Parlament képe
Készült: 2017.09.22.06:15:15 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

82. ülésnap (2011.04.04.), 14. felszólalás
Felszólaló Orbán Viktor (Fidesz)
Beosztás miniszterelnök
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka napirend előttihez hozzászólás
Videó/Felszólalás ideje 23:15


Felszólalások:  Előző  14  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Először is engedjék meg, hogy megköszönjem a frakciók nevében megszólalóknak, hogy konstruktív, mértéktartó és a lényegre összpontosító hozzászólásokkal válaszoltak az elhangzottakra. Igazából csak néhány elhangzott gondolathoz szeretnék kapcsolódni, nem azért, hogy vitába szálljak önökkel, mert úgy érzem, hogy ez a vita már olyasmi volt, olyan volt a karaktere vagy a jellemrajza, amilyen vitára egy európai ügyekért felelősséget viselő kormány és parlament esetében szükségünk van, mégis volt itt néhány értékes gondolat, amelyhez szeretnék - még egyszer mondom - nem a csörte vagy a pengeváltás kedvéért, hanem inkább a nyilvánosság érdekében, illetve annak érdekében, hogy az önök számára is a kormány néhány szándékát világosabbá tehessem, most reagálni.

Az MSZP frakcióvezetőjének azt szeretném mondani, hogy lehet, hogy első hallásra a mondandóm egy tekintélyes része belpolitikainak tűnt, de ez csak érzékcsalódás, ugyanis a dolog lényege éppen abban áll, hogy Magyarországnak ma számos olyan dolgot kell itthon végrehajtania, ami természetrajzát tekintve kísértetiesen hasonlít arra, mint amit Európában meg kell tenni. Ezért amikor az európai elnökségünkről beszélünk, akkor nemcsak az a kérdés, hogy ügyesen forgattuk-e a szót, jól vitáztunk-e, végig tudtunk-e vinni egy-egy jogszabálytervezetet ott kint, Brüsszelben, hanem hogy azokban a kérdésekben, amelyekben Európa is érzi a teendő sürgető mivoltát, mi itthon, Magyarországon milyen teljesítményt tudunk nyújtani.

(10.20)

Ezért az én fejemben talán kevésbé válik el a magyar belpolitika a külpolitikától, mint az ön gondolkodásában.

Nem a csipkelődés szándékával mondom, csak azért, hogy a saját pozíciónkat világossá tudjam tenni: mi azt a gondolatot, miszerint - önt idézem - hiszünk az Európai Unióban, mi ezt nem tudjuk elfogadni. Tehát mi nem hiszünk az Európai Unióban. Mi Magyarországban hiszünk, és az Európai Uniót egy olyan területnek látjuk (Taps a kormánypártok és a Jobbik padsoraiban.), egy olyan keretnek látjuk az Európai Uniót, ahol ha okosan - ha okosan - tesszük a dolgunkat, akkor az a valami, amiben hiszünk, és amit Magyarországnak neveznek, megtalálja a számítását. És mi abban hiszünk, hogy képesek vagyunk a kölcsönös tisztelet, megbecsülés és talán barátság alapján az Európai Unió országainak többségével kialakítani egy olyan együttműködést, amelyben ők is megtalálják a számításukat és mi is. Ezért számunkra az Európai Unió nem hit kérdése, hanem észkérdés.

Ezért talán ez a teendők szempontjából közöttünk nem hoz létre nagy különbséget - vagy a teendők megítélése szempontjából -, de talán egy szellemi kiindulópont rögzítése érdekében nem haszontalan ezt rögzíteni. Mert jól látható a Jobbik hozzászólásából is, a kereszténydemokratákéból is, meg a fideszesekéből is, hogy azért az zavarja a magyar közvéleményt, hogy 50 vagy 40 évente mindig másban kell hinni, hol Bécsben, hol Moszkvában, hol a KGST-ben, hol az Európai Unióban, hol a NATO-ban, és ez egy idő után aláássa a politikát, úri huncutságnak mutatja, és elveszítik az emberek a közéletbe vetett bizalmukat.

