Parlament képe
Készült: 2019.03.23.11:10:19 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

321. ülésnap (2013.11.05.), 46. felszólalás
Felszólaló Ertsey Katalin (LMP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 20:15


Felszólalások:  Előző  46  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ERTSEY KATALIN, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A megalapozó saláta több mint két tucat törvénymódosítást tartalmaz, amelyek a nemzetbiztonsági adatok megismerhetősége, a nyugdíjalap működtetése, a felsőoktatás, a képzési támogatások megállapítása, valamint a dohánykereskedelem és a hulladéklerakási díj felhasználása terén kifejezetten visszalépést jelentenek a korábbiakhoz képest.

Ismét egy olyan törvénymódosító csomag áll előttünk, amelyben egy-egy pozitív intézkedés mellett tízszer annyi hátrányos jellegű megoldás, módosítás található. A törvényjavaslat lopakodó módon újabb lépéseket tesz a felsőoktatási intézményrendszer elsorvasztására, a környezet rombolására, a közpénzek átláthatóságának csökkentésére és a kormányzati mutyik adóforintjainkkal történő kitömése felé, miközben a családi napközik például továbbra is ki vannak zárva a finanszírozás rendszeréből, legalábbis egy részük.

Ezért, miközben az LMP üdvözli az egyik legfontosabb cél elérését - amit az LMP is szorgalmazott már jó ideje a parlamentben -, az ápolási díj emelését, ezt a salátatörvényt nem tudja megszavazni. Az ápolási díj tekintetében a kormány végre lépett, hiszen ezt már nagyon régen követeli az érintettek többsége és mi is itt a parlamentben, és ez akkor is fontos lépés, ha nyilvánvalóan a választások miatt teszik meg ezt a lépést.

(11.10)

Nem feledhetjük azonban ezzel egy időben, hogy azokat a tartós beteg gyerekeket, fogyatékos gyerekeket nevelő szülőket vízben hagyta ez a kormány, akiktől egyetlenegy tollvonással és a mai napig rendezetlenül elvették az emelt családi pótlékot, a hosszú távú gyest és más segítséget.

Tehát míg az ápolási díj terén előrelépés van, ezeknek az embereknek... - és itt tízezrekről van szó, őket általában csak az asztmás gyerekekként szokták emlegetni, de itt rengeteg allergiás, asztmás és egyéb, úgymond kevésbé enyhe, de hasonlóan súlyos, gondoskodásra szoruló gyerekekről van szó, róluk továbbra sem esik szó a tervezetben.

Két másik fontos változtatást is elmulaszt a javaslat, ami az LMP számára kiemelten fontos, mégpedig az, hogy a XXI. században Magyarországon az iskolaidőn kívül is minden rászoruló gyereknek naponta egyszer meleg ételt kell kapnia. Ma Magyarországon a szegénységben élő rászoruló gyerekek csupán ötöde jut hozzá a program keretén belül napi egyszeri melegétkezéshez. Az 550 ezer gyerek közül 130 ezer az elmúlt években, idén az önök átalakításainak köszönhetően már csak 110 ezer gyerek vehetett részt a programban, elsősorban a forráshiány miatt, de másrészt a pályázati rendszert is úgy alakították ki, hogy az önkormányzatok eleve nem tudtak pályázni. Tehát amikor azt mondják, hogy nem pályáznak, az azért van - fogok másik példát is hozni erre -, mert úgy alakítják ki a rendszert, hogy nem tudnak pályázni.

Ezért mi benyújtottunk egy olyan javaslatot a költségvetéshez, ami 5 milliárd forint pluszforrást biztosítana erre, hogy fokozatosan, az önkormányzatok pályáztatásának megkönnyítésével, de bővíteni tudjuk a forrásokat.

