Parlament képe
Készült: 2018.11.18.03:44:51 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

243. ülésnap (2009.11.16.),  264-284. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita lefolytatása
Felszólalás ideje 1:15:23


Felszólalások:   236-264   264-284   284      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen elnök úr reagálását. Az általános vitát ezzel lezárom. Minekutána az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Tisza-völgy árvízi biztonságának növelését, valamint az érintett térség terület- és vidékfejlesztését szolgáló program (a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése) közérdekűségéről és megvalósításáról szóló 2004. évi LXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája annak lezárásáig. Szekeres Imre, Herbály Imre, Godó Lajos, Botka Lajosné, Kárpáti Tibor MSZP képviselők önálló indítványát képviselőtársaim a T/11028. számon, a bizottsági ajánlásokat pedig a T/11028/1. és 2. számokon megismerhették.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Kárpáti Tibor úrnak, a napirendi pont előadójának. Parancsoljon, képviselő úr.

KÁRPÁTI TIBOR (MSZP), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Nevezett képviselőtársaimmal törvénymódosító indítványt nyújtottunk be, amelyik a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztéséről szóló törvény kiegészítését, illetve módosítását irányozza elő. Mint tudjuk, a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztéséről szóló törvény célja a Tisza-völgy árvízi biztonságának növelése mellett az érintett térség terület- és vidékfejlesztését biztosító program megteremtése. E nagy volumenű és nagy térségre kiterjedő program igazából három pilléren áll. Az első pillér az árvízvédelmi építmények, létesítmények, műtárgyak rendszere. A második pillér a tározóhoz közvetlenül kapcsolódó települések, önkormányzatok infrastrukturális, az árvízvédelemmel vagy a magas vízszinttel, vízállással összefüggő infrastrukturális fejlesztéseinek, létesítményeinek a megteremtése, valamint közvetetten a térség fejlesztését szolgáló infrastruktúrák kialakítása. A harmadik pillére pedig az árvízvédelmi tározórendszer területén lévő földtulajdonosok támogatása abban az értelemben, hogy az új helyzetnek megfelelően gazdaságos, életfeltételeiket biztosító és a táj értékeit is megkímélő gazdálkodás alakuljon ki.

Az elmúlt időszakban, kicsit úgy is fogalmazhatnám, a törvény eredeti szándékaival ellentétben változások történtek. Ezek a legfontosabb változások indokolják igazából az általunk benyújtott módosítások elfogadását, illetve törvénybe illesztését. Melyek voltak ezek? Az egyik, hogy jelentős csúszás van ennek a programnak a megvalósításában a törvény eredeti szándékaihoz képest. A második nagyon jelentős változás, hogy Magyarország ebben az időben belépett az Európai Unióba, így ennek a fejlesztési programnak a finanszírozásában is jelentős változás történt, a nemzeti források, kormánytámogatások helyett átváltott európai uniós támogatási rendszerre. A harmadik változás, ami történt, az volt, hogy az elmúlt években a csúszásokból, a tározók megvalósításából, kivitelezéséből különböző tapasztalatokat lehetett levonni, és ezek is új információkkal szolgáltak.

A törvény módosítását szükségessé teszi az is, hogy a térségben élők, az önkormányzatok fórumain olyan javaslatok fogalmazódtak meg, amelyek megfogadása vagy megvizsgálása mindenképpen szükséges, ugyanis ezeknek figyelmen kívül hagyása a leginkább legfontosabb személyek, a földtulajdonosok, az ott élők támogatását, egyetértését nem fogja biztosítani a program megvalósítása során. Együttműködésük nélkül ez a program nehezen valósulhat meg. Az így összeszedett javaslatokat, észrevételeket egy tárcaközi bizottság elé terjesztettük. A tárcaközi bizottság, amely mintegy öt minisztérium képviselőiből jött létre, ezeket megtárgyalta, megvizsgálta, és ezekből a javaslatokból azokat választotta ki és ítélte támogatandónak, amelyeket mi önálló indítványként a törvény módosításánál előterjesztettünk.

Melyek ezek a legfontosabb módosítások, illetve változtatások? Az egyik legfontosabb az, hogy financiálisan nem volt pontosan leszabályozva, mivel a tározók első részének finanszírozása nemzeti forrásokból történt, majd ez folyamatosan átment európai uniós támogatásba, és ebben az átmeneti időszakban, a tározók előkészítési folyamataiban vannak olyan feladatok, munkafolyamatok, amelyeket nem lehet európai uniós forrásból támogatni, mindenképpen szükséges a hazai forrásból való támogatás. Ezt mindenképpen meg kell jeleníteni a törvényben, hogy ezek az előkészítési munkák milyen forrásból lesznek biztosítva.

A második nagyon fontos észrevétel az volt, hogy ezek a tározók az ország legszegényebb, leghátrányosabb helyzetű térségeiben épülnek meg, ahol - statisztikai adatokat tudok mondani a saját kistérségemből - az aktívkorúak foglalkoztatása 25 és 30 százalék között van. Ez azt jelenti, hogy nagyszámú lakosságnak egyszerűen nincs munkalehetősége, az országnak ezekben a részeiben van a legnagyobb közfoglalkoztatási igény, közmunkaigény. Ezért belevettük a törvénybe, hogy a tározók kialakításánál, üzemeltetésénél vagy a tározóhoz kapcsolódó infrastruktúrák kiépítésénél, üzemeltetésénél közmunkát lehessen végeztetni, és ennek pénzügyi forrásai megteremtési feltételeiről is szóljunk.

A harmadik nagyon fontos terület az volt, hogy a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztéséről szóló törvény 2004-ben lett megalkotva, akkor lett megállapítva egy egyszeri térítési díj. Úgy gondoltuk, hogy az elmúlt időszakban inflációkövetővé kell ezt tenni, hiszen jelentős mértékben lecsökkent az értéke. A törvény biztosítja, hogy felzárkózik az infláció mértékéhez, majd a jövőben inflációkövetővé válik ez az egyszeri térítés. Nagyon fontos része a törvénymódosításnak, hogy a törvény, illetve a vízügyi szakemberek 30-40 évenkénti egyszeri elárasztással számolnak a jelenlegi helyzetben. Ezeket az elárasztási időszakokat figyelembe véve indokolatlannak tartjuk, hogy nagyon erős művelési korlátozásokat, gazdálkodási korlátozásokat vezettek be. Úgy gondoljuk, ennek feloldása mindenképpen szükséges.

El kell mondanom, ahogy korábban is említettem, ebben a térségben munkahely, megélhetési lehetőség: a minimális önkormányzati foglalkoztatás mellett csak az ott lévő földekből tudnak megélni az emberek. Ha ezeket az embereket elzárjuk attól, hogy az évszázadok óta folytatott hagyományos gazdálkodásból próbáljanak megélni, és adminisztratív eszközökkel olyan művelési, gazdálkodási formákat próbálunk előírni, amelyeknek az adott térségben, a tájgazdálkodásra gondolva, semmilyen hagyományuk nem volt, jelen pillanatban nincs bemutatható tájgazdálkodási minta vagy projekt, amely egyértelműen meggyőzné őket arról, hogy lehetséges ez a forma is a megélhetésre, akkor semmilyen formában nem fogjuk megnyerni az ő támogatásukat.

(21.10)

Azzal a törvénymódosítással, hogy ezeket a hagyományos gazdálkodási formákat, tehát a korábbi meg a jelenleg meglévő gazdálkodási formákat alkalmazzuk, lehetőségük adódik arra, hogy az úgynevezett nemzeti és európai támogatási formákat megszerezhetik mind a beruházásnál, mind pediglen a művelésnél.

Tisztelt Ház! Úgy gondolom, hogy a tározók kiépítése nemzetgazdasági érdek, de nem szabad elfeledkezni arról, hogy az állam a földterületek nagy részét nem sajátította ki, az továbbra is magántulajdonban, a földtulajdonosok birtokában marad, akiknek ebből kell megélniük. Ezért indokolatlannak tartunk olyan erős korlátozásokat bevezetni a művelésre vonatkozóan, amely a létbiztonságukat, életben maradásukat, családjuk eltartását veszélyezteti. Azt gondolom, ezek a módosítások bevezethetők, és az ott élő lakosok, önkormányzatok támogatását is elnyeri e műtárgyak megvalósításánál.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen a képviselő úr hozzászólását. A kormány jelezte, hogy a vita későbbi szakaszában kíván bekapcsolódni, és később kívánja az álláspontját kifejteni.

