A felszólalás szövege:

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Köszöntöm a jelen lévő képviselőket és mindenkit, aki figyelemmel kíséri munkánkat.

Engedjék meg, hogy megkülönböztetett tisztelettel köszöntsem a mai ülésünkön megjelent Schmitt Pál köztársasági elnök urat (Taps.), Polt Péter legfőbb ügyész urat és Domokos László urat, az Állami Számvevőszék elnökét. (Taps.)

Az Országgyűlés tavaszi ülésszakának 1. ülésnapját megnyitom. Tájékoztatom önöket, hogy az ülés vezetésében Szűcs Lajos és Göndör István képviselő urak, jegyzők lesznek a segítségemre.

Tisztelt Országgyűlés! Most a mandátumigazolás és a képviselői eskütétel következik. Tájékoztatom a tisztelt képviselőtársakat, hogy a Tarlós István képviselő úr lemondása miatt megüresedett helyre a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség és a Kereszténydemokrata Néppárt Budapest főváros területi listájáról Szalay Pétert jelölte.

A mandátumvizsgáló bizottság az ülést megelőzően tanácskozott, és a választási iratok alapján Szalay Péter megbízólevelének szabályszerűségét megvizsgálta. Megadom a szót Rubovszky György elnök úrnak, aki a mandátumvizsgálat eredményéről a Házszabály 7. § (2) bekezdésének megfelelően jelentést tesz az Országgyűlésnek. Parancsoljon!

DR. RUBOVSZKY GYÖRGY, a mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottság elnöke: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ahogy az elnöki tájékoztatóban elhangzott, a mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottság február 8-án megvizsgálta az iratokat, valamennyi irat rendelkezésünkre áll. Minden iratot a mellékletekkel helyesnek és hitelesnek tekintett a bizottság.

A bizottság azt indítványozza a tisztelt Országgyűlésnek, hogy a megüresedett képviselői helyre Szalay Péter képviselő úr mandátumát szíveskedjen igazolni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Felhívom figyelmüket, hogy a Házszabály 7. § (3) bekezdése alapján a mandátumvizsgálat eredményéről szóló jelentéshez módosító javaslatot nem lehet benyújtani. A mandátumot az Országgyűlés vita nélkül igazolja.

Kérdezem tehát a tisztelt Országgyűlést, hogy igazolja-e Szalay Péter mandátumát. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés 325 igen szavazattal, ellenszavazat és tartózkodás nélkül Szalay Péter mandátumát igazolta.

Megkérem Szalay Péter képviselő urat, fáradjon a terem közepére, és tegye le a képviselői esküt. Felkérem Szűcs Lajos jegyző urat, olvassa elő az eskü szövegét, a tisztelt képviselőtársakat pedig kérem, hogy álljanak fel. (A teremben lévők felállnak. - Dr. Szalay Péter a terem közepére lép. - Dr. Szűcs Lajos jegyző előolvassa az eskü szövegét.)

DR. SZALAY PÉTER (Fidesz): Én, Szalay Péter, a Magyar Köztársaság Országgyűlésének képviselője esküszöm, hogy képviselői tisztségem ellátása során hazámhoz, a Magyar Köztársasághoz és annak népéhez hű leszek; az alkotmányt és a jogszabályokat megtartom; a tudomásomra jutott titkot megőrzöm; munkám során választóim akaratához és megbízatásomhoz híven lelkiismeretesen járok el, és minden igyekezetemmel azon leszek, hogy a Magyar Köztársaság fejlődését előmozdítsam, népének boldogulását elősegítsem. Isten engem úgy segéljen! (Taps.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Kérem Móring József Attila jegyző urat, hogy aláírásra készítse elő az esküokmányokat, és a megválasztott képviselő urat pedig kérem, hogy kézjegyével lássa el azokat. (Megtörténik. - Az esküokmányt aláírató Móring József Attila gratulál Szalay Péternek, és átadja az aláírt esküokmány egyik példányát. - Szalay Péternek elsőként Orbán Viktor, majd dr. Semjén Zsolt, Harrach Péter, Lázár János, dr. Schiffer András, Mesterházy Attila és Vona Gábor gratulál.)

Engedjék meg, hogy az Országgyűlés új tagjának mindannyiunk nevében eredményes munkát és sok sikert kívánjak.

(13.10)

Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy az országgyűlési képviselők létszáma jelenleg 386, tehát valamennyi mandátum betöltetett. (Egy hang: Nácik, haza! - Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Komcsik, börtönbe! - Közbeszólások, többek közt: Egyetértünk! - Csak itt nincs ilyen!)

Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatom önöket, hogy Schmitt Pál köztársasági elnök úr február 1-jei hatállyal Szatmáry Kristóf urat a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkárává nevezte ki.

Felkérem Göndör István jegyző urat, ismertesse a köztársasági elnök határozatát.

GÖNDÖR ISTVÁN jegyző: Tisztelt Országgyűlés! Az államtitkári kinevezésről szóló köztársasági elnöki határozat a következő:

"Tájékoztatom az Országgyűlést, hogy a központi államigazgatási szervekről, valamint a kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2010. évi XLIII. törvény 52. §-ának (2) bekezdése alapján a miniszterelnök javaslatára Szatmáry Kristófot a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkárává 2011. február 1-jei hatállyal kinevezem. A határozat Magyar Közlönyben történő közzétételét elrendeltem. Szívélyes üdvözlettel: dr. Schmitt Pál."

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy az Országgyűlés és a magam nevében gratuláljak az államtitkár úr kinevezéséhez, és sok sikert kívánjak a munkájához. (Taps.)

Tisztelt Ház! Tájékoztatom önöket, hogy valamennyi képviselőtársunk határidőben leadta saját, illetve hozzátartozói vagyonnyilatkozatát, így képviselői jogaikat maradéktalanul gyakorolhatják. A vagyonnyilatkozatok nyilvánosak, és az Országgyűlés honlapján megtekinthetőek.

Tisztelt Országgyűlés! Az LMP képviselőcsoportja a 2011. február 14-15-ei ülésnapokra Kaufer Virág képviselő asszonyt és Vágó Gábor képviselő urat frakcióvezető-helyettesnek megválasztotta.

Tisztelt Országgyűlés! A mai napon napirend előtti felszólalásra jelentkezett Orbán Viktor miniszterelnök úr: "Aktuális ügyek" címmel. A miniszterelnök úrnak megadom a szót. Parancsoljon!

DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Mélyen tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Házelnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Köszöntöm önöket az Országgyűlés tavaszi ülésszakának első napján. A most kezdődő ülésszak munkájához sok sikert, önöknek pedig sok erőt és jó egészséget kívánok.

Először engedjék meg, hogy beszámoljak önöknek arról a munkáról, amit a legutóbbi ülésszak bezárása óta végzett a kormány. A számok nyelvén: december 23. óta 68 kormányrendeletet, 32 kormányhatározatot és 76 miniszteri rendeletet adtunk ki, 2010. december 23. óta 13 törvényjavaslatot nyújtottunk be, így most az önök asztalán 23, kormány által benyújtott törvényjavaslat fekszik, ebből 11 érdemi tárgyalást igényel, 12 pedig nemzetközi szerződés kihirdetéséről szól.

Tisztelt Ház! Január 1-jén Magyarország átvette az Európai Unió soros elnökségét. 2011. február 15-ig 32 európai uniós rendezvényt bonyolítottunk le, ezek közül négy miniszteri szintű európai uniós csúcstalálkozó volt. Bemutattuk az Európai Parlamentnek a magyar elnökségi programot, amelyet pártállásra való tekintet nélkül minden képviselő támogatott, és amely iránt elismerését fejezte ki.

Képviselőtársaim! A médiatörvény ürügyén támadást indítottak Magyarország ellen (Moraj az ellenzék soraiban.), a magyarok demokratikus elkötelezettségét megkérdőjelezték, a Magyarországnak és a magyaroknak kijáró tiszteletet megsértették, a magyarok önbecsülését figyelmen kívül hagyták. (Közbeszólások az MSZP soraiból.) A kormány ezt a támadást visszaverte. (Taps a kormánypártok soraiban. - Derültség az MSZP soraiban. -Lendvai Ildikó: Nagyon jó!) A támadók érveit nevetségessé tettük, a magyaroknak járó tiszteletet meg- és kiköveteltük, önbecsülésünk sérthetetlenségét nyilvánvalóvá tettük.

Ideje, hogy mindenhol megértsék: vége annak a korszaknak, amikor Magyarország adathamisításokkal, hazugságokkal, hatalommal való visszaéléssel eljátszotta a nemzetközi megbecsülést. Ami történt, megtörtént, azokat, akik ezt elkövették Magyarországgal, a felháborodott magyarok megbüntették és félreállították. A mostani kormánnyal nem fogják feltörölni a padlót, ahogy ezt ügyefogyott és szerencsétlen elődeinkkel tették. (Felzúdulás az ellenzék soraiban. - Nagy taps és derültség a kormánypártok soraiban.) Egyetlen országtól sem fogadunk el kioktatást, egyetlen országot vagy országközösséget sem fogadunk el fölénk rendelt ellenőrnek vagy felügyelőnek.

(13.20)

Nehogy bárki félreértse a dolgot, Magyarországon nem azért van demokrácia, mert azt bárki elvárhatja tőlünk vagy kikövetelheti rajtunk. Brüsszel nem Moszkva. Magyarországot azért rendeztük be a demokratikus élet és szabadság szellemében, mert mi, magyarok demokráciában és szabadságban szeretünk élni.

Tisztelt Ház! Folytatjuk elnökségi programunk végrehajtását, és a hazai konzultációk mintájára európai konzultációkat is folytatunk. Az elmúlt hónapokban az európai munkaadók vezetőivel, az Európai Szakszervezetek Szövetségének főnökével, a történelmi egyházak nemzetközi szervezeteivel és az Európai Zsidó Kongresszus vezérkarával konzultáltunk.

Tisztelt Ház! Most néhány, kiemelésre érdemes kormányzati intézkedésről szeretném tájékoztatni önöket. Mindannyiunkat megrázott a három fiatal lány oktalan halála. Ezúton is részvétemet és együttérzésemet fejezem ki a családoknak. A kormány azóta ellenőrizte, felülvizsgálta és újraszabályozta a szórakozóhelyek üzemeltetését annak érdekében, hogy ilyen esetek a jövőben ne fordulhassanak elő. A lányok haláláért felelős gátlástalan, a nyereség érdekében mások életét is kockáztatni kész emberek felelősségre vonása megkezdődött. Köszönöm a belügyminiszter úr gyors és szakszerű munkáját. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Az energiapolitika területén fontos eredményeket értünk el december óta. Magyarország célja az energiafüggőség fölszámolása, és most áttörést értünk el az odavezető úton. Megkötöttük a szükséges szerződéseket Horvátországgal vezetékrendszereink összekapcsolásáról. Államközi szerződést írtam alá a szlovák miniszterelnök asszonnyal a szlovák-magyar gázvezetékrendszer összekapcsolásáról. Megszületett a szlovák-lengyel szándéknyilatkozat a két ország gázellátó rendszerének összekötéséről. Az Európai Unió kiemelt programmá nyilvánította az észak-déli, balti-adriai gázvezetékrendszer hiányzó elemeinek megépítését. Mindez azt jelenti, hogy a kelet felől érkező gázellátás mellett hamarosan megnyílik az északi lelőhelyekhez való hozzáférés. A horvátokkal kötött megállapodással pedig elérhetővé válnak Magyarország számára az olasz rendszeren keresztül az észak-afrikai lelőhelyek is.

Tisztelt Ház! A nyugdíjreform legfontosabb első lépéseit is megtettük. Az emberek 97 százaléka úgy döntött, hogy inkább az újjászervezett állami nyugdíjrendszerben folytatja a takarékoskodást időskori éveire. Köszönjük a bizalmat. (Taps a kormánypártok soraiban.) A nyugdíjreform következő lépéseivel garantáljuk az állami nyugdíjrendszer fenntarthatóságát, és továbbépítjük az állami rendszer iránti közbizalmat. A nyugdíjreform egyik legfontosabb lépéseként január 1-jétől a negyvenéves munkaviszonnyal rendelkező nők életkortól függetlenül dönthetnek a nyugdíjba vonulásról.

Január 1-jétől ismét hároméves lett a gyes. Meghosszabbítottuk a lakás-árverezési moratóriumot. Felállt a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, mert az adócsökkentések után elvárható - és ennek érvényt is fogunk szerezni -, hogy az adót mindenkinek megfelelő mértékben és megfelelő rendben be kell fizetnie. Megnyíltak a megyeközpontokban a kormányablakok. Az Európai Unió kedvező döntése után az Audi gigantikus magyarországi beruházását kiemeltnek nyilvánítottuk, így egy igazi XXI. századi, több ezer munkahelyet teremtő beruházás valósul meg Győrben. A magas üzemanyagárak miatt a fuvarozók szervezetével kötött megállapodás a kereskedelmi gázolajrendszerről január 1-jén életbe lépett.

Tisztelt Képviselőtársaim! Január 1-jén életbe lépett az adóegyszerűsítés és az arányos jövedelemadó-rendszer a valaha volt legalacsonyabb kulccsal. A kormány vállalta, hogy az adórendszer átalakítása miatt senki sem járhat rosszabbul, vagyis senkinek sem csökkenhet a fizetése.

A kormány saját hatáskörben megtette a szükséges lépéseket. 1. A családok számára kedvező rendszert hoztunk létre. 2. A kormány mint munkaadó külön pótlékot vezetett be a költségvetési intézményekben. 3. A kormány mint tulajdonos bérgazdálkodási irányelveket adott ki a többségi állami tulajdonú társaságokra. Feladatul szabtuk, hogy az állami tulajdonú társaságoknál a dolgozók fizetése nem csökkenhet. 4. A kormány megállapodott az Országos Érdekegyeztető Tanácsban a 2011-es béremelésekről. A megállapodás szerint a minimálbérnek 6,1 százalékkal, a garantált bérminimumnak 5 százalékkal kell emelkednie. Az Országos Érdekegyeztető Tanácsban kötött megegyezés szerint a bérminimumokat a magáncégeknél is kötelező alkalmazni. A megállapodás ellenére számos helyről érkeztek hírek a kormányhoz arról, hogy az új adórendszer következtében a piacon, a magángazdaságban bércsökkenést tapasztaltak. Ezt a helyzetet nem fogadjuk el.

A kormány vállalta, hogy senki sem járhat rosszabbul, és ennek a vállalásunknak érvényt is fogunk szerezni. A helyzetet pontosan fölmérő akciócsoportokat állítottunk föl, többek között a gazdasági érdekképviseletekkel közösen. A jelentésekből kapott megbízható és tiszta kép alapján lépéseket teszünk a helyzet megoldása irányába, és gondoskodunk arról, hogy az adóreform következtében még a magánszektorban se csökkenhessenek a fizetések. Ennyit arról, amit elvégeztünk és ami már mögöttünk van.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezek után az előttünk álló ülésszak feladatairól szeretnék önökkel megosztani néhány gondolatot. A 2010-ben megválasztott Országgyűlés harmadik ülésszakát kezdjük a mai napon. Huszonegy éve vagyok az Országgyűlés képviselője, nem is tudom, hányadik ülésszakot kezdem ma ebben a teremben, de úgy érzem, hogy az előttünk álló időszak tétje minden eddiginél nagyobb, és a munka, amit el kell végeznünk, meghaladja minden korábbi feladatunk nagyságát. Engem személy szerint inspirál a feladat nagysága és optimista is vagyok, mert ez az Országgyűlés már bizonyított. A tavalyi év két ülésszakában volt alkalmunk megedződni, hiszen nem akármilyen tempót diktáltunk magunknak.

Az első ülésszak célja az átállás volt. Át kellett állni a régi működésről az új rendszerre, mégpedig a lehető legrövidebb idő alatt. Vadonatúj kormányzati struktúrát hoztunk létre, felmértük az ország valós helyzetét, és nekiláttunk a legsürgetőbb gondok, a legközvetlenebb veszélyek elhárításának. Kérem, ne feledjük, kilenc-tíz hónappal ezelőtt Magyarországot - különösen a görögországi események árnyékában - a hamis számokra épülő költségvetés összeomlása fenyegette. Borotvaélen, a szakadék szélén táncoltunk.

A második ülésszak célja az alapozás volt. Ennek során stabilizálnunk kellett az ország pénzügyi helyzetét, megkezdeni a romok eltakarítását, tiszta és áttekinthető viszonyokat teremteni és felkészülni Magyarország uniós elnökségére. Más országokban három ekkora feladattal elbíbelődnek egy cikluson keresztül. Nekünk nem volt ennyi időnk, de mindhármat megoldottuk. A második ülésszak is elérte célját: leraktuk Magyarország megújításának szilárd alapjait. Közben megküzdöttünk egy árvízzel és az ország eddigi legnagyobb ipari katasztrófájával is, amelynek mintaértékű kezeléséhez fontos döntésekkel járult hozzá az Országgyűlés. Az árvizek kapcsán jegyzem meg, hogy a kormányváltáskor 18, azaz tizennyolc tartalékos katonát örököltünk, ezért a kormány haladéktalanul hozzákezdett a tartalékos rendszer felállításához.

Természetesen tudatában vagyunk, hogy mi sem lehetünk, nem is vagyunk hibátlanok. Biztos, hogy voltak dolgok, amelyeket egy nyugalmasabb munkatempó esetén másként oldottunk volna meg. Összességében mégis elmondhatjuk, hogy ez az Országgyűlés felnőtt a rendkívüli helyzethez, kilenc hónap alatt sokkal több és nagyobb változást vitt véghez, jelentősebb eredményeket ért el, mint elődei nyolc év alatt.

(13.30)

Sőt, húszéves adósságokat is sikerült törlesztenünk. Ezért mindenkit köszönet illet. Erre méltán büszke lehet mindenki, aki tagja az Országgyűlésnek, függetlenül attól, hogy az ellenzék avagy a kormányzó pártok padsoraiban ül. Hatalmas volt a tempó, néha magam is azt éreztem, hogy ilyen sebességet nem lehet tartani hosszú távon, hiszen a hosszútávfutó sem sprinteli végig a távot. Végül mégis valami hasonlóval kellett próbálkoznunk, mert tudtuk, hogy sürget az idő. Túl sok évet vesztegettünk el. Most sem mondhatok mást önöknek, muszáj bírni szusszal.

Tisztelt Ház! Megtörtént az átállás, leraktuk az alapokat, ideje nekiállni az épület felhúzásának, vagyis Magyarország megújításának. Ez a ma kezdődő ülésszak célja. Igen, ezzel azt akarom mondani, hogy a 2011-es őszi ülésszakra úgy kellene ráfordulnunk, hogy a megújulás folyamata már a célegyenesben legyen. Lassításra tehát ezután sincs lehetőség, gondolom, ezzel mindenki tisztában van. Sok adósságot kell még törlesztenünk, ami az elmúlt 20 évben felhalmozódott, és számtalan új feladatot is el kell végeznünk.

Mindannyian tudjuk, hogy nagyon sokan vannak rossz helyzetben. Kilátástalanul nehéznek látják az életüket, sokan érzik úgy, hogy utolsó tartalékaikat emésztik fel a mai körülmények, és félnek, hogy nem lesz javulás, sőt, még rosszabbra fordulhat a helyzetük. A puszta létfenntartásért vívott harc elszívja minden erejüket, és menthetetlenül elsüllyednek. Aggódnak, félnek az emberek, hiszen a világból érkező hírek, bedőlőfélben lévő nemzetgazdaságok cáfolják azokat a jól hangzó állításokat, amelyek szerint már kifelé megyünk a válságból. A hírek inkább válságtanácskozásokról szólnak és arról, hogy számolnunk kell a válság újabb hullámaival.

Tisztelt Ház! Erre föl kell készülnie minden országnak külön-külön és Európa egészének is. Nem dughatjuk homokba a fejünket úgy, mint ahogy ezt 2008-ban tették az ország vezetői. Ezért is hoztuk létre a Stabilitási Alapot, amelybe 250 milliárd forintot teszünk az idei költségvetés keretei között. Vannak és voltak kormányok, amelyek a válsággal szembesülve az idő múlásában vagy a sorsban reménykedtek. Ezeket a kormányokat el is sodorta a válság. Igaz, van oka aggódni mindenkinek a rettenetes államadósság, a letűnt korszak, a választásokon megdöntött rendszer hagyatéka miatt. Van oka aggódni mindenkinek a munkanélküliség fenyegető veszélye miatt is. A magyarok ma ettől szenvednek és ettől félnek a legjobban. A kettő között persze komoly összefüggések vannak, hiszen milyen könnyű lenne akár ezermilliárdot most azonnal munkahelyteremtésre fordítanunk, ha nem kellene csak az idén 2429 - kettőezer-négyszázhuszonkilenc - milliárd forintot adósságszolgálatra költenünk.

Akárhogy is van, nekünk most a kettővel, az államadóssággal és a munkanélküliséggel egyszerre kell megbirkóznunk. Mégpedig úgy, hogy akiktől eddig 8 éven át folyamatosan elvett a kormányzat, azoktól nem kérhetünk több áldozatot. Ezért vezettük be tavaly a bankadót, a válságadót, és ezért csökkentettük az állami kiadásokat a saját házunk táján, vagyis az államigazgatásban. A dolgok természetéből adódóan csak két út áll előttünk. Vagy legyőzzük a fenyegető kockázatokat és megragadjuk az új lehetőségeket, vagy a veszélyek győznek le minket. Akkor minden eddiginél rosszabb helyzetbe kerülhetünk, hosszú évekre, sőt évtizedekre elveszíthetjük a reményt.

Magyarul, ez az évtized olyan veszélyek és kockázatok elé állít minket, amelyeket csak úgy megúszni nem lehet. Megszűnt a status quo, minden folyamatos mozgásban, átalakulásban van körülöttünk. A régi szabályok nagy része érvényét vesztette, az eddig használt eszközök úgy mutatnak a kezünkben, mint a kőbalta egy űrhajóban. A megújulás célja tehát az, hogy a ránk leselkedő veszélyeket elhárítsuk, de nem tüneti kezelést alkalmazunk. Azok a kísérletek mind kudarcba fulladtak, a betegség mindig fölerősödve tért vissza. És mi nem akarunk sem Görögország, sem Írország sorsára jutni.

Tisztelt Ház! A világ elfeledkezett arról az egyszerű, józan igazságról, hogy nem költhet többet, mint amennyit megtermel. Hitelből mindent lehet - így összegezhetjük az utóbbi évtizedek életszemléletét. Hagytuk, hogy ezt a mentalitást kövessék azok a vállalatvezetők, akik mohóságukban telhetetlenné váltak, a politikusok, akik mások pénzét költötték el. Hagytuk, hogy ezt a mentalitást reklámozzák, sulykolják a bankok és a hitelezők, akik mindenféle ügyes trükkel rávették az embereket, hogy olyan házakat, lakásokat, autókat vásároljanak, amelyeket valójában nem engedhetnének meg maguknak.

Ráadásul nem mindenki gazdagodott ebben a rafinált játékban, hiszen a társadalom tekintélyes részét a muszáj vitte rá az eladósodásra. Növekvő munkanélküliség, az elszabaduló árak és az árakat nem követő bérek miatt nagyon sokan váltak kiszolgáltatottá, nagyon sokan vettek föl kölcsönöket pusztán azért, hogy ki tudják fizetni a rezsijüket vagy enni adjanak a gyereküknek. Vissza kell tehát térnünk a józan ész és a felelősség útjára.

Tisztelt Ház! Ha a többieknél gyorsabbak, bátrabbak, szervezettebbek vagyunk és messzebbre tekintünk, mint a többiek, akkor és csak akkor az új versenyben jelentős sikereket is elérhetünk. Ezért van szükség Magyarország megújulására, vagyis az ország alkotmányos átszervezésére. Ez tehát a ma kezdődő ülésszak célja, és ennek megvalósítása az Országgyűlés feladata.

Tisztelt Ház! Mit kell elvégezni a parlamentnek a kitűzött cél érdekében? Az első és legfontosabb megőrizni a megújulás legfőbb erőforrását, a tavaly létrehozott példátlan erejű összefogást, nemzeti egységet. Ennek a nemzeti egységnek köszönhetjük mindazt, amit az elmúlt 9 hónapban véghezvittünk. Ha az összefogás meggyengül, azzal arányosan csökken az esélyünk a veszélyek leküzdésére, a válságból való kilábalásra, egy erős és sikeres Magyarország fölépítésére. A nemzeti egység erősítéséhez magának a politikának is meg kell újulnia. A XXI. században vagyunk, majdnem minden lakásban van televízió, sok helyütt kettő is, és egyre több helyen érhető el az internetkapcsolat is. Ez egy egészen más világ, mint akár 20 évvel ezelőtt volt. Ebben a világban nem lehet az emberek feje fölött vagy nekik hátat fordítva, a támogatásuk nélkül vezetni és sikeressé tenni egy országot.

Ez a kormány és ez az Országgyűlés nem működhet az előző 8 év szellemében, amely röviden úgy foglalható össze, hogy megreformálunk titeket, ha belerokkantok is. Természetesen a döntés joga, kötelessége és felelőssége a miénk, a Házé. Ezt nem tehetjük más vállára, és nem háríthatjuk el magunktól. Mindamellett létezik választói bölcsesség, a józan ész igazsága, amivel minden, de legalábbis a legtöbb ember rendelkezik. Ezért érdemes minél gyakrabban meghallgatni őket, és ezért lehetséges az emberekkel együtt kormányozni egy országot. Ha ezt elmulasztjuk, ha szív nélkül gyártjuk a törvényeket, ha nem figyelünk oda arra, hogy mit mondanak, kérnek, kérdeznek az emberek, ha nem tartjuk a mindennapi kapcsolatot a mindennapi élettel, akkor mi sem juthatunk messzire.

Tudom, hogy ez kegyetlenül sok munkával jár, de ezt vállaltuk, és tudtuk, hogy mire vállalkozunk. Nem működhetünk úgy, mint egy törvénygyár, amelyben törvényhozó robotok dolgoznak. Magyarország megújítását nem tudjuk elvégezni mi magunkban itt, a Parlament falai között. Meg kell hallanunk, hogy ma Magyarországon mindenkit az érdekel, lesz-e munkája, megélhetése, miből tudja fizetni a rezsijét, fenntartani a családját, és mikor jutunk ki abból a mókuskerékből, hogy aki dolgozik, az is csak hónapról hónapra tengődik.

Ez azt jelenti, tisztelt képviselőtársaim, hogy először is minden támogatást meg kell adnunk ahhoz, hogy az új Széchenyi-tervbe minél többen és minél hamarabb bekapcsolódhassanak. Ez a magyar gazdasági növekedés, az 1 millió új munkahely létrehozásának kulcsa. Ehhez nem elég törvényeket hozni, nem elég javaslatokat tenni, azokat megvitatni, aztán megszavazni. El kell vinni a Széchenyi-tervet az emberekhez. Minden képviselőnek a saját választókerületében, ha nem egyéni képviselő, akkor a lakóhelyén el kell menni és bátorítani a vállalkozókat, a vállalkozni akarókat, hogy éljenek a lehetőséggel. Tájékoztatni kell őket, felvilágosítani és segíteni.

Ahhoz, hogy az államadósság veszélyét elhárítsuk, ahhoz, hogy a gazdaság biztos alapokon indulhasson meg, szükségünk van egy olyan programra, amely újjászervezi Magyarországot; de nemcsak technikai, hanem kulturális értelemben is. Megújítja a munkakultúránkat, a szociális kultúránkat, az egészségkultúránkat, vagyis az élet minden fontos területén a XXI. század valós kihívásaira készít föl minket, magyarokat. Ez Magyarország hangja. Ha véget akarunk vetni az elszegényedésnek, ha biztos fejlődést akarunk, azt egyetlen módon tudjuk elérni: úgy, hogy mindenki, aki munkaképes, annak legyen munkája, és tudjon megélni a munkájából.

(13.40)

Ez a felemelkedés egyszerű, ám nehéz receptje. (Közbeszólások az MSZP soraiból.) Annak, aki képes és akar dolgozni, csak a munkalehetőség segít; nemcsak azért, mert ezzel pénzhez jut, hanem azért is, mert a munka adja vissza az emberek önbecsülését és önbizalmát. Ezért felkértem Matolcsy miniszter urat, hogy az ország átfogó újjászervezésének programját dolgozza ki. (Közbeszólások az MSZP soraiból.) Ennek a programnak az összes eleme azt a fő célt szolgálja, hogy mindenkinek, aki munkaképes, legyen biztos megélhetést jelentő munkája Magyarországon. (Közbeszólások az MSZP soraiból.) Ma mindenhol ez történik a nyugati világban, ha úgy tetszik, ország-újjászervezési verseny indult. Erről beszél az amerikai és a francia elnök, ezen dolgoznak a németek, és ebbe a fába vágták fejszéjüket az eurózónához tartozó államok vezetői is. (Moraj, derültség az MSZP soraiban.) Hiba, történelmi hiba lenne, ha Magyarország nem nevezne be ebbe a versenybe. Versenyt úgy még senki sem nyert, hogy nem nevezett be, és nem indult el rajta.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Itt, a Parlament falai között is hallanunk kell, hogy az emberek félnek az államadósságtól, és azt várják el tőlünk, hogy vezessük ki az országot az adósságcsapdából. (Folyamatos zaj az MSZP soraiban.) A korábban felvett hitelek következtében 2011-ben 2429 milliárd forintot, 2012-ben 2302 milliárd forintot, 2013-ban 3046 milliárd forintot és 2014-ben 2404 milliárd forint adósságszolgálatot kell teljesítenünk a dolgok és az árfolyamok mostani állása szerint. A hiteleket az előző kormányok vették fel, nem az emberek. Arról csak kevés fogalmunk van, mire költötték a felvett pénzt, mert nyomát sehol sem látjuk (Közbeszólások és moraj az MSZP soraiból.), az így felhalmozott államadósságot azonban az emberek fizetik vissza, nem a kormány és nem a parlament.

Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Azt is meg kell hallanunk, hogy a magyarok végre hosszú távú stabilitást akarnak és várnak el. Én magam is azokkal értek egyet, akik szerint nem elég véghezvinni a fontos változtatásokat, amelyek szükségesek a gazdaság beindításához, az is jogos elvárás, hogy a jövőben ne lehessen a magyar gazdaságot úgy tönkretenni, az országot olyan lehangoló helyzetbe hozni, mint ahogy ez az elmúlt évek alatt megtörténhetett. (Közbeszólások az MSZP soraiból.) Magyarországnak alkotmányos garanciák kellenek a magyar gazdasági érdekek védelmére. Csak egy új alkotmány erejével lehet biztosítani hosszú távra a magyar gazdasági, társadalmi és kulturális érdekek érvényesítését és azok elsőbbségét. (Szűcs Erika: Hogy?!) Az alkotmányos átszervezés tehát természetes módon magában foglalja az új alkotmány létrehozását is. (Folyamatos közbeszólások, zaj az MSZP soraiban.) Ha egy nemzet úgy dönt, hogy új alaptörvényt kíván magának, az legalább két dolgot jelent: egyfelől helyre akarja állítani a korábban elkövetett bűnök miatt kizökkent igazságot, másfelől hozzá akarja magát igazítani az időhöz. Az új alkotmányra tehát egyfelől azért van szükség, mert helyre akarjuk állítani az '56-os forradalom igazságát, másfelől hozzá akarjuk magunkat igazítani az új időkhöz, a XXI. század követelményeihez és lehetőségeihez. (Egy hang az MSZP soraiból: Na?!)

A különleges idők különleges eszközöket követelnek. Ezért merül fel jogos igény arra, hogy az alkotmányba belefoglaljunk, mintegy kőbe véssünk egy sor olyan dolgot, amelyek korábban nem voltak részei az alkotmánynak, mint például az államadósság korlátainak megállapítása, a nemzeti vagyon védelme vagy a biológiai sokszínűség fenntartása. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) Az alkotmányozás tehát a magyar gazdaság talpra állításának nélkülözhetetlen része, az új magyar alkotmány az ország alapvető gazdasági érdeke. Minden tőlem telhetőt meg fogok tenni azért, és önöket is erre kérem, hogy az új alkotmány ennek az elvárásnak is megfeleljen.

Tisztelt Ház! Magyarország újjászervezésének programját terveink szerint a kormány még a március 15-ei ünnepségek előtt bemutatja a tisztelt Háznak. Az már most látható, hogy a parlamentnek lesz tennivalója idén az oktatás területén is. Úgy kell megújítanunk a magyar oktatási rendszert, hogy alkalmas legyen perspektívát adni a magyar gyerekek, a magyar fiatalok számára, tehát olyan tudást és ismereteket, olyan normákat adjon át nekik, amelyekkel lesz esélyük itthon érvényesülni, karriert építeni, boldogulni és sikeressé válni. Ezért azt kérem, hogy az ideológiai szemüvegét mindenki hagyja otthon, amikor az oktatás kérdéséről fogunk vitázni, és inkább a saját gyermekei és unokái fényképét hozza magával. (Közbeszólások az MSZP soraiból.)

Bátor lépéseket kell tennünk az egészségügy megmentése és megújítása érdekében is. Itt is lényeges az a kulturális megújulás, hogy ne a betegségből induljunk ki, hanem az egészségből. A józan ész és a felelősség kultúrája ezen a téren akkor érvényesülhet, ha olyan új megoldásokat dolgozunk ki, amelyek elismerik, hogy az emberek egészsége pont ugyanolyan fontos személyes tőke, mint a lakás, a vagyon vagy az autó. (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Magzatok védelme!) Aki tehát elvesztegeti felelőtlen életmóddal ezt a tőkét, annak jobban hozzá is kell járulnia az egészség megőrzését célzó közös kiadásainkhoz.

Tisztelt Ház! Amikor tavaly májusban letettük az esküt, akkor is tudtuk, és ma is tisztában kell lennünk azzal, hogy nagy a tét. Ha nem sikerül legyőzni a veszélyeket, azok fognak legyőzni minket, vagyis az országot. (Közbeszólások az MSZP soraiból.) Ezért itt és most, a tartalmi munka megkezdése előtt mindenkinek tisztáznia érdemes magában egy fontos kérdést: készen áll-e arra, hajlandó-e mindent megtenni, minden erejével és tudásával dolgozni annak érdekében, hogy Magyarországot megóvjuk attól, hogy maga alá temesse az államadósság, elsorvassza a munkanélküliség, vagy elsodorja a globális válság újabb hulláma.

Tisztelt Ház! A kormány készen áll. Önöket, parlamenti képviselőket és Magyarország minden polgárát arra kérem, csatlakozzanak Magyarország teljes megújításához.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Közbeszólások az MSZP soraiból. - Hosszan tartó taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Ház! A Házbizottság hatályban lévő általános érvényű állásfoglalásának megfelelően, miután a miniszterelnök úr felszólalása meghaladta a 20 perces időkeretet, a frakcióknak most 8-8 percben áll rendelkezésükre idő a válaszaik megfogalmazására. Az MSZP 8 percébe nem számítom bele a spontán, párhuzamos hozzászólások idejét. (Derültség. - Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Sorrendben megadom a szót Vona Gábor frakcióvezető úrnak, a Jobbik részéről. (Közbeszólások és moraj az MSZP soraiból.)

VONA GÁBOR (Jobbik): Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm szépen, hogy elmondhatom a beszédemet - megmondom őszintén, meglep. (Közbeszólások az MSZP soraiból.) A miniszterelnök úrnak a beszédével kapcsolatban az jutott eszembe, hogy olyan volt egy picit, mint a tanácstalan embernek az előremenekülése - én viszont abban vagyok tanácstalan, hogy hová is menekül előre, pontosan, hogy hová. Ez nagyon jó kérdés. Kicsit úgy látom, hogy a semmibe vagy esetleg az alkotmányozásnak a lehetőségébe.

Elképesztő volt azt hallani, hogy egy új programra van szükség Magyarország megújulásához. Ezek szerint akkor mégsem volt a Fidesz-kormánynak programja arra, hogy mit kezdjen az országgal? Tíz hónapot, lassan tíz hónapot úgy töltöttünk el itt együtt, hogy fogalmuk nem volt arról, hogy mit kell ezzel az országgal csinálni? Most bízzák meg Matolcsy Györgyöt, hogy ezt a programot kidolgozza? Mi a fenét csinált Matolcsy György akkor eddig?

A médiatörvényről annyit hadd jegyezzek meg, hogy lehet, hogy a kormány visszaverte a nemzetközi és hazai liberális, balliberális erők támadását, amihez egyébként gratulálok, de azért a médiatörvénynek nem ez volt a célja, vagy legalábbis remélem, hogy nem ez volt a célja. Én azt tapasztalom, a médiában a balliberális dementorok, a posztkádári szellemek még továbbra is ott kísértenek mind személy szerint, mind szellemükben egyaránt.

Szintén nem hallottunk semmi érdemlegeset a devizahitelesek megmentésének kérdéséről sem, pedig több mint egymillió ember várta ezt vágyakozva a miniszterelnök úrtól. Oktatásról, egészségügyről ugyan hallottunk, beszélt erről a miniszterelnök úr, de nem mondott róla semmit. Az elmúlt időszak mérlegével kapcsolatban pedig a legsúlyosabb hiányosságnak, a közbiztonságnak egyáltalán a megemlítéséről sem hallhattunk, kínosan kerülte ezt a témát a miniszterelnök úr. Ön eddig közbiztonság kapcsán, ha jól emlékszem - próbáltam itt a beszéd hallgatása közben ezt feleleveníteni -, két dolgot tett: egyszer azt mondta, hogy két hét alatt rendet tesznek, azóta többször két hét eltelt, a másik pedig, hogy egyszer, ha jól emlékszem, a belügyminiszter úrral lelátogattak Ózdra, egy nemzeti konzultációra; annak az eredményeiről majd kérnék esetleg, ha lehetséges, egy beszámolót az Országgyűlés számára.

(13.50)

Megkérdezném mind a belügyminiszter úrtól, mind pedig a miniszterelnök úrtól, hogy hányszor jártak az ózdi látogatásuk óta, mondjuk, Borsod megyében vagy Szabolcs megyében - és itt a Videoton felkészülési meccseit nem ér mondani.

Sajnos, azt kell mondanom, hogy a magyar királyi csendőrség megalakulásának 130. évfordulóján - ez a mai nap egyébként - Magyarországon a közbiztonság összeomlott. Ezt nem én mondom mint országgyűlési képviselő csupán, hanem a magyar emberek azon milliói, akik szenvednek a bűnözéstől, amelyen önök semmit nem változtattak, sőt a helyzet egyre rosszabb. Nyugodtan mondhatjuk most már, számtalan idős ember halála után, hogy Magyarországon etnikai tisztogatás folyik.

Miniszterelnök úr, ön évek óta részese a magyar közéletnek, és nem tudom, nem érzi-e furcsának azt, hogy minden egyes újabb kormányzati nekibuzdulás után újra és újra ugyanarra a pontra lyukadunk ki, újra és újra ugyanabba a helyzetbe kerülünk. Nagy reményekkel elindul valamilyen terv, aztán jön a kiábrándító valóság, és ez a kiábrándító valóság mindig a magyar társadalomnak valamilyen fokú megnyomorítása, van, aki ezt megszorításnak nevezi, van, aki reformnak, van, aki kiigazításnak, van, aki csomagnak, van, aki konvergenciaprogramnak vagy strukturális átalakításnak vagy ki tudja még, mi mindennek. A lényeg azonban ugyanaz: általában az emberek szokták megfizetni ezt a számlát.

Ön azt mondta, hogy nem lehet többet fogyasztanunk, mint amennyit megtermelünk. Ezzel egyetértek, csak ezt magyarázza meg, miniszterelnök úr, egy lakossági fórumon a magyar embereknek, hogy ők, mondjuk, többet fogyasztottak, mint amit megtermeltek. Ez egyáltalán nem így van! Egyáltalán nem így van, 60 éve nincs így.

Jelenleg ismét ugyanahhoz a helyzethez értünk, határhelyzethez, amelyhez a magyar kormányzatok szinte tényleg periodikusan félévente elérkeznek: a saját felszínt kaparó döntéseik után újabb és újabb válságmenedzselésbe kell kezdeniük. Sohasem a problémák gyökerét kezelték, ez volt az oka ennek, hanem a tüneteit. Ön is arról beszélt, hogy nem a tüneteket kell kezelni, de semmit nem hallottunk arról, hogy ez hogyan nyilvánulna meg.

Mi elmondtuk már számtalanszor, most is el fogom mondani, hogy szerintünk az ország problémáinak gyökere egy hármas csapdahelyzetben rejlik, ezt kell megoldani. Amennyiben ez nem sikerül, a spirál egyre inkább folytatódik, egyre mélyebbre jut, és végül a teljes összeomlásban fog kulminálni.

Mondjuk ki, hogy az elmúlt hónapokban az országban nem zajlott más, nem a csapdahelyzetből való kiszabadulás kísérletét láthattuk, hanem a csapdahelyzetbe való berendezkedésnek egy, a Gyurcsányéhoz képest humánusabb formáját láthattuk. Ez nem a csapdahelyzetből való kilépésnek a kísérlete, legalábbis a mi szemünkben nem.

Miniszterelnök úr, lehet, hogy Egyiptomban forradalmat csinált, de itt a magyarországi forradalomnak még egyelőre nem látjuk a jeleit. (Taps a Jobbik soraiban.) Az elmúlt húsz év egyáltalán nem ért véget Magyarországon, az elmúlt húsz év folytatódik, és ha így folytatódik, akkor az nem más, mint a magyar rendszerváltozás második elsikkasztása.

Persze, most beszélnek önök az alkotmányozásról, amely salamoni bölcsességgel készül, de ezzel azért több problémánk is van. Az egyik, a legalapvetőbb problémánk az, hogy a történelmi jogfolytonosságot nem állítják helyre. Ez egy történelmi bűncselekmény, amelyért az utókor még ítéletet fog önök fölött mondani. A másik az, hogy a mögötte lévő szándék sem őszinte. Meggyőződésem, hogy az önök számára ez csupáncsak figyelemelterelés arról a válsághelyzetről, amivel nem tudnak mit kezdeni, vagy esetlegesen egy lehetőség az előrehozott választásba való menekülésbe.

Akkor egypár szót a hármas csapdahelyzetről. Az egyik egy nemzetközi csapdahelyzet, amely az egyoldalú euroatlanti függésünkből fakad. Végre be kellene látnia a tisztelt kormánynak, hogy az Európai Unióban Magyarországnak hosszú távon - de középtávon sem, vagy akár rövid távon sem - semmilyen jövője nincsen. Egyetlenegy kiutunk van Európában: a sorstárs közép-európai nemzetekkel való összefogás, a velük való történelmi szövetségkötés. Ebbe az irányba kellene érdemi lépéseket tenni, mert a lisszaboni út számunkra halálos.

A másik pedig: a feltörekvő, a világ uralmát egyre inkább a saját kezükbe vevő keleti hatalmakkal partnerségre kell törekedni. Nem olyan partnerségre, mint amilyenre önök, hogy néhány hónappal ezelőtt még minden rossz keletről jött, aztán pedig a keleti szelet akarják becsatornázni a vitorlájukba. A történelem során Magyarország már számtalanszor volt utolsó csatlós egy süllyedő hajón, becsületből, most önök pedig utolsó csatlósok akarnak lenni hazaárulásból. (Zaj, felzúdulás a Fidesz és a KDNP soraiban.)

A másik csapdahelyzet az adósságunkkal kapcsolatos. Többször mondtuk már, és most is megismétlem: a jelenlegi gazdaságpolitikai helyzetben reménytelen az adósságcsapdából való kilábalás. A jelenlegi feltételek között a magyar gazdaság nem képes olyan fellendülésre, hogy az adósságszolgálatot, ami Magyarországra nehezedik, meg tudja oldani. Méghozzá miért? Azért nem, mert pont az adósságszolgálat nem teszi lehetővé az ilyen fokú gazdasági felemelkedést, a kígyó a farkába harap. Egy lehetőség maradt: az adósságot újra kell tárgyalni. Lehet, hogy önök ezt most még tagadják, vagy ezen nevetnek, de ha a józan ész nem láttatja be ezt önökkel, akkor majd a szükség beláttatja előbb-utóbb.

A harmadik csapdahelyzet pedig egy demográfiai csapda, amelynek két eredője van. Az egyik a magyarság fogyása, a másik a cigányság elképesztő és indokolatlan népszaporulata. (Zaj, felzúdulás az MSZP, az LMP, a Fidesz és a KDNP soraiban.) Itt nem arról van szó, hogy cigány gyerekek születnek, ezzel még önmagában nem volna probléma, hanem az a baj, hogy nagyon sok olyan cigány gyerek születik Magyarországon, aki mögött sem gazdasági, sem szociokulturális háttér nincs. Ezért a magyar társadalomnak két lehetősége marad: egyrészt el kell tartani őket, másrészt asszisztálni és el kell fogadni azt, hogy a törvényeket, a normákat nem tartják be. (Taps a Jobbik soraiban.) Ha nem történik érdemi fordulat, anarchia és polgárháború vár Magyarországra.

Szeretném hangsúlyozni, hogy a Jobbik minden tisztességes magyarországi cigány embernek segítő jobbot nyújt. Ezeket az embereket testvéreinknek tekintjük, magyar állampolgároknak. De azokat a cigány embereket viszont végre bele kellene terelni a törvénykövetésbe, akik erre nem hajlandóak. Ezért arra kérem a kormányt, hogy foglalkozzon a pótcselekvés helyett a valódi problémákkal, mert ez jelen pillanatban nem más, mint a magyar rendszerváltozás második elsikkasztása.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Most megadom a szót Schiffer András úrnak, az LMP frakcióvezetőjének.

Parancsoljon!

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Mielőtt miniszterelnök úrra reagálnék, szeretném kérni minden képviselőtársamat arra, hogy ebben a Házban az érvkészletből a hazaárulózást, továbbá azt, hogy bármely magyarországi népcsoportnak a szaporulatát indokolatlannak, indokoltnak, bármilyennek minősítse, szíveskedjék mellőzni, ez méltatlan a Magyar Országgyűléshez. (Taps az MSZP, az LMP, a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Tisztelt Miniszterelnök Úr! A minap az egyik közösségi oldalon volt egy kimutatás, hogy aki általában kedveli Orbán Viktort, az kedveli a magyar népmeséket is. (Derültség az ellenzéki pártok soraiban.) Ez a megállapítás most újra megerősítést nyert.

Ön az elmúlt hetekben a külföldi sajtókban a piacok felé tett olyan kijelentéseket, hogy nagyjából olyan 700 milliárdos egyenlegjavító intézkedésre van szükség. Önök - nagyon helyesen - az LMP-nek egy korábbi, novemberi javaslatát kölcsönvéve, 250 milliárd forintot stabilitási tartalékba kívánnak elhelyezni. A kérdés már csak az, és pont erre nem kaptunk választ az ön eléggé részletes beszédében, hogy mi lesz ennek a forrása. Milyen arányban lesznek az új bevételek, és milyen megszorításokra készül az Orbán-kormány?

Erre nem kaptunk feleletet, viszont többedjére ön különböző programok kidolgozására kéri fel Matolcsy miniszter urat. Az embernek ebben az országban egy kicsit déj vu érzése van, hiszen nem volt olyan régen, amikor ebben az országban egy kormány kormányzás helyett hétről hétre különböző programokat gyártott. Mi a kormányprogram vitájában pontosan azt hiányoltuk önöktől, hogy az egyébként sok esetben még méltányolható vagy üdvözlendő célokhoz vezető utakat nem látjuk. Nem most kell hetente programokat kidolgozni, végre kellene egy olyan kormányprogram, ami mindenki számára világossá, áttekinthetővé, elszámoltathatóvá teszi a kormány tevékenységét.

Amit az uniós soros elnökséggel kapcsolatban elmondott, csak szeretném megerősíteni azt, hogy a magunk részéről a továbbiakban is minden támogatást szeretnénk megadni a magyar kormánynak ahhoz, hogy Magyarország és az Európai Unió érdekében ez a soros elnökség sikeres legyen. Természetesen ehhez az is szükséges, mármint az uniós soros elnökség sikeréhez, hogy lehetőleg ne terheljék Magyarország helyzetét olyan viták, amelyek egyébként nem kellene hogy terheljék Magyarországnak az Európai Unión belüli helyzetét.

Azért a médiatörvénnyel kapcsolatban, tisztelt miniszterelnök úr, egy dolgot tisztázzunk: az Európai Parlamentben senki nem vonta kétségbe a magyar emberek demokratikus elkötelezettségét. (Dr. Orbán Viktor: Ez nem igaz! - Közbeszólás a Fidesz soraiban.) Senki nem vonta kétségbe. (Taps az LMP soraiban.) Az Európai Parlamentben kétségbe vonták azt, hogy ez a médiatörvény, amit itt önök betoltak karácsonyra a Ház elé, ez megfelel-e egyébként az európai demokratikus normáknak. Erről volt szó. Senki nem a magyar emberek demokratikus elkötelezettségét vitatta, és még valami: ennek a vitának volt egy olyan értelme, illetve lehet egy olyan értelme, hogy éppen hogy nemcsak Magyarországon vannak zűrök a médiaszabályozással, hogy végre egész Európában legyen egy olyan átfogó médiaszabályozás, amelyik nem engedi a médiakoncentrátumokat sem itt, Magyarországon, sem más európai uniós tagállamban.

Egyébként amikor ön azt mondja, hogy elmúlt az az idő, amikor a magyar kormány kifelé rohangál egyeztetni és utasításokat kapni, ennek természetesen csak örvendünk, de az a helyzet, hogy az utóbbi hetekben önök az Európai Bizottsággal egyeztettek, és nem a magyar parlament pártjaival, nem a különböző magyarországi szereplőkkel.

(14.00)

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ön most csodálkozását fejezte ki amiatt, hogy sok ember jövedelme csökkent, hogy sok ember zsebében kevesebb pénz maradt a magánszektorban. Azt tudom önnek erre mondani, hogy ezen nem csodálkozni kellene és főként nem akciócsoportot szervezni e probléma megoldására, hanem egész egyszerűen visszavonni ezt az adócsomagot. Önök a múlt évben egy kulccsal támadtak a jogállamra. Ennek nemcsak az lett az eredménye, hogy az alkotmányos stabilitás megingott Magyarországon. Ennek bizony az is lett az eredménye, hogy az emberek zsebében, legalábbis akik 300 ezer forint keresnek, a döntő többségük zsebében kevesebb pénz maradt, és ma nincs olyan intézmény Magyarországon, ahová fordulhatnak ezek az emberek, ha illetéktelen kezek turkálnak a zsebükben. Önök hónapok óta nem vallanak színt arról, hogy mi van az eszközkezelővel, hónapok óta nem kínálnak fel a parlament előtt megoldást arra, hogy hogyan kívánják a hitelkárosultak, a devizahitelesek helyzetét megsegíteni.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ami a különadókat illeti, pontosan tudják önök is, hogy a különadók nem jelentenek az alapvető problémákra végleges és minden egyéb kétséget tisztázó megoldást. Tisztelt miniszterelnök úr biztosan a tudatában van annak, hogy például a Tesco-csoport Nagy-Britanniában az adózás előtti jövedelmének több mint 26 százalékát fizeti be a brit kincstárba. Ehhez képest itt, Magyarországon az adózás előtti jövedelmének alig több mint másfél százalékát fizeti be ugyanennek a cégcsoportnak a magyar képviselője a magyar költségvetésbe. Nem válságadókat kellene kivetni, hanem ezt a transzferáras különbözetet kellene kezelni egy generális megoldással. (Taps az LMP soraiban.) Ha a kormány erre hajlandó a kormány, ebben az LMP partner lenne.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Önök 1 millió új munkahelyet ígértek és ígért ön most is. Ehhez képest az a helyzet, hogy mínusz 90 ezerről indulunk, hiszen csak januárban a regisztrált álláskeresők száma 90 ezerrel nőtt. Nem látszik az önök gazdaságpolitikájában az, hogy hogyan kívánnak eljutni az 1 millió új munkahelyhez. Mi elmondtuk a magunk megoldási javaslatát: járulékcsökkentés, zöldberuházások támogatása, tehát olyan beruházások támogatása, amelyek éppen hogy a tartósan a munkaerőpiacon kívül rekedtek, a képzetlenek munkaerőpiacra történő bekapcsolódását segítik elő és ökológiai adóreform; olyan ökológiai adóreform, amely több száz milliárdos bevételt jelenthet a magyar nemzetgazdaságnak.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Itt önök egy olyan adóátrendezést hajtottak végre, amely alapvetően arról szól, hogy ma Magyarországon tulajdonképpen a jómódúak kapnak adócsökkentést. Ez azt is jelenti, hogy bizony ez az adócsökkentés, amit önök végrehajtottak, alapvetően az importot fogja generálni. Ezt nevezik a közgazdaságtanban perverz újraelosztásnak. (Demeter Ervin: Szégyellje magát!) Önt, amikor kint járt az Európai Parlamentben, Hugo Chávezhez hasonlította az egyik képviselő. (Közbeszólás az LMP soraiból: Sajtótörvény!) Így van! Ez a hasonlat egy ponton biztos, hogy rossz, biztos, hogy igazságtalan. Hugo Chávez Venezuelában az olajbevételeket megpróbálta szétosztani a szegények között. Ön, miniszterelnök úr, a nem létező bevételeket próbálja meg most szétosztani a gazdagok között.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP és az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Most megadom a szót Mesterházy Attila frakcióvezető úrnak, az MSZP részéről. Parancsoljon, képviselő úr!

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Nagyon szépen köszönöm a szót, házelnök úr. Valóban egyetértek Schiffer képviselőtársammal, hogy az a jó, ha a képviselők tartózkodnak az ilyen mondatoktól, de talán ilyenkor a házelnöknek is lenne némi teendője egy ilyen felszólalás kapcsán. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Frakcióvezető úr, felhívom a figyelmét, hogy egy dologtól kell tartózkodnia: az ülésvezetés bírálatától. Ez a Házszabályban is benne van. (Moraj az MSZP soraiban. - Taps a kormánypárti padsorokban és a Jobbik soraiban.)

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Tudja, elnök úr, azon lepődtem volna meg, ha ezt a kiigazítást nem teszi hozzá, és nem inkább elfogadja a javaslatot... (Az elnök kikapcsolja a mikrofont. - Moraj az MSZP soraiban. - Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Házszabály! Házszabály!)

ELNÖK: Frakcióvezető úr, pillanatokon belül megvonom öntől a szót, hogyha (Felzúdulás az MSZP soraiban. - Nyakó István: Vonja meg a szót! Vonja meg! - Taps a kormánypárti padsorokban és a Jobbik soraiban.) nem próbál visszatérni a Házszabály szerinti hozzászólás medrébe.

Felhívom a figyelmét arra - és kérem, hogy az órát igazítsák vissza az elejére -, hogy vannak szabályok, amelyeket a Házszabály rögzít, és ezeket mindenkinek be kell tartania, nekem is, önnek is. (Moraj az MSZP soraiban.) Vannak szabályok, amelyeket az általános európai kultúra és a jó modor rögzít. (Moraj az MSZP soraiban. - Közbeszólás az MSZP soraiból: Az előbb sem tették meg!) Ezeket nemcsak a Jobbik képviselője sértette meg, hanem önök folyamatosan, az ülés kezdete óta. (Moraj az MSZP soraiban. - Taps a kormánypárti padsorokban.) Parancsoljon!

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Az alapján, amit a miniszterelnök úr elmondott a jövővel kapcsolatban, az jutott az eszembe, hogy majdnem egy éve kormányozik (Derültség a kormánypárti padsorokban.) Orbán Viktor kormánya, és úgy tűnt ez a beszéd, mintha egy ilyen miniszterelnöki székfoglaló lett volna, hiszen csak vágyakat és célokat fogalmazott meg a miniszterelnök, és nem pedig konkrét cselekvési terveket. A múlttal kapcsolatban pedig, amit a miniszterelnök úr mondott, arról az a vicc jutott az eszembe, amikor egy ember hajt teljes gázzal az autópályán szemben a forgalommal, és hallja a rádióban, hogy egy ember őrülten hajt szembe a forgalommal, és akkor a rádióhírre reagálva azt mondja neki, hogy: egy? Hát mindenki szembejön? (Moraj a Fidesz soraiból.)

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ahogy ön értékelte az elmúlt időszakot, abban egészen más értékelésre lenne szükség egy ilyen országértékelőben. Abban igaza van a miniszterelnöknek, amikor azt mondja, hogy sokan várták ezt a kétharmadot. Sokan érveltek amellett, hogy szükség van Magyarországon egy ilyen kétharmados többségre, mert ezzel hozzá lehet látni a Magyarország előtt álló nagyon fontos kihívások megoldásának. Sokan sokat vártak ettől a kétharmadtól, elemzők, értelmiségiek, közgazdászok beszéltek arról, hogy miért fontos, hogy önnek legyen meg ez a támogatottsága.

A választópolgárok hittek önnek, bíztak önben, hogy mindenféle fájdalom, mindenféle nehézség nélkül van lehetőség az ország helyzetén javítani és az élet minőségét is jobbá tenni. Elhitték azt, hogy mindenért csak az előző szocialista kormányok a felelősök. Elhitték azt, hogy megvédik a magánnyugdíjpénztárakat, elhitték azt, hogy lesz két hét alatt közbiztonság, elhitték azt, hogy lesz 1 millió munkahely Magyarországon, és azt is elhitték, hogy több lesz a fizetés, és kevesebb lesz az adó mindenkinek, sőt sokan úgy vélekedtek, miniszterelnök úr, és érveltek amellett, hogy ön sokkal tapasztaltabb, bölcsebb és megfontoltabb lett, mint amilyen '98 és 2002 között volt.

Nos, én azt gondolom, hogy mindnyájan tévedtek. Ön idővel csak idősebb lett, de megfontoltabb egészen biztosan nem. Sőt, a '98-2002 közötti kormányzásából pusztán azt az egy konzekvenciát vonta le, hogy az volt a baj az akkori kormányzásával, hogy nem volt elég kemény, hogy nem semmisítette meg azokat, akik adott esetben nem értenek egyet azzal, ahogy ön kormányoz vagy azzal, amilyen politikát képvisel, és éppen ezért ezekkel mindenféleképpen le kell számolni.

A kétharmad pedig teljesen mást hozott az embernek, mint amire számítottak vagy amiről ön beszélt. Hozott növekvő munkanélküliséget, 93 ezer fővel magasabb a munkanélküliség; magasabb államadósságot, 120 milliárd forinttal nőtt ebben a hónapban a tervezetthez képest; igazságtalan adórendszert rengeteg kárvallottal, történelmi csúcsokat döntő benzinárat, magasabb energiaárakat, magasabb törlesztőrészleteket a devizahitelesek számára, drágább élelmiszereket és szolgáltatásokat, romló közbiztonságot, indoklás nélküli elbocsátást és megfélemlített közigazgatást, a magán-nyugdíjpénztári megtakarítások elvételét, ad hoc, kapkodó gazdaságpolitikát, nemzetközi elszigetelődést és a jogállam és a demokrácia korlátozását.

Ezek a problémák, miniszterelnök úr, az ön kormányzása idején keletkeztek. Nem lehet mindig visszahivatkozni az elmúlt időszakra. Egyre kevesebben fogják ezt önnek elhinni. Az előző kormány konszolidált helyzetben adta át a költségvetést és a gazdaságot. (Felzúdulás a kormánypárti padsorokban.) Önön kívül és önökön kívül mindenki más is így gondolja ezt, és értem én a törekvést. Értem én a törekvést, hogy folyamatosan rá kell kenni az előző kormányra minden egyes felelősséget, még azt is, amiért önök a felelősek.

De tudja, miniszterelnök úr, ez a kétharmados többség nemcsak lehetőséggel, hanem felelősséggel is jár együtt. Ahogy az idő telik és múlik, nem lesznek elegek ezek a szóvirágok és ezek a szimbolikus beszédek, hanem konkrét cselekvésre van szükség, hiszen két számot hadd mondjak, ha a miniszterelnök úr is idefigyel, akkor talán ezt a két számot konkrétan össze tudja hasonlítani. A CDS, tehát az országkockázati felár, amikor a Bajnai-kormány átadta a kormányzást, akkor kétszer alacsonyabb volt - kettő! -, mint amilyen az önök kormányzása idején az elmúlt hónapokban volt.

(14.10)

A svájci frank árfolyama a forintárfolyamhoz hasonlítva akkor 185 forint volt, most pedig örülünk, ha nem éri el a 210 forintos szintet. Mind a kettő azt mutatja, hogy az a gazdaságpolitika egy kiszámítható, stabil gazdaságpolitikát jelentett, a mostani, önök által képviselt, úgynevezett magyar útnak, ami, ha sikeres lesz, egészen biztosan közgazdaságtani Nobel-díjat érdemel, egészen biztosan már most vannak kárvallottjai, és látható módon ez az út egészen biztosan nem követhető. (Közbeszólás a Fidesz soraiban: Zuschlag, az a kárvallottja!) Az a sok kapkodás, összevissza nyilatkozat, amit sok területen megtapasztalhattunk, bizonyos helyeken komoly káoszt is előidézett. Ön említette a médiatörvényt, az alkotmányt, mind a kettő tulajdonképpen ennek egyik kiváló példája, vagy éppen az az adótörvény, amit elfogadtak.

A médiatörvénynél azt nem értem, miniszterelnök úr, hogy ha ennyire sikeresen vertük vissza ezeket a nemzetközi támadásokat, amelyek nemtelenek és érv nélküliek voltak, akkor miért kell most módosítani a kormánynak ezt a médiatörvényt. Ha az alkotmányozás ennyire tökéletes folyamatban zajlott, akkor miért kérdés ma, hogy a Fidesz-KDNP-frakció támogatja-e azt az alkotmánykoncepciót, amit önök előkészítettek. Azt nem értem, hogy ha az adótörvény ennyire tökéletes, és nincsen kárvallottja, akkor hogy lehet az, hogy számos ember hozza be a fizetési csekkjét, és mutatja be, hogy mennyivel keres kevesebbet, mint amit az előző évben keresett.

Számomra ebből egyértelműen az derül ki, és világosan látszik most már egyre több magyar választó számára is, hogy önök csak a hatalom átvételére készültek az elmúlt években, a kormányzásra egészen biztosan nem. Ha két miniszterelnöki beszéd után is csak vágyálmokat, célokat, szóvirágokat lehet hallani, akkor egészen biztosan ebből az tűnik ki mindenkinek, hogy bizony a kormány nem tudja, hogy milyen irányba menjen, nem tudja, hogy milyen konkrét cselekvési tervet hajtson végre. Amit ön elmondott, abból semmilyen olyan konkrétum nem fakad, ami alapján az emberek ezen problémák kapcsán látnák, hogy milyen megoldást kíván adni az Orbán-kormány a napi gondjaikra.

Ezért azt kell hogy mondjam, tisztelt miniszterelnök úr, hogy ön most vagy tényleg nem tudja, hogy merre kell vinni az országot, hogy hogyan kell megoldani ezeket a problémákat, vagy csak egyszerűen nem meri beismerni, vagy nem meri elmondani a saját választópolgárainak azt, hogy ön négy éven keresztül folyamatosan hazudott a választópolgároknak (Derültség és közbeszólások a kormánypártok soraiban. - Közbeszólás a Fidesz soraiban: Szégyen!), és hogy nem létezik az a könnyebb és fájdalommentes út, amivel hitegették és traktálták a választókat a választási kampányban, hanem igenis a válságból való kivezető út egy fájdalmas, nehéz út, és ahogy nézem, az ön kormánya is azt készíti elő, hogy hogyan lehet adóemeléssel és megszorításokkal ezt a helyzetet kezelni, pont azoknak a problémáknak az okán, amiket önök követtek el. Ezekre az adóemelésekre és megszorításokra nem lenne szükség, ha egyszerűen csak folytatták volna azt a gazdaságpolitikát, amit az előző kormány megkezdett. (Közbeszólások és derültség a kormánypártok soraiban.)

Igazából nehéz azt eldönteni, hogy melyik a nagyobb probléma: ha ön tényleg nem tudja, hogy mit kell tenni, vagy ha egyszerűen csak gyáva beismerni azt, hogy hazudott mindenkinek. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Harrach Péter képviselő úr következik, a KDNP képviselőcsoportjának elnöke. Parancsoljon!

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mielőtt a miniszterelnök úr beszédéről szólnék, egy mondatot megérdemel a kártevők frakcióvezetőjének megjegyzése. (Derültség és szórványos taps a kormánypártok soraiban.) Amikor képviselői tapasztalatait említi az első Orbán-kormányról, arról az időszakról, amiben, ha jól tudom, még nem volt képviselő, én mint annak a kormánynak a tagja ismerem azt az időszakot, és bátran merem mondani, hogy a második Orbán-kormány folytatja azt a nemzetépítő munkát, amit elkezdett. (Dr. Ujhelyi István: Meg is bukott az első.)

Kétségtelen, a Gyurcsány-kormányt egy dologban nem lehet felülmúlni: az államadósság növelésében. Ebben igazuk van. De ha ez önbizalmat ad önöknek, hát legyen. (Derültség a kormánypártok soraiban.)

A miniszterelnök úr két feladatról beszélt, az egyik az új rend építése, a másik pedig a súlyos gazdasági-pénzügyi problémáink kezelése. Mit is jelent ennek az új rendnek az építése? Egyrészt nemzeti együttműködést, vagy ha úgy tetszik, nemzeti egységet, másrészt minden józan erő által elfogadható eszmei alapokat. Hogy mit is jelent a nemzeti együttműködés? Azt, hogy minden konstruktív politikai erő összefog közös céljaink érdekében. Persze, azt is jelenti, hogy a destruktív erők megpróbálják magukat kirekeszteni ebből a folyamatból, de ez legyen az ő gondjuk. És milyenek azok az eszmei alapok, amikre építeni lehet ezt az együttműködést? Mi ezt úgy szoktuk megfogalmazni, hogy a természet törvénye, természetesen liberális dogmák nélkül. És hogy ennek mi a lényege lefordítva a mai magyar valóságra? Szabadság, igazságosság és rendezett világ.

A szabadság számunkra emberképünkből következik, megkerülhetetlen érték, amit az emberi személy méltósága érdekében folyamatosan támogatnunk, segítenünk, alkalmaznunk kell. Az igazságosság azt jelenti számunkra, hogy minden társadalmi csoport kapjon esélyt. És itt egy pillanatra hadd egészítsem ki azt az általam is fontosnak tartott gondolatot, hogy aki tud, az dolgozzon, hiszen ezt az igazságot támasztja alá, hogy valóban sokan az életüket nem munkára, hanem valami másra rendezték be: van, aki spekulációra, van, aki segélyre. Ezt a helyzetet meg kell változtatni, orvosolni kell. De tegyünk hozzá még egy mondatot, ami legalább olyan fontos, bár ugyanezt jelenti, de a mi felelősségünket növeli: aki tud, az kapjon munkát - kapjon munkát, ha kell, akkor közmunkát, ahol másra nincs lehetőség, ha kell, növelt számú munkahelyeket.

Rendezett világot is kell teremtenünk a szabadság és igazságosság érvényesülése mellett, mert kaotikus világot örököltünk, minden területen rendezetté kell tennünk ezt a világot. És itt egy pillanatra meg kell állnom a médiatörvény hatásaként keletkezett hisztéria miatt. Ebben az ügyben ki kell mondani azt, hogy nem a médiatörvénnyel van probléma, hanem annak a hatásával, illetve azokkal a hazai erőkkel, akik nem tudták feldolgozni politikai vereségüket, vagy hiányolják a médiakáosz által kínált lehetőségeket, és ezért fellépnek mindenhol, ha kell, a nemzetellenes törekvéseikkel is nemzetközi szinten a rendezett médiavilággal szemben. Pedig ez a világ semmi mást nem jelent, mint a gyermekek védelmét és a magyar kultúra támogatását. Mi a probléma ezzel? Nyilván az egyéni érdekek.

Azt mondtam, hogy súlyos gazdasági-pénzügyi problémáink kezelése a második nagy feladat. Azt is mondhatnám kicsit talán patetikusan, hogy gazdasági szabadságharcot kell folytatnunk. Ennek oka pedig egyértelmű: az igazságosság követelménye szerint azoknak kell vállalniuk a nagyobb részt terheink viselésében, akiknél több van, már nem a teherből, hanem a jövedelemből. Ez nagy ellenállást vált ki, ez nyilvánvaló. És az is tény, hogy az említett érdeksérelmek mellett ez is oka annak, hogy a médiatörvény ilyen hisztérikus reakciókat váltott ki. De természetesen látnunk kell azt, hogy ennek magyar gerjesztői kell hogy a súlyát és a felelősségét viseljék.

Egy-két konkrét kérdésre is hadd válaszoljak, ami elhangzott az imént. Mielőtt még a miniszterelnök úr konkrét felvetéseiről szólnék, azért hadd említsem meg, hogy a konstruktív együttműködésnek láttuk példáját, hiszen az LMP frakcióvezetőjének a megjegyzése a multinacionális cégek adózásáról mindenképpen találkozik a mi véleményünkkel is.

Szó esett a szórakozóhelyek üzemeltetésének rendészeti szabályozásáról. Hadd egészítsem ki ezt egy gondolattal: itt nem csupán rendészeti, hanem gyermekvédelmi szempontokat is kell érvényesíteni. Konkrétan nemcsak az a kérdés, hogy hány órakor és hányan, hány vendég hallja azt, amit hall, hanem az is, hogy mit hallanak ezek a gyerekek, és az ő védelmük ilyen értelemben is fontos.

(14.20)

A nyugdíjrendszer fenntarthatósága talán az egyik legnagyobb eredménye, társadalmi eredménye annak, ami az elmúlt hónapokban történt. Ezek szerint mégiscsak jól kormányoz a kormány. (Derültség a kormánypártok soraiban.) A lakásárverési moratórium szintén egy fontos lépés volt. A Kereszténydemokrata Néppárt készen áll arra, hogy a folytatásban is segítséget nyújtson, hiszen úgy érezzük, hogy a végtelenségig nem lehet növelni ennek a moratóriumnak a hosszát, olyan megoldást kell keresnünk, amelyben az állam, a pénzintézet és az érintett is részt vesz, és ezzel nem generálunk újabb törlesztéselmaradásokat.

A magánszektorban esetleg bekövetkező bércsökkenések ellen is öröm látni a kormány szándékát, hogy fellép. Köszönjük általában azt, hogy közgazdasági szempontok mellett a társadalmi szempontok érvényesülnek, ebben mindig partnerek vagyunk. És még egy köszönetet kell mondanunk így a parlamenti képviselők részéről, remélem, mindnyájunk részéről miniszterelnök úrnak, hogy azokat a nemtelen támadásokat visszaverte, és megvédte Magyarország becsületét. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Most a Fidesz képviselőcsoportja vezetőjének, Lázár János úrnak adom meg a szót.

Parancsoljon!

LÁZÁR JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen. Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Először is engedjék meg, hogy a Fidesz valamennyi képviselője nevében a leghatározottabban visszautasítsam tartalmában és stílusában azt a megjegyzést, ami a hazaáruló kitételre vonatkozott. Azt gondolom, sem önnek, sem más parlamenti képviselőnek pártállástól függetlenül nincs joga arra, hogy bármelyik magyar megválasztott országgyűlési képviselőnek ezt merje mondani. (Taps a kormánypártok soraiban. - Zaj, közbeszólások a Jobbik és az MSZP soraiból. - Dr. Ujhelyi István: Visszamenőleg is igaz?) Lesz néhány szavam önökhöz is, várják ki! (Derültség az ellenzéki padsorokban. - Derültség és taps a kormánypártok soraiban.) Ezért aztán, amit az elmúlt néhány hónapból a legfontosabbnak tartok, pontosan ezzel van összefüggésben.

Én azt szeretném kérni a kormánytól, hogy ebben az országban világnézeti, vallási, faji, pártpolitikai, társadalmi státusbéli különbségre való tekintet nélkül mindenkit tekintsen egyforma embernek, mindenkinek adja meg a védelem jogát, aki az ország törvényeit betartja, és a jogok és a kötelezettségek asztalához járul. Ez a kormány mindenki számára biztosította az elmúlt hónapokban és az elmúlt évben a védelemhez való jogosultságot (Felzúdulás az ellenzéki padsorokban.), és biztosítani fogja a jogegyenlőséget is, és ez a legfontosabb erénye ennek a kormánynak, hogy nem tesz különbséget ember és ember között, mint ahogy az előző kormányzat nyolc éven keresztül megtette, és számos szavazója volt ennek elszenvedője. Én ezt kérem leginkább a következő hónapokban a miniszterelnök úrtól, hogy ne tegyen különbséget magyar és magyar választópolgár között. A legfontosabbnak azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez a kormány megpróbálta, és remélem, meg fogja a jövőben is próbálni, sőt azt gondolom, nincs más választása, hogy azoknak is a kormánya legyen, akik nem rá szavaztak, és ne csak azoknak legyen a kormánya, akik rá szavaztak.

