Parlament képe
Készült: 2019.03.23.11:19:53 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
146 256-258 2011.12.02. 2:17  1-390

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen. Eredetileg meg akartam volna kímélni Kósa Lajost attól, hogy felidézzem 1990 őszét, amikor a Műegyetem egyik előadójában közösen fogalmaztuk meg a Fidesz első programja preambulumát, ami úgy szólt, hogy a Fidesz egy radikális, alternatív, liberális szervezet; ezt csak a jegyzőkönyv és a nyilvánosság kedvéért. A változás lehet hiteles, minden bizonnyal egy függetlenített KISZ-titkár múltja Szarvason eléggé hitelesítette ahhoz, hogy ma a Fidesz soraiból ossza az észt, és a listán besunnyogó képviselők között elmondja a véleményét. (Közbeszólások a kormánypárti képviselők padsoraiból, köztük: Függetlenített KISZ-titkár. - Egyéni volt. És hiteles volt. - Pálffy István: Elérte már a szintet, elnök úr?)

Eredetileg nem ezt szerettem volna elmondani. (Közbeszólások a kormánypárti képviselők padsoraiból.)

ELNÖK: Azt javaslom, hogy képviselő asszony... (Közbeszólás a kormánypárti képviselők padsoraiból: Állítsuk meg az órát!) Az az igazság, hogy miután nem tudom, ki volt függetlenített KISZ-titkár, ezért nem tudom személyeskedésnek venni az ügyet. (Dr. Schiffer András: Sokan magukra vették.) Nem értem, az az igazság. (Ertsey Katalin: Akinek nem inge, nem veszi magára.) Ehhez nem értek, meg a focihoz, ez így hangzott régen.

Képviselő asszony, folytassa, kérem szépen.

ERTSEY KATALIN (LMP): Most 30 másodpercet vesztettünk. Én azt szerettem volna elmondani, hogy reggel 8 óra óta várok itt a soromra, mint előre bejelentett felszólaló - a harmadik lettem volna, Pokorni Zoltán hiányában -, és vártam türelmesen azt, hogy férfi képviselőtársaim esetleg hozzá engednek szólni egy olyan ügyben, amelyik itt egyáltalán nem került szóba, és ez a nők magyarországi képviselete a parlamentben. Erre már a tévé nyilvánossága előtt nem fog sor kerülni.

Pontosan ez jellemzi, az egész mai vita alakulása azt az erőszakot, ami messze túlmegy nemhogy a konszenzusos versus erőalapú, de a konszenzusos versus erőszak alapú demokrácia modelljén. Önök itt az erőszak alapú demokráciát gyakorolják, és ilyen módon szorítják ki azokat, akiknek érdemi mondanivalója lenne az ország felének az érdekében. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) És itt elkezdik mindenféle személyeskedéssel olyan irányba elvinni a vitát, ami nem érdeke az országnak. Köszönöm. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)

(15.30)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
146 282 2011.12.02. 2:11  1-390

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Hoppál Péter képviselőtársamnak szeretném bemutatni ezt a dokumentumot (Felmutatja.), a tévénézők is jól láthatják, ez a Háznak a napirendje. Tetszik tudni, mi itt ültünk, önnel ellentétben, aki hazament, fölült a vonatra és elment haza, és 3-4 napot otthon töltött, nem a munkahelyén, hanem otthon töltött, és még panaszkodik, hogy ma reggel vissza kellett jönnie. (Derültség az ellenzéki padsorokban.) Képzelje, mi itt voltunk egész héten, mindennap és egész éjjel itt voltunk! Ez a különbség kettőnk között! (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból, köztük Ékes József: Katika! Te sem voltál itt éjszaka, az a nagy helyzet!)

Most pedig azt szeretném elmondani, amit eredetileg szerettem volna elmondani, azt ma nem fogom elmondani a Ház nyilvánossága előtt, ebben a választójogi vitában nem fogják hallani a tévénézők és önök sem azokat az érveket, amelyekkel amellett szerettem volna érvelni, hogy a nőknek a magyar parlamentben nagyobb arányban lenne helyük, és azt, hogy az LMP-nek milyen javaslata van erre.

Ez a javaslat, ami részét képezte a mi választójogi törvényről szóló koncepciónknak, amit kodifikálva a Ház elé benyújtottunk, és amit egy ideig tárgyalt is az előkészítő bizottság, aztán természetesen önök nem vették tárgysorozatba, ez a javaslat tartalmaz egy olyan megoldást, ami női kvótát vezetne be a magyar parlament választójogi rendszerébe. Erre egy reményeim szerint többpárti módosító javaslatot fogunk benyújtani erre az előttünk fekvő javaslatra is. Ez nagyon szerény javaslat, 16 százalékra emelné föl a nők arányát, ez azt jelenti, hogy egy 200 fős parlamentben ugyanígy harminc, harmincvalahány nő lenne, csak sokkal kevesebb képviselő közül.

Úgy tűnik, ez a mostani arány semmiképpen nem biztosítja azt, hogy a reggel 8 óra óta váró képviselő elmondhasson valamit, és ne legyen erőszakkal lenyomva a napirenden, és ne mondhassa el, ugyanis folyamatosan egészen másról szólnak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), mint arról, hogy a magyar népesség fele nem lesz képviselve ebben a választójogi rendszerben, ha ezt így szavazzák meg, ahogy most van.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
149 198 2011.12.07. 8:01  147-271

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. A 19. ajánlási ponthoz szeretnék hozzászólni, amiben szomorúan állapítjuk meg, hogy a Fidesz egyáltalán nem foglalkozik ebben a választójogi törvényjavaslatban a magyar társadalom felét alkotó nőkkel, ezért azt a javaslatot tesszük, hogy egyharmadot, méghozzá minden harmadik helyre nőt jelöljenek a pártok az országos listában.

Nemrég volt egy vitanap is ebben a Házban. Abban ezen a vitanapon mindenképpen egyetértettünk, hogy kell több nő a parlamentbe, tarthatatlan a jelenlegi helyzet, miszerint 9 százaléknyian képviseljük a társadalom felét. Ezt minden épeszű ember beláthatja. Nem is érvelnék hosszasan amellett, hogy miért fontos ez, kutatások kimutatják, hogy milyen minőségi javulást hozna a döntéshozatalban, ha több nő venne ebben a részt, hiszen a nők képzettebbek ma már, és biológiai adottságunk az, amitől mások vagyunk, mint a férfiak: alkalmasabbak vagyunk arra, hogy az eltérő szempontokat összehangoljuk. És mi más lenne a politika, ha nem az eltérő szempontok összehangolása a közjó érdekében.

Hogy hogyan érjük el ezt, arra sajnos önöknek nincsen válaszuk, nekünk van. Az ajánlási pontban azt javasoljuk, hogy minden harmadik jelölt az országos listán nő legyen, vagyis női kvótát javasolunk, aminek a nemzetközi szakirodalomban az a neve, hogy átmeneti, különleges intézkedés. És itt szeretném megköszönni azoknak, akik a társadalmi vita során támogatásukról biztosították ezt a javaslatot, köztük van Szalma Botond, a KDNP új alelnöke, számtalan kitűnő kutató, szakember a közgazdaság-tudományi egyetemtől a nőkutatókon keresztül, a Talita keresztény női portál egyik szerzője is írt erről, illetve II. János Pál is már '95-ben arról biztosította egy beszédében a hallgatókat, hogy szükséges - akár törvényi szabályozással is -, hogy biztosítsuk a nők részvételét a közéletben. Ezt nemrég XVI. Benedek pápa is idézte; ugyan nem a Facebookon szólt hozzá a mi vitánkhoz, de Afrikában beszélt erről.

Próbáltunk többpárti módosítót benyújtani, és az egyeztetések során azt is javasoltuk, hogy nyújtsanak be egy olyan kapcsolódó módosítót esetleg, amivel átmeneti hatályt szabnak erre. Tehát ne adjuk fel a most megcélzott 16 százaléknál, hiszen azért az egy nagyon szerény növekedés lenne, még ha meg is duplázná a mostani arányt, 30 százalék az, ami fölött elkezd hatni valójában a nők jelenléte. Tehát nem kell aggódni, uraim, önöknek még nagyon sokáig a hegemóniája megmarad a Házban, csak valamiféle halvány jelzést adnánk a társadalom felé, hogy elindulnánk egy igazságosabb, egy jobban képviselő rendszer felé.

Mindössze két olyan szokványos és tájékozatlanságon alapuló érvet fogok megcáfolni, ami meglepő módon még kiváló alkotmányjogászok száját is gyakran elhagyja. Az egyik az, hogy nem szabad beavatkozni a rendszerbe, a természetes kiválasztódásra kell hagyatkozni. Nos, ezt az elmúlt húsz év fényesen cáfolta, egyre több a női jelölt ugyanis, tehát egyre többen érzik alkalmasnak még a jelenlegi borzalmas hangulatban is azt, hogy szeretnének a közéletben részt venni, mégis egyre kevesebben lesznek közülük képviselők, ugyanis pártközpontok, adott esetben, az önök esetében egyetlenegy ember dönti el azt, hogy kiből lesz végül jelölt és kiből nem. És mivel ezek a döntéshozók - adott esetben ez a döntéshozó - elsősorban vagy adott esetben kizárólag hatalmi szempontokat vesznek figyelembe, és a hatalomról való lemondás nem éppen gyakorolt erényük, ezért nem csoda, hogy a nők sorra kikerülnek a bejutó helyekről.

A pártokon belül működő nőtagozatoknak a bűnrészességéről most nem ejtenék szót. Valóban bűnrészesek ebben, de nem ők a fő bűnösök, azt gondolom, hogy minden pártnak van teendője abban, hogy felkészítse, felkutassa azokat a jelölteket, akik valóban nem kvótanévként, hanem alkalmas jelöltként tölthetik be a fenntartott helyeket.

A második gyakori érv, ami rendkívüli tájékozatlanságra vall, azt mondja, hogy ez egy diszkriminatív javaslat. Nos, a Magyar Köztársaság - hamarosan Magyarország - esélyegyenlőségi törvényében, amit egyelőre még nem iktattak ki szerencsére, nevesítve benne van az, hogy nem jelenti az egyenlő bánásmód követelményének megsértését, ha egy kifejezetten megjelölt társadalmi csoport - ez itt a nők - esélyegyenlőtlenségének felszámolására irányul. Sőt nevesíti azt is, ha egy párt az alapszabályában ilyet rögzít, vagy törvény nevesíti ennek a fajta esélyegyenlőtlenségnek a felszámolását, az nem diszkriminatív. Ezt ezúton is üzenem Sólyom Lászlónak, aki sajnos most nincs itt, alkotmányjogászként én nagyon tisztelem őt, de sajnos ebben a téved.

Abban is tévednek, hogy alkotmánysértő lenne ez a javaslat, hiszen az alaptörvény kifejezetten nevesíti azt a Szabadság és felelősség XV. cikkelyében, hogy Magyarország az esélyegyenlőség megvalósulását külön intézkedésekkel segíti, valamint külön intézkedésekkel védi a gyermekeket, a nőket, az időseket és a fogyatékkal élőket. Tehát semmiféle olyan akadálya, ami itt az előzőekben felmerült, és nyilván laikus választók megtévesztésére alkalmas lehet - az alkotmányjogászok egyértelműen kimutatták, hogy nem alkotmányjogi probléma van ezzel. Az a probléma ezzel talán, hogy le kellene mondani előjogokról, és azt a fajta férfikvótát vagy párthűségkvótát, hiszen ma - azért ne csaljuk meg magunkat - nem kizárólag az alkalmasság dönt a jelöltek személyéről, ezt feladják valamelyest, különösen egy csökkenő parlament esetén. De én arra kérem önöket, hogy fontolják meg, hiszen a világ több mint száz országában alkalmazzák sikerrel a kvótát. Sok helyen már ki is vezették, hiszen elérték a célt, és már nincs szükség a kvótára. Ezért nem találnak kvótát egy csomó olyan országban, amire gyakran hivatkoznak. Ott maximum a pártok önként vállalt kötelezettsége, hogy 30, 40, 50 százalékban nőket jelölnek.

A térségünkben még a kvóta az, ami megoldást jelent. Ha példát vesznek Lengyelországról, ők elégedetlenek voltak a 20 százalékos aránnyal - ugye, ez az, amiről mi még csak álmodunk -, és 2011 elején 35 százalékos kvótát szavaztak meg. A miniszterelnök úr, aki - talán tudják - egy konzervatív polgári oldalt vezet, kicsit csalódott volt, hogy nem sikerült 50 százalékos arányt kiharcolni.

Azt gondolom, hogy egyetlenegy módon lehet ezt a fajta küzdelmünket a nők méltó képviseletéért a magyar parlamentben leállítani, kifogni a szelet a vitorlánkból, ha önök - és ez minden parlamenti pártnak szól, de elsősorban a most uralkodó kétharmadnak - bejelentik, hogy túlszárnyalják az eddig alkalmazott kvótákat, elfogadják az LMP kihívását, és a jelenleg általunk 33 százalékban meghatározott női kvótát meghaladják, bejelentik, hogy 2014-ben ennél magasabb arányban, legalább 35 százalékban nőket fognak bejutó helyre jelölni a listáikon. Én nagyon várom ezt a bejelentést, addig is folytatjuk a harcot. Ha ebben a törvényi vitában nem sikerül elérnünk, akkor az eljárási törvényben folytatjuk.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
149 224 2011.12.07. 1:20  147-271

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Nagyon sajnálom, hogy Salamon úr nem volt itt, amikor beszéltem. Nevesítetten önhöz intéztem. Sajnálatos módon valami miatt Sólyom László elnök urat említettem, de kifejezetten önhöz intéztem azt, hogy az ön kitűnő alkotmányjogászi érvelése nem állja meg a helyét, ugyanis a jelenleg is érvényes esélyegyenlőségi törvény kifejezetten nevesíti azt, hogy egy kifejezetten megélt társadalmi csoport esélyegyenlőtlenségének felszámolása nem jelenti az egyenlő bánásmód sérelmét. Valamint az alkotmány is kifejezi - önnek ezt nem kell idézni -, az esélyegyenlőség megvalósulását külön intézkedésekkel segíti Magyarország, ez az új alaptörvényben benne van, és az is benne van, hogy külön intézkedésekkel védi a nőket, az időseket, a fogyatékkal élőket s a többi. Tehát kifejezetten azokra az érvekre hegyeztem ki a mondanivalómat, amik ezeket az érveket cáfolják.

Mátrai Mártának pedig jelezni szeretném, pontosan arról van szó, hogy ott vannak nők, ahol kevés a fizetés, kevés a hatalom.

Ezért van Alsózsolcán nagyon nehéz helyzetben teli nőkkel az önkormányzat, ezért vannak az ápolónők, és ezért van az oktatás teli nőkkel.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
151 34 2011.12.09. 15:49  1-179

ERTSEY KATALIN, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Elvileg egyetértünk azzal, hogy kerettörvénybe foglalják a család védelmét, hiszen mi fontosabb lenne ennél ma. Bár azt gondoljuk, hogy most már jó lenne igazán konkrétan védeni a családokat, hiszen nem ez történik; a kilakoltatás, a súlyos elszegényedés ellen jelenleg semmi nem védi őket. Jó lenne az alaptörvény után nem egy újabb szép közhelygyűjteményt gyártani, hanem cselekedni.

Az általános véleményem az, hogy a preambulumban összehordott ártatlan, potenciálisan kevésbé ártatlan csacskaságok jellemzik a törvényjavaslat egészét, és bár bosszantó, ahogy a valóságtól teljesen elrugaszkodott módon próbálják a saját ideológiai kereteiket ráerőltetni a társadalomra, én nem fogok kivont karddal nekiesni ennek a szerencsétlen próbálkozásnak, hiszen az ilyesmi hamar megbukik az élet vizsgáján. Szerencsére az élet könnyedén túllép ezeken az izzadságszagú próbálkozásokon, mert az élet mindig erősebb, mint a görcsös hatalmi akarat. Ezért tehát biztosak lehetünk benne, hogy ennek a törvénynek nagy hatása nem lesz, se pozitív, sajnos, se negatív. Ettől még nem fogja az egészségét jobban védeni a gyerek, vagyis jövő ilyenkor sem kell attól rettegnem, hogy Mikulás után pár nappal rendőrök viszik el a hasukat csokoládéval eltömő lányaimat, és ha Harrach Péter tudná, hogy december 6-án reggel nem csak majdnem elkéstünk az iskolából, mert csillogó szemmel ugráltak, nem fogadtak szót, és csokit reggeliztek, nyilván egyenesen a gyámügyhöz fordulna. De hát nem ez az első eset, amikor a KDNP kissé életidegenségről tesz tanúbizonyságot. (Soltész Miklós: Fel kellene kelni korábban!)

Itt jegyzem meg azt, hogy attól, hogy valamit Horn Gyula foglalt törvénybe, az még lehet ostobaság, sőt, de hangsúlyozom, a vitában ezeket a nevetséges dolgokat a helyükön kezeljük, a közvélemény-kutatásokban szabad szemmel nem látható kis pontocskához illően, ami a KDNP támogatottságát jelenti a társadalomban. (Soltész Miklós: Jaj, jaj, jaj! Szerényebben! SZDSZ!)

Azonban vannak olyan szándékok is, amelyek láttán azért lefagy az ember ajkáról a mosoly. Én örömmel és érdeklődéssel hallottam, hogy a vezérszónokok szerint nem tesz különbséget család és család között, gyermek és gyermek között a javaslat; hiszem, ha látom - egyelőre nem látom. Ha ez ügyben az önök adott szavára kell hagyatkoznom, akkor az nem túl megnyugtató - vesd össze az államadósság elleni élethalálharc és a ma reggeli nyilatkozata Orbán Viktornak Brüsszelben.

Szomorúan látom, hogy a nők és a férfiak esélyegyenlősége egyáltalán nincs megemlítve, még abban a kontextusban sem, amelyben önök a házasságot, apa és anya közötti házasságot nagyon helyesen kiemelten emlegetik, de még ebben sem gondolják, hogy meg kéne említeni azt, hogy nők és férfiak ebben a viszonyban egyenlőek.

A továbbiakban a törvényt nem ideológiai, hanem szakmai alapon kritizáljuk, elsősorban az európai kontextust tekintjük. Nemrég egy fontos és rendkívül tartalmas konferencián vettem részt az európai családok jövőjéről Brüsszelben, amelyet a lengyel elnökség és az európai családok szövetsége rendezett. (Soltész Miklós: A magyarországira nem jöttetek el!) Ez a szervezet a Bizottság által létrehozott szervezet, amely a tagállamok szintjén megjelenő közpolitikák rendszeres összehangolása, a folyamatos egyeztetések miatt szükséges. A lengyel elnökség miatt erős kelet-európai fókusza volt a konferenciának, a magyar kormány egyáltalán nem képviseltette magát ezen a konferencián (Nyakó István: Szégyen!), ahol a nap során 15, egyenként külön-külön elképesztően hatalmas tudásanyagot, kutatási eredményeket feldolgozó előadást hallhattunk, kezdve a lengyel miniszterelnök főtanácsadójának kitűnő, adatokkal teli, igazán progresszív előadásával.

A magyar kormány ugyan nem volt jelen, de nagyon sokat beszéltek Magyarországról, és többen beszámoltak a magyar elnökség alatt lezajlott konferencia némely furcsaságáról. Annak ellenére, hogy egész Európát a konzervatív kormányok dominálják, a közös gondolkodási kereteken egyetlen tagállam sem helyezi magát kívül. Egyedül a magyar kormány az, amely szembemegy azzal az európai konszenzussal, hogy a közpolitikát a valósághoz kell igazítani; azokhoz a családokhoz, amelyeket a polgárok alakítanak a maguk jószántából, és nem pedig megpróbálni átnevelni a népet. Vagyis az együttélés, a mozaikcsaládok, a legkülönbözőbb formájú és nemzetiségű vegyes és távkapcsolatok, az egyre inkább közös szülői felügyeletre törekvő szülői viszonyok és az egyéb olyan formák, amikre ma még szavunk sincs, vagyis leírhatatlan sokszínűség jellemzi a jelent és a jövőt, és ebben a kontextusban kell segíteni a családokat.

(10.40)

A konferencián és az európai közpolitikák kidolgozásában a legfőbb fókuszban a munka és a család összehangolása, a nyugdíj fenntarthatósága és a mobilitással együtt járó kihívások vannak. Elképesztően intenzív gondolkodás folyik, szakmai berkekben komoly munka, szcenáriók elemzése és ezek alapján kreatív megoldások kidolgozása; ez az, amiből Magyarországon semmi nem látszik.

A meghatározó közpolitikai irányok alapján konkrét és határozott cselekvésre van szükség, ezekről ebben a törvényben szinte alig esik szó. Vagyis sokat foglalkozik azzal, ami felesleges és diszkriminál, de szinte semmit az égető családpolitikai kérdésekkel, az élő valósággal. Ott kezdjük, hogy ha ennyire fontos a család, a családi élet, amiben egyetértünk, akkor miért egyéni képviselői indítvány formájában tálalták a nemzet elé ezt a sarkalatos törvényt? Hol maradtak el az egyeztetések? Hol a társadalmi vita egy olyan témáról, ami a törvényjavaslat és szerintünk is a társadalom alapja? Önök kevesebb mint egy hónap alatt akarják keresztülzavarni a parlamenten ezt a törvényt.

Az a beszélgetés, amit az önök frakcióvezetőjével folytattam a nyáron, nagyon kellemes és bizonyára hasznos is volt. Szomorúan látom, hogy a szövegben semmi nyoma annak, hogy megértették volna azt, amit csak akár a szűken vett szakmámból a munka és a családi élet összehangolása kapcsán elmondtam.

Több hangsúlyos probléma van a törvényben. Bár a preambulumban a családot erkölcsi alapon tételezik, utána helyesen már a család érzelmi és gazdasági közösségként említődik. Ugyanakkor, amikor azt mondja ki a definíció, hogy egy férfi és egy nő házassága vagy egyenes ági rokoni kapcsolat vagy családba fogadó gyámság az alapja, ez nem igazodik a valósághoz, hiszen az élettársak családként való elismerése alapkövetelmény. Mégis, hogyan képesek önök megtagadni a családi fogalom elismerését egy olyan pártól, amely évtizedek óta együtt él, és hosszú évek próbálkozása után meddőség miatt gyermektelen marad? A magyar párok 25 százaléka meddő. Ezt önöknek kötelessége tudomásul venni, és nem kitagadni őket ebből a fogalomból.

Vagy milyen jogon tagadják meg családként való elismerését annak az özvegyasszonynak, aki, miután elvesztette a férjét, szerencsére talált egy őt szerető, támogató, a gyermekeit elfogadó és vele együtt nevelő párt, de házasságra, az elhunyt férje emlékét tisztelve nem szeretne lépni? (Pálffy István: Benne van, olvasd el még egyszer!)

A javaslat ebben a formában méltánytalanságot követ el a társadalomban több százezres számban élő párokkal szemben, és a magyar állam által elismert, bejegyzett élettársi kapcsolatban élőkkel szemben is. A kormánynak nem volna szabad újabb frontokat nyitni. Az egymásnak elkötelezett, szeretetben, felelősséggel együtt élő párokkal nem szabad szembefordítani a társadalmat.

A médiaszolgáltatókra vonatkozó szabály ismét egy inkább csak nevetségesnek nevezhető gumiszabály. Ezek alapján olyan dolgok is törvénysértők lehetnek, amelyeket önök is naponta néznek a tévében. Az ilyen túlkapások nevetségesek, bár ahogy a közmédia működését manapság elnézem, már nem vagyok ennyire nyugodt. A családpolitika és a szociálpolitika elválasztása rendkívül vitatható, önök is ellentmondásba kerülnek ebben a témában, magában a törvényjavaslatban.

Abban egyetérthetünk, hogy a nehezebb helyzetű családok gyerekeit kell segíteni, de az, hogy ők kevésbé számítsanak, mint a jobb helyzetű vagy a szabályos családok gyermekei, abban nem.

Számomra az is elfogadható, hogy a lakhatás esetén, ha a szűk forrásokat priorizáljuk, akkor előbb a kiskorú gyerekeket nevelőket kell segíteni. Például folyamatosan követeljük, hogy a devizahitelesek ügyében elsőként ne a kétkeresős, jómódút húzzák ki az adófizetők pénzéből, mint ahogy most történik, hanem a kilakoltatás előtt álló kétgyerekes munkanélkülit. Jelenleg pont az ellenkezőjét csinálják.

Elvileg nagyon is helyes irány a gyermekek nappali elhelyezésének támogatása. Kár, hogy másfél éve pont ezzel ellentétes a cselekvés. Három gyerek fölött akkor is ingyenes a bölcsőde, ha az anyuka nem dolgozik, mert a férje milliós fizetéséből erre futja. Ehhez képest most vezetnek be egy olyan térítési díjat, ami a kétgyerekes, dolgozó családokat rendkívül súlyosan érinti.

Munka és család, ez az én legfontosabb fókuszom ebben a törvényben. Elvileg persze rendben van a szándék, de pontosan szembemennek másfél éve azzal, ahogyan Európában elképesztő erőfeszítésekkel próbálják összeegyeztetni a munka és a család kötelezettségeit. Számtalanszor elmondtuk, a jobbikos felszólaló is megerősítette: a részmunkaidő csapda. Kelet-Európában - Nyugat-Európával szemben - nem segíti, kifejezetten hátráltatja a gyermekvállalást. Kérem, értsék meg, olvassák el a kutatási adatokat. Összehasonlító elemzések szólnak arról, hogy a részmunkaidő, mivel Kelet-Európában nagyon alacsony a fizetés, kifejezetten meggátolja már a második gyermek vállalását is. Kérem, ne menjenek szembe a saját, kitűzött céljaikkal, amelyekkel mi is egyetértünk! Nem a részmunkaidőt, hanem kifejezetten a rugalmas munkavégzést kell segíteni. A részmunkaidő a szegénységet tartósítja, és megakadályozza még a második gyermek születését is. Pillanatnyilag, emlékeztetném önöket, a második gyermek megszületéséért küzdünk, nem a harmadikért. Egyelőre lépésről lépésre kéne haladni.

A családtámogatás, a gyermeknevelés költségeinek elismerése fontos és jó, de így, ilyen formában nem köthetik meg, feloldhatatlanul a jövőbeni kormányok kezét. Csak idézném azt a mai újságokban is megjelenő KSH-adatot, hogy az önök adóintézkedései következtében a társadalom alsó tizedének 9 ezer forinttal kevesebb, a felső tizedének 300 ezer forinttal több lett a jövedelme. Az szégyen, azt gondolom, tovább növeli a társadalmi egyenlőtlenségeket, és ez bizony rombolja a családot.

A 3 év megjelenítése teljességgel hasraütésszerű. Ez lehet kevesebb és több is, a támogatás formájától függ. A szülés után éppen hogy esetleg rövidebb, a munkába állást gyorsan segítő támogatás kell, nem feltétlenül pénztámogatás, a tanulást segítő támogatásoknak pedig kifejezetten hosszabb távon kéne érvényesülniük. A saját szakmai tájékozatlanságukat foglalják törvénybe, amikor nem veszik figyelembe, hogy a demográfusok világosan kimutatták: ma már nem a pénztámogatások, hanem a munka és a családi élet összehangolását segítő természetbeli szolgáltatások ösztönzik a gyermekvállalást és segítenek abban, hogy a második és a harmadik gyerekek is megszülessenek.

A törvényjavaslat jelen formájában lemond arról, hogy további más, kreatív, az előbbi szakmai munka alapján kitaláljunk olyan támogatási formákat, amelyekre ma még önök nem gondolnak. Ha szemmel láthatóan nem tudják követni ennek a témának a szakmai fejlődését, akkor kérem, ne zárják le az utat az elől, hogy esetleg egy következő kormány vagy önök a további évek során szakértői háttérmunkával feltárnak olyan lehetőségeket, amelyek itt nem férnek bele a törvénybe.

Az, hogy felkészülési időt szabnak egy-egy családtámogatási változás megjelenítésére, ez pozitív, ezt támogatjuk. Azt gondolom, sajnos az önök által most újra módosított támogatás sem fog sokáig élni, mert nem lesz fenntartható.

A nyugdíjra kitérve: a generációk közötti transzfer egyelőre tisztázatlan az önök megfogalmazásában. Kétségtelen, hogy szükség lesz erre az elemre, de itt megint csak az élet fogja a szabályokat írni, nem pedig a törvény. A válság idején az figyelhető meg - ezt is a kutatásokból tudjuk -, hogy egy refamilizáció zajlik a korábbi defamilizációval szemben. Magyarul, nem az államra bízzák újra az emberek, hanem a családra a problémáik megoldását, és ez valóban így van, de ezt nem törvény kellene hogy előírja. Azt kell segíteni, azokat a választásokat kell segíteni, amelyeket az emberek a maguk felismert szándéka és értékrendje alapján megtesznek.

Az a folyamat, hogy ha például az idősebb szülők a munkanélküliség miatt történetesen otthon vannak és a gyerekekre, az unokákra vigyáznak, ez egy természetes, az életben előforduló gyakorlat, de ezt törvénnyel erőszakolni, esetleg éppen emiatt kitolni aktív nőket a munkaerőpiacról, mint ahogy azt önök tették, kifejezetten ellentétes azzal, ami ma Európában történik.

Alapvetően azt gondolom, hogy a szép és nagyon ájtatosnak tűnő szavak mögött egy meglehetősen támadó attitűd lelhető fel, ami minden olyan családra, amely az önök meglehetősen törpe kisebbségi elképzeléseibe nem fér bele, egyfajta rosszallással, támadással tekint.

(10.50)

Azt gondolom, hogy a keresztény alapértékekbe nem fér bele az, hogy emberek életformáit, családi viszonyait - ahogy bármilyen okból képesek alakítani a családjaikat - megvetés és olyanfajta lenézés, esetleg kirekesztés is illesse, mint amit ennek a törvénynek a szelleme sugall.

Kérem, hogy vegyék azt figyelembe, hogy ma Magyarországon a valóság legyőzi az ideológiát, és alakítsunk ki együtt egy olyan törvényt, ami nem kifele, hanem befele vonja ebbe a körbe a családokat, bátorítja őket arra, hogy vállaljanak gyermeket, és legyenek képesek a munkát és a családot összehangolni ezentúl is.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP és az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
151 54 2011.12.09. 1:20  1-179

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Nagyon sajnálom, hogy Harrach Péter egy jó "ultraliberálisozás" után elhagyja a termet. (Soltész Miklós: Hol van Schiffer úr?)

Szeretném még egyszer megkérdezni tőle, hogy ha hallja ezt, akkor válaszoljon arra: mitől extrémitás az, hogyha valaki évtizedeken keresztül felelősségteljesen, egymásnak elkötelezve küzd azért, hogy gyereke lehessen? Végigmegy milliós - milliós! - költségű meddőségi kezeléseken, és nem tud gyereket produkálni, majd pedig az egész élete arra megy rá, hogy egyben tartsa ez után a kudarc után a párkapcsolatát, és az egész rokonságnak abban segít, hogy az ő gyerekeiket, az unokahúgokat, a mindenféle testvérek gyerekeit segíti, vigyázza, pátyolgatja. Ez miért ultraliberális?

Kikérem magamnak azoknak a meddő pároknak a nevében, akiket önök kirekesztenek ebből a családvédelmi törvényből (Moraj és közbeszólások a kormányzó pártok padsoraiból, többek között: Ők mondták! - Maguk mondták! - Senki nem mondta! - Soltész Miklós: Betegek vagytok, az a baj! Oda se figyeltek arra, amit mondunk!), ugyanis az ultraliberális álláspont, szeretném befejezni, az az, amikor... (Zaj a kormányzó pártok padsoraiból. - Az elnök csenget.) Szeretném befejezni! Az ultraliberális álláspont az, amikor magukra hagyjuk ezeket a családokat (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból, többek között: Fejezd be a hazugságot! - Hazudtok!), s azt mondjuk, hogy ők küzdjenek meg a maguk védelméért, az állam leveszi róluk a kezét. (Zsigó Róbert: Ez nem igaz! - Kőszegi Zoltán: Pont az ellenkezője igaz!) Ez az ultraliberális álláspont, kérem szépen!

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
151 94 2011.12.09. 1:42  1-179

ERTSEY KATALIN (LMP): Ön ugyan Nyakó Istvántól kérte, hogy soroljon ilyen példákat, de én is megteszem. Az előbb polémiába keveredtünk arról, hogy ha egy meddő pár úgy dönt, hogy nevelőszülőként befogad a családba, akkor rá vonatkozik-e a törvény. Nem vonatkozik, kedves képviselőtársam. Felolvasom: kiskorú gyermek szülői felügyelet vagy gyámság alatt áll, a szülő a vér szerinti és az örökbefogadó szülő, gyám, akit a gyámhatóság erre kijelöl, lehet nevelőszülő, de nem köteles, családba fogadó, illetve az, akinél a gyermeket a bíróság elhelyezte; gyermekotthon vezetője, hivatásos gyám s a többi. A nevelőszülő a gyermekvédelmi szakellátás keretében otthont nyújtó, ellátást biztosító személy, és akkor még szót sem emeltünk a helyettes szülőről, aki átmenetileg gondozásába veszi a gyermeket a bíróság döntése alapján.

Önök ezektől a családoktól mind megtagadják a család fogalmát, és azoktól is megtagadják, akik ezt sem vállalják, mert azt érzik, hogy a meddőséggel való küzdelem felőrölte az erejüket arra, hogy gyermeket örökbe fogadjanak nevelőszülőként vagy akár helyettesként, hanem merészelnek párként együtt maradni, és a családi elkötelezettségüket, felelősségüket, szeretetüket egymás irányába teljesítik ki, ezenkívül, ahogy említettem, a nagycsaládban ellátnak akár ideiglenesen vagy hosszú távon nevelnek, segítenek gyermekeket. Ismerek olyan családot, aki elhunyt szülők gyerekeit mindenféle formalitás nélkül magához vette és felnevelte egy életen keresztül. Önök ezektől megtagadják a családi védelmet.

Köszönöm. (Taps az LMP és az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
151 110 2011.12.09. 1:44  1-179

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen. Örülök, hogy ennyire szívén viseli az én szenvedő arcomat, az abbéli sorsomat, hogy milyen módon szenvedek itt attól, hogy önök szakmai tájékozatlanságon és egész egyszerűen a világ valóságát figyelmen kívül hagyva hoznak egy törvényt. Az én szenvedő arcom annak is szól, hogy ön a minap, az elmúlt héten a televízió nyilvánossága előtt Dúró Dórát ismét meggyalázta azzal, hogy közölte vele, hogy ön soha nem hivatkozik arra, hogy családi kötelezettsége miatt nem tudja ellátni a munkáját. Ezzel arra utalt ismételten, egy héten belül másodszor valaki az önök frakciójából, hogy egy anya ne merészeljen egyszerre anya lenni és munkát végezni. Kérem szépen, ez az a fajta attitűd, amitől valóban szenved az ember, ha ezeket a vitákat látja. Képtelenek utánanézni jogszabálynak, a nevelőszülő és az örökbefogadó, a családba fogadó gyámság fogalmát most kell tisztáznom azzal, hogy azt kérem önöktől, a család fogalmából ne rekesszük ki a meddő párokat, ne rekesszük ki az élettársként együtt élőket, mert ez sértő számukra. Pusztán ennyit mondok. Ha ezt önök nem képesek megérteni, az valóban szenvedést okoz nekem, mert azt gondolom, elég egyértelműen fogalmazok akkor, amikor azt kérem, hogy ne kifele taszítsák a családokat a család fogalmából; azokat a szerepeket, amelyeket felelősen ellátnak ma emberek másokkal szemben, és családként élik meg, önöknek kutya kötelességük családként, tisztelettel felfogni.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
151 126 2011.12.09. 0:53  1-179

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Pálffy István képviselőtársamnak mondom, hogy igen, én tudomásul vettem: önök egy értékalapú törvényt terjesztettek be a Ház elé, ebbe az értékrendbe nem tartozik - a család fogalmába - egy meddő pár. Én ezt megértem, tudomásul veszem (Felzúdulás a kormánypárti padsorokból. - Közbeszólások ugyanott: Senki nem mondott ilyet! - Félrebeszél!), és annak ellenére, hogy bármennyire is szenvedélyesen érvelek amellett, hogy szerintem ezek a családok megérdemelnék azt, hogy a család fogalmába beleértsük őket, önök ezt nem szeretnék. Azt szeretném felidézni, amit az elején mondtam: az élet mindig erősebb lesz, mint az a görcsös akarat, amely elő akar írni bármit. (Soltész Miklós: Kísért az SZDSZ-es múlt titeket!) Ha az önök értékrendjébe nem fér bele, az szerencsére ezeket az amúgy is eléggé nehéz sorsú párokat, családokat nem fogja érinteni. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
153 53 2011.12.13. 4:35  40-74

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tavaly ilyenkor, a költségvetés záróvitájában egy zárószavazás előtti módosítót adtunk be, ami a kisgyerekes nők munkaerő-piaci helyzetének javítását szolgáló miniszteri biztosra tett javaslatot. Ezt a miniszterelnök úr személyes közbenjárására, amit utólag is köszönünk, elfogadta a Ház, majd pedig 11 hónap után bejelentette Czomba Sándor úr, hogy ezt az intézkedést gyakorlatilag elszabotálták. Kérdezném mellékesen, hogy hol van az az 50 millió forint, de ezt most tegyük félre.

Az az ajánlási pont, az 56-os, amihez hozzá szeretnék szólni, pontosan azt mutatja, hogy milyen nagy szükség lett volna valakire, aki segít a munkaügyi tárcának abban, hogy olyan javaslatokat fogadjon el, amik a munkaadónak és a munkavállalónak egyaránt jók; megszüntetik azt a helyzetet, ami jelenleg látszólag védi a nőket, de valójában kiszolgáltatottá teszi. Ez pedig a következő: ha ma az önök által 3 évre visszaemelt gyes után valaki visszamegy a munkáltatójához, az köteles kifizetni neki a felhalmozott szabadságot, vagy pedig kiadni neki ezt a szabadságot. Tehát 3 év otthonlét után az anyuka szabadsággal kezd. Azt gondolom, hogy ez nem segíti senkinek a helyzetét, hiszen erre való hivatkozással nem is veszik fel az anyukákat, akik szülőképes korúak.

Erre a megoldást számtalanszor beadtuk, a köztisztviselőkről szóló törvényhez is, itt is, ilyen-olyan módon próbálkoztunk, hogy megértessük önökkel, hogy az nem segít a kismamán, hogyha ezt részmunkaidővé változtatják, hiszen akkor pláne nem fogják felvenni őket. A javaslatunk, mint minden olyan javaslat, ami arról szól, hogy a kisgyerekes nőket megvédjük a kiszolgáltatottságtól, arról szól, hogy valóban rugalmas munkavégzési formában tudjanak megegyezni.

Tehát a munkáltató és a munkavállaló kapcsán, annak megfelelően, ahogy ez a törvény - ezt Kara Ákos sokszor elmondja - nagyon sok mindent bíz a munkáltató és a munkavállaló közötti egyezségre, most pontosan azt javasoljuk, hogy ne kösse meg a munkáltató kezét a törvény; ne kösse ezt ahhoz, hogy csak részmunkaidőben vehesse vissza, mert egyáltalán nem fogja visszavenni, és az első adandó alkalommal kirúgja.

(14.50)

Lehessen egy egyéni megállapodást kötni arról, hogy rugalmas, akár osztott munkakörben, távmunkában, ahogy az élet valójában kinéz, tölthessen például négy vagy hat órát a munkahelyén, utána este letehesse a gyerekeket, este kilenckor még esetleg dolgozzon egy órát a számítógépén, és így megtarthassa a teljes munkabérét. Ugyanis kutatások nagyon pontosan kimutatják, és ez az, amit önök sajnos az elmúlt másfél évben egyszerűen nem hallanak meg, hogy Kelet-Európában nem ugyanaz a helyzet, mint Nyugat-Európában, a részmunkaidő kifejezetten hátráltatja a gyermekvállalást.

Azért nem tudnak második és harmadik gyereket szülni Kelet-Európában a nők, mert ezek a részmunkaidőből származó bérek nem elégségesek ahhoz, hogy bele merjenek vágni egy következő gyerekbe. Tehát minden egyes alkalommal, amikor a demográfiai helyzet kezelésére egy olyan javaslatot teszünk, ami a részmunkaidőből rugalmas munkaidőt és az atipikus formáknak rugalmas, a két fél által megegyezett, valódi, az életre reagáló javaslatot csinál, akkor azt segítjük, hogy megszülessenek azok a második és harmadik gyerekek, akiket most nem mernek vállalni a párok, pontosan azért, mert ha visszamennek az első gyerek születése után, most a törvény arra kötelezi a munkáltatót, hogy részmunkaidőben vegye őket vissza. Ez kifejezetten ellene hat mind a demográfiai krízis megállításának, mind pedig annak, hogy a nők foglalkoztatási számait és ezzel az ország foglalkoztatási számait emeljük, hiszen tudjuk, hogy a kisgyerekes nőknél van az a tartalék, amit ha megemelnénk, akkor tudnánk produkálni azokat a foglalkoztatási számokat, amelyeket a kormánnyal egyetértve mi is szeretnénk látni a statisztikákban.

Kérem, hogy támogassák ezt az ajánlási pontot, és tegyük lehetővé, hogy ne egy látszólag védő, de valójában kiszolgáltatottabbá tevő javaslat legyen a Ház előtt, és ne azt szavazzuk meg, hanem egy valódi rugalmasságot, a munkavégzés valódi rugalmasságát, és ezzel a gyermekszám növelését támogassuk.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
153 101 2011.12.13. 1:10  98-106

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Én is szeretném a Ház figyelmét felhívni erre a javaslatra, amit ha a Jobbik nem ad be, akkor mi beadtunk volna, hiszen ez nem szól másról (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.), mint az adósrabszolgaság eltörléséről, tisztelt uraim. (Dr. Józsa István tapsol.) Úgyhogy nyugodtan lehet huhogni, de önökre fog égni a szégyen, hogyha nem veszik tárgysorozatba.

Tehát visszatérve a szakmai hozzászólásomhoz, azt a javaslatot, ami azt segítené, hogy el tudjon valaki vonulni, és adósrabszolgaság nélkül tudjon újrakezdeni azok után, hogy elveszítette a házát és mindenét, és nem segített rajta senki, mert nem fog beleférni a mentőcsomagba, egy olyan javaslattal, mint amit beadott a Jobbik, lehetne azon segíteni, hogy ne maradjon élete végéig adósrabszolga. Nagyon egyszerű, az ókor óta ismerjük ezt az intézményt. Ha ezt a javaslatot meg lehetne tárgyalni, akkor legalább kiderülne az, hogy képesek vagyunk-e együtt segíteni ezeken az embereken.

Kérem önöket, hogy vegyék tárgysorozatba ezt a javaslatot. Köszönöm. (Taps a Jobbik és az LMP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
154 162 2011.12.14. 2:04  127-251

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Én normál hozzászólásra voltam bejelentkezve, ott szeretnék a szakmai vitára rátérni.

Egyetlen jelzés: én arra biztatom ellenzéki képviselőtársaimat is, hogy kezeljük helyén ezt a dolgot. Azt gondolom, egy olyan törvény, amely deklarál bizonyos értékrendeket, de a valósággal szembemegy, az úgyis meg fog bukni az élet törvényén. Az élet helyet követel magának, és az erősebb, mint az ezekben a törvényekben rögzített viselkedési szabályok.

Itt térnék ki arra, hogy Kopp Mária, aki egy általam is nagyon nagyra becsült viselkedéskutató, valóban abban nagyon sok érvényes dolgot mond, hogy az emberek viselkedésére hogyan hatnak, főleg önkéntelenül, nem annyira tudatosan... - például a házasság egészségvédő szerepéről és nagyon sok mindenről igazat mond, nem demográfus.

Azokról a dolgokról, amelyekről normál felszólalásban szeretnék beszélni, a demográfusok a valóságra támaszkodva, az adatokból kiindulva dolgoznak ki olyan szcenáriókat és olyanfajta közpolitikai javaslatokat, amelyek az embereknek ezeket az életszerű változásait segítik, hogy ezek a választások abba az irányba hassanak, hogy több gyerek szülessen, illetve vissza tudjanak menni a nők a munkahelyükre.

Az a különbség, hogy nem mennék bele hosszasan abba, hogy a viselkedésünket milyen módon lehet megváltoztatni, úgymond átnevelni az embereket, mert ez úgysem fog a törvénybe menni. Az államnak az a feladata, hogy az emberek jól-rosszul megtett döntéseit afelé terelje, azzal segítse őket, ami aztán a társadalomnak hasznos. Azt gondolom, ez a családvédelmi törvény feladata. Ha a kétpercezésnek vége lesz, akkor a normál felszólalásban megpróbálnék egy kicsit szakmai alátámasztást adni ennek az álláspontnak.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
154 174 2011.12.14. 2:11  127-251

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A családtámogatásokhoz kapcsolódóan, hogyan kötődik a házassághoz avagy nem, szeretném megismételni azt a példát, amit az általános vitában hoztam. Mi eleve nem tartjuk azt szerencsésnek, hogy hosszú távra megkössük a gazdaságpolitika kezét azzal, hogy az adójogszabályokat olyan módon kötjük meg, hogy kötelező, ráadásul pláne nem egy bizonyos gyerekszám fölött. Egyébként ez is egy szakmai félreértés.

Jelenleg a második gyerek megszületéséért küzdünk, és ehhez kellene közpolitikákat kitalálni. Nem értünk egyet azzal, hogy pont a harmadiknál lépjen be. De ha ez így van, pontosan arról van szó, hogyha valaki - itt most szándékosan utalok arra, hogy milyen értékrendet tükröz ez a törvény - pontosan a házasság szentsége miatt nem szeretné a második házasságát kissé képmutató módon a támogatás igénybevétele érdekében újra kötni; mondjuk egy özvegy - ezt a példát mondtam el - egyedül marad, utána talál egy olyan társat, aki elfogadja, és vele együtt neveli a gyerekeit, a hozott gyerekek után nem tudja lehívni, kérem, őt ne kergessük vissza az oltár elé, mert lehet, hogy úgy érezné, megtagadná az elhunyt férje emlékét.

(14.10)

Azt gondolom, és előfordul, sajnos a közéletben is ismert politikusnál is előfordul, hogy érvénytelenítteti a házasságát azért, hogy egy újat köthessen, de azt gondolom, hogy talán ezt a gyakorlatot nem lehetne szorgalmazni, pontosan akkor, ha önök tiszteletben tartják és szentnek tartják az egyház által elismert házasság intézményét. Tehát kérem, hogy ne azt a képmutatást erősítsük, ami ma sajnos elég gyakori a társadalomban, hogy csak formalitásból mennek templomba (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), csak formalitásból keresztelik, hanem az igaz keresztény szentséget tiszteljük, ha már ezt tisztelik a törvényben.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
154 196 2011.12.14. 7:09  127-251

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Nem akartam már kétpercest nyomni, de akkor felhasználom az alkalmat arra, hogy mielőtt a három ajánlási számhoz hozzászólnék, reagálnék erre.

