KHTB-5/2007.
(KHTB-24/2006-2010.)
az Országgyűlés Külügyi és határon túli magyarok bizottságának
2007. március 13-án, kedden, 10 órakor
az Országház főemelet 55. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat*
Az ülés résztvevői*
A bizottság részéről*
Megjelent*
Helyettesítési megbízást adott*
A bizottság titkársága részéről*
Meghívottak részéről*
Hozzászólók*
Résztvevők*
Az ülés megnyitása*
A határozatképesség megállapítása*
A napirendi javaslat elfogadása*
Dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszter tájékoztatója a Magyar Honvédség afganisztáni és iraki nemzetközi misszióban történő szerepvállalásairól*
Dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszter tájékoztatója*
Kérdések*
Dr. Szekeres Imre válaszai*
Vélemények, megjegyzések*
Dr. Szekeres Imre válasza*
A nukleáris terrorcselekmények visszaszorításáról szóló nemzetközi egyezmény kihirdetéséről szóló, T/2228. számú törvényjavaslat nemzetközi szerződésről (Általános vita)*
Dr. Faragó Ákos kiegészítése*
Határozathozatal*
A nagy távolságra jutó, az országhatárokon átterjedő levegőszennyezésről szóló 1979. évi genfi egyezményhez csatolt, a nehézfémekről szóló, Aarhusban, 1998. június 24-én elfogadott jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló, T/2282. számú törvényjavaslat nemzetközi szerződésről (Általános vita)*
Kun Gabriella kiegészítése*
Határozathozatal*
Egyebek*
1. Szekeres Imre honvédelmi miniszter tájékoztatója a Magyar Honvédség afganisztáni és iraki nemzetközi misszióiban történő szerepvállalásairól
2. Nagykövetjelöltek meghallgatása (Zárt ülés!)
3. A nukleáris terrorcselekmények visszaszorításáról szóló nemzetközi egyezmény kihirdetéséről szóló törvényjavaslat nemzetközi szerződésről (T/2281. szám)
(Általános vita)
4. A nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő levegőszennyezésről szóló 1979. évi genfi egyezményhez csatolt, a nehézfémekről szóló, Aarhusban, 1998. június 24-én elfogadott jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló törvényjavaslat nemzetközi szerződésről (T/2282. szám)
(Általános vita)
5. Egyebek
Elnököl: Németh Zsolt (Fidesz), a bizottság elnöke
Dr. Kozma József (MSZP), a bizottság alelnöke
Szabó Vilmos (MSZP), a bizottság alelnöke
Hárs Gábor (MSZP)
Kárpáti Tibor (MSZP)
Dr. Kékesi Tibor (MSZP)
Kránitz László (MSZP)
Mesterházy Attila (MSZP)
Dr. Szakács László (MSZP)
Dr. Varga László (MSZP)
Balla Mihály (Fidesz)
Dr. Gógl Árpád (Fidesz)
Dr. Gruber Attila (Fidesz)
Dr. Kelemen András (Fidesz)
Potápi Árpád (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Szabó Vilmos (MSZP) megérkezéséig dr. Varga Lászlónak (MSZP)
Dr. Gedei József (MSZP) dr. Kozma Józsefnek (MSZP)
Hárs Gábor (MSZP) megérkezéséig Kárpáti Tibornak (MSZP)
Mesterházy Attila (MSZP) megérkezéséig dr. Kékesi Tibornak (MSZP)
Dr. Horváth János (Fidesz) dr. Gruber Attilának (Fidesz)
Dr. Nagy Gábor Tamás (Fidesz) dr. Gógl Árpádnak (Fidesz)
Potápi Árpád (Fidesz) megérkezéséig Balla Mihálynak (Fidesz)
Rácz Róbert (Fidesz) Németh Zsoltnak (Fidesz)
Dr. Eörsi Mátyás (SZDSZ) Kránitz Lászlónak (MSZP)
A bizottság titkársága részéről
Klein András, a bizottság munkatársa
Dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszter
Dr. Faragó Ákos (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Kun Gabriella (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)
Bocskai István szóvivő (Honvédelmi Minisztérium)
Szűcs András Péter dandártábornok, a Honvédelmi Minisztérium Műveleti Központ parancsnoka
Dr. Rajmon Balázs (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 05 perc)
A határozatképesség megállapítása
NÉMETH ZSOLT (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Jó napot kívánok! A helyettesítések: Németh Zsolt Rácz Róbertet, Kozma József Gedei Józsefet, Gógl Árpád Nagy Gábort, Gruber Attila Horváth Jánost, Balla Mihály Potápi Árpádot, Kékesi Tibor Mesterházy Attilát, Kárpáti Tibor Hárs Gábort, Varga László Eörsi Mátyást helyettesíti. Megállapítom a határozatképességet.
A napirendi javaslat elfogadása
A napirendet megküldtük. A napirenddel kapcsolatban bárkinek javaslata, kérdése van-e? (Nem érkezik jelzés.) Amennyiben nincsen, felteszem szavazásra: ki támogatja a megküldött napirendet? (Szavazás.) Köszönöm szépen.
Egyhangú.
1. napirendi pontunk. Nagy tisztelettel köszöntöm Szekeres Imre honvédelmi miniszter urat, továbbá Szűcs András Pétert, a Honvédelmi Minisztérium Műveleti Központ parancsnokát, illetőleg Bocskai István szóvivő urat.
Az ülésünk 1. napirendi pontja nyílt. Ezt követően a nagykövetjelölti meghallgatások már zárt ülés keretében fognak zajlani.
Miniszter úrral megbeszéltük a forgatókönyvet, a mai napon egy Afganisztán-, Irak-központú előterjesztést kértünk a miniszter úrtól, de a külügyi bizottság mint a biztonságpolitikáért felelős első számú parlamenti bizottság, rendszeressé kívánja tenni, illetve fenn kívánja tartani a rendszerességet a honvédelmi miniszter, illetőleg a bizottság közötti kapcsolattartás vonatkozásában. Köszönjük szépen, miniszter úr, hogy a személyében első alkalommal lehetőséget ad a találkozásra. Természetesen aktuális biztonságpolitikai kérdések is a kérdések során felvetődhetnek.
Miniszter úr, parancsoljon!
Dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszter tájékoztatója
DR. SZEKERES IMRE honvédelmi miniszter: (Az előadást projektoros vetítés szemlélteti.) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Én fontosnak tartom, hogy a külügyi bizottság részletes tájékoztatást kapjon azokról a béketeremtő és békefenntartó feladatokról, amit a Magyar Köztársaság vállalt és amit a Magyar Honvédség biztosít, és mint ahogy az elnök úr bevezetőjében is jelezte, nem csupán a biztonságpolitika egy meghatározó tényezőjéről van szó a Magyar Honvédség működése vonatkozásában, hanem a magyar külpolitika egy meghatározó tényezőjéről is, hiszen egy szövetségi rendszerben működő köztársaság, mint a Magyar Köztársaság esetében a katonai együttműködés, a béketeremtésben és a békefenntartásban való részvétel egyben a Magyar Köztársaság jó hírnevének és nemzetközi tekintélyének az egyik bázisa és alapja is.
Ahhoz, hogy a bizottság teljes képet kapjon erről a két konkrét misszióról, szeretnék önöknek először egy olyan áttekintést adni, ami ezt a feladatrendszert elhelyezi a Magyar Honvédség egész működésében. Az első slide-on ugyanis azt az öt nagy irányt és feladatot fogják látni, amit tavaly nyáron meghatároztunk a kormány alakítása során, amely egyébként hosszú évekre előre kijelöli a Magyar Honvédség fejlesztésének irányát. Egyrészt, hogy nekünk új típusú biztonságpolitikai fenyegetésekre kell ma már választ adni, és ezeknek a fenyegetésnek a folyamatos elemzése, értékelése egy szükségszerű és egy fontos feladat. Másrészt, hogy mindezt egy hatékony együttműködésben, mind az Észak-atlanti Szövetség, mind az Európai Unió tagállamaként látja el a Magyar Köztársaság. Harmadrészt, hogy befejeződjön a haderő átalakítása 2007. december 31-éig, az a tizenhét éve tartó folyamat, amelynek a során nem csupán sorozott hadseregből önkéntes hadseregre tértünk át, nem csupán a haderő funkciója, feladata, hanem belső szerkezete is megváltozott, amely rengeteg konfliktussal és életutak megváltozásával is járt együtt, és rengeteg anyagi, technikai és személyi erőforrás átalakításával. Ideje, hogy ez véget érjen, és egy stabil, hosszú távon kiszámítható fejlődési pályán induljon el a Magyar Honvédség. A negyedik nagy feladat, amely természetesen ezt támasztja alá, hogy szükség van a haditechnika korszerűsítésére, pontosan azért, mert új típusú fenyegetésekkel állunk szemben, és azért, mert egy erős és jól szervezett Magyar Honvédség fontos feltétele az a modernizáció, amely a megfelelő eszközöket és képességeket lehetővé teszi. Ezek között a feladatok között helyezkedik el ez a feladatrendszer, amit az ország határain kívül látunk el a békefenntartásban és a béketeremtésben.
A következő slide-on azt szeretném mutatni önöknek, hogy mi három egyformán fontos feladatot látunk a Magyar Honvédség előtt, és ezek egyenrangúak és összefüggésben vannak egymással, egyrészt a Magyar Köztársaság szuverenitásának biztosítását, együtt a szövetségeseinkkel, másrészt, ha katasztrófahelyzet áll elő itthon, legyen az természeti vagy ipari katasztrófa, akkor a megfelelő védelmét az állampolgároknak, harmadrészt pedig a békefenntartásban és béketeremtésben való részvételt. A három egyaránt fontos feladat. Ezzel jelezni is szeretném, hogy nem egyik vagy másik a kormány kiemelt célja, hanem a három együttes biztosítása, ráadásul úgy, hogy ezt a három feladatot egy Magyar Honvédség látja el. Pi. 10BB 11 (Szekeres Imre)Nincs külön honvédség a béketeremtésre, nincs külön honvédség a hazai szuverenitás biztosításra vagy a katasztrófaelhárításra. A Magyar Honvédségnek együttesen kell ezeket a feladatokat ellátnia, amelyhez két dologra elengedhetetlenül szükség van, és az elmúlt 7 hónap munkái erre irányultak: a Magyar Honvédség műveleti képességeit bővítsük, és hogy a csapatoknál szolgáló katonák létszámát növeljük. Ez utóbbit 15 ezerről közel 20 ezerre. Ez az átalakulás ez év végéig lezárul.
Mindezt pedig úgy, hogy a katonai szakmai javaslatokat értékelve konszenzusos döntések alakuljanak ki. Konszenzus legyen egyrészt a katonai szakmai vitákban, másrészt a politikai vitákban is, ezért rendkívül nagyra értékelem azt, hogy az 5 parlamenti párt megállapodásra jutott a Magyar Honvédség hosszú távú fejlesztésének irányelveiről és hogy ezt a közeljövőben az Országgyűlés elé fogom terjeszteni az 5 párt közös álláspontjaként.
