EMBCB-8/2009.
(EMBCB-131/2006-2010.)
Jegyzőkönyv?
az Országgyűlés Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságának
2009. március 24-én, kedden, 13 órakor
a Képviselői Irodaház I. emelet III. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott *
Juhász Gábor rendészeti államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) tájékoztatása *
Dr. Bencze József rendőr altábornagy, országos rendőrfőkapitány tájékoztatója *
Dr. Tóth Gábor vezérőrnagy, budapesti rendőrfőkapitány tájékoztatója *
Dr. Szabó Máté, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa (Országgyűlési Biztos Hivatala) tájékoztatója *
Dr. Kaltenbach Jenő elnök (Független Rendészeti Panasztestület) tájékoztatója *
Dr. Simon Éva politikai szabadságjogi program vezetője (Társaság a Szabadságjogokért) hozzászólása *
Dr. Gaudi Nagy Tamás kuratóriumi ügyvezető (Nemzeti Jogvédő Alapítvány) hozzászólása *
Dr. Tóth Gábor vezérőrnagy, rendőrfőkapitány (Budapesti Rendőr-főkapitányság) reflexiói *
Dr. Bencze József rendőr altábornagy, országos rendőrkapitány reflexiói *
Juhász Gábor rendészeti államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) reflexiói *
Dr. Gaudi Nagy Tamás kuratóriumi ügyvezető (Nemzeti Jogvédő Alapítvány) reflexiója *
A bejegyzett élettársi kapcsolatról, az ezzel összefüggő, valamint az élettársi viszony igazolásának megkönnyítéséhez szükséges egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/8847. szám) (Kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása) (Első helyen kijelölt bizottságként) *
Egyebek Döntés a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány Kuratóriumába a bizottság által delegált személyek, Teleki László és Balla Ágnes kurátorságának megtartásáról *
1. Tájékoztató a 2009. március 15-ei rendőri intézkedésekről és azok értékelése
Meghívottak:
Dr. Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszter
Dr. Szilvásy György, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító tárca nélküli miniszter
Dr. Szabó Máté, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa
Dr. Bencze József rendőr altábornagy, országos rendőrfőkapitány
Dr. Tóth Gábor vezérőrnagy, budapesti rendőrfőkapitány
Dr. Kökényesi Antal bv. altábornagy, a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka
Dr. Kaltenbach Jenő elnök, Független Rendészeti Panasztestület
Dr. Bitskey Botond, a Köztársasági Elnöki Hivatal hivatalvezető-helyettese
Dr. Fodor Gábor (SZDSZ) képviselő
Jogvédő szervezetek:
Dr. Dénes Balázs elnök, Társaság a Szabadságjogokért
Dr. Gaudi Nagy Tamás kuratóriumi ügyvivő, Nemzeti Jogvédő Alapítvány
Rosdy Tamás meghívott vendég
2. A bejegyzett élettársi kapcsolatról, az ezzel összefüggő, valamint az élettársi viszony igazolásának megkönnyítéséhez szükséges egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/8847. szám)
(Kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása)
(Első helyen kijelölt bizottságként)
3. Egyebek
Elnököl: Balog Zoltán (Fidesz), a bizottság elnöke
Fogarasiné Deák Valéria (MSZP), a bizottság alelnöke
Szászfalvi László (KDNP), a bizottság alelnöke
Donáth László (MSZP)
Godó Lajos (MSZP)
Lénárt László (MSZP)
Dr. Szabóné Müller Timea (MSZP)
Teleki László (MSZP)
Tóth Gyula (MSZP)
Gusztos Péter (SZDSZ)
Bíró Ildikó (Fidesz)
Ékes Ilona (Fidesz)
Farkas Flórián (Fidesz)
Dr. Fazekas Sándor (Fidesz)
Dr. Semjén Zsolt (KDNP)
Pettkó András (független)
Donáth László (MSZP) megérkezéséig Fogarasiné Deák Valériának (MSZP)
Godó Lajos (MSZP) megérkezéséig Lénárt Lászlónak (MSZP)
Nyakó István (MSZP) dr. Szabóné Müller Timeának (MSZP)
Dr. Wiener György (MSZP) Teleki Lászlónak (MSZP)
Gusztos Péter (SZDSZ) távozása után Donáth Lászlónak (MSZP)
Bíró Ildikó (Fidesz) távolléte idejére Dr. Fazekas Sándornak (Fidesz)
Varga József (Fidesz) Ékes Ilonának (Fidesz)
Dr. Semjén Zsolt (KDNP) távolléte idejére Szászfalvi Lászlónak (KDNP)
Pettkó András (független) távozása után Balog Zoltánnak (Fidesz)
Juhász Gábor rendészeti államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Szabó Máté, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa (Országgyűlési Biztos Hivatala)
Dr. Bencze József rendőr altábornagy, országos rendőrkapitány
Dr. Tóth Gábor vezérőrnagy, budapesti rendőrfőkapitány
Dr. Simon Éva politikai szabadságjogi program vezetője (Társaság a Szabadságjogokért)
Dr. Gaudi Nagy Tamás kuratóriumi ügyvezető (Nemzeti Jogvédő Alapítvány)
Sáriné dr. Simkó Ágnes főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Kökényesi Antal bv. altábornagy, a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka
Dr. Boros Zsuzsa Barbara vezető tanácsos (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Varga Dénes (Budapesti Rendőr-főkapitányság)
Tornóczky Gusztáv kommunikációs képviselő (Magyarországi Krisna Hívők Közössége)
Virág Zsolt ügyvivő (Szimpozion Egyesület, Magyar LMBT tagszervezete)
Kállai Ákos (Magyar LMBT Szövetség)
Dr. Németh Tibor jogi főosztályvezető (HIT Gyülekezete)
Krassó László szerkesztő (Hegyvidék Televízió)
Kósa Zsanett politológus hallgató, ELTE Társadalomtudományi Kar
Pappné Farkas Klára igazgató (ET Könyvtár)
Nagy Bercel titkár (Fidesz/KDNP)
Dr. Latorcai Csaba szakértő (Fidesz)
Tabajdi Anita szakértő (MSZP)
Megyeri Nóra tanácsos (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Hajós Barnabás főosztályvezető (Országgyűlési Biztos Hivatala)
Dr. Kádár András elnök (Társaság a Szabadságjogokért)
Dr. Péterfalvy Attila hivatalvezető (Országgyűlési Biztos Hivatala)
Dr. Csóré Erika szakmai főtanácsadó (Országgyűlési Biztos Hivatala)
Dr. Gyurta Tibor jogász (Nemzeti Jogvédő Alapítvány)
Bernát György (Országgyűlési Biztos Hivatala)
Dr. Juhász Imre elnökhelyettess (Független Rendészeti Panasztestület)
Szatmári Géza (Nemzeti Jogvédő Szolgálat)
Dr. Hámori Antal elnök (Életvédő Fórum)
Dr. Magyar Attila (Nemzeti Jogvédő Alapítvány)
Bozsó Zoltán (Budapesti Rendőr-főkapitányság)
Dr. Besenyei Gábor főosztályvezető-helyettes (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Fráterné dr. Ferency Nóra (Független Rendészeti Panasztestület)
Dr. Lukonics Eszter
Dr. Bögi Sándor
Dr. Morvai Krisztina
László Imre hallgató
Hanzli Péter vezetőségi tag (SZIMPOZION Egyesület, Magyar LMPT tagszervezete)
Listárné Nagy Éva főosztályvezető-helyettes (Országgyűlési Biztos Hivatala)
Bodó Zoltán informatikus (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Matolcsi Andrea programkoordinátor (Magyarországi Női Alapítvány)
Nagy Jánosné (PFLAG Egyesület)
Nagy István (PFLAG Egyesület)
(Az ülés kezdetének időpontja: 13 óra 10 perc)
BALOG ZOLTÁN (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelettel köszöntök mindenkit az Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság ülésén.
Megállapítom, hogy a bizottság a helyettesítésekkel határozatképes, és azt kérem, hogy diktáljuk be a helyettesítéseket. Donáth képviselő urat az alelnök asszony, Godó képviselő urat Lénárt képviselő úr, Nyakó képviselő urat Müller Timea, Wiener képviselő urat Teleki László, Varga képviselő urat Farkas Flórián, Semjén Zsoltot Szászfalvi képviselő úr helyettesíti, Pettkó képviselő úr pedig még érkezik, de addig én helyettesítem. Köszönöm szépen. (Pettkó András megérkezik az ülésterembe.) Meg is érkezett Pettkó képviselő úr.
A napirendi javaslatot kézhez kapták a képviselőtársaim. Három napirendi pontunk van. Kérdezem, hogy van-e ezzel kapcsolatban valakinek kiegészítése, változtatási javaslata.
Müller Timea, parancsoljon, képviselő asszony!
DR. SZABÓNÉ MÜLLER TIMEA (MSZP): Köszönöm szépen. Köszöntök mindenkit. Elnök úr, a következőt szeretném kérni. Az első napirendi pontnál jogvédő szervezetként dr. Gaudi Nagy Tamás kuratóriumi ügyvivőt hívta meg a Nemzeti Jogvédő Alapítványtól. Ez idáig úgy szoktuk a bizottsági meghívásokat tenni, hogy arról az alelnökökkel egyeztet, ez ebben az esetben nem volt meg. Szeretném azt kérni, hogy a Nemzeti Jogvédő Alapítvány ne kerüljön napirendre mint meghívott jogvédő szervezet.
Hivatkoznék a kurucinfo-n megjelent Toroczkay és Budaházy 15-ei hívogatójára, amelyben a következőt lehetett olvasni: "Semmit nem ismerünk el, mindenért panaszt teszünk, és feljelentjük őket. Ezért van a Nemzeti Jogvédő Szolgálat, hát hajrá, mindenkinél legyen ott a telefonszámuk." Azt gondolom, hogy ilyen információk birtokában itt, az Emberi jogi bizottságnál, amikor független szakértőket hívunk, hogy egy-egy esetet végigértékeljünk és megnézzük, hogy tulajdonképpen mi történt, kialakítjuk a saját álláspontunkat, egy ilyen típusú szervezetnek, amely nem nevezhető független jogvédő szervezetnek, nem hiszem, hogy helye lenne. A javaslatom tehát az, hogy ne kerüljön fel a meghívandók közé.
A másik pedig Rosdy Tamás úr. Én úgy tudom, a médiában az jelent meg, hogy a szabálysértési bírságot megfellebbezte, ilyen módon ez egy folyamatban lévő ügy. Ránk is, és minden más hivatalos személyre az vonatkozik, hogy folyamatban lévő ügyekről nem tárgyalhatunk, ezért, hogy a törvényeket ne sértsük meg, azt szeretném kérni, hogy -természetesen nyitottak vagyunk arra, hogy erről az ügyről beszéljünk, de - azt, aki ebben személyében érintett, ne hallgassuk meg. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Annyit kell válaszolnom, hogy azt természetesen visszautasítom, hogy ne egyeztettem volna. Minden alkalommal egyeztetek mindegyik alelnökkel, sőt minden frakcióval is egyeztetek. Egyeztettem Fogarasiné Deák Valériával is erről a kérdésről. Ő nem értett ezzel egyet, de ettől kezdve az elnök joga az, hogy eldöntse, kit hív meg. Tehát egyeztettem, hangsúlyozom. Ezt egyébként a szocialista elnökök nem szokták megtenni az ellenzéki alelnökökkel.
Én ezt minden alkalommal megteszem, erre külön vigyázok, egyébként pedig minden frakció képviselőivel is egyeztettem, és egyetértettünk abban, hogy - ez majd a napirendi pont része lesz - két jogvédő szervezetet akarunk meghallgatni, hogy ne legyen teljesen parttalan a vita, az egyik a Nemzeti Jogvédő Alapítvány lesz, a másik pedig a Társaság a Szabadságjogokért. Azért őket, mert március 15-e kapcsán ők nyilatkoztak határozottan, illetve az ezzel kapcsolatos törvény kapcsán alkotmánybírósági beadványuk is van. Ezzel, leszámítva a Magyar Szocialista Párt képviselőjét, a másik két párt egyetértett - ugye, akkor még volt MDF. Az egyeztetést lefolytattuk, tehát én nem látom értelmét annak, hogy megváltoztassuk ezt a napirendet.
Azt gondolom, arról, hogy ki, hol, milyen tevékenységet folytat, lehet különböző véleményünk. Úgy gondolom, hogy mind a büntető törvénykönyv szigorítása kapcsán, mind más ügyekben is a mi együttműködésünk a Nemzeti Jogvédő Alapítvánnyal pozitív együttműködés volt, sokat segítettek nekünk szakmailag, úgyhogy nem látom okát annak, hogy levegyük a napirendről az ő meghallgatásukat.
Természetesen a napirendi javaslathoz frakciónként hozzá lehet szólni, amennyiben kívánnak. Ha nem, akkor szavazunk a napirendről.
Alelnök asszony, parancsoljon!
FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Valóban a dolog úgy történt, ahogyan elmondta, én nem értettem egyet, és ön ezt tekinti egyeztetésnek, de a meghívás joga az elnöké, semmi kifogásom.
Két rövid gondolattal szeretném kiegészíteni Szabóné Müller Timea képviselőtársam indoklását, visszautalva arra, hogy igen, erről már volt vitánk a Magyar Országgyűlés Emberi Jogi, Kisebbségi, Civil- és Vallásügyi Bizottságában, hogy kit, kiket tekintünk jogvédőknek. Én tartom magam ahhoz az állásponthoz, hogy szelektív jogvédő szervezetet nem tekintek jogvédő szervezetnek, és a Nemzeti Jogvédő Alapítványt és Szolgálatot szelektív jogvédő szervezetnek tartom, méltatlannak arra, hogy az Emberi jogi bizottságban elfogulatlan véleményt nyilvánítsanak. Az a jogvédő szervezet ugyanis, amely nyilvánvalóan olyan szervezetekkel tart kapcsolatokat, és ő maga is a megnyilatkozásaiban erre számos alkalommal utalt, hogy az emberi jogokat úgy értelmezi, hogy vannak, akik rendelkeznek emberi jogokkal, és vannak, akik nem - merthogy szerintem, aki rasszista, aki fajgyűlölő, az így vélekedik -, én nem tekintem jogvédő szervezetnek, nem tekintem gyümölcsözőnek a korábbi kapcsolatunkat sem. Mindaddig, amíg ezt megtehetem, szeretnék ezért küzdeni - mondom még egyszer -, hogy az Országgyűlés Emberi jogi bizottságában ilyen szervezet jogvédőként ne jelenhessen meg, ne kaphasson szót. Köszönöm szépen.
ELNÖK: A KDNP részéről Szászfalvi alelnök úr.
SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Én azt gondolom, hogy a magyar nyelv nagyon pontosan fogalmaz, az egyeztetés és az egyetértés között óriási a különbség. Az egyeztetést az elnök úr megtette, mint ahogy mindig is meg szokta tenni, de nem egyetértési kötelezettsége van az elnök úrnak. Az elnök úrnak joga, lehetősége és kötelezettsége, hogy a bizottsági üléseket előkészítse és összehívja annak a megfelelő formátumában, ahogyan azt megszoktuk eddig is. Érdekes, hogy eddig nem volt semmilyen probléma, általában legalábbis.
Azt gondolom, nem érdemes belemenni ebbe a vitába, amelyre az alelnök asszony utalt, hogy szoktunk néha ilyenről vitatkozni. Általában nem ez szokott lenni a gyakorlat, hogy a lehetőségét is lezárjuk annak, hogy megnyilatkozzon például a Nemzeti Jogvédő Alapítvány, ahogy többször is a bizottságunkban már megnyilatkozhatott a világ legtermészetesebb módján. Szerintem az a szelektivitás vagy az a szelektív gondolkodás, hogy általában a jogvédő szervezetek csak baloldaliak lehetnek, és csak úgy gondolkodhatnak, ahogyan az MSZP azt gondolja. Én azt gondolom, hogy ez nem így van. Igenis legyünk arra nyitottak, hogy meghallgassuk, most is, itt is, ezen a bizottsági ülésen a Nemzeti Jogvédő Alapítványt. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e további kérdés? (Pettkó András jelentkezik.) Pettkó képviselő úr. Nem tudom, hogy van ez most, mert frakciónként van egy hozzászólási lehetőség. Most Wiener képviselő úr sincs itt, a Házszabály kiváló ismerője. (Fogarasiné Deák Valéria: Megszavazzuk.) Azt javaslom, szavazzuk meg, hogy ebben a körben Pettkó képviselő úr hozzászólhat. (Látható többség jelentkezik.) Parancsoljon!
PETTKÓ ANDRÁS (független): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Tisztelt Bizottság! Én azt gondolom, hogy a Házszabály ismerete kisegíthet minket ebben a vitában, és ha itt lenne Wiener képviselő úr, akkor ő is ugyanezt tudná mondani, amit én is képviselek, hogy az elnök úr döntött abban, hogy kiket hív meg. Arra nagyon kérem a képviselőtársaimat, hogy ne minősítgessük egymást. Természetesen más esetben is, amikor a bizottságnál voltak más vendégek vagy más hozzászólók, akkor én magam is tudtam volna vitatkozni a személy miatt, én azért nem tettem meg, mert az elnök döntött arról, hogy kiket hív meg, és én azt gondolom, hogy ezt a jogot, miután megtörtént az egyeztetés, ne vitassuk el az elnöktől. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e még a frakciók részéről hozzászólás? (Nincs jelzés.) Ha nincs, akkor szavazunk.
Azt szeretném mondani, hogy azt a könnyed mozdulatot pedig, hogy lerasszistázunk egy civil szervezetet, szerintem óvatosabban kellene. Erre megvannak a kritériumok, úgyhogy az alelnök asszonyt ebben óvatosságra inteném, főleg, ha nincs arra most lehetőség, hogy valaki válaszoljon, úgyhogy én a nevükben visszautasítanám a rasszista jelzőt.
Szavazzunk arról, hogy a módosított napirendet fogadjuk-e el, amely kizárná Gaudi Nagy Tamást és Rosdy Tamást a meghallgatottak sorából, vagy pedig az eredeti napirendi javaslatot.
Ki az, aki a módosítottat, tehát napirendi javaslat, mínusz nemzeti jogvédő, mínusz Rosdy Tamás, támogatja? Kérem, szavazzunk. (Szavazás.) 9 igen. Ki az, aki az eredeti javaslatot támogatja, kérem, szavazzon. (Szavazás.) 10. Megállapítom, hogy 10:9 arányban az eredeti napirendet fogadtuk el.
Természetesen itt mindenki annyit beszél, és azt mond bizonyos határokon belül, amit akar, de azt javasoljuk, talán érdemes valamilyen időkeretbe szorítani a meghallgatást, hogy legyen valami érdemi vita is. A következő sorrendet javasoljuk. Először államtitkár urat hallgatnánk meg a kormány, illetve a minisztérium képviseletében. Aztán meghallgatnánk főkapitány urakat, majd eldöntik, hogy mindketten akarnak-e vagy kettejük közül valaki, ezt követően ombudsman urat, Szabó Mátét is szeretnénk meghallgatni. Itt van a rendészeti panasztestület vezetője, Kaltenbach Jenő elnök úr is, őt is meghallgatnánk, és utána meghallgatnánk a két jogvédő szervezetet. Hogy enyhítsem a fájdalmakat, Rosdy Tamás nem tudott eljönni, és így őt nem tudjuk meghallgatni, bár jelzem azt, hogy volt már olyan, hogy folyamatban lévő ügyben meghallgattunk valakit, aztán fényes győzelmet aratott az ő ártatlansága. Kruchina Vincére gondolok itt, arra felfokozott hangulatban lévő, Nagy Ignác utcai büntetésvégrehajtási intézetben zajló ülésre. Nem szoktunk ebben az ügyben óvatlanok lenni, de amennyiben nem érkezik meg, nyilván nem fog tudni megszólalni. Nem tudom, elfogadható-e ez a sorrend? Amennyiben nincs külön tiltakozás, ezt nem kell, hogy külön megszavazzuk, államtitkár úré a szó. Parancsoljon!
JUHÁSZ GÁBOR rendészeti államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársak! Hölgyeim és Uraim! Érdeklődnék, hogy a mondókámat bizonyos időkerethez szabjam, vagy igyekezzek rajta mielőbb túlesni? Elnök úr hogy látja jónak?
ELNÖK: Mi az ajánlat?
JUHÁSZ GÁBOR rendészeti államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Természetesen az, hogy amivel készültem, azt teljes körűen elmondjam. (Elnök: Természetesen, parancsoljon!) Mielőtt nekifognék érdemi mondókámnak, megkérném önöket, hogy velem együtt tekintsenek meg egy videóbejátszást, kérném elindítani. (Videó lejátszása.) Köszönöm szépen. Azért tartottam fontosnak, hogy közösen megtekintsük, mert azon túl, hogy nem számítottam ügyrendi vitára, hogy esetleg a hangulatot kell oldani, hiszen olyan rendezvényről, ünnepségsorozatról beszélünk, az ehhez kapcsolódó rendőri intézkedésekről, amelyek már megtörténtek, és a történések egy-egy képeit láthattuk itt.
Kérem engedjék meg, hogy a központi állami ünnepségek rendezvényeinek értékelését egy rövid prezentációval kísérjük. (Az előadó kivetítőt használ az előadása megtartásához.) Kérném is elindítani. Az első kép, hogy valójában milyen programok is voltak, erről láthatunk is mozgókép-bejátszást. Nem időznék rajta, elnök úr, csak lépünk ilyenkor. A beharangozó programokról mutatnánk, részben a Nemzeti Dalnak egy nyomatát, részben pedig, hogy mely helyszíneken az ünnep előtt már milyen rendezvények, beharangozó programok történtek.
Amit láthatunk a képen, ez egy teljesen újszerű kezdeményezés, amelyben élő szoborként viselkedő művészek adtak elő. Rendkívül nagy sikerrel, mindenféle atrocitás nélkül a város sok pontján láthatták az emberek, általában nagy szimpátia övezte. Látszik, hogy többen igyekeztek ezt az eddig Budapesten egyedülálló látnivalót megörökíteni mobiltelefonjukon.
Ha rövid mérleget akarunk vonni, akkor azt kell mondanunk, hogy naponta mintegy 700 néző volt, aki végignézte a programot, és a 7 nap alatt közel 5000 látogató volt. Egy érdekes idézetet tettünk itt be, mégpedig egy művészettörténeti docens az egyik helyszínen az ott látható idézetet mondta. "Mindig tudtam, hogy a kultúra Közép-Kelet-Európából jön és táplálkozik, és egy gyönyörű ideált láttam." A szervezőknek rendkívül jólesett ez a mondata, ezért bekerült ide az értékelésbe.
A történelmi játszóházat alapvetően általános iskolás és óvodás korú csoportoknak alakítottuk ki március 10. és 14. között történt. Szeretném megjegyezni, hogy semmilyen intézkedésre nem került sor ez alatt az idő alatt. Huszárkiállítás is volt, és amikor a képeket nézzük, láthatjuk, amit a mozgóképen láttunk már megvalósult valóságként, azoknak egy terve látható ezen a fotón.
A március 15-i napon lebonyolított programok első programja 9.30 és 10 óra között a Magyar Honvédség Hírzászlóalja jelenlétében és részvételével a nemzeti lovas díszegység, a történelmi zászlók, a katonazenekarok és a HM központi zenekara részvételével a zászlófelvonás.
A meghívottak, a közjogi méltóságok, és a televízió élőben közvetítette. Itt látunk néhány képet. A zászlófelvonáson két-háromszáz néző volt, ami, azt kell mondanom, nem sok, de az elmúlt évekhez képest viszonylag jónak tekinthető nézőszám. Ami érdekesség volt, hogy a kordonon belül nem az újságírók, hanem a közönség részére kialakított - mondjuk így - nézőhelyen belül mintegy hatvan-hetven fő sajtóképviselő jelent meg. Ez meglepő volt, hiszen a sajtónak volt külön helye, ahonnét esetleg az ünnepséget jobban közvetíthették. Mi arra gondoltunk, hogy valószínűleg történni fog valami olyan a nézőtéren, ami miatt indokoltnak látszott ennyi újságíró jelenléte a nézők között, hiszen praktikusan mindenki a jobb lehetőséget biztosító, a sajtó számára kijelölt helyet szokta választani.
A Nemzeti Múzeumnál volt a - mondjuk így - szokásos, talán a legnagyobb lélegzetvételű rendezvény. Itt van a forgatókönyve, kilenc órakor kezdődött és egy óráig tartott, a tévé élőben közvetítette. A cél az, hogy a márciusi fő- és mellékalakokat bemutassuk. Az idei évnek specialitása volt, hogy szerették volna a szervezők, ha 1848 férfialakjai mellett a női hősöket is bemutatjuk, így Szendrey Júlia, Telek Blanka, Leövey Klára, és azok a lányok, asszonyok, akik egyenruhába öltözve csatlakoztak a honvéd sereghez...
ELNÖK: Elnézését kérem, államtitkár úr, véletlenül sem akarnám önbe fojtani a szót, de a napirendi pont úgy szól, hogy tájékoztató a március 15-ei rendőri intézkedésekről és azok értékelése. Fontos ez a kulturális bevezetés, csak a napirend szerint a rendőri intézkedésekről szeretnénk tájékoztatást hallani. Mondom, nem akarom önbe fojtani a szót, de jó lenne, ha arról tudnánk szót váltani, a rendőrség munkájának az értékeléséről. Ön mint a felügyelő minisztérium képviselője van jelen. A programok is érdekesek, csak szerintem annak nem itt van a helye.
JUHÁSZ GÁBOR rendészeti államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Én úgy gondolom, ahhoz, hogy a rendőrség munkáját jól meg tudjuk ítélni, minimum kellene tájékozódni, hogy valójában mi is volt a tárgya a rendőrség munkájának. A központi ünnepségek, azt kell mondanom, valamennyi helyszínével együtt ez bizony a rendőri munka tárgya. Ha az elnök úr arra gondol, hogy az általam ismert mindösszesen négy olyan hiba, és csak ez a bizottság napirendje, amelyet a rendőrség a maga munkája kapcsán elkövetett, akkor mondhatjuk, de akkor azt a címet kellett volna adni, hogy a rendőrség által elkövetett hibák. Mivel nem ez volt a cím, ezért, ha megengedi, én szeretnék a bizottság tagjainak és az érdeklődőknek egy képet adni arról, hogy valójában a nemzeti ünnepen többek között a rendőrség mivel foglalkozott, mekkora munka ez, hányan vesznek benne részt, és ahhoz képest kell, úgy gondolom, megítélni, hogy valójában ott mi történt. Ha az elnök úr gondolja, szívesen próbálok gyorsítani a magam előadásán, de abból nem zökkennék ki szívesen, hogy az érdeklődőknek próbáljuk megmutatni, hogy valójában a rendőrség munkája milyen tárgyra terjedt ki. Köszönöm szépen az elnök úr megértő türelmét, gyorsítunk akkor.
A nemzeti múzeumi előadásról látnak néhány képet. Kérem, akkor gyorsítsunk ennek megfelelően! A rendezvényeredményeknél szeretném hangsúlyozni, hogy összességében öt-hatezer néző volt az előadáson - a tavalyi évben ezerötszáz fő volt -, ez kimagaslóan jó. Én magam azt tartom a legfontosabbnak, hogy a mi értékelésünktől teljesen függetlenül nyilván a sajtó is értékelte. Érdemesnek találok egy, az Index portálján meglévő kis videóra emlékeztetni mindenkit, ott megszólaltattak olyanokat, akik részt vettek rajta, hogy szerintük milyen volt, és hogyan vélekedtek a beléptető rendszerről. Én erről azt gondolom, önmagában az, hogy rendbontás nélkül ért véget, nem volt rajta semmilyen atrocitás, nem volt ordítozás, hanem az ott lévők - talán nem túlzás azt mondani - teljes áhítattal, közösen szavalták a Nemzeti dalt és énekelték a Himnuszt, így ez az utóbbi évek egyik legjobban sikerült szabadtéri ünnepi rendezvénye volt.
