Parlament képe
Készült: 2019.03.23.11:14:31 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
2 133 2010.05.17. 2:14  95-180

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Legyen béke, szabadság és egyeztetés! 2010-ben ezt javasoljuk. A szándékot értjük és támogatjuk, az LMP kész támogatni ezt az együttműködést, de a megoldás sajnos ebben a formában nem támogatható. A nemzeti együttműködés nem itt és most fog megszületni. Nézzenek körül! Hisztérikus reakciók jobbról, jobbszélről; hörgés innen. (Derültség és közbeszólások a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Nem így fog megszületni a nemzeti együttműködés, nem úgy, hogy elfogadunk szavazással egy nyilatkozatot. Ha meg fog születni, akkor ahhoz évek, talán évtizedek kemény munkája szükséges. Lehajtott fejjel szükséges azon dolgoznunk, hogy ezt megvalósítsuk. Nem leszegett fejjel, hanem lehajtott fejjel. A Lehet Más a Politika erre esküdött föl. A mi programunk és a munkakultúránk szerves része az együttműködés, a részvétel, és a munka, család, rend és egyéb jelszavak mellett mi a fenntarthatóságról, az igazságosságról és a részvételről beszélünk.

Új normákat kell kialakítanunk. Vissza kell szereznünk a bizalmat egymás között - ez ma nincs meg - és a polgárok és a politika között is. A társadalmi vita - ahogy ezt Jávor képviselőtársam elmondta - ma hazánkban nem létezik. Halott vagy nem működik. Ki kell alakítanunk. És ezt nem egyszeri kinyilatkoztatás, nem politikai nyilatkozatok vagy vidéki villámlátogatások során tudjuk megtenni, hanem együtt, közösen munkálkodva, négy év, nyolc év, ki tudja, hány év során. Mi erre készen állunk, és ajánljuk az együttműködésünket. Elfogadjuk a kinyújtott kezet, mert az igazi, valódi, érdemi vita a valódi nemzeti együttműködés.

Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
7 83 2010.05.26. 1:57  1-192

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Szeretném megköszönni Pokorni Zoltán képviselőtársamnak az előbbi hozzászólását. Nagyon remélem, hogy nem egy hátrányos helyzetű kisebbség ezzel a kétharmados többségben. Ez emlékeztet engem egy másik kisebbség helyzetére, amiről több szó esett a kormányprogramban is, illetve az expozéban is, de azt hiszem, nem volt eléggé kifejtve az, hogy a nők ügyében mit tervez a Fidesz.

Két területen is korrigálnám. A rendszerváltó anyák és nők nevében is szeretném jelezni, hogy a nőknek a közéletben is van szerepe, de előtte egypár gondolatot mondanék arról, hogy a gazdaságban az az 1 millió munkahely nők nélkül nem fog menni. Ezért nagyon örültem, amikor láttam a családbarát munkahelyek kitételt, és azt, hogy atipikus munkavégzési formákat kell megvalósítani. Azt látni kell, hogy ez a demográfiára is hatással van. A nőknek nemcsak a családban van szerepe, hanem a munkahelyeken, vezetőként, és ezért nagyon szomorú látni azt, hogy az önök frakcióiban nagyon kevés a nő. Az LMP ezt a bizonyos egyetemes tudást, amit a kijelölt miniszterelnök úr jelzett, 31 százalékban képviseli az LMP-frakcióban, az összes többi frakcióban ez 6-8 százalék között mozog.

Önök azt mondták, hogy ez kompetencia kérdése. Valami baj lehet a kiválasztási rendszerrel a Fideszen belül, ha nem találtak elég kompetens nőt. Úgyhogy nagyon szeretném, ha a kormányprogram komolyan venné ezt, a vezetői, női szerepeket a munkahely és a család összeegyeztetésével.

Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
7 93 2010.05.26. 1:24  1-192

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. A két perc korlátai miatt kimaradt, és köszönöm szépen, hogy Harrach Péter képviselőtársam visszatért a család és a munkahely összeegyeztetésére. Nagyon kíváncsi vagyok, és tényleg, maximálisan támogatom önöket ebben, hogy rugalmas munkahelyeket és rugalmas gyermekintézményeket alakítsanak ki. Az eddigi szóbeli elmondásokat csak hittel tudom elfogadni.

Én egy fizetésből munkahelyi, családi és vezetői, politikai szerepet viszek. Ezt egy olyan párt tudja támogatni, amelyiknek erre vannak mechanizmusai. Tehát nagyon szívesen segítünk abban, hogyan lehet ezt a fajta nőiszerep-erősítést, vezetőiszerep-erősítést elérni, mert attól tartok, ez egy kicsit hosszabb távú folyamat, mint az, hogy a munkahelyeket és a családokat rugalmasabbá tesszük.

A KDNP a vasárnapi boltbezárásokat szorgalmazza. Egy olyan kormányzat, amelyik azzal nyit, hogy éjszakába nyúló, szombati ülésnapokkal kezd, én nagyon remélem, hogy ennek vége szakad, amikor a kormány feláll, de nem tudom, mennyire tudja ezt hitelesen képviselni. Nekem az egyetemes tudás mellé egy zsonglőr képességeit kell bedobnom ahhoz, hogy irányítani tudjam azokat, akik most a gyerekeimet nevelik.

Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
10 293 2010.06.01. 1:28  252-364

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Pár nappal ezelőtt, a kormány beiktatásakor Navracsics Tibor fantasztikusan hosszú tapsot kapott, amit lehajtott fejjel, alázatosan fogadott, és tényleg azt gondolom, hogy ő őszintén akarja a nemzeti együttműködést. Kósa Lajos is ehhez a vonalhoz tartozik az én szememben.

Önök nemzeti együttműködésről beszélnek, és közben lefejezik a civil képviseletet az önkormányzatokban, 9 napra redukálják a kopogtatócédulák gyűjtését. Talán ideje lenne, hogy ha forradalomról beszélünk, akkor nem tekintik továbbá potenciális bűnözőknek az egész országot. Hogyha Kósa Lajos képviselőtársam olyan erős szavakkal igaz példákat hoz arra, hogy a Munkáspárt, a MIÉP és a helyi lokálpatrióták együtt állnak, akkor talán el tudja képzelni, hogy a világ komplex kérdéseire komplex válaszokat adó civilek igenis összefognak, és nem potenciális bűnözők.

Talán ideje lenne, hogy ha pillanatnyilag csak Kubatov- és Szanyi-ügyekről tudunk, akkor hagyjuk abba ezt, hogy mindenki csak csalni akar, és ezért akarják leredukálni ezt az időt. Talán hagyjuk abba ezt a hatványozott kopogtatócédulázást!

Köszönöm. (Taps az LMP és a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
14 243 2010.06.14. 3:06  234-266

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Nem fogom kihasználni a tizenöt percet, gyorsan leszögezem: az LMP frakciója természetesen támogatja ezt a javaslatot, a sürgős kihirdetést is.

(18.50)

Egy kis pontosítást szeretnék tenni. Ahogy a miniszterelnök úr is bejelentette és ahogy a sajtóban is tovább burjánzott, egyszerűen az adományok áfamentesítését szolgáló törvényként ment át a köztudatba. Pontosítsuk a tárgyi szolgáltatást: itt a természetben nyújtott adományokról van szó.

Ez egy abszurd és szégyenletes törvény volt, és épp ideje, hogy ezt visszacsináljuk. Elég szomorú és jellemző, hogy sok-sok civil - köztük az LMP - felszólalása ellenére nem akadt senki, aki utánanyúlt volna az előző kormányzatban. Nyilván az adóoptimalizálók megállapították, hogy ez áfaszempontból teljesen rendben van, csak éppen a méltányosságot nem vették figyelembe.

Ugyanakkor két fontos megjegyzésünk van. Elsősorban a sajtó figyelmét szeretnénk felhívni arra, hogy itt a tárgyi adományokról van szó, és aki eddig azt hitte, hogy a pénzadományokon volt áfa, és ezt a forradalom eltörölte, azt azért pontosítanánk: nem sújtotta eddig senki áfával a pénzadományokat. Igaz, hogy nem is jár különösebb adókedvezmény Magyarországon a támogatásokra.

Ez pedig a második megjegyzésünk tárgya, ugyanis félő az, hogy az elmúlt időszakban teljesen kivérzett és nagyon súlyos állapotban levő civil szektort - ami a világválság kapcsán és az elmúlt időszak különböző intézkedései kapcsán nagyon súlyos állapotba került, és tartunk tőle, hogy a mostani 29 pontos csomag következtében további terheket kap ez a szociális ellátórendszer - ha nem segítjük adókedvezményekkel, akkor ellehetetlenül.

Egy kicsit azért is aggódunk, mert a 29 pontban a regionális mintákra vezették be az egykulcsos adót. Ha a szlovák mintát követjük, szeretném arra felhívni a figyelmüket, hogy Szlovákiában az egykulcsos adóval mindenféle adókedvezményt megvontak, köztük az 1 százalékot is.

Tehát szeretném felkérni a kormányzatot, hogy tegye nagyon világossá, hogy nem tervezi sem az 1 százalék eltörlését, sem azt a meglehetősen szomorú és méltánytalanul nagyon alacsony adókedvezményt, amit ma élveznek az adományok. Jelen pillanatban magánszemély semmiféle adókedvezményt nem élvez a pénzadományon, a cégek is egy nevetséges, egyharmados leírást alkalmazhatnak, úgyhogy eléggé furcsának tartom, ha Göndör képviselőtársam azért aggódik, hogy valaki bizniszt csinál abból, hogy egyharmadát leírja az adománynak.

Tehát kérem, egy világos jelzést küldjenek a szociális szektornak, aki ezt nagyon várja, hogy ebben a súlyos helyzetben miféle intézkedéseket terveznek a pénzadományok tekintetében.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
14 259 2010.06.14. 1:10  234-266

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm, elnök úr. Elnézést, nem akartam már felszólalni (Felzúdulás, közbekiáltások a kormánypártok soraiból.), de amikor arról volt szó, hogy vajon van-e a pénzbeli adományokon adókedvezmény, vagy nincs, Göndör István képviselőtársam telefonált, és ezért nem hallhatta, hogy én azt jeleztem, hogy a cégeknek egy nagyon súlyosan korlátozott adókedvezménye van. Úgyhogy csak pontosítani szeretném, hogy ha véletlenül telefonál valaki, akkor ne nagyon szólaljon föl - szerintem - utána az ügyben, hogy én mit mondtam, mert valószínűleg nem hallotta.

És tényleg szeretném felhívni arra a figyelmét Balog úrnak, hogy ezt a kérdést rendezni kell. Ez így nem maradhat tovább, ugyanis az önök által beterjesztett adórendszer nem fogja azt eredményezni, hogy az adójukat felére csökkentve fellélegző jómódúak majd hirtelen megrohanják a szervezeteket, és adományokkal fogják segíteni a magyar szociális rendszert. Félő, hogy az adományozás kultúrája még nem áll úgy Magyarországon, hogy a jómódúak, immáron fellélegezve sokkal többet adnának, mint eddig. Úgyhogy kérjük, hogy ezt rendezzék.

Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
16 239 2010.06.21. 4:28  220-294

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Hamar szeretném én is leszögezni, hogy alapvetően a tartalommal, az iránnyal, a dolog címével egyetértünk, de azért elég komoly gondok vannak egy olyan törvényjavaslattal, amelynek szövege a magyar nyelv szabályait elég komolyan megerőszakolja. Ez valószínűleg a sürgősségből vagy sietségből fakad, azt gondoljuk, indokolatlan a sürgősség. Bár nagyon fontos lenne valódi segítő, támogató törvényeket hozni a kkv-k segítésére, de amikor olyan..., elkezdtem próbálni javítani ezt a szöveget, de aztán feladtam, onnantól kezdve, hogy nem a magyar gazdaság döntő részét teszi ki, hanem a magyar gazdaság szereplőinek döntő többségét adják, tehát a számosság viszonyait. Azt kérném, hogy ha 12 mellérendelt tagmondat van egy preambulum egy mondatában, azt ne próbáljuk meg belegyömöszölni. Elnézést, csak ezt muszáj hozzátennem, mert azt gondolom, hogy értelmes, érthető szövegeket tenni a kkv-k elé - többek között, ugye, rájuk vonatkozik ez a törvény -, az szintén segíti az ő megértésüket.

Nem beszélve arról - és itt rátérnék a valódi problémára -, hogy a sajtóban úgy hangzik el, hogy ma vitatja a Ház a kkv-k támogatását segítő törvényt. Mindenki megörül, tök jó, milyen jó irányba halad a kormány. De az nem derül ki számukra, hogy itt valójában tényleg egy szimbolikus dologról van szó. Fontos, de szabad szemmel alig látható lépés azon a hosszú úton, amin elindulunk a kkv-k valódi és érdemi támogatása, segítése irányában. Tehát azt gondolom, kicsit több átgondolás, kicsit több idő sokat segített volna.

Azzal nagyon egyetértünk, hogy lépjünk túl azon a meglehetősen cinikus gyakorlaton, hogy érdekeltté tesszük a hivatalokat a bírságolásban. Ez egy tényleg szégyenteljes gyakorlat volt, és ideje véget vetni ennek. Ugyanakkor - ezt más ügyekben is elmondtuk - valóban ideje annak, hogy ne tekintsük potenciális bűnözőnek, de ne csak a kkv-kat, hanem másokat se. Alapvetően ne tekintsük a társadalmat és a gazdaság összes szereplőjét potenciális bűnözőnek. Ebben az irányban indul el a törvény. Azt gondolom, egy szolgáltató államnak nem azt kell nézni, hogy hol tudja megfogni, hol tudja elgáncsolni a gazdaság vagy akár a társadalom szereplőit, hanem hol tudja segíteni és valóban támogatni. Mint az iskolában is, ne arra törekedjünk, hogy kihozzuk a diákból, hogy mit nem tud, hanem azt, hogy mit tud.

Egypár tartalmi kérdés, illetve igazán nem látszik, bár egyetértünk természetesen azzal, hogy elsőként figyelmeztetés legyen, de nem látszik, hogy meddig. Tehát ha egy szabálysértést első körben figyelmeztetéssel honorál a hatóság, akkor meddig. Ezt majd kérjük szabályozni, hogy akár másnap visszamehet, és kiróhat egy bírságot, vagy ha fennáll, és nem egy újra, pontszerűen előforduló szabálysértésről van szó. Tehát kérjük, hogy ezt tisztázzák, mert az nem látszik; azért, ugye, ahogy ön is mondta, a hatóság mentalitásában még jó ideig benne lesz az, hogy ők próbálnak arra törekedni. Tehát nem látjuk, hogy hol lesz lehatárolva az ő törekvésük e törvény által.

És tényleg egy utolsó kérés, hogy ezt a sietséget használjuk fel arra, hogy ha már sietünk a kkv-kat támogatni, akkor valódi, tényleg valódi, a helyzetüket jelentős, érdemi mértékben segítő lépéseket tegyen a kormány. Mert ez azért, bár valóban szimbolikus és erkölcsi szempontból mindenképpen támogatandó, de azért nagyon kevés.

Köszönöm a szót.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
22 38 2010.07.06. 5:07  19-152

ERTSEY KATALIN, a fogyasztóvédelmi bizottság kisebbségi véleménynek ismertetője: Köszönöm szépen, elnök úr. A fogyasztóvédelmi bizottság - csak hogy tisztázzuk a félreértést - kisebbségi véleményének megfogalmazójaként azért szeretném előrebocsátani, hogy a fogyasztóvédelmi bizottságban már megvalósult a nemzeti együttműködés rendszere. Külön nyilatkozatot is kiadtunk arról, hogy ez egy pártpolitikán túllépő bizottság, amit elég viccesnek találtam, de azt gondolom, hogy a fogyasztók érdekei valóban fontosak Magyarországon. Ma Magyarországon a fogyasztók nagyon súlyosan kiszolgáltatottak cégeknek. Ilyen értelemben fogyasztónak tekintjük az állampolgárt, illetve az őket képviselő civil szervezeteket is, amelyek sokszor kiszolgáltatottak az állammal szemben. Egy szolgáltató állam, amiben mi hiszünk, fontos, hogy megvédje az ő érdekeiket is.

Ezzel együtt a kisebbségi véleményben megfogalmazottak közül csak néhányat emelnék ki, ami miatt az ellenzék képviselői nemmel, illetve tartózkodással szavaztak. Alapvetően attól eltekintve, hogy egy péntek esti beadás után hétfőn reggel még a kormány képviselői is meglehetősen, finoman szólva felkészületlenül képviselték az álláspontjukat a bizottságban, de ezen már túl vagyunk, gondolom, ez is a célja ennek, hogy egy idő után fásult rezignáltságot váltson ki az ellenzékből. Ezt a célt elérte, bár azért próbáltunk felkészülni. Azt a lépést viszont, ami ebben a csomagban a bankadó bevezetésére vonatkozik, nagyon fontos volt fogyasztóvédelmi szempontból megvizsgálni. Ezt meg is tettük.

Rá is kérdeztünk a kormánypárti előterjesztőkre, hogy mégis milyen módon fogják azt megakadályozni, hogy a bankok közvetlenül és egy az egyben áthárítsák a fogyasztókra, az ügyfeleikre ennek a terheit. Erre gyakorlatilag a reményen kívül a kormánypárti előterjesztő nem tudott kifejezni mást.

(9.40)

Hivatkoztak a banki etikai kódexre, amely éppenséggel lehetővé teszi ezt a bankoknak, tehát annak semmiféle garanciája nincsen, de nemcsak hogy garanciája nincsen, de még egy monitorozó mechanizmus sincsen. Amikor egy ilyen törvényt fölállítunk, akkor azért illene beleilleszteni egy olyanfajta mechanizmust, ami figyeli, hogy a bankok a bevezetéstől kezdődően - két részletben lesz ez befizetve, ha sikerül megállapodni, mert ezt még nem látjuk pontosan -, abban a két részletben például megnézni, hogy ott hogyan emelkednek az ügyfelek költségei. Ezt nagyon hiányoljuk a törvényből. Tehát azt kérjük, hogy valamiféle formában legalább kezdjék el figyelni, és a PSZÁF - a remény szimbóluma, ami majd be fog avatkozni -, akkor be tud avatkozni. De kérem, hogy ebbe a törvénybe illesszenek be valami ilyenfajta mechanizmust.

S ide hozzá kell még tenni, hogy amíg a hitelintézeti törvény maga nem módosul, tehát lehetővé tesszük az egyoldalú szerződésmódosítást a bankoknak, addig Magyarországon nem beszélhetünk a pénzügyi intézményekkel szemben fogyasztóvédelemről, és azt hiszem, ezt nagyon fontos hangsúlyozni.

Egy másik megállapítást tettünk, miniszter úr itt az állam egyenlő akadálytételt vetette föl az előterjesztésében, ami rímel arra a nyilatkozatra, amit Cséfalvay Zoltán államtitkár úr tett a Heti Válaszban, miszerint ahol nincs állam, ott nincs mit ellopni. Én azért nem erre helyezném a korrupciós védelem fő csapásirányát, de úgy látszik, hogy a nagy akadályelhárításban egy olyan dologra is sor került, ami, azt gondolom, hogy nagyon súlyos, ugyanis a nagy beruházásokat akadályozó civileket is kiveszik a törvényből. Ezek nem lesznek továbbá akadályai olyanfajta beruházásoknak, mint a Sávoly vagy éppen az SCD Group által most Balatonszemesen előkészített olyanfajta beruházás, ami ellen a helyi fürdőegylet próbál tiltakozni, ami hat emelet magasságú tornyokat építene a Balaton partjára, és ezt a helyi fürdőegylet most már nem fogja tudni megakadályozni. Azt gondolom, hogy nagyon fontos ezekkel a lépésekkel szemben föllépnünk, és ezért a kisebbségi vélemény az volt, hogy nem tudjuk támogatni ezt a törvényt.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
24 81-89 2010.07.12. 5:24  80-94

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. A miniszterelnök úr halaszthatatlan közfeladat ellátása ügyében, gondolom, Navracsics urat kérte meg a válaszadásra. Interpellációmban azzal szeretnék foglalkozni, hogy vajon elszámoltatható-e az elszámoltató, hiszen a Fidesz és a Jobbik egymásra licitáltak a választási kampányban az elszámoltatást követelve, ami rendjén is van, hiszen az LMP is többször követelte, hogy az előző kormányok számoljanak el azzal, hogy mit végeztek. Sőt, mi feljelentést is tettünk ezekben az ügyekben.

Egy demokratikus jogállamban a választópolgárok és az igazságszolgáltatás számoltatja el a politikusokat. A kormányoknak az a dolguk, hogy biztosítsák az állam működésének átláthatóságát, a jogállami intézmények függetlenségét, amelyek éppen a mindenkori kormány tagjait tarthatják vissza attól... (Dr. Lanczendorfer Erzsébet rosszul lesz. - Több képviselőtársa odalép segíteni.) Elnök úr, megálljak?

ELNÖK: Igen, kérem majd az órát is megállítani, és kérem a teremfelügyeletet. Mehetünk tovább, képviselő asszony? Kérem az interpelláló képviselő asszony, Ertsey képviselő asszony óráját visszaállítani. (Ertsey Katalin: Várok.) Orvost már hívtunk, köszönjük szépen, lehet folytatni az ülést.

JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Elnök úr! Kérem, a fotósokat szíveskedjen figyelmeztetni.

ELNÖK: Tisztelettel kérem a fotósokat, hogy a rendkívüli eseményt lehetőleg ne rögzítsék. Ez már hagyomány a parlamentben. Eddigi üléseinken is, amikor ilyen előfordult, akkor az ülést vezető elnök mindig ezt a felhívást megtette. Ez nem az a pillanat, amelyet, úgy gondolom, hogy a jövő számára rögzíteni szükséges. (Taps.) Köszönöm szépen.

Kérdezem Ertsey képviselő asszonyt, hogy tudja-e folytatni most.

ERTSEY KATALIN (LMP): Rendben van.

ELNÖK: Miniszter úr?

DR. NAVRACSICS TIBOR közigazgatási és igazságügyi miniszter: Én készen állok.

ELNÖK: Akkor kérem a képviselő asszonyt, hogy folytassa, az időt pedig kérem beszámítani.

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen. Tehát egy demokratikus jogállamban a kormánynak az a dolga, hogy biztosítsa az állam működésének átláthatóságát, a jogállami intézmények függetlenségét, amelyek éppen a mindenkori kormány tagjait tarthatják vissza attól, hogy a zavarosban halásszanak.

Az elszámoltatás és az elszámoltathatóság közötti különbséget szemléletesen mutatja az elszámoltatási kormánybiztos személye. A kormány sajátos személyzeti politikájának köszönhető, hogy a miniszterelnök úr Papcsák Ferencet kérte fel elszámolási kormánybiztosnak. És most nem arra gondolunk, hogy 2004-ben felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték Baktalórántháza volt alpolgármesterét, amiért Papcsák Ferenc megválasztása érdekében pénzt ígért a választóknak, hiszen ez nem nyert bizonyítást, hogy az elszámoltatási kormánybiztosnak köze lett volna az ügyhöz.

Nem is arra gondolunk, hogy 2003-ban magánokirat-hamisítás vádjával indult nyomozás Papcsák ellen egy 240 milliós megbízás miatt, hiszen a bíróság felmentette a politikust. Hanem arra gondolunk, hogy Papcsák úr vagyonbevallása sajnos valótlanságokat tartalmaz.

Azt már láttuk, hogy nem erőssége a fideszes vezetőknek a vagyonbevallás, hiszen egy többhetes intervallum után végül is mégis késve adta le egy miniszter és hét államtitkár a vagyonbevallását. Feltehetően ezzel a feledékenységgel magyarázható, hogy Papcsák Ferenc vagyonbevallásából egyszerűen hiányzik a Fővárosi Közgyűlés képviselői tiszteletdíja, egy ilyen átlag munkabérnyi összeg.

Hiányzik belőle az is viszont, hogy senki által nem cáfolt sajtóhírek szerint a kormánybiztos tagja az önkormányzati fenntartású Bajcsy-Zsilinszky Kórház tulajdonosi felügyelőtanácsának, és az ezért járó újabb átlagbér, tehát 106 ezer forint szintén kimaradt a bevallásból. Ráadásul a sajtóhírek szerint Papcsák 2007 eleje óta egyszer sem jelent meg az ülésen. Ki oda sem ballagott, még jutalmat is kapott - tehát egy kisebb intézmény ellenőrzéséért lett volna felelős, ő oda se ment, és jutalomként megkapta a főellenőri posztot.

A vagyonbevallás a politikusok elszámoltathatóságának fontos eszköze. Indokolatlan vagyongyarapodásukat leginkább ezek alapján lehetne ellenőrizni, de csak akkor, ha komolyan vesszük ezeket a beszámolási kötelezettségeket. Ildomos lenne, hogy pont az elszámoltatási kormánybiztos is így járjon el.

Miniszterelnök úr hiányában Navracsics úrtól kérdezem: az elszámoltatás hangzatos jelszaván túl mit szándékozik tenni az elszámoltatható államért? Meneszti-e a kormánybiztost, aki a jelek szerint nem teljesen elszámoltatható, vagy mit tervez tenni?

Köszönöm. Várom válaszát. (Taps az LMP, a Jobbik és az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
24 93 2010.07.12. 1:01  80-94

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen. Nem tudom elfogadni a választ teljes egészében. Annak örülök, hogy miután felhívtuk a figyelmet erre, akkor módosították a vagyonbevallást, tehát a következő négy évben az állampolgárok egy tiszta képet kapnak arról, hogy most mi a helyzet. Nem tudok pontos dátumot kötni ahhoz, amit a miniszter úr mondott. Hogy néhány hónapja lemondott, nem tudom, hogy ez mikor történt. Hangsúlyoztam az interpellációban, hogy 2007 elejétől egyáltalán nem ment oda. Tehát néhány hónap és aközött eltelt két-három év.

Azért sem tudom elfogadni, mert mindez egy olyan kontextusban történik, amikor önök folyamatosan kiskapukat és különböző megoldásokat találnak ki, hogy valahogy mégiscsak tovább éljen az a fajta elszámoltathatatlanság, amit tűrhetetlennek tartott az LMP az eddigiekben.

Sajnálattal nem tudom elfogadni a választ. (Taps az LMP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
25 6 2010.07.13. 4:45  5-8

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Amióta az eszemet tudom, a médiában nyár elején rendre megjelennek a híradások a kulcsos gyerekekről, a gyerekek nyári felügyeletével a jelek szerint még egyetlen kormány sem volt képes megbirkózni az elmúlt húsz évben.

A nők munkavállalása, ami a foglalkoztatottság növelése és így a gazdasági versenyképességünk egyik kulcskérdése, a gyermekintézmények rugalmassága - ezeknek a megoldása nyáron és év közben egyaránt fontos lenne. De gyermekintézményeink év közben életszerűtlen nyitva tartással, nyáron pedig hosszú, alternatívát nem nyújtó bezárással büntetik a dolgozó családokat.

Vegyük észre, hogy ez a probléma súlyos. Az iskolai szünet két és fél hónap, tíz hét, viszont a szabadságunk csak 25-30 nap, tehát ha a szülők akár felváltva töltenek a gyerekekkel két-két hetet, akkor is legalább 4-6 hetet kell megoldaniuk valahogy, és akkor a család együtt még nem is nyaralt. A nagyszülők hadra fogása ezért nehezebb, hiszen egyre tovább és többet dolgoznak azért, hogy megélhessenek, és az egyszülős családok száma is nő.

A szülőket hozzászoktatták, hogy valahogy kínkeservvel megoldják ezt a dolgot, és meg is oldják, mint ahogy azt is megoldják, hogy az óvodába odaérjenek négyre, fél ötre - mert különben húzzák a szájukat az óvónők -, mindennap fél órát, egy órát ellopva a munkáltatójukból a munkaidőből, amit a munkáltató egy idő után érthető módon nem fog eltűrni. Erre is fogunk egyébként később megoldást javasolni.

A nyári problémára a minőségi nyári táboroztatás lenne a megoldás, de ezen a téren szélsőséges helyzet alakult ki. A szegényebbek csak az önkormányzatok által szervezett napközis táborokat tudják megfizetni, amelyek inkább csak gyerektárolásra és nem valódi nyaralásra alkalmasak. A piaci alapon szervezett menőbb táborok ára pedig akár a 60-80 ezer forintot is elérheti fejenként, gyerekenként hetente. A kettő között ma még szinte csak cserkészek vagy kisebb civilek vannak, de még az ilyen önköltségi alapú táborok ára is 25 ezer forint/hét gyerekenként.

Adódna egy kitűnő megoldás, ami minden résztvevő számára hasznos és értelmes, élvezetes időtöltést jelent. A gyerekek táboroztatását fiatal középiskolás és egyetemista önkéntesek vezetésével kitűnően meg lehetne oldani. De ezen önkéntesek felvételi pluszpontokkal, illetve egyetemi kredittel való honorálását több ciklus óta hiába próbálják elérni a fiatalok önkéntes munkáját szervező és támogató civil szervezetek. Ez a minta külföldön kitűnően működik.

Ha a kormányzat számára oly sürgős volt a buktatás és az osztályozás újbóli bevezetése, most jó lenne megtudni, mikor tervezik az önkéntes munka kredittel, illetve pluszponttal való ösztönzését. A kormányprogram úgy fogalmazott: "megszüntetjük a munkaerőpiac jelenlegi családellenes jellegét". Ennek fényében mikor lát neki a kormány, hogy megoldást nyújtson gyerekek százezreinek értelmes és megfizethető nyári elfoglaltságára, fiatal felnőttek vezetési képességének erősítésére, és a dolgozó nők, dolgozó családok segítésére egyszerre? Mikor ismerik fel, hogy ezek a kérdések összefüggenek? Kitűnő példák sora áll előttünk, amit csak át kéne venni és megvalósítani, ha komolyan beszélünk a családbarát foglalkoztatásról és az értékalapú nevelésről.

Az önkéntes szolgálatot végző fiataloknak lehetősége nyílik vezetői képességeiket erősíteni, tanulhatnak felelősségvállalást, kreativitást, szolidaritást, problémamegoldást, miközben a kicsik ismerkedhetnek a természettel, környezettel, kézműveskedhetnek, színházat vagy éppen demokráciát játszhatnak. A szülők pedig nyugodtan dolgozhatnának, nem kéne azon szoronganiuk, merre kódorog a gyerek, megint egész nap a gép előtt ül vagy plazázik, és hogy melyik játszótéren veszik el a mobilját.

Az LMP a mai napon országgyűlési határozat megalkotását kezdeményezi a kérdésről, amelyben felkérjük az oktatásért felelős államtitkárt, hogy az érintett szervezetek képviselőivel indítson el egy folyamatot, amely kidolgozza a program kereteit, bevonva a civil szervezeteket és a táborhelyeket működtető önkormányzatokat és más intézményeket, tanulmányozva a külföldi példákat, és értelmes javaslatot tegyen le a Ház asztalára, hogy 2011 nyarára a program első fázisa elindulhasson. Ez csak az első apró lépés a sokat hangoztatott családbarát foglalkoztatás felé, amelyet most az LMP tesz meg.

Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
25 132 2010.07.13. 2:17  21-152

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm, elnök úr. Igazán azért szólaltam meg, mert érdekes az a hasonlóság, ahogyan itt a finanszírozás kapcsán tulajdonképpen az összes oldal gondolkodik.

(14.30)

Sajnálom, hogy pont most ment ki Révész képviselőtársam, de gyönyörűen példázza azt, amiről én ma reggel itt beszéltem, hogy a gyerekek nyári elhelyezését nem lehet megoldani, ő is behozza a kisgyerekét a parlamentbe, nem tudja hova tenni. Erre javasoltam azt, hogy önkéntes munkát honorálandó kreditet, illetve felvételi pluszpontot adjunk a fiataloknak.

Ebben a javaslatban is nekem az tetszik, hogy - Pokorni Zoltán ezt a tapasztalatot jól ismeri - kivetíti, hogy ez hosszú távon egy kölcsönös, valódi kapcsolatot jelentene, és az önkéntes munkát is megvalósítanák egymás országában ezek a fiatalok. De érdekes módon az államtitkári válaszban is és az önök megszólalásában is egyfolytában, folyamatosan csak az állami forrásokról beszélnek.

Nálunk, akik mondjuk, civil gyökerekkel rendelkezünk, az önkéntesség és az adományozás kéz a kézben jár, ez a két dolog egyformán hozzájárul ahhoz, hogy felelősségérzetet alakítsunk ki a fiatalokban, és ezt az érzést, hogy adok, adom az időmet, adom a pénzemet, adom a mindenemet másoknak, segítésre, ezt valahogy nem ismerik önök. Itt az egész majdnem 400 fő közül alig van olyan, aki ezt érti. Én nagyon szeretném, hogyha tanulmányoznák ennek az országgyűlési határozatnak a megvalósításakor a kormányzatban azt a módszert, ahogyan ezek megvalósulnak, például az alternatív iskolákban olyanfajta vásárokat, akciókat csinálnak, amikből a gyerekek maguk gyűjtenek pénzt. A Waldorf-iskolák egymillió forintot képesek összegyűjteni abból, hogy CD-re énekelnek, és azt árulják a városban, az interneten, szülőknek, rokonoknak, mindenkinek.

Úgyhogy javaslom, hogy ne csak az állam csecsén lógjon ez a program, hogy ilyen szépen fejezzem be. Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
27 6 2010.07.21. 5:10  5-8

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hétfőn e falak közt éles vita folyt arról, hogy mi lenne a helyes tárgyalási stratégia az IMF, illetve az EU delegációjával szemben.

A delegációk hazatérése kapcsán kirobbant purparlé ugyanakkor csak a jéghegy csúcsa. Ha egy pillanatra hátralépünk a napi politikától, azt látjuk, hogy a magyar pénzügyi rendszer rendkívül ingatag lábakon áll. Már az egymilliót is meghaladja a behajthatatlan lakossági hitelek száma, miközben több százezer embernek több bedőlt hitele is van. A bankok jelentős veszteséggel tudják csak továbbadni a becsődölt hiteleket, miközben - a Banki Hitelkárosultak Egyesülete szerint - a követeléskezelők gyakorlatilag szabályozatlanul terhelhetnek újabb és újabb költségeket a már amúgy is fizetésképtelen adósokra.

A Lehet Más a Politika frakciója a konstruktív szakmai párbeszéd híve. Ellenzéki pártként elsősorban a véleményünk szerint elhibázott lépések bírálatával és alternatív javaslatok megfogalmazásával tudjuk segíteni a kormányt. Nézzük meg tehát, hogy milyen terveket hozott nyilvánosságra a kormány a válsághelyzet kapcsán! A nagy megoldásként meghirdetett nemzeti eszközkezelő társaságról már idejekorán megmondta a kormány, hogy nem lesz szociális intézmény; és megtudhattuk azt is, hogy egyáltalán nem lesz vonzó az állami segítség.

Felmerül ugyanakkor a kérdés, hogy tulajdonképpen miért erre a lapra teszi fel politikáját a kormány, miért akarnánk újabb bürokrácia felállításával több ezernyi lakás ügyes-bajos gondjait az állammal kezeltetni. Hiszen az eszközkezelővel létrejönne - és ezt jogosan állapították meg egyes elemzők - a néhai IKV-ra emlékeztető monstrum. Az LMP szerint nem ez a leghatékonyabb módja a devizahitelesek megsegítésének, de még csak a bérlakáshiány enyhítésének sem, hiszen az állami tulajdonba kerülő ingatlanokban a korábbi tulajdonosok laknának.

Helyes, de szintén csak fél- vagy legjobb esetben is csak átmeneti megoldás a kilakoltatási moratórium meghosszabbítása. Ez nem rendezi újra a fenntarthatatlan devizahitel-rendszert, és nem állítja egy működőképes pályára, csak a legsúlyosabb következményektől tudja megkímélni a legrosszabb helyzetben lévő adósokat, de azt is csak egy rövid, átmeneti időszakra.

A valódi megoldást, tisztelt képviselőtársaim, nem a direkt és az adóforintokkal történő állami szerepvállalás, hanem a devizaárfolyamnak való kitettségünk csökkentése jelentheti. Ennek a fedezetét pedig a lex Járai-féle, kiskapukkal tűzdelt, szakmailag megalapozatlan bankadó helyett - ugye, emlékeznek, önök mondták nemrég az előző kormánynak, hogy pénzbeszedés -, a pénzbeszedés helyett a bankok egy új típusú felelősségvállalásával lehetne megteremteni. A határozott fellépés ugyanis nem várathat magára. Mára odajutottunk, hogy az állam - a PSZÁF vizsgálata szerint - még a szektor által önként vállalt, igencsak enyhe magatartási kódexet sem képes betartatni. Márpedig, ha ezt nem tartják be a bankok, az a pénzügyi szektor és a társadalom közötti létező szerződés felmondása. Miközben jó irányba tett lépés, hogy a PSZÁF a hírek szerint kezdeményezni fogja a középárfolyamon történő elszámolást, a lényegi problémát, az árfolyam tendenciózus erősödését ugyanakkor ez nem oldja meg.

Mit javasol tehát az LMP? A devizahitelezésen orbitális profitot elérő pénzintézetek kimutathatják társadalmi felelősségérzetüket azzal, hogy követve több bank példamutató döntéseit, egy árfolyamkorlátot ismernek el magukra nézve. Kiterjesztendő a számos pénzintézetnél már bevezetett kamatkedvezmény és a hitelek forintra átváltásának támogatása is. Amennyiben ezek a vállalások és teljesítésük az ősz elejéig nem érnek el egy kritikus tömeget, az Országgyűlésnek törvényben kell köteleznie önmegtartóztatásra a bankokat.

Ha pedig bankadó, akkor az arra meghatározott majd' 200 milliárd forintot nem a gazdagokat segítő osztogatásra kellene költeni, hanem a már bevált, törlesztőrészlet-csökkentő intézkedések fedezetének megteremtésére, a forintalapúra történő konvertálás finanszírozására, ezen felül pedig a foglalkoztatás növelése szempontjából sokkal fontosabb járulékcsökkentésre és más intézkedésekre, amelyek újabb csoportokat vonnak be a munkaerőpiacra.

Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! Az LMP-frakció arra kéri a kormányt, hogy fogja rövidre a nyári szünetet, és lehetőleg a többi parlamenti párttal együttműködésben már augusztusban tegyen lépéseket az önhibájukon kívül a kilakoltatás szélére került polgártársaink megsegítésének érdekében. A devizahitelesek és az ország hitelezői ugyanis sajnos nem érnek rá őszig.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
28 65-67 2010.07.22. 6:10  64-72

ERTSEY KATALIN (LMP): Azon leszek, elnök úr, köszönöm szépen. A 190. módosítóhoz szeretnék hozzászólni, de olyan nagyságrendű ez a módosító, hogy nem biztos, hogy mindegyikhez mondom a számot.

A mai napon a kormányzó többség bizonyára meg fogja szavazni azt a csomagot, ami mintegy 200 milliárdos bankadót tartalmaz. Az LMP lenne az utolsó, aki ezt ellenzi, ha bármiféle megoldást látnánk arra, hogyan akadályozza meg a szabályozó állam azt, hogy a pénzintézetek közvetlenül az ügyfelekre hárítsák át a terheket. Ezért még egyszer, utoljára szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy végül miről is szavazunk.

Különösen annak fényében érdemes ezt megnézni, hogy mi fekszik előttünk: tegnap az amerikai elnök aláírta a Wall Street reformjáról és a fogyasztók védelméről szóló csomagot. Tegnap, amikor napirend előtt szóvá tettem, hogy a magyar fogyasztókat semmi nem védi a bankadó áthárított hatásaitól, Czomba államtitkár úr büszkén lobogtatta a Bajnai-kormány által bevezetett banki magatartási kódexet, mondván, ez majd meg fogja védeni a hiteleseket, hisz lám, benne van, a PSZÁF akár 2 milliárdos bírsággal sújthatja a pénzügyi szervezeteket, ha nem tartják be. Csak azt felejti el, hogy a kódex kivételt is enged. A Költségvetési Tanács szintén tegnapi jelentése szerint az adó változása esetén az aláírók egyoldalúan módosíthatják a hitelkamatokat, vagyis az ügyfelekre terhelhetik a megemelkedett költségeket.

Még azt a módosítónkat is leszavazták, amely legalább egy monitorozásra alkalmas eszközt adott volna a PSZÁF kezébe, hogy rendszeres banki jelentések alapján figyelje, milyen mértékben és milyen sebességgel emelkednek a költségek. Miközben állítólag megvédenek minket a csúnya IMF-től, amely állítólag megszorításokat követel, a miniszterelnök úr azt mondja, hogy ő ezt nem engedi. Valójában kezét széttárva szabályozás helyett a bankok önmérsékletére bízza a magyar fogyasztókat.

Nos, azt már láttuk, milyen önmérsékletet mutatott a bankszektor. Ahogyan ön is elmondta már korábban, amikor pénzügyi válság tombolt a világban, a hazai pénzügyi szektor Európában példátlan rekordnyereséget könyvelt el. Talán ebben bízzunk, miniszterelnök úr?

Ön azt mondja, hogy az akkori extraprofitért most extraadókkal kell fizetniük, de ezzel változatlanul hagyják a rendszer alapjait. Az átfogó, szigorú szabályok helyett beszedik a pénzt egy, két, három évig - félreértés ne essék, nem a bankoktól, hanem az ügyfelektől, mindannyiunktól -, majd szépen visszaáll minden az eredeti kerékvágásba. Az extraprofit beszedésének a nehéz idők elmúltával ismét semmi akadálya nem lesz. Tényleg ezt várják öntől a választói? Nem kellene inkább egy átfogó, komoly szabályozást alkotni, amely valódi felelősségre, komoly köztehervállalásra kötelezi a pénzügyi szektort?

Az amerikai szabályozás, amelyet a kritikusai szerint felvizeztek, még ebben a híg állapotában is a '30-as évek nagy gazdasági válsága óta a Wall Street legátfogóbb szabályozási reformja, amely arra hivatott, hogy megelőzze ezeket a válságokat. A törvény minden idők legszigorúbb pénzügyi fogyasztóvédelmi rendszerét állítja fel, beleértve egy független fogyasztóvédelmi... (Zaj. - Az elnök csenget.)

ELNÖK: Elnézést, ha lehet, hadd kérjem a képviselő asszony helyett is és mindannyiunk nevében, hogy az alapzajt szüntessük meg, mert így nem tudja elmondani a képviselő asszony a hozzászólását. (Taps az LMP soraiban.)

ERTSEY KATALIN (LMP): ...tehát beleértve egy független, pénzügyi fogyasztóvédelmi ügynökséget, amelynek egyetlen feladata az lesz, hogy megvédje a banki túlkapásoktól az ügyfeleket.

A felügyelő hatóságok abban is nagyobb hatalmat kapnak, hogy a bajba jutott cégeket felszámolják, és a bankok profittermelési lehetőségeit megnyirbálva pedig érdemben korlátozni tudják a kockázatos pénzügyi műveleteket. Vessük össze ezt azzal, hogy a PSZÁF saját bevallása szerint is gyenge, korlátozott jogkörével gyakorlatilag tehetetlenül nézi az ügyfelek megszorítását, a hitelek drágulását. A PSZÁF vizsgálata világosan kimutatta: az állam még a szektor által önként vállalt, igencsak enyhe magatartási kódexet sem képes betartani. A Költségvetési Tanács jelentése egyértelműen kimutatta, ebben a formában a bankadót a legkönnyebb áthárítani, és ez minden bizonnyal meg is fog történni.

És akkor még egy szót sem ejtettünk a nemzeti eszközkezelőről, amely hihetetlen adminisztrációt húz az államra, s egyelőre fogalmunk sincs, mit kezd több százezer zűrös, bedőlt hitellel terhelt lakással.

A Lehet Más a Politika arra kéri a kormányt, fontolja meg, hogyan lehet a bankadó adok-kapok bokszolása helyett megteremteni a bankok új típusú, hosszú távú és stabil felelősségvállalását, felelős, etikus, elszámoltatható, de ugyanakkor fenntartható, kiszámítható profittermelésre átállítani a mostani rendszert, amelyben egyszer ez rabol, másszor az, s akit a kormány kiválaszt, az egyszerűen mentességet kap.

Kérjük, hogy törvényben terjesszék ki a teljes bankszektorra azt a jó gyakorlatot, amely szerint már több bank árfolyamkorlátot ismer el magára nézve. Terjesszék ki a néhány pénzintézetnél már bevezetett kamatkedvezményt és a hitelek forintra való átváltásának támogatását.

Ha ezek az önkéntes vállalások és a teljesítésük az ősz elejéig nem érnek el egy kritikus tömeget, az Országgyűlésnek törvényben kell kötelezni önmegtartóztatásra a bankokat. A beszedett bankadót, ahogyan ezt a szakértők, a Költségvetési Tanács és Angela Merkel is javasolta, egy olyan alap felépítésére kellene fordítani, ami a jövőben alapul szolgálhat a károsultak kimentésére, nem pedig aktuális (Az elnök csengetéssel a hozzászólási idő leteltét jelzi.) költségvetési lyukak tömködésére. Ez lenne a valódi tabudöntögetés.

Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)

(20.30)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
29 173 2010.09.13. 2:10  172-179

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Esetleg, ha az órát visszaállítaná, azt megköszönném. (Megtörténik.)