Én ehhez kérem az önök segítő együttműködését, bár nehéz a Magyar Szocialista Párt arcpirító hazugságai figyelembevétele nélkül erre az útra lépni; tekintettel arra, hogy én megértem az önök igyekezetét, hogy a sok-sok zagyvaság közepette, amit az LMP, a Jobbik és az MSZP itt az előbb előadott, bebizonyítva, hogy mindannyian alkalmatlanok arra, hogy ezt az országot vezessék (Derültség az ellenzék soraiban.), pontosan megértem azt a törekvést, hogy szeretnék megtudni számos kérdésben a hogyant. Meg fogják tudni, ezt miniszterelnök úr pontosan megválaszolta, hogy március 15-éig a hogyanra tételes és részletes választ kapnak. Ki fognak merülni a hogyanok megtárgyalásában, ezt én frakcióvezetőként tudom garantálni önöknek a tempót illetően. (Közbekiáltások a Jobbik és az MSZP soraiból. - Derültség a kormánypártok soraiban.)

Ami a mondandójuk másik részét illeti, azért mi abba a frakcióba tartozunk, aki nem tud túllépni a miérten. Nagyon fontos a hogyan, és ez a 2011-es esztendőnek a legfontosabb kérdése, de a miért mellett azért csak ne menjünk el szavak nélkül. Mi igenis ragaszkodunk ahhoz, hogy az előző kormányzat tisztségviselőit, akik szétlopták ezt az országot, felelősségre vonjuk. (Taps a kormánypártok soraiban. - Közbekiáltások a Jobbik soraiból: De mikor? - Felzúdulás, közbekiáltások az MSZP soraiban.) Igenis, ragaszkodunk ahhoz, hogy legyen valódi elszámoltatás, mert a felelősök megnevezése, a felelősség vállalása és a felelősségre vonás hiányában nem tudunk ebben az országban előrelépni.

Mindaz, amit a miniszterelnök úr elmondott az adósságról, mindaz, amit elmondott a hitelességről, azzal van összefüggésben, hogy amikor önök elhagyták a kormányzás lehetőségét, ezt az országot totális társadalmi és gazdasági csődben hagyták maguk után. (Felzúdulás az MSZP soraiban.) Totális gazdasági és társadalmi csődben hagyták maguk után. Jó példa erre a munka világa. Önök úgy vállaltak kötelezettséget több százezer magyar honfitársunk foglalkoztatására a közmunkaprogram keretében, hogy egy fillér fedezetet nem hagytak erre. (Felzúdulás az MSZP soraiban. - Szűcs Erika közbeszólása.) Önök több százezer embert magára hagytak, önök több százezer ember egzisztenciáját sodorták veszélybe, amellett, hogy az országot gazdasági és társadalmi értelemben csődbe vitték.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Volna néhány dolog, amelyet a Fidesz-frakció nevében szeretnék javasolni és kérni öntől, illetve javasolnék önnek. Az egyik legfontosabb: szeretnénk, ha a parlamentben lehetőség lenne arra, hogy a kormány segítse minden politikai pártnak az alkotmányozási tevékenységét, és ezért szeretnénk, ha mind az öt parlamenti frakció lehetőségét kapna arra, és ennek a lehetőségét próbáljuk megteremteni itt a Házban ma és a következő napokban, hogy a saját alkotmánytervezetét, a saját alkotmány-normaszövegét letegye az asztalra. (Zaj, közbeszólások az ellenzéki oldalon.)

Ha önöknek van elképzelésük az alkotmányozással kapcsolatban, ha önöknek van véleményük, van álláspontjuk, akkor tegyék ide a Ház asztalára. Ez a parlamenti demokrácia; vagy pedig, Schiffer képviselőtársam, ezek szerint nem lehet más a politika, mert önök kintről akarják meghatározni az ország alkotmányát, és nem ebben a teremben akarják eldönteni. (Dr. Schiffer András közbeszólása.) Azt gondoltuk, hogy a javaslataik figyelembevétele mellett készek lesznek arra, hogy a parlament keretei között kerüljön ez megvitatásra.

Szeretném fölhívni a figyelmet arra, hogy ebben az alkotmányban, amely reményeim szerint mindenki felelőssége lesz, fontos, hogy a kiszolgáltatottak védelméről is szót ejtsünk. Nem véletlenül a mi frakciónk a következő néhány hónapban a védelem szempontjait tartja a legfontosabbnak. Védelmet fizikai értelemben, ami a közbiztonságot illeti; védelmet gazdasági értelemben, hiszen a magyar társadalom kiszolgáltatott az elmúlt nyolc év szocialista kormányzásának eredményeképpen, a magyar fogyasztók kiszolgáltatottak a nagy kereskedőházaknak, a nagy áram- és gázszolgáltatóknak. Azt szeretnénk, ha az alkotmányozás folyamatába, illetve az elmúlt hónapok kormányzati lépéseibe ezeknek az embereknek a védelme végre beépülne, és képes lenne a magyar kormány a bátorság útját járva megvédeni végre húsz év után először azokat az embereket, akik naponta szembesülnek a bankok visszaéléseivel, naponta szembesülnek a gáz- és áramszolgáltatók visszaéléseivel.

Szeretném fölhívni a miniszterelnök úr figyelmét arra, hogy az elmúlt nyolc évben a magyar egészségügyi és oktatási rendszert szétverték. Itt nemcsak arról van szó, hogy valamit meg kell változtatni, hatékonyabbá kell tenni, hanem egy rossz rendszerből, a szocialisták totálisan káoszt okozó egészségügyi és oktatási rendszeréből végre egy jó rendszert kell szervezni. Arra kérem a kormányt, hogy ezt minél hamarabb tegye az Országgyűlés asztalára. És azt kérem minden képviselőtársamtól, hogy végre egyszer ne pártpolitikai szempontok, ne az orvosok vagy a pedagógusok szempontjai alapján vizsgálja meg a kérdéseket, hanem legyen szó végre egyszer a magyar betegekről és azokról a gyerekekről, akiknek arra van szükségük, hogy normális oktatási rendszerben részesüljenek, hogy versenyképesek legyenek a munkaerőpiacon. Ezt én kiemelten fontos dolognak tartom, és ehhez kérem a miniszterelnök úr segítségét a kormányzat részéről.

Tudomásul kell venni mindenkinek, hogy valóban a munka lesz a legfontosabb kérdés, természetesen az, amit többen szóba hoztak, hogy lesz munka vagy nem lesz munka a következő hónapokban, de azért egy alapkérdést tisztázni kell. Az elmúlt nyolc évben ebben az országban a szocialisták kormánya miatt olyan rendszer volt, hogy az dolgozott, aki akart. Aki nem akart, annak nem kellett dolgozni, mert nyakló nélkül szedték föl a szociális segélyt, nyakló nélkül éltek vissza a rokkantnyugdíjazás lehetőségével az önök kormányainak munkája gyümölcsképpen. (Felzúdulás, közbekiáltások az MSZP soraiból.) Most végre tudomásul kell venni mindenkinek ebben az országban, hogy mindenkinek dolgoznia kell, akár tetszik, akár nem tetszik. (Közbeszólás az MSZP soraiból: És hol dolgozzon?) Ez nem akarás kérdése, ez az elvárása annak a társadalomnak, amely finanszírozza ezt a világot.

És végül, miniszterelnök úr, a legfontosabb dolognak továbbra is azt tartjuk, és ezzel adós az elmúlt esztendőből és az elmúlt néhány hónapból a kormány, hogy 2011-ben mutasson lehetőséget a 20-30 éves generáció számára, hogy ebben az országban érdemes itt maradni, érdemes itt egzisztenciát megalapozni, érdemes családot alapítani, érdemes otthont alapítani. A 20-30 éves generáció csalódott leginkább az elmúlt nyolc évben. Az elmúlt nyolc év politikája ezt a generációt elűzte ebből az országból, és a mi felelősségünk az, hogy végre esélyt adjunk nekik. Azt szeretném kérni a miniszterelnök úrtól, hogy a 20-30-asok szempontjai fő szempontok legyenek a következő hónapok átalakítási munkáiban, amihez bírni fogja a Fidesz-frakció támogatását.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Most megadom a viszontválasz lehetőségét a miniszterelnök úrnak. Parancsoljon!

(14.30)

DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Köszönöm szépen a szót, házelnök úr. Mielőtt egy-egy hozzászólásra szeretnék választ adni, egy általános kérdéssel szembesülni kell: minden hozzászóló, legalábbis az ellenzékiek azt mondták, hogy nem látják pontosan, mi történik. Elnézést az ismétlésért, csak nyilván nem voltak bent a teremben, amikor a beszédemnek ehhez a részéhez érkeztem.

Szeretném felsorolni, hogy 2010. december 23. és 2011. február 15-e között mi minden történt ebben az országban. Először is, a 40 éves munkaviszonnyal rendelkező nők a döntésük alapján elmehetnek nyugdíjba. Ez korábban nem így volt. (Szűcs Erika közbeszól.) A magánnyugdíjrendszert átalakítottuk, és újraépítjük a közbizalmat az állami nyugdíjrendszer iránt, és ezért egy átfogó nyugdíjreform első két lépését másfél hónap alatt megtettük.

Ebben az évben január 1-jétől 3 éves lett a gyes. Meghosszabbítottuk a lakásárverezési moratóriumot annak érdekében, hogy megvédjük azokat az embereket, akiket kilakoltatás fenyeget. Újjászerveztük a Nemzeti Adó- és Vámhivatalt. Felállítottunk egy olyan új szervezetet, amelytől elvárható, hogy eredményesen gyűjtse be a lecsökkentett adó mellett a szükséges adóbefizetéseket.

Az Európai Uniótól megkaptuk a kedvező döntést egy bonyolult eljárás eredményeképpen, és pillanatokon belül megkezdődik egy több ezer munkahelyet teremtő nagyberuházás Győrben. Megállapodtunk a fuvarozókkal, és a magas üzemanyagár-emelés miatt egy kereskedelmi gázolajrendszert hoztunk létre. Megkötöttünk több megállapodást, amelyek ahhoz vezetnek el bennünket, hogy Magyarország kiszabaduljon az energiafüggőség helyzetéből. Most csak azokat a dolgokat mondtam el önöknek, amik az elmúlt 45-50 nap alatt történtek.

Komolyan gondolják, hogy ez egy olyan kormány, amelyik nem diktálja a tempót? Én arra emlékszem még az őszi ülésszak során, hogy önök állandóan azt kérték tőlünk, hogy lassítsunk már, ne hozzunk annyi döntést, ne szervezzünk át annyi mindent. Most meg hirtelen kevés lett, tisztelt hölgyeim és uraim? Úgyhogy általában szeretném kérni önöket, hogy annak érdekében, hogy ennek a vitának ne csak az önök felháborodási energiáit felszabadító hatása érvényesüljön (Szűcs Erika közbeszól. - Derültség az MSZP padsoraiból.) - megértem, hogy fontos -, hanem az ország javát is szolgálja, vegyük egymást komolyan, és próbáljunk olyan állításokat megfogalmazni, amelyek egy korrekt vita kiindulópontjául szolgálhatnak. Az a megállapítás, hogy a kormány ne tudná, mit akar, és ne hozna megfelelő ütemben döntéseket, ez egy olyan állítás; ami kívül van a hihetőség határán. (Szűcs Erika: Élen jár!)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ami Vona Gábor úr megjegyzéseit illeti: szeretném világossá tenni, hogy forgatókönyv szerint haladunk, amit én minden egyes adandó alkalommal el is mondok. Az első ülésszak idején, közvetlenül a kormányváltás után az volt a feladat, az MSZP-sek ugyan vitatják, hogy a helyzet nehéz lett volna, de a feladat mégiscsak az volt, hogy megmentsük Magyarországot az összeomlástól. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból. - Közbeszólások a Fidesz padsoraiból: Így van!) A második ciklusnak az volt a feladata, hogy ne csak megmentsük a közvetlen veszélytől, hanem stabilizálni kezdjük az ország helyzetét, hogy utána a nagy átalakításokat el lehessen végezni. Ha nem stabilizáljuk a helyzetet bankadóval, válságadóval és még jó néhány hasonló döntéssel, ha nincs biztos pénzügyi alapja a 2011-es és 2012-es éveknek, akkor nem tudjuk újjászervezni az országot. Megvan a dolgoknak a rendelt ideje és a szabályos üteme. Tehát stabilizáltuk az ország helyzetét.

Most egy új alkotmányt fogunk elfogadni itt a Házban április végéig, utána ennek az évnek a végéig, 2011 végéig megalkotjuk a szükséges kétharmados törvényeket, hogy az egész alkotmányos rendszer képes legyen megújulni, és közben egyébként a nagy, mindannyiunk számára fontos szektorok újjászervezését is el fogjuk kezdeni. Én azt szeretném mondani önöknek, hogy azért némi figyelmet szenteljenek annak is, ami a Házon kívül történik. Nem tudom, önöknek nem tűnt-e fel, hogy az elmúlt hónapokban zajlik egy szakmai konzultáció az oktatási rendszer jövőjéről. Mindenkit meghallgatunk, akit meg lehet. (Közbeszólások és derültség az MSZP padsoraiból.)

Én elmondtam már az előbb is, hogy mi nem azt a politikát folytatjuk, amit a meglehetősen elitista vonalat képviselő Szocialista Párt erőltetett az országra, miszerint: megreformálunk benneteket, ha beledöglötök is. Mi ezt nem fogadjuk el. Ezért először, mielőtt bármilyen nagy átalakítás és átszervezés megindulna, konzultációkat tartunk. Hónapok óta zajlik az oktatási rendszerről zajló konzultáció. Hasonlóképpen hónapok óta zajlik, járjuk körbe az országot, az egészségügyi átalakítással kapcsolatos várakozásokat és igényeket felmérendő. (Szűcs Erika: Az adórendszer ügyében!)

Aztán amikor ezen túl vagyunk, akkor be fogjuk terjeszteni ide, a Ház elé a beszédben említett időpontig azokat az elgondolásokat, amelyek még nem a megoldások, csak alkalmasak arra, hogy önök majd megtalálják a megoldást, mert ezekről a kérdésekről önöknek kell törvényt alkotniuk. A kormány el fogja végezni a munkáját, olyan dokumentumot terjeszt elő, amely alkalmas egy vita alapjául, hogy önök aztán eldönthessék, hogy milyen legyen a magyar oktatás, milyen legyen a magyar egészségügy a következő 10-15 évben. Ez a dolgok normális rendje, ha az ember valóban demokrataként szeretne egy ország számára megújulást elérni.

A közbiztonság kérdése. (Egy hang a Jobbik padsoraiból: Az meg van oldva! - Derültség az MSZP és a Jobbik padsoraiból.) Először is, szeretném jelezni az önök számára, hogy Ózdon valóban volt egy nemzeti konzultáció a közbiztonság kérdéséről, és ha még van erejük és idejük visszaemlékezni, mert nagyon réginek tűnik a sok döntés miatt, a nyáron meghozott törvénymódosításokra, akkor annak az ózdi konzultációnak az ott elhangzott javaslatokat, véleményeket tekintve körülbelül 90 százaléka bekerült - az önök döntése révén is - a magyar jogrendszerbe. Olyan új eszközöket vezettünk be, amelyek korábban tabunak számítottak, és elutasította őket mindenki. Ennek meg is van a hatása, még ha önök is egyébként kétségbe vonják ezt. Nem lehet azt mondani, hogy az ország ma közbiztonság szempontjából ugyanolyan állapotban lenne, mint volt ezelőtt 9 hónappal. Ez egészen... (Felzúdulás és közbeszólások az MSZP padsoraiból, többek között Szűcs Erika: Megjavult a közbiztonság!) Én értem, hogy önök ezt szeretnék, de nem így van! (Derültség a kormányzó pártok padsoraiból.)

Az ország nincs rosszabb állapotban közbiztonság szempontjából, és ráadásul önök is ismerik a megoldást: rendőröket kell szolgálatba állítani. Szeretném önöket tájékoztatni, hogy március 6-án 1960 tiszthelyettes teszi le az esküjét annak a megfeszített munkának az eredményeképpen, amit az elmúlt hónapokban a belügyminiszter végzett, hogy legyen elég rendőr, akit ki lehet, és ki kell küldeni a közbiztonság érdekében az utcára. (Szűcs Erika: Munkája legyen, meg pénze az embereknek, nem rendőr kell!) Még egyszer mondom: 1960 tiszthelyettes teszi le az esküt március 6-án.

Ami pedig azt a kérdést illeti, hogy az ózdi nemzeti konzultáción kívül jártunk-e még Borsodban: mindenkinek szeretném felhívni a figyelmét, hogy ott egy árvíz volt. A kormány tagjai egymásnak adták a kilincset, mindennap volt ott valaki, magam is, annak érdekében (Közbeszólások az MSZP padsoraiból, többek között: Most már vétek visszaadni!), hogy el tudjuk hárítani a közvetlen veszélyt. Tehát arra a kérdésre, frakcióvezető úr, hogy jártunk-e ott azóta is, a válasz az, hogy jártunk - sokan, sokszor.

Ami pedig az egyiptomi forradalmat próbálja összefüggésbe hozni a személyemmel, ott azt szeretném önnek mondani, hogy ne higgyen el mindent, amit olvas. Nem igaz, hogy mindenről én tehetek, ami rossz a világban. (Derültség és szórványos taps a kormányzó pártok padsoraiban. - Novák Előd: Nem rossz! - Egy hang az MSZP padsoraiból: Gyurcsány a hibás!)

Ami azt a kijelentést illeti, és engedjék meg, hogy ennek azért kellő teret és komolyságot adjunk, miszerint Magyarországnak nincs jövője az Európai Unióban, itt a következőt szeretném a képviselő úrnak mondani. Először is, irigylem a magabiztosságát és a jövőbe látó képességét. Tekintettel arra, hogy maga az Európai Unió is átalakulásban van, ezért kijelenteni, hogy nekünk ott nincs keresnivalónk, a logika általános szabályai szerint eleve tévedés, minden politikai szándéktól függetlenül.

Hasonlóképpen az a kijelentés, hogy nem lehet az adósságcsapdából kilábalni, ez szintén egy olyan gondolat, ami nagyon komoly következtetéseket hoz magával. Kétségkívül sokan vannak, sok olyan ország van, még csak azt se mondom, hogy a nyugati világon kívül, mert belül is találunk belőlük néhányat, amelyek nem fogják tudni visszafizetni az államadósságukat. Nem kevesen vannak. Ha látjuk a számokat, ismerjük a trendeket, ki tudjuk számolni: eljön a pillanat, a törlesztés adott napja, amikor egész egyszerűen több ország nem fog tudni fizetni. Őnekik majd átütemezik az adósságukat. Az a kérdés, amit meg kell válaszolni: szeretnénk mi ezek közé az országok közé tartozni, tisztelt képviselőtársaim? Valóban azt gondoljuk, hogy ha az adósságot nem visszafizetjük, hanem bejelentjük, hogy nem tudunk fizetni, és utána elkezdik azt átütemezni, akkor mi jobban fogunk járni? A fizetésnél sokkal jobban fáj az adósság újjárendezése. Adósságelengedés, szeretném megjegyezni, ilyen nincsen! Sose volt! (Balczó Zoltán: Lengyelország! Bulgária!) Nézzenek ennek utána egy kicsit alaposabban! Az adósságot átszerkesztették, átütemezték és átszerkesztették. És a nemzetközi tapasztalat az, hogy mindenki rosszabbul járt, aki ebbe a körbe került, és nem sikerült ebből kimaradnia.

Ezért én kalandorságnak, átgondolatlannak, megfontolatlannak és szakmailag védhetetlennek tartom azt az álláspontot, hogy Magyarország az adóssága törlesztése helyett meneküljön bele inkább egy adósságválságba, és vállalja az ország fizetésképtelenségével járó kártételt. Ezt én nem vállalom. Nem javaslom a parlamentnek, nagyon kérem, hogy erre az útra a Magyar Országgyűlés ne lépjen rá. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból. - Szórványos taps az LMP és az MSZP padsoraiból.)

Ami a cigányügyet illeti, amit ön szintén felvetett. Először is, szeretném leszögezni, hogy a magyar Parlament épülete Magyarországon van, Magyarország pedig az európai kultúrkörhöz tartozik. A mi felfogásunk szerint az európai kultúrkör kiindulópontja, mondjuk úgy: erkölcsi kiindulópontja az, hogy felesleges élet még nem született.

(14.40)

Minden ezzel ellentétes állítást elutasítunk. (Taps.)

Hasonlóképpen, túl azon, hogy felesleges élet még nem született, felesleges és indokolatlan élet pedig nincsen, tisztelt hölgyeim és uraim. Az életet tisztelni kell, és ahhoz kell segítséget nyújtani, hogy az élet a maga útjait megtalálva, a lehető legteljesebb mértékben ki tudjon teljesedni. Erről a filozófiai alapról mi, kereszténydemokraták nem fogunk lemozdulni. (Taps a kormánypártok soraiban. - Közbeszólás a Jobbik soraiból.)

Engedjék meg, hogy néhány gondolatban, nem túl hosszan feltartva önöket, Schiffer képviselőtársamnak is válaszoljak. Nyilván bonyolultan fogalmaztam az idénynyitó beszédben, ezért megismétlem annak egyik mondatát: a 250 milliárd forintnyi stabilitási alapot a jelenlegi költségvetés keretein belül jelöljük ki, tehát nem újabb bevételekről gondolkodunk. Az a költségvetés, ami előttünk áll, átszerkesztésre szorul annak érdekében, hogy 250 milliárd forintot egy stabilitási alapba tegyünk. Ha a dolgok jól alakulnak, ez a stabilitási alap nem kell hogy felhasználásra kerüljön, de ebben a pillanatban a rendkívül súlyos európai válságfenyegetések miatt erre senki semmilyen garanciát nem adhat, ugyanakkor nem állhatunk egy újabb válsághullám idején egy meglehetősen alacsony költségvetési tartalékkal ellent a válság hullámainak. Én tudom, hogy ez kényelmetlen, a miniszterek tudnának erről beszélni, hogy mennyire az, de mégis kénytelenek vagyunk egy ilyen stabilitási alapot létrehozni annak érdekében, hogy az ország biztonságban érezhesse magát a következő hónapok során is.

Tisztelt Schiffer Képviselőtársam! Most arra a kérdésre, ha megengedi, nem térnék ki, mert egyfelől én ott voltam, másfelől, aki akarta, szó szerint hallhatta, hogy mi hangzott el az Európai Unió Parlamentjében. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Hát ez az!) Ott alig volt szó a médiatörvényről. A médiatörvény egy bevezető mondat volt, ami után minden baloldali képviselő a leggyalázatosabb dolgokat mondta, a leggyalázatosabb dolgokat Magyarországról, a magyar demokrácia állapotáról, a magyarok demokrácia iránti elkötelezettségéről. (Folyamatos közbeszólások az MSZP soraiból, köztük: Ez nem igaz!) Egy országot nem lehet... Tudom, hogy önök ezt nem értik, ezt én megértem (Derültség és taps a kormánypártok soraiban.), de egy országot nem lehet sértegetni. Tudom, hogy a szocialistáknak sosem volt fontos, igazán fontos az ország önbecsülése (Dr. Ujhelyi István: Génjeinkben van, olvastuk a múltkor!), és amint lehetett, becsúsztak a küszöb fölött és az ajtónyílás alatt. Ez rendben van, ennek a kurzusnak vetettünk véget, és ha meg fognak bennünket támadni - akkor is, ha önök adták a remeknek tűnő ötleteket -, akkor is ezeket a vádakat el fogjuk hárítani, és miután egy demokratikus kormánynak ez a kötelessége (Közbeszólás az MSZP soraiból: Szégyen!), Magyarországot mindig minden körülmények között önbecsülésében meg fogjuk védeni. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Schiffer képviselőtársamnak szeretném mondani, hogy minden törvény megalkotásának és módosításának megvan a maga rendje, a médiatörvény megalkotásának is megvolt a rendje; itt mindenki elmondhatta, amit erről gondolt, a döntés megszületett. Ha valamilyen okból úgy döntünk, hogy a médiatörvényt módosítani érdemes, akkor azt vissza fogjuk hozni ide újra a Ház elé (Dr. Ujhelyi István: Lesz vagy nem lesz?), és önöknek ismét módjuk lesz elmondani azt, amit ezzel kapcsolatban gondolnak, ezért az Európai Unióval most történő megbeszélések nem rekesztik ki önöket a törvény demokratikus vitájának lehetőségéből.

Önök többször hiányolták már az eszközkezelő kérdését, illetve felállításának ügyét. Én magam is így vagyok ezzel, azonban szeretnék néhány megfontolást a figyelmükbe ajánlani. Először is a legfontosabb ügy, hogy a legközvetlenebb veszélyben lévőket a kilakoltatási moratórium segítségével fedél alatt tudjuk tartani. Ugyanakkor mindannyian tudjuk, hogy ez hosszú távon nem megoldás, nekik sem, az érintett családoknak meg a bankrendszernek sem, hiszen nyilván ennek következtében, különösen a jelzálog alapú hitelekkel operáló bankok, hosszabb távon tarthatatlan helyzetbe fognak kerülni. Mi is keressük a megoldást, de azt senki se várja, hogy a kormány kiváltja a bankokat ezekből a kötelezettségekből. Tehát olyan megoldást kell találnunk, hogy az egész rendszer, az egész helyzet kezelésének költségeit tekintélyes részben a bankszektornak kell viselnie. Az úgy könnyű lenne, ha bejelentenénk, hogy egyébként ezeket a rossz hiteleket átveszi a kormány, azt' jó napot, és a bankok pedig szabadulnak egyetlen forint kockázatvállalás nélkül. Gondolom, ezt önök se akarják, márpedig egyelőre a bankoknak nem nagyon fűlik a foga olyan eszközkezelő megállapodáshoz vagy arról szóló megállapodáshoz, amellyel korrekt módon tudnánk megosztani a terheket köztük és a költségvetés között.

Ezért arra kérem önöket, hogy ne nyomjanak bele bennünket, ne nyomják bele a kormányt egy olyan megállapodásba, amely aránytalanul osztja meg a felelősséget a kialakult helyzetért, a költségvetés számára kedvezőtlenül, a pénzrendszer számára pedig kedvezően; ez nem volna helyes. Tárgyalnunk kell, és meg kell próbálnunk megállapodást elérni, de azt kell mondanom, hogy ehhez még idő kell. Addig pedig megvédjük a családokat, és garantáljuk, hogy mindenkinek lesz fedél a feje fölött.

A Tesco ügye. Nem szeretek személyeskedni, és nem szeretnék olyan véleményt megfogalmazni a hozzászóló személyéről, amit én a magaméval kapcsolatban kényelmetlennek éreznék. De ahogyan ön gondolkodik erről a kérdésről, az egy ilyen irodalmi széplelkűséghez vezet vagy legalábbis arra emlékeztet engem. Hát hogyan akarunk mi megállapodni óriási hatalmú multinacionális cégekkel, ha előtte nem fogunk pozíciót? Odamegyünk és kérünk tőlük valamit? Vagy hogyan gondolták ezt? Azért kellett kivetni a válságadókat, hogy legyen tárgyalási pozíciónk. Meg kellett mutatni, hogy Magyarországon, ha szükség van, korábban érinthetetlennek tartott szektorok is, igen, arányosan szerepet kell hogy vállaljanak a közterhekből - aztán majd innen tárgyalhatunk. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Lehet, hogy ez személyesen valakinek nem tetszik, na de a hatalomnak ez a világa, és itt sok-sok-sok milliárd forintról van szó. Ezért a válságadókat három évre vezettük be, és azonnal nyilvánvalóvá tettük, hogy nem fogadjuk el, hogy a válságadók kivezetése után a korábbi állapothoz térjünk vissza. Mert önnek igaza van, a számok korrektek, és ez szerintem is felháborító. De tudok mondani más szektort is, amelyet érint egyébként a válságadó, és az átlagos adóterhelése valahol a 8-10 százalék között volt, miközben a társasági nyereségadó Magyarországon 19 százalék. Ezzel nem akarunk együtt élni - na de kéregetésre meg könyörgésre meg a józan belátásra hagyatkozva ez nem fog megváltozni! Mert rengeteg pénzről beszélünk, tehát tárgyalni kell, a tárgyaláshoz tárgyalási pozíció kell, eszközöket kell felmutatni, és érdekeltté kell tenni még az ellenfelet is, hogy megállapodjon; egyébként nem jön létre megállapodás, legalábbis olyan, ami számunkra kedvező volna.

Ezért ne állítsa szembe, azt kérem öntől, Schiffer képviselő úr, ne állítsa szembe a válságadókat és egy helyes adózási rendszer bevezetését. Először válságadó, aztán megállapodás, és annak fejében tisztességes adózás. Én ezt tanultam a politikában, és más utat járhatónak nem látok.

Mindig összecsapunk e fölött a kérdés fölött, ami az arányos adórendszert illeti. Én szívesen vívom ezt az ütközetet, ha ön újra és újra megnyitja azt a csatát, amit én már lezártnak gondoltam, de kérem, fogadja el ismét legalább megfontolásként a következő gondolatot: Magyarországnak arra van szüksége, hogy mindenki dolgozzon, aki munkaképes, sőt ezt a munkát ösztönözni kell, de miközben a munkát ösztönözzük, nem tarthatunk életben olyan adórendszert, amely bünteti a sikert. Ezért én nem járulok hozzá vagy nem támogatom azt a gondolatot, hogy valakinek, aki tízszer annyit keres, többet kelljen fizetnie, mint tízszer annyit, mint aki tízszer kevesebbet. Én teljesen normálisnak tartom, és már többször hallom, hogy itt az úgymond gazdagokat meg sikeres magyarokat rendszeresen támadják, és szembeállítják bizonyos osztályharcos megközelítésben a szegényebbekkel.

Szeretném világossá tenni, hogy ahhoz, hogy a gazdaság működjön, sikeres legyen, ahhoz sokat dolgozó, sikeres, az adórendszer által is támogatott emberekre van szükségünk meg vállalkozásokra. Szociálpolitikából nem lehet gazdaságpolitikát csinálni, márpedig az adórendszer nem a szociálpolitika része, hanem a gazdaságpolitikáé, és a gazdaságpolitika által előállított forrásokat kell a szociálpolitikában szétosztani, és semmilyen szociális szempontot nem szabad érvényesíteni az adórendszerben; az egy másik eszköz, erre alkalmatlan. (Közbeszólások az MSZP soraiból.) Ellenben egy sikeresen növekvő gazdaság megtermelheti, ha jól csináljuk, megtermelheti a szociális, oktatási és egészségügyi rendszer működéséhez szükséges összegeket.

Ezért először is nem fogadom el, hogy a sikeres magyarokat állandóan úgy állítsák be, mint akiknek még több terhet kéni vinni, sőt fordítva: örüljünk, hogy vannak, hajlandóak befektetni, beruházni, többet dolgozni, kockáztatni és vállalkozni, inkább támogassuk vagy bátorítsuk őket. És természetesen a rendelkezésünkre álló pénzügyi keretek között gondoskodjunk azokról, akik munka nélkül nem tudják magukat és a családjukat civilizált, európai színvonalon el- és fenntartani. Ezért ezt a két dolgot, kérem önöket, továbbra is tartsuk külön.

Ami az arányos adórendszer miatti bércsökkenést illeti, szeretném megismételni: a kormány világosan vállalt egy feladatot, megmondtuk, arányos adórendszer lesz, senki sem járhat rosszabbul. (Közbeszólások az MSZP soraiból: De járhat!)

(14.50)

Ott, ahol a kormánynak közvetlen, ha úgy tetszik, közhatalmi lehetősége van saját alkalmazottai iránt vagy a saját tulajdonában lévő cégeknél, vagy egy családtámogatási rendszer bevezetésekor, tehát ott, ahol közhatalmi lehetőségünk van, mindent meg is tettünk, és ott a problémák nem is jelentkeznek. A problémák ott jelentkeznek, ahol a kormánynak nincs közhatalmi lehetősége, és ott csak megállapodásokkal - mert ilyen a demokrácia - tud operálni. A kormány nem írhat elő a piac számára bérszinteket - én legalábbis a magam részéről ezt élesen ellenezném -, mert az megfojtja a magyar gazdaság teljesítőképességét. Egy dolgot lehet tenni: a piac szereplőivel, munkaadókkal és szakszervezetekkel meg kell állapodni a béremelés mértékéről. Ez megtörtént. Megállapodtunk az országos béremelés mértékéről, és ha ezt a béremelést a cégek keresztülviszik a saját maguk költségvetésén, akkor senki sem járhat rosszabbul az új adórendszer miatt.

Tehát a kormánynak az a feladata, hogy azt a megállapodást, amit az OÉT-ban kötöttünk, érvényesítse. És érvényesíteni is fogjuk, mert megmondtuk, Európa legmodernebb adórendszerét úgy hozzuk létre, hogy közben senki sem járhat rosszabbul. Ezért megtaláljuk a módját annak, a társadalmi partnerekkel közösen hogyan vegyük rá a cégeket, hogy végigvigyék a béremelésnek azt a mértékét, amit egyébként az őket képviselők az Érdekegyeztető Tanácsban vállaltak. Ha mindenki betartja a megállapodást, akkor úgy lesz, ahogy a kormány mondta. Én mindent meg fogok tenni - szerintem sikeresen -, hogy mindenki betartsa a megállapodást.

Ami pedig tisztelt szocialista képviselőtársaimat illeti: tisztelt frakcióvezető úr, miután ön minden adandó alkalommal a legdurvább személyes sértésekre ragadtatja magát, engedje meg, hogy a további erőfeszítésektől önt megkímélendő elmondjam, én nem veszek tudomást ezekről.

Ami az érdemi megjegyzéseket illeti: freudi elszólásnak tekintem, amikor azt mondja, hogy a mi politikai közösségünk meg akarja semmisíteni az ellenfelét, merthogy nagy és erős. Hát igen, önök ezt csinálták, amikor nagyok voltak és erősek, megsemmisítették a politikai ellenfeleiket. A magyar történelemben erről mindenki tud. (Taps a kormánypártok soraiban.) Kérem, barátkozzanak meg azzal a gondolattal, hogy senki sem akarja önöket megsemmisíteni. Sőt, én úgy látom, inkább mindenki arra kíváncsi, hogy mondjanak már néhány fontos kérdésben valamit, amit föl tudunk használni akár a kormányzásnál, akár az alkotmányozásnál. Ez a megsemmisítésnek egy igen furcsa és bonyolult formája. (Derültség a kormánypártok soraiban.)

Azt pedig az ember első hallásra pillanatnyi zavarnak vagy a pillanatnyi zavar következményeként fogja föl, amikor önök azt állítják, hogy rendben és konszolidáltan adták át az országot. Jó volna tudni, hogy kinek, merthogy nekünk nem, az egész biztos. (Derültség a kormánypártok soraiban.) Csak halkan mondom, gondolkodjanak már el azon, hogy 2002-ben, amikor megkezdték a nyolc évig tartó kormányzásukat - egyébként egy választási eredmény alapján -, akkor Magyarország államadóssága valahol 53 százalék körül volt a nemzeti össztermék arányában. Most meg 80 százalék. Ember, érti? 27 százalék! (Derültség és taps a kormánypártok soraiban.) Nyolc év alatt 27 százalékkal növekedett az államadósság, és önök itt ülnek büntetlenül. Nem kellene hálát adni a jóistennek, tisztelt képviselőtársaim? (Derültség a kormánypártok soraiban.) A magyar nép rendkívül toleráns, ez kétségkívül így van.

Én a sértegetés helyett inkább arra az egyszerű tényre emlékeztetném önt, frakcióvezető úr, hogy ön annak a kormánynak, amely mindezt előidézte, a tagja volt. Akkor kellett volna vitézkednie, amikor államtitkár volt. Ott kellett volna megmutatni! Meg ott kellett volna az önök kormányának megmutatni, hogy mire képesek azon kívül a csődhelyzeten kívül, amit előidéztek. Nekem nem dolgom, hogy a hozzászólások etikai határmezsgyéjének a kijelölésére javaslatot tegyek, de azért nem érzi mégis visszásnak ezt? Bent ült egy kormányban négy vagy talán hat évig is, államtitkár volt, miközben tönkrement az ország, most meg feláll és elmondja nekünk, hogy mit kellene csinálnunk. Teszi ezt azok után, hogy kétharmaddal elvesztették a választást. Nem érzi ennek a helyzetnek a tarthatatlanságát? Hogy mondjam önnek, hogy értse? Tudja, ilyet nem szokás tenni. Ez a parlamenti viták korrekt, tárgyszerű szellemétől teljes mértékben idegen.

Végezetül még hadd mondjam el, tisztelt hölgyeim és uraim azt is, hogy antropológiai érdeklődéssel figyelem azokat a fölszólalásokat (Derültség a kormánypártok soraiban.), amikor a baloldal azt követeli tőlünk, hogy folytassuk az ő megszorításokra épülő politikájukat. Önöket nem zavarja meg, hogy azt a politikát kétharmaddal elutasították. Az a megszorítási politika csődbe vitte az országot, mégis állandóan azt követelik tőlünk, hogy szorítsunk már még meg. Egy baloldali párt esetében - jó tudom, azóta milliárdosok vették át a pártot (Derültség a kormánypártok soraiban.) -, egy normális, hagyományos, tehát egy megszokott európai baloldali párt esetében úgy szokott lenni, hogy a baloldal próbálja megvédeni az embereket az egyébként valamilyen összefüggésben még akár ésszerűnek is tekinthető megszorításoktól, önök pedig valamilyen rejtélyes okból valamilyen kéjes érzésnek adják át magukat, amikor a megszorítást követelhetik vagy beszélhetnek róla.

Miért jó ez önöknek? Miért akarnak tönkretenni embereket? Miért nem engedik, hogy olyan megoldásokat keressünk, amik jó az országnak, és nem teszik tönkre az embereket? Miért nem akarják megadni a lehetőséget, hogy olyan gazdasági szabályozórendszert építsünk föl, amelyik támogatja az aktívakat, ösztönzi a munkát, nem bünteti a sikert, és közben lehetőséget ad a szegényeknek is? Miért akarnak újabb és újabb bőrt lehúzni a szegényekről? Megmondom őszintén, az európai párthagyományok alapján számomra ez a fajta baloldali viselkedés teljességgel megfejthetetlen.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Én nem akarom azt állítani, hogy nekünk biztosan sikerül majd megoldásokat találni az ország legnagyobb bajaira, de egy dolgot tudok mondani önnek, ez pedig az, hogy esélyünk van rá. Nagyon sok baj van ebben az országban - erről beszéltem -, szegénység, kiszolgáltatottság, a fizetést elvivő rezsi, kiszolgáltatott helyzetben lévő családok, eladósodott háztartások, és sorolhatnám tovább. Nagyon sok gonddal kell szembenézni. Csak azt tudom mondani, hogy ez a kormánykoalíció, ez a kétharmados többség rendelkezik a siker esélyével, és azon dolgozunk, hogy ezt valóra tudjuk váltani. Nem akarom azt mondani önöknek, hogy hallgatván a hozzászólásaikat, ezt az esélyt a másik oldalon meg egyáltalán nem is látom.

De, tisztelt hölgyeim és uraim, ma az a helyzet, hogy ezekkel a gondokkal és bajokkal - ne tekintsék ezt sértésnek - a kialakult választási eredmények következtében csak ennek a kormánykoalíciónak van esélye, hogy megbirkózzon velük sikeresen. És ezért van az, hogy azt kérem önöktől, noha ellenfelek voltunk a parlamenti választáson - leszünk is még -, mégis azokat a lépéseket, amelyek az ország érdekét szolgálják és az esélyt próbálják valóra váltani, dacára annak, hogy politikai ellenérdekeltek, legyenek kedvesek és támogassák. Támogassák Magyarország megújítását!

Köszönöm a figyelmüket. (Nagy taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A mai napon napirend előtti felszólalásra jelentkezett Kovács László frakcióvezető-helyettes úr, az MSZP részéről: "Valami talán megmenthető" címmel. Parancsoljon, képviselő úr!

KOVÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Házelnök Úr! Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Ház! Egy új uniós tagállam számára a soros elnökség esély arra, hogy megmutassa, képes a közösségi célok eléréséhez szükséges kompromisszumok kimunkálására, a konszenzusteremtésre. Magyarország korábbi nemzetközi elismertségét jelezte, hogy az új tagállamok közül Szlovénia és Csehország után harmadikként mi kaptunk meg ezt a lehetőséget.

A magyar uniós elnökséget megelőző parlamenti vitában megerősítettük: a Szocialista Párt az elnökség sikerében érdekelt, ezért támogatjuk a kormányt mindenben, ami a sikert előmozdítja, ugyanakkor igyekszünk visszatartani mindentől, ami azt veszélyezteti. Nyomatékosan felhívtuk a kormány figyelmét, hogy semmi olyat ne tegyen, ami ellentétes az uniós értékrenddel és szabályokkal. Hangsúlyoztuk, hogy az egyeduralmat építő kormányzati lépések korlátozzák a demokráciát, rombolják a jogállamiságot. Javasoltuk a sajtó- és szólásszabadságot korlátozó médiatörvény visszavonását és az azóta látványosan kudarcot vallott alkotmányozás elhalasztását. Figyelmeztetéseinknek sajnos nem volt foganatja.

A kormány tévedett, amikor azt hitte, hogy a soros elnökség valamiféle menlevelet ad. Ellenkezőleg: a lépések miatti nemzetközi botrány minden előzetes feltételezést felülmúlt.

(15.00)

Az elmúlt másfél hónap alatt nem nőtt, hanem zuhanásszerűen csökkent Magyarország tekintélye. Súlyos hiba volt figyelmen kívül hagyni a tagállamok politikusainak és a világ vezető lapjainak a demokrácia iránti elkötelezettségét, és sértő volt ennek kinyilvánítását valamiféle nemzetközi összeesküvésnek beállítani.

Az Európai Parlament vitájában a soros elnök Magyarország miniszterelnöke kormányfőhöz méltatlan stílusban reagált a magyarországi demokráciát féltő megnyilvánulásokra. (Felzúdulás a kormánypárti padsorokban.) Általános felháborodást keltett, hogy ezt úgy állította be, mintha a vitában Magyarországot, a magyar népet támadták volna, és azt kell mondanom, tisztelt Ház, szégyenletes, hogy ezt a valótlan állítást most miniszterelnök úr két ízben is megismételte. Akik látták a közvetítést, olvasták az erről szóló tudósításokat, tudják, hogy csak az ő demokratikus elkötelezettségét vonták kétségbe, és nem a magyar emberekét, nem a magyar népét. Sőt az ő demokratikus elkötelezettségét is elismeréssel méltatták, no, nem a mait, hanem a húsz évvel ezelőttit.

A soros elnökség diadalmenetnek remélt, ám megalázó helyzeteket hozó hónapjai persze majd elmúlnak, ám akkor Magyarország ellen eljárás indulhat minden olyan ügyben, amellyel megsértették az uniós szabályokat. Addig azonban lesz még egy nagy erőpróba: a konvergenciaprogram benyújtása. Attól tartok, hogy a magánnyugdíjpénztárakban összegyűjtött megtakarítások cinikus módon megőrzésnek nevezett lenyúlása és a visszamenőlegesen kivetett válságadók mint egyszeri, illetve időben korlátozott intézkedések nem fogják hitelesíteni a 3 százalék alatti államháztartási hiány fenntarthatóságát. A kormánypártok saját választóik egy részével talán még el tudják hitetni, hogy az ezúttal is gondosan titkolt intézkedések, hiszen miniszterelnök úrnak majdnem 1 óra alatt nem volt egyetlen szava ezekről az intézkedésekről, ezek akár az egykulcsos adórendszerhez hasonlóan éppen a legnehezebben élők terheit fogják növelni. Hiába hívják őket megszorítások helyett most álszent módon újjászervezésnek.

A nemzetközi pénzügyi körök, a befektetők, a szociálisan érzékeny külföldi politikusok pedig azt a következtetést fogják levonni, hogy az Orbán-kormány nem kiszámítható jogi környezettel, nem stabil társadalommal kíván hozzájárulni az erős Európához, hanem a növekvő szociális feszültségeket, a gyűlölködésbe fordult megosztottságot leplezni próbáló hamis nemzeti egység- és sikerpropagandával, a külföldi partnerek kioktatásával és sértegetésével.

Tisztelt Ház! Sikertörténet már sajnos nem lesz a magyar uniós elnökségből. Ha azonban az ország harcra készen álló miniszterelnöke nem a demokráciát és a jogállamiságot, nem a többi uniós tagállamot próbálja legyőzni, hanem a saját hatalomvágyát, akkor még van remény. Ha a kormány a választásra jogosultak alig több mint egyharmadának támogatásával megszerzett kétharmados parlamenti többségét nem az ellenzék kirekesztésére, hanem bevonására próbálná felhasználni, valami még megmenthető (Az elnök csenget.) Magyarország tekintélyéből.

Befejezésül egy javaslat. Miniszterelnök úr nemrég Egyiptomba látogatott. Látjuk, hogy ott mit... (Az elnök kikapcsolja a mikrofont.)

ELNÖK: Megadom a szót válaszra Martonyi miniszter úrnak. Parancsoljon! (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

DR. MARTONYI JÁNOS külügyminiszter: Házelnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Szocialista Párt vezetői és képviselői az elmúlt hónapokban több alkalommal leszögezték parlamenti bizottságokban, de itt, egyébként az európai vitanap során is, hogy sikeres magyar elnökségben érdekeltek, és támogatni kívánják a kormány tevékenységét. Úgy látják ők is, velünk együtt, hogy itt az országról van szó, az ország sikeréről van szó, és ebben ők maguk is közre kívánnak működni. Én ezeket a megállapításokat nagyon nagy örömmel fogadtam, és nagyra értékeltem.

Ha így van ez, tisztelt képviselő úr, akkor miért tesznek ez ellen? Akkor miért mozgósították a külföldi párttársaikat, hogy kampányba kezdjenek a magyar belpolitikai különböző fejleményeivel, mindenekelőtt a médiatörvény elfogadásával kapcsolatban? Miért tették ezt a vitát az európai politikai élet egyik központi kérdésévé? Kinek használt ez? Kinek állt ez az érdekében? (Gyurcsány Ferenc közbeszól.) Voltak azért aggasztó jelek, különös jelek az elmúlt hetekben. Még alig kezdődött meg a magyar elnökség tevékenysége, alig indultunk el, amikor már vezető szocialista politikusok kijelentették, hogy a magyar elnökség elbukott. Kívánság volt ez, vagy csak egyszerű szurkolás, és egyáltalán... (Dr. Szanyi Tibor: Nem mondott ilyet senki.) Tessék olvasni a blogokat! Arról nem is beszélve, hogy a sajtó is elég széles körben idézte ezt a mondatot.

Tehát összességében véve az alapkérdés az, hogy miben vagyunk érdekeltek. Mi úgy látjuk, eltelt körülbelül másfél hónap a magyar elnökségből, hogy minden nehézség ellenére sikeres volt az indulás. A magyar elnökség programját és prioritásait mindenki, minden egyes politikai család az Európai Parlamentben, az európai parlamenti bizottságban elfogadta. (Dr. Hörcsik Richárd: Úgy van.) Elismerést váltott ki a program, párthovatartozástól függetlenül. A tanácsülések rendben folynak, a munkabizottságok dolgoznak, és általában véve folyik a munka. Sorsdöntő időszakát éli az európai integráció, ezt nagyon sokszor nagyon sokan elmondják. Folyik a gazdasági törvényhozás, ami előkészít, megvalósít egy, a jelenlegitől alapvetően eltérő gazdaságpolitikai koordinációt. Ezt a tevékenységet is, eddig legalábbis a legteljesebb elismerés övezi. És mégis, amellett, hogy a gazdaság a központi kérdés, marad energiánk a Duna-régió stratégia kidolgozására, marad energiánk a roma integrációs európai stratégia kidolgozására, és mindezt keresztül is fogjuk vinni. Sikeres volt a február 4-ei Európai Tanács-ülés, áttörés történt, végre megtettük a minőségi lépést egy egységes, integrált európai energiapiac kialakításához, ami ennek az országnak alapvető nemzeti érdeke. És ezt most már minden tagállam fölismeri, megindul a tevékenység. 2014-re létre fog jönni ez az egységes európai energiapiac. És ugyanez vonatkozik a gazdasági törvényalkotás többi kérdésére, az európai félévre, az alapszerződés módosítására és még sok minden más kérdésre, amiről érdemes lesz majd egyszer megint egy vitanapot tartanunk. De erre most nincs időm, hogy kifejtsem.

De egy biztos: semmi nem fog minket eltéríteni attól, hogy ezt a feladatot tisztességesen és sikeresen ellássuk. Ez senkinek és semminek nem fog sikerülni. Túl sok ember dolgozik ezen évek és hónapok óta. Túl sok fiatalnak az a reménysége, hogy itt most igenis javíthat ennek az országnak a képén, ennek az országnak a helyzetén. És igen: elhangzottak nemtelen támadások, minden mértéket és jó ízlést nélkülöztek ezek a megnyilvánulások. Súrolták a rasszizmust, nyílt magyarellenességbe csaptak át. Ezt nem tűrhetjük! Én mindenkitől csak azt kérem, politikai hovatartozástól függetlenül (Az elnök csenget.), hogy ne segítsen ezeknek az erőknek. Szálljunk ezzel szembe, védjük meg ennek az országnak az önbecsülését és a becsületét!

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Balsai István frakcióvezető-helyettes úr, a Fidesz részéről: "A felülvizsgálati törvény indokoltsága" címmel. Parancsoljon!

DR. BALSAI ISTVÁN (Fidesz): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy egy nem túl régi, októberi bizottsági jegyzőkönyvből idézzek. Az idézet a Budapesti Nyomozó Ügyészség vezetőjétől származik, annak a történésnek a tárgyalásakor, ahogy "a Blaha Sörözőből többek között kivert fehér botos, csaknem teljesen vak embert a járdán a Vágó őrnagy parancsnoksága alatt álló két puskás közül egyikük gumigolyóval közvetlenül közelről kétszer hátba lőtte. A főügyész úr említette," itt egy másik ügyészre hivatkozik - "hogy a bíróság bizonyítottsághiányos felmentő ítéletet hozott, mert két fegyverkezelő" - ez mesterlövész magyarul - "volt a helyszínen. Ők összevissza beszéltek, és így nem lehetett megállapítani, hogy csupán az egyik megvádolt személy volt-e a sérüléseket okozó lövések leadója vagy sem."

(15.10)

Engedjék meg, hogy ennek a jegyzőkönyvnek még egy részét idézzem, összefoglaljam: különösen durva volt az a budapesti, VI. kerületi ügy, ahol egyszerre 19 személyt - 19 személyt! - állítottak a nyomozási bíró elé, s akiket... - itt a bíró nevét írja, most megkímélem őt ettől - nyomozási bíró végzésének indokolása, néhány közhely felemlítésével nem egészen egyoldalas indokolásban adott számot a legsúlyosabb, személyes szabadságot korlátozó rendelkezésének indokairól.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem untatom önöket a további idézetekkel. Azt szeretném röviden indokolni, mert úgy tudom, holnap hozzákezdünk a javaslat tárgyalásához, hogy miért is van arra szükség, hogy annak a megsértett jogrendnek, a rendőrség becsületét is helyreállítandó, végre több mint négy évvel később pontot tegyünk ezeknek az ügyeknek a végére. 45 ezer ember szolgálja a rendőrség kötelékében a polgárok bizalmából a munkáját, lehetetlen dolog, hogy több mint négy éve 50-60 arctalan, azonosító nélküli, durva - hogy ne mondjak más jelzőket -, embereket bántalmazó emberek közokirat-hamisításai miatt emberek ma is a büntetőeljárás stigmáját és annak minden következményeit viseljék. Ennek kívánunk gátat vetni, és semmiképpen nem kívánjuk aláásni a magyar jogállami jogrendet - ezt is hallottam a hét végén, erről külön sajtótájékoztatót tartott az egyik ellenzéki párt -, nem kívánjuk a bíróságok és az ügyészségek munkáját úgy általában megkérdőjelezni, de mégiscsak furcsa volt, gondolom, amit önök itt most hallottak, és amit felolvastam, és aminek az a lényege - az a lényege! -, hogy ennek a bizonyos albizottságnak a jegyzőkönyveiből az állapítható meg... Itt mondok egy másik idézetet innen, mondja ezt az egyik ügyészi vezető: "Nemcsak közokirat-hamisítás miatt kell majd felelniük, hiszen a rendőri jelentéseiben hamis vádat is tartalmazott, így büntetőeljárást eredményező hamis vád és közokirat-hamisítás miatt kell hogy feleljenek, amennyiben a bíróság is azt mondja, hogy bizonyítható ez a rendőrök terhére rótt cselekmény."

Ezekkel a rövid és tényleg nem túl részletező idézetekkel szeretném alátámasztani azt a szándékunkat, amit a személyemben előterjesztett törvényjavaslat tartalmaz, hogy végre jogállami módon pontot tegyünk ezekre az eseményekre, sokkal több mint négy év után. Szokatlan egy ilyen törvény, azért szokatlan, mert a rendszerváltozás idején születtek ilyen törvények, bár még azt követőleg, három évvel később is született egy úgynevezett semmisségi törvény - én ezt felülvizsgálati törvénynek nevezném, bár most már elhíresült a "semmisségi törvény" elnevezés, de vállaljuk ezt a jelzőt. Szokatlan, mert szokatlan ügyekre fog pontot tenni, ehhez kérem a támogatásukat.

Az a kérésem, hogy olvassák el a törvény szövegét, valamennyi ellenzéki párt olvassa el. Biztos vagyok abban, hogy meg tudjuk találni annak a módját, hogy a lehető legsürgősebben elfogadjuk, és lehetőség szerint ez év októberéig és nem tovább terjedően a bíróságokat ennek az eljárásnak a lefolytatására feljogosítsuk.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz, a KDNP és a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: A kormány nem kíván válaszolni.

Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Vona Gábor frakcióvezető úr, a Jobbik részéről: "A jaffa narancs" címmel. Parancsoljon, frakcióvezető úr!

VONA GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nem tehetem meg, hogy ne reagáljak a Lázár János frakcióvezető-társamtól elhangzott és hozzám intézett gondolataira. Szeretném felhívni a figyelmét, hogy nekem közéleti...

ELNÖK: Frakcióvezető úr, nem reagálhat a korábban elhangzottakra. Önálló...

VONA GÁBOR (Jobbik): Akkor megpróbálom beleszőni majd a mondandómba.

ELNÖK: Önálló felszólalásra jelentkezett...

VONA GÁBOR: Jó...

ELNÖK: Kérem, hogy erre térjen rá.

VONA GÁBOR (Jobbik): Bele fogom tudni szőni a mondandómba egyébként (Derültség a Fidesz és a KDNP soraiban. - Közbeszólások.), úgy, hogy az integráns része legyen - bár akkor, hozzáteszem, nem tudom, Lázár úrnak miért kellett a miniszterelnök úr reagálására mondott beszédemet kommentálni, de mindegy.

A téma, amiről most napirend előtt szólni szeretnék, az, hogy néhány hónapja egy román miniszter kifakadt, hogy hogyan működhet Erdélyben - Romániában az ő szempontjából - a Magyar Gárda, amikor Magyarországon izraeli nyomásra azt már feloszlatták. Eléggé felkaptuk a fejünket erre a kijelentésre, és meg is kerestünk a kormányból illetékeseket, hogy hogyan is történt ez pontosan, nekünk eddig önök azt mondták, hogy a független magyar bíróság oszlatta fel - természetesen választ nem kaptunk. Nem kell feszengeni, nem fogom most megkérdezni, hogy ez így történt-e, hiszen önök is meg mi is tudjuk, hogy így történt. Inkább annyit tennék csak, hogy néhány, az elmúlt időszakban történt eseményre felhívnám a figyelmüket, illetve emlékeztetném önöket.

2010. május 14-e: Martonyi János leendő és Balázs Péter leköszönő külügyminiszter közösen találkozott Aliza Bin-Noun izraeli nagykövettel, demonstrálva, hogy a magyar külpolitikában nem történik változás az Izraelhez fűződő viszonyunkat illetően.

2010. november 8-án az Országgyűlés elfogadja az izraeli társulási szerződést - ezt itt az Országgyűlésben már értékeltük, nem kívánom kommentálni.

2010. január 25-én Orbán Viktor és Mose Kantor, az Európai Zsidó Kongresszus vezetője tárgyaltak Brüsszelben, a találkozó résztvevői egyetértettek abban, hogy nagy veszély az antiszemitizmus növekedése, és ezt meg kell állítani. Egyébként annyit hadd tegyek itt zárójelben hozzá, hogy az antiszemitizmus folyamatosan nő a világban, ez egy érdekes dolog, hogy ez mindig nő. Orbán Viktor elmondta egyébként, hogy Magyarországon a politikai közhangulat javul.

2010. január 27-én, a kormányszóvivői találkozón Nagy Anna bejelentette: a szerdai döntésük értelmében a jövőben több résztvevővel, szélesebb körben, nagyobb rugalmassággal, gyakrabban fognak egyeztetni zsidó közösségekkel, nem csak pénzügyi témákban. A tárgyalások egyébként öt nap múlva el is kezdődtek.

2010. február 1-je: Orbán Viktor egy izraeli lapnak adott interjújában elismerte vagy azt mondta, hogy butaság az, aki arra gondol, hogy Magyarországgal szemben létezne zsidó összeesküvés. Szerinte az izraeli befektetők nagyon kevesen vannak ehhez, és kitért arra is, hogy igen, az izraeli tőke jelen van Magyarországon, elmondta, milyen területeken, többek között hozzátette - és itt most idézem -: "Örülünk, hogy az izraeliek ott vannak, és bízunk abban, hogy szélesítik tevékenységüket."

2010. február 6-a: a magyar kormány határozottan fellép, és a jövőben is fel fog lépni minden antiszemita izgatás, megnyilvánulás ellen, a zsidó közösség számíthat ránk. (Dr. Hende Csaba bólogat.) A miniszter úr már bólogat is, magára ismert. Ezt ő mondta egy biztonságpolitikai konferencián Izraelben... (Dr. Hende Csaba: És büszke vagyok rá!), és büszke is rá, azt mondja itt nekem, úgyhogy tegyük a nagy nyilvánosság számára is elérhetővé ezt a fontos gondolatot. Illetve az elmúlt héten történt az is, amikor a Külügyminisztérium egy közleményben tájékoztatta a diplomatákat arról, hogy ne menjenek el Irán nemzeti ünnepére egy uniós normának megfelelő módon.

Természetesen a felsorolás a részemről korántsem volt teljes, nem is az volt a célom, hogy itt egy teljes felsorolást tegyek. Azt hiszem, hogy ezekből az elmondottakból is kiderül, és nyilvánvalóvá válhat mindenki számára, aki tud látni, olvasni a sorok között, hogy az egy egészen izzadságszagú, szánalmas igyekezet, amit a magyar külpolitika folytat az elmúlt időszakban, hogy Izrael urainak megpróbáljon tetszelegni, a kedvében járni. Ha mindez Magyarország érdekében zajlana, vagy ha Magyarországnak ez valamilyen javát szolgálná, akkor azt mondanám, hogy ez sértse csupán tényleg csak néhányaknak az esztétikai érzékét.

De azért vegyük már észre, itt arról van szó, hogy egy olyan ország vezetőihez próbál meg dörgölőzni folyamatosan és tényleg sok esetben az országot megalázó módon a magyar külpolitika vezetése, amely ország egy nemzet szabadságát tiporja el évtizedek óta, amely ország fittyet hány ENSZ-határozatokra, szinte a világon egyedülálló módon, és egy olyan ország, amelynek a vezetője, amelynek az államfője, Simon Peresz néhány éve Magyarország, az én hazám - és az önök hazája is, remélem - felvásárlásáról beszélt egy üzleti konferencián. Én azt gondolom, már az esztétikai érzéktől függetlenül is elképesztő ez az igyekezet.

Lehet persze úgy okoskodni, és lehet, hogy van néhány képviselő, aki azt mondja önök között, hogy nem szabad Izrael uraival ujjat húzni a jelenlegi gazdasági helyzetünkben, lehet, hogy önök így okoskodnak, hogy a világot uraló Izraellel ne húzzunk ujjat. Ebben van logika, én ezt megértem, csak, könyörgöm, vegyék már észre azt, hogy a bárány nem szokott a farkastól segítséget kérni. Vagy ez lenne az a tárgyalási alap, amiről itt néhány perce Orbán Viktor miniszterelnök úr beszélt? Vagy önök nagy naivan azt hiszik, hogy a zsidó szervezeteknek juttatott plusz néhány száz millió forint majd megenyhíti az IMF szívét, önök ennyire naivak lennének?

Arra kérem önöket, hogy legyenek ebben a kérdésben végre őszinték, ne sumákoljanak, ne bohóckodjunk itt egymással, de legfőképpen ne árusítsák ki Magyarországot Izraelnek.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: A kormány nevében Németh Zsolt államtitkár úr fog válaszolni. Parancsoljon!

NÉMETH ZSOLT külügyminisztériumi államtitkár: (Németh Zsolt behelyezi csipkártyáját a gépbe. - Közbeszólás a Jobbik soraiból.) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A képviselő úr azt mondta, hogy nem találom a kipát. (Derültség a Jobbik soraiban.) Azt gondolom, hogy az a fajta érvelés, amit itt hallhattunk, illetőleg ez a beszólás, tisztelt képviselőtársaim, ez a zsidózásnak a kategóriáját meríti ki. (Szabó Vilmos: Így van! - Közbeszólások, moraj a Jobbik soraiban.) Azt gondolom, hogy a Magyar Országgyűlésben az ilyen típusú megközelítésnek nincsen helye. (Taps a Fidesz, a KDNP, az MSZP és az LMP soraiban.)

A képviselő úr felrótta azt, hogy Magyarország külügyminisztere találkozik Izrael nagykövetével. Azt gondolom, hogy meglehetősen furcsa lenne, hogyha Magyarország külügyminisztere nem találkozna Izrael nagykövetével. (Moraj a Jobbik soraiban.)

A képviselő úr felrótta azt, hogy Brüsszelben zsidó vezetőkkel találkozott Orbán Viktor, aki amellett, hogy Magyarország miniszterelnöke, az Európai Unió Tanácsának a soros elnöki tisztét is betölti. Meglehetősen furcsa lett volna a magyar miniszterelnöktől, hogyha egy ilyen megkeresést elutasít.

(15.20)

Egyeztetés a zsidó közösséggel, amelyet Gál András Levente úr tartott, a Közigazgatási Minisztérium államtitkára. Kijár minden történelmi közösségnek, történelmi egyháznak ez az egyeztetés, egy új egyeztetési mechanizmust hozott létre a kormány, és azt gondolom, hogy mindenféleképpen az előző rendszerhez képest számos előnyt hordoz ez az új rendszer.

Hogy Magyarország fellép az antiszemita izgatás ellen - igen, az antiszemita izgatás ellen is fellépünk, ezért is voltam kénytelen megfogalmazni azt az előző mondataimban, amit megfogalmaztam. És fellépünk minden közösség méltósága érdekében, talán eléggé egyértelmű volt a miniszterelnök úrnak, illetőleg a frakcióvezető úrnak az európai kultúrkörről és az élet védelmével kapcsolatban kifejtett nézete a napirend előtti vitában.

Szánalmas igyekezet tetszeni Izrael urainak, fogalmazott frakcióvezető úr. Szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy ma nagyon kevés fontos vezetője van a világnak, aki ne próbálna a közel-keleti helyzetre, illetőleg az izraeli-palesztin békefolyamat kérdésére megoldást találni. Ez a szánalmas igyekezet, ami Magyarország vezetőit jellemzi, ez jellemzi az Amerikai Egyesült Államok elnökét, az orosz külügyminisztert, az Európai Unió vezetőit, a világnak a meghatározó politikai tényezőit, ugyanis ennek a konfliktusnak a rendezése nagyon sok egyéb konfliktussal függ össze.

Engedje meg, hogy itt ennek kapcsán tájékoztassam a tisztelt Házat arról, hogy a mai nap folyamán délelőtt a Palesztin Hatóság vezetői, a palesztin kormány lemondott. Ha csak ezt az egy mozzanatot figyelembe tudjuk venni, hogy milyen hatással van ez a közel-keleti helyzetre vagy az elmúlt hetekben tapasztalható dominóhatás, ami kezdődött Tunéziával, majd Egyiptommal, azt gondolom, hogy nagyon is jól teszi a magyar kormány a soros elnökség színeiben, és Európa minden vezetője, ha megpróbál közreműködni abban, hogy egy tartós megoldást sikerüljön találnunk.

Úgy gondolom, hogy a jelenlegi egyiptomi forradalmi helyzet egy új helyzetet teremt. Fontos kérdés, hogy miként fog hatni erre az izraeli békefolyamatra, és azt hiszem, hogy erről érdemes lett volna beszélni. A magunk részéről úgy gondoljuk, hogy van esély arra, hogy a békeszerződést tiszteletben fogja tartani az új egyiptomi vezetés, van esély arra, hogy ebben az új politikai helyzetben végre egy tartós megoldást fogunk tudni találni a közel-keleti békefolyamatra.

Azt szeretném tisztelettel javasolni a magyar parlament képviselőinek, politikai erőinek, hogy azon gondolkozzunk, hogy hogyan lehetne egy olyan régi sebet begyógyítani, amely most már évtizedek óta az egész világot foglalkoztatja.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Kaufer Virág frakcióvezető-helyettes asszony, az LMP részéről: "A nemzeti közfoglalkoztatási rendszer hatása a leghátrányosabb helyzetű kistérségekben élőkre" címmel. Parancsoljon, képviselő asszony, öné a szó.

KAUFER VIRÁG (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mahatma Gandhi szavaival élve: a szegénység az erőszak egyik legrosszabb formája. Szavainak igazságát a múlt héten jómagam is személyesen megtapasztalhattam, amikor önkormányzati képviselőtársam hívására ellátogattam az encsi kistérségbe, hogy ott az új közmunkaprogram hatásait vizsgáljam meg.

Honfitársaim napi kenyérgondjait, kilátástalanságát, elkeseredettségét nem hagyhatom szó nélkül. Sajnos, azt tapasztaltam, amit az elmúlt fél évben az LMP már többször felrótt a Fidesz-KDNP-kormánynak, hogy rendelkezéseivel a szegényeket bünteti folyamatosan. Januárban már több családnál kapcsolták ki az áramot és a vizet, sokan a januári influenzajárványban nem tudták kiváltani a gyógyszert gyermekeiknek. Ismételten láthattuk tehát ezeknek az intézkedéseknek a hatásait a legszegényebbekre.

Az új közmunkaprogram az egyes kistérségekben kifejezett visszalépést jelentett, mivel az állam volt eddig az egyetlen jelentős foglalkoztató. Ezeken a területeken a források jelentős elvonása következtében az önkormányzatok tömegesen kényszerültek elbocsátani azokat az embereket, akik számára a közmunka volt eddig az egyetlen munkalehetőség.

Januári KSH-adat szerint 90 ezer fővel nőtt a regisztrált munkanélküliek száma, ezek közül jelentős volt a közmunkások száma. Sok helyen az önkormányzatok csak ötödét-hatodát tudják foglalkoztatni a korábbi létszámnak, ezért kénytelenek a működő programokat megszüntetni, a településőrséget csökkenteni, és nem tudják ellátni az ár- és belvízvédelmi védekezési feladatokat.

Az LMP egyetért azzal, hogy a közmunkaprogram hosszú távon nem jelenthet megoldást a tartós munkanélküliségre, és annak sürgős felülvizsgálatára és reformjára van szükség. Ugyanakkor egyik napról a másikra nem lehet emberek tízezreit megfosztani a munkától. Ez felelőtlen és antiszolidáris lépés volt a kormány részéről. Amíg nincs megoldva a beruházásfejlesztés, a kis- és középvállalkozásokat serkentő programok létrehozása, azaz amíg az állam az egyetlen, illetve a legfontosabb foglalkoztató a térségben, addig nem lehet az emberektől elvenni még azt a keveset is, ami ha ideiglenesen is, de biztosítja túlélésüket.

A kormány intézkedése és Orbán Viktor miniszterelnök úr szavai a munka becsületének helyreállításáról ennek ellenében hatnak. Az eddig munkát végző emberekből újra segélyekért sorban álló munkanélkülieket csinált. A munkanélküliség nemcsak anyagilag és egzisztenciálisan, de mentálisan is a létminimum alá kényszeríti az embereket. Elveszítik önbecsülésüket, jövőképüket, funkciójukat a közösségben és kezdeményezőképességüket.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kérdezem önöket, mit tegyen az a négygyermekes család, akinek decemberben még 110 ezer forint volt a bevétele, januárban már csak 30 ezer forint volt. Mit tegyen az az ember, aki lakóhelyétől távol nem tud munkát vállalni, mert nincs pénze az útiköltségre, munkaképességét és egészségét nem tudja megőrizni, mert az alapvető életfeltételeit nem tudja biztosítani, a fűtést és a vizet nem tudja kifizetni? Hogyan nyújtson a jövő generációk számára tudást, hitet és elkötelezettséget a felemelkedésre az az ember, aki a saját életében veszíti el a reményt, és kilátástalan helyzetbe kerül?

Az LMP szerint emberileg, társadalmilag és gazdaságilag is elfogadhatatlan az, hogy a magyar kormány hátat fordít a szegényeknek. Felszólítjuk a nemzeti együttműködés kormányát, hogy haladéktalanul az érintettek bevonásával vizsgálja felül a nemzeti közmunkaprogramot, azt reformálja meg, és dolgozzon ki olyan stratégiákat, amelyek a leszakadó térségekben a tartós munkanélküliséget megakadályozzák.

És egy fél mondat jobbikos képviselőtársaim számára: az uszítás és a bűnbakkeresés nem megoldás ezekre a problémákra, sőt elmélyíti ezeket. Kérem önöket, ha maradt magukban valami felelősségtudat, akkor hagyják abba az uszítást, és kezdjenek el azon gondolkodni, hogy mi jelent tartós megoldást ezekre a problémákra.

Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: A kormány nevében Czomba Sándor államtitkár úr fog válaszolni. Parancsoljon!

DR. CZOMBA SÁNDOR nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! Köszönöm, hogy a parlament elé hozta ezt a nagyon fontos kérdést. Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy milyen súlyos problémát jelent a közfoglalkoztatás átalakítása számos területen. Nagyon sok képviselőtársammal együtt én is egy olyan térségből származom, ahová nem egy-egy napra szaladok le megnézni azt, hogy mi a nagy magyar valóság, hanem 47 éve ott élek, és látom, tudom, érzékelem a problémákat. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ahhoz, hogy tisztán lássunk, engedje meg, hogy egyet lépjünk hátra, hogy hogyan is működött ez a remekbe szabott rendszer egyébként, amit az elődeink kitaláltak. A tavalyi esztendőben közfoglalkoztatás címén 117 milliárd forint volt félretéve a központi költségvetésből. Szeptemberre elfogyott a pénz. December 31-éig 150 milliárd forintra rúgott az összeg. Tehát az új magyar kormánynak igen jelentős összeget kellett e mögé a forrás mögé tenni. És mit láttunk? Azt láttuk, hogy cserébe 100 ezer ember dolgozott 6 vagy 8 órában, és 170 ezer ember egyetlen napot nem dolgozott Magyarországon. Nem abból a 170 ezerből kérdezett most meg valakit, akik egyébként a tavalyi esztendőben végig 28 500 forinton voltak kénytelenek odahaza lenni.

Megtehette volna a magyar kormány a következőt. Tegyünk be a közmunkarendszerbe még 50 milliárd forintot, még 50 ezer emberrel többet foglalkoztassunk közmunka keretében, a kormány a mennybe megy, hiszen a foglalkoztatás remek adatokat, statisztikát mutatna, mert teljesen mindegy, hogy vállalkozónál helyezzük el vagy a közmunkaprogram keretében.

