Parlament képe
Készült: 2019.03.19.23:06:42 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
304 217 2013.09.23. 4:05  210-222

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Az előttünk fekvő, az oktatás finanszírozására vonatkozó, zárószavazás előtti módosítóhoz szeretnék hozzászólni, ami tipikus példája annak a kétharmados kormányzásnak, ami először üt, és utána kérdez. Az a fajta oktatási ámokfutás, amelyről beszélünk, ebben jól megfogható, hiszen a pedagógus-béremelésre vonatkozó ígéret megszegése miatt kell ma módosítanunk a költségvetést. Ez a javaslat azonban eredeti formájában az alapítványi iskolák halálos ítéletét is kimondta, a kötelező bérfejlesztés forrását ugyanis egész egyszerűen nem akarják biztosítani mindenkinek egyforma mértékben, a jogszabályok pedig mindenki számára előírják, hogy mennyit kell adni a pedagógusoknak, azonban az ehhez szükséges forrásokat nem adja meg továbbra sem a költségvetés. Az állami iskolák a KLIK-en keresztül kapnak plusztámogatást, de az alapítványi fenntartású iskolák nem. Ezek az intézmények, ha nem tartják be a törvényi előírásokat, akkor be kell őket zárni, ha pedig betartják, akkor viszont csődbe mennek. Ad hoc, kézzel válogatva kötnek velük szerződéseket, és teljes mértékben önkényes alapon, ezért futnak be hozzánk olyan jelzések, hogy az egyik intézmény kapott, a másik ellenzéki nyomásra fog kapni, a harmadik pedig nem tudja, hogy mi lesz vele.

(17.40)

Ezen a helyzeten most némileg javít a 15. számú javaslat, de csak némileg. Mivel a javaslat a hét végén jelent meg, még nem tudtunk részletes számításokat végezni, de olyan visszajelzéseket kaptunk azoktól az iskoláktól, amelyekkel rendszeresen kapcsolatban vagyunk, hogy ugyan első ránézésre jobb a helyzet, de ez nem fogja őket kihúzni a bajból, ugyanis speciális igények vannak, ezek az alapítványi iskolák hátrányos helyzetű, sérült, adott esetben mozgássérült, értelmi sérült vagy más módon integrálandó gyerekekkel is foglalkoznak, nem beszélve azokról, akik más rendszerekből kiesnek.

A kollégiumok helyzetét sem oldja meg, ami még súlyosabb, hiszen ezek a kollégiumok egészen speciális szerepet töltenek be.

Azt a jelzést is kapták ezek az iskolák, hogy ugyan most még segít rajtuk ez a hirtelen behozott módosító, de 2014-től vége. Tehát még ezeknek a kézzel kiválogatott intézményeknek is reszeltek jövőre, ami azt gondolom, nagyon súlyos, hiszen ha belegondolunk, hogy az Igazgyöngy Alapítvány, a Zöld Kakas Líceum, a downosok Salva Vita Alapítvánnyal együttműködésben végzett szakképzési szolgálata, illetve a Pető Intézet mind olyan csoportokat emelnek vissza a társadalomba, amelyek, hogyha nem kapnak ilyen speciális támogatást ezek az iskolák, akkor kihullanak a társadalomból, és ezekre, úgymond, keresztet vet a társadalom. Azt gondolom, hogy ez elfogadhatatlan, ezért támogatjuk ezeket a módosítókat.

Azt gondoljuk, hogy továbbra is fennáll egy hosszú távú fenntarthatósági probléma, hiszen a korábbi évek elvonásai, a teljesen ad hoc, kijárásos alapon kötött köznevelési szerződések, illetve a kiegészítő pályázati támogatások botrányos kiosztása azt jelenti, hogy az alapítványi iskolák, amelyek speciális, különleges, nehéz sorsú vagy különleges igényekkel rendelkező gyerekek sorsát segítik, továbbra is bizonytalan sorsúak.

Tehát azt kérjük, hogy ezt a vitát ne tekintsük most egy záróvitának abban a tekintetben, hogy hosszú távon hogyan fogjuk segíteni ezeket az iskolákat. Nem létezik, hogy Magyarország Európa közepén lemondjon azokról a hátrányos helyzetű, illetve sérült gyerekekről, akik mindennap ezekben az iskolákban komoly, speciális fejlesztő segítséget kapnak.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az LMP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
310 48 2013.10.14. 2:21  47-53

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Idén nyáron botrányok, ellenzéki képviselői küzdelmek és lázas háttéregyeztetések után végül bekerült a büntető törvénykönyvbe a családon belüli erőszakra vonatkozó önálló tényállás. A küzdelmünk, ami Halász Pálma népi kezdeményezésének felkarolásával kezdődött, és számtalan botrányon keresztül végül Balog miniszter úr és Répássy államtitkár úr bevatkozásának köszönhetően részeredménnyel járt, személyes véleményem szerint elhozta a ciklus legmélyebb és legfelemelőbb pillanatait egyaránt. Utólag az ember igyekszik már csak a pozitívra emlékezni, és én fontosnak tartom, hogy itt egy ellenzéki képviselő és a kormánytagok közötti egyezkedés megmutatta, hogy nagy ritkán lehet azért együttműködéssel elvégezni a munkát, ami előttünk áll, és talán ez az egyetlen út, amelyen eredményeket lehet elérni.

Az általunk jegyzett javaslatok bekerülése és az önálló tényállás megszületése azonban még messze nem elégséges a súlyos és krónikus társadalmi krízis kezelésére, az egyre növekvő erőszak megfékezésére, ami hetente egy nő és havonta egy gyerek halálát és tízezrek szenvedését okozza jelen pillanatban is.

A Btk.-módosításokat akkor azzal a miniszteri ígérettel fogadtuk el, hogy kezdeményezi az erőszak megfékezésének és megelőzésének átfogó rendezését elősegítő keretegyezmény, az isztambuli egyezmény aláírását, hiszen ez már régen a nőszervezetek fő követelése, és - ahogy a miniszter úr is hangoztatta ígéretében - további szabályozási feladatokat jelent a következő kormányoknak az erőszak megelőzése és megfékezése terén. Május 31-én meg is alakult egy munkacsoport, de a témáról azóta sem sokat hallottunk, csak a bűnügyi és sajnos a parlamenti tudósításokban került elő a téma.

Kérem államtitkár urat, tájékoztassa azokat a nőket és nőszervezeteket és minden választót, aki elvárja a kormánytól, hogy cselekedjen ez ügyben: hogyan áll ez a munka, mire jutott a munkacsoport? És kérem, konkrét céldátumot is jelöljön meg: mikor fogja a magyar kormány aláírni az isztambuli egyezményt?

Várom válaszát. (Taps az LMP soraiban.)

(14.30)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
310 52 2013.10.14. 1:04  47-53

ERTSEY KATALIN (LMP): Tisztelt Államtitkár Úr! Konkrét céldátumot kérdeztem, és azt kérdeztem, hogy mikor fogja aláírni a magyar kormány az isztambuli egyezményt. Nem kaptam erre választ; viszont azt hadd jegyezzem meg, hogy szolid elmúltnyolcévezés után ön fölsorolta azt, amit eddig is tudtunk: azzal kezdtem, hogy május 31-én megalakult a munkacsoport. Arra lettem volna kíváncsi, hogy mi történt azóta; a válaszból kiderült, hogy természetesen semmi.

Viszont ha a krízisközpontokra rátért, akkor hadd jelezzem önnek, hogy pénteken egyeztettem civil szervezetekkel ez ügyben, és nem tudnak elhelyezni jelenleg országosan egyetlenegy rászoruló anyát és gyereket sem. Olyan mértékben és olyan súlyosan telítettek ezek a házak, hogy az, hogy ön felsorolja itt a parlamentben, hogy hány ilyen létezik, nagyon messze van a problémák megoldásától. Itt tízezres számban menekülnek nők és asszonyok gyerekestül, úgyhogy nem gondolom, hogy elfogadhatom ezt a választ. Azt remélem, hogy aki valóban a probléma megoldására törekszik, az szintén nem fogadja el.

Köszönöm. (Taps az LMP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
310 102 2013.10.14. 0:18  101-102

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen. Mivel ez egy elég súlyos kérdés, és a költségvetési vitában, azt remélem, el is dől, illetve a módosítónkkal, megvárnám, amíg miniszter úr megerősíti, hogy nem, nem teszik meg azt, hogy nem tesznek pénzt egy kötelező feladat mellé. Úgyhogy köszönöm szépen, de megvárnám Balog miniszter urat.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
311 102 2013.10.15. 10:51  91-107

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Az LMP frakciója általános vitára alkalmasnak tartotta ezt a törvényjavaslatot. Ez nem jelenti azt, hogy nincsenek kifogásaink. Jelentős kifogásaink vannak, amelyeket ebben a vitában szeretnénk megosztani. Én csak azokra fogok koncentrálni, ahol gondot látunk. Természetesen vannak a törvényjavaslatnak olyanfajta pozitív vonásai is, amelyeket nem is vitatunk, nem is hoznám ide be. Azokra a részeire céloznék, amelyek újabb példát szolgáltatnak - ahogy azt mi magunk között szoktuk hívni - a kisbaltás jogalkotásra. A fogyasztói csoportok esetében 2012-ben találkoztunk ezzel a jelenséggel. Akkor még a bizottsági vélemények között a Gazdasági Versenyhivatal véleménye is ott volt, amely kifejtette, hogy persze be lehet tiltani új fogyasztói csoportok létrehozását, vagy úgymond moratóriumot lehet hirdetni rájuk, de a legfontosabb a működők alapos, átgondolt és szakmailag vállalható szabályozásának megalkotása lenne.

Itt vagyunk másfél évvel később, és semmi nem történt ebben az ügyben. Azt gondolom, hogy legközelebb újra meg kéne hallgatni a GVH képviselőjét. Ez már meg sem történt a bizottsági ülésén, amit elég szomorúan vettem tudomásul. Ahogy hallom, a GVH szerepe több oldalról támadtatik. Én azt gondolom, ahhoz, hogy elkerüljük azt, hogy a kínostól, a trehánytól a vállalhatatlanig terjedő szakmaiságú törvényjavaslatok tengerében a fogyasztóvédelem és a GVH egy olyanfajta sodorba kerüljön be, ami az elmúlt években bekövetkezett a magyar parlamentben, jó lenne, ha szakmai vitára bocsátanák ezeket a javaslatokat. Még egyszer hangsúlyozom: nem így kellene intézni a fogyasztói csoportok korlátozását. Az rendben van, hogy újakat nem lehet létrehozni, de mi történt ez ügyben, a jelenleg működőkkel kapcsolatosan - akik egyre durvább módon használják ki az emberek hiszékenységét - hol van az a szabályozás, ami vállalható lenne, és ami valóban megoldaná a problémát.

A kisbaltás jogalkotás másik példája ebben a javaslatban pedig az, hogy az úgymond plazastop néven elhíresült LMP-javaslatnak egy újabb kifordítását látjuk. Emlékeztetném önöket arra, hogy eredetileg 2010-ben az LMP azért nyújtott be a kereskedelmi egységek bizonyos nagyság feletti engedélyezésére egy moratóriumi javaslatot, ami 800 négyzetméter fölötti üzlethelyiségekre szólt volna, hogy az alatt a moratórium alatt - még naivak voltunk, azt gondoltuk, hogy szakmai munkát várhatunk a kormánytól -, fél év alatt dolgozza ki azt a fajta szabályozást, amely a helyi közösség igényének megfelelően a helyi termelők, a helyi kereskedelem védelmében helyzetbe hozná a helyi piacra termelő magyar vállalkozásokat, és adott esetben korlátozná, vagy ha a település közössége úgy dönt, akkor kiszorítaná a nagyobb bevásárlóegységeket.

Mi történt ehelyett? Az LMP javaslatát egy az egyben - nem akarok erősebb kifejezést használni, de - megbecstelenítették, 300 négyzetméterre csökkentették le ezt a korlátot, és a fővárosban egy ki tudja kikből álló bizottság kezébe adták, ami nem jelent mást, mint azt, hogy lehet tudni, kit kell megkörnyékezni ahhoz, hogy ez alól kivételt nyerjenek. Pontosan ellenkezőképpen sült el ez a szabályozás, nem a helyi közösség dönt, nem a helyi közösség érdeke szerint. A kivételek között fideszes haverok is vannak és adott esetben gigaplazákat is lehet építeni az alatt a kivételezési eljárás alatt, amit ez a bizottság végrehajt. Én hallgattam tegnap a kormány képviselőjének javaslatára és adatkéréssel fordultam az atlatszo.hu-n keresztül a Nemzetgazdasági Minisztériumhoz, hogy ugyan tárja már elénk, milyen újabb kivételek vannak, mert azt tapasztaljuk, hogy pont az ellenkezője történik. Ebben a javaslatban tovább szigorítják az amúgy már eleve elhibázott szabályozást.

Én azt gondolom, vissza kéne térni ahhoz, amit az LMP eredeti javaslata tartalmazott, ugyanis számtalan ilyen működik a világban. Amikor rákérdeztem, hogy hol van ez a szabályozás, akkor azt mondták, hogy dolgoznak rajta, ők pontosan látják, hogy Belgiumtól kezdve Hollandián keresztül - ha néha kimennek a nagyvilágba, önök is láthatják - nagyon jól működik. Vajon miért nem lehetett megalkotni ezt a szabályozást az elmúlt másfél, sőt most már három és fél évben? Miért kell egy újabb szigorítással tölteni az időt ahelyett, hogy egy valódi jogalkotást hoznánk létre.

