Parlament képe
Készült: 2018.11.20.17:53:28 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

153. ülésnap (2011.12.13.), 71. felszólalás
Felszólaló Orbán Viktor (Fidesz)
Beosztás miniszterelnök
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka Előadói válasz
Videó/Felszólalás ideje 15:06


Felszólalások:  Előző  71  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elején szeretném leszögezni, hogy azt a hangot, amit Harangozó képviselőtársunk használt az utolsó fölszólalásában, méltatlannak érzem nemcsak a törvényhez, nemcsak a parlamenthez, hanem a dolgozó, munkáló emberekhez is. Ezért nagy tisztelettel arra kérem, hogy ezt ne tegye. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Tisztelt Elnök Úr! Azért kértem, hogy megosztottan mondhassam el az államtitkár úrral közösen a zárószavazást lezáró kormányzati hozzászólást, mert több tárgyaláson is személyesen részt vettem, és úgy érzem, hogy talán nem haszontalan, ha néhány gondolatot, illetve tapasztalatot most meg tudok itt önökkel osztani.

Először is szeretném világossá tenni, hogy az összes megállapodás, ami létrejött ebben a tárgyban, nem tükrözi teljes egészében a kormány álláspontját. A megállapodás kompromisszumot tükröz. Jó néhány olyan pont van, amellyel a kormány nem ért egyet, úgy érzi, hogy jobban és másképpen kellett volna szabályozni, de a szakszervezetek kérésére elfogadott szakszervezeti álláspontokat, és valódi kompromisszumokat kötött. Ezt azért szeretném az elején leszögezni, mert kétségkívül a kormánynak felelősséget kell vállalni a törvény olyan szövegrészeiért is, amelyek kompromisszumosak, de a történethez hozzátartozik az is, hogy a törvény nem száz százalékban a kormányzati szándékot tükrözi.

Szeretnék kapcsolódni ahhoz a gondolathoz, amit Kaufer kisasszony mondott itt el, amikor azt mondta, hogy a XXI. századhoz illeszkedő vagy ahhoz méltó törvényre volna szükség. Ez így van, egy nagy bökkenő van itt mindösszesen, hogy Európa legjobb koponyái ma lázasan éppen azon gondolkodnak, hogy milyen is lesz a XXI. század. Egy dolgot biztosan tudok mondani önöknek a XXI. századról, habár ennek a bonyolult kérdésnek jó néhány részlete még hosszú ideig homályban marad majd, de amit biztosan mondhatok, az a következő: Kínában az aktivitási ráta, tehát a munkaképes emberek munkába állt hányada 85 százalék, az Egyesült Államokban 75 százalék, Európában 65 százalék, Magyarországon pedig 55 százalék. Egy dolog biztos, nem Kína, nem az Egyesült Államok és nem Európa fog leszállni a következő időszakban az 55 százalékos szintre. Ezt biztosan tudjuk mondani a XXI. századról.

Ezért nekünk olyan törvényeket kell alkotnunk, nem egyet, hanem sok, egy egységes rendszert alkotó törvényt, amely lehetővé teszi, hogy Magyarország először elérje az európai foglalkoztatási átlagot, aktivitási átlagot, utána pedig meghaladja azt, mert mi úgy látjuk a XXI. századot, hogy akkor tudunk Európában versenyképesek lenni, sőt, Európa egyik vagy legversenyképesebb gazdaságát fölépíteni Magyarországon, ha az aktivitási rátánk érzékelhetően magasabb lesz, mint az európai. Tehát a 65 százalék fölé kell menni, és ildomos lenne megközelíteni az amerikai arányokat.

Üdvözlöm azokat a hozzászólásokat, amelyek nemcsak a kormánypártok képviselőitől, hanem ellenzéki képviselőktől is elhangzottak, illetve hozzászólásaikban is megfogalmazódtak, miszerint a most hatályban lévő munkatörvénykönyv sem jó. Valóban számos rossz szabályt tartalmaz. Örülök, hogy ebben van egyetértés.