Önök a vita során számtalanszor elmondták, hogy bizonyos értékrendet közvetít; nem is feltétlenül az egyházi vonatkozásában, hanem a keresztény értékrendnek a tisztelete ügyében mondtam én azt, hogy talán nem kéne odahajtani az ön által most a példában említett párt, hogy akkor kössenek házasságot. Hiszen azt gondolom, hogy ez önmagában nem tükrözi az ő értékválasztásukat, az elkötelezettségük nem a papírral lesz az, a papírral csak a támogatást szerzik meg. És ha jól értem, egyikünk sem azt szeretné, hogy a támogatás érdekében kössenek Magyarországon házasságot emberek. (Soltész Miklós: Az elkötelezettség miatt.) Ez az egyik.

A másik pedig az, hogy ha arról beszélünk, hogy egy párnak a különböző adórendszerek révén valamiféle támogatást nyújtunk, akkor azt úgy tegyük, hogy azzal valóban segítjük. És itt térek rá arra, amit az előbb már említettem, hogy valóban mi segíti azt, hogy ebben az országban több gyerek szülessen, a foglalkoztatási számok nőjenek.

Tegnap óta nyilván másképp tekintünk erre, hiszen elhangzott és beismerte a kormányfő, hogy a munka törvénykönyve kapcsán is immár világos és hivatalos az álláspont, hogy ha nem is segíti a nőket az újra munkába állásban a részmunkaidő erőltetése, de az adott pillanatban a családban a gyerekek neveléséhez ez segít. Tudomásul vesszük, és tisztában vagyunk ezentúl azzal, hogy a kormánynak nem célja a kisgyerekes nőknek a visszasegítése a munkaerőpiacra. Nem értünk vele egyet, de legalább egy tiszta helyzetet teremt, kimondja azt a másfél éve lappangó igazságot, hogy valójában a kormányprogramban ez csak egy szlogen volt, a valós szándék az, hogy otthon tartsák azokat a nőket, akik adott esetben, ha vissza tudnának rugalmas módon kerülni a munkaerőpiacra, tudnának újabb gyerekeket vállalni. (Ékes József: Egyszerűen nem értem.)

Ez az önök felelőssége. Azt gondolom, hogy évek múltán, amikor a továbbra is folyamatosan zuhanó születésszámokkal szembesülnek, akkor majd be fogják látni. Nagyon sajnálom, hogy csak évek múltán fogjuk levonni ezt a keserű tapasztalatot.

Mindenesetre a jövőnek és a jegyzőkönyv számára szeretném rögzíteni azt, hogy mi a jelenleg konszenzus szintjén meglevő szakmai álláspont ebben az ügyben. Kifejezetten - már sokan unják is talán az ismétlést - nem a részmunkaidő, hanem a rugalmas munkavégzési formáknak a támogatása az, ami visszasegíti ezeket a kisgyermekes fiatal hölgyeket, adott esetben egyébként szülőket a munkaerőpiacra, és ettől fognak új gyereket vállalni, másodikat, harmadikat, és így tovább.

Ezért a 42-es és 67-es ajánlási pontban mi a "részmunkaidős" szó "rugalmas"-ra való cserélését javasoljuk. Számtalan kutatás bizonyítja azt, hogy Kelet-Európában az alacsony bérek miatt a részmunkaidőbe száműzés, illetve az ehhez hosszú évekre, már adott esetben más kormányok kezét is megkötő járulékkedvezmény adása kifejezetten ellentétes a kormány eddig legalábbis elvétve hangoztatott foglalkoztatási és demográfiai céljaival.

(14.50)

A 65. ajánlási pontban pedig a természetbeni támogatások kapcsán nyújtottunk be egy módosítást, hiszen ahogy elmondtam az általános vitában, pontosan azt teszi nagyon tévesen ez a javaslat, hogy pénztámogatások formájára szűkíti le azt az eszközt, ahogy az állam segíti a gyermekvállalást az önök sajnos szakmailag nem teljesen helytálló nézete szerint, ezzel lemondva arról, hogy - ahogy a demográfusok pontosan elmondják - ma már nem a pénztámogatás, hanem egyéb, elsősorban természetbeni, szolgáltatásbeli segítség az, ami valójában a családokat segíti és gyerekvállalásra készteti. Ezért szeretnénk újra kinyitni a lehetőséget, hogy elsősorban ne a pénztámogatásokra korlátozzák ezt a lehetőséget, és egyáltalán ne korlátozzák be.

Az utolsó ajánlási pont - a hároméves kor rögzítése. Megint csak egy '67 óta, egy több mint negyvenéves szakmai álláspont volt, hogy a három évre emelt gyes lesz az, ami a születésszámokat növeli. Ez egy darabig így is volt, de már a hetvenes évek kezdete óta folyamatosan azt látjuk, hogy csökkennek és az utóbbi időszakban zuhannak a születésszámok. A hároméves hosszúságú gyes és ráadásul az ehhez kötött, hosszú távon három évhez kötött támogatások rögzítése egy kétharmados törvényben kifejezetten szembemegy azzal a szándékkal, amit azt gondolom, hogy mindannyian osztunk itt. Én kérem, hogy ne vegyék el azt a lehetőséget, hogy akár ez a kormányzat egy elmélyültebb - talán itt a nagy sietségben nem volt idejük elmélyedni ezekben a szakmai ajánlásokban -, jobban elmélyedve a szakmai ajánlásokban, azokban a közpolitikai próbálkozásokban, gondolkodásban, ami Európában folyik ez ügyben, vagy akár egy következő kormány találhasson más lehetőséget, találhasson olyan lehetőségeket, amelyek még csak nem is kifejezetten pénzébe kerülnek az államnak, hanem okos, adott esetben a helyi kis- és középvállalkozásokat, családi gazdaságokat, családi vállalkozásokat bevonó szolgáltatásokkal segítik a gyermekvállalás és a munka összehangolását.

Én kérem önöket, hogy gondolják meg újra ezeket a kőbe vésendő, és még egyszer mondom, szakmailag nem megalapozott javaslatokat, és tartsuk nyitottan és több család számára hasznosan ezt a törvényt.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP és az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
154 202 2011.12.14. 1:08  127-251

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Kedves Képviselő Asszony! Ez nekem szakmám. Nem a rugalmas munkaidőről beszéltem, hanem a rugalmas munkavégzési formákról, amelyeknek valóban szinonimája az atipikus, de ebben a pontban itt részmunkaidő van. A részmunkaidő és a rugalmas munkavégzési forma nem ugyanaz. Nincs időm ezt kifejteni, de azt kérem, mielőtt - hogy is mondjam? - valami olyat próbál elmagyarázni nekem, amit önmaga sem ért, akkor először nézzen utána. A rugalmas munkavégzési formák nem azonosak a rugalmas munkaidővel. Ne nyissuk meg ezt a vitát, mert akkor itt ülhetnénk estig. Én arról beszélek, hogy a rugalmas munkavégzési formák és azoknak a kombinációja, ami nem köti... - önök törvényben kötik a részmunkaidőhöz a járulékkedvezményt, ez káros. Ennyiről beszéltem. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
154 218 2011.12.14. 2:10  127-251

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Ékes képviselőtársamnak szeretném jelezni, hogy önök, illetve a kormányoldal rendszeresen a francia példát hozza, amikor éppen a családi adózást akarja megindokolni. Ilyenkor mindig felszólalok, hogy bocsánat, azt a francia támogatási rendszert akarják önök példaként venni, ahol 3 hónap után visszamennek? Én azt gondolom, nem ez az ideális. Valahol a 3 év és a 3 hónap között van az, ami a mai gazdasági lehetőségeket figyelembe véve ideális vagy legalábbis optimális lehetőség az, hogy a látszólagos védelem - és erről beszéltem tegnap is a miniszterelnök úrnak - pontosan abba a helyzetbe hozza az anyákat, hogy eleve nem is veszik föl a szülőképes korú nőt, mert pontosan tudják, hogy ha 3 évig elmegy gyesre, utána még eddig ki kellett fizetnie a felgyűlt szabadságát, ami őszintén, ez valóban egy nonszensz.

(15.30)

Most ezután részmunkaidőre kötelezi, és most még ebben a törvényben rögzíti, a járulékfizetést is ehhez köti.

A népesedéssel foglalkozó demográfusok műhelyében ott van abban teljes konszenzus Magyarországon és Európában egyaránt, hogy nem a részmunkaidő, hanem a rugalmas foglalkoztatási, munkavégzési formák - és nem a rugalmas munkaidő, ahogyan az előbb korrigáltam -, az hozza el azt a fajta változást, amit önök látni szeretnének, és amit mi is látni szeretnénk.

Kérem, higgye el, hogy Németországban, és sajnos azt kell mondanom a volt munkaügyi miniszternek is, hogy pontosan Hollandiában is próbálnak most visszajönni abból a csapdából, amelybe a 70 százalékos részmunkaidős foglalkoztatással zárták magukat, mert csökkennek a születésszámok. Németországban pontosan az egykeresős (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.) családmodell miatt csökkennek a születésszámok.

Kérem, hallgassanak a szakemberekre, még hogyha urambocsá!, azokból politikusok lettek, akkor is. Köszönöm szépen. (Taps az LMP és az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
155 6 2011.12.16. 5:02  6-8

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Önökhöz, a kétharmados kormánytöbbség képviselőihez fordulok ma, három nappal azelőtt, hogy a Ház a választójogi törvény módosítóiról szavaz, és ezzel a következő évtizedekre meghatározza a magyar férfiak és nők demokratikus képviseletének ügyét.

A nők képviseleti arányának javítására szolgáló LMP-s javaslat sorsa is mutatja: mi messze pártok fölötti kérdésnek tartjuk ezt a dolgot, azt a javaslatot, hogy szerény mértékben a jelenlegi 9 százalékról - ami szégyenletes - 16 százalékra emeljük a nők arányát a parlamentben.

És tudom, hogy annak tekintik sokan önök közül is. Önök között ma is itt ülnek azok, akik 2007-ben támogattak egy ennél erősebb javaslatot: Orbán Viktor, Navracsics Tibor, Balog Zoltán, Bencsik János, Ékes Ilona, Fazekas Sándor, Gyimesi Endre, Halász János, Horváth János, dr. Lázár János, Mátrai Márta és Nógrádi Zoltán. Ma újra megköszönöm nekik, és arra kérem őket, gondolják át az előttünk álló három napban, az előttünk álló nagyon hosszú napban és a hétvégén, hogy ez az az ügy, amiben jóval nagyobb a felelősségük, mint egy pártdöntésnél. Ebben az esetben a legősibb, legelső minőségükben, emberekként, férfiakként és nőkként, és nem mint pártok képviselőiként kell dönteniük. Gondolják át, és győzzék meg a társaikat is, szavazzák meg a választójogi törvény módosítását, hogy ne csökkenjen tovább a nők aránya egy kisebb parlamentben, mert ettől bizony tartani lehet.

Napok óta terjed az interneten az a történet, miszerint a kormánypártok soraiban ülő nők összeomlanak a lelkiismeret nyomása alatt, képtelenek elviselni azt, hogy úgy kell megszavazniuk döntéseket, hogy minden porcikájuk tiltakozik ellene. (Moraj a kormánypárti padsorokban.) Számomra ez nem azt mutatja, hogy lám, nem kellenek ide nők, mert csak nehezítik, lassítják a döntéshozatalt, lelkiismereti és morális kérdéseket vetnek fel, hanem éppen azt, hogy (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.) vannak önök között is ép morális érzékkel rendelkező férfiak és nők, és nekünk az utolsó pillanatig erre kell apellálnunk.

A Magyar Köztársaság választójogi törvénye nem hagyhatja figyelmen kívül a magyar társadalom felét, a nőket. Mi egy kompromisszumot javaslunk, érzékelvén, hogy sajnos sokkal kevésbé befogadó, sokkal kevésbé nyitott a parlament azokra a nem ortodox megoldásokra, amelyek nem az önök oldaláról érkeznek. Nem sorolom fel azokat a racionális érveket, hogy miért jó egy társadalomnak, ha a népképviseletében a nép fele is ott van; minden épeszű ember beláthatja, hogy nem normális, hogy 91 százaléknyi férfi és csak 9 százaléknyi nő ül itt. Nem sorolom fel az összes országot, amelyekhez ezzel a javaslattal felzárkózhatnánk, csak hármat: Tádzsikisztán, Albánia és Kazahsztán is előttünk haladnak.

A felmérések szerint a társadalom kétharmada támogatja ezt a célt, és sokan az eszközt is. Köztük van Szalma Botond, a KDNP új alelnöke, sőt, XVI. Benedek pápa is, aki nemrég egy beszédében idézte elődjét, II. János Pált, aki már '95-ben így fogalmazott: ha szükséges, akár törvényi szabályozással is kell biztosítani a nők részvételét a közéletben. Viviane Reding, aki nemrég nagyon komolyan kérdőre vonta önöket, már a cégeknél bevezetendő kvótán dolgozik, miközben mi a politikai jogainkért küzdünk.

Nem bízhatjuk a természetes kiválasztódásra - ahogy önök javasolják - ezt az ügyet, ez az érv ugyanis hamis.

(11.40)

Húsz éve egyre több a női jelölt, és egyre kevesebben lesznek közülük képviselők, ugyanis pártközpontok döntésén múlik, hogy ki lesz képviselő. Ha az alkalmasságon múlna, sokkal több nőnek kéne itt ülne.

Azt kérem önöktől, vegyenek példát Lengyelországról: mivel ők elégedetlenek voltak a 20 százalékos aránnyal, amiről mi még csak álmodunk, idén megszavaztak egy 35 százalékos női kvótát, felkutatták és felkészítették - ez lesz a legnehezebb feladat - azokat a nőket, jelölteket, akik alkalmasak, és jelentősen tovább javítottak a helyzeten; a miniszterelnökük egy kicsit csalódott volt, hogy nem sikerült az 50 százalékos arányt kiharcolni. Ha nem szavazzák meg, akkor egyetlen más módon tudják ezt a küzdelmünket leállítani: ha önök, a parlamenti pártok, elsősorban a Fidesz mint a legerősebb párt bejelenti, hogy elfogadja az LMP kihívását, és 33 százaléknál több nőt indít a listáikon a legközelebbi választáson. Várom a bejelentésüket!

Köszönöm. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
164 168 2012.02.20. 2:03  163-171

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Szeretném arra kérni a Házat, hogy támogassa a javaslat tárgysorozatba-vételét. Azt gondolom, épp itt az ideje húsz és még több év után annak, hogy tisztán láthassunk. Joguk van tisztán látniuk azoknak is, akik között én az egyik utolsó generációt képviselem, azoknak, akikről jelentettek annak idején. De joga van a választóknak is tisztán látni abban, hogy hol, melyik padsorokban milyen ügynökök bújnak meg. Mi, akik megdöbbenve olvastuk az egyetemi társaink nevét az ügynöklistákon az ügynökjelentések kapcsán, húsz éve arra várunk, hogy ebben végre biztosak lehessünk, láthassuk választóként és választottként, hogy ki bújik meg ezek mögött a nevek mögött, és ki melyik padsorban foglal helyet. Joga van, és ahogy András említette a Dialógus Csoportot, eszembe jutottak azok az időszakok, amikor Pécsen a városi KISZ-titkár olvasta azokat a jelentéseket, amelyeket rólam és egyetemi társainkról írtak. Ez az ember ma itt ül a teremben.

Jogunk van megismerni, hogy valóban ez a sejtés helytálló-e, megállja-e a helyét az, hogy ma itt vannak közöttünk azok, akik ezeket a jelentéseket olvasták. De jogunk van ahhoz is, hogy megtudjuk, hogy a padsorokban (Zaj. - Az elnök csenget.), akár a másik oldalon ülnek-e olyanok, akik ezeket a jelentéseket írták. Írták rólunk, akik egy szabad, demokratikus Magyarország felépítésében vettünk részt '88-tól, akár még kiskorúként, gyerekként is vagy később egyetemistaként.

Azt gondolom, ha húsz év után ez a magyar parlament ekkora felhatalmazással nem teszi meg azt, hogy a magyar nép elé tárja az igazságot, és hogy mi folyt itt a rendszerváltás előtt, akkor nagyon csúnyán megtagadja azt a szabadságharcot, amelyet mi annak idején kezdtünk.

Köszönöm szépen. (Ttaps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
165 38 2012.02.21. 12:27  19-107

ERTSEY KATALIN, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Nagyon sok minden elhangzott már erről a konstrukcióról. Az elején szeretném leszögezni, hogy ez egy olyan javaslat, amit az LMP frakciója nevében támogatni tudunk. Sokadik javaslat van a Ház előtt. Azokat a devizahiteleseket mentő törvényjavaslatokat, amelyekkel próbálták így-úgy-ahogy ezt a problémát kezelni, nem tartjuk túl sikeresnek. Végre most itt van előttünk egy olyan javaslat, amelynek hasznát látjuk. Másfél éves késéssel ugyan, de legalább itt van.

Ahogy azt már több, a devizahitelesek ügyében a pénzügyi fogyasztóvédelem terén beadott javaslatunk kapcsán elmondtam, mi már megszoktuk, hogy a kormány rendre leszavazza a javaslatainkat, majd saját néven beterjeszti. Ez nem túl elegáns módszer, de már jó ideje csak arra kérjük a kormányt, hogy ha ezt teszi, akkor gyorsabban tegye. Az előttünk fekvő javaslat gyakorlatilag most áll a lehető legközelebb ahhoz az LMP-s alapelvhez, amit 2011 januárjában, tehát több mint egy évvel ezelőtt letettünk a Ház asztalára. Ennek az alapja az volt, hogy minden, a devizahitelesek megsegítését célzó javaslatban a terheket abban az arányban kell megosztani, hogy a) a szereplőnek milyen felelőssége van az adott helyzet létrehozásában, b) milyen teherbíró képessége van, mit tesz ez lehetővé. Ez az alapelv önök előtt áll immár egy éve az LMP pénzügyi fogyasztóvédelmi csomagjának az alapjaként. Most végre ez a szemlélet megérkezett a Ház elé ebben a javaslatban.

Másfél éves késéssel és egy szerencsétlen sorsú előzetes konstrukció korrigálásaként áll előttünk ez a javaslat, de hát a mai helyzetben már annak is örülni kell, ha a kormány belátja a tévedését és korrigál. Az előző konstrukcióban több százezer devizahiteles igénybevevőre számítottak, de csak néhány ezren léptek be. Itt szeretném korrigálni azt a közkeletű népszerűsködést, ami ma is kétszer elhangzott a Házban, miszerint a bankok beszélték le az ügyfelet. Ez volt az a helyzet, amiben nem volt szükséges az, hogy a bankok lebeszéljék az ügyfelet, az ügyfél elég hamar átláthatta, hogy az egy teljesen elhibázott, elszúrt konstrukció volt. Ezért is támogatjuk azt, amit a jelenlegi javaslat lehetővé tesz, hogy átléphessenek, érdekük legyen átlépni a régi elhibázott konstrukcióból ebbe az újba, amit a törvény elénk tár.

Még egy fontos téma van, amit ennek kapcsán meg kell említeni - ahogy az előttem szólók is jelezték -, a 90 napon túli késedelemben levőkről. Gyakorlatilag egy éve minimum, de inkább másfél éve úgy üldögél itt a magyar parlament, mintha ezeknek az embereknek a sorsa nem érintené meg őket. Én megértem, hogy az önök társadalomfelfogásában a végtörlesztők, akiknél van tartalék, közelebb állnak önökhöz, ezeket a rétegeket jobban látják. De ha másból nem, legalább a sajtóból vegyék észre, hogy több százezer család van, amely a legvégső kétségbeesésében várja azt, hogy a Ház tegyen valamit az ő ügyükben. Azok a konstrukciók, amik eddig elébünk kerültek, semmiféle módon nem segítik azokat, akik már végső kétségbeesésben várják azt, hogy mi történik velük, mert nem tudnak törleszteni.

Azt a meglehetősen cinikus hozzáállást is szeretném visszautasítani, amit az előterjesztő államtitkár úr mondott és Rogán képviselőtársunk megismételt, miszerint egy teljesen irreális szcenárióban gondolkoznak, ami szerint a megtáltosodó magyar gazdaság majd olyan helyzetbe hozza ezeket az adósokat, hogy újra képesek lesznek törleszteni. S még valami olyasmit is gyakran sugallnak a felszólalásaikban, hogy az, aki megfeszített erővel küzdött és próbált törleszteni, azt elismerjük azzal, hogy különböző konstrukciókkal segítjük, ez azonban valamilyen rejtett módon egy hibáztatást is tartalmaz azokra nézve, akik nem tudnak törleszteni. Én ezt az ő nevükben szeretném visszautasítani. Nagyon súlyos helyzetben vannak százezrek, és azt sugallni, hogy ők is hibásak abban, hogy immár 90 napon túli késedelembe estek, egy végtelenül cinikus magatartás. Önök is visszafogottságra intettek minket, én ezért cserébe azt kérem, önök is legyenek némileg visszafogottak abban, hogy a mostanában elharapózó, a szegényebb rétegeket hibáztató szemléletet kiterjesszék erre a területre is.

Fontos azt is megemlíteni, hogy milyen módon kerülnek ezek a javaslatok a Ház elé. A 90 napon túli késedelemben lévő adósok ügye is egy zárószavazás előtti módosítóként került a víziközmű-törvény zárószavazás előtti módosítójaként a Ház elé. Tegnap elég sok szó esett arról, hogy milyen módon élnek vissza önök ezzel az intézménnyel. Még akkor is, ha ez segít ezeken a nehéz sorsú embereken, fel kell rónunk, hogy zárószavazás előtti módosítóban ezeket beterjeszteni, amikor szakmai vita már nem folyhat ezekről a javaslatokról, a joggal való visszaélést kimeríti.

Szintén kell beszélnünk ennek a javaslatnak a kapcsán a végtörlesztésről, hiszen az a bankoknak és az államnak, tehát végső soron mindannyiunknak, adófizetőknek összesen 336 milliárd forintjába került két hónap alatt. Ezzel 160 ezer adósnak tudtak segíteni, a 21 százalékát sikerült ilyen módon kedvezményes árfolyamon végtörleszteni. Összevetve az előttünk lévő törvény költségeivel, aminek 2012-ben csupán néhány tíz milliárd forint lesz a költsége, megállapítható, hogy jelentősen nagyobb segítséget, kedvezményt kaptak azok, akik amúgy is jobb helyzetben levők voltak. Nem győzöm hangsúlyozni eléggé, hogy a végtörlesztés során milyen összegekről beszélünk. 486 milliárd forint került elő valahonnan a gazdaságból, párna alól, külföldi számlákról, ki tudja, milyen forrásokból, és az adóhatóság nem vizsgálhatja, hogy ez honnan jön. Azt gondolom, hogy mélységesen igazságtalan és cinikus szemléletet tükröz ez, azt a torz társadalomfelfogást, amit a kormányzó pártok az elmúlt másfél évben nagyon világosan elénk tártak: oda adnak, ahol amúgy is van, és nem firtatják a pénzek eredetét. Ez nagyon jellemző ennek a kormánynak a filozófiájára.

A mostani javaslatot a végtörlesztőkhöz képest a számításaink szerint 400-500 ezer adós is igénybe veheti, tehát háromszor annyian, mint a végtörlesztők. Ha összevetjük a két társaságnak, a két társadalmi csoportnak nyújtott támogatás, segítség mértékét, akkor kiderül, hogy 60-70 százaléka résztörleszthetett volna a végtörlesztőknek, ha ezt az összeget odafordítják. Tehát nemcsak az adósok egy szűk, többnyire tartalékokkal rendelkező hányada, hanem egy széles tömeg kaphatott volna lehetőséget.

Arról is szólni kell, hogy a közszféra dolgozóit próbálja kárpótolni a javaslat, amit természetesen helyeslünk, hiszen olyan elképesztő, kirúgásokkal és megszorításokkal tarkított év elé néznek a közszféra dolgozói, hogy helyeseljük azt, ha valamiféle módon nekik segítséget nyújt a törvény. Azért a dolog felvezetéséhez még annyit, hogy a szilveszteri meglehetősen csalóka levél, amit Orbán Viktor küldött nekik, nem egészen ezt ígérte. Tehát tanulság a továbbiakra nézve, hogy a kormány először nézze meg, mi van a tarsolyában, mit tud ígérni, és utána ígérjen, mert ez keserű csalódást okozhat azoknak, akik végső soron megsegítettek.

Megállapítható a javaslatból az is, hogy ügyesen lobbiztak a lízingcégek, hiszen a decemberi bankszövetségi megállapodáshoz képest módosult a törvény, bekerültek ők is. Kérdezem államtitkár úrtól, hogy egyeztették-e a Bankszövetséggel ezeket a lépéseket, valóban tartják-e azt az egyezséget a Bankszövetséggel, amiben azt jelentették ki, hogy nem fognak újabb ötletekkel előjönni, vagy ez egy újabb ötletelés. A kérdés valójában az, hogy megbízható partnerként lehet-e tekinteni a kormányra, ha valakivel megállapodik, hogy nem fog újabb ötleteket bedobni, akkor ezt tartja-e.

Végső soron még egy kérdésem lenne államtitkár úrhoz. Lehetett találkozni becslésekkel, de szeretnénk pontos számokat látni. Vannak-e olyan háttérszámítások, amelyek alapján itt, az ország nyilvánossága előtt meg tudják mondani, hogy mennyibe fog ez kerülni az államnak az idén?

(11.20)

Nagyon kiszámított a költségvetés, mondhatni finoman, tehát azt gondolom - ellentétben Z. Kárpát Dániel képviselőtársammal -, mi reménykedünk a csodában. Hiszen azt gondolom, felelős képviselőként az a dolgunk, hogy bármennyire is látjuk a kormány elhibázott gazdaságpolitikáját, az utolsó időkig, ameddig ezt meg lehet tenni, mi reménykedünk abban a csodában, hogy ez a teljesen elhibázott gazdaságpolitika végül is valamilyen csoda folytán eredményt hoz. Tehát azt gondolom, hogy a reménykedőkhöz csatlakozva örülnénk annak, hogyha az árfolyamok úgy alakulnának, hogy ez nem kerülne elképesztően magas árba az államnak, s végső soron mindannyiunknak, adófizetőknek. De szeretnénk látni, hogy mik azok a sarokszámítások, amelyek egy tól-ig határt kijelölve nagyjából megbecsülik azt, hogy mibe fog ez kerülni. Hiszen - ahogy említettem - az eredeti megállapodáshoz képest a közszférára, illetve a lízingesekre való kiterjesztés, illetve az árfolyamrögzítés meghosszabbítása is pluszterhet jelent ahhoz képest, amiben a bankokkal megállapodtak.

A módosítónkról szeretnék röviden pár szót mondani. Mi szeretnénk azokat is segíteni, akik - és tudjuk, hogy ez reális szcenárió a mai magyar gazdaságban - magánlakásukra vették föl, de a vállalkozásuk, a mikrovállalkozásuk kisegítésére vették föl ezt a hitelt. Szeretnénk kiterjeszteni rájuk, nem ezt az új megoldást, hanem az eredetit. Tehát számolván azzal, hogy ez ne terhelje az államot és végső soron mindannyiunkat, az eredeti verziót szeretnénk kiterjeszteni azokra, akik kényszerűségből - mivel a magyar bankrendszer nem adott nekik hitelt - ilyenfajta devizahitelt vettek fel magánlakásuk terhére, de arra, hogy a vállalkozásukat valahogy ezekben a nehéz időkben is életben tudják tartani.

Ezekre a kérdésekre tehát várom a választ, és fenntartásokkal és mindazon kifogásokkal együtt, amelyeket elmondtam, de támogatjuk a törvényt.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
165 54-56 2012.02.21. 1:52  19-107

ERTSEY KATALIN (LMP): Az csak természetes.

ELNÖK: Izgalmas párbeszéd lesz.

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Megígértem, hogy segítek. Úgy látszik, hogy kétszer kell elmondani azt, amit egyszer az ember elmondott, bár vezérszónoki felszólalásom elején és végén is elmondtam, de most harmadszor is elmondom: Az LMP frakciója támogatja ezt a javaslatot. Ez így megvan? (Babák Mihály: Jó!) Köszönöm. (Taps és közbeszólások a Fidesz padsoraiban.)

A másik az, hogy nem mehetünk el akkor sem emellett, amikor támogatunk egy végre jó javaslatot, hogy az eddigi intézkedések milyen társadalomszemlélet tükröznek. Ebben szeretném megerősíteni az álláspontomat. Igenis torz az a társadalomszemlélet, ami azokat segíti, akiknek amúgy is van, és nem firtatja a vagyonok eredetét. Itt - és még egyszer szeretném leszögezni - az LMP soha nem fog támogatni egy olyan társadalomszemléletet, ami a vagyonosodást nem vizsgálja olyan esetben, amikor 20-30 millió forintokat fizetnek vissza a végtörlesztés esetén. (Babák Mihály: 6 millió volt az átlag!) A segítség nagyon relatív dolog, tisztelt képviselőtársam. Ahogy Simon Gábor is említette, már olyanokat is segítünk, akik jelentősen jobb helyzetben vannak, mint akár itt mindannyian. Az a segítségnek egy elég különös módja. Ezt mondják perverz újraelosztásnak, kérem szépen.

Még egy dolgot szeretnék jelezni Simon Gábornak. Úgy látszik, neki is ismételni kell, mi hiszünk a csodában. Felelős képviselőként nem tehetünk mást, mint azt, hogy látván, hogy ez a gazdaságpolitika hova vezeti az országot, megtesszük a javaslatainkat (Simon Gábor közbeszól.), elviseljük azt, hogy lesöprik és visszahozzák saját néven. Azt kérjük, hogy ezt gyorsabban tegyék, utána várunk a csodára, és imádkozunk azért, hogy ez valóban így is legyen. Nem tehetünk mást.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
166 225 2012.02.27. 2:11  210-266

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Azért kértem szót, mert úgy látom, gyakorlatilag elkezdődik itt az a vita, amit a vizsgálóbizottságnak kéne lefolytatnia, és mi szeretnénk nyilvánvalóvá tenni az álláspontunkat az ügyben, hogy milyen módon hozzuk létre a vizsgálóbizottságot.

A Lehet Más a Politika frakciója nevében akkor tudjuk támogatni ezt az országgyűlési határozati javaslatot, hogyha az kiterjed egészen a felszámolás végéig, tehát a jelenlegi kormányzat felelősségét is vizsgálja. Képmutatás lenne egy olyan módon létrehozott vizsgálóbizottság, ami véget ér a Malév csődjének a bejelentésével, és már a címben megfogalmazott feltevésben is szinte az ítéletet kimondja az előző korszakra. Az, hogy a dolgozók kifizetése, az utasok kártalanítása lebeg a levegőben, fontos, kivizsgálandó tény, különösen arra tekintettel, hogy munkaerő-kölcsönzőtől volt nagyon sok dolgozó kifizetve, ami rávilágít arra a rossz szabályozásra, ami a munkavállalókat illeti, hogy ők ilyen esetekben nagyon súlyosan kárt vallhatnak.

(19.20)

De azt is fontos megvizsgálni, amit a VEKE is felvetett, hogy a hűtlen kezelés gyanúját is felveti az, hogy ez a kormány, amely lassan két éve van hatalmon, tolta a tízmilliárdokat a Malévba akkor, amikor már világosan lehetett látni, hogy ez az EU-szabályokba ütközik.

Tehát mindenképpen érdemes vizsgálódni, de akkor, ha ez az összes eddigi érintett kormány felelősségét vizsgálja. Gyakorlatilag a jelenlegi helyzetben ez egy politikai szándékú zavarosban halászás. Ha csak a címét megnézzük az előterjesztésnek, a Malév és a Budapest Airport szocialisták, szabad demokraták és egyéb gyanús alakok általi privatizációja is lehetne a címe. Kérem, hogy próbálják meg tárgyszerűen tárgyalni ezt a felvetést (Az elnök csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és akkor tudjuk támogatni.

Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
167 10 2012.02.28. 5:08  9-14

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! "S még mindig nem tudom elmondani neked, / mit is jelent az nékem, hogy ha dolgozom, / óvó tekinteted érzem kezem felett." Radnóti írta ezeket a gyönyörű sorokat, "Tétova óda" címmel.

Hasonló megejtő vallomást olvashattunk tegnap a sajtóban, miszerint Lázár János, a Fidesz frakcióvezetője és Sánta János, a Dohányipari Befektetők Magyarországi Szövetségének elnöke, aki egyben a Continental dohánygyár vezetője is, tíz éve szorgos barátságban működnek együtt hazánk, a dohánygyár és bizonyára Lázár János csillagának emelkedése érdekében. Sőt mi több, Sánta János nemcsak óvó tekintettel figyeli, mit ír Lázár János, de ő maga írja az iparágra vonatkozó törvényt, majd tragikomikus fordulattal lebukik, amikor azt az Európai Bizottsághoz véleményezésre küldi el. A szövegbe ráadásul a még el sem fogadott módosító indítványokat is beemeli, hiszen egyetlen intésre úgyis megszavazza azt a mamelukok hada.

Láttunk már hasonlót, a médiatörvényről is kiderült: korai verziójában Koltai András, a Médiatanács későbbi fideszes tagja volt a file létrehozója. A dohánylobbista kezdettől fogva együttműködött a trafiktörvény kialakításában, amelynek fő célja, hogy helyzetbe hozzák a sátoraljaújhelyi céget a piacon, természetesen a megszokott cinizmussal, a fiatalok egészségére hivatkozva.

A Continental felügyelőbizottságában ott ül Dancsó József fideszes képviselő is. A Fidesz büszkén vállalja, hogy egy 500 milliárdos bizniszt szabályozó törvény - szabályozó törvény - nem a közérdeket tükrözi és a közjót szolgálja, hanem egyetlen céget és egyetlen vállalkozóét. Ha már valaki ezen sokat keres, az legyen magyar - mondja Lázár János. És ha netán ebből csurran-cseppen másoknak is, hálából, akkor mindenki jól jár.

Ugyanaznap látott napvilágot Ángyán József levele, amelyben felfedi - idézem: "milyen gátlástalan, mohó, másokon átgázoló, zsákmányszerző haszonélvezők tartják markukban a vidékfejlesztést". És mint fogalmazott: "türelmetlenül várja, hogy mikor és milyen eszközökkel kezdődik el e körök által eltávolítása a hatalomból". Micsoda ázsiai állapotokat tükröz, ha egy lobbista írja a törvényt!

Lázár János belemondta a kamerába tegnap, hogy tudomása szerint ezt hívják társadalmi érdekegyeztetésnek. Ha ma Magyarországon valaki ezt gondolja társadalmi egyeztetésnek, annak nincs helye többé a közéletben! Az ilyen szintű nyílt, gátlástalan cinizmus aláássa a maradék közbizalmat is. Tönkreteszi valamennyiünk munkáját, és elveszi az esélyt, hogy valaha is megszabaduljunk a sötét erők uralmától.

Gazdaságetikában az egyetemen elrettentő példaként tanítjuk a dohánylobbik legsikeresebb eseteit, hiszen ez a hatalmas biznisz világszerte elképesztő erőket megmozdítva befolyásol tudományos kutatást, törvényhozást és kereskedelmet egyaránt. Magyarország eljutott oda, hogy a dohányszövetség közleményben tiltakozik, hogy egy tagja saját érdekére írja át a törvényt, és elhatárolódik tőle. (Dr. Rétvári Bence: Keményebben!)

Szívesen felajánlanám, hogy átveszem Lázár Jánossal a társadalmi egyeztetés szabályainak elemeit, de félek tőle: ő tökéletesen tisztában van azzal, hogyha sem szakmai, sem civil szervezetekkel, sem a szélesebb közvéleménnyel nem konzultálnak, az nem egyeztetés, hanem lobbi. A lobbik által vezérelt törvényhozás zárójelbe teszi a már amúgy is ezer sebből vérző demokratikus intézményrendszerünket.

Ma Magyarországon a parlament csak álca, átverés: ész nélkül ráüti a pecsétet azokra a törvényekre, amelyeket valahol valakik kifőztek, és egyéni képviselői indítványként benyújtottak. Ez, képviselőtársaim, önökről mond súlyos ítéletet! Önök közül a becsületesebbek már hátrébb léptek. Vajon a többség meddig tűri ezt? Egy jóravaló társuk egyszer úgy fogalmazott: "Az első Orbán-kormány idején még csak meg kellett felelni a gazdasági maffiának, de az irányítás a miniszterelnöknél maradt. Mostanra ezek át is vették az irányítást, és a Fidesz úgy táncol, ahogy az oligarchák fütyülnek."

Amit Lázár János művel, az példátlan az európai civilizációban. A mögötte álló üzleti körök nyílt nyomása alá helyezi a jogalkotást. Márpedig azt, amikor a háttérben megbújó lobbik irányítják a törvényalkotást a választók által felhatalmazott politikusok helyett, úgy nevezik: állami szintre emelt korrupció. Ez az állami szintű korrupció jellemzi leginkább a Fidesz elmúlt másfél évét. És ami a legszörnyűbb: erre még büszkék is.

A dohányzás visszaszorítása nemzeti érdek, a korrupció letörése is. Az előbbiben az Orbán-kormány megpróbál tenni valamit, de a másodikban épp ellenkezőleg: egyre gazdagodó és elszemtelenedő oligarchákat szolgál.

Kérdezem az államtitkár urat: próbálnak-e tenni valamit, hogy ne dróton rángatott bábuk legyenek, és ne árulják el a szavazóikat, akik helyett a nagytőkét szolgálják? Ez így önöknek megfelel? (Soltész Miklós: Taps!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
170 58 2012.03.12. 2:49  57-63

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Köszönöm, hogy becsöngette a képviselőket. Lehet, hogy el fogom fogadni a választ attól függően, hogy mit mond a kormány.

Tisztelt Államtitkár Úr! A 2010. március 8-ai 2010/18/EU tanácsi irányelv átültetésének határideje 2012. március 8-a volt. Eddig a határidőig kellett volna átültetni a magyar jogrendbe az irányelvet. Az LMP álláspontja szerint a megfelelő szabályok különösebb gond nélkül kialakíthatók lennének, és segítenék a nők visszailleszkedését a munkába szülés után, és ezzel a demográfiai válság megoldását. Az irányelv célja ugyanis, hogy a nők és a férfiak közötti egyenlőbb tehermegosztást ösztönözze, a gyermek születése utáni időszakban legalább minimális mértékben mindkét szülő legyen otthon egy ideig. Azokban az országokban, ahol a szülői szabadság a család egészének jogosultsága, vagy mint Magyarországon, egyéni joga, ott a másik szülő általában nem veszi igénybe azt, vagyis egyikük nem vagy alig vesz részt a gyermek gondozásában.

A kutatások viszont azt mutatják, hogy az apák korábban azért nem éltek a lehetőséggel, mert ezt a főnökük rossz szemmel nézte. Ha viszont szabályok védik az apákat, és meg kell osztani a szülői szabadságot, különben elvész a jogosultság, akkor boldogan élnek vele az apák. Dr. Kopp Mária kutatásaiból is tudjuk, milyen egészségvédő és demográfiai hatásai vannak annak, ha az apák is kötődést, érzelmi viszonyt alakítanak ki a gyermekeikkel, és ez nemcsak az anya privilégiuma marad. Azt is tudjuk, a mai fiatal szülők erről már így gondolkodnak. Az apák igénylik azt, hogy gyermekükkel legyenek, és annál jobban vágynak gyermekekre, minél inkább lehetőségük van részt venni a nevelésében, gondozásában.

A keretmegállapodás célkitűzése minimális. Lényegében csak az apai szülői szabadság intézményének bevezetését jelenti, egyetlenegy hónapnyi szabadságot ír elő Magyarország esetében a 36 hónapra nyúló szabadságból, amit csak az apa vehet igénybe. Ez elvileg számos módon biztosítható lenne. Ezek többsége azonban vagy a munkáltatónak, vagy a költségvetésnek jelentene jelentős többletterhet. A jelenlegi lehetőségekkel számot vetve javaslom a gyermek hároméves koráig igénybe vehető fizetés nélküli szabadság, illetve az ugyaneddig az időpontig járó gyermekgondozási segély egy hónapjának az apára való kötelezően átruházandóvá tételét.

Tisztelt Államtitkár Úr! Mikor tervezi a kormány átültetni a magyar jogrendbe a szülői szabadságról szóló 18-as tanácsi irányelvet? Várom megtisztelő válaszát. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
170 62 2012.03.12. 1:03  57-63

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm, elnök úr. Kíváncsian nézek körül, hogy kinek szólhatott vajon a válasz, mert nekem bizonyosan nem. Annak a pótszabadságnak, amiről ön beszél, és ami sajátos felfogással ugye 7 napot ad az ikerszülőknek is - tudomásom szerint az ikrek minimum kettő -, semmi köze nincsen ahhoz, amiről beszéltem.

Itt arról van szó, hogy az Európai Unió az összes országban és immár Romániában is elfogadhatóvá tette azt, hogy ezt át kelljen adni, különben elvész a jogosultság. Nagyon sajnálom, és tényleg őszinte szándékkal próbáltam elfogadni a választ, gondolván, hogy semmi akadálya nincsen annak, hogy ezt Magyarországon is bevezessék, hiszen ha már nálunk fejletlenebb országokban is bevezették, akkor miért ne lehetne bevezetni.

Mindazonáltal nem adjuk fel a próbálkozást, és örömmel átadok önnek egy javaslatot, ami azt a problémát oldja meg, amire az én kérdésem irányult, ellenben az ön válaszával, amit nem tudok sajnos elfogadni. (Taps az LMP és az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
172 166 2012.03.19. 2:15  165-168

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A kormány munkaerő-politikája abból indul ki, hogy a krónikusan alacsony foglalkoztatottságért elsősorban a munkaerő-kínálat sajátosságai okolhatók, ami a szociális ellátások leépítésével javítható. A Fidesz szerint így válhatunk vonzóbbá a globális tőke számára. Ennek megfelelően többek között a munkanélküli-ellátást Európában példátlanul rövid időre, három hónapra csökkentették, miközben tipikusan másfél évig tart munkát találni. Ráadásul az éves munkaórák száma szerint Magyarországon dolgoznak szinte a legtöbbet az egész OECD-ben. Nem igaz tehát, hogy a magyarok lusták lennének. Ha van munka, látástól vakulásig dolgoznak. Nem a munkakedvvel van baj, hanem a munkahelyek hiányával.

A Fidesz szerint az olcsóbb, gyengébb árukra specializálódott, alacsony bérű és kiszolgáltatott munkaerővel tudunk kilábalni a válságból. A valóság ezzel szemben az, hogy a magas hozzáadott értékkel termelő gazdaságban a képzettség és a magas aktivitás a legfontosabb. Skandináviában ezt ismerték fel és fektettek be nagyléptékben a munkaerőbe, és segítették vissza például a kisgyermekes nőket a munkába. Így tartják 70-80 százalékon a foglalkoztatottságot.

Az LMP azért kezdett aláírásgyűjtésbe, hogy kiderüljön, Ázsia vagy Skandinávia felé akarjuk vinni ezt az országot. Kiszolgáltatott, könnyen cserélgethető alkatrészeknek tartjuk a munkaerőt, vagy olyan alkotóerőnek, amelybe befektetni érdemes, hogy egészséges, kipihent és képzett legyen? Melyik fejlődési irányt szánja az országnak a Fidesz: az összeszerelő üzemekben robotolók végtelen sorát, vagy a magas életminőségű, a családot és a munkát összehangolni képes, autonóm polgárok közösségét? A hét végén a Heti Válaszban egy Németországról szóló összeállításban is úgy értékelték a magyar gazdaságpolitikát, hogy összeszerelő üzemekre akar szakosodni Magyarország.

Azt nem várom államtitkár úrtól, hogy aláírja a népszavazási kérdéseinket, de hogy ebben a kérdésben világossá tegye a kormány álláspontját, azt igen.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
172 203 2012.03.19. 3:05  188-210

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Rogán képviselőtársam mint előterjesztő reagálására csak annyit szeretnék mondani, hogy arról talán ne nyissunk vitát, ha már nem a hangulatkeltés a cél, hogy kinek kisebb a problémája.

Azt gondolom, hogy annak, aki kilakoltatásra vár most már hónapok, lassan évek óta, talán ne kisebbítsük a problémáját azzal, hogy annak, aki törlesztett és rendkívüli erőfeszítéseket tett azért, hogy valóban törleszteni tudjon, mekkora a problémája.

Ez a törvényjavaslat, amit végső soron az LMP támogat, végre egy olyan megoldást nyújt, amit nagyon régen vártak. Az első verzió befulladt; a második verziót támogatjuk, mert ilyen módon segítséget nyújt azoknak, akik törlesztettek. De ez nem jelenti azt, hogy a kormánypropaganda azt sugallja, hogy az, aki nem törleszt, az esetleg azért nem törleszt, mert nem akar, vagy nem olyan szorgalmas, vagy nem olyan elkötelezett az iránt, hogy ezt az adósrabszolgaságot maga mögött tudja. Ezek az emberek azért nem törlesztenek, mert nem tudnak törleszteni. Én tudom, hogy nehéz elképzelni ezt a helyzetet, de próbálják meg!

Azok a családok, amelyek most arra várnak, hogy a kilakoltatási moratórium feloldásával mikor érkezik meg a végrehajtó, és mikor lakoltatják ki őket, nem abban a helyzetben vannak, hogy várnak arra, hogy miféle módon tudnak ebben az egészben részt venni. Egyelőre semmiféle információjuk nincsen arról, hogy az ő ingatlanukat mikor választja ki a bank, és mi történik velük.

A mai napon nyilvánosságra kerültek az ócsai telep tervei. Nagyon örülünk, hogy van egy ilyen kísérlet, de ez egy látványos és nagyon kicsi szelete annak a megoldásnak, amire a 90 napon túli tartozók várnak. Immár két éve várnak, és semmi jele nincsen annak, hogy az ő helyzetükben bármi is változzék.

Tehát ezt a javaslatot támogatni tudjuk, de nagyon szépen kérjük a kormányt, hogy immár két év halogatás után végre kezdjen el foglalkozni azoknak a helyzetével is, akik nem az önhibájukból és nem az akaratukból egyszerűen nem képesek tovább törleszteni, és nagyon súlyos helyzetben vannak. Százezrekről van szó. Kérem, hogy vegyék figyelembe az ő szempontjukat is.

