A felszólalás szövege:

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Köszöntöm a jelen lévő képviselőket és mindenkit, aki figyelemmel kíséri munkánkat.

Az Országgyűlés tavaszi ülésszakának 13. ülését megnyitom. Tájékoztatom önöket, hogy az ülés vezetésében Földesi Gyula és Nyakó István jegyző urak lesznek segítségemre. (Közbeszólások és derültség.) Tisztelettel kérem a jelenlévőket, hogy ne feledkezzenek meg... (Jelzésre:) Elnézést kérek, Szilágyi urat köszöntöm mint jegyzőt, bocsássanak meg a tévedésért. (Taps az LMP soraiban.) Kérem a jelenlévőket, ne feledkezzenek meg képviselői kártyájuk használatáról.

Tisztelt Országgyűlés! A mai napon napirend előtti felszólalásra jelentkezett Orbán Viktor miniszterelnök úr. Miniszterelnök úr, öné a szó. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Urak és Hölgyek! Tisztelt Képviselőtársaim! Először is engedjék meg, hogy néhány mondatban tájékoztassam önöket az árvíz elleni küzdelem állásáról. Mint bizonyára önök is értesültek róla, minden korábbi ismeretünket meghaladó árhullám vonult le és minden korábbi ismeretünket meghaladó magas vízállás alakult ki Észak-Magyarországon. A helyzet különösen a Hernád völgyében vált súlyossá a hét végén, hat megyét kellett bevonni azon területek közé, ahol vészhelyzetet kellett elrendelni. A veszély, illetve vészhelyzet elrendelése számos kényelmetlen intézkedést is magával hozott. Szeretném megköszönni azoknak, akik az intézkedések által lakott területen élnek, hogy kivették a maguk részét a veszély elhárításából.

Az erőfeszítés ellenére is sokan kényszerültek otthonaik elhagyására, és nagyon sok ember él most bizonytalanságban afelől, hogy az otthon gazdátlanul hagyott javaiknak mi lesz a sorsa. Először is szeretném - talán megengedik, ha azt mondom, mindannyiunk nevében - mindannyiunk együttérzését kifejezni a természeti csapás által sújtottakkal, illetve családjaikkal. Talán azt is mondhatom, hogy az együttérzés mellett mindannyiunk nevében a szolidaritásomat is kifejezhetem, és megígérhetem, hogy minden segítséget meg fogunk adni, ahogy eddig tettük, a következő napokban is a veszély elhárítására, illetve a károk kiküszöbölésére, majd az utána meginduló újjáépítés során az emberhez méltó élet föltételeinek újbóli megteremtésére.

Szeretném, ha mindenki tudná, hogy senkit sem hagyunk az út szélén. Szívesen lemondanék erről a tapasztalatról, de önök is tudják, hogy a polgári kormány kényszerült már arra a második évezred elején, az előző évszázad végén, hogy a Tisza által elöntött területeket mentesítse, illetve újjáépítse. Abban bízom, hogy ez a tudásunk még megvan, és képesek leszünk ismét gyorsan, hathatósan minden magyar állampolgárnak és családjának segítségére sietni az újjáépítés során. (Taps.)

Az együttérzés, a szolidaritás és a segítség kinyilvánításán túl szeretnék köszönetet is mondani; köszönetet mondani mindenkinek, aki részt vett ebben a fájdalmas, de nagyszerű munkában, aki pénzét, erejét, energiáját, vagyontárgyait adta, vonta be a védekezés munkálatába. Szeretnék köszönetet mondani a helyi polgármestereknek, akik igyekeztek legjobb tudásuk szerint helytállni a védekezési munkálatok irányításában. Szeretnék köszönetet mondani a vízügy dolgozóinak, akik végig jól teljesítettek.

Szeretnék köszönetet mondani a rendőrség kötelékébe tartozóknak, nemcsak a rendőröknek, hanem a rendőrség, illetve a Belügyminisztérium irányítása alatt álló más szervezeteknek is, akik soraiból a vészhelyzet elrendelésekor sok ezren hezitálás nélkül követték a kiadott parancsot, és megjelentek a legkritikusabb védelmi szakaszokon, és példátlanul rövid idő alatt emelték meg a gát szintjét, és védték meg a településeket. Szeretnék köszönetet mondani a hadsereg katonáinak is, akik a honvédelmi miniszter utasítására időveszteség nélkül jelentek meg megemelt létszámmal is a helyszínen.

Külön szeretném önöket tájékoztatni arról, hogy a büntetés-végrehajtás területéről is rendeltünk ki embereket: részben, akik a fogva tartottakat őrzik, de részben az enyhébb súlyú bűncselekményeket elkövetők közül is rendeltünk ki munkára a gáthoz embereket. Szeretném önökkel megosztani azt az információt, hogy legutóbbi tudásunk szerint ez idáig közülük először is senki sem szökött meg; kettő: elöl jártak a munkában, és példát mutattak mindannyiunknak. Egyben, azt gondolom, túl az ott a helyszínen szükséges fizikai helytállás fölötti elismerésen, azt a reményt is megerősítették bennünk, hogy az élet arra való, hogy az ember, ha hibákat vétett, utána ki tudja azokat javítani, és ismét a közösség megbecsült tagjává válhasson. Ezért az elítélteknek is köszönöm azt a munkát és erőfeszítést, amelyet a gáton mutattak. (Taps.)

(13.10)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Természetesen nem most van itt az ideje, de majd egy összefoglaló és értékelő tanulmány keretében ki kell térnünk arra is, hogy ez a vészhelyzet államszervezetünk mely pontjainál mutatott rá gyengeségeinkre; hol van szükség arra, hogy az állam újjászervezésekor különös figyelemmel járjunk el; hol kell megerősítenünk a magyar államot annak érdekében, hogy ne bravúrszámba menjen egy ilyen hatalmas és váratlan csapás elhárítása, hanem a megszokott munka rutinjával tudjunk majd helytállni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mai mondandóm második részében a magyar gazdaság kérdéséről szeretném önökkel megosztani néhány gondolatomat. Először is összefoglalóképpen azt szeretném mondani önöknek, hogy eljött az idő a gazdaságban is, hogy a régi helyébe új kerüljön. Önök tudják, hogy ez év áprilisában, április 25-én a magyar választók megdöntötték a régi rendszert, a szavazófülkében meggyőződésünk szerint új társadalmi szerződés született meg, amikor a magyarok példátlan egyetértéssel a régi rendszer lebontásáról és egy új rendszer, a nemzeti együttműködés rendszerének felépítéséről döntöttek. A régi rendszert az emberek alkalmatlannak ítélték arra, hogy az országot kivezesse a mai helyzetből, hiszen azt tapasztalták az elmúlt években, hogy sem az ország régóta megoldatlan bajaira, sem a mai világ új kihívásaira nem tudott és nem tud megoldást kínálni. Az emberek józan ésszel látják, hogy nem pusztán egyéni eltévelyedésekről van szó ott, ahol állami vállalatok, minisztériumok, egyetemek vezetői, polgármesterek és vezető politikusok jutnak arra a sorsra, hogy bilincsben kell őket elvezetni súlyos, nem ritkán bűnszövetkezetben elkövetett visszaélések miatt; az emberek pontosan látják, hogy nem egyszerűen egyéni eltévelyedésekről, hanem alapvető és súlyos rendszerhibáról van szó, vagyis olyan rendszer működik, amely alapjaiban rossz, és csak tisztességtelen haszonélvezőinek érdeke tartja fönn.

Ez a csődöt mondott régi, rossz rendszer oda juttatta Magyarországot, hogy kiestünk a világ 30 legversenyképesebb országa közül. A vállalatokat terhelő adókat tekintve 183 ország közül a 151. helyen vagyunk. Oda jutottunk, tisztelt Ház, hogy az adóbürokrácia egy ember esetében egy év alatt mintegy 330 órányi munkát ró ránk, míg ez a szám Írországban 76 óra. A foglalkoztatást - amely a legnagyobb gondja Magyarországnak - terhelő bürokráciánál pedig egy év alatt egy emberre 203 órányi bürokratikus erőfeszítést kell fordítanunk, miközben ez Írországban mindösszesen 36 óra. Nem csoda tehát, ha az emberek úgy döntöttek, hogy egyértelmű és határozott felhatalmazást adnak egy új rendszer felépítésére.

A feladat nem könnyű, hiszen az ország azt várja tőlünk, hogy az egész régi rendszert - nem csak elemeit - lebontsuk, és építsünk egy teljesen új rendszert. Az ország ezt várja tőlem is, ezt várja a kormányomtól is, ezért munkánk során ezt fogjuk véghezvinni.

Önök is tudják, láthatták itt, a parlament üléstermében, hogy a munka megkezdődött, megkezdődött akkor, amikor megalkottuk a nemzeti együttműködés rendszerében egy új politikai rendszer alapjait, a nemzeti együttműködés politikai rendszerének alapjait, amikor új parlament alakult, a nemzeti együttműködés nyilatkozatát elfogadtuk, a politikusok számát csökkentettük mind a parlamentben, mind pedig az önkormányzatokban, a nemzeti összetartozásról szóló dokumentumot fogadtunk el, és a kettős állampolgárságot is megadtuk a határon túl élő magyaroknak. Remélem, ennek is volt némi szerepe abban, hogy a Délvidéken tartott autonómiaválasztásokon a hét végén a Vajdasági Magyar Szövetség minden várakozást felülmúló, elsöprő sikerrel szerepelt. Innen a magyar Parlament épületéből is gratulálunk Pásztor Istvánnak és szervezetének. (Taps.)

A második menetben létrehoztuk a nemzeti együttműködés új kormányzati rendszerét, létrehoztunk egy új minisztériumi struktúrát, a közigazgatási államtitkári rendszert visszaállítottuk, és megindítottuk a közigazgatás teljes újjászervezését, amelynek alapdokumentumait önök itt a Házban most is vitathatják.

Most pedig egy újabb fontos állomáshoz, ha úgy tetszik, a harmadik menethez érkeztünk, ez pedig a nemzeti együttműködés gazdasági rendszere alapjainak lerakását jelenti. Azt kérem önöktől, hogy most ezzel folytassuk a munkánkat. A harmadik menethez érkeztünk, az ország sorsáról van szó, ezért nem minősíthetjük amatőrök küzdelmének mindazt, ami zajlik, úgyhogy készüljenek fel legalább tizenkét menetre, tisztelt hölgyeim és uraim, a következő hetekben és hónapokban.

A választók által megalapított nemzeti együttműködés rendszerével reményeim szerint új időszámítás kezdődik a magyar gazdaságban is. Remélem, mondandómból majd kitűnik, hogy a régi mércék érvényüket vesztik, és új mércék lépnek életbe. Az új gazdasági rendszer építése természetesen az élet minden fontos területén alapvetően fogja megváltoztatni a dolgok menetét, mert egy teljesen elkorhadt gépezet minden egyes elemét ki kell cserélni. A legfontosabb, tisztelt hölgyeim és uraim, az, hogy kiszámíthatóan kell dolgoznunk, gondosan, precízen, körültekintően és következetesen. Az emberek ugyanis az átalakítás során is stabil, jól működő rendszert várnak el, olyat, amely hosszú időn keresztül megbízhatóan tud majd működni. Ezért, tisztelt képviselő hölgyek és urak, lényeges, hogy milyen szempontok és elvek szerint történik az új gazdasági rendszer felépítése, milyen szempontok és alapelvek szerint történik a magyar gazdaság újjászervezése.

A kormány a hét végén ülésezett, és egy akciótervet fogadott el, amit engedjék meg, hogy úgy nevezzek: első akcióterv. A kormány ennek az első akciótervnek a végrehajtásával kezdi meg a kormányprogram megvalósítását. Ahogy a kormányprogram vitájában is elmondtam, a kormányprogram egy iránytű, amit megvitattunk és elfogadtunk, intézkedések, eszközök és ütemezés kérdésében pedig most megnyílik a szabad vita lehetősége: törvényjavaslatokat nyújtunk be vita céljából a tisztelt Ház elé, és intézkedéseket, kormányzati intézkedéseket ismertetünk a képviselőtársainkkal.

(13.20)

Az első akcióterv két fő gondolatra koncentrál. Az első egy új gazdasági rendszer kialakítása és a kölcsönös felelősségvállalás elvének bevezetése a magyar gazdaságba. Először engedjék meg, hogy az új gazdasági rendszer néhány eleméről szóljak.

A kiindulópont az, bár gondolom, ezt ebben a Házban nem kell bizonygatni, a mi politikai közösségünk mindig különös érzékenységgel fordul a múlt érdemei, fényei, dicsősége és a múltbéli helytállások felé és iránt, de Magyarország a mai világban akar sikeres lenni, s nem a tegnapiban. Ezért a tekintetünket előre kell fordítani. A mai világban csak úgy lehetünk sikeresek, ha körülnézünk, és szemügyre vesszük, mi történik a világban, milyen meghatározó folyamatok zajlanak körülöttünk.

Először is azt javaslom önöknek, vegyük figyelembe, hogy a világban ma borúlátó, sőt aggasztó gazdasági időjárás uralkodik. Mindenfelől aggasztó hírek érkeznek. A válságnak, ami egy mély átalakulás kísérő jelensége, még nincs vége, nekünk azonban nem a sopánkodás a dolgunk. Nekünk az a dolgunk, hogy a magyarokra jellemző sajátos észjárással és leleményességgel igyekezzünk a külső folyamatokat inkább a magunk, vagyis Magyarország és a magyar gazdaság javára felhasználni. Erre kínálkozik is némi esély. A legdöntőbb folyamat, amit érdemes észrevennünk, az az, hogy a mai világban a világgazdaság új irányba fordult. Úgy tűnik, hogy ismét a termelő kapitalizmusnak van jövője, a spekulatív kapitalizmus ideje leáldozóban van. Mindannyian tudjuk, hogy a világot gyötrő gazdasági helyzet első számú oka az, hogy a világpiacon túlértékeltség uralkodik, ami annak tudható be, hogy a világban forgalomban lévő pénz mennyisége jelentős mértékben, többszörösen meghaladja a világban ma fellelhető valóságos érték mennyiségét. Ennek következtében minden valóságos értéket túlértékelnek a könyvekben és a nyilvántartásokban, aminek szükségszerű következménye aztán, hogy buborékok keletkeznek a gazdaságban, és ezek a buborékok újabb és újabb válságokat indítanak el, amelyek sajnos, hiába szeretnénk, Magyarország határainál nem állnak meg.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Magyarország csak akkor lehet sikeres a gyorsan változó modern világban, ha mi is a termelő kapitalizmusra koncentrálunk, és a világban zajló folyamatokat a magunk javára fordítjuk. Vagyis mi is minél inkább és minél eltökéltebben visszaszorítjuk a spekulációt, és helyette a termelő kapitalizmus irányába mutató lépéseinket erősítjük meg. (Taps a kormánypárti oldalon. - Szórványos taps a Jobbik és az MSZP soraiban.) Szeretném világossá tenni, anélkül, hogy indokolatlan fejtegetésekkel rabolnám az önök idejét, hogy a termelő kapitalizmus középpontjában a munka áll, a spekulatív kapitalizmus középpontjában pedig a spekuláció. (Zaj az MSZP soraiban.) Ezért jelentősége van annak, hogy tisztán lássunk abban a kérdésben, vajon meg tudjuk-e különböztetni a spekulációt a munkától.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A helyzet úgy áll, hogy ezt a különbségtételt megtehetjük. Javaslom, hogy spekulációnak az új gazdasági rendszer felépítése során azt tekintsük, amikor valaki úgy keres pénzt, hogy azzal másnak szükségszerűen kárt okoz, a munkát pedig tekintsük annak, amikor az ember úgy keres pénzt, hogy azzal értéket hoz létre, és így másnak is, az egész közösségnek is hasznára van. (Taps a kormánypárti oldalon és a Jobbik soraiban.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Meggyőződésem, hogy csak egy ilyen termelő kapitalizmus alkalmas arra, hogy tíz év alatt egymillió új munkahely jöjjön létre Magyarországon. A spekulatív kapitalizmus egyik világméretű rombolása éppen az, hogy a vállalkozások és munkahelyek tömeges megszűnését idézi elő a világban és hazánkban egyaránt. Ezért az új magyar gazdasági rendszernek is arra az alapelvre kell épülnie, amely a spekuláció helyébe a termelést, vagyis a munkát és az értékteremtést állítja. Ezért minden általunk javasolt intézkedésben és törvényjavaslatban ennek az alapelvnek kellene érvényesülnie.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Tisztelt Elnök Úr! Minden gazdasági rendszer legfőbb alkotórésze, alapja az adórendszer. Az új gazdasági rendszerhez tehát új adórendszer kell. Mi azt javasoljuk a tisztelt Háznak, hogy ne a ma érvényben lévő adórendszert toldozgassa és foldozgassa, hanem helyezze új alapokra a magyar adórendszert, és alkossa meg ennek modern, a jövőre esélyt jelentő formáját. Kérem, gondolkodjanak el azon, hogy egy adórendszer normális körülmények között valójában egy közösségformáló érdekháló. Egészséges gazdasági berendezkedés esetén az adózás az egyik legerősebb gazdasági kapocs az ember és a közösség, az egyén és a nemzet között. Bizalomra alapuló, erős és megbízható gazdasági kötelék.

Magyarországon ennek éppen az ellenkezőjét éltük át és éljük ma is. Nálunk az adórendszer ugyanis eleve, azt hiszem, talán kezdettől, nem bizalomra épült, hanem bizalmatlanságra és spekulációra. Az adózás egyrészt igazságtalan volt, másrészt büntetésnek érezte mindenki. Valójában az is volt. Büntető adózás, hiszen teljesíthetetlen dolgokat követelt. Ezzel szinte arra kényszerített mindenkit, hogy próbáljon kibújni alóla, ki ahogy tud. Így lett, tisztelt képviselő hölgyek és urak, a becsületes, törvénytisztelő emberből lúzer, mulya, élhetetlen alak, és végül így alakult ki az a meggyőződés Magyarországon, hogy nem éri meg becsületesnek lenni, merthogy az ügyeskedőknek áll a világ. Ez az egyik oka annak, amiért oly sokan érzik magukat rosszul Magyarországon, és ezért mennek el olyan sokan a fiatalok közül.

Igazságtalan a most fönnálló adórendszer, tisztelt hölgyeim és uraim, mert azokat sújtja leginkább, akik becsületesen dolgoznak, vállalkoznak, akik tenni próbálnak, cselekedni és értéket létrehozni, és békén hagyja azokat, akik ügyeskednek, trükköznek és spekulálnak. A nagy pénzben trükközőket nem lehetett utolérni; valójában odajutottunk, hogy ma 2,5 millió adófizető ember tart el 10 millió embert Magyarországon. Erre az alapra nem lehet modern gazdaságot építeni, tisztelt hölgyeim és uraim. (Taps a kormánypárti oldalon.) Mivel a mai adórendszer bizalmatlanságra épül, ebben az adórendszerben senki sem bízik. Sem az adófizetők, sem az állam, sem a befektetők, sem a vállalkozók. Senki. Az a körülmény, hogy milliók kényszerültek a puszta létfenntartás érdekében kijátszani ezt az adórendszert, alapot adott egy szűk csoportnak arra, hogy az adócsalásból, adómegkerülésből önálló üzletágat építsen ki. Ez lett az off-shore lovagok világa, akik beették magukat az állam bőre alá is, és nem átallanak sok száz milliós off-shore-os jövedelem után sem jó néhány millió forintnyi közpénzt fölvenni az adófizetők forintjaiból.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A választók által lezárt korszak politikája leginkább az adórendszeren keresztül mételyezte meg a gazdaságot és a társadalmat. Ezt az adórendszert tehát egy új adórendszerre kell cserélni. A régi adórendszerrel sohasem lenne esélyünk talpra állítani a magyar gazdaságot.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az elmondottakból talán mindannyiunk számára logikusan következik, hogy a nemzeti együttműködés rendszerében az adózásnak közösségerősítő érdekhálóvá kellene válnia. Vagyis az adózás büntetés helyett részvételt jelent majd, részvételt a nemzeti együttműködésben. Olyan részvételt, amelyben megéri részt venni, mert bizalomra és kölcsönösségre épül, vagyis igazságos. Azt kell elérni Magyarországon, minden cinizmus ellenére is, hogy ne érje meg se anyagi, se erkölcsi értelemben az adózás megkerülése. Ehhez életszerű, egyszerű, teljesíthető és munkabarát adórendszer kell. (Taps a kormánypárti oldalon, a Jobbik és az LMP soraiban.) Olyan egyszerű, tisztelt hölgyeim és uraim, olyan egyszerű, hogy a nyolc általános végzettséggel rendelkező ember is átláthassa a rá vonatkozó szabályokat. Ez nem csupán gazdasági kérdés, ez demokrácia kérdése is, tisztelt hölgyeim és uraim.

(13.30)

Ezért a szándékunk szerint, tisztelt Ház, új időszámítás kezdődhet az adózásban is. Jelentős adócsökkentést és az adózás radikális egyszerűsítését szeretnénk véghezvinni, több lépcsőben.

Az új adórendszer fókuszában a munkahelyteremtés áll. Ha önök összevetik a magyar adórendszert a velünk gazdasági versenyt futó szomszédos országokkal, akkor jól láthatják, hogy ott két komoly versenyhátrányunk található. Az egyik, hogy a velünk versenyt futó szomszédos országok egykulcsos személyi jövedelemadó-rendszert alkalmaznak, illetve minden jövedelmet, bármilyen formájú is legyen az, egykulcsos rendszeren keresztül veszik ki, és náluk alacsony a társasági adó. Ennek köszönhető, mármint az ezeken a területeken megmutatkozó versenyelőnynek köszönhető, hogy élenjárókból sereghajtók lettünk, mert ami az ő előnyük volt ebben a versenyben, az a versenyfutásban a mi hátrányunkká vált, így lettünk a nyolc évvel ezelőtti élenjáróból sereghajtók.

Ennek megfelelően az első kormányzati akcióterv hét intézkedést tartalmaz a jelentős adócsökkentés és az adózás egyszerűsítése érdekében.

Az 1. intézkedés, amit javaslunk a tisztelt Háznak, hogy a cégek nyereség után fizetendő társasági adóját csökkentsük 19 százalékról 10 százalékra az 500 millió forint éves nyereség alatt, vagyis ezzel a magyar kis- és középvállalkozásokat tudjuk támogatni. (Taps a kormánypártok, valamint a Jobbik soraiban.)

A 2., a kettes számú intézkedés, hogy vezessük be az egykulcsos családi jövedelemadót (Lendvai Ildikó: Nem ezt ígérte!), amelyre két év alatt állunk át úgy, hogy ennyi idő alatt 1,3 millió, vagyis 1 millió 300 ezer munkavállalót vonunk be az adórendszerbe, és ennyi idő alatt kivezetjük a rendszerből az adójóváírás intézményét. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ennek az adórendszernek mindenki nyertese lesz, az átállás pedig fokozatosan, a teherbíró képességnek megfelelő ütemben történik majd. Ennek következtében megszűnik az a jelenség, hogy az adórendszer hazugságra épül, egy hazugságlánc áldozatai vagyunk mindannyian, az állam sem gondolja komolyan azt az adót, amit kivet, a vállalkozó sem veszi azt komolyan, hiszen tudja, hogy az állam sem ezzel a szándékkal rótta azt ki, és végül a munkavállaló is igyekszik azt kikerülni, ahol csak tudja. Ilyen morálra, ilyen bizalmatlansági helyzetre nem lehet gazdaságot építeni, ezért a hazugságláncot, ezt a sajátos magyar adókörtáncot, ezt a körhazugságot meg kell szakítanunk.

Vannak persze, akik azt gondolják, hogy a jövedelemadó, az egykulcsos jövedelemadó, illetve minden jövedelemként értelmezhető kivét a gazdasági rendszerből, amely egy kulccsal adózna, nem egyeztethető össze a családi elvű adózással. Ez tévedés, tisztelt hölgyeim és uraim, mi egy, a két rendszert egyesítő és egymással harmóniában egyesítő előterjesztést fogunk majd tenni (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.), ha megengedik, erre később vissza is térek.

A 3. intézkedés, hogy a kis- és középvállalkozásokat terhelő adók közül tíz, úgynevezett kisadót egy mozdulattal töröljünk el. (Taps a kormánypártok soraiban.)

A 4. javaslat, hogy vezessük be az adórendszeren kívüli, tehát adózás alá nem vont kereset fogalmát, és tegyük lehetővé, hogy aki adózott jövedelemből másnak magánszemélyként munkalehetőséget biztosít, az után már a munkát végzőnek ne kelljen még egyszer adót fizetnie. Ezt a magántulajdon védelmének elve nevében javaslom, ugyanis itt az államnak már nincs semmi keresnivalója. (Taps a kormánypártok, valamint a Jobbik soraiban.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! 5. intézkedésként az adószabadság megteremtésének jegyében a vér szerinti, egyenes ági rokonok közötti vagyonmozgás - élők, és elhaltak és élők között egyaránt -, az adózott jövedelemből való foglalkoztatás, valamint a gyermekekről való gondoskodás adózási szempontból kerüljön az állam hatókörén kívülre. (Lendvai Ildikó közbeszól.) Ez tehát azt jelenti, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy van olyan területe az életnek, ahol az államnak nincs keresnivalója. (Dr. Mikola István: Így van. - Taps a kormánypártok, valamint a Jobbik soraiban.) Miután családi alapon gondolkodunk, és miután a gazdaságnak is alapegységeként fogadjuk el a családot, ezért egyenes ági, vér szerinti leszármazók esetében az államnak sem illeték-, sem adóbeszedés érdekében ott semmi keresnivalója nincs, még egyszer mondom, a magántulajdon védelme és az adószabadság jegyében.

Hasonlóképpen, tisztelt hölgyeim és uraim, amikor majd az egykulcsos adórendszert javasoljuk összeilleszteni a családokat támogató adórendszer elemeivel, akkor azt a gondolatot javaslom önöknek elfogadásra, hogy majd az adótörvény pontos szövegénél kialakítandóan, minden évi költségvetési helyzet ismeretében meghatározandó összeg erejéig tekintsük úgy, hogy egy, kettő, illetve három gyermek után bizonyos munkával megkeresett jövedelem nem eshet állami elvonás alá, mert az a családé, ott az államnak semmi keresnivalója nincs. (Taps a kormánypártok, valamint a Jobbik soraiban.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Azt is javaslom a tisztelt Háznak, hogy az egykulcsos személyi jövedelemadó esetében 16 százalékos adókulcsot állapítson meg. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Annak érdekében, hogy új munkahelyek jöjjenek létre minél nagyobb számban, nemcsak adócsökkentésre van szükség, hanem meg kell kezdeni a magyar gazdaságot megbénító bürokrácia csökkentését, és egy új ügyintézési rendszer felépítését is, amelyben a jogszabályok és a hivatalok nem uralkodnak, hanem szolgálják az embereket, nem akadályokat állítanak, hanem akadályokat hárítanak el az emberek útjából. Ezen kívül célzottan, úgy érzem, segítenünk kell, lehet és érdemes a kis- és középvállalkozásokat, hogy több lehetőséghez és szabadabb forrásokhoz jussanak, ezért a bürokrácia leépítése és a kis- és középvállalkozói szektor támogatása érdekében a kormány további hét intézkedést javasol.

Vagyis 6. intézkedésként - folytatva az előző sort - a beruházások során ma 51 engedélyt kell kérni, ezeknek egyharmadát az állam, illetve a kormány eltörli. (Taps a kormánypártok, valamint a Jobbik soraiban.)

7. intézkedésként javaslom, hogy a ma hatályban lévő egyszerűsített alkalmi foglalkoztatás föltételeit -, amely név önmagában az előző kurzus humorérzékéről tesz tanúbizonyságot (Derültség a kormánypártok soraiban.), amikor egyszerű foglalkoztatásnak nevezi azt a rendszert -, szóval, a mostanit helyezzük hatályon kívül, és térjünk vissza a korábbira, amely kevésbé volt rossz, és kezdjük meg egy új rendszer kialakítását, amely nemcsak kevésbé rossz, hanem kedvező is lesz mindannyiunk számára. (Taps a kormánypártok soraiban.)

8. intézkedésként javasoljuk, hogy ingatlan bérbeadása esetén a bérbeadónak ne kelljen vállalkozóvá válnia.

9. intézkedésként javasoljuk, hogy adjuk vissza az embereknek a szabad gyümölcspárlat-készítéshez való jogot. (Taps a kormánypártok, a Jobbik és az LMP soraiban. - Derültség. - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Hogy örülnek a szocik!) Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Amely... (Közbeszólások, derültség. - Az elnök csenget.)

ELNÖK: Kérem a tisztelt képviselőtársaimat, kövessük figyelemmel a miniszterelnöki expozét.

DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Szeretném önöket tájékoztatni arról, hogy ezzel egy 90 éves küzdelmet zárunk le. A vidéki magyar emberek, akik dolgoznak, gyümölcsfákat ültetnek, azt gondozzák, nevelik, termését összegyűjtik, 90 év óta hadakoznak a mindenkori magyar állammal, hogy a szabadságukat - amely a szomszédos államok hasonló társait megilleti - a maguk számára megszerezhessék. Lehet nevetni ezen, de én inkább azt mondanám, hogy ez a szabadságharc 90 év után a felkelők teljes győzelmével zárult. (Derültség és taps a kormánypártok, a Jobbik és az LMP soraiban.)

(13.40)

10. intézkedésként a kormány javasolja, hogy fogadjuk meg a történelmi egyházak és karitatív szervezetek kérését, és különösen most, árvíz idején, amikor oly sokan szorulnak segítségre, tegyük újra áfamentessé az adományozást. (Taps a kormánypártok, valamint a Jobbik és az LMP soraiban.) Ez is egy komoly szabadságküzdelem volt az elmúlt években. Az előző politikai kurzus megfosztotta az embereket attól a szabadságtól, hogy más emberek segítségére siethessenek, és ahelyett, hogy segítette volna őket, valójában a segítséget nyújtani akaró embereket megbüntette. Ez a küzdelem is eldőlni látszik; remélem, hogy a történelmi egyházak és a karitatív szervezetek ismét élni tudnak majd ezzel a lehetőséggel.

11. intézkedésként javasolja a kormány, hogy a kistermelők élelmiszer-termelési, -feldolgozási és -értékesítési feltételeit jelentősen könnyítsük. Ennek érdekében külön előterjesztés készül a tisztelt Ház elé. (Taps a kormánypártok soraiban.)

12. intézkedésként javasoljuk, hogy a Széchenyi-kártyaprogramot bővítsük ki, 50 millió forintig emeljük fel, s lehessen beruházásra és pályázati önerő céljára is felhasználni. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Valamint szeretném tájékoztatni, 13. intézkedésként, a tisztelt Házat, hogy külön előterjesztést fogunk készíteni az Országgyűlés és az ország teljes nyilvánossága számára az európai uniós források radikális átrendezéséről a kis- és közepes vállalkozások javára.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ennyit azokról az intézkedésekről, amelyeket egy új gazdasági rendszer megteremtése érdekében első - szeretném aláhúzni: első - akciótervként a kormány önök elé tudott tárni.

És most, tisztelt hölgyeim és uraim, engedjék meg, hogy egy másik kérdésről beszéljek, a kölcsönös felelősségvállalás elvéről, mert e tekintetben is születtek döntések, és javaslunk a tisztelt Háznak intézkedéseket.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A nemzeti együttműködés rendszerének másik meghatározó alapelve a kölcsönös felelősségvállalás, ami, tudom, szintén új dolog Magyarországon, és új viszonyokat fog teremteni a politikában. Ezért az akcióterv másik nagy fejezete a kölcsönös felelősségvállalás elvének bevezetését javasolja a magyar gazdaságban. Ez azt jelenti, hogy mindenkit megillet a védelem joga, megillet a segítség, amikor védelemre és segítségre szorul, és mindenkinek ki kell vennie a részét az ország közös erőfeszítéseiből.

Alapvető követelmény, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy segítsük egymást, és azoknak, akik bajba kerültek, minél gyorsabban segítséget nyújtsunk. Az ország mai helyzetében kötelességünk segíteni azoknak, akiknek immár elviselhetetlen terhet jelent az alacsony bérek és jövedelmek mellett kifizetni a hatalmas és állandóan irreálisan növekvő rezsiköltségeket. És azoknak is segítenünk kell, akik a meggyőződésem szerinti korábbi felelőtlen hitelpolitika biztatása, majd bukása miatt most nem tudják fizetni lakásuk törlesztőrészleteit. Számukra a nemzeti együttműködés rendszerében segítséget kell nyújtanunk, különösen azok után, hogy a bankoknak az állam azonnal segítséget nyújtott, amikor hitelválság érte őket. Ugyanakkor, tisztelt Ház, mindenkitől elvárható a mai helyzetben, hogy vállalja a maga részét az országra nehezedő gondokból és az előttünk álló feladatokból.

Hadd szóljak néhány szót a pénzintézetekről. Amikor a bankok bajba kerültek másfél évvel ezelőtt, az állam azonnal megsegítette őket. Az állam az emberek pénzéből segített a bankokon, hiszen az állam pénze - még ha hitelből van is az - valójában az emberek pénze. Tehát most, amikor az ország bajban van, a minimum, ami a bankoktól elvárható, hogy a banki szféra, amely a válságból az állami segítség után nyertesként jött ki, 2009-ben pedig tekintélyes nyereséget mutatott fel, most igazságos részt vállaljon a gondok leküzdéséből is. (Nagy taps a kormánypártok, valamint a Jobbik és az LMP soraiban.) Vagyis, tisztelt Ház, úgy érzem, senki sem vonhatja ki magát a kölcsönös felelősségvállalás alól, sem a kormány, sem a pénzintézetek, sem az állami vezetők, sem a politikai pártok. Mindenkinek ki kell vennie a részét a gazdaság talpra állításából.

A kormánynak a költségvetési egyensúly védelmében komoly felelőssége van a mai helyzetben, ezért legalább négy intézkedést fogunk foganatosítani.

14. intézkedés: költségstop az állami és költségvetési intézményeknél.

15. intézkedés: a közszféra bérkiadásainak átalakítása.

16. intézkedés: a költségvetési kiadások felülvizsgálata az alapoknál és a tárcáknál.

17. intézkedés: külső megbízások és feladatkiszervezések teljes körű felülvizsgálata.

Ezek az intézkedések összességében 120 milliárd forintnyi megtakarítást jelentenek majd a költségvetésnek.

A közterhekből való arányos részesedés, különösen a mai időkben, a közérdek védelmében fontos, hiszen mindannyiunk érdeke, hogy véget érjen a pazarlás és az a korábbi igazságtalanság, amelyben a kormányzás minden terhet az emberekre és csak rájuk próbált hárítani. Ezt a célt szolgálja az akcióterv következő nyolc intézkedése.

18. intézkedés: a 60 napon túli végkielégítések és egyéb béren felüli juttatások - úgymint szabadságmegváltás, titoktartási pénz a költségvetési szférában - megadóztatása 98 százalékkal. (Nagy taps a kormánypártok, valamint a Jobbik és az LMP soraiban.) A kormány egyben vállalja a képviselők felé, hogy ennek az intézkedésnek előterjesztésével megteremti az alkotmányos alapjait.