Ezért nagyon fontos, hogy világossá tegyük az ő számukra, hogy bennünket nem a magyar nemzet fölötti szempontok vezetnek, hanem a magyar nemzet érdekei vezetnek, amiket össze akarunk hangolni más nemzetek érdekeivel és szempontjaival. Mi ezt egyébként egy modern nemzetköziségnek tekintjük, amely megkülönbözteti ezt a gondolkodásmódot attól a premodern nemzetköziségtől, ami a nemzeti érdekek föloldásában és egy világegyesülésben látta a nemzetközi rend és a világ jövőjének kívánatos irányát. Ezt csak azért szerettem volna rögzíteni, mert ez érthetővé teszi a magatartásunkat. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Tisztelt Frakcióvezető Úr! Én is érzem azt a problémát, amelyre ön azzal reagált - szerintem helyesen -, hogy kereste annak a módját, hogy hogyan lehetne a magyar elnökségnek az európai külpolitikában nagyobb szerepet betöltenie, itt említette például Líbia dolgát. És ezen én is sokat gondolkodom, csak itt van egy bökkenő, ez pedig az, hogy az Európai Unió alapját adó mostani szerződés, amit Lisszabonban hoztak létre, az a külügyeket kiveszi az elnökségi hatáskörből. Tehát az a helyzet, hogy az Európai Unió soros elnökségeként Magyarország az Európai Unió külpolitikájáért nem felelős, mert arra más megoldásokat hozott létre az Unió. Sőt továbbmegyek: a közös védelempolitikáért sem felelős az európai elnökség, mert az is kívül van az elnökségi mandátumon.

Ezért amikor mi például Líbia ügyében föllépünk - és hadd mondjam azt, hogy szerintem talán nem ok nélkül váltotta ki a nemzetközi sajtó elismerését, amikor ebben az ügyben lépéseket tettünk -, azok alapvetően humanitárius természetű és a migrációval összefüggő intézkedések. Tehát úgy kerül a csizma az asztalra, a magyar elnökség úgy kerül összefüggésbe külpolitikai ügyekkel, hogy annak a humanitárius és a migrációval, a menekültüggyel összefüggő kérdéseit kezeli.

Ezért volt az, hogy a magyar külügyminiszter és a magyar európai ügyekért felelős államtitkár éppen a Líbiával határos országok határátkelőhelyeit látogatta meg, ahol nem a külpolitikát próbálta intézni, hanem a várható menekülthatását próbálta fölmérni annak, ami ma Észak-Afrikában történik, és megpróbálta azokat a humanitárius intézkedéseket megindítani - egyébként sikeresen, itt a belügyminiszter úrnak is volt szerepe -, ami ahhoz kell, hogy egyébként ezt a válságot az emberi dimenzió oldalán, nem a politikai, hanem az emberi dimenzió oldalán kezelni lehessen.

Hasonló a helyzet, egy kicsit hasonló a helyzet a keleti partnerséggel. Nézze, én szívesen támogatom azokat a gondolatokat, hogy Magyarország nagy nemzetközi rendezvényeknek adjon otthont, ha annak van értelme. De fölforgatni a város életét, megbénítani egész Budapestet egy nagy rendezvény érdekében (Moraj és derültség az MSZP soraiban.), miközben pontosan tudjuk, hogy a rendezvény kudarcra van ítélve - na, annak nincsen semmi értelme.

Mondok önöknek egy példát, és kérem, hogy gondolják át az álláspontjukat. Így volt ez Prágában, ahol a keleti partnerség csúcstalálkozója történt. A keleti partnerség prágai csúcstalálkozójára csak a német kancellár ment el a nagy európai nemzetek vezetői közül. Ez egy kudarc a fölfogásom szerint; kudarc a rendező országnak, kudarc nekünk, közép-európaiaknak, hiszen mi vagyunk szomszédosak a keleti partnerség államaival, és kudarc egyébként azoknak is, akiknek az érdekében ezt a partnerséget létrehozták.

Ráadásul az a helyzet, hogy amikor a keleti partnerség egyetlen lehetséges időpontja a naptárba került, akkor még nem tudtuk, hogy majd a G8-ak ugyanarra a hétvégére szervezik meg a találkozójukat, ami azt jelenti, hogy biztosak lehettünk abban, hogy miközben megbénítjuk egész Budapestet, az a találkozó sem az érintettek számára, sem nekünk, sem a magyar embereknek semmilyen előnnyel nem rendelkezik. Ilyenkor az az értelmes megoldás, ha keresünk egy másik időpontot, ez megtörtént, és lengyel-magyar társelnökség mellett a következő elnökség időszakában meg fog történni a keleti partnerség csúcstalálkozója.