(15.30)

Csakhogy nem volt 50 milliárd forint - ez az egyik dolog. A másik pedig az, hogy ha ezt az 50 milliárdot beletesszük ide, akkor a meglévő munkahelyeket is veszélyeztetjük. Ezen az úton nem mehettünk tovább.

Sajnos egyébként, ahogy ön jelezte is, Schiffer képviselő úr is, hogy 90 ezerrel nőtt a regisztrált álláskeresők száma, szeretném felhívni a figyelmet, tisztelt képviselőtársaim, hogy a foglalkoztatás helyzete Magyarországon rosszabb, mint azt mi gondolnánk, hiszen ez volt az a pillanat, amikor az egyik közmunka megállt, és a következő még nem indult be. Ez mutatta tisztán azt a képet, hogy a versenyszférában az elsődleges munkaerőpiacon hány ember van foglalkoztatva. Bizony nagyon súlyos, nagyon súlyos kérdés, és ugye ezzel is foglalkoznunk kell.

Nagyon érdekes kettősség figyelhető meg a magyar munkaerőpiacon. Számos esetben azt érzékeljük, hogy rengeteg ember van munka nélkül, és számos esetben azzal találkozunk, hogy a vállalkozók arra panaszkodnak, hogy nem találnak munkaerőt, tehát egy adott esetben egy olyan munkaügyi kirendeltség területére, ahol mondjuk, 4 ezer regisztrált álláskereső van, és 200 embert betanított munkára keresne egy vállalkozó, most borítékolom, nem beregi sajátosság az, ami az árvíz kapcsán megtörtént, hogy az ország jelentős részében azt a 200 embert két hónap múlva is nagyon nehéz lenne megtalálni. Mi a probléma? Az a probléma, hogy hosszú évek óta a szociális ellátórendszer és a foglalkoztatási rendszer össze van mosódva. A helyzet az, hogy most adott esetben egy 4 tagú család a szociális ellátás különböző lábain annyit vagy többet kap, mint ha az egyik felnőtt elmegy dolgozni. Hát ezt a rendszert nem lehet fenntartani és nem lehet támogatni (Taps a Jobbik padsoraiból.), ezért hozzá kell nyúlnunk a szociális ellátórendszerhez is, hogy valóban megérje munkát vállalni, és ne segélyre próbáljon berendezkedni.

Amit ön mond, tény és való: lesznek olyan térségek az országban, sajnos egészen bizonyos, ahol az elsődleges munkaerőpiac még évekig nem tud forráslehetőséget biztosítani Szabolcsban, Borsodban, Zala déli részén, tehát valamit tenni kell, és itt a közmunkaprogramnak szerepe, feladata, felelőssége van. Ezért mi nem is állítottuk meg a közmunkaprogramot, hanem azt mondtuk, hogy a következő időszakban a hangsúlyt elsősorban az országos közmunkaprogramokra tesszük. Tavaly egész évben 9200 ember volt közmunkában kint, most csak a vízgazdálkodási társulásoknál és a vízügyi igazgatóságoknál van 9200 ember kint, és 20 ezer lesz a legvégén. A vállalkozói szférát szeretnénk segíteni, és természetesen azokat a jó gyakorlatokat egyébként, amelyeket a korábbi nem 2 évben, hanem 4-5-6-8 évben önkormányzatok megtettek. Ahol ön járt, ott is van jó gyakorlat, a gyümölcsöt leszedik, befőzik, eladják az intézménybe, remek, nem szeretnénk a kedvüket elvenni azoknak az önkormányzatoknak, amelyek ilyen jó gyakorlatot csinálnak, ezért őket segíteni kívánjuk a következő időszakban is.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A napirend előtti felszólalásoknak végére értünk. Felkérem Szűcs Lajos jegyző urat, hogy ismertesse a további napirenden kívüli felszólalásra jelentkezettek sorát.

DR. SZŰCS LAJOS jegyző: Tisztelt Országgyűlés! A mai napon napirend utáni felszólalásra jelentkezett Ferenczi Gábor, Jobbik; Zagyva György Gyula, Jobbik.

A keddi napon napirend előtti felszólalásra jelentkeztek a következő frakcióvezető-helyettesek: Gyöngyösi Márton, Jobbik; Szekeres Imre, MSZP; Vágó Gábor, LMP és Font Sándor, Fidesz. A keddi napon napirend utáni felszólalásra senki sem jelentkezett.

A szerdai napon napirend utáni felszólalásra jelentkezett Farkas Gergely, Jobbik és Dúró Dóra, Jobbik.

ELNÖK: Tisztelt Ház! Tájékoztatom önöket, hogy a Házbizottság pénteki ülésén a frakciók képviselői egyetértettek a 2011. évi tavaszi ülésszak javasolt munkarendjével. Felkérem Göndör István jegyző urat, ismertesse a munkarendet.

GÖNDÖR ISTVÁN jegyző: Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés a 2011. évi tavaszi rendes ülésszakán február 14-től június 15-ig tartja üléseit, és a május 30-ával kezdődő hét kivételével minden héten ülésezik. Ezek során 1, 2, 3, 4, illetve 5 napos ülésekre is sor kerül. A plenáris ülések első ülésnapja 13 órakor kezdődik, a február 25-i és a március 26-i ülések kivételével. Ezeken 10 órakor kezdi el munkáját az Országgyűlés. A további ülésnapok 9 órakor kezdődnek, és valamennyi ülésnap a napirendi pontok megtárgyalásáig tart.

Az Országgyűlés bizottságai - szükség szerint - általában szerdán és csütörtökön, indokolt esetben hétfőn, a frakcióülések előtt tartják üléseiket. Az interpellációk, azonnali kérdések és kérdések tárgyalására a Házbizottság döntése alapján hetente, a plenáris ülés első napján a napirendi javaslat szerint kerül sor.

Az Országgyűlés elnöke az Országgyűlés ülését szükség szerint más napokra is összehívhatja, az Országgyűlés pedig a munkarendtől az ülés napirendjének elfogadása során eltérhet. A munkarendet képviselőtársaim megkapták, és a honlapon is elérhető.

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Tájékoztatom önöket, hogy Gaudi-Nagy Tamás jobbikos képviselő 2010. december 23-án bejelentést tett mentelmi joga megsértéséről. Ezt a mentelmi, összeférhetetlenségi bizottság a február 8-i ülésén megvizsgálta. Felkérem Szűcs Lajos jegyző urat, ismertesse a bizottsági vizsgálat megállapításait.

DR. SZŰCS LAJOS jegyző: Tisztelt Országgyűlés! Gaudi-Nagy Tamás országgyűlési képviselő mentelmi joga megsértésére vonatkozó bejelentését a mentelmi bizottság a 2011. február 8-i ülésén megtárgyalta. A bizottság 7 igen, 1 tartózkodó szavazattal hozott döntésében megállapította, hogy a Budapest V. Kerületi Rendőrkapitányság a bejelentés alapját képező szabálysértési eljárásban nem sértette meg az érintett képviselő mentelmi jogát. Erről írásban lemondott az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvény 6. § (1) bekezdésében foglaltak alapján. Nyilatkozata egyértelműen a rendőrségi szabálysértési eljárásra vonatkozott.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatom önöket, hogy az elmúlt időszakban a következő országgyűlési képviselők mentelmi jogának felfüggesztését indítványozó magánvádas megkeresések érkeztek: Arnóth Sándor fideszes országgyűlési képviselő mentelmi jogának felfüggesztése tárgyában a Hajdúböszörményi Városi Bíróságtól; György István fideszes képviselő mentelmi jogának felfüggesztése tárgyában a Pesti Központi Kerületi Bíróságtól; Meggyes Tamás fideszes képviselő mentelmi jogának felfüggesztése tárgyában az Esztergomi Városi Bíróságtól. Ezeket megvizsgálásra kiadtam a mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottságnak.

Tisztelt Országgyűlés! Bordás Vilmos úr, az Országos Választási Bizottság elnöke január 18-án megküldte az Országos Választási Bizottság határozatát a Muity Mihály által benyújtott országos népi kezdeményezést támogató aláírások ellenőrzéséről.

Tisztelt Országgyűlés! Felkérem Göndör István jegyző urat, hogy ismertesse Bordás Vilmos elnök úr tájékoztató levelét, Szűcs Lajos jegyző urat pedig, hogy ismertesse az Országos Választási Bizottság 2/2011. határozatának rendelkező részét.

GÖNDÖR ISTVÁN jegyző: A Választási Bizottság elnökének levele a következő. "Igen tisztelt Elnök Úr! Az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény 4. § (3) bekezdése alapján az alábbiakról tájékoztatom önt. Muity Mihály magánszemély országos népi kezdeményezést nyújtott be a következő kérdésben: 'A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény - a továbbiakban: kisebbségi törvény - 61. § (2) bekezdésének értelmében alulírott magyar állampolgárok kijelentjük, hogy a magyarországi bunyevác kisebbséghez tartozunk, és a kisebbségi törvényben foglalt feltételeknek megfelelünk. Kérjük a tisztelt Országgyűlést, hogy a kisebbségi törvény alapján a bunyevác népcsoportot ismerjék el nemzeti kisebbségként, és a hivatkozott törvény 61. § (1) bekezdésében a Magyarországon honos népcsoportok felsorolását a bunyevác kisebbségi népcsoporttal egészítse ki.'

(15.40)

Az országos népi kezdeményezés támogatására benyújtott aláírások ellenőrzésének eredményeként az Országos Választási Bizottság 2/2011. számú határozatával megállapította, hogy az érvényes aláírások száma eléri a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény 61. § (2) bekezdésében meghatározott, a népi kezdeményezés érvényességéhez megkívánt mennyiséget. Az Országgyűlés népi kezdeményezéssel kapcsolatos teendőit az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény tartalmazza.

A Magyar Tudományos Akadémia elnökének állásfoglalását és az Országos Választási Bizottság határozatának egy példányát jelen levelemhez mellékelem. Budapest, 2011. január 18. Megkülönböztetett tisztelettel: Dr. Bordás Vilmos".

DR. SZŰCS LAJOS jegyző: Tisztelt Országgyűlés! Az Országos Választási Bizottság 2/2011. számú határozata.

"Az Országos Választási Bizottság 2011. január 12-én megtartott ülésén a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény 131/A. § c) pontjában foglalt hatáskörében eljárva Muity Mihály - 6500 Baja, Damjanich u. 29. - magánszemély által kezdeményezett országos népi kezdeményezés aláírásainak ellenőrzése tárgyában meghozta a következő határozatot.

Az Országos Választási Bizottság megállapítja, hogy a 3/2010. számú határozattal hitelesített országos népi kezdeményezés támogatására összegyűjtött érvényes aláírások száma meghaladja a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény 61. § (2) bekezdésében foglalt, az országos népi kezdeményezés érvényességéhez meghatározott számot. A határozat jogerőre emelkedését követően az Országos Választási Bizottság az aláírások ellenőrzésének eredményéről haladéktalanul tájékoztatja az Országgyűlés elnökét."

ELNÖK: Tisztelt Ház! Az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény 20. §-ának rendelkezése szerint az érvényes népi kezdeményezésről a mai bejelentést követő három hónapon belül az Országgyűlésnek döntenie kell.

Tisztelt Országgyűlés! Felkérem Szűcs Lajos jegyző urat, ismertesse a tárgysorozatba-vételt elutasító bizottsági döntéseket.

DR. SZŰCS LAJOS jegyző: Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy 2011. február 8-án a honvédelmi bizottság a személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól szóló 2005. évi CXXXIII. törvény módosításáról szóló, Bertha Szilvia, Jobbik, képviselőnő által T/2149. számon benyújtott előterjesztés tárgysorozatba-vételét elutasította.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Soron következik ma kezdődő ülésünk napirendjének megállapítása. A napirendre, az ülés időtartamára, a felszólalási időkeretekre elnöki jogkörömben terjesztettem elő ajánlásomat. A benyújtott önálló indítványokról és a hatáskörrel rendelkező bizottságok kijelöléséről a honlapon tájékozódhatnak.

Tisztelt Képviselőtársaim! A házbizottság ma délben ülésezett és újra megvitatta az alkotmánykoncepció tárgyalásának menetét. Az ülésen elhangzottaknak megfelelően az Országgyűlés ma kezdődő ülésének napirendjére úgy teszek javaslatot, hogy pénteki ülésnapra ne kerüljön sor, az alkotmánykoncepciót pedig a korábbiaktól eltérően ne 30, hanem 26 órás időkeretben tárgyalja meg az Országgyűlés. Pénteken így lehetőség van arra, hogy a hatáskörrel rendelkező bizottságok már délelőtt megkezdhessék a benyújtott módosító javaslatok tárgyalását.

A további ülésnapok napirendje a futárpostában kiküldött napirendi javaslatnak megfelelően alakul.

Tisztelt Országgyűlés! Most a napirend kiegészítésére irányuló javaslatokról döntünk.

A Jobbik képviselőcsoportja azt javasolta, hogy a szovjet megszállást követő szocialista rendszerek által biztosított politikai nyugdíj-privilégiumok megszüntetéséről és a szocializmus áldozatainak társadalombiztosítási kompenzációjáról szóló T/893. számú előterjesztés általános vitájának folytatására és lezárására ezen az ülésen kerüljön sor. Aki ezzel egyetért, kérem, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége a javaslatot nem fogadta el.

Tisztelt Országgyűlés! A Jobbik képviselőcsoportja azt javasolta, hogy a Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló 46/1994. (IX.30.) országgyűlési határozat módosításáról szóló H/1661. számú országgyűlési határozati javaslat általános vitájára ezen az ülésen kerüljön sor. Aki ezzel egyetért, kérem, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége a javaslatot nem fogadta el.

Tisztelt Országgyűlés! A Jobbik képviselőcsoportja azt javasolta, hogy az egyes büntetőjogi és szabálysértési jogszabályok módosításáról szóló T/1213. számú törvényjavaslat általános vitájára ezen az ülésen kerüljön sor. Aki ezzel egyetért, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Köszönöm.

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége a javaslatot nem fogadta el.

Tisztelt Országgyűlés! Most az elnöki jogkörben előterjesztett, négynapos ülést kezdeményező napirendi ajánlásról döntünk. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy elfogadja-e napirendi ajánlásomat. Kérem, kézfelemeléssel szavazzanak! (Szavazás.) Köszönöm.

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége a napirendet elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatom önöket, hogy a frakciók korábbi nyilatkozatai alapján a keddi, illetve szerdai ülésnapokon az alkotmánykoncepció vitáját követő napirendi pontok tárgyalására már az előzetesen jelzettektől eltérően, korábban is sor kerülhet.

Tisztelt Országgyűlés! A házbizottság mai ülésén elhangzottaknak megfelelően azt kezdeményezem, hogy a Magyarország alkotmányának szabályozási elveiről szóló H/2057. számú előterjesztés általános vitájára a frakcióknak és a független képviselőknek összesen 26 órás időkeret álljon rendelkezésre. A független képviselők, valamint a frakcióval nem rendelkező európai parlamenti képviselő 10-10 perces időkeretben szólalhatnak fel, amelyek így összesen 29 perccel növelik meg a vita összidőkeretét.

A napirendi ajánlás tartalmazza az időkeret felosztását és ülésnapokra történő lebontását is.

Felkérem Göndör István jegyző urat, hogy ismertesse az időkeret felosztására vonatkozó indítványt.

GÖNDÖR ISTVÁN jegyző: Tisztelt Országgyűlés! A vita időkeretének megoszlása a következő: a Fidesz képviselőcsoportjának 530 perc, az MSZP képviselőcsoportjának 313 perc, a KDNP képviselőcsoportjának 250 perc, a Jobbik képviselőcsoportjának 278 perc, az LMP képviselőcsoportjának 178 perc, a független képviselőknek és a frakcióval nem rendelkező európai parlamenti képviselőnek 10-10 perc áll rendelkezésükre. A frakciók részére biztosított időkeretek magukban foglalják a 30-30 perces vezérszónoki felszólalások idejét is.

Tájékoztatom önöket, hogy az egyes ülésnapokon rendelkezésre álló időkeret más napra nem vihető át.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A jegyző úr által ismertetett időkeretek valamennyi frakció részére biztosítják a Házszabály szerinti felszólalási lehetőséget.

A Házszabály 53. § (1) bekezdése értelmében a határozathozatal előtt bármely képviselőcsoport egy tagja 3 perces időkeretben felszólalhat. Megkérdezem, kíván-e élni valaki ezzel a lehetőséggel. (Nincs jelzés.) Amennyiben nem, tisztelt Országgyűlés, most a határozathozatal következik.

Kérdezem tehát a tisztelt Országgyűlést, egyetért-e azzal, hogy a Magyarország alkotmányának szabályozási elveiről szóló előterjesztést az Országgyűlés a javasolt 26 órás időkeretben tárgyalja meg.

Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy a javaslatot 268 igen szavazattal, 49 nem ellenében, tartózkodás nélkül az Országgyűlés elfogadta.

Tisztelt Ház! Most, 15 óra 49 perckor áttérünk az interpellációk, azonnali kérdések és kérdések tárgyalására. Én pedig átadom Jakab István alelnök úrnak az ülés vezetését.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

(15.50)

ELNÖK: Köszöntöm képviselőtársaimat. Tisztelt Országgyűlés! Harangozó Tamás, az MSZP képviselője, interpellációt nyújtott be a belügyminiszterhez: "Tervezi-e a kormány a településőr-program újraindítását?" címmel. Harangozó Tamás képviselő urat illeti a szó.

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt évtized javuló bűnügyi statisztikái ellenére az ország több térségében érezhetően romlott a lakosság biztonságérzete. A helyzetet súlyosítja, hogy a közbiztonsági problémák az ország gazdasági nehézségekkel küszködő vidékein, és azon belül is elsősorban a kistelepüléseken sűrűsödtek. A Szocialista Párt által támogatott Bajnai-kabinet számára világossá vált, hogy a rendelkezésre álló erőforrások és eszközök immár nem elégségesek a közbiztonság elfogadható szinten tartására. Ezért indította el 2009 őszén a településőr-programot, amelynek keretében a pályázó önkormányzatok lehetőséget kaptak állami támogatással településőrök foglalkoztatására. Ezzel a kisebb és kevéssé tehetős önkormányzatok is elérhető és alkalmas eszközt kaptak a közbiztonság megerősítésére. A program sikerességét jól jelzi, hogy 2010-ben több mint ezer önkormányzat 2000-2500 településőrt alkalmazott, és a legtöbb településen alapvetően pozitív a településőrségek megítélése.

Mindezek ellenére a kormány 2011. január 1-jétől nem biztosít további költségvetési támogatást a településőrségek működésére, és ezzel halálra is ítélte az egész programot. A nagyobb, gazdaságilag erősebb önkormányzatok talán megengedhetik maguknak, hogy állami támogatás nélkül is tovább foglalkoztassák az őröket. A súlyos problémákkal és anyagi nehézségekkel küzdő kistelepüléseknek azonban erre biztosan nem lesz módjuk. Így korábbi ígéretével szemben az Orbán-kormány cserbenhagyta a falvak lakóit, holott a kistelepülések biztonságának szavatolása terén lenne a legtöbb tennivaló.

A településőr-program leállításával a kormány 2-3 milliárd forintot spórol, miközben több mint kétezer fővel csökkenti a rendfenntartásban közreműködők számát. A baloldali elfogultsággal aligha vádolható megyei napilapok riportjai alapján egyértelmű, hogy az érintett települések lakói és vezetői szerint szükség van a településőrök munkájára, és reménykednek a program folytatásában.

Mindezek fényében kérdezem államtitkár urat: a kormány fontolóra veszi-e a kistelepülések lakosainak és polgármestereinek kérését, és tervezi-e a településőr-program központi finanszírozásának újraindítását? Meggyőződésem szerint az ehhez szükséges 2-3 milliárd forint - csakúgy, mint a 2010-es költségvetésben - ebben az évben is biztosítható, hiszen a kormányprogram megfogalmazásával élve: a védelem jogának biztosítása nem pénz, hanem akarat és szándék kérdése.

Engedje meg, államtitkár úr, hogy még egy kérdést feltegyek, és tudom, hogy a Házszabály szerint nem kötelessége válaszolni. Az elmúlt néhány órában itt a Parlament falai között folyamatosan és folytatólagosan elkövetett törvénysértés történt. Szeretném kérdezni, hogy a szabálysértési törvény konkrét megsértése miatt - egyébként elzárással sújtható szabálysértésről van itt szó - mit kíván tenni a kormány, mit kíván tenni a házelnök, mint kíván tenni a miniszterelnök. Van-e azzal dolga, hogy az ország közvéleménye előtt a teljes nyilvánosság előtt folytatólagos törvénysértést követ el egy országgyűlési képviselő az Országgyűlés házában? (Közbeszólások a Jobbik soraiból, köztük: Nyugalom! - Olvasd el a törvényt!) A szabálysértési törvény 152. § b) pontjáról szólunk, amennyiben ez a paragrafus nem megfelelő (Az elnök kikapcsolja a képviselő mikrofonját.), akkor töröljék el, de amíg ez szabály, addig be kell tartani. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Lejárt az időkerete. Az interpellációra Kontrát Károly államtitkár úr válaszol.

Öné a szó.

DR. KONTRÁT KÁROLY belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! A szocialisták 8 éves kormányzása alatt tönkrement a közbiztonság, Magyarországon a rendőri vezetők állításai szerint több mint 3 ezer rendőr állandó jelleggel hiányzott ahhoz, hogy a rendőrség az alapvető feladatainak eleget tudjon tenni. Az ország egyes vidékein a szocialista kormány alatt napok, sőt hetek teltek el anélkül, hogy az emberek a településükön rendőrrel találkoztak volna.

A nemzeti együttműködés kormánya hivatalba lépése után azonnal intézkedett, már most, márciustól közel kétezer új rendőr fog az utcákon szolgálatot teljesíteni, 2012 júniusáig pedig ezzel együtt mintegy 4200 rendőr fog szolgálatba lépni, és szolgálja a Magyarországon élő emberek, Magyarország közbiztonságát.

Tisztelt Képviselő Úr! Önök látszatintézkedéseket hoztak. A településőrség, mint a legtöbb szocialista intézkedés, megalapozatlan és pazarló volt. A településőrök a feladataikhoz képest képzetlenek voltak, ráadásul semmilyen hatósági jogkörrel nem rendelkeztek, még annyival sem, mint a polgárőrök, legfeljebb fényképezőgéppel a kezükben jártak a településeken. Ténylegesen csak akkor tudtak munkát végezni, ha közterület-felügyelő mellé osztották be őket. Ott, ahol ilyen nincs, márpedig a legtöbb kistelepülésen nincs, legfeljebb egy gyengébb biztonsági őr súlyával lehettek jelen.

Képviselő Úr! Szeretném ismertetni azt az adatot, hogy az ön állításával ellentétben Magyarországon az elmúlt évben 150 város, ebből 6 megyei jogú város és Budapest 683 településőrt alkalmazott. Ennek a támogatásigénye 566 millió 531 ezer 229 forint volt. Tehát nem igaz az, amit ön állít, hogy főleg a kistelepüléseken vették igénybe a településőrök munkáját, hanem - mondom - a nagyvárosokban és Budapesten állították szolgálatba a településőröket.

Tisztelt Képviselő Úr! Azt elmondhatjuk, hogy a településőrség, amely intézkedni nem volt jogosult, látszatintézkedés volt, a kormány részéről nagyon is reális összegekbe került, több mint 2 milliárd forint kötelezettséget vállalt a szocialista kormány erre a célra, forrást azonban nem rendelt mellé. Ugyanúgy, mint sok minden más intézkedéshez, ehhez sem biztosította 2010 második félévére a forrásokat, egy fillért nem terveztek ehhez. Ebből is látszik a tanulság, de az elmúlt 8 évben számtalanszor tapasztalhattuk meg az ilyen döntések következményeit.

Azt gondolom, képviselő úr, abban egyetérthetünk, hogy egy olyan szervezet, amely képzetlen, nem rendelkezik jogkörökkel, nincs hatásköre, nem lehet hatékony. Amennyiben tehát egy kormány felelős döntést akar hozni - és a nemzeti együttműködés kormánya ilyen döntéseket hoz -, akkor nem pazarolja az adófizetők pénzét olyan szervezetekre, amelyek nem tudnak hatékonyan fellépni a közbiztonság érdekében.

A nemzeti együttműködés kormányának célja az, hogy az emberek biztonságban érezzék magukat, javuljon a közbiztonság, ennek keretében kiemelt nemzeti ügynek tekintjük a közbiztonság megerősítését. A Belügyminisztérium álláspontja az, hogy a rendőrséget kell megerősíteni, és nem szabad látszatintézkedéseket hozni ezen a területen. A rendőrséget - úgy, ahogy válaszom első részében említettem - megerősítjük, márciustól közel kétezer új rendőr tesz esküt, március 6-án, az emberek biztonságát megerősítendő pedig 2012 júniusáig 4200 rendőr szolgája a közbiztonságot.

A nemzeti együttműködés kormánya olyan költségvetést terjesztett elő 2011-re, amelyben a rendőrség valóban új forrásokat kap, 27,5 milliárd forinttal több támogatás jut az ágazatnak, emellett a veszélyeztetett körzetekben 11 rendőrkapitányság számára pályázati forrásként 70 millió forintot juttattunk.

Tisztelt Képviselő Úr! Amennyiben ön is egyetért azzal a céllal, hogy a rendőrséget meg kell erősíteni, a közbiztonságot javítani kell, akkor arra kérem, hogy támogassa a nemzeti együttműködés kormánya által előterjesztett törvényeket.

Köszönöm szépen, és kérem válaszom elfogadását. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Megkérdezem a képviselő urat, elfogadja-e a választ.

Öné a szó.

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt gondolom, hogy az a 2000-2500 ember, aki a munkában részt vett, és azok a települések, amelyek életét segítette, nem látszatintézkedésnek élték meg, nem ez a visszhangja egyébként a sajtóban sem. Az ön által említett 1900 rendőrből, aki idén esküt fog tenni - szeretném felhívni a figyelmét -, több mint ezer az előző kormány időszaka alatt lett a szakközépiskolákba egyébként a megemelt keretlétszám alapján felvéve, pontosan az előbbi intézkedéscsomag részeként.

Önök minden településre rendőrt ígértek, rendőri jelenlétet. Azt kértem, és arra szeretném felszólítani a kormányt, hogy addig ne állítsa le a településőr-programot, amíg ezt az ígéretét nem tudja betartani. Igen, kiképzett, jól kiképzett, jól felszerelt rendőrökkel ki lehet váltani a településőröket, addig viszont csak a kétségbeesés és a reménytelenség marad ezeken a kistelepüléseken. Az pedig, hogy a kormány hogyan támogatja azt a Belügyminisztériumot, amelynek egyébként most vesz el 10 százalékot a költségvetéséből... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

ELNÖK: Válaszát várjuk, képviselő úr!

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Nem minősíteném, nem tudom elfogadni a válaszát. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban. - Puch László: Gyerekek, elveszitek a rendőröktől a pénzt! Szörnyű!)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! A képviselő úr nem fogadta el a választ. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a választ. (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés az államtitkári választ 262 igen szavazattal, 55 nem szavazattal, 2 tartózkodás mellett elfogadta.

(16.00)

Tisztelt Országgyűlés! Gulyás Gergely, a Fidesz képviselője, interpellációt nyújtott be a belügyminiszterhez: "Helyreállt-e a magyar állam becsülete?" címmel. Gulyás Gergely képviselő urat illeti a szó.

GULYÁS GERGELY (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! 2006. szeptember 19-22. között, valamint október 23-án a Gyurcsány-kormány utasításának alárendelt rendőrök százai egymástól függetlenül, egyidejűleg, a rendőrségi törvényt már önmagában sértő azonosíthatatlanság mögé bújva, a rendszerváltást követően még soha nem tapasztalt brutalitással léptek fel, számos alkalommal védtelen és békés polgárokkal szemben. A rendőrség és a felette utasítási joggal rendelkező kormány nem tett különbséget az erőszakos demonstrálók és a békés tüntetők között. A véleménynyilvánítás alkotmányos alapjogát gyakorló polgárok így tömegesen váltak a rendőri fellépés áldozataivá. A legszörnyűbb mégis az, hogy a történtekre következmények nélkül kerülhetett sor. Az európai tiltakozást és elmarasztalást kiváltó rendőrségi fellépés kapcsán a hazai politikai viták kereteit nem a jogszabályok és az alkotmányos gyakorlat, hanem az akkori kormányoldal hazugságai határozták meg. Összességében azt mondhatjuk, hogy a 2006 őszén bekövetkezett rendőri brutalitás mértéke és következmények nélkülisége alkalmas volt arra, hogy a jogállamba vetett közbizalom alapjaiban rendüljön meg.

A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség és az általa támogatott kormány közös meggyőződése, hogy a jogos kártérítési igények kifizetése nemcsak az áldozatok érdeke, hanem a magyar államé is. Az áldozatok esetében az okozott sebek keletkezésének körülményeit nem lehet meg nem történtté tenni, de begyógyítani vagy legalább enyhíteni igen. A demokratikus jogállam becsületén esett szégyenfolt sem mosható már le úgy, mintha azt a rendszerváltást követően sohasem mocskolták volna be, de az államnak jogi és erkölcsi kötelessége volt jóvátenni az áldozatoknak mindazt, ami egyáltalán lehetséges.

Tisztelt Államtitkár Úr! A Magyar Országgyűlés 2010. június 11-én határozatot fogadott el, amely ezekben az ügyekben az állami vezetői mulasztások, illetve az állami erőszak-monopóliummal visszaélve elkövetett jogsértések áldozatainak kártérítéséről rendelkezik. Az országgyűlési határozat felkérte a kormányt, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket a rendőri brutalitás áldozatainak kártérítésére. Az országgyűlési határozat és az annak végrehajtására hivatott kormánydöntés alapján a kártérítési ügyek rendezése érdekében a Belügyminisztérium több tárcából és a Magyar Államkincstár, illetve az Országos Rendőr-főkapitányság képviselőiből álló bizottságot hozott létre.

Tisztelt Államtitkár Úr! Mindezek alapján kérdezem önt, hogy milyen eredményekről tud beszámolni a belügyi tárca a 2006-os őszi rendőri túlkapások áldozatainak kártalanítása ügyében. Milyen arányban sikerült megegyezni a károsultakkal? Sor került-e a megalapozott kártérítési igények kifizetésére? Illetve mekkora nagyságú kártérítési összeg kifizetésére került sor? Röviden úgy is kérdezhetném: helyreállt-e az állam becsülete?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Válaszadásra megadom a szót Kontrát Károly államtitkár úrnak. Öné a szó, államtitkár úr.

DR. KONTRÁT KÁROLY belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Hogy a válasszal kezdjem: remélem, igen. Remélem, hogy ezekkel az intézkedésekkel, a kártérítések kifizetésével hozzájárult a kormány és a magyar parlament ahhoz, hogy helyreálljon ez a becsület.

Ami pedig a részleteket illeti. Valóban úgy, ahogy ön elmondta, 2006 őszén a törvények betartására felesküdött rendőrök korábban soha nem tapasztalt, törvénytelen brutalitással léptek fel a védtelen és békés polgárokkal szemben. Gumilövedék, könnygázgránát, vízágyú, gyalogos és lovas rendőri egységek kerültek bevetésre. A példátlan és megfélemlítő rendőri intézkedések következtében számos súlyos, több esetben maradandó fogyatékosságot eredményező sérülés keletkezett; több mint száz ember sérült meg.

2010 nyarán az új Országgyűlés határozatában elfogadta, hogy az állami vezetői mulasztások, illetve az állam nevében elkövetett jogsértések áldozatait megillető kártérítésekről a kormány intézkedjen. Ennek végrehajtása érdekében a kormány határozatot adott ki, amelyben felhatalmazta a belügyminisztert a szükséges lépések megtételére. Ennek érdekében a belügyminiszter bizottságot hozott létre. Ennek a munkájában a minisztériumon túl részt vett a Nemzetgazdasági Minisztérium, az Országos Rendőr-főkapitányság, a Budapesti Rendőr-főkapitányság és a Készenléti Rendőrség szakértői.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Ami 2006 őszén történt, az a Magyar Köztársaság legnagyobb szégyene volt. Mi megtérítettük a kárt, bár a szenvedésekért a Szocialista Pártnak kell bocsánatot kérnie. A jogilag megalapozott ügyekben az országgyűlési határozatoknak, illetve a kormánydöntéseknek megfelelően jártunk el. Tisztességes és méltányos kártérítést kaptak a sérülést szenvedett áldozatok. (Dr. Ujhelyi István: És hány rendőr sérült meg? Erről miért nem beszél, államtitkár úr?)

2010. december 31-ével, miniszteri döntések alapján, az új kártérítési igények befogadása lezárult. Tisztelt Képviselő Úr! Szeretném tájékoztatni... (Dr. Ujhelyi István: Nézzen a kollégák szemébe ilyenkor!) Elnök úr, kérem, tegye lehetővé, hogy válaszoljak a kérdésre! (Közbeszólások az MSZP padsoraiból, többek között: Az igazsággal nehéz szembenézni, államtitkár úr!) Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! Összesen 130.... (Dr. Ujhelyi István: Én féltettem a tűzoltóinkat!) Képviselő Úr! Újhelyi Képviselő Úr! Szeretném felhívni a figyelmet, hogy akkor kiabált volna, amikor az embereket agyonverették önök a rendőrökkel, és lehazudták! (Taps a kormányzó pártok és a Jobbik padsoraiból.) Azt tette volna szóvá! (Dr. Ujhelyi István: A rendőrök családjával mi van? A tűzoltókkal mi van, akik a dolgukat végezték?) De akkor önök hallgattak! Önök hallgattak, és büszkék voltak magukra. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból, többek között dr. Répássy Róbert: A földön feküdtek az emberek!)

Tisztelt Országgyűlés! Szeretném folytatni a választ. Tehát összesen 131 károsult ügyében 245 millió 72 ezer forint kártérítés kifizetését teljesítette a Magyar Államkincstár. Örömmel értesíthetem önt és a tisztelt Házat, hogy valamennyi megalapozott kártérítési igény ügyében a sérültekkel megállapodás született. Mindössze 3 igénylést kellett elutasítani, mert azok nem tartoztak a törvény, illetve a határozatok hatálya alá.

És szeretném tájékoztatni önt és a tisztelt Házat arról, hogy a kifizetések megtörténtek. És úgy, ahogy az első mondatom szólt, szeretném megerősíteni és hangsúlyozni azt, hogy bízom abban, hogy ezeknek a kártérítéseknek a kifizetésével sikerült az államba vetett bizalmat helyreállítani.

Köszönöm a figyelmüket, és kérem, hogy a válaszomat fogadja el. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Megkérdezem a képviselő urat, elfogadja-e a választ.

Öné a szó.

GULYÁS GERGELY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Köszönjük a választ, és köszönjük mindazoknak a munkáját, akik ezekben a kártérítési ügyekben a megegyezés érdekében közreműködtek.

Én az államtitkár urat kérdeztem, a Szocialista Párt is válaszolt. A Szocialista Párt válaszát nem tudom elfogadni, az államtitkár úrét viszont igen. Köszönöm. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból. - Felzúdulás az MSZP padsoraiból. - Közbeszólások ugyanonnan: Óh!)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Egyben szeretném jelezni a szocialista frakció részére: szíveskedjenek végighallgatni az interpellációra adott választ és a viszontválaszt is! (Egy hang az MSZP padsoraiból: A választ igen!) A viszontválaszt is!

Tisztelt Országgyűlés! Varga Géza, a Jobbik képviselője, interpellációt nyújtott be a nemzetgazdasági miniszterhez: "Miért hagyja a kormány, hogy a wirtschaft tovább folytatódjon az állami és más földek értékesítése körül?" címmel. Az interpellációra a miniszterelnök úr megbízásából a téma szerint feladat- és hatáskörrel rendelkező Ángyán József államtitkár úr, a Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkára válaszol. Varga Géza képviselő urat illeti a szó.

VARGA GÉZA (Jobbik): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Lassan már egy évtizede, hogy Orbán miniszterelnök úr kijelentette: véget vetünk az osztrák vircsaftnak a törvénytelen földvásárlások körül. Akkor ez nem sikerült, most azonban az 53 százalékos fülkeforradalom után nagy várakozással nézett az ország, de különösen a vidék társadalma a forradalmi Fidesz-KDNP-kormány ez irányú intézkedései elé.

A Jobbik módosítókkal, interpellációkkal és minden törvény adta lehetséges módon kísérletet tett arra, hogy az új NFA, Nemzeti Földalap és a kapcsolódó földtörvény elérje a célját, a törvénytelen eszközöket alkalmazó spekulánsok távoltartását hazánk termőföldjeitől, de különösen az állami földektől. Javaslatainkat a forradalmi többség rendre elutasította, pedig mostanra már kirajzolódnak ennek káros következményei.

A visszaélések, a Benedek Fülöppel fémjelzett korszakkal azonos módon, tovább folytatódnak, csak a klientúra változott, MSZP-sről fideszesre. Az egyik legdurvább új eset egy Bábolna környéki földeladás. Egy 100 hektárt jóval meghaladó nagyságú állami földterület látszólag jogosult családi gazdálkodókhoz került, az új NFA-törvényben meghatározottak szerint. Majd, lássunk csodát, az új tulajdonosok tulajdonjogának földhivatali bejegyzése után röviddel milliárdos nagyságrendű jelzálog került erre a területre, erre a szántóföldi ingatlanra.

(16.10)

Mint tudjuk, a strómanon keresztül spekulánsoknak történő földeladásoknak ez a legismertebb forgatókönyve már vagy húsz éve.

Be kell látni, hogy az összefércelt Nemzeti Földalapról szóló törvény nem védi meg az állami földeket a spekulációtól, mivel a Jobbik erre irányuló javaslatait a jelen lévő forradalmárok elutasították. Ez az oka.

Font Sándor képviselőtársam az NFA-vitában arra hivatkozott, hogy azért nem lehet az elidegenítési tilalmat betenni, mert csak szórványparcellák értékesíthetőségéről van szó. A szóban forgó Bábolna környéki spekulánsokhoz került 100 hektáros nagyságrendű termőföld eszerint apró szórványparcella volna?

Kérdezem tisztelettel az államtitkár urat a konkrét eset kivizsgálásának eredményéről, és kérjük az NFA-törvény kiskapuinak bezárását a Jobbik által is javasolt módon.

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Válaszadásra megadom a szót Ángyán József államtitkár úrnak.

Öné a szó.

DR. ÁNGYÁN JÓZSEF vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! A termőföld feletti önrendelkezés megtartását nemzeti önállóságunk kulcselemének tartjuk, ez az a kérdés, amelyben kétség sem férhet a kormány álláspontjához. Az elfogadott kormányprogram világosan rögzíti, hogy a magyar termőföld spekulatív célú felvásárlásának megakadályozására minden alkotmányos és az európai normákkal összhangban lévő eszközt fel fogunk használni; mindent megteszünk azért, hogy a termőföld nemzeti hatáskörben és a gazdálkodó családok kezében maradjon, illetve hozzájuk kerüljön. Minden eddigi intézkedésünk ebbe az irányba mutat.

Az elsők között módosítottuk a termőföldről szóló törvényt, amivel elértük, hogy a termőföld eladása esetén a magyar állam mindenki mást megelőzve az első helyre kerül az elővásárlási jog sorrendjében. Másodszor: megalkottuk a Nemzeti Földalapról szóló törvényt, amelynek révén végre átlátható helyzetet teremthetünk az állami tulajdonú termőföldek nyilvántartásában, azaz a valóságnak megfelelő képet kaphattunk azok hasznosításáról. Elősegíthetjük a működőképes családi gazdaságok kialakulását, és hatással lehetünk a földárakra, a földhaszonbérleti díjak alakulására. A Nemzeti Földalapba tartozó földrészletek hasznosításának részletes szabályairól szóló kormányrendelet pedig a korábbinál jóval szigorúbb szabályokat tartalmaz.

Komoly nemzeti és agrárdiplomáciai sikerként könyvelhetjük el továbbá, hogy az Európai Unió Bizottsága a földmoratórium kérdésében hazánk javára döntött, tehát további három évig külföldiek és jogi személyek nem vásárolhatnak termőföldet Magyarországon. Ez alatt az idő alatt felkészülhetünk a földpiac várható liberalizálására, rendezhetjük birtokviszonyainkat és helyzetbe hozhatjuk a magyar gazdálkodó családokat. Megalkothatjuk továbbá azt a végleges jogi környezetet is, amely az EU-tagállamok gyakorlatát és megoldásait beépítve biztos védelmet jelenthet a hazai földvagyon számára.

Bár ezen lépések jelentősen javították a hazai földvagyon védelmének helyzetét, mégsem mondhatjuk el, hogy teljes mértékben kizárják a spekulatív szándékú földszerzés lehetőségét. Azt azonban el kell mondjam, hogy a kérdés igazi címzettje, amit a képviselő úr megfogalmazott, nem is mi vagyunk, hanem az előző kormány. (Moraj az MSZP soraiban.) Az ön által említett földrészlet ugyanis - kérem, a dátumot hallgassák meg -, az ön által említett földrészlet ugyanis 2007-ben került ki az állami vagyon köréből, s még abban az évben nagy összegű jelzáloggal terhelték meg; három évvel azelőtt, hogy a Nemzeti Földalapról szóló törvény a Nemzeti Földalapot létrehozta. A további tulajdonosváltásra már magánszemélyek között került sor 2010 szeptemberében. Ezt érthette félre a képviselő úr, és ezért hivatkozik az új Nemzeti Földalap-törvényre, ennek alkalmazására azonban a jelen ügyben nem kerülhetett sor, hiszen a jogi értelemben éppen hogy csak létrejött Nemzeti Földalap szervezete csak ezt követően, 2010 negyedik negyedévében került kialakításra, területi irodahálózata pedig csak 2011-től működik. Ezen túl az állam ebbe a jogügyletbe azért sem tudott még aktív szereplőként beavatkozni, mert a földvásárlásra fordítható források a 2010. évi költségvetésben még nem álltak rendelkezésre. Éppen ezért megalapozatlannak tartom azt a kritikát, amit az új szabályozással kapcsolatban a képviselő úr megfogalmazott.

Tisztelt Képviselő Úr! Megismétlem: elkötelezettek vagyunk amellett, hogy megakadályozzuk a termőföldek spekulációs célú felvásárlását. Tudjuk azt is, hogy ehhez elsősorban olyan erős államra van szükség, amely erős szereplője a földpiacnak. Az ehhez szükséges jogszabályi feltételeket megteremtettük, ugyanakkor a Nemzeti Földalap intézkedései mellett dolgozunk a saját nemzeti szabályozásunk további pontosításán is, amely reményeink szerint számos uniós ország gyakorlatához hasonlóan teljes védelmet nyújt földvagyonunk számára. Biztosíthatom tehát a képviselő urat (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), a kormány meg fogja szüntetni a föld körüli vircsaftot.

Köszönöm, hogy meghallgattak, és kérem válaszom elfogadását. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Megkérdezem a képviselő urat, elfogadja-e a választ. Öné a szó.

VARGA GÉZA (Jobbik): Nem, a választ sajnos nem tudom elfogadni. Államtitkár úr egy iskolapéldáját adta annak, hogy hogyan tudunk elbeszélni egymás mellett. Én egy konkrét esetről beszéltem. A konkrét eset körülményeihez kaptam ugyan néhány dátumot, de ezek nem azonosak azokkal a dokumentumokkal, amelyek a mi birtokunkban vannak, de egyébként is az államtitkár úr érveléséből az állam megvásárolhatta volna azt a földet, ha az elmúlt rendszer vagy az elmúlt kormány esetleges visszaélése lett volna a háttérben. Az a probléma, államtitkár úr is bizonyára ismeri azokat a FAO-jelentéseket, melyek szerint 2010. decemberről januárra az élelmiszer világpiaci árindexe több mint három ponttal emelkedett, ezt a spekulánsok jobban tudják, mint mi. Ilyen mértékű emelkedés, mióta a FAO méri az árindexeket, nem történt, tehát a spekulánsok ugrásra készen ott vannak, és ebben a konkrét ügyben konkrét dokumentumokkal fogok szolgálni arról (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), hogy miről beszélek. Itt igenis visszaélés történt, és ez a törvény gyengeségeire utal. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! A képviselő úr nem fogadta el a választ. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a választ. (Szavazás.) Köszönöm.

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 199 igen szavazattal, 91 nem ellenében, tartózkodás nélkül a választ elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Scheiring Gábor és Vágó Gábor, az LMP képviselői, interpellációt nyújtottak be a miniszterelnökhöz: "Az Orbán-féle reformok" címmel. Az interpellációra a miniszterelnök úr megbízásából a téma szerint feladat- és hatáskörrel rendelkező Matolcsy György miniszter úr helyett Cséfalvay Zoltán államtitkár úr válaszol.

Megkérdezem a képviselő urakat, hogy ki az, aki kezdi az interpellációt. (Jelzésre:) Scheiring Gábor képviselő úrnak adom meg a szót.

SCHEIRING GÁBOR (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Egy hónapja a csepegtetett információk alapján a kormány arra készül, hogy jelentős összegeket vonjon ki négy területről: a nyugdíjellátásból, a közösségi közlekedésből, a gyógyszertámogatásokból és a munkanélküli-ellátásokból. Ma növekednek az élelmiszerárak és az energiaárak. A munkanélküliség nem csökken, csak a munkanélküli-ellátás, az átlagon és az alatt keresőknek nettó jövedelme sok esetben csökken, a szociális ellátások csökkennek, eközben perverz módon csökken a tőkejövedelmek és a jómódúak adója, megy a habzsi-dőzsi a jól keresőknél. Ezt úgy hívják, hogy abszurd újraelosztás. Lehet, hogy önök szerint ez gazdaságilag racionális és beindítja az országot; szerintünk éppen hogy akadálya a felemelkedésnek, és ráadásul mélységesen igazságtalan is.

Megszoktuk már a Fidesztől, hogy előbb cselekszik, azután gondolkodik, most mégis arra kérem a kormányt, hogy próbáljanak meg választ adni a következő kérdésekre.

Egyrészt hogyan kívánnak 100 milliárd forintot megtakarítani abból a gyógyszerkasszából, ahonnan már 2007-ben kivettek több tíz milliárdot? Ennek maximum a harmada reális. És miért szerepel az Új Széchenyi-tervben kiemelt alprogramként a gyógyszergyártás támogatása, ha most ilyen intézkedésre készülnek?

Az egészségügy mellett a kormány bátor emberként a munkanélküli-segélyen élőket is megtámadná. Januárban Orbán Viktor azt nyilatkozta, hogy vége a hosszan tartó és nagylelkű munkanélküli-juttatásoknak. A miniszterelnök úr valószínűleg nem ezen a bolygón él, ha a havi 28 500 forintot, ami három hónap lejárta után jár, nagylelkűnek véli, ez ugyanis a létminimum harmada.

(16.20)

Kérdezem a kormány képviselőjét, miért gondolják, hogy válság idején, amikor munkahely alig van, a védőháló gyengítése bármilyen eredményre vezethet a feketegazdaság és a nyomor növekedésén kívül.

De a kormányzati hozzá nem értés magas foka a közösségi közlekedés kivéreztetése. Nemhogy kivonni kellene pénzt ebből az ágazatból, hanem beletenni, fejleszteni, hogy versenyképes legyen a jóval több támogatást élvező közúti közlekedéssel. A MÁV-ot persze át kell alakítani - ebben egyetértünk -, ám a megtakarítást vissza kell forgatni. Emellett be kell vezetni a régóta esedékes kilométer alapú útdíjat, hogy a vasút számára az egyenlő versenyfeltételeket megteremtsük, és a tranzitforgalom legalább részben fizesse meg az általa okozott károkat.

Kérdezem, hogy a kormány valóban meg kíván-e szüntetni 1200 kilométer vasutat, ahogy az az új Széchenyi-tervben szerepel, és tervezi-e bevezetni az útdíjat.

Várom államtitkár úr megtisztelő válaszát. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Cséfalvay Zoltán államtitkár úrnak. Öné a szó.

DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Kérdésében a reformokat feszegeti. A reformokhoz nagyon sok feltétel kell. Kell hozzá politikai feltétel. Én úgy gondolom, hogy a kétharmados többséggel ez adott. Kell hozzá gazdasági feltétel, nevezetesen: stabil gazdaság és stabil költségvetés. Ez az, amit a kormány az elmúlt időszakban megteremtett. Megteremtette annak lehetőségét, hogy valóban elkezdődjenek azok a reformok, amikről régóta beszélünk ebben az országban. A harmadik nagyon fontos feltétel az, hogy milyen elvek mentén végezzük a reformokat. Ma is többször szó esett már erről. Az egyik legfontosabb elv, hogy ez munkára épülő gazdaság legyen. Olyan gazdaságot szeretnénk teremteni, ahol az előrejutás a munkából származik. Ezt szolgálja az adórendszer. A 16 százalékos egykulcsos arányos adó valóban arra ösztönöz, hogy az ember dolgozzon, hiszen aki többet dolgozik, az többet is kap, nem vesz el tőle az állam.

S ha már reformokról és átalakításról beszélünk, akkor érdemes egy picit körbenézni a világban. Érdemes megnézni, hogy azok a rendszerek, amiket mi működtetünk ebben az országban, más európai országokban milyen költségvetési ráfordításokkal működnek. Említette a gyógyszerkasszát. Ha megnézzük a visegrádi országokat, az OECD- vagy az európai uniós országokat, akkor azt látjuk, hogy nálunk arányaiban jóval többet költenek a gyógyszerkasszára, jóval több forrást emészt fel a gyógyszerkassza. Nyilvánvalóan ebben a rendszerben valami nem stimmel. Itt tehát átalakításra van szükség. Ha más országokban képesek GDP-arányosan kevesebb ráfordítással jól működő gyógyszerkasszát működtetni, akkor nálunk is erre van szükség.

Ne feledjük, hogy a foglalkoztatásbővítéshez, az 1 millió új munkahely megteremtéséhez nagyon sok összehangolt lépés kell. Én értem, hogy mindenki a foglalkoztatáspolitikára koncentrál. Azt is értem, hogy mindenki azokra koncentrál, akik éppen a munkanélküliség állapotában vannak. De továbbra is hangsúlyoznám, tisztában kell lenni azzal, hogy munkahelyet csakis a vállalkozók képesek létrehozni. Ehhez kell megteremteni a gazdasági feltételt, az alacsony adót és alacsony adminisztrációs költséget, és természetesen szükség van a munkanélküliség állapotában lévők helyzetének a javítására. Itt a közmunkaprogram tud nagyon sok segítséget nyújtani, de a kiindulópont, ahonnan el tudunk rugaszkodni, az maga a foglalkoztatást elősegítő, vállalkozást támogató politika. Ezt szolgálja többek között a Széchenyi-terv is.

Harmadrészt említette a közösségi közlekedést. Szerintem mindenki látja, nap mint nap tapasztalja, hogy a közösségi közlekedésben rengeteg tennivaló van. Itt jelezném, hogy a kormány nem tervezi 1200 kilométer vasútvonal megszüntetését, éppen ellenkezőleg, több helyen visszaállította már azokat a vasútvonalakat, amiket a korábbi kormány bezárt. Itt is ésszerű és racionális politikával számolunk. Ezeknek a rendszereknek a hatékony átalakítására van szükség, ehhez megteremtődtek a politikai feltételek, s az elmúlt év nagyon kemény pénzügyi konszolidációs lépéseivel megteremtődtek a gazdasági feltételek is. Az elvek világosak és tiszták: munkára épülő gazdaságot szeretnénk. Ezt szolgálja az adórendszer, és ezt szolgálja majd a nagy rendszerek átalakítása is.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Megkérdezem Vágó Gábor képviselő urat, hogy elfogadja-e a választ. (Scheiring Gábor: Én válaszolok.) Úgy látszik, hogy váltottak, és Scheiring Gábor képviselő úr fog reagálni. Parancsoljon, öné a szó.

SCHEIRING GÁBOR (LMP): Köszönöm szépen. A válaszát nem áll módomban elfogadni. Nem lesz most időnk újra lefolytatni az elvi vitákat arról, hogy az alacsony adóterhek vagy az emberbe való befektetés lehet-e a kiút a válságból.

Az LMP azt gondolja, hogy csak egészséges, jól képzett munkaerővel lehet kitörni a válságból, ehhez viszont kellenek állami befektetések úgy az emberbe, mint az infrastruktúrába. Ehhez viszont szükség van újraelosztásra, ezért nem tudunk egyetérteni az újraelosztás szintjének radikális csökkentésével.

Egyetértünk azzal, hogy szükség van a pénzügyi konszolidációra, a költségvetés stabilitására, ezért tartottuk meglepőnek, hogy egy olyan adócsomagot vezettek be, amely 800 milliárdos lyukat vert a költségvetésen. Ebből származik a kormány legtöbb problémája, ezért teszünk újra javaslatot, hogy az adópolitikát változtassák meg. Illetve továbbra is érdekelnének azok a konkrét részletek, hogy hogyan kívánnak megspórolni sok száz milliárd forintot a munkanélküli-ellátásokon, illetve a közlekedésben.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Képviselő úr nem fogadta el a választ. Tisztelt Országgyűlés! Kérdezem, hogy az Országgyűlés elfogadja-e azt. (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a választ 209 igen szavazattal, 91 nem ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Lamperth Mónika és Pál Tibor, az MSZP képviselői, interpellációt nyújtottak be a nemzeti fejlesztési miniszterhez: "Miért nem szereti a kormány a panellakókat?" címmel. Képviselő asszonyt illeti a szó.

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Pál Tibor!

ELNÖK: Pál Tibor képviselő úr következik. Nálam első helyen szerepelt a képviselő asszony. Parancsoljon, képviselő úr! (Derültség és taps.) Öné a szó, képviselő úr.

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Az úgy van rendjén, hogy a hölgy szerepel első helyen, úgyhogy nagyon helyes.

Tisztelt Államtitkár Úr! Hazánkban mintegy 650 ezer távfűtött panellakásban körülbelül 2 millió ember él. 2002 óta a szocialista vezetésű kormányok több mint 60 milliárd forintot fordítottak 270 ezer panellakás energiatakarékos felújítására. 2008-tól létezik az ökoprogram is, amely a távfűtött lakásokban a mérést és a fogyasztást is biztosítja. Tettük mindezt azért, hogy a panellakásban lakók jelentős fűtésköltség-megtakarítást tudjanak elérni, nem beszélve a környezetvédelmi hatásokról. Az adókörnyezetet is ennek megfelelően változtattuk: 18 százalékról 5 százalékra csökkentettük a távfűtés áfáját. Mindezzel sikerült elérni, hogy egyes lakásokban a fogyasztás 40-50 százalékkal csökkent, egyes lakásokban akár 5 ezer forintos megtakarítást is el tudtak érni. A Bajnai-kormány a válságkezelés idején is biztosított forrást a panelprogramra úgy, hogy a zöldberuházások keretéből biztosította a forrást. Tehát megvan a szabályozási rendszer, megvan a forrás, megvannak a szabályozási feltételek, adottak a finanszírozási hátterek.

Ezért is érthetetlen számunkra, hogy az Orbán-kormány viselkedése e téren miért alakult úgy, ahogy látjuk. Számos lakóközösség jelezte ugyanis, hogy elbírált pályázataikra a kiértesítés ellenére mind a mai napig nem kapták meg a támogatási szerződést, ami pedig a jogviszony létrejöttét biztosította volna, hogy elkezdjék a munkát. A közszolgálati televízió február 2-ai adásában Bencsik János államtitkár úr azt nyilatkozta, a CO-kvótából 20 milliárd forint áll rendelkezésre arra, hogy márciusig megkössék a pályázatok támogatási szerződéseit.

Ezért kérdezem államtitkár urtól, kötött-e új szerződést az Orbán-kormány 2010-ben a panelprogramra vagy akár az ökoprogramra.

(16.30)

Ha kötött, akkor ez hány lakást érint, és milyen támogatási összeget jelent? Ha nem kötöttek ilyen szerződést, akkor miért büntette a kormány azokat a lakóközösségeket, amelyek pályázat útján, a szakmai bizottság támogatása után megkaphatták volna a támogatási összeget, és akár már 2010 telén 45 ezer forintos megtakarításhoz juthattak volna?

Ha az említett 20 milliárd forint a már elbírált pályázatokra nyújt csak fedezetet, milyen forrásból kívánja folytatni a kormány a panelprogramot?

És kérdezzük továbbá azt is, hogy kíván-e a kormány 2011-ben majd új pályázatot kiírni a panellakások és a távfűtés korszerűsítésére.

Tisztelettel várjuk válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Válaszadásra megadom a szót Fónagy János államtitkár úrnak. Öné a szó, államtitkár úr.

DR. FÓNAGY JÁNOS nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt évben kormányunk 3,5 milliárd forint támogatást utalt ki a zöldberuházási rendszerben a panelprogramra pályázóknak, amely 10 252 darab panellakás energiafogyasztásának és rezsiköltségének csökkentéséhez járult hozzá. Az ökoprogram keretében további 680 millió forint került kiutalásra a kormányváltás óta, ez 13 212 darab távfűtött lakás fűtésszabályozását és fűtésmérését tette lehetővé. Ezekkel az adatokkal együtt felhívom képviselőtársaim figyelmét arra, hogy az MSZP-kormány idején a zöldberuházási rendszer panelalprogramjára benyújtott pályázatok támogatási igénye a támogatási keret előzetes rögzítése híján és a pályázat késői lezárása miatt ijesztő méretekben, több milliárd forint értékben meghaladta a rendelkezésre álló forrásokat. Magyarán: több száz pályázó lakóközösséget hagyott egy fedezet nélküli támogatásra pályázni, majd a cserbenhagyott családok ügyének rendezését az új kormányra testálták.

Az önök kormánya által kidolgozott, a lakosságnak szóló programok elavultak, alapvetően a korábbi pályázatok szolgai másolatai, átgondolatlan kiírások voltak. Ez a rendszer a kvótavevők által megkövetelt addicionalitás feltételeinek sem felelt meg, rombolta a magyar zöldprogram megbízhatóságát a kvótapiacon, valamint a pályázó családok ezreit csalogatta támogatási forrás nélküli bizonytalanságba, felelőtlenül terhelve őket pályázatuk elkészítésének és kivitelezésének költségeivel, mindezt ráadásul sikeres kivitelezés esetében is alacsony hatékonyságú beruházások mellett. Becsapták őket, de a kvótavásárlókat is, akiknek pénzéből biztosították a pénzügyi forrást ámokfutásukhoz, hiszen a kis megtakarítást nyújtó beruházásokkal eladhatatlan terméket állítottak elő a szén-dioxid-kvóta értékesítéséhez. Ezek után próbálják felelősségre vonni az önök által létrehozott rendszer újjáépítőit.

A jelenlegi kormánynak nem áll szándékában ugyanezeket a hibákat újból elkövetni. Rendezzük az előző kormány által cserbenhagyott pályázók ügyét, s lefektetjük egy új, megbízható, korszerű pályázati rendszer alapjait, amely a potenciális kvótavevők számára meggyőzőbb, hitelesebb, átláthatóbb rendszert és attraktív beruházási koncepciókat, pályázatokat jelent.

Az Új Széchenyi-terv zöldgazdaság-fejlesztési programja keretében olyan, a lakosság számára elérhető pályázatokat tervezünk indítani, amelyek egyaránt támogatják a panel- és a hagyományos építésű lakóépületek energiahatékonysági felújítását, valamint új, energiatakarékos lakóépületek építését. A panelépületek lakói számára a támogatások ugyanúgy fontosak, mint ahogyan az épületenergetikai szektor egészének kiegyensúlyozott támogatása is. A hagyományos és panelépületekben élő lakosok számára tervezett programjainkra a szén-dioxid-kvóták értékesítéséből származó bevételekből kívánunk forrást biztosítani.

Kérem képviselőtársaimat, s amennyiben önök nem fogadják el, a Házat válaszom elfogadására. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Megkérdezem a képviselő asszonyt, elfogadja-e a választ.

Öné a szó.

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A televíziónézőknek mondom, hogy ez a csűrés-csavarás, amit itt hosszan előadott az államtitkár úr, magyarul azt jelenti, hogy az Orbán-kormány nem folytatja a panelprogramot, 2011-ben nem lesz kifizetés, nem lesz kiírva új pályázat, tehát cserbenhagyja a panellakókat.

Ezt a csűrés-csavarást, államtitkár úr, nem lehet elfogadni, már csak azért sem, mert van benne néhány olyan adat, ami nem felel meg a valóságnak. Kormányváltáskor 4,5 milliárd forint kvótapénzt találtak a kasszában, amivel nem tudjuk, mit csináltak. Ez nyugodtan mehetett volna a szerződésekre, és kaphattak volna pénzt azok az emberek, akik panelfelújításra várnak. Kaposvár városban az elmúlt 9 évben több mint 9 ezer lakást sikerült felújítani, és most több ezren várnak arra, hogy a kaposvári embereknek és a magyar embereknek tett ígéretüket betartsák. Úgy tűnik, hogy mindhiába, ezért a választ nem tudom elfogadni. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Így van! - Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: A képviselő asszony nem fogadta el a választ. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e azt. (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 213 igen szavazattal, 85 nem ellenében, tartózkodás nélkül a választ elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Varga László, az MSZP képviselője, interpellációt nyújtott be a nemzeti erőforrás miniszterhez: "Milyen megszorításokat terveznek a nyugdíjrendszerben?" címmel. Varga László képviselő urat illeti a szó.

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A nyugdíjreform végrehajtásának koncepcionális irányairól és az önök szerint szabad nyugdíjpénztár-választással összefüggő feladatokról szóló kormányhatározat szerint a kormány egyetért a nyugdíjrendszer olyan átalakításával, amely a törvényben rögzített módon biztosítja, hogy nyugdíjat csak a nyugdíj céljára befizetett összegekből lehet finanszírozni, a költségvetés egyéb bevételei terhére nyugdíj nem fizethető, egyúttal a társadalombiztosítási nyugdíjalapba befizetett járulékokat kizárólag nyugdíjkifizetésekre lehet fordítani.

Orbán Viktor miniszterelnök idén januárban amerikai lapoknak nyilatkozva megerősítette mindezt, amikor a következőket mondta: világossá kell tennünk, hogy korhatár előtt senki nem mehet nyugdíjba, és azt is, hogy az állami nyugdíjalap nem fizethet több nyugdíjat, mint amennyit beszed. Ha tehát csak annyit lehet kifizetni, amennyi a járulékokból befolyik a nyugdíj-biztosítási alapba, akkor az azt jelenti, hogy kevesebbeknek fognak nyugellátást megállapítani, illetve vagy csökkenni fog a nyugdíjak mértéke. Ismét megszűnhet a méltányossági nyugdíjemelés és -megállapítás intézménye, amint arra már korábban is volt példa az előző Orbán-kormány idején, veszélybe kerülhetnek a nyugdíjszerű ellátások, a különböző járadékok is. Mindez azt jelenti, hogy szigorítások, a nyugdíjrendszer szolidaritást tartalmazó elemeinek megnyirbálása várható.

Mindezek alapján adódnak kérdések, ezért kérdezem a tisztelt államtitkár urat: milyen megszorításokat terveznek a nyugdíjrendszer területén? Miként kívánják megváltoztatni a nyugdíjszámítás módját? Miként kívánják megváltoztatni a nyugdíjemelést? Miként kívánják megváltoztatni a szolgálati idő számításának rendszerét? Miként kívánják szigorítani a korhatár előtti nyugdíjba vonulást biztosító eszközöket? Milyen mértékben csökkentik a nyugdíjakat? Milyen szigorításokat terveznek a nyugdíj mellett dolgozókat érintően?

Hadd mondjam el, hogy kíváncsian vártam a miniszterelnök úrtól is ezekre a kérdésekre a válaszokat, hiszen azt hallhattuk, hogy ezen a napon napirend előtt ő válaszol ezekre. Nem kaptunk válaszokat, ezért nagyon remélem, hogy ha a miniszter úr nem is vette a fáradságot, hogy személyesen válaszoljon, remélem, ön, államtitkár úr, megtisztel azzal, hogy válaszol minden kérdésemre.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Válaszadásra megadom a szót Halász János államtitkár úrnak. Öné a szó, államtitkár úr.

HALÁSZ JÁNOS nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! A szocialisták 8 évig tartó felelőtlen kormányozása nagyon súlyos gazdasági válságot eredményezett hazánkban. (Zaj, derültség az MSZP soraiban.) Ezen csak önök nevetnek, de ez egyáltalán nem vicces, kedves szocialista képviselőtársaim!

Önök az elmúlt 8 évben eladósították az országot, így a következő években Magyarországnak vissza kell fizetnie a korábban felvett hitelösszegeket. Idén 2429 milliárd forintot kell visszafizetnünk; 2429 milliárd forintot! 2012-ben 2302 milliárd forintot, 2013-ban 3046, 2014-ben pedig 2404 milliárd forintot kell visszafizetnünk.

(16.40)

Ezt a pénzt a szocialisták előre kivonták a magyar gazdaságból, előre elvették a nyugdíjasoktól. Magyarországon egy évben több mint 2500 milliárd forintot fizetünk ki nyugdíjakra. Azaz, ha nem kellene visszafizetnünk idén 2429 milliárdot, jövőre 2302 milliárdot és 2013-ban 3046 milliárd forintot az önök által felvett és ki tudja, mire elköltött hitelekre, akár duplájára is emelhetnénk a nyugdíjakat. (Zaj, közbeszólások az MSZP soraiból.)

Tisztelt Képviselő Úr! Ez az igazság. Ilyen előzmények után ön azt kérdezi, hogy milyen megszorításokat tervez a kormány a nyugdíjrendszerben. Igen, ilyen rövidlátó és felelőtlen politizálás jellemző önökre. Mi máshogyan dolgozunk. (Derültség és közbeszólások az MSZP soraiban.) A nemzeti együttműködés kormánya nem megszorításokat, hanem elsősorban felelősségteljes gazdálkodást és rendet tervez mind a gazdaság, mind a nyugdíjrendszer területén; nem megszorításokat, hiszen azokból önöktől már rengeteget kaptak a magyar nyugdíjasok.

Tisztelt Képviselő Úr! Emlékszik még arra, amikor a szocialista kormány szigorította a nyugdíj melletti munkavállalás szabályait? Engedje meg, hogy emlékeztessem néhány megszorításra, amelyekről minden magyar nyugdíjasnak a megbukott szocialista kormány jut az eszébe. Eltörölték a 13. havi nyugdíjat, felemelték a nyugdíjkorhatárt először 62, majd 65 évre, 2008-tól legalább 8 százalékkal csökkentették az induló nyugdíjak összegét. (Zaj, közbeszólások az MSZP soraiban.) A magyar választók az önök felelőtlen, folytonos megszorításokat bevezető kormányzására nemet mondtak. A választók azzal bíztak meg bennünket, hogy végre kiszámítható módon kaphassanak nyugdíjat.

A nemzeti együttműködés kormánya nem megszorításokat tervez, hanem olyan nyugdíjrendszert, amiben mindenki tudhatja, hogy a munkában töltött évei alatt befizetett járulékai alapján tisztességes megélhetést biztosító nyugdíjat fog kapni. Ezen dolgozunk. (Közbeszólások az MSZP soraiból.) Ehhez el kell érni, hogy megérje dolgozni, hogy a közgazdasági eszközök ne a járulékok fizetése ellen ösztönözzenek. Ám önök ahelyett, hogy munkahelyeket teremtettek volna, inkább kiszorították az embereket a munkaerőpiacról az előrehozott öregségi nyugdíj bevezetésével. (Derültség és közbeszólások az MSZP soraiban.) Tették ezt felelőtlenül, mert önök is tudták, hogy a kiadásokat nem tudják a járulékbevételekből finanszírozni. Tudták, de inkább hiteleket vettek fel, felelőtlenül eladósították az országot, ahelyett, hogy rendet teremtettek volna, és munkahelyeket hoztak volna létre.

Kérem válaszom elfogadását, képviselő úr, és bízom benne, hogy önök is támogatják a kormány rendteremtő munkáját akár a nyugdíjrendszer, akár más területen.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt válaszadásra megadnám a szót, szeretném jelezni a szocialista frakció részére, hogy nem párbeszédes műfaj az interpellációra adott válasz. Kérem, tiszteljék meg annyira a Házat, hogy meghallgatják az interpellációra adott választ. (Felzúdulás, közbeszólások az MSZP soraiban. - Taps a kormánypártok soraiban.) Öné a szó, képviselő úr.

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm. Kérném, állítsa vissza az órámat. (Zaj.) Állítsa vissza az órámat, ha kérhetem, mert eltelt belőle néhány másodperc. Köszönöm szépen. (Közbeszólások a Fidesz oldaláról, köztük: A te időd lejárt.)

ELNÖK: Öné a szó, képviselő úr.

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az órámat nem állította vissza, ne haragudjon, hadd kérjem már meg erre. (Zaj, derültség.)

ELNÖK: Képviselő úr, szíveskedjen a válaszadást megkezdeni!

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm az egyenlő feltételeket. Annyit tudnék mondani, hogy cinikus volt öntől, hogy a munkát, egyáltalán a munka világát idehozta, amikor 93 ezer fővel nőtt egy hónap alatt a munkanélküliség ma Magyarországon. Egyébként szétverték a közmunka rendszerét. (Zaj, közbeszólások a kormánypárti oldalon.)

Arra a kérdésre sem válaszolt, hogy ha az előző költségvetésben 500 milliárd volt adóbevételekből nyugdíjtípusú kifizetésekre, amiből többek között méltányossági nyugdíjkifizetéseket biztosíthattunk, és most ezek után ez a pluszpénz nem lesz, akkor hogy tudják megőrizni a reálértékét a nyugdíjaknak. Erre ígéretet tettek, és ez egy hazugság volt. Ezután ez ki fog derülni. (Közbekiáltások a Fidesz soraiból.) A magyar nyugdíjasok rosszul járnak önökkel, és ez egy elfogadhatatlan válasz, amit ön adott.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Képviselő úr nem fogadta el a választ. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a választ. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 222 igen szavazattal, 46 nem ellenében, 32 tartózkodás mellett a választ elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Gyenes Géza, a Jobbik képviselője, interpellációt nyújtott be a nemzeti erőforrás miniszterhez: "Hogyan fog zajlani a közszférában várható nettójövedelem-csökkenések kormány általi kiegészítése az egészségügyi ágazatban dolgozók esetében?" címmel. Gyenes Géza képviselő urat illeti a szó.

DR. GYENES GÉZA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Miniszterelnök úr mai expozéját örömmel és megnyugodva hallgattuk, remélem, az egészségügyi dolgozók is ezt tehetik, hiszen az interpellációm lényege pont az, hogy valóban a foglalkoztatás formájától függetlenül valamennyi, az egészségügyben közfeladatot ellátó személy esetében szándékozik-e valóban valamilyen módon pótolni a kormány az szja hatálya alá tartozó jövedelmek csökkenését. Márpedig a januári fizetésekkor az egészségügyi átlagbérrel rendelkező kollégáim és szakdolgozóink bizony jövedelemcsökkenésről számoltak be.

Az egészségügy közfeladatait ellátó személyek szja hatálya alá tartozó jövedelmeiket, akár közalkalmazottak, köztisztviselők, akár a munka törvénykönyve hatálya alá tartozó munkavállalók, akár vállalkozók, egyaránt, azaz szektorsemlegesen, az Egészségbiztosítási Alapból nyerik, azaz közpénzből nyerik, és ennek a közpénznek a kiutalásáért gyakorlatilag az állam, illetve a társadalombiztosítás felelős. Méltánytalan lenne velük szemben, ha az általuk elszenvedett jövedelemcsökkenések kompenzálására csak bizonyos foglalkoztatási formákban, azaz csak a közalkalmazotti jogviszonyban kerülne sor.

Amennyiben a kormány valóban szívügyének tartja, hogy fékezze, netán megállítsa az egészségügyben egyre elkeserítőbb méreteket öltő pályaelhagyásokat, ha valóban jövőképet kíván nyújtani vagy teremteni a magyar egészségügyi utánpótlás egyedüli letéteményeseinek tekinthető fiataloknak, akkor az egészségügyi jövedelmek érdemi rendezéséig sem maradhatnak elháríthatatlanok az adózási jogszabályok változásaiból adódó jövedelemcsökkenések. Erre szeretnék választ kapni az államtitkár úrtól.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Válaszadásra megadom a szót Halász János államtitkár úrnak. Öné a szó, államtitkár úr.