19. intézkedés: havi bruttó 2 millió forint fizetési plafon bevezetése az állami költségvetési szférában, beleértve ebbe a Nemzeti Bankot is. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.) Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ez azt jelenti, hogy az állami költségvetési pénzből gazdálkodó intézményeknél, azoknál is, amelyek autonómiával rendelkeznek, miután többségében közpénzt használnak fel, 2 milliós havi bruttó fizetési plafon lép életbe. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nem tartom elfogadhatónak, hogy miközben az ország komoly kihívásokkal néz szembe, ma ezeknél az intézményeknél előfordulnak havi 4, 5, sőt esetenként 7 millió forintos fizetések is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! 20. intézkedés: az állami vagyonkezelés területén áttérünk a bértömeg-gazdálkodásra, és elrendelem a bértömegcsökkentés legalább 15 százalékos mértékét. Ez azt jelenti, hogy 48,2 milliárd forintot takarítunk itt meg. Ez azt is magába foglalja, hogy az állami vállalatoknál jelenleg 100 igazgatóság működik, ezeknek a számát 10-re csökkentjük. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.) Ez azt jelenti, hogy az előző politikai rendszerbeli 319 főről mintegy 60 főre, tehát 260 igazgatósági hellyel csökkentjük a létszámot, illetve ennyi helyet szüntetünk meg. A felügyelőbizottságoknál hasonló átalakításra kerül sor, a törvényi előírások minimális betartására szorítjuk magunkat, ami azt jelenti, hogy a mai 636 helyből 450 marad, vagyis mintegy 180 fő felügyelőbizottsági tag munkájától fogunk eltekinteni a következő időszakban.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! 21. intézkedés: tisztelettel kérem a tisztelt Házat, a Házban helyet foglaló frakciókat és az őket a választásokon sorompóba állító pártokat, hogy a nemzeti együttműködés rendszerének elve jegyében még ebben az évben a pártokra jutó költségvetési támogatás mértékét 15 százalékkal csökkentsük. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)

(13.50)

22. intézkedés: költségvetési felügyelőket fogunk kiküldeni a jelentős mennyiségű közpénzzel gazdálkodó intézményekhez is, azokhoz is, amelyek intézményi autonómiát élveztek az elmúlt időszakban. Ennek alkotmányossági alapjának megteremtését szintén magára vállalja a kormány.

23. intézkedés, tisztelt hölgyeim és uraim: teljes telefon-, bútor-, gépkocsivásárlás és -csere stop, leállítás a közszférában. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)

24. intézkedés: nemzeti eszközkezelő társaság létrehozása. A nemzeti eszközkezelő társaságot azért javasoljuk létrehozni, hogy a bedőlt hitelű lakások ne kerüljenek ki a korábbi tulajdonosok köréből, hanem egy nemzeti eszközkezelő társaság fennhatósága alá kerülhessenek, ahol tárgyalással rendezzék az eladósodott és fizetni nem képes családok és a lakáshasználat jogát.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! 25. intézkedés: bankadó bevezetése. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Na! - Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.) Az előbb elmondottak jegyében azt javaslom, hogy a bankok, a biztosítótársaságok és a pénzügyi lízingcégek költségvetésbe történő befizetésének mértékét emeljük meg. Ez az idei, örökül kapott költségvetési tervben 13 milliárd forintot jelent; javaslom, ezt az összeget ebben az évben 200 milliárd forintra emeljük. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Hú! - Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Miután nem választási nagygyűlésen vagyunk, ahol egyébként az érzelmeinknek a szokásosnál szabadabban is folyást engedhetünk, ezért engedjék meg, hogy ennél a pontnál néhány komoly megjegyzés erejéig kérjem a figyelmüket. A kormány határozottan fellép mindenfajta bankellenes hangulattal szemben. (Moraj az MSZP soraiban. - Közbeszólás az MSZP soraiból: Jaaj!) Szeretnénk világossá tenni, hogy a kormány közgazdasági meggyőződése szerint jól működő hitelintézeti rendszer nélkül egyetlen modern gazdaság sem lehet versenyképes. Ezért Magyarországnak stabil, jól működő bankokra, biztosítókra, pénzügyi lízingcégekre, és még csak a jó ég tudja, pontosan hány formában működő egyéb, pénzügyi finanszírozást végző intézményrendszerre van szüksége. És a kormány elkötelezett amellett, hogy a magyar bankrendszer stabil maradhasson. Ezért még egyszer mondom, ezeket az intézkedéseket nem ellendrukkerek, nem ellenérzések, nem bosszúvágy, hanem egész egyszerűen a kölcsönös felelősség elvéből következő kérés határozta meg.

Ez azt jelenti, hogy tárgyalásokat szeretnénk kezdeni a bankokkal arról, hogy ennek az adónak az alapját mire vetítsük - fontos kérdés -, hogy hogyan oszoljék meg ez a teher a bankok, a biztosítók és a lízingcégek között, és azt javasoljuk, hogy ezt három évre vezessük be a rendszerbe, és három év alatt vezessük ki abból. Reményeink szerint az alatt a magyar gazdaság növekedésnek tud indulni, és egy ilyen különadó nélkül is képes elérni a céljait, és a három év alatti kivezetés lépéseiről és ütemezéséről pedig szülessen megállapodás a pénzügyi intézményrendszer és a magyar kormány, illetve a magyar parlament között.

Szeretném önöket tájékoztatni, zárójelben csak, hogy a tegnapi nap során Németországban pénzpiaci tranzakcióadó bevezetéséről döntöttek, tehát az az intézkedés, amelyről én most itt beszélek, ez a legkevésbé sem válik el az Európában ma szokásos intézkedések fő áramától, amelyek meghatározzák, egyébként egyikünknek sem örömére, a mai európai gazdaságpolitikát.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Végezetül van itt még négy intézkedés, amit szeretnék bejelenteni. A nemzeti együttműködés rendszerében nemzeti ügy a szociális biztonság, vagyis az emberek, családok és közösségek védelme. Az akciótervünk utolsó négy intézkedése - összesen 29 intézkedést tartalmaz egyébként ez az akcióterv - ezeknek az embereknek a számára nyújt védelmet.

Először is annak érdekében, hogy az egyre több gondot okozó lakáscélú devizahitelek terjedését meg tudjuk állítani, ezért azt javasoljuk, hogy a jövőben jelzálogbejegyzés csak forintalapú lakásvásárlási hitel esetén legyen engedélyezhető. (Taps a kormánypártok, az LMP és a Jobbik soraiban.) Ezzel az egyébként is sok közgazdasági és politikai problémát okozó devizahitelesek, akik közül mi külön minőségnek tekintjük a lakás-, vagyis otthonteremtési hitellel rendelkezők sorsát, a bajba jutottak száma így ne gyarapodjon, újabb és újabb családok ne lépjenek be abba a rendszerbe, amiről az elmúlt évek során világossá vált, hogy több bajt és nyavalyát hoz rájuk, mint amennyi lehetőséget és kedvezményt, hiába számolták úgy a hitel felvételekor, hogy jobban fognak majd járni, mintha egyébként forintalapú hitelt vettek volna fel.

27. intézkedésként javaslom, hogy vezessük be a másodlagos élelmiszer-vizsgálatot annak érdekében, hogy ezentúl ne áramolhasson be Európa élelmiszer-hulladéka akadálytalanul Magyarországra. (Taps a kormánypártok, az LMP és a Jobbik soraiban.)

28. intézkedésként felkértem a Fellegi Tamás miniszter úr által vezetett minisztériumot, hogy a közüzemi díjak emelésére rendeljen el moratóriumot, és kezdeményezzen tárgyalást az ármegállapítás új rendszeréről az érintett vállalkozásokkal. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)

29. intézkedésként pedig kérem önöket, hogy támogassák a kormánynak azt a döntését, amellyel elrendeli a kilakoltatási moratóriumot 2010. december 31-éig, és egyúttal tárgyalásokat kezdeményezünk az adósok és a hitelezők között a bajba jutott lakáshitelesek jövőjének rendezése érdekében. (Taps a kormánypártok, az LMP és a Jobbik soraiban.)

A kilakoltatási moratórium ügyében szeretném önökkel még megosztani azt a gondolatomat, hogy tudomásom van róla, hogy a hitelező intézetek, pénzintézetek nem támogatják ezt az előterjesztést, azzal az egyébként teljesen logikus és érthető érvvel, hogy ha a hitel végső fedezetét elvonjuk, akkor a hitel bizonytalanná válik, és a hitelező könnyen bajba kerülhet. Mi tagadás, tisztelt hölgyeim és uraim, ez így is van. Mégis azt kell mondanom, hogy a tisztelt Ház, a Magyar Országgyűlés, általában a magyar politika megspórolta annak a vitának a becsületes megvívását itt a Házban és a közéletben, hogy vajon a lakáshitelek esetében a jelzálogintézményt milyen felfogásban kívánjuk érvényesíteni Magyarországon: angolszász felfogásban-e, vagy pedig egy kontinentális felfogásban.

Az angolszász felfogás szerint semmi akadálya nincs annak, hogy ilyenkor a bajba került kölcsönfelvevőt kitegyék a lakásából, miután léteznek azok az intézmények abban a világban, amelyek azonnal új lehetőségeket nyitnak a számára. A kontinentális Európában ez nem szokás, és nálunk nincsenek is olyan intézmények, amelyek az utcára került családokról képesek lennének gondoskodni. Ezért a kormány számításai szerint az a helyzet, hogy a hiteleiket visszafizetni nem tudó embereket kiteszik a hitelező pénzintézetek az utcára, majd utána azok munkanélkülivé válnak, egzisztenciájukban süllyedésnek indulnak, családjaik szétesnek, gyermekeikről az államnak kell gondoskodnia, összességében nagyobb terhet jelent a köznek és az államnak, mint ha kellő időben avatkoznánk közbe.

Ezért azt javaslom, hogy a megspórolt vitát folytassuk le. Ebben a vitában a kormány azt az álláspontot fogja képviselni, a kontinentális megközelítést, vagyis a kilakoltatást el nem fogadó jelzálog-hitelezési rendszert teremtsük meg Magyarországon. (Taps a kormánypártok, az LMP és a Jobbik soraiban.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A nemzeti együttműködés rendszerében az első akcióterv tehát összesen 29 intézkedést tartalmaz, és ezzel a 29, reményeink szerint önök által is fontosnak érzett változtatással kezdjük meg az új gazdasági rendszer felépítését Magyarországon.

Tisztelt Ház! Mindezek együttesen azt jelentik, hogy most két fontos nemzeti ügyben tudunk változásokat véghez vinni, úgymint a magyar gazdaság talpra állítása és a szociális biztonság megteremtése terén. Közös erőfeszítéseinknek legyen elsődleges célja az, hogy a magyaroknak legyen munkájuk, amelyből meg tudnak élni.

(14.00)

Egymillió új munkahelyet akarunk létrehozni tíz év alatt, és minden intézkedésünk ezt a célt is szolgálja.

Tisztelt Ház! Együtt döntöttük meg a régi rendszert, együtt fogjuk fölépíteni az újat, és úgy tervezem, hogy mindannyian együtt - nemcsak akik itt, a Házban ülnek, hanem Magyarország minden polgára együtt - leszünk majd az új korszak nyertesei.

Az előttünk álló gondok nagysága mindenki előtt ismert. Találgatásoknak helye nincs. A költségvetésről szóló májusi adatokat mindenki megismerhette. Hatalmas kihívások állnak előttünk, és az ország közel sincs abban az állapotban, ahogy azt a korábbi kormány lefestette. Sajnos azt kell mondanom, hogy a költségvetésben továbbra is felettébb kétséges számok szerepelnek. Mindezt régóta gyanítottuk. (Közbeszólások az MSZP padsoraiban.)

Mindez azonban a múlthoz tartozik, a múlt része, és mi most nem hátrafele nézünk. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy mindezekért az elszámoltatásnak nem kéne megtörténnie. Az elszámoltatásnak meg kell történnie (Taps a Fidesz, a KDNP és a Jobbik padsoraiban.), de minket most elsősorban a jövő érdekel, és a jövő azt követeli, hogy higgadt, de határozott intézkedések sorozatával haladéktalanul megkezdjük a változtatást, a romok eltakarítását, a felelősség tisztázását és az újjáépítést.

Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy megosszam önökkel azt a gondolatomat is, miszerint a magyar gazdaság legnagyobb baja ebben a pillanatban az államadósság mértéke. Súlyos bűn terheli az elmúlt nyolc év lelkiismeretét.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nyolc év alatt 53 százalékról 80 százalék közelébe vitték föl a magyar állam adósságát. Ez egy merénylet, nemcsak a ma élő magyarokkal szemben, hanem a következő nemzedékekkel szemben is. Ezzel számot kell vetnünk. (Egy hang a Fidesz padsoraiból: Úgy van!)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ha ma 53 százalék körül lenne a magyar államadósság mértéke, akkor a világgazdaságból érkező bajok legtöbbjével - azt kell mondanom - szinte rutinszerű gazdaságpolitikai kormányzás keretében tudnánk elbánni. A baj az, hogy a világból érkező nehézségek egy majd' 80 százalékig eladósodott Magyarországot hívnak ki párbajra.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! (Közbeszólások az MSZP padsoraiban: Japán, Franciaország...) Hitelből élni rossz dolog. Márpedig az előző nyolc év következménye az, hogy Magyarország ma nem a saját lábán áll, hanem hitelből él. Az adósságot nyilvánvalóan a következő évek során csökkenteni kell, ellenőrzésünk alatt tartani, és lehetőség szerint csökkenteni. Mindannyian ismerjük a törvényeket: minél többet kölcsönzünk, annál többet kell visszafizetni. Minél többet kell visszafizetni, annál több hitelező aggódik, visszakapja-e a pénzét. Minél többen aggódnak, annál kevesebben bíznak a gazdaságunkban.

És miután nincs a világban olyan szabály, hogy bárkinek Magyarországon kéne befektetnie, sőt most már azt is lehet, hogy Magyarországon megtermelt jövedelmet magyar emberek sem Magyarországon fektetnek be - ezért csatlakoztunk az Európai Unióhoz, hogy ez a lehetőség minden magyar állampolgárt megillessen -, nos, ilyen körülmények között, ha a dolgok nem mennek jól, kiegyensúlyozottan és ellenőrzés alatt, akkor a befektetők és a hitelezők el fognak fordulni Magyarországtól.

Ez nem jelenti azt, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy feladhatnánk azokat az új gazdasági rendszerre vonatkozó elképzeléseinket, amelyeket az előbb bemutatott intézkedések éppen szolgálni akarnak. Egyszerre kell ellenőrzésünk alatt tartani a pénzügyi helyzetet és menetelni továbbra is a választók által meghatározott és általuk kitűzött célok felé.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A nemzeti együttműködés rendszerének fölépítésében a siker fontos föltétele, hogy mi nemcsak látjuk, de megpróbáljuk ki is mondani az igazságot, mint ezt most is tettem itt az előterjesztésemben, vagyis a gazdaságpolitikánkat valóságra alapozzuk. Nem futóhomokra, hanem sziklára szeretnénk építeni a jövőt.

A választásokon nagyon nagy bizalmat kaptunk, és én tudom, hogy ezt a bizalmat meg kell szolgálni. Önök is tudhatják, hogy számomra, számunkra most csak ez számít: ennek a bizalomnak a megszolgálása. Hosszú és kanyargós út lesz, és önök is tudhatják, hogy fölfelé kapaszkodni mindig fárasztó. De ha együtt tesszük meg, akkor elérjük azokat a nagy, közös célokat, amelyeket eddig magunk elé tűztünk. Talpra állítjuk a gazdaságot, rendet és közbiztonságot teremtünk; újra lesz hazánkban szociális biztonság; meg fogjuk menteni az egészségügyet, és helyre fogjuk állítani a demokratikus normákat. Ez az út olyan Magyarországhoz vezet, ahol újra mind a tízmillió magyarnak jó lesz majd magyarnak lennie, mert azokat a közös értékeinket fogjuk az életünkben érvényesíteni, amelyek mindannyiunk boldogulásához nélkülözhetetlenek: munka, otthon, család, egészség és rend.

Ott, abban a Magyarországon mindenkinek jobb lehet az életminősége és több a lehetőség mindenki számára. Szükségem lesz, tisztelt hölgyeim és uraim, mindenkinek a segítségére. Az új kormány és az emberek közös erőfeszítése elhozhatja majd a sikert. Szükségem lesz az önök és minden magyar hitére, munkájára, támogatására, sőt biztatására is.

Időbe fog telni, amíg kijutunk a mai helyzetből. Nyolc évig vittek minket befelé az erdőbe; az is eltart egy-két évig, amíg végképp kijutunk belőle. Úgy látom, hogy az országban van kellő erő és elszántság, hogy a kiút ne tartson annyi ideig, mint az eltévelyedés. Nehéz úton indultunk el, de már vannak közös sikereink, és még lesznek is szép számmal. A céljaink közösek: továbbra is meggyőződésünk, hogy a magyar nép tehetséges és életerős. Mindig feltalálja magát, ha nem ülnek a nyakára.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Több lehetőség, több bizalom, több munkahely, vagyis egy jobb holnap, egy erős és sikeres Magyarország - ezért kell dolgoznunk a következő években.

Szeretném megköszönni képviselőtársaim megtisztelő és kitartó érdeklődését és figyelmét (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: A Jobbiknak a programot!), és engedjék meg, hogy megragadjam az alkalmat és a képviselőtársaimon túl innen köszönjem meg minden magyarnak, hogy támogatják a nemzeti együttműködést; köszönöm minden magyar polgárnak, hogy nyolc viszontagságos év után sem adják föl; köszönöm Magyarország mind a tízmillió állampolgárának, hogy oly sok megtévesztés, hazugság és igazságtalan hátratétel után is kitartanak a hazájuk mellett, és törődnek Magyarországgal.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Hosszan tartó taps a kormánypártok, az LMP és a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megköszönöm miniszterelnök úr előterjesztését.

Mielőtt hozzászólásokra adnék szót, engedjék meg, hogy néhány szóban tisztelettel köszöntsem az elnöki páholyban megjelent indiai alsóház elnök asszonyát. (Taps. - Az elnöki páholyban helyet foglaló indiai alsóházi delegáció tagjai felállva, kezeiket összetéve, meghajolva köszönik meg a tapsot.)

Őexcellenciája, tisztelt Meira Kumar asszony, az indiai alsóház Elnök Asszonya! Engedje meg, hogy nagy tisztelettel és szeretettel köszöntsem önt a Magyar Köztársaság Országgyűlésének plenáris ülésén. Tegnap érkezett delegációjuk programja már eddig is eseménydús volt: ismerkedtek hazánk történelmével, megtekintették az ezeréves tihanyi apátságot, látogatást tettek Balatonfüreden, ahol India nagy költője és gondolkodója, a 150 évvel ezelőtt született Rabindranath Tagore emléke előtt tisztelegtek. (Szórványos taps.)

Ma délelőtt pedig értékes eszmecserét folytathattam önökkel, amelyben tájékoztatást adtunk országaink helyzetéről, és mindketten hangsúlyoztuk, hogy országaink nagy jelentőséget tulajdonítanak a hosszú múltra visszatekintő kétoldalú kapcsolataink ápolásának és további fejlesztésének, most kiemelten is a gazdaság területén, amely új munkahelyek teremtését is eredményezheti országainkban.

További sok sikert kívánok látogatásához, és felhasználom az alkalmat, hogy az Országgyűlés tagjai és a magyar nép szívélyes üdvözletét tolmácsoljam az indiai parlamentnek és India népének. (Nagy taps. - Meira Kumar felállva, kezeit összetéve, meghajolva köszöni meg a tapsot.)

Tisztelt Országgyűlés! Most hozzászólások következnek. Elsőként hozzászólásra jelentkezett Lázár János úr.

LÁZÁR JÁNOS (Fidesz): Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Először is engedjék meg, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség parlamenti frakciója nevében együttérzésünket fejezzük ki minden árvízkárosult irányába, és megköszönjük azoknak a közreműködést, akik szolgálatot teljesítve vagy önkéntesen a gátakon küzdenek a kármentés érdekében és az ország megmentése érdekében.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Fidesz-frakció határozottan támogatja a kormányt az első gazdasági akcióterv megvalósításában. Teszi ezt azért, mert a kormány eredeti terveinek megfelelően és programja szerint az eskütételt követő 10. napon beterjesztette az Országgyűlésnek - és a következő napokban kiegészíti törvényjavaslatokkal - azt a gazdasági akciótervet, amely Magyarország gazdasági talpra állításáról, a gazdasági szerkezet és struktúra megváltoztatásáról és a választási programunk beteljesítéséről szól: társadalmi és gazdasági eszményeink megvalósításáról.

(14.10)

Az imént elhangzottakat akceptálva és támogatva mégis kénytelen vagyok a tisztelet hangja mellett is a miniszterelnök úr figyelmét felhívni a felelősség kérdésére.

Azt gondolom, a miniszterelnök úr nem feledkezhet meg arról, hogy valakik ezért a helyzetért, amely ilyen cselekvésre, lépésre kényszerít bennünket, felelősséggel tartoznak, nem feledkezhet meg a miniszterelnök úr a számadás kikényszerítéséről és az elszámoltatás társadalmi elvárásáról, amely mindannyiunkat ebbe a parlamentbe juttatott (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.), különösen így van ez a májusi hiányadatok és gazdasági adatok függvényében.

Nem feledkezhetünk meg arról, tisztelt képviselőtársaim, hogy a Magyar Szocialista Párt az elmúlt nyolc esztendőben költségvetési trükkök százaival, a könyvelési adatok meghamisításával eljátszotta Magyarország hitelét, és átverte Magyarország hitelezőit. Az elmúlt nyolc év szocialista kormányzásának az lett az eredménye, hogy Magyarország szavának kevesebb hitele volt, mint egy iszákos adósnak a kocsmában.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Szocialista Párt az őszödi beszéddel, a hazugságokkal, a felelőtlenséggel, azzal a káosszal, amit a kormányzása eredményezett, elérte, hogy Magyarország Európa hazug embere lett. (Moraj az MSZP soraiban. - Kiss Péter: Kósa és Szijjártó!) Az a mai kormány felelőssége, Orbán Viktor kormányának a felelőssége, hogy visszaszerezze Európa bizalmát. A Magyar Szocialista Párt az elmúlt nyolc esztendőben nem tett mást, mint a túlélésre játszott. Mi nem akarunk a következő négy évben a túlélésre játszani. Mi nem játszunk a túlélésre évek tekintetében vagy hétvégék tekintetében. (Nyakó István: Biztos nem volt rossz a hétvégéd!) Mi egy erős lábon álló gazdaságot akarunk, egy életerős gazdaság megteremtésére tettünk ma javaslatot Magyarországnak.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Szocialista Párt okozta a szégyent, övék a szégyen, és miénk a tanulság. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Dicsőség! Dicsőség! Dicsőség!) Igen tisztelt képviselőtársaim, nagyon álságos ez a szocialista politika, amely arról beszél, hogy az elmúlt időszakban a lélegeztetőgépről le tudta kapcsolni Magyarországot, de arról nem beszél, hogy az életveszély nem múlt el. Önök nem kezelői voltak a válsághelyzetnek, hanem előidézői voltak a válsághelyzetnek. (Moraj az MSZP soraiban. - Közbeszólások a Fidesz soraiból: Úgy van! - Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Az ország választói nem azt várják el tőlünk, hogy nagy hibákat elkövessünk, és picit rendbe rakjuk őket. Az ország azt várja el tőlünk, hogy jó gazdája legyünk ennek a közösségnek, és gyarapítsuk az ország vagyonát. Mindezen túl, tisztelt képviselőtársaim, a gazdaság állapotáról, a költségvetés kilátásairól szóló parlamenti vitákban szeretnénk, ha nem a pártérdekű napi politikai szempontok uralkodnának. (Moraj az MSZP soraiból. - Közbeszólások az MSZP soraiból: Helyes!)

A miniszterelnök úr az előbbiekben párbeszédre hívta önöket - ajánlom becses figyelmükbe (Moraj az MSZP soraiból. - Tóbiás József: Ehhez úgy kell beszélni! - Nyakó István: Te pedig párbajra!) -, párbeszédre a jogalkotásban, a törvények elfogadásában, párbeszédre a gazdasági akcióterv megvalósításában, ugyanis mi szeretnénk egyszer és mindenkorra véget vetni azoknak a gazdasági megszorító diktátumoknak, amelyeket önök felelőtlenül és egyoldalúan kényszerítettek rá erre az országra. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Miről beszélsz? Beszélj konkrétan!) Mi kíváncsiak vagyunk az önök véleményére és minden építő javaslatukra. Ugyanis, tisztelt képviselőtársaim, a nemzeti együttműködés gazdasági rendszere azt jelenti, hogy közös az ország, közösek a sikerek, közösek a kudarcok, nincsenek titkaink egymás előtt, nem trükközünk, nem púderezünk, együtt sírunk és együtt nevetünk, de nem egymás kárára. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Nem sírok a Lajossal!) Ezt jelenti a közös felelősségvállalás a gazdasági együttműködés programjában.

Igen tisztelt képviselőtársaim, az elmúlt fél esztendőben a szocialisták egy olyan politikai kultúrában vezették ezt az országot, amely az "utánam az özönvíz" stílust vette fel, mindegy volt számukra, hogy mi történik. (Moraj az MSZP soraiban.) Fél évre alkottak költségvetést - jól bizonyítja ezt, jól támasztja alá ezt a májusi gazdasági adatsor, hogy csak fél évre tervezték meg Magyarország költségvetését.

A mi kötelességünk ennek a gazdaságnak a talpra állítása és egy új gazdasági élet, egy új gazdasági rendszer megalkotása. Végre először lehetőség van arra, hogy "az utánam az özönvíz" stílusú szocialista kormánypolitika után közös felelősségvállalásra hívjunk mindenkit, igazságosabb közteherviselést valósítsunk meg ebben az országban, csökkenő adóterhek legyenek, jobb legyen ennek az országnak a versenyképessége, létrejöhessen végre egy szolgáltató állam egy új gazdasági rendszer alapjaképpen.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az ellenzéki padsorokban mindannyiuktól, pártállástól és meggyőződéstől függetlenül azt szeretném kérni, hogy lehetőség szerint támogassák ezt a programot. A támogatásra nem nekünk, hanem az országnak van szüksége.

Igen tisztelt képviselőtársaim, nem lehetetlen a mai parlamenti viszonyok között, hogy önök nélkül célba érjünk, azonban egészen biztos, hogy ha önök segítenek bennünket, akkor a cél megtalálása és a helyes út lehetőséggé és lehetségessé válik.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok, a Jobbik és az LMP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm. Hozzászólásra jelentkezett Schiffer András, LMP.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Elöljáróban talán célszerű rögzíteni azt, hogy jelenleg három csapás sújtja a magyar gazdaságot, az elmúlt ciklus katasztrófakormányzása, a nemzetközi pénzügyi környezet és az önök felelőtlen nyilatkozatai. Ezt azért tegyük hozzá (Moraj a kormánypártok soraiban.) akkor, amikor a helyzetet próbáljuk felmérni.

Nem kívánok belemenni abba a szemantikai vitába, hogy mit jelent egy új rendszer, de azért azt szeretném szintén rögzíteni, hogy jelenleg Magyarországon van egy demokratikus jogállam, amit nem váltottunk fel, és remélhetőleg nem is fogunk. (Taps az LMP soraiban. - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Vastaps!) Éppen ezért nagyon szeretném kérni önöket arra, hogy akkor, amikor itt egy új programot, egy új víziót vázolnak fel, hagyjanak fel a politikával, a politikusokkal, a különböző népképviseletekkel szembeni agitációval, értem ezalatt azt, hogy önmagában az, hogy a demokrácia pénzbe kerül, ezt önöknek el kell tudniuk magyarázni, és mindannyiunknak el kell tudnunk magyarázni a polgároknak. Önmagában a képviseleti testületek létszámcsökkentése még nem érdem.

Először arról szólnék röviden, ami mindenképpen üdvözlendő, hogy ebben a Házban egy miniszterelnök szájából elhangzik; igen, itt az ideje annak valóban, hogy a termelő kapitalizmus modellje váltsa fel a spekulatív kapitalizmust, hogy a pénzügyi buborékok gazdasága helyett valóban a reálgazdaság megerősítésén munkálkodjék egy kormány. Ezt ugyanakkor egy új fejlődési modellnek nevezni enyhe túlzás. Arról van szó, hogy Magyarország, a magyar fejlődés akkor fog valóban egy új modell felé elindulni, ha önök egy olyan víziót vázolnak fel, ami a XXI. század Magyarországának egy fenntartható fejlődési modellt, egy szolidáris társadalmat vázol fel.

Önök nem ezt teszik. Úgy tűnik, hogy miközben ebből a parlamentből eltűnt Kóka János és eltűnt az SZDSZ, most az önök képében visszabújt. (Derültség. - Hangok a Fidesz soraiból: Ó!) Önök, a Fidesz, egy neokonzervatív fordulatot hajtottak végre, miközben nem ezt ígérték a választóiknak. Önök most az adócsökkentés populizmusával jöttek elő, önök a kisebb állam demagógiáját folytatják.

Arról van szó, hogy akkor, amikor önök itt az egykulcsos adó tervével előállnak, nem mondják meg világosan azt, hogy ez a politika a felső középrétegek egyoldalú kedvezményezéséről szól. (Taps az MSZP és az LMP soraiban: - Közbeszólások az MSZP soraiból: Így bizony! Így bizony!) Az önök tervezett intézkedései cserbenhagyják a szegényeket (Közbeszólások az MSZP soraiból: Így van! Így van! - Taps az MSZP és az LMP soraiból.), miközben egyetértünk azzal, amit a miniszterelnök úr elmondott, a hitelkárosultak megsegítésével kapcsolatban jó lenne világossá tenni azt is, hogy abban az esetben, ha megfelelő költségvetési fedezet nélkül jelentenek be drasztikus adócsökkentést, az mivel fog járni a forintalapú hitelek kamatait illetően. Ezt önök most elmulasztották megmondani. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Bizony! Bizony!)

(14.20)

Szeretnék továbbá arra is reagálni, hogy akkor, amikor önök itt egy nagyon olcsó trükkel meghirdetik az örökösödési illeték eltörlését, megint csak nem beszélnek világosan arról, hogy kinek kívánnak kedvezni. Mert ha önök azoknak kívánnak kedvezni, azoknak a szegény embereknek, akik egy házban, egy lakótelepi lakásban élnek, amit a szüleiktől kaptak vagy éppen a szüleikkel együtt, és számukra el kívánják törölni az illetéket, ezzel egyetértünk; de azt, hogy önök általánosságban el akarják törölni az örökösödési illetéket, meg kell világosan mondani, hogy ezzel önök azokat is kedvezményezik, akik adott esetben vállalatbirodalmakat örökölnek. Ez megint csak az a neokonzervatív populizmus, amit Bokros Lajoséktól hallottunk, és amit a magyar társadalom kiszavazott a parlamentből. (Taps az LMP és az MSZP soraiban.) Kíváncsi lennék arra, hogy Orbán Viktor miniszterelnök úr mikor hívja meg Bokros Lajost a kormányába. (Derültség.) Tessék világosan beszélni arról, hogy az önök politikája kiknek az érdekét szolgálja! (Nyakó István: Így van!)

Önmagában az, hogy önök nagyobb társadalmi felelősségvállalásra kívánják ösztönözni a pénzügyi szektort, helyes, és éppen itt volt az ideje. Csakhogy arról is szólni kellene, hogy akkor, amikor önök most így pluszterheket tesznek a pénzügyi szektorra, ez önmagában miként fogja serkenteni a versenyt a pénzügyi szektoron belül, miként fogja helyzetbe hozni a kisebb bankokat, és ami a legfontosabb, számoltak-e önök azzal, hogy a most bejelentett intézkedéseket a bankszektor hogyan fogja áthárítani az adósokra. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Ez a nagy probléma vele! - Bizony így van!) Nem aggódnak-e önök amiatt, hogy a most bejelentett intézkedéseket a bankszektor a kisemberek zsebéből fogja visszaszedni? Erre milyen elképzeléseik vannak? (Zaj, közbeszólások az MSZP soraiban.)

Arról kellene beszélni, tisztelt miniszterelnök úr, hogy ez a drasztikus adócsökkentési program így, ebben a költségvetési helyzetben nem fog új munkahelyeket létrehozni. Arról van szó, hogy ez az adócsökkentő populizmus a jóléti állam megmaradt részeinek a leépítésével is jár, és a fejlesztő állam egyébként a kormányprogramban nagyon helyesen meghirdetett modelljének a feladásával jár. Erről kellene önöknek világosan számot adni!

És még egy: nagyon népszerű dolog arról beszélni, hogy önök leépítik az államot. Mint utaltam rá, itt, ebben a parlamentben az elmúlt két ciklusban kormányzati pozícióból már számosan megtették, hogy ezt ígérték; meg is történt. Ki is szerveztek különböző állami szolgáltatásokat, amit önök nagyon helyesen most revízió alá kívánnak vonni. Csakhogy miközben az elmúlt nyolc évben az alapvető állami funkciókat a megelőző két kormányzati ciklus leépítette például a fogyasztóvédelem, például a népegészségügyi vagy a környezetvédelmi, természetvédelmi hatóságok területén, ez, amit önök meghirdettek, nem a jól funkcionáló szolgáltató állam irányába hat, hanem egész egyszerűen szétveri a közszolgálatot. (Zaj a kormánypártok soraiban. - Taps az LMP soraiban.) Attól tartunk, hogy önök elkövetik a rendszerváltó kormányzatnak azt a hibáját, hogy miközben egyes szektorokban vagy egyes szektorban, a közszférában meghirdetnek egy létszámcsökkentést, nem gondolják végig azt, hogy az elbocsátott embereknek hogyan lesz esélyük arra, hogy folytassák pályájukat, hogy integrálva maradjanak a munkaerőpiacon.

(Az elnöki széket dr. Ujhelyi István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Összességében: természetesen a bejelentett intézkedések között van néhány, amit üdvözlünk, például azt, amit a pálinkafőzéssel kapcsolatban elmondott a miniszterelnök úr (Derültség az MSZP soraiban), vagy az adományok áfájának eltörlésével kapcsolatban, az EU-s források átrendezésével kapcsolatban, főleg, ha ez a mezőgazdaságból élőket is érinti; összességében viszont egy neokonzervatív fordulatnak, egy szegényellenes politika meghirdetésének vagyunk a tanúi.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP és az MSZP soraiban.)

ELNÖK: A továbbiakban megadom a szót Harrach Péter képviselő úrnak, a KDNP képviselőcsoportja részéről.

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt hiszem, nagy pillanata volt ez a magyar parlamentnek, hiszen egy miniszterelnökhöz méltó beszédet hallottunk. Kár volt, hogy az egyik frakció a cinikus megjegyzéseivel zavarta ezt. (Zaj az MSZP soraiban. - Taps a kormánypártok soraiban.) Belátom azt, hogy mi vagyunk a hibásak, biztosan gyenge volt a jobbegyenes. Azonban ajánlanék egy terápiás gyakorlatot: mély lélegzetvétel, ellazulás, hátradőlni a székben, és figyelmesen hallgatni. (Derültség az MSZP soraiban. - Taps a kormánypártok soraiban.)

Amikor a beszédet hallgattam, amire odafigyeltem, az első benyomás számomra az volt, hogy végre van gazdája közös dolgainknak. (Felzúdulás az MSZP soraiban. - Taps a kormánypártok soraiban.) A második, hogy az elhangzottakban a magyar emberek véleményét láttam tükröződni. (Zaj az MSZP soraiban.) És végül az, hogy világos értékrend jelent meg, a társadalmi igazságosság szempontja érvényesült. (Gyurcsány Ferenc távozik az ülésteremből.)

Kérdés, hogy eddig volt-e gazdája a közös dolgainknak. Hát, bizony nem volt. Mert az elmúlt korszak emblematikus figurája, aki épp most ment ki a teremből (Derültség a kormánypártok soraiban.), tehetséges ember, ezt senki nem vitatja, és mégis, hogyan lehetett az, hogy ennyire gyenge teljesítményt nyújtott; hogyan lehet az, hogy ilyen mélyre juttatta az országot. Azért, mert nem volt gazdája közös dolgainknak, hanem valami más kötötte le a figyelmét; talán fontosabbnak tartotta az előadó-művészi teljesítményt (Derültség a kormánypártok soraiban.), és a kérdés már csak az, hogy miután a darab megbukott, miért nem sétált le a színpadról, ahogyan ezt jobb körökben mondják, most miért osztja újból az észt, és amikor a társulata ezt elfogadja, ez legyen az ő gondja.