A Lánchídon és a Roosevelt téren gyerekműsor volt. Szaladjunk rajta! Láthatják, hogy milyen feladatok és állomások voltak. Ez talán annyiban érdekes - kérem, léptessük a végére, az értékelésre -, hogy miközben délután elkezdett esni az eső, mondjuk úgy, hogy nem volt nagyon jó idő, szemerkélő eső volt, mint 1848-ban is, ha nem tévedek, mintegy nyolcszáz-ezerötszáz fő érdeklődő látogatott ki a Lánchídra és a Roosevelt térre, és nem volt semmilyen probléma. Ezt azért tartom fontosnak elmondani, mert úgy gondolom, hogy a más rendezvényekre igyekvők különben egy jelentős részben áthaladtak egyszerűen a hídon történő átkelés okán, tehát nem volt ezen az ünnepségen sem semmilyen probléma, rendőri intézkedés nem történt.
Este a Művészetek Palotájában a mondhatni szokásos díszelőadásra került sor a közjogi méltóságok részvételével. (Dr. Semjén Zsolt: Azt nem nézhetnénk meg?) Itt kerültek átadásra a Magyar Köztársaság Kiváló Művésze Díj, Érdemes Művésze Díj, a Babérkoszorú Díj, illetve a Márciusi Ifjak Díj. Néhány fényképet látunk róla. Összességében mintegy huszonhatezren vettek részt a központi programokon, és mintegy 1,5 millióan követhették élő közvetítéseken keresztül a televízióban.
Itt egy hirdetést látnak, illetve a következő képen egy szórólap lesz, a szórólap egyik oldalán "Közös tavaszunk" címmel maga a rendezvény...
ELNÖK: Ne haragudjon, államtitkár úr, másodszor kell figyelmeztetnem, hogy térjen a tárgyra, és arra is figyelmeztetnem kell, hogy a Házszabályban sajnos lehetőség van arra, hogy ha valaki nem a tárgyról beszél, akkor megvonjam tőle a szót, tehát harmadszor meg fogom öntől vonni a szót. Még egy rendőrt nem láttunk. Valamit mutasson már, ami arról szól, amiért ide jöttünk! A rendőri intézkedéseket szeretnénk értékelni. Szerintem a tudatos félreértése a munkánknak ez a kulturális programbemutató. Semjén Zsolt elnök úr már azzal fenyeget, hogy szeretné megnézni az operaházi ünnepséget is teljes terjedelmében, úgyhogy szerintem vegyük már komolyan a bizottság munkáját, és arra kérném, hogy beszéljünk a rendőri intézkedésekről. Köszönöm szépen.
JUHÁSZ GÁBOR rendészeti államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Hogy Semjén elnök úr lemaradt a díszelőadásról, az nem szép dolog, szerintem kapott rá meghívót, jövőre ne hagyja ki!
Elnök úr, szeretném felhívni az ön figyelmét, hogy én itt konkrétan csak rendőrök és volt rendőrök mellett vagy között ülök, ez kétségkívül így van, azonban ha arra gondol, hogy az állami ünnepségeken rendőrt láthat, hogy az állami ünnepségeken tulajdonképpen volt-e nagyon rendőr, akkor azt kell mondanom, hogy érdemben nem nagyon volt rendőr, és látható rendőr sem. Rendőri intézkedés egyedül a zászlófelvonásnál volt, az összes többi helyszínen nem. Ha úgy gondolja az elnök úr, hogy ezt az értékelést tulajdonképpen szakítsam félbe, akkor úgy gondolom, hogy én ezt megtehetem, azzal együtt, hogy úgy gondolom, ez azzal fog járni, hogy a dolgot csak nagyon vázlatosan lehet megismerni.
De ha úgy gondolja, hogy csak a rendőri intézkedésekről beszéljünk, azok az a rendőri intézkedések, amelyek az ünnepség lebonyolítását segítették, a rendezvényeket békéssé, méltóságteljessé tették, önt nem nagyon érdeklik, akkor én ezeket elhagyom most, és arra szeretnék rátérni, hogy van egy operatív törzs az állami ünnepségek szervezése és lebonyolítása kapcsán. Úgy hozta az élet, hogy az operatív törzs irányítója én vagyok, ez az a felelősség, amivel abban az esetben, ha valami rendkívüli dolog történik, adott esetben a folyó műsor megállítása vagy a rendezvények leállítása is mint jogosítvány hozzám datálódik. Azért tartom fontosnak ezt elmondani, mert bár a bizottság nem rendészeti természetű, de szeretném felhívni arra a figyelmet, hogy a rendőrség mellett általában más veszélyek szoktak leselkedni az ilyen központi rendezvényekre elmenőkre, így az operatív törzs minden olyanra kellett hogy gondoljon, ami veszélyként leselkedhet.
Tekintettel arra, hogy az olyan normál veszélyek, mint a lehulló faág, vagy a fejre eső cserép, vagy a nem működő tűzcsap, vagy a be nem hívható orvosok kérdésköre nyilván az előzőekben az elnök úr által elmondottak miatt nemigen érdekli a bizottságot, ezért hadd mondjam el azt, hogy ezen kívül még, amelyeket megvizsgáltunk és elhárítottunk, tulajdonképpen két dologgal is foglalkoztunk. Az egyik azoknak a rendőrség által ismert, az események megzavarására törekvő, a nyilvánosság előtt megjelenő, az interneten látható kérdések áttekintése, amelyek ismertek, illetve természetes módon, mivel a törzsnek tagja a Nemzetbiztonsági Hivatal, egyfajta értékelést vártunk tőlük arra nézve is, hogy az állami ünnepségeket ilyen veszély fenyegeti-e.
Azért említettem ezt meg, mert úgy gondolom, két dolgot kell, hogy mondjak ebben a tárgyban. Az egyik, hogy nem adjuk át városunk utcáit senkinek. Toroczkay és Budaházy március 15-i hívogatója, internetről letölthető szerintem, az itt jelenlévők nagy része szerintem ismeri. Ők azt írták itt benne, hogy "semmit nem ismerünk el, mindenért panaszt teszünk, feljelentjük őket" - már ez a rendőrökre vonatkozik -, "ezért van a Nemzeti Jogvédő Szolgálat, hát hajrá, mindenkinél legyen ott a telefonszámuk!" Majd egy kicsit később azt írják, hogy "üvöltünk, fütyülünk, mert jogunk van hozzá". Aztán kicsivel később azt írják, hogy "március 15-én minél többünknek együtt kell mozognunk, ne veszítsük el egymást szem elől, aki tud, már délelőtt 10-kor legyen a Múzeum körúton, az Astoria kereszteződésénél. A Múzeumkertnél indítunk az állami ünnepségen, aztán jön a Pefőfi-szobor Demszkyvel, azután ki lehet ugrani a Hősök terére, ahol gárdaavatás lesz, majd délután fél 4-től 5-ig a Jobbik van az Erzsébet téren. Kicsivel lejjebb úgy folytatják, hogy nekünk úgy kell készülnünk, hogy bármikor kitörhet a cirkusz, és ha még egyszer eljön az, ami 2006 őszén volt, akkor nem lehetünk eszköztelenek a harcban. Mindenki tartalékoljon gyorsan, elérhető helyre erre az esetre.
Ezt azért tartom fontosnak elmondani, mert talán ennek ismeretében a bizottság előtt világossá válik, hogy az imént mutatott teljesen békés képsorok az ünnepekről nem azt jelentette, hogy nem történt rajta az égvilágon semmi, azt jelentette, hogy többek közt például Toroczkay úrék elég nyilvánvaló kísérlete arra, hogy ezeket így vagy úgy megzavarják, nem járt eredménnyel. A magam részéről ezt nagy sikernek tartom, hogy őszinte legyek, és tekintve az elmúlt évek gyakorlatát, azt kell mondanom, ez egyértelműen, többek között a rendőrség munkája is.
Tekintettel arra, hogy a közgyűlésen elhangzott a nemzetbiztonsági szolgálatok információira alapozva, hogy milyen reális veszélyekkel lehet számolni, akkor ők ezt úgy értékelték, hogy ezen személyeknek, csoportoknak kifejezett szándékuk a központi rendezvények látogatása. Természetes módon igyekeznek majd megzavarni a Kossuth téri rendezvényt, el akarnak menni a Múzeum körútra, és szándékukban áll megzavarni a gyermekrendezvényt is. Ezt azért tartottam fontosnak elmondani, mert az ünnepnek úgy futottunk neki, hogy más egyéb, ezen a helyen nem részletezendő veszélyek mellett ezekkel a rendzavarási kísérletekkel tisztában voltunk, és ennek megfelelően kellett kialakítani a rendezvények szervezését és lebonyolítását.
Magam úgy gondolom, hogy bár érkeztek a megzavarásra ilyen szándékok, amelyeket most be is mutattam, békés, nagy számú közönség által látogatott és sikeres rendezvény volt. Rendzavarás alig történt. Mintegy 3800 rendőr teljesített szolgálatot. Már a parlamentben is elhangzott, illetve a BRFK vizsgálatából is kiderült, apróbb rendőri hibák történtek. Én úgy értékelem, hogy ahhoz képest, hogy 3800 rendőr dolgozott azon a napon, ebből 4 fő hibázott. Ha mondjuk a sebészekhez hasonlítjuk, akkor ha 3800 sebészből 4 hibázik, az úgy gondolom, az mindig alatta van a szokásos orvosi műhibaper kérdéskörnek. Vagyis jellemzően azt mondhatom, hogy rendzavarás nem történt, bár provokáció igen, ennek ellenére a rendőrség jellemzően kiváló munkát végzett. Azokban az esetekben, amikor hiba történt, a rendőrség a szokásos módon a maga vizsgálatát lefolytatva fegyelmi eljárást kezdeményezett és folytat. Úgy gondolom, hogy a kisebb jelentőségű hibáknál - bár jelezni szeretném, hogy minden jogsértés fontos és a legkisebb jogsértést is meg kell szüntessük -, a rendezvény egészére, a rendőrség munkájának egészére nézve általános következtetés azon túl, hogy magas színvonalú volt, nem lehetséges.
Ezért bár nem sikerült elmondanom, amit eredetileg terveztem, de elnök úr kérésének megfelelően úgy gondolom, hogy a rendőrség kiváló munkát végzett az ünnepen. Az ünnep békés volt, méltósággal telt, rendzavarás súlyosabb nem történt, a rendőri intézkedések jogszerűek és hatásosak voltak. Szeretném hozzátenni azt is, hogy mivel elnök úrral van személyes vitánk is a tekintetben, hogy például a vonatkozó törvény, amelynek szellemében eljárt a rendőrség, az jó vagy nem, azt a vitát a bizottságnak le lehet folytatni, de bizonyára elnök úr is tudja, hogy a rendőrség jogalkalmazó, tehát neki nem dolga, hogy vitassa a törvényeket. Neki az a dolga, hogy végrehajtsa ezeket a törvényeket. Szeretném hozzátenni azt is, hogy minden olyannál, ami új és első alkalommal kerül élesben kipróbálásra, így a törvénynél is igaz ez, a jogalkalmazásnak lehetnek bizonyos buktatói. Bízom abban, hogy ez a mai bizottsági ülés, illetve majd a közeljövőben nyilván lefolytatandó perek meghozzák azt a módot, hogy a törvény alkotmányos vagy nem, meghozzák azt a lehetőséget, hogy a rendőrség jól alkalmazza ezeket a törvényeket. Mi úgy gondoljuk, hogy a rendőrség a fennálló törvények szerint járt el.
Arra a kérdésre, hogy az IRM kezdeményezi-e ennek a törvénynek a megváltoztatását, szeretném kijelenteni, hogy egészen addig nem, amíg az Alkotmánybíróság más irányú végzést nem hoz. Akkor természetesen elfogadja és alkalmazkodik. Úgy gondolom, hogy az a bizonyos közrendvédelmi törvénycsomag, amelynek szellemében a rendőrség eljárt, és az elmúlt időszak biztonságosabb ünnepét bonyolítottuk le, az a célját elérte, hiszen az ünnepségek egyértelműen békésebbé váltak ezáltal.
Tisztelt Elnök Úr! Úgy gondolom, hogy amit a kormány nevében el lehetett mondani, azt lerövidítve, és annak csak egy kicsi, nem legfontosabb szeletére összpontosítva, de sikerült megfelelnem. Amennyiben mindannyiunk beszámolója vagy tájékoztatója után kérdés merül fel, nagyon szívesen állok rendelkezésükre. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen, államtitkár úr. Bencze főkapitány úré a szó. Parancsoljon, főkapitány úr!
DR. BENCZE JÓZSEF rendőr altábornagy, országos rendőrfőkapitány: Tisztelt Bizottság! Azt a tiszteletteljes javaslatot teszem, hogy Tóth Gábor főkapitány mondhasson a budapesti eseményekről részletesebb tájékoztatást. Az 1848-as forradalom és szabadságharc 161. évfordulójára készülve azokat a feladatokat, amelyek a rendőrség központi, területi vagy helyi szerveinek rendezvénybiztosítással kapcsolatos feladatai voltak, egy olyan, a rendőri biztosítások végrehajtására kiadott 2008-as utasításban rögzítettük, amely egyaránt vonatkozik március 15., augusztus 20., október 23., tehát a Magyar Köztársaság rendezvényeinek biztosítására. Egyébként pedig a rendezvényeket, eseményeket megelőzően egy főkapitányi intézkedési tervben határoztam meg az egyes rendőri szervek konkrét feladatait. Természetesen ezek között van az is, hogy minden egyes területen a megfelelő biztosítási, kiürítési és egyéb terveket az érintett parancsnoknak el kell készíteni.
A rendőri biztosítási feladatok országos parancsnoka, rendészeti helyettesem Samu István vezérőrnagy úr volt. A fővárosi biztosítások parancsnoka pedig Bozó Zoltán rendőr dandártábornok úr, a főkapitány rendészeti helyettese volt. Előkészítésben több alkalommal egyeztettünk társszervekkel, ezen belül a titkosszolgálati szervekkel is. A megyei rendezvények biztosításának parancsnokai mindenhol a megyei főkapitányok rendészeti helyettesei voltak. Egyébként valamennyi rendezvényt, valamennyi bejelentett rendezvényt biztonsági kockázat szempontjából normál, fokozott vagy kiemelt kategóriába minősítettük. Ez alapján kellett biztosítási terveket készíteni.
A budapesti ünnepségek nagy száma, és tulajdonképpen a 15-ére irányuló nagy száma miatt ezeknek a rendezvényeknek a rendőri biztosítás megszervezésére 3 lépcsőben, 11 csapatszolgálati alegység került Budapestre vezénylésre, egyébként pedig székhelyén maradt 9 csapatszolgálati alegység vidéken. Országos törzset, valamint fővárosi, megyei törzset, készenléti csapatszolgálati törzset működtettünk valamennyi együttműködő szerv bevonásával, ez alatt értem a katasztrófavédelemtől a mentőszolgálatig mindazokat a fontos szerveket, amelyek egy-egy ilyen rendezvény helyszínén adott esetben munkát kell hogy végezzenek, feladatuk lehet.
A lakosság tájékoztatása érdekében egy előzetes sajtótájékoztatót tartottunk, és egy információs telefonvonalat működtettünk a rendezvények három napján, merthogy már 13-án, 14-én is nagyszámú rendezvények voltak országosan. Az esetleges rendőri intézkedésekről egy felfrissített gyülekezési kiskátét tettünk közzé, a várható műveletekről, útlezárásokról, forgalomelterelésekről szintén tájékoztattuk a lakosságot.
14-ére, 15-ére törvényes határidőn belül 674 rendezvényt jelentettek be, ennyi rendezvénynek a rendőri biztosítását kellett tehát megszervezni országosan. Ebből Budapestre 122 rendezvényt jelentettek be, megtiltásra Budapesten nyolc esetben került sor.
A rendőri intézkedések vonatkozásában engedjék meg, hogy néhány számot hadd osszak meg önökkel. A 15-ei napi jelentés, tehát az előző nap 24 órájáról szóló jelentés azt mutatta, hogy 14-én mindazon nagyszámú rendőri biztosítási feladatok mellett 17 126 rendőri intézkedés történt az országban egy nap alatt, egy 24 óra alatt. 16-án, tehát a 15-ei napról beszélek, 15 248, tehát ezek a bűncselekmények, szabálysértési eljárások, közlekedési balesetek, és sorolhatom azokat a rendőri intézkedéseket, amelyeket mindezen nagyszámú biztosítás mellett a magyar rendőrségnek el kellett végezni. Csak véletlenszerűen 03. hó 20-át is mondom - azt sem tudom, milyen napra esett -, 16 465, tehát látható módon nemigen csökkent a rendőri intézkedések, feladatok száma a kiemelt biztosítási feladatok mellett sem. A mai napi jelentésben pedig a tegnapi 24 órára 15 070 rendőri intézkedés vonatkozik. Azt szerettem volna csak érzékeltetni, hogy ezen feladatok ellenére a rendőrség változatlan üzemi munkát végez, az üzemszerű működése tehát zavartalan.
A budapesti rendezvények vonatkozásában 12 olyan kiemelt kockázatú rendezvényt tartottunk számon, amelyekből én most csak azokat mondom el, és tényleg csak felsorolásszerűen, ahol semmiféle rendkívüli esemény nem történt, az ünnepi megemlékezésen vagy a bejelentett demonstrációkon rendőri intézkedésre nem került sor. Ilyen volt a már említett, a Nemzeti Múzeum kertjében tartott rendezvény, a Lánchíd-Roosevelt tér kulturális rendezvénye, a Fidesz Budapest I. kerületi, a Budai vár területén tartott rendezvénye nagyon nagy résztvevői számmal, a Nemzeti Érzelmű Motorosok felvonulása, a Gój Motorosok Egyesületének vonulásos rendezvénye, a Magyar Igazság és Élet Pártjának Hősök téri rendezvénye, vagy a Művészetek Palotájában az ünnepi díszelőadás. Valamennyi vidéki városokban, falvakban megtartott rendezvény rendkívüli esemény és rendőri intézkedés nélkül fejeződött be, természetesen a megemlékezéseken, demonstrációkon részt vevők jogkövető magatartásának is köszönhetően egyetlen alkalommal sem kellett a biztosításban részt vevő rendőri állománynak intézkedést kezdeményezni. A megemlékezések 20 órára valamennyi helyszínen befejeződtek, a csapatszolgálatok, törzsek és századok állománya 15-én 21 órára befejezte szolgálati tevékenységét.
A 15-ei rendezvények kapcsán nagy hangsúlyt fektettünk a megelőzésre, amellyel elértük, hogy azon személyek, akik jogellenes cselekmények elkövetésére készülnek, igazoltatásra, lehetőség szerint előállításra is kerüljenek, így biztosítva, hogy a rendbontásra készülők minél kisebb számban jelenhessenek meg a közterületen. 37 fővel szemben foganatosított a rendőrség Budapesten személyi szabadságot korlátozó intézkedést, Budapest főkapitánya fokozott ellenőrzést rendelt el az ünnep napjaira. A rendőri biztosításban összesen országosan 8345 rendőr vett részt, több mint 63 000 munkaórában. Ezekre a megemlékezésekre becsléseink szerint mintegy százötvenezren látogattak el.
A szolgálati feladatok során a rendőri állományból senki nem szenvedett sérülést, a rendezvényen részt vevők közül négy főt látott el az Országos Mentőszolgálat, három fő rendőri összefüggéssel össze nem függően lett rosszul, egy fő pedig könnygázhasználat miatt szorult orvosi segítségre. Rendőrségtechnikai eszközökben a biztosítások során kár nem keletkezett.
Röviden és tömören, tényszerűen a 15-ei rendezvények rendőri biztosításáról általánosságban ezt a jelentést szerettem volna a tisztelt bizottság tudomására hozni. Javaslom, hogy a budapesti eseményekkel kapcsolatban pedig részletesebben hallgassák meg Tóth Gábor vezérőrnagy urat, budapesti főkapitányt.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Főkapitány úr, öné a szó. Parancsoljon!
DR. TÓTH GÁBOR vezérőrnagy, budapesti rendőrfőkapitány: Elnök úr, köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy hadd mutassak be egy nagyon rövid képi és videóanyagot azért, hogy el lehessen helyezni azt a rendőri tevékenységet, amelyet a Budapesti Rendőr-főkapitányság március 15-én végrehajtott. Kérem, indítsuk el a felvételeket! Inkább majd a képek és a videóanyagok után szeretnék részletesebben beszélni.
Talán elöljáróban annyit, hogy a 15-ei napok előtt a képen látott Molotov-koktélokat, zsákokba bekészített köveket találtuk a Bazilika környékén levő utcákban. Tulajdonképpen szombat reggeltől egészen 15-éig nagy erőkkel kellett ezt a részt fogni. Hadd mutassam meg az első videót, amely a Kossuth téri események alatt történt. (Az ülés résztvevői megtekintenek egy 15 perces videófilmet.)
Köszönjük szépen a türelmet, elnök úr. Azért tartottam fontosnak bemutatni a képeket vagy képsorokat, hogy egy kicsit jobban el tudják képzelni, hogy milyen körülmények között kellett a rendőrségnek végeznie a munkáját, és ehhez képest március 15-én elmondható, hogy a városban rend volt, és nyugalom. 122 rendezvény volt egyébként Budapesten március 15-én. Volt olyan időszak, amikor egy időben 52 rendezvény zajlott a városban. Természetesen 52 helyszínparancsnokkal és az oda beosztott rendőrökkel biztosítottuk azokat a rendezvényeket.
A rendezvények döntő többségén semmilyen rendbontásra, semmilyen rendőri intézkedésre valóban nem került sor. Szeretném elmondani önöknek és a képeken is bemutattam, hogy szombatra virradóra a Bazilika környékén 6 darab Molotov-koktélt találtunk. Azóta ezt a szakértő is megvizsgálta, és azt tudom mondani, hogy alkalmasak lettek volna arra, hogy ezek az eszközök működőképesen használhatók legyenek. Nagy mennyiségű köveket találtunk a Bazilika környékén fák tövében elrejtve, zsákokba bekészítve, gépkocsik alá behelyezve. Mindez talán joggal indokolta azt, hogy 4 olyan rendezvény volt, ahol megfelelő biztonsági intézkedéseket kellett tenni. Szeretném azt elmondani, hogy a 2007. október 23-i nemzeti ünnepen, a 2008. március 15-i nemzeti ünnepen is a városban rendbontások voltak. Több helyen felgyújtottak kukákat, gépkocsikat rongáltak meg, kirakatokat törtek be. A rendőrség akkor azt a kritikát kapta, hogy nem tud a helyzeten úrrá lenni, és nem tudja megfékezni azokat, akik a városban különböző bűncselekményeket követnek el. Ehhez képest tavaly október 23-án egy másfajta rendőri taktikával és fellépéssel biztosítottuk a nemzeti ünnepet, azon belül is két olyan rendezvényt, amellyel kapcsolatban úgy ítéltük meg, hogy ott a gyülekezők korábban rendbontásokat követtek el. El kell mondjam, hogy ezt a módszert egyébként Németországban használja a rendőrség. Mi magunk onnan hoztuk el. Az akkori intézkedések során - ezt önök is láthatták a különböző sajtófelvételekről - az ott igazoltatott tömegtől nagy mennyiségű, különböző, közbiztonságra különösen veszélyes eszközt, Molotov-koktélt és egyéb mást vettünk el. Ehhez képest az volt a cél március 15-én, hogy rend legyen, mert azt gondoltuk, hogy az embereknek arra van szüksége, hogy rend legyen a nemzeti ünnepen. Akik valóban békésen ünnepelni szeretnének, azok tehessék meg, és azokon a rendezvényeken, amelyeken mi magunk úgy ítéltük meg kellő alappal és előzménnyel, hogy számítani lehet rendbontásra - és itt utalhatnék most az interneten található hírekre, a társszakszolgálatoktól kapott információkra és a saját információnkra is - úgy gondoltuk, hogy nagyobb rendőri készültséggel fogjuk ezeket a rendezvényeket biztosítani.
Szeretném azt elmondani, hogy alapvetően három kategóriába soroltuk a rendezvényeket. Voltak az állami rendezvények, a Miniszterelnöki Hivatal által szervezett rendezvények. Aztán külön kategóriába soroltuk a főpolgármesteri hivatal rendezvényét, és egyéb magánszemélyek által tett bejelentéseket. Azért ebbe a három kategóriába, mert az első kettőnél magának a rendezőnek a joga, hogy az általa szervezett ünnepségen, rendezvényen milyen biztonsági szabályokat alakít ki, követel meg, kiket milyen feltétellel enged be vagy tart távol a rendezvényétől. Ezeken a rendezvényeken vagy legalább is többségükben nem a rendőrség volt az, aki a belső biztosítást elvégezte. Sem a Főpolgármesteri Hivatal rendezvényén, sem pedig egyes más rendezvényeken ezekkel kapcsolatban azt kérem, hogy kérdést ne tegyenek fel, nem a rendőrség végezte a biztonsági ellenőrzéseket és a beléptetést.
A Kossuth térrel kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy természetesen rendőrségi feladat a biztonsági zóna kialakítása és a beléptetés. A mindenkori köztársasági őrezred parancsnoka az, aki a szükséges létesítményvédelmi intézkedéseket meghozza, beléptető kapukat telepít és magát a beléptetést is végrehajtja. Ha önök megnézték, hogy mindez az elmúlt 10 évben hogy alakult - lehet találni fotókat az interneten -, akkor azt láthatják, hogy hasonlóan, mint az idei évben. Ahol védett személyek jelennek meg, ott természetes, hogy nagyobb biztonsági intézkedésekről döntött korábban is, akár 10 éve vagy most is a köztársasági őrezred parancsnoka.
A magánszemélyek által bejelentett rendezvények nagyon nagy számban voltak, hiszen említettem, hogy 122 rendezvény zajlott Budapesten csak március 15-én. Többségük önkormányzati rendezvény, különböző társadalmi szervezetek rendezvényei és persze magánszemélyek által bejelentett rendezvények voltak. Azt kell mondanom, hogy zavartalanul, eseménytelenül folytak ezek.
Összesen 3180 rendőr dolgozott március 15-én. Természetesen nem egy időben és egyszerre kell ezt a létszámot érteni. Naponta a Budapesti Rendőr-főkapitányságnak - és ez alól március 15-e. sem volt kivétel - általában 1500 rendőri intézkedése van. Csak az elmúlt héten megnéztem, több mint 12 ezer intézkedése volt a Budapesti Rendőr-főkapitányságnak, és több mint 700 elfogása, előállítása, fogdába helyezése. Március 15-én 37 fő került előállításra és elfogásra. Volt köztük 2 fő körözött, 18 főt bűncselekmény miatt fogtunk el és állítottunk elő, közülük 14 fővel szemben az ügyészség folytat büntetőeljárást, és 15 fő esetében elsősorban közbiztonságra különösen veszélyes eszköz birtoklása miatt került sor szabálysértési eljárás indítására. Láthattak önök is képeket erről, nuncsakutól csavarokon, szögeken, csúzlikon át kés és más egyéb eszközöket birtokoltak ezek a személyek, akik ellen szabálysértési eljárást indítottunk.
Éppen azért mutattam be négy felvételt, mert az elmúlt héten azt láttam, hogy elsősorban ez a négy esemény foglalkoztatja a közvéleményt és a sajtót. Általában persze én magam is megszoktam, hogy ha valami pozitív dolog és rendben történik, az nem hír. Éppen azért mutattam be a felvételeket, hogy talán jobban elhelyezhető legyen, és értékelhető legyen, hogy egyébként a városban rend volt, tehát az is a rendőrség munkája és eredménye, hogy máshol más nem történt, és akik akartak, azok valóban tudtak ünnepelni.
