Parlament képe
Készült: 2019.02.16.09:33:02 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

44. ülésnap (2006.12.13.), 10. felszólalás
Felszólaló Dr. Péterfalvi Attila András
Beosztás adatvédelmi biztos
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka Expozé
Videó/Felszólalás ideje 20:07


Felszólalások:  Előző  10  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. PÉTERFALVI ATTILA adatvédelmi biztos: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Meghívottak! Tekintettel arra, hogy lassan 2006 végére érünk, úgy gondoltam, hogy az előző évi parlamenti beszámolómból főleg a tendenciákat emelném ki, illetőleg azokat az ügyeket, azokat az állásfoglalásokat, amelyeknek áthúzódó hatásuk van, tehát nagy valószínűséggel még a tisztelt Ház elé kerülnek, legyen szó akár adatvédelemről, akár információszabadságról.

Ami a tendenciákat illeti: 2005-ben is nőtt az ügyirataink száma - ez megválasztásom óta minden évben így volt -, 17 százalékkal. Hogy egy más, talán szemléletesebb példával megpróbáljam az ügyiratmennyiséget érzékeltetni: a beérkezett aktákat folyóméterben számolva mintegy 12 méter, és ebből csak a jogszabály-véleményezések mintegy 5 métert tesznek ki.

Azt is fontos hangsúlyozni, hogy a beérkezett ügyiratok növekedése ellenére - és külön köszönet ezért a munkatársaimnak és a hivatalomnak, úgyhogy én a köszönet szavaival ezen a helyen élek - csökkent az átlagos ügyintézési idő. Az is érdekes tendencia, hogy azt állapítottuk meg, a beérkezett ügyiratok számához viszonyítva közel fele mennyiségben a panasz nem jogos, vagyis nem állapítottunk meg jogellenességet. Ez számomra azt mutatja, hogy az állampolgárok jogtudata fejlődik, és nagyon sok esetben a jogi háttér iránt érdeklődnek, vagy gyanítanak valamilyen jogsértést, és szeretnék ezt visszaigazolva vagy esetleg megcáfolva látni.

Az ügyiratok körülbelül 50 százaléka a magánszféra adatkezelőit érinti, és mintegy 45-46 százalék az, amely az állami szektort érinti. Tehát a panaszosok érzékelik a munkahelyen úgy mint dolgozók az ő megfigyelésükkel kapcsolatos adatkezeléseket, akár úgy mint lakók a társasházakban, akár pedig úgy mint potenciális ügyfelek a különböző promóciós adatkezelések kapcsán.

Ez azt jelenti tehát, hogy 2005-ben is tendencia volt a klasszikus adatvédelmi ügyek számának emelkedése - ezekre utaltam az előbb -, illetőleg mind a két kihívás, amely folyamatosan megjelenik az adatvédelmi biztos tevékenységével kapcsolatban. Az egyik: akár külső hatásra - gondolok itt a nemzetközi kötelezettségekre -, a biztonságra törekvés jegyében, a terrorizmus elleni küzdelem körében felmerülő új adatkezelések, illetőleg a technika fejlődése következtében megvalósítható új műszaki megoldások, amelyek természetesen adatkezeléssel járnak együtt. Ilyen például az intelligens kártyaalapú jegy- vagy bérletrendszer, de említhetném - visszatérő kérdés, és erre a későbbiekben még utalni szeretnék - a politikai marketing kérdését is, és természetesen nem új technikai megoldás, de nem csökken a kameraláz sem, hiszen 2005-ben a munkahelyeken és a közterületen túl már a temetőket is kamerázni kívánták. Természetesen a temetők általános kamerázásával nem értettünk egyet, ugyanakkor jeleztem, semmi akadályát nem látom annak, hogy a nyitvatartási időn túl - főként a kerítésekre fókuszálva - üzemeltessen kamerát a tulajdonos, hiszen ez lehetséges a szükségesség-arányossági tesztet figyelembe véve.