A magyar emberek véleményét tükrözi ez a beszéd. Mit jelent ez? Az is biztos, hogy a magyar társadalomban sok érdeket fog sérteni, de nem a kisemberek érdekét. (Zaj az MSZP soraiban.) A gazdaság talpra állításában - ez talán az első fontos tanulsága -, a pénzügyi egyensúly megteremtésében mindenki vegyen részt, ne csak a kisemberek. Ezt szolgálja többek között a hitelintézeti járulék növekedése, magyarul a bankok megadóztatása, pontosabban a bankok részvétele gondjaink enyhítésében.

Elhangzott az, hogy amikor bajban voltak a bankok, az állam sietett a segítségükre. Ezt tette annak ellenére, hogy a legtöbb képviselőjük olyan eszmeiséget vall, amely szerint a gyenge állam az, ami követendő, és mégis az erős állam segítségére szorultak. Most itt az ideje, hogy a hatékony állam megsegítse az átlagembert, mégpedig úgy, hogy akik nagyobb nyereségre tettek szert, nagyobb részt vállaljanak ebben a segítségben, ez a társadalmi igazságosság követelménye. De idetartozik az az intézkedés is, amely a magas végkielégítések megadóztatását célozza, vagy a fizetésplafon bevezetése az állami szférában, a bértömeg-gazdálkodás és annak 15 százalékos csökkentése, illetve az igazgatóságok számának csökkentése. Lényeges mondanivalója ennek a programnak az, hogy nem toldozgatni kell, hanem a rendszert kell átalakítani, például az adórendszer változását.

Engedjék meg, hogy a családi adózás gondolatát különösen üdvözöljem, már csak azért is, mert a mi frakciónk terjesztette be, és azóta is szorgalmazza a családi adózás bevezetését és annak részletes törvénymódosítását. (Taps a kormánypártok soraiban.) Ugyancsak üdvözöljük a kisadók eltörlését, hiszen ez a kisvállalkozók érdekét szolgálja. Itt különösen fontos lenne minél előbb megvalósítani az adományok áfájának eltörlését.

(14.30)

És külön szeretném felhívni a figyelmet annak jelentőségére, hogy a lokális piac megvalósítása érdekében a kistermelők termelési, feldolgozási és értékesítési lehetőségeit igyekszik a kormány javítani. (Gyurcsány Ferenc visszatér az ülésterembe.)

És végül: Schiffer András felszólalását hadd értékeljem úgy, mint pozitív javaslataink finomítása érdekében tett javaslatokat, hiszen, bár azt mondta, hogy nem a szegények érdekeit szolgálja, de mégiscsak azoknak az intézkedéseknek a továbbvitelét említette, amelyek szerintünk éppen ezt szolgálják. Ilyen a lakáscélú devizahitelek további növekedésének a megakadályozása, természetesen a végleges megoldás kidolgozásáig, a közüzemi díjemelések és a kilakoltatások moratóriuma, annak meghosszabbítása. És itt megint csak hivatkoznom kell egy olyan előterjesztésre, ami a családok csődvédelméről szólt, hiszen az előző ciklusban a frakciónk ezt is megtette, ezt a célt szolgálja most a bejelentett nemzeti eszközkezelő társaság létrehozása.

És ugyancsak, bár az egyebek között kell említenünk még két fontos intézkedést: a másodlagos élelmiszer-vizsgálatot, amely, úgy gondolom, minden magyar embernek vágya, hogy egészséges, tiszta élelmiszerhez jusson. S végül az elburjánzott hatósági engedélyek visszafogását, ami az egyharmados csökkentéssel egy jelentős eredmény lesz a beruházások segítése érdekében.

Egészében véve úgy gondolom, hogy az a program, amit ma hallottunk, szolgálja a gazdaság talpra állítását és ezzel együtt a társadalom egészségesebbé tételét.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok, a Jobbik és az LMP soraiban.)

ELNÖK: Nyolcperces időkeretben megadom a szót Vona Gábor képviselő úrnak, a Jobbik képviselőcsoportja részéről.

VONA GÁBOR (Jobbik): Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az első és legfontosabb mondanivaló az, hogy az akcióterv nagy részben jó. Hallgatva itt a lendületes előadást, némi nosztalgikus érzés kerített hatása alá: jobbikos választási gyűlések hangulatát éreztem itt az Országgyűlésben. (Taps a Jobbik soraiban. - Derültség.) Kár, hogy ezt itt az Országgyűlés ilyen későn tudta megtapasztalni.

De még mielőtt a hurráoptimizmus hatása alá kerülne itt mindenki, azért nyilvánvalóan az ellenzéki frakciónk vezetőjeként szeretném ezt a hurráoptimizmust hűteni egy picit, több ok miatt is. Egyrészt azért, mert vannak a mi véleményünk szerint aknák ebben az akcióprogramban. De az aknáknál még több benne a hiányosság, még több olyan hiányosság van, amelyre szeretnénk adott esetben egy második akcióterv kereteiben felhívni a miniszterelnök úr figyelmét. Harmadsorban pedig: a hatásokat nem igazán látjuk, tehát ha van erre lehetősége a szakértőinek, nagyon szívesen látnánk az akcióterv hatástanulmányait.

De elhangzott itt a beszédben az is, hogy a jövő felé kell fordítani a tekintetünket. Mi ezt mindig is szorgalmaztuk és szeretjük, pláne hogyha szebb jövőről van szó. De én úgy érzem, hogy itt a jövő felé fordulás mögött most van némi hirtelen jött feledni akarás. Itt az elmúlt néhány nap történéseivel kapcsolatban mintha kicsit kapkodó lenne a múlt elfedése, úgyhogy én arra szeretnék még egy kis figyelmet kérni meg lehetőséget, hogy beszéljünk azért az elmúlt néhány nap történetéről, mert lassan kezdem úgy érezni magam, hogy minden egyes kormánymegalakulás után van egy őszödi beszéd, egy igazságbeszéd, és ezekkel az igazságbeszédekkel, úgy látszik, nekünk nincs szerencsénk, lassan ez lesz a mi turáni átkunk.

Amikor a kormányprogram vitája folyt, akkor elmondtam már, hogy a kormányprogramnak a gazdasági részét tartjuk a legjobbnak, legerősebbnek és igen ambiciózusnak, megdicsértük. Most a kérdés az, és ez a kétely bennünk, hogy az itt elhangzottak mennyiben voltak koncepciózusan átgondolt tervek, gazdasági tervek, és mennyiben voltak az elmúlt napok felelőtlen megnyilatkozásai szülte kényszerpálya eredményei.

Ha már itt ezekről a kijelentésekről szót ejtettem, akkor egypár mondatot engedjenek meg. Kósa Lajos képviselőtársunk szakított a dakota mondások folyamatával, és tegnap egy görög bölcsességgel örvendeztetett meg bennünket. Talán van valami freudi abban, hogy itt pont egy görög bölcsesség jutott eszébe, amikor azt mondta, hogy ne a tükröt hibáztassuk, hogyha ferde a kép. Ebben igaza van, viszont... (Kósa Lajos: Ne a tükröt átkozd, ha a képed ferde!) Elnézést, hogyha nem szó szerint idéztem. Mindenesetre elfogadom ennek a görög bölcsességnek az igazságát.

Viszont talán azt is szem előtt kellene tartani, hogyha ezt magára is vonatkoztatja a képviselő úr, akkor ne illegesse magát a tükörben, hogyha ott valóban torz a kép. Merthogy ezt tette: felelőtlen kijelentgetéseivel bajba sodorta Magyarországot, és csak a konstruktív ellenzéki mivoltunk okán nem gondolunk semmiféle rosszabbra, csak arra, hogy ön felelőtlenül viselkedett. Önnek viszont van azért vigasza, ezt ne felejtsük el mondani: ön jelen pillanatban Magyarországon a legbefolyásosabb politikus a világ gazdasági folyamataira. (Derültség az MSZP soraiban.)

De még mielőtt a múlt elemzését befejezném, azért szeretnék utalni az MSZP frakciójával kapcsolatos tegnapi történésekre is, ugyanis az okoknak jelen pillanatban azért nem Kósa Lajos képviselőtársunk határán kell keresni az eredőjét. Számomra teljesen érthetetlen volt az MSZP viselkedése tegnap is és ma is. Kicsit olyan érzésem van tőlük, bár többen vannak, mint talán emlékeznek még itt sokan a Muppet Show-ra, ott volt az a két öreg, mindig morgott; kezdenek hozzájuk hasonlítani, csak nem az erkélyen morognak, hanem itt a sarokban. (Taps a Jobbik soraiban. - Közbeszólás az MSZP soraiból: Bravó! - Kiss Péter: Igazán szép!)

Szerintem az ellenzéknek, hogyha van jó javaslata, igenis el lehet fogadni, még hogyha önöknek ez ennyire fáj is. Nézzenek már magukba! Szerintem nem bekiabálni kellett volna itt, hanem síri csendben hallgatni, ugyanis önöké a felelősség azért, hogy a gazdaság idejutott! (Taps a kormánypártok, az LMP és a Jobbik soraiban.) A magyar gazdaság oroszlánját, amit önök rendszeresen neveznek pumának, azt önök döglesztették meg; Kósa Lajos bűne csupán annyi, hogy a döglött pumát mutogatta itt a világgazdaságnak. (Derültség és taps a kormányzó pártok és a Jobbik soraiban.)

Rátérve a konkrét javaslatainkra, a második akciótervre: az akcióterv név valóban jó, valóban akciótervre van szükség, de szeretném azt is megjegyezni, hogy az akcióterv ebben a formájában a mi véleményünk szerint a kialakult gazdasági helyzet megoldására alkalmatlan. Olyan, mint egy fájdalomcsillapító, amely nagyon jó érzés, hogy csökkenti a fájdalmainkat, de nem gyógyszer, nem oldja meg a problémákat, nem lép ki abból a rendszerből, abból a gazdasági, társadalompolitikai rendszerből, amely idevezette Magyarországot. Egy kicsit olyan érzésem van, mintha romlott tejet próbálnánk pasztőrözni.

Szeretném elmondani, hogy mik a konkrét javaslataink. A közszférával kapcsolatban a sajtó már vérfürdőről beszél; nagyon szeretnénk, hogyha ez elkerülhető lenne. Nem szeretnénk, ha a közszféra és az ott dolgozó emberek innák meg a korábbi kormányzás, illetve Kósa Lajos felelőtlen kijelentéseinek a levét.

A miniszterelnök úr a beszédében utalást tett az államadósságra, és akkor én nagyon megörültem, vártam valamit, aztán ez úgy befejezetlenül maradt. Pedig azt hiszem, hogy itt van megint a történelmi lehetőség, erre már korábban is utaltunk - most aztán tényleg itt van, és talán nem lenne érdemes elszalasztani -, az államadósságunk újragondolására, akár újratárgyalására. Ki tudja, hogy lesz-e még ilyen lehetőségünk. Én kérem a kormánypártot, a kormánypártokat, hogy ennek a lehetőségét ne szalasszuk el. Én bízom benne, hogy a második akciótervre vár majd ez a feladat.

Az egykulcsos adórendszert nem tudjuk támogatni. Támogatjuk természetesen azt, hogyha az adórendszer kifehéríti Magyarországon az adóbevételeket, támogatjuk azt, hogyha a munkahelyek számának növekedését eredményezi, támogatjuk azt, hogyha a munkát terhelő járulékok csökkennek, de úgy érezzük, hogy ez jelen pillanatban egy átgondolatlan adópolitikai javaslat.

A miniszterelnök úr beszélt magyar bankrendszerről. Én azt hiszem, hogy jelen pillanatban sajnos Magyarországon magyarországi bankrendszerről tudunk csak beszélni. Nagyon bízunk abban, hogy a második akcióterv magyar bankrendszert fog majd teremteni. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Komoly hiányossága az akciótervnek a multinacionális cégekkel kapcsolatos javaslatok megjelenése. A kormányprogram erre tett már homályos utalásokat, nagyon bíztam benne, hogy itt most akár konkrétumokról is hallhatunk - ez nem történt meg. Nagyon fontosnak tartanánk továbbra is, ha már frakcióvezető úr, Lázár frakcióvezető úr beszélt az igazságos közteherviselésről, hogyha ez a multikra is vonatkozna.

Szintén nem hallottunk semmit a magánnyugdíjpénztárakkal kapcsolatos javaslatokról. Mi szeretnénk, hogyha a magánnyugdíjpénztárak megszűnnének, és az állami rendszerbe lennének visszavezetve.

Szintén nem hallottunk semmit a szociális rendszer anomáliáinak az átalakításáról. Szeretnénk - itt az idő hiánya miatt már rövidítek -, hogyha az "aki nem dolgozik, ne is egyék" elv megjelenne végre a szociális rendszerben. Valamint komoly hiányossága volt még az is, hogy a nemzetközi gazdasághoz, különösképpen az Európai Unióhoz fűződő viszonyunkkal kapcsolatos újragondolandó dolgokról nem beszélt az akcióterv.

Önök azt mondták a nemzeti együttműködés kapcsán, hogy forradalom történt Magyarországon - ez egyelőre csak vigadalom, és várjuk azt, hogy forradalom lesz-e belőle.

(14.40)

Ez most dől el, és kérem miniszterelnök urat, hogy bizonyítsa be, hogy a politikában van evolúció: eddig is nagyon sokat átvettek a mi választási ígéreteinkből, folytassák jó szokásukat.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Mesterházy Attila képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt frakcióvezetőjének.

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor hallgattam elnök úr szavait, csodálkoztam, hiszen az ő beszédében sehol nem hangzott el egyetlenegy hazaárulózás vagy éppen a MSZP-t felelőssé tevő mondat sem, de aztán utána megnyugodtam rögtön, amikor hallottam Lázár képviselő urat és Vona Gábort az imént, mert akkor így helyükre kerültek a dolgok, megvolt a jó rendőr és a rossz rendőr itt a mostani beszélgetés során. (Taps és közbeszólások a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)

Az elmúlt időszak kormányzását, ha valahogy minősítenem kellene, akkor valószínűleg az emberek fejében is Beke Kata egy könyvének a címe ugrik be, az volt a könyvének a címe, hogy Jézusmária, győztünk! Egy kicsit az volt az érzésem, hogy az elmúlt hetekben keresték az irányt, nagyon kevés konkrétumot tudtak mondani, ámde élen jártak a válság előidézésében. (Közbeszólások a kormánypártok soraiban.)

Lázár János arról beszélt, hogy a mi kormányunk volt az, amelyik a válságot előidézte. (Közbeszólás a Fidesz soraiban: Így van!) Valószínűleg rossz újsághíreket olvasott akkor Lázár János, szívesen átküldöm a teljes világ- és európai sajtót, ahol arról számoltak be, hogy az ön két képviselőtársa, Kósa Lajos és Szijjártó Péter volt az, aki élen járt egy kis apró válság előidézésében, amivel nagyon sok milliárd forintot vettek ki az emberek zsebéből, és az MSZP-kormány volt az, amelyik az elmúlt egy évben folyamatosan védte és stabilizálta az árfolyamot, és kezelte a válságot. (Közbeszólás a Fidesz soraiban: Bravó! - Taps az MSZP soraiban. - Közbeszólások a kormánypártok soraiban.)

Igen, tisztelt hölgyeim és uraim, a választási eredmények azt mutatják, hogy bizony fontos az, hogy egy kormány és egy párt felelős tudjon lenni, hogy nehéz helyzetekben is vállalja a nehéz döntések terhét, mert egy válságban, tisztelt képviselő úr, igenis arra van szükség, hogy első helyen túléljük a válságot, minimalizáljuk annak a negatív hatásait, és utána lehet az építkezésbe kezdeni. (Dr. Orbán Viktor: Nem így van.) A Bajnai- és a Gyurcsány-kormány pont ezt tette, stabilizálta az ország helyzetét, megvédte a magyar állampolgárok érdekét, és most önöknek van lehetőségük arra, hogy egy bővülő pályán igenis építkezésbe is kezdjenek. Remélem, hogy ezt fogják tenni a következő időszakban is.

Abban viszont bízom, hogy ennek az akciótervnek a megalapozásában, tisztelt elnök úr, nem olyan kiváló közgazdászok vettek részt, mint Kósa Lajos, mert akkor nagy bajban van az ország. (Németh Szilárd István: Azt a mindenit! Ez igen! - Derültség a Fidesz soraiban.) Tapsoljanak képviselőtársaim, mert van miért. (Taps a kormánypártok soraiban.) Van miért, így van, nagyon szépen köszönöm.

Lázár János képviselő úr a konstruktivitást kérte számon az ellenzéken és a képviselőkön itt a Házban. Bizony, erre a konstruktivitásra az elmúlt nyolc évben is szükség lett volna, hasznos lett volna, ha önök nem mindig mindenre mondanak nemet, bármit is javasolt a kormány, hiszen ebben az akciótervben is számos olyan kérdés szerepel, amit már a Bajnai- vagy a Gyurcsány-kormány is intézkedésként meghozott. Akkor önök erre nemet mondtak, és nem támogatták ezeket a kezdeményezéseket.

Az is érdekes, hogy teljesen másképpen látják az ország helyzetét, mint a pénzügyi-gazdasági szakemberek itthon és másutt. Hiszen érdekes, miközben önök arról beszélnek, hogy tönkrement az ország, a költségvetésben olyan hiány van, amit korrigálni kell, aközben az elnök szavaiban egyetlenegy mondat sincs arról, hogy hogyan kívánják ezt a költségvetési hiányt tartani (Tállai András: Nem figyeltél!), hogyan akarják az államadósságot csökkenteni. Miközben lemondanak állami bevételekről, azonközben nem egészen pontosan látjuk, hogy mi az az intézkedési terv, mi az az akcióterv, ami mentén meg tudják ezt az egyensúlyt tartani. (Tállai András: Írogattál, és nem figyeltél!)

Tisztelt képviselőtársam, az se jó, és az se helyes, ha az együttműködést rögtön fenyegetéssel kezdjük. Én sokkal fontosabbnak tartanám a személyes példamutatást: ha off-shore lovagokról beszélnek, akkor talán érdemes a saját kormányukból száműzni az off-shore lovagokat, hiszen Jézus Krisztus is kiűzte a kufárokat a templomból, csak nem hozta be a saját haverjait kufárkodni. (Taps az MSZP soraiban. - Tállai András: Vastaps!)

Az mindenféleképpen örömteli, hogy a kormányzás során rájöttek arra, hogy a kormányzás felelősséggel jár, és bizony, oda kell figyelni a külső körülményekre is. Erre valószínűleg Kósa Lajos mondatai is felhívták az önök figyelmét. Ez azért nagyon fontos, mert az elmúlt négy évben mást sem hallottunk elnök úrtól személyesen, mint hogy nem kell odafigyelni a külső körülményekre, nem kell figyelni ez EU-ra, az IMF-re, a Világbankra, egyszerűen csak akarni kell, és ha akarjuk, akkor minden megvalósulhat. Örülök annak, hogy most rájöttek önök is, hogy érdemes odafigyelni a világgazdasági környezetre még egy olyan vídia keménységű kormánynak is, mint amilyen az önöké.

Annak is örülök, hogy végre konkrétumokat is hallhattunk elnök úrtól, hiszen az elmúlt négy évet sikerült úgy végigcsinálni konstruktív ellenzékként, hogy egyetlenegy esetben, amikor nemet mondtak, nem mondták meg, hogy ezt önök hogyan csinálnák. Az is örömteli, hogy folytatni kívánják számos kezdeményezésünket, amit az elmúlt időszakban a Bajnai- vagy éppen a Gyurcsány-kormány tett az ország és a válság kezelése érdekében. Ez azért is jó, mert ezzel azt is elismerik, hogy amit az előző kormányok tettek, az nem volt mind rossz, igenis az ország és a nemzet érdekében való volt, és éppen ezért helyes nemzetmentő feladatot végeztünk.

Az akcióterv kapcsán, ha értékelni akarjuk, akkor azt kell hogy megkérdezzük, hogy majd hogyan és miből fogják ezeket megvalósítani, hiszen nagyon sok cél hangzott el, de sokkal kevesebb részlet, és a részletben rejlik az ördög. Ezért az eredményesség attól fog függni, hogy egyáltalán megvalósulnak-e ezek az intézkedések, milyen hatása lesz ezen intézkedéseknek, kiknek kedvez, és hogy segíti-e Magyarországon a válságkezelést.

Az is nagyon fontos, elnök úr, hogy társadalmilag igazságos-e ez a program, amit ön itt most elővezetett, hiszen az egykulcsos adó egészen biztosan a gazdag családoknak kedvez, hiszen számukra alacsonyabb adóterhet jelent, a szegény családoknak nem túl sok mindent jelent. Az emberek kirúgása a közszférából, ez se hiszem, hogy éppen segíti az emberek közérzetét és a munkahelyteremtést. A banki adó nagyon jó, hiszen ezt a szocialista kormány is kezdeményezte, egy nagy kérdés van, hogy milyen garanciát tudnak arra biztosítani, hogy a bankok ezeket a költségeket, ezt az adót, amit elvesznek tőlük, nem háríthatják át majd a hitelesekre, a banki ügyfelekre. (Taps az MSZP soraiban.)

Beszélt a minimálbér megadóztatásáról. Ez sem kimondottan a rosszabb helyzetű családok érdekében való. Örülök, hogy Schiffer András is ez ellen érvelt, bár hozzáteszem, az LMP programjában azért a minimálbér befagyasztása benne szerepelt.

Az is nagyon nagy kérdés, hogy a családokra vonatkozó szabályok és intézkedések kiknek az érdekét fogják szolgálni. Az eddig elmondottak alapján egészen biztosan a gazdag családok örültek, amikor meghallgatták az ön expozéját. Éppen ezért azt lehet mondani, hogy valóban egy új rendszer alakul ki, ez az új rendszer a gazdagokat segíti, a szegényeket pedig nem. (Közbeszólás az MSZP soraiban: Úgy van!)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Arról is sokat beszélnek az elmúlt hetekben, hogy szükség van a párbeszédre, az együttműködésre. Ezért kíváncsi lennék, hogy ezeket az intézkedéseket kikkel egyeztették. Én azt látom, legalábbis a sajtóból az derül ki, hogy senkivel, egy háromnapos kormányülésen barkácsolták össze ezt az akciótervet. Éppen ezért mi a magunk részéről azt kezdeményezzük, hogy ezeknek az akcióterveknek a programpontjait vitassuk meg a társadalmi partnerekkel, például az Országos Érdekegyeztető Tanáccsal és egyéb más civil érdek-képviseleti szervezetekkel, azokkal, akik érintettjei ezeknek az intézkedéseknek, mert a párbeszéd így kezdődik. (Közbeszólások a kormánypártok soraiban. - Taps az MSZP soraiban.)

S végül, tisztelt elnök úr (Közbeszólás a Fidesz soraiban: Miniszterelnök.), látom, hogy ez a pálinkatéma nagyon központi téma, ezért nagyon remélem, hogy amikor ott valamelyik kormányüdülőben ezt az akciótervet tervezték, akkor nem szopogatták túl sokat a pálinkásüveget (Soltész Miklós: Az a Gyurcsány volt, aki a whiskys...), és azt is remélem az ország érdekében, hogy ennek a programnak a megvalósulása során az emberek nem fogják úgy érezni, hogy ennek elviseléséhez is nagyon sok pálinkát kell kifőzni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: A frakciók hozzászólásait követően viszontválaszra megadom a szót Orbán Viktor miniszterelnök úrnak.

DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy néhány elhangzott véleményre és javaslatra válaszolhassak. A mögöttünk hagyott hétvégével, ha megengedik, csak egy összefüggésben szeretnék foglalkozni, egyben józanságot, higgadtságot és komolyságot szeretnék önöktől kérni.

Ugye, azok a cinikus megjegyzések, amik arról szólnak, hogy egy nem kormánytag kormánypárti politikus megjegyzései összedöntik a világgazdasági rendszert, a humor kategóriába tartoznak? (Közbeszólások az MSZP soraiban: Nem! - Nem!) Ugye, azt nem gondolják komolyan, hogy amikor a világ számára kiderül, hogy a magyar költségvetés májusi adatai azt mutatják, hogy a költségvetési hiány 87 százalékát már fölette... (Közbeszólások az MSZP soraiban. - Lendvai Ildikó: 2002-ben mennyi volt?) - amivel szemben azok a szocialista érvek sajnos a világban nem nyomnak semmilyen súlyt sem a latban, hogy ez mindig így szokott lenni, mert az idén 87 százalék ez a hiány. Tudják, mennyi volt tavaly ugyanebben az időszakban? 67 százalék. És tudják, mennyi volt egy évvel korábban? 54. (Közbeszólások az MSZP soraiban: 2002-ben mennyi volt? - Mennyi volt nálatok?)

Tehát még mielőtt bármelyik kormánypárti képviselőt kipécézik maguknak, és könnyed humorral szórakoztatják egymást, szeretném önöket arra emlékeztetni, hogy az önök kormánya, tisztelt szocialisták, olyan költségvetést hagy örökül, amely az első öt hónap végére a költségvetési hiány 87 százalékát fölélte.

(14.50)

Na, ez a probléma. Ezt a világ tudja, és ettől vannak nehézségeink. (Hosszan tartó taps a kormánypárti oldalon. - Közbeszólás ugyanott: Szégyen! - Szórványos taps a Jobbik és az LMP soraiban.) Jól ismerem a magyar léleknek és kultúrának azt a menekülőpályáját - a saját sportágamból, ha máshonnan nem, jól ismerhetem -, hogy amikor valami hiba történik, és megtudja a világ, akkor azt mondjuk, hogy rosszul kommunikáltunk. Ezért van a baj. Ugye, viccelnek? Uraim, tények vannak. Gazdaságról beszélünk. Itt befektetők milliárdjaikat kockáztatják, időnként ezermilliárdjaikat. Pontosan tudják, mit gondoljanak a helyzetről. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Erre kéne figyelni.) Csak nem gondolják, hogy bárkinek, nem akarom az ellenzéket lebecsülni, bármely kormánypárti, nem kormánytag képviselőnek vagy bármely ellenzéki képviselőnek a szava versenyképes a magyar gazdaságról szóló tényszerű adatokkal? (Közbeszólások az MSZP soraiból: Ez is történt. Ez sajnos igaz. A Magyar Hírlapot kell olvasni.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ne bújjanak, a jövőben se bújjanak a mögé a gondolat mögé, ami a politikában is elhatalmasodott, hogy ha elvesztettük a választást, nyilván jól dolgoztunk, csak rosszul kommunikáltunk. (Derültség a kormánypárti padsorokban.) Ha valami hibát vétünk, nem vétettünk hibát, csak biztosan nem jól magyaráztuk el. Ezek önbecsapások, régi magyar történelmi reflexek, ami a valósággal való szembenézés helyett mindig önfelmentést, könnyebbséget, egy könnyű menekülőpályát keres. Ne folytassuk ezt a gyakorlatot, ezt az általános megjegyzést engedjék meg, hogy hozzáfűzzem az elmondottakhoz. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Ha Schiffer elnök úr megengedi, egy vitát nem vívnék meg minden héten önnel itt a parlamentben. A múltkor, a kormányprogram vitája kapcsán már elmondtam, hogy a rendszerekről szóló vitát talán a parlamenti padsorokon kívül érdemes megvívnunk, csak a saját fölfogásom világossá tétele érdekében mondtam a múltkor is, most is megismétlem önnek: kétségkívül szabad választások és magántulajdon van Japánban is meg Ausztriában is, de ha valaki azt mondaná, hogy ugyanaz a rendszer, akkor azt kinevetném. Ugyanis nyilvánvaló, hogy ez csak annyit jelent, hogy a szabad világhoz tartozik mind a kettő. A szabad világon belül különböző rendszerek vannak. A miénk is egy rendszer volt az elmúlt 20 évben, ezt váltották le az emberek, ezt számoljuk föl, és a szabad világ keretein belül egy másikat, a nemzeti együttműködés rendszerét építjük föl. Ezt mi rendszernek hívjuk. Kérem az ön türelmét és megértését e tekintetben. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Sokadik alkalommal hallom itt a parlamentben, hogy a parlamenti képviselők meg az önkormányzati testületek létszámának csökkentése önmagában nem érdem. Egy pillanatig hadd vitatkozzam ezzel a gondolattal! Abban önnek kétségkívül igaza van, hogy ha jól csökkentjük, akkor az igazi érdem. De a csökkentés önmagában is az. A magyar közvélemény úgy gondolja, nem ok nélkül, hogy az a politikai osztály, amelyik ma az ország ügyeit intézi, országos szinten, középszinten és helyi szinten túlméretezett. Szerintem a magyar közvéleménynek igaza van. A csökkenés önmagában is helyes szándék és helyes lépés. Kívánom mindannyiunknak, hogy a törvényhozók ezt jól hajtsák majd végre.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Schiffer elnök úr szavaiból, hogy új fejlődési modellt kellene alkotnunk az ország meg tán a világ számára is, ha megengedik, ezt a vitát most szintén egy kicsit nehézkesnek érzem itt a szűkös időkeret miatt, a Ház falai között. Csak szeretném világossá tenni, azon túl, hogy most a nemzeti együttműködés gazdasági rendszerének felépítése érdekében 29 intézkedést jelentettem itt be, számunkra azok a kifejezések, mint strukturális reform vagy versenyképesség nemcsak hogy nem idegenek, hanem kívánatosak. A Nyugat ezt a nyelvet beszéli. Amit mi itthon csinálunk, igaz, a magyar tradícióknak megfelelően, valójában szerkezeti reformokat és versenyképesség-javítást jelent.

Meggyőződésem szerint erre Magyarországnak a saját érdeke miatt van szüksége. Magyarországnak versenyképesnek kell lennie, és ezen már a toldozgatás-foldozgatás nem segít. Jelentős átalakításokat, ha úgy tetszik, ilyen modernista nyelven, strukturális reformokat kell végrehajtani. Úgy is fogalmazhatnék, hogy az általunk fontosnak tartott értékekre - munka, otthon, család, felelősség - épülő gazdasági rendszert kell felépíteni. De vállalom, hogy ez strukturális reform is. A korábbi kormány gazdasági miniszterével összefüggésbe hozó megjegyzéseit, engedje meg, hogy udvariasan elengedjem a fülem mellett. Nem érzem hízelgőnek, ha megbocsát.

Ami a szegények kérdését illeti: lehet azt mondani, hogy még több dolgot kell tenni, különösen azoknak, akik még nem voltak kormányon. Akik kormányon voltak, ott némi óvatosságot talán helyénvalónak ítélhetünk. Ha kevés a közüzemi díjak befagyasztása és az árképzési rendszer újratárgyalása, de a mi fölfogásunk szerint azért mégiscsak valami, azt a kérdést föl kell tennünk, hogy ez miért nem történt meg eddig. Vagy: a kilakoltatási moratórium elrendelése. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Megtörtént. Fel is oldották.) Miért nem történt meg eddig? (Közbeszólások az MSZP soraiból: Megtörtént. Önök vannak kormányon.) És ha megtörtént, akkor most miért kell újra elrendelni, tisztelt hölgyeim és uraim? (Derültség és taps a kormánypárti oldalon és a Jobbik soraiban.)

Van itt azonban kétségkívül Schiffer elnök úr és közöttem, aminek önmagában nincs személyes jelentősége, de talán a magyar parlamentben zajló viták szempontjából igenis van jelentősége, egy sokkal komolyabb véleménykülönbség - mélyebb is. Egyszer talán majd lesz a Házban arra elég idő, hogy kellő mélységig, legalább néhány ásónyom mélységig ezt a vitát lefolytassuk. Az a fölfogás, amelyet ön képvisel, és amelyet én tiszteletben tartok természetesen, csak nem értek vele egyet, amely minden gazdasági intézkedést azon a szemüvegen keresztül néz, amit én - és ezt most sértő szándék nélkül mondom - szocialistának tekintek, hogy adjunk valakinek úgy, hogy mástól elvegyünk, ez nem az én gondolkodásmódom és nem az én világom. Vannak bizonyos dolgok, amelyek egész egyszerűen szabadságkérdések, a magántulajdonhoz tartozó szabadság.

Én a szabadság megsértésének tartom azt a gyakorlatot, ami eddig uralkodott Magyarországon, hogy ha adózott pénzből nem vállalati formában, hanem magánszemélyként valakinek munkát adok, és ezért ellenszolgáltatást fizetek, ott az állam beavatkozik. Úgy gondolom, szabadságprobléma, hogy ha játékgépbe szórhatom a pénzemet vagy akár bedobhatom a Balatonba, az állam egy szót sem szól hozzám. Ellenben, ha valakinek munkát adok, és a kert felásásáért vagy bármilyen segítségért fizetek, megjelenik az állam, és megbüntet engem is, őt is. Ez egy szabadságkérdés. Ez nem elosztási kérdés, kedves barátaim. Az egy másik probléma. (Taps a kormánypárti oldalon és a Jobbik soraiban.)

Hasonlóképpen kétségkívül az örökösödés és az egyenes ági, vér szerinti rokonok közötti, még életükben megvalósuló vagyonáthárítás, amit nevezzünk most a magyar jog hatályban lévő szabályai szerint ajándéknak, erről is eltér a véleményünk. A mi fölfogásunk szerint a gazdasági élet alanya nem az individuum, hanem a család. Ezt a szabályt érvényesítjük ott, ahol lehet, a kis- és középvállalkozások támogatásában, a mezőgazdaságban és a vagyonmozgások tekintetében is. Ezért mi egész egyszerűen szabadságkérdésnek tekintjük, és úgy gondoljuk, az állam nem avatkozhat be, nincs semmi keresnivalója, amikor egy családi közösségen belül vér szerinti, egyenes ági rokonok között élők, vagy elhalálozás esetén élők és halottak között vagyonmozgás történik. Ez nem szocializmus, ahol el akarunk venni azoktól, akiknek több van, hogy odaadjuk valaki másnak, leginkább persze az állami bürokrácia él ebből. Ez egy szabadságkérdés; egy szabad társadalom, ahol a munkát megbecsülik, elismerik, nemcsak mint az individuum, hanem mint a család teljesítményét is. Ezért őrölünk más malomban. Tehát nem egyszerűen részletkérdésekben van közöttünk különbség, hanem más koordináta-rendszer szerint képzeljük el a világot, amelyben élni szeretnénk. Csak a tisztázás szándékával mondtam ezt.

Tisztelt Elnök Úr! Volt itt még önnek egy nagyon fontos fölvetése, a bankadó és áthárítás kérdése. Úgy érzem, hogy az ön véleménye egy nagyon tipikus magyar vélemény, és megalapozott vélemény is. Amikor azt hallja, hogy valakinek a közjó vagy a közteherviselés érdekében, olyannak, aki nagy, erős és hatalmas, ezek lehetnek kereskedő egységek vagy éppen bankok, vagy pénzintézetek, hozzá kell járulni a közteherviseléshez - az első gondolat micsoda? Hogyan hárítják át valakire. Ez azt jelenti, és ön nem ok nélkül mondta, amit mondott, hogy semmi okunk nincs abban, hogy megbízzunk a magyar intézményrendszerben, amely egyébként rendelkezik intézménnyel, hogy megvédjen bennünket az ilyen teheráthárítástól. Úgy hívják, Pénzügyi Felügyeletek Állami Szervezete. Ez most majd működni fog, és ha majd működik, akkor érvényt szerez azoknak a jogszabályoknak, amelyek meg kell hogy védjenek bennünket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Elismerem, mindaz, amit itt új gazdasági rendszerként elmondtam, a régi tapasztalatok fényében és a régi politikai és gazdasági kultúrában bizony nehezen értelmezhető, és ilyen következtetésekre is okot ad. De épp ezt szeretném megváltoztatni. Arra szerződtünk, hogy ezt megváltoztassuk.

Ami a pártokat illeti, sajnálom, hogy a megszólaló pártok közül senki sem reagált arra, hogy a pártok költségvetési támogatásának 15 százalékos csökkentését kezdeményeztem.

