HRB-3/2008.
(HRB-58/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Honvédelmi és rendészeti bizottságának
2008. március 11-én, kedden, 11 órakor
az Országház földszint 93. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott *
A bizottság titkársága részéről *
Elnöki bevezető, határozatképesség megállapítása *
Sajóbábony Nagyközség Önkormányzata kezdeményezésének megtárgyalása *
Dr. Kökényesi Antal kiegészítése *
Juhász Gábor további kiegészítése *
Kérdések, észrevételek, reflexiók *
Juhász Gábor válaszadása, reagálása *
Nagy Imre válaszadása, reagálása *
Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről, általános vita: A személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól szóló 2005. évi CXXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/4701. szám) (Dr. Gál Zoltán és Jauernik István (MSZP) képviselők önálló indítványa) *
Jauernik István kiegészítése *
Dr. Piros Attila kiegészítése *
Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről, általános vita: Önkéntes, tartalékos területvédelmi erő létrehozásáról szóló határozati javaslat (H/4553. szám) (Dr. Simicskó István (KDNP) képviselő önálló indítványa) *
Dr. Simicskó István kiegészítése *
Dr. Vadai Ágnes kiegészítése *
Kérdések, hozzászólások, reflexiók *
Vadai Ágnes válaszadása, reagálása *
Dr. Simicskó István válaszadása, reagálása *
Elnököl: Dr. Keleti György (MSZP), a bizottság alelnöke
Karsai Péter (MDF), a bizottság alelnöke
Ecsődi László (MSZP)
Katanics Sándor (MSZP)
Laboda Gábor (MSZP)
Mécs Imre (MSZP)
Rába László (MSZP)
Csampa Zsolt (Fidesz)
Dr. Kontrát Károly (Fidesz)
Nyitray András (Fidesz)
Dr. Simon Miklós (Fidesz)
Tóth Gábor (Fidesz)
Básthy Tamás (KDNP)
Dr. Molnár Lajos (SZDSZ)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Lázár János (Fidesz) Básthy Tamásnak (KDNP)
Dr. Gál Zoltán (MSZP) Keleti Györgynek (MSZP)
Mécs Imre (MSZP) távolléte idejére Rába Lászlónak (MSZP)
Tóth Károly (MSZP) Katanics Sándornak (MSZP)
Dr. Molnár Lajos (SZDSZ) távolléte idejére Mécs Imrének (MSZP)
Dr. Simon Miklós (Fidesz) Tóth Gábornak (Fidesz)
Csampa Zsolt (Fidesz) távolléte idejére dr. Kontrát Károlynak (Fidesz)
A bizottság titkársága részéről
Laban János főtanácsadó, a bizottság titkára
Juhász Gábor államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Piros Attila szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Kökényesi Antal vezérőrnagy, országos főkapitány-helyettes
Dr. Vadai Ágnes államtitkár (Honvédelmi Minisztérium)
Nagy Imre, Sajóbábony polgármestere
Török Barna, Sajóbábony jegyzője
Jauernik István országgyűlési képviselő (MSZP)
Dr. Simicskó István országgyűlési képviselő (KDNP)
Palásti Ferenc dandártábornok (Köztársasági Elnöki Hivatal)
(Az ülés kezdetének időpontja: 11 óra 3 perc)
Elnöki bevezető, határozatképesség megállapítása
KELETI GYÖRGY (MSZP), a bizottság alelnöke (a továbbiakban ELNÖK): Jó napot kívánok! Tisztelt Bizottság! Mielőtt a napirendi pontokról tárgyalnánk, tájékoztatom önöket, hogy 11 jelenlévő képviselővel és 5 helyettesítéssel a bizottság határozatképes. Név szerint: Tóth Károlyt Katanics Sándor képviselőtársunk, Mécs Imrét Rába László helyettesíti (Mécs Imre megérkezik az ülésterembe.), de megjött közben Mécs képviselő úr, Gál Zoltánt Keleti György, Lázár Jánost Básthy Tamás és Csampa Zsoltot Kontrát Károly képviselőtársunk helyettesíti.
Mindenekelőtt természetesen arról kell tájékoztatnom önöket, hogy Lázár János elnök úr üzenetet küldött, hogy belázasodott, beteg, tehát nem tud jelen lenni a mai ülésen, ezért én, mint a bizottság alelnöke kaptam ezt a feladatot, hogy a mai ülésen az elnöki tisztet betöltsem.
Képviselőtársaim! Mielőtt rátérnénk a napirendi javaslat megszavazására, szeretném önöknek bemutatni Palásti Ferenc dandártábornok urat, aki a Köztársasági Elnöki Hivatal katonai főosztályvezetői megbízását kapta meg. (Palásti Ferenc feláll.) Kérem, foglaljon helyet! Bizonyára tudnak róla, hogy Makk László tábornok úr, aki korábban betöltötte ezt a tisztet, Moszkvába került, ahol NATO-beosztást tölt be, így jött létre ez a csere. Mint önök tudják, a köztársasági elnök úr állandó meghívottja bizottsági ülésünknek, és ezt a tisztet minden esetben a hivatal katonai főosztályvezetője szokta ellátni, ami azt jelenti, hogy Palásti Ferenc tábornok úrral valószínűleg a közeljövőben többször is fogunk találkozni. Tisztelettel elvárjuk, és köszönöm, hogy a mai ülésre eljött, és hogy bemutathattam képviselőtársaimnak. (Palásti Ferenc: Köszönöm én is, elnök úr.)
Ezek után rátérünk a mai meghívó alapján kiküldött napirendi pontok ismertetésére, illetve megszavazására. Valamennyien kézhez kapták a napirendi javaslatot, amelynek első pontja Sajóbábony Nagyközség Önkormányzata kezdeményezésének megtárgyalása. Második napirendi pont a személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól szóló 2005. évi törvény módosításáról szóló T/4701. számú törvényjavaslat tárgysorozatba-vételéről szóló döntés. Ezt a javaslatot dr. Gál Zoltán és Jauernik István képviselőtársaink nyújtották be. Harmadik napirendi pontként az önkéntes tartalékos területvédelmi erő létrehozásáról szóló H/4553. számú országgyűlési határozati javaslat tárgysorozatba-vételéről fogunk tárgyalni. Ez a javaslat dr. Simicskó István képviselőtársunk önálló indítványa. Negyedik napirendi pontként az egyebek megtárgyalására kerül sor. Ez azt jelenti, hogy a 2. és a 3. napirendi ponthoz határozatképességre van szükség.