Ezért most a bizottsági álláspontok és a megfogalmazódott kisebbségi vélemény ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 5-5 perces időkeretben. Elsőként megadom a szót Orosz Sándor képviselő úrnak, a környezetvédelmi bizottság előadójának.

Parancsoljon, képviselő úr!

DR. OROSZ SÁNDOR, a környezetvédelmi bizottság előadója: Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! A hosszú nevű, a Vásárhelyi-tervvel foglalkozó törvénymódosító javaslat két olvasatban is szerepelt a környezetvédelmi bizottság előtt. Az egyik egy korábbi szövegű, korábban benyújtott, korábbi irományszámú változata, illetőleg a múlt héten ez a T/11028. irományszámot viselő javaslat.

Már az első alkalommal is a környezetvédelmi bizottság túlnyomó többsége támogatta, megfogalmazván, és erre kaptam én is felhatalmazást, hogy tegyem szóvá e támogatás mellett ennek a beterjesztésnek a pongyolaságát. Ezen kicsit az előterjesztő képviselőtársaim elgondolkodtak, és ezért inkább azt kezdeményezték, hogy legyen új szövege az előterjesztésnek, és ezt én személyesen is örömmel vettem, és úgy vettem észre, hogy a környezetvédelmi bizottság is. Mert egy megismételt tárgyalás keretei között majdnem ugyanolyan arányban támogatta az előterjesztést, illetőleg annak általános vitára bocsátását a bizottság. Tette ezt olyan körülmények között, de fogalmazhatnék úgy is: annak ellenére, hogy a kormányálláspont egyelőre bizonytalan. A jelen volt képviselő inkább támogatást közvetített, de végső álláspont még nem volt, egy oldalról.

Más oldalról a második bizottsági ülésünkön egy igen komolyan előkészített anyaggal találkoztunk, a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa átiratával, ami igazából olyan tartalommal érkezett, ami jelentős módosítást feltételez. Egészen pontosan a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa úgy fogalmazott, hogy azokkal az általa és pontosan megjelölt módosítványokkal tartja elfogadhatónak a beterjesztést.

Szeretném mondani, hogy ha egy leírt dokumentumnak van lényeges és lényegtelen eleme, hát itt azt lehet mondani, hogy az előterjesztők és a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa bizonyos ügyeket tekintve a lényegben vannak vitában egymással. A környezetvédelmi bizottság ülésén is megfogalmazódott, hogy a gazdálkodók, a területen élők, a termőföld műveléséből megélhetésüket vagy a megélhetésükhöz való hozzájárulást elérni szándékozók javát szolgálja ez az előterjesztés, hiszen sok bizonytalanságban egyértelműbb egy korábbinál. És más oldalról közelítve éppen ez az a mozzanat, ami miatt például a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa is úgy érzékeli, hogy itt a vízgazdálkodás, az árvízi védekezés javára - vagy fogalmazhatok így, a gazdálkodók és az árvízi védekezés javára - talán a tájgazdálkodás és a vidékfejlesztés egyéb összefüggései mintha háttérbe szorulnának.

Tudjuk, hogy a Vásárhelyi-terv jóval nagyobb lélegzetű, nagyobb attraktivitású programként indult, és ebben - döntően költségvetési problémák miatt - jelentősen visszább kellett lépni. A kérdés úgy szól, hogy ezen visszalépések mellett a célokhoz mindenáron való ragaszkodás, avagy az élet mindennapi tényeinek tudomásulvétele és egy későbbi visszaigazodás a helyes megoldás. A környezetvédelmi bizottság többségi álláspontja - még egyszer mondom, túlnyomó többségi álláspontja - ebben a kérdésben az volt, hogy zöld utat adott ennek a törvényjavaslatnak, mi is úgy gondoljuk, hogy a területen élők érdekei mindenképpen a prioritást kell hogy élvezzék.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm a képviselő úr ismertetését. Megadom a szót Katona Kálmánnak, aki a bizottság kisebbségi véleményét ismerteti. Parancsoljon, képviselő úr!

KATONA KÁLMÁN, a környezetvédelmi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Most a kisebbségi véleményt adom elő, sajnálatos módon. Azt gondolom, a környezetvédelmi bizottság nem értette meg, hogy a Vásárhelyi-terv utolsó lényeges elemének a kiherélése történik meg. Kiveszünk belőle az árvízvédelmen kívül minden más elemet ezzel a módosító indítvánnyal, amelyet egyébként indítékai szempontjából messzemenően megértek. Az az ártéri tájgazdálkodás, ami a Vásárhelyi-terv egyik nagyon fontos eleme volt, eltűnik.

Miről is van szó? Arról van szó, hogy a 7. § jelenleg hatályos szövegét kivesszük. Mit mond a 7. §? Azt mondja, hogy az árvízi tározó területén lévő termőföldön kémiai talajjavításra, öntözési meliorációra, beruházásra, faiskola-létesítésre, vetőmagtermesztésre, szaporítóanyag-előállításra, ültetvények és gyenge víztűrő képességű évelő kultúrák telepítésére, gyepfeltörésre állami támogatást ne lehessen igénybe venni, illetőleg a tározó árapasztási célú igénybevétele esetén keletkező kárért kártalanítás nem jár, és az árvízi tározó területén nem lehet építésiengedély-köteles tevékenységet folytatni, a vízügyi hatóság engedélye nélkül a terepviszonyokat megváltoztatni, feltöltést, mélyítést végezni.

Mit mond ez a módosítás? Azt mondja, hogy a 7. § kerüljön elhagyásra, ennek eredményeként lehet uniós támogatást igénybe venni, lehet fát telepíteni, lehet kémiai talajjavítást végezni, erre állami pénzt felvenni, majd árvíz esetén az ezekben keletkezett kárért kártérítést kapni. Tehát olyan helyzetet állítunk elő, amikor arra létesítjük a tározót, hogy szükség esetén oda kivezessük a vizet, ezzel csökkentsük az árvíz veszélyét, és erre a területre olyan tevékenységet engedünk folytatni egyik oldalról, amelyik nem bírja a vizet, a másik oldalról majd ez a víz ezt a műtrágyát szépen bele fogja mosni, szét fogja vinni a környező területekre, ami, azt gondolom, nemkívánatos.

(21.20)

Árvízvédelmi szempontból sem jó ez az ötlet, mert hogyan fog gondolkodni a kezelő. Ha magasabb a várható kártalanítási összeg, az üzemeltető várhatóan az árvízvédelmi célú igénybevételt húzza-halasztja, ötször is meggondolja, hogy mikor nyissa meg a gátat, mikor engedje oda a vizet, hiszen tudja, hogy ez neki jelentős pluszkiadásba fog kerülni. Ez nem jó. Költségvetési szempontból sem jó megszorítások idején. Tehát azt gondolom, hogy ez messzemenően nincs végiggondolva, és nagyon szomorú lennék, ha a kormány - aki legalább a Vásárhelyi-terv lényegét eddig nem tagadta, csak azt mondta, hogy lassabban megy, forrás híján, de megy ez a program; egy tájgazdálkodási program is elindul, és itt fog történni - eközben egy olyan indítványt enged be, és most már sorra, ahogy a képviselői indítványok jönnek be, bizonyos térségi érdekeket képviselve.

Azt gondolom mint a kisebbségi vélemény előadója, hogy ez így nem helyes. Ugyanakkor messzemenően egyetértek azzal, hogy az egyszeri kártérítés összegét rendezni kell. Azzal is egyetértünk természetesen, hogy a közmunka igénybe vehető legyen, de azzal, hogy olyan jogszabályt hozzunk, hogy állami pénzt és uniós pénzt olyan tevékenységre lehessen igénybe venni, amely nyilvánvalóan veszélyeztetett, és ezután még állami pénzből kell nekünk kártérítést fizetni, azt gondolom, hogy ez nagy butaság lenne a részünkről. Ezért ezt ebben a formában nem szabadna elfogadni.

A környezetvédelmi bizottság egyébként abban megegyezett, hogy bizottsági módosítóként fogja megfogalmazni az ombudsman úr által javasolt módosító indítványt. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ennek kérem majd a támogatását, és bizakodom abban (Az elnök ismét csenget.), hogy a kormány is velem, a kisebbséggel fog egyetérteni.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen képviselő úr hozzászólását. Most a gazdasági bizottság álláspontjainak az ismertetésére kerül sor. A többségi vélemény ismertetésére nem látok jelöltet. A kisebbségi vélemény ismertetésére viszont felkérem Bencsik János képviselő urat.

Parancsoljon!