A béketámogató műveletekről. Hiszen ebben a közegben helyezzük el; először az összefüggésekről: összesen a tegnapi nap során 1006 magyar katona tartózkodott a határokon kívül. Ez a március 12-i állapot. Ez nyilván naponta változik, mert hiszen vannak kiküldetések, visszahívások és mozgások, átfedések. Hogy hol vállalunk nagy feladatot, ezt igazából ezen az ábrán pontosan lehet látni, hogy 13 ország területén 17 misszióban veszünk részt és hogy a legnagyobb létszámmal a Nyugat-Balkánon: Bosznia-Hercegovinában és Koszovóban, ahol az 1006 katonából több, mint 600 tevékenykedik ma is, mert elsőrendű nemzeti érdekről van szó, amikor a Balkán stabilitásának megőrzésében részt veszünk, hiszen itt van a határainknál, és több, mint 300 ezer magyar él kisebbségi sorsban a Balkánon. De ezek között a feladatok között szerepel az a két béketeremtő és békefenntartó feladat is, amelyről a külügyi bizottság kért tőlem tájékoztatást: az afganisztáni és az iraki.
A következő slide-on szeretném megmutatni önöknek, hogy melyek a NATO-missziók. És erre azért térek ki, mert mind az afganisztáni, mind az iraki feladat az Észak-atlanti Szövetség keretein belüli feladat. Még egy ilyen nagy jelentőségű van: a koszovói. A többi béketeremtő és békefenntartó feladatunkat vagy az Európai Unió vagy az Egyesült Nemzetek Szervezete vagy más nemzetközi szervezet keretében látjuk el. Azt azért szeretném hozzátenni, hogy természetesen egy Magyar Honvédség van, NATO-tagállamként és az Európai Unió tagállamaként is ugyanaz a Magyar Honvédség látja el ezeket a feladatokat.
Mint látják, az afganisztáni misszió nagyon jelentős és nagyon fontos feladatot jelent. Korábban egy holland vezetésű helyi újjáépítési csoportot... (Megszólal egy mobiltelefon hangja. - Derültség.) Ez rendszerhiba. (Derültség.)
Tehát a Pol-e Khomri székhellyel működő újjáépítési csoportot vettük át. 2006 augusztusában kezdtük meg az átvételt, é október 1-jével értük el a műveleti készenlétet 157 fővel. Ugyanakkor egyéni és különböző törzsbeosztásokban 28 fővel veszünk részt Kabulban, Qondúzban és Mazari Shariban szintén a NATO kötelékén belül különböző feladatok ellátásában, hiszen a NATO a különböző parancsnokságairól rendszeresen 5-7 magyar tisztet is vezényel egyébként pluszban még a kabuli ISAF Főparancsnokságra 4-6 hónapos időszakra.
Az iraki feladatvállalás az Észak-atlanti Szövetség keretein belül zajlik. Ezt azért tartom hangsúlyosnak és fontosnak, mert Irakban nem csupán a NATO van jelen; sőt döntően az Amerikai Egyesült Államok és szövetséges államainak némelyike önálló jelenlétét biztosítja Irakban. Mi a NATO-döntés alapján, amely 2004-ben született, részt vettünk egy kiképzőközpont felállításában Bagdadban. Ezt egyébként anyagilag is támogattuk. 2005-ben 100 ezer euróval, 2006 februárja óta pedig a NATO segítséget nyújt az iraki biztonsági erők parancsnokságai műveletirányító központjainak létrehozásához és az ott szolgáló iraki állomány kiképzéséhez. Ebben a munkában veszünk részt. Jelenleg 18 kiképző- és törzstisztünk szolgál a NATO iraki missziójában, amely körülbelül 200 fős misszió egyébként az egész NATO-ra tekintve. A NATO-parancsnokságokról is rendszeresen vezérelnek egy-két-három magyar tisztet különböző feladatokra, tehát ők is ott látnak el feladatot.
A harmadikat szintén megemlíteném, bár a bizottság igényei között nem szerepelt, de fontosnak tartom a KFOR feladat, a koszovói feladat ellátását, amely 5 fő területre biztosít magyar részvételt. Jelen van egy őr- és biztosító zászlóalj keretében Prstinában, egy megelőző egészségügyi labor szintén Prstinában, vannak törzstisztek és törzshelyettesek a KFOR-parancsnokságon. Van egy századunk és törzstisztek Petchben és vagy egy megerősítő orvoscsoport Prizrenben a német tábori kórházban. Tehát a koszovói jelenlétünk rendkívül jelentősnek tekinthető.
Részleteiben akkor az afganisztáni feladatról, békeműveleti tevékenységről. Afganisztánban Baghlan tartományban - mutatja a térkép, Északon helyezkedik el - működik a Magyar Honvédség tartományi újjáépítési csoport missziója, amelyről a kormány az elvi döntést 2005. július 13-án hozta, majd 2006 második felétől elvállaltuk legalább kétéves időtartamra egy, az ISAF keretei között működő PRT vezetését, és 2006. február 16-án született meg ezzel kapcsolatban a végleges döntés. Az afganisztáni egyéni beosztásokat az országgyűlési határozat szabályozza, a PRT-misszió működését pedig egy kormányhatározat, hiszen más és más jogi feltételek szükségesek hozzá. A két határozat azt jelzi, hogy együttesen legfeljebb 250 fővel lehetünk jelen Afganisztánban. Ezt természetesen maximálisan tiszteletben tartjuk.
Melyek ennek az újjáépítési csoportnak a fő irányai? Biztonság, vagyis őrzés-védelem, járőrtevékenység, konvojkísérés; fenntarthatóság, vagyis munkahelyteremtés, tudás, ismeret átadása. Egyensúly egy gyors lefolyású és egy közép- és hosszú távú projektek közötti egyensúly megteremtése; egy, a helyi lakosság elvárásainak megfelelő magatartás, tehát hogy olyan fejlődés induljon el, amely számukra pozitív üzenetet hordoz; egy modulrendszer, hiszen mi is átvettük ezt a feladatot és együttműködünk másokkal; és végül a nemzeti jelleg, hogy speciális magyar tapasztalatok alkalmazására módunk és lehetőségünk van. 20Pi. 21 (Szekeres Imre)Ezeket a feladatokat végzik egyébként azok a katonák magas színvonalon, akik ott eddig szolgálatot teljesítettek, és akik most a második váltás katonáiként ott szolgálatot teljesítenek.
Vannak más feladatok is, sok esetben szállítási feladatok végrehajtása, a gyorsreagálású erők támogatása, nagyon fontosak a katonai és civil projektek szervezése és végrehajtása, az együttműködés, a folyamatos kapcsolattartás az afgán hatóságokkal, és a hollandok által be nem fejezett civil programok végigvitele és megmutatása, tehát befejezése és újak indítása is.
Egy jelentős koordinációs munkát kíván meg, és ez természetesen az eredményesség feltétele, hogy az afgán hatóságokkal, mind a helyi, mind a központi hatóságokkal, megfelelő kommunikáció legyen, a döntéseket előkészítsék és megfelelően végre is hajtsák, és folyamatosan a biztonsági helyzetről konzultáció legyen. Ennek különböző formái alakultak ki az afganisztáni feladaton belül, és a magyar katonák ezt kiválóan és magas színvonalon végzik.
Külön szeretnék szólni a katonai és a civil komponensek összekapcsolódásáról. Közismert, hogy a Magyar Köztársaság április 1-jén fogja elkezdeni a saját civil programjait, én azonban fontosnak tartottam, hogy már ebben az átmeneti időszakban is, amikor még zajlanak a holland civil programok, és azok befejeződnek, a magyar alakulat a saját költségvetésének a terhére lásson el olyan feladatokat, amely a civil lakosság számára már pozitív jelzést ad - ez egyébként nagymértékben növeli a bizalmat és a biztonságot is -, ezért oktatásban, egészségügyi fejlesztésben, különböző infrastruktúrafejlesztésben vettünk már részt, természetesen azok között a keretek között, amit a Magyar Honvédség anyagi lehetőségei megengedtek. És bízom benne, hogy a most április 1-jén induló programok, amelyekre a költségvetés 500 millió forintot biztosít, sikeresek lesznek. Ezeknek a felmérése egyébként megtörtént, februárban már szakértők utaztak a helyszínre, és ezek a programok április 1-jén elkezdődnek, és bízom abban, hogy mind az Európai Unió támogatására, mind az amerikai UCIB támogatására is támaszkodhatunk majd ezeknek a programoknak a kapcsán. De még egyszer hangsúlyozom, fontosnak tartottuk, hogy az első pillanattól kezdve magyar katonák a lakossággal való kapcsolatépítés érdekében minél több feladatot lássanak el.
Először a katonai, aztán a civil részéről szeretnék részletesen tájékoztatást adni, hiszen új képességeket alakítottunk ki ennek az alakulatnak a keretében, amelyek a biztonságot fokozzák. Ezeket az új képességeket látják itt önök. Kulcsfontosságú a speciális tűzszerészeti munka, amit egy szakasz biztosít most már a második csoportban. Az újságokból ismert, hogy tűzszerész kutyák is utaztak Afganisztánba - hihetetlen nagy hatékonysággal képesek bármely robbanóanyagot feltárni. Természetesen nemcsak a Magyar Honvédség alkalmazza őket, más nemzetek katonai alakulatai is, de kiváló kiképzést kaptak Magyarországon, és együttműködésben nagyon nagy mértékben tudják növelni a biztonságát a magyar alakulatoknak. De legalább ilyen fontos az a mission team, amely a kapcsolattartásban, a projektek előkészítésében kezdi meg most a munkáját, illetve azok a technikai fejlesztések, amelyek növelik a biztonságot. A nyílt bizottsági ülés keretei között maradva: ezek olyan eszközök, amelyek mind a felderítést, mind adott esetben a műveletek hatékonyságát is nagymértékben képesek növelni, olyan haditechnikai eszközök, fegyverzetek, amelyek ezt a biztonságot növelik. Természetesen fontos lesz az, hogy a civil szakemberek - együttműködésben a katonákkal - megkezdik ott a munkájukat. Ez is egy speciális katonai feladatot jelent egyébként, az ő biztonságukat garantálni, hiszen más típusú kiképzésen vagy felkészítésen mentek keresztül.
Említettem már önöknek a projekteket, amelyeket a Magyar Honvédség a saját keretein belül elindított. Ebben van, ahol hidat építettünk, mint Gazmarkban; van, ahol egy vízi erőműben segédkeztünk Hrabatban; van, ahol egy másik hidat kezdtünk el Bugadiban; volt, ahol egy technikai szakiskola építésében vettünk részt; Karkar falu vízellátását biztosítottuk; volt, ahol aggregátokat biztosítottunk a klinikáknak. Tehát olyan feladatokat láttunk el, amelyek az ott élő népek számára - és nem véletlenül hangsúlyozom a népeket, hiszen nem csupán tadzsikok, hanem üzbégek, pastuk és más nemzetiségűek is élnek a területen - közvetlen támogatást nyújt a mindennapi élethez, és főleg az oktatás biztosításán keresztül ez azért nagyon sok családhoz eljut.