HALÁSZ JÁNOS nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! A 2011. január 1-jén hatályba lépett személyi jövedelemadó- és a munkavállalót terhelő nyugdíjjárulék-változás következtében, a munkavállalók adott körét érintő hátrány megszüntetése érdekében a kormány megalkotta a költségvetési szerveknél foglalkoztatottak 2011. évi kompenzációjáról szóló rendeletet.

A jogszabály részletesen rögzíti a kompenzációra jogosultak körét, az ellentételezés mértékét. Ez alapján a kompenzáció a költségvetési szerveknél bármely érintett közalkalmazotti, köz- és kormány-tisztviselői, fegyveres vagy igazságügyi jogviszonyban foglalkoztatottakra kiterjed, azaz természetesen az egészségügyi költségvetési intézményekben foglalkoztatottakra is.

Kérdezte, hogy hol találjuk ennek a fedezetét. Az intézkedéshez a központi költségvetés a Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetéséről szóló 2010. évi CLXIX. törvény 5. § (1) bekezdésében megjelölt céltartalék terhére biztosít fedezetet. A Nemzeti Erőforrás Minisztérium irányítása, fenntartása alá tartozó központi költségvetési szerveknél foglalkoztatottak részére kifizetésre kerülő kompenzáció pénzügyi fedezete a várhatóan ténylegesen kifizetésre kerülő összeg alapján kerül biztosításra.

Azokra a munkavállalókra azonban, akik bár közfeladatot látnak el, de nem költségvetési szervnél állnak alkalmazásban, ez a kompenzáció - legalábbis egyelőre - nem terjed ki, hiszen az ő keresetük alakulását például az Érdekegyeztető Tanácsban született keresetnövelési ajánlás követésével a munkáltatójuk feladata meghatározni. Az ajánlásnak megfelelő béremelés esetén a munkavállalók nettó keresete nem csökken akkor sem, ha egyébként családi adókedvezményt nem tudnak igénybe venni. Az Országos Érdekegyeztető Tanácsban született megállapodás kiterjed az országos minimálbér és a középfokú végzettséget igénylő munkakörben dolgozók garantált bérminimumának 2011. január 1-jétől történő növelésére is.

(16.50)

E két bérminimum emelése szintén biztosítja, hogy a kézhez kapott nettó bér összege nem csökkenhet 2011-ben. Az Országos Érdekegyeztető Tanácsban született megállapodás végrehajtása kötelező minden munkáltató számára. A támogatási igény megállapítása a kormányrendeletben előírtaknak megfelelően a Nemzetgazdasági Minisztérium által február harmadik hetében elrendelt intézményi felmérés alapján történik. Az adatok beérkezését és feldolgozását követően várhatóan február hónap végén áll módunkban a képviselő urat tájékoztatni a nemzeti erőforrás fejezethez tartozó intézményekre vonatkozóan a kompenzációban részesülők létszámáról, a támogatás várható éves összegéről és reményeink szerint az ön által kérdezett egyéb részletekről is.

Tisztelettel kérem válaszom elfogadását. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Kérdezem a képviselő urat, elfogadja-e a választ. Öné a szó.

DR. GYENES GÉZA (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Még mindig vacillálok egy kicsit, és ha jól értettem, jelen pillanatban csak a közszférában, illetve a közalkalmazottakra, köztisztviselőkre vonatkozóan állapítják meg, és az, hogy az Országos Érdekegyeztető Tanácsban tettek a munkáltatók ígéretet arra vonatkozóan, hogy ezt valamilyen módon végrehajtják.

Azért jeleztem, hogy azokban a kórházakban, ahol a kórházigazgató a munkáltató, csak a kórház más jogviszonyra tért át és az ott dolgozó közalkalmazottak automatikusan az Mt. hatálya alá tartoznak, ezek nem a versenyszféra résztvevői, tehát igazság szerint az Országos Érdekegyeztető Tanácsban született megállapodás az ilyen kórházakban dolgozókra finomam szólva nem vonatkozik, viszont az önök által elmondottak szerint a közalkalmazotti szférából kiesőkre jelen pillanatban ez a tervezett intézkedés nem jön.

Megmondom őszintén, elfogadva azt is, amit ön mond, hogy a tárca hatálya alá tartozó intézményekben ezt ellenőrizni fogják (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), azért nem tudom most elfogadni, mert szeretném látni, és szeretném megnyugtatni a dolgozókat, hogy megkapják azt a pénzt.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! A képviselő úr nem fogadta el a választ. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e azt. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 225 igen szavazattal, 82 nem ellenében, tartózkodás nélkül a választ elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Az interpellációk végére értünk. Most az azonnali kérdésekre térünk át.

Tisztelt Országgyűlés! Gúr Nándor, az MSZP képviselője, azonnali kérdést kíván feltenni a miniszterelnöknek: "Fontos-e a miniszterelnöknek a törvényesség?" címmel.

Gúr Nándor képviselő urat illeti a szó.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Miniszterelnök Úr! Kilenc hónap eltelt. Rengeteg jogszabály elfogadására került sor a nemzeti együttműködés jegyében. Csak hát sokszor pont azokkal, akikkel konzultálni, egyeztetni kellett volna, azokkal felejtették el hitem szerint ezt a konzultációt.

Biztos emlékszik miniszterelnök úr is arra, amikor jogszabályok elfogadásakor adott esetben olybá tűnt a helyzet, hogy alkotmányellenesség is felmerülhet, ilyenkor alkotmánymódosításokra is sor került, talán tízszer az elmúlt fél évben.

Ha éppen az Alkotmánybíróság valamit visszaadott, akkor csorbították az Alkotmánybíróság jogosultságát. Ha a Költségvetési Tanács nem jogi ügyekben szólt, akkor likvidálták a Költségvetési Tanácsot. Ha a nép, az istenadta nép valamit mondani akart akár járuléktípusú kérdésekben, nyugdíj-megtakarítások vonatkozásában, akkor korlátozták ezt a jogosítványt. Ha a sztrájkjog tekintetében jogos dolgok érvényesítésére akarnak sort keríteni, akkor nehezítették a feltételeket. Jogszerű? Lehet mondani, hogy jogszerű, de mondok önnek konkrét példát, miniszterelnök úr.

Minisztere, Matolcsy úr annak idején példaként, amikor kirugdosta a regionális munkaügyi központok főigazgatóit, akkor a törvényességet nem tartotta szem előtt, csak az volt számára fontos, ami a vélt fülkeforradalom jegyében született törvényként volt értelmezhető vagy ami számára kedvező volt. Az nem, amit egyébként a jogszabályok, például a foglalkozatási törvénnyel kapcsolatos jogszabály előír, hogy ki kell kérnie ezeknek a tanácsoknak a véleményét. Hiába írásban szólítottuk fel, nem számított semmit.

Miniszterelnök úr, az ön hitelét rontják azok a miniszterek, akik a törvényességet nem tartják be. Idejön és azt mondja, hogy a hölgyek 40 éves szolgálati idő után, nem, munkaviszony után elmehetnek... - nem, jogosultsági idő után. Egészen más a történet, félrevezetik önt, a hitelességét rontják. Azt kérdezem, hagyja-e a saját minisztereinek, hogy törvénytelen utat és önt megtévesztő folyamatokat hajtsanak végre.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Orbán Viktor miniszterelnök úrnak.

Öné a szó, miniszterelnök úr.

DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Köszönöm szépen, hogy képviselőtársunk ismét fölhívta azokra a kérdésekre a figyelmet, amelyeket a Házban a megelőző hónapokban már sorra, egyenként végigtárgyaltunk. Azt tudom mondani, hogy az új alkotmány elfogadásakor ezek a viták szerintem nyugvópontra fognak jutni, és a magyar törvényességet érő kritikák okafogyottá válnak.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, miniszterelnök úr. Válaszadásra megadom a szót a képviselő úrnak. Öné a szó.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Miniszterelnök úr, őszintén mondom, többet vártam ettől. Kilenc hónap eltelt, hitem szerint torzó született. Önök ígértek valamit. Azt mondták, 1 millió új munkahely lesz. 684 ezer munkanélküli van ma ebben az országban. Azt mondták, a közbiztonság tekintetében megerősítik a helyzetet. 20 százalékkal több a bűncselekmények száma, az erőszakos bűncselekmények száma még ettől is több. Azt mondták, radikális adócsökkentés. Megcsinálták, de kiknek? A tehetősek javára. És ezeket a szerényebb jövedelműeknek kell elviselni.

Közben mit tesznek? Áthárítanak a különadón keresztül, elkoboznak a magánnyugdíj-megtakarítások tekintetében, megszorítanak a már említett példák - nyugdíj, egészség, közösségi közlekedés, munkanélküli-ellátás - tekintetében. Azt akarom mondani csak, hogy meggyőződésem szerint, ahol a jognak nincs hatalma, ott a hatalomnak van csakis joga, és ez nem jó. Ez nem egy jó pálya. Azt hiszem, olyan pályát kellene futni, ahol a jognak valójában hatalma van, és ahol ez az emberek érdekeit szolgálja.

Köszönöm megtisztelő figyelmét. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. A miniszterelnök urat viszontválasz illeti meg. Öné a szó, miniszterelnök úr.

DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Képviselőtársam! Tisztelt Elnök Úr! Természetesen a parlamenti vita természetrajzához tartozik, hogy jó idegrendszerrel és türelemmel kell rendelkezni, tehát egy olyan, egykori kormánypárt képviselőit is nyugodtan kell végighallgatni, akik az elmúlt években a hatalommal való nyers visszaéléssel tüntették ki magukat, és most bennünket emlékeztetnek a törvényességre.

Az ön második fölszólalását hallgatva gyermekkori élményeim jutottak eszembe. A menzán mondtuk ezt, amikor egy nem beazonosítható levest kaptunk, hogy ez egy olyan Fradi-leves - mindent bele. Ilyen volt ez a hozzászólás: kezdtük az egyeztetésekkel, sztrájkkal, és kiderült, hogy kéne beszélni a közbiztonságról, 1 millió munkahelyről és adórendszerről is. (Dr. Józsa István: Ez mind kellett!)

Azt tudom most ígérni önnek, hogy ezeket a fölvetéseket, amiket hallhattunk, mind gondosan tanulmányozni fogom. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Gúr Nándor: Megtisztel. Köszönöm szépen! - Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, miniszterelnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Mirkóczki Ádám, a Jobbik képviselője, azonnali kérdést kíván feltenni a belügyminiszternek: "Hány ártatlan áldozat és hányszor két hét kell még?" címmel. A miniszter úr halaszthatatlan közfeladata ellátása miatt válaszadásra Kontrát Károly államtitkár urat jelölte ki. Kérdezem képviselő urat, hogy elfogadja-e a válaszadó személyét. (Mirkóczki Ádám: Igen.) Igen. Öné a szó, képviselő úr.

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! 2010 tavaszán a miniszterelnök úr akkor még nem ilyen minőségében (Zaj. - Az elnök csenget.) kijelentette: "Kettő hét alatt fogunk rendet tenni az ország olyan pontjain, amelyek ma még reménytelennek tűnnek." Majd hozzátette: "Ez nem Latin-Amerika, ahol a biztonság a gazdagok kiváltsága."

Igen, igaza volt a miniszterelnök úrnak: ez valóban nem Latin-Amerika, mert Magyarország egyes területein a gazdagoknak sincs semmilyen kiváltságuk a közbiztonság területén, maximum annyi, hogy elköltözhetnek. Hiába a kiváló kormányzati propaganda és az elképesztő médiatúlsúly, a tények attól tények maradnak, és mert az igazság szabaddá tesz, ezért szeretném ezeket meg is osztani örökkel. (Zaj. - Az elnök csenget.) Köszönöm szépen.

Miniszterelnök úr azt mondta ma napirend előtt, hogy a közbiztonság javul, tehát akkor én most szeretném a KSH adatait idézni, nyilvánvalóan ezek a hazug állítások. A KSH szerint az elmúlt tíz hónapban 15 ezerrel nőtt a lopásos bűncselekmények száma, az erőszakos bűncselekmények 35 százalékkal, a betöréses lopások 17 százalékkal, a vérfertőzéses bűncselekmények 382 százalékkal, az uzsora-bűncselekmények száma pedig elképesztő módon, 1412 százalékkal növekedtek. A gyilkosságokról sajnos nincsenek pontos adataink, de a személyek elleni erőszak több mint 20 százalékkal növekedett.

(17.00)

Az sem kérdéses, hogy e bűncselekménytípusok döntő többsége cigány származású emberekhez köthető. Önök azt állítják, hogy alapvetően a mélyszegénység az oka ezeknek a cselekményeknek. A mélyszegénység legkilátástalanabb helyzetű tagjai azonban a hajléktalanok, akik furcsa mód egyik sem elkövetői e cselekményeknek. A kérdésem pedig az, hogy hányszor két hét kell még és hány ártatlan áldozat, hogy végre rend legyen, mert a két hét már hússzor letelt.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Válaszadásra megadom a szót Kontrát Károly államtitkár úrnak. Öné a szó, államtitkár úr.

DR. KONTRÁT KÁROLY belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Ha visszagondolunk az elmúlt nyolc esztendőre, akkor azt tapasztaljuk, hogy a szocialista kormányok mindig azzal dicsekedtek, mindig azzal verték a mellüket, hogy folyamatosan csökken az ismertté vált bűncselekmények száma, ezzel szemben az emberek azt érezték, főleg vidéken, de a városokban is, hogy a biztonságérzetük romlott, a szubjektív biztonságérzetük elszállt, hogy nem mehettek el nyugodtan a templomba istentiszteletre vagy misére, mert ha hazamentek, nem tudták azt, hogy addig a házukat, a lakásukat feltörik, vagy a hozzátartozóik nincsenek biztonságban.

Mi azt ígértük, tisztelt képviselő úr, hogy a közbiztonságot nemzeti üggyé tesszük. Ezt három eszközzel javasoltuk megvalósítani, nevezetesen szigorú törvények elfogadásával, a rendőrség megerősítésével és a büntetőeljárások felgyorsításával.

Ami a törvények elfogadását illeti, két törvényre hívnám fel a figyelmet. Egyrészt a szabálysértési törvény módosítására, amely lehetővé tette, hogy a 20 ezer forint alatti jogsértések elkövetőit elzárás büntetéssel sújtja a bíróság és ezekben az ügyekben a rendőrség járjon el, a rendőrség derítse fel és tegyen javaslatot az eljárások megindítására, másrészt pedig az úgynevezett három csapás törvény elfogadására és a középmérték bevezetésére. Ezekben a bűncselekményekben a személy elleni súlyos visszaeső bűnelkövetők ellen lépett fel a jogalkotó.

Tisztelt Képviselő Úr! Mi azt tartjuk fontosnak, arra törekszünk a kormányzati munkában, a Belügyminisztériumban, a rendőrség erre törekszik, hogy lehetőleg minden bűncselekményt előzzünk meg. De ha ez nem sikerül, akkor pedig az a cél, hogy minden bűncselekményt derítsünk fel, a rendőrség, a nyomozó hatóság minden bűncselekményt derítsen fel, és minden elkövető kerüljön felelősségre vonásra, minden elkövetőt állítsunk bíróság elé.

Tisztelt Képviselő Úr! Mi ezt ígértük. Ennek érdekében, hogy folytassam, megerősítjük a rendőrséget. Már az elmúlt évben több mint (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) ezer rendőr állt szolgálatba, és most március 6-án közel kétezer rendőr fog újra szolgálatba lépni, 2012 júniusára pedig 4200 rendőrt állítunk szolgálatba. Javul a közbiztonság, és csökken az embereknek az az érzete, hogy Magyarországon a korábbi időket figyelembe véve nem volt biztonság.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. A képviselő urat viszontválasz illeti meg.

Öné a szó.

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm szépen. Mivel nem kaptam választ a kérdésemre, ezért én megválaszolom. Nem sikerült rendet tenni két hét alatt, és azt sem tudjuk, hogy mennyi. Az elmúlt napok néhány eseményéből idézek. Csongrádon a rokonok meglincseltek egy motorkerékpárost, négy fogát kiverték, mert egy kislányt elsodort, aki sértetlenül megúszta a balesetet. Somoskőújfalun egy 79 éves idős asszonyt késsel megszúrtak a saját házában. Sátán egy 80 éves asszonyt brutálisan megvertek, kiraboltak otthonában. Hernádnémetin halálra vertek egy 47 éves férfit. Lakon egy 81 éves idős asszonyt négy cigánygyermek agyonvert, a sajtó persze gyermekcsínyként állította be. Kovácsvágáson egy 80 éves idős asszonyt holtan találtak a saját otthonában. Rakamazon holtan találtak egy 76 éves idős asszonyt. Nem folytatom a sort.

Én úgy gondolom, ez a válasz az önök rendrakására. Nem sikerült. Lehet, hogy önök szerint nincs cigánybűnözés, de sajnálatos módon az egyre több sírkereszt egészen mást mond. Jó lenne végre nem a szavakon, hanem a tetteken lovagolni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Államtitkár urat viszontválasz illeti meg. Öné a szó, államtitkár úr.

DR. KONTRÁT KÁROLY belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Arra kérem önt, hogy támogassa a kormánynak azon törekvéseit, ami a közbiztonság helyreállítására irányul, támogassa azokat a törvényjavaslatokat, intézkedéseket, amelyek e cél megvalósítását szolgálják. Tisztelt Képviselő Úr! Úgy gondolom, jelentős előrelépés történt az elmúlt nyolc hónapban. Fontos törvényeket hozott a parlament, és nagyon fontos az, hogy önök is támogassák azokat a javaslatokat, amelyekkel ezeket a célokat szeretnénk megvalósítani.

Azok a bűncselekmények, amelyeket ön említett, sajnálatos bűncselekmények. Sajnáljuk, hogy Lakon az idős személy sérelmére ilyen súlyos bűncselekményt követtek el, de szeretném elmondani, hogy megvannak az elkövetők. A rendőrség elfogta az elkövetőket. Minden olyan esetben, amit ön említett, az elkövetőket elfogtuk. Ez egy fontos lépés, higgye el nekem. Ez egy fontos lépés a tekintetben, hogy a közbiztonság javuljon, hogy mindenki azzal a tudattal éljen, aki bűncselekményt akar elkövetni, hogy nem marad a tette felderítés nélkül, és ha mégis elkövetné a bűncselekményt, akkor felelősségre vonás következik.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr.

Tisztelt Országgyűlés! Jávor Benedek, az LMP képviselője, azonnali kérdést kíván feltenni a nemzeti fejlesztési miniszternek: "Lesz-e valamikor világos energiapolitikája a kormánynak?" címmel. A miniszter úr halaszthatatlan közfeladat ellátása miatt válaszadásra Fónagy János államtitkár urat jelölte ki. Kérdezem a képviselő urat, hogy elfogadja-e a válaszadó személyét. (Jávor Benedek: Köszönöm, elfogadom.) Igen, öné a szó, képviselő úr.

JÁVOR BENEDEK (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A sajtó szerint a kormány 6-8 milliárd forintnyi szén-dioxid-kvóta eladására számít 2012 végéig. A hírnek akár örülni is lehetne, a kvótapiac jelenleg pang, egy sikeres eladás most tényleg szép teljesítmény lenne, és a hazai zöldenergia-szektorra rá is férne ez a bevétel, ám az utóbbi hetek eseményei alapján inkább az aggodalom látszik indokoltnak. Az energiapolitikai döntések nem állnak össze olyan logikai lánccá, amelyből bármilyen értelmes kormányzati szándékra lehetne következtetni. Stratégia helyett rögtönzés zajlik, látható célok és irányok nélkül. Még most is alig követhető, hogy hova került 30 milliárd forint korábbi kvótabevétel. A választási kampányban zöld Széchenyi-tervről, 100 ezer hőszigetelt otthonról, felpörgő, munkahelyeket teremtő zöldiparról volt szó. A költségvetésben és az Új Széchenyi-tervben ehhez képest viszont jelképesnek is csak nagy jóindulattal nevezhető összegek bukkannak fel, az ÚSZT-ben például soványka 8 milliárd forint energiatakarékosságra. A lakások komplex energetikai felújítása, a zöldenergia-ágazat megerősítése már legfeljebb ködös vágyként szerepel, megfelelő források nélkül.

Közben a kabinet tavaly visszavonta a szélerőműtendert, elbizonytalanítva a befektetőket, a napirenden lévő energetikai módosító csomag kapcsán pedig már a nyilvánosság számára is egyértelművé vált a kormányon belüli egységes elképzelések hiánya. Amit jelenleg látunk, az a gázimport- és a szénhidrogén-függőség konzerválása, az alacsony hatékonyságú, pazarló ipari és lakossági energiahasználat bebetonozása és a zöldenergia versenyhátrányának a növelése. Kérdésünk, hogy van-e a kormánynak egységes energiapolitikája, vagy jól látjuk-e, hogy a kabinet lemondott a szemléletváltásról az energiaszektorban, és leginkább talán a Paksi Atomerőmű bővítését készítik elő azzal, hogy az összes lehetséges alternatívát jó előre diszkreditálják.

Köszönöm az államtitkár úr megtisztelő válaszát.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Válaszadásra megadom a szót Fónagy János államtitkár úrnak.

Öné a szó.

DR. FÓNAGY JÁNOS nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! A nemzeti energiastratégia nagyon fontos dolog. Gondolom, ebben mind a ketten egyetértünk, még akkor is, ha a lehetséges tartalmával, céljával, megvalósításának módozataival szakmailag nem mindig egyezik a véleményünk.

Hogy mennyire jelentős a kérdés, azt bizonyítja az, hogy a kormány 2011. február 2-i ülésén megtárgyalta a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium azon előterjesztését, amely bemutatta a nemzeti energiastratégiát 2030-ig, sőt éppen a dolog jellegénél fogva annak 2050-ig szóló teljes kitekintési programját.

A kormány számára készült anyagban lefektetett időrendnek megfelelően a hosszú távra szóló nemzeti energiastratégiát felvázoló dokumentum szakmai, társadalmi, közigazgatási egyeztetése májusban zárul majd le. A stratégiáról ezt követően jelentőségéhez igazodóan az Országgyűlés fog dönteni. Kérem, hogy ebben a döntésben önök is cselekvő módon vegyenek részt, és a közösen kialakított programot fogadják el.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Viszontválaszra megadom a szót a képviselő úrnak. Öné a szó.

JÁVOR BENEDEK (LMP): Köszönöm a szót. Egyetértek az államtitkár úrral abban, hogy az energiastratégia nagyon fontos dokumentum lesz, azonban pusztán papírra írt dokumentumok önmagukban nem változtatják meg az ország energiapolitikáját és energiastratégiáját. Elfogadta a kormány a nemzeti megújuló cselekvési tervet is, amely elég ambiciózus célokat tűzött ki maga elé. Ehhez képest ennek a megvalósítására biztosított források messzemenően nem elegendőek arra, hogy ezek a célkitűzések megvalósíthatók legyenek.

(17.10)

Elfogadhat a kormány és az Országgyűlés egy előremutató és akár az LMP támogatását is élvező energiastratégiát - ez majd kiderül, ha végre nyilvánosságra kerül a dokumentum -, de amennyiben emellé nincsen egy olyan, forrásokat is biztosító, követhető és kiszámítható jogalkotási háttér, amelyik a befektetők számára is egy biztonságos tereppé teszi a megújuló energiaforrások területét, akkor az energiastratégiából semmi az égvilágon nem fog megvalósulni, egy üres papírral lesz gazdagabb az ország. Én azt gondolom, hogy egyikünknek se ez a célja.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár urat viszontválasz illeti meg.

Öné a szó, államtitkár úr.

DR. FÓNAGY JÁNOS nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Egyetértünk, képviselő úr, de a dolgoknak rendje van, sora van. Amint az Országgyűlés elfogadja a nemzeti stratégia 2030-ig, illetve 2050-ig szóló programját, azonnal megkezdjük az ennek a keretrendszerébe illeszkedő cselekvési tervek kidolgozását, amelyek tartalmazni fogják az ön által is említett stratégiai dokumentumokban megfogalmazott célok eléréséhez szükséges részintézkedéseket.

A gyakorlatban pedig az elmúlt hónapok azt bizonyítják, hogy a jelenlegi kormány nem fedezetlen pályázatokat ír ki, nem ígéretekkel halmozza el az ország lakosait, hanem azokat a pályázatokat, amelyeket kiírunk, megvalósítani is képesek vagyunk. Így volt az ön által említett panelprogrammal is, és így lesz ez az energia cselekvési programunkkal is.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Sági István, a Fidesz képviselője, azonnali kérdést kíván feltenni a vidékfejlesztési miniszternek: "A Tisza vízkincse s annak hasznosítása lehet a munkahelyteremtés egyik lehetséges megoldása?" címmel. A miniszter úr halaszthatatlan közfeladata ellátása miatt válaszadásra Ángyán József államtitkár urat jelölte ki. Kérdezem képviselő urat, elfogadja-e a válaszadó személyét. (Sági István: Igen.) Igen. Öné a szó, képviselő úr.

SÁGI ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Tiszazugi képviselőként fontos számomra a mezőgazdaságra, vízgazdálkodásra épülő munkahelyteremés. Térségünkben több kiváló szakember tevékenykedik - többek között közös ismerősünk, dr. Vinczeffy Zsolt is -, akikkel együtt kérem a véleményét az általunk vázolt munkahely-teremtési lehetőségek megvalósíthatóságáról.

A Tisza mellett 96 természetes víztározó van, amelyeket használni lehetne. Ha a Tisza mentén újabb 6-8 víztározó épülne, soha nem lenne árvíz. Ezek befogadóképessége a Balaton vízmennyiségével lenne egyenlő - azaz másfél milliárd köbméter -, illetve 7 darab Tisza-tó. Milyen előnyökkel járna mindez? Nem lenne több árvíz, s nem kellene árvízvédelem, legalábbis ilyen formában. 200 ezer hektáron lehetne öntözéses zöldség- és gyümölcstermelést folytatni, ez 50-60 ezer embernek és családnak adna közvetlen megélhetést. A Tisza mentén fokozottan hátrányos helyzetű térségek vannak, amit részben fel lehetne számolni. A tározók mellett több ezer hektáron megemelkedne a talajvízszint, ami egyéb kultúrák termesztését is biztonságosabbá tenné. A víztározókban megvalósítható lenne az egyik legmagasabb szintű mezőgazdasági tevékenység, a halászat. Fellendülne a turizmus és az ebből megélők száma. Nagyrészt visszaállna egy olyan élővilág, ami a Tisza szabályozása előtt volt, így ezek a tájak versenyképesek lennének a szafarikkal - idézőjelben.

A víztározók által öntözött 200 ezer hektár összes zöldség- és gyümölcstermelése évente és fejenként 60 kilót adna minden lakosunknak. Az állam bevételei: évi átlagos 15 milliárd árvízvédelem megtakarítása, évi 15 milliárd bevétel az értékesített öntözővízből, 50-60 ezer új adózó megjelenése, 10-15 ezer ember állami támogatásának okafogyottá válása, 100-150 ember másodlagos bevétele közvetetten, illetve adótöbblete, a környék infrastrukturális és turisztikai fejlődése, az egészségesebb étrend kialakulása révén egészségesebb munkaerő kialakulása országos szinten. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Kérdésem pedig az lenne, hogy középtávon lát-e módot ezen lehetőségek kihasználására, hasznosítására.

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Válaszadásra megadom a szót Ángyán József államtitkár úrnak.

Öné a szó.

DR. ÁNGYÁN JÓZSEF vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Képviselő Úr! Örülök, hogy fölvetette ezt a kérdést. Azt hiszem, hogy ebben az évben, amikor ilyen problémáink vannak árvízzel, belvízzel, mint amilyen az elmúlt időszakban volt, jogos, hogy valószínűleg a szerkezetet kell átalakítanunk ahhoz, hogy eredményesebbek legyünk a környezethasználatban, mint ahogy azt eddig tettük.

Sajnálattal kellett korábban megállapítanunk, hogy a Vásárhelyi-tervnek az a továbbfejlesztése, ami a folyóvölgyeknek egy ilyen típusú átalakítását célozta, és amely az előző Orbán-kormány alatt, 2000-2001-ben elkészült tervekkel indult volna, az elmúlt 8 évben először elvesztette a forrásait, majd pedig gyakorlatilag a tartalma, az az értékes tartalma, amiről képviselő úr is beszélt, két törvénymódosítási menetben eltűnt.

Elhatározott szándékunk éppen ezért - és ezért örülök, hogy képviselő úr fölvetette ezt a kérdést -, hogy a folyóvölgyek hasznosításának egy teljesen új, a hagyományainkhoz visszatérő módját fogjuk követni. A stratégia, amely az elkövetkező 10-15 év agrár-, vidék- és környezetpolitikai fejlesztéseit foglalja magába, napokon belül napvilágot lát, és ennek fontos eleme lesz a vízgazdálkodási rendszerünk átalakítása, beleértve ebbe természetesen a belvízzel borított területeinket is, nemcsak az ártereinket. Annak a 380 ezer hektárnak, amit ma belvíz borít például, körülbelül a fele olyan, amely minden évben, amikor ilyen vizes problémáink vannak, belvízborítással jelentkezik. Itt nem szivattyúzni kell állandóan, nem a természettel kell küzdenünk, hanem át kell alakítani a környezethasználat rendszerét.

Sokkal jobban járunk hosszú távon, ha a környezettel, a természettel együttműködő rendszereket alakítunk ki a folyóvölgyekben, és mindenütt az országban, szemben azzal a szovjet lendülettel, ami annak idején talán úgy volt összefoglalható, hogy fordítsuk meg a folyókat, Ob, Jenyiszej, Léna rossz irányba folynak. Meg kell szüntessük ezt a logikát, és egy egész más környezethasználati rendszert kell kialakítanunk. Ehhez szeretnék majd még az egy percben néhány gondolatot elmondani. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Képviselő urat viszontválasz illeti meg.

Öné a szó.

SÁGI ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm megtisztelő válaszát. Térségünk szakértőivel szívesen együttműködünk önnel. Az elmúlt nyolc évben természeti és politikai katasztrófa - zárójelben: MSZP kormányzása - sújtotta az országot. A két katasztrófa közötti különbség, hogy a természet azt próbálja visszavenni, ami az övé volt, az MSZP pedig azt, ami az embereké. (Közbeszólások az MSZP soraiban.) A természet munkahelyet, megélhetést teremthet, az MSZP munkanélküliséget teremtett. (Közbeszólások az MSZP soraiban.)

Államtitkár úr, használjuk ki a Tisza adta lehetőségeket, csökkentsük ennek segítségével a munkanélküliséget, az árvizek és az MSZP által okozott károkat, bár az utóbbit sokkal nehezebb lesz, mint az árvíz utáni károkat helyreállítani.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban. - Közbeszólások és taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Államtitkár urat viszontválasz illeti meg.

Öné a szó.

DR. ÁNGYÁN JÓZSEF vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Tisztelt Képviselő Úr! Biztosíthatom, hogy mindkét típusú kár fölszámolásában a legnagyobb örömmel veszek részt. (Derültség a kormánypártok soraiban.)

De ha visszatérünk a természeti lehetőségeinkhez, egy úgynevezett ártéri tájgazdálkodás, amire képviselő úr is utalt, egy többes haszonvétel a folyóvölgyben nemcsak azt jelenti, hogy együttműködünk a folyóval, és amikor nagy víz van, kivezetjük, amikor kis víz van, visszaengedjük a folyóba, ezzel a halbőséget növeljük például a folyóban, hanem azt is jelenti, hogy olyan víztartalékokra teszünk szert, amelyeket az ugyanazon a területen jelentkező aszályos időszakban föl tudunk öntözésre használni. Tehát egy, a természettel együttműködő, logikus rendszerről van szó.

Évszázadok során kialakult, az Alföld használatának egy alapvető módszere volt, ehhez a rendszerhez fogunk visszatérni a folyóvölgyekben, és kérem is, hogy ennek a strukturális átalakításnak a végrehajtásában működjünk együtt. Másfél millió ember életéről van szó, nemcsak egyszerűen a természetről, hanem a Tisza-völgy népéről van szó, akiken ezzel a módszerrel, azt hiszem, hosszú távon sokat tudunk segíteni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Harangozó Tamás, az MSZP képviselője, azonnali kérdést kíván feltenni a miniszterelnöknek: "Hol van az az erkölcsi, elvi határ, amelyet még ma is érvényesnek tart?" címmel.

Harangozó Tamás képviselő urat illeti a szó.

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Köszönöm szépen, miniszterelnök úr, hogy két hónap után válaszol az azonnali kérdésemre (Dr. Orbán Viktor: Nem volt ülés.), hiszen ez a kérdés még aktuálisabb, mint amikor beadtam. Miniszterelnök úr, demokráciákban a törvények és csakis a törvények uralkodnak, sohasem emberek. Az elmúlt tíz hónapnyi kormányzásuk ezzel ellentétes folyamatokat indított el ebben az országban. Több mint tízszer módosították az alkotmányt, egy jogállam legszentebb alapdokumentumát, rendszeresen névre szóló törvényeket hoznak, sőt, alkotmányt módosítanak, amelynek a lényege: frakciótárs, haver, koma, rájuk nem vonatkozik a törvény.

Lesöpörték a padlást az emberek magánnyugdíjpénztár-megtakarításai tekintetében, visszatették a titkosszolgálatokat a Belügyminisztériumba - ahogy egyébként ez a 20 évvel ezelőtti rendszerben volt -, fegyveres katonákat hívnak a Parlament épületébe, korlátozzák a média és a sajtó szabadságát.

(17.20)

És most legújabban sárba tiporják a jogállamba vetett hitet egyébként, és megalázzák a bíróságokat, ügyészségeket és a rendőrséget a beterjesztett semmisségi törvényükkel.

Miniszterelnök Úr! Ön '89-ben, Nagy Imre újratemetésén úgy fogalmazott: "Mi, fiatalok sok mindent nem értünk, ami talán természetes az idősebb generációk számára." Pont ilyen értetlenül állok új képviselőként, és azt hiszem, sok százezer fiatal áll értetlenül az ön tevékenysége előtt. Ön húsz évvel ezelőtt még bátran kiállt és harcolt a szabadságért, a demokráciáért, a tekintélyelv és a diktátumok ellen.

Tisztelettel kérdezem miniszterelnök urat: mi történt önnel? Mikor volt az a pillanat, amikor szembefordult mindazzal, amiben annak idején hitt? A húsz évvel ezelőtti fiatal és demokrata Orbán Viktor nem tudna a mai szemébe nézni, azt kérdezné: hol van az az erkölcsi, elvi határ, amit még ma is érvényesnek tart?

Köszönöm szépen, hogy meghallgatott. Várom válaszát. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Orbán Viktor miniszterelnök úrnak. Öné a szó, miniszterelnök úr.

DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársam! Ez kétségkívül új élmény a számomra. Korábban ahhoz már hozzászoktam, hogy önök megmondják helyettem, hogy mit gondolok. Aztán azt is megmondják, hogy vajon mit akarok cselekedni, és csak a látszat az, ami a döntéseink eredményeképpen előáll, de hogy mi az igazság, azt önök jobban tudják. Most pedig ott tartunk, hogy már az életemet is önök szeretnék élni helyettem. Hagyják meg nekem legalább ezt, tisztelt hölgyeim és uraim! Egy hosszabb életútinterjú keretében szívesen állok a rendelkezésére, és elmondom önnek, hogy a húszegynéhány évet, amit a magyar politikában töltöttem, azt hogyan látom, és mit tudok abból a fiataloknak ajánlani.

Amit most ajánlok az önnek adott válaszon keresztül a fiataloknak, az az, hogy vegyenek részt a jövő kialakításában. Vegyenek részt az alkotmányozásban, vegyenek részt a nemzeti konzultációkban, törekedjenek arra, hogy a kezük nyoma ott legyen a jövőn. Nekünk erre nem volt lehetőségünk a nyolcvanas évek végéig. A tanulság az, hogy jó döntést hoztak a választók, amikor olyanokra bízták az ország következő négy évét, akik a saját bőrükön tapasztalták meg, milyen, amikor kirekesztenek másokat az ország legfontosabb ügyeiből. Most végre megteremtjük a lehetőséget - legalábbis igyekszünk erre, legjobb képességünk és tudásunk szerint -, hogy a mostani fiatalok igenis, oktatási törvényről, egészségügyi törvényről, alkotmányozásról elmondhassák a véleményüket kellő súllyal, és azokat figyelembe tudjuk venni.

Úgyhogy arra kérem önt, hogy ha lehet és valóban sok száz fiatallal szokott találkozni, akkor adja át a jókívánságaimat, és biztassa őket a nevemben, hogy vegyenek részt a magyar közéletben. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, miniszterelnök úr. Viszontválaszra megadom a szót a képviselő úrnak.

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Hát, kioktató válasza mindenképpen megerősít engem abban, miniszterelnök úr (Derültség és közbeszólások a kormánypárti padsorokban. - Az elnök csenget. - Lázár János: Csak meghaladta a képességeidet.), hogy sokkal szimpatikusabb énje volt az, amit a nyolcvanas évek végén és a kilencvenes évek elején lehetett öntől látni és hallani; akár a szó szerinti parlamenti jegyzőkönyveket is érdemes lenne ebben a tekintetben idézni. De abban teljesen igaza van, elnök úr, hogy van egy teljesen új generáció, nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon, az a generáció, amelyik most például Egyiptomban elsöpörte azt a 30 éve fennálló rezsimet, amelyik ott volt. (Dr. Hende Csaba: Nocsak!) Interneten kommunikál, a Facebook nemzedéke, nem lehet megállítani, és elege van abból, hogy a feje fölött döntenek az emberek, a politika. Elege van abból, hogy lemondanak róla, elege van abból, hogy elengedik a kezét. Ezek a fiatalok, ez a generáció előbb-utóbb be fog jelentkezni, és el fogja söpörni a hamis bálványokat.

Miniszterelnök Úr! Azt hiszem, az országnak is, talán önnek is jobb lenne (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), ha a nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején látott személyiségéhez térne vissza.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Viszontválasz illeti meg a miniszterelnök urat. Öné a szó, miniszterelnök úr.

DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Ha már olyan kedves, és vállalkozott erre a feladatra, akkor legyen szíves és mondja el a fiataloknak azt is, hogy ezzel az egyiptomi üggyel bánjanak óvatosan. Mi azért itt Közép-Európában azt megtanultuk, hogy amikor a katonai kormányzás lép életbe a civil kormányzás helyett, abból nem csak jó dolgok szoktak kisülni. 1981-ben ez történt Lengyelországban. Úgyhogy inkább óvatosságot javasolnék, várjuk ki, mi lesz ennek a vége.

Másodsorban hadd mondjam el önnek fél perc erejéig, hogy megvan annak a bája, amikor ön a Szocialista Párt frakciójának soraiból vagy egyik székéből emlékeztet bennünket a fiatalok fontosságára. Nézze, én úgy éltem le az életemet, hogy amikor 1990-ben megjött a szabadság Magyarországra, addigra önök nyakig eladósították az országot, és térden állt az egész ország, kiszolgáltatott helyzetben. Aztán most, 2010-ben megnyertük a választást, és - pedig egyszer már kivergődtünk ebből a csapdából - most ismét azt kapjuk önöktől örökségbe, hogy nekünk kell a 80 százalékig eladósított Magyarországot kirántanunk a bajból.

Én önöktől ezt tanultam, örökségként meg ezt kaptam. Ezt is vegye figyelembe, amikor elfogadja a válaszomat. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, miniszterelnök úr.

Tisztelt Országgyűlés! Z. Kárpát Dániel, a Jobbik képviselője, azonnali kérdést kíván feltenni a nemzetgazdasági miniszternek: "Ködbe veszett a nemzeti eszközkezelő; avagy milyen úton képzeli el a kormányzat a bajba jutott devizahitelesek százezreinek megmentését?" címmel. A miniszter úr halaszthatatlan közfeladat ellátása miatt Szatmáry Kristóf államtitkár urat jelölte ki. Kérdezem a képviselő urat, elfogadja-e a válaszadó személyét. (Z. Kárpát Dániel: Elfogadom.) Igen, öné a szó, képviselő úr.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon sajnálom, hogy miniszterelnök úr nem tiszteli meg jelenlétével azt a témát, amely Magyarországon alsóhangon több százezer embert érint. A devizahitelesek kérdéséről van szó. Mondhatnám azt is, hogy a kérdésem egyszerű: hol a nemzeti eszközkezelő, ami ködbe veszett? Hol van a megoldás azon magyar honfitársaink százezrei számára, akiknek az ingatlantörlesztése bedőlt? 300-400 ezer ingatlanról beszélünk ma Magyarországon. Az utóbbi egy évben mintegy 31-33 százalékkal emelkedett egy átlagos devizahitelben mért törlesztőrészletnek a mértéke, ami nem feltétlen azon magyar állampolgár hibája, aki ezt felvette, hanem bizony a nemzetközi kereskedelmi bankrendszer, a mögötte álló multinacionális tőkének a bűne jó nagy részt, amely ellen a jelenlegi kormányzat 9-10 hónap alatt tehetett volna valamit.

Orbán Viktor egy interjúban kijelentette: majd akkor lesz nemzeti eszközkezelő, ha javul az ország hitelessége. Később Matolcsy miniszter úr közölte, hogy majd piacról veszünk fel hitelt annak érdekében, hogy rendezzük a devizahitel-károsultak helyzetét. Ez megint csak egy akkora, minden szakmai alapot nélkülöző blődli, ami által nem lehet megközelíteni magyar emberek sorsának a javítását, rendezését. Elmondhatjuk azt, hogy jelen pillanatban 105 ezer olyan ingatlan is létezik Magyarországon, amelynek tulajdonosa több mint 90 napja nem képes fizetni törlesztőrészletét. Az április, a kilakoltatási moratórium vége közeleg. Önök eddig lényegében semmit nem tettek a probléma megoldása érdekében.

A mai nappal pedig azt hallhattuk, hogy tárgyalóasztalhoz kell ülni azon kereskedelmi bankokkal, amelyeknek köszönhető többek között a világgazdasági válság kirobbantása, amelyek spekulációinak köszönhetően emelkednek a részletek. Itt van az Európai Unió soros elnöksége. Várjuk válaszukat azt illetően, hogy "Soros" dirigál, tehát ez egy "Soros" elnökség lesz, vagy pedig végre szembeszállunk azon multinacionális hatalmakkal, amelyeknek köszönhető a jelenlegi helyzet. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Válaszadásra megadom a szót Szatmáry Kristóf államtitkár úrnak. Öné a szó, államtitkár úr.

SZATMÁRY KRISTÓF nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársam! Hadd kezdjem azzal a választ, hogy valóban igen fontos kérdésre hívta fel a figyelmet, ez abból is látszik, hogy miniszterelnök úr ezzel a témával már a parlament mai ülésén foglalkozott, és részletesen kitért ennek az ügynek a problémájára.

Hadd kezdjem azzal a felszólalást, hogy természetesen vannak rövid és hosszú távú megoldások ezen probléma kezelésére, mert nem szerencsés, nagyon rossz, amikor ennyi magyar állampolgár, ennyi magyar család van kitéve valamifajta ilyen létbizonytalanságnak. Azt is hadd mondjam el, hogy a hosszú távú megoldás természetesen az, hogy egy ország olyan gazdaságpolitikát folytat, amely munkát ad az embereknek, olyan munkát, amiből, a munkabérből tudják fizetni ezeket a törlesztőrészleteket. Természetesen ez jó néhány, százezer embernek, több tízezer családnak jelen pillanatban nem ad megoldást, hiszen már annyira eladósodtak, hogy nem tudnak fizetni.

Azért utalnék arra, hogy az talán kicsit igazságtalan, hogy ebben az ügyben nem születtek döntések az elmúlt időszakban, én csak két példát hadd mondjak. Tehát a kilakoltatási moratóriummal lényegében a legfontosabb és a legnehezebb problémát orvosolta a kormányzat, tudjuk, hogy ideiglenes jelleggel és nem végleges megoldással.

(17.30)

De hadd emlékeztessek arra is, hogy egyébként születtek itt, éppen az őszi ülésszak végén, a lakáshitelesek megsegítéséről szóló törvény keretében olyan javaslatok az ország házában, amelyek egyébként segítették a törlesztőrészletekben elvesző családokat egy korrektebb, a bankok számára visszaszorulást jelentő rendszerben. Ennek ellenére valóban előttünk áll az eszközkezelő megteremtése.

Ezzel kapcsolatban egy elvet kell leszögeznünk: csak olyan elv fogadható el, amelyikben az állam, a bank és az adós egyaránt felelős a törlesztőrészletért. Úgy gondolom, hogy ennek a kidolgozása, ahogy a miniszterelnök úr is elmondta, bizonyos tárgyalásokat igényel. Jelen pillanatban, leszögezem, senkit nem fenyeget a kilakoltatás veszélye.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Viszontválasz illeti meg a képviselő urat. Öné a szó.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt látjuk, hogy a probléma nem olyan fontos az önök számára, hiszen a képviselőik többsége beszélget, a miniszterelnök úr távozott a teremből, tehát azon több százezer magyar ember sorsa, akiről itt szó van, egyáltalán nem rendezhető ebben a formában. (Dr. Orbán Viktor visszatér az ülésterembe.)

Ha viszont megoldásokról beszélünk, én arra számítottam, hogy legalább ígéreteket kapok. Nem kaptunk ígéreteket sem, példának okáért azt illetően, hogy a kilakoltatási moratórium miért nem párosul egyfajta végrehajtási moratóriummal; a behajtási jutalékot miért nem lehet 2 százalékban maximálni, hogy a végrehajtó-maffiát ne szabadítsuk rá az ingatlanvagyonra; miért nem lehet maximálni az egy bank által követelhető kint lévő összeget, hogy ne nyomjuk a bankokat afelé, hogy minél több és minél nagyobbra fújt buborékot követeljenek a lakosságon. Végül pedig: a kirívóan és folytatólagosan etikátlan magatartást tanúsító bankok működési engedélyét miért nem lehet ideiglenesen vagy véglegesen felfüggeszteni?

A Jobbik nem áll a tisztességes profit és gazdálkodás ellen, ugyanakkor Magyarországon tarthatatlan tendenciák sodortak veszélybe több százezer magyar állampolgárt. Itt lenne az ideje, hogy ígérgetés helyett (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) tegyenek valamit. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm. Az államtitkár urat viszontválasz illeti meg. Öné a szó, államtitkár úr.

SZATMÁRY KRISTÓF nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Tisztelt Képviselő Úr! Természetesen nem áll módomban a rendelkezésemre álló egy perc alatt felsorolni azokat az intézkedéseket, amelyek az ősszel elfogadott, a nehéz helyzetbe került lakáshitelesek megsegítéséről szóló törvényben benne vannak. Ez jó néhány olyan problémára egyébként válasz, amit ön most felvetett.

Én hadd említsek meg annyit, hogy az az eszközkezelő, amit ön hiányol, és amit a kormány szeretne minél rövidebb időn belül felállítani, három lépcsőben gondolkodik a lakáshitelesek megsegítésén. Az első lépcsőben természetesen a bankokat kell érdekeltté tenni különböző szigorításokkal abban, hogy próbálják meg ezeket a hiteleket valami módon, akár a saját hasznuk rovására is, átütemezni. A második lépcsőfok akkor jön be, amikor ez sem segít egy lakáshitelesen - ekkor jöhet szóba az állami garancia kérdése, valamifajta költségek átvállalása tekintetében. És a harmadik lépcsőfok az, amikor a lakás esetleg valamifajta bérlakássá alakul át. De ezen feltételek kialakítását, még egyszer, ahogy a miniszterelnök úr is mondta, egy hosszú tárgyalás előzi meg.

Jelen pillanatban senkit nem veszélyeztet a kilakoltatás, és remélem, hogy hamarosan az eszközkezelő (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) teljes arzenáljával tudunk a lakáshitelesek segítségére sietni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr.

Tisztelt Országgyűlés! Szabó Rebeka, az LMP képviselője, azonnali kérdést kíván feltenni a nemzetgazdasági miniszternek: "Átláthatóak lesznek-e a közpénzből támogatott, természeti tőkénket csökkentő nagyberuházások?" címmel.

A miniszter úr halaszthatatlan közfeladat ellátása miatt Szatmáry Kristóf államtitkár urat jelölte ki válaszadásra. Kérdezem a képviselő asszonyt, elfogadja-e a válaszadó személyét. (Szabó Rebeka: Elfogadom.) Igen. Megadom a szót, képviselő asszony.

SZABÓ REBEKA (LMP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A győri Audi-gyárbővítés kiemelt beruházássá nyilvánítása kapcsán számos új kérdés és információ merült fel az Audinak adott állami támogatás összegét, a beruházás folyamatának átláthatóságát, illetve a természetvédelmi károkat kompenzálni hivatott intézkedések mértékét illetően.

Mindezek tisztázása végett most szeretnénk megkérdezni az államtitkár urat: hogyha még tényleg nem tudják, hogy mennyi állami támogatást adnak az Audinak - ami azért minket kissé meglep, hogy őszintén bevalljam -, akkor vajon mikor fogják ezt eldönteni? És be fogják-e tartani a Becsey Zsolt államtitkár úr által a napokban nyilatkozott, munkahelyenkénti 5 milliós állami támogatási határt a győri Audi-beruházás esetében, amely az önök által becsült 1800 munkahelyre 9 milliárdos állami támogatást jelent?

A pusztán általános elveket megfogalmazó és így ellenőrizhetetlen sajtónyilatkozatokon felül szándékukban áll-e tájékoztatni a közvéleményt a nagyberuházóknak nyújtott állami támogatások konkrét összegéről? Vajon a kiemelt beruházási státusból következő gyorsabb engedélyezési eljárásokban is elég szigorú lesz-e a hatósági kontroll? Illetve biztosítják-e majd a helyi közösség, az érintett civil szervezetek és természetvédelmi szakemberek részvételét a gyárbővítés folyamatában? Ez különösen fontos, mivel a természeti értékek sérülésének mértéke a beruházás során nagyban függhet az egyes lépések körültekintő megtervezésétől és a szakértők bevonásától a folyamatba.

Kérdezném még azt is, hogy mikor hozzák nyilvánosságra a Natura 2000 hálózatot érintő kiegyenlítő intézkedések végleges tervét, ütemezését, illetve ezek várható költségét. És milyen szankciókat terveznek, hogyha esetleg ez a kompenzáció nem vagy hiányosan valósulna meg? Illetve tervezik-e, hogy kötelezik az Audit olyan pénzügyi biztosíték bemutatására, amelyből az esetleg elmaradt kompenzáció vagy a nem várt környezetkárosító hatás elhárítása fedezhető volna?

Nagyon köszönöm megtisztelő válaszát. (Taps az LMP padsoraiból. - Szórványos taps a Fidesz padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Válaszadásra megadom a szót Szatmáry Kristóf államtitkár úrnak. Öné a szó, államtitkár úr.

SZATMÁRY KRISTÓF nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselő Asszony! Azzal kezdeném, hogy itt pár szám elhangzott az elején, és hadd reagáljak legalábbis arra, amire tudok elsőként. Nagyon sok kérdés elhangzott, amelyekre valószínűleg ez alatt a két perc alatt nem fogok tudni válaszolni, a többire megpróbálok majd esetleg írásban válaszolni.

Tehát egyrészt azt szeretném mondani, hogy a győri beruházás közvetve 15 ezer munkahely teremtését célozza meg, tehát ez a beszállítói körrel együtt értendő. Én azt gondolom, hogy ez ma Európa legnagyobb autóipari beruházása, a térségben mindenképpen listavezető ilyen szempontból. Közvetlenül valóban 1800 munkahely jön létre, ahogy ön is említette, az előzetes számítások szerint, de itt mindenképpen érdemes azt a 15 ezer főt számba venni, amikor ennek a beruházásnak a munkaerő-piaci hatását számoljuk.

Ha csak a GDP-re utalunk, akkor azt lehet mondani, hogy közel 2 százalékkal növeli a magyar nemzeti összterméket ez a beruházás. Tehát ha van Magyarországon olyan beruházás, amikor a kormányzat, a város és az egész ország érdekelt abban, hogy egy speciális eljárásban próbáljuk ezt a beruházást segíteni, akkor azt gondolom, az Audi győri beruházása ilyen.

Egyébként azok a felvetések, amiket említett itt: egy olyan brüsszeli döntésre várt a kormányzat, ami pontosan a Natura 2000 területet érintette. Brüsszeltől egyébként ez az engedély megérkezett, hozzájárult a terület átminősítéséhez. Itt Magyarország 2,5-szeres kompenzációt vállalt egyébként, amit a kormányzat be is akar tartani. Ha egész pontos akarok lenni, akkor 343 hektár új terület kerül kijelölésre, tehát azok a zöldszempontok, azok a környezetvédelmi szempontok, azt gondolom, jócskán kompenzálva vannak ennek a megállapodásnak a keretében, amelyek itt az Audi-beruházás kapcsán esetlegesen felmerülnek.

Én azt gondolom, közös érdek, hogy ez egy gyors eljárás keretében minél hamarabb megvalósuljon. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. A képviselő asszonyt viszontválasz illeti meg.

SZABÓ REBEKA (LMP): Köszönöm a választ. Én tudom, hogy sok kérdést tettem fel, de mondjuk, két elég fontosra nem sikerült válaszolni. Az egyik, hogy mikor döntik el, hogy mennyi állami támogatást kap az Audi, és hogy mennyit fog kapni, és ezt nyilvánosságra hozzák-e. Én azt gondolom, hogy ezt a kérdést már többször feltettük önöknek, és amikor ilyen jelentős mértékű közpénzről van szó, akkor nagyon jó lenne néha valamiféle konkrétumot is hallani. Úgyhogy szerintem erre még vissza fogunk térni a jövőben.

Illetve értem, hogy közvetve 15 ezer munkahelyet teremt az Audi. Én majd nagy örömmel várom azt a pontos hatástanulmányt, amikor kielemzik, hogy pontosan mennyi magyar beszállítója van az Audinak, ez akkor ténylegesen hány munkahelyet generál. És akkor ehhez arányítják majd az állami támogatás mértékét, és megnézik, hogy akkor kijön-e az egy munkahelyre számolt 5 millió forint, esetleg ez több vagy kevesebb, és hogy szándékoznak-e majd változtatni ezen a gyakorlaton.

A speciális eljárást végül is érteni vélném, de azért azt kell hogy mondjam, az semmiképpen nem mehet sem a civil részvétel, sem a hatósági ellenőrzés rovására. Amit pedig a kiegyenlítő intézkedésekről mondott, azt gondolom, az valóban (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) további tárgyalást igényel, úgyhogy erre is majd vissza fogok térni.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Az államtitkár urat viszontválasz illeti meg. Öné a szó.

SZATMÁRY KRISTÓF nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, csak nagyon röviden. Én annyiban reagálnék, az, hogy egy kiemelt beruházást ilyen módon támogat a kormány, tehát a gyorsaság tekintetében, mert ez nemzetgazdasági szempontból nagyon fontos, az nem a beruházás átláthatóságát fogja megkérdőjelezni.

Tehát amikor a döntés megvan, hogy pontosan milyen összegben kerül támogatásra ez a beruházás, akkor ez mindenki számára elérhető és nyilvános lesz, és ebből egyébként mindenki, akár 1800, akár 15 ezer főről beszélünk, a kalkulációkat el tudja végezni.

Én azt gondolom, egy fontos lépésen vagyunk túl, hiszen az egész beruházás függött a brüsszeli döntéstől. Ez a döntés január 25-én megszületett, tehát környezetvédelmi szempontból ez a beruházás, úgy gondolom, többé-kevésbé ezzel a kompenzációval rendben van. Innentől kezdve pedig az elkövetkező hetek-hónapok kérdése, hogy a pontos szerződést és a pontos részleteket tisztázzuk az Audival.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

(17.40)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Bárándy Gergely, az MSZP képviselője, azonnali kérdést kíván feltenni a miniszterelnöknek: "Az alkotmányról" címmel. Bárándy Gergely képviselő urat illeti a szó.

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Először is köszönöm, hogy személyesen válaszol a kérdésemre.

Kezdeményezte ön azt, hogy az új Országgyűlés indítsa meg az alkotmányozás folyamatát, mert ön tavaszra egy új alkotmányt szeretne. A sajtóhírek arról szóltak, hogy ön tiszteletre méltó és számomra kevésbé tiszteletre méltó személyeket kért fel erre a munkára egy bizottság keretében, azután a törvények szerint megkezdte működését az alkotmány-előkészítő eseti bizottság. Az első ülésén az eseti bizottságnak arra a kérdésre, hogy vajon mi a két bizottság viszonya egymáshoz, Salamon elnök úr azt felelte, hogy a miniszterelnök tanácsadó testülete, amelyik majd a miniszterelnök véleményét becsatornázza az alkotmány-előkészítő eseti bizottsághoz.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az eseti bizottság honlapja szerint megküldte véleményét a köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság elnöke, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, az ÁSZ elnöke, és sorolhatnám, ombudsmanok, a Nemzeti Bank elnöke, azonban ön nem. Így az a kérdésem, hogy honnan ismerhető meg az ön véleménye. Azóta a helyzet persze csak romlott, hiszen úgy gondolom, hogy megcsúfolják saját alkotmányozási folyamatukat azzal, hogy Lázár János javaslata szerint az alkotmány-előkészítő eseti bizottság határozati javaslatát gyakorlatilag kidobják, ahhoz a tervek szerint senkinek nem kell majd tartania magát. Ezzel persze - megjegyzem - nemcsak a saját közreműködő párttársaikat alázzák meg, hanem mindazokat a szakembereket, akik a véleményüket megküldték az eseti bizottság számára.

Nos, minthogy máshonnan nem tudom megismerni az ön véleményét, így rákérdeznék, tisztelt miniszterelnök úr, hogy mi az ön álláspontja, viszonya ehhez a dokumentumhoz. Egyetért-e a koncepcióban foglaltakkal, illetve ha netán nem, akkor mivel nem, illetve mivel igen? (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) És komolyan gondolja-e a miniszterelnök úr azt, hogy az önök frakciójából három politikus harminc nap alatt fogja megszövegezni Magyarország új alkotmányát?

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Orbán Viktor miniszterelnök úrnak. Öné a szó, miniszterelnök úr.

DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bárándy Képviselőtársam! Egyetértek azzal a döntéssel, amely arról szól, hogy az alkotmány elkészítése nem a kormány, hanem a parlament feladata. Azzal is egyetértek, hogy az alkotmányozás folyamatának középpontjában a parlamentnek kell állnia. Ez szerintem nem zárja ki azt, hogy ha saját korlátaimat limitáltnak érzem, akkor szakértőket, tanácsadókat kérjek fel, hogy bizonyos kérdések megválaszolásában segítsenek. Arra a kérdésre, hogy hogyan fog egy, az én munkámat az alkotmányozással összefüggésben segítő tanácsadó testület, bizottság véleménye önhöz eljutni, erre a válasz a következő: részt fogok venni az alkotmány parlamenti vitájában mint parlamenti képviselő, hozzá fogok szólni, el fogom mondani, amit mondok, és most, ha már leleplezett, akkor bevallom, hogy nem csak a saját kútfőmből fogok dolgozni.

Ami pedig az eseti bizottság munkáját illeti, azt a munkát én sokra tartom, nagyra értékelem, az én hozzászólásaimat is majd segíteni fogja. Úgy gondolom, hogy pártállásra való tekintet nélkül ennek az eseti bizottságnak az összefoglaló jelentése olyan dokumentum, amelyet jó lelkiismerettel mindenki felhasználhat majd az alkotmány parlamenti vitájában.

Köszönöm a figyelmét. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Megköszönöm a miniszterelnök úr válaszát. Viszontválaszra megadom a szót a képviselő úrnak. Öné a szó.

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Elfogadom vagy elfogadnám, hogy ön ezt így gondolja, csak az lenne a kérdésem, hogy akkor miért nem az alkotmányozási folyamat kezdetén mondta ezt, hiszen két nappal az alkotmány-előkészítő eseti bizottság dokumentumának vitája előtt találják ki azt, hogy mégsem a kormány fog kodifikálni, hanem majd a parlamenti pártok. Azt gondolom, hogy ha az ön véleményét elfogadom és tiszteletben lehet tartani, akkor vajon miért nem az alkotmányozási folyamat kezdetén mondta el.

Az alkotmányozás folyamatában azonban felmerült egy-két olyan kérdés, miniszterelnök úr, ahol vita alakult ki a KDNP és önök között, és volt egy-két olyan kérdés, amiről még nem tudjuk az ön álláspontját. Természetesen, ha kívülről is, de figyelni fogjuk az alkotmányozási vitát, de szeretnék választ kapni, ha lehet, ha lehetséges most például arra, hogy mi a véleménye önnek a gyerekek utáni plusz szavazati jogról, mi a véleménye (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) önnek az állam és az egyház szétválasztásáról, illetve a határon túli magyarok választójogáról.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Viszontválasz illeti meg a miniszterelnök urat. Öné a szó, miniszterelnök úr.

DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Képviselőtársam! Sajnos, nem tudok jobb ajánlatot adni önnek, mint hogy jöjjön el, vegyen részt a vitában, és amikor hozzászólok, megismerkedhet a saját álláspontommal. Az, hogy ön itt sürgeti tőlem, meg megmondja, hogy mikor és hol mondjam el, nem tűnik különösebben barátságos megmozdulásnak. Az alkotmányról szóló vita itt fog hosszú-hosszú órákon keresztül zajlani a tisztelt Ház falai között, és mindenki elmondhatja a véleményét, én is szeretnék majd erre lehetőséget kapni.

Ami az alkotmányozás folyamatát illeti, ott azt tudom mondani önnek, hogy két lehetőség közül választhattunk: vagy a parlamentet tekintjük az alkotmányozás valódi színterének, vagy elkövetjük újra ugyanazokat a hibákat, amelyeket 1990-ben elkövettünk. Én már vettem részt alkotmányszövegezésben, tudom tehát, hogy miről beszélek, a legutóbbi alkotmány is - még csak azt sem mondhatom, hogy a legszebb pontjain, de - viseli a ceruzám nyomát, ezért én csak azt tudom mondani önnek, hogy vessük el azt a gondolatot, amit '90-ben még nem vetettünk el, miszerint pártok paktumai határozzák meg az alkotmány tartalmát. Ne csináljunk több paktumalkotmányt, a parlament teljes nyilvánosságát használjuk fel egy nyílt alkotmányozási folyamat keretében, egy mindenki által átlátható folyamatban megszülető új alkotmány érdekében.

Parlamenti vita igen, paktumalkotmány nem, ez az én személyes álláspontom. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Megköszönöm a miniszterelnök úr válaszát.

Tisztelt Országgyűlés! Novák Előd, a Jobbik képviselője, azonnali kérdést kíván feltenni a belügyminiszternek: "Milyen áprilisi forradalom az, amely után a kitörésre emlékező hazafiakat vegzálja a rendőrség, a Kádárt védő ÁVH-st pedig a díszőrség búcsúztatja?" címmel. A miniszter úr halaszthatatlan közfeladat ellátása miatt válaszadásra Kontrát Károly államtitkár urat jelölte ki. Kérdezem a képviselő urat, hogy elfogadja-e a válaszadó személyét. (Novák Előd: Igen.) Igen, a képviselő úr elfogadta a válaszadó személyét.

Megadom a szót, képviselő úr.

NOVÁK ELŐD (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár Úr! A korábban rendre lefasisztázott Trianon-megemlékezések állami szintre emelése után újabb missziót vállal a Jobbik: a dicsőséges pozsonyi csata, a Rongyos Gárda és az 1945. februári kitörés méltó emlékének kialakítását. A becsület napja minden megbélyegzéssel ellentétben nem holmi szélsőséges csoportok ünnepe, hanem a szovjet megszállókkal szembeszálló magyar honvédek és német katonák hősi helytállásának emléknapja, amelyről ma napirend után Ferenczi Gábor képviselőtársam fog itt beszédet mondani.

Ma, a Magyar Királyi Csendőrség megalakulásának 130. évfordulóján a nemzeti ellenzék nevében fel kell tennem a kérdést, hogy milyen fülkeforradalom az, amely után tíz hónappal még mindig állhat a szovjet megszállók emlékműve itt, a szabadságról elnevezett téren. Milyen forradalom az, amely után még mindig állami támogatást kap a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége, és amelynek hazudozó, fasisztázó elnöke adhat most tanácsokat az MTV 2-es csatornájának megújításához? Milyen forradalom az, mely után még mindig emléktáblája állhat a szovjet megszállókhoz az utolsó pillanatban átálló, áruló Budai Önkéntes Ezrednek?

A becsület napjáról egyre többen szeretnének megemlékezni, de idén is hét rendezvényt betiltott a BRFK. Például Zagyva Gyula képviselőtársam bejelentését arra hivatkozva utasította vissza a rendőrség, hogy a magyar EU-elnökség miatt már így is túl sok a turista a Hősök terén, ott egy megemlékezés sajnos már nem fér el. A hazafiak végül néhány esetben magánterületen gyűltek össze, de ott sem úszták meg rendőri zaklatás nélkül. Idén a legtöbben a civil szervezésű, a Várból induló Kitörés-túrával emlékeztünk a legméltóbb módon. Néhány képviselőtársammal több mint hétszáz hazafi társaságában vágtunk neki a 25, 35 vagy 60 kilométeres teljesítménytúrának, amelyet folytonos rendőri vegzálás kísért. A kulturális történelmi sportrendezvényen a magyar zászlót is megkísérelték elrakatni (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), csak a szocialista kormány rendőrterrorja alatt edződött szervezők bátorsága szabott gátat az újabb hatalmi önkénynek. (Az elnök ismét csenget.)

Nincs fontosabb dolguk? Komolyan azt hiszik, hogy két hét alatt rendet tettek? (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Válaszadásra megadom a szót Kontrát Károly államtitkár úrnak. Öné a szó, államtitkár úr.

(17.50)

DR. KONTRÁT KÁROLY belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Egy azonnali kérdésre adandó válasz két perce nem elegendő időtartam arra, hogy az ön által feltett kérdéssorra egyenként válaszoljak, de gondolom, ezt ön nem is várja el tőlem. Azért engedje meg, hogy néhány kérdésre kitérjek.

Képviselő úr, ha visszagondolunk a magyar történelemre, a XX. század közepére és 1944. március 19-ére, akkor azt mondhatjuk, hogy 1944. március 19-én a hitleri Németország megszállta Magyarországot. A magyar szuverenitáson súlyos sebet ejtettek. A törvényes magyar kormány akarata ellenére történt ez a lépés.

A másik dolog pedig, amire szeretném felhívni a figyelmét: Budapest védelméről nem a törvényes magyar kormány döntött. A hitleri német vezetés a budapesti erődöt feláldozta. Nem a magyar érdekek, nem Magyarország védelme érdekében áldozta fel, hanem német érdekek alapján. Úgy gondolom, ez az egyik alapvetés, amit le kell szögezni. A másik pedig az, ami a magyar katonák hősiességét illeti. Ezzel kapcsolatban az álláspontunk ismert. A magyar katonákkal kapcsolatos megemlékezésről a véleményünket ismerik.

Tisztelt Képviselő Úr! A törvények betartása mindenkire kötelező. Engedje meg, hogy az Alkotmánybíróság 2000-es határozatára hívjam fel a figyelmét, amely kimondja, hogy a nemzeti jelképek megsértése és az önkényuralmi jelképek használata kapcsán hozott határozataival kivételesen lehetővé tette, hogy szűken meghatározott szimbolikus ügyekben a politikai szükségességre hivatkozva bizonyos vélemények kinyilvánítását akkor is bűncselekménynek nyilvánítsa a törvényhozó, ha az nem uszít gyűlöletre.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Mielőtt megadnám a szót viszontválaszra, megkérem a szakértői páholyban helyet foglalókat, hogy szíveskedjenek csendben maradni, és ne zavarják a parlament ülését. Öné a szó, képviselő úr.

NOVÁK ELŐD (Jobbik): Államtitkár úr, a két perc valóban kevés, de azt gondolom, hogy ennél jobban is kihasználhatta volna. A mellébeszélést meghagyhatta volna a miniszterelnöki évértékelőre, itt viszont a konkrétumokról beszélhetett volna. Például arról, hogy sokat beszélnek Európáról, de Európa védelmét is mi biztosítottuk. Bár már annak is örülök, hogy nem újabb holokausztozásra használta föl az elmúlt két percet.

Az viszont nagyon fáj és felteszem az újabb kérdést: milyen forradalom az, amely után Kádár János kormányőrségének parancsnokát, az ÁVH egykori ezredesét a Köztársasági Őrezred a saját halottjának tekinti, és díszőrség búcsúztatja majd? Erre számíthat majd Biszku Béla is? Merthogy a kommunista luxusnyugdíjak megvonásának ügyét ma napirendre sem engedik venni - ma is leszavazták önök -, azt tudjuk. Miként azt is, hogy radikális változás nélkül két év alatt sem fognak rendet tenni. Ajánlom figyelmébe a Jobbik programját, onnan meríthetnek. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Államtitkár urat viszontválasz illeti meg. Öné a szó, államtitkár úr.

DR. KONTRÁT KÁROLY belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Úgy gondolom, a képviselői munkával kapcsolatos alapvető elvárás az, hogy igazat mondjon a képviselő. Tisztelt Képviselő Úr! Ön a Köztársasági Őrezred egykori vezetőjének a temetésével kapcsolatos intézkedéssel kapcsolatban nem mondott igazat. Semmi díszőrségről és egyéb megemlékezésről nincs szó. Egyébként a temetés a hírek szerint február 23-án lesz. (Novák Előd: Kértek helyreigazítást a Magyar Nemzettől?)

Tisztelt Képviselő Úr! Ha meghallgat engem, megköszönöm. Még egyszer mondom, arra hívom fel a figyelmét, hogy mondjon igazat a parlamenti felszólásában, hiszen akkor tudunk igazán őszintén párbeszédet folytatni a fontos ügyekről, ha igazat mond.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Gőgös Zoltán, az MSZP képviselője, azonnali kérdést kíván feltenni a belügyminiszternek: "Kivel egyeztettek, miniszter úr, a Magyar Kármentő Alapról?" címmel. Miniszter úr halaszthatatlan közfeladata ellátása miatt válaszadásra Tállai András államtitkár urat jelölte ki. Kérdezem, hogy elfogadja-e a válaszadó személyét. (Gőgös Zoltán: Igen, elfogadom.) Igen. Öné a szó, képviselő úr.

GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A 2052/2010. (X. 21.) számú kormányrendelet 9. pontja úgy rendelkezik, hogy a Kármentő Alapból elsősorban az érintett károsultak ingóságait, lakhatási problémáit kell kezelni. A következő pont pedig úgy szól, hogy amennyiben ez a pont már teljesítve van, tehát a fenti célok veszélyeztetése nélkül más célokra is lehet ezt az 1,7 milliárd forintot használni: átmeneti elhelyezés, egészségkárosodás megelőzése, megrongálódott közutak, közterületek helyreállítása és az érintett térség revitalizációja.

Manapság folyamatosan olyan híreket hallunk, hogy a kormány az eredeti kormányrendelettől el kíván térni, nem ilyen alapon akarja a károkat rendezni, hanem kihagyná belőle a károsultakat. Ezzel kapcsolatban nagyon sok jelzés érkezett az adományozóktól. Idő hiányában nem kívánom őket felolvasni, de majd odaadom államtitkár úrnak, hogy olvassa el, telefonszámok is vannak rajta, tehát vissza tudják ellenőrizni. Ennek az a lényege, ha tudták volna, hogy nem az eredeti célra adják ezt a pénzt, hanem térségfejlesztésre, akkor nem adták volna ezt a forrást, hanem megpróbáltak volna közvetlenül segíteni.

Ezt azért hozom fel, mert ez egy tipikusan olyan ügy, hogy kiáll a miniszterelnök és kéri a segítséget, utána meg úgy döntenek, hogy ebből a pénzből mégse ezeket a problémákat rendezik. Ráadásul egy nagyon hosszú folyamat van, és mindenki attól fél, hogy minden újra kezdődik.

Először is azt szeretném megkérdezni, hogy milyen jogszabály-változtatás előzte meg ezt a bejelentést, hiszen az én írásbeli kérdésemre február 3-án még azt írták, hogy ez a jogszabály érvényben van. Ha pedig érvényben van, akkor a Kármentő Alap elsősorban a károsultak helyzetének a javítására kell hogy fordítódjon.