BENCSIK JÁNOS, a gazdasági és informatikai bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök asszony. Kedves Képviselőtársaim! Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy éppen a holnaputáni napon fogjuk tárgyalni a nemzeti környezetvédelmi program előző hatéves ciklusáról szóló beszámolót, majd ugyanazon napirenden belül azt a vastagabb kötetet, amely a következő hat év nemzeti környezetvédelmi programja.

Most felvezetésként hadd idézzek a környezetvédelmi miniszter úr által jegyzett hatesztendős beszámolóból, amely így szól: "Figyelembe véve, hogy az éghajlatváltozás ezeket a jelenségeket felerősítheti," már hogy az aszály és az árvizes időszakok váltakozását akár egy esztendőn belül is, "az eddigi 'küzdelem az árvizekkel' szemlélettel szemben az 'együtt élni az árvízzel' szemléletre szükséges váltani." Azaz teret kell biztosítanunk a víznek, és lehetőleg minél nagyobb mértékben visszatartani, illetve a vízhiányos helyekre vezetni. "Ebből adódóan az árvízvédelmi biztonság növelése érdekében az árvízszintek csökkentését a Tisza-völgyben a vízszállító képesség javításával és az árapasztó-tározásos rendszer kialakításával célszerű megvalósítani." Majd hivatkozik a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztésére, amely 2004-ben a Medgyessy-adminisztráció idején került elfogadásra, "amellyel Magyarország példaértékű modellt vázolt fel egész Európa számára".

"A Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése komplex program - írja a miniszter úr -, az árvízi biztonság megteremtésén túlmenően lehetőséget ad az érintett térség terület- és vidékfejlesztésére, egy új típusú tájgazdálkodás meghonosítására és alkalmazására az árvízi tározók területén, valamint a Tisza menti települések infrastruktúrájának fejlesztésére is."

Tisztelt Képviselőtársaim! A most formálódó környezetvédelmi programból csak egyetlenegy bekezdést ismertetnék, ugyancsak a környezetvédelmi miniszter úr tollát dicséri. "Számos esetben jelent problémát, hogy a stratégiai szintű döntéshozatal során a rövid távú érdekek kerülnek előtérbe, amelyek nem állnak arányban a környezethez fűződő hosszabb távú közérdekkel, hosszabb távon ható pozitív tendenciát alapozott meg ugyanakkor a jövő nemzedékek országgyűlési biztosának megválasztása." Ez egy bekezdésben olvasható.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mi azért nem támogattuk a gazdasági bizottságon belül az ellenzék részéről ennek az indítványnak a napirendrevételét, mert azt láttuk, hogy teljes egészében szembeszegül a 2004-ben elfogadott Vásárhelyi-terv továbbfejlesztésével kapcsolatos törvény által előírt passzusoknak, ugyanakkor tetten érhető az, amiről a környezetvédelmi miniszter úr beszél, hogy a stratégiai jövőtervezést felülírják az azonnali részérdekek. Azt tapasztaltuk itt is, mint az előző napirend tárgyalása során is, hogy a kapuzárási pánik látszik eluralkodni néhány képviselőtársunk esetében.

Merthogy korábban is, az előző napirendnél sem a kormány hozta az előterjesztést a bányatörvény módosítására, hanem a gazdasági bizottság többsége tett javaslatot júniusban, majd a szakmai szervezetekkel el tudtunk odáig jutni, hogy végül is egy kompromisszumos, jelentős mértékben felülírt javaslat kerüljön majd elfogadásra az Országgyűlés által - helyesen. Ebben az esetben is az tapasztalható, hogy nem a kormány hoz egy jelentős, az ország mintegy másfél millió lakosának jövőjét érintő kérdésben előterjesztést a tisztelt Ház elé, hogy megváltozott az eredeti koncepció, hanem néhány, valószínűleg azért a térségben érintett képviselőtársunk állt össze, és hozott képviselői önálló indítványként ide egy előterjesztést, amely szembeszegül az eredetivel.

Azt pedig, kedves képviselőtársaim, ugye, csak nem hisszük el, hogy mintegy 30-40 évente kell majd használnunk ezt a tározót. A felszólalásomban ki fogok térni arra, hogy már korábban is elég sűrűn kellett használni, és a Magyar Tudományos Akadémia klímakutatásai, amelybe bekapcsolódott nagyon sok agrártudós, agrárszakértő is, egyértelműsítik azt, hogy az elkövetkezendő időszakban bizony-bizony számos alkalommal kell szembenéznünk az extrém magas vízállással, és ugyanilyen mértékben kell szembenéznünk az aszályos időszakokkal.

Tehát, tisztelt képviselőtársaim, azért, mert ezt az egységes szemléletet akarja feladni a módosítás, a gazdasági bizottságban, kisebbségben maradva ugyan, de nem tudtuk támogatni az előterjesztést.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm a kisebbségi vélemény ismertetését.

Most írásban előre bejelentett felszólalók következnek. Elsőként Bencsik János képviselő úrnak adom meg ezt a lehetőséget, a Fidesz-frakcióból. Parancsoljon, képviselő úr!

BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves Elnök Asszony! Elnézést kérek, hogy ismételten hosszasabb leszek, mint ami elvárható lenne a késő esti órában, de szeretném ismételten keretbe helyezni a kérdést, a témát, hogy világosan lássuk, hogy egy aprónak tűnő egyéni képviselői indítvánnyal milyen horderejű stratégiai kérdésekbe nyúlunk bele.

Tehát az tény, hogy a súlyos és a nagyon súlyos aszálykáros évek száma a XIX. században hét, a XX. században tizennégy volt, az elmúlt harminc esztendőben viszont már túl vagyunk a nyolcadik aszályos esztendőn is. A magyar agrárminiszter már június első napjaiban arra kényszerült, hogy a 2009-es esztendőt e tekintetben is vis maiornak nyilvánítsa. A szaktárca szándékai szerint 5 milliárd forintot juttatnak az aszálykárt elszenvedő gazdáknak, de csak azoknak, akik május közepéig bejelentkeztek a kártérítési rendszerbe.

Az éghajlatváltozás miatt hazánk klímája az eddigi tudományos kutatások eredményei alapján mediterrán irányba tolódna. A jövőben magasabb átlaghőmérséklettel, kevesebb nyári csapadékkal és növekvő szélsőségekkel, közöttük árvizekkel, szárazsággal, ennek következményeként gyakori vízkorlátozással.

Néhány esztendeje a Tisza menti Szolnok vízellátása, a folyó szokatlanul alacsony vízállása miatt, veszélybe került, és a város vezetői már készültek arra, hogy a lakosságot zacskós ivóvízzel lássák el. A korábbi években, legutóbb 2006-ban pedig a szokatlanul magas vízhozam biztonságos levezetése okozott komoly gondot és jelentős költségvetési kiadást.

(21.30)

Szerény volt Katona Kálmán exminiszter úr, de az ő idejében bizony évente kellett megbirkózni az árvízi problémákkal, és ennek a költségvetésre is komoly kihatása volt. Az árvízi védekezés költsége 1998-2002 között 32,2 milliárd forintot, a helyreállításé pedig 15,9 milliárd forintot tett ki. A belvizek elleni védekezésre 1999 és 2003 között 17,4 milliárdot volt kénytelen biztosítani a költségvetés. Közben az aszály több éven át tetemes termésveszteséget okozott.

A kutatók előrejelzései alapján arra számíthatunk, hogy a magyar agrárgazdaságnak közel 20 százalékos termésátlag-csökkenéssel kell számolnia. A klímaváltozás következtében folyóink vízszintje évtizedeken belül a felére apadhat. A szárazodás és az aszály a nemzetgazdaság többi ágát is érinti. A víz- és élelmiszerhiányon túlmenően a humán- és állategészségügyben, az élelmiszeriparban, a közlekedésben, az energiaellátásban, de még a turizmusban is halmozottan okozhat károkat.

A víz- és élelmiszer-ellátás területén nemcsak kedvezőtlen mennyiségi változásra kell felkészülnünk, hanem szembe kell néznünk a minőségük várható romlásával is. A változás már ma is súlyosan érinti a természeti környezetet és a természeti erőforrásokat. Az ország erdőállományában évről évre egyre kevesebb növekmény mutatható ki, amely rontja az ország szén-dioxid-elnyelő képességét is.