Örülök, hogy abban is van egyetértés, ha jól értettem az ellenzéki képviselőket, legyen szó baloldali vagy jobboldali képviselőkről, mintha elfogadnák, hogy Magyarországon is egy munkaalapú társadalmat kell építeni, és úgy éreztem, abban is egyetértés van, hogy mindannyian azt szeretnénk, hogy az emberek tisztességes munkáért tisztességes bért kapjanak.

Ahol véleménykülönbség látszik kibontakozni közöttünk és önök között, az a munkásvédelem kérdése.

(15.30)

Ugyanis szerintem tévedés felelősségre vonni akár a kormányzati politikát, akár a munkatörvénykönyvet azért, ha jól értem, akkor önök által is el-, illetve beismert tényért, hogy Magyarországon ma a szakszervezetek nem képesek megvédeni a munkavállalókat. Én azokkal értek egyet, akik azt mondják, hogy Magyarországon elfogadhatatlan mértékű kiszolgáltatottsága van a munkavállalóknak. A dolog tehát úgy áll, hogy Magyarországon meg kell oldani a munkásvédelem kérdését. És minden tiszteletem a szakszervezeti vezetőké meg azoké az aktivistáké, akik ezt megpróbálják megtenni, de én úgy látom, hogy a magyarországi helyzetben, amelyben vagyunk, a mögöttünk lévő történelmi tapasztalattal egyetemben, a szakszervezetek aligha lesznek képesek arra, hogy megoldják a munkásvédelem kérdését.

Ezért a mi fölfogásunk szerint és az én személyes fölfogásom szerint is a munkásvédelem első számú felelőse a kormány. (Taps a kormánypártok soraiban.) És ezért mindent meg fogunk tenni (Lukács Zoltán: Szegény munkások! - Közbeszólás az MSZP soraiból: Mussolini! - Az elnök csenget.) annak érdekében, hogy a kormány képes is legyen arra, hogy eleget tegyen, érvényt szerezzen ennek a szándékának.

Meg kell mondanom önöknek, hogy a munkásvédelem ügyében a mostani munka törvénykönyve egyáltalán nem segíti a kormányt. Ha jól értettem, itt is hangoztak el olyan hozzászólások ellenzéki oldalról, hogy a mostani munkatörvénykönyv rossz, mert látszatvédelmet ad csak a munkásoknak. Ez így van. Ha nem csak látszatvédelmet adna, akkor nem lennének az emberek kiszolgáltatottak a munkahelyeiken. De csak látszatvédelmet ad, ezért egy más munkatörvénykönyv-rendszert kell létrehozni, hogy ezen a helyzeten változtatni tudjunk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Szeretném leszögezni, hogy a kormány, bár megfontoltuk Ertsey Katalin hozzászólását több alkalommal is, továbbra is úgy gondolja, hogy a részmunkaidő igenis segíti a családokat. Lehet, hogy önmagában a részmunkaidős lehetőség nem elegendő ahhoz, hogy a nők vissza tudjanak térni a munkaerőpiacra - én ezzel hajlamos vagyok egyetérteni -, de azt az állítást nem fogadjuk el, hogy a részmunkaidő ne segítené a családokat. Ezért szerintünk érdeke Magyarországnak az, hogy a részmunkaidős foglalkoztatásnak minél szélesebb és tarkább formái valósuljanak meg.