Tisztelt Államtitkár Úr! A Lehet Más a Politika augusztus folyamán írásbeli kérdéssel fordult Matolcsy úrhoz, amelyben azt kérdeztük, hogy támogatja-e a kormány a bankok erőfölénnyel való visszaélésének korlátozását. Javasoltuk, hogy helyezzük végre törvényen kívül az ügyfelek számára kedvezőtlen egyoldalú szerződésmódosításokat. Szeptember 7-én kaptuk meg a miniszter úr válaszát, amelyben novemberig türelmet kért; másrészt elutasította a vizsgálóbizottság létrehozását ez ügyben; harmadrészt világossá tette azt is, hogy - idézem - "a pénzügyi vállalkozások számára lehetőséget kell biztosítani bizonyos esetekben a szerződés módosítására".

Az egyoldalú szerződésmódosítás tilalmától való egyértelmű elhatárolódással szemben nagy meglepetésünkre Szász Károly másnap egy szögesen ellentétes álláspontot fogalmazott meg. A PSZÁF vezetője kezdeményezte többek között az egyoldalú szerződésmódosítás tilalmát is. Megint eltelt egy nap, s immár a Rogán-Kósa-féle nyolc pont vette át azt a javaslatunkat, amelyet hetek óta követel nemcsak az LMP, hanem a hitelkárosultak is.

Miért van teljes kormányzati zűrzavar ebben az ügyben? Miért várta meg ezzel a helyes irányú javaslattal a Fidesz a 226 forintos frankárfolyamot? Önnek mi az álláspontja ez ügyben? Valójában miért nem támogatta a javaslatunkat a pénzügyi szabályozással kapcsolatos vizsgálóbizottság felállítására, amely ötletbörze helyett szakértői véleményekre alapozva és az érintettek bevonásával mostanra már megtehette volna javaslatait egy hosszú távon is kiszámítható pénzügyi reformra? Heteket vártak, és most tüzet oltanak, de mire ebből törvény lesz, megint hetek telnek el, és a hitelesek nem várhatnak.

Az LMP üdvözli a nyolc pont többségét, és fontosnak tartjuk elmondani, hogy a Bankszövetséggel ellentétben mi azt tartjuk a polgári jogi szerződések terén nonszensznek, hogy a bankok egyoldalú kockázatvállalást hoztak létre az ügyfelekkel, és a szerződést egyoldalúan módosíthatják, ha nekik hátrányos. Ezen sürgősen változtatni kell.

Várom a válaszát. (Szórványos taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
29 177 2010.09.13. 1:18  172-179

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen. Sajnálom, hogy nem adott egyértelmű választ arra, hogy az egyoldalú szerződésmódosítást megtiltja-e a kormány. Mint mondtam, mi támogatjuk a nyolc pont többségét, de az, hogy ne nőhessenek korlátlanul a terhek, döntő módon az árfolyam kérdése. Ezért további hangsúlyos és nem szép képekben, hanem konkrét intézkedésekben megfogalmazott intézkedések kellenek, amelyek a bizalmat erősítik, a forint helyzetét javítják. Csak ebben az esetben lesz ennek a nyolc pontnak érdemi hatása az ügyfelek helyzetére. Ehhez viszont szükséges lenne látni a Fidesz átfogó, hosszú távú gazdaságpolitikáját - ezt ma nem látjuk -, és világosan jelzést kell adni: megszorítanak vagy nem, táncolnak e hiánycél körül vagy nem, miből hozzák be a felső középosztálynak szóló adócsökkentés miatt kieső bevételt.

A nyolc pontból nem rajzolódnak ki egy hosszú távú, átfogó pénzügyi reform körvonalai, amelyet az ülésszak utolsó napján is követeltünk, és amire Orbán Viktor a válaszában úgy fogalmazott, hogy köszönik, megfontolják. Attól tartok, egy kicsit sokáig fontolgatják. Károsnak tartjuk a bankok és a kormány közötti bokszolás folytatását. Az egyeztetést nem lehet megspórolni, erre a tavaszi és a nyári ülésszak épp elég rossz példát hozott.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
31 46 2010.10.04. 3:17  45-51

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm. Tisztelt Miniszter Úr! A Lehet Más a Politika a foglalkoztatás, ezen belül a női foglalkoztatottság növelését tartja az egyik legégetőbb feladatnak. Sajtóhírek szerint ön, illetve Orbán Viktor az egymillió új munkahely mellett immár egymillió új gyerekről is beszél.

A két dolog valóban szorosan összefügg, a nemzetközi tapasztalatok világosan mutatják, hogy azokban az országokban magasak a születési ráták, ahol jelentős, magas a női foglalkoztatottság. A fő feladat a nők munkaerő-piaci helyzetének megerősítése, mert az a versenyképességet is növelné, és a népesedési mutatókat is javítaná.

Mégis, súlyos ellentmondást látunk a kormányon belül. Míg az új Széchenyi-terv Matolcsy miniszter úr vezetésével célul tűzi ki ezt - bár a hogyanról hallgat -, addig a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma, önök, szorgalmazzák a gyes idejének három évre történő visszaemelését, a nők 40 éves munkaviszony utáni nyugdíjazását és a gyes teljes megvonását azoktól, akik teljes munkaidőben dolgoznak. Ezek az intézkedések kifelé tolják a már amúgy is nagyon nehéz helyzetben levő nőket a munka világából.

Az LMP egy öt pontból álló javaslatcsomagot dolgozott ki, amellyel őket segítjük, és ezekben a javaslatokban szakmai konszenzus is van, és a költségük is megtérül. A kormány megszorító intézkedésével szemben javaslataink elsősorban azokért az anyákért emelnek szót, akik a megélhetésük érdekében kénytelenek visszatérni a teljes munkaidejű foglalkoztatásba, és a többletköltségeiket, tehát a munkába járást, a gyerekfelügyeletet fedezik a gyesből, 28 ezer forintból. Legalább a tartósan beteg, fogyatékkal élő gyermekeket nevelők helyzetére való tekintettel kérjük, hadd tarthassák meg a gyest nyolcórás munkavégzés esetén is, akár utalvány formájában, amelyet bérletre, bölcsödére tudnak beváltani.

Az LMP szerint a munkaadókat ösztönözni kell arra, hogy rugalmas munkavégzési formákat alakítsanak ki. Átmeneti járadékkedvezményeket javasolunk azoknak, akik a gyes után visszatérőket rugalmas formában foglalkoztatják. Kezdeményezzük egy munkaügyi biztos kinevezését, aki többek között a kisgyermekes szülők munkaerő-piaci kiszolgáltatottságának megszüntetésére irányuló speciális programokkal segítené a változást mind a munkaadók, mind a munkavállalók számára. Javaslatcsomagunkban szerepel a gyes, gyed után önfoglalkoztatóként visszatérők számára a Start Plusz kártya kedvezményének biztosítása és a rugalmas, fokozatosan teljessé váló vállalkozói tb-státus bevezetése.

Végül pedig nélkülözhetetlennek tartjuk a napközbeni gyermekellátás helyzetének jelentős javítását az intézmények hosszabb és rugalmasabb nyitva tartásával és a bölcsődei állami támogatás hordozhatóságával. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Kérem önt, oldja fel az ellentmondást: valójában kivonni akarják a nőket, a kisgyerekes szülőket a munkaerőpiacról vagy segíteni, hogy megszülethessen (Kikapcsolják a mikrofonját.) az egymillió munkahely és az egymillió gyerek?

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
31 50 2010.10.04. 1:13  45-51

ERTSEY KATALIN (LMP): Nem, sajnos nem tudom elfogadni. Amit önök javasolnak, az valójában családellenes. Ugyanis minél tovább marad otthon egy nő és esik ki a munkaerőpiacról, annál jobban csökken az esélye annak, hogy visszajusson. (Moraj a kormánypártok soraiban.) Ezek az intézkedések nem segítik, hanem hosszú távon csapdába ejtik a nőket. Kevesebb személyi jövedelemadótól, amit most terveznek bevezetni, még soha nem lett sehol munkahely, és attól, hogy azonos feltételeket biztosítanak a rugalmas módon foglalkoztatóknak és a teljes időben foglalkoztatóknak, még semmi nem változott.

Ha viszont elveszik a gyest a legnehezebb helyzetben lévőktől, akkor nagyon súlyos helyzetet eredményeznek. Hadd idézzek szó szerint egy érintett, beteg gyermeket nevelő anyukától: "Lényegében ellehetetlenítik ezeket a családokat, ahol már az anyuka így is végsőkig, fizikailag, lelkileg leharcolt, és épp csak megtűrt a munkahelyén." Ezért sajnos nem tudom elfogadni a választ. Ezek a szavak nem az enyémek, hanem egy korábbi Fidesz-szavazóé. (Taps az LMP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
34 146 2010.10.12. 4:20  141-201

ERTSEY KATALIN, a fogyasztóvédelmi bizottság előadója: Köszönöm, elnök úr. A fogyasztóvédelmi bizottság véleményét tolmácsolom a tisztelt Háznak és elnök úrnak. Az előterjesztést a bizottság egyhangúlag általános vitára alkalmasnak találta.

A bizottság álláspontjának kialakítása során a vitában kormánypárti hozzászólás, indoklás nem hangzott el, ezért engedjék meg, hogy a többi frakció képviselőjének elhangzott véleményét idézzem fel.

Fontos látni, hogy ugyan mindkét oldal általános vitára ajánlja és elfogadja a jelentést, ezt nagyon eltérő szájízzel tettük, ha szabad így fogalmaznom. Mi úgy látjuk ugyanis, hogy a GVH tevékenysége Nagy Zoltán elnök úr vezetése alatt kiemelkedő és példamutató volt. Egy rendkívül fontos normaképző intézmény volt az elmúlt időszakban. Ritka, és sajnos napról napra egyre kevesebb a példa arra, hogy a kormánytól független intézmények a társadalom hosszú távú értékeinek tiszta, elvszerű képviseletében és a fogyasztók védelmének érdekében ilyen magas színvonalon teljesítsenek. Drámai az a változás, amit a GVH élén is végrehajtottak: egy ilyen mintaadó munka után egy, a szakmában ismeretlen, bennfentes kereskedelem miatt megbüntetett ügyvédet neveztek ki az élére. Zárójelben jegyzem meg, hogy a bizottság elnöke a vita során arról tájékoztatott, hogy levélben megkereste a házelnököt azzal a szándékkal, hogy a kinevezendő GVH-elnököt a bizottság meg tudja hallgatni. Erre sajnos végül nem volt mód, úgyhogy azt kértük, hogy legalább a kinevezett elnököt hallgathassuk meg.

A bizottság tagjai közül többen is úgy látták és úgy láttuk, hogy eddig a GVH munkáját a szakmaiság, a feddhetetlenség és a kitartás is jellemezte, annak ellenére, hogy ahogy elnök úr is említette, számtalan nagy erejű ellenérdekelt fél, lobbi igyekezett ellene hatni. Az LMP részéről az hangzott el, hogy számunkra a köztársasági elnökkel együtt a Versenyhivatal volt talán az a pont, amire függesztettük tekintetünket, amikor igazodási pontokat keresünk az ország súlyos morális válságában a tisztesség és a szakmaiság tekintetében. És szomorúan látjuk, hogy mindkettő elnyerte méltó büntetését.

A hosszú távra szóló minőségi munkát emelték ki más képviselőtársaim is, és ennek a munkának a kezünkben tartott jelentés méltó bemutatása. Olyan szorgalmi feladatokat is vállal magára a jelentés, mint az ajánlások megfogalmazása, amit érdekes módon például az MTA jelentése sem tesz meg, pedig egy igényes, különösen egy tudományos igénnyel eljáró jelentésíró részéről természetes eljárás, hogy nem pusztán leíró, hanem a felvetett problémákra megoldási lehetőséget is feltáró számadást ad. Ezt külön köszönjük. A fogyasztóvédelmi bizottságban dolgozó képviselők nevében minden bizonnyal ígérhetem, hogy használni fogjuk, iránymutatásként tekintjük munkánkban, mint ahogy más kiadványaikat, rendezvényeiket is.

A bizottság ellenzéki tagjai azt is jelezték, hogy a GVH az a szervezet, amelyik ha jelentősebb erőforrásokat kapna, olyan hatásokat tudna elérni, amelyek Magyarország gazdasági életében jelentősek lennének. A képviselők kifejezték, hogy a GVH eszközrendszere jelenleg kissé még hiányos, ezért radikális változás nem várható el ezen a területen, de törekvéseiben az előterjesztés, a jelentés kiválóan alkalmas a vitára, illetve további munkára.

A bírságok mértékét többen túlságosan szerénynek ítéltük. Egy hipermarket esetében egy 8 milliós bírságot - az egyik képviselőtársunk példája szerint - az áruházlánc egyetlen egységében egy óra alatt ki tudnak termelni. Képviselőtársaim megfontolásra javasolták kettő nulla hozzáírását, illetve ha kicsit konstruktívabban fogalmazunk, megfelelő eszközrendszer biztosítását ahhoz, hogy a cégek igazodjanak a fogyasztók jogos elvárásaihoz.

Zárásként csak remélni tudjuk, hogy ez a példamutató, normaképző, maximális tiszteletünkre méltó munka, amit a GVH elvégzett Nagy Zoltán elnök úr alatt, nem szakad meg az új elnök alatt. Ezúton is köszönjük az ő és csapata munkáját.

Köszönöm. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
34 164 2010.10.12. 14:17  141-201

ERTSEY KATALIN, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A Gazdasági Versenyhivatal két alapvető funkciót tölt be a piacgazdaság működtetésében, egyrészt a monopóliumok és kartellek kialakulását akadályozza, ezzel védve a versenyt és annak hatékonyságát, másrészt a fogyasztók védelmében lép fel informáltságuk javításáért, jogaik érvényesítéséért. A GVH saját megfogalmazása szerint a hatékony verseny feltétele a jól, a döntésekhez megfelelően informált fogyasztó. Érdekes jelenség, hogy a fogyasztóvédelem területéért felelős államtitkár, Cséfalvay Zoltán szerint a legjobb fogyasztóvédelem a verseny. Felhívnám a figyelmet, hogy a szavak ugyanazok, de a jelentés egészen más.

Az előttünk fekvő beszámoló szerint 2009-ben a GVH folytatta a korábbi évek megkezdett munkáját, és a forrásaihoz képest kitűnően látta el a rábízott feladatot. A jelentés alapján a GVH tevékenységei közül az LMP számára a következő pontok, illetve változások a legfontosabbak, és érdemelnek közelebbi említést: jelentős mértékben megváltozott a jogszabályi környezet, a GVH jogosítványai megerősödtek. A 2009-ben történt törvénymódosítások keretében a GVH jogosítványai, például az engedékenységi politika törvényre emelődött, a kőkemény kartellek esetében a megdönthető vélelem felállítása, az informátori díj felállítása, az egyes bírságok és díjak emelése erősítette a pozícióját. Történt feladatelvonás is, ám ez értékelhető egyszerű profiltisztításként is; az árszabályozásra gondolok. Remélhetőleg a feladatot átvevő hivatal is magas szinten tudja ellátni ezt a feladatot.

A GVH-t érintő jogszabályok közül 2009-ben öt került Alkotmánybíróság elé, ezek közül négy panaszt visszautasított az Alkotmánybíróság, egyet azonban - sajnos - elfogadott, mégpedig azt, ami az egyes szabálytalanságot, például kartellezést elkövető cégek vezetőinél állapított volna meg személyes felelősséget és szankcionálhatóságot. Így ez a probléma továbbra is nyitott. A kartellezésnek, illetve egyéb versenyjogsértéseknek kevés és gyenge, főleg kevés és gyenge személyi következménye van. Ez már csak azért is sajnálatos, mert ha ez létezne, nem lehetne például a Versenyhivatal elnöke - az új elnökére gondolok - olyasvalaki, akit korábban elmarasztaltak bennfentes kereskedelemért. És a tegnapi vörösiszap-vita is pont azt mutatja, hogy a személyes felelősségre meg kell alkotni a megoldást a magyar törvényhozásnak. Egészen más időket élünk, mint korábban, amikor ezt valamilyen oknál fogva nem lehetett megtenni.

A néha valóban jelentős mértékű büntetés kifizetése után nincs valódi visszatartó erő a magatartás megismétlésétől. Mint ahogy az LMP már a közbeszerzési törvény módosításakor is megállapította, a közbeszerzésekről való kizárás hatástalan, mert a cég egy hasonló nevű utódcég létrehozásával, s minden... - kivéve az ilyen kötelezettségek apportálásával, könnyedén megszabadulhat a következményekből. Ugyanúgy megismételheti a versenyjogot sértő magatartását egy olyan cégvezető is, akinek esetleg már több vállalkozását szankcionálhatta a hivatal. Vajon mi fogja visszatartani az útépítő kartell vezetőit, ha nincs se személyes, se a céget érintő komoly jogkövetkezmény, hogy most már jóval körültekintőbben újabb kartellt szervezzen? Már csak azért is, mert a kirótt büntetésből származó veszteséget valahol be kell hoznia.

(18.30)

Éppen ezért az LMP javasolja, hogy szülessen olyan jogszabály, ami a versenyjog megsértéséért felelős vállalatokat, cégeket, illetve azok felelős vezetőit személyesen a közbeszerzésből kizárja. Egyébként ez a fogyasztói csoportokra is vonatkozik, azok is újabb és újabb cégeket alkotnak.

A kartellek elleni fellépés egyre határozottabb a hivatal munkájában. Az alapos és jelentős mértékű bírságok elriasztó hatással is bírnak. Ez különösen akkor fontos, amikor közbeszerzésekről van szó. Mind több felmérés egybehangzóan állítja, hogy ma Magyarországon a közbeszerzések 20-25 százalékkal drágábbak, mint valójában lenniük kellene. 2009-ben körülbelül 400 milliárd forintnyi a korrupciós veszteség, ami másfélszerese annak, amit a kormánynak az egykulcsos adó miatt majd megszorítások útján be kell szednie. Tehát ezek nagyrészt kartellezés formájában jelentkeztek.

Ezért az LMP teljes mellszélességgel támogatja a GVH-t az ilyen ügyek felderítésében és szigorú büntetésében. Itt is megemlítjük: elengedhetetlen egy olyan jogszabály megalkotása, ami nem engedi a megbüntetett és eltiltott cégeket újjáalakulva újra pályázni a közbeszerzésekre.

A fogyasztóvédelem területén a sok ügy közül az LMP számára aktuálisan legérdekesebb pont, hogy a GVH két év vizsgálódás után, 2009-ben megállapította, amit már mi is régóta mondunk, s aminek a belátása a Fidesz-kormánynak több hónapjába telt, hogy a hitelezésnél, különösen a lakossági devizahitelezésnél a bankok egyoldalú szerződésmódosítási joga nonszensz, és ezt a lehetőséget meg kell szüntetni. Egyetértünk azzal a megállapítással, idézem: "Az e (pénzügyi) piacokon igénybe vehető termékek, szolgáltatások sok esetben újszerű, a fogyasztó számára bonyolult termékek. Egy-egy esetben a pénzügyi piacokon hozott döntéssel a fogyasztó nagy értékű, például egy lakásvásárlási céllal felvett devizahitel esetén lehetséges, hogy egész életében a legnagyobb volumenű döntést hoz, így a nem optimális döntésből eredő fogyasztói hátrány rendkívül jelentős lehet." Ismerek olyan eseteket, amikor megduplázódik egy több millió forintos hitel visszafizetése. Éppen ezért a nagy és hosszú távú döntésért a pénzügyi szabályozást a versenyjogi oldalon is erősíteni kell.

Egypár szót a kötelező átvételi tarifáról. A magyar energiapiac egy sajátos intézménye a KÁT. Az eredetileg a megújuló energiaforrásból származó villamosenergia-termelés támogatására kitalált rendszer, ami körülbelül kétszeres és fix átvételi árat kínál az e körbe tartozó termelőknek, mára groteszk módon a földgáz-felhasználás és a földgázalapú áramtermelés egyik legnagyobb támogatójává vált, mind abban az értelemben, hogy 2009-ben az éves 79 milliárdos keret 70 százaléka, 54,5 milliárd forint földgázüzemű erőműveknek jutott, mind abban az értelemben, hogy a magas és garantált ár újabb földgázüzemű erőművek építésére és üzembe helyezésére ösztönöz, ami éppen ellentétes hatás, mint amire a rendszert kitalálták.

A rendszer emellett még rugalmatlan is. A válság miatt csökkenő energiaárak és kereslet mellett jelentős extraprofitot jelenthet a cégeknek, ami valószínűleg tiltott állami támogatásnak minősül. Bár lesznek negatív hatásai és a kivezetésnél körültekintően kell eljárni, az LMP teljes mellszélességgel kiáll a GVH azon véleménye mellett, miszerint a KÁT keretében a fosszilis eredetű energia támogatását abba kell hagyni. A gázmotorokat és a gázos erőműveket pedig arra kell felhasználni, hogy egy jól szervezett tartalékpiacra lépjenek be, mivel gyorsan indíthatóak és leállíthatóak, és ezzel tökéletes hátteréül és támogatójául szolgálhatnak az időjárásfüggő, megújuló energiatermelés kiegyenlítésének. Nemsokára be is adjuk ezt a javaslatunkat, ami ezt támogatja.

A GVH 2009. évi beszámolójában az LMP számára egyetlen igazán ellentmondásos terület van, ez pedig a mezőgazdasági termények és élelmiszerek piacának szabályozása. Itt elvi vita merül fel. A GVH minden piacon egységes elvek szerint próbál eljárni és szabályozni, tekintet nélkül az áru- vagy a szolgáltatásfajtára. Így a mezőgazdasági termelés legfőbb problémáját az alacsony üzemméretben és az ebből fakadó magas, fix költségekben és alacsony hatékonyságban látja.

A föld azonban nem csak egy egyszerű input egy akármilyen termelési folyamatban. Nemcsak azért, mert szűkösebb, illetve megművelése szoros összefüggésben van a települések létével, demográfiájával, hanem mert gazdasági és társadalmi szerepe mellett az ökológiai rendszerek alapja is, azaz nem csak az ember használja. Ezért használatának, forgalomképességének és művelésének nem lehet egyedüli mércéje a gazdasági hatékonyság.

Ahogy az LMP programja is fogalmaz, az iparszerű mezőgazdasági termelés és a mezőgazdasági termékek globális szabadkereskedelme a fogyasztó számára kétségtelenül olcsóbbá teszi az alacsony minőségű élelmiszer-ipari tömegcikkeket, ezt azonban sokszorosan megfizetjük az egészségünknek és a környezetnek okozott károk költségében, a nagybirtokok támogatására fordított közpénzekben, a városok és a kisebb települések közti társadalmi egyenlőtlenségek növekedésében és a vidék elnéptelenedésében, amiből városi szegénység lesz és növekvő igény a szociális kiadásokra.

Éppen ezért azt szeretnénk, ha a föld döntően a helyben élő, a helyi társadalommal szoros kapcsolatban álló, életvitelszerűen gazdálkodó emberek kezében lenne. Ez segítené a helyi feldolgozási és értékesítési formák térnyerését is, aminek jó hatása lenne a vidéki foglalkoztatásra, és ökológiai szempontból is előnyös lenne, mert nem másodlagos frissességű, a fél világot beutazott élelmiszereket ennénk, azaz egészségesebbek lennénk, és kisebb lenne a feldolgozáshoz és a kereskedelemhez kötődő szállítás szén-dioxid-kibocsátása is.

Éppen ezért a 190. pontban megfogalmazott, a kis családi termelőkre vonatkozó kritikai észrevételekkel egyetértve, a kiutat nem az üzemméret óriásira növelésében látjuk, hanem a felsorolt hiányosságok - alacsony mobilitás, elsődlegesen termelési fázisra való koncentrálás, tőkeszegénység, hiányos termelési és marketingismeretek, alulinformáltság s a többi - kiküszöbölésével, értékesítési hálózatok szervezése, továbbképzés, és a helyi termékeket preferáló, az erőfölénnyel való visszaélést büntető szabályozás, illetve az agrártámogatások rendszerének megváltoztatása által.

Nem a pozitív példaként említett, és a válságot a terjeszkedésre felhasználó tőkeerős Csányi-, Agrofert- vagy Bonafarm-vállalatcsoportok fogják megteremteni a fenntartható mezőgazdaságot és élelmiszer-termelést, mivel ugyanazt az intenzív, kemizált tömegtermelést folytatják, ami nem törődik a hosszú távú környezeti és társadalmi hatásokkal.

Ugyanígy, bár a 184. pontban megfogalmazott tagosítást támogatja, az LMP azon az állásponton van, hogy a termőföld legyen továbbra is korlátozottan forgalomképes, és az eladásoknál a helyi, életvitelszerűen gazdálkodó termelők élvezzenek előnyt.

S végül: nem értünk egyet a GVH azon megállapításával, hogy nem hozható létre egyezség a kormány, a kereskedők, vagyis az élelmiszerláncok és a beszállítók között, mert az versenykorlátozó lenne, hanem a kormány csak maga állapodhatna meg egyenként az áruházakkal. Véleményünk szerint, mivel fontos, de nem mindenekfelett álló társadalmi cél a verseny, bizonyos kiemelt célok érdekében a korlátozása elfogadható. Az LMP ilyennek tekinti a tiszta és hazai élelmiszer helyzetbe hozását, például egy általános és kötelező erejű magatartási kódex által.

Összefoglalásként: az LMP támogatja a GVH ajánlását, hogy a jogszabályok előkészítése során legyen kötelező hatásvizsgálat és ennek keretében a versenyre gyakorolt hatások azonosítása. Emellett kiáll a közbeszerzési törvény olyan módosítása mellett, ami biztosítaná, hogy az olyan cégek és vezetőik, akiket a Gazdasági Versenyhivatal elmarasztalt akár kartellezés, akár egyéb versenyjogsértés ügyében, ne pályázhassanak közbeszerzéseknél.

S végül az LMP javaslattal él, hogy a Gazdasági Versenyhivatal terjessze ki vizsgálatait a vasúti és a közúti szállítás közötti egyenlőtlen versenyhelyzetre. Míg a vasúti szállítás során jelentős pályadíjat kell fizetni, a közúti szállításnál a fizetendő autópályadíjak eltörpülnek emellett. Így a közúti szállítás lényegében jelentős állami támogatást élvez, ami mind környezetileg, mind pénzügyileg, mind pedig társadalmilag káros.

Összefoglalásként: az LMP támogatja a jelentés elfogadását, és köszönjük még egyszer a munkáját. Köszönöm, elnök úr.

(18.40)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
37 2 2010.10.20. 5:20  1-4

ERTSEY KATALIN (LMP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Eredetileg közvetlenül az EU-vita előtti hozzászólásnak szántam, de a kormány újabb viharos napirend-átrendezése miatt pár órával ez csúszni fog. Az Európai Bizottság néhány hete ötéves stratégiát fogadott el a férfiak és a nők esélyegyenlősége terén. A stratégia öt fő prioritás körül jelöl ki egy sor feladatot. Ezek pedig a következők: a gazdaság és a munkaerőpiac, az egyenlő bérezés, az esélyegyenlőség a vezető pozíciókban, a családon belüli erőszak és az esélyegyenlőség elősegítése az EU-n kívül is.

A stratégia többek között kimondja: több nőt kell a munkaerőpiacra segíteni, hogy elérjük az Európa 2020-as célt, a 75 százalékos foglalkoztatottságot. Célzott intézkedésekkel több nőt kell juttatni a gazdasági döntéshozatali pozíciókba. A női vállalkozókat és az önfoglalkoztatást kell segíteni. Az egyenlő bérezés európai napjának bevezetésével rá kell irányítani a figyelmet arra, hogy a Európában a nők átlagosan még mindig 18 százalékkal kevesebbet keresnek a férfiaknál. Együtt kell működni a tagállamokkal a nők elleni erőszak megfékezésére, különösen a női csonkítás ellen, Európában és azon túl. Ez utóbbi, a nemi szervek rituális megcsonkítása az egyetlen terület, amelyben jobban állunk Európánál. Ez nem nagy dicsőség.

Ezen kívül Magyarországon minden fenti cél tekintetében súlyos a helyzet. Vannak olyan területek, ahol a kormányzat egyenesen szembemenetel Európával és a világgal. A gyermeket nevelő nők foglalkoztatottsága a legalacsonyabb Európában. A 3 év alatti gyermeket nevelők alig 10 százaléka dolgozik, ez az EU-átlag harmada. A legalább 2 éves gyermeket nevelők 20 százaléka, de a nagyobbaknak is csak 45-55 százaléka dolgozik. Ennek megfelelően katasztrofálisak a demográfiai mutatóink is, hiszen a nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy azokban az országokban magasak a születési ráták, ahol jelentős a női foglalkoztatottság. Magyarországon a munka és a magánélet összeegyeztetése nagyon nehéz, többek között a rugalmas munkavégzési formák szűk lehetősége, a jelenlegi gyermekellátási rendszerek - amelyek otthonra száműzik a nőket, és megnehezítik visszatérésüket a munkaerőpiacra -, a napközbeni gyermekellátások elégtelensége, illetve rugalmatlansága, illetve a társadalomban mélyen rögzült tradicionális szerepfelfogások, amelyek még az otthoni munkamegosztást is rögzítik.

Üdvözöljük azt a lépést, amit miniszterelnök úr nemrég bejelentett, vagyis a job sharing magyarországi járulékkedvezménnyel való támogatását. Erről később érdemes vitázni, mert ez véleményünk szerint a munkaerőpiac jelenlegi állapotában nem alkalmazható. Viszont a kormány épp most tervez a fenti stratégiával, az EU-irányelvekkel szögesen ellentétes lépéseket a nők munkába állásának további megnehezítésére. Elveszik a gyest azoktól, akik a megélhetésük érdekében a gyermek egyéves kora után kénytelenek teljes munkaidőben dolgozni, és ennek pluszterheit, vagyis a munkába járás és a gyerekfelügyelet költségeit fedezik a gyesből. Kérésünk ellenére még azoktól is elveszik ezt, akik sérült, fogyatékos gyermeket nevelnek, és súlyos tízezreket költenek gyógyításra, fejlesztésre. Visszaállítják a 3 éves gyest, amivel csapdába ejtik az anyákat, hiszen minél tovább van otthon egy anyuka, annál nehezebben kap újra munkát, legtöbbször 3 év után vagy a többször 3 év után gyakran ellehetetlenül a család, hiszen egy fizetésből képtelen megélni.

Kevés nő dolgozik, és még kevesebb tud előre jutni a munkahelyén. A bájos, de elszigetelt kezdeményezéseken túl a vállalatok semmit nem tesznek, a kormány meg végképp nem segít ebben, hogy több nőt engedjenek döntéshozatali pozícióba. Ajánlom figyelmükbe, hogy a norvég kormány 2004-ben 40 százalékos kvótát mert bevezetni a privát szektorban, és több ország az idén döntött erről. A nők ma már többen szereznek diplomát, mint a férfiak, mégis foglalkoztatottságuk és a fizetésük is alacsonyabb. Még súlyosabb a nők kiszorítása a közéletből és a politikából. Ismert a parlamenti arány, szomorú az arány a kormányzatban is. Mi azért szólítjuk föl makacs következetességgel a kormányt arra, hogy javítson ezen, mert tudjuk, hogy ami jó a nőknek, az jó a társadalomnak is. (Az elnök csengetéssel jelzi az idő lejártát.)

Kérem, forduljanak újra Európa felé, vegyék komolyan a fenti stratégiai célokat, hiszen a soros elnökséget ellátó országként háttal Európának nagyon nehéz elnökölni. (Az elnök ismét csenget.) Kérem önöket, ne is próbálják meg.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
39 96 2010.10.26. 1:45  17-187

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Sajnálom, hogy Matolcsy úr kiment, én vagyok az ügyeletes hozzászóló a nők munkaerő-piaci helyzetének tekintetében a Házban.

Azt fontos elmondani, hogy az, amit Matolcsy úr mond, hogy a gyermektámogatások megnövelése növeli a gyermekvállalási kedvet, igaz - egy nagyon rövid időre, és utána visszaesik. Ezt nagyon pontosan lehet látni a '67-es gyes-bevezetés időszakából, amikor megugrott, majd ugyanarra a szintre visszaesett. Nagyon fontos tudni azt, hogy a pénzbeli támogatások nem segítik azt a helyzetet, amibe a nő a gyerekszülés után visszakerül.

Tehát ezért mondjuk folyamatosan a rugalmas munkaerő-piaci helyzetet, és nem csak a részmunkaidőt, a részmunkaidő hosszú távon csapdába ejt, mert a rugalmas munkaerő-piaci lehetőségek azok, amiktől egy nő újra és újra szül. Tehát amikor azt látja biztosítva, hogy vissza tud menni a munkahelyére, hogy nem megtűrt, hogy nem ellehetetlenült és nem elszegényedett, akkor tud újra és újra szülni, és akkor fogja azt a fajta népesedési mutatót hozni, amire szükségünk van. Ebben a tekintetben üdvözöljük a részmunkaidőnek a járulékkedvezményre való támogatását, de ez csak az első lépés. Fontos az, hogy hosszú távon ne zárjuk be a nőket a részmunkaidőbe, hanem az intézményi ellátás, tehát a nappali intézmény lehetőségének megteremtésével, annak a rugalmasításával továbbhaladjunk ezen az úton, mert meg fogják látni, pár év múlva visszaesik ez a növekedés.

Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
39 122 2010.10.26. 1:54  17-187

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Csak hogy pontosítsuk ezt a dolgot, az összefüggést a demográfiai helyzet, illetve a pénzügyi és egyéb támogatások között. Hétfőn beadtam egy országgyűlési határozati javaslatot arra, hogy a kormány külön személy kinevezésével segítse azt a folyamatot, amelyet az általam már üdvözölt járulékcsökkentés és részmunkaidő tekintetében további intézkedéssel egészít ki.

Révész képviselőtársam talán nem volt itt, de az előző hozzászólásaim megtalálhatók a parlament honlapján. Nézze meg, az LMP azon túl, hogy az adórendszeren belül a Scheiring képviselőtársam által említett horizontális és vertikális igazság teljes érvényesítését követeli progresszív adórendszer keretében, ezen túl mi folyamatosan arról beszélünk, hogy a nők munkaerő-piaci helyzetét kell javítani. Nagyon szép látvány, amikor férfiak vitatkoznak arról, hogy a nők mit szeretnek. Valamelyik napirend előtti hozzászólásomra Soltész Miklós úgy válaszolt, vegyük tudomásul, hogy ebben az országban a nők szeretnek otthon lenni. Szeretném, ha ezeket a nőket többen képviselnék az Országgyűlésben, ugyanis ne a férfiak mondják meg, hogy a nők mit szeretnek. Az, hogy a részvételt követeljük - s ez már kicsit távol lép az adóvitától -, arról szól, hogy ha a munkahelyeken több nő van, akkor a politikában is több nő lesz. Ha a nők kiválasztódása - és ezt már elég korán ajánlottam a Fidesz figyelmébe is -, kiválasztódási mechanizmusa ki van találva, akkor a nők maguk tudják elmondani, hogy mit szeretnek ebben az országban.

Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)

(Erdős Norbertet a jegyzői székben
Móring József Attila váltja fel.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
41 227-229 2010.11.02. 1:59  198-328

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm, elnök úr.

ELNÖK: Kérem, tisztelt képviselőtársaim, figyeljék a képviselő asszony felszólalását.

ERTSEY KATALIN (LMP): "Különbnek lenni..." - ezekkel a szavakkal nyitotta meg Sólyom László május 14-én az Országgyűlés ülését. Önöknek, ez, úgy látszik, nem sikerül.

A lelkiismeretükre szeretnék apellálni. Ugyanis Lázár képviselőtársam az indoklásban világosan elmondta, hogy valójában nincs szükség erre az alkotmánymódosításra, hiszen az Ab határozata lehetőséget ad a tárgyévben kifizetendő különadóra. Ezért akkor valójában miért is van szükség erre?

Jó törvényt kéne csinálni, meg kéne oldani a problémát, és nem alkotmányt módosítani. Nagyon sokatmondó, hogy amikor Harrach Péter ma délután napirend előtt a lelkiismeretükre apellált, nem volt senki, aki válaszoljon neki, és ezen a részen nem tapsolt senki.

Az önök lelkiismeretével el kell tudni számolni akkor is, ha úgy érzik, hogy most lendületben vannak. De ez a forradalmi lendület ki fog hunyni egy ponton. Számtalan kétségbeesett jelzést kapunk jóérzésű, tisztességes fideszesektől, KDNP-sektől, hogy ezt nem bírják, nem bírják magukévá tenni ezt a törvényt. (Felzúdulás a kormánypárti padsorokban. - Az elnök csenget.) Bocsánat.

Önök nem egy légüres térben kormányoznak. (Egy hang a Fidesz soraiból: Nem is ismerik!) Azok a polgárok, akikre hivatkoznak, nem erre szavaztak. Nagyon sokatmondó, hogy Navracsics Tibor nem ült be ma délután a napirend előttire válaszolni, és Rétvári Bencét küldte. (Dr. Lanczendorfer Erzsébet: De milyen jól megválaszolta!) Úgy látszik, fiatal korára tekintettel ő magáévá tudta tenni ezt a forradalmi lendületet. De önöknek vissza kell menniük a választóikhoz és megmagyarázni, amikor azt mondják, hogy ezt nem az én nevemben csinálták.

Köszönöm. (Taps az LMP és az MSZP padsoraiban. - Közbeszólások a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
41 237 2010.11.02. 1:56  198-328

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Egy kis "elmúltnyolcévezés", nehogy elszokjanak a gondolattól.

Önök állandóan arról beszélnek, hogy az elmúlt nyolc évben mit műveltek a szocialisták és a szabad demokraták. Teljesen egyetértünk abban, hogy ez tűrhetetlen volt, de vajon önök mit csináltak az elmúlt egy-két évben, amikor már a BKV-ból talicskával tolták ki a pénzt? Önöknek nem volt annyi idejük, hogy egy jó törvényt csináljanak ennek a megoldására? Megígérték, igen, megígérték az elszámoltatást, és számoltassák el őket, vegyék vissza azokat a pénzeket! Nem volt idejük kidolgozni egy alkotmányos megoldást? Láttuk, hogy mi történik, Tarlós képviselőtársunk már 2006-ban fölvetette a közgyűlésben, hogy mi folyik. Nem volt négy év alatt idejük arra, hogy alkotmányos megoldást találjanak? Szeretnék újra az önök lelkiismeretére apellálni.

(20.10)

A jobbikosokkal ellentétben én még most is bízom abban, hogy van egypár olyan tisztességes ember önök között, aki nemcsak a folyosón, szóban, telefonban, SMS-ben, a Facebookon vagy más módon mondja el nekünk és az embereknek, hogy ezt nem támogatja, hanem itt is megteszi azt, hogy nem nyom gombot, vagy nemet nyom, meg meri tenni azt; azok, akik 22 évvel ezelőtt velem együtt kezdték el lebontani az előző rendszer igazságtalanságát, és azért vannak itt a mai napig is a Házban, és bár nem szólnak hozzá a vitához, de pontosan tudom, hogy az ő demokratikus elkötelezettségük megvan.

Lázár képviselőtársam azt kérte, hogy ne vonjam kétségbe az önök demokratikus elkötelezettségét. Én nagyon sokáig védtem ezt, a saját frakciómon belül is, most már kezdek elbizonytalanodni abban, hogy vajon joggal védem-e azt, hogy igenis, önök még mindig a demokráciát védik. Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
41 249 2010.11.02. 2:02  198-328

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Nagyon méltatlan vagy nagyon nehéz helyzet Wittner Máriának válaszolni, de csak annyit szeretnék neki mondani - bárhol is van -, hogy pontosan tudjuk, hogy miről beszél. Pontosan tudjuk, hiszen minden egyes módosítónkat gondolkodás nélkül söprik le, nem is nézik meg, hogy mi van benne. A bizottsági üléseken automatizmus van, ezt önök pontosan tudják.

Tehát azt szeretném mondani, hogy ha Sólyom elnök úr "különbnek lenni" felszólítását nem tudják komolyan venni, és nem tudják meghaladni azt, amit itt az elmúlt időszakban műveltek a szocialisták, akkor nem volt az egész kétharmadnak semmi értelme, akkor nincs semmi értelme annak, hogy önök ezt a hatalmas felhatalmazást (Babák Mihály közbeszól.) arra használják, hogy kiszedik a legtisztességesebb intézményeink éléről azokat az embereket, akik a legvilágosabban az alkotmányosság szerint járnak el.

Leváltották a GVH elnökét, és a helyére egy olyan ügyvédet neveztek ki, akit bennfentes kereskedés miatt megbírságoltak, és innen folytathatnám tovább a sort. Nem vették azokat a módosítóinkat sem figyelembe, amelyek a PSZÁF-nek - majd most fogják szabályozni - a jogkörét erősítették volna, hogy a devizahitelesek helyzetét figyelje, hogy hogyan változik, és ha megnézzük, már most változnak a banktételek, a bankdíjak. Nem vették azt a javaslatunkat napirendre sem, teljesen ártatlan, ártalmatlan javaslatokat sem, ami (Lázár János: Mile Lajos hova megy? Meg se várja a választ. Mile képviselő úr, hova megy?) például a fiataloknak az önkéntes munkáját erősítette volna, ami morális tartást adna ezeknek a fiataloknak, amiért mi legalább olyan elkötelezettek vagyunk, mint önök. Azt kérném, hogy bizonyítsák be, hogy különbek lesznek, mint az elmúlt nyolc év. Köszönöm. (Taps az LMP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
41 287 2010.11.02. 1:15  198-328

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Szilágyi Péter képviselőtársam megemlítette a '89-es orbáni beszédet, és ezért kénytelen vagyok hozzászólni. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Ezért?) Én azokban a pillanatokban, amikor ez a beszéd elhangzott, ott álltam a hatodik, a legyilkolt fiatal koporsója mellett. Ott álltam, és hallgattam azokat a szavakat, amelyeket akkor Orbán Viktor mondott: a hatodik koporsóban nem csupán egy legyilkolt fiatal, hanem a mi elkövetkezendő húsz, vagy ki tudja, hány évünk is ott fekszik.

Az elmúlt húsz évben azért küzdöttünk, ki-ki a maga posztján, hogy ne következzenek el ezek az idők újra. Az a lázári alkotmányozás, ami méltó a sztálini alkotmányozáshoz (Nagy felzúdulás a kormánypárti padsorokban, közbeszólások ugyanonnan. - Az elnök csenget.), ezekben a pillanatokban veszi kezdetét, és azt kérem önöktől, különösen azoktól, akik ma még itt ülnek a teremben azok közül, akik ott voltak a téren, hogy ne járuljanak hozzá ehhez, gondoljanak arra, amit húsz évvel ezelőtt együtt kezdtünk el megvalósítani.

Köszönöm. (Taps az LMP és az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
41 301 2010.11.02. 1:48  198-328

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Én kitartásra szeretném önöket biztatni (Az elnök csenget.), itt vagyunk, itt leszünk még egy darabig, el fogjuk mondani a véleményünket. (Moraj.) Azt szeretném kérni, hogy az, aki küzd a lelkiismeretével, és a Szanyi-féle felszólalások, bocsánat, Szanyi képviselőtársam és a Novák Előd-féle felszólalások egy kicsit elbizonytalanítják, és úgy érzik, hogy hát, akkor inkább megszavazom, mert ezekkel? (Moraj.) Kérem, hogy nyugodjanak le, újra vizsgálják meg a lelkiismeretüket, és ne azért szavazzák meg ezt a törvényt, vagy nem szavazzák meg, mert Szanyi Tibor, visszaérvén a tüntetésből most elmondja itt is a véleményét. És ha, ne adj' isten, Gyurcsány Ferenc is visszaérkezne, és elmondaná a véleményét (Moraj.), az ne indítsa önöket arra (Az elnök csenget.), azt kérem, az ne indítsa önöket arra, hogy felháborodásukban mégiscsak egy igent nyomnak, hanem nyomjanak nyugodtan nemet, vagy ne szavazzanak. (Derültség a kormánypártok soraiban.)

És én még arra is türelemmel várok, ha érveket esetleg mondanának, mert arra egyelőre nem hallottunk érvet sem a Fidesz padsoraiból, sem a KDNP-től - akik talán a leginkább küzdenek a lelkiismeretükkel -, hiszen, ahogy én kivettem, eddig ők voltak azok, akik ezeket a kérdéseket morális szempontból is vizsgálták, ellentétben, mondjuk, Lázár képviselőtársammal, aki bár maga sem hisz ebben a törvényben, de meggyőzte magát arról, hogy ezt képviselje. Azt kérem, hogy tovább is vizsgálják a lelkiismeretüket, mi itt leszünk, hogy emlékeztessük önöket arra, hogy mit, milyen morális kötelezettséget vállaltak a magyar választók felé. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
41 323 2010.11.02. 0:45  198-328

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Azért kértem szót, mert egy kicsit lanyhulni kezd a hangulat, és a ruhatárunkra kitért. Két dolgot szeretnék mondani.

Az előbb szóba került, hogy Szanyi Tibor melyik tüntetésre megy és melyikre nem. Ez az ő saját joga. (Szászfalvi László: Visszament tüntetni.) A fideszes kormánypárti képviselőket, illetve a KDNP-seket pedig szeretném meghívni holnap délután 5 órára az Alkotmánybíróság elé, ahol mi fogunk ez ellen a javaslat ellen tüntetni. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.)

És, ha már szóba került a póló, amit levetetett az elnök úr innen, az előttem levő székről (Felmutatja.), pólókat fogunk kisorsolni azok között, akik merészelnek nem szavazni vagy nemet nyomni.