A harmadik kisbaltás pedig a pénzügyi ombudsman posztjának a megszüntetése. A hírek szerint ez az MNB-n belül tovább fog működni. Mi ehhez nem fűzünk túl sok reményt. A pénzügyi fogyasztóvédelem megint egy olyan téma volt, amiben az LMP volt a leghangosabb, hogy ebben azonnali lépéseket követelünk. Jól emlékszem, hogy már a kormányprogram vitájában felvetettük, hogy a bankok erőteljes megkímélése párosuljon egyfajta olyan pénzügyi fogyasztóvédelmi csomaggal, ami megvédi azokat az embereket, akik pénzügyi intézményekkel kapcsolatba kerülnek. Kidolgoztunk egy pénzügyi fogyasztóvédelmi csomagot, amely a védett számlát tartalmazta, meg azt, hogy a hiteltermékeket hogy lehessen átláthatatlanná tenni, aztán a követeléskezelők erőteljes korlátozását. Érdekes módon még ahhoz sem járultak hozzá - Rogán Antal harcosan védte a közjegyzőket -, hogy a devizahiteleseknek a közjegyzői díjakat ne maguknak kelljen fizetni, és ne a közjegyzőket kelljen ezzel erősíteni. Aztán később behozták ezt a javaslatot saját néven.

Most is az LMP állt elő azzal a csomaggal, amely kifejezetten megtiltaná a követelések eladását, bírósági végzéshez kötné a kilakoltatást. Tehát, hölgyeim és uraim, a pénzügyi fogyasztóvédelem terén semmi nem történt azon túl, mint hogy ezt a posztot létrehozták. A személyi alkalmatlanságát inkább ne is említsük, mert azt gondolom, hogy amit ő ebben az ügyben tett, azt inkább nem propagálnám tovább. Most pedig megszüntetik, illetve beviszik az MNB-be, ami önmagában jelentős problémát jelent az egész pénzügyi fogyasztóvédelemre. Eleve a pénzügyi ombudsman posztjának a létrehozása is úgy történt, hogy a PSZÁF a sajtóból értesült róla, pedig ő a felügyeleti szerve ennek a kormányzati területnek.

Tehát ez a fajta kisbaltás jogalkotás a fogyasztóvédelem területén sehova nem vezet, hiszen azt látjuk, hogy az egyik kezükkel valamit elkövetnek, aztán azt kijavítják, és közben ott állnak három, három és fél éve a kiszolgáltatott fogyasztók, akik a devizahitelesektől kezdve az ügyfélszolgálatok ügyfelein keresztül a különböző csoportokban képtelenek érvényesíteni az érdekeiket Magyarországon, és nem az van, mint minden normális civilizált piacgazdaságban, hogy a customer is king, a fogyasztó a király. Pontosan az ellenkezője történik, a fogyasztónál ma Magyarországon szinte nincs kiszolgáltatottabb szereplő. Kiszolgáltatottak vagyunk mint munkavállalók, és kiszolgáltatottak vagyunk mint fogyasztók. Három és fél év telt el a kormány működéséből, és ezek a bizony kifinomult szakmai odafigyelést és a civilekkel, a szakmai szervezetekkel való egyeztetést igénylő módosítások nincsenek előttünk. Ami előttünk áll, az az, hogy részletkérdésekben a természetesen helyes irányú, jó célú, de rossz megoldásokat javasolnak, és nem foglalkoznak azokkal az alapvető kérdésekkel, amelyeket egyébként mind érint ez a törvénymódosítás.

Rendben van, tudjuk támogatni ezt a csomagot, vagy egy tartózkodással azt mondjuk, hogy jó, nem ártalmas ebben a formában, de arra szeretném kérni önöket, itt a kampány, legalább próbálják megmutatni a fogyasztóknak, hogy abban a rendkívül komoly, súlyos és nehéz helyzetben, amiben ma Magyarországon a fogyasztók vannak, abban milyen érdemi szabályozási lépéseket tesznek. Ezt a csomagot tegyük bele és tegyünk mellé egy olyan fogyasztóvédelmi csomagot, amely elvégzi azt a munkát, amit végső soron nem sikerült elvégezni a pénzügyi ombudsmannak, nem sikerült megakadályozni a fogyasztók kiszolgáltatottságát eddig sem a fogyasztóvédelmi törvénnyel. Végezzük el együtt ezt a munkát. Azt gondolom, az LMP újra örömmel előveszi ezeket a javaslatokat, újra leteszi a kormány asztalára, és dolgozzunk azon, hogy végre ez a kormány elmondhassa, hogy valamit mégiscsak tett a fogyasztóvédelem területén, és ez nem egy elhanyagolt, némileg ignorált és némileg kisbaltás módszerekkel javítgatott terület, hanem komoly előrelépést lehet tenni ebben az ügyben.

(14.40)

Erre kérem az önök támogatását. Ebben a konkrét törvényjavaslatban megvizsgáljuk, hogy a bizottságban milyen bizottsági módosító merül fel, és ahhoz próbálunk javaslatokat tenni. De azt gondolom, ez a munka nem megspórolható, ez túl nagy terület és túl fontos terület ahhoz, hogy ilyen módon kikerüljön a kormányzat figyelméből.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
313 111 2013.10.21. 0:18  110-111

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Köszönöm államtitkár úrnak, hogy megjelent, de azt gondolom, hogy ez több tízezer óvodáskorú gyereket és szüleit érinti, úgyhogy ezért megvárnám a miniszter urat, amikor halaszthatatlan közfeladatával végez, és válaszolni tud.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
316 22-24 2013.10.25. 1:52  1-222

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Én szeretném az urakat arra emlékeztetni, hogy amiről most beszélnek, az a családokat érintő téma, és ezzel nem fogunk sokra menni, amikor férfiak vitatkoznak arról, hogy több pénz vagy kevesebb pénz jut a családoknak. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból. - Dr. Budai Gyula: Hogy lehet ilyet mondani?! - Soltész Miklós: Kirekesztés!) Ha kétpercezés után valahogy elkezdhetnénk egy érdemi vitát arról, hogy mi a valódi rezsicsökkentés... (Dr. Budai Gyula: Nekem vannak gyerekeim! Hogy lehet ilyet mondani?! - Az elnök csenget. - Közbeszólás az MSZP soraiból: Nyugi!) Szeretném elmondani mondandómat, tisztelt Budai Gyula, bár...

ELNÖK: Budai államtitkár úr, kérem szépen! Államtitkár úr, van lehetősége jelezni, és két percben hozzászólni. (Dr. Budai Gyula: Elnézést kérek!)

Öné a szó. Beszámítom az időt, képviselő asszony.

ERTSEY KATALIN (LMP): Akkor újrakezdeném. Tehát ameddig itt arról vitatkoznak önök, az egyik oldalon rezsicsökkentéssel, a másik oldalon azzal, hogy a családok miért és hogyan jártak jól, amíg beragadtak abba a diskurzusba, hogy a pénztámogatások, valójában a családi adókedvezmény a megoldás arra, hogy Magyarországon munkahelyek, azokon megfelelő számban nők, és megfelelő számban újra szülessenek gyerekek, addig nem fogunk sokra menni.

Tehát én arra szeretném nagyon kulturáltan felhívni a figyelmét tisztelt képviselőtársaimnak, még Budai Gyulának is (Dr. Budai Gyula: Kulturáltan? Te vagy kulturált?), hogy amíg érdemi vitát erről nem tudunk folytatni, csak kétpercezünk és elmúltnyolcévezünk, addig nem tudom elmondani önöknek azt, hogy mi a valódi megoldás. Nagyon szépen kérem, ha már ilyen létszámban ülünk itt, tévéközvetítés nélkül, legalább hallgassák meg azokat, akik három évvel ezelőtt letették a parlament asztalára a javaslatot, amiket most önök szépen lassan kezdenek megvalósítani. Ezt szeretném kifejteni önöknek, ha engedik.

Köszönöm szépen. (Dr. Budai Gyula: Nem vagyunk kulturáltak az LMP szerint! - Ertsey Katalin: Nem ezt mondtam, ezt te mondtad! - Dr. Budai Gyula: No, akkor most rohanjunk a sajtóhoz, Ertsey képviselő asszony!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
316 34 2013.10.25. 14:59  1-222

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Ott szeretném folytatni, ahol az előbb abbahagytam. Azt gondolom, botrány, hogy Magyarországon nincs tévéközvetítés az ország legfontosabb vitájáról. A költségvetési törvény vitája minden ország és minden demokrácia életében az év legfontosabb eseménye, amelyet nem üres sorok és kikapcsolt kamerák előtt kéne folytatni. Önök nyilván mérlegelték azt a rizikót, hogy mi kínosabb, az, hogy ez a vita látszik-e az országban, hogy a rezsicsökkentés és az elmúltnyolcévezés uralja-e a vitát, vagy az, hogy értelmesen ellenzéki képviselők esetleg elmondják, hogy mit tennének ezzel az országgal. Én erre készülök, és azt gondolom, hogy aki az interneten követi a vitát, az látni fogja, hogy mik azok a javaslatok, amiket három évvel ezelőtt gyerekek, nők ügyében letettünk az asztalra, és mi az, ami ebből lassan megvalósulni látszik. Tehát ennek a munkának vannak eredményei, még ha meg is próbálják elrejteni.

Általában a költségvetésről elmondtuk, hogy ez természetesen a választásokig fog élni. Ezt nyilván minden felelős közgazdász pontosan tudja és kiszámította. Eddig is két hónapig éltek a költségvetések, februárban már zárolásokkal kezdtek. Az elmúlt év során összességében 2000 milliárd forinttal rövidítették meg az embereket.

(9.10)

Tehát nyilvánvalóan most sem lesz másként, de én ezt a költségvetést olyan szempontból szeretném kiemelni, hogy ez az az utolsó költségvetés, amelyben ha valami nincsen benne, az már egészen biztosan nem fog megvalósulni a kormány ígéreteiből.

Ebből egyetlenegy dolgot emelnék most ki, az a rezsiblöff helyetti valódi rezsicsökkentés, ami benne volt az önök kormányprogramjában. Önök 500 milliárd forintot ígértek arra, hogy zöldmunkahelyek teremtésével - 80 ezer munkahelyet lehetne ezzel teremteni - valódi rezsicsökkentést, méghozzá fenntartható rezsicsökkentést valósítanak meg, épületek szigetelésével, épületek energiahatékonyságának növelésével. Ebből az ígéretükből 5 milliárd lett, tehát 1 százalék valósult meg a valódi, fenntartható és munkahelyeket teremtő rezsicsökkentésből. Az, amit itt most mindenki más az LMP-n kívül megszavazott, az egy blöff, és ehelyett az alternatívát már letettük az önök asztalára korábban; azt remélem, hogy talán egy ponton rá fognak jönni, hogy ez nem fenntartható, és átállnak a valódi, fenntartható megoldásokra.

Amit még általánosságban fontos elmondani - és ezt az önök felelőssége belátni, hogy amit most itt a családi támogatások kapcsán hangoztatnak, hogy a szegényeknek is végül is jut valami így a vége felé -, hogy azért azt pontosan kell látni, hogy minden egyes olyan forint, amit eddig a haveroknak juttattak a különböző mutyikon és korrupción keresztül, az minden alkalommal egy magyar ember munkáját veszi el. És ebben a felelősségét a kormánynak vállalni kell, mert ez nem azt jelenti - az önök propagandájával szemben -, hogy itt valamiféle külföldi vállalatok részesednének, hanem az önök által korrupciós ügyek garmadáján keresztül megbízott haverok veszik el a magyar emberek munkáját.

Rátérve arra a témára, amiért bejelentkeztem hozzászólásra, az önök fő érve az idén a költségvetés kapcsán az, hogy végre a szegényebbeknek is jut a családi adókedvezményből. Azt gondolom, hogy ez pontosan annak a belátása, hogy három évvel ezelőtt az egykulcsos adó és az a fajta családi adókedvezmény, ami kizárólag a magas jövedelműeket honorálta, az egy súlyos kudarc volt, és súlyosan elszegényítette Magyarországon azokat a rétegeket, amelyeknek a legnagyobb gondja a gyermekvállalás. De amiben próbáltam felhívni a figyelmet, úgy látom, hiába, hogy nem a pénztámogatások hozzák a megoldást a gyermekvállalás ügyében. Három éve mondjuk önöknek, hogy vegyék észre: a rugalmas munkahelyek és a megfelelő, megfizethető és rugalmas gyermekellátási formák azok, amelyek végre nem azt fogják eredményezni, mint most, hogy zuhannak a születésszámok, és nem a családok elszegényedését okozzák, hanem újabb gyerekek vállalását és adófizető, munkába álló nők tízezreit jelentik.

Nemrég kijött egy adat arról, hogy ha minden nő Európában tudna dolgozni, aki szeretne dolgozni, az 13 százalékkal emelné meg a GDP-t tíz éven belül; 13 százalékkal! Amikor önök itt teljesen - finoman szólva - hasraütésszerű növekedéseket jósolnak és prognosztizálnak, azzal szemben ez egy pontosan kiszámított adat. Azzal, hogy önök a nőket próbálják kifelé szorítani a munkaerőpiacról és nem bevonni, nem segíteni a munkába állásukat, ezzel az ideológiai vaksággal komoly, súlyos GDP-veszteséget okoznak ennek az országnak, ami, azt gondolom, hogy kártékony.