A Kossuth téren két rendőri intézkedésre került sor. Az első alkalom, amelyet a felvételen önök is láthattak, amikor két férfit igazoltattak a munkatársaink, akik kiabálással zavarták a rendezvényen résztvevőknek a gyülekezéshez való jogát. Azok a személyek ezt látható módon ki is nyilvánították. Ennek a két személynek az igazoltatása, majd az előállítása történt meg. Bemutattuk azokat a felvételeket, amelyekből, azt gondolom, az látszik, hogy szakszerű rendőri intézkedésről van szó, és rendőri brutalitásról beszélni, úgy gondolom, nem lehet. A "legyen szíves" és "kérem, fáradjon velünk" többször elhangzott, és a jogszabályra és jogokra történő figyelmeztetés is.
Az igazoltatás után a Gyorskocsi utcai fogdában kijelölt előállító szintre kerültek ezek a személyek előállításra. Megjelent másnap az a hír, hogy az előállított két férfival szemben az egyébként hatályos jogszabályban alkalmazható fogvatartott befogadása esetén elvégezhető vizsgálatot végezte el a befogadást végző fogdaőr. Egy paraván mögött arra szólította fel a két előállított személyt, hogy a ruhadarabjaikat egyenként vegyék le, adják át, azokat átvizsgálták, majd a testfelületüket szemrevételezéssel ellenőrizték. Nem került sor testüreg-átvizsgálásra, mert azokat az ellenőrzési utasításokat a két előállított személy végrehajtotta, amelyek végrehajtása esetén nem szükséges a testüreg-átvizsgálás, amelyet egyébként csak orvos végezhet el, viszont sor került orvos általi vizsgálatra.
Ezzel kapcsolatban én másnap a sajtóban megjelent hírek alapján egy soron kívüli belső vizsgálatot rendeltem el, amelynek az volt a célja, hogy megállapítsa azt, hogy a befogadás során minden szakszerű és jogszerű volt-e, vagy a rendőrség ott dolgozói követtek-e el valamilyen hibát, jogsértést vagy szakmai hibát. A vizsgálat teljes terjedelmét egy nappal később nyilvánosságra hoztam, amely megállapította, hogy a befogadást végző fogdaőr rosszul alkalmazta a jogszabályt, a fogvatartottakra vonatkozó ellenőrzési rezsimet alkalmazta, amelyet az előállítottal szemben nem alkalmazhatott volna.
Arról, hogy ez mit jelent - merthogy különböző híradások jelentek meg - néhány mondat erejéig mégis csak beszélni kell: a jogszabály különbséget tesz ruházatátvizsgálás és motozás között. Általában a köznyelv valószínűleg az elsőt tekinti szélesebb körűnek, mégis a második az, amely szélesebb körű, amely magában foglalhatja akár azt is, hogy a teljes ruházatot levetetik a befogadott személlyel, azt átvizsgálják, a testfelületét ellenőrzik, és ha szükséges, testüreg-átvizsgálást is végrehajtanak. Egyfelől ezt ma lehetővé teszi a büntetőeljárási törvény bizonyítási cselekményként. Nagyon gyakran alkalmazzák a munkatársaim kábítószerdílerek elfogása esetén, akik rendszeresen alsóneműben, végbélnyílásban rejtenek el kábítószert. Ezt az intézkedést biztonsági intézkedésként a bv-törvény is lehetővé teszi egyrészt mások, másrészt a befogadott saját testi épségének biztonsága érdekében, hiszen szinte mindennapos, hogy szájpadlásba behajlított pengét, farpofa közé beszorított pengét, mobiltelefont, kábítószert visznek be vagy próbálnak meg bevinni fogvatartottak.
Ezt a két törvényt végrehajtási szinten egy '95-ös belügyminiszteri rendelet szabályozza, amely kimondja azt, hogy mikor, milyen esetben lehet ezeket a szabályokat alkalmazni. Ez a rendelet egészen másként határozza meg a fogvatartotti kört, mint a rendőrségi törvény. Egyébként ezt is feltárta a vizsgálat, és azt mondtuk, hogy egy jogszabályi ellentmondást vettünk mi észre, és tettünk javaslatot ennek a feloldására, hiszen a rendőrségi törvény szerint a szabálysértés miatt elfogott vagy előállított fogvatartottnak minősül, ily módon arra a motozás, a mostani köznapi nyelvben használt levetkőztetés alkalmazható lenne, ugyanakkor a rendelet nem tekinti a szabálysértés miatt előállítottat fogvatartottnak, éppen ezért vele szemben csak a ruházatátvizsgálás alkalmazható. Ezt a rendőrségi belső vizsgálat feltárta. Mi magunk azt mondtuk, hogy a befogadást végző fogdaőr hibázott, rossz rezsimet alkalmazott, éppen ezért fegyelmi vizsgálat indult vele szemben, mint ahogy ugyancsak fegyelmi vizsgálat indult a fogdaszolgálati osztály vezetőjével szemben, akinek egyébként a biztosítási tervben foglaltak alapján az volt a feladata március 15-én, hogy a fogdába történő befogadás szakszerűségét és jogszerűségét biztosítsa, annak minden feltételét, és ezért feleljen.
Hibaként tárta még fel ez a belső vizsgálat azt, hogy ugyan csak másfél óráig voltak az előállítóban a szabálysértés miatt előállított személyek, azonban a szabályértési eljárás folytatásnak időtartama alatt az ő előállításuk az öt órát meghaladta. Ez azt jelenti a rendőrség belső utasítása szerint, hogy az ő élelmezésükről gondoskodnia kellett volna annak a két szabálysértési előadónak, akiknél abban az időben tartózkodtak az előállított személyek. Ezt ők elmulasztották, nem tették meg. Én annak örülök persze, hogy a két előállított személy úgy nyilatkozott, hogy ez a két munkatársam egyébként nagyon szakszerűen és emberségesen bánt velük, de e tekintetben mulasztottak, ezért velük szemben fegyelmi vizsgálatot rendeltem el.
A vizsgálat feltárta ebben a vonatkozásban, hogy az értesítési kötelezettsége a rendőrségnek áll fenn, a két előállított nem kérte, hogy a rendőrség értesítse a hozzátartozóikat, azt szerették volna, hogy ők telefonálhassanak, ugyanakkor a jogszabályok alapján a telefonálási lehetőséget saját telefonon nem teszi lehetővé a jogszabály, a fogva tartó hatóságot kötelezi arra, hogy az általa biztosított és ellenőrzött vonalon tegye ezt lehetővé a fogvatartott esetében. Hangsúlyozom, a fogvatartott esetében. Jelen esetben nem fogvatartottakról beszélünk, hiszen éppen ezért állapítottunk meg hibát a motozás végrehajtása miatt. Nyilván a jogalkotónak az volt a szándéka, hogy abban az esetben, ha valaki hosszabb ideig a hatóság fogva tartásában marad, akkor értesíthesse erről a hozzátartozóját, a védőjét, vagy bárkit, akit akar. A fogvatartottak esetében éppen ezért ez a rendőrség kötelezettsége, az előállítottak esetében nem.
Azon persze lehet vitatkozni, hogy a két jogszabály és az eltérően meghatározott fogvatartotti kör milyen jogi problémákat vet fel. Azt gondolom, hogy felvet igen komoly jogi problémákat tizennégy éve, azóta alkalmazza a rendőrség a rendeletet, és tizenöt éve a rendőrségi törvényt.
Azt szeretném hangsúlyozni, hogy a jogszabály egyértelműen kinyilvánítja, hogy a levetkőztetés vagy motozás és testüreg-átvizsgálás jogszabály által biztosított rendőri intézkedés, amelyet, ha a jogszabályokban írt feltételek betartása esetén és nem szeméremsértő módon hajtanak végre, akkor az nyilvánvalóan nem tekinthető megalázó bánásmódnak. Annak tekinthető, ha nem az előírt feltételek alapján hajtják végre.
Még egy fontos dolgot szeretnék ennél a kérdésnél elmondani, mert úgy láttam, hogy a sajtóban meglehetősen kesze-kuszák az ezzel kapcsolatos hírek. Sokan hivatkoztak egy alkotmánybírósági határozatra, amely a megjelent hírek alapján azt mondta volna ki - szándékosan feltételes módban fogalmazok, mert nem így van -, hogy maga a motozás vagy a levetkőztetés alkotmányellenes, sugallva azt, hogy ezt nem lehet majd a jövőben végrehajtani, merthogy július 30-áig még ez a szabály hatályban maradt. Azt kell mondjam, hogy az Alkotmánybíróság nem ezt mondta. Gondoljanak csak bele, hogy a jövőben nem lehetne megtalálni kábítószerdílernél kábítószert, nem lehetne megakadályozni azt, hogy a fogdába bevigyenek pengét, kést, és esetleg más testi épségében kárt okozzanak. Az Alkotmánybíróság egyetlen egyet mondott, hogy alkotmányos alapjogot törvényben kell szabályozni, így annak korlátozását is törvényi szintű jogszabályban kell szabályozni. Erre utasította, ha úgy tetszik, a jogalkotót, hogy ennek ez év június 30-ig tegyen eleget. Arról szó nincs, hogy a jövőben ne lehetne motozni. Nincs olyan balga jogalkotó, aki ezt megtenné, azt gondolom, ezzel egyetértünk valamennyi jogvédővel és mindenki mással.
Azt gondolom, hogy erről nagyon fontos beszélni, mert az egyértelmű jogi tények elcsúsztak az elmúlt héten, és ezek téves következtetésekre adhatnak okot, tehát fontosnak tartottam, hogy ezeket tisztázzuk, nem eljelentéktelenítve azt a tényt, hogy a rendőrség, pontosabban e tekintetben két munkatársam hibát követett el, akikkel szemben fegyelmi vizsgálat folyik.
Szeretném ismertetni a Kossuth téren történt még egy rendőri intézkedés részleteit is. Két transzparenst tartó fiatalemberhez mentek oda a kollégáim, akik őket arra szólították fel, amint azt láthatták a felvételeken, hogy általános ellenőrzést szeretnének a fokozott ellenőrzés keretében végrehajtani, legyenek szívesek, fáradjanak velük, és ennek tegyenek eleget. Ez megtörtént, majd az igazoltatás után őket szabadon engedték, akár vissza is mehettek volna a rendezvényre, ám nekik valóban azt mondták, hogy ellenük feljelentést fognak tenni. Azt tudom mondani, hogy már a nap folyamán a szabálysértési szakterületen dolgozó munkatársaim azt állapították meg, hogy a két fiatalember semmilyen szabálysértést nem követett el sem azzal, hogy ott transzparenst tartott, sem pedig annak a tartalmával. Magam is ezzel értettem egyet, és ennek hangot is adtunk a Budapesti Rendőr-főkapitányság már vasárnap este az összefoglaló közleményében ezt közzétette. Rendőri feljelentésre sem került sor éppen ezért, mindössze a két férfi igazoltatása történt meg. Hangsúlyozni szeretném, mert számtalan híradásban, sok tévécsatornán az hangzott el, hogy a két fiatalembert előállítottuk, a fogdán levetkőztettük és testüreg-átvizsgálást hajtottunk végre. Szeretném azt elmondani, hogy ez nem igaz. Azt gondolom egyébként, hogy az ottani helyszínparancsnok nem jól mérte fel a helyzetet, nem volt indokolt és szükséges a két fiatalember igazoltatása. Mindemellett mivel sem jogszabálysértést, sem olyan súlyos szakmai szabályt nem sértettek az ottani munkatársaim, akik saját hatáskörben így döntöttek, velük szemben nem tartottam szükségesnek fegyelmi eljárás megindítását. Az emberek egyik fő tulajdonsága, hogy ha teszik a dolgukat, akkor általában szoktak hibázni. Ha ezek a hibák nem olyan jelentősek ,hogy megüssék azt a szintet, hogy vagy egy belső szankciót kell emiatt alkalmazni, vagy jogszabályt sértenek, akkor azt gondolom, hogy elnézhetők. Az élet számtalan területén előfordul. Nekem 8 ezer munkatársam van, időnként, egyedi esetekben előfordulhat, hogy rosszul értelmezik akár a jogszabályt, akár a belső szakmai szabályokat, és vétenek ez ellen.
A Petőfi-téri rendezvényről szeretnék beszélni már csak azért is, mert elég sok interpellációs kérdés is elhangzott ezzel kapcsolatban. Szeretném elmondani azt, hogy ott alapjában véve első körben három személlyel szemben szabálysértés miatt intézkedtek a munkatársaim, akik közül egyikük rendőri intézkedés során rendőrrel szemben ellenállt, emiatt ma vele szemben az ügyészség büntetőeljárást folytat. Másik hat személlyel szemben azért került sor rendőri intézkedésre, mert e rendőri intézkedést akadályozták, meg akarták akadályozni, hogy az a rendőri intézkedés, ami a három személy ellen irányult, sikeresen végrehajtható legyen. Ezért a Petőfi-téren kilenc személlyel szemben került sor rendőri intézkedésre, közülük két személlyel szemben büntetőeljárás folyik.
A beléptetéssel, biztonsági zóna kialakításával kapcsolatban azt tudom elmondani, hogy a Főpolgármesteri Hivatal volt a rendezvény szervezője, az általa megbízott biztonsági cég az, amely a belső biztonságot, a beléptetést és annak a szabályait alkalmazta és elvégezte, és lehet mondani, hogy alapjában véve az ő igényeiknek megfelelően alakította ki a rendőrség a saját szakmai véleményét, hozzátéve azt a biztonsági zónát, amellyel garantálható volt, hogy ne következzék be az, ami egy évvel ezelőtt.
Egy harmadik esetről szeretnék még kicsit részletesebben tájékoztatást adni önöknek, mert ez is foglalkoztatta a médiát és a közvéleményt az elmúlt héten. Ez pedig a Bazilikánál történt eseménysor volt, amellyel kapcsolatban a következőt tudom elmondani. Szeretnék most arra a bejátszásra szorítkozni, amit bemutattunk önöknek is két kameraállásból. Az egyiket, ahogy azt fel is tüntettük, a rendőrség dokumentációs csoportja rögzítette, a másikat valaki feltehetően abból a körből, akik ott a demonstráció során megjelentek, hiszen internetes oldalon találtuk meg magunk is és töltöttük le, nem a rendőrség rögzítette azokat a felvételeket. Ezzel kapcsolatban azt tudom elmondani, és próbáltuk bemutatni, hogy az ezzel az üggyel kapcsolatban keletkezett tények tisztán láthatóak legyenek. Konkrétan, hogy Morvai Krisztina asszony tartózkodása a helyszínen, és a rendőri intézkedés jelentősen távol esett egymástól, de azt semmiképpen nem lehet mondani, hogy az ellene irányult. Azt gondolom, hogy maga a Morvai Krisztina asszonyt körülvevő társaság ismeri el, hozza a tudomásunkra, hogy valaki közülük a rendőrsorfalra támadt. Ezzel a személlyel szemben egyébként az ügyészség büntetőeljárást folytat. A rendőrök emiatt a támadás miatt - ahogy a felvételeken látható volt - alkalmaztak könnygázt, amelyből egyébként valóban a demonstrálók többsége, nemcsak az, aki a rendőrsorfalra támadt, és maguk a rendőrök is kaptak, elszenvedték annak a hatását. Oda a helyszínparancsnok soron kívül mentőt hívott, és aki igényelte, azt ellátásban részesítette. Azt tudom mondani a rendőri jelentések alapján és a dokumentációk alapján, az eddig rendelkezésünkre álló információk alapján, hogy ott más jogsértő rendőri cselekmény nem történt.
Szeretném azt elmondani önöknek zárógondolatként, hogy március 15-én mintegy 3180 rendőr dolgozott, közel 1500 intézkedés történt ezen a napon. Úgy gondolom, és azt gondolom, hogy ezt alappal teszem, hogy a városban rend volt. A rendőrség jó úton halad abba az irányba, hogy meg tudja akadályozni azt, hogy 2-300 fő a városban az elmúlt évek nemzeti ünnepeihez hasonló módon rendbontást kövessen el. Ennek vannak bizonyos biztonsági és rezsimintézkedés árai, de a városban most nem történt ilyen típusú rendbontás, aki március 15-e szellemiségével azonosult és élni akart, azt gondolom, hogy megtehette. Természetesen - és elmondtam már korábbi interjúkban, hogy igen - jó lenne, ha nem kellene ennyi kordon és beléptető kapu. Azt gondolom, talán ebben mindenki egyetért, néhány száz embert érint csak ez, mert talán akkor ők ismét jogsértéseket követnének el. Azt tudom mondani, hogy remélem, a társadalom teljes köre, ők is megérnek arra, hogy nem szükséges a rendőrségnek alkalmazni ilyen intézkedést a többség érdekében, hogy a többség valóban élni tudjon alkotmányos jogával, és egy kordon se legyen a városban, úgy tudjanak közlekedni. De mindössze néhány, egyedi hibáról beszélve, amelyet jelen esetben a vizsgálatok alapján négy munkatársam követett el, azt a következtetést levonni, hogy a rendőrség nem végezte el a dolgát, nem teljesítette a kötelességét, miközben majdnem ezerötszáz intézkedést tett, azt gondolom, hogy több mint alaptalan, talán inkább egyfajta indulat van benne, és ez semmiképpen nem jó.
Azt hiszem, hogy az az út, amelyet elkezdtünk, helyes és jó irány. Persze én magam is azt szeretném, én örülnék neki legjobban, ha egyetlen egy hibát sem találnának a következő rendőri biztosításban, de hangsúlyozom, ahol háromezer ember dolgozik egy napon, és egyébként nyolcezer ennél a szervezetnél, ott bizony időről időre előfordulnak hibák. Azt hiszem, nem az a baj alapjában véve, ha egy testületben vannak olyanok, akik hibáznak, a baj az, ha ezt elfedjük, nem hozzuk nyilvánosságra, vagy nem javítjuk ki a bekövetkezett hibákat. A Budapesti Rendőr-főkapitányság soha semmilyen hibát nem fed el, feltár őszintén, és természetesen megpróbáljuk azt helyes irányba terelni.
Köszönöm szépen a figyelmüket. Ha kérdésük lenne, természetesen igyekszem rá válaszolni.
ELNÖK: Köszönjük szépen, főkapitány úr. Szabó Mátéé, az állampolgári jogok országgyűlési biztosáé a szó. Parancsoljon!
DR. SZABÓ MÁTÉ, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa (Országgyűlési Biztos Hivatala): Köszönöm szépen. Elnézést szeretnék kérni, hogy el fogok menni egy nagyon rövid hozzászólás után, mert Magyarországon épp most kezdi a munkáját a fogvatartottakkal szembeni kínzást, embertelen bánásmódot vizsgáló nemzetközi szervezet, és 15 órakor már az irodámban kellene őket fogadni. Nagyon szívesen meghallgatnám a hozzászólásokat és részt vennék a vitában, de most nem lehet.
Amit szeretnék mondani nagyon-nagyon röviden, az az, hogy én úgy látom, hogy egy igen nagy, alapos képi adat, satöbbi áttekintést kaptunk az egész eseménysor, az ünnepség, tiltakozások, rendőri beavatkozás, kényszerintézkedések problémájáról. Összességében valóban azt lehet mondani, hogy az előző évekhez képest talán kevesebb volt a tüntetők oldaláról az erőszak, bár ezek szerint volt előkészület, ami nekem mondjuk most jelenik így meg képileg, nem követtem ennek a dimenzióit, de ha összehasonlítjuk ezt a kilencvenes évekkel vagy 1989-cel, akkor ahhoz képest mi a sok és mi a kevés, melyik a jó út. Inkább akkor jóval vissza az előző évekhez képest, amikor - abban nagyon egyetértek a budapesti rendőrfőkapitány gondolatával - nem vagy nagyon kevés kordon vagy korlát kell hogy legyen a gyülekezés és a véleménynyilvánítás szabadság előtt. Nagyon jó lenne, ha ez az út visszavezetne ahhoz az időszakhoz, amikor ezek a dolgok nem éleződtek ki ennyire.
Sok minden hiányzik, de főleg az a probléma ugyebár, hogy a törvényhozó arra kényszerült, hogy az előkészület vonatkozásában elmozduljon. Ez nagy baj, tehát ennek nem szabad örülnünk, hanem azt kell mondanunk, hogy ez egy szükséges rossz, és reméljük, hogy ez nem fog sokáig tartani, hiszen jogállamban nem a preventív intézkedésekkel kell a gyülekezési és véleményszabadságot biztosítani, hanem reaktív módon, tehát ha elkövetik azt a bűncselekményt, ha bekövetkezik az az erőszak, akkor lép fel az állami erőszak vele szemben. Na most, itt egy elmozdulás következett be a prevenció irányába a reakcióról. '89 után, a kilencvenes években elég volt a reaktív hozzáállás, most preventív kellett, mert komoly közbiztonsági veszélyek álltak fenn kétségkívül. Voltak az egyik oldalon jelentős tüntető erőszakra utaló jelek és tüntető erőszak is, és voltak rendőri túlkapások is bizonyos időszakokban, és rendőri brutalitás is volt, és ezeknek a kivizsgálása ma még nem ért véget teljes mértékben. Tehát ebben a vonatkozásban sajnos-sajnos a prevenció oldalára billent el ez a törvénykezési csomag, és ennek nem kellene örülnünk egyáltalában, csak azt mondjuk, hogy ez a szükséges rossz.
Hogy lehetett volna ezt úgy megtenni, hogy ne legyen ilyen fájó és ennyire felháborító sokak számára? Ha egyfajta közrendvédelmi partnerség vette volna körül ennek a jogszabály-módosításnak a környezetét, ha a nagy társadalmi csoportok, nagy politikai csoportok egyetértenek valamiben. Én nem hiszem azt, hogy ne lehetne Magyarországon ebben a vonatkozásban, ha akarom, közrendvédelmi partnerséget, ha akarom nemzeti konszenzust találni. Melyik az a prevenciónak a mértéke, ahol elfogadja a társadalom egésze azt, hogy a köz érdekében korlátozunk így és így? Ha ez megtörténhetett volna vagy megtörténhetne, ami szerintem még mindig nem késő, mert tudjuk, hogy a történelemben ilyen volt, tehát a terroristafenyegetéssel szemben a huszadik században Olaszországban, Németországban igenis kialakult ez a közrendvédelmi partnerség, és igenis sajnos-sajnos nagyon erős terroristaellenes intézkedéseket, de a többség által támogatva fogadtak el és érvényesítettek. Lehet ezt így is csinálni. Hát, ez nem így történt nálunk.
Ennek következtében a rendőrség valóban abban a helyzetben van, hogy egy ilyen jogszabályi környezetben kell preventív intézkedéseket végrehajtania. Ez nagyon veszélyes. Nagyon veszélyes a vélemény- és gyülekezésszabadságra és szólásszabadságra, tudniillik itt sajnos nem is azt mondanám, hogy csak a jogi szóhasználatban, de általában a közbeszédben a szavaknak és a tetteknek az óriási távolsága kezd elmosódni. Beszélnek gyűlöletbeszédről és ilyen diskurzusokról, ott kellene elkapni az erőszak keletkezését. Nagyon-nagyon veszélyes tendencia ez, szerintem nagyon nagy mértékben a rend, a kényszer és a prevenció oldalára boríthatja az egész biztonsági rendszerünket.
Szerintem ezek a valóban esetleg elszórt esetek is azt mutatják, hogy valahol a véleménynyilvánítási szabadság problémája vetődik fel, hogy a transzparens tartalma a gond, a bekiabálás tartalma, vagy egy-két bekiabálás a gond. Tudniillik az állami ünnepségek rendjét a bekiabáló szavalókórus és az ocsmányságok zavarják, és akkor, ha mondjuk ez a két úr csak azt mondta volna, hogy "mondjon le" meg hasonlókat, akkor nekem nem is lenne nagy problémám, de a hazaáruló is elhangzott, amit pedig nem nagyon szívesen hall az ember beszélgetésben, amikor társalognak. Szerintem egy politikusnak azt tényleg lehet mondani egy-két embernek, hogy mondjon le, és akkor ez valóban egy polgári engedetlenség, mert szerintem nem zavarja az ünnepség rendjét egy-két bekiabálás olyan mértékben. Tehát nem értek egyet az államtitkár úrnak azzal a gondolatával, hogy minden egyes jogsértés elfogadhatatlan. Vannak olyan, mondjuk a társadalomra minimálisan veszélyes jogsértések, mint a két bekiabáló jelenléte, ami nem kíván olyan jellegű, szerintem aránytalan jellegű beavatkozást e vonatkozásban. A beavatkozásnak én egyetlen indokát látom, hogy megvédte ezeket a kiabálókat a társadalmi intoleranciától, ami nagyon szomorú volt, hogy megnyilvánult, tehát hogy a többi tüntetők kvázi önbíráskodva kívánják megakadályozni, hogy valaki ott egy-egy bekiabálást megejtsen. Azt hiszem, hogy ez nagy különbség mondjuk a gyalázkodó szavalókórusokhoz képest, amelyek valóban zavarják az állami ünnepségek rendjét. Ezek az emberek önként, nyilvánosan, lelkiismereti okokból, külön-külön, egyesével, és nem nagyon zavaró módon követték el azt, amit elkövettek.
Az későbbi eseménysor, ahogyan őket kezelték, és ahogyan az ügy zajlott, amiről különböző jogértelmezések vannak. Én ott a jogvédők jogértelmezésével értek egyet, és nem az elhangzott rendőrségi jogértelmezéssel. Én azt gondolom, hogy egy ilyen lyuk a jogállamon később igen naggyá válhat. Van egy híres lyuk a zellei német börtönben, amikor az ottani nemzetbiztonsági hivatal terroristákat provokálva látszat börtönszabadítást játszott, kiderült, hogy felrobbantotta a zellei börtönnek az oldalát. Ezt úgy hívták a németek, hogy die zeller Loch, a zellei lyuk, amit cellalyuknak is lehet mondani, és ez egy nagyon szép embléma a német vitákban, hogy a cellalyukon kimegy a jogállam szele. Tehát nagyon veszélyesek a kis lyukak, mert azokból nagyok lehetnek. Azt gondolom, hogy ilyen esetekben, amikor egy-egy ember kiabál valamit, ráadásul az még teljesül is, mint ahogy Jerikó falai leomlottak a trombitával - azt kívánnám minden politikusnak, hogy így jöjjön össze az elkötelezett gondolatainak a hatása -, azt én bizony polgári engedetlenségnek tekintem. Írtam is erről egy tanulmányt, amelyet itt részben kiosztottunk, részben a honlapunkon találhatnak meg, és majd meg is fog jelenni különböző helyeken.
Érdemes azon gondolkodni, hogy ilyen kis súlyú cselekményeknél kell-e a rendőri erőszaknak egy olyan megjelenése, amely az után pedig abúzusba és túlkapásba csap át, amiről jogilag lehet vitatkozni, de a tényen bizony nem sokat változtat. Valóban ezt föl kell tárni. Azt gondolom, hogy itt egy igazi protest-et hajtottak végre, tehát megtesztelték a jogállamiságot, és sajnos elégtelennek találtatott ebben az individuális esetben. Amellett, hogy az egésszel kapcsolatos rendőrségi értékeléssel teljes mértékben egyetértek, tehát jóval kevesebb az erőszak mértéke, tehát végül is a közrendvédelmi törvénycsomag, ha akarjuk, akkor hatékony. Differenciáltan kellene alkalmazni, és a szigorítás ne legyen szigorodás, talán abban az esetben, ha az emberek kvázi politikai szándékokat, mondjuk politikai jogalkalmazást, jogértelmezést sejtenek, a rendőrség meg nem ezt teszi ezek szerint, akkor valóban tessék azt elég világosan megmondani, hogy mit, hol és meddig. Az egyéni és a kollektív elkövetés, a szavak és a tettek, a demonstratív és a direkt kényszerítő elkövetés között differenciálni kellene, tehát ha keményednek a szabályok, akkor talán jóval differenciáltabban kellene azokat végrehajtani.
