzés az egyén számára hatékonyabbá, a társadalom számára olcsóbbá válik. További elõny, hogy lehetõvé válik a tanulási utak tervezése és növekszik az egyén felelõssége.

A Kormány határozott célja egy, a teljes szakmai képzést átfogó egységes, társadalmilag igazságos finanszírozási rendszer kialakítása. Fontosnak tartja a felsõoktatás és a szakképzés tandíjmentességi szabályainak összehangolását. êgy a tárcák mentén széttördelt, összességében kevéssé hatékony politika helyett egy átfogó emberi erõforrás-fejlesztési politika alakítható ki, és a fiatalkorú munkanélküliek száma tovább csökkenthetõ.

A Kormány elõtt álló ciklusban indokolt a szakképzés nemzetközi kapcsolatának további bõvítése, az Európai Unió közösségi programjaiban való aktív, bizalomépítõ részvétel, valamint a már megkezdett, az ifjúsági szakképzés infrastrukturális fejlesztését segítõ világbanki program sikeres megvalósítása.

A Kormány a többpólusú akkreditációs rendszer összekapcsolásával és jogszabályi egyszerûsítésével segíti az érettségi utáni képzés gyorsütemû fejlesztését. Egyenlõ lehetõséget kell teremteni ezen államilag elismert és támogatott képzési formában a középiskoláknak, a kifejezetten csak az érettségi utáni szakképzéssel foglalkozó közoktatási intézményeknek és a felsõoktatási intézményeknek. Lehetõvé kell tenni, hogy meghatározott feltételek mellett e képzésbe bekapcsolódhassanak a magán- és közhasznú képzõ szervezetek is.

Magyarország Európa gazdaságában két módon lehet versenyképes: vagy alacsonyan tartott munkabérekkel vagy olyan, jól képzett munkaerõvel, amely alkalmas magas hozzáadott értékû termelésre és annak vezetésére. Magyarországnak nem lehet célja a képzetlen vagy alacsonyan képzett munkaerõt igénylõ, kis hozzáadott értékû termeléssel foglalkozó beruházások megszerzése, hisz ezek csak a lemaradásunkat növelik. Ráadásul a régióban nem nehéz olcsóbb munkaerõt találni, így bizonytalan ezen befektetések tartóssága.

A tõke-, illetve szellemi tõkeigényes, nagy hozzáadott értékû termelés növelése, az ilyen külföldi beruházások megszerzése lehet csak a cél, de ehhez Magyarország jól képzett munkaerõvel kell rendelkezzen. A befektetõket kiszolgáló "technológiai bérmunkásokból" igényes beszállítókká, majd - ha az ország élni tud lehetõségeivel - önálló innovációra és regionális térhódításra képes szervezetekké váló hazai vállalatok mind jobban igénylik egyetlen korlátlanul bõvíthetõ erõforrásukat: a kiválóan képzett munkaerõt. A jövõ Magyarországának versenyképessége a ma felsõoktatásától függ.

Az európai munkamegosztásban elfoglalandó méltó hely megszerzése érdekében a Kormány célja, hogy Magyarország Közép-Európa országai közül azzal tûnjön ki, hogy kiválóan képzett polgárokkal és a lehetõ legképzettebb munkaerõvel rendelkezik.

Az elkövetkezõ kormányzati ciklus idején a Kormány megteremti a Magyarországon szerzett felsõfokú szakképesítések nemzetközi elismertetésének szakmai és jogszabályi hátterét. Ez nemcsak a magyar állampolgárok, hanem a Magyarországon tanuló más állampolgárok, így a határon túli magyarok boldogulását is segíti.

A Kormány a közalkalmazotti bérrendszer átdolgozásával egyidejûleg hangsúlyt fektet a felsõoktatásban dolgozók illetményének rendezésére.

A Kormány a nagy egyetemi városokban támogatja a városi egyetemek létrejöttét és megerõsödését. Az intézményi integráció nem öncél, csak eszköz egy szélesebb és rugalmasabb képzési kínálat kialakításához. Ezért csak a "közeli" intézmények egyesítésének van értelme, ahol "közelinek" tekinthetõk azon intézmények, ahol van az intézmények oktatási profiljában átfedés, ahol vannak tudományos határterületek, ahol a hallgatók illetve az oktatók oktatási helyszínek között ésszerû idõn belül közlekedhetnek, ahol a gazdálkodási és adminisztratív funkciók összevonva is elérhetõk és mûködõképesek maradnak.

A felsõoktatásról szóló törvény melléklete, amelyben az államilag elismert felsõoktatási intézmények felsorolása található, hatályát veszti 1998. december 31-ével.

A Kormány ezen dátumig elkészíti az új felsõoktatási intézmények alapító okiratát. A nem állami illetve katonai és rendészeti felsõoktatási intézmények esetében, a törvényes feltételek megléte esetén nem történik változás. Állami felsõoktatási intézmények esetében a Kormány az új, integrált felsõoktatási egyetemek alapító okiratát is benyújtja elfogadásra az Országgyûlésnek.

A Kormány támogatja a határon túli magyar közösségek önálló oktatási és képzési rendszerének kiépítését, és ennek keretében a legnagyobb létszámú határon túli magyar közösség számára Kolozsvárott az önálló magyar egyetem újraindítását.

A Kormány rendkívül fontosnak tartja azt az alapelvet, hogy az egyetemeknek a nemzetközi szintû kutatási, és egyben elitképzési célokhoz igazodó küldetése, hivatása van. Mindezek mellett természetesen nagy szükség van a regionális szerepet ellátó fõiskolákra, tehát a Kormány fenntartja a fõiskolák és egyetemek kettõs rendszerét. Ez következik a magyar felsõoktatás hagyományaiból és ez illeszkedik a kontinentális felsõoktatási rendszerekhez. Ugyanakkor a hallgatók érdekében szorgalmazza a szûken szakosodott fõiskolák bõvítését, általános fõiskolai profil kialakítását, többkarú és gazdag kínálatú intézmények kifejlõdését. A végzettségek egymásra építhetõségét az egységes alapokon nyugvó tanegység-rendszer kialakításával lehet megoldani.

A Kormány az európai integrációs folyamatot a hazai felsõoktatás versenyképessége megõrzésének, növelése eszközének tekinti. A hazai felsõoktatás kezdeményezõ helyzetbe hozása az intézmények részérõl nemcsak átgondolt és megalapozott egyetemi és fõiskolai integrációs stratégiák kidolgozását követeli meg, hanem Brüsszelben és más uniós központokban mûködõ közvetlen érdekérvényesítési képesség kialakítását is. A Kormány meggyorsítja a végzettségek egyenértékûsítését, továbbá a kialakítandó hazai tanegység-rendszert az európai kreditrendszerhez illeszti.

A felsõoktatás további lényeges kiterjesztése egy új képzési forma, képzési szint gyakorlati megvalósításával lehetséges. A papíron ugyan már ma is létezõ akkreditált felsõfokú szakképzés gyakorlati megvalósítása már az új Kormány feladata lesz. A rövid ciklusú képzés elsõdleges céljának a gyakorlati feladatok megoldására képes szakemberek kibocsátását kell tekinteni, emellett biztosítani kell a legkiválóbbak számára, hogy a képzés lezárása után átjárási lehetõségük legyen a fõiskolai, egyetemi szintû képzésbe. A Kormány egyúttal meg szeretné teremteni annak a lehetõségét, hogy a fõiskolai, egyetemi képzésbõl kiesõk mégis szakmát szerezhessenek. Az a cél, hogy az új Kormány munkába állását követõ második évben már jelentõs létszámban jelentkezni lehessen az induló képzésekre.

A nõk számára a gyermekeikkel otthon töltött idõ sokszor hátránnyal jár a munkahelyi elõmenetelre nézve. Az otthon töltött évek jó alkalmat kínálnak arra, hogy a szülõ diplomát vagy újabb felsõfokú végzettséget szerezzen. êgy, amikor évek múlva újra munkába áll, korszerû, piacképes tudással rendelkezik vagy könnyebben vállalhat olyan munkát, amit gyermekei nevelése mellett otthon is végezhet.

A Kormány a gyermekükkel otthon lévõ szülõk számára az állami felsõoktatási intézményekben az elsõ és második diploma megszerzését tandíjmentessé teszi, függetlenül a képzés formájától. Ha a tanuló szülõt a munkahelye ösztöndíjban részesíti, akkor ezt társasági adókedvezménnyel támogatja a Kormány.

A felsõoktatásból hagyományosan kirekesztett vagy oda még el sem jutott hátrányos helyzetû hallgatócsoportok számára elsõsorban az alternatív tanulási módszerekre épülõ képzés eljuttatását tekinti rövid távú célnak.

A Kormány a kistelepüléseken "rekedt" tehetséges és tanulni vágyó fiatalok, jól teljesítõ cigány tanulók, a mozgásukban korlátozottak vagy a korábban kizárt "öregebb" korosztályok számára is elérhetõ hellyé kívánja tenni a felsõfokú képzést.

Az elmúlt évek felsõoktatás-politikájának következményeként az a veszély fenyeget, hogy az átlagpolgár gyermeke legfeljebb "olcsó", azaz népszerûtlen szakmát tanulhat. A jövõ jól fizetett diplomásai azon kiválasztottak közül kerülnének ki, akik megengedhetik maguknak a közoktatás kiegészítõ költségeit és a tandíjas egyetemeket.

A tandíj és a hallgatói támogatás átalakításával a felsõoktatásban való részvételt a hallgató valós teljesítménye és nem a család anyagi háttere határozza meg. Ezért a Kormány szeptembertõl tandíjmentessé teszi az elsõ diploma megszerzését azok számára, akik tanulmányaikat ütemesen végzik. Azok helyett, akik a megváltozott tandíjszabályok miatt tandíjmentessé váltak, a költségvetés fizeti a tandíjat. A Kormány a finanszírozást fokozatosan úgy alakítja át, hogy mindazok, akik elhúzzák tanulmányaik idejét, egyre inkább állják annak költségeit is.

A hallgatók támogatási és ösztöndíj-rendszerét úgy alakítja át a Kormány, hogy az a hallgatók tanulmányi teljesítményén alapuljon. A legtehetségesebb és szorgalmas hallgatók számára biztosítja tanulmányaik alatt a megélhetés lehetõségét anélkül, hogy a felsõoktatáson kívüli kiegészítõ munkára vagy családjuk jelentõs támogatására szorulnának.

A Kormány az eddiginél nagyobb arányban juttat támogatást azoknak a hallgatóknak, akiknek életkörülményei ténylegesen rosszabbodnak. A rendszeres szociális alapú támogatási rendszerben olyan kategóriákat állapít meg, melybe tartozók alanyi jogon részesülnek támogatásban, és meghatározza azt a minimális összeget, amit mindenképpen meg kell kapnia a rászorulónak. Az igazságosabb támogatás érdekében és azért, hogy a szegényebb családok se lássák lehetetlennek gyermekeik egyetemre való bejutását, forrást teremt a települési önkormányzatoknak, hogy támogathassák közösségük tehetséges, de szegény sorsú fiataljait, hogy elvégezhessék tanulmányaikat.

A kollégiumok a tehetséggazdálkodás, az esélyteremtés intézményei. A kollégiumokat nem csupán diákszállásnak, hanem az értelmiségivé válás mûhelyeinek szükséges tekinteni. A szakkollégiumok hagyományaira építve országos kollégiumi hálózat kiépítését fogja ösztönözni a Kormány, ahol a vidéki, kisvárosi hallgatók megalapozhatják életpályájukat. Ehhez feltétlenül szükséges új kollégiumi férõhelyek létesítése, lehetõség szerint az önkormányzatok kiegészítõ forrásainak bevonásával. A kollégiumi férõhelyek bõvítése a felsõoktatási fejlesztési beruházások kiemelt része lesz.

Az intézményekben folyó színvonalas és hatékony kutatás automatikusan kiválasztja, és magához vonzza a hallgatók legjobbjait. Éppen ezért kiemelten támogatja a Kormány a tudományos diákköri munkát, melynek keretében a legtehetségesebb hallgatók már a graduális képzés során megismerik a kutatás célját, módszereit és szépségét. A gazdasági élet szereplõinek szövetségeit, társaságait - és magukat az egyes gazdasági társaságokat - ösztönözni kell arra, hogy az eddiginél nagyobb mértékben vegyék igénybe a magasabb évfolyamon tanuló hallgatók munkáját.

A doktorandusz képzés általában és célszerûen a diákköri munka egyenes folytatása, mely nemcsak kiváló képzettségû diplomások kibocsátását szolgálja, de biztosítania kellene az oktató gárda színvonalas utánpótlását is. A Kormány megerõsíti a doktorandusz képzést és biztosítja kiváló oktatóik erkölcsi-anyagi elismerését.

A Kormány megnöveli a felsõoktatás kutatási elõirányzatát. Ezzel egy idõben támogatja, hogy a felsõoktatási intézmények alakítsák ki belsõ önértékelõ rendszerüket és rendszeresen felmérve saját helyzetüket a hazai és nemzetközi mezõnyben alakítsák ki jövõképüket. Biztosítja, hogy azok, akik az Európai Unió valamelyik kutatási, fejlesztési pályázatán eredményt érnek el, a pályázati önrész erejéig támogatásban részesüljenek.

A Kormány létrehozza a Szent-Györgyi Albert Ösztöndíj Alapot, melynek az a célja, hogy a külföldön élõ legjobb magyar származású kutatók itthon is végezhessenek oktató-kutató tevékenységet, átadva így külföldön szerzett tapasztalatukat és tudásukat.

Magyarország tehetségekben gazdag ország: már eddig is sokat tett a világ tudományáért, a Nobel-díjas magyar tudósok megbecsülést hoztak. A kutatási-fejlesztési tevékenység hazai helyzete mégis drámai. Az elmúlt néhány évben Magyarországon a kutatásra, innovációra fordított anyagi források reálértékükben a harmadára zsugorodtak.

