Bevezetés
Először az 1989. júniusi Házszabály-módosítás tette lehetővé a képviselők számára a csoportalakítást, akár a frakció, akár a szakmai csoportok megalakítását. Az 1990. februári Házszabály-módosítás, majd az 1994-es új Házszabály a frakcióalakítás szabályozása mellett továbbra is biztosította a csoportalakítást.
E szerint a képviselői tevékenységgel összefüggő célra a képviselők más (pl. szakmai, területi) csoportot is kialakíthatnak. Ezek azonban nem rendelkeznek a frakciókat megillető jogokkal. E csoportokat a közös fellépésre, az "összetartozás" kifejezésére hozzák létre. Tevékenységüket a Házszabály nem szabályozza és külön jogokat sem biztosít számukra. (Nincs több joguk, tehát mint ami egy képviselőt is megillet.) Így működésük lényegében kívül esik az Országgyűlés - Házszabályban rögzített - tárgyalási, döntés-előkészítési, törvényalkotási mechanizmusán. Ettől függetlenül politikai vagy szakmai "súlyuk" esetenként jelentős lehet. A területi és szakmai jellegű csoportokban jellemzően együtt tevékenykedtek a különböző frakcióhoz tartozó képviselők.
Legtöbb ilyen csoport (összesen 18) az 1990-1994-es ciklusban alakult. A későbbi ciklusokban már csak egy-két csoport szerveződött. A csoportalakításra időnként kényszerű okok miatt került sor, például mert a javasolt bizottságot, illetve vizsgálóbizottságot az Országgyűlés nem alakította meg, vagy mert a képviselők nem tudtak vagy nem akartak frakciót (vagy ennek előfeltételeként pártot) alakítani.
Ciklusról ciklusra csökkent tehát a csoportalakítási szándék. A frakciók közötti "átjárás" egyre nehezebbé vált, s így mind ritkábban vállalkoztak a különböző frakciókhoz tartozó képviselők arra, hogy közösen hozzanak létre szakmai vagy területi csoportokat. Az utóbbi ciklusokban e csoportok inkább "frakciópótlékként" szerveződtek meg, vagy mint legutóbb e házszabályi forma a frakciószövetség legalizálására szolgált.