(15.00)

Én úgy érzem, hogy van elég támogatottsága a kereszténydemokratáknak és a Fidesz-Magyar Polgári Szövetségnek, hogy azt mondjam önöknek, hogy mi ezt meg fogjuk csinálni, tisztelt hölgyeim és uraim. (Taps. - Közbeszólás az MSZP soraiból: Legyen tizenhat! - Derültség az MSZP soraiban.)

Meg kell mondanom, hogy van itt néhány dolog, amelyben humoros megjegyzéseket hallottunk, talán nem is voltak ezek feltétlenül idegenek vagy elmarasztalhatók, de mégis mindenkit arra szeretnék kérni, hogy amikor egy kérdéskörben valamit a humor tárgyává tesz, gondoljon arra, hogy az esetleg néhány más ember számára fontos; mondjuk a vidéki emberek számára, ahol nem gyerekség, hogy mit kezd az ember a terményével, a gyümölcsével meg az élete munkájával. Ebből lehet viccet csinálni, tisztelt hölgyeim és uraim, de itt egy mélyen ülő, nagyon régi magyar szabadságkövetelésről és -törekvésről van szó, és én fontosnak tartom, hogy a vidéki emberek ezt a szabadságot megkapták, és ezzel élhetnek. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiból. - Szórványos taps az LMP padsoraiban.)

Az egykulcsos adó ügyében mind a Jobbik elnöke, mind pedig a Lehet Más a Politika elnöke megjegyzéseket tett. Én azt gondolom, hogy sokat vitatkozhatunk az egykulcsos adó természetrajzáról, de tegyük szívünkre a kezünket: hitte-e volna valaki ebben az országban, hogy eljöhet egy olyan pillanat, amikor azt mondja egy felelősséget vállaló kormány, hogy megteremti annak a feltételét, hogy 16 százalékos, egykulcsos adó legyen Magyarországon (Közbeszólások az MSZP soraiból.), kedves barátaim? Ki hitte volna ezt? Azt gondolom, hogy ez egy radikális áttörés és átalakulás, ráadásul, miután nemcsak a személyi jövedelemhez, hanem minden jövedelemhez való jutás formáját egy kulcs szabályozza, képzeljék el, hogy adóbevallást sem kell készítenünk. Ha az a rendszer jól működik, nemcsak hogy egy söralátétnyi adóbevallást nem kell készítenünk, még adóbevallást sem, hiszen ha egykulcsos a rendszer, amikor megkapják, ami jár önöknek, akkor ott azonnal levonhatják, és abban a pillanatban már az év végi adóbevallás nem szükséges, mert nincs mivel mit összeadni.

Én nem azt vártam, hogy az ellenzék az elismerés hangján szól, és csettint néhányat, hogy ez igen, de azért mégis, egy megjegyzés erejéig álljunk meg annál a gondolatnál, hogy Európában ez idáig a családok ösztönzése, a családtámogatás elismerése és az egykulcsos adó összeillesztése csak bonyolult módon sikerült, ha egyáltalán sikerült. Itt egy olyan rendszert javaslunk, amely megőrzi az egykulcsos adó minden előnyét, tehát nem borítja fel a rendszert, nem teszi bonyolulttá, ugyanakkor lehetőséget ad, hogy a gyereknevelés költségeit itt kötött megállapodás alapján, a mindenkori költségvetési törvénynek megfelelően megteremtsük. (Taps a kormánypártok soraiból.) Azt kérem önöktől, hogy legalább az esélyét adják meg annak, hogy ezt a magyar emberek számára bemutathassuk, a parlament elé terjeszthessük, és anélkül, hogy a szöveg még itt lenne, és a költségvetési törvény és az adótörvények vitája megindult volna, ne akarják kiölni az emberekből azt a várakozást, amelyben az fogalmazódik meg, hogy egy átlátható, egyenes, tiszta, végre a becsületre építő adórendszere lehet Magyarországnak. Ez egy komoly remény. Inkább azt kérem, hogy eleve elutasítás helyett próbáljanak közreműködni ebben, és ha lehet, segítsenek bennünket abban a munkában, hogy ezt minél pontosabban, precízebben alkothassuk meg. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokból.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Arra a megjegyzésére a Jobbik elnökének, miszerint kevés, arra azt tudom mondani, hogy ennyire futotta. (Derültség a Fidesz soraiban.) Lehet azt mondani - talán a szocialisták nevében felszólaló elnök úr is ezt mondta -, hogy ez kevés. Én húsz éve ülök itt ebben a Házban (Közbeszólások az MSZP soraiból.), a rendszerváltás első kormányprogramjának vitáját is végighallgattam, és pontosan emlékszem, hiszen tanúja voltam annak, hogyan kezdte meg a munkáját egy-egy koalíciós kormány. És nyugodtan mondhatom önöknek, minden túlzás nélkül, anélkül, hogy a saját lovunkat szeretném dicsérni, nem emlékszem arra, hogy ennyi idő alatt, még a kormány megalakulása előtt ennyi munkát végzett volna a Ház, és a kormány megalakulását követő két hétben ennyi lehetőséget sikerült volna nyitni az emberek előtt, és ennyi témát tudtunk volna felkínálni az önök számára vita tárgyául.

Itt se várjuk, hogy megdicsérjenek bennünket, megértjük, hogy az ellenzéki létnek is megvannak a szabályai, de az alapvető tényeket azért mégse hagyjuk figyelmen kívül. (Közbeszólások az MSZP soraiból.) Én száznapos türelmi időkre és hasonlókra emlékszem a magyar alkotmányos gyakorlatból. Itt most valami más történik, legalább ennek a valami másnak a tényét ismerjük el, és alapvető tényeket ne tegyünk komoly emberek közötti vita tárgyává. (Taps a kormánypártok soraiból.)

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Ami azt a biztatását illeti az elnök úrnak, a Jobbik elnökének, hogy legyen más az akcióterv: örömmel állunk a kihívás elé. Lesz még, hiszen van jó néhány kérdés, önök is megemlítettek jó néhányat, amelyben a magyar parlamentnek még elvégzendő munkája akad.

Az államadósság újratárgyalásának kérdésében azonban semmi jóval nem tudom biztatni azokat, akik engem akarnak erre biztatni. A következő a helyzet: a magyar államnak minden évben átlagban 6000 milliárdnyi államadósságot kell megújítania, ha azt nem újítja meg, abban az esetben a magyar állam egészen egyszerűen működésképtelenné válik (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Ki tette ilyenné?), nem tudja kifizetni a közalkalmazottait, nem tudja kifizetni a fennálló tartozásait, nem tudja vállalni és tartani a korábban vállalt kötelezettségeit. Ezért, felfogásom szerint - sőt, ez nem egyszerűen felfogás, hanem meggyőződés is -, ellentétes a magyar állam érdekeivel és ellentétes a magyar választópolgárok érdekével bármilyen adósság-átütemezési tárgyalás kérdésének felvetése ebben a pillanatban. Az önök által is ismert ideges, hektikus világgazdasági helyzetben pedig, úgy gondolom, kifejezetten káros is. Ha gondolják, akkor persze vitassuk meg, de inkább azt javasolnám önöknek, bár nem értünk egyet, és ez nyilván fenn fog maradni hosszabb időn keresztül is, ezt a kérdést ne hozzák most elő, ne akarják rávenni a magyar parlamentet és a magyar kormányt arra, hogy államadósság-átütemezési kérdéssel foglalkozzon, mert ez kárt fog okozni Magyarország polgárainak. Ezért ezt a vitát, javaslom, halasszuk el egy világgazdasági szempontból nyugodtabb időszakra. (Taps.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Végezetül egy általános megjegyzést szeretnék tenni, mert az önök hozzászólásai, amit ezúton tisztelettel megköszönök mind Mesterházy Attila úrnak, mind a Jobbik elnökének, mind pedig Schiffer András úrnak, előhoztak belőlem két megjegyzést, és ezt most szeretném önökkel megosztani. Régóta veszek részt parlamenti vitákban, és igaza van Mesterházy Attilának, talán az is feltételezhető - miért ne tételezhetnénk fel? -, hogy nem is mindig hibátlan módon tettem ezt. Ezt én készséggel elfogadom. Az ember ugyan törekszik a tökéletességre, de hát már csak ilyenek vagyunk, hiányosságoktól, korlátoktól szenvedünk. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Na ne! - Dr. Botka László: Alakul ez!) De mindig is volt két olyan ellenfelem itt a parlamentben is meg általában a politikában, akkor is, ha ellenzéki képviselő voltam és akkor is, ha kormánypárti, illetve miniszterelnök, van két olyan dolog, amivel szemben harcot kell folytatni, ezt én vállalom, és nem is ismerek benne sem engedményt, sem könyörületet, ez a két harc a következő: a nihilizmus és a cinizmus ellen harcolni kell. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiból.)

Ha a nihilizmus és a cinizmus mai magyarországi állapota és szintje fennmarad, ha ebben az országban semmi sem szent, ha semmit sem lehet komolyan venni, ha semmiben sem lehet megbízni, ha állandóan be akarjuk bizonyítani, hogy semmi értelme semminek, ha be akarjuk bizonyítani, hogy jónak látszik a cinizmus, hogy valójában valakinek nagyon jó, nekem kevésbé, tehát rossz, tehát ha ez a hangulat, ez a felfogás, ez a gondolkodásmód itt marad velünk, rajtunk, a magyar parlamenten meg általa Magyarországon, akkor nihilisták és cinikusok leszünk. És az ilyen országnak nincs jövője. Nihilizmus és cinizmus elleni küzdelmet kell folytatnunk szakadatlanul a következő években, és a magam részéről, ami ebből rám esik, azt vállalom is.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok, az LMP és a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszterelnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt áttérünk a napirend előtti felszólalásokra, előtte egy szolgálati közlemény: tájékoztatom önöket, hogy a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló T/32. sorszámú törvényjavaslat zárószavazása során az előterjesztés elfogadásáról a Jobbik kezdeményezésére az Országgyűlés név szerinti szavazással fog határozni.

Tisztelt Országgyűlés! A mai napon napirend előtti felszólalásra jelentkezett Gőgös Zoltán frakcióvezető-helyettes úr, a Magyar Szocialista Párt képviselője: "Belvízkárok kapcsán a kárenyhítési alapról" címmel. Öné a szó. (A képviselők egy része távozik az ülésteremből. - Zaj.)

(15.10)

GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy nagyon fontos beszéd után nyilván sokakat nem érdekel - ahogy látom -, amiről beszélek, pedig higgyék el, ez is egy nagyon fontos ügy, főleg az árvíz kapcsán. Persze most sokan azt gondolják, hogy a magyar vidék összes problémáját meg fogja oldani az a három-négy dolog, amiről miniszterelnök úr beszélt, a pálinkafőzés, a másodlagos élelmiszer-ellenőrzés és a kiskönyv visszaállítása, ami persze több tízezer munkavállalónak semmilyen védelmet nem adott. S az is nagyon nagy dolog lesz, hogy az összes mezőgazdasági munkavállalót meg fogják adóztatni, hiszen 90 százalékuk minimálbérből él. Hát ez biztos nagy öröm, de én most nem erről kívánok beszélni, hanem arról, hogy van egy helyzet, az árvízi helyzet, amiről nagyon sok szó esett a Házban, és ennek okán, miután reményeink szerint ez egyszer majd véget ér, és az a sok keserűség is megszűnik, ami ezekben a megyékben van, a cselekvés ideje is eljön.

A mezőgazdasági károkkal kapcsolatban van egy védelmi rendszerünk, amiben van egy aktualitás, mégpedig az, hogy azoknak a szereplőknek, akik ennek a rendszernek a részesei, június 30-áig elég jelentős összeget kellene ebbe az alapba befizetniük - ez több mint 2 milliárd forint -, ezért képviselőtársaimmal egy olyan módosítási javaslatot nyújtottunk be, ami ezt a mostani befizetést novemberre halasztaná. Erről nyilván majd le fog folyni a vita, nagyon remélem, hogy a mezőgazdasági bizottságban is a jövő héten, és ott persze nyilván kitérhetünk az egyéb intézkedésekre is, amelyek ennek okán szükségesek. Én ezekből néhányat még mondanék, kicsit felhívva a tárca figyelmét is, hogy még milyen dolgok tartoznának ehhez a témához, amik nélkül önmagában ez a törvénymódosítás persze nem sokat ér.

Először is azt javaslom a kormányzatnak, hogy azonnal kezdje meg a tárgyalásokat az Európai Bizottsággal, hogy az elmúlt év gyakorlatának megfelelően az idén is október közepétől lehessen támogatási előleget fizetni, ugyanis ez képezné az alapját majd később ennek a befizetésnek is. Ugyancsak szeretném javasolni, hogy foglalkozni kell azzal az üggyel is, hogy nagyon sok olyan földterület van, amelyik ennek a kárenyhítési alapnak most nem érintettje, hiszen nem belvízről van szó, hanem arról, hogy az egyéb emberi értékek védelme miatt kényszerelárasztás történt, s ezekre a jelenlegi szabályok semmilyen megoldást nem tudnak adni. Az elmúlt évben a Vas megyei árvíz kapcsán szaladtunk bele abba a problémába, hogy hiába lett volna még anyagi fedezete is, semmilyen kárenyhítést nem tudtunk adni a Vas megyei termelőknek, ugyanis a területek jelentős részére rájegyzésre került a "nagyvíz járta terület" kifejezés a földhivatalban, ami azt jelenti, hogy mindenféle európai uniós kárenyhítésből kizárásra kerültek, magyarul a termelés kockázatának tekintik azt, hogy ott árvíz van. Most ugyan nemcsak ilyen területekről van szó, hiszen nem mindegyiknek van ilyen bejegyzése, de kezdeni kell valamit azzal a több tízezer hektárral - a több százezer hektárnyi belvíz mellett -, amit az emberi élet és az emberi értékek védelme miatt elárasztottak.

Ugyancsak azt gondolom - és ez már nem a kárenyhítés része -, hogy kezdeni kell valamit azokkal a károkkal is, amelyek nem önkormányzati tulajdonban lévő ingatlanokban és épületekben keletkeztek. A mi kormányzásunk alatt is volt példa arra, hogy a kártérítés kiterjesztésre került ezekre a káreseményekre is. Itt újfent felhívnám a figyelmet a krízisalapra, ami annak idején nagyon jól működött, és még ma is élő alap. Annak idején csak kormányzati szintről, állami vezetőként nagyon sok pénzt mi is befizettünk ebbe az alapba, s miután most van vagy száz új állami vezető, ajánlanám a figyelmükbe, hogy ők is legalább akkora forrással járuljanak hozzá ehhez az alaphoz, mint amennyivel mi is megtettük. Úgy gondolom, hogy ez egy nagyon fontos és nagyon jó célra fordítható pénz. (Taps az MSZP soraiban.) Természetesen ugyanezt ajánlom az ellenzéki frakcióknak is, akik most szép számmal vannak, és ha átlagosan befizetnek annyi pénzt, akkor az több tízmillió forint lesz, mint amennyit annak idején a szocialista frakció tagjai ebbe az alapba befizettek, amit ők eddig bojkottáltak. Remélem, most már eljött az ideje - főleg az árvíz okán -, hogy ezt nem kellene bojkottálni.

Nagyon remélem, hogy ezt a törvénymódosító javaslatot támogatni fogja a parlament. Természetesen azt is szeretném jelezni, hogy miután ez egy sürgős ügy, hiszen június 30-ai korrekcióról van szó, minden olyan Házszabálytól való eltérést is támogatunk, hogy ez akár a jövő héten vagy a jövő hét utáni héten elfogadásra kerüljön.

Hozzá szeretném még tenni, hogy nagyon sok felvetésük van az érdekképviseleteknek, ezért azt javaslom a minisztériumnak, hogy hozza előbbre az Aratási Koordinációs Bizottság tevékenységét, és most foglalkozzon abban a szervezeti keretben, amelyik egy élő szervezeti keret, a kárenyhítés történéseivel, hisz az egy jól működő rendszer, és úgy gondolom, ez legalább akkora feladat, sőt sokkal nagyobb feladatnak tartom, mint magát az aratás koordinálását.

Nagyon sok megvitatnivalónk van a szakmán belül, ezért nagyon fontos, hogy a szakmai érdekképviseletekkel egy azonnali konzultáció kezdődjön, hiszen minden érdekképviselet felvetett hasonló problémákat. Én most egy pici elemére tettem javaslatot, és azt kérem, hogy ezt támogassák.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A kormány nevében Ángyán József államtitkár úr kíván felszólalni.

DR. ÁNGYÁN JÓZSEF vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Talán úgy kezdhetném, hogy különleges bája van annak, amikor nyolc év kormányzás után egy olyan rendszert bevezetvén, amilyen ez a kárenyhítési rendszer, e nyolc év kormányzásának egy részese tesz javaslatot az új kormányzatnak arra vonatkozóan, hogy miként kellene módosítani azt a rendszert, ami láthatóan nem működik. De nem ezt teszem. Mert valóban nagy a baj, és ezt a bajt jelzi az, hogy 240 ezer hektár területünk víz alatt áll, ebből 112 ezer hektár szántóterületünk. Az átnedvesedett területek - amivel nem tudunk mit kezdeni, amin nem tudunk gazdálkodni - elérik a 700 ezer hektárt, és ennél is nagyobb az a terület, amit épp az árvíz és egyéb problémák miatt meg sem tudnak közelíteni a gazdák. Tehát valóban nagyon nagy a baj. Szeretném leszögezni, hogy a kormány minden lehetséges eszközt igénybe fog venni, hogy a gazdákat, a gazdálkodókat ebben a nehéz helyzetben megsegítse.

Szeretném néhány gondolatban kiegészíteni azt, amit Gőgös államtitkár úr mondott. A 2008. évi CI. törvény az aszály-, belvíz-, fagy- és jégkárra vonatkozóan ad lehetőségeket számunkra, de az árvíz sajnos nem tartozik ide. Az Európai Közösség máshol szabályozza, de persze ott is az európai szolidaritási alapra hivatkozva valóban azt gondolom, hogy tárgyalásokat kell folytatnunk, hogy forrásokat szerezzünk az ilyen típusú károk elhárítására is. 2009-től valamennyi vállalkozásnak be kell fizetnie ebbe a kasszába, de nagy vitánk volt annak idején, amikor bevezették ezt a rendszert, hogy tudniillik egy ilyen alapot elindítani úgy lehet, ha azt feltölti először az a kormány, amelyik erre vállalkozik. Látható, hogy az a pénz, ami ebben az alapban van, egyetlen évben sem volt elég, a jelen állapot pedig az, hogy üres ez a kassza. Tehát egyszerűen nem lehet ebben a rendszerben kellő kártérítést biztosítani.

Mégis inkább előrenézzünk! Milyen teendőink vannak? Hogyan tudunk segíteni a nehéz helyzetbe jutott embereken a kölcsönös felelősség jegyében, a szolidaritás jegyében, amire ez az új kormányzat vállalkozott? Kárfelmérésre van szükség. Először is tisztáznunk kell, hogy mekkora területeket érint és milyen mértékű az a kár, ami itt kialakult. Dokumentálnunk kell, és - szeretném a gazdák figyelmét is felhívni - be kell jelentsük a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalhoz. Sokféle téves híresztelés kering ezzel kapcsolatban. Ez elháríthatatlan külső oknak minősül, vagyis vis maior helyzetnek. És ebben a helyzetben a SAPS-kifizetéseknek nincs akadálya, tehát a területalapú támogatásokat megkaphatják ezekre a területekre is - ez ma 46 ezer forint hektáronként -, és a termékértékesítési kötelezettség alóli felmentés is biztosítható ez alapján. Sokan jöttek hozzánk: cégek próbálnak a helyzettel visszaélni úgy, hogy az előre megkötött szerződések alapján ezt a vis maior helyzetet nem akarják figyelembe venni. Pedig figyelembe kell venniük, és a magyar kormány mindent meg fog tenni azért, hogy a gazdák érdekeit ebben is képviselje.

Mit tervez a kormány? Felülről nyitni szeretnénk a kasszát. A rendszer ugyanis úgy működik, hogy 1 forint befizetett gazdarészhez 1 forintot tesz hozzá a kormány, de amennyiben a költségvetés ezt megengedi - és mindent meg fogunk tenni, hogy erre forrásokat teremtsünk -, nincs semmiféle akadálya annak, hogy ez nagyobb arányú kormányzati részvétellel valósuljon meg. Előre kívánjuk hozni a SAPS-kifizetéseket. Az előző időszakban minden évben megkésve történt a területalapú támogatások kifizetése, a legutolsó időpontokban fizetett a magyar kormány, ezzel is versenyhátrányba hozva a magyar gazdákat. Erre a helyzetre tekintettel különösen indokolt, hogy egy októberi kifizetéssel előrehozzuk a SAPS-támogatásokat. Halasztott befizetésre lehetőség van ebbe az alapba, kasszába. Amire vonatkozott Gőgös államtitkár úr, képviselő úr javaslata, az éppen erre irányult. Június 30-áig kellene ebbe a kasszába befizetni, de a helyzet valóban olyan, hogy miután a gazdáknak bevételeik nem nagyon képződnek, ezért ezt szándékaink szerint el fogjuk halasztani, természetesen egyeztetve a gazda-érdekképviseletekkel a helyzet értékelése alapján.

Előlegfizetési lehetőség áll rendelkezésünkre, és ezzel mindenképpen élni akarunk. A kár maximum 90 százalékát előlegben meg lehet téríteni, és élni fogunk a lehetőséggel, hogy a gazdákat ebből a nehéz helyzetből kihozzuk.

(15.20)

De valóban az egész rendszert kell átgondolnunk, a kárenyhítés rendszerét újra kell fogalmaznunk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és valószínűleg a gazdálkodási szerkezetünkben is van még tennivalónk, hogy elkerüljük, megelőzzük ezeket a károkat.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett a Kereszténydemokrata Néppárt frakcióvezető-helyettese, Nagy Andor képviselő úr: "Azért a víz az úr" címmel. Öné a szó, képviselő úr.

DR. NAGY ANDOR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Nekem tegnap volt már alkalmam beszélni az árvízhelyzet kapcsán, de csak két perc állt a rendelkezésemre, és most szeretném azt elmondani, amire tegnap nem volt alkalmam.

Tegnap azzal kezdtem, hogy a Jóisten biztos nagyon szeret bennünket, mert mindjárt jelentős próbatétel elé állította a második Orbán-kormányt, és így volt ez '98-2002 között is, és ahogy akkor, most sem fogjuk cserbenhagyni azokat az embereket, akiket az árvíz, illetve a belvíz sújtott különböző károkkal.

Aztán hallgatva azt a nagyon érdekes részét a mai ülésünknek, amikor miniszterelnök úr beszélt, s látva a reakciókat a Szocialista Párt részéről, eszembe jutott az, hogy ugyan csak nekünk, kormánypártoknak, de lehet, hogy ez is egy csapás, hogy ezeket a nemtetszéseket itt végig kell hallgatnunk, és megfontolásra javasolnám nekik, hogy esetleg inkább vonuljanak ki ahelyett, hogy ilyen módon nyilvánítanak nemtetszést; bár az egy vitatott, de lehet, hogy kulturáltabb módja a vitában való részvételnek.

Nem ezért kértem azonban szót, hanem azért, mert ugyan még a védekezés nem ért véget, s nagyon jól tudom, hogy a Tisza a jövő héten fog tetőzni, de már most is látszik az, hogy amikor majd elvonul az árvíz, elkezdődik a helyreállítás, nem dőlhetünk hátra, és nem ülhetünk ölbe tett kézzel, mert azt gondolom, hogy nem járunk el helyesen, ha ugyanazt a gyakorlatot követjük, mint korábban, és mindig ráfordítunk hol ennyi, hol annyi milliárdot a védekezésre anélkül, hogy a megelőzéssel foglalkoznánk.

Kérem államtitkár urat, hogy hallgassa meg, hogy milyen tapasztalatokat szereztem, amikor a választókörzetemben meglátogattam azokat a településeket, ahol részben árvíz volt, részben a termőföldeken ott állt a víz, és olyan látvány fogadott, mintha az ezer tó országa lennénk, aminek most nem az előnyeit, hanem a hátrányait látjuk, illetve foglalkozunk már nagyon régóta a fenntartható fejlődés bizottságában is vízügyi kérdésekkel. És azt gondolom, hogy az a kormányzati szerkezet, ami most kialakult, ami egy helyre tette a vízügyi szakpolitikát, a vidékfejlesztést és az agráriumot, lehetőségeket rejt magában abban a tekintetben, hogy szülessen végre egy olyan megoldási javaslat, amely hosszú távú, akár 10-15 éves, de kísérletet tesz arra, hogy egyidejűleg kezeljen két szélsőséges eseményt, az egyik az árvíz, a másik pedig az aszály.

Mert gondoljanak bele, képviselőtársaim, lehetséges, hogy pár hónap múlva ugyanígy a parlamentben az aszálykárokkal kell foglalkoznunk. Alig fog eltelni pár hónap, és ugyanabban az országban, sőt lehet, hogy ugyanazokon a területeken, ahol most árvíz van, aszállyal kell szembenézni. A vízügyi szakemberek már régóta mondják azt, hogy legyen egy olyan integrált megoldás, amely egyidejűleg kezeli az aszálykárokat is és az árvízkárokat is. Egyébként erre lehetőség van.

Ez együttműködést követel meg a tárcáktól, szükség van arra, hogy a pályázati pénzeket úgy használjuk fel, hogy ez ösztönözze azokat az embereket, akik ezeken a területeken élnek, mert nekik is szeretniük kell ezeket a megoldásokat, egyébként nem lesznek partnerek. Ezért azt javaslom államtitkár úrnak, hogy már most készüljünk az aszálykárokra, és gondolkodjunk azon, hogy milyen módon lehet egy ilyen komplex programot létrehozni.

Nem tudom megkerülni, hogy ne beszéljek tározóépítésekről. Ugye, 2002-ben az Orbán-kormánynak még volt egy olyan kormányhatározata, amely előírta, hogy évente 6 milliárd forintot kell fordítani gátépítésre, és meg kell valósítani a Vásárhelyi-tervet. Az a helyzet, hogy a Vásárhelyi-tervet nem valósították meg, nem építették meg azokat a víztározókat, amelyeket kellett volna, ezt a munkát nem végezték el, a gátépítés elmaradt, és most sokan isszák a levét annak, hogy ezeket a munkákat annak idején nem végezték el. Ráadásul a víztározó-építési program kiválóan alkalmas arra, hogy olyan embereknek adjunk kétkezi munkát, akiknek jelenleg nincsen munkájuk. Ezekre a tározókra többnyire olyan hátrányos helyzetű térségekben van szükség, amelyeket egyébként is sújt az aszály is, valamint az árvíz is.

Szeretném felhívni államtitkár úr figyelmét még egy dologra, amit nagyon fontosnak tartanék. Nagyon sok gazda mondta nekem azt, illetve polgármesterek is, hogy a termőföldekre azért zúdult le a víz a hegyekből, mert a korábban a vízelvezetést szolgáló árkokat egyszerűen beszántották. A vízgazdálkodási társulatok nem végzik el a feladatukat, nem tisztítják az árkokat, és ennek az a következménye, hogy azok nem tudják elvezetni a vizeket.

Nem tudjuk megspórolni azt a munkát, hogy a vízgazdálkodási társulatoknak a jövőjével ne foglalkozzunk. Arra kérem államtitkár urat, hogy amint a vészhelyzet elmúlik (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), ezeknek a dolgoknak álljunk neki.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Válaszadásra megadom a szót Ángyán József államtitkár úrnak.

DR. ÁNGYÁN JÓZSEF vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Azt hiszem, hogy egy nagyon fontos kérdéskört vetett fel a képviselő úr, és a megközelítésével is a legnagyobb mértékben egyetértek.

Azt hiszem, akkor járunk el helyesen, mint ahogy az egyéb ügyeinkben is, ha a bajt megpróbáljuk megelőzni. Ehhez pedig olyan rendszerekre van szükségünk, olyan környezethasználati rendszerekre, amelyekben megelőzhető, elkerülhető az ilyen típusú kár. Ezek általában a természettel együttműködő rendszerek. A mezőgazdaságnak és a környezethasználatnak is azok a rendszerei tarthatók fenn hosszútávon, és működtethetők kevés kárral, kevés költséggel, ha szabad így mondani, és kevés erőfeszítéssel, amelyek illeszkednek az adott táj adottságaihoz.

Amikor az előző polgári kormány, az Orbán-kormány idején kidolgozásra került a Vásárhelyi-terv, ott egy komplex programról beszéltünk. Nem egyszerűen árvízvédelmi kérdésről van itt szó, ugyanis a folyóvölgyekben egy más környezethasználati rendszert kell kialakítanunk, ugyanis, ha csak erre az egy kérdésre, a vízkárelhárításra koncentrálunk, akkor valóban az égig emelhetjük a gátakat, és ettől az ott élő emberek életminősége javulni nem fog, a környezet állapota nem javul, és ugyanezek a problémák egyre inkább és egyre erőteljesebben felmerülnek.

Tehát az eredeti elképzelés valóban az volt, hogy a folyóvölgyekre egy teljesen más típusú környezethasználati rendszert alakítsunk ki, egy egészen más típusú mezőgazdálkodással is természetesen, egy színes mezőgazdasággal, ami ebből a színes környezetből, a folyóvölgy jellegéből fakad. Ártéri tájgazdálkodásnak nevezték ezt valamikor, amikor együttműködünk a folyóval.

Az ilyen típusú rendszerek valószínűleg sokkal hatékonyabbak. Sajnálatos, hogy több lépcsőben az előző kormányzat ezt a koncepciót, az erre vonatkozó tervet, a Vásárhelyi-terv törvényt gyakorlatilag kiürítette. Először elvette a forrásait. Ugye, említette a képviselő úr is, hogy az Orbán-kormány tervezte, hogy egy bizonyos költségvetési előrehaladás mentén megvalósítjuk azokat a tározótereket, amelyeket a folyóvölgyben meg kell építenünk, átalakítjuk a földhasználat rendszerét, és egyfajta vidékfejlesztési programot is kapcsolunk az egész folyóvölgyhöz, hiszen például csak a Tisza-völgyben másfél millió ember életéről van szó.

Az előző kormány sajnálatos módon elvette a forrásait, majd a beláthatatlan időbe tolta ki a megvalósítást, amikor a legutóbbi módosításnál már arról beszélt, hogy 25 éves távlatban fogunk ezzel foglalkozni. Mi lesz addig az ott élő emberekkel? Nem várhatunk 25 évet arra, hogy a Tisza-völgyben és más folyóvölgyekben és a környezetükben élő emberek életviszonyait normalizáljuk, és ráadásul ezt úgy tegyük, olyan gazdálkodást alakítsunk ki, ami egy minőségi termelésnek is megteremti a feltételeit; egy olyan rendszert, amely ráadásul környezetbarát, a környezettel összhangban működik, és sok embernek munkát, megélhetést ad; egy színes földhasználati szerkezet kialakítása.

Kérem szépen, ma az árterületeken nagyrészt ugyanaz az iparszerű mezőgazdaság zajlik, mint húsz-huszonöt évvel ezelőtt: szántó, művelés. Az árterek másra valók. Az ártereket másképp kell hasznosítani. Tehát vissza kell térnünk oda, hogy az egész környezethasználati rendszert újra kell gondoljuk. Feltett szándéka a tárcának, hogy ennek megfelelően a folyóvölgyek ilyen típusú programjának kidolgozását kiemelt kérdésként kezeli. Egy hónapon belül egy cselekvési tervet szándékozik a tárca az asztalra letenni, amelynek része lesz a folyóvölgyek ilyen típusú megközelítése és a vízgazdálkodás egy teljesen új típusú megközelítése, és év végéig tervezünk egy tízéves fejlesztési programot kidolgozni, amely ezt a komplexitást fogja megjeleníteni, ami egyébiránt a tárca összetételében is talán most már mutatkozik, ahol a környezetvédelem, természetvédelem, vízgazdálkodás, a vidékfejlesztés, az agrárium és az élelmiszer-biztonság egy tárca égisze alá került.

(15.30)

Végre összeér az, ami egyébként összetartozik. Azt reméljük ettől, hogy egy sokkal hatékonyabb rendszert tudunk a Kárpát-medencei, a hazai vízgazdálkodásra is kialakítani, és természetesen ennek része kell hogy legyen annak a belvízrendszernek vagy belvízcsatorna-rendszernek az újrafogalmazása is, illetve annak hasznosítási módjának az átalakítása is, amely sajnos az elmúlt időszakban valóban tönkrement. Valószínűleg közel kell vigyük a gazdákhoz, akik használják ezeket a csatornákat, és ebben a kormány minden segítséget meg fog adni, hogy azok, akik befizetnek ebbe a társulásba, azok ennek az előnyeit élvezve, normálisan tudják művelni a területeiket. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett a Jobbik frakcióvezetője, Vona Gábor frakcióvezető úr: "Kik védik a gátakat?" címmel.

Öné a szó.

VONA GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A tegnapi napon Nagy Andor képviselőtársamhoz hasonlóan nekem is csak két percem volt arra, hogy az árvízhelyzettel kapcsolatban elmondjam a véleményemet, illetve a véleményünket. Most ezt szeretném kicsit bővebben kifejteni egy sajátos, mondhatom azt, jobbikos aspektusból.

Az árvíz, ami főképp Kelet-Magyarországon, de számos dunántúli megyében is elképesztő méreteket öltött, mondhatjuk azt, hogy az elmúlt évtizedek legsúlyosabb árvize volt. Több mint egy tucat megyében, több mint 300 településen alakult ki rendkívüli helyzet. Több mint 20 ezer ember dolgozott az elmúlt hetekben a gátakon. Több mint 5 ezer embert telepítettek ki, és egyes becslések szerint alsó hangon is 100 milliárd forint fölötti a kár.

Tegnap is azt mondtam, és ezt ma is kénytelen vagyok megismételni, hogy bár a kormányzat nagyon magabiztos nyilatkozatokat tett arra nézve, hogy az árvízvédelem jól működik, illetve a helyreállítás meg fog történni, én a helyszínen tapasztaltam, hogy a helyzet továbbra is tragikus és kaotikus. Ma reggel hallottam, a rendőrség egyik szóvivője azt nyilatkozta, hogy nincsenek fosztogatások. Nekem erről egy internetes, elhíresült videó jut eszembe, amikor, talán önök is emlékeznek rá, egy úr a "polgármesteri hivatal" kimondásával kapcsolatban kerül némi konfliktusba a magyar nyelvvel, és amikor megkérdezik tőle, hogy mit tud a viharkárokról, akkor azt mondja, hogy az kizárt dolog, mert nem tud róla. Körülbelül ugyanígy érzem a rendőrségi szóvivő nyilatkozatának megalapozottságát is: igenis vannak fosztogatások az árvíz sújtotta területeken, és kérem, hogy erre figyeljenek oda az illetékes szervek.

Ami a legfontosabb üzenete ennek az árvíznek, az az, hogy a civil társadalom győzelmet aratott. A civil társadalom összefogásból, szolidaritásból példát mutatott az egész országnak és talán Európának és a világnak is, de ez az éremnek csak az egyik oldala. A kormányzat és az állam ebben a katasztrófahelyzetben csődöt mondott.

Hallottunk a miniszterelnök úr akcióterv-ismertetése kapcsán már arról, hogy rendőrök, tűzoltók, a büntetés-végrehajtásban dolgozók, sőt még rabok is részt vesznek az árvízvédelemben, és tényleg nagyon örülünk neki, hogy ezek a rabok nem szöktek meg, és hogy jelen pillanatban dolgoznak. Annyit tennék csak hozzá, hogy a Jobbik elképzelései szerint ez így volna normális a mindennapokban is, tehát békehelyzetben is. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Tegnap utaltam arra is, hogy a honvédség kapcsán is fölvet nagyon komoly és hosszú távra előremutató kérdéseket az árvízhelyzet. Sajnálom, hogy Simicskó István államtitkár úr nincs most bent, mert ez talán neki témába vágott volna. A Jobbik javaslata az, hogy a honvédség lélekszámát vagy létszámát tartalékosokkal együtt 60 ezer főre növeljük meg a jövőben; növeljük a hadsereg felszereltségét, anyagi támogatását, és gondoljuk újra a nemzetközi missziókban való részvételünket. A Jobbik javaslata természetesen az, hogy vonjuk vissza a magyar katonákat Afganisztánból és Irakból is. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Azt ígértem, hogy egy sajátos, jobbikos aspektus lesz, ez pedig az, hogy a gátakon a 20 ezer ember között volt 1000 gárdista is, vagy legalábbis 1000 olyan magyar állampolgár, aki magát gárdistának vallja. (Taps a Jobbik padsoraiban.) Ezzel bebizonyosodott az, amivel azért szeretném szembesíteni mind az ellenzék egyéb frakcióit és a kormánypárti frakciókat is, hogy bebizonyosodott - és ezzel szembesítsük egymást! -, hogy Magyarországon a jelen pillanatban a legerősebb, legkomolyabban szervezett és legmozgósíthatóbb civil szervezet - ha tetszik, ha nem! - a gárdistákból áll.