A Kormány úgy ítéli meg, hogy nem lehet lemondani a saját kutatás-fejlesztésrõl, hiszen ez nem csak a versenyképesség, hanem a befogadóképesség elõfeltétele is. Kormányzati feladatnak tekinti a szakemberképzés támogatását, az alapkutatások finanszírozását, az innovációs tevékenység ösztönzését és az innovációterjedés segítését. Az európai felzárkózó országok sikerei is a kormányzat kutatási-fejlesztési aktivitásán alapulnak.

A Kormány a kutatás-fejlesztés közvetlen és közvetett támogatásának növelésével a hazai össztermék 1%-ára, középtávon 1,5%-ára emeli a kutatás és fejlesztés részesedését. Ennek az összegnek megközelítõleg 20-25%-át kell alapkutatásra fordítani, mert ilyen mértékû alapkutatási ráfordítás szükséges ahhoz, hogy a hazai alkalmazott kutatásnak biztos alapja legyen.

A Kormány fejlõdést ösztönzõ gazdaságpolitikája megteremti a magánszféra kutatási-fejlesztési aktivitásának alapját. A Kormány ezen kívül kedvezményes hitelekkel, adókedvezményekkel és állami megrendelésekkel is segíti ezt a folyamatot. Ösztönzi a mûszaki fejlesztés sajátos igényeinek kiszolgálására szakosodott jogi, pénzügyi, marketing szervezetek alapítását. Fontos feladata a kis- és középvállalkozások mûszaki fejlesztését elõsegítõ gazdasági és társadalmi feltételek megteremtése. A közép- és hosszú távú kutatás-fejlesztési stratégia kidolgozásában és a gyorsan változó körülményekhez való folyamatos igazításban a Kormány ugyancsak meghatározó szerepet akar vállalni.

Sürgõs kormányzati feladat a kutatás-fejlesztés intézményi infrastruktúrájának korszerûsítése: az eredményes intézetek folyamatos fejlesztése. A költségvetés fedezi a kutatóhelyek alapmûködését, minden további pénzt pályázati úton kell megszerezni. A Kormány ezen a területen is ellenõrizhetõvé teszi a költségvetési pénzek felhasználását. Minden pénzforrás felhasználását az eredmények tükrében számon kéri. Továbbfejleszti a már mûködõ és alapvetõen bevált pályázati rendszereket.

A Kormány átfogó innovációs joganyagot dolgoz ki, amely egységesen tartalmazza a kutatás-fejlesztés piac-fenntartás, -fejlesztés rendszerét, garanciákat az állami kötelezettségvállalásokra, a pénzügyi támogatási rendszert és a kutatás-fejlesztést támogató intézményhálózat szervezetét.

Nem a drasztikus átszervezések eredményezik a kutató és oktató tevékenység összekapcsolását, hanem az együttmûködések ösztönzése és az ellenérdekeltségek megszüntetése. A Kormány kiszélesíti a közös pályázati lehetõségeket. Biztosítani szándékszik minden pályázati formában elnyerhetõ kutatási támogatás esetében az intézményi hovatartozástól függetlenül az esélyegyenlõséget.

A következõ években a hazai kutatás-fejlesztés legfontosabb céljai az Európai Unió kutatás-fejlesztési programjaihoz való csatlakozáshoz, ezen belül az 5. Keretprogramhoz való csatlakozáshoz kötõdnek. El kell érni, hogy nagyszámú hazai kutatócsoport legyen alkalmas az uniós pályázatokon való eredményes szereplésre. A Kormány kidolgozza a sikeresen pályázó hazai csoportok részére az Európai Unió által megkívánt mértékû nemzeti támogatás módszereit.

A harmadik évezred küszöbén kemény kihívások érik a világ nemzeteinek kultúráit, azt a módot, ahogy az emberiség eddig õrizte, átadta és gyarapította kulturális örökségét. A világgazdaság globalizációja és az információs társadalom különösképpen hátrányos helyzetbe hozza e tekintetben a kisebb nemzeteket, amelyek kulturális piacukat védõ intézkedésekre, s egyben mind jelentõsebb állami kiadásokra fognak kényszerülni, ha meg akarják õrizni nemzeti nyelvük értékét és kultúrájuk élõ, kínálati gazdagságát.

A kulturális politika stratégiai jelentõségû, elismerése az ország hosszú távú sikereinek záloga. A polgári Kormány kulturális politikájával nemcsak missziót teljesít, hanem a múltból hozott tõkét a jövõre fordítja.

A kulturális politika célja kettõs: egyfelõl serkentenie kell a polgárokban a kulturális javak iránti igényt, másfelõl gondoskodnia kell arról, hogy e kulturális igények magas színvonalon legyenek kielégítve. Így kíván megfelelni e céloknak, hogy eközben minõségi és értékszempontok egyaránt érvényesüljenek.

A Kormány fontosnak tartja a folyamatos párbeszédet és együttmûködést a kultúra alkotóival, közvetítõivel és a kulturális javak iránt érdeklõdõ polgárokkal, azaz a társadalom egészével. Csak így kerülhetõ el annak a megosztottságnak a növekedése, amely hátráltatja a nemzeti kultúra fejlõdését és a polgárokhoz történõ eljutását.

A Kormány olyan kulturális politikát valósít meg, amely igényt támaszt az alkotói mûvek felhasználására és ösztönzi a mecenatúrát. Kibõvíti a közcélú felajánlásoknak az adórendszerben ma is meglévõ kedvezményét. Egyúttal érzékeli, hogy a mûvészi tevékenység nem szolgáltatható ki teljesen a piaci viszonyoknak.

A mûvészetek költségvetési támogatása azonban nem jogosítja fel a kormányzatot arra, hogy beavatkozzon a mûvészi alkotás folyamatába és a mûvek értékelésébe.

Nemzeti közösségtudat megteremtése és elmélyítése nélkül nincsen nemzet. A kulturális identitás megõrzése határon belül és kívül ezért elsõsorban a Kormány feladata. Ugyanakkor szükséges rögzíteni, hogy a polgári Kormány nem irányítani akarja a kultúrát, hanem lehetõséget teremteni az alkotóknak az alkotásra, a polgároknak a befogadásra.

A Kormány feladata ezért a szükséges keretek megteremtése, amelyben számít a polgárok és közösségeik, valamint a gazdasági szféra együttmûködésére és támogatására is, hiszen elképzeléseit csak velük együtt valósíthatja meg.

A nemzeti kulturális intézmények és mûhelyek (közgyûjtemények, alapítványok, kormányzati fenntartású intézmények, kulturális külképviseletek) mûködésének kiszámítható és hatékony gazdálkodását a Kormány megfelelõ vizsgálatok lefolytatásával és a szükséges jogszabályok megalkotásával szándékszik elõsegíteni. Felülvizsgálja a közgyûjtemények intézményeinek mûködését és finanszírozását, s ennek eredményeként közelibbé és alkalmasabbá óhajtja tenni mind az oktatás, mind a mûvelõdés számára.

A Kormány számára a kulturális szolgáltatások elérhetõsége nem lehet földrajzi kérdés. A kulturális mûhelyeket fenntartó önkormányzatok számára fontos az intézményei mûködtetéséhez szükséges állami hozzájárulás biztosítása. Másfelõl azonban serkenteni szükséges a minõségi és értéket teremteni képes önálló kezdeményezéseket. Ez a mai finanszírozási rendszer felülvizsgálatát és átalakítását jelenti. Az önkormányzatokon keresztül kulturális célra szánt kormányzati pénzek tényleges hasznosulása érdekében a Kormány - az Országgyûléssel együtt - szabályozni fogja, hogy milyen típusú önkormányzati kiadások tekinthetõk a kulturális normatíva, illetve az érdekeltségi igénybevétel szempontjából kulturális célú kiadásnak.

A Kormány célja, hogy a Nemzeti Kulturális Alap mûködésének felülvizsgálatát követõen forrást biztosítson a ma alkotóinak, illetve hogy Nemzeti Örökség Alap felállításával hozzájáruljon a nemzeti kulturális örökség - elsõsorban az épített örökség - megõrzéséhez és méltó bemutatásához. A kulturális turizmusból származó bevételek egy részét a Kormány az említett alapok támogatására szándékszik fordítani.

A Kormány a kulturális javak iránti kereslet növelése, továbbá új, értékes mûalkotások létrejötte és az alkotómûvészek helyzetének javítása érdekében több egymást erõsítõ eszközt fog bevetni a kulturális javak piacának élénkítése érdekében. Ennek érdekében bevezeti, hogy az állami és a magánszféra szervezetei szektorsemlegesen éves bevételük bizonyos százalékát kulturális termékek vagy szolgáltatások igénybevételére fordítsák. Ennek meghatározásakor figyelembe veszi a gazdaság lehetõségeit.

A Kormány szorgalmazza a kulturális értéket elõállító mûvészek, alkotók számára alkotómunkájuk feltételeinek javítása érdekében egyes adózási és társadalombiztosítási kedvezmények bevezetését.

A Kormány a nemzeti kultúra helyzetének javítását, a múlt és a jelen kulturális javainak megõrzését és megbecsülését stratégiai kérdésnek tekinti. Ezért tarja fontosnak és természetesnek egy önálló kulturális minisztérium létrehozását Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma néven, melynek segítségével a szellemi és anyagi kulturális javak védelmét, új alkotások megszületésének elõsegítését, s a kulturális javak mindennapi életbe, a polgárok hétköznapjaiba való beemelésének segítését kívánja megoldani. Egyben jelzi a nemzeti kultúra egységét, az alkotók és közvetítõk munkájának elismerését, a Kormányhoz való közvetlen kapcsolódás lehetõségét. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma egyúttal ellátja a mûemlékvédelem kormányzati feladatait is.

A közelgõ milleneum hármas minõségben is fontos Magyarország polgárai számára. A kereszténység nagy ünnepe, a magyar államiság évfordulója, s a harmadik évezred nyitánya egyaránt méltó ünnepi keretet kell hogy kapjon Magyarországon, s egyben a határon túli magyarság számára is. Ugyanakkor a Kormány kihasználja az ebben rejlõ lehetõségeket, vagyis megmutatja a világnak Magyarország történelmi és kulturális örökségét és még inkább jelenét.

A Kormány áttekinti a kiemelkedõ tevékenységet folytató alkotók és alkotóközösségek erkölcsi és anyagi elismerését jelentõ állami díjak és kitüntetések rendszerét és feltételeit, s szükség esetén javaslatot tesz az Országgyûlésnek törvény megalkotására, illetve módosítására.

A Kormány intézményes formákat alakít ki a határon túli magyarság kulturális értékeinek folyamatos bemutatására és anyaországi jelenlétére. Alkotói ösztöndíjakkal és a helyi együttmûködések kereteire támaszkodva lehetõvé teszi az alkotók és alkotások folyamatos megjelenését mind az anyaországban, mind a határon túl. A Kormány kinyilvánítja, hogy a határon túl megteremtett kulturális javakat a magyar kultúrkincs természetes részének tekinti, s ezért felelõsséget érez a kulturális örökség megõrzéséért, újabb kulturális javak létrehozásáért.

Magyarországon az épített környezeti örökség változatos adottságai, a természeti és az emberkéz alkotta környezet sokhelyütt még megtalálható vagy visszaállítható harmóniája révén komoly lehetõségek vannak a meglévõ értékek megmentésére, megtartására és nem utolsósorban a szûkebb-tágabb közösség érdekében történõ hasznosítására. Ezért a Kormány arra törekszik, hogy közösen kezelje a kultúrát és a mûemlékvédelmet szolgáló állami eszközöket. A nemzeti örökség védelme - a 2000. évhez is közeledvén - kiemelkedõ társadalmi cél. Az épített és tárgyi örökség megóvása és ésszerû hasznosítása a rendelkezésre álló állami eszközök összevont kezelését igényli. Ennek érdekében a Kormány felállítja a Nemzeti Örökség Alapot.

A Kormány támogatja olyan szellemi és szervezeti közeg kialakulását, amelyben a történeti értékek védelme és az új építészeti és városépítészeti alkotások létrehozása versengés helyett egymást harmonikusan kiegészítõ egységet alkot. Támaszkodni szándékszik az integrált védelem módszerére, amelyben meghatározott fejlesztési cél keresi megvalósíthatóságának helyét és lehetõségét a történeti környezetben. A fejlesztésben érdekelt vállalkozások mellett továbbra is helyt ad a közösségi finanszírozásnak is. Az állami tulajdonban maradó, kiemelkedõ értékû mûemlékek és együtteseik sorsának hosszú távú megoldása érdekében elõ kívánja teremteni az ehhez szükséges anyagi forrásokat.

A Kormány felfogásának alapja az, hogy az egyházak és az állam szétválasztása nem jelentheti az egyházak és a társadalom elválasztását. Az állam semlegessége a vallásszabadsággal kapcsolatban nem jelenthet tétlenséget. A jelen nagy feladata már nem a kettéválasztás, hanem az, miként biztosítható az állam és az egyházak valódi együttmûködése és egymást segítése.

A vallásszabadság közvetlenül az emberi méltóságban gyökerezik. A vallás a legszemélyesebb közösségi ügy, közügy. A vallásos emberek egyszerre tagjai egyházuknak és polgárai a magyar hazának. A kettõ szembeállítása természetellenes, skizofrén állapot. A kettõ harmóniája a természetes, az értékgazdagodás lehetõsége. Az európai, s így a magyar kultúra is elszakíthatatlanul a keresztény civilizációra épül. A Kormány tisztelettel ismeri el a történelmi egyházak munkáját a nemzet életében, és számít azok szolgálatára lelki, szellemi, erkölcsi, kulturális, oktatási-nevelési, szociális téren. Ezért feladatának tartja az egyházak szabadságának biztosítását mind törvényi, mind anyagi tekintetben. Az egyházak tényleges szabadságához elengedhetetlen anyagi függetlenségük, mûködõképességük biztosítása.

