Készült: 2017.12.18.09:50:22 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

212. ülésnap (2017.04.10.), 207. felszólalás
Felszólaló Vona Gábor (Jobbik)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 8:12


Felszólalások:  Előző  207  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

VONA GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt európai parlamenti Képviselőtársaink! Szeretném azzal kezdeni, hogy mi is ennek a béruniós kezdeményezésnek a célja, mert úgy látszik, hogy félreértik egy picit, sőt nagyon. Van ez a becsípődés, mintha ennek a kezdeményezésnek az lenne a célja, hogy valamiféle adóharmonizációt érjünk el az Európai Unión belül, vagy hogy az Európai Unió jelenlegi struktúráját fenntartva valami alamizsnát kérjünk Magyarország és Kelet-Közép-Európa számára béremelés céljából.

De ez nem erről szól. Ezek szerint nem olvasták el alaposan a Jobbiknak ezzel kapcsolatos megnyilvánulásait, megszólalásait. Ez azért nagyon baj, mert így nem tud kialakulni érdemi vita. Ez pontosan arról szól, hogy az európai bérszakadékot, ami a kelet-közép-európai országok és a nyugati országok között létrejött az elmúlt tizen-egynéhány éves uniós tagság ellenére, megszüntessük. Ez együtt kell járjon a régióban a versenyképesség erősödésével, együtt kell járjon az itteni vállalkozások megerősödésével, ennek pedig együtt kell járnia az egész Európai Unió megújulásával.

Tehát lényegében ez a javaslat egy új Európai Unióról szól, és amit önök itt mondanak, azok lényegében csak folyamatosan ürügyek, ellenérvek, hogy miért nem lehet. Arra szeretném a kormánypárti képviselőket kérni, hogy picit változtassanak ezen a szemponton, és próbálják meg azt a kérdést föltenni maguknak, ami általában előbbre viszi a világot, hogy hogyan lehet. Nagyon bízom önökben, hogy önök is szeretnék azt, ha az Európai Unió igazságos lenne, és az a fajta bérszakadék, amit, akármilyen politikával is próbálkozunk az elkövetkező években, nem fogunk tudni megszüntetni érdemben, mert ha megnézzük, nemcsak Magyarországot érinti, hanem az egész régiót.

Itt, a régión belül vannak különbségek, és ezekkel azért érdemes szembesíteni saját magunkat. 2006 és 2015 között, ha megnézzük a kelet-közép-európai nettó átlagkereseteket, most nem a minimálbérről beszélünk, hanem a nettó átlagkeresetekről, akkor a régióban 60 százalékkal nőtt a nettó átlagkeresetek mértéke. Magyarország úgy járult hozzá ehhez a 60 százalékhoz, hogy sereghajtóként itthon csak 16 százalék volt. Nekünk még a régiót tekintve is van lemaradásunk. De ez itt most pontosan arról szól, hogy a kelet-közép-európai béreket fölzárkóztassuk a nyugat-európai bérekhez.

Hogy ez így alakult, föltehető a kérdés, ki is a felelős. Van, aki szerint senki. Itt is lényegében olyan hozzászólásokat hallhattunk, mintha ez egy természetes dolog lenne, egy ilyen történelmi örökség, amit úgy sem tudunk leküzdeni. Én ebben nem hiszek, mi ebben nem hiszünk. Mi azt valljuk, hogy itt Brüsszel is felelős, és sajnos felelősek az eddigi kormányaink, beleértve a jelenlegi kormányt is. Brüsszel felelős, mert csak imitálta a kohéziós politikát, imitálta a felzárkóztatást.

Ezzel kapcsolatban nemrégiben el is hangzott Günther Oettinger német biztos úrnak az egész Európai Unió számára őszödi beszédként aposztrofálható megszólalása. Ahol mit mondott? Azt mondta, nehogy elvegyük az uniós forrásokat, amiről mi állandóan mint valami messiásról szoktunk beszélni. Az, amit Németország befizet ebbe a kasszába, mondja ő, lényegében visszavándorol Németországba. Sőt, kimondja azt a tételmondatot, amiről beszélni kéne ‑ és örülnék, ha ezt önök is elmondanák, mert látom, hogy Hollik képviselő úr végre bólogat, ez egy történelmi pillanat, ezt jelentsük ki ‑, azt mondta a német biztos, hogy gazdasági értelemben Németország nem nettó befizetője az Európai Uniónak, hanem nettó haszonélvezője, nettó kedvezményezettje. Érdemes volna visszanézni a parlamenti jegyzőkönyveket, hogy hányszor tettük mi ezt szóvá, és mi volt az önök válasza, amikor ezt szóvá tettük.

A másik: nemcsak Brüsszel hibás, hanem hibásak a kormányok is. Hiszen akármit is mondanak itt a kormányzati propaganda tételmondatait fölsorolva, azért a gazdaságpolitikát az elmúlt tizen-egy­né­hány évben önök is meg az elődeik is az olcsó munkaerőre építették. Orbán Viktor ezt ki is jelentette külföldi tárgyalásai során: jöjjenek ide, Magyarországra, mert itt olcsó a munkaerő, sőt még a munka törvénykönyve is rugalmas, vagyis úgy lehet bánni a munkavállalóval, ahogy nekik tetszik.

Miniszterelnök úr azt is elmondta Gyöngyösi Mártonnak már kétszer is az azonnali kérdések órájában, hogy nem támogatják a béruniós kezdeményezést. Pedig az a fajta bérszakadék, ami a régióban fennáll az Unió két része között, az elmúlt tíz év két legnagyobb nemzeti tragédiájának közvetlen oka volt. Az egyik a devizahitel-válság, amiért az emberek eladósodtak. Annak az volt az oka, hogy a saját bérükből nem tudták finanszírozni a kiadásaikat és az életüket. Ezt a problémát egyébként 2009-ben már a Jobbik a felvételkori forintosítás megoldásával vezette volna ki. Ha ezt akkor megteszi a szocialista kormány, vagy 2010-ben önök, akkor nem lenne devizahitel-válság még mindig.

