A frakciókBevezetés
A pártok képviselőcsoportjai (a frakciók) a modern parlamentek, a parlamenti kormányzati rendszerek alapintézményei. A pártok éppen az Országgyűlésben működő képviselőcsoportjaik révén valósíthatják meg hatékonyan alkotmányos feladatukat, a népakarat közvetítését. A pártok parlamenten belüli szervezett tevékenysége az Országgyűlés működésének alapja. A frakciók a politikai véleményformálás, a vélemény egységes képviseletének eszközei. Lehetővé teszik, hogy több száz szétszórt, egyéni vélemény helyett néhány egyértelmű álláspont, vélemény jelenjen meg és ütközzön a parlamenti vitájában. A frakciószerveződés tehát jelentősen növeli a parlament működésének hatékonyságát és a stabilitását. A Házszabály szerint az ugyanazon párthoz tartozó országgyűlési képviselők országgyűlési tevékenységük összehangolására képviselőcsoportot hozhatnak létre. Az ugyanazon párthoz tartozó képviselők csak egy frakciót alakíthatnak. A frakciók megalakulásának bejelentésére az Országgyűlés alakuló ülésén kerül sor. Az 1990-94-es ciklusban hatályos Házszabály szerint legalább 10 képviselő alakíthatott képviselőcsoportot. Az 1994-ben elfogadott új Házszabály szerint ehhez már legalább 15 képviselő kellett. Az Alkotmánybíróság e rendelkezést alkotmányellenesnek minősítette és megsemmisítette, mivel ez a rendelkezés megakadályozta a választási küszöböt (5%-ot) átlépő pártokat abban, hogy akkor is frakciót alakítsanak, ha 15-nél kevesebb képviselőjük jutott be a parlamentbe. A frakcióalakítás szabályait ezért újból rendezni kellett volna a Házszabályban. Az e tárgyban benyújtott javaslatok azonban sem az 1998-2002-es, sem a 2002-2006-os ciklusban nem kapták meg a szükséges támogatást, így a frakcióalakításhoz szükséges létszámról a Házszabály továbbra sem rendelkezett. A mulasztást csak a 2007 decemberében elfogadott házszabály-módosítás orvosolta. E szerint frakciót legalább 10 képviselő alakíthat. De frakciót alkothatnak az ugyanahhoz a párthoz tartozó képviselők akkor is, ha számuk ugyan nem éri el a tizet, de pártjuk listáról szerzett mandátumot, feltéve ha közülük mindenki ehhez a képviselőcsoporthoz csatlakozik. A képviselő csak egy frakciónak lehet tagja. A képviselő a frakcióból kiléphet, és a frakció is dönthet úgy, hogy valamely tagját kizárja. A kilépett vagy kizárt képviselőt függetlennek kell tekinteni. Az így függetlenné vált képviselő azonban hat hónap elteltével bármely képviselőcsoporthoz csatlakozhat. Voltak olyan ciklusok (így 1990-94-ben, illetve 1998-2002-ben), ahol a leggyakrabban a kormánypárti frakcióból, és voltak olyan ciklusok (így 1994-1998-as, a 2002-2006-os, illetőleg a 2006-2010-es ciklusban), amikor az ellenzék frakcióiból vált ki a legtöbb képviselő. Egy-egy parlamenti ciklusban új frakciók is alakulhatnak, míg más frakciók megszűnhetnek. A frakcióalakításnak nem feltétele, hogy csak az a párt alakíthat frakciót, amely indult a választásokon. Az 1990-1994-es parlamenti ciklus alakuló ülésén hat frakció (a Magyar Demokrata Fórum, a Szabad Demokraták Szövetsége, a Független Kisgazda Földmunkás és Polgári Párt, a Magyar Szocialista Párt, a Fiatal Demokraták Szövetsége és a Kereszténydemokrata Néppárt) jelentette be megalakulását, később az FKgP képviselőcsoportja kettévált (az egyik képviselőcsoport később megszűnt), a ciklus végére pedig a Magyar Igazság és Élet Pártja hozott létre új frakciót. Az 1994-1998-as ciklusban ismét hat frakció (MSZP, SZDSZ, MDF, FKgP, KDNP, Fidesz, későbbi elnevezéssel: Fidesz - Magyar Polgári Párt) kezdte el munkáját a parlamentben, majd az MDF-ből kivált a Magyar Demokrata Néppárt képviselőcsoportja, a ciklus végére pedig megszűnt a KDNP frakciója. Az 1998-2002-es ciklus alakuló ülésén újra hat frakció (Fidesz, MSZP, FKgP, SZDSZ, MDF, MIÉP) jelentette be megalakulását és először 1990 óta e frakciómegoszlás a ciklus végéig megmaradt. Nem alakult, de nem is szűnt meg képviselőcsoport, bár az FKgP frakciója (kizárással vagy kilépéssel) tagjai jelentős részét elveszítette. A két-, illetve háromfős frakcióalakítási kísérletek nem vezettek eredményre, új frakció nem alakult. A 2002-2006-os ciklus alakuló ülésén már csak négy képviselőcsoport jelentette be megalakulását (az MSZP, a Fidesz, az MDF és az SZDSZ) és bár voltak kilépések és kizárások, e négy frakció működött a ciklus végéig. A 2006-2010-es ciklus Országgyűlésének alakuló ülésen öt frakció jelentette be megalakulását, két kormánypárti (MSZP, SZDSZ) és három ellenzéki (Fidesz, KDNP, MDF) frakció. (Bár a KDNP a választásokon közös jelölteket és közös listát állított a Fidesszel, de az Országgyűlésben önálló képviselőcsoportot alakított.) 2008. április 30-án az SZDSZ kilépett a kormányból, így képviselőcsoportja ellenzéki frakcióvá vált. 2009. márciusával megszűnt az 1990 óta folyamatosan működő MDF frakció. E ciklusban új frakció megalakítására a képviselők nem tettek kísérletet. Frakciók a 2010-2014-es ciklusban Az Országgyűlés május 14-ei alakuló ülésén öt frakció jelentette be megalakulását, két kormánypárti (a Fidesz és a KDNP) és három ellenzéki frakció (MSZP, Jobbik, LMP). A Fidesz és a KDNP frakciószövetséget alakított.