A Kormány kötelessége biztosítani a szabad vélemény-nyilvánításhoz való jog gyakorlását, valamint azt, hogy a vallásos meggyõzõdés kinyilvánítása, a teljes életvitelben való követés tanítása az egyéni meggyõzõdés szabadsága lehessen.

A Kormány egyik legfontosabb célja a jelenlegi hátrányos megkülönböztetések megszüntetése. Fontos, hogy amennyiben az egyházak lakossági igény alapján közfeladatot vállalnak át, akkor ténylegesen kapják meg ugyanazt a támogatást, mint a hasonló állami vagy önkormányzati intézmények. Ennek elmaradása esetén nemcsak az állami, önkormányzati illetve egyházi intézmény között tesznek különbséget, hanem vallási alapon gyerek és gyerek, beteg és beteg, állampolgár és állampolgár között, ami a hátrányos megkülönböztetés alkotmányos tilalmába ütközik.

A vallásos emberek adófizetõ polgárok, adóforintjaik segítik fenntartani az állami és önkormányzati intézményeket. Ha a közfeladatokat átvállaló egyházi intézmények a vallásos embereket külön terhelik, akkor valójában kettõs adófizetésre vannak kényszerítve. A Kormány ugyanolyan támogatásban fogja részesíteni az egyházak közfeladatokat átvállaló oktatási, kulturális, egészségügyi, szociális, karitatív intézményeit, mint a hasonló tevékenységet végzõ állami és önkormányzati intézményeket.

A Kormány az egyházi ingatlanoknál a korábbi kötelezettségek és szerzõdések maradéktalan betartásával törekszik a mielõbbi tulajdonrendezésre.

A Kormányt alkotó politikai pártok üdvözölték az Apostoli Szentszékkel kötött megállapodást és tudomásul vették a megállapodásban foglalt, a személyi jövedelemadó 1%-ának átutalására vonatkozó konstrukciót. Az így befolyó összegek azonban nem mutatják egy adott egyház, vallási közösség tényleges társadalmi támogatottságát, hanem pusztán a magasabb jövedelemmel rendelkezõ rétegek általi kedveltséget. Az "1%-os modell"-bõl - a nyugat-európai gyakorlattal ellentétben - a nyugdíjasok, a fiatal értelmiségiek, tehát a történelmi egyházak híveinek jelentõs részét adó társadalmi csoportok valójában ki vannak zárva, hiszen õk életállapotukból következõen nem, vagy alig fizetnek személyi jövedelemadót. Ezért a kiegészítõ támogatásoknál nem az adott egyház, vallási közösség részére juttatott összeg nagyságát, hanem a rendelkezõk számát kell alapul venni. A Kormány keresi a megoldást a konstrukció kiszélesítésére a létszámarányos elosztás irányába, hogy az SZJA-t nem fizetõ állampolgárok is részt vegyenek az adóbevételbõl származó közpénzek elosztásában.

A Kormány rendezni fogja a hittanórák finanszírozását a többi fakultatív tárgyhoz hasonló finanszírozási garanciák útján. Szorgalmazza, hogy a hittan fakultatív alapon, de védett idõben kerüljön oktatásra.

A protestáns egyházak felépítésébõl következõen az Apostoli Szentszékkel kötött megállapodás járadékkonstrukciója számukra nem megfelelõ. Ezért a protestáns egyházak és a MAZSIHISZ részére a Kormány, velük együttmûködve belsõ egyházfelépítésüknek megfelelõ konstrukciót dolgoz ki.

A református egyháznak komoly hátrányt okozott a hitéleti támogatás rendszerének változása. A létszámarány mellett a feladatvállalás nagyságát vették figyelembe, ezek után a közegyházi feladatok ellátását a pénzben visszakért ingatlanok értékébõl képzett járadékkal kívánták biztosítani. A protestáns egyházaknak azonban aránytalanul kevés ilyen ingatlanuk van. Ezen túlmenõen a vagyon nem a közegyházé, a Zsinaté, hanem az egyes egyházközségeké, így a kapott járadék is az egyes egyházközségeket illeti. Ebbõl viszont nem fedezhetõk közegyházi feladatok. Ezért a Kormány fontosnak tartja a református egyházzal is megkötendõ mielõbbi megállapodást, a gondot okozó kérdések megnyugtató rendezését.

A jelenlegi egyházalapításokra vonatkozó szabályozás méltatlan helyzetet teremt a valódi egyházak számára. Vallási, vagy önmagukat vallásinak nevezõ csoportok "egyházként" történõ megjelenésénél ma elégséges feltétel száz fõ, ráadásul tényleges tartalmi kontroll nélkül. A vallási közösségek egyházként való megnevezését és mûködését tényleges társadalmi támogatottsághoz vagy történelmi honossághoz kell kötni.

A Kormány az egyházi személyek társadalombiztosítási nyugdíját a többi állampolgár nyugdíjához hasonló méltányossággal az átlagnyugdíj szintjén kívánja állami költségvetésbõl biztosítani.

A Kormány az ezeréves évforduló ünnepére elõkészülendõ, erõfeszítéseket tesz - beleértve a legfontosabb egyházi épületek felújítását - a Szent-István-i államalapítás és a kereszténység felvételének méltó megünneplésére.

Tekintettel arra, hogy az egyházak, illetve az egyházi fenntartású intézmények tevékenysége különbözõ szaktárcák felelõsségi területéhez tartozik, szükséges, hogy az érintett minisztériumok feladatkörében megjelenjen az egyházakkal kapcsolatos feladatok ellátása, és létrejöjjenek a feladat által igényelt szervezeti egységek. A kormány sürgõsen megteszi az ehhez szükséges kormányrendelet-módosításokat.

A kulturális sokszínûség Magyarország évszázados jellemzõje. Alig akad manapság magyar család, ahol a felmenõk között ne lenne felfedezhetõ 3-4 különbözõ nemzeti közösséghez tartozó õs. Ez Magyarország óriási, évszázadokra visszanyúló elõnye, melynek tudatos ápolása nemcsak a nemzetközi normák által kirótt kötelesség, hanem hosszú távú nemzeti érdek is.

A polgári kormány hálás feladata az együttélés évszázados, hagyományos természetességének megismertetése, annak tudatosítása, hogy a különbözõ nemzeti és etnikai csoportok milyen módon gazdagították a közös kultúrát. Ilyen összefüggésben a kisebbségek nem úgy jelennek meg a Kormány felfogásában, mint jogaikért a többség ellenében küzdõ csoportok, hanem mint a közös erényekért és hibákért a többséggel együtt felelõsséget viselõ, vele sorsközösségben élõ egyének összessége.

A Kormány támogatni fogja a kisebbségi csoportokat identitásuk erõsítésében, ugyanakkor törekedni fog a múlt közös értékeinek és a jövõért viselt közös felelõsség érzésének tudatosítására is. Összehangolt kormányzati intézkedéssorozatot kíván útjára indítani. Ennek alapja, hogy a kisebbségi önkormányzatok rendszerét minél inkább közelíteni kellene egy kulturális autonómia intézményéhez. A kisebbségi önkormányzatok válasszák meg kulturális, oktatási és hagyományaik ápolását szolgáló intézményeik vezetõit, legyen beleszólásuk azok mûködésébe. A kulturális autonómia kiépítésében kulcskérdés, hogy ki felügyeli a nemzetiségi intézmények finanszírozását. Ebben a Kormány azt az álláspontot vallja magáénak, miszerint minden egyes esetet külön megvizsgálva a magyar állam a finanszírozás hatáskörét is átadhatja a kisebbségi önkormányzatok számára. A Kormány a számára kötelezõ feladatokat leosztja az érintettek legitim szervezeteinek. Ezek elszámolási kötelezettséggel tartoznak, továbbá folyamatosan biztosítaniuk kell az intézmények zökkenõmentes mûködését.

A hazai kisebbségek kulturális tevékenysége tekintetében a Kormány azt az elvet vallja, hogy a közös múlt, a befogadó nemzet hagyományainak bemutatása és tudatosítása olyan közös értékszemléletet alakíthat ki, amely minden más módszernél hatásosabban vezet a toleráns viselkedés elterjedéséhez.

Magyarország nemzetközi megítélését jelentõsen befolyásolják a külföldi sajtóban megjelenõ híradások a közbiztonság helyzetérõl, a korrupció és a mindennapos csalások elterjedtségérõl. Ezek nem pusztán presztízsveszteséget okoznak az országnak, elõbb vagy utóbb gazdasági és politikai kihatásaik is vannak: csökken az ország tõkevonzó képessége és szûkül nemzetközi mozgástere. A Kormány komoly erõfeszítéseket kíván tenni az országkép javítása érdekében.

A Magyarországról külföldön alkotott kép kialakulásának fontos összetevõje a honi kultúra állapota. Magyarország kulturális téren különösen sokat tud kínálni. Nagyon fontos, hogy a nemzet bemutassa kulturális örökségét, amellyel az Európai Unió tagjává válva gazdagíthatja az európai kulturális palettát. A Kormány lényegesnek tekinti a kulturális diplomácia, a két- és többoldalú kulturális kapcsolatok ápolását és újak teremtését. Megkülönböztetett figyelmet fordít a külföldi Magyar Kulturális Intézetek mûködési feltételeire. Ezen intézményekre komoly feladat hárul az országkép kialakításában, árnyalásában.

A magyar kulturális politika és kultúrdiplomácia fontos feladata a határon túli magyarság által teremtett kulturális javak nemzetközi és anyaországi megismertetése. A határon túli magyar tudomány, irodalom és alkotómûvészet évszázadokon át az európai élvonalhoz tartozott és tartozhatna ma is, ha rendelkezne azokkal a csatornákkal, amelyek a keletkezõ értékeket megismertetnék a külvilággal.

A Kormány tudatában van annak, hogy a mozgóképpel kapcsolatos területek, és az ezeken adódó feladatok jelentõsége az ezredforduló információs társadalmában folyamatosan nõ. A Kormány ezért egységes audiovizuális stratégia kialakítását tartja kívánatosnak. Ehhez szükséges, hogy megteremtse a jelenleg több ponton elszórtan, egymáshoz nem kapcsolódóan rendelkezésre álló információk és tapasztalatok összegzésének feltételeit.

A terület stratégiai céljainak meghatározásához több minisztérium és állami szerv (Magyar Mozgókép Közalapítvány, ORTT) részvétele szükséges. Az ezek közti koordináció a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának feladata lesz.

Az audiovizuális politika kialakítása során a Kormány kiemelten foglalkozik az erõszaknak a mozgóképmûvekben, televíziómûsorokban, gyerekjátékokban, stb. való indokolatlan megjelenésével és ennek következményeivel.

A sajtó a társadalmi kommunikáció, a kultúraközvetítés és -teremtés jelentõs csatornája, amely igen nagy befolyással bír a polgárok életére. Egyre több az olyan család, amelynek a média jelenti az információszerzés, a kulturálódás és a szórakozás egyetlen formáját.

Az állampolgárok gondolkodására és életére gyakorolt rendkívüli befolyása miatt a Kormány alapvetõnek tartja a média függetlenségének megõrzését, és intézkedéseivel a kommunikációs jogok kiegyensúlyozott rendszerének megteremtésére törekszik.

A Kormány lépései arra irányulnak, hogy a sajtó politikától és gazdasági érdekcsoportoktól való függetlenségét garantálja, és ezáltal megakadályozza, hogy az állampolgárok hiteles tájékoztatáshoz való joga veszélybe kerüljön.

A Kormány az Országgyûlés elé új sajtótörvényt terjeszt, amelynek legfontosabb feladata, hogy megteremtse a szerkesztõi függetlenség feltételeit, valamint megakadályozza a véleménymonopólium kialakulásához vezetõ tõkekoncentrációt.

A rádiózásról és televíziózásról szóló törvény által az erre rendelt szervezeteknél a végrehajtás során felhalmozódott tapasztalatok alapján világossá vált, hogy a törvény korrekciójára van szükség. A Kormány elhatározott szándéka, hogy eleget tegyen ennek a kötelezettségének.

Megoldásra vár a médiarendszerek finanszírozási struktúrája, különös tekintettel a közszolgálati mûsorszolgáltatókra.

Ifjúságpolitikai programjának meghatározásakor a Kormány abból indul ki, hogy a fiatalok Magyarországon a szükséges változások erõforrásai. A fiataloknak felkészült magyar és európai állampolgárokká kell egyszerre lenniük. Az ifjúságpolitikának a maga eszközeivel kell segítenie a felkészülést.

A Kormány a fiatalok élethelyzetét jellemzõ kedvezõtlen trendek megfordítását az egész nemzet elõtt álló feladatnak tartja. Az oktatás és intézményes nevelés kérdései, az ifjúsági munkanélküliség következményei enyhítésének lehetõségei, a fiatalok egészségi állapota, a családok támogatása és segítése, a kábítószer-fogyasztás terjedésének problémája, a fiatalkori bûnözés növekedése mind-mind olyan kérdések, amelyekkel sokan, sokféleképpen kell, hogy foglalkozzanak. A Kormány e tekintetben is arra törekszik, hogy a tagjai együttmûködjenek e kérdések megoldásában.

A Kormány az ifjúság és a sport ügyeinek a kormányzati munkában való közvetlen képviseletét az újonnan megszervezendõ Ifjúsági és Sport Minisztériumot irányító miniszterre bízza. Az új minisztériumot 1999. február 1-jével akarja megalapítani. Az új minisztérium gondoskodik a kormányzati ifjúságpolitikai intézményrendszer egységes, azonos szakmai és politikai irányításáról és felügyeletérõl. Ennek elemei: a Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Közalapítvány alapítói jogainak gyakorlása, a Gyermek és Ifjúsági Alapprogram támogatási rendszerének felügyelete, a Mobilitás Ifjúsági Szolgálat irányítása.