Magával hozta az uniós csatlakozásunk az adatvédelmi törvény módosítását is 2005-ben. Elsősorban egy alkotmányos mulasztás következtében vált időszerűvé ez a döntés-előkészítő iratokkal kapcsolatos szabályozás, illetőleg azokat a pontatlanságokat vagy hiányosságokat kellett korrigálni, amelyek a csatlakozás előtti módosításból visszamaradtak, ilyen volt például az adatvédelmi biztos állásfoglalásával szembeni jogorvoslat kérdése. Bár jelezni szeretném, hogy azok a hatáskörbővülések, hiszen most már van lassan két év tapasztalatunk, amelyek az uniós csatlakozásunk kapcsán szükségszerűvé váltak, nem eredményezték az ombudsmani eljárás megváltozását. Talán szemléletmódjában változott az adatvédelmi biztos tevékenysége, hiszen én már megválasztásomkor jeleztem, hogy kiemelt figyelmet kívánok fordítani a jogalkotásra, azt gondolom, ez a leghatékonyabb módja az adatvédelmi elvek érvényesítésének; illetőleg ez most már uniós csatlakozásunkat követően nemzetközi kötelezettségünk is, hiszen az adatvédelmi biztosok 29. számú munkabizottságában vagy akár az Europol keretében a vámadat-továbbítások, schengeni adattovábbítások ellenőrzésére szolgáló munkacsoportban, vagy éppen a rendőrségi munkacsoportban is hasonló tevékenységeket kell ellátni.

A személyes adatok védelmével kapcsolatos területen szeretném kiemelni, hogy állandónak mondható a spamekkel kapcsolatos beadványok érkezése, a hitelintézetek tevékenységével, illetőleg a központi hitelinformációs rendszerrel kapcsolatos panaszbeadványok száma tovább nőtt. Csak érdekességként jelzem, hogy 2005-ben történt meg a nem fizető adósokról szóló rendszer tökéletesítése, mégis ennek a tapasztalatait meg sem várva már felvetődik ennek a bizonyos teljes körű vagy pozitív listának a bevezetési igénye. Ez olyan kérdés, amellyel a tisztelt Háznak foglalkoznia kell, hiszen a médiából arról lehet értesülni, hogy a kodifikációs munka is megkezdődött. Én már most szeretném jelezni, hogy természetesen nem értek egyet, nem látom visszaigazolva a szükségesség-arányossági tesztnek való megfelelőségét egy ilyen szabályozásnak.

Az elmúlt évben változatlanul meg lehet említeni azokat a jogalkotási tendenciákat, illetőleg gyakorlati tendenciákat, amelyek az évről évre megjelenő nagy ívű elképzelések kapcsán - sok esetben forintmilliárdok elköltését jelentve - központi és átláthatatlan adatkezeléseket kívánnak megvalósítani.

(10.20)

Erre az egyik legjobb példa a jelen konstrukcióban meglévő irányított betegellátási rendszer szisztémája, nem véletlenül utaltam rá többször, hogy törvényben, speciális törvényben a szabályok részletezésével kell ilyen adatkezeléseket szabályozni.

A politikai marketingre már felhívtam a figyelmet. Utalni szeretnék rá, hogy változatlanul problémának és szabályozandó területnek tartom ezt a kérdést, mégpedig a jelenlegi szisztémától eltérő szabályozást javasolok. A nemzetközi tendencia is erre utal. Montreux-ben az adatvédelmi biztosok nemzetközi konferenciáján elfogadtunk egy dokumentumot, ami azt jelenti, hogy a politikusoknak maximálisan tiszteletben kellene tartani az állampolgárok magánszféráját, adott esetben önmérsékletet is tanúsítva, és olyan szabályozást kellene elfogadni, és ezt, gondolom, kiterjeszteni a kereskedelemi marketingre is, amely az új tendenciáknak megfelelően már általános az elektronikus direktmarketingnél, hogy hozzájáruló nyilatkozatot kelljen az állampolgároknak tenni, ne letiltó nyilatkozatot. Megjegyzem: annak az indokoltságát sem látom, hogy politikai marketingnél miért nem lehet legalább letiltó nyilatkozatot tenni, de hangsúlyozom, hogy a hozzájáruló nyilatkozatot tartanám elfogadhatónak.