Kérdezem képviselőtársaimat, hogy van-e más javaslatuk a mai ülés napirendjét illetően. (Nincs jelzés.) Nem látok ilyen jelentkezést. Aki egyetért az általam javasolt napirendi pontokkal, kérem, a helyettesítést figyelembe véve, emelje fel a kezét! (Szavazás.) Köszönöm szépen.
A bizottság egyhangúlag elfogadta a napirendi pontokat.
Sajóbábony Nagyközség Önkormányzata kezdeményezésének megtárgyalása
Rátérünk első napirendi pontunkra, Sajóbábony Nagyközség Önkormányzata kezdeményezésének megtárgyalására. Képviselőtársaim az ezzel kapcsolatos valamennyi okmányt megkapták.
Szeretettel köszöntöm a mai ülésünkön meghívottként megjelent Juhász Gábort, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium államtitkárát. Vártuk Gönczöl Katalint is, de ezek szerint nem érkezett meg. Köszöntöm dr. Piros Attila szakállamtitkár urat is, aki szintén jelen van ülésünkön, valamint dr. Kökényesi Antal tábornok urat, az országos rendőrfőkapitány helyettesét.
Képviselőtársaimhoz eljutottak a napirendi ponttal kapcsolatos okmányok. Nagyon röviden arról szeretném önöket tájékoztatni, hogy a napirendi pont tárgyalására úgy került sor, hogy Szili Katalin házelnök asszony megkapta Sajóbábony levelét, amelyet kezdeményezésként fogott fel, és a helyi önkormányzatokról szóló törvény értelmében, lehetőségével élve bizottságunk elé terjesztette. Ez a levél, amelyet Szili Katalin a bizottság elnökének küldött, ez is az önök rendelkezésére áll. Ez azt jelenti, hogy a házelnök asszony kérte, hogy ezt a beadványt tárgyaljuk meg, és természetesen a házelnök asszony tárgyalásunk eredményéről részletes tájékoztatást fog kapni.
Bocsánatot kérek! Még nem köszöntöttem a polgármester urat. Engedje meg, hogy pótoljam ezt a hiányosságot. (Juhász Gábor: És a jegyző urat.)
Mivel minden képviselőtársunk rendelkezik ezzel a levéllel, amelyet a házelnök asszonyhoz juttattak el a sajóbábonyiak, én azt gondolom, hogy a szóbeli kiegészítést, ha ezzel a bizottság tagjai egyetértenek, a polgármester úr most megtenné. Kérjük polgármester urat, vegye figyelembe, hogy rendelkezünk a beadvány szövegével, vagyis amennyiben lát olyan körülményeket, amelyek a kiegészítést valóban érdemessé teszik, akkor kérem, erről tájékoztassa bizottságunkat.
NAGY IMRE, Sajóbábony polgármestere: Köszönöm a szót, elnök úr. Szeretném elmondani, hogy Sajóbábony Miskolc északi szomszédja, és a miskolciak közül nagyon sokan dolgoznak Sajóbábonyban az ipartelepen - illetve most már ipari parknak nevezik -, és ugyanígy Miskolcra is nagyon sokan járnak Sajóbábonyból. Sajóbábony egy 3200 fős település, ahol természetesen a demokrácia beköszöntével bizonyos mértékig bizonyos terhek is keletkeztek. Az ipartelepen a régi Észak-magyarországi Vegyi Művek található, amely elsősorban annak idején hadi ipari jellegű termelésre rendezkedett be, később aztán mindenféle mással, növényvédő szerek és gyógyszerfélék gyártásával foglalkozott. Mára a bekövetkezett változások miatt elég nagy lett a munkanélküliség, és így a közbiztonság, illetve a közbiztonsági érzet is megváltozott Sajóbábonyban.
A beadvánnyal kapcsolatosan szeretném elmondani, hogy egyik pontja már szépen alakul. A rendőrség létszámának emelésével kapcsolatosan örömmel tapasztaljuk, hogy azóta, amióta a határőrséget összevonták a rendőrséggel, Borsod megyébe, illetve a miskolci kapitányságra is jutott ebből az állományból, és elég hathatós munkát végeznek.
A mi beadványunk egyfajta útkeresés arra nézve, ami a sajóbábonyi polgárokat irritálja, és időnként 6-800 aláírást gyűjtenek azzal kapcsolatosan, hogyan lehetne jobban élni Sajóbábonyban, illetve biztonságosabban élni. Előrebocsátom, hogy a rendőrség munkájával a lakosság nagy része elégedett, természetesen beleszámítva azokat a dolgokat is, amelyek arról szólnak, hogy a rendőrség létszámhiánnyal küszködött. Ezenkívül működik Sajóbábonyban egy olyan polgárőrség, amely a megyében is elismert, és sok mindent megtesz az önkormányzat is, a civil szervezet, a rendőrség annak érdekében, hogy a közbiztonsági helyzet jó legyen, javuljon.
Viszont az időszakosan előforduló nagyobb bűncselekmények - például a gyilkosságra gondolok - felkorbácsolják a közvéleményt és a hangulatot, emiatt aztán keletkeznek olyan szélsőséges vélemények is, amelyek többek között azt eredményezik, hogy egy képviselő-testület is arra szavaz, hogy jobb lenne, ha visszaállítanák a halálbüntetést, ugyanis a primitív emberek primitív módszerével kellene megfékezni ezeket az embereket; legalábbis ez az általános vélemény Sajóbábonyban.