Mi tehát a megoldás? Most, hogy jelenleg átlagosan 4,7, tehát majdnem 5 évet töltenek otthon az anyák a gyermeknevelés ideje alatt, gyermekgondozás miatt úgy, hogy ebben a férjük, a partnerük, a férfi a háztartásban nagyon keveset vesz részt, így elveszítik azokat a képességeiket, amelyekre egy modern munkaerőpiacon egy nőnek szüksége van ahhoz, hogy vissza tudjon menni a munkahelyére. Tehát a felük - a felük! - nem tud visszamenni. Ez egy nagyon súlyos szám. Ha önök továbbra is azt az érvelést mondják, hogy a nőnek otthon a helye, ezzel a nőkkel szúrnak ki, az anyákkal és azzal a népesedési krízist csak erősítik.

Ami a megoldás pedig, azt mi letettük az önök asztalára 2010-ben. Ami most a 11 pontos népesedéspolitikai csomagból maradt, az a fél pont - azért mondom, hogy fél, mert ugyan egy pont, de annak csak egy része lesz hatással a népesedésre - ez a bizonyos rugalmas gyed. Nagyon örülünk, hogy ezt átvették, végre megvalósítják. Ezt a szakirodalomban egyébként úgy hívják, hogy speed-premium, tehát ez felgyorsítja a gyermekek születését; bölcsődei férőhelyek, családi napközik hiányában azonban a munkahelyre való visszatérést nem fogja segíteni. Ez ugyanis egy olyan eszköz, a rugalmas gyed, hogy azonos idő alatt gyorsabban ki lehessen fizetni ugyanazt a támogatást, ez felgyorsítja a folyamatot, és ez nagyon helyes is. Hiszen az is probléma, hogy később szülnek a nők, nem csak az, hogy nem tudnak visszamenni a munkahelyükre. Tehát ez egy helyes döntés, ezt támogatjuk.

De ez nem fogja a munkahelyre való visszatérést segíteni, hogyha nincsenek megfizethető, elérhető és rugalmas családi napközik és bölcsődék, és ez ügyben pedig további küzdelmeink vannak azért, hogy a bölcsődéknek a díjfizetését, a szülők terhelését valamilyen módon arányosítani kell végre. Nem lehet azt továbbra tartani, hogy egy családi napköziben irtózatos terheket teszünk a szülőkre. Ott nincs napközi, tisztelt hölgyeim és uraim - pontosabban: uraim, mert egy nőt sem látok a teremben Hoffmann Rózsán kívül, tehát a képviselőtársak között -, szeretném az önök figyelmét felhívni arra, hogy a tízezer fő alatti településeken - és ezt önök pontosan tudják - nem kötelező ma bölcsődét létesíteni. Tehát ott csak családi napközi van, de az óriási terheket rak a szülőkre.

Erre három éve próbálunk egy alternatív javaslatban végre elérni változást, eddig nem hallgattak ránk, de én azt remélem, hogy miután sikerült a kötelező óvodaügyben egy csatát megnyernünk, és például a kötelező óvodát immár családi napköziben is lehet teljesíteni, oda kell rakni mellé a pénzt, hogy ne a szülőket nyomorítsa el az, hogyha vissza akar menni dolgozni, és a gyereket el akarja helyezni.

Ezzel szemben, amit még javaslunk: nemcsak a gyedre kéne vonatkoztatni, amit önök rugalmas gyednek neveznek, hanem ezt a gyesre is ki kellene terjeszteni. Miért? Azért, mert szintén kutatásokból lehet azt tudni, hogy azokat a szülőket, akik nem munkaviszonyból mennek el szülni, hanem alanyi jogú gyest kapnak, hiszen nem volt tb-alapú támogatásra jogosultságuk, nem volt munkahelyük, azokat sújtja a legjobban a 30 ezer forintos gyes. Nem is egészen 30 ezer forint a gyes, 8 éve nem volt indexálva, tehát ez nagyon súlyos romlást jelent, ugye, 20 százalékot romlott ezalatt ez az egészen elképesztően alacsony összeg, és ezt nem rugalmasítják a jelenlegi javaslat szerint. Szerintünk pontosan ennek a rétegnek lenne arra szüksége, hogy hamarabb, úgymond összetorlódva, összegyűjtve ezt a három évre őt a munka világából eltávolító gyest, össze tudja sűríteni egy évre, az már egész normális megélhetést jelent. Egy évre, másfél évre, kettőre, és ahogy tud, elhelyezkedik, és hogyha el tudja helyezni a gyerekét, akkor adófizető polgárává válhat ennek az országnak, megerősödik önbizalmában is, anyagilag is, másfél-két évvel később, esetleg az új munkahelyén megerősödve elkezd gondolkozni egy újabb gyereken.

Ez a megoldás, tisztelt hölgyeim és uraim, és nem pedig az, hogy kizárólag a felső középosztálynak a harmadik gyerekvállalására koncentrálunk, mert jelenleg a tömeget a demográfiai statisztikákban az alacsonyabb képzettségű, alacsonyabb státusú, nehezebb helyzetben élő és egygyerekes családok jelentik, az ő segítésükre kell helyezni a hangsúlyt, ugyanis ott van a tömeges növekedés lehetősége. Természetesen abban a közegben, amelyben önök mozognak, jól kereső családok vállalnak harmadik gyereket, de ha nem látják a valóságot, ami vidéken van az emberek között, a valódi problémákat, akkor nem tudnak javítani ezeken a népesedési számokon.

Bölcsődei fejlesztés és családi napközik ügyében sokat beszélünk arról, hogy a normatívaszámítás módját egységesíteni kell. Ez a költségvetés valamelyest ellép végre abba az irányba, hogy a bölcsődéknél megszűnjön az az elképesztően igazságtalan helyzet, hogy ha aznap Pistike nem jön a bölcsődébe, akkor utána nem lehetett lehívni a normatívát.

(9.20)

Ezt a javaslat most változtatja. Nem tudom, ez kinek köszönhető, de talán valaki meghallotta azt, amit itt három éve mondunk.

Viszont arra a kérdésre továbbra sem tudom a választ, hogy hogyan létezik az, hogy miközben önök szerint Magyarország jobban teljesít, közben a bölcsődei dolgozók olyan választ kapnak önöktől, hogy hát sajnos a gazdaság teljesítménye nem teszi lehetővé a béremelést. Akkor most hogyan is van ez? Magyarország jobban teljesít, önöknek állítólag célja az, hogy több gyerek szülessen, de ehhez képest a bölcsődei dolgozókat olyan éhbéren tartják, ami hat éve nem volt indexálva. Gondoljanak bele: 70 és 80 ezer forint között keresnek azok, akik húsz-harminc éve dolgoznak a legkisebbekkel.

Nem tudom, hányan pelenkáztak önök közül gyereket, de naponta 8-10-12-18 gyereket (Közbeszólások: Én! Én! - Kontur Pál: Én is például! - Az elnök csenget.) pelenkázni, felöltöztetni, kivinni az udvarra és visszahozni, ez elképesztő fizikai munka. Én csináltam, egy héten keresztül dolgoztam bölcsődében, hogy bemutassam - és ez 2011-ben volt, már 2011-ben felhívtam az önök figyelmét -, hogy elképesztően kemény munkáért éhbért kapnak a bölcsődei dolgozók, és nem ezt érdemlik.

De nem csak a gyerekekről van szó; sajnos az idősgondozók is és mindenki, aki a szociális szférában dolgozik, ilyen módon kap bért. Elképesztően alacsony bérekért dolgoznak azok, akik az önök és az én gyerekeimet, idős szüleimet és egyéb, a társadalom rászoruló rétegeit ápolják, gondozzák és segítik. (Zaj.)

Azt gondolom, ha Magyarország jobban teljesít - és ez nem hazugság, hanem valóban jobban teljesít -, akkor azt látni és éreznie kell a bölcsődei dolgozóknak is. Ha pedig nem teljesít jobban, akkor pedig kezdjünk el arról beszélni, hogy az önök költségvetéséből hogyan lehet átrendezni, hogyan lehet áttenni forrásokat azokból a presztízsberuházásokból, a kultúra és a művészet lenyúlásából, egy csomó felesleges kiadásból olyan kiadásokba, amelyekben önök is és mi valaha egyetértettünk (Az elnök csenget.): a gyerekeink a legfontosabbak ebben az országban, tehát az ő gondozásuk, az ő magas színvonalú ellátásuk kell hogy fontos legyen önöknek.

Ha önöknek nem fontos az, hogy milyen körülmények között ápolják és gondozzák a mi gyerekeinket, akkor ez az egész családbarát duma - már bocsánat - csak duma. Elmondhatják, akárhányan itt felállhatnak, hogy hány gyerekük, unokájuk van, a valóság az, hogy aki megalázza a bölcsődei dolgozókat ilyen bérrel, és aki nem segíti azt, hogy vidéken a nők munkába álljanak - mert el tudják helyezni a gyereküket, és meg tudják azt fizetni -, az valójában nem családbarát, és azt valójában nem lehet büszkén támogatni.

Azt gondolom, ami támogatható ebben a költségvetésben, azt mi támogatjuk, de ezekre módosítókat fogunk beadni, és természetesen alternatív költségvetést is készítünk: egy valóban családbarát és fenntartható rezsicsökkentést, zöldmunkahelyeket, egy felemelkedést, fenntartható és igazságosabb társadalmat építő valódi Magyarország felé, ami eltekintve ettől a kétoldalú megosztottságtól, egy normális ország felé vezethet minket.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
317 98 2013.10.28. 0:18  97-98

ERTSEY KATALIN (LMP): Tisztelt Elnök Úr! Mivel itt több tízezer szülőről van szó és azokról a családi napközikről, amivel a kötelező óvodát illető férőhelyhiányra reagálnának, nagyon fontosnak tartom, hogy a miniszter úr válaszoljon a kérdésemre, és úgy tudom, hogy a jövő héten ezt meg is teszi.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
317 134 2013.10.28. 1:39  133-140

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Hónapok óta levelezünk az ön minisztériumával, és újra és újra megkérdezi önöket a Bölcsődei Dolgozók Demokratikus Szakszervezete, valamint jómagam is, hogy mikor emelik a hat éve változatlan, minimálbér körüli fizetését a bölcsődei dolgozóknak. Mint tudja, 2008 óta több mint 20 százalékot csökkent ennek a fizetésnek az értéke, és jelenleg is 70-80 ezer forint körül van.

A válaszukban önök először kitérő választ adtak és elmúltnyolcéveztek, majd pedig azzal hitegették őket, hogy amint lehet - és idézem -, az ország teljesítőképességéhez mérten emelni fogják a béreket. Most, hogy a kormány állítása szerint Magyarország jobban teljesít, szöget ütött a fejembe a kérdés: ha ez valóban így van, akkor nyilván lesz béremelés. Kerestük is lázasan a költségvetési tervben, de nem találtuk sehol.

Kérem, segítsen nekem megkeresni, hogy melyik soron szerepel a szociális szféra, ezen belül a bölcsődei dolgozók béremelése, hiszen ha Magyarország jobban teljesít, akkor az önök szavai szerint bért emelnek. Ha netán mégsem így lenne, kérem, döntse el, hogy a két állítás közül melyik az igaz és melyik a hamis: Magyarország jobban teljesít, és akkor emelik a bölcsődei dolgozók bérét, vagy esetleg Magyarország nem teljesít jobban, és a bölcsődei dolgozók azzal szembesülnek, hogy hatodik éve változatlan marad az éhbér, amit fizetnek, és amiért az ön gyerekeit és az én gyerekeimet és mindannyiunk idős rokonait ápolják, gondozzák ezek a szociális dolgozók.

Várom az őszinte válaszát.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
317 138 2013.10.28. 1:18  133-140

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, államtitkár úr. Ezek szerint az az állítás, hogy Magyarország jobban teljesít, nyilvánvalóan ön szerint sem igaz, hiszen ha a gazdasági teljesítmény megengedi, akkor emeljük a bért, hiszen ezt ígérték; mivel nem emelik a bért, akkor sajnos a másik állításuk hamis. De a bölcsődei dolgozók bére csak az egyetlen aspektusa annak, amire most már a Jobbik is rákérdez, hogy mi az oka annak, hogy önök képtelenek belátni, hogy nem a pénztámogatások, hanem a nőknek, a gyereket szülő anyáknak a munka és a családi feladatok összehangolása a legnagyobb probléma.

Egészen mostanáig folyamatosan arról beszéltek, és ebben konszenzus volt, mert úgy látom, hogy ezt senki nem érti ebben a Házban, hogy nem a pénztámogatások az elsődlegesek. Az, hogy hogyan becsüljük meg a bölcsődei dolgozókat, szorosan összefügg azzal, hogy milyen körülmények között tudják nevelni a gyerekeinket, és hogyan tud visszamenni az édesanya. Azok, amiket felsorolt, konkrétan nem segítik azt, hogy az édesanyák visszamenjenek dolgozni, adófizetővé váljanak, és ezekből az adókból újabb szolgáltatásokat tudjanak nyújtani, például családi napközik létrehozására. Amíg ebben az ördögi körben (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) toporgunk, addig nem is lesz valós válasz.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
320 144 2013.11.04. 2:09  143-150

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Röviden: ugye, nem? Ugye, nem teszik meg azt a családokkal, hogy ha nem tudják elrakni a gyereküket a kötelező óvodába, és családi napközit hoz létre a falujukban, városukban valaki, akkor nem adnak mellé pénzt?