Ami a törvény előterjesztésével kapcsolatos megjegyzéseket illeti, amelyek a vita megkezdése után ismét visszatértek, ott a következőt szeretném mondani. Azt hiszem, hogy először történt meg a magyar parlament történetében, hogy egy ellenzéki képviselő azt hiányolta, illetve azt kifogásolta, hogy jóval a parlamenti vita megkezdése előtt, sőt, a törvény parlament elé történő benyújtását megelőzően már nyilvánosságra hoztuk a tervezetet. Ez fordítva szokott lenni. Ez valóban egy olyan jogalkotási mozzanat volt, amikor a kormány egy javaslatot nyilvánosságra hozott. Minden véleményt összegyűjtöttünk, és mielőtt benyújtottuk volna a parlament elé a törvényszöveget, ezekből a véleményekből, amit beilleszthetőnek láttunk a törvényszövegbe, azt beillesztettük. Ezt mi a magunk részéről nyílt tervezésnek nevezzük, nyitott, nyílt tervezésnek, és a későbbiekben is ilyen nagy horderejű törvények esetében élni fogunk ezzel a módszerrel. Én voltam hosszú időn keresztül ellenzéki képviselő, nem is egy alkalommal, én örültem volna, ha akkor lehetőségünk lett volna arra, hogy egyébként a parlamenti vita megkezdése előtt már hónapokkal a kormány törvényjavaslatokat hozott volna nyilvánosságra azért, hogy be tudja dolgozni a fölmerülő javaslatokat. Ezért ha megengedik, a törvény előkészítésével kapcsolatos kritikákat nem áll módunkban elfogadni.

Visszatérve a munkásvédelem és a XXI. század kérdésére, egy dolgot még nagy valószínűségű biztonsággal meg lehet fogalmazni a XXI. századot illetően. Ez pedig az, hogy az állam szerepe erősebb lesz. Lehet ideológiai vitát is folytatni arról, hogy ez jó vagy nem, lehet, ezt az egészet neoliberális összefüggésben értelmezni vagy elvetni, de a mi fölfogásunk, személyes meggyőződésem is - ez egyfajta iránytűje is a munkánknak -, hogy a XXI. század előttünk álló évtizedeiben az állam szerepe nemcsak úgy általában a társadalom életében, hanem a gazdaságban is erősebb lesz. Szerintem ez jó hír. A szabályozó szerepe, a munkásvédelmi szerepe az államoknak meg fog nőni. Ezt mi nem egy premodern, nem egy régi jelenségként értelmezzük, hanem mint a mostani gazdasági rendszerek új, innovatív, modern elemét.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Éppen ezért azt gondoljuk, hogy azokat a hozzászólásokat - nekem nem dolgom, hogy minősítsem az elhangzott hozzászólásokat -, amelyek mind szóhasználatukban, mind hangulatukban, mind helyzetleírásukban osztályharcos gyökerekből fakadnak, illetve erre emlékeztetnek bennünket, nem tudjuk érdemben megfogadni, ugyanis fölfogásunk szerint nem az osztályharcra kell törekedni, hanem az osztálybékét kell célul kitűzni, ha úgy tetszik (Taps a kormánypártok soraiban. - Tóbiás József: Melyik... Hol?), osztály-együttműködést kell létrehozni, ami a mi nyelvezetünkben egy szélesebb értelmű nemzeti együttműködést jelent. (Zaj.) Sajnálom, tisztelt elnök úr (Az elnök csenget.), hogy ugyanabban a helyzetben vagyunk, mint Tisza István volt már ebben a Házban, amikor a munkásvédelem kérdéséről elmondta a parlamenti beszédjét; akkor is a baloldalról bekiabálók tüntették ki a meg nem értésükkel. (Dr. Józsa István: Azokat kivezették! - Taps a kormánypártok soraiban.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Szeretném aláhúzni, hogy ez a törvény arra törekszik, a mi hitünk szerint a siker esélyével, hogy egyensúlyt teremtsen a munka világában a munkaadók és a munkavállalók között.