Az útkeresés azért van, mert Sajóbábonyban a polgárokat elsősorban az irritálja, hogy csak egy példát ragadjak ki a sok közül, hogy gyermekkorú vagy kiskorú teherautót vagy autót vezet, és erre mindig az a válasz, hogy nem büntethető a gyermekkorú és a kiskorú. Ezt mindenki tudja, azt viszont senki nem mondja, csak mi szajkózzuk, hogy ezért meg lehetne büntetni a szülőt, illetve felelősségre kellene vonni a szülőket, hiszen a szülők felelősek gyermekeik tetteiért és a fiatalkorúak tetteiért. Annál is inkább, mert Sajóbábonyban elég sok szorgalmas ember lakik, aki azon igyekszik és munkálkodik, hogy a saját hasznára próbáljon gyarapodni. Ezzel szemben viszont a demográfia is azt mutatja, hogy a kisebbség jobban szaporodik, mint a többség, ezért attól félve, hogy ez a helyzet jobban el fog hatalmasodni, mi egy olyan élhető települést szeretnénk, amely joggal kiérdemel egy bizonyos rangot, és joggal mondhatja azt, hogy igenis szabad, illetve lehet Sajóbábonyba beköltözni, illetve kiköltözni Miskolcról, és azt is, hogy Sajóbábonyban élhető körülmények vannak. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm Nagy Imre polgármester úr kiegészítését. Arra szeretném felkérni a bizottság tagjait, a polgármester urat és a jegyző urat is, Török Barna jegyző urat (Török Barna szólásra jelentkezik.), - egy pillanat, mindjárt szót adok, mert látom, hogy szót szeretne kérni -, hogy mi ennek az ügynek a rendészeti aspektusával foglalkozzunk, hiszen ez a mi feladatunk. Ahogy képviselőtársaim a futárpostából láthatták, az alkotmányügyi és ügyrendi bizottság már foglalkozott ezzel a kérdéssel - Avarkeszi elnök úr egy levelet is eljuttatott önökhöz -, és ebből a levélből kiderül, hogy annak a bizottságnak a jellege olyan, hogy az a törvényalkotással összefüggő kérdésben foglalhat állást, illetve lehet kezdeményező. A mi dolgunk a rendészettel összefüggő kérdések megtárgyalása, ezért erre szeretném önöket kérni, hogy amennyiben lehet, erre fókuszáljunk.
Kérdezem Török Barna jegyző urat, hogy mit kíván kiegészítésként elmondani.
TÖRÖK BARNA, Sajóbábony jegyzője: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Én három csoportba sorolnám azokat a problémákat, amelyek Sajóbábonyt érintik; bár úgy gondolom, nemcsak Sajóbábonyt, hanem Miskolcot és környékét is érintik ezek a gondok. Az egyik a halálbüntetés, a második a szabálysértés kérdése, a harmadik a Btk. szigorítása, illetve volna egy negyedik is, a rendőrség és a lakosság kapcsolata.
A halálbüntetésről különösebbet nem mondok, hiszen polgármester úr elmondta felszólalásában, ott tartunk, hogy mindenki egyetért vele, szükség volna rá, mert ezzel együtt szigorodna a büntetés, egyben automatizmust hozna létre, szigorodna a Btk. is. Bírókkal is beszéltem erről, és megvan erről a véleményük nekik is.
A jelenleg hatályos szabálysértési törvény, úgy gondolom, hogy alkalmazható, de nem szigorú. Mindenre jó, csak arra nem, hogy arra sarkallja az állampolgárt, hogy egy picit is tartson attól, hogy szabálysértést követ el. Nem egy alkalommal a szemembe vágják, hogy mi van akkor, hogy ha ő 30 napra vagy 10 napra vagy 20 napra bevonul, majd utána visszajön, és elvágja a nyakamat. Tehát azt szeretném ezzel elérni, és azt szeretném kérni a jelenlévőktől, hogy ha tudnak annak érdekében tenni, hogy akár a Btk., akár a szabálysértés vagy az ezzel kapcsolatos jogszabályok szigorítását el tudják érni, akkor tegyék meg bátran, mert ezt várja el a nép. Bizton mondhatom ezt, hiszen a polgármester úr is megkérdezte ezeket az embereket.
Továbbmegyek: a szabálysértés. Hát, ha valamit tönkretettek, akkor ez a szabálysértés. A korábbi szabálysértéssel is dolgoztam, az egy ragyogó jogszabály volt, és igenis azokat a csekély mértékben jogszabályt sértő embereket fogta meg, akik csekély számú szabálysértést követtek el, mégis radikálisan tudtunk ellene tenni. Annak még volt nevelő hatása, de ma már ez nincs, ugyanis a szabálysértést nem elég, hogy a jegyző, nem elég, hogy az ügyészség felügyeli és koordinálja, hanem emellé még odatettük a bírót is. Tessék elképzelni, hogy Sajóbábonyban hozunk egy szabálysértési határozatot, de a kisebbség, a cigány ember, ha Veszprémben követi el a szabálysértést, akkor meg kell küldenem a Veszprém Megyei Bíróságnak, oda, ahová a szabálysértés történt, ami rendkívüli módon lelassítja a szabálysértési eljárást, és ez így nem jó.
A rendőrség és a lakosság kapcsolata: itt visszamegyek a Btk.-hoz, a tanúvédelemhez. Itt ez sincs, mert félnek az emberek. Például nincs bejelentő, feljelentő, bár a rendőrség várja a feljelentőt, de egyszerűen félnek az emberek. Úgy gondolom, nincs olyan szankciórendszere ezeknek a jogszabályoknak, amelyektől egy picit tartanának az elkövetők. Nem azt mondom ezzel, hogy az egész országban félni kell, de igenis, aki törvényt sért, aki szabályt sért, az féljen. Úgy gondolom, hogy a rendőrség és a lakosság kapcsolata jónak mondható, sőt, biztos, hogy jó, viszont a rendőrségnek ugyanúgy a hatályos jogszabály figyelembevételével kellene eljárnia, mert ha valakihez betörtek, valakihez bementek, akkor azt fel kell jelenteni, feljelentést kell tenni. Igen ám, csak itt is ugyanaz a helyzet, mint amiről már beszéltem, szintén fél a feljelentő, nem mer elmenni a bíróságra, nem mer elmenni a rendőrségre, nem mer tanúvallomást tenni.