Köszönöm. (Taps az LMP padsoraiban. - Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
44 2 2010.11.09. 4:29  1-4

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! "Mit kezdjünk a civilekkel?" címmel adtam be felszólalásomat. Az elmúlt napokban több olyan hír is felröppent, miszerint a kormány tovább szűkíti azok lehetőségeit, akik akadályozzák a lendületes kormányzást. A civilek jogorvoslati lehetőségének elvonása és forrásaik jelentős csökkentése olyan ijesztő jelek, amelyek ügyében szólnom kell. A hazai civil nonprofit szektor súlyos finanszírozási gondjait annak idején az 1 százalék bevezetése, majd az NCA 2003. évi létrehozatala enyhítette. Működési problémáinak vagy esetleg a visszaéléseknek alapos vizsgálatát, teljesítményének korrekt mérését azonban eddig még egyetlen kormány sem végezte el. Szemmel láthatólag a politika nem tud mit kezdeni a civil társadalommal mint az élő és valódi demokrácia alapelemével.

Az LMP viszont maga is civil gyökerekkel bír, rendszeresen egyeztetünk azokkal a szervezetekkel, amelyek kulcsszerepet töltenek be a környezetkárosító beruházások, a szegregáló iskolák és korrupt önkormányzatok kontrolljában, és azokkal is, amelyek önkéntesekkel szinte egyetlenként szolgáltatásokat nyújtanak fogyatékos gyerekeknek, hajléktalanokat mentenek vagy időseket ápolnak. Tisztában vagyunk azzal, hogy számtalan megélhetési civil akad, akiktől érdemes lenne megtisztítani a szektort. Ezek, függetlenül a kormányok színétől, évről évre megkapták azt a pár tíz milliós apanázsukat, ahogy az első Orbán-kormány alatt is, így sikerült életben tartani olyan figurákat is, mint az Európa Ház vezetője, Barabás Miklós - van, aki Nádházi Emil fedőnéven ismeri -, akinek családi vállalkozásban működtetett álcivil szervezete ugyanúgy megkapta az évi 20 millióját a MeH-től, mondjuk, Stumpf István idején, ahogy előtte és azóta is. Mostanáig Brüsszelben képviselte a magyarokat Mr. Civil néven.

Eközben a valódi értékteremtő munkát végző civil szervezetek végigélték, hogy az előző kormányzatok végképp elvették a magánszemélyek adományozását serkentő adókedvezményeket, hagyták elinflálódni a normatívát, soha nem egészítették ki az NCA összegét a törvényben előírt összegre. Közben az NCA-ra való hivatkozással eltűntek a minisztériumi saját keretek, a célzott civil sorok is, nem valósultak meg fontos kormányzati, közpolitikai célok. Most pedig az NCA-forrásokat is fűnyíró elven vennék el, és megvonnák a civileknek azt a jogát, hogy akár az ingatlanmogulokkal összejátszó önkormányzattal és az állammal szemben is megvédjék a polgárokat. Elég csak annyit mondanunk: Sukoró.

Kérjük, világosan adjanak jelzést: végképp ki akarják véreztetni a civileket, vagy végre nekikezdenek annak a módszeres és alapos munkának, amely megtisztíthatná soraikat? Vajon készen állnak-e arra, hogy a civilekkel együtt kidolgozzák azokat a teljesítményindikátorokat, amelyek segítségével végre mérhető és összehasonlítható minőségbiztosítási rendszer születik? És ha objektív mércével mérve egy szervezet társadalmi haszna nincs arányban a támogatásával, akkor, de csak akkor vonják el a támogatását!

Az előterjesztő szerint szervezett álcivilek akadályozzák meg azt a sok szép, hasznos dolgot, amit egy önkormányzat a nép boldogítására kitalál. De tényleg a kivételre kellene szabályt alkotni? Vajon tényleg lovat kell adni a közvélemény alá, amely már így is kerékkötőnek tekinti a civileket, akik a sok szép autópálya, cementgyár és plázaberuházás megvalósításának keresztbe fekszenek?

A civil szervezetek és a társadalom részvételi lehetőségét, az eljárások nyílt, átlátható és gördülékeny lefolyását ésszerű és logikus szabályozással, a kiskapuk bezárásával, a betartható határidőkkel és következetes jogalkalmazással lehet elősegíteni, a finanszírozást pedig a magánadományok ösztönzésével, a keretek megteremtésével. Mert az államnak nem az a dolga, hogy nehezítse, hanem hogy ösztönözze a demokráciát élővé, a politikai és a gazdasági elitet pedig elszámoltathatóvá tevő civil szektort.

Köszönöm. (Egy LMP-s képviselő tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
47 102 2010.11.16. 1:45  97-107

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Egy járulékmódosításhoz szeretnék hozzászólni, a számát nem biztos, hogy fel tudom idézni, de a nyugdíjjáruléknak a 9-ről 10 százalékra való emeléséhez szeretnék hozzáfűzni valamit. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: 9,5-ről.)

Itt arról volt szó, önök azt mondták indokolásként, hogy a nők 40 év utáni nyugdíjba vonulása miatt kell ezt a járulékmódosítást megtenni. Ezzel szembefordítanak két jelentős társadalmi csoportot, nevezetesen a férfiakat és a nőket. (Zaj a kormánypárti padsorokban.) De a nőkön belül is nagyon sokan, amikor ezt az intézkedést, az apró betűt elolvassák, ami még sajnos nincs fönn a beterjesztő honlapján... - a sajtóhírek szerint nem számítják be azokat a szakmunkás éveket például, amikor ezek a nők a hat napból - talán még emlékeznek páran, akkor még hat munkanap volt egy héten - ötöt napi 8 órában dolgoztak a gyárakban, és a vállalatok utánuk járulékot fizettek. Tehát ez a módosítás egy teljesen indokolatlan, és a sajtóban megjelent hírek szerint nem is igaz módosításról szól.

Nem lehet erre hivatkozással 9-ről 10-re emelni a járulékot; azért lehet 9,5-ről 10-re emelni a járulékot, mert azt a hatalmas lyukat, amit önök ütöttek a költségvetésen, azt ezzel is próbálják kipótolni. De ez nem egészen az a fajta irány, amiről tegnap hallottunk. Ez nem fog munkahelyeket teremteni, ha járulékot emelünk, az még soha nem teremtett sehol a világon munkahelyet.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
47 138 2010.11.16. 4:49  119-335

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A költségvetési vita kapcsán mindenkinek el kell gondolkodnia azon, hogy hova vezet az a lejtő, amelyen elindult a kormány az Alkotmánybíróság megtámadásával. Sokan talán fel sem eszméltek arra, hogy ma kivették a megvédhető jogok közül az egészséges környezethez való jogot is, a hátrányos megkülönböztetés tilalmát.

A lejtőn lefelé tartó út logikus következő lépése a civil társadalom lefejezése: a költségvetésben a nemzeti civil alapprogram keretének több mint megfelezése, a költségvetéssel egy időben benyújtott egyéni javaslattal pedig a jogorvoslati lehetőségek megvonása. Szóvá is tettük ezeket a lépéseket, kifogásoltuk, hogy azon munkálkodnak, hogy nemzetközi egyezményeket és az EU-elveket sértő módon korlátozzák a civilek ügyfélként való részvételi jogát: azt a világszerte történelmi vívmányként ünnepelt aarhusi egyezményt, amely a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szól; a zöldek így tudták megvédeni a Tubest vagy a dunakeszi lápot. Ha nincs ez a jog, ha nincs a jog, akkor marad az utca. Nem tudom, hogy ezt akarják-e.

Az LMP felszólítja a kormányt, hogy ne einstandolja a nemzeti civil alapprogram forrásait, hanem alapos, kitartó munkával a civilekkel együtt dolgozzon ki egy olyan teljesítménymérő rendszert, amely a kormány színétől függően már nem egyszer az MSZP és egyszer a Fidesz közeli civileknek juttat, hanem a valódi, érdemi munkát végző civileket teljesítményük, társadalmi hasznosságuk alapján támogatja.

Olyan módosítót fogunk benyújtani, hogy az NCA keretét végre emeljék arra a törvényben előírt szintre, amit 2001-ben a törvény előírt, tehát 9 milliárd forintra. Nagyon úgy tűnik, hogy az érdemi részvétel biztosításához nem fűlik a foga a kormánynak, hiszen nyilván egyszerűbb lecsapni a civil társadalom fejét, és rohamot indítani az Alkotmánybíróságtól kezdve a független civileken át az összes olyan intézmény ellen, amely megakadályozhatja egy jogállamban a jogsértő hatalmi törekvéseket és a pénzes helyi potentátokat kiszolgáló önkormányzatokat. A hírek szerint az ombudsmani hivatalt is ki akarják iktatni, ami egészen példátlan.

Nem tudom, miért akarják folytatni azt a nagykoalíciót a szocialistákkal (Babák Mihály: Miről beszél? Álljunk meg egy pillanatra!), ami ezeket a megélhetési civileket életben tartja. Úgy látszik, nem tud a politika mit kezdeni a civilekkel. Az LMP rendszeresen egyeztet azokkal a szervezetekkel, amelyek kulcsszerepet töltenek be nemcsak a környezetkárosító beruházások, szegregáló iskolák és korrupt önkormányzatok kontrolljában (Babák Mihály folyamatosan közbeszól.), de azokkal is, amelyek önkéntesekkel szintén egyetlenként az adott elmaradott térségben - például az ön térségében - szolgáltatásokat nyújtanak fogyatékos gyerekeknek, hajléktalanokat mentenek, és időseket ápolnak.

A valódi, értékes munkát végző civil szervezetek végigélték, hogy az előző kormányok végképp elvették a magánszemélyek adományozását serkentő adókedvezményeket. Ez most is így van, a megemelt, a jómódúaknak adott adókedvezményből nem támogatják azt, hogy ezeket a civileket segítsék a jobbmódúak. Nem egészítették ki az NCA-törvény alapján az összeget az előírtra, és az NCA-ra való hivatkozással eltűntek azok a sorok is, amelyek megvalósíthattak volna fontos közpolitikai kormányzati célokat. Aki fél évre felfüggeszti a pályáztatást, az még soha nem látott valódi civil szervezetet. Képtelenség fél évig életben tartani egy olyan szervezetet a mai viszonyok között, amely támogatásból, pályázatból él. És ha nem adnak a jómódúaknak ösztönzőt arra, hogy ezeket a civileket kihúzzák a bajból, akkor ezek a civil szervezetek meg fognak halni.

A civil szervezetek és a társadalom részvételi lehetőségét ezeknek az intézményeknek a fenntartásával - és itt az Alkotmánybíróságtól kezdve sorolhatnánk a Gazdasági Versenyhivatalon keresztül az OBH-ig ezeket a fontos független intézményeket -, a kiskapuk bezárásával, betartható határidőkkel és következetes jogalkalmazással lehet elősegíteni. A mai viszonyok között pont azok fognak fennmaradni ezek között a civil szervezetek között, akiktől végképp ideje lenni megtisztítani a szektort. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
47 144 2010.11.16. 1:21  119-335

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen. A magyar nyelv szabályai szerint a következő mondat, az ön állításával szemben, csak - figyelem! - azokra az önkormányzatokra hivatkozik, azokra vonatkozik, amelyek szegregálnak. (Babák Mihály közbeszólása.) Kérem, hogy figyeljen ide, jó? Kérem, hogy figyeljen ide! Mielőtt megkövetésre szólít fel engem, hallgassa meg, amit mondok, és ne kezdjen (Gőgös Zoltán: Misi, figyeljél oda!) el a mondatom közepén beszélni, mivel akkor nem hallja, amit mondok!

Ez úgy hangzott: az LMP rendszeresen egyeztet - oda fogom adni a szöveget egyébként - azokkal a szervezetekkel, amelyek kulcsszerepet töltenek be a környezetkárosító beruházások, szegregáló iskolák és korrupt önkormányzatok kontrolljában is. (Tállai András: Magyar Bálint írta?) És azokkal is, amelyek önkéntesekkel - itt szólt ön közbe -, szinte egyetlenként szolgáltatásokat nyújtanak fogyatékos gyerekeknek, hajléktalanokat mentenek vagy időseket ápolnak. Azok az önkormányzatok, amelyek korruptak vagy szegregálnak, vagy környezetkárosító beruházás érdekében összejátszanak a beruházóval, ha ön ezeket védi (Babák Mihály: Konkrétan, ne általában!), akkor ehhez csak gratulálni tudok!

Én látom a kontinuitást az előző nyolc év és a mostani között. Ha önök védik ezeket az önkormányzatokat, az az önök joga és felelőssége!

Köszönöm szépen. (Taps az LMP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
48 98 2010.11.17. 10:31  1-251

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kormány a 2011-es költségvetést úgy próbálja beállítani, mintha annak a munkahelyteremtés és a családok lennének a győztesei. Ha ez így lenne, azt leginkább mi üdvözölnénk. Az apró betűből azonban világosan kiderül, hogy sajnos ennek pontosan az ellenkezője igaz. Ez a költségvetés nem fogja megteremteni azokat az új munkahelyeket, amelyekre nagy-nagy szükség lenne, és pár év átmeneti gyermekszám-növekedés után hosszú távon nem fogja megoldani a talán legfontosabb és legsúlyosabb nemzetstratégiai kérdésünket, a népesség rohamos csökkenését.

Az LMP kifejezetten támogatja azt a kormányzati célt, hogy nőjön a népesség. Hónapok óta próbáltuk elérni kidolgozott javaslatokkal és számtalan felszólalással, nyilatkozattal, hogy a kormány ebben a munkában, a saját maga által kitűzött cél megvalósításában vegye komolyan a népesedési kerekasztal ajánlásait. Őket talán nem érdemes liberális ellendrukkereknek nevezni, vagy kijelenteni azt, hogy ez egy társadalmi defekt, hogy a nőknek dolgozni kell, vagy a nők szeretnek otthon lenni. Nem ártana figyelembe venni, hogy a népesedési kerekasztal javaslatai tudományos kutatásokon alapulnak. Ezeket a tudományos kutatásokat nemzetközileg végezték, és mindenhol kimutatták, hogy ott magasak a születési ráták, ahol megteremtik a lehetőséget arra, hogy az anyák rugalmasan, fokozatosan térhessenek vissza a munkába.

Ennek a legfőbb eszközei a kiterjedt nappali gyermekellátás és a rugalmas munkahely. Ezek nélkül sehol nem születik több gyerek, tessék megnézni az adatokat. A pénztámogatások egy időszakos növekedés után újra csökkenést hoznak, ezt tudjuk a gyes '67-es bevezetése óta. A költségvetéshez is benyújtjuk azokat a javaslatokat, amelyekkel elérhető lenne a kormány saját célja.

Azt javasoljuk, hogy az ENSZ fejlesztési szervezete 2008-as ajánlásának megfelelően nevezzenek ki egyszemélyi felelőst a nők, kisgyerekes szülők munkaerő-piaci helyzetének javítására, aki teljes kapacitásával és súlyával tud foglalkozni ezzel a rendkívül komplex feladattal. A rendkívül feszített kormányzati tempóban sajnos szemmel láthatólag nincs idő és kapacitás egy ilyen komplex kérdésre, amelyben gazdaságfejlesztési, munkaügyi, családpolitikai, önkormányzati kérdéseket kellene összehangolni a foglalkoztatásért felelős államtitkárnak, tehát nem tud megfelelő figyelmet fordítani erre. Nincs tisztázva a hatáskör sem, ellentmondó nyilatkozatok vannak.

A dr. Kopp Mária által vezetett népesedési kerekasztal Pálinkás József MTA-elnök úr felhívására alakult, és 2010 májusában konkrét javaslatokat tett le a kormány számára. Az LMP is erre alapozta javaslatait, kiegészítésekkel, amely az önfoglalkoztató, vagyis családi és mikrovállalkozást felépítő nők helyzetét próbálja javítani.

De nemcsak népesedéspolitikai, hanem versenyképességi kérdésről is szó van. A nők ma már képzettebbek, tehát azonnali versenyképességi előnyt jelent az ő munkába állításuk. Nem pusztán szép elgondolás, hanem kőkemény gazdasági számítás támasztja alá azt, hogy a nők és a férfiak esélyegyenlősége a versenyképességgel és a prosperitással szorosan összefügg, ahogy azt a Davosban összegyűlő Világgazdasági Fórum legutóbbi kutatása kimutatta. Nem kell ezeket a nőket húszéves, hosszú távú, nagyon költséges programokkal felzárkóztatni, mint a képzetlen rétegeket, ők ott állnak ugrásra készen, szeretnének újra visszamenni dolgozni, de most nem tudnak.

A következőkre lenne szükség a nappali ellátás terén: a bölcsődei ellátás fejlesztésére az ellátatlan területeken; a családi napközik és a családi gyermekfelügyelet dinamikus bővítésére. Ezzel szemben most a csana támogatását befagyasztották, a bölcsődei normatívát csökkentették. Az adókedvezményekkel segített, jobb helyzetben levő szülők, akik most többet fognak megtartani a pénzükből, fizessenek a bölcsődei ellátásért, ebből lehetne a szegényebbek számára is bölcsődei férőhelyeket létesíteni. A munkáltatók ehhez a díjhoz béren kívüli juttatás formájában járuljanak hozzá. A költségvetésben ennek semmi nyoma, sőt a béren kívüli juttatások körét egyelőre nem látjuk, hogy hogyan, de csökkentik. Ezt a juttatást nemcsak intézményi, hanem házi gyerekfelügyeletre is lehetne fordítani, természetesen biztosított jogviszonyban. Ezt a kormány úgy oldotta meg - idézőjelben - a cselédtörvénnyel, hogy nem ad biztosítási jogviszonyt ezeknek a háztartási alkalmazottaknak.

Más módon is ösztönözni kell a munkáltatókat, hogy létesítsenek bölcsődei férőhelyeket, hogy szövetkezzenek ezek létesítésére. A kormány sajnos széttárta a kezét az elmúlt időkben a vitákban, és azt mondják, hogy a lehetőség ma is megvan, miért nem élnek vele.

(12.00)

Nos, a munkáltatók nem fognak önként megtenni valamit, ami a saját érdekük ellen szól, ezt világosan kell látni. A többi feladatot az önkormányzatokra hárítják, de nem adnak hozzá forrást.

A rugalmas munkahelyek tekintetében mi a helyzet? A Start részmunkaidő-kártyát javasolja a népesedési kerekasztal, amely átmeneti járulékkedvezménnyel honorálná a rugalmasan foglalkoztatót. Ezt az LMP kiegészítette azzal, hogy a saját mikrovállalkozásukat, családi vállalkozásukat építő nők önfoglalkoztatóként részmunkaidős Start-kártya kedvezményt kaphassanak. Erre a kormány kivezeti a Start Plusz kártyát, és helyette jön a 27-ről 20 százalékra csökkentett járulék egy olyan, teljesen életképtelen megoldás esetén, ami a munkakör megosztása, de csak új belépőknek. Ez pont a visszatérő nőket nem segítené, teljesen életszerűtlen. Képzeljenek el két azonos időpontban gyesről a munkaerőpiacra visszatérő, munkát kereső, azonos munkakört ellátni képes, egy időben szült nőt. Ez a halmaz sajnos üres.

Áttörést jelentene, ha a közszféra nagyobb arányban élne az részidős és egyéb rugalmas foglalkoztatási lehetőségekkel, de nem él vele. Nincs betartva az a törvény, ami kötelezi őket, hogy rugalmas munkaidőt, részmunkaidőt ajánljanak fel a visszatérőknek.

A gyes megtartása a munkavégzés mellett legalább egy utalvány formájában, ami gyermekfelügyeletre fordítható akár nyolcórás munka mellett, ez fontos lett volna. De a kormány elveszi a gyest mindenkitől, aki 8 órában dolgozik, és többnyire kényszerből teszi ezt. Különösen fájdalmas, hogy elveszik a gyest még azoktól is, akik fogyatékos gyermeket nevelnek, és a munkába járás, a gyermekfelügyelet és a saját gyermekük fejlesztésének extra terheit fizetik a gyesből.

A helyzet illusztrálására hadd idézzek egy levélből: "Harminc óránál többet nem lehet dolgozni a tervezet szerint a fogyatékos gyerek mellett sem, ha gyesen maradok. Így 26 ezer forintot húznak ki a zsebemből, amit a fogyatékos gyerekem fejlesztésére fordítok, és nem véletlenül dolgozom heti 40 órában mellette. Talán szólni kéne a KDNP-s, fideszes vezetőknek, hogy nincs az a közigazgatási szerv, ami 30 órás munkát engedne." Egy közigazgatásban dolgozó anyuka nem fogalmazott ilyen szépen, de kipontoztam.

Sokat gondolkoztunk azon, hogy miért van így. Miért teszi az ellenkezőjét a kormány annak, amivel elérhetné a célját: az egymillió új munkahelyet és egymillió új gyereket. De nem értjük. A konzervatív szemlélettel nem magyarázható, hiszen bármilyen nyilatkozatok is születnek, a statisztika világosan kimutatja szintén a népesedéskutató szakértők kutatása alapján, hogy az attitűdök drámaian megváltoztak Magyarországon.

Ma már a 8 általánost végzett férfiak is a kétkeresős családmodellt tartják helyesnek, erre Selmeczi Gabriella képviselőtársam figyelmét is felhívnám, és nem azt, hogy a férj dolgozik, és a nő otthon van a gyerekkel. Az iskolázott férfiak és az összes nő korábban már rég így gondolta, de úgy látszik, ez nem számít.

A számok nem hazudnak. Feketén fehéren cáfolják a szociális államtitkár azon szavait, amelyben kifejtette nemrég nekem - egy nőnek -, hogy vegyük tudomásul, hogy ebben az országban a nők szeretnek otthon lenni. Ezért a kijelentésért egy nyugati konzervatív párban lemondatnák az államtitkárt. Tehát fel sem tételezzük, hogy ne lennének tisztában a tényekkel, hogy ne vennék figyelembe, amit az önök által felkért népesedési kerekasztal javasol, és azért döntenének ezzel ellentétesen, mert férfiak döntenek a nőkről.

És még egy idézetet engedjenek meg nekem a nők 40 év utáni nyugdíjba meneteléről. Egy szakmunkás végzettségű hölgytől kaptuk azt a levelet, aki azt mondja: "A '70-es években voltam a gimnázium után két évig nyomdásztanuló. Az akkor hatnapos munkahéten 5 napot a nyomdában, napi 8 órai, kemény munkával töltöttünk, és 1 napot iskolába jártunk. A vállalatok járulékot fizettek utánunk, tehát szolgálati időnek tekinthető. A mostani idézet szerint immár sokadszorra, megint két évvel tovább tolódott a nyugdíjba menetelem lehetséges időpontja. Az az érzésem, hogy soha nem fogom elérni, mert mindig módosítják, emelik, most éppen másként számolják ki a szolgálati időt."

Nyár óta beszélnek erről a javaslatról, de még mindig nem elérhető a szöveg a felelős minisztérium honlapján. Kérem önöket, hogy komolyan gondolják át a népesedési kerekasztal javaslatait, és vegyék át ezeket, dolgozzák ki a részleteket, hogy egy valóban családbarát, rugalmas munkahelyi rendszer és a nappali ellátás kiterjesztése segítse a kisgyerekes szülőket. Az LMP erre tesz javaslatokat és módosításokat a költségvetésben.

Köszönöm. (Taps az LMP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
50 8 2010.11.22. 5:07  7-10

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Teljes a nyilvánosságban a zűrzavar azon javaslat körül, amit még nyáron jelentettek be, hogy a nők 40 év munkaviszony után teljes öregségi nyugdíjba vonulhatnak. Régóta és nagyon sokan várják ezt az intézkedést, de a mai Népszabadság címlapja szerint, ami egy korábbi verzióról szól, itt 42 évet, 44 évet emlegetnek az egy-két gyerekeseknek, nem tudjuk, hogy a harmadik gyereket megszülők és az egy-két gyerekesek között végül is hogy oszlik meg az az arány, hogy ki mehet el végül is 40 év után nyugdíjba. Úgy tudjuk, hogy 32 év munkaviszony és 8 év gyermekgondozással otthon töltött idő elég ehhez a nyugdíjba vonuláshoz.

Nem látjuk az indoklásból igazán, sem a kiszivárgott anyagból, sem más, a sajtóban terjengő hírekből, hogy ez a 8 év hogy jött ki, és ami nagyon szomorú, sajnos nem számít bele a tanulmányi idő, pedig az szolgálati viszonynak számít, tehát nagyon sokan, akik akkor jártak egyetemre, amikor ez még szolgálati időnek számított, számítottak erre. Nemcsak az egyetemi diplomás nőknek vagy a főiskolásoknak üzeni ez, hogy nem érdemes tanulni, de a szakmunkástanulóknak is, akik régen egy hatnapos munkahétből ötöt végigdolgoztak járulékfizetéssel teljes munkaidőben, és a hatodik napon tanultak. Nincsenek benne a tervezetben. Ha azt üzeni a kormány, hogy aki tanul, és akár tanulás mellett is vagy utána, munka mellett vállal gyermeket, az nem kapja meg ezt a könnyebbséget, akkor valójában mit üzen ez egy tudásalapú társadalmat építő kormányzat programjáról?

Olyan hírek is lábra keltek, hogy nem kapja meg az örökbe fogadó szülő és a nevelőszülő, hiszen az indoklás szerint ez túl nagy teher lenne, felborítaná a nyugdíjkasszát. Az új verzió szerint úgy tűnik, hogy ez mégiscsak benne van, tehát ha benne van ez a nagy társadalmi csoport, akkor viszont borul a nyugdíjkassza. Az LMP a jövő generációkat képviseli ebben a parlamentben, tehát a gyermekeink kontójára nem adósíthatjuk el a nyugdíjkasszát. Azt gondolom, ez önöknek is fontos. Akkor végül is mi lesz a költsége ennek az intézkedésnek? 40 milliárd, ahogy ez alapján kiszámítható, vagy 10 milliárd, ahogy az eredeti verzióban van?

Félszázalékos nyugdíjemelést jelentettek be erre való hivatkozással. Ez nagyon súlyos lépés, azt gondolom, hogyha szembefordítjuk a társadalom két legnagyobb csoportját, a férfiakat és a nőket, akik közül elsősorban férfiak vannak ma vezető pozícióban, tehát ők mondhatják azt a nőknek, hogy ti elmehettek nyugdíjba. Aggódunk azért is, mert sok munkavállaló erre való hivatkozással a nyugdíj közelében levő, már így is nagyon súlyos helyzetű nőket egy pillanat alatt elküldheti nyugdíjba.

De mi van akkor, ha valaki nem szeretne vagy nem tud elmenni nyugdíjba anyagi szempontból, anyagi problémái miatt? Az indoklásban az áll, hogy ellentétben az eredeti bejelentéssel, miszerint ez egyfajta elismerése a nők két műszakos, tehát munkahelyi és családi helytállásának, a nőket tulajdonképpen nem pihenésre küldik haza nyugdíjba, hanem arra, hogy vigyázzanak az unokákra, hát hiszen milyen szép dolog is. De ha valaki elmegy 40 év után nyugdíjba, nem arra megy el feltétlenül, hogy pótolja azokat az óvodákat és bölcsődei helyeket, amelyek nem léteznek az országban. Az apró betűből mindig kiderül, hogy ezeknek az intézkedéseknek nagyon súlyos hátránya van a nőkre nézve. És ha például nincsen nagymama a közelben, vidéki nagymama van és budapesti kisgyerekes család, akkor vajon hogyan fogja ez segíteni az újabb generációkat?

Nagyon szomorú, hogy ez az intézkedés - illetve ki tudja, mi van mögötte, de még mindig nem látjuk, hogy hogyan illeszkedik be abba a sorba, amiről a kormány azt mondja, hogy családbarát társadalmat épít, hiszen elvesszük a gyest azoktól, akik például fogyatékos gyereket nevelnek, és nem kapnak részmunkaidős állást, hiszen 30 órában limitálják ezt. Nagyon súlyos intézkedés az is, hogy a Start-kártya és a Start Plusz kártya kivezetésével pont a gyes után visszatérő és a nyugdíj előtt álló nők helyzetét nehezítik tovább.

Kérjük, hogy fontolják meg ezt az intézkedést, adjanak világos indoklást a költségeiről, az indoklásairól, és a részleteit dolgozzák ki jobban. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
50 265 2010.11.22. 6:01  218-342

ERTSEY KATALIN, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Immár harmadszor írom fel egy beszéd tetejére, hogy mit kezdjünk a civilekkel. Az én feladatom most az, hogy elmondjam önöknek, hogy a nemzeti civil alapprogram előttünk fekvő javaslat szerinti átalakítása miért nem támogatható az LMP számára.

Többször szóvá tettük már, hogy a kormány folyamatosan tovább szűkíti azok lehetőségeit, akik akadályozzák a lendületes kormányzást. A civilek jogorvoslati jogának elvonása és a forrásaik jelentős csökkentése már épp elég ijesztő jelek voltak. Az előttünk fekvő tervezet azonban ép azzal ellentétes, amit válaszként ilyenkor kapni szoktunk ezekre a felszólalásainkra, miszerint bízzuk önökre, önök felülvizsgálják az egész NCA működését, és rendet tesznek. Ezzel még egyetérthetnénk, hiszen a civilek működési problémáinak vagy az esetleges visszaélések alapos vizsgálatát, a teljesítményük korrekt mérését eddig egyetlen kormány sem végezte el.

Tisztában vagyok azzal, hogy számtalan megélhetési civil akad, akiktől meg kellene tisztítani a szektort. De ezek, függetlenül a kormányok színétől, évről évre megkapták pár tízmilliós apanázsukat. Az első Orbán-kormány alatt is, ahogy ezt elmondtuk már korábban itt a Házban. Eközben a valódi, értékes munkát végző civil szervezetek végigélték, hogy az előző kormányok végképp elvették a magánszemélyek adományozását ösztönöző adókedvezményeket, és ezt sajnos önök sem állítják helyre. Pedig a jobb módúak 16 százalékra csökkentett adójából épp erre futhatná. Ők hagyták elinflálódni a normatívát, de most önök csökkentik is. Ők soha nem egészítették ki az NCA összegét a törvényben előírt összegre, most pedig önök megfelezik azt.

Közben az NCA-ra való hivatkozással eltűntek a minisztériumi saját keretek, a célzott civil sorok, és nem valósulnak meg fontos kormányzati, közpolitikai célok. Most pedig nemcsak a forrásokat vennék el, de súlyos és az átláthatatlanságot tovább fokozó irányú változtatásokat javasolnak az NCA működésében. A civil kollégiumokat is saját fennhatóságuk alá hajtják. Jó pár hete kértük már önöket, világosan adjanak jelzést, nekikezdenek-e annak az alapos és módszeres munkának, amely megtisztítaná a civilek sorait. Készen állnak-e arra, hogy a civilekkel együtt kidolgozzák azokat a teljesítményindikátorokat, amelyek segítségével végre mérhető és összehasonlítható minőségbiztosítási rendszer születik? És ha objektív mércével mérve egy szervezet társadalmi haszna nincs arányban a támogatásával, akkor, de csak akkor vonják el a támogatását.

Úgy látszik, nem. Ehelyett magukhoz vonják a kinevezés jogát, az NCA független és önálló kollégiumaiban is. Mondhatnám, hogy ez példátlan, de ezzel a módszerrel éltek az elmúlt hat hónapban mindannyiszor, amikor meg akarták spórolni az alapos és ellenőrzött folyamatok kimunkálását, hiszen egyszerűbb egy megbízható, saját kádert kinevezni. Pedig hogy tiltakoztak ez ellen, amikor a szocialisták csinálták ugyanezt! A civil szervezetek jogszerű és hatékony működését az eljárások nyílttá, átláthatóvá tételével kell biztosítani. Be kell zárni a kiskapukat, és betartható határidőket kell előírni. Ezt kértük pár hete, de azt látjuk, hogy ebben a törvényben is ez áll a legtávolabb önöktől. Inkább kinevezett mamelukok fogják immár nem szoci közeli, hanem Fidesz közeli civil szervezeteknek adni a pénzt.

Ez nem más, mint a Zuschlag-módszer nyílttá és leplezetlenné tétele. Nem egészen erre a nyíltságra gondoltunk, amikor követeltük azt. Ehelyett mi azt tanácsoljuk, térjenek vissza az NCA megszületésekor hamar félrecsúszott eredeti elképzeléshez. Ne kaphasson támogatást az, akinek vezető tisztségviselője ott ül a kollégiumban. És pont. Ez lenne a tiszta megoldás.

Másik komoly kifogásunk a közhasznú munkáltatói jogok elvonása a civilektől. Ez kifejezetten rossz irányba tett lépés. Az LMP rendszeres és valódi civil konzultációin elmondják a szervezetek, mi szolgálná leginkább az általuk segített egyének és közösségek helyzetét.

(21.20)

S mi egyetértünk velük abban, hogy egy modern, XXI. századi civil szervezet egyre inkább közelít a társadalmi vállalkozáshoz, és a valódi civil működés egyre kevésbé az állam csecsén lógó kiszervezett szolgáltatásokról szól. Ennek az átalakulásnak az egyik kulcsa az, hogy a nonprofitokra vonatkozó szabályokat közelítsük a kkv-k szabályaihoz, de társadalmi hasznukat honoráljuk adó- és egyéb kedvezményekkel. Ezért érthetetlen, miért veszik el a közhasznú munkás foglalkoztatásának jogát a nonprofitoktól, miközben megadják a közcélú foglalkoztatói jogokat a cégeknek. Szomorú látni, hogy úgy tűnik, fogalmuk sincs, hogyan működik és merre változik ez a szektor. Az okos állam támogatja, hogy ezek a szervezetek jól ellenőrzött, rugalmas és kreatív kis cégként, önkéntesekre is építve szolgálják a közösséget, tartsanak életben fontos szolgáltatásokat ott, ahol már sem az állam, sem az önkormányzat nem képes erre, és képviseljék azok érdekeit, akik maguk erre nem képesek. Kérem, ne menjenek el tovább a rossz irányba!

Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
55 38-46 2010.11.30. 11:07  17-171

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Először is Vágó Gábor képviselőtársam nevében a jegyzőkönyv számára szeretném rögzíteni, hogy lebetegedett a tegnap esti vita után (Közbeszólások a Fidesz soraiból. - Kikapcsolják a mikrofonját.), és ezért visszautasítom a nevében azokat a közbeszólásokat...

ELNÖK: Képviselő asszony...

ERTSEY KATALIN (LMP): ...amelyek...

ELNÖK: Képviselő asszony, megengedi, hogy elmondjam? A Házszabály egyértelműen intézkedik erre az esetre: az ülésteremben tartózkodik a frakcióvezető úr, neki lett volna kötelessége ezt írásban bejelenteni. Ez a változtatási javaslat nem érkezett be, így én kénytelen vagyok a forgatókönyvhöz ragaszkodva mindazt elmondani, ami az önök bejelentési hiányosságának a következtében kialakult. (Taps a kormánypártok soraiban.) Úgyhogy most öné a szó.

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm, elnök úr, akkor most befejezném a mondatot. Tehát az ő nevében is visszautasítom azokat a beszólásokat, miszerint nem tartotta elég fontosnak Vágó Gábor, hogy elmondja a kisebbségi véleményt és a vezérszónokit.

Most kérem, hogy állítsa vissza az időmet. Köszönöm...

ELNÖK: Képviselő asszony, nem állítom vissza az idejét, mert ön a felszólalása keretében mondta el...

ERTSEY KATALIN (LMP): Már visszaállították...

ELNÖK: Ön nem tett javaslatot ügyrendi javaslatnak az előterjesztésére, úgyhogy kérem, folytassa az időkerete terhére a felszólalást. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.)

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm annak, aki visszaállította az időmet.

"Becsapós nyugdíj" címmel pár nappal ezelőtt napirend előtt tettem szóvá azt, hogy a kormány teljes zűrzavart okozott a kommunikációjával a jelen törvényjavaslatról, hiszen a választók teljesen megzavarodtak attól, hogy tavasz-nyár óta emlegették azt, hogy a nők 40 év szolgálati idő után nyugdíjba vonulhatnak, most pedig - mint látjuk a részleteket, amiket nagyon sokan vártak - nagyon furcsa részleteket ismerhetünk meg. A kiszivárgott anyagokból elég ijesztő feltételek rajzolódtak ki, most ezeket újabb, egészen más, szintén ijesztő feltételekkel cserélték fel. (Babák Mihály és dr. Hoppál Péter közbeszól.) Ezekről fogok ma beszélni.

(10.20)

Előre jelzem, hogy nem óhajtok belemenni abba az önök által folyamatosan újranyitott ideológiai vitába, amibe persze a szocialisták is szívesen beszállnak, hogy mi kell a nőnek. Ezt meghagyom Hollywoodnak és azoknak, akik a népesedési szakértők kutatásainak eredményét figyelmen kívül hagyva kijelentik, hogy ebben az országban a nők szeretnek otthon maradni, vagy nő létükre társadalmi defektnek nevezik azt, hogy a nőknek dolgozniuk kell, és az, hogy a XXI. században van olyan önök között, akiknek a nők munkaerő-piaci helyzetéről a traktoros nők jutnak az eszébe, ez nem engem minősít.

Mi ezzel ellentétben a mai magyar valóságból indulunk ki, érveink és adataink vannak, valamint kétségbeesett választói leveleink is, amelyek leírják: önökre szavaztak, de most nagyon csalódtak, átverték őket.

A mostani verzióban, ami a legújabb beterjesztés, állítólag 32 év munkaviszony és 8 év gyermekgondozási idő elég. Mégis, nem tudom, hogyan jött ki ez önöknek? Nincsen semmiféle háttérszámítás, talán ezért van az, hogy a költségvetési bizottság tagja is az előbb úgy fogalmazott, hogy két gyermek után nyolc év jár. Azt hiszem, hogy a kétszer három az hat, és nem nyolc.

Még az önök soraiban is megdöbbenést okozott, hogy nem számít bele a tanulmányi idő, pedig szolgálati viszonynak számít. Mégis, mit üzen ez azoknak a nőknek, akik már egy tudásalapú társadalomban fognak élni, és most járnak egyetemre? Ennek megfelelően nagy számban, nagy arányban tanulnak a felsőoktatásban, mellesleg egy jó ideje már magasabb arányban, mint a férfiak, és az élethosszon át való tanulásban is jóval aktívabbak, mint a férfiak.

Ez azt üzeni nekik, hogy semmit sem ér az erőfeszítésük. Ez szembemegy mindenféle ésszerűséggel, mindenféle trenddel, az Európában és a világban végbemenő folyamatokkal. Pár év múlva ezt vissza kell majd csinálniuk, egy sor intézkedést vissza kell csinálniuk, amelyeket a családok ügyében meghoztak; ez nem a kiszámíthatóságra utal.

Visszatérve a felsőoktatási intézményekre, aki pedig egyetem mellett vállal gyermeket, az sem kapja meg ezt a könnyebbséget, pedig a népesedési kerekasztal is szorgalmazza, hogy a felsőoktatás időszakában, vagyis fiatalon vállalt gyerekek szülessenek, és ezt minden eszközzel segíteni kell, hiszen a kitolódott szülések miatt egyszerűen nem születnek meg a vágyott második és harmadik gyerekek. Ezeket a demográfiai tényeket önök egyszerűen ignorálják.

De nem számít bele a szakmunkástanulók járulékfizetéssel járó munkája sem, pedig heti öt nap kemény munka mellett még plusz egy napot iskolába is jártak. Ez egyszerűen felháborító. Számtalan levelet, blogkommentet és egyéb megkeresést kapunk olyanoktól, akik közül sokan önökre szavaztak, talán éppen e miatt az ígéret miatt, és most mélységesen csalódottak. Idézek egy ilyen levélből.

"Mi az akkori hatnapos munkahétből ötöt dolgoztunk, nem is akárhogyan, mert az akkori felfogás szerint a fiatalnak többet kellett teljesíteni, mint az idősebb dolgozónak, természetesen kevesebb bérért. A szakmunkástanulónak kellett elvégeznie a legnehezebb, legkoszosabb munkákat. Arra kérem, kérjük önt," - írja a levélíró - "hogy legalább a mi munkával eltöltött három évünket ne hagyja elvenni. Talán ezt el lehet érni, hiszen a kormány azt ígérte, hogy megbecsüli a munkában eltöltött éveket. Mi ezt a három évet nagyrészt munkával töltöttük el, heti 40 órát dolgozva." Itt a levél vége.

Az sem volt világos az előzőleg kiszivárgott részletek alapján, hogy végül megkapja-e a kedvezményt az örökbefogadó szülő, illetve a nevelőszülő. Véletlenül hallottam csak a napirendre való válaszban, itt nem szerepel a részletekben, hiszen nincsenek részletek, hogy igen, megkapják. De akkor azt miből fogják finanszírozni? A kiszivárgott anyagból egyértelműen kiderül, hogy ha ezt megkapják, az túl nagy teher lenne, felborítaná a nyugdíjkasszát. Számtalanszor elmondtuk: az LMP a még nem született gyermekeket is, a jövő generációkat is képviseli a parlamentben, és ezért nem engedhetjük, hogy eladósítsák a kontójukra a nyugdíjkasszát. Ráolvasással akarják ezt finanszírozni? Hogyan tudnak a fiatalok szemébe nézni, akiknek elveszik most a nyugdíj-megtakarításait, és még el is adósítják őket nyugdíjas korukra?

Fél százalék nyugdíjjárulék-emelésről is döntöttek az erre való hivatkozással. Ez pedig szembefordítja a társadalom két legnagyobb csoportját, a nőket és a férfiakat, és a munkahelyteremtést is veszélyezteti.

Az indoklás szerint ezek a nők ugyebár nem pihenhetnek, hanem a beterjesztő szerint az unokákra fognak majd vigyázni. Persze, ez az olcsóbb megoldás, hiszen nincs elég bölcsőde és óvoda, tehát legyen a nagymama nyugdíjas. De mi van akkor, ha a nagyi távol él, mint oly sok családban, ahol vidéken nincsen munka, és a fiatalok Pestre jöttek? Arról volt szó, hogy ez az intézkedés elismerése a két műszakban ledolgozott éveknek, és a megérdemelt pihenésről szól. De most, ha az önök fejében elképzelt virtuális valóság létezne, nem pihennek, hanem az unokákra vigyáznak, mert nincs elég bölcsőde és óvoda. Éppen önök azok, akik lebecsülik ezeket a nőket. Honnan veszik a bátorságot, hogy mégis megmondják, mit csináljanak ezek a családok? Hogy képzelik, hogy jogalkotóként ilyen indoklást adnak?

A beterjesztő, Réthelyi miniszter úr szó szerint elismerte, hogy a szociális szolgáltatások szűkössége miatt szánják a nagymamákat a bébiszitter szerepre, napi 9-10 órában. Ez lenne az a megérdemelt pihenés, amit mondanak a javaslatról?

Hazánkban így is rendkívül súlyos a helyzete a nyugdíjhoz közelítő nőknek - ugye, ezt azért önök is tudják? Most bezzeg fel fognak bátorodni a munkáltatók, hogy kitegyék őket, elvégre úgy hallották, hogy teljes nyugdíj jár utána.

Arra is felhívjuk a figyelmüket, hogy a munka megtiltásával még a feketegazdaságot is növelhetik ezzel az intézkedéssel.

Mindez egy időben történik azzal, hogy elveszik a gyest mindazoktól, akik nem kapnak részmunkaidős állást, mondjuk, 30 órára, ahogy azt szintén virtuálisan elképzelték. Még azoktól is elveszik ezt, akik fogyatékos gyermeket nevelnek.

Azzal is egybeesik a javaslat, hogy a Start Plusz és a Start Extra kártyákat a jövő év végével kivezetik, és így éppen a gyes után lévő és az 50 fölötti nők helyzete brutálisan romlik. Mégis mitől nevezhető ez családbarát intézkedésnek? És hol a kiszámíthatóság?

Szó szerint kiszámíthatatlan ez az intézkedés. A járulékfizetés és a szolgálati idő, eddig joggal számíthatott rá minden nő, hogy úgy lesz, ahogy ő azt gondolta, ahogy kiszámította. De immár nem. Kihúzzák a lábuk alól a szőnyeget.

Az előterjesztő 16 percből 9 percet csak a félreértések tisztázásával töltött. Ha ennyi félreértés van, akkor talán egy kicsit pontosabban kellene kommunikálni.

Tarnai képviselőtársam is elismerte, hogy nem kommunikálnak, hanem cselekszenek. Szerintem érdemes lenne erről kommunikálni, ugyanis most jelenleg nagyon komoly zavar van a fejekben. (Soltész Miklós: Ez igaz!)

Amelyek elhangzottak az önök kiegészítő megszólalásaikban, azért az nagyon beszédes, amikor azt mondják, hogy a kettős hivatás elismeréséről szól. Én hadd mondjam el önöknek, hogy a kettős hivatás, a munka és a családban való helytállás nem csak a nők dolga, az a férfiak dolga is. (Zaj, derültség a Fidesz soraiban. - Gulyás Dénes: Ez nem igaz! Ez hihetetlen!)

És végül egy pozitív hír, hogy most végre Réthelyi Miklós miniszter úrtól megtudtuk, hogy végül is a nyugdíjösszeg számításánál beszámítják ezeket az éveket. Ez nagyszerű! De miért most kell ezt megtudnunk? Miért nincs benne az előterjesztésben? Miért gondolják azt, hogy valaki azt fogja bogarászni, hogy ami nincsen benne, az alapján ő fogja tudni, hogy mire számíthat? Ez nem az, amire számíthat.

Kérem, hogy mivel ez az előterjesztés nem a kiszámított nyugdíj összegéről szól, tegyék bele azt, hogy emellett nem változnak az összeg kiszámításának a körülményei, vagy ezt mi fogjuk beadni módosítóként.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
56 40-42 2010.12.01. 0:44  1-51

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelettel megkérdezném, mielőtt javaslatot teszek, hogy ön akarta-e figyelmeztetni Novák képviselőtársamat az előbbi beszólásért.