Az őszi költségvetési vita egyik legnagyobb kérdése ez, hiszen a Fidesz-frakció segítségével a Ház megszavazott egy olyan LMP-s módosítót, amely szerint a kötelező óvodáztatás elhamarkodott bevezetése miatti férőhelyhiányt a családi napközikben is lehet teljesíteni, tehát ezt a fajta problémát megoldják azok a családi napközik, amelyek erre a problémára jönnek létre, a pénzt viszont jelenleg nem adják oda. Önök, ez a kormány 2012-ben korlátozta azoknak az új, működési engedéllyel rendelkező családi napköziknek a finanszírozását, amelyek nem állami és önkormányzati kézben vannak, illetve nem EU-s pénzből, tehát pályázati pénzből élnek.

Jól értem-e, hogy a kormány azzal bünteti az önerőből vidéken létrejött, a munkaerő-piaci helyzet megoldásához és az anyáknak a munkába való visszasegítéséhez segítséget adó családi napköziket, hogy nem adja oda nekik a támogatást? Vagy vajon átgondolja-e azt a kormány, és támogatja-e azt a javaslatunkat, miszerint ezt a korlátot meg kell szüntetni? Hogy miért, azt önök is pontosan tudják. A családi napközi ebben a helyzetben különösen fontos, amikor a kötelező óvodáztatást ráeresztették erre a generációra, de nem adnak hozzá férőhelyet, és a pénzt is hozzá kell tenni azért, hogy a családi napközi ne egy drága megoldás legyen, hanem mindenkinek, aki szeretne dolgozni, lehetőséget adjon arra, hogy a gyerekét elhelyezve visszamenjen dolgozni, adófizetővé váljon, újra elkezdjen azon gondolkodni, hogy gyermeket vállal, és az ő adójából újabb szolgáltatásokat tudjunk nyújtani ezeknek az anyáknak. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Vajon megteszi-e a kormány, hogy nem adja oda a normatívát, vagy átgondolják a javaslatokat? Ezt kérdezem. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
320 148 2013.11.04. 1:15  143-150

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, miniszter úr. Ezek szerint van egy jó hír, az, hogy megvannak az óvodások. Az ön államtitkára tavasszal még kereste, hogy vajon a Belügyminisztériumban vagy az EMMI-nél tartják nyilván az óvodásokat, ugyanis úgy hozták meg ezt a törvényt, hogy nem volt fogalmuk arról, hogy hány potenciális óvodás lesz jövő ősztől. Ezt az államtitkár úr elismerte, és elkezdték számolni őket. Ezek szerint megvannak.

Ön azt mondja - hadd idézzem az utolsó mondatát -, hogy odaadják az óvodai normatívát azoknak a családi napköziknek, amelyek ezt elvégzik. Akkor jól értem - a másik, eddig még nem feltett kérdésemre is válaszolt -, ezek szerint emelni fogják a családi napközik normatíváját? Ugyanis ma a családi napközik normatívája 268 ezer, ami jelentősen elmarad. Tehát két lába van a finanszírozásnak, az egyik az, hogy azokat a családi napköziket, amelyek az óvoda kiváltására jönnek létre, nem szabad büntetni, hiszen önerőből hozzák létre ezek a kisvállalkozások, alapítványok, nonprofit szervezetek, és nem csak önkormányzatok, a másik lába pedig az, hogy oda kell adni nekik az óvodai normatívát. Ezt szorgalmazzuk a költségvetésben.

Ha ezt támogatja, akkor három jó hírrel megyek ma haza. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
320 295 2013.11.04. 10:35  284-298

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ezen késői órán azért azt hadd jegyezzem meg, hogy valóban a szakmához, a nevelőszülőkhöz és a gyerekek ügyéhez elég méltatlan, hogy ilyen nem túl családbarát időpontban tárgyaljuk. Ez nemcsak a gyerekek miatt fontos, a családnak más tagjai is vannak, akik esetleg nem a tévén keresztül szeretnék nézni a családtagjukat; és nemcsak a családbarátság, hanem az átláthatatlanság miatt is elég szégyenletes, hogy este 10 órakor beszélünk erről. Én azt gondolom, hogy a sürgősség és a kései óra egyáltalán nem méltó ehhez a törvényjavaslathoz; amint azt a szocialista kolléga is elmondta, akár lehetne ez egy konszenzusos javaslat is. Az sem indokolta a sürgősséget, hogy egy évvel ezelőtt a Ház előtt volt ez a javaslat, aztán hirtelen kivették. Tehát teljességgel érthetetlen az, hogy most, lényegében egy hónappal az ülésszak zárása előtt betolnak valamit, egy nap alatt keresztültapossák a parlamenten, és januártól már életbe lép. Nem igazolja ez azt a fajta szakmai háttérmunkát, ami belement ebbe a törvénybe, illetve hogy belement-e, arról fogok a későbbiekben szólni.

Az 50 oldalt végigtanulmányozni elég kevés időnk volt, de azt gondolom, hogy érdemi álláspontot azért is tudtunk kialakítani, hiszen már az előző menetben mindazokkal a szakmai szervezetekkel konzultáltunk, akik ennek a törvényjavaslatnak a kidolgozásában részt vettek, és pontosan tudjuk, és ezért támogatjuk azt, hogy a nevelőszülői jogviszony foglalkoztatási jogviszonnyá alakuljon. Ez régi, tulajdonképpen évtizedes követelése vagy elvárása volt a nevelőszülői közösségnek, tehát üdvözöljük azt, hogy egy egységes jogviszonyt vezetnek be, és ezzel táppénz, betegszabadság, szabadság, végkielégítés és hasonlók válnak elérhetővé, valamint a nyugdíj számításánál szolgálati idő lesz az így eltöltött idő.

Az, hogy a díjazás is emelkedik, fontos, de eléggé szimbolikus lépés. Nyilván a megbecsültség felé tesz egy lépést, de a kismértékű emelkedés nagyon nem áll arányban azzal a munkával, amit jelent.

(22.10)

A nevelőszülői díjazás, az alapbér a minimálbér 30 százaléka, és minden egyes elhelyezett gyermek után 20 százalék. Azt gondolom, hogy ez nagyon szomorú, és lényegében azt lehet kikalkulálni ebből, hogy négy gyerek nevelése esetén érhető el egy minimálbért elérő összeg. Ez természetesen ahhoz pont kevés, hogy ebből négy gyermeket felelősen lehessen nevelni, viszont ez elég nagy számú család ebben a formában - ha négy gyereket magához vesz egy család, és még esetleg sajátjai is vannak, ahhoz pedig túl nagy a létszám -, hogy emellett munkát vállalhasson.

Itt meg is kell állni egy pillanatra. A hosszas előkészítés, egyéves fektetés után még mindig nem tudjuk a választ arra a kérdésre, hogy e mellett a munka mellett lehet-e vállalnia másfajta munkaviszonyt. Nekünk a szakemberek azt mondták, hogy nem, ez nem zárja ki, de ez egyáltalán nem derül ki ebből a törvényből.

Azt világossá kell tenni ennek a sok családnak, hogy ahogy nekem fogalmazott a szakma talán legismertebb képviselője, ő azt mondta, hogy senkinek nem kell munkát vállalnia, ha eddig munkanélküli volt, és senkinek nem kell a munkáját elhagynia, ha ebbe a nevelői jogviszonyba lép. Azt gondolom, hogy ez egyáltalán nem megnyugtatóan olvasható ki a törvényből, sőt nem olvasható ki. A mai Népszabadságban van egy cikk, ami egész egyszerűen ezt a fajta bizonytalanságot feltárja.

Ez átvezet ahhoz a kérdéshez is, hogy ha a képzés meg is indul, ha 1800 fő képzése meg is indul az Új Széchenyi-terv keretében, az 5500 nevelőszülő többi részével mi lesz? Kapnak-e vajon támogatott képzést, vagy ezt a 309 ezer forintos képzési költséget netán maguknak kell állni? Ebből nem derül ki semmi. És az, hogy tervezik ezeket az ingyenes képzéseket, nem egy garanciális szabály.

Ha viszont esetleg nem tudják elvégezni ezt az 500 órás képzést, mert nem tudják állni a nagyon súlyos költségeket, akkor nyilván nem feltételezi az ember, de ab absurdum elveszik tőle a gyereket? Hol van a méltányosság ebben a javaslatban? Akik évek óta dolgoznak nevelőszülőkként, azokat ilyenformán megkérdőjelezzük, ha nem tudják elvégezni a képzést? Ezt szeretnénk látni, hogy mit ígér nekik, illetve mit tud garantálni nekik a minisztérium.

Azt sem látni, hogy mi lesz az intézményben dolgozókkal. Ha lesznek olyanfajta gyermekotthonok, amelyek az örvendetes családba helyezés során felszámolásra kerülnek, értelemszerűen munkanélküliségi számokat fognak jelenteni. Mi lesz a gyermeknevelőkkel az intézményekből? Mehetnek közmunkára? Hogyan oldjuk meg ezt az átmenetet, ha ennyire sietünk ezzel a törvénnyel?

Kitérnék még a gyermekvédelmi gyámokra is. Az egyik komoly kritika a rendszer átalakításánál az, hogy ha ezeket a gyermekvédelmi gyámokat a nevelőszülőknél élő gyermekek mellé is kirendelik, de a nevelőszülő nem lehet a gyám, akkor ez a fajta feladatmegosztás egyáltalán nem világos. A gyám akár 30 gyerek gyámságát is elláthatja. Természetesen tudjuk, hogy ez intézményekben is ilyen módon működött, de nem látjuk azt a fajta megosztást, hogy a gyám, illetve a nevelőszülő milyen felelősségi köröket oszt meg egymással, és a nevelőszülőknél élő több mint 11 ezer gyermek csaknem felénél ezen a módon szinte biztosan nem tud januártól gyámi jogokat kapni a nevelőszülő. Ez tehát egy homályos pont a törvényben.

Eddig erre a viszonyra a kölcsönös és egymást többnyire tisztelő együttműködés volt jellemző. A nevelőszülők is kaptak gyámi feladatokat, és szakmai segítséget kaptak a munkájukhoz. Ez most nagyon nem látszik, tisztázatlan, hogy hol húzódnak a határok, és az is, hogy hol fognak szakmai segítséget kapni. Erre még a továbbiakban is ki fogok térni egy pillanatra. Igazán nem értjük, hogy miért volt erre szükség. Nyilván a hatékonyság lehetett a cél, de ebből a rendszerből most ez nem látszik.

Végül a költségekről szólnék egy kicsit. Az EMMI közleménye szerint mintegy 60 százalékos költségmegtakarítást jelent ez az intézkedés, és itt a költségvetés 4,7 milliárd forintot fordít az intézkedésekre, ami azt jelenti, hogy itt nem kis részben költségmegtakarítási célzatú intézkedés van. Az, hogy olcsóbb lesz a nevelőszülőknél a gyerek, mint otthonban tartani, ez elvileg kettős pozitívum, csakhogy ha nem teszünk mellé egy szakmai támogató hálózatot és azt a pénzt, amit úgymond megspórolunk a gyerekeken - és ez elég csúnya gondolat ebben a rendszerben azt mondani, hogy akkor ezen spórolunk -, ha nem tesszük mellé a támogató szolgáltatásokat legalább abban a mértékben és legalább a rendszer bevezetése kezdetén, hogy amíg beindul és átáll a rendszer, addig segítsék ezeket az újonnan bevont nevelőszülőket szakmailag a szolgáltatás formájában, képzések és továbbképzések formájában, akkor tényleg nem látszik, hogy hogy fog itt az a fajta szűrés és többszörös szűrés megvalósulni, amire a szakemberek javaslatot tettek.

Annak idején eléggé aggódva hívtuk fel a szakembereket azzal, hogy hogyan lesz ez az úgymond tömegesítés megfelelő szakmai kontrollal ellátva, és akkor elmondták, hogy többszörös szűrő van beépítve a rendszerbe. De onnantól kezdve, hogy már nevelőszülő valaki, nem látjuk ezt a támogató, segítő, alátámasztó rendszert.

Azt gondolom, hogy ez elég sok bizonytalanságot okoz, és tényleg azt gondolom, hogy az ilyenfajta módon, erőszakkal, gyorsan, átláthatatlanul keresztültolt módosítások egész egyszerűen nem szolgálják azt a közös célt, hogy a szakmához, a nevelőszülőkhöz és nem utolsósorban a gyerekekhez méltó, lehetőleg valóban konszenzusos rendszer alakuljon ki. Azt remélem tehát, hogy a vita további részében egyrészt választ kapunk ezekre a kérdésekre, másrészt pedig tudjuk együtt javítani ezt a javaslatot, hogy a sietségből fakadó komoly vagy kevésbé komoly szakmai hiányosságokat valamelyest sikerüljön javítani.

Köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
321 46 2013.11.05. 20:15  23-161

ERTSEY KATALIN, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A megalapozó saláta több mint két tucat törvénymódosítást tartalmaz, amelyek a nemzetbiztonsági adatok megismerhetősége, a nyugdíjalap működtetése, a felsőoktatás, a képzési támogatások megállapítása, valamint a dohánykereskedelem és a hulladéklerakási díj felhasználása terén kifejezetten visszalépést jelentenek a korábbiakhoz képest.

Ismét egy olyan törvénymódosító csomag áll előttünk, amelyben egy-egy pozitív intézkedés mellett tízszer annyi hátrányos jellegű megoldás, módosítás található. A törvényjavaslat lopakodó módon újabb lépéseket tesz a felsőoktatási intézményrendszer elsorvasztására, a környezet rombolására, a közpénzek átláthatóságának csökkentésére és a kormányzati mutyik adóforintjainkkal történő kitömése felé, miközben a családi napközik például továbbra is ki vannak zárva a finanszírozás rendszeréből, legalábbis egy részük.