Elhiszem, hogy nehéz, nagyon sok ember, nagyon sok esemény. Azt mondanám, hogy makroméretekben az egész megnyugtató, mikroméretekben és minőségi méretekben nem megnyugtató számomra, tehát nagyon jó, hogy erről széleskörű vita bontakozik ki, és úgy látom, hogy nem a nemzeti meg a liberális jogvédők, hanem a jogvédők, jómagam is mint hivatalos jogvédő elég határozottan egy irányba véljük értelmezni a jogot. Szerintem nagyon jó lenne, ha bocsánatot kérne ezektől az emberektől a rendőrség megfelelő formában, tehát az az 50 ezer forint, amit behajtottak tőlük, vissza fog jönni kártérítési perekben, ezt jó lenne visszafizetni és kézfogással megpecsételni a kiabálás sorsát, semmint ebből egy szép jogesetet csinálni, és akár elhúzni. Ez valóban a lelkiismereti szabadság problémáját fogja felvetni, ne gondolatrendőrség, hanem a tettek rendőrsége legyen Magyarországon. Az lenne a szerencsés. Valóban az arányosság és szükségesség.
A legbiztonságosabb ünnep, hát mihez képest? Korábban volt biztonságosabb is, és mit vizsgálunk mi a továbbiakban. Az előállítások foganatosítását, módját, beléptetést, tudjuk, hogy nem a rendőrség, hanem sok esetben magáncég. Olyan rendezvényeket, amelyek nem realizálódhattak különböző okoknál fogva, miért nem realizálódhattak. Vélemény-nyilvánítás szabadságát, illetve a szakszerűség, arányosság követelményét. Egyébként Morvai Krisztinával egy pontban nem értek egyet azzal a memorandummal, amit eljuttatott hozzám, hogy nem volt közméltóság, aki foglalkozott volna a gyülekezésekkel. Nem személyesen, hanem négy kollégám révén egy éven keresztül kinn voltunk a budapesti tüntetéseken, sokan megkapták a gyülekezési jogról szóló füzetünket. Egy hasonló van a világon, amit egy angol rendőrszociológus csinált, nincs is még egy ilyen. Azt gondolom, sokat lehet belőle tanulni rendőrnek meg tüntetőnek is. Önként mentek a kollégák, nem kaptak érte semmilyen kompenzációt, és nem kértem tőlük, maguktól mentek. Ilyen is van Magyarországon, nagy öröm, hogy ilyen munkatársaim vannak, és remélem, hogy okulni lehet ebből a füzetből, ami fizikailag már itt van, másrészt a honlapunkról hívható le. Azt gondolom, hogy sajnos búcsúzom, másrészt azt kívánom önöknek, hogy olyan diskurzust folytassanak le, amely a közrendvédelmi partnerség oldaláról vizsgálja ezeket az eseményeket, ahol is bizonyos egyensúlyt próbálunk találni az alapjogok érvényesítése és a közrend, közbiztonság között. Az emberi jogok sem jobbra, sem balra nem állnak, hanem elöl vannak, és a jobb- és baloldali politikai erők is, ha ezt a gondolatot teszik magukévá, akkor igenis lehet találni olyan partnerséget, amely igenis pont a válság időszakában talán nem ezeknek a mondjuk, ezeknek a mikroméretű és minőségű eseményeknek a mérlegelése lenne inkább a dolgunk, hanem talán valami más. Köszönöm szépen, és elnézést, hogy el fogok menni. Nagyon érdekel a vita, és majd remélem, hogy a kollégáim beszámolnak róla. Bocsánat, viszontlátásra!
ELNÖK: Jegyzőkönyv készül egyébként szó szerint, úgyhogy a honlapunkon meg lehet majd tekinteni. Dr. Kaltenbach Jenő, a Független Rendészeti Panasztestület elnöke, parancsoljon!
DR. KALTENBACH JENŐ elnök (Független Rendészeti Panasztestület): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! A panasztestület egyéni panaszokat vizsgál ki, nincs abban a helyzetben, hogy általános értékelést adjon mindaddig, amíg az egyes panaszokat ki nem vizsgálja. Egyetlen megjegyzést szeretnék tenni tekintettel ombudsman úr által is elmondottakra. Azt mi is tapasztaltuk egyéves működésünk során, a rövidesen a bizottságnak is megküldött első éves tájékoztatónkban erről fogunk is írni, hogy a rendőrségi jogalkalmazás egyik gyengéje kétségkívül a szükségesség és arányosság alkalmazása, alkalmazhatósága túl azon, hogy egy dolgot meg lehet csinálni. A rendőrségi törvény és az egész jogrendszer nemcsak megengedi, hanem szükségessé teszi ezeknek a teszteknek az elvégzését. Tudom, hogy utcán, éles helyzetben ez nem egyszerű feladat, de nem azt jelenti, hogy ne lenne érvényes.
A továbbiakban arról szeretném elnök urat tájékoztatni, hogy mi történt az eseményekkel kapcsolatban olyan, ami bennünket közvetlenül érint. A határidő végső napjáig, 23-ig 30 panasz érkezett a testülethez. Tudjuk, hogy nyolc nap áll rendelkezésre a panaszosoknak, hogy a panaszaikat előterjesszék. Nincs kizárva, hogy még van a postán, mert a postára adás időpontja számít, de egyelőre ez a helyzet. Ebből a panaszból a többség az igazoltatásokkal összefüggő jogsértéseket panaszolja. Több mint fele azt mondja, hogy indokolatlanul igazoltatták, ezek közül heten azt mondják, hogy az adatrögzítéssel nem értenek egyet, illetve találják sérelmesnek. Egyharmada a panaszosoknak a ruházat átvizsgálást, illetve a rögzített videofelvételt panaszolja. Nem egészen egyharmada, hét fő panaszolja az igazoltatás formai körülményeinek a megsértését, tehát köszönés, stb., amit az Rtv. Ilyenkor előír, és azt is panaszolják, hogy az igazoltatás okáról nem kaptak tájékoztatást.
Ami a kényszerintézkedéseket illeti, mintegy 16 fő panaszkodott, elsősorban bilincshasználat indokolatlansága tekintetében, illetőleg 11 fő azt mondta, hogy maga a kényszerintézkedés alkalmazása is indokolatlan volt. A panaszosok több mint fele, szintén 16-an panaszolják, hogy előállításukat követően elvégezték rajtuk ezt a bizonyos motozást, amit főkapitány úr említett, és ezt indokolatlannak, alapjogsértőnek tartották. Érkezett panasz a fogvatartás időtartamát illetően, öt panaszos panaszkodott erről, illetőleg három az értesítés elmaradását, kettő pedig az étkeztetés elmaradását panaszolja. Hat panaszos a könnygázra, hét pedig a tömeg körbezárására, az elvonulás indokolatlan akadályozására panaszkodik. Azt tudom mondani, hogy természetesen a panasztestület ezeket a panaszokat a rá vonatkozó szabályoknak megfelelően kivizsgálja, és minden egyes esetben a panaszból következő intézkedéseket meg fogja tenni a rendőrségi törvény által biztosított kereteken belül. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Akkor most az előzetesen meghatározottak alapján a Társaság a Szabadságjogokért egyesület képviselőjéé a szó, ha jól tudom, Simon Éva. Parancsoljon!
DR. SIMON ÉVA politikai szabadságjogi program vezetője (Társaság a Szabadságjogokért): Köszönöm a meghívást. Megpróbálok nagyon gyors lenni. Amit a Társaság a Szabadságjogokért jogvédő szervezet problémásnak tart és lát, az az, amit már itt az emberi jogi bizottság előtt elmondtunk, a jogalkotási problémák. A közrendvédelmi csomag álláspontunk szerint nem volt megfelelő, álláspontunk szerint több esetben szükségtelenül aránytalanul korlátoz alapjogokat ez a csomag, és sajnálatos módon hatályba lépett. Azt gondoljuk, hogy a jogalkotó feladata nem az lenne, hogy büntetőjogi, szabálysértési szankciókkal próbálja meg a gyülekezési jogot, illetve a véleménynyilvánítás szabadságát valamilyen módon kordában tartani. Sokkal inkább az, hogy a gyülekezési törvény szabályait módosítsa, a Strassbourgi Emberi Jogi Bíróság, az Alkotmánybíróság határozatának megfelelően. Azt látjuk, hogy a gyülekezési törvény igenis módosításra szorul azért, mert az elmúlt 20 évben kiderült az, hogy a gyülekezési törvényben foglalt szabályok részben tarthatóak és nagyszerűek, részben viszont új eljárási rendet kell meghatározni és új szabályok beiktatására lenne szükség. Ezzel a törvénycsomaggal kapcsolatban egy félreértést szeretnék tisztázni. Egyelőre a TASZ nem fordult még az Alkotmánybírósághoz, de Alkotmánybírósághoz tervez fordulni. Két másik szervezettel együtt, a Helsinki Bizottsággal és az Eötvös Károly Közpolitikai Intézettel hasonlóan ahhoz, ahogy a törvényre vonatkozó véleményünket kialakítottuk. Azt tervezzük, hogy a három szervezet együtt fordul az Alkotmánybírósághoz.
Emellett a jogalkotási és jogalkotó hiányosságai mellett van egy másik nagy probléma, az pedig a jogalkalmazás hiánya, illetve a jogalkalmazó bizonytalansága, ami részben a jogalkotási hiányosságokból fakad. Egyrészt az, hogy minek tekinthető egy állami rendezvény. Gyülekezési jog hatálya alá mennyiben tartozik és mennyiben nem tartozik. Ki az, aki a terület biztosítását végezheti, és ki az, aki nem végezheti. Ezek olyan fontos kérdések, amelyekről a jogalkotónak, illetve a jogalkalmazónak, többek között a rendőrségnek egyeztetnie kellene.
Ugyancsak problémásnak tartjuk azt, hogy a rendőrség utasítása csak nagyon szűk körben ismerhető meg. Itt nem a biztosítási tervre gondolok, hanem az egész utasításcsomagra. Amikor azt a kérdést tette fel a TASZ a rendőrségnek, hogy ezt milyen módon ismerhetjük meg, azt a választ kaptuk, hogy ez szolgálati titok, leszámítva azt, ami a rendőrség honlapján megtalálható. Azt gondoljuk, ha az állampolgárok nem tudhatják azt, hogy a rendőrség hogyan értelmezi a február 1-jén hatályba lépett új jogszabályokat, az problémát okoz, és ez nyilván ahhoz vezethet, hogy valaki nem tudja pontosan, hogy milyen jogokat gyakorolhat, illetve milyen kötelezettségeket kell betartania, ezért ez a fajta eljárásmód, azt gondoljuk, hogy nem megfelelő, és ezen a rendőrségnek változtatnia kellene.
Ugyancsak változtatni kellene azon a gyakorlaton, hogy a túlzóan szigorú jogszabályok értelmezésénél a rendőrség még tovább megy annál, mint ami a jogszabályban le van fektetve, tehát bűncselekmény előkészületének gyanúját veti fel bizonyos ruházatok táskában való elhelyezése. Azt gondoljuk, hogy ez nem megfelelő, és az sem, hogy erről a rendőrségi honlapról tájékozódhatnak az emberek. Ezeket át kellene gondolni, és a rendőrség utasításainak ugyancsak meg kellene felelniük azoknak az alkotmányossági teszteknek, amelyeknek a jogszabályoknak meg kell felelniük.
A következő jogalkalmazási probléma, azt gondoljuk, hogy a rendőri intézkedésekben érhető tetten. A rendőri intézkedések sok esetben aránytalanok voltak. Az álláspontom az, hogy az itt lejátszott videókon is részben látszik, hogy nem voltak jogszerűek az intézkedések minden esetben. Szükséges lenne, hogy a helyi intézkedő rendőr is tudja, hogy ilyen esetben hogyan kell intézkednie. Erre vonatkozóan nagyon sok az utasítás, a kérdés, hogy milyen utasítást kapnak az eljáró rendőrök.
Ugyancsak problémásnak tartjuk azt, hogy a gyülekezési jog olyan kifejezetten restriktív módon gyakorolható, kordon, beléptető kapu és hasonlók alkalmazásával. Itt is szükséges lenne az, hogy átgondoljuk, hogy milyen esetben van szükség. Nem jó az igazából, ha a gyülekezési jog gyakorlása Magyarországon csak és kizárólag kordonok között gyakorolható. Itt részben arányossági kérdés van. Én a rendőri intézkedésnek ezt a fajtáját nem kívánom megítélni, de általánosságban azt tudom elmondani, hogy például a Meleg Méltóság ünnepén is látható volt az, hogy a kordon nemhogy nem jót tett, hanem kifejezetten agressziót szült. Ahol nem volt kordon, ott sokkal békésebb volt különben a tüntetők és az ellentüntetők menete. Ezt én ott, helyben a saját bőrömön tapasztaltam, ezért azt gondolom, hogy a kordonok alkalmazását igenis minden esetben mérlegelni kell, hogy milyen eset az, amikor indokolt a kordon, amikor szét kell választani tömegeket, és milyen eset az, amikor nem indokolt a kordon alkalmazása.
Az utolsó ilyen pont, ami, azt gondolom, hogy a rendőri intézkedésekkel kapcsolatban problémaként merül fel, az az, amivel több sajtószerv is a TASZ-hoz fordult az utóbbi időben, hogy a rendőrség rendszeresen egy-egy ilyen gyülekezési jog gyakorlása során felmerülő jogsértések kivizsgálása érdekében elkéri a sajtótól az általuk elkészített felvételeket. Azt gondolom, hogy a rendőrségi törvény kissé problémás, és a büntetőeljárási törvény kissé problémás és túlságosan tágan értelmezhető szakaszai miatt erre tulajdonképpen elvileg van lehetősége, ugyanakkor ez a sajtószabadságot súlyosan korlátozó intézkedés. Itt ugyancsak lenne egy jogalkotási feladat, azt gondolom, hogy valamilyen módon ezeket a megkereséseket és az adatkikéréseket szabályozni kellene annak érdekében, hogy a sajtó felvételei ne kizárólag a rendőrség munkáját könnyítsék meg, tudniillik a sajtónak nem ez a feladata. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Most pedig Gaudi Nagy Tamásé a szó, a Nemzeti Jogvédő Alapítvány kuratóriumi ügyvezetőjéé. Parancsoljon!
DR. GAUDI NAGY TAMÁS kuratóriumi ügyvezető (Nemzeti Jogvédő Alapítvány): Üdvözlöm az elnök urat, a bizottság megjelent tagjait és a vendégeket, a rendőrségi vezetőket, az államtitkár urat.
Először is szeretném megkérdezni, hogy van-e lehetőség arra, hogy kiosszuk azt az ismertetést, amelyet megtennék. Ezt mi összefoglaltuk egy jelentésben, egy 16 oldalas jelentésben, amelynek vannak képmellékletei, szemtanúk vallomását foglaltuk össze, illetve a megállapításainkat összegeztük. Nem tudom, hogy ez most közben megtörténhet-e, vagy majd a végén történjen meg. Mi az elnök úr javaslata?
ELNÖK: Természetesen megtörténhet közben is, csak az elvonja a figyelmet az előadásról.
DR. GAUDI NAGY TAMÁS kuratóriumi ügyvivő (Nemzeti Jogvédő Alapítvány): Jó, akkor majd a végén, hogy ne akadályozzuk a folyamatot.
Illetve megkérem a kedves kollégámat, akit megkértem az előbb, mert mi is le szeretnénk játszani előzetesen két felvételt. Mind a kettő kifejezetten a Nádor utcai jogvédőket is ért rendőri intézkedéssel kapcsolatos. Az első a hosszabb anyag, két helyszínen dolgozó civil kamerás felvételeit ötvözte, a második egy rövidebb, néhány másodperces kép lesz egy nyilvánvalóan jogellenes rendőri intézkedésről. A főkapitány úrnak ezzel is már próbálunk segíteni abban, hogy fel tudja tárni azokat a visszásságokat, amelyek egyrészt 15-ét jellemezték, de azon belül is a Nádor utcai rendőri fellépést, hiszen ott az egyik rendőr tonfájával nyilvánvaló és látható módon indokolás nélkül és törvényi felhatalmazás nélkül üti meg az éppen itt nekem segítő kedves blogírót, Kiss Endre urat. Ez majd mindjárt látszódni fog. Közben elkezdeném a jelentésünk ismertetését, és az a kérésem, hogy majd szóljanak, ha sikerült megtalálni a felvételt.
A korábbi gyakorlatának megfelelően a Nemzeti Jogvédő Alapítvány és Szolgálat - két jogvédő szervezet szövetségben való működéséről van szó - most már közel hetven ügyvédjének bevonásával látja el ilyenkor jogvédő szolgálatát, megfigyelő és ügyeleti szolgálatát nemzeti ünnepek alkalmával. (Donáth László megérkezik a bizottság ülésére.) Akkor nézzük meg a felvételt, az a javaslatom. (Hozzászólását videófelvétellel illusztrálja.)
Ha szabad, közben mondanám, hogy ez a Bazilikánál, a Szent István téren a bejelentett rendezvényről történő távozást követte. Eme helyszínről végül is intézkedés nélkül engedték el az embereket, és utóbb a Darázs 2. nevű parancsnok utasítására körülbelül száz rendőr körbevette a békésen távozó csoportot a Nádor utcában, akik semmilyen jogellenes cselekedetet nem tanúsítottak, békésen a járdán mentek, és a Deák térre tartottak. Pontosan azért kísértük el Morvai Krisztinával őket, hogy ne érje őket olyan atrocitás, amelyre sajnos nagy számban került sor 2006 ősze óta, de akkor igazán.
Itt látható, hogy a szabad elvonulásban minden indoklás nélkül állítják meg az embereket. Itt kerül konfliktusba az egyik fiatalember a rendőrökkel. Ezzel kapcsolatban annyit mondok a rendőrfőkapitány úrnak, hogy azért ez, hogy úgy mondjam, nagyon kevés, ha ez az egy mondat lenne bizonyíték, amit az ember az első indulat hevében, beszűkült tudatállapotban elmond. Úgyhogy az a javaslatom, hogy majd kutassanak egyéb bizonyítékok után, de nem fognak találni, mert nem történt olyan, hogy rátámadott volna a sorfalra bárki is. Több tanúnk ezt már bizonyítja, tanúkutatást végeztünk.
Pusztai rendőrőrnagy úr volt az, aki az elzáró rendőrsorfal mögött, nagyon nehezen hallhatóan azt kiáltotta kitartóan, hogy azonnal hagyjuk abba a jogellenes gyülekezést. Gondolom, mindenki meggyőződhet róla, hogy milyen módon valósult meg a jogellenes gyülekezés. Sehogy. Itt pedig Szekeres alezredes úr, aki semmiről nem tud semmit. Még nem tudjuk, hogy ki a Darázs 2 nevű parancsnok. Nem tartjuk kizártnak, aki elrendelte utóbb a Bazilikánál a békésen távozó emberek rendőri intézkedés alá vonását.
A fiatalember, aki az előbb nyilatkozott a felvételen, az ő nyilatkozata benne szerepel a mellékleteink között 2-es sorszámon. Többekkel együtt erősíti meg azt, hogy a hátulról támadó rendőrök rugdosták az emberek lábát, kirúgták az emberek lábát, aki elesett, azt a földön is rugdosták, illetve ütötték őket tomfával anélkül, hogy erre bárki bármilyen okot adott volna. Ez távol volt attól a konfliktusgóctól, amely kipattant a fiatalember és a rendőrök között. A fiatalember édesanyját és barátnőjét a rendőrök ugyanúgy taszigálták, és ugyanúgy rugdosták, mint ahogy a többieket. Ez volt az ügy konkrét előzménye.
Egy viszonylag rövid képanyaghoz kérem elnök úr türelmét és megértését, és utána visszatérek, ha még marad időm. A láthatósági mellényes úr az itt álló Kis Endre úr, alias Sodi, aki akkor csupán ugyanazt tette, mint most is, békésen rögzítette az ott zajló eseményeket. Semmi oka nem volt a rendőrnek arra, hogy tomfájával ráverjen. Nem fenyegette közvetlen támadás veszélye az egyébként nyilvánvalóan jogellenes rendőri intézkedéssorozatot, amely első pillanattól jogellenes volt akkor, amikor a békésen vonuló emberek csoportját körbekerítették. Nem zárjuk ki azt, hogy ennek kifejezetten az is oka lehetett, hogy a jogvédők ott voltak köztük. Én magam is láthatósági mellényben voltam. Az este során több alkalommal kerültünk kontaktusba helyszíni parancsnokokkal. Valakivel sikerült érdemi egyeztetést folytatni, és megértetni velük, hogy az a fajta körbezárás, az a fajta tömeges rendőri igazoltatás megengedhetetlen, és adott esetben a kordonozás, útelzárás is megengedhetetlen, amelyet számos esetben alkalmaztak. Úgy gondolom, nagyon komoly tanulságul szolgál az, hogy a biztos úr által említett közrendvédelmi konszenzusban elengedhetetlen feltétel lenne, hogy a rendőrség illetékes vezetői párbeszédbe tudjanak bocsátkozni a jogvédőkkel. Ennek érdekében mi kezdeményezni fogunk egy együttműködési megállapodás megkötését azzal a célzattal, hogy a jogvédő kollégáink akár utcai megfigyelőként közvetítői, konfliktusfeloldói minőségben, akár pedig a fogdákon védelmet nyújtó ügyvédként ne kerüljenek olyan helyzetben, mint ami a felvételen látható volt. A fogdákon kifejezetten olyan élménye volt a kollégáinknak, hogy munkájukat jelentős mértékben akadályozzák, nem adnak tájékoztatást a kérés ellenére sem, az előállítottaknak arról, hogy számukra jogsegély útján védelmet biztosítva ők rendelkezésre állnak. Folyamatosan félretájékoztatták őket, hogy éppen kik vannak benn, kik nincsenek benn. Egyébként Rosdy Tamás, Hernádi Zsolt urak esetében is, amikor megkaptuk a riasztást, akkor azonnal értesítettük kollégáinkat, akik ott voltak a fogdán, és nekik egyébként a 7 órás fogva tartás időtartama alatt folyamatosan azt mondták, hogy nincsenek még benn az illető urak, és így nem tudtak védelmet biztosítani nekik.
Kicsit általánosabban szeretnék az ünnep értékelésébe belebocsátkozni, ha még egy pár percem van. Összességében a legfontosabb része az, és egyetértünk egyébként azokkal a véleményekkel, amelyek a "lex tojás"-ként elhíresült közrendvédelmi törvény egyfajta éles bevetéseként vagy főpróbájaként minősítették a március 15-én zajlottakat. Pontosan arról volt szó, mégpedig úgy, hogy beadtuk a beadványunkat az Alkotmánybíróságra az utólagos alkotmányellenesség megállapítására 10 különböző paragrafushely, jogszabályhely miatt. Úgy gondoljuk, hogy szükségtelenül és aránytalanul korlátozza a gyülekezési jogot ez a törvény, és a gyakorlatban azt vizionáltuk a beadványban, hogy önkényes, megtorló jellegű fellépésre fog okot adni emberek tömegeivel szemben. Emlékeztetnék arra, hogy ez a fajta jogalkotási folyamat, amely a polgárok megrendszabályozására irányul és folyamatosan ellenállónak vagy veszélyesnek tekintett elemek megzabolázásában látja kimerülni a büntető jogalkotás legfontosabb csapásirányát, az nem előzmények nélküli. 2007 márciusában - talán sokan emlékeznek még rá - született meg az a bizonyos passzív engedetlenségről szóló kormányrendelet, amelyet azóta is előszeretettel alkalmaz a rendőrség, lényegében mint jogi gumibotot azokkal szemben, akik rendőri intézkedésnek valamilyen szituációban ellenállnak vagy ellenállónak tűnnek. Már több tucat embert megbírságoltak, de amikor a többség bíróságra került, a bíróságok ezeket rendszeresen megváltoztatják. Az alkotmánybírósági beadványunk itt is benyújtásra került soron kívül, sajnálatos, hogy két év alatt nem került elbírálásra.
Lényegében úgy értékeljük, hogy az idei nemzeti ünnep méltóságát sértette pontosan az az aránytalan és szükségtelen rendőri jelenlét és szükségtelen mértékű rendőri intézkedés, amely tartalmilag alkalmas volt arra, hogy a gyülekezési jogot lényegében tiltsa. Azt gondolom, hogy főkapitány urak tájékoztatásában megértéssel hallgatom, hogy nagyon nehéz helyzetben vannak ők, mert szakmai feladatokat szabnak nekik politikai vezetés részéről olyan tényállásban, olyan körülmények között, amelyeket szinte lehetetlen alkotmányos keretek között megfelelő módon teljesíteni. Ehhez képest csekély az a 37 előállítás, de ahhoz képest sok, hogy az utcai erőszakot a civilek semmilyen formában nem mutattak március 15-én. Ennek nem a preventív intézkedés az oka ez a bizonytalan eredetű Molotov-koktél történet, hanem a kormánynak az élettelen jogkövető magatartását tükrözi, amelyben végre eljutottak oda az emberek, hogy nem a felesleges erőszak keresésre szaladnak utcára, hanem igenis nem hajlandók a jogaikról lemondani. Amik megjelennek az ünnepeken az utcákon, olyan rendezvényeken is, amelyeket a politikai vezetés kockázatosnak tart azért, mert nem a kormányzati célokat támogató, azért rendszerellenes jellegűnek minősíti.
Számunkra egyébként a Kádár-rendszerhez hasonló üzenete van az ünnepeknek. Lényegében a rendszerellenes személyek elleni rendőri fellépések napjává változtak ezek az ünnepek. Miért mondjuk ezt? Azért, mert egyrészt számos rendezvényt megtiltott a rendőrség már az ünnepek előtt, egyetlen vonulásos rendezvényt nem lehetett tartani Budapesten március 15-én. Azon a nemzeti ünnepen, amely éppen egy nagy vonulás alkalmából vonult be a magyar történelembe. Ennek az oka egyszerű. A rendőrség még a Kós Károly sétányon egy 300 méteres, vasárnap délután negyedóráig tartó vonulást is a közlekedést oly módon akadályozónak minősítette, hogy az már másképp nem lett volna megoldható. Az Andrássy úton történő vonulásokat is megtiltották, noha jól tudjuk, és ebben a jogvédő kolléganő tett említést arról, hogy tavaly július 5-én óriási rendőri biztosítással, de a rendőrség a tiltó határozatát visszavonta, majd a tiltó határozat visszavonása körében pontosan azt az okot hozta fel, amit jogállamban fel kell hozni, hogy amennyiben megfelelő létszámú erő biztosításával és fennakadás okozásával, de mégis biztosítható a gyülekezés szabadsága, akkor azt a mozgás szabadságával szemben előnyben kell részesíteni. Meg is oldották ezt, ehhez képest azóta kettős mércét alkalmazva a politikailag nem szimpatikus rendezvényekre ezt a lehetőséget nem adták meg. Ezek bírósági szűrőre is kerülnek. Gondolom, a főkapitány uraknak biztos az első szavuk az lenne, hogy a bíróság ezeket jóváhagyta. Igen megdöbbentő, hogy a bíróság ezeket jóváhagyta. Keressük azokat a nemzetközi jogorvoslati lehetőségeket, amelyekkel ezt a helyzetet meg lehet változtatni, mert ez tarthatatlan. Jelenleg az van, hogy egy tüntetés, egy vonulásos rendezvény lényegében Budapesten egy teljes, hogy úgy mondjam, jogértelmezési önkény tárgya, tehát úgy gondoljuk, hogy most már odáig fajult a helyzet, hogy igazából egy kegyúri adományként kell megéljék a polgárok azt, hogy ők most vonulhatnak-e vagy nem. Egyébként aznap is lett volna egy vonulásos rendezvény, a Rendszerváltó Fórum egy spontán tüntetést jelentett be pár órával korábban, épp a délelőtti véleménynyilvánítási szabadságot megsértő események miatt. Ezt is megtiltották egyébként a nem létező tiltási jogként hivatkozva arra, hogy nem volt elég idő a bejelentés elbírálására.