Tisztelt Képviselőtársaim! A mai, államilag irányított vízgazdálkodás csak a pillanatnyilag feleslegesnek látszó víz elvezetésére törekszik, és nem hasznosítja megfelelően az ország területére lehulló csapadékot, s nincsenek tározótavaink sem, amelyek a nagy folyók mentén képesek lennének felfogni az átvonuló árhullámok vizét. A természetes vízutánpótlást meghaladó mértékű vízkivételek miatt a Duna-Tisza közén jelentősen csökkent a talajvíz szintje, a homokhátságon és a Nyírségben az éghajlatváltozásra, valamint az aszályra rendkívül érzékeny, szűkös vízkészletek találhatók. Ezeken a területeken már most is 50 százalékos a kihasználtság, de ezen belül a felszín alatti vizeké közel 100 százalékos. A klímaváltozás következtében e két régióban romlani fog a helyzet, mert az igények meg fogják haladni a rendelkezésre álló készletet.

Ebben az esetben nem marad más megoldás, mint a vízkorlátozások bevezetése, valamint a lakosság elköltözése. Esetleg a hatóságok szemet hunyhatnak az illegális vízkivételek felett, de azok, miután az ország területe egységes hidrológiai rendszert képez, súlyos környezeti problémákhoz vezethetnek.

Az éghajlatváltozás és a vele együtt járó ellátási nehézségek, valamint az európai uniós direktívák együttesen olyan problématömeget jelentenek, amelyet a jelenlegi rendszerek toldozgatásával-foldozgatásával nem lehet kezelni. A legsérülékenyebbnek mutatkozó Alföld vízgazdálkodásának a területfejlesztéssel és a tájhasználatban szükséges változtatásokkal összehangolt újratervezésére van szükség.

Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A Vásárhelyi-terv a fenti, kedvezőtlen tapasztalatok hatására született meg. Az Orbán-kormány idején kidolgozott és a Medgyessy-adminisztráció idején továbbfejlesztett terv az árapasztó és vízvisszatartó művek megépítésével a Tisza-völgy árvízi biztonságát és az Alföld elsivatagosodásának megállítását egyszerre kívánta szolgálni. Az eredeti, pusztán árvízvédelmi célok időközben, az éghajlatváltozással kapcsolatos kutatásokban részt vevő akadémikusok javaslatait is figyelembe véve kiegészültek természetvédelmi, tájhasználati és infrastruktúra-fejlesztési célokkal is. A később megszületett törvény preambulumában még az olvasható, hogy az érintett Tisza-völgyi, nagyobbrészt agrártérség fejlődésének nincsen valódi esélye táj- és vízhasználatváltás nélkül.

2007-ben a konvergenciaprogramra hivatkozva a kormány elismerve ugyan azt, hogy az árvízi kockázat nem csökkent, hatályon kívül helyezte a program megvalósítását szolgáló ütemtervet, amelynek következtében a fejlesztések gyakorlatilag leálltak. A terv megvalósulása mintegy másfél millió ember élet- és vagyonbiztonságát növelné. A tervezett 10-12 tározóból álló rendszer 1,5 milliárd köbméter árvíztömeg visszatartására lenne alkalmas, amely lehetőséget biztosítana a vízhiányos térségek öntözésére is.

Tisztelt Országgyűlés! A kormánypárti képviselőtársaink által benyújtott, a Vásárhelyi-terv módosítására vonatkozó törvényjavaslat ellehetetlenítheti a korábban megfogalmazott komplex víz- és tájgazdálkodási program egyidejű megvalósulását. Az árvízvédelmi, a tájgazdálkodási és a kapcsoló infrastruktúra-fejlesztési feladatok beruházói személyének elválasztásával könnyen előállhat az a nemkívánatos helyzet, hogy az árvízvédelmi célú beruházások a kormány által kijelölt beruházó által megvalósulnak, míg a tájgazdálkodási fejlesztések elmaradnak.

Figyelemmel az éghajlatváltozással kapcsolatos akadémiai kutatások megállapításaira, amelyek szerint a mindenkori kormánynak a probléma kezelésére integrált programok megvalósításával kell törekednie, célszerű a Vásárhelyi-terv megvalósulásának teljes koordinációját a mindenkori kormány kezében tartani. Egyébként ugyanezt a szemléletet tükrözi az Országgyűlés által alig egy esztendeje elfogadott nemzeti éghajlat-változási stratégia is.

A kormánypárti indítvány másik sarkalatos javaslata szerint a továbbiakban állami támogatásban részesülhetnének olyan intenzív mezőgazdasági tevékenységek, amelyek termésátlag javítása céljából termésfokozó vegyi anyagokat, illetve kártevők, valamint gyomosodás elleni vegyszereket alkalmaznak. Ez a javaslat élesen szembefordul a korábbi törekvéssel, amely egyaránt fontosnak tartotta az árvízvédelem, a tájhasználat és természetvédelem szempontjait. A sokak közösségi érdeke helyébe a kevesek gazdasági érdekeit kívánja helyezni. Egész pontosan az intenzív nagyüzemi gazdálkodók érdekeit akarja továbberősíteni, amely a monokultúrás gazdálkodás térnyerését szolgálja.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném felhívni a figyelmet arra az ellentmondásra is, amely az érvényben lévő és a módosítással nem érintett 2. § célkitűzéseit érinti. Az eredeti és jelenleg is érvényben lévő célkitűzés szerint az árvízi vészhelyzet kezelésére hivatott tározóknak és azok műtárgyainak alkalmasaknak kell lenniük arra is, hogy a mértékadó árvízszint alatti árhullámok esetén is hasznosíthatóak legyenek klímavédelmi és környezetgazdálkodási célok megvalósítására, értsd: öntözési feltételek biztosítására. Amennyiben a törvényben meghatározott módon kívánjuk a létrehozott műveket hasznosítani, akkor egy vegetációs időszakban akár többször is víz alá kerülhetnek a tározók.

Az intenzív nagyüzemi gazdálkodást elősegítő állami támogatások viszont jogalapul szolgálhatnak az elárasztás következtében víz alá kerülő kultúrák károsodását ellentételező kártérítések megítéléséhez. Olybá tűnik, mintha bizonyos üzleti körök számára az állandósuló állami kártérítések igénybevételének lehetőségét kívánnák biztosítani a javaslattevők.

A törvény eredeti szándéka szerint a tározók területén olyan tájhasználat lenne kívánatos, amely igazodik a domborzati, ökológiai adottságokhoz, melynek következtében létrejöhet egy kevésbé klímaérzékeny tájszerkezet, lehetőséget nyújtva az extenzív mezőgazdasági művelési módoknak. A fent hivatkozott kormánypárti javaslat ezt a törekvést is zátonyra kívánja futtatni.

Tisztelt Országgyűlés! Van még egy említésre méltó hatása ennek a sok sebből vérző és klímabarátnak egyáltalán nem nevezhető indítványnak: az intenzív gazdálkodás során a területre juttatott növényvédő szerek és műtrágyák ellenőrizhetetlenül elsodródhatnak egy elöntés során. A különböző vegyszerek keveredése a tározóba engedett vízben kiszámíthatatlan környezetvédelmi és egészségügyi kockázatokkal járhat. Élelmiszer-egészségüggyel kapcsolatos kutatások már számtalanszor rámutattak arra, hogy az egyenként határérték alatti hatóanyagok összeadódása, esetlegesen előforduló reakciója milyen egészségkárosodásokhoz vezethetnek.

A fentiek alapján megállapítható, hogy nem elég az, hogy a kormány módszeresen lassítja a tározók megépítését, és ezáltal veszélyezteti másfél millió ember élet- és vagyonbiztonságát, hanem a mostani indítvánnyal a közösség klímavédelemmel és környezetbiztonsággal kapcsolatos érdekei elé kevesek magánérdekét kívánja helyezni.

A fenti indokok alapján, tisztelt képviselőtársaim, az indítvány ebben a formájában teljességgel támogathatatlan. Már a gazdasági bizottság ülésén is megfogalmazódott az, hogy ha hatástanulmányt készítettek volna, abban az esetben esetleg lehetne a kompromisszum felé elmozdulni.