ELNÖK: Nem akartam figyelmeztetni.

ERTSEY KATALIN (LMP): Akkor, kérem szépen, megtenném a javaslatomat. Az ilyenfajta beszólások ebben a Házban, azt gondolom, bármelyik oldalon üljön is valaki, méltatlanok a Ház tiszteletéhez. Egy női képviselőt lenénizni, azt gondolom, felháborító (Derültség a Jobbik padsoraiból.), bárhol üljön is. Ez elfér egy tavaszi kampányban egy vírusvideón, amíg ezt be nem tiltja a kormányoldal, de ez nem fér el itt, ebben a Házban, és mindannyiszor szóvá fogjuk tenni, hogyha ez elhangzik a Házban. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
58 195 2010.12.07. 6:33  164-254

ERTSEY KATALIN, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én a családot és a gyermeknevelést érintő részekhez fogok hozzászólni.

A törvénynek, ami a gyermekvédelmet illeti, sok támogatandó pontja van, amit fontosnak tartunk kiemelni. Az örökbefogadásban, gyermekvédelemben dolgozó, az örökbe fogadó szülőktől maguktól érkező visszajelzések alapján, illetve a saját tapasztalataim alapján is azt mondhatom, hogy sok, régen várt pozitív változást hoz a törvény. Csak hogy egypárat felsoroljak ezek közül: a látszat-kapcsolattartó szülő többé nem akadályozhatja meg azt, hogy egy gyerek örökbe fogadhatóvá nyilvánítható legyen. Vagy a nyílt örökbefogadásban közreműködő civil szervezetek, amelyeknek a szabályozását régen várjuk, megtörténik, vagy a speciális, a különleges nevelőszülői státus is nagyon fontos és természetesen az örökbefogadó gyes-kiterjesztése. De a jelnyelvet is említhetném, tehát sok olyan változás van, amit, úgy látom, hogy az ellenzék is üdvözöl.

Úgy érzem, hogy sokszor a látszat ellenére több olyan javaslatunkat beépíti a kormány, amit visszaigazolnak a szakértők. Ebben egy kicsit csöndesen fogalmazok, mert már meg lettünk róva a sajtó által, hogy a kormány elfogadta a javaslatainkat, de azt gondolom, hogy most is két olyan területre világítanék rá, amelyben reményeink szerint önök is látják a javítás lehetőségét, és az LMP alternatíváit befogadják.

Ezek a területek: a bölcsődék nyári nyitva tartása és a gyes megtartása a 30 órán felüli munkavégzésnél, ha azt az otthonában, a munkavállalóval egyeztetve végezheti valaki. Ezen a ponton tényleg mintha azt éreztem volna apróbb jelekben, hogy a kormányoldal is hajlik arra, hogy elfogadja az érveinket, különösen a fogyatékos gyermeket nevelők esetében. Azt kérem, hogy támogassák azt, hogy a nők és a családok helyzetén javítsunk, méghozzá úgy, hogy a gazdaságnak is használunk, és pluszforrást nem kérünk.

Egy pillanatra elidőznék ennél a gazdasági racionalitásnál, hiszen ha csak ezt nézzük, akkor ez is azt diktálja, hogy a nőknek segíteni kell olyan módon, hogy a munkájuk összeegyeztethető legyen a családdal. Ekkor teljesítjük be az előterjesztő azon szándékát, hogy a munka jelentős érték legyen.

Különösen fontos ez azokban az átmeneti években, amikor még gyesen van az illető, és fokozatosan, rugalmasan tér vissza a munkaerőpiacra ideális esetben, ahogy a népesedési kerekasztal is javasolja. Hiszen ezzel győződnek meg ezek a fiatal anyák vagy kisgyerekes anyák arról, hogy meg lehet szülniük azt a további egy, két, három vágyott gyermeket, akik ma nem tudnak megszületni, és így a népesség újra nőhetne.

A gazdasági előnyöket azért fontos hangsúlyozni, mert ezt sokszor félretesszük, amikor szociális törvényekről tárgyalunk, pedig minden felmérés szerint immár képzettebbek a nők, a fiatalok között több a diplomás nő, mint a férfi, az élethosszig való tanulásban is a nők azok, akik aktívabbak. A kutatási eredmények szerint - ez egy friss kutatás - a magyar nők szinte minden kompetenciájukban erősebbek, mint a magyar férfiak. Ezzel szinte az egész világon egyedül vagyunk, hiszen a legtöbb országban legalábbis számolásban jobbak a férfiak.

A nők esélyegyenlősége szoros összefüggést mutat egy ország prosperitásával és versenyképességével, és még egyszer a népesedésről: ott magasak a születési ráták, ahol jelentős a női foglalkoztatottság.

Tehát egyetértünk a kormányprogramban megfogalmazott céllal, hogy fontos feladat a nők munkaerő-piaci helyzetének megerősítése, mert ez a versenyképességet és a népesedési mutatókat is javítaná.

Ha elfogadjuk azt, hogy a gyest visszaemelik három évre, akkor a javaslataink elsősorban azokért az anyákért emelnek most szót, akik a megélhetésük érdekében kénytelenek voltak már visszatérni a teljes munkaidejű foglalkoztatásba. Ezek a nők most dolgoznak, és a többletköltségeiket - legyen ez munkába járás vagy gyerekfelügyelet - fedezik a gyesből, de nem tudnak megfelelni a 30 órás követelménynek. Köztük is különösen fájdalmas a fogyatékossággal élő gyermeket nevelők helyzete, és amióta rendszeresen beszélek erről a Házban vagy blogolok erről, levelek tucatjait kapom az érintettektől. Az elmúlt órában is kaptam olyan levelet, amiben kérve kérik az anyák, segítsünk abban, hogy ne veszítsék el a gyest, hiszen: "Iszonyatos érvágás ez nekünk, mert egy beteg gyereket rendszeresen kell kezelésre, korai fejlesztésre, Dévény-terápiára, úszásra s a többi vinni, ami havi szinten 20-40 ezer forint kiadást jelent pluszban. Ha tőlünk is elveszik a gyest, akkor gondolkodhatom azon, hogy nem viszem a gyerekemet fejleszteni, vagy a fizetésünkből próbáljam ezt lekanyarítani? Az nem fog menni."

Ezeknek a testileg, lelkileg a végső tartalékaikat lassan felélő családoknak a nevében kérjük: hadd tarthassák meg a gyest 30 óra felett, ha meg tudnak egyezni a munkáltatóval abban, hogy részben otthonról, távmunkában látják el a munkát. Egy ilyen értelmű módosítót adtunk be.

Átmenetről van szó, de manapság sajnos még a legsúlyosabb diszkrimináció éri az anyákat a munka világában, a fogyatékos gyereket nevelőket pedig külön. Azt kérjük, hogy ne érezzék azt, hogy megint tőlük vesznek el valamit.

Visszatérve a nappali ellátásra: nélkülözhetetlennek tartjuk a napközbeni ellátás jelenlegi helyzetének jelentős javítását az intézmények hosszabb és rugalmas nyitva tartásával, és hosszú távon majd a bölcsődei állami támogatás hordozhatóságával. A bölcsődék nyári nyitva tartása problémájának szabályozása, a kötelező megoldás pedig a többgyerekes családoknak jelent megoldást, hiszen gondoljanak bele, hogy ha az egyik óvodába jár, a másik bölcsődébe, és máskor van a szünet, akkor képtelenség az elhelyezés, nincs annyi szabadság.

Köszönöm a türelmüket és kérem a támogatásukat a módosítóinkhoz. Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
59 236 2010.12.13. 4:32  235-241

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. A javaslat címe a nők munkaerő-piaci helyzetének javításáról szól.

A javaslat arra irányul, hogy az ENSZ fejlesztési szervezete 2008-as ajánlásának megfelelően a kormány nevezzen ki egyszemélyi felelőst a kisgyermekes szülők, ezen belül a nők munkaerő-piaci helyzetének javítására, aki teljes kapacitásával és súlyával tud foglalkozni ezzel a rendkívül komplex feladattal.

A kinevezett egyszemélyi felelős feladata lenne a kormányprogram azon célkitűzésének megvalósítása, amely kimondja - idézem -: a munkaerőpiac jelenlegi családellenes jellegét megszüntetjük. A rendkívül feszített kormányzati tempóban sajnos nincs kellő idő és kapacitás arra, hogy egy olyan komplex kérdésben, amelyben gazdaságfejlesztési, munkaügyi, családpolitikai, önkormányzati kérdéseket kell összehangolni több tárca együttműködésével, a kormány megfelelő figyelmet tudjon szentelni ennek a súlyos kérdésnek.

Ennek érdekében a feladat a népesedési kerekasztal ajánlásainak megfelelően a kisgyermekes szülők, elsősorban a nők jelenleg súlyosan családellenes munkaerő-piaci helyzetének javítása, vagyis a rugalmas munkavégzési és önfoglalkoztatási formák, kiterjedt nappali ellátási intézmények dinamikus fejlesztése.

Ezek az intézkedések egyszerre járulnak hozzá a tragikus népesedési mutatóink javításához és a gazdasági versenyképességhez a foglalkoztatási szint növelésén keresztül, amely ebben a körben jelenleg 25 százalékkal marad el az európai átlagtól. Hogy ez a személy kormánybiztos vagy miniszterelnök megbízott, az mindegy. De azt hiszem, hogy a népesedéspolitika és a foglalkoztatás ezen rendkívül bonyolult, aknákkal teli határterülete csak van olyan fontos, mint a nyugdíjkérdés vagy az elszámoltatás, amire kineveztek ilyen felelőst.

A szociális bizottság népesedési albizottságának ma reggeli ülésén Kopp Mária előadásából világosan kiderült, hogy az eddigi intézkedések semleges vagy inkább negatív hatásúak, ugyanis a kormányon belül még mindig vita van a család és a munka összehangolása kérdésében. Szavakban a KDNP által vezetett tárca is elismeri, hogy a női foglalkoztatás a kulcsa a gyermekvállalás növekedésének, de azt kellene teljes súlyukkal képviselniük, hogy a női foglalkoztatásnak súlyos következményei vannak, és nemcsak a népesedéspolitikára, hanem a nyugdíjrendszer fenntarthatóságára és a foglalkoztatás növelésén keresztül a versenyképességre is. Ezt nekik nehéz megtenni, ezért javasolunk egy köztes megoldást.

Európa utolsója vagyunk a foglalkoztatásban, ezen belül 25 százalékkal vagyunk lemaradva a kisgyermekes nők terén, pedig ezek a nők nem szorulnak évtizedes felzárkóztató programokra, képzettebbek a férfiaknál, az életen át való tanulásban is jobbak, ugrásra készen várnák, hogy a kormány érdemben javítsa a helyzetüket. Ezzel ellentétben ma leszavazták azt a módosítónkat, amely a rugalmas munkavégzés terjesztését szorgalmazta, épp ebben a tragikusan kiszolgáltatott csoportban.

A tárca képviselője maga is elismerte, hogy csak jövőre fognak hozzá ahhoz a részhez is, ami az ő felelősségük, vagyis a nappali gyermekellátás helyzetének javításához. Erre nem jutott idejük az elmúlt hét hónapban.

Úgy érezzük, hogy egy gazdasági és népesedési szakemberek által segített kormánykinevezett tudná kellő súllyal képviselni ezt az ügyet, amelynél fontosabbat mi nem látunk a kormányprogramban. Ha a népesedési és foglalkoztatási kérdések elvérzenek a kormánypártok vitájában, akkor mindannyian veszítünk.

Kérem, tegyék lehetővé, hogy legalább megvitassuk ezt a javaslatot, hogy kellő súlyt adjunk ennek a kérdésnek. Költségvetési módosítót is nyújtottunk be erre a célra, a Nemzetgazdasági Minisztérium fejezetéből szeretnénk egy egyszemélyi felelősnek 50 millió forintot szánni, hogy el tudjon kezdeni foglalkozni ezzel a kérdéssel.

Rengeteg önálló javaslattal, módosítóval, és most az utolsó pillanatban is próbálkozunk azt elérni, hogy vegyék komolyan a népesedési kerekasztal ajánlásait, és a tragikus népesedési és foglalkoztatási helyzetben javítsanak a nők helyzetén.

Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
59 240 2010.12.13. 0:56  235-241

ERTSEY KATALIN (LMP): Csak egy percben szeretném megköszönni a támogatást (Folyamatos zaj a teremben. - Az elnök csenget.), és tisztázni azt, hogy itt pontosan nem munkahelyek újrateremtéséről van szó; ezek a munkahelyek ott vannak, várják a nőket, akik készen állnak arra, hogy visszamenjenek, és ha a kormányzat ezt segíti, akkor vissza tudnak állni a munkahelyükre.

A másik pedig a magyarországi tradicionális szemléletmódra: a legújabb kutatások szerint, szintén a népesedési kerekasztalon mutatták ki, hogy ma már az attitűdök a válság következtében drámaian megváltoztak, ma már a 8 általánost végzett férfiak is úgy gondolják, hogy a kétkeresős családmodell Magyarországon a célravezető.

(20.20)

Ezt régen a nők mindig így gondolták, a diplomás, jól képzett férfiak is. Most már a válság hatására mindenki ebben az országban azt gondolja, hogy nem megoldás az, hogy a tradicionális családmodellben nem is tudnak megélni ezek a családok.

Köszönöm szépen, csak ezt akartam tisztázni. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
60 130 2010.12.14. 6:06  21-346

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen. A változatosság kedvéért a nők munkaerő-piaci helyzetének javításáról fogunk beszélni, és külön örülök, hogy Czomba államtitkár úr van itt ebben a vitában, mert egy olyan alacsonyan csüngő gyümölcsről szeretnék beszélni, ami a foglalkoztatási helyzetet javítaná.

Tegnap már beszéltem arról, hogy egy egyszemélyi felelős kinevezését javasoljuk a kormánynak, hogy a nők, tehát a kisgyermekes szülők, de elsősorban a nők munkaerő-piaci helyzetének javítását segítse egy olyan személy, aki teljes súlyával és kapacitásával tud foglalkozni ezzel a nagyon komplex feladattal. A kormányprogramnak azt a célkitűzését kellene megvalósítania ennek az embernek, hogy - idézem - "a munkaerő-piac jelenlegi családellenes jellegét megszüntetjük."

Ebben a feszített kormányzati tempóban sajnos nincs elég idő és kapacitás arra, hogy egy ilyen rendkívül komplex kérdésben, ami gazdaságfejlesztést, munkaügyet, családpolitikát, önkormányzatokat érint, több tárca együttműködésével a kormány kellő figyelemmel tudjon lenni erre a feladatra.

A Népesedési Kerekasztal ajánlásainak megfelelően rugalmas munkavégzéssel és önfoglalkoztatási formákkal, valamint rugalmas és kiterjedt nappali gyermekellátási intézmények fejlesztésével kellene segíteni ezt. Ugyanis ezek az intézkedések egyszerre tudnak hozzájárulni a tragikus népesedési mutatók és a sajnos szintén tragikus foglalkoztatási mutatók javításához. Utolsók vagyunk Európában, és ezen belül a kisgyermekes nők foglalkoztatása 25 százalékkal marad el az európai átlagtól.

Hogy ez a személy kormánybiztos vagy miniszterelnöki megbízott, az tulajdonképpen teljesen mindegy, de azt gondolom, hogy a népesedéspolitika és a foglalkoztatás ezen rendkívül bonyolult aknákkal teli határterülete bizonyára van olyan fontos, mint a nyugdíjkérdés vagy az elszámoltatás, amire kineveztek ilyen felelőst.

A szociális bizottság népesedési albizottságának tegnap reggeli ülésén Kopp Mária professzor asszony előadásából finoman kommunikáltan, de világosan kiderült, hogy az eddigi intézkedések inkább semleges vagy negatív hatásúak, ugyanis a kormányon belül még mindig sajnos vita van a család és a munka összehangolása kérdésében.

A KDNP által vezetett tárca elismeri, hogy a női foglalkoztatás a kulcsa a gyermekvállalás növekedésének, de úgy tűnik, hogy ők konfliktusban vannak a saját meggyőződésük és a szakmai érvek között. Ugyanis azt kellene teljes súllyal képviselniük, hogy a női foglalkoztatásnak milyen súlyos gazdasági következményei vannak, és nemcsak a népesedéspolitikára, hanem a nyugdíjrendszer fenntarthatóságára és a foglalkoztatás növelésén keresztül a versenyképességre. Érthető módon ezt nekik nehezebb magukévá tenni, mint a gazdasági tárcának.

Ahogy említettem, Európában az utolsók vagyunk, pedig a nők, akiknek a foglalkoztatásáról beszélek, nem szorulnak évtizedes és drága felzárkóztató programokra, hiszen ma már tudjuk, hogy képzettebbek a férfiaknál, az életen át való tanulásban is erősebbek, és ugrásra készen várnak arra, hogy a kormány érdemben javítsa a helyzetüket. Ezzel ellentétben tegnap leszavazták azt a módosítónkat, ami a rugalmas munkavégzést tette volna lehetővé, és a tárca vezetője elismerte, hogy csak jövőre látnak neki a nappali gyermekellátás javításának.

Ezért tehát egy olyan módosítót adtunk be, ami a gazdasági tárcánál helyezne el egy olyan kinevezett személyt, akit gazdasági és népesedési szakemberek tudnának segíteni, és a gazdasági tárca tudná kellő súllyal képviselni ezt az ügyet, mert azt látjuk, hogy ennél talán nincsen fontosabb semmi a kormányprogramban. De ha a népesedés és a foglalkoztatás kérdései elvéreznének a kormánypártok vitájában, akkor mindannyian veszítünk.

Annál is fontosabb lenne a gazdasági tárca nagyobb szerepvállalása ez ügyben, mert az önfoglalkoztatás, a nők által felépített pici családi vállalkozások, mikrovállalkozások is ezt a fajta rugalmas női munkavállalást tudják segíteni. Nagy szükség lenne ezek fejlesztésére, és ez pedig gazdaságfejlesztési kérdés.

Sok nő - különösen a nagycsaládosok - egész egyszerűen nem tud állásba menni, hanem otthon elkezd egy kisvállalkozást; sokszor éppen az anyatársaikat segítik ezek a nők: családi napközit működtetnek, vagy online bababoltot építenek fel. Ezt a szegmensét a gazdaságnak csak a gazdasági tárca tudja hatékonyan segíteni.

Amíg nem kerül a gazdaságfejlesztés fókuszába ez a téma, addig a nők is és a gazdaság is veszítenek, és ez az a ritka eset, amikor egybeesnek a társadalmi és a gazdasági célok. Nem kell egymást kiütve, egymással szemben működniük. Egyszerre ad biztonságot a családoknak újabb gyermekek vállalására, és növeli a foglalkoztatottságot.

Idézek ismét Kopp Máriától: "Érthetetlen, hogy miért nem lépnek határozottan ez ügyben, hiszen a rugalmas munkavégzés gyorsan javítaná a foglalkoztatási mutatókat, két célt lehetne egy csapásra elérni: megszületnének azok a vágyott gyerekek is, akik ma nem tudnak."

Ez egy tipikusan alacsonyan csüngő gyümölcs. Kérem, szedjék le a fáról! Nők tízezrei várják a kormány határozott intézkedéseit ez ügyben, és mi a 226. számú módosítóhoz kapcsolódó módosítóban tehát azt javasoljuk, hogy egy, a nők munkaerő-piaci helyzetét javító, egyszemélyi felelőst nevezzenek ki 50 millió forintos évi költséggel.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
61 242 2010.12.20. 0:58  225-251

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Én Halász János parlamenti államtitkár urat szeretném megkérdezni, mint az egészségügyi törvényért felelős minisztérium képviselőjét, akinek az a dolga, hogy itt a parlamentben válaszoljon.

Kérem, hogy indokolást adjon ehhez a törvényjavaslathoz, illetve ezen módosításhoz, mert én nem látom egészen át azt, hogy az egészségügyi törvényhez hogyan kapcsolódik. (Zaj, közbeszólások a kormánypárti padsorokban.)

Azt nem kérdezem meg, hogy Navracsics úr, amikor bemegy vizsgáztatni, hogyan áll a diákjai elé, hogy egy ilyen módosítást beadtak, ez az ő dolga lesz. De önnek munkaköri kötelessége, Halász államtitkár úr, hogy megindokolja a kormánynak ezen döntését, hogy ezt benyújtják, és ezt támogatják egy egészségügyi törvényjavaslaton belül, amit szerettünk volna támogatni, de sajnos kénytelenek leszünk a teljes törvényre nemet mondani, hogyha egy ilyen elképesztő módszerrel élnek.

Köszönöm szépen, és várom a válaszát. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
63 10 2010.12.23. 5:16  10-13

ERTSEY KATALIN (LMP): Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Ha már bejglisütés helyett itt ülünk, szerettem volna megosztani néhány gondolatot önökkel, ami így karácsony táján talán elgondolkodtathat mindannyiunkat. Tartozom ezzel azoknak a képviselőtársaimnak, köztük családanyáknak, akik több órát utaztak ma is ennek az ülésnek a kedvéért.

Kifejezetten békés, karácsonyi hangulatú hozzászólást terveztem, de végül kétszer kellett átírnom a felszólalásomat annak kapcsán, ami a héten a Házban történt, és ami most is történik. Ami például hétfőn este történt a Házban, az méltó befejezése volt az elmúlt nyolc hónapnak. Önök nyilvánosan megalázó pofont adtak dr. Szócska Miklósnak, aki az egyik legfelkészültebb kormányzati vezető, és akinek szakmai és emberi tisztességével nem fér össze, amit az általa készített törvénnyel műveltek. Egy szakmailag színvonalas egészségügyi törvényben nyírják ki a Költségvetési Tanács elnökét, a nyilvános vesszőfutásra ítélt, köztiszteletben álló, nem mellesleg konzervatív embert, Kopits Györgyöt. Ezt az eljárást kikéri magának minden tisztességes szakmai, jogászi, és ha még van ilyen, politikai igényességre törekvő ember.

Önök azt ígérték sok jó szándékú, becsületes és szakmailag felkészült vezetőnek, hogy jöjjenek, adják a nevüket és a tudásukat a kormány munkájához, építsék újra együtt ezt az országot, amit leromboltak Gyurcsányék, és én személy szerint őszintén drukkoltam ennek. Ezek a szakemberek, akik közül mi is sokat nagyra becsülünk Ángyán Józseftől kezdve Cséfalvay Zoltánon keresztül többen, most azt tapasztalhatják, bármikor gátlástalanul bele lehet gyalogolni a szakmai munkájukba. Az Orbán-Rogán-féle jogalkotás jegyében durva és nyers politikai érdekből belerondíthatnak a szakmai vezető által készített értelmes, valódi vitára alkalmas, színvonalas szakmai előterjesztésekbe. Mi jöhet ezután? El sem tudjuk képzelni.

Az uniós elnökségnek köszönhetően talán most egy nyugodtabb periódus jön, legalábbis a parlamentben. Jó, hogy egy kis szünet jön a jogállamiságba vetett bizalom szüntelen rombolásában. Őszintén reméljük, hogy a jogalkotás minőségét is emeli, ha végre normális működésmódra áll át a parlament, mert kevés kivétellel ez az elmúlt nyolc hónapban nem volt lehetséges.

Kell szólnom egy másik jelenségről is, különösen a hétfő éjszakai események fényében. Mi nagy reményekkel és talán némileg naivan jöttünk ebbe a Házba májusban. A remény és a változás szele, a változás elemi igénye fújt be minket is a parlamentbe, mint ahogy sokakat, köztük olyanokat is, akik látván a támogatásuk csökkenését, nap mint nap rombolják a Ház méltóságát, beszélnek és cselekszenek a Házon kívül és belül olyan módon, ami reményeik szerint megtarthatja a radikális híveiket, viszont súlyosan negatívan hat az értelmes párbeszédre, elveszi az esélyét a higgadt, szakszerű politizálásnak. Én megértem, hogy kétségbeesésükben miért akarják a cigányozós utcai gyűlések hangulatát behozni a kamerák elé, és miért ülnek csíkos sálas, gárdamellényes tudósítók és szakértők itt, a hátunk mögött, de nagyon remélem és kívánom, hogy a házelnök úr a beígért rendteremtés keretében erre is nagy figyelemmel lesz, és véget vet ennek a tűrhetetlen állapotnak.

Ezen a ponton felhívnám a figyelmüket azoknak is, akik az angol parlamentre hivatkoznak mint a bekiabálás egyik otthonára, időnként talán nézzenek be az angol parlamenti közvetítésbe. Azt fogják látni, hogy két bekiabálás között szigorúan, fegyelemmel, csöndben hallgatják a képviselőket, és akkor szólalnak meg, ha mondanivalójuk van. Nyoma sincs ennek a zsibvásárnak, ami itt folyik.

De nem csak a szétesőben levő szélsőségesek beszélnek elfogadhatatlan módon a parlamentben. Lehet, hogy csak számunkra új jelenség, és ez itt eddig senkit nem zavart, de mivel nekünk nem tetszik, szóvá tesszük; ha bármelyik oldalon bárki a női képviselőtársaimra dehonesztáló kifejezést használ, és nem politikusként, hanem személyében, női identitásában támadja, akár kétértelmű élcelődéssel teszi ezt, akár nénizéssel egy pimasz kamaszként. Harrach frakcióvezető úr hétfői szavait idézném, aki azt mondta: "A politikai harc és a másikat méltóságában való megalázás nem fér össze."

(11.20)

Mindaddig, amíg ezeken a poénokon jót nevet több száz képviselőtársunk, addig nekem hamisan csengenek a szép szavak a családi értékekről, a nők és az édesanyák megbecsüléséről.

Ezen a ponton félretettem a beszédemet, de hétfőn este olyan hangzott el a Házban, ami ezt is alulmúlta. Nagyon kérem önöket, húzzunk egy vonalat, és újévi fogadalomként határozzuk el, mind a kormány, mind az ellenzék és az egyes frakciók, hogy az elnökség alatti tűzszünetben lehiggadva, a harci eszközökben immár igényesen válogatva, az eddig csak szavakban létező nemzeti együttműködést tettekre váltva dolgozunk tovább.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
70 126 2011.02.28. 2:21  125-132

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen. Rögtön megnyugtatom az államtitkár urat, hogy az első kérdésre én fogok válaszolni, önnek csak a másodikra kell.

Azért dolgoztam egy héten keresztül gondozónőként egy VIII. kerületi bölcsődében, és töröltem orrot, pelenkáztam, játszottam és etettem napi nyolc-tíz órában tizennyolc gyereket, hogy felhívjam a figyelmet a tarthatatlan állapotokra, amelyek a finanszírozás és a bérezés körül kialakultak. Nem tudok minden anomáliát felsorolni, erről egy teljesebb anyagot fogunk átnyújtani önöknek.

Egyet kiemelnék: azt, hogy az egy főre jutó bölcsődei normatíva mindössze 32 százalékát fedezi a költségeknek. Hogyan lehetséges ez? Az óvodákkal ellentétben a bölcsődei normatívát nem a felvett, hanem az aznap megjelent kisgyermek után lehet lehívni, pedig az épületet ugyanúgy kell fűteni, világítani, ha a fél csoport nincs bent betegség miatt. Ezenkívül azokra a napokra, amikor ki lehet adni a nyári szabadságokat és el lehet végezni a tisztasági festést, nagytakarítást, szintén nem jár normatíva. A bölcsik csupán az év 251 napjára kapnak pénzt, vagyis komoly összegeket buknak minden egyes napon, amikor nincs bent elég vagy minden gyerek. Átlagokkal számolva egy 120 fős bölcsiben körülbelül 92 gyerek után lehet lehívni a normatívát, ez teljes abszurdum.

Az elmúlt héten nemcsak velük dolgoztunk, de megpróbáltuk beosztani is a keresetüket egy hétre, ami 19 ezer forint. Elárulhatom, hogy ez nem sikerült. A dolgozók bére megalázóan alacsony, átlag 78 ezer forint, és akik ezt a kőkemény munkát végzik, kénytelenek filléres gondokkal küzdeni, rakosgatni a számlákat. Higgye el, szívszorító volt közelről látni, hogy hogyan csúsznak le-le egyfolytában! Január 1-jétől pedig még jobban elkeseredtek, mert még a gyermekes kedvezményt sem tudták kihasználni, olyan keveset keresnek. Az adócsökkentés nem nekik, hanem a jómódúaknak jelent emelést.

Kérdésem tehát az, hogy mikor tervezik megváltoztatni a normatívaszámítás diszkriminatív módját és az óvodai kalkulációhoz közelíteni, és mikor látják be, hogy egy igazságtalan adórendszerrel tovább lökik le a lejtőn az állami szolgáltatásokat hátukon cipelő alsó középosztályt (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) a teljes elszegényedés felé.

Köszönöm. (Taps az LMP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
70 130 2011.02.28. 1:10  125-132

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen. Örülök, hogy a számítás módját átnézik, mi erről beszéltünk már itt a Házban, most egy fideszes képviselő is részt vett ebben a heti akcióban. Azt remélem, hogy így tényleg elindul valamiféle munka, szívesen beszámolunk a további tapasztalatainkról.

(15.50)

Azt én tudom, hogy nem ön illetékes az adórendszer ügyében. De azért amikor ma is elhangzott itt a Házban, hogy milyen a helyzet a közszolgálatban, azt várom a mai napig is, hogy valamikor álljon ki a kormány egy képviselője, és ne csak magánbeszélgetésben, hanem nyíltan vállalja el, hogy ez egy olyan igazságtalan adórendszer, amely a szegényeket még rosszabb helyzetbe hozza.

Önök ismerik az én elkötelezettségemet a bölcsődék és nemcsak a bölcsődék, hanem a gyermekek nappali intézményi ellátási formái iránt. Kértük azt, hogy a normatívát kizárólag a szakmai színvonalhoz kössék, és ne annak megfelelően, hogy ez milyen jogi formában működik; és akkor még nem beszéltünk arról, hogy a tízezer fő alattiakkal mi van. Tehát nagyon sok tennivaló van, és ebben számíthatnak ránk, hogy segítünk. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
73 40 2011.03.08. 11:27  23-133

ERTSEY KATALIN, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A mai vitában sok minden elhangzott, azt gondolom, ismétlődtek is kifejezések, kívánságok, javaslatok. Ezeket nem próbálom meg ismételni, kicsit próbálom összefoglalni azt, hogyan látjuk mi, hogy melyik oldal hogyan próbálja megoldani ezt a problémát.

Számomra az szűrődött le, hogy kicsit talán tévúton jár az a kormány, amelyik az emberek gondolkodását próbálja megváltoztatni ahelyett, hogy megoldásokat, lehetőségeket adna nekik. Azt gondolom, az államnak nem az a feladata elsősorban, hogy szép szavakat mondjon, vagy nevelje a népet - ahogyan itt páran megpróbálják -, hanem az, hogy ösztönző, lehetőséget nyújtó kereteket adjon az emberek kezébe, hogy az életük alakításában saját maguknak ne gátakat, hanem előrevivő kapaszkodókat adjon.

Hazánkban a fiatalok akarnak gyereket. Akarnak! De ahelyett, hogy a kormány jelenleg ebben segítené ezeket a fiatalokat, azt tapasztalják, hogy a gyermekkedvezményt az alacsony pályakezdő fizetésükből egyszerűen nem tudják érvényesíteni. Ha hitelt vettek föl, mára akár az ingatlanuk elvesztése is fenyegeti őket, mert sehol az eszközkezelő, sehol a remény. Egy elemi kérdés jön újra elő: mire vállaljunk gyereket, a szép szavakra? Ezt ők cinikusnak érzik. Ha viszont ezek a fiatal anyák, ha megszületik az első gyermek, és visszatérnének dolgozni, akkor egy kilátástalan akadálypálya vár rájuk, egy túlóráztató munkahely és a 4 óra után bezáró gyermekintézmények között őrlődnek.

Számtalanszor elmondtuk itt a népesedési kerekasztal érveit. Nem a pénztámogatások, hanem a női foglalkoztatás növelése javítja elsősorban a demográfiai mutatókat. De lassan azt kell látnunk, hogy ennél fontosabb akadállyá válhat lassan az igazságtalan adórendszer, amit bevezettek, hiszen kifejezetten bünteti a fiatal, még alacsony keresetű és a gyermekekre még csak vágyó párokat. Tudják, mit mondanak ők az itt elhangzott szép szavakra? A hajamra kenhetem. Sajnos, egyelőre csak azokat a másodlagos lépéseket teszi meg a kormány, amelyek fontosak, hozzájárulnak a dologhoz, de nem elsődlegesek. A szakemberek világosan figyelmeztetnek - és megerősít engem, ha itt van egy statisztikus a körünkben -, hogy a nők foglalkoztatásának növelése nélkül sehol nem sikerült növelni a születésszámot. Az összes többi másodlagos intézkedés ezt kiegészítheti, segítheti.

Annak pedig, hogy növeljük a nők foglalkoztatását, a kulcsa a rugalmas munkahely és az elérhető, megfizethető, rugalmas nappali gyermekintézmények. Ebben sajnos még semmi sem történt, bár van egy remény. Az LMP javaslatára a kormány, a gazdasági kormányzat miniszteri biztost nevez ki a nők munkaerő-piaci helyzetének növelésére. Meg is tettünk egy személyi javaslatot. Nagyon várjuk a kinevezést, és ugrásra készen állunk a javaslatainkkal.

A népesedési kerekasztal és minden más szakmai elemzés kimutatta tehát: ott születnek meg a második és harmadik gyerekek, ahol a munkába való visszatérés lehetséges, és a munka összehangolható a családi élettel. A kiterjesztett pénztámogatás rövid emelkedés után további csökkenéshez vezet. Ez már a gyes bevezetése után is látszott, ma pedig fokozottabban igaz, hiszen a munkaerőpiac jóval súlyosabb. Ebben a helyzetben egyre inkább előtérbe kerül az első gyerek vállalásának kitolódása vagy akár elmaradása, hiszen ez az adórendszer az alacsony keresetű, gyermektelen fiatalokat sújtja, akik megoldatlan lakáshelyzetben, kilátástalan munkaerő-piaci helyzetben lassan már az elsőt sem merik bevállalni.

Itt hadd tegyek egy kitérőt arra, hogy az alacsony keresetűek, akik esetleg meddőséggel küzdenek, és több százezer forintot költenek arra, hogy gyermeket szüljenek maguknak és ennek a hazának, ugyanúgy bünteti őket ez az adórendszer. Ezen el kellene gondolkodni.

Azoknál a családoknál, ahol megvan a szándék a további gyermekvállalásra, kétféle módon kellene segíteni: a nappali ellátás növelését és a rugalmas munkahelyeket kellene támogatni. A legsürgetőbb a bölcsődei és a családi napközi ellátás fejlesztése. Szükség van tehát a csanák és akár a családi gyermekfelügyelet dinamikus bővítésére. Tudjuk, hogy ezekkel szakmai gondok vannak, a mi javaslatunkban az szerepelt ősszel, hogy amennyiben a szakmai kritériumokat teljesítik ezek az intézmények, kapják meg ugyanazt a normatívát. Ezzel szemben a csana támogatását befagyasztották, a bölcsődei normatívát csökkentették annak ellenére, hogy itt a Házban a napokban más hangzott el.

Nemrég egy hetet dolgoztam egy bölcsődében, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy a normatíva számítása és a végtelenül igazságtalan adórendszer egy perverz újraelosztási rendszerben mind az intézményt, mind a dolgozókat lehetetlen helyzetbe hozza. Erre az volt a válasz, hogy igen, átszámolják. Szeretném itt is felhívni a figyelmet arra, hogy amíg a bölcsődei normatívaszámítást nem igazítják az óvodáéhoz, addig ezek az intézmények gyakorlatilag az ellehetetlenülés küszöbén állnak. Gondoljanak bele, amikor valaki 70-80 ezer forintos nettó jövedelméből visz be olyan eszközöket, amivel a gyerekek tudnak játszani, mert maga az intézmény is szegény. Erre azért kellene gondolni, amikor ezeket a szép szavakat mondjuk a népesedéspolitikáról.

De ahol nincs nappali gyermekintézmény, ott is fontos lépni. Ott is el kellene érni, hogy a bölcsődék helyébe lépő családi napköziknek ne a szülők fizessék meg az árát. A csanáknak azért kell a normatíváját a bölcsőde szintjére hozni, mert jelenleg egy állami bölcsődébe járó gyerekkel szemben, aki után 7-8 ezer forintot fizetnek, a csanába járók után 70-80 ezer forintot kénytelenek fizetni, ha egyáltalán van munkahely ezeken a kisebb településeken. A most pedig adókedvezményekkel is segített, eleve jobb helyzetben levő szülők szerintünk - javaslatunk szerint - fizessenek többet a bölcsődei ellátásért. Ebből lehetne a szegényebbek számára bölcsődei férőhelyeket létesíteni.

Azt is javasoltuk és újra mondjuk, hogy a munkáltatókat vegyük rá, hogy béren kívüli juttatás formájában gyermekellátási utalványt vezessenek be, és ezeket az ellátásokat vehessék igénybe a szülők akár intézményi, akár házi gyermekellátás keretében. Más módon is ösztönözni kell a munkáltatókat, nem csak utalvány formájában; létesítsenek vagy vegyenek - úgymond támogassanak - helyben lévő bölcsődei vagy családi napközi helyeket, vagy álljanak össze ezek közös létesítésére. Az a sokat ostorozott szocializmus azért azt jelentette, hogy voltak vállalati bölcsődék. Tudunk ma egyet is felsorolni? Szinte nem.

A kormány ebben az ügyben csak széttárja a kezét, és azt mondja: a lehetőség ma is megvan, miért nem élnek vele. Hát látjuk, pontosan látjuk: a multinacionális vállalatok nem fognak élni olyan lehetőséggel, ami ott van, de ami esetleg szembemegy az érdekükkel. Rá kell őket szorítani, hogy tegyék meg; ha ők ebben az országban akarnak profitot termelni, akkor járuljanak hozzá az ország népesedésének a fenntartásához.

A másik oldalon pedig fontos beszélni a rugalmas munkahelyekről. Javasoljuk, hogy egy Start részmunkaidő-kártyát vezessenek be. Éppen hogy ne vezessék ki a Start Plusz kártyát, hanem egy olyan járulékkedvezményt adjanak, ami jelentős támogatást ad a munkáltatónak. A Start Plusz kártya 27 helyett 10-re, a második évben 20 százalékra csökkentette a járulékkedvezményt. Jelenleg, ami érvényben van, az a helyettesek - ugye, miért is dolgozna valaki helyettesként négy órában, ezt még nem sikerült megértenem, de a gyesen lévő kismama helyettese - után ad járulékkedvezményt a munkáltatónak.

(11.50)

Ad absurdum ki is szoríthatják a visszatérő kismamát ezek a helyettesek, hiszen megéri a munkáltatónak, hogy őt megtartsa, egy fiatalt, gyermektelent, aki - munka nem lévén - beáll négyórásnak járulékkedvezménnyel, és bedolgozza magát, esetleg a kismamát kiszorítva, amikor visszatérne. Itt hívom fel a figyelmet, hogy ez a járulékkedvezmény ugyan valóban jár a visszatérőknek is, de például a HVG különszámában, amit a tb-bérszámolók 99 százaléka használ, ez a másik lehetőség nincs benne, tehát a HR-esek azt fogják használni, hogy a helyettesnek adjanak járulékkedvezményt.

Áttörést jelentene - és ez megint csak az állam feladata -, ha a közszférában nagyon arányban élnének a részmunkaidős és egyéb rugalmas foglalkoztatás lehetőségével. Nem csak a részmunkaidő a megoldás, ezt számtalanszor elmondtuk, a részmunkaidő hosszú távon csapda. Jelentősen kell növelni ennek az arányát, de a valódi megoldás az, hogy valaki tudja kombinálni a részmunkaidőt, a benn töltött időt az otthonról, távmunkában végzett munkával. Ez az életszerű.

És végül: mi magunk hogyan fogunk hozzájárulni ehhez? Természetesen amint kinevezik a miniszteri biztost, leülünk vele, és elmondjuk ezeket a javaslatainkat, a tavaszi ülésszakban pedig az önfoglalkoztatásra, a női és családi mikrovállalkozások segítésére koncentrálunk, mert azt gondoljuk, hogy lesznek olyan helyek, ahol még továbbra sem lesz sokáig munkahely, nem lesz bölcsőde, de ott a nők saját mikrovállalkozásukban akár egymást is segíthetik azzal, hogy munkahelyet teremtenek, mikrovállalkozásba bevonnak családokat, vigyáznak egymás gyerekeire. Kicsit a szociális gazdaság felé ellépést fogunk javasolni, és ezekben hamarosan a Ház elé tárjuk a részmunkaidős vállalkozói státust és egyéb javaslatainkat.

Végezetül engedjék meg, hogy kifejezzük azt, hogy az LMP konstruktívan áll ehhez a dologhoz. Tényleg próbálunk nem koncentrálni az ideológiai feszültségekre és eltérésekre, és különösen nem arra, hogy megbélyegezzünk társadalmi csoportokat. Azt gondolom, az viselkedik felelős politikusként, aki ezt egy közös nemzeti érdeknek látja, és az előrehaladást, a gyakorlati lépéseket szorgalmazza.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok és az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
80 152 2011.03.28. 2:09  151-158

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Nemrég két konferencia és egy alapos szakértői elemzés is negatív hatásokat mutatott ki a nők foglalkoztottsága terén. Két, március 8-án rendezett konferencia is beszámolt arról, hogy a foglalkoztatókra és magukra az érintett nőkre a gyakorlatban hogyan hatottak az önök intézkedései: a gyes elvétele azoktól, akik teljes munkaidőben dolgoznak, hiszen nincsen részmunkaidős lehetőségük, valamint a gyesen levőt helyettesítő dolgozó, illetve az állásmegosztás után járó 7 százalékos járulékkedvezmény.

(17.00)

Csak egyetlen vállalatnál több mint száz olyan kismama akadt, aki elveszítette a gyest, mert a munkakörében nem lehetséges 6 órás beosztást kialakítani. Őket ilyen módon havi 28 ezer forinttal rövidítette meg az állam, amit jó néhányan a gyerek elhelyezésére, munkába járásra fordítanak - bölcsőde hiányában. Gondoljanak bele, ha egyetlen vállalatnál csak százan, országosan több tízezren lehetnek ilyenek!

Ugyanakkor nem akadt olyan vállalati HR-vezető, aki arról számolt volna be, hogy a kismamát helyettesítő munkaerőt a 7 százalékos kedvezmény miatt vette fel. Ugyanis a munkaerőpiacra újként visszatérő kismamáknál még él a Start-kártya, ami nem 7, hanem 17 százalékos adókedvezményt jelent, tehát a vállalat inkább olyat választ, aki erre jogosult. Ez viszont az ugyanoda visszatérőkre nem alkalmazható.

Ráadásul nemcsak hogy nem motiváló ez a kedvezmény, de többen azt vetették fel, hogy életszerű következménye inkább az, hogy a helyettes bedolgozza magát, jobban dolgozik, mint a kismama, aki kisgyerekesként visszatérve immár nem tud új seprő jól seper módjára túlórázni. A legjobb szándékú HR-vezető sem írhatja fel a vállalat első számú érdekeit a kormányzat rossz lépése miatt.

A másik verzió még életszerűtlenebb: 4 órában dolgozva ma Magyarországon nem lehet megélni a fizetésből. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Kérdezem tehát, hogy nem tervezik-e a Start-kártya átgondolását és kiterjesztését inkább ahelyett, hogy év végén kivezetik. Köszönöm. (Taps az LMP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
80 156 2011.03.28. 1:00  151-158

ERTSEY KATALIN (LMP): Örülök, hogy megvizsgálják ezeket a lehetőségeket. Ezek valós munkáltatói visszajelzések. Lehet azt már látni, hogy ez nem működik, nem életszerű.

A másik, amit szóba hoztak ma már a Házban, hogy a nyugdíjkorhatáros engedmények felszámolása szembemegy azzal, hogy önök a nőket kivették abból a körből, és 40 év után nyugdíjba küldik őket. Ez megint csak szembemegy a valósággal.

Ön is pontosan tudja, hogy aktívnak tartani valakit, aki bent van a munkaerő-piacon, jóval olcsóbb és jobban megéri, mint valakit hosszú munkával visszaintegrálni. Ezt is érdemes lenne átgondolni, és örülök, hogy nyitottságot tapasztalnak. Mi nagyon szívesen eljuttatjuk önökhöz azokat a visszajelzéseket, amik ezeket a szakmai konferenciákat elérik, és továbbra is szeretnénk segíteni abban, hogy a miniszteri biztos mihamarabb kinevezésre kerüljön, aki ezeket a kérdéseket átfogóan tudja kezelni.

Köszönöm. (Taps az LMP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
86 86 2011.04.27. 6:02  21-149

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Az LMP-nek azokról a javaslatairól fogok beszélni, amiket sajnos tárgysorozatba se vett a Ház, de reméljük, hogy szokás szerint átveszik és megvalósítják saját néven. A lakáshitelezési válság egy olyan területéről szólnak ezek a javaslatok, amelyek eddig kívül estek a kormány látóterén. Azokról az adósokról van szó, akik már nem tudják fizetni a hiteleket, és ezért egy hitelező fog rendelkezni az ingatlanjukkal, a bank pedig eladja a követelésüket egy faktorcégnek vagy átadja végrehajtásra.