A fokozott ellenőrzés jogintézményét a rendőrség, úgy gondolom, nagyon visszaélésszerűen alkalmazza. Ez alkotmányos visszásság, úgy gondolom, mégpedig az, hogy a rendőrségi törvénynek valóban létezik egy ilyen felhatalmazó rendelkezése. Úgy gondolom, hogy a nemzeti ünnepek alkalmával egy általános, mintegy szükségállapotszerű alkalmazása ennek az intézménynek teljesen oda vezet, amit az előbb is próbáltam elmondani, hogy valóban válogatás nélkül, vagy éppenséggel válogatással - erről részletesen szól a jelentésünk - pontosan azok leválogatásával, akik részt vettek ilyen, a kormányzatnak nem szimpatikus rendezvényeken, nemzeti jelképeket viseltek, vagy éppen olyan kiemelkedő személyiségek, akik a hatalom számára nagyobb kockázati tényezőt jelentenek, folyamatosan és rendszeresen. Olyan gigantikus volt a jelenlét, ahogy írtuk a jelentésünkben, hogy valóban elrettentő hatása van az emberek számára. A békés többség megvédésének oltárán - a hivatkozott békés többség megvédésének oltárán - valóban azt áldozza föl a kormányzat, hogy ettől az emberek valóban most már azért nem mernek részt venni nagy számban ezeken a rendezvényeken, mert tartanak attól, teljesen joggal, hogy ők is ilyen típusú zaklató, megalázó jellegű intézkedés alá kerülnek, mint a Nádor utcánál vagy bárhol másutt. Az egyik panaszosunk írta, hogy a fogdában az a bizonyos átvizsgálás, a "zacsit felemelni" című utasítással megvalósuló rendőri gyakorlat őt is érintette, és ez tömeges volt. Kaltenbach elnök úrhoz csatlakozva, nemcsak annál a két fiatalembernél, hanem mindenkivel szemben ezt a bizonyos megalázó meztelen átvizsgálást, guggoltatást lényegében elvégezték.
A gyülekezések kiürítésének egyik gyakori eszköze, amit a rendőrség alkalmazott 15-én is, az az, hogy egyszerűen nem engedi meg azt, hogy egy bejelentett rendezvényről egy másik bejelentett rendezvényre az emberek átvonuljanak. Itt megint tulajdonképpen az orwelli gondolatbűnnek a kategóriájába esik, hogy azt vélelmezik, hogy akik ott átvonulnának a másik rendezvényre, ők biztos, hogy valamilyen erőszakos cselekményt követnek el. Úgy gondolom, hogy ez, ahogy a biztos úr is mondta, megengedhetetlen. Ez történt a Bajcsy-Zsilinszky úton, az Arany János utcai metrómegállónál lezárták az Alkotmány utca felé az ott bejelentett tüntetés helyszínére tartó embereket abban, hogy oda eljussanak. Ugyanez történt október 23-án is tavaly.
Ehhez párosult az az intézkedés, a körbekordonozás, a kordonerdők intézménye, amely másik oldalról szintén egyfajta kiüresítését eredményezi a gyülekezési jognak, mert egyszerűen a nyitottságát veszti el. Egy tüntetésnek az a lényege, hogy bárki számára nyitott legyen, hívja oda az embereket, viszont egy külső szemlélő számára rezervátumba zárt emberek zártkörű rendezvényének minősül egy ilyen típusú rendezvény, ahol egyébként nagyon szűk keresztmetszettel lehetett csak kimozdulni. Több helyen megfigyeltük azt, akár az Arany János utcai metrómegállónál, akár pedig a Bazilikánál, hogy kifejezetten tudatosan lassan, mintegy az emberek szabad mozgását akadályozva, megalázó módon végezték ezeket az igazoltatásokat. Amellett végül is az egyik helyszíni rendőrbiztos fellépése és a mi jogvédő fellépésünk hatására ezek az intézkedések végül is aztán abbamaradtak, miután felismerte a rendőri vezetés, hogy ez nem megfelelő.
Több esetben megfigyeltük azt - ez egy érdekes új szabálysértésként került úgymond a rendőrség részéről alkalmazásra -, hogy arceltakarás miatt került sor erőszakos elfogásra, előállításra. Nem ismerünk olyan normát, amely tiltaná azt, hogy valaki arcát egy ilyen közterületi rendezvényen eltakarja. Illetve ha ez megtörténik, akkor az a kérdésünk, hogy vajon, ha jogalkalmazó szerv a rendőrség, akkor miért halad túl a hatályos jogszabályok keretein, hiszen három ilyen esetet is ismerünk, mindegyikükre rárontottak, törvényes indok nélkül megbilincselték őket, előállították őket, több órás fogva tartásnak vetették őket alá anélkül, hogy annak törvényes indoka lett volna.
A zaklató igazoltatásokat említeném meg: tényleg arról volt szó, hogy a belváros frekventált ezen részein kordonerdőbe és igazoltató rendőrök tömegeibe ütközött az, aki bejelentett, szabályos rendezvényekről, egyik helyszínről a másikra ment volna. Volt olyan személy, akit egy órán belül tízszer igazoltattak és végeztek nála ruházatátvizsgálást. Ezt a gyakorlatot az állampolgári jogok országgyűlési biztosa már 2008. október 23-a kapcsán is valóban joggal kifogásolta.
Itt szeretném megemlíteni, és még egyszer kérni a főkapitány urak együttműködését abban, hogy valóban fontoljuk meg együtt azt a lehetőséget, hogy az ilyen típusú helyszíni konfliktusok feloldása, megoldása érdekében egyfajta intézményesebb talajra kellene helyezni a viszonyt a jogvédők és a rendőrség között, mert úgy gondoljuk, hogy sok esetben sikerül a konfliktushelyzetet feloldani. Adott esetben kérdés az, ha nem lettek volna ott a jogvédők, akkor például mi történt volna a Bazilikánál, mi történt volna az Arany János utcai metrómegállónál, ahol egyébként mellőlem ráncigálták el az egyik szintén - utóbb kiderült - arcát sállal eltakaró fiatalembert, elég brutális módon, fojtogatva. Tehát sikeres egyeztetések voltak 15-én, de úgy gondolom, hogy áttörésnek kellene bekövetkeznie. Kérjük a rendőrséget, hogy minket ne úgy tekintsenek, mint egy állandóan akadékoskodó, a munkájukat ellehetetleníteni kívánó mozgalmárokat, hanem olyan felelős állampolgárokként és jogászként tekintsenek ránk, akár liberális, akár nemzeti jogvédőkre, akik szeretnék, ha valóban a jogállamiság elvei szerinti rend, és nem egy szép, új világ szerinti rend működne az országunkban.
A fogdai viszonyokról már részletesen volt szó, de jelenségszerűen szeretnék csak felvillantani néhány gondolatot. Általános megfigyelés volt, hogy valóban az előállító helyiség helyett fogdákban tartották ezeket a személyeket, akiket nem lehetett volna szabálysértés miatt, nem léphettek kapcsolatba, illetve nem ajánlották fel számukra a védő lehetőségét. Úgy folytatták le több esetben a szabálysértési eljárást, hogy erre nem volt lehetőségük. Amit még külön kiemelnék a megalázó motozásos testvizsgálás mellett, hogy valóban a mi jogvédő kollégáink munkája is ellehetetlenült, hiszen nem kapták meg azt a megfelelő felvilágosítást sem ők, sem pedig az előállítottak arról, hogy számukra jogvédő lehetőség áll rendelkezésre. Ennek megfelelően az a kérésem a tisztelt rendőri vezetéshez, és egyébként a felügyeleti hatáskört gyakorló ügyészségek felé is, mert az ügyészség akár a szabálysértési eljárások fölött, mind a fogdai eljárások fölött felügyeletet gyakorol, hogy vizsgálják ki és vizsgáltassák ki ezeket a jogsértéseket, vonják felelősségre a felelősöket, és tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy ilyen jogsértésekre a jövőben ne kerülhessen sor.
A magunk részéről pedig, mint jogvédők, mi a jövőben is azon leszünk, hogy az alkotmányos elvek és a vonatkozó jogszabályok maradéktalanul érvényesülhessenek az alapvető szabadságjogok teljesítése érdekében. Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Elnézést kérek azoktól, akik itt vannak, és részben a nevük már többször elhangzott, jogvédők - Morvai Krisztinától külön is -, hogy az előző rendben tudjuk csak vezetni az ülést, tehát azok szólhatnak hozzá, akikkel előzetesen ezt egyeztettük. Most másfél vagy két és fél óra után a bizottság tagjai is kapjanak lehetőséget arra, hogy kérdéseket tegyenek föl, és utána van lehetősége reagálni természetesen mindenkinek, aki... (Fogarasiné Deák Valéria: Egy percet kér az államtitkár úr.)
Egy mondatot, maximum. Visszaélt az időnkkel, de mi a szeretet alapján vagyunk itt, tehát megadjuk neki a lehetőséget. Csak jelzem, hogy próbálja meg keretek között tartani a hozzászólását, mert most már a bizottság tagjai jönnek.
JUHÁSZ GÁBOR rendészeti államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm, elnök úr. Mi a kormányoldal nevében nem kívánnánk többet, de mégis valamilyen magyarázattal kellene arra szolgálni, hogy Kökényesi Antal bv. altábornagy úr, akinek ehhez az egészhez tulajdonképpen semmi köze nincs, itt ül mellettem. Ő is egy IRM által felügyelt szervezetet, a bv-t vezeti. Azt szeretném kérdezni, hogy tőle vár-e az elnök úr bármit. Szeretném hangsúlyozni, hogy nem volt köze az eddigiekhez, hiszen rendőrségi fogdáról szólt. Vagy az altábornagy úr az ön kedvességének áldozata, ha mondhatom így, hogy tulajdonképpen mondóka nélkül meghívta az ülésre? Én boldog vagyok, hogy itt ülhetek mellette, félreértés ne essék, csak akartam volna tisztázni, hogy vár-e tőle valamit.
ELNÖK: Köszönjük. Nyugodtan altábornagy úr is jelentkezhet, ez lett volna a következő mondatom. Amennyiben a történtekkel kapcsolatban bármiféle kiegészítése van, akkor önnek erre van lehetősége. (Jelzésre.) Nincs. Akkor Gusztos Péter képviselő úr jelentkezett elsőnek.
GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Köszönöm. Előre is elnézést kérek, de ombudsman úrhoz hasonlóan nekem is arra az udvariatlanságra vetemednem, hogy elmondom a magamét, aztán el kell, hogy menjek, előterjesztőként kell felszólalnom a parlament plenáris ülésén, úgyhogy elnézést kérek ezért előre is.
Sem a március 15-i kutyasétáltatásról készített, egyébként nagyon helyes képeket nem hoztam magammal, sem pedig a családi videókat, amelyek ezen a hétvégén készültek, úgyhogy államtitkár úrral ellentétben ilyennel magam nem rabolnám a jelenlévők idejét. Inkább szorítkoznék arra, hogy miért jöttünk itt össze. Azért jöttünk össze, hogy arról vitatkozzunk az Országgyűlés emberi jogi bizottságában, hogy a rendőri intézkedések arányosak és jogszerűek voltak-e március 15-én ebben az évben. Láttuk a tévében, olvastuk az újságokban és az interneten, hogy néhány esetben van vitatott rendőri intézkedés, illetve néhány olyan eset van, ahol a rendőri intézkedés után történtek - finoman szólva - vitatható dolgok.
Először szeretném leszögezni, hogy üdvözlendőnek tartom Tóth Gábor budapesti rendőrfőkapitány úrnak azt a magatartását, ami azt jelzi, hogy az előző fővárosi rendőri vezetéssel szemben szemléletváltás történt a Budapesti Rendőr-főkapitányságon. Ezt a szemléletváltást abban érem tetten, hogy nem az az első reakciója a rendőrségnek, hogy egyből minden kritikára azt mondja, hogy az nem is úgy történt, és nem is történt semmi, és ami történt, az rendben volt, hanem van gyors belső vizsgálat, ennek az eredménye nyilvános, és kész elismerni adott esetben, ha hibák vagy jogszerűtlenség történt. Fontosnak tartom, amit ombudsman úr elmondott, hogy ehhez érdemes lenne azt is hozzátenni, hogy ha adott esetben indokolt, akkor a bocsánatkérés gesztusa is történjen meg. Mindenképpen szeretném jelezni az egybegyűltek számára, hogy muszáj észrevennünk azt is, hogy itt nemcsak az eljárási intézkedési technikákban és felkészültségben, szervezettségben, adott esetben a felszereltségben előrelépő rendőrséget látunk az előző évek utcai zavargásai után, hanem ilyen típusú szemléletet is váltani látszó rendőrséget, és ez egy fontos dolog.
Lehetne itt kicsinyes vitát folytatni arról, hogy Gaudi Nagy Tamás promotálta videóbejátszás előtt indokolatlan rendőri ütlegelést, amit nem láttam a bejátszásban, lehet, hogy másikat kellett volna megnéznünk. Lehet itt arról kicsinyes vitát folytatni, hogy milyen ügyvédi technika az, amikor látunk egy videófelvételt, ahol többen azt mondták, hogy maguk közül, akik kaptak egyébként a könnygázból... Nem idézném azt a szót, amit Morvai Krisztina a felvételen használt. Van egy felvétel, ahol többen azt mondják, hogy miért kellett rárontani valakinek a rendőri sorfalra, itt pedig egy ügyesnek látszó, de nem túlságosan ügyes ügyvédi technikával arról beszélni, hogy biztos csak a beszűkült tudatállapot volt. Ez nem méltó ahhoz, ami ott volt. Nyilván történtek ott hibák, a liberális párt politikusai, a pártelnök és jómagam is elmondtuk, hogy hibának és jogszerűtlen intézkedésnek tartjuk, hogy ha valakit egy állami ünnepen előállítanak és fogdára visznek azért, mert kitett egy kormányt kritizáló transzparenst. Nyilvánvalóan ez nem fordulhat elő demokráciában. Szerintem ordibálni is lehet egyébként, nemzeti ünnepen is. Természetesen kinek-kinek szíve joga, hogy hogyan járatja le magát, de természetesen oda lehet menni és lehet óbégatni egyesével vagy kettesével, de azért azt is szeretném kérni, hogy ne essünk át a lónak a másik oldalára.
Ez a vita vagy beszélgetés az elmúlt másfél órában kezdett úgy tűnni, mintha a gyülekezési jog arról szólna, hogy egy demokratikus köztársaságban állami és önkormányzati ünnepeket zavartalanul lehet tömegesen megzavarva, hordákban ide-oda rohangálva felforgatni, ahogy azt az elmúlt években Budapesten számos alkalommal láttuk. A gyülekezési jog nem erről szól. A gyülekezési jog egy békés állampolgári magatartásra vonatkozik. Finoman szólva is hozhatók fel érvek amellett, hogy miért váltott technikát a magyar rendőrség, hogy miért lett preventív, és miért vannak olyan szervezetek és olyan személyek, amelyek és akik által meghirdetett demonstrációkat eleve körbekordonozza a rendőrség. Talán azért, mert az elmúlt hosszú évben az ezek a szervezetek és személyek által bejelentett, kezdeményezett demonstrációk szinte kivétel nélkül utcai erőszakba és rendőrök elleni erőszakba torkollott. Ha ilyenek vannak, és a rendőrség erre így lép, akkor erre nem kell azt mondani, hogy itt az emberek szabadságjogát korlátozzák. A szabadságjog nem a békés zavargáshoz való jogot jelenti. Az, hogy ha Toroczkay és Budaházy által bejelentett demonstrációk esetén, ahol nagy számmal jelennek meg arcukat eltakaró emberek, és a környéken egyébként fák, autók alatt, kapualjakban Molotov-koktélokat és köveket találnak a rendőrök fél nappal, egy nappal a rendezvények előtt, akkor a rendőrség él a gyanúperrel, hogy ott valamilyen erőszakos cselekmény is történhet. Ha ennek megfelelően jár el és kordonokat állít fel, átvizsgál, az szerintem nehezen vitatható jogosságú dolog.
A kordonokról szeretnék még itt mondani valamit. Azt mondta Gaudi Nagy Tamás és a TASZ képviselője is a kordonokról, hogy ennek van egy elrettentő hatása is, hogy sokan ezért nem mennek ki, mert kordonok között kell demonstrálni. Ez bizony így van. Én, aki az elmúlt, gyakorlatilag 10 évben majdnem minden alkalommal ott voltam a Petőfi-szobornál, végigkövettem, hogy hogyan tűntek el onnan a békés demonstrálók, és nem a kordonok miatt tűntek el, ezt tegyük hozzá.
Mindenkinek, aki azt mondja, hogy ma Magyarországon a békés gyülekezőktől vesszük el a jogot, és őket zárjuk ki a nemzeti ünnepek megünnepléséből azzal, hogy ezeket a környékeket, ahol mondjuk megjelenik Gyurcsány Ferenc vagy ahol beszédet mond Demszky Gábor, a rendőrség körbekordonozza. Minden ilyen embert kérek, hogy egyszer jöjjön oda és álljon oda a Petőfi-szobor mellé, amikor 100 méterre tőle mondjuk 1500-an tojásokkal és kövekkel dobálnak, és az ember látja, hogy ha nem lenne ott az a kordon, akkor ennek bizonyára nem lenne jó vége. Nekem és sokunknak volt alkalmunk jó párszor ezt átélni. Politikusként évről évre odamegyünk, mert ez a kötelességünk, de azok az emberek, akik ott még 5-6 évvel ezelőtt több ezren voltak, azok most nem mernek oda kijönni, mert ők maguk is sokszor fizikai erőszaknak vagy annak a veszélyének voltak kitéve. Ne fordítsuk meg teljesen a dolgokat. Nem az a normális menete egy nemzeti ünnep megünneplésének, hogy kimegy a főpolgármester március 15-én beszédet mondani és 300 vagy 3000 futballhuligán és szélsőséges tüntető szabadon meglincselheti az ott megjelenőket.
Kérdezem, és kérek erre választ Gaudi Nagy Tamástól is, ellenzéki képviselőtársaimtól is, akik az elmúlt hetekben kritizálták a kordonállítást, hogy mi lenne a megoldás. Meg tudja nekem valaki mondani azt, hogy tavaly vagy idén vagy tavalyelőtt mi történt volna éppen a Petőfi-szobornál, ha ott nem áll rendőri sorfal és kordon? Én biztosan nem mentem volna haza a saját lábamon, és nem a rendőrök vertek volna meg, de nemcsak engem, hanem sokan másokat is. Az biztosan nem állampolgári jog, mint ahogy természetesen nem helyes, ha egy rendőrség politikai vélemény alapján előállít valakit. Ebben teljesen egyetértek Gaudi Nagy Tamással. Nem lehet kormányellenes transzparens miatt előállítani valakiket. Ez nyilván tűrhetetlen, de nem az az állampolgári jog, hogy szabadon szétordíthassam és szétverhessem az állami ünnepségeket és az ott megjelenteket. Nyilvánvalóan erre vonatkozó alapjogot szerintem egyetlen egy demokrácia sem ismer el. Tisztelettel azt szeretném javasolni, hogy amikor ezekről a dolgokról beszélünk, akkor a laboratóriumi jogi megközelítés mellett nézzük meg azt is, hogy mi minden történt az elmúlt években Magyarországon.
Az, hogy a TASZ képviselőjének szájából hallom, hogy tavaly a melegfelvonuláson ott voltak békésebbek a tüntetők, ahol nem voltak kordonok, ezt, megmondom őszintén, elképedve hallom. Én tavaly azt láttam, hogy előzetesen az interneten keresztül szerveztek erre - mint ahogy más megmozdulásokra is egyébként - embereket arra, hogy kövekkel, tojásokkal, fizikai erőszakkal embereket megfélemlítsenek. A rendőrség ezt próbálta meg kordonokkal megakadályozni, egyébként sajnálatos módon sikertelenül.
A közrendvédelmi csomagnak számos problémája van. Én lennék a legboldogabb, ha ezeket a kérdéseket úgy meg lehetett volna oldani, ahogy azt az általam egyébként nagyon tisztelt TASZ javasolta. Természetesen ezeket a problémákat így megoldani kényszermegoldás volt. Természetesen ezeket a dolgokat egy gyülekezésitörvény-módosítással kellett volna az elmúlt években a Magyar Országgyűlésnek rendeznie. Itt arra emlékeztetnék mindenkit, amire senkit nem kell, hogy a gyülekezési törvény kétharmados, és semmiféle politikai esély nem volt arra az elmúlt években a Fidesz magatartása miatt, hogy ezeket a kérdéseket, amelyeket a gyülekezési törvényben szabályozni kellene, konszenzussal, kétharmaddal szabályozni lehessen.
Azt pedig, hogy ebben az országban szabadon lehessen az interneten és máshol arra szervezkedni, hogy békésen gyülekezni akaró magyar állampolgárok ellen utcai erőszakot szervezzünk, én nem tartom a demokrácia részének. Én magam azért szavaztam meg ezt a közrendvédelmi csomagot, mert azt gondoltam, hogy olyan katasztrofális állapotban van ez az ország, hogy sajnos erre is szükség van. Azt láttam az elmúlt években, hogy büntetlenül lehetett megtenni ebben az országban, hogy szélsőjobboldali honlapokon heteken, olykor hónapokon keresztül hecckampánnyal fizikai erőszakra szerveznek teljesen nyíltan embereket csoportosan. Azért szavaztam meg ezt a közrendvédelmi törvénycsomagot, ezt a módosítást, mert azt gondoltam, hogy nyilvánvaló, hogy ez nem maradhat büntetlenül, mert nyilvánvalóan nem állampolgári jog az interneten arra buzdítani, hogy menjünk melegeket verni Budapesten és dobáljuk őket kővel és tojással, vagy éppen tegyük ugyanezt liberális, vagy szocialista, vagy bármilyen politikusokkal vagy éppen rendőrökkel (Fogarasiné Deák Valéria: Vagy cigányokkal.), vagy éppen romákkal. Nyilvánvalóan nem ez az állampolgári jogoknak és a különböző szabadságjogoknak a lényege.
Elnézést kérek, ha egy picit hosszú voltam, és azért külön elnézést kérek, hogy maximum negyed órán belül nekem el is kell mennem. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Az alelnök asszonytól szót kérek, amennyiben lehetséges. (Fogarasiné Deák Valéria bólint.)
(Az elnöklést Fogarasiné Deák Valéria (MSZP), a bizottság alelnöke veszi át.)
BALOG ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Azt gondolom, hogy bár nem teljesen ez a célja a mai meghallgatásnak, amit Gusztos Péter is szóba hozott, de ezek is lényeges dolgok, és azt gondolom, hogy beszélnünk kell ezekről. Én is úgy gondolom, az, hogy gyakorlatilag 2003 óta, a jelenlegi kormánykoalíció hatalomgyakorlása óta ilyen módon változott a társadalmi közhangulat és az ünnepek körüli hangulat, bizonyára nem véletlen. Sajnálom, hogy Szilvásy úr soha nem fogadja el a meghívásunkat, bár igen kiváló helyettest állít maga helyett, aki már egyébként is itt van, ugye, Juhász Gábort bízta meg azzal, hogy helyettesítse. Azt gondolom, hogy különösen is a Nemzetbiztonsági Hivatalnak is azoknak a törvényellenes nyilatkozatoknak, cselekedeteknek és kommunikációs akcióknak a következménye nagy részben az, hogy az a fajta elkeseredettség, és sokszor valóban nemcsak ostobaságba, hanem elutasítandó magatartásba csapó viselkedés, amivel találkozunk. Néhány dolgot említett Gusztos Péter, néhány dolgot pedig nem említett. Ez bizony annak a fajta jogbizonytalanságnak és állampolgári elbizonytalanodásnak a következménye nagy részben, ami bizony tudatos kormányzati magatartás eredményeként van ma Magyarországon. Gondoljunk a soha föl nem derített terrorfenyegetésekkel való fenyegetésre, gondoljunk azokra az egyértelműen megrendezett, komolytalan fegyverelkobzásokra és fegyvergyárak leleplezésére, ahol kerti traktorokból szívnak le benzint, és közlik, hogy ebből Molotov-koktélt lehet csinálni, és kristálycukrokat koboznak le, és így tovább, és így tovább.
Én azt gondolom, miközben abban teljes mértékben egyetértek Gusztos Péterrel, hogy nem a mi vitánk kerete kell hogy legyen ez a bizottsági ülés, hogy szerintem sem lehet sem honlapokon, sem sehol sem erőszakra fölhívó akciókat szervezni. Úgy gondolom, és ez a kérdésem is, szerintem évek óta kérdezzük ezt, az ellenzéki pártok is, hogy miért nem lehet preventíven előállni azokkal az emberekkel, akik folyamatosan érdekeltek a rendbontásban, és klasszikus főszereplői ezeknek a történeteknek évek óta, nemcsak azokkal, akik nem akarnak mást, mint a szólásszabadsággal élni. Tehát ezzel a kérdéssel egyetértek, csak azt nem tudom elfogadni, hogy ehhez az állapothoz az vezetett volna, hogy társadalmi csoportok keltenék azt a fajta gyűlöletet és azt a fajta elkeseredést, ami, úgy gondolom, elsősorban egy kormányzati politikának a része.
Ebben az is szerepet játszik, hogy az ombudsman felhívásai ezzel kapcsolatban semmifajta visszhangra, meghallgatásra nem találnak. Kétharmaddal megválasztunk egy országgyűlési biztost, és aztán minden kérdését, minden javaslatát, minden megállapítását lesöpörjük az asztalról. Jelzem például, amikor a Nemzetbiztonsági Hivatal teljesen törvénytelenül kiadott egy olyan jogértelmezést, amellyel megfenyegetett minden állampolgárt, hogy ha csak részt is vesz valamifajta rendezvényen, és nem sikerül neki onnan időben távoznia, akkor azonnal bűntárssá és bűnelkövetővé, potenciális bűnelkövetővé válik. Azt gondolom, hogy ez nem segíti a jogbiztonságot, és nem segíti a szólásszabadságot.
Tóth Gábor főkapitány úr egyébként korrekt tájékoztatását egy pontban mindenképpen picit cinikusnak nevezném, még ha nem is volt ez a szándéka. Azt mondani, hogy rendőrök odamennek valakihez, aki egy 1848-as idézetet fölemel, ami úgy hangzik, hogy "Felelős kormányt Buda-Pesten", ha ezt törvényellenesnek találják a rendőrök, akkor valószínűleg ők is úgy gondolják, hogy nincs felelős kormány Budán és Pesten, úgyhogy kínos ezt követelni. Szerintem meg lehetett volna humorosabban is oldani ezt a kérdést.
Azt mondja a főkapitány úr, hogy egyébként, amikor közölték velük, hogy eljárást fognak ellenük indítani, utána akár vissza is mehetnek. Ezt azért nem gondolja komolyan? Ugyanis ezekkel az intézkedésekkel éppen ez a probléma, nem feltétlenül azoknak a brutalitása, nem a konkrét, tényleges brutalitása, hanem az, hogy Magyarországon húsz évvel a rendszerváltoztatás után, egy diktatúrának a vége után is, az emberek, ha rendőrrel találkoznak és rendőri intézkedés alanyaivá válnak, az megfélemlítést jelent. Ilyen esetekben természetesen nemcsak azok az emberek nem fognak visszamenni oda az egyébként teljesen korrekt transzparensükkel, hanem mások sem mernek majd odamenni ezek után, mert úgy gondolják, hogy jobb, ha nem élnek a szólásszabadsággal.