Ezt az intézményrendszert a Kormány egy a fiatalok helyi kezdeményezéseit bátorító, a fiatalok problémáit a lakóhelyükön megoldani igyekvõ decentralizált támogatási rendszer mûködtetésére szándékszik felhasználni.

A Kormánynak az a célja, hogy az új minisztérium felállításakor már több olyan regionális, pénzügyi forrásokkal, szakmai kapacitásokkal rendelkezõ központ mûködjön az országban, amely támogatja a kistelepülések, vidéki városok, a fõvárosi kerületek ifjúsági munkáját. Ez mind a helyi gyermek- és ifjúsági szervezetek, mind az ifjúsági munkát vállaló polgári közösségek, egyesületek, alapítványok, mind az önkormányzati intézmények támogatását jelenti.

Az új minisztérium egyik alapvetõ feladata a fiatalokkal és szószólóikkal való közvetlen kommunikáció csatornáinak kialakítása és mûködtetése. A Kormány magukkal a fiatalokkal együtt kívánja megvalósítani a fiatalok programját. Az új minisztérium felállításáig tartó átmeneti idõben a Kormány egyetértésre kíván jutni az ifjúsági szervezetek, ifjúsági munkások szervezeteinek képviselõivel az új, a kormányzati és a nem-kormányzati szervezetrendszer között közvetítõ mechanizmusok rendszerében. Ennek kell biztosítania azt, hogy a fiatalok résztvevõi lehessenek a társadalmi, politikai folyamatoknak.

A Kormány megalakulása és az új miniszter hivatalba lépése közötti átmeneti idõszakban az ifjúsági és a sportügyek kormányzati területeinek felügyeletét a Miniszterelnöki Hivatalban mûködõ ifjúsági- és sportügyi államtitkár látja el.

A Kormány sportpolitikai koncepciója az egészséges magyar nemzet eszméjét szolgálja. A Kormány célja, hogy a polgárok olyan társadalomban éljenek, amelynek egyénei és közösségei felelõsséget éreznek saját testi, szellemi, lelki egészségükért és ezért tenni is hajlandók. E cél megvalósításában kiemelkedõ jelentõsége van a sportnak, ezért a Kormány kiemelten kezeli a sport ügyét.

A Kormánynak egy új stratégia keretei között kell kezelnie a sport kérdéseit. Egy ilyen új sportstratégia kialakítása úgy képzelhetõ el, ha abban egyetértésre jutnak a magyar sportban mindig is jelentõs szerepet betöltött különbözõ érdekcsoportok, érdekérvényesítõ szervezetek. A Kormány az új minisztérium kialakítása során arra törekszik, hogy az alapelvek tekintetében megszülessen az egyetértés, a változtatások irányainak meghatározásában a közös akarat mindazok között, akik szívükön viselik a magyar sport ügyét, mert a hosszú távú feladatok tekintetében csak így teljesíthetõek az elvárások.

A Kormány három célt tart rendkívül lényegesnek az egyetértés megteremtéséhez. Kiemelten kívánja támogatni a gyermekek és a fiatalok sportját. Segíteni kívánja a sportszféra piaci viszonyokhoz alkalmazkodó átalakulását. Átmeneti idõszakban segítséget nyújt a sportvállalkozások beindulásához és mielõbbi önállóságuk megteremtéséhez.

A Kormány elsõdleges feladata, hogy a piaci mûködés korrekciós mechanizmusai és a sport egyes területeire koncentrált közvetlen támogatások segítségével ösztönözze és támogassa a polgárok és közösségeik egészségmegõrzési törekvéseit. A kormányzati elsõbbségek középpontjába a szabadidõsport, a diáksport, a gyermeksport és a versenysport utánpótlás-nevelésének fejlesztését kívánja állítani.

A Kormány arra törekszik, hogy megteremtse a meglévõ támogatási lehetõségek bõvítését, a támogatáshoz való hozzáférés kiterjesztését. A gyermeksport, a diáksport és a fiatalok szabadidõsport lehetõségeinek bõvítése érdekében helyi kezdeményezéseket erõsítõ, decentralizált támogatási rendszert szándékszik mûködtetni már az 1999. évtõl. Ezt a meglévõ közalapítványok szervezeti módosításával, új finanszírozási formák életbeléptetésével készíti elõ. Ahhoz, hogy az újjászervezett támogatási rendszer hatékonyan és hasznosan mûködhessen, a Kormány az érintkezõ területek együttmûködésének segítése érdekében összehangolt szakértõi és döntéshozó tanácsokat hoz létre, akik szerepet kapnak majd a támogatási elsõbbségek meghatározásában.

A Kormány hosszabb távon egy jól mûködõ és a piaci és az állami sportfinanszírozási tevékenységeket egymástól világosan elválasztó sportrendszer kialakítását tûzi ki céljául. Ennek kialakítása évekig tartó folyamat. Ezt követõen már csupán a sportszféra piaci kudarcainak korlátozott korrigálásával fog foglalkozni. A Kormány feladata, hogy a teljes folyamatot kezelni tudja.

A Kormány tudomásul veszi a magyar sportban meglévõ jelenlegi átmeneti állapotot. Egyes sportágakban azonban már látszanak az új körülményekhez való alkalmazkodás pozitív jelei is. A Kormány egy differenciált támogatási rendszer segítségével kívánja felerõsíteni az elõremutató törekvéseket.

A Kormány az átmeneti idõszakban közvetett gazdasági eszközökkel segíti a látványsportok fejlõdését és kiemelten támogatja azokat a nem piacosítható látványsportokat, melyeknek kiemelkedõ jelentõsége van a nemzetközi olimpiai mozgalom szempontjából.

A magyar sportban elfoglalt helye és társadalmi hatásai miatt a Kormány ösztönözni kívánja a hivatásos magyar labdarúgás üzleti típusú átalakulását.

A látványsporttal kapcsolatos kormányzati szerepvállalás kereteit a gazdasági növekedés határozza meg. Ennek függvényében a Kormány javaslatot tesz Stadionkorszerûsítési Alap létrehozásával labdarúgóstadion-korszerûsítési program elindítására, amelyet nemzetközi minták hazai alkalmazásával tart kívánatosnak megvalósítani.

Bevezeti más, alapvetõen a látványsportot kiszolgáló sportlétesítmények építésére és korszerûsítésére kedvezményes hitelkonstrukciók és beruházási kedvezmények rendszerét.

Kedvezményeket biztosít a sporttörvény 1998-as módosítása alapján létrejövõ gazdasági társaságok számára három évre szóló, az adott sporttevékenység végzésére.

Tervet készít a 2004-es labdarúgó Európa Bajnokság megpályázására és esetleges megrendezésére vállalt állami kötelezettségek áttekintésére és átvizsgálására.

A Kormány összhangba hozza a leköszönõ kormány kötelezettségvállalásait az általános sportcélokkal és a Stadionkorszerûsítési programmal.

A Kormány minden eszközzel fellép a látványsportban az elmúlt években folyamatosan újratermelõdõ köztartozásokkal szemben. Kitûzött célja, hogy a kormányzati ciklus végére sportszervezeteknek ne lehessenek köztartozásaik.

Az olimpia eszméjének szolgálata olyan ügy, amely egyszerre alkalmas az ország nemzetközi hírnevének öregbítésére, a pozitív országkép kialakítására, a nemzeti önbecsülés megerõsítésére, a sport megszerettetésére és a teljesítményelvû értékrend megszilárdítására. A Kormány alapvetõen a közvetlen olimpiai felkészülést és a részvételt kívánja támogatni.

A Kormány világossá, átláthatóvá és egyszerûbbé kívánja tenni a sport szabályozási-irányítási rendszerét. A cél a kialakuló sportpiaccal összhangban lévõ állami intézményrendszer kialakítása. Az állami szervezetek tevékenységének középpontjában a piaci szereplõk kiszolgálásának (információval való ellátásuknak, kutatási hátterük megteremtésének, általános sportdiplomáciának, a sportipar egészére vonatkozó stratégia kidolgozásának) kell állnia.

A különbözõ kábítószerek elterjedése és fogyasztása Magyarországon is komoly társadalmi feszültségek forrása. Magyarországon ma már a kábítószer-fogyasztás fiatal életeket közvetlenül veszélyeztet. Ez kiemelt kérdéssé teszi a drogok elleni küzdelem feladatait. A drogfogyasztás mára olyan összetett problémakörré terebélyesedett, hogy visszaszorítása, a megelõzõ tevékenységek, a kábítószerfüggõ élethelyzetbe kerültek rehabilitációja és egészségesebb élethez való visszavezetésük feladatai csak a magyar társadalom jövõjéért felelõsséget vállaló erõk összefogásával oldhatóak meg.

A Kormány a kábítószer-fogyasztás visszaszorításáért folytatott küzdelemben számít minden, a gyermekek és a fiatalok, általuk a magyar társadalom jövõjéért felelõsséget érzõ polgár cselekvõ részvételére. A Kormány kábítószer-ellenes politikája a veszélyekrõl való tájékoztatásra, a megelõzésre, a rehabilitációra, a kábítószer-fogyasztás elkerülésében a társadalmi cselekvõképesség erõsítésére teszi a hangsúlyt.

A Kormány a kábítószerek elleni küzdelemben határozott és kezdeményezõ szerepet kíván betölteni. Kiemelt feladatának tartja, hogy megerõsítse az illegális kábítószer-kereskedelem visszaszorításában fõ felelõsséget viselõ rend- és piacvédelmi szervek munkáját. A Kormány olyan büntetõjogi rendelkezések szigorítását tervezi, amely lehetõvé teszi, hogy a kábítószer-kereskedõk tettük súlyával és társadalmi veszélyével azonos mértékû, másokat e tevékenységtõl elrettentõ büntetést kapjanak. A Kormány a rendõrség, a vám- és pénzügyõrség, valamint a határrendészeti szervek kábítószer-ellenes munkájának megerõsítése érdekében kiemelt feladatként kezeli e tevékenység személyzeti, anyagi- és technikai ellátásának jelentõs megerõsítését. E feladatok végrehajtása során a Kormány erõsíteni kívánja a nemzetközi együttmûködésben való tényleges, a probléma-megoldásra irányuló magyar részvételt.

A Kormány a megelõzõ tevékenység szakmai megerõsítése, a helyi társadalom kezdeményezéseinek bátorítása és szakmai hátterük biztonságossá tétele érdekében létrehozza a kábítószer és más egészségkárosító szerek elleni küzdelem, valamint a megelõzõ tevékenységek szakmai háttérintézményeként az Országos Drogmegelõzési Központot. E nyitott intézménynek az lesz a feladata, hogy gyûjtse, rendszerezze és nyilvánosságra hozza azokat a szakmai programokat, amelyek segítségével a megelõzõ tevékenység hatékonysága az iskolákban, a fiatalok által látogatott szabadidõs létesítményekben, a gyermek- és ifjúsági szervezetek munkájában erõsödik. Ennek a szakmai központnak az is feladata lesz, hogy a kábítószer-fogyasztás korai felismerése, a megfelelõ beavatkozás megválasztása érdekében képzési és módszertani segítséget adjon szülõknek, tanároknak, ifjúsági szociális munkásoknak ahhoz, hogy a maguk környezetében hozzáértõen tudjanak cselekedni.

A Kormány a kábítószer-ellenes küzdelem összetett feladatait egy az eddiginél erõsebb jogosultságokkal és hatáskörökkel rendelkezõ kormányzati felelõsséggel kívánja megoldani. Az ilyen irányú kormányzati tevékenységek összehangolása és a különbözõ célú kormányzati programok közötti együttmûködés irányítása az ifjúsági- és sportminiszter feladatköréhez tartozik. A kormányzat gyakorlati munkája során a belügyminiszter, az igazságügyminiszter, az oktatási miniszter, valamint a családvédelmi és munkaügyi miniszter közötti együttmûködésnek van komoly jelentõsége.

A kábítószerek és más egészségkárosító szerek fogyasztásának elkerülése és az elsõsorban a fiatalokat fenyegetõ veszélyek mérséklése érdekében a Kormány kiemelkedõ jelentõséget tulajdonít az életmód-alternatívákat felmutató ifjúsági- és sporttevékenységeknek, a polgári önszervezõdések erejének, az egyházak drogmegelõzõ és gyógyító munkájának, különbözõ misszióik áldozatos tevékenységének.

Polgárként élni, polgárként gondolkodni csak ott lehet, ahol a közös gondokról együtt döntenek, ahol a közügyeket közösen intézik, ahol a szolgáltatások mindenkit szolgálnak.

A kormány az egyének, családok, közösségek tettrekészségére, tudására és tapasztalatára alapozza programjának megvalósítását. Magyarország akkor lesz sikeres, ha a társadalom tagjai és közösségei segítõkész szövetségesre találnak egymásban, az önkormányzatokban és az államban.

Olyan államra van szükség, amelynek vezetõi nem ideológiák, merev politikai kategóriák béklyójában gondolkodnak, hanem az ország és az itt élõk helyzetét, akaratát, lehetõségeit tartják szem elõtt. A huszonegyedik század polgári állama lemond az olyan gazdaságszervezési és társadalomszervezési feladatokról, amelyeket a közösségek is el tudnak látni, de hatékonyan és cselekvõképesen vállalja azokat, amelyek meghaladják az egyének és közösségek erejét. Az új évezred küszöbén olyan államra van szükség, amely nem bénítja, hanem felszabadítja a társadalom alkotó erõit.

Mindenki joggal várja el, hogy az adóforintjainkból fönntartott állam védje meg családunk, otthonunk biztonságát.

Nem akarunk bizonytalanságban és félelemben élni. A brutális gyilkosságok, robbantások, rablások életünk mindennapi részévé váltak. A polgárok okkal félnek kimenni az utcára. De veszélyeztetve érzik magukat már otthonaikban is. Mind jobban aggódnak gyermekeik, szeretteik biztonsága miatt.