A következő egy percben majd lesz egy másik témám is. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Válaszadásra megadom a szót Tállai András államtitkár úrnak. Öné a szó, államtitkár úr.

TÁLLAI ANDRÁS belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Az ön kérdésének az a címe, hogy kivel egyeztetett a miniszter úr a Magyar Kármentő Alapról. Ha azt a kérdést tette volna fel, ami a címben van, akkor az lett volna a válasz, hogy senkivel, mert a 2052/2010. (X. 21.) kormányrendelet valóban a Magyar Kármentő Alap létrehozásáról, annak tagjairól, működéséről és az alap forrásainak a céljairól szól.

Tisztelt Képviselő Úr! Úgy gondolom, hogy Magyarország legnagyobb ipari katasztrófájának a kármentesítése, a károk megtérítése igen összetett kérdés és hosszadalmas folyamat. Azt kell mondjuk, hogy sokkal, de sokkal bonyolultabb, mint mondjuk, egy árvíz okozta katasztrófa, hiszen ott a víz elmegy, a károk ugyan maradnak, de azokat pénzből helyre lehet hozni. Itt azonban jóval összetettebb károkról van szó, hiszen azon túl, hogy a családok házai és ingóságai elvesztek, az egész térséget újra kell építeni, újra kell fejleszteni. Nyilvánvalóan komplex gondolkodás szükséges ahhoz, hogy ezt meg lehessen tenni.

Amikor a magyar kormány vállalja azt, hogy újjáépíti a károsult családok lakását vagy megtéríti, megelőlegezi a károkat a tekintetben, hogy az ország más részén vásárolhat vagy ott, azon a településen, ahol a kár érte, az igen komoly - és emberi - döntése a kormánynak. A további károk tekintetében három forrás létezik: valóban, ahogy ön mondja, a Magyar Kármentő Alap, a karitatív szervezetek adománya, amely - ne felejtsük el - több száz millió forint, valamint a magyar kormánynak az ingóságokra vonatkozó kormányhatározata. E tekintetben három forrás áll rendelkezésre, és e három forrásból kell a térségnek, a családoknak, az embereknek a teljes kártalanítását elvégezni. Ez van most folyamatban. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. A képviselő urat viszontválasz illeti meg. Öné a szó.

GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): Államtitkár úrtól most egy konkrét dolgot szeretnék megkérdezni, mert tegnap ebben az ügyben egy károsult hívott fel. November 30-án aláírta azt a megállapodást az ügyvédekkel, hogy elfogadja a pénzbeli kártalanítás mértékét, azóta senki nem szólt hozzá. Ez a család azóta albérletben lakik, nem tudja, mi lesz vele. Közben meghalt az idős édesanyjuk, kölcsönt kellett felvenniük, hogy el tudják temetni, hiszen mindenük odaveszett. S itt van február 15-e, és az ügyvédek állítólag azt ígérték, hogy ma aláírásra kerül az a miniszteri rendelet, amely alapján a pénzbeli kártalanítás kifizethető lesz. Erre a konkrét kérdésre konkrét választ szeretnék kérni, hiszen újra keresni fog a hölgy, de lehet, hogy nézi is a parlament közvetítését.

(18.00)

És a másik: kinek jutott volna eszébe az, hogy nem pénzt adnak az embereknek, hanem mindenféle katalógusokból válogathatnak majd bútorokat meg ingóságokat, amikor pontosan tudjuk, hogy ez sokkal többe fog kerülni? Ezt is fölül kellene vizsgálni, képviselő úr. Már vannak olyan jelzések, hogy sokkal nagyobb összegben számítják be például a karitatív szervezetek adományait, mint ha elmenne a boltba, gyorsan pénzt kapna a kezébe, akkor meg tudná helyette válaszolni.

Ezekre a kérdésekre szeretnék konkrét választ kapni, képviselő úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Viszontválasz illeti meg az államtitkár urat. Öné a szó, államtitkár úr.

TÁLLAI ANDRÁS belügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Képviselő Úr! Ha megmondja a család nevét, természetesen kint, a folyosón, természetesen válaszolok önnek, hogy hol tart ez az ügy. Csak arra kérem, nehogy úgy járjon, mint a belügyminiszterhez intézett kérdésében, amely így szólt, hogy igaz-e, hogy a nagy értékű adományok eltűnése miatt rendőrségi vizsgálat folyik Devecserben. És ismeri a választ: a belügyminiszter úr válasza az, hogy a híresztelés nem igaz, a nagy értékű adományok eltűnése miatt nem folyt rendőrségi vizsgálat Devecserben. (Gőgös Zoltán: De folyt!)

Arra kérem önt, hogy attól, hogy a térségben képviselő, és a képviselői tevékenységét végzi, ne hergelje az embereket, ne vezesse félre az embereket, csak a tényeket és a valóságot mondja (Gőgös Zoltán: Ezt képviselem!), mert úgy fog járni, mint ezzel a kérdésével, ez már a sajtóban is megjelent. Tehát először tájékozódjon, a tényeket és a konkrétumokat mondja, és akkor valóságos, tényszerű választ fog kapni. Ön bírálhatja, kritizálhatja a kártalanítás folyamatát vagy a menetét, de még egyszer arra kérem önt, hogy a térségben élő embereket ezzel ne bosszantsa, ne keltsen indulatokat.

Most pedig legyen szíves, adja ide a család nevét, holnap választ fogunk adni, hogy hol áll az adott család ügye. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Az azonnali kérdések végére értünk.

Most a kérdések tárgyalására térünk át.

Tisztelt Országgyűlés! Gúr Nándor, az MSZP képviselője, kérdést kíván feltenni a nemzetgazdasági miniszternek: "Az ígéret is úgy száll el, mint a szó" címmel. Gúr Nándor képviselő urat illeti a szó.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár Úr! Komolyan gondolják, komolyan hiszik azt, hogy jót tettek az emberekkel, akkor, amikor olyan társadalmi különbségeket okoztak, mint ami tapasztalható volt az elmúlt hónapokban? Kérem, ne azon sztereotip válaszait vegye majd elő, amit öntől már többször hallottam, hogy a tönkretett gazdaság és a többi, mert azt gondolom, ezek lassan kezdenek elkopni. A válaszában inkább tartalmi, érdemi vonatkozások mutatkozzanak meg.

Nem lehet elvitatni, hogy a tehetősek javára történően a szegényebbek fizetik meg mindezek árát az egykulcsos személyi jövedelemadón keresztül, akár a gyermek- vagy a családtámogatási rendszerek vonatkozásában, ahol megint csak nem a kisebb jövedelemmel bírók azok, akik a haszonélvezők, hanem ők azok, akik az elszenvedők. Akik dolgoznak, azoknak átlagkereset alatt a jövedelmük csökken, ezt nem vitathatja el, ezt most már az emberek tapasztalják, megkapták a fizetési cecheket. Akik dolgozni akarnak, azoknak meg esélyük nincs, mert önök azokat a közfoglalkoztatási programokat szűkítették, amelyek gyakorlatilag lehetőséget adtak az emberek számára, bár megpróbálják a kommunikációban másképp megfesteni ezt, hogy dupla foglalkoztatást tesznek, de ezek 1-2 hónapos foglalkoztatási időtartamok, 4 órára 32-33 ezerért, utána meg mehet a szerencsétlen 28 500 forintért bérpótló támogatásra.

Azt gondolom, ha ezt az utat járják, ez alapvetően kihat a közbiztonság kérdéskörére is. Összkormányzati felelősség, hogy e tekintetben is előrelépés következzen be, és ne romoljanak azok a számok, amelyekkel szembetaláljuk magunkat. Címszavakban most is mondom, amit miniszterelnök úrnak: radikális adócsökkentés, de nem a tehetőseknek; úgy en bloc 1 millió új munkahely, igen, 1 millió új munkahely, nem 684 ezer munkanélküli 1 hónap alatt 93 ezerrel növekvő számával; közbiztonság, és nem úgy, hogy 20 százalékkal nő a bűnesetek száma, 30 százalékkal pedig az ember ellen elkövetett erőszakos bűncselekmények száma. (Az elnök a hozzászólási idő leteltét jelzi.)

Ideje lenne már az emberek dolgaival foglalkozni. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Válaszadásra megadom a szót Cséfalvay Zoltán államtitkár úrnak. Öné a szó, államtitkár úr.

DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! A kérdésében említi azt, hogy a társadalmi különbségeket növeli a kormány. Azért lássunk tisztán: a társadalmi különbségek és a társadalmi egyenlőtlenségek rendszere egy nagyon bonyolult dolog, a jövedelem csak az egyik kérdése, legalább ilyen fontos a vagyon, a családi állapot, a lakóhely, a képzettség. Én nem hinném, hogy fél év alatt vagy akár egy hónap alatt a kormány képes a társadalmi különbségek növelésére, tehát itt azért legyünk tisztában a fogalmakkal.

Sőt, hozzátenném: azzal az adórendszerrel, amit a kormány bevezetett, éppen a társadalmi különbségek csökkentését szeretné elérni, és el is tudja vele érni, mert ennek az adórendszernek egy világos üzenete van, nevezetesen az, hogy munkával lehet előrébb jutni. Úgy látom, nem mindenki örül neki, de ez az egy üzenete van, munkával lehet előrébb jutni; aki többet dolgozik, az a 16 százalékos adóval kiszámíthatóan többet fog keresni, és előrébb tud jutni.

Mobilitás: ez az adórendszer a mobilitást segíti, és ha innen nézzük, akkor nyilvánvalóan a társadalmi különbségek csökkentésének egyik nagyon fontos eszköze. Lehetővé teszi, hogy a társadalmi különbségek nagyon sok elemét - amit az előbb említettem -, azokat a különbségeket ledolgozza.

Ami pedig a munkahelyteremtést és az 1 millió új munkahelyet illeti: a kormány nagyon fontos lépéseket tett ebben a tekintetben. Ahhoz, hogy 1 millió új munkahely létrejöjjön, a vállalkozásokat kell megszabadítani azoktól az adóterhektől, amelyek rájuk terhelődtek. Itt hozzátenném a társasági adó csökkentését, és ha már szóba került a jövedelemadó, az is szóba került, hogy bizonyos jövedelmi kategóriáknál előfordulhat, hogy most kevesebb van a borítékban. Zárójelben hozzátenném: a forrás ott van a vállalkozóknál, 140 milliárd forint marad ott náluk is, és a középvállalkozásoknak éppen a társasági adó csökkentésével el kell érni, hogy ezt a bérek emelésére is fordítsák.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Korondi Miklós, a Jobbik képviselője, kérdést kíván feltenni a belügyminiszternek: "Mi a korrupció, ha ez nem? Lesz-e végre felelősségre vonás?" címmel. Korondi Miklós képviselő urat illeti a szó.

KORONDI MIKLÓS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! 2008 januárjában az osztrák állami vasút leányvállalata, a Rail Cargo Austria megvásárolta a MÁV Cargót 102,5 milliárd forintért. A bécsi Format hetilap közzétette az osztrák társaság és egy 30 ezer forint jegyzett tőkéjű magyar családi vállalkozás, a magyar Geuronet Bt. között létrejött tanácsadói szerződést, amely 7,1 millió euró, akkori áron 1,8 milliárd forint értékű díjazást tartalmazott. Az újság szerint a bt. a lobbitevékenységével hozzájárult a MÁV áruszállítási cégének magánosításához. Kiderült: sem a bt., sem tagjai nem jogosultak lobbitevékenységre. A MÁV vezetői tagadták, hogy egyáltalán ismerik a lobbistát.

2008 márciusában a Nemzeti Nyomozó Iroda eljárást indított ismeretlen tettes ellen befolyással üzérkedés ügyében. 2010 októberében az osztrák nyomozók házkutatást folytattak több osztrák állami vasúti vezető irodájában és lakásán is. A gyanú szerint az osztrák vasúti vezetők magyar politikusokat vesztegettek meg a MÁV Cargo megvásárlása ügyében. A sajtó sejtetése szerint az ügyletben a Gyurcsány-kormány minisztere, államtitkára, egyéb vezető tisztségviselője is közreműködött. A magyar Nemzeti Nyomozó Iroda 2010-ben közölte: befolyással üzérkedés gyanúja miatt ismeretlen tettes ellen, fokozott ügyészi felügyelet mellett folyik a nyomozás, amelyet az ügyészség október 25-éig meghosszabbított. A cégbírósági nyilvántartás szerint a 2001-ben 30 ezer forinttal alapított Geuronet Bt.-nek 2009. április 25-étől egy, az Egyesült Arab Emirátusokban bejegyzett vállalkozás lett a beltagja.

Folyik tehát a ködösítés és a szerecsenmosdatás, de a választóknak senki nem ad felvilágosítást az ügyről. Kérdezem az államtitkár urat: mi a korrupció, ha ez nem? Lesz-e végre felelősségre vonás?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Válaszadásra megadom a szót Kontrát Károly államtitkár úrnak. Öné a szó, államtitkár úr.

DR. KONTRÁT KÁROLY belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! A képviselő úr szinte minden információt elmondott a MÁV Cargo privatizációja kapcsán indított eljárás állásáról, az ezzel kapcsolatban megtett hatósági intézkedésekről.

Én szeretném biztosítani önt és a tisztelt Házat, hogy az igazság kiderítése érdekében a jogállamiság keretei között a nyomozó hatóság, az eljáró hatóságok minden szükséges intézkedést meg fognak tenni, és ezt annak érdekében meg fogják tenni, hogy az igazság kiderüljön.

(18.10)

Úgy, ahogy ön, tisztelt képviselő úr, elmondta, a nyomozás felügyeletét a Fővárosi Főügyészség kiemelt gazdasági ügyek osztálya fokozott ügyészi felügyelet mellett látja el.

Arra is utalt a szóbeli kérdésében, hogy jogsegélykérelmet küldtek a magyar hatóságok az Osztrák Köztársaság által teljesítendő, több tanú kihallgatására és iratok beszerzésére irányuló kérdések vonatkozásában. Sőt, ezen túlmenően arról is szeretném tájékoztatni önt és a tisztelt Házat, hogy az ön által kérdezett betéti társaság tulajdonosai által teljesített pénzátutalások vonatkozásában a Svájci Államszövetségnek került sor jogsegélykérelem előterjesztésére.

Ezen túlmenően a nyomozás során a bt. korábbi beltagja mellett a bt. korábbi kültagjának szerepével kapcsolatban több tanú kihallgatására került sor, különösen a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium és a MÁV Zrt. részéről. Valamennyi érintett minisztériumtól, állami hivataltól, gazdálkodó szervezettől a tranzakcióval és a betéti társasággal kapcsolatos iratok, nyilatkozatok, állásfoglalások beszerzésére is sor került.

Az idő rövidségére tekintettel tehát azt a meggyőződésemet szeretném itt megerősíteni, hogy kiderül az igazság, és erről majd a tisztelt Házat és a nyilvánosságot tudjuk tájékoztatni.

Köszönöm a figyelmét. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Hirt Ferenc, a Fidesz képviselője, kérdést kíván feltenni a nemzetgazdasági miniszternek: "Mennyit ér egy korábban megkötött otthonbiztosítás, ha egy váratlan természeti katasztrófa vagy nagyobb biztosítási esemény következik be?" címmel. Hirt Ferenc képviselő urat illeti a szó.

HIRT FERENC (Fidesz): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Hazánkban a múlt évben bekövetkezett ár- és belvíz okozta károk kapcsán egy komoly problémára hívták fel a figyelmemet a lakosság otthonbiztosításaival kapcsolatban.

A hazai lakásbiztosításoknak több szintje van. Elméletileg minden alap - hangsúlyozom: alap - lakásbiztosítás garanciát vállal környezeti katasztrófák esetére, így vihar, árvíz és minden egyéb szélsőséges időjárás, valamint földrengés okozta károk rendezésére is. Sajnos, a tények alapján kijelenthető, hogy a biztosítottak által nemrég vagy akár évtizedekkel korábban megkötött és biztosnak hitt lakásbiztosítások után a biztosítók egyáltalán nem, vagy csak nyögve-nyelve, a bekövetkezett kárérték töredékét hajlandóak csak megtéríteni. Csak a választókerületemben tucatjával tudnám sorolni azokat a megbotránkoztató eseteket, ahol az időjárási viszontagságok okozta károk kifizetését a biztosítók különböző kibúvókra hivatkozva megtagadták.

Sajnos, gyakran előfordult, hogy a biztosítók a kár kifizetését azzal az indokkal tagadták meg, hogy vizsgálatuk alapján a háznak nincs rendes alapja. Ez már csak azért is aggályos, mert ha valóban így van, akkor nem is kellett volna biztosítási lehetőséget, díjtételt kiajánlani és kalkulálni, majd beszedni azt. A biztosítók közötti, mára eltorzult árverseny, valamint a piacmegtartási kényszer a bekövetkezendő károk korrekt kifizetését általában nem teszi lehetővé.

Tisztelt Államtitkár Úr! Véleményem szerint e terület szakszerű, korrekt vizsgálata és a szigorú jogi szabályozás mára elkerülhetetlenné vált. A helyzet értékelését a fekete- és szürkegazdaság visszaszorításának szükségessége okán is szintén megkerülhetetlennek tartom.

Tisztelt Államtitkár Úr! Mit tervez a kormány a lakásbiztosítás garanciáinak biztosítására és a biztosítással rendelkező emberek védelmére? Várom megtisztelő válaszát. (Szórványos taps a kormányzó pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Válaszadásra megadom a szót Cséfalvay Zoltán államtitkár úrnak. Öné a szó, államtitkár úr.

DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! A polgári törvénykönyv rendelkezései értelmében a biztosítási ajánlatot a biztosított teszi, azaz a gyakorlatban a biztosított választja ki, hogy mely biztosító mely termékére kíván szerződni.

A biztosítottat a szerződéskötéskor és azt követően közlési, tájékoztatási, változásbejelentési kötelezettség terheli. A kötelezettség megsértése adott esetben oda vezethet, hogy a biztosító mentesül a fizetés alól, kivéve, ha bebizonyosodik, hogy a körülményt biztosító a szerződéskötéskor ismerte, vagy az nem hatott közre a biztosítási esemény bekövetkeztében. Továbbá a biztosító nem téríti meg azokat a károkat, amelyek az épület avultságával, karbantartásának elmulasztásával vagy az építési szabályok be nem tartásával okozati összefüggésben következhetnek be.

Nem ismerem sajnos pontosan a tisztelt képviselő úr által említett konkrét eseteket, de feltételezhető, hogy a sajnálatos példák ebbe a kategóriába tartozhattak. Ugyanakkor vitathatatlan tény, hogy a biztosító és annak ügyfele között információs szakadék áll. Ezért mind az Európai Unió fogyasztóvédelmi és biztosítási irányelvei, mind a hazai szabályozás vonatkozó rendelkezései szigorúan meghatározzák a biztosító és a biztosításközvetítő tájékoztatási kötelezettségének tartalmát annak érdekében, hogy a biztosítottat ne érhesse hátrány. E szabályok szerint a biztosítónak és a biztosításközvetítőnek a biztosítási szerződés megkötése előtt bizonyítható és azonosítható módon, közérthető, egyértelmű, részletes írásbeli tájékoztatást kell adni a szerződést kötni kívánó ügyfeleknek a biztosítási szerződés jellemzőiről. Az írásos tájékoztatásnak tartalmaznia kell egyebek mellett a biztosító mentesülésének feltételeit is. A tájékoztatási követelmények betartása és be nem tartásának szankcionálása a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének hatáskörébe tartozik.

Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps a kormányzó pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Szilágyi Péter, az LMP képviselője, kérdést kíván feltenni a belügyminiszternek: "Megmarad-e a demokrácia a kistelepüléseken?" címmel.

Öné a szó, képviselő úr.

SZILÁGYI PÉTER (LMP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Ön január végén azt nyilatkozta, hogy idén újra akarják szabályozni az önkormányzatok helyét és szerepét az alkotmányban, majd az alkotmány elfogadása után az új önkormányzati törvényben is. Az államtitkár úr szerint felmerül az a kérdés, hogy szükséges-e, hogy a legkisebb településnek is önálló polgármestere, képviselő-testülete, bizottságai és jegyzői legyenek.

Tisztelt Államtitkár Úr! Az alkotmány koncepciójában nem szerepelt ilyen elgondolás, ezért az LMP nem is érti, hogy ez egyfajta bizonytalanság lehet-e a kormánypártok sorában, hogy a kormánytöbbség által elfogadott koncepciótól gyökeresen eltérő javaslatot fogalmaz meg a kormány egyik tagja.

Ezenfelül az államtitkár úr bejelentését egy felülről diktált ultimátumnak is tekinthetjük, hiszen ön nem mint magánember fogalmazta meg ezt a véleményt, hanem államtitkárként. Úgy véljük, hogy ez a kijelentés arra a demagóg érvre és elvre épít, hogy túl sokba kerül az önkormányzatok működése. Demagógnak tartjuk azt az érvet, hogy az eladósodottság oka a helyi demokrácia működésében rejlik. Ezek a képviselő-testületek a demokrácia színterei, ezért nem értünk egyet azzal, hogy az államnak a helyi demokrácián kellene spórolnia. Egyetlenegy önkormányzatnál sem lehet felszámolni a demokrácia alapját, a többségi döntéshozatalt. Nem lehet egy elöljáró kezébe tenni a település valamennyi lakóját érintő kérdésekben a döntés meghozatalát.

Úgy véljük, hogy az eladósodottság oka sokkal inkább az, hogy az elmúlt húsz évben a kormányok anélkül emelték többszörösére az önkormányzatok feladatát, hogy az ehhez kapcsolódó forrásokat biztosították volna. Úgy véljük, hogy meg kell erősíteni a vidéket, illetve az önkormányzatokat, legfőképpen a kistelepüléseket, hogy a népességmegtartó képesség ezekben növekedjen, és úgy véljük, hogy a helyi demokrácia megerősítése, a döntésekben való effektív részvételi lehetőség csak erősíti ezeket a közösségeket.

Kérdezem tehát az államtitkár urat, hogy meg kívánják-e őrizni ezeken a településeken a helyi demokráciát.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Válaszadásra megadom a szót Tállai András államtitkár úrnak.

Öné a szó.

TÁLLAI ANDRÁS belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! A kérdéséről az a példa jut eszembe, hogy ágyúval lőni verébre, körülbelül. Én azt gondolom, hogy az alkotmány elfogadását követően is, és a kétharmados törvények megváltoztatását követően - benne az önkormányzati törvényt értem, azt követően is - egyértelműen biztosíthatom arról, hogy bármilyen kistelepülésen az önkormányzatiság és az önkormányzati demokrácia meg fog maradni.

Az általam föltett - hangsúlyozom, elméleti - kérdés olyan kistelepüléseknek szólt, példaként mondom, mint Magyarország legkisebb települése, Iborfia, amelynek 11 lakosa van jelenleg, mind a 11 lakosnak van választójoga. Csak kérdezem én, hogy ha nem költöznek arra a településre, és nem születnek gyermekek, és a lakosság száma tovább csökken, ne adj' isten, mondjuk, két ciklus múlva ketten vagy hárman maradnak a településen, akkor - fölteszem a kérdést - lehet-e képviselő-testületet, lehet-e polgármestert választani, kell-e az ilyen településekre jegyző, vagy kell-e az ilyen településekre hivatal. (Kovács Tibor közbeszól.) Tehát eleve a kérdés elméleti, ez az egyik része a dolognak. A másik része pedig, ha már itt tartunk, hogy azért Magyarországon 119, mondjuk, száz fő alatti település van.

(18.20)

Én az önkormányzati demokráciát nemcsak a jelen formájában tudom elképzelni, hogy vannak a hagyományos testületek, van a polgármester, és vannak a bizottságok, hanem például úgy is el tudom képzelni, hogy egy kistelepülésen egyetlen embert válasszanak vezetőnek, mert azért a demokráciában ismerünk ilyet, hogy egy vezető még nagyobb települést is, mondjuk, egy országot vagy egy fővárost is adott esetben el tud vezetni.

Tehát azt gondolom, hogy az önkormányzati demokráciának sokféle válfaja létezik, és akkor, amikor az ember föltesz egy ilyen elméleti kérdést, ne arra gondoljon, képviselő úr, hogy bárki is, a Fidesz-KDNP kétharmados többséggel bármilyen önkormányzati demokráciát is szeretne megszüntetni, hanem valós kérdésekre szeretnénk válaszokat adni, példaként elmondtam belőle egyet.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Szűcs Erika, az MSZP képviselője, kérdést kíván feltenni... (Kovács Tibor Tállai Andráshoz szól.) Képviselő úr, megkérem!

Tisztelt Országgyűlés! Szűcs Erika, az MSZP képviselője, kérdést kíván feltenni a nemzetgazdasági miniszternek: "Ki nem tudja értelmezni a jogszabályt?" címmel. A képviselő asszonyt illeti a szó.

SZŰCS ERIKA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Már sokan jelezték, hogy a családi adókedvezmény új szabályozásával gondok vannak. Azok a családok, ahol a szülők elváltak, és egyikőjük vagy mindkettőjük élettársi kapcsolatba lép, élettársukkal pedig közös háztartást tartanak fenn, ott az élettársak nem jogosultak az adókedvezményre a társuk gyermekei után. Ha a szülők elváltak, akkor még a lehetőségét is kizárják annak, hogy a két szülő együttesen igénybe tudja venni az adókedvezmény teljes összegét, még akkor is, ha a válás után kiváló szülőtársi viszonyban vannak, és az elvált és nem gyereket nevelő szülőtárs hozzájárul anyagilag is a gyermek neveléséhez.

Mindez azt jelenti, hogy sok család eleshet a támogatástól, illetve nem jut hozzá a teljes, őt megillető támogatáshoz az érintett gyermek. Amikor Lendvai Ildikó képviselőtársam ezt nehezményezte, akkor arra a Fidesz úgy reagált, hogy nem jól értjük a szabályozást, mert a közös háztartásban nevelt gyermekek esetén igénybe vehetik a kedvezményt az élettársak is. Majd a Nemzetgazdasági Minisztérium közleménye mégis arról szólt, hogy igazságosabbá kell tenni a családi adózást, mivel ha a szülők elváltak, és élettársi kapcsolatba lépnek, élettársukkal közös háztartást tartanak fenn, akkor ott az élettársak nem jogosultak az adókedvezményre a társuk gyermekei után.

Aggodalomra ad okot az a tény is, hogy az alkotmány-előkészítő eseti bizottság által benyújtott, az alkotmány szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslata szerint az új alaptörvény csak a férfi és nő természetes kapcsolatán alapuló házasságot és családot részesíti alkotmányos védelemben. Tehát föltételezhető, hogy a gyermekek neveléséhez nyújtott támogatás fog attól is függeni, hogy házasságban vagy élettársi kapcsolatban élnek a szülők. Azt gondolom, hogy ez nem szerencsés dolog, hogy a gyermekek támogatására szánt szabályozásba belekerült egy jogintézmény, a házasság kiemelt priorizálása, mert ez láthatóan komoly problémákat okoz.

Tehát tisztelettel kérdezem az államtitkár urat: kinek spórol az állam azzal, hogy nem a családokat támogatja, a gyermekeket, hanem a házasságot mint jogintézményt? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Ki nem tudja értelmezni a jogszabályt, és egyetért-e ön az új alkotmány koncepciójából fakadó következtetéssel (Az elnök ismét jelzi az idő leteltét.), hogy a házasságban élők és az élettársi közösségben élők jogai között (Kikapcsolják a mikrofonját.) különbség lesz?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót válaszadásra Cséfalvay Zoltán államtitkár úrnak. Öné a szó, államtitkár úr.

DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Asszony! Úgy gondolom, egyetérthetünk abban, hogy 2011. január 1-jével Magyarországon egy régóta várt radikális fordulat történt az adórendszerben is és a családpolitikában is.

Az új adórendszer egyértelműen a családokat támogatja az adókedvezmények révén úgy, hogy közben a családtámogatási rendszer más elemei is megmaradtak. 2011. január 1-jével megszűnt az az áldatlan állapot, hogy valakit azért ér hátrány, mert gyermeket nevel. A családbarát adózás bevezetésével a kormány orvosolta azt az ellentmondást, hogy jövedelmeink után egyénileg adózunk, de jövedelmeinket családban és családra költjük el. Mindenki, aki gyermeket nevel, függetlenül attól, hogy milyen jövedelmi kategóriába tartozik, egyértelműen nyertese az új adórendszernek. Nagyon sok vita volt ma már az adórendszerről, de egy biztos, hogy aki gyermeket nevel, mindenfajta számítás szerint minden jövedelemkategóriában nyertese az új adórendszernek.

Tisztában kell lennünk azonban azzal, hogy a személyi jövedelemadót jelenleg is az egyénnek kell fizetnie, adótechnikailag nem a család az adóegység, ugyanakkor az adózás figyelembe veszi az eltartott gyermekek számát. Ezért minden új szabálynak, így az új adórendelkezések kezdeti alkalmazásának is vannak nehézségei, vélt vagy valós értelmezési problémák, amelyek megoldásához megfelelő segítséget nyújtott és nyújt mind a nemzetgazdasági tárca, mind pedig az Adó- és Vámhivatal.

Tisztelt Képviselő Asszony! Úgy gondolom, ön sem vitatja, az adórendszernek nem feladata, hogy a bonyolult családi viszonyokat, azok esetleges változását a legapróbb részletekig figyelembevevően kövesse. Egy kedvezmény érvényesítéséhez egyszerű, átlátható, betartható és ellenőrizhető szabályrendszert kell kialakítani, ezért választotta a kormány azt a megoldást, hogy a kedvezményre való jogosultságot fő szabály szerint a családi pótlékra való jogosultsághoz köti. Természetesen tudatában vagyunk annak, hogy Magyarországon a gyermekek jelenetős része élettársi kapcsolatban nevelkedik, és ezeknek a gyermekeknek a szülei sem kerülhetnek hátrányosabb helyzetbe a klasszikus családban nevelt (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) gyermekeknél, illetve szülőknél.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Szabó Imre, az MSZP képviselője, kérdést kíván feltenni a nemzeti fejlesztési miniszternek: "Ennyit ér az ígéret? Lemondott a kormány a zöldbankról?" címmel. Szabó Imre képviselő urat illeti a szó.

SZABÓ IMRE (MSZP): Tisztelt Államtitkár Úr! "Föl fogunk állítani egy zöldbankot, ez most a munkacíme ennek az intézménynek. Tehát a lényeg az, hogy lesz egy ilyen intézet, amelynek az lesz a dolga - egy olyan pénzintézet -, hogy finanszírozza a panelfelújítási programot. Sőt, a mi tervünk az, hogy nemcsak a panelfelújítási programokat, hanem az energiatakarékos fűtésmódokra történő átállást, az újfajta technológiákat is innen fogjuk finanszírozni. De ami a panellakásokat illeti, itt van egy olyan konstrukció, amit Matolcsy Györgyék dolgoztak ki, amely úgy teszi lehetővé a panellakások felújítását és energiatakarékos fűtési üzemmódra való átállását, hogy közben egyetlen fillérjébe sem kerül a bentlakóknak. Ez a dolog lényege."

Ezt az önök főnöke, Orbán Viktor miniszterelnök úr ígérte pont egy évvel ezelőtt. A miniszterelnök úr korábbi ígérete ellenére azonban a mai napig nem jött létre a zöldbank, sem magánszemélyeknek elérhető uniós támogatás, sem szén-dioxid-kvóta-bevétel, sem zöldbank. Jelenleg úgy tűnik, hogy ezeken a területeken egyetlen fillér sincs az otthonok felújításának támogatására. A kormány jelenlegi otthontámogatási rendszere nagyon távol van attól, amit Orbán Viktor miniszterelnök úr ígért az embereknek.

Itt az ideje annak, hogy a tengerentúli luxusutazások szervezése helyett ezekkel a mindennapi kiadást csökkentő otthonfelújítási támogatások kidolgozásával foglalkozzon a kormány. Itt az ideje annak, hogy ne luxusszállodákra költsön sok millió forintot a kormány, amely szállodák nevét nem hajlandó megadni, hanem a panellakásokban élők otthonainak felújítására. Itt az ideje, hogy folytatódjanak azok a programok, amelyek korábban lehetővé tették az otthonok felújítását.

Mindezekre figyelemmel kérdezem a miniszter urat: fontos-e önöknek a miniszterelnök úr ígérete? Mennyi időt kell még várni arra, hogy otthonaikat az emberek egy fillér nélkül felújíthassák? (Vincze László közbeszól.) Mennyi idő kell még az Orbán-kormánynak ahhoz, hogy teljesítse az ígéretét, és létrehozza végre a zöldbankot?

Megtisztelő válaszát előre is megköszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Fónagy János államtitkár úrnak a válaszadásra. Öné a szó, államtitkár úr.

DR. FÓNAGY JÁNOS nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Képviselő úr kérdésére válaszolva egyértelmű a válasz: a kormány nem mondott le a zöldbankról. Egy komplex zöldfinanszírozási rendszer kialakítása, ahogy ön is tudja, csak megfelelő szakmai előkészítés mellett, megfelelő egyeztetések után járhat sikerrel. A kormány a zöldbank létrehozásának időpontját ezért az Új Széchenyi-tervben és az Európai Bizottságnak benyújtott nemzeti megújulóenergia-hasznosítási cselekvési tervben egyaránt 2012. január 1-jében jelölte meg. Ha a képviselő úr elolvasta volna e két dokumentumot, akkor látta volna, hogy a kormány a maga elé kitűzött határidőt tartja.

A zöldfinanszírozási rendszer, amely a pénzügyi ösztönzők mellett a támogatási konstrukciókat is magában foglalja, jelenleg is működik. Ennek részeként a kormány 19 200 panellakás felújítására kötött már szerződést, és további 23 ezer panellakás felújítására vonatkozó támogatási döntés előkészítési stádiumban van.

(18.30)

Mint képviselő úr is tudja, a zöldfinanszírozás egyik igen fontos forrása a szén-dioxid-kvóta-bevétel. A kvótaértékesítés éppen az előző kormányzati ciklusban, az ön minisztersége alatt elkövetett súlyos szakmai hibák miatt került nehéz helyzetbe, amely hibák miatt az Európai Unió az kvótakereskedelmi rendszer ideiglenes felfüggesztését rendelte el. Az ön kérdéseinek hitelét rontja továbbá, hogy éppen az ön által korábban vezetett Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium hirdette meg, a spanyol és belga kvótavevők bizalmát gyengítve többéves csúszással a zöldberuházási rendszert.

A nemzeti ügyek kormánya az előző kormány hibáinak helyrehozatala után haladéktalanul eljuttatja a tervezett kvótabevételeket a zöldfinanszírozási rendszeren keresztül a lakástulajdonnal rendelkező magyar családokhoz.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Bana Tibor, a Jobbik képviselője, kérdést kíván feltenni a nemzeti erőforrás miniszternek: "Mi lesz a kőszegi Dr. Nagy László Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény sorsa?" címmel. Öné a szó, képviselő úr.

BANA TIBOR (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A kőszegi Dr. Nagy László Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény 1957 óta működik, folyamatosan módosuló szerkezettel. Az intézmény korábban országos beiskolázással látta el az óvodáskortól a szakmatanulásig bezárólag a sajátos nevelési igényű tanulók speciális nevelését- oktatását. Befogadási hatáskörét néhány évvel ezelőtt szűkítették.

A jelenleg nagyjából 400 fős tanulólétszámmal, illetve 169 alkalmazottal működő intézmény fenntartására Vas megye önkormányzata az elmúlt években egyre kisebb összeget tudott fordítani. Az idei évtől tovább csökken a támogatás, az sni-s gyermekek és családjaik számára magas szakmai színvonalú nevelést, oktatást és rehabilitációt biztosító intézmény helyzete egyre nyugtalanítóbb, további fennmaradása egyre bizonytalanabb, az intézmény a léthatárra ért.

Ezt alátámasztandó az államtitkári választ követően átnyújtok majd egy CD-t államtitkár úrnak. A Dr. Nagy László EGyMI az országban egyedülálló módon fogadja az 1-8. osztályos SNI-s gyermekeket, emellett kollégiummal is rendelkezik, ezért kiemelten fontos, hogy életben tudjon maradni. Komoly szakmai tapasztalatokkal bíró személyekkel beszélve bátran jelentem ki, hogy a normál iskolába történő integrálás ez esetben nem nyújthat megoldást, sőt a társadalom szempontjából rendkívül súlyos problémákhoz vezethet.

A kiutat az jelenthetné, ha a sikeres szakmai munkát folytató intézmény országos befogadási hatáskörrel minisztériumi fenntartás alá kerülne. Az elmúlt 8 év vezetőinek felelőssége vitathatatlan, de most már nem elfogadható, ha rájuk mutogatnak, hiszen már az önök térfelén pattog a labda. Az intézményben tanuló gyerekekkel és az ott dolgozókkal együtt bízom benne, hogy a nemzeti együttműködés kormánya nekiáll végre az érdemi lépések megtételének ezen a területen is.

Tisztelt Államtitkár Úr! Mi lesz a kőszegi Dr. Nagy László Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény sorsa? Mi vár az ott tanuló gyerekekre? Milyen megoldási javaslatai vannak a Nemzeti Erőforrás Minisztériumnak az intézmény megmentésére?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Válaszadásra megadom a szót Halász János államtitkár úrnak.

Öné a szó, államtitkár úr.

HALÁSZ JÁNOS nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Amint az képviselő úr előtt is ismert, a közoktatási törvény 90. §-a alapján a közoktatási intézményt fenntartó önkormányzat határozza meg az intézmény működési-felvételi körzetét. A kőszegi beszédjavító általános iskolában tanuló 189 gyermek közül 174 fő Vas megyei, és az összes tanuló közül 66 fő sajátos nevelési igényét alapozza meg a beszédfogyatékosság. Tehát a kőszegi intézményben az elkülönítetten oktatott beszédfogyatékos tanulók száma 6 százalék a nevelésben-oktatásban.

A közelmúltban munkatársaim személyesen megbeszélést folytattak a fenntartó, a város és az intézmény képviselőivel. Egyetértés született abban, hogy sem a helyi önkormányzatokról szóló törvény, sem a közoktatásról szóló törvény nem intézményfenntartásra, hanem szolgáltatás nyújtására kötelezi a helyi önkormányzatokat. Tájékoztatták az érintetteket arról is, hogy a finanszírozási problémák közvetlen megoldásában nincs módunk segíteni, mert önkormányzati fenntartású intézménnyel a minisztériumnak közoktatási megállapodás megkötésére változatlanul nincs sem jogszabályi felhatalmazása, sem egyéb lehetősége.

Megbeszélésünkön ugyanakkor megnyugtató választ kaptunk arra, hogy a Vas megyei közgyűlés eltökélt abban, hogy garantálja a beszédfogyatékos gyermekek ellátását, noha az elmúlt évek szocialista kormányai miatt jelentősen csökkentek az iskolák és az oktatási intézmények normatív támogatásai is.

Kérem válaszom elfogadását. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Lenhardt Balázs, a Jobbik képviselője, kérdést kíván feltenni a külügyminiszternek: "Milyen választ kapott a kormány a délvidéki EMI Tábor és a Kárpátia kitiltása ügyében?" címmel. Öné a szó, képviselő úr.

DR. LENHARDT BALÁZS (Jobbik): Tisztelt Miniszter Úr! Államtitkár Úr! Az Egyesült Magyar Ifjúság, EMI által Magyarkanizsára szervezett 5. délvidéki táborral kapcsolatos szerb zaklatásról tavaly júliusban már szóbeli kérdést tettem föl, amelyre Németh Zsolt, az antiszemitizmus elleni küzdelem frontharcosa válaszolt.

Elismerte, hogy a szerb hatóságok fellépése indokolatlan volt, amit sajnos a Trianon óta eltelt 90 esztendő alatt megszokhattak az elszakított országrészeken élő magyarok. A szabadkai magyar főkonzulátus is részt vett az ügy kivizsgálásában, tárgyaltak a szerb hatóságokkal, de sajnos konkrétumokban nem állapodtak meg.

A Kárpátia zenekar határnál történő feltartóztatása és indoklás nélküli kitiltása az országból, Szerbiából államtitkár úr szerint is példátlan tett volt, amely megkérdőjelezi, hogy mennyire gondolja komolyan déli szomszédunk az európai uniós csatlakozását, ha alapvető normáit - jelen esetben a személyek szabad mozgására vonatkozó alapelvet - ilyen nyíltan és részrehajló módon rúgja föl. Államtitkár úr megerősítette, hogy azonnali magyarázatot várnak a szerb féltől erre a diplomáciai botrányra: milyen alapon tiltanak be egy zenekart egy előzetesen engedélyezett rendezvényen, és tiltanak ki magyar állampolgárokat Szerbiából, mint a Kárpátia mellett Zagyva György Gyula képviselőtársamat. Miért vannak még ma is börtönben a felháborító justizmord következtében elítélt temerini fiúk? Eltelt azóta több mint fél év, és írásban is benyújtottam ezt a kérdést, amire gyakorlatilag semmitmondó választ kaptam, hogy várják a szerb fél tájékoztatását.

Tehát nem látjuk határozott nyomát a fellépésnek, és újra fel kell tegyem ezt a kérdést, és addig meg fogom ismételni, amíg nem válik automatikus reflexszé a magyar kormány részéről, hogy minden egyes esetben, ha magyarokat - éljenek a Kárpát-medence vagy a világ bármely pontján - bántalmaznak vagy joghátrány éri őket, addig ne nyugodjanak meg, amíg nem történik maximális jóvátétel az ügyükben. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Tanulja meg mindenki, hogy a magyarokba többé nem lehet következmények nélkül belerúgni!

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Válaszadásra megadom a szót Németh Zsolt államtitkár úrnak. Öné a szó, államtitkár úr.

(18.40)

NÉMETH ZSOLT külügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Képviselő Úr! Hogy az antiszemitizmus elleni frontharcos szerep jár-e nekem, vagy nem, azt most ne vitassuk meg, de hogy önöknek ebben van szerepe, hogy ezt a kitüntető címet adhatta ma nekem, az biztos, de azt hiszem, ezt a kérdést most nem kellene idekevernünk.

Köszönöm szépen, képviselő úr, hogy felvetette a délvidéki magyaroknak egy fájó problémáját, a temerini kérdést, illetőleg azt a kitiltást, amely tavaly nyáron a Kárpátia együttes tagjait érte. Ahogy ezt ön is idézte, az álláspontom változatlan: ez egy elfogadhatatlan magatartás a szerb hatóságok részéről. Azt is szeretném önnek megismételni, hogy készen áll a Külügyminisztérium arra, hogy ebben a kérdésben eljárjunk.

Viszont azzal nem érthetek egyet, hogy a külügyminiszter levelét ön semmitmondónak minősíti. A külügyminiszter januári levelében tájékoztatta önt arról, hogy abban az esetben tud a Külügyminisztérium eljárni, ha az érintettek személyesen fordulnak a Külügyminisztériumhoz, megfelelő felhatalmazást adnak a Külügyminisztérium számára, illetőleg átadják a beutazási tilalomról szóló határozatot, amely bizonyítja, hogy milyen indokkal utasították ki őket. Idáig erre nem került sor, tehát ebben az esetben tudunk eljárni, de ez a készségünk adott; a temerini fiúk ügyét pedig folyamatosan napirenden tartjuk. Határozott és egyértelmű üzenetet fogalmazunk meg a szerb hatóságok irányában, és bízunk abban, hogy előbb-utóbb pozitív hírekről is beszámolhatunk önöknek. Tájékoztatom arról, hogy Schmitt Pál köztársasági elnök úr a héten Belgrádban tesz látogatást.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr.

Tisztelt Országgyűlés! A kérdések tárgyalásának végéhez értünk. Most 15 perc szünetet rendelek el, 18 óra 55 perckor találkozunk az ülésteremben.

(Szünet: 18.41-18.57

Elnök: dr. Ujhelyi István

Jegyzők: Móring József Attila és Nyakó István)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk munkánkat. Kérem, foglalják el képviselői helyüket, ellenőrizzék, kártyájukat elhelyezték-e a szavazógépben. (Zaj.) Miután határozatképesség szükséges, kérem szépen, hogy ezt biztosítsák a frakciók. Megvárom, amíg elcsendesednek. (Rövid szünet.) Kezdhetjük a munkánkat, képviselőtársaim? (Közbeszólások: Igen.) Köszönöm szépen.

Szeretném önöket tájékoztatni arról, hogy miután az ülés vezetését most veszem át, ezért hamarabb nem volt módom felfigyelni arra a jelenségre, elnökként közbelépni, amit egész délután mindannyian tapasztalhattunk, és ami a magyar sajtót bejárta a délután folyamán.

A Házszabály 19. §-a szerint az Országgyűlés elnöke biztosítja az Országgyűlés jogainak gyakorlását, gondoskodik az Országgyűlés tekintélyének megóvásáról, az Országgyűlés rendjének és biztonságának fenntartásáról és az Országgyűlés munkájának megszervezéséről, valamint ügyel az ülések rendjére is.

Tisztelt Képviselőtársaim! A délután folyamán jómagam elragadtattam magam: szokásomtól eltérően, miközben szót nem kaptam, képviselőként kétszer is közbeszóltam, közbekiabáltam Kontrát államtitkár úr beszéde közben. A levezető elnök dolgának és jogának megfelelően figyelmeztetett. Én szeretnék elnézést kérni az Országgyűléstől, hogy bekiabáltam délután. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ezzel együtt folytatom mondandómat, mert az Országgyűlés elnökének nemcsak ahhoz van joga és kötelezettsége, hogy esetleg egyes képviselőket, akik hangosan odaszólnak egy államtitkári válaszhoz, figyelmeztesse, hanem az is kötelessége lenne, hogy ha jogszabálysértést, jogsértést tapasztal az ülésteremben (Novák Előd közbeszól.), akkor megfelelő módon közbelépjen, a jogsértés abbahagyására felszólítson és a Ház tekintélyét ennek megfelelően megvédje. (Gúr Nándor: Helyes!)

Éppen ezért szeretném önöknek jelezni, hogy a nemrég elfogadott, módosított szabálysértési törvényből kell hogy idézzek most önöknek. A 152/B. § szerint: aki a bíróság által társadalmi szervezet feloszlatásáról hozott döntésében jogellenesnek nyilvánított tevékenységet végez (Közbeszólás a Fidesz soraiban: Ez most kioktatás?), elzárással vagy 150 ezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható. (Dr. Turi-Kovács Béla: Melyik műfajban tetszik ezt előadni?) Elzárással vagy 150 ezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható, aki a bíróság által feloszlatott társadalmi szervezet működésében a feloszlatás után részt vesz, és aki nyilvános rendezvényen a bíróság által feloszlatott társadalmi szervezet egyenruháját vagy formaruháját viseli, továbbá, aki nyilvános rendezvényen olyan egyenruhát vagy formaruhát visel, amelyről annak jellegzetes tulajdonságai miatt bíróság által feloszlatott társadalmi szervezet egyenruhája, formaruhája ismerhető fel.

Tisztelt Országgyűlés! Én jelen pillanatban az Országgyűlés levezető elnöke vagyok, de vannak jogkörök, amelyekben az elnököt helyettesítem. Ilyen jogkör az is, hogy fel kell figyeljek az esetleg a teremben zajló jogsértésre. Nem különb ez a jogsértés, mint hogyha a teremben egy kis értékű lopás elkövetését látnám (Felzúdulás a Jobbik soraiban.), hiszen ugyanolyan szabálysértésről van szó. Ha ezt látnám, akkor is közbe kellene lépjek, félbe kéne szakítsam az ülést.

Éppen ezért az ülés félbeszakítását jelentem be önöknek azzal együtt, hogy a házbizottság összehívását kezdeményezem most a Delegációs teremben. Félórás szünetet rendelek el, és arra kérem... (Közbeszólások.) Kérem, figyeljenek! Lehetséges egyébként, hogy a kormányzat munkáját is és a Belügyminisztériumot - amelyet láthatóan fogós kérdések elé állított a mai délután - is segítem. Egyetlenegy kérdést szeretnék majd föltenni a házbizottsági ülésen Vona frakcióvezető úrnak vagy az őt képviselő jobbikos képviselőtársának: az a mellény, az a ruha és az a viselet, amiben ma provokálja az Országgyűlést (Felzúdulás a Jobbik soraiban.), az ő megítélése szerint a Gárda viselete-e, vagy sem? Erre a teljesen egyszerű kérdésre szeretnék választ kapni. Ha a Gárda viselete, akkor azt gondolom, hogy a megfelelő hatóságok majd tudják a dolgukat; ha nem a Gárda viselete, akkor viszont ezt is meg kell hogy hallgassuk Vona úrtól, és folytathatjuk fél óra múlva az ülésünket.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az LMP soraiban.)

(Szünet: 19.03 - 19.37

Elnök: dr. Ujhelyi István

Jegyzők: Móring József Attila és Nyakó István)

ELNÖK: Kérem, foglalják el a helyüket. Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk a munkát. A csengőt kikapcsolom.

Tisztelt Országgyűlés! A házbizottságon történtekről a frakcióvezetők tájékoztatják majd önöket. Nekem nem tisztem, nem dolgom, hogy most ezzel kapcsolatban bármilyen bejelentést tegyek. Azt gondolom, hogy lesz folytatása a dolognak.

Mindenesetre ügyrendi jelentkezőt látok. Novák Előd képviselő úr, tessék parancsolni! Ügyrendi javaslata van. (Egy hang az MSZP padsoraiból: Mit szeretne?)

NOVÁK ELŐD (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az egyes szabálysértésekről szóló 218/1999-es kormányrendelet 7. §-a szerint köztisztasági szabálysértést követtek el az MSZP képviselői, immár nem először, ez rendszeresen előfordul. Bár az új házelnöknek köszönhetően ingyenújságokat már nem osztogatnak a folyosón...

ELNÖK: Mi a javaslata, képviselő úr?

NOVÁK ELŐD (Jobbik): Rögtön elmondom. Egy percem van rá, hogyha ismeri a Házszabályt...

ELNÖK: Először a javaslatát kell megtegye, és utána az indoklást.

NOVÁK ELŐD (Jobbik): A javaslatom nem az, hogy házbizottságot hívjunk össze, mert nem érzem ilyen súlyúnak az ügyet, de az elnök úr következetességének érdekében javaslom, hogy beszélgessen el saját képviselőtársaival. (Egy hang az MSZP-ből: Melyik az ügyrendi része?)

Ugyanígy a nemdohányzók védelméről szóló törvény, szintén egy '99-es törvény, 7. §-a szerint is ajánlom Szanyi Tibor képviselő úr figyelmébe...

ELNÖK: Képviselő úr, csak az ülés vezetésével kapcsolatos ügyrendi javaslatot tudok....

NOVÁK ELŐD (Jobbik): ...aki rendszerint - még van néhány másodpercem - (Kikapcsolják a mikrofonját.) nem a dohánytartóba nyomja el... (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Megyünk tovább. Megkérem, hogy a Házszabály tanulmányozásával tegye lehetővé azt, hogy az Országgyűlés levezető elnöke a munkát folytathassa, és olyan ügyrendi javaslatokkal ne álljon elő, amik nem a levezető elnök feladatkörébe tartozó kérdéseket vitatnak.

Tisztelt Országgyűlés! Most részletes vitára bocsátás következik. Indítványozom, hogy az Országgyűlés bocsássa részletes vitára az Európai Rendőrségi Hivatallal, a személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenységgel, a lőfegyverrel és a pirotechnikával kapcsolatos törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló T/1861. számú törvényjavaslatot. Kérem, szavazzanak most! (Szavazás. - A kijelzőn megjelenő eredmény: 298 igen, 0 nem, 0 tartózkodás.)

Kimondom a határozatot. (Rozgonyi Ernő jelzésére:) Hogy szavazott, képviselő úr? Igennel? (Rozgonyi Ernő: Igen.) Igen. Akkor kihirdetem a határozatot. (Jelzésekre:) Kérem szépen a képviselő urakat és hölgyeket, hogy kártyájukat helyezzék el. Hogyha benne van, akkor most megkérdezem önöktől, hogy hogyan szavaztak. (Jelzésekre:) Akkor kihirdetem a határozatot: 302 igen szavazattal, ellenszavazat és tartózkodás nélkül az Országgyűlés elfogadta a javaslatot.

Indítványozom, hogy az Országgyűlés bocsássa részletes vitára az energetikai tárgyú törvények módosításáról szóló T/1941. számú törvényjavaslatot. Kérem, szavazzanak most! (Szavazás. - A kijelzőn megjelenő eredmény: 298 igen, 0 nem, 0 tartózkodás.)

Kérem a tisztelt kollégákat, hogy töröljék az előző szavazás eredményét. Annyira ügyes nem lehet az Országgyűlés, hogy ugyanazt az eredményt hozta ki, úgyhogy szerintem most fogunk szavazni.

Kérem, most szavazzanak! (Közbeszólás a Jobbik padsoraiból: Mondjon le!)

A főtitkár úr jelzi, hogy meg kell várjuk, amíg megnézik a gépek problémáját, hogy ez kártya- vagy szavazógép-probléma. Ha nem haragszanak, addig közös éneklésre sem teszek javaslatot, és házbizottságot sem fogok összehívni, sőt, még egyszer elnézést sem szeretnék kérni a délutáni bekiabálásom miatt. (Rövid szünet.)

(19.40)

Tisztelt Országgyűlés! Azt a jelzést kaptam, hogy ha minden igaz, a technika is azt szeretné, hogy ma még tudjunk szavazni. Majd kiderül, hogy így van-e, vagy sem.

Még egyszer fölteszem a kérdést; indítványozom, hogy az Országgyűlés bocsássa részletes vitára az energetikai tárgyú törvények módosításáról szóló T/1941. számú törvényjavaslatot. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a javaslatot 298 igen szavazattal, 39 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett elfogadta.

A részletes vitára ma este kerül sor.

Köszönöm a technikusoknak a segítséget.

Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatom önöket, hogy a tűz védelméről, valamint az épített környezet védelméről szóló törvények módosítását kezdeményező T/2238. számú előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, így az elfogadott napirend értelmében az általános vitára a mai határozathozatalokat követő első napirendi pontként kerül sor.

Soron következik az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről a Koreai Köztársaság közötti keretmegállapodás kihirdetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája és a határozathozatal. Az előterjesztést T/1924. számon megismerhették.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Németh Zsolt államtitkár úrnak, húszperces felszólalási időkeretben.

Öné a szó, államtitkár úr.

NÉMETH ZSOLT külügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A koreai keretmegállapodást 2010. május 10-én írták alá. A megállapodás együtt értelmezhető a szabadkereskedelmi megállapodással. Ez az első ilyen jelentős megállapodása az Európai Uniónak. Úgy gondoljuk, hogy a keretmegállapodás egy rendkívül pozitív példája lehet Európa és egy Európán kívüli demokratikus ország demokratikus partnerségének. Kérem a tisztelt Házat, hogy fogadja el a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Kalmár Ferenc képviselő úrnak, a külügyi bizottság előadójának, akinek ötperces időkeret áll a rendelkezésére.

KALMÁR FERENC ANDRÁS, a külügyi bizottság előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A megállapodás megfelel az Európai Unió politikai érdekeinek, együttműködést irányoz elő olyan fontos területeken, mint az emberi jogok védelme, a terrorizmus elleni küzdelem vagy a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozása. A globális kihívások elleni közös fellépés jegyében megteremti az együttműködés bővítését olyan területeken, mint az éghajlatváltozás, az illegális migráció, a pénzmosás, a drogkereskedelem, a szervezett bűnözés és a korrupció elleni küzdelem. Ezek alapján a külügyi bizottság mai ülésén általános vitára alkalmasnak tartotta az előterjesztést.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki felszólalni. (Nincs jelentkező.) Nem látok több jelentkezőt.

Megkérdezem államtitkár urat, hogy kíván-e válaszolni az elhangzottakra. (Németh Zsolt: Nem.) Nem kíván.

Az általános vitát lezárom. Tisztelt Országgyűlés! Mivel az előterjesztéshez nem érkezett módosító javaslat, részletes vitára nem kerül sor. Most a határozathozatal következik.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy elfogadja-e a T/1924. számú törvényjavaslatot.

Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés a javaslatot 340 igen szavazattal, ellenszavazat és tartózkodás nélkül elfogadta.

Soron következik az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről az Indonéz Köztársaság közötti átfogó partnerségi és együttműködési keretmegállapodás kihirdetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája és a határozathozatal. Az előterjesztést T/1925. számon megismerhették.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Németh Zsolt államtitkár úrnak, húszperces időkeretben.

NÉMETH ZSOLT külügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! 2004 novemberében hatalmazta fel a Tanács az Európai Bizottságot, hogy hat délkelet-ázsiai országgal kössön partnerségi keretmegállapodást. Indonézia, Thaiföld, Szingapúr, Fülöp-szigetek, Malajzia és Brunei ez a hat ország.

(19.50)

Indonézia a harmadik legnépesebb ország Ázsiában, és a világ legnagyobb muszlim országa, a keretmegállapodás egy pozitív példája lesz a civilizációk közötti partnerségnek. Kérem a törvényjavaslat elfogadását.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönjük szépen. Megadom a szót Vejkey Imre képviselő úrnak, a külügyi bizottság előadójának, 5 perces időkeretben.

VEJKEY IMRE, a külügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Európai Tanács 2004. év novemberében felhatalmazta az Európai Bizottságot arra, hogy egyéni partnerségi és együttműködési keretmegállapodásról tárgyaljon Indonéziával. A Coreper jóváhagyását követően az Európai Bizottság 2007. év júliusában, míg Indonézia 2009 júliusában parafálta a keretmegállapodást, miután az Európai Unió részben feloldotta az indonéz légi fuvarozókra vonatkozó repülési tilalmat. Az Indonéziával kötött partnerségi és együttműködési keretmegállapodás korszerű keretet teremt a felek közötti kapcsolatok fejlesztéséhez, amelyet jelenleg az 1980. évi EGK-ASEAN megállapodás szabályoz.

A keretmegállapodás kihirdetéséről szóló törvényjavaslatot a külügyi bizottság 2011. február 14-i ülésén megvitatta, majd egyhangúlag, tartózkodás nélkül általános vitára alkalmasnak nyilvánította. Kérem, támogassák a törvényjavaslatot.

Köszönöm a megtisztelő figyelmet. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Nem látok más bejelentkezőt. Kérdezem Németh Zsolt államtitkár urat. (Jelzésre:) Nem kíván válaszolni. Akkor szavazunk. Az előterjesztéshez nem érkezett módosító javaslat, így határozathozatal következik.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a T/1925. számú törvényjavaslatot. Kérem, szavazzanak most! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 342 igen szavazattal, ellenszavazat és tartózkodás nélkül elfogadta a javaslatot.

Soron következik az Európai Unió és tagállamai, valamint Grúzia közötti közös légtér létrehozásáról szóló megállapodás kihirdetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája és a határozathozatal. T/1942. számon ismerhették meg az előterjesztést.

Most az előterjesztői expozé következik. Megkérem Fónagy János államtitkár urat, hogy 20 perces időkeretben legyen a napirendi pont előadója.

DR. FÓNAGY JÁNOS nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az Európai Tanács és az Európai Unió tagállamainak a Tanács keretei között ülésező képviselői 2010. október 15-én határozatot fogadtak el az Európai Unió és tagállamai, valamint Grúzia közötti közös légtér létrehozásáról szóló megállapodás aláírásáról és ideiglenes alkalmazásáról. Jelen előterjesztésünk célja ezen megállapodás magyarországi kihirdetése.

Grúzia és az Európai Unió egyes tagállamai korábban kétoldalú légiközlekedési megállapodásokat kötöttek, amelyek korlátozott szintű piacnyitást és szigorú piaci feltételeket írtak elő az üzemeltetők számára. Az Európai Bíróságnak az úgynevezett "nyitott égbolt" ügyekben hozott ítéletei alapján a Tanács 2003-ban hatalmazta fel a Bizottságot, hogy tárgyaljon, majd ennek eredményes lezárása után kösse meg az úgynevezett horizontális megállapodásokat. Grúzia volt az első országok egyike, amely az úgynevezett horizontális légiközlekedési megállapodást 2006-ban az Európai Unióval aláírta.

Ennek a megállapodásnak az eredményére építve a Tanács 2009-ben adott felhatalmazást a Bizottságnak, hogy tárgyaljon Grúziával egy átfogó légiközlekedési megállapodás létrehozásáról. Ez a megállapodás közelíti egymáshoz a szabályozási rendszereket, segíti a légi közlekedés biztonságát, légiközlekedés-védelmet, légiforgalmi irányítást, fogyasztóvédelmet, környezetvédelmet, valamint a tisztességes és azonos versenyfeltételeket biztosító állami támogatási rendszer és versenyszabályok alkalmazását.

Az uniós légiközlekedési megállapodásokkal kapcsolatos tapasztalatok azt mutatják, hogy a közös légtérről szóló megállapodás létrehozása kedvező hatással van az Európai Unió és partnerországok közötti menetrend szerinti légi forgalom növekedésére.

A megállapodást követő piacnyitás várhatóan az Európai Unió és Grúzia közötti közvetlen csatlakozások és járatok számának növelését vonja maga után.

Tisztelt Országgyűlés! A közös légtér létrehozása gazdasági előnyökkel jár, a piacnyitás következtében jelentősen növekednek az uniós és a grúz állampolgárok utazási lehetőségei. Mindezek alapján kérem, hogy a tisztelt Ház a javaslatot fogadja el.

Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönjük szépen. Megadom a szót Gruber Attila képviselő úrnak, a külügyi bizottság előadójának, 5 perces időkeretben.

DR. GRUBER ATTILA, a külügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Valóban, ahogy Fónagy államtitkár úr is említette volt és részletesen ismertette a megállapodás lényegét, számunkra, Magyarország számára is alapvetően egy új piac megnyitásának lehetősége adódik ezen megállapodás elfogadása után.

A mai napon a külügyi bizottság a törvényjavaslatot megtárgyalta, és vita nélkül, egyhangúlag támogatásra ajánlja a tisztelt Háznak.

Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Megadom a szót Mile Lajos képviselő úrnak, LMP.

MILE LAJOS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Ígérem, én is rövid leszek. Tisztelt Képviselőtársaim! Egyetlen olyan aspektusra szeretném fölhívni a figyelmüket, ami közvetlenül is érint bennünket, a keretmegállapodáson túlmenően is. Ne felejtsük el, hogy a magyar prioritások között szerepel a soros elnökség napirendjén a keleti partnerségi csúcs májusban, és ennek a viszonylatrendszernek egyik meghatározó országa Grúzia. Ez a mostani döntés mindenféleképpen egy olyan konkrét lehetőséget, egy olyan, gazdaságilag, kereskedelmileg és egyéb üzleti szempontból is fontos, konkrét lehetőséget jelent, amelyet joggal várnak el a keleti partnerséghez kapcsolódó tagállamok, mind a hatan, de ezen belül is nagyon fontos, hogy Grúziával ezt sikerül hatályosítani. Hiszen ezen keresztül lehet igazán vonzóvá tenni magát az Európai Uniót, és rendezni azokat a viszonyokat, amelyek az Európai Unió és keleti szomszédai között kívánatosak lennének. Tehát ezért is támogatni fogjuk ezt a kihirdetést.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megkérdezem Fónagy államtitkár urat, hogy kíván-e bármit is mondani most a vita végén. (Dr. Fónagy János: Köszönöm szépen, nem.) Köszönöm szépen. Ebben az esetben szavazunk. Nem érkezett módosító javaslat, így részletes vitára nem kerül sor. A határozathozatal következik.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a T/1942. számú törvényjavaslatot. Kérem, szavazzanak most! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 343 igen szavazattal, ellenszavazat és tartózkodás nélkül elfogadta a javaslatot.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Magyar Köztársaság és a Bolgár Köztársaság között a bűnözés megelőzésében és leküzdésében történő együttműködésről szóló megállapodás kihirdetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája és a határozathozatal. T/2169. számon ismerhették meg az előterjesztést. Az előterjesztő T/2169/1. számon pontosítást nyújtott be, ezt a honlapon elérhetővé tette.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Kontrát Károly államtitkár úrnak.

DR. KONTRÁT KÁROLY belügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kérem az Országgyűlést, hogy a javaslatot fogadja el.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönjük szépen, államtitkár úr. Megadom a szót Vargha Tamás úrnak, a külügyi bizottság előadójának, 5 perces időkeretben.

VARGHA TAMÁS, a külügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! A Bolgár Köztársaság és a Magyar Köztársaság között a megállapodás azzal a céllal jött létre, hogy megerősítsék és elmélyítsék a bűnüldöző szervek közötti együttműködést azzal a céllal, hogy hatékonyabban lépjenek fel a nemzetközi bűnözéssel szemben.

A külügyi bizottság mai ülésén a törvényjavaslatot megtárgyalta, és egyhangú szavazással általános vitára alkalmasnak találta.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Megadom a szót Mile Lajos képviselő úrnak, LMP.

MILE LAJOS (LMP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Nehéz lesz tömörebb reflexiót mondani, mint amit az előterjesztő megtett. Ismét csak egy olyan szempontra szeretném fölhívni a figyelmet, ami rendkívül aktuális, szintén a prioritások között szerepel, hogy a schengeni bővítést szeretnénk kiterjeszteni Romániára és Bulgáriára is. Ez megint csak a magyar elnökség egyik meghatározó célja. Azt reméljük, hogy ez a fajta megállapodás is elő fogja segíteni ennek lehetőségét, és bővíteni fogja a lehetőségeket, s növeli az esélyét, hogy ez mégis megköttessen. Hiszen rendkívül fontos lenne az egész Nyugat-Balkán felzárkóztatása és Bulgária és Románia beemelése a schengeni övezetbe.

(20.00)

Éppen ezért is fogjuk támogatni. Mivel jogilag sem találtunk benne olyan elemet, amely aggályossá tenné, és egyébként pedig, ha jól tudom, Romániával, Szlovákiával és még több állammal kötöttünk hasonló megállapodást, akkor ez a támogatandó és üdvözlendő folyamatnak az egyik meghatározó eleme a magyar elnökség szempontjából is.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük szépen. Feltételezem, hogy az államtitkár úr nem kíván válaszolni, illetve bezárni a vitát, köszönöm szépen. Lezárom az általános vitát.

Tisztelt Országgyűlés! Nem érkezett módosító javaslat, így nem kerül sor részletes vitára.

Határozathozatal következik. Megkérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a T/2169. számú törvényjavaslatot a pontosítással együtt.

Kérem, most szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 344 igen szavazattal, nem szavazat és tartózkodás nélkül elfogadta a javaslatot.

Időrendünk szerint átadom az elnöklést Balczó alelnök úrnak.

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a mentelmi ügyek megtárgyalása.

A mentelmi bizottság H/2311. számú javaslatában indítványozza, hogy a Hajdúböszörményi Városi Bíróság megkeresésével érintett ügyben az Országgyűlés Arnóth Sándor országgyűlési képviselő mentelmi jogát ne függessze fel.

Megadom a szót Németh Szilárd István úrnak, aki a bizottság javaslatát szóban is meg kívánja indokolni.

NÉMETH SZILÁRD ISTVÁN, a mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottság előadója: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Hajdúböszörményi Városi Bíróság kérte az Országgyűlés állásfoglalását Arnóth Sándor országgyűlési képviselő mentelmi joga felfüggesztése tárgyában, mivel ellene Csontos János feljelentést tett rágalmazás vétsége miatt. A feljelentés szerint Arnóth Sándor Püspökladány város önkormányzatának 2008. január 31-én megtartott nyilvános testületi ülésén egy kérdésre válaszolva olyan kijelentést tett, hogy a feljelentő a város vagyonkezelőjétől bérelt iroda után nem fizetett egy fillért sem, a vonalas telefonon van 200 ezer forint kifizetetlen összeg, és körülbelül összességében most már 2 millió forintnyi az az összeg, amivel lehúzott bennünket eddig. E hamis tényállás alkalmas a feljelentő becsülete csorbítására, áll a bíróság megkeresésében és a feljelentésben.

A mentelmi bizottság ez év február 8-án tárgyalta az ügyet, és hatáskör hiányában nem foglalkozott a cselekmény büntetőjogi értékelésével. A magánvádas ügyekben követett mentelmi jogot fenntartó gyakorlattal a mentelmi jog célját, a képviselők zavartalan munkavégzését kívánja biztosítani, állapította meg a bizottság. Mindezekre tekintettel 7 igen és 1 nem szavazattal azt javasolja az Országgyűlésnek, hogy Arnóth Sándor országgyűlési képviselő mentelmi jogát az adott ügyben ne függessze fel.

Köszönöm, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm. Megkérdezem az igen tisztelt Arnóth Sándor képviselő urat, kíván-e szólni. (Arnóth Sándor jelzésére:) Nem kíván a képviselő úr szólni.

Tisztelt Országgyűlés! A határozathozatal következik. Emlékeztetem önöket, hogy a bizottság úgy foglalt állást, hogy a képviselő úr mentelmi jogát az Országgyűlés ne függessze fel.

Felhívom a figyelmüket, hogy a mentelmi jog felfüggesztéséhez a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának igen szavazata szükséges.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, felfüggeszti-e Arnóth Sándor országgyűlési képviselő mentelmi jogát. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 53 igen szavazattal, 290 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett Arnóth Sándor mentelmi jogát nem függeszti fel.

Tisztelt Országgyűlés! A mentelmi bizottság H/2312. számú javaslatában indítványozza, hogy a Pesti Központi Kerületi Bíróság megkeresésével érintett ügyben az Országgyűlés György István országgyűlési képviselő mentelmi jogát ne függessze fel.

Megadom a szót Németh Szilárd István úrnak, aki a bizottság javaslatát szóban is meg kívánja indokolni. Képviselő úr, öné a szó.

NÉMETH SZILÁRD ISTVÁN, a mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottság előadója: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Pesti Központi Kerületi Bíróság kérte az Országgyűlés állásfoglalását dr. György István országgyűlési képviselő mentelmi joga felfüggesztése tárgyában, mivel ellene a Vilati Automatizálási és Telekommunikációs Zrt. nevében a vezérigazgató, Juhász Lajos feljelentést tett rágalmazás vétsége miatt. A feljelentés szerint dr. György István 2009. október 22-én megtartott sajtótájékoztatóján becsületsértő kijelentések hangzottak el a feljelentő vonatkozásában.

A mentelmi bizottság ezt az ügyet is február 8-án tárgyalta, és a már előbb említett indokok alapján 6 igen és 2 nem szavazattal azt javasolja az Országgyűlésnek, hogy dr. György István országgyűlési képviselő mentelmi jogát ebben az adott ügyben ne függessze fel.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Megkérdezem György Istvánt, kíván-e szólni. (Nincs jelzés.) Nem. (Dr. György István jelzésére:) Igen. Megkérem a képviselő urat, a géppel legyen szíves jelentkezni szólásra. Igen, így már meg tudom adni a szót. Öné a szó, képviselő úr.

DR. GYÖRGY ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Fővárosi Önkormányzat cégei ügyében többször tartottam tényfeltáró sajtótájékoztatót, hiszen a gyanú szerint több száz millió forint, sőt milliárdos nagyságrendű összegek kerültek olyan utakra, amelyek mindenképpen felvetik azt a gyanút, hogy ezek kivizsgálása akár büntetőeljárások útján is indokolt.

Most ez az első olyan alkalom, amikor itt megkapom a tisztelt Ház előtt azt, hogy akikről szóltam a sajtótájékoztatón, ők büntetőeljárást kezdeményeztek ellenem. Lehet, hogy ez nem az utolsó, de úgy gondolom, minden egyes ilyen ügyben indokolt az, hogy felhívjuk a közvélemény figyelmét arra, hogy mi történik. A tiszta közélet érdekében ezt a jövőben is meg fogom tenni.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A határozathozatal következik. Emlékeztetem önöket, a bizottság úgy foglalt állást, hogy a képviselő úr mentelmi jogát az Országgyűlés ne függessze fel.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést: felfüggeszti-e György István országgyűlési képviselő mentelmi jogát? Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 51 igen szavazattal, 288 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett György István mentelmi jogát nem függeszti fel.

Tisztelt Országgyűlés! A mentelmi bizottság H/2313. számú javaslatában indítványozza, hogy az Esztergomi Városi Bíróság megkeresésével érintett ügyben az Országgyűlés Meggyes Tamás országgyűlési képviselő mentelmi jogát ne függessze fel.