Azt a másik, sajtótájékoztatón elhangzott kijelentését már nem is említem csak fél mondattal a főkapitány úrnak, hogy eltakarták a kilátást azoktól, akik látni akarták, nem tudom pontosan, kik, a fölmenő zászlókat. Ha a rendőrség ilyen hallatlan erővel, figyelemmel és tapintattal védi azoknak a jogát, akik látni akarnak egy rendezvényen, és egy transzparenstől nem tudnak látni, akkor abba a helyzetbe fogunk kerülni... Hadd mondjam el most ezt a gondolatkísérletet, és alkalmazzuk ezt mondjuk egy ellenzéki rendezvényre. Egy ellenzéki rendezvényen egy szónok, akit alapvetően szeretnek az emberek - azért mentek oda, hogy meghallgassák -, mond valami olyan dolgot, ami nem tetszik azoknak, akik azért mentek oda, hogy meghallgassák, és egyébként egyetértenek vele. Elkezdenek fújjogni, és közlik vele esetleg még azt is netán, hogy "takarodj". Akkor a rendőrség közbe fog avatkozni, elvezeti azokat az embereket, hogy ne zavarják a gyűlést, majd amikor a szónok valami olyasmit fog mondani, ami tetszik nekik, és elkezdik éljenezni, akkor meg visszaengedik őket? Annyira abszurd gondolatrendőrségi attitűdöket jelent ez a dolog, és a kiabálók elvitele. Szerintem az ízlésbeli kérdés, hogy valaki mit mond egy ilyen rendezvényen, mit nem, de ebben a jogában megakadályozni, azt gondolom, hogy egyszerűen abszurd. Húsz évvel az után, hogy megszűnt a totalitárius állam, én úgy gondolom, hogy a rendőrségnek ilyen dolgokra semmiképpen nem volna szabad lehetőséget adnia a saját beosztottjainak. Folyamatosan megy ez a hiba. Nem értem, hogy a hiba milyen jogi kategória. Elkövettek-e jogsértést a rendőrök, ez a kérdés, és ha elkövettek, akkor lesz-e következménye. Abban teljesen egyetértek, hogy hibák előfordulhatnak mindenki munkájában, ez alól még talán a parlamenti képviselők sem kivételek, de mégiscsak valamiféle következményének kell lenni. Azt kérdezném - mert nem a mi dolgunk eldönteni, bár elemezhetjük ezt - államtitkár úrtól is, ha valaki azt mondja, hogy "Gyurcsány, takarodj", vagy bárkire ezt mondja köztéren, bármilyen rendezvényen - fontos a TASZ felvetése, hogy milyen kategória egy állami rendezvény, gyülekezési jog vagy nem -, akkor ezek után annak a procedúrának ki van téve, aminek ezek a fiatalemberek ki voltak téve.
Ezt a mondatot nem is tudom, csak ismételgetni. Testfelület szemrevételezés. Tehát egy ilyen mondat után embereket levetkőztetnek, guggoltatnak, testfelületet szemrevételeznek, azután azon elmélkedünk, hogy volt-e testüregvizsgálat vagy nem. Azt gondolom, hogy ha ez a törvény hibája, akkor egyszerűen alkalmatlan arra, hogy a gyülekezési jogot szabályozza. Ha a rendőrök hibája, akkor a rendőrök alkalmatlanok rá, ha pedig ezt a törvényt erőltető kormány hibája, akkor meg a kormány alkalmatlan arra, hogy igaz legyen rá az 1848-as mondat, hogy felelős kormány. Úgy gondolom, hogy erre mindenképpen választ kell adnunk, és nem térhetünk napirendre ezek fölött a dolgok fölött, és hadd mondjam, hogy természetesen vannak olyan rendezvények - remélem ezt megbocsátják nekem, ha példaként állítom akár a fővárosi SZDSZ-es rendezvény elé, akár más rendezvények elé -, ahol meg érdekes módon alig van szükség rendőri biztosításra, mert tisztességesen az emberek ünnepelni mennek. Ha a Fidesz-KDNP rendezvényére gondolok a várban, az volt a legnagyobb tömegű rendezvény egyébként a március 15-i ünnepen, a derűs képek között nem láttam megjelenni az elégedett arcokat és azt a művészeti teljesítményt, amit ott nyújtottak. Azt gondolom, meg lehetett így is csinálni, szívesen állunk rendelkezésre a tapasztalatainkkal minden olyan alkalmakkor, amikor a rendőrség nem kergeti bele az adott esetben részben erőszakos embereket a békés megemlékezésbe, akkor azt gondolom, a rendet saját erőből is sikerül fenntartani. Annyit még hadd mondjak főkapitány úrnak, hogy a különbséget Gergényi főkapitány úr és ön között érzékeljük, és ha ez a különbség folyamatosan növekszik, annak nagy örömmel fogunk hangot adni ezután is. Köszönöm szépen. Ki a következő? (Jelzésre.) Müller Timea és utána Farkas Flórián.
DR. SZABÓNÉ MÜLLER TIMEA (MSZP): Köszönöm szépen. Azt gondolom, hogy hihetetlen tiszteletreméltó az az igyekezet, amivel bizottsági elnök úr próbálja lehúzni ezt a nemzeti ünnepünket azok közé, amik az elmúlt időszakban történtek. Én egy valamit láttam, hogy minden kommunikációs trükk és dolog ellenére idén sok ezer ember bízott a magyar rendőrségben, hogy nyugalmat fog számukra biztosítani, és az emberek elmentek ünnepelni. Nyugodtan tudtak ünnepelni, és akik ott voltak, nem azon töprengtek, hogy most át kell menni a kordonon, hanem ünnepelni tudtak.
Hallgattam a hozzászólásokat. Ombudsman úr is, elnök úr is nagyon sok alkalommal tüntetőként aposztrofált mindenkit. Ma már sok emberben fel sem merül, hogy emberek azért mennek ki március 15-én a közterekre, hogy ünnepeljenek, megünnepeljék a nemzeti ünnepet. Érdekes dolog történt a Kossuth téren. Nem a rendőrök mondták azt, hogy elég, hanem az utcai ünneplők. A kiabálóknak azt mondták, hogy most ebből elég. Ne kiabáljon, mert szeretné a zászlófelvonást végignézni nyugodtan, hogy belegondolhasson abba, hogy mit ünneplünk. Lehet, hogy ez egy nagyon kellemetlen, nem jól eladható fideszes dolog lesz, és muszáj lesz ilyen bizottsági üléseket összehívni, hogy mégis behúzzuk abba, hogy itt hihetetlen cirkusz volt, de azért világosan lássuk, hogy a Magyar Nemzet volt újságírója, a KDNP által javasolt ORTT testületi tagja odament kiabálni. Körülötte rengeteg újságíróval, akik tényleg hihetetlenül nem arra voltak kíváncsiak, hogy ott benn a téren mi történt, hanem jó orruk volt - de hát tudjuk az újságírókról, hogy hihetetlen jó orruk van a dolgokhoz -, hogy pontosan tudják, hogy mi van. Utána mindenféle újságcikk megjelenik, hogy a Heti Válasz időközben kiderítette, hogy Rosdy Tamás személyében nem akárki került az ünnepség után hosszú órákra rács mögé, mikor a Heti Válasznak kiadó igazgatója volt. Hihetetlen komoly erőfeszítést tett a Heti Válasz, hogy kiderítse.
El lehet ezt játszani a médiában, nyilván az embereknek nagyon nagy része meg is eszi. Odament egy fiatalember, életszerű. Tojásos doboz a kezében, a másik egy Sztálin-könyvvel. Mi is ezt tesszük egyébként minden nap. Valahogy ott volt véletlenül a sajtó is, és akkor elkezdett kiabálni, ami megint csak normális - sajnos ma már normális - ezeken a rendezvényeken. Mégis összehívunk egy bizottsági ülést, hogy egyébként azon a napon a több mint 3000 szolgálatban lévő rendőr közül összesen négy szabálysértéséről beszéljünk, és háromszor felszólítjuk államtitkár urat, hogy ugyan ne mesélje már el, hogy mégiscsak micsoda volumenű munka volt ez aznap, mégiscsak mit kellett ezeknek az embereknek ott dolgozni, miért voltak felelősek. Inkább síri csöndben azt nézzük végig, amit rendőrkapitány úr kizárólag az atrocitásokról tesz, illetve, hogy a jogvédő - már akinek jogvédő - ügyvezető úr milyen riportokat készített egy-egy atrocitás után. Én azt gondoltam, hogy soha nem leszek olyan parlamenti bizottságban, elnök úr, ahol amikor a Toroczkaynak bevágják a mondatait, és elmondja azt, hogy Horváth Aladárnak hol kellene lenni... (Teleki László közbeszólása.) Én elmondom, Laci, mert döbbenetes volt, és azt gondolom, hogy nem igazán az a kérdés, hogy ez egy romának milyen élmény, hanem az, hogy nekem látni itt a bizottságban, hogy néhány ember velünk szemben hogy néz Teleki képviselőre. Hogy néz arra... (Elnök: Farkas Flóriánra gondolsz?) Bizony, Farkas Flóriánra is nézek, hiszen minden normális embernek megütközést kell, hogy keltsen, hogy ilyen alkalommal itt a bizottságban milyen arccal néznek roma képviselőinkre függetlenül attól, hogy itt ül mellettem vagy velem szemben ül. Azt gondolom, hogy minden dolgot a maga súlyán kell kezelni, az olyan szintű aránytalanságot is, amelyet a jobboldali képviselők ebben a témában ismételten megpróbálnak a média nyilvánossága elé tenni. A nemzeti ünnepünkben az a pár esemény, amennyit látunk azt mutatja, hogy bizony a rendőrség egy csomót meg tudott előzni, tehát komoly előkészületek voltak. Nem teljesen úgy történt minden, ahogy mi azt a televízióban vagy személyesen tudtuk követni. Ebben erre a két-három alkalomra hívja fel a figyelmet, és kizárólag erről hajlandó beszélni, azt gondolom, nem egy tisztességes eljárás. Köszönöm.
ELNÖK: Farkas Flórián!
FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Elnézést, de valahová el kellett menjek, viszont a filmet sikerült végignéznem, és komolyan mondom, én nagyon csodálkozom, hogy ha kordon volt végig, akkor hogyan, honnan lehetett ilyen zseniálisan jó képeket készíteni. De egy dolog azért feltűnt ebből a montázsból, hogy nehéz itt rendbontásokat tényszerűen megállapítani, bár sokat dolgoztak rajta.
Viszont láttam a híradásokban rendbontót, sőt egyszerűen talán azt is lehet mondani, hogy kötekedőt, aki maga egy hölgy volt. Tóth Gábor főkapitány úrtól szeretném kérdezni, hogy vele szemben eljárt-e a rendőrség. Ki volt az a hölgy? Ott láttunk jelvényeket is egyszer-kétszer egy-egy híradásból, és erről a filmben nincs szó. A kérdés az, hogy ha tényleg tényszerűen valaki ott elkövetett valamit - márpedig a hölgy elkövetett -, akkor azzal szemben a rendőrség eljárt-e, és ha eljárt, akkor hogyan járt el. Én ezt szeretném megkérdezni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Alelnök asszony, aztán Ékes Ilona, majd Bíró Ildikó.
FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Szabóné Müller Timea képviselő asszony már néhány dolgot elmondott, amit én is szerettem volna; ezt nem ismétlem meg.
Onnan szeretném kezdeni, amikor Balog Zoltán elnök úr említette, amit időnként hallunk - egyébként éppen 2003 óta hallunk -, hogy hogy van az, hogy a fideszes rendezvények mindig békésen zajlanak, a fideszes rendezvényeket nem zavarja meg senki. Kénytelen vagyok erre a mondatára visszatérni, mert - előre is elnézést kérek, tudom, ki fogja magának kérni, de nem tudok mást mondani - ennél cinikusabb mondat a világon nincs. Hozzátéve azt, hogy még azt is mondta az imént, hogy 2003 óta a tudatos kormányzati politika eredménye az, hogy megjelent egy egészen új, korábban ismeretlen dolog az utcákon, az utcai agresszió, megjelent a vandalizmus, megjelentek a gyújtogatók, a rendőrverők, és a másik embert verők, másik ember ellen uszító szélsőséges csoportok. Én azt gyanítom, elnök úr, hogy azért békések a fideszes rendezvények, és nem zavarja meg őket senki, mert egyrészt a baloldali nyugdíjasok nem szívesen járnak és nem járnak szétverni békés rendezvényeket.
Van még egy fontos dolog, hogy a baloldalnak az ég adta egy világon semmilyen szélsőséges erőkkel nincsenek kapcsolatai, semmilyen szélsőséges erőkkel, és szerencsére, mondhatom akár így is, hogy a baloldalnak semmilyen szélsőséges társadalmi csoportok szavazataira nem kell odafigyelni. Nem akarunk szavazatokat szerezni semmilyen szélsőséges csoporttól. Szeretném mondani, hogy az nem ilyen evidencia, hogy azért, mert nincsenek baloldali szélsőségesek. Vannak olyan szélsőséges csoportok, amelyek adott esetben baloldalra is szavaznának, ha úgy kacsintgatnánk feléjük, mint ahogy kacsintgatnak önök, de meggyőződésünk, hogy a legnagyobb bűn az életben szélsőségek felé kacsintgatni csak a szavazatokért. Kimondom itt világosan, az emberi jogi bizottságban vagyunk, ma Magyarországon a cigányokkal szembeni előítélettel, ennek az előítéletnek a felkarolásával, az összekacsintással lehet szavazatokat szerezni simán. De én úgy gondolom, hogy egy ilyen politikával nem szabad és nem érdemes szavazatokat szerezni, mert ugyan lehet, hogy kormányra kerülünk, mondjuk, vagy az egyik oldal, vagy a másik oldal, de ha szabad utat indítunk a szélsőségeknek, akkor az mindennél nagyobb veszéllyel jár.
Azt szeretném mondani az elnök úrnak is, és a bizottság tagjainak is, mindenkinek, aki itt ül a teremben, nagyon elkötelezett jogvédőknek is, hogy nekem mély meggyőződésem az, hogy ma Magyarországon a demokráciára, az állampolgárokra a rendőrség nem jelent veszélyt. Megfordítom: mély meggyőződésem, hogy ma Magyarországon az állampolgári jogok érvényesülésére, a demokráciára nem a rendőrség jelenti a veszélyt. Sajnos ma Magyarországon az emberi jogok érvényesülése és a demokrácia olyan állapotban, helyzetben van, hogy már van olyan része a társadalomnak, és már vannak olyan szerveződések és csoportosulások, amelyek valóban veszélyt jelentenek a demokráciára és az emberi jogok érvényesülésére. Ugyanis én azt mondom, és ezt is jó szem előtt tartani, hogy az emberi jogok kizárólag addig értelmezhetőek, amíg alkotmányos rend van, amíg a demokrácia keretei között mozgunk, abban a pillanatban, ha olyan szervezetek és olyan megmozdulások bíztatást kapnak, amelyek nyíltan az alkotmányos rend megdöntésére törekszenek, akkor átértelmeződik az emberi jogok kérdése. Ugyanis emberi jogok, alapvető demokratikus jogok, ha nincs demokrácia, nem értelmezhetőek és nem érvényesíthetőek. Ennyit erről.
Az is elhangzott, hogy 2003 óta a tudatos kormányzati politika eredménye - erre szeretnék még visszatérni -, amit az utcán, az utcákon tapasztalunk. Nem is igazán értettem, megmondom őszintén, a példákat rá, hogy mik voltak azok a tudatos kormányzati lépések, amelyeket hallottunk. Én nem gondolnék visszamenni 2003-ig, bár valóban 2002-ig kell visszamenni, ha vizsgáljuk a helyzetet. Én ennek épp az ellenkezőjét mondom, és most csak 2006-ig visszamenve. Én azt látom, és szerintem ezeregy történés bizonyítja, hogy épp az ellenkezője történt, 2006 óta, amióta a választásokat a Magyar Szocialista Párt megnyerte és MSZP-SZDSZ-kormány alakult újra, azóta egyfajta tudatos ellenzéki politikának az eredménye az, ami az utcákon történt és az óta is történik. Ennek a tudatos ellenzéki politikának, ami egyébként egy határig legitim politika, mert hát vissza akarja szerezni a kormányrudat, és újra hivatalba akar lépni, az eredménye, ami azzal indult és azzal is folytatódott, hogy minden eszközzel próbálja az államot, az állam intézményeit gyengíteni.
Mi itt, ebben a bizottságban a mai napon is azért foglalkozunk ezzel a kérdéssel, mert nyilvánvaló módon az emberi jogi bizottság és az emberi jogi bizottság elnöke a rendőrségre szakosodott, a rendőrségen át támadja folyamatosan a hivatalban lévő kormányt az emberi jogi szempontok alapján, és mi így kénytelenek vagyunk folyamatosan a rendőrségi ügyekkel foglalkozni (Balog Zoltán, a bizottság elnöke: Ez nem így van.), és kell megvédenünk, ha úgy tetszik, a rendőrséget ért támadásokat. Ne mondja azt, elnök úr, hogy ez nincs így, mert ennek számos példája van. Szeretném azt mondani, hogy önnek megjelent egy nyilatkozata a Heti Válaszban, amelyben azt mondja egyebek mellett, hogy 2003 őszén a rendőrség, a rendőrök verték a jobboldalt. Hogy összeverték vagy szét, már nem emlékszem pontosan, ön nyilván emlékszik a saját szavaira. (Szászfalvi László: Nézzétek meg.) Mondja Balog Zoltán, és ebben a rosszban volt azért jó is, merthogy a jobboldal figyelmét is ráirányította az emberi jogokra. Mit mondott nekem a bizottsági ülés elején, hogy ne tegyek ilyen laza minősítéseket? Hogy volt az, tessék mondani, hogy 2006 őszén a rendőrség összeverte a jobboldalt? Hát, ez az állítás is egy csöppet laza, hacsak...
ELNÖK: Hacsak nem idézed rosszul, bár rosszul idézed.
FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA (MSZP): Itt van, keressük ki! A lényege ez volt, kikereshetjük a végén, de sajnos ez a fő mondat benne van. Először is 2006 őszén a rendőröket verték, jól emlékszünk. Erre szokták azt mondani... (Közbeszólás.) Igen, Ékes Ilona képviselő asszonyra nézek, aki rendre azt szokta állítani, hogy ez egyébként nem így volt, hanem az is a Gyurcsány-kormány provokációja volt, hogy odamentek az emberek a térre, tetszenek tudni, oda lettek terelve - most hallottuk - a tüntetők, és megverték a rendőröket. Hallottuk itt a teremben, hogy ez a feltételezés, mint ahogy hallottuk az imént azt, hogy milyen? Bizonytalan eredetű Molotov-koktél történet volt. Ebből nem tudok másra következtetni, mint arra, hogy ebben a félmondatban az az állítás van, tisztelt jogvédő úr, hogy nyilvánvalóan ez a Molotov-koktél a rendőrök provokációja, odarakták valahova, hogy megtalálhassa, hogy utána azt mondhassák, hogy mégse a polgárok jogkövető magatartásának a fejlődése az, ami egyik évről a másikra javított a helyzeten, hanem az ő szakszerű tevékenységük.
Visszatérve 2006-hoz. Azt mondani, hogy a kormányzat tudatos aknamunkája, politikája az, ami oda vezetett, hogy radikalizálódott az utca, hogy éveken keresztül nemzeti ünnepeken, más alkalmakkor normálisan nem tudtak az emberek az utcára kimenni, a tereket használni, együtt ünnepelni, ez elképesztő arcátlanság, már megbocsássanak, mikor minden tény és minden adat ennek az ellenkezőjét mutatja. A Kossuth téren, ahol szépen ketté volt osztva a tér, egyik oldalon a radikálisok, a szélsőjobboldal, az említett szervezetek szónokaival, a másik oldalon pedig vezető ellenzéki politikusok enyhébb kifejezéseket használva buzdították voltaképpen őket a radikális utcai fellépésre. Nem mesélem tovább mert tudom, hogy önök ezt pontosan tudják, hiszen önök is voltak részesei ennek a folyamatnak, és még az se biztos, hogy ha ilyen részletesen felhozom, felrovom ezen a bizottsági ülésen, de azért bocsáttassék már meg a világ. Ezzel szemben azt mondani, hogy mi szerveztük az utcára a vandálokat, a gyújtogatókat, a dobálókat, a nemzeti ünnepeket megsértőket, a melegtüntetést korlátozókat, és még vélhetőleg a roma lakosságot megfélemlítő - nem merek már jelzőt használni - szervezeteket, mert gondolom, akkor ez is feltételezés, hogy ők is mi vagyunk, akik odamegyünk. Ez már mindennek a teteje. Ezt szerettem volna tisztelettel kikérni magamnak, és felhívni arra a figyelmüket, hogy még egyszer, a rendőrség nem jelent veszélyt az állampolgárokra.
Mi köszönettel és tisztelettel tartozunk a magyar rendőrségnek, annak a rendőrségnek, annak a rendőri testületnek és azoknak a rendőröknek, amely és akik az elmúlt években talán a legtöbb támadásnak voltak kitéve ebben az országban, még talán a kormánynál is több támadást kaptak, merthogy fizikai támadást is kaptak bőségesen. Megkérdezem, hogy 2006 óta hány rendőr szenvedett sérüléseket és milyen mértékű sérüléseket, mert ismerek nem egy rendőrt, aki megsérült. A rendőrség állta a támadást, folyamatosan javította tevékenységét, egyre szakszerűbben, egyre többet dolgozik, egyre eredményesebben dolgoznak. Éppen az idei március 15-e arra volt példa, hogy - már megbocsássanak - nehogy úgy gondoljuk, hogy jogkövető magatartásé. Nem. Annak a munkának az eredménye, amit a rendőrök végeztek, hogy végre az idén március 15-én Pesten normális és tisztességes körülmények között tudtak az állampolgárok ünnepelni. Ezt szerettem volna mondani.
ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök asszony. (Jelzésre.) Ékes Ilonáé a szó.
ÉKES ILONA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Én azért szeretnék emlékeztetni mindenkit, hogy 2006-ban senki sem könnyezett azon, hogy emberek szemét lőtték ki, vitték börtönbe, alázták meg, verték össze, tették tönkre egy egész életre. (Szászfalvi László: A rendőrök.) A rendőrök, természetesen, bár ki tudja, mert voltak egy csomóan, akiknek nem volt azonosítójuk. Hogy ők rendőrök voltak-e, azt nem lehet tudni, mert idén is voltak azért a Múzeumkertben őrző-védő megbízott emberek, akik vegzálták az éppen ünnepelni óhajtókat, kismamáktól cumisüveget vettek el, mert attól is féltek. Gondolom, a pelenka is időnként robban, nem lehet majd ilyeneket se bevinni. (Derültség.) Azért engedtessék meg, hogy a 2006-os, most már a bíróság által is jogosan megállapított törvénytelenségért ki kért bocsánatot a jelenlegi kormánytól? Ki kért bocsánatot, hányadik milliónál tartunk, amit kártérítésképpen kifizetnek, pont a rendőrség? Komolyan mondom, hogy ilyenkor nem értem, hogy miről beszélnek képviselőtársaim.
Azt mondták, hogy körülbelül 26 ezer résztvevője volt az ünnepségnek, volt hozzá 3100 rendőr, és a Múzeumkertben mégsem tudták biztosítani az ottani biztosítási feladatokat. Mennyibe került ez a magáncég, hogy ott ellátta a biztosítást? Vajon ennek az őrző-védő cégnek van arra jogosítványa, hogy embereket motozzanak és megmondják, hogy bemehetnek-e egy ünnepségre vagy nem? Ezért majd valaki felelősségre von közülük valakit? Fognak kártérítést fizetni a sérelmet elszenvedett embereknek? Nem. Nagyon jó lenne, ha már egy kicsit megpróbálnánk nem mindig különbséget tenni állampolgár és állampolgár között. Azt gondolom, hogy az emberi jogok mindenkit megilletnek attól függetlenül, hogy ellenzéki vagy kormánypárti. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Teleki képviselő úré a szó, utána Bíró Ildikó, mert így csináljuk, hogy egy kormánypárti, egy ellenzéki.
TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Nem kívántam felszólalni, ezt jeleztem akkor, amikor összejött a munkacsoportunk. Mindenesetre elmondom, hogy a jogállamiságot nagyon fontosnak tartom azért, mert látom és érzem azt, hogy a rendőri vezetők mindent megtesznek annak érdekében, hogy békésen tudjunk ünnepelni. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ez most is megtörtént március 15-én, és ahogy már elhangzott itt többünk szájából, bizony sokszor dicséretet érdemelnek a rendőrök, amikor ilyen helyzetekben meg tudták oldani ezt a feladatot.
Amikor a filmeket láttam és néztem, akkor egy kicsit a gyerekkoromra gondoltam, hogy akkor is féltem azoktól a skandálásoktól, amiket itt is lehetett látni a hejezéstől. Minden második szava az volt az egyiknek, hogy hej. Lehet azt mondani, hogy beletartozik a szólásszabadságba. Egyébként beletartozik minden, amit a jog meg tud védeni, és most nincs itt éppen jogász úr, kiment. Én ezt meg is értem, mert az ő dolguk bizonyára az, hogy védjék meg, de mi van azokkal az emberekkel, akik elszenvedtek olyan sérelmeket a holocaust idején vagy más eset kapcsán, amely által mindenképpen ezt a helyzetet negatívan élik meg. Azt gondolom, nekik a választ nem tudják önök megadni és nem is akarják megadni, mert fontosabb egy bizonyos szűk csoport számára az, hogy megfélemlítsen egy kisebbséget, legyen az vallási vagy etnikai kisebbség, mert akkor bizonyos retorziókat tudnak alkalmazni velük szemben. Azt gondolom, hogy a magyarországi cigányság semmiképpen nem nyugodt egy olyan szűk kisebbségtől, mint amilyet láthattunk a filmben. Azért nem nyugodt, mert látja azt, hogy esetleg a történelem megismételheti önmagát. Bizony akkor, amikor arra hivatkozunk, hogy mennyire fontos az, hogy a demokratikus jogállamnak az elsődleges letéteményese az, hogy igenis a szólásszabadságnak joga van, én ezzel nem is vitatkoznék, viszont azzal igen, hogy máig sem tudtuk azt a gyűlöletbeszéd elleni törvényt megfogalmazni, illetve bocsánat, megfogalmaztuk, de az alkotmányos próbáján átvinni, amely igazán arról szólna, hogy hogy lehet azokat a skandálásokat megszüntetni, amelyeket itt láthattunk. Bizonyára van egy ilyen, és nem is radikális politikai tömörülés, amelynek érdeke fenntartani ezt a helyzetet. Nem tudjuk, hogy miért, én még nem jöttem rá. Azt gondolom, el kell gondolkodni azon, hogy ha esetleg politikai váltás van, akkor azt gondolják, hogy el fog tűnni az a szűk kisebbség a politikai palettáról. A válaszom az, hogy nem, ott fognak maradni, és számukra is ugyanolyan veszélyt fog jelenteni, mint a cigányság számára ma az a kisebbségi csoport, amelyet láthattunk a filmben. Ezért én a gyerekkorom emlékeit idéztem fel, és bizony nem vagyok nyugodt.
Azért vagyok esetlegesen nyugodt, mert látom, hogy a rendőri vezetés a helyén van, és nyugodtan mondhatom azt, hogy a jogállamiságot fenntartja. Ezért tartom fontosnak a magyarországi cigányság érdekében, hogy továbbra is olyan jogállam legyen, amelyet minden jelenlegi parlamenti párt komolyan gondol, mert ellenkező esetben az lesz, amire nagyon finoman utalt az alelnök asszony, hogy esetlegesen, ha ez megszűnne, akkor hova vezetne az az út, amelyet láthattunk a filmekben. Én azt gondolom, hogy oda vezetne, amit láthattunk 1944-ben és a második világháború időszaka alatt, és ezt nyugodtan merem mondani.