Én néhány nappal ezelőtt az Észak-atlanti Szövetség főtitkárával tárgyaltam az afganisztáni missziónkról, és tájékoztattam őt arról, amiről most szeretném a külügyi bizottságot is tájékoztatni, hogy azt fogom javasolni a kormánynak, hogy a magyar civil programok befejezéséig biztosítsuk a katonai jelenlétet. Tehát hogy ez a feladat ne csupán arra a két évre korlátozódjon, amit vállaltunk, hiszen a civil programok még most, az első év végén kezdődnek, és hogy azoknak pozitív hatása legyen, indokolt, hogy a megfelelő biztonságot is garantáljuk hozzá, ezért fontosnak tartom a további részvételünket, azzal, hogy a feladat befejezése előtt egy évvel természetesen jelezni fogjuk a NATO-nak, hogy át kívánjuk adni ezt a feladatot másnak, hogy megfelelő átállási, átvételi idő legyen más nemzet számára is.
A főtitkár úrral való tárgyalás során az egyértelműen közös álláspontunk volt, hogy Afganisztánban vállalt feladat, legyen az északon vagy délen, egyaránt fontos a NATO és Afganisztán jövője szempontjából. Ezért nagyra értékelik az eddigi magyar munkát a PRT-ban és azt, hogy készek vagyunk ezt a munkát folytatni.
Egyben jeleztem egyébként a főtitkár úrnak, hogy készek vagyunk 2008 szeptemberétől 30 magyar katonai légi irányítót hat hónapra a kabuli repülőtér üzemeltetésére kiküldeni, amennyiben erre az Észak-atlanti Szövetség igényt tart. Ilyen feladatot korábban már láttunk el. Kiváló képességűek a magyar légi irányítók, és nagy szükség van rájuk. Ezek hathónapos megbízások, amit nemzetek egymást váltva látnak el.
A két feladatvállalás együtt, tehát hogy egy tartomány újjáépítését végigkísérjük, és amennyiben szükség van rá, a kabuli repülőtér légi irányításában is részt veszünk, meggyőződésem szerint egy nagyon jelentős szerepvállalás Afganisztán békéjének megteremtésében és fejlődésének előkészítésében.
Az iraki kiképző misszióról. Jelenleg tizenöt törzsbeosztású és kiképzőtiszt van ebben a NATO-misszióban, amelynek a helyszíne a bagdadi kiképző parancsnokság. Ez ott zölddel van jelölve. Zöld zónának hívják, ha valaki megnézi, a várostérképen látja. Ez a Rustamiyah kiképzőbázis, ami egyben az új iraki haderő parancsnoksága is. Tehát ez egy relatíve fontos és biztonságos hely. Ezt a feladatot látjuk el szeptember 30-áig. Amennyiben szükség van arra, hogy ezt a munkát továbbra is ellássuk, és amennyiben szükség van arra, hogy egy összekötő, tanácsadói feladatot is ellássunk, akkor a Magyar Honvédség kész nem csupán ezt a tizenöt törzstisztet, hanem ennél többet, 20-25 főt is rendelkezésre bocsátani, azzal, hogy természetesen ebben a szövetségesekkel meg kell állapodnunk, és természetesen a kormánynak majd a hivatalos döntést meg kell hozni. Ezt azért tartom fontosnak hangsúlyozni, mert az a meggyőződésem, és a személyes tapasztalataim is azt támasztották alá, hogy akkor tudunk érdemben segíteni az iraki konszolidációban, ha az iraki hadsereg, a biztonsági erők felkészítésében veszünk részt, és - mint ahogy mutatni fogom a következő slide-on - ennek a katonai tanácsadó és összekötő csoportnak a feladata egy olyan magas minőségű katonai feladat, amely nem csupán az irakiaknak ad tudást és ismeretet, hanem fejleszti a Magyar Honvédség törzstisztjeinek a képességeit is és hozzájárulását is. Pi. 30BB 31 (Szekeres Imre)Ez egy jelentős, magas minőségű feladat, amelynek az ellátását - természetesen amennyiben erre szükség van - tudja vállalni a Magyar Honvédség.
Tisztelt Bizottság! Ennyit a két misszióról, és ha megengedik, összefoglalóként azt szeretném elmondani, hogy a Magyar Honvédség nagyon jól felkészült és nagyon képzett emberekből áll. Kialakítottunk egy átlátható vezetési szerkezetet, egy olyan haderőszerkezetet, amelyre év végéig az átállás megtörténik, ami hatékonyan alkalmazható, amely takarékosan gazdálkodik az adófizetők pénzével, és amely mind a Magyar Köztársaság, mind a szövetségesek előtt álló feladatot hatékonyan tudja ellátni.
Én azzal kezdtem ezt az összefoglalót, hogy jól képzett és felkészült katonák. Szeretném ezt többszörösen aláhúzni. Magas képzettségűek, a tisztek nagy része több diplomás, a tisztek, tiszthelyettesek 78 százaléka beszél idegen nyelven - bármely multinacionális vállalat megirigyelhetné ezt a képzettségi szintet -, a szerződéses és hivatásos katonák több mint négyötöde évente különböző képzéseken vesz részt, és van egy objektív értékítélet is: más nemzetek katonai vezetőinek értékelése, akik a legnagyobb elismeréssel szólnak a Magyar Honvédség tisztjeiről, tiszthelyetteseiről és szerződéses katonáiról, mert kiváló teljesítményt mutatnak. Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Nagyon szépen köszönjük miniszter úr, az előterjesztést. Engedjen meg két megjegyzést és négy rövid kérdést, miniszter úr. Egy bejelentéssel élt, ami az afganisztáni misszió mandátumának meghosszabbításáról szólt. Ezzel kapcsolatban két megjegyzést szeretnék tenni. Úgy látjuk, hogy Afganisztán kérdésében a magyar politikai erők között konszenzus van. Ennek a konszenzusnak az alapját pedig az képezi, hogy van egy világos nemzetközi felhatalmazás az egész afganisztáni művelet mögött.
Úgy látjuk, hogy alapvetően a NATO jövőjét befolyásoló tényező, hogy sikeres lesz-e a NATO afganisztáni missziója. Ugyanakkor és ebből fakadóan úgy látjuk, hogy az a személyes véleménye a miniszter úrnak, hogy a kormány irányában a mandátum meghosszabbítását fogja javasolni, az összhangban áll az afganisztáni misszió sikerének és ezáltal a magyar nemzeti érdekeknek is a követelményével.
Ezért szeretném jelezni azt, hogy én a magam részéről szintén a Fidesz elnöksége irányába ezt a támogató álláspontot fogom közvetíteni, amennyiben ilyen megkereséssel él a minisztérium. A Fidesz a maga részéről nyitott ennek a mandátumnak a meghosszabbítása iránt. Várjuk természetesen az ezzel kapcsolatos konkrét megkeresést.
Ugyanakkor a miniszter úr figyelmét ez alkalommal szeretném felhívni arra, hogy a konszenzus ellen hat, ha a magyar parlament képviselőinek a sajtóból kell megtudni a kormány, illetőleg a minisztérium döntéseit. Már azt is elfogadhatatlannak tartottuk, amikor az iraki látogatásakor tett felajánlásokat anélkül, hogy előzetes tájékoztatást nyújtott volna a parlamentnek, illetőleg a politikai erőknek, és a NATO főtitkárának is az afganisztáni mandátum meghosszabbításáról előbb tett felajánlást, mint adott esetben a magyar parlamentnek, nekünk parlamenti képviselőknek.
Úgy látom, hogy a valóban nagyon komoly munkát végző magyar katonák érdekében kulcsfontosságú, hogy fönntartsuk a magyar politikai erők közötti konszenzust, és akkor is fontos ennek a konszenzusnak a fenntartása, ha egyértelműen és világosan kormányhatáskörről van szó ezekben a kérdésekben. Kérem a miniszter urat, hogy a jövőben vegye figyelembe ezt az álláspontunkat.
Ami pedig a kérdéseket illeti. Mindenekelőtt nem érzékeltem a miniszter úr helyzetelemzésében azt, hogy hogyan látja a biztonsági helyzet alakulását Afganisztánban. Tehát ez lenne az első kérdésem. Javulónak vagy romlónak ítélik az afganisztáni biztonsági helyzetet?
Másodsorban. A civil szervezeteknek, illetőleg a katonai feladatoknak az egymáshoz való viszonya meggyőződésem szerint a siker szempontjából kulcsfontosságú. Ha egy kicsit meredeken akarok fogalmazni: egyetért-e miniszter úr azzal, hogy nem lehet katonai sikert aratni Afganisztánban egy sikeres civil szerepvállalás nélkül. És egyetért-e azzal, hogy nem elégséges a civil szerepvállalás volumene Magyarország és különösen a nemzetközi közösség szintjén; és milyen módon látja növelhetőnek a civil szerepvállalás nagyságrendjét Afganisztánban.
A koordinációról beszélt a miniszter úr. A kérdésem arra irányulna, hogy nem látjuk teljesen világosan - ez egy kicsit eufemisztikus megfogalmazás - a magyar kormányzaton belül a koordináció mechanizmusait. Segítsen nekünk ebben a miniszter úr! Azt is szeretném itt megjegyezni, hogy a Miniszterelnöki Hivatal illetékesének egy közelmúltban tartott tájékoztatása a diplomáciai kar képviselői számára némileg botrányosra sikerült, és a felkészületlenség és a koncepciótlanság jellemezte ezt a tájékoztatást. Elégedett-e ön a Miniszterelnöki Hivatal koordinációjával Afganisztán vonatkozásában, különös tekintettel az április 1-jei startpisztolyra, ami a civil kezdeményezéseket illeti.
És akkor még talán azt hadd tegyem föl, miniszter úr, hogy az expedíciós missziók, illetőleg a költségvetés helyzete folyamatos vita tárgyát képezi. Úgy vélem, hogy azok a kritikák, amelyek a brit honvédelmi árnyékminiszter részéről megfogalmazódtak, a NATO-főtitkár részéről megfogalmazódtak, azok sürgetővé teszik a honvédelmi költségvetés arányának javítását. Mi várható ezen a területen, miniszter úr?
Ami pedig az utolsó kérdésemet illeti. Nem érzi-e azt, hogy a NATO-missziók hatékonyságára nagyon nagy mértékben kihathat, hogy milyen viták vannak a szövetségen belül, és a napokban kirobbant vita az amerikai rakétavédelmi rendszerről hogyan befolyásolja a NATO-missziók sikerét. Ön szerint növeli vagy csökkenti-e ez a rakétavédelmi rendszer a biztonságunkat, és elégségesnek tartja-e a NATO közreműködését ebben a rakétavédelmi rendszerben. Lesznek még kérdéseink, de most néhányat megelőlegeztem.
Kérem a bizottság jelentkezését. Alelnök úr, Balla képviselő úr, Gruber képviselő úr!
40
Pi. 41
DR. KOZMA JÓZSEF (MSZP), a bizottság alelnöke: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Az első megjegyzésem nem vendégünkhöz, miniszter úrhoz kapcsolódik, hanem az ülés vezetésével kapcsolatban: azért jó lenne, ha tartanánk magunkat a parlament normáihoz. Mielőtt bármiben is továbbmennénk, ezt mindenképpen meg kell jegyeznem. Eddig is így tettük, és mindahányszor ez kell, ezt szóvá fogom tenni.
