Készült: 2019.02.23.02:54:20 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
8 87 2002.06.12. 3:22  78-96

DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN, a rendészeti bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Asszony! Tisztelt Ház! Az Országgyűlés rendészeti bizottsága 2002. június 6-án tárgyalta a köztisztviselők jogállásáról szóló '92. évi XXIII. törvény, valamint a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló '96. évi XLIII. törvény módosításáról szóló T/66. számú törvényjavaslatot.

A kormány képviselőjének kifejtése szerint a törvényjavaslat célja arra irányul, hogy erősítse és növelje a főtisztviselői karral és a központi tisztikarral szemben támasztott magas szintű szakmai követelményeket. Az előterjesztő ezen célkitűzését egyik oldalról sem vitatták.

A bizottsági vitában felszólaló, többséghez tartozó képviselők - miként a többségi vélemény ismertetéséből is kiderült - támogatták az előterjesztést. A kisebbséghez tartozó képviselők ugyanakkor aggályaikat is megfogalmazták, mindenekelőtt azt, hogy a törvénymódosítás hátterében politikai indíték húzódik meg, nevezetesen: a kinevezettek közül minél könnyebben eltávolítani mindazokat, akiknek a kinevezése mögött az előző kormányhoz való politikai kötődést feltételezik.

Megfogalmazódott az is, hogy az elmúlt, mindössze tizenegy hónap tapasztalatai nem elegendőek a változtatások megtételére, különösen akkor nem, ha figyelembe vesszük azt, hogy a kinevezések valójában két-három hónappal ezelőtt történtek meg. Ezért a kisebbségi oldalról javaslatként fogalmazták meg, hogy a törvénymódosítással egy-két évet várni kellene, hiszen addigra megfelelő tapasztalatok birtokában lehetne a gyakorlat által felvetett igényekhez közelíteni a törvényt.

Ellenzéki oldalról emlékeztettek arra is, hogy a törvény elmúlt évi elfogadásával jelentős lépést tettünk a köztisztviselői kar megbecsülésének fokozása irányában, és most inkább azon kellene gondolkodni, hogy hogyan tudjuk vagy hogyan lehetne a köztisztviselői életpálya presztízsét növelni.

Ellenzéki képviselők hiányolták a szakmai érdek-képviseleti szervezeteknek a bejelentést megelőző, előzetes, általános véleményét is. Javaslataik, indítványaik így legjobb esetben csak a részletes vitában lesznek megismerhetőek, ami beépíthetőségüket korlátozni vagy nehezíteni fogja.

A bizottsági vitában elhangzott, hogy nem célszerű az ötéves rendelkezési állományba helyezés két évre való csökkentése, hiszen akkor esélyegyenlőtlenség alakul ki a korábban kinevezettek és az új jogszabályok alapján kinevezettek között. Az öt év megtartása azért is indokolt lenne - ez elhangzott -, hogy ezeknek a főtisztviselőknek a mandátuma egy kormányzati perióduson átnyúlhassék.

Ellenzéki oldalról kérdésként fogalmazták meg azt is, hogy mi indokolta a Közszolgálati Ellenőrzési Hivatal nevének megváltoztatását, illetve az új elnevezés milyen új közigazgatás-szervezési feladatokat takar.

Ezen aggályok miatt a rendészeti bizottság ellenzéki képviselői az előterjesztést általános vitára nem tartották és nem tartják alkalmasnak.

Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
28 202 2002.10.29. 5:04  197-213

DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN, a rendészeti bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Asszony! Képviselőtársaim! Az Országgyűlés rendészeti bizottsága 2002. október 9-én tárgyalta a bűnüldöző szervek nemzetközi együttműködéséről szóló T/990. számú törvényjavaslatot.

A törvénytervezetet előterjesztő kormány képviselője kifejtette, hogy a dokumentum a bel- és igazságügyi fejezet egyik utolsó nagy jogharmonizációs feladata. Uniós elvárás, hogy Magyarországnak is rendelkeznie kell olyan belső jogi normával, valamint nemzetközi szerződésekkel, amelyek az új típusú együttműködés formáit szabályozzák a bűnfelderítés és a bűnmegelőzés területén. A büntetőeljáráson belüli együttműködés továbbra is az igazságügyi jogsegély keretén belül fog megtörténni. A törvényjavaslat az érintett szerveknek új jogköröket nem biztosít, hanem az érvényes jogköröknek ad egy újfajta nemzetközi dimenziót, mely nemzetközi szerződésekben fog testet ölteni.

A bizottsági vitában a bizottság tagjai számos elvi, tartalmi, általános és konkrét gondolatot, felvetést, valamint kérdést fogalmaztak meg az előterjesztéssel kapcsolatban. Elhangzott, hogy külföldi hatóság Magyarország területén való ténykedése, például kényszer vagy kényszerítő eszköz használata a társadalom felől kritikák forrása lehet, hiszen erre a közelmúlt hazai eseményei is adtak példát.

A vitában felhívták a figyelmet a politikai vagy köztörvényes jelleg eldöntésének szubjektív veszélyeire, illetve ezzel összefüggésben a belügyminiszteri hatáskör kontrolljának hiányára. A vitában felvetődött, hogy a terror jellegű cselekmények esetén sokszor nagyon nehéz élesen megkülönböztetni a bűnügyi terrorizmust az úgynevezett politikai terrorizmustól. Vitatott helyzetben ennek eldöntése a belügyminiszter feladata lesz, azonban kérdéses, hogy ez jó megoldás-e.

A bizottsági vitában felvetettük, hogy a fokozott igényre tekintettel a törvényjavaslat a titkos információgyűjtés valamennyi formájának alkalmazását lehetővé teszi, vagyis a magyar bűnüldöző szervek magánlakást titokban átkutathatnak, az észlelteket technikai eszközzel rögzíthetik, levelek tartalmát megismerhetik s a többi. Ennek feltételeit és részleteit firtató kérdésünkre nem kaptunk választ.

A vitában megfogalmazódott az is, hogy a magyar rendszer jelentősen eltér az uniós rendszertől abban a tekintetben, hogy a különleges eszközök használata nálunk döntően a nemzetbiztonsági szolgálatok hatáskörébe tartozik, míg az Unió országaiban ez jellemzően a bűnüldöző szervek feladatköre. Ezzel kapcsolatban elhangzott, hogy sem mi, sem más ország nem lelkesedik azért, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatokhoz tartozó szervezetek vagy személyek ebben az együttműködésben megjelenjenek. Volt olyan vélemény, mely szerint logikátlan és szükségtelen az RSZVSZ bevonása a rendszerbe, más vélemények szerint az APEH adónyomozóit is be kellene vonni.

 

 

(15.00)

 

A vitában felvetődött az is, hogy a felségjog kifejezés nem pontosan értelmezhető, hiszen a magyar jogrendszerben az nem nagyon használt. Felhívták a figyelmet arra is, hogy a törvényjavaslat életbe lépésével egyidejűleg indokolt lesz a jogsegélyről szóló törvény módosítása is. A bizottsági vitában szó esett a nevekről is, mellyel kapcsolatban kiemelték, hogy annak alkalmassá kell válnia a csatlakozásunk utáni új szerepre, amikor is nemcsak nyelvet jól tudó, hanem büntetőjogot is jól ismerő szakemberek kellenek. Kiszámítható, hogy feladata nagymértékben bővülni fog, hiszen minden megkeresés rajta megy keresztül.

Összefoglalva: a törvényjavaslat rendészeti bizottsági vitája során az előterjesztés célját és indokoltságát senki nem kérdőjelezte meg. Ugyanakkor nyilvánvalóvá vált, hogy a törvényjavaslat érzékeny és kényes területeket érint, melyek szabályozása nagyfokú körültekintést igényel. Hiányolható, hogy a csatlakozással összefüggésben a bűnmegelőzés és bűnüldözés területén nem rendelkezünk egy széles konszenzuson alapuló, átfogó koncepcióra épülő, hosszú távú fejlesztési stratégiával, mely foglalatát adná a szabályok módosításának, így ennek a más törvények módosítását is igénylő törvénytervezetnek.

A törvényjavaslat részleteiben sok helyen pontosítást, korrekciókat, kiegészítést igényel, megvalósításában komoly erőfeszítéseket feltételez. A jelzett körülményekre és a feltételekre figyelemmel az ellenzéki oldal a törvényjavaslat bizottsági vitája során tartózkodó szavazataival jelezte, hogy az előterjesztés ellenzéki elfogadhatóságához előzetesen még számos kérdés tisztázása szükséges.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
32 91 2002.11.12. 2:43  90-96

DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Asszony! Képviselőtársaim! A Medgyessy-kormány hivatalba lépése óta egyre több intő jel mutat arra, hogy a rendőri fellépések során visszatérő elem lett a brutalitás. Verik a tüntetőket, verik az újságírókat, verik a szurkolókat, verik az időseket, verik a gyerekeket, verik a romákat. (Moraj a kormánypárti padsorokban.) A becsületes emberek azt mondják, kezdenek félni. Eközben társadalmi felháborodás és a polgári pártok határozott fellépése kellett ahhoz, hogy egy rendőri asszisztenciával szabadon sétáló, házi őrizetben lévő bűnöző visszakerüljön a börtönbe.

A most beterjesztett Btk.-módosítás is a bűnözőknek fog kedvezni, hiszen jól kiszámíthatóan csökkenni fognak a büntetési tételek, így egyebek mellett a kábítószer-kereskedők is megnyugodhatnak a Medgyessy-kormány intézkedései nyomán. A büntető törvénykönyv szigorának enyhítése következtében szinte lehetetlen lesz megbüntetni azokat, akik gyermekeinknek először kínálják fel valamelyik kábítószert. Úgy tűnik, a szocialista-liberális koalíció semmit sem tanult a Horn-kormány időszakának negatív tapasztalataiból, a katasztrofális bűnügyi statisztikákból, az egymást érő robbantásokból, a kábítószer-fogyasztás terjedéséből.

Tisztelt Miniszter Asszony! Az emberek azt mondják, a Medgyessy-kormány nem ezt ígérte. A demokratikus jogállamban nem az állampolgároknak kell félniük a rendőröktől, hanem a bűnözőknek. Nem az idős emberekkel és gyerekekkel szemben kell bebizonyítani, hogy milyen hatékonyan tud fellépni a rendőrség, hanem azokkal szemben, akik szüleink és gyermekeink biztonságát veszélyeztetik.

A Ferencváros-VfB Stuttgart mérkőzés után is brutális módon lépett fel a rendőrség. Néhány szurkoló odamondogatása elegendő volt arra, hogy kergessék a szurkolókat, köztük gyerekeket és időseket, ellenük könnygázt vessenek be. A BRFK illetékese arra hivatkozott, hogy a német csapat szurkolóit dobálták; ezzel szemben tény, hogy a német drukkereket a roham elrendeléséig ki sem engedték a stadionból.

Kérdezem tehát a miniszter asszonytól: mi indokolta és milyen okból kellett a rendőrségnek könnygázt bevetnie egy étteremben, ahová a rendőrök terelték be az embereket? Másodszor: miért és ki adott utasítást arra, hogy gyerekeket és időseket kergessenek a rendőrök? Harmadszor: milyen elfogadható magyarázatot tud adni a rendőri brutalitás szaporodására?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
32 95 2002.11.12. 1:04  90-96

DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz): Miniszter asszony, köszönöm a válaszát. Három megjegyzésem van. Az első: ön azt vonta kétségbe, hogy a brutalitások száma szaporodik. Én arra szeretném fölhívni a figyelmét, hogy az újságok tudósításai erről szólnak.

A második megjegyzésem az lenne: köszönöm szépen azt, hogy nyilvánosan elismerte, hogy igen, voltak ilyen brutalitások. Ön ugyan néhány esetnek nevezte ezt, vagy úgy szólt, hogy néhány százalék vagy néhány eset, én mindenesetre azt is köszönöm, hogy ezt nyilvánosan, itt a parlament előtt elismerte; de én azt gondolom, önnel egyetértve, hogy ez sem megengedhető.

Ugyanakkor viszont az sajnálatomra szolgál, hogy amit elmondott, abban nincsen elegendő garancia arra nézve, hogy a későbbiekben ilyen esetek ne ismétlődjenek, ezért sajnálatomra a válaszát nem tudom elfogadni.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
33 164 2002.11.13. 4:28  163-164

DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Mondanivalóm címe: a felelősség és az idő összefüggése, avagy mit számít az életkor? Ez a cím nyomban felismerhetően két rétegből áll. Az első réteg, a felelősség és az idő összefüggése, evidens módon filozófiai karakterű. A második, a "mit számít az életkor?" kérdése politikai, sőt manapság aktuálpolitikai érdekkel bír.

Mivel parlamentben vagyunk, most természetesen a második kérdésre kell választ találnunk. Miért csak most? Hiszen a válasz azóta fontos, meghatározó és sürgető, mióta a rendszerváltoztatás gondolata egyáltalán felvetődött. Mégis érdekes módon ezzel a problémával nem foglalkoztak. Így jöhetett létre napjainkban hangosan és sűrűn elhangzóan az a furcsa és ferde argumentálás, hogy 1956 felelőssége és megítélése az egyén életkorától függ. "Én még gyerek voltam", "én akkor születtem", "én még meg sem születtem" - hallhattuk interjúkban, vitákban, beszélgetésekben és beszédekben, azt bizonyítva, hogy az életkor felment a felelősség alól.

Igaz-e ez az állítás? Erre ad választ az első réteg, a felelősség és az idő összefüggésének elmélyültebb, gondolati elemzése. Tudjuk, hogy rendkívül bonyolult probléma ez. Ennek tudatában nagy merészség ezt most fölvetni, de néhány nagyon egyszerű, ám alapvető gondolat felvillantására szükségünk van.

Már az iskolás is tudja, hogy az idő tagolt. A jelen, a múlt és a jövő azonban csak egyféle gyakorlati realitás. A mélyebb, lényegi igazság az, hogy az idő egységes folyamat. A jelen mindig múlttá válik, és máris jövő lesz belőle. Ez most azért fontos számunkra, hogy világossá váljék: a jelen a mindenkori pillanat, a jövő pedig még nincsen jelen. Tehát az időben történtek igazán felismerhető és megismerhető tartalma a múlt.

És ez mindenkivel így van, mindenkire igaz, bármely életkorra való tekintet nélkül. Tolsztoj zseniálisan igazolja ezt nekünk. Mi már pontosan tudjuk, hogy mekkora történeti jelentősége volt a borogyinói ütközetnek. Aki azonban részt vett benne, erről semmit sem tudott. "Hol vagyunk?" - fogalmazódott meg a kérdés. "Talán valami borogyinói falunál" - hangzott a válasz.

Mit számít tehát az életkor? Aki átélt valamit, annak élményét a szubjektív emlékezet őrzi. Aki nem élt át valamit, mert például meg sem született, annak ugyanúgy ott van a múlt megismerésének lehetősége, mint ahogyan a szubjektív átélő is csak ezen az úton juthat az igazsághoz. Tehát az igazság a jelenben történik, de csak múltként, azaz az összefüggések mélységeiben és megvilágosodásával ismerhető fel.

Aki közösségért dolgozik, annak tudnia kell, hogy a múltban felismert igazság adhatja meg azt a szilárd alapot, amelyet megőrizve-megszüntetve a jelenben haladni, fejlődni lehet.

Aki megspórolja a múlt megismerését, az sohasem jut el az igazsághoz. Így a jelen cselekvéseiben is mindig félrecsúszik, mindig zsákutcába jut, legyen bárhány éves. Egy ismert hetilap legutóbbi számában egy jeles politikus azt mondta: a választások után, "a győzelem után, erőnk tudatában megbékélést kínálunk." De lehet-e erőből, erőtudattal megbékélést kínálni? Kínálni persze lehet, de az így kínált megbékélés elfogadására számítani nem lehet. Csak a megismert igazság tudatában kínált megbékélés hozhat békét.

Az igazság megismerése pedig minden életkor számára szükséges és rendelkezésre áll. Aki elhárítja magától, akár életkorra hivatkozva, a felelősséget, az a megismerés felelősségéről mond le. Aki lemond a megismerés felelősségéről, az az igazságról mond le, és szükségszerűen rossz útra téved. A rossz út pedig rosszabb, mint ha el sem indulnánk.

Köszönöm figyelmüket.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
36 264 2002.11.20. 4:26  263-264

DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! A költségvetési vitában a pénz a főszereplő, a pénz pedig mindig kiélesíti a magatartásformák dramaturgiáját. Ezért éreztük éppen most aktuálisnak, hogy pár percet a polgári ellenzék stílusára áldozzunk. Tudom, hogy következő mondataim se különösek, se érdekesek nem lesznek, mégis nemcsak bevezetés gyanánt, hanem a folyamatosság, a társadalmi-politikai logika hívének érzékeltetése végett egy-két evidenciával élnem kell. (Sic!)

Abból kell kiindulnunk, hogy a többpártrendszeren alapuló parlamenti politizálás az úgymond boldogabb országokban hosszú idő óta kicsiszolódott, hagyományokat, bevált módszereket követ. Magyarországon azonban alighogy létrejött ez a társadalmi formátum, máris világháborúk szaggatták szét, majd az egypárti diktatúra kiteljesedésével fél évszázadnyi szünet is következett.

A magyar demokratikus parlament tehát 1990-ben szerveződött. Az elmúlt 12-13 év is elegendő volt azonban ahhoz, hogy bizonyos megszokottság létrejöjjön. E megszokottság szerint a kormányra került pártok kormányoznak, az ellenzékbe kerültek pedig ellenkeznek. Az elmúlt választási ciklusokban mindkét oldal olyan ideológiai, tartalmi, módszertani törekvéseket jelenített meg és használt, amelyek leginkább megfeleltek pártszimpátiájuknak. Így tehát nem kellett sem különösebb politikai felkészültség, sem jóstehetség annak előrejelzéséhez, hogy melyik oldal, melyik párt hogyan dönt és szavaz. A parlamentbe került pártok többnyire irányzatuk szerint, saját pártérdekükben tusakodtak egymással. Az elmúlt parlamenti ciklusban a polgári pártok, a polgári kormány súlyos nehézségekben élte át ezt a parlamenti gyakorlatot, azt tapasztalta, hogy ennek mindenekelőtt a választók látták kárát.

Most arra szeretném hangsúlyosan felhívni a figyelmet, hogy több jele látszik annak, hogy okultunk ezekből a tapasztalatokból. A tavaszi választások eredményeként ellenzékbe került polgári pártok éppen ezért nem a megszokott módon akarnak ellenzéki politikát folytatni. Szándékuk az, hogy a népképviselet elvén működő demokratikus parlament erősödéséhez járuljanak hozzá. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az ellenzék megszokott, úgymond zsigerből való ellenkezése helyett a polgárokra, az országra, a nemzetre, illetve ezek érdekére tekintve, ezek szerint gondolkodva, az ő hasznukra döntve és szavazva valósítsák meg a polgári ellenzék parlamenti politizálását.

Tisztelt Képviselőtársaim! A sajtó vagy nem figyel, vagy hallgat arról, hogy az új parlament működésének ideje alatt szokatlan tendenciák jelentek meg az ellenzék részéről. Az eltelt rövid idő szavazásainak elemzését tekintve világossá válik, hogy gyakoribbak lettek az úgynevezett együttszavazások, eladdig, hogy a polgári ellenzéket a kormányhoz való csatlakozással is hírbe hozzák. E rövid idő alatt arra is van példa, hogy a politika valóban a közösség érdekét szolgálhatja, és nem pártérdekről, hát még nem személyi szimpátiától függ.

A polgári kormány négy éve alatt attól volt hangos a sajtó, hogy a kormány Budapest főpolgármesterén akar bosszút állni. Most, hogy ugyanez a főpolgármester koalíciós huzakodás közepette elegendő költségvetési pénz nélkül látszik maradni, a budapestiek érdekében a polgári ellenzék parlamenti támogatásáról biztosította ugyanezt a főpolgármestert. Az ellenzéki gesztust a főpolgármester, talán eddigi megszokásától indíttatva, gúnyos szavakkal utasította vissza.

A polgári ellenzék mégis kéri és reméli, hogy az Európai Unióba lépés előtt, majd utána a magyar parlament a demokratikus népképviselet színtere lehet. Hogy ennek érdekében a jelenlegi kormányzó pártok mit tudnak és mit akarnak tenni, annak éppen a most terítéken lévő költségvetés a nagy iskolája és vizsgája.

Köszönöm figyelmüket. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
40 393 2002.12.04. 4:08  392-393

DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Veszem magamnak a bátorságot, hogy valamennyiünk nevében köszönetet mondjak azért a hét évre kiterjedő kutatásért, amely hosszú hallgatás után összefoglalta és áttekinthetővé tette a családban, illetve annak közegében elkövetett erőszakos bűncselekményeket.

A megdöbbentő adatokról már szólt a parlamentben egyik képviselőtársam egy napirend előtti felszólalásban. Én most napirend után néhány gondolattal szeretnék hozzájárulni a témához. Teszem ezt most annál is inkább, mert tapasztalhatjuk, a média ugyancsak felkapta az adatokban rejlő kriminológiai érdekességeket, és félő, hogy bulvárszintre zülleszti azokat. Ezt pedig azért kell mindenáron megakadályoznunk, mert a család a társadalom alapsejtje. Itt tehát nem egyedi érdekességekről van szó, hanem arról a súlyos problémáról, hogy a társadalom kriminalizálódása hat-e a családra, vagy a család felbomlása, sorvadása zülleszti a társadalmat.