(21.40)

Ha az a hatástanulmány világosan bemutatta volna, hogy az árvízvédelmi szempontok mellett a víztározási, vízvisszatartási szempontok érvényesüléséhez a Tisza mentén hány tározó megléte szükséges úgy, hogy ott az eredeti Vásárhelyi-terv továbbfejlesztését szabályozó törvényben foglalt tájhasználati változás, az ökológiailag is fenntartható gazdálkodás kapjon szerepet, és melyek lehetnek azok a tározók, az a négy-öt tározó, amely kifejezetten csak árapasztó szolgálatot teljesít magas, extrém árvízi hullám érkezése esetén; de az előterjesztésben erre nem láttunk kísérletet sem, és nem láttuk azt sem, hogy kellő hatástanulmányok készültek volna annak érdekében, hogy az előterjesztés szakmai védhetőségét is alátámasszák. Éppen ezért ebben a formájában ez az előterjesztés támogathatatlan.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm a képviselő úr hozzászólását. Hozzászólásra jelentkezett írásban Velkey Gábor képviselő úr, de mielőtt megadnám önnek a lehetőséget, képviselő úr, megadom két percben a hozzászólás lehetőségét Orosz Sándor képviselő úrnak, az MSZP-frakcióból. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Bencsik úr kapuzárási pánikról beszélt, bár nem a mostani mondandójában, hanem bizottsági előadói minőségében. Szeretném tájékoztatni, hogy maga a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa is ugyanígy képviselői önálló indítványon, a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács megalakulása önállói képviselői indítványon, többek összefogásán nyugvó. Ön előtt ül Ángyán professzor úr, a GMO-ügyben hozott országgyűlési határozat ugyancsak ezen nyugodott, és ugyanígy például a ciántechnológia bányászati betiltását is ilyen kezdeményezéssel zártuk. Azt gondolom, hogy ez nem kapuzárási pánik. Jó lenne tudomásul venni, hogy ugyan ciklusok vannak, akkor majd választanak, a Ház meg működik, és itt felelősen kell ügyekben gondolkodni, és van ilyen is. Nem zárom ki, hogy vannak kapuzárási pánikok is, de azt gondolom, engedjük meg, hogy az előterjesztőnek nem ez a szándéka.

Vidékfejlesztés. Ez a mostani meg ma több napirend is mutatja, hogy gond van Magyarországon a stratégiai és a gördülőtervezés gyakorlatával, de erről már sokat beszéltünk. Ugyanakkor a vidékfejlesztés sokkal komplexebb annál, semhogy egy elemének mégoly misztifikált kiemelése - és most éppen a hagyományos tájgazdálkodásról beszélek - lenne, hogy annak a hiánya egyidejűleg a vidékfejlesztés hiányát is jelentené. Azt gondolom, hogy ha munkahely van, bevétel van, az azért a vidékfejlesztés szempontjából egyáltalán nem lényeges, és azt gondolom, hogy ha azok az aggályok fennállnak, némelyekkel egyetértek, akkor a kártérítéssel való visszaélés (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) kizárására vonatkozó módosító indítvánnyal talán kezelhető.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm a képviselő úr hozzászólását. Két percben szót kért Bencsik János képviselő úr.

Parancsoljon!

BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Micsoda különbség van azért a két dolog között! Amikor a parlamenti pártok szakpolitikusai összefognak annak érdekében, hogy olyan intézmények jöjjenek létre Magyarországon a kormány mellett parlamenti szinten vagy a parlament fölötti szinten, az érdekképviseletek betagozódásával, hogy az egy jelentős pozitív környezeti változást és környezetbiztonságban bekövetkező változást hozzon az ország életében; és micsoda különbség az, amikor arra szövetkeznek képviselők, hogy a korábban, mondhatjuk azt, sok tekintetben konszenzussal előkészített Vásárhelyi-terv vonatkozásában egy jelentős visszalépés történjék, és a korábbi pozitív környezeti pontok, környezetbiztonsági pontok részbeni törlésével egy alacsonyabb szintre, komplexitását illetően környezetgazdálkodási, környezetvédelmi, tájgazdálkodási szempontból, vízgazdálkodási szempontból a komplexitását háttérbe szorítva egy alacsonyabb szinten határozza meg a Vásárhelyi-terv jövőjét. A két dolog tehát nem hasonlítható össze egymással, amikor egy pozitív, előremutató feladat megvalósítására szövetkeznek képviselők, és amikor egy meglévő, jónak mutatkozó program - volt, aki azt mondta, hogy kiherélésére, én inkább azt mondanám - degradálására szövetkeznek.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm a képviselő úr hozzászólását. Nem látok kétperces hozzászólót. Velkey Gábor képviselő úrnak adom meg a lehetőséget.

Parancsoljon, képviselő úr!

VELKEY GÁBOR (SZDSZ): Elnök Asszony! Államtitkár Úr! Tisztelt Előterjesztők! Tisztelt Országgyűlés! Röviden kapcsolódva ehhez a vitához, egyrészről nem tisztem megvédeni az előterjesztőket, már csak azért sem, mert magam is kritikusan viszonyulok az előterjesztéshez, a környezetvédelmi bizottságban nemmel szavaztam a javaslatra, és ezt szeretném majd indokolni. Ugyanakkor pozitív oldalról közelítem a javaslatukat, mert mindannyiunknak szembesülni kell azzal, hogy abból a térségből, ahonnan ők jöttek, ez a folyamat, ami jelenleg zajlik a Tisza-völgy árvízi biztonsága vagy a Vásárhelyi-terv megvalósulása folyamatában, konfliktusokat hordoz. Konfliktusokat hordoz a gazdálkodók esetében, mert érdekeket sért.

Az persze meggyőződésem, hogy nagyon rossz választ ad az előterjesztés, hogy hogyan lehet kezelni ezeket a konfliktusokat. Ebben nagyon kritikus vagyok, ugyanakkor az alapvető rosszindulatot vagy a visszalépési szándékot nem feltételezem. Azt feltételezem, hogy érzékelték a konfliktusokat és a társadalmi problémákat. Erre próbáltak választ adni, és szerintem nem helyes irányban mozdultak el. Olyan irányban mozdultak el, amely egyéb hosszabb távú célok érvényesülését alapvetően korlátozza, vagyis nem az előrelépést segíti, hanem épp a visszalépést eredményezi. Ennyiben mindenképpen kritikus lennék.

Szeretnék elsőként közvetlenül az előterjesztésre és az abban foglalt konkrét javaslatokra koncentrálni, kicsit később a Vásárhelyi-terv egyéb folyamatairól is beszélni, illetve közben arra is utalni.

A javaslat mindösszesen hat paragrafust fogalmaz meg. Az 1. § a finanszírozásról beszél. Ellentmondást érzek, és rosszul érzem magam. A kormánypárti MSZP-s képviselőtársaim benyújtják ezt a javaslatot, amivel egyértelművé teszik, hogy az a tendencia, amely a Vásárhelyi-terv beruházásainak megvalósítását EU-s pénzek irányába tolta át, nem jó megoldás, szükség lenne kormányzati pénzekre is. Ezt követően vagy ezzel párhuzamosan pedig néhány héttel ezelőtt leszavaztak minden olyan módosító javaslatot, amely a KvVM költségvetéséből immáron törölt Vásárhelyi-terv megvalósításához kapcsolódó költségvetési forrásokat részben visszapótolta volna.

Jelenleg is ott vannak a parlament előtt a költségvetés 2010. évre vonatkozó költségvetési javaslatában azok az elemek, amelyek visszapótolnák a KvVM-ben is, így a gazdasági tárcánál vannak ilyen források, de összességében kormányzati szinten sokkal kevesebb van, mint amennyi szükséges lenne ahhoz, hogy kormányzati forrásokból is érvényesüljenek azok a programok vagy a megvalósulását segítsék a programoknak, amelyekre szükségünk lenne.

Én tehát az 1. §-ban megfogalmazott szemléleti iránnyal nagyon egyetértek, csak ezzel teljesen ellentmondásban van a napi gyakorlat akkor, amikor a költségvetésről szavazunk, vagy a módosító javaslatokról szavazunk, vagy amikor a környezetvédelmi tárca költségvetését beterjeszti a kormány, illetve amit aztán nyilván a parlamenti többség elfogad.

A 2. § szintén helyes irányba megy. Az egyszeri kártalanítás vagy kártérítés mértékét indexálja, teljesen jogos igény. Valóban indokolt, jogos az érdeksérelem megjelenítése, és ennek a megoldására tett lépés. Nincs vitám ezzel. Azt gondolom, ebbe az irányba kell lépni.

Ugyanezt gondolom különben a 3. §-ban megfogalmazott javaslatokról, amelyek a tulajdon, illetve a vagyonkezelés ügyét próbálják rendbe tenni, és felelőst vagy gazdát adnak a létesítményekhez.

A 4. § szerintem ebbe a jogszabályba közvetlenül nem illeszkedik, hiszen ma is megvan a lehetősége annak, hogy közcélú, közhasznú foglalkoztatással árvízvédelmi és egyéb területeken érdemben bővítsük a foglalkoztatást.

(21.50)

Az, hogy erre ebben a módosításban is felhívják külön a figyelmet, inkább helyes, mint kifogásolható, vagyis alapvetően támogatható.

A kritikus pont valóban az 5. és a 6. §, amelyre képviselőtársaim is felhívták már a figyelmet, és én is szeretném megemlíteni, hogy a jövő nemzedékek biztosa is erre a két paragrafusra koncentrál a kritikai észrevételeiben.