Ami a dolog érdemi részét illeti. Három kérdésem van három témában a miniszter úrhoz és a tábornok urakhoz. Az első. Abszolút egyetértve elnök úr kérdésével, felvetésével, amiben érdekeltek vagyunk, az a magyar misszió sikere, beleértve ennek a biztonságot és beleértve ennek a bizalmat egyszerre építő jellegzetességeit is, vagyis a civil misszió sikerességét is. Persze meggyőződésem, hogy ez csak a NATO-misszió sikerességével együtt járhat, tehát nincs sikeres misszió, nincs sikeres magyar misszió eredményes NATO-küldetés nélkül, és nyilván a NATO összességében sem tud majd eredményes lenni, ha az egyes tagországok, illetve az egyes kapcsolódó missziók magukban nem tudnak eredményeket felmutatni. Éppen ezért a kérdésem az, hogy a koordináció NATO-szinten, a nemzetközi szereplők ez irányú tevékenységét illetően hogyan zajlik.
Második kérdésem ahhoz kötődik, amit úgy fogalmazott meg miniszter úr, hogy bizalom és biztonság egyszerre növelendő feltételek. Ha jól értem a dolgot, arról van szó, ha a katonai jelenlétünk nem tudja az egyéb szereplők, a civil szereplők számára a biztonságot garantálni, akkor a civil misszió eredményességét is veszély fenyegetheti. De, ha még jobban értem a dolgot, akkor fordítva is létezik a hatás - ugye, ezt megerősíti, miniszter úr? -, vagyis, ha bizalom van éppen a civil szereplők, de mindeddig, mivel a misszió nem kezdődött el, valójában a katonáink által ön által bemutatott programokban, a lakossággal kiépített kapcsolatokban, tehát ha ez a bizalom megvan, ez az ott lévő katonáink biztonságát is erősíti. Vannak ennek konkrét jelei? Mire gondol a miniszter úr, amikor ezekről beszél?
A harmadik kérdésem pedig arra vonatkozik... - megint kell egy egymondatos kitérőt tennem. Azt gondolom, akkor, amikor a parlament külügyi bizottsága mint illetékes bizottság kontrollt gyakorol a minisztérium tevékenysége fölött, és az ellenzékben lévők pedig ezt kifejezetten még sarkosabban teszik, le kell hogy szögezzük, hogy minden kérdésnek helye van, minden véleménynek helye van akkor, amikor ezt a kontrollt az illetékes bizottság gyakorolja, még akkor is, ha néhány kitételével elnök úrnak természetesen nem tudok egyetérteni, de hogy a kérdések és vélemények itt elhangoznak, annak teljesen helye van szerintem is.
A harmadik és utolsó kérdésem pedig az, hogy a jelenlétünk biztosításának a szervezeti keretei, a kapcsolattartás garanciái mind Irakban, mind Afganisztánban együtt járnak-e a nemzetközi diplomáciai feltételek teljesítésével, vagyis a katonai attaséi jelenlét hogyan alakul a jövőben.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Balla képviselő úr!
BALLA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Látszólag a három kérdésem nem feltétlenül függhet össze a két misszióval, amelyről tájékoztatott bennünket, de mégis engedje meg, hogy a kérdésemben részben egy kis véleményt is formáljak.
Az első kérdésem, amire az elnök úr is utalást tett, hogy ma Magyarországon a védelmi költségvetés az egész költségvetésnek az 1,1 százalékát teszi ki, ami elég súlyos helyzetet szülhet a NATO-n belüli megítélésünk szempontjából. Természetesen a külföldi missziók nagyon fontos feladatok, hiszen ez az ország megítélésében, illetve NATO-n belüli szerepvállalásunknak egy kulcskérdése, sarkalatos kérdése, viszont gondolom, ön is tudja, hogy a külföldi missziók nem feltétlenül váltják ki azokat a védelmi képességeket, amelyeket a költségvetésben is meg kell jeleníteni. Úgy gondolom, hogy ezen változtatni kell. A kérdésem arra vonatkozna, hogy a jövőben hogyan tervezi a minisztérium, mennyire fogja tudni a költségvetési arányát emelni a védelmi költségeknek, tehát azt a megítélést mennyire fogja tudni megerősíteni, ami a NATO-ban egy alapelvárás, hiszen nagyon sok fórumon elhangzik az, hogy a különböző tagországok, bár nem teljesítik teljes mértékben a vállalásaikat, de ha megnézzük, Magyarország a vállalásainak alig a felét teljesíti ezen a téren.
A másik két kérdésem, ami talán egy picit távolabbi szemponttal függ össze. Különösen az afgán missziót tekintetve óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy ön hogyan látja a NATO és az EU intézményi párbeszédét, együttműködését, és amennyiben problémákat lát, hogy érzi, mit lehetne változtatni, hiszen aki jár Brüsszelben, és találkozik NATO- vagy uniós képviseleteken dolgozó emberekkel, hallhatja azt is, hogy valami probléma van a két intézmény kapcsolattartása között kifejezetten a katonai és védelmi feladatokban.
Még egy rövid kérdés - lehet hogy két-három mondatban tud erre majd nekem válaszolni. Az elmúlt időszakban nagy port kavart Putyin elnök müncheni beszéde. Hogyan ítéli meg, miniszter úr, a NATO-orosz párbeszédet? Hogyan látja a jövőbeni párbeszéd alakulását, különösen, ha nézzük az amerikai, illetve az európai NATO-tagországok reakcióját a müncheni beszédre.
Köszönöm.
ELNÖK: Kárpáti képviselő úr!
KÁRPÁTI TIBOR (MSZP): Tisztelt Miniszter Úr! Nekem viszonylag konkrét kérdésem van, három, és valamilyen módon azonos területre irányul.
A történelem azt igazolta, hogy ahol fegyveres beavatkozás történik, ott a későbbi, jövőbeni jó együttműködést mindig tényleg a civil együttműködések sikere biztosította. Azonban Afganisztánban még erre történelmi példa igazából nincs tartósan, tehát kicsit úgy is mondhatnánk, hogy úttörő szerep. Ezzel kapcsolatban szeretnék néhány kérdést feltenni. Vannak-e kitűzött, mérhető célok és majd eredmények, amiről mi a küldetésünk, főleg a civil programok végén úgy gondoljuk, hogy mérhető és a kitűzött cél megvalósítását ellenőrizni tudjuk, illetve példaként fel tudjuk hozni, hogy igen, ezt céloztuk meg és ezt értük el.
A másik ilyen jellegű kérdés. Van-e olyan mértékben rendszerben való gondolkodás, hogy az ország más térségeiben futó civil programokkal együttműködés van-e, egy összehangoltság az országon belül, a kormánnyal való egyeztetése? Tehát nem egy sajátos, egy konkrét területre koncentrálódó program ez, hanem látjuk annak esetleg az egész országra kiterjedő vagy a kormányprogramba beilleszkedő vonatkozásait.
A harmadik, és ez egy kicsit már Irakra is vonatkozik. Sokszor tapasztaltuk azt, hogy vallási és ideológiai vélemények vagy helyzetek megerősödése pillanatok alatt tönkre tud tenni hosszú munkákat és hosszú programokat. Van-e veszélye Afganisztánban vagy akár Irakban, hogy egy ilyen jellegű ideológiai, vallási megerősödés veszélyezteti azt a befektetett munkát, amely ott van?
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Gruber képviselő úr!
DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Két kérdésem lenne. Az egyik az talán csak áttételesen érdekes katonai szempontból, de mégis, ha azt vesszük, hogy Afganisztánban 2006-ban 165 ezer hektáron termelték az ópiummákot, és a vetésterület az egy évvel korábbiakhoz képest majd' 70 százalékkal haladta meg az előző évet, és ha ehhez még hozzátesszük azt, hogy az ország ópiummák-termelése a világtermelés 85 százalékát adja, és ráadásul Baghlan tartományban is olyan 5000-5500 hektáron termelnek ópiummákot, akkor a civil programban nem kellene-e hangsúlyosan ezzel a kérdéssel foglalkozni? Pi. 50BB 51 (Gruber Attila)Hiszen az egész lakosság megélhetését nagyban befolyásolja, és nyilván a belső biztonságot is nagyban befolyásolja ennek a kérdésnek a kezelése, hiszen a szabadpiacon évente 50 milliárd dollár értéket jelent az ópiummák-termelés. Az afgán miniszterelnöknek volt egy olyan kijelentése, hogy vagy Afganisztán győz az ópium fölött, vagy az ópium Afganisztán fölött. Úgy érzem, hogy ez egy olyan súlyos kérdés, amivel mindenképpen foglalkozni kell katonai szempontból, hiszen közel a határ, és tudjuk jól, hogy az európai szállításnak az iránya Üzbegisztán, Türkmenisztán, illetőleg Tádzsikisztánon keresztül Oroszországon keresztül megy. Mi erre az önök válasza?
Illetőleg szeretnék idézni egy tudományos konferencia anyagából A Magyar Honvédség jelene és jövője a válságreagáló erők tükrében címmel. Ott a Magyar Honvédség Összhaderőnemi Logisztikai és Támogató Parancsnokságának részéről Gáspár Tibor vezérőrnagy szavait hadd idézzem: "Ezekben a válságreagáló műveletek logisztikai támogatásában figyelembe kell venni a földrajzi távolságot, le kell reagálni, milyen konkrét, sajátos környezetben él, dolgozik a misszió, és Magyarországnak - itt a hangsúlya a kérdésnek - nem lévén stratégiai szállítási kapacitása, milyen két- és többoldalú megállapodást kell, lehet vele avégett kötni, hogy a feladatcentrikus felkészítés és a feladat végrehajtása zavartalan, sőt zökkenőmentes legyen."
Tudjuk jól, hogy ez egy Achilles-sarka a Magyar Honvédségnek a szállítókapacitás; talán azt is mondhatjuk, hogy nemléte, hiszen talán két Antonov van a rendszerben, ez igazándiból erre alkalmatlan.
Tudomásom szerint leginkább a Luftwaffe szállítási kapacitásával kell összhangban lennünk ahhoz, hogy a folyamatos szállítás-utánpótlást megvalósuljon. Tudjuk jól, hogy Németországban is különféle árnyékok vetülnek az afganisztáni misszióra. Mennyire látja miniszter úr biztosítottnak a jövőben mind az afgán misszió, mind pedig más nemzetközi misszióknak ezt a logisztikai ellátását, az ilyen típusú távolsági szállítókapacitás hiányával? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kránitz képviselő úr!
KRÁNITZ LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Kedves Miniszter Úr! Sokkal egyszerűbb kérdést szeretnék föltenni, mint a kollégák. Azt szeretném megkérdezni, hogy vajon hogy érzik magukat az afganisztáni misszióban részt vevő katonáink? Elégedettek? Rend van? Köszönöm.
ELNÖK: Szabó képviselő úr!
SZABÓ VILMOS (MSZP), a bizottság alelnöke: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Két megjegyzést és egy kérdést szeretnék föltenni. Az első megjegyzésem, hogy mindenképpen szeretném elismerésemet kifejezni azért a munkáért és tevékenységét, amelyet a Magyar Honvédség mind Afganisztánban, mind Irakban végez. Egyúttal azt gondolom, fontos, a köszönetet is kifejezzük.