Egy másik kudarc, ami egyelőre azt mutatja, a kormány nem érti és nem látja a valóságot vidéken, az az, hogy a családi napközik támogatása, azoknak a támogatása, a normatív támogatása, amelyek önerőből jönnek létre, nem önkormányzati, nem állami, nem EU-támogatásból, hanem saját önerőből létrehozott kis, mini családi vállalkozások vagy alapítványok, nonprofit szervezetek - nem kapnak normatív támogatást. Méghozzá azok sem, akik a most az elhamarkodottan bevezetett kötelező óvodáztatás miatt két problémát tudnának egyszerre megoldani vidéken, kistelepülésen. Megoldanák a férőhelyhiány miatt előállt problémát, illetve azokon a nőkön segítenének, akik így el tudják helyezni a gyereküket. Tehát fontos lenne, hogy ezt segítsék, hiszen, ha nem célja a kormánynak, hogy ezek a nők is dolgozzanak és adót fizessenek, akkor azt be kell vallani. Minden másra ott a csana. A 2012. január 1-től módosult szabályozás értelmében ugyebár ezt önök megváltoztatták, és mi azt kérjük, hogy ezt tegyék újra lehetővé, és ezért természetesen benyújtottunk egy javaslatot.

Fontos, hogy nemcsak a finanszírozásba való befogadás mechanizmusát kell újra megnyitni számukra, hanem a normatívát is emelni kell, ugyanis pontosan azt a célt, hogy ez ne elit családoknak a drágán elérhető szolgáltatása legyen, hanem azokban a kiemelten nehéz helyzetű kistérségekben segítsen, ahol egyáltalán nincs bölcsőde, óvoda sem, hiszen 10 ezer fő alatt nem kötelező ilyet létrehozni, ezért ezt a 268 ezer forint/fő kvótát fel kell emelni 356 ezer forint/főre, ez a mi javaslatunk.

A másik, amit észrevettünk, hogy egy kormánypárti módosító javaslat is megfogalmazza, ezt régen mondjuk, és maguk a családi napközik is ezt mondják, hogy újra be kell állítani a vállalati juttatások, az úgynevezett kafetéria rendszerébe a gyermekelhelyezés támogatását. Ezt is önök vették el.

Nem tudom, hogy miért, hiszen ez a vállalatoknak a belső juttatásrendszerébe való beavatkozás, teljesen káros mindenkire. Így a vállalat nem tudja támogatni azt, hogy a dolgozója elhelyezze a gyereket, és a szülőket sok pénz befizetésére kényszerítik.

Ennek az utalványnak, amit az LMP 2010. szeptember 15-én tett le az asztalra, egy csomag formájában a parlament asztalára, hordozhatónak kéne lennie, tehát nemcsak a családi napköziben, hanem bármilyen formájú gyermekellátásban kellene szolgálnia azt, hogy a normatíva mindenhová eljusson. Fontos az, hogy erre időnként felhívjuk a figyelmüket, ugyanis például tegnap éppen interpelláltam a minisztert ez ügyben, és Balog Zoltán a válaszában azt mondta, hogy mindenki pályázzon. Elmondom önöknek, hogy mi van akkor, ha mindenki pályázik. Itt tényleg végre szót kell ejteni arról a kudarcról, amit mélyen elhallgatott az EMMI, ami bemutatja azt, hogy a TÁMOP-programban a megnyitott támogatások hogyan ragadnak be a rosszul kiírt pályázat miatt.

Vállalati családi napközikre hirdetett a TÁMOP programot, 8 milliárd forint ragadt be a buta és kifejezetten büntető feltételek miatt, pedig Czomba Sándor pontosan a mi adataink alapján azt mondta, idézem: kétezer új férőhellyel és ötszáz új munkahellyel számolhatunk, ha megvalósul. Ez a pályázat úgy, ahogy van, elbukott. A vállalatok világosan megmondták - közöttük olyan vállalatok nyilatkoztak erről, akik családbarát munkahely címet, legjobb női munkahely címet kaptak -, azt mondták, nem tudják ezt a pályázati feltételt vállalni, ugyanis az első két év után csak 30 százalékát kapnák meg azoknak a családinapközi-normatíváknak, amiket önkormányzatok üzemeltetnek, de még tovább, 3-5 évig fenn kell tartani a családi napközit változatlan feltételekkel. Magyarul: meg kéne tudniuk jósolni, hogy hány gyerek születik az adott vállalatban, ez nyilván képtelenség. Lehet, hogy önök erre képesek, de én azt gondolom, hogy a vállalatok tervezésébe, stratégiájába nem avatkozhat be ilyen módon az állam. Amikor beavatkozhat, az az, hogy a keretet adja oda, az utalványt adja oda.