Az, hogy ilyen helyzetbe jutottak, az Gyurcsány Ferencnek, Draskovics Tibornak és Bajnai Gordonnak köszönhető, akik cinikus, káros politikai folyamatokat indítottak el akkor, amikor politikai céljaiknak megfelelően elővették a régi szélsőségeslemezt: szélsőségesnek kiáltották ki ezeket az embereket, akiknek egyáltalán nem voltak ilyen céljaik. Ezután pedig kénytelenek voltak hazai és nemzetközi nyomásra szélsőségesekként bánni ezekkel az emberekkel, holott a Gárda a törvény és a rend érdekében alakult, mindenféle ellenkező híreszteléssel ellentétben egyáltalán nem akarta az állam erőszak-monopóliumát megkérdőjelezni. A törvényes működési kereteket be akarta tartani, mindaddig, amíg erre már nem volt lehetősége, mert a törvényeket úgy alakította az előző kormány, hogy erre nem volt már lehetősége.

Arra szeretném kérni a miniszterelnök urat, illetve az illetékes minisztereket, hogy folytassunk nemzeti konzultációt ennek a civil szervezetnek a létéről, működéséről. A Gárda is egy olyan ügy, amely megérdemli a nemzeti együttműködést. Ez az árvízi helyzet most ezt közvetve bizonyította, tárgyaljunk róla! Adjunk lehetőséget az önszerveződésre a civil társadalomban, ugyanis a Magyar Gárda, illetve azok az emberek, akik magukat gárdistának vallják, be szeretnék tartani a törvényt, a mi feladatunk pedig itt az Országgyűlésben, hogy olyan törvényeket hozzunk, hogy azok az emberek, akikben pozitív, éltető energiák vannak a magyar társadalom és a nemzet javára, ezeket az energiákat ki tudják élni és meg tudják valósítani.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, frakcióvezető úr. Megkérdezem, hogy a kormány nevében ki kíván válaszolni. (Jelzésre:) Igen, látom, Kontrát Károly államtitkár úrnak adom meg a szót a kormány képviseletében.

DR. KONTRÁT KÁROLY belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Engedje meg, hogy néhány szóval téjékoztassam önt és a tisztelt Házat a legfrissebb árvízi helyzetről. Miniszterelnök úr napirend előtti felszólalásában érintette ezt a témát, azóta én újabb információkat kaptam. Úgy gondolom, hogy talán helyes, ha megosztom önökkel.

Frakcióvető úr, szeretném tájékoztatni önt és a tisztelt Házat, hogy jelenleg Borsod-Abaúj-Zemplén megyében több mint 12 ezer ember védekezik 138 településen. Négy településen megfeszített védekezés folyik: Bőcsön, Ongán, Ónodon, Sajóládon folyik olyan emberfeletti munka, olyan heroikus küzdelem, amelynek az a tétje, hogy ezeket a településeket és az ott lakókat, az ott lakók érdekeit megvédjék az árvíz pusztításától.

Tisztelt Frakcióvezető Úr! Ön néhány problémát - az ön meglátása szerint problémát - vetett föl a védekezéssel kapcsolatban. Többek között azt állította, hogy fosztogatnak az árvízzel sújtott területen. Szeretném elmondani, hogy ez nem igaz. A rendőrség 1500 fővel biztosítja a rendet, a közbiztonság ezen a területen is és az ország valamennyi területén fönnáll.

Az elmúlt héten Pintér Sándor belügyminiszter úr utasítására a megye minden településére jutott rendőr, egyelőre mobil rendőrállomásokat alakítottunk ki. Azt követően szeretnénk végleges elhelyezést biztosítani a rendőrségnek, és az ország valamennyi településén, Magyarország minden településén, a legkisebb településen is lesz rendőr - ezt szeretném megígérni -, és a rendőrség létszámát szeretnénk növelni. 3500 fővel fogjuk ezt megtenni, és a közbiztonságot fenn fogjuk tartani.

Talán önök is tapasztalták, hogy az elmúlt hét végén, pénteken, a rendkívüli kormányülésen született döntések eredményeképpen közel 10 ezer embert vezényelt a miniszterelnök úr az árvíz által sújtott területekre; 10 ezer embert 24 óra alatt az érintett Borsod megyei településekre vezényelt a kormány. Ennek eredményeképpen a 11 Hernád környéki, Hernád-völgyi települést sikerült megvédeni. 60 kilométeren olyan gátmagasítás történt, olyan emberfeletti munka folyt, amiről hozzáértő, régi, tapasztalt vízügyesek is azt mondták, hogy ilyet még nem láttak, ilyet még nem tapasztaltak.

Itt is szeretnék köszönetet mondani minden védekezőnek, minden szervezetnek, minden állami szervezetnek, minden civilnek, minden helyben lakónak, minden önkéntesnek; és különösen az önkénteseknek, akik nem az adott településeken laktak, hanem a szolidaritásukat oly módon is kifejezték, hogy a szabad idejüket föláldozták, akár anyagi áldozatot is hoztak, ahogy megjelentek, és részt vettek a védekezésben.

Ezekkel a döntésekkel, ezekkel az intézkedésekkel szeretném azt is jelezni, hogy az állam visszatért az őrhelyére Magyarországon. Az elmúlt nyolc évben azt tapasztaltuk, hogy az állam elhagyta az őrhelyét. Különböző állami közszolgáltatások szűntek meg, vasútvonalakat, postahivatalokat, iskolákat zártak be a településeken. Magyarország településeinek jelentős hányadáról az állam kivonult. A közbiztonság az ország jelentős részén megrogyott. Közép-, illetve Kelet-Magyarországon, Borsod megyében, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, Heves megyében, Nógrád megyében olyan állapotok alakultak ki, amelyek tarthatatlanok.

(15.40)

A mi kormányunk programjában határozottan szerepel, hogy a közrendet, a közbiztonságot vissza fogjuk állítani, fenn fogjuk tartani, és ezt állami eszközökkel, a rendőrség megerősítésével, a büntető törvénykönyv szigorításával és a büntetőeljárások felgyorsításával fogjuk megtenni. Bízom benne, hogy önök is és mindenki tapasztalja azt, hogy ez a kormányzati szándék megvalósul, ez a kormányzati szándék teljesülni fog.

Amit a honvédséggel kapcsolatban mondott, abban nagyon sok igazság van. Magyarországon jelenleg ott tartunk, hogy a Magyar Honvédségnek nincs tartalékos állománya. Tisztelt Országgyűlés! Nincs tartalékos állománya! Ez hihetetlen és tragikus. Ezen is változtatni kell, sőt nemcsak hogy tartalékos állomány nincs, hanem nyilvántartások sincsenek. Úgy gondolom, hogy ez az ország biztonsága érdekében elfogadhatatlan, tűrhetetlen. Ezen is szeretnénk változtatni. Ki fogjuk építeni azt a rendszert, amely az ország védelmi képességeit fokozza, mind az önkéntes tartalékos rendszert, mind a szükséges nyilvántartásokat, amelyek lehetővé teszik, hogy védelmi helyzetben azok a hadra fogható férfiak és nők, akik ilyen esetben számításba jönnek, elérhetők legyenek, mozgósíthatók legyenek, és az országot meg tudják védeni.

Tisztelt Frakcióvezető Úr! Amit a gárdával kapcsolatban mondott, szeretném leszögezni, hogy a bírósági ítéletek mindenkire kötelezőek. Ez egy jogállami alapvető norma. Úgy gondoljuk, hogy a mi kormányunk is ebből indul ki. Még egyszer mondom a napirend előtti felszólalásának a kérdésére válaszolva, hogy kik védekeznek a gátakon: a gátakon magyar emberek védekeznek, akiknek a védekezését ezúton is köszönöm.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. "A gazdaságról" címmel szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Rogán Antal frakcióvezető-helyettes úr, a Fidesz részéről. Öné a szó, képviselő úr.

ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Mélyen tisztelt Képviselőtársaim! Az első gazdasági akcióterv ismertetésekor a miniszterelnök úr nagyon helyesen elsősorban a jövőre, az ország és mindannyiunk jövőjére helyezte a fókuszt, kevesebb figyelmet fordított és kevesebb szót szentelt az elmúlt nyolc esztendő gazdaságpolitikájának, amely a mai gazdasági helyzethez vezetett. Én a mostani napirend előtti hozzászólásomban sokkal inkább erről szeretnék beszélni. Szánom ezt a mondandómat nemcsak a tisztelt Ház minden képviselőjének, hanem azon belül is kiemelten talán a jelen lévő, egyetlen volt kormánypártként jelen lévő szocialista képviselőtársaimnak.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Nyolc esztendővel ezelőtt, 2002-ben volt egy adat, amely Magyarország gazdasági versenyképességét mérte a világban. Ennek az adatnak az alapján Magyarország a 29. helyen volt a világban azon gazdaságok között, amelyek versenyképességi rangsorát felállították. Most, 2010-ben, nyolc esztendő MSZP-SZDSZ-es kormányzás után az ebben a rangsorban elfoglalt helyünk radikálisan romlott, a 62. helyen áll az ország a világ gazdasági versenyképességi rangsorában.

Ugyanakkor szeretném hozzátenni azt is, hogy mindezen belül még egy további meglehetősen rossz tendencia bontakozott ki. A 2002 előtt eltelt több mint egy évtizedben megfigyelhető volt az a tendencia, hogy 10 százalékkal közeledtünk az Európai Unió fejlettségi szintjéhez dollárban számolva a 2002 előtti években. Ehhez képest 2002 óta Magyarország az egyetlen olyan ország az Európai Unió új tagállamai között, amely egyébként nem közeledett, tehát nem felzárkózott, hanem a távolodás jellemezte az Európai Unió átlagától.

Ehhez talán az összehasonlító adatokat is érdemes ismertetni a tisztelt Házzal. Azok az országok, amelyek velünk együtt csatlakoztak az Európai Unióhoz, olyan gazdasági növekedési potenciált mutattak, hogy például Szlovákiában, a szomszéd országban 35,8 százalék volt 2004 óta a gazdasági növekedés mértéke, Csehországban 25,6 százalék, Lengyelországban 23 százalék, ezzel szemben Magyarországon mindössze 9,9 százalék. Ennek köszönhetően Magyarország az elmúlt nyolc esztendő gazdaságpolitikájának eredményeként - még egyszer hangsúlyoznám - nem közeledett, hanem távolodott az Európai Unió fejlettségi szintjétől, dollárban számítva egészen pontosan 2,5 százalékkal.

Ráadásul egy másik rangsorban is sikerült egy előkelő helyet kivívnunk, ez a rangsor pedig a teljes adóterhelés mutatója, ahol Magyarország ma a világ első harminc országa között található, az Európai Unióban pedig az elsők között foglal helyet. Azt gondolom, hogy ezek az adatok is nagyon jól mutatják, ráadásul ha ezekhez hozzákapcsoljuk a foglalkoztatottság szintjének változását, 2002 óta 500 ezerrel csökkent a foglalkoztatottak száma Magyarországon, míg 2002-ben 5,9 százalék, 2010-ben már 10,3 százalék a munkanélküliségi mutató.

Ezek az adatok jelzik világosan, hogy Magyarország az elmúlt nyolc esztendő gazdaságpolitikájának eredményeként egy olyan helyzetet teremtett, ahol az előző kormányok gyakorlatilag kivéreztették a magyar vállalkozókat, és teljes egészében tönkretették az ország versenyképességi helyzetét, radikálisan rontottak rajta.

Mindehhez érdemes hozzátenni az utolsó MSZP-SZDSZ-kormány működésének eredményét is, bár erről a miniszterelnök úr részben már ejtett szót itt a Házban. Ha a 2010-es adatokat nézzük, akkor Magyarországon ma 17 éves beruházási mélypont van, 16 éves foglalkoztatási mélypont van, 14 éves államadóssági csúcs van, és 5 éves építőipari mélypont van. Ez az a helyzet, amelyből az új kormánynak építkeznie kell, és ehhez érdemes hozzátenni azt a kezemben tartott gyorsjelentést az államháztartási adatokról, amely világosan jelzi, hogy milyen helyzetet örökölt a kormányzat, amelyről a miniszterelnök úr már beszélt. A központi költségvetés tekintetében gyakorlatilag a Bajnai-kormány 5 hónap leforgása alatt elköltötte az egész évre rendelkezésre álló államháztartási deficit 87,2 százalékát.

Ez tehát azt jelenti, hogy amikor önök távoztak a kormányból, akkor gyakorlatilag kisöpörték a padlást, üresen hagyták a kasszát, nullára csökkentették a jelenlegi kormányzat költségvetési mozgásterét. Ezen belül kell az új kormánynak elsőként stabilizálnia a költségvetést, és azt követően hozzálátni az ország versenyképességének a megteremtéséhez.

Én azt gondolom, minket azért küldtek ide, a tisztelt Házba a választók, hogy azokat a hibákat, amelyeket az elmúlt nyolc esztendőben főleg a szocialista és a korábbi szabad demokrata képviselőtársaink elkövettek, kijavítsuk, az ország gazdasági versenyképességét megteremtsük. De én tisztában vagyok azzal, hogy a szocialista képviselőtársaimat is ide küldték a Házba, de azok a választók, akik ideküldték őket, nem azért küldték, hogy megismételjék a hibákat, hanem hogy tanuljanak belőle és azokból is főleg a legfontosabbat, nevezetesen: ideje a hazudozást abbahagyni, és az elmúlt nyolc esztendőért (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) a felelősséget vállalni. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kérdezem, hogy a kormány nevében kíván-e valaki felszólalni. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok.

Tisztelt Országgyűlés! Felhívom az Országgyűlés figyelmét, elsősorban a frakcióvezetők figyelmét, hogy hamarosan határozathozatalokra kerül sor, ugyanis a Lehet Más a Politika frakciója jelezte, hogy a mai napon nem kívánt élni a napirend előtti felszólalás lehetőségével. Ezzel a napirend előtti felszólalásokat befejeztük.

Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatom önöket, hogy a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény 35. § (1) bekezdése alapján az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság Rubovszky György képviselőt, Kereszténydemokrata Néppárt; a számvevőszéki és költségvetési bizottság pedig Kerényi János képviselőt, Fidesz, jelölte ki az Igazságszolgáltatási Tanács tagjává. A képviselő uraknak új megbízatásukhoz az Országgyűlés és a magam nevében gratulálok, munkájukhoz sok sikert kívánok. (Egy taps a Fidesz soraiból.)

Tisztelt Országgyűlés! Most megkezdjük a határozathozatalokat. Kérem szépen, egy kicsit frissebben foglalják el a helyüket. (Képviselők térnek vissza az ülésterembe.) Arra is kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy ellenőrizzék, hogy a képviselői kártyájukat elhelyezték-e a szavazógépben.

Először sürgős tárgyalásba vételi kérelemről határozunk. Tisztelt Országgyűlés! A kormány kezdeményezte a Magyar Köztársaság Kormánya és Románia kormánya között a magyar-román államhatárt keresztező földgázszállító vezetékekkel, valamint villamos távvezetékekkel kapcsolatos együttműködésről szóló megállapodás kihirdetését, az erről szóló T/187. sorszámú törvényjavaslat sürgős tárgyalásba vételét.

(15.50)

Megkérdezem, hogy a kormány részéről ki kívánja a sürgős tárgyalásba vételt két percben megindokolni. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok.

Most a határozathozatal következik. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, sürgős tárgyalásba veszi-e a T/187. sorszámú előterjesztést. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés az előterjesztést 251 igen szavazattal, nem szavazat nélkül, 40 tartózkodás mellett elfogadta, sürgős tárgyalásba vette.

Tisztelt Országgyűlés! A benyújtott módosító javaslatokra figyelemmel indítványozom, hogy az Országgyűlés bocsássa részletes vitára a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló T/189. sorszámú törvényjavaslatot. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés az előterjesztést 236 igen szavazattal, 97 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett részletes vitára bocsátotta.

Tisztelt Országgyűlés! A benyújtott módosító javaslatra figyelemmel indítványozom, hogy az Országgyűlés bocsássa részletes vitára az Állami Számvevőszék elnökét és alelnökeit jelölő eseti bizottság létrehozásáról szóló H/188. sorszámú határozati javaslatot. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés az előterjesztést 240 igen szavazattal, 100 nem ellenében, tartózkodás nélkül részletes vitára bocsátotta.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat zárószavazása. Semjén Zsolt és Szászfalvi László kereszténydemokrata néppárti képviselők önálló indítványát T/23. sorszámon, az egységes javaslatot pedig T/23/6. sorszámon kapták kézhez a képviselők. Mivel az egységes javaslathoz módosító javaslat nem érkezett, a határozathozatal következik.

Megkérdezem, a kormány álláspontját ki kívánja ismertetni. (Jelzésre:) Igen, megadom a szót Halász János államtitkár úrnak.

HALÁSZ JÁNOS nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: A kormány a javaslatot támogatja, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a T/23. sorszámú törvényjavaslatot az egységes javaslat szerint. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 295 igen szavazattal, 43 nem ellenében, 14 tartózkodás mellett a törvényjavaslatot elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Az előterjesztők indítványozták, hogy az Országgyűlés elnöke az imént elfogadott törvény sürgős kihirdetését kérje a köztársasági elnöktől. Kérdezem önöket, hozzájárulnak-e ehhez. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés a sürgős kihirdetési kérelmet 298 igen szavazattal, 44 nem ellenében, 14 tartózkodás mellett elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat záróvitája és a zárószavazás. Lázár János, Kósa Lajos és Balsai István, Fidesz, valamint Rubovszky György, Kereszténydemokrata Néppárt, képviselők önálló indítványát T/25. sorszámon, az egységes javaslatot pedig T/25/15. sorszámon kapták kézhez a képviselők.

Mivel az egységes javaslathoz módosító javaslatok érkeztek, záróvitára is sor kerül. Kezdeményezem, hogy a záróvitában a benyújtott javaslatokat összevontan tárgyalja meg az Országgyűlés. Aki ezzel egyetért, kérem, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.) Látható többség, köszönöm szépen.

Megállapítom, hogy az Országgyűlés az összevont tárgyalásra tett javaslatot elfogadta.

Megnyitom tehát a záróvitát a T/25/17. sorszámú ajánlás 1-4. pontjaira. Megkérdezem, kíván-e valaki felszólalni 15 perces időkeretben. Igen, megadom a szót Gaudi-Nagy Tamás képviselő úrnak, Jobbik.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A záróvita szakaszába érkezett a Btk.-módosítás, amelynek voltak nagyon fontos, szükséges elemei, a három csapás törvény, a középmértékes büntetéskiszabás és egyes olyan kiemelkedő közfeladatot ellátó személyek kiemelkedő büntetőjogi védelmének biztosítása, akik az ország életének működtetésében döntő szerepet játszanak.

Az egyik szemünk viszont sír, a másik nevet. A síró szemünk viszont annak szól, hogy egy alkotmányellenes jogszabályt hatályban hagytak, jelesül a holokauszttagadásról szóló Btk.-tényállást, amelyet az utolsó napján fogadott el a Gyurcsány-Bajnai Országgyűlés, ezt önök hatályban hagyják, ezt még kiegészítik a kommunizmus bűneinek tagadásával, amellyel nyilván egyet lehet érteni, hogy nagyon helytelen, ha valaki tagadja a kommunizmus bűneit, hiszen százszor több áldozatot okozott az emberiségnek, mint bármely más emberiségellenes rendszer, azonban nagyon komoly hiba ez, hogy a Btk.-t nem korrigálva, az alkotmányellenes állapotot így akarják megszavazni.

Az előterjesztett bizottsági módosító javaslat is még egy fájó pontra utal, mégpedig arra, hogy a kormánytöbbség nem kívánta speciálisabb, kiemeltebb büntetőjogi védelemben részesíteni az egyes speciális tevékenységet ellátó személyeket, például a szociális gondozókat, a gyermekvédelmi gondozókat, és ezért nem tudjuk jó szívvel teljes mértékben támogatni ezt a javaslatot. Tehát olyan helyzetbe hoztak minket, hogy egy egyébként szándékában helyes irányú törvénymódosítást nem tudunk teljes lelkesedéssel támogatni, ennek megfelelően nyilván kénytelenek leszünk tartózkodni a döntéshozatalban. Ez lehet talán a legbölcsebb, amit tehetünk, hiszen egy salátatörvény-alkotás jellegű megoldással állunk szemben. Ez így nem szolgálja teljes egészében azt a célt, hogy a közrendet, a közbiztonságot megvédjük, és a jogállamiságot helyreállítsuk, amelyet az előző nyolc évben úgymond teljes mértékben hatályon kívül helyeztek.

Ennek érdekében nagyon kár, hogy ezt a lehetőséget elmulasztották, ezért a magunk részéről ennek megfelelően fogunk eljárni. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Több jelentkezőt nem látok, ezért a záróvitát lezárom. Megkérdezem Balsai István képviselő urat, kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Dr. Balsai István: Nem, köszönöm szépen.) Nem kíván, köszönöm szépen.

Tisztelt Országgyűlés! Most a módosító javaslatokról határozunk. Kérdezem önöket, hogy elfogadják-e az alkotmányügyi bizottság javaslatait az ajánlás 1-4. pontjai szerint. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés a módosító javaslatokat 341 igen szavazattal, 14 nem ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Most a zárószavazás következik. A határozathozatal előtt megkérdezem, hogy a kormány álláspontját ki kívánja ismertetni. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a T/25. sorszámú törvényjavaslatot az egységes javaslat imént módosított szövege szerint. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 253 igen szavazattal, 61 nem ellenében, 45 tartózkodás mellett a törvényjavaslatot elfogadta.

(16.00)

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az állami vezetői mulasztások, illetve az állam nevében elkövetett jogsértések áldozatait megillető kártérítésekről szóló országgyűlési határozati javaslat zárószavazása. Lázár János, Kovács Zoltán, Kósa Lajos, Balog Zoltán, Ékes Ilona és Gulyás Gergely fideszes képviselők önálló indítványát H/34. sorszámon, az egységes javaslatot pedig H/34/5. sorszámon kapták kézhez a képviselők.

Mivel az egységes javaslathoz módosító javaslat nem érkezett, a határozathozatal következik. Megkérdezem, hogy a kormány álláspontját ki kívánja ismertetni. (Senki sem jelentkezik.) Jelentkezőt nem látok.

Kérdezem tehát a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a H/34. sorszámú országgyűlési határozati javaslatot az egységes javaslat szerint.

Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 316 igen szavazattal, 44 nem ellenében, tartózkodás nélkül az országgyűlési határozati javaslatot elfogadta. (Taps a kormánypártok, a Jobbik és az LMP soraiban.)

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a közúti járművezetői képzésben való részvétel alapfokú iskolai végzettséghez kötéséről szóló országgyűlési határozati javaslat módosító javaslatainak határozathozatala és lehetőség szerint a zárószavazás. Kósa Lajos, Pósán László és Pokorni Zoltán fideszes képviselők önálló indítványát H/26. sorszámon, a bizottságok együttes ajánlását pedig H/26/3. sorszámon kapták kézhez. Az előterjesztői zárszó a részletes vita lezárását követően már elhangzott. Most a határozathozatalok következnek.

Az ajánlás egyetlen pontja nem kapta meg a szükséges bizottsági támogatást, az előterjesztő nem támogatja, de az MSZP kérte a szavazást.

Az ajánlás 1. pontjában Göndör István és Sós Tamás a határozati javaslat 1. pontját határidőre történő utalással egészíti ki. Az MSZP kérésére szavazunk. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 44 igen szavazattal, 304 nem ellenében, 13 tartózkodás mellett a módosító javaslatot elutasította.

Tisztelt Országgyűlés! Mivel a benyújtott módosító javaslatot az Országgyűlés nem fogadta el, a Házszabály 106. § (8) bekezdése alapján most a zárószavazásra is sor kerülhet.

A határozathozatal előtt megkérdezem, hogy a kormány álláspontját ki kívánja ismertetni. (Jelzésre:) Megadom a szót Fónagy János államtitkár úrnak.

DR. FÓNAGY JÁNOS nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! A javaslatot a kormány támogatja. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr.

Kérdezem tehát a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a H/26. sorszámú határozati javaslatot annak eredeti szövege szerint. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 341 igen szavazattal, 18 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett az országgyűlési határozati javaslatot elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az országgyűlési képviselők számának csökkentéséhez szükséges választójogi reform előkészítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat módosító javaslatainak határozathozatala. Kósa Lajos, Navracsics Tibor és Répássy Róbert fideszes képviselők, valamint Rétvári Bence kereszténydemokrata néppárti képviselő önálló indítványát H/19. sorszámon, az alkotmányügyi bizottság ajánlását pedig H/19/5. és 7. sorszámon kapták kézhez. Az előterjesztői zárszó a részletes vita lezárását követően már elhangzott. Most a határozathozatalok következnek.

A határozati javaslathoz érkezett módosító javaslatok egyike sem kapta meg az alkotmányügyi bizottság szükséges támogatását, az előterjesztők az indítványokat nem támogatják, de a frakciók az ajánlás 4. pontja kivételével ezekről szavazást kértek.

Az ajánlás 1. és 3. pontjaiban Balczó Zoltán és Farkas Gergely a határozati javaslat 1. és 2. pontjának módosításával azt javasolják, hogy albizottság helyett eseti bizottság jöjjön létre. A Jobbik kérésére szavazunk. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 62 igen szavazattal, 300 nem ellenében, tartózkodás nélkül a módosító javaslatot elutasította.

Az ajánlás 2. pontjában Gaudi-Nagy Tamás a határozati javaslat 1. és 2. pontjának kiegészítésével azt kezdeményezi, hogy az albizottság a népszavazás és a népi kezdeményezés szabályainak átalakítására is tegyen javaslatot. A Jobbik kérésére szavazunk. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 62 igen szavazattal, 298 nem ellenében, tartózkodás nélkül a módosító javaslatot elutasította.

A kiegészítő ajánlás 1. pontjában Lamperth Mónika, 2. pontjában pedig Novák Előd a határozati javaslatot új, alternatív tartalmú pontokkal egészítik ki, ezekben a választási rendszer arányosságot biztosító alapelvének figyelembevételére tesznek javaslatot.

Először a kiegészítő ajánlás 2. pontjában Novák Előd javaslatáról döntünk. A Jobbik kérésére szavazunk. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 46 igen szavazattal, 314 nem ellenében, tartózkodás nélkül a módosító javaslatot elutasította.

Mivel elutasította, ezért a kiegészítő ajánlás 1. pontjában Lamperth Mónika javaslatáról szavazunk most, az MSZP kérésére. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 90 igen szavazattal, 272 nem ellenében, tartózkodás nélkül a módosító javaslatot elutasította.

Tisztelt Országgyűlés! Határozathozatalunk végére értünk, a zárószavazásra a következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a nemzeti együttműködésről szóló politikai nyilatkozattervezet módosító javaslatainak határozathozatala. Orbán Viktor és Lázár János, Fidesz, valamint Semjén Zsolt és Harrach Péter, Kereszténydemokrata Néppárt, képviselők önálló indítványát P/16. sorszámon, az alkotmányügyi bizottság ajánlását pedig P/16/7. és 9. sorszámon kapták kézhez.

Az előterjesztők a vita során már kifejtették álláspontjukat, így most a határozathozatalok következnek. Felkérem Erdős Norbert jegyző urat, ismertesse az ezzel kapcsolatos információkat.

ERDŐS NORBERT jegyző: Tisztelt Országgyűlés! Az ajánlás 1., 2., 3., 5., 6., 7., 8. pontjai, valamint a kiegészítő ajánlás 2. pontja nem kapta meg az alkotmányügyi bizottság szükséges támogatását. Ezek közül az MSZP szavazást kért az 1., 7. és 8. pontokról, a Jobbik pedig a 2., 3. és 5. pontokban szereplő összefüggő indítványokról, valamint a kiegészítő ajánlás 2. pontjáról. Az előterjesztők az ajánlás 4. pontját, valamint a kiegészítő ajánlás 1. pontját támogatják. Annak érdekében, hogy a nem támogatott indítványokról szavazni lehessen, az MSZP frakciója mindként javaslatról, a Jobbik képviselőcsoportja pedig az ajánlás 4. pontjáról kért külön szavazást.

ELNÖK: Köszönöm, jegyző úr.

Tisztelt Országgyűlés! Tehát most a határozathozatalok következnek.

(16.10)

Felhívom képviselőtársaim figyelmét, hogy a Házszabály 88. § (1) bekezdése alapján a politikai nyilatkozat és az ahhoz benyújtott módosító javaslatok elfogadásához a jelen lévő képviselők kétharmadának igen szavazata szükséges.

Az ajánlás 1. pontjában Mesterházy Attila és mások a nyilatkozattervezet másodiktól ötödikig terjedő bekezdéseinek helyébe új rendelkezéseket javasolnak. Ennek elfogadása kizárja az ajánlás 2., 3. és 5. pontjaiban szereplő összefüggő javaslatsort, az ajánlás 4. pontjában, valamint a kiegészítő ajánlás 1. pontjában szereplő támogatott indítványokat, továbbá az ajánlás 7. és a kiegészítő ajánlás 2. pontját. Az MSZP kérésére szavazunk. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 46 igen szavazattal, 301 nem ellenében, tartózkodás nélkül a módosító javaslatot elutasította.

Mivel a javaslatot nem fogadta el, ezért az ajánlás 2., 3. és 5. pontjaiban Zakó László és Dúró Dóra a második, harmadik és negyedik bekezdésben a változás lehetőségére tett utalással módosítják a tervezet szövegét. A Jobbik kérésére szavazunk. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 46 igen szavazattal, 297 nem ellenében, 2 tartózkodás mellett a módosító javaslatot elutasította.

Mivel az Országgyűlés nem fogadta el, ezért az ajánlás 4. pontjában Wittner Mária a harmadik bekezdést a "szavazófülkés forradalom" elismerésére tett utalással egészíti ki. Az előterjesztő támogatja, de az MSZP és a Jobbik kérésére külön szavazunk.

Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 301 igen szavazattal, 45 nem ellenében, tartózkodás nélkül a módosító javaslatot elfogadta.

A kiegészítő ajánlás 1. pontjában Szijjártó Péter a negyedik bekezdés első mondatának helyébe új mondat felvételét javasolja. Felhívom figyelmüket, hogy az indítvány normaszöveg-változtatási javaslatát helyesen a benyújtott módosító javaslat tartalmazza. Kérem, a szavazás során ezt vegyék figyelembe. Az előterjesztő támogatja, de az MSZP kérésére külön szavazunk. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 256 igen szavazattal, 91 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett a módosító javaslatot elfogadta.

Az ajánlás 7. pontjában Garai István Levente, a kiegészítő ajánlás 2. pontjában pedig Farkas Gergely az ötödik bekezdést módosítják alternatív módon a közös jövő alapértékeivel kapcsolatban.

Először a 7. pontról szavazunk. Az MSZP kérésére döntünk. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 47 igen szavazattal, 303 nem ellenében, tartózkodás nélkül a módosító javaslatot elutasította.

Most a kiegészítő ajánlás 2. pontjában Farkas Gergely javaslatáról határozunk. A Jobbik kérésére döntünk. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 45 igen szavazattal, 303 nem ellenében, 2 tartózkodás mellett a módosító javaslatot elutasította.

Az ajánlás 8. pontjában Mesterházy Attila és mások a hatodik és hetedik bekezdés helyébe új rendelkezések felvételét javasolják. Az MSZP kérésére döntünk. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 46 igen szavazattal, 305 nem ellenében, tartózkodás nélkül a módosító javaslatot elutasította.

Tisztelt Országgyűlés! Határozathozatalunk végére értünk, a zárószavazásra következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Ahogyan tegnap az Országgyűlés elnöke jelezte, a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvénynek, valamint a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvénynek a tankötelezettség teljesítésével összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslathoz új bizottsági módosító javaslat érkezett, ezért a határozathozatalokra jövő heti ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az állami vagyonnal való felelős gazdálkodás érdekében szükséges törvények módosításáról, valamint egyes törvényi rendelkezések megállapításáról szóló törvényjavaslat záróvitája és zárószavazása. Matolcsy György és Fónagy János fideszes képviselők önálló indítványát T/35. sorszámon, az egységes javaslatot pedig T/35/26. sorszámon kapták kézhez a képviselők. Mivel az egységes javaslathoz módosító javaslatok érkeztek, záróvitára is sor kerül.

Kezdeményezem, hogy a záróvitában a benyújtott javaslatokat összevontan tárgyalja meg az Országgyűlés. Aki ezzel egyetért, kérem kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Köszönöm szépen.

Megállapítom, hogy az Országgyűlés az összevont tárgyalásra tett javaslatot elfogadta.

Megnyitom tehát a záróvitát a T/35/28. számú ajánlás 1-7. pontjaira. Megkérdezem, kíván-e valaki felszólalni 15 perces időkeretben. (Nincs jelzés.) Jelentkezőt nem látok, és nyilván akkor Fónagy János államtitkár úr sem kíván válaszolni, illetve megszólalni. (Dr. Fónagy János: Köszönöm, nem.) Köszönöm szépen.

Tisztelt Országgyűlés! Most a módosító javaslatokról határozunk. Kérdezem Önöket, hogy elfogadják-e a javaslatokat az ajánlás 1-7. pontjai szerint. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés a módosító javaslatot 258 igen szavazattal, 108 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Most a zárószavazás következik. A határozathozatal előtt megkérdezem, hogy a kormány álláspontját ki kívánja ismertetni. Igen, megadom a szót Fónagy államtitkár úrnak.

DR. FÓNAGY JÁNOS nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: Elnök Úr! A kormány a javaslatot támogatja. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Kérdezem tehát a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a T/35. sorszámú törvényjavaslatot az egységes javaslat imént módosított szövege szerint. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 257 igen szavazattal, 108 nem ellenében, tartózkodás nélkül a törvényjavaslatot elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Az előterjesztők indítványozták, hogy az Országgyűlés elnöke az imént elfogadott törvény sürgős kihirdetését kérje a köztársasági elnöktől. Kérdezem Önöket, hozzájárulnak-e ehhez. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés a sürgős kihirdetési kérelmet 256 igen szavazattal, 107 nem ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló törvényjavaslat záróvitája és a zárószavazás. Kósa Lajos és más képviselők önálló indítványát T/32. sorszámon, az egységes javaslatot pedig T/32/46. sorszámon kapták kézhez a képviselők.

(16.20)

Mivel az egységes javaslathoz az előterjesztő módosító javaslatot nyújtott be, záróvitára is sor kerül. Megnyitom tehát a záróvitát a T/32/48. sorszámú ajánlás 1. pontjáról. Megkérdezem, kíván-e valaki felszólalni hatperces időkeretben. Jelentkezőt nem látok. (Közbeszólások a Jobbik padsoraiból.) Igen, most már megjelent a képernyőn. Megadom a szót tehát hatperces időkeretben Apáti István képviselő úrnak, Jobbik.

DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! A záróvita keretében el kell mondanom, hogy a fájdalomtól meggyötört szívvel állok a tisztelt Ház színe előtt, hiszen húsz évvel a rendszerváltásnak (Zaj, közbeszólások.) - kibírom, nyugalom, kibírom -, a rendszerváltásnak csúfolt módszerváltás és gengszterváltás után azt kell látnunk, hogy az ellenzék javaslatait csak nyomaiban elfogadva, egy meglehetősen diktatórikus jellegű törvényjavaslat zárószavazása előtt állunk.

Nagyon röviden ismertetném, a felesleges, szükségtelen ismétlések elkerülésével együtt, hogy mi történt a bizottsági munka során. Az ellenzék javaslatait csak nagyon-nagyon kis arányban vagy meglehetősen kis számban fogadták el. (Zaj, közbeszólások.) Megpróbálom túlkiabálni, remélem, sikerülni fog. Köszönöm szépen. Javaslatot tettünk, hogy a törvényjavaslatban, illetőleg a törvényben több értelmező rendelkezés jelenjen meg. Értelmetlen módon leszavazta ezt a kormánytöbbség, hiszen ezzel senkinek nem akartunk ártani, érdemben talán nem is befolyásolná a törvényjavaslat tartalmát, egyszerűen csak szerettük volna az értelmező rendelkezések szintjén érthetőbbé tenni a javaslatot. Lehet, hogy csak azért szavazták le, mert az ellenzék nyújtotta be. (Zaj, közbeszólások.)

A tízezer alatti települések esetében talán a legkisebb a baj. Itt is a mostani Ktv. rendszerét lényegesen jobban, logikusabban lekövető javaslatokat terjesztettünk elő, elutasították, de hozzáteszem, hogy ha csak ennyi lenne a probléma, akkor önmagában ettől még támogatható lehetne vagy lehetett volna a törvényjavaslat.

A baj igazi arca a tízezer fölötti lélekszámú településeken és a fővárosi kerületek esetében mutatkozott meg. Nem volt hajlandó változtatni a kormánytöbbség, illetőleg az előterjesztők az eredeti álláspontjukon, miszerint egészen elképesztő, szélsőséges módon eltorzították az egyéni és a kompenzációs lista mandátumkiosztás-arányait a mostani 60:40-ről, figyelmen kívül hagyva az országgyűlési rendszerben követett 55:45 százalékos rendszert a lista javára, amelyet mi a módosító javaslatainkban inkább a Fideszhez közelítve, az előterjesztők eredeti szándékához közelítve próbáltunk kompromisszumos alapon javasolni. Ehelyett 70:30 arányban eltorzult, illetőleg el fog torzulni a rendszer, ha ezt így fogadjuk el.

További probléma, és teljességgel elfogadhatatlan, miszerint a kompenzációs listaállítás szabályait jelentősen, itt is azt mondom, eltorzították, illetőleg olyan feltételeket szabnak, amelyek különösen a fővárosi kerületekben nehezítik meg a kisebb jelölő szervezetek számára a jelölt-, illetve a kompenzációslista-állítást. Értetlenül állunk az ajánlószelvények számának különösen a fővárosban való megemelése előtt. Itt, ugye, négyszeresére emelik a szükséges ajánlószelvények számát, és eredetileg negyedére csökkentették volna az ehhez szükséges időt. Most annyi azért történt, hogy talán csak a felére fogják, de ez így szintén nem elfogadható.

Továbbmenve meg tudom erősíteni azt, hogy itt már az a szándék lapul meg, miszerint a kisebb szervezetek egyszerűen ne tudjanak rajtkőhöz se állni. Tehát a megelőző csapásmérés eszközéről nem hajlandó lemondani a kormány, meg kell akadályozni, csírájában el kell fojtani, még embrionális szakaszban mindenfajta ellenzéki kezdeményezést.

És hivatkoznak önök, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, a költséghatékonyságra, a takarékosságra, arra a választói és összmagyar elvárásra, hogy ez jelentős megtakarításokat eredményez, illetőleg annyira kiábrándultak a magyar emberek a politikai elitből - ami, megjegyzem, egyébként igaz -, hogy ezt úgy lehetne első körben helyrehozni, ha drasztikusan lecsökkentjük a helyi képviselők számát.

Még ezt nagyjából el is tudnám fogadni, ha nem látnám a külsős alpolgármesterekkel kapcsolatos javaslatot, ahol egész egyszerűen arról van szó, hogy azokat a Fidesz-KDNP-s vagy a hozzájuk közel álló képviselőket, akik a létszámleépítés vagy a létszámcsökkentés folytán szükségszerűen kikerülnek a testületekből, valahogy vissza kell oda juttatni, tehát oldalvízen visszacsempészik külsős alpolgármestereknek elnevezve ezeket a képviselőket. Ezen kívül a kétharmados győzelem magával hozta, hogy a klientúra iszonyatos mértékűvé növekedett, ezeket az embereket is el kell helyezni, szintén külsős alpolgármesterként. Illetőleg a politikusi álláshalmozás - akármennyire is nem tetszik önöknek, a politikusi álláshalmozás - szüli azt a kényszerhelyzetet, hogy aki három, négy, öt, hat, nyolc, tíz, ki tudja, hány beosztást tölt be, nem ér rá arra, hogy koncentráljon a polgármesteri feladataira, és külsős alpolgármesterekkel végezteti el a munkának egy bizonyos részét. Ez újfent elfogadhatatlan.

Ugyanakkor üdvözlendő, hiszen a korrektség kedvéért ezt is el kell mondanom, hogy a mandátumszámítás módszerében elfogadták az ellenzéki javaslatokat - ezt ezúton is köszönjük -, mint ahogy a 15. § (2) bekezdését is ki fogják venni a törvényjavaslatból. Ez röviden, érthetően azt jelentette volna, hogy 50 százalék feletti egyéni győzelem esetén bizonyos arányban egy szavazat kettőt ér. Ennek a helyből való alkotmányellenességét nagyon helyesen felismerték az előterjesztők, és e téren valóban kedvező irányba tudtunk elmozdulni.

Sajnos azonban ezek még mindig nem sokat javítottak a törvényjavaslat diktatórikus jellegén, azzal együtt, hogy valóban itt örvendetes, talán kevés ilyen bizottság van, ahol ilyen kicsi arányban is, de legalább valamit elfogadnak az ellenzék javaslataiból, azonban ez nem mentette meg a helyzetet, ez nem tudta átfordítani az eredeti álláspontunkat. És függetlenül attól, hogy valóban a 15. § (2) bekezdése és a mandátumszámítás képlete, módszertana jó irányba alakult, de ettől függetlenül fenntartjuk azt az álláspontunkat, hogy így, ebben a formában ez a törvényjavaslat elfogadhatatlan.

Köszönöm. (Taps a Jobbik és az LMP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Mielőtt megadom a szót kettő percre Karácsony Gergely képviselő úrnak, jelzem, hogy a részletes vita szabályai szerint kell megszólalni.

Öné a szó, Karácsony Gergely képviselő úr.

KARÁCSONY GERGELY (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A Lehet Más a Politika képviselőcsoportja számára is, bizonyos módosítások elfogadása mellett is, ez a törvényjavaslat elfogadhatatlan.

Egyrészt nem gondoljuk azt, hogy néhány hónappal a választás előtt fair dolog megváltoztatni a szabályokat. Mi azt gondoljuk, hogy az ajánlócédulák számát nem növelni kellene, hanem az egész rendszert át kéne gondolnunk, sőt valószínűleg meg kéne szüntetnünk ezt a rendszert, amivel kapcsolatosan nagyon sok visszásság merült föl. (Taps az LMP padsoraiból.) Mi azt gondoljuk, hogy ahhoz, hogy a helyi önkormányzatok, ahogy Bibó István megálmodta, a szabadság kis körei legyenek, nem erősíteni kell a többség uralmát, hanem egy arányosabb, a választópolgárok preferenciáit jobban kifejező rendszerre lenne szükség.

Szeretnénk nagyon egyértelműen jelezni, minden konstruktív hozzáállásunkkal együtt is, sőt talán éppen azért, a kormánytöbbség számára, hogy ezzel a javaslattal rossz irányba indultak el. Ez a javaslat nem a nemzeti egység javaslata, ez a javaslat egy pártpolitikai, egy hatalmi célú javaslat. Egyelőre éppen ezért csak sárga lapot mutatunk a kormánytöbbségnek. (Közbekiáltások, zaj a kormánypártok padsoraiban.) Szeretnénk mutatni azt, szeretnénk egyértelműen jelezni, hogy mi szeretnénk továbbra is konstruktív résztvevői lenni a parlamenti munkának, de ehhez át kell gondolni a kormánytöbbségnek a politikai szándékait.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Közbeszólások a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. (Az LMP képviselői A/4-es sárga lapot mutatnak fel.) Mivel több felszólaló nem jelentkezett, a záróvitát lezárom. (Taps a Jobbik padsoraiban. - Közbeszólás ugyanott: Nem olyan vicces! - Az LMP képviselői elhagyják az üléstermet.) Sajnálom, hogy kimentek a képviselők, mert a sárga lapot a jegyzőkönyvhöz kellett volna csatolni, gondolom. (Derültség.)

Megkérdezem, tisztelt Országgyűlés, Kósa Lajos képviselő urat, kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Tóbiás József: Isten őrizz, Lajos!) Igen. Tessék, öné a szó, képviselő úr. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.)

KÓSA LAJOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársak! Megmondom őszintén, már az is meghökkentő, hogyha valaki egy sárga lap után elhagyja a játékteret. (Derültség, taps a kormánypárti padsorokban.)

(16.30)

Az viszont végképpen formabontó, hogy ráadásul a bíró hagyja el a játékteret (Derültség.), a sárga lap felmutatása után. És ráadásul mindegyik bíró, tehát a partjelzők is lemennek, és az ellenőr is elhagyja a pályát. Ennél majd egy kicsit összeszedettebb szimbólumot kell keresni a kifejezésmódra, mert ez így félreérthető. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból: Szivárvány!)

Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársak! Amikor beterjesztettük az önkormányzati választásokra vonatkozó javaslatunkat, akkor - pontosan a nemzeti együttműködés kereteiben - előterjesztőként konzultáltunk a magyar önkormányzati szövetségekkel. Nem eggyel vagy kettővel, hanem minddel. Ezek az önkormányzati szövetségek durván háromezer önkormányzatot képviselnek a 3200-ból. A háromezer önkormányzatot képviselő szövetségek mindegyike - az is, amelyiket kormánypárti vezet, és az is, amelyet ellenzéki vezet - azt nyilatkozta, hogy alapvetően egyetértenek ezzel a javaslattal, sőt jónak látják, és úgy gondolják, hogy teljes mértékben támogatható. Ezek után én azt hiszem, sok mindent mondhat az ellenzék azzal kapcsolatban, különböző jelzőket alkalmazhat, hogy ez a javaslat milyen, egy viszont kétségtelen: az önkormányzati rendszer 90 százalékának véleményével találkozik.

Előfordulhat természetesen az, hogy az ellenzék egésze úgy véli, hogy amihez ők nem járulnak hozzá vagy nem értenek egyet, az már nem lehet a nemzeti együttműködés része. Valószínűleg ilyen volt a parlamenti választás is, ha belegondolunk, de mégiscsak kétségtelen tény, hogy a parlamenti választások kapcsán is az emberek úgy döntöttek, hogy a kormánypártok kétharmados többségben ülnek a parlamentben, miközben az ellenzék különböző okok miatt az egyharmadot sem éri el. Ettől még nem lehet azt mondani, hogy figyelmen kívül hagyjuk annak a döntésnek a konzekvenciáit, hogy az emberek döntöttek így, nem pedig a pártok. Ha a választások nem lettek volna, akkor lehetne diktatúrát emlegetni, mert olyat már láttunk, hogy a pártok... - nem volt olyan régen, még ebben a Házban is ülésezett olyan parlament, amelyik úgy vélte, hogy választások nélkül is képviseli az emberek, a választópolgárok összefogását, és ezért nem is bíbelődött ilyesmivel. Az valóban diktatúra volt. De, kedves képviselőtársak, ha valaki azt mondja a parlamentben, hogy az emberek a választásokon szabad akaratukból úgy döntöttek, hogy 68 százalékban megbízást adnak (Szűcs Erika: 37 százalék!) a kormányzására, hogy ez a diktatúra, akkor attól félek, hogy az ezt a kijelentést megfogalmazó nem érti a választás és a demokrácia lényegét, vagy egyszerűen zavarja őt a választópolgárok véleménye. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Azonban én azt hiszem, hogy egyvalami mindenki számára világos: a választási kampányban napnál világosabbá tettük, hogy szeretnénk az önkormányzati képviselő-testületek létszámát csökkenteni. Ki is mondtunk olyan számot, amely azt mutatta, attól függően, hogy milyen önkormányzati típusról van szó - nem fűnyíróelvszerűen, hanem a működőképesség szabályait messzemenőkig figyelembe véve -, megpróbálunk olyan szabályokat teremteni, amelyek az eddig hatályban lévő választási törvény defektjeit, rossz megoldásait is megpróbálta korrigálni. Ma ez egy ilyen rendszer.

Tehát nemcsak az önkormányzati képviselők létszámát csökkentettük, egyetértve az önkormányzati szövetségekkel, amelyek mégiscsak - mondom - vagy háromezer önkormányzatot képviselnek, hanem például kijavítottuk ebben a törvényben azt a hibás konstrukciót, amely nem vette figyelembe a képviselő-testületek létszámát akkor, amikor például a megyei önkormányzatok létszámáról döntött, és az a sajátos helyzet alakult ki, hogy a 250 ezres lélekszámú megye is 40 képviselővel rendelkezett meg az 560 ezres lélekszámú megye is 40 képviselővel rendelkezett az előző választási rendszerben. Nyilvánvaló, hogy ez így nem volt jó.

Azonkívül ez a törvény eleget tesz most már kétségbevonhatatlanul annak az egyébként az európai uniós tagságunkkal bekövetkezett szabálynak, ami úgy szól, hogy az Európai Unió polgárai, amennyiben rendelkeznek az adott településen lakhellyel, és ezt bejelentik, úgy részt vehetnek az önkormányzati választáson. Eddig ez a törvény nem biztosította ezt, holott egyébként, mindannyian tudjuk, körülbelül 30 ezer magyar él Bécsben, magyar állampolgárok, nem osztrák állampolgárok, de a bécsi önkormányzati választásokon szavazhatnak. Mi ezt nem oldottuk meg, hiába léptünk be az Unióba, mert az akkori kormánypártok nem tudták azt a javaslatot előterjeszteni, amely ezt a törvénybe beiktatta volna.

Ugyanakkor túl azon, hogy ezt az egyébként európai uniós kötelezettséget biztosítottuk, számos más rendelkezésben is abszolút tiszta helyzetet teremt ez az önkormányzati választási törvény. Ilyen az, amikor tisztáztuk azt, hogy részt vehetnek a választásokon meghatározott szabályok szerint azok a polgárok is, akik egyébként magyar állampolgárok, csak eddig a rossz törvény miatt meg voltak fosztva a választási joguktól. Például ilyenek voltak azok, akik önhibájukon kívül elveszítették az állandó lakcímüket, mert egy hatósági eljárás keretében megfosztották ettől őket. 38 ezer ilyen polgár volt, aki korábban nem tudott részt venni a választásokon.

Ezeket a kérdéseket rendezve, én jó lelkiismerettel ajánlom a képviselők figyelmébe azt, hogy támogassák ezt a törvényt.

Természetesen számos olyan javaslat, hozzászólás, elgondolás volt, amit figyelembe vettünk nemcsak az önkormányzati szövetségek oldaláról, hanem az ellenzéki képviselők oldaláról is. Az elmúlt időszak tapasztalatait összegezve mondhatom, ha fajlagosan az elmúlt nyolc évben ennyi ellenzéki módosítást vettek volna figyelembe a kormánypártok, ma nem tartanánk itt, sem az ország, de meglehet, hogy még önöknek is nagyobb frakciójuk lenne. (Tóbiás József: Nihilizmus, cinizmus! Nagyobb alázattal!) Ezért elfogadtuk azt a javaslatot, ami úgy szólt, hogy a kompenzációs listára csak azok a szavazatok kerülhetnek, amelyek olyan jelöltekre szóltak, akik nem lettek képviselők. Tehát a képviselői mandátumot nyert jelöltre leadott szavazatok nem kerülnek a kompenzációs listára. Az ellenzék több tagja ezt kifogásolta - visszahátráltunk ebből. Nem azért, amit Apáti képviselőtársam mondott, hogy ez súlyosan alkotmánysértő lenne, mert megjegyzem, a korábbi választási szabályok kapcsán ugyanezek az alkotmányos aggályok felmerülhettek volna, és nem volt arra példa a '90 és '94 közötti törvényben, hogy azt alkotmányossági aggályok miatt semmisítették volna meg, hanem azért, mert elfogadtuk az önök érvelését ennek az ügynek a kapcsán.

Ugyanúgy elfogadtuk - az LMP sárga lapja dacára, amit most ezek szerint önmaguknak adtak, mert ők mentek ki végül is - azt a javaslatot, ami a kompenzációs listák mandátumfelosztási módszerére vonatkozik, illetőleg a megyei és a fővárosi listák mandátumfelosztására vonatkozik.

Úgy ítéljük meg, hogy nem szűkítettük érdemben, csak egyértelművé tettük, hogy az önkormányzati választásokon milyen feltételek mellett lehet valaki jelölt. Ugyanis én azt gondolom, nem komoly felvetés az, ha valaki azt mondja, hogy kérem szépen, az a korlát, hogy egy 30 ezres városban ahhoz, hogy egy egyéni képviselőt jelölni lehessen, össze kell gyűjteni 50-60 cédulát, hogy ez annyira elviselhetetlen korlátot jelent, hogy azt nem lehet teljesíteni. Mert ezt egyébként egyes településeken szűk családi körben is össze lehet hozni.

Továbbá szintén nem fogadható el az, amikor a fővárosi vagy a megyei listák kapcsán tettek ilyen kifogásokat. Külön érdekes volt az a felvetés, amit úgy lehet megfogalmazni, hogy ugyan ez az egész ajánlócédula-rendszer nem jó, ellenben mennyire demokratikus az, hogy egy pénzbeli kaució letevése után lehessen valaki jelölt. Tehát akinek van pénze, de nincsenek támogatói, az indulhasson, akinek meg csak támogatói vannak, de pénze nincs, az meg nem. Az LMP-nek ugyanis végig ezt hangsúlyozó javaslata volt, nevezetesen, hogy át kellene térni a pénzbeli kaucióra. Én ennek is érzek egy sajátos ízét, amikor azt mondjuk egyébként, hogy kizárólag a gazdagok huncutsága lehet az önkormányzati választásokon való indulás. Már csak az a kérdés, hogy a pénzügyi kauciót hogyan határozzuk meg.

(16.40)

Összességében a vitában elhangzottak kapcsán azt kell mondjam, kedves képviselőtársak, az, hogy az egyéni körzeti jelöltek arányát a kompenzációs listán mandátumot szerzők arányához képest a korábbi 60:40 százalékról 70:30-ra módosítottuk, hogy értelmesen lehessen csökkenteni a testületek létszámát, ez sok mindennek mondható, csak nem drámainak. A drámai valószínűleg az lett volna, ha azt mondjuk, hogy tiszta egyéni kerületi választás van. Egyébként még ez sem lenne antidemokratikus, vagy amennyiben ez antidemokratikus, akkor viszont Angliában régóta diktatúra van, mert Angliában ez a rendszer működik. Csak beláttuk azt az érvelést - volt ilyen javaslat is a vitában -, hogy ez nem lenne helyes, mert mégiscsak biztosítani kell az önkormányzatokban a képviseletet azon szervezetek számára is, akik önmagukban egyéni körzetet nem tudnak nyerni.

Elnök Úr! Tisztelt Ház! Még egyszer hangsúlyozom, lehet, hogy önök nem értenek egyet ezzel a javaslattal, de fontolják meg az esetleges támogatást, hiszen az önkormányzati rendszer 90 százaléka viszont egyetért ezzel, és akkor mégiscsak önöknek kell azon elgondolkozni, hogy ki megy szembe az autópályán a forgalommal, önök vagy mindenki más.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a módosító javaslatról határozunk. Felhívom figyelmüket, hogy ennek elfogadásához a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának igen szavazata szükséges.

Kérdezem önöket, hogy elfogadják-e az előterjesztő javaslatát az ajánlás 1. pontja szerint. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés a módosító javaslatot 258 igen szavazattal, 92 nem ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Most a zárószavazás következik. A határozathozatal előtt megkérdezem, hogy a kormány álláspontját ki kívánja ismertetni. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok.

Tisztelt Országgyűlés! A Jobbik képviselőcsoportja a zárószavazásról név szerinti szavazást kért. Kérem a jegyzőket, hogy felváltva olvassák a képviselői névsort, és a szavazatokat hangosan visszaismételve rögzítsék.

Kérdezem tehát a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a T/32. számú törvényjavaslatot az egységes javaslat imént módosított szövege szerint. Kérem tehát, hogy név szerint szavazzanak, a minősített többség szabályainak figyelembevételével. Jegyző úr!

(A jegyzők felváltva olvassák a képviselők névsorát, majd hangosan megismétlik a képviselők állásfoglalását.
A felolvasást Erdős Norbert kezdi, majd Szilágyi Péter folytatja.)

Ágh Péter: igen.

Dr. Ángyán József: igen.

Dr. Apáti István: nem.

Dr. Aradszki András: igen.

Arnóth Sándor: igen.

B. Nagy László: igen.

Babák Mihály: igen.

Bábiné Szottfried Gabriella: igen.

Dr. Bácskai János: igen.

Bagdy Gábor: igen.

Dr. Baja Ferenc: nincs jelen.

Balázs József: igen.

Balczó Zoltán: nincs jelen.

Balla Gergő: nem.

Balla György: igen.

Balla Mihály: igen.

Balog Zoltán: igen.

Balogh József: igen.

Dr. Balsai István: igen.

Bana Tibor: nem.

Bánki Erik: igen.

Bányai Gábor: igen.

Baracskai József: nem.

Dr. Bárándy Gergely: nem.

Baráth Zsolt: nem.

Bartos Mónika: igen.

Básthy Tamás: igen.

Bebes István: igen.

Becsó Zsolt: igen.

Bencsik János: igen.

Berényi László: igen.

Bertha Szilvia: nem.

Bíró Márk: igen.

Bodó Imre: igen.

Dr. Bohács Zsolt: igen.

Dr. Bóka István: igen.

Boldog István: igen.

Boldvai László: nem.

Borbély Lénárd: igen.

Borkai Zsolt: igen.

Dr. Botka László: nem.

Bödecs Barna: nem.

Brájer Éva: igen.

Dr. Braun Márton: igen.

Dr. Budai Gyula: igen.

Burány Sándor: nem.

Bús Balázs: igen.

Csampa Zsolt: igen.

Csenger-Zalán Zsolt: igen.

Cseresnyés Péter: igen.

Dr. Cser-Palkovics András: igen.

Csizi Péter: igen.

Csöbör Katalin: igen.

Czerván György: igen.

Dr. Czira Szabolcs: igen.

Dr. Czomba Sándor: igen.

Czunyiné dr. Bertalan Judit: igen.

Dr. Dancsó József: igen.

Demeter Ervin: igen.

Demeter Zoltán: igen.

Dióssi Csaba: igen.

Domokos László: igen.

Dr. Dorkota Lajos: igen.

Dr. Dorosz Dávid: nincs jelen.

Dúró Dóra: nem.

Egyed Zsolt: nem.

Ékes Ilona: igen.

Ékes József: igen.

Endrésik Zsolt: nem.

Erdős Norbert: igen.

Ertsey Katalin: nincs jelen.

Farkas Flórián: igen.

Farkas Gergely: nem.

Farkas Sándor: igen.

Farkas Zoltán: igen.

Dr. Fazekas Sándor: igen.

Fejér Andor: igen.

Ferenczi Gábor: nem.

Ficsor Ádám: nem.

Firtl Mátyás: igen.

Dr. Fónagy János: igen.

Font Sándor: igen.

Földesi Gyula: igen.

Földi László: igen.

Fülöp István: igen.

Gajda Róbert: igen.

Dr. Garai István Levente: nincs jelen.

Dr. Gaudi-Nagy Tamás: nem.

Gelencsér Attila: igen.

Gőgös Zoltán: nem.

Göndör István: nem.

Dr. Gruber Attila: igen.

Gulyás Dénes: igen.

Gulyás Gergely: igen.

Gúr Nándor: nem.

Dr. Gyenes Géza: nem.

Dr. Gyimesi Endre: igen.

Gyopáros Alpár: igen.

Gyöngyösi Márton: nem.

Győrffy Balázs: igen.

Dr. György István: igen.

Gyurcsány Ferenc: nincs jelen.

Gyutai Csaba: igen.

Dr. Gyüre Csaba: nem.

Habis László: igen.

Hadházy Sándor: igen.

Halász János: igen.

(16.50)

Hanó Miklós: igen.

Harangozó Gábor: nem.

Dr. Harangozó Tamás: nem.

Dr. Hargitai János: igen.

Harrach Péter: igen.

Hegedűs Lorántné: nem.

Hegedűs Tamás: nem.

Dr. Heintz Tamás: igen.

Dr. Hende Csaba: igen.

Herman István Ervin: igen.

Dr. Hiller István: nem.

Hirt Ferenc: igen.

Hoffman Pál: igen.

Dr. Hoffmann Rózsa: igen.

Dr. Hollósi Antal Gábor: igen.

Dr. Hoppál Péter: igen.

Horváth András Tibor: nem.

Horváth Csaba: nem.

Horváth István: igen.

Dr. Horváth János: igen.

Horváth László: igen.

Dr. Horváth Zsolt (Fidesz): igen.

Dr. Horváth Zsolt (Fidesz, Veszprém): igen.

Dr. Hörcsik Richárd: igen.

Dr. Illés Zoltán: igen.

Dr. Ipkovich György: nincs jelen.

Ivády Gábor: nincs jelen.

Prof. Iván László: igen.

Iváncsik Imre: nem.

Ivanics Ferenc: igen.

Jakab István: igen.

Jánosiné dr. Bene Ildikó: igen.

Jávor Benedek: nincs jelen.

Dr. Józsa István: nem.

Juhász Ferenc: nem.

Káli Sándor: nincs jelen.

Kalmár Ferenc András: igen.

Kapus Krisztián: igen.

Kara Ákos: igen.

Karácsony Gergely: nincs jelen.

Dr. Karakó László: igen.

Karvalics Ottó: igen.

Kaufer Virág: nincs jelen.

Kepli Lajos: nem.

Dr. Kerényi János: igen.

Kiss Attila: igen.

Kiss Péter: nincs jelen.

Dr. Kiss Sándor: nem.

Dr. Kocsis Máté: igen.

Dr. Kolber István: nem.

Koncz Ferenc: igen.

Dr. Kontrát Károly: igen.

Kontur Pál: igen.

Korondi Miklós: nem.

Kósa Lajos: igen.

Koszorús László: igen.

Kovács Ernő: igen.

Kovács Ferenc: igen.

Dr. Kovács Ferenc: igen.

Dr. Kovács József: igen.

Kovács László: nem.

Kovács Péter: igen.

Kovács Tibor: nem.

Dr. Kovács Zoltán: igen.

Kozma Péter: igen.

Kőszegi Zoltán: igen.

Kővári János: igen.

Dr. Kövér László: igen.

Kubatov Gábor: igen.

Kucsák László: igen.

Kukorelly Endre: nincs jelen.

Kulcsár Gergely: nem.

Kulcsár József Ferenc: igen.

Dr. Kupcsok Lajos: igen.

Dr. Kupper András: igen.

L. Simon László: Igen.

Lakatosné Sira Magdolna: igen.

Dr. Lamperth Mónika: nem.

Dr. Lanczendorfer Erzsébet: igen.

Dr. Láng Zsolt: igen.

László Tamás: igen.

Lasztovicza Jenő: igen.

Dr. Latorcai János: igen.

Lázár János: igen.

Lendvai Ildikó: nem.

Dr. Lenhardt Balázs: természetesen nem.

Lezsák Sándor: elnök, nem szavaz.

Lipők Sándor: igen.

Lukács László: igen.

Dr. Lukács Tamás: igen.

Lukács Zoltán: nincs jelen.

Mágori Józsefné: igen.

Magyar Anna: igen.

Magyar Zoltán: nem.

Mandur László: nem.

Manninger Jenő: igen.

Márton Attila: igen.

Dr. Matolcsy György: igen.

Dr. Mátrai Márta: igen.

Meggyes Tamás: igen.

Menczer Erzsébet: igen.

Dr. Mengyi Roland: igen.

Mesterházy Attila: nem.

Michl József: igen.

Mihalovics Péter: igen.

Dr. Mikola István: igen.

Mile Lajos: nincs jelen.

Mirkóczki Ádám: nem.

Dr. Molnár Ágnes: igen.

Dr. Molnár Attila: igen.

Dr. Molnár Csaba: nem.

Molnár Oszkár: nincs jelen.

Dr. Molnár Zsolt: nincs jelen.

Móring József Attila: igen.

Murányi Levente: nem.

Dr. Nagy Andor: igen.

Nagy Csaba: igen.

Dr. Nagy Gábor Tamás: igen.

Nagy István: igen.

Dr. Nagy István: igen.

Dr. Nagy Kálmán: igen.

Dr. Navracsics Tibor: igen.

Dr. Nemény András: nem.

Németh Szilárd István: igen.

Németh Zoltán: igen.

Németh Zsolt (Fidesz): igen.

Németh Zsolt (Jobbik): nincs jelen.

Nógrádi Zoltán: igen.

Novák Előd: nem.

Nyakó István: nem.

Dr. Nyikos László: nem.

Dr. Nyitrai Zsolt: igen.

Obreczán Ferenc: igen.

Dr. Ódor Ferenc: igen.

Dr. Oláh Lajos: nem.

Dr. Orbán Viktor: igen.

Osztolykán Ágnes: nincs jelen.

Örvendi László József: igen.

Pál Béla: nem.

Pál Tibor: nem.

Pálffy István: igen.

Pánczél Károly: igen.

Dr. Papcsák Ferenc: igen.

Patay Vilmos: igen.

Dr. Pesti Imre: igen.

Pichler Imre László: igen.

Pintér László: igen.

Pócs János: igen.

Pogácsás Tibor: igen.

Pokorni Zoltán: igen.

Polics József: igen.

Dr. Pósán László: igen.

Potápi Árpád János: igen.

Pörzse Sándor: nem.

Pősze Lajos: nem.

Puch László: nem.

Dr. Puskás Imre: igen.

Dr. Puskás Tivadar: igen.

(17.00)

Rácz Róbert: igen.

Dr. Répássy Róbert: igen.

Dr. Rétvári Bence: igen.

Révész Máriusz: igen.

Riz Gábor: igen.

Riz Levente: igen.

Rogán Antal: igen.

Román István: igen.

Rónaszékiné Keresztes Monika: igen.

Rozgonyi Ernő: nem.

Rubi Gergely: nem.

Dr. Rubovszky György: igen.

Sági István: igen.

Dr. Salamon László: igen.

Samu Tamás Gergő: nem.

Sáringer-Kenyeres Tamás: igen.

Scheiring Gábor: nincs jelen.

Dr. Schiffer András: nincs jelen.

Schmidt Csaba: igen.

Dr. Schmitt Pál: nincs jelen.

Schön Péter: nem.

Sebestyén László: igen.

Dr. Selmeczi Gabriella: igen.

Dr. Semjén Zsolt: igen.

Dr. Seszták Miklós: igen.

Seszták Oszkár: igen.

Dr. Simicskó István: igen.

Simon Gábor: nem.

Dr. Simon Gábor: nem.

Dr. Simon Miklós: igen.

Simonka György: igen.

Sneider Tamás: nem.

Soltész Miklós: igen.

Sós Tamás: nem.

Spaller Endre: igen.

Dr. Staudt Gábor: nem.

Dr. Steiner Pál: nem.

Szabó Csaba: igen.

Dr. Szabó Erika: igen.

Szabó Gábor: határozott nem.

Szabó Imre: nem.

Szabó Rebeka: nincs jelen.

Dr. Szabó Tamás: igen.

Szabó Timea: nincs jelen.

Szabó Vilmos: nem.

Szabó Zsolt: igen.

Dr. Szakács Imre: igen.

Szalay Ferenc: igen.

Dr. Szanyi Tibor: nincs jelen.

Szászfalvi László: igen.

Szatmáry Kristóf: igen.

Szávay István: nem.

Szedlák Attila: igen.

Dr. Szekeres Imre: nem.

Szekó József: igen.

Székyné dr. Sztrémi Melinda: igen.

Szijjártó Péter: igen.

Szilágyi György: nem.

Szilágyi László: nincs jelen.

Szilágyi Péter: nem szavazok.

Dr. Szili Katalin: nem.

Szólláth Tibor Zoltán: igen.

Szűcs Erika: nem.

Dr. Szűcs Lajos: igen.

Talabér Márta: igen.

Tállai András: igen.

Tamás Barnabás: igen.

Dr. Tapolczai Gergely: igen.

Tarlós István: igen.

Dr. Tarnai Richárd: igen.

Tasó László: igen.

Tessely Zoltán: igen.

Dr. Tiba István: igen.

Tiffán Zsolt: igen.

Dr. Tilki Attila: igen.

Tóbiás József: nem.

Tóth Ferenc: igen.

Tóth Gábor: igen.

Dr. Tóth József (MSZP): nem.

Dr. Tóth József (Fidesz): igen.

Törő Gábor: igen.

Tukacs István: nem.

Dr. Turi-Kovács Béla: igen.

Ughy Attila: igen.

Dr. Ujhelyi István: nem.

V. Németh Zsolt: igen.

Dr. Vadai Ágnes: nem.

Vágó Gábor: nincs jelen.

Vágó Sebestyén: nem.

Vantara Gyula: igen.

Varga Gábor: igen.

Varga Géza: nem.

Dr. Varga István: igen.

Varga József: igen.

Dr. Varga László: nem.

Varga László: igen.

Varga Mihály: igen.

Varga Zoltán: nincs jelen.

Vargha Tamás: igen.

Varju László: nem.

Dr. Vas Imre: igen.

Vécsey László: igen.

Dr. Vejkey Imre: igen.

Dr. Veres János: nem.

Vigh László: igen.

Vincze László: igen.

Dr. Vinnai Győző: igen.

Dr. Vitányi István: igen.

Vitányi Iván: nem.

Volner János: nem.

Vona Gábor: nem.

Dr. Völner Pál: nincs jelen.

Wintermantel Zsolt: igen.

Wittner Mária: igen.

Z. Kárpát Dániel: nem.

Zagyva György Gyula: nem, nem, soha! (Derültség a kormánypártok padsoraiban.)

Zakó László: nem.

Dr. Zombor Gábor: igen.

Dr. Zsiga Marcell: igen.

Zsigó Róbert: igen.

(Egyes jobbikos képviselők nevük elhangzásakor felálltak, kezükben narancssárga lapot tartva, melyeken egy-egy betű szerepel. Ezekből a következő felirat áll össze: "Egypártrendszer".)

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.

A jegyzői székben Erdős Norbertet Földesi Gyula,
Szilágyi Pétert Nyakó István váltja fel.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Köszöntöm képviselőtársaimat. (Zaj.)

A leadott szavazatok összeszámlálásának időtartama alatt most napirenden szereplő részletes vitákkal folytatjuk munkánkat. Az eredmény megállapítása után még további határozathozatalokra is sor kerül, ezért kérem, hogy továbbra is biztosítsák az Országgyűlés határozatképességét.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a kisebbségi önkormányzati képviselők számának csökkentése érekében szükséges törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája. Hargitai János, Szászfalvi László, KDNP, képviselők önálló indítványát T/89. számon, a bizottsági ajánlást pedig T/89/3. számon kapták kézhez és ismerhették meg.

Tisztelt Országgyűlés! A bizottsági ajánlás összesen három ajánláspontot tartalmaz. Indítványozom, hogy ezeket egy szakaszban tárgyalja meg az Országgyűlés. Aki ezzel egyetért, kérem, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.) Köszönöm.