Mondom azért is, mert ha felnyitja valaki azt a bizonyos szélsőjobboldali radikális honlapot, amelyről nagyon sokszor nem merünk beszélni, akkor láthatjuk azt, hogy jómagam, és Farkas Flórián is egyébként, képviselőtársam, aki a jobb oldalon ül, bizony ki vagyunk téve annak, hogy a mindennapi fenyegetettség ott van és látható. Tehát nem láthatatlan ez a kérdés, csak fel kell nyitni azt a honlapot. Persze, azt lehet mondani, hogy egy politikusnak ezt kell bírnia és kell tűrnie, ez így van, ezzel nincs is baj, de az a probléma, hogy nagyon sok olyan roma társam is fenn van azon a honlapon, akinek semmi köze a politikához, még talán a közélethez sem. Ezért én azt gondolom, hogy el kell gondolkodni, hogy azok az uszító skandálások, amelyekről beszéltem, azok az uszító orgánumok, amelyek megjelennek a kisebbségek ellen, mennyire szolgálják azt a békés demonstrációt vagy békés ünneplést, amelyről beszélünk.
Az utolsó gondolatom pedig, hogy külön kellene választani az ünneplést és a demonstrálást. A szólásszabadságnak minden lehetőségét és minden formáját nagyon fontosnak tartom, viszont külön kellene választani azt, hogy mikor demonstrálunk egy bizonyos ügy ellen, és mikor próbálunk meg egy ünneplést megzavarni. Ebben az esetben azt gondolom, hogy az ünnep megzavarása volt a cél, és nem pedig az a demonstratív megjelenése az ügyeknek, amely azt a helyzetet akarja kialakítani, hogy nem ért egyet a kormányzati munkákkal. Még egyszer mondom, külön kellene választani azt, ahol a demonstrálásnak azt az eszközét, amely jogilag megengedett, lehetőség szerint alkalmazzák. Pontosan ez a fontos a szólásszabadságban. Viszont akkor, amikor ünnepelnek, és akkor, amikor családok békésen kivonulnak egy ilyen ünnepségre, akkor attól tartanak, tisztelt elnök úr, hogy igenis egy szűk kisebbség egy olyan atrocitást fog elkövetni, amelyet nem tudnak elkerülni és esetlegesen belekeverednek, akkor nagyon nehéz arról beszélni, hogy fenn tudjuk tartani azt, hogy békésen tudjunk ünnepelni Magyarországon.
Ezért nemcsak a rendőröknek van itt dolguk, hanem nekünk politikusoknak is van dolgunk abban, hogy milyen jogszabályokat alkotunk a következő időszakban, mégpedig azért, mert a szólásszabadság, mint ahogy mondtam, fontos, viszont a gyűlöletkeltés, a rasszizmus különböző fokozatainak a megértését ítéljük el, és ne mindenre mondjuk azt, hogy ez is belefér a szólásszabadságba, ez teljesen rendben van. Hát, nem. Van itt egy nagyon nagy kisebbség, a cigány kisebbség, akik félnek most már, nagyon sokszor félnek. Felteszem a kérdést, csak költői kérdésként, hogy önök szerint el mernek-e menni a romák március 15-én a Parlament elé vagy bármilyen más rendezvényre ünnepelni. A válaszom: nem. Nem mernek elmenni, mert vannak olyan emberek, akik fenntartják azt, hogy igenis félni kelljen Magyarországon, hogy bárkinek ne lehessen elmenni ünnepelni. Tehát nem mernek elmenni a romák, ezt nyugodtan merem mondani. Remélem, Farkas Flórián képviselőtársam ebben megerősít. Ezért tehát azt gondolom, hogy közös felelőssége mindenkinek, aki ebben a teremben van, hogy fenntartsa azt a jogállamiságot, amely mindenképpen a békességet és a demokráciát hordozza magában, és persze megvan annak a lehetősége és az eszköze, hogy egyébként pedig, ha nem tetszik a kormányzat munkája, nem tetszik egy-egy politikus munkája, azt demonstrálja olyan eszközökkel és olyan helyen, ahol annak helye és tere van. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Én is szót kérnék az alelnök úrtól, ha lehetséges.
(Az elnöklést Szászfalvi László (KDNP), a bizottság alelnöke veszi át.)
SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (KDNP), a bizottság alelnöke, a továbbiakban ELNÖK: Megadom a szót az elnök úrnak természetesen.
BALOG ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Én azért óvnék az összeesküvés-elméletektől, mert ha az a paranoia elhatalmasodik, amit az alelnök asszony és Müller képviselőasszony terjesztenek, szerintem az nem tesz jót a magyar demokráciának.
Azt hallottuk a hétvégén, hogy az ügyészség a Fidesz szolgálatában áll, a bíróság a Fidesz szolgálatában áll, a szélsőjobb a Fidesz szolgálatában áll. A rendőrség most még kivétel. Nem kívánom a rendőri vezetőknek, hogy egyszer ők is azt hallják, hogy a Fidesz szolgálatában állnak, mert én azt gondolom, hogy mindannyiunknak az az érdeke - nem mindig rövidtávon, de középtávon és hosszú távon mindenképpen az az érdekünk -, hogy az ügyészség is, a bíróság is és a rendőrség is a jogállam szolgálatában álljon. Ezért vagyunk itt, semmi másért, nem azért, hogy a rendőri vezetőknek és az államtitkár úrnak a drága idejét fölöslegesen igénybe vegyük, és nem véletlen, hogy mégis csak van egy bizottsági többség arra, hogy ezt az ügyet meg akarjuk vitatni.
Azt elképesztőnek tartom, hogy valakinek azzal van problémája, hogy a március 15-ei rendőri intézkedésekkel foglalkozunk. A munkánkat végezzük, semmi mást, és semmi olyan kezdeményezés nem volt még a Magyar Szocialista Párt részéről ebben a bizottságban, amire azt mondták, hogy beszéljük meg, és mi azt mondtuk, hogy nem. Folyamatosan az MSZP bojkottálja azokat a bizottsági üléseket, ahol az emberi jogokról van szó. Most egy kicsit kellemetlen, mert Gusztos Péter átállt erre az oldalra, és most megszavazta a napirendet, tehát el kellett jönni, de egyébként október 23-a ügyében - tudom, ott sem volt semmifajta emberi jogi sérelem, ott is csak rendőröket vertek meg, mint hallottuk, ez teljesen elképesztő - egyetlen egy bizottsági ülésre nem voltak hajlandók eljönni.
Én azt gondolom, hogy ne mérjünk már kettős mércével. Teleki László képviselő úrnak mondom, hogy ön ezt pontosan tudja, hiszen én azt gondolom, hogy egy jó együttműködés van ezekben az ügyekben. Mindig, amikor azzal fordult hozzánk, hogy ítéljük el a félelemkeltő megnyilvánulásokat, akkor ezt megtettük, és természetesen ezen az oldalon is. Nem, ne állítson ilyeneket a jegyzőkönyvben, az hazugság, amit Müller képviselőasszony mondott, hogy egyesek vigyorogtak volna, amikor valakit a cigányságában szóba hoztak, megjegyzem, egy félreérthető környezetben. Azt gondolom, hogy ez senkinek nem tetszik, sem Farkas Flóriánnak, sem Balog Zoltánnak, sem Teleki Lászlónak. Azt gondolom, hogy mindig egységesek voltunk ebben, tehát nem kellene kettős mércével mérni.
Ne keverjük össze a dolgokat! Az egyik dolog az, hogy természetesen nem örülünk annak, hogy ilyen társadalmi légkör van, ahol romáknak meg nem romáknak, meg egy csomó embernek félelmei vannak, ami a közéletet illeti, mert ez bizony nemcsak roma privilégium, hogy féljünk, hanem hallom, az MSZP-s képviselők is félnek, tehát ezek szerint másoknak is vannak ezzel kapcsolatban félelmei. Ez az egyik dolog. A másik dolog pedig az, hogy az a dolgunk, hogy az emberi jogok tiszteletben tartását számon kérjük a rendőrségen is, saját magunkon is, a hatóságokon is.
Azért dől a dolog egy kicsit ara, hogy a hatóságokat vegzáljuk itt - még egyszer elnézést kérek ezért -, mert ezt meg kellene tanulni, hogy egy jogállamban a hatóságnak mégis sokkal nagyobb a felelőssége, mint az állampolgárnak. Az állampolgár esetében preventíven vagy reaktívan, ahogy jogsértést követ el, arra megvannak a törvényes keretek, hogy hogy lehet följelenteni, eljárást indítani ellene. Erre mindenkit buzdítanék. Ha szabad nekem is bírálnom a bíróságot - bár én nem gondolom, hogy az MSZP-nek dolgozik, mint ahogy Gyurcsány Ferenc gondolja, hogy a Fidesznek dolgozik -, azt gondolom egyébként, hogy az új gyűlöletbeszéd-törvény helyett, ha következetesen alkalmaznák a bíróságok a fönnálló törvényeket, akkor sokkal előrébb lennénk. Ebben is érdemes lenne esetleg együttműködni. De semmiképpen sincs egy síkon az, ha valaki ostobaságból, gyűlöletből, indulatból, keserűségből, bármiből jogellenes cselekményeket tesz állampolgári részről, és ha ezt azok a hatóságok teszik, amelyeknek a jogállam védelme a feladatuk. Ez nem ugyanaz a dolog, és ezért foglalkozunk itt ezzel, azt gondolom, hogy semmi másért, és természetesen - és nem véletlenül erről beszéltünk elsősorban -, ha valaki felmutat egy transzparenst egy 1848-as idézettel, az nem uszító skandálás, és ha a miniszterelnök távozását követeli, az sem uszító skandálás.
Ha valaki felmutat egy transzparenst, az nem uszítós skandálás, és ha a miniszterelnök távozását követelik, az sem uszító skandálás. Erről beszélünk, és ez a teljesen jogos kérdése a jogvédőknek is, hogy az állami ünnepségek megszervezésében az is benne van-e, hogy ott semmi olyan nem történhet, ami nem a rendezők akarata. Ez nem így van, ennek is megvannak a határai. Sajnálom, hogy nem beszéltünk szakmai kérdésről mostanáig, mert itt a bűnösöket egymásban keressük ezen az együttléten. Talán ennek is van értelme, én azért azt mondanám, hogy ha a legnagyobb bűn a szélsőségesség, akkor azért az is elég nagy bűn, ha hét évig az országot olyan állapotba hozzák, mint amibe hozták. Ez legalább annyi embernek a napi sorsát érinti, mint amit a szélsőségek tesznek ebben az országban. Köszönöm szépen. Van-e még hozzászólás? Amennyiben nincs, akkor lehetőséget adok, amennyi jólesik, a válaszokra. Legyen fordítva. Az első, aki reagálhat, Kaltenbach Jenő. Kíván-e reagálni az elhangzottakra? (Kaltenbach Jenő: Nem.) Köszönjük szépen. Akkor utána Tóth Gábor következik. Főkapitány úr, parancsoljon.
DR. TÓTH GÁBOR vezérőrnagy, rendőrfőkapitány (Budapesti Rendőr-főkapitányság): Néhány olyan kérdés, amiben én szólíttattam meg, illetve a Budapesti Rendőr-főkapitányság. Az utasítási rendszerről nem beszélünk. Pontosan nem értem, mire is vonatkozott a kérdés, de hadd mondjam el, hogy alapjában véve minden egyes rendőri intézkedésért az a rendőr felelős, aki az intézkedést elkezdi foganatosítani és végrehajtani. Természetesen önálló felelősséggel bíró emberek, akik felelnek a saját munkájukért. Másodsorban, és erről beszéltem, hogy például 15-én volt olyan időszak, amikor 52 rendezvény volt egy időben, 52 helyszínparancsnokkal. Általában a helyszínparancsnokok azok, akik a rendezvény meglétének biztonságáért, a rendőri intézkedések szakszerűségéért és jogszerűségéért felelnek. A Kossuth tér esetében a helyszínparancsnok döntött úgy, hogy ott intézkedni kell. A rendőrök, akik hétköznapi feladataikat látják el, önállóan döntenek arról, hogy milyen intézkedésbe kezdenek, egyébként működésképtelen lenne ez a rendszer, hiszen lehetne sokkal több, de azért 500 rendőr dolgozik egy nap Budapesten. Ha minden egyes rendőri intézkedés előtt egyvalakit kellene felhívni, akkor azt gondolom, hogy a közbiztonság valóban összeomlana. Az utasítási rendszer röviden és tömören fogalmazva 15-én sem volt másképpen. A biztosítási törzsből annak parancsnoka az egyes helyszíneken foganatosított rendőri intézkedésekkel kapcsolatban semmilyen utasítást nem ad. Nem az a feladata. Azt tudom mondani, hogy a kórházigazgató sem mondja meg az orvosának, hogy milyen gyógyszert írjon fel, az az orvos feladata, neki kell tudni eldönteni. A kórházigazgatónak más feladata van. Természetesen, ha ezzel kapcsolatban további kérdése van valakinek, nagyon szívesen válaszolok rá írásban, röviden nem tudtam másképp értelmezni a kérdést.
A felvételekkel kapcsolatban azt kell, hogy mondjam, hogy a hatályos jogszabályokat betartva járunk el, mindamellett hiszem, hogy ha a valóságot akarjuk tisztázni azokban az esetekben, amelyek közérdeklődésre tartanak számot, azokban az esetekben elkérjük a különböző televíziótársaságok felvételeit. Teljesen mindegy, hogy melyikét, mindegyik rendelkezésünkre szokta bocsátani ezeket. Azt gondolom, hogy valahol mégiscsak azt a célt szolgáljuk, hogy a teljes igazság és valóság derüljön ki. Nem igazán értek azzal egyet, hogy ez a sajtószabadság korlátozása volna. Természetesen, ha változik a jogszabály, és a rendőrségnek ehhez nem lesz joga, akkor természetesen nem fogjuk kérni. Azt gondolom, ezzel jó célt szolgál a rendőrség, hogy megpróbálja az összes bizonyíték megszerzésével tisztázni a vitatott eseteket.
Azt tudom mondani 15-ével kapcsolatban, hogy ne hasonlítsuk össze egy évvel korábban a melegfelvonulással vagy bármi mással, mert most már ötödjére mondom, 15-én volt, amikor 52 rendezvény zajlott a városban, 52 helyszínen volt forgalomkorlátozás. Úgy ítélték meg a közlekedési szakterület munkatársai, hogy ne engedélyezzünk vonulást, mert az olymértékben zavarná azoknak a mozgását, akik a különböző rendezvényekre oda akarnak jutni, amely más útvonalon nem biztosítható, aránytalan volna. Ha a városban egy rendezvény zajlik, akkor erről nem lehet beszélni. Hadd mondjam a dolog lényegét, számunkra egyfajta bírósági döntés van, és ezt Gaudi Nagy Tamásnak mondom. Nincs jó és rossz, hogy éppen hatályban tartja a döntésünket, vagy hatályon kívül helyezi. Mindegy, hogy mit mond a bíróság. Egy demokratikus jogállamban egyetlen dolga van a jogalkalmazónak, hogy a bíróság döntését elfogadja. Mi ezt tesszük. Négy esetben büntettünk, a bíróság velünk egyetértett, volt olyan, amikor büntettünk, és nem értett velünk egyet. Természetesen az érvényesül, amiről a bíróság döntött. Szerintem ez így van jól, ezt a rendszert így találták ki.
Azt tudom mondani a maszk miatt, bár erre Európában igen sok helyen van példa, szerintem Petőfiék szellemével ez nem összeegyeztethető, a rendőrség nem intézkedett senkivel szemben. Más szabálysértések elkövetése miatt került sor rendőri intézkedésre.
Talán még egy dolog, amiben konkrétan megszólíttattam. A büntetőeljárás és szabálysértési eljárás pontosan szabályozza, hogy a rendőrségnek milyen felszólítási, tájékoztatási kötelezettségei vannak, és milyen jogosítványai vannak az eljárás alá vontnak. Éppen ezért azt gondolom, maradjunk a tényeknél. Gaudi Nagy Tamás ne kérjen olyat a rendőrségtől, amit jogszabály kötelezően a rendőrségnek nem ír elő.
Azt tudom mondani tényleg a legőszintébb szándékkal elnök úrnak, hogy nem volt benne cinizmus. Azért nem, mert nem az én gondolatom, nem én döntöttem úgy, hogy odamegyek és intézkedek azokkal az emberekkel szemben. Az én gondolatom pontosan az volt, hogy nem valósított meg az a két fiatalember szabálysértési eljárást, nem szükséges nemhogy az eljárás, még a rendőri feljelentés sem velük szemben. Ennek én hangot is adtam, de nagyon sajnálom, ha ez cinizmusként volt értelmezhető. Azt tudom mondani, hogy nem volt benne ilyen, nem is értem, hogyan fogható ez így fel. Hozzáteszem, nem védem. Látom, magyarázatra szorul. Azt kérdezték az újságírók, hogy miért intézkedtek a rendőrök. Én erre azt mondtam, hogy mert ők úgy ítélték meg, nem tudok rá más magyarázatot adni, majd azzal folytattam a mondatomat - összetett mondat és erre vigyázni kell a sajtóban, mert csak az elejét szokták bevágni -, hogy tévesen ítélték meg, nem kellett volna, nem értettem vele egyet. Nem a rendőrség véleménye volt az a döntés, hanem egy rendőr döntése volt, éppen ezért ebben problémát nem látok. Talán Farkas Flóriánnak is válaszoltam a kérdésére, hogy a helyszínparancsnok az, aki minden esetben dönt, hogy kell vagy nem kell intézkedés. Hosszasan beszélgethetünk és elemezhetjük.
Végezetül hadd mondjam el arra, hogy kormány alatt lévő rendőrség. Nem a kormányokat, hanem a Magyar Köztársaságot szolgálom nemcsak én, hanem nagyon sok biztosításban részt vevő kollégám is, és csak remélem, hogy elhiszik nekem, hogy igazából a rendőrséget csinálni csak szakmai alapon és politikamentesen lehet. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Bencze főkapitány úr, parancsoljon!
DR. BENCZE JÓZSEF rendőr altábornagy, országos rendőrkapitány: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Én azt gondolom, hogy nem volt haszontalan, tanulságos volt ez a három és fél uszkve négy óra valamennyiünknek, bár nyilván ennek a tanulságait mindenki le kívánja vonni. Még itt is kétszer elhangzik olyan állítás, nincs itt Gusztos képviselő úr, aki elmondja következetesen ugyanazt, amit a sajtóból hallunk, hogy a transzparenst kifeszítő - abba ne menjünk bele, hogy azon éppen milyen idézet volt - két ember elő lett állítva és meg lett motozva. Elhangzott egyértelműen: nem így volt, nem lett előállítva, nem lett megmotozva, igazoltatva lett. De ezért is jó volt ez a mai nap, mert egy sor kérdést helyre tudtunk tenni, azt gondolom, és én ezt mindenképpen köszönöm.
Mialatt mi három és fél, négy óra hossza alatt ezzel a kérdéssel foglalkoztunk, amit nagyon fontosnak tartok, szeretnék emlékeztetni valamire: a magyar rendőrség átlagban napi tizennyolcezer intézkedést foganatosít, és ez alatt az idő alatt, míg mi itt ültünk, az én kollégáim háromezer esetben intézkedtek állampolgárokkal szemben, ha az átlagszámnak hinni lehet, márpedig hosszú távon ez az átlagszám, tehát ennek hinni lehet. Most persze ebből az átlagból néhány esetet kiragadva azon vagyunk, hogy az én kollégáim és minden rendőr lehetőleg minél szakszerűbben és törvényesebben intézkedjen.
Nem kívánok ezekre a dolgokra részletesen reagálni, de fontos, hogy gyülekezési kiskátét adtunk ki, amely tartalmazta a február 1-jén hatályba lépett közbiztonsági törvénycsomagot. Próbáltuk ezt a kiskátét úgy megfogalmazni, hogy ebből az állampolgárok egyszerű módon is megérthessék, hogy körülbelül a jogszabályok alkalmazása során a rendőrségnek mire kell tekintettel lenni, mire kell figyelni.
A kordon kérdése felvetődött több ízben is. Azt gondolom, hogy ennek az alkalmazása szakmai mérlegelés után rendőrszakmai kérdés. Tessék elhinni, hogy ez így volt akkor is, amikor mondjuk a zászlófelvonáson 2002-ben vagy 2003-ban kordonoztak, és azt gondolom, hogy akkor is szakmai kérdés volt, legalábbis az én felfogásom szerint, hogy ott egyszerre öt védett vezető megjelenése esetén a rendőrség mit képes bevállalni adott esetben a védett személyek biztonsága érdekében.
A tonfás esetet, azt gondolom, hogy ki fogjuk vizsgálni, mint ahogy minden olyan esetet, amelyet a rendőrséghez datálnak, ki fogunk vizsgálni. Tóth tábornok úr e tekintetben a fogdával kapcsolatos kérdésekben soron kívül rendelte el a vizsgálatot. Nem érdekünk egyetlen egy esetben sem elegánsan azt mondani, hogy nem történt semmi. Nem érdekünk. Ha pedig történt jogsértés, akkor annak nyilván következménye kell hogy legyen. Azért is következménye kell hogy legyen, hogy pontosan azzal meg tudjuk védeni a tisztességesen szolgáló és szakmailag is helytálló negyvenötezer kollégám becsületét és tisztességét.
Azt hiszem, hogy a fogdai átvizsgálásnál felvetődött további esetleges panaszok kérdésre is ugyanez a válaszom. Ha és amennyiben nem csak két emberrel kapcsolatban merültek fel, akkor ez a fegyelmi vizsgálat, amely most zajlik, ezt tisztázza. A panasztestülethez küldött beadványok természetesen szintén egy olyan jogi út, amely alapján majd állást foglal a panasztestület, azt a főkapitányhoz eljuttatja, én 15 napon belül köteles vagyok határozattal állást foglalni, ami egyébként megint csak nyit egy további jogi utat, és a bíróság fog ebben a kérdésben dönteni, ha netalán ellenvéleményünk van a panasztestülettel. Tehát semmit nem söpörhetünk, és nem is szándékunk a szőnyeg alá söpörni.
Nagyon fontos, hogy a visszatérő rendbontókkal szemben miért nem alkalmaz a rendőrség preventív eljárást, miért is nem lehetett. Egyrészt jogi hiátus van ebben a kérdésben, azt gondolom, hogy innen, a jogvédők oldaláról is, és mások részéről is. Ismerünk számos nyugat-európai gyakorlatot, ahol nagyon kemény preventív intézkedéseket alkalmaznak. A másik pedig az, hogy kettő vagy három olyan esetet is ismerek, amikor a bíróság ilyen jogsértés esetén mondjuk azt mondja ki az ítéletben, hogy ennyi és ennyi időre eltiltja az ötven főnél nagyobb közterületi rendezvények látogatásától az illetőt. Tehát most is ott van a lehetőség, de ezekre nem kerül sor. Név nélkül hadd mondjam, hogy egy hat évvel ezelőtti hasonló esetben most született ítélet, nem olyan régen, harmincezer forint pénzbírsággal. Ez nem erősít bennünket, mert mi azt várnánk mint jogalkalmazók, akiknél egyébként az őrmester kollega és bármelyik kollega intézkedésével egy másodperc alatt kell hogy értelmezzük a jogszabályt és döntsük el, hogy mit fogunk alkalmazni és hogyan, hogy minél inkább egyértelmű jogszabályokat adjanak a rendőrség kezébe természetesen az erre jogosult döntéshozók, adott esetben nyilván a tisztelt parlament, vagy más jogalkotók. A másik pedig, hogy ezekben a jogértelmezési kérdésekben minél előbb perdöntő módon a bíróság mondjon jogértelmezési álláspontot. Ahogy a tábornok úr elmondta, a rendőrségnek kutya kötelessége betartani.
Azt hiszem, hogy a biztosításban részt vevő tizenhárom és félezer kollegám nevében is azt kell hogy mondjam, hogy az ő érdekük, és a rendőrség érdeke is, hogy az a néhány eset tisztázódjon, hogy semmiképpen ne jelenthessen billogot a magyar rendőrség homlokán akkor, amikor ilyen biztosítási teher mellett - mint említettem, 15 és 17 ezer rendőri intézkedést ezeken a napokon is foganatosítottunk - nem maradt baleset helyszínelés nélkül, bűncselekmény helyszínelés nélkül, és hadd ne soroljam a további eseteket. A rendőrség tehát jogalkalmazó szerv, azt gondolom, hogy azokat a szabályokat alkalmazza, amelyek hatályosak, és amelyeket a kezünkbe tesznek. Nyilván nagyon fontos lenne, hogy ezekben az esetekben minél előbb egy úgynevezett jogalakító jogértelmezésre kerülhessen sor, vagy ha szükséges, akkor nyilván akár jogszabály-módosításra.
Én köszönöm a lehetőséget. Nyilván a magunk tapasztalatait és tanulságait ebből levonjuk. Azt ígérem egyébként, hogy a jogvédő szervezetekkel, mint korábban is megtettük a TASZ-szal, a Helsinki Bizottsággal, nagyon korrekt módon le fogunk ülni, egyeztetünk... (Közbeszólás.) Igen. Miért ne? Morvai Krisztina asszonnyal ugyanúgy leültünk a 2006-os esetek után 2007-ben, amikor hivatalba léptem, nagyon tanulságos... (Dr. Morvai Krisztina: Bocsánat, hogy helyesbítek, a Civil Jogász Bizottsággal, tehát nem velem személyesen, még mielőtt az lenne, hogy velem az állampolgárok háta mögött egyeztetnek.) Köszönöm a pontosítást. Igen, azt gondolom, hogy nyitottak vagyunk ezekben a kérdésekben egyeztetni, és az az érdekünk, hogy tisztázzuk azokat a felvetéseket, amelyeket megkaptunk, de azt is kérem tisztelettel a bizottságtól is és a megszólalóktól is -, merthogy a hallgatásnak is van nagyon nagy felelőssége és a megszólalásnak is -, hogy ne általánosítsanak egy, kettő vagy három esetből az egész magyar rendőrségre. Akár ki is kérhetném magamnak a gondolatrendőrség minősítést, meg is teszem. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen, főkapitány úr. Államtitkár úr!
JUHÁSZ GÁBOR rendészeti államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Tudja, elnök úr, ha Gaudi Nagy Tamás lenne az ügyvédem, tuti, hogy beperelnénk önt azért, mert nem engedett ki négy és fél órán át pisilni, és ez minimum a személyiségi jogainkat súlyosan sérti.
ELNÖK: És a saját konzervemből nem is kínáltam meg önt.
JUHÁSZ GÁBOR rendészeti államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Igen, nem kaptunk a konzervjéből sem, ez igaz. Ezt csak azért mondom, mert úgy gondolom, hogy a mai vitának, vagy mondjuk úgy, hogy beszámolónak voltak a szakmai tartalmat körüljáró felvetései, és jó néhány indulatos politikai háttértartalmat felemlítő része is. Én magam sajnálom, hogy nem mondhattam el teljes egészében, amire készültem. Azért sajnálom, mert úgy érzem, hogy így nem sikerült bemutatnom kellőképpen a bizottságnak, hogy milyen nagy munka is egy március 15-e, hogy ebben mennyi feladat és mennyi felelősség van. Tudom, hogy ez hosszú idő, de úgy gondolom, hogy aki nagy lélegzetvételű ügyek áttekintését tűzi ki célul, sajnos rá kell áldozza azt az időt is, amiben érdemben ez a dolog áttekinthető.