A velünk élõ félelem olyan métely, amely képes belülrõl felemészteni a társadalom életerejét, a közösségek és az emberek közötti bizalmat. Ilyen körülmények között lehetetlen polgárhoz méltó életet élni. Az egyre jobban terjedõ erõszakos, fegyveres bûnelkövetések ellen indokolt bevetnünk a szigorú büntetések elrettentõ erejét. A kormány célja a mindennapok biztonságának megteremtése és szavatolása, a közbizalom helyreállítása.

Kötelességünk megvédeni gyermekeinket a testi, lelki, szellemi leépülést okozó kábítószerektõl. Kötelességünk, hogy megtisztítsuk az iskolák környékét a drogüzérektõl. Gyors és határozott cselekvésre van szükség.

A polgárokat szolgáló állam kötelessége annak biztosítása, hogy a jogszabályok ne beavatkozzanak a mindennapok életébe, hanem a tisztesség és a törvényesség kereteit rögzítsék. Jogbiztonságot kell teremtenünk: olyan jogalkotási gyakorlatot, amely hosszú távra tervezhetõvé teszi életünket.

Helyre kell állítani az állam által vezetett nyilvántartások közhitelességét, a föld- és ingatlan-nyilvántartást, valamint a jogszabály és cégnyilvántartást. Ezeket az adatokat könnyen és gyorsan igénybe vehetõ szolgáltatásként, naprakészen kell a polgárok és a gazdasági szereplõk számára hozzáférhetõvé tenni.

A Kormány célja a polgárok biztonságának megteremtése és szavatolása, a közbizalom helyreállítása, a belsõ béke megõrzése, a polgároknak a jogállamba, a jogállami intézményekbe vetett bizalmának megerõsítése.

E cél érdekében a polgárokkal egyetértésben a Kormány megerõsíti a rendvédelmi szerveket. Elõkészíti és fokozatosan végrehajtja a szervezet korszerûsítési feladatokat. Megteremti az eredményes fellépéshez szükséges infrastrukturális és pénzügyi feltételeket. A polgárok biztonságának javítása érdekében 8 milliárd forint pótlólagos támogatást biztosít a rendvédelmi szervek megerõsítése, félmilliárd forintot pedig a kábítószer ellenes küzdelem erõsítése céljából.

A büntetõ eljárások során megelõlegezendõ bûnügyi költségek fedezésére a Kormány pénzügyi alapot hoz létre. A rendvédelmi szervek adósságállományának újratermelõdése akkor szûnik meg, ha a költségvetésüket az általuk elvégzendõ feladatokhoz mérten állapítják meg.

A Kormány szükségesnek tartja az egyes rendvédelmi szervek profiltisztítását. Ehhez át kell tekinteni, melyek azok a feladatok, amelyeket nem a rendvédelem hierarchikus eszközrendszerével kell megoldani. Azoknál a munkaköröknél, amelyeknél a feladat végrehajtásának módja ezt nem igényli, meg kell szüntetni a hivatásos jelleget.

A Kormány minden ésszerû támogatást megad a rendvédelmi erõknek a polgárok biztonságát fenyegetõ új bûnözési formák leküzdéséhez. Ennek keretében különösen fontosnak tartja a szervezett bûnözés elleni hatékonyabb fellépés jogi hátterének megteremtését. Ezért a Kormány egységes irányítás alá vonja a szervezett bûnözés elhárításával megbízott erõket, akik számára különleges képzést biztosít. Még a folyó évben 500 millió forinttal támogatja a rendõrség kábítószer-ellenes osztályát. Vállalja a szervezett bûnözés elleni törvény megalkotását. Mindezzel jelentõsen javítani kívánja a felderítés hatékonyságát, különösen az emberölés, a kábítószer-kereskedelem, a pénzmosás, a gépjármûlopás és embercsempészés bûncselekményei esetén.

A Kormány növelni akarja a rendõrség, a határõrség és a tûzoltóság reagáló képességét. Fontosnak tartja a településeken a rendszeres járõrszolgálaton túl a folyamatos rendõri jelenlét biztosítását. Ennek érdekében növeli a rendõrõrsök számát. Elsõbbséget ad azoknak a fejlesztési feladatoknak, amelyek az informatikával, a híradástechnikával, az egységes belügyi vezetékes és vezeték nélküli beszéd- és adathálózatok létrehozásával, a bûnüldözést segítõ adatbázisok korszerûsítésével, valamint a rendvédelmi erõk gépjármûparkjának cseréjével kapcsolatosak.

A Kormány kiemelt szerepet szán a szervezett bûnözés visszaszorításában a rendészeti szervek nemzetközi együttmûködésének. A rendvédelmi szervek aktívan részt fognak vállalni az Interpol munkájában, és felkészülnek az Európai Unió rendészeti rendszereihez történõ csatlakozásra.

A Kormány szükségesnek tartja a rendõrség, a határõrség, a nemzetbiztonsági szolgálat, a vám- és pénzügyõrség, valamint az ügyészség közötti információáramlás javítását.

A Kormány elhatározott szándéka, hogy visszaszorítsa a közterületeken az erkölcsöt sértõ, közfelháborodást kiváltó tevékenységeket. Jogi eszközökkel is küzd a prostitúció visszaszorításáért. Szigorítani fogja az illegális fegyvertartásért kiszabható büntetéseket. Erõsíti a fegyvertartás ellenõrzését és szigorítja az engedélyezési szabályokat.

A rendvédelemben a Kormány számít a polgárok tettrekészségére. A rendezett közállapotok megteremtése nem kizárólag a rendvédelmi szervek - és nem is csak a közigazgatásban dolgozók - feladata. A kívánatos eredmények csak akkor érhetõk el, ha a feladatok megvalósításához a Kormány meg tudja nyerni a polgárokat, különbözõ közösségeiket, az önkormányzatokat.

A Kormány kiemelt figyelmet kíván fordítani a bûncselekmények megelõzésére. Ezen a területen az önkormányzatok által a bûnmegelõzés szempontjából alkalmasnak tekintett polgári önszervezõdések fontos szerepet kell kapjanak. A Kormány a polgárõr szervezetek támogatását megtérülõ befektetésként kezeli. Indokolt esetben igazodni kell a kistelepüléseken lakók különleges igényeihez, a mezõgazdaságban elõforduló jogsértések sajátosságaihoz. A polgárok önszervezõdéseinek hatékonyabb összehangolása ugyancsak fontos feladat.

A Kormány szigorúan fellép a fiatalkorúakat veszélyeztetõ bûncselekmények ellen. Ehhez a megfelelõ felvilágosító munkát tartja szükségesnek, elsõsorban a drogok és az alkohol pusztító erejének bemutatásával. A Kormány az iskolák környékén fokozza a rendõri felügyeletet.

A Kormány a balesetmegelõzés hatékonyságának javítása érdekében, a helyes közlekedési ismeretek és morál erõsítése végett beépíti az általános iskolai oktatás tananyagába a közlekedésbiztonsággal kapcsolatos konkrét információkat.

A megvesztegetés elleni fellépés eredményességének elõfeltétele, hogy elsõként maguk a hatóságok zárják ki soraik közül a korrupciós jelenségeket felismerõ, de azok ellen nem kellõ határozottsággal fellépõ alkalmazottaikat.

A Kormány meglátása szerint új típusú bûnfelderítõ szervre van szükség a bûnfelderítéssel foglalkozó szervek dolgozói által elkövetett bûncselekmények feltárására. Olyan központi szervet kell létrehozni, melynek hatásköre a rendõrségre, határõrségre, a büntetésvégrehajtás és a vám- és pénzügyõrség munkatársaira, adott esetben az ügyészség dolgozóira, valamint az igazságügyi szakértõkre terjed ki. Be kell vezetni az állami tisztségviselõk meghatározott körére nézve a vagyonnyilatkozat intézményét.

A Kormány arra törekszik, hogy a korrupcióra lehetõséget nyújtó alkalmak csökkentése érdekében növelje az egyes államigazgatási eljárások átláthatóságát.

A jogállamiság elvének alapvetõ elemét jelentõ jogbiztonság követelményének érvényesítése, a polgárok személyi és vagyoni biztonsága, a Magyarországon tevékenykedõ hazai és külföldi vállalkozások mûködési feltételeinek garantálása végsõ soron a végrehajtó hatalom kötelezettsége. Ennek érdekében számos feladat hárul a Kormányra. Elsõrendû feladat a közrend és a közbiztonság erõsítése.

A következetes és szigorú ítélkezési gyakorlat kialakulása érdekében ezért mielõbb meg kell vizsgálni a Büntetõ Törvénykönyv szigorításának lehetõségeit az alábbi tárgykörökben: rendõrök által elkövetett korrupciós bûncselekmények, gyermekek és a kiskorúak ellen elkövetett bûncselekmények, kábítószer-kereskedelem, illegális fegyvertartás, gépjármûlopás. Az életfogytiglani büntetést valóban életfogytiglanivá kell tenni. A Kormány fokozott jogi védelemben kívánja részesíteni a személyfuvarozókat. Szélesíti a gazdasági és a korrupciós ügyekben a vagyonelkobzás lehetõségét. A Kormány az igazságszolgáltatás gyorsítása és hatékonyságának növelése céljából mielõbb elõkészíti az új szabálysértési törvényt, és a tervezettnél hamarabb kívánja hatályba léptetni a közelmúltban elfogadott büntetõeljárási törvénynek az áldozat- és tanúvédelemre vonatkozó szabályait. Egyértelmûen meghatározza az elõzetes letartóztatás feltételeit.

A büntetõ jogszabályok megfelelõ alkalmazásáért - a bírói hatalom függetlenségének tiszteletben tartásával - az igazságügyminiszter felelõs. Az alája rendelt ügyészi szervezet közremûködésével az õ feladata a Kormány büntetõjog-politikájának kidolgozása és végrehajtása. Az Országgyûlésnek felelõs Kormány, mint a végrehajtó hatalom feje, továbbra is felelõsséggel fog tartozni az igazságszolgáltatás mûködõképességéért, függetlenül attól, hogy a bíróságok igazgatásával, a bírák kinevezésével kapcsolatos jogosítványok átkerültek az Országos Igazságszolgáltatási Tanácshoz mint a bírói hatalmi ág szervéhez.

Egy demokratikus jogállamban a jogrendszer egysége, alkotmányossága, a nemzetközi kötelezettségekkel való összhangja, a jogszabályok magas szakmai színvonala és közérthetõsége elsõrendû követelmény. A Kormány biztosítja mindazon feltételeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a jogalkotói tevékenység a folyamatosan növekvõ társadalmi és szakmai követelményeknek eleget tehessen.

Az 1989-1990-ben végbement rendszerváltozást a jogrendszer teljes átalakítása kísérte. Az elmúlt nyolc évben ezért a mennyiségi jogalkotáson volt a hangsúly. A legfontosabb közjogi és gazdasági jogi szabályok megszülettek, így a jogalkotás új szakaszába léphet. A Kormány várakozásai szerint eljött az átgondoltabb, körültekintõbb - és minõségibb - jogalkotás ideje.

A Kormány a megalapozott jogszabály-elõkészítés érdekében érvényesíti azt a követelményt, hogy a jogszabály-tervezetek összetett társadalmi-gazdasági hatásvizsgálattal együtt kerüljenek a Kormány elé.

A Kormány indokoltnak tartja a jelenlegi Alkotmány módosítását, mert sok fontos tárgykörben a szükséges törvényalkotást csak így lehet megalapozni. Kívánatosnak tartja, hogy e törvények és az alkotmánymódosítás elõkészítése egy csomagban, még a parlamenti ciklus elején megtörténjen, ezért törekszik az ellenzéki pártokkal való megegyezésre.

Az alkotmánymódosítást is igénylõ, mielõbb megvizsgálandó törvényalkotási feladatok sorában célul tûzi ki a kisebb és hatékonyabb Országgyûlés kialakításának feladatát az ehhez kapcsolódó választójogi reformmal együtt. Ugyancsak mielõbbi elfogadást igényel az ügyészi szervezet alkotmányos helyzetének megváltoztatása, a Kormány alá rendelése a hatékonyabb állami büntetõpolitika megvalósítása érdekében. A változtatás nem érintené az ügyészeknek a bírákkal összehangolt elõmeneteli és bérrendszerét.

A megalkotása óta eltelt idõszakban bekövetkezett államszervezeti változások és a gyakorlati tapasztalatok szükségessé tették új jogalkotási törvény kidolgozását.

A Kormány a jogalkotásra vonatkozó, alapvetõ rendelkezéseket az Alkotmányban kívánja rögzíteni, meghatározva a kizárólagos törvényhozási tárgyköröket is, lehetõleg csökkentve a minõsített többséggel elfogadandó törvények számát. Nem halasztható tovább a nemzetközi szerzõdések megkötésének rendjét szabályozó törvény megalkotása.

Az uniós csatlakozás érdekében jogrendszerünket harmonizálni kell az Unió jogrendszerével. A jogharmonizációs feladatok ellátása a Kormány kiemelt feladatai közé tartozik.

A Kormány önálló kodifikációs szakfeladatnak tekinti a jogszabályok folyamatos deregulációját. A deregulációs feladat ellátása a jogalkotási folyamat során valósítható meg. A deregulációs vizsgálat eredményeként szükséges jogszabály-módosításokat, hatályon kívül helyezéseket rendszeresen végre kell hajtani. Minden kodifikációs munka záró szakasza az utólagos hatásvizsgálat. Ennek érdekében a Kormány minden jelentõs jogszabály megalkotását követõen két éven belül elemzi a jogalkalmazás tapasztalatait és megteszi a szükséges - szervezeti vagy kodifikációs - intézkedéseket.