Önkormányzat és rendőrség kapcsolata: leírtam, illetve a tisztelt képviselő-testület leírta, nem volna baj, hogyha a rendőrséget más módon, például területelv alapján osztanák fel, vagy adnák meg az illetékességét. Nem tudom a megoldását, hogyan volna jó, de hogy jobb volna egy önkormányzati csendőrség vagy rendőrség, amelyet a polgármester vagy a képviselő-testület irányítana, ez nekem meggyőződésem. Lehetne ez a hierarchia, ami most van, de azon el kellene gondolkodni, hogy a rendőrségnek egy bizonyos csoportja - nevezhetnénk ezt bárminek - egy nagyközségi önkormányzatnál, egy 3 ezer lélekszám feletti önkormányzatnál legyen egy 3 fős csoport, akiket az önkormányzat irányít. Nem tudom a megoldását, nem vagyok benne biztos, hogy ez praktikus lesz, de úgy ítélem meg, hogy jobban a településhez fog kötődni.
A rendőrség létszámáról beszélt a polgármester úr, viszont az eszközállományával, amit én nem hivatalosan tudok, nem biztos, hogy a lakosság elégedett. Azzal meg pláne nem, ha már a rendőrségnél vagyunk, van, hogy azt érzem, az embereket bolondnak nézik; elnézést a zsargonért. A televízióban láttuk az elmúlt év októberének eseményeit, bocsánat, nem az elmúlt év, a 2006. év októberének eseményeit, ha jól emlékszem rá, és láttuk, hogy mit műveltek, autókat gyújtottak fel, kukákat döntögettek, tönkretették a gyönyörű belvárost. Én ezeket az eseményeket 200 kilométerről néztem, de akkor, amikor egy civil szervezet kijelenti, hogy a rendőrök békés tüntetőkre lőttek, hát, ez aztán mindent kimerít, ez nevetséges!
Tehát én azt kérem, ha lehet, hogy tárgyilagosság legyen, és akkor meg fogjuk tudni érteni a problémát. Nem tudom, hogyan kell ezen a változtatni, nem tudom a módozatát, hiszen ehhez önök értenek, de azt kérem, vegyék figyelembe, hogy a végeken probléma van, még ha ide nem is hallatszik el. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Úgy vélem, elég sok aspektus inkább az alkotmányügyi bizottság oldaláról hangzott el, de meghallgattuk a két érintettet, polgármester urat és a jegyző urat, valamint rendelkezésünkre áll a levél, illetve az a határozat, amelyet a helyi önkormányzat hozott. Azt gondolom, most az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium képviseletében Juhász államtitkár úrnak adom meg a szót.
JUHÁSZ GÁBOR államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Polgármester Úr, Jegyző Úr! Kedves Képviselőtársak! Az önkormányzati határozat formális számozása szerint az 5., a 6., a 7. és a 8. pont az, ami rendészeti feladatot ölel fel. Hogy a képviselő urak kaphassanak egy objektív tájékoztatást arról, hogy a rendőrség mennyire érzi ezt a problémát, és hogy 2005 óta mit tett, a válaszolást kettéosztanánk, hiszen a mellettem ülő Kökényesi tábornok úr abban a szerencsében részesült az élet által, hogy az ezt megelőző időszakban ő volt Borsod-Abaúj-Zemplén megye rendőrfőkapitánya, és mint ilyen, jelentősebb felkészülést nem igénylő módon képes beszámolni arról, hogy mi történt ott az elmúlt három évben. Ezért én most a mondókámat itt félbeszakítom, és átadom a szót tábornok úrnak, aki után majd visszavenném.
ELNÖK: Parancsoljon!
Dr. Kökényesi Antal kiegészítése
DR. KÖKÉNYESI ANTAL vezérőrnagy (Országos Rendőr-főkapitányság): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselők! Államtitkár úr elmondta, hogy kettős minőségben ülhetek itt, egyrészt rendkívül szép éveket töltöttem Borsod-Abaúj-Zemplén megyében három éven keresztül, és úgy jöttem el, hogy az ország legeredményesebb rendőri szervezetét vezethettem ezen időszak alatt. Ez statisztikailag egyértelműen kimutatható, és így zárta az évet az elmúlt évben is Borsod-Abaúj-Zemplén megye. A kiemelt bűncselekmények vagy nagy ügyek tekintetében is a legeredményesebb megyei főkapitányság volt.
2005-ben találkoztam már ezzel a problémával, amikor a képviselő-testület megfogalmazott egy levelet, amelyben leszavazta az ottani rendőrök beszámolóját. Egyúttal abban a levélben leírták, hogy nincs a rendőrökkel semmi bajuk, és önök itt, ha figyelemmel kísérik, akkor láthatják, hogy nem a rendőrséggel kapcsolatos problémákat feszegeti a polgármester úr, illetve a jegyző úr, hanem egy sor olyan társadalmi körülményt, amelyek persze ott a mindennapokban szociális, gazdasági, kisebbségekkel kapcsolatos jogi problémákat jelentenek, és a mindennapi együttéléssel szerves egységben lévő gondokat. Én akkor beszélgettem a polgármester úrral, a jegyző úrral - akik ugyanazok voltak -, és összehívtunk egy informális testületi ülést, ahol elmondtam nekik, hogy a magunk részéről mit tudunk tenni. De tovább tudok menni, mondtam, ha kell és alkalmatlanok, leváltom a kapitányt, leváltom az ottani rendőri vezetést, és egy új csapattal ezeknek az igényeknek megpróbálunk megfelelni, bár ezek nem rendészeti problémák voltak. Kifejezetten kérték, hogy ezt ne tegyem, mert ők nagyon elégedettek azokkal a rendőri vezetőkkel, akik azóta is ugyanabban a beosztásban vannak.
Viszont a probléma rávilágított egy sor dologra. Egyrészt arra, hogy van egy többségi és egy kisebbségi társadalom helyben ezen a kistelepülésen, akiknek mindennapjai sajnos annyiban befolyásoltak, hogy van egy réteg, amelyik a minimális együttélés szabályait sem akarja tudomásul venni akár új lakóként a településen, akár felnövekvő gyerekként. A bűnmegelőzéssel kapcsolatos problémákról én azt mondanám, hogy ezt majdhogynem olyan fontos részének tekintettem főkapitányi munkálkodásomnak, mint magát a rendőri munka szervezését. Rengeteg programot indítottunk kifejezetten gyermekek és időskorúak sérelmére elkövetett bűncselekmények megelőzése, áldozatvédelem kapcsán. Ezek a programok országos hírűek, sőt országos terítésű programok is vannak, ilyen például a Bekkária programunk, amelyik valamennyi oktatási intézményben tananyag az országban. Megindítottuk továbbá a Miskolci Egyetemen a bűnmegelőzési referensi képzést; az itt kiképzett emberekből az önkormányzatoknál is vannak.