Még egy dicséretet szeretnék a frakciónak címezni. Az, hogy az eredeti 30 milliós felső határt levitték 20 millió forintra, jelzi azt, hogy még önök is képtelenségnek és túlságosan a jómódúak felé való kedvezménynek tartották volna azt, amit Rogán képviselőtársunk benyújtott, és ezért levitték 20 millió forintra a felső határt. Mi ezt támogatjuk, és örülünk, hogy így történik. És azt kérjük, hogy a továbbiakban is akadályozzák meg azokat a törekvéseket, amelyek devizahiteles-ügyben megint csak a leggazdagabbaknak vagy a jobb módúaknak kedveznek. Ideje, hogy a legelesettebbek és a legrosszabb helyzetben lévők is kapjanak valamiféle segítséget, most, hogy már az összes fölöttük lévő társadalmi réteget megsegítette a kormány.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
175 10 2012.03.27. 5:08  9-12

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tavaly február végén azonnali kérdést intéztem Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszterhez ezzel a címmel: "Miért másztam négykézláb egy hétig egy VIII. kerületi bölcsődében, avagy mikor szűnik meg a bölcsődék diszkriminatív finanszírozása?" Tavaly azért dolgoztam egy héten át gondozónőként bölcsődében, és töröltem orrot, pelenkáztam, játszottam és etettem napi 8-10 órában 18 gyereket, hogy felhívjam a figyelmet a tarthatatlan állapotokra, amelyek a finanszírozás és a bérezés körül kialakultak.

Akkor megígértem kollégáimnak és rajtuk keresztül több ezer, egytől egyig keményen dolgozó, átlagban havi 78 ezer forintot kereső kisgyermeknevelő társamnak, hogy szóvá teszem a Házban a gondjaikat, hiszen az ő gondjuk a miénk is; miénk, gyereket nevelő anyáké, akik kínok kínját álljuk ki, amikor őrlődünk a munka és család között, hiszen a megélhetés sokszor előbb visszakényszerít minket, mint szeretnénk, de nincs hova tenni a gyereket. A bölcsődék ügye a mi ügyünk; az ő gondjuk a miénk is, mert hiába keresünk többször annyit, mint ők, bánt és felháborít az egykulcsos adóból fakadó igazságtalanság, akárhogyan is sulykolják a kormányoldalon az "arányos" szót.

A bölcsődei dolgozók ügye a mi ügyünk is, ezért holnap visszamegyek, és beszámolok nekik arról, hogy mit tettem, hányféle formában, hányszor próbáltam felhívni a kormány figyelmét a gondjaikra, mindhiába; de legalább megpróbáltam, ellentétben azzal a képviselőtársammal, aki csak PR-akciónak tekintette az egészet, és vígan megszavazta az őket tovább sújtó törvényeket.

Az elmúlt évben önök elé tártam minden anomáliát, vérlázító igazságtalanságot, és ezek közül egyetlenegyet nem sikerült orvosolniuk. Elszabotálták a kisgyerekes nőket segítő miniszteri biztos kinevezését, aki a kezébe vehette volna ezeket az ügyeket, pedig költségvetési törvény kötelezte rá a kormányt. A kompenzációval együtt is csökkentek a bérek, és ami a legfelháborítóbb, a bölcsődei normatíva jottányit sem változott, az egy főre jutó bölcsődei normatíva mindössze 32 százalékát fedezi a költségeknek. Az óvodákkal ellentétben a bölcsődei normatívát továbbra is csak az aznap megjelent gyerek után lehet lehívni, pedig az épületet ugyanúgy fűteni, világítani kell, ha a fél csoport nincs bent betegség miatt. Ezenkívül azokra a napokra, amikor ki lehet adni a nyári szabadságokat, és el lehet végezni a tisztasági festést, nagytakarítást, szintén nem jár normatíva, a bölcsik csupán az év 251 napjára kapnak pénzt, vagyis komoly összegeket buknak minden egyes napon, amikor nincs bent minden gyerek. Átlagokkal számolva egy 120 fős bölcsiben körülbelül 92 gyerek után lehet lehívni a normatívát. Ez teljes abszurdum.

A családi napközik normatíváját is nemhogy nem emelték, de eltörölték az új szolgáltatók részére, pedig ebből lehetne kiváltani a szülőktől beszedett nagy összegek egy részét. Ehelyett önök most a bölcsibe járó szülőket is megsarcolják. A dolgozók bére továbbra is megalázóan alacsony, és azok, akik ezt a kőkemény munkát végzik, kénytelenek filléres gondokkal küzdeni, rakosgatni a számlákat; szívszorító közelről látni, hogy hihetetlen tempóban csúsznak le. Ők gondozzák a mi gyerekeinket, és így kell élniük.

De mindig van lejjebb: önök ahelyett, hogy kijavítanák a normatívaszámítás súlyos hibáját, bölcsődei gondozási díjat szedetnek be az önkormányzatokkal, akik kínjukban - hisz mit tehetnek mást - a szülőktől beszedik azt, amit az állam nem fizet ki nekik, és még ezt is igazságtalan módon teszik. Mi magunk javasoltuk, hogy a jómódú többgyerekes családoknak ne adjon felmentést a díjfizetés alól pusztán azért, mert három gyerekük van.

Tudják önök, milyen érzés látni a szegény, dolgozó anyákat, akik két gyerek után fizetik be a díjat - egyre többet -, míg a terepjárós anyuka most sem fog fizetni egy fillért sem, mert három gyereke van? Mikor fognak végre kitekinteni a saját közegükből, ki a magyar valóságra? Az önök kormányára nézve is kínos, amikor egyik képviselőjük nagy hévvel magyarázza a kamarában, hogy mi a gond ezzel, hiszen 25 ezer forintnál nem is lehet több a díj.

Tisztelt Államtitkár Úr! Én tudom, hogy EU-s pénzből végre kiírtak egy pályázatot a nappali gyermekellátás fejlesztésére 8 milliárdért, és új férőhelyek fognak létesülni, ez jó hír, de eltörölték a normatívát számukra, és nem fogják tudni fenntartani ezeket az intézményeket. Két éve várunk arra, hogy elinduljon az új férőhelyek létesítése, és eltekintünk attól, hogy elsinkófálták a felmérést, amit ígértek előtte, pedig az ígéret, ha megtartják, úgy jó. Én holnap elszámolok az ígéretemmel a bölcsik felé. Önök mikor tartják be az ígéretüket, és szüntetik meg a már létező bölcsődék és családi napközik mai napig létező hátrányos megkülönböztetését?

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
180 235 2012.04.16. 2:34  230-268

ERTSEY KATALIN, a fogyasztóvédelmi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen, elnök úr. Először is szeretném kikérni magamnak ezt. A fogyasztóvédelmi bizottság ülésén visszaellenőrizhető módon biztosan többször jelentem meg, mint ön, képviselőtársam. (Boldog István: Nálam?) Úgyhogy miután közölte, hogy nem politikai támadásról, hanem szakmai vitáról kellene hogy szóljon ez az ülés, én ehhez fogom magam tartani.

A bizottsági kisebbségi véleményt ismertetem. Nem azért szavaztunk nemmel, merthogy nem gondoltuk ezt tárgysorozatba veendőnek. Egy súlyos kifogás és több apróbb kifogás van a törvénnyel szemben, amit megfogalmaztunk. Ezeket most csak röviden ismertetem, a vezérszónokiban úgyis lesz alkalmam. Azért szavaztam egy nemmel az udvarias tartózkodás helyett, mert van egy fundamentális etikai összeférhetetlenségi elv, amelyet rendkívül fontosnak tartok, és ez a tervezet sérti ezt az elvet, és minden ebből fakad a tervezetben. Nevezetesen azt az elvet, hogy egy tanácsadó nem lehet egy döntéshozó szerv tagja, illetve fordítva, nem lehet tanácsadói funkciókat adni egy olyan testületnek, amely döntést hoz. Ez a tanácsadói szakma alapelve, és így kell legyen minden területen. Aki dolgozott ilyen területen, pontosan tudja, hogy egy tanácsadás során óhatatlanul is azonosul, minimum közel kerül a tanácsadó az ügyfélhez, és egyszerűen nem kerülhet át ebből a pozícióból az ügyfél egy olyan szerepbe, ahol a békéltetőtestület dönt róla egy teljesen más jellegű folyamatban, és ez fordítva is igaz.

(19.10)

Ez az alapvető kifogásunk a törvényjavaslattal.

A másik dolog, amit szomorúnak találunk, az, hogy ez a módosítás két év után - vártuk nagyon ezt a törvényjavaslatot - nem tesz egy erős állítást a fogyasztóvédelem ügyében. Azt a stratégiai jelentőséget, amit államtitkár úr is jelzett az expozéban, nem látjuk ebben a javaslatban, nem látunk érdemi, stratégiai, a fogyasztóvédelem ügyében jelentős változtatást jelentő módosítást. Kicsit ilyen maszatolós, ide-oda nyúlkáló javaslat, ami nem igazán javít a ma igencsak kiszolgáltatott fogyasztók helyzetén. Ma emberek százezrei vannak igencsak egyenlőtlen, kiszolgáltatott helyzetben fogyasztóként, és értetlenül állunk az előtt, hogy a kormány kinyitja ugyan a törvényt, de nem nyúl érdemben bele, nem változtat radikálisan a helyzetükön.

Ezért az általános vitára nem tartottuk alkalmasnak a javaslatot, ez a fogyasztóvédelemi bizottság kisebbségi véleménye, a többit pedig majd a vezérszónokiban fejtem ki.

Köszönöm szépen. (Mile Lajos tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
180 251 2012.04.16. 15:42  230-268

ERTSEY KATALIN, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A vezérszónoki felszólalásomban össze fogok foglalni pár olyan dolgot én is, ami nem szerepel ebben a törvényben, és hiányoljuk, illetve végigmegyek a törvénynek azokon a vonásain, amiket nem támogatunk.

Alapvetően nagyon örülünk, hogy a Ház elé került egy fogyasztóvédelmi törvénymódosítás így két év után. Mi is azt érzékeljük, hogy ez a világban egy nagyon jelentős témává kezd válni, ehhez mérten sajnos ez a módosítás nem éri el azt a hatást, amit mi vártunk volna tőle.

Lényegében a békéltetőtestületekkel kapcsolatos átalakításokat tartalmaz, ezenfelül a fogyasztók életét lényegében nem érintő olyan javaslatok vannak benne, ami az ő lényeges problémáikra nem ad megoldást, és van egy szerintünk alapvetően félrecsúszott, rossz szerkezetű módosítás a közérdekű keresetek terén ebben a törvényben.

Amint jeleztem korábban is a kisebbségi véleményben, ez a javaslat nem rendezi át stratégiai szinten a fogyasztó helyzetét. Nem szab egy új irányt a területnek. Egy ilyen kicsit maszatolós, ide-oda belenyúlkáló javaslat, ami azt mutatja, hogy valójában az elkötelezettség nincs meg a kormányzatban. Ez látszott abban is, hogy a helyét keresték ennek a témának a kormányzati struktúrában, egyfajta mostohagyerekként kezeli a területet a kormányzat, ami azért különös, mert a pénzügyi válság és abból fakadóan a gazdasági válság egy olyan elképesztő felhajtóerőt biztosított ennek a témának, hogy az egész világon jóval többet foglalkoznak fogyasztóvédelemmel, mint korábban. Amerikában például a pénzügyi fogyasztóvédelem területén egy egész új intézmény jött létre, és a fogyasztók védelme egy elsőrendű fontos problémává vált világszerte. Ezt nem igazán látjuk ebben az anyagban.

Volt két félelmünk, különösen amikor láttuk, hogy két héttel odébbdobták a vitáját a törvénynek, hogy esetleg menet közben szétmódosítózzák az eredetileg kicsit soványka vagy gyenge javaslatot. Ez nem következett be, de a másik félelmünk, az bekövetkezett: nagyon sok témát rendeletbe utalnak. Ma délután menetrendszerűen meg is érkezett a módosító javaslat. Tehát nem szeretjük, ha végre egyszer megérkezik, és akár lenne is idő megtárgyalni egy törvényjavaslatot érdemben, akkor miért kell miniszteri rendeletekre utalni egy csomó olyan területet, amit itt kellene megvitatni a Ház előtt, és talán akkor együtt tudnánk javasolni érdemi módosításokat.

Mire lenne szükség egy új, átfogó, igazán stratégiai változást elérő fogyasztóvédelmi törvényben? Erős hatósági felügyeleti jogköröket kellene adni az illetékes hatóságnak, hasonlóan a PSZÁF-hoz és a Gazdasági Versenyhivatalhoz. Erről fogok később beszélni, hogy itt azért van egy probléma. Ki kellene venni a napi szintű minisztériumi hatás alól a hatóságot, tehát egy stratégiai szerepet kellene neki adni.

(20.30)

Igazán nem kommunikációs hadjárat, amelyben a Jobbik is segít önöknek, szükséges a multinacionális vállalatok ellen, hanem egy igazi, stratégiai szintű, normális szakmai felügyelet, és nem is pár százezres bírságokkal kell valóban előidézni ezt a helyzetet, hogy középvállalatok is, jelentős árbevétellel bíró középvállalatok is pár százezres bírságokat kapnak. A panaszkezelésben sem igazán az a lényeg, hogy minél komolyabb adminisztrációt akasszunk az üzletek és a fogyasztók nyakába. Ebben az esetben hirtelen már a kis üzletek nem annyira védettek. Igazán arra lenne szükség, hogy az üzleteket, a fogyasztókkal foglalkozó vállalkozásokat arra kötelezzük, hogy egy előre megismerhető panaszkezelési rendszert tegyenek nyilvánossá, hogy lehessen tudni, hogy ha nekem panaszom van, azt hogyan fogja kezelni az az üzlet, amihez én fordulok.

Ez hasonló a pénzügyi szervezetekhez, akikhez nagyon helyesen odarendelték ezt a kötelezettséget. Át kell alakítani a hatósági eljárást a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóságnál, hogy szabálytalanság észlelése esetén azonnal lépni tudjon. Úgy tűnik, nemcsak mi érezzük úgy, hogy nem eléggé működőképes ez a megyei közigazgatási rendszer, nem tud hatékonyan működni ez a terület, hogy ha a pénzt, paripát, fegyvert a megyei közigazgatási szervtől, a szakmai utasításokat pedig az NFH-tól kapja.

Szintén nem elég vagy nem megfelelő ez a félmegoldás, amely itt szerepel a fogyasztói csoportokra. Az újakat betiltja, de a meglévők továbbra is szervezik be az új tagokat ugyanolyan aljas módszerekkel.

Szeretnénk látni egy úgynevezett fehérkönyv létrehozását a fogyasztóvédelmi ügyekben, láthassuk végre tisztán, hogy mi okozza a fogyasztók legnagyobb problémáját Magyarországon, ne becslésekkel, hanem komoly kutatásokkal, teljes népességre vetített statisztikákkal alátámasztva.

Végül - sokszor elmondtuk, itt is el kell mondani - hiányoljuk a címkézés problémájának általános, rögzített rendezését. Rendet kell vágni a címkeerdőben, ez szó szerint szerepel többször is a javaslataink között. Az, ami van ma, kifejezetten rontott ezen a helyzeten az elmúlt időszakban.

Részletesen tehát, ahogy említettem, a javaslat legfőbb eleme egy nagyon komoly problémát vet fel. A tanácsadói szakmának egy elemi, etikai kívánalma, követelménye az, hogy nem keverjük a szerepeket. Ehhez képest a békéltetőtestületek most tanácsadói jogkört is kapnak, ami nonszensz. Nem ülhet a tanácsadó egyik pillanatban egy segítő tanácsadói szerepben, majd a következő pillanatban egy döntéshozó szerepben egy jogi eljárás során. Ez abszolút alapvető tétel minden egyes tanácsadói szakmában, súlyos, olyan fajta érdekkonfliktust okozhat, amelyből magára a testületre vetődnek komoly szakmai és etikai presztízsveszteségek.

Én azt tudom, hogy szét van választva személyében a tanácsadó és a döntéshozó, de ha a Fidesz oldal kedvenc fordulatát idézem, a Nagykörúton túl nem működik, vidéken nem működik az, hogy megfelelő személyi apparátussal nem rendelkeznek ezek a szervezetek ahhoz, hogy el tudják választani ezt. Ezt Budapesten, a fővárosban meg lehet tenni. Itt is felhívnánk a figyelmet arra, hogy a pénzügyi fogyasztóvédelem területén pályázat útján választják ki azokat a civileket, akik a tanácsadást végzik. Itt is erre lenne szükség.

Nagyon tartunk attól, illetve erre utalnak is információk, hogy itt valaki kilobbizta magának ezt a feladatot, és ezek az etikai és szakmai presztízsveszteségek, amelyek ebből fognak fakadni a tevékenység összevonása során, ezek őket különösebben nem zavarják, a fogyasztókat érdemben nem segíti ez a változtatás.

Ahogy elmondtuk, a fogyasztó nem érzi annak a meglehetősen súlyos kiszolgáltatottságnak az enyhülését, amely ma Magyarországon létezik. Ma Magyarországon azt a piacgazdasági alaptételt, hogy a fogyasztó király, azt nemhogy nem érezzük, de kifejezetten azt érezzük, hogy fogyasztóként és zárójelben, munkavállalóként is egy csomó más szerepünkben szülőként, családfenntartóként kiszolgáltatóként kiszolgáltatottak vagyunk. Itt kifejezetten az lenne a cél, hogy fogyasztóként ne érezzük ezt a kiszolgáltatottságot, és ebbe a törekvésbe nem illeszkedik bele ez a javaslat a legtöbb elemével.

Zavaró az is, hogy a fogyasztó fogalmát itt akarják átrendezni. 2008 óta mindenki hozzászokott, hogy természetes személyekkel foglalkozik a fogyasztóvédelem területén, és ez most megváltozna. Nem itt kellene, hanem a Ptk.-ban, tehát a polgári törvénykönyvben kell indokoltan kibővíteni ezt a jogkört, nem a fogyasztóvédelmi törvényben, ugyanis a természetes személy jogfogalommal működik most az összes ide vonatkozó jogszabály, a pénzügyi szolgáltatókra vonatkozó törvény, a távollévők közötti szerződésekről szóló rendelet, az üzleten kívüli fogyasztókról, tehát az EU is ezzel a fogalommal dolgozik. Ezt nem kellene keverni most.

A panaszkezelés itt rendkívüli módon meg lett bonyolítva. Itt az az ellentmondás van, hogy a törvény egyik részében, a javaslat egyik részében a kkv-kat indokolatlan módon védi, - és erre mindjárt mondok egy pár javaslatot, hogy ezt hogyan lehetne kiküszöbölni, - ugyanakkor a másik oldalon kis üzleteknek, webshopoknak, kis szatócsboltoknak olyan bonyolult adminisztrációt és nyilvántartást kell vezetniük, amely egész egyszerűen nem indokolt, sem az öt évig történő megőrzés, - hiszen ahogy jeleztem a bizottságban is, - a hatóság is csak három évig indíthat eljárást, tehát teljesen nonszensz erre kötelezni a kisebb cégeket.

A mi javaslatunk erre az, hogy egy panaszkezelési szabályzatot vezessenek be a fogyasztóvédelmi szabályozás jogkörébe pontosan úgy, ahogy a pénzügyi szervezetekhez hasonlóan ez megvalósítható. Ebben le kell írni, hogy a szervezet miként fogja kezelni a panaszt, ha ezek ellenállnak, és látni lehet ennek a betartását ezekben a folyamatokban. Ha ezt nem tartja be az adott üzlet, akkor lehet büntetni.

Minden cégnek van hasonló módon pénzkezelési, gazdasági szabályzata. Ehhez hozzászoktunk. Ha fogyasztókkal dolgozik, különösen ha nagy számú fogyasztóval dolgozik egy gazdasági vállalkozás, akkor igenis legyen egy nyilvánosan hozzáférhető, a fogyasztó számára megismerhető fogyasztóvédelmi, panaszkezelési szabályzata. Fontos, hogy a panasz kivizsgálásáért természetesen nem kérhet pénzt az üzlet.

Szó volt itt az ügyfélszolgálatról is, de itt igazán nem arra lenne szükség, hogy egyetlenegy napon, és megint csak arra utalok, hogy vidéken nem feltétlenül megoldható egyszerűen kapacitás hiányában. Nem feltétlenül csak egy napon kellene 12 órát nyitva tartani, hanem legyen egy olyan nap a héten, amikor kora reggel, és legyen egy olyan nap a héten, amikor késő délután vagy este lehet ügyet intézni. Ez az, ami az emberek természetes életvitelébe jobban beleilleszkedik, mint az, hogy reggeltől estig egy ügyfélszolgálat nyitva legyen.

Visszatérve a békéltetőtestületekre, szólni kell itt arról, hogy azok a civil szervezetek, amelyek eddig nagyon jól végezték a tanácsadás feladatát, gyakorlatilag az elmúlt két évben teljes mértékben ellehetetlenedtek, a források elapadtak, a pályázatok nem lettek időben kiírva. Tehát itt úgy tűnik, hogy miután kivéreztették a fogyasztóvédelmi tanácsadó civil szervezeteket, ezeket belobbizta valaki a békéltetőtestületbe, és így próbálják megoldani azt a kapacitáshiányt, vagyis azt a problémamegoldás feladatát, ami eddig jól működött a független és hangsúlyozom, a független civil szervezetek keretében.

Azt gondolom, ez a súlyos összeférhetetlenség egyszerűen a törvény szellemével nem fér össze. Ha itt fogyasztóvédelemről van szó, akkor nem járhat el a törvény maga is egy olyanfajta érdek védelmében, amit nem ismerünk, de a pletykákból tisztában vagyunk azzal, hogy hogyan történt ennek a javaslatnak az előkészítése.

Még egy fontos dologról kell szólni, az együttműködésről a békéltetőtestületekkel. Ez egy nagyon súlyos és nagyon fontos, nagyon régóta nem kezelt probléma. Ezt megint csak - hasonlóan a PSZÁF megfelelő szabályozásához - azzal kellene szabályozni, hogy úgymond rászól a hatóság az együtt nem működő vállalatra, és ha ő nem működik együtt és ezt kinyilvánítja, akkor lehet bírságolni, és akkor lehet szankcionálni az ő együtt nem működését. Természetesen az ideális az lenne, ha önkéntesen együttműködnének, de erre az elmúlt évben, sőt, évtizedben hiába tett kísérletet az összes szabályozó hatóság.

(20.40)

Végül szólnunk kell arról, hogy a bírság mértékét, véleményünk szerint, indokolatlanul lecsökkentették. Azt gondoljuk, először is tartalmaz egy olyan gumiszabályt a javaslat, ami egy későbbi esetleges módosításhoz köti, tehát a kisvállalkozásokról, a fejlődésük támogatásáról szóló, szép nyelven megfogalmazott törvénybe utalja azt, hogy esetleg ennek keretében később ezt módosíthatják. Azt gondoljuk, ez indokolatlanul tágra nyitja a lehetőséget a változtatásra. Alapvetően az elv, amelyhez itt ragaszkodnánk, hogy a fogyasztóvédelmi törvény a fogyasztókat védje, és ne itt védjük a kisvállalkozásokat, azokat, amelyeket "kkv" összefoglaló néven ismerünk, akár hatalmas árbevételű, esetleg alacsony létszámmal nagyon magas értéket előállító, nagyon magas árbevételű, igazán jól prosperáló cégek, a bírságukat levinni mondjuk 500 ezer forintos határra, azt gondolom, kifejezetten ösztönzi őket arra, hogy ne vegyék komolyan a fogyasztók panaszait, ami sajnos, ma Magyarországon - még egyszer el kell mondanom - életveszélyes.

Összességében tehát egyetértünk mind a kormány expozéjával, mind a Fidesz vezérszónokával abban, hogy ez egy jelentős terület. Sajnos, azt látjuk, ez a módosítás ebben a formában egyáltalán nem éri el azokat a jelentős változásokat, amelyeket ezen a területen meg kellene valósítanunk, ezért a mi javaslataink kifejezetten erre próbálnak célozni, próbálnak olyan területekre jelentősebb beavatkozással javaslatot tenni, amely végre érdemben módosít, segíti, és a magyarországi fogyasztók helyzetét javítja. Kérjük, vegyék komolyan ezeket a javaslatokat. Egyeztettünk szakmai, civil és más szervezetekkel. Azt gondolom, ha itt tényleg komolyan vesszük azt, hogy nem politikai, hanem szakmai vitáról van szó, akkor közösen ki tudunk alakítani egy ennél jobb törvényt.

Köszönöm a figyelmüket. (Dr. Schiffer András tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
181 58 2012.04.17. 2:06  27-159

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Sok fontos dolog elhangzott, nem tudom, hogy belefér-e két percbe egypár reakció.

Fontos különbséget tenni valóban a lelkes kollaboránsok és a megzsarolt kisemberek között. De még az utóbbiak között is különbség van. Hiszen volt olyan, akit a gyereke életével, biztonságával zsaroltak. Őszintén megmondom, nem tudom, mit tennék egy ilyen helyzetben. De volt olyan is, akit kisebb bűncselekmény eltussolásával tartottak sakkban, és így tartották a rendszer működtetői között. Ők a jelentésekkel tették jóvá bűnüket, és tettek tönkre másokat. Fel kell tárni, ki kell beszélni tehát, hogy kit miért zsaroltak, zsarolhattak, és ki kell azt is kutatni, hogy jelentéktelen, semleges, használhatatlan jelentéseket írtak valakik, vagy lelkes, élvezettel ártó jelentéseket, amelyek tönkretettek embereket, barátaikat, akár családjukat is. Ebben sokat segíthet Szőnyei Tamás nemrég megjelent könyve, ajánlom figyelmükbe.

A mi javaslatunk elsősorban a rendszerműködtetőkről és a megrendelőkről, a tartótisztekről és a jelentésolvasókról szól. Róluk szól ez a javaslat és a mai vitanap is. Bár az egykori pécsi KISZ-titkár, aki a rólam szóló jelentéseket olvashatta, ma nincs itt, de máris megszólalt Szűrös Mátyás és Pozsgay Imre, akik a minap gyorsan interjút adtak a mai lelkes együttműködőknek, és már-már áldozatként állították be magukat. És hiába igyekeznek elmosni a felelősségüket, igenis van felelősségük a mai kormánypártoknak. És van különbség abban, hogy ma mi hoztuk ide ezt a javaslatot, és mi az a törvény, ami elbukott 22 évvel ezelőtt. Nagy különbség van a kettő között.

Mi, az LMP politikusai egészen világos helyzetben vagyunk itt. Itt ülnek közöttünk a padsorokban és a páholyban is olyanok, akiket megfigyeltek, és nem ülnek itt, a pártban sehol sem megfigyelők, megrendelők; ezt a belépési nyilatkozatunk is tartalmazza. Visszatérek majd a későbbiekben, köszönöm. (Szórványos taps az LMP soraiban.)

(A jegyzői székben dr. Szűcs Lajost
Móring József Attila váltja fel.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
181 62 2012.04.17. 1:43  27-159

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen. Még egy reakciót, nem fért bele, sajnos nagyon megalázóan kevés ez az időkeret.

Szeretnék arra is reagálni, hogy ki hozza a Ház elé ezt a javaslatot. Engem személy szerint nemcsak a saját megfigyelt múltam, hanem a családom múltja is kötelez. Ha már az Andrássy út 60. szóba került itt, az én nagybátyámat az Andrássy út 60.-ban őrizték három napig, majd Szombathelyre szállították, és onnan szökött külföldre, és ott élt haláláig. Még megérte azt, hogy a Terror Háza megnyílt, de nem tudta magát rávenni, hogy bemenjen, annyira fájdalmas volt az emlék. Azt gondolom, hogy ezekkel a fajta szembenézésekkel adós maradt az elmúlt húsz év.

Bármennyire is szeretnék reagálni Novák Előd képviselőtársam méltatlan jelzésére Németh Zsolt államtitkár úr ügyében, Németh Zsolt volt az többek között, az édesapja lakásán gyűltünk össze a Thököly úton a rendszerváltás környékén, és beszéltünk ezekről a dolgokról. Én őszintén azt reméltem, hogy 22 évvel később nem kell arról beszélni, hogy milyen adósságot halmozott föl a Fidesz ebben az ügyben.

Ez a javaslat és ez a mai vitanap végre egy lehetőséget ad arra, hogy szembenézzünk a múltunkkal, szembenézzünk azzal, hogy mit tettek elődeink, illetve a ma is velünk élő megrendelők, tartótisztek, ügynökök, megzsaroltak és lelkesek, nem megzsaroltak. Azt kérem önöktől, hogy egyszer és mindenkorra rendezzük ezt a kérdést, nem lehet továbbhaladni, semmiféle új rendszerváltást vagy új kezdetet nem lehet úgy tenni, hogy nem nézünk szembe a saját, akár az önök köreiben is meglévő múlt feltáratlan aktáival.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
182 156-158 2012.04.23. 2:18  155-164

ERTSEY KATALIN (LMP): Elfogadom, köszönöm szépen.

ELNÖK: Elfogadja a válaszadó személyét. Megadom a szót, képviselő asszony.

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A magyar társadalom 52 százalékát adó nők szempontjából fontos és üdvözlendő lépés, hogy a kormány, bár 15 hónapos késéssel és csak fél évre, de végül csak létrehozta azt a miniszteri biztos pozíciót, amely a nők munkaerő-piaci helyzetének javítását szolgálja.

A javaslatot az LMP még 2010 őszén tette le az Országgyűlés asztalára, szorgalmazva benne, hogy a népesedési kerekasztal, a Jól-lét Alapítvány, a SEED Alapítvány és mások ajánlásai alapján kidolgozott javaslatainkat vegyék komolyan, és kezdjenek el azon dolgozni, hogy a nők számára ne jelentsen a munka és a család összehangolása ennyire súlyos, megoldhatatlan problémát. Már csak azért is, mert ezzel nem pusztán a tragikus foglalkoztatási és ezzel összefüggő versenyképességi mutatóinkat javítanánk, hanem ezzel tudnánk a tragikus, még tragikusabb népesedési mutatókat is javítani.

Ehhez képest a nők foglalkoztatási rátája az elmúlt két évben még tovább csökkent, a kisgyerekes nőknek mindössze 10 százaléka dolgozik, és ezzel szoros összefüggésben 10 százalékkal kevesebb gyermek született, mint tavaly, 10 százalékkal kevesebb gyermek született, mint két éve.

Teljes konszenzus van arról, hogy mit kell tenni, elemzések, kutatások tucatjai születtek a témában. Ott születik sok gyerek, ahol a munka és a gyerek nem egymást kizáró fogalmak, ahol rugalmasak a munkahelyek, és széles körű, elérhető napközi gyermekellátás van.

Örülünk tehát, hogy végre megkezdheti munkáját a miniszteri biztos, de nyilvánvaló, hogy hat hónap nem lesz elég arra, hogy érdemben eredményeket tudjon felmutatni. Nem véletlen, hogy egyéves, 50 milliós keretet szabtunk erre a feladatra. Különösen nehéz lesz úgy eredményt felmutatni, ha elsősorban a probléma feltárására korlátozódtak a feladatai.

Ezért kérdezem önt, ha ennyire rossz fázisban lép be a biztos asszony ahhoz képest, amire szükség lenne, miért csak hat hónapra és főleg miért előkészítő feladatokkal bízták meg a biztos asszonyt, és van-e terv arra, hogy hat hónap elteltével ki és hogyan viszi tovább ezt a komplex feladatot.

Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
182 162 2012.04.23. 0:57  155-164

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, államtitkár úr. Ezek természetesen jó hírek, örülök, hogy van lehetőség hosszabbításra. A kérdéseim igazán arra irányulnak, hogy milyen eszközök állnak a biztos asszony rendelkezésére. Hiszen az, hogy feltárja a problémákat, erre igazán nincs már szükség. Egy teljesen kész, szakmai konszenzus által jóváhagyott, tulajdonképpen cselekvési lista áll előtte, és abba a fázisba kéne érnie a 6 hónap végére legalábbis, hogy egy akciótervet tesz le.

Milyen eszközök állnak a rendelkezésére? Milyen eredményességi mérőszámokat, milyen indikátorokat várnak? Hogyan fogják azt eldönteni, hogy a 6 hónap meghozta-e az eredményt? Mert őszintén szólva jelenleg a magyar nők nem látnak abból túl sokat, amit önök az elmúlt 2 évben ebben a témában tettek, és nagyon várják azt, hogy érdemi, konkrét lépések és eredmények szülessenek.

Várom a választ.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
183 46-48 2012.04.24. 2:12  25-49

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. A 24. ajánlási ponthoz szeretnék hozzászólni, ha még ez lehetséges.

ELNÖK: Természetesen, lehetséges. Folytassa nyugodtan, képviselő asszony.

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen. A fogyasztóvédelmi törvény legtöbb módosítását egy olyanfajta igény szülte, hogy próbáljunk a fogyasztóknak segítséget adni ahhoz, hogy az ő panaszuk hogyan kezeltetik a cégek által. A mi javaslatunk nem azt próbálja megfogni, amikor már valamiféle folyamatban zajlik a panaszkezelés, és azt hogyan lehet jobban csinálni, e-mail, telefon s a többi, ezeket a technikai részleteket nem gondoljuk, hogy törvényben kéne szabályozni.

A mi javaslatunk arról szól, hogy hasonlóan, ahogy a vállalkozásoknak kötelező egy pénzügyi szabályzatot készíteni, tehát tudni lehessen, hogy ő hogyan gazdálkodik a pénzével, hogyan működteti a vállalkozását, ehhez hasonlóan azoknak a cégeknek, amelyek fogyasztók nagy tömegeivel érintkeznek, és egyáltalán minden cégnek kellene egy előre megismerhető, a fogyasztó által átolvasható, megismerhető panaszkezelési szabályzatot létrehozni. Tudjuk, hogy a gazdálkodáshoz fűződő ilyen szabályzatok elkészítése nem egy óriási nagy feladat, ez azt jelenti, hogy minden cég, amelyik fogyasztókkal érintkezik, előre tisztázza azt, hogy panasz esetén milyen módon és hogyan, milyen folyamat során fogja kezelni ezt a panaszt.

Azt gondoljuk, hogy ez sokkal nagyobb lehetőséget nyújt a fogyasztónak arra, hogy megismerje az esetleges probléma keletkezése során, hogy milyen jogai vannak, milyen eljárásokban vehet részt. Sokkal inkább fogyasztóbarát ez a fajta szabályozás, mint hogy a fogyasztónak törvényeket kelljen bújnia ahhoz, hogy megtudja, hogy az adott cégek, illetve általában Magyarországon a cégek hogyan kezelik majd az ő panaszát.

Tehát kérem, hogy támogassák ezt a javaslatot; egy egészen másfajta szemléletet hoz be ez a törvénybe. Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
193 166 2012.05.22. 4:04  155-189

ERTSEY KATALIN, a fogyasztóvédelmi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A fogyasztóvédelmi bizottságban az ellenzéki pártok nem támogatták ezt a javaslatot. Hozzá kell tennem, hogy mikrofonon kívül, de az is elhangzott, amikor Boldog István az mondta a többségi vélemény képviselőjeként, hogy ezt nem a fogyasztók fogják fizetni, akkor azért többen megjegyezték, hogy ezt egy lakossági fórumon nem nagyon tudná elmondani anélkül, hogy meg ne vernék.

Ez egy nagyon súlyos teher a magyar lakosságon, és ezzel a fogyasztóvédelmi bizottságban még rengeteg dolgunk lesz, ez is egy közös megállapítás volt. Ezen a bizottsági ülésen ez a napirendi pont akkor került sorra, amikor számos adót végigtárgyaltunk aznap a fogyasztóvédelmi bizottságban. Természetesen mindegyikről elmondta a kormányzat képviselője, illetve a bizottság többsége, hogy nem fogja áthárítani a lakosságra egyik szolgáltató sem: sem a közműszolgáltatók, sem a bankok. Természetesen mindannyian tudjuk, hogy ez nem így van.

Azt is elmondtam az LMP részéről, hogy mi már 2010 őszén javasoltuk a kormánynak azt, hogy az elnökség idejét használja fel arra, hogy pont nagyjából a sárgacsekk-adó ellenkezőjét, a Tobin-adót vezettesse be, próbáljon élére állni annak a törekvésnek, hogy Európában a valóban spekulatív tőkemozgásokat - azokat a tőkemozgásokat, amelyek idejuttattak minket ebbe a helyzetbe: egy pénzügyi, majd gazdasági, majd társadalmi és vezetési válságba, aminek jelenleg is tanúi vagyunk Magyarországon, idejuttattak minket -, ezeket a spekulatív pénzmozgásokat kellene megadóztatni.

Ezzel tulajdonképpen a kormány jelen lévő képviselője is egyetértett. Ehelyett láthatjuk azt, hogy jelenleg a sárgacsekk-adóról tárgyalunk. A sárgacsekk-adó súlyosan érinti főleg a kiskeresetűeket, főleg azokat, akik ilyenfajta pénzutalásokra hagyatkoznak más híján, és érintetlenül hagyja azokat az igazán komoly spekulatív tőkemozgásokat, amiket valójában meg kéne adóztatni.

Még annyi előzmény hozzátartozik, amit szintén elmondtam a fogyasztóvédelmi bizottság ülésén, hogy nem sokkal korábban a fogyasztóvédelmi törvényben volt egy sárga csekkel kapcsolatos módosítóváltás, hogy úgy mondjam: a kormánypárt beterjesztette, hogy nem lehet különböző díjat fölszámolni, azt a zárószavazás előtti módosító javaslatomat viszont már leszavazták, ami azt próbálta volna elősegíteni, hogy segítsük a vállalatokban már évek óta elindult azon folyamatokat, miszerint az elektronikus utalást, az elektronikus számlahasználatot ösztönözzük, ezért igenis adhasson, sőt adjon - kötelezően - a vállalat az ő hasznának vagy az ezzel való költségspórolásnak megfelelően kedvezményt annak, aki elektronikusan szeretne az adott szolgáltatóval tranzakcióba bonyolódni. Azt gondolom, hogy pontosan az ellenkező irányba megyünk: nem a megfelelő irányba adóztatjuk azokat a fogyasztókat, akik ezt más szempontból is rendkívüli módon megszenvedik.

Még egy dolog hangzott el. A zöldpártok megkülönböztetik magukat egész Európában a baloldali ellenzéktől abban is, hogy nem minden adót elleneznek azonnal és zsigerből. Pontosan az a lényege a zöldpolitizálásnak, hogy bizonyos, a környezetet terhelő tevékenységeket, a fogyasztást, a túlfogyasztást, tehát olyanfajta dolgokat adóztatnánk, vagy a vagyonokat, amelyeket jelenleg az Orbán-kormány kínosan kerül, és kifejezetten a kiskeresetűeket, ezen belül a sárga csekken befizetőket és hasonlóan alacsony státusú rétegeket sújtja ezekkel az újabb és újabb adókkal.

Ezzel a kisebbségi véleménnyel a fogyasztóvédelmi bizottság továbbengedte általános vitára a törvényt. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
195 34 2012.05.29. 3:08  33-39

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Aki szegény, az a legszegényebb - ma ez a mondat különösen súlyos igazság Magyarországon. Bizonyára egyetértünk abban, hogy a szegények között is a legnehezebb helyzetben a nők vannak, közülük is azok, akik a faluközösségtől is távol, tanyán élnek. A férfiak korai halálozása miatt ma nagy számban élnek itt idősen, magányosan és mélyszegénységben özvegy nők, akik végigdolgozták az életüket, és most elfogadhatatlan körülmények között élnek úgy, hogy napokig, hetekig akár rájuk sem nyitja senki az ajtót.

2012 az aktív időskor és a nemzedékek közötti szolidaritás európai éve. Ennek kapcsán vártunk volna némi több aktivitást a kormány részéről, de úgy látszik, hogy a marginalizált idősek és a nők kevésbé fontosak ennek a kormányzatnak. A tanyán élő egyedülálló nők jelentős része harmadik világbeli körülmények között él, elszigetelten, izoláltan. Többségükben tsz-nyugdíjasok, de vannak olyanok, akik nem is szereztek nyugdíjjogosultságot. Ők nemcsak szegénységgel, de az alapvető szolgáltatások hiányával is küzdenek, valamint a közösség hiányától és a biztonságérzetük romlásától is szenvednek.

A magyar tanya- és falugondnoki szolgálat 20 éve tekinthető lenne akár egy sikertörténetnek is, hiszen létrehoztak egy olyan intézményt, ami beszerez, elintéz, tanácsot ad, meghozza a gyógyszert, ebédet s a többi - elvben, de a valóságban ez már sajnos nem így működik. Az itt élő emberek zárkózottak és szívósak, ezért nem panaszkodnak, gyakran nem kérnek segítséget. Így fordulhat elő, hogy a politikusok, még a helyiek látószögéből is ezek az emberek gyakran kiesnek, hiszen nekik jóval kisebb az érdekérvényesítő képességük.

Kérjük, az idősek éve kapcsán nézzék meg a számokat velem együtt. 2004-ben még két és fél millió forint, 2,4 millió forint volt a tanyagondnoki normatíva, de ez folyamatosan csökken. Ez a csökkenés mára olyan drámaivá vált, hogy a tanyagondnokok nem tudják elvégezni a munkájukat, a bérük épp csak eléri a minimálbért. Nem emeltek normatívát, és közben a költségek drasztikusan emelkedtek, elég ha csak a benzinárra gondolunk. Ezért fordulhat elő ma, hogy a tanyagondnokok egyszerűen nem jutnak el az idős emberekhez.

Ma 1348 helyen működik ilyen szolgálat, de működhetne jóval több helyen, csak sajnos az önkormányzatoknak utoljára 2008-ban volt lehetőségük bővíteni ezt a szolgálatot. A tavalyi tanyafejlesztési pályázatban összesen 20 millió forint jutott a 200 millióból a tanyagondnoki hálózatra. Ez kétségbeejtően kevés pénz a 450 forintos benzinár mellett.

Arra kérjük államtitkár urat, hogy ne hagyja elsorvadni a tanyagondnok intézményét, ne szűkítsék a tanyagondnokok feladatkörét, és ne építsék le a hálózatot. Azt várjuk az új minisztertől, hogy a kérdést komplex módon vizsgálja (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), működjön együtt a Vidékfejlesztési Minisztériummal, és legyen külön figyelme azokra a nőkre, akik tanyákon elhagyatva élnek.

Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
195 38 2012.05.29. 1:04  33-39

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, államtitkár úr. Sajnos a választ nem tudom elfogadni, bár nagyon szerettem volna, és az elsődleges célom az volt, hogy felhívjam rá a figyelmet, hogy ezekből a pályázatokból tavaly egymillió forint körüli összeget kaptak az önkormányzatok.

Ebből nem tudnak autót beszerezni, még egy nagyon ócska, használt autót sem, és a költségeik, ahogy említettem, 450 forintos benzinárnál valóban sajnos azt eredményezik, hogy nem jutnak el.

És ezt sajnos cáfolnom kell, konkrét visszajelzéseink vannak, természetesen nem árulom el, hogy melyik tanyagondnoki szolgálat vagy melyik önkormányzat szenved a költségek alacsonyra fogyásától, de annyit elmondhatok, hogy a holnapi nap során Balota tanyavilágába látogatok a jánoshalmai kistérségben, ahol GYEP-programokat, gyermekszegénység elleni programokat látogatok, illetve tanyákat, és továbbra is napirenden szeretném tartani ezt a kérdést, mert azt gondolom, hogy 20 millió forint, illetve akár 50 millió forint egy évben ezekre a szolgáltatásokra szinte semmi.

Köszönöm szépen, nem fogadom el a választ. (Taps az LMP soraiban.)

(14.20)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
195 187 2012.05.29. 5:05  186-192

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. (Az elnök csenget.) Egy olyan európai uniós direktíváról van szó, amely teljes mértékben egybeesik a magyar kormány törekvéseivel, nevezetesen azzal, hogy a nők munkaerő-piaci helyzetének és ezáltal a népesedési mutatók javításának céljából az otthoni munkamegosztást, a gyermekek gondozásából vállalt részt egy kicsit arányosítsuk ahhoz képest, ami ma van: túlnyomó többségben az anyák vannak otthon, és bár létezik az apai gyes intézménye, a megosztott gyes intézményét nagyon sok országban sikerrel alkalmazzák. A skandináv országokból indult több évtizeddel ezelőtt, de az EU-s direktíva hazánkat is kötelezi arra, hogy valamilyen irányba elinduljunk ez ügyben.

A kormány tavaly, tán tavalyelőtt egy plakátkampánnyal is igyekezett ezt a célt szolgálni, ezért meglepetésünkre a foglalkoztatási bizottságban a kormány álláspontja úgy hangzott, hogy megosztott volt ebben a kérdésben. A különössége ennek a vitának az, hogy a Nefmi, az akkor még Nefmi, tehát a ma már EMMI néven ismert minisztérium pontosan tudta, hogy miről szól ez a törvényjavaslat, pontosan tudta, hogy miről szól az európai uniós direktíva, és ezúton is gratulálok Balog Zoltán miniszternek, hogy egy olyan minisztériumot vett át, amelyik pontosan tudta, hogy miért van erre a direktívára szükség, és miért kell átvenni. (Zaj.)

Ezzel ellentétben a Nemzetgazdasági Minisztérium - amelynek immár női munkaerő-piaci biztosa is segítené azt, hogy a nők sokkal jobban tudjanak visszailleszkedni a munkába, és amelynek az új bébiboom című vitairatában szerepel is ennek az EU-s direktívának az átvétele - ott a foglalkoztatási bizottság ülésén valamilyen érthetetlen okból elutasításra javasolta ezt a javaslatot.

Az érvelésük a következő volt. Az volt az érvelésük, hogy a gyest, amikor az EU-s direktíva szerint... (Az elnök csenget.) Köszönöm szépen, elnök úr. Nem tudom túlkiabálni a tömeget. Tehát ha a gyest megosztjuk az apa és az anya között, akkor az NGM teljesen hibás gazdasági érvelése szerint ezzel a tb-jogviszonyt is egyfajta módon megdupláznánk, hiszen a gyes alatt a nő ingyenes tb-ellátásban részesül. Ezzel csak az a probléma, hogy az apa ilyenkor nem vesz saját jogon részt a tb-biztosításban, hanem az anya jogán, ugyanis az anya a gyes alatt - talán ezt nem tudják egy ilyen erős férfitöbbségű parlamentben - tb-járulékot fizet.

Tehát az a helyzet állt elő, hogy a Nemzetgazdasági Minisztérium és a Nefmi egymással szembefeszült, és én bár arra készültem, hogy alapvetően esélyegyenlőségi érvekkel próbáljam őket meggyőzni arról, hogy ezt át kell vennünk, végül is közgazdaságilag kellett cáfolnom a Nemzetgazdasági Minisztérium helytelen számítását. Ez egy különös helyzet, de mindenesetre nem sikerült akkor ott meggyőznöm a Nemzetgazdasági Minisztérium képviselőjét, hogy hallgasson a Nefmiben ülő szakértőkre, akiknek ebben a tb-jogviszonyügyben teljes mértékben igazuk van.