A második megjegyzésem. Azt hiszem, hogy mindenféleképpen fontos, hogy eddig is konszenzus övezte a magyar parlamentben ennek a missziónak a tevékenységét, támogatták kormánypártiak és ellenzékiek. Ezért nagyon fontosnak tartom, hogy a Fidesz részéről Németh Zsolt elnök úr kifejezte a további támogatásukat is. Úgy hiszem, hogy ez részben a mai belpolitikai helyzetünkben egyrészt nagyon fontos dolog a nemzeti érdekeink szempontjából is, és úgy gondolom, a közvélemény számára is fontos momentum, hogy itt fenn tudjuk tartani a konszenzust.
A kérdésem pedig arról szól, hogy volt arról korábban szó, hogy más nemzetek is bekapcsolódnak a mi újjáépítési csoportunk tevékenységébe. Van-e ebben valamilyen történés, vagy tud-e a miniszter úr erről mondani nekünk valamit. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Gógl képviselő úr! Úgy látom, hogy több jelentkező nincsen, akkor itt lezárjuk a hozzászólók listáját. Gógl képviselő úr!
DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): Köszönöm szépen. Én is egy általános megközelítést szeretnék, aztán konkrét kérdést is. Említette, miniszter úr azt, hogy többek között az új típusú fenyegetésekre kell választ adni. A fő feladatoknál említette a miniszter úr azt, hogy a szuverenitásunk biztosítása is egy feladat. Szeretném megkérdezni, hogy mennyire van szinkronitásban a feladatmeghatározás, a konkrét három téma a Göncz-féle tézisekkel, a külpolitikai koncepcióval? Hogy jelenik meg itt a fenyegetettség, a szuverenitás kérdésköre Közép-Európában. Tehát a szinkronitás a kérdésem.
A másik, hogy úgy tűnik, hogy a pacifikálás a jó módszer a fegyverek helyett a kérdések feloldására Koszovóban is és Afganisztánban is. Úgy tűnik, hogy az egészségügyi, közegészségügyi segítségnyújtás egy jó módszer. Azt is hallottuk, hogy a honvédség költségvetése nem felel meg az elvárásoknak. Mégis kíváncsi vagyok, hogy hogyan fejlődik majd a honvédség költségvetése, de látnak-e lehetőséget arra, hogy az egészségügybe, közegészségügybe, oktatásba, civil kapcsolatrendszerbe nem honvédségi résztvevők be tudjanak kapcsolódni.
Tudom, hogy a jelen meghallgatásnak a honvédség feladatköre a legfontosabb, de egy pacifikálási rendszerben szerepet kaphatnak mások is, nem csak honvédségi elemek. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ezek lettek volna dióhéjban a kérdéseink, miniszter úr. Parancsoljon!
DR. SZEKERES IMRE honvédelmi miniszter: Elnök úr, köszönöm, és szeretném meghívni a külügyi bizottságot a Magyar Honvédséghez egy műveleti kiképzés megtekintésére, hiszen olyan szakavatott kérdéseket tettek fel nekem, hogy megnyugodtam, hogy nemcsak a honvédelmi és rendészeti és a nemzetbiztonsági bizottság kíséri figyelemmel a munkánkat, hanem önök is.
ELNÖK: Ha ezt kérdezi, miniszter úr, szeretném jelezni, hogy mind a Katonai Felderítő Hivatallal félévi rendszerességgel, mind az Információs Hivatallal hasonló intenzitással, illetőleg az ön elődjeivel is a külügyi bizottság intenzív, elmélyült kapcsolatokat ápolt. Igyekszünk a biztonságpolitika területén meglevő elsődleges felelősségünknek a munkánk során eleget tenni. Köszönjük szépen a meghívást. Azt hiszem, hogy ilyen kihelyezett ülésre még nem került sor, és a következő félévben lehet, hogy ilyen keretek között kerülhetne sor a találkozóra.
Hogy Afganisztánban-e vagy nem, az egy további kérdést igényel, képviselő úr. Köszönöm. Miniszter úr!
DR. SZEKERES IMRE honvédelmi miniszter: Köszönöm, elnök úr. Teljes mértékig egyetértek azokkal a hozzászólókkal, akik azt hangsúlyozták, hogy a nemzetközi szerepvállalásunk kapcsán kialakult konszenzus egy fontos érték. Ezt azért is mondhatom, mert volt egy nem konszenzus Irak ügyében, ami súlyos károkat okozott a Magyar Köztársaság megítélésében. Éppen ezért a konszenzus megteremtése és megőrzése, azt gondolom, hogy mind a kormánypártok, mind az ellenzéki pártok számára elengedhetetlenül fontos.
Ugyanakkor az is nagyon fontos, hogy világosan meghatározzuk a kompetenciákat: mikor dönt az Országgyűlés és mikor a kormány. Ezt a magyar alkotmányos berendezkedés világosan elkülöníti, és nagyon pontos szabályokat ír elő.
Ami a konkrét ügyeket illeti. Szeretném az elnök urat arról tájékoztatni, hogy az afganisztáni szerepvállalásunk ügyében mind az öt parlamenti párttal előzetes konzultációt folytattam. 60Pi. 61 (Szekeres Imre)És a velük való előzetes konzultáció után kezdtem meg a konzultációkat a NATO főtitkárával, még mindig nem téve hivatalos lépéseket, hiszen a kormány-előterjesztést még nem készítettem el, de fontosnak tartottam, hogy az egész folyamat nyíltan, a magyar társadalom nyilvánossága előtt történjen, mert mi nemcsak magunknak, országgyűlési képviselőknek, hanem az egész társadalomnak tartozunk nyíltsággal és információval. Ezért azt gondolom, hogy az előzetes konzultációk alapján helyes volt, hogy a magyar közvélemény megismerhette ezeket a szándékokat.
Ami pedig a kormány döntését illeti: nyilván vagy megerősíti ezt az elképzelést vagy nem, de teljes nyilvánosság előtt fog megtörténni a döntéshozatal.
Egyébként mind a Honvédelmi és rendészeti bizottságot, mind a Nemzetbiztonsági bizottságot - a Nemzetbiztonsági bizottságot két héttel ezelőtti ülésén - részleteiben is tájékoztattam ugyanezekről az elképzelésekről.
A második kérdés a biztonsági helyzet alakulására vonatkozott Afganisztánban, amelyről többfajta elemzés és értékelés lát napvilágot. Én szeretném azt világossá és egyértelművé tenni, hogy kockázatos a szerepvállalás minden nemzet részéről, hiszen Afganisztánban a biztonság még relatíve, bár tartományonként különböző módon, nem közelíti meg az elfogadható szintet. Hogy ebben a következő hónapok hoznak-e változásokat vagy sem, ezt ma még nehéz megítélni, én abban bízom, hogy azok a kedvező folyamatok, amelyek mind a biztonság megteremtésében, mind pedig a civil programokban megjelennek, elősegítik ezeknek a változásoknak az eredményességét, az előrelépést, hogy fokról fokra, lépésről lépésre stabilabb helyzet alakul ki Afganisztánban. De szeretném leszögezni, hogy a mi szerepvállalásunk Baghlan tartományban is kockázatos, biztonsági kockázattal jár, hiszen ilyen politikai, gazdasági, katonai körülmények között bármikor bármilyen akció előfordulhat.
A harmadik kérdés. A katonai és a civil szervezetek viszonya. Többen is érintették ezt a kérdéskört, nem csupán az elnök úr. Szeretném világossá tenni, hogy a katonai szerepvállalás a biztonság megteremtése, ez nem helyettesítheti az újjáépítést, a társadalmi és a gazdasági fejlődést, amit a civil programok hivatottak elősegíteni. A katonák a feltételeket tudják megteremteni, a szükséges, de nem elégséges feltételeket a fejlődéshez. Katonai részvétel nélkül a biztonság nem garantálható. De ezzel önmagában a fejlődés még nem megválaszolt kérdés, ezért én kulcsfontosságúnak tartom, hogy az április 1-jétől induló magyar civil programok erre nagymértékben tekintettel legyenek.
Szeretnék az elnök úrnak arra a felvetésére is reagálni, hogy úgy gondolom, ez nem csupán állami civil programokat kell hogy jelentsen, nem csupán annak az 500 millió forint költségvetési pénznek a hatékony és eredményes elköltését, amelyre egyébként pályázatokat írtak ki, és döntő részben NGO-k nyerték el ezeket a pályázatokat - ez a munka a közeljövőben el fog indulni -, hanem szükségessé teszi a gazdaság szerepvállalását, a karitatív szervezetek szerepvállalását, tehát az állami szektoron túli szerepvállalást is a civil újjáépítésben, és a magunk részéről ezt ösztönözni is fogjuk.
Én elégedett vagyok a koordinációval. Rendszeres, nagyon pontos koordináció zajlik az afganisztáni PRT-val kapcsolatban. Én elégedett vagyok a Miniszterelnöki Hivatal ilyen irányú munkájával, javaslatainkat megvitatják ezeken a megbeszéléseken, nagyon konkrét és világos döntések születnek, és ezt a munkát én eredményesnek tartom.
A koordinációt elengedhetetlennek is tartom, még egyszer mondom, mert az afganisztáni újjáépítésben való részvétel nem katonai feladat, még pontosabban nem csupán katonai feladat. A Magyar Köztársaság kormánya vállalta azt, hogy ezt az újjáépítést egy tartományban irányítani fogja, szervezni fogja, egyébként együttműködve a szomszédos tartományok megfelelő szervezeteivel és magukkal az afgán hatóságokkal is.
Egy nagy blokk volt a költségvetés. A rigai csúcson tavaly a NATO tagállamai úgy foglaltak állást, hogy kívánatos megállítani a védelmi kiadások csökkentését, és ahol lehetőség van, azokat növelni. Ez a NATO hivatalos álláspontja, ez a NATO-állam- és -kormányfők kommünikében megfogalmazott álláspontja. A Magyar Köztársaság ehhez tartja magát.
Az a korábbi törekvés pedig, hogy érjék el az egyes tagállamok a saját védelmi kiadásaikban az össznemzeti termék - és nem a költségvetés! - 2 százalékát, egy fontos törekvés. Ennek a több mint húsz tagállamból hét tesz eleget, Törökország és Görögország, Románia és Bulgária, Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország.
A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetésének teljesítését látva, hiszen a Honvédelmi Minisztérium elkészítette a saját maga részéről ennek a zárását, a Magyar Köztársaság védelmi kiadásokra a tavalyi össznemzeti termék 1,27 százalékát használta fel. Ezzel Spanyolország és Németország között helyezkedik el a ranglistán.
Én azt gondolom helyénvalónak, és a Magyar Köztársaság honvédelmi minisztereként azt gondolom követendőnek, hogy amikor az állami költségvetés konszolidációja zajlik, akkor nekünk minden egyes forinttal nagyon takarékosan kell bánni, és ezekből az adóforintokból minél magasabb színvonalon megoldani a feladatokat. Ennek a költségvetési konszolidációnak a lezárása után szükségesnek és elengedhetetlennek tartom a védelmi kiadások növelését, de nagyon megfontolt mértékben, úgy, hogy azokat a lehető leghasznosabban használjuk fel, és döntően a modernizációra használjuk fel, a haditechnikai fejlesztésre használjuk fel. Ehhez elkészítettünk egy tízéves tervet, amelynek az egyeztetése az Észak-atlanti Szövetség katonai és politikai vezetőivel jelenleg is zajlik. Ez a tízéves terv nagyon világosan és pontosan határozza meg majd ezeknek az új képességeknek a kialakítását.