A felsőoktatásra térnék ki, mint egy másik olyan szegmense ennek a tervezetnek, ami a jövőtlenséget mutatja. Alapvetően a pártokat az különbözteti meg egymástól, hogy a közjóról alkotott felfogásuk milyen, hogy tér el egymástól. Az LMP értékválasztásában a felsőoktatás kiemelt szerepet játszik, és különösen nagy szükség van a vidéki főiskolákra. Erről fogok beszélni, hogy hogyan bünteti az önök tervezete a vidéki főiskolákat.

A felsőoktatási kapacitásokat jelentősen leépíti a tervezet, és nyilván amik további fenyegető forráscsökkentések, azokat csak a választások miatt halogatják, de 2008 óta - tehát ebben tökéletesen megegyeznek az előző kormányzattal - folyamatosan vonják ki a forrásokat a felsőoktatásból. Évente több tízezerrel csökken a diákok száma. A következő számokra hívom fel a figyelmet: a második Orbán-kormány alatt számszerűen 200 milliárdról 120 milliárdra, GDP-arányosan - és ez egy nagyon fontos mérőszám - 1,8 százalékról 1,4 százalékra csökkent a felsőoktatás finanszírozása. Ez a világon sehol nem tapasztalható olyan országokban természetesen, ahova mi szeretnénk tartozni. Válság idején kifejezetten mérgező és káros egy országban az oktatástól elvonni a pénzt.

Ami a legdurvább viszont, hogy önök, akik oly gyakran hivatkoznak arra, hogy vidéken a vidéki emberek életét segítik, pont a vidéki intézményeket vágják végképp tönkre. Egy kormány számára fontos az, hogy a mobilitás lehetőségét megteremtse, ilyen értelemben az Orbán-kormány most már bizonyítottan nem a fiatalok, nem a jövő kormánya.

A jövő évi költségvetést megalapozó salátából az derül ki, hogy a kormány továbbra is mostohán fog bánni velük, és a korábbi elvonásokat sem pótolják vissza. Recseg-ropog a felsőoktatás az egész országban. Az előttünk lévő módosítás szerint ezentúl pedig rendeletben állapítanák meg, hogy akár további 20 százalékkal kevesebb képzési támogatást is kaphatnának.

Egy olyan példát szeretnék önöknek mondani, ami Salgótarjánra vonatkozik. Egyszerűen példátlan az, hogy több évtized után lesz olyan megyéje Magyarországnak, ami a salgótarjáni főiskola kinyírásával nem fog felsőoktatási intézménnyel rendelkezni. És ez ráadásul az ország legsúlyosabb helyzetben lévő, nagyon elnyomorodott, nagyon elszegényedett kistérsége, ahol ez az egyetlen módja lenne a felemelkedésnek.

(11.20)

Mit mondanak önök ezeknek az embereknek? Mit mondanak a nógrádiaknak, akiktől elveszik a felemelkedés lehetőségét? A fiatalok azonnal csapatostul külföldre indulnak, hogyha meglátják, hogy már helyben nem tudnak tanulni, ugyanis nem tudják megoldani azt, hogy megint Budapestre, a vízfejre jöjjenek, mint annyi évtizeden keresztül Magyarországon.