Azzal is érveltek ott az elutasításnál, hogy Magyarország a maga módján már így is megfelel az EU-s direktívának, amikor is úgy fogalmazott a Nemzetgazdasági Minisztérium szakértője, hogy ha tulajdonképpen összeadjuk az apai pótszabadságot a nullától a 16 évig, akkor az tulajdonképpen kiad egy hónapot. Azt gondolom, hogy egy EU-s direktívát nem ilyen módon kéne átvenni, ilyen megúszós módon, ez teljesen életidegen, hogy az évi x napot összeadva adja össze a majdnem egy hónapot, hanem egész egyszerűen azt kéne megnézni a két miniszternek - Matolcsy Györgynek és Balog Zoltánnak összeülni és megnézni -, hogy hogyan lehet ezt az irányelvet valóban figyelembe venni és átültetni. Erre irányul a mi javaslatunk.

(17.00)

A lényege, tehát még egyszer megismételve, az, hogy a 36 hónapos szülési szabadságból egyetlenegy hónapot az apa vegyen ki, különben ez az egyetlenegy hónap elvész. Ez alatt az egy hónap alatt van lehetősége az édesanyának a bölcsődébe beszoktatni, munkahelyet keresni, hiszen jól tudjuk, az anyák 50 százaléka nem kap munkát, miután gyereket szült, ezért ez a megoldás nagymértékben javítaná a nők munkaerő-piaci esélyeit, a népesedési mutatókat. Azt gondolom, pontosan a kormányprogramba illeszkedő javaslatról van szó. Ez is mutatja azt, hogy az NGM és a Nefmi között vita volt.

Azt kérem, hogy az NGM vizsgálja felül az álláspontját, és az új miniszterrel egyeztessenek arról, hogy végül hallgassák meg a valódi szakmai érveket, és támogassák ezt a javaslatot. Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
200 92-96 2012.06.11. 2:23  91-102

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Nemrég levelet kaptam Orbán Viktortól, amelyben azt kérdezi, hogy vajon segítse-e a nők munkába állását a kormány, vagy legyen inkább a nő otthon, foglalkozzon a családdal. A választ önök is pontosan tudják. A valódi, torzítás nélküli tudományos kutatásokból tudjuk, hogy a magyarok a kétkeresős családmodellt választják, ma már a képzettebb férfiak és maguk az érintettek, a nők már régen így gondolják.

De a nők az elmúlt két évben kiszorultak a nemzeti együttműködés rendszeréből. Tétlenség és belső konfliktusok jellemzik a kormány két évét a nők ügyében. Ez a kormány még soha nem hívta össze a Nők és Férfiak Társadalmi Egyenlősége Tanácsát, amely a kormány döntéseit előkészítené, véleményezné és javaslatokat tenne. Az ötpárti elfogadott nemzeti stratégia a nők ügyében, ami 2021-ig szól, a fiókban hever.

Az ön minisztériumában a szakértői apparátust először a fogyatékosügyhöz csapták, majd szélnek eresztették, és az ENSZ nőügyi bizottságának szóló jelentést elsinkófálták a nyilvánosság előtt, ezért árnyékjelentés készült a civilek részéről, ami leginkább autoriter, harmadik világbeli rezsimekben szokás.

A magyar nők azt várták öntől, az új minisztertől, hogy azonnal lásson neki a károk felszámolásának, fordítson a jelen helyzeten, és a kormányon belüli vitákat vigye dűlőre a nők érdekében; működjön együtt ott, ahol kell, például a vidékfejlesztési miniszterrel a tanyagondnokok ügyében, de akár vállaljon konfliktust is más tárcákkal, ha ez kell, szülői szabadság ügyében a nemzetgazdasági miniszterrel; és a saját munkatársai, a saját szavazói, választói körében is tegye világossá a kormány álláspontját. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Azt is várják öntől, hogy az ombudsman ajánlásait vegye figyelembe, és korrigálja azokat a családellenes túlkapásokat, amiket elkövettek az elmúlt két évben, például (Az elnök ismét csenget.) a családvédelmi törvény családdefiníciójával...

ELNÖK: Köszönöm szépen.

ERTSEY KATALIN (LMP): ...a kismamák kihagyásával a munkaügyi képzésekből.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony.

ERTSEY KATALIN (LMP): Kérem, válaszoljon, hogy mikor teszik meg ezeket a lépéseket. (Taps az LMP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
200 100 2012.06.11. 1:13  91-102

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Én nem fogom megróni önt, hogy ön is kiment az idejéből, hiszen ez előfordul mindannyiunkkal, de folytatom azt, amit az első részben nem tudtam elmondani.

Tehát a családvédelmi törvényben önök a család definíciót megtagadták azoktól az együtt élő pároktól, akik adott esetben azon dolgoznak, hogy lombikbébiprogram keretében próbáljanak gyermeket nemzeni. Az pedig, hogy erre az ombudsmannak kell önöket figyelmeztetni, ez valóban elég sokat elmond az ön kormányának a nőkhöz való viszonyáról.

De az, hogy a kismamákat például kihagyják a munkanélkülieknek indított képzésből, tehát abban az időszakban, amikor - ön valóban jól mondta - visszaadták a segélyt munka helyett a kismamáknak, ahelyett, hogy visszasegítenék őket a munkaerőpiacra, ezalatt megtagadták tőlük a részvételt abban, hogy képzéseken keresztül tovább erősítsék a munkavállalási képességüket.

Azt már nem is említem, hogy a gyermekvédelem súlyos hiányosságait tárta fel az ombudsman a gyermekprostitúció ügyében.

És nem állítják meg az elvándorlást, hiszen (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) a felsőoktatási keretszámok változtatásával Magyarországról menekülnek azok, akik később szülhetnének gyereket. (Az elnök ismét csenget.) Ezek az időpontok úgy kitolódtak, hogy nem fognak tudni családot alapítani.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
202 26 2012.06.14. 2:07  3-171

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Sajnálattal állapította meg ennek az országnak a fele, az 52 százalékot képviselő nők, hogy az LMP vezérszónokain kívül egyetlenegy szónok nem szólt egyetlenegy szót sem a nőkről. (Moraj, hangok a kormányzó pártok padsoraiból, többek között: Jaj! - Ó!) Azokról a nőkről, akiket önök itt, uraim képviselnek, akik 52 százalékban vannak jelen, de kimaradtak a nemzeti együttműködés rendszeréből.

Tavaly egy évértékelőn elmondtam azt, hogy a nők nagyon sokat vártak ettől a kormánytól, még külön meg is említették a kormányprogramban, ehhez képest nagy csalódás volt számukra ez az elmúlt két év.

Egészen egyszerűen nem veszik figyelembe önök itt, uraim, a parlamentben azt, hogy mi ma Magyarországon a magyar nők érdeke, hogyan szeretnének munkát és családot összehangolva, békésen élni, és hogyan szeretnének előrejutni.

(15.20)

Az önök kormánya eddig még soha nem hívta össze azt a tanácsot, ami a kormánynak tanácsot adhatna és javaslatokat adhatna ezekben az ügyekben, a nők és férfiak esélyegyenlőségi tanácsát. A fiókban hever az az ötpárti együttműködéssel elfogadott program, amely 2021-re feladatokat ad ennek a kormánynak, ezeket a feladatokat önök elszabotálták. Az ENSZ-nek szóló jelentés a nők helyzetéről a nyilvánosság teljes megkerülésével ment ki; egy olyan árnyékjelentést kellett készíteni a civileknek, ami harmadik világbeli országokban szokás, ahol az autoriter rezsim nem engedi beleszólni a kis civileket az ügyekbe.

A magyar nők azt várták, hogy végül egy erős felhatalmazással rendelkező kormány végre tesz valamit azért, hogy a magyar családok képesek legyenek felnevelni azokat a gyerekeket, akiket most nem tudnak vállalni, és az egyre elszegényedőbb nők, különösen vidéken, tovább küzdenek azzal, hogy nem tudják hova tenni a gyermeket, ezért nem tudnak elmenni dolgozni.

Azt kérjük, hogy az LMP javaslatára végre kinevezett miniszteri biztos két év után lásson neki annak (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), hogy a nők helyzetét javítsa Magyarországon.

Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
210 137 2012.06.29. 2:06  1-270

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Én egy kicsit szeretnék reagálni azokra a szavakra, amiket Brájer Éva képviselőtársunk elmondott, és a nők és a családok szempontját szeretném megemlíteni. Sokszor volt már erről szó a Házban.

Én azt gondolom, hogy soha nem látott mértékben sújtja a családokat ez a költségvetés. Ennek talán az is az oka, hogy minden józan háziasszony tudja, hogy június végén barackot főzünk be, és nem költségvetést írunk. (Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiból.) Minden józan háziasszony tudja azt, hogy épeszű ember nem kezd el kapkodni 30 fok fölött, és ha Matolcsy György minisztériumában nincs valaki, aki elmagyarázza azt (Sáringer-Kenyeres Tamás: Hány üveg barack van otthon?), hogy nem lehet az egyik zsebünkből a másikba tett bevételeket megpróbálni elkölteni, akkor egy józan háziasszonynak kell talán elmagyaráznia azt, hogy az állami tranzakciókra kivetett bevétel nem elkölthető pénz.

De ha már egy ilyen költségvetési rémálom áll előttünk, akkor játsszunk el azzal a gondolattal, hogy esetleg komolyan is vehető ez az anyag, és esetleg elfogadják a javaslatainkat.

(12.10)

Önök jelezték a héten azt, hogy járulékcsökkentést terveznek adni a kismamáknak. Én elmondom azt, hogy a módosító javaslataiban az LMP ennek már a részleteit is kidolgozta. Önök erről nem szóltak. Azt javasoljuk, hogy három éven keresztül - ezt már egyébként két éve mondjuk - fokozatosan menjen fel a tb-járulék hozzájárulási státusa, tehát akár 25, 50, 75 és 100 százalékra kiteljesedő fokozatos tb-járuléknövelést javaslunk azoknak a kismamáknak a számára, akik visszatérnek szülés után. Ezt igénybe vehetik a gyermek 3 éves kora után, de ha korábban térnek vissza a munkaerőpiacra önfoglalkoztatóként vagy kis- és mikrovállalkozás vezetőjeként, megalapítójaként, akkor kapják meg ezt a lehetőséget.

Olyanfajta javaslatot is teszünk, hogy a gyermekfelügyeletet, ami most már egyre szűkülő lehetőség Magyarországon, utalvány formájában, méghozzá az Erzsébet-utalvány formájában lehessen adni béren kívüli juttatásként. Még további javaslatot is fogok tenni a következőkben. (Taps az LMP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
210 141 2012.06.29. 2:10  1-270

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tehát ahogy Brájer Éva is említette, nagyon nagy bizonytalanság van az eddig önkormányzati finanszírozású gyermekjuttatások kapcsán. Önök nemcsak a bölcsődei gondozási díjat vezették be, de most a gyógypedagógusok bölcsődében való alkalmazására sincs egyetlen fillér sem a költségvetésben. Csak egy pillanatra gondoljunk bele, hogy valakinek egy segítségre szoruló speciális nevelési igényű gyermeke van, és nem kaphat segítséget, extra segítséget hozzá a bölcsődében az a pedagógus, aki foglalkozik vele.

Itt megemlíteném azt is, hogy két éve szintén rendszeresen szóvá teszem a Házban azt, hogy a bölcsődei gondozónők, hivatalos nevükön kisgyermeknevelők 70-75 ezer forintos nettó jövedelemből dolgoznak olyan csoportokban, amelyek most Lázár János javaslatának köszönhetően tovább növelhetőek lesznek. Én egy 19 fős csoportban dolgoztam a VIII. kerületben 2011-ben; olyan körülmények között dolgoznak ezért a nagyon kevés pénzért a kisgyermeket gondozók, ami egészen méltatlan. A 19 fős csoport messze meghaladja azt a lehetőséget, amit egy normális bölcsődében lehetne engedni. Csak emlékeztetném önöket, hogy az EU-előírás közel fél négyzetmétert szab meg a tyúkok tartására, immár Magyarországon is. A jelenlegi létszámnövelés a bölcsődékben ezekkel a kondíciókkal azt jelenti, hogy rosszabb körülmények között tartjuk a saját gyerekeinket, mint a tyúkokat az EU előírásai szerint. (Taps az LMP padsoraiban.) Ezért nagyon fontosnak tartom, hogy azokat a normatívákat hozzáigazítsuk a valósághoz, amik ezeket a kondíciókat javítják.

Két dolgot javaslunk évek óta, most ismét. Az egyik az, hogy a családi napközik normatíváját emeljék hozzá a bölcsődeihez, és ezzel váltsuk ki ezt a nagyon komoly szülői támogatást, amit be kell fizetniük. A másik pedig az, hogy a bölcsődeit igazítsuk az óvodaihoz a számítást tekintve, mert ez ma diszkriminatív.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
210 157 2012.06.29. 2:02  1-270

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Pálffy Istvánnak csak azt szeretném reagálni, hogy ez a ma reggeli Heti Válaszban megjelent adat, Navracsics Tibor szájából, valóban, lehet, hogy igaz. Csak éppen az áll szemben ezzel az adattal, hogy azok a fiatalok, akik már be sem jelentkeznek a munkanélküli-központba, mert már kifelé tartanak vagy kint vannak az országból, nem jelennek meg ezekben a statisztikákban. És elmondhatom itt azt is, hogy kifejezetten a nőket sújtja ez a terület, a fiatal nőket, akiknek ugye, az életciklusuk oly módon kitolódik, hogyha nem tudnak itthon felsőoktatási szakokra menni, olyan módon tolódik ki, hogy gyakorlatilag a demográfiai hatásokat is drámai módon továbbrontja az, ha fiatal nőket külföldre száműzünk.

Pontosan azokat a szakokat szüntették meg vagy csökkentették le drámai módon, ahol jelentős mértékben többségben vannak a nők, általában egyébként többségben vannak a nők a felsőoktatásban, tehát őket nagyon súlyosan érinti a keretszámok csökkentése. És azt reméltük, hogy legalább most belátják, hogy a maradék 5 ezer helyet erre kéne visszapótolni, közgazdasági, jogi képzésekre, ahol a nőknek nagyon súlyos helyzetük van. Egész egyszerűen, beszéltem konkrétan fiatalok tucatjaival, akik képtelenek Magyarországon olyanfajta területre menni felsőoktatásban, amire szeretnének, és ezért szabályosan el kényszerülnek hagyni az országot.

(12.40)

Ez fog odavezetni, hogy kitolódik az életkor, amikor ők szülni tudnának, nem tudnak már Magyarországra visszajönni, és a külföldet fogják gyarapítani, nem pedig Magyarországon a demográfiai mutatókat javítani és adót fizetve dolgozni.

Úgyhogy kérem, ezeket is vegyék figyelembe. Önmagában nem lehet az oktatást nézni, ha a nőket ez ennyire hátrányosan érinti, akkor meg kell nézni női szempontból is ezt a költségvetést. Mi ezt tettük, és egy női szempontú, családi szempontú alternatív költségvetést is készítettünk.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
210 170 2012.06.29. 2:10  1-270

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Kihasználom ezt a szünetet, hogy áttereljem a témát egy kicsit más területre, és azt is, hogy külügyi bizottsági tagok is vannak a teremben.

Évről évre szóvá tesszük és sajnos most is meg kell tennünk, hogy Magyarország nemzetközi fejlesztésekben való részvétele, az, amit a külügyi büdzsén keresztül próbálunk más országokba donorként eljuttatni, az szégyenletesen alacsony. Ebben a Házban vannak olyanok, akiknek a családi háza értékesebb, mint ez az összeg. 120 millió forintról beszélünk, és azt gondolom, hogy ez igazán szégyenletes akkor, amikor Magyarország évtizedeken keresztül, sőt még a mai napig is recipiens, tehát a kedvezményezett oldalán vagy végén van annak a támogatásnak, amit nemzetközi fejlesztésre országok egymásnak adnak.

Azt gondolom, hogy ideje, hogy ezt az összeget minimálisan megemeljük, erre fogunk benyújtani módosítást. Azt gondolom, hogy legalább szimbolikusan meg kéne emelni ezt az összeget. Ehhez kapcsolódik az is, hogy az Országgyűlés tárgysorozatba vette, de napirendre egyelőre nem vette azt az országgyűlési határozati javaslatot, ami ennek a nagyon kevés összegnek legalább a jobb elköltését szolgálná; hogy a nemzetközi fejlesztési források olyanfajta projekteket valósítsanak meg, amelyek a helyi lakosság bevonásával valamennyire fenntarthatóvá tehető programokat valósítsanak meg. És erre nagyon jó példákat látunk. Azt gondolom tehát, hogy ez az a terület, amit akár a magyarországi NGO-k bevonásával lehetne továbbfejleszteni.

Idekapcsolódik az, hogy azt is szeretnénk egy kicsit elérni, hogy az ő civil szervezeti támogatásuk is megemelkedjen, mert ezeknek a forrásoknak a súlyos lecsökkenése veszélyezteti azt, hogy ők szakmailag tudják segíteni a Külügyminisztérium ilyen irányú munkáját. Kérjük, hogy ezeket a fajta változtatásokat támogassák. Vannak kötelezettségeink nemzetközi színtéren, amiket most nem tartunk be, és ezt változassuk meg.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
216 60 2012.09.10. 1:52  59-65

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Mivel morális kérdésekről van szó, remélem, hogy nem csak önhöz tartoznak ezek a kérdések.

Tisztelt Ház! Az azeri baltás gyilkos átadása morális válságot okozott Magyarországon. (Moraj és hangok a kormányzó pártok padsoraiból, köztük: Jaj!) A miniszterelnök reakciója (Az elnök csenget.) ezt a válságot csak tovább fokozta. Az első hírek után, politikai táboroktól függetlenül, az ország népe egy emberként fordult a miniszterelnök felé, hogy felelős vezetőként, a kormány vezetőjeként tisztázza szerepét, tegyen egy emberi gesztust az örmény nép felé, és igyekezzen a nemzetközi konfliktust okozó lépését jóvátenni. Ehelyett halogatás, tétova, egyes esetekben dacos, sőt egyre inkább arrogáns nyilatkozatok következtek, amelyek csak olajat öntöttek a tűzre.

Ráadásul az ön miniszterelnöke által okozott kár nem csak Magyarországot érinti. Egy olyan régióban ejtett el egy kézigránátot, ahol a száz éve fennálló konfliktus miatt a nagyhatalmak is csak lábujjhegyen járnak. Csak reménykedni tudunk abban, hogy nem követel további halálos áldozatot Orbán Viktor nagyszabású üzleti terve a Kaukázusban. (Hangok a kormányzó pártok padsoraiból: Jaj!)

Orbán Viktor hallgat és terel, de, miniszterelnök-helyettes úr, talán még nem késő. Kérem, hogy az ország méltóságának helyreállítása érdekében próbálja ön visszaszerezni Magyarország becsületét. Bizonyítsa be, hogy amit a főnöke állít, miszerint morálisan feddhetetlen eljárással és nem titkos alkukkal egyezett meg Bakuban, ez igaz. Alijev elnökkel milyen megegyezésben állapodtak meg? Kérem, hitelt érdemlően cáfolja meg az azeriek állítását, akik azt mondják, Orbán Viktor volt a megegyezés kulcsa.

Kérdezem tehát, miben egyezett meg Orbán Viktor 2012. július végén Bakuban? Várom válaszát. (Taps az LMP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
216 64 2012.09.10. 1:00  59-65

ERTSEY KATALIN (LMP): Mélységesen csalódott vagyok, hogy a miniszterelnök nem mert felállni (Moraj és közbeszólások a kormányzó pártok padsoraiból.) és morális kérdésekben kinyilvánítani az álláspontját. Önre bízta azt, hogy elvégezze azt a munkát, hogy merjünk buták lenni, ahogy a Külügyi Intézet javasolta. Elmagyarázza az országnak, hogy mi miért történt. (Az elnök csenget.)

Továbbra sincs válasz arra, hogy mi történt Bakuban, de még mindig lehetősége lett volna önnek a főnöke nevében bocsánatot kérni és egy gesztust tenni. Sajnálom, hogy nem így történt, de egyúttal bejelentem, hogy az LMP egy jószolgálati küldöttség felállítását kezdeményezi, az örmény-magyar baráti tagozat, a magyarországi örmény kisebbségek képviselői, az egyházak vezetésével reméljük, hogy helyre tudjuk állítani azt a kárt, amit önök okoztak. A két nép közötti barátságot a nép képviselői fogják helyreállítani, hogyha az ön miniszterelnöke erre nem volt képes.

Köszönöm szépen, nem fogadom el a választ. (Taps az LMP, szórványos taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
216 208 2012.09.10. 3:53  203-215

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Nem kívánok hosszan szólni. A bizottság ezt az előterjesztést megtárgyalta, és valóban mi is egyetértünk ennek a céljaival, olyannyira, hogy a nemzetközi fejlesztés ügyében egy ötpárti javaslatot tettünk le a Ház asztalára, amelyben próbáljuk a nemzetközi fejlesztés stratégiáját megalkotni Magyarországnak, az Országgyűlés határozatban kérné fel erre a Külügyminisztériumot. Remélem, hogy a kormánypárti képviselők minél előbb újra behozzák napirendre ezt a kérdést, amit már számtalanszor kértünk, de valahogy nem sikerült megszavazni. Tehát mindenképpen egyetértünk a céljaival. Egy kicsit, azt gondolom, kellemetlen az a szituáció, hogy a benyújtás, július 17-e és most, a tárgyalás közötti elmúlt időszakban a nemzetközi közösségben egy nagyon példátlan és nagyon kellemetlen szituációba kerültünk az azeri baltás gyilkos kiadása miatt. Tehát azt gondolom, azokat a pozíciókat, amelyeket ennek a GDN-nek akár a Magyarországra hozatalával vagy ennek a folyamatával elindíthatnánk, csúnyán keresztbevágja egy olyan akció, amely minimum dilettantizmusról tanúskodik, hogy másról ne is beszéljünk.

A globális nyitás, mint ahogy ezt megtudhattuk a bizottsági ülésen, eddig Magyarországon a keleti szél néven futott elsősorban. Mint megtudhattuk, a globális nyitás az a fő téma, ami alá a hálózathoz való csatlakozást is beterelik. Én nagyon szeretném, ha ez a globális nyitás valóban nem pusztán a keleti szelet jelentené és nem olyanfajta kalandorakciókat jelentene, mint az azeri ügy. Nagy szükség van arra, hogy a donor tapasztalatokat magunk is megtanuljuk, és recipiensként szerzett tapasztalatainkat megosszuk a világban.

Azok a fajta tapasztalatok, amelyeket a demokratikus átalakulás során szerzett Magyarország, elvileg ma is már egy intézet keretében terjednek a világban. Esetleg érdekelne a külügyminiszter úr véleménye arról, hogy hogyan teljesíti be ez az intézet a küldetését. Azt gondolom, a GDN-hez való kapcsolódás egy magasabb szintű, egy tudományos szintű bekapcsolódást jelentene a development kutatásba, amiben Magyarország ma még nem jeleskedik igazán.

Kell itt szólni arról is, hogy bár a tapasztalataink számosak, a hozzájárulásunk ehhez a donor közösséghez nagyon alacsony. Hogy az idei költségvetésben is tovább csökkenő összeggel, 120 millió forinttal veszünk részt a nemzetközi fejlesztési projektekben, ami egy jobb budai villa ára, azt gondolom, sokat elmond arról, hogy Magyarország valahogy meg akarja úszni. Ebben az indoklásban is gyorsan sietnek felsorolni, hogy természetesen pénzügyi kötelezettségünk nincsen. Azt gondolom, van pénzügyi kötelezettség, ha nem is szó szerint előírva, de elvárásként a nemzetközi közösségben valamilyen módon vállalnunk kell a donor szerepünket, amióta ebbe a közösségbe beléptünk.

(19.20)

Az LMP nevében én szeretném támogatni ezt a kezdeményezést és a csatlakozás aláírását, de azt kérem, hogy tegyünk tartalmat is e mögé a darab papír mögé; határozzuk meg a Külügyminisztérium feladatát a NEFE-stratégia kialakításában; emeljük a NEFE-összeget a költségvetésben, és váljunk méltóvá ahhoz a szerephez, amit ebben a javaslatban előírunk magunknak.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
216 284 2012.09.10. 8:37  273-319

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Szabó Timea képviselőtársam sok mindent elmondott annak a tartalmáról, amiről ma itt beszélünk, de én szeretnék egy kicsit a folyamatáról beszélni annak, hogy hogyan jutottunk el oda, hogy ma este 10 órakor tárgyaljuk ezt a fontos kérdést itt a Házban. Ez a vita nem is feltétlenül csak annak az elképesztő munkának köszönhető, amivel aláírásokat gyűjtöttek, hanem egy közel 20 éves folyamat újabb állomása, amelyet, úgy látszik, önök hasonló sikerességgel fognak megoldani, mint az eddigi kormányok. Közel 20 éve próbálkoznak a jogvédő szervezetek, nőszervezetek, gyermekvédő szervezetek azzal, hogy megértessék a képviselőkkel és rajtuk keresztül a társadalommal, hogy mi a különbség abban a folytatólagosan elkövetett, folyamatában tekinthető bűncselekménytípussal, mi a különbség azzal, amiket a Btk. felsorol, és önök előszeretettel hivatkoznak erre.

Ennek a vitának különböző állomásai voltak, szakmai egyeztetések folynak nagyon régóta. Amikor ezt a vitát mi a civil szervezeteknek jeleztük, hogy nemsokára elkövetkezik a parlament napirendjén, mondták, hogy ugyanott tartanak, mint 10-15 évvel ezelőtt, kezdődik az egyeztetés, meghallgatják a véleményüket, és majd végső soron nem fog történni semmi. Én ezt a pesszimista hozzáállást nagyon szeretném nem osztani, de az, hogyha körülnézünk, hogy hat darab kormánypárti képviselővel éjszaka 10 órakor tárgyaljuk ezt a népi kezdeményezést, amelynek 103 ezer aláírás volt a végén... (Közbeszólás a kormánypárti oldalon.) Igen, hat darab képviselőről beszélek. A magyar nyelv szabályai szerint, talán nézze meg a lexikonban, hogy ez megfelelő kifejezés önökre. Ez a kezdeményezés, a 103 ezer aláírás 103 ezer ember akaratát tükrözi, és azt a folyamatot, amelyet Halász Pálma elkezdett, rengeteg önkéntes támogatta, és akadt olyan vállalat is, amely ezt a rendkívül megosztó, nagyon rizikós témát felvállalta, és segített abban, hogy ez az aláírásgyűjtés sikeres legyen.

És fontos felhívni arra a figyelmet, hogy ebben a folyamatban, az aláírásgyűjtésben nagyon sok érintett is részt vett, olyan érintettek, akik ma is itt ülnek körünkben a páholyban, és figyelik ezt a vitát, amit ma nemcsak nekik kellene figyelni, és annak a pár embernek, aki az interneten keresztül tudja figyelni, aki segít, hanem az ország nyilvánosságának kellene látnia, hogy milyen hozzáállást tapasztalhatnak a kormánypárti képviselők részéről, mi az a teljes ellenállás, amely gyakorlatilag ignorálni próbálja ezt a problémát, ami Magyarországon több ezer, több tízezer nőt és gyereket érint.

A vita tárgya ugye az, hogy önálló büntetőjogi tényállást alkossunk ennek a cselekménysorozatnak. Pontosan ez a vita és ennek a méltatlansága, ennek a hangneme, az a fajta gesztus, ahogyan legyintenek önök erre, pontosan azt mutatja, milyen nagy szükség van arra, hogy megismerjük ezt, hogy mi mindenből áll össze az a folyamat, amelyben a családon belüli erőszakról beszéltünk, és nem mind azokról a külön-külön tényállásokról, amelyek önök szerint megfelelően kezelik ezt a dolgot. Egyáltalán nem véletlen, hogy egy olyan parlamentben beszélgetünk erről, amelynek 90 százaléka férfi. Nagy valószínűséggel önök nem tudják egészen egyszerűen elképzelni ezt a helyzetet, mit jelent folyamatosan, hónapokon, éveken keresztül kiszolgáltatottnak lenni, mert a férjük, a volt férjük, a barátjuk fenyeget, a gyerekkel zsarol, és olyan módon bánik önökkel, ami ellen önök mint férfiak rég tehetnek, és megszabadulhatnak abból a szituációból, de a nők és a gyerekek nincsenek ebben a szituációban.

Pontosan azért kell erről beszélni, mert azt a folyamatot, ahogy egy házasság megromlik, ahogy egy kapcsolat megromlik, ahogy az első pofonból akár a gyerek, akár az asszony kapja, abból a kijelentésből, amit Varga képviselőtársam tesz, hogy a gyerek mellett a helye az asszonynak, hogyan válik fokozatosan a beszólogatások során egyfajta lelki bántalmazássá, majd később a fizikai erőszak bekövetkeztével családi erőszakká ez a folyamat, ami, ahogyan említettem, hónapokon, éveken keresztül mehet. És nem érdemes gúnyolódó hozzáfűzéseket tenni, mert ezzel pontosan azt a képet erősítik, amit én próbáltam csitítani a Facebook-oldalakon, amikor ott kiírtuk, hogy éjszaka fogjuk tárgyalni ezt a vitát, az első reakciója minden kommentelőnek az volt, hogy persze ezek is verik a feleségüket. Hogyan fogják lemosni önök ebben a vitában azt a szégyent vagy azt a vádat, hogy persze a magyar parlamentet azért nem érdekli ez a kérdés, mert 90 százalékban férfi, és a férfiak ebben az országban szokásosan verik a feleségüket?

Azt gondolom, a kormánynak jelentős felelőssége lett volna abban, hogy még ha nem is követel meg a szabályzat egy kormányzati expozét, idejöjjön Répássy Róbert, és elmondja a véleményét, elmondja a véleményét, amit a Btk.-vitában vitattunk, hallhattunk, és meg lehetne beszélni, meg lehetne vitatni azt, hogy hogyan változott a kormánypártok álláspontja, hogyan alakult az, hogy a Btk.-egyeztetések során felmerült ez a kérdés, pontosabban nem merült fel sem a pártközi, sem a tárcaközi egyeztetésekben, de mi jeleztük, hogy ez a kérdés létezik. Navracsics Tibor jelezte, hogy igen, köszönjük szépen, akkor betesszük. Majd megszületett egy olyan javaslat, ami igazán nem volt alkalmas a családon belüli erőszak folyamatának, ennek az önök számára igazán nehezen átélhető folyamatnak a leírására, majd pedig megszületett az a közös nagykoalíciós döntés, hogy ezt vegyük ki.

Én azt gondolom, hogy a méltatlan folyamat végén, a tévé elől elrejtve, a nagyközönség, a nyilvánosság elől elrejtve végső soron csak szégyen születhet meg emiatt a parlamentre nézve. Ebben a szégyenben abban az értelemben osztozunk mi is, hogy a magyar parlament képviselőiként azt gondoljuk, mindenképpen változtatnunk kellene azon a hozzáálláson, de azt gondolom, erre nehezen lehetne sort keríteni addig, amíg a parlamenti arányok így néznek ki, és addig, ameddig önök minden, nőket érintő kérdésben egy mérsékelten szimpatikus álláspontot fejtenek ki, miszerint a nőknek az a feladatuk, hogy otthon üljenek, és ne szóljanak egy szót sem, ez pontosan azt az attitűdöt fejezi ki, amiről itt ma beszélünk.

Végső soron a parlament egy módon moshatja le ezt a szégyent: hogyha valamilyen formában - és erre a továbbiakban is fogunk javaslatot tenni - megpróbál újra ráközelíteni erre a kérdésre. Nem értek egyet, Varga képviselőtársam, azzal, hogy a Btk.-t lezártuk, kész, az ügy lezárva, ezzel nem kell többet foglalkoznunk. Ameddig Magyarországon hetente egy nő és havonta egy gyerek hal meg ennek a büntetendő cselekménynek a következtében, addig nem nyugodhatunk. És azt kijelenthetem annak a nagyon kevés nyilvánosságon szereplőnek, aki látja, hogy mi itt ma vitázunk, hogy az LMP nem fogja hagyni, hogy ezzel az attitűddel, ezzel a magatartással, a Btk. lezárva, az ügy elfelejtve, ezzel önök hagyják feledésbe süppedni azt az ügyet. Nem ezt érdemli Halász Pálma és azok, akik összegyűjtötték az aláírásokat, és nem ezt érdemlik az áldozatok, az érintettek, akik megdöbbenve figyelik a vitát, hogy mennyire kevesen vesznek részt rajta ilyen késői órán.

Kérem, hogy dolgozzanak velünk abban, hogy vegyük elő újra ezt a kérdést, és ne hagyjuk, hogy ez egy elfeledett és lezárt ügy legyen. Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
217 30 2012.09.11. 1:41  27-41

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Szeretném emlékeztetni önöket, hogy a mai vita és minden bizonnyal a szavazás azt a folyamatot fogja beteljesíteni, amelyen az igen ambiciózus szocialisták elindultak, majd önök sokkal komolyabb eredményekkel haladtak tovább. Ez pedig az, hogy a korrupciónak az állami szintre emelése ebben a törvényben fog intézményesülni Magyarországon.

Ez az a törvény, amikor egy dohánylobbista gépéről a file felismerhetően, a nevét tartalmazó módon jutott el Brüsszelbe ellenőrzésre vagy kontrollra.

(10.00)

És önök meghaladván a szocialisták kissé szégyenlős, bár ambiciózus korrupciós törekvéseit, még büszkék is erre. Önök voltak azok, akik kijelentették, hogy ha már ezen valaki sokat keres, az legyen magyar. Önök azok, akik egy dohánylobbista segítségével most olyan helyzetet teremtenek, hogy kétségbeesetten hívnak minket trafikosok, dohányárusok, olyan emberek, akik eddig a családjuk megélhetését biztosították, holnaptól egy ilyen munkaerő-piaci helyzetben ott találják magukat az utcán, és fogalmuk sincs, hogy hogy alakul a sorsuk.

És önök azok, akik a szocialisták minden ambícióját meghaladva ezt Európa képébe vágva egy ilyen törvényben megszavazzák. Azt gondolom, hogy igazán büszkék lehetnek arra, mert amit a szocialisták elkezdtek, önök még ambiciózusabban, még büszkébben tovább folytatják. Csak további jó munkát tudok ehhez kívánni Lázár képviselőtársunknak, illetve Sánta János dohánylobbistának.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
217 90 2012.09.11. 12:34  41-237

ERTSEY KATALIN, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Elsősorban a kisvállalkozások adójával fogok foglalkozni, hiszen Szél Bernadett pontosan elmondta azokat a problémákat, amiket látunk. Annyit összekötésként a két javaslat között, hogy fontosnak tartjuk azt, hogy a munkahelyükre visszatérő nők is kapják ezt a kedvezményt, hiszen Magyarországon - mint ahogy számtalanszor elmondtuk itt, ebben a Házban - a gyedről, gyesről visszatérő nők fele nem tud a saját meglévő, már meglévő munkahelyére visszatérni, őket vagy kirúgják, vagy áthelyezik, vagy olyan helyzetbe hozzák, hogy nem tudják vállalni a feltételeket. Ezért nagyon fontos ez.

Szeretném, ha a vita végén választ kapnánk arra, hogy az önfoglalkoztató nők, azok, akik egy karrierváltáson is keresztülmennek a szülés után, hiszen nem tudnak két-három, örvendetesen - Varga képviselő úr kívánsága szerint akár - négy-öt gyerekkel már alkalmazottként dolgozni, hanem egy kis mikrovállalkozást építenének föl, nekik lehetséges-e az, hogy ezzel a járulékkedvezménnyel éljenek. Ez egy nagyon fontos kérdés. Ez az, ami azt a szegmenst is megmozgatná, amire eddig nem sok rálátása volt a parlamentnek.

Rátérve a kisvállalkozásokat illető törvényre, míg a nők esetében valóban meglévő munkahelyekre való visszatérést, tehát az újrakezdést, a gyermeknevelési periódus után való visszatérést segíti a járulékkedvezmény, a kisvállalkozások esetében egy kicsit bonyolultabb a helyzet, hiszen itt a kívánt és általunk is támogatott cél nem a meglévő munkahelyre való visszavétel, tehát nem a munkavállaló oldalának erősítése lenne cél, hanem új munkahelyek teremtése. Ez sajnos nem várható ettől a programtól.

De mielőtt erre rátérnék, egy kicsit tekintsünk vissza arra, hogy mit jelent a kormány kisvállalkozás-barát politikája, mit hozott ez az elmúlt két évben, hiszen ezt nem lehet elválasztani a mai témától. Történt néhány részletintézkedés, alapjában viszont ma Magyarországon sokkal rosszabb helyzetben van a kkv-szektor, mint két évvel ezelőtt. Amikor arról beszélünk, hogy ez egy adózási, járulékkedvezményi kérdés, nem lehet elvonatkoztatni azoktól az egyéb intézkedésektől, amelyek azt okozták, hogy ma olyan mértékben csökken a működő kkv-k száma, olyan mértékben soha nem látott számokat ér el a bedőlt kkv-k száma, hogy nem lehet elválasztani a kettőt egymástól.

Ami az első adócsökkentést illette: ne feledjük el, hogy ez az 500 millió forintos adóalapig kiterjesztett 10 százalékos társaságiadó-csökkentés kinek kedvezett, tisztelt hölgyeim és uraim. A multiknak, azoknak a multiknak, akiket - Orbán Viktortól mint megtudtuk - mi mint labancok védünk, de azt is tudjuk Orbán Viktortól, hogy ne a szavait figyeljék, hanem a tetteit.

(13.50)

Nos, lehet, hogy Orbán Viktor labancozik a parlamentben, de közben pontosan azokat a multinacionális vállalatokat szolgálja ki ezzel az adókedvezménnyel, amelyek tudnak élni ezzel a lehetőséggel. Kérem szépen, mutassanak fel olyan kisvállalkozást, ami ilyen mértékben tudott volna élni az adókedvezménnyel, és tudott volna bővíteni. Nem ezt mutatják a számok. Pontosan azt mutatják a számok, hogy dőlnek be sorra a kisvállalkozások, és ehhez kapcsolódik az is, hogy megnehezítvén az új vállalkozások létrehozását, aminek természetesen a kifehérítési céljával maximálisan egyetértünk, egyszerre sikerült csökkenteni az új vállalkozás alapításának a lehetőségét. Ez a kettő tehát egyáltalán nem meglepően odavezet, hogy ma Magyarországon rosszabb vállalkozni, mint két évvel ezelőtt. Ezek az adatok sajnos ma már nem pillanatnyi adatok, hanem tendenciák. Ez a két tendencia megerősödött. Én nagyon remélem, hogy a csődök és az új vállalkozások létrehozásának nehezítése nem fog együtt odavezetni, hogy Magyarországon lényegében nemcsak elvándorolnak a fiatalok, de egyszerűen nem kezdenek új vállalkozásba.

Rátérve a törvényjavaslatra: azt gondolom, van egy bizonyos meghatározott kör, amelyiknek igenis előnyös lehet ez a törvényjavaslat. Mi lehet az a kör, amelyiknek ez előnyös? Muszáj megemlíteni azt, hogy itt az elhangzottakkal ellentétben az egyik legfontosabb kör, amelyiknek ez segít, azok maguk az adótanácsadók és könyvelők. Mire ezek a kkv-k kiszámoltatják a könyvelőjükkel, hogy melyik adóforma előnyösebb nekik az összes létező közül, most ezek között az újak között is el kell dönteniük, hogy mit akarnak, addigra máris megsegítettük ezt a szektort. Nem tudom, hogy ez szándékos-e vagy nem, de az biztos, hogy ők az első számú nyertesei ennek a változásnak.

A következő kör, amelynek a tételes kisadózás valóban használhat, az elsősorban a lakossági vevőkkel rendelkező mikrovállalkozók, hiszen ők azok, akik a más vállalkozások felé történő számlázáskor... - ugye, a vevő nem számolhatja el költségként a tételesen adózó kiállított számláját, tehát ez a lépés nyilván egyfajta fellépés a visszaélések ellen, és szerintünk helyes, hogy ki kell zárni azt, hogy a nagyobb cégek több ilyen céggel kombinálva egyszerűen ki tudták szedni költségalapon a jövedelmet. Tehát ez az eddig feketén dolgozó és elsősorban a lakosság felé dolgozó szolgáltató mikrovállalkozónak jó. Ugye, itt a költségszint az, ami meghatározó. Ha ők alacsony költséggel dolgoznak, tehát elsősorban szolgáltatásokat végeznek, akkor nekik ez az adófajta jó lehet. Természetesen nem éri meg annak, aki mondjuk, kereskedőként dolgozik mikrovállalkozóként, hiszen egy magas költségszinten ez az adó már nem éri meg.

Összességében a bevételek kifehéresítését... - kifehérítését... Nem fogom tudni elmondani. (Derültség. - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Az útelágazás is ilyen volt!) Igen, az útelágazást köszönöm szépen. Legfeljebb 6 millió forint árbevételt ad a körnek, tulajdonképpen az eva mellé kínál fel egy lehetőséget erre. (Babák Mihály közbeszólására:) Még nyugodtan habozza, kedves Babák képviselőtársam, valami érdemit, jó? Hiányoljuk viszont azt, hogy milyen háttérszámítások állnak emögött, látjuk-e, hogy mekkora haszonra tesznek szert ezzel a fehérítő hatással, mennyien fogják igénybe venni. Nem látjuk, hiszen akkor tudnánk megítélni a hasznát, ha ez számszerűsítve lenne.

Az kétségtelen, hogy egy komoly gondja van, és azt gondolom, a felelős kormánypárti képviselők maguk is észreveszik, és módosítani javasolják. Az, hogy a társadalombiztosítási ellátásokra mindössze havi 81 ezer forint számítási alap után lesznek jogosultak, ez azt jelenti, hogy a minimálbéresnél is alacsonyabb színvonalú ellátásokat fognak kapni ezek a kisadózók. Ez erősen tolja afelé ezt a szektort, hogy munkaképtelenség vagy nyugdíjba vonulás esetén nagyon alacsony jövedelemből kell megélni, súlyos megélhetési gondokat, elszegényedést jelent. Egy kisvállalkozónak eddig még soha nem volt könnyű dolga Magyarországon, az elmúlt két évben még rosszabb, de még hogyha az időskorukat vagy az esetleges munkaképtelenné válásukat is ennyire megnehezítjük, azt gondolom, ez nem lehet cél. Azt kérem, mindenképpen vizsgálják meg ezt a kitételt.

A másik adózási fajta a kisvállalati adózás, ami egy elég furcsa, mondhatnám unortodox szerkezet. A hazai adófajták között újdonságnak számít ez a fajta különös számítási mód, hogy nem árbevétel, profit vagy jövedelem képezi az adó alapját, hanem egy költségtétel, és egy elég furcsa, nem nagyon létező számviteli kategória, a pénzügyi vagyonváltozás értéke. Én értem a szándékot, tehát hogy a vagyon változását valamilyen módon meg kell fogni, nem itt fognám meg őszintén szólva. Nem a kisvállalkozások ilyen módon fehérített jövedelme az, amit meg kell nézni, hanem azok a hatalmas milliárdos vagyonok, amelyekről továbbra sem látjuk, hogy a kormány meg tudná fogni. Tehát azt gondolom, hogy a cél értelmes és érthető is, de nem itt kell üldözni a kisvállalkozókat. Ugye, a 2010-ben általunk is támogatott törvény mondta azt ki, hogy ne elsősorban az legyen a cél, hogy megfogjuk az egyetlen kis fillért is, és azonnal feltételezzük, hogy mindenki csalni akar, hanem azokat érje el a kifehérítés - remélem, örül, Babák úr - (Derültség.), akiket valóban el kell érni.

A furcsa számítás eredményeképpen kicsit nyakatekert lesz ez a megoldás. Nem látjuk igazán azt, hogy a foglalkoztatás bővítését, tehát ilyen értelemben az eredeti célt, hogy új munkahelyek jöjjenek létre, hogyan fogja ez szolgálni. Megvan annak a veszélye, hogy ha ilyen fajta kivételek... - ez nem újdonság, amikor az unortodox válik ortodoxszá, amikor a kivételek válnak fő szabállyá az adózási kérdésekben, ez nem egészséges. Egész egyszerűen pontosan tudjuk, hogy akár nyugati példákat nézünk, akár Magyarországon, a kivétel fő szabályra emelése nem segít, és a kifehérítésben sem segít, mert a normális módon adózók egyszerűen elkezdik keresni a kiskapukat. (Babák Mihály: Nem erről szól a törvény!) Itt látszik az, hogy az NGM-től amit várnánk, hogy a foglalkoztatási, költségvetési hatásokban mit várnak, az talán megvilágítaná azt is, hogy hol érdemes ezeket a kiskapukat bezárni.

Ahogyan említettem az elején, tisztában kell lennünk azzal, hogy ez elsősorban nem fog új munkahelyeket teremteni, hanem járulékkiesést, bevételkiesést jelent, és itt nem lehet eltekinteni attól, hogy nagyon súlyos a kérdés, amit számtalanszor felvetettünk itt, hogy mi a forrásuk ezeknek az amúgy támogatható javaslatoknak. Amikor mi alternatív költségvetést készítünk, akkor azt pontosan azért tesszük, mert felelős módon nem lehet letenni az Országgyűlés asztalára olyan javaslatot, amelynek nincs meg a forrása. Amikor az alternatív költségvetésben az ország elé tárjuk, hogy hogyan rántanánk ki az ország szekerét abból a kátyúból, ahová ment az előző 8 év és a legutóbbi 2 év eredményeképpen, akkor minden esetben forrást teszünk mögé. Azt gondolom, ezt a hamarosan megjelenő füzetből önök is tanulmányozhatják. Távol álljon tőlem, hogy olyan nagy képességű szakembereknek tanácsot adjak, akik itt foglalnak helyet, de azt gondolom, az a minimális elemi elvárás egy javaslattól, hogy forrásoldalt tegyen mögé, enélkül nem lehetséges komolyan venni egy bármilyen jó javaslatot is. Ezzel együtt, azt gondolom, érdemes tovább beszélni arról, hogy hogyan fogják ezt a forrást megtalálni, mik a részletek.

Én örülnék, hogyha az államtitkár úr válaszolna azokra a kérdésekre, amelyek felmerültek, többek között - hogy még egyszer ismételjem - arra, hogy a kismamák járulékkedvezménye az önfoglalkoztató vállalkozókra is vonatkozik-e, hiszen ez köti össze, számomra legalábbis, aki a nők munkaerő-piaci helyzetével sokat foglalkozom, a két törvényt, ami előttünk fekszik, és ebben, azt gondolom, itt lehetne egy megoldást találnunk együtt.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
217 108 2012.09.11. 1:17  41-237

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Spaller Képviselőtársam! Valami alapvető dolgot kéne azért tisztáznunk. Azt megértem, hogy az ön univerzumában egy parlamenti vita úgy néz ki, hogy támogatjuk, ebben a formában. Én inkább a B-opciót választanám: támogatjuk, módosításokkal. (Babák Mihály közbeszól.) Ez a parlamenti vita definíciója. Az, hogy elmondjuk, hogy támogatjuk, de ezt és ezt javasoljuk megvalósítani helyette bizonyos részeiben, módosításnak hívják, és ez a parlamenti vita lényege.