Ezért, miközben az LMP üdvözli az egyik legfontosabb cél elérését - amit az LMP is szorgalmazott már jó ideje a parlamentben -, az ápolási díj emelését, ezt a salátatörvényt nem tudja megszavazni. Az ápolási díj tekintetében a kormány végre lépett, hiszen ezt már nagyon régen követeli az érintettek többsége és mi is itt a parlamentben, és ez akkor is fontos lépés, ha nyilvánvalóan a választások miatt teszik meg ezt a lépést.

(11.10)

Nem feledhetjük azonban ezzel egy időben, hogy azokat a tartós beteg gyerekeket, fogyatékos gyerekeket nevelő szülőket vízben hagyta ez a kormány, akiktől egyetlenegy tollvonással és a mai napig rendezetlenül elvették az emelt családi pótlékot, a hosszú távú gyest és más segítséget.

Tehát míg az ápolási díj terén előrelépés van, ezeknek az embereknek... - és itt tízezrekről van szó, őket általában csak az asztmás gyerekekként szokták emlegetni, de itt rengeteg allergiás, asztmás és egyéb, úgymond kevésbé enyhe, de hasonlóan súlyos, gondoskodásra szoruló gyerekekről van szó, róluk továbbra sem esik szó a tervezetben.

Két másik fontos változtatást is elmulaszt a javaslat, ami az LMP számára kiemelten fontos, mégpedig az, hogy a XXI. században Magyarországon az iskolaidőn kívül is minden rászoruló gyereknek naponta egyszer meleg ételt kell kapnia. Ma Magyarországon a szegénységben élő rászoruló gyerekek csupán ötöde jut hozzá a program keretén belül napi egyszeri melegétkezéshez. Az 550 ezer gyerek közül 130 ezer az elmúlt években, idén az önök átalakításainak köszönhetően már csak 110 ezer gyerek vehetett részt a programban, elsősorban a forráshiány miatt, de másrészt a pályázati rendszert is úgy alakították ki, hogy az önkormányzatok eleve nem tudtak pályázni. Tehát amikor azt mondják, hogy nem pályáznak, az azért van - fogok másik példát is hozni erre -, mert úgy alakítják ki a rendszert, hogy nem tudnak pályázni.

Ezért mi benyújtottunk egy olyan javaslatot a költségvetéshez, ami 5 milliárd forint pluszforrást biztosítana erre, hogy fokozatosan, az önkormányzatok pályáztatásának megkönnyítésével, de bővíteni tudjuk a forrásokat.

Egy másik kudarc, ami egyelőre azt mutatja, a kormány nem érti és nem látja a valóságot vidéken, az az, hogy a családi napközik támogatása, azoknak a támogatása, a normatív támogatása, amelyek önerőből jönnek létre, nem önkormányzati, nem állami, nem EU-támogatásból, hanem saját önerőből létrehozott kis, mini családi vállalkozások vagy alapítványok, nonprofit szervezetek - nem kapnak normatív támogatást. Méghozzá azok sem, akik a most az elhamarkodottan bevezetett kötelező óvodáztatás miatt két problémát tudnának egyszerre megoldani vidéken, kistelepülésen. Megoldanák a férőhelyhiány miatt előállt problémát, illetve azokon a nőkön segítenének, akik így el tudják helyezni a gyereküket. Tehát fontos lenne, hogy ezt segítsék, hiszen, ha nem célja a kormánynak, hogy ezek a nők is dolgozzanak és adót fizessenek, akkor azt be kell vallani. Minden másra ott a csana. A 2012. január 1-től módosult szabályozás értelmében ugyebár ezt önök megváltoztatták, és mi azt kérjük, hogy ezt tegyék újra lehetővé, és ezért természetesen benyújtottunk egy javaslatot.

Fontos, hogy nemcsak a finanszírozásba való befogadás mechanizmusát kell újra megnyitni számukra, hanem a normatívát is emelni kell, ugyanis pontosan azt a célt, hogy ez ne elit családoknak a drágán elérhető szolgáltatása legyen, hanem azokban a kiemelten nehéz helyzetű kistérségekben segítsen, ahol egyáltalán nincs bölcsőde, óvoda sem, hiszen 10 ezer fő alatt nem kötelező ilyet létrehozni, ezért ezt a 268 ezer forint/fő kvótát fel kell emelni 356 ezer forint/főre, ez a mi javaslatunk.

A másik, amit észrevettünk, hogy egy kormánypárti módosító javaslat is megfogalmazza, ezt régen mondjuk, és maguk a családi napközik is ezt mondják, hogy újra be kell állítani a vállalati juttatások, az úgynevezett kafetéria rendszerébe a gyermekelhelyezés támogatását. Ezt is önök vették el.

Nem tudom, hogy miért, hiszen ez a vállalatoknak a belső juttatásrendszerébe való beavatkozás, teljesen káros mindenkire. Így a vállalat nem tudja támogatni azt, hogy a dolgozója elhelyezze a gyereket, és a szülőket sok pénz befizetésére kényszerítik.

Ennek az utalványnak, amit az LMP 2010. szeptember 15-én tett le az asztalra, egy csomag formájában a parlament asztalára, hordozhatónak kéne lennie, tehát nemcsak a családi napköziben, hanem bármilyen formájú gyermekellátásban kellene szolgálnia azt, hogy a normatíva mindenhová eljusson. Fontos az, hogy erre időnként felhívjuk a figyelmüket, ugyanis például tegnap éppen interpelláltam a minisztert ez ügyben, és Balog Zoltán a válaszában azt mondta, hogy mindenki pályázzon. Elmondom önöknek, hogy mi van akkor, ha mindenki pályázik. Itt tényleg végre szót kell ejteni arról a kudarcról, amit mélyen elhallgatott az EMMI, ami bemutatja azt, hogy a TÁMOP-programban a megnyitott támogatások hogyan ragadnak be a rosszul kiírt pályázat miatt.

Vállalati családi napközikre hirdetett a TÁMOP programot, 8 milliárd forint ragadt be a buta és kifejezetten büntető feltételek miatt, pedig Czomba Sándor pontosan a mi adataink alapján azt mondta, idézem: kétezer új férőhellyel és ötszáz új munkahellyel számolhatunk, ha megvalósul. Ez a pályázat úgy, ahogy van, elbukott. A vállalatok világosan megmondták - közöttük olyan vállalatok nyilatkoztak erről, akik családbarát munkahely címet, legjobb női munkahely címet kaptak -, azt mondták, nem tudják ezt a pályázati feltételt vállalni, ugyanis az első két év után csak 30 százalékát kapnák meg azoknak a családinapközi-normatíváknak, amiket önkormányzatok üzemeltetnek, de még tovább, 3-5 évig fenn kell tartani a családi napközit változatlan feltételekkel. Magyarul: meg kéne tudniuk jósolni, hogy hány gyerek születik az adott vállalatban, ez nyilván képtelenség. Lehet, hogy önök erre képesek, de én azt gondolom, hogy a vállalatok tervezésébe, stratégiájába nem avatkozhat be ilyen módon az állam. Amikor beavatkozhat, az az, hogy a keretet adja oda, az utalványt adja oda.

A felsőoktatásra térnék ki, mint egy másik olyan szegmense ennek a tervezetnek, ami a jövőtlenséget mutatja. Alapvetően a pártokat az különbözteti meg egymástól, hogy a közjóról alkotott felfogásuk milyen, hogy tér el egymástól. Az LMP értékválasztásában a felsőoktatás kiemelt szerepet játszik, és különösen nagy szükség van a vidéki főiskolákra. Erről fogok beszélni, hogy hogyan bünteti az önök tervezete a vidéki főiskolákat.

A felsőoktatási kapacitásokat jelentősen leépíti a tervezet, és nyilván amik további fenyegető forráscsökkentések, azokat csak a választások miatt halogatják, de 2008 óta - tehát ebben tökéletesen megegyeznek az előző kormányzattal - folyamatosan vonják ki a forrásokat a felsőoktatásból. Évente több tízezerrel csökken a diákok száma. A következő számokra hívom fel a figyelmet: a második Orbán-kormány alatt számszerűen 200 milliárdról 120 milliárdra, GDP-arányosan - és ez egy nagyon fontos mérőszám - 1,8 százalékról 1,4 százalékra csökkent a felsőoktatás finanszírozása. Ez a világon sehol nem tapasztalható olyan országokban természetesen, ahova mi szeretnénk tartozni. Válság idején kifejezetten mérgező és káros egy országban az oktatástól elvonni a pénzt.

Ami a legdurvább viszont, hogy önök, akik oly gyakran hivatkoznak arra, hogy vidéken a vidéki emberek életét segítik, pont a vidéki intézményeket vágják végképp tönkre. Egy kormány számára fontos az, hogy a mobilitás lehetőségét megteremtse, ilyen értelemben az Orbán-kormány most már bizonyítottan nem a fiatalok, nem a jövő kormánya.

A jövő évi költségvetést megalapozó salátából az derül ki, hogy a kormány továbbra is mostohán fog bánni velük, és a korábbi elvonásokat sem pótolják vissza. Recseg-ropog a felsőoktatás az egész országban. Az előttünk lévő módosítás szerint ezentúl pedig rendeletben állapítanák meg, hogy akár további 20 százalékkal kevesebb képzési támogatást is kaphatnának.

Egy olyan példát szeretnék önöknek mondani, ami Salgótarjánra vonatkozik. Egyszerűen példátlan az, hogy több évtized után lesz olyan megyéje Magyarországnak, ami a salgótarjáni főiskola kinyírásával nem fog felsőoktatási intézménnyel rendelkezni. És ez ráadásul az ország legsúlyosabb helyzetben lévő, nagyon elnyomorodott, nagyon elszegényedett kistérsége, ahol ez az egyetlen módja lenne a felemelkedésnek.

(11.20)

Mit mondanak önök ezeknek az embereknek? Mit mondanak a nógrádiaknak, akiktől elveszik a felemelkedés lehetőségét? A fiatalok azonnal csapatostul külföldre indulnak, hogyha meglátják, hogy már helyben nem tudnak tanulni, ugyanis nem tudják megoldani azt, hogy megint Budapestre, a vízfejre jöjjenek, mint annyi évtizeden keresztül Magyarországon.

Nemcsak a módosítókkal, de egy kampánnyal is felhívjuk arra a figyelmet, hogy ez egy gyilkos politika, egy "Szólalj fel!" kampányt indítunk, hogy megszólaltassuk azokat az embereket, akiknek a hangja nem jut el a parlamentbe, és egy több száz milliárd forintos, 500 milliárd forintos átrendezést javaslunk. Ennek a részleteire mindjárt kitérek.

De még a felsőoktatásnál maradva, az oktatók megbecsülése nélkül sincs felsőoktatás. Elfogadhatatlan az, hogy a felsőoktatás és ilyen értelemben az oktatók büntetésével a tudásalapú társadalom helyett egy közmunkára épülő társadalmat építenek. Ahol nincs oktatásfejlesztés, aktív munkaerő-piaci programok, a közmunkaprogram nem fogja kihúzni az országot a kátyúból, ezért egy országos felnőttképzési programot indítanánk, ami pontosan, célzottan azokat segíti meg, akik nem tudnak más formában előrelépni, és akiket ez a kormány az út szélén hagyott.

Összefoglalva: már rövid távon mi újraindítanánk a befektetést az oktatási szektorba. Kétszeresére növelnénk a felsőoktatás támogatását, és ezt minden körülmények között fenntartanánk, hiszen több diplomásra van szükség, ők fognak munkát adni a képzetleneknek is. A kkv-k fogják azokat a munkahelyeket visszapótolni, ami a rendszerváltás óta hiányzik a rendszerből.

Áttérnék arra az egészen elképesztő húzásra, amit mi zöldpárti politikusként csak tátott szájjal szemlélünk. Mégpedig azt nevezetesen, hogy a hulladéklerakási díjat a célhoz kötöttségétől úgymond megszabadítják. Mit jelent ez? Ugye bizonyos dolgokban megfogadják a zöldpárt javaslatait, aztán kiderül, hogy ezt az ellenkezőjére fordítják, és lejáratják. Pontosan ez történik a zöldgazdaság ügyével is. Most éppen a hulladéklerakási járulékból befolyó bevételeket központosítják, és megszüntetik azt, hogy ezt célhoz kötötten, tehát zöld-kármentesítésre és -beruházásra kell fordítani. Ez azt jelenti, hogy pontosan azt a fajta fenntartható, hosszú távú és munkahelyeket, valamint energiahatékony lakásokat teremtő valódi rezsicsökkentést nyírják ki, amit önök is meghirdettek a kormányprogramban.

Ugye, a zöldadókat egyszerűen központosítani, az azt jelenti, hogy nem lehet utánajárni annak, hogy ezekből mi fordítódik végül is környezetvédelemre, és nagyon súlyos ez a helyzet akkor, amikor eleve nemcsak az adókból beszedett kármentesítés, de az élénkítés, a zöldélénkítés programja is elmaradt.