Először azon kellene mélyen elgondolkodnunk, hogy a családon belüli erőszak nem napjaink problémája, hanem végtelen történelmi mélységű. Mióta az ember történetekbe foglalva kísérelte meg megismerni önmagát, azóta a családi erőszak megjelenik - a görög mitológiában, az Ószövetségben is. Kronosz megeszi gyermekeit, Káin megöli testvérét. Az ok pedig már akkor is a hatalom és a vagyon. Mondhatnánk: nagyon is modern történetek ezek. Nem véletlen, hogy a történelem során nagyon sok filozófiai, vallási, magatartásbeli, törvénybe foglalt tiltó törekvés szándékolta megszelídíteni az emberben élő agresszióra való hajlamot, de a történelem újra és újra szellemi, lelki válságba sodorta a családokat, pusztításra tanítva és pusztítva őket.

 

 

(21.30)

 

A XX. század kritikus korszakában az ember egyre inkább neurotizálódott, amit nemcsak a háborúk, hanem a terror által a családokban megjelenő tragédiák, rémületek, titkok, elfojtások is elősegítettek. Csak csodálkozhatunk, hogy míg a második világháború előtt Budapest Bécs után a lélekgyógyító pszichológia fellegvára volt, az 1950-es évektől egyszerűen megszüntették e szakágat. És még inkább csodálkozhatunk azon, hogy ma, amikor egyre erőteljesebb a tragédiákhoz vezető családi agresszivitás, sőt immár kutatni is lehet, beszélni is lehet róla, a kórházakban, az ambulanciákon újra sorvad a pszichológia, a pszichiátria, szinte alig van kezelési lehetőség.

Nagy ellentmondás az, hogy ma Magyarországon minden ötödik gyerek depressziós, növekszik a gyerek- és fiatalkorú öngyilkosságok száma, egyre fiatalabb korban nyúlnak egyre erősebb drogokhoz, a drogtörvény enyhítésére törekszenek, és a drogprevencióra szánt költségvetési pénz is jelentősen csökken - pedig a családi tragédiákhoz vezető folyamatok folyamatos jelzéseket adnak. Ilyen jelzés például a törvény által mind a mai napig figyelmen kívül hagyott zaklatás, mely lényegében nem egyéb, mint az agresszió pontos és nyilvánvaló jelzése. Általa a bűnre, nemegyszer gyilkosságra készülő tudat alatt mintegy előre feladja magát. Hány tragédia lenne elkerülhető, ha a család, az orvos, a pszichológus figyelné és felismerné ezeket a jelzéseket, és hathatós törvény is lenne a prevencióra?

Az agressziót kiváltó egyik ok, ha az élet alárendelődik a tulajdonnak. Nagyon érdekes, hogy a Káin név héberül éppen tulajdont jelent. Vigyáznunk kellene, hogy a XXI. századba indulva, a most készülő, remélhetőleg jobb törvények mellett nehogy éppen a manapság szabad teret kapott, tulajdonimádó szellemiség nevelje fel az új Káinokat.

Köszönöm a figyelmüket.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
42 73 2002.12.11. 4:17  72-73

DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! A cím lényege egyszerűen így fogalmazható: mit tudunk a családi agresszió gyakorlatáról, és mit tehetünk ellene? Erre sajnos a válasz is nagyon egyszerű: a családi agresszió gyakorlatáról nagyon keveset tudunk, ezért tenni is nagyon nehéz ellene.

Idézzük a közelmúlt két fájdalmas tragédiáját: azt, amikor az apa irtotta ki a családját, és azt, amikor a többgyerekes fiatal anya tette ugyanezt. Mindkét család a közösség előtt nyitott életet élt, ám a váratlanul kirobbanó tragédiák oka ma is titok.

Az elmúlt alkalommal a családi agresszió végtelen múltba nyúló gyökereire utaltam. Most, hogy a tényeket létrehozó gyakorlatról kell gondolkodnunk, a probléma mélysége mellett annak kiterjedtségét is vizsgálnunk kellett. A külföldi sajtó ismeretében jól látható, hogy ez nem sajátosan magyar kérdés. A családi erőszakkal, annak tragédiáival az Európai Unió - mint általános problémával - egyre többet foglalkozik. A kiterjedt méretek pedig csakis arra ösztönözhetnek, hogy a magunk lehetőségei szerint mindent elkövessünk a javulás érdekében.

A gyakorlatot vizsgálva arra a következtetésre kell jutnunk, hogy bármit tenni csak nagyon óvatos, tapintatos, tájékozott módon lehet. Örülhetünk, hogy végre rendőrségi ügy lesz a szellemileg, lelkileg, fizikailag válságba sodródó zaklatás, hiszen nem kell hirtelen indulati viharnak kitörnie; az újabb kutatások szerint a különböző családi kapcsolatokban a hosszú távú mentális stressz neurotizál, az idegrendszert, sőt az immunrendszert is tönkreteszi. A zaklatásra való panaszkodást mégsem szabad ellenőrzés nélkül elhinni és megtorolni.

 

 

(11.20)

 

 

Nézzünk körül a hajléktalanok között! Vajon mindig igaz-e az a döntés, amely a férfit távolítja el a családból, a lakásból? Tudjuk, hogy a megélhetés mindmáig két emberre van méretezve, s tudjuk azt is, hogy legyen bár valaki festőművész vagy tanár, becsületes úton egy életben egy lakást szerezhet. Mi lehet az oka annak, hogy a hajléktalanság ma jellegzetesen férfi életforma? A törvényhozásnak nem volna szabad átesnie a ló másik oldalára.

Tisztelt Ház! A családi agresszió gyakorlata azt is megmutatja, hogy itt nem egyenes vonalú, egyenletes mozgásokról van szó, hanem mindig rendkívül komplex problémákról. Most csak egy motívumot említek: az agresszió nemcsak a családtagok gondja lehet, hanem talán még súlyosabb a családba kívülről behatoló agresszió. Ki ne hallott volna olyan esetet, hogy pénzért - talán éppen drogra - gyerekek zsarolnak gyerekeket? A gyerek pénzt csak lopni tud otthonról - ez többször megtörtént eset -, amit azután titkol, elfojt, miatta depresszióba esik, ami felborítja a család nyugalmát, neurotizálja a légkört, s a szülők az okot sokáig csak a gyerekükben keresik. Az pedig már az idegrendszer erejétől függ, hogy erre ki hogyan reagál.

A családba kívülről behatoló legsúlyosabb gond a felnőttnél is, de egyre inkább a gyereknél is a szenvedélybetegség, legyen az szerencsejáték, ital vagy drog. A legutóbbi különösen, de a többi is kiválóan alkalmas a családi élet tönkretételére.

A társadalom összefogásának teljes ereje szükséges ahhoz, hogy bármely életkorban, de leginkább gyerek- és fiatalkorban már az első lépést, az első próbát megakadályozzák. Senki nem tudhatja ugyanis, ki hogyan reagál, hogy mi lesz az utolsó vagy az új esély következménye.

Végtelen szomorúság és beláthatatlan felelősség az, ha a törvény, a társadalmi tudatra tett befolyás az ellenkező irányba hat. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
44 149 2002.12.18. 5:02  148-150

DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha más nem is, a november 20-án készített parlamenti jegyzőkönyv emlékezik arra, hogy a polgári ellenzék stílusának szokatlan voltáról már szóltam.

Most a másik oldalról, a kormány és környezete stílusáról kell mondanom néhány gondolatot, nemcsak a párhuzamosság okáért, hanem azért is, mert féléves lett a Medgyessy-kormány, s mert ez idő alatt stílusának sajátosságai szavakban és tettekben is egyre kontúrosabban, élesebben nyilvánultak meg. Kötetekre rúgó mennyiséggé vált ez a félévnyi történetsor, így a rendelkezésre álló néhány perc alatt csak három témakört érintek. Először a kormány és környezete külföldre vitt politikájáról kell beszélnem, mert itt nyilvánul meg legvilágosabban a stílus lényege. A rendszerváltozás óta ugyanis a külpolitika volt az a terület, ahol a különböző kormányok és az ellenzék talán a leginkább egységes álláspontot képviselték. Most ez az egység, az ország nem kis kárára, megszakadt.

A kormány és külföldre került környezete, mondhatnánk durván és hevesen támadja az előző kormányt, azaz a mai ellenzéket, eladdig, hogy miniszteri nyilatkozatban is leantiszemitázza őket. Ez túlmegy a külföldön tehető nyilatkozatok jellegén, és mélyen becsületsértő. Az ország érdekét tekintve pedig még károsabbak azok a valótlan állítások, amelyek szerint a polgári ellenzék csak élvezni akarja a NATO előnyeit, de a kötelességet nem teljesíti, hogy az ellenzék mindent megtesz az Európai Unióba történő sikeres belépés ellen is.

Mindezt itthon, a mozgósított hatalmas sajtódömpinggel akár el is hitethetik. Külföldön azonban, ezt éppen az illetékesek tudják, hogy Magyarország és az EU, illetőleg a NATO kapcsolata nem a mostani pár hónapon múlt. A külföldre vitt éles támadásokkal az a legnagyobb baj, hogy míg a kormány és a nyilatkozói a polgári ellenzéket akarják tönkreverni, lényegében - az országon belül lévő kiélezett ellentéttel - a megbízhatatlan partner képét festik hazánkról.

Az eddigiekből is következik második témakörünk: az ország társadalmi-politikai közhangulatának befolyásolása. A polgári pártokra még ma is, a választások után fél évvel is, olyan becsmérlő mondanivalót zúdítanak, mintha a kampány közepén lennénk. A Fidesz, mondják, pitiáner vitát folytat az Európai Unióval kapcsolatban; azért tesz keresztbe a kormánynak, mert nem ő írhatja alá a szerződést. Orbán Viktor három javaslatát kekecelésnek minősítik, miközben a csatlakozásról szóló 60 oldalas polgári programot egyszerűen figyelmen kívül hagyják.

A Fideszt a Medgyessy-kormány minisztere politikai színvaksággal vádolja, amin vitatkozni sem érdemes vele. Nem beszélve az állandóan hangoztatott erőből való politizálásról, amire pedig, nem kell sok tudomány hozzá, ellenzékben mód sincs.

Nem folytatva az idézetek sorát: úgy tűnik, hogy a kormány és környezete mindent vállal és elkövet, hogy hiteltelenítsék a polgári oldal képviselőit a társadalom előtt.

Végül harmadik témakörként a parlamenti politizálás stílusára utalok. E tekintetben ma már általánossá vált, hogy a kormánypártok az ellenzék javaslatait rendszeresen leszavazzák, tekintet nélkül azok tartalmára. Több mint aggasztó, hogy a parlamenti felszólalások hangneme ebben a ciklusban tovább durvult. Ma már ott tartunk, hogy a Medgyessy-kormány nevében felszólaló miniszter, eddig példa nélküli módon, képviselőket nyíltan és következmények nélkül sértegethet.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kormányzó pártok egyik prominense a költségvetési vita alatt a polgári oldalhoz fordulva azt mondta: nehéz veletek politizálni, de mi megpróbáljuk. Nos, ez a próba már eddig is sikeres volt, és azt mutatta: a polgári pártokkal éppenhogy nem nehéz politizálni. Itt ugyanis nem az az alapkérdés, hogy kivel, melyik párttal kell harcolni, hanem pártra való tekintet nélkül az az alapkérdés, hogy kikért és miért érdemes együttműködni, nehézségeket is vállalva. Csak így lehet a parlament a demokratikus népképviselet színtere, és ez a felfogás jelentheti az ország, a nemzet érdekének országon belül és azon kívül történő eredményes szolgálatát. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

 

 

(18.00)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
46 148 2003.02.04. 1:55  147-154

DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! Az Országgyűlés az elmúlt év novemberében módosította az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvényt. Az idén január elsejével hatályba lépett új szabályozás szerint a korábban mentességet élvező lakóingatlanok kezelésére is kiterjed az általános forgalmi adó felszámításának kötelezettsége.

A törvénymódosítás nagyfokú felháborodást keltett az érintettek, a lakásszövetkezetek és azok tagjai körében. A témával a sajtó nagy terjedelemben foglalkozik, és az érdekvédelmi szervezetek is megszólaltak az érintettek védelmében. A lakásszövetkezetek és társasházak országos elnöksége nemrégiben sürgős segítséget kérve nyílt levélben fordult Medgyessy Péter miniszterelnökhöz. Levelükben megfogalmazzák, hogy a szabályozás számos nemkívánatos következménnyel jár; egyebek mellett növeli a lakásszövetkezeti tagok terheit, fékezi a karbantartási és felújítási munkákat, indokolatlan különbséget tesz a társasházi és lakásszövetkezeti házkezelési szervezetek között.

Tisztelt Miniszter Úr! Nem sorolva tovább az érveket, a lényeg az, hogy az érdekvédelmi szervezet az intézkedést határozottan elutasítja, valamint követeli annak ismételt felülvizsgálatát és a szabályozás sürgős újragondolását.

 

 

(15.00)

 

 

Saját tapasztalatom szerint is, de a sajtó híradásai szerint is álláspontjukkal azonosulnak azok a polgártársaink, akik lakásszövetkezeti lakásban laknak.

Ezért kérdezem államtitkár urat, hogy az elmondottak fényében hogyan értékeli az említett törvénymódosítást, amely a lakhatási költségeket 25 százalékkal emeli, és mit kívánnak tenni a megoldás érdekében. Várom megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
46 273 2003.02.04. 4:22  272-273

DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy már ma is, úgy az elmúlt napokban és hetekben az MSZP több prominense is felszólította a Fideszt, hogy tegyen, úgymond, hitet az Európai Unióba való belépés mellett. Ezt a kívánalmat aztán a hírközlés sok helyütt és sokszor elismételte, az MSZP közeli sajtó pedig központi témaként oda juttatta, hogy a Fidesz nem is akarja az Európai Unióba való belépést, sőt szemben áll vele.

Megdöbbentett ez az újfent negatív kampány. Nem értettem, mi lehet ennek az értelme. Ez késztetett arra, hogy gondolkodjam a dolgon, és ennek eredményeként két következtetésre jutottam. Mivel mindkettő több vagy más, mint a konkrét felszólítás aktualitása, ezért legalább napirend után szeretném rájuk felhívni a figyelmet.

Az ügy egyik konklúziója az lett, hogy itt lényegében nem is az Európai Unió és a Fidesz kapcsolatáról van szó, hanem a Fidesz és a kormány Unióval kapcsolatos tárgyalási politikájáról. Az Európai Unióba való belépés már régen nem "igen" vagy "nem" kérdése, miközben a belenyugvó, elfogadó és helyeslő tárgyalási mód és az érdek-képviseleti tárgyalás mind a mai napig vitára és döntésre váró probléma. Ha ugyanis a Fidesz eleget tesz a felszólításnak, akkor evidens módon amellett tesz hitet, hogy mindent elfogad és igenel, amit az MSZP-SZDSZ-kormány felajánl vagy elfogad az Unióba való belépés tárgyalása során. Ez az ellenzék kritikai lényegét semmisíti meg, az ellenzéket saját szerepével fordítja szembe. Ezt bárki felismerheti. Nem véletlen tehát, hogy az MSZP nem a kormányról, hanem az Unióról beszél. Ez bizony trükkös módszer, de mint látható, annyira azért mégsem sikeres, hogy jól elfedje a valóságos, ferde szándékot.

Ez azonban, bár logikusnak vélhető, csak feltételezés részemről. Van egy másik következtetés is, ami a logikán túl bizonyosságot is hordoz: e bizonyosság nem más, mint hogy az MSZP itt is és most is rossz szemlélettel ítél. Ez a rossz szemlélet mindig is meghatározta és eltorzította a minősítéseket. Csak példaként említem, hogy volt idő, amikor a tudományos-gondolati munkák minősítését, elbírálását a legmagasabb szinten mennyiséggel, a bárki által megszámlálható betűleütések számával értékelték; vagy a nyelvtudást nem az minősítette, akinek erre szüksége volt, hanem meghatározott helyen kiadott bizonyítvány.

Nem sorolva a példákat, kérdezem, vajon miért történt ez így. Nyilvánvaló e példák alapján is, hogy az ellentmondásos minősítő módszerek oka az volt, hogy a nyelvtudást kívánó munkahely vezetői, az alkalmazók nem tudták a nyelvet; hogy a gondolati munka minősítése erős kritikai gondolkodást kívánt - helyette a betűnyomok számlálása volt a rossz, sőt nevetséges, de könnyű megoldás.

Most is erről a rendszerről van szó: tetteket és gondolatokat kellene minősíteni. A Fidesznek évekre visszamenő tettei, kormányzása alatti évek tárgyalási stratégiája áll rendelkezésre. Ellenzékbe kerülve nyilatkozattal, előadással és bárhol, bármikor, bárki által hozzáférhető tanulmánnyal is megfogalmazta az Unióba lépés lehetőségeit és kívánalmait. Tettek és gondolatok sokasága áll tehát rendelkezésre a Fidesz és az Unió kapcsolatának megismerésére. Az MSZP azonban a régi módi szerint most sem vállalta a megismerés, a kritikai érvelés munkáját. Amit akar, az nem több és nem más, mint szó, szó, szó...

Tisztelt Ház! A legnagyobb tanulság tehát az, hogy bármiféle együttműködés csak akkor lehetséges, ha nemcsak a gazdaság, nemcsak a jogrend, de a gondolkodás minősége is felnő Európához. Ha ez nem történik meg, annak belpolitikai, valamint jelen témánkat illetően súlyos és káros külpolitikai következményei lehetnek.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
49 296 2003.02.17. 4:27  295-298

DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! A múlt hét parlamenti ülésén egyik képviselőtársam a politikai célból utcára vonulás engedélyezése, illetve tiltása kapcsán kifejtette, hogy a rendőrség manapság túlzottan előtérbe került a politikai döntésekben, és ez sok embert a múltra emlékeztetve félelemmel tölt el. A kormány részéről adott válasz szerint félni nem kell, de - bizonyos szigorúsággal csengett a figyelmeztetés - félelmet kelteni sem szabad.

Végtelen sajnálatomra azonban a közelmúltban olyan események történtek, amelyek engem is félelemmel töltenek el, s ha most bármilyen röviden felidézem azokat, akár engem is félelemkeltéssel vádolhatnak.

Az elmúlt héten a miniszterelnök lakonikusan a “Köztársaságö címet viselő programbeszédében Szabolcska Mihály stílusában festett idilli képet hazánk állapotáról, az állampolgárok egyszerű, derűs, békés, nyugodt életéről. Ám szinte még el sem hangzottak a békét és nyugalmat hitetni kívánó szavak, a valóságból ijesztő kép tűnt elő. A békének ugyanis - ez szinte közhely - alapbázisa a biztonság, méghozzá az élet- és vagyonbiztonság. Az életünkből fakadó tények, adatok jellemzik és indokolják vagyoni helyzetünket, a két motívum tehát szervesen összefügg. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az államilag szedett adófizetés alapja az élet- és vagyoni helyzet átvilágítása.

A személyi jövedelemadó bevallásához az APEH-nek meg kell adnunk születési körülményeinket, útlevelünk számát, anyánk nevét, munkánk jellegét, rétegeit, jövedelmünk legkisebb morzsáját és talán valamennyi kódszámunkat, mely által egy-egy csoportban, halmazban számon tartanak bennünket. Ez az - elnézést a szóért - macerás bevallási munkát ismerjük, szidjuk is eleget, de mióta létezik, azóta mégis megcsináljuk, nagyrészt időre beadjuk, azzal az érzéssel, hogy teljesítettük állampolgári kötelezettségünket; de főként azzal az érzéssel, hogy ha bevallásunkat az APEH kezébe adjuk, ott jó helyen van, hiszen adataink titkosságát, azaz biztonságát a kormány, az állam szavatolja.

Az állam mindent el is követ ezért: a sok millió polgár évenként folyamatosan bővülő adatbázisát leplombálva rács mögött tartják; az adatkezelés informatikai rendszerekkel többszörösen biztosított; az adatok hozzáférhetősége szigorúan szabályozott, minden esetben annak nevét is feljegyzik, aki csak hozzányúl az adatokhoz, és a velük való munkához, vagyis az adatismerethez csak annak van joga, aki nemzetbiztonsági átvilágításon esett keresztül. Egyszerű állampolgárként ki gondolná, hogy adóbevallásunk nemcsak a befizetett adó okán, hanem a pénzt kísérő adataink okán talán még inkább nemzetbiztonsági kérdés, nemzeti értéket képvisel.

De hogyisne képviselne, mikor az adóbevallásokból születő adatrendszer a nemzet egyik legnagyobb, legösszetettebb, legbonyolultabb és főképp a legtöbb irányba adatokkal, tényekkel képet és konzekvenciákat adó informatikai rendszer. Általa egy ember is, egy-egy csoport is és az egész ország is megismerhető, feltérképezhető. Nincs az a titkos és hatalmas kémszervezet, mely ennek produkálására képes lenne.