Ha tehát az előterjesztők elfogadnák kompromisszumként a jövő nemzedékek biztosa által is megfogalmazott és majdan a környezetvédelmi bizottság által is benyújtandó módosító javaslatokat, semmi gondom nem lenne az előterjesztéssel, mert ezek a benne rejlő előrelépések helyes irányt fogalmaznak meg. Szomorúan hallottam azonban a környezetvédelmi bizottságban, hogy bár nem egyértelműen kimondva, de a kérdésemre, amelyben megfogalmaztam azt a kérdést, hogy miként vélekednek a konkrét módosító javaslattal kapcsolatban, amely a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa hivatalából származik - itt előttem már ismertették, én is majd utalok rá -, egyértelmű nem volt a válasz. Ha így és ebben a formában nincs kompromisszum, meggyőződésem szerint ez valóban súlyos visszalépést jelent, súlyos kockázatokat jelent, és alapvetően ellenkezik a módosítási irány a Vásárhelyi-terv eredeti célkitűzéseivel több szempontból is.

Helyesen fogalmazták meg képviselőtársaim a kritikát, amikor csak az árvízvédelmi célú megvalósítással próbálja a szöveget módosítani az előterjesztő. Ez természetesen azt jelenti, hogy az egyéb tájgazdálkodási irányú célokat mellékesnek tekinti. Egyetértek azzal az elemmel, amely az egyszeri kártalanítás összegét rögtön megemeli. Helyesnek gondolom azt a logikát is, amely, bár konkrétan nem hangzott el a bizottsági ülésen, de felvethető, hogy az állami földeket érintő földcserével azokat a gazdákat, akik nem akarnak a gazdálkodásban érdemben váltani, közvetlenül is lehet kártalanítani. A kisajátítás elhangzott a bizottsági ülésen is, ez nagy területek esetén költségvetési forrásokat igényel. Szerintem a földcsere részben ezt a problémát kezelheti, amit használni lehetne.

A legkritikusabb kérdés a 6. §, ezt részletesen ismertette Katona Kálmán. Úgy gondolom, az a változtatás, amely a Vásárhelyi-terv lényegét veszi ki a javaslatból, nem elfogadható. Nem elfogadható, hogy folyamatos támogatás járjon azoknak a gazdáknak, akik ezen a területeken gazdálkodnak, nem elfogadható, hogy a kemikáliák használatát engedélyezik, nem elfogadható, hogy a monokultúra és az intenzív gazdálkodás irányába hagyják továbbmenni a termelést, amelyik nincs összhangban az ezeken a területeken hagyományos tájgazdálkodással, amit preferálni kívánt volna az előterjesztés, eredendően a Vásárhelyi-terv, szerintem helyesen és jó irányban.

Úgy gondolom, tehát ebben a tekintetben nem lehet engedményeket tenni. Az árvízi borítottság vagy a vízzel való borítottság ütemében való mindenkori kártérítés pedig azért is problémás, mert tudatosan és egyértelműen kimondtuk, azt gondolom, akik a Vásárhelyi-terv ügyében eddig megszólaltunk, fontosnak tartjuk, hogy ennek legalább olyan jelentősége van úgy az árvízvédelem, mint a vízvisszatartás ügyében. A vízvisszatartás pedig nemcsak árvizes időszakokban, hanem nagyvíz esetén is ezeken a területeken akár évi gyakorisággal 10-20-30 centiméteres vízzel való borítottságot feltételez, ami bizonyos gazdálkodási formákat lehetővé tesz, azonban pénzügyileg, gazdaságilag ezt lehetetlenné tenné az a javaslat, amely minden vízzel borítási időszakra vonatkozó folyamatos kártalanítást vagy akár évenkénti vagy sűrűbb kártalanítást adna a gazdálkodók számára.

Úgy gondolom tehát, hogy a probléma létezik, a probléma megoldásában a Vásárhelyi-terv lényegének megszüntetésével válaszoltak az előterjesztők, és ez számunkra elfogadhatatlan. A közbülső kompromisszum a jövő nemzedékek biztosának észrevételében megfogalmazott módosítások elfogadásával, illetve az ebben a javaslatban általam is pozitívnak említett részelemek támogatásával oldható meg.

Tehát a javaslat ebben a formájában nem elfogadható. A módosító javaslatokat az előterjesztők támogatják, illetve azok mellett fogadja el a javaslatot a parlament úgy, hogy működőképes változtatások lépnek életbe, ami a gazdálkodók érdekeit is figyelembe veheti.

Köszönöm a figyelmet. (Katona Kálmán tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm a képviselő úr hozzászólását. Hozzászólásra jelentkezett Ángyán József képviselő úr, a Fidesz-frakcióból.

Parancsoljon, képviselő úr!

DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Ezen a késői órán és azután, miután többen megfogalmazták azokat a gondolatokat, amelyekhez én is hozzá szerettem volna szólni, talán lehetek rövidebb. Én magam is úgy viszonyulok ehhez az előterjesztéshez, törvénymódosításhoz, ahogyan azt Velkey Gábor jelezte, vagyis feltételezem a jó szándékot, sőt érezhető is a jó szándék, az ott gazdálkodók iránti felelősség is. Ugyanakkor én is azt gondolom, hogy a megoldás nem megfelelő, a Vásárhelyi-terv betűjével, szellemével, a preambulumában megfogalmazott törekvéseivel is ellentétesek bizonyos elemei, ugyanakkor nem szeretnék igazságtalan lenni az előterjesztőkkel.

Én is úgy látom, hogy az első négy paragrafus a hatparagrafusos előterjesztésből jó irányba mutat, keresi tulajdonképpen a visszatérés lehetőségét bizonyos értelemben az eredeti Vásárhelyi-tervhez. 2007-ben, amikor a Vásárhelyi-terv törvényt a kormány módosította, magunk is sok olyan problémát felvetettünk, ami arra utalt, hogy ez a rendszer elveszíti a komplexitását, és leegyszerűsödik egy hagyományos vízgazdálkodási, árvízvédelmi problémakörre, ahol a gátakat kellene erősíteni és emelni, miközben a Vásárhelyi-terv egy komplex program volt, a folyóvölgyek komplex fejlesztési programja a maga ökológiai, vidékfejlesztési, társadalmi, gazdaságfejlesztési, infrastruktúra-fejlesztési elemeivel.

Nagyrészt ezeket az elemeket persze már elveszítette a Vásárhelyi-terv törvény 2007-ben, és ahogyan annak idején az akkori környezetvédelmi miniszter államtitkárával együtt jelezte is, nagyrészt költségvetési nehézségek miatt tűntek el a Vásárhelyi-terv törvény eredeti elemei, amelyek egy komplex vidékfejlesztési programként fogták fel ezt a programot. Például a munkahelyteremtéssel kapcsolatos elképzelés azért is szimpatikus, mert végre felveti újra ezt a problémát is, hogy itt nem egyszerűen árvízvédelmi kérdésről van szó, hanem az ott gazdálkodók és az ott élő emberek munkahely-teremtési lehetőségeiről is. Tehát az első négy paragrafust akár elfogadhatnánk.

Ami kifejezetten ellentétes a Vásárhelyi-terv stratégiájával, programjával, az tulajdonképpen a 6. § (2) bekezdése, ami törölni rendeli mindazokat a végeredményben szinte utolsóként megmaradt üzeneteket, amelyek arra ösztönöznek, hogy egyfajta tájhasználatváltást is végre kell hajtani ahhoz, hogyha működtetni akarjuk a folyóvölgyet, egyfajta folyóval együttműködő gazdálkodási rendszert kell kiépíteni. Ezt azért is hozom szóba, mert Kárpáti Tibor volt szíves úgy mondani, hogy tulajdonképpen az évszázados hagyományok megőrzését célozná. Nem erről van szó, kedves képviselőtársam. Az évszázados hagyomány az ártéri tájgazdálkodás, a folyóval való, a térszíneknek megfelelő együttműködés, egy többes haszonvétel.

Érdekes megfigyelni, és ezt azért is mondhatom, és talán azért is szóltam hozzá, mert a terv földhasználati koncepcionálásában mi magunk az intézetünkkel együtt részt vettünk, tehát pontosan tudom, milyen ma a tájhasználat. Ezeknek az árterületeknek a 80 százaléka ma szántóként működik, ami erre teljességgel alkalmatlan, vissza kellene térnünk az eredeti tájhasználathoz. A Vásárhelyi-terv üzenete az volt, épp ezekkel a korlátozásokkal, hogy olyan típusú tevékenységeket ne támogassunk, amelyek idegenek ettől a folyóvölgytől, és amelyeknek semmiféle tradíciójuk nincs. Egy egyszerű nagyüzemi intenzív mezőgazdaság következményeként itt is szántók alakultak ki, 80 százalékban szántóművelés van, méghozzá egy intenzív fajtája a szántóművelésnek.