A Kormány az állam beavatkozását a normatív és az adminisztratív területen egyaránt a szükséges mértékre kívánja csökkenteni. A jogállamnak hatékonynak kell lennie, nem fulladhat túlszabályozásba, mert ez a jog megtagadásához vezethet, valamint veszélyeztetheti a gazdaság dinamikus fejlõdését és innovációs képességét. Ezért szükséges a hatóságok feladatainak csökkentése, illetve ésszerûsítése.

A Kormány az adóreform során egyszerûsíti az adóügyi jogszabályokat. Leépíti a szükségtelen szabályozást és bürokráciát.

Az igazságszolgáltatási reform még nem fejezõdött be. Ennek része a Polgári Perrendtartás korszerûsítése is, amelynek során differenciáltabb rendelkezéseket indokolt megfogalmazni az egyszerûbb, illetõleg a bonyolultabb ügyek tárgyalására.

A gazdasági élet biztonsága érdekében fontos, hogy a polgári perek gyorsan és megnyugtatóan fejezõdjenek be, és az ítéletek végrehajtása valóban hatékony legyen. Ellenkezõ esetben a gazdasági élet megbénulhat, az anarchia és az önbíráskodás uralkodik el. A Polgári Perrendtartás újraszabályozásakor a Kormány egyszerûsíti a közigazgatási perek elbírálását, csökkentve a felesleges jogorvoslati szinteket.

A Kormány folytatja a Polgári Törvénykönyv megkezdett kodifikációs munkálatait. Ezzel összefüggésben különös gondot kell fordítani az okmányok közhitelessé tételére és az állampolgárok személyi adatainak és a vagyonnyilvántartást szolgáló adatbázisok pontosságára. Az ingatlan-nyilvántartási rendszer megreformálásra szorul, mert a jelenlegi állapotok veszélyeztetik a jogbiztonságot.

A Kormány szükségesnek tartja az állampolgári léthez kapcsolódó nyilvántartások valóban közhitelessé tételét. Fontos, hogy ezek könnyen és gyorsan igénybe vehetõ szolgáltatásként a személyiségi jogok figyelembevételével hozzáférhetõek legyenek a polgárok számára.

A közigazgatási eljárásokat a Kormány a polgárok és a gazdaság számára áttekinthetõvé és kiszámíthatóvá kívánja tenni. A karcsú állam több teret enged majd a magánkezdeményezésnek és a kreativitásnak. A Kormány megvizsgálja az eljárások egyszerûsítésének és jobbításának lehetõségét.

A Kormány a polgárok önkormányzáshoz való jogát a demokrácia és a jogállamiság egyik alapvetõ pillérének tartja. A helyi önkormányzatok megerõsödése a helyi kezdeményezéseken alapuló gazdaság- és területfejlesztési politika megvalósításának elengedhetetlen feltétele.

A Kormány határozott szándéka, hogy biztosítsa az önkormányzás feltételeit és garanciáit. A központi államhatalom feladata, hogy felügyelje a törvényességet, bizonyos alapvetõ közszolgáltatásokat minden esetben biztosítson, valamint hogy mérsékelje az önkormányzatok eltérõ adottságaiból szükségszerûen következõ egyenlõtlenségeket. Fontos szerepet kap önkormányzati szinten is a korrupció elleni harc. Ehhez meg kell alkotni az önkormányzati képviselõk jogállásáról és összeférhetetlenségérõl szóló törvényt. Szintén hangsúlyos feladat az önkormányzati tisztviselõk továbbképzése.

A Kormány szükségesnek tartja az állam és az önkormányzatok közötti ésszerû feladatmegosztást. Ezért olyan szabályozásra törekszik, amely a helyi közösség ügyeit elsõdlegesen az önkormányzatokra bízza, míg a társadalom jelentõs részét érintõ feladatokat az államra. Törekedni kell arra, hogy azokat a feladatokat, melyeket hatékonyan központi szintrõl nem lehet jól megoldani, az önkormányzatok társulásai átvállalhassák.

A Kormány meghatározza a közszolgáltatások és az infrastruktúra elfogadható alapszintjét. Az államilag garantált, kötelezõen ellátandó feladatokhoz biztosítani kell a feladatok finanszírozásának feltételeit. Pontosításra vár az önkormányzati feladatok köre.

A helyi önkormányzatok nagyobb szerepet kell kapjanak a közbiztonsági feladatokban. Ezen elv figyelembe vételével a Kormány megalkotja a közterület felügyeletérõl szóló törvényt. A felügyelet hatáskörét, valamint a felügyelõk által alkalmazható eszközök skáláját bõvíteni szükséges. A bûnmegelõzésben a Kormány egyértelmûsíti az önkormányzatok és a rendõrség közötti felelõsség- és kompetencia határokat.

Az önkormányzati finanszírozás ellentmondásai egyre kevésbé engedik érvényesülni az önkormányzatok valódi önállóságát. A szûkülõ állami források egyre inkább konkrét feladatokhoz kötõdnek, a bonyolult finanszírozási rendszer pedig tág teret enged az egyedi megítélés alapján történõ osztogatásnak. A Kormány szándéka, hogy az elvégzendõ feladatok tükrében felülvizsgálja az önkormányzatok finanszírozási rendszerét. Ehhez mielõbb megalkotja az önkormányzatok átfogó külsõ pénzügyi, illetve gazdasági ellenõrzésérõl szóló törvényt. Az önkormányzati finanszírozást szilárd, normatív alapokra helyezi. Helyreállítja a feladat- és forrásmegosztás arányait. Az új szabályozásban kiegyenlítetten lesznek jelen az alapellátást finanszírozó normatív támogatások, a kiegyenlítést szolgáló támogatások, valamint a helyi megosztott és saját bevételek csoportjai. A Kormány határozottan elõnyben részesíti az önkormányzatok közös beruházásait. A normatívák a feladat alapszintû ellátását fogják fedezni, a magasabb szintû közellátásban az önkormányzatok saját forrásaikra támaszkodnak.

A Kormány a központi elvonások fokozatos mérséklésével megteremti az alapot a helyi adók részarányának növelésére. A kialakítandó vagyonpolitikai ösztönzõ rendszerben az önkormányzat és polgára célja egy és ugyanaz: az önkormányzati vagyon a település polgárainak jólétét szolgálja.

A helyi önkormányzatok feladata a településfejlesztés, -rendezés és üzemeltetés. A Kormány minden szinten nagyobb szerepet szán a helyi feltételekhez alkalmazkodó szakmai szempontoknak.

A Kormány a fejlesztések finanszírozását úgy alakítja át, hogy azzal lehetõvé teszi a helyi szükségletekhez és adottságokhoz való alkalmazkodást, a különbözõ fejlesztési támogatások közötti összehangolt felhasználást, valamint a helyi nem államháztartási források bevonását.

A Kormány eltökélt szándéka, hogy a területi közigazgatást hozzáillessze a változó követelményekhez és a vele szemben megfogalmazódó igényekhez. Noha örvendetesen szaporodtak a közös feladatellátásra szövetkezõ önkormányzati társulások, a települések önkéntes társulásainak elterjedése nem éri el a kívánt mértéket. A Kormány tudatosítani szeretné, hogy a társulás jól felfogott önkormányzati érdek, mert a résztvevõket elõnyösebb helyzetbe hozza. Olyan szabályozást hoz, melyben lehetõsége van a településeknek, hogy válasszanak a jogilag szabályozott különbözõ együttmûködési formák közül.

A Kormány rendezett feladatlehatárolást lát szükségesnek és megvalósítandónak a különbözõ létezõ és kialakítandó területi önkormányzatok között. A kis- és nagyrégiók kialakításába a középszint valamennyi szereplõjét egyenrangú partnerként kell bevonni. A Kormány szorgalmazza és támogatja az önszervezõdésen alapuló régiók kialakulását, maradéktalanul tiszteletben tartva az önkormányzatiság elvét. A Kormány áttekinti a városkörnyéki, kistérségi, térségi és regionális közigazgatás átalakításának lehetõségét és 2001-ig koncepciót dolgoz ki ennek ütemezésére. Fontosnak tartja a területi kormányhivatalok tevékenységének hatékonyabbá tételét.

A Kormány a megváltozott veszélyhelyzetek kezelésére felkészült, a tûzoltóságba betagozódott polgári védelmi szervezetet kíván mûködtetni. Ennek érdekében egységesíti az e feladatkörben tevékenykedõk számára elõírt munkamódszereket és hírrendszereiket. Az egységes szervezet létrehozása érdekében módosítja a tûzoltóságról és a polgári védelemrõl szóló törvényeket.

A Kormány fontosnak tartja a fegyveres katonai szolgálatot megtagadók és sorkatonai szolgálatra egészségileg alkalmatlanok katasztrófaelhárításra történõ kiképzését és bevonását a feladatok ellátásába.

A Kormány határozott lépéseket tesz az illegális migráció visszaszorítására. Ehhez az illegális migráció elleni küzdelemben kiemelkedõ szerepet játszó határõrséget jogi értelemben is rendészeti szervvé kell nyilvánítani. A hatékony határõrizethez szükséges infrastrukturális feltételek biztosítása elengedhetetlen feladat. A Kormány szigorítani fogja a zöldhatár ellenõrzését, amihez kéri a határ menti településen élõ lakosság segítségét.

A Kormány migrációs stratégiájának célja, hogy válaszoljon a nemzetközi menekültáramlás kihívásaira, a nemzeti szempontokat figyelembe véve. E stratégia sarkalatos pontjai hosszabb távon az Európai Unió jogi normáival és alkalmazott gyakorlatával való összhang megteremtésére való törekvés, a határainkon túli magyarsággal kapcsolatban szükség esetén különleges közjogi státusz megteremtése, valamint a migrációval foglalkozó szervezetrendszer átalakítása.

A Kormány arra törekszik, hogy a Schengeni Egyezménybõl, illetõleg az uniós tagságból fakadó integrációs elõnyöket ne kísérhessék a regionális és a magyar-magyar kapcsolatokban jelentkezõ hátrányok, ezért különleges elbírálást tart szükségesnek az érintett kétoldalú viszonylatokban. A Kormány ezekben mielõbb megvizsgálja egy olyan hárompilléres rendszer létrehozásának a lehetõségét, amely új utazáskönnyítési, vízummentességi és határõrizeti két-, illetve háromoldalú megállapodásokon alapulna.

Magyarország polgárai európai polgárok.

Ezer éve otthon vagyunk Európában. Az Unióhoz való csatlakozás fõ kérdése az, hogy a belépésig sikerül-e egy valóban polgárosult, az Unió lehetõségeit kihasználni képes országot teremtenünk, vagy Európa perifériájára, kiszolgáltatott helyzetbe szorulunk. Az uniós tagfelvételi tárgyalások az egész magyar társadalom, a gazdaság, valamennyi magyar ember életét jelentõsen befolyásolják. Az új kormány nagy kihívás elõtt áll. Csak olyan felzárkózást tarthatunk helyesnek, amely megteremti a tisztes gyarapodás esélyeit is. Jogos elvárás, hogy a magyar kormány a nemzeti érdekeket következetesen és határozottan képviselje.

A NATO-tagsággal Magyarország már végérvényesen helyet szerzett a fejlett nyugati demokráciák közösségében. êgy az Unióval folytatott tárgyalások célja ma már az, hogy gazdasági érdekeink érvényesítése kerüljön középpontba. Az igazi eredmények azonban nem a tárgyalóasztal mellett születnek.

Csak gyarapodó, polgárosodó közösségként tudunk helytállni az európai versenyben.

A magyar állam és a nemzet nem esik egybe. Ez fokozott felelõsséget ró Magyarországra. Fontos, hogy a nemzet egészét érintõ döntésekben a kisebbségben élõ magyar nemzetiségû polgárok képviseleti szerveinek, közösségeinek véleménye érdemben befolyásolja tetteinket. A jövõben nem fordulhat elõ, hogy a kisebbségi magyarság ellenére szülessenek meg az egész nemzetet érintõ kormányzati döntések.

A magyar nemzet tagjai, magyar polgárok vagyunk. Összeköt bennünket a magyarság több mint ezer éves történelme.

Elõdeink tisztelete, a nemzeti hagyományok ápolása erõt adhat mai tevékenységünkhöz, távlatot és hitet a jövõ feladatainak megoldásához.

A külpolitika alapelveinek meghatározása során a Kormány mindenekelõtt az általa vallott értékrendre támaszkodik. A nemzeti érdekeket értékei és elvei mentén, a világ meghatározó folyamatait ismerve és ezekhez értelmesen alkalmazkodva kívánja érvényesíteni. Külpolitikai cselekvését az erkölcsi hitelesség és a politikai célszerûség helyes összhangja, a tisztesség, az õszinteség, a nyílt tájékoztatás, a polgárokkal folytatott folyamatos párbeszéd fogja meghatározni.

A Kormány külpolitikájában is szembenéz azzal az adottsággal, hogy a magyar állam és nemzet nem esik egybe, és célja, hogy a nemzeti és állami érdeket együttesen szolgálja.

A Kormány magáénak vallja és tovább folytatja a rendszerváltozás után nemzeti konszenzussal elfogadott külpolitikai törekvések három fõ irányát, így az euroatlanti integrációt, a regionális stabilitást biztosító jószomszédi politikát, valamint a határon túli magyarság támogatását magába foglaló nemzetpolitikát.

A fenti célkitûzések között a Kormány álláspontja szerint egyensúlyt kell teremteni. Egyik célkitûzést sem kívánja a másiknak alárendelni vagy a másik hátrányára érvényesíteni. E célok sikeres megvalósítása egymást feltételezi és egymással szorosan összefügg; regionális stabilitás nélkül nincs sikeres euroatlanti politika, a sikeres európai integráció pedig nemcsak a regionális biztonságot és együttmûködést erõsíti, hanem lehetõséget teremt az elõrelépésre a határon túli magyarság helyzetének rendezésében is. A megkötött szerzõdések betartása és a nemzeti kisebbségi jogok tiszteletben tartása mind a regionális stabilitást és együttmûködést, mind pedig az európai integráció folyamatába történõ sikeres bekapcsolódást elõmozdítja a térség minden országa számára.