Megdöbbentő és ijesztő, hogy a magánszemélyek és gazdasági társaságok adózási adatait mégis kiemelték az adóhatóság nemzetbiztonságilag felügyelt informatikai rendszerének ellenőrzése alól. Történt pedig mindez a Medgyessy-kormány hatalomra kerülése után kinevezett elnök vezérletével, s ami már alig hihet, magának a kormánynak a részvételével, hiszen az APEH-elnök a Medgyessy-kormány pénzügyminiszterével egyeztetve kapott indítékot, tette meg, tehette meg mindezt. Ki hinné, hogy az új kormány működésének kezdetén az ország életét oly alapvetően befolyásoló adózásban a legmagasabb szinten álló kormányzati személyek működtek közre az adatvédelem csődjében. De ez nemcsak csőd, hanem súlyos veszély is.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
51 321 2003.02.24. 4:39  320-321

DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! A közelmúltban megszaporodtak a problémák a polgárok szabad gyülekezésével kapcsolatosan. A hatóság esetenként határozatlan és nem meggyőző érvelésen alapuló intézkedései a közvéleményben élénk visszhangot és nyugtalanságot keltettek. A rendőrség a bizonytalankodásának okát a gyülekezési törvény hiányosságaiban jelölte meg, és a sajtóban is találkozhattunk olyan állásponttal, mely felvetette a kérdést, hogy nem kellene-e a törvényt módosítani.

Ilyen közhangulatra és előzményekre tekintettel a Fidesz képviselői indítványozták, hogy az Országgyűlés rendészeti bizottsága tekintse át a gyülekezési szabadság helyzetét, benne a szabályozási és végrehajtási kérdéseket.

 

(21.40)

 

A bizottság elfogadta kezdeményezésünket, és az elmúlt héten napirendre tűzte az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettesének e tárgykörben készített jelentését. A jelentésben a dokumentum készítője javaslatokat fogalmazott meg, melyekre véleménye szerint a demonstrációkkal kapcsolatos bizonytalanságok miatt lenne szükség. Az általános helyettes javasolja, hogy a törvény egészüljön ki egy végrehajtási jogszabállyal, mely felhatalmazást adna a gyülekezési jog rendőrhatósági megtiltásával kapcsolatban a mérlegelendő körülményekre és szempontokra. Javasolja továbbá, hogy a törvényben hosszabbítsák meg a bejelentési határidőt. Figyelemre méltó az az ajánlata, hogy a gyülekezési jog hatálya alá tartozó rendezvények jogszerűségének a rendőrség gyakorlatában érvényesülő szempontjait a rendőrfőkapitány egészítse ki a gyülekezés céljának mérlegelésével.

A bizottsági ülésen meghívottként részt vevő Halmai Gábor alkotmányjogász szerint nem szabad a bejelentési rendszert engedélyezési rendszerré változtatni. Véleménye szerint a gyülekezés célja és tartalma nem lehet a korlátozás alapja. Megítélése szerint a demonstrációkkal kapcsolatban felmerült problémák nem a törvény bizonytalanságából erednek. Az országos rendőrfőkapitány a bizottsági ülés napján Gyulán nyilatkozott. Mint elmondta, a rendőrség vezetése már több alkalommal javasolta a Belügyminisztériumnak, hogy az kezdeményezze a gyülekezési törvény módosítását. A rendőrség vezetőjének és az országgyűlési biztos általános helyettesének véleményét a felszólaló bizottsági tagok közül mindössze ketten támogatták. A képviselők többsége úgy ítélte meg, hogy a gyülekezési törvény megfelel funkciójának, megfelelőségét az elmúlt 14 év bizonyította, és ezért annak módosítására nincs szükség. Ez implicite azt is jelenti, hogy az általános helyettes javaslatai a bizottság többségének támogatását nem nyerték el.

Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Figyelembe véve a bizottsági ülésen elhangzott véleményeket, valamint a megismert szakértői álláspontokat is, a gyülekezési szabadság helyzetével kapcsolatban az alábbi megállapításokat tesszük.

1. A gyülekezésről szóló törvénnyel a legutolsó időkig nem volt probléma. Aggályosnak tartjuk ugyanakkor - és ezt a legutolsó hetek eseményei is bizonyítják -, hogy a hatóság a törvényt könnyűszerrel többféleképpen is értelmezheti.

2. A szakértői vélemények is megerősítik, hogy a gyülekezéssel kapcsolatban történt bizonytalankodások nem a törvény hibájára vezethetők vissza.

3. Ha pedig a törvényi szabályozás megfelelő, akkor a hatóság törvényalkalmazási problémái gyaníthatóan politikai természetű körülményekre vezethetők vissza.

4. A kifejtettek okán is a törvény módosítását nem támogatjuk.

Még egy megjegyzés: ha és amennyiben mégis felmerülne a törvény módosításának kizárólag szakmai megfontolásokon alapuló igénye, akkor módosítását pont az ellenkező irányban javasolnánk, vagyis a változtatását nem a szűkítés, hanem inkább a gyülekezési jog szélesítésének irányában támogatnánk. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
53 269 2003.03.03. 4:22  268-269

DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! A végtelen mélyből is magasra törő örök emberi vágyat a kicsi falu, Érmindszent szülöttje, Ady Endre a maga csodálatos szimbólumnyelvén, a valóság és az álom együtthatásában így látta, idézem: “Az Ér nagy, álmos, furcsa árok, Pocsolyás víz, sás, káka lakják. De … Tisza, Duna Oceánig hordják a habját.ö

Bizony, sokáig kellett várni, míg a 2000. év fordulója után úgy tűnt, a költői látomás valósággá érhet. A történelem lehetőséget adott arra, hogy az érmindszenti kis szülőház magához ölelhesse az óceánt elért fiát; hogy az ér pocsolyás vize mellett felfedezzék az előbukkanó termálvizet, amely valódi kincset jelenthet; hogy meglássák végre a természet szépségét, tágasságát, a falu elérhetőségét; hogy Érmindszent hatalmas és vonzó szellemiséget sugalló voltát, geológiai és földrajzi, valamint természeti adottságait összefonva reprezentatív, gyakorlatilag megvalósítható és számtalan haszonnal járó koncepció születhessen. E koncepció nemcsak egy nagy költő szülőhelyét emeli ki az ismeretlenségből, hanem a mindig oly szerencsétlen sorsú Érmellék térség- és vidékfejlesztési tendenciáját is jelenti.

A koncepció magában foglalja természetesen végre egy Adyhoz méltó emlékhely megteremtését, de az olyan nagyon gyakorlati szempontokat is, mint a termálvíz hasznosítását, a gyógyturisztikai lehetőségek megteremtését, a gyógyfürdő mellett szálloda létesítését, a turisztikai infrastruktúra fejlesztésével, konferenciai rendezvényekre módot adó létesítmények létesítését, azaz olyan nagy ívű és horderejű beruházást, amely sokféle és sok munkát kínál Érmellék magyar és román lakosságának, anyagi és szellemi felemelkedéshez juttatva őket. Ez a valóban vonzó koncepció a Királyhágó-melléki református egyházkerületben készült - természetesen. Hiszen Érmindszent ehhez az egyházkerülethez tartozik, ott gondolkodtak az emberek végtelen szegénységének megoldásáról. Éppen ezért itt jutott eszükbe és itt dolgozták ki ezt az egész térség jövőjét meghatározó programot.

Nagy gyakorlati érzékre vallott, hogy a magyar kormányhoz a Széchenyi-terv keretében nyújtották be elgondolásukat az anyagiak biztosítása végett. 2002-ben a tervet felülvizsgálták, és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma a Gazdasági Minisztériummal megállapodott kötött és írt alá arra nézve, hogy a 2002. év egyházi kulturális alap előirányzataiból ezt a térségfejlesztő programot 320 millió forinttal támogatja a magyar állam.

 

 

(21.00)

 

A beruházást egy szegedi kft. megtervezte. Így minden készen állt ennek a speciálisan irodalmi és egyházi, de legnagyobb volumenben általános feladatok megoldására képes beruházás megkezdésére. Mindenki hitt a terv teljesülésében. Ady születésének 125. évfordulója alkalmából a főépület alapkövét is lerakták, amelyet az ökumenikus szellem jegyében Tempfli József nagyváradi püspök is megáldott.

A bizalom nem ingott meg akkor sem, amikor a Medgyessy-kormány létrejötte után a koncepció támogatásának ügye a Miniszterelnöki Hivatal vallásügyi államtitkárságához került. Ott a címzetes államtitkár személyesen biztosította az érdekelteket arról, hogy az elnyert támogatást tartalmazó megállapodás rövidesen aláírható. Ez a “rövidesenö kitétel azonban váratlan és meghökkentő módon gyakorlatilag azt jelentette, hogy mind a mai napig nem írták alá vagy nem írhatták alá a hivatkozott megállapodást. Hogy miért? Csak azért, mert időközben a támogatást, úgymond, eltérítették. Ez a 320 millió forint esetében legalábbis érdeklődést kelt, felvetve a kérdést: itt vajon mi történhetett?

Tisztelt Ház! A kérdésre a választ holnap, napirend utáni felszólalásomban kísérlem meg megadni.

Köszönöm figyelmüket. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
54 193 2003.03.04. 4:54  192-193

DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Mint azt a tegnapi felszólalásomban már vázoltam, a 320 millió forint a Királyhágó-melléki református egyházkerület által kidolgozott vidék- és térségfejlesztési koncepció támogatását szolgálta. Az új kormány új vallásügyi államtitkárságának címzetes államtitkára ezt megtárgyalt ügynek tekintette. Ám amikor semmi nem történt, az illetékesek egy lépcsővel feljebb, a kisebbségi ügyekért felelős államtitkárhoz fordultak, az államtitkár pedig minden további nélkül közölte, hogy a 320 millió forintot Tempfli József nagyváradi püspöknek adták.

Nagyváradon azonban kiderült, hogy erről a nagyváradi püspök mit sem tud. A pénzre vonatkozó dokumentumot nem is ő, hanem a püspöki helynök írta alá. Kiderült az is, hogy ők nem kérték, ők csak úgy kapták ezt a nem kevés pénzt. Persze érdekes módon nem egyedül kapta ezt a katolikus egyház. A hivatalos és tovább a választ nem halogatható megkeresésre a kisebbségügyi államtitkár ismét egy lépcsővel feljebb, a kancelláriaminiszterre hivatkozva, az ő megbízásából közölte, hogy a nagyváradi római katolikus egyházzal az úgynevezett Mecénás Alapítvány között egyezséget. Így került ki - tudta és beleegyezése nélkül - a megállapodásból az eredeti koncepció kidolgozója és a pályázat eredeti nyertese: a Királyhágó-melléki református egyházkerület.

Ez bizony nemcsak meglepő, de megalázó helyzetet teremtett számára - és nemcsak azt. Mert nemcsak a 320 millió forintot térítette el ez a kormánygesztus, hanem lényegében eltulajdonította a mások által kidolgozott, nagy szellemi értéket képviselő koncepciót is. Ez merőben jogszerűtlen eljárás, sőt nem kizárt, hogy kimeríti a nagy összegű szellemi érték eltulajdonításának tényállását is.

A református egyházkerület ezután fordult a köztársasági elnökhöz, a miniszterelnökhöz az áldatlan helyzet orvoslásáért. Sajnos a kérelmek eredmény nélkül maradtak.

Vajon miért? Talán csak nem azért, mert a nagyváradi Mecénás Alapítványt a közismert plázaépítő, Mudura Sándor hozta létre és irányítja, befolyásolja mind a mai napig? Talán csak nem azért, mert ugyanő nemcsak hatalmas vagyonnal rendelkezik, de miniszterelnökünk, Medgyessy Péter barátságával is? Vajon lehet-e hitelt adni azoknak a sajtóinformációknak, melyek szerint a Mecénás Alapítványnak egészen más szándékai vannak a megkapott 320 millió forinttal, semmint az eredeti, Érmelléket fejlesztő tervek megvalósítása? Vajon el lehet-e szó nélkül fogadni a magyar adóforintok határon túli, bizonytalan érdekű felhasználását? Vajon nem reális-e az a már a mai helyzet összevisszaságából adódó feltételezés, hogy az okkal nem is rendelkező történet mögött netán nemtelen politikai érdek is áll: a Romániában élő maroknyi magyarság között a vallási ellentét szítása?

Tisztelt Ház! A Kiss Elemér kancelláriaminiszter által aláírt hivatalos tájékoztatás január 29-én datálódott. Az eredeti koncepcióalkotóval és pályázati nyertessel ebben tudatta hivatalosan, hogy ugyanis nem ők, hanem a Romániában született Mecénás Alapítvány, a hozzá csatolt nagyváradi egyházmegyével birtokolja el az ügyet - pénzzel és tervvel együtt.

Kérdésként természetesen megfogalmazható, hogy miért csak most hoztuk ezt az üvegzsebtől oly messze álló keszekusza históriát a tisztelt Ház elé. Azért, mert a döntést hozó kancelláriaminiszter ma már nem ül a székében, és az új illetékes új helyzetet teremthet. Annál is inkább így kellene tennie, mert a miniszterelnök többször és nagy hangsúllyal követelte és követeli miniszterei makulátlanságát. Kiss Elemér kancelláriaminiszter nem volt makulátlan. Ezért nem véletlen, hogy a most idézett, általa végzett ügyintézés sem volt az.

Nos, itt a nagyszerű lehetőség: legalább egy vonatkozásban eleget tenni a makulátlanság kívánalmának. Kiváló dolog, hogy a sokirányú érdeket szolgáló koncepció megvan, mi több, a pénz is megvan, csak vissza kell juttatni oda, ahová eredetileg szánták. Nem is képzelhető értelmes, elfogadható indok, amivel ez megkerülhető. Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps a Fidesz soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
55 209 2003.03.10. 5:21  208-209

DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Nagyon szomorú és nehéz helyzetet teremt Európában, hogy több állam Európai Unióhoz történő csatlakozási periódusa egybeesik a gazdaságilag és politikailag is meghatározó, bizonytalanságot szülő háború előszelével. E két hatalmas jelentőségű, történelmi mértékű esemény együttese azt kívánja, azt kívánná, hogy nagyon elmélyült, felelős gondolkodással, a jövőt meghatározó érdekek előtérbe állításával, a legtágabb közösségtől a személyes problémákig terjedő szemlélettel, egymást támogató, segítő közös megbeszélésekkel szülessenek meg a meghatározó döntések.

Erre azonban, tapasztalatunk szerint, csak vágyva vágyunk. A helyzet ugyanis az, hogy aki problémát, kérdést vet fel az Európai Unió kapcsán, az nem választ, hanem elmarasztalást kap. A gond felvetését az Unió tagadásával azonosítják. Mintha a gondot okozó gyereket nem mentené, nevelné a szülő, hanem kitagadná. Ez abszurd helyzet.

Az abszurditást növeli, hogy a kormány két legyet akar ütni egy csapásra. E metaforában a két légy valósága, lényege a következő: az egyik az Európai Unióba való belépés, a másik a társadalom polgári érdekeket képviselő oldalának a lejáratása és felmorzsolása. E kettős cél elérésének technikája lényegében egyszerű: ha az Európai Unióról van szó, azt erőteljes pozitív propaganda övezi. Az óriásplakátok, az újságban, a televízióban megjelenő hirdetések, kérdések eleve egy szép jövő kérdései, kívánatos kérdések és a válaszok mindig biztatók, jók, igenlők - akkor is, ha nem igazak. Sajnálatos, hogy ezt a sokszor félrevezető pozitív propagandát a kormány által létrehozott, kiváló emberek nevével fémjelzett Európai Unió Kommunikációs Közalapítvány is felvállalja.

Az alkalmazott technika másik oldala a pozitív propaganda mellett a folyamatosan és erőteljesen folytatott negatív kampány. Ez azt jelenti, hogy legyen szó bármiről - persze elsőrendűen az Európai Unióról -, már az első szavak a polgári értékek, az Orbán-kormány felé fordulnak a pártválasztások alatt alkalmazott gúnnyal, megvetéssel, szatírával és gyalázkodással. Nincs idő a példák rengetegéből csak néhányat is idézni, ezért csak egyre hivatkozom. Az írás a Népszava 2003. február 27-ei számában jelent meg, és azért lett hivatkozásunk objektív alapja, mert a névhez a funkciót is csatolják: a szerző politikai államtitkár, és cikkében Európáról akar írni, hiszen címe: “Európából nézveö.

Mit lát onnan egy államtitkár? Rengeteg dolgot láthatna, rengeteg tanulságot levonhatna, funkciójához illően saját szakterületéről. De nem. Európából nézve a politikai államtitkárt nem ez érdekli, hanem - mint mondtuk, s most bizonyítjuk - a polgári oldal lejáratása. Hiába, hogy az uniós csatlakozás tárgyalási fejezeteinek döntő hányadát - mint a szerző is elismeri - az Orbán-kormány vitte végig és zárta le, mégis azt mondja - idézem az írásnak nyomban a második mondatát -: “Az orbánista központú magyar jobboldal a magyar történelem egyik legrandább műveletére készül, amit nevezhetünk EU-szeparatizmusnak.ö Ez elegendő annak bizonyítására, hogy a többi mondat is hasonlóan negatív, gúnnyal telített kampánybeszéd. Több szót nem is érdemel.

Az azonban igen, hogy államtitkárunk miként képzeli el a szavazásig hátralévő néhány hetet. Hát úgy, hogy a pénzfaló bizottságok tömegét javasolja létrehozni, azaz a parlament elnöke által működtetett négypárti, úgynevezett nagybizottság sürgősen hozzon létre egy európai paktumot; az államfő vezetésével alakuljon meg egy nemzeti kabinet; az öt legfőbb közjogi méltóság pedig egy sajátos magyar tanácsot alkosson és működtessen.

Mi tesszük hozzá: mindezek mellett ott van azért a kormány is, a kormány által létrehozott Európai Unió Kommunikációs Közalapítvány is, s mint e hét végén megtudtuk, a legnagyobb kormánypárt, az MSZP is uniós kampányt indít. Úgy tűnik, ekkora energiát a pártválasztás alatt sem pazaroltak kampányolásra.

A cikknek az újságban is kiemelt mondata: “Szabjunk gátat a hungarostupidizmusnak.ö Mi ez? Ezzel a közérthető, gúnyos bélyeggel akar az államtitkár az Európai Unióba vonulni? Talán nem tudja, hogy ott Magyarország neve a latin eredetű Hungária szó változataiból adódik, azaz a “hungaro-ö szórészt mindenki a magyarral azonosítja? Ehhez hozzátéve a szintén latin eredetű, azaz szintén közismert “stupidö szót, ami azt jelenti, hogy korlátolt, bárgyú, ostoba. Talán senki el sem hiszi Európában, hogy ez a megalázó kitétel, ez a durva sértés éppen a magyar kormány batyujából kerül ki az Unió köztudatába.

Kérem a szerzőt, tanuljon egy kis (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) szóértelmezést, egy kis történelmet és nyelvet, hogy véget vethessen annak a káros stupidizmusnak, amely éppen a nemzetek Uniójába lépve képes gúnyolni, megbélyegezni saját nemzetét. Ez még az olyannyira kedvelt (Az elnök ismét csenget.) negatív kampánynak is sok.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
56 286 2003.03.11. 4:45  285-286

DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem beszéltünk össze Braun Márton képviselőtársammal; kicsit tompább formában, de folytatni szeretném, amit ő elkezdett.

Tisztelt Ház! Ha az Európai Unióról van szó, ráadásul annak elfogadásáról, megszavazásáról, akkor magyarul, érthetően kell magyarázni, azaz nagyon tisztán, őszintén, világosan kell beszélni az emberekkel, az előnyöket és a hátrányokat is feltárva, objektív, hiteles mérlegeléssel.

Hogy áll ma ez az ügy? Jellemzésül egy bárki által kézbe vehető, azaz a mondottakat ellenőrizhető dokumentumról szólok néhány szót. Ez a dokumentum közel négymillió példányban, a kormány által létrehozott Kommunikációs Közalapítvány által forgalmazott levél, pontosabban kérdőív, választ remélő válaszborítékkal. Most ne gondoljunk arra, hogy ez önmagában is mi pénzt emészt fel; most mondjuk azt, hogy ez a személyes megkeresés pozitív gesztus a választók felé, és ha tájékozódni lehet belőle és tájékoztat, sok pénzt is megér.

Csakhogy a levél elég sok problémát hordoz. Néhányra utalhatok csupán. A levél küldője a személyes adatokkal rendelkező és azt használni is hivatott Belügyminisztérium. Miután éltek adatainkkal, felkínálják: “Ha az ehhez hasonló megkeresés zavarja önt, azt letilthatja.ö Ez véleményem szerint eső után köpönyeg.

A küldeményben további személyes vonatkozások kitöltését is kérik a közalapítvány számára, azzal az ígérettel, hogy az adatokat május 1-je után megszüntetik. De hogy hogyan és hogy miként lehet erről meggyőződni, arról nincs szó.

Továbbá: panasszal éltek választóim azért, mert ilyen levelet nyugdíjas nem kapott. Miért nem? Hiszen a nyugdíjas is szavaz, és létszámuk is jelentős. Ez sértő számukra, hatásában széles körben káros.

A levélben megfogalmazott kérdések az Európai Unióra vonatkoztatva általános jellegűek. Például: “Mi az Európai Unió?ö, “Hogyan működik intézményrendszere?ö s a többi. Ha a kérdés személyes jellegű, például “Javul-e szociális biztonságom?ö, utána zárójelben megtalálható a válasz általánossá tágított, személyességtől elszakadt mondanivalója, itt például a válasz lényege: “szociálpolitika; nyugdíj; egészségpolitikaö. Alig képzelhető, hogy e hatalmas témakörökre hogyan lehet tartalmasan, érdemben válaszolni.