Ismételten megadom a szót Németh Szilárd István úrnak, aki a bizottság javaslatát szóban is meg kívánja indokolni.

NÉMETH SZILÁRD ISTVÁN, a mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottság előadója: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az Esztergomi Városi Bíróság kérte az Országgyűlés állásfoglalását Meggyes Tamás országgyűlési képviselő mentelmi joga felfüggesztése tárgyában, mivel ellene Cserép János, a Pilar Kft. ügyvezetője feljelentést tett rágalmazás vétsége miatt. A feljelentés szerint Meggyes Tamás az Esztergomi Városi Televízió 2010. évi január hó 15. napján sugárzott "18+" című műsorában rágalmazást tartalmazó kijelentéseket tett a Pilar Kft. által üzemeltetett Esztergom internetes portálról, amelyet a feljelentő hozott létre, így a sérelmezett műsorban személye egyértelműen és közvetlenül beazonosítható volt.

A mentelmi bizottság ezt az ügyet is megtárgyalta február 8-án, és a már előzőekben elmondottakra alapozva azt javasolja a tisztelt Országgyűlésnek 7 igen és 1 nem szavazattal, hogy Meggyes Tamás országgyűlési képviselő mentelmi jogát az adott ügyben ne függessze fel.

Köszönöm, elnök úr.

ELNÖK: Megkérdezem Meggyes Tamást, kíván-e szólni. (Meggyes Tamás jelzésére:) Nem kíván szólni, így tehát a határozathozatal következik.

(20.10)

Emlékeztetem önöket, a bizottság úgy foglalt állást, hogy a képviselő úr mentelmi jogát az Országgyűlés ne függessze fel.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy felfüggeszti-e Meggyes Tamás országgyűlési képviselő mentelmi jogát.

Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 54 igen szavazattal, 280 nem ellenében, 6 tartózkodás mellett Meggyes Tamás mentelmi jogát nem függeszti fel.

Tisztelt Országgyűlés! Most bizottsági tagcserére, illetve tisztségviselők választására tett javaslatról döntünk.

Az Országgyűlés elnöke személyi javaslatot terjesztett elő H/2344. számon.

Felkérem Móring József Attila jegyző urat, ismertesse a személyi javaslatot.

MÓRING JÓZSEF ATTILA jegyző: Az Országgyűlés elnöke azt javasolja, hogy az egészségügyi bizottságba dr. Mikola István helyett dr. Kovács Józsefet; az önkormányzati és területfejlesztési bizottságba dr. Kovács Zoltán helyett dr. Láng Zsoltot a bizottság elnökévé; az egészségügyi bizottságba dr. Pesti Imre helyett Jánosiné dr. Bene Ildikót; a gazdasági és informatikai bizottságba Szatmáry Kristóf helyett Koszorús Lászlót; a sport- és turizmusbizottságba Zakó László helyett Szilágyi Györgyöt a bizottság alelnökévé; az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottságba dr. Dorkota Lajos helyett Gulyás Gergelyt, dr. Kerényi János helyett dr. Gruber Attilát; az egészségügyi bizottságba dr. Mikola István tagsági helyére dr. Ódor Ferencet, dr. Pesti Imre helyett Bábiné Szottfried Gabriellát; az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságba Murányi Levente helyett Zagyva György Gyulát; az európai ügyek bizottságába Samu Tamás Gergő helyett Murányi Leventét, dr. Vinnai Győző helyett dr. Szalay Pétert; a gazdasági és informatikai bizottságba Szatmáry Kristóf tagsági helyére Herman István Ervint, B. Nagy László helyett Sági Istvánt; az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottságba Czunyiné dr. Bertalan Judit helyett Tamás Barnabást, Erdős Norbert helyett dr. Vas Imrét; a külügyi bizottságba Szávay István helyett Samu Tamás Gergőt, Zagyva György Gyula helyett Vona Gábort; a mezőgazdasági bizottságba Vona Gábor helyett Z. Kárpát Dánielt; a nemzetbiztonsági bizottságba dr. Kovács Zoltán helyett dr. Kocsis Mátét; a nemzeti összetartozás bizottságába dr. Dorosz Dávidot; az oktatási, tudományos és kutatási bizottságba Tóth Ferenc helyett Kőszegi Zoltánt; az önkormányzati és területfejlesztési bizottságba Rácz Róbert helyett Szedlák Attilát, dr. Kovács Zoltán tagsági helyére dr. Tilki Attilát; a sport- és turizmusbizottságba Szilágyi György helyett Zakó Lászlót, Horváth László helyett dr. Tapolczai Gyergelyt; a számvevőszéki és költségvetési bizottságba dr. Kerényi János helyett Font Sándort a bizottság tagjává válassza meg.

ELNÖK: Kérdezem önöket, elfogadják-e a jegyző úr által ismertetett javaslatokat. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés a személyi javaslatot 345 igen szavazattal, ellenszavazat és tartózkodás nélkül elfogadta.

Az Országgyűlés és a magam nevében az új bizottsági tisztségviselőknek és tagoknak a munkájukhoz sok sikert kívánok.

Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatom önöket, hogy a tűz védelméről, valamint az épített környezet védelméről szóló törvények módosítását kezdeményező T/2238. számú előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, így az elfogadott napirend értelmében az általános vitára a mai határozathozatalokat követő első napirendi pontként kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2001. évi LVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Az előterjesztést T/2158. számon megismerhették.

Megadom a szót Cséfalvay Zoltán államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának, 20 perces felszólalási időkeretben. Államtitkár úr, öné a szó.

DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselők! A jegybanktörvény módosítását mindig számottevő érdeklődés kíséri, mivel a monetáris politikáért felelős független intézmény működésének szabályairól van szó, ezért hatásai éppúgy megjelennek a gazdaságban, mint a hétköznapokban.

A mostani módosítás jellegét tekintve nem átfogó, csupán a törvény egy meghatározott részét érinti, a monetáris tanács MNB elnökén és alelnökein kívüli tagjainak megbízatásáról szól. A törvény módosításának sürgősségét indokolja, hogy a jelenlegi tagok megbízatása 2011. február 28-án lejár, ennek következtében az új szabályozásról minél hamarabb dönteni kell.

Tisztelt Országgyűlés! Mindenekelőtt szeretnék világosan és egyértelműen leszögezni két alapelvet. A magyar kormány az MNB döntéshozó testületeinek és elnökének az Európai Unió működéséről szóló szerződésben is garantált függetlenségét a legteljesebb mértékben tiszteletben tartja. Hasonlóképpen alapelvnek tekintem, hogy a kormány és a jegybank között semminemű közvetlen vagy közvetett nyomásgyakorlásra nem kerülhet sor. Ezek az alapelvek határozzák meg a jegybanktörvény javasolt módosítását is, nevezetesen, a jelenlegi gyakorlattal szemben a miniszterelnök ne delegáljon a jegybank legfőbb döntéshozó testületébe, a monetáris tanácsba tagokat. Ezzel párhuzamosan a Magyar Nemzeti Bank elnöke sem jelölne a jövőben ilyen tagokat. A kormány álláspontja szerint az Országgyűlés joga és kötelessége a Magyar Nemzeti Bank feletti felelősség viselése.

Tisztelt Országgyűlés! Az MNB-törvény előírásai a monetáris tanács tagjaitól megkövetelik, hogy monetáris, pénzügyi, illetve a hitelintézeti tevékenységgel kapcsolatos kérdésekben kiemelkedő elméleti, illetőleg gyakorlati, szakmai ismeretekkel rendelkezzenek. Annak érdekében, hogy e közfeladat ellátása hatékonyan valósuljon meg, a törvényjavaslat előírja, hogy a monetáris tanács MNB elnökén és alelnökein kívüli tagjait a különböző szempontok átfogó mérlegelésével, ennek révén a döntések megalapozottságának javításával, az Országgyűlés gazdasági és informatikai bizottságának javaslatára az Országgyűlés válassza meg és mentse fel.

Szeretném kiemelni, hogy ez egyben jelentős közeledést jelent az európai uniós gyakorlat felé. Azok közül a tagállamok közül, amelyek az eurót még nem vezették be, ahol tehát az önálló monetáris politikai döntéshozatal még jelentős szerepet játszik, a parlament számos esetben fontos felelősséget kap a monetáris politikát irányító testületek tagjainak kiválasztásában, így többek között Bulgáriában, Lengyelországban, Lettországban, Litvániában, Romániában és Svédországban.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselők! Az európai uniós előírásoknak megfelelően a jegybanktörvény módosításáról megkértük az Európai Központi Bank véleményét. Az Európai Központi Bank véleményében - feladatához híven - rögzítette a jegybank függetlenségének fontosságát, ugyanakkor nem emelt érdemi kifogást a jegybanktörvény szándékolt módosítása ellen. Az Európai Központi Bank nem említett olyan jellegű kritikai észrevételt, amely szükségessé tette volna a törvényjavaslat átdolgozását.

Az MNB legfőbb döntéshozó testülete, a monetáris tanács európai uniós normákkal összhangban álló függetlenségének tiszteletben tartása érdekében a beterjesztett törvényjavaslat kifejezetten rögzíti, hogy a korábbi előírások alapján kinevezett monetáris tanácsi tagok megbízatásuk megszűnéséig továbbra is a monetáris tanács tagjai maradnak.

Tisztelt Országgyűlés! Szeretném kiemelni, hogy egy hatékony és a függetlenség alapelvein nyugvó monetáris politika a magyar gazdaság és a magyar állampolgárok egyértelmű és alapvető érdeke. Úgy vélem, hogy a beterjesztett törvényjavaslat ennek a követelménynek a teljesülését segíti elő.

Megköszönve figyelmüket, kérem a tisztelt Házat a törvényjavaslat támogatására. Köszönöm. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Megköszönöm az államtitkár úr expozéját.

Most a bizottsági álláspontok és a megfogalmazódott kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 5-5 perces időkeretben. A gazdasági bizottság ülésén kisebbségi vélemény is megfogalmazódott.

Először megadom a szót Rogán Antal úrnak, a bizottság előadójának. Képviselő úr, öné a szó.

(20.20)

ROGÁN ANTAL, a gazdasági és informatikai bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A gazdasági bizottság ülésén a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát 21 igen szavazattal, 5 nem szavazat ellenében támogatta a bizottság.

A Szocialista Párt képviselőcsoportjának jelen lévő tagjai voltak azok, akik egyébként nemmel szavaztak, és tisztelt képviselőtársaim, szeretném először is a hozzászólásomban pont ezt a kicsit érdekes dolgot kihangsúlyozni. Mert itt szeretném emlékeztetni a tisztelt Házat arra, hogy mi történt itt a tisztelt Ház falai között 2004-ben; 2004-ben, amikor Gyurcsány Ferenc kormányzása idején három képviselő benyújtott egy egyéni módosító indítványt, amely egyéni módosító indítvány akkor a jegybanktörvény módosítása volt. Egy ma már a sorainkban nem lévő SZDSZ-es és két szocialista képviselő jegyezte, és ez a bizonyos módosító indítvány arról szólt, hogy a miniszterelnök jogait bővítette ki. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök jogait bővítette ki a jegybanktanács tagjainak a jelölésekor, lehetőséget adva számára, hogy négy külsős taggal bővítse ki az akkori jegybanktanácsot, a saját kénye-kedve és ízlése szerint.

Ma a szocialista képviselőtársaim természetesen erről nem beszéltek a bizottsági ülésen, nem beszéltek eddig a sajtóban, és gondolom, nem szeretnének beszélni róla itt, a parlament üléstermében sem, de attól ez még megtörtént. 2004-ben ez a módosítás azt a célt szolgálta, hogy az akkori miniszterelnök kezébe adjon hatalmat, és még az akkori pénzügyminiszter, Draskovics Tibor el is mondta, hogy szerinte nem jó dolog az, hogyha egyébként egy irányban hatnak a jegybankon belül a döntéshozatali folyamatok, és egy véleményt képviselő emberek ülnek csak a jegybanktanácsban. Erről a véleményről is - azt gondolom a mai bizottsági vita alapján - elfeledkeztek a szocialista képviselőtársaim. Jó lenne, hogyha ezeket felidéznék.

Azt gondolom, ehhez képest az a módosító indítvány, ami most elénk került, éppen ellenkező irányokba mutat. Ugyanis az történik, tisztelt képviselőtársaim, hogy a kormánytól elvesz jogköröket, és a parlament kezébe ad jogköröket a jegybanktörvény módosításakor. Az történik, hogy a parlament az, amelyik jelölheti a monetáris tanács külsős tagjait, és a parlament az, amelyik a monetáris tanács külsős tagjairól döntést hoz. Ebben az értelemben tehát a parlament befolyása erősödik meg, ami egyébként jó néhány európai ország modelljével megegyezik, tisztelt képviselőtársaim.

Azt is szeretném elmondani, hogy véleményem szerint ez a nyilvánosság kontrollját is erősíti. Elvégre annak idején, amikor Gyurcsány Ferenc jelölt monetáris tanácsi tagokat, nem sokan tudták, hogy azok egészen pontosan kicsodák, és milyen szempontok alapján választotta ki őket a miniszterelnök. Azzal, hogy ezt a parlament egyik bizottsága teszi meg, azt gondolom, itt a szempontok szerepe is fölerősödhet. Tehát a nyilvánosság kontrollja is erősödik a jegybanktanács tagjainak a jelölésekor. És természetesen el lehet azt mondani, hogy most momentán a jegybanktanács többségét fogja jelölni, illetve megválasztani majd a parlament márciusban, de ennek csak az az oka, tisztelt szocialista képviselőtársaim, hogy önök 2004-ben fölborították az akkori rendszert. Mert ha nem borították volna föl, akkor az lenne, hogy soha nem járna le a monetáris tanács többségének a mandátuma egyszerre; mindig csak egy részének, ami persze biztosítaná a jegybanki politika egyfajta kontinuitását.

Tehát, tisztelt szocialista képviselőtársaim, ha annak idején Gyurcsány Ferenc kezdeményezésére nem módosították volna a jegybanktörvényt, akkor ma a parlament nyilvánvalóan nem tudna egyébként négy tagot jelölni monetáris tanácsba. Azt gondolom, ebből a szempontból ezt a bizonyos hibát annak idején önök követték el. Kérem majd, hogy a kisebbségi hozzászólásban ennek az indokairól ne feledkezzenek el, és természetesen a parlamenti vita hátralévő részében sem.

Azt gondolom, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat - és ez a bizottság többségi véleménye is volt - a jegybank önállóságát semmilyen formában nem csorbítja. Ezt egyébként az EKB, az Európai Központi Bank a véleményében kimondja, hiszen jelzi, hogy nem csorbul a monetáris tanács tagjainak önálló döntéshozatali lehetősége, nem csorbul a függetlensége, a státusa, nem változnak azok a szempontok, amelyek alapján a monetáris tanács tagjai jelölhetők.

Ugyancsak szeretném önöket emlékeztetni arra, hogy ha most arról érvelnének, hogy ettől olyan sokat változhat a jegybanki politika, erre pont az a példa, amikor Gyurcsány Ferenc jelölt egyébként tagokat a monetáris tanácsba, azok is a végén a monetáris tanács elé került anyagok és a jegybank szempontjai alapján - mert ez a törvényi kötelességük - úgy hoztak döntéseket, hogy ez végső soron kontinuus volt a korábbi jegybanki politikával. Azt, hogy a monetáris tanács tagjai milyen döntést hoznak, nem az dönti el, hogy ki jelöli őket, hanem az, hogy adott esetben milyen az a gazdaságpolitikai szituáció, amit a döntésükkor meg kell ítélniük.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: A kisebbségi vélemény ismertetésére megadom a szót Baja Ferenc képviselő úrnak.

DR. BAJA FERENC, a gazdasági és informatikai bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. A kisebbségi vélemény előterjesztésére van lehetőségem, ezt is terveztem megtenni, de mivel Rogán képviselőtársam, úgy látom, nem tud elszakadni a múlttól, annak ellenére, hogy egy jövőre mutató szabályozásról beszélünk most, engedjék meg nekem, hogy két szóval azért erre reflektáljak.

Egyrészt az előző időszakban összesen annyi szabályozási változás történt, hogy a jegybanktanács létszámát változtatta meg a jogszabály, semmi mást. Ez az egyik szempont. A másik szempont, hogy egyébként ezeket a jelölteket az illetékes bizottság anno, annak idején meghallgatta, szavaztak róla, egyébként egyhangúlag alkalmasnak is találták. A jelen állapotban nem erről van szó.

Nézzük meg, hogy mi ennek a változtatásnak a lényege, amelyik a Ház előtt fekszik. Ennek a változtatásnak a lényege az, hogy a kormány, illetve a mögötte lévő koalíció minden olyan alternatív véleményt az elmúlt időszakban, amely független vagy alternatív véleményként megjelenik a magyar társadalom előtt, nehezen fogad el, és nehezen viseli el az ehhez kötődő kritikát.

Ebben az értelemben ez a törvényjavaslat egy más típusú javaslatrendszer része; ugyanúgy, mint ahogyan az Alkotmánybírósággal szemben, az Állami Számvevőszékkel szemben, a Költségvetési Tanáccsal szemben, most a Magyar Nemzeti Bankkal szemben nem elvi politikai, szakmai vita keretei között, hanem intézményesített hatalomelfoglalással söpri el a kormány minden ellenvélemény lehetőségét is. Mi ezt egyáltalán nem tartjuk jó politikának azért, mert attól függően, hogy itt egy egyhangú véleménynyilvánítási lehetőség nyilvánul meg, ettől még az igazság nem lesz az önök oldalán.

Ráadásul a Magyar Nemzeti Bank függetlensége rendkívül érzékeny kérdés, a magyar gazdaságpolitikát, a magyar pénzügypolitikát nemcsak a kormány oldaláról, hanem a jegybank oldaláról és a kettő viszonyában is meg fogják ítélni mind a hazai, mind a nemzetközi térben. Ezért sem tartjuk szerencsésnek ezt a változást, azért, mert nézzük meg, hogy maga a változás milyen status quo-módosításokat hoz létre. A jelenlegi szabályozás szerint egy összekényszerítés van: a jegybank elnöke és a miniszterelnök együttesen kell hogy javaslatot tegyen szakmailag kompetens személyekre. Ez tehát egy együttdöntési kötelezettség. Ez az együttdöntési kötelezettség változik meg úgy, hogy a miniszterelnök-pártelnök bármikor a parlamenten keresztül érvényesíteni tudja politikai akaratát, szemben a jegybankkal, amelynek elnöke a szakmai akaratot innentől kezdve semmilyen módon nem tudja érvényesíteni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ennek a szabályozásnak ez a lényege. Megmarad a miniszterelnöki-pártelnöki akarat maradéktalanul, és eltűnik a jegybank elnökének befolyásolása arra a lehetőségre, hogy szakmailag megalapozott jegybanktanácsi tagokat tudjon javasolni valamennyiünk számára, transzparens módon. Ez a javaslattételijog-elvonás egyáltalán nem demokratikus, és nem pótolja az, hogy a parlament majd nyilvánosan fog szavazni ezekről a jelöltekről, miközben a bizottsági meghallgatás körülményei sincsenek ma még tisztázva. Semmilyen módon nincs arra garancia, hogy ki milyen módon fog jelölni, milyen eljárásrendben, és hogyan fognak a jegybanktanács tagjai bekerülni ebbe az intézménybe.

Azért fontos ez, tisztelt képviselőtársaim, mert a jegybanktanács és a jegybank működése nemcsak a kormányra, hanem a magyar gazdaságra és a magyar gazdaság nemzetközi elfogadására is jelentős szereppel bír. Ebben a tekintetben sokkal érzékenyebben kellene hozzáállni ehhez a kérdéshez, és megfontolni mind egyébként a nemzetközi javaslatokat, mind pedig a jegybank elnökének a javaslatát, és nem változtatni ezen a szabályon. Hiszen ma semmilyen kényszerítő erő nincs arra vonatkozóan, hogy a hatályos szabályozást megváltoztassuk. Attól még, hogy önöknek jelölniük kell, attól még a régi eljárásrendben is lehetséges lenne (Tállai András: Ha Gyurcsány lesz a miniszterelnök, akkor.) a mi megítélésünk szerint egy sokkal megalapozottabb, szakmaibb és egyébként pedig a kiegyensúlyozottságot jobban megjelenítő szabályozás.

(20.30)

Ez az indoka annak, hogy elmondtuk a bizottságban is kisebbségi véleményünket, és önöket is tájékoztattam erről azért, hogy megfontolás tárgyává tegyük azért, hogy ne nyúljunk hozzá a jegybanki szabályozáshoz, és az előző eljárási rend szerint döntsön az illetékes szervezet a javaslattételről, tehát a jegybankelnök és a miniszterelnök jelöl, és az alapján szakmai alapokon döntsünk a jegybank sorsáról.

Kérem javaslataim megfontolását. Köszönöm a meghallgatást. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Babák Mihály úrnak, a költségvetési bizottság előadójának.

Öné a szó.

BABÁK MIHÁLY, a számvevőszéki és költségvetési bizottság előadója: Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A számvevőszéki és költségvetési bizottság a mai napon tárgyalta meg az előttünk lévő törvényjavaslatot, amely a Nemzeti Bankról szól és a 2001-ben kelt törvényről.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Parlament! A bizottság többsége örömmel fogadta és aktuálisnak tartotta a törvényjavaslat benyújtását, a monetáris tanács tagjainak választásáról szóló szabályok megváltoztatását. Tartotta ezt mindazért, mert úgy gondolja a számvevőszéki és költségvetési bizottság többsége, hogy a parlament primátusa, a törvényhozó hatalom primátusa e tekintetben, hogy a monetáris tanács tagjait a parlament választja, a parlament súlya, tekintélye növekszik. A népképviseleti szerv fog dönteni a monetáris tanács tagjairól.

Úgy gondolja a számvevőszéki és költségvetési bizottság, hogy a pénzügyi és gazdasági monetáris politika fontossága, a parlamenthez való kötődése is megjelenik e tekintetben. Nagyon fontosnak tartotta a bizottság, hogy ne szerepeljen más szempont, mint ahogy szerepelt korábban a szocialista-liberális kormánynál e tagok kiválasztásánál, ne szerepeljen más szempont, mint a szaktudás, a tapasztalat és a megalapozott nemzeti érdekeket szolgáló döntések esélyének biztosítása.

Nyilvánvalóan a törvényjavaslat arról is szól, helyesebben az is indokolja, hogy közeledést jelent az Európai Unió gyakorlata felé, ami azért fontos, mert vannak olyan tagországok, amelyek még nem tagjai az eurózónának, és ott a parlament választja a monetáris tanács tagjait. Épp ezért a mostani törvényjavaslat közelít e tekintetben az európai gyakorlathoz, mint ahogy előterjesztésében államtitkár úr megemlítette Bulgária, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Románia és Svédország gyakorlatát is. Így tehát az a törvényjavaslat, az a módosító javaslat, amely jelenleg az asztalunkon van, biztosítja a harmonizációt is.

Ugyanakkor megfogalmazódott az a vélekedés is, hogy veszélyezteti - a kisebbségi vélemény erről majd többet fog mondani - a monetáris tanács tagjainak választását és a jelenlegi törvényjavaslat kapcsán veszélyezteti a Nemzeti Bank függetlenségét.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Elhangzott a bizottsági ülésen, hogy a monetáris tanácsnak függetlensége és önállósága nem sérthető, de a tanács tagjainak szolgálnia kell a Magyar Köztársaság érdekét és a Magyar Köztársaság gazdaságpolitikáját. Ezzel kapcsolatban is fölvetődtek olyan vélekedések, hogy voltak ebben hiányosságok. Fontos tehát az, és szeretném a bizottság vélekedéséből kiemelni, hogy a parlament mint törvényhozás döntése és primátusa fontos e tekintetben. Így tehát a parlament jelölése, a bizottság jelölése, a parlament döntése a parlament felelősségét is előtérbe hozza.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Szeretném rövidre fogni a többségi vélemény előadását. Ugye, megkérdezhetem elnök úrtól, hogy nem kell elfogadnunk Baja képviselőtársam aggodalmait? Épp ezért mi úgy döntöttünk, hogy 19 igen szavazattal, 5 tartózkodás és nem szavazat mellett általános vitára alkalmasnak véltük a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A költségvetési bizottság ülésén kisebbségi vélemény is megfogalmazódott. Ennek ismertetésére megadom a szót Nyikos László elnök úrnak.

Öné a szó.

DR. NYIKOS LÁSZLÓ, a számvevőszéki és költségvetési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Babák képviselőtársam korrekt módon ismertette a vitában elhangzott többségi álláspont lényegét. Valóban ezekről a kérdésekről esett szó, amiket ő itt interpretált. A függetlenség mellett a jelölés mikéntje és a meghallgatási lehetőségek, ezen keresztül a parlament ellenőrző szerepének érvényesítése volt élénk vita tárgya, házszabályszerű-e az, ami a törvényjavaslatban szerepel.

A legélénkebb vita tulajdonképpen arról bontakozott ki, hogy miért a gazdasági és informatikai bizottság lett az a kijelölt állandó bizottság, amely a törvényjavaslat elfogadását követően a jelölést megteszi a parlamentnek. Ez azért volt kérdés, mert az elmúlt 20 esztendőben ez nem így történt. Az illetékes bizottság a törvényben és a Házszabályban is és az élő gyakorlatban is a költségvetési bizottság volt, más-más névvel, természetesen. Volt ennek a mostani számvevőszéki és költségvetési bizottságnak olyan neve is, hogy költségvetési és pénzügyi bizottság. És az természetes volt, hogy ez az az illetékes bizottság, amely a korábbi jegybanktanácsnak a monetáris tanácsnak, a jegybank elnökének, alelnökeinek meghallgatását megtartotta.

Ezt a pálfordulásnak is nevezett javaslatot nem tudta a jelen lévő Cséfalvay államtitkár úr meggyőzően szakmailag megválaszolni. Ő azzal érvelt, hogy a monetáris alrendszer része a gazdaságpolitikának, ami persze igaz, miként az is igaz, hogy a fiskális alrendszer is része a gazdaságpolitikának, egy rendszernek két alrendszeréről van szó. Tehát azt, hogy a tradíciót miért változtatta meg a javaslat, azt nem tudtuk meg a bizottsági vitában.

Végül is több képviselőtársam és jómagam is arra a megállapításra jutottam, hogy a valódi ok aligha lehet más, mint az, hogy a gazdasági és informatikai bizottságnak kormánypárti elnöke van, szemben a költségvetési bizottsággal, amelynek ellenzéki elnöke van, és ez talán nagyobb súllyal esett latba, mint a szakmai szempontok. Miközben elmondtuk az érveléseink során azt is, hogy semmiféle veszély nem fenyegetné a jelölés szempontjából a kormánypárti elképzeléseket, hiszen mind a két bizottságban értelemszerűen kétharmados többsége van a kormánypártoknak. Ezért aztán nem értettük és nem értjük most sem, hogy miért kellett változtatni a húszéves tradíción, és némileg dezavuált helyzetbe hozni a költségvetési bizottságot ezzel a javaslattal.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek, 15 perces időkeretben. Elsőként megadom a szót Dancsó Józsefnek, a Fidesz képviselőjének.

Képviselő úr, öné a szó.

DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy fontos és lényeges törvényjavaslat fekszik előttünk, mint ahogy a bizottsági véleményekből is kiszűrhették, hiszen igen élénk vitákkal kísérték képviselőtársaink a bizottsági munka folyamán is ezt a törvényjavaslatot, holott nem egy nagy horderejű törvénymódosítás, nem nagy terjedelmű törvénymódosítás, csupáncsak egyetlenegy elemét igyekszik a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvénynek módosítani és változtatni.

A bizottsági vita során is furcsa volt ezt észrevennünk, hogy pont az a szervezet, amelyről szól ez a törvény - a költségvetési bizottság üléséről szólok most -, nem képviseltette magát a bizottsági ülésünkön, hanem egy levelet küldött maga helyett, holott régebben inkább azt kifogásolta, hogy nem kapta meg időben a meghívót, nem volt elég ideje a felkészülésre, most pedig arra sem méltatta a bizottságunkat, hogy megjelenjen és elmondja a véleményét, csupáncsak egy levélben igyekezett felhívni egy-két dologra a figyelmünket.

Ezzel kapcsolatban szeretném önöknek elmondani, hogy maga a törvényjavaslat megítélésem szerint két olyan kérdést kell hogy tisztázzon, amiről úgy gondolom, hogy az elkövetkezendő viták során mindenképpen tisztázandó, és a bizottsági vélemények során is, úgy érzem, megnyugtató válaszokat tudtunk találni rá. Ennek van egy elvi és egy gyakorlati síkja.

Az elvi sík elsősorban arról szól, hogy ki és hogyan tudja jobban garantálni a jegybank függetlenségét, hiszen államtitkár úr is jelezte az expozéjában, hogy mindenkinek az a szándéka, hogy a jegybank függetlenségét növelje, emelje, hiszen úgy érezzük, hogy a monetáris politika leginkább akkor tudja kifejteni a hatását, ha ez a függetlenség jellemzi a tevékenységét. Meg kell vizsgálnunk elvi szempontból, hogy a mostani rendszer biztosította-e ezt.

(20.40)

Azt kell mondanunk, hogy nem, hiszen a mindenkori kormánynak jelentős súlya és befolyása volt a monetáris tanács tagjainak jelölésében. Ez pedig azt jelenti, hogy közvetlenül is befolyással bírt a monetáris tanács tagjainak kiválasztására. E tekintetben sokkal erőteljesebb volt a kormányzati nyomás lehetősége, mint amit most javaslunk, amikor az Országgyűlés választaná meg azt a négy személyt, aki a február 28-án mandátumukat vesztő négy monetáris tanácsi tag helyére fog kerülni.

Megítélésem, megítélésünk szerint ez elvi szempontból is, elvi síkon is lényegesen növeli a jegybank függetlenségét, hozzájárulva a monetáris politika autonóm módjának a meghatározásához. És persze van egy nagy veszély is, az elmúlt időszak, az elmúlt hónapok vitái ezt erősítették bennünk, mégpedig az, hogy a jelenlegi felállásban a jegybank elnöke jelölhetne két monetáris tanácsi tagot a kormányfő jóváhagyása mellett, illetve a kormányfő jelölhetne két monetáris tanácsi tagot a jegybank elnökének egyetértése mellett. Fennállhatna nagyon könnyen az az eset, hogy nem tudnának dűlőre jutni, mint ahogy itt el is hangzott, hogy konszenzuskényszer van. Igen, csak ha valaki valamilyen okból kifolyólag abban érdekelt, hogy ne legyen ilyen konszenzus, akkor bizony előfordulhat nagyon gyorsan és nagyon könnyen, hogy a monetáris tanács döntésképtelenné válik, a törvényben előírt létszám alá kerülne a létszáma, ebből kifolyólag nem tudna meghozni olyan fontos döntéseket, mint például a jegybanki kamat igazítása, a jegybanki kamat meghatározása. Úgy gondolom, ezt a felelősséget pedig senki nem vállalhatja fel, senki nem bocsátkozhat ilyen felelőtlen helyzetbe, hogy veszélyeztetjük Magyarország egyik legfontosabb intézményrendszerének működőképességét, ezáltal az ország megítélését és ezáltal az ország finanszírozhatóságát.

Megítélésem szerint ebből kifolyólag a mostani javaslat ezt a veszélyt elhárítja. Úgy hárítja el, hogy a jegybank függetlenségét ráadásul növeli is. Tehát azt kell mondanom önöknek, hogy e tekintetben a törvényjavaslat elvi szinten, elvi síkon mindenképpen rendben van, egy jó javaslat; az irányban hat, hogy egy rendszer helyzetét stabilizálja, egy intézmény helyzetét erősítse.

A másik kérdés gyakorlati szempontú kérdés, mégpedig az, hogy a monetáris tanács, amely eddig kifejtette a tevékenységét, vajon betöltötte-e kellő mértékben a rá rótt feladatokat. Nagyon emlékszem azokra az időkre, amikor a szocialista képviselőtársainkkal egyetemben nem értettük finoman szólva is a monetáris tanács döntési helyzetét és a döntéseit. Akkor, amikor válságot kellett volna kezelni, amikor a magyar gazdaság erejét kellett volna dinamizálni, ezzel ellentétes lépéseket hozott meg, és ezáltal a magyar gazdaság helyzetét megítélésem szerint rendkívüli módon károsan tudta befolyásolni.

Tehát összességében azt tudom mondani, hogy az a politika, amelyet folytattak gyakorlati szinten, nem feltétlenül a gazdaság növekedését, nem feltétlenül az ország gazdasági erejének fenntartását és erősítését jelentette, hanem valami más szempontú megközelítést. Úgy gondolom, ez nem tartható, nem folytatható, sokkal inkább a valós folyamatokhoz kell igazítani a monetáris tanács működését. Úgy gondolom, ez pedig egy erős, stabil és független monetáris tanács révén megvalósítható.

Ezt a szándékot nem kifogásolta az Európai Központi Bank sem a levelében, amelyet megfogalmazott. Erre a kérdésre nem tudott olyan jellegű kifogásokat és nem is akart szerintem olyan jellegű kifogásokat tenni, amelyek veszélyeztetnék e törvényjavaslat életbe lépését. Mindezekből kifolyólag, mivel úgy gondolom, hogy kellő erővel tudtam bizonyítani az önök számára, hogy mind elvi síkon, mind gyakorlati szinten és nemzetközi szinten is támogatásra talál ez a törvényjavaslat, ezért arra kérem a képviselőtársaimat is, hogy ezt tegyék önök is majd a parlamenti munkájuk során.

Köszönöm szépen, hogy szólhattam önöknek. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Felszólalásra következik Szekeres Imre képviselő úr, MSZP. Öné a szó.

DR. SZEKERES IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Itt és most az elmúlt percekben két, egymástól lényegesen eltérő ismertetését hallottuk a ma működő jegybanktörvénynek. Rogán képviselő úr azt mondta, hogy a kormány kezében van a négy nem tisztségviselő jelölése, kijelölése és megbízása, Dancsó képviselő úr pedig elmondta, hogy a ma érvényes jegybanktörvényben a miniszterelnök kettőt jelöl, akivel a jegybank elnökének egyet kell értenie, a másik kettőt a jegybank elnöke, akivel a miniszterelnöknek kell egyetértenie. Nincs szó tehát arról a ma érvényes jegybanktörvényben, hogy a kormány kezében lenne csak a jelölés joga - egy.

Kettő: egyikőjük sem említette, hogy a ma érvényes törvény alapján az Országgyűlés költségvetési bizottsága szavazással mond véleményt a jelöltekről, és egyikőjük sem említette, hogy a teljesen szuverén - korábban teljesen szuverén - és önálló köztársasági elnök hozza meg a végleges döntést. Tehát a ma érvényes jegybanktörvény alapján a kormánynak, a jegybank elnökének, a Magyar Országgyűlésnek és a köztársasági elnöknek van szerepe.

Ezzel szemben az a javaslat, amely itt fekszik, e közül a négy szereplő közül tulajdonképpen formálisan egyet hagy meg, az Országgyűlést, pontosabban annak a kormánypárti többségét, vagyis egyoldalúvá teszi mind a jelölési folyamatot, mind a kiválasztást. Ráadásul ez a módosítás elkövet még egy nagyon fontos változtatást is, nevezetesen nem írja elő a jelöltek meghallgatását. A Magyar Országgyűlésnek tehát úgy kell majd döntenie, hogy a gazdasági és informatikai bizottság kormánypárti többsége által meg sem hallgatott, szakmai és monetáris elképzeléseiről nem ismert személyeket kell itt majd a testületnek, magának az Országgyűlésnek egy szavazással jóváhagynia. Ezért gondolom azt, hogy álságos az érvelés. Itt nem arról van szó, hogy nagyobb lesz a függetlensége a jegybanknak, hanem pontosan az következik be, nagyon világos és nagyon egyértelmű céllal, hogy a kormánytól függésbe kerüljön legalábbis a monetáris tanács.

Hallottuk azt is, hogy miért. Dancsó képviselő úr nagyon korrekten és világosan elmondta: mert nem értettek egyet azzal a jegybanki politikával, a monetáris tanácsnak azzal a politikájával, amit eddig követett. Szeretném világossá tenni, hogy ilyen viták értelmesek és fontosak, csakhogy ezt soha nem a nyilvánosság előtt folytatják le, mert azok, akik Magyarországot minősítik, tőlünk teljesen függetlenül, ebből azt a következtetést vonják le, hogy Magyarországon nincs összhang a kormány és a jegybank között, és ezért rendkívül magas árat fizet az ország.

Szeretném tehát megismételni, hogy nem csupán szervezeti, nem csupán jelölési, nem csupán döntési feladatok megváltoztatásáról van szó, hanem annál jóval többről. Azt gondolom tehát, hogy ebben a helyzetben, még azt is hozzátéve ebben a jelölési folyamatban, amit Nyikos képviselő úr említett, amely hab a tortán, hogy nem a költségvetési bizottság teszi meg ezt a formális jelölést, világosan mutatja a szándékot, nevezetesen, hogy változtatásra készülnek önök a monetáris politikában; változtatásra készülnek önök, és ez nagymértékben veszélyeztetheti a forint árstabilitását, és nagymértékben veszélyeztetheti azokat az inflációcsökkentő célokat, amelyek az egész társadalom, az egész magyar gazdaság érdeke.

Szeretném itt és most elmondani önöknek, hogy bármilyen szakmai vitáim is voltak személy szerint a monetáris tanács egyes tagjaival, elismeréssel tartozunk az ő munkájukért, mert az elmúlt hat évben nagyon tisztességesen, figyelve a magyar gazdaság növekedésének és az infláció csökkentésének szempontjait, tisztességes és korrekt munkát végeztek. Szeretném megerősíteni azt is, hogy nagy szerepük volt abban, hogy 2008 őszén, a gazdasági világválság során Magyarország talpon tudott maradni. Azt hiszem, hogy az ő szakértelmüknek elismeréssel tartozunk.

Szeretném világossá tenni azt is, hogy amit az elmúlt hónapokban tapasztaltunk, hogy a monetáris politikai döntéseket a kormány megkérdőjelezi a nyilvánosság előtt, ezek rendkívül károsak, és azt gondolom, hogy nagyon nagy mértékben elkerülendők. Ugyancsak erre utalt egy-két olyan hír, hogy a kormány az inflációs cél emelését tervezi. Fontosnak tartottam, hogy Orbán Viktor miniszterelnök úr cáfolta ezt a kijelentést. Remélem, hogy ezt a programját tartani is fogja.

Szeretném önöknek elmondani és világossá tenni azt, hogy a monetáris politika csak rendszerben működhet, olyan rendszerben, amely átlátható, és amelynek a döntési elvei előre meghirdetettek, előre meghirdetett viselkedési szabályok alapján születnek.

(20.50)

Egyáltalán nem mindegy tehát, hogy a Magyar Nemzeti Bank monetáris tanácsa az új összetételben milyen monetáris politikát követ, hogyan alakítja a kamatszintet, és ez milyen hatást gyakorol majd a gazdasági növekedésre. Ez annál is inkább fontos, mert erős kétségeim vannak a gazdasági növekedés elérhető magas mértékét illetően, ugyanis az elmúlt hónapok során született kormányzati lépések nyomán romlottak ezek a potenciális növekedési lehetőségeink, az átalakítások egyáltalán nem segítették a munkahelyteremtést, sem a tőkebeáramlást. A kormányváltás óta a kockázati felárak jelentősen megemelkedtek, amit tovább emel a növekvő aggodalom a költségvetés egyensúlyának fenntarthatóságával kapcsolatban.

Emlékeztetni szeretném önöket arra, hogy a kormányváltás időszakának elején a kockázati megítélés számszaki mutatói Kelet-Közép-Európában nagyjából azonosak voltak, a magyar átlag nagyjából megfelelt ennek a regionális átlagnak. Azóta azonban az útjaink szétváltak, kettéváltak, a magyarországi befektetések csak a megnövekedett kockázatokat kompenzáló jelentős többlethozam felkínálása mellett valósulnak meg. Sajnos a befektetők csak a korábbiaknál érdemlegesen magasabb megtérülés reményében hozzák tőkéjüket Magyarországra, és az is világos, hogy mivel a pénzügyi piacokon elérhető hozam és a reálberuházások hozama tartósan nem szakadhat el egymástól, azok a beruházások, amelyek ezt a megemelkedett megtérülést nem érik el, nem fognak Magyarországon megvalósulni. Emiatt a kapacitások oldaláról nézve is a korábbinál határozottan kedvezőtlenebbé váltak a középtávú növekedési kilátásaink.

Tisztelt Képviselőtársaim! Világos, bár nem beszélt róla a miniszterelnök úr, hogy a kormány mindent elkövet az egyébként saját maga által elvesztett bizalom visszaszerzéséhez, így az egy hónappal ezelőtti költségvetésüket már most módosították egy 250 milliárd forintos puffer létrehozatalával. Kérdés persze, hogy ez a tartalék mire lesz elegendő, és ugyancsak kérdés, hogy milyen hatása van annak a kormányzati döntésnek, hogy például a rendőrségtől 35 milliárd forintot vesznek el vagy a közmunkát lehetetlenítik el. Kérdés az is, milyen következménye van annak, hogy tizenkét év óta a legnagyobb államháztartási hiányt produkálta januárban a kormány. A bizalom visszatérését nem segítik elő az olyan intézkedések, amelyek itt vannak a parlament előtt, amelyben független intézményeket próbálnak korlátozni. Főleg akkor teszi mindezt a kormány, amikor a lehető legnagyobb szükség volna az árstabilitás fenntartására, a maastrichti kritériumoknak történő minél előbbi megfelelésre és az euróövezeti tagállamokkal történő legszorosabb gazdaságpolitikai együttműködésre.

Szeretném önöknek elmondani, hogy elfogadhatatlannak tartjuk az Orbán-kormánynak azt az álláspontját, hogy Magyarország 2020 előtt nem csatlakozhat a közös pénzt használó országokhoz, hogy nem vezethetjük be az eurót. A tíz nappal ezelőtt történt események alapján ugyanis egy kétsebességes Európai Unió képe kezd kirajzolódni, amelyben a közös pénzt használó országok szorosabb gazdaságpolitikai együttműködést fognak majd megvalósítani. Úgy látszik egyébként, hogy ez a folyamat kicsúszik az Európai Unió soros elnöki tisztét betöltő Magyarország kormányának kezei közül, és nemcsak azért, mert Brüsszel nem Moszkva, hanem azért is, mert Magyarország nem maradhat ezen a klubon kívül. Magyarország ma már része az euróövezetnek, hiszen a magyar gazdaság már a közös pénzt használja. Nem tudom, hogy ismerik-e önök azt a számot, hogy a magyar vállalkozások és vállalatok hitele, hitelállományának 80 százaléka már euróban van; annak a hitelnek, ami megfelel az éves magyar össznemzeti termék mértékének. Ez azt jelenti, hogy ennek a kötöttségnek, ennek a lehetőségnek a védekező mechanizmusait is meg kell teremteni Magyarország számára, ezért változatlanul nemzeti érdek az euró mielőbbi bevezetése. (Kőszegi Zoltán: Nyolc évig mit tettetek érte?)

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt szeretném javasolni önöknek, hogy fontolják meg még egyszer ezt a változtatást. Szeretném mondani, hogy rosszra fog vezetni, és nagyon nagy árat fog érte fizetni Magyarország.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban. - Közbeszólások a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Kétperces reagálásra következik Kupcsok Lajos, a Fidesz képviselője.

DR. KUPCSOK LAJOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Magyar Nemzeti Bankról szóló 2001. évi LVIII. törvény módosítása kapcsán az imént elhangzottakhoz szeretnék néhány gondolatot hozzáfűzni.

A tervezett törvénymódosítás a monetáris tanács döntéseinek megalapozottságát kívánja segíteni. A tervezett módosítás megfelel az európai normáknak, közeledést jelent az EU gyakorlata felé. A tervezet erősíti az Országgyűlés szerepét, ezen keresztül erősíti a népképviselet érvényesülésének elvét. A monetáris politikát a monetáris tanács irányítja. A tanács tagjaitól a jegybanktörvény megköveteli a kiemelkedő elméleti, illetve gyakorlati szakmai ismereteket a monetáris, a pénzügyi, a hitelintézeti tevékenységgel kapcsolatos kérdésekben. A módosítási javaslat szerint az MNB-elnök és -alelnökök kivételével a monetáris tanács tagjait a jövőben az Országgyűlés gazdasági és informatikai bizottsága javaslatára az Országgyűlés választja meg és menti fel. A javaslat a közfeladat ellátásának hatékonyságát a jegybanktörvény lehető legkisebb mértékű változtatásával kívánja elérni. A közös európai fizetőeszköz használatára át nem tért államok önálló monetáris politikájának alakításáért felelős jegybanki szervek tagjainak kiválasztásában számos európai államban a parlament játszik fontos szerepet. Mint elhangzott az expozéban, ilyen gyakorlatot találhatunk a Baltikumtól a Balkánig, de Svédországban, Lengyelországban és Romániában is.

Összegezve: az előterjesztés a monetáris tanács függetlenségét nem veszélyezteti, ellenkezőleg, erősíti; EU-konform a szabályozás jellege; érdemi kifogás nem érte az Európai Központi Bank részéről sem.

S végezetül hadd idézzek az EKB leveléből: "Amint azt a korábbi EKB-vélemények is megemlítik 2007-ből és 2008-ból, a hitel- és monetáris politika az inflációs várakozások irányításának és az árstabilitás irányába ható fenntartható konvergencia elősegítésének kulcsfontosságú feltétele. A stabil intézményi környezetben működő, független központi bank alkotja a monetáris politika hitelességének alapját." Ez az előterjesztés ilyen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Kétperces reagálásra - reményeim szerint valóban reagálásra -következik Dancsó József, a Fidesz képviselője. Öné a szó.

DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Szekeres képviselő úr aggodalmaira hosszan lehetne reagálni, de én csak egyetlenegy dolgot szeretnék kiemelni. A képviselő úr aggódik és kifejezi azt, hogy mennyire elkötelezettek az euró bevezetésével kapcsolatosan. Szeretném a képviselő úr figyelmét felhívni arra, hogy önök voltak azok az elmúlt nyolc évben, akik folyamatosan újabbnál újabb időpontokat jelöltek ki arra, hogy majd ekkor meg akkor meg a következő időpontban biztosan fogunk már csatlakozni az euróhoz, és most olyan messzire vagyunk az eurózónától, hogy nem is látjuk még ennek a lehetőségét.

Miért van ez, képviselő úr? Elsősorban azért, mert a maastrichti kritériumokat nem tudjuk teljesíteni. És miért nem tudjuk teljesíteni, képviselő úr? Azért, mert többek között az egyik ilyen kritérium az államadósság mértéke, és az önök kormányzása alatt sikerült ezt csaknem 80 százalékra feltornázni. Nyilván ön előtt is ismert, nem feltételezem, hogy nem ismert, hogy ez a kritérium most 60 százalék. Tehát olyan messzire vagyunk még ettől a 60 százaléktól az államadósság vonatkozásában a GDP-hez viszonyítva, hogy belátható időn belül nem tudunk csatlakozni, és nem azért, mert nem szeretnénk, hanem azért, mert nem tudunk, képviselő úr, és ez sajnos az önök tevékenysége miatt következett be.

Tehát amikor kifejezi az aggodalmát az euróhoz való csatlakozás elmaradása miatt vagy legalábbis a belátható időn belüli nem csatlakozás miatt, ha önkritikus lett volna, képviselő úr, akkor ezzel kezdi és ezt mondja el, hogy sajnos a Szocialista Párt tevékenysége nem tette lehetővé azt, hogy belátható időn belül az euróövezethez tudjunk csatlakozni. Ekkor lett volna, úgy gondolom, egyértelmű, korrekt és világos a megfogalmazása.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra következik Göndör István, az MSZP képviselője.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Kértem normál hozzászólásra is lehetőséget, most arról beszélek csak, amiről Dancsó képviselő úr beszélt.

Képviselő úr, legalább itt a Házban, egymás között ismerje már el, hogy egyedül az államadósság kérdése az, amivel probléma van, és az államadósság csökkenő tendencia. (Derültség, moraj és közbeszólások a kormánypártok soraiból.) Tehát amikor ön azt mondja, hogy belátható időn belül nem... Képviselő urak, lehet nyugodtan zajongani, én akkor is azt mondom, hogy a konszolidáció első lépését a Bajnai-kormány tette meg. (Felzúdulás, közbeszólások a kormánypártok soraiban.) Az, amiben önök most próbáltak fürdőzni, az államháztartási egyensúlyban, az a Bajnai-kormány munkájának az eredménye. Tehát a belátható idő megvolt, képviselő úr, most viszont 2020 után van, ez már tényleg nem belátható.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

(21.00)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra következik Babák Mihály, a Fidesz képviselője.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ha az ember a szocialistákat hallgatja, akkor depresszióssá válna, ha nem tudná az igazságot. De hölgyek, urak, a szocialisták memóriája szelektív, elfeledkeznek arról, hogy nyolc éven át kormányoztak. Kedves Szekeres miniszter úr, ön a kormány tagja volt. Miért nem tett arról, hogy az euróövezethez csatlakozzunk? Most okos, amikor megbuktak? Ejnye, Szekeres úr, úgy gondolom, akkor kellett volna okosnak lennie, amikor kormányon voltak.

Azt mondja, hogy mi az euróövezet tagjai vagyunk. Miről tetszik beszélni? Milyen tagság az, ahol nincs euró? Önök ezt szépen elhalasztották. Azt mondja Göndör képviselőtársam, hogy csak az államadósság mértéke a gond - csak. Neki csak, amikor az ország romokban áll, úgy eladósodott, hogy a dédunokáink is fizetni fogják. S ez neki: csak! Hölgyek, urak, ez normális dolog? Van képük ilyeneket mondani, amikor tönkretették az országot?! Hitevesztett ország lettünk, eladósodtunk, és mernek ilyet mondani, hogy: csak? Hát ez szégyen, hölgyek, urak! (Taps a kormánypártok soraiban.)

Azt mondja Szekeres úr, hogy ez túlhatalom, egyoldalú és sok egyéb más. A monetáris tanács tagjainak jelöléséről és választásáról van szó. Mit mondtam én? A parlament primátusa. Mi a legfőbb hatalom? A törvényhozás, még Montesquieu szerint is. Hölgyek, urak, ezek szerint dilettánsak Lengyelországban, Svédországban, Lettországban, s mindenhol olyan fasisztoid hajlamúak, mint mi vagyunk? Meg ilyen túlhatalmúak? Hát miről beszélnek maguk?! Beszéljenek már egyszer értelmesen, és szégyelljék el magukat! Sőt, az egész országtól kérjenek bocsánatot!

Köszönöm elnök úr, hogy szólhattam. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Józsa Istvánnak, az MSZP képviselőjének.

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Nagyon örülök, hogy Babák Mihály képviselőtársam bocsánatot kért a nemzettől. Van is rá oka. (Derültség az MSZP soraiban.) Van rá oka, ugyanis ha valaki ilyen alapvető közgazdasági összefüggéssel nincs tisztában, miközben száz éve tagja a költségvetési bizottságnak, akkor kérjen bocsánatot. Ugyanis az hangzott el a vezérszónoki előadásban, hogy Magyarország gyakorlatilag olyan szorosan kötődik az euróövezethez, mintha tagja lenne. Tehát ha önök elkezdik lengetni a forintot, és beleavatkoznak a monetáris politikába, mint ahogy a görög válság emlegetésével beavatkoztak, akkor nemcsak bocsánatot kell kérniük, hanem nagyon magukba kell szállniuk, hogy ne csináljanak ilyet, mert kárt okoznak.

Tehát amikor megemeli a hangját, és szép tagoltan beszél a nyolc évről, akkor tessék gondolni erre a tízre is, meg arra a három és félre, ami ezután jön, hogy felelősen, szépen, európai államhoz méltóan jó gazdaságpolitikát csináljanak. Nem lehet megélni abból, hogy hátrafelé mutogatnak. Nézzenek előre és normálisan viselkedjenek a parlamentben is!

Köszönöm szépen. (Derültség és taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: A párbaj folytatódik. Dancsó József, a Fidesz képviselője következik.

DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az általam igen nagyon tisztelt Göndör képviselő úrnak szeretném elmondani, talán ő is tudja - feltételezem, hogy tudja, akkor meg arra kérem, hogy pontosan idézzen dolgokat -: az euróhoz való csatlakozás kapcsán három feltételnek egyszerre kell megfelelni. (Dr. Vadai Ágnes: Öt!) Három az, amit nagyon figyelnek, az infláció, a költségvetési hiány és az államadósság alakulása. Lehet azt mondani, igen szép dolog az, hogy hosszú évek után először sikerült azt a költségvetési hiányt tartani, amit a kormány vállalt - ez hosszú éveken keresztül nem sikerült -, viszont azt mondani, hogy bagatell dolog az államadósság, és ez mindjárt teljesül, nos úgy gondolom, hogy ezt ön sem gondolhatta komolyan, képviselő úr. Ha nem teljesül egyszerre ez a három-öt feltétel, akkor nem tudunk csatlakozni az euróövezethez. Arra szeretném kérni a képviselő urat, hogy pontosan és szakszerűen tegye meg a hozzászólásait, mert csak akkor tudunk előrelépni és valóban érdemi vitát folytatni a Ház falai között.

Még egyszer szeretném Göndör képviselő úr figyelmét felhívni, hogy az államadósság vonatkozásában legalább kilenc évre vagyunk még az euróövezethez való csatlakozástól, hiszen a 60 százalékot még nagyon-nagyon soká fogjuk elérni, azt kell mondani, hogy ez az önök tevékenysége következtében sajnos beláthatatlan időtávba került.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: A szó két percben Göndör Istváné, MSZP.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Úgy látszik, mégis itt fogunk leragadni. Mi az érdekes? Tudom, hogy Dancsó úr ugyanúgy tudja, mint én, hogy a 80 százalék hogy állhat elő - úgy, hogy nő az adósság -, és hogyan változik a GDP. (Soltész Miklós: Úgy, hogy elloptátok.) Én azt mondom önnek, hogy az, ami itt készül, pont az, hogy berendezkednek arra, hogy nem lesz gazdasági növekedés. Ma napirend előtt kiderült, hogy miközben munkahelyeket ígértek, munkahelyek szűntek meg, tehát elég borús, szomorú kilátásunk van az önök kormányzását tekintve. Viszont volt egy lehetőségünk, amit önök - úgy néz ki - elég szépen elkártyáznak, mert most válságkezelő alapot kell létrehozni, de azt nem mondják meg, hogy honnan. Korábban meg nem járultak hozzá számos olyan intézkedéshez, amivel ma még jobb pozícióban lehetne az ország. Önök már nem mondom, hogy egy egész évet, de lassan egy év lesz az, amit eljátszottak, és ez az országnak hiányozni fog.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy minden mindennel összefügg, halkan mégis hadd jelezzem, hogy jelenleg a Magyar Nemzeti Bankkal kapcsolatban egy személyi jelölési, szavazási, persze fontos kérdéssel foglalkozunk. Amennyiben van rá mód, megkérem önöket, hogy ehhez a szűkebben vett témához kerüljünk vissza.

Ebben a reményben kétperces reagálásra megadom a szót Babák Mihály képviselő úrnak.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Elnök Úr! Nem szeretnék a tisztelt Ház bizalmával visszaélni és az idejét sem szeretném rabolni, de Göndör képviselőtársam szavai válaszra sarkallnak. Képviselő úr, figyeljen, pontosan és lassan fogom mondani, hogy megértse ön is: minden, ami ma baj van és gond van Magyarországon, még egyszer mondom, minden baj és minden gond az önök nyolcéves kormányzásának köszönhető. Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, szeretném elmondani, hogy eladósították az országot, szegénység van ebben az országban, megélhetési gondok vannak, a gazdaságot kivéreztették, magas a munkanélküliség, szociális válság van, de beszélhetnénk még az oktatásról, az egészségügyről és minden másról is. De kérem, alapvetésként jegyezzék meg - így tudja az ország is, ebből lett elegük -, hogy mindennek önök az okai. Nyolc év alatt az önök kormányzása szárította és véreztette ki az országot, ma pedig azt mondja ön, hogy elkártyáztuk. Mit? Hat hónap alatt? Mit tetszik beszélni? Mi nem kocsmába és kaszinóba járunk, mi a tisztelt Házban és a parlamentben törvényt hozunk. Mit kártyázott el most a kormánypárti többség? Beszéljen már értelmesen, kérem!

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ön kifogásolja a válságkezelő alapot? Ez is az önök műve, ugyanis veszélyhelyzet van. Magyarországon gazdasági veszélyhelyzet van. Természeti katasztrófák sújtják, és a kormány fölkészül arra - ezért zárol forrásokat -, hogy ne kelljen rohanni az Unióba hitelért, és ne kelljen rohanni az IMF-hez, ugyanis az a függetlenségünket veszélyezteti. Jó, ha megtanulja ezt is.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A kétperces reagálások végére értünk. Most megadom a szót képviselőtársunknak, aki régóta vár a rendes felszólalásra: Babák Mihály, a Fidesz képviselője következik. (Derültség.)

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselőtársaim! Mélyen tisztelt Elnök Úr! A törvényjavaslat abban különbözik a korábbi törvénytől, hogy az Országgyűlés választja meg és menti fel a monetáris tanács tagjait. Tisztelt Képviselőtársaim! Történelme van ennek az ügynek. 2001-ben fogadta el a magyar parlament a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvényt.

(21.10)

Ezt követően 2002-ben hatalomra került a szocialista-liberális kormány. Ők 2004-ben a 7-9 közötti monetáris tanácsi taglétszámot, nyilvánvalóan a konszenzus keresése érdekében, no meg a költségek sem érdekelték, 9-11 között határozták meg, így osztozkodtak. Jelentős szerepe volt a Nemzeti Bank elnökének a monetáris tanács tagjainak jelölésében, és jelentős szerepe volt a miniszterelnöknek. Visszaéltek ezzel a hatalommal, úgy gondolom.

No, de nem lett vége. Következett a harmadik stáció, amikor is a szocialista-liberális kormány, azaz a Gyurcsány-kormány megint hozzányúlt 2007-ben a Nemzeti Bankról szóló törvényhez, mert sokallta már, úgy látszik, a tagokat, és igyekezett lejjebb venni a monetáris tanács létszámát 5-7 tagra. Hát, nem tudom, hogy ez látszott meg a munkájukon, vagy sem, de a dolog lényege az, hogy nem igazán szolgálta az akkori kormány gazdaságpolitikáját sem. Ez pedig az ő bajuk volt, hiszen ők jelölték.

Mi úgy gondoljuk, hogy a nemzetgazdasági miniszter javaslata nagyon fontos lépést tesz annak irányába, hogy az Országgyűlés kapjon a jelölésben feladatot, nevezze ki és mentse fel a monetáris tanács tagjait.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Rövidre igyekszem fogni a mondandómat, hiszen sok minden szóba került már. Az európai gyakorlat kérdéskörében azért fontos szereppel bír az igazodásunk, Bulgáriához, Észtországhoz, Lengyelországhoz, Lettországhoz, Litvániához, Romániához és Svédországhoz is közelítünk. Mégpedig ott is, és jó, ha kedves szocialista képviselőtársaim megtanulják és utánanéznek, a parlament választja ugyanis a monetáris tanács tagjait. Nem értem azokat az aggályokat, amellyel feketére igyekeznek festeni az eget, Magyarország egét. Kérem, a felhők azok néha sötétek, ez ténylegesen így van, de ezt is önöktől örököltük. Hát, vigyék a francba a saját sötét felhőjüket (Derültség.), mi igyekszünk az országot megfelelő módon irányítani, és támogatjuk a Nemzetgazdasági Minisztérium abbéli javaslatát, hogy igenis, a parlament bírjon e tekintetben primátussal, és az ő felelőssége legyen a monetáris tanács tagjainak jelölése.

Miután több alkalommal szóltam már, megkímélem a tisztelt Házat több szakmai érvem elmondásától. Hiszen Dancsó képviselőtársam kiváló módon, részletesen indokolta a szakmai vélekedést, önök elé tárta. Én kérem önöket, hogy fontolják meg, és döntsenek, támogassák a kormány javaslatát.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Felszólalásra következik Hegedűs Tamás, a Jobbik képviselője. Öné a szó.

HEGEDŰS TAMÁS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! (Nincs hangosítás. - Közbeszólás: Nem hallani. - Hegedűs Tamás: Bent van a kártyám, a mikrofon a helyén... - Újabb közbeszólás: Beszélj hangosabban!)

ELNÖK: Talán a természetes hangot kellene fokozni, lehet, hogy segítene. (Derültség. - A képviselő elé egy kézi mikrofont helyeznek.)

HEGEDŰS TAMÁS (Jobbik): Köszönöm. Akkor e rövid közjáték után folytatom épp csak elkezdett mondandómat.

Tehát a fő kérdés itt az, tisztelt képviselőtársak, hogy vajon veszélyben van-e a jegybank függetlensége. A vita jórészt erről szól. A szocialisták állítása szerint igen, komoly veszély fenyegeti ezt az állapotot. A kormány ezt cáfolja, azzal érvelve, hogy csak erősödik a függetlenség. De tegyük fel, hogy tényleg veszélyben van. Kérdés: mi ebben a veszély? Bár így lenne! A jegybanki függetlenség ugyanis, tisztelt képviselőtársak, ördögtől való dolog.

Tisztelt Képviselőtársak! Belegondolnak abba, hogy mennyire abszurd, hogy az úgynevezett Nemzeti Bank független a választott képviseleti hatalomtól, a demokratikusan választott hatalomtól? Milyen alapon vonjuk ki éppen ezt a demokratikus kontroll alól? Miközben ugyanez az intézmény az Európai Központi Banktól egyáltalán nem független, attól akár még utasítást is kaphat. A jegybank feladata az infláció féken tartása, eszköze pedig a pénzkibocsátás meghatározása és az alapkamat mértékének megállapítása. Mindez a gazdaságpolitikának, a gazdaságpolitika irányításának egyik legfontosabb eszközét jelenti. Milyen alapon vesszük ki éppen ezeket az eszközöket a választott hatalom kezéből?

Fontos cél az infláció, ezt senki nem vitatja. Fontos cél az infláció féken tartása. De emlékeztetem képviselőtársaimat arra, hogy ez csupán egy a, ha nem is sok, de több, jól meghatározható gazdaságpolitikai cél közül. Ha indokolt az, hogy a foglalkoztatáspolitika, a költségvetési politika, a növekedéspolitika és az egyensúlyi politika kormányzati kézben legyen, milyen alapon vesszük ki éppen az infláció féken tartását, az infláció kezelését a kormányzati politika hatásköréből? Csak nem azért, hogy zavartalanul működhessen a pénzszivattyú? Az a globális pénzszivattyú, amely Magyarországon is az úgynevezett rendszerváltozás óta, immár 20 éve rendületlenül szívja ki az erőforrásokat a magyar gazdaságból, több kárt okozva ezzel a magyar gazdaságnak, mint az egyébként számolatlan, súlyos gazdaságpolitikai tévedés.

Mindennek eszközeként a mesterségesen magasan tartott kamatlábakkal, amelyek ugyan a problémát nem oldják meg, hiszen 20 éve tartósan magas inflációval küzdünk, ugyanakkor a spekulatív tőkét egy ingyen ajándékkal jutalmazza immáron második évtizede. A Jobbik nevében ezért mindenképpen üdvözöljük azt a folyamatot, amelynek, reméljük, az első lépését látjuk csak, hogy erősödik a törvényhozási kontroll a jegybank felett. Ezzel erősödik annak is az esélye, hogy a jegybanki politika végre összhangba kerüljön a kormányzati gazdaságpolitikával. Annak ellenére, hogy számos ponton bíráljuk és kritizáljuk a kormányzati gazdaságpolitikát, le kell szögezni, nincs annál rosszabb, mintha egy szekeret kétfelé húznak a lovak. Márpedig az előző hónapokban erre számos példát látunk.

A több lépésben bekövetkezett jegybanki alapkamat-emelésre, ami az elmúlt hónapokban megtörtént, nehéz más magyarázatot találni, mint hogy a jegybank a maga eszközeivel betartson a kormánynak, és lehetőleg fékezze le azokat a törekvéseket, amiket a kormány kitűzött maga elé. Lehetne persze ennek ellenzéki pozícióból örülni vagy kárörvendeni, de maga az ország súlyos árat fizet ezért. Nagyon sokba kerül az az országnak, és került a múltban is, amikor a jegybanki politika a kormányzati gazdaságpolitikával szembekerült. Csak remélni tudjuk ezért, hogy a jegybanki függetlenség abszurd fogalma, ami néhány száz év óta fojtogatja a világ nemzetgazdaságait, előbb-utóbb oda kerül, ahová való: a történelem süllyesztőjébe.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Felszólalásra következik Scheiring Gábor, az LMP képviselője; őt követi majd Pősze Lajos független képviselő.

SCHEIRING GÁBOR (LMP): Köszönöm szépen a szót. Érdeklődve hallgattam itt a két párt csatározását, és érdekes volt hallani, ahogy azok a képviselők, akik egyszer kormánypárti képviselőkként a kormányzati ellenőrzés növelése mellett érveltek, most ellene érvelnek, illetve a másik oldalon megpróbálják a parlamenti bizottsági jelölést úgy beállítani, mintha az a jegybank demokratizálása lenne, holott ők is ugyanúgy tudják, hogy itt a kormányzati ellenőrzés erősítése az, ami igazából napirenden van.

Amikor az előttünk fekvő jegybanktörvény módosítási javaslatát értékelnünk kell, azt gondolom, alapvetően három kérdésre kell válaszolnunk. Az első ilyen kérdés az, hogy általánosságban szükség van-e a jegybanktörvény módosítására; a másik, hogy jó irányba tett lépés-e ez a most tárgyalt javaslat; illetve a harmadik, hogy ha nem jó az irány, akkor mit lenne érdemes tennünk. Nézzük ezeket sorjában! Először is azt, hogy szükséges-e a jegybanktörvény módosítása. Az eredetileg 2001-es, sokszor módosított jegybanktörvény, azt gondolom, egyetértünk, legalábbis részleges felülvizsgálatára megérett az idő.

A törvény három szempontból is fejlesztésre szorul. Az egyik, hogy szakmailag nem felel meg a kor közgazdaságtani és gazdaságpolitikai színvonalának, az intézményi szabályok tekintetében elavult, és nem erősíti az együttműködés kultúráját, ami nélkül nem lehet hatékony gazdaságpolitikát megvalósítani, s harmadrészt nem biztosítja az Országgyűlés számára azokat a demokratikus ellenőrzési jogokat és kapacitásokat, amelyek számos külföldi országban evidensnek számítanak, és amelyek hiánya, ha nem is ássa alá, de gyengíti a független jegybank demokratikus legitimációját.

(21.20)

A jelenlegi időkeret sajnos nem teszi lehetővé, hogy részletesen is szóljak az elmúlt évtized monetáris politikájának eredményeiről és hibáiról. Ezt meg fogjuk tenni önálló jegybanktörvény-módosító javaslatunk benyújtásakor. Annyi ugyanakkor bizonyos, hogy tévedés lenne kizárólag a monetáris politikára terhelni például a régióban példátlan mértékű kamatszinteket. Másrészről pedig legalább ennyire hihetetlen azonban az a megközelítés, amely a jegybank által képviselt monetáris politikai kurzust semmilyen tekintetben nem tekinti felelősnek például a devizahitelezésben kialakult áldatlan állapotokért. Az, hogy az elmúlt évtizedben az egymásra mutogatás és nem az együttműködés kultúrája uralkodott a fiskális és monetáris politikában, az említett szakmai problémák hiányában már önmagában okot ad a jegybanktörvény revíziójára.

Szóval, revízióra szükség van, lássuk akkor, hogy jó irányba tett lépés-e a kormány javaslata. Azt kell hogy mondjam, hogy a kormány javaslata sajnos nem kínál megoldást sem a pénzügyi stabilitás általánosabb céljának elérésére, sem pedig az említett demokratikus deficit enyhítésére. A demokratikus deficit enyhítése, úgy látszik, hogy sajnos nem célja a kormánynak. Egy ponton a monetáris tanács kinevezése kapcsán nyúl bele a kormány csak a törvénybe. Tudjuk tehát, hogy nem célja a demokratikus deficit csökkentése, lássuk, hogy akkor mi a valódi cél. A valódi cél az, hogy hogyan vegyenek még egy kormánytól független testületet közvetlen kormányzati kézi vezérlésbe. Sajnos, ugyanez történt a Médiatanáccsal, az Állami Számvevőszékkel, a titkársággá degradált Költségvetési Tanáccsal, és a sor bőven folytatható. Ami itt folyik, az a jegybank de facto kormány alá rendelése, ami ellentmond a törvény deklarált szándékának.

A kormány gazdaságpolitikáját azonban egy kezes bárány monetáris tanáccsal sem lehet majd ellensúlyozni. A mamelukok sem tudnak segíteni a hitelességvesztés nyomán időről időre mélyrepülésbe kezdő forintárfolyamon. Ha a valódi cél világos, a részletszabályok illenek a törvénymódosítás fő rendelkezéseihez, az indoklás azonban kifejezetten problémásnak tekinthető. Az Országgyűlés által választott tagok önmagukban lehet, hogy közeledést jelentenek az Európai Unió gyakorlata felé, arról azonban hallgat az indoklás, hogy konkrétan hol jelöli egyetlen bizottság többsége az összes külső tagot. Ha nem ilyen jelentőségű testületről lenne szó, akkor még akár szórakoztató is lehetne az a kitétel, hogy suttyomban kívánják feltölteni a négy külső tag pozícióját. Ellentétben az elnökökkel - az elnökkel és az alelnökökkel -, az Országgyűlés illetékes bizottságának sem lesz lehetősége meggyőződni a jelöltek alkalmasságáról.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mitől félnek? Miért kell bújtatni, a nyilvánosság elől elzárni a jelöltjeiket? Talán nem büszkék rájuk? Miért egy füstös szobában meghozott döntésekkel akarják irányítani az országot? Miért ódzkodnak a szakbizottság nyílt és átlátható meghallgatási folyamatától? Egy demokrata nem fél a szakmai vitáktól, egy felkészült jelölt számára pedig nem jelenthet akadályt egy szakmai diskurzus az Országgyűlés bizottságaiban.

De ha nem jó az irány, akkor érdemes lenne arról is egy kört futnunk, hogy mégis merre lenne előre. A hozzászólásom elején jelzett problémákra reagálva az LMP hamarosan elő fog állni egy önálló jegybanktörvény-módosítási csomaggal, de addig is mentenénk, ami menthető, konstruktív ellenzéki szerepet felvállalva az előttünk fekvő törvényjavaslathoz is módosító indítványokat nyújtunk be. Kezdve az említett, nyilvánvalóan demokráciacsorbító rendelkezéssel, az első módosító javaslatunk a következő célt tűzi ki. Indokolatlan különbséget tenni a monetáris tanács tagjai között a tekintetben, hogy meghallgatták-e őket az Országgyűlés illetékes bizottságai. Tekintettel arra, hogy a meghallgatások a jelölt alkalmassága megítélésének legfőbb fórumai, ezek elhagyása nem indokolható a külső tagok esetében sem.

Szintén javasoljuk, hogy a meghallgatásokat ne csak egy, hanem legalább két bizottságban, az Országgyűlés gazdasági és költségvetési bizottságában is tartsák meg, tekintettel arra, hogy a két bizottság eltérő szempontokból értékelheti a jelöltek alkalmasságát.

A második módosítónk pedig a következő szempontrendszert tükrözi. A jelenlegi rendszer, amely szerint három belső, illetve négy külső tagja is van a monetáris tanácsnak, lehetővé teszi, hogy a kormány politikájától független szempontok is érvényesüljenek. A kormány javaslata ezt a status quót felülírja, ami - mint mondtam - indokolatlan. A mi javaslatunk megőrizné ezt a vívmányt. Javaslatunk szerint egy rotációs rendszerben a megüresedések ütemében és parlamenti súlyuk sorrendjében tölthetnék fel az országgyűlési frakciók a külső tagi pozíciókat. Az LMP által javasolt forgó rendszerű jelölés biztosíthatja, hogy mindig legyenek különböző frakciók által jelölt tagok a monetáris tanácsban. A parlamenti képviselőcsoportok által történő jelölésnek pedig azért van jelentősége, hogy a kormánytöbbség jelölje az összes tagot, bizony a jelenlegi törvénymódosítási javaslatnak két év múlva ez lesz a következménye.