A Házszabály a frakcióalakítás célját a képviselők országgyűlési tevékenységének összehangolásában határozza meg. A frakciók feladatai (jogosultságai) is alapvetően ezt szolgálják. A plenáris (és bizottsági) vitában a képviselőcsoportok általában politikailag egységesen lépnek fel. A törvényjavaslatok és más indítványok támogatásáról vagy elutasításáról a frakciók állást foglalnak és tagjaiktól többnyire ennek megfelelő szavazást várnak el. A frakciófegyelmet különböző módon biztosítják. A frakcióknak és vezetőiknek meghatározó szerepük van a parlamenti munka számos fontos kérdésében. Ilyen például a parlamenti tisztségviselők és a bizottságok tagjainak jelölése, a plenáris ülések napirendjének kialakítása. A képviselők a frakciók „delegáltjaiként" vesznek részt a parlamenti bizottságok munkájában. A plenáris ülés vitáinak szabályai is a frakciótagolásra épülnek, miszerint mindig más frakcióhoz tartozó képviselőnek kell szót adni, kormánypárti-ellenzéki változó sorrendben, illetőleg a limitált vitáknál képviselőcsoportonként egy-egy képviselő szólalhat fel. A frakcióvezető feladata, hogy a képviselőcsoport véleményét különböző fórumokon képviselje, fontos kérdésekben ismertesse a frakció álláspontját a plenáris üléseken, intézze a frakció ügyeit, illetve biztosítsa a képviselők jelenlétét az Országgyűlés ülésein. A frakcióvezetők számára a Házszabály jelentős jogosítványokat biztosít. Így például szavazati joggal tagjai a Házbizottságnak, felszólalhatnak napirend előtt, javaslatot tehetnek a bizottságok által elutasított indítványok tárgysorozatba-vételére, megjelölhetik azokat a képviselőket, akik azonnali kérdéseket tesznek fel stb. Az Alkotmány szerint az Országgyűlés feloszlatása előtt a frakcióvezetők véleményét is ki kell kérni. A frakciók jogosultságai nem korlátozódnak az Országgyűlés működésére. Jelentős a szerepük a „médiatestületek" megalakításában. Ők jelölik az Országos Rádió és Televízió Testület tagjait, a közszolgálati televíziókat és rádiót működtető közalapítványok kuratóriumainak elnökségeit és ellenőrző testületeit, a Magyar Távirati Iroda Rt. Tulajdonosi Tanácsadó Testületének elnökét és egy tagjait is, valamint a Felügyelő Bizottság elnökét és tagját. A frakcióvezetők tagjai a rendkívüli állapot idején megalakuló Honvédelmi Tanácsnak. A frakciók szervezete és működése A frakciókról (szervezetéről) a Házszabály önálló fejezetben rendelkezik. A szabályozás azonban csak a legfontosabb, garanciális jelentőségű kérdésekre tér ki: a frakció megalakítására, megszűnésére és gazdálkodására. Rendelkezik arról is, hogy a frakció tagjai sorából vezetőt választ, illetve más, közös ügyeket intéző vezetőt is választhat. Ha a frakcióvezető akadályoztatva van, jogait a helyettese gyakorolja. A frakciók szervezetének és a működésének részletes szabályait a frakció által elfogadott Alapszabály vagy Szabályzat határozza meg. A frakciószabályzatok nem jogi normák, de azáltal, hogy meghatározzák a képviselőcsoportok működését, szervezetét, befolyásolják a frakciótagok jogainak gyakorlását, lehetőségeit. A plenáris és bizottsági ülésektől eltérően a frakciók a nyilvánosság kizárásával tanácskoznak. A frakcióüléseken készülnek fel a plenáris ülésekre, itt határozzák meg a különböző parlamenti témákban képviselt álláspontjukat és vitatják meg a szervezeti és a személyi ügyeiket. A nagyobb frakciók a bizottsági tagozódáshoz is igazodó munkacsoportokban, illetve kabinetekben dolgozzák fel a parlamenti előterjesztéseket, készítik el, illetve egyeztetik a módosító javaslataikat és készülnek fel a bizottsági ülésekre. A kisebb frakciókban egy képviselő rendszerint több szakterületet gondoz, munkáját szakértők segítik. A független képviselők 1990-től soha nem alakítottak frakciót (csak csoportot) az Országgyűlésben. A frakcióalakítás önmagában is ellentmondana a független képviselői „létnek", s erre 1994-től a Házszabály sem ad lehetőséget. |