Úgyhogy én arra kérem önöket, hogy ahelyett, hogy a - hogy mondjam - kormánnyal szembeni negatív elfogultságaikból vezetnék le egyes események magyarázatát, kérem önöket, hogy időnként hallgassák meg azokat az érveket és szempontokat, amelyeket mi próbálunk a közvéleménynek meg az önök számára is bemutatni annak érdekében, hogy talán teljesebb képük legyen egy-egy ügy összefüggéseiről.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ami Schiffer képviselőtársam hozzászólását illeti, itt, ha jól értem, akkor közöttünk most ismét azok a régi viták élednek fel, amelyekben már számos alkalommal váltottunk szót itt a parlamentben. Én ezért, ha megengedi, nem is terjeszkednék túl néhány kifejezetten fontos kérdésen.

Ami az energiapiac kérdését illeti, én nagy tisztelettel osztom meg a parlamenttel azt a dilemmát, amivel a kormány is küzd egyébként. A dolog a következőképpen néz ki: Magyarországnak - majd Balczó képviselőtársamnak a versenyképesség ügyében természetesen válaszolok - versenyképességre van szükségre. Ezt senki sem szokta vitatni. De hogy miből fakad ez a versenyképesség és hogy lehet fejleszteni, erről persze itt eltérnek a vélemények. De azt a körülményt, hogy versenyképességre szükség van, nem szokás - még itt, e Ház falai között sem - kétségbe vonni. Márpedig ha versenyképességre van szükség, egy olyan országnak, mint mi vagyunk, amely nyakig úszik az adósságban, csökkentenie kell az államadósságát, nincs mese. Az államadósság csökkentéséhez ellenőrzés alatt kell tartani a költségvetési gazdálkodásunkat. Ez pedig azt jelenti, hogy minél több energiát kell mozgósítanunk a gazdaság teljesítőképességének növelése érdekében, amiből egyébként munkahelyek lesznek, ami a szociális feszültségeket is enyhíteni tudja.

Következésképpen nagyon korlátozottak azok a források, amelyek ma Magyarországon a szegény emberek megvédése érdekében rendelkezésünkre állnak. Ebből fakadóan az energiakérdést legalább annyira szociálpolitikai kérdésnek tekintem, legalább annyira szegényügyi kérdésnek tekintem, mint gazdasági kérdésnek. Ezért még sok vita lesz ebben a Házban, amikor bátran képviselhetik önök a kormánnyal szemben azt az álláspontot, hogy az energiapolitika területén piacbarátabban, nagyobb teret engedve a piaci összefüggéseknek kellene eljárnia a kormánynak, miközben a kormány nem ezt fogja tenni, hanem kifejezetten megpróbálja a szegény emberek rezsiköltségének fizetésükből kitett arányát csökkenteni, és megpróbálja őket a mindennapi létfenntartáshoz szükséges eszközökhöz a mainál olcsóbban hozzájuttatni.

Itt majd lesz egy ellentét, amelyet mindannyian látunk, amely egyfelől a szegények megsegítése, másfelől az egész világon növekvő energiaárak miatti magyarországi áremelések között feszül majd. Erre figyelnünk kell. Ezt a vitát le fogjuk folytatni. Én csak jelezni szeretném, hogy az energiapolitika a mostani fejlemények eredményének hatására nem egyszerűen versenyképességi, nem egyszerűen gazdasági kérdés, hanem szegénypolitikai kérdés is. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ami az adóemeléseket illeti, tisztelt hölgyeim és uraim, az a javaslat, amit az Európai Unió most a társasági nyereségadók alapjának összehangolása érdekében tett, az semmilyen összefüggésben nincs az adóparadicsomok elleni küzdelemmel, ezt szeretném világossá tenni. Az adóparadicsomok és az adócsalás elleni küzdelemben a magyar alkotmány van összefüggésben, hiszen a nemzeti konzultációban arra a kérdésre, hogy közpénzeket fölhasználó vállalatok esetében ne írjuk-e elő a következő év elejétől azt, hogy csak átlátható tulajdonosi struktúrával rendelkező vállalatoknak nyíljon itt tér, elsöprő igennel válaszoltak az emberek, ezért ezt az elvet át kell majd vezetnünk az új alkotmány szövegén, majd utána a gazdasági törvényeken is. Tehát itt kell harcolni szerintem az adóparadicsomokkal szemben.

Ami most Európában történik, az egy másik dolog, és én láttam, hogy közgazdászok is a kormányétól eltérő álláspontot fejtettek ki. Itt azonban hadd osszam meg önökkel a következő információt!