Nemcsak a módosítókkal, de egy kampánnyal is felhívjuk arra a figyelmet, hogy ez egy gyilkos politika, egy "Szólalj fel!" kampányt indítunk, hogy megszólaltassuk azokat az embereket, akiknek a hangja nem jut el a parlamentbe, és egy több száz milliárd forintos, 500 milliárd forintos átrendezést javaslunk. Ennek a részleteire mindjárt kitérek.

De még a felsőoktatásnál maradva, az oktatók megbecsülése nélkül sincs felsőoktatás. Elfogadhatatlan az, hogy a felsőoktatás és ilyen értelemben az oktatók büntetésével a tudásalapú társadalom helyett egy közmunkára épülő társadalmat építenek. Ahol nincs oktatásfejlesztés, aktív munkaerő-piaci programok, a közmunkaprogram nem fogja kihúzni az országot a kátyúból, ezért egy országos felnőttképzési programot indítanánk, ami pontosan, célzottan azokat segíti meg, akik nem tudnak más formában előrelépni, és akiket ez a kormány az út szélén hagyott.

Összefoglalva: már rövid távon mi újraindítanánk a befektetést az oktatási szektorba. Kétszeresére növelnénk a felsőoktatás támogatását, és ezt minden körülmények között fenntartanánk, hiszen több diplomásra van szükség, ők fognak munkát adni a képzetleneknek is. A kkv-k fogják azokat a munkahelyeket visszapótolni, ami a rendszerváltás óta hiányzik a rendszerből.

Áttérnék arra az egészen elképesztő húzásra, amit mi zöldpárti politikusként csak tátott szájjal szemlélünk. Mégpedig azt nevezetesen, hogy a hulladéklerakási díjat a célhoz kötöttségétől úgymond megszabadítják. Mit jelent ez? Ugye bizonyos dolgokban megfogadják a zöldpárt javaslatait, aztán kiderül, hogy ezt az ellenkezőjére fordítják, és lejáratják. Pontosan ez történik a zöldgazdaság ügyével is. Most éppen a hulladéklerakási járulékból befolyó bevételeket központosítják, és megszüntetik azt, hogy ezt célhoz kötötten, tehát zöld-kármentesítésre és -beruházásra kell fordítani. Ez azt jelenti, hogy pontosan azt a fajta fenntartható, hosszú távú és munkahelyeket, valamint energiahatékony lakásokat teremtő valódi rezsicsökkentést nyírják ki, amit önök is meghirdettek a kormányprogramban.

Ugye, a zöldadókat egyszerűen központosítani, az azt jelenti, hogy nem lehet utánajárni annak, hogy ezekből mi fordítódik végül is környezetvédelemre, és nagyon súlyos ez a helyzet akkor, amikor eleve nemcsak az adókból beszedett kármentesítés, de az élénkítés, a zöldélénkítés programja is elmaradt.

A kormány azzal lépett színre három évvel ezelőtt, hogy 500 milliárd forintos, országos energiahatékonysági programot ígért, ami egyedül az LMP választási programjában szerepelt. Ez a mi adataink szerint, és ezt önök visszaigazolták a program hirdetésekor, a lakásállomány 10 százalékának felújításával 80 ezer építőipari munkahelyet teremtene, illetve kapcsolódó munkahelyeket, zöldberuházási rendszer, zöldbank is szerepelt az ígéretek között. Ehhez képest a következő a helyzet ma: 5 milliárd forintot, tehát az 500 milliárdnak az 1 százalékát fordították erre. Sehol nincs zöldbank, sehol nincs zöldberuházási rendszer, és még most is egyfolytában központosítják és elvonják a forrásokat, és a szén-dioxid-kvóta bevételének egyszerűen lába kelt. Nem lehet tudni azt, hogy a központi büdzsében hol tűnnek el.

Az az összeg, amit pedig erre a célra még megtartanak, az elsősorban cégek és közületek energetikai beruházását támogatja. A nyertesek pedig, amit a legutóbbi botrány és visszavont pályázat is mutat, nagyrészt kormány közeli vállalkozások, tehát ez nem fog változtatni a magyar háztartások regionális viszonylatban is kiugróan magas energiafogyasztásán, magyarul a pazarláson. És nem rezsicsökkentéssel, hanem ezzel a zöldberuházással kell megszüntetni ezt a fajta pazarlást.