Tehát ezt a problémát észleltem, észleltük a főkapitányság munkatársaival, de mégiscsak hozzátartozik a szubjektív biztonságérzethez, hogy erősítenünk kellett a rendőri jelenlétet, ami meg is történt. Nem sokkal rá, hogy leszavazták a testületi ülésen ezt a rendőrségi beszámolót, a testület két hónap múlva egyhangúlag elfogadta a következő rendőri beszámolót, sőt- megerősítve, amit a polgármester úr mondott -, tavaly is egyhangúlag fogadták el a rendőrségi beszámolót, és nincs kétségem különösebben afelől, hogy a jövő héten, amikor a következő rendőrségi beszámoló lesz, hasonlóképpen tesznek majd. Ugyanis nem a rendőrséggel, nem az effektív körzeti megbízotti csoporttal vagy a miskolci kapitányság munkájával elégedetlenek az emberek, nem a rendőrök hozzáállásával, hanem van egy iszonyú nagy probléma a településen, amely szerintem társadalmi probléma.
Van egy iszonyú probléma, amely most főként Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Észak-Kelet Magyarországon - beleértve Nógrádot, Szabolcsot és a többi - egyre inkább probléma, és ez a mai ülés tulajdonképpen egy sor olyan dologra rávilágíthat, ami lehet, hogy máshol még nem így, de valószínűleg problémaként merül majd fel a következő években, évtizedekben. Tehát akkor, amikor egy közbiztonsági problémáról beszélünk, látni kell, hogy egy nagyon komoly társadalmi probléma feszegetéséről is szó van.
Most legutóbb, az előterjesztések alapján, amelyek szintén a testülettől érkeztek aláírásokkal, egyebekkel, még tovább erősítették a rendőri jelenlétet. Csak jelezném, hogy az elmúlt évben több mint kétszer annyi rendőri óraszámban volt jelen a rendőrség a településen, mint az azt megelőző évben, az azt megelőző évben pedig sokkal több intézkedés történt. Főkapitányként ugyanis a sok intézkedés következtében köteleztem a kapitányt intézkedési tervek készítésére. Az intézkedés tehát lényegesen több volt, például az elmúlt évben kétszer annyi elfogás volt, mint az azt megelőző évben, a helyszíni bírságolás háromszor annyi volt tavaly, mint az azt megelőző évben. Mégis, mint ahogy látható, ez a probléma nemhogy megoldódna, hanem talán egyre inkább az emberek számára a mindennapjaikba beleivódik.
Én abban kérem az önök segítségét, hogy ne kifejezetten rendőri, közbiztonsági és rendészeti kérdésként - bár ennek a bizottságnak nyilván erre van hatásköre - kezeljük ezt a megkeresést, hanem próbáljuk egyrészt megérteni az ő problémájukat, másrészt elmondani persze azt is, hogy mivel az Alkotmánybíróság 1990-ben eltörölte a halálbüntetést, ezzel a felvetéssel ma már nem tudunk mit kezdeni. Akkor, amikor a bírónak mérlegelési joga van, mert a tárgyalás során, a szóbeliség elve alapján egy sor más következtetésre is juthat, mint akik előtte dolgoztak az ügyben, ez is létezik. Mindezt csak arra mondom, hogy bármelyik pontjait is nézzük az általuk felsoroltaknak, azt mondhatnánk, hogy csak egy részében lehetséges az előrelépés.
A szabálysértés nyilvánvalóan lehetséges változtatás, és lehetséges a büntetőjogban is bizonyos változtatás. Szükséges, hogy a rendőrség még inkább érezze az ő problémájukat, akár a bűnmegelőzés és az áldozatvédelem fokozásával, akár a szubjektív biztonságérzet erősítése érdekében egy még erőltetettebb rendőri jelenléttel, ami persze nem küszöböli ki azt, hogy ami nem büntethető, az változatlanul nem lesz az, ami nem behajtható a lakosság esetleges szankciója kapcsán, az továbbra sem lesz behajtható. Az, hogy a hétköznapokban a gyerekek mit csinálnak az utcán, a közterületen, vagy hogyan csoportosulnak emberek a parkban, és közben nem tesznek semmi olyat, ami rendőri intézkedést megalapoz, erről is beszélhetünk, de sok mindent önmagunkban nem tudunk tenni.
Egyre rávilágít a dolog, és köszönöm polgármester úrnak, jegyző úrnak és a település lakosságának, hogy akkor, amikor mi azt hittük, hogy ott annyi mindent tettünk az elmúlt három évben, hogy szinte majdhogynem megelégedtünk magunkkal, rávilágítottak arra, hogy ez nem igaz. Nem lehet azt mondani, hogy megtettünk mindent, és azt kell mondanunk, hogy még további nagyon sok tennivaló van. Akkor, amikor a kollégákat felkészítjük arra, hogy tudjanak kommunikálni az állampolgárral, hogy fel tudják készíteni az idős embert arra, hogyan tudja megvédeni a tulajdonát, és vannak programjaink, mindez nem elégséges. Például olyan programot vezettünk be, amely az országban még nincsen máshol, egy elektronikus lakossági bűnmegelőzési információs rendszert, így minden településre el tudunk jutni mindenféle híranyaggal internetalapon. Ebben nagyon korszerű megoldások is vannak, és azt mondom, hogy még ezek ellenére is - és még sorolhatnám - sokkal többet szükséges tennünk.
