Parlament képe
Készült: 2018.08.16.14:54:06 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

127. ülésnap (2011.11.02.), 18. felszólalás
Felszólaló Dr. Gulyás Gergely (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka napirend előtti felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 5:10


Felszólalások:  Előző  18  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

GULYÁS GERGELY (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Minden igazságtételt a korábban elszenvedett jogtalan sérelmek jóvátétele iránti igény tesz indokolttá.

Magyarországon úgy ment végbe a rendszerváltozás, hogy néhány jó szándékú, szimbolikus és helyes, de mégiscsak elégtelen intézkedés összességében szerény anyagi és erkölcsi jóvátételt jelentett azoknak, akiknek a diktatúra legszörnyűbb borzalmait kellett átélniük, illetve szinte teljesen jelképes kárpótlást kaptak azok, akiket mindenükből kiforgattak. És amíg az egyik oldalon a fizikai bántalmazások elszenvedőinek, az államosítás során vagyonuktól megfosztott és földönfutóvá tett áldozatoknak be kellett érniük a jelképes jóvátétellel, addig azoknak, akik mindezeket elkövették, nem csupán a hajuk szála sem görbült, de az évtizedes diktatúra működtetőiként megszerzett javaik közül még annyiról sem kellett lemondaniuk, amennyivel az áldozataikat kárpótolták. Így foglalható össze röviden az az erkölcsi adósság, amelyet a rendszerváltozás felhalmozott.

A kérdések, amelyekre a teendők meghatározása érdekében ma is aktuális választ adnunk, a következők: ki a felelős, illetve kik a felelősek azért, hogy mindez így történt? Mely területeken valósulhat meg még két évtizeddel a rendszerváltozás után is az igazságtétel? Végül: mit és hogyan lehet és helyes tenni e területeken?

Ami a felelősséget illeti: a kézenfekvő, gyakran hangoztatott, de ettől még téves válasz a rendszerváltozás utáni első kormányt és időnként nevesítve annak miniszterelnökét hibáztatja. Ez azonban súlyos tévedés. A felelősség döntően azoké, akik az első szabad választásokon a felelősségre vonás szükségességét hangoztatva a leghangosabb antikommunista kampányt folytatták, hogy azután a kommunista vezetők elvtársi csókjainak lelkesedését idézve ölelkezzenek össze a kommunista utódpárttal, hogy valós igazságtétel helyett együtt féltsék a magyarországi demokráciát azokkal, akik néhány évvel korábban még rendőri erővel verették szét az általuk vérbe fojtott '56-os forradalom áldozataira emlékezőket.

Az Alkotmánybíróságnak a Zétényi-Takács-törvénnyel kapcsolatosan hozott szerencsétlen határozata mellett ez az árulás és az árulók cinizmusa volt az, ami elgáncsolta, illetve lehetetlenné tette, hogy érdemi igazságtételre már az első szabadon választott Országgyűlés időszakában sor kerülhessen.

Most, amikor Magyarországon egy, a diktatúrával mindig szemben álló és a demokrácia értékei iránt elkötelezett politikai erők alkotta kormánykoalíció van hatalmon, azt kell pontosan meghatároznunk, hogy mely területeken időszerű és alkotmányosan lehetséges az igazságtétel. Az új alaptörvény a nemzetközi joggal összhangban rögzíti, hogy nem ismerjük el a totalitárius diktatúrák által elkövetett bűntettek elévülését. Itt nem a diktatúra működtetésében való egyszerű részvételről beszélünk, hanem az emberölésekről, a gyilkosságokról, a halált okozó kínzásokról és kegyetlenkedésekről, amelyek elévülés nélküli üldözésére Magyarország nemzetközi jogi kötelezettséget vállalt.

Az Alkotmánybíróság 1993-as határozata egyértelművé teszi, hogy a szerb területen tett kötelezettségvállalás nem sérti a visszamenőleges büntetőjog tilalmát, mivel az e tárgyban született ENSZ-egyezmény a büntethetőségnek a belső jogoktól való függetlenségét a büntethetőség időtartamára is kiterjeszti. Azért sem tartjuk elfogadhatónak, hogy ezen a területen ne legyen gyökeres változás, mert elutasítjuk a kettős mércét.

Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy míg az egyik szélsőséges eszme nevében elkövetett bűncselekmények körében a büntető igazságszolgáltatás hat és fél évtizeddel a történtek után még alacsonyabb rangú tisztségviselőkkel szemben is büntetőeljárást indít, addig ma is magas állami nyugdíjjal, békében tengethetik mindennapjaikat azok, akik nem a legalsóbb szintű végrehajtói, hanem a legmagasabb szintű elrendelői és közreműködői voltak a forradalmárok Magyar Szocialista Munkáspárt általi legyilkoltatásának és bebörtönzésének.

És itt egy pillanatra érdemes megállni. Képzeljük a fordítottját a mai magyar valóságnak. Képzeljük el, hogy vajon elfogadhatónak találná-e bárki, hogy miközben büntetőeljárás folyna egy közkatonával szemben a kommunista rémuralom alatt elkövetett bűntett miatt, addig Szálasi helyettese a Rózsadombon magas nyugdíjjal élvezné a békés öregkort? Aki nem mér egyenlő mércével két tömeggyilkos diktatúra bűnei esetében, az azokat segíti, akik bármelyiket relativizálni akarják.

Ezért bízom benne, és elismerésre méltó az az ötpárti támogatás, ami az emberiség elleni bűnöket a nemzetközi joggal összhangban büntetni kívánó törvényjavaslat mögött az emberi jogi bizottságban létrejött.

Ezenkívül tettünk javaslatot a Magyar Szocialista Munkáspárt magas rangú tisztségviselői által élvezett nyugdíjak újraszabályozására. Azt reméljük, hogy a négypárti elvi egyetértés itt is még szélesebb körű lesz, és azt reméljük, hogy tudunk olyan javaslatot tenni, ami méltányos, alkotmányos, és az igazságtétel végre megvalósulhat.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.- Szórványos taps a Jobbik padsoraiból.)




Felszólalások:  Előző  18  Következő    Ülésnap adatai