Látható többség. Megállapítom, hogy az Országgyűlés az indítványt elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Az általános vita megismétlésének elkerülése érdekben felhívom figyelmüket, hogy a részletes vitában kizárólag a benyújtott módosító javaslat képezi a vita alapját.

Megnyitom a részletes vitát az ajánlás 1., 2. és 3. pontjaira.

(17.10)

Kérdezem, kíván-e valaki felszólalni 15 perces időkeretben. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok. (Jelzésre:) Időközben Szávay István úr jelentkezett.

Megadom a szót Szávay István úrnak, a Jobbik képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Először is, az elnök úr már felhívta a figyelmünket, hogy itt csak kifejezetten a módosításról beszélhetünk, akkor hadd oszlassak el vagy hadd tegyek ezzel kapcsolatban tisztába annyit, hogy nem is nagyon tudunk másról beszélni, hiszen - mint ahogy azt már elmondtam, de nem kívánom magam ismételni - az a komikus helyzet állt elő, hogy azok a módosító indítványok, amelyek ehhez a törvénymódosításhoz benyújtásra kerültek, az eredeti, a Szászfalvi és Hargitai képviselő urak által beadott javaslatot gyakorlatilag teljes egészében felülírták.

Miért történt meg mindez? Az általános vitában az előterjesztő képviselők már megpróbáltak előremenekülni ebben a kérdésben, és hangsúlyozták azt, hogy milyen fontos és lényeges, hosszú évek óta tartó egyeztetések eredménye ez a törvényjavaslat. Most nekünk picit más jellegű információink vannak ezt illetően. Amennyiben ez így lett volna, akkor ezekre a módosításokra nem lett volna szükség. Megtehetném azt, hogy most ezt a javaslatot mindenestül szétszedjem. Nem célom, nem fogom megtenni; megmondom, hogy miért. Mi ezt alapvetően támogatni fogjuk, de fél szívvel, és nem nagy bizonyossággal fogjuk ezt a támogatásunkat adni ehhez a törvényhez. (Általános zaj.)

Mi történt ugyanis? Kérem az elnök urat, hogy intse rendre a Házat, nem lehet így beszélni. (Általános zaj.) A Fideszre nem vonatkozik a rendre intés, elnök úr? Köszönöm szépen.

Szóval, az a sajátságos helyzet állt elő, hogy mintegy másfél héttel ezelőtt a KDNP két képviselője benyújtotta ezt a törvénymódosítást. Ha röviden szeretném elmondani a Jobbik Magyarországért Mozgalom véleményét erről a törvényről, akkor azt tudnám mondani, hogy ez a törvénymódosítás rossz, előkészítetlen, mellőzi az egyeztetés megfelelő módjait és formáit, és igazából semmilyen célt nem szolgál. Nem szolgálja a kisebbségi önkormányzatok működésének hatékonyabbá tételét, és nem szolgálja a kisebbségi önkormányzatok működésének olcsóbbá tételét sem.

Az egyik leghangsúlyosabb pontja ennek a javaslatnak, illetve a hozzá fűzött módosításnak a kisebbségi önkormányzatok, települési és megyei kisebbségi önkormányzatok létszámának a csökkentése. Nos, hadd mondjam el, hogy szerintünk hogyan zajlott ez a nagy egyeztetés az érintett önkormányzatokkal. Itt egészen pontosan az történt, hogy benyújtásra került az említett két tisztelt KDNP-s előterjesztő... (Általános zaj. - Az elnök csenget.)

ELNÖK: Kérem a képviselőtársaimat, adjunk lehetőséget a képviselő úrnak, hogy a beszédét elmondja. Parancsoljon!

SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Pontosan tudom, hogy a falnak beszélek, tehát ezzel tisztában vagyok, elnök úr. Igazából ezt már megszoktuk itt az ellenzéki padsorokban, hogy a demokrácia annyira korlátozódik, hogy még egyelőre a véleményünket elmondhatjuk. Ezzel a lehetőséggel továbbra is szeretnénk élni. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Szóval, benyújtásra került ez a törvénymódosítás. Ez elment a megfelelő bizottságokhoz, tárgysorozatba vették, majd ezt követően történt meg az egyeztetés, illetve az egyeztetésre hívás a 13 országos nemzeti és etnikai kisebbségi önkormányzat vezetőivel. Ez az egyeztetés megtörtént múlt hét hétfőn, és a tisztelt előterjesztők kénytelenek voltak szembesülni azzal, hogy a kisebbségi önkormányzati vezetők az önök előterjesztését nem támogatják. Nem támogatják azt, hogy a létszámukat csökkentsék. Világos volt, és világos számunkra is az, és tisztában vagyunk azzal, hogy a kisebbségi önkormányzatok működésével, gazdálkodásával és hatékonyságával kapcsolatban számos módosítással lehetne élni, és szükséges ezeket a törvénymódosításokat, ezeket a javaslatokat megtenni. Azonban úgy gondoljuk, hogy ez a benyújtott javaslat, illetve az ehhez kapcsolódó módosítások igazából csak olyan propagandacélokat szolgálnak, hogy el lehessen mondani, hogy az önkormányzatokhoz hasonlóan - erről szavaztunk az előbb - a kisebbségi önkormányzatok létszámát is csökkentettük, ennyivel is kevesebb politikus van az országban. Ugye, ez népszerű lehet - az emberek alapvetően utálják a politikusokat. Na, most itt nem erről van szó. A kisebbségi önkormányzatoknak nem ez a feladata, tisztelt képviselőtársaim. A kisebbségi önkormányzatok vezetői, illetve azok tagjai nem vesznek fel megbízási díjat, illetve jutalmat a munkájukért, éppen ezért alapvetően nem látjuk indokoltnak, hogy miért volt szükség ezeket az adott esetben 5 fős önkormányzatokat 3 vagy - ahogy az előterjesztésben szerepel - 4 fősre csökkenteni. Számos más olyan kérdés van, amellyel lehetne vagy lehetett volna ezzel kapcsolatban foglalkozni, és lehetett volna költséghatékonyságot elérni.

Talán érdemes lett volna megvizsgálni e törvény módosítása kapcsán például azt, hogy Budapesten, ahol budapesti szinten is működnek kisebbségi önkormányzatok, szinte minden kerületben szintén működik kisebbségi önkormányzat, hogy mondjuk, ennek a rendszernek a felülvizsgálatával lehetett volna-e inkább költségeket megtakarítani, vagy a kisebbségi önkormányzati képviselők számát csökkenteni. Ez a szándék azonban nem merült fel. Ezeken a területeken egy esztelen pazarlás tapasztalható. Egy kisebbségnek van egy budapesti önkormányzata, emellé van rosszabb esetben 32 kerületi (Sic!), mindegyik működik, nem tudom, hány fővel. Ezekhez fővárosi, kerületi önkormányzati támogatást kapnak, a munkájuk hatékonysága pedig meglehetősen megkérdőjelezhető. Amennyiben a későbbiekben önök ehhez a kérdéshez szeretnének hozzányúlni, akkor bízván adhatom és ígérhetem ehhez a támogatásunkat.

Hogy befejezzem röviden, miért mondjuk mégis azt, hogy ezt a törvényt fél szívvel, nehéz szívvel, de mégis támogatni fogjuk? Azért, mert végül is a kisebbségi önkormányzati vezetők véleménye, az országos önkormányzati elnökök véleménye ebbe a törvényjavaslatba beépült. Szeretném azonban ismételten hangsúlyozni, hogy ez részükről egy kényszer, hatalmi nyomás alapján elfogadott kompromisszum. Amennyiben önök nem fogadták volna el ezt a módosítást, illetve önök nem építették volna bele a törvénybe, akkor nyilvánvalóan az eredeti javaslatot vitték volna keresztül a Házon, ez pedig a kisebbségi önkormányzatok működését még súlyosabban érintette volna.

Ezért a javaslatot elfogadjuk, mert elfogadják azt a kisebbségek országos önkormányzatainak a vezetői. De hozzátesszük, tisztában vagyunk azzal, hogy ezt az elfogadást a részükről kényszer és az önök részéről rájuk nehezedő hatalmi nyomás szülte.

S hogy valami kedvessel fejezzem be mégiscsak a mondanivalómat, hiszen amit el kell ismerni, azt el kell ismerni, ezzel együtt is úgy gondolom, hogy helyes és jó volt, hogy ha előzetesen nem is, de legalább utólag az érintettek véleményét kikérték. Kérem önöket, biztatom a tisztelt kormánypárti képviselőket erre, hogy a nemzeti konzultáció és a nemzeti együttműködés rendszerében és a továbbvitelében ne ezt a példát kövessék.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kérdezem, kíván-e még valaki felszólalni a vitában. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok.

Megkérdezem Hargitai János urat, kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Dr. Hargitai János nemet int.) Nem kíván válaszolni.

Tisztelt Országgyűlés! A benyújtott módosító javaslatokról várhatóan a következő ülésünkön döntünk.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája. Mátrai Márta, Fidesz, képviselő asszony önálló indítványát a T/189. számon, a bizottsági ajánlást pedig T/189/2. számon megkapták és megismerhették.

Tisztelt Országgyűlés! A bizottsági ajánlás összesen egy ajánláspontot tartalmaz. Az általános vita megismétlésének elkerülése érdekében felhívom a figyelmüket, hogy a részletes vitában kizárólag a benyújtott módosító javaslat képezi a vita alapját.

Megnyitom a részletes vitát. Megkérdezem, kíván-e valaki felszólalni 10 perces időkeretben. (Jelzésre:) Igen, Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr jelentkezett, a Jobbik képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Alkotmánymódosítás munkájába kezdett az Országgyűlés. Ennek a folyamatnak immáron a második fázisába érkeztünk. Nem fogom megismételni, kedves képviselőtársak, nem kell aggódni, elmondtam már többször hangsúlyosan, hogy az alkotmányozás egy szent, nagyon magasztos folyamat, amely társadalmi közmegegyezés talaján kell álljon, és amelynek a történeti alkotmányosság helyreállítása talaján kell mozognia.

(17.20)

Ezt követeli tőlünk nemzeti történelmünk összes joghelyreállító szabadságharca, elhunyt őseink üzenete és akarata.

Az előterjesztett törvényjavaslat azonban, azt kell mondani, hogy botrányos körülmények között került beterjesztésre, maga a tartalma is az, és az azt kísérő jelenségek is azok. Ezért nyújtottuk be Novák Előd képviselőtársammal azt a módosító javaslatot, amelyet 1. számon iktattak, és amelynek a legfőbb, egyetlenegy fő iránya van, mégpedig a következő: Mátrai Márta képviselő asszony indítványa arra irányult, hogy az alkotmányból a 21. § (5) bekezdés helyeződjön hatályon kívül. Ez a rendelkezés, mint tudjuk... - de nem tőle tudjuk, nem az indokolásból tudjuk, az indokolásban egy szó nem szerepel arra vonatkozóan, hogy miért gondolta a képviselő asszony azt, hogy ezt a rendelkezést hatályon kívül kell helyezni, így azért most megosztom önökkel és az ország közvéleményével, hogy mi ez a rendelkezés, amit hatályon kívül kívánnak helyezni.

Ez a rendelkezés nem más, mint az 1995-ben elfogadott alkotmánymódosítás nyomán alkotmányba került rendelkezés, amely úgy szólt, hogy ha alkotmányozási folyamat tárgyában az Országgyűlés határozatot kíván hozni, azt az Országgyűlésnek a szokásos szabályoktól eltérően nem az országgyűlési képviselők kétharmadának, hanem négyötödének szavazattöbbségével kell meghoznia. Erre kell azt mondanunk, hogy bizony, akár tetszik nekünk és akár nem - és nehéz kimondani, mert ugye, akkor egy pufajkás miniszterelnöke volt az országnak Horn Gyula személyében -, de mégis egy olyan alkotmánymódosítást fogadtak el, ami az ellenzék szerepét nem zsugorította semmivé ebben az egész alkotmányozási folyamatban, ez a rendelkezés tehát beemelésre került. Ez azt jelenti, hogy az Országgyűlésnek az lett a feladata, hogy egyfajta konszenzuskényszert kényszerít rá az Országgyűlésre, és még egy kétharmados parlamenti többség sem lehet képes arra, hogy az alkotmányozás irányát, tartalmát, eljárását meghatározza. Úgy látszik azonban, hogy A nemzeti egyetértés programja megvalósításának útján a kétharmados parlamenti többségnek ez most egy akadályt képez, és ezt a négyötödös szabályt szeretné hatályon kívül helyezni.

Bevallom őszintén, ezt egyszerűn nem értem, nem értjük képviselőtársammal, nem értjük jobbikos képviselőtársaimmal együtt, hogy miért kell megrettenni, megijedni annak a lehetőségétől, hogy egy ilyen határozati javaslat elkészüljön, majd úgy kerüljön a Ház elé, hogy az négyötödös többséggel kerüljön elfogadásra. Hiszen ha a bizottsági munka során, az előkészítő munka során egy olyan határozati javaslat állna össze, amely konszenzust tükrözne, és valóban komolyan vennék, komolyan szeretnék minden sokszínű arcát ennek a társadalomnak, ennek a nemzetnek megjeleníteni abban a szövegben, amit a határozati javaslat tartalmazni fog, akkor nem kellene aggódni azon, hogy a négyötödös többség elég-e vagy nem elég, hiszen akkor egy konszenzusos szöveg kerülne az Országgyűlés elé, és azt nyilvánvaló módon mindenki megszavazná, hogyha valóban egy olyan folyamat végéhez érkezünk, amelyben tényleg alkotó jellegű, értelmes, ésszerű, alkotmányos és - hangsúlyozom - a történeti alkotmányosság, illetve az emberi jogok, az alapvető állampolgári jogok kiterjesztését, garantálását célzó rendelkezések megjelennének az alkotmánymódosítási javaslatban.

Azonban sajnos nem erről van szó. Nagyon szomorúnak tartom, hogy ezt a javaslatot elő kell terjesztenünk Novák Előd képviselőtársammal együtt, hiszen idéznék egypár gondolatot az indokolásból is. Tehát 1995-ben ez a bizonyos módosítás, amelyet elfogadott az akkori Országgyűlés, ki kell mondani, önmérsékletet tanúsított az alkotmányozás területén, noha 72 százalékos többsége volt a szocialista-liberális többségnek, és rettenetes károkat okoztak ebben az országban, a Bokros-csomagtól kezdve sok mindenen át, Pongrátz Gergelyt, az '56-os hőst bilincsben vonszolták végig 1997-ben a Hősök terén - micsoda drámai pillanatok! Most mégis oda jutottunk, hogy az előterjesztő az alkotmánybírósági jelölési folyamattal kapcsolatos alkotmány módosításához odabiggyesztett egy javaslatot, a 2. § (2) bekezdést, amelyben egyszerűen kidobná az ablakon a négyötödös többség szabályát az alkotmányozással kapcsolatban. Azt gondolom, ez egyrészt sérti a Házszabályt, ezt kellett leírnunk az indokolásban. A Házszabály 85. § (3) bekezdése indokolási kötelezettséget ír elő a képviselő számára, ami azt jelenti, hogy ez nem lehet egy formális aktus. Tehát, ha és amennyiben - ráadásul éppen az alkotmányról van szó - több rendelkezést érintő módosítást terjeszt elő az előterjesztő, akkor ezen több rendelkezés tekintetében mindenütt okát kell adni annak, hogy miért kívánná jelen esetben azt, hogy helyezzék hatályon kívül ezt a rendelkezést. Sajnos, azt kell mondanunk, hogy ez lényegében rosszhiszemű, és a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményével ellentétes törvényjavaslat-előterjesztés. Ráadásul azért nagyon furcsa, hogy legalább az előterjesztő vette volna a fáradságot, és egy-két mondattal leírja, hogy azért nem jó ez a négyötödös többség, mert adott esetben, mondjuk, a Jobbik által javasolt történeti alkotmányosság elvei nem szimpatikusak. Bár Salamon képviselőtársam tegnap megnyugtatott, hogy számára szimpatikusak ezek, tehát ilyen értelemben aggódnunk nem kell, és nagyon bízom abban, hogy ebben az alkotmányozási folyamatban nem fogjuk szem elől téveszteni azt a megkerülhetetlen kötelezettséget, hogy visszaálljon a történeti jogfolytonosság útjára a magyar állam.

Azt kell mondani, hogy ebben a formában viszont nincs garancia arra, hogy ne egy pártszövetség akaratának megfelelő alkotmányszöveg álljon elő, kerüljön elfogadásra, ami az alkotmányozás szellemével élesen ellenkezik. Tehát azt gondolom, az lenne elvárható, hogy tekintetbe vegyék a társadalom ellenzékre szavazó részének és a történelmi jogfolytonosság helyreállítását, a történeti alkotmányosság helyreállítását célzó civil és nem civil erők értékeit, törekvéseit is. Tehát ennek a szellemében terjesztettük elő a javaslatunkat, ennek a támogatását kérjük.

Külön szeretnék szólni arról, hogy Salamon László képviselőtársam tegnap a vitában - egy másik előterjesztés vitájában, de végül is ennek kapcsán - és a mai alkotmányügyi bizottsági vitában elmondta, hogy szerinte már nem hatályos a hatályon kívül helyezni kívánt törvényhely, ami megdöbbentő dolog, mert akkor igazából azt kell mondanom, hogy nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal kéz - van ilyen mondás -, tehát egyszerűen nem értem, hogyan fordulhat elő, hogy itt kell lefolytatnunk egy jogértelmezési vitát arról, hogy a kormánytöbbség egy tekintélyes alkotmányügyi bizottsági tagja által tett törvénymódosítási javaslat egy alkotmányos rendelkezés hatályon kívül helyezésére, majd az azt követő napokban kiderül, hogy az a rendelkezés, amit hatályon kívül helyezni kíván, adott esetben már nem is hatályos.

Az én álláspontom egyébként más. Az adott törvény, ami ezt a módosítást megalkotta, úgy rendelkezik a 3. §-ában, hogy a törvény akkor helyeződik hatályon kívül, ha 1998-ban lejár az 1994-ben kapott mandátumú Országgyűlés mandátuma, azonban ez csak a módosító törvény hatályon kívül helyezését jelenti, és nem jelenti azt, hogy a norma, ami beépült az alkotmány 24. § (5) bekezdésébe, hatályon kívül helyeződött volna. Tehát én Mátrai Márta képviselő asszonnyal egyben egyetértek, mégpedig abban, hogy ez a 24. § (5) bekezdés még hatályos, azonban másban már nem értünk egyet.

Tehát csak azt tudjuk javasolni és kérni, hogy ezt a rendelkezést tartsuk meg, őrizzük meg az Országgyűlés méltóságát, az alkotmányozás méltóságát, és végül, de nem utolsósorban ne fenyegessük a nemzeti együttműködés rendszerét ilyen és ehhez hasonló lépésekkel. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra jelentkezett Lamperth Mónika képviselő asszony. Megadom a szót.

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Szocialista Párt számára ez az eljárásmód és ez a tartalom is elfogadhatatlan. Egyszerűen méltatlannak tartjuk a Magyar Köztársaság Országgyűléséhez azt, hogy az alkotmánynak azt a szabályát, amelyik egyébként egy nagyon fontos alkotmányozó eljárásban négyötödös többséghez köti a döntéshozatalt, egy olyan módosító indítványba csomagolva, elrejtve hozzák be a Ház elé, amit hétfőn reggel 10 órakor lát először az alkotmányügyi bizottság, és hétfőn már dönteni kell róla, és egyébként az indokolásban egy sor nem szerepel arról, hogy milyen változtatást és miért kíván ilyen változtatást elérni ez a törvénymódosítás. Meggyőződésünk szerint ez elfogadhatatlan. Ennyit az eljárásról.

(17.30)

Ami pedig a tartalmat illeti, egy olyan kormánypárti többség, amelyik nemzeti együttműködésről beszél, széles körű társadalmi konszenzusról beszél, úgy akarja megszüntetni ezt az alkotmányos garanciát, amelyet egyébként a Horn-kormány ideje alatt fogalmaztunk meg a Magyar Köztársaság Országgyűlésében, hogy az érvekről, az indokokról semmit nem mond, csak egyszerűen megpróbálja ezt a kétharmados többséggel lenyomni az Országgyűlés torkán, azt kell mondanunk, hogy a nemzeti együttműködésről való kinyilatkoztatások pusztán üres szónoklatok, és a gyakorlat ezt semmilyen módon nem igazolja vissza a Magyar Köztársaság Országgyűlésében.

Némi reménysugarat azért jelent az, hogy volt értelme elmondanunk ezt az alkotmányügyi bizottságban és a plenáris ülésen is, hogy az alkotmányügyi bizottságban megfogalmazódni látszik egy olyan szándék, hogy esetleg egy bizottsági módosító indítványban foglalkozzunk ezzel a kérdéssel, de ennek a tartalmáról és részleteiről még a bizottságban egyeztetni kell. Ezért azt kérem képviselőtársaimtól, hogy az előterjesztésnek ezt a részét utasítsák el. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. (Folyamatos zaj. - Számos képviselő visszatér az ülésterembe.)

Tisztelt Országgyűlés! Még megadom a szót Bárándy Gergely képviselő úrnak, MSZP, míg beérkeznek a képviselőtársaink a terembe, és azt követően majd ismertetni kívánom az eredményt. Bárándy Gergely képviselő úrnak adok szót.

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nagyjából ott folytatnám, ahol most Lamperth Mónika képviselőtársam abbahagyta, illetve ott, ahol én abbahagytam a tegnapi napon egy egészen más napirendi pontnak a keretében. Ennek azért van jelentősége, az a véleményem, amit egyébként Lamperth Mónika szintén elmondott, hogy egy olyan rendelkezést csempésznek be ebbe a törvénybe, az alkotmánybírák megválasztásáról szóló, egyébként erről szóló törvénytervezetbe, amit egyébként, ha már egyáltalán szabályozni szerettek volna, akkor az eseti bizottságról, az alkotmányt előkészítő eseti bizottságról szóló törvényjavaslatban kellett volna megjeleníteni.

Teszik ezt anélkül, ez szintén elhangzott, de én azt gondolom, nem lehet elégszer utalni erre, hogy egyetlen mondat nem szerepel az indokolásban arról, hogy vajon mi az oka annak, hogy a négyötödös szabályt ki kívánják venni az alkotmányból. (Folyamatos zaj. - Az elnök megkocogtatja a csengőt.) Köszönöm szépen, elnök úr. Szóval, erről egy szó nem szerepel. Nem is beszélve arról, hogy egészen érdekes a Fidesz-KDNP-frakciószövetségnek a véleménye vagy a véleménykülönbsége erről a kérdésről, hiszen Mátrai Márta nyilván azért tette bele az előterjesztésbe, mert őszerinte hatályban van ez a rendelkezés. Salamon László tegnap kifejtette, hogy őszerinte meg nincsen hatályban ez a rendelkezés. Hát, nehéz követni, tisztelt képviselőtársaim, hogy akkor mit is gondol a Fidesz erről.

Kétségtelen tény az, hogy ha a különböző értelmezési módokat vesszük alapul, akkor lehet igaza Salamon Lászlónak is, lehet igaza Mátrai Mártának is. Ha a nyelvtani értelmezést vesszük alapul, akkor az én meglátásom szerint Mátrai Mártának van igaza. Ha a jogalkotói szándékot, a teleologikus értelmezést vesszük alapul, és eszerint értelmezzük a jogszabályt, akkor viszont Salamon Lászlónak van igaza. Egy dolog tény, hogy először is a Fideszben el kéne dönteni, hogy melyik álláspontot képviselik.

Éppen ezért tenném föl a kérdést az előterjesztőnek, és nagyon szépen kérem, hogy válaszoljon rá, nagyon szívesen hallanám a válaszát rá, hogy először is miért gondolja azt, hogy hatályban van. De ez a kisebb kérdés. A nagyobb kérdés az, hogy ha már a javaslatában nem indokolta meg azt, hogy miért kívánja ezt a négyötödös szabályt kivenni az alkotmányból, akkor legyen szíves, legalább a zárszavában megtenni ezt, legyen szíves megindokolni azt... (Nagy zaj.) Elnök úr, elnézést, de így tényleg nem lehet beszélni és hozzászólni.

ELNÖK: (Csenget.) Kérem, folytassa, képviselő úr!

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Szóval, arra kérném tisztelettel az előterjesztőt, hogy indokolja meg azt, hogy mi volt az oka annak, hogy az indoklásban nem szerepelteti, mi volt az oka annak, hogy ebben a külön jogszabályban és nem az előkészítő bizottságról szóló jogszabályban szerepelteti ezt a kérdést, és egyáltalán mi a tartalmi indoka annak, hogy ez kikerül az alkotmányból.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most visszatérünk az eredeti napirendi pontunkhoz, a név szerinti szavazás eredményei megérkeztek.

Tisztelt Országgyűlés! A jegyzők összeszámolták a név szerinti szavazatokat. Ennek alapján bejelentem, hogy az Országgyűlés a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló T/32. számú törvényjavaslatot 259 igen szavazattal, 94 nem ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta. (Taps a kormánypártok padsoraiban. - Dr. Lenhardt Balázs, Z. Kárpát Dániel és Zagyva György Gyula egy transzparenst tartanak fel, amelyen egy koporsó látható, és gyászkeretben a következő szöveg: "Önkormányzatiság: Élt 20 évet!" - Moraj a kormánypártok soraiban. - Németh Szilárd István: Ilyen zagyvaságot!)

Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk munkánkat. (Megkocogtatja a csengőt.) Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk munkánkat.

Az előterjesztők indítványozták, hogy az Országgyűlés elnöke az imént elfogadott törvény sürgős kihirdetését kérje a köztársasági elnöktől. Kérdezem önöket, hozzájárulnak-e ehhez. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés a sürgős kihirdetési kérelmet 255 igen szavazattal, 79 nem ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta. (A jobbikos képviselők leengedik a transzparenst. - Balla György: Tartsad még!)

Tisztelt Országgyűlés! (Csenget.) Soron következik a kormánytisztviselők jogállásáról szóló törvényjavaslat záróvitája és zárószavazása. Navracsics Tibor és Répássy Róbert, Fidesz, valamint Rétvári Bence, KDNP, képviselők önálló indítványát T/45. számon, az egységes javaslatot pedig T/45/23. számon kapták kézhez a képviselők.

Mivel az egységes javaslathoz módosító javaslatok érkeztek, záróvitára is sor kerül. Kezdeményezem, hogy a záróvitában a benyújtott javaslatokat összevontan tárgyalja meg az Országgyűlés. Aki ezzel egyetért, kérem, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.)

Látható többség. Megállapítom, hogy az Országgyűlés az összevont tárgyalásra tett javaslatot elfogadta.

Megnyitom tehát a záróvitát a T/45/26. számú ajánlás 1-11. pontjaira. Megkérdezem, kíván-e felszólalni valaki 15 perces időkeretben. (Senki sem jelentkezik.) Mivel felszólaló nem jelentkezett, így a záróvitát lezárom.

Megkérdezem Répássy Róbert képviselő urat, kíván-e válaszolni. (Dr. Répássy Róbert: A részletes vitában már válaszoltam.) Nem kíván, mivel vita nem volt.

Tisztelt Országgyűlés! Most a módosító javaslatokról határozunk. Ennek során nem döntünk az ajánlás 1. és 2. pontjairól, mert azok nem kapták meg a szükséges bizottsági támogatást. Az ajánlás 3-11. pontjait az előterjesztő támogatja.

Az ajánlás 10. pontjában az alkotmányügyi bizottság a törvényjavaslatot új paragrafussal kívánja kiegészíteni. Felhívom figyelmüket, hogy az új 46. § a), d), g) és i) pontjainak elfogadásához a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának igen szavazata szükséges. Erre figyelemmel a támogatott javaslatokról két részletben döntünk.

Kérdezem önöket, elfogadják-e az ajánlás 10. pontjában szereplő módosító javaslat minősített többséget igénylő rendelkezéseit. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés a támogatott módosító javaslat minősített többséget igénylő részét 299 igen szavazattal, 45 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett elfogadta.

(17.40)

Most a 10. pont egyszerű többséget igénylő rendelkezéseiről, valamint a további támogatott indítványokról döntünk. Kérdezem önöket, elfogadják-e ezeket. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés az egyszerű többséget igénylő rendelkezéseket tartalmazó módosító javaslatokat 298 igen szavazattal, 46 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Most a zárószavazás következik. A határozathozatal előtt megkérdezem, hogy a kormány álláspontját kívánja-e valaki ismertetni. (Nincs jelzés.) A kormány nem kívánja álláspontját ismertetni.

Az előbb elfogadott módosításokra figyelemmel a zárószavazásra is két részletben kerül sor.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a T/45. számú törvényjavaslat minősített többséget igénylő rendelkezéseit az egységes javaslat imént módosított szövege szerint. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 258 igen szavazattal, 93 nem ellenében, tartózkodás nélkül a minősített többséget igénylő rendelkezéseket elfogadta.

Most az egyszerű többséget igénylő rendelkezésekről döntünk. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a T/45. számú törvényjavaslat egyszerű többséget igénylő rendelkezéseit az egységes javaslat imént módosított szövege szerint. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 257 igen szavazattal, 94 nem ellenében, tartózkodás nélkül az egyszerű többséget igénylő rendelkezéseket elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Az előterjesztők indítványozták, hogy az Országgyűlés elnöke az imént elfogadott törvény sürgős kihirdetését kérje a köztársasági elnöktől. Kérdezem önöket, hozzájárulnak-e ehhez. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés a sürgős kihirdetési kérelmet 256 igen szavazattal, 94 nem ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a műsorterjesztés és a digitális átállás szabályairól szóló törvényben meghatározott pályázati eljárás országgyűlési ellenőrzését szolgáló eseti bizottság tisztségviselőinek és tagjainak megválasztása. Az Országgyűlés elnöke H/206. számú javaslatában azt kezdeményezi, hogy az eseti bizottság elnökének Cser-Palkovics Andrást, alelnökének Baja Ferencet, tagjainak pedig Pálffy Istvánt, Novák Elődöt és Karácsony Gergelyt válassza meg az Országgyűlés.

Kérdezem önöket, elfogadják-e a H/206. számú javaslatot. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés a határozati javaslatot 350 igen szavazattal, ellenszavazat és tartózkodás nélkül elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Most bizottsági tagcserére tett javaslatról döntünk. Az Országgyűlés elnöke személyi javaslatot terjesztett elő H/237. számon. Ebben azt kezdeményezi, hogy az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottságba Répássy Róbert helyett György István urat, Vinnai Győző helyett pedig Budai Gyula urat; az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságba Balog Zoltán helyett Révész Máriusz urat; az európai ügyek bizottságába Pelczné Gáll Ildikó helyett Vinnai Győző urat; a fogyasztóvédelmi bizottságba Budai Gyula helyett Tóth József urat; az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottságba Jánosiné Bene Ildikó helyett Erdős Norbert urat; az önkormányzati és területfejlesztési bizottságba pedig Tóth József helyett Szűcs Lajos urat válassza meg bizottsági taggá az Országgyűlés.

Kérdezem önöket, elfogadják-e ezt a javaslatot. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés a személyi javaslatot 349 igen szavazattal, ellenszavazat és tartózkodás nélkül elfogadta.

Az Országgyűlés és a magam nevében az új bizottsági tagoknak munkájukhoz sok sikert kívánok.

Tisztelt Országgyűlés! A mai határozathozatalunk végéhez értünk, kettő perc technikai szünetet rendelek el. (Rövid szünet.)

Tisztelt Országgyűlés! Most folytatjuk a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitáját, amelyet az eredményhirdetés időszakában megszakítottunk. Kérem képviselőtársaimat, akik kettőperces hozzászólásra jelentkeztek, szíveskedjenek ismét megnyomni jelzőgombjukat. (Nincs jelzés.) Mivel kettőperces felszólalásra jelentkezőt nem látok, így... (Jelzésre:) Igen, kettőperces felszólalásra megadom a szót Dorosz Dávid képviselő úrnak, az LMP képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

(17.50)

DR. DOROSZ DÁVID (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ahogy Orbán Viktor miniszterelnök úr felhívta a figyelmünket a cinikus politizálás hátrányaira, mi is szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy eléggé cinikusnak tartjuk a négyötödös szabállyal és annak hatálytalanságával vagy nem hatálytalanságával való játékot.

Szeretnénk először felkérni a kormánypártokat, hogy öntsünk tiszta vizet a pohárba, és lássuk, hogy mi a Fidesz szándéka ezzel kapcsolatban, szeretné-e eltörölni a négyötödös szabályt, és ezzel magának, illetve a kormánypártnak megkönnyíteni az alkotmányozást, vagy pedig a híres-nevezetes nemzeti együttműködés rendszerének keretében szeretne-e mégiscsak konzultálni, és az ellenzéki pártokkal együttműködve változtatni az alkotmányon.

Ezekre a kérdésekre várjuk majd a választ. Nagyon szépen köszönöm. (Taps az LMP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra jelentkezett Novák Előd képviselő úr, a Jobbik képviselőcsoportjából. Tízperces időkeretben megadom a szót. Öné a szó, képviselő úr.

NOVÁK ELŐD (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Azért jelentkeztem szólásra, mert bár tegnap az általános vita során lényegében pont erről a módosító javaslatról beszéltük, hogy miért is nyújtjuk be ezt a módosító javaslatot, de tegnap 18 kormánypárti képviselő volt jelen, most azért nyomtam gombot, hogy hátha most többen lesznek, mint 18-an. Persze, az a 18 sem figyelt ide, ehhez képest úgy látom, a zsibvásár megőrizte a hangulatát, ugyanis az elmúlt félórában semmi sem változott. Majd lehet, hogy egy karikás ostort felajánlok az elnök úrnak, hogy tényleg egyszer rendet lehessen itt vágni az Országgyűlésben, és ne zsibvásárnak használják, és idefigyeljenek a képviselőtársak mondandójára. Legalább akkor, ha már alkotmánymódosításról van szó, annak ellenére, hogy egy meglehetősen sunyi módon benyújtott alkotmánymódosításról beszélünk természetesen. Ennek ellenére örülnénk, ha a tekintélyét megkapná ez a napirendi pont is.

Nem másról van szó, mint hogy a kormányoldal bemutatja, milyen cezaromániával rendelkezik, hogy nem elég neki az 53 százalékos választási eredménnyel szerzett, aránytalanul sok, több mint kétharmados parlamenti mandátumarány, hanem valójában azt a két, talán legkomolyabb ellenzéki jogot is szeretné most elvenni a mindenkori ellenzéktől, amelyre a jelenlegi alkotmány lehetőséget biztosít. Tehát a legkomolyabb garanciáinkat szeretné megvonni, annak ellenére, hogy az ellenzékben, én azt gondolom, nagyon széles a spektrum, akikkel együtt lehetne működni, és csak egy nagyon csekély számú mandátumra lenne szükségük a négyötödös többséghez. De hogy ebből a széles spektrumból sem képesek konkrét ügyek mentén, például alkotmánybíró jelölése mentén vagy alkotmánymódosítás kapcsán vagy új alkotmány megalkotása esetén alkalmi szövetségest találni, azt gondolom, az azt bizonyítja, hogy a nemzeti együttműködést valamiféle viccnek szánták csupán.