Tekintettel arra, hogy ezzel a gyakorlatban sérülhetne a jegybank kormány által történő direkt utasításának tilalma, szükséges a jelölésre és választásra vonatkozó szabályok módosítása. A képviselőcsoportok által történő jelölés lehetőséget biztosít a jegybanki döntéshozatal demokratikus befolyásolására és a releváns szakmai vélemények képviseletére. A javaslat mindemellett a nagyobb frakciók jelölési jogának preferálásával elkerüli, hogy a kisebb társadalmi támogatottságú képviselőcsoportok társadalmi súlyuknál nagyobb mértékben befolyásolhassák a tanács összetételét. Csak halkan jegyzem meg, hogy javaslatunk szerint az LMP ebben a ciklusban nem is jelölhetne monetáris tanácsi tagot, miközben az MSZP, a Jobbik és a KDNP is élhetne ezzel a jogával. Ez is jelzi, hogy nem a politikai zsákmányszerzés, hanem az együttműködés kultúrájának fejlesztése vezet bennünket indítványunk megfogalmazása során.

Egy további javaslatunk szerint elhagynánk az Országgyűlés jelöltmegválasztási jogát, és maradnánk a köztársasági elnök általi kinevezésnél, ahogy az a belső tagok esetében is történik. E rendelkezés elhagyásával biztosítható, hogy a kormánytöbbség ne tudja megakadályozni az ellenzéki képviselőcsoportok által jelölt monetáris tanácsi tagok megválasztását. Reméljük, hogy kormánypárti képviselőtársaink nem akarják egy átláthatatlan és demokratikus deficitet egy magasabb szinten újratermelő folyamatban kiválasztani a jövő monetáris tanácsa tagjait. Reméljük, hogy befogadják módosító javaslatainkat ehhez a jelenleg elhibázott törvényjavaslathoz.

Tehát összességében szeretném újra felhívni a figyelmüket, hogy egyetértünk abban, hogy szükség van a monetáris politika bizonyos keretek között történő demokratizálására. Ez azonban nem nyilvánulhat meg pusztán a kormánytöbbség akaratának érvényesülésében. Ezért tettünk javaslatot egy, a parlamenti erőviszonyokat tükröző rotációs rendszerre, amelyben érvényesül az, hogy a nagyobb társadalmi támogatottságú pártok előnyt élveznek a jelölésben - lásd az LMP nem is jelölne ebben a parlamenti ciklusban -, ugyanakkor a rotációnak két előnye is van, egyrészt érvényesül a parlamentben leképezett diverzitás, másfelől biztosítva van az, hogy a monetáris tanácsnak eltérő tagjai vannak a tekintetben, hogy eltérő képviselőcsoportok jelölték, és így nem kerülhet a monetáris tanács egy az egyben a kormánytöbbség ellenőrzése alá.

Mert abban egyetértünk, hogy demokratizálni kell a jegybankot, erre majd a vonatkozó törvényjavaslatunkban teszünk is további javaslatokat, abban viszont nem értünk egyet, hogy egy az egyben a kormánytöbbség ellenőrzése alá kellene vonni a monetáris politikát, mert annak is megvan a maga indoka, hogy miért van függetlenítve a politikai ciklusoktól a monetáris politika. Azt gondolom, ez egy nagyon fontos szempont, hogy megmaradjon a politikai ciklusok és a monetáris politika szétválasztása, de egyetértünk azzal, hogy szükség van demokratizálásra. Remélem, hogy meg fogunk tudni ebben állapodni, és a javaslatunkat remélem, hogy meg fogják tudni majd hallgatni és befogadni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Felszólalásra következik Pősze Lajos független képviselő; őt követi Rozgonyi Ernő.

PŐSZE LAJOS (független): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon röviden szeretnék egy nagyon fontos törvényhez hozzászólni. Dancsó képviselőtársam nagyon szerényen úgy fogalmazott, hogy ez nem egy nagy horderejű törvény, úgy fogalmazott, hogy itt egy apró módosításról van szó.

(21.30)

Kérem szépen, ez a törvény maga a horderő, ez a törvény maga a módosítás. Az elmúlt 20 évünk arról szólt, hogy a Magyar Nemzeti Bank monetáris politikájába senki nem láthatott bele, azt senki nem vizsgálta, 20 éve nem auditálta senki a Magyar Nemzeti Bank monetáris politikáját. Tehát most, amikor ezt a látszólag kis törvényt meghozzuk, akkor egy 20 éve halogatott kérdésben áttörést érünk el, és alapjaiban fogjuk átalakítani ezzel az egész magyar gazdasági életet, mert ez az apró törvény egy olyan bankot érint, kérem, amelyik banktól önmagában 4500 milliárd forint adósságunk van a 21 ezer milliárd forintból. Kérem szépen, az 1991. évi elhibázott bankkonszolidáció, a Nemzeti Bank 1997. évi adósságcseréje, a CW Bank kivizsgálatlan ügyei és ezek kamatterhei 4500 milliárddal terhelik a mai 21 ezer milliárdos államadósságot. Ha ez nem volna, akkor már most 60 százalékon volna a GDP-hez viszonyított adósságunk, és nem kellene ilyen feszített, 5-6 éves adósságcsökkentő tervekkel sarcolni a lakosságot.

Tehát, kérem szépen, ez a törvény igenis egy rendkívül fontos törvény, és büszkén vállalhatja azt az előterjesztő, hogy nem a kormány, ahogyan mondják egyesek, hanem a parlament felügyelete alá helyezi a Nemzeti Bankot, és ez így rendben is van. Olyan nincsen, kérem, hogy valaki mindenkitől független, a bank sem lehet mindenkitől független. A Magyar Nemzeti Banknak - most nagyon óvatosan, de határozottan fogalmazok - a mindenkori valuta értékállóságának megőrzése mellett kell a mindenkori kormány gazdaságpolitikáját támogatni, nem önálló életet élni, kérem! Olyan nincsen, hogy önálló élet! (Taps a kormánypártok soraiban.)

És hogy mi a tét? Mi a tét? Nem egyszerűen technika, hiszen a miniszterelnök úr mondta két héttel ezelőtt, hogy ki kell élezni, illetve újra kell nyitni a Simor-Surányi-vitát.

Mire gondolt a miniszterelnök úr? Nyilván ő is aggódik azért, hogy mi lesz a magyar monetáris politikával, és vajon mi jó, az jó-e, ami most van, a Simor-vonal - ha már neveket használtunk -, amelyik azt mondja, hogy kérem, az inflációra hivatkozva állandóan magasan tartom a kamatot, pedig ez egy dogma, már húsz éve rájöttünk arra, hogy nincs az a szoros összefüggés a kamat és az infláció között. Vagy pedig a másik irány a jobb, amit most éppen Surányi nevével fémjeleznek, hogy vigyük csak lejjebb a kamatot, nem baj, ha elmegy a forint egy kicsit, nem baj, hogyha az infláció megemelkedik. Úgy tűnne, hogy csak ez a két probléma van, hogy ilyen két irányzat között kell dönteni.

Hadd bonyolítsam meg a dolgot még jobban! Egyik sem jó, mert igenis olyan politikát kell majd kialakítanunk, hogy alacsony kamat, alacsony infláció és erős forint - és ezt meg lehet csinálni! Nézzék meg, 1 százalékos alapkamat mellett 1,8-2,2 százalék között van az európai zónában, az eurózónában az infláció. Tehát igenis meg lehet csinálni, még tovább kell ezen dolgozni.

No, de hogyan tudjuk ezt elérni? Úgy tudjuk elérni, ha olyan szellemiség van bent a monetáris tanácsban, amelyik ezt képviseli. A parlament így tudja megfogalmazni a nemzet érdekében a monetáris politikát, így tudja érvényesíteni, hogy embereket rak be oda, és számon kéri rajtuk, hogy milyen politikát képviselnek, és igenis beszámoltatja őket. Kérem szépen, ezt igenis fel kell vállalni, ezt nem kell szégyellni, nem a kormány, a parlament akarja felülvizsgálni, pontosabban állandóan nyomon követni a monetáris politikát.

Ez itt nem a reklám helye, de én holnap beadok egy alkotmánymódosítást: nevezetesen a Nemzeti Bankra vonatkozó rész helyett egy teljesen új passzust illesztek be, aminek az a lényege - hogy tovább fokozzam az izgalmakat -, hogy minden évben a Nemzeti Bank június 30-áig hites könyvvizsgálói jelentéssel, amelyet az ÁSZ ellenjegyzett, itt számoljon be a parlament előtt a bank számszaki monetáris politikájáról is, mert 20 éve nem hallottunk semmit erről, kérem szépen, hogy mi a számszaki monetáris politikája a banknak. Ez még mindig nem fogja sérteni az önállóságát, viszont elérjük azt, hogy a magyar nemzet a parlamenten keresztül 20 év után először megtudja, hogy a monetáris politika hogyan is történik az országban.

Ezért én a magam részéről, mint első lépés, a törvényjavaslat elfogadását javasolom. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Felszólalásra következik Rozgonyi Ernő, a Jobbik képviselője. Képviselő úr, öné a szó.

ROZGONYI ERNŐ (Jobbik): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha leszűkítjük a tárgyalást arra, amit elénk tettek, erre a módosító javaslatra, akkor azt kell mondanom, hogy ezt a Jobbik támogatni fogja, de ugyanakkor azt is hozzá kell tennem, hogy ezt egy ilyen kezdeti, tétova, helyes irányba menő, de tétova lépésnek tekintjük, ezzel ugyanis a problémák gyökere nem lesz megoldva. Azt is el kell mondanom, miután itt széles körben beszéltünk mindenről, a Nemzeti Bank egész tevékenységéről, a nemzetgazdaságra gyakorolt hatásáról, az égvilágon mindenről beszéltünk, akkor én is kénytelen vagyok ebbe belemenni egy kicsikét, hogy érezzék, miről is van itt szó, és a táborok közt miről is megy itt a vita tulajdonképpen.

Kérném tisztelettel, a Magyar Nemzeti Bank állítólag egy jegybank, és ameddig mi nem tartozunk bele az euróövezetbe, addig nálunk a forint a fizetőeszköz, az a mi saját állami fizetőeszközünk. Amíg ez így van, addig a jegybanknak az az alapvető dolga, bár ezt nem írja le a jogszabály valamilyen rejtélyes oknál fogva, az az alapvető feladata, hogy a gazdaság pénzellátását biztosítsa; biztosítsa úgy, hogy közben természetesen a fizetőeszköz értékállóságát is, amennyire csak lehetséges, garantálja; és valamilyen rejtélyes oknál fogva bekerült, ugye, a Nemzeti Bankról szóló törvénybe az, hogy az árstabilitásért felel, azaz - ezt mindjárt lefordítjuk egy kicsikét közgazdász nyelvre - az infláció megfékezéséért.

De kérem szépen, gondoljanak bele abba, hogy ha ez a fő feladat, az árstabilitás, az infláció megfékezése, hogyan lehet az, hogy a jegybank elnökei - nem csak ez az egy - az elmúlt 20 évben nem tudnák azt, ami minden közgazdasági szakkönyvben le van írva, hogy monetáris eszközökkel csak olyan inflációt lehet befolyásolni és kezelni, amelyeknek monetáris okai vannak.

Mikor vannak monetáris okai egy inflációnak? Akkor, ha a jegybank több pénzt bocsát forgalomba, mint amennyi a forgalom szükségletének ellátásához szükséges. Kérem, ez egy alaptétel, ha nekem nem hiszik el, akkor higgyék el Meir Kohnnak, aki a Nemzetközi Bankárképző vezetője, és akinek egy ilyen vastag könyve van (Mutatja.) a pénzpolitikáról és a banki tevékenységről, és aki figyelmet szentelt arra is, hogy szerinte egy jegybanknak mi a dolga. Ha ezt el méltóztatnak olvasni, akkor rá fognak jönni arra, hogy egészen egyszerűen hihetetlen, hogy ezt az alaptételt a mi Magyar Nemzeti Bank-elnökeink, úgy látszik, nem tudták, nem tudják vagy nem akarják tudni. Ebben az az érdekes, miután itt felmerült két név is, teljesen mindegy, hogy most a Surányit akarják leültetni vagy a jelenlegi bankelnököt, tudniillik mind a kettő ugyanazt csinálja.

Ami pedig a pénzellátást mint alapkötelezettséget jelenti, kérem szépen, ott is az elmúlt 20 évet tessék végignézni. Az Antall-kormányt miért tudták belekényszeríteni abba, hogy nincs pénz, tehát mindent el kell adni a külföldieknek, minél előbb, minél olcsóbban szabaduljunk meg tőle, mert nincs pénz? Na, de kérem, ha ez igaz - és ezt azóta is mondja a Nemzeti Bank meg mindenki, hogy nincs pénz -, akkor hogyan lehet az, hogy 20 éve ez a Nemzeti Bank restrikciós pénzpolitikát folytat, amit csak akkor lehet folytatni, ha többletpénz van kint a forgalomban? Abszurdum! De ha tényleg többletpénz van a forgalomban, mert ez előfordulhat, kérem szépen, hiszen beözönlött a nemzetközi tőke, mert az indulásnál erről szó sem volt, de amikor beözönlött a tőke, úgy, mint kés a vajban, hiszen mindent előkészítettek számára, akkor előfordulhat, hogy átmeneti helyzetekben a gazdaságban több pénz van, mint amennyit a gazdaság igényel, megkövetel.

(21.40)

Ez előfordulhat, de ha ilyen van, kérem szépen, hát az is a Nemzeti Bank hibája, mert az sincs leírva a törvényekben és a jogszabályokban, hogy a hitelkibocsátásért is a Nemzeti Bank felel, mert az pénzkibocsátás, mert a mai pénz a hitel útján kerül a forgalomba.

Nem lehet megengedni azt sem, ami itt folyik, hogy a külföldi bankok annyi hitelt adnak ki, amennyit akarnak, amennyit nem szégyellnek. Mert mi van? A nyújtandó hitelüknek az 5 százalékát kell letenni a Nemzeti Bankba, és ezért a Nemzeti Bank még kamatot is fizet. Elképesztő, hölgyeim és uraim, és nincs rá példa a világon!

Na most, ezek után nem kell összeesküvés-elmélet, de azért végig kell gondolni azt, hogy mi folyik ebben az országban, és mi az, hogy a Nemzeti Bank függetlensége. Mitől független? Azt már bebizonyította, hogy független mindentől, ami ennek a magyar nemzetnek az érdeke. Ezt bebizonyította az elmúlt húsz év alatt. Milyen függetlenségről van itt szó? A függetlenséghez tartozik az, hogy azt, ami a nemzetnek a vagyona - mert az a nemzetnek volt a vagyona -, most az aranykészletről beszélek - a Nemzeti Bank a megőrzője volt, ez a nemzetnek a vagyona volt -, milyen alapon bocsátotta áruba úgy, hogy azóta sem tudjuk, hogy kinek, mennyiért, miért, hova került. Mi ez, kérem szépen? Ez a jegybanki függetlenség? Ez nem az, kérem szépen. Ez egy egészen utolsó félrevezetése ennek az egész országnak, ha úgy tetszik, mindenkinek, aki ebben az országban valamit el akar érni, és valamit csinálni akar.

Kétségtelen, lehet önállósága és lehet függetlensége egy nemzeti banknak meghatározott határok között. Elő lehet például írni azt, hogy a magyar vagy bármelyik állam a jegybanktól nem kérhet vagy nem követelhet - inkább így fogalmazok - kölcsönt. Ezt elő lehet írni, de azt a függetlenséget, ami ma ott tart, hogy csak nálunk független, csak amikor mi ez ellen megpróbálunk ágálni, abban a pillanatban jön a függetlenség. Érdekes módon, amikor kívülről jön egy óhaj, és ez még csak nem is biztos, hogy az európai jegybanktól jön, ez bárhonnan jöhet, amit úgy éreznek, hogy a globalizmus pénzügyi háttérhatalmából érkezik, azt zokszó nélkül teljesítik. Mi az oka ennek, tessék mondani?!

Ha végiggondolják ezt a folyamatot, akkor el lehet ám odáig jutni, hogy a Nemzeti Bank elmúlt húszévi teljesítménye nagyon erőteljesen belejátszott abba, hogy ma ez az ország gyarmati sorsban van, hogy nincs iparunk, nincs kereskedelmünk, nincs szolgáltatásunk, és ellopták tőlünk menet közben a kül- és belpiacainkat is. Márpedig, ha egy ország ilyen állapotba kerül, azt gyarmati állapotnak hívják. Kérem szépen, ezen mindenképpen változtatni kell.

Addig, ameddig a nyugat-német, mert akkor még Nyugat-Németország létezett, a Deutsche Bundesbankról szóló törvényben elő volt írva, törvény írta elő, hogy a Bundesbank mint jegybank köteles a tevékenységét összehangoltan, úgy folytatni, hogy az a mindenkori kormánynak a gazdaságpolitikáját támogassa, mert egy ország a gazdaságán keresztül él. Ezek alaptételek, kérem szépen.

Nem igaz, hogy nem tudják a tisztelt jegybankelnökeink ezt. Állítom, hogy lehetetlen, hogy ezt nem tudják az ország vezető politikusai, mert ezt mindenkinek tudnia kell. Hát akkor miért vagyunk itt? Azért, mert elfogadunk mindenféle liberális halandzsát, amit kívülről erre az országra azért húznak rá, hogy ez az ország olyan állapotban legyen, sőt még ennél is rosszabb állapotban legyen, mint amilyenben van. Kérem, aki ezt nem veszi észre, annak fogalma sincs arról, hogy ebben a világban mi zajlik és mi történik.

Ezek után, kérem szépen, mindenképpen el kell jutni odáig, hogy ezen változtatni kell. Még egyszer mondom, ameddig a forint a fizetőeszköz, addig nem az Európai Unió szabja meg, hogy egy magyar jegybank mit csinál. Kettő: minden tevékenységet, így a jegybanki tevékenységet is ellenőrizni kell. Ez sincs megoldva, kérem szépen, mert az, ami ma az ÁSZ kezébe le van téve, hogy ellenőrizhet a Nemzeti Bankban, az pusztán arra vonatkozik, hogy helyesen könyvelnek-e, azaz a könyvviteli előírásokat betartják-e. Kérem, ez egy abszurdum, egész egyszerűen ez egy olyan lehetetlen állapot, hogy az embernek az esze megáll, hogy ezen hogy tudunk egyáltalán vitatkozni.

Úgyhogy komoly bajokról van itt szó, amin muszáj túllépni. Mert, kérem szépen, gondoljanak bele ebbe, hogy a kormányzat például most, a 2011-es költségvetés révén, ez egy expanzív gazdasági költségvetés, tehát egy gazdasági növekedési pályát elindítani akaró költségvetés, egy expanzív fiskális politika mellé nem lehet odarakni egy restriktív nemzeti banki pénzpolitikát. A kettő, kérem, olyan, mint a fizikában a hulláminterferencia, kioltják egymást. Ezt meg kell érteni. Ha ezt nem értjük meg, akkor soha nem fogunk tudni lábra állni, és soha nem fogunk tudni kikerülni abból az ördögi körből, amibe ezt az országot szándékosan belevitték.

Ezért még egyszer mondom, mi valóban mellé állunk, de ezt igen tétova első lépésnek tekintjük csak, de mint ilyen is fontos, hogy elfogadja a parlament.

Köszönöm szíves türelmüket. (Taps a Jobbik és a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Felszólalásra következik Horváth János képviselő úr, Fidesz. Képviselő úr, öné a szó.

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Akik bennünket figyelnek a Házon kívül, most vagy valahogyan később végignézik, hogy mi is történik itt, attól tartok - elnézést kérek, hogy ezt a hasonlatot használom -, röstellem magam, de bátor is vagyok, attól tartok, hogy olyannak látszunk, mintha az autóvezetők ismerete az autóvezetésben valami olyasmi lenne, hogy az árkok tele vannak autókkal. Az árkok tele vannak autóval, mi olyan autóvezetők vagyunk. Annak alapján mondom ezt, ami itt ma este elhangzott.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az orvostudomány az egy tudomány, és a gépészek, és sok minden; illik érteni, mert különben belemegy az autó az árokba, különben a félig egészséges emberek is meghalnak. Úgy látszunk mi, olyanokat mondunk, olyan diagnózisok hangzanak itt el... Nem is folytatom.

Inkább a témához: kaptunk egy lehetőséget, hogy a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény módosításáról tárgyaljunk, és tegyünk valamit, és annak is egy vetülete a jegybanktanács személyei. Ez lényegében egy monetáris politikai téma, bár, ahogy itt a kormánytól jött, még kevesebb is annál, egy nagyon keskeny ösvényre terelt téma, és foglalkozhattunk volna vele. Az előadója, Rogán Antal képviselőtársunk lényegében erről beszélt. Aztán elmentünk, vagy eltévedtünk, vagy pedig nem tudtuk, hogy eltévedünk, annyi minden másról szó volt.

(21.50)

Barátaim! A monetáris politika olyan téma, amihez lehet ragaszkodni és azzal foglalkozni, és nem sok minden mással. A jegybank függetlensége példának okáért persze, hogy ehhez tartozik. De akkor arról szerettem volna hallani - föl sem szólaltam volna, tényleg nem kívántam -, ha arról hallottunk volna, hogy a jegybank függetlensége mit jelent. Kitől, mitől független? A kormánytól? A néptől? A bankároktól? Egymástól? Butaságtól? Vagy mitől? Jó lett volna erről értekeznünk.

Aztán az, hogy az a világ, amelyik a monetáris politikát figyeli, ki az? A magyar gazdasági élet, és a nagyvilág, kívül, aki velünk kereskedik, vagy nem, vagy beruházás, vagy nem beruházás. Tehát az ő szemükben, akik a monetáris politikát figyelik - mert van szemük rá -, azok azt fogják szemlélni, hogy ez az Országgyűlés úgy foglalkozik-e a témával, hogy az ő számukra a hozzáértés és a hitelképesség jegyeit kommunikáljuk. Hozzáértően tárgyaltunk mi itt órákon át erről? Hitelképesek vagyunk mi erről? Képviselőtársaim, gondoljunk arra, hogy szóba se került az, hogy a pénz, aminek a kibocsátója, a leltározója és a gondnoka a jegybank, hogy az a pénz mire is való, és mire is használtatik.

Olyan jó lett volna hallani - és engedtessék meg, csak mint egy gondolatot itt hagyni, és máskor foglalkozzunk vele -, hogy a pénzzel ma egy nagy gond, hogy spekulációra használtatik. Az a pénz, aminek a feladata, hogy lehetővé tegye a kereskedést, az adásvételt, a munkaalkalmakat; tehát egy eszköz. A pénz egy eszköz. Az lenne, akkor jobb lenne, mint ami manapság van a világban, hogy a pénz a kereskedés tárgya. Pénzt adnak-vesznek, és azon kereskednek, azon óriási profitokat lehet szerezni, azzal a gazdasági életet itt vagy ott meg lehet lendíteni. Erről nem beszéltünk, barátaim. Ez a jegybank dolga, hogy ezt lássa, és gondolkozzon róla, hogy tud-e valamit tenni. Szóval, tisztában vagyunk-e ezekkel az alapvető kérdésekkel, amikor a jegybankról van szó?

Az, amit Szekeres képviselő úr mondott nekünk még a legelején, hogy előre meghirdetett feladatokat kellene hallanunk a jegybanktól; hát, tisztelt képviselő úr - és ezt másnak is mondom -, a jegybanktól nem előre meghirdetett feladatokat kellene hallanunk nekünk és a világnak. A világ nem arra kíváncsi, hogy a jegybank mekkora próféta, hanem arra, hogy a jegybank mennyire ért a szakmához, és ebből kifolyólag mennyire szavahihető. Nem kuruzsló, nem spekuláló, nem oligarchiának az eszköze, és akkor kiszámíthatóbbá válik az, hogy mi történik és mi várható.

A hazai visszhang ebben az országban és a nemzetközi visszhang - tanácsolom -, az legyen a jegybank kompetenciájának a mérője, a tükre. Vagy valamilyen más mérőeszközt találjunk ki, ha úgy gondoljuk.

Az, hogy a jegybank aztán milyen mértékig a monetáris politika csinálója, milyen mértékig jelöl meg célokat, manapság a német példa meg az európai uniós példa nyomán többnyire azt halljuk, hogy azt az egyet, hogy azt az átkozott inflációt meg kell regulázni - jó. Ugyanakkor vannak jegybankok a világban, és egész sikeres országok, ahol hármat jelölnek meg vagy négyet. Például a három: a pénz stabilitása, a növekedés és a foglalkoztatás. Nagyon sok helyen hozzáteszik negyediknek a nemzetközi egyensúlyt. Az, amikor Európában ma az a divat, hogy az infláció egyedül, rendben van, hogyha értjük az összefüggéseket. Egyik képviselőtársam mondta, örülök, hogy hallottam, hogy az infláció lecsökkentése úgy is lehet ám - infláció visszatartása -, hogy a pénznek az árát nem emeljük, nem magas kamattal, hanem alacsony kamattal. Ha a pénznek az ára olcsó - tetszenek hallani? -, ha a pénz ára olcsó, akkor az nem fűti az inflációt. Úgy, minthogyha az energia ára vagy az élelmiszer ára olcsó, nem fűti az inflációt. Szóval, ilyen alapvető fogalmak kimondása, megértése úgy fölébresztheti azokat, akik ékesszólással kívánják megoldani a dolgot.

Bizalom, hozzáértés - persze, majd máskor többet. Engedtessék meg, hogy azzal az egy szóval vagy fogalommal fejezzem be a mondanivalómat, hogy végső soron ez a monetáris politika és ez a monetáris testület aztán tudja majd, hogy mi az a betlehemi csillag vagy északi csillag - vagy valami -, amire időnként ráveti a szemét. Mi az? A kinövekedés. Ha a gazdaság növekszik, akkor több ember dolgozik, többet termel, a kínálat növekedéseképpen az árak leszállnak, az adóbevételek növekednek, tehát az összes makrotényező pozitív irányba mozdul el. Nem úgy, hogy egyiket el kell cserélni a másikért. Az az ásatag elmélet, amire itt is hallottam utalást, és szokásos a világban, hogy nevezetesen azért kell a kamatlábat emelni, hogy az inflációt ezáltal csökkentsük. Ugye, az előbbi mondatokban mondtam: hogyha a kamatlábat emeljük, a pénz árát emeljük, az inflációnak adunk több ösztönzést.

Tehát a kinövekedés úgy történik, hogy nő a foglalkoztatottság, akkor lesz aztán stabilitás, akkor lesz pénzünk szociálpolitikára is, és akkor lesz pénz arra, hogy vállalkozók kölcsönt vegyenek, alkalmazzanak embereket. Szóval, ezeknek az összefüggéseknek a megértése megér egy-egy estét, éjszakát az Országgyűlés házában, de akkor legalább vigyázzunk arra - ha szabad mondanom, és tudom, halkabban illene mondanom -, hogy ne tévelyegjünk, és ékesszólással mást csináljunk. Szegény Semmelweis és szegény Galilei eleget szenvedtek a maguk idejében attól.

Köszönöm a meghallgatást. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Felszólalásra következik Göndör István, az MSZP képviselője. Öné a szó.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Valójában tényleg egy kis terjedelmű módosításról van szó, de a jelentősége ennél sokkal nagyobb.

Szinte minden képviselő szóba hozta a jegybank és az adott kormány gazdaságpolitikája közti összhangot. Erről is akik hosszú ideje képviselők, szerintem regényeket tudnának írni. Magam is egy példát hadd hozzak, és talán ez az egy dolog, amivel erősítem azt, amikor Rozgonyi Ernő azt mondja, hogy bizony ezzel probléma volt az elmúlt 20 évben. A példám: talán emlékeznek rá, hogy 2002 őszén kitapintható, érezhető gazdasági növekedés indul el az országban, és az akkori jegybankelnök, Járai Zsigmond, mint a tájfun jön szembe a növekedéssel - a rendkívül magas kamat, a kamatemelés.

(22.00)

Még annyit hadd tegyek hozzá - és erre is, azt hiszem, sokan emlékezhetnek -, hogy az előző ciklusban, akár a költségvetési, akár a gazdasági bizottságban napirenden volt a jegybank kamatpolitikája, hogy mennyire van ez összefüggésben a kormány gazdaságpolitikájával.

Nos, visszatérve, ami a lényeg, azt gondolom, a különbség talán kettőnk között abban van, hogy ki hogyan gondolja megvalósíthatónak ezt az összhangot. Ami érdekes: a jelenlegi gyakorlatban beleszólási lehetősége van a bankelnöknek a monetáris tanács tagjainak névsorába.

Azt gondolom, hogy ez egy jogos követelmény, mert a törvény, ami ma hatályban van, a 2001. évi törvényünk, ez a jegybankelnök számára nagyon komoly feladatokat és felelősséget határoz meg. Tehát emellé a mostani törvényjavaslat, és azt gondolom, ez az, amiért tiltakozunk, egy nagyon határozott béklyót dob a tanács elnökére vagy a jegybankelnökre, mert 4:3 arányban többségben lesznek azok, akiket a gazdasági bizottság fog jelölni. Ez az egyik probléma.

De mehetek tovább. Roppant érdekes, hogy különbséget tesz ez a törvényjavaslat a monetáris tanács tagjai között. Más elbírálás alá esik az elnök és a két alelnök, és más elbírálás alá esik majd az a 4 tag, akit a gazdasági bizottság fog jelölni. Megítélésem szerint ez teljesen indokolatlan. A most hatályos törvényben ezt a részt kellene érvényben hagyni. És itt nagyon egyetértek azzal, amit Scheiring Gábor mondott, hogy minden tagot kelljen meghallgatni, és csak a meghallgatást követően, ezt két bizottságban elvégezve lehessen majd valaki a monetáris tanács tagja.

Ez már csak érdekesség, és azt hiszem, hogy a magyar nyelv sokszínűségével való játék lehetősége, hogy a hatályos törvény azt mondja, hogy aki - nem sorolom fel azt a sok feltételt, amit Rogán Antal is elmondott - kinevezhető, ezt most felváltotta arra, hogy tag lehet.

A problémánk az a továbbiakban, hogy az, amikor azt mondta Rogán Antal... És azt kerestem, hogy kinél volt, de Dancsó képviselő úrnál. Szeretném önöknek idézni: az előző módosítások is kiállták az Európai Központi Bank kontrollját. Tehát az Országgyűlés akkor az általános vita lefolytatása után a módosító javaslatokat elfogadás előtt küldte ki egyeztetésre, és amikor visszajött, annak függvényében döntöttünk és fogadtuk el a törvényjavaslatot. Most önök ezt már bejelentették, hogy ez már kiállta ezt a próbát, pedig még nem is lehetett látni, hogy egyáltalán lesznek-e vagy milyen módosító javaslatok lesznek majd.

Tisztelt Képviselőtársaim! Hogy miért aggódom? Amikor azt mondja a törvényben, hogy aki lehet... Van már a rövid kormányzati tevékenységük alatt - tessék csak visszagondolni, hogy az alkotmánybírákat hogy jelölték! Van hatályos törvény, de megmondták, hogy ki az, aki lehet, függetlenül attól, hogy megfelel a követelményeknek, vagy sem. És ez a helyzet, amikor az áll elő egy törvénnyel, hogy nem lehet meghallgatni a jelölteket, akkor ez számomra azt jelenti, hogy bizony, már vannak a kormány tarsolyában olyan nevek, akiket majd a gazdasági bizottság szóba fog hozni, és erre megint csak hadd hozzam az önök jogalkotási gyakorlatát. Nagyon számos azon törvényjavaslatok száma, amit nem vállalt be a kormány valamilyen oknál fogva, vagy azért, mert ki akarta kerülni az érdekegyeztetést, vagy egyszerűen nem vállalta a felelősséget. Ebben az esetben ezt benyújtotta képviselő vagy benyújtja bizottsági elnök, tehát ők játsszák el azt a szerepet, amivel valójában a kormány tevékenységét betakarják. Számunkra ez nem vállalható, ezt így mi nem tudjuk támogatni.

Tehát az a meglátásom, hogy ha azokat a módosító javaslatokat, amelyeket fontosnak tartunk, befogadják és támogatják, akkor mi újraértékeljük ezt a véleményünket, de ebben a formában, ahogy ez van, ez így elfogadhatatlan.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Nagyon egyenes és direkt formában kerül a kormány ellenőrzése alá, és a kormánynak szinte fiókintézményévé válik a monetáris tanács és a Nemzeti Bank.

Köszönöm szépen a figyelmet, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most felszólalásra következik Veres János képviselő úr, az MSZP képviselőcsoportjából.

Öné a szó, képviselő úr.

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ma délután a költségvetési bizottság ülésén eléggé alapos szakmai véleménycserét folytattunk ennek a törvényjavaslatnak a tartalmát illetően. Ezért én tartózkodnék attól, hogy magáról a monetáris politikáról fejtsem ki saját álláspontomat, sokkal inkább a javaslatról magáról két pont kapcsán szeretnék szólni.

Az első. Ez egy olyan javaslat, amelynek tartalmában akár egyetértés is alakulhatna ki kormányoldal és ellenzék között. Ez egy olyan javaslat, amely olyan módon kívánja megváltoztatni a jelenlegi jelölés rendszerét, amelyben korrekt együttműködő partnerek minden további nélkül egyetérthetnek az Országgyűlésben. Két olyan momentum ugyanakkor ennek a javaslatnak a megfogalmazásakor valószínűleg elkerülte a kormány figyelmét, vagy szándékosan másként fogalmazták meg a javaslatukat, és erről a két pontról szeretnék szólni, amelyben láthatóan nem tudtunk egyetértésre jutni a bizottsági ülésen, és vélhetően most a vita alapján is nehéz lesz egyetértésre jutni.

Az első pont az, hogy ha az érvényes Házszabályt nézzük, akkor a magyar Országgyűlés által választott szereplők esetében nincs arra példa, hogy a meghallgatás intézménye kimaradna az adott folyamatból, illetve az adott jogszabályok ezt ne rögzítenék. Itt a javaslattevők erre most vagy nem gondoltak, vagy szándékosan hagyták ki ebből a folyamatból. Azt gondolom, hogy mind a kettő helytelen, éppen ezért beadott módosító indítvánnyal igyekszünk ezt a törvényjavaslatot e tekintetben elfogadhatóvá tenni, nevezetesen azt biztosítani, hogy akik monetáris tanácsi taggá jelölésre kerülnek, azok meghallgatására az Országgyűlés bizottságai előtt sor kerülhessen.

Utaltak itt már többen a hozzászólók közül arra, hogy ez akár több bizottság is lehet. Megint csak az érvényes Házszabályt figyelembe véve úgy gondolom, hogy egy dolog bizonyosan nem lehetséges, amit most a kormány javaslata tartalmaz. Nevezetesen: a jelölés joga kizárólag a parlament gazdasági és informatikai bizottságáé legyen, lévén, hogy a Házszabály szerint van a parlamentnek egy számvevőszéki és költségvetési bizottsága, amelynek feladatkörébe tartoznak a pénzügyi kérdésekkel kapcsolatos előterjesztések, és értelemszerűen egy ilyen jellegű javaslat megfogalmazásából a parlament ezen bizottságát kihagyni minimum értelmetlen vagy indokolatlan. Még akkor is, ha szintén az érvényes Házszabály szerint a parlament ezen bizottsága mindig is ellenzéki képviselő által, jelenleg Nyikos elnök úr által vezetett bizottság. Természetesen ebben a bizottságban is a megfelelő többsége a kormányoldalnak biztosított, ilyen értelemben nem kétséges az, hogy csak olyan jelöltek kerülhetnek a Ház elé szavazásra a javaslat eredményeképpen, akivel a kormánypárti képviselők többsége egyet fog érteni.

Azt szeretném tehát mondani most a vita ezen szakaszában, hogy a benyújtott javaslat tartalmi kérdéseiben akár egyetértést is lehetne létrehozni, ha ezt a két kritériumot, ha ezt a két feltételt megfelelőképpen véleményazonosságra lehetne hozni kormányoldal és ellenzék között. Azt javaslom tehát, hogy a benyújtott módosító indítványok közül azokat, amelyek a meghallgatásra, törvényben rögzített módon történő meghallgatásra javaslatot tesznek, azt fogadják el a kormánypárti képviselők; illetve, hogy a saját magunkra érvényes szabályok közül legalább mi, parlamenti képviselők vegyük azt komolyan, hogy van a parlamenti bizottságok között egy feladatmegosztás, és a feladatmegosztás alapján a pénzügyi kérdésekkel - és nem kérdés és nem kétséges az, hogy itt olyan kérdésről van szó, ami pénzügyi kérdést érint - a parlament számvevőszéki és költségvetési bizottságának van jogköre foglalkozni.

Úgy gondolom, hogy ha ebben a két kérdésben egyetértés alakítható ki, akkor az összes többi olyan kérdésben is, amelyet ez az indítvány most nem érint, de a monetáris politikával kapcsolatban itt ma már elhangzott, szintén közelebb kerülhetünk egymáshoz a gondolkodásunkban.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Mivel további felszólalók nem jelentkeztek, így megkérdezem Cséfalvay Zoltán államtitkár urat, kíván-e a vitában elhangzottakra válaszolni (Jelzésre:) Igen. Megadom a szót, államtitkár úr.

(22.10)

DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! A Bundesbank egykori elnökétől, Hans Tietmeyertől származik egy mondás, amely úgy szól, hogy nem minden német hisz Istenben, de minden német hisz a Bundesbankban.

Ennek kétfajta oka is van. Egyrészt azért, mert a Bundesbanknak legendás függetlensége volt, a másik pedig, hogy a Bundesbank - itt már elhangzott ez az említés - nagyon jó viszonyban együtt mozgott a gazdaságpolitikával, segítette a mindenkori kormány gazdaságpolitikáját; tehát függetlenség és egyúttal a mindenkori kormány gazdaságpolitikájának segítsége.

Egyébként ezt mondja ki a Magyar Nemzeti Bankkal kapcsolatos törvény is, amely azt mondja, hogy támogatja a mindenkori kormány gazdaságpolitikáját, "nem veszélyeztetve elsődleges feladatát, az árstabilitást". Az elsődleges feladata az árstabilitás biztosítása a Nemzeti Banknak, és nyilvánvalóan a feladatkörébe tartozik a kormány aktuális gazdaságpolitikájának a támogatása. A jegybank és a kormány között nagyon világos munkamegosztás van. Ezt a munkamegosztást próbálták itt feszegetni a képviselők. A jegybank a monetáris politikáért felelős. Elsődleges célja a pénzstabilitás biztosítása. A kormány felelős a fiskális politikáért, felelős azért, hogy ne legyen magas a deficit, felelős azért, hogy ne halmozódjon fel nagy adósság. Ebből a szempontból rendkívül fontos a Nemzeti Bank és a jegybank függetlensége.

Miért fontos, hogy a Nemzeti Bank független legyen? Mindenekelőtt azért, hogy ne forduljon elő, hogy az adósságot vagy a hiányt az állam a pénz rontásával, a pénz nyomásával elinflálja. Ne inflációval oldja meg azt a helyzetet, ha képtelen tartani az államháztartás hiányát, hiszen nagyon jól tudjuk, az infláció - elhangzik nagyon sokszor - a szegények adója. Ebből logikusan következik, hogy kitől független a jegybank: a kormánytól, a végrehajtó hatalomtól. Azt kell elérni, hogy attól legyen független. Ez a törvénytervezet, amit benyújtottunk, pontosan ezt tartalmazza. A miniszterelnök ne delegáljon a monetáris tanácsba, és hasonlóképpen, ha a Nemzeti Bank elnöke jelöl, ne legyen a miniszterelnöknek ebben az esetben egyetértési vagy véleményezési joga. A parlamentnél legyen, ne a végrehajtó hatalom delegáljon a monetáris tanácsba, a kormánytól legyen független a jegybank. Ebből következően minden, ami itt elhangzott a függetlenségről, nem tudom, itt Trockijt idézik, hogy a jegybanki függetlenséget a történelem szemétdombjára kellene helyezni, ez egy ostobaság. Nagyon is szükség van egy kormánytól független jegybankra, ami nem jelenti azt, hogy természetesen a parlamentnek ne legyen ellenőrzési jogköre ebben az esetben. Ez a törvényjavaslat ezt segíti elő. Úgy gondolom, mindenkinek persze megvan a saját véleménye egy-egy aktuális kamatlépésnél vagy egy-egy monetáris politikai lépésnél, de ez nem jelenti azt, hogy a jegybank függetlensége ne lenne egy alapvető érdeke valamennyi magyar állampolgárnak.

Végezetül elhangzott az a kérdés, hogy meghallgatni a jelölteket. Hadd idézzek nagyon pontosan a törvényből. A törvény úgy szól egy ponton, az 1. § c) pontja, hogy a további legfeljebb 4 tag, akiket hat évre az Országgyűlés választ (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), majd a 11. pontnál a (4) bekezdés c) pontja szerinti tagok kinevezésére, illetve felmentésére az Országgyűlés gazdasági és informatikai bizottsága teszi meg a javaslatot az Országgyűlés számára. Hogy hogyan teszi meg, arról nem rendelkezik a törvény; nyilvánvalóan a bizottság majd eldönti azt, hogy miként teszi meg ezt a javaslatot.

Még egyszer köszönöm az észrevételeket, és kérem a törvény támogatását. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom.

Tisztelt Országgyűlés! Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra a következő előterjesztés tárgyalása után kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a nyugdíjreform és adósságcsökkentő alappal, valamint a szabad nyugdíjpénztár-választás lebonyolításával összefüggő törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Selmeczi Gabriella képviselő asszony, Fidesz, önálló indítványát T/2250. számon megismerhették.

Megadom a szót Selmeczi Gabriella képviselő asszonynak, a napirendi pont előadójának, 20 perces időkeretben. Öné a szó, képviselő asszony.

DR. SELMECZI GABRIELLA (Fidesz), a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! (Zaj. - Az elnök csenget.) Köszönöm szépen. Január 31-ével lezárult az a folyamat, amikor is a kötelezően magánnyugdíjpénztárba irányított állampolgárok eldönthették végre szabadon, a demokrácia játékszabályainak megfelelően, hogy mit választanak, maradnak-e a magánnyugdíjpénztárakban, vagy pedig választják a biztonságot nyújtó állami nyugdíjrendszert. Az állampolgárok döntöttek, azon 3 millió állampolgár, aki visszajön az állami nyugdíjrendszerbe, természetesen hozza magával a rá eső vagyonrészt.

A Fidesz-KDNP szövetség, illetve a kormány is ígéretet tett a magánnyugdíjpénztár-tagoknak arra, hogy megvizsgálja, hogy az ő vagyonukat hogyan kezelték, és ezen belül megvizsgálja azt is, hogy a magánnyugdíjpénztárak mire és hogyan költötték el a működési költségeket, azokat a forintokat, azokat a pénzeket, amelyeket működési költség jogcímen kaptak meg.

Azt is tudni kell, tisztelt képviselőtársaim, hogy itt igazából közpénzekről van szó, hiszen annak idején, 1997-ben, amikor a szocialista kormány javaslatára a parlament azt a döntést meghozta, hogy kötelezővé teszi a magán-nyugdíjpénztári rendszert, akkor ezek a forintok pusztán csak kezelésbe lettek odaadva a magánnyugdíjpénztáraknak, ezért abból a szempontból is fontos megvizsgálni ezt a vagyont, hogy ez a vagyon valójában közpénz.

Ez a törvénymódosítás, amely most az önök asztalán fekszik, azt tartalmazza, hogy a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalt, a Kehit úgymond helyzetbe hozza, feladatot ad neki, és lehetőséget teremt arra, hogy a visszatérő vagyont átvilágítsa. A Kormányzati Ellenőrzési Hivatal feladata arra fog kiterjedni, hogy az átadás-átvétel folyamatát ellenőrizze, hogy precízen megnézze, hogy az a vagyon, amely visszakerül az állami alapkezelőbe, az adósságcsökkentés-, nyugdíjreform-kezelő alapba, valójában annyi-e, amennyi. Ez egy nagyon fontos feladata, hiszen átadás-átvételkor ezt meg kell vizsgálni, ezt a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal teheti meg majd a jövőben, ha elfogadják önök a módosítást.

Nagyon fontos feladata lesz a Kehinek az is, hogy visszamenőlegesen is lehetősége lesz ennek a vagyonnak a vizsgálata. Itt két területet vizsgálhat majd. Egyfelől megnézi, hogy hogyan lettek ezek a forintok befektetve, milyen módon, konkrétan mögé néz majd azoknak a döntéseknek, szerződéseknek, amelyek ezeknek a forintoknak, ennek a vagyonnak a kezeléséről szóltak; illetve egy nagyon izgalmas kérdés, amit már említettem, hogy meg fogja nézni visszamenőlegesen, hogy a működési költségre felvett pénzek, milliárdok mire lettek elköltve.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ennek érdekében ez a törvénymódosítás lehetőséget ad arra a Kehinek, hogy ezen feladata közben eljárva banktitkot, pénztártitkot, üzleti titkot is megismerhessen. A Kehinek egyébként van már ilyen felhatalmazása, csak nem erre a területre nézve.

Kérem a tisztelt képviselőtársaimat, hogy annak érdekében, hogy amit ígértünk az állampolgároknak és főleg a magánnyugdíjpénztár-tagoknak, hogy ezeket a pénzeket, ezt a vagyont átvilágíthassuk és elszámoltathassunk vele, fogadják el és támogassák ezt a törvénymódosítást. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

(22.20)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Megkérdezem, hogy a kormány nevében kíván-e valaki felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Jelentkezőt nem látok.

Tisztelt Országgyűlés! Most megadom a szót Koszorús László úrnak, a gazdasági és informatikai bizottság előadójának, ötperces időkeretben.

Öné a szó, képviselő úr.

KOSZORÚS LÁSZLÓ, a gazdasági és informatikai bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Ígérem, nem fogom kihasználni az időt, röviden ismertetném a bizottság többségi álláspontját.

A gazdasági és informatikai bizottság megtárgyalta a T/2250. számú törvényjavaslathoz beérkező módosító indítványt. A bizottság döntő többsége egyetért abban, hogy a jövőben helyes az, hogy a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal visszamenőleg is vizsgálja a magánnyugdíjpénztárak gazdálkodását, illetve azt, hogy az átadás-átvételkor érvényesülnek-e a magán-nyugdíjpénztári tagok jogai, vagy sem. Bízunk benne, hogy a folyamat végén kiderül az is, hogy ténylegesen mekkora vagyonról beszélünk itt valójában, amikor a magánnyugdíjpénztárakról ejtünk szót.

A gazdasági és informatikai bizottság ezek fényében 21 igen szavazattal, 4 nem szavazat ellenében tárgysorozatba-vételre, illetve általános vitára alkalmasnak tartotta a képviselő asszony indítványát.

Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A bizottsági ülésen kisebbségi vélemény is megfogalmazódott. Megadom a szót Józsa István képviselő úrnak, a bizottság kisebbségi álláspontját ismerteti.

Öné a szó.

DR. JÓZSA ISTVÁN, a gazdasági és informatikai bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A törvényjavaslat megfogalmazása alapján az előterjesztés a normavilágosság követelményét súlyosan sérti. Amit önök buzgón emlegetnek, a visszamenőleges hatályt, az egyszerűen alkotmánysértő, az ellenőrzés az átadást megelőző gazdálkodásra visszamenőleg vonatkozna, ami a jogbiztonsággal nincs összhangban.

A kormányzati ellenőrzési szerv számára - ami röviden Kehi névre hallgat - a törvényjavaslat lehetővé teszi a pénztártitok és az üzleti titok megismerését, szintén visszamenőleges hatállyal. A jelenleg érvényes törvény szerint a pénztár érdekei védelmében titkosnak kell tekinteni mindazon adatokat, amelyek titokban maradásához a pénztárnak méltányolható érdeke fűződik, ilyen az üzleti titok. A pénztártagok érdekeinek védelmében a személyükre vonatkozó, a vagyoni és üzleti helyzetükre vonatkozó, illetve a pénztári adataik titkot képeznek, ez a pénztártitok, amit szintén meg akarnak sérteni. A kormányzati ellenőrzési szervnek a pénztártagok pénztártitkaihoz és az üzleti titkot képező adatokhoz való hozzáférésének lehetővé tétele egyszerűen alkotmányellenes, igaz, hogy a jelenlegi alkotmány, de alkotmányos rendben élünk. Az információs önrendelkezési jogot úgy korlátozza, hogy az nem elkerülhetetlen, azaz önkényes ennek a jognak a megsértése a törvényjavaslat alapján, a korlátozás mértéke pedig - lévén, hogy az adott jogviszonnyal közvetett módon kapcsolatban lévő jogviszonyokra is kiterjed - egyszerűen aránytalan, tehát egy következő jogelvet is sért.

Az előterjesztés szerinti törvénymódosítás elfogadhatatlan. Elfogadhatatlan, hogy az ellenőrzésre hivatkozva a Kehi számára olyan titkok hozzáféréséhez nyújt lehetőséget, amelyek normál jogállamban, piaci körülmények között egyszerűen sértik a jogbiztonságot. Olyan visszamenőleges hatályú törvénnyel van dolgunk, amelyben alkotmányellenes eszközökkel kívánnak élni. Azt feltételezik, hogy a pénztárak eddigi működésének szabályozása lehetővé tette volna, hogy eltűnjenek a befizetések, ez pedig nem igaz, hiszen a legfontosabb gazdasági adatok nyilvánosságra hozásáról a hatályos törvény is rendelkezik. Ez egy újabb hadjárat a maradék magánnyugdíjpénztárak ellen, ami még inkább megnehezíti a létezésüket. Mindez azért sem érthető, mert a kormány eddigi lépései, nyilatkozatai szerint az önkéntes kölcsönös pénztárakat támogathatónak, fenntarthatónak ítéli a kormány, ám a magánpénztárakat meg nem, amelyek pedig szintén szabályozott keretek között működtek, a PSZÁF ellenőrzési jogköre érvényesült rájuk.

Jelen helyzetben tényleges információ nélkül gyanúsítanak meg intézményeket, hiszen csak feltételezés, hogy a pénztárak nem megfelelően gondoskodtak volna a befizetésekről, mivel csak most akarják indítani ezeket a vizsgálatokat. Felháborító az is, hogy a javaslatot az általam egyébként személyében nagyon tisztelt nyugdíjvédelmi megbízott nyújtja be, és nem a kormány, ezzel ismét megkerülik a közigazgatási és társadalmi egyeztetéseket. A kormánymegbízott nem tud nyilatkozni, hogy mit terveznek tenni a nyugdíjrendszerrel a későbbiekben, nincs olyan garancia, ami törvényben rögzítené a későbbieket.

Az a kérdés is felmerül, hogy ha ilyen ellenőrzési jogkört kap a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal, akkor kiterjednek-e ezek a vizsgálatok a felhasználásra, van-e garancia, hogy mire történik az így befolyó magánvagyonok felhasználása, ezt vizsgálhatja-e majd a Kehi. Vizsgálja-e az egyenlő feltételek biztosítását, hogy biztosítva voltak-e ezek az egyenlő feltételek az átjelentkezés során? Az nem hiszem, hogy egyenlő feltétel, hogy az egyiknek nem kellett nyilatkozni, a másiknak viszont súlyosan is.

Mindezek alapján azt javaslom, hogy a jogállamiság védelmében ezt az előterjesztést vonják vissza, és védjék meg a piacgazdaságot ezektől a vizsgálatoktól.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek, 15 perces időkeretben. Először az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót. Tájékoztatom a tisztelt Országgyűlést, hogy eddig hét képviselőtársunk jelentkezett hozzászólásra.

Elsőként megadom a szót Dancsó József képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy amikor ezt a törvényjavaslatot tárgyaljuk, akkor talán egyetlenegy kérdésre kell megnyugtató választ kapnunk, mégpedig arra, hogy ez a folyamat, amit nagyon sokan fontosnak tartottak és a lábukkal szavaztak benne, azaz visszatértek a biztonságos állami nyugdíjrendszerbe, rendben, megnyugtató módon és mindenki számára megnyugtató módon történjen, azaz a magányugdíjpénztárak számára is és azok számára is, akik úgy döntöttek, hogy visszalépnek, visszatérnek az állami nyugdíj rendszerébe. Ez azért fontos, mert későbbi vitákat, későbbi politikai csatározásokat lehet ezzel elkerülni.

Azt is el tudják képzelni, képviselőtársam, illetve nyilván önök is tudják, hogy ennek egyik fő szempontja az, hogy most bekerül a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal, annak elsősorban azért van oka, mert a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének nincs jogosítványa arra, hogy ezt a folyamatot ilyen formában ellenőrizze és figyelemmel kísérje. Miért nincs? Azért nincs, mert az 1997. évi LXXXII. törvény gyakorlatilag ezt nem teszi lehetővé, másrészt pedig 2007. január 1-jétől nem lehet utasítani a PSZÁF-et - nagyon helyesen megítélésem szerint -, tehát ez a szervezet nem alkalmas ezek után arra, hogy ezt az ellenőrzési folyamatot megnyugtató módon nyomon tudja követni, a gazdálkodást megfelelően értékelni tudja, azt, hogy a portfóliók, amint átkerülnek az állami rendszerbe, valóban értékálló portfóliók voltak-e, az a portfólió milyen összetételű és hogyan került értékelésre. És épp abból kifolyólag, hogy ne legyen azon vita, hogy most utólag, nem utólag, milyen módon lett ez értékelve, mikor és ki értékelte, ezért kell a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalt bevonni ebbe, hiszen neki éppen megvan a jogköre ahhoz, hogy ellenőrizze az elmúlt idők folyamatait, hiszen azért önök is tudják, hogy állami pénzről, közpénzről van szó, ami kikerült ebbe a rendszerbe.

Nem utolsósorban az is fontos, hogy a Kehi-vizsgálat célvizsgálat jelleggel tud működni, tehát e tekintetben a Kehi utasítható, feladatot adhatunk neki, a kormányzat ezért hozta létre ezt a szervezetet. Erre a célra nagyszerűen lehet az ő apparátusát, az ő szakembereit alkalmazni, használni.

(22.30)

Ennek révén valóban meg tudjuk majd állapítani, hogy ezek a portfóliók hogyan és mi módon, milyen értékben kerülnek át az állami rendszerbe, s mindenféle sanda gyanúsítgatást ki lehet a későbbiekben küszöbölni ezáltal.

Úgy gondolom, hogy az a 3000 milliárdra becsült forint, amit az állami rendszerbe történő átutalással várhatunk, mindenképpen megérdemli azt, hogy ez a rendszer átlátható módon, világosan, egyértelműen és jól ellenőrzötten történjen. Ezért is fontos az, hogy ez a törvénymódosítás ide bekerült. Úgy gondolom, hogy azok a titoktartási körbe tartozó kérdések, amelyek fontosak - e tekintetben egyetértek mindenkivel, aki ezt fontosnak érzékeli -, valóban megnyugtató módon tudjanak realizálódni, és mindezt figyelembe véve mindenki, minden szereplő, a magánnyugdíjpénztárak, az állam és azok, akik érintettek voltak, és úgy döntöttek, hogy be-, illetve visszalépnek az állami rendszerbe, megnyugtató módon tudják ezt a folyamatot kontrollálni, s ezeket a kétségeket mindenki számára megnyugtató módon lehessen lezárni. Ezért kérem képviselőtársaimat, hogy támogassák ezt a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Varga László képviselő úr, az MSZP képviselőcsoportjából. Megadom a szót, képviselő úr.

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Urak! Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Hasonló névvel már több előterjesztést tárgyalt a parlament, tehát egy folyamat részesei vagyunk, egy gyors folyamaté, amelynek a politikai körülményeiről már nagyon sokat beszéltünk. Nem állhatom meg, hogy ismét el ne mondjam, önök 2010 tavaszán a választási kampányban még azt ígérték, hogy megvédik a nyugdíjpénztárakat. Ezt egyébként még az őszi kampányban is hangoztatták, ennek ellenére október 3-a után általános frontális támadást indítottak a magánnyugdíjpénztárakkal szemben. Politikai okuk volt erre, hiszen ezek a pénztárak egy megbízhatóságot nyújtottak nagyon sok embernek, nagyon sok fiatalnak is egyébként, akik ezáltal tervezhetően nyugdíjhoz jutottak volna. A dolog megtörtént, önök már-már a karácsonyfa alatt áterőltették a parlamenten ezt a jogszabályt, és nagyon rövid időt adtak arra, hogy az emberek eldöntsék, mit gondolnak. Rövid időt hagytak erre, hiszen január 31-ig dönthették el, csak munkanapokon, nyitvatartási időben; emlékezzenek, még az ügyfélkapus módszert sem fogadták el, ami végképp érthetetlen volt, holott volt ilyen módosító a Ház előtt.

De nemcsak az volt a probléma, hogy január 31-ig volt a határidő, hanem az is probléma volt, hogy fegyvert szegeztek az emberek fejéhez a döntés kapcsán. Akkor is elmondtam, most is elmondom - úgysem fogunk benne egyetérteni -, hogy semmiféle szabad választásról nem volt szó, mert aki úgy döntött, hogy maradni szeretne a magánnyugdíjpénztárában, annak elveszik az állami nyugdíjjogosultságát, és jövőre további szolgálati időt már nem tud szerezni. Tehát az a példa nélküli, alkotmányellenes és jogállamban érthetetlen helyzet áll elő, hogy jövőre dolgozni fog valaki, de szolgálati időt nem szerez, aki a magánnyugdíjpénztárában maradt. Tehát mielőtt ilyen óriási nagy sikertörténetként értékelnék, ami történt, azt azért el kell mondani, hogy így minimum nagyon nehéz döntés elé állítottak rengeteg embert, aki az ilyen típusú hosszú távú nyugdíj-megtakarításait szerette volna megtartani, merthogy azok örökölhetők, sajnálatos halálesetek alkalmával a családtagokon nagyon komolyan segített ez, egyébként pedig a nyugdíjnak egy fontos lába is volt ez, hiszen az állami láb mellett ez fontos és mindenki számára elfogadható többletnyugdíjat biztosított volna, ma akár még harmincéves embereknek is.

Ennek fényében azt mondom, hogy gratulálni lehet annak a 102 ezer embernek, aki ilyen körülmények között, ilyen sarokba szorítva is úgy döntött, hogy maradni szeretne a magánnyugdíjpénztárában, azzal együtt, hogy önök elveszik tőlük az állami nyugdíjjogosultságot, és szolgálati időt sem szerezhetnek. Beleértem ebbe azt a sok tízezer embert, aki jogfenntartó nyilatkozatot tett ebben az időszakban. Azt gondolom, az ő igényük is érvényesíthető lesz akkor, amikor vagy az Alkotmánybíróság, vagy nemzetközi fórumok rendet tesznek majd ebben a helyzetben.

Szerintem a helyzet példa nélküli. Ennek a folyamatnak egy újabb lépcsője ez az előterjesztés, amely kapcsán el lehet mondani, hogy ugyan nem kötelező alaki kellék, de az adatvédelmi biztos ajánlását meg lehetett volna kérni, már csak azért is, mert belépésével nemcsak üzleti titkokat, hanem pénztártitkokat is megtudhat a Kehi. Ez egyébként komoly probléma, mert a pénztártagok érdekének védelmében a személyükre, vagyoni és üzleti helyzetükre vonatkozó adatok a pénztári adatok. Azok után tehát, hogy átkerül ez a vagyon, nem igazán értem, hogy ilyen típusú adatok ismeretére miért van szükség; nem szólva az üzleti titkokról, de az emberekhez igazán direktben a pénztártitok kérdése kötődik. Nagyon kíváncsi lennék arra, hogy az adatvédelmi biztos erről a kérdésről mit gondol, de ezt ebben a pillanatban nyilván nem tudhatjuk meg, hiszen ez is egy nemrég behozott előterjesztés.

Ha már ezt felvetettem, akkor kérdés lehet az is, hogy az illetékes bizottság, az emberi jogi bizottság is tárgyalhatta volna az ügyet; ha meg már a szociális bizottság az egész folyamatot végigtárgyalta - hiszen nyugdíjkérdésről van szó -, akkor pedig a szociális bizottság elé is illett volna ezt az előterjesztést odarakniuk. Hát, nem igazán sikerült ez sem.

Ismételten a magánpénztárak működése kapcsán vannak prekoncepcióim korábbi dolgok kapcsán, de azt elmondanám, hogy ezekre a pénztárakra szigorúbb jogszabályok vonatkoztak, vonatkoznak, mint az önkéntesekre. Annak kapcsán pedig semmiféle ilyen típusú aggályaik nem voltak, úgyhogy ez szerintem szintén egy elég paradox dolog. Arról már nem is beszélnék, hogy megint arról van szó, hogy behoznak egy előterjesztést, amit mivel nem a kormány hoz be, nem kell sem a közigazgatásban, sem a társadalmi partnerekkel végigbeszélni. Ez sajnos már megszokott ebben a tekintetében, de azt el kell mondani, hogy ez semmiképpen sem kívánatos a későbbiekben.

A miniszterelnöki megbízott előterjesztését látjuk, amit nyilván meg fognak szavazni; ez sem meglepő. Ugyanakkor ezzel az előterjesztéssel vége van annak a folyamatnak, amit önök nyugdíjvédelemnek hívtak. Én nem annak hívtam, érveltem ellene, azonban azt gondolom, hogy ennek a politikai játszmának még nincs vége, hiszen itt nagyon komoly alkotmányossági kérdések is felmerültek.

De ha már az önök előterjesztéseinek egy utolsó stádiumához érkeztünk - hiszen ezután már csak arról kell beszélnünk, hogy hogyan fognak nyugdíjat fizetni az embereknek -, akkor érdemes elgondolkodni a hogyan továbbról. Megkérdeztük, igaz-e az az állítás, hogy csak járulékalapú nyugdíjkifizetéseket fognak tenni a következő években Magyarországon, magyarán amennyi befolyik, annyit fizetnek ki. Erre nem válaszolt napirend előtt miniszterelnök úr, és nem válaszolt interpellációnk kapcsán államtitkár úr sem, és ön sem tudott, kedves miniszterelnöki megbízott asszony, válaszolni erre egy sajtótájékoztatón.

Összefoglalva, ha az óriási nemzeti nyugdíjvédelmükben - ami a nyugdíjeinstandot jelenti - eljutottak eddig az előterjesztésig, akkor azt javaslom, hogy ennek a megszavazása után az ön tisztségére igazából nincs is szükség, ezért javaslom, hogy mondjon le. Kíváncsian várom, hogy a nemzetgazdasági miniszter, akire ön legutóbb egy sajtótájékoztatón hivatkozott, hogy ő a továbbiakban tudni fogja, hogy milyen módon történik nyugdíjkifizetés az országban, azt mondta, hogy meg kell várni az ő összefoglaló bejelentését, akkor szerintem ő képes kezelni ezt a helyzetet. Egy szó mint száz, a folyamatot nem támogattuk, az előterjesztést sem tudjuk támogatni, ami a folyamat végét jelenti, azért, mert pénztártitkokat sért ez a dolog, azért, mert alkotmányellenes. Ezért javaslom, hogy ne szavazzák meg, de nagyon jól tudom, hogy ahogy a folyamatot végigerőltették, valószínűleg ezt az előterjesztést is át fogják erőltetni a Házon.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Hegedűs Tamás képviselő úr, a Jobbik képviselőcsoportjából.

Öné a szó, képviselő úr.

HEGEDŰS TAMÁS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Jó hírem van ma estére ezen a késői órán: ez a hozzászólás nem lesz hosszú, ugyanis nem a nyugdíjrendszer egészéről szól most a vita, és erre felhívnám képviselőtársaim figyelmét is.

(22.40)

Itt mindösszesen arról van szó, nem többről és nem kevesebbről, mintha a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal egy ellenőrzési jogot és feladatot kap a felett a vagyon felett, annak a vagyonnak a történetének a vizsgálata felett, ami most visszakerül a kötelező magánnyugdíjpénztárak kezeléséből az állami felügyelet alá.

A kérdés tehát csupán az, hogy van-e indokoltsága, van-e jogosultsága a Kehinek mint közpénzeket vizsgáló hivatalnak annak a vagyontömegnek a vizsgálatára, ami egészen a legutóbbi időkig magánpénztárak kezelésében volt. Az álláspontunk ebben egyértelmű, igen, van jogosultsága és van indokoltsága. Mégpedig azért, mert annak ellenére, hogy ezt a pénzt az állam átadta a pénztártagok szempontjából kötelező módon magánkezelésbe, és ezzel jól-rosszul gazdálkodtak, erre nyilván a vizsgálat majd fényt derít, hogy mennyire volt jó, mennyire volt rossz ez a gazdálkodás, tehát függetlenül attól, hogy magánkézbe adta az állam ezeknek az pénzeknek a kezelését, ez a vagyon mind az eredetét tekintve, mind a tervezett felhasználását tekintve közpénznek minősül. Hiszen törvényi erővel szedték be, maga az állam szedte be ezeket a pénzeket az adóhatóságon keresztül, és maga az állam irányította át ezeket a pénzeket a kötelező magánpénztárakhoz.

E tekintetben éppen ez az az ok, ami miatt a szocialista demagógiával ellentétben nem beszélhetünk valós megtakarításokról, hiszen semmiféle pluszforrás nem került bele a nyugdíjrendszer egészébe. Van ilyen konstrukció, ez a harmadik pillér, az önkéntes magánnyugdíjpénztárak rendszere, ami ugyanúgy, mint eddig, változatlan formában tovább működik a jövőben is. De az a pénz, ami a második pillérben volt, azok a "megtakarítások" valójában átirányított közpénzek voltak már akkor is, amikor magánkezelésben voltak. Nem beszélve arról, hogy a felhasználás célja szintén közfeladat. Hiszen a nyugdíjak kifizetése, a nyugdíjak biztosítása az állam egyik alapvető, alkotmányos kötelezettsége, akkor is, ha ezt egyfajta kiszervezéssel magánkézbe adta. A többi kiszervezéstől ezt a megoldást csak a nagyságrendje különbözteti meg. A felhasználás ettől még éppen olyan közcélúnak kell hogy minősüljön.

Ráadásul most már előállt az az állapot is, amelynek kezdeményezésében a Jobbik úttörő szerepet vállalt, hogy ezek a pénzek visszakerültek oda, ahová valók. Ha valamit közpénzként szedünk be, és közpénzként fogjuk fölhasználni a végén, az lehetőleg már a felhasználás, a kezelés során is legyen állami felügyelet alatt. Ez a feladat, ez a folyamat január végén gyakorlatilag lezárult, egy kis számú kivételtől eltekintve. Ez a lépés üdvözlendő, mert megteremti a lehetőségét a hosszú távú gazdálkodásnak - hangsúlyozom: a lehetőségét. Ahhoz, hogy valóban felelősségteljes gazdálkodás történjen, még sok kritériumnak kell teljesülnie.

Tehát megtörtént ezeknek a pénzeknek a visszaterelése oda, ahová már kezdettől fogva valók voltak, a közpénzek közé. Tehát immáron még csak formai ok sincs arra, hogy ezeket ne közpénznek, ne közvagyonnak tekintsük. És mint ilyen, értelemszerűen a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalnak joga és feladata is, hogy ezeket vizsgálja. Fontos megvizsgálnunk azt, hogy hogyan sáfárkodtak ezek a pénztárak az elmúlt években ezzel a vagyonnal, hogy véget vessünk már annak az állapotnak, hogy egy hitvita szintjén hangoznak el érvek pró és kontra e pénztárak működésének az eredményességéről.

Éppen ezért támogatjuk ennek az előterjesztésnek az elfogadását, abban bízva, hogy fény derül ezekre a kérdésekre, valós képet alkothatunk arról, hogy milyen volt a gazdálkodás az elmúlt években, és mindez megteremti a feltételét annak, hogy a jövőben a gazdálkodás eredményes legyen.

Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Vágó Gábor képviselő úr, az LMP képviselőcsoportjából. Öné a szó.

VÁGÓ GÁBOR (LMP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedvenc Képviselőtársaim! Ha politikai szempontból szeretném értékelni ezt az előttünk fekvő törvényjavaslatot, akkor azt kell mondjam, hogy Selmeczi Gabriella képviselőtársunk már eddig is elkápráztatta az országot retorikai bravúrjaival, és az előttünk fekvő törvénymódosítási javaslata csak fokozza ezt a tempót. A képviselő asszony a nyugdíjak megvédésének tekintette a nyugdíjak einstandolását, majd továbbment, és a nyugdíjpénztár-választás szabadságával jellemezte azt a helyzetet, amikor is a védelmi pénz szedésére hasonló feltételek mellett tereltek vissza több millió embert az állami pillérbe. A nemzeti együttműködés programjában mára eljutottunk oda, hogy a kormány védelmét kiterjesztik a magán-nyugdíjpénztári vagyon kezelésének ellenőrzésére és átvilágítására.

Ezen a ponton felmerül az emberben egy kérdés, mi lesz a következő. Hol fogja még ellenőrizni a kormány, hogy jó gazda gondosságával járt-e el? Ha már ezt a párhuzamot használta a képviselő asszony, az LMP sokkal inkább attól tart, hogy a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal a jó gazdája, a Fidesz-kormány megrendeléseit teljesíti majd, amikor először csak a magánnyugdíjpénztárakhoz, azután ki tudja, hová rendelik majd. Merthogy a törvénymódosítási javaslatban szereplő érvelés alapján félő, hogy egyetlen adófizető, legyen az magánszemély vagy vállalkozás, sem lehet majd biztonságban a Fidesz házi revizoraitól.

Ha szakmai szempontból szeretném értékelni az előttünk lévő törvényjavaslatot, nagy bajban vagyok, mivel szakmai érvelés hírből sem található a törvényjavaslatban. Röviden próbálkozzunk meg az indítvány elemzésével! A visszafogottan csak kormányzati ellenőrzési szervként nevesített Kehi vizsgálhatná a magánnyugdíjpénztárak gazdálkodását és működési költségeiket. Ennek indokoltsága már önmagában is nehezen látható be, tekintettel arra, hogy ez nem tartozik szorosan hozzá a vagyonátvételhez. Ez utóbbinál külön felhatalmazás nélkül is minden adat a nyugdíjbiztosító rendelkezésére áll jelenleg is.

De a törvényjavaslat igazán vérlázító része csak ezután következik. Selmeczi képviselőtársunk és csapata mindezt visszamenőlegesen tennék, ami már teljesen egyértelművé teszi, hogy a cél nem a vagyonátadáshoz szükséges adminisztráció elvégzése, hanem elsősorban politikai célokat szolgáló elszámoltatás. (Folyamatos zaj a kormánypárti padsorokban. - Közbeszólás ugyanott.) Tavaly októberben, amikor még csak a folyó járulékbefizetések einstandolása, nem pedig az egész második pillér beszántása volt terítéken, lefogadom, hogy a képviselő asszony sem gondolta volna, hogy egyszer majd egy ilyen törvényjavaslatot kell védelmeznie. Ezúton megkérném Pósán képviselőtársamat, hogy a miniszterelnök úr évértékelőjében elhangzott szavakat, amelyek szerint ez a megújulás éve kell hogy legyen, a parlamenti bekiabálásokban is igazán tessék alkalmazni. Az "ülj le" kifejezés igazán tavalyi kifejezés volt. Köszönöm szépen a zárójelet. (Több fideszes képviselő közbeszól és tapsol.)

De még ha a legnagyobb jóhiszeműséget is feltételezzük a kormány részéről, szakmai szempontból akkor is érthetetlen, hogy az 1. § szerint a pénztártag portfólióját alkotó eszközök átadását és átvételét miért a Kehi, miért nem a PSZÁF ellenőrzi. Csak a PSZÁF-nek van a feladathoz megfelelő tőkepiaci ismerete, a PSZÁF felügyelte folyamatosan a pénztárakat, nekik szolgáltattak adatot havi rendszerességgel a pénztárak, tehát kivétel nélkül minden információ birtokában ő van, ami egy átadás-átvétel során figyelembe jöhet. A Kehinek eddig is joga volt a banktitokhoz hozzájutni, de kizárólag a központi költségvetés, az elkülönített állami pénzalapok, a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai és a költségvetési szervek gazdálkodását érintő ellenőrzések vonatkozásában.