Zárszóként megjegyzem, hogy ez a levél egy tiszteletre méltó kuratórium, ellenőrző bizottság, összesen tíz kiváló szakember produktuma. Mégis, mintha valami zavar lenne észlelhető a Kommunikációs Közalapítvány tájékoztatásában. Hivatkozzunk arra például, hogy a több millió levélből nőnek csak az szól, ahol a nő egyedül él: az úgynevezett “szingliö nőknek. Aztán óriásplakátokon, szórólapokon ígérik az Európai Unióban található “klassz csajokatö. “Szinglikö és “csajokö - ezekből állna az Európai Unió nőtársadalma?

A Kommunikációs Közalapítvány és valamennyi Unióra vonatkozó kormánypropaganda csak ígér, dicsér, akkor is, ha az nem igaz, vagy ha az az ígéret nem igaz. Olcsó cigarettát ígér, mákos gubát, Bécsben működtethető cukrászdát, pénzes pincérállást a kamaszfiúnak Olaszországban, és még mi mindent.

Tisztelt Ház! Bizonyára ismerik Rejtő Jenő híres hősét, Piszkos Fred kapitányt: ő, ha valakitől el akarta rettenteni a társakat, addig dicsérgette, addig szeretgette, míg sikeresen megutáltatta az illetőt. Ez az úgynevezett Piszkos Fred-effektus. Talán okulni kellene belőle.

Magyarország lakosságának nagy része ma érezhető módon az Európai Unióra szavazna. Ezért nem mákos gubával és klassz csajokkal kellene csalogatni az ország választóit, hanem felnőtteknek szóló, felnőtt módra fogalmazott egyenes beszéddel és valóságos tények mérlegelésével. Ha Piszkos Fred módjára csak agyonszeretgetik az Európai Uniót, a mai választókat holnapra akár el is rettenthetik. Akkor ki lesz a felelős?

Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
66 264 2003.04.15. 5:08  263-264

DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! A Tocsik-ügy jogi vonatkozásairól sok szó esett az elmúlt években, ezért úgy is mondhatnánk, hogy már éppen eleget beszéltek, sőt az elegendőnél több ítélet született: mint tudjuk, négy alkalommal négy különböző ítélet is. A negyedik ítélet éppen most került nyilvánosságra, s európai uniós szavazás ide vagy oda, ez a múlt héten mégis nagy visszhangot váltott ki. Vajon miért történt mindez így? Szeretném előre jelezni, hogy jogerős bírósági ítéletet, hát még legfelsőbb bírósági ítéletet akkor sem kommentálnék, ha jogász lennék, nem áll tehát szándékomban az ítélet jogi megközelítése - annál fontosabbnak vélem azonban az ügyből levonható erkölcsi és politikai konzekvenciák rövid taglalását.

Amikor hat évvel ezelőtt kirobbant a Tocsik-ügy, a pénz ismertté vált nagysága, forrása, nemkülönben a különböző összegek áramlásának vélt vagy valós iránya szinte pillanatok alatt közügyet csinált belőle. Hogy milyen mélyen érintette mindez az emberek tudatát, erkölcsi ítéletét, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a közügyből közszó lett. Emlékezhetünk, hogy a nevet kisbetűvel írva jelzőnek használták, s a magyar nyelv rugalmassága a főnévből igét is képzett, így a Horn-kormány idején új szóval gazdagodott nyelvünk kifejezőereje. A szó jelentése azonban nem vált senki dicsőségére.

Most pedig, 2003 áprilisában azt kell tudomásul vennünk, hogy az ügy körül évek óta kavargó rengeteg tárgyalás, szóbeszéd és sajtókommentár mind felesleges volt, hiszen a megvádoltat minden vádpont alól felmentették, különböző büntetési tételeit visszavonták, s az ügyben érintett személyeket is tisztának minősítették. Mindezt azzal indokolták, hogy itt szerződés köttetett, és ez a szerződés teljesítve lett, vagyis minden a jog útján haladt.

De vajon milyen szerződés válthatott ki ekkora közfelháborodást? A szerződést az ÁPV Rt. kötötte; az ÁPV Rt. a Pénzügyminisztériumhoz tartozik; a Pénzügyminisztérium kormányszerv - vagyis az ÁPV Rt. nagy horderejű dolgot a kormány tudta nélkül nem tehetett. Mi volt ez a nagy horderejű dolog? Az MSZP és az SZDSZ koalíciójából született Horn-kormány alatt a kormány tudtával arra kötöttek szerződést, hogy az ügyet vállaló ügyvéd az önkormányzatoknál alkudja le a belterületi földekért fizetendő összegeket. E szerződés elvállalásának erkölcsi alapját most nem minősítjük, de hogy ez az állam számára mekkora bevételt jelentett, arra könnyen következtethetünk, hiszen a 10 százalékban megállapodott jutalék 860 millió forint volt.

Erkölcsileg is és politikailag is úgy véljük, hogy egy kormány nagy hibát követ el, ha önkormányzatait saját hasznára megkárosítja. E gondolatnak megszületnie sem lett volna szabad semmilyen politikai kurzus esetében, hát még a jóléti társadalmat hirdető és ígérő MSZP-SZDSZ-koalíció kormányzata alatt. De a gondolat a Horn-kormány alatt megszületett, a szerződés megköttetett, és az önkormányzatok - a kormányzat hallgatólagos egyetértésével - összességében vesztesei lettek ennek az ügyletnek.

Ma a Medgyessy-kormány alatt az önkormányzatok anyagi ellehetetlenülése az egyik legnagyobb probléma. Ezért különös, hogy amíg a Horn-kormány asszisztálása és az ügyben közvetlenül érintettek közreműködése korábban bűnösnek találtatott, addig a Medgyessy-kormány alatt a történtek teljes átértékelése következtében az ügy jogilag felmentésekkel és az anyagi javak visszajuttatásával záródott. Vagyis lényegileg nem Tocsik-ügy volt ez, hanem az MSZP-SZDSZ-koalíció két kormányának összejátszása - azaz kormányügy.

Medgyessy Péter miniszterelnök úr hivatalba lépése óta folyamatosan hangsúlyozza: a közéletben és a politikai életben ő nem pusztán jogszerűséget, hanem erkölcsi makulátlanságot követel. Csak csodálni lehet, hogy a Legfelsőbb Bíróság éppen az ellenkező módon ítélt. Vajon miért tette ezt? Lehet, hogy nem hitt a miniszterelnöki szép szavaknak?

Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
68 131 2003.04.29. 5:05  130-133

DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Nemrég értesülhettünk arról, hogy az idei anyák napján közismert személyiségek és ismeretlenek mennek az utcára, hirdetni a kábítószerrel kapcsolatos véleményüket és kampányolni mellette. Ezért talán hasznos lehet, ha közvetlenül az utcai demonstráció előtt néhány fogalmat, az objektív gondolkodásra is lehetőséget adva, értelmezünk. Kíséreljük meg hát a kábítószerügy és -jelenség szótárát összeállítani, pontosabb megfogalmazások szerint is természetesen csak egyszerű és józan logika szerint, a megnevezés, a jelentés és a stílushatás összefüggésében!

Kis szótárunk alapszava a “kábítószerö. Ez tehát olyan szer, amely kábít. Csakhogy a kábító hatást méreg okozza. Vagyis ez a szer, legyen bármilyen fajtából való, lágy vagy kemény, azáltal kábít, hogy mérgez. A mérgezés az ok. A kábító hatás csak következmény. A tartalom pontos kifejezése tehát az, hogy kábító hatású mérgező szer. A mérgező szert pedig, legyen bármilyen hasznos, használják bár a legegyszerűbb háztartásban is, megjelölik, elzárják, büntetőjogi felelősséggel kezelik. Hogyan lehetséges akkor, hogy a kábító hatású mérgező szerrel kapcsolatban ellenkező felfogás, magatartás élhet, és az támogatható, reklámozható, sőt érte az utcára vitt kampány is folytatható?

A kábítószer mérgének legegyszerűbb és leggyorsabb hatása, hogy kábít. A kábító hatás mértéke pedig nem határozható meg a méreg mennyiségével vagy használatának gyakoriságával. Azért nem, mert mindenkinek a szervezete másképpen, sajátos módon reagál. Tehát senki, a használó sem, a szakorvos sem tudja előre meghatározni a méreg szervezetre tett hatását, azt csak tapasztalni lehet. Ki hát az a bátor vagy még inkább felelőtlen, aki a szer kézbe adásáért felelősséget vállalhat?

A legenyhébb szer által okozott legenyhébb hatás a kábulat. Ezt a mérgező hatás alatt lévő, félig öntudatlan állapotot “repülésnekö becézik. Vonzó megnevezés, hiszen veszélyt nem sejtet, és ki ne szeretne repülni? Csakhogy ez a szervezetnek a méregre adott reakciója, és a méreg vagy a szer mennyisége, használatának gyakorisága egyéb feltételektől függően a félöntudatlan állapot átmehet öntudatlan, sőt önkívületi, sőt kómás állapotba is. A jelentkező tudatzavarok mellett a szervezet létfontosságú egységei is tönkremennek, leépülnek, súlyosan károsodnak. Nem kell túl sok idő, néhány repülés csupán, és az egészséges személyiség és fizikum máris tönkremegy, károsodik.

A használatot helyeslők, itt a Házban is, a legenyhébb változatot, a kábítószeres cigarettát előszeretettel “spanglinakö nevezik. S most megint a stilisztikai csúsztatás és szelídítés szándékával találkozunk. A spangli német eredetű, az argó stílusrétegébe tartozó, közvetlenkedő szavával ugyanis csak a formát, a sodrott cigarettát fejezi ki. Csakhogy itt a spangli formában a mérgező fű a tartalom.

Végül zárjuk le a tragédiához vezető, mégis sanda szándékkal becézgető, közvetlenkedő, a vonzást erősítő stílusréteget az “aranylövésö kifejezéssel. Ez akkor történik, mikor a spangli injekciós tűbe fordul. Vagyis az aranylövés nem lövés, hanem szúrás, és végképp nem arany, hanem számos eset tanúsága szerint halálos. Az aranylövés szépen hangzó kifejezése tehát a tragédiát, az utolsó, halálos szúrást jelenti.

Áttekintve kis szótárunkat, azt kell látnunk, hogy a tartalom, a kifejezés és a stílushatás is két vonalon fut. Az egyik következményt, formát nevez meg, argót, metaforát használ, stilisztikailag vonzó, tehát a vonzás szándékát fejezi ki. A pontosabb meghatározások jelentik a másik vonulatot, ezek ugyanis az okot, a lényeget, a tartalmat és a valóságos tragédiát fogalmazzák meg, stilisztikailag is riasztóan, taszítóan és pontosan érzékeltetve a távoltartás szándékát.

Ez a két választási lehetőség most is előttünk áll, a parlamentben is, az utcára vittek előtt is. Most még van választási és döntési lehetőség. A vonzódás vagy az elutasítás következményében azonban már nincsen választás, csak beteljesülés. Ennek felelősségét a törvényalkotó parlamentben is és az utcán kampányolóknak is vállalniuk kell. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

 

(17.50)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
69 304 2003.05.05. 5:18  303-306

DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Nem könnyű e néhány percben pontosan és félre nem érthetően kifejezni mondanivalómat, mégis erre kell törekednem, mert azt politikától függetlennek és mindenki számára nagyon fontosnak vélem. Nem másról lesz szó ugyanis, mint a felnövekvő nemzedékből épülő társadalom minőségéről, erkölcséről, szellemi, lelki, testi egészségéről, melyre bármelyik kormány, bármilyen politika gazdaságot, haladást alapozhat. A jövőre tehát nem akkor kell gondolnunk, amikor eljön az ideje, mert a jövő a mindenkori jelen pillanat eseményeiből következik és születik.

Gondolkodásunk indítéka és lényege nem az, hogy mi, felnőttek vagy a politika, a kormány mit akar tenni, hanem az, hogy itt ma mi történik, mi a konkrét tapasztalat, amely meghatározhatja a tennivalót. A tapasztalat súlyos gondokat mutat. A tudományos felmérések és a hétköznapi élet eseményei egyaránt arra figyelmeztetnek - A tanúból lopva és idézve a gondolatot -: a helyzet fokozódik. A gyerekek a dohányzást egyre hamarább kezdik, szaporodik az alkoholizáló gyermekek száma, a társadalom, a tömegkommunikáció visszhangzik a szerek, az anyagok használatának nem elmarasztalásától, hanem vitájától, a droggal való élés lehetősége végtelenített riportfolyamatok, nyilatkozatok tárgya. A gyerek pedig csak gyerek, se tapasztalata, se tudása, pénze nincsen, mégis szívni, kábulni akar.

Így kerül sor olyan, alig érthető tragédiára, hogy a vidám, egészséges, jó eszű, általános iskolás gyerek délután játszani indul szülei tudtával, s néhány óra múlva halva lelnek rá az otthonához közeli bokrok alján, körülötte olcsó, s immár üres öngyújtók, melyekből kiszívta a gázt. Ma sem tudjuk, honnan került elő ez a halálos ötlet, azt azonban igen, hogy ez után a tragédia után vidéki gimnáziumban is kómában találtak gyereket, s ugyancsak üres öngyújtók mutatták a szándékot. A felkeltett érdeklődés, a szándék, a vágy ilyen ferde és tragikus eseményekhez vezet.

Azt mondják, a drog hatékony ellenszere a felvilágosítás, a kommunikáció. Ennek érdekében az érdekelt minisztériumok vezérletével konferenciákat tartanak, pedagógusoknak továbbképzést, gyerekeknek felvilágosító füzetkéket adnak. Nemritkán pazarló, haszontalan kiadás és költség ez. Az elmúlt napokban egy anya szólt bele a rendőr őrnagy és az addiktológus főorvos televízióban folytatott vitájába, s e beleszólásból kiderült, ő nagyon is szakszerű és alapos felvilágosítást kapott a kábítószerről, mert szakember: a szertől haldokló, súlyosan beteg gyerekek kórházi főápolója volt. Ezért is, mikor a saját fia elérte az érett gyerekkort, őt is felvilágosította a leghatékonyabb módon: nem személytelen füzetkét adott kezébe, hanem bevitte magával a kórházba, és megnézhette az öntudatlanul haldoklókat, beszélhetett a beszédre még képes gyerekekkel. Ez valóban nem felejthető élmény. Mégis, később az anya gyermekének hangulatváltozását tapasztalta, sírásra igen, de szóra nem tudta rávenni, s hiába érezte a tragédia szelét, tehetetlen volt. Majd fia eltűnt, s néhány hét múlva a Dunából fogták ki. A drogos gyerekek kiváló ápolójából idegileg rokkant, leszázalékolt szerencsétlen lett.

Mondjuk ki a két legfontosabb konzekvenciát! Az egyik az, hogy az úgymond felvilágosítás - hát még személytelen szövegek útján - sem az alkohol ellen s még inkább a drog ellen nem vagy nem mindig képes eredményes hatásra. A másik konzekvencia az, hogy a kábítószer-fogyasztó - legyen bár gyerek vagy felnőtt - nemcsak önmagát teszi tönkre, hanem a körülötte lévőket, az érte aggódókat, az iránta felelősséget érzőket is. Így a társadalom emberi, gazdasági értékeket veszít, és széles körben károsul.

Összefoglalva: a figyelem, az érdeklődés nagyon korán, utcai csinn-bumm cirkusz nélkül is feléled, az iskolai, személytelen felvilágosítás - emésszen el bármennyi pénzt -, de még a személyes, megrendítő felvilágosítás is bizonytalan hatású, semmit nem garantál.

Köszönöm figyelmüket. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
71 230 2003.05.12. 5:04  229-232

DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Hogy a gyerek életkora, tapasztalata és tudása, társadalmi státusa okán kiszolgáltatott, védtelen és sérülékeny, csak a szellemi vagy az érzelmi fogyatékos számára nem evidencia, ezért e tényt értelmezés nélkül is alaptételnek tekinthetjük. Ebből logikusan következik, hogy a társadalomnak, a környezetnek, a családnak minden erejével és minden lehetősége szerint védenie kell őt. Hogy melyik társadalmi erő hogyan vélekedik e feladatról, és mit tesz az érdekében, érdekes módon az ma mégis merő politika.

Ezért kell az elmúlt napok tömegkommunikációjában eluralkodó, az anyák napját is letenyerelő, a közszolgálati televízióban a vasárnapi politikai műsorban is előre reklámozva lefolytatott úgymond vita után legalább néhány ténnyel válaszolni a kérdésre, hogy mit is tesznek ma kábítószerügyben a védtelen gyermek védelmében.

Jó reményt adott, hogy a társadalom elfogadta az intézkedést, hogy oktatási, nevelési, közművelődési intézményekben és azok környékén dohányárut és alkoholt kínálni, árulni és fogyasztani tilos. Nem természetes-e, hogy akkor ugyanez vonatkoztatható bármilyen fajta kábítószerre is? Sajnos, nem. Ez egyáltalán nem vált természetessé, sőt két oldalról is támadás érte a gyerekek életének legvédettebb és legvédhetőbb keretét, az iskolát. Egyrészt az oktatásügy felől, ott ugyanis azt állítják, hogy a diák-tanár viszony akkor lesz bizalomteli, ha a pedagógus vállalja a titoktartást akkor is, ha tudomást szerez az ő felelősségére bízott gyerek drogfogyasztásáról. Egészen meghökkentő, hogy a most szervezett szülői bizottság is helyesli a - jellemző módon régi szóval élve: gyerekanyagra vonatkozó - pedagógusi titoktartást.

Így lett ma az a fejtetőre állított és egyben veszélyes helyzet, hogy a gyerekért minden módon felelős szülő előtt kell titkolni gyermeke drogozását, és ezt az úgynevezett szülői bizottság hangosan támogatja. De hát vállalhatja-e a pedagógus e titkolózással járó felelősséget, és elfogadhatja-e a szülő, hogy éppen előtte titkolják el, ha gyermeke bajba kerül és segítségre szorul? Ez a titkolózási rendelkezés és szándék természetesen egészen életidegen felfogás. A drogfogyasztás ugyanis magatartás- és tudatváltozást hoz létre, amit nem lehet eltitkolni, és ráadásul ez a pedagógus munkalehetőségét semmisíti meg, a szülő számára pedig a legkorábbi jelzés ad talán lehetőséget gyermeke megmentésére. Arról pedig, hogy egy marihuánás cigaretta ma 1000-1500 forint, és e pénz megszerzése a gyereket előbb-utóbb súlyos helyzetbe, erkölcsi nihilizmusba, bűnözésbe sodorja, érdekes módon nem esik szó.

Másrészt lazult vagy fel is oldódott az iskola, a gyerek védelme a jog oldaláról is. Az oktatási intézményekben együttes fogyasztásra kínált spangli, bár drog, nem élvez jogi védelmet. Ez a kínálgatás pedig nem más, mint a beetetés, a rászoktatás.

A rászoktatás ellen az iskolai felvilágosítás semmit nem ér. Hogy hogyan élnek vissza a gyerekek helyzetével a dílerek, arról 1986-ban egy kirgiz író, Ajtmatov Vesztőhely című regényében adott megdöbbentő képet. Két év múlva, 1988-ban a gyerekek jogairól szóló ENSZ-egyezmény hangsúlyozza a törvényhozók felelősségét az iskolák és a gyermekek kábítószer-terjesztőktől való védelmében. Ezt az egyezményt Magyarország 1996-ban elfogadta.

Érdekes helyzet és súlyos ellentmondás, hogy Magyarország csatlakozott a prostitúcióról szóló nemzetközi egyezményhez is, és azt, bár nem jó, bár súlyos gondokat okoz, mégis ma is érvényesíti, hivatkozási alapként használja. Ugyanakkor a gyermek jogairól elfogadott és valóban a gyerekek védelmét szolgáló nemzetközi egyezményt ma a Btk. módosításával felülírta, és általa a gyerek az iskola falai között is célszeméllyé válhat, rászokás esetén a drog vagy a rá való pénz megszerzése érdekében már illegális drogterjesztésre vagy bármely más bűnelkövetésre alkalmassá és képessé válik. Ha pedig az iskola a kínálgatás és a titkolózás színhelye, legfeljebb vegetáló felnőtteket nevel, és akkor nem kell ide kendermag se. Védjük tehát a gyermekeinket, legalább addig, amíg lehet!

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
72 44 2003.05.13. 5:50  17-127

DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy a mai politikai vitának egy sajátos szegmenséről beszéljek itt most önkormányzati vonatkozásban, hiszen én ezt az oldalát ismerem valamelyest, mert nem vagyok egészségügyi szakember, tehát innen szeretném ezt a kérdéskört megközelíteni. Ilyen szempontból örülök annak, hogy ez a mai vita sorra került, mert azt hiszem, olyan kérdésről is tudunk ezáltal beszélni, amely az önkormányzatok oldaláról fontos költségvetési kérdés. Igaz, önkormányzati szinten nem ebben a formában jelenik meg ez a kérdés, tehát nem úgy szól, hogy a betegek vagy a profit védelmében, hanem inkább úgy szól, hogy a betegek vagy a pontok védelmében, a betegek vagy a mennyiség védelmében, a betegek vagy egyáltalán az anyagi szempontok védelmében. S ha az anyagi szempont itt bejön, akkor kicsit már közel vagyunk ehhez a profitügyhöz.

Azt hiszem, az önök számára, többek számára ismeretes az, hogy az önkormányzat az intézményeinél pontrendszerekben mér, a teljesítmények, bizonyos beavatkozások pontokban mérendők, és azt a beavatkozást, amit az intézetekben végrehajtanak, később az OEP visszaszámlázza az önkormányzatoknak. Az az én bánatom - ha szabad ezt mondani, mint önkormányzati embernek -, hogy a gondolkodás középpontjában túlságosan ezek a pontok, vagy ha úgy tetszik, mennyiségi szempontok érvényesülnek.