Önök valami olyanfajta sértődöttséggel reagálnak arra, hogy mi ezt a munkát elvégezzük, hogy megnézzük a javaslatot, és módosításokat javasolunk, mintha azt nekünk hittel és reménnyel kéne elfogadnunk, hogy hát megvan a forrása, hiszen a miniszterelnök úr megmondta, hogy meglesz a forrása. Ne haragudjon, én tartozom a választóimnak azzal, hogy ezzel ne érjem be. (Babák Mihály: Melyiknek?) Lehet, hogy az ön választói ezzel beérik, de az én feladatom ellenzéki képviselőként az, hogy megnézzem, hogy igen, tudjuk támogatni, és ezeket és ezeket a módosításokat javasoljuk. A parlamenti vita műfaját kérem, hogy fogadja el, ez a munka ezzel jár.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP és az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
218 2 2012.09.17. 4:43  1-4

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A Lehet Más a Politika és a családon belüli erőszak ügyében évtizedek óta küzdő civilek nevében üdvözlöm a pálfordulást, és köszönöm Balog miniszter úrnak, hogy megtette az első lépést. (Taps az LMP és az MSZP soraiból.)

Most akkor ideje, hogy megismerje a nyilvánosság is, vajon miért és hogyan történt mindez. Azért, mert a magyar nők fellázadtak; fellázadtak, és már a lázadás hírére learatták az első győzelmüket. Gyorsan tisztázzuk, nem a Fidesz nőtagozatára gondolok, sajnos. Pelczné rögtön megüzente Brüsszelből: örüljenek, hogy egyáltalán szó eshet erről a Házban. (Moraj a Fidesz soraiban.) Az itt ülő fideszes nők közül egyetlenegy nem akadt, aki igent szavazott volna arra, hogy nappali időszakban, kamerák előtt, és ne az éjszakába rejtve, gyalázatos módon vitázzunk az ügyről. Részt vettek abban, hogy a magyar parlament is arcul csapja azokat a nőket és gyerekeket, akiket otthon is csak verés vár. Rogán Antal rögtön az első fontos döntésnél csúfosan megbukott frakcióvezetőként. Ezen nem segít, hogy a feleségét is bevetette, amikor mentette a bőrét. A népi kezdeményezésben ugyanis az szerepel, hogy a parlament érdemi vitát folytat a kérdésről.

Az ellenzék küzdötte végig az estét, és köszönte meg Halász Pálmának és annak a több ezer önkéntesnek, akik összegyűjtötték az aláírásokat. Ezúton is köszönet nekik.

Azzal, hogy a Fidesz Varga Istvánt küldte be a hétfő éjjel lefolyt vitára, tökéletesen kifejezte az álláspontját. Lássuk világosan: a nők tiltakozása és az egész médiát beterítő felháborodás ijesztette meg a kormányt. Vajon miért csak most vették észre, hogy a szavazók fele nő? Két éve mást sem tesznek sajnos, mint alátámasztást nyújtanak Varga Istvánok által mikrofonba mondott nézeteknek.

Nem először és nem utoljára kapott sallert a társadalomtól Orbán Viktor erőszakos vezetési stílusa. Ezek a sallerek mindig morális kérdésekben, a civilek erejével kényszerítették térdre a vezért. Az Orbán Viktor által keresztülerőszakolt bábelnök már belebukott a hazugságba. Az azeri ügyben is morálisan buktak meg - még nem mondott le senki, de fog. Az erőszakos viselkedésbe és a valóság tagadásába még nem bukott bele a kormány, de fog.

Amikor megdicsérem Balog miniszter urat, egyben arra is kérem, hogy ne álljon meg itt, ideje két év után végre összehívni az esélyegyenlőségi tanácsot, elővenni a fiókból az ötpárti nemzeti stratégiát a nemek esélyegyenlőségéről, amelynek célkitűzéseivel eddig csak szembementek: a női szakapparátust először a fogyatékosügyhöz csapták, aztán szélnek eresztették.

A magyar nők azt várják a kormánytól, hogy sürgősen fordítson a jelen helyzeten, működjön együtt, ahol kell, de ha a nők érdeke, a gyerekek érdeke így kívánja, akkor vállaljon akár konfliktust is. Tegyenek lépéseket a nők parlamenti képviseletének növeléséért. Nem történt volna ez így, ha nem ilyenek a parlamenti arányok. A választási eljárási törvényt ne arra használják, hogy korlátozzák a választójogot, hanem arra, hogy végre méltó és arányos képviselete legyen a magyar nőknek, nem bábok, hanem önálló gondolkodású bátor nők és férfiak, akik az együttműködést és az egyenlőséget tartják értéknek.

A magyar kormány ne akadályozza tovább, hogy az EU emelje a nők létszámát a vállalatok igazgatótanácsaiban is. Az NGM hamis számításokkal ne szabotálja el a szülői szabadság megosztása ügyében kötelező EU-direktívát.

Az ombudsman ajánlásait követve korrigálják a családellenes túlkapásokat; a családvédelmi törvény kirekesztő "család" definícióját; a gyesen lévő kismamák kihagyását a munkaügyi képzésekből, pedig mi fontosabb lenne nála; a gyermekvédelem súlyos hiányosságait a gyermekprostitúcióval összefüggésben. Állítsák meg a fiatal nők rohamos elvándorlását, amit a felsőoktatás szűkítése okoz. Vonják vissza azt a rendeletet, amely háromról kettő négyzetméterre csökkenti a gyerekeink férőhelyét az óvodákban, azt a helyet, ahol játszaniuk kell, ehelyett sürgősen bővítsék a nappali ellátás férőhelyeit.

A mai szavazás megmutathatja, hogy lehet másképp is, másképp, mint erőszakkal. Egy kormánytag férfi és egy ellenzéki nő mutathat példát az együttműködésből, remélem, hogy akadnak követőink. Ennek jegyében köszönöm, hogy meghallgattak, és köszönöm, hogy meghallgatták a magyar nők üzenetét.

Köszönöm. (Taps az LMP és az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
219 142 2012.09.18. 6:19  129-147

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Az előttünk lévő saláta ritka alkalmat nyújt arra, hogy két, számomra kedves területet, a fogyasztóvédelmet és a genderügyeket összekapcsoljuk. Ez az a törvényjavaslat, amely sok más, végeláthatatlanul hosszasan sorolt jogharmonizációs átültetés mellett azt a különös elvet ülteti a magyar biztosítási jogba, miszerint a nő és a férfi közötti megkülönböztetés törvényellenes. Jó alkalom ez arra, hogy bemutassuk, milyen az, amikor ostoba, bizonyos értelemben véve egy gender peace-nek nevezhető, az élet valósága ellen ható esélyegyenlőségi törvényt próbálnak bevezetni. Nincs kétségem afelől, hogy ezt átvesszük, de azt gondolom, pont ez mutatja meg azt, hogy a nők és a férfiak közötti különbség teljes ignorálása, az, ha nem vesszük figyelembe a biológiai különbségeket, az teljesen téves útra vezet. Nem véletlenül érvelünk e Házban sokszor amellett, hogy ezeket a különbségeket figyelembe kell venni. Biztosítás, életbiztosítás, kockázati életbiztosítás esetén különösen nehéz nem ilyenfajta ostoba fatörvénynek nevezni azt, ha a biztosítók többé nem vehetik figyelembe azt, hogy a nők tovább élnek, vagy a kötelezőnél azt - bár ez már eltűnőben van -, hogy biztonságosan vezetnek. Ezek tudományosan felmért kutatási eredmények alapján tudható eredmények. Tényleg jó alkalom ebben a vitában elmondani, hogy nem szabad a nemi esélyegyenlőséghez nyúlni, mindig meg kell nézni, hogy van-e értelme, van-e realitása, organikus változást érünk-e el vele, az élet valóságára reflektálót, vagy csak kipipálunk egy rideg szabályt.

A másik változtatás, ami a kötelezőket érinti ebben a salátában, szintén az élet próbáját kell hogy kiállja. Teljes mértékben megosztottak a szakértők abban, hogy ez jobban működik vagy rosszabbul. Ebben a kérdésben csak annyit szeretnék jelezni, hogy körülbelül egy fél-háromnegyed évvel a bevezetés után az ellenőrző albizottságban meg fogjuk nézni, hogy hogyan működik az élet valóságában, valóban jobban hozzásegítette a fogyasztókat ahhoz, hogy eligazodjanak vagy sem.

A törvénynek még két részéhez szeretnék hozzászólni, az egyik a PSZÁF bizonyos jogosítványainak a kiterjesztése, egy csomó olyan dolog elrendezése a törvényben, amit az élet kikényszerített, például a pénzügyi békéltetőtestületek helyének a megkeresése. Azt gondolom, bár érthető módon sok minden történt a devizahitelesek ügye miatt a pénzügyi fogyasztóvédelemben Magyarországon, láthatjuk, hogy most éri be a jogalkotás, a szabályozás az életet, nagyon lassan mennek át ezek a változások és nem elég erősek. Azt gondolom, ha törvényt alkotunk arról, hogy a befektetések összehasonlíthatók legyenek, akkor ideje azt a többek között általunk is szorgalmazott lépést megtenni, hogy a hiteltermékek is összehasonlíthatók legyenek, hogy ezzel is hozzájáruljunk ahhoz, hogy az emberek informált döntéseket tudjanak hozni.

A PSZÁF pénzügyi fogyasztóvédelmi tevékenysége egy külön figyelmet érdemlő terület, ami fontos, hogy megerősödik. Ebben a változtatásban is vannak ilyen elemek. Ugyanakkor felveti azt a kérdést, hogy ismét egy hangzatos bejelentés történt a pénzügyi ombudsman intézményének a bevezetéséről. Azóta erről nem hallunk részleteket, de fontos lenne megvizsgálni, hogy milyen viszonyban áll ez - s ezt mi rendszeresen felvetjük a fogyasztóvédelmi bizottságban - a PSZÁF jelenlegi fogyasztóvédelmi tevékenységével, hiszen most állítottunk fel pénzügyi békéltetőtestületeket, leválasztottuk őket, egyébként nagyon helyesen, az egyéb ügyekkel foglalkozó békéltetőtestületektől.

(17.40)

Hiszen itt egy nagyon komoly, kifinomult pénzügyi tudással rendelkező szakértőgárdára kell támaszkodni, felállítottunk egy ilyen rendszert. Vajon ez hogyan fog viszonyulni egy esetlegesen bevezetendő új intézményhez? Érdemes egyébként megfontolni azt is, hogy a világban a globális pénzügyi válság során egészen új intézménytípusok jöttek létre, tehát nem eretnek gondolat új intézménytípusban gondolkodni. Mi többnyire az amerikai pénzügyi fogyasztói központ felállítását ajánljuk a jogalkotók figyelmébe, amely egy teljesen elkülönített, független intézmény, csak erre a témára létrehozva.

És végül az utolsó pont, amit szeretnék említeni. Nem lehet eltekinteni attól, hogy a Befektetésvédelmi Alap átkerül, megnyitja a lehetőségét ez a salátatörvény az Államadósság-kezelő Központ irányába. Azt gondolom, mivel ezeket a befektetéseket így is, úgy is csak állampapírban lehet tartani, nem derül igazán ki az előterjesztésből, hogy miért lenne ez nagyobb biztonságban az állam kezében. Az elmúlt évek gazdálkodására az állam részéről sok minden jellemző, de a prudens gazdálkodás nem, úgyhogy különösebben nem nyugtat meg, sőt inkább egy kicsit aggodalommal tölt el minket is, a szakértőket is az, hogyha megnyílik egyfajta magánvagyonra az állam kezelési joga.

Ezzel együtt az általános vitára alkalmasnak találtuk ezt az előterjesztést, és támogatni fogjuk, tudomásul véve azokat a szerintünk félreértéseket, amelyekről az előbb beszéltem.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
224 316 2012.10.02. 2:10  169-535

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Két dologról szeretnék beszélni. Először is arról, hogy bármennyire is nagyra becsülöm azt a törekvést, hogy a választást megkönnyítsék a fogyatékosoknak, azt a fajta magatartást, amely a fogyatékosokat előretolja, és az ő nevükben végtelenül aljas és cinikus módon egy nagyon súlyos változtatást akar keresztülerőszakolni (Taps az MSZP és az LMP soraiban.), azzal a mosollyal, ahogy kiállt Lázár János - ismerjük az ő mosolyát - és mellette egy siket képviselő az EP-ből, azzal jelentették be ezt az egész változtatást, hogy milyen jó lesz a fogyatékkal élőknek. Ne haragudjanak, de ennél aljasabb, cinikusabb magatartást nem láttunk még az elmúlt húsz évben a parlamentben! Pontosan ugyanez az eljárás az, amikor a dohányzásellenes és a fiatalok védelméről szóló törvény örve alatt nyomják át a dohánylobbisták által írott törvényt. Ezt kikérem magamnak, mint olyan ember, aki foglalkoztam ezekkel a csoportokkal, és ismerem az ő igényeiket, és szégyellem magam a nevükben, ha a nevüket adják ahhoz, hogy őket tolják előre egy ilyen helyzetben.

(22.20)

A másik pedig, amiről szeretnék beszélni csak nagyon röviden, az, hogy ezt a regisztrációt, feliratkozást a határon kívül élők érdekében vezetik be. Nekem történetesen élnek rokonaim Új-Zélandon, és amikor felvetettem nekik, hogy ezt a lehetőséget megadja nekik pártunk és kormányunk, felháborodottan utasították vissza, ugyanis ők azt gondolják, hogy egy demokráciában az vegyen részt, aki viseli is annak a következményeit, az menjen el a szavazóurnához, aki ezek után a döntésének a súlyát vállalja. Azok az új-zélandi rokonaim, akik nagyon büszkén vették fel az útlevelet és a magyar állampolgárságot még jóval a megkönnyített a honosítás előtt, most azt mondják, hogy köszönik szépen, nem, nekünk itt a hazánk, és itt hazaszavazunk.

Köszönöm szépen, csak ezt szerettem volna megosztani önökkel. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
224 344 2012.10.02. 2:10  169-535

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen. Nagyon sajnálom, hogy Kővári János gondosan elhagyta a termet, pedig szerettem volna neki válaszolni. Nem fogom őt minősíteni, mindössze felvilágosítom.

Célzott arra, hogy az én rokonaim hogyan kerültek Új-Zélandra önszántukból. Az én nagybátyám úgy került Új-Zélandra, hogy az Andrássy út 60-ban volt, és börtönből szökött el Magyarországról. Ezt majd mondja meg képviselőtársának! (Lukács Zoltán: Ha beszélő viszonyban vannak.) Ez az egyik, amit szerettem volna felvilágításként az orrára kötni.

A másik pedig az, hogy amikor azt mondta Kővári úr is, hogy tetszik tudni, itt elfogadtak egy esélyegyenlőségi törvényt, én azt az esélyegyenlőségi törvényt implementáltam, vittem át a gyakorlatba vállalatoknál, intézményeknél, és védtem azokat a csoportokat, amelyeket nevesítenek a törvényben. Köztük a fogyatékosokat.

Pontosan azért van jogom a fogyatékosok nevében kikérni magamnak azt, ahogy önök visszaélnek ezzel, mert tudom, hogy hogyan élnek, tudom, hogy hogyan nyomják el a jogaikat, és tudom, hogy az elmúlt két évben még sokkal súlyosabb helyzetbe kerültek, mint az elmúlt 20 évben voltak.

Pontosan azért szólalok föl azért, hogy önök a fogyatékosok mögé bújnak, és ezért szeretném Tapolczai Gergely képviselőtársam figyelmét is felhívni arra, hogy végtelenül cinikus és aljas dolog előretolni egy fontos és méltányos társadalmi csoportot, egy olyan ügyet, amit mindannyian támogattunk és fontosnak tartunk - én 20 évet dolgoztam ezekkel a csoportokkal -, és mögéjük bújva keresztülvinni egy olyan javaslatot, ami mögött a legaljasabb szándékok húzódnak meg. Ezt tartom cinikusnak, és aki ehhez asszisztál, és nem azt mondja, hogy mi, fogyatékosok nem adjuk ehhez a nevünket, és nem leszünk bokréta a kalapon, azt gondolom, jobb, ha átgondolja, hogy mi a dolga ezekkel a csoportokkal szemben, mit képvisel.

Azt gondolom, hogy teljesen jó és támogatható a törvénynek az a része, ami a fogyatékosok jogát erősíti. Minden erőnkkel azon leszünk, hogy más módon is ezt tegyük, de ami emögött bebújtatva van, az aljas és cinikus, ezt fenntartom. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
225 26 2012.10.03. 16:43  3-113

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Nagy munka áll előttünk és folyik a Házban. A polgári törvénykönyv az életünk alapvető viszonyait szabályozza, méghozzá azokat a viszonyokat, amelyekben a politikának minél kevesebb és olyan szerepe van, hogy alapvetően a méltányosságot és az egyén védelmét helyezze előtérbe.

Azt gondolom, ez a törvényjavaslat ennek a kritériumnak alapvetően megfelel. Azt látjuk, és ezt szeretnénk üdvözölni, hogy a valódi viszonyokra, az élet valóságára, arra reagál, amit nem érdemes és nem szabad izzadságszagú törvényhozási lépésekkel megerőszakolni. Arra a valóságra reagál, ahogy ezt más törvények vitájában is el kellett mondanunk, hogy mindig felülírja a politika akaratát, mert az élet törvényei, alapvető törvényei meghatározóak hosszú távon az emberi életben, és ezeket csak mindig annak megfelelően érdemes szabályozni, ahogy ez a valóságra reflektál. Szakmailag is jónak tartjuk a tervezetet. Nem véletlen, hogy ez egy hosszan, cikluson átívelő módon előkészített, szakmailag egyeztetett javaslat, ennek megfelelően mi is hosszan, már tavasztól kezdve egyeztettünk társadalmi csoportokkal, a Lehet Más a Politika "Nők, férfiak és családok" műhelyével, szakértőkkel. Az ő véleményüket szeretném itt most összefoglalni, példát mutatva arra, hogy ha egy megfelelően, szakmailag és méltányosan, részvétel szempontjából is méltányosan előkészített törvény születik a Házban, mindig jobb eredmény születik, mintha egyik napról a másikra valamit keresztülerőszakolunk a Házon, ami esetleg nem találkozik a társadalom igényével.

Sok mindenben tisztázza az alapelveket ez a törvény, és ahogy még egyszer hangsúlyozni szeretném, a méltányosság és a gyengébb fél védelme kerül előtérbe. A családi jogviszonyokban a gyermek védelme, a gyermek érdeke és jogai fokozottabban védelemben részesülnek. Ez a mi alapelvünk és kiindulásunk is. Tehát azokat az ideológiai túlkapásokat, amelyeket a családvédelmi törvényben joggal kritizáltunk, és amelyek nem is fogják kiállni a valóság próbáját, itt szerencsére nem kell látnunk. Azt gondoljuk, az LMP véleménye az, hogy ez az az európai polgári szellem, amelyben különböző módosításokkal ki tudunk alakítani a kor igényének megfelelően az életünk alapvető viszonyait szabályozó polgári törvénykönyvet.

A családi viszonyokra való tekintettel én négy-öt témát szeretnék érinteni. Ezek között a házastársak, élettársak viszonyai, ezen belül is a tartás, több örökbefogadási kérdést szeretnék érinteni, a házasság, a bejegyzett élettársi közösség körülményeinek a témáját is érintem, majd megihletve Budai Gyula minapi felszólalásától, a közeli hozzátartozóra is szeretnék rátérni, és végül azt a gyönyörű, most már remélhetőleg a múlt körébe tartozó képzelt apa nevű képződményt szeretném néhány szóval illetni, ami remélhetőleg eltűnik hamarosan a magyar szabályozásból.

Az első, amiről szeretnék szólni, és ez egyben megkezdése annak, hogy ismertetjük a módosító javaslatainkat is, szeretnénk azt, hogy a nagyon helyesen rendezett tartási kötelezettségek, tartási viszonyok körében megfontolná a kormánytöbbség azt, hogy az egy évnél rövidebb házasságok idején is tekintsük a valóságot, hiszen könnyen előfordulhat az, hogy egy pár évek, akár évtizedek óta együtt él, nekem a baráti körömben is van számtalan olyan eset, ahol hosszas együttélés után nagyon komoly vagyonközösséget alkotva egy pár egy ponton úgy dönt, hogy megpecsételi ezt a kapcsolatot házassággal, de adott esetben ez egyiküknél kiválthat olyan reakciót, hogy bármi olyan dolog is történhet, ami után ez a házassági közösség megszűnik.

Azt gondoljuk, hogy ezt a tartási kötelezettséget nemcsak erre az időszakra, hanem a valós, együtt töltött életszakaszra kell kiterjeszteni. Ezért mindenképpen azt gondoljuk, hogy érdemes módosítóval korrigálni, hiszen ez megint csak egy olyan vonása lehetne a törvénynek, ami nemcsak azt a szűken vett egy évet veszi figyelembe, amit formálisan házasságban töltöttek a felek, hanem azt a szeretett, elkötelezett életközösséget, ami előtte akár évekig, évtizedekig fennállt.

A másik kérdés, amire szeretnék kitérni, az örökbefogadás kérdése. Próbálunk sokban reflektálni arra a valóságra, ami körülveszi az örökbefogadás kérdését, és azt gondolom, hogy ebben elismerés illeti a kormányt, a korábbi szabályozási módosításokkal az örökbefogadás ügyében pozitív lépések is történtek.

Itt most van egy olyan javaslat előttünk, amely 25 évre emelné az örökbefogadás korhatárát. Eltekintve attól, hogy az örökbefogadás alapvetően alkalmassági kérdés, nem konkrétan egy kor kérdése, hiszen egy komoly tanfolyamon, egy ilyen értelemben vett vizsgán és alkalmassági vizsgán kell keresztülmennie annak, aki örökbefogadásra adja a fejét, és elsősorban ezek egészségügyi okok, a házasság vagy a kapcsolat nem tud biológiai, természetes úton utódot produkálni, akkor gyakran fordulnak ehhez a párok. De sajnos vannak olyan esetek is, amikor egy kényszerű haláleset kapcsán szeretné a család továbbvinni azt a természetes közösséget, ahogy évszázadokon keresztül, ha például valakinek meghalt a testvére, akkor a család befogadta és nevelte tovább a gyermeket. Ez az az eset, amire, azt gondolom, a méltányosság jegyében tekintettel kell lennünk, és érdemes megfontolni azt, hogy ez a meglehetősen hasraütősen kijelölt 25 év, ami semmi egyéb jogi korhatárral nem egyezik, tehát nem kötődik semmihez, szakmailag sem igazán megfogható, ezt fontoljuk meg, hogy nem érdemes-e elvetni, hiszen az élet valóságára reflektálni akkor tudunk, ha például egy 23 éves, a saját gyermekeit nevelő nő a megfelelő életközösségben, akár házasságban, akár élettárssal együtt él, a testvére gyermekeit annak halála után miért is ne fogadhatná örökbe. Miért korlátozzuk az ő jogát arra, hogy a természet törvényének megfelelően tovább nevelje azt a gyermeket, és az örökbefogadás, mint tudjuk, több mint a nevelőszülői vagy a helyettes nevelőszülői, az ideiglenes státus. Adjuk meg nekik ezt a lehetőséget.

A másik örökbefogadási kérdés, amit szeretnék érinteni, arra vonatkozik, hogy 14 éves korban megismerheti, most már leszállítjuk ezt a korhatárt, hiszen ma már 14 évesen a gyermekek érettek arra, hogy megismerjék a származásuk körülményeit, tehát nagyon helyesen a törvény azt javasolja, hogy legyen 14 év ennek a határa. Itt egy logikai bukfenc van sajnos, amit módosító indítvánnyal javasolunk korrigálni. Ugyanis ahhoz, hogy a testvérek, féltestvérek is e törvény által megismerik a származásukat, hiszen óhatatlanul rájuk is kihat, nekik is el kell érni ezt a korhatárt, nem dönthet valaki úgy egy másik testvére, féltestvére sorsáról, hogy az megismerhesse a származását anélkül, hogy ő nem járult hozzá ehhez. Tehát mi azt javasoljuk, hogy az érintettek esetében is a 14 éves kort tartsuk tekintetben.

Még egy fontos örökbefogadási kérdés, ami szintén az élet valóságára reflektál: ha egy házasságban, életközösségben egy sajnálatos eset miatt örökbefogadásra kerül sor, egy olyanfajta szituáció keletkezik, amiben a partner gyerekét kellene örökbe fogadni, ma ezt nem teszi lehetővé a javaslat.

(10.50)

Mi azt javasoljuk, hogy ha egy olyan helyzet áll elő, hogy valaki mondjuk bejegyzett élettársi kapcsolatban él, és az előző házasságból vagy kapcsolatból született gyermek velük él egy elkötelezett, stabil, szeretetteli közösségben, amit bejegyzéssel erősítenek meg, ott ezt a lehetőséget adjuk meg annak, aki együtt él ezzel a gyermekkel. Ha adott esetben egy haláleset miatt a bejegyzett élettársi közösség egyik tagja nincs ott tovább, és pont az a szülő, aki a gyermek apja, anyja, tehát vér szerinti szülője, ha ő meghal, miért is kellene kiemelni abból a szeretetteli közösségből azt a gyermeket? Mi azt javasoljuk, hogy váljon lehetővé az örökbefogadás a bejegyzett élettárs számára is.

Még egy, ha már itt rátérünk a bejegyzett élettárs státusra, illetve a házasság státusa vizsgálatára: a Lehet Más a Politika fontosnak tartja, hogy bizonyos tekintetben tartsuk fenn a házasságnak azt a státusát, ami évszázadok során kialakult, de egyben reflektáljunk arra a valóságra, ami körülvesz. Tehát tiszteletben tartjuk azt az egyfajta besorolást, hogy a házasság, élettársi közösség és bejegyzett élettársi közösség megkülönböztetett a jogrendszerben, ugyanakkor pont a bejegyzett élettársi kapcsolatnál a jogalkotó elfelejtett gondolni egy olyan apró, nem is apró körülményre, hogy ezeknek az aktusoknak a nyilvánossága lehetséges-e vagy nem. Míg a házasságot lehet zárt körben, a nyilvánosság kizárásával kötni, a bejegyzett élettársi közösség megkötésénél erre nincs lehetőség, pedig pontosan ez az az aktus, amit a gyakori diszkrimináció miatt adott esetben preferálnának zárt körben tartani a felek. Azt gondoljuk, hogy a méltányosság ebben az esetben megilleti ezt a kört is.

Végül a közeli hozzátartó ügyre térnék rá. Sok mindent felsorol a törvény, és ezekkel egyet is értünk, de pont a napokban mutatta meg az abszurditását ennek a fogalomnak az a vita, amelyben Budai Gyula a saját családjától igyekezett "szabadulni" a jog szavára és nem szellemére hivatkozva. Az LMP abban hisz, hogy a család alapvetően egy elkötelezett, szeretetteli közösség, és annak a közösségnek az a tagja, akit abba egy közösség befogad és nem az, aki a jogszabályban le van írva. Nem tudok elképzelni olyan helyzetet, hogy én megtagadjam a családi státust egy olyan távoli, a jog szerint nem közeli hozzátartozónak minősített rokonomtól, akivel én szeretetteli kapcsolatot tartok; nehezen tudom elképzelni azt a helyzetet, hogy politikai haszonszerzés vagy a bőröm mentése ügyében azt mondjam, hogy az, kérem, nem családom nekem. Ennek a párhuzamával szeretném azt javasolni, hogy az élettársakra is terjesszük ki a közeli hozzátartozó fogalmát, hiszen mi más lenne a közeli hozzátartozónak az egyik legtipikusabb formája a mai magyar társadalomban; ma, amikor jelentősen több életközösség van, mint házasság, kétszer annyi válás van sajnos, mint amennyi házasság, a valóságra az reflektál, hogy bizony az élettárs is közeli hozzátartozó.

Végül egy fél mondatban szeretnék kitérni arra a képzelt apa nevű, teljesen nonszensz jogi formulára, ami az '53-as jogalkotás, tehát a családjogi törvény megszületése óta itt van velünk a mai napig. Ezt szerencsésen a Ptk. csak mint lehetőséget kínálja fel azoknak az anyáknak, akik ezt a meglehetősen szomorúan képmutató megoldást választják. Magyarul, ha az apa ismeretlen, mert adott esetben az apa nem vállalta az apaságot - sajnos ez ma gyakori vagy legalábbis előfordul -, vagy ha ismeretlen, vagy az anya nem óhajtja megnevezni az apát, akkor a képzelt apához fordulhatott eddig a jogrend, mint egy olyan fajta kirakathoz, ami fenntartja azt a látszatot, hogy itt van valahol egy apa, akinek neve van, édesanyja neve, születési dátuma, lakcíme, és ezt beírják az anyakönyvi kivonatba. Azt gondolom, hogy ennél képmutatóbb jogszabály nem nagyon létezik, és nagyon örülök, ha ezt most már nem teszik kötelezővé. Azt gondolom, lehet, elképzelhető olyan közösség, ahol ez az anyának valamiféle vélt védelmet ad a rosszindulatú pletykák és egyebek ellen, de azt gondolom, hogy felnőtt fejjel rátekintve a családi viszonyokra, nincs egyszerűen ok arra, hogy ezt a teljesen nonszensz képzelt apát törvénybe írjuk. A képzelt apák világa maradjon a mesék világában, és még egyszer, ahogy az elején fogalmaztam, a polgári törvénykönyv reflektáljon a valóságra.

Azt gondolom, hogy azokkal a módosításokkal, amelyeket az LMP szeretne benyújtani ebben az ügyben, sikerül közelebb vinnünk még inkább a valósághoz, nem tagadva azokat az értékeket, amelyek az elmúlt évszázadokban kialakították a családi életközösségeket, és ilyen értelemben igazodva ahhoz az elváráshoz és ahhoz a törekvéshez, ami kifejezetten az értékek, az értékközösség alapú valóságot szemléli, és nem valamiféle erőszakolt, ideológia-előíró módon próbálja a családokat szabályozni.

Én megköszönöm a figyelmüket, és azt szeretném javasolni, hogy próbáljanak a valóságban nyitott módon viszonyulni a módosítóinkhoz, ezek nem óhajtanak semmiféle rombolást elvégezni, bárki is gondolná ezt, kifejezetten ahhoz járulnak hozzá, hogy hosszú távon az életünket szabályozó és meghatározó polgári törvénykönyvet alakítsunk ki, ami reflektál a valóságra, de egyben tükrözi az értékrendünket is, a közös értékrendünket, ami ebben az országban, azt gondolom, hogy mindenki számára elfogadható.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
225 30-32 2012.10.03. 1:45  3-113

ERTSEY KATALIN (LMP): Én jövök?

ELNÖK: Igen.

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen. Valóban ne tájékoztassuk félre a tévénézőket, nem ezt mondtam, pont az ellenkezőjét mondtam. Azt mondtam, hogy ha egy életközösség fennáll éveken, évtizedeken keresztül, majd házasságot kötnek a felek, és az valamilyen oknál fogva megszűnik, akkor ne csak az egy évet tekintsük, ami után megszűnik, hanem a valós együttélést.

Itt van az, amiben talán, hitem szerint egyezik a valóságértelmezésünk: egy elkötelezett szeretetközösség nem a házasság időpontjában kezdődik, még azoknál sem, akik viszonylag hamar, egy-, két-, hároméves együtt járás, jegyesség után házasságra lépnek. Különösen nem azoknál, akik tíz-tizenöt éven keresztül komoly vagyonközösséget alkotnak, szeretetteli közösségben együtt élnek, majd úgy döntenek, hogy egy adott ponton házasságra lépnek.

(11.00)

Ne csak azt az egy évet tekintsük, amit ők formálisan a házasság kötelékében töltöttek, hanem az előtte eltöltött hosszú évek, évtizedek közös együttélését, amiben vagyont szereztek közösen, és amiben együtt éltek, elkötelezettek voltak egymás iránt - pusztán ennyit mondtam.

Azt kérem a képviselőtársaimtól, hogy tényleg tiszteljük meg egymást azzal, hogy ha valamit elmondunk, akkor azt érdemes - közel ül hozzám - tisztázni. Ha félreértés van, azt nagyon szívesen tisztázom, de ne mondjuk azt, hogy mi ezt állítottuk, hiszen nem erről van szó. Örülök, hogy tisztázhattam ezt a félreértést.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
226 144 2012.10.08. 1:52  143-150

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszterelnök-helyettes Úr! Egy e-mailt fogok önnek felolvasni, amit az iratbetekintés során kaptam az önök minisztériumában. A feladó Répássy Róbert, címzett Zombor Ferenc, másolatot kap Höltzl Lipót. "Tisztelt Uraim! A kormány döntést hozott Safarov-ügyben, beszélnünk kell. Csütörtökön bent leszek egész nap. Aláírás: Répássy Róbert" Az e-mail dátuma 2011. január 26., a szerdai kormányülés után, 23 óra 54 perckor írta ezt Répássy államtitkár úr.

Az iratbetekintés során azonnal megkérdeztem, hogy ez mi, ő nem tudott magyarázattal szolgálni. Ezért most megkérdezem önt: milyen magyarázatot tud arra mondani, hogy a kormány 2011. január 26-án vajon milyen döntést hozott, ha ennek semmi nyoma abban a kivonatban, amit az emlékeztetőről adnak? Aki nem látott ilyet, annak elmondom, hogy ebben egy előterjesztés címe szerepel, az előterjesztő neve és az, hogy a kormány elfogadta vagy nem. Erről nincsen semmi nyom.

Mi az a magyarázat, amit tud adni erre a megmagyarázhatatlan dologra, hogy 2011. január 26-án egy kormányülésen ezek szerint olyanfajta döntés születhetett, amiről aznap este sürgősen, drámai hangú e-mailben kérte kollégái segítségét Répássy Róbert? (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Mi történt ott? Mit értenek önök transzparens döntéshozatalon, ha ez az e-mail itt igazat mond? Illetve mi történt az azeri ügyben? És nem gondolja-e úgy, hogy ez az a pont, amikor önnek végképp vissza kellene adni ezt a megbízatását, mert Magyarországot lejáratták ezzel az üggyel? (Taps az LMP és az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
226 148 2012.10.08. 1:03  143-150

ERTSEY KATALIN (LMP): Tisztelt Miniszterelnök-helyettes Úr! A magyar nyelv szabályai szerint az, hogy a kormány döntést hozott Safarov-ügyben, azt jelenti, hogy a kormány aznapi ülésén döntést hozott Safarov-ügyben. Ezt nem tudja ön cáfolni, hacsak nem tudja elmondani azt, hogy mi történt.

Nem informális beszélgetésről szól ez az e-mail. Nem írt volna éjfélkor egy levelet két kollégájának az ön államtitkára, ha nem az lenne igaz, ami ide van írva. Ha nem az igaz, ami ide van írva, akkor szeretném, ha elmondaná, miért változott meg ez az álláspont. Valóban önök, az ön minisztériuma sokáig még azt képviselte, hogy ne adják át, végül mégis átadták. Erről a döntésről nem tudnak számot adni. Sem erről a döntésről, ha ez így született, sem arról a döntésről, ami a spekulációk szerint Azerbajdzsánban született Orbán Viktor, illetve Szijjártó Péter közreműködésével.

Én a transzparenciát kérem önön számon, és azt, hogy Magyarország becsületét állítsák helyre azzal, hogy tisztázzák, hogy hogyan született ez a döntés és mikor.

Köszönöm. (Babák Mihály: Kit érdekel ez? - Taps az LMP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
229 259 2012.10.15. 3:16  250-264

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. A Lehet Más a Politika frakciójának a véleményét szeretném ismertetni. Alapvetően az LMP azt, hogy a PRT felszámolásra kerüljön, kivonuljon, azt támogatja. Nem volt ez egy sikertörténet, ezt tudjuk. Valójában a megromlott biztonsági helyzet miatt most már másfél éve újjáépítési munkát valójában az újjáépítési csoport nem végzett.

Az egység munkáját számtalan kritika érte. Legutóbb az új-zélandi, hogy is mondjam, kritika vált ismertté, ami annak ismeretében, hogy milyen felszereléssel, milyen állapotok között kénytelenek dolgozni a katonák, egyáltalán nem meglepő. Azt is kell mondanom, hogy annak ismeretében, hogy Új-Zéland az egyik legátláthatóbb és legetikusabb ország, nincs kétségem afelől, hogy ki mondott igazat.

Az a fajta konstrukció, amiben újjáépítési feladatokat adnak fegyveres munkát és szolgálatot is ellátó katonák kezébe, ez egy rossz konstrukció, nem is nagyon működhetett jól, hiszen Afganisztánban a fő problémája az ott lévő csapatoknak a bizalomépítés. Ez egy folyamatosan hullámzó folyamat, egyáltalán nem stabil és felfelé tartó, nagyon sok visszaesés van benne, és ebben a helyzetben ezek a katonák nem tudják elvégezni rendesen azokat a feladatokat, amiket számukra megszabtunk. A helyi lakosok nem fogják kockáztatni a biztonságukat, egzisztenciájukat az ezzel a csoporttal való együttműködésben, ha a helyzet nem stabil és a bizalom nem épül, és sajnos ez a helyzet.

Nem igazán értjük, hogy miért kellett bevállalni a kabuli reptér védelmét, nyilvánvalóan ez valamiféle kompenzáció akar lenni. Lényegében mi fogjuk lekapcsolni a villanyt utolsónak Afganisztánban. Nagyon reméljük, hogy erről a jelenleg még meglehetősen homályos tervről, arról, hogy hogyan fog megvalósulni, több tényt fogunk megismerni ezzel kapcsolatban, ugyanúgy, ahogy a különleges csoportról, a különleges műveleti csoportról is szeretnénk többet tudni. Jelenleg semmit nem látunk.

Összefoglalva: exitstratégia nélkül vonulunk ki Afganisztánból. Egyáltalán nem látható az, hogy mi az a tervezési folyamat, legalábbis nem látszik a nyilvánosság számára, én örülnék, ha ebben hallhatnék több információt.

Végül ezzel megszűnik az a lehetőség a magyar katonák számára; egyáltalán a külföldi missziók gyakorlatilag felszámolódnak. Nagyon sok magyar katonacsalád építette arra az egzisztenciáját, hogy ezek a missziók legalább elfogadható megélhetést nyújtanak. Azt hiszem, hogy ideje lenne elgondolkozni azon, hogy mit tudunk nyújtani ezeknek a katonáknak, amikor egy egész életet felépítettek erre a fajta karrierre, és ez nincs tovább. Mi lesz az a fajta normális, az egzisztenciális problémájukat megoldó ellátmány-, járandósági rendszer, amit a Magyar Honvédség kínál nekik?

Köszönöm szépen a figyelmet. (Dr. Schiffer András tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
231 176 2012.10.29. 2:11  175-178

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A "Biztos kezdet" program igazi siker hazánkban. Ezek a gyerekházak olyan gyerekeknek kínálnak integrációt korán, akik számára, sőt az egész családjuk számára a rendszeres közösségi élet, a játékos fejlesztő foglalkozások prevenciót jelentenek, beavatkozást még az előtt, hogy bármi okból a családban krízishelyzet alakulna ki, vagy iskolai nehézségeik támadnának. Csodájára járnak mindenhol, magam is jártam több ilyen házban, tanúja voltam, amikor Jánoshalmán norvég kolléganők tanulmányozták a modellt.

A projekt európai pénzekből indult el azzal a szándékkal, hogy finanszírozását hosszú távon a magyar költségvetés fogja adni. A példaértékű munka ellenére sajnos a program jövője folyamatosan kétségesnek tűnik. Csak most, októberben ítélték meg végre, majd novemberben talán átutalják, és a házaknak decemberig kell felhasználniuk azt a pénzt, amiről közel egy éven át senki nem tudta, hogy jön-e vagy sem: a 2012-es működésük költségeit. Hogyan lehet úgy nyugodtan dolgozni, ráadásul nehéz helyzetű közösségekben, gyerekekkel, ha teljes a létbizonytalanság?

Sajnos, a háttérben nincs szakmai felügyelet, és nincs még csak hír vagy pletyka sem arról, hogy mi lesz 2013. január 1-jétől, és kik lesznek a szakmai segítők abban, hogy a programok a házakban szakszerűen működjenek, és a munkatársakat szakmai kritériumok mentén alkalmazzák.

Kérdezem tehát: mi a terve a kormánynak a "Biztos kezdet" programmal? Lesz-e folytatás? Fogják-e finanszírozni a jelenleg is működő mintegy ötven gyerekházat? Illetve belegondoltak-e abba, hogy évi csupán 600 millióból minden halmozottan hátrányos helyzetű kistérségben lehetne két ilyen ház, amivel csodát lehetne művelni? Ezt mondják maguk a program folytatói is. Támogatják-e az LMP javaslatát arra, hogy megadjuk jövőre ezt a pénzt, és megmutassuk, hogy igenis ki lehet törni a csapdából? Jelenleg kormányzati elköteleződés híján a szolgáltatásokhoz az önkormányzatok decemberig kötöttek szerződéseket és közmunkásokat alkalmaznak.

Kívánnak-e változtatni ezen a helyzeten? Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
238 40 2012.11.19. 2:43  39-45

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! November 12-én az Országgyűlés megszavazta a sárgacsekk-adó újabb módosításait, miszerint megadóztatják a készpénzfelvételt, a pénzváltást és a hiteltörlesztést, vagyis a kormány tovább folytatja a munkából élő szegények sarcolását, sőt az adót kiterjesztik a bajban lévő devizahitelesekre is, miközben kormányzati sikerpropagandát folytatnak a devizaadósok megmentéséről; ennek pedig éppen az ellenkezője zajlik. Nem elég, hogy a devizahitelesek szenvednek a magas árfolyam miatti többlettörlesztéstől, nem elég, hogy az elbaltázott Matolcsy-féle gazdaságpolitika miatt csökkennek a reálbérek, elszabadult az infláció, és sokan elvesztették a munkájukat, tehát a devizahitelesek egyre kevesebb fizetésből egyre több törlesztőrészletet kénytelenek fizetni, ezek után, ha jól értem, a kormány adóval akarja sújtani, és spekulánsoknak tekinti a devizahiteleseket? A 700-800 ezer devizahiteles körében azok a bajban lévő adósok vannak többnyire, akik nem tudtak élni a végtörlesztéssel, mert nem volt kellő tartalékuk, nem tudták eladni a házukat, lakásukat, autójukat. A kormány, ha már nem tudja megmenteni őket, mert az árfolyamgát és az eszközkezelő egyelőre csak a kormányzati sikerpropaganda része, nem valós megoldás, akkor még növeli is a terhüket? A kormány ezzel netalán azt sugallja, hogy csak a devizahitelesek felelősek az eladósodás miatt?

Orbán Viktor többször elmondta, hogy a sárgacsekk-adóval a spekulánsok pénzmozgását akarják elsősorban megadóztatni; ezzel még egyet is értenénk. Ehelyett viszont a kormány bünteti a hétköznapi készpénzfelvételt és a hiteltörlesztéseket is, mindeközben nem hajlandó csatlakozni azon szomszédos országokhoz, amelyek támogatják az európai, a valóban spekulációs célú tranzakciós adó bevezetését, amelynek a bevétele pedig a hazai költségvetést gyarapítaná. A kormány valójában nem a bajban lévő devizahiteleseket akarja megmenteni, hanem a saját megmaradt szavazóit akarja kiszolgálni, és ezért a munkahelyteremtést és a gazdasági növekedést továbbra is beáldozza az egykulcsos adó oltárán.

Tisztelt Államtitkár Úr! Azt szeretném kérdezni öntől: a kormány miért a bajban lévő devizahiteleseket, a dolgozó embereket, a kormány politikája miatt elszegényedett embereket tekinti spekulánsoknak. Miért tesznek újabb terhet az adósság csapdájában vergődőkre? Ez mi, ha nem az út mentén hagyás?

Várom válaszát. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
238 44 2012.11.19. 0:33  39-45

ERTSEY KATALIN (LMP): Tisztelt Államtitkár Úr! A gyér tapsból is látszik, hogy ez nagyon szánalmas volt. (Moraj a kormánypárti padsorokban.)

Felírtam magamnak, hogy háromszor foglalkozott az LMP szja-politikájával, de aztán negyedszer is erre tért vissza mint válasz. Ne haragudjon, ez egyszerűen nevetséges! (Németh Szilárd István: Az Amerikai Kereskedelmi Kamaránál megmondják neked!) Az, hogy megadóztatják; az, hogy hiteltörlesztést az ember úgy tud visszafizetni, hogy utána tranzakciós adót köteles rá fizetni, az egyszerűen hallatlan, és ezt senki nem fogja elfogadni sem az ön frakciójából, bár ők persze megnyomják a gombot (Közbeszólások a Fidesz soraiból.), de a választóik közül sem. Én sem fogom elfogadni.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
238 231 2012.11.19. 2:10  226-232

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. A javaslat vitája során már elmondtuk, de sajnos a zárószavazás előtti módosítóval sem nagyon tisztázott az, hogy milyen funkciót tölt be ez a törvény a meglévő pénzügyi fogyasztóvédelmi rendszerben.

Világosan kiderült az is, hogy a PSZÁF-fel nem egyeztettek ebben az ügyben, hasonló módon jártak el, mint egyéb alkalmakkor: jön egy ötlet, megvalósítják; hogy a szakmai egyeztetés hol marad, az nem derül ki a törvény tárgyalása folyamán.

Az első és legfontosabb megjegyzésünk az, hogy továbbra sem világos az, hogy a pénzügyi jogok alatt mit értünk. Pénzügyi fogyasztói jogok ugyan vannak, de olyan, hogy pénzügyi jogok, önmagában nincsen, nincsen jogom a pénzhez.

Ezzel a felkiáltással, hogy nekem pénzügyi jogaim vannak, elég sok mindent lehetne követelni.

Ezenkívül aggályosnak tartjuk azt, hogy bár tisztázza a státusát, ez a miniszteri biztosi státus az NGM-ben kerül elhelyezésre, tehát semmi köze nincsen ahhoz a közkeletű nevén ombudsmani intézményhez, amit eredetileg az ötlet takart, valójában ez nem tud olyan ombudsmani intézménnyé válni, mint amilyen valaha volt az ombmbudsmani hivatal.