Az a helyzet, hogy a fogyasztóvédelmi szervezetektől érkező beszámolók szerint és személyes megkeresések alapján is a legtöbb sérelem ekkor éri a már amúgy is kiszolgáltatott adóst. Hiába tudna esetleg másból fizetni, a lakását potom áron elárverezik, jogtalanul levonják a bankszámlájáról még azokat az összegeket is, amelyeket elvileg védene a törvény, tehát megélhetésre se marad neki. Olyan óriási díjakat és mindenféle mondvacsinált díjakat számolnak ki, amelyek aránytalanok, indokolatlanok, és az amúgy is mélyben levő adóst még mélyebbre taszítják.

Ezért mi törvényjavaslatot terjesztettünk be, hogy mit is kellene tenni velük, a leginkább kiszolgáltatottakkal; a következőkben ezeket azért elmondom, hátha átveszik a javaslatainkat. Először is azt javasoltuk, hogy csak olyan faktoringvállalkozások vehessenek részt ebben, akik mikrohitelezéssel is foglalkoznak, vagyis a faktoring jól működő részét tartsuk meg, ami a kkv-knak hitelez, de a hiénákat tartsuk távol ettől a területtől. Így a hitelt kezelőnek nem az lesz az egyetlen érdeke, hogy az ingatlant hiéna módjára megszerezze, hanem tud segíteni is az adósság rendezésében. Erre kötelezettséget kéne vállalnia, ha átvesz egy hitelt.

Ne legyen automatikus a lakás elárverezése bármilyen kis összegű tartozásnál. Először az adós ingóságaiból és a bankszámlájából kell a tartozást rendezni, ha lehet, és csak azután, ha ez a lehetőség kimerült, lehessen a lakáshoz nyúlni. Ez a fokozatosság elve, amit többször kértünk számon már itt a Házban. A behajtott követelés ne lehessen több annál, mint amivel az adós a szerződés bontásakor tartozott. A PSZÁF-vizsgálatok szerint ugyanis a faktoringcégek sokszor még olyan költségeket is rávernek az adósra, amelyekkel a tartozás meghaladja az eredeti késedelmi kamattal növelt hitel összegét is, pedig a faktoringcég töredék áron jut hozzá a követeléshez. Sajnos, olyan esetleírással kerestek meg minket néhányan, amiben elmondják, hogy az OTP-től átvett hitelt a faktoringcég úgy akarta erőszakosan átütemezni, hogy a törlesztőrészletet megemelné, és sokkal gyorsabban akarja visszaszedni a pénzt. Amit nem szabad Jupiternek, azt szabad a kisökörnek?

A követhetetlen banki középárfolyam helyett javasoltuk, hogy az MNB középárfolyamát kell használni, azt hiszem, ez többeknek átvehető.

Azt is javasoltuk, hogy egy úgynevezett védett számlát hozzunk létre, amely a bankok feladata lenne, és olyan védett forrásból származó jövedelmek érkeznének erre, amit tilos végrehajtani. Így elkerülhető az, hogy a bank megbízására a faktoringcég jogtalanul minden pénzt leemel, amit csak ott talál, és az adós hiába tiltakozik. Ez olyan, mint amikor valaki a kórházban fekvő betegnek még a zsebét is kirabolja. A fogyasztóvédelmi szervezetek szerint ez a leggyakoribb jogsértés, amikor olyan jövedelmekre teszi rá a kezét a faktoringcég, amelyekre a törvény szerint sem tehetné.

Az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségét jelentősen szűkíteni kell. Ez a lehetőség jelenleg mentesíti a bankokat olyan alapvető társadalmi funkciójuk, például a kockázatok felmérése, kiszűrése és beárazása alól, amelyeket nem lehetne nekik megengedni. Azt is szűkíteni kell, hogy olyan költségeket is ráterhelnek, amiket nem tud már fizetni az adós. Van a kezemben egy hitelszerződés: egy nevetséges, 1,2 milliós hitel részleges előtörlesztési díja 1 százalék; a szerződés módosítása 11 ezer forint, hasonló; a futamidő-csökkentés 4,5 százalék, de minimum 50 ezer forint, több mint egyhavi részlet. Tehát minden egyes apróságért olyan újabb díjakat számolnak fel - ráadásul menet közben emelhetik a díjakat -, ami kétségbeejtő helyzetet teremt egy nagyobb hitel esetén.

Fontos az is, hogy legyen nyilvános, egy adott ingatlan nem szolgál-e más hitelezőnél is fedezetül, ezzel világos lehet az ingatlan teljes terhelhetősége. A végrehajtás költségeit pedig vállalja be az állam, ne maradjon az adósság foglya az adós még akkor is, ha elárverezik a lakását, és a kapott összeg kevesebb, mint a tartozás.

Végül magát a végrehajtási díjat is csökkenteni kell, hiszen végrehajtás alá vont lakásoknál elképesztő nagy nyereségre tesznek szert a végrehajtók.

Ezek tehát az LMP javaslatai. Azt kérem önöktől, hogy fontolják meg, annak ellenére, hogy nem vették tárgysorozatba. Számtalan olyan javaslat van - tavaly augusztusban is már kezdeményeztünk erről vizsgálóbizottságot -, amiben értelmesen kompromisszumra készek vagyunk, és támogatnánk a kormány ilyen törekvéseit.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
89 173 2011.05.09. 5:08  172-180

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A javaslatunk a lakáshitelezési válság egy olyan szegmensére irányul, amire sajnos egyelőre még nem sok figyelem irányult eddig. Azokról az adósokról van szó, akik már nem tudják tovább fizetni a hiteleiket, ezért az ingatlanjukkal egy hitelező fog rendelkezni: a bank eladja a követelését egy követeléskezelő cégnek vagy átadja végrehajtásra.

A fogyasztóvédelmi szervezetek jelzései szerint ekkor éri a legtöbb sérelem a már amúgy is kiszolgáltatott adóst: hiába tudna esetleg másból fizetni, a lakását árverezik el potom áron, jogtalanul levonják számlájáról még a védett jogcímen érkező összegeket is úgy, hogy megélhetésre sem marad, és olyan díjakat számolnak fel, amelyek aránytalanok, indokolatlanok, és az amúgy is mélyen levő adóst még mélyebbre taszítják. Az LMP ezért terjesztette be az előttünk fekvő törvényjavaslatot, amelyet épp aznap ismertettem a lakáshitelesek ügyében általunk kezdeményezett vitanapon, amikor önök ezt nem vették tárgysorozatba.

Itt emlékeztetem önöket arra is, hogy tavaly augusztusban már javasoltuk Matolcsy miniszter úrnak egy vizsgálóbizottság felállítását, hogy ezeket a visszaéléseket elemezve ki tudjuk javítani a szabályozást. Jelen javaslataink is arra szolgálnak, hogy mit kellene tennünk közösen annak érdekében, hogy a lehető leginkább védjük meg a végrehajtás alá került adóst.

Mit javaslunk tehát? Az első: nem minden követeléskezelő hiéna, fontos ez a szolgáltatás a kkv-szektorban, ezért javasoljuk, hogy csak olyan faktoringvállalkozások vehessenek lakáshitel-törlesztéseket, amelyek egyúttal mikrohitelezéssel is foglalkoznak, így a hitelt kezelőnek nem az lesz az egyetlen érdeke, hogy az ingatlant hiéna módjára megszerezze, hanem tud segíteni is az adósság rendezésében.

A második: ne legyen automatikus a lakás árverezése bármilyen kis összegű tartozásnál. Először az adós ingóságaiból és bankszámlájából kell a tartozást megpróbálni rendezni, és csak ezután, ha ez a lehetőség kimerült, lehessen a lakáshoz nyúlni, tehát egy fokozatosságot javaslunk.

A harmadik: a behajtott követelés ne lehessen több annál, mint amivel az adós a szerződés bontásakor tartozott. A PSZÁF-vizsgálatok szerint a faktoringcég ugyanis sokszor még olyan költségeket is rásóz az adósra, amelyekkel a tartozás végül meghaladja az eredeti, akár késedelmi kamattal növelt hitel összegét is, pedig a faktoringcég töredék áron jut hozzá a követeléshez.

MNB-középárfolyamot javaslunk a követhetetlen egyéb árfolyamok helyett, ez a negyedik.

A következő, a legfontosabb javaslatunk: egy válságkezelési számlát kell létrehozni a bankoknak, egy védett számlát, amire a tulajdonos védett forrásból származó jövedelme és csak az kerülhet, ezt a számlát pedig tilos legyen végrehajtani, így elkerülhető lenne az a durva helyzet, amikor a bank a faktoringcég megbízására jogtalanul minden pénzt leemel a számláról, és az adós hiába tiltakozik. A fogyasztóvédelmi szervezetek szerint ez a leggyakoribb jogsértés, amikor olyan jövedelmekre teszi rá a kezét a faktoringcég, amelyekre a törvény szerint nem is tehetné rá, például gyes és egyéb támogatások; ezeket taxatíve felsoroljuk a javaslatban.

Az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségét is korlátozni kell, ez ugyanis gyakorlatilag mentesíti a bankokat jelenleg az alapvető társadalmi funkciójuk betöltése alól, ami nem más, mint a kockázatok felmérése, kiszűrése és beárazása.

A következő: legyen nyilvános, hogy egy adott ingatlan nem szolgál-e más hitel fedezetéül, ezzel világos lesz az ingatlan teljes terhelhetősége.

A következő javaslatunk: a végrehajtás költségeit egyes esetekben vállalja át az állam, hogy ne maradjon az adósság foglya az adós, még akkor is, ha már elárverezték a lakását, és a kapott összeg kevesebb, mint a tartozás. (Moraj.)

És végül: a végrehajtási díjat is csökkenteni kell, hiszen ez egy olyan motiváció, ami arra hajtja a végrehajtókat, hogy minél többet szerezzenek meg, és ekkor a lakhatást biztosító lakásokra a bankok és a faktoringcégek rátehetik a kezüket.

Ezek tehát az LMP javaslatai. Ezek az intézkedések az eladósodást ugyan már nem akadályozzák meg, de meggátolhatják, hogy a lakása elvesztésével fenyegetett adóst üzleti számításból a bankok és a faktoringcégek még mélyebbre lökjék. Kizárt dolognak tartom, hogy önök ebben lennének érdekeltek, és ne akarnák megvitatni a javaslatainkat.

Kérem, hogy a tárgysorozatba-vételt támogassák, találjuk ki együtt a megoldást ezeknek az adósoknak a helyzetére. Köszönöm. (Taps az LMP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
89 179 2011.05.09. 0:28  172-180

ERTSEY KATALIN (LMP): Annyit, mint ahogy sürgős tárgyalásba vételnél is nagyon örülnénk, ha a kormány indokolná azt, hogy miért javasolja ezt, nagyon örülnénk, ha most a kormánypárti frakciókból felszólalna valaki, hiszen ahogy említettem, nem tudom elképzelni, hogy a kormánypárti frakcióknak nem az az érdeke, hogy megvédjük a kilakoltatás előtt álló családokat. Tehát nagyon örülnék, ha egy indoklást, egy hozzáfűzést, egy kommentárt kaphatnánk az előterjesztéshez.

Köszönöm. (Taps az LMP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
89 193 2011.05.09. 2:35  180-246

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Szijjártó Péter indoklásában sajnálatos módon egy olyan törvény indokolását adta nekünk, ami már nincs a Ház előtt. Ugyanis amikor BKV-s végkielégítésekről beszél, amik valóban érdemtelenül voltak kifizetve, azokat megsemmisítette az Alkotmánybíróság, tehát azt kérem, hogy ahhoz a javaslathoz fűzzön indoklást, ami a Ház előtt fekszik.

Ezt a szöveget, ami az emberek igazságérzetére apellál, még a saját párttársai sem osztják. Minden ép jogérzékű és ép igazságérzetű ember pontosan érzi, hogy nem az érdemtelenül szerzett jövedelmekről van szó, hiszen azok visszaperelhetőek kell legyenek, ezt tartalmazza a mi javaslatunk. Abban kell tudni bízni ebben az országban, hogy visszaperelhetőek ezek a dolgok, és nem abban, hogy megadóztatják utólag azokat a jogosan szerzett jövedelmeket, amiket konkrét példákkal tudunk igazolni, hogy milyenféle jövedelmekről van szó, és nemcsak politikai kinevezetteknek a jelentős összegeiről, jövedelmeiről. Ezekről az ügyekről éppenséggel Szijjártó Péter esetében olvashattunk a sajtóból nemrég. Itt kifejezetten köztisztviselőkről van szó. Tudunk olyan esetet, aki széthajtotta magát azért, hogy ne tudják elküldeni indoklás nélkül, hiszen önök indoklás nélkül elküldték azokat, akiknek a munkájára kifogás merült fel. Széthajtották magukat, nem vették ki a szabadságukat, majd amikor a végén mégis kirúgták őket, akkor a szabadságmegváltást akarják most visszaszedni tőlük.

Azt gondolom, hogy egy jogállamban az embereknek abban kell bízni, hogy a jogosan megszerzett jövedelmet megtarthatják, és többieknek, nekünk, állampolgároknak pedig abban kell bízni, hogy a munkáltató vissza fogja perelni a jogtalanul, érdemtelenül és a jó erkölcsbe ütköző módon szerzett jövedelmeket. Ha ez a bizalom megvan, akkor beszélhetünk jogállamról.

De milyen bizalomról van itt szó? Itt köztisztviselők esetéről van szó, akik valóban megérdemelték és megszerezték ezt a jövedelmet. Tehát azt kérem, hogy támogassák azt a javaslatot, ami erre valós megoldást, jogállami megoldást kínál, és ne ragaszkodjanak minden ép értékelés, jogérzék és alkotmányos érv ellenére az eredeti megoldáshoz.

Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
89 211 2011.05.09. 2:07  180-246

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Ez a vita arra emlékeztet engem, amikor novemberben az első alkotmánybírósági döntés után önök nekiestek az Alkotmánybíróságnak; akkor késő estig próbáltuk mindenféle módon az önök lelkiismeretét felébreszteni. Volt egyfajta kétségbeesett remény még bennünk, hogy visszafordíthatjuk önöket azon a lejtőn, amiről Scheiring Gábor képviselőtársam is beszélt.

Azóta tudjuk, hogy szelídségről beszélni Lázár János kapcsán meglehetősen naiv gondolat, de akkor még úgy láttuk, hogy küzdöttek a lelkiismeretükkel, és az elején voltak ennek a lejtőnek. Akkor is és most is Sólyom elnök urat idézném: különbnek lenni, mondta az alakuló ülésen közel egy éve. Nemhogy nem tudtak különbek lenni, de olyan szinten csúsznak tovább ezen a morális lejtőn, ami példátlan ebben az országban az elmúlt húsz évben. A hübrisz eluralkodott az alázaton, és így már nem tudnak megállni.

A hangulat annyiban más, hogy most már önök is belefáradtak ebbe, most már önök is úgy hallgatják ezeket a hozzászólásokat, hogy jó, mondják el, aztán menjünk haza.

Egy pillanatra gondolkodjanak el azon, hogy a novembertől májusig tartó ív megrajzolja azt az ívet, ahogy a saját sírjukat ássák. A morális bukás után egyszer el fog következni a választási bukás is, és hogyan számolnak el a választóiknak azzal, hogy ha a saját maguk által is elismerten szakmai javaslat helyett csak azért is erőből, erőszakkal, a hübrisz által vezetve a saját javaslatukat erőszakolják keresztül? Egyszer önöknek is el kell számolni a választóik előtt, és akárhányszor dobja vissza az Alkotmánybíróság (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) a rosszabbnál rosszabb javaslatokat, a saját lelkiismeretükkel továbbra is el kell számolniuk.

Köszönöm. (Taps az LMP és az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 91 2011.06.06. 2:20  90-97

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök Úr! A magyar társadalom többségét adó nők szempontjából az ön kormányának az első éve pozitív várakozások után sajnos nagy csalódást okozott, pedig elsősorban a nők feladata az, a nők tartják össze nemcsak a családot, hanem a kisebb-nagyobb közösségeket, nem túlzás azt mondani, hogy a társadalmat is. Azért is érdemes megnézni, hogy mit ad egy kormány a nőknek, mert ami jó a nőknek, az jó a gyerekeknek, és az lesz jó végső soron a társadalomnak. Ha 10 év alatt 1 millió új munkahely és 1 millió gyermek megszületése a cél, akkor ennek arányosan látszania kellene a kormány egyéves munkáján is, de ami látszik, az sajnos lesújtó. A 62 százalékos aktivitási mutató mozdulatlan, a nőké ezen belül 56,3, és még soha nem született ennyire kevés gyerek, 10 százalékkal zuhantak a számok.

Demográfusok és közgazdászok kétségbeesve ordítják, hogy mit kellene tenni. Elemzések, kutatások tucatjaival bombázzák ők is és mi is a kormányt, hogy megértessék önökkel, a nők foglalkoztatási szintjének emelése és a gyerekszám növekedése szorosan összefügg. Ott születik sok gyerek, ahol a munka és a gyerek nem egymást kizáró fogalmak, ahol nem súlyosan nehezített akadálypálya a kettő összehangolása, ahol rugalmas munkahelyek és széles körű, elérhető napközbeni gyerekellátás van.

(16.50)

A kisgyerekes nők foglalkoztatása az a kulcstényező, amelytől egyszerre nő a versenyképesség és a gyerekszám. Ott vannak ezek a tartalékok, amelyektől az ön által is joggal szégyenletesnek nevezett aktivitási ráta nőhetne. Két ilyen nagy csoport van ma Magyarországon: a képzetlen, mélyszegénységben élő tartósan munkanélküliek, akik között már felnőtt egy olyan generáció, amely nem látta dolgozni járni a szüleit; a másik csoport a kisgyerekes anyák. Ez utóbbi csoport nem szorul évtizedes felzárkóztató programokra, ők nem szoktak el a munkától, volt is munkahelyük, csak éppen oda nem tudnak visszamenni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Miniszterelnök úr, azt szeretném kérdezni öntől, hogy mikor fog intézkedni arról, hogy miniszterei miniszteri biztost nevezzenek ki erre a témára (Az elnök ismét jelzi az idő leteltét.), és végre nekikezdjenek a munkának.

Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 95 2011.06.06. 1:05  90-97

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, miniszterelnök úr. Ezt, azt hiszem, átadhatta volna Soltész Miklósnak, tőle is ezt a választ szoktam kapni. (Felzúdulás, közbeszólások a kormánypártok soraiból.) Amit én föltettem kérdésként, az arról szólt, hogy nem a pénztámogatások és nem a gyes meghosszabbítása használ ebben az ügyben, pont fordítva: a pénztámogatások nem segítenek egy olyan rendszerben, ahol a munkát és a családot nem tudja összeegyeztetni a nő. Nemhogy a harmadik, de a második gyerek sem születik meg, ha az első után azzal találja szemben magát a nő, hogy nem tud visszamenni dolgozni. Az, amit nagyon nehezen fölolvasott, úgy hívják, hogy job sharing, Magyarországon 7 százalékos kedvezményt adnak rá, és katasztrofális, senki nem használja.

Nem fogadom el a választ (Zaj, közbeszólások a kormánypártok soraiból.), és azt kérem, hogy az erre kijelölt miniszteri biztost végre nevezzék meg, tavaly óta a költségvetési törvény kötelezi önöket erre, és kérem, hogy a gazdasági tárcánál kezdjék meg a gazdasági részvételét a nőknek erősíteni, ez fogja a születésszámot is javítani.

Köszönöm. (Taps az LMP és az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 189 2011.06.06. 0:39  182-196

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Én eltekintenék a nagy ívű politikai beszédektől, egy praktikus szempontból szeretnénk támogatni ezt a javaslatot. Egészen egyszerűen a magáncsőd intézménye ma Magyarországon nem létezik. Kész tervezet van rá, mert az előző kormányzat elkészítette. Én nem fogok elmúlt 9 évezni, de lassan látni kell, hogy már elmúlt egy év azóta, amióta erről beszélünk.

Tehát ezt az intézményt, ami része kellett volna legyen az ön által benyújtott csomagnak, Rogán képviselőtársam, és része volt a mi hétpontos csomagunknak, amit természetesen nem vettek tárgysorozatba, ezt a javaslatot támogatja az LMP frakciója, és kérjük, hogy vegyék tárgysorozatba.

Köszönöm. (Taps az LMP és az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
98 4 2011.06.14. 2:01  2-10

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Annyit szeretnék erre reagálni, bár mi nem lettünk megszólítva ebben az ügyben, de az LMP kiadott egy olyan közleményt, amelyben azt jelezte, hogy a demográfiai krízishelyzet sajnos nem ezen a módon oldható meg. Ezt a múlt heti azonnali kérdésemben is feltettem a miniszterelnök úrnak, hogy azokat az érdemi és valós intézkedéseket, amelyek a nők munkahelyre való visszajuttatása ügyében szükségesek - hogy a demográfiai krízist valójában tudjuk kezelni, és ebben, ugye, nemzetközi szakértői egyetértés van, hogy ezek a valódi megoldások -, mikor kezdi el a kormány. Ennek a plakátkampánynak az üzenetéről én nem óhajtok önökkel vitatkozni. Reding biztos asszony egy EU-s szabályozásra hivatkozott, ezt a vitát önök lefolytatják.

Azt gondolom, hogy ha egy felelős abortuszellenes kampányra van keret és koncepció, akkor azt egyrészt jó lett volna szakértőkkel megbeszélni, hogy vajon ez a helyes üzenet, vagy az-e a helyes üzenet, amit mi jeleztünk: megelőzni azokat a nem kívánt terhességeket, amelyek minden esetben tragédiák. Az, hogyha már teherbe esett, mit kezdjen a magzatával egy asszony, egy rendkívül nehéz és súlyos kérdés, ebben valóban el tudom képzelni, hogy ezek a plakátok nem segítettek, abban a helyzetben viszont, hogy megelőzzük a nem kívánt terhességeket Magyarországon, és tovább csökkentsük az egyébként szerencsére örvendetesen csökkenő abortuszok számát Magyarországon, még sok teendője van az ön minisztériumának. Azt kérném, hogy ha erre valami mód van, akkor erre helyezzenek hangsúlyt egy következő akcióban.

Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
99 42 2011.06.15. 8:23  25-43

ERTSEY KATALIN, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! A kormány képviselői, különösen Cséfalvay államtitkár úr rendszeresen értekezik a Ház előtt a rugalmas munkaerőpiac fontosságáról, idecitálva az OECD adatait, és ezekkel igyekszik alátámasztani ön is ezt a jelenlegi törvényjavaslatot. Ebben a törvényben persze van jó néhány szükséges, kis korrekcióval hasznossá tehető javaslat is, ugyanakkor a rugalmasság jelszavával jó néhány intézkedés támadást jelent a munkavállalói jogok ellen, amit a ma már bevallottan neoliberális filozófiája alapján a kormány nagy lépésekkel hajt végre.

Nekem, aki az elmúlt évben minden lehetséges alkalommal kértem, majd követeltem a munkavégzési formák rugalmassá tételét, a laikus szemlélő szerint most örülnöm kéne, de önök százszázalékos fordulatot hajtottak végre ebben a kérdésben. Ugyanis a rugalmas szó egyoldalú értelmezésével operálnak. A rugalmas munkavégzés egy éve a kormányprogramban még a családbarát jelző mellé került, de újabban a rugalmas szót - ahogy Spaller Endre is elmondta - a munkavállalói jogok letöréséhez, az indokolás nélküli kirúgás alátámasztásához használják szinonimaként. Ugyanis a nemzetközileg használt flexicurity fogalom - amit meg lehet keresni a Google-on, tehát meg lehet tudni, hogy mit jelent - azt jelenti, hogy rugalmasságot és biztonságot egyszerre nyújt. Önök kidobják ebből önkényesen a biztonságot, de valójában rugalmasságot sem teremtenek. Az önök új magyar szóhasználatában a rugalmasság helyett marad a flex, vagyis lángvágóval mennek neki a munkabiztonságnak, az amúgy is gyenge lábakon álló munkavállalói jogok ellen.

Ezzel nemcsak a munkát, hanem a családot is támadják. Ugyanis nem csupán versenyképességi kérdés a foglalkoztatás, a kisgyerekes nők esetében demográfiai kérdés is. A rugalmas munkaerőpiac egyféle értelemben valóban jelenti azt is, hogy a felvétel és az elbocsátás rugalmasan, gyorsan, de biztonságosan is történhet, igazodva a piac elvárásaihoz. Így működik a skandináv munkaerőpiac. De ott - és minden civilizált országban - a rugalmas szó másik értelme is érvényesül, ami nem a felvételre és elbocsátásra, hanem magára a munkavégzési formára, annak rugalmas, atipikus módjára vonatkozik. Ez pedig kulcskérdés akkor, amikor a kisgyerekes nők Magyarországon 33 százalékkal alacsonyabb arányban dolgoznak, mint a gyermektelenek. Ez a különbség az EU-ban csupán 12 százalék. Már unalomig ismételtük itt a Házban, hogy a munkába való rugalmas és biztonságos visszatérés a kulcsa a nők számára a munka és a család összehangolásának és így az újabb gyerek vállalásának, és nem mellesleg annak, hogy újra adófizető polgárok legyenek.

Valahányszor felteszem ezt a kérdést, önök kitérő választ adnak arra, hogy mikor lát neki a kormány a nők foglalkoztatási szintje emelésének, mikor fogja végre kinevezni az ön főnöke, a nemzetgazdasági miniszter azt a miniszteri biztost, akinek a kisgyerekes szülők, elsősorban a nők munkaerő-piaci helyzetének a javítása a feladata a költségvetési törvény alapján.

(10.30)

Ma kaptam a hírt, hogy innen is elvonnak 10 millió forintot. Még ki sem nevezték, de már elvonják a pénzét.

A nők aktivitási mutatója 56,3 százalékon stagnál egy éve, és még soha nem született ennyire kevés gyerek, 10 százalékkal zuhantak a számok. A nemrég kézhez kapott európai tanácsi ajánlás, A nemzeti reformprogramról és a konvergenciaprogramról című dokumentum kiemelten felhívja Magyarországot arra, hogy változtasson. A dokumentum így fogalmaz: a foglalkoztatási ráta az EU-ban a legalacsonyabbak között van, a nők a már említett 55 százalék körül vannak, és 33 százalékkal alacsonyabb a gyermekes nők foglalkoztatottsági aránya, mint a gyermekteleneké. Ezért felhívja a kormányt, hogy erősítse a nők munkaerő-piaci részvételének ösztönzésére irányuló intézkedéseket.

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Amennyiben a részmunkaidő növelésével kívánnak erre válaszolni, akkor itt hívom fel a figyelmüket azokra a legújabb összehasonlító kutatási eredményekre, amelyek világosan kimutatták: egészen más Nyugat-Európában a részmunkaidő hatása a gyerekszülési kedvre, Kelet-Európában a részmunkaidő egyenesen visszafogja a gyerekszülést, hiszen egy egész fizetésből sem lehet megélni heti öt nap alatt, mint ezt nemrég Orbán Viktor is kimondta. Tehát a részmunkaidő itt csapda, nem opció.

Ahelyett, hogy képzett és dolgozni akaró nők tízezreit segítenék, most korbáccsal akarnak visszaverni a munkaerőpiacra olyanokat, akik korai nyugdíjjal, szerzett jogaikkal nyugdíjba mentek, miközben a nőket korai nyugdíjjal épp kifele hajtják a munkaerőpiacról. Nagyon várjuk, hogy mikor fogják megtanulni és végre alkalmazni a flexicurity fogalmát, hogy az Európai Tanács, nem mellesleg a magyar nők elvárásainak megfelelően a munka és a család összehangolását valóban segítő intézkedéseket hozzanak.

A jelen törvényjavaslathoz a valódi rugalmasság érdekében benyújtottunk módosító javaslatokat, be fogunk nyújtani, amelyek olyan fair egyéni megállapodásra irányulnak, amelyek szerint a gyesről visszatérő nők és a munkáltatók leülnek, emberi módon, egymást felnőttnek kezelve megegyeznek, milyen, mindkettőjüknek megfelelő módon térjen a nő vissza a munkába. A munkáltatók terheit itt lehetne olyan módon enyhíteni, ahogy az a valóságból érkező javaslatok szerint szükséges lenne.

Eltérően az itt szereplő javaslattól, az LMP azt javasolja, ne kényszerítsük arra a munkáltatót, hogy még szabadságot is adjon ki pénzben vagy valódi időben annak a nőnek, aki épp visszatér az otthoni munkából. Ez nyilván nem azt jelenti, hogy az otthoni munka nem munka, de a szabadság eredeti funkciója szerint a munkahelyi munkavégzés utáni regenerációt szolgálja. Tehát elég faramuci ez a helyzet, hogy a munkába papíron visszatérő kismama előbb egy többhetes vagy több hónapos szabadsággal nyit. Ezt nagyon sérelmezik a munkáltatók, és ezt mi megértjük. Ez nem szül jó hangulatot, nincs is értelme.

Ezt úgy javasoljuk módosítani, hogy az otthonlét alatt felhalmozódott szabadsággal a két fél egyéni megállapodás alapján, közönösen gazdálkodjon, legyen egy heti megosztású félmunkaidőben lecsúsztathatási lehetőség a nő számára. Így valóban rugalmas és fokozatos lehet a nő visszatérése a munkaerőpiacra, még akkor is, ha a munkaköre, amikor végképp visszatér, nem alkalmas atipikus munkavégzési formára, van ilyen is. Ez lenne egy olyan méltányos egyezség, amelyik mindkét fél számára előnyös, valóban enyhíti a munkaadó terhét is, és tiszteletben tartja mind a két fél érdekét.

A másik javaslatunk jelen törvényhez az oktatási szférát érinti. Régi igény, hogy 6-7 évente alkotói szabadságra mehessen az az oktató, aki akár egyetemi, akár középiskolai munkájában feltöltődésre, szabad szellemi elfoglaltságra, urambocsá, egy kis pihenésre vágyik. A sabbatical intézménye rég ismert a világban, fontos eszköz ez ott, ahol amúgy is a tanév, illetve a szemeszter struktúrájában működnek az intézmények. Könnyen megoldható lehetne, hogy kutatói, publikációs, egyfajta szabad beosztású munkára vagy feltöltődésre mehessen az oktató. Ameddig nincs a jelenleginél jobb körülményekre pénz az oktatási szférában, ezt javasoljuk, hogy legalább időt adjunk az oktatóknak, legyenek azok akár megfáradt középiskolai tanárok vagy egyetemi professzorok.

Kérjük, hogy a javaslatainkat támogassák, és a flexicurity valódi alkalmazásával valódi rugalmas munkavégzési formák bevezetését érjék el Magyarországon, ahelyett, hogy a flexicurityből a biztonságot kiszórják az ablakon.

Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
99 94 2011.06.15. 10:40  43-164

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Első körben ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatosan a politikai felelősséget kell említenünk. Az elmúlt 10 évben önök itt közös felelősséget viselnek azért, mert 2001-ben a Fidesz-kormány elindította a devizaalapú hitelezést, aztán a szocialista kormányok az MNB segítségével bátorították azt, majd pedig az elmúlt egy évben a neokonzervatív kormány ismét csak rosszul lőtte be a célcsoportot, amelyet előrevesz a probléma kezelése során. Minden eddigi kormány felelős azért, hogy egész egyszerűen rosszul mérték fel a középosztályt, mind a teherbíró képességét, mind a pénzügyi kultúráját tekintve.

Szólni kell a bankok felelősségéről is, amit a jelen javaslat nem a megfelelő arányban kezel. Ez a javaslat nem a megfelelő arányban osztja meg a terheket a felek között. Az LMP szerint a terheket a helyzet létrehozásában viselt felelősségük és a teherbíró képességük arányában kellene viselniük. Ez alapján a bankoknak kellene a legnagyobb részt viselniük, hiszen elsősorban ők hozták létre a helyzetet, nekik kellene terhet, részt vállalniuk a megoldásban. Ugyanis teljes nonszensz, hogy a bankok a legelemibb feladatukat, az alaptevékenységükhöz kötődő házi feladatot, vagyis a hitelkockázat felmérését nem végezték el, sőt tudván, hogy kockázatos, tukmálták az ügyfelekre. Ez ügyben már tavaly ősszel elmondtuk itt a Házban, hogy teljes sötétségben tapogatózunk, fogalmunk sincs arról hogy a bankok mit fognak vállalni ebből a csomagból, milyen háttér-megállapodás van. Miért nem vállalják ők a legtöbb terhet? - világosan kiderül, hogy nem ők vállalják. Nyilván azért, hogy cserébe a bankadót csökkentsék. Ezek a tárgyalások továbbra is folynak, és nem tudjuk a választ erre.

Természetesen az adósnak is van felelőssége, hogy visszafizesse, amire csak képes, de önök - más kormányzati intézkedésekhez hasonlóan - megint csak túl magasra helyezik azt a vonalat, amely alatt elengedik az emberek kezét. Önök elfelejtik, hogy a magyar középosztály, amelynek a megerősítésére felesküdtek, jóval lejjebb csúszott már. Ebbe a rétegbe, amely már lecsúszott, beletartozik a tanár, a kezdő orvos, az összes közalkalmazott, azok, akik legalább a viszonylag biztos fizetés reményében belevágtak a hitelbe annak idején, akiket most önök ezzel a javaslattal nem segítenek, ők ugyanis már nem tudják fizetni a törlesztőrészleteket. Ezt kellene tudni felmérni, pontos képet kapni arról, hogy mit tudunk erről a rétegről. De ennek nyoma sincs. Amikor még koncepcióként tárgyalta ezt a tervezetet a fogyasztóvédelmi bizottság, az előterjesztő helyettes államtitkár azzal válaszolt a háttérszámításokat, hatástanulmányokat firtató kérdésemre, hogy azokat majd a konkrét törvényjavaslat tárgyalása során megkaphatjuk. Nos, azóta is várom ezt a küldeményt önöktől.

A távoli jövőbe tolják el azt a látszólagos megoldást, amely pillanatnyi, látszólagos könnyebbséget jelent, de valós megoldást nem. Azon túl, hogy magával az elvvel nem értünk egyet, a javaslatban vannak pontatlanságok is, és van benne egy nagyon komoly kiskapu, amely a kényszer-értékesítési kvótát veszélyeztetni, annak a kijátszására szolgál - erre később térek rá. De ami még fontosabb: a részleteket továbbra sem rendezi. Volt keret, volt koncepció, de továbbra is csak egy kerettörvény áll előttünk, mert minden részletet a kormányrendeletre hárít.

(12.20)

Örülök, hogy tegnap Rogán képviselőtársam egyetértett azzal, hogy az újrakötendő szerződésnél a közjegyzői díjat ne az ügyfél, hanem a bank fizesse. Mi is ezt javasoltuk, benne van a hétpontos csomagunkban. Ezzel is vegyék ki a terhet a bankok a felelősségvállalásból a felelőtlen hitelezés miatt. Azt már szomorúan hallottam tegnap, ő úgy tudja, hogy e törvény szövegében benne van az a 15 százalékos határ, ami fölé nem emelkedhet a hiteles terhe. Ezúton tájékoztatom, hogy nincs benne. Ha nem volt ideje alaposan megismerkedni a szöveggel - amit megértek -, hanem csak valamiféle százalékokra emlékszik, akkor jelzem, hogy azok a kvóta százalékai, amik benne vannak. Az előttünk fekvő szöveg kizárólag egy kormányrendelet megalkotására bízza a részletek kidolgozását. Egy év után a törvényszövegben nincs a Ház előtt, hogy mi és hogyan fog történni. Ez megengedhetetlen!

Nem rögzíti a törvény azt sem, hogy a bankok a kamaton kívül semmilyen költséget és díjat ne tudjanak felszámolni a gyűjtőszámla és a kapcsolódó hitelszerződés módosítása során, holott tudjuk, hogy ezekből származnak a legsúlyosabb terhek. A pénzügyi fogyasztóvédelem elemi szintjét sem teremti meg, ha az adós nem tud előtörleszteni, csak úgy, ha az eredeti hitelszerződés szerinti és a gyűjtőszámlán fennálló összeget is teljes egészében kifizeti, holott indokolt lenne. Ha az adós véletlenül egy nagyobb összeghez jut, akkor legalább az eredeti rossz kondíciójú hitelt tudja egy összegben visszafizetni, a gyűjtőszámlához kapcsolódó hitelt pedig - amelynek jobbak a feltételei - később és külön tudja egy összegben fizetni, ha erre van módja és lehetősége.

Indokolatlan az a szűkítő feltétel, hogy az adós a teljes előtörlesztésre csak akkor jogosult, ha az előtörlesztés mind az eredeti tartozását, mind a gyűjtőszámlás tartozás teljes visszafizetését eredményezi. Ahogy az előbb említettem, a jó kondíciójú gyűjtőszámlához kapcsolódó hitelt fenn lehetne tartani, különben feleslegesen fizeti meg az eredeti szerződésben található rossz szerződési feltételek mellett a magas kamatot, díjat, költséget. És még mindig nem egyértelmű, hogy ha előtörleszteni kíván, akkor azt költség- és díjmentesen tudja-e megtenni. Mi azt javasoljuk, rögzítse a törvény, hogy az adós a gyűjtőszámlához tartozó hitel előtörlesztése esetén és a hitel feltételeinek módosítása esetén is mentes legyen mindenféle díjtól, kapcsolódó extra banki költségtől. Hónapok óta mondjuk, hogy ezekből származnak a legnagyobb terhek.

Nagyon nem egyértelmű az a feltétel sem, hogy az adósnak a rögzített árfolyam alkalmazási időszakának kezdetekor milyen árfolyamon kell a gyűjtőszámlára befizetnie az addigi teljes tartozását. A gyűjtőszámla létrejöttének ugyanis az a törvényi feltétele, hogy az adós az addig összegyűlt tartozását a gyűjtőszámla terhére megfizesse. Itt rögzíteni kéne, hogy az MNB által alkalmazott aznapi devizaközépen kerüljön átutalásra a tartozás teljes összege, különben bankonként jelentős eltérések lesznek. Erre adunk be módosító javaslatot.

Üdvözlendő, hogy ha az adós és a zálogkötelezett személy eltér, akkor a zálogkötelezett, tehát az ingatlan tulajdonosa tényleges hozzájárulását kelljen kérni ahhoz, hogy a zálogjog az újonnan létrejövő gyűjtőszámlához tartozó hitelszerződés biztosítására is kiterjedjen. A részletek, amelyekben, mint tudjuk, az ördög rejlik, nagyon fontosak lennének. Ezeket a kormány rendeletben fogja meghatározni. De most is látnunk kéne legalább azt, hogy mi a kormány szándéka. Például mennyiben határozza meg az úgynevezett aránytalanul magas havi törlesztőrészlet összegét, amit a gyűjtőszámlán felgyülemlett hitel törlesztése és az eredeti együttes összege nem haladhat meg.

Végül a kvótáról. Az LMP hétpontos pénzügyi fogyasztóvédelmi csomagja is tartalmazta, hogy idetartozzanak a PSZÁF által felügyelt pénzügyi vállalkozásoknak, a faktoringgal foglalkozó cégeknek engedményezett követeléseket biztosító ingatlanok is, különben ez lesz a legnagyobb kiskapu, ahol a bankok az összegkövetelést engedményezni fogják a faktorcégeknek, amelyek aztán kíméletlenül rázúdítják a piacra, és alacsony áron értékesítik őket. Már folyik is ez. A múltkor is jeleztük, konkrét választói visszajelzésünk van arról, hogy az OTP által továbbadott szerencsétlenek kiszolgáltatva a követeléskezelőknek már meg sem érik, hogy ez a törvény hatályba lépjen, mert még előtte kipucolják a bankok hátsó udvarát ezek a cégek. Ennek gátat kell vetni.

Szintén az LMP-csomag része volt, hogy lássunk tisztán, a törvény alapján a PSZÁF lássa azt is, hogy mennyi követelést adott el, engedményezett a hitelező ugyanarra az ingatlanra. Ne fordulhasson elő, hogy ugyanarra az ingatlanra több, egymásról nem tudó hitelfolyamat is indul.

Mi az, ami még nincs benne, de aminek benne kéne lennie? Az LMP pénzügyi fogyasztóvédelmi csomagjának része volt a magáncsőd intézménye is. Erre már van KDNP-s javaslat is családi csődvédelem néven. Kész javaslat volt a korábbi kormány alatt az IM-ben, amit csak elő kéne venni és megnézni. Most van bent róla egy szocialista javaslat. Kérjük, hogy vegyék bele! Ennek már benne kellett volna lennie a Kósa-Rogán-féle nyolc pontban is, s azóta is folyamatosan követeljük. Ez a megoldás része kéne hogy legyen.

Mivel az egész problémát egy tudatosan tukmált rossz hiteltermék alapozta meg, az LMP fontosnak tartja, hogy rendet vágjunk a hitelezésben. Átlátható hiteltermékeket lehessen csak árulni! Az ehhez, valamint a jelen javaslat által továbbra is vízben hagyott rétegek megsegítését célzó javaslatunkat ismét a figyelmükbe ajánlom. Ebben a kamatszintek rögzítését, a védett számla bevezetését, az egyoldalú szerződésmódosítás további szigorítását, a pozitív adóslistát, a végrehajtási díjak leszállítását és a fokozatosság elvét alkalmazó végrehajtási eljárásokat ajánljuk a figyelmükbe. Kérem, hallgassanak arra, amit már lassan egy éve kérünk, és alkossanak egy jobb törvényt.

Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
99 100 2011.06.15. 1:56  43-164

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Én tulajdonképpen üdvözlöm azt, hogy egyre jobban kezdi beismerni a kormány, hogy neokonzervatív politikát folytat. A fogyasztóvédelmi bizottság ülésén is szó szerint az hangzott el, hogy itt az elmúlt években egy neoliberális gazdasági gondolkodás folyt, ezt nem lehet egyik napról a másikra megváltoztatni, fel kell venni a gondolkodás fonalát. Ezt az egyik fideszes képviselőtársam mondja. Én örülök annak, hogy ezt beismerik. Ennek ékes bizonyítéka az is, hogy Rogán Antal akár a közjegyzőkommandót is létrehozná azért, nehogy véletlenül a bankok vállaljanak olyan terhet, ami az ő felelősségük lenne. Az, hogy ez itt elhangzik a parlament nyilvánossága előtt, mutatja azt, hogy önök mindent megtesznek azért, az égvilágon mindenféle felelőst megtalálnak azért, nehogy véletlenül a bankoknak az elemi, a core business tevékenységéhez tartozó felelőtlenségét végre számon kérjék.

Ez az, aminek világosan kell látszani a nyilvánosság számára, hogy a magyar kormány elsősorban továbbra is a háttéralkudozásban bízik, abban bízik, hogy meg tud egyezni a bankokkal valamilyenfajta dealről, aminek a részleteiről fogalmunk sincsen. És ameddig ez nem történik meg, amíg nem látják, hogy mit tudnak elérni, addig egyelőre védik a bankok érdekeit. Kérem, egy kicsit gondolják át azt, hogyan éreznek a devizahitelesek, amikor azt látják, hogy az utolsó köröm szakadtáig is a bankok érdekeit védik, és nem hajlandóak kinyilvánítani sem politikai, sem technikai értelemben, hogy milyen terheket vállalnak ezek a bankok. A kormányrendeletre várhatunk, de ki tudja, hogy az a kormányrendelet milyen kondíciókat fog a bankokra vonatkoztatni. Ezt a magyar devizahiteles lakosságnak látnia kéne ebben a pillanatban is.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
99 104 2011.06.15. 0:00  43-164

ERTSEY KATALIN (LMP): Sajnálom, hogy húzom az időt, de fel kell hívnom az ön figyelmét arra, Rogán képviselőtársam, hogy a közjegyző nem egy általa létrehozott helyzetben aratja le ennek a gyümölcsét, hanem egy szabályozás által megkövetelt és a bank által előírt szolgáltatás díját szedi be. Bocsánat, de ne a közjegyzőket hibáztassuk azért, mert szolgáltatási díjat szednek azért, amit a bank követel meg tőlük! Szabályozni kell azt, hogy a bank ne követelhesse, hanem nyelje le. Ő oldja meg, ő fizesse ki! Ha ön azt állítja, hogy nem védi a bankok érdekeit, akkor világosítsa meg nekem, hogy mi a különbség a között, hogy egy bank direkt és tudatosan hozott létre felelőtlenül egy helyzetet, és abban most milyen terhet vállal, és a között, hogy egy közjegyző az elvárt és kötelezően kért szolgáltatás után díjat szed.

Azt gondolom, a magyar választók azt várják el önöktől, hogy a felelősség arányában, hogy idézzem, a teherviselő képesség arányában osszák meg ezeket a terheket a bank, az adós és az állam között. Az adós és az állam tudja a legkevesebb terhet vállalni, az adós és az állam volt a legkisebb mértékben felelős ezért, a bank pedig igen. Ha most tényleg azt kezdjük el, hogy a közjegyzőkhöz is kommandókat küldenek ki, hogy ők is vállaljanak részt, akkor még milyen újabb társadalmi csoportot találunk? A buszost is megkéri, hogy járuljon hozzá, mert a közjegyzőhöz megy az adós? Vagy miféle eljárásokat találnak ki megint? Gondolkozzanak el azon, hogy a bankoknak milyen terheket lehet még átvállalni a lakosoktól és az államtól!

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
100 154 2011.06.20. 2:18  153-156

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Önök a Ház előtt rendszeresen értekeznek a rugalmas munkaerőpiac fontosságáról, OECD-adatokat citálva, de míg a rugalmas munkavégzés a kormányprogramban még a családbarát jelző mellé került, újabban a munkavállalói jogok letöréséhez használják szinonimaként.