A kormány azzal lépett színre három évvel ezelőtt, hogy 500 milliárd forintos, országos energiahatékonysági programot ígért, ami egyedül az LMP választási programjában szerepelt. Ez a mi adataink szerint, és ezt önök visszaigazolták a program hirdetésekor, a lakásállomány 10 százalékának felújításával 80 ezer építőipari munkahelyet teremtene, illetve kapcsolódó munkahelyeket, zöldberuházási rendszer, zöldbank is szerepelt az ígéretek között. Ehhez képest a következő a helyzet ma: 5 milliárd forintot, tehát az 500 milliárdnak az 1 százalékát fordították erre. Sehol nincs zöldbank, sehol nincs zöldberuházási rendszer, és még most is egyfolytában központosítják és elvonják a forrásokat, és a szén-dioxid-kvóta bevételének egyszerűen lába kelt. Nem lehet tudni azt, hogy a központi büdzsében hol tűnnek el.

Az az összeg, amit pedig erre a célra még megtartanak, az elsősorban cégek és közületek energetikai beruházását támogatja. A nyertesek pedig, amit a legutóbbi botrány és visszavont pályázat is mutat, nagyrészt kormány közeli vállalkozások, tehát ez nem fog változtatni a magyar háztartások regionális viszonylatban is kiugróan magas energiafogyasztásán, magyarul a pazarláson. És nem rezsicsökkentéssel, hanem ezzel a zöldberuházással kell megszüntetni ezt a fajta pazarlást.

Az pedig, hogy a hozzájárulás a lakossági energiaköltségekhez címen 100 millió forintos tétel szerepel, az egyszerűen gyalázat. Ez egy közepes budai ház ára, és azt gondolom, hogy ezzel pontosan azt a jövőorientációt húzzák ki a költségvetésből, amit egy zöldberuházással lehetne elérni, és ehelyett a mantraként hangoztatott és teljes mértékben hamis, valamint fenntarthatatlan és munkahelyeket sem teremtő rezsicsökkentés szöveget mondják, ami azt gondolom, hogy elképesztően jövőtlen és felelőtlen magatartás.

Fontos arról szólni, hogy miközben ez folyik, mi van vidéken. Tanyasi viszonyok között élő emberek életmódját tanulmányozva az ember azt látja, hogy itt rengeteg idős, magányos nő él, elhagyott tanyákon, nagyon rossz körülmények között. Az önök tanyafejlesztési programja is csökken jövőre. Ez szégyen. 1,9 milliárd helyett 1,4-et tesznek erre a célra, ami, azt gondolom, hogy minden, csak nem a vidék kormánya. És azt gondolom, hogy amikor kimutatható, hogy még a lovak komfortjára is több jut, mint a tanyasi emberekre, az, azt gondolom, szégyen. Vannak persze prioritások, de az emberek elé helyezni a lovakat, elég aljas dolog.

Az LMP tanyafejlesztési programjának megvalósítása kifejezetten az alföldi speciális tájakra illesztett. És még egyszer mondom: nem szabad megfeledkezni az ott élőkről sem. Iszonyatos körülmények között, magányosan, számtalan idős nő él tanyán, és az ő megsegítésükre a tanyagondnokoknak egy 450 forintos benzinár mellett egyszerűen nem futja. Nem futja az önkormányzatoknak. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nem is 450 forint a benzin!) Látjuk, hogy egyszerűen meg kellett ritkítani a látogatásokat, és azt gondolom, hogy ez méltatlan ehhez az országhoz.

Hosszan lehetne még azt sorolni, hogy milyen fajta problémák sújtják ezt a salátát, illetve magát a költségvetést is, de utoljára egy félmondatot arról, hogy az a Dohánykereskedelmi Zrt.-támogatási javaslat, ami itt szerepel, az végső soron mindent elárul az Orbán-kormány álszentségéről. Az, hogy a napi megélhetést veszélyezteti már az a gazdasági helyzet, amit teremtenek, és ekkor félmilliárd forint központi költségvetési támogatást szánnak a dohánykereskedelmi koncessziós díjakat beszedő zrt. számára, köztük új bútorok és luxusautók beszerzésére, ez, azt gondolom, hogy egészen vérlázító. A trafikbotrány már így is mélyen aláásta a társadalom morális rendjét ebben az országban, és a 2014-es költségvetésben csak ezt folytatják tovább. Ami, azt gondolom, tényleg látványosan mutatja, hogy hol vannak az önök prioritásai.

Továbbiakban beszélhetnék még arról az átláthatatlanságról, a korrupció melegágyáról, aminek ez a saláta a példája, de azt gondolom, hogy ehelyett arra kéne koncentrálni, hogy hogyan változtatjuk meg ezt a rendszert, és hogyan fektetünk az oktatásba, a környezetbe, a valódi rezsicsökkentésbe, az egészségügybe és a nőkbe, akik ennek a társadalomnak jelenleg kirekesztett, megvetett és sokszor megvert tagjai. És azt gondolom, hogy együtt kell dolgoznunk azon, hogy ezen változtassunk. Ebben a vitában továbbra is ebben a szellemben fogunk részt venni.

Köszönöm a figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
328 48 2013.11.25. 3:06  47-53

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Az EU-s támogatások különös útjáról szeretném önt kérdezni.

Nemrég birtokunkba került két fénykép, amely hűen mutatja, hogy mi igaz az önök szédületes bölcsődeépítési programjából. Az első kép büszkén hirdeti, hogy Szigetmonostoron decemberben bölcsőde nyílik. A második kép azt mutatja, hogyan áll ez a terület november közepén. A képen a nagy puszta semmi látható. (Felmutat egy képet.)

Talán nem kell hangsúlyoznom, hogy Budapest vonzáskörzetében milyen rendkívül súlyos a helyzet a gyermekek nappali ellátása terén, ehhez képest az építkezésnek se híre, se hamva.

Más állampolgári megkeresés szerint Székesfehérvár és Vác vonzáskörzetében is már 2012-ben nyertesnek nyilvánított pályázatok tartaléklistára kerültek, és azóta is ott tartják őket. Bár a média azzal volt teli, hogy Lázár János brüsszeli megegyezése után a tartaléklistán levő pályázatokat kifizetik, ez a mai napig nem történt meg. Érdeklődésünkre az NFÜ azt a választ adta, hogy "a pályázatra még nem történt forrásbevonás". Ezt nem igazán tudták értelmezni, ugyanis az eredetileg kiírt, rendelkezésre álló összeg töredéke került kifizetésre az elbírálást követően. Ugyanis ez az a bizonyos botrányos TÁMOP 2.4.5. pályázat, amelyben a lehetetlen feltételek megszabása miatt 8 milliárd forint bennragadt. Akkor mégis hogyan kéne értelmezni ezt a választ?

Egy harmadik hozzánk eljutott esetben, szintén budapesti vonzáskörzet, nevezetesen Szigetszentmiklós, ahol egészen súlyos a helyzet, a családok egymást tapossák a helyekért, új, EU-s forrásból épült bölcsőde nyílt alapítványi keretben, és a szülők legnagyobb megdöbbenésére 70 ezer forint díjat szed adományként.

(14.40)

Hogyan lehetséges az, hogy az Új Széchenyi-terv keretében, uniós pénzből épülő, alapítványi fenntartású bölcsődében magánbölcsődei áron fogadják a gyerekeket? Mi szükség van ezek építésére, hiszen aki ezt ki tudja fizetni, az eddig is talált magas áron családi napközit? Ez a megoldás vajon mit javít az átlagos családokban élő anyukák elhelyezkedési esélyein?

Kérdéseim tehát a következők.

1. Vajon miért állítja a kormány, hogy soha nem látott bölcsődei és családi napközis férőhelybővítés folyik, amikor egyes helyeken még szó szerint egy kapavágás sem történt meg?

2. Vajon mikor kapják meg végre a pénzüket a 2012-ben sikeres pályázatot írók, olyan keretből, amit nem is költöttek el?

3. Vajon hogyan létezik az, hogy súlyos havidíjat szednek azok a bölcsődék és csanák, amelyek EU-s pénzből épülnek, miközben azoktól, amelyek saját, önerőből jöttek létre, önök 2012-ben elvették a normatívát?

Miféle családbarát kormány az, ami hamis adatokat propagál, férőhelybővítésnek nevezi azt, amikor csupán több gyereket préselnek ugyanabba a szobába, és eltűri a horribilis díjak jogtalan beszedését?

Várom érdemi válaszát. (Taps az LMP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
328 52 2013.11.25. 1:11  47-53

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Nem tudom elfogadni a válaszát, bár kétségtelenül az egy új taktika, hogy önfeledt liberálisozás helyett monoton számsorok felolvasásával tölti az időt. Itt többen kifogásolták, hogy egyszer se hangzott el, hogy az SZDSZ utódai vagyunk. (Moraj a kormánypárti padsorokban.)

De a számokra visszatérve, a négy kérdésem közül egyre sikerült válaszolni, és ezt köszönöm szépen. Tehát Szigetmonostor lakói előbb-utóbb bölcsődei és családi napközis helyeket tudhatnak magukénak.

De nem sikerült válaszolni arra a kérdésre, hogy a 8 milliárd forint beragadt pénzzel mi történt, a 2.4.5. nevű botrányos pályázat során, amiben ugyanis a céges családi napköziknek például azt írták elő, hogy fenntartóként pályázzanak, amit természetesen nem fog megtenni egy cég, a cég nem bölcsőde, nem családi napközi, a cég az cég. És az, hogy nem engedik, hogy fenntartóként kiszerződjön, az nyilvánvalóvá teszi a kudarcot. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

És arra sem válaszolt, hogy miért tűrik el a jogtalan díjak beszedését. Ez szerintem a legsúlyosabb kérdés; sajnálom, hogy nem válaszolt.

Köszönöm. (Taps az LMP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
329 36 2013.11.26. 6:11  25-43

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Az összes ellenzéki módosító javaslatot szeretném támogatni ebben a javaslatcsomagban. Ugyanis azt gondoljuk, hogy ez egy jelentős és fontos kérdés napjainkban. Pontosan ezekről a kérdésekről beszélünk három és fél éve itt a Házban. Konkrétan ezeket a javaslatokat valamilyen formában 2010 őszén tettük le a kormány és a parlament asztalára. Először júniusban találkoztam a rugalmas gyed elnevezéssel, ami most gyed extrára változott, és már akkor elmondtuk, hogy ez az a bizonyos javaslat, amit gyorsasági prémium címmel 2010-ben már javasoltunk. Ugyanis meggyőződésünk, és a valóságból kiindulva nem is nagyon lehet más meggyőződésre jutni, hogy a nőket minél előbb segíteni kell abban, hogy vissza tudjanak jutni a munkaerőpiacra. Ehhez két dolog szükséges: rugalmas munkavégzési formák, ezekre tettünk javaslatokat a munka törvénykönyvének vitája során, és rugalmas, elérhető és megfizethető nappali gyermekellátási formák.

Ezek hiányában azok a javaslatok, amelyek a törvénycsomagban szerepelnek, nem fogják elérni azt a célt, hogy egyrészt a demográfiai krízist legalább lassítani tudják, ezt demográfusok is elmondják, a nőket akkor nem tudja visszasegíteni ez az intézkedéscsomag a munkahelyre, ha nem tudják elhelyezni a gyereket. Illetve a kistestvér megszületését ugyan felgyorsítja, és ezt támogatjuk, de a munkahelyekre való visszatérés kulcsa, mint sokszor elmondtuk, a nappali ellátás bővítése. A rugalmas gyed lényege az volt, hogy rövidebb idő alatt föl lehessen venni ugyanazt az összeget, amit az anyuka 2, illetve 3 év alatt fölvehetne. Ez végül kikerült ebből a javaslatból, nyilvánvalóan azért, mert ez lett volna az egyetlen olyan javaslat, ami igazán segít, hogy felgyorsítsuk azt a folyamatot, amiben az anyák végül is nem 4,5, közel 5 évet vannak otthon összességében a két gyermekkel, hanem rugalmasan ki-be járnak, hogy ilyen egyszerűen fogalmazzak, a munkaerőpiac és az otthoni gyermekgondozás között.

(10.30)

Ugyanis ez a megoldás az, ami egyedüli példaként, például a skandináv országokban, de az önök által sokszor példának vett Franciaországban is felgyorsítja azt a folyamatot, hogy visszamegyek dolgozni, és mivel nem megoldhatatlan, emberfeletti feladat az, hogy összehangoljam a munkámat a gyerekgondozással, ezért vissza tudok menni. És utána újra megszületik az a gyermek, akit terveztünk, de akit, pontosan a mai magyarországi viszonyok között nem szülnek meg a nők, aki nem születik meg a családban, mert nem tudják összehangolni a munkát és a gondozási feladatokat, pontosan azért, mert nincs elég nappali ellátás.

A rugalmas gyedet tehát kivették, és maradt a gyed extra. Végre visszavonták azt a büntető rendelkezést, miszerint a munka mellett nem lehet gyest felvenni, illetve aki gyesen van, az nem dolgozhat, ezzel szabályosan visszazavarták azokat a dolgozó kisgyerekes anyákat, akiket hála istennek, sikerült a munkaerőpiacnak felszívnia, őket három évvel ezelőtt visszazavarták gyesre. Ezt most visszavonják, hiszen belátták, hogy az az intézkedés, amit az előző kormány hozott, miszerint a munka mellett is lehet gyest felvenni, az kizárólag annyit jelent, tisztelt uraim... - nagyon kevés hölgy van a teremben, de talán az urak is tudják -, 28 ezer forintról beszélünk. 28 ezer forint két darab gyermeknek már nem elég a bölcsődei ellátására, elég egy darab bérletre - mondjuk, Budapesten - és egy darab bölcsődei díj kifizetésére. Tehát semmi mást nem jelentett volna ez az elmúlt három és fél évben, mint azt, hogy az anyuka a munkába való visszailleszkedés nehézségeit és költségeit kifizeti ebből az összegből, és vissza tud menni dolgozni, és ezért végül is képes újabb gyereket szülni, és ezzel a demográfiai krízis megállítható lett volna. Ehelyett önök ezt elvették, és most nagyon örvendetes, hogy visszaadják ezt a lehetőséget az anyáknak.