Köszönöm polgármester úrnak és a jegyző úrnak, hogy erre rávilágítottak. Legyenek partnereink, adjanak tanácsot arra, hogy azok a renitens családok vagy gyerekkorú csoportok rendőri szempontból hogyan közelíthetők meg, amelyek a problémákat okozzák. Vezessenek be minket ebbe a környezetbe, ebbe a szűkebb társadalomba, működjenek velünk együtt abban, hogy közösen felkészítsük például a gyerekeket, mert itt ugyanis óriási probléma a munkanélküliség, hiszen úgy nő fel a gyerek, hogy az apját még nem látta elmenni dolgozni, de megélnek akkor is, hogyha egész nap semmit nem tettek; bár nagyon rosszul, mert az apa másra költi el a pénzt. Nyilván ezt a problémát most nem nekem kell önöknek bemutatni, csak utalnék rá, de hogy valamit tennünk kell, az igaz, főként azért, mert lenne üzenetértéke annak, hogy ezen a településen mit tudunk csinálni. Ugyanis Borsod-Abaúj-Zemplén megye 357 településén van, ahol már ma rosszabb a helyzet, és van, ahol ez a probléma mintegy öt évvel ezelőtt bekövetkezett, és van, ahol nagyon tartanak attól, hogy ugyanide fognak jutni. Tehát üzenetértéke lehet ennek a foglalkozásnak, amit most a település vezetőivel együttesen folytatnak, folytatunk, hogy látunk-e esélyt arra, hogy valamilyen módon ezt a problémát - nyilván sokféle módon megközelítve - tudjuk kezelni a későbbiekben.
Arra tudok ígéretet és jelentést tenni a tisztelt bizottságnak, hogy akár a korábbi munkámból eredően, akár a jelenlegi beosztásomban van annyi rálátásom, hogy tudom követni az ottani eseményeket. Biztosíthatom önöket és a település vezetőit arról, hogy a rendőri intézkedéseken nem fog múlni az, hogy Sajóbábonyban még jobb legyen a helyzet. Abban pedig szintén támogatást tudunk adni, hogy a problémáikat vettük, bár egy részük nem megvalósítható, de az üzenetet mindenképpen kiolvassuk belőle. Tisztelt bizottság, jelentem, én ennyit szerettem volna elmondani. Köszönöm szépen.
Juhász Gábor további kiegészítése
JUHÁSZ GÁBOR államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Mutatnék egy ábrát és mondanék három dolgot csak azért, hogy lássák a képviselő urak, hogy valójában milyenek a statisztikai viszonyok Sajóbábonyban. (Juhász Gábor felmutatja az ábrát.) Ez az ábra, amit mutatok, 1-24 óráig az elkövetett bűncselekmények számát mutatja. Ez azt jelenti, hogy normál menetrend szerint, ha mondhatom így, Sajóbábonyban reggel 6-kor kezdik, és este 20 óra körül csendesedik el a bűnözés. Ezt azért mondom, mert önöknek azt tudniuk kell, hogy a polgármester úr és a helyi képviselők felháborodása az ilyen dolgok miatt van, hogy mondjuk a közterületet WC-ként használják, vagy segélyosztáskor leittasodnak, és - mondjuk így - garázdajellegű magatartást tanúsítanak.
Ami érdekessége a bűnelkövetőknek, hogy míg a 2006. évben úgy tűnik, hogy a fiatal, gyermekkorú és felnőtt korú elkövetők aránya 20:80 volt százalékos arányban kifejezve, addig a 2007. évben ez az arány 65:34 százalék lett. Vagyis miközben a nyíltan garázdajellegű tevékenységek szaporodnak, aközben a bűnelkövetők fiatalodnak, nem is kis mértékben fiatalodnak. Nyilván ezért érezhető egyfajta tehetetlenség.
Annak szemléltetésére, hogy 2007. II. félévében és 2008. február 29-ig összesen, mondjuk például a gépjármű-ellenőrzések kapcsán milyen jellegű tevékenység folyt, hadd szemléltessek néhány adatot. A 2007. év II. félévében kiszabott helyszíni bírság 236 főre 1 millió 191 ezer forint volt, 2008. első két hónapjában 411 ezer forint, vagyis több mint 1 millió 602 ezer forint helyszíni bírságot szabtak ki a rendőrök ott helyben. Ez egy 3 ezer fős falu, erre azért itt felhívnám a figyelmet. Ebből adódóan feljelentés mintegy 140 fő esetére érkezett, elvett jogosítvány 6 és bevont forgalmi engedély 21 volt. Érdemben tehát csökken azon gépjárművek száma, amelyek elvileg legálisan közlekedhetnek, és nyilvánvaló módon érdemben csökken azon jogosítványtulajdonosok száma is, akik szabálysértő módon vezetnek.
Mindezekkel együtt hadd mondjam el azt is, hogy amikor mi ennek hírét vettük, hogy az elnök asszony egy ilyen megkeresést a bizottságnak rótt ki, akkor én kértem, hogy készüljön egy új intézkedési terv. Ugyan erről a polgármester úr nem számolt itt be, de nyilván meg tudja erősíteni, hogy most már jó néhány napja, és az elkövetkezendő hetekben is megerősített rendőri tevékenység folyik a községben nappal és éjjel is, és csupa olyanok vannak itt, akik ehhez nagyon értenek, nyilván a helyi körzeti megbízottak bevonásával, akik helyben mindenkit ismernek, a polgárőrök bevonásával. Nem titkolt cél, hogy egy olyan rendőri fellépést prezentáljunk egy koncentráltabb időszakban, amely fél évre, háromnegyed évre - mondjuk így - az emlékekben élénken élve hozzájárulhat ahhoz, hogy a község közbiztonsága érdemben javuljon.
Amit a polgármester úrék határozata tartalmaz, és nekünk itt figyelemmel kell rá lenni, ez a rendőrségi létszám kérdése. Úgy van, ahogy mondták, azzal, hogy a schengeni csatlakozás megtörtént, a borsodi rendőrségnél ma már volt határőrök is teljesítenek szolgálatot, tehát ma emberben nincsen hiány. Eloszlásban természetesen nem a legkedvezőbb ilyen értelemben, de ezt megoldja a rendőrség. Úgy hiszem, hogy ez az igény, hogy legyen ott kellő számban rendre vigyázó erő, ez most is teljesül.
Az, hogy a hatáskörük hogyan bővüljön, erről a bizottság tagjainak nyilván eltérő elképzelései vannak, hogy a rendőri hatáskör pontosan mikor jó, mikor optimális, ezt én magam nem minősíteném.