A másik ok, ami pedig szintén a bérek alacsony szintjéből adódik, az elvándorlás, amiről itt már nagyon sokat beszéltünk. Megmondom őszintén, engem nagyon zavar a miniszterelnök úrnak az a fajta cinikus hozzáállása ehhez a kérdéshez, hogy ez egy kalandvágy. Hát, kalandvágy ahhoz kell, hogy itt maradjunk, itthon próbáljon valaki boldogulni! A másik pedig, amikor a személyek szabad áramlásáról úgy beszélünk, mintha ez egy természetes folyamat volna, akkor érdemes volna azon elgondolkodni, tisztelt képviselőtársaim, hogy valóban létezik‑e ez a nagy európai uniós alapelv, amit mi személyek szabad áramlásának hívunk, vagy valójában a személyek kényszerű áramlása zajlik.

Ha létezne az Európai Unión belül a személyek szabad áramlása, akkor bizonyára nemcsak magyar diplomásnak kellene mosogatnia Németországban, hanem, mivel a személyek szabadon áramlanak, egy német diplomás is jönne ide, és Magyarországon mosogatna; de nyilván ez utópisztikus. A helyzet az, hogy a személyek kényszerű módon áramlanak az Európai Unióban. És a mi béruniós kezdeményezésünk pontosan arról szól, hogy ezt az igazságtalanságot végre állítsuk meg. Ebben a cinkos csendben, halálos csendben kiabáljuk bele az Európai Unió vezetésének fülébe, hogy ez így nem fair, ez így nem igazságos, ez így nem egy szolidáris Európa.

(16.10)

Az Európai Unió alapító atyái nem így képzelték el az Európai Uniót, ahol a Nyugat, a nyugati része, a magállamok kizsákmányolják a perifériát, és benne is tartják ebben az állapotban, mert amióta az Európai Unióhoz csatlakoztunk, a bérek közötti szakadék, a nyugat-európai és kelet-közép-európai bérek közötti szakadék egyáltalán nem csökkent. Tehát jól láthatóan itt rendszerhiba van, és ez a kezdeményezés ezt a rendszerhibát szeretné megszüntetni. Tisztában vagyunk az ellenérvekkel, a hazai kkv-k nehéz helyzetével, a multik erőfölényével, azzal, hogy ez egy komplex és nagyon lassan végrehajtható folyamat. Tisztában vagyunk ezekkel, ezeket önöknek nem kell elmondani, csak én azt szeretném megint kérni önöktől, hogy ne azt keressék, hogy hogyan nem lehet, hanem ha önök is szeretnék, hogy Magyarország és a kelet-közép-európai régió fölzárkózzon a nyugati bérek szintjéhez, akkor azt keressük közösen, hogy hogyan lehet.

Én azt hiszem, azt merem remélni, hogy akár önöknek is lehetnek ez ügyben jó ötleteik ‑ akár, ne zárjuk ki ennek a lehetőségét ‑, de ha még csak a célt sem tűzzük ki, és a jelenlegi európai uniós vitákban ez a cél nem jelent meg, mindenféle szép elvek megjelentek, de a jelenlegi európai vitatérben, európai uniós vitatérben ez nem kérdés, az, hogy a kelet-közép-európai béreket felzárkóztassuk, nem probléma, amíg ezt a célt nem tűztük ki, addig ne várjunk eredményt. Néma gyereknek anyja sem érti a szavát, és nekünk ebből elegünk van, és Magyarországnak is elege van. Nem akarunk még egy újabb hitelválságot, nem akarunk újabb elvándorlásokat, és ha nem akarunk, akkor a béreket fel kell zárkóztatni.

Hozzáteszem egyébként, hogy miközben nyolc ország fogott össze ennek a polgári kezdeményezésnek a keretében, nyolc kelet-közép-európai ország, azt is meg kell értetnünk az Európai Unió nyugati részével, hogy ez az ő érdekük is, hiszen ha ez nem változik meg, a kelet-közép-európai régió lényegében tönkremegy, elnéptelenedik, élhetetlenné válik és ez egyébként az egész Európai Uniót, beleértve a nyugati részét is magával sodorhatja.

Miniszterelnök úr azt mondta, hogy nem támogatja ezt a kezdeményezést, pedig azt kellett volna neki mondania véleményem szerint, hogy minden vitánk, minden, néha szint alá süllyedő vitánk és kampányüzemmódunk ellenére kellenek dolgok, amikben egyetértünk és amiért közösen küzdünk. Sajnos, ő nem ezt mondta, ezzel is bizonyítva, hogy nem államférfi, hanem csak politikus.

Én arra kérem itt önöket ebben a vitában, hogy próbáljuk meg azt a hozzáállást megtalálni, hogy hogyan lehet ezért a nemes célért, amely fide­sze­se­ket, jobbikosokat, baloldaliakat, minden magyar embert egyaránt érint, hogyan lehet ezért közösen küzdeni, azért, hogy Magyarországon a magyar emberek ugyanazért a munkáért, amit Nyugaton végeznek az emberek, ugyanolyan bért kapjanak, mint amilyet Nyugaton kapnak. Erről szól ez a kezdeményezés, és én megmondom őszintén, nem értem, hogy ezt hogy nem lehet józan ésszel, tiszta szívvel és magyar szándékkal támogatni. Én erre kérem önöket, hogy gondolják át ezeket az érveket. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)




Felszólalások:  Előző  207  Következő    Ülésnap adatai