A magánpénztári vagyon nem tartozik ebbe a körbe. Attól, hogy most beolvasztásra kerül az alapba, sem a múltra, sem a jövőre nézve nem terjedhet ki a joga a Kehinek, hogy ezekhez bármilyen indokkal is hozzáférjen. Ezek nem költségvetési pénzek, hanem magánszemélyek megtakarításai, amelyek eddig is ellenőrzött formában és csatornákon keresztül jutottak el a pénztárakhoz. Folytatva a jóhiszemű megközelítést, a 8. §-ról akár még el is hihetnénk, hogy önmagában nem lenne rossz, ha a PSZÁF adatot szolgáltatna a Kehinek és költségvetési szervek beszerzéseivel kapcsolatos pénzmozgásokról. Csakhogy ez a 8. § logikailag ebbe a törvénymódosításba került beillesztésre, tehát egyértelmű, hogy a pénztári vagyonokról szóló adatszolgáltatásra terjed ki. Ráadásul azokra a pénztári adatokra is vonatkozik, amelyek nem kerülnek be az adósságcsökkentő alapba, tehát továbbra is a magánszemélyek megtakarításai lesznek, vagyis ezekről is kell majd adatot szolgáltatni.

(22.50)

Tehát a kormány pontosan tudni fogja, hogy annak a 100 ezer embernek, aki maradt a magánnyugdíjpénztárakban, hogyan változik a számlája. A cél így egyértelműen az, hogy felmérjék, azok közül, akik maradtak a rendszerben, kik azok, akik az önkéntes pénztárakban rendszeres megtakarításokat eszközölnek, kik és mekkora vagyonnal bírnak a csonka pillérben. Nem véletlen, hogy még tavaly beleillesztették a PSZÁF-törvénybe, hogy az önkéntes pénztárak felett a PSZÁF átveheti az irányítás jogát. Hamarosan eljön az az idő is, amikor ha elég nagy vagyon lesz az önkéntesekben, hogy azt is einstandolni akarja a gazdagok számára juttatott felesleges adócsökkentésekkel kivéreztetett állam. Ne legyen igazunk, de jelenleg sajnos minden jel ebbe az irányba mutat.

Sokat lehetne még arról beszélni, hogy milyen gondolkodásmód vezethet valakit egy ilyen törvényjavaslat beterjesztéséhez. Ha pusztán a közérdek érvényesítése vezérelné a Fidesz-frakciót és a mögötte álló kormányt, akkor bízvást állíthatom, hogy az LMP is támogathatná ezt a javaslatot. Itt azonban erről szó sincs, ahogy a javaslatnak sincs köze ahhoz, hogy hogyan viszonyulunk a magánnyugdíjpénztárak vagyonkezelési teljesítményéhez. Az LMP és jómagam az őszi-téli nyugdíjviták során e falak között számos alkalommal megfogalmaztuk kritikáinkat a korábbi magán-nyugdíjpénztári szabályozással és gyakorlattal szemben.

Ez a törvénymódosítási javaslat azonban nem ehhez a teljesen legitim szakmai vitához kapcsolódik. Célja egyértelműen politikai. A kormánnyal szembeszállni merészkedő nyugdíjkasszák e javaslattal nyernék el végső büntetésüket egy szakmailag a feladatra alkalmatlan, kormányutasításokat végrehajtó csendőrszervezet vegzálásával. Ez a fajta bűnbakkeresés sajnos precedensértékű lehet, és a lejtőn nem lesz megállás. Újabb vegzálások és újabb államosítások jöhetnek. Számos szakmai kifogást említettem hozzászólásomban. Amíg ezekre nem kaptunk világos, megnyugtató választ, hogy a javaslat célja a bosszú a pénztárakban maradókkal és magukkal a pénztárakkal szemben, a kormány szándékaitól eltérően gondolkodók és cselekvők megfélemlítése, ha ezekre a vádakra nem adnak olyan válaszokat, ami megnyugtatna minket, akkor sajnos nem tudjuk megszavazni ezt a törvényt.

Ne legyen igazam, amikor azt mondom, hogy sokat fogunk még erről a törvényről beszélni, mint egy olyan út kezdetéről, ahol a Fidesz egy újabb öles lépéssel távolodott el a jogállam útjáról. Ne legyen igazam, amikor azt mondom, hogy ebben a javaslatban benne van egy, a magánnyugdíjpénztárak elleni bosszúhadjárat lehetősége. És bizony, kedves képviselőtársaim, benne van az önkéntes pénztárakban még az Orbán-kormány kisgömböce elől menekített vagyon einstandolásának lehetősége is. Nehéz fokozni azt, amit az Orbán-kormány nyugdíjelkobzó tevékenysége kapcsán már eddig elmondtunk, de tényleg úgy érezzük, hogy ezzel az újabb visszamenőleges hatályú javaslattal Selmeczi képviselőtársam és a mögötte álló kormánytöbbség ismét átlépi a jogállamiság határát. Kérjük, forduljanak vissza, amíg lehet!

Köszönöm a szót. (Taps az LMP és az MSZP soraiban. - Szórványos taps és közbekiáltások a Fidesz soraiból: Bravó!)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most soron következő felszólalónk Pősze Lajos képviselő úr, független.

PŐSZE LAJOS (független): Tisztelt Elnök Úr! Nagyon rövid leszek, ígérem. (Zaj, folyamatos közbeszólások a kormánypártok soraiból.) Néhány konkrét technikai dologra szeretnék csak rávilágítani.

Az egyik az, hogy sok helyen sok ember részéről felmerült az, hogy hogyan lehet vizsgálni visszamenőlegesen. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Simán.) Kérem szépen, csak visszamenőlegesen lehet vizsgálni! Egy mostani állapot, hogy most mennyi van valakinek a számláján, azt a portfóliót mibe értékelték be, ez nem mond semmit, kérem. Csak az mond valamit, hogy az elmúlt négy évben, hat évben, nyolc évben azzal hogyan gazdálkodtak. És most nagyon figyeljenek, kérem, mert 2007-ben rákényszerítettek minden olyan embert, aki benne volt ebben a pénztárban, hogy válasszon portfóliót. Majd most megnézzük, hogy hogyan választott portfóliót az illető helyett az a magánnyugdíjpénztár. Az is lehet, hogy az a portfólió messze nem ér annyit, mint amennyit most odaírtak, hogy ennyi van az ő számláján. Mindenkinek a saját érdeke, hogy egy ilyen átvilágítás megtörténjen, mert úgy tudja megítélni visszamenőlegesen, hogy a pénzével hogyan gazdálkodtak. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Úgy van!)

Ez egy nagyon nagy feladat, kérem. Figyeljünk, végezzünk csak egy kis számítást! Én egy nap alatt nem tudnék két portfóliónál többet kiértékelni. Ez nem olyan egyszerű dolog, több óra hossza kell. Ha azt mondom, hogy egy hónapban egy ember meg tud csinálni 40 portfólióértékelést, akkor 4 hónap alatt egy ember 160-at, de akkor 10 ezer ember kell ahhoz, hogy 4 vagy 6 hónap alatt az egészet átvilágítsuk. Tehát a Kehinek itt nagyon fel kell készülni a munkára, még akkor is, ha nagyon sok hasonló portfólió van, ha nagyon sok embernek ugyanaz lett kiajánlva a 25 vagy az 50 vagy a 75 százalékos részvénykitettségnél. Tehát a Kehi felkészítése elengedhetetlenül szükséges. Az sem biztos, hogy szakmailag most a Kehi mögött van olyan stáb, szakemberstáb, amelyik ezt meg tudja csinálni, lehet, hogy be kell vonni majd szakembereket ebbe a munkába.

Tehát én ezzel kapcsolatban semmi problémát nem látok, mármint a szándékkal és annak a jogszerűségével és a hasznosságával; a szűk keresztmetszet egyelőre számomra a szakembergárda, a Kehi meg az idő. Talán célszerű volna egy határidőt is megszabni, hogy mikorra kelljen elvégezni ezt az átvilágítást, mert könnyen elfolyhatna, akár fél, egy évig is eltarthat, és nem érünk rá várni. Megmondom, miért. Azért, mert ha valamit kiértékeltünk, egy portfóliót átvilágítottunk, akkor aznap rögtön dönteni kell arról, hogy hogyan menedzseljük tovább azt a portfóliót. December óta például a portfóliókban a dollár december előtt 14-16 százalékon volt az európai portfóliókban, ezt felemelték januárban 18-19 százalékra, és lehet, hogy februárban fel kell emelni még 22-23 százalékra. Ki fogja ezt csinálni? Ezeket a döntéseket meg kell hozni!

Tehát ez a törvény így, ahogy van, magában természetesen rendben van, de sokkal több minden kell hozzá. Kérem a tisztelt frakciót vagy az illetékeseket, hogy ezt egy sokkal tágabb környezetben helyezzék el, mert rengeteg munka lesz vele.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Az írásban előre bejelentett felszólalások végéhez értünk. Most normál időkeretben két képviselőtársunk kért szót. Elsőként megadom a szót Göndör István képviselő úrnak, MSZP-képviselőcsoport. (Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiból.)

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagy baj van ezzel a törvényjavaslattal (Felzúdulás a Fidesz soraiban.), és megpróbálok néhány olyan dolgot mondani, ami kicsit hajaz arra, amit Vágó Gábor is mondott, hogy egyrészt bűnbakkeresés folyik, a másik az, hogy politikai indíték van. (Zaj, folyamatos közbeszólások a kormánypártok soraiból.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Önök ugyanúgy tudják, mint én, hogy az embereknek nem volt választási lehetőségük. Egyet tehettek, hogy nem nyilatkoztak, hogy automatikusan visszakerüljenek az állami rendszerbe. Csak azt gondolom, hogy időközben maga a kormánymegbízott is, talán még Dancsó úr, Babák úr, akik értenek a pénzügyi kérdésekhez, rájöttek, hogy azok a félelmek, amelyeket mi megfogalmaztunk a magánnyugdíjpénztárak portfóliójával kapcsolatban, ezek reális veszélyek. Tehát lassan kezdenek ráébredni arra, hogy a pénztárakban nem pénz volt, nem lehetett elhozni egy teherautóval, hanem ott egy portfólió van. És mekkora bajt okoz egy normális piacon az, amikor a portfólió egyik napról a másikra a piacra kerül, az árfolyamok zuhannak, és az érték meg sem fogja azt közelíteni, amit ma ér.

Az átlagember, akinek néhány millió forintos megtakarítása van, ő minden év végén kap a banktól egy elszámolást, és ez különösen a válságidőszakokban igaz volt, hogy hány százezer forintnyit vesztett, miközben nem csinált semmit, és közben a gazdaság stabilizálódik, 2010. december 31-én már más megoldásokat fog találni és mást kapni.

Tehát a portfólióértékelés, ebben igaza van Pősze képviselő úrnak, hogy ez nem egyszerű, bonyolult, de előállított a kormány, meg önök, mint kormányzó többség egy olyan lehetetlen helyzetet, hogy ma rosszabb pozíció van a bankok portfóliójában vagy a magánnyugdíjpénztárak portfóliójában, mint a válság idején ez volt. Tehát ennek nagyon súlyos következményei lesznek még a vállalkozói szférára nézve is. Szeretném önöknek azt mondani, rendelkezésükre áll olyan kormányhivatal, ahol le tudják ellenőrizni csak a januári adatokon keresztül, hogy merre és hova indult el a magánemberek pénze, pont azért, mert ez a bizonytalanság kialakult a rendszerben.

(23.00)

És ahogyan mondtam, egyetértek Vágó Gáborral, pillanatok alatt következhet, hogy az önkéntes pénztárakban lévő pénzre is szemet vetnek, és ott is megpróbálnak egyfajta zsarolást indítani.

Amivel vitatkozom: Dancsó úr azt állította, hogy a PSZÁF-nek nincs megfelelő jogosultsága. Képviselő úr, én hiszem, hogy ön tudja, a PSZÁF-nek van egyedül olyan joga, hogy felügyeleti biztost jelölhet ki a pénztárakhoz, ennél, azt hiszem, súlyosabb dolog nem kell. Ehelyett nem történik más, mint az, hogy az egyes pénztárak belső ügyeibe, a portfólióiba... Gondolják végig: ha egy magánember valamilyen részvényt vesz - nem akarok reklámot csinálni, ezért nem mondok tőzsdén lévő magyar cégeket -, ha valaki vesz, nem áll ki a piacra megmondani, hogy én holnap ilyent fogok venni, hanem a saját elemzése függvényében vásárol, és eldönti, mikor, milyen haszonnal fogja az adott részvényt eladni. Most pedig ezekben a magánpénztárakban bekövetkezik ez a fordított és feje tetejére állított helyzet.

Azt gondolom, és igen, ebben is egyetértek Vágó Gáborral, hogy ennek az eljárásnak a végső célja az, hogy azokat a magánnyugdíjpénztárakat is veszélyeztessék, amelyek még működnek, mert gondolják el: ha beletekintenek a gazdálkodásukba, a tőzsdei tevékenységükbe, az azt jelenti, hogy nyilvánosságra kerül, ettől kezdve a gazdálkodásuk és a megfelelő hozam, az elvárt hozam rendkívül nagy veszélybe kerül, tehát a vagyonvesztést egyszerűen elő lehet idézni egy ilyen törvényjavaslattal.

Tisztelt Képviselőtársaim! Van egy olyan kérdésem is, amellyel egyet tudok érteni, és talán az 1. §-sal, amely a 11. § (1) bekezdésére vonatkozik, ezzel egyet lehetne érteni, mert ez azt mondja, hogy a portfóliót képező eszközök átadásának az ellenőrzése, eddig rendben van, erről beszélt a kormánymegbízott is, de az összes többi, ami utána van, egy teljesen indokolatlan, nem más, mint mondjuk, a Fidesz választási listájának, névsorának az eddig meglévő kiegészítése. Azt gondolom, ehhez mi nem adhatjuk a nevünket, még azok a képviselők sem, akik egyébként ki nem állhatják és hihetetlenül utálják az önkéntes és magánnyugdíjpénztárakat.

Lenne egy kérdésem az előterjesztőhöz. Amikor a 7. §-ban azt mondja a (3) bekezdésben, hogy a feladatkörében eljáró országgyűlési biztosra is áll, biztos, hogy itt országgyűlési biztost tetszett érteni, nem pedig a nyugdíjak megvédésére hivatott kormánybiztost? Sajnos, a részletes indokolásból ez nem derül ki. Furcsa módon viszont azért teszem fel a kérdést, mert ennél a törvényjavaslatnál is áll az, hogy nyilván nem a kormány nyújtotta be, mindennemű egyeztetést ki lehetett ezzel kerülni. Még messzebb megyek: itt már elmondta Varga képviselő úr, hogy ezt az előterjesztést nem is látta az adatvédelmi biztos.

De mondok még csúnyábbat, ami az előbbi napirendnél volt, hogy az Országgyűlés ellenőrzési feladata valósuljon meg, és ennek mi mint képviselők, szerezzünk érvényt. Képviselőtársaim! Volt-e ez a javaslat az emberi jogi bizottság előtt? Nem! Így ajánlom az önök figyelmébe.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Józsa István képviselő úrnak, MSZP. Öné a szó.

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném azzal kezdeni, hogy van ebben az előterjesztésben egy pozitívum is. Lehet, hogy véletlen, de beengedték az Európai Csalás Elleni Hivatalt, az OLAF tevékenységét is. Ez nagyon jó, én nagyon örülök, hogy az önök körmére fog nézni az OLAF, az egy rendkívül kemény, következetes és európai normák szerint működő szervezet. Ez az egy garanciális elem van az egészben, az összes többi, azt kell mondanom, hogy skandalum.

Tehát amikor azt írja a 7. §, hogy a meghatározott titoktartási kötelezettség nem áll fenn - és most jönnek az önök javaslatai - ki mindennel szemben, a jogszabályban meghatározott tevékenységi körében eljáró szabályozott piaccal, multilaterális kereskedési rendszer működtetőjével, az elszámolóházi tevékenységet végző szervezettel, a Központi Értéktárral, a kormányzati ellenőrzési szervvel, tehát nemcsak a Kehinek adják meg, hanem mindenkinek, akit eddig elmondtam, a titokbetekintési jogot, valamint az európai uniós támogatások felhasználásának szabályszerűségét ellenőrző Európai Csalás Elleni Hivatallal, az OLAF-fal szemben. Ez az egy pozitívum van.

Nekem is szemet szúrt, hogy az előterjesztő nem saját magának akar titok-betekintési jogot adni a 7. § j) pontjában, amikor azt írja, hogy meghatározott titoktartási kötelezettség nem áll fenn a feladatkörében eljáró országgyűlési biztossal szemben, e szervezeteknek a befektetési vállalkozáshoz, illetőleg az árutőzsdei szolgáltatókhoz intézett írásbeli megkeresése esetén. Azért szeretném, ha segítenének nekem, hogyan kell ezt érteni. Mert a Kehinek van egy eljárásrendje. Ahogyan Dankó (Sic!) képviselő úr mondta, ott lehet célvizsgálatot elrendelni, ott van a titoktartásnak egy rendje. De milyen titoktartási rendje van - most nem akarok személyeskedni - az előterjesztő Selmeczi Gabriellának? Van-e a feladatkörének olyan leírása, ami alapján a titoktartási kötelezettséget vele szemben fel lehetne oldani?

Nagyon elgondolkodtató ez a folyamat, amit önök lefolytattak itt a magánnyugdíjpénztárral kapcsolatban. Lehet itt vitatkozni, hogy ez magánpénz vagy közpénz, de egy dologról nem lehet vitatkozni, arról, hogy ez egy valós megtakarítás volt, és személyekhez kötődő megtakarítás államosításáról van szó. Lehet szépen fogalmazni, hogy a szabad választás jogát megadták, de lehet úgy is nézni, hogy egyszerűen bezsarolták, 3 millió embert bezsaroltak azzal, hogy elveszik tőlük az állami nyugdíjra való jogosultságot akkor, hogyha a magánnyugdíjpénztárban maradnak. Ez jogfosztás.

Én úgy gondolom, ezzel a kriminalizálással, amit most csinálnak, hogy majd feltételezik, hogy szabálytalanságok történtek, egyszerűen el akarják fedni ennek a jogfosztásnak a tényét, hogy az a 3 millió ember, aki most önök szerint döntött, valójában nem kellett csinálniuk semmit, mert valamit annak kellett csinálnia, aki a magánnyugdíjpénztárban akart maradni, ahol eredetileg is volt, ezt a jogfosztást akarják elkendőzni.

Súlyosan sérült az egyenlő elbánás elve. Ennek egy alapvető jognak kellene lennie, és nagyon jó lenne, ha ez az előterjesztés, amelyben maguknak ilyen titokbetekintési és vizsgálati jogot adnak, feljogosítaná a vizsgálót arra is, hogy nyomon kövesse ezeknek a pénzeknek a felhasználását. Teljesen érthető, hogy önök államosítottak egy jelentős vagyont, és most nem tudják soronként, hogy ez hol van. Valahogyan meg kell keresni. Állampapírban van, tőzsdei befektetésben van, lekötött betétben van, persze hogy ki akarják nyomozni, ez teljesen érthető, de adjanak valamilyen törvényi garanciát, hogy ha birtokába jutnak ennek a vagyonnak, akkor mit fognak vele kezdeni. Én nagyon jónak tartanám, hogy a Kehi, a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal feladatköre erre is kiterjedjen, hogy valakin, valamelyik kormányzati szerven legalább számon lehessen kérni, ha már nem ő terjesztette be ezt a törvényjavaslatot, hogy mi történik ezzel a mintegy 2500 milliárdnyi vagyonnal.

Nagyon méltányolom Dankó (Sic!) képviselő úr megközelítését, hogy szeretné kivonni a politikai csatározások kereszttüzéből ezt a kérdéskört.

(23.10)

Ez lehet, hogy egy jó szándékú képviselői szándék, de azért azt ne tessék elfelejteni, hogy az érintetteknek, a biztosítottaknak, a nyugdíjra jogosultaknak ez nem politikai kérdés, hanem nagyon is személyes kérdés. Most ébrednek rá ennek a törvénynek a kapcsán arra, amit nem mondtak meg előre önök, hogy a saját személyes információikba betekintést fognak teremteni törvénnyel, tehát nemcsak elveszik az egyéni megtakarításaikat, hanem most szembesülnek azok, akik önök szerint átléptek, valójában átkerültek a magánnyugdíjpénztárakból, hogy soronként, személyre szólóan portfólióra, befektetési nemre vonatkozóan minden személyes információikhoz hozzá akarnak jutni. Ezt nem mondták meg előre.

Ez azért hozzátartozott volna a tisztességes játékhoz, és ha eddig nem tették meg, akkor én azt kérem, hogy ezt követően járjanak el korrektül, és az előterjesztésbe tegyenek olyan törvényi garanciákat, amivel tényleg biztonságban érezhetik magukat a nyugdíjjogosultak, és nem csak kormányzati nyilatkozatokra kell hagyatkozniuk ebben a kérdésben.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Mivel további felszólalók nem jelentkeztek, az általános vitát lezárom.

Megadom a szót Selmeczi Gabriella képviselő asszonynak, aki válaszolni kíván a vitában elhangzottakra. Öné a szó, képviselő asszony.

DR. SELMECZI GABRIELLA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Őszintén meg kell vallanom, hogy szocialista képviselőtársaim, és kimondottan Józsa István képviselőtársam rémálmaival én nem tudok mit kezdeni.

Ne haragudjon, képviselőtársam, de hadd tegyem fel azt a kérdést, hogy mi a problémája önnek azzal, hogyha egy Kormányzati Ellenőrzési Hivatal közpénzek felhasználását ellenőrzi. (Dr. Józsa István: Személyes adatok.) Mi önnek a problémája azzal, ha egy hivatal megnézi, hogy ezeket a milliárdokat hogyan használták föl (Dr. Józsa István: Személyes adatok.), mire költötték, jogszabályszerűen történt-e? Ráadásul azért sem értem, mert van több olyan szerv, amely egyébként is vizsgálja például a magánnyugdíjpénztárak gazdálkodását. Azokkal nincs problémája? (Göndör István közbeszól.) Azok is tudják vizsgálni, betekinthetnek banktitokba, pénztártitokba, üzleti titokba.

A Kormányzati Ellenőrzési Hivatal kiterjesztve vizsgálhat még mást, például konkrétan megnézi, hogy mekkora az átadott vagyon értéke, tényleg annyi-e az, amennyit oda beírtak, és a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal megnézheti visszamenőlegesen is, hogy mire költötték a pénzeket.

Hadd tegyem fel azt a kérdést is, hogy előremenve nem tud vizsgálni, tehát a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalt arra kell felhatalmaznunk, hogy ez alatt a 12-13 év alatt hogyan működtek a magánnyugdíjpénztárak, hogyan kezelték ezt a vagyont. (Közbeszólás a kormánypárti oldalon: Ettől félnek. Ez a baj.) Olyan felhatalmazást nem tudok adni, hogy majd a jövőben vizsgálja azt meg, ennek nincs értelme. Vissza kell menni, és meg kell nézni, hogy az elmúlt 12-13 évben hogyan gazdálkodtak ezekkel a pénzekkel.

Aztán, engedje meg, hogy értetlenkedjek, hogy milyen adatvédelmi problémáik vannak. Menjünk végig csak röviden! Ha egy állampolgár magánnyugdíjpénztár-tag lett, akkor a munkaadója azt lejelentette az APEH felé. Nem volt abban semmi titok. Volt egy meghatározott összegű járulék, amit mindenki tudott, annak be kellett folyni a magán-nyugdíjpénztári számlára. Tudta mindenki, hogy ennek az embernek mi a neve, mik az adatai. Tudta a munkáltató, az APEH-nál ott van ez az információ (Dr. Józsa István: Miért kell megnézni?), ott van a PSZÁF-nél ez az információ.

Nincs semmi új az egész rendszerben. Most is tudjuk, hogy kik azok az emberek, akik magánnyugdíjpénztár-tagok voltak és visszajönnek. Most is tudjuk, hogy mekkora járulékot fizetnek be, hiszen törvény határozza meg, hogy mekkora járulékot fizetnek be. (Dr. Józsa István közbeszól.) Akik visszajöttek, a 3 millió állampolgár, azok pedig az állami nyugdíjrendszerben lesznek nyilvántartva, ott vannak az adatok: hogy hívják, mi a tb-száma, mennyi járulékot fizetnek be utána. Nincs ebben semmi újdonság. Úgyhogy ne kezdjék el megint aláásni az államba meg az állami nyugdíjrendszerbe vetett hitet ilyen homályos vádakkal! Ezek rémálmok, ezekkel számoljanak le! Ez nem igaz, ezt önök is nagyon jól tudják.

Vágó Gábor képviselőtársamnak pedig: ne haragudjon, de hadd kérdezzem meg, hogy milyen bosszúról beszél. Nézzen rám! Milyen bosszúról beszél? Milyen bosszút akarunk mi állni, és kiken? Valahol el vannak tévedve.

Még egyszer hadd tegyem fel a kérdést. A magán-nyugdíjpénztári tagoknak megígértük, hogy megvédjük a befizetéseiket. Ennek egyik eszköze, hogy átvilágítjuk ezt a vagyont. Mi ezt szeretnénk megtenni teljesen korrekten, átlátható módon, bevonva még egy új szervet, a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalt. Mi ezzel a probléma? Senki nem tudja felfogni.

Engedjék meg, hogy még egy dologról beszéljek. Ez az ominózus 3 millió állampolgár valójában nem csinált semmit. Tisztelt Józsa képviselőtársam, engedje meg, hogy megkérdezzem, hogy amikor önök kötelezővé tették ezt a rendszert, akkor mit csinált ez a 3 millió állampolgár. Nyilatkozott, hogy szeretne átmenni a magánnyugdíjpénztárba? (Dr. Józsa István: Igen.) Nyilatkozott, hogy tőzsdézni akar-e a pénzével? (Moraj.)

Hadd kérdezzem meg, képviselőtársaim, mert persze nagyon rövid az emlékezetük, hogy amikor Bajnai úr volt a miniszterelnök, és előterjesztette itt, ebben a parlamentben azt a törvénymódosítást, hogy a magánnyugdíjpénztár-tagok vagyona, tulajdonjoga, vagyona úgy, ahogy van, átmegy a magánnyugdíjpénztárak mögött álló vagyonkezelők tulajdonába, és ezek a magánnyugdíjpénztár-tagok egyszerű ügyfelek lesznek, hol voltak önök. (Dr. Józsa István: Biztosítási jogviszony.) Nyilatkoztatták önök? Rohantak az adatvédelmi biztoshoz, az Alkotmánybírósághoz, a nemzetközi fórumokhoz, hogy elveszik 3 millió 100 ezer magánnyugdíjpénztár-tagtól a befizetéseik tulajdonjogát és odaadják vagyonkezelőknek? Kiket kérdeztek meg? Nagyon álságos magatartás, amit itt a parlamentben önök csinálnak.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony.

Tisztelt Országgyűlés! Mivel a törvényjavaslathoz módosító javaslat érkezett, most a részletes vitára bocsátásra kerül sor.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, részletes vitára bocsátja-e a T/2250. számú törvényjavaslatot. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 266 igen szavazattal, 14 nem ellenében, tartózkodás nélkül a törvényjavaslatot részletes vitára bocsátotta.

Tisztelt Országgyűlés! Mivel a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2001. évi LVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz módosító javaslat érkezett, most a részletes vitára bocsátásra kerül sor.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, részletes vitára bocsátja-e a T/2158. számú törvényjavaslatot. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 269 igen szavazattal, 13 nem ellenében, 1 tartózkodással a törvényjavaslatot részletes vitára bocsátotta.

A részletes vitára a szerdai ülésnapunkon kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! A határozathozatalunk végére értünk. Munkánk folytatása előtt kettő perc technikai szünetet rendelek el. (Rövid szünet.)

(23.20)

Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk munkánkat.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről és a tűzoltóságról szóló 1996. évi XXXI. törvény, valamint az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Az előterjesztést T/2238. számon kapták kézhez a képviselők.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Tállai András államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának. Öné a szó, államtitkár úr.

TÁLLAI ANDRÁS belügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! 2011. január 15-én Budapest egyik, a hírekből már jól ismert szórakozóhelyén a feltorlódott óriási tömegben meghalt három fiatal. A tragikus esemény rávilágított a rendezvényszervezésre vonatkozó hatályos szabályozás hiányosságaira és a jogalkalmazás elégtelenségére. Ezért a kormány a jogszabályok felülvizsgálata érdekében munkacsoportot állított föl. A vizsgálat eredménye szerint a jelen törvényjavaslat elfogadásával a rendezvények és általában az építmények biztonságosabbá tétele érdekében két területen, a tűzvédelem, illetve az építésügy területén is jelentős előrelépést érhetünk el.

A hatályos jogi szabályozás alapján lehetőség van arra, hogy a tűzvédelmi hatóság megkerülésével folytassanak olyan vállalkozási tevékenységet, ami a tűzbiztonságot hátrányosan befolyásolja. A tűzvédelmi szabályok javaslatban foglalt módosítása révén azonban, amennyiben egy tevékenység folytatása során meghatározott mértékű kapacitásnövelési igény lép fel, akkor ezt kötelező lesz bejelenteni, így a tűzvédelmi hatóság arról tudomást szerezhet, és ellenőrzést tud lefolytatni az adott helyen. Az ellenőrzés keretében a hatóság megvizsgálja, hogy a megnövekedett kapacitásigénynek megfelelően hogyan alakítható át az építmény, a terület úgy, hogy a tűzvédelmi előírásoknak is megfeleljen.

A módosítás szükségességét jól példázhatja egy olyan eset, amikor egy szórakozóhely tulajdonosa a raktározandó anyag elhelyezése érdekében növeli a raktárhelyiségek méretét, és így lecsökkenti a vendégek számára nyitva álló teret, bezsúfolva őket egy korábbinál kisebb területre, vagy esetleg a raktárak méretének növelésével leszűkíti a menekülési útvonalakat, eltorlaszolja a kijáratokat. Ennek megelőzése érdekében még a tervezett változások kialakítása előtt indokolt a tűzvédelmi hatóság előzetes tájékoztatása, amely a bejelentés alapján ellenőrizni tudja a tűzvédelmi feltételek betartását.

A másik paragrafusban a tűzvédelmi bírság végrehajtásával kapcsolatos szabályozás módosítása lehetővé teszi, hogy a jogsértést követően a kiszabott bírság valóban behajtható legyen, és így kellő visszatartó erőt jelentsen a jogsértőkkel szemben, azaz adók módjára lesz behajtható, amennyiben a parlament elfogadja a törvényi szabályozást.

A harmadik mondat és a harmadik szabályozás, az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvény módosítása lehetővé teszi, hogy az építésügyi hatóság mint szakhatóság meghatározhassa a hozzá benyújtott dokumentáció tartalmi követelményeit, és így megalapozott szakhatósági állásfoglalást tudjon adni. Ez a törvényben egy egyszavas változást jelent.

Tisztelettel kérem önöket, hogy e nagyon rövid, de annál nagyobb jelentőségű törvényjavaslatot szavazataikkal, véleményükkel támogatni szíveskedjenek.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Nagy Csaba úrnak, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság előadójának, 5 perces időkeretben. Öné a szó, képviselő úr.

NAGY CSABA, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az önkormányzati és területfejlesztési bizottság a mai ülésén megtárgyalta a tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről és a tűzoltóságról szóló 1996. évi XXXI. törvény, valamint az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló T/2238. számú törvényjavaslatot. Az önkormányzati és területfejlesztési bizottság egyhangúlag általános vitára alkalmasnak nyilvánította a törvényjavaslatot.

Mindnyájan olvashattunk róla, hogy 2011. január 15-én egy budapesti szórakozóhelyen történt borzalmas tragédia nyomán a kormány kezdeményezésére felállított szakmai csoport a vonatkozó jogszabályokat felülvizsgálta. Vizsgálatukban megállapították, a hatályos jogi szabályozás lehetővé teszi, hogy a vállalkozási tevékenységet folytató személy a tűzvédelmi hatóság megkerülésével mind a helyszínen tartózkodó személyek, mind az épület biztonságát veszélyeztetheti. Úgy véljük, szükséges a jelenlegi szabályozás változása oly módon, hogy meghatározott mértékű változások bejelentésével a tűzvédelmi hatóság, valamint az építésügyi hatóságok ellenőrzést folytathassanak az állampolgárok biztonsága érdekében.

A T/2238. számú törvényjavaslat további két ponton tartalmaz módosítást. Az egyik javaslat szerint a tűzvédelmi bírság adók módjára lesz behajtható. A másik javaslat az építészeti műszaki tervek tartalmi követelményeinek meghatározására biztosít lehetőséget.

Tisztelt Képviselőtársaim! A bizottság nevében kérjük, hogy szavazataikkal támogassák a módosító javaslatot.

Megtisztelő figyelmüket köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek. A házbizottság pénteki ülésén történt megállapodásnak megfelelően a vitára limitált időkeretben kerül sor. A frakciók egy-egy képviselője, illetve az elsőként szólásra jelentkező független képviselő az első körben 8-8 perces, a második körben pedig 5-5 perces időtartamban szólalhat fel.

Megkérdezem, kíván-e valaki az elsőkörös felszólalás lehetőségével élni. (Jelzésre:) Tisztelt Országgyűlés! Elsőként megadom a szót Láng Zsolt képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából.

DR. LÁNG ZSOLT (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Szomorú aktualitást kapott a decemberben írásban feltett kérdésem, amelyben a hatályos, a Bajnai-kormány által 2009-ben bevezetett és lebutított kereskedelmi engedélyezés szigorítását kezdeményeztem, Matolcsy miniszter úrnak címezve. Sajnos beigazolódott, amitől már a kérdés feltevésekor tartottam: a fellazított jogszabályi környezet hozzájárult egy szörnyű tragédiához, amelyben három fiatal lány vesztette életét.

Rendkívül fontosnak tartom mind gazdasági, mind társadalmi, de főként ifjúságvédelmi szempontból azt, hogy mielőbb megnyugtatóan rendezzük a kereskedelmi tevékenységi engedélyezési eljárást. A vendéglátó egységek esetén nemcsak a hatóságoknak, szakhatóságoknak, de az üzemeltető vállalkozásoknak is jogbiztonságot kell adni az üzemeltetés pontos jogszabályi kereteinek meghatározásával. A jelenlegi szabályozás a bejelentésköteles termékek árusítása esetén csupán a tevékenység megkezdésének bejelentését írja elő, tehát a kereskedelmi tevékenység már a bejelentés napjától folytatható, előzetes szakhatósági vizsgálatok nélkül.

A legtöbb termékkör esetében a hatóság egy adminisztrációs nyilvántartásba vétellel tudomásul veszi a kereskedést, senki nem vizsgálja, alkalmasak-e egyáltalán a körülmények arra, hogy az adott helyen egy időben akár több száz vagy netán több ezer ember tartózkodjon. Gondolom, nem vagyok egyedül azzal a véleményemmel, hogy egy szórakozóhely esetén nem lenne szabad túllépni a maximális befogadóképességet, a biztonságos műszaki és tűzmegelőzési szabályokat be kell tartani, ezek meglétét a tevékenység megkezdése előtt pedig meg kell követelni ugyanúgy, mint az akadálymentes megközelítést vagy az akadálymentesített mellékhelyiségek kialakítását. Ezeknek elengedhetetlen működési feltételeknek kell lenniük.

(23.30)

A tragédia kapcsán a kormány gyorsan intézkedett. Szakértőket kért fel, hogy vizsgálják meg a rendezvényekre vonatkozó hatályos jogi szabályozást. Megállapították, hogy a jelenlegi szabályozás lehetőséget ad a tűzvédelmi hatóság kijátszására. Jelen törvényjavaslat e vizsgálat eredményeként született, és elfogadása esetén az első lépés lehet abban, hogy biztonságosabbá tegyük a vendéglátóhelyeket a szórakozni vágyók számára.

Kérem önöket, támogassák a javaslat elfogadását. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Varga Zoltán képviselő úrnak, az MSZP képviselőcsoportjából.

Öné a szó.

VARGA ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Akár egyet is lehetne érteni azzal, amit Láng Zsolt képviselőtársam mondott, hisz ez a nagyon szörnyű tragédia, ami 2011. január 15-én történt, azt gondolom, hogy mindenkit mélységesen megrázott, és mindaz az intézkedéssorozat, amely azt a célt szolgálja, hogy elkerüljük az ehhez hasonló tragédiákat, azt gondolom, hogy támogatandó.

De nézzük meg, hogy miről szól az a törvényjavaslat, amelyet benyújtottak ma a Ház elé. Megmondom őszintén, hogy nagyon csodálkozom, hogy az elmúlt időszak hangzatos kormányzati propagandája csak ezt a nagyon rövid törvénymódosítást tette elénk, és ebből két paragrafus a tűzvédelmi törvény módosítását irányozza elő.

Miről is szól ez a módosítás? Az egyik a 20. § egy szűk mondatát teszi be az ebben az időszakban is hatályos törvényjavaslatból. Én most csak a hatályos törvényjavaslatból szeretném a 20. §-t fölolvasni. Ez ma is hatályban van. "A tűzvédelmi helyzetre kiható olyan tevékenységet, amely a létesítmény, az épület, az építmény a helyiség vagy a szabad tér tűzveszélyességi osztályba sorolásának megváltoztatását teszi szükségessé, annak megkezdése előtt legalább 15 nappal a kezdeményező a tűzvédelmi hatóságnál köteles bejelenteni." Ez ma a hatályos jogszabály. És azért, ha valaki figyeli a történéseket, ezen hatályos jogszabály alapján a nagyon sajnálatos tragédia után bizony elindult egy nagyon komoly ellenőrzési procedúra.

Tállai államtitkár úr mondta, hogy a jogalkalmazás elégedetlenségét is meg kell nézni. Azt gondolom, hogy a hatóságok ez alapján a most hatályban lévő jogszabály alapján elindítottak egy nagyon komoly ellenőrzést, több szórakozóhelyet bezártak vagy fölfüggesztették a működését, és ha ma a budapesti fiatalokat megkérdezik, hogy mi történt Budapesten a szórakozási lehetőségekkel, bizony ők azt mondják, hogy nagyon komoly megszorítások és nagyon komoly szigorítások léptek föl.

Én tehát azt mondom, hogy ugyan lehet, hogy bizonyos jogszabály-változtatásokat az engedélyek kiadásával kapcsolatban változtatni kell, de ez a törvényjavaslat a módosítás előtt is lehetőséget adott volna a hatóságoknak egy sokkal szigorúbb ellenőrzésre.

Mert most mit raktak be? Berakták azt a mondatot a 20. §-ba, hogy "valamint a raktározás, termelés kapacitásának 15 százalékkal történő növelését eredményezi", ez került bele. Kérem szépen, ebben azért nagyon nehezen lehet összefüggést találni; persze lehet - nyilván azok, akik a jogszabályt előkészítették, biztosan találnak is. Nagyon erőltetett az a megközelítés, hogy ezzel, mondjuk, biztonságosabbá fognak válni a budapesti és egyéb településeken a szórakozóhelyek.

A törvényjavaslat többi részével, hogy a bírság behajtható legyen köztartozás címén, azt gondolom, hogy ezzel kapcsolatban nem lehet gondunk, ezt nyilvánvalóan lehet támogatni. És az épített környezet kialakításáról szóló törvényjavaslatban is egy szót kicseréltek. A bizottsági ülésen ezzel kapcsolatban voltak különböző polémiák, mert hát a Magyar Értelmező Kéziszótár mostani állapota szerint a "terv" és a "dokumentáció" nagyban lefedi egymást, de hát üsse kavics, ha valaki, egy jogász úgy gondolja, a dokumentáció egy sokkal szélesebb, tágabb fogalom, mint a tervek, és ha ezen múlik a szórakozóhelyek biztonságossá tétele, akkor azt gondolom, hogy a parlament ezt elfogadhatja.

Tisztelt Parlament! Azt gondolom, hogy van viszont egy nagyon lényeges dolog, Önök végig arról kommunikáltak, hogy azért volt az a kormányrendelet hibás, mert csak bejelentési kötelezettséget írt elő. Azt tudják, hogy ez sem lép túl ezen a dolgon, tehát most is csak bejelentési kötelezettség van, tehát nincs arról szó, hogy egy olyan... Mert nyilvánvalóan nem az új építményekről van szó, mert az új építményeknek van egy engedélyeztetési eljárásuk, és ott nyilvánvalóan megvannak a szabályok. Hanem mint például a West-Balkán esetében, egy régi épületbe új funkció került, és a vállalkozói szabadság megengedte azt, hogy itt csak bejelentési kötelezettséggel éljen a vállalkozó, hogy ő egy ilyen típusú tevékenységet csinál. Most sincs előzetes engedélyeztetés ezekre a dolgokra! Tehát nem arról van szó, hogy előzetesen engedélyeztetni kell a hatóságokkal, hanem bejelentik, és 15 napon belül majd kimegy a hatóság, ha kimegy, és megvizsgálja, hogy azok a szabályváltozások, amelyek a tűzvédelmet érintik, jogosak-e, és meg kell-e ezeket változtatni. Én tehát azt gondolom, hogy a régi és a ma hatályba lévő jogszabályok is nagyon komoly ellenőrzési lehetőségeket rejtenek magukban. Itt inkább azon kellene nyilvánvalóan elgondolkodni, és gondolom, hogy az önkormányzati törvény és az önkormányzatok feladat- és hatáskörének parlamenti vitája során szót kerítünk arra, hogy a jegyzők milyen típusú feladatot kell hogy ellássanak, és a jegyzőknek ehhez megvan-e a megfelelő apparátusuk, a megfelelő forrásuk, hogy ezeket az ellenőrzéseket végrehajtsák. Szerintem itt is érdemes keresgélni, és itt is esetleg érdemes lenne további törvényjavaslatokat majd a parlament elé benyújtani.

Éppen ezért tettünk módosító javaslatot ehhez a jogszabályhoz. Arra gondolunk, hogy ha esetleg az a módosító javaslat, amelyet magam is jegyzek, hogy azt a mondatot, ami arról szól, hogy "valamint a raktározás és termelés kapacitásának 15 százalékkal történő növelését eredményezi", ezt hagyjuk el, maradjon a 20. § az eredeti állapotban, és az is kielégíti az ellenőrzési lehetőséget. De ha ettől jobb javaslat áll elő, akkor azt gondolom, egy kapcsolódó módosító javaslattal még mindig lehet ezt a törvényt jobbá tenni, hisz mindannyiunk érdeke, hogy az ilyen típusú, nagyon sajnálatos esetek az elkövetkezendő időszakban ne ismétlődjenek meg.

Köszönöm szépen, elnök úr, a lehetőséget. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kettőperces felszólalásra megadom a szót Tállai András államtitkár úrnak. Öné a szó, államtitkár úr.

TÁLLAI ANDRÁS belügyminisztériumi államtitkár: Elnézést kérek az Országgyűléstől, hogy két percre a vita közben szót kértem, csak valószínű, hogy a képviselő úr nem tudja, mert nem is tudhatja, mert még nincs kihirdetve az a kormányrendelet, ami külön erre az esetre történt zenés-táncos rendezvények működésének biztonságosabbá tételéről. A napokban fog megjelenni a Magyar Közlönyben. Egyébként minden magyar médiában legalább ötször elhangzott, hogy készül egy ilyen kormányrendelet, ami valójában szabályozza azt, amit ön mondott.

Húsz paragrafusból áll, meghatározza, hogy mi a zenés-táncos rendezvény, meghatározza, mi az, amikor egy beltéri helyen rendeznek ilyet, meghatározza, mi az, amikor kültéri helyen, és meghatározza azt, hogy a jövőben nem elég a bejelentés, hanem előzetes engedélyek szükségesek ahhoz, és meghatározza, hogy milyen hatóságok, és meghatározza, hogy milyen esetekben kell egyébként bezárni a helyiséget.

A magyar jogrend ilyen, hogy az egyiket éppen az önök miniszterelnöke egy kormányrendeletben szabályozta, és van, ami ezt kiegészíti, ezt a húszparagrafusos kész kormányrendeletet, amit törvényben lehet szabályozni. Tehát ez, ami az Országgyűlés elé került, valóban egy kiegészítő rendelkezés. Tehát nyilvánvaló, hogy a képviselő úr nem mondott volna ilyeneket, ha ismerné a kormányrendelet tervezetét, de azt gondoltam, hogy aki a magyar parlamentben ebben a kérdésben fölszólal, az nyilván legalább elolvassa a napi sajtót, és a napi sajtóból tájékozódik, hogy egy önálló kormányrendelet ezt az egész ügyet - kimondottan a zenés-táncos rendezvényekre - szabályozza.

Ezért elnézést kérek, amiért az expozéban ezt nem mondtam el. Feltételeztem, hogy a hozzászóló képviselő rendelkezik ezzel a tudással. Persze nem ön a hibás, képviselő úr, hanem én vagyok. Még egyszer elnézést, de itt van a rendelet, odaadom, nyugodtan tekintse át.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Kovács Zoltán képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó.

(23.40)

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Varga képviselőtársunk arról beszélt, hogy a törvény szigorával élhettek volna a hatóságok már korábban is. Ha ez így van, akkor miért kellett megváltoztatni a Bajnai-kormánynak a korábbi jogszabályokat? A jegyzők jó néhány esetben fordultak az ÖTM-hez is, hogy baj lesz ezeknek a rendelkezéseknek a felpuhításából, nem lehetett tudni egyébként, hogy kinek volt az érdeke az, hogy ez a törvény, amely korábban sokkal szigorúbb módon szabályozta keretjelleggel is ezeknek az eseményeknek a megrendezését, kinek volt az érdeke, ez mára nem derül ki, hiszen most éppen a törvény módosításáról beszélünk, de azt kell hogy mondjam, jó néhány jelzés érkezett annak idején az ÖTM-hez, illetve a Jegyzői Kollégium jelentkezett ebben az ügyben, és ha jól tudom, még talán az Igazságügyi Minisztériumhoz is fordultak, hogy baj lesz ebből a rendelkezésből.

A Fidesz önkormányzati kabinetje által Láng Zsolt előterjesztésében egyébként tavaly év végén már ismert volt az a levél, amelyben megjelent az a mondat, csak hogy nehogy valamilyen tragikus esemény történjék, és az ébressze rá a hatóságokat, hogy baj lesz a jelenlegi szabályozásból, hát sajnálatos módon megtörtént, de legalább most a törvényalkotás elindult e vonatkozásban, és ezt egészíti ki ennek a végrehajtási rendelete, a kormányrendelet.

A tevékenységtípustól függ egyébként a szakhatóságok megjelenése, de ez kijátszható. A jegyzők jó néhányszor elmondták azt, hogy bejelentést tesznek, majd mielőtt a szakhatóság kimenne és megvizsgálná, hogy ott szabálytalanságok vannak, visszavonja a bejelentést, de közben megrendezi a rendezvényt, majd a következő héten újra előterjeszti és újra visszavonja. Ezeket kell megakadályozni, hiába van a törvény szigora, hiába van szakhatóság, pontosan, precízen, normatívan kell ezt szabályozni, és akkor nem történik ilyen tragédia, mint ami most megtörtént. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra következik Varga Zoltán képviselő úr, az MSZP-képviselőcsoportból. Öné a szó.

VARGA ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Természetesen olvasom a sajtót, de ugye azt nem gondolja, hogy a kormányrendelet teljes paragrafusai megjelentek a sajtóban, és nekem, mondjuk, a sajtóból kellett volna erről értesülnöm, hogy majd valamikor, hisz ön is azt mondta, hogy még nem jelent meg, de meg fog jelenni az a rendelet, amely mondjuk, a szórakozóhelyek működését szabályozza. Örülök neki, hogy ez a kormányrendelet meg fog jelenni. Jobb lett volna, ha ez a törvényjavaslattal bizonyos szinkronban lett volna.

Azt gondolom, talán Kovács Zoltán képviselőtársamnak is igaza van, de akkor arra a problémára kellett volna megoldást találni most, amiről a képviselőtársam beszélt. Tehát ha egy vállalkozás játssza ezt a csiki-csukit, akkor legyen egy olyan törvényjavaslat-módosítás, hogy aki egyszer beadott egy ilyen regisztrációt és azt visszavonja, akkor még egyszer ugyanarra a tevékenységre majd csak egy év múlva adhatna be újabb regisztrációs lehetőséget, és akkor talán megszűnne az ilyen típusú dolog. Nagyon rossz, ha az egyedi, ilyen nagyon sajnálatos tragédiáknál akarunk, mondjuk, általánosságban törvényi szabályozást csinálni, mert az bizony nem mindig sikerül. Azt gondolom, hogy erre már nagyon sok példa volt.

Nyilván érzi mindenki, hogy egy ilyen súlyos tragédia kapcsán lépéskényszerben van mindenki, nemcsak a kormány, hanem nyilvánvalóan a parlament is, de én azt gondolom, hogy az ilyen típusú értelmes jogszabályalkotásoknak akkor is helye van, tehát még egyszer csak azt tudom mondani, hogy egy kicsit talán a gyorsaságot visszább lehetett volna fogni, és most a törvényjavaslat együttes vitája során el lehetett volna mondani azt, hogy a kormányrendelet vagy esetleg a képviselők is megismerhették volna. Látom, Vágó Gábor képviselőtársam megelőzött, de majd én is jelentkezem az államtitkár úrnál, hogy kapjak egy ilyen jogszabályi papírt a megjelenés előtt. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Köszönöm szépen a lehetőséget. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr.

Tisztelt Országgyűlés! Most visszatérünk az elsőkörös felszólalásokhoz. Megadom a szót Apáti István képviselő úrnak, a Jobbik képviselőcsoportjából. Öné a szó.

DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Előrebocsátom, hogy a törvényjavaslatot alapvetően támogathatónak tartjuk. A mai bizottsági ülésen megfogalmaztam egy módosító javaslatot, amelyet azóta természetesen írásban is benyújtottam. Ezt szeretném most röviden megismételni, illetőleg ismertetni a tisztelt Házzal. Pusztán egy kötőszó megváltoztatásáról lenne szó, amely azonban alapjaiban és tartalmában is jelentős módosítást eredményez, ugyanis jelen pillanatban a törvényjavaslat (1) bekezdésében a "valamint" kötőszó szerepel, amely azt jelenti a jog nyelvére lefordítva, hogy konjunktíve, tehát a két feltételnek együttesen, egyszerre kell megvalósulnia ahhoz, hogy az üzemeltető vagy a tulajdonos bejelentési kötelezettsége bekövetkezzen. Ezzel szemben ha a "valamint" kötőszót a "vagy" kötőszóra cseréljük ki, akkor a vélelmezett jogalkotói szándékot képesek leszünk elérni, illetőleg megvalósítani, hiszen ebben az esetben ha a két feltétel bármelyike, vagy másképpen fogalmazva, ha a két feltétel külön-külön megvalósul, akkor abban az esetben is köteles lesz bejelenteni a szórakozóhely üzemeltetője ezeket a paramétereket, és ilyen módon az ellenőrzési tevékenység is könnyebbé válik. Ezért kérem, hogy ezt a módosító javaslatot támogassák, hiszen így tudjuk elérni azt a vélhető jogalkotói szándékot, amely önöknek célja volt a törvényjavaslat megfogalmazásakor.

Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Jávor Benedek képviselő úr, az LMP képviselőcsoportjából. Megadom a szót, képviselő úr.

JÁVOR BENEDEK (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Elöljáróban én is hadd szögezzem le, hogy a beterjesztett törvénymódosító javaslatot az LMP képviselőcsoportja támogatni fogja, mint ahogy minden olyan egyéb jogszabály-módosítási kezdeményezést, amely az West-Balkánban bekövetkezett tragikus eseményekhez hasonló további balesetek bekövetkeztét meg tudja előzni. Ugyanakkor engedjenek meg három megjegyzést ezzel kapcsolatban.

Az államtitkár úr azt mondta, hogy egy rövid, ám annál nagyobb jelentőségű módosító indítványról van szó. Nem kritizálva ennek a módosításnak a hasznosságát, azért én itt leszögezném, hogy ez a módosító indítvány alapvetően nem kezeli azt a helyzetet, amellyel szembetaláltuk magunkat a West-Balkán-beli balesetnél. Ez a módosítás egyetlen apró ponton kezdeményez olyan változtatásokat, amelyek jó irányban hatnak, de önmagában nem alkalmasak arra, hogy megoldják ezeket a problémákat.

Ennél sokkal átfogóbb törvénymódosításokra van szükség. Azt gondolom, nem elegendő pusztán kormányrendeleti szinten megejteni bizonyos jogalkotási lépéseket. A tömegrendezvények szervezésével kapcsolatos keretszabályozást véleményem szerint törvényi szinten kellene meghozni. Ezt nem pótolja a kormányrendeleti szintű szabályozás. Ugyanígy, mondjuk, a tömegrendezvények esetében a biztosítás, a biztonsági őrök tevékenységével kapcsolatos szabályozásnak törvényi szinten kellene megjelennie, és ezek mind hiányoznak. Ezeknek a behozatalát részben várjuk a kormánytól, hogy ezeken a pontokon megtegye azokat a lépéseket, amelyek logikusan következnek ez után a katasztrofális baleset után.

Az LMP képviselőcsoportja, illetve Dorosz Dávid képviselőtársam be is fog nyújtani egyébként egy törvénymódosító indítványt, amely a büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény, illetve a magánnyomozói tevékenység szabályairól szóló 2005. évi CXXXIII. törvény módosítását célozza, részben azzal a céllal, hogy ne csak a tűzrendészeti szabályokat vagy bizonyos építési szabályokat módosítsunk, hanem valóban nézzük meg, hogy milyen egyéb hiányosságok merültek fel ebben az esetben. Itt a biztonsági őrök tevékenységével kapcsolatosan nagyon súlyos problémákkal kellett szembesülni. Ezt nem lehet szó nélkül hagyni, emellett nem mehet el a kormány anélkül, hogy jogalkotási választ ne adna ezekre a problémákra.

A második általános megjegyzésem, hogy nagyon fontos természetesen, hogy egy-egy ilyen baleset, katasztrófa esetén a jogalkotás eszközeivel megpróbáljunk választ találni ezekre a problémákra, ugyanakkor önmagában a jogalkotás nem fog tudni biztosítékot adni arra, hogy ilyen balesetek nem következnek be a jövőben. Az önkormányzatoknak kiemelkedő szerepe van abban, hogy annak az ifjúsági csoportnak, amelynek a körében ez a baleset bekövetkezett, a tizenévesek körében olyan helyszíneket és olyan közösségi tereket biztosítson, amely a szórakozásnak olyan formáit teszi számukra lehetővé, hogy ne legyenek kitéve ezeknek a kockázatoknak, az ilyen balesetek bekövetkeztének.

(23.50)

Tehát a jogalkotás mellett, azt gondolom, proaktívan abban is fel kell lépni a kormánynak, hogy az önkormányzatokat segítse abban, hogy valóban próbáljanak meg ennek a korcsoportnak, a fiataloknak a szabadidő eltöltésével kapcsolatosan olyan alternatívákat kínálni, ami nem teszi ki őket az ilyen balesetek kockázatának.

Végül az utolsó megjegyzésem az, hogy ez a módosító csomag részben az építési törvényhez nyúl hozzá, azt módosítja. Az építési törvénnyel az elmúlt tizenhárom évben már annyi különböző módosítás, abúzus történt, ilyen sajtóban éppen felkapott ügyek kapcsán ide-oda módosítgatták, hogy az építési törvény egy teljesen inkonzisztens, sok tekintetben átláthatatlan jogszabállyá vált. Azt gondolom, a megalkotása óta eltelt tizenhárom év után ideje volna, hogy egy átfogó, generális újragondolása megtörténjen az építési törvénynek, ne csak ilyen pontszerűen, mindig az aktuális ügyek kapcsán próbáljanak meg az aktuális kormányok valamit igazgatni az építési törvényen, amely így elvesztette már teljesen azt az eredeti koherenciáját, ami a megalkotásakor még megvolt, azzal együtt, hogy már az eredeti koncepciót is érhette kritika. Tehát azt javaslom, hogy a kormányzat a jogalkotási programjába az építési törvény általános felülvizsgálatát vegye föl; nemcsak a West-Balkánban bekövetkezett katasztrófa kapcsán, természetesen erre is meg lehet találni bizonyosfajta megoldásokat egy Étv.-módosítással, hanem a többi építési típusú szabályozás és probléma megoldása érdekében is.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra megadom a szót Józsa István képviselő úrnak, az MSZP képviselőcsoportjából.

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Nagyon örültem annak a kis közjátéknak, ami az államtitkár úr és az exminiszter úr között lezajlott, mert rávilágított arra, hogy itt komoly jogszabály-áttekintés történik, amihez néhány kiegészítést azért tennék.

Az egyik az, hogy noha nagyon rövidke ez az előterjesztés, azért támogatjuk, és örülünk, hogy van egy átfogóbb áttekintés.

A másikat mondta Varga Zoltán képviselő úr, hogy igazából a jelenleg folyó ellenőrzések a hatályos szabályozás szerint történnek, és a gyerekeimtől tudom, hogy hatásos itt Budapesten, tehát kezd rend lenni az ellenőrzések hatására a jelenlegi érvényes szabályok szerint.

A harmadik egy kicsit messzebbre mutató, és ajánlom az államtitkár úr figyelmébe, a miniszter úrnak annak idején mondtam, hogy világraszóló sikert tudna elérni, ha hatályon kívül helyezné a jelenlegi OTSZ-t, ugyanis túlterjeszkedik. Ezekben a dolgokban, ahol vendéglátásról van szó és életvédelemről van szó, itt jogos a szigorítás, viszont van egy vagyonvédelmi rész, elsősorban a logisztikai központok, raktárak építésénél, ahol viszont túlterjeszkedik a törvény, és a tulajdonhoz való jogot olyan értelemben csorbítja, hogy nem bízza a beruházóra, hogy a vagyonvédelmet biztosítási szerződés keretében oldja meg, vagy pedig az OTSZ által elrendelt nagy költségű tűzvédelemmel. Tehát az, hogy az életvédelemről gondoskodjon a tűzvédelmi szabályzat, illetve a törvény, az elsőrendű követelmény, viszont a vagyonbiztonságot a tulajdonos eldöntheti, hogy tűzvédelemmel vagy egy biztosítási szerződéssel oldja meg.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most felszólalásra következik Göndör István képviselő úr, az MSZP képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Valójában a vitában én azt szűröm le és az erősít, hogy ez a törvényjavaslat sajnos nem arról szól, államtitkár úr, amit ön elmondott, ami az indoklásban van, szóval ez nem a West-Balkán. Hosszan beszélhetnénk arról, hogy mi minden más probléma van, de azért azt szögezzük le, hogy még messze nincs vége a nyomozati eljárásnak, még messze nincs az, hogy majd a bíróság kimondja a döntését, de az már tetten érhető, hogy egyrészt valakik kijátszották a hatályos törvényt. Tehát ez ellen nincs mentség, ez a büntető törvénykönyv és a bíróság feladata, hogy ezért valamit kiszabjanak.

A dologban az is érdekes, hogy világossá vált, hogy a kerület jegyzője tudomással bírt arról, hogy itt folyamatos törvénysértés van, nyitva tartásban, létszámban, tehát nem is egy dologban, tehát tudtak róla, hogy baj van, azt is tudták, hogy szabálytalanság van, és érdekes módon mégis elmaradt a bezárás végrehajtása, tehát itt valakik mulasztottak. Nem a törvénnyel van eredendően a baj, hanem azzal, hogy valakik mulasztottak. Ebbe beleértem azt is, amit ön mond - és itt találkozunk -, hogy a budapesti kormányhivatal hivatkozik arra, hogy a 210/2009. kormányrendelettel gond van, és azt módosítani kell.

Számomra szimpatikusabb az - és erre a szálra szeretnék még figyelmet kérni az államtitkár úrtól -, hogy a szakhatósági jogkörök egyesítése hozhat ezen a területen eredményt, és azt gondolom, ez fontos. Ezért azt mondom - először tettem egy kísérletet, de most ezen az éjszakai órán nem terhelem a Házat azzal, mert rájöttem, hogy módosító indítványt sem tudok benyújtani, mert mindössze egy paragrafus van megnyitva az épített környezet átalakításáról -, ha ezt a dokumentáció szó cseréjét tesszük meg, magát a problémát figyelembe vesszük, akkor csak ebben a törvényben, ami az 1997. évi LXXVIII. törvény, több módosítást kell végrehajtani, hogy a belső koherenciája meglegyen ennek a rendszernek, tehát ezt meg kellene tenni.

Amivel nincs gond, az az, hogy a kiszabott bírságot adók módjára be lehessen hajtani, ezt természetesnek tartjuk, nem véletlenül a vitában senki nem vetette fel.

Azt a módosító indítványt szeretném megtámogatni, amit Apáti képviselő úr mondott. Mi csak azért nem nyújtottunk be - először benyújtottunk egy törlésre vonatkozót -, hogy megnyissuk a lehetőséget a közös gondolkodásra, de mi magunk is így voltunk, hogy vagy-vagy, vagy valamilyen más összekötést kell tenni a kettő közé, mert ha formállogikailag ezt vizsgáljuk, nem biztos, hogy egy 15 százalékos változás valahol automatikusan egy másik tűzvédelmi besorolást fog adni. Ugyanakkor ha most lefordítom ezt a dolgot arra, hogy ha jelen esetben a 300 helyett 345-en vannak, vajon - és itt jön a jogalkotási probléma többi része, amire nagyon jól reflektált Jávor Benedek - hány olyan kulturális rendezvény megtartására alkalmas hely van, ahol ma nincsenek meg a feltételei annak, hogy a résztvevők egy tűz vagy bármilyen baj esetén úgy tudják elhagyni a területet, hogy közben nem lesz ilyen baleset. Azt gondolom, hogy egy ilyen felülvizsgálatot érdemes lenne tartani.

Csak hadd mondjak egy ilyet: a plazákban lévő mozik. Aki már járt ilyen helyen, játsszanak el azzal a gondolattal, hogy az egyik teremben kitör a tűz, ez azt jelenti, hogy az összes többinek el kell hagyni azon az egy folyóson az épületet, és ott még szabályt se sért senki. Ezért mondtam, hogy az építés feltételeit kell hogy szigorítsuk, tehát ennek a nagyon tragikus balesetnek a tapasztalata sokkal messzebbre mutat, és sokkal nagyobb követelményt kell hogy támasszon a műszaki tervezés folyamatával kapcsolatban, és nyilván a hatóságoknál ez, hogy bejelenteni, nem bejelenteni az engedélyezési eljárást. (Az elnök jelzi az időkeret leteltét.) Köszönöm szépen, és bocsánat, kollégáim mondják, hogy az öt perc lejárt; elnézést kérek, hogy túlléptem, elnök úr.

Ezzel együtt támogatjuk ezt a javaslatot, de azt szeretném hangsúlyozni, hogy ez kevés, államtitkár úr. Kérem, hogy ne csak a kormányrendeletet, hanem a törvényi összefüggést is folytassák.

(0.00)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Mivel további felszólalók nem jelentkeztek, az általános vitát lezárom.

Megkérdezem államtitkár urat, hogy kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Tállai András: Igen.) Igen. Öné a szó, államtitkár úr.

TÁLLAI ANDRÁS belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Valóban nagyon furcsa jogalkotási helyzetben vagyunk, hiszen egy alacsonyabb rendű jogszabály módosítása fogja rendezni alapvetően a fölvetődött hiányosságokat, ami egyébként még nem jelent meg, de a törvényjavaslatot, ami a kormányrendeletnek egy kiegészítő jogszabályi módosítása a jelen helyzetben, már tárgyalja az Országgyűlés. Úgy látom, ez okozott némi zavart. Egyébként egy önálló kormányrendelet is lesz, de néhány paragrafusa több más kormányrendeletet is fog módosítani.

Megértem azt az igényt, hogy a képviselők arra törekednek, hogy komplexen rendezzük a föltárt hiányosságokat - alapvetően egyet is értek vele -, de jelzem, hogy még egy kormányhatározat is születhet, amely az ügynek egy teljesen más vetületére is ki fog majd terjedni, ifjúságpolitikai szempontokat is figyelembe véve, hogy a 18 év alattiak szórakozási szokásai egyáltalán hogyan alakulhattak így Magyarországon, és arra is próbál majd a jogalkotás során választ adni, és egy jelentős szigorítást megtenni.

Nem értem meg viszont azt a kínos magyarázkodást, amit a szocialista képviselők tesznek. Attól, mert az önök idején született a kormányrendelet, még el kell fogadni, hogy az rossz. Rossz az a jelenlegi szabályozás, hogy valaki reggel bemegy a polgármesteri hivatalba, leadja a bejelentő nyomtatványát, és este többezres rendezvényt szervezhet. Ez a szabályozás rossz, ezt szüntetjük meg. Ez meg fog szűnni ebben a kormányrendeletben. Be kell jelenteni, a hatóságok előre ki fognak menni, és ha valamennyi hatóság megadta az engedélyét, a jegyző akkor adhatja ki az engedélyt.

Ráerőszakolása a dolgoknak, hogy az adott kerületi jegyző tudott a dologról. Nem tudott arról, hogy oda aznap este egy többezres rendezvényt szerveznek. Ne akarjuk a jegyzőre ráverni! Egy háromszáz fő befogadóképességű kávéházra volt engedély. A jegyző azt nem tudhatta, hogy a második, harmadik és negyedik emeletre, ahová egyébként felújítási engedélyt kértek, aznap estére mindenféle engedély nélkül egy többezres bulit szerveznek. Ebben a kérdésben valóban súlyos hibákat követtek el a rendezvény szervezői, ők ezzel tisztában is vannak, ezt beismerték a nyilvánosság előtt is, a büntetőeljárás el is kezdődött, s ennek majd megfelelő szankciói lesznek, mert sorozatban annyi jogszabályt és törvényt szegtek meg, amiért vállalniuk kell a felelősséget, különösen a következményekért.

Megköszönöm mindannyiuk véleményét, és a részletes vitában - hiszen ne felejtsük el, ezután ez fog következni - folytatni fogjuk, és nagyon bízom benne, hogy egy olyan jogszabályt tudunk elfogadni, amely a feltárt hiányosságokat valóban kezelni fogja, és helyre teszi a dolgokat. Még egyszer köszönöm a véleményeket.

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az Európai Rendőrségi Hivatallal, a személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenységgel, a lőfegyverrel és a pirotechnikával kapcsolatos törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája. Az előterjesztést T/1861. számon, a bizottságok együttes ajánlását pedig T/1861/19. számon kapták kézhez.

Indítványozom, hogy a módosító javaslatok számára figyelemmel a részletes vitát egy szakaszban folytassa le az Országgyűlés. Aki ezzel egyetért, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Köszönöm.

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége az indítványomat elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, hogy kíván-e valaki felszólalni 15 perces időkeretben. Megadom a szót Harangozó Tamás képviselő úrnak.

Öné a szó.

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem fogom kimeríteni a rendelkezésemre álló időt, de miután a 16 ajánlási pontból 13 az én módosító javaslatom, ezért úgy gondolom, hogy a plenáris ülésen is illik elmondani legalább a legfontosabb dolgokat.

A 4., 7., 10., 11. és 13. pontokhoz szeretnék részletesen hozzászólni, de először szeretném leszögezni államtitkár úr jelenlétében is, hogy a kezdeti nehézségek és bukdácsolások után a rendszerépítés részeként a Belügyminisztériumra ráerőszakolt törvényjavaslatokon kívül illik megjegyezni itt a plenáris ülésen is, hogy a Belügyminisztérium azon nagyon kevés, ritka, talán egyedüli tárcák közé tartozik, amelyek a jogalkotást komolyan veszik, és a parlamenti bizottsági ülésen meg a parlamenti vitákban elhangzott észérvekre gyakran nyitottak és befogadók. Ezt mi sem mutatja jobban, mint hogy a tizenhárom módosító javaslatomból hatot a kormány és a bizottsági többség is támogatott. Ezen belül öt érdemi módosítást is tartalmaz, amelyek közül a kormány hármat támogatott, a többiek pedig általában szövegpontosítások.

Azoknak, amelyeket támogatott a kormány, csak a témakörét említem meg, ezekkel nem húznám az időt. Az egyik a NEBEK felügyeleti jogkörét pontosítja, a 4. ajánlási pontban. A 7. ajánlási pontban az állampolgárok jogát biztosítja abban a tekintetben, hogy mint adatalany, akiről adatokat lehet e törvény szerint nemzetközi kapcsolatok alapján nyilvántartani és lekérni, a rá vonatkozó adatok megismerési szabályait pontosítja. A 11. ajánlási pontban a hivatásos állomány tagjainak és a vagyonőröknek az összeférhetetlenségi szabályait pontosítottuk azért, mert van egy nagyon szenzitív része ennek a munkának, amely a nemzetbiztonsági szakszolgálatok, titkosszolgálatok munkatársainak az ilyen típusú technikai tevékenységét jelenti. Itt az összeférhetetlenséget pontosítottuk, és ezt is támogatta a kormány.

Két olyan pont van, amit nem támogatott a kormány, ebből az egyiket talán még értem is, ettől függetlenül szeretném elmondani a módosítás érdemi tartalmát. Ennek a lényege az a 10. ajánlási pontban, hogy a törvényjavaslatban az egész pirotechnikai részt elhagyni javasoljuk. Ez azért van, mert a pirotechnikai tevékenységre vonatkozó szabályozás ebbe a törvényjavaslatba is bekerül, mégpedig a fegyvertörvény részébe. A módosító javaslat is olyan mélységű és olyan részletes - bár lehetne még jobb is -, ami egymagában is indokolná azt, hogy ezt egy külön törvényben rendezzük. Azt hiszem, az teljesen egyértelmű, hogy a társadalmi hatásait tekintve - nem akarok itt életszerű példákat mondani a szilveszteri történésekről vagy egyéb más balesetekről, katasztrófákról - indokolná azt, hogy ezt külön törvényben rendezzük. A kormány ezt jelenleg nem támogatja. Tudom, hogy jogharmonizációs késésben vagyunk, de ennyi erővel már behozhattak volna egy külön pirotechnikai törvényt is.

Egy olyan ajánlási pont van, amire továbbra is szeretném felhívni a kormánypártok és a kormány figyelmét, és kérem őket, hogy még a kapcsolódó módosító indítványok tekintetében próbáljunk meg dűlőre jutni, ez pedig kifejezetten a személy- és vagyonvédelmi törvénymódosítási részre vonatkozik. Eddig az volt a szabály, hogy amennyiben a vállalkozások vagy egyéni vállalkozók megsértették a törvény rendelkezéseit, akkor a rendőrségnek nagyon tág mérlegelési jogköre volt, tudniillik nullától két évig terjedő időszakra függeszthette fel a tevékenységét, akár a cégnek, akár az egyéni vállalkozónak felfüggeszthette minden jogosultságát. Azt mi is támogatandó célnak tartjuk, hogy ez túl tág hatáskör a rendőrségnek, ami akár visszaélésekre is okot adhat, és jogbizonytalanságot okozhat, hiszen nem kiszámítható.

(0.10)

A javaslat szerint ez 6 hónapra csökkenne, viszont a mérlegelési jogkört teljesen kizárja. Ha a mérlegelési jogkört teljesen kizárjuk, akkor viszont a törvény feltételeiben kell fokozatosságot érvényesíteni, ezt a törvényjavaslat elfelejti, kihagyja. Szeretném mondani, hogy a következő helyzet fog előállni: az a magánvállalkozó személyi biztonsági őr vagy vagyonvédelmi kolléga, és most még csak nem is cégről beszélek, aki otthon felejti az igazolványát, és ezen ellenőrzés során rajtakapják, ezen ellenőrzés során kiderül, neki a rendőrség mérlegelés nélkül 6 hónapra el kell vegye a működési engedélyét. Ezzel komplett egzisztenciákat, embereket tehetünk tönkre. Még egyszer mondom, egyszerűen ennyi elég, hogy otthon hagyja a személyi igazolványát.

A javaslat, amit benyújtottunk, semmi másról nem szól, hogy azon tényállások között, szabályok között, amelyek a feltételei ennek a felfüggesztésnek, tegyünk különbséget. Próbáljunk meg egy fokozatosságot fölállítani, hogy nyilván vannak olyan szabályok ezen belül, amelyek az állampolgárokat közvetlenül érintik, amiket nagyon komolyan kell venni, de például egy ilyen igazolvány ottléte vagy nem ottléte, vagy mondjuk egy túlóras