A 6. pontban, hogy nem szükséges a rendőrség társadalmi felügyelete, ha van, azt sürgősen meg kell szüntetni, mert bénítja a munkájukat, erre azt tudom elmondani, hogy jelenleg a tendencia éppen a fordítottja, merthogy nemrégiben szavaztunk a civil panasztestületről, amelynek éppen az a lényege, hogy legyen egyfajta civil kontroll is a rendőrség panaszos ügyeivel kapcsolatban. De amit a polgármester úr elmond, talán csak a határozat pontos megfogalmazása az, ami egy kicsit sarkos, mert úgy vélem, ő maga is úgy gondolja, hogy a rendőrség akkor képes eredményes, érdemi bűnmegelőző tevékenységet folytatni, ha ezer szálon tárgyal a lakossággal, civil szervezetekkel, polgárőrséggel, a helyi zöldségessel, aki aláírást gyűjtött önöknél, amennyire én ezt tudom; bár nem volt kifüggesztve, hogy mire gyűjtik az aláírást, de mivel az esetek közfelháborítóak, ezért mindenki aláírta ezt a zöldségesnél, ami így praktikus is. Ezt azért mondom, mert végül is ez egy kicsi lakóközösség, amelyre úgy szakadt rá az etnikai változás, illetve a munkahelyek megszűnése és az egzisztenciák lecsúszása, hogy nem volt ideje felkészülni arra, hogy önmaga is megszerveződjön, hogy partnerségben a rendőrséggel próbáljon meg fellépni, és az áldozattá válás kockázatait csökkenteni.
Ami az önkormányzati rendőrség, csendőrség felállításának pontját illeti, nem ők az egyedüli önkormányzat, amelyik ilyenben gondolkodik. Ma, mondjuk így, hogy a közterületen meglévő közterület-felügyelők, akik elvileg az önkormányzathoz tartoznak, azok elláthatnak ilyen hatósági jellegű feladatokat, gyakorolhatnak ilyen jogosítványokat. Ugyanakkor szeretném azt mondani, hogy részint a csendőrség felállítása nem került komolyan szóba sehol, részint a kormány berkeiben most készülő rendészeti stratégia foglalkozik azzal a gondolattal, hogy az önkormányzatok hogyan kaphatnának nagyobb lehetőséget saját közterületeik nagyobb biztonságának, és mondjuk így, hogy az önkormányzat igényeinek megfelelő szintű biztonságának őrzésére, vigyázására. Ezt nem külön reguláris erővel gondoljuk megoldani.
A szabálysértési eljárás szigorítása volt az utolsó pont, illetve a bírósági beavatkozás megszüntetése. Hadd mondjam el, hogy Magyarországon hála Istennek mindenki fordulhat bírósághoz, vagy másodfokú elbírálásra, ha van problémája, és úgy hiszen, hogy ez így helyes. Az, hogy mit tekinthetünk eredményes bírságolásnak - talán így lehet felvetni ezt a kérdést -, erre egyértelmű válasz adható: akkor járunk el helyesen, hogyha az elkövetett jogsértés nem marad következmények nélkül, és az elkövető szembesül az általa elkövetett cselekmény következményeivel, ezért, amikor kodifikáljuk a szabálysértési eljárást, akkor gondolunk ezekre a szabályokra. Úgy gondoljuk, hogy nagyon sokszor a nyilvános bocsánatkérés, a helyben végzett közmunka, mint pénzbírság helyett kiszabható büntetés, nagyobb nevelő- és később visszatartó hatású lehet adott esetben, mint egy behajthatatlan pénzbírság, vagy egy valahol letöltendő néhány hónapos börtönbüntetés.
Szeretném mondani azt is, hogy a büntető törvénykönyv előkészületei is folynak, és szándékunkban áll ezt az év második részében beterjeszteni. Ez ugyan nem ennek a szakbizottságnak a közvetlen hatásköre, de elmondani talán mégis érdemes, hiszen éppen az átalakulás vagy a változás egyik lényege, hogy az okozott kárt próbáljuk meg helyreállítani. Tehát nem elég a büntetés kiszabása önmagában, hanem fontos a sértettnek okozott kár megtérítése, illetve a nyilvános bocsánatkérés vagy közmunka együttes alkalmazása. Tehát az a fajta büntetés, amelynek később visszatartó és nevelő hatása van, ezt szeretnénk előtérbe hozni. Szeretném mondani, hogy természetesen nem zárkózunk el önmagában bizonyos büntetési tételek szigorításától sem, de a minisztériumra azért az arányosság és az alkotmányosság követelménye, valamint az Európai Unió joganyagainak való megfelelés követelménye minimum követelmény, de nyilván ennek parlamenti vitájában majd a képviselő hölgyeknek, uraknak ezt lesz módjuk befolyásolni.
Summa summarum arra a négy kérdésre igyekeztünk választ adni, amit fölvetettek. Úgy gondolom, hogy a rendőrség eddig megtett intézkedései békét fognak hozni a községre. Amire én szeretném még felhívni a figyelmet, hogy ez a béke akkor lesz tartósabb, akkor szilárdítható meg a közrend jobban, ha a helyi közösség maga is szervezkedik a rendőrséggel közösen, partnerségben. Azt szeretném még elmondani, hogy a kisebbségi önkormányzat nélkül elképzelhetetlennek tartom, hogy egyről a kettőre jutnak. Én úgy tudom, hogy a helyi cigány közösség erősen megosztott, vagyoni értelemben is megosztott, mert vannak kimondottan jómódúak és kimondottan nyomorban élők, és közöttük nemhogy párbeszéd vagy szolidaritás nincsen, hanem nagyon sokszor még az ellenséges hangvétel is erősebb, mint a nem cigány etnikumhoz tartozók körében. Tehát mondjuk így, hogy ez egy sokszorosan megosztott község. Amennyiben ez a megosztottság csökkenthető, a csökkenő megosztottsággal arányosan növelhető összefogással a helyi közbiztonság. Ehhez persze a rendőrség a maga erejével jelen tud lenni, és ha kiugró esemény van, akkor hatásosabban fel tud lépni úgy, ahogy a múltban, az eljövendő időszakban is, ezt biztosan ígérhetjük. Ugyanakkor mégis úgy látjuk, hogy a közbiztonság javulását alapvetően a helyi összefogástól remélheti a község. Köszönöm szépen.