Mindezekkel együtt, azt gondolom, egy tartózkodással mégis megadjuk az esélyt annak, hogy ebből valami kiforogjon. Én nagyon remélem, hogy a PSZÁF-fel legalább a javaslat elfogadása után egyeztetnek, és a részleteket megpróbálják kidolgozni, hogy hogyan illeszkedik ez a mostani meglévő pénzügyi fogyasztóvédelmi rendszerbe, ha már minden egyéb alkalmat elmulasztottak arra, hogy a devizahitelesek és egyéb pénzügyi visszaélések kapcsán egy komoly intézményt állítsanak fel a kormány oldalán is, ahogy ezt a PSZÁF egyébként megtette; megtette azzal, hogy a pénzügyi békéltető testületeket működteti, és alapvetően szakmailag odatette magát. Remélem, hogy a kormány is megpróbál ehhez a feladathoz felnőni.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiból. - Szórványos taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
238 281 2012.11.19. 2:35  280-292

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Az előbbi vita jól példázza, hogy a tárgysorozatba-vételt talán nem kellene a szavazások végére rakni véleményem szerint, ugyanis egy fontos témáról esik szó, és megint itt vagyunk késő éjszaka vagy késő este.

A jelen tárgysorozatba-vételt kérő igényünk arra irányul, hogy a népi kezdeményezések tárgyalását méltó időpontban és méltó módon tegye meg a Ház. Ugyanis nemrég megtörtént az, és önök látták ennek kárát, hogy késő éjszakára tették egy olyan népi kezdeményezés tárgyalását, amelyet százezer magyar állampolgár támogatott, húsz éve a civil szervezetek sokasága, nagyon komoly aktivisták és néhányan közülünk is támogatták, segítették. A családon belüli erőszak büntetőjogi tényállássá tételéről van szó, amelyet az önök frakciója késő éjszakára helyezett, és az ominózus, elhíresült Varga István-féle beszéddel tett szégyenletessé.

Ezeket a szituációkat el lehetne kerülni akkor, hogyha a javaslatunkat (Nagy zaj a kormánypártok soraiban. - Az elnök csenget.) legalább megfontolják, kedves képviselőtársaim, megfontolják. Megfontolásra javasoljuk ugyanis azt, hogy ezeket a népi kezdeményezéseket a politikai vitanap szabályai szerint folytassuk le. Ez megkímélné önöket attól a szégyentől, ami érte önöket ennek a vitának a kapcsán, adna egy formát, egy méltóságot azoknak a kezdeményezéseknek, ahol emberek tízezrei aláírásukkal támogatták, és aktivisták ezrei az aláírásukkal, munkájukkal támogatták ezt az ügyet, legyen ez bármilyen ügy. Bármilyen ügy, ami százezer honfitársunk munkáját, aláírását kiérdemli, azt gondolom, kiérdemli, hogy az Országgyűlés részéről a politikai vitanap kereteinek megfelelő formában tárgyalják. Ne lehessen eldugni hajnali 3-ra, mint ahogyan azt megtette a házbizottság, ne lehessen méltatlan szónokokat ide beültetni, akik a következő vitára várnak; lehessen méltón (Zaj. - Az elnök csenget.), igazságosan és fair módon eljárni azokkal a népi kezdeményezőkkel, akik más módon nem tudják az ügyeiket behozni ide a Házba.

Kérem, fontolják meg ezt a javaslatot. Semmi másról nem szól a javaslat, mint arról, hogy a politikai vitanap szabályai szerint tárgyaljuk azokat a népi kezdeményezéseket, amelyek elérik a százezres aláírást. Azt gondolom, ez egy méltányos javaslat, és pontosan önöket kímélné meg a Varga István-féle fiaskóktól, amelyben önök kényszerültek meghátrálni. Szeretném, ha ezt megfontolnák.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
238 291 2012.11.19. 1:36  280-292

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Szeretném mindenkinek megköszönni, aki támogatta a javaslatot, illetve annak is, aki megfontolta. Azt hiszem, kedves képviselőtársam, Gruber Attila, csak annyit lehet mondani, hogy azt, hogy alaposan továbbgondolni, szerintem azt úgy hívják, hogy általános vita és módosítók. Tehát azt gondolom, semmiféle gond nincs azzal, hogy egy olyan javaslatot, amivel alapvetően egyetértünk, tárgysorozatba vesszük. Mi számtalanszor teszünk így olyan javaslatokkal, amelyek első ránézésre talán problémásak, de azt gondoljuk, hogy a parlament arra van, hogy megvitassuk. Tehát azt gondolom, érdemes lenne ezt a tartózkodást megfontolni.

Azt is köszönöm, hogy Gaudi-Nagy Tamás, Bárándy Gergely és Schiffer képviselőtársaim jogászként is megvilágították a fontosságát, illetve a népfelség elve szempontjából. Én értelemszerűen azoknak a nőknek a hangját hoztam ide, akik akkor ezt a vitát arculcsapásként élték meg, és azt gondolom, hogy ha továbbra is előfordul az, hogy a népi kezdeményezéseket, amelyek ilyen nagy erőt képviselnek, nem méltó módon tárgyalja meg a Ház - és ez előfordulhat, ha önök most nem szavazzák meg ezt a javaslatot -, akkor további újabb arculcsapásokat fognak megélni. Szeretném ezt elkerülni, és tényleg azt szeretném javasolni önöknek, hogy semmi problémát nem okoz, hogy ezt tárgysorozatba vegyük, és megvitassuk alaposan, és akkor tegyük bele mindazt a szellemi, intellektuális muníciót, amivel rendelkeznek ez ügyben. Kezdjük el az általános vitát róla, vegyük tárgysorozatba!

Köszönöm szépen. (Taps az LMP és az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
240 32 2012.11.21. 10:23  1-51

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. A fogyasztóvédelmi területről szeretnék beszélni. Schiffer András már beszélt egy csomó olyan egyéb gazdasági témáról, mint például a körbetartozások ügye, a beszállítók védelme, a kisvállalkozások helyzete, én most szigorúan a fogyasztóvédelmi ügyeket szeretném érinteni. Részben magáról a szövegről, részben arról beszélnék, hogy mit tervezünk ennek kapcsán módosítani és miért.

Mindannyian tudjuk, hogy a fogyasztóvédelem az a terület, ahol szinte soha nem lehet eleget tenni annak érdekében, hogy a politika annak a kötelezettségének eleget tegyen, hogy a gyengéket és a védteleneket megvédi az erősekkel szemben. A fogyasztóknak az állam által biztosított védelme azért fontos, mert enélkül lényegében védtelenek lennének, hiszen itt nem önmagukban a jogszabályok, hanem jogszabályokon túlmenő magatartás is támadhatja őket, és ezzel szemben sokszor kiszolgáltatottak. Ez a kiszolgáltatottság fakad információhiányból, készségek vagy képességek hiányából, de nagyon sokszor, gyakran a puszta jóhiszeműségük miatt. Természetesen azt is látjuk, hogy a pénz, paripa, fegyver többnyire nem az ő oldalukon, hanem a kereskedőknél, eladóknál szokott meglenni.

Arról, hogy milyen típusú módon próbálják a fogyasztókat becsapni, átverni, mindannyian tudunk mindennapi tapasztalatokat. Akár a sárkányfűárusra is utalhatunk, aki a sárkányfűárus védjegyének megfelelően védte a portékáját a Süsü című mesében, egészen addig, amíg Süsü, a sárkány meg nem jelent és le nem fújta. Egészen pontosan a valóság próbáján látjuk azt, hogy egy dicsért portéka vajon valóban hozza-e azokat a tulajdonságokat, amiket az árus róla állít, csak éppen akkor már ott vagyunk abban a helyzetben, abban a pillanatban, amikor nem működik a sárkány elleni sárkányfű, a fogyasztó máris egy kiszolgáltatott helyzetben van. Ezeket a helyzeteket lehet valahogy megelőzni akkor, ha az állam megteszi a maga feladatát.

Sokféle módon szabályozzuk ezeket a helyzeteket. A polgári törvénykönyvön túl a fogyasztóvédelmi törvényben vagy a PSZÁF-ről szóló szabályokban, de akár újabban a pénzügyi jogok - szerintünk egyébként pénzügyi fogyasztói jogok - biztosáról szóló törvényjavaslatban is lényegében arra törekszik sokfelől az állam, hogy megvédje a fogyasztót, megerősítsük azokat a jogokat, ami a cserefolyamatban a fogyasztót védi, egyben nem akadályozzuk a gazdaság működését. Hiszen ez a fajta cserefolyamat lehel életet a gazdaságba, de nem egyenlő felek között folyik.

Ezért az egyik első és legfontosabb kifogásunk az, hogy a fogyasztó fogalma szerintünk rosszul van itt szűkítve. Más törvényekben, valószínűleg nem véletlenül, ennél tágabban fogalmazzuk meg. Most már elég sok fogalmi meghatározás, definíció van a fogyasztóra, másképp néz ki a fogyasztóvédelmi törvényben, a pénzügyi jogokról szóló törvényben, illetve a két Ptk.-ban, a jelenlegi és a javaslat szerinti Ptk.-ban. Mi azt gondoljuk, hogy ez, a jelenleg előttünk fekvő javaslat felel meg a legkevésbé a fogyasztó valódi tartalmának, hiszen a természetes személy rendkívüli módon leszűkíti ezt a kört. Ez az állapot, amit fogyasztónak nevezünk, egy olyan közgazdasági tartalom, amiben adott az információs aszimmetria, tehát azok a különböző egyenlőtlenségek, amiket az előbb említettem, ugyanúgy megvannak, ha nem természetes személyekről beszélünk. Azt mondhatjuk, szinte minden esetben a fogyasztó kevesebb információval, tudással, képességgel rendelkezik ebben a cserefolyamatban, és ezért kiszolgáltatottabb. Ez akkor is fennáll, ha ez a fogyasztó civil szervezet, társulás, mikrovállalkozás. Lényegében nem különbözik a helyzetük ebben a cserefolyamatban a természetes személyétől.

(11.30)

Ezért egyáltalán nem értünk egyet azzal, hogy erre leszűküljön a törvény, és nem is véletlen, hogy más szabályozási formákban nem szűkül le. Talán azt jóhiszeműen gondolhatjuk, hogy nem cél, hogy leszűkítsük ezeket a jogokat, de ha ezt a fogalmat, ezt a definíciót megtartjuk, akkor sajnos ez történik, ezért mi erre módosító javaslatot fogunk beadni.

A következő téma, amit szeretnék megemlíteni, a jótállásról szól. Az a kommentár, amit a javaslathoz fűz a beterjesztő, az uniós szervek által többször kifogásolt kötelező jótállás intézményét kívánja megtartani. Ebben az esetben a probléma a szabály szűkre szabottsága, hiszen a Ptk. pusztán a kötelező jótállással foglalkozik, miközben a fogyasztó az önkéntes jótállással is gyakran találkozik a hétköznapokban. Ezért minimális szinten mégiscsak tisztázni kellene a viszonyt a kötelező és az önkéntes jótállás között. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy ha egy gyártó önkéntes jótállást vállal - mindannyian ismerjük ezt -, például hét évet vállalnak egy gépjárműre, jogszabályi előírás hiányában nem határozza meg ennek a feltételeit. Ez számos olyan problémát okoz, hogy a jótálláshoz kapcsolódó laikus elképzelések és az általános piaci gyakorlat kevesebbet nyújtanak, s akár olyan költségek felszámolásával is járnak, amikre csak utólag derül fény. Mivel sem a jótállási jegy kiállítására, sem a jótállási szerződés megkötésére nincsenek szabályok, ennek hiányában a vásárló nem tud különbséget tenni a kötelező és az önkéntes jótállás között, pedig ez nagyon nem mindegy. Ezért részletszabályok kidolgozását javasoljuk olyan módon, hogy ez még ne feszítse szét a törvény kereteit, de a jótállási szerződések alapvető feltételeit biztosítsa. Ez azért is fontos, mert a jótállás egy csábító eszköz, egy marketingeszköz is, és ha ez nincs szabályozva, akkor ez a fogyasztóra nézve kifejezetten hátrányos lehet, ami előnyösnek tűnik; emlékeztetnék a sárkányfű esetére.

A szavatosságról is kell szót ejtenünk. Azt a jellegzetesen magyar problémát, hogy az üzletek hozzáállása miatt a fogyasztó nem nagyon tudja érvényesíteni a jogait a szavatossági idő alatt, szeretnénk orvosolni. A közvélekedés alapján a szavatossági idő hat hónap, a tartós fogyasztási cikkek esetében egy év. Egy uniós felmérés alapján azonban 2011-ben a lakosság 47 százaléka és a kereskedők 10 százaléka volt csak tisztában azzal, hogy a szavatossági jog két évig érvényesíthető. Ez az érték jóval az uniós átlag alatt van. A hat hónapos védelem végével a kereskedő többségében jogsértő módon még jegyzőkönyvet sem vesz fel a minőségi kifogásról, elég annyit mondani, hogy ha hoz egy szakvéleményt, talán kicseréljük. Ezt ugye, ismerik önök is a szervizekből és a kereskedőktől. Ezért a fogyasztói szerződés esetében érdemes lenne elgondolkodni a hat hónapos védelem meghosszabbításán, különösen nagy értékű fogyasztási cikkek esetében. Ez egy olyan alapvető jog, amelyet a lakosság többsége tíz év alatt nem ismert meg, és így nem sokat ér. Erre is javaslatot adunk be.

Végül a biztosítási szerződésekről szeretnék beszélni, amelyek szintén azt a klasszikus kiszolgáltatottságot jelenítik meg, miszerint a felmondás nem azonos módon illeti meg a két felet, pontosabban: nem reflektál arra az egyenlőtlenségre, ami a szerződő felek között van. A felek, de különösképpen a biztosított helyzetében beállt bármilyen lényeges változás esetén ma nem tudja felmondani a szerződést bármelyik időpontban. Nevezhetjük ezt rendkívüli felmondásnak is, amire valóban adódhat oka valakinek. Ezért a "rendkívüli felmondáshoz" való jognak a tisztázása és kimondása megoldhatná azt a gyakorlati problémát, ami szerint a szerződéstől a lejárat előtt méltánylandó okokból szeretne szabadulni egy fél, de ma nem tud. Csak a biztosítási díj meg nem fizetésével, tehát egyfajta engedetlenséggel tud kibújni alóla. Azt gondoljuk, hogy ez nem a polgári erényeket és értékeket erősítő magatartás, de erre kényszerül a fogyasztó, ezért egy, a köznyelven rendkívüli felmondásnak nevezhető jogintézményt javasolunk bevezetni, ami a fogyasztó oldaláról két hónapos jelzéssel felmondhatóvá teszi a fogyasztói szerződéseket a biztosítások esetében.

Ezek azok a változások, amelyeket alapvetőnek érzünk ahhoz, hogy nagyobb biztonságot adjunk még a Ptk. keretein belül is a fogyasztóknak. Természetesen annak az összehangolása talán az első és legfontosabb, hogy hogyan definiáljuk ezt a fogalmat. Arra kérem önöket, hogy a fogyasztó definíciójánál próbáljunk visszatérni egy tágabb, ez esetben például a fogyasztóvédelmi törvény által használt definícióhoz, hiszen annak az alapján tudunk minden másról tovább gondolkodni. Érdemes lenne ezt a Ptk.-ban is átgondolni.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
241 180-182 2012.11.26. 2:09  177,179-184

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, legalább illusztrálják a kérdés lényegét.

Tisztelt Államtitkár Úr! A Lehet Más a Politika szerint a magyar kormány súlyos szerepzavarban van a vállalati női kvóta ügyében. Ez már abból is látszik, hogy Balog Zoltán írt tiltakozó levelet Reding biztos asszonynak, és abból is, hogy ön válaszol nekem.

Tudományos kutatások bizonyítják, hogy azok a cégek jobban teljesítenek, ahol a vezetés vegyes, sokszínű. Az LMP szerint Magyarország nem mondhat le arról, hogy legalább az állami tulajdonú és a tőzsdén jegyzett cégek javítsanak az eredményeiken, de ehhez egyeztetésre volna szükség.

A magyar kormány ott téved, hogy ezt valamiféle emberi jogi konfliktusnak, az EU elleni szabadságharc részének tekinti, pedig ez versenyképességi ügy, és így az NGM-re tartozik, szoros összefüggése van ugyanis a nők részvételének a versenyképességgel. Akár önkéntes, akár kötelező eljárással kerülnek be, a nők érdemi bevonása a cégek számára nagyobb eredményességgel jár.

Magyarország nevében azután nyilatkozhat a kormány, ha Matolcsy György a Budapesti Értéktőzsde és a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. vezetőivel egyeztetett, ugyanis mivel az igazgatói tanácsokba a tulajdonosok delegálnak, első körben az államnak kell átgondolnia, akarja-e, hogy a cégek jobb eredményeket érjenek el, vagy lemond róla. Mivel hazánk 12 helyet esett a versenyképességi listán, az LMP szerint bűnös és veszélyes dolog lenne erről lemondani. A következő körben a tőzsdén jegyzett cégeket lehetne bevonni, amelyektől egyébként egyáltalán nem idegen a nyilvánosság és az új progresszív magatartási formák átvétele, hiszen a BÉT már 2002-ben megkezdte olyan ajánlások kidolgozását, amelyek 2004 óta a felelős vállalatirányítás elvének megfelelően orientálják a vállalatokat. Épp esedékes lenne ezek áttekintése az azóta felmerült új szempontok, így például a női vezetés eredményességét illetően.

Október 2-án kértem arra a kormány képviselőit, hogy kezdjék meg az egyeztető tárgyalásokat, és ha szükséges...

ELNÖK: (Csenget.) Képviselő asszony!

ERTSEY KATALIN (LMP): ...menjenek elébe a folyamatnak. Kérdezem, hogy megtörtént-e ez. (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Tapsvihar? - Szórványos taps az ellenzék soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
245 255 2012.12.03. 2:05  248-258

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Igyekszem valamivel mélyebb magyarázatát adni ennek a törvényjavaslatnak.

Az aktanyilvánosság kérdése ugyanis nem a konkrét ügyről, nem annak a mostani állásáról szól csupán, megmutatja azt, hogy van-e szándék, van-e valódi szándék a társadalmi konszenzus keresésére, egy új társadalmi szerződés megkötésére. Azok, és ne tévedjünk, azok, akik a hatalmi harc, a kétpólusú hatalmi mező fenntartásában érdekeltek, szándékosan bújnak ki ilyen és hasonló érvelésekkel ez alól a törvény alól.

Azokban az országokban jellemző ez, ahol a puha diktatúra volt jellemző, és ezért az új elitben ugyanúgy helyet kaptak mind a két oldalon az előző rendszer működtetői. Így fordulhat elő, hogy a mai napig itt ülnek közöttünk azok, akik olvasták a rólunk szóló jelentéseket, és adott esetben azok is, akik írták ezeket.

Ezt a fajta konszenzust, hogy ezek az emberek nem lehetnek a közélet részei, a régió minden egyes országában már megalkották. Minden egyes országban eljutottak oda, hogy nem lehetnek a hatalom részesei, sok országban állást sem kapnak azok, akik az előző rendszer működtetői voltak.

(19.30)

Aki ezt a konszenzust nem keresi, azok jelenleg a Fidesz és a szocialisták. Ez a két párt érdekelt abban, hogy ne lássunk tisztán az aktanyilvánosság kérdésében, és ne tudjuk meg, hogy mi volt az az alku, ami alapján önök húsz éven keresztül halogatják ezt az ügyet. Most már Romániában is elindult az a folyamat, ami a keményebb diktatúra országaiban már egészen a kilencvenes évek elején elindult.

Az, ami most önök előtt áll, egy újabb lehetőség arra, hogy bebizonyítsák, a központi erő, amit Orbán Viktor akart létrehozni, lehetőséget adott volna egy konszenzusteremtésre. Most itt van egy újabb alkalom, hogy megteremtsék azt. Nemet kell mondani a múltra (Az elnök csenget.), tisztán kell látni a múltat, és akkor lehet társadalmi konszenzusról beszélni és... (Az elnök kikapcsolja a mikrofont.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
248 170-172 2012.12.10. 1:58  169-178

ERTSEY KATALIN (LMP): Elfogadom.

ELNÖK: Ebben az esetben öné a szó kettő percben.

ERTSEY KATALIN (LMP): Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Közeledik a karácsony, a nagybevásárlások, az ünnepi, családi ebédek időszaka, remélhetőleg ezúttal súlyosabb mérgezés és botrány nélkül. Sajnos, a kormány jelenleg egyszerűen nem biztosítja a forrásokat arra, hogy ellenőrzött élelmiszer kerüljön a családok asztalára. A múlt héten pattant ki az adventi csokibotrány, kőolajszármazékok, kadmium, benzofenon volt a gyerekeknek szánt adventi csokoládés naptárban. Pár héttel korábban a vergődő magyar húsipar hírnevét marhává átfestett disznóhús exportálása tépázta meg, de mindenki emlékszik a korábbi évek élelmiszer-biztonsági botrányaira: dioxinos disznó- és csirkehús, hamisított, aflatoxinos pirospaprika s a többi.

Pedig az egészség az életminőség egyik kulcsa, és a biztonságos élelmiszer ennek a kulcsa. Az LMP 2005-ös szintre állította volna vissza már 2008-ban az erre fordított kiadásokat az LMP 9 pontja az élelmiszer-biztonságért című programjában. 2005-ben ugyanis még 30 milliárdot kapott ez a terület, 2013-ban viszont 11 milliárd forintot szánnak erre a területre. Nyolc év alatt - amiből három év az önök működését jelenti - a források négyötödét elvonták. A laborok állnak, az emberek, a szakemberek szétszéledtek, nincs ma ellenőrzés Magyarországon. Ugyan létrehoztak egy gyorsreagálású hadtestet, de ez csak utólagos ellenőrzésre alkalmas, 11 fős kommandóként nyilvánvalóan képtelen bármit is megelőzni.

Kérdezem tehát államtitkár urat, vajon a Fidesz tovább folytatja-e azt a felelőtlen politikát, ami az állampolgárok egészségével játszik, vagy hajlandók végre több forrást tenni az élelmiszer-biztonságba, az ellenőrzésbe, a megelőzésbe, és nem csak az utólagos tűzoltásba.

Köszönöm szépen. (Dr. Józsa István tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
248 176 2012.12.10. 1:11  169-178

ERTSEY KATALIN (LMP): Államtitkár úr, nagyon sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de ön pontosan tudja, hogy nincs igazság abban, amit mond. Az élelmiszer-ellenőrzés lényegében megszűnt Magyarországon. A laborok úgy állnak, és úgy széledtek szét a szakemberek, hogy sokkal nehezebb lenne most újraépíteni egy ilyenfajta rendszert most, hogy már szétverték, mint hogyha nem hagyták volna lepusztulni.

A strukturális átrendezés adott esetben, hogyha pénzelvonással együtt jár, még káoszhoz is vezethet, ugyanis jelenleg is rengeteg olyan átfedés van, például olyan feladatokat kell végeznie: kereskedelem-ellenőrzési, ebtenyésztés-felügyeleti és egyéb feladatokat, amelyek egyszerűen nem illenek bele a portfóliójába. Tehát az átrendezés önmagában nem garancia.

Az pedig, hogy utólagos kommandós ellenőrzésekkel próbálják az emberek élelmiszerbiztonság-érzetét növelni, ezt ön sem gondolja komolyan, az emberek arra vágynak, hogy amikor bemennek a boltba, ott már ellenőrzött élelmiszert kapjanak. Ma ez Magyarországon nem áll fenn sajnos, ezért a válaszát, nagyon sajnálom, de nem tudja egy tévénéző megnyugtatónak venni így karácsony előtt. (Taps az LMP és az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
251 206-208 2013.02.11. 5:02  197-221

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Nagyon szomorú vagyok, hogy az erőszakos törvényalkotásnak egy újabb, talán a legcsúnyább példája áll előttünk ma este. Az a folyamat, amit hosszú éveken keresztül társadalmi konszenzussal hozott a Ház elé az a kodifikációs bizottság, amelynek a javaslatait mindannyian próbáltuk elfogadni, és valóban, ahogyan az ellenzékiek mondták, igyekeztünk konszenzusra jutni ez ügyben, ezt megtorpedózta egy erőszakos kisebbség a valóság elleni harc újabb állomásaként.

2012. december 17-én az Alkotmánybíróság megsemmisítette a családvédelmi törvény azon szakaszait, amelyek szerint túl szűkre szabták a család fogalmát. Ezzel az egyszerű tollvonással kihagyták, ugye, abból a családvédelmi törvényből azt a több százezer állampolgárt, akik ma Magyarországon szeretettel és egymás iránt elkötelezett kapcsolatban próbálnak így, úgy-ahogy boldogulni, és nem felelnek meg az önök fundamentalista definícióinak. (Felzúdulás a kormánypártok soraiban.) Azt az erőszakos törvényalkotást, amit immár két és fél éve hallgatunk ebben a Házban, sajnos nem nagyon tudjuk megakadályozni, de azok az emberek, akik az önök definíciójának nem felelnek meg, ellenben élik az életüket, ezt arculcsapásként élik meg. Úgyhogy Rubovszky képviselőtársam, azt mondja, hogy az élettársi kapcsolat átdobása a kötelmi jogba nem az élettársak ellen szól, ezt magyarázza meg, kérem szépen, annak a nagynéninek, aki felneveli a balesetben elhunyt testvére gyerekeit, szeretettel és elkötelezett kapcsolatban éveken, évtizedeken keresztül családként élnek, és őket most nem definiálja az önök kisebbsége, az önök erőszakos kisebbsége családként, megtagadja tőlük a családjogot. Attól az együtt élő pártól is megtagadja a családjogot, akik éveken keresztül küzdenek akár nagyon komoly meddőségi, egészségügyi problémákkal, és nem tudnak az önök örömére és a saját örömükre gyermeket produkálni, ezért megtagadják tőlük a családjogot, azért mert élettársak, és nem házasodnak, és nem képesek gyermeket produkálni, ezért önök kirekesztik őket a család fogalmából. Nem gondolom, hogy Vékás professzor és az Alkotmánybíróság liberális felforgatók lennének, ellenben önök ezzel a szűkre szabott definícióval emberek százezreivel mennek szembe.

Önök gyakran hivatkoznak arra, hogy az önök egyéni választókerületében gyakran konzultálnak a polgárokkal. Vajon körülnéztek, hogy mi a valóság az önök környékén? Az, hogy a gyermekeknek most már 42 százaléka születik élettársi kapcsolatban, és valóban később nagyon sokan megházasodnak, de ezt nem az állami előírásra teszik, hanem azért, mert szeretetteli, elkötelezett kapcsolatban élnek, és ezt később, ha úgy látják jónak, akkor megerősítik. 42 százaléka született 2011-ben ezeknek a gyerekeknek élettársi kapcsolaton kívül (Sic!). Ez a valóság, tisztelt képviselőtársaim, és ez az, amit önök erőszakosan december 17-én vita nélkül - vita nélkül! - fogadtak el ebben az Országgyűlésben, úgyhogy ne mondja nekünk senki azt, hogy ezt az ügyet már megbeszéltük, és az általános vita keretében lezajlott ez a vita, mert nem zajlott le ezekről a módosítókról a vita ebben a Házban.

Azoknak a viszonyoknak a megbolygatása, amelyek ebben az országban a valóságot képezik, visszavisznek minket 50 évvel ezelőtti állapotokba. Utoljára a Kádár-korszakban volt kötelmi jogba tartozó a családnak ez a definíciója. Ez beleillik szépen abba a kádári fordulatba, amit Orbán Viktor kormánya az elmúlt hetekben, hónapokban bemutatott, és gyönyörűen beleillik abba a társadalmi képbe, amelyben képes egy erőszakos kormánypárti kisebbség ráerőltetni az akaratát egy nagy kormánypártra (Felzúdulás a kormánypártok soraiban.), a hatalmas kétharmadukkal megerőszakolva a valóságot.

Hogyha az élettársi kapcsolatokra tekintünk ismét, csak a valóság tekintetében, fontos arról szólni, hogy az élettársi kapcsolatokban az a hozzáállás, amit ez a törvény jelképez, kiszolgáltatottá teszi az egyik felet. És vajon melyik felet teszi kiszolgáltatottá? A nőket teszi kiszolgáltatottá, mint oly sok törvényhozás, ami ebben a Házban megszületett. (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.) Nincs arra reményünk, hogy önöket ebben a megváltoztathatatlan akaratban megingassuk, de ezzel tartozunk a választóknak és a valóságnak...

ELNÖK: Képviselő asszony, lejárt az időkerete.

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
251 268 2013.02.11. 1:59  247-291

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Én egy pár reagálást szeretnék önökkel megosztani. Úgy látom, hogy a szocialista képviselőtársaim belesétáltak abba a csapdába, hogy szépen akkurátusan, képviselőhöz méltó módon végigmentek az összes problémás módon, csak éppen a nyaka véres, ahogy az előbb a képviselőtársam megjegyezte. Tehát végig lehet venni azt, hogy nincsen megoldva a 18 éven aluliak hozzájutása, most bejutnak vagy nem jutnak be abba a boltba, mit vehetnek, mit nem vehetnek, teljes mértékben el van szúrva az, hogy kistelepülések hogy fognak járni, teljes tévedés, Ékes képviselőtársam, hogy ilyen típusú boltból bárki is fenn tudjon tartani akár egyet is egy kistelepülésen. Ez egyszerűen szembemegy a mai magyar valósággal. Ahogy ön is mondta helyesen, már a kocsma sincs nyitva. Hát hogy fognak eltartani egy ilyenfajta boltot a kistelepülések? Sehogyan!

És akkor végigvesszük azt, hogy nemes cél, de elhibázott megvalósítás, és mindeközben nem beszélünk arról, hogy honnan jött ez az egész törvényjavaslat. Sánta János komputeréből született ez az egész törvényjavaslat, tehát ha önök azt kérdezik, hogy mégis mi lehet az egésznek a célja, miért beszélgetünk itt hosszasan erről a törvényről, megmondom önöknek egészen világosan: Sánta János az egyik dohányipari cégben érdekelt, és a Magyar Dohánygyártók Szövetségében érdekelt társszerző, Lázár Jánossal együtt nyújtotta be ezt a javaslatot, bocsánat, nyelvbotlás, ő csak a szövegírója volt, Lázár János benyújtotta. Ez a törvényjavaslat a legcinikusabb törvényjavaslat dobogós címért pályázhatna, bár azt hiszem, hogy versenyben van azzal a fajta törekvéssel, hogy most az alkotmányba akarják foglalni a röghöz kötést, eljárásában viszont hasonló az egyetemi felvételi keretszámok meghatározásához, ahol 9 nappal előzték meg a határidőt azzal, hogy módosították a keretszámokat. Még további reagálásokat fogok tenni kétpercesben.

Köszönöm.

(20.40)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
251 272 2013.02.11. 2:02  247-291

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Ahogy emlékeztettem önöket, ez a Lázár János-féle javaslat, az eredeti törvény úgy született, hogy Sánta János komputerén küldték el a még el nem fogadott módosítókat is Brüsszelbe, ezért azt gondolom, hogy Tóth Csaba képviselőtársamnak nem lehet kétsége afelől, hogy ezt is rendben el fogja fogadni a kétharmad. Igaz, hogy két nappal a határidő lejárta előtt, de nyilván ezzel ők is számolnak.

Az a kibővítés, ami az előttünk fekvő módosító javaslatban megtörténik, lényegében nem más, mint az, hogy meghallgatták és megértették azt, hogy természetesen ez abban a formában, ahogy az eredeti szöveg született, nem lesz rentábilis, még ebben a formában sem. De az, hogy ezek után lényegében egy nemzeti szalaggal átkötött cigi- és piabolt születik, ne haragudjanak, egyetértek jobbikos képviselőtársammal: ez engem sért mint a nemzeti érzületeiben megsértve érzett képviselőt, ugyanis azt gondolom, hogy kufárkodni nemzeti jelképekkel, pia- és cigiboltot nyitni fiataloknak, akiknek nyilvánvalóan lesz kistelepülésen hozzáférésük - önök ezt pontosan tudják -, az visszaélés a nemzeti jelképekkel.

És ne tévesszük szem elől, hogy az egész törvényjavaslatnak lényegében egyetlenegy célja van: a koncesszió és ezek által a kisboltok kiszerződése olyanoknak, akik a nemes cél szerint különböző nehézségekkel, fogyatékkal élnek, ezzel szemben nagyon kíváncsi vagyok, hogy ki lesz végül is az a pár bolttulajdonos, aki végül is ezeken a tendereken nyerni fog. Ha elfelejtjük azt a 40 ezer bolttulajdonost, aki most szeretne ezen a pályázaton indulni, és csak azt tekintjük, hogy kik lesznek az új tulajdonosok, biztos vagyok benne, hogy nem azt a célt fogják elérni, amit kitűztek, hiszen az magunk által is támogatható lenne.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
255 190 2013.02.25. 6:23  183-191

ERTSEY KATALIN (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Előterjesztő Külügyi Bizottság és Államtitkár Úr! Ennek az országgyűlési határozatnak egészen különleges története van, ez egy LMP-javaslatként kezdeményeztetett még 2010-ben, majd hosszas hányattatott sors után lekerült még a tárgysorozatból is, amibe ötpárti támogatással került, és végül is külügyi bizottsági javaslatként jön most ide a Ház elé.

Az a fajta nemzetközi fejlesztési tevékenység, amit ma Magyarország végez, ahogyan többen is elmondták, lényegében nem felel meg hazánk szerepének és súlyának. Nem elsősorban a nagyságrendje miatt, hiszen ha valaki ismeri ezeket a számokat, tudja, hogy itt milliárdos nagyságrendről beszélünk. De sem hatékony elköltésében, sem a bilaterális részre fordított arányban nem felel meg. Miről beszélek egészen konkrétan? Tudniuk kell, hogy ez a nemzetközi fejlesztés nagyon sokszor tagságot jelent nemzetközi szervezetekben. Ezekre több milliárdot, közel 8 milliárdot költünk, viszont bilaterális kapcsolatokra, konkrétan azokra a bizonyos segély- és fejlesztési programokra, amelyekre már utaltak képviselőtársaim, és amelyeket meg is sikerült ismernünk néhány országban az elmúlt években, ezekre mindössze 150 millió forint jut ma Magyarország költségvetéséből. Igen, 150 millió, sőt, ha jól tudom, idén ez még kicsit csökkent is. Tehát egy jobb budai villa árát költi a magyar állam jelenleg azokra a programokra kifejezetten ebben a bilaterális viszonylatban, ahol valójában meg tud jelenni Magyarország neve és tud egyfajta hírnevet építeni, ennyi mindössze az az összeg, amit ma erre költünk. Tehát ezért égetően szükséges az, hogy átgondoljuk a bilaterális, illetve multilaterális költés arányát, égetően szükséges, hogy átgondoljuk, mennyivel több pluszforrást tudunk a bilaterálisra fordítani, és hogy ennek az elköltését is másként tegyük meg. Erre ad alkalmat egy ilyen stratégiai átgondolás.

Az, hogy egyáltalán miért csinálunk ilyesmit, erre is többen kitértek az előttem szólók közül. Van egy felvilágosult önérdek is ebben, azon túl, hogy ez egy szép dolog, rendes dolog, ahogy az angol mondja: the right thing to do, ezen kívül azt is jelenti, hogy végre mi is donorként veszünk részt egy olyan relációban, amiben eddig recipiensként vettünk részt. Tehát ne felejtsük el, hogy Magyarország nagyon sokáig, évtizedeken keresztül kapott ezekből a nemzetközi fejlesztési programokból, segélyekből, legyen az konkrét pénztámogatás vagy technikai segítség vagy másfajta együttműködés, és most az elemi tisztesség is megköveteli, hogy donorként beszálljunk ezekbe a programokba.

(18.20)

Az elköltés módjához pedig szintén a stratégia és ennek a határozatnak az elfogadása adhatja meg az indító lövést. A stratégia átgondolása adhatja azt az alkalmat, hogy nézzük meg, hogy hogyan költjük el. Hogy ezt a nagyon keveset is, ezt a jelenleg 150 millió forintot sem elérő összeget hogyan költjük el, ez sem nagyon mindegy. Volt alkalmunk tanulmányozni azt, hogy a NEFE-ügyben több évtizedes tapasztalattal bíró cseh, lengyel és még a szlovák kollégák is, akik hasonló kis arányban tudnak csak részt venni ezekben a programokban, mennyivel hatékonyabban és jobban költik el azt a kevés pénzt vagy adott esetben több pénzt, amit nemzetközi segélyekben bilaterális viszonylatban el lehet költeni.

Ezért ez a fajta stratégia talán arra is alkalmat ad, hogy találjunk olyan projekteket, amelyeket nemcsak egyfajta - sokszor azt mondják a nemzetközi fejlesztés szakirodalmában, hogy egy feneketlen vödörbe öntünk még több vizet vagy egy lyukas vödörbe; azt is el szokták sütni, azt hiszem, már itt erre tényleg közhelyszinten lehet utalni, hogy nem halat adni, hanem hálót adni. Tehát olyan módon költeni el ezeket a pénzeket, amelyek valóban egy helyi kezdeményezést egy kicsi magpénzzel megtámogatva egy fenntartható, a helyi közösséget hosszú távon és talán örökre segítő projektet hagynak hátra, nem pedig másnapra, két hónapra, három hónapra eltűnő, elfogyasztott, kiosztott javakat, hanem olyanfajta projektek beindítását támogathatnánk, amelyek valóban ott maradnak, és ily módon tehermentesítenek abban az övezetben, és ilyen módon lehet más régióba menni.

A hatékony elköltésnek még egy eszközét lehetne átgondolni a stratégia folyamán, mint ahogy erre láttunk példát: a V4, tehát a visegrádi négyek együttműködése. Ebben jól haladnak az előzetes megbeszélések. Itt szeretném kiemelni azt, hogy a magyar civil szektorból a Demokratikus Jogok Fejlesztéséért Alapítvány, tehát a DemNet volt az, ami ennek a V4-együttműködésnek a motorjaként Magyarországon ezt az ügyet vitte; ők szerveztek egy olyan bemutató tanulmányutat, amin meg lehetett nézni, hogy hogyan csinálják ezt jobban a V4-ek együtt.

Arra biztatom önöket, hogy ennek a határozatnak az elfogadásával adjanak lehetőséget arra, hogy ezt a fajta V4-es együttműködést továbbvigyük. Ez aztán igazán olyan terület, amiben nincsen mit irigykedni egymásra, jól lehet egymás tevékenységét kiegészíteni és a V4-es együttműködést mint egyfajta brandet együtt építeni Magyarország és a másik három ország együttműködésével.

Úgyhogy én is azt szeretném kérni, mint az eredeti javaslat kidolgozói és beterjesztői, hogy támogassák ezt a javaslatot, immár ötpárti támogatással menjen ez a Házon át.

Köszönöm szépen. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
267 92 2013.04.09. 12:40  83-97

ERTSEY KATALIN (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Én meg fogom önöket kímélni mind a lírai, mind pedig a politikai beszólogatós részektől, egy szakmai hozzászólással készültem azzal a két szervezettel egyeztetve, amelyek Magyarországon ebben a témában a legilletékesebbek, a NIOK és a DIA vezetőivel. A NIOK minden nonprofit szervezetről jelenleg a legtöbbet tudja az országban, a DIA pedig a Demokratikus Ifjúságért Alapítvány, aminek az egyetlen eredménye annak idején, a köznevelési törvény módosítása kapcsán az volt, ami most itt szerepel, hogy az önkéntességet, amit kötelezően bevezet egy furcsa, faramuci lépéssel vagy bevezetett volna a köznevelésbe az államtitkár asszony, azt közösségi szolgálatnak kell nevezni az iskolai gyakorlatban, hiszen a kötelező önkéntesség egy olyan fából vaskarika, ami az egész világ csodálatát kivívta volna, ha ez így megvalósul.

Tehát természetesen üdvözlöm a Lehet Más a Politika és azok nevében is, akik ebben a szférában évtizedeket dolgoztunk, és tisztában vagyunk azzal, hogy mik a nehézségek és mik a szépségek ezen a területen. Tehát az első, valójában az egyetlen tartalmi módosítással egyetértünk, és örülünk, hogy ezt rögzíti végre ez a törvény.

Hadd idézzem föl azt a történetet, ami még a közoktatási törvénybe vagy most már köznevelési törvénybe való beiktatását jelentette ennek a bizonyos tevékenységnek, ami az iskolákban végzett módon közösségi szolgálatot, máshol végzett módon akár önkéntes munkát is jelenthet. 2010 nyarán az első önálló javaslatom ebben a Házban új képviselőként egy országgyűlési határozati javaslat volt azzal a címmel, hogy: Az ifjúsági önkéntes munka támogatásáról és motiválásáról. Ennek a lényege az volt, ami három év elteltével sem valósult meg semmiféle formában, hogy konkrétan azt a fajta önkéntes tevékenységet, ami nem a kötelező közösségi munka, hanem önkéntes valóban, és ami azt a fajta társadalmi kohéziót valóban erősíti, amiről itt már szó esett, ösztönözzük az ifjúság körében kétféle módon, érettségi pluszpontokkal, tehát a felvételibe beszámító pluszpontokkal, az egyetemen pedig pluszkrediteket lehessen kapni. Ez a világban jól működő gyakorlat.

Akkor ezt a javaslatot szintén hasonló lírai körítéssel, szép szavakkal, de úgy söpörték le, hogy na, majd jön az önök megoldása erre, és én csak várjam meg, a kormány ezt remekül fogja rendezni. Azóta is várok arra, hogy a valódi önkéntes munkát azokon a szép szavakon túl, amiket a kormány ilyenkor hangoztat, valódi, az ifjúságot valóban motiváló módon ösztönözzék egyetemi kreditpontokkal, illetve érettségi pluszpontokkal.

A szakmai egyeztetés során természetesen az előttünk fekvő törvényjavaslattal egyetértett mind a két szervezet, viszont fontosnak tartották felhívni a figyelmet arra, hogy jelentős egyensúlytalanság van abban, ahogy az önkéntes munkát szabályozó törvény bizonyos értelemben túlszabályozza az önkéntes munkát, ellenben viszont a közösségi szolgálatot alulszabályozza, ami nem egy veszélytelen dolog. A közösségi munka alulszabályozása jelen esetben azt jelenti, hogy minden próbálkozás ellenére ez egy egyszerre, egy lépésben, azonnal mindenki számára több ezer iskolában kötelezően bevezetendő szolgálat.

Ezt viszont nem követte egy olyanfajta szabályozás, ami a gyerekeink életét vagy legalábbis biztonságát megóvná, és a felelősséget tisztázná az iskolai közösségi szolgálat során. Ugyanis amíg az önkéntestörvényben jól szabályozottan és ilyen módon most már elektronikus formában a befogadó szervezetek bejelentése során jól követhetően megvan, hogy ki milyen keretek között hogyan végez önkéntes munkát, tisztázott a felelősség kérdése, bármi történjen, addig az önkéntes munka szabályozásának pandanjaként nem valósították meg azt, hogy a közösségi szolgálatot végző iskolások, akik kiskorúak, tehát egészen más szituációban vannak... - a közösségi szolgálat végzését felelősségteljesen hogyan tudják vezetni azok a pedagógusok, akik sem felkészülve, sem felelősségvállalásra felkészítve nincsenek.

Egy nagyon komoly feladat áll itt a kormányzat előtt, ugyanis részletesen ki kell azt találni, hogy ki és hogyan felelős azért, ha egy az iskola környékén, befogadó szervezetnél, itt-ott végzett közösségi szolgálat során a gyerek bármilyen módon megsérül, veszélybe kerül. Ezt jelenleg úgy próbálják elintézni, hogy a szülőkkel aláíratnak egy papírt év elején, de természetesen azt nem lehet tudni, hogy abban az évben sor kerül-e ilyenfajta munkára. Ezért sürgetném a kormányzatot arra, hogy ha nem is annyira részletesen és túlszabályozva véleményem szerint, mint ahogy az önkéntestörvényben van, de mindenképpen ezt a fajta veszélyforrást, az ifjúsági közösségi szolgálat végzése közben felmerülő veszélyeket legyen szíves, szabályozza, hiszen az nem egy felelős magatartás, hogy ez nem történt meg akkoriban.

Az elektronikus adatközlés kapcsán csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy a konzultációk során jelezték a hozzáértő szervezetek, hogy jelentős problémák vannak az elektronikus hozzáféréssel Magyarországon, ezért sokaknak nyilván nem fogja ez megkönnyíteni a helyzetét. Viszont a nonprofit szervezetek általános jelentéstételi, adatközlési, adminisztrációs teendői körében még ennél sokkal súlyosabb nehézségek várhatók, és erre kérték a kormányzatot, hogy legyen figyelemmel, ugyanis jelenleg lényegében nem tudja teljesíteni egy csomó szervezet azt a fajta elvárást, amit adminisztrációban, elszámoltathatóságban követelnek tőle, és ez nem egy mellékes körülmény.

Ugyanis a harmadik dolog, amiről szeretnék szólni, az a nemrég nagy port felvert, az atlatszo.hu által közzétett hír, amiről mi, akik a szektorban sokáig dolgoztunk, pontosan tudtuk, hogy létezik. Ez egy milliárdos csalás, amit három, azonos címre bejegyzett szervezet nevében végeznek. A daganatos.eu, gyermekmento.hu, allatmento.eu domainneveken regisztrált szervezetekről van szó, akik egy azonos körben - ennek az azonos körnek az egyetlen átfedése egy Gombár Györgyi nevű hölgy -, egy címre vannak bejegyezve, és milliárdos 1 százalékos bevételeket gyűjtöttek úgy, hogy az APEH, ma már NAV és a főügyészség semmi kivetnivalót nem talált a működésükben.

(14.20)

Holott ezek a szervezetek olyan szervezeteknek a jól felépített brandjével - hogy ezt a szakszót használjam -, az ismert imázsával operálnak, mint például a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat Magyar Egyesülete, amelynek jól ismert citromsárga pálcikaemberkés logóját mindenki ismeri, és amelynek alapító tagjai között Orbán Viktor, Kövér László, Demszky Gábor, Fodor Gábor és mások vannak. Akkoriban, a rendszerváltáskor ezt a szervezetet közösen alapította a demokratikus ellenzék Edvi Péter kezdeményezésére, és ez a mai napig súlyos károkat szenved amiatt, hogy emberek visszaélési céllal regisztrálnak hasonló domainneveket, és visszaélnek azzal. Én jó pár évvel ezelőtt felhívtam egyébként a Gyermekmentő Szolgálat egyik munkatársának a figyelmét arra, hogy ilyen visszaélés folyik, de sajnos úgy tűnik, hogy az a kuratórium, amelyben a mai napig ülnek mindkét politikai oldalról, nem tartotta elég fontosnak, hogy az ő brandje, az ő imázsa ilyen módon súlyosan károsul.