Ami a 2007-es költségvetést illeti. A költségvetési törvényben szerepel két rendkívül fontos pont, a felülről nyitott költségvetési előirányzatok közé sorolja ugyanis a 2007-es költségvetési törvény a NATO-gyorsreagálású erők, valamint az Európai Unió-harccsoport alkalmazásának költségeit, ami azt jelenti, hogy ez nem a védelmi kiadásokat terheli, de természetesen védelmi kiadás. Keressük tehát azokat a lehetőségeket, amelyekkel a meglévő nagyon szigorú körülmények között is hatékonyan és eredményesen lehet ellátni a feladatokat.
Liam Fox urat pedig várom, legújabb információim szerint áprilisban Magyarországra látogat. Részben már módosította az álláspontját, de számomra mérvadó Nagy-Britannia kormányának nyílt levele, amit az ő nyilatkozata után nyilvánosságra hozott a magyar sajtóban, amelyben elismeréssel szólt Magyarország NATO-beli feladatvállalásáról és annak a teljesítéséről.
Van egy nagyon fontos kérdés, amely a nyilvános vitákban is előkerül, és szerintem is fontos, hogy az expedíciós feladatok, tehát a béketeremtésben és a békefenntartásban való részvétel költségei vajon megérik-e, most nagyon leegyszerűsítem. A kérdést nem azok vetik fel, akik a Magyar Köztársaság politikai szerepvállalásának az oldaláról nézik meg, hogy megéri-e ott lennünk a Balkánon és stabilizálni a helyzetet több mint 600 katonával, hanem azok, akik arról az oldalról nézik meg, hogy a Magyar Honvédség fejlődése szempontjából megéri-e ez a ráfordítás. A válaszom az rá, hogy igen. Tehát két haszna van ennek a szerepvállalásnak. Az egyik, hogy a Magyar Köztársaság nemzeti érdekeit érvényesíti és eleget tesz szövetségesi kötelezettségeinek. De van egy másik haszna is, hogy a Magyar Honvédség olyan műveleti képességeket alakít ki, olyanokat alkalmaz, amelyekre így mód és lehetőség van, és amely a Magyar Honvédség fejlődésének egy nagyon fontos összetevője. Tehát azt gondolom, hogy nagyon megfontoltan, de ezeknek a feladatoknak a vállalására a most meghatározott mértékig, tehát ez ezer katona, szükség van és lehetőség is van, és hatékony megoldásnak tartom.
Ami a rakétavédelmi rendszert és az ehhez kapcsolódó politikai vitákat illeti, itt két dolgot szeretnék tisztázni. A NATO-nak a majdani rakétavédelmi rendszer kialakítására vonatkozó elképzelései még nagyon kezdeti fázisban vannak. Pi. 70BB 71 (Szekeres Imre)Amiről ma a közvélekedés szól, azok nem a NATO rakétavédelmi rendszerei, hanem az Egyesült Államok és más országok együttműködésén alapuló rakétavédelmi rendszer, amelyet kétségkívül övez politikai vita. Azt látom és azt tapasztalom az egyeztetések során, hogy ezeknek a politikai vitáknak, amelyek döntően a német kormány részéről fogalmazódtak meg, egy konzultációban és nagyon világos együttműködésben a NATO és Oroszország között lehet konszenzust keresni és lehet megállapodásra jutni. Itt fontos, hogy megfelelő tájékoztatás, megfelelő transzparencia legyen.
Természetesen mi független államok ilyen fajta döntéseiben nem fogunk véleményt nyilvánítani, mert azt gondolom, hogy azt a Cseh Köztársaságnak és a Lengyel Köztársaságnak kell eldönteni - szuverén államként, NATO-tagállamként -, hogy milyen szerepet vállal egy rakétavédelmi rendszerben, de azt tudom, hogy az erről folyó transzparens párbeszéd Oroszországgal mindenképpen a feszültségek csökkentéséhez vezet, és esetleges értelmezési vitákat is megelőzhet. Én erre látok ma jeleket, és azt gondolom, hogy ez a helyes iránya e probléma megoldásának. De még egyszer hangsúlyozni szeretném: ez nem a NATO rakétavédelmi rendszere, amelyről a nyilvánosság előtt a vita és a polémia zajlik.
Azt a megközelítést, hogy a magyar missziók sikere, annak a katonai és a civil komponensének az összhangja szorosan összefügg egymással, ezt én osztom, tehát az alelnök úr álláspontjával értek ebben a kérdésben egyet. Nevezhetném úgy is, hogy a katonai biztonság megteremti a lehetőségét a civil fejlődésnek, de a civil fejlődés visszahat a katonai biztonság megerősödésére, ezt nap mint nap tapasztaljuk, és azt gondolom, hogy ez volt az egyik oka annak, hogy az első magyar váltás, amely Afganisztánból hazatért, olyan hat hónapot csinált végig, ahol ilyen típusú, s másutt tapasztalt incidensekre egyébként nem került sor. Mert ez a folyamat már azok között a szerény keretek között is, amelyekről én itt most tájékoztatást adtam, nagymértékben növelte az ott lévő magyar alakulat biztonságát is.
Azokat a feltételeket, amelyek ehhez szükségesek... - például a katonai diplomáciai jelenlétet rendkívül fontosnak tartom, ezért utasítást adtam, hogy mind Pakisztánban, mind Indiában nyissunk védelmi attaséi hivatalt, tehát legyünk jelen a térségben ezen a szinten is, és megfelelő katonai diplomáciai képviselettel rendelkezzünk azokban a meghatározó államokban, amelyek az afganisztáni vagy akörüli nemzetközi problémákat kezelni tudják. Én ezt fontos és jelentős lépésnek tartom. Természetesen ezt a meglévő keretek között biztosítottam, és elindítottunk egy olyan változást, amely mai EU- és NATO- szomszédos tagállamoknál ezeknek az attaséi hivataloknak a megszüntetését vagy közös képviseletét jelenti, mert indokolatlan fenntartani egyébként ilyen típusú hivatalokat Budapesttől másfél órára lévő fővárosokban. Azt hiszem, indokoltabb fenntartani azokban az államokban, ahol alapvetően számunkra fontos események történnek.
A költségvetéssel kapcsolatos többi kérdésre alapvetően válaszoltam, de mégis azért tartom nagyon fontosnak, hogy visszatérjek rá, mert ez egy fontos szempont. A NATO-ban jelentős átalakulás zajlik, egy paradigmaváltás. Mi a fontos? Egyes tagállamok saját védelmi kiadásainak a szintje, vagy az egyes tagállamok szerepvállalása a közös feladatunk? Természetesen azzal tisztában vagyok, hogy akkor lehet szerepet vállalni, ha azért van egy megfelelő védelmi kiadási szint, mert ez biztosítja a feltételeket. De ma a NATO-ban, az Észak-atlanti Szövetségben nem az válik elsődleges kérdéssé, hogy ki milyen védelmi kiadásokat biztosít, hanem hogy kezdeményezően és hogyan vesz részt azoknak a közös feladatoknak az ellátásában, amelyekre az Észak-atlanti Szövetség vállalkozik, egyébként megjegyzem - és ez egy másik paradigmaváltás - saját határain kívül. Ma a NATO-műveletben csak a saját határain kívül van. Tehát azt gondolom, hogy az ebben való magyar pozíciók kialakítása és az erről zajló vita nem megspórolható még egy magasabb védelmi kiadási szint mellett sem. Ezt szeretném hangsúlyozni.
Nagyon fontosnak tartom a NATO és az EU közötti együttműködést. Nem párbeszédet, együttműködést. Nem Afganisztán kapcsán, mert ott az Észak-atlanti Szövetség van jelen, az egy NATO-feladat, tehát ott teljesen tisztán szétválnak a dolgok, hanem abból a szempontból, amely szintén egy harmadik paradigmaváltást tükröz, hogy az Európai Unió mifajta védelmi képességeket akar kialakítani és hogy ezek csupán az Észak-atlanti Szövetség bázisára korlátozódnak, vagy pedig önálló és más formát öltenek, miközben a kettő összekapcsolódása egymástól elengedhetetlen.
Ebből a szempontból szeretném világossá tenni az álláspontomat mint a Magyar Köztársaság honvédelmi miniszteréé: egy Magyar Honvédség van. Ez a Magyar Honvédség vesz részt az Észak-atlanti Szövetség és az Európai Unió feladatainak az ellátásában. Nincs két Magyar Honvédség.
Azt gondolom, hogy azok a képességek, amelyeket mi kialakítunk, az a szervezet, amellyel ezt biztosítani akarjuk, az a modernizáció, ami ehhez feltételként szükséges, úgy fejlesztendő, hogy mindkét nemzetközi szervezetben való szerepünket el tudjuk látni. Nem tartom lehetségesnek, hogy két különböző fejlesztést vigyünk végig. Még egyszer mondom: egy Magyar Honvédség van.
Van vita a tagállamok között abban, hogy ez a megközelítés helyes vagy másfajta megközelítésre kell törekedni. Ezt a vitát végig kell egyébként vinni, de én szeretném világossá tenni ebben az álláspontomat: ez a Magyar Köztársaság érdeke, hogy mindkét nemzetközi szervezetben olyan gyakorlati együttműködés alakuljon ki, amely számunkra elvégezhetővé, elláthatóvá teszi és a döntésekben is biztosítja a beleszólást ezeknek a feladatoknak a meghatározása során.
Ezt elmondtam egyébként most Wiesbadenben az Európai Unió védelmi miniszteri értekezletén is a hozzászólásomban, hogy nem elég azt mondani egy NATO-értekezleten a védelmi minisztereknek, hogy működjön együtt az Európai Unióval, majd nagyrészt ugyanezeknek a védelmi minisztereknek átülni egy európai uniós védelmi miniszteri értekezletre, és elmondani, hogy az Európai Unió működjön együtt a NATO-val. Ennél valamivel operacionalizáltabb együttműködésre van szükség. Ez egy nehéz folyamat, amelyben folyamatosan kell figyelemmel kísérnünk az álláspontokat. Ebben például a külügyi bizottság és a honvédelmi bizottság szerintem kiválóan együtt tudna működni, mert mindkét bizottságot alapvetően érintő kérdésről van szó.
Ami a konferencián elmondott Putyin-beszédet illeti - s azóta annak az utóéletét is, mert hiszen nem csupán egy beszéd hangzott el, hanem a nemzetközi politikai élet szereplői és a sajtó is rendkívül sokat foglalkozott vele -, különböző értelmezések láttak napvilágot. Számomra fontos üzenete van: folyamatosnak kell lennie a párbeszédnek a NATO és Oroszország között. És ez mindkét félnek szerintem alapvető érdeke.
Van-e világos célja az afganisztáni szerepvállalásnak. Van! Nagyon világos célja van: egy olyan stabil demokratikus állam létrejöttét segíteni, amely gazdaságilag és társadalmilag is fejlődőképes azok között a körülmények között, amelyekben egyébként Afganisztán él és létezik, és nem egy európai modellt ráerőltetve, mert hiszen egészen más kulturális, gazdasági, földrajzi környezetben létező országról van szó. Ez a mérce.
