Parlament képe
Készült: 2018.04.22.08:55:44 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

127. ülésnap (2011.11.02.), 20. felszólalás
Felszólaló Dr. Rétvári Bence (KDNP)
Beosztás közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka napirend előttihez hozzászólás
Videó/Felszólalás ideje 5:23


Felszólalások:  Előző  20  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A képviselő úr által felvetett két folyamatban, illetve az előkészítés alatt levő javaslat olyan vitákat próbál megoldani, amelyek húsz-huszonegy éve tartanak ebben a Házban és a magyar közpolitikában. Ez a büntetőtárgyú módosítás is, amely szerencsére szokatlanul nagy támogatottságot élvez itt a Ház falain belül, egy értelmezési vita végére tehet pontot, amelyben benne volt a parlament, a pártok, az Alkotmánybíróság, a bíróságok és az ügyészség véleménye, de végül ezzel a törvénymódosító javaslattal egyértelművé tehetjük, hogy Magyarországon ezek a felelősségre vonások mindig időszerűek, az elévülés nem akadályozhatja meg a felelősségre vonást.

Mint azt képviselő úr is említette, 1990-ban és azóta is sok minden történt, bár sokféle hiány is előfordult, amiről szintén szót ejtett. A kárpótlás, ha csonka módon is, de megtörtént Magyarországon mind szimbolikusan, mind anyagilag, sor került az egyházi vagyon visszaszolgáltatására, de még a legutóbbi időkben is adósságot törlesztett az Országgyűlés akkor, amikor beiktatta a büntető törvénykönyvbe a kommunizmus bűneinek tagadását a büntetendő tényállások közé.

Ugyanakkor az igazságérzetünk azt mondja, hogy nem végeztünk kellően jó munkát, hiszen ha találkozunk - márpedig az ember az életben, a médiában vagy a fogadóóráin találkozik - a kommunizmus áldozataival, akiket megbélyegzett a rendszer valamikor az ötvenes években, és nem tanulhattak tovább, nem vállalhattak munkát, nem lehettek vezető beosztásúak az életük során, ezért a lakáskörülményeik is sokkal szerényebbek, a nyugdíjuk is jóval alacsonyabb, mint egy átlagemberé, aki a politikától teljesen függetlenül tevékenykedett a negyven év kommunizmus alatt, nos ezek az emberek nemcsak akkor viselték el a kommunizmus különböző csapásait, amikor bebörtönözték vagy kitelepítették őket, hanem utána folyamatosan is szegényebb sorban éltek, és ez még mind a mai napig is megvan. Ha ezt egy kiemelt nyugdíj vagy egy privilegizált helyzet mellé tesszük, amit a kommunizmus működtetői megéltek Magyarországon, akkor láthatjuk, hogy továbbra is fennáll az igazságtalanság.

Amit 1991-ben törvénymódosító javaslattal vagy másként megtettek, az nem volt teljes munka, és egyedi mérlegelés alapján a mai napig is szükség van arra, hogy az igazságosság irányába lépjünk el. Már csak azért is, hiszen más közép-európai posztkommunista államokhoz képest Magyarország igencsak le van maradva ennek a kérdésnek a szabályozásában. Az egykori NDK-ban az állampárti szolgálatban állókkal kapcsolatos igazságossági jogszabályokra 1990. május 18-án kötött szerződést az akkori két Németország. Sokáig tartott nekik az alkotmányos megoldás megtalálása, de 2010 júniusában már az alkotmánybíróság is jogszerűnek minősítette a most élő rendszert, amely azt mondja, hogy az általános jogegyenlőség elvét és annak a megvalósítását jobban szolgálja, ha felülvizsgálják a volt szocialista privilégiumokat. Az alkotmánybíróság ott is megállapította, hogy bizonyos magas pozíciókat csak a pártállamhoz és a kommunizmus eszméihez való feltétlen lojalitás mellett lehetett betölteni. Kiterjedt az igazságtétel az ottani állampárt PB- és KB-tagjaira, titkáraira, miniszterekre, miniszterhelyettesekre, a minisztertanács egyéb szavazati joggal bíró tagjaira, a védelmi tanács tagjaira, az államtanács tagjaira, a minisztertanács elnökeire, az ügyészek és a bírák egy részére, akik olyan ügyszakban tevékenykedtek, amelyek politikai indíttatású ügyeket kezeltek. Ők a nyugdíjak alapjánál a munkabér képletét csökkentették úgy, hogy igazságosság álljon inkább fenn.

Lengyelországban a 2008-ban elfogadott szabályzás - amely szintén egyfajta történelmi igazságtételi folyamatnak a vége volt - még ennél is sokkal szerteágazóbb volt, hiszen itt a hivatásos állományú katonák és hozzátartozóik öregségi nyugdíját is csökkentették, de a rendőrségi, a belbiztonsági, a nemzetbiztonsági, a katonai elhárítási szolgálatoknál, a központi korrupcióellenes irodánál, a határőrségnél, a kormánybiztosi irodánál, sőt, még az állami tűzoltóságnál vagy a büntetés-végrehajtásnál dolgozókra is kiterjedt a igazságszolgáltatási törvény. Így jelentős mértékben csökkentek az egyes pártállami vezetők ellátásai. Litvániában már 1995-ben megvalósult az, aminek most a parlament elébe néz, Romániában 2010-ben, ahol a Securitate funkcionáriusai csak a minimálnyugdíjat kaphatják, Csehországban pedig 2011-ben német és lengyel minta alapján valósult ez meg.

Jól láthatjuk tehát, hogy Európa más országaiban is hosszú évekre vagy akár évtizedekre elhúzódott az a folyamat, amely igazságot kíván tenni a kommunizmus bűneinek elkövetőivel - akár bűncselekmények elkövetőivel, akár a kiemelt juttatásokkal - kapcsolatban, de még így is vannak olyanok, például Lengyelországban is, akik továbbra is kiemelt juttatást kapnak, mert ott sem terjed ki mindenkire teljes mértékben ez az egyébként igen széles körű szabályozás. Úgyhogy nagy munka áll még a parlament előtt. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)




Felszólalások:  Előző  20  Következő    Ülésnap adatai