Ami a növekedéssel kapcsolatban elmondott véleményüket illeti, azt én örömmel megfontolom, sőt úgy látom, hogy itt még szándékegybeesés is van a volt kormánypártok vagy kormánypárt és a mostani kormánypártok között, mert mi is azt gondoljuk, hogy a gazdaságpolitika középpontjába a növekedést kell állítani, még akkor is, ha egész Európában ma a növekedés hanyatlásától, vagyis recessziótól rettegnek. Halkan mondom, mert nem akarom pártvitává silányítani ezt a beszélgetést, hogy amikor önöknek lehetőségük nyílt arra, hogy kormányozzanak, akkor a magyar gazdaságtörténet legsúlyosabb negatív növekedési számait produkálták. (Dr. Józsa István: Előtte meg 4 százalék volt!) Innen nézve, engedjék meg, hogy csak mérsékelt súllyal vegyük figyelembe a növekedésre vonatkozó megjegyzésüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Azokat a hozzászólásokat pedig, amelyek norvégiai példákat ajánlottak, mérsékelt súllyal sem tudjuk figyelembe venni, mert abban a pillanatban, ahogy nekünk is megadatna az, mint ami az egyébként igen szorgalmas és tiszteletre méltó norvég népnek megadatik, hogy a hozzá tartozó területből annyi energiát és nyersanyagot vegyen ki, mint amennyit kivesz, akkor valószínűleg egy sokkal könnyebb, simább és egyszerűbb gazdaságpolitikai elképzelésrendszert tudnék önök elé terjeszteni, de sajnos Magyarország nem Norvégia, azok az ásványkincsek, gáz, olaj, amik rendelkezésre állnak, nekünk nem állnak rendelkezésre, ezért az abból keletkező pénztartalékra épülő szociális rendszert sem áll módomban propagálni kellő felelősséggel a magyar gazdaság mostani viszonyai közepette.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ugyanakkor engedjék meg, hogy még azt is megemlítsem az önök számára, hogy Magyarországon nemcsak az a probléma magasodik elénk, amely a munkahelyeken ismert munkáskiszolgáltatottság formájában ölt testet, hanem az is, hogy megfelelő munkást sem lehet találni akkor, ha ma munkaadók és vállalkozók fejleszteni szeretnének. Egyszerre van jelen a munkahelyeken a munkások kiszolgáltatottsága meg az a társadalmi jelenség, hogy ha valaki vállalkozást akar indítani, akkor gyakran szakképzett munkaerőt sem talál, illetve még segédmunkára, fizikai munkára sem talál munkára vállalkozó magyart.

Ez egy probléma, ezért azt gondolom, hogy a munka törvénykönyvét együtt kell tekintenünk az oktatási törvénnyel, együtt kell tekintenünk a szakképzési törvénnyel, és ezekből a törvényekből együtt, a kormánypártok meggyőződése szerint egy olyan munkaalapú gazdasági rendszer kerekedik majd ki, ami mindenkinek munkát fog adni és megoldja a munkahelyi kiszolgáltatottság problémáját, amelyet nem lehet kizárólag jogszabályokkal megoldani, hanem egy olyan gazdasági környezettel lehet, ahol a munkahelyek túlkínálatban vannak, vagyis több a munkahelykínálat, mint amennyi dolgos kéz rendelkezésre áll. Majd ha eljutunk oda a gazdaságfejlesztés eredményeképpen, hogy a magyar gazdaság olyan dinamikusan fejlődik, hogy több munkáskézre volna szüksége, mint amennyit egyébként Magyarország nyújtani tud, akkor sokkal könnyebben értünk majd egyet a tekintetben is, hogy milyen munkajogi szabályokat kell létrehozni.

(15.40)

A kormány tehát az indítványát fönntartja, a törvényt jónak tartja, és arra kéri az ellenzéket, hogy fontolja meg azokat az érveket, amelyeket a kormány elmondott. Nagy tisztelettel arra kérem önöket, hogy adjanak egy esélyt a munkaadóknak és a munkavállalóknak, hogy bejárassák és működtessék ezt az új munkatörvénykönyvet, amelyről meg vagyunk győződve, hogy összességében nagyobb biztonságot és gazdasági teljesítményt hoz majd Magyarország számára.

Köszönöm. (MSZP felé:) Köszönöm a türelmetlen figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)




Felszólalások:  Előző  71  Következő    Ülésnap adatai