Azért mondom el ezt a történetet, mert szinte már megszoktuk, hogy visszaélnek civil szervezetek az adományokkal, de ez a kormány azzal lépett hatalomra, hogy megszünteti ezt a fajta visszaélést, és tesz azért, hogy ne lehessen visszaélni emberek adományaival, legyen az akár csak az adójuk 1 százaléka. Az, hogy a Gyermekmentő Szolgálat milyen módon károsul, nyilván milliárdokban mérhető, hiszen az ő nevükkel visszaélő szervezet gyűjti be helyettük azt a pénzt, amit nekik kellene kapniuk. Miért nem lehet a NAV-nak és az ügyészségnek olyan módon bevezetnie egy előszűrést, ami nem utólag konstatálja azt, hogy hoppá, itt átverték emberek tízezreit forintok milliárdjaival, hanem előzetesen egy szűrést vezet be, és azt mondja, hogy csak az gyűjthet 1 százalékot, aki megfelelő átláthatósági vizsgálatokon ment keresztül, amit az ügyészség megvizsgált, és megtalálta azokat a pontokat, amelyeken javítani kell?

Nyilván a branddel való visszaélés egy másik kérdés, tehát ne keverjük össze. Azért szerintem a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat Magyar Egyesületének és a benne ülő felelős politikusoknak kell tenni, hogy ne élhessenek vissza az ő imázsukkal, de azt, hogy Magyarországon egyetlen szervezet se élhessen vissza ilyen súlyos módon és emberek milliárdjaival játszva a tevékenységében, azt gondolom, ennek a kormánynak rendezni kellett volna. Pontosan tudjuk, hogy voltak az előző kormányzat időszaka alatt olyanok, akik akár a kormányzat tudtával és elnézésével is végeztek csalárd munkát, de önök azt mondták, hogy ennek véget vetnek, úgyhogy itt az idő.

Én azt gondolom, hogy fontos beszélni arról, hogy az átláthatóság milyen módon teremthető meg a szektorban, és mikor máskor beszéljünk erről, ha nem akkor, amikor arról beszélünk, hogy önkéntes munkával emberek ezrei, tízezrei segítik ezeket a szervezeteket, és adják ingyen az idejüket, adott esetben a szolgáltatásaikat, és támogatják a szervezeteket. Tehát ezen a vitán szeretném felhívni arra a kormányzat figyelmét, hogy ezen a meglehetősen technikai módosításon túl jelentős teendői vannak abban, hogy a civilek, a nonprofitok, az önkéntes tevékenységet végzők átláthatóan végezhessék a munkájukat, az adminisztratív terheik kisebbek legyenek, és a másik oldalon, az iskolai közösségi szolgálat terén pedig azok a tanárok, akik ezeket a gyerekeket viszik most közösségi szolgálatra, felelősen tudjanak felelősséget vállalni értük, és ne kerülhessenek olyan helyzetbe, hogy ha egy közösségi iskolai szolgálat során egy gyerek bármiféle veszélybe kerül, akkor annak nincs felelőse. Kérem, hogy ezt a fiatalok érdekében is kezdjék szabályozni.

Zárásként ismét szeretném felhívni arra a figyelmet, hogy a valódi ifjúsági önkéntes munka ösztönzése terén is van még teendő, ezért úgy döntöttem, hogy újra benyújtom ezt az országgyűlési határozati javaslatot, hátha most itt az önkéntes téma kapcsán több fogadókészségre talál, mint három évvel ezelőtt, és meg tudjuk teremteni azt, hogy egyetemi kreditekkel, illetve érettségi pluszpontokkal ösztönözzük a valódi önkéntes munkát, ami megkülönböztetendő a közösségi szolgálattól, ami kötelező.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
277 134 2013.05.14. 0:51  105-207

ERTSEY KATALIN (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Nagy tisztelettel arra szeretnék kérni minden, itt helyet foglaló olyan képviselőt és volt kormánytagot, aki bármelyik kormány oldalán eddig nem tett semmit ebben az ügyben, hogy hagyja abba a kétpercezést. Az a százezer ember, aki munkájának az eredményeképpen ma itt ülünk, és Varga Istvánnak köszönhetően végre érdemben vitázunk a családon belüli erőszakról, nem azt érdemli ugyanis, hogy azt hallgassa, hogy Répássy Róbert államtitkár úr elmúltnyolcévezik - mert elfelejtette, pedig neki fel van írva, hogy mindennap kell neki azt csinálni -, és Bárándy Gergely, aki még tegnap a bizottsági vitákban sem támogatta ezt a dolgot (Dr. Bárándy Gergely: Ez nem igaz.), most elkezdi azt mondani, hogy milyen sokat tettek érte.

(13.40)

Hagyjuk ezt abba, nagyon szépen kérem, és kezdjünk el a tartalomról vitázni! Itt van előttünk az előterjesztés, ott van mindenkinek a beszéde, olvassák föl, és beszéljünk a lényegről!

Köszönöm. (Dr. Schiffer András tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
277 150-152 2013.05.14. 16:07  105-207

ERTSEY KATALIN (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt családon belüli erőszak ügyében küzdő Civilek! - és mindenki, aki figyeli a tévéadást. Azt gondolom, hogy valóban történelmi pillanat is lehetne ez. Sajnos azt gondolom, hogy elég szégyenletes az, hogy egy salátatörvényben kerül az Országgyűlés elé ez a fontos ügy. (Közbeszólások a kormánypárti sorokból.) Szinte fű alatt besunnyogják azt a javaslatot, ami végre, sok-sok év után elsőként szabályozna, legalábbis részben ilyen kérdéseket. (Az elnök csenget.)

Ezért van az, hogy meg kell hallgatnunk két, családon belüli erőszak kapcsán tartott hozzászólás közben egy kuruc.infót védő hozzászólást a kuruc.info említése nélkül. Rendkívül érdekes! Ezt a Facebook-oldalamon jeleztem a nézőknek, hogy ha esetleg nem értik, hogy miért van ez: ez azért van, mert salátában volt képes beterjeszteni a kormány, ami szerintem szégyen.

Pontosan így akarták elsunnyogni az egész ügyet, hiszen százezer aláírást lényegében ignoráltak akkor, amikor a téma érdemi megvitatását követelték egy népi kezdeményezés formájában, önök mégis ezt az érdemi megvitatást egy éjjeli időpontra kitűzött vitával próbálták letudni, és olyan figurákat küldtek ide be, akik megoldották azt végső soron, hogy beszéljünk erről a kérdésről.

Idézzük fel, hogy aznap este mi történt: sok súlyos szöveg után egy olyan szöveg hangzott el, hogy nem is lenne családon belüli erőszak, ha megbecsülnénk egymást, hogyha a nők előbb szülnének négy-öt gyereket, és csak utána járna a fejük az önmegvalósításon. Csak arra nem számított a felszólaló, hogy akkorra már nők ezrei és a médiák voltak riasztva, hogy este tévéadáson kívül folyik a vita, és másnap reggelre az én Facebook-oldalamról kikerült az országos médiába az az ügy, és botrány lett belőle.

Arra hívom föl a figyelmüket, hogy ezt a figyelmeztetést most is kiadtuk. Tehát azt, amit önök itt mondanak, sokan figyelik, és az a civil társadalom és a nyilvánosság reakcióját fogja kiváltani, ezért azt javaslom, hogy vigyázzanak a szavaikra mind a két oldalon (Babák Mihály: Fenyeget?), mert ami elhangzik (Babák Mihály: Fenyeget!), az jegyzőkönyvbe kerül, és utánanézhetnek az emberek azután, hogy milyen álláspontot képviseltek a különböző oldalak ebben az ügyben. (Babák Mihály közbeszól.)

Azok a nők, akik jövőre döntik el például, hogy melyik oldalra adják a szavazatot, hova adják a szavazatukat, azok, akik azt fogják nézni, hogy ez a kormány végre tett-e valamit ebben az ügyben, ezek alapján a viták alapján döntik el esetleg, ugyanis lehet, hogy ön szánalmasnak tartja ezt, de nagyon sok nő ebben a pillanatban is, ahogy most vitázunk, szenved attól, hogy bántalmazza, veri az élettársa, volt élettársi kapcsolata, és a gyerekeit is ilyenfajta bántalmazás éri. Tehát azt gondolom, hogy érdemes önnek is belegondolni abba, hogy mit gondol erről a vitáról az, aki most is szenved, és azt várja, hogy itt ne elmúltnyolcévezzenek és egymást vagdossák, hanem érdemben vitatkozzanak.

Ahogy említettem, nagyon sokan szenvednek. Idézzük föl: havonta egy gyerek hal meg, és évente több mint hetven nő hal meg bántalmazásban, és mindennap szenvednek ezek a nők. Az erőszak, a hatalmi manipuláció ellen pedig a civil társadalom és a nyilvánosság a fegyver. Tehát ezért emlékezzünk meg rögtön ennek a vitának az elején a sértettekről, és azokról, akik küzdöttek azért, hogy idekerüljön ez a törvény, köztük azokról a százezrekről, akik Halász Pálma vezetésével végül is idehozták a törvényt egy népi kezdeményezés formájában. Ezúton is köszöntöm Halász Pálmát a páholyban. Igen, ez a civil akarat és a nyilvánosság az, ami, hála a kormányzat egyre erőszakosabb működési módjának, mostanában egyre inkább felemeli a fejét. Ez a mai vita is erről szól: meg kell akadályoznunk az erőszakot.

Most rátérnék arra, hogy miért mondjuk azt, hogy ez a javaslat sajnos jelen formájában túl kevés és túl késő. Bár nem utasítjuk el teljesen, és később fel fogom sorolni a pozitívumait is, mint ahogy ezt megtettem korábban már a koncepció alapján, mindazonáltal érthetetlennek tartjuk, hogy annyi egyeztetés, magyarázat, igyekezet és feltételezhető jóakarat ellenére végül is nem csinál mást a javaslat, mint kizárólag a büntetési tételek megemelésével operál, és egyáltalán nem ragadja meg a módszeres uralomkiépítést, amiről ez az ügy szól. Nem működik olyan speciális paragrafusként, amely akkor is alkalmazható, ha a családon belüli erőszak ténye megtörtént, de más tényállások nem valósulnak meg vagy nem alkalmazhatóak, és így nem tölti ki a meglévő tényállások közötti hézagokat, így alkalmatlan a probléma kezelésére, államtitkár úr. Sajnos nem kezeli a problémát, ha a jelenlegi Btk.-ból speciális körülményekre és speciális élethelyzetekre kiemelünk dolgokat.

Az a megoldás, miszerint a családon belüli erőszak körébe vonnak bizonyos, a Btk.-ban amúgy is meglévő bűncselekményeket, éppen azt nem éri el, amit a civilek százezer aláírással követeltek, hogy legyen önálló büntetőjogi tényállás, nem önálló büntetőjogi paragrafusszám, hanem a tartalom, a tartalmat akarták ezek a nők, családok, férfiak is és gyerekek elérni. Nem arra gondoltak, hogy legyen egy külön szám, hanem arra, hogy a tartalmában képes legyen a jogalkotó megfogni ezt a különleges természetű bűncselekmény-folyamatot, hogy ezzel aztán támpontot adjon a jogalkalmazónak, aki pillanatnyilag nincs abban a helyzetben, hogy jól ítéljen meg egy ilyen helyzetet.

(14.10)

Erre a jelen előterjesztés sajnos nem alkalmas, hiszen nem tesz mást, mint a testi sértés egyes eseteit, a becsületsértést, a személyes szabadság megsértését és a kényszerítést a jövőben súlyosabban bünteti. Nem is mondom el ezeknek a speciális eseteit, mert azt gondolom, mindenki ismeri, hogy milyen speciális esetekről és milyen elkövetők ügyéről van szó. Ezeknek a büntetési tételét emeli három, illetve öt évre.

Fontos és pozitív, hogy ez az új tényállás nemcsak az új Btk.-ban meghatározott hozzátartozóra, hanem az életnek, a valóságnak megfelelően a volt házastársra, a volt élettársra, a gondnokra, s a többi is kiterjed. De hiányoljuk azt a gondozotti kört, amely nem áll ilyen viszonyban, de mégis bántalmazóként léphet fel. Ezt tartalmazza az LMP javaslata, amit érdekes módon két hete fektetnek az alkotmányügyi bizottságban, pedig abban pontosan azt mondjuk, hogy amíg az intézményben élők bántalmazása nincs szabályozva, addig több ezer, még a családnál is kiszolgáltatottabb helyzetben lévő bántalmazott, intézményben bántalmazott gyerek, fogyatékkal élő, idős és mások helyzetén nem tudunk javítani. Ez súlyos hiányossága a törvénynek. Nagyon szeretném kérni a kormányt, hogy nézzen bele abba a javaslatba, amit be fogunk adni, és próbáljunk meg együtt javítani ezen.

Szintén pozitív, hogy korábban az együtt élők közötti kapcsolaton belüli erőszak eseteit is említi, de nem érint más formákat, az emberi kapcsolatok bizony bonyolult és csak a valósággal való szembenézés során megérthető és felfogható egyes eseteit és viszonyait.

Az Igazságügyi Minisztérium kommünikéjében, amit ma fideszes képviselőtársam lényegében szó szerint felolvasott, azt mondta, hogy a kormány nem tolerálja a rendezett családi viszonyokat támadó és aláásó cselekményeket. Nemcsak a rendezett családokban fordulnak elő ilyenek, sőt, kusza, adott esetben az önök definíciójának egyáltalán nem megfelelő, de valójában családként funkcionáló közösségekben is előfordul. Azt gondolom, fontos azt mondani, hogy nézzük meg, milyen körben lehet még ezt kiterjeszteni.

Azt is mondja az önök érvelése, hogy tudatosítani akarja a sértettekben, hogy merjenek lépni és feljelentést tenni, mert anélkül nem tud segítséget nyújtani az állam. Ez így van. De sajnos az ellenüzenet, amit a kormánypárt küld ezzel kapcsolatosan, Balogh József esete mintha nem tükrözné a KIM hangoztatott álláspontját. Lázár János múlt heti kijelentése szó szerint ellenébe megy annak, amit Répássy államtitkár úr nagyon helyesen mondott, miszerint a családon belüli erőszak nem magánügy, hanem közügy, Lázár János ezzel szemben a Fidesz részéről kijelentette, hogy ami otthon történik, ahhoz a pártnak semmi köze. Azt gondolom, hogy ez óriási tévedés, és ideje, hogy egymással elbeszélgessenek a kormány különböző erői ebben az ügyben.

Az sem stimmel, sajnos, hogy az államnak védelmet kell nyújtania azon polgárainak, akik éppen az otthonukban szenvednek el erőszakot, ráadásul olyan valakitől, akiben bíznak. Ez igaz, csak éppen ma a családból a menekülni kénytelen, többnyire nők és gyerekek alig tudnak hova menni. A kapacitások borzasztóan szűkösek. Azért ne áltassuk magunkat azzal, hogy ez a törvény mindazt, amit akkoriban az OGYH előírt a parlamentnek, biztosítani fogja az egész jogalkalmazói, illetve az adott akut helyzetből menekülők ellátására szolgáló intézményhálózatot.

Abban is egyetértünk, hogy a probléma gyökere nem a Btk.-tényállás megalkotásával fog egyszerűen megszűnni, hanem ez egy összetett, komoly összefogást igénylő kérdés, ahogy a KIM fogalmaz, társadalmi, tudományos, szakmai és politikai összefogást igényel.

Ezen a ponton térnék rá arra, amivel egyébként természetesen egyetértünk, hogy miért van az, hogy nem teljesíti ezt a kritériumot ez a törvénybeterjesztés. Jellemző, hogy néhány héttel ezelőtt, amikor a női albizottság ülésén még csak a koncepciót hozták elénk a KIM jogászai, gyakorlatilag nem tudtak válaszolni a kérdésre, hogy egyéb területeken mi fog történni. Teljesen izolált, a kormányzati silóban, silógondolkozásban egymástól is elszigetelt és a valóságtól is elszigetelt módon alkották meg ezt a normaszöveget, érdekes módon úgy, hogy egyik héten még azt mondták, hogy jó pár hetes előkészítő szakasz következik, majd megjelenik a normaszöveg, és aztán társadalmi vita lesz, és majd csak utána fog bejönni a parlament elé, de közben a vak komondor esete fölgyorsította az eseményeket, és most itt van egy normaszöveg, amely megkerüli a társadalmi vitát. Nem véletlen, hogy tegnap az LMP kiadta a jelszót, és megszólította ezzel nemcsak a kormánypártot, hanem a civileket is, hogy vissza a tárgyalóasztalhoz. Arra szeretném kérni Balog Zoltán államtitkár urat is - bocsánat, miniszter azóta -, aki annak idején a munkacsoportot létrehozta, és amit az LMP szorgalmazására civilekkel, Halász Pálma által meghívott és más szakértő civilekkel elkezdtek, üljenek vissza, mert ez így nem társadalmi vita. Ahogy Lendvai Ildikó képviselőtársam is mondta, egy sürgetett menetben, egy salátatörvényben gyorsan le akarják tudni ezt a dolgot, és a lényeg nem történik meg, a társadalmi vita.

Még egypár dolgot szeretnék elmondani a törvény tartalmáról, hiszen tanulságos az, hogy hogyan nem felel ez a törvényjavaslat az eddigi tapasztalatokra. 2000-ből idézek, az LMP egyik olyan szakértőjétől, aki évtizedeken át dolgozott bántalmazott nőkkel. "Elégtelen az a szabályozás, amely a huzamosabb időn át igen módszeresen elkövetett kisebb bűncselekmények sorozatát nem kezeli egyetlen súlyos bűncselekményként." Ez 2000-es idézet. Ez a javaslat tesz egy kicsi, de meglehetősen felemás lépést efelé. És ezek a paragrafusok elvileg valóban többek, mint a hivatkozott paragrafusok külön, és ezek minősített esetek, de egyszerűen nem szerepel az a konkrét magatartásforma, ami alatt családi erőszakot értünk. Az természetesen üdvözlendő, hogy nem magánindítványos, hanem hivatalból is feljelentést követel, de alapvetően nem terjeszti ki a büntetendő cselekmények körét, és ez egy nagyon fontos kérdés.

A Btk. jelenlegi rendszere nincs figyelemmel arra, hogy egyes kisebb súlyú cselekmények, amennyiben huzamosabb időn át követik el őket, igen súlyos hatással bírnak, olyan személyiségromboló hatásúak, ami már a bűncselekménnyé emelésüket indokolja. Ha a bántalmazó férj a felesége pénzét éveken keresztül elveszi, vagy egyszerűen nem engedi dolgozni - ez a valóság, kérem szépen -, éveken keresztül megalázza, szajhának nevezi, megtiltja neki, hogy másokkal szóba álljon vagy dolgozzon és így elhagyja a házat, olyanokkal is szóba álljon, akiktől esetleg segítséget kérhetne, ha ezt megteheti büntetőjogi fenyegetettség nélkül, akkor nem jutottunk előrébb. Nemcsak az lenne indokolt tehát, hogy meglévő bűncselekményeket súlyosabban büntessenek, ha a hozzátartozó sérelmére követik el, hanem egyes bűncselekménynek jelenleg nem minősülő cselekmények bűncselekménnyé váljanak. Ezt kellene megérteni mindazoknak, akik ezen dolgoznak, hiszen ebben nincs előrelépés.

Pontosan ezért terjesztettük be Schiffer András képviselőtársammal az LMP javaslatát, mely a kizsákmányolás, az elnyomás, az elszigetelés fogalmakkal képes megfogni azt a speciális erőszakformát, amit a családon belüli erőszak jelent a valóságban. Szomorúan hallgattam pár hete a KIM képviselőjét arról, hogy nem tudják megragadni a gazdasági elnyomás fogalmát. Csak a közös tulajdon, a válás során elosztott vagyon kérdésétől közelítettek, nem értették, hogy mit akarnak a civilek ezzel. Ijesztő belegondolni, hogy nem találkoznak a valósággal ezek a remek és jó szándékú fiatal jogászok. Nem is tudják elképzelni, milyen az, amikor a bántalmazó férj a felesége pénzét éveken keresztül elveszi. Nem tudják, hogy az erőszak speciális voltát meg kell ragadni, és ezért az LMP módosító javaslatként - hogy kompromisszumkészséget és eleganciát mutasson - azt a javaslatot, amit eddig önállóként terjesztett be, most módosítóvá átdolgozza, és megpróbálja ebbe a javaslatba javító szándékkal beleilleszteni.

Végül szeretnék arról szólni, hogy hogyan tükrözi ez a javaslat a kormány büntetőjogi világképét, hiszen a büntetési tétel szigorával, az elrettentéssel operál, de ez édeskevés.

ELNÖK: Bocsánat, képviselő asszony, egy percet tudok adni.

ERTSEY KATALIN (független): Köszönöm szépen. Tehát nem az a probléma, hogy az adott tényállások miatti retorzió gyenge, hanem az, hogy nem fogja meg azokat a hiátusokat, amiket említettem.

Még egy fontos dolog. A becsületsértéshez konkrétan szeretném elmondani, hogy ennek a szabálysértésből bűncselekménnyé válása ritkán fordul elő családban, ezt azért beláthatjuk, hiszen ahhoz nagy nyilvánosság kell. Konkrétan nem stimmel az önök javaslata. A becsületsértést, tehát egy ritkán elkövetett cselekményt javasolnak súlyosabban üldözni, miközben egy gyakorta elkövetett cselekményhez, ami valóban családon belüli becsületsértés, ahhoz nem nyúlnak hozzá.

Még további felszólalásokban szeretnék kitérni néhány részletre, mert azt gondolom, fontos, hogy érdemi párbeszédet folytassunk arról a törvényről, ami hosszú évtizedek után kerül elő, és ha már társadalmi vitára sajnos nem kerül sor, akkor legalább itt érdemben vitázzunk ezen.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz mögött ülő függetlenek soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
277 156 2013.05.14. 1:58  105-207

ERTSEY KATALIN (független): Köszönöm szépen elnök úr, és köszönöm szépen Bárándy Gergelynek, hogy végre rátértünk olyan alapvető, a lényeget megfogó vitára, amiben tényleg talán tudunk előrehaladni, ha a kormányzat is meghallgat.

A gazdasági ellehetetlenítés, kizsákmányolás, elnyomás lényege egyrészt az, hogy ellehetetlenít, tehát az alapvető szükségleteit nem tudja kielégíteni, vagy éppen fordítva: éppen hogy függésben tartja azzal, hogy ő tartja el, nem engedi a nőt dolgozni, és éppen csak annyit ad neki, kimérve, óvatosan, amiből éppen csak éhen halni nem fog, de nem tud önálló, új életet kezdeni, és nem tud elmenni. Ez a lényeges pont, és nagyon örülök, hogy erről beszélünk.

Egy hasonló, nagyon finom különbség - és ebben visszatérnék az eredeti beszédemhez, amikor a testi sértés tényállásáról beszélünk -, beszéltünk arról, hogy a lelki terror, a lelki bántalmazás kikerült lényegében. Nagyon szomorúan hallottam, hogy a KIM magyarázata szerint egy előzetes egyeztetés során azt mondják, hogy az egészségre utal a testi sértés definíciója, más testi épségére és a testi épségben, illetve az egészség veszélyeztetésében a lelki egészségre is utal a szöveg, és azt mondta a KIM szakértője, hogy a bírói alkalmazás során ez így szokás.

Nagyon nem szeretném, ha egy 15 éve küzdött törvény most megint egy-két olyan dolgot bírói megítélésre bízna, amit nem képes vagy nem hajlandó pontosan szabályozni. Pontosan abból van mindig a galiba, hogy a jól megalkotott szabály hiányában a bíróság egyszerűen nem tud jól eljárni jogalkalmazói szerepében. Tehát ezért kéne ezeket az apróságokat itt kitárgyalni, amire egy újabb kétpercesben fogok kísérletet tenni.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
277 160 2013.05.14. 2:03  105-207

ERTSEY KATALIN (független): Köszönöm szépen. Szeretnék kapcsolódni a testi sértésről szóló polémiához. Hiszen, ahogy említettem, a lelki versus testi sértést nem jól kezeli a javaslat. A másik gond a testi sértéssel kapcsolatban az, hogy a családon belüli erőszak ügyében az egyik igény a jogalkotó felé éppen az volt évtizedek óta, hogy akkor is büntethető legyen a bántalmazó, ha nem okoz úgymond testi sértést, vagyis nincs látlelet, nem folyik vér. Ismerős?

Itt fontos megjegyezni, hogy létezik erre a Btk.-ban megoldás. A bántalmazás hivatalos eljárásban, 301. § az eredményétől függetlenül bünteti, ha hivatalos személy eljárása során tettleg bántalmaz; méghozzá 1-től 5 évig terjedően, tehát nem is akárhogyan. Miért nem bátorkodik a kormány a hozzátartozó sérelmére rendszeresen elkövetett bántalmazást is bűncselekménynek minősíteni, annak úgymond eredményétől függetlenül? Ismerik azt az esetet, vagy ha nem ismerik, elmondom, amikor mindig csak pont annyira verik meg a feleséget vagy a gyereket, hogy ne tudjon látleletet produkálni. És itt jegyzem meg, milyen végtelenül méltatlan, hogy ugyan más ügyben, és nem idekeveredő ügyben, még a mentelmi bizottság elnöke is így fogalmaz, hogy nem tudott a hölgy látleletet produkálni.

Igen, milyen méltatlan és megalázó dolog az, hogy látleleteket kell ahhoz produkálni és megalázó procedúrán keresztülmenni, hogy valaki be tudja mutatni, hogy őt évtizedeken keresztül rendszeresen verik. És aki ezt csinálja, az pontosan tudja, hogy meddig kell úgy verni, hogy még ne látszódjon. Ez nagyon fontos különbségtétel, és szeretném, mivel a Btk.-ban benne van, ha ide lehetne emelni, meg lehetne oldani, akkor tegyük meg együtt, és emeljük be ezt a nagyon fontos követelést.

És még egy dolog: a családon belül a garázdaságot nem büntetik, mert az nem zavarta meg a köznyugalmat, ugye, ahogy a garázdaság definiálandó. És a család nyugalmát? És a sértettét?

Köszönöm szépen. (Dr. Schiffer András tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
277 170 2013.05.14. 2:13  105-207

ERTSEY KATALIN (független): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Gondolom, most lesznek majd kétperces reagálások. Én kvázi zárásként azt szeretném mondani, hogy ha itt már közeledünk az érdemi vita végéhez, hogy én azt gondolom alapvetően, hogy itt szakmai és tartalmi érvekkel kell vagy kellett volna érvelni. Az a fajta érvelés, ami nem tesz mást, mint elsorolja, hogy mi mindenben hibás mind a két oldal, azt gondolom, az elején elhangzott, lezárult. Én azt gondolom, hogy egy érdemi felszólalásban nem azzal kellett volna foglalkozni, hogy ki miért hibás, hanem megnézni akár abban a polémiában, amit mi elkezdtünk már szinte egy részletes vita mélységébe menően, amit elkezdtünk Bárándy képviselőtársammal, hogy nézzük meg, hogy ez a törvény hogyan ad és hogyan nem ad megoldást.

Tehát még egyszer, én szeretném felhívni államtitkár asszony figyelmét is azokra az esetekre, amiket sajnos jelenleg nem kezel ez a törvényjavaslat, az LMP nyújt be módosító javaslatot, és ezért kérném, hogy ne zárjuk le az általános vitát, mert még készülnek ezek a javaslatok. Ezekkel a megoldásokkal mi szeretnénk előrevinni. Mi nem kidobni akarjuk, nem ellehetetleníteni és személyes sztorikkal, adott esetben bírósági ítélet hiányában is megvádolni embereket, és ezzel operálni, és ezzel politikai népszerűséget szerezni, mert azt gondolom, hogy az súlyos visszaélés azoknak a bántalmazott nőknek és gyerekeknek a helyzetével, akik most figyelik ezt a vitát. Ehelyett szakmai, tartalmi érveket tettünk le az asztalra.

Én írásban is szívesen eljuttatom a beszédünket az államtitkár asszonynak, illetve Répássy Róbertnek, és azt szeretném javasolni, hogy próbálják megnézni, hogy az általunk benyújtott javaslat hogyan építhető be ebbe a törvénybe, hogyan lehet ebből a nyilván többek által kevésnek és későnek minősített, de akár még megmenthető és jóvá formálható javaslatból egy olyan javaslatot letenni végre magyar nők és asszonyok százezrei elé, ami megoldja az ő helyzetüket, és holnaptól, július 1-jétől nem lehet többé őket bántalmazni.

Köszönöm szépen. (Dr. Schiffer András tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
279 214 2013.05.21. 0:48  209-225

ERTSEY KATALIN (független): Köszönöm szépen, elnök úr. (Folyamatos zaj. - Csenget.) 30 másodperc alatt csak egyetlenegy kérdést szeretnék feltenni: ha önök az ifjúság egészségéért aggódnak, akkor mit keres a jégkrém és a fagylalt ebben a törvényben? (Közbeszólás a függetlenek padsoraiból: Úgy van!) Hogy fogják megakadályozni azt, hogy gyerekek menjenek be egy olyan boltba, ahol dohány mellett minden mást is árulnak? Ez a törvény bűnben fogant, bűnben fog maradni az a kétharmad, amely ezt megszavazza. Sánta János írta: önök elosztották, és a bűnsegédeik fogják végrehajtani.

Nem erről volt szó. Kérem utoljára, hogy aki még tisztességes, járuljon hozzá a vizsgálóbizottságunkhoz, amihez már összegyűlt elég aláírás. Már csak öt becsületes fideszesre van szükség, hogy aláírják. Kérem önöket, hogy írják alá!

Köszönöm. (Taps a függetlenek padsoraiban.)

(18.40)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
279 258 2013.05.21. 0:42  251-265

ERTSEY KATALIN (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Az LMP képviselőcsoportja támogatja ezt a javaslatot. Azt gondolom, fontos, hogy bizonyos kérdéseket feltehessünk ebben a Házban, még akár azokat a kérdéseket is, amelyeket a Novák Előd nevű képviselőtársunk feszeget, miszerint milyen kettős állampolgárságunk van. Ezúttal bemutatom Novák Elődnek, hogy ne kínozza tovább a kérdés, a piréziai útlevelem, amely úgy fogalmaz, hogy "a piréz útlevél birtokosa vállalja, hogy cselekedeteiben a piréz szellemiségnek és értékrendnek megfelelően jár el". Pecsét, aláírás. Remélem, hogy ez a kérdés most már nem kerül többé a Ház elé, mert megválaszoltam a kínzó kérdéseit.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz mögött ülő függetlenek soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
279 354 2013.05.21. 8:07  349-374

ERTSEY KATALIN (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Nagyon sajnálom, hogy ilyen szűk körben tudjuk megvitatni ezt a kérdést. Azt gondolom, hogy az a százezer aláíró, aki érdemi megvitatást követelt nyáron a családon belüli erőszak ügyében, nem egészen arra gondolt, hogy három fő kormánypárti és néhány ellenzéki jelenlétében tárgyaljuk meg magát a tartalmat. Persze, lehet politikai csatákat folytatni, amelyek látványosak, de az, amikor a tartalomról beszélünk, a részletes vita ideje. Azt is szomorúan látom, hogy az általános vitában, ahogy említettem is, már szinte a részletes vitára kiterjedő alapossággal beszéltük át, hogy miért nem alkalmas az eredeti előterjesztés arra, hogy megfogja a családon belüli erőszak különleges, speciális bűn tényállását.

Azt is gondolom, arról nem szólva, hogy nem egy családbarát időpont, hogy a salátatörvényként való beterjesztése sem igazán méltó ahhoz, ahogy ezt az ügyet kezelni kellene. Így kénytelenek vagyunk fél tizenegy tájban a kuruc.infót védő hozzászólások között egy-egy hozzászólásban kitérni a családon belüli erőszak ügyére.

Természetesen, ahogy az általános vitában is elmondtam, és most a módosítóink támogatásakor is el fogom mondani, vannak olyan megoldások, amelyek felé közös erővel haladunk, és ha már itt teljes transzparenciát vezetünk be az ügyben, hogy hogyan születnek ezek a módosítók, azért azt hadd mondjam el, hogy a benyújtott módosítónk alapján mi próbáltunk egyeztetni mind a két tárcával. A fideszes oldalról a képviselőnők által benyújtott módosító ügyében azt mondta az államtitkár úr, hogy a képviselőnők, akiknek a nevére sem emlékezett, ezt és ezt gondolják erről. A képviselőnők nem gondolnak semmit, államtitkár úr, nincsenek is itt. A képviselőnők benyújtották ezt a módosító javaslatot, de mint tudjuk, ez tartalmában egy olyanfajta munka eredménye, amit próbáltunk az utolsó pillanatban elérni, hogy a civilek hangját hallgassák meg, és a lelki bántalmazás, a gazdasági erőszak, az intézményi erőszak kerüljön bele.

Ezért a 8. módosítóm mellett fogok érvelni, és remélem, hogy meghallják, és még talán tudunk tovább javítani ezen a törvényen. Megtettük azt, hogy az egy csomagban benyújtott módosító helyett felbontottuk kapcsolódó módosítóként, tehát külön adtunk be a lelki bántalmazásra, külön adtunk be a gazdasági erőszakra, külön adtunk be az intézményi bántalmazásra, hogy lehetőséget adjunk a kormányoldalnak, hogy kiválogatva azt, amivel valamit tud kezdeni, végső soron javítsunk ezen a törvényszövegen.

Szeretném megindokolni, hogy miért tartjuk fontosnak, hogy az intézményi bántalmazás is bekerüljön ebbe a törvénybe. Családon belüli erőszaknak nevezzük a háztartáson belüli erőszakot, bár kicsit idegen a magyar nyelvtől, de valójában jobban megfogja a dolgot olyan tekintetben is, hogy a mi módosítónk azt mondja, hogy bárki, aki ugyan nem a kormány által javasolt gyám és gyámolt viszonyban van, vagy gondnok és gondnokolt viszonyban, de egyébként valóban az adott, kiszolgáltatott helyzetben levő áldozatnak nevelője, gondozója, tehát másfajta jogviszonyban van vele, erre is terjesszük ki ezt a tényállást.

Mondok egy példát. Ha egy lakóotthonban vannak fiatal gyerekek, de beszélhetünk természetesen idősekről is, szociális otthonról, fogyatékosok otthonáról, bármiről, ott az a nevelő, aki váltásban többnyire együtt van a gyerekekkel nap mint nap, nem hivatalos gyámjuk. Többnyire az intézmény legfelsőbb vezetője a hivatalos gyámjuk, tehát ha őket, a velük nap mint nap a háztartásban együtt élő nevelő, gondozó, akinek a leginkább kiszolgáltatottak, és figyelmeztetem önöket, még a családnál is kiszolgáltatottabb helyzetben vannak ezek a gyerekek vagy fiatalok, vagy idősek is akár, ha őket abúzus éri ebben a jogviszonyban, a jelen javaslat nem tartalmazza ezt. Ezért kérem megfontolásra, hogy ezt a kapcsolódó módosítót, ami az intézményi bántalmazottak körére kiterjeszti a javaslatot, vegyék még egyszer elő és vegyék figyelembe.

A lelki bántalmazás volt a másik, amire ugyan államtitkár úr azt mondta, hogy hosszas egyeztetés volt, mégis ma délelőtt és ma este fél tizenegy között tudtunk érdemben beszélni arról és próbáltunk együtt masszírozni ezen a törvényen, hogy valami változás legyen, a lelki bántalmazás, a lelki terror, úgy érzem, most már végre értik, hogy miről szól. Azt a verziót, amit a képviselő asszonyok megálmodtak az ön segítségével, az ön stábja segítségével, elfogadhatónak tartom, és ezzel együtt támogatni fogjuk.

A gazdasági erőszak ügyében viszont nem sikerült megérteni a tárcának, illetve gondolom, a képviselő asszonyoknak sem azt, hogy mi az a két speciális eset, amiről itt elég részletesen szóltunk az általános vitában. Két lehetőség van: gazdaságilag függésben tartani, illetve ellehetetleníteni. Ahogy itt már szó volt róla, vagy épp csak annyi pénzt adok neki, hogy ne tudjon lelépni, hogy ne tudjon elmenekülni, a bántalmazó helyzetből ne tudjon hova menni, mert még egy albérletet se tud kivenni addig, amíg nem talál egy más városban máshol munkát, még egy otthonba se tud elmenni, egyszerűen olyanfajta anyagi függésben tartja az illető a bántalmazott áldozatot, hogy az ne tudjon kilépni, illetve konkrétan ellehetetleníti anyagilag. Tehát ez a kétfajta gazdasági erőszakforma az, amit szerintünk nem próbál vagy nem tud igazán megfogni az önök javaslata.

Én azt szeretném kérni, hogy tovább próbáljunk még egy kicsit reszelni azon, hogy hogyan tudjuk megfogni ezeket a - valóban elismerem - Btk. szigorú nyelvezete szerint nehezen megfogható bűncselekményeket, de pontosan azért akartak az áldozatok és az áldozatokat képviselő civilek egy önálló törvényi tényállást, mert ennek önálló tartalma van. Ha ezt nem sikerül megfogni, akkor keveset léptünk előre.

Mindazonáltal azt gondolom, hogy ez a tervezet a módosítókkal és reményeim szerint az általunk benyújtott módosítók támogatásával mégis óriási lépést tesz előre ahhoz képest, ami előzőleg végül is volt, pontosabban nem volt.

(22.30)

Azt gondolom, 15-20 év után végre elindultunk egy folyamatba. Ha ezen a ponton most nem sikerül tökéleteset alkotni, azt gondolom, akkor is sokat léptünk előre, és ebben tényleg szeretném megköszönni mindazoknak a segítségét, akik részt is vesznek a vitában, és együtt gondolkodtak velünk azon, hogy azokat a javaslatokat, amelyeket ezek szerint a tárgyalóasztalnál valami oknál fogva nem tudtak a civilektől elfogadni, talán tőlünk - nekünk ugye, az a dolgunk, hogy felhangosítsuk a civilek hangját - elfogadják, és találunk megoldást.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
279 370 2013.05.21. 2:10  349-374

ERTSEY KATALIN (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Csak azért akartam reagálni erre, mert én elfelejtettem a beszédemben említeni azt, hogy a képviselő asszonyok által benyújtott módosító, amely itt tartalmilag számunkra is közelít a megoldáshoz, egy ponton viszont nagyon hibás. A magánindítvánnyá való visszalépés, azt gondolom, hogy abban a szakaszban sem, ahogy államtitkár úr jelezte és mutatta, abban a szakaszban sem elégséges, ugyanis ez azt jelenti, hogy a családgondozó, aki a családnál mindennap vagy rendszeres találkozások során pontosan érzékeli azt, hogy mi történik abban a családban, hivatalból nem léphet fel. Tehát, ha csak a nemrég ismertté vált eseteket nézzük, konkrétan nem tudnak az áldozatok kilépni a bántalmazó viszonyból, és önmaguk nem fognak feljelentést tenni, ez az ősi problémája ennek az ügynek. Ha a családgondozó vagy más, még a nem testi tünetekkel járó lelki bántalmazás esetében szintén nem tud hivatalból eljárni, hanem ezt visszarakják úgymond egy magánindítványos verzióba, azzal nem tudunk egyetérteni, mert pontosan azokat a finom, rejtett, de a családdal rendszeres kapcsolatban levő hivatalos személy számára teljesen egyértelmű és nyilvánvaló dolgokat nem tudja megfogni, amit pedig szerintünk fontos lenni megfogni.

(23.00)

A bizonyíthatóság kérdése merült még föl ezzel kapcsolatosan. Én azt remélem, hogy azért az csak nem okoz már gondot Magyarországon ma, a XXI. században, ahogy államtitkár úr fogalmazott, hogy ellenezték a jogalkalmazók, mert "csak" úgymond egy pszichológus, pszichiáter szakvéleményére lehet alapozni a bizonyítást.

Azt gondolom, hogy amikor bántalmazás ér egy kisgyereket, a pszichológus, a pszichiáter a nevelési tanácsadóban kibeszélteti, kirajzoltatja, kimesélteti a gyerekből. Ugyanezt meg lehet tenni felnőttekkel. Azt gondolom, hogy igenis lehet a pszichológiai szakvéleményre alapozni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) mint bizonyítékra.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
281 264 2013.05.23. 19:28  263-283

ERTSEY KATALIN (független), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem fogom sokáig rabolni az idejüket ezen a kevésbé családbarát órán, de azt gondolom, hogy egy valódi történelmi pillanat van a Házban. Lényegében az első olyan javaslatunk van napirenden az elmúlt három év óta, ami valóban úgy tűnik, hogy valamiféle támogatásra számíthat, legalábbis ezt reméljük.

Egy kalandos sorsú javaslat áll előttünk, ugyanis az LMP nem tett mást, mint érzékelvén a valóságot, és rengeteg jelzést kapván a választóktól, közvetlenül a szülőktől, a különböző őket képviselő szervezetektől, valamint az érintett óvodai, családi napközis és más szakemberektől, benyújtottuk újra a Háznak az EMMI eredeti javaslatát. Tehát amit önök ma a javaslatban maguk előtt látnak, az a köznevelési törvény eredeti szövegében szerepelt, az eredeti koncepció szerint, természetesen azért, mivel a minisztérium szakemberei pontosan látták, hogy nem lesz képes a rendszer a kötelező óvodáztatással megnövekedő létszámot kezelni a jelenleg meglévő férőhelyekkel, a jelenleg meglévő óvodákkal.

Ez a javaslat aztán furcsa módon kikerült a törvényből még 2011 környékén. A változtatások, amelyekre felhívtuk a figyelmet, egy bizonyos szempontból meghallgatásra találtak, hiszen érzékelték a problémát, eltolták a határidejét a kötelező óvodáztatásnak, ezért csak jövő szeptembertől lép életbe. De a férőhely ügyében úgy tűnik, hogy nem sikerült eddig azt megértenie több szakembernek is, hogy itt egyszerűen komoly gond lesz. Ezért a javaslatunk, ami nemrég az oktatási bizottság elé került egy tárgysorozatba-vétellel, elkezdte azt az utat, amit mi csodának neveztünk, hiszen nem nagyon szoktak tárgysorozatba venni ellenzéki javaslatot. Itt illeti köszönet azokat az oktatási bizottságban ülő helyi, többnyire polgármester vagy más, a magyar rögvalóságban élő képviselőtársainkat, akik egyszerűen érezvén a nyomást, érezvén a nyakukon szoruló hurkot, egyszerűen azt mondták, hogy meg kell oldani ezt a dolgot, be kell engedni a kötelező óvoda elvégzését a családi napközikbe, meg kell engedni, hogy családi napközikben is lehessen teljesíteni ezt a bizonyos kötelező óvodáztatást.

Szintén köszönet Pokorni Zoltánnak, aki tulajdonképpen a kivétel. Tehát amikor ez először kikerült a törvényből, a mögött álló szakmai érveléssel azt mondta, hogy a családi napközikben nem lehet köznevelést folytatni, mert az nem köznevelési intézmény, és olyanfajta esélyegyenlőségi félelmei is voltak, hogy pont azok szorulnak ki a családi napköziből, akiknek az esélyegyenlőségét növelné egy kötelező óvodáztatás, amit egyébként mi soha nem támadtunk, hiszen tudjuk, hogy vannak esélyegyenlőségi előnyei. De a finanszírozás kérdése egy külön kérdés, és Pokorni Zoltánnak abban igaza van, hogy itt van mit megoldani, erről később fogok beszélni.

Viszont képes volt arra, hogy felismerje, hogy a probléma sokkal súlyosabb, mint ahogy látszik. Egyáltalán nem véletlen, hogy az elmúlt hetekben, elsősorban a közösségi médiában a szülők kétségbeesett kérdezgetése és tanácstalansága nyomán felkapta a témát sok szakember, sok blog, különböző Facebook-csoportok, és aztán a Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége is, a TÖOSZ is tiltakozott, hiszen ott a települési vezetők pontosan ugyanúgy érzékelik ezt a problémát, mint ahogy az itt ülő helyi vezető képviselőtársaim.

Tehát a köszönet után hadd mondjam el azt is, hogy miről nem szól ez a törvény. Azt, hogy kötelezően óvodába kell járni 3 éves kortól 2011 őszétől Magyarországon, ez a módosítás nem tudja és nem is akarja eltörölni. Ez egy adottság, ezt tudomásul vettük, és egy kompromisszumra törekedtünk, amikor visszahoztuk ezt a javaslatot a halál torkából, hogy így fogalmazzak.

Az, hogy az óvodának vajon úgy kell-e kinézni, ahogy ma kinéz, ebbe szintén nem megyünk bele. Az én személyes véleményem az, hogy nem az óvodának kellene egy ilyen kis iskola-előkészítővé válnia, hanem éppen az iskolának kellene letérdelnie a kisgyerekhez, és olyanfajta módon nevelni, oktatni, hogy az nem egy erőszakos iskola-előkészítő és felgyorsító folyamat. Az a fajta versengő szemlélet, ami sajnos sokszor a szülőkben is megvan, az szerintünk nem helyes, de nem erről szól a törvény. Ötéves kortól eddig is kötelező volt az óvoda, most a 3 éves kort is tudomásul vesszük, kizárólag egy jó szándékú és konstruktív megoldási javaslatot hoztunk vissza, ami - ahogy mondom - egyezik a tárca korábbi álláspontjával.

Itt bizonyos értelemben ironikusan dicséret illeti a tárcát, hiszen nagyon bravúrosan érveltek az oktatási bizottságban és azóta is a javaslat ellen, amit eredetileg ők raktak bele. Nyilvánvalóan lehet ebből még konfliktus, én azt remélem, hogy nem lesz, de mindenesetre azt kérem, hogy mindenki érzékelje, mind a két oldalon, hogy ez egy jó szándékú, praktikus, a valóságban gyökerező és a valósággal szembenéző javaslat.

És mi a valóság? Arról pedig kétféle módon tudunk, illetve van bizonyos értelemben egy hiány is a tudásunkban. Tudunk empirikusan, közvetlenül a szülőktől, tapasztaljuk a bőrünkön, látjuk a családban, baráti körben, hogy borzalmasan túlzsúfoltak az óvodák, és van egy úgymond statisztikai tudásunk, ami nem valós, hiszen azt pontosan tudjuk, és a tárca képviselői is elismerik, hogy nincsenek adatok arról, hogy a területi egyenlőtlenségek hogyan néznek ki. Azt tudjuk, hogy a KSH adatai kimutatják, hogy több férőhely van az óvodákban, mint amennyi gyerek, de azt nem tudjuk, hogy ezek természetesen nem egyenletesen oszlanak el, bármilyen szép is lenne egy ilyen kocka alakú rendszer, nem így van. Ahol nincs elég férőhely, ott borzalmas állapotok uralkodnak, és erről hosszasan tudnék mesélni, hiszen egy filmet készítettünk erről, nagyon sok szülővel beszéltünk, és ömlenek a szülői megkeresések; ahol pedig van óvoda és adott esetben nincs munkahely, ott pedig valóban vannak férőhelyek, amelyek betöltetlenek.