Engedjék meg, hogy egy idézetet olvassak fel egy kerületi önkormányzat költségvetési tervezetével kapcsolatosan, ahol is a következő van leírva: “A járóbeteg-ellátás tervezett orvosteljesítménye 440 millió pont - ez egy kerületnek a pontszáma -, mely a 2002. évi eredeti előirányzathoz viszonyítva a pontszámok 25,2 százalékos növekedésének felel meg. Ezt a teljesítménykövetelményt jelentősen növeli az új szabálykönyv bevezetése, mert annak hatásakéntö - és ezt szeretném kiemelni - „ vagy több beteget kell ellátni, vagy a beavatkozások számát kell növelni egy betegnél.ö Tehát ha ezt le akarjuk fordítani - és nagyon hangsúlyozni szeretném, hogy papíron és a szabályokban -, akkor azt is lehetne ez alapján mondani, hogy nem a meggyógyítás a cél, hanem a beavatkozások számának a növelése. Itt szó esett arról, hogy várakozni kell, ez is ide tartozik. A működés nem a kevesebb, hanem a több betegben érdekelt, és ez a rendszer csak látszatra költségtakarékos, valójában pedig annál jóval drágább. Hangsúlyozni szeretném, hogy hála istennek a betegellátásban, az egészségügyben dolgozók áldozatos munkája következtében nem ez a lélektelen rendszer dominál, mégis nagyon nem jó, hogy ez így van.

Azt tudnám mondani rövid felszólalásom végén, hogy a javaslatom az lenne, hogy a gondolkodás középpontjába nem az anyagiakat kellene állítani - természetesen ez sokszor elhangzik -, hanem a betegeket. Nem állítom, hogy ez mindig megtörténik. Jó volna számomra, hogy ha ilyen témáról beszélünk, akkor arról esne szó, hogy Magyarországon milyen betegségek vannak, azokat hogyan kellene vagy lehetne felszámolni, és ahhoz rendelni mindenkor az ide tartozó szabályozásokat és pénzeket. Sajnos az a tapasztalatom ebben a vitában is, hogy a betegekről sajnálatosan elég kevés szó esik, pedig azt gondolom, hogy ez sokkal fontosabb lenne. Ha ezt megtennénk, akkor a mennyiségi szemléletünk helyett a minőségit előtérbe állítva ez az ő számukra is sokkal jobb lenne.

Még egy gondolat a finanszírozással kapcsolatosan. Itt szó esett arról, hogy pénzt kell bevonni az egészségügybe. Én ezt nem vitatom, ugyanakkor jó volna azt is látni, hogy ami hatalmas pénz működik ebben a pillanatban is benne, az vajon mindenkor a betegek javára hasznosul-e vagy nem. Az az érzésem van, hogy nem egészen. S ha erre a mostaninál pontosabb válaszokat lehetne adni vagy kapni, akkor a különböző bevonások tárgyában is bölcsebbek tudnánk lenni, és könnyebben tudnánk dönteni.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
72 161 2003.05.13. 0:53  128-200

DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Képviselőtársaim! Itt elhangzott az, hogy érdemi vitára volna szükség, és én is úgy gondolom, hogy méltánytalan ennek a vitának néhány része.

 

 

(15.50)

 

Szerintem ezt az érdemi vitát sokat segítené, ha hagynánk azokat a politikusokat, szakpolitikusokat egymással vitatkozni, akik erre a vitára készültek, és nem most estek be egy vagy két kétpercesre. Tehát tisztelettel arra kérem azokat a politikustársaimat, akik most itt vannak, izgatottak és két percben szeretnének hozzászólni, hagyjuk azokat a képviselőtársainkat szólni, akik erre a vitára felkészültek, készültek rá, mondanivalójuk van. Tehát kérem az önkorlátozást mindannyiunktól.

Köszönöm.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
72 309 2003.05.13. 5:05  308-309

DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Napjaink liberalizmusa a múlt szabadelvűségében határozza meg történelmi gyökereit. Ez ad módot arra, hogy szükség esetén a liberalizmus érvként, hivatkozásként e történelmi gyökérzethez nyúljon vissza. Napjainkban e hivatkozások megszaporodtak, sajnos nagyon felületes módon. Ezen azonban nincs mit csodálkozni, hiszen a szabadelvű és a liberális elvek, elvrendszerek történelmi-politikai elemzése, a cselekvéssé váltható konzekvenciák megállapítása mind a mai napig elmaradt. Az a tapasztalat, hogy ily módon értelmes párbeszéd alig lehetséges. Ennek valós voltát és aktualitását szeretném most egy-két motívummal bizonyítani. Idő hiányában csak az egyik pólusra, a történelmi szabadelvűség pólusára tekinthetek, abban a biztos reményben, hogy mindenki nyomban felismeri, mi a helyzet napjaink liberalizmusa terén a hivatkozott témákban.

Először egy kevéssé ismert politikusra, Ormós Zsigmondra hivatkozom, aki 1836-ban 29 levelet tett közzé Lipcsében, “Szabadelmű levelekö címmel. A kritika szerint a levelek mindegyikének mondanivalóját a közügy uralta. Milyen közügyek foglalkoztatták a kor szabadelvű politikusait, országgyűlési képviselőit? Csak két dolgot emelek ki, amelyek aktualitása napjainkban és parlamentünk falai között eleven erővel bír. Az egyik a reformországgyűlés szabadelvű képviselői által létrehozott, úgynevezett Társalkodási Egyesület. Ennek a célja az volt, hogy együtt tanulják és gyakorolják a felhozott vélemények, észrevételek vitatását, a különböző nézetek elmés és illendő kifejtését, a heves vetélkedés, a sértő személyeskedés, a durva ingerkedés elkerülését. Kell-e ezt kommentálni? A másik aktuális szándék, hogy egy szabadelvű olvasótársaságot hozzanak létre, abból a célból, hogy a fiatalságot elvonják a káros hatásoktól. Nem tudom, sírni kell-e vagy nevetni, hogy ilyen káros hatásnak a reformkor szabadelvűi többek között a kávéházat tekintették. Gondoljunk vissza az elmúlt hetek parlamenti vitáira, az utcai történésekre, amelyek mind a gyerekekre, a fiatalokra vonatkozó hatásokról szóltak. A különbséget most sem kell magyarázni.

Aztán egy nagyon is ismert politikusra, Eötvös Józsefre hivatkozom, miként tette azt az oktatási törvény vitájában egy MSZP-s képviselőtársam is. A ma készülő oktatási törvény és a mai pedagógiai tendenciák, illetve Eötvös pedagógiai elgondolásai vajon párhuzamba állíthatók-e? A különbség jól kiviláglik beszédeiből, tanulmányaiból, törvénycikkeiből. Pedagógiai elgondolásaiban a nevelést helyezi előtérbe, az akaratot fontosabbnak tartja az ismeretnél, és úgy véli: “ezer oktatás is csak kis részét teszi a nevelésnekö. Gondolata az Európai Unió mai kampányához is tartalmasan felhasználható lett volna, hiszen azt vallotta, hogy “a magyar csak úgy tarthatja fenn magát, ha a nyugati civilizáció zászlaját hordja Európa ezen részébenö. De egyben az európai civilizáció mellett a magyar kultúra, tudomány és műveltség kérdésében látja a nemzet jövőjét, és az ő szavával élve: “a honszeretetbenö. Vajon nem aktuális-e ma is az a kérdése, amelyet így tett fel vitapartnereinek: “Azt hiszik-e, hogy a honszeretettel úgy bánhatnak, mint egy központi főpénztárral, azaz ide-oda helyezhetik, vagy eltörölhetik?ö Azonosítható-e hát a szabadelvű Eötvös oktatáspolitikája a mai liberális elgondolásokkal?

Ideje lenne a történelmi szabadelvűségnek és napjaink liberalizmusának összefüggéseit hitelt érdemlően viszonyítani, vagy ha ez folyamatosan és evidens módon nem megy, elfogadni a különbséget. Így a tiszta gondolatok tiszta beszédet teremthetnek. Ezzel elkerülhető a már 1830-as években is kivetnivalónak ítélt “sértő személyeskedés és durva ingerkedésö, továbbá nagyobb egyetértés születhet a közügyekben. Mindez igen sürgető és kívánatos lenne politikai közéletünk javítására.

Köszönöm figyelmüket. (Taps és közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Úgy van!)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
77 349 2003.06.03. 4:42  348-349

DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Salamon László kollégám említi itt nekem, hogy ő azért akart volna szólni, mert sajnálatosnak tartjuk azt, hogy a kormány nem képviselteti magát itt ezekben a percekben vagy órákban.

Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Sokat és sokan szóltak már új kormányunk első évéről, szóltak politikusok és politológusok, közgazdászok és médiaszakemberek a megértés biztos öntudatával. Most a napirend után adott néhány percet azok számára kérem, akik úgymond alulnézetből látják, hallják, ami velük és körülöttük történik, s akik immár hónapok óta nem értik vagy tudtukon kívül félreértik a hallottakat. Így csak megértés nélkül vagy ellenzik, vagy bólogatva elfogadják, amit a kormánytól hallanak. Jómagamat a megértéssel és a megértésért küszködők táborába tartozónak gondolom, mert gyakorta én is úgy járok, hogy hallom a szót, a mondatot, a véleményt, s egyszerűen nem értem. Az a rossz érzésem támad, hogy a mondanivaló nem valódi, hogy mögöttes szándékokat, a felszínnel sokszor ellentétes lényeget rejteget.

Mit értek ez alatt? E pár perc nem ad módot, hogy sok példával értelmezzem és bizonyítsam állításomat, csak érzékeltethetem, mire gondolok. Arra gondolok például, amikor a miniszterelnök véleménye az alkalomtól függően akár önmaga ellentétébe átcsapva változik. Az egyik helyen például azt mondja az egészségügy reformjáról: ha kell, visszavonja. Más helyütt, más közegben azt állítja: az egészségügy reformját mindenképpen megvalósítandónak tartja.

Ugyancsak ez a taktika jelenik meg akkor is, amikor egy forrásból ketten állítják az ellenkezőjét.

 

(21.40)

 

Ez a miniszterelnök és a kormányszóvivő összjátékát jelenti. Például a miniszterelnök - aki mindenki által helyeselhető dolgokat szokott mondani - kijelenti: megrendült a bizalom a paksi vezetésben. S nyomban utána jön a kormányszóvivő, aki azt állítja, Medgyessy miniszterelnöknek nincsen oka arra, hogy megvonja a bizalmat a paksi vezetéstől. Ezek az ellentmondások folyamatosan kétségben tartanak, hogy melyik kijelentést vehetjük komolyan, vagy mi értettük-e félre a hallottakat. A félreértést azonban ezek a párhuzamos állítás-tagadás együttesek nem valószínűsítik.

Valószínűbb az, hogy a miniszterelnök és szóvivőjének kettősében az egyik a minél szélesebb körű szimpátiára törekszik, a másik pedig a kevésbé szimpatikus, ám a valóságot inkább kifejező nézetet közvetíti. Természetes, hogy nem mindenki hallja mind a két véleményt, nem mindenkinek van figyelme észrevenni az ellentmondásokat, s nem mindenkinek van türelme kihüvelyezni az ellentmondó kijelentésekből a lényeget. Az ember legtöbbször észrevétlenül megy el ezek mellett a politikai játékokba burkolt politikai szándékok mellett, vagy nyugtalansága jelzi, hogy itt valami nincs rendben. Ki állíthatja, hogy ez a korrekt módja a kormány és a társadalom kommunikációjának?

Ugyancsak az inkorrektség határát súrolja, vagy talán át is lép rajta az a módszer, amikor nem kijelentések, hanem kijelentés és valóság ütközéséről van szó. Nem tudom, megfigyelték-e már, hogy milyen különösek az emberek. Még akkor is, amikor saját életükről van szó, saját valóságuk változását idézi elő egy konkrét szabály vagy törvény, mégis gyakorta az előre elhitetett szlogeneknek és szavaknak hisznek. Például elegendő csak megemlíteni, hogy a kampányban és azóta is folyamatosan jóléti táradalomról, sőt fejlődő anyagi jólétről beszél a kormány, miközben már ma, a jövő év takarékossága a miniszterelnök fő mondanivalója, és a táradalom széles rétegeit már a kormányzás első éve alatt is áremeléseknek a sokasága sújtotta.

A képviselő munkájából adódóan sok emberrel találkozik. A beszélgetések során azt tapasztalom, hogy az egyszerű és érthető mondanivalót, legyen bármilyen súlyos közlendője, inkább elfogadják, mint a zavaros, ellenmondó, ködös kommunikációt, ami újra és újra a meg nem értés nyugtalanító érzését kelti, azt a tudatot, hogy már megint nem értettem meg, már megint félreértettem valamit. Ezt senki nem érdemli, különösen azok nem, akiknek a kormány a kormányzás lehetőségét köszönheti.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
78 90 2003.06.04. 6:02  1-135

DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! A vita eddig azt bizonyítja, hogy egyetértés van a felszólalásokban és a véleményekben az ügyben, hogy az önkormányzatok nehéz helyzetben vannak, ez a nehéz helyzet gyakorlatilag folyamatosan romló, és ebben nincsen vita.

Azt hiszem, abban sincsen vita közöttünk, hogy a finanszírozás reformra szorul. Ugyanakkor eltérés van kormánypárti és ellenzéki képviselők között abban, hogy a kormánypárti képviselők megpróbálják egy kissé relativizálni a mostani, a legutolsó időszakban, az új kormány alatt kialakult helyzetet, és 13 év történéseire emlékeznek. Ebben természetesen az van benne, hogy ha egy ilyen látószögben nézik ezt a kérdést, akkor nyilvánvalóan eltörpülni látszik majd ez a bizonyos legutolsó egy év.

Aztán természetesen akadtak itt olyan felszólalások, amelyek ilyen kampányízű beszédek voltak, és voltak bizonyos csőlátók is - itt valaki nagyon helyesen így aposztrofálta őket.

Én megfogadom Veres János államtitkár úr szavait, aki a vita elején, amikor még itt volt, akkor azt kérte tőlünk, hogy konkrétumokról, számokról beszéljünk. Ezért most a felszólalásomban nem egy makroszkópikus közelítést fogok alkalmazni, hanem egy nagyon-nagyon konkrét, helyi, egy fővárosi kerületen belüli kérdés kapcsán szeretném a gondolataimat bemutatni.

Bizonyára emlékeznek tisztelt képviselőtársaim arra, amikor a tavalyi országgyűlési választások után az MSZP-SZDSZ-kormány az első hónapokban igen nagy lendülettel és bőkezű osztogatással kezdte meg a működését. Azt gondolták - szerintem joggal -, hogy az előző kormánytól megörökölt pénzügyi feltételek alkalmasak lesznek mindazokra az ígéretekre, amelyeket a kampányban ők tettek. Ezért aztán nagyobb szabású akciókat gondoltak a lakásépítés területén is.

Ezért a például választott kerületben, amiről beszélni szeretnék, erről a lakáspályázatról szeretnék néhány gondolatot mondani.

Ebben a fővárosi kerületben, ebben a nagyon felfokozott választások utáni helyzetben ezért elhatározták, hogy a Széchenyi-tervhez pályázatot nyújtanak be a bérlakásépítés támogatásához. Azután a nyár közepén, de különösen már a nyár végén látni lehetett azt, hogy a sokirányú osztogatás eredményeképpen el fognak fogyni a keretek, látni lehetett a költségvetés tervezésénél, hogy a “többet az önkormányzatoknakö kampányszlogen nemcsak hogy nem teljesíthető, hanem az önkormányzati szférában komoly megszorítások várhatók. Sőt, az is kiderült, hogy az egész Széchenyi-tervre nincsen már tulajdonképpen szüksége az új vezetésnek.

Ebben az új helyzetben a mi említett önkormányzati vezetésünk természetesen átértékelte a helyzetet, és ennek az átértékelésnek az eredménye az lett, hogy szeptemberben - véletlenül - határidőre ezt a pályázatot az említett pályázati helyre nem tudták beadni. Még egyszer mondom: véletlenül, egy úgymond adminisztratív hiba folytán.

A kényelmetlen helyzetet természetesen áthidalandó, ugyan megígérik akkor közvetlenül, hogy első alkalommal, ha erre mód lesz, tovább fognak pályázni, csak közben kiderül, hogy nem 860 milliós ez a pályázat, hanem csak 260, azaz 600 millió ebben a dologban, ebben a pályázatban, ami a lakáspályáztatás, megspórolódik.

Tisztelt Ház! Az önkormányzatok anyagi feltételeinek az új országos vezetés általi megkurtítása nemcsak közvetlenül hatott - és ezzel a példával, amit csak kiragadtam, ezt akartam bemutatni -, hanem közvetetten is. Tehát nem csupán arról van szó, amiről itt a beszédek eddig nagyrészt szóltak, hogy kevesebb az a forrás, ami lejut az önkormányzatokhoz, hanem ez a bizonyos új helyzet azt is előidézte, hogy az az attitűd, az a lendület, ami korábban volt az önkormányzatokban, hogy lakást építsenek, sajnos, leszűkült.

Még két megjegyzés. Azt gondolom, hogy ez a leszűkítés az igazi kivéreztetése az önkormányzatoknak, ezt a szót a jeles fővárosi MSZP-s képviselő asszony mondta, azt hiszem, hogy akkor még nem is beszéltem a kiárusításokról.

Befejezésül: igaz volt az a felvetés, itt valaki szólt az ügyben, hogy nem jó ennek a vitanapnak a címe. Én is azt gondolom, hogy egy picit lehetne rajta pontosítani, tudniillik átváltoztatnám, a „ becsapott önkormányzatokö helyett a „ becsapott emberekö címet adnám neki. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
78 102 2003.06.04. 0:31  1-135

DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Csak azt szerettem volna röviden válaszolni egyik képviselőtársamnak, hogy egy példából lehet általánosítani, hogyha az a példa jó. A példa jó volt, szeretném mondani, másrészt a példámban nagyon pontos voltam, képviselőtársam, aki sajnálatosan most nem tartózkodik a teremben... Pontos voltam, 860 millióról beszéltem, és 260-ról, ennek a deficitje vagy differenciája 600 millió.

Köszönöm.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
85 229 2003.09.15. 10:20  226-234

DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az előterjesztett határozattervezethez általános és konkrét megközelítésben teszek megjegyzéseket. Az általános vitához két alapkérdéssel csatlakozom, az egyik a lényeget meghatározó cím, a másik a logikát és a részleteket meghatározó tartalom kérdése.

A címben a lényeget két fogalom határozza meg. A fő fogalom a “bűnmegelőzésö. Ez az, amiért az egész munka, a vita, az országgyűlési határozat, perspektivikusan a törvény kimunkálása folyik. A bűnmegelőzésre vonatkozó cél a stratégia. Világos, hogy ez a két fogalom határozza meg a lényeget. A “stratégiaö szó ma közkeletű. Mégis, egyfelől még ma is idegen szó, másfelől éppen a gyakori használat miatt tartalmilag kiürült, túl általánossá kopott. Ezért javasolom a magyarra fordítását, ami egyben a fogalom tartalmassá tételét értelmező tagolását is megadja. Ily módon a cím alapja így hangzana: a bűnmegelőzés alapelvei, cselekvési programja és feltételrendszere. Így néhány szóban a lényeg összefoglalását, magát a tartalmat is megkapjuk.

 

(Az elnöki széket dr. Dávid Ibolya, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

A két fő fogalomhoz a cím egy-egy jelzőt is csatol: a bűnmegelőzés fogalmához, hogy “társadalmiö. Nézetem szerint erre nincs szükség. Evidens ugyanis, hogy a bűnmegelőzés a társadalom közügye - mint ahogy azt a tartalomnak nyomban az első fejezete hangsúlyozza -, másfelől a bűnmegelőzés a társadalom feladata és felelőssége, mint ahogy azt maga az országgyűlési határozat és annak háttérelemzése is bizonyítja.

A másik fogalomhoz kapcsolt jelző az, hogy “nemzetiö. Ez már a részletes vitára is okot ad. Most, az általános vita során csak megjegyzem, hogy nézetem szerint a bűnmegelőzésnek nincs nemzeti stratégiája. Gondoljunk csak arra, hogy a Belügyminisztérium most fordul kínai rendőrök segítségéért, mert a magyar bűnözésbe már a kínai is beépült. A “nemzetiö jelző helyett tehát átfogóbb és pontosabb a “magyarországiö vagy “magyarö bűnmegelőzés fogalmának vagy kifejezésnek a használata. Ezt kellene célra irányítva pontosítani. Kérdés tehát, hogy miért dolgozunk most, milyen stratégiára, milyen alapelvekre, cselekvési programra és feltételrendszerre van szükség.

A legátfogóbb és legtermészetesebb válasz erre az, hogy korszerű, azaz a magyar sajátosságoknak megfelelő és egyben eurokompatibilis stratégiára van szükség. Mivel ez evidencia, ezért a lényeg megfogalmazására a következő címet ajánlanám: a magyar bűnmegelőzés alapelvei, cselekvési programja és feltételrendszere. Ez kifejezi a bűnmegelőzés jellegét, célját és lényegét, tagolt és világos módon.