Aki ezt elősegíti, szerintem használ, nem csupán Afganisztán népeinek, hanem az egész világnak, mert mint ahogy elhangzott, például a kábítószer-termelés és -kereskedelem egyik kiemelkedő bázisáról van szó. Ezt akkor tudjuk eliminálni, ha ott egy olyan társadalmi-gazdasági fejlődés van, ami lévén az afgán társadalom maga képes kiszorítani a kábítószer-termelést. És én ezt egyáltalán nem tartom lehetetlennek.
Azt gondolom, hogy az ebbe az irányba tett határozott lépések nagymértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy a világ békésebb legyen, eredményesebben tudjon működni és ezért az erőfeszítésekre a mi részünkről is szükség van, mert magunkat is védjük ezzel, nem csupán az ott élő embereket.
80
Pi. 81 (Szekeres Imre)
A logisztikával kapcsolatban. A logisztikai feladatok ellátása a legszenzitívebb része egy ilyen műveletnek, ha szabad egyáltalán rangsort állítani. Kezdjük azzal, hogy a Balkán logisztikai ellátása, amelyik a legnagyobb feladatot jelenti, nem kíván meg stratégiai légi szállítást. Nem véletlen, hogy a logisztikai ezred Kaposváron állomásozik, és ott megfelelő hátteret tud biztosítani a balkáni feladatoknak. Nagyobb létszámmal egyedül Afganisztánban vagyunk távolabbi ponton jelen, ezért gondolom, hogy nagyon fontos ezeknek a mértékeknek a pontos meghatározása.
Egyébként nem két Ancsánk, tehát Antonov repülőgépünk van, hanem öt. Én nem becsülném le őket. Most próbáljuk meg, hogy az afganisztáni ellátást kiegészítő jelleggel tudják-e vállalni, most lesz egy próbarepülés. De természetesen nem ez a megoldás, éppen ezért a Magyar Honvédség azt az utat járja, ami a leghatékonyabb, ez pedig az együttműködés, egyrészt egy SALIS nevű rendszer részeként gyakorlatilag más tagállamokkal együtt közösen használunk egy légi flottát. Gyakorlatilag ez egy time-sharing rendszer, tehát van egy részünk benne, amit mi lehívunk. És most készülünk egy másik ilyenre, tizenhárom tagállam C-17-es flottát fog közösen vásárolni és működtetni hasonló formában. Ezek azokat a stratégiai szállítási feladatokat, amelyek nagy távolságra szükségesek, fedezik, és megfelelően hatékonyak is. Én nem támogatnám azt, hogy nagyon-nagyon sok pénzért, máshonnan elvéve az erőforrásokat önálló stratégiai légi flottát alakítsunk ki, amelynek mondjuk 10 százalékát tudnánk kihasználni, az biztosan nem lenne jó megoldás. De azt, hogy részt vegyünk ezeknek a közös légi szállítási képességeknek a megteremtésében, és hogy abban annyi részünk legyen, amennyi a tervezhető feladat, viszont követendő útnak tartom. Ezen az úton járunk. Egyébként 2008. december 31-éig szerződésekkel ez a képesség biztosítva van. Maga a C-17-es flotta kialakítása egy majdnem tíz-tizenöt évre szóló projekt, hiszen ezek fokozatosan alakulnak ki és lépnek be. Erre vonatkozóan is tettem javaslatot most a NATO-ban, hogy például Pápa alkalmas lenne ennek a flottának az egyik bázisának, ami nyilván számunkra egy kedvező megoldást jelentene. Tehát a törekvés az, hogy együttműködés, és garantált módon felhasználni a légi kapacitást, amennyiben nem tudjuk felhasználni, akkor pedig értékesíteni, erre is mód és lehetőség van.
Amit Kránitz képviselő úr kérdezett a magyar katonákról, hogy érzik magukat: majdnem azt mondom, hogy őket kell megkérdezni. Én most megkérdeztem Szolnokon, amikor az első PRT-alakulat visszafogadási ünnepsége volt - van közöttük számos személyes ismerősöm, hiszen többször találkoztam velük -, jól érezték magukat. Ez civilnek furcsa, de egy katona számára az, hogy egy olyan feladatot lát el, ami legközelebb van ahhoz az állapothoz, amit tekintsünk mondjuk a saját maga kipróbálásának, az egy motiváló tényező. Amikor először Afganisztánban jártam, és Kabulban voltam, egy magyar százados volt a biztosító tisztem, akitől kérdeztem, hogy nem vágyik már haza, nem menne már haza, ő azt mondta nekem, hogy higgyem el, hogy nem, ha hazamegy, unatkozni fog. Tehát a katonában ott van az az akarat, az a vágy, hogy legalább egy időre megpróbálni magát, hogy amit tud, tanult, azt élesebb helyzetben hogyan hasznosítja.
Egyébként, amit nagyon fontosnak tartok, az első váltás során jelentős fegyelmi események sem voltak. Az pedig, hogy semmi baj nem volt, azt lekopogom, mert arra mindig készülni kell, de hogy a belső viszonyok is nagyon jól alakultak, köszönhetően a parancsnokok és a beosztott tisztek együttműködésének, én ezt nagyon nagy értéknek tartom.
Ígéretemhez híven a második váltást is meg fogom természetesen látogatni, és természetesen most is fognak parlamenti képviselők velem jönni majd. A szokásnak megfelelően a Honvédelmi és rendészeti bizottságot hívtam meg, de láttam az érdeklődést a külügyi bizottság tagjaiban is, úgyhogy erre majd egy későbbi kiképzés után visszatérünk, hogy ezt hogyan tudjuk megoldani.
Az, hogy az afganisztáni PRT-val kapcsolatban más nemzetek is tapasztalatot szerezzenek, már gyakorlat. Most négy nemzet katonái, két-három-négy-öt fő állomásozik ott, és teljesít szolgálatot, és így ismeri meg ezt a munkát. Mi is egyébként részt vettünk korábban ilyen módon a tapasztalatszerzésben, és erre a későbbiekben is nyitottak leszünk.
Végül az a kérdés, amit Gógl képviselő úr feltett, hogy azzal a formálódó külpolitikai koncepcióval milyen összhangban van ez a szerepvállalásunk. Teljes mértékig összhangban van. Biztonságpolitikai, katonai szakértők is részei a külpolitikai koncepció kidolgozásának, hiszen itt összekapcsolódó elemekről van szó, mint két fogaskerék összekapcsolódása, nem nélkülözheti egymást a kétfajta magatartás. Sőt az a kidolgozó munka, amelyik egy katonai stratégiára vonatkozik, nyilván az is alapul majd a külpolitikai stratégiára, illetve egy szélesebb értelemben vett nemzeti biztonsági stratégiára, mert ezek a stratégiák nagyon szigorúan összefüggnek egymással.
Közegészségügyi, oktatásügyi program csak civil lehet. Tehát én szigorúbb vagyok a képviselő úrnál, nem hiszem, hogy ezt katonáknak kell csinálni, és nem is ezt tervezzük. Az április 1-jétől elinduló civil programok mindegyike civil keretek között zajlik, és egyébként a megfelelő minisztérium vagy NGO szervezésében és nem a Magyar Honvédség szervezésében.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen, miniszter úr. Én két megjegyzést szeretnék tenni az elhangzottakhoz, azzal, hogy nem kívánom újraindítani a vitát.
Miniszter úr a védelmi kiadások, illetőleg a műveletekben való részvétel kérdését megint szembeállította. Én úgy vélem, el kell döntenünk, hogy most melyik a fontosabb: részt venni a műveletekben, vagy pedig a költségvetéssel bíbelődni. Nézze, miniszter úr, én ezt a szembeállítást politikailag hasznosnak tartom, mert nyilvánvalóan lehet a műveletekkel elfedni azt a súlyos problémát, ami a költségvetésben van. Tehát lehet hogy ez önöknek hasznos, de eredményre vezetőbb lenne, ha nem szembe, hanem egymás mellé állítanánk, nem "vagy"-ot, hanem "és"-t fogalmaznánk a védelmi kiadásokkal, illetőleg a műveletekben való részvétellel kapcsolatosan. És így talán más megvilágításban fogjuk látni Liam Fox úrnak is a kijelentését, aki azt mondta, ő olyan kezdeményezéssel fog élni, hogy amennyiben tagállamok nem teljesítik a kötelezettségeiket, akkor a NATO-tagságukat függessze fel valamilyen eljárás útján a NATO. Liam Fox úrnak ez a kijelentése talán hatott arra, hogy ön ma már úgy fogalmazott, hogy növelni kell óvatosan a védelmi kiadásokat. Talán nem hiába fogalmazta meg Liam Fox úr a magyarországi látogatása során azt, hogy vannak tagállamok, amelyek nem teljesítik kötelezettségeiket, és Magyarország ebbe a kategóriába tartozik. Miniszter úr, a saját vállalásunkról van szó, nem arról van szó, hogy most milyen statisztikai összehasonlításokat tudunk végezni.
Az 1,27-en is lehetne vitatkozni, mert úgy látom, hogy meglehetősen sokfajta számítási eljárás áll a rendelkezésünkre. Ezeknek a részleteiben nem akarok elmerülni, de úgy látom, az a felismerés, hogy tarthatatlan a jelenlegi magyar védelmi költségvetés, megszületett, és én ezt szeretném üdvözölni, de ezekkel a megjegyzésekkel üdvözlöm, amelyeket most meg kellett ismételnem.
Pi. 90BB 91 (Elnök)
A másik kérdés pedig az afganisztáni biztonsági helyzetre vonatkozik. Úgy látom, hogy nem teljesen tudatosul - szemmel láthatóan a miniszteri tájékoztató is ezt jelzi számomra -, hogy Afganisztánban baj van. Nagyon kerek volt ez az előterjesztés, miniszter úr. Nagyon kerek! Úgy vélem, hogy nagyon súlyos gond van, és ennek az afganisztáni missziónak, hogy ne egy iraki típusú fiaskó legyen, szemmel láthatóan nincsenek meg a meghatározó fogódzói. Ehhez mindenekelőtt a problémát kellene jobban érzékelnünk. Azt követően lehetne meghatározni, hogy milyen minőségi stratégiamódosításra van szüksége a NATO-nak és a nemzetközi közösségnek, mert félő, hogy ha ezen a vonaton kényelmesen elterpeszkedünk - a PRT-, a katonai és a civil komponens összhangjának megteremtése és mindezek -, lehet, hogy az alagút vége nagyon messze van.
Úgy érzékelem a nemzetközi tárgyalásainkon - különösen az indiai tárgyalásainkon ez hangsúlyosan éleződött -, hogy a biztonsági helyzet minőségi romlása Afganisztánban lépéskényszerbe hozza a nemzetközi közösséget. És lehet, hogy a nemzetközi politikai - nyilvánvaló, hogy itt azért sokfajta tárcaközi megközelítés harmonizációjára van szükség -, tehát a nemzetközi politikai, a nemzetközi segélyezési és a katonai komponensnek egy új minőségű együttműködésére lehet szükség Afganisztánban. Természetesen mi most a miniszter úron mindent számon nem kérhetünk, a katonai komponens meghatározó ebben a misszióban, de hát ahogy ő is fogalmazott, nem elegendő, nem elégséges ahhoz, hogy a kiutat lássuk Afganisztánból. Köszönöm szépen, van-e még?