Az pedig, hogy a hozzájárulás a lakossági energiaköltségekhez címen 100 millió forintos tétel szerepel, az egyszerűen gyalázat. Ez egy közepes budai ház ára, és azt gondolom, hogy ezzel pontosan azt a jövőorientációt húzzák ki a költségvetésből, amit egy zöldberuházással lehetne elérni, és ehelyett a mantraként hangoztatott és teljes mértékben hamis, valamint fenntarthatatlan és munkahelyeket sem teremtő rezsicsökkentés szöveget mondják, ami azt gondolom, hogy elképesztően jövőtlen és felelőtlen magatartás.

Fontos arról szólni, hogy miközben ez folyik, mi van vidéken. Tanyasi viszonyok között élő emberek életmódját tanulmányozva az ember azt látja, hogy itt rengeteg idős, magányos nő él, elhagyott tanyákon, nagyon rossz körülmények között. Az önök tanyafejlesztési programja is csökken jövőre. Ez szégyen. 1,9 milliárd helyett 1,4-et tesznek erre a célra, ami, azt gondolom, hogy minden, csak nem a vidék kormánya. És azt gondolom, hogy amikor kimutatható, hogy még a lovak komfortjára is több jut, mint a tanyasi emberekre, az, azt gondolom, szégyen. Vannak persze prioritások, de az emberek elé helyezni a lovakat, elég aljas dolog.

Az LMP tanyafejlesztési programjának megvalósítása kifejezetten az alföldi speciális tájakra illesztett. És még egyszer mondom: nem szabad megfeledkezni az ott élőkről sem. Iszonyatos körülmények között, magányosan, számtalan idős nő él tanyán, és az ő megsegítésükre a tanyagondnokoknak egy 450 forintos benzinár mellett egyszerűen nem futja. Nem futja az önkormányzatoknak. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nem is 450 forint a benzin!) Látjuk, hogy egyszerűen meg kellett ritkítani a látogatásokat, és azt gondolom, hogy ez méltatlan ehhez az országhoz.

Hosszan lehetne még azt sorolni, hogy milyen fajta problémák sújtják ezt a salátát, illetve magát a költségvetést is, de utoljára egy félmondatot arról, hogy az a Dohánykereskedelmi Zrt.-támogatási javaslat, ami itt szerepel, az végső soron mindent elárul az Orbán-kormány álszentségéről. Az, hogy a napi megélhetést veszélyezteti már az a gazdasági helyzet, amit teremtenek, és ekkor félmilliárd forint központi költségvetési támogatást szánnak a dohánykereskedelmi koncessziós díjakat beszedő zrt. számára, köztük új bútorok és luxusautók beszerzésére, ez, azt gondolom, hogy egészen vérlázító. A trafikbotrány már így is mélyen aláásta a társadalom morális rendjét ebben az országban, és a 2014-es költségvetésben csak ezt folytatják tovább. Ami, azt gondolom, tényleg látványosan mutatja, hogy hol vannak az önök prioritásai.

Továbbiakban beszélhetnék még arról az átláthatatlanságról, a korrupció melegágyáról, aminek ez a saláta a példája, de azt gondolom, hogy ehelyett arra kéne koncentrálni, hogy hogyan változtatjuk meg ezt a rendszert, és hogyan fektetünk az oktatásba, a környezetbe, a valódi rezsicsökkentésbe, az egészségügybe és a nőkbe, akik ennek a társadalomnak jelenleg kirekesztett, megvetett és sokszor megvert tagjai. És azt gondolom, hogy együtt kell dolgoznunk azon, hogy ezen változtassunk. Ebben a vitában továbbra is ebben a szellemben fogunk részt venni.

Köszönöm a figyelmüket.




Felszólalások:  Előző  46  Következő    Ülésnap adatai