Azt hiszem, a megoldást nem itt kellene keresnünk, hogy ezt a szerkezetet konzerváljuk, ugyanis ez hosszú távon nem működik, még azoknak sem érdekük, akik ott gazdálkodnak. Oláh János professzor úr Szarvason nagyon szép számításokat közölt arról, hogy egy többes haszonvétel a mezőgazdaságban az ott élők számára mennyivel több bevételt jelenthetne, mint ez a primitív, hogy úgy mondjam, egy ügyű mezőgazdaság, amikor is egy üggyel foglalkozik, a tömegtermeléssel.

(22.00)

Tehát még az ott élőknek sem hosszú távú érdeke az, hogy ezt a szerkezetet konzerváljuk, ami ott kialakult a Tisza-völgyben. Sokkal inkább abban kellene közösen föllépnünk, hogy próbáljuk visszahozni a Vásárhelyi-tervnek azt az elemét, ami agrár-környezetgazdálkodási támogatásokkal ösztönzi ezt a szerkezetváltást, és forrásokhoz juttatja az ott gazdálkodókat.

Annak idején ez úgy merült föl, hogy a mostani Új Magyarország vidékfejlesztési program agrár-környezetgazdálkodási intézkedései között nagyon könnyedén szerepeltethető lenne akár zonális programként is a Tisza-völgy. Tehát olyan programként, hogy az ott gazdálkodók speciális gazdálkodási csomagokra pályázhatnának, és ennek fejében 5 éves állami szerződés alapján rendszeres kifizetést kapnak, és az Európai Közösség ezeket a rendszereket 80 százalékban társfinanszírozza. Tehát nem azt a régi struktúrát kellene megpróbálnunk itt mindenáron fönntartani, és így jövedelemhez juttatni az ott élőket, hanem segíteni ezt a fajta szerkezetváltást, ami hosszú távon az ő érdekük is.

Most én is fölvetem azt, ami akkor is fölvetődött, hogy ha valaki nem akar ebben az újfajta földhasználati struktúrában részt venni, mert idegen tőle, mert ő nem akar ezzel az ártéri tájgazdálkodással foglalkozni, az államnak több eszköze van a kezében, hogy akár csereföldet ajánljon kívül a védett térségen, akár kisajátítsa, akár piaci áron fölvásárolja, és egy egységes használati rendszert tudjon ennek következtében a területre kialakítani. Tehát sok-sok eszköz van az állam kezében támogatási oldalról, földkészlet-gazdálkodási oldalról is, amivel megoldhatnánk. A Nemzeti Földalapnak például ilyen funkciói voltak valamikor, hogy a köz számára fontos funkciók számára például teret teremtsünk, csereföldalapot hozzunk létre, ha valaki nem elégedett azzal a gazdálkodási formával, amit ott az a táj kínál.

Tehát én azt javasolnám, miközben az első négy paragrafussal kapcsolatban én is úgy látom, hogy a szándék jó és az irány jó - akár a kompenzáció mértéknövelése az inflációval, akár a foglalkoztatási megoldásokra tett javaslat -, azonközben szeretettel, tisztelettel azt javaslom az előterjesztőknek, hogy ezt a 6. §-t nagyon erőteljesen gondolják meg, és legyenek fogadókészek arra, hogy valami más módon próbáljuk az ott élő embereket forráshoz juttatni. Mert mondom még egyszer, megvannak a lehetőségek erre is, csak vissza kellene térnünk az eredeti koncepciójához a Vásárhelyi-tervnek.

Persze - és ezt szeretném szóba hozni még - ehhez egyfajta kormányzati együttműködésre szükség van. No, nemcsak úgy, ahogy itt a tárcák közti villongásokat is az ember figyeli, hanem olyan módon is, hogy az, ugye, nem járja, hogy egy programért felelős, mondjuk, egy adott tárca, a források egy másik tárcánál vannak, és ez a két dolog soha nem találkozik. Az volt az AKG-ban is a probléma tulajdonképpen, az agrár-környezetgazdálkodásban, hogy nem sikerült a zonális programok közé bevinni a környezetvédelmi tárcának ezeket a területeket, merthogy az FVM máshol gondolta elkölteni a forrásait, más érdekkörök mentén, nem a Tisza-völgyben ezekre a földhasználatváltó agrár-környezetgazdálkodási programokra.

(Az elnöki széket dr. Világosi Gábor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Tehát abban szeretnék együttműködést kérni meg ajánlani, hogy ezen a problémán legyünk úgy úrrá, hogy próbáljuk visszahozni a Vásárhelyi-terv eredeti koncepcióját, és próbáljuk megteremteni a földhasználat, a folyóvölgy használati módja megváltoztatásának eszközrendszerét és forrásait úgy, ahogy ezt képviselőtársaim is jelezték, aminek persze költségvetési konzekvenciái is vannak, és bizony át kell gondolni, hogy hol költjük el a vidékfejlesztésre rendelkezésre álló forrásainkat.

Ebben a formájában, tényleg én is azt gondolom, hogy nem szolgálja még az ott élő gazdálkodók érdekeit sem, hosszú távú érdekeit semmiképpen nem; és valóban ellentétesnek gondolom az 5. § egy része és a 6. § (2) bekezdése azon szándékát, hogy ezeket a korlátozásokat - mint üzeneteket a gazdáknak, hogy ott azt ne csináljátok, az nem az ártérre való -, ezeket is kiirtjuk ebből a Vásárhelyi-terv törvényből.

Jelezni szeretném, hogy ennek szellemében - egyetértve a jövő nemzedékek országgyűlési biztosának erre vonatkozó felvetéseivel - mi magunk benyújtottunk egy módosító indítványt, ami éppen erre vonatkozik, és örülök annak, ha a bizottság is vagy a bizottságok egy része ugyanilyen típusú módosító javaslatot hoz ide, mert azt gondolom, azért vannak olyan elemek ebben az előterjesztésben, amik akceptálhatók, de így az egész egyben, azt hiszem, hogy ellentétes a Vásárhelyi-terv törvény eredeti koncepciójával és az ott élő emberek érdekeivel is valószínűleg.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Megkérdezem, kíván-e még valaki szólni, illetve részt venni a vitában. (Nincs jelzés.) Jelentkezőt nem látok.

Megkérdezem Kárpáti Tibor képviselő urat, hogy kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Jelzésre:) Képviselő urat illeti a szó.

KÁRPÁTI TIBOR (MSZP): Köszönöm. Tisztelt Ház! Azt hiszem, hogy valami alapvető tévedésben vagyunk. Ébredjünk már föl! Fogalmunk nincs, hogy az ott élő ember hogyan éli meg ezt a helyzetet. Ma Magyarországon a környezetvédelem a szegénységgel párosul, legalábbis úgy érzik ezek az emberek, mert az országnak olyan védendő területei vannak, ahol a legszegényebb emberek élnek, és nem tudnak kitörni ebből a helyzetből.

Hadd idézzem Torgyán József mátészalkai volt országgyűlési képviselőt. Azt mondta, ezt az egész térséget erdősítjük, halastavasítjuk, élővízállományt csinálunk, majd meglátjátok, és jönnek a turisták, és jól fogtok élni. És akkor azt kérdeztük: és az a 600 ezer ember, aki itt ebből az egy, három, két, négy, öt hektár földön való művelésből él, az hova költözzön, vagy mit csináljon?

Ma szitokszó a térségünkben a környezetvédők említése, ugyanis én láttam 5, 10, 20 meg 50 millióért készített tanulmányokat, amelynek a végső konzekvenciája sok esetben az volt, hogy kosárfonással, gyékénytermesztéssel, vesszőfonással tájgazdálkodást fogunk majd létrehozni. Értsük már meg, hogy ha egy ember a létminimumát azzal tudja megteremteni, hogy megműveli azt a kis földet, amely a környezetében van, mert nincs más lehetőség, munkahely, és jön valaki, és olyan dolgokat mond, amit még nem látott, csak ilyen tanulmányokban van leírva, Tudományos Akadémia, különböző egyesületek, szervezetek által, de még nem látta, hogy ő abból hogyan fog holnap jóllakni, a gyermekét fölnevelni, akkor hiteltelenné válik minden, és szitokszóvá válik a környezetvédelem!