A Kormány abból indul ki, hogy a határon túli magyar közösségek fontos szerepet töltenek be a kelet-európai térség stabilitásának erõsítésében és gazdasági felemelkedésében. A magyar Kormány egyaránt szolgálni kívánja a szomszédos országokkal fenntartott kapcsolatok javítását és a határon túli magyar kisebbségek jogainak biztosítását. Meggyõzõdése szerint e két szempontot egymással nem szembefordítani, hanem összehangolni kell.

Magyarország külpolitikájának és külgazdaság politikájának célkitûzéseit a rendszerváltás nyolc éve óta a folytonosság jellemzi. Az alapvetõ célok 1990-hez képest nem változtak, az uniós csatlakozás lendülete 1994-ben sem tört meg. A Kormány a célkitûzéseknek ezt a folytonosságát meg kívánja õrizni, amellett, hogy tudatában van annak, hogy szemléletváltásra van szükség. Az új helyzetekre új módon kell válaszolnia, ezeket azonban mindig az alapvetõ értékek, az emberi jogok sérthetetlenségébe, a demokráciába és a szabadságba vetett hite alapján kell megtalálnia.

A külpolitikai célok változatlanságának és az e mögött álló nemzeti konszenzusnak legfontosabb eredményei az ország NATO felvételérõl szóló döntés meghozatala és az Európai Unióval történõ csatlakozási tárgyalásokra szóló meghívása. Ezek az ország jövõje szempontjából meghatározó, történelmi jelentõségû fejlemények mindenekelõtt a magyar nemzet, minden egyes magyar polgár eredményei, amelyeket a közösen elfogadott célok, és a közös cselekvés tett lehetõvé.

A Kormány külpolitikájának alapjául nemzeti konszenzust kíván elérni, a közös értékekre és érdekekre épülõ nemzeti egyetértést. A magyar külpolitika a rendszerváltás óta eltelt idõben akkor volt igazán sikeres, amikor nemzeti egyetértés határozta meg a külpolitikai cselekvést. A Kormány meggyõzõdése, hogy ez a nemzeti egyetértés megteremthetõ és erõsíthetõ, ezért számít az ellenzéki pártok konstruktív magatartására és együttmûködésére. Tudatában van annak, hogy a konszenzus megteremtésének felelõssége elsõsorban magát a kormányt terheli.

Az ország külpolitikája, annak sikere vagy kudarca nem kizárólag a Kormány ügye, hiszen az minden polgárt közvetlenül is érint. A Kormány felelõssége viszont, hogy minden egyes polgár élvezze az ország függetlenségének, biztonságának, európai felzárkózásának és a nemzeti öntudat erõsödésének elõnyeit. A konszenzust tehát nemcsak a politikai élet szereplõivel, hanem az egész magyar társadalommal, a nemzet egészével kell megteremteni, a polgárokkal, azok érdek-képviseleti szervezeteivel és különbözõ közösségeivel történõ folyamatos párbeszéd és egyeztetés útján.

A Kormány folytatja az Európai Unióhoz történõ csatlakozásra irányuló tárgyalásokat, és azok sikeres befejezésére törekszik, azzal a céllal, hogy Magyarország 2002-tõl az Európai Unió tagja legyen.

A Kormány tudatában van a csatlakozás kiemelkedõ történelmi és politikai jelentõségének, ugyanakkor szembe kell néznie azzal, hogy a csatlakozási tárgyalásoknak komoly gazdasági érdekellentéteket kell feloldaniuk, ezért elsõdleges szerepet kell biztosítani a magas szintû gazdasági és jogi felkészültségnek és munkának, valamint mindezek érvényesítésének a csatlakozási tárgyalásokon.

A csatlakozási tárgyalások kulcskérdése az ország gazdasági érdekeinek hatékony érvényesítése úgy, hogy az a lehetõségek határain belül ne késleltesse a tagság megvalósítását. A csatlakozást a Magyarország szempontjából legkedvezõbb elérhetõ feltételek alapján kell megvalósítani.

Az átmeneti könnyítésekre irányuló magyar javaslatokat az adott ágazat tényleges szükségleteibõl kiindulva, a nemzetgazdaság teherbíró képességét figyelembe véve kell meghatározni és érvényesíteni. Az igények meghatározásánál pontos hatáselemzésekre, az érdekelt társadalmi és gazdasági csoportok meghallgatására, de egyidejûleg az össznemzeti szempontok figyelembe vételére kell támaszkodni. Az átmeneti kivételekre vonatkozó igények érvényesítésénél különleges figyelmet kell szentelni a tárgyalási témák sorrendjének és a felek által érvényesített eltérési igények egyensúlyának.

A Kormány különleges figyelmet fog fordítani a csatlakozási tárgyalások azon területeire, ahol nem a közösségi szabályok átvétele a feladat, hanem a csatlakozás feltételeit a feleknek kell tárgyalások során kialakítaniuk. Ebbe a körbe tartozik a mezõgazdasági szabályozás jelentõs része, a közösségi strukturális és kohéziós politika keretében nyújtott támogatás, valamint Magyarország hozzájárulása a közösségi költségvetéshez.

A Kormány elfogadja a mezõgazdaság európai modelljét, amely szerint a versenyképesség fokozásán kívül az ágazat szociális szerepét, környezetvédelmi és kulturális dimenzióit is figyelembe kell venni. A csatlakozást e mezõgazdasági modell alapján kívánja megvalósítani, amelyben az életképes családi gazdaságok kiemelkedõ szerepet játszanak, de amely nem zárja ki a nagyüzemi termelést, valamint az elsõsorban családi és helyi szükségletek kielégítését szolgáló kisüzemi gazdálkodást sem. A csatlakozási tárgyalások eredményeként a magyar termelõknek ugyanolyan biztonságot, ugyanazokat az elõnyöket és ugyanazt a támogatást kell élvezniük, mint a velük hasonló helyzetben lévõ uniós termelõknek.

A Kormány tudatában van annak, hogy az Európai Unió környezetvédelmi normáinak teljesítése nemcsak integrációs követelmény, hanem a magyar polgárok jobb életminõségét is szolgálja. A közösségi normák fokozatos teljesítésére vonatkozó kötelezettségek vállalásánál azonban az ország teherbíró képességét is figyelembe kell vennie. Mindez elõreláthatóan hosszabb átmeneti idõszakok elfogadtatását teszi szükségessé. A Kormány a környezetvédelmi célok elérése érdekében számít az Európai Unió anyagi támogatására is.

A transzeurópai infrastrukturális hálózatok kiépítése és az abban való magyar részvétel közös európai érdek. A Kormány ezért ezen a területen az Európai Unió megkülönböztetett támogatására számít.

Az Unió strukturális és kohéziós politikája körében nyújtandó támogatás területén a Kormány olyan támogatás elérésére törekszik, amely nem kisebb, mint az Európai Unió jelenleg legalacsonyabb fejlettségi szinttel rendelkezõ tagállamai által kapott támogatás.

A Kormány tudatában van annak, hogy Magyarországnak a csatlakozással egyidejûleg el kell fogadnia az Unió vízum-, menedékjogi és bevándorlási politikáját. A Kormány ezért olyan sajátos megoldások kidolgozására és elfogadtatására törekszik, amelyek biztosítják a szomszédos országok lakosságával történõ zavartalan kapcsolattartást, különös tekintettel az ott élõ magyarságra, valamint hogy a csatlakozás ne jelentsen visszalépést Magyarország szomszédsági kapcsolataiban. A magyar Kormány támogatja Romániának azt a törekvését, hogy az Európai Unió törölje Romániát a vízumkötelezett országok listájáról.

A Kormány osztja az Európai Unió gazdasági és pénzügyi uniós célkitûzéseit, de abból indul ki, hogy Magyarország az Európai Unióhoz történõ csatlakozáskor elõreláthatóan még nem válhat az egységes valutaövezet részévé. A Kormány ki fogja dolgozni azt a konvergencia-programot és meg fogja hozni azokat az intézkedéseket, amelyek az egységes valutarendszerhez történõ késõbbi csatlakozást lehetõvé teszik.

Az uniós tagságból fakadó új követelményekre és feltételekre történõ tudatos felkészülés céljából a Kormány további felkészülési programokat dolgoz ki és hajt végre, összhangban a csatlakozási tárgyalásokkal kapcsolatos feladatainkkal és céljainkkal. Az uniós tagságra való felkészülést biztosító, illetõleg a csatlakozási tárgyalások folytatásával kapcsolatos programoknak az ország erõforrásait hatékony módon kell felhasználniuk, összhangban kell lenniük a tagsághoz fûzõdõ érdekeinkkel és céljainkkal. A programok megvalósításához fel kell használni az Európai Unió által nyújtott támogatásokat, és ennek érdekében ki kell építeni mind a csatlakozást megelõzõen, mind pedig az azt követõen megszerezhetõ támogatások hatékony felhasználásának intézményrendszerét és mechanizmusait.

Bár Magyarország még nem tagja az Európai Uniónak, a Kormány a rendelkezésére álló eszközökkel segíteni kívánja a politikailag és gazdaságilag egységes Európa létrejöttét, az egység erõsítését. Meggyõzõdésünk, hogy a jövõ kihívásai, így a környezet megóvása, a szervezett bûnözés elleni harc, a szellemi és erkölcsi megújulás, a javak és a munka igazságosabb elosztása, a világ más kontinensein elõálló feszültségek e politikai és gazdasági egység megteremtését elengedhetetlenül szükségessé teszik. A magyar Kormány meggyõzõdése, hogy e célok eléréséhez Közép-Európának és ezen belül Magyarországnak is hozzá kell járulnia, ezért elkötelezi magát amellett, hogy mind tagjelöltként, mind pedig tagként támogatja az európai nemzetek egységének megteremtését.

Magyarország érdekelt az Európai Unió nyitott jellegének fenntartásában és a bõvítési folyamat folytatásában. A Kormány minden lehetséges eszközzel támogatni fogja a szomszédos országokat a csatlakozás feltételeinek megteremtésében, és ezzel is elõ kívánja segíteni ezeknek az országoknak az Európai Unióhoz történõ mielõbbi csatlakozását.

A magyar Kormány támogatja a térség országainak integrációs törekvéseit. Hatékony és folyamatos konzultációs mechanizmust kíván kialakítani a csatlakozási tárgyalásokat folytató másik négy térségbeli országgal és egyes esetekben a közös érdekek érvényesítése céljából összehangolja fellépését ezekkel az országokkal vagy ezek egy részével.

A Kormány regionális politikájának alapvetõ célja a közép- és kelet-európai stabilitás erõsítése. A Kormány a közép-európai régión belüli együttmûködést minõségileg új szintre kívánja emelni. Abból indul ki, hogy a közép-európai térség országai közötti együttmûködés elmélyítése, a nemzeti kisebbségek helyzetének az európai gyakorlatnak megfelelõ rendezése, és az euroatlanti integráció egymással nem ellentétesek, hanem egymást kölcsönösen segítik és erõsítik. Ennek megfelelõen a Kormány minden lehetséges eszközt igénybe vesz annak érdekében, hogy az ország euroatlanti integrációjából fakadó gazdasági és politikai elõnyökben a térség országai is részesüljenek.

A Kormány a Magyarország és szomszédai között létrejött alapszerzõdéseket tiszteletben tartja, szomszédaitól ezek jóhiszemû értelmezését és betartását várja. Az alapszerzõdéseket azonban természetükbõl fakadóan tartalommal kell megtölteni és további, egyes részterületekre vonatkozó megállapodásokkal kell kiegészíteni, illetve tovább fejleszteni. Ezt indokolják az euroatlanti integrációból fakadó új kihívások és követelmények is. A regionális együttmûködés erõsítése és az ebben rejlõ lehetõségek fokozott kihasználása ugyanis jelentõs mértékben csökkentheti az abból fakadó nehézségeket és feszültségeket, hogy a térség országai eltérõ idõpontban válnak az euroatlanti szervezetek, így a NATO és az Európai Unió tagjává.

A közép-európai országokkal fenntartott gazdasági kapcsolatok fejlesztésében meghatározó szerepe van a Közép-Európai Szabadkereskedelmi Megállapodás (CEFTA) elmélyítésének és erõsítésének. Az eseti feszültségek feloldásán túl növelni kell a CEFTA országok egymás közti kereskedelmét, és különös figyelmet kell szentelni a befektetési kapcsolatoknak. Mindezt a Kormány piac- és eurokonform pénzügyi eszközökkel is elõ kívánja segíteni. A Kormány ki fogja dolgozni a CEFTA erõsítésének területeit és lehetséges módszereit (pl. vám- és mennyiségi korlátok gyorsított lebontása, közlekedési megállapodások, pénzügyi szolgáltatások liberalizálása).

A regionális és határokon átnyúló gazdasági kapcsolatteremtés során a Kormány kiemelten segíteni kívánja a kis- és középvállalkozásokat. Ennek megvalósítása érdekében olyan pénzügyi intézményrendszer kialakítására van szükség, amely egyaránt számot vet a finanszírozási célokkal és igényekkel, illetve a kormányzati támogatás lehetõségeivel. A Kormány olyan finanszírozási intézményrendszer kialakítására törekszik, amelyben egységes stratégiai megközelítés érvényesíthetõ, mely összhangban áll az üzleti finanszírozás követelményeivel, lehetõvé teszi a különbözõ méretû és eltérõ forrásigényû vállalkozások változatos technikával történõ finanszírozását valamint folyamatosan biztosítja a forrás-felhasználás nyilvánosságát illetve a kihelyezések ellenõrizhetõségét.