Ezzel együtt is úgy gondolom, azt elmondhatjuk, hogy a rendőrségnek az a felelőssége, hogy az ünnep békés legyen, és a rendőrség ennek a fontos felelősségének sikerrel eleget is tett. Elmondhatjuk azt, hogy arányosan és jogszerűen járt el, és hatásosan is. Én úgy gondolom, hogy a rendőri erő elégséges volt és a szervezettsége is jó. Azt hiszem, hogy ez a szakmai beszélgetésből egyértelműen kiderült. Az is kiderült, hogy az állampolgárok döntően elégedettek voltak az ünnep biztosításával. Úgy hiszem ezért, hogy abban az útban, amely az elmúlt években elég világosan fejlődő és javuló tendenciát mutat, a mostani rendőri biztosítás egy magasabb elégedettséget váltott ki, mint az eddigiek. Erre szolgál a rendőrségi panasztestület is. Éppen azért hoztuk létre a panasztestületet mint intézményt, hogy segítsen ezen problémák felderítésében, és amennyiben jogos, akkor annak a megfelelő jogi útra való terelésében. Ha változik a jogi szabályozás, akkor az természetes dolog, hogy az ombudsman vizsgálatot indít. Nagyon bízom benne, hogy egyszer azt is sikerül elérni, hogy az ombudsman a véleményét a vizsgálat lezárása után mondja el. Nyilván, amit most mondott biztos úr, úgy tekintjük, mint valami előzetes véleményt. Feltételezem, hogy ez majd pontosodik, amikor a vizsgálat a befejezése felé tart.
A jogvédők által elmondottakból nekem az a furcsaság, hogy vannak liberális jogvédők meg nemzeti jogvédők. Kérdezném, hogy vannak másfajta jogvédők, vagy csak ez a két típusa ismert a bizottság előtt? Arra gondolok, hogy népcsoport, etnikai, vallási felekezet. Vannak baloldali jogvédők is? (Morvai Krisztina közbeszól.) Ismerem őket asszonyom, de a probléma az, hogy vagy ideültetjük őket mind, és akkor ők a jogvédők általában. Ideültetünk egy-kettőt, akik a szívünknek kedves, és nem tudjuk megmondani, hogy mi alapján ültetjük őket ide. Arra szerettem volna rávilágítani, hogy félreértés ne essék, az nekem egy szakmai segítség, ha ülnek itt jogvédők is, csak úgy gondolom, hogy a jogvédők közül a mazsolázás, ami az elnök úr felelőssége, az oda vezethet, hogy bizonyos jogvédők kimaradnak ebből a lehetőségből. Ami itt elhangzott, azzal kapcsolatosan kérem, engedjenek meg két gondolatot. Az egyik, amit Simon Éva felvetett, abban van néhány olyan kérdés, ami alapján kezdeményezek - mielőtt Alkotmánybírósághoz fordulnak - egy meghívást azokkal a kollégáimmal, akik ezekkel foglalkoznak. Ha el tetszik fogadni, akkor egy beszélgetésre meghívom.
Elnök úrnak mondanám, hogy a jogvédőknek az a típusa, akiket rendbontásokhoz hívunk, mindenképpen fenntartással kezelem. Tudom, hogy jogvédő, de kérem, hogy elnök úr is gondolja végig, hogy ennek a következményei, mint ahogy próbáltam is mutatni, hogy milyen összefüggései lehetnek, úgy gondolom, túlmutatnak ezen.
Ékes Ilona asszonytól két konkrét kérdést kaptam. Az egyik, hogy a magáncég mennyibe kerül. Pontos összeget nem tudok mondani. Azt tudom mondani, hogy a magáncéget az állami rendezvényt elnyerő vállalkozó 10 százalék alatti beszállítóként kezeli. Hogy pontosan mennyibe kerül, azt nem tudom, de hogy az egytizedébe sem, mint amennyi maga az ünnepségek lebonyolításáért a vállalkozó szerződést köt, az biztos.
Hogy jogosítványa van-e. Van. Ezt ombudsmani vizsgálat is körbejárta. Nem összekeverendő a BRFK feketeruhás bevetési egységeivel. Félreértés ne essék, véletlenül sem volt ilyen. Az idei március 15-i biztonsági szolgálat emberei öltönyben látták el kérésünkre, hogy nehogy össze lehessen bárkivel is keverni. Öltöny volt rajtuk, nemzeti színű szalag a karjukon. Nem tudok róla, hogy bárki is kifogásolta volna a működésüket, viszont olyat tudok, hogy többen elismeréssel nyilatkoztak az udvariasságukról.
Például az indexen láttam olyat - elnézést -, aki azt mondta, hogy kisgyerekkel jöttek, kinyitották a kordont és udvariasan bekísérték őket, és láttam olyat is, amikor a Hír TV stábjával spontán együtt érkező hölgy magából teljesen kikelve mondta, hogy a cumisüveget is meg akarták nézni, és akkor ők inkább be se mentek, hanem visszafordultak. Valószínűleg mondhatjuk, hogy ilyen is volt meg olyan is volt, de nem tudok róla, hogy akár azok feljelentést tettek volna, akiket a Hír TV stábja kísért el, és ez mint jelenség megjelent.
Amit elnök úr tulajdonképpen nem nekem, hanem Szilvásy miniszter úrnak címzett, azt hiszem. Nem túlságosan nagylelkű dolog - amikor valaki helyettesít valakit - annak címezni különben durva támadást, akit helyettesít. De ha már mégis így történt, akkor hadd mondjam azt, hogy ezt a kormányellenes kirohanását tulajdonképpen némi részvétellel, együttérzéssel, de engedje meg, hogy visszautasítsam. Úgy gondolom, hogy azt hinni, hogy tudatos kormányzati magatartás vezet arra, hogy Magyarországon a radikálisok megjelennek és teret nyernek, és azt kell mondanom, hogy talán nem tetszenek érte megsértődni, kicsit olyan volt, mintha egy szellemi tereppolgárháború lenne, hogy a radikálisok megjelenése valójában kinek a számlájára is írható. Szeretnék rá emlékeztetni, hogy a radikálisok megjelentek más országokban is, ahol nem volt ilyen éles a politikai harc. Németországban a 70-es években jelent meg, Spanyolországban is ismert, a magyarországitól sokkal erőteljesebb tevékenységgel, és tulajdonképpen nem történik más, mint hogy a politikusok vitájától függetlenül Magyarországon is megjelennek ugyanazok a folyamatok, mint Európában vagy sok más országban. Úgy gondolom, hogy egy újszerű jelenség. El lehet mondani, hogy nem a politikusok szembenállása az ok, hogy a magyar nyelvű terrorizmus gyakorlatilag megjelent Magyarországon, mint ahogy azt sem hinnénk, hogy politikusok az okai, hogy az eszközrendszer megváltozik. Kinyíltak Európában a határok, és bárki, aki robbanóanyagot szerez Európa nyugati végében, minden gond nélkül elutazhat a másik végébe úgy, hogy könnyen lehet, egyszer sem fogják megállítani vagy igazoltatni. Azt sem hiszem, hogy közvetlenül a politikusoknak tudható be, hogy gazdasági világválság van. Szeretném mondani, hogy ezeket a gondolatokat azért tartottam fontosnak elmondani, mert amikor önök megítélik, hogy mi miért van, akkor bizonyos értelemben néhány objektív okot is kell keresni, hogy mi zajlik az országban. Nem feltétlenül a kormány, nem feltétlenül adott esetben a miniszterelnök, aki elvileg minden bajok okozója.
Szeretném mondani, hogy van egy tárgyi tévedés. Többen említették, elnök úr is, a 48-as idézetet. Ez nem így van. A 48-as idézet azt hiszem valami olyasmi, hogy felelős minisztériumot Budapesten. A kormányról szó sincs, ezért az van, hogy vagy pontosan idézünk, vagy mindenki mond egyet, és a hallgatóság pedig eldönti, hogy akkor mi is volt 1848-ban. Kérném önt is, amikor a jövőben beszél erről, akkor mondja azt, hogy 48-ashoz hasonló, az egy tárgyszerű megközelítés, de szó sincs arról, hogy 1848-as követelés lett volna. Áthallása van, az kétségtelen, de mondjuk így, hogy blikkfangos trükk, azonosságról szó sincs. (Szászfalvi László: Ugyanazt jelenti. - Közbeszólások.)
ELNÖK: Hagyjuk államtitkár urat kifejteni a véleményét, parancsoljon államtitkár úr.
JUHÁSZ GÁBOR államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Gondolom, úgy is lesz még lehetősége elnök úrnak reflektálni arra, amit én elmondok. Fontosnak tartom elmondani, hogy bármit is gondol elnök úr a kormányról, mióta mi vagyunk, ez a második látogatásom személyesen ebben a körben. Kökényessi Antal altábornagy urat most érte először a megtiszteltetés. (Közbeszólásra.) Már volt egyszer. Szeretném leszögezni, hogy minden indulat nélkül, szakmai ügyek mentén akárhányszor hajlandók vagyunk eljönni az ön kérésére, és igyekszünk tárgyszerűen válaszolni mindenre, beszámolni mindenről. Annyit kérünk csak, hogy az önök megközelítése is legyen tárgyszerű és inkább szakmai. Persze egy parlamenti bizottságban a politika természetéből fakadóan jelen van, de azt is nagy sikernek élem meg, ha a rendőrség tevékenységét egy ilyen fontos ügyben - miután nemzeti ünnepen történő megítélés - tárgyszerűen és objektíven ítéljük meg. Ha elnök úr szájából azt hallanám, hogy valóban a rendőrség követett el négy tizenötezrednyi rész eljárási hibát, akkor én megnyugodnék, és igyekeznék kiszámolni, hogy ez hány százalékos hiba, és akkor a dologban rendjén is lennénk. Ha ugyanakkor azt tapasztaljuk, hogy tulajdonképpen rendre politikai érvek alátámasztására próbálnak alkalmat keresni -, amiben én bízom azért, hogy ez nincs így -, akkor pedig úgy gondolom, hogy egy kicsit szorultabb szívvel jövünk, de szeretném hangsúlyozni, hogy itt vagyunk, eljövünk a jövőben is. A rendőrség teljesítménye javul, és úgy gondolom, hogy a javuló rendőrségi teljesítmény annyit tesz, hogy a közös felelősségünknek, hogy jogállami keretek és rend legyen ebben az országban, mi magunk is jobban tudunk eleget tenni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen, államtitkár úr. Gaudi Nagy Tamás jelentkezik. Az előzetes napirendben nem terveztünk újabb kört, de amennyiben a bizottság ezt támogatja, akkor szót adhatunk. Nem tudom, hogy a TASZ képviselője kíván-e szólni. (Simon Éva: Nem szeretnék, nem akarom húzni az időt.) Akkor kérdezem, ki az, aki támogatja, hogy szót adjunk Gaudi Nagy Tamásnak. (Donáth László: Elnök úr, időkorlátot! Egy percben vagy két percben szívesen meghallgatjuk az urat.)
Van egy módosító javaslat, hogy időkorlát van, tehát maximum két percben adjunk szót. Ezt teszem föl szavazásra először. Ki az, aki ezt támogatja? (Szavazás.) Nyolc igen. Nem? (Szavazás.) Egy. Tartózkodás? (Szavazás.) Négy. Akkor valaki nem szavazott.
Tessék parancsolni!
DR. GAUDI NAGY TAMÁS kuratóriumi ügyvezető (Nemzeti Jogvédő Alapítvány): Köszönöm szépen a lehetőséget az elnök úrnak és a bizottság tagjainak. Figyelemmel próbáltam követni az összes elhangzott előadást, észrevételt, és ennek keretében szeretném megköszönni az államtitkár úrnak és az alelnök asszonynak azt a varázslatos időutazást, amit elénk varázsoltak, megidézve a Kádár-kor szellemét és hangulatát, amellyel a kegyúri adományok világában bolyongó, kitanításra szoruló állampolgár képét rajzolták föl, egy emberi méltósággal rendelkező és elidegeníthetetlen jogokkal bíró, tudatos polgár képe helyett. Ennek az ideje már lejárt, ezt illene észrevenniük.
A jogvédő szervezetek azért dolgoznak, azért küzdenek együtt, világnézeti beállítottságtól függetlenül, hogy ezek az alkotmányos jogelvek maradéktalanul érvényesüljenek mindenfajta megkülönböztetés és kettős mérce nélkül. Pontosan ezt a kettős mércét kifogásoljuk, kifogásoltuk. Tóth főkapitány úrnak volt egy, azt hiszem, csak elszólása, hogy "nem engedélyeztük" valamelyik tüntetést. Mi tartalmilag érezzük azt, hogy emiatt engedélyezési rendszer miatt, amely működik, az OIT-hez ezért fogunk fordulni, mert sajnos a bíróságok is, úgy gondolom, teljesen egy mechanikus értelmezéssel elfogadják a rendőrség saját szakmai álláspontját mint szakvéleményt, és ez nagyon durván sérti, korlátozza a gyülekezési jogot. Emlékezhetnek arra, hogy Draskovics miniszter úr, amikor a gárdaperben megszületett az elsőfokú ítélet, akkor kijelentette, hogy a gárda nem vonulhat, és azóta ez az elv működik. Azt gondolom, hogy a rendőrséget borzasztó nagy szakmai nehézségek elé állítva próbálnak minden esetben ilyen döntést hozni. Ez volt az oka annak, hogy március 15-én egyébként a most már harmadiknak nevezhető, talán a legnagyobb párt vonulásos rendezvényét is megtiltották.
Az, hogy szelektív a jogalkalmazás, elhangzott, vagy a jogvédelmi munkánk. Igen, a megtiportak jogait védjük, a jogfosztottak jogait védjük, a rendszer kegyeltjeinek jogait nem kívánjuk védeni, hiszen azok nem szorulnak védelemre.
Végül pedig azt kérném elsősorban a rendőrség képviselőitől, hogy a saját rendőri állományuknál azt a fajta jogkiteljesítő, jogtudatfejlesztő munkát próbálják intenzívebbé tenni, hogy ne kezeljenek potenciális bűnözőként ilyenkor, nemzeti ünnepnapon ünnepelni kívánó embereket. Az ünnepről alig esett szó. Az államtitkár úr említette a képeit, a délelőtt képeit, de délután nem volt szó ünnepről. Űzött csordaként hajtották az embereket ketrecek között, és vetették alá megalázó intézkedéssorozatoknak. (Lénárt László: Lejárt az idő.) Ezt szerettem volna elmondani.
Végül, de nem utolsó sorban Ékes Ilona asszonynak szeretném üzenni, hogy ugyan a 2006 őszi jogsértések ügye nem zárult le, 35 ember kártérítési ügyét képviseljük 55 különböző ügyben, és bízunk benne, hogy a rendőrséggel ezt az egyezségi folyamatot le tudjuk zárni, és mi mindig azon leszünk, hogy ezek az ügyek soha nem maradhassanak a szőnyeg alá söpörve, és ezen dolgozunk. Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Simon Éva kíván szólni? (Simon Éva nemet int.) Nem kíván. Alelnök asszony, parancsoljon!
FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA (MSZP): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Csak annyit szeretnék mondani, természetesen nem reagálok az elhangzottakra, csak annyit, hogy az iménti kettő perc szerintem tökéletesen bizonyította azt, hogy az álláspontomban igazam van, és csak reménykedni tudok, hogy nem az lesz a következménye ezeknek a folyamatoknak, amelyektől nagyon sokan nagyon félnek. Köszönöm szépen. (Dr. Morvai Krisztina: Mi? Kommunizmus, vagy mi?)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Én pedig, ha megengedik, az államtitkár úrnak néhány személyes kedves szavára, amelyet hozzám intézett, hadd mondjam azt, hogy nem mazsolázok. Miért mazsoláznék? Szerintem teljesen nyilvánvalóan kiderült, hogy ebben a bizottságban - erre büszke vagyok egyébként - többségük volt azoknak, akik ebben a formában ezt a meghallgatást támogatták. Ez így történik. Amennyiben ennek nincs többsége, abban az esetben nekem semmifajta lehetőségem nincs arra, hogy én bárkit idecitáljak, bármilyen dologról beszéljek. Örülök neki, és annak is örülök, hogy a szocialista képviselők is jelen voltak, bár első körben nem támogatták ezt a meghallgatást. Szerintem ez így van rendben.
Számomra egyébkén nincsenek liberális jogvédők, ezt már Dénes Balázstól megtanultam, mert egyszer majdnem beperelt azért, hogy liberális jogvédőnek bélyegeztem. Szerintem jogvédők vannak. Lehet ezt a munkát így is, úgy is, amúgy is csinálni. Ezt a két szervezetet a sajtóból úgy ismertük meg március 15-e kapcsán, hogy komoly állásfoglalásokat tettek, ezért őket hívtuk meg. Egyébként minden jogvédő szervezetet, amely Magyarországon ilyen fajta tevékenységet folytat, az Amnesty Internationaltől a Helsinki Bizottságon át meg szoktunk hívni a bizottsági üléseinkre, ezeken részt vehetnek.
Még egy fontos dolgot mondanék: a meghívás lehetne az én felelősségem is, hiszen én írom alá a meghívót, de ez többségi állásponton nyugodott. Szerintem ez egy fontos dolog.
Hadd mondjam még azt, hogy nem véletlenül nem használtam soha a radikális szót. Én nem azt mondtam, hogy a radikálisokat a kormány küldi az utcára, semmi ilyet nem mondtam. Szélsőségekről beszéltem. Számomra a radikális szó egy pozitív szó, még akkor is, ha most ezzel, nem tudom, milyen honlapokra kerülök. Szerintem a dolgokat a gyökerüknél megragadni és úgy gyógyítani ebben az országban egyre aktuálisabb lesz, úgyhogy... A szélsőség egy teljesen más dolog, amikor valaki úgy gondolja, hogy a törvény keretein kívül próbálják a törvényellenes cselekedettel a véleményüket nyilvánosságra hozni vagy ráerőltetni többségre, kisebbségre, bárkire, ezt én mindig elítéltem, most is elítélem. Azt gondolom, ezen az alapon állunk.
Amennyiben a rendőrség munkájával kapcsolatban egy pozitív mondatot elvár tőlem, én igyekeztem, tehát a maximumot, ameddig el tudok menni, megismétlem, hogy Tóth főkapitány úr és Gergényi főkapitány úr működése között lényeges különbséget látunk, és abban vagyunk érdekeltek, hogy ez a különbség növekedjen és ne csökkenjen. Azt gondolom, hogy ez így mégis csak jelent valamit. Reméljük, hogy a minisztérium - elsősorban a miniszter úrra gondolok természetesen, nem a jelen lévő államtitkár úrra - nem mindig áldásos tevékenysége nem rontja le, hanem javítja a rendőrség munkáját.
Szilvásy úrnak pedig azért kell üzenni, mert menekül előlünk, az a helyzet. Soha semmilyen meghívásunkra nem jön el, amikor interpelláljuk, akkor mindig valami államtitkárt küld maga helyett, úgyhogy sajnos marad az üzengetés. Leveleket is szoktunk írogatni, azt sem mindig válaszolja meg. De ez az ellenzéki sors, úgyhogy...
Köszönöm szépen a jelenlétet. (Donáth László jelentkezik.) Amennyiben Donáth képviselő úr szózatot kíván intézni hozzánk, akkor erre van lehetősége. Parancsoljon!
DONÁTH LÁSZLÓ (MSZP): Nem kérek elnézést a bizottsági elnök megjegyzései miatt, majd számot ad arról, hogy a szavakkal hogy bánt, de a radikális szónak a gyöke, a redux valóban gyökeret, gyököt jelent, a lombozathoz viszonyítva pedig szélsőség. Tehát a nyelvi logika azért benne bujkál a nemzeti radikális szónak ilyen rejtett ideologisztikus, nagyon-nagyon távol a, mondjuk így, a teológiai normáktól távol eső megközelítésében.
A másik, amit mondani szeretnék: ritkán hallgatok főrendőröket, de egyben talán az elnök úrnak lehet igazsága, van különbség rendőr és rendőr között, mint ahogy van különbség lelkész és lelkész között is, miképpen saját fülükkel hallhatják. Csak arra szeretném önöket emlékeztetni, hogy a magyar rendőrségnek vannak hősei. Én csak kettőt szeretnék önöknek említeni, különös tekintettel jogvédőkre, előjel nélkül. Az egyiket Szilágyi Józsefnek hívták, Debrecen rendőrkapitánya volt 1945-ben, a Nagy Imre-per vádlottjaként kivégezték. A másik Kopácsi Sándor, Budapest rendőrfőkapitánya volt, ugyanebben a Nagy Imre-perben kilencrendű vádlottként, azt hiszem, életfogytiglanra ítélték. Ha mondhatok önöknek valamit, megköszönve ezt a nem könnyű munkát, hiszen a szolgálat szolgálat, az önöké is, a miénk is, a leglényege szerint fegyelmet, méltóságot, emberséget igényel, és azt, amit mondtak, hogy a demokratikus jogállamban rendet tartani nehéz dolog.
Ha mondhatok önöknek valamit, megköszönve ezt a nem könnyű munkát, hiszen szolgálat az önöké is, a miénk is, amely lényege szerint fegyelmet, méltóságot, emberséget igényel, és - amit mondtak - hogy a demokratikus jogállamban rendet tartani nehéz dolog.
Gondoljanak azokra a férfiakra, akik mindeközben a magyar történelemben meg tudták ezt valósítani. Ebben az esetben talán az idő függvényében az étosz, a histórikus és politikai étosz, és az a mindennapi realitás, ami akár március 15-én, akár korábban adott volt és nagyon eltér egymástól, valószínűleg közelíteni fog. Én ebben a szellemben köszönöm meg, hogy itt voltak ilyen hosszú ideig, és bízom abban, hogy a továbbiakban is lehetőség nyílik gondolatot cserélni közrendről és emberi méltóságról. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm, van-e még valakinek hozzászólása? Amennyiben nincs, akkor ezt a napirendi pontot lezárjuk. Államtitkár úrnak és altábornagy úrnak, tábornok úrnak köszönjük szépen a megjelenést, a jogvédő szervezetek képviselőinek is, a Független Rendészeti Panasztestület elnökének is, ombudsman úrnak, bár ő elment.
Van még egy napirendi pontunk, azt még gyorsan elrendezzük, és akkor végeztünk. Elnézést kérünk, hogy így alakult. Tehát a kapcsolódó módosítókról fogunk szavazni. A minisztérium álláspontját fogja előterjeszteni Sáriné dr. Simkó Ágnes főosztályvezető és dr. Boros Zsuzsa Barbara vezető tanácsos. Kezdhetjük? Ha valaki indoklást kér, szóljon.
Az 1-es Frankné dr. Kovács Szilvia javaslata. Kérdezem a minisztériumot. Ez összefügg a 2-essel, együtt szavazunk róla.
SÁRINÉ DR. SIMKÓ ÁGNES főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Tárca támogatja.
ELNÖK: Kérdezem a bizottságot, támogatja-e. (Szavazás.) 10 igen. Ellene? (Szavazás.) 9 nem. Megállapítom, hogy a bizottság többsége támogatja az 1-es és 2-es számú javaslatokat.
3-as számú javaslat Gusztos Péter képviselő úr javaslata, ez pedig a 4-essel együtt.
SÁRINÉ DR. SIMKÓ ÁGNES főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Tárca mindkettőt támogatja.
ELNÖK: Kérdezem a bizottságot, támogatja-e. (Szavazás.) Megállapítom, a bizottság 10 igen és 9 nem szavazattal támogatja.
5-ös javaslat következik, szintén Gusztos képviselő úr javaslata. Kérdezem, hogy a tárca támogatja-e?
SÁRINÉ DR. SIMKÓ ÁGNES főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): A tárca nem támogatja, mert a 3-as, 4-es számút támogatja ebben a körben.
ELNÖK: Tehát Gusztos képviselő úr 5-ös számú javaslatát nem támogatja a kormány. Kérdezem a bizottságot, hogy támogatja-e, kérem, szavazzon. (Szavazás.) Megállapítom, hogy 1 igen, 9 nem, 9 tartózkodás szavazattal a bizottság egyharmada sem támogatta a javaslatot.
6-os számú javaslat, szintén Gusztos képviselő úr javaslata. Tárcaálláspont?
SÁRINÉ DR. SIMKÓ ÁGNES főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Tárca nem támogatja, mert Gusztos képviselő úr másik javaslatát támogatja, a 7-es számút.
ELNÖK: Tárca nem támogatja. Kérdezem a bizottságot, hogy támogatja-e, kérem, szavazzon. (Szavazás.) Megállapítom, hogy 1 igen, 9 nem, 9 tartózkodás szavazattal a bizottság egyharmada sem támogatta a javaslatot.
7-es számú javaslat következik, szintén Gusztos képviselő úr javaslata.
SÁRINÉ DR. SIMKÓ ÁGNES főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Tárca támogatja.
ELNÖK: Tárca támogatja. Kérdezem a bizottságot, hogy támogatja-e, kérem, szavazzon. (Szavazás.) Megállapítom, hogy a bizottság 10 igen, 9 nem szavazattal támogatta a javaslatot.
8-as javaslat, dr. Szabóné Müller Timea javaslata, ahol a házszabályszerűségről kell döntenünk. Úgy látom, a módosító javaslat a házszabályszerűség, az úgynevezett túlterjeszkedési probléma megakadályozása. Nem tudom, mi ezzel kapcsolatban a tárca álláspontja?
SÁRINÉ DR. SIMKÓ ÁGNES főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Tárca álláspontja szerint nem történt túlterjeszkedés tekintettel arra, hogy melyikhez kapcsolódik ez a módosító javaslat. Az egészségügyi törvény ezen rendelkezésére tartalmaz módosított jogszabályt, és ehhez kapcsolódik a kapcsolódó módosító. Ez a kapcsolódó módosító is, és ugyanez vonatkozik a 9-es számúra is. Ez a kérdés, hogy van-e túlterjeszkedés, mindkettőre azt mondjuk, hogy nincs.
ELNÖK: Kérdezem a bizottságot, hogy ki tartja házszabályszerűnek a 8-as számú javaslatot először? (Szavazás.) 19 igennel egyhangúlag mögé álltak képviselő asszony javaslatának. A támogatást kérdezem a tárcától.
SÁRINÉ DR. SIMKÓ ÁGNES főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Tárca nem támogatja, mert a 9-est támogatja.
ELNÖK: Kérdezem a bizottságot, hogy támogatja-e, kérem, szavazzon. (Szavazás.) Megállapítom, hogy a bizottság 1 igen, 9 nem és 9 tartózkodással nem támogatja, egyharmadot sem kapott.
9-es számú, Gusztos képviselő úr javaslata. A házszabályszerűségről döntünk először. Kérdezem a bizottságot, hogy ki tartja házszabályszerűnek a 9-as számú javaslatot először? (Szavazás.) 19 igennel egyhangúlag támogatta. Tárca álláspontja?
SÁRINÉ DR. SIMKÓ ÁGNES főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Tárca támogatja.
ELNÖK: Kérdezem a bizottságot, hogy támogatja-e, kérem, szavazzon. (Szavazás.) Megállapítom, hogy a bizottság 10 igen, 9 nem szavazattal támogatta a javaslatot.
Köszönjük szépen a jelenlétet.
Az egyebekben van-e valakinek gondja, baja? Bocsánat, van egy dolog, a Magyarországi Kisebbségekért Közalapítványban a kuratóriumi tagság megújítása. Teleki képviselő úr és Balla Ágnes voltak eddig kuratóriumi tagok. Én javaslom, hogy hosszabbítsuk meg. Kérem, szavazzunk! (Szavazás.) Tizennyolc igennel és egy tartózkodással a bizottság többsége támogatta, hogy a Nemzeti Kisebbségekért Közalapítvány Kuratóriumában Balla Ágnes az ellenzék képviseletében és Teleki László a kormány képviseletében legyenek benne.
(Az ülés befejezésének időpontja: 17 óra 21 perc)
|
Balog Zoltán |
Jegyzőkönyvvezető: Takács Aliz és Dancsecs Dóra