A nemzetközileg használt flex security fogalomból, ami a rugalmasságot és a biztonságot egyszerre jelenti, önök kidobják a biztonságot, de valójában rugalmasságot sem teremtenek. A rugalmas munkaerőpiac egyrészt valóban jelenti azt is, hogy a felvétel és az elbocsátás gyorsan történhet, igazodva a piac elvárásaihoz, de a másik értelme magára a munkavégzésre, annak rugalmas, atipikus módjára vonatkozik, ami a kisgyerekes nők számára kulcsfontosságú. A nők aktivitási mutatója 56 százalékon stagnál, és még soha nem született ennyire kevés gyerek, 10 százalékkal kevesebb, mint egy éve. Az Európai Tanács ajánlása is felhívja kiemelten Magyarországot arra, hogy változtasson, a 6 év alatti gyermekkel rendelkező, illetve nem gyermekes nők foglalkoztatási aránya közötti eltérés 33 százalékpontos, és arra inti a kormányt, hogy erősítse a nők munkaerő-piaci részvételének ösztönzésére irányuló intézkedéseket.

A kisgyerekes nők rugalmas foglalkoztatása az a kulcstényező, amitől egyszerre nő a versenyképesség és a gyerekszám. Évi 30 ezer nőt lehetne visszavinni a saját állásába, ha nem a merev részmunkaidőt, hanem a rugalmas munkavégzést, az otthoni és a benti munka életszerű megosztását, magát a valóságot követnék a szabályozással. Itt hívom fel a figyelmét azokra az összehasonlító kutatási eredményekre, amelyek kimutatták: egészen más Nyugat-Európában a részmunkaidő hatása a gyerekszülési kedvre, Kelet-Európában a részmunkaidő egyenesen visszafogja a gyerekszülést, hiszen egy fizetésből nem lehet megélni. Tehát a részmunkaidő egy csapda, nem opció.

Államtitkár úr, várom a válaszát: mikor fogja helyesen alkalmazni a kormány a flex security fogalmát, és az Európai Tanács, nem mellesleg a magyar nők (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) elvárásainak megfelelően, a munka és a család összehangolását valóban segítő intézkedéseket hozni, kinevezni a miniszteri biztost, és végre munkához látni?

Köszönöm. (Szórványos taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
109 257 2011.09.12. 6:35  246-270

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mielőtt további mozgásba lendülnének a jobbikos képviselők javaslatára, hadd emlékeztessem önöket arra, hogy hozzá kell tenni ehhez a javaslathoz, hogy ezek a fajta javaslatok, amelyek most a Ház előtt vannak, valóban ellenzéki javaslatként bent voltak a Ház előtt, le lettek szavazva. Tehát én azt szeretném jelezni önöknek, hogy bár mi már rég újradefiniáltuk a siker kritériumát, miszerint ha leszavazzák a javaslatot és berakják az önök neve alatt, az számunkra siker; elsősorban az fontos, hogy az ügy előrehalad. Mind a két, jelen javaslatban érintett csoportra, tehát a fészekrakókra is, illetve azokra is, akiknek lejár a tartozásuk 2015. január 1-je előtt, volt benn ellenzéki javaslat. Ha nem az ellenzéki javaslatot, akkor a szakértői javaslatokat - amelyekről tudom, hogy ugyanúgy megérkeznek önökhöz is, mint ahogy hozzánk is megérkeznek -, kérem, hogy a nemzeti együttműködés rendszerében, vagy most már a nemzeti szolidaritás rendszerében, mindegy nekünk, hogy milyen megfontolás alapján, de vegyék figyelembe, és akkor nem kellene két hónappal később módosítanunk egy olyan törvénnyel, amit nemrég fogadtunk el. Ez a két módosítás sajnos nagyjából nem segít azon a javaslaton, ami egyelőre csak elodázza a devizahitelesek problémáját.

De arra is szeretném emlékeztetni önöket, hogy azok a javaslatok, amelyeket ma bejelentett a miniszterelnök úr, szintén szerepeltek ellenzéki javaslatokban. Ma visszanéztem a dátumot, 2011 márciusában nyújtotta be az LMP azt a pénzügyi fogyasztóvédelmi csomagját, amelyben egyrészt kezdeményeztük egy bizottság felállítását arra, hogy megvizsgálják a felelősséget abban, hogy hogyan jutottunk el idáig, és szakértői segítséggel megoldási javaslatokat dolgozzanak ki. Ha akkor ezt elfogadták volna, akkor most nem kellene egy otthonvédelmi bizottság keretében keresni a felelősöket, és ötletelni, fürdővárosi improvizációkkal előjönni hétfőn a parlamentben, amit pénteken találnak ki.

Arra is emlékeztetném önöket, hogy a fogyasztóvédelmi bizottság elnöke beszámolt arról, volt egy olyan ülése a fogyasztóvédelmi bizottságnak, hogy nem jött el a kormányoldal. Ott, a jobbikos képviselőtársam emlékezetével ellentétben, maga Szász Károly, a PSZÁF elnöke emlékeztetett arra, hogy egy olyanfajta megoldás, amely veszélyezteti a pénzügyi rendszer stabilitását, nem elfogadható. Mindenképpen szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy aki úgy látja, hogy az LMP a bankokat védi, az emlékezzen vissza két eseményre is a közelmúltból. Egyrészt amikor 2010 májusában az első akciótervet meghirdette Orbán Viktor, közte a bankadóval, mi azt mondtuk, hogy nem lesz az úgy jó, hogy folyamatos pofozkodásban vannak a bankszektorral adok-kapok alapon, egyszer jól behúzunk a bankoknak, ők erre természetesen áthárítják az ügyfelekre a költségeiket, tehát visszaütnek, és akkor ez a bokszolás folyik. Ehelyett egy olyanfajta keretrendszert kellene kidolgozni, amely egy fenntartható, tisztességes, biztonságos profittermelésre ad lehetőséget a bankoknak, hogy el tudják végezni azt az alapvető feladatukat, termelik a profitot, hitelezik a gazdaságot, és létrejön az a fajta szerepük, amit nem láttak el sokáig, és ma sem látnak el, hiszen most éppen a visszaütés fázisában vannak.

(20.00)

Megint csak arról van szó, hogy a jelen pillanatban előttünk fekvő javaslatok, a ma bejelentett javaslatok nemcsak hogy korábban szerepeltek az LMP javaslataiban, de most egy olyanfajta extra erővel képviseli őket a kormányzat, ami megint csak kiváltotta a különböző indexek zuhanását, és azt, hogy a Bankszövetség a legújabb hírek szerint az Alkotmánybírósághoz fordul.

Mi azt kértük, hogy ez a bizottság, amit javasoltunk fölállítani, megvizsgálta volna azt, hogy miért és hogyan jött létre ez a helyzet, de szakértői segítséget nyújtottak volna abban a kormány számára is, akár külső, civil szakértők, hogy hogyan lehet megoldani.

A felelősséget szerintünk úgy kell megosztani, hogy a megfelelő szereplőknek, az államnak, az adósnak és a pénzügyi szektornak abban az arányban kell a terhet vállalnia, amilyen arányban a helyzet létrehozásában felelősek, s kettő: amilyen módon a teherbíró képességük engedi. Ma Magyarországon lehet azt mondani, hogy a bankokra terhelünk minden terhet, de akkor kivesszük az állam és az adós felelősségét ebből a hármas felelősségből.

Emlékeztetni szeretném tehát arra önöket, hogy érdemes megfontolni az ellenzéki vagy akár a saját javaslataikat is, hiszen a ma bejelentett négy intézkedésből hármat tartalmazott az LMP javaslata, és tartalmazott akkoriban egy magáncsőd intézményéről szóló javaslatot, amit a KDNP családi csődvédelmi intézményként javasolt. Úgy látszik, hogy a szövetséges javaslatok csak olyankor kellenek önöknek, amikor szavazni kell róluk, amikor elfogadásra kéne azt megtárgyalni, hogy a családi csődvédelem - vagy nevezzük magáncsődnek - benne kéne legyen ebben a négypontos javaslatban, akkor úgy látszik, hogy a saját koalíciós partner, a saját szövetségesük javaslata sem számít.

Én arra szeretném kérni önöket, hogy rendben van, ezt az esztétikai módosítást most megtesszük ezen a törvényen, de ez nagyon kevés, tovább kell menni ezen az úton, és abba kellene hagyni azt, hogy a bankokat ki védi és ki nem. Vissza lehet emlékezni, utoljára még itt a nyáron önök körömszakadtáig védték a bankok érdekeit, és most hirtelen rájöttek, hogy valami teendőjük van. Én azt kérem önöktől, hogy kezdjenek konzultációkat, jöjjenek el a kormánypárti képviselők például arra a holnapi bizottsági ülésre, ahol ismét fel fog vonulni a Nemzeti Bank, a PSZÁF, a gazdasági minisztérium, és egy csomó olyan szakértő, aki tud ebben segíteni, és ne járjunk úgy, mint a múlt héten, amikor nem jöttek el a bizottsági ülésre. Üljünk le, és konzultáljunk arról, hogy mi a teendő, ne ilyen hirtelen ötletektől vezérelve dobjanak be mindenféle kósza ötletet.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
111 117 2011.09.19. 2:05  116-123

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen. Azért vagyok meglepődve, mert van egy foglalkoztatásért felelős államtitkára a tárcának, de elfogadom, köszönöm szépen.

Tisztelt Államtitkár Úr! Másfél éve lassan, hogy itt küzdünk önökkel hétről hétre, hogy a kormány által meghirdetett családbarát munkahelyek ügyében valamiféle haladást érjünk el; eddig finoman szólva kevés sikerrel jártam. Most a kormányzati szféra részmunkaidős foglalkoztatási adatairól szeretnék kérdezni. Ahol törvényben rögzített kötelezettsége lenne az államnak a kisgyermekes nők számára részmunkaidőt felajánlani, ez egyszerűen nem történik meg. A részmunkaidőben dolgozók átlaga a teljes magyar gazdaságban 5,5 százalék, az uniós átlag 18,5 százalék. A kormányzati szféra átlaga ezzel szemben 2,5-2,7 százalék, tehát a fele sem. Csak két megdöbbentő példát mondok a zárszámadási adatokból - bárki ellenőrizheti -, két olyan munkahelyen, ahol rengeteg nő dolgozik: az APEH, ma már NAV állománya 15 ezer főnél több, és 48 dolgozik mindössze részmunkaidőben; az Államkincstárnál 4 ezer dolgozó van és 10 részmunkaidős. Ezek 0,31, illetve 0,24 százalékos adatok.

Annak ellenére, hogy a részmunkaidőből itthon nem lehet tartósan megélni, tehát ez nem egy vonzó lehetőség, ezzel együtt minden munkahelyen legalább öt-tíz nő mindenképpen kellene legyen, akik átmenetileg, legalább a szülés utáni visszatéréshez tudják ezt a lehetőséget igénybe venni, hiszen ez több, mint a gyes, kevesebb ugyan, mint a fizetés, de egy normálisan kereső apa mellett akár működhetne is átmenetileg. Ráadásul önök elvették a gyest mindazoktól, akik nem tudnak visszamenni 8 óráról 6 órára. (Közbeszólásra:) De nem tudnak, hiszen egyszerűen nem ajánlják fel, konkrét válaszaink, visszajelzésünk van arra, hogy nincs ilyen lehetőség, pedig éppen ellenkezőleg, kellene. (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) Ha az állam meghirdet valamit, az a minimum, hogy ő tartsa be, különben hogyan kérhet számon bármit is vállalati szektortól.

Kérdezem tehát, mit tesznek azért, hogy ez a helyzet megváltozzon. (Taps az LMP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
111 121 2011.09.19. 1:13  116-123

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen. Szomorúan hallom, hogy nincs válasza arra, amit kérdeztem. Valójában, ha egyszer törvényi kötelezettsége az államnak felajánlani, akkor nem történhet meg az, hogy nem is ajánlják fel.

(15.50)

Ugyanis azok a konkrét visszajelzéseink, amik vannak, arról szólnak, hogy amikor a nő megkeresi és törvényhelyre hivatkozva kéri maga azt, hogy részmunkaidőben dolgozhasson, akkor a főnöke széttárja a kezét, és azt mondja, erre nincsen lehetőség; tehát nem a kérelmezői oldalon van probléma. Azzal egyetértünk egyébként, hogy a részmunkaidő alapvetően..., és ha előfordul olyan, hogy nem akarja a hölgy, az azért van, mert nem lehet belőle megélni. Éppen ezért kérjük azt rendszeresen, hogy a rugalmas munkaerőpiac alatt ne azt értsék, hogy hamar lehet kirúgni és fölvenni a dolgozót, hanem a munkavégzési formák tekintetében kombinálják a részmunkát a távmunkával és egyéb atipikus formákkal. Erre tettünk önöknek számtalan javaslatot, amit elutasítottak.

Én azt szeretném kérni, hogy egyrészt válaszolja meg valóban a kérdésemet, miért nem történik meg ez a törvény által előírva (Az elnök csenget.), illetve mit terveznek arra, például a Start-kártyát, remélem, belátták már, hogy nem lehet kivezetni decemberre.

Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
111 250 2011.09.19. 2:13  205-263

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. A változatosság kedvéért egy olyan részéhez szólnék hozzá az előttünk fekvő javaslatoknak, amit támogatunk. Nemcsak hogy támogatjuk a központi hitelinformációs rendszer létrehozását, hanem örülünk annak, hogy az LMP 2011. március 11-én benyújtott javaslatát átvette, és saját néven benyújtotta a kormánytöbbség.

Szeretnénk hasonló módon látni azokat a javaslatokat, amelyeket az LMP is, de akár a KDNP is benyújtott a Háznak, és önök elutasították. Például ilyen javaslat, amit a figyelmükbe ajánlok, az, hogy védett számlával azokat a családokat védjük meg, akik a jelen javaslat által nem érintettek, viszont folyamatosan emelik le a számlájukról azokat az összegeket, amelyeket elvileg törvény véd. Ilyenek a gyes, a táppénz, a tartásdíj, különböző segélyek. És ez ügyben felhívom a figyelmüket arra, hogy 72 ezer olyan család van a KSH kimutatása szerint, ahol egyáltalán nincsen kereső. Tehát ezeknek a családoknak ahhoz, hogy a gyerekeknek naponta tudjanak enni adni, egy védett számlát kellene létrehozni.

De szintén figyelmükbe szeretném ajánlani a KDNP javaslatát a családi csődvédelemről, ami szintén ezekkel az emberekkel foglalkozott, eltérően attól a javaslattól, ami most a Ház előtt fekszik.

További javaslatainkat is szeretném, ha átvennék, és saját néven benyújtanák, hiszen ez ma már az LMP számára siker. Az elmúlt 15 hónapban újradefiniáltuk azt, hogy mi a siker. Az, hogy leszavazzák a javaslatainkat és saját néven benyújtják, mi azt gondoljuk, hogy az ügy szempontjából fontos és előremutató.

A kamatplafon-javaslatunkat is szeretném az önök figyelmébe ajánlani.

És végül, ahogy Lázár János is felhívta a figyelmet a szegedi ítélet nyomán, azt a javaslatunkat is kérem figyelembe venni, hogy a hitelintézeti törvényben kell szabályozni azt, hogy egyoldalú szerződésmódosításra ne lehessen lehetőségük a bankoknak, mert jelen pillanatban ezt ma még megteszik, egy kormányrendelet nem elég ahhoz, hogy ezt abbahagyják.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
112 6 2011.09.20. 4:48  5-8

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy ezúton hívjam fel a figyelmüket arra, hogy a héten zajlik az állampolgári részvétel hete című rendezvénysorozat. Immár hatodik éve ez a kampányhét országszerte olyan eseményeket futtat, amelyek az emberek valódi ügyeiről és a közösségek problémáiról szólnak - nem a mesterségesen gerjesztett politikai, illetve médiatematikáról, hanem azokról a helyi, kistérségi ügyekről, problémákról és megoldási alternatívákról, amelyek közvetlenül érintik őket.

Az állampolgári részvétel hete olyan civil rendezvények sorozatából áll, amelyek során közvetlenül beleszólhatnak, megvitathatják a szűkebb környezetük ügyét, és ezzel mindennél erősebben hívják fel a döntéshozók figyelmét a részvételi demokrácia fontosságára. Helyi, megyei és országos akciók, szakmai és civil találkozók, médiaesemények, nyilvános gyűlések, fesztiválok, kiállítások adják össze az állampolgári részvétel hetének programját. Az idei témák között van a "valódi demokráciát most!", a "változásban a civil szabályozás", "az önkéntesség", illetve "a fiatalok közjóért való tevékenysége".

Azért ajánlom a kormánytöbbség figyelmébe a rendezvénysorozatot, mert ez a valódi részvétel, ez a valódi nemzeti konzultáció. Csak a társadalmi kérdések egyeztetésének alulról építkező, valódi formája tudja betölteni azt a szerepet, amelyet önök is fontosnak tartanak.

Az LMP a részvétel pártja, és gyakran tapasztaljuk, hogy megmosolyognak minket, hiszen immár a tizenvalahányadik kongresszusunkat tartjuk, de ez is azért van, mert egyik fő célkitűzésünk a döntéshozatalhoz való hozzáférés feltételeinek javítása. Ma különösen fontos a döntéshozatal decentralizációja a közigazgatásban és a fejlesztéspolitikában. Meggyőződésünk, hogy az ilyen jellegű kezdeményezések támogatásával volna lehetséges az érintetteket, a helyi közösségeket bevonni a jövő tervezésébe. Fontos lenne a választott képviselőknek, a civil társadalom meghatározott képviselőinek és az intézmények képviselőinek bevonásával tudatos tervezési munkába kezdeni. Az LMP önkormányzati koncepciójának egyik fő fókusza is ez - a felülről kényszerített politikai reformok helyett a legkisebb közösségekre kell alapozni.

Az állampolgári részvétel hetének apropóján engedjék meg, hogy figyelmükbe ajánljak néhány, a kisközösségek fejlesztése és a civil tudat kialakulása terén az elmúlt évtizedekben létrejött jó gyakorlatot. A Közösségfejlesztők Egyesülete közreműködésével Tardoson valósult meg egy program, amelynek célja a helyiek minél szélesebb körének aktivizálása, a falu jövőjének tervezésébe való bevonásuk volt. Itt történt meg az, hogy amikor szóba álltak a falu lumpennek tartott rétegével, kiderült, hogy ugyanazok a problémáik, és hogy ők is tenni akarnak a sorsuk jobbra fordulásáért és a közösségért - azóta együtt dolgoznak. A Stratégiakutató Intézet a Fejér megyei Aba településen olyan modellt hozott létre, amelynek egyik kulcseleme az e-demokrácia és az e-közigazgatás együttes fejlesztése. A modellben az önkormányzattal párhuzamos utcaközösségek összefogásával újfajta képviselet valósul meg. A Cromo Alapítvány állampolgári tanácsrendezvényei szintén a helyben élők mozgósítását célozzák olyan ügyek mentén, mint a tervezett és folyamatban lévő beruházásokkal kapcsolatos lakossági igények összegyűjtése, a helyben élőknek a települési klímavédelmi stratégia kialakításába való bevonása, vagy a település lakóinak a település hulladékkibocsátását csökkentő programja sikeres lebonyolításába való bevonása. Csókakőn például a volt polgármester fogott társadalmi fejlesztésbe, vagy a Magyar Faluszövetség elnöke, Szabó Gellért Szentkirályon működtet egy helyi nemzeti konzultációs rendszert.

A fenti példák arról tanúskodnak, hogy lehetséges olyan közvetlen és személyes képviseleti rendszert felépíteni, amely a település egészét érintő kérdésekben folyamatos tanácskozási és kezdeményezési csatornát jelent. Ilyen környezetben fejlődik az állampolgári tudatosság és felelősségvállalás. Az állampolgári részvétel hetéhez mindenki csatlakozhat, aki fontosnak érzi az emberi kezdeményezés, cselekvés és részvétel fejlesztését, a demokrácia és a civil társadalom erősítését. Ezúton is biztatok mindenkit a programsorozatban való részvételre.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
113 185 2011.09.26. 1:43  180-194

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Az LMP képviselőcsoportja nevében szeretném támogatásunkról biztosítani ezt a javaslatot úgy, ahogy a múlt héten a KDNP hasonló javaslatát biztosítottuk a támogatásunkról, sőt, arra kértük önöket, hogy vegyék elő vagy azt a javaslatot, vagy ezt a javaslatot, vagy az LMP-nek a védett számláról szóló javaslatát, csak végre kezdjünk el azzal a csoporttal is foglalkozni, amelyik jelenleg a legsúlyosabb helyzetben van a devizahitelesek közül.

Arra is emlékeztetném önöket, hogy amikor márciusban mi benyújtottunk egy hasonló csomagot, ami több hasonló pontot tartalmazott, az különböző oldalról próbálta megközelíteni a problémát. Amikor ahhoz a ponthoz értem, hogy a Kósa-Rogán-féle nyolc pontban már benne kellett volna lennie a magáncsőd intézményének, ott a miniszterelnök úr is lelkesen bólogatott. Nagyon szeretném arra kérni önöket, hogy ezt valamilyen formában adják be a Házba. Ha megtámogatják a szocialisták javaslatát, az is rendben van, ha előveszik a saját, tehát a KDNP-nek, a szövetségesüknek a javaslatát, az is rendben van, vagy ha ne adj' isten, esetleg az LMP javaslatát fontolják meg, az is rendben, csak azt kérjük, hogy végre a magáncsőd, a családok védelme, csődvédelme, a védett számla ügyében lépjenek valamit, kezdjenek valamit azzal a társadalmi csoporttal, amelyik a legjobban kiszolgáltatott pillanatnyilag.

Ebben a határozati javaslatban egyébként több olyanfajta megoldás is van, amit lehetne támogatni. Mi csak azt kérjük, hogy a tárgysorozatba-vételt támogassák, hogy végre tudjunk róla beszélni.

Köszönöm. (Taps az LMP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
113 235 2011.09.26. 0:23  194-258

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Egy kérdést szeretnék feltenni az ülésvezetésnek. Helyreutasítja-e Lázár János frakcióvezető urat? (Taps az LMP és a Jobbik soraiban.) Ugyanis nemrég hangzott el ebben a Házban, hogy a Fidesz nem tűr semmiféle származásra utaló megkülönböztetést, és ezt nem tűri el soha ebben a Házban.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
114 32 2011.09.27. 1:35  23-79

ERTSEY KATALIN, a fogyasztóvédelmi bizottság előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A fogyasztóvédelmi bizottság megtárgyalta és egyhangúlag általános vitára alkalmasnak találta a beszámolót. Hasonlóan rövid volt a napirendi pont, de egy-két kérdést és javaslatot felidéznék a vitából.

Felmerült az, hogy az ágazati javaslatok hiánya feltűnő a jelentésben az előző évekkel összehasonlítva, és egy kérés fogalmazódott meg, hogy legyenek ezek a fajta, a jogalkotót segítő javaslatok, hiszen az előző években ezek a segítségére voltak például a fogyasztóvédelmi bizottságnak is.

A pénzügyi fogyasztóvédelem kapcsán én érdeklődtem a fogyasztóvédelem terepén a szerepmegosztásról a PSZÁF és a GVH között. Erre sajnos nem kaptam választ, talán a későbbiekben erre lehetőség lesz.

A harmadik megjegyzés, kérés pedig az volt, hogy a fogyasztói csoportok kapcsán egy erőteljesebb fellépés legyen a GVH részéről. Itt a szabályozás versus tiltás ügyben a képviselők inkább a tiltás felé hajlottak, míg a Versenyhivatal inkább a szabályozásban látja a megoldást, a képviselők ugyanakkor kifejezték, hogy nem látják ezt a megoldást közeledni, tehát úgy érzem, hogy a bizottság többségi álláspontját fejezem ki akkor, amikor ezt a véleményt kifejezetten a fogyasztói csoportokkal kapcsolatban tolmácsolom ebben a vitában is.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
114 44 2011.09.27. 10:50  23-79

ERTSEY KATALIN, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A Gazdasági Versenyhivatal beszámolójáról elmondható, hogy magának a beszámolónak a szerkezete, megközelítésmódja alapvetően követi az előző évek gyakorlatát. Ebben a tekintetben tehát az új GVH nem hozott újdonságot. Viszont van egy sor olyan dolog, amiben igen.

Ami az egyik szembeötlő változás a jelentésben, az az, hogy milyen sovány a vezetői összefoglaló végén lévő szakasz, ami a javaslatokat tartalmazza. Ez a korábbi években rendszerint olyan javaslatokat jelentett az Országgyűlés számára, amelyek révén a GVH valamely ágazat versenyviszonyainak továbbfejlesztését kezdeményezte, és ezért nagyon hasznosak voltak a képviselői munkában, komoly és számos javaslat volt egy-egy vezetői összefoglaló végén. Ilyen most gyakorlatilag egy darab van, szinte nincsen. Tényleg kíváncsiak vagyunk, és ez elhangzott a bizottságban is, hogy miért nincsenek, miért nem segíti a munkánkat azzal a Versenyhivatal, hogy jogalkotási javaslatokat fogalmaz meg, miért hagytak fel ezzel.

Ehhez kapcsolódik a versenypártolás témaköre is. A korábbi években a GVH a nyilvánosság számára is sokkal észrevehetőbben hallatta a hangját, ha versenyellenes jogszabálytervezetek jelentek meg. Ez most nincs így. A kormány futószalagon gyártja azokat a törvényeket, amelyek vagy egy piac államosítását, vagy annak előkészítését, vagy a saját érdekkörébe tartozó vállalkozások kvázi monopóliumhelyzetbe juttatását szolgálják, az út menti hirdetések szelektív betiltásától kezdve a közbeszerzések értékhatárának folyamatos emeléséig, hogy más példákat ne is mondjak.

Ebből a szempontból elég beszédes, hogy a versenyt érintő szélesebb jogi környezet bemutatása mindössze egy hasáb, míg az uniós versenyjogi részletszabályozás taglalása több oldalra rúg, egyfajta habosított szekció ebben a jelentésben.

Mindebből az az összkép rajzolódik ki, hogy a GVH egy olyan fordulatot hajt végre, hogy a versenyviszonyokat érintő gazdasági szabályozás változásainak figyelése, esetleg az ezek befolyásolására való törekvés háttérbe szorul a tevékenysége során, tehát az egyik fő funkcióját kezdi nem betölteni ez a hivatal. Olyan érzése keletkezik az embernek a beszámoló olvastán, mintha nem ugyanaz a hivatal lenne, ami az elődje idején, akkor egy nagyon komoly, respektált intézmény volt, a versenyen alapuló gazdaság és a jogállam egyik pillére. Mintha ez az intézmény immár kevésbé borogatná a csónakot, mintha valami olyan instrukciót kapott volna, hogy nem kell annyira feszegetni ezeket az ügyeket.

Beleillik ez abba a sorba, ahogy például a Költségvetési Tanács is - az új - véleményezte és elfogadhatónak nevezte a számos szakember és a teljes ellenzék által elfogadhatatlannak tartott költségvetési javaslatot. Nincs jó érzése az embernek, nem lehet igazán nyugodt afelől például egy fogyasztóvédelemmel foglalkozó választott képviselő, hogy a GVH azzal a sziklaszilárd következetességgel teszi a dolgát, mint a korábbi időkben.

Érdekesen alakul a jelentésben az is, hogy hogyan kezelik a 2010-2011 közötti átmenetet. Elvileg és a gyakorlat szerint is a beszámoló a tárgyévben lezárt ügyeket mutatja be. Ehhez képest itt felemlítenek le nem zárt ügyeket is, viszonylag hangsúlyosan, például a hungarikumokat, mert ez most egy népszerű téma; de akkor miért nem említik például a MOL folyamatban lévő erőfölényes vizsgálatát a benzinárak ügyében, ami szintén sokakat érdekelne. Megemlítik a lakás-takarékpénztári ágazati vizsgálatot, de a végeredményt már nem mutatják be. Minthogyha a hiányzó, ütősebb szakaszok helyére egyfajta tölteléket kerestek volna, és odatették le nem zárt ügyek sztoriját.

A 168. pontban említett banki egyoldalú szerződésmódosításokat érintő ügyek kapcsán is rögzítik azt, hogy ezek mindegyike kötelezettségvállalással zárult. Ez rendben van, de jó lenne tudni, hogy a többéves vizsgálatok során a hivatal miért nem tudta eldönteni, hogy ezek vajon versenyjogsértők vagy sem.

Azért is jó lett volna tiszta vizet önteni ebbe a pohárba, mert a fogyasztók tömegesen adtak be ilyen panaszokat, a publikált kötelezettségvállalások, vagyis hogy a pénzt visszatérítik ezek a bankok, elsőként az OTP-nek volt ilyen ügye, ezek a kötelezettségvállalások azt sugallták, hogy a GVH keményen fellép e magatartásokkal szemben, pedig ez valójában nincs így.

Emlékeztetném önöket, hogy ma várható a Legfelsőbb Bíróságnak az a döntése, ami a szegedi takarékszövetkezet ügyében kimond valamit, ami akár lavinát is indíthat el a pénzügyi szektorban, méghozzá azt, hogy tisztességtelen eljárás az egyoldalú szerződésmódosítás. Ebben nem hallottuk a GVH-t hangosan kiabálni az elmúlt időszakban.

Idetartozik az is, hogy a fogyasztóvédelmi bizottság ülésén tájékoztatást kértem arra vonatkozóan, hogy a GVH és a PSZÁF jogköre és funkciója hol tér el pontosan az ilyen egyoldalú szerződésmódosításos ügyekben. Azt a bizottság tagjaként tudom, hogy a GVH-nak fogyasztóvédelmi tekintetben van feladata, ennek részletezésére lettem volna kíváncsi. Sajnos az elnök úr távozása után az alelnök úrtól nem kaptam választ, ő a fogyasztói csoportokkal kapcsolatosan válaszolt egy szintén igen kínos általánosságot, de azt sem az én kérdésemre. Nem tudjuk tehát, nem látunk bele abba, hogy milyen pontos feladata lenne ebben a GVH-nak, azt látjuk csak, hogy nem igazán teszi a dolgát.

A pénzügyi fogyasztóvédelemről továbbra is szólva egy évvel ezelőtt helyeseltük azt a GVH általi megállapítást, hogy a pénzügyi piacon a fogyasztók rendkívül kiszolgáltatottak, az információs aszimmetria óriási, ráadásul egy olyan esetben, amikor egy egyszeri, nagy volumenű, hosszú távra az ügyfelet nehéz helyzetbe hozó és igen komplex kérdésben kell döntenie. Ebből kifolyólag ezt az egész egyoldalú szerződésmódosítás nevű jogi nonszenszt meg kell szüntetni.

Ezzel együtt a költségek és a kamatok számításánál is meg kell teremteni a minél nagyobb átláthatóságot. Ebben ugyan a PSZÁF-é a főszerep, de a GVH is határozottan, sokkal határozottabban kellene hogy fellépjen a fogyasztók védelmében, akár az informáltság javításával és a felelősségek pontosabb megállapításával, akár a verseny fokozásával. Kőkemény fellépést várunk egy kőkemény helyzetben. Ha egy hiteles könnyebben, minimális költséggel válthatna például bankot, az olyan támogatást jelentene, ami megoldás lehetne a túlárazások és a fogyasztók folyamatos megkárosítása ellen.

Olyan benyomásunk is támadt a beszámoló olvastán, mintha az erőfölényes ügyek is egyre jobban elhalnának. Érthető, hogy nehéz bizonyítani az erőfölénnyel való visszaélést, de ez akkor is egy kulcsterület, különösen abban a tekintetben, hogy a kereskedelmi láncok hazai gazdaságot hátrányosan érintő gyakorlatát meg kell szüntetni.

Az erőfölénnyel való visszaélés területén tapasztalható puhaság azért sem helyes, hiszen az ez ellen létrejövő, sokszor ez ellen létrejövő szakmai szerveződésekre és termelői összefogásokra is kartellként kíméletlenül lecsap a GVH, ezt láthattuk a tojásügyben például. Ha pedig az erőfölénnyel való visszaélés ellen a GVH nem lép fel kellő eréllyel, viszont elkaszálja az ez ellen összeszerveződő fellépőket is, akkor ez joggal vált ki dühöt a hazai termelőkből, és rombolja a versenypártolás tekintélyét. Ezen a területen új szemléletre van szükség. Lehet, hogy a kvázi monopóliumok ellen fellépő szerveződéseknél egészen másképp kell megítélni a kartellezést, illetve a kartellgyanúnál nem önmagában kell vizsgálni a helyzetet, hanem az erőfölénnyel való visszaéléssel együtt, amire ezek esetleg szerencsétlenül, de reakcióként születnek.

Ezt természetesen nem azért mondjuk, mintha pártolnánk a kartelleket, mielőtt Rogán Antal vagy Lázár János ezzel vádol meg minket ismét, a kartellek elleni fellépés szerintünk kulcsfontosságú, különösen a közbeszerzéseknél, ahol évente 300-400 milliárd forintnyi kárt okoz a közbeszerzések túlárazása. Ezért az ezt büntető GVH-határozatokat üdvözöljük, viszont ismét jelezzük, hogy a közbeszerzések korrupcióba süllyedését okozó módosításokhoz, az értékhatár folyamatos emeléséhez a GVH-nak egyáltalán nem volt szava.

A közbeszerzések tisztán tartásának érdekében az LMP ezen túl is fellépett. Sajnos a kormány elutasította azt a javaslatunkat, ami eltiltotta volna a kartellezés miatt megbüntetett cégeket és vezetőiket, hogy közbeszerzésekre pályázzanak, akár újjáalakult formában is.

Végül pedig szeretnénk egy LMP-javaslatot ismertetni. Azt kérjük a Gazdasági Versenyhivataltól, hogy terjessze ki a vizsgálatait a vasúti és a közúti szállítás közötti egyenlőtlen versenyhelyzetre. Hiszen míg a vasúti szállítás során jelentős pályadíjat kell fizetni, a közúti szállításnál a fizetendő autópályadíjak eltörpülnek emellett.

(11.40)

Így a közúti szállítás lényegében jelentős állami támogatást élvez, amely mind környezetileg, mind pénzügyileg, mind társadalmilag igen káros.

Ennyit akartam mondani a beszámolóról, és várjuk azt a reakciót, amit néhány kérdésünkre válaszként elmondhat az előterjesztő, hiszen nem kaptunk választ néhány kérdésünkre.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
115 96 2011.10.03. 1:47  95-102

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Henry Kissinger szállóigévé vált mondása volt az, hogy "Ha Európával akarok beszélni, kit hívjak föl?" Nos, így jártunk mi is a Nemzeti Eszközkezelővel. Miután ön a múlt héten azt állította itt a parlamentben, hogy az eszközkezelő létrejött, pontosan egy évvel a kormány magának szabott határidő után, kíváncsi lettem, vajon hol lehet erről többet megtudni. A NET alapító okiratát elfogadták, elvileg be is adták, gondoltam, tán be van bejegyezve, és van székhelye. Miután rengeteg sajtóhirdetésben a hitelsegitseg.hu honlapot hirdeti a kormány, rákattintottam a menüpontok egyikeként a Nemzeti Eszközkezelőre. Orbán Viktor a hirdetéseken azt kéri, "kérem, vegyék igénybe a segítséget". A honlapon semmilyen információ nincsen, sehol egy telefonszám, nincs a tartalma kidolgozva, de ami a legfelháborítóbb, az e-mail-címre kattintva egy üres mező jön föl. Ki lehet próbálni, az ön ipadján sem fog működni.

Ez így kimeríti a kész átverés show esetét. Kérem, mondja meg, mi a Nemzeti Eszközkezelő telefonszáma. Hová fordulhat az ügyfél? Kinek írhat e-mailt, és kit hívhat föl, ha problémája van? Ha nem az a cél, hogy lepattintsák a kedves ügyfelet, miután azzal hitegetik ebben a hirdetésben, hogy segítséget kap, akkor mégis hogyan képzelik el kezelni az érdeklődő ügyfelet? Miért nincs egy telefonszám, ahol felhívhatnák ezek az átvert emberek a kormányt, ahogy ezt ígéri a hirdetés? Miért volt fontosabb, hogy egy év késés után trehány módon földobjanak egy semmitmondó PR-honlapot, ahelyett, hogy alapos kidolgozás után csak élesíteni kellene? Ennyire amatőrök, vagy ennyire lenézik az embereket?

Várom válaszát. (Szórványos taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
115 100 2011.10.03. 0:59  95-102

ERTSEY KATALIN (LMP): Tisztelt Államtitkár Úr! Önnek az ön szempontjából igaza van, ön ezekkel a dátumokkal, ezekkel a határidőkkel védheti meg magát a főnöke előtt. De az ügyfeleknek, azok a választóknak, akik nekünk írnak levelet, hogy milyen kétségbeejtő a helyzetük, és egy éve várnak arra, hogy valami történjen, még akkor sem tudnak tájékozódni, miután augusztus 30-án - és nem 2010. augusztus 30-án, hanem 2011. augusztus 30-án - végre megszületett a döntés. Ezek után mit mond ön a választóinak, ha találkozik velük? Én nem tudom, hogy mit mondjak nekik. Nem tudok nekik egy telefonszámot megadni, még mindig nem tudok.

Ott állunk, és válaszra várunk, egy év és immár több mint egy hónap eltelt, október 3-a van, emlékeztetném önt, nem tudunk mit mondani a választóknak, hogy hol van az az eszközkezelő, amely a legnagyobb bajban lévőket fogja segíteni. Mert az, amit önök eddig tettek, az édeskevés volt, és a legnagyobb bajban lévő, legnagyobb tömegű választóknak nem segít.

Köszönöm. (Szórványos taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
116 46 2011.10.04. 11:39  19-73

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Nagyon sok minden elhangzott abból, amit el akartam mondani a PSZÁF-jelentés kapcsán elsősorban fogyasztóvédelmi szempontból, és nyilván már a sok ismétlésből talán unalmas lehet, de nem tekinthetünk el attól, hogy milyen helyzetben vagyunk ma. Nyilván mindegyik megszólaló elsősorban a devizahitelesek helyzetét érintő kérdésekről beszél és arról, hogy mit tett, mit tehetett, vagy mit tehetett volna a PSZÁF ebben a helyzetben.

Azt gondolom, hogy az elmúlt időszakban valóban sok minden történt a pénzügyi fogyasztóvédelem területén, ezeket is említették a felszólalásaikban. Azt gondolom, hogy a pénzügyi békéltető testületek és a pénzügyi civil tanácsadói hálózat felállítása egy jelentős lépés előre, de azt kell látnunk, hogy miközben - hogy is mondjam - a fogyasztók tájékozottsága abban az értelemben, az awareness értelmében, tehát tisztában vannak azzal, hogy ez egy nagy téma, folyamatosan odafigyelnek, ez nem áll egyenes arányosságban az informáltságukkal, a pénzügyi kultúrájuk nem növekedett azzal, hogy most minden erről szól. Ezért a jelentés egyik részében említést tesz arról, hogy a pénzügyi kultúra fejlesztésével igyekszik ezt a hiátust betölteni. Próbáltam tájékozódni arról, hogy ez milyen formában történik, és látom, a honlapot valóban dicséret illeti, de nem látom igazán ennek a konkrét megjelenési formáit, és hogy milyen hatást ér el, tudják-e mérni azt, hogy hogyan nő az ügyfelek tudatossága, illetve tájékozottsága.

Azt láttuk az elmúlt időben, és hosszú évekkel ezelőtt már, még a civil társadalom részéről próbáltunk a PSZÁF-nál egy olyanfajta kezdeményezést elérni, hogy a bankokat közösen vegye rá ilyenfajta pénzügyi fogyasztóvédelmi, tájékoztató képzési programokra. Akkor még sehol nem volt a válság, különösen nem a devizahiteles válság, azt tapasztaltuk azonban, hogy amikor erre az ötletre ugrottak a bankok, akkor azok a programok, amelyek ott megszülettek, ügyfélképzőkké váltak; akkoriban ez még csak uzsorástéma kapcsán merült fel. Azt gondolom, hogy az uzsora sem és a devizahiteles kérdés sem javult olyan irányban, ami a fogyasztók pénzügyi kultúráját, tudatosságát, ismereteit illeti, hogy megnyugodhatnánk.

Tehát én azt szeretném jelezni, hogy az információs aszimmetria különösen fennáll a mai napig, és ebben amilyen eszközt lehet, meg kell ragadjon a felügyelet. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy nem csak a PSZÁF-nak van ebben teendője, én hallottam jeleket arra, hogy valamiféle szinten a pénzügyi ismeretek a közoktatásban is megjelenik. Azt kérem önöktől, bár látom, hogy nem túl sikeresen tudnak a kormányra hatni néha, ez ügyben is tegyék meg a javaslataikat.

Amit a jelentés is kiemel, hogy ez az információs aszimmetria bizalomhiányt okoz. Ez a bizalomhiány olyan szintű lehet, ami a pénzügyi stabilitását veszélyezteti, és egyszerre kell a pénzügyi rendszer újraszabályozását... - amit Scheiring Gábor képviselőtársam már kifejtett, hogy milyen irányba kéne elindulni, azt egyszerre kell tenni azzal, hogy viszont a rendszer stabilitását megőrző, a bizalmat erősítő lépéseket meg kell tenni. Ez nem könnyű akkor, amikor a kormány szóban egy folyamatos hergelését - méghozzá meglehetősen populista módon, az ellenzéki pártokat a bankok oldalára állító retorikával folyamatos hergelését - végzi az amúgy is eléggé és joggal felháborodottabb fogyasztóknak, miközben a tetteiben egészen az utolsó pillanatig rendkívüli módon óvta a bankok érdekeit, és közben egy olyanfajta retorikát folytatott, ami, gondolom, népszerű volt, de nem túl hatásos. Utána pedig megfordult ezen a lovon, és folytatta - bokszolásnak szoktam ezt hívni, már lassan másfél éve beszélünk erről itt a Házban - azt a fajta adok-kapok politikát, ami ahelyett, hogy az újraszabályozást és a stabilitás fenntartását folyamatos, párbeszédben megvalósuló, higgadt, nyugodt és felelős módon tenné, ehelyett egy folyamatos adok-kapok.

Az az adok-kapok, ami egy állandó erőfitogtatásból áll mindkét fél részéről, odavezet, hogy a hergeléstől - hogy is mondjam - feldühödött bankok vagy idegessé vált piacok a saját tevékenységüket olyan irányba tolják el, hogy a hitelezési hajlandóságuk csökken, ez rosszul hat a gazdaságra.

(12.20)

Ezek mind közhelyek, tehát mindannyian tudjuk azt, hogy ez folyik, mégis valahogy nem látom azt az irányt, ahogy a kormány - hallgatván a szakemberekre - elindulna egy másfajta olyan egyezkedés irányába, ami megteremti a pénzügyi szektor hosszú távú, fenntartható, de felelős profittermelési, működési módját. Amikor arról beszéltem, hogy a bankoknak profitot kell termelni, olyan SMS-eket kaptam barátaimtól, hogy miért kellene a bankoknak nyereségesnek lenni, ha mindenki más veszteséges, akkor miért lennének a bankok nyereségesek. Hát azért, mert ők működtetik a gazdaságot. Azt gondolom, hogy mindannyiunk érdeke az, hogy egy szolid, felelős, de a közterhekben arányos terhet vállaló banki működésre teret adjunk.

Amikor azt mondtuk, hogy az államnak mi a dolga ebben az egész devizahiteles-válság ügyében, akkor számítottunk arra, hogy a PSZÁF is megteszi ezeket a javaslatokat; meg is teszi, sajnos többnyire post factum, tehát egy olyan állapotban, amikor már bekövetkezett a probléma, ugyanakkor meg kell mondani, hogy még mindig a legéberebb, ilyen értelemben a legstabilabb és legmegbízhatóbb ügyfélbarát vagy szolgáltatásorientált intézménynek látjuk a PSZÁF-et. Arra nincs igazán érzékelésünk, hogy milyen módon zajlanak az egyeztetések a kormányzattal, nem látszik az, hogy a PSZÁF orientációra való tanácsadásai valahogy nagyon meglátszanának a kormány intézkedésein.

Ezért arra kérjük önöket, hogy hangosabban, erőteljesebben, adott esetben gyorsabban, bár nyilván nem láttunk bele a háttéregyezkedésekbe, de olyan módon próbálják meg megértetni a kormánnyal, hogy mi az a finom balansz, amit tartani kell a stabilitás megőrzése és a felelős közteherviselés között, ami végre előrelépést jelent, és nem újabb és újabb ötletekkel, esetleg túlzásokba esésekkel jár. Most láttuk azt, hogy épp tegnap már a miniszterelnök úr úgy látta, hogy a banki szektor elérkezett a terhelhetőségének a határára. Pontosan ezért mondtuk azt, hogy ebben a hármas játékban, az állam, a hiteles és a bankszektor között olyan arányban kell megosztani a terheket és a megoldáshoz való hozzájárulást, amilyen arányban a helyzet létrehozásában való felelősségük megáll, illetve a teherbíró képességük amekkora. Nem lehet aránytalanul terhelni egyik szereplőt sem, mert az a rendszer - egy háromlábú szék mintájára - borulását okozza.

Még egy dologra szeretnék kitérni. Ugye itt rendszeresen elhangzik az, hogy az elmúlt nyolc év, valakinek nagyjából csak erről szól a hozzászólása a kormányoldalról, és nincs sok értelme, mert ahogy elnézem, a szocialista frakcióban elég kevesen ülnek. Mi ugye azt javasoltuk már egy évvel ezelőtt, több mint egy évvel ezelőtt, hogy álljon fel egy olyan vizsgálóbizottság, amelyik nemcsak az "elmúltnyolcévezést", tehát a felelősök megtalálását végzi el, hanem szakértői segítséggel - és itt nagyon számítottunk volna a PSZÁF szakértőinek segítségére - kidolgozza a megoldásokat. Ha ez a folyamat akkor elindul, akkor most nem itt tartanánk, nem ez a kapkodás lenne. Azt gondolom, hogy az elmúlt kilenc évet kell most már vizsgálnunk abban a tekintetben, hogy mi történt vagy mi nem történt.

