A Parlament képe

Szavazások - Az Országgyűlés döntései

Bevezetés

Lezárva: 2013. október

Tartalom

A határozathozatal (szavazás)

Minősített többséget igénylő döntések


A határozathozatal (szavazás)

Az Országgyűlés hagyományos munkamódszere, hogy a benyújtott javaslatokat bizottsági előkészítés után plenáris ülésén megvitatja, majd szavazással dönt elfogadásukról. A törvényjavaslatok tárgyalása rendszerint több ülésen keresztül zajlik, továbbá általános, részletes és esetenként záróvitára tagozódik. A szavazásra két „fordulóban" kerül sor: először a módosító javaslatokról dönt az Országgyűlés, majd – rendszerint egy héttel később – a törvényjavaslat egészéről szavaz, s ha kell, előtte kijavítja a törvényalkotás során keletkezett hibákat, koherenciazavarokat.

A személyi döntések meghozatala egyszerűbb. A köztársasági elnök, az alkotmánybírák, a Kúria elnökének, a legfőbb ügyésznek, az Országgyűlés tisztségviselőinek és másoknak a megválasztása a szavazásból áll, vitára nem kerül sor.

A parlamentek, így az Országgyűlés is kétféle szavazási módot alkalmaz, a nyílt és a titkos szavazást.

A nyílt szavazás rendszerint szavazatszámláló géppel történik. Kivételesen (például a napirend elfogadásáról vagy egy-egy ügyrendi javaslatról) kézfelemeléssel szavaznak a képviselők. A nyílt szavazás ritkán alkalmazott formája a név szerinti szavazás, amikor a képviselők ábécésorrendben, egymást követően helyükön felállva szóban közlik döntésüket. A személyi döntéseket viszont általában titkos szavazással (szavazólap alkalmazásával) hozza meg az Országgyűlés. Ilyenkor a jegyzők számolják meg a szavazatokat.

A képviselő szavazása során az „igen", a „nem" vagy a „tartózkodom" lehetőségek között választhat. A titkos szavazással megejtett személyi döntések során azonban csak igennel vagy nemmel lehet szavazni. A szavazást nem lehet megismételni. Szavazategyenlőség esetén – a nyílt szavazáskor – az ülésvezető elnök szavazata dönt, aki egyébként csak ilyen esetben szavaz.

Az Országgyűlés a javaslatokról többségi szavazással dönt. A megkívánt többség lehet:

  • egyszerű többség,
  • abszolút többség és
  • minősített többség.

Az Országgyűlés legtöbbször úgynevezett egyszerű többséggel hozza meg döntéseit. A törvényjavaslatok zömét is például egyszerű többséggel fogadja el a parlament. A határozatképességhez ilyenkor az szükséges, hogy a képviselők több mint fele jelen legyen az ülésen. (Ha mind a 386 képviselői hely be van töltve, a határozathozatalhoz 194 képviselő jelenléte szükséges.) A javaslatot az Országgyűlés elfogadta, ha a jelen lévő képviselők több mint fele igennel szavazott.

Az abszolút többség az összes (tehát a megválasztott) képviselők többsége. Ha mind a 386 mandátumnak van gazdája az legalább 194 képviselő (50%+1) igen szavazatát jelenti. Az ilyen szavazati arányhoz kötött döntésre meglehetősen ritkán (pl. a miniszterelnök megválasztása során) kerül sor.

Minősített többséget igénylő döntések

Az Alaptörvény, az Országgyűlésről szóló törvény, illetőleg a határozati házszabályi rendelkezések esetenként a határozathozatalhoz szükséges többséget a fenti általános szabálytól eltérően állapítják meg, magasabb szavazati arányhoz köti a törvényjavaslat elfogadását, illetve bizonyos tisztségek betöltését, továbbá egy-egy, a házszabályi eljárással kapcsolatos döntést. Ez az úgynevezett minősített többséget igénylő döntés. A minősített többséget az Országgyűlés, mint törvényalkotó kétféleképpen határozza meg: vagy az összes, azaz a megválasztott képviselőkhöz (pl. a "képviselők kétharmadának szavazata" szófordulattal), vagy a jelen lévő képviselőkhöz viszonyítva ír elő meghatározott arányt.

A minősített többség előírásának többnyire garanciális oka van. A stabil alkotmányhoz fűződő érdekből következik például, hogy az Alaptörvény megváltoztatásához az összes országgyűlési képviselő kétharmadának szavazata kell. Az alapvető emberi jogokat biztosító egyes sarkalatos törvények elfogadását az Alaptörvény a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatához köti. Ugyanilyen szavazataránnyal kell megalkotni az államszervezet alapvető intézményeiről szóló törvényeket: így például az Alkotmánybíróságról, az Állami Számvevőszékről, a bíróságokról, az ügyészségről, a rendőrségről és az önkormányzatokról szóló törvényeket. Fontos alkotmányos intézmények vezetőinek, tagjainak, így pl. az alkotmánybíráknak, a Kúria elnökének, a legfőbb ügyésznek a Számvevőszék elnökének, az alapvető jogok biztosának és helyetteseinek megválasztásához a képviselők kétharmadának szavazata szükséges.

A parlamenti kisebbség (ellenzék) jogait védi, hogy a határozati házszabályi rendelkezésektől az Országgyűlés csak a jelen lévő képviselők négyötödének szavazatával térhet el. Ennek a különleges minősített többségnek a magyarázata, hogy az 1994-es Házszabály elfogadásakor a kormánypártoknak több mint kétharmados többségük volt az Országgyűlésben, ezért az ellenzék számára csak az ennél nagyobb (négyötödös) többség nyújtott garanciát. (Az ellenzéki képviselők aránya ebben a ciklusban sem éri el az egyharmadot.)

Az Országgyűlés személyi döntéseivel kapcsolatos legfontosabb tudnivalók a személyi döntéseknél találhatók.

Az Országgyűlés személyi döntései