Az adatvédelem területén egy vizsgálatra szeretném külön felhívni a tisztelt képviselő hölgyek és urak figyelmét, azért, mert ez alapkérdéseket érintett, ez pedig a szcientológia egyházzal kapcsolatos vizsgálatunk. Két alapkérdést vizsgáltunk ebben az ügyben.

Az egyik az, hogy az állampolgár, az érintett kinek az adatával rendelkezik. Természetesen számunkra ez nem volt kérdés, hogy mindenki a saját adatával rendelkezik, ezért elfogadhatatlan az a fajta kérdőív, amelyet a jelentkezőknek ki kell tölteniük, amely olyan adatokra vonatkozik, amely az egyházhoz csatlakozni kívánó személy kapcsolataira vonatkozik; zárójelben jegyzem meg az érdekesség kedvéért, hogy főleg olyan kapcsolatokra, amelyek zsarolhatóságra utalnak vagy olyan kapcsolatokra, amelyek bizonyos kormányzati körökhöz, rendvédelmi szervekhez, nemzetbiztonsági szervekhez tartozó kapcsolatokra vonatkoznak. Természetesen mindenki csak a saját adatával rendelkezik.

A másik kérdés, hogy le lehet-e mondani egy alkotmányos alapjogról akár évmilliárdokra is. Természetesen ez nyilván magánügye az adatkezelőnek, hogy milyen időtartamra mondatná le az érintettet alkotmányos alapjogairól, ugyanakkor hangsúlyozni szeretném, már a valóságshow-kkal kapcsolatos állásfoglalásunknál is kifejtettük azt, hogy alkotmányos alapjogról lemondani nem lehet, legfeljebb a korlátozásához lehet hozzájárulni, hogyha a körülmények megfelelőek és alkotmányosan igazolható a korlátozáshoz való hozzájárulás.

E helyütt szeretném megemlíteni, már nem ehhez a vizsgálathoz kapcsolódóan, hanem általában a jogellenes adatkezelésekhez kapcsolódóan, hogy sajnálatos módon a visszaélés személyes adattal büntetőjogi tényállása nem megfelelő abban a formában, ahogy jelenleg a büntető törvénykönyv tartalmazza. Elfogadhatatlannak tartom, hogy kiskorúakat vagy kiskorú személyt, aki szexuális bűncselekmény áldozata volt, úgy mutasson be a televízió az arcképével, hogy részletesen el kell mesélni a bűncselekmény körülményeit, a személy azonosítható, majd a nyomozó hatóság közli, hogy egyrészt a szülő írásban hozzájárult a nyilatkozathoz, másrészt pedig nem állapítható meg tulajdonképpen jelentős érdeksérelem. Ez elfogadhatatlan. Azt gondolom, hogy ezzel a jelentős érdeksérelemmel a büntetőjogi tényállásban valamit kellene kezdeni.

E helyen is szeretném megköszönni az igazságügyi tárcának, hogy felajánlotta, hogy már a mostani módosítás során terjesszük elő a javaslatunkat, én azonban átgondolási időt kértem, és abban maradtunk, hogy a tavaszi legközelebbi módosításnál fogom a javaslatomat eljuttatni.

Információszabadság, közérdekű adatok nyilvánossága; jelentős változás volt, hiszen megfordult a közfeladatot ellátó személyekkel kapcsolatos szabályozás. Ez azt jelenti, hogy az a főszabály, hogy a közfeladatot ellátó személy vagy a közfeladatot ellátó szervek képviseletében, hatáskörében eljáró személyek feladatával összefüggő adata nyilvános, azonban az egyes speciális szektorális jogszabályok nem követik le ennek a főszabálynak a megváltozását. Ezért adtam ki - bár ez nem a 2005. évhez kapcsolódik, viszont az adatvédelmi törvénynek a módosítása akkor történt - ebben az évben egy ajánlást, és azt kértem, hogy ennek a szabálynak megfelelően változzanak meg a szektorális törvények.