Egy pillanatra visszatérve arra, hogy miféle konzultáció zajlik a kormányzat és a pénzügyi felügyelet között, szeretnénk látni azt, hogy a végtörlesztések ügyében milyen módon keresik meg önöket; a mi értesülésünk szerint ez teljesen informális és meglehetősen felszínes. Milyen módon tudják önök azt befolyásolni, hogy a kormányzat a maga politikusi vehemenciájával ne kövessen el olyan lépéseket, amelyek komolyan veszélyeztethetik a pénzügyi rendszer biztonságát? Ugyanakkor ha önökkel konzultáltak volna, gyanúnk szerint el lehetett volna kerülni az olyan eseteket, amelyek pontosan láthatóak voltak előre. Talán a tegnapi hírre, a Volksbank ügyére példásan jól és gyorsan reagált a felügyelet; ezeket a fajta várható trükközéseket előre le lehet kottázni.

Azt gondolom, hogy az önök szakértelme tökéletesen megvan arra, hogy ezekre a fajta részletekre felhívják előre a figyelmét a kormánynak, és elmondják azt, hogy hogyan lehet megakadályozni, hogy a bankszektor újabb és újabb módját találja meg annak, hogy áthárítsa a fogyasztókra a terheket. Megtörtént ez a bankadó ügyében, önök figyelmeztettek, a kormány nem fogadta meg, és ez be is következett. Gyakorlatilag azzal kell számolni, hogy a bankszektor olyan, mint a Bourbonok: semmit sem tanultak, és mindent elfelejtettek.

Tehát azt reméljük, hogy a jövőben azok a fajta szakmai javaslatok, amik most némi késéssel érkeznek meg, időben, előre, gyorsan megérkezzenek a kormányzathoz, és csak kérhetjük azt, hogy bár a kormányzat most az előterjesztői expozé után nem óhajtott reagálni, azért valamilyen formában megteszi a reakcióit, és hallgat azokra a szakemberekre, akik ezt a kényes egyensúlyt, a fogyasztók védelmét és a pénzügyi rendszer stabilitását, működési lehetőségeit egyaránt óvják.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
117 222-224 2011.10.10. 3:06  213-229

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ma már szó esett ebben a Házban arról, hogy a jogalkotás minőségének a rombolása folyik. Mi már csak úgy hívjuk ezeket a frakcióban, hogy az e heti alkotmánysértés, az e heti alkotmánysértő és a jogalkotás minőségét romboló javaslat.

Tulajdonképpen azt gondolom, hogy az a fajta módosítás, amely a Gulyás Gergely által jegyzett zárószavazás előtti módosító, ami ebbe a törvénybe belenyúl, az államháztartási törvénybe, és ott írja át a közalapítványok beszántásának folyamatát, tulajdonképpen önmagában még akár javítaná is ezt a folyamatot, hiszen ez a folyamat már eldőlt, folyik. A közalapítványok szempontjából, akik kétségbeesetten megkeresnek minket, hogy mi várható, ez a megoldás még akár tisztességesebb is lehetne, hiszen nem a bíróságra bízza a vagyon, a fúzió, a név megtartásának a lehetőségét, hanem egy jobb lehetőséget javasol, nem einstandot javasol végső soron.

Az a mód, ahogy önök ezzel eljárnak, azt gondolom, megengedhetetlen egy olyan országban, ahol ezek a fajta eljárások mindennaposak. Minden héten, most már hétfőnként két alkalommal is szembesülünk ilyenfajta eljárással. Azt gondolom, hogy nem megengedhető ez a fajta minőségi romlás és az a fajta teljes közöny, amivel önök ezeket a vitákat követik, ahogy Szilágyi Péter képviselőtársam is elmondja, tényleg az embert arra emlékezteti. A múlt héten elhangzott szerintem egy kitűnő javaslat. Akár egyetlen végtelen zárószavazás előtti módosítóvá alakíthatnánk a következő három év jogalkotási folyamatát, hogy ne zavarjuk itt önöket abban, hogy megszakítva a vidéki szabadságukat feljöjjenek Budapestre hétfőnként (Felzúdulás a kormánypárti padsorokban.), és ehhez a teljesen szánalmas és felesleges színjátékhoz adják a nevüket. (Moraj a kormánypárti padsorokban - Közbeszólások ugyanott: Mi az, hogy feljöjjenek Budapestre?!)

Tegyük akkor világossá, hogy nincsen (Közbeszólások a Fidesz padsoraiban: Szégyen! Szégyen! - Moraj a kormánypárti padsorokban.) szándék... (Folyamatos zaj a kormánypárti padsorokból. - Közbeszólások a kormánypárti padsorokból, többek közt: Szégyen! - Soltész Miklós: SZDSZ!) Megvárom, amíg az elnök úr... (Folyamatos moraj a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem, hogy hagyják a képviselő asszonyt úgy beszélni, hogy akik kíváncsiak vagyunk rá, megérthessük. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Szégyen! Szégyen! - Soltész Miklós: SZDSZ!) Folytassa, képviselő asszony!

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. (Soltész Miklós: SZDSZ-es javaslat!) Azt gondolom, hogy ez a fajta (Zaj. - Az elnök csenget.) cinikus javaslat, amely elhangzott, kizárólag arra válasz (Soltész Miklós: Csak Budapest számít nektek, semmi más! - Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Csak Budapest számít nektek!), amilyen cinikusan önök viselkednek itt a jogalkotás minőségét illetően.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
117 250 2011.10.10. 1:02  231-289

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Szeretném az előterjesztőt megkérdezni: tényleg jól értem azt, hogy 2011-ben Magyarországon arra irányul egy javaslat, hogy egy hirtelen megugrott vagyon után ne kutakodjon az adóhatóság? Tényleg azt akarják mondani, hogy a vagyonosodási vizsgálatokat, amik szégyenletesen alacsony számra süllyedtek ez elmúlt időszakban a forráshiány miatt, gyakorlatilag szinte megszűntek Magyarországon, végképp ki akarják iktatni a rendszerből? Tényleg azt akarják mondani a választópolgároknak, hogy nem baj, bármilyen indokkal, ha neked hirtelen keletkezik valamilyen vagyonod, nem fogjuk vizsgálni? Ez tényleg ennek a kormánynak a célja, hogy az elrejtett vagyonokat ne is vizsgálhassa az adóhatóság?

Kérem, hogy erre válaszoljon egy egészen tiszta, világos válasszal. Valóban azt üzenik ennek az országnak, hogy akinek hirtelen támad 10-15 millió forintja, arra ne kérdezzen rá az adóhatóság? Kérem, hogy válaszoljon erre.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
117 254-258 2011.10.10. 1:32  231-289

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Megvárom, amíg a becsengetett képviselők bejönnek.

ELNÖK: Igen, kis türelmet kérek, mert hirtelen nem látom, hogy be- vagy kiszivárgás miatt van ez a nagy zaj.

ERTSEY KATALIN (LMP): A beszivárgás miatt, mert be vannak csöngetve.

ELNÖK: Talán megszületne egy dinamikus egyensúly, de ha csendesebb lenne, jó lenne. Kérem, hogy képviselő asszonynak az órát állítsák vissza, és próbáljon hangosabban beszélni, hátha meghallom. (Zaj. - Csenget.)

ERTSEY KATALIN (LMP): Igyekszem, elnök úr. Köszönöm szépen a szót. Sajnos, elnök úr megelőlegezte a bizalmat, nem kaptam választ, sem attól, akit megkérdeztem, sem Rogán képviselőtársamtól. Ugyanis arra a kérdésre a választ, hogy vajon miért probléma, hogy egy hirtelen keletkezett vagyont megkérdez az adóhatóság, hogy vajon honnan van. Mi félnivalója van annak, aki becsületesen, tisztességesen családi segítséggel összerak egy összeget, hogy végtörlesszen? Mi félnivalója van az APEH-tól? Azt kérem, válaszolják meg nekem: miért probléma az 2011-ben Magyarországon, hogy hirtelen támadt 10, 15, 20 millió forintos pénzösszegekre megvizsgálja a nemzeti adóhatóság, hogy honnan származnak? Ha erre a kérdésre Rogán képviselőtársamtól vagy az előterjesztőtől választ kapok, készséggel meg fogom szavazni a törvényt.

Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
117 268 2011.10.10. 0:44  231-289

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Én szeretném megköszönni, két szempontból is választ kaptam. Egyrészt Scheiring Gábor megadta a valós választ, és most Seszták képviselőtársam is valójában választ adott a kérdésemre. Igen, valójában megvagyonosodni nem lehet ennyi idő alatt, éppen ezért kell a vagyonosodási vizsgálat, hogy ha esetleg nem tisztességes munkával szerezte három hónap alatt azt a 15 millió forintot, amit befizet, akkor esetleg a forrása olyan, amit érdemes vizsgálni.

Arra is választ kaptam, hogy valószínűleg a képviselőtársam most itt, velünk együtt olvasta el az előterjesztést, és így adta a nevét hozzá. Sajnálom.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
119 26 2011.10.17. 5:05  23-28

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Először is szeretném megköszönni mindazoknak, akik aláírták és támogatták ezt a kezdeményezést, hogy 20 év után nekilássunk egy olyan történelmi tabu lebontásának, ami ma sajnos olyan eredményt hozott, hogy kevesebb mint 9 százaléknyian ülünk itt a parlamentben, és nagyon súlyosan csökken a politika, a közélet iránti érdeklődés más szinteken is.

Magyarország az utolsó helyen áll az európai országok között a magas szintű, tehát az országos politikában való női képviselők arányában. Ukrajna, Georgia, Örményország és hasonló országok vannak velünk egy szinten, és azt gondoljuk (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból. - Az elnök csenget.), hogy ez fontos megbeszélendőket ad a Ház számára. Tekintsük át azt, hogy hogyan lehet ezen segíteni. Ez az országos politikára vonatkozik, de ezzel szemben örvendetes jelenség az - és talán a nők speciális tudását jellemzi -, hogy ha minél lejjebb megyünk a hierarchiában, a helyi politikában, ahol kevesebb hatalom és pénz van, annál több áldozatra és segítőkészségre van szükség, és közelebb vannak az emberekhez, ott jelentősebb a női önkormányzati képviselők száma, és polgármester is van közöttünk egypár, akiknek ezúton is köszönjük, hogy ilyen bátran képviselik a nőket a közéletben.

Szeretnénk azt körbejárni, hogy vajon szükség van-e arra - és tudunk-e ebben egy pártok fölötti összefogást létrehozni, vajon szükség van-e arra -, hogy több nő legyen a politikában. Ha ezt meg tudjuk valami olyanfajta kulturált módon vitatni, ami kicsit talán eltér a szokásos politikai csatározásoktól, ha ebben meg tudjuk mutatni akár a vita formájában is, hogy mit hoznak a nők a politikába, az az 52 százaléknyi nő, aki ma Magyarországon figyeli a parlament munkáját, mitől érezné azt jobban, hogy képviseltetik a parlamentben, talán előrébb jutunk abban is, hogy egy valódi nemzeti együttműködést alakítsunk ki.

(14.00)

Tekintettel lehetünk ebben nemcsak azokra az országokra, amelyeket említettem, hanem azokra az országokra, amelyek valóban a saját közegünk, a visegrádi országokra, ahol épp a múlt hét végén lengyel barátaink jelentősen megnövelték a parlamentben szereplő nők arányát. Tusk miniszterelnök úr egy kicsit csalódott volt, mert ő egy 50 százalékos képviseleti arányt tartott volna jónak a nők számára fenntartani a listákon, de így is 20-ról - amivel nem voltak elégedettek - 35-re emelték a nők arányát a politikában a parlamentben.

De nemcsak a parlamenti képviselői helyekről, hanem arról is beszélünk ezen a napon - és ezért kérem a támogatásukat ahhoz, hogy a Házszabálytól eltérjünk -, hogy mi kell ahhoz, hogy a nők a családi kötelezettségeik mellett, különösen például vidéki képviselőként hogyan tudnak részt venni valóban az Országgyűlés munkájában, hiszen ez egy olyan óriási terhet ró rájuk, akik ma itt ülnek a parlamentben, hogy különösen megnehezíti számukra azt, hogy két-három napos üléseken részt vegyenek és elmondják a véleményüket.

Hogyan tudjuk megkönnyíteni számukra azt - akár az ilyen típusú költségeikben, az ilyen típusú problémáikban, nehézségeikben segítséget tudunk-e nekik nyújtani -, hogy részt vegyenek az ország döntéshozatalában? Igénylik-e ezt a nők? Van-e arra a politikai pártokban törekvés, hogy segítsük a nőket erre a feladatra felkészülni, hiszen nem elég az, ha adminisztratíve jogokat biztosítunk nekik, fenntartott helyeket, hanem alkalmassá, felkészültté is kell őket tennünk.

A Lehet Más a Politika egy olyan programot indított a pártján belül, amely - azt gondoljuk - éveken keresztül jelentős segítséget tud nyújtani azoknak a nőknek, akik ma még nem érzik magukat felkészültnek. Női akadémia, képzés, klubszerű beszélgetések, fórumok és panelviták segítik azt, hogy a nők úgy érezzék, hogy kellően felkészültek és más ne akadályozza őket abban, hogy részt vegyenek. Szeretnénk megosztani ezeket a tapasztalatainkat önökkel, és nagyon szeretnénk meghallgatni azokat a tapasztalatokat, amelyek más pártokban ezzel kapcsolatosan felgyűltek; mi nehezíti ma az ő érvényre jutásukat, van-e ilyen akadály, és ha van, akkor együtt küzdjük le ezt az akadályt.

Szeretnénk, ha ezen a szerdai napon ennek a ciklusnak talán a legkonstruktívabb és leginkább pártok fölött álló vitája zajlana a Házban. Ehhez kérem a támogatásukat.

Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
121 18 2011.10.19. 11:53  1-113

ERTSEY KATALIN, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Szeretettel köszöntöm mindazokat, akik megtisztelik jelenlétükkel ezt a vitát, legyenek akár képviselőtársaim, vendégek vagy a sajtó képviselői. Nagyon vártuk ezt a napot, és még mindig remélem, hogy sikerül egy különleges hangulatú vitát lefolytatnunk. Ezért azzal kezdeném, amiben egyetérthetünk: ha van valami, amiben igazán eljött az ideje a tabudöntögetésnek, az a nők politikai részvételének ügye; ha van valami, amiben van esélye a pártok fölötti összefogásnak, akkor ez az az ügy. A nők társadalmi és gazdasági részvételének növelése elemi érdekünk, mindannyiunknak, minden racionális érv amellett szól, hogy a jelenlegi helyzeten változtassunk.

Sorra véve azokat a tényeket, amelyekben egyetérthetünk, az első talán az, hogy a jelen helyzet tarthatatlan. Hazánkhoz abszolút méltatlan, gazdasági-társadalmi fejlettségével messze nem arányos, hogy a környező országokhoz, de még Közép-Ázsiához képest is rosszabb a helyzet: a népesség 52 százalékát kitevő nőket csupán 9 százaléknyian képviseljük a Házban. Ukrajna, Örményország, Grúzia - Georgia - vannak velünk egy szinten, az EU-ból is csak Ciprus, Románia és Montenegró áll 11 százalék körül. Hozzánk képest dupla ennyien, 15-16 százalékon állnak Kazahsztánban, Albániában, Azerbajdzsánban, Tádzsikisztánban, és még sorolhatnám. 20 százalék fölött áll szinte az összes térségbeli magunkfajta ország, Bulgáriától a balti országokig, de még itt is találhatunk bőven közép-ázsiai országot, Üzbegisztán és Kirgizisztán is 22-23 százalékon áll. Jelenleg Lengyelország a keleti csúcstartó 35 százalékkal. Erre később még kitérek.

Az IPU adatai szerint húsz év alatt a 43. helyről a 134. helyre csúsztunk vissza a női képviselők arányában. Ráadásul az az abszurd helyzet áll elő, hogy egyre több a női jelölt, és mégis pont ellenkezőleg fordul az arány: egyre kevesebben válnak közöttük képviselőkké. Ez persze könnyen előállhat egy olyan, nem valóságos kvóta, álkvóta alapján, amelynél a nőket a lista aljára teszik be. Így került be sajnálatos módon négy nő mindössze az 59 fős szocialista frakcióba, miközben papíron kimutatható, és a nemzetközi kutatásokban önkéntes kvótaként jelentkezik a szocialisták 20 százalékos kvótája. Ennél megalázóbb lépést kevés párt követett el a nőkkel szemben. Ezt nem én mondom, szocialista nők mondják elkeseredetten a beszélgetéseinkben.

Így lehet tehát visszaélni a kvótával. De lássuk, hogyan lehet okosan élni vele! Lengyel barátaink példája mutatja: ha akad egy bölcs vezető, aki figyel a világra, és nem riad el a nem ortodox módszerektől, történelmet írhat. Ez történt Lengyelországban.

(10.40)

Mivel elégedetlenek voltak a 20 százalékos aránnyal, 2011 elején megszavazták parlamenti törvényi szinten a 35 százalékos arányt a listákon, felkutatták és felkészítették a női jelölteket, és jelentősen tovább javítottak egy olyan arányon, amelyről mi ma még csak álmodhatunk. A miniszterelnök egy kicsit csalódott volt, hogy nem sikerült 50 százalékos arányt kiharcolni - ez egy konzervatív lengyel kormányfő véleménye.

Arról, hogy a listás helyek méltányos eloszlását milyen alkotmányjogi érvek támasztják alá, nem én fogok beszélni, hanem Karácsony Gergő, aki a választási rendszerek kutatója nagyon hosszú ideje. És ne is ragadjunk le a szabályozási kérdéseknél, hiszen az LMP éppen azért kezdeményezte a parlamenti vitanapot és egyben egy társadalmi vitát, hogy szélesítsük ki a vitát az alapkérdésre is: vajon szükség van-e több nőre, és ha igen, miért? Mit adnak hozzá a nők a politikai vitákhoz és a döntéshozatalhoz? Miért akarjuk, hogy nőjön az arányuk? Ha többen vannak, akkor az hogyan hat? Mi az a kritikus tömeg, ami fölött érdemi hatással van a jelenlétük a döntéshozatal minőségére? És hogyan segíthetjük őket abban, hogy többen kapjanak kedvet, és fordítsák valóban meglévő tehetségüket a politikai, közéleti tevékenységre?

Kutatásokkal alátámasztott érvrendszer áll rendelkezésre a nők arányának növelése mellett. Amiben tehát reményeink szerint egyetérthetünk, az az, hogy jót tesz a társadalomnak, ha a legfőbb döntéshozatalban minél inkább a természetes arányhoz közelít a nők aránya. A természet végtelenül bölcsen alakította ki ezt az egyensúlyt, amelynek felborulása egészen egyszerűen rontja a döntések minőségét. Kutatások mutatták ki, hogy a nők kompromisszumkészebb, türelmesebb stílusban dolgoznak, jól használják azt a biológiai adottságukat, a megosztott figyelem képességét, amely nemcsak a családban, de a munka világában is nagyon hasznos tulajdonság. Hiszen a döntéshozatal művészete éppen abban áll, hogy képesek legyünk egyszerre figyelni több - akár eltérő - csoport érdekére és helyzetére, és azokat tudjuk konszolidálni.

A nők bizonyítottan nem pozíció-, hanem teljesítményorientáltak. A mi lelkiismeretünk akkor nyugodt, ha mindent elkövettünk, és kitartunk a céljaink mellett. A nők számára a politika és az ebben óhatatlanul fontos lobbizás alapja sokkal inkább az érték és az érzelem, nem pedig az érdek. Az informális csoportok építésében a férfiaknál ritkábban veszünk részt, ezért elsősorban nem így jutunk előre, hanem folyamatos önképzéssel. Objektív, mérhető tudás megszerzése az, amivel bizonyíthatunk. Ez az a bizonyos "kétszer annyit kell teljesítenem, hogy elfogadjanak nőként" érzés, amit, azt hiszem, sokan megtapasztalunk.

Ma már a nők képzettebbek, mint a férfiak, részvételük objektíven mérhető módon emeli a döntések szakmaiságát, minőségét. Mindezt nem én mondom, hanem tudományos kutatások támasztják alá. De még ma is sújtja a nőket a kompetenciacsapda, vagyis az, hogy vélekedések - és nem tudományos bizonyítékok - alapján bezárják őket az úgynevezett nőies témákba: szociális kérdések, oktatás, egészségügy. Sokszor hiába ért remekül egy nő a közgazdasági, jogi kérdésekhez, ahhoz nem engedik közel. Az LMP-ben ezzel ellentétben nőt delegáltunk a mezőgazdasági, nemrég pedig a külügyi bizottságba, és férfi ül a szociális bizottságban, ahol a túlnyomó többség nő. Múlt héten történt meg első alkalommal az is, hogy nő képviselt egy frakciót a házbizottságban: az LMP képviselőnője. A nők elsősorban nem harcra, hanem érvelésre építenek. Ez azért is fontos, mert a mai, rendkívüli egymásrautaltságban működő globális világban az együttműködésen alapuló, a megoldásorientált politika lehet sikeres; míg a modern politika alapja a konfliktus volt, a posztmodern politika erénye és képessége a megoldás.

Arra, hogy hogyan lehetne segíteni felkészíteni és bevonzani a nőket a közéleti terepre, számtalan remek megoldás van. Ez már nem a parlamentnek, hanem az egyes pártoknak és bizony nekünk, nőknek is a feladatunk. Nekünk kell kezdeményeznünk, hogy az utánpótlás-felkészítés - hogy a férfiak kedvéért azért a női vitanapon is elhangozzék egy, a fociból vett kifejezés, tehát még egyszer mondom, az utánpótlás-felkészítés - elinduljon a pártban, helyi és magasabb szinteken egyaránt. Mi az LMP-n belül képzéssel, rendszeres, klubszerű megbeszélésekkel, a kongresszusok előtti női nappal - ami nálunk elég gyakori -, minden megbeszélésünkön gyermekfelügyelettel és sok más módon igyekszünk a nőket bevonni, aktivitásra késztetni és segíteni. Női szóvivőt választottunk a férfi szóvivő mellé, lesz egy nőknek szóló ökopolitikai előadás-sorozatunk, folyik a mentorprogramunk, és még sorolhatnám. Mindez garantálja, hogy nálunk a már évek óta működő rendszerben nem kvótanők kapnak lehetőséget.

Az LMP érzékelhetően kezd a nők pártjává válni. Nem lennénk hűek magunkhoz azonban, ha nem említenénk meg az északi országok példáját is. A Világgazdasági Fórum kutatása szerint szoros összefüggés van egy ország versenyképessége és a nők és férfiak esélyegyenlősége között. Ezeken a listákon az északi országok vezetnek, amelyek komolyan megdolgoztak azért, hogy a nők teret kapjanak - és nem azért adnak teret a nőknek, mert ott már pörög a gazdaság, hanem azért pörög a gazdaság, mert a nők teret kapnak. Ők is és az EU is már a gazdasági kvótánál tartanak, míg mi még a politikai esélyteremtésért küzdünk. Ők már tudják, hogy a nők univerzális tudására - amelyet a miniszterelnök úr is gyakorta emleget - számítani lehet és kell is. Mindannyiunk így lesz gazdagabb, így válhat hazánkból is büszke, boldog és eredményes ország. Kérem önöket, gondolják át, és tegyenek le önök is egy javaslatot a Ház asztalára, ahogy azt mi megtettük, amellyel elindulhatunk egy színesebb, konszenzusteremtőbb és befogadó politikai élet irányába.

Még egy dolgot szeretnék tisztázni az előzőek kapcsán, a reakcióra majd a végén vissza fogok térni, de két dolgot szükséges helyre tennünk azokból az eddig elhangzott beszélgetésekből, amelyek némileg félrevisznek. Egyrészt a "rátermett" szót szeretném száműzni ebből a vitából. A rátermettség azt jelenti, hogy eleve arra termett valaki, egy adottsága van. Mi a nőkre nem a rátermettség alapján gondolunk, hanem az alkalmasság és a felkészültség keretében gondolunk rájuk. Ezért gondolunk úgy rájuk, mint aki nem arra termett, hanem mint aki azzá válhat, hogy alkalmas lesz a politikai részvételre.

Még egy dolgot szeretnék helyre tenni: tényszerűen nem igaz az, hogy a képzettek válnak egyre inkább konzervatívvá Magyarországon, ahogy ezt a kormányexpozéból hallottuk. Nem! A képzettek - férfiak és nők összessége - minden társadalmi csoportban már régen a kétkeresős családmodell mellett tették le a voksukat, nagyon régen. Ami igazán változott, az az arány: ma már a képzetlen férfiak is jobban támogatják a kétkeresős családmodellt, belátván azt, hogy egészen más és jobban működő családok vannak akkor, ha ez arra a fajta modern családfelfogásra támaszkodik, amit ma mindannyian megtapasztalunk, ha olyan partnerünk van.

Még egyetlenegy gondolatot ehhez: amikor az hangzik el ebben a Házban, hogy a lélek, a magyar néplélek tradicionális, azt gondolom, hogy a magyar néplélek, ha bármilyen kijelentést tehetünk, alapvetően az egyenjogúság híve. Ma Magyarországon a felmérések szerint támogatják az emberek azt, hogy több nő legyen a politikában. Azt szeretnénk a mai vitanapon elérni, hogy kitaláljuk, hogyan teremthetjük meg ezt a lehetőséget nekik.

Köszönöm. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
121 66 2011.10.19. 2:28  1-113

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Azért kértem szót, mert egy pár félreértést és konkrét tévedést szeretnék azért helyre rakni még a vita menete során, mielőtt rátérünk a konklúziókra.

Itt többször elhangzott egy párhuzam, hogy az előző rendszer és a mostani, az 53 országban alkalmazott kvótarendszer valamiféle hasonlóságot mutatna. Ez egy elsős politológiavizsgán uv-t eredményezne, ugyanis az előző rendszerben, talán még emlékezünk egypáran, nem volt választás, nem volt valódi választás, nem volt valódi jelöltállítás. Azt a kvótarendszert, ami egyébként valóban előírta paraszt, munkás, pártonkívüli és az egyéb dolgokra, de nem is nevezhetjük kvótának az előírást, semmiképpen nem lehet összevetni azzal a gyakorlattal, ami ma 53 országban működik a világon, és a legtöbb helyen nem arról beszélnek, hogy bevezetni, hanem már a kivezetéséről döntöttek, mert feleslegessé vált. Lehet még 30 évünk arra, hogy organikusan megvárjuk, vajon változik-e. Az eddigi organikus változás eredményeképpen vagyunk ma annyian a Házban, amennyien.

Még egy pontosítást szeretnék tenni. Ugye, amikor arról beszélünk, és én az indokolásomban is azt mondtam, hogy szélesítsük ki a vitát, ezt azért ne használjuk arra, hogy nem beszélünk arról, vagy csak arról beszélünk, hogy a kvóta miért nem. Még nem hangzott el egyetlen olyan javaslat sem az alkotmányozó felhatalmazással bíró kormánypártok képviselői, felszólalói részéről, hogy akkor micsoda. Az, hogy organikus módon megvárni, hogy tovább pusztul ez az arány Magyarországon, azt hiszem, nem lehet célunk. Azt kell látni, ahogyan Pelczné Gáll Ildikó nagyon pontosan mondta, a Háznak óriási felelőssége van a feltételek megteremtésében. Erre a pártoknak is van feladatuk, de elsősorban az Országgyűlésnek kell olyan kereteket teremteni, amiben ezt a bizonyos akadálymentesítést elvégezzük. Utána jön az, hogy ha a pártok elvégzik a saját feladatukat, felkészítik a nőket, akkor be tudnak kerülni. Ha azért ellenezzük a kvótát, mert (Az elnök a hozzászólási idő leteltét jelzi.) nem vagyunk képesek felkutatni, felkészíteni és bejuttatni a parlamentbe megfelelő számban a nőket, akkor, azt hiszem, önvizsgálatot kell tartanunk.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
121 84 2011.10.19. 2:16  1-113

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Úgy látszik, további félreértések tisztázására van szükség. Folyamatosan arról beszélünk, nemcsak ebben a vitában, hanem más olyan vitákban, amelyeket próbálunk generálni itt a Házban, a férfiak és a nők munkamegosztásáról, folyton arról beszélünk, hogy vagy egy nő áll egy sikeres férfi mögött, vagy forradalmi módon fordítva. Nem, kérem, óriási tévedés! A világban a munkaszervezés arra irányul, hogy megváltoztassuk azt az egyenlő arányú terhelést, amely pillanatnyilag nem létezik - bocsánat, belezavarodtam. Tehát a modern munkaszervezés azt követeli és a válság erre ráerősített, hogy egyszerre mindkét fél munkaterheit rugalmasítsuk az otthonon kívül, és az otthonon belül pedig az eloszlását javítsuk.

Tehát félreértés abban gondolkodni, hogy immár nem a nők állnak a férfiak mögött, hanem ezt változtassuk meg. Nem! A modern európai gondolkodásnak megfelelően a fiatal férfiak generációi ma már úgy nőnek fel, hogy egyszerre akarnak rugalmasabban dolgozni, és egyszerre akarnak otthon jobban részt venni a munkamegosztásban.

(13.30)

A tettek és szavak különbségéről jól beszél ez a mai vitanap. Ebben a tekintetben tíz és fél hónapja várjuk azt, hogy a munka világára vonatkozóan a Nemzetgazdasági Minisztérium kinevezze azt a miniszteri biztos, aki - úgy fogalmaztuk - a kisgyermekes szülők, ezen belül elsősorban a nők munkaerő-piaci helyzetének javításáért, a rugalmasításért és a megfelelő nappali ellátás erősítéséért felelne. Azt gondolom, hogy nagyon sok szép szó hangzik ma el a Házban arról, hogy nem csak a politikában, de a munka világában is mindenhol kellene segíteni a nők előrébb jutását, de úgy látszik, hogy a tettek egyelőre még nagyon nem követik ezt. Azt fontosnak tartjuk, hogy a munka világában is megtörténjen ez az előrelépés. Ez szorosan összefügg azzal, hogy a Házban is több nő van.

Az utolsó kétpercesemben - mert sajnos már csak ennyi időm maradt - el fogom mondani, hogy mi a mi javaslatunk erre nézvést.

Köszönöm. (Taps az LMP soraiból. - Szórványos taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
121 110 2011.10.19. 1:23  1-113

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen. Sajnos, az időkvótám nagyon kevés. Még egyszer megköszönöm azoknak, akik felajánlottak időt, de most nem lesz több időm, hogy összefoglaljam a vitát.

Egy dolgot szeretnék mondani, ami egyben reakció is: én 22 évvel ezelőtt kezdtem az országos politizálást a Fidesz soraiban. Korábban gimnazistaként még az illegális ellenzékben dolgoztam. Tehát nem ma kezdtem, de nem gondoltam volna, hogy huszonvalahány évvel később még mindig erről kell beszélni. A "kötelező" szó elhangzott ebben a kontextusban. Ez elég nagy tévedés, mert semmi kötelezőt nem jelent a kvóta.

A vita összességében egy fő kérdésre akart koncentrálni: ha a kvóta nem, akkor micsoda? Erre a vita során sajnos nem kaptunk semmiféle választ. Azt gondolom, hogy a tettek és a szavak minimális egységében akkor lehetne valamiféle pozitív eredményt látni, ha a mai nappal a Fidesz-KDNP-szövetség bejelentené, hogy a következő választáson ő fogja a legtöbb jelöltet indítani az összes parlamenti párt között, egy önkéntesen vállalt többletarányú helyet biztosít a nőknek. Ezzel tudná igazán bizonyítani azt, hogy elkötelezett e mellett az ügy mellett, és nem csak szavakban.

Megköszönöm mindenkinek a vitában való részvételt, és remélem, hogy majd a sajtóban folytatjuk tovább ezt a vitát.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
126 20 2011.10.28. 11:03  1-253

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A mai vitában két fő témára fogok koncentrálni, a foglalkoztatási és népesedési válság megoldására, a nők és a családok szempontjai szerint fogom tekinteni a költségvetést.

(9.00)

Egyben emlékeztetem önöket arra, hogy az LMP volt az első olyan magyarországi párt, amely végigvizsgálta a lehetőséget abból a szempontból, hogy egy költségvetésnek a nők és a családok szempontjai szerint hogyan kellene kinéznie. Ezért ajánlom a figyelmükbe azt az alternatív költségvetési javaslatot, amelyben minden fejezet végén megvizsgáljuk az intézkedéseket a nők és a családok szempontjából. Ezt úgy hívják Európában, hogy gender budgeting, ez a szó nem szitokszó, bár önök így használják néha, ez egész egyszerűen azt jelenti, hogy alapvetően egy más szemléletű, a nők és a családok szempontját is felvető, azt beintegráló szemléletű költségvetést készítettünk.

Ahogy a mai felszólalásomra készültem, elővettem a tavalyi költségvetési vitához írt szövegemet. Hát, sokat fordult azóta a világ! Akkor még jóhiszeműen, naivan kérdezgettem önöket, hogy ha ennyire világos előttünk a feladat: 1. minél több embert visszavinni a munkaerőpiacra, 2. megállítani a demográfiai zuhanást, akkor miért nem lépik meg, miért nem lépjük meg együtt azokat a lépéseket, amelyek rengeteg nőt tudnának visszasegíteni az állásába.

Tanulmányok tucatjai mutatják ki, és én hetente elmondom itt, ebben a Házban, hogy ebben a rétegben rejlik egy jelentős munkaerő-potenciál. És ez szerencsére egybe is esik a demográfiai célokkal. Vagyis két legyet lehetne ütni egy csapásra, ha a nőket segítjük olyan munkához jutni, ami mellett tudnak foglalkozni a gyerekkel, családdal is, akkor fognak új gyerekek megszületni. Hiszen ekkor adófizető dolgozó lesz, és hamarosan újabb gyerekekre fog vállalkozni.

Ha nem mondtam el százszor ebben a teremben azt, hogy ott születik meg a második, harmadik gyerek, ahol az első után nem ütközik embertelen akadályokba a kismama, ha akar vagy kénytelen visszamenni dolgozni, akkor egyszer sem. Ha pedig így van, akkor hogyan lehet az, hogy nem fogtak hozzá, nem bővítették a nappali gyermekellátás férőhelyeit, hanem befagyasztották a normatívát a bölcsődékben? A családi napközik ügyében pedig halogattak, vagyis a cselekvést fagyasztották be.

Tavaly azt válaszolták az én naiv kérdéseimre, hogy á, nem úgy van ám az, szakmai felülvizsgálatot vagy mit kezdeményeznek. Aztán persze ebből nem lett semmi. Mi gyártottuk a módosítók százait, amiket önök sorra leszavaztak. Nagy örömünkre és meglepetésünkre az utolsó pillanatban megszavazták, hogy nevezzenek ki egy miniszteri biztost, aki ezt a komplex kérdést, amit valóban esetleg nem lehet kezelni egy ilyen bonyolult folyamat során, ezt a komplex kérdést átfogóan, egyszemélyi felelősséggel tudja kezelni. Találja ki ő szakemberekkel a családi napközik támogatásának legjobb módját, egyeztessen a munkaadókkal a rugalmas munkavégzési formák legjobb támogatásáról és a többi. Persze, megint naivak voltunk, hittünk önöknek, immár 11 hónapja várjuk, hogy kinevezzék ezt a személyt. Ezt szabályosan elszabotálták. Természetesen újra beadjuk ezt a javaslatot, hiszen azt gondoljuk, hogy ezt a válságot kezelni kell, és ez az önök felelőssége.

Az elmúlt egy évben szépen lassan világossá vált viszont, hogy önök ezeket a célokat egész egyszerűen nem veszik komolyan. Minden alátámasztás, kutatási adat nélkül mondanak dolgokat bele a világba, és egyszerűen ignorálják az alapvető összefüggéseket a gyerekszülés és a nők foglalkoztatottsága között. 30 ezer kisgyerekes anyát lehetne a gyes, gyed lejárta után visszasegíteni a munkaerőpiacra, ha nem azt a teljesen alkalmatlan, bonyolult, életszerűtlen megoldást erőltetnék, amit önök bevezetnének, hanem meghagynák, sőt, kiterjesztenék a Start Plusz kártyát. Ha kimennének a való világba, és elbeszélgetnének a vállalkozókkal, a munkaadókkal, egyből látnák: nem használja senki az önök nagyon rossz megoldását. Hiszen miért akarna valaki 17 százalékos járulékkedvezmény helyett 7 százalékos kedvezményt adni - és most kérem, figyeljenek - egy olyan konstrukció után, amiben osztott munkakörre kell találni két olyan munkavállalót, akik közül az egyik kismama vagy őt helyettesítő, a másik pedig nem. Valahányszor próbáltam ezt elmagyarázni külföldi partnereknek vagy akár magyar szakembereknek, úgy néztek rám, mint egy marslakóra.

Az LMP ezért módosítót nyújt be, hogy a december végével megszüntetni tervezett Start Plusz kártyát ne kivezessék, hanem épp ellenkezőleg, terjesszék ki, többek között az önfoglalkoztató nőkre, hogy lehessen részmunkaidős vállalkozóként is igénybe venni - mert ez a való élet. A nők a szülés után csak fokozatosan, a lehető legnagyobb rugalmassággal tudnak újra dolgozni. És erre, különösen ott, ahol nincsen munkahely, és sajnos az önök tevékenységének következtében nagyon sokáig vidéken még nem lesz munkahely, tehát erre a legjobb lehetőség a saját vállalkozás.

Sok nő érzi úgy, hogy a gyerek születése után nem tud és nem is akar ugyanolyan munkát végezni. Nemcsak az időgazdálkodás, de az értékrend is megváltozik. Nem akar, mondjuk, napi 10-12 órát robotolni egy multinak, hanem nyit egy online-áruházat, ahol először csak babaruhákat ad-vesz napi pár órában, aztán egyre bővülő árukínálattal szépen, lassan igazi profittermelésre, foglalkoztatásra is alkalmas kis cég nőhet fel a gyerekkel együtt a mama keze alatt - ha; ha segítjük őt ebben, ha nem elveszünk tőle, mint ez a költségvetés, hanem adunk neki, nem sokat, épp csak annyit, hogy lábra tudjon állni.

Sajnos, az a meritokratikus értékrend, amit önök előszeretettel emlegetnek, épp akkor tudna előállni, ha önök nem most vetnék éppen ki a sokadik sarcot a kkv-kra, hogy a felső középosztály zsebébe még több ajándékpénzt dugdossanak. Pedig vidéken, ahol különösen nagy a baj, nincs munkahely, ott óriási jelentősége lenne a női kisvállalkozások kinevelésének.

A nők körében akár csak az egymásnak, egymás családjainak nyújtott akár humán vagy más jellegű szolgáltatások egy kölcsönös előnyökön alapuló, önfenntartó helyi gazdasági közösséget alakíthatnának ki. Igazi mintafalvak, virágzó közösségek alakulhatnának ki, ha arra adnánk lehetőséget nekik, hogy legálisan, adót fizetve, kedvezményes járulékkal tegyék ezt. Mert ne csaljuk meg magunkat, mindezt ma akár feketén is megteszik. Kutatások kimutatták ugyanis, hogy azok a kismamák, akikről önök azt hiszik, hogy fátyolos tekintettel tologatják a babakocsit naphosszat, kőkeményen keresnek, és megragadnak minden lehetőséget arra, hogy dolgozzanak, hogy akár csak egy kicsi pénzt is kereshessenek. De még csak nem is feltétlenül a pénzt keresik, hanem értelmes tevékenységet. Sokszor önkéntes munkát, a szomszédnak való besegítést is vállalnak. A karácsonyi rohamban néhány hetes kisegítő munkát vállalnak, hogy egy kis mellékest keressenek a gyed vagy a gyes mellé, még akkor is, ha nincs rendes munkahely és nincs bölcsőde. Ha ezeknek a nőknek nyújtanánk egy életszerű kedvezményt, hogy magukat húzzák ki a hajuknál fogva a bajból, ahogy önök is gyakran mondják, ők megtennék. Ezt segíti a mi javaslatunk.

Ezzel függ össze az a javaslatunk is, hogy elsősorban a gyermekek elhelyezését kell megoldani, mert ha már ez nem akadálya a munkába állásnak, akkor a kismama előbb vagy utóbb formális vagy informális gazdaságban, de dolgozni fog. Ezért az LMP 20 milliárd forintot rendez át a költségvetésben oly módon, hogy azt bölcsődefejlesztésre és a családi napközik fejlesztésére fordítja. Ez a kistelepüléseken ráadásul jelentős munkahelyteremtő hatással is bírna.

A másik javaslatunk, amiről beszélni szeretnék, a bölcsődei normaszámítást érinti. Talán emlékeznek, hogy februárban egy hetet dolgoztam egy VIII. kerületi bölcsődében, hogy megtapasztaljam, milyen emberfeletti munkát végeznek milyen méltatlan feltételek mellett. Akkor megígértem nekik, hogy ősszel a költségvetési vitában beadom azokat a módosítókat, amelyekben megegyeztünk az egyhetes munka után. Az a képviselőtársnőm, aki ugyanezt ígérte, eltűnt, mint szürke szamár a ködben, ahogy a partnereim a bölcsődében megfogalmazták.

Meg kell szüntetnünk azt a helyzetet, hogy ha Józsika éppen beteg, akkor aznap utána nem kap normatívát a bölcsőde, ellentétben az óvodával. El tudják képzelni, hogy ez milyen abszurd? Hiszen akkor is kell fűteni, világítani, ellátni a többi gyereket, ha a fél csoport beteg. Ugyanez vonatkozik a nyári szabadságolások idejére. Öt hétre bezárnak a bölcsődék, hiszen nekik is ki kell adni a szabadságot, és ezt nem hívhatják le a normatívából. A bölcsődei normatíva számítási módját tehát meg kell egyeztetni az óvodai normatíva számítási módjával.

A családi napközik kapacitása pedig gyorsan és kisebb ráfordítással növelhető, ezért a finanszírozásukat a javaslatainkkal nagyobb mértékben emeljük. Ellátatlan térségekben így lehet azonnal növelni a családi napközik számát, ami 5-7 gyerek elhelyezését és 2-3 nő munkához jutását egyszerre jelenti.

(9.10)

Ha elmondtam tavaly ilyenkor, hiába. Ma százszor el kell mondanunk, ugyanis a kormány halogatása és kétkulacsos magatartása miatt zuhan a születésszám. Ha így haladunk, valóban nem lesz szükség se bölcsődére, se családi napközire, nem kell rá pénzt költeni. Nagyon remélem, nem ez húzódik meg a halogatások mögött.

Összegezve: annak ellenére, hogy számtalan, bukásra ítélt és Magyarországot súlyosan veszélyeztető elem van a költségvetésben, ez az a terület, amin konszenzusra tudnánk jutni. Ha az önök célja valóban az, hogy a foglalkoztatási és a népesedési válságot megoldják, akkor ezt támogatni tudnánk. Ha más a céljuk, ahhoz nem tudunk hozzájárulni.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
130 30 2011.11.07. 2:00  25-33

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Az LMP képviselőcsoportja nevében támogatásomról szeretném biztosítani a Házszabálytól való eltérést. Szeretnénk sürgősen megtárgyalni ezt a két javaslatot, annál is sürgősebben, merthogy mi 2011 februárjában nyújtottuk be hasonló jellegű javaslatainkat. Szó szerint a fix, illetve referenciakamathoz kötött hitelplafon megállapítását javasoltuk, de nemcsak ezt, hanem javaslatot tettünk arra, hogy védett számlát vezessünk be, ami hasonlatos más javaslatokhoz, amelyek azt akadályoznák meg, hogy jelenleg a családok utolsó tartalékait jelentő gyes, táppénz és hasonlók összegét is leemeljék a bankok a számlákról.

Olyannyira támogatjuk ezt a javaslatot, hogy magam is meglepetéssel és örömmel hallottam Rogán képviselőtársam szavait, amikor pontosan azokat a szavakat idézte, hogy ez lehetővé teszi a hosszú távú, kiszámítható, tisztességes profittermelést. Ezt másfél évvel ezelőtt mondtuk először itt a Házban, amikor a bankadóról vitatkoztunk. Azt látom, hogy az első lépés ez irányba talán megtörtént, amikor végre azt javasolták a Bankszövetségnek, hogy nem nyújtanak be több hirtelen javaslatot arra, hogy hogyan kell most visszaütni a bankszektornak, amely természetesen az önök eddig bokszjellegű javaslataira, illetve változtatásaira hitelmegszorítással, hitelvisszafogással reagált.

Azt szeretném kérni, nem beszállva abba a vitába, hogy kinek a javaslatai voltak előbb a Ház asztalán, ezt önök pontosan tudják, hogy mi egy éve már lassan benyújtottuk ezeket, azt szeretném kérni, hogy ha azt a megoldást választják, hogy átvesznek egy ellenzéki módosító javaslatot - leszavazzák, majd saját néven nyújtják be -, akkor azt gyorsabban tegyék, mert így elvesztegettünk 8 hónapot.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
132 158 2011.11.09. 5:07  1-229

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Érdeklődéssel hallgattam azt, hogy a versenyképességi listákat idézte Lakatosné Sira Magdolna, hiszen én is ezeket szoktam idézni. Ő ott valahol kicsit lejjebb kezdte, az első pár helyen ugyanis északi, skandináv országok vannak, méghozzá azért vannak az északi országok a versenyképességi listák tetején, mert nagyon magas a női foglalkoztatás, és ezt rugalmas foglalkoztatási formákkal érik el.