A másik alapkérdést, a logikát és részleteket meghatározó tartalom kérdését most, az általános vita során csak érinthetem. Érzékeltetésül javaslom a bűnözés helyzetelemzésének összefogottabb szerkezetét. Csak példa gyanánt említem, hogy ha a bűnelemzésben nyomban vagyon elleni bűncselekményről van szó, akkor mellőle nem hiányozhat az élet elleni bűncselekmény sem, és a vagyon elleni bűncselekmény mellett lenne a helye a szintén erre vonatkozó, úgynevezett megélhetési bűnözésnek is. Ez egyben megkívánná a már régen szükséges megélhetési bűnözés fogalmának tisztázását, annak megvitatását, hogy a bűnözés mögött az anyagiak okként megjeleníthetők-e.

Ugyancsak a szoros összefüggés okán: ha a fejezet tartalmazza a bűnelkövetőkre vonatkozó mondanivalót, akkor itt lenne a helye az ellenpólusnak, az áldozatokra vonatkozó helyzetképnek is. A bűnelkövető és az áldozat együttese pedig szükségszerűen felveti az önvédelem és a védelem jogának ebből az anyagból hiányzó problémáját.

Meg kellene gondolni az úgynevezett SWOT-elemzés felhasználását és pozícióját is. Ez az elemzés ugyanis szempontrendszert határoz meg, vagyis módszertani tartalmú. Nem véletlen, hogy e szempontok a háttéranyagban folyamatosan megjelennek.

A harmadik fejezetként két oldalon, táblázatos formában összefoglalt mondanivaló túl korai. Javaslatom szerint - mivel az elemzés a bűnözés és a bűnmegelőzés helyzetéről egyaránt beszélt - e szempontrendszer és formai megjelenítése az utolsó előtti fejezetben kiváló összefoglaló áttekintést adhatna.

Végül felvetem a kérdést: mivel most indul az Európai Unióhoz a csatlakozás - melynek ma még sem külső hatásait, sem belső következményeit tapasztalatok révén nem ismerhetjük, pedig jelentős módosítást eredményezhet a magyar bűnözés és bűnmegelőzés területén -, talán várni kellene a tapasztalatok megjelenésével, rendszerezhetőségével, hogy kellő alapja legyen a bűnmegelőzésről szóló törvény megalkotásának. E cél érdekében így szaporítani és szigorítani kellene a bűnmegelőzésről szóló beszámolók rendszerét. Nem véletlen, hogy ha akár egy nap híranyagát meghallgatjuk, a bűnmegelőzésről szóló téma az egyik legfontosabb témává válik. Ezért az általános és a részletes vita minősége jövőt meghatározó jelentőségű.

Tisztelt Ház! Ami a konkrétumokat illeti, idő hiányában csak két nagyobb megjegyzésem lenne. A bűnmegelőzés hatékonyságának növelése érdekében szükséges egyes kormányzati feladatokról szóló 1002/2003. számú kormányhatározat is már annak a tételnek a felismerésén alapult, hogy a bűnmegelőzés elméletében és gyakorlatában a paradigmaváltás elkerülhetetlen, az állam primátusi szerepvállalását fel kell váltania a bűnmegelőzés társadalmasítása gondolatának. A bűnmegelőzés társadalmasításának gondolata ugyanakkor abból ered, hogy a helyi közbiztonság védelme, fenntartása a helyi közösség közvetlen rendfenntartó szükségletéből származtatható. Éppen ezért újra kell gondolni a helyi önkormányzatok és másodlagosan a társadalom más sejtjeinek szerepét a helyi közbiztonság fenntartásában, a bűnmegelőzés helyi feladatainak végrehajtásában. A bűnmegelőzéssel kapcsolatos modern európai gondolkodás alapelveként definiálható az a tétel, hogy a helyi közbiztonság fenntartásában, a bűnmegelőzés végzésében kiemelkedő szerepe van a helyi önkormányzatoknak, mert a helyi bűnözést a leghatékonyabban helyben lehet megelőzni. Ez a gondolat, ha nem is ennyire markánsan, de megjelenik jelen anyagban is. Ezért üdvözlendő és dicséretes a készítők szándéka és akarata. E dicséret még akkor is megilleti az alkotókat, ha végkövetkeztetéseikben, javaslataikban elhibázott, céltévesztő ajánlásokat fogalmaznak meg.

Tisztelt Ház! A legnagyobb vitát nyilvánvalóan az anyag nyolcadik fejezete, a bűnmegelőzés szervezeti intézményrendszerét tárgyaló rész válthatja ki. Megítélésünk szerint teljesen elhibázott álláspontra jutottak az előterjesztés készítői, amikor az ágazati felelősségmegosztás elvére építve a belügyminiszter és az igazságügy-miniszter között osztják meg az egyébként összetartozó, s ennek megfelelően szétválaszthatatlan bűnmegelőzési feladatokat és az ehhez párosuló felelősséget. Téves az az álláspont, amely a bűnmegelőzést degradálva ágazati feladattá teszi a társadalmi szintű bűnmegelőzést, és tudatosan elhallgatja a bűnmegelőzésért fennálló nyilvánvaló kormányzati felelősséget. Az kétségkívül már a miniszterelnök joga, hogy eldöntse, mely miniszterére bízza e feladatkört. Azt azonban semmi esetre sem szabad megengedni, hogy duplikált feladatok és felelősségek kerüljenek egyes tárcákhoz. Ha tisztán ágazati feladatokra bontjuk le a bűnmegelőzés kormányzati feladatrendszerét, akkor világosan az ágazati feladat- és hatáskörökből kell kiindulni. Ez tiszta viszonyokat szül, konkrét felelősségi és hatásköri viszonyokat.

A bűnmegelőzést nem szabad kitenni politikai érdekek csatározásának, ugyanakkor leszögezhető, hogy sem szakmai, sem politikai érvek, de még az előterjesztés előző fejezetei sem támasztják alá, hogy nem tisztán ágazati feladatokat az IM-hez kellene telepíteni. Egy demokratikus parlamenti rendszerben elfogadhatatlan és elítélendő az a manipulatív megoldás, amelyet az 1066/2003-as kormányhatározattal produkál a kormány.

 

(19.00)

 

E módosító kormányhatározat az eddig kitűnő eredményeket felvonultató OBMT-t megszüntette, és bizottsággá alakította át, titkárságát pedig elvette a BM-től, és az IM-hez telepítette át. Mindezt tette közvetlenül az országgyűlési határozat beterjesztését megelőzően, mintegy degradálva, semmibe véve a Magyar Országgyűlést. Kérdezem én: nem lehetett volna megvárni ebben a kérdésben az Országgyűlés állásfoglalását? Miért volt szükség ilyen gyorsan és konspiratív módon, nem megvárva az előterjesztés parlamenti vitáját, a bűnmegelőzés igazgatási és adminisztratív feladatait ellátó titkárságot az IM-hez telepíteni?

Talán az lenne a legszerencsésebb - ha már a kormány mindenképpen változtatni akar a jelenlegi helyzeten -, ha a bűnmegelőzés teljes kormányzati feladatrendszerét, ebből pedig okszerűen következik, hogy szervezeti intézményrendszerét a kancelláriához telepítenék, hiszen a társadalmi méretű bűnmegelőzés feladatainak tárcák közötti koordinációját kellő hatékonysággal és eredményességgel csakis innen lehet végezni.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
85 239 2003.09.15. 4:36  238-239

DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! “Jaj, a botránkoztatóknak!ö - mondta Jézus, és ki hitte volna, hogy 2003-ban ez lesz a legaktuálisabb tanítása Magyarországon. Ez pedig nagy baj. Hogy miért? Mert ha a társadalom által elítélt kijelentés vagy cselekvés és annak elkövetője botrányt vált ki, azaz a megbotránkoztatás valóságos okból ered, akkor az rosszul minősíti a társadalmat, hogy ilyen megtörténhet. Ha viszont a megbotránkoztatás oka valakire vonatkoztatva mondvacsinált, alaptalan és rosszindulatú támadás, akkor ez talán még rosszabb a társadalomnak, mert bizonytalanságot kelt, és szétzilálja a közösséget.

Az elmúlt évben kormányra került MSZP-SZDSZ sajnos nem lett partner a parlamenti stílus javításának szándékában, sőt akkora erővel támadta kormányzói pozíciójából az új ellenzéket, mintha ellenzéki kampányát folytatná.

 

(19.20)

 

A sok-sok példa közül csak egyet említek: létrehozta az eddig ismeretlen közpénzügyi államtitkárságot, olyan közpénzügyi államtitkár vezetésével, aki a közpénzek területén szakmailag képzetlen volt, tehát lényegében politikai ügyeket kreált. Tárt és nyitott ajtóval fogad bármilyen alaptalan és bizonyíték nélküli, de az előző kormányra vonatkozó vádat, amiből aztán botrányt csinál, embereket és közösségeket tönkre téve. Ugyanakkor a jelenlegi közpénzek ügyei, éppen az ő részéről, szó nélkül maradnak, annak ellenére vagy talán éppen azért, mert időközben a kormány, a kormányzó pártok és közvetlen környezetük részéről gyanús közpénzügyek kerültek felszínre, olyanok, amelyek esetében több millió, sőt több milliárd forintról van szó magas gazdasági és politikai körök kapcsán. Így az elkövetett dolgok és az elkövetők együttese már kimeríti a valóságos botrány létét. Természetesen az ügyek felismerése, feltárása névvel, pénzösszegekkel, összefüggésekkel való bizonyítása - mivel ezt a közpénzügyi államtitkár eddig nem végezte el - az ellenzék feladata maradt.

Mi volt a kormánykoalíció válasza? Divatos szóval élve azt kommunikálta, hogy mindez nem más, mint az ellenzék úgymond botránypolitizálása. “A Fidesz megkezdte botránypolitizálását.ö - állította egy MSZP-vezetőségi tag. “Az egyik kutya, másik eb.ö - hangzott a legőszintébb beismerés az MSZP frakcióvezetőjétől. Az SZDSZ elnöke pedig az őszi parlamenti nyitányt nemes egyszerűséggel “Botránypolitizálásö című felszólalásával tisztelte meg. Most tehát mindkét kormánypárt ott tart, hogy a valóságos botrányokat az ellenzék politikai kitalációinak, az ellenzék nemtelen botránypolitizálásának hirdeti. Bár a valóságos ügyek nagyon nehéz, bonyolult közgazdasági és jogi ügyek, az embereket mégis nehéz becsapni.

Nem véletlen, hogy a kormány és pártjainak népszerűsége csökken. Ez ellen az MSZP úgymond új stílusú politizálással akarja felvenni a harcot, csakhogy az új stílusból az utcai kampányolás már ismerős, a millió számra osztogatott szóróanyagok módszere úgyszintén ismerős, a bennük olvasható lényegi mondanivaló pedig - miszerint a Fidesz hazudik - már évek óta ismételt szlogen.

Mi hát az új politizálás, hiszen itt ugyanaz történik, mint történt az ellenzékben és a választási kampány során? Ha csak nem annyi a különbség, hogy most fizetett fiatalokból hozták létre a ma utcára küldött kampánykommandókat. Az azonban nem valószínű, hogy a bevetésre küldött fiatalok találták volna ki a szóróanyag lényegi mondanivalóját, miszerint “a Medgyessy-kormány dolgozik, a Fidesz hazudikö. Így a füzet mondanivalója egyre távolabb kerül a tapasztalatoktól. Nehéz dolog ezzel a népszerűséget visszaszerezni. Inkább Shakespeare egyik gondolatát ajánlom megfontolásra, aki úgy tudta, és a történelem igazolása szerint jól tudta, hogy “undok dolog úgy mosni az agyunkat, hogy az még mocskosabb legyenö.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
90 195-197 2003.09.29. 5:33  194-214

DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Megkérdezném előtte, hogy újból lehet szólni egy második ötpercesben, vagy pedig összesen egy ötperces keret van.

 

ELNÖK: Képviselő úr, amennyiben egyben folyik a vita, akkor egyszer ötpercest ajánlok önnek.

 

DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz): Jó. Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenekelőtt a határozat címével kezdeném. Az eredeti cím úgy szól, hogy a társadalmi bűnmegelőzés nemzeti stratégiájáról. Én a H/4629/13. számú módosító javaslatomban kezdeményeztem azt, hogy a címnek lényegében két fő eleme van, az egyik a bűnmegelőzés, a másik a bűnmegelőzésre vonatkozó cél, a stratégia. A stratégia szóra jeleztem, hogy az egy eléggé militáns, kissé elkopott, nem magyar eredetű szó, jó volna azt kiváltani arra, amit mögötte szeretnénk tudni.

Azt a javaslatot tettem, hogy legyen szó a bűnmegelőzés alapelveiről, cselekvési programjáról és feltételrendszeréről. Az alapelvek természetesen az anyagban benne vannak, a cselekvési program végeredményben készülőben van, a feltételrendszer meg megint csak egy fontos dolog, érdemes róla szólni. Az anyagban a mellékletben van egy utolsó fejezet röviden a pénzügyi vonatkozásokról, azonban azt gondolom, hogy ennek a fontosságát a címben is megjelölve azt fontossá kellene tenni, ezért a javaslatom az, hogy a cím legyen: a magyar bűnmegelőzés alapelvei, cselekvési programja és feltételrendszere.

Egy másik módosító indítványomban - ahol a határozat 2. pontjában az Országgyűlés felkéri a kormányt, hogy egyfelől készítse el a cselekvési programot, másfelől a későbbiekben mint törvényt terjessze a parlament elé az elkészült törvénytervezetet - azt javasoltam, hogy egyelőre vegyük el ezt a törvény-előterjesztési kötelezettséget, várjuk meg az EU-csatlakozás különböző következményeit. Ma még nem nagyon tudjuk bemérni, hogy a csatlakozással összefüggésben milyen változások lesznek. Ha azokat a tapasztalatokat később be tudjuk építeni, hozzáteszem azt is, hogy az előzetes bizottsági vitán is érződött, hogy maguk az előterjesztők sem zárkóznak el különösképpen attól, hogy itt és most ne legyen törvénytervezet, tehát azt gondolom, hogy egy kiérleltebb, a tapasztalatokat is tartalmazó törvénytervezet későbbiekben történő előterjesztése elégséges lenne. Ugyanakkor viszont, amikor elvesszük ezt a 2/b pontot, azt gondolom, sokkal fontosabb a 2/a, hogy ott sokkal nagyobb figyelemmel kísérjük a cselekvési programot, a jogszabályi, szervezeti megoldásokat, a végrehajtás felelőseit, felelősségét.

Úgy tűnik, az a javaslatom, amelyik arról szólna, hogy a társadalmi bűnmegelőzés nemzeti stratégiája és a cselekvési program végrehajtásáról az országgyűlési határozat életbelépését követő egy év elteltével, azt követően pedig évente tájékoztassa az Országgyűlést, tehát az a javaslatom, hogy évente legyen ilyen tájékoztatás, mintha szimpátiát élvezne az előterjesztőknél. Bízom benne, hogy az eredetileg két évről szóló határozati javaslat esetleg kicsit szigorúbb lehetne, és a szaporább tájékoztatás ennek az ügynek feltétlenül jót tenne.

Lehet, hogy nem tudok mindent elmondani. Szerintem a legsúlyosabb kérdés, amely a bűnmegelőzés kormányzaton belüli felelősségmegosztása tekintetében javasolta azt, hogy a szervezeti intézményrendszer a kancelláriához kerüljön. Itt már az általános vitára szeretnék csak visszautalni, akkor én ezt részletesen kifejtettem. Úgy gondolom, kétségtelenül a miniszterelnök szuverén joga, hogy eldöntse, hova tartozik, de bizonyos szempontokat az általános vitában már említettem, hogy szerintünk miért volna célszerű, ha ez a téma a kancelláriához kerülne.

Sajnos, letelt az öt percem, úgyhogy köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
90 203 2003.09.29. 1:43  194-214

DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Csupán azért bátorkodom szólni, mert Gál Zoltán képviselőtársam a felszólalásában jelezte, hogy mely fontos pozíciói vannak ennek az előterjesztésnek. Én egy dolgot még feltétlenül szeretnék megemlíteni, ami, úgy érzem, az előterjesztők véleményével is megegyezik, nevezetesen: az elméleti háttér erősítésének a fontossága. Azt hiszem, mindannyian, akik ilyen vagy olyan kutatómunkában részt vettünk, pontosan tudjuk azt, hogy mi a fontossága egy ilyen háttérmunkának. Ma ilyen háttérmunka létezik ezen a területen, de ugyanúgy, ahogy a bűnözéssel vagy egyáltalán ezzel az egész kérdéskörrel kapcsolatosan egyelőre azt mondhatom, hogy ez is egy kicsit szűkebb, ezt is, ha úgy tetszik, társadalmasítani kellene, ezt is egy kicsit nyitottabbá kellene tenni, szélesíteni kellene.

Tehát én nem lettem volna nyugodt, ha ennek a határozattervezetnek a tárgyalása során erről nem ejtünk szót, hogy fontosnak tartjuk, és nyilvánvalóan a gazdasági lehetőségek függvényében, hogy ez a kutatóközpont, egy ilyen bűnmegelőzéssel foglalkozó kutatóközpont vagy egyáltalán kutatóbázis létrejöjjön, ezzel valakik foglalkozzanak, ezt szorgalmazzuk, ezt fontosnak tartjuk. Azt gondolom, ez elengedhetetlen feltétele annak, hogy valóban a későbbiekben ez a tevékenység eredményes vagy hatékony legyen.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
92 288 2003.10.06. 4:40  287-288

DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Augusztus végén a Magyar Nemzetből értesülhettünk arról a legújabb botrányról, amely a főváros egyik szocialista vezetésű önkormányzatában történt.

A hír szerint a Szocialista Párt parlamenti frakcióvezetőjének kampányfőnöke és médiatanácsadója ötmillió forint kenőpénzt vett át két vállalkozótól, és vállalta, hogy közbenjár a vállalkozóknak járó csaknem ötvenmillió forint elismert számlatartozás kifizetése érdekében. A vállalkozók ezen kívül még egymillió forintot fizettek azért, hogy továbbra is kaphassanak munkát, megrendelést az önkormányzattól. Elmondásuk szerint az alkuban az is benne foglaltatott, hogy a közreműködő szocialista kampányfőnök által szerzett megrendelések után 10 százalékot fizetnek egy bankszámlára, amelyen az MSZP már most a következő kampányára gyűjti a pénzt.

Az eddig felszínre került hírek komoly visszatetszést és felháborodást keltettek a közvéleményben. Nem véletlenül, hiszen most már úgy tűnik, nem telik el egy hét újabb botrány kipattanása nélkül. Különösen lehangoló és elszomorító, hogy szaporodni látszanak az olyan botrányok, amelyekben hasonlatos szerepek, módszerek és mozzanatok köszönnek vissza, ilyen a közbenjárók hatáskörükkel, kapcsolataikkal való visszaélése. A szomorú tapasztalat ugyanis az, hogy az ilyen visszaéléseknek nincsen jogi, de még erkölcsi következménye sem. Példa erre egy közismert politikus családi vállalkozása, amikor is néhány évvel ezelőtt százezer dollárért vállalta, hogy az egyik fővárosi kerület szocialista önkormányzati képviselőit ráveszi egy szállodaberuházás támogatására. Az ügy kapcsán befolyással való üzérkedés gyanúja miatt rendőrségi nyomozás indult, ám az ORFK bűncselekmény hiányára hivatkozva lezárta az eljárást.

Tisztelt Képviselőtársaim! Medgyessy Péter miniszterelnök az év elején egy parlamenti beszédében azt mondta: “Nem felel meg az erkölcsi mércémnek, ha ma hivatalban lévő politikus, köztisztviselő vagy más vezető az állami vagyonnal erkölcsileg megkérdőjelezhetően bánik, még ha az a törvény betűjének meg is felel. A vizsgálatokat le kell folytatni. Ebben elkötelezett vagyok. Nincs kivétel. Engem nem érdekelnek a politikai kötődések.ö

A miniszterelnök úr idézett kijelentésével magam is mélyen egyetértek, különösen akkor, ha az elmúlt hónapok eseményei több témában és tekintetben is rászolgálnak nemcsak a vizsgálatokra, hanem a valódi cselekedetekre is - így az általam említettek is. Ezért írásbeli kérdést intéztem a miniszterelnök úrhoz, és ebben arra kértem választ, hogy:

1. A nemrégiben korrupciógyanús ügyei miatt menesztett Kiss Elemér kancelláriaminiszter esete után a miniszterelnök úr kezdeményezésére létrejött az etikai tanács. Foglalkozott-e már ez a testület ezzel az üggyel? Ha igen, akkor mi volt a véleményük?

2. Történt-e már jogi lépés, rendőrségi feljelentés? Ha igen, kiknek a részéről?

3. Nemrégiben a miniszterelnök úr úgy nyilatkozott, hogy az MSZP megújításában egyfajta szellemi keresztapaságot lát el. Mivel az MSZP kormányzó párt, ezért úgy érzem, nemcsak engem és nemcsak a képviselőket, hanem az ország valamennyi polgárát érdekli, hogy mint szellemi keresztapa mit kíván tenni a kormányzó párt ilyen súlyos és egyre mélyülő erkölcsi leépülése, azaz válsága ellen.

Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Írásbeli kérdésemet a Ház elnöke visszautasította, arra való hivatkozással, hogy azok nem tartoznak a miniszterelnök hatáskörébe - nem vitatom, formálisan lehet, hogy igaza van. Ugyanakkor véleményem szerint az általam előadottak az ország alkotmányos rendjét lazítják, gyengítik. Mivel az alkotmányos rend védelme az alkotmány szerint a kormány egyik első számú feladata, ezért úgy gondolom, érdemes volna a most már a parlamentben is elhangzott felvetéseimet komolyan venni, és kérdéseimet megválaszolni.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
103 273 2003.11.03. 4:46  272-273

DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Október 23-a után, nyomban az első parlamenti ülésen és nyomban napirend előtti felszólalásban véleményezte az ünnepet egyik MSZP-s képviselőtársam. Tudvalevő, hogy a Házszabály szerint erre a műfajra csak a kormány adhat választ. A kormány azonban nem válaszolt.

És bár legjobb lett volna az éppen elhangzottak friss aktualitására nyomban reagálni, nekem mint képviselőnek erre csak most van módom. Tehát most is jó ez, most is fontos mondanivalót tartalmaz ez, mivel jóllehet egy emberhez fordulok, általa azonban egy széles körben, hosszú idő óta és folyamatosan érvényesülő stílusról is szólhatok.

Először az általános vonatkozásra, a stílusra figyeljünk. Ez a lényeges témákat kiemeli, úgymond tematizál; ez megszokott. A stílus bravúrja azonban az, hogy mindegyik témára rányomnak egy-egy témához illő, leginkább elmarasztaló pecsétet. Ezután történhet bármi az adott témával, az mindig az állandó pecsétjével együtt hangzik el.

Ha jó ügyet szolgálna ez a megoldás, csak dicsérhetnénk. Remek módszer ez a köztudat, a közhangulat erőteljes befolyásolására és irányítására. Csakhogy az ügy nem mindig jó ügy, de mindig pártügy. S nyilván mindenki tudja, hogy ezek a pecsétes témák az MSZP és nemegyszer a koalíciós partner, az SZDSZ ügyei. Most nincs idő a példák hosszú sorolására, csak az október 23-áról elhangzott napirend előtti felszólalásról, annak is csak egy motívumáról szólhatok, egy téma és a ráakasztott pecsét összefüggésében.

MSZP-s képviselőtársunk - mint mondta - '56-ot kamaszfővel érte meg, s felidézte az akkori október 23-a boldog és vidám ünnepi hangulatát. Ezzel szemben, mint állította, 47 év múltán ma szürke és szomorú volt ez az ünnep. Ez volt a téma.

 

(22.50)

A témára akasztott pecsét pedig - mint mindig, mikor a legnagyobb ellenzéki párt elnökéről van szó - az volt, hogy az elnök ünnepi beszédében szétszakítja, megosztja a hazát, és ez volt az ünnep szomorúságának, szürkeségének az oka. Valóban?

Tisztelt Ház! Az, hogy az ellenzék által tartott ünnepség a kora estébe nyúlt, tehát hatása egész nap nem is érvényesülhetett, most nem is érdekes. Most érdekesebb az ünnepi beszéd idevonatkozó szövege. Most csak egy-két mondatot idézhetek. Például: 1956-ban - hangzott el - a szabadság megjelent és megérintette a szíveket. Ráébredtek, a szív nemcsak dobogni vagy sajogni tud, hanem látni is, ha engedik. Ha a szívek kitárulnak, többé nemcsak a szemünkre hagyatkozhatunk. 1956-ban kitárták a szívüket, és látták, hogy létezik egy másik Magyarország. Azért jöttünk ma össze, hogy elmondjuk egymásnak, és megüzenjük azoknak, akik nincsenek itt: ne higgyük el, hogy csak ennyire vagyunk képesek!

Nem folytathatom az idő szorítása miatt, de néhány rövid mondat után is joggal kérdezhető: vajon ott volt-e képviselőtársam a Széna téren? Vajon hallotta-e, meghallotta-e az ott elhangzottakat? Vajon megértette-e - és ez a legnagyobb kérdés -, hogy mit jelent a kitárt szívvel látott másik haza? Hogy ez nem két haza, hanem ugyanannak a valóságnak a buzdító ideálképe? Hogy ez ugyanúgy nem megosztja, hanem egységre emeli a hazát, mint ahogyan Illyés Gyula “haza a magasbanö metaforája nem megosztotta, hanem először vetítette elénk az egységes haza látomását? Az idézett mondatok egységre szólítanak. Itt volt a lehetőség elfogadni a szívből áradó remény egységét. De amíg az ide illesztett pecsét mindig elutasításra kényszerít, érzelem, ész, logika, minden hiábavaló.

Vajon ki mer egyszer a mondanivalóra figyelve válaszolni?

Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
105 245 2003.11.10. 4:57  244-245

DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselőtársaim! A Nap-kelte meghatározott politikai arculattal rendelkező műsorában egy riportervetélkedőben részt vevő versenyző ezzel a mondattal mutatkozott be: “A hűség városából jöttem.ö Természetesen mindenki tudja, melyik ez a város, miért neveztetik így, miért és mire büszke az, aki odavaló. Eleven példája ez annak, hogy még ma, nyolcvanhárom év után is őrzi a társadalom annak a szavazásnak az emlékét, amikor egy városnak megadatott a hovatartozásáról döntenie. A döntést ismerjük. A város az éppen összezsugorított, szegénységre ítélt Magyarország mellett döntött. Azóta nem volt olyan politikai kurzus, mely ennek a gesztusnak az erkölcsi értékét és szépségét kétségbe vonta volna.

Gondoljuk el akkor, hogy az 1920-ban ilyen lehetőséget nem kapott, erőszakkal idegen országba csatolt, a magyarságukért megszenvedő, mind a mai napig másod-harmadrendűnek minősített állampolgárként élők ilyen körülmények között is immár több évtizede minden módon, ha kell a hatalommal szembeszállva is mindennap megvallják magyarságukat, kifejezik Magyarországhoz is tartozni akarásukat. Ha a határon belül maradt város a szavazása okán megkapta a “hűség városaö nevet, a hozzá tartozó megbecsüléssel, akkor vajon az erővel határon kívülre rekesztett magyarok mind a mai napig nap mint nap megvallott magyarságukért vajon miért nem kapták meg a “hűség népeö megnevezést, a hozzá tartozó megbecsüléssel együtt? Mert hát nem kapták meg.

Különösen az utóbbi negyven évben élesedett ki a helyzet, amikor a szomszédos országokba került magyarságot az ott ható nacionalizmus nyomta el, Magyarországon pedig éppen ellenkezőleg, az internacionalizmus törekedett a köztudatból történő kitörlésükre is.

 

(19.50)

Ezért csak megköszönni tudom az MDF-frakciónak, hogy a határon túli magyarságra tekintő, számukra bizonyos felemelkedést biztosító és akaró javaslatot terjesztett elő. Nem is lehet vitás, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség minden erővel támogatja ezt a javaslatot. Annál is inkább, mert ma egész Európát felölelő tájékozódásom szerint, az Európai Unióban létező lehetőségek szerint itt az ideje tenni értük.

Tisztelt Ház! Általános tapasztalat, hogy az elmúlt évek rohamos geopolitikai változásokat hoztak. Az első és a második világháború békekötéseivel eltorzított országok mindent megtesznek eredeti arculatuk visszanyerése érdekében. Országok szétválása, egyesítése jön létre, és minden ország anyagi, politikai, diplomáciai erejével törekszik arra, hogy legalább valamilyen módon magához köthesse az országon túl rekedt fiait. És mi? Mi, a magyar parlament?

Tisztelt Ház! A beadott javaslatot az Országgyűlés illetékes bizottsága vitatta meg. Fájó tapasztalat volt, hogy a kormánypártok az ellenérveket, az aggályokat, a tagadásokat sorolták fel, az ügy aktualitását a parlagi parlamenti politizálásban látták, és érzelmi támogatásukat sem nyerte el a javaslat. Így természetesen még a tárgysorozatba-vételt sem támogatták.

Az azóta eltelt időszakban a kormány és a kormánypártok részéről a probléma degradálására törekedtek, más oldalról felvetődött a négypárti egyeztetés gondolata. A szomszédos országok magyarsága pedig egyre jobban nekikeseredik, hiszen látja a lehetőséget, és nem látja a magyar kormány részéről érvényesülő törekvést. A vajdasági magyarok például Kasza József vezetésével és aláírások tömegével támogatva már nem is kérik, hanem követelik a létük lényegét, valóságát kimondó kettős állampolgárságot.

Vajon jó-e, kell-e a magyar kormánynak, hogy Európa előtt érdektelen, méltánytalan legyen a határon túli magyarokkal, és belőlük pedig kiprovokálja az ellenszenvet? Tisztelettel kérem, kérjük a kormányt és a kormánypártokat, hogy ha másra nem is tekintenek, legalább önmagukra tekintettel kárt ne okozzanak.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
110 179 2003.11.24. 2:12  178-181

DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Ez év márciusában két alkalommal napirend utáni felszólalásban foglalkoztam az érmindszenti, az Adyhoz méltó emlékhely, egyben turisztikai lehetőségek megteremtését célzó pályázat ügyével. A pályázók a magyar kormányhoz a Széchenyi-terv keretében nyújtották be elgondolásukat az anyagiak biztosítása végett. 2002-ben a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma a Gazdasági Minisztériummal megállapodást kötött és írt alá arra nézve, hogy a 2002. év egyházi kulturális alap-előirányzataiból ezt a térségfejlesztő programot 320 millió forinttal támogatja a magyar állam.

Ez év januárjában különös és furcsa módon az eredeti koncepcióalkotót és pályázati nyertest, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerületet kihagyva, a Medgyessy Péter barátjaként emlegetett Mudura Sándor által jegyzett romániai Mecénás Alapítványnak juttatták el az elnyert támogatást. Persze, nemcsak a 320 millió forintot térítette el ez a kormánygesztus, hanem lényegében eltulajdonította a mások által kidolgozott, nagy szellemi értéket képviselő koncepciót is. Ez merőben jogszerűtlen eljárás, sőt nem kizárt, hogy kimeríti a nagy összegű szellemi érték eltulajdonításának tényállását is.

Tisztelt Ház! Márciusi felszólalásaimban az egész eljárásról a véleményemet már elmondtam, ezért kérdésem itt és most csupán arra korlátozódik, hogy mit tud a Miniszterelnöki Hivatal ennek az ügynek a mai helyzetéről. Kérdésemnek külön nyomatékot ad az a mai hír is, miszerint a pályázat benyújtói aláírásgyűjtésbe kezdtek az eredeti terv, az érmindszenti Ady-emlékhely megvalósítása érdekében. Ezért kérdésemet kiegészítem azzal a kérdéssel is, hogy kívánja-e a magyar kormány támogatni az érmindszenti emlékhely megvalósítását. Ha igen, akkor hogyan? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
120 174 2003.12.22. 1:36  173-176

DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Még novemberben a Magyar Nemzetből értesülhettünk, hogy tanúként hallgatta ki a rendőrség Kékesi Tibort, az MSZP országgyűlési képviselőjét és Csonka Gábor MSZP közeli vállalkozót a kazettaügy néven elhíresült nyomozás során. A lap szerint szakértők vizsgálják a hangfelvételt, amelyen a gyanú szerint Csonka elismeri: a képviselőnek kenőpénzt juttatott azért, hogy a VI. kerületi vagyonkezelő átutalja egy építési vállalkozással szemben fennálló tartozását.

A korábbi híradások már beszámoltak arról, hogy a Szocialista Párt parlamenti frakcióvezetőjének kampányfőnöke és média-tanácsadója 5 millió forint kenőpénzt vett át két vállalkozótól, és vállalta, hogy közbenjár a vállalkozóknak járó csaknem 50 millió forint elismert számlatartozás kifizetése érdekében. A vállalkozók ezenkívül még 1 millió forintot fizettek azért, hogy továbbra is kaphassanak munkát, megrendelést az önkormányzattól. Elmondásuk szerint az alkuban az is benne foglaltatott, hogy a közreműködő szocialista kampányfőnök által szerzett megrendelések után 10 százalékot fizetnek egy bankszámlára, amelyen az MSZP már most a következő kampányára gyűjti a pénzt.

Tisztelettel kérdezem az államtitkár úrtól, hogy mi az, amit már a nyár vége óta eddig megtudtak, és mit kívánnak tenni a hasonló esetek megelőzése érdekében.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
130 125 2004.03.09. 4:52  114-238

DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN, a rendészeti bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az Országgyűlés rendészeti bizottsága március 2-án tárgyalta meg a most tárgyalt jelentést, illetőleg határozati javaslatot.

A rendészeti bizottság tagjai által megfogalmazott kérdések jórészt kritikai tartalmat hordoztak. Lényegében akkor nem kaptunk választ arra, hogy a kábítószer-fogyasztás visszaszorításában oly kiemelkedően fontos funkciót betöltő testület, az úgynevezett kábítószerügyi koordinációs bizottság miért nem lett meghívva, és miért nem képviseltette magát.

A rendészeti bizottság kormányoldali képviselője nehezményezte, hogy két évvel ezelőtt már csaknem késznek jelezték a rendőrségi stratégiát, ám azt még mindig nem ismerjük. Megemlítették továbbá azt is, hogy a rendőrségi nyomozásokat túlnyomórészt nem a terjesztők, hanem a fogyasztók körében folytatják. Kétkedésüket fejezték ki a tekintetben is, hogy a felderítés létszámának bejelentett erőteljes növelése - valódi növekedése ugyanis a vidéki erők átcsoportosítása inkább -, mint mondták, bűvészkedés a számokkal.

Tisztelt Ház! Az elnöki összefoglalótól eltekintve a bizottsági vitában az előterjesztésről értékelő hozzászólás csak ellenzéki oldalról fogalmazódott meg. Az ellenzéki vélemények, elismerve számos terület munkáját - és itt csatlakozom az előttem szólókhoz, akik kiemelték ezt -, ugyanakkor erős kritikákat fogalmaztak meg az előterjesztett jelentéssel kapcsolatosan. Hangsúlyozták az ellenzéki képviselők, hogy az előterjesztés nem a drogprobléma visszaszorításáról szól, hanem a különböző területeken foganatosított intézkedésekről.

A jelentés címében foglaltakkal ellentétben az ellátó intézményrendszer átvilágításáról és hatékonyságvizsgálatáról egy betű sem található az előterjesztésben. Nem derül ki az sem, hogy hogyan irányította a kábítószer-fogyasztás visszaszorítását a kábítószerügyi koordinációs bizottság.

A jelentésben keverednek a célok és a feladatok. Bizonyos intézkedések megtétele, feladatok elvégzése nem jelenti a fő cél, a drogfogyasztás visszaszorításának a teljesülését. Az előterjesztők figyelmét jól láthatóan az intézkedések kötik le, és nem az eredményre törekvés.

Az előterjesztés szól arról, hogy ellentmondás van a forrásigény és az anyagi keretek, lehetőségek között. Jelzi, hogy még több anyagi forrás bevonására lenne szükség, de nem írja azt meg, hogy pontosan mely programokhoz kellene további támogatás.

Az előterjesztés tartalmazza, hogy pénzforrások hiányában jelentős területeken fontos célkitűzések maradtak el, ugyanakkor nincs tájékoztatás arról, hogy melyek ezek a fontos területek és célkitűzések.

Fontos lett volna információkat kapni arról, hogy a drogpolitika két évvel ezelőtti módosulása milyen eredményeket hozott. Ezt a jelentés I. fejezetének címe ígéri is, ám a tapasztalatokról semmit nem találunk benne.

A jelentés belső struktúrája, terjedelmi arányai ugyancsak kritizálhatók. A 63 oldal terjedelmű anyag nagy része melléklet, érdemi rész benne mindössze 7 oldal. Ami pedig benne van, az egyenetlen és kiegyensúlyozatlan. Például szó volt a bizottsági ülésen arról, hogy a rendőrség munkájának bemutatása a többi területhez képest meglehetősen visszafogott. Ez elfogadhatatlan egy ilyen súlyú témánál. Ezt azért is érdemes kiemelni, mert az előterjesztő rendszerszemléletre hivatkozott, hivatkozik, és ezt ígéri, miközben az előterjesztésben egymás mellé montírozott szövegek találhatók.

Az Országgyűlés határozatban döntött arról, hogy a kormány kétévente számoljon be a stratégia végrehajtásáról. Ez most 2003 őszén lett volna aktuális. Mégis ez a jelentés fedőlapja szerint februárban készült el, és most már március van, amikor tárgyaljuk. A jelentésben nem találtunk indokot a késésre.

Tisztelt Ház! A felemlített kritikákra és hiányosságokra a bizottsági ülésen érdemi választ vagy elfogadható indoklást nem kaptunk. Nem véletlen talán, hogy bizottságunk kormánypárti elnöke a vita végén kénytelen volt megállapítani, hogy a jelentés nem kellő részletességgel, pontossággal vagy jelentőségének megfelelően tükrözi a kábítószer-probléma visszaszorításában a bűnüldözés jelentőségét és szerepét. Ennek ellenére a bizottság kormánypárti képviselői az általános vitára való alkalmasságot megszavazták.

Köszönöm. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

(A jegyzői székben dr. Füle Istvánt dr. Világosi Gábor váltja fel.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
181 366 2004.11.03. 7:21  13-469

DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Régi igazság, hogy egy kormány politikájának az egyik legfontosabb látlelete az általa előterjesztett költségvetés-tervezet. Igaz ez az előttünk fekvő előterjesztés esetében is. A dokumentumból könnyen kiolvasható nemcsak az ország helyzete, hanem fejlődésének perspektívája is. Megtudható továbbá az is, hogy az előterjesztőnek mik a fontosak és mennyire. Érdemes volna erre itt és most külön figyelmet szentelni, ám a rendelkezésemre álló rövid időre tekintettel felszólalásomban csak a költségvetés-tervezet egy szűkebb területére, a rendészeti vonatkozásokra térek ki.

Véleményem szerint a rendfenntartás anyagi támogatásának bővítése nemcsak a fokozott társadalmi elvárások teljesíthetősége szempontjából fontos. Négy évvel ezelőtt, amikor még kormánypárti képviselő voltam, arra hívtam föl a Ház figyelmét, hogy a rendészeti terület helyzetének javítása önmagában is morális kötelességünk, ugyanis az állomány, különösen a fővárosban szolgálatot teljesítők szociális helyzete már régóta folyamatosan romlik, és mind a hivatásos, mind a közalkalmazotti állomány súlyos megélhetési gondokkal küzd, sokuknak nincs lakása, s egészségi állapotuk sem kielégítő.

Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Egy költségvetés-tervezet elemző értékelésének legkézenfekvőbb és leggyakoribb módja, ha a benne foglalt adatokat az egy évvel korábbi számokkal vetjük össze. E tekintetben szomorúan állapíthatjuk meg, hogy a Belügyminisztérium fejezet támogatási főösszege, mely az önkormányzati és rendészeti keretszámokat tartalmazza, nemhogy nem növekszik az inflációt meghaladó vagy azzal azonos mértékben, hanem nominálisan is csökken: 290 milliárdról 278 milliárdra. Ha ezt a támogatási keretet a költségvetés kiadási főösszegéhez viszonyítjuk, akkor azt is megállapíthatjuk, hogy e két terület részesedési aránya, fontossága, súlya az idei 4,73 százalékról jövőre 4,27 százalékra csökken. A rendészeti kiadásokon belül például nominálisan csökken a Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálatának, a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalnak, az ORFK-nak, a Katasztrófavédelmi Főigazgatóságnak, a Központi Adatfeldolgozó, Nyilvántartó és Választási Hivatalnak, a Szervezett Bűnözés Elleni Központnak a jövő évi pénzkerete. De csökken az oktatási tanintézetekre, a központi beruházásokra, a lakáscélú beruházásokra, a gépjármű-korszerűsítésre, valamint a köztisztviselők továbbképzésére fordítható költségkeret is. A dokumentumból megállapítható az is, hogy azokon a címsorokon, ahol az elmúlt évihez képest emelkedik a támogatási keretösszeg, legtöbbször ott is az infláció mértékét ritkán haladja meg.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az értékelésnek egy másik lehetősége, ha a költségvetés-tervezetben foglaltakat egy korábbi ciklus azonos időszakának költségvetéséhez viszonyítjuk. Ezért is több mint tanulságos a jelenlegi költségvetés számainak, tendenciáinak minősítéséhez ellenpont gyanánt a 2001-es költségvetést választani. Ez a jelenlegi ellenzék kormányzati pozícióból készített költségvetése a kormányváltás utáni második évben, azaz a jelenlegi kormány mai szituációjában. Ez a kronológiai ellenpont világossá teszi, milyen helyzetet teremtett az előző kormány a kormányzása második évében, és milyen helyzetet teremt a jelenlegi kormány ugyancsak kormányzása második évében.

Már az első rátekintésre is kiderül, hogy a rendészet és az önkormányzat akkor a mai 4,27 százalékkal szemben a költségvetés kiadási főösszegének 4,89 százalékát kapta, vagyis ha a mai kormányzat hasonló súllyal kezelné vagy kezelhetné ezt a területet, akkor most 41 milliárd forinttal kapott volna többet az önkormányzati és rendészeti szféra. Az Orbán-kormány preferenciáival jobban járt volna a BM központi igazgatása, az ORFK, a BRFK, a határőrség, a szervezett bűnözés elleni fellépés, az oktatási tanintézetek, a beruházások, a lakáscélú beruházások, a gépjármű-korszerűsítés is, és még sorolhatnám.

Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetés-tervezet értékelésének egy harmadik módja, ha a benne foglaltakat a kormány 2002-es programjával vetjük össze. Ezzel összefüggésben álljon itt egyetlenegy idézet a 2002-es Medgyessy-kormány programjából. Idézem: “A ciklus végére a kor színvonalán működő rendőrséget teremtünk. A társadalomnak az eddigieknél nagyobb anyagi forrásokat kell fordítani a rendőrség ellátására.ö Nos, úgy gondolom, hogy az általam eddig felemlített számok, adatok elegendőek ahhoz, hogy megállapítsuk: a kormány saját ígéreteihez sem tartja magát.

S még egy gondolat: kormánypárti képviselőtársaim a vitában gyakorta vádoltak és vádolnak bennünket azzal, hogy a költségvetésükről megfogalmazott véleményünkkel, úgymond, riogatjuk a közvéleményt. Ezzel kapcsolatosan szeretném önöket emlékeztetni arra, hogy négy évvel ezelőtt az akkori ellenzéki, mostani kormánypártok igen élesen támadták az Orbán-kormány költségvetés-tervezetét. A vita címén persze elsősorban az akkori kormánypolitikát támadták, kategorikus jelzőkkel és minősítésekkel. A teljesség igénye nélkül csak néhány példa emlékeztetőül: ez - idézem - a bizonytalanság, a reménytelenség költségvetése, sőt, ez az átverés költségvetése - mondták négy éve. Alaptalan és hazug vádaskodásuk már akkor sem volt se indokolható, se elfogadható - az önök által készített és előttünk fekvő előterjesztés ismeretében pedig pláne nem.

Összefoglalva megállapítható, hogy a rendészeti terület működésének és fejlődésének 2005-re tervezett gazdasági feltételi mind az előző évihez képest, mind az Orbán-kormány időszakához képest, mind a 2002-es kormányprogramhoz képest visszalépést jelentenek. Ez a szomorú körülmény most lehetővé tenné persze, hogy most mi is frappánsnak szánt jelzőkkel minősítsük az erre rászolgáló, önök által készített költségvetést. Ettől mi most mégis nyugodtan eltekinthetünk, hiszen e költségvetés számai, adatai, arányszámai nemcsak a dokumentumot magát, hanem a kormányprogramot is minősítik.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
189 122 2004.11.23. 5:12  119-137

DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Kicsit meglepetéssel hallom, hogy öt perc, én egy hosszabb felszólalásra készültem. Remélem, hogy egy újabb felszólalásra majd módom lesz, amit az első öt percben nem tudok elmondani.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A közrendre, köznyugalomra veszélyes magatartások egyre gyakrabban váltják ki a társadalom tagjainak megbotránkozását. Ennek okán is egyre gyakrabban kerül ez a téma a közfigyelem fókuszába. Ezért is nem véletlen, hogy az elmúlt időben a köznyugalomra veszélyes cselekmények visszaszorítása érdekében több kezdeményezés történt, mind büntetőjogi, mind szabálysértési területen. A Btk.-ban beiktatásra került a rendbontás tényállása, új szabálysértési kódex készült, új a szabálysértési törvény, és a sportról szóló törvény is tartalmaz rendészeti vonatkozásokat.

A törvényi környezet megváltoztatásának helyességét a gyakorlati tapasztalat alapvetően pozitívan igazolta vissza. Ezért nem véletlen, hogy felvetődik a szabályozás további hatóköre kiterjesztésének gondolata. Lényegében ennek a törekvésnek felel meg a most tárgyalt, Horváth Csaba képviselő úr által a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény módosítására beterjesztett, általam még T/12250. számon megkapott javaslat. Én erről tudok nyilatkozni egyelőre.

(15.00)

Képviselőtársam a javaslatában az eddig használatos „ közterületö és „ nyilvános helyö meghatározása mellé bevezeti a „ korlátozottan nyilvános helyö fogalmát. Indítványának lényege, hogy a törvény rendzavarás tényállását kiegészíti, kibővíti az általa bevezetni javasolt, korlátozottan nyilvános helyen elkövetett rendzavarással. Javaslata indoklásában leírja, hogy az érvényben lévő szabályozás szerint a rendzavarás tényállása jelenleg közterületen és nyilvános helyen kívül csak sportrendezvényeken valósul meg. Az általa javasolt korlátozottan nyilvános hely kategóriájának bevezetésével lehetővé kívánja tenni, hogy ne csak sportrendezvényeken, hanem egyéb helyszíneken megvalósuló rendzavarás esetén is szabálysértési eljárás legyen indítható. Véleménye szerint javaslata elfogadása esetén eredményesebben lehet majd fellépni a nyugalmat és rendet megszegőkkel szemben.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség képviselőcsoportjának álláspontja, hogy a javaslattevő szándéka, indítéka valós probléma megoldására irányul, és olyan társadalmi igényt, szükségletet fogalmaz meg, amely a jelenlegi szabályozás hiányosságai miatt kielégítetlen. Valóban számos olyan, több ember által használt, illetve látogatott hely van, amely területeken a jelenlegi szabályozás hatálya vitatható. Ilyen helyekhez sorolhatók a társasház közösen használt helyiségei, területei is. Kétségkívül e helyszíneken, illetve helyiségekben is lehet olyan közösségellenes magatartást tanúsítani, amely a társadalomra veszélyessége miatt jogi eszközökkel fokozottabban üldözendő.

Általános véleményünk szerint azonban elhibázott az egyébként helyes célkitűzés elérésének az indítványtevő által javasolt jogtechnikai megoldása. Elhibázott, mert olyan határozatlan tartalmú szavakkal operál, amelyek jogszabályi értelmezése sem nyelvtanilag, sem etimológiai értelemben nem végezhető el egyértelműen. Óriási jogtechnikai hiba lenne az, ha egy értelmező rendelkezést is külön értelmezni kellene, ami oda vezethet, hogy meg kell konstruálni az értelmező rendelkezés értelmező rendelkezését is. Jelen esetben értelmezni kellene a „ meghatározott feltételekö és a „ megfelelő csoportö szóösszetételeket. Ez nem csupán az előterjesztőnek nem sikerült, de vélhetően nem sikerülne egy nyelvésznek sem, és különösen annak a hivatalos személynek sem, akinek e jogszabály rendelkezéseit érvényre kellene juttatnia.

Tisztelt Ház! A felemlített általános véleményünket érdemesnek tartjuk néhány fontosabb részlettel kapcsolatosan is kifejteni. Mindenekelőtt érdemes a korlátozottan nyilvános hely definíciójára kitérni. Ugyanis a korlátozottan nyilvános hely fogalmának meghatározása: közterületnek nem tekinthető, emberek meghatározott feltételeknek megfelelő csoportja számára nyitva álló hely - írja az előterjesztő. A gyakorlatban ez nagyon sok anomáliára, ellenkező jogértelmezésre is adhat alapot.

A meghatározott feltétel mint bevezetendő jogi kategória igen aggályos. Melyek ezek a meghatározott feltételek? Ki és mikor határozza meg ezeket a feltételeket? Milyen körülmények között érvényesülnek? Ezen és minden bizonnyal ennél több kérdésre egy adott esetben a helyszínen intézkedő rendőrnek tudnia kellene választ adni, még az intézkedés megkezdése előtt, holott ez a törvényben sem definiált pontosan. Ennek okán jogszerű rendőri intézkedést nem lehet elvárni.

Egy következő ötpercesben folytatnám. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
189 126 2004.11.23. 0:51  119-137

DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Miként azt a felszólalásomban is jeleztem, csak erről az anyagról tudom ebben a pillanatban elmondani a véleményemet.

Örömmel hallottam néhány olyan módosításról, amely egyébként a mi módosítási irányunkkal is egybecseng, de ezt majd akkor fogjuk tudni megvitatni, amikor látjuk pontosan, írásban a módosító indítványokat. Úgyhogy elnézést kérek, én csak az írásban beterjesztetthez tudom most a véleményemet elmondani. Egyébként örömmel hallom, hogy ez a szöveg változott.

Köszönöm.

 

(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
189 136 2004.11.23. 4:52  119-137

DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Második hozzászólásomban, most már megváltoztatva a felszólalásom tartalmát bizonyos fokig, nem térek ki akkor a korlátozottan nyilvános hely fogalmának a kritikájára, hanem az egyéb kérdésekről szólnék.

Tisztelt Ház! Az itt elhangzottak szerint az indítványtevőnek igaza van abban, hogy a jelenlegi szabályozás indokolatlanul szűkíti le a rendzavarás tényállása megvalósulásának lehetséges helyszíneit a közterületre és nyilvános helyre, valamint a sportrendezvényeken történő megvalósuláshoz fűz jogkövetkezményeket.

Meglátásunk szerint a rendzavarás lényege nem az elkövetés helyszínétől függ. Felfogásunk szerint egy családtagnak a megverése, hangoskodás vagy közösségellenes magatartás nemcsak közterületen, nemcsak nyilvános helyen, hanem magánterületen is az. Értelmezésemben ehhez a gondolatmenethez tartozik természetesen a családon belüli erőszak tényállása is, mely a szomszédokban megbotránkozást, riadalmat kelt.

Ezért is a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény módosítását éppen ellenkező irányban, mint ahogy az írásban beterjesztett, de azzal megegyezően változtatnám meg, amit végül is képviselőtársam elmondott, vagyis a 142. § (1) bekezdéséből a helyszínek elhagyását javasolnánk mi is. Ennek megfelelően az új szöveg úgy szólna, hogy aki a) verekszik, b) kihívóan közösségellenes magatartást tanúsít, c) rendzavarás esetén ellenáll, s a többi, s a többi, az elzárással vagy 150 ezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.

Tehát mi is azt mondjuk, nagy szellemek ha találkoznak, hogy ebből a szövegből a helyszíneket érdemes kivenni, valamint azt gondolom, áttanulmányoztam néhány idevonatkozó dokumentumot, tanulmányt, és ezekből szépen jön az a gondolat is, hogy ebben a passzusban még a rendzavarás, valamint a garázdaság sajnálatosan egymásra csúszik, kívánatos azt szétvenni. Ha és amennyiben a képviselő úrnak sikerült ezt a két dolgot is szétszedni, akkor szerintem az jó.

Véleményünk szerint az indítvány azért is elhibázott, ha és amennyiben nem így lenne, mert még bonyolultabbá tenné az amúgy is igen bonyolult tényállást. A jogalkotónak lehetőleg egyszerű, mindenki számára érthető módon kell fogalmaznia, ezért B-változatként azt is leírtam, hogy ha és amennyiben ez az irány, tehát a helyszínek elhagyása nem lenne járható, akkor viszont szigorúan meg kellene mondani, hogy aki közterületen, nyilvános helyen, sportrendezvényen vagy lakóépületben, társasházban, szóval fel kellene sorolni, hogy itt és miket tesz, akkor ez is egy lehetséges útirány volna. Nem ez a jó irány; az a jó irány, ha a helyszíneket mindenképpen kivesszük a szövegből.

 

(15.20)

Még egy gondolat. Érdemes arra is felhívni az önök figyelmét, hogy a 3. pontban képviselőtársunk javaslatot tesz arra, hogy a kihirdetését követő 15. napon lépjen hatályba. Én azt hiszem, tekintettel arra, hogy vannak ennek a változtatásnak, módosításnak következményei és vegyértékei más társasházi törvényekhez, hogy mást ne említsek, javasolnám azt, hogy ez a határidő legyen egy kicsit tágabb, legalább 30 nap, és akkor azt gondolom, hogy jobban elfogadható lenne.

Összegezve: a képviselői indítvány indítékával, céljával egyetértünk; ami ebben az eredetileg beterjesztett indítványban van, azzal a megoldással nem. Kíváncsian várjuk pontosan ennek a módosító indítványnak a szövegét. Azt hiszem, a lényeget illetően most úgy tűnik, mintha harmonizálnának ezek a gondolatok - meglátjuk. Amennyiben az harmonizál a mi véleményünkkel, akkor megváltoztatjuk azt a véleményünket, amelyik most még az, hogy jelen formájában nem tudnánk támogatni.

Köszönöm figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
196 112 2004.12.14. 10:22  101-117

DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Fontos alapigazságot mond ki Jókai Anna, amikor arra hívja fel a figyelmet, hogy “a jelen sokkal tartozik a múltnak, és ha ezt a tartozását ki nem egyenlíti, a jövőtől sem követelhetö. Gondolom, igaz ez egyénre, családra, társadalomra egyaránt. Különösen érvényes az őket képviselőkre, az Országgyűlésre. Ezért is volt jó és helyes, múlttal szembeni tartozásunkat enyhítő a temetőkről és temetkezésről szóló törvény, amelyet az Orbán-kormány terjesztett az Országgyűlés elé 1999-ben. A kérdéskör szabályozásáról társadalmi szinten évtizedekig nem volt korábban szó, az Országgyűlés azelőtt nem tárgyalta. Törvény helyett csupán két minisztériumi rendeletre támaszkodó 1970-es kormányhatározat foglalkozott e különleges, mindenkit mindennapjainkban megkerülhetetlenül érintő témával.

A törvény alapvető céljának az előterjesztő az elhunytak emlékének méltó megőrzését és ápolását, a temetkezés kegyeleti és közegészségügyi feladatainak érvényesítését, valamint a hazai temető- és temetkezési kultúra fejlesztését jelölte meg. Ennek érdekében egy egységes, áttekinthető és a korábbiaknál szigorúbb szakmai szabályozási rendszert kívánt kialakítani.

A temetőkről és a temetkezésről szóló 1999. évi XLIII. törvény hatálybalépése óta közel hat év telt el. A tapasztalatok és a pozitív visszajelzések azt igazolják, hogy a szabályozásra szükség volt, és az a gyakorlatban bevált. Ugyanakkor az elmúlt években elegendő gyakorlati tapasztalatot szereztünk, melyek figyelembevételével most lehetőségünk van apróbb korrekciók megtételére. Ezért lényegében helyeseljük az előterjesztésben szereplő értelmezések kiegészítését, a fogalmak pontosítását, a temetkezés és az egészségügyi jellegű feladatok kontúrjainak határozottabb meghúzását, az adatvédelmi szempontok megjelenítését, a temetkezési, illetve nem temetkezési szolgáltatási feladatok egyértelműsítését, a szolgáltatási díjak rendezését, valamint egyes temetőfejlesztési feladatok határidejének meghosszabbítását.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvénymódosítási javaslat kezdeményezi a törvény hatályának kiegészítését a más nemzetek Magyarországon található hősi temetői és hősi temetési helyeire is, azzal a céllal, hogy azok a magyar elesettek sírhelyeivel megegyező jogi védelemben részesedjenek. Ezzel összefüggésben módosítja a hősi temető, a hősi temetési hely értelmezését is. Az új megfogalmazás a fegyver nélküli honvédelmi kötelezettség teljesítése közben elesetteket is nevesíti, mint ahogy azokat is, akik a honvédelmi kötelezettség teljesítését követően, ezzel közvetlenül összefüggésbe hozható okból hunytak el, továbbá azokat is, akik kényszermunkára hurcolásuk következtében haláloztak el.

A temetkezési szolgáltatások telephelyének engedélyezésekor a mai gyakorlatban esetenként viták tárgya, hogy a különböző oktatási, de egyéb, gyógyító vagy orvosi szakértői feladatot ellátó intézmények, például klinikák, oktatási szakértői vagy egészségügyi intézmények.

 

(16.10)

Ezért indokolt, hogy a törvénytervezet az értelmező rendelkezéseket kiegészíti, és úgy fogalmaz, hogy egészségügyi intézmények azok a személyek, illetve intézmények, amelyek rendelkeznek egészségügyi szolgáltatás nyújtására jogosító működési engedéllyel. A tervezet előírja, hogy a temető üzemeltetésének, használatának rendjét a tulajdonosnak szabályoznia kell, mégpedig ha önkormányzat a tulajdonos, akkor önkormányzati rendeletben, egyéb, például egyházi temetők esetében pedig temetőszabályzatban.

A jelenleg érvényben lévő szabályozás szerint a Nemzeti Kegyeleti Bizottság rendelkezési joga a pontatlan megfogalmazás miatt - elvileg, teszem hozzá - kiterjed valamennyi temetési és kegyeleti emlékhelyre. A bizottságnak ezt a rendelkezési jogát az indítvány pontosítja, és azt a nemzeti sírkertbe tartozó temetési helyekre és emlékhelyekre korlátozza.

A törvénymódosítás pontosítja és felsorolja, hogy a temető üzemeltetője által vezetett nyilvántartó-, illetve sírboltkönyvnek mely adatokat kell tartalmaznia. E tekintetben új, hogy a nyilvántartásban ezután szerepelnie kell nemcsak az eltemettetőnek, hanem annak a személynek is, aki a temetési hely felett rendelkezésre jogosult, a két személy ugyanis nem feltétlenül azonos.

A temetőkről és a temetkezésről szóló törvény elfogadása óta sokat változott az informatikai környezet. Részben ez, részben pedig az adatvédelemmel kapcsolatos, azóta életbe lépett szabályok indokolttá teszik, hogy ebben a törvényben is megfogalmazódjék, hogy a temető üzemeltetője köteles gondoskodni az általa kezelt személyes adatok biztonságáról.

A javaslat a polgári jog idevonatkozó szabályai szerint kiegészül az élettárs felvételével. A jelenlegi szabályozás ugyanis csak a házastársat nevesíti, ami mind a jogosultságok, mind a kötelezettségek tekintetében gyakorta viták forrása. Az előterjesztés szerint ez azt jelenti, hogy végintézkedés hiányában az elhunyt eltemettetéséről az elhalálozása előtt vele együtt élő házastársa vagy élettársa köteles gondoskodni. Az élettárs bevonása a javaslatba életszerű, ám várhatóan újabb viták forrását is jelentheti, hiszen a gyakorlatban az élettársi státushoz könnyebb a jogokat hozzárendelni, mint fordítva: egy adott kötelezettséghez minden esetben élettársat találni.

Értelmetlen vitákat kapcsol ki az indítványtevő, amikor egyértelműsíti, hogy mit sorol a temetkezési szolgáltatások körébe. E tevékenységek tételes felsorolása ugyanis kiegészül azzal a fontos kitétellel, hogy az elhunytnak a kegyeleti igények szerinti temetésre való előkészítésébe csak olyan tevékenység tartozhat, ami nem tartozik az egészségügyi szolgáltató halottkezelési feladatkörébe, és amit az egészségügyi intézmény területén kívül végeznek. Ez a módosítás lehetővé teszi azt, hogy az egészségügyi intézményekben végzett tevékenységektől a temetkezési szolgáltatásokat elhatároljuk.

Ezt az elhatárolást segíti továbbá, hogy a javaslat hatálybalépésével egyidejűleg kiegészíti az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvényt, és abban tételesen felsorolja, hogy melyek az egészségügyi intézményben végezhető, temetési szolgáltatásnak nem minősülő halottkezelési tevékenységek.

A temetési szolgáltatásokkal kapcsolatosan az indítványban pontosul, hogy azok hol végezhetők, illetve melyek azok a tevékenységek, amelyek kizárólag engedélyezett telephelyen végezhetők.

A módosítás elfogadásával lehetővé válik, hogy a temetkezési szolgáltatásokról szóló reklámokba ne csak a szolgáltató címe, hanem elérhetőségének módja és időtartama szerepelhessen. A javaslat helyesen nem bővíti a reklám elemeit, amivel igen helyesen visszafogottságot kíván ezen az érzékeny területen, ugyanakkor a szolgáltatásokat igénybe vevőket segíti a szolgáltató elérhetőségének feltüntethetőségével.

Az előterjesztett indítvány részletezi és pontosítja a temetkezési szolgáltatás telephely-engedélyezését is.

A javaslat pontosítja, egységesíti a tulajdonos által meghatározható temetői díjakat is, ezek a sírhelydíj, a temetőfenntartási hozzájárulás díja és a létesítmények igénybevételi díja. Ezzel kapcsolatosan azonban szükséges lesz a javaslatot módosítani, ugyanis a törvény alapján köztemetőnek minősül az a temető vagy temetőrész, amely a települési önkormányzat tulajdonában van, és azt ekként tartja fenn, vagy más tulajdonában van, de az önkormányzat a tulajdonossal kötött megállapodás alapján e temetőben látja el a köztemető fenntartására vonatkozó kötelezettségét.

Ezért a köztemetőként fenntartott gazdálkodó szervezet vagy egyház tulajdonában lévő temető esetén nem a tulajdonosnak, hanem az önkormányzatnak kell majd megállapítani azokat a díjakat, amelyeket a közterület használatáért kell fizetni. Csak így biztosítható, hogy az önkormányzati temetőkben rendeletben megállapítottan egységes díjak érvényesüljenek.

Helyeseljük, hogy a javaslat a temetési telephely, temetési iroda létesítésének tiltását hat hónapos türelmi idővel kiterjeszti azokra az oktatási és szakértői intézményekre is, amelyekben gyógyító tevékenységet végeznek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha nincs meg az élet tisztelete, úgy nincs meg, nem lehet meg az eltávozottak iránti méltó kegyelet sem, írja egy helyen Mádl Ferenc. Úgy érzem, a tétel fordítva is igaz: ha nincs meg az eltávozottak iránti méltó kegyelet, akkor nincs vagy nem lehet valódi az élők tisztelete sem.

Mivel a temetőkről és a temetkezésről szóló törvény és a most tárgyalt módosítási javaslat is ennek a méltó kegyeletnek a megvalósulását segíti (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), ezért a beterjesztett törvénymódosítást néhány kisebb korrekcióval a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség támogatja.

Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)