A határ menti gazdasági együttmûködés elõmozdítása fontos euroatlanti és regionális célkitûzés. A Kormány kiemelt figyelmet fordít mindazon programok megfelelõ elõkészítésére és sikeres végrehajtására, amelyek e célokat szolgálják. Kulcsfontosságú az Európai Unió által támogatott együttmûködési programok és a hazai határ menti regionális fejlesztési kezdeményezések (vállalkozási övezetek) lehetõségeinek kihasználása. A programok egyaránt elõmozdíthatják a munkahelyteremtés, a határon túli gazdasági kapcsolatépítés, a vállalkozásfejlesztés, illetve az infrastrukturális fejlesztések megvalósítását. A Kormány számít az adott térségben mûködõ önkormányzatok, regionális fejlesztési társaságok és ügynökségek szerepvállalására, azok határon túli önkormányzatokkal, vállalkozásokkal és fejlesztõ társaságokkal kialakított kapcsolatainak mozgósítására.

A gazdasági együttmûködés erõsítésével együtt fejleszteni kell a térség országainak politikai, kulturális, idegenforgalmi kapcsolatait is. Ez vezethet idõvel és a lehetõségek határain belül a visegrádi gondolat felélesztéséhez, s hogy Közép-Európa valóban értékes hozzájárulást jelentsen az európai integráció folyamatában.

A Kormány tovább kívánja bõvíteni Magyarország kapcsolatait Oroszországgal is, különös tekintettel a magyar energiaellátás folyamatos biztosítására, és pénzügyi eszközökkel is segíteni kívánja az ide irányuló magyar kivitelt. Mindez elõmozdíthatja a két ország között még függõben levõ kérdések rendezését.

A Kormány határon túli magyar politikájának célja Magyarország és a magyar közösségek közötti politikai, kulturális és gazdasági kapcsolatok kiépítése és fejlesztése Európa egységesülésének folyamatán belül, a környezõ országokban élõ magyarság szülõföldön maradásának, gyarapodásának elõsegítése.

Ennek érdekében oly módon kell rendezni a határon túli magyarság Magyarországhoz fûzõdõ kapcsolatát a jogalkotás és a kormányzati munka keretében, hogy az Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozása után is biztosítsa a magyar közösségek szerves kapcsolódását az anyaországhoz.

A Kormány alapvetõ fontosságot tulajdonít a magyar állam és a határon túli magyar szervezetek közötti rendszeres és intézményes párbeszédnek. A határokon túl élõ magyarság és Magyarország közös ügyeinek összehangolására rendszeressé teszi az egész magyarság politikai vezetõinek találkozóit. Ez jelenti a garanciát arra vonatkozólag, hogy a határon túl élõ magyarokat érintõ törvények, szerzõdések kidolgozása, kormányzati döntések meghozatala az õ legitim szervezeteik bevonásával történjék meg.

A Kormány támogatja a határon túli magyar közösségek céljait. Nemzetpolitikájának alapja a határon túli legitim magyar szervezetek törekvéseinek elõsegítése. Ha ezek a szervezetek a közösségi autonómia alapján kívánják kifejezni demokratikus politikai akaratukat és megõrizni önazonosságukat, akkor a mindenkori magyar kormánynak kötelessége e törekvéseket támogatni. A Kormány ezt a támogatást az alkotmányos kötelessége és a nemzetközi jog keretei között minden esetben meg fogja adni.

A Kormány növelni fogja a határon túli magyarok nemzeti önazonosságának megõrzését célzó anyagi támogatást és segíti az ezt szolgáló intézményrendszer erõsítését. Különös figyelmet szentel az anyanyelvi oktatás, mûvelõdés és tájékoztatás, a bõvülõ hitélet, az anyanyelv használata támogatásának. Fontosnak tartja a magyar közösségek önálló oktatási és képzési rendszerének kiépítését, az óvodától az egyetemig, mely segíti a helyi magyar társadalom megújulását és megerõsödését, az értelmiségi elit utánpótlásának biztosítását. Annak érdekében, hogy a magyar társadalom széles rétegei ezen elveket és célokat magukénak vallják, szükséges, hogy a határon túli magyarok kultúrája, földrajza, történelme a magyarországi oktatási rendszer szerves részét képezze.

A Kormány törekedni fog a természetes földrajzi, gazdasági és történelmi tájegységek szerepének növelésére. Különös hangsúlyt kap a határ menti térségekben jelentkezõ, reális igényeket kielégítõ, határokon átnyúló regionális gazdaságpolitika kialakítása, amire a szakmai kamarák, egyesületek, szövetségek, önkormányzatok bevonásával kerülhet sor. A Kormány szándéka, hogy hatékonyabbá tegye az anyagi támogatást szolgáló alapítványok mûködését, növelje a rendelkezésre álló pénzeszközöket.

A Kormány mind a szélesebb, mind a szûkebb, regionális, nemzetközi szervezetekben aktív szerepet kíván játszani, reális lehetõségeihez mérten hozzá kíván járulni a globális és regionális biztonságpolitikai, gazdasági, környezetvédelmi, migrációs valamint az igazságügyi kérdések megoldásához.

A Kormány nyitott külpolitikát és külgazdasági politikát kíván folytatni. Erõsíteni kívánja politikai, kulturális, kereskedelmi, befektetési, pénzügyi, idegenforgalmi kapcsolatait az Európai Unión kívüli országokkal is. Különös figyelmet kíván szentelni annak, hogy az ezekkel az országokkal fennálló gazdasági kapcsolatainkat az európai integrációba történõ bekapcsolódás elõrehaladása ne sértse. Az esetlegesen felmerülõ problémákat a felek érdekeivel összhangban és az európai integrációból fakadó követelmények figyelembe-vételével rendezzük.

Magyarország kész a világ valamennyi országával a nyílt és kölcsönös érdekeket szolgáló együttmûködésre. A Kormány azonban nem lát lehetõséget együttmûködésre azokkal az országokkal, amelyek az euroatlanti értékrenddel homlokegyenest ellentétes politikát folytatnak, súlyosan megsértik az emberi jogokat, támogatják a nemzetközi terrorizmust, megsértik a nemzetközi jog egyetemesen elfogadott elveit és szabályait. Az ezekkel az országokkal szembeni esetleges fellépéseket a Kormány, értékrendje alapján, támogatni fogja az euroatlanti szervezetekhez történõ csatlakozásunkból fakadó követelményeknek megfelelõen.

A fenti célok és feladatok teljesítéséhez szükséges szervezeti és szemléleti változtatásokat a Kormány haladéktalanul végrehajtja. Gondoskodik a külpolitikai, nemzetpolitikai és külgazdasági szempontok és szemlélet egységes érvényesítésérõl és arról, hogy a külpolitikai munka minden esetben a kor követelményeinek megfelelõ szakmai alátámasztást kapjon. Ez a külügyi szervezet erõsítését, annak a kormányzati és közigazgatási munkába történõ eddiginél lényegesen erõteljesebb és hatékonyabb betagozódását és a külügyi munka szakmai színvonalának emelését teszi szükségessé. A Kormányzat a külpolitikát és a külgazdaságot nemcsak egymáshoz, hanem a gazdasági élet szereplõihez, ezek különbözõ szervezeteihez, az érdek-képviseleti szervekhez és általában minden magyar polgárhoz is közelebb hozza. A nehézségekrõl és feszültségekrõl nyíltan és õszintén beszél, szívesen fogad megoldási javaslatokat. A külpolitikai, nemzetpolitikai és külgazdasági diplomácia az ország, a nemzet ügye és elválaszthatatlan - különösen az integráció támasztotta követelményekre tekintettel - a kormányzati munka egyéb területeitõl.

Az Európai Közösségek Bizottsága és a Magyar Köztársaság Kormánya által 1990-ben aláírt keretmegállapodás alapján az Európai Unió a Phare program keretében segélyeket nyújt Magyarország csatlakozásának elõsegítéséhez és a piacgazdaságra való áttéréssel együtt járó gazdasági nehézségek leküzdéséhez. A források felhasználásának hatékonyságát az eddigi gyakorlat tanulságainak felhasználása alapján több ponton is növelni lehet.

Annak érdekében, hogy az egyes programok zökkenõmentesen indulhassanak, szükség van arra, hogy a Phare által megítélt forráshoz hazai költségvetési eredetû pénzek is társuljanak. El kell érni, hogy a Phare források megítélésével egyidõben a szükséges hazai társfinanszírozás is odaítélhetõ legyen. A Kormány célja, hogy a programért felelõs tárca vagy intézmény idejében megkapja a költségvetési felhatalmazást. A Phare források és a költségvetési eszközökbõl származó társfinanszírozás, kiegészítve a mindenkori programgazda esetleges saját erõbõl történõ eszközeivel, az esetek jelentõs részében komoly esélyt ad a megtérülésre alapozott piaci hitelek felvételére is.

Ha a fent nevezett források együtt és összpontosítva jelentkeznek, a kizárólag Phare-források felhasználására épülõ terveknél sokkal nagyobb léptékû programok válnak lehetõvé. Ez emelt összegû, rendkívül elõnyös Phare-forrás késõbbi igénybevehetõségét alapozza meg.

A jelenlegi állapotok szerint a forrásfelhasználásokkal kapcsolatos készpénzforgalom útjai követhetetlenek, hiszen több számlán különféle programokhoz igazodva bonyolódtak le. Mindenképpen szükséges a források központi számlán történõ érkeztetése és a központi számláról történõ utalása az egyes programok részére. Ki kell alakítani az egységes pénzforgalmi kezelésnek megfelelõ számlarendet.

Szükséges az eddig megvalósult projektek utószámításának elkészítése, a forrásfelhasználás hatékonyságának elemzése. Különös tekintettel kell lenni az elõkészítés, valamint az ezzel kapcsolatos külföldi tanulmányok túlzott költségarányára.

A Phare-források minél hatékonyabb felhasználásának érdekében a Kormány biztosítja a felhasználó tárcák és a tárcákon belül az egyes programok közötti megfelelõ hatásfokú összehangolás elérésére alkalmas szervezeti rendet.

A Kormány mélyen és megingathatatlanul elkötelezett az európai integráció és az atlanti gondolat mellett. Minden szükséges lépést meg fog tenni annak érdekében, hogy Magyarország ténylegesen az Észak-Atlanti Szerzõdés Szervezetének tagjává váljon 1999-ben, a NATO megalakulásának 50. évfordulójára. Vállalja a tagságból fakadó valamennyi kötelezettséget és meg fogja teremteni a NATO védelmi tevékenységébe történõ teljes értékû bekapcsolódáshoz szükséges feltételeket, a haderõ polgári irányításának kialakításától a NATO-ban történõ katonai együttmûködési képesség megteremtéséig.

A Kormány a külpolitikát, a biztonságpolitikát és a védelempolitikát egymással szoros összefüggésben kezeli. Az ország biztonságát két alappillérre kívánja építeni: egyfelõl az euroatlanti integrációra és a nemzetközi együttmûködésre, másfelõl a magyar nemzet önerejére.

A Kormány nagy súlyt helyez arra, hogy megerõsítse és valóssá tegye a fegyveres erõk feletti polgári, demokratikus irányítást és ellenõrzést, mert ezen a területen az 1994-98 közötti sorozatos rossz döntések súlyos lemaradást eredményeztek. A Kormány biztosítja a hadsereg polgári irányítását és ellenõrzését, megteszi az ehhez szükséges szervezeti intézkedéseket. E célok szerint sürgõsen a Honvédelmi Minisztériumba integrálja a Honvéd Vezérkart, megerõsíti a polgáriak jelenlétét és befolyását a biztonságpolitikai döntéshozatalban mind a Honvédelmi Minisztériumon belül, mind az Országgyûlés Honvédelmi Bizottságában. Ugyanezen okból átláthatóvá teszi a Honvédelmi Minisztérium költségvetését és kiterjeszti az ún. programköltségvetést. A biztonság- és védelempolitika kormányzati összehangolása érdekében létrehozza a Nemzetbiztonsági Fõtanácsadói tisztséget és az összehangolásért felelõs szervezetet.

Az ország biztonsági feltételeinek javítása érdekében a Kormány átgondolt és következetes honvédelmi és haderõreformot fog végrehajtani. A parlament elé beterjeszti a megváltozott nemzetközi körülményekhez igazodó új biztonságpolitikai és honvédelmi alapelveket. Ennek elfogadását követõen rövid idõn belül elkészíti a Magyar Köztársaság nemzetbiztonsági stratégiáját és nemzeti katonai stratégiáját.

A sorkatonai szolgálat idejét a Kormány még ebben a ciklusban hat hónapra csökkenti. Ezzel egyidejûleg átalakítja a sorkatona valamint a tartalékos állomány kiképzési és felkészítési rendszerét, miközben jelentõsen növeli a szerzõdéses állomány arányát. Különösen ügyel arra, hogy a kiképzés szintjének emelésével növelje a hadsereg harckészségét, ugyanakkor összehangolja az emberi jogok és a fegyelem iránti igényt. A tisztán professzionális Határõrséget kiveszi a fegyveres erõk állományából, és olyan szervezetté fejleszti, amely képes megfelelni az ország majdani európai integrációjából következõ feladatrendszernek.

A Kormány a védelemben résztvevõ erõknél már rövid távon (1999-ig) el kívánja érni, hogy kialakuljon Magyarország alapvetõ együttmûködési képessége a NATO-val. Ezen kívül meg kívánja teremteni annak feltételeit, hogy középtávon (2004-ig) a védelmi erõk egészének mûködõképessége valamint a szolgálati-, élet- és munkakörülmények jelentõsen javuljanak. Hosszú távon (2010-ig) a Kormány célja, hogy az ország felzárkózzon a NATO-tagállamok védelmi felkészültségének átlagos szintjéhez.

Mindezek során a Kormány szem elõtt tartja a történelmi tapasztalatokat és hazánk nemes katonai hagyományainak ápolását.