(20.30)

De azt gondolom, nekünk, politikusoknak, képviselőknek pontosan az a dolgunk, hogy a valóságot próbáljuk meg detektálni, és arra kreáljunk megoldást, ne arra a kocka alakú statisztikai férőhelytöbbségre, amire sokszor hivatkoznak.

Az adatokról csak annyit, hogy az önkormányzatoknál vannak ezek az adatok, tehát jelenleg nincs sem nekünk - mint a javaslat beterjesztőinek -, sem másnak adata arról, hogy hogyan néz ki, ezért az empirikus tapasztalatra kell alapoznunk. Az empirikus tapasztalat az, hogy már most, tehát még jóval, másfél évvel a bevezetés előtt - hiszen ugye elkezdték kipucolni ezeket az évfolyamokat az óvodából, hogy aztán helyet csináljanak a következőnek -, már most borzalmas állapotok uralkodnak az óvodákban. Nagyon sok helyen beszámolnak arról az anyukák, hogy konkrétan arra kérik őket, hogy bár nem törvényes ez így, de azt kérik, hogy vigyék haza délben a gyereket, ha esetleg otthon vannak kisgyerekkel, vagy más megoldást találnak, mert nem tudják a kiságyakat lerakni a csoportszobában, sok helyen a kiságyakat a folyosóra rakják. Tehát tényleg egészen elképesztő állapotok vannak.

Fölemelték a létszámkorlátot az óvodákban, levitték az egy főre jutó négyzetmétert, ami pont a valósággal nem egyező megoldás. Attól a gyerek nem lesz kisebb, hogy a rá jutó négyzetmétert levisszük, és az óvoda fala nem lesz tágabb attól, ha fölvisszük a csoport létszámát. Én dolgoztam ilyen intézményben régebben, és most még képviselőként például bölcsődei csoportban 18 gyerekre vigyáztunk olyan körülmények között, hogy az tényleg emberfeletti volt, és azt gondolom, érdemes egy-egy ilyen valósággal való találkozást minden képviselőnek megejteni, mert akkor egyszerűen érzékeli azokat a problémákat, amikre mi a javaslatunkban megoldást teszünk.

Elmondtam tehát, hogy miről nem szól a javaslat, milyen a helyzet ma, és azt szeretném még elmondani, hogy miért megoldás a családi napközi. A családi napközi kis, családias, többnyire családi otthonokból vagy adott esetben egy önkormányzati helyiségből egy nonprofit szervezet segítségével vagy akár önkormányzati kezelésben kialakított, sokszor mostanában újabban cégek helyszínén kialakított, családias, kis létszámú, barátságos intézmény. Olyan intézmény, amiről tulajdonképpen mindannyian álmodunk. Lássuk be, bár nagyon kevesen vagyunk itt anyák és nők ebben a teremben - szokás szerint -, de talán még egy 92 százalékos többségű parlamentben is érthető az, és ezt minden férfi és apa is pontosan így látja, a legjobbat akarjuk a gyerekeinknek. A családi napközi ezt a lehetőséget adja meg rugalmasságával, kicsi, családias légkörével és az ott dolgozóknak azzal a lehetőségével, hogy jobban tudnak odafigyelni egy kisebb létszámú csoportra.

Felmerül, hogy milyen képzettségű emberek dolgoznak a családi napközikben. Sokszor hallom azt innen-onnan - inkább nem is mondom, hogy honnan, mert igazán nem látom azt, hogy honnan és milyenfajta gócpontokból jönnek a csana elleni támadások, de sokszor hallom azt -, hogy ezek színvonaltalanul, előképzettség és egyéb nélkül, és mindenféle felkészültség nélkül létrehozott intézmények, meg hogy ezek ilyen magánintézmények, mintha a magántulajdon, a magánvállalkozás, a vidéki kis, nőkre, családanyákra alapozott kisvállalkozás olyan szörnyű bűn lenne. Ezt csak zárójelben jegyzem meg. A családi napközi konkrétan vidéken munkahelyet teremt, és ez rendkívül fontos melléktulajdonsága. De a legfontosabb tulajdonsága a jelen javaslat szempontjából az, hogy a családi napközik 70-80 százalékát óvodapedagógusok, óvónők hozták létre. Pontosan azért, mert ahol már nem tudott esetleg egy 30 fős vagy többször 30 fős csoportokkal működő nagy, megépített, államilag fenntartott és jelenlegi formájában, bizony a megszorítások következtében drága és kevésbé rugalmas forma működni, ott a demográfiai hullám egy pontján akár bezárták az óvodát, és pont egy családi napközire tudott elég gyerek maradni. Akkor is családi napközit hoztak létre, ha olyanfajta igény volt. Tudunk alternatív pedagógiai programmal dolgozó, például Waldorf alapú és más alternatív pedagógiai szemlélettel dolgozó családi napközikről, amelyek azért nem kapják meg az óvoda státust, mert bizonyos előírásoknak nem tudnak - adott esetben lehet, hogy nem is akarnak - megfelelni.

Tehát az a javaslat lényege, hogy ahol óvodapedagógus dolgozik, tehát biztosított a szakmai, olyan szintű köznevelés, amit a tárca ugye elvár - joggal - egy ilyen intézménytől, az biztosítva van. Hogy ezt aztán milyen módon végzi az óvodapedagógus, azt szerintem érdemes rábízni, hiszen ha csak az alternatív intézményekre gondolunk, ugyanazt a tudást nagyon sokféle módon meg lehet szerezni. Nekem is jár gyerekem alternatív és úgymond rendes, klasszikus rendszerbe, lehet látni azt, hogy hogyan különbözik, mégis eljutnak ugyanoda.

Ezért a javaslat valóban, azt gondolom, megoldás egy nagyon kínos és nyomasztó problémára, és egypár ellenérvet is szeretnék gyorsan megcáfolni, mielőtt fölmerül. Felmerült az, hogy azért kell fölfele nyomni az iskolákba ahhoz, hogy be tudjanak érni a kötelező óvodáztatás kapcsán beérkező gyerekévfolyamok, hogy azért kell fölfele tolni az iskolákba a még adott esetben éretlen gyerekeket, mert kell a hely, és hát különben is - hallottuk ezt a kormányoldalról - divat lett, hogy a gyerekeket visszatartják az óvodában. Na most, konkrétan az adatok egészen mást mutatnak. Egy százalékot sem éri el a hétéves korú, tehát az úgymond visszatartott, divatból visszatartott gyerekek aránya az óvodában.

Ezért megint csak azt javaslom, hogy érdemes a budai környékről és a jómódú középosztálybeli környezetünkből kinézni, és megnézni azt, hogy mi a valóság. Mert lehet, hogy ez úgymond divat abban a körben, amire valaki rálát, de amint kilép ebből a körből, akkor látja, hogy ez konkrétan nem így van. Sőt, ha megnéz egy tudományos adatot, akkor is látja.

Tehát, azt gondolom, megcáfolható, hogy a szakemberhiány okozná a csanák problémásságát, megcáfolható, hogy visszatartják a gyerekeket. Viszont ebben az egész javaslatban most, amikor erről elkezdtünk egyeztetni, találtunk egy rejtett bombát ehhez kapcsolódóan. Az a hír járja, és kérem, hogy ezt cáfolják meg - remélem, megteszik -, hogy azzal együtt, hogy ezt esetleg, átgondolván az álláspontjukat, átengedik, vagy belátván azt, hogy férőhelyprobléma van, s megengedik, hogy családi napköziben is teljesíthető legye a kötelező óvoda, egyúttal megvonják az új, most nyitandó családi napközik normatív támogatását. Ez egy olyanfajta megoldás lenne, amitől a hideg végigfut az ember hátán, hiszen ez azt jelenti, hogy az államot kisegítő, az állam szolgáltatását, amit képtelen ellátni, ebben a helyzetében őt családi napköziként megsegítőket azzal büntetné, hogy elveszi tőlük a támogatást. Volt már ilyenre példa sajnos, nem vert ekkora hullámokat, ugyanis már eddig is megvonták az újonnan építendő csanáktól a normatív támogatást. Szeretném ezt elmondani, hogy ha bárki figyeli ezt a vitát, fogja azt fel, hogy az újonnan épülő családi napközik ma Magyarországon nem kaphatnak állami normatív támogatást már most sem, hacsak nem egy bizonyos TÁMOP programban, EU-s pénzből épültek.

Magyarul: aki ma magánerőből, a céges pénzből, valahogy az önkormányzat a saját kis forrásait összekapargatva, vagy urambocsá'!, nonprofit alapítványként összekapargat-kuporgat annyi pénzt, hogy átalakítson egy helyiséget az előírásoknak megfelelően, fog egy munkanélküli óvodapedagógust és két-három munkanélküli asszonyt, hogy teremtsen 4-5-6 munkahelyet, és teremtsen nappali ellátási helyet egy kis faluban, ahol csak pont ennyire van szükség, az ma az államtól fityiszt kap, és nem normatívát. Azt gondolom, ez rendkívül veszélyes vonal, és nagyon remélem, hogy nem az történik, hogy az egyik kezével ad a kormányzat, és azt mondja, hogy tessék, megoldjuk a problémát, lehet a csanában is teljesíteni a kötelező óvodáztatást, és a másik kezével gyakorlatilag kinyírja ezeket a csanákat.

(20.40)

Az időzítésről még egy percet. Pontosan azért kell látniuk a most csanát indítóknak, hogy mi lesz a normatív finanszírozással, hiszen 2013. május vége van, 2014 szeptemberében indul a kötelező óvodáztatás, és ezért legkésőbb idén ősztől ezeknek a vállalkozóknak, családoknak, nonprofit szervezeteknek, önkormányzatoknak, adott esetben cégeknek látniuk kell, hogy mire terveznek jövő ilyenkorra, elsősorban a szülőknek - én pontosan tudom, hogy nem hány hónappal, hanem évvel előre akartam és szerettem volna tudni, hogy hova fog járni a gyerek bölcsődébe, óvodába, iskolába -, a családi napközi előkészítőjének, aki most szeretne valahogy összeszedni pénzt erre, és nem tudja, hogy lesz-e erre pénz, és természetesen a gyerekeknek, akik most erről mit sem tudva már most 30 fős óvodai csoportokban vannak bizonyos környékeken, és fogalmuk nincsen arról, hogy a fejük fölött miben egyezkednek a felnőttek, csak azt konstatálják, hogy egyszerűen az életterük szűkül. Tavasztól őszig még istenes a helyzet, de télen nagyon súlyos a helyzet, mint ahogy azt bárki tapasztalhatja, ha bemegy egy olyan települési óvodába, ahol van munkahely, a nők tudnak dolgozni, és a gyerekek óvodába járnak már most is.

Köszönöm a figyelmüket. Arra kérem minden oldal frakcióit, hogy támogassák azt a javaslatot, ami - ahogy említettem - jó szándékú, praktikus. Azt gondolom, hogy az ellenérveket elég világosan tudta cáfolni, és nincs igazán épeszű és jó szándékú érv ellene. Én ezt gondolom ebben a pillanatban, és várom, hogy ha ilyen van, akkor mégis tárják elénk, és építsük bele ebbe a javaslatba.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a függetlenek soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
281 282 2013.05.23. 9:26  263-283

ERTSEY KATALIN (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Köszönöm mindenkinek, aki részt vett a vitában. Igazán azért mondom tollba így az érveket, hogy ezt a fajta folyamatot segítsem. Talán a Fidesz-frakció kétharmados többségének sikerül meggyőznie az államtitkárságot arról, hogy ez egy jó szándékú és racionális érvekkel nehezen cáfolható javaslat, ahogy ezt elmondtam.

Sajnálom, hogy Hoffmann Rózsa nincs itt, de azért az ellenérvei kapcsán muszáj elmondanom, az, mint ellenérv, hogy ez csak 2014-ben kezdődik, nem ellenérv. Mindannyian tudjuk, szülőként el is mondtam, hogy ez nagyon kevés idő.

Arról is beszéltünk, hogy van hely országosan. A statisztika nem a valóság. Ha a területi különbségeket tudnánk, mint ahogy nem tudjuk - ez is ellenérvként szerepelt -, ez nekem éppen arra érv, hogy azonnal cselekedni kell, és a területi egyenlőtlenségeket ki kell küszöbölni.

Az pedig konkrétan rosszul hangzott el államtitkár asszony részéről, hogy jövőre indulnak az óvodaépítések. 2015-ben indulnak, ami elég ironikusan is hangzott az EMMI közleményében, miszerint nincs aggodalomra ok, nincs is szükség a családi napköziben arra, hogy kötelező óvodát ott is lehessen kijárni, hiszen 2015-től indulnak az óvodaépítések, mondta ezt egy 2014-es hatálybalépésű dologra. Nyilvánvalóan tévedett az államtitkár asszony, hogy ez megoldja a problémát, hiszen 2016-ban vagy 2017-re lesznek meg azok a nagy, rugalmatlan óvodák, amiket, azt gondolom, jobban kivált a családi napközi.

Viszont említett az államtitkár asszony egy nagyon fontos kérdést, amit én nem említettem az expozémban, és ez egy lényeges kérdés, azon felül is, hogy a normatívamegvonás most ezek szerint nem az ő tudomásával, de mégis folyik a háttérben. Azt is elmondom, hogy két helyről kaptak erre vonatkozó információt a családi napközisek, a Nemzetgazdasági Minisztériumból is és az Államkincstárból is jött olyan jelzés, hogy a normatíva megvonásra kerül, nem lesz normatíva az új csanákban. Arra kérem azokat a képviselőtársaimat, akik érzékelik ezt a problémát, nézzenek utána, hogy mi folyik itt.

De ez még csak az egyik része a finanszírozási anomáliáknak. Mi három éve folyamatosan mondjuk azt, hogy a nappali gyermekellátás egész finanszírozási rendszerét át kell gondolni. Én az említett egyhetes bölcsődei gondozónői munkámat is azért végeztem, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy teljesen abszurd ma a finanszírozás, ugyanis a bölcsődei normatíva, ami kevesebb, mint az óvodai, nem hívható le ugyanolyan módon, mint az óvodai. Ha Józsika aznap nincs bent a bölcsődében, akkor nem hívható le utána aznapra a normatíva, pedig a másik tizenhét gyerek bent van a csoportban, fűteni kell, nevelni kell, gondozni kell. Teljesen abszurd az, hogy minden nappal, amikor hiányoznak a gyerekek az óvodából, mert betegek vagy bármi történik, akkor azon veszít, bukik a bölcsőde.

Ugyanilyen anomália az, hogy ma a szülőkkel fizettetjük ki a családi napközi díjában azt, amit az állam nem ad oda. És ez egy nagyon súlyos dolog. Az, hogy az állam, ahogy említettem, cserbenhagyja azt az intézményt, amely az őáltala ellátandó feladatot segít ellátni és kiváltja - adott esetben bizony, egyetértek Révész képviselőtársammal, akár jobb színvonalon, hiszen kisebb létszámú, több figyelem esik egy gyerekre -, ez egyszerűen cserbenhagyás. Azt gondolom, hogy ezt azonnal rendezni kell. Hosszú távon - és ezzel a népesedési kerekasztal is egyetért - tulajdonképpen hordozhatóvá kell tenni az állami normatívát. Bármilyen formában veszem igénybe - óvoda, bölcsőde, családi napközi, családi gyermekfelügyelet, adott esetben, urambocsá', bébiszitter, hiszen ez Nyugat-Európában így van -, megkaphassam és vihessem ezt a normatívát.

De még egy másik rémhír is járja - úgy látszik, én ma este rémhíreket vagyok kénytelen önökkel megosztani -, az a rémhír is járja, sőt az adóhivatalnál erre ráerősítettek, hogy megvonják azt a vállalati juttatás körében adható támogatást, hogy kifizetheti a munkáltató a családi napközi díját a szülőnek. Én ebben is azt látom, hogy itt egy kettős magatartás van. Ha minden jól megy, és esetleg sikerül meggyőzni az EMMI-t, esetleg még a kormány támogathatja is a Fidesz-frakció mellett, de közben a másik kezével Varga Mihály vagy valaki, aki a pénzes kassza fölött rendelkezik, megvonja ezeknek az intézményeknek a finanszírozását. Ez egy nagyon veszélyes dolog, és kell róla beszélni.

Köszönöm azt, hogy elmondták a mellette szóló érveket.

A kötelező óvodáról még muszáj egy mondatot mondanom, mert azt gondolom, fontos rögzíteni, hogy a kötelező óvodával az LMP mindig is egyetértett, sőt mi azt gondoljuk, hogy különösen a hátrányos helyzetű gyerekeknek a hároméves kor már tulajdonképpen késő. Ahol a családban kevesebb figyelmet, szocializációs inputot, stimulust, szellemi fejlődést, lelki fejlődést kap egy gyerek, mint egy intézményben, ott a hároméves kor már késő. Ezért nyomtuk és nagyon erősen lobbiztunk azért, hogy a gyerekházak, a "Biztos kezdet" gyerekházak megkapják a pénzüket, és szerencsére sikeresen jártunk. Ezek azok az intézmények, amelyek elkezdik ezt a munkát a különösen hátrányos helyzetű térségekben, és azt gondoljuk, hogy igen, a kötelező óvoda ilyen tekintetben jó.

Azzal is tökéletesen egyetértek, hogy elég nonszensz azt mondani, hogy valaki nem elég felkészült egy öt-hét fős csoportban gyerekeket jó szóval nevelni, amikor azért évmilliókon keresztül ez valahogy sikerült családok milliárdjainak. Azt gondolom, hogy ha úgy gondolkodnánk az óvodáról és az iskola előtti időszakról, a kisgyermekkorról, amikor a korai fejlesztés iszonyatosan fontos egy hátrányos helyzetű, adott esetben természetesen fogyatékos gyereknek, de az úgymond átlagos gyereknél meg úgy gondolkodnánk, hogy minél tovább játszik spontán módon és az a legjobb fejlesztés, ebben sajnos nem értünk egyet, mert a mai kor és különösen az önök oktatási politikája kifejezetten arra tolja a gyerekeket, hogy egy kognitív, versenyszemléletű, minél hamarabb kockára vágó rendszer részei legyenek. De ez nem ennek a vitának a kerete, mint ahogy ezt elmondtam. De azt gondolom, abban valóban fontos megegyeznünk, hogy nem az óvodapedagóguson, az ő képzettségén vagy adott esetben akár képzetlen személyen, hanem az alkalmasságán múlik.

Itt hadd mondjam el, lehet, hogy úgy élik meg a szülők, hogy csanából óvodába menni színvonalesés. De nem azért, mert ott az óvodapedagógus nem olyan, amilyen, hanem azért, mert zsúfoltság van, mert kiteszik a kiságyat a folyosóra, s a többi. A zsúfoltságot, a helyzet rosszaságát soha nem szabad ráterhelni úgymond az ott dolgozó emberre. Akik ebben az országban egészségügyben, szociális ellátásban és oktatásban még dolgoznak, azoknak a két kezét mindennap meg kell csókolni, mert ők viszik a hátukon a rendszert. Tehát senki félre ne értse, nem azért színvonalesés, ha ezt valaki így éli meg, mert ott más az ellátás, jobb vagy rosszabb, hanem egyszerűen azért, mert képtelenek ezek a zsúfolt, harmincfős csoportok azt a figyelmet adni a gyereknek, ami szükséges.

Azt gondolom, mindenkivel egyetérthetünk abban, hogy ez egy jó szándékú javaslat. Megmondom őszintén, Michl Józsefnek a saját szempontjából bizonyára jó szándékú négyéves korhatárjavaslatát nem tudom támogatni. Megmondom őszintén, a saját javaslatunkban is ez egy nagyon erős kompromisszum volt. Mi bizony igenis rábíznánk abban a szellemben, ahogy ma a családi napközikben nevelik a gyerekeket, tehát abban a szellemben nyugodtan rábíznánk arra az intézményre egészen az iskoláig a gyerekeket. Nyilvánvalóan kell minőségbiztosítás, kell képzés és minden, ami ezeket az intézményeket segíti, és kell rendezni a finanszírozásukat.

Zárógondolatként még egyszer mondom, az óvoda nem iskola-előkészítő intézmény, valódi feladata egy egészen másfajta légkör biztosítása, és éppen az iskolának kéne letérdelni a kisgyerekhez és ahhoz hozzáalakulni. De ez egy olyan filozófiai kérdés, amire itt már nincs idő.

Köszönöm a figyelmüket és köszönöm a támogatásukat. (Taps a Fidesz mögött ülő függetlenek soraiban.)

(21.20)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
282 261 2013.05.27. 2:29  248-266

ERTSEY KATALIN (független): Köszönöm szépen. A Lehet Más a Politika természetesen támogatja ezt a javaslatot, hiszen ahogy az előttem szólók is fogalmaztak, ez is több, mint a semmi. Több, mint az a semmi, amit végső soron a 90 napon túl tartozók kapnak, ugyanis ebben a társadalmi csoportban még semmiféle jelentős előrelépés nem történt.

Az önök eddigi intézkedései kifejezetten azokat segítették, akik adott esetben olyan céllal vették föl a hitelt, mert olcsó volt, és átlátták a kockázatot és tudtak időben lépni, és olyanokat segített, akiknek volt otthon a párnacihában pár millió forint, hogy a végtörlesztést meg tudják lépni. De mi van azokkal, akik a mai napig végképp régen túllépve a 90 napos fizetési határidőn, várják-várják, hogy valami történjen az ő érdekükben is, és hiába várják, mert lényegében a kormány szájából már elhangzott, hogy ennyi, kész, nem lesz több úgymond devizahitel-mentőcsomag. Ez a csomag, azt gondolom, nagyon kevés ahhoz, hogy bármiféle megnyugtató választ adjon a devizahiteleseknek, és a kilakoltatások folyamatosan mennek tovább.

Azt gondolom, természetesen nem lehet ellenezni egy ilyen javaslatot, de ez nagyon kevés ahhoz, hogy azt a százezer családot, amely a mai napig tehetetlenül várja, hogy valamilyen módon ki tudjon szabadulni az adósrabszolgaságból, azt megmentsük. Nem véletlen, hogy perek ezrei indulnak, és egyenként vagy pertársaságokat alakítva kell küzdeniük a szerződés érvénytelenségének kimondásáért.

Az LMP javaslata az lenne, hogy a PSZÁF avatkozzon be, és ezen a ponton szabja meg azokat a pontokat, amelyek a szerződésekben egyenként megfoghatóak és azonosságot mutatnak, és mondja azt, hogy az ilyen és ilyen típusú szerződések érvénytelenek. Ezzel elejét lehet venni annak, hogy több tízezer szerencsétlen devizahiteles egyenként menjen perre vagy pertársaságot alakítva próbálja az igazát kikényszeríteni. De ezek a perek - felhívom a figyelmüket - mennek, és valamilyen módon kezelni kell őket, mert különben sorra meg fogják nyerni ezek az ügyfelek, és ott állnak önök egy szituációval, ami kezelhetetlen.

Az LMP tehát támogatja a javaslatot, de további olyan megoldásokat sürget, ami a valóban igazán bajban levőknek, akik már nem tudnak az árfolyamgátba belépni, nekik is segít.

Köszönöm. (Taps a Fidesz képviselői mögött helyet foglaló függetlenek soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
284 74 2013.05.29. 0:55  47-126

ERTSEY KATALIN (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Csak gyorsan szeretnék reagálni az elhangzott ostobaságokra. Bár persze van, amiben van ráció, hiszen az a pontos recept, amit Novák Előd leír brüsszeli támogatás által megszerzett egyéni képviselői mandátumról, illetve bejutó parlamenti helyről, az elég nyilvánvaló. Az ő saját tapasztalatát írja le. Szegedi Csanád fizette Novák Elődöt 3500 forint/ összeggel, ami 1 millió forintnak felel meg. Tehát nyilván aki most ezt hallgatja, ezt a receptet pontosan megtanulhatja.

De amire igazán szeretnék reagálni, az az utolsó felszólaló volt. Nagyon egyszerű, tisztelt képviselőtársam! Az egymillió forintot az állam adja, neki kell elszámolni. A maradékról nyílt kampányszámlán kell elszámolni a választópolgároknak. Majd ha önök ezt megteszik, akkor legyen szíves ilyeneket mondani.

Köszönöm.

(11.50)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
284 94-96 2013.05.29. 0:28  47-126

ERTSEY KATALIN (független): Bocsánat, ügyrendi javaslatot szeretnék tenni.

ELNÖK: Várjon egy pillanatra, képviselő asszony, mert nincs még hangja. Most!

ERTSEY KATALIN (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Ügyrendi javaslatot szeretnék tenni, méghozzá arra, hogy rekessze be az ülést. A magyar parlamentben a következő hangzott el Novák Előd szájából: "Osztolykán Ágnes tolvaj, cigány, bűnöző asszisztense". Azt gondolom, ez a kijelentés azonnali intézkedést kíván. Kérem intézkedését.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
284 102-104 2013.05.29. 1:02  47-126

ERTSEY KATALIN (független): (Mikrofon nélkül:) Köszönöm, elnök úr. Ügyrendi javaslatom van. Azt kérem, hogy vonja meg Novák képviselő úrtól a szót; ő a következőt állította a magyar parlamentben, hogy a Lehet Más a Politika pénzért vette a kopogtatócédulákat.

Az indoklásom az, hogy ez...

ELNÖK: Képviselő Asszony! Megkérem képviselő asszonyt, mert nem volt mikrofonja, hogy a jegyzőkönyv miatt esetleg ismételje meg, képviselő asszony!

ERTSEY KATALIN (független): Elnézést! Köszönöm szépen, elnök úr. Az ügyrendi javaslatom az, hogy vonja meg képviselőtársamtól, Novák Elődtől a szót, ugyanis másodszor ismételten olyan kijelentést tett, ami nem igaz. Azt közölte, hogy a Lehet Más a Politika pénzért vett kopogtatócédulát. Ez ránk ugyan nem igaz, de sérti a Ház méltóságát, és ismételten azt teszi, amiért az előbb már kértem, hogy rekessze be az ülést.

Kérem, hogy keresse meg a Házszabályban azt a lehetőséget, ami ennek a rágalmazásnak elejét veszi. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
284 140 2013.05.29. 5:23  137-140

ERTSEY KATALIN (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Csak röviden megerősíteném azt, hogy lényegében szakmai konszenzus van arról, hogy ezekkel a módosításokkal, pontosabban az elsővel és a második nélkül ez a javaslat be fogja tölteni a funkcióját.

Az első javaslat arról szól, hogy vegye figyelembe az ott dolgozó óvodapedagógus az óvodai nevelési programot. Ezzel egyetértünk. Maga a javaslat eredetileg is arról szól, hogy azok a családi napközik fogadhatnak be a férőhely miatt előálló helyzetben gyerekeket, ahol óvodapedagógust alkalmaznak, tehát van egy elég komoly feltétel. Szerencsére ennek a csanák már 70-80 százalékban így is megfelelnek. Ez az első módosító javaslat ezt egy kicsit tovább erősíti, tehát nemcsak a képzettséget, hanem azt, hogy ezt a fejlesztő-nevelő munkát hogyan végzi az óvodapedagógus, ezt is előírja. Azt gondolom, hogy ez teljes mértékben támogatható, és szolgálja a módosítás célját.

A második módosítás, ami arról szólna, hogy 4 éves korig lehessenek csak ezek a gyermekek a családi napköziben, ott csak 4 éves korig járhassák le az úgynevezett kötelező óvodáztatást, hogy ilyen rossz kifejezéssel éljek, ez sem szakmailag nem állja meg a helyét, hiszen a köznevelési törvény 5 éves kortól írja elő az óvodáztatást, sem abba a valós helyzetbe sem illik, amiért ez az egész javaslat született. A javaslat azért született, hogy ezt a rettenetes feszültséget, ami bizonyos területeken nagyon komolyan jelentkezik, a férőhelyhiányt enyhíteni lehessen.

Természetesen ott, ahol van elég férőhely, semmiféle kötelező előírást nem jelent a csanáknak, de a 4 éves korra való előrehozása annak, hogy úgymond - ahogy itt a vitában vicces módon elhangzott - hivatalos óvodába kelljen íratni a gyereket, ennek semmi indoka nincsen. Már eleve az 5. életév is egy kompromisszum volt. Mi hiszünk abban, hogy felkészült, odaadó óvodapedagógusok mellett - különösen ezzel a feltétellel, hogy az óvodai nevelési program alapján viszik végig a csoportot - nem lenne szükséges, hogy egy óvodába menjenek többéves családi napközis részvétel után, de az jelzi, hogy kompromisszumra törekedtünk.

Tehát a Fidesz-frakció támogatását köszönöm, és felhívom arra a figyelmet, hogy itt még természetesen jelentős viták várhatók valószínűleg ősszel a költségvetési törvényben a finanszírozásáról. Ugyanis azt fontos látni, hogy amikor ezek a családi napközik ezekkel az, azt gondolom, szakmailag teljes mértékben vállalható feltételekkel a segítségére sietnek az államnak azokon a helyeken, ahol az állam nem képes biztosítani az önkormányzati rendszeren keresztül a rendes, úgymond önkormányzati óvodai férőhelyeket, vagy olyan súlyos a helyzet - akár 30 fős csoportokban is vannak a gyerekek -, hogy ezt a családi napközik kiváltják, akkor az állam nem teheti meg, hogy nem tesz emellé forrást.

Tehát a részletes vita ugyan ma lezárul, de az a küzdelem, hogy ezeknek a szülőknek biztonságos helyen lehessen a gyermeküket tudni; hogy azok a munkahelyek, akik csak úgy tudják fölvenni az anyukát, ha anyukának biztosított a nappali ellátás a gyermekére; azok a kistelepülések, ahol csak ezekre a kisebb létszámú családi napközikre van igény, és nem tudnak építeni nagy létszámú óvodát, és nincs is erre EU-s támogatás, mindenképpen meg kell kapniuk az állami támogatást. Tehát ősszel a költségvetési vitában legkésőbb erre vissza kell térjünk, hiszen különben előállhat egy olyan helyzet, amiben az állam ugyan megengedi, hogy kisegítsék őt szorult helyzetéből ezek a családi napközik, viszont nem ad nekik támogatást. Mint ahogy már ma is az új alapítású családi napköziknek faramuci módon nem ad támogatást az állam, ami azt gondolom, hogy elég sajátos helyzet. Volt egy kivétel ezalól, a TÁMOP bizonyos EU-pénzek felhasználásakor emellé még mellétette az állam a normatívát.

(13.30)

De ha valaki ebben az országban, azért, mert látja, hogy erre a szolgáltatásra igény van, magánpénzből, önkormányzati pénzből, nonprofit alapon, ilyen-olyan módon ráfordítást tesz, átalakítja azt a családi otthont, és ebben gyerekeket nevel a törvény előírásainak megfelelően és megfelelő képzettségű személyekkel, akkor ezt ma az állam nem támogatja. Azt gondolom, ez csúfosan szembemenne a családbarát intézkedésekkel, amiket a kormány állít. Tehát fontos lesz erre visszatérnünk.

Megköszönöm ezúton is azoknak a frakcióknak, amelyek ezt a javaslatot támogatják, és módosító javaslataikkal még tovább javították.

Köszönöm szépen a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
285 239 2013.06.03. 2:12  234-250

ERTSEY KATALIN (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Valóban faramuci a helyzet, ha Lendvai Ildikó azt kérdezi, hogy megtettünk-e mindent, akkor azt gondolom, hogy valóban meg kell azt jegyezni, hogy 23 évvel a rendszerváltás után, beleértve 8 évet, az ő kormányzásuk alatt semmi nem történt. És végül is ebben a kormányzati ciklusban sem nagyon történt volna semmi, hacsak nem történik meg az a botrány, ami megtörtént a parlamentben, illetve képviselővel a Parlament falain kívül. Azt gondolom, hogy mégis egy történelmi pillanatban vagyunk, hiszen tettünk egy lépést előre, teszünk egy lépést előre ezzel a törvénnyel. A zárószavazás előtt én csak annyit szeretnék kérni, hogy gondolják át, vajon teljes lehet-e az a törvény, amiben nem terjed ki mindaz, amit szabályoz, azokra a családhelyettesítő helyzetekben, intézményekben élő idősekre, fogyatékosokra, gyerekekre, akikre a mi zárószavazás előtti módosítónk irányul.

Ugyanis az államtitkár úr érvelésével szemben az alkotmányügyi bizottságban ma délelőtt nem lehetett meggyőzni a bizottság tagjait arról, hogy ide nem érvényes a foglalkoztatás körén belül elkövetett veszélyeztetés, ugyanis itt, ezek a helyzetek konkrétan olyan idősekre, gyerekekre, fogyatékosokra terjednek ki, akik nincsenek hivatalos jogviszonyban a gyámmal és a gondnokkal, mégis a velük közvetlenül foglalkozó, őket nevelő gondozóknak vannak kitéve, kiszolgáltatva. Ha gondolunk az Arany Alkony Otthonra, vagy azokra az esetekre, amikor fogyatékosok otthonában megerőszakolnak gondozottakat, elveszik a pénzüket, és hasonló módon lelki gyötrelemben is részesítik őket.

Erre irányul a mi zárószavazás előtti módosítónk, és még el kell mondanom azt, hogy gyalázatosnak tartjuk azt, hogy egy olyan salátatörvényben tárgyalta ezt a parlament, ami végül is önálló tényállást alkot meg a százezer aláírást gyűjtő Halász Pálma kérésére, de ezt nem volt képes egy külön törvényben tárgyalni a parlament.

Mi tartózkodni fogunk. Köszönöm. (Taps a függetlenek padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
285 273 2013.06.03. 2:04  266-276

ERTSEY KATALIN (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Az LMP képviselőcsoportja nevében elmondhatom, hogy nem múló csodálattal adózom Schiffer András azon türelmének és jogászi kitartásának, amivel időről időre akkurátusan visszakeresi a dátumokat, megnézi a szöveget, a kifogásaikat komolyan véve újra és újra alkotmányjogászi pontossággal újabb és újabb javaslatokat tesz le az önök asztalára. (Közbeszólás a kormánypártok soraiból.) Hiszen ő még komolyan veszi azt, hogy valaki is ebben a Házban akar valamit ebben az ügyben tenni, és ő még komolyan elhiszi azt, hogy önök ezekkel a kifogásokkal, amikkel Cser-Palkovics András élt, miszerint ez nem elég jó szöveg. (Sic!)

Tisztelt Cser-Palkovics Képviselőtársam! Ez itt egy tárgysorozatról szóló vita. Tudja, a tartalmi észrevételeket majd a vitában kell megtenni, azok után, hogy kinyilvánították, hogy önöknek fontos az, hogy rendezzék ezt az ügyet, és 23 év után ne lehessen revolverezni azzal, hogy itt ülnek a körünkben azok, akikről ez a javaslat szól. És vérlázító cinizmus az, hogy önök ilyenfajta kifogásokkal újra és újra lesöprik! És tényleg azt gondolom, hogy az utolsó ember, aki még azt gondolja, hogy ebben a Házban bárkinek is fontos, az Schiffer András, és meggyőződésem, hogy önök ezúttal is cinikusan le fogják szavazni, és ugyanúgy nem fog semmi történni, mert önöknek nem érdeke, hogy feltáruljon a múlt, ugyanúgy, ahogy nem érdeke az, hogy az egész múltunkkal szembenézzünk ebben az országban, mint ahogy a régió összes országában ezt megtették.

Ugyanis addig, ameddig ezt nem tesszük meg, addig önök fenntarthatják azt a kétpólusú acsarkodást, ami arra épül, hogy önök ügynöközik a szocialistákat, és ők visszaügynöközik önöket. Amikor végre egy ilyen javaslat alapján képesek felülbírálni az eddigi cinikus álláspontjukat, és azt mondani, hogy oké, beszéljük meg, vegyük tárgysorozatba, és utána módosítókkal javítanak a szövegen (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), na, akkor fogom elhinni, hogy akarnak tenni valamit ez ügyben... (Az elnök kikapcsolja a képviselő mikrofonját. - Taps a függetlenek soraiban. - Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
287 245 2013.06.10. 2:08  230-276

ERTSEY KATALIN (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Rogán képviselőtársunk bámulatosan csúsztatott össze olyan dolgokat, amiknek semmi közük nincs egymáshoz. Azt azért hadd mondjam el, azt érvként használni, hogy az MNB most nem tiltakozik ez ellen a lépés ellen, egy elég merész kijelentés, ugyanis azt az apróságot elfelejti, hogy közben volt egy elnökváltás.

De nem ez az egyetlen probléma ezzel, tisztelt képviselőtársaim. Amikor ez először felmerült, másfél évvel ezelőtt, akkor megkérdeztem Szász Károlyt, az egyébként remekül működő és fogyasztóvédelmi ügyekben is elég jól teljesítő PSZÁF vezetőjét, hogy mit gondolnak erről, tudnak-e erről. Egyszerűen megmondta, hogy velük erről nem egyeztettek. Kíváncsi lennék, hogy az elmúlt időszakban sikerült-e egyeztetni velük, vagy az elmúlt másfél évben ez nem került szóba. Ugyanis akkor talán nem kellett volna pénteken este beejteni egy még szám nélküli törvényt a parlament asztalára, és ebben az elképesztő folyamatban keresztültolni a parlamenten.

Amikor ez először felmerült, akkor még nem Matolcsy György volt az MNB elnöke. Ez is jelentősen más fénybe helyezi a dolgot. Ma így, ahogy ezt önök ide lerakták, teljes képtelenség és nonszensz.

Azokat a szakmai érveket, amiket megpróbált egy politikai beszédbe belecsúsztatni Rogán Antal, könnyen lehet cáfolni, de nem lesz erre időm egy kétpercesben. Az viszont kétségtelen, hogy valóban van egy ilyen folyamat, létezik ilyen folyamat, és ezzel ellentétes folyamatok is léteznek. Amerikában a pénzügyi válság után - Babák Mihály mindenhez ért, majd meghallgatjuk a véleményét - hoztak létre egy külön szervezetet kifejezetten a pénzügyi fogyasztóvédelem céljára, és egyáltalán nem biztos, hogy ez a fajta összevonás használ a dolognak.

Az pedig, hogy nem vizsgálhatta azelőtt ezeket az ügyeket a két külön intézmény, konkrétan nem igaz. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
302 168-170 2013.09.16. 2:40  167-176

ERTSEY KATALIN (LMP): Hát némi aggodalommal, de elfogadom az államtitkár úr személyét, lévén bölcsődei dolgozókról van szó, de elfogadom.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselő Asszony! Örülök, hogy elfogadja, de nem kell megmagyarázni, és a Házszabály tiltja is, hogy megmagyarázza, hogy elfogadja, nem fogadja. Örülök, hogy elfogadta. Ertsey Katalin képviselő asszonyt illeti a szó. Parancsoljon, képviselő asszony!

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Nyáron több írásbeli kérdésben próbáltam megtudni az ön főnökétől, hogy vajon a tárcájuk mennyire becsüli a nevében is megjelenő emberi erőforrást. Vajon így, öt év után emelkedik-e végre a szociális szférában dolgozók, köztük a bölcsődékben 70 ezer forint nettóért gürcölő kollégák fizetése? Azért nevezem őket kollégáknak, mert magam is dolgoztam közöttük, korábban az egyetem előtt, majd képviselőként 2011 telén, amikor egy héten át egy 18 fős csoportban dolgoztam a VIII. kerületben, hogy bemutassam, ezért a megalázó bérért micsoda embertelenül kemény munkát végeznek.

Tanúja voltam, ahogy kezüket tördelve azon gondolkodnak, melyik számlát fizessék be, mert a fizetésükből már rég nem telik arra, hogy megéljenek. Mégis otthon gyártott eszközökkel egészítették ki az alulfinanszírozott intézmény játékkészletét, és odaadóan gondozták a rájuk bízottakat. Mert nemcsak a dolgozókat tartja a költségvetés szegénysorban, az intézmény sem kapja meg a normatívát úgy, ahogy az óvoda. Ha a fél csoport hiányzik betegség miatt, aznapra ugrik a normatív támogatás, pedig ugyanúgy fűteni, világítani és nevelni kell. De ugyanígy vannak sajnos az idősgondozásban és más gondoskodó-segítő szakmákban a kollégák, akik a bizonyos emberi erőforrást gondozzák.

Hosszas levelezés után Doncsev Andrással végre eljutottunk oda, hogy sértődés és sértegetés helyett céloztak rá: egyeztetések folynak a nemzetgazdasági tárcával a 2014-es béremelésről. Kérdésem tehát: hogyan állnak ezek a tárgyalások? Vajon a magát emberi erőforrásért felelős minisztériumnak nevező minisztériumnak sikerül-e belátnia és az NGM-mel is megértetnie: a gyerekeinket, idős rokonainkat gondozók nem tarthatók éhbéren, mert nem lesz, aki elvégezze ezt a munkát, ha többségében ezek a nők tömegesen el fognak indulni, és 5-6-szoros fizetésért nyugaton fognak időst gondozni, gyereket ápolni és gondoskodó munkát végezni. Lábukkal fognak szavazni erről a kormányról.

Várom megtisztelő válaszát ebben a témában. (Taps az LMP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
302 174 2013.09.16. 1:14  167-176

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Hát köszönöm, államtitkár úr, nem véletlenül aggódtam. Lefordítom ezt a választ azoknak, akik így, a választás előtt fél évvel talán nem értik azt a fajta fogalmazást, ahogy itt államtitkár úr nekem válaszolt. Természetesen megbecsüljük a dolgozókat, ez már nagy dolog, és azt gondolom, hogy a mai bocsánatkérésével az óvodai dolgozók és ez esetben a bölcsődei dolgozók felé megtette az erkölcsi elismerést, ezt köszönöm szépen a nevükben. De amikor azt mondja, hogy egyeztetések folynak, és amennyiben a gazdaság úgy fog teljesíteni majd, akkor lesz béremelés, ez nagyon úgy tűnik nekem, hogy 2014-ben sem lesz. Ezzel a hatodik évébe lép be az az időszak, amikor ezek a dolgozók nem kapnak béremelést, és ez azt jelenti, hogy felsőfokú végzettséggel bölcsődei dolgozók, felsőfokú, főiskolai végzettséggel a diplomás-minimálbért sem kapják meg.

És továbbmegyek, az sem elfogadható, hogy az intézmény nem kapja meg a normatívát, tehát kérem, hogy ha ez ügyben van bármi biztató, akkor azt is jelezze, mert ezt így nem tudják elfogadni a dolgozók.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
304 56 2013.09.23. 3:08  55-61

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A kormány által nemzetstratégiai kérdésnek mondott, súlyos demográfiai válság megoldására 11 pontos csomagot dolgozott ki a miniszterelnök megbízottja. Ebből azonban végül csak kettő pont valósul meg, azok közül pedig csak az egyiknek lesz részben hatása a születésszámokra. Ez szerintünk súlyos kudarc.

Pongrácz Tiborné, a KSH demográfusa a múlt héten jelezte: a családi adókedvezmény kiterjesztésének semmiféle demográfiai hatása nem lesz, mint ahogy nem volt az előző verziónak sem, ez ugyanis nem a gyerekvállalásban, hanem a meglévők eltartásában segít. Ha a dolgozó szegények számára is ez elérhető lesz, ez nagyon helyes, és segít rajta, de a születésszámon nem.

A másik pont, ami gyed extra néven ismert, részben jó hatású lehet, a kistestvér megszületését valóban felgyorsítja. Ezért is hívják ezt az eszközt a szakirodalomban gyorsasági prémiumnak, ahogy az LMP 2010 őszén 5 pontos csomagba foglalva ezt nevezte is. Ha akkor ránk hallgatnak, mára már több ezer gyerek valóban megszülethetett volna, és nemcsak Matolcsy miniszter fejében.

Ideje lenne végre megérteni: a nappali gyermekellátási rendszer radikális bővítése hiányában a gyed extra a munkába nem fogja tudni visszasegíteni az anyukákat. A szakemberek évtizedes konszenzusban vannak arról, hogy a kisgyerekes nők munkába való visszasegítése és nem az otthon tartásuk emel a születésszámon.

Pont négy éve ültek össze a demográfusok, hogy a kormányra készülődő Fidesznek javaslatokat tegyenek. Ezt önök három éven át épp ellenkező hatású intézkedésekkel hálálták meg. Visszaállították a hároméves gyest, hogy még az is otthon maradjon, aki egy kis erőfeszítéssel vissza tudna menni a munkahelyére, és újabb gyereket szülne. Elvették az új, saját erőből létrehozott családi napközik állami támogatását, hogy még annak is elmenjen a kedve a családi napközi létrehozásától, aki saját forrást tudna erre szánni. Miféle üzenet ez a társadalomnak, a polgármestereknek, az anyáknak, a családoknak? Ha az EU csecsén lógsz, akkor segítünk, ha pedig saját erőből akarsz segíteni, adófizető állampolgárt teremteni, akkor nem segítünk?

Közben Matolcsy-bébiztek, bébiboomoztak, a születésszámok pedig zuhantak. Végül pedig most nemrég belátták kényszeredetten: se gyerek, se adófizető anyuka, és most visszakullognak az 1-es kockához. De ideje lenne észrevenni: nincs többé három dobásuk.

Kérdezem én: hol vannak azok a pontok, amelyek végre a megoldást, a születésszámok emelkedését szolgálják? Mikor fogják végre hordozhatóvá tenni az állami támogatást a nappali gyermekellátásra, ahogy Franciaországban? És mikor fogják végre belátni: a szükséges adóbevételeket csak dolgozó anyák tudják befizetni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), az otthon ülők nem.

Várom válaszát. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
304 60 2013.09.23. 1:00  55-61

ERTSEY KATALIN (LMP): Az, hogy én nem fogadom el, nem meglepő, de kíváncsi vagyok, hogy az ön oldalán hányan fogják azt elfogadni.

Tisztelt Államtitkár Úr! Én az elmúlt 8 évet ebben a szakmában töltöttem, tudja?! (Felzúdulás és közbeszólások a kormánypártok soraiban.) Nem tudom, önöknél meddig tart az elmúlt 8 év, de úgy látszik, hogy 12-ig.

Az elmúlt fél évben, nem tudom, hogy hol volt, vagy nem tudom, hogy mennyire figyelt oda, hogy nekem mennyire barátom az előző kormány, de azt gondolom, hogy az, amit ön itt művel, az az ön oldalának a legnagyobb szégyen. Ugyanis itt vannak olyan emberek, akik valóban a születésszámokért dolgoznak, és önök képtelenek rájuk hallgatni ideológiai vakságból.

Én dolgozom a demográfusokkal. Ne velem vitatkozzon, hanem Pongrácz Tibornéval, aki a KSH demográfusaként - leírtam önnek, ott van az adat - elmondta, hogy milyen hatása lesz, és elmondta azt is, hogy nem lesz olyan hatása, amit várnak tőle. Ne velem vitatkozzon, államtitkár úr, olvassa a szakirodalmat, szívesen átveszem önnel a szünetben!

Köszönöm. (Taps az LMP soraiban. - Közbeszólások a kormánypártok soraiban.)

(14.50)