Zárójelben jegyzem meg, csalásra kényszerítettek nagyon sok szülőt ezzel, ugyanis egészen egyszerűen azt csinálták a nők, hogy természetesen nem adták fel a munkahelyüket - hiszen a krízis után minden családnak égető szüksége van a munkahelyére -, hanem átadták a nagyszülőknek a gyest. Tehát arra a fajta összekacsintásra kényszerítették az anyákat, amit a Kádár-korszakban ismerhettünk meg: a nagyszülők felvették a gyest, anyuka tovább tudott dolgozni. Sem a költségvetés nem járt jobban, sem a demográfiai helyzet nem javult.

Ezért minden olyan javaslatot támogatunk, ami ezt a javaslatot próbálja egy kicsit ösztönözni a valóság felé fordulással, többek között az anya és az apa közötti megosztását. Egyetértünk azzal, hogy ez nem anyai, hanem szülői feladat. Azt gondolom, hogy elég sokat beszéltünk ebben a Házban arról, hogy a gyermeknevelés két ember, két szülő és még a kiterjesztett család feladata is. Tehát álságos dolog lenne csak az anyára fókuszálni, még ha ez sajnos a mai napig elsősorban a nők fizetetlen otthoni munkáján alapszik is.

De hogy lényegében (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) milyen lehetőségeket tartalmaz még ez a javaslat (Az elnök ismét csenget.), azzal a lehetőséggel, amivel lehetett volna, önök sajnos nem éltek.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az LMP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
329 84 2013.11.26. 14:43  57-163

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim és mindazok, akik figyelik a vitát! Mielőtt a konkrét javaslatra rátérnék, szeretném ezt az egész rezsihazugságot egy világos, egyszerű hozzászólásban tisztázni mindenki számára, hiszen ezt a lassan kabaréba illő propagandahadjáratot egyszer, előbb vagy utóbb valakinek, mindenkinek el kell dönteni, hogy elhiszi-e vagy sem.

A számok nem hazudnak; a Fidesz kormányzásának első három éve alatt a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 2010-ben, 2011-ben és 2012-ben is végig nőttek a lakossági energiaárak. (Németh Szilárd: Mennyivel?) Közben az Orbán-kormány átgondolatlan törvényeivel drasztikusan megdrágította a hulladékkezelést, a vezetékes közműszolgáltatásokat és a csatornázást is, tehát eddig minden rezsiharcterületen növekedtek a terhek, magasabb lett az áfa, durván megnőttek a banki költségek. Ideje, hogy abbahagyják a hazudozást a választóknak. Mindenkinek a lakásfenntartását megdrágították, függetlenül attól, hogy családi házban, társasházban vagy bárhol él. Egyetlen olyan ember nincs ebben az országban, aki elő tudna állni és a számlákkal tudná igazolni, hogy változatlan lakóhely és fogyasztási szokások esetén az ő háztartásában az Orbán-kormány hatalomra kerülése óta kimutathatóan csökkent a rezsi.

Arra kérek mindenkit - ezt egyszer meg kell tenni -, hogy ha önök a rezsicsökkentést tették a kampány főtémájává, akkor valamikor mostantól a választások idejéig üljenek le, vegyék elő a számlákat, és az elmúlt évekre visszamenőleg adják össze és vonják ki a számokat. Pontosan fogják látni feketén-fehéren, hogy a KSH nem hazudik, a KSH számai szerint növekedtek a terhek; ezeket nem ellensúlyozza az úgynevezett rezsicsökkentés. Ez egy ócska blöff, egy hazugság, és ezt mindenképpen takargatni kell; erre szolgál a javaslat, amire most rátérnék.

A közös képviselőket akarják rávenni, hogy az egyébként hatályos jogszabályokkal ellentétesen rezsicsökkentési tájékoztatás címszóval politikai reklámtevékenységet folytassanak az otthonainkban, vagyis nem ez, a Fidesz rezsihazugságának a reklámozása, hanem az emberek valódi tájékoztatása lenne szerintünk ennek a törvénynek a célja, ezért egy javaslatot fogunk benyújtani. Ezúton kérem is a levezető elnököt, hogy hosszabbítsa meg a módosítók beadásának határidejét, ugyanis azt gondoljuk, hogy ideje elmondani az embereknek azt, hogy az elmúlt három évben nőttek a rezsiköltségeik. Ezért módosítót nyújt be az LMP arra, hogy ha már ez a parlament csicskáztatja a közös képviselőket, akkor arra is kérjük meg őket, hogy ismertessék az emberekkel visszamenőleg az elmúlt öt évben a rezsinövekedésnek az útját, ugyanis ez a valódi tájékoztatás, nem pedig a politikai kampány.

Szalay képviselőtársam ihletésére még azon is gondolkodunk, aki úgy fogalmazott, hogy nem érdekük propagálni ezt a rezsicsökkentést, valóban a valóságot lenne érdekük propagálni, de ha már ennek a törvénynek az abszurditásához igazodunk, akkor gondolkozunk azon, hogy "a rezsicsökkentés asztala" című kötelező gyakorlatot is bevezessük. A közös képviselőknek esetleg lehetne egy narancssárga terítővel leterített "rezsicsökkentés asztalát" beállítani a társasház közepére, és ennek gondozásáért, mondjuk, a terítő kimosásáért megfelelő pénzjuttatásban részesülhetnének. Ennyire lehet komolyan venni az önök javaslatát.

Ami pedig azt illeti, hogy mi vár arra a közös képviselőre, aki nem hajlandó ezt a rezsihazugságot propagálni, lényegében önök arra biztatják a lakókat, hogy jelentsék fel őket. Nem tudom, miért jó az, hogy az '50-es évek módjára most újra a feljelentők országává akarják tenni ezt a szerencsétlen hazát. Már vicceket is idézhetnénk arról, hogy miért ültették le annak idején, a Rákosi-korszakban azokat is, akik kirakták Rákosi elvtárs képét, azokat, akik nem rakták ki, és azokat is, akik kirakták ugyan Lenin és Sztálin közé, de ott felejtették a kirakatban Victor Hugo Nyomorultak című művét, és ezért ülnek börtönben.

Önök egyelőre nem börtönnel fenyegetik a közös képviselőket, hanem fogyasztóvédelmi bírsággal, mintha a fogyasztók - és micsoda visszaélés ez! - bármiféle hátrányt szenvednének attól, hogy nem kapják meg a rezsihazugságot. Azt gondolom, hogy a fogyasztók akkor szenvednek hátrányt, ha nem kapják meg a teljes igazságot arról, hogy az elmúlt években hogyan nőtt majd csökkent a rezsi, és hol tartanak most - a nullánál kicsit lejjebb -, ami továbbra is negatívum.

Ha önök a valóságban élnének... Tényleg javaslom, hogy azokból a házakból, ahol önök élnek, menjenek el egy társasházba, ahol mi, átlagemberek élünk, a társasházak közös közgyűlésén ugyanis minden évben elszámoltatják a közös képviselőt (Németh Szilárd István közbeszólása.), és elmondják számokkal, a számvizsgáló bizottság megvizsgálja azokat a számokat, amiket a közös képviselő benyújt. Képzeljék el, ezt a mi házunkban is megtesszük minden évben. Nagyon érdemes a valóságba kirándulni, ugyanis ott megláthatják, hogy amit önök itt benyújtottak, az megtörténik minden évben május 31-éig, és az emberek pontosan tudják, hogy mi történik a házukban, ha pedig nem, akkor ezért számon kérik, hiszen minden egyes fillér számít a számukra.

Ha a rezsicsökkentés olyan fontos lenne, akkor valójában nem ezt a tényleg a Hírcsárda lapjaira méltó javaslatot nyújtanák be, hanem azt az eredeti, a kormányprogramban szereplő valódi, fenntartható rezsicsökkentést, amit az LMP a zöldgazdaság támogatása címén három és fél éve próbál az önök figyelmébe ajánlani.

Idézek az önök választási programjából, Matolcsy György szavaiból: "Egy országos energiahatékonysági program fellendítené az építőipart, évente a lakásállomány 10 százalékának felújítása 80 ezer építőipari munkahelyet teremtene, és ez a befektetés az országnak kevesebb mint tíz év alatt megtérülne, továbbá a környezetvédelmi vállalásainkat is megoldaná." Matolcsy Györgyöt idéztem. Egyetértettünk vele, támogattuk ennek a kormányprogrampontnak a megvalósítását; ebből önök semmit nem valósítottak meg. El is mondom: egy 500 milliárd forintos alapot tettek le a kormányprogramban, és ebből 5 milliárd forint, vagyis 1 százalék valósult meg. Ha valóban azzal törődnének, hogy az embereket tájékoztassák arról, hogy mi megy a zsebükre, akkor hozzátennék a pluszt és a mínuszt is, de leginkább ezt a javaslatot a jelen formájában vissza kellene vonni, ugyanis már eddig is hűtlenül kezelték a közös pénzünket mindenféle kormánypropagandára, de most átléptek egy olyan határt, amit azt gondolom, hogy egy demokráciában nem lehet átlépni.

(12.30)

A közös otthonainkat, a közös helyiségeinket, a társasházak tulajdonát és a tulajdonosi körét próbálják megsérteni azzal, hogy figyelmen kívül hagyják azt, hogy egészen egyszerűen a közös képviselő nem közalkalmazott. Közalkalmazottja a háznak, ugyanis mi, tulajdonostársak vagyunk az ő megbízója, és nem önök, a kormány, és nem pártaktivista, hogy az önök fantasztikus sikereit faliújságra írja, még azt is megszabják neki, hogy milyen betűtípussal és milyen színben tegye ezt.

Egészen egyszerűen a lakók biztonsága érdekében kihelyez ide figyelmeztetéseket, a társasházi élettel összefüggő közleményeket és egyebeket kötelező neki kitenni. Mi erre bízzuk meg, és önök nem bízhatják meg mással, mert ez olyan durva behatolás a magántulajdon szférájába, amit nem engedhet meg magának egyetlenegy kormány sem.

Azt gondolom, hogy a politikai megosztást, amit sikeresen behoztak most már a fogyasztóvédelmi bizottságba is, amin eddig egyébként szakmai munka folyt, és egy viszonylag békés bizottság volt, behozták oda azt a stílust, amivel a politikai megosztást akarják behozni a parlamentbe, nem elég, hogy a plenárisra, most már a bizottságba is, és be akarják hozni az otthonainkba is, ahol a családunk és az életünk, a magánszféránk van. Ez megengedhetetlen, és hogyha ezt a fajta lépést megteszik, akkor újabb határokat lépnek el, és az emberek nem hülyék, ezt észre fogják venni.

Ez nem fogyasztóvédelmi kérdés, tisztelt képviselőtársaim! Azok, akik még csak most tanulják ezt a szakmát, azoknak elmondom, hogy a fogyasztóvédelem nem az önök propagandájának terjesztését jelenti, hanem azt, hogy felhívjuk a figyelmét a nagyon alulinformált fogyasztóknak arra, hogy milyen módokon védik vagy nem védik az ő érdekeiket a szolgáltatók.

Azt is figyelembe kell venni, hogy a közös képviselő nem tartozik a fogyasztóvédelmi törvény hatálya alá, nem szolgáltató szervezet. A magántulajdonosok által választott megbízott tisztségviselő, tehát őt fogyasztóvédelmi bírsággal fenyegetni egyszerűen abszurd. Jogilag teljes mértékben nonszensz, amit javasolnak.

Az pedig, hogy Ariel betűtípussal és bizonyos Pantone színkódokkal játszanak, ez tényleg egészen Hírcsárdához méltó javaslatot tár elénk, és még egyszer hangsúlyozzuk: az egyetlen módja annak, hogy ezt a nagyon kínos közjátékot feloldják, az, hogy visszavonják ezt a javaslatot. Ugyanis ezek a közös képviselők, akiket önök már szinte fenyegetnek, nem arra vannak ott, hogy propagandát folytassanak a kormány mellett. Ha valamire, akkor arra kell megbízni őket, hogy a valóságot ismertessék, erre vonatkozik majd a módosítóm, de azt ne feledjék el, tisztelt képviselőtársaim, hogy ezek a közös képviselők, akik ott élnek velünk, és a mi közös ügyeinket intézik, ezek nem az önök ügynökei. Nekik ott kell lenni azok után is, akkor is, amikor önök már ebbe az elképesztő hazugságáradatba belebuknak, őnekik viszont továbbra is kell szolgálni azt a lakóközösséget, és nem szeretnénk azt látni, hogy azokat, akiket belekényszerítettek abba, hogy rezsihazugságot propagáljanak a faliújságon és a társasházi közgyűlésen, utána megverjék őket a lakók, mert beálltak egy aljas, diktatórikus rendszernek a szolgálatába, ugyanis ez nem az ő feladatuk. Tehát megvédjük ezeket a közös képviselőket, nem engedjük azt, hogy rákényszerítsék őket pártpropagandára.

Még egy egészen abszurd része van ennek a javaslatnak, amire csak nagyon röviden térnék ki. A fogyasztóvédelmi referensek javaslatát ráereszteni a teljes magyarországi nagyvállalati szektorra, egy olyan abszurditás, ami megint azt jelzi, hogy önök valószínűleg még az életükben nem jártak se munkahelyen, se olyanfajta cégnél, ami nincs a fogyasztókkal kapcsolatban.