Az országgyűlési képviselőket érintő nagyon fontos állásfoglalásnak tartom 2005-ből, amely arra adott választ, hogy az országgyűlési képviselő képviselői jogával élve egy más eljárást valósít meg vagy igényel, vagy jut hozzá az adatokhoz, az általa kért adatokhoz, mint hogyha állampolgárként a bárkit megillető közérdekű adatok nyilvánossága kapcsán fordulna az adatkezelőhöz. Amennyiben az országgyűlési képviselő a képviselői jogosultságából eredő tájékoztatási jogával él, ez kijelöli és meghatározza az eljárási kérdéseket is; a kettő nem vegyíthető. Amennyiben erre szükség van, javasoltam a házelnöknek, a Házszabály módosításába is kerüljön ez bele, erre kitűnő alkalom, hogy a Házszabály módosítása napirenden van.

Nagyon fontosnak tartom az elektronikus információszabadságról szóló törvényt 2005-ből, bár jeleztem már akkor, hogy az idő rövidsége és a pénz hiánya akadályozhatja azt a megvalósítását a törvénynek, amely kívánatos lenne. Ez sajnálatos módon egyes vizsgálatokból eredően azt mutatja, hogy legalábbis részben megvalósult - már az, hogy nem a kellő ütemben folyik a törvény végrehajtása -, és szeretnék e helyütt is arra hivatkozni ennek kapcsán, hogy nem fogadható el az, hogy a jogszabálytervezeteket még most is nem nyilvános megjelöléssel kapjuk, noha pont az ellenkezője az érvényes.

Ha már a jogalkotásra tértem rá, nagyon fontosnak tartom azt hangsúlyozni - és itt csatlakoznék Kaltenbach Jenő beszédéhez is -, hogy a jogalkotásban a biztosoknak, az országgyűlési biztosoknak a szerepe nagyon fontos. Ahogy a köztársasági elnök úr az adatvédelmi biztosok európai konferenciájának üdvözlő beszédében írta, tulajdonképpen az Alkotmánybíróság előzetes normakontrolljához hasonlítható tevékenység, hiszen ez a tevékenység azt kell hogy garantálja, hogy olyan törvények kerüljenek a jogalkotó és a tisztelt Ház elé, amelyek megfelelnek egy alkotmányos alapjog korlátozásának, gondolok itt a szükségességi-arányossági tesztre. E vonatkozásban az Alkotmánybíróságnak két döntése is volt, mind a kettő nagyon fontos, a vagyonőrtörvénnyel és az ügynöktörvénnyel kapcsolatban, és mind a kettő visszaigazolta az Alkotmánybíróság eddigi következetes gyakorlatát.

Ezért arra szeretnék utalni, hogy az adatvédelmet nem korlátnak és nem akadálynak kell tekinteni, hanem garanciának kell tekinteni, amelynek a fontosságát és szükségességét mindenkinek tudomásul kell venni, így a jogalkotónak is.

(10.30)

Ezért hivatalból is vizsgálom azokat a jogszabályokat, amelyeket nem küldtek meg számunkra véleményezésre, hiszen adott esetben a véleményezés elmaradása az Alkotmánybíróság egy konkrét döntése értelmében akár közjogi érvénytelenségét is eredményezheti a jogszabálynak.

Végezetül szeretném én is megköszönni mindazoknak a közreműködését, akik részt vettek az adatvédelmi biztos munkájában, akár úgy, mint panaszosok, akár úgy, mint vizsgált szervek, akár úgy, mint konzultációt kérők, és természetesen, már az előbb is utaltam rá, a munkatársaim közreműködését is.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)




Felszólalások:  Előző  10  Következő    Ülésnap adatai