A szomszéd teremben, itt a Felsőházban ma délelőtt egy olyan konferencia volt, ami bemutatta volna a parlamenti képviselőknek is, de bemutatta a 250 másik érdeklődőnek azt, hogy mitől versenyképesek, mitől válságállóak ezek az északi országok, és nagyon sok szó esett arról, hogy ez nem azért van, mert ott van az olajkincs, mert ők már gazdagok, és ők már azért versenyképesek és válságállóak, hanem azért, mert felismerték azt a nagyon egyszerű összefüggést, hogy minél több adófizető vesz részt az ország gazdaságában, minél több foglalkoztatott van, és ebben a nőkről nem lehet lemondani, annál jobban képesek fenntartani azokat a nagyon magas és ezért költséges szociális szolgáltatásokat, amely egyúttal visszaerősíti ezt a rendszert.

Tehát Magyarországon, ahol egyfolytában a részmunkaidő növeléséről beszélnek, nincsenek tisztában azzal, összehasonlító kutatások nagyon világosan elmondják azt, és egyébként ebben a tekintetben sajnos azt látom, egyedül vagyunk ebben a Házban, és nem ismeri fel ezt például a szocialista frakció sem, hogy nem a részmunkaidőre kell koncentrálni. Az összehasonlító kutatások világosan kimutatják, hogy Kelet-Európában kifejezetten visszafogja például a gyermekszületést az, hogyha részmunkaidőbe kényszerítjük vagy segítjük be a kisgyermekes szülőt, ugyanis azt találja, hogy nem tud megélni belőle. Ezért az a javaslat, amit leteszünk az asztalra, azt fogja próbálni, amit a gyes kapcsán már említettünk, érdekes módon ezt is pozitív példaként említette képviselőtársnőm, 3 év gyes után visszamenni a munkaerőpiacra a mai körülmények között gyakorlatilag lehetetlenség, úgyhogy ezt nem említeném az erények között.

A mi javaslatunk arra fog irányulni, hogy a részmunkaidőre való kötelezés, vagyis hogy a munkáltató immár a versenyszférában is köteles legyen felajánlani a részmunkaidő lehetőségét, ezt egyetlen apró szóval változtassuk meg: legyen köteles felajánlani az atipikus, rugalmas munkavégzési formát, munkavégzési lehetőséget, ugyanis ez az, ha már ez a munka törvénykönyve nagyon jelentős teret ad annak, hogy az egyén egyezkedjen a munkáltatójával, és ez volt az expozé egyik fő mondata, akkor pont ez az, amiben teret kellene hagyni az egyezkedésnek, hiszen ez az, amiben az egyéni élethelyzet, a kismama egyéni viszonya a munkáltatóval nagyon meghatározó abban, hogy ő hogyan tud visszatérni a munkaerőpiacra, és hogyan fog újabb gyereket vállalni.

(14.50)

Mert ha neki kényszerek vannak - akár az, hogy részmunkaidőben viszik be, akár nem valósíthatja meg azokat a megoldásokat például, hogy a részmunkaidőt kombinálja a távmunkával, és sorolhatnám -, akkor nem fog sem adófizető polgárrá válni sokáig, sem gyermeket nem fog szülni.

Visszatérve arra, hogy mi az, ami az északi országoktól eltanulható, most röviden összefoglalom mindazokat, amiket említettek a norvég szakértők. A háromoldalú folyamatos egyeztetés a munka világában az, ami azt eredményezi, hogy gyakorlatilag nincsenek sztrájkok. Ellentétben a déli országokkal, ahol folyamatosan erőpolitizálás folyik, ezért ennek megfelelő visszavágás a szakszervezetektől, de akár még Franciaországban is. Lassan mi is déli országgá válunk ebben a tekintetben.

A rugalmas munkavégzési formák nem feltétlenül pusztán az, hogy hamar és könnyen lehet elbocsátani, de az, hogy hamar és könnyen lehet visszaintegrálni a munkaerőpiacra az állásába az illetőt, többek között a kisgyerekeseket, ez pedig az élethosszon át való tanulás, az aktív eszközök és a magas szociális szolgáltatások fenntartása. Ezeket finanszírozni abból lehet, ha a nőket visszavisszük a munkaerőpiacra és adófizetőkké válnak.

Még egyszer: arra szeretném önöket kérni, hogy egy minimális változtatással terjesszük ki, ne csak a részmunkaidőt legyen köteles a munkáltató felajánlani, egyeztetésre kötelezzük a munkáltatót. Üljenek le, egyénileg beszéljék meg azt az élethelyzetet, amiben az adott munkavállaló és a munkáltató meg tud egyezni, mert akkor tudjuk ezt az országot kihozni a jelenlegi helyzetből, és egy valóban versenyképes, rugalmas, de a szociális rendszerét nem teljesen leépítő országot építeni.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
132 162 2011.11.09. 0:29  1-229

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen. Én csak azt a kérdést szeretném föltenni, hogy ha egy gyermek 5 napot érdemel az apaszabadságban, akkor az ikrek, alapesetben 2 darab gyermek - nekem ilyen van -, úgyhogy ha egyszerű matematikai műveletet elvégzünk, akkor annak nem 7, hanem 10 nap kéne hogy járjon. Mi ezt be fogjuk adni módosítóként, hátha a kétszer kettő néha öt igazságához eljuthatunk együtt. (Derültség.)

Köszönöm szépen. (Taps az LMP padsoraiban. - Közbeszólások az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
133 68 2011.11.14. 3:04  67-73

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Immár 11 hónapja várjuk, mikor nevezi ki azt a miniszteri biztost a nemzetgazdasági miniszter, akinek a kisgyermekes szülők munkaerő-piaci helyzetének javítása lenne a feladata. Erre a költségvetési törvény kötelezi önöket. Bár a kormányprogramban még cél volt a kisgyermekes nők foglalkoztatásának növelése, egyre inkább úgy tűnik, hogy önök ezt egyszerűen elszabotálják. A szakértők véleménye szerint az önök által meghozott intézkedések negatív vagy semleges hatásúak erre a célra. A nők aktivitási mutatója 56 százalékon stagnál, és még soha nem született ennyire kevés gyerek, 10 százalékkal kevesebb, mint egy éve.

Tanulmányok tucatjai mutatják ki, és én hetente elmondom itt, e Házban, hogy ebben a rétegben rejlik egy jelentős munkaerő-potenciál, és ez szerencsére még egybe is esik a demográfiai céljainkkal. Ott születik meg a második, harmadik gyermek, ahol az első után nem ütközik embertelen akadályokba a kismama, ha vissza akar - vagy egyre inkább vissza kénytelen - menni dolgozni. Ha a nőket segítjük olyan munkához jutni, ami mellett tudnak foglalkozni a gyerekkel, a családdal, akkor fognak új gyerekek megszületni. Harmincezer anyát lehetne így visszaküldeni, visszasegíteni a foglalkoztatásba, amely újabb gyermek vállalására ösztönözheti őket. Önök megszegték az ígéretüket, nem bővítették a nappali gyermekellátás férőhelyeit, duplájára tervezik emelni a bölcsődei férőhelyeket, a családi napközik ügyében pedig egyre halogatnak, vagyis a cselekvést fagyasztották be.

Tavaly még azt válaszolták a sürgető kérdéseimre, hogy nem úgy van ám az, először szakmai felülvizsgálatot kezdeményeznek. Aztán persze beismerték: ebből sem lett semmi. Az elmúlt egy évben szépen lassan világossá vált, hogy önök ezeket a célokat nem veszik komolyan, pedig a nők dolgoznak, akár legálisan tehetik ezt, akár nem. Kutatások kimutatták, hogy azok a kismamák, akikről önök azt hiszik, hogy fátyolos tekintettel tologatják a babakocsit egész nap, valójában megragadnak minden lehetőséget arra, hogy dolgozzanak, akár a szürkezónában is, mert szükség van a pénzre. Elsősorban a gyermekek elhelyezését kell megoldani, mert ha már ez nem akadálya a munkavállalásnak, akkor a kismama előbb vagy utóbb a formális vagy az informális gazdaságban, de dolgozni fog.

(Az elnöki széket dr. Ujhelyi István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A kormány halogatása és kétkulacsos magatartása miatt zuhan a születésszám. Ha így haladunk, valóban nem lesz szükség se bölcsődére, se családi napközire, nem kell rá pénzt költeni. Nagyon remélem, hogy nem ez húzódik meg a halogatások mögött.

Ha az önök célja valóban az, hogy a foglalkoztatási és népesedési válságot megoldjuk, akkor ezt támogatni tudnánk. Ha más a céljuk, ahhoz nem tudunk hozzájárulni. Államtitkár úr, várom a válaszát: mikor fogja végre kinevezni a miniszteri biztost a minisztere vagy beismerni azt, hogy valójában nem céljuk a női foglalkoztatás és a születésszám emelése?

Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
133 72 2011.11.14. 1:08  67-73

ERTSEY KATALIN (LMP): Tisztelt Államtitkár Úr! Azt gondolom, hogy bizony jót tenne önöknek, ha kineveznék ezt az embert, ugyanis ő esetleg elmagyarázhatná önöknek, hogy a részmunkaidő Magyarországon csapda. A részmunkaidő nem megoldás. Önök folyamatosan részmunkaidőről beszélnek. Kutatási összehasonlítások világosan kimutatják, hogy Nyugat-Európával szemben ez Kelet-Európában visszafogja a születésszámot. Ezért kell egy szakembert kinevezni, és ahogy ön ilyen értelemben megválaszolta a kérdésemet, nem fogják kinevezni ezt az illetőt. Megszegik, tudatosan megszegik a költségvetési törvényt.

Még egyet hadd mondjak hozzá: azt a 7 százalékos engedményt, amit ön ahhoz a konstrukcióhoz említett, amit ki se tud mondani, senki nem használja a munkáltatók közül, pontosan tudják, mert a kimutatások bejönnek arról, hogy senki nem használja.

A válaszát nem tudom elfogadni, és ezennel én megadom a választ azoknak a tévénézőknek, akik figyelik: önök nem veszik komolyan azt, hogy a nőket vissza akarják segíteni a munkaerőpiacra, és a születésszámot emelni akarják.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban és Nyakó István részéről.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
134 213 2011.11.15. 15:06  162-254

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Először szeretnék szólni arról az érzésről, ami nem először kerít hatalmába, azokon a vitákon és egyeztetéseken is hatalmába kerített, amikor politikusok és civilek próbálták megbeszélni ezt a törvényt, az első verzióját, majd a kiszivárgott új verziót, és aztán végül ezt.

Engem mindig meglep, és még parlamenten kívül dolgozóként is meglepett az a végzetes elszakadás, ami jelenleg a politikusok és a civil szféra között van. Gyakorlatilag különböző élményeket, meglehetősen elszigetelt személyes élményeket említenek föl politikusok, hogy igen, én is adtam egyszer a szegényeknek csomagot, vagy a mi falunkban is van egy olyan szervezet, ami ilyen munkát végez, de soha, egészen sokáig ebben a parlamentben nem jelentek meg olyan emberek, akik ebben a szektorban dolgoztak. Az LMP soraiban elég sokan ülünk ilyenek, akik 10-15 évet töltöttünk el civil szervezetek munkatársaként, vezetőiként, később kurátoraiként inkább már stratégiai kérdésekkel foglalkozva, és a Jobbik soraiban is ülnek olyanok, akik tudják, hogy miről beszélünk.

Ezzel szemben az összes többi frakcióban egy olyanfajta hozzáállást tapasztalunk, és a kormányzat részéről értelemszerűen meghatározó ez a hozzáállás, hogy van egy rosszindulatú, mondhatnám frusztrált hozzáállás, ami elsősorban a civilekre mint valami gyanús társaságra tekint, zuschlagozás, "egy-másért alapítványozás", de majd mi rendet vágunk. Ebben azért van némi egyetértés a Jobbik és a kormánypártok között is.

És van egy jóindulatú, de teljességgel tájékozatlan hozzáállás, hogy ezek olyan helyes - ugye, azt szoktuk mondani - bélyeggyűjtők, ezek olyan helyes, Steiner képviselőtársam szerint toleráns emberek. Ezek olyan helyes kis bélyeggyűjtők, ártatlan hobbiszervezetek. Jellemző, hogy az egyik képviselőtársam a fotószakkörre asszociál, akkor, amikor én - elég helytelenül - fényképeztem az "egybeülést", és nemsokára felteszem majd a Facebookra - zárójel bezárva. Vagy felemlegeti valaki, hogy a Zengő és a Tubes megvédése ügyében milyen szép is volt, amikor ott mentek, gyűjtötték az aláírást, és mozgalomba kapcsolódtak.

Hadd áruljam el ezeknek a jóindulatú politikustársaimnak, hogy a civil társadalom valami egészen másról szól. Most nem megyek bele abba a vitába, hogy a civil társadalom nem csak arról szól, hogy a civil társadalom szabályai szerint működtetünk szervezeteket, a civil társadalom értékhordozó is. Egészen messzemenő filozófiai vitákat lehetne folytatni arról, hogy ha nem megfelelő és nem a társadalom hasznát, hanem a társadalom szétszakítását szolgáló erők, szabályosan, szépen bejegyzett vagy éppen nem bejegyzett civil szervezetként működnek és masíroznak föl-alá az országban, az milyen távol áll a civil társadalom eszméjétől, de ebbe nem megyünk bele.

Alapvetően azt szeretném önök elé tárni, hogy milyen jellegzetességei vannak a ma Magyarországon valóban működő civil társadalmi szervezeteknek. Rendkívül magas színvonalú intézményfenntartó, szolgáltatást nyújtó és ilyen értelemben foglalkoztató szervezetekről van szó, amelyek pontosan arról a piaci és állami kudarcról szólnak, ami világszerte - ez nem magyar, nem kelet-európai jelenség - arról szól, hogy ők a sajátos szervezeti keretekben megvalósítják azt, amire a piac vagy az állam nem képes vagy nem akar megoldást nyújtani.

A foglalkoztatást említettem, de itt meg kell említeni, hogy nemcsak a fizetett, hanem az önkéntes alkalmazás is hatalmas ebben a szektorban. Nem véletlenül nevezik harmadik szektornak elsősorban az amerikai szakirodalomban ezt a szegmensét, a gazdaság, a társadalom, az egész együttélésünk egyik szegmensét.

A másik csoport azok a jogvédők, érdekvédők, szakmai szervezetek, amelyek véleményét a mai napig mi is rendszeresen és hálásan használjuk. Csúnya szóval, akik önkéntesen, de mégis végtelen profizmussal képesek, a valóságból érkező problémákat átszűrve konkrét policy szintű javaslatokat tenni, tehát megnézve azt, hogy a kliensek felől mi érkezik a valóságból, ebből fölállítva politikai, közpolitikai javaslatokat tenni, illetve a másik irányban, az érintettek szempontjából megvizsgálni azt, hogy egy-egy parlament elé beérkező javaslat milyen hatással van az általuk szolgált kliensrétegekre.

(19.40)

Egy harmadik réteg, ez a bizonyos saját örömükre létező, valóban hobbiszervezetek, ezek jelentősek és számosak. Hogyha megnézzük a nonprofit szektor szegmentálását, akkor a sport-, kulturális és szabadidő kategóriában van a legtöbb civil szervezet. Ezek valóban ilyen helyes kis civilek, és nem is biztos, hogy az államnak túl sok dolga van velük, de azért nem ők a meghatározó jellemzői a civil társadalomnak.

És végül vannak a kölcsönös haszonra ezek az úgynevezett mutual benefit szervezetek, amelyeknek nagyon fontos szerepük van abban, hogy bár nem szolgáltatnak, nem érdekvédők és nem hobbisták, mégis olyan meghatározott társadalmi csoportokat szolgálnak sajátos eszközeikkel, amelyekre megint csak állami és piaci megoldás nem születik. Ezek a nagyon távoli megközelítések, amelyeket a parlamenti vita során hallottunk, azt súgják nekem, hogy nem érzékeli a parlament egyik oldala sem, hogy milyen alapvető jellemzői vannak a civil társadalmi szervezeteknek, hogy az a bizonyos, az államnak kedves megközelítés milyen messzire löki a valóságtól ezt a vitát. Ha egy törvénytervezetnek az a szemlélete, hogy ami az államnak kedves, csak azt veszi be egy bizonyos körbe és azt honorálja, akkor egész egyszerűen nem fogja tudni betölteni a funkcióját.

Ahogyan Szilágyi képviselőtársam is említette, vannak természetesen az államtól átveendő és ilyen értelemben finanszírozandó feladatok, ennek meg lehet határozni szépen a kereteit, de vannak olyan szükségletek, amelyeket az állam egész egyszerűen fel sem ismer, és ezért nem átad egy meglévő, számára előírt feladatot a civil szervezetnek, hanem egész egyszerűen teljességgel érintetlenül hagyja azt a területet. Ekkor keletkezik az, hogy a civil szervezetek oda bekerülnek, és szolgáltatást, megoldást, bármilyenfajta hasznosságot nyújtanak.

Az államnak kedves szemlélet élesen ellentétben áll azzal, ami a civileknek, az embereknek, úgymond nekik kedves, hogy így fejezzem ki magamat. Az egyik nagyon jó jele ennek, hogyha megnézzük akár csak a legutóbbi 1 százalékos szervezetek toplistáját, ott az első kétszáz, azt hiszem, 3 millió forintig megy le, több száz millió forintos, inkább nem kommentálom, milyen szervezetektől kezdve. Ezek azok, amiket az emberek szeretnek. Most lehet azon vitatkozni, hogy valóban vannak ezek között olyanok, amelyeket nem megfelelően használunk, de ez nem ennek a törvénynek a feladata, ez az ellenőrzés feladata. Az embereknek kedves szervezeteket az emberek támogatják, még abban a helyzetben is, amelyben ma Magyarországon vagyunk. Ezek között nincsenek meg, nem elsősorban azok a szervezetek vannak meg, amelyek ebben a tervezetben kedvesként vannak aposztrofálva.

A másik furcsa jelenség itt az államnak kedves civil körök meghúzásánál, a stratégiai partnerség ebben a tervezetben szerepel, de már egy létező forma. Legnagyobb megdöbbenésemre az első stratégiai partner Magyarországon a KIM számára az Amerikai Kereskedelmi Kamara volt, amely szervezetet jól ismerem, az AmCham Alapítvány felügyelőbizottságában ültem, és pontosan tudom, hogy Magyarország legerősebb gazdasági lobbiszervezete, és ők maguk, ha tudták volna, hogy ők az elsők abban a sorban, ahol azután később más szervezetek is, most éppen a mai hírekben hallottam, újabb szervezetekkel kötöttek stratégiai partnerséget, ha ők tudták volna, hogy ők az elsők, akikkel úgymond civil társadalmi szervezetként stratégiai partnerséget köt a KIM, akkor ők maguk tiltakoztak volna, mert van annyi ízlés bennük. Amerikaiak lévén pontosan tudják, hogy mi a civil szervezetek valódi feladata, és akkor ők maguk tiltakoztak volna, hogy Magyarország legerősebb lobbiszervezeteként őket mint civil társadalmi partnert tekintse ez a kormányzat. Előbb kellett volna a szociális, szakmai szövetségekkel, a különböző ernyőszervezetekkel és a valódi problémákat képviselő, jóval gyengébb, összehasonlíthatatlanul gyengébb lobbierővel rendelkező szervezetekkel stratégiai partnerséget kötni, mint az AmChammel. A baráti szervezetek kiválogatása a mai hírek szerint is olyan szervezetekre terjed ki, elsősorban ezek kamarák, ipari érdekérvényesítő szervezetek, tehát ez a trend nem volt véletlen, amit az AmCham megnyitott, az egy olyan sor, hogy itt ipari lobbistákkal fog ez a kormányzat civil szervezeti stratégiai partnerséget kötni, ami, azt gondolom, szégyen.

A másik egy egészen brutális megoldása annak, hogy mik az államnak kedves és mik a nem kedves szervezetek: ez az újraregisztrálás, ami, belátom, elvégzi a funkcióját, valóban meg lehet így szabadulni alvó szervezetektől, ami régi igénye a civil társadalomban dolgozóknak, bár valójában egyébként ezek nem kérnek enni, úgyhogy különösebben nagy zavart nem okoznak.

Az újraregisztráció. Az újraregisztrációt Lukasenko alkalmazta, amikor azt akarta, hogy kiszorítsa a különböző célú civil szervezeteket az országból, többek között a Soros Alapítványt annak idején. Lehet ezt a módszert alkalmazni, nagyon hatékony, de talán nem kellene ezt a mintát célul venni. Én azt gondolom, az újraregisztrálásnak lehet egy olyanfajta megoldása, ami segít a civil szervezeteknek megszabadulni a létezés terhétől, ezt is elmondtam számtalan civil vitában, de ez a módja nem igazán az.

Egypár dolgot szeretnék még arról elmondani, itt az előbb szó volt arról, hogyan egyeztetett a kormányzat. Szeretném elmondani azt, hogy az LMP ahhoz képest, hogy sok olyan ül közöttünk, aki maga is civil szervezetekben dolgozott, egy nagyon komoly egyeztetési folyamaton mentünk végig. Országos ernyőszervezetekkel, támogató, adományozó és egyéb szakmai segítséget nyújtó szervezetekkel beszélgettünk, amelyek valóban rálátnak a tagszervezeteikre, illetve a hozzájuk közel álló szervezetekre, az ő szolgáltatásaikat igénybe vevőkre, napi tapasztalataik vannak.

Ágazati egyeztetéseket folytattunk különböző szakmai területekkel, nyilván elsősorban a legmélyebben és a legintenzívebben a zöld szakmai szervezetekkel vagy ágazati szervezetekkel beszélgettünk, pártvitát folytattunk, szakértőkkel egyeztettünk, tehát olyanfajta rálátásunk van erre a szektorra, amit hozunk a régebbi életszakaszunkból és az újból is.

Azt kérem, hogy az LMP módosító javaslataira úgy tekintsenek, mint a civil szektorból érkező és az ő javaslataikat becsatornázó módosító javaslatokra, ne olyanfajta tekintettel legyenek rá, akár egy rosszindulatú verzióval, tehát ahogyan kezdtem, hogy itt valami rendet kell vágni, mert ez mind csaló, és ne egy olyan jó szándékú, de tájékozatlan tekintettel, hogy hát, ezekkel a hobbiszervezetekkel tulajdonképpen nem is kell különösebben semmit kezdeni.

Még egy utolsó kitételt szeretnék tenni. Nem az én tisztem válaszolni Tóbiás képviselő úrnak, de az is jól jellemzi, hogy itt az adománygyűjtő szervezeteket megemlítette, hogy ezeknek miért van külön támogatásuk, vagy miért vannak valami speciális helyzetben, miért ne lehetne minden megyei szervezetnek vagy hasonlónak ilyen kedvezményeket adni. Azért, kérem szépen, mert Magyarországon hosszú évekkel a rendszerváltás után sincsen meg az az adományozói kultúra, amiről Horváth János nagyon hozzáértően beszélt. Ezek a szervezetek adják, osztják azokat az adományokat, amelyeket sajnos itt Magyarországon nem a Rockefellerek, Fordok, Carnegie-k vagy más, akár nagyvállalati alapítványok endowmentjéből, tehát alaptőkéjéből finanszíroznak, hanem maguk is gyűjtik ezt a pénzt. Gyűjtik helyi pénzből, helyi célokat helyi szükségletfelmérés, helyi szakértelem alapján támogatnak.

Én azt kérem, egy kicsit mélyedjünk el abban, hogy mit akar a civil társadalom, és fogadjuk úgy a módosítókat, amelyek próbálják ezt az eléggé rossz szemléletű civil törvényt valóban a magyar helyzethez igazítani és javítani.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

(19.50)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
134 225 2011.11.15. 1:50  162-254

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen. Amikor Kővári János képviselőtársam feltette azt a kérdést, hogy vajon miért kéne az államnak támogatnia azt, aki magán- és céges támogatást is tud szerezni, akkor gondoltam, hogy megmondom én, és megnyomtam a gombot. Majd pedig megválaszolta a saját kérdését. Azt mondta, ahhoz, hogy állami támogatást kapjon, fel kell mutatnia valamiféle fenntarthatóságot; ahogy ezt önök értik, ugye, ez azt jelenti, hogy pénzben fel tud mutatni valamit. Mégis milyen más forrásból szedné azt össze, ha nem a másik két forrásból, magán-, avagy céges adományból? Egyébként ide kell tenni a tárgybeli, szolgáltatásbeli és önkéntes munka, mi úgy mondjuk: időadományokat is. Ez a három dolog együtt működik, ezért kell adni. Az úgy nem működik, hogy kizárólag magán- és céges adományokra bízzuk egy olyan szolgáltatás nyújtását, ami az államnak vagy még a látóterében sincs, vagy nem látja el megfelelően. Együtt kell ezekből a forrásokból, így adódik össze.

Mellesleg, ön pontosan tudja, hogy még egy olyan állami intézménynek is, mint mondjuk, egy VIII. kerületi bölcsőde, ahol én megtapasztaltam, hogy milyen módon próbálják vészes helyzetükben finanszírozni a működést, az állami normatíva a 30-40 százalékát fedezi, az önkormányzat hozzátesz, a szülők hozzátesznek, és az óvónő behozza a saját, otthon főzött gyertyamintáját, meg mindenféle olyan játékokat, hogy a gyerekeknek tudja nyújtani azt, amit az állam nem nyújt, és ez egy állami intézmény ma Magyarországon. Úgyhogy ezért kell mind a három forrásból finanszírozni ezeket a dolgokat.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
136 80 2011.11.17. 8:26  25-305

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Nagyon sajnálom, hogy Tarnai Richárd már nincs a teremben. Nem akartam kétpercest nyomni, mert nekünk nagyon kevés az időnk, de azt tette fel kérdésként, hogy ugye csak nem vitatjuk, hogy ez a kormány a munka és a család kormánya, a dolgozó családokat és a gyermeket nevelő családokat segíti. De igen, vitatjuk. Egészen világossá vált az elmúlt hónapokban, hogy önök semmiféle olyan intézkedést nem tettek, amely visszasegíti a dolgozni akaró nőket a szülés után a munkaerőpiacra. Kizárólag ezzel ellentétes vagy arra semleges hatású intézkedéseket tettek.

A Start Plusz kártya, ami 17 százalékos járulékkedvezményt adott azoknak a munkáltatóknak, amelyek gyesről visszatérő nőket foglalkoztattak, akiket nem vett vissza az előző munkahelyük, mert a nők felét nem veszik vissza a szülés után, ha új munkahelyet találtak, 17 százalékos járulékkedvezményt kapott a munkáltatójuk, erre a magyar kormány egyetlen fillért nem szán idén. Természetesen módosítóval próbáljuk ezt a gyalázatos intézkedést megtámadni. Az EU-ra bízza, még nem tudni, milyen módon fogja átcsoportosítani az EU-pénzeket erre, de az EU-ra bízza azt, hogy a magyar foglalkoztatási rátát a gyermeket szült nők újraintegrálásával segítse. Ehhez nem fűzök kommentárt. Ha Tarnai Richárd erre büszke, azt gondolom, akkor ez elég szomorú.

Azokról a módosító javaslatokról szeretnék beszélni, amelyeket az LMP nevében benyújtottam azoknak a családoknak a segítésére, akik ma Magyarországon elsősorban vidéken semmilyen módon nem tudják megoldani a gyermekeik elhelyezését. Ahogy a hétfői interpellációmban ehhez elmondtam önöknek is, talán hallották és emlékeznek rá, sokadszor mondom el, Magyarországon a gyermekelhelyezés az első számú hozzásegítője a nőknek ahhoz, hogy munkába állhassanak, és a gyermekintézmények elhanyagolása, a normatívák befagyasztása, a vidéki lakosság teljes kihagyása abból, hogy a 3 év alatti gyermeket elhelyezhessék állam által fenntartott vagy állam által támogatott intézményekben, ez nagyon súlyos leszakadást eredményez.

(11.50)

Pont azt a réteget, amelynek előtte volt munkahelye, csak onnan súlyos diszkrimináció által kikerült a gyerekszülés után, azt hagyja bajban. Ezért a javaslataink a következőre irányulnak. Talán arra is emlékeznek, hogy idén februárban egy VIII. kerületi bölcsődében dolgoztam egy hétig, hogy megnézzem, milyen körülmények között és milyen normatív támogatásból élnek ezek a bölcsődék, hogyan próbálják ellátni a dolgozó anyák gyermekeit. Egy 19 fős csoportban dolgoztam, ez a szám messze meghaladja a felvehető gyermekek számát, és elmondták, hogy ma Magyarországon egy átlagos bölcsődében - ez egy átlagos bölcsődének számít - 110-120 százalékos a túlterheltség, és a gyermekek után egész egyszerűen nem fizet az állam normatívát azokon a napokon, amikor a gyermek nincs bent a bölcsődében. El tudják azt képzelni, milyen az, amikor egy bölcsődés korú gyerek, aki aznap megbetegszik, nem megy be, és ezért az összes többi, aki után fűteni, villanyt égetni kell, nem kapja meg az utána járó normatívát?

Ezért az LMP egyik fontos javaslata az, hogy az állami normatíva számítását a bölcsődében - ami jelenleg diszkriminatív az óvodáéval szemben - emeljük az óvodai szintre. Pontosabban nem az emelést javasoljuk, hanem azt, hogy a normatíva számítását igazítsuk az óvodáéhoz, hiszen ez csak így méltányos, így fair. Az óvodában nemcsak akkor kapnak egy gyerek után normatívát, ha aznap nem beteg, hanem a felvett gyerekek után kapnak normatívát. Ez így igazságos és így normális.

Ugyanakkor a nyári szünetekre sem kapnak a bölcsődék ellátást, hiszen úgy látszik, a magyar állam, csak akkor fizet a gyermekek után, ha bent vannak, ha a dolgozók szabadságolása miatt merészel bezárni a bölcsőde 4-5 hétre, akkor azt elveszíti, elbukja normatívából. Ezért azt javasoljuk, hogy az igazítást tegyük meg, és számoljuk fel ezt a diszkriminatív helyzetet. Pillanatnyilag - csak egy adatot mondok, egy nagyon pontos háttérszámítást kapcsoltunk a módosító mögé indoklásként, amiért ezúton is szeretném megköszönni a VIII. kerületi bölcsődei dolgozók segítségét, akik a saját bölcsődéjük alapján kiszámolták - egy 100 fős bölcsődében 72 gyermekre jut pénz. Azt gondolom, ez szégyen.

A másik javaslatunk az, hogy integrált bölcsődei-óvodai intézményeket kell normatívaemeléssel segíteni abban, hogy fel tudják szívni azokat a gyerekeket, akik ma pluszként, illetve fel nem vettként vannak, elsősorban vidéken. Vidéken szinte semmiféle ellátás nincs, a családi napköziket nem támogatja ez a kormány az ígérete ellenére, és bölcsődék eleve nem is nagyon épültek vidéken. Ezért kizárólag az óvodáknak a bölcsőde-óvoda integrált intézménnyé válásával lehet segíteni ezeket a családokat. Tehát javasoljuk, hogy vidéken, ahol ez egy súlyosan megoldatlan kérdés, mindenképpen bölcsődei-óvodai integrált normatívát kapjanak ezek az intézmények.

Egy harmadik javaslatunk, hogy a hátrányos helyzetű gyermekek támogatása váljon a normatíva részévé. Pillanatnyilag az, hogyha valaki hátrányos helyzetű, vagy háromgyerekes családból jön - erre majd mindjárt kitérek -, ha hátrányos helyzetű, ezt a számítást, ezt a támogatást az állam nem választja külön a normatívától. Ez megint csak diszkriminatív, az összes többi intézményben, óvodától fölfelé, az iskolában az, aki ingyen vagy résztérítéses étkezési hozzájárulást kap, annak ez különválik a normatív támogatásától, tehát ezt a diszkriminációt is szeretnénk megszüntetni.

Még egy dologra kitérnék, a háromgyermekes családoknál továbbra is az a helyzet, hogy a most éppen nagyon súlyosan emelni tervezett bölcsődei térítési díjaknál a háromgyerekesek továbbra sem fizetnek. Azt gondolom, hogy a háromgyerekeseknél is meg kell nézni a szülők helyzetét. Rászorultsági alap igenis létezik, a háromgyerekes család lehet nagyon súlyos szegénységgel küzdő is vagy csak épphogy megélő dolgozó szegény vagy középosztálybeli, és lehet olyan gyerek is - akire sajnos ezek a törvények szabva vannak -, aki egy jómódú budai körzetben él, anyuka otthon van, nem dolgozik, és így is jelentősen meghaladja a jövedelmük a másik gyerekét, aki ugyanúgy nem fizet a bölcsődei díjért, viszont szegény családból jön.

Végül a negyedik javaslatunkra szeretném felhívni a figyelmet, ami a védőnői hálózatot támogatja. Ma Magyarországon a védőnői hálózat jelez olyanfajta korai problémákat, amiket, hogyha az ő segítségükkel időben észlel az önkormányzat, a rendszer, akkor ki tudja küszöbölni. Akár még az abortuszok megelőzésére is alkalmas lehet a védőnői jelzőrendszer, hiszen ez az a rendszer, amely kapcsolatban van az anyákkal. Ha már van egy született gyermek, bekerül a rendszerbe a kismama, és egy esetleges további, későbbi gyermekvállalás kapcsán a védőnő tud segítségére lenni abban, hogy valami súlyos válsághelyzetet meg tudjon oldani. Azt gondolom, ez a kormányzat a hangzatos ígéretek ellenére nem sokat tett, jelesül csökkenti a védőnői hálózatokra szánt támogatást. Ez az, ami szerintem egy, a munkára és a családtámogatásra büszke kormány nem engedhet meg magának. Az LMP ezeket a módosító javaslatokat teszi arra, hogy valóban munka- és családbaráttá tegyük a jövő évi költségvetést. Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
136 86 2011.11.17. 1:38  25-305

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Sajnos, azt kell mondanom, hogy Ékes Ilona képviselőtársam pontosan tudja, hogy nem erőltetjük; a helyzet erőlteti - az a helyzet, amit az önök kormánya okozott -, hogy ma ebben az országban már képtelenség megélni egy fizetésből, és az önök által újra 3 évre emelt gyes kifejezetten veszélyezteti azt, hogy ezeket a nőket visszavegyék. Ha megnézzük a valóságot, ma már nem is vesznek fel olyan, szülőképes korú nőt, akit ez a kormány arra predesztinál, hogy 3 évig kivonuljon a munkaerőpiacról. Pontosan ezzel kapcsolatban a tavalyi költségvetési vitában elhangzott valahonnan abból a padsorból, hogy lássuk be, nincsenek munkahelyek, ezért olcsóbb gyesen otthon tartani a nőket.

Azt gondolom, hogy Ékes Ilona képviselőtársammal nagyon sokban egyetértünk akkor, amikor azt mondjuk, hogy aki megengedheti, rendben, maradjon otthon, azonban ebben az Országgyűlésben - elnézést - nemcsak az olyan felső középosztálybeli hölgyeknek gyártunk törvényeket, akik ezt megengedhetik a férjük fizetése révén, hanem azoknak a millióknak, azoknak a százezreknek, akik nem engedhetik meg, hogy otthon maradjanak, és nem ideológiai tartalmi alapon - minket ne vádoljanak ezzel, mert önök állnak ideológiai alapon -, hanem kőkemény gazdasági kényszer alapján, és könyörögnek azért, hogy valamit tegyen már ez a kormány az ígéreteinek megfelelően a bölcsődei elhelyezésért.

Köszönöm. (Taps az LMP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
138 98 2011.11.21. 2:14  97-104

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Köszönöm, hogy megtisztel azzal, hogy ön személyesen válaszol.

Amikor készülvén erre a kérdésre, összeírtam a tervezett intézkedéseket, azzal kellett szembesülnöm, hogy a kisvállalkozásokat sújtó intézkedéseknek már csak a puszta felsorolása sem férne bele az azonnali kérdés időkeretei közé. Ezért csak címszavakban említem azokat, amelyekkel gyakorlatilag egyetlen pillanat alatt több tízezer kis céget küldhetnek a vágóhídra egy rendkívül súlyos válság közepén: kötelező bérkompenzáció, az evakulcs 7 százalékos emelése, a minimálbér emelése, járulékemelés, a főállásúaknál a járulékalapnak a jelenlegi másfélszeresére emelése, mellékfoglalkozásnál havi 1300 forintos emelés, kötelező kamarai tagság, a cégbejegyzés illetékének közel ötszörösére emelése.

(Dr. Lenhardt Balázs elfoglalja a jegyzői széket.)

Ha egy átlagos vidéki családi kisvállalkozást veszünk, aminek néhány alkalmazottja van, szinte biztosan elmondhatjuk: három olyan csapást, mint a bérkompenzáció, a minimálbér-emelés és a járulékemelés képtelen kitermelni. Ezek az intézkedések még azokat is kinyírják, akik megelégednek az önök elképzelései szerinti beszállítói státussal, azokat viszont, akik valami eredeti ötlettel, innovációval szeretnének előrejutni, végképp padlóra küldi.

Önök a magyar kkv-szektort véleményem szerint némileg lenézve, a nagy nyugati autógyárak engedelmes beszállítóiként látják és láttatják. De ezekkel a lépésekkel végképp versenyképtelenné tesszük őket.

Az evaemelés pedig azokat a kis cégeket teszi tönkre, amelyeket például a munkahelyükre visszatérni nem tudó, helyben kisebb szolgáltatásokat nyújtó nők vezetik. Egy zalai példát hozok: egy özvegyként egyedül maradó anyáról van szó, aki egy helyi kis civil szervezetben dolgozik, de a fizetéséből nem tudná a gyerekeket iskoláztatni. Eddig evás vállalkozóként segített (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) pályázatot írni, most úgy fogalmazott, hogy az evaemelés az utolsó szög a koporsójában.

Kérdezem tehát tisztelettel, mitől érezheti magát támogatottnak a magyar kisvállalkozás. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
138 102 2011.11.21. 0:54  97-104

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm. Igen, valóban kellene egy terv. Másfél éve várunk erre a tervre. Önök, miközben munkahelyenként a multinacionális vállalatokat 6-9 millió forint támogatásban részesítik, a jelenlegi tervezett intézkedésekkel a kisvállalkozásokat munkahelyenként éves szinten 90-150 ezer forintos sarccal sújtják.

Tájékoztatom arról, hogy ön nem mond igazat. "Lefelé indult a foglalkoztatás" címmel a figyelmébe ajánlok egy Napi Gazdaság-cikket, ami kimutatja (Felmutatja.), hogy átmeneti volt, természetesen szezonális volt ez a foglalkoztatásnövelés. És ön nem volt képes másfél év alatt előállni egy olyan programmal, ami a szavakon túl valóban segíti, és nem vágóhídra küldi a kkv-kat Magyarországon. Elsősorban a kis, vidéki családi vállalkozásokról beszélek.

Szeretném megkérdezni: mikor nyújtja be a lemondását? (Taps az LMP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
142 868 2011.11.28. 2:05  440-898

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Ahhoz a ponthoz szeretnék hozzászólni, amiben a javaslat eredeti értelmében az apai szabadságot ikerszülők esetén öt helyett hét napban határozza meg. Nem tudom, önök találkoztak-e már ikrekkel, az ikrek minimum kettőt jelent. A mi javaslatunk arra vonatkozik, hogy tíz napra emeljük ezt a szabadságot. Tesszük ezt azért, mert az elmúlt másfél évben folyamatosan próbáltuk elérni, hogy a magyar parlament ne egy olyan munka törvénykönyvét alkosson, és ne egy olyanfajta irányba induljon a kormány politikája, ami kifejezetten bünteti a családokat. Önök ezzel a munka törvénykönyvével egy olyan változás irányába indítják el a magyar munka világát, és olyan módon folytatják le ezt a vitát, aminek a következményei beláthatatlanok.

A családok érdekében számtalanszor tettünk javaslatot. Olyan javaslatot is tettünk, amely például azt érte volna el, hogy amikor az önök által három évre visszaemelt gyes után visszamegy egy anya dolgozni, akkor ne egyből szabadsággal vagy szabadságmegváltással kezdje. Tehát rugalmasan, konstruktívan és olyan módon álltunk hozzá ehhez a vitához, ami egy valódi érdekegyeztetésben valódban rugalmas munka világát teremtett volna.

Önök a mai döntésükkel, ami itt készülődik, erőszakkal le fogják zárni a vitát, és ezzel kiteszik az országot egy olyan állapotnak, amiért önök lesznek a felelősek. Az, hogy a kétharmad erőszakával az elmúlt másfél évben mindent letoltak, azt itt megtehették, de az országban nem tudnak már letolni. Ebben az országban az emberek kétharmada azt gondolja, hogy rossz irányba mennek a dolgok. A munka világában is rossz irányba mennek a dolgok, és ami itt történni fog ezek után, az az önök felelőssége.

Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
144 788 2011.11.30. 1:21  701-938

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Michl József képviselőtársamnak szeretném jelezni, hogy nem az LMP és nem az ellenzék volt az, amely Orbán Viktorhoz fordult, hanem Tétényi Éva maga.

Ha emlékszik, április 8-án éjszaka háromoldali ellenzéki támogatással és az esztergomi polgárok támogatásával Tétényi Éva fölgyalogolt Budapestre. Két képviselőtársam, Kaufer Virág és Szilágyi Péter ott voltak a menetben, végigcsinálták vele ezt a menetet. Én reggel Budapesten itt fogadtam őket. Életem egyik legfelemelőbb élménye volt. Ők voltak azok, akik megtették azt, hogy amikor már minden jogi lehetőséget kimerítettek az obstruáló Fidesz-többség ellen, akkor a törvényes eszközöket úgy alkalmazták, hogy felhívják rá a figyelmet, hogy mi folyik Esztergomban.

Még egyet mondanék. Szeretném - bár nem szólítottak meg - megválaszolni azt a kérdést, hogy miért nincs itt Meggyes Tamás. Meggyes Tamást már a Fidesz szégyelli és letiltotta arról, hogy részt vegyen egy ilyen vitában, mert még jobban tönkretenné a helyzetüket. Most először az ellenzék végre megmutatja az erejét. Ebben a pillanatban Meggyes Tamás még tovább rontana a kétharmados többség helyzetén, úgyhogy nagyon helyes, hogy nincs itt, ne rontsa tovább szerencsétlen, szomorú, gyenge kétharmadot.

Köszönöm. (Taps az LMP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
144 1017 2011.11.30. 0:56  938-1084

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Márton Attila, a Fidesz képviselője, mivel '98 óta ül a parlamentben, talán már nem emlékszik arra, hogy egy tévéközvetítésből nem hallatszanak ki a bekiabálások. Tehát legyen világos önöknek, kedves tévénézők, hogy Márton Attila, a Fidesz Hajdú megye 7. számú választókörzetének képviselője azt mondta Dúró Dórának, hogy ki vigyáz a gyerekre. És amikor felszólították bocsánatkérésre, akkor nem bocsánatot kért, pedig ezt a kérést megtapsolták a fideszesek is, megmagyarázta. Azt gondolom, hogy ez tűrhetetlen, és azt gondolom, hogy az az arrogancia, amit megengedett magának, az megérdemli, hogy önök kifejezzék a nemtetszésüket. Az ő nyilvános e-mail címe: attila.marton@parlament.hu. Ha önöknek ez nem tetszik, írják meg a véleményüket.

Köszönöm. (Taps az LMP és a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
146 72 2011.12.02. 2:06  1-390

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Én is szeretnék Csenger-Zalán Zsolt kijelentésére reagálni, aki úgy fogalmazott, hogy mindenki részérdekei megjelenhettek ebben a bizottságban, és meg lehetett volna vitatni. Szeretném arra emlékeztetni önöket, hogy önök itt nem részérdekeket képviselnek, hanem az országot képviselik. A népképviselet elve jegyében mi ebben a javaslatban nem azokat az érdekeket védjük, amelyek a politikai állásfoglalásunk alapján a társadalom bizonyos csoportját juttatják lehetőséghez a választójogi törvény során, hanem azt az érdeket védjük, hogy valódi képviselet legyen ebben az országban.

A régi pártoknak, mindegyiknek az volt az érdeke, hogy a saját pártérdekét szolgálja, és azt juttassa érvényre. Önök most ezt egy olyan szinten viszik túlzásba ebben az országban, hogy másfél éve másról sincs szó, mint hogy részérdekekben lefolytatnak egy teljesen látszatvitát, majd a valódi, kizárólagos pártérdekeiknek tesznek eleget. A választójogi törvény teljesen világosan mutatja azt, hogy ha az ország érdekét tekintenék, akkor valami egészen más rendszert alakítanának ki. Ha a Fidesz, csak a Fidesz érdekét tekintik, ez valóban részérdek, és egyre kisebb részérdek ebben az országban, akkor néz így ki a választójogi rendszer.

A javadalmazás kérdésében is, a választójogi törvényben és egyáltalán az egész nemzeti együttműködés rendszerében arra apellálnak, hogy mindig lesz majd egy párt, ami az ő részérdekét esetleg konszenzusba tudja hozni az önökével, és akkor majd szépen együtt megszavazzák. Ennek, azt gondolom, vége, másfél év után most már az látszik, hogy még a Jobbik is olyan dolgokat említett a vezérszónokijában, ami nem az ő érdekét szolgálja. Ideje lenne felszámolni azt a felfogást, hogy önök itt részérdeket képviselnek; önök itt a népet képviselik, ha emlékeztethetem erre.

Köszönöm. (Taps az ellenzék padsoraiban.)