(10.30)

Maga az Európai Unió, tehát nem a magyar kormány mondja - természetesen nekünk is vannak előrejelzéseink, itt tartom a kezemben az Európai Unió Bizottságának saját elemzését arról, hogy a társasági adó alapjának konszolidált egyeztetése milyen következményekkel jár az egyes nemzetgazdaságokra -, tehát Brüsszel szerint, ha Magyarország ehhez csatlakozna, tehát konszolidált társasági nyereségadó-alapot hozna létre, akkor Magyarország 0,4-0,9, tehát majd 1 százaléknyi gazdasági növekedést veszítene el Brüsszel szerint. Márpedig 1 százaléknyi gazdasági növekedés körülbelül 50-70 ezer munkahelyet jelent Magyarországnak. Aki tehát azt javasolja, hogy mi csatlakozzunk ehhez a paktumhoz, az be akar zárni, vagy azt akarja, hogy elvesszen 50-70 ezer munkahely Magyarországon - Brüsszel szerint, tisztelt hölgyeim és uraim.

Ha tovább nézik ezt a papírost, még egy érdekes dologra juthatnak belőle, ugyanis a dolog úgy fest, hogy az egész Európai Unió számára is inkább, igaz csekély, egy-két tized százaléknyi növekedésveszteséggel járna ez, nem pedig növekedéssel. Ha ez így van - márpedig a brüsszeliek szerint így van -, akkor azt a kérdést kell föltenni, hogy mi köze ennek Európa versenyképességéhez. Kedves barátaim, tisztelt hölgyeim és uraim, azt kell mondanom, hogy semmi. Ennek az "euró plusz" paktum 6. pontjának, vagyis az adóharmonizációnak semmi köze ahhoz, hogy Európa egésze hogyan lesz versenyképes a világ más föltörekvő régióival. Ez az adóharmonizáció és minden, az adóharmonizáció irányába tett lépés az Európai Unión belül zajló versenyt befolyásolja, méghozzá számunkra kedvezőtlen módon.

Ezért én azt javasolom a tisztelt Háznak, hogy sose járuljunk hozzá ahhoz, hogy az Európai Unió elmozduljon az európai egységes piacon belüli adóharmonizáció irányába, mert ebből mi, magyarok mindig vesztesen, komoly munkahelyek elvesztésével fogunk kikerülni. Ezért javasolom azt, hogy tartsuk fönn, és kérem önöket, hogy támogassák azt az álláspontot, amit ez ügyben a kormány eddig kialakított. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Schiffer képviselőtársamnak szeretném még mondani azt, hogy frakcióvezető úr, a homokhátság öntözésének problémája nem áll vagylagos viszonyban a Magyarországra érkező ipari beruházásokkal. A homokhátság vízellátását meg fogjuk oldani, erre a Széchenyi-tervben kiemelt programot és pályázatokat írtunk ki. Nagyon remélem, hogy inkább hamarabb, mint később ezek meg is valósulnak majd.

Az ipari beruházásokkal más a helyzet, mert az ipari szakmunkásoknak nem tudok a homokhátságon mezőgazdasági munkát adni. Az ipari szakmunkásoknak az iparban tudunk munkát adni. Márpedig, ha a külföldi, modern technológiát használó nagyipar nem érkezik meg Magyarországra, akkor Kecskemétnek nem lesz adóbevétele, mert nem lesz Mercedes, akkor Győrben be lehet zárni most 6500 munkahelyet, meg el lehet tekinteni a most készülőfélben lévő további 4-5 ezer munkahelytől.