Egy élő példát hadd mondjak! Mátészalka térségében építenek egy tározót, hogy majd védje Szolnok lakosságát, hogy át ne szakadjon a gát. Abszurd példát mondok, két szélsőséget. Igénybe veszik az ott lévő gazdák földjeit, de nem sajátítják ki, hanem azt mondják, holnaptól majd korlátozzuk, hogy te itt mit végezhetsz. Igaz, hogy neked ehhez van tapasztalatod, gyakorlatod, gépparkod, erre készültél, ezt tanultad, de holnaptól te nem ezt fogod csinálni, hanem tájgazdálkodást, mert abból biztos jobban meg fogsz élni. Ezt így nem lehet eladni! A legnagyobb probléma az, hogy érzéketlenül, valami elvont álomvilágban élve akarjuk megfogalmazni, hogy mit kellene csinálni. Mutassanak egyetlenegy tájgazdálkodási példát a tározókkal, a tározók térségében, amely jobb, amely működőképes! Biztos vagyok benne, hogy az ott élő emberek nem ellenségei saját boldogulásuknak, jövőjüknek, rögtön utánozni fogják, vagy azt mondják, el fogjuk fogadni. Ma nincs olyan tájgazdálkodási minta ezekre a térségekre, amely azt az álláspontot képviseli, vagy azt a meggyőzést akarja adni, hogy igen, ez jobb, mint a másik.

Én ott élek abban a térségben. Nagyon sajnálom, hogy nincsenek itt azok a képviselők, akik a gazdák érdekeit akarják mindennap védeni, és nem igazán a nagy intenzív gazdálkodás jellemző erre a térségre, hiszen a mi térségünkben is az Ecsedi-láp lecsapolt fölső részén van ez a gazdálkodás, ahol igazán nagyüzemi gazdálkodásokat nem is nagyon lehet végezni, de az ott élő emberek meg akarnak élni. Én úgy gondolom, hogy a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztéséről szóló törvénynek pontosan az egyik legnagyobb problémája az, hogy amit kitűzött, az ma megvalósíthatatlan. De én leszek az, aki leginkább szorgalmazom azokat a javaslatokat, elképzeléseket, amelyeket itt megfogalmaztak, csak akkor gondoljuk végig; alternatívák vannak, sajátítsuk ki azt a több ezer hektárt, amelyet gáttal körbeveszünk, és korlátozni akarjuk a termelést, majd mondjuk meg, ha kisajátítottuk, hogy itt ezt lehet ezután végezni, és keressünk bérlőt, aki ilyen feltételekkel műveli.

A másik lehetőség pedig az, hogy ezeknek az embereknek azt mondjuk, hogy bemutatjuk itt nektek egy területen, hogy mit lehet csinálni, és bebizonyítjuk, hogy ebből jobban fogtok megélni, művelni tudjátok, és akkor ők majd ezt belátva saját maguk fognak átállni erre a rendszerre.

(22.10)

De jelen pillanatban, a mostani formájában ezeknek az embereknek, akiknek ott földjük van, a legnagyobb hátrányt fogja jelenteni, ha ezt rájuk kényszerítjük. Mert ők egy 9-15 aranykoronás területen - ahol amúgy is nagyon nehéz a megélhetés -, amelyet időként most is elönt a víz, műtrágyázzák, de kijön minden évben, mint mondjuk, a Kraszna és egy másik folyó, mert ha gátat építenének, máshol törné át a gátat az országban, és esetleg nagyobb károkat okozna; ők megszokták, hogy évente néha egyszer-kétszer víz van, nem pusztul el a fa. Nagyon sok minden nem igazolja a környezetvédők állításait, csak azt látják, hogy ebben a környezetben nekik meg kell élni, és tovább akarják korlátozni a megélhetésüket.

Azt hiszem, hogy talán ha ezeket a törvénymódosításokat elvégezzük, akkor azt a legkisebb mértékű együttműködést megnyerjük ezektől az emberektől, hogy segítsenek ennek a megvalósításában, és adott a lehetőség hozzáértő környezetvédőknek, tudósoknak, szakembereknek, hogy bebizonyítsák, hogy az így kialakított területen egy jobb gazdálkodási formát lehet - szakítva a hagyományokkal - megteremteni. Azt hiszem, az ott élő emberek boldogok lesznek, ha ezeket a lehetőségeket megkapják. De nem lehet először azt megcsinálni, hogy most lehetetlenné teszem az életedet annak a reményében, hogy majd később, meg fogod látni, évek múlva jobb lesz.

Itt az embereknek mindennapi megélhetési problémáik vannak, és ezt féltik. És oly mértékben féltik, hogy a fizikai erőszak alkalmazásáig is eljutnak a megakadályozására ennek a létesítménynek az elkészítéséhez, vagy pedig a legkisebb mértékben akarják megengedni, hogy elvegyék a földjüket, vagy olyan mértékű előírásokat fogalmazzanak meg, amelyek számukra, úgy érzik, hogy rosszabbak. Úgy gondolom, hogy nekünk ezt az egyensúlyt kell megteremteni.

Befejezésül annyit szeretnék csak ezzel kapcsolatban elmondani, hogy rengeteg lakossági fórum volt. Környezetvédőt lakossági fórumon az utóbbi három évben senkit nem láttam, mert már nem mernek odajönni. Ugyanis amit mondanak, nem hihető a lakosság részéről.

De az összeszedett javaslatokat - nem ennyi volt, sokkal több volt - egy tárcaközi bizottság közel egy évig tárgyalta, vizsgálta, és ezek közül a javaslatok közül ezek voltak azok, amelyeket úgy gondoltak, hogy közös egyetértéssel elő lehet terjeszteni mint törvénymódosítást. Ezt hoztuk mi ide, és úgy gondolom, hogy a szép vágyak és remények jövőbeni megvalósítása előtt az első-második lépés az legyen, hogy hogyan élhetnek meg ott máról holnapra az emberek, tehát ezt a feltételt hogyan tudjuk biztosítani.

Közben lehet gondolkozni, mert ha igaz az az állításuk a szakembereknek, hogy 20-40 évente egyszer lesz majd elárasztva, akkor van időnk arra gondolni, hogy hogyan fogjuk ezeket a szépen fölvázolt, jobb megélhetést biztosító lehetőségeket kimunkálni. Talán pénzt is találunk rá, módszert is találunk rá. Én ismerem az ottani embereket. Ha látnak valamit, ami jobb, mint a jelenlegi, akkor azonnal fogékonyak, és átállnak arra. De ma nem látnak semmit, csak azt látják, hogy a tulajdonukat korlátozzák vagy elveszik, de helyette senki nem biztosít vagy kínál számukra megélhetési garanciát.

Kérem, hogy ezek figyelembevételével próbáljuk megérteni azt, hogy ezek a törvénymódosítások az ott élő emberek megélhetését és ezeknek a létesítményeknek a társadalmi elfogadtatását fogják segíteni, hogy megvalósítható legyen.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vita lefolytatására következő ülésünkön kerülhet sor.

Most pedig soron következik az államtitokról és a szolgálati titokról szóló 1995. évi LXV. törvény és ezzel összefüggésben egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája.

Az előterjesztést T/10809. számon, a bizottsági ajánlást pedig T/10809/5. számon megkapták és megismerhették.

A bizottsági ajánlás összesen két ajánláspontot tartalmaz. Indítványozom, hogy ezeket egy szakaszban tárgyalja meg az Országgyűlés. Aki ezzel egyetért, kérem, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.) Köszönöm.

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége az indítványt elfogadta.

Megnyitom a részletes vitát az ajánlás 1-2. pontjaira. Megkérdezem, kíván-e valaki szólni. (Senki sem jelentkezik.) Jelentkezőt nem látok, így tehát a részletes vitát lezárom.

Gondolom, Iváncsik Imre államtitkár úr nem kíván szólni. Kíván szólni, államtitkár úr? (Iváncsik Imre: Nem.) Lakonikus válaszát hallottam, tehát nem kíván szólni.

Tisztelt Országgyűlés! A benyújtott módosító javaslatokról várhatóan következő ülésünkön döntünk.

Most soron következik a minősített adat védelméről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása. A törvényjavaslatot T/6147. számon, a bizottsági ajánlást pedig T/6147/1-6. számon megismerhették.

Írásban nem jelentkezett senki felszólalásra. Megkérdezem, hogy most valaki szándékozik-e felszólalni. (Jelzésre:) Megadom a szót Gulyás József képviselő úrnak, SZDSZ.




Felszólalások:   236-264   264-284   284      Ülésnap adatai