DR. SZEKERES IMRE honvédelmi miniszter: Elnök úr, ha megengedi!
ELNÖK: Miniszter Úr! Mielőtt visszaadom még egyszer a szót, hadd kérdezzem meg a képviselőtársakat, hogy van-e bárkinek még kérdése vagy megjegyzése. Kozma képviselő úr!
DR. KOZMA JÓZSEF (MSZP), a bizottság alelnöke: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Bizottság! Két nagyon rövid megjegyzésem van. Az egyik a társadalmi vitára kerülő külügyi koncepcióval, a Magyar Köztársaság külpolitikájának alakítására vonatkozó elképzelésekkel függ össze. Természetesen ezekkel a kérdésekkel is mint a biztonságpolitika részét képező ügyekkel fogunk találkozni.
Azt gondolom, hogy amikor ez majd idejében a külügyi bizottság elé fog kerülni, akkor időszerű lesz az is, hogy miniszter úrral megint találkozzunk ennek az ügynek a részeként, de akkor már valóban ebben a szélesebb összefüggésrendszerben.
A másik pedig, hogy nyilván mindannyian, akik tudjuk, hogy a köztársaság költségvetéséből mindenkinek tudni kell a maga feladatait teljesíteni, csak nagyra tudunk értékelni minden olyan törekvést, amely arról szól, hogy a rendelkezésre álló források hatékonyságának fölhasználásával ha nem is tudja nyújtani azt a takarót, de legalább tisztában van azzal, hogy minden hatékonyságnövelés valójában a rendelkezésre álló források hatókörét tudja bővíteni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Miniszter Úr!
DR. SZEKERES IMRE honvédelmi miniszter: Mivel az elnök úr az összefoglalójában olyan fontos ügyeket érintett, azért kértem még egyszer szót, mert természetesen tiszteletben tartom a bizottság és az elnök úr álláspontját, de nagyon fontos ügyről van szó.
Azzal a szembeállítással, amelyet az elnök úr mondott, hogy a Magyar Köztársaság vagy a védelmi kiadásait növeli, vagy műveletekben vesz részt, én nem értek egyet. Én sem értek egyet. Amit itt kifejtettem a bizottság ülésén, az ezzel pontosan ellentétes volt. Azt fejtettem ki, hogy szükség van a védelmi kiadások megfontolt növelésére, mert ez biztosíthatja az alapot például a közös műveletekben való részvételre, és egyben azt is kifejtettem, hogy a NATO-n belül egyre nagyobb szerepe van a közös műveletekben való részvételnek, és nem azt tekintik csupán, hogy ki mennyit fordít a védelmi kiadásokra.
A különbségtétel tehát kettőn álláspontja között abban van, hogy én ést mondtam. És egyedül járható útnak ezt tartom: mármint a két feladatot.
Ami Liam Fox urat illeti. Mielőtt ő tavaly év végén Magyarországon járt volna és az ominózus nyilatkozatát megtette volna, a Magyar Köztársaság kormánya tavaly nyáron és ősszel világos programot fogadott el, hogy 2007-ben és 2008-ban a költségvetési konszolidáció idején a védelmi kiadások szinten tartását vállalja, majd azt követően azok fokozatos növelését. Nincs köze tehát az álláspontomnak Liam Fox álláspontjához. Időben megelőzi, és örülök, ha követi az álláspontomat, és ezt elfogadhatónak tartja az elnök úr is. Azt gondolom, hogy izgalmas lesz az a vita, amit le fogunk folytatni, mert Liam Fox urat is az érdekli, hogy Nagy-Britannia költségvetéséből mennyi a védelmi kiadások szintje, és azon szeretne minél többet spórolni.
Én pedig azt gondolom, hogy a vitát arról kell lefolytatnunk majd - Liam Fox úrnak és nekem -, hogy hogyan képzeljük el a NATO jövőjét, és azt a bizonyos ést, amelyet az elnök úr mondott, hogyan tudja ki-ki saját országában optimalizálni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Miniszter úr, azért Liam Fox úrnak engedjük meg, hogy a NATO jövőjéért is aggódik akkor, amikor az együtt szükséges mértékben nem működő tagállamok irányában szankciók bevezetésén gondolkodik. (Közbeszólások az MSZP-s képviselők között.) Úgy vélem, hogy ez a korrekt vele szemben, nem csupán a saját költségvetéséért aggódik, hanem a NATO működőképességéért is aggódik. Ilyen értelemben közös felelősséggel tartozunk. Minden képviselőtársamnak megadom a szót egyébként, Kékesi képviselőtársamnak is, ha egyébként jelentkezik, viszont a bekiabálások nem igazán segítik az ülés sikeres lebonyolítását. Köszönöm szépen, miniszter úr a lehetőséget arra, hogy párbeszédet folytassunk, és ezt a jövőben is kívánjuk folytatni. Köszönjük szépen, a napirendi pontot lezártam.
DR. SZEKERES IMRE honvédelmi miniszter: Én is köszönöm szépen.
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Mielőtt rátérünk a következő napirendi pontunkra, köszöntöm az államtitkár asszonyt, és két perc technikai szünetet tartunk.
BB 100
(Szünet: 11.38 - 11.43)
(A bizottság 11 óra 43 perctől 12 óra 32 percig zárt ülést tartott, melyről külön jegyzőkönyv készült.)
BB 151 folytatás
ELNÖK: Következik a 3-4. napirendi pont ismét tehát nyílt ülés keretében. A 3-4. napirendi pontunkhoz megérkeztek a vendégek.
A 3. pontunk a nukleáris terrorcselekményekről szóló egyezmények kihirdetése. Köszöntöm Rajmon Balázs és Faragó Ákos urakat. Nagyon rövid kiegészítést szeretnénk kérni az előterjesztéshez. Parancsoljanak!
DR. FARAGÓ ÁKOS (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Jó napot kívánok. Nagyon röviden szólnék. Az előterjesztés tárgya a nukleáris terrorcslekmények visszaszorításáról szóló egyezmény kötelező hatályának elismerése, illetőleg a kihirdetése. Tulajdonképpen kettő apró kivételtől eltekintve a hatályos büntetőjogi szabályozás teljes egészében megfelel az egyezménynek.
A két kivétel annyi, hogy a Btk. 264., illetve a 264/A § szerinti bűncselekmények az előkészületet jelenleg nem rendelik büntetni. Ezzel az összhangot megteremti a parlament előtt lévő T/1917. törvényjavaslat, amely ebből a célból módosítja a büntető törvénykönyvet. Tulajdonképpen az előterjesztésnek ez a legfontosabb eleme. Illetve azt még megemlíteném, hogy az egyezmény által kötelező kijelölendő kapcsolattartási pontnak a neb-eket jelöli ki az előterjesztés. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Úgy látom, erre senki nem tud lépni. (Derültség.) Ki támogatja az előterjesztést? (Szavazás.) Egyhangú. Nagyon szépen köszönjük, jó munkát kívánunk önöknek. Viszontlátásra. Előadót nem kell állítanunk.
A 4. napirendi pontunkhoz köszöntöm Pénzes Zsuzsannát és Kun Gabriellát, aki meghúzódik. Ön Kun Gabriella? (Kun Gabriella: Igen.) És Pénzes Zsuzsanna húzódik meg? (Jelzésre:) Nem, a parlamenti titkárságról. Jó, akkor csak Kun Gabriellát köszöntöm. Önnek is nagyon örülünk. Hasonlóan rövid kiegészítést szeretnék kérni, tessék parancsolni!
KUN GABRIELLA (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Jó napot kívánok. Az előterjesztés, a törvényjavaslat egy nemzetközi egyezményhez kapcsolódó jegyzőkönyv kihirdetését szolgálja. A jegyzőkönyvet az Országgyűlés két évvel ezelőtt már megerősítette, ez csupán egy kihirdetés lenne.
Az egyezmény a levegőszennyezés elleni küzdelmet szolgálja. Tulajdonképpen az egyezmény egy '79-es genfi egyezmény, amely céljai megvalósítása a jegyzőkönyveken keresztül történik. A jelen előterjesztés tárgyát képező jegyzőkönyv egy a nyolc jegyzőkönyv közül, amely az egyezményhez kapcsolódik, és a nehézfémek elleni küzdelmet szolgálja. Minél kevesebb nehézfém kerüljön ki a környezetbe, erre irányul a jegyzőkönyv, pontosabban három nehézfémre: az ólom-, a kadmium-, és a higanykibocsátás csökkentésére.
A jegyzőkönyv által megfogalmazott követelmények és előírások a hazai levegőtisztaság-védelmi jogszabályokban megjelennek. Az európai uniós csatlakozásunk során, a jogharmonizáció során beépültek a hazai joganyagba, tehát többletberuházás, intézkedés a jegyzőkönyvvel kapcsolatban nem merül fel. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Erre sem tud lépni a bizottság. Fölteszem szavazásra. Ki támogatja az előterjesztést? (Szavazás.) Egyhangú, köszönjük szépen. Szép napot kívánunk önnek, viszontlátásra.
Tisztelt Bizottság! Mai napirendi pontjaink végéhez értünk, az egyebek következnek.
Két bejelentésem lenne. Az egyik: tájékoztatom a bizottságot, hogy a főtitkár úr lehetővé tette, hogy az elkövetkezendő időszakban a jegyzőkönyvek bizonyos részletei angol nyelven is megjelenjenek a parlament honlapján az interneten. Tehát jelezni fogom az egyebek között a jövőben, hogy mely napirendi pontjainkat tesszük föl angol nyelven az internetre, így a mai ülésen az 1. napirendi pont tartozik ebbe a kategóriába.
A másik bejelentenivalóm pedig, hogy a következő ülésünket március 20-án 10 órakor tartjuk. Fekszi államtitkár asszony schengeni beszámolója lesz. Schengen egy nagyon érzékeny kérdés, valamint nagykövetjelöltek meghallgatása lesz. Jelezném a tisztelt bizottságnak, hogy a 26-ával kezdődő héten az ülésünk hétfőn 11 óra 30-kor kezdődik nagykövetek meghallgatása miatt. 27-én rendes időpontban, 10 órakor tartjuk az ülésünket; 2-án szintén 11 óra 30-kor kezdjük az ülésünket, 3-án pedig nem tartunk ülést.
Ennyit a közeljövőre vonatkozóan, a nagykövetjelölti meghallgatások csúsznak be ezekbe az időpontokba. (Közbeszólások.) Tehát 26-án, illetve 2-án nagykövetjelöltek. 19-én nincs tervbe véve bizottsági ülés, 20-án pedig rendes időben, 10 órakor, mint ahogy 27-én is rendes időben, 10 órakor tartjuk a bizottsági ülést. (Hárs Gábor közbeszólására:) A keddi ülésen van egyéb napirendi pont és nagykövetmeghallgatás egyaránt. Amennyiben nincs több kérdés, megjegyzés, az ülést berekesztem. Viszontlátásra! Jó munkát kívánok mindenkinek.
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 33 perc)
|
|
Németh Zsolt |
|
|
a bizottság elnöke |
Jegyzőkönyvvezetők: Podmaniczki Ildikó és Barna Beáta