Azt is ki kellett itt mondanunk sajnos, hogy a Horn-kormány komolyabban gondolta a nemzeti együttműködést, mint sajnos a jelenlegi kormánypártok, ugyanis ők vezették be több mint kétharmados parlamenti többségük birtokában is azt az alkotmányrendelkezést, amit most önök törölni akarnak. Miután várhatóan nem sokáig lesz ez már az alkotmányunk része, engedtessék meg, hogy fölolvassam még mint a jelenlegi alkotmányuk 24. § (5) pontját: "Az új alkotmány előkészítésének részletes szabályairól szóló országgyűlési határozat elfogadásához az országgyűlési képviselők négyötödének szavazata szükséges." Ez az a pont, amit, azt gondolom, nagyon gavallér módon, nagyon korrekt módon beiktatott még a Horn-kormány is. Pedig távol álljon tőlünk, hogy mi őket általában dicsérni szeretnénk, de mégis bebizonyították, hogy az alkotmányhoz valahogy úgy kellene hozzáállni, hogy azt nem egy egyszerű kormánytöbbség kedvére kellene szabni, hanem sokkal inkább szélesebb körű társadalmi elfogadottság lenne szükséges egy mindenkori alkotmány elfogadásához. Ezzel szemben önök meg sem kísérlik a nemzeti együttműködést, meg sem kísérelnek egy olyan új alkotmányt elfogadni, ami esetleg legalább néhány ellenzéki képviselőnek megfelelő lenne, hanem már most törlik ezt a kötelezettségüket, hogy négyötödös parlamenti többséggel fektessük le legalább az alapjait, a szabályait egy új alkotmánynak.

Salamon képviselő úr a tegnapi felszólalásomkor már nem volt itt, ezért örülök, hogy most elmondhatom neki, hogy nem csak a CompLex Jogtárból kellene tájékozódni, méghozzá nem a lábjegyzetéből, hogy már hatályát vesztette ez a rendelkezés. Természetesen nem vesztette hatályát, hiszen meg kell nézni az eredeti törvényt, ami egyértelműen kimondja, ez a bizonyos önderegulációs törvény is, ami valóban megsemmisítette magát, de az nem jelenti azt, hogy ne hajtotta volna végre úgymond a küldetését. Ugyanis a '95-ös törvény 2. §-a azt mondja, hogy e törvény - e törvény: értsük tisztán - a kihirdetését követő harmadik napon lép hatályba, és az 1994-ben megválasztott Országgyűlés megbízatásának megszűnésekor hatályát veszti e törvény. Tehát az 1995-ös törvényről beszélünk. És számos más ilyen törvénymódosításra is sor került, ami nem jelenti azt, hogy az alkotmánymódosítás ne történt volna meg.

Tehát azt, hogy a CompLex Jogtár lábjegyzete hibás, nem tudjuk jogforrásnak tekinteni, ellenben ha a törvény pontos szövegét megnézzük, akkor egyértelmű, hogy ez érvényben van. Tegyük hozzá, hogy ha nem lenne érvényben, akkor sem egy ilyen sunyi módosító javaslatot kellene benyújtani, hanem esetleg, mondjuk, az alkotmány szerkesztőinek, különböző szerkesztők figyelmét kellene esetleg fölhívni, vagy más plénumokhoz kellene fordulni, de semmiképp sem egy alkotmánymódosítást kell benyújtani, ha önök szerint ez már nem is létezik.

Bizony, a fő problémánk azzal van, hogy ez az alkotmánymódosítás meglehetősen sunyi módon került benyújtásra, hiszen először is az alkotmánymódosítás, mind az indokolása, mind a szövege egészen más témáról szól, az alkotmánybírák választásáról szól. Én azt gondolom, teljesen méltatlan az alkotmányt úgy módosítani, hogy oda nem kapcsolódó pontot szépen csendben becsempészünk oda. Nem is akárhogyan, még csak nem is külön szakaszba, hanem ugyanúgy a 2. §-ba, aminek az (1) pontja még azt mondja ki, hogy e törvény a kihirdetése napján lép hatályba, majd a (2) bekezdése mintha egy ugyanilyen kis technikai információ lenne szinte, valami automatizmus, hogy hatályát veszti az alkotmány 24. § (5) bekezdése. Természetesen, ha megnézzük, hogy mi ez az (5) bekezdés, akkor látjuk, amit előbb is felolvastam, hogy ez egészen más témakörről szól.

És ami a legfelháborítóbb az egészben, hogy nem került az indokolásba sem egyetlen szó bele ebben a törvénymódosító javaslatban, nem mondják el, hogy ez miről szól.

Egyetlenegy szóval sem foglalkozik ezzel az indokolás, nemhogy az indokával, de még a tényével sem, hogy ezt kívánja módosítani. Tehát azt gondolom, kifejezetten rosszhiszemű joggyakorlatról van szó, ami mellesleg sérti a Házszabály 85. § (3) bekezdését is, amely szerint a törvényjavaslathoz indokolást kell fűzni.

Tegyük hozzá, ha azt az indokolást fűzték volna, hogy kék az ég vagy azt, hogy csak azért sem fűzök hozzá indokolást, és ezt így leírják, az nemhogy őszintébb lett volna, de korrektebb is, mert akkor látjuk, hogy itt valami nem tiszta. De hogy ilyen patetikus indokolásokat fűznek ide, itt a demokráciáról egy kis filozófiát olvashatunk, hogy az Alkotmánybíróság az alkotmányvédelem legfőbb szerve, és egyéb ilyen okosságokat, amit egy általános iskolában leírhatnának, de hogy minket, képviselőket ilyennel etetnek, miközben egyetlen szót sem fordítanak arra, hogy itt valójában milyen sunyi intézkedés kerül bevezetésre, ez, azt gondolom, teljesen méltatlan az Országgyűléshez, vagy legalább akár a megmaradt egytized Országgyűléshez is, akik most megtisztelték ezt a komoly alkotmánymódosítást a javaslattal.

Különösen méltatlannak tartjuk azt is, hogy úgy került bevezetésre ez a módosítás, hogy nemhogy az előzetes napirendben, de még a június havi üléstervben sem szerepelt. Behozzák ezt hétfőn délelőtt, és még aznap le is zárják az általános vitáját, hogy módosító javaslatot se lehessen már benyújtani. Tehát nemhogy valami társadalmi párbeszéd, nemzeti együttműködés, de még egy belső, egy normális bizottsági ügymenetet sem adnak erre egy ilyen fontos kérdésben. Épphogy be tudtuk nyújtani ezt az egyetlen, a két kapcsolódó törvénymódosító javaslathoz az egyetlen módosító javaslatot Gaudi-Nagy Tamás képviselőtársammal. Ha ezt nem nyújtjuk be, még ma sem tudunk erről beszélni.

Én azt gondolom, hogy ez teljesen rosszhiszemű joggyakorlat volt, mint ahogy az is, hogy ilyen későre sorolják ezt a nagyon fontos napirendi pontot, ez szintén házszabályellenes egy ilyen közérdeklődésre számot tartó kérdésben.

(18.00)

Végül meg kell említenem, az, hogy meg sem próbálja az ellenzék egyes képviselőinek támogatását megszerezni, az nagyon fájó nekünk, hiszen mi akár a Jobbikkal is készek lennénk adott esetben az új alkotmányról való konstruktív tárgyalásra, együttműködésre. Esetleg készek lennénk a szükséges négyötödös parlamenti többséget biztosítani egy új alkotmánynál. Készek lennénk a szükséges kétharmados társadalmi támogatottságot is közvetve biztosítani, ha már alkotmányozó nemzetgyűlésről nem akarnak hallani, szintúgy népszavazásról, és csak itt a parlamentben akarnak egy új alkotmányt elfogadni, akkor is legalább egy kétharmados társadalmi felhatalmazás ehhez szükséges volna. Önök erre nem tartanak igényt, azt gondolják, hogy az 53 százalékos támogatottságuk ehhez elegendő. Mi a Jobbikkal tehát készek lennénk a kétharmados társadalmi támogatottsághoz és a négyötödös parlamenti többséghez is hozzásegíteni a kormányoldalt, amennyiben hajlandó a párbeszédre, a nemzeti együttműködésre, s nemcsak a szavak szintjén, de valójában is.

Zárásként meg kell jegyezzem, nem csodálom, hogy mindahhoz az arcátlansághoz, amit képviselő asszony elkövetett ezzel az előterjesztéssel, végül Lázár János frakcióvezető úr sem adta a nevét. Bár előnyomtatásban ott szerepel az előterjesztésen a neve, végül azonban az aláírását nem adta ehhez a javaslathoz. Úgy tudom ezt értelmezni, hogy ezt a gazemberséget azért már ő sem hajlandó végrehajtani, ehhez már ő sem adja a nevét. Nagyon remélem, hogy önök, képviselőtársaim szintúgy nem hajlandók ehhez a nevüket adni, s akár még hozzá is szólnak, hiszen egy kicsit úgy érzem magam, mint az őszödi beszéd kapcsán, hogy legyen már egy fideszes politikus, aki feláll, és azt mondja, hogy ebből elég. Mindig vágyom erre, és továbbra is bízom ebben.

Köszönöm a szót. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Felszólalásra jelentkezett Salamon László képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából, két percre. Öné a szó, képviselő úr.

DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm, elnök úr. A 24. § (5) bekezdéséről szeretnék két percben észrevételt tenni. Tegnap részletesen elmondtam ennek a történetét. Most Novák Előd képviselő úrnak szeretném egy jogi kérdésre a figyelmét felhívni. Nem rovom fel neki, hiszen koránál fogva nyilvánvalóan nem tudhatta, hogy 1995-ben még más volt a hatályon kívül helyezés jogkövetkezménye és jogértelmezése. Amikor ez az alkotmánymódosítás 1995-ben megszületett, teljesen egységesen... - képviselő úr, magának mondom, a többiek már hallották és tudják is talán, csak maga nem tudja, engedje meg, hogy elmagyarázzam, de akkor figyeljen rám -, tehát 1995-ben az volt a jogi értelmezése a törvényt módosító törvény hatályon kívül helyezésére vonatkozó joghatásoknak, hogy az nemcsak a módosító törvény hatályát szüntette meg, képviselő úr, hanem a törvénybe beépített módosítást is. Ezt ön nem tudja, de nem rovom fel önnek, mert azt hiszem, hogy tizenöt évvel ezelőtt ön ilyen kérdésekkel még nem foglalkozott. Később változott meg ez a jogfelfogás.

S azt is el kell mondanom, hogy az alkotmánynak a '98 utáni több közretételében nem lábjegyzettel jelenik meg az erre a problémára való utalás, hanem a 24. § (5) bekezdése úgymond - jogi szaknyelven - üresen marad, és az a megjegyzés szerepel ott, hogy hatályon kívül. Csak később, amikor a jogértelmezés megváltozott, tették vissza - szerintem önkényesen és indokolatlanul - ezt a rendelkezést. Önkényesen, mert visszaható hatállyal nemcsak jogszabályt nem lehet alkalmazni, hanem jogértelmezést sem lehet megvalósítani. Kérem, hogy nézzen ennek utána, és ha ezt végiggondolja, akkor látni fogja, hogy jogi tévedésben van.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Két percre megadom a szót Gaudi-Nagy Tamás képviselő úrnak.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Salamon Képviselő Úr! Tényleg egy nagyon kiterjedt vitáról van szó. Egyszerűen továbbra is megdöbbenéssel állok az előtt az anomália előtt, hogy van egy kétharmados többséget szerzett pártszövetség, annak vannak felkészült jogászai, közjogászai - többek között Salamon képviselőtársam, Mátrai Márta, és még hosszan sorolhatnám a sort -, mégis hogy kerülhet sor arra, hogy előterjeszt egy alkotmánymódosító törvényjavaslatot Mátrai Márta képviselő asszony azzal a tartalommal, amiről már elmondtuk, hogy milyen ellenzéki jogokat kurtító tartalommal, nyilván abban a vélelemben, hogy ez egy hatályos rendelkezés. Majd a vitában - az általános és a részletes vitában - az általunk nagyra becsült Salamon László képviselőtársunk feláll, és elmagyarázza nekünk, hogy ez egy nem hatályos rendelkezés, tehát kár a gőzért, kár fáradnunk ebben a témában. Valóban azt kell mondani, hogy egy házon belüli pingpongmeccs keretében döntsék el, hogy egy hatályos vagy nem egy hatályos rendelkezés hatályon kívül helyezéséről vitatkozunk. Bár nekünk szakmai alapon határozottan az az álláspontunk, hogy ez egy hatályos rendelkezés a magyar alkotmányban, figyelemmel arra, hogy a suicid clausula az 1995. évi XLIV. törvényben nem helyezte hatályon kívül az alkotmányba beépült normát, hanem csak a módosító törvényt helyezte hatályon kívül.

Úgy gondolom, hogy mindez az egész jelölési rendszerrel kapcsolatos módosítás az alkotmányban azt célozta, hogy elfedje ennek a módosításnak a lényegét, jellegét, ezért a legbölcsebben és legegyszerűbben akkor lehet megmenteni a kormánytöbbség tekintélyét, ha visszavonják ezt a javaslatot, illetve támogatják a Novák Előddel közösen benyújtott módosító javaslatunkat.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Ügyrendi felszólalásra megadom a szót Lamperth Mónika képviselő asszonynak. Öné a szó, képviselő asszony.

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Házszabály előírja azt, hogy előterjesztő nélkül nem lehet tárgyalni az előterjesztésről. Az előterjesztő Mátrai Márta nincs jelen, a kormány sem tiszteli meg az alkotmánymódosítást, mert most éppen a nemzeti együttműködésen fáradozik, ezért arra kérem elnök urat, gondoskodjék arról, hogy helyreálljon a házszabályszerű tárgyalás feltétele.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. A kormány képviselője jelen van az ülésteremben. (Dr. Lamperth Mónika: Előjött.) Én időben gondoskodtam, az előterjesztő két percen belül megérkezik, addig szünetet rendelek el. Köszönöm. (Rövid szünet: 18.07-től 18.11-ig.)

(18.10)

(Dr. Mátrai Márta belép az ülésterembe. - Taps az ellenzéki padsorokban. - Puch László: Márta, régen örültek így magának!)

Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk munkánkat. Kettő percre... (Jelzésre:) Ügyrendben kért szót Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr. Öné a szó.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Mátrai Márta Képviselő Asszony! Éppen akkor nyomtam meg a gombot, amikor már lejárt az a két perc, hogy megvárjuk önt, mint előterjesztőt a vita lefolytatásának a jogszerűvé tétele érdekében. Mivel lejárt a két perc, amit a házelnök úr adott, arra kérem, legyen következetes, és tekintsen el attól a körülménytől, hogy éppen azon pártszövetség képviselője nem volt jelen az előterjesztés vitájakor, amelyben ő az előterjesztő, és járjon el a Házszabály szellemének és betűjének megfelelően, és vegye le a napirendről ezt a vitát, és majd akkor folytassuk, amikor méltó körülmények között, megfelelő jelenléttel, az előterjesztő jelenlétében, az ügy súlyához méltó körülmények között tudunk erről vitázni. Ha ezt nem teszi meg, akkor úgy gondolom, olyan mederben folyik tovább és olyan jogellenes mederben folyik tovább a vita, ami már végképp méltatlan a helyzethez.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Mivel a vita folytatásának a feltételei adottak, ezért a vitát folytatjuk.

Felszólalásra következik Hegedűs Tamás képviselő úr, a Jobbik képviselőcsoportjából.

Öné a szó, képviselő úr.

HEGEDŰS TAMÁS (Jobbik): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Az a gyanúm, hogy ezen előterjesztés kapcsán egy alkalmatlan tárgyon elkövetett erőszakkal állunk szemben. (Dr. Rétvári Bence: Melyik módosítóhoz szólsz?) Még azt a feltételezést is megengedem magamnak, hogy abban a nagy kapkodásban, amelyben ez a két előterjesztés elénk került hétfő reggel, esetleg valami tévedés történt, és a "copy/paste" gomb utolsó művelete egy rossz dokumentumba illesztődött bele. Ugyanis a 2. § (2) bekezdése oly módon lóg ki ebből az előterjesztésből, amire semmiféle racionális magyarázatot nem lehet találni. Maga az előterjesztés az Alkotmánybíróság tagjainak a megválasztásáról szól, és az indokolás is ezt fejti ki. Egyetlen szó, egyetlen utalás nincs arra, amely változást a (2) bekezdés előirányoz, aminek semmi köze nincs az Alkotmánybíróságnak sem a működéséhez, sem a tagjainak megválasztásához.

Hadd kérdezzem meg a kormány egyetlen jelen levő képviselőjét, Rétvári Bence államtitkár urat mint jogvégzett embert. Nagyon érdekel, kerülgetjük a forró kását, Salamon László képviselőtársunk tiszteletre méltó erőfeszítéseket tesz arra imponáló jogtudásával, hogy megmagyarázza, hogy kitérdesedik a rövidnadrág, de én annak örülnék, ha a lényegről beszélnénk. Mi lehet annak az oka, hogy egy oda nem illő bekezdés bekerül egy előterjesztésbe? Mintha csak tévedésből történt volna ez. És ha tévedés történt, akkor miért nem egyszerűbb elismerni, hogy tévedtünk, adminisztratív hiba előfordul mindenhol, fogadják el a módosító javaslatunkat, vegyük ki ezt a pontot az előterjesztésből, és tessék kérem, újra előterjeszteni megfelelő címadással, megfelelő indokolással, hogy tényleg arról vitatkozzunk és arról folyjon a vita, amiről az előterjesztésnek ez a pontja szól.

Óhatatlanul az a gyanú merül fel ilyenkor ugyanis, hogy mintha az előterjesztők a nyilvános vitát akarták volna megspórolni ezzel a mintegy lopakodó alkotmányozással. Én élve a jóhiszeműséggel, feltételezem, hogy itt egy tévedés történt. Nagyon kérem, hogy ezt a tévedést hozzák helyre, fogadják el a módosítási javaslatunkat arra, hogy ezt a pontot töröljék, és terjesszék elő ezt a pontot annak rendje és módja szerint.

És az előbbi kérdésemet nem költői kérdésnek szántam, mint jogvégzett emberhez fordulok önhöz, hogy minősítse szakmailag, hogyan kerülhet bele egy ilyen pont előkészítetlenül és megmagyarázatlanul egy előterjesztésbe.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, kíván-e még a vitában valaki felszólalni. (Novák Előd: Rétvári Bence! - Dr. Rétvári Bence: Érdekes, engem is így hívnak.) Megkérem, képviselő úr, szíveskedjen az elnökre hagyni az ülés vezetését.

Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem Mátrai Márta képviselő asszonyt, kíván-e a vitában elhangzottakra reagálni.

DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A tegnapi napon is késő estébe nyúlóan több törvény kapcsán elhangzott a részletes vitára vonatkozóan, és már az általános vitában megfogalmazta mindkét oldal, én nem kívánom ezt tovább folytatni. Azt gondolom, tegnap minden elhangzott, úgy látom, hogy a mai vitában csak az ismétlésekbe bocsátkoztak a képviselőtársaim, úgyhogy köszönöm szépen, nem kívánok. (Taps a kormánypárti padsorokban. - Közbeszólások a Jobbik soraiból, köztük: Itt se volt! Honnan tudja? - Dr. Lamperth Mónika: Tegnap se válaszoltál!)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. A benyújtott módosító javaslatokról további vitát már nem folytatunk, mivel elhangzott az előterjesztő részéről a válaszadás. A részletes vitát lezárom, a benyújtott módosító javaslatokról várhatóan következő ülésünkön döntünk.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az Állami Számvevőszék elnökét és alelnökeit jelölő eseti bizottság létrehozásáról szóló határozati javaslat részletes vitája. A számvevőszéki és költségvetési bizottság önálló indítványát H/188. számon, a bizottsági ajánlást H/188/3. megismerhették.

Tisztelt Országgyűlés! A bizottsági ajánlás összesen egy ajánláspontot tartalmaz. Az általános vita megismétlésének elkerülése érdekében felhívom figyelmüket, hogy a részletes vitában kizárólag a benyújtott módosító javaslat képezi a vita alapját.

Megnyitom a részletes vitát. Megkérdezem, kíván-e valaki felszólalni 6 perces időkeretben. 6 perces időkeretben Hegedűs Tamás képviselő úrnak adom meg a szót, a Jobbik képviselőcsoportja részéről. (Hegedűs Tamás: Ügyrendben kértem szót, elnök úr! Véletlen volt.) Tisztelt Országgyűlés! Az előbb volt ügyrendben jelentkezés, és visszavette a jelentkező.

Most tehát az én monitoromon Kovács Tibor képviselő úr neve szerepel az MSZP részéről, tehát megadom a szót Kovács Tibor képviselő úrnak, az MSZP frakciójából. (Hegedűs Tamás: Elnök Úr! Szót kértem, nem kaptam meg a szót! - Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Ügyrendben kért szót!)

Tisztelt Képviselő Úr! Amikor meg kívántam adni a szót, abban a pillanatban már a monitorról az ön neve eltűnt, tehát számomra az volt érzékelhető, hogy ön visszavonta szándékát. Amennyiben fenntartja, megadom a szót, parancsoljon, öné a szó, ügyrendben.

HEGEDŰS TAMÁS (Jobbik): (A képviselő mikrofonja nem működik.) Köszönöm, elnök úr. Csak jelezném, hogy az előző napirendi ponthoz kértem normál hozzászólást. Szól a mikrofon? (Közbeszólások: Nem.) Akkor kérem visszaállítani. Mit kell tennem? (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Beszélj! - A táblán megjelenik Hegedűs Tamás neve.) Jó. Köszönöm.

Jelzem, hogy én még az előző napirendi ponthoz kértem normál hozzászólást, mivel érdemi választ nem kaptam a kérdésemre, és elnök úr úgy zárta le a vitát, hogy ez a válasz nem hangzott el. Valószínűleg beragadt a gomb, és ezért jelzett normál hozzászólást. Ezek után ügyrendi hozzászólást kértem, és ezzel a lehetőséggel most élek.

A jegyzőkönyv számára szeretném jelezni, hogy az előző napirendi pont érdemi válasz nélkül zárult le, kérdéseinkre választ nem kaptunk sem a kormány, sem az előterjesztő részéről. A kérdés továbbra is ott lóg a levegőben. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A jegyzőkkel konzultálva, amikor a képviselő úr szót kért, akkor már a válaszadást a képviselő asszony megkezdte.

(18.20)

Tehát innentől kezdve nem állt módomban ismét a vitát megnyitni, a zárszó folyamatban volt, a zárszó elhangzása után pedig a vitát nem folytathatjuk. Kérem, szíveskedjen ezt elfogadni.

Tisztelt Országgyűlés! Most pedig kétperces felszólalásra jelentkezett Szávay István képviselő úr, Jobbik. Öné a szó, képviselő úr.

SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen. Egyetlenegy dologra szeretném emlékeztetni a tisztelt Országgyűlést és a tisztelt kormánypárti képviselőket, az pedig Kósa Lajos képviselő úrnak a múlt heti kioktatása az irányunkban, amikor egy vitában mind az MSZP, mind az LMP, mind a Jobbik képviselői több alkalommal kérdéseket tettek fel, nehezményezték azt, hogy a kérdésekre válasz nem érkezik, majd Kósa képviselő felállt, és kioktatta az ellenzéket arról, hogy a parlamenti vita hogyan szokott zajlani, méghozzá úgy szokott zajlani, hogy az előterjesztő a vita lezártával válaszol a kérdésekre.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most normál felszólalásra megadom a szót Kovács Tibor képviselő úrnak. Öné a szó, képviselő úr.

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ha jól látom, akkor most is az az eset fordul elő, hogy nincs előterjesztő a teremben. A költségvetési bizottság nyújtotta be a javaslatot, a bizottság nevében Hargitai képviselő úr vett részt a tegnapi napon az általános vitában. Most nincs előterjesztő. Kérdezem, hogy ilyen alapon hogyan folyhat a vita a parlamentben ismételten.

Ez azért elképesztő, tisztelt elnök úr, mert van egy olyan párt vagy pártszövetség a parlamentben, amelynek annyi képviselője van, hogy szinte alig férnek el itt a teremben, és annyi fáradságot nem vesznek, hogy előterjesztőként itt üljenek, és megvédjék a saját egyébként elképesztő előterjesztésüket. Mert ha itt az előzőekben a felirat arról szólt, hogy az önkormányzatiság 20 évet élt, akkor azt tudom mondani, hogy a nemzeti együttműködés még két hetet se élt. (Taps az MSZP és a Jobbik soraiban.)

Merthogy az előzőekben az alkotmánymódosítás kapcsán azt láthattuk és tapasztalhattuk, hogy hogyan viselkedik ez a többség a parlamentben, aki lehetne más is, másképpen is, hiszen azt szavaznak meg, amit egyébként akarnak. És akkor itt van előttünk ez az előterjesztés, az Állami Számvevőszék vezetőinek a megválasztásáról. A tegnapi nap hosszan beszéltem arról, hogy nyolc éven keresztül hogyan akadályozta meg a legnagyobb kormánypárt, az akkori ellenzék, hogy legyenek vezetői az Országgyűlés ellenőrző testületének, és milyen fontos testület ez. Egyszerűen nem voltak hajlandóak! És az akkori parlamenti többség, ami összehasonlíthatatlanul kisebb többség volt, megtette a gesztust, hogy egy olyan jelölőbizottságot hozott létre, amely paritásos bizottság volt. Tehát megvolt az ellenzéknek a lehetősége arra, hogy találjunk olyan alkalmas személyeket az Állami Számvevőszék élére, akiket nyugodtan 12 évre megbízhattunk volna ezzel a feladattal.

Azt kell mondjam önöknek, hogy az akkori ellenzék, a Fidesz két éven keresztül mindenféle indok nélkül egyszerűen nem is volt hajlandó leülni erről az ügyről tárgyalni. Aztán pedig - ismerik az anekdotát -, ha volt kalapja, akkor azért, ha nem volt kalapja, akkor azért, a végén már semmilyen módon nem voltak hajlandók erről tárgyalásokat folytatni. (Dr. Hargitai János megérkezik az ülésterembe.)

A bizottság lehetetlen helyzetben volt, mert közösen azt fogadtuk el, hogy a 8 tagú bizottság legalább 6 szavazata szükséges ahhoz, hogy jelöltet tudjon állítani. Most is a módosító indítványunkkal tulajdonképpen azt kezdeményezzük, és néhány pontosító módosító indítványt is benyújtottunk képviselőtársainkkal kapcsolódó módosító indítványként azért, hogy ez a helyzet most is visszaálljon ahhoz hasonló módon, mint ahogy az előző ciklusban történt; tehát hogy az ellenzéknek, amely most összehasonlíthatatlanul kisebb arányban van jelen a parlamentben, mint az előző ciklusban, most is legyen lehetősége kifejteni az álláspontját, megnevezhessen olyan alkalmas személyeket, akiket megbízhatunk az Állami Számvevőszék vezetésével.

Azt kértük, hogy ha 5 tagot ad a kormánypárt, és 3 tagot ad az ellenzék, akkor azt biztosítsák, hogy legalább 6 szavazat kelljen ahhoz, hogy jelöltet lehessen állítani. Itt elhangzott valamennyi ellenzéki párt részéről az, hogy egyik ellenzéki párt sem akarja megakadályozni, ugyanúgy, mint ahogy az elmúlt nyolc évben az akkori ellenzék megakadályozta, hogy vezetőket nevezzünk ki, azt szeretnénk, ha mielőbb betöltenénk ezeket a posztokat, de kérjük azt a lehetőséget, azt a gesztust a kormánypártok részéről, hogy a jelölési folyamatban az ellenzék is megnevezhesse saját jelöltjeit, elmondhassa erről a fontos dologról, hogy mi a véleménye. Egyébként pedig titkos szavazással választunk, tehát a kormánypártok ezek után is azt választanak meg számvevőszéki elnöknek és alelnököknek, akiket csak akarnak, de legalább ezt a gesztust meg kellene tenniük, ha igazán komolyan gondolják a nemzeti együttműködést.

A tegnapi nap is, ma is azt láthattuk, hogy egy nagy lózung az egész, amit mondanak, a külvilág számára harsogják ezt, és ennek semmilyen tartalma nincs, tisztelt képviselőtársaim. Kérjük önöket, hogy bizonyítsák be azt nekünk, hogy komolyan gondolták a nemzeti együttműködést ezen a területen is. Köszönöm szépen. És kérem természetesen, hogy az ellenzéki pártok által beadott módosító indítványokat ehhez a javaslathoz támogassák.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban. - Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Szilágyi György képviselő úrnak, a Jobbik képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Pár mondatban; a mai nap folyamán Orbán Viktor, amikor válaszolt a kérdésekre, akkor, megmondom őszintén, hogy már szinte könnyeket csalt a szemembe, amikor a nihilizmus és a cinizmus elleni harcáról beszélt. (Dr. Rétvári Bence: Melyik ajánlási ponthoz szól hozzá?) Csak azt szeretném kérni a kormánypárti képviselőktől, hogy ne bojkottálják Orbán Viktor húszéves törekvéseit, hiszen amit az elmúlt napokban átélhettünk itt, az a nihilizmus és a cinizmus magasiskolája. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Kérdezem, van-e további felszólaló. (Senki sem jelentkezik.)

További felszólaló nem lévén, megkérdezem az előterjesztő költségvetési bizottság nevében Hargitai János képviselő urat, kíván-e felszólalni és válaszolni a vitában elhangzottakra. Öné a szó.

DR. HARGITAI JÁNOS, a számvevőszéki és költségvetési bizottság alelnöke: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ahogy tegnap említettem, a határozati javaslatban, amit előterjesztettünk, a Házszabálynak arra a pontjára hivatkoztunk, amikor az eseti bizottságot az általános szabályok szerint kívánjuk felállítani. Ez azt jelenti, hogy a Házban lévő frakciók létszámarányuknak megfelelően vesznek részt benne, ez következik az általános szabályból is, a döntéseiket is így hozzák. Nyilvánvalóan elképzelhető lenne más megoldás is.

A legfontosabbnak azt tartjuk, hogy az alkotmányban szabályozott intézmény, az Állami Számvevőszék vezetőkhöz jusson. Így garanciát látunk arra, hogy ez megtörténik, minden más eset ezt veszélyezteti. Ez az eljárási rend és ezek a létszámarányok is lehetőséget teremtenek arra, hogy akár a legnagyobb konszenzussal jelöljünk az ÁSZ élére elnököt vagy alelnököt. Nyilvánvalóan az ellenzéki frakciók delegáltjainak is erre meglesz a lehetőség.

Azért ezt tartjuk üdvösnek, mert ez biztos végeredményt ígér. Az elmúlt évek gyakorlata azt mutatta nekünk, ha mással kísérleteznénk, félő, hogy ez az alkotmányosan visszás helyzet a továbbiakban is fennmaradna. Azt gondolom, az országnak az az érdeke, hogy ezt elkerüljük. Ezért ezeket a módosító indítványokat nem támogatjuk. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm képviselő úr válaszát. Tisztelt Országgyűlés! A benyújtott módosító javaslatokról várhatóan következő ülésünkön döntünk.

Tisztelt Országgyűlés! Mai napirendi pontjaink tárgyalásának végére értünk.

Most napirend utáni felszólalás következik. A mai napon napirend utáni felszólalásra jelentkezett Becsó Zsolt képviselő úr, Fidesz. Megadom a szót ötperces időkeretben. Öné a szó, képviselő úr.

(18.30)

BECSÓ ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Néhány napja a síremléke mellett emlékeztünk meg egykori képviselőtársunk, Mikszáth Kálmán halálának 100. évfordulójáról. Tisza Kálmán mondta egyszer neki: "Ha én ennyire tudnék írni, bizony meg sem szólalnék!"

Mikszáth nem is tartott nagy beszédeket, nem nyilatkozott meg az ország sorsfordító kérdéseiben. Viszont parlamenti tudósításaival, a tisztelt Ház munkájáról szóló karcolataival új műfajt teremtett, és majdnem harminc éven keresztül bilincselte le általa az olvasóit. Politikai iróniájára jellemző az apadó létszámú ellenzék vigasztalása: "Végre is ne búsuljanak az urak, hiszen megmondta az öreg Deák, hogy a kisebbség csak nagyobbodik, amikor fogy, mert annál nagyobb kisebbség lesz!"

Mikszáth Kálmánt, a magyar irodalom egyik legnagyobb alakját Ady Endre fenoménnek, kivételes magyarnak és kivételes embernek nevezte. "Mikszáth szinte magára feledkezve ír le egy tájat, egy alakot, ami kiáltóan és jellegzetesen magyar" - jellemezte őt Kosztolányi Dezső.

Pedig nem a fényes írói pálya felé indult a - ma Szlovákiához tartozó - Nógrád megyei Szklabonyán, kisnemesi családban született Mikszáth élete. Felvidéki iskolái után jogot tanult, de diplomát nem szerzett. Balassagyarmaton hivatalnokoskodott, első írásai a Nógrádi Lapokban jelentek meg. Titokban nőül vette Mauks Ilonát, és a fővárosba költöztek, hogy hírlapíróként boldoguljon. Eredetisége, a kor divatjától eltérő stílusa azonban nem tárta ki előtte a redakciók ajtaját. A nyomor, a nélkülözés miatt elválni kényszerült feleségétől.

A sikert az 1881-82-ben megjelent, A tót atyafiak és a Jó palócok című novelláskötetei hozták meg számára. Egy csapásra ünnepelt író lett. Tagjai közé fogadta a Petőfi és a Kisfaludy Társaság. Erdélyben képviselőnek választották. A Magyar Tudományos Akadémiának levelező, majd később tiszteletbeli tagja lett. A Budapesti Újságíró Egylet elnöki posztját is betöltötte. Újra feleségül vette Mauks Ilonát, aki három fiúgyermekkel ajándékozta meg.

Tisztelt Országgyűlés! Mikszáth Kálmán életműve a nagyregénytől a rövid novelláig átfogja a széppróza és a publicisztika szinte minden műfajárnyalatát. Szerette, és finom, hangulatos vonásokkal örökítette meg gyermekkori élményvilágát, a palóc és szlovák parasztok együtt, békésen megélt, nehéz hétköznapjait és olykor különc jellemvonásait. Mélyen átérezte a falusi emberek sajátos szemléletét, hús-vér szereplőkkel, anekdotákkal tűzdelt meseszövéssel ajándékozta meg olvasóit. Otthonosan mozgott a dzsentrivilágban is. Szívből megvetette és regényeiben ostorozta, kifigurázta ezt az élősködő, hozományvadász, a hivatalokat megszálló korrupt réteget, amelynek egyedüli tőkéje a kétes dicsőségű múltja volt. Mikszáth látta, tudta és rögzítette, hogy képtelenek alkalmazkodni a társadalmi változásokhoz, a kialakulóban levő polgári életformához. Ősi szokásaikhoz, értékrendjükhöz való görcsös ragaszkodásuk pedig legtöbbször komikussá tette őket.

Mikszáth Kálmán felbecsülhetetlen életművet hagyott ránk. Új és újabb nemzedékek olvassák élvezettel könyveit, nézik meg az azokból készült filmeket, és szórakozva ismerkednek meg a magyar történelem egy-egy érdekes és máig tanulságos eseményével. Olykor úgy érezhetjük, hogy rólunk szól, és napjainkban is itt él közöttünk.

Tisztelt Országgyűlés! Mi, Nógrád megyeiek különösen sokat köszönhetünk Mikszáth Kálmánnak, akit a "legnagyobb palóc" jelzővel tisztelünk. Az összefüggő területen élő, hozzávetőleg félmilliós magyar népcsoport, a palócok élete krónikásának is tartjuk. Sohasem feledkezett meg szülőföldjéről, amelyhez a családi szálakon kívül is erősen vonzódott, s amelynek egét kékebbnek látta, virágait illatosabbnak érezte, mint bárhol másutt a világban.

Mikszáth Kálmán íróként és emberként egyaránt a legnagyobbak közé tartozott. Halálának 100. évfordulója alkalmából kegyelettel tisztelgünk emléke előtt.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés tavaszi ülésszakának következő ülését 2010. június 14-én 13 órára összehívom.

Megköszönöm munkájukat. Az ülést bezárom.

(Az ülés 18 óra 35 perckor ért véget.)



Erdős Norbert s. k.

Földesi Gyula s. k.

jegyző

jegyző

Nyakó István s. k.

Szilágyi Péter s. k.

jegyző

jegyző

A kiadvány hiteléül:

Dr. Soltész István

az Országgyűlés főtitkára



Szöveghű jegyzőkönyv

" A 2010-2014-es országgyűlési ciklus

1645 Az Országgyűlés tavaszi ülésszakának 13. ülésnapja 2010. június 8-án, kedden 1646