Tehát az én fölfogásom az, hogy a magyar nemzeti érdek szerint óvatosan haladva előre, egy jó gazdasági mixtúrát kialakítva egyszerre van szükségünk a magyar kis- és középvállalkozásokra, bővíteni kell a foglalkoztatást és a tőkeellátottságot a mezőgazdaságban, és közben a számunkra értékes, tartós, exportpiacokkal rendelkező nyugati ipari technológiát is be kell hozni, hogy munkát tudjunk adni az embereknek, és a magyar középvállalkozások rá tudjanak csatlakozni, és így technológiai modernizáción mehessenek át, amikor ezekkel a nagy cégekkel kapcsolatba lépnek. Szerintem ezt egyben kell látnunk, egy-egy elemének a kiemelése félrevezető következtetésekre juttathatja a képviselőket. Ezért arra kérem önöket, hogy ezt az egész kérdéskört, ahogy szokták mondani, komplexitásában, tehát nagy összefüggéseiben, együtt kezeljük, és ne fordítsuk szembe a homokhátság víz iránti igényét - amely megoldandó feladat - a Győrben dolgozó munkásemberek érdekeivel, hanem mind a kettőt próbáljuk meg a lehető legjobb képességeink szerint szolgálni, erre ugyanis van lehetőség.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Éppen ezért fontos a gazdasági konzultáció. A Széchenyi-tervet gazdasági konzultáció előzte meg, Schiffer képviselő úr, éppen azért, hogy ne legyen Magyarországon egyetlen olyan lehetséges kis- és középvállalkozói fejlesztési irány sem, amire ott van a lehetőség a gazdaságban, de a politika nem érzékeli, ezért nem ír rá ki pályázatot, nem hirdet meg programot, nem karolja föl és nem bátorítja. Ezért előzte meg a Széchenyi-tervet egy gazdasági konzultáció, amelynek segítségével összegyűjtöttük azokat a lehetséges irányokat, amelyekről a magyar gazdaság saját szereplői gondolják azt, hogy ott van értelme a gazdasági aktivitás növelésének.

Tisztelt Képviselőtársam! Végezetül - bár ez szívemnek kedves téma, de talán későbbre halaszthatjuk ezt a vitát -: a demokrácia és a jó élet összefüggése globális méretekben egy izgalmas kérdés, és én valószínűleg egyetértek önnel, de a hangsúlyt mégis máshova tenném. Például óvatos volnék a tekintetben, hogy meg merjük mondani, hogy mire van szüksége más népeknek. A demokráciára is szükségük lehet, ezt senki sem vonja kétségbe, de az én fölfogásomban a hangsúly a szabadságon van. Én azt gondolom, hogy a világon akkor közelítünk leginkább a békességhez meg az együttéléshez, az egymás tiszteletét is magában foglaló együttéléshez, ha minden nép úgy érzi, hogy olyan formában szervezheti meg az életét, ahol ő szabad, ahol szabadnak érzi magát, ezért mi mindig is a szabadság hívei voltunk, a szabadság hívei maradunk mind a belpolitikában, mind a nemzetközi politikában. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Tisztelt Balczó Képviselő Úr! Köszönöm a támogató vagy az elismerő, vagy a partneri hozzászólását. Azt mondja, hogy az a feladat, hogy Magyarország a jó arcát mutassa. A baj az, hogy nekünk csak ez van. (Derültség.) Mutatnánk mi jobbat is, de szegény ember vízzel főz, mondhatnám. Én azzal is beérném már az első három hónap tapasztalatai alapján, ha Magyarország nem mutatna rosszabb arcot annál, mint amilyen van neki, és ha azt sikerül megmutatni, amilyenek vagyunk, az már elegendő lesz. (Taps a kormánypártok soraiban.)

A végeredményét nem, de a Jobbik megközelítését én személy szerint osztom, csak más következtetésre jutok, mint önök. Amikor az európai uniós csatlakozási vita volt, akkor mi a magunk részéről, ez a politikai család vagy közösség világossá tette a maga álláspontját, megvizsgáltuk, hogy az Unióhoz való csatlakozás mellett és ellene milyen érvek szólnak, és arra jutottunk, hogy bár mind a két serpenyőjében a mérlegnek találhatók tényezők, összességében Magyarország számára több előnnyel jár a csatlakozás, mint a kívül maradás. Ezért támogattuk Magyarország európai uniós tagságát, és ezért mi a magunk részéről egész addig, amíg ezek a megfontolások el nem múlnak, amellett fogunk érvelni, hogy Magyarország maradjon tagja az Európai Uniónak, ott vállaljon aktív szerepet, használja ki a lehetőséget, legyen részese az európai vitáknak és az európai politikáknak, mert nekünk, magyaroknak ez az érdekünk.

Tisztelt Balczó Képviselőtársam! Az európai szemeszterrel szembeni fönntartásait is értem, még csak azt se mondom, hogy idegenek a szempontjai az én szempontjaimtól. Mégis azt kell mondanom önnek, hogy az európai szemeszter, vagyis a költségvetési politikák összehangolása - erről beszélünk - 27-es keretben, a 27 állam költségvetési politikájának összehangolása nem kerülhető el. Azért nem kerülhető el, mert ha azt folytatjuk, amit az elmúlt években tett Európa, akkor először le fogjuk rombolni az eurót, amely az európai kontinens erőforrásai közül a gazdaságban talán a legfontosabb.