Ugyanis csak egyetlenegy példát mondok: egy korábbi partner, a General Electric Energy-üzletága turbinákat gyárt, akkora turbinákat, amelyek be se férnének ebbe a terembe. Tudják, kinek gyártják? Nem a fogyasztóknak, hanem nagy ipari energiaszolgáltatóknak, hőerőműveknek és egyéb erőműveknek. Képzeljék el, hogy nincsen fogyasztójuk. Képzeljék el, hogy nincsen szükségük fogyasztói referensre. Arra van szükségük, hogy a saját, jól felismert érdekük alapján - és ez az érdekük - az árujukat megfelelő minőségben kínálják azoknak, akik ezt megveszik, és ha ezek nem fogyasztók, akkor azokkal üzleti partner minőségben alakítsanak ki egy olyan párbeszédet, ami alapján javítani tudják a szolgáltatásukat, javítani tudják a kapcsolatukat ezzel a beszállítóval vagy vevővel. Ez egy cégnek a feladata, és nem az, amire most rákényszerítik őket törvénnyel.

A legnagyobb híve vagyok annak, hogy a cégek a saját felismert önérdekük alapján a fogyasztókkal foglalkozzanak. Erre valók azok a fajta párbeszédek - érintetti párbeszédnek nevezzük egyébként -, amikor a fogyasztóikkal és minden egyéb, úgynevezett stakeholderekkel, a lakossággal, a törvényhozóval, a kormánnyal, a helyi önkormányzattal és minden egyéb érintettel párbeszédbe bocsátkoznak ezek a cégek. De őket azzal, hogy a karjukat kicsavarjuk és olyan ember alkalmazására kényszerítjük, ami az ő nem létező partnerükkel, tehát nevezetesen a fogyasztójukkal kell hogy foglalkozzon, az teljesen nonszensz.

Én azt javaslom önöknek, hogy tényleg méltóan ehhez a törvényhozáshoz, ne ilyenfajta, '50-es éveket idéző propagandatörvényekkel fárasszák a magyar lakosságot, és a törvényhozókat, hanem álljanak elő egy, a megfelelő partnerekkel - akár a cégek mintájára, megfelelő partnerekkel - előre egyeztetett, a kormánnyal előre szakmailag kitalált és együtt benyújtott olyan valódi rezsicsökkentési javaslattal, ami valódi fenntartható rezsicsökkentést okoz, és ez nem más, mint az energiahatékonysági beruházások. Le kell szigetelni Magyarországon az összes lakóháznak a nyílászáróját, ajtaját, ablakát, hogy ne szökjön ki a fűtés (Dr. Fónagy János: Hogy ne tudjanak bemenni! - Derültség.), hogy azt az 5 milliárd forintot... (Zaj. - Az elnök csenget.) - az 500 milliárd forintos alapot hozzák létre, amit megígértek, és az lenne a valódi fenntartható rezsicsökkentés, ami még munkahelyeket is teremtene, 80 ezer munkahelyet.

Jelenleg ennek a számnak a tekintetében önök szintén mínuszban állnak, és azt gondolom, hogy minden választópolgárnak joga van Magyarországon megtudni az igazságot arról, hogy a rezsicsökkentés és az önök szintén hirdetett munkahelyteremtése hogyan áll, mert a valóság ellentétes azzal, amit önök harsognak.

Köszönöm a figyelmüket. (Dr. Szél Bernadett tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
334 2 2013.12.09. 4:47  1-4

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Holnap, december 10-e az emberi jogok világnapja lesz, és nekünk ismét nincs sok okunk az ünneplésre. Azt azért jó tudni ezen a napon, hogy a minden ép lelkű embert mélyen megrázó szigetszentmiklósi eset után az elmúlt évek legbrutálisabb, nyilvánosságra került családon belüli erőszak esetének elkövetői immár őrizetben vannak, és a gyermekeik végre esélyt kaphatnak valamiféle emberhez méltó életre, mert joguk van hozzá, az élethez, a szabadsághoz, a boldogság kereséséhez való jog mindenkit megillet, és tőlük mind ez idáig megtagadták, és senki nem tett ez ellen semmit.

Tisztelt Képviselőtársaim! A bántalmazottak jogai, a gyermekek jogai, de a nők jogai is alapvető emberi jogok. Éppen az emberi jogok világnapján meg kell kérdeznünk, hány olyan ember van ma, aki a fejlett országok közösségébe tartozó Magyarországon nem tud élni egyetemes és a magyar törvények által is garantált emberi jogaival. Éppen ezen a napon meg kell kérdeznünk magunktól, vajon hány olyan ház van még, ahol Szigetszentmiklósból csak annyit tanulnak, hogy a spalettát bizony rendesen be kell zárni, mielőtt az ember a nadrágszíja után nyúl.

Ezen házak lakóinak mit jelent a miklósi elkövetők vagy épp más bántalmazók példája? Mit üzen a magyar társadalomnak, hogy a nők elleni verbális vagy fizikai, vagy szexuális erőszakot, a megalázás különböző formáit jelenleg Magyarországon még mindig kettős mércével mérik, még itt a parlamentben is? Hogyan létezik, hogy a nőveréssel a mai napig elnéző a társadalom, és ami még súlyosabb, a parlament? Mit üzen nekik, hogy egy kormánypárti képviselő súlyosan bántalmazza az élettársát, és ezek után még a mandátumát sem kell visszaadnia? A társadalomban nem fog megtörténni a változás, nem lesz zéró tolerancia az erőszakkal szemben, amíg a politikai elit és különösen a kormánypárt nem vállalja a felelősségét ez ügyben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Hogyan lehetséges az, hogy csak botrányok sorozata árán lehetett elérni, hogy a büntető törvénykönyvben külön szerepeljenek az olyan esetek, mint a szigetszentmiklósi? Önök közül, akik itt a parlamentben ülnek, akik a családon belüli erőszak mint önálló tényállás bekerülését eleinte ellenezték, a szigetszentmiklósi gyerekek büntetőjogi védelmét is ellenezték. Hogyan lehetséges, hogy önök, akik képesek voltak a sarkából kiforgatni a jogállamot, visszamenőlegesen törvényt hozni, százmilliárdokat rakosgatni egyik zsebből a másikba pillanatok alatt, még azt sem tudják elérni némi ráhatással, hogy a nőverő képviselő például mondjon le? Aki őt ide beküldte, aki személyesen kiválasztotta őt Felcsúton, annak egy telefonjába kerülne, hogy azt mondja, itt a vége, mondj le - ha akarná. Hogyan lehetséges, hogy amikor a kormány egy államtitkára itt a Házban aláz egy képviselőnőt, azt a miniszterelnök elintézi egy ízetlen tréfával a baloldalról? Hogyan lehetséges, hogy négy hónap után külön kellett azért interpellálni, hogy ne csak papíron létezzen a családon belüli erőszak meggátolásáról szóló isztambuli egyezményt előkészítő kormányzati munkacsoport?

Hogyan lehetséges, hogy ha kijön egy nemzetközi jelentés, amely szerint Magyarországon a családon belüli erőszak áldozatait szinte semmi nem védi meg, akkor az önök szóvivőnője nem az asztalt veri több pénzt követelve az áldozatvédelemre, hanem cinikusan belemondja a kamerába, hogy megint Soros pénzén támadják Magyarországot? Mindezt úgy, hogy eközben kéthetente meghal egy magyar gyerek és hetente meghal egy magyar nő a családon belüli erőszak következtében - talán éppen ma, az emberi jogok világnapján is. Naponta húsz áldozat szenved erőszakot a családokban.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés egyetlen női többségű frakciójának tagjaként azt mondom, mi folytatjuk a munkát, sokszor önök helyett is, és önök közül azokkal, akik akarnak is tenni; például a képviselői Irodaházban holnap tartandó szakmai kerekasztal-beszélgetésen is, hogy a téma ne sikkadhasson el. Sajnos azt kell mondanom, hogy amíg ebben az országban és ebben a Házban a nők jogait nem tekintik az egyetemes emberi jogok legalapvetőbbjének, addig nincs mit ünnepelnünk az emberi jogok világnapján. De dolgozni fáradhatatlanul továbbra is kötelességünk, és velünk együtt önöknek is.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az LMP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
339 164 2014.02.03. 5:03  159-187

ERTSEY KATALIN, a külügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen, elnök úr. A külügyi bizottságban összesen 4 nemmel szavazó képviselő nevében mondom el a kisebbségi véleményt az ő megbízásukból. Az LMP már a napirendre vételt sem támogatta, mert ma felelős képviselő nem tud tájékozottan dönteni erről a kérdésről, ez világosan kiderült ma az egész nap folyamán.

Péntek délután került fel a bizottság napirendjére, a meghívóban nem is szerepelt, nem is volt semmiféle, sem társadalmi vita, sem más, szakmai vita. A kormány elé január 22-én került, egy héttel az aláírás után. Ezen a pontján a bizottsági ülésnek megkérdeztem a képviselőtársaimat, hogy vajon őket nem zavarja-e, mint minket, néhányunkat, hogy a kampányidőszakban egy nemzetközi szerződést tolnak a külügyi bizottság elé ilyen rövid határidővel. Felvetettem azt, hogy ez nem a demokrácia megcsúfolása-e, és példátlan felelősség így áterőszakolni.

Az érveinket úgy fejtettük ki, hogy néztük az időt, ugye, húsz év van még hátra az üzemidőből, ezért bőven elég tíz év múlva dönteni, ma 40 százalékot tud Németország megújulóból produkálni, ez a következő tíz évben jelentősen nőhet, és ezt ugyanúgy meg lehet tenni Magyarországon is. Erre és nem a paksi beruházásra kellene költeni a pénzt; ugyanúgy, ahogy a régió több országában jelentősen támogatják a megújulókat, és végrehajtották azokat az energiahatékonysági beruházásokat, amelyeknek a pénzét ez a kormány elsinkófálta, magyarul szigetelés és ablakcsere folyt le a régió összes országában.

A biztonság kérdése. Erre a miniszter asszony egyáltalán nem tért ki, a stresszteszteket emlegette. Azt elhallgatta a bizottság előtt, hogy 2003-ban egy olyan súlyos üzemzavar állt elő Pakson, ami után hat évig pereltek a civilek, az előző kormány ideje alatt ugyanis eltitkolták azt, hogy mi történt Pakson, mi volt az a leolvadás közeli, súlyos üzemzavar, ami az utólagos kiperelés után végül a nyilvánosság számára kiderült, hogy Csernobil és Fukusima között az egyetlen jelentős, világszerte ismertté vált súlyos üzemzavar Pakson történt. Ennek a kármentesítése a mai napig nem megoldott. Erre az LMP interpellált egyedül ebben az Országgyűlésben, tehát önök elől és a választók elől eltitkolták azt, hogy milyen biztonsági kockázatokkal jár.

De a pénzügyi szervezetek előtt ez nem titok, ugyanis mindenki számára világos, és képviselőtársaimat is emlékeztettem a bizottságban arra, hogy mi magunk is tárgyaltunk olyan finn céggel, aki elmagyarázta nekünk, hogy nem is pályáznának, még ha meg lenne nyitva a lehetőség, ugyanis nincs olyan tisztességes bank ebben az európai térségben, ami finanszírozna egy ilyen finanszírozhatatlan vállalkozást, ezért kizárólag politikai okai lehetnek. Ezt Németh Lászlóné meg is erősítette, amikor így fogalmazott, kérem, figyeljenek: a megállapodásnak nem pénzügyi alapjai vannak. Elmondom, hogy milyen alapjai vannak, hiszen ezt elmondtuk a bizottsági ülésen is. Ennek a szerződésnek nem pénzügyi alapjai vannak, hiszen a biztonsági kockázatok miatt ez nem megtérülő beruházás. Ennek politikai alapjai vannak, kizárólag olyanfajta politikai célja van ezzel egy Putyin vezette Oroszországnak, hogy Magyarországot újra orosz érdekkörbe vonja, amivel devizahitelessé teszi az unokáinkat is, ezt önök pontosan tudják.

A probléma az, hogy Putyin az, aki hozzáférhet olyan piszkos pénzekhez, amihez más tisztességes bank Európában nem fér hozzá, és ezért kell vele megkötni a szerződést. Az, hogy az üzlet veszteséges, az őt nem érdekli, hiszen politikai céljai vannak. És emlékeztetném önöket, ahogy emlékeztettem a bizottsági ülésen is, hogy nemrég Orbán Viktor, ennek az országnak a miniszterelnöke mondta a következőket: ha Oroszország és Németország közeledik, akkor jobb, ha megnézzük, hogy a gyerekek megvannak-e még az udvaron. Arra utalt, hogy a hitleri Németország és a sztálini Oroszország paktumot kötött. Természetesen emlékeztetem képviselőtársaimat, hogy Németország azóta egy demokratikus átalakuláson ment keresztül, Oroszországról ez nem mondható el.

Végső soron egyetértettünk ellenzéki képviselőtársaim közül azokkal, akik nemmel szavaztak, a Jobbik természetesen támogatta is oroszbarátságánál fogva ezt a szerződést és ennek a tárgyalását. Egyetértettünk abban, hogy ezt a döntést felelős, a hazáját szerető képviselő nem szavazhatja meg, ha pedig megteszi, akkor nem nézhet többé sem a tükörbe, sem a gyerekei, sem az unokái szemébe.

Köszönöm, elnök úr. (Taps az LMP padsoraiból.)