Hamis adatszolgáltatásokkal, meghamisított költségvetésekkel, trükközésekkel nem lehet gazdaságpolitikát vagy legalábbis sikeres gazdaságpolitikát folytatni. Magunk között legyen mondva, ugyan ebben mi jártunk élen, de voltak még ott néhányan, akiknél most - majd nézzék meg - naponta jönnek ki számadatok arról, hogy 2-3 évvel ezelőtt mintha mégsem azok lettek volna a valódi számok, mint amit akkor publikáltak.

Tehát teljesen nyilvánvaló, hogy ilyen gyakorlat mellett először az Európai Unió el fogja veszíteni a pénzét, mert egy pénzt nem lehet fönntartani úgy, ha mögötte valótlan gazdaságpolitikák és költségvetések húzódnak meg. Másodsorban el fogja veszíteni a gazdaságpolitikák összehangolásának a képességét. És végezetül el fogja veszíteni Európa a bizalmat, ami az egész uniós építmény alapja. Hiszen ha a gazdag országok nem bízhatnak abban, hogy a szegényebb országok a több pénz megszerzése érdekében nem szolgáltatnak hamis adatokat, és ha a szegényebb országok nem bízhatnak abban, hogy a gazdag országok azért, hogy ne kelljen több pénzt adniuk, nem szolgáltatnak valótlan adatokat, ha ez elvész, akkor nincs mire építeni az Európai Unió jövőjét.

Ezért, kényelmetlenséggel jár, Balczó képviselőtársam, kockázatokat is hordoz, észnél is kell lennünk, de meg kell tennünk mindazt, ami az európai szemeszterben található, és össze kell hangolni a gazdaságpolitikánkat először a gazdasági tények, majd a gazdasági tényekből kiolvasható gazdasági előrejelzések szempontjából; egyébként - még egyszer mondom - elveszítjük mindazt, amit Európa az elmúlt néhány évtizedben az Európai Unió létrehozásával nyert.

A versenyképesség szerintem nem ugyanazt jelenti a mostani kormányzat számára, mint a megelőző kormányzatok számára jelentette, kérem, ezt még hadd mondjam el önnek, ugyanis az előző kormányzat számára a versenyképesség az adóemeléssel összeegyeztethetőnek tűnt - látjuk, hogy hova jutottunk -, a mi számunkra pedig ez nem fér meg egy fedél alatt, ha versenyképességet akarunk, akkor adókat kell csökkenteni; persze egyetértve Schiffer képviselőtársammal, miszerint önmagában csak az adócsökkentés nem tesz bennünket versenyképessé, ahhoz jó néhány más gazdaságpolitikai elemnek is társulnia kell, és a vita közöttünk éppen egy ilyen mixtúra helyes összetételének mibenlétéről szokott szólni.

(10.40)

Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném még egyszer megköszönni önöknek, hogy az elnökség kapcsán megtiszteltek azzal, hogy válaszoltak rövid hozzászólásomra. Számomra a legfontosabb tanulsága ennek a néhány hónapnak az - meg az e körül itt zajló viták tanulsága is ezzel vág egybe, meg azok a szerepek is, amelyeket sajnálatos módon az európai vitákban különböző oldalon játszottunk mi, akik védtük az ország érdekét, és akik támadtak bennünket a másik oldalról, de mégis a tanulság számomra a következőkben összegezhető -, kérem, higgyék el nekem, hogy a nehézségekkel való szembenézést nem lehet megúszni, a vitákat és a konfliktusokat vállalni kell, és becsülettel végig kell őket harcolni. Akik azt akarják elhitetni velünk, hogy félnünk kell a konfliktusoktól, és úgy tudjuk megőrizni az érdekeinket, képviselni az érdekeinket és megőrizni a függetlenségünket, hogy behúzzuk fülünket-farkunkat, az az ember tudatlan, vagy más, nem magyar érdeket szolgál. Higgyék el nekem, hogy a szolgalelkűségnek soha sehol még más jutalma nem volt, mint a szolgaság, a történelem ebben nem ismer kivételt. (Hosszan tartó taps a kormánypártok soraiban, közben:) Függetlenség és szabadság csak azoknak való, akik kiállnak érte és megharcolnak érte.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.




Felszólalások:  Előző  14  Következő    Ülésnap adatai