Kérdések, észrevételek, reflexiók
ELNÖK: Köszönöm szépen. Egy kissé elnyúlt a bevezető rész a szándékaimhoz képest, de azt gondolom, sok kérdésre kaptunk választ, ami bennem is megfogalmazódott, tehát ebből a szempontból ez nem volt haszontalan.
Most képviselőtársaimnak adnám át a szót azzal, hogy akinek kérdése, véleménye van az elhangzottakkal és az írásos anyaggal, a történéssel kapcsolatosan, most megteheti. Három jelentkezést írtam föl, az első Molnár Lajos, a második Laboda Gábor lesz, majd jómagam, negyedikként pedig Mécs Imre következik. Molnár Lajosnak adom meg a szót.
DR. MOLNÁR LAJOS (SZDSZ): Tisztelt Polgármester Úr! Tisztelt Jegyző Úr! A rövid, de nem küzdelemmentes parlamenti munkám során hasonlóan szomorú jelzésem nem volt, mint amikor elolvastam ezt a levelet, nagyon sok minden miatt. Szeretném elöljáróban elmondani, hogy ismerem Sajóbábonyt, én sokat jártam ott egy időben, amikor Miskolcon dolgoztam, és mentőorvos voltam.
Azt hiszem, polgármester úr is mondta, hogy a demokrácia bajokkal jár. 1971-ben, nem tudom, önök ott éltek-e (Sajóbábony képviselői felé fordulva.), bizony volt olyan része Sajóbábonynak, a Miskolc és Sajóbábony közötti résznek, ahol a mentővel úgy mentünk éjszaka, hogy a rendőrség segítségét kértük, ők is jöttek velünk. Ezzel azt is szeretném mondani, hogy nem a demokrácia okozza a bajokat, illetve nem okoz nagyobb bajokat a demokrácia, mert akkor, ugye, nem egészen az volt, és akkor is bajok voltak. A másik, amit csak elöljáróban szeretnék mondani, hogy a rendőrség akkor is segített.
Azt a szomorúságot, amely eltöltött akkor, amikor ezzel a problémával szembesültem, enyhítette egy kicsit, hogy a főkapitány úr érti ezt a problémát. Nemcsak azért, mert rengeteget tettek, hanem azért is, mert ő nem akar mentegetőzni, ő a főkapitány, ő felelős ezért, érti és érzi ezt, de volt egy félmondata is, hogy ez nemcsak rendőrségi ügy. Ez nemcsak rendészeti ügy, amelyről szó van, és nem akarok nagy szavakat használni, de ez a társadalom ügye, ez nem rendészeti ügy, nem a rendészeti bizottság ügye, hanem a magyar parlament minden tagjának ügye, és hadd hívjam fel a figyelmet arra, hogy az önök ügye is.
Csak egy kérdést engedjen meg, jegyző úr. Jogvégzett ember ön? (Török Barna: Államigazgatási főiskolát végeztem.)
Ez bizony társadalmi ügy. Az államtitkár úr mutatott tudniillik egy táblázatot, nem teljesen értettem, hogy ez a megoszlás, hogy reggeltől estig bűnözés folyik Sajóbábonyban, hogyan is értelmezhető, mert Budapesten is reggeltől estig bűnözés folyik, meg sajnos nagyjából mindenütt, de azt hiszem mondhatjuk, világszerte reggeltől estig bűnözés folyik. Ami sokkal érdekesebb táblázat volt - és ezt kérni fogom majd államtitkár úrtól -, hogy 20:80-ról 65:35-re emelkedett a felnőtt- és gyerekbűnözés aránya. Ez pedig azt jelzi, hogy ez még csak nem is annyira szociális kérdés, mert a gyerekbűnözés nem megélhetési bűnözés, ebből következően nem is rendőrségi ügy elsősorban, hanem szociális ügy, bár tudom, hogy nagyon nehéz helyzetben vannak (Sajóbábony polgármestere és jegyzője felé fordulva.), mert nem akkor jártam utoljára azon a környéken és Sajóbábonyban sem. Ez bizony társadalmi ügy, ez bizony nevelési ügy, ez bizony a közösség ügye, hogy a fiatalok ide jutnak.
Amit szeretnék még mondani, az a jogvégzettség kérdésére valamiféle magyarázat. Jegyző úr, épp azért, mert ez nem rendőrséig ügy, épp azért, mert a XXI. század elején egy polgári demokráciában ilyet, ilyen levelet megírni, ezt hadd ne minősítsem. Lehet olyan kijelentést tenni a halálbüntetés védelmében, hogy a primitív emberek ellen primitív módszereket kell használni? Másfajta módszert használjon a társadalom büntetésként a primitív emberekkel szemben, mint a fehérgalléros bűnözőkkel szemben? A gyümölcstolvaj - ki nem követett el olyat, hogy a szomszéd kertjéből evett? - és tudom, hogy nem ez a fő problémájuk - másfajta elbírálásban kell, hogy részesüljön? Más szemlélettel kell néznünk, mint azt a bankcsalót, aki milliárdokat visz el, vagy az adónemfizetőt?
Azért vagyok szomorú, hogy ez itt elhangzott, polgármester úr, azért vagyok szomorú, hogy az is elhangzott itt, hogy ha a cigány Veszprémben bűnöz, akkor a cigány szabálysértési eljárását ott kell lefolytatni. Tessék mondani, ha magyar - ha szabad e tekintetben különbséget tenni -, és Veszprémben bűnözik, nem ugyanez a szabálysértési eljárás? Lehet ezt így megkülönböztetni?
Az a problémám, hogy ha így nézzük és így közelítjük meg, akkor ez a probléma sem Sajóbábonyban, sem másutt nem fog megszűnni, sőt akkor bizony ez a helyzet csak súlyosbodik. Súlyosbodni fog, ha azt mondjuk, hogy miután a kiskorúak bizonyos körből kerülnek ki - és az már, valljuk be, az a rasszizmus határa, ahogy a levél valamelyik részében ez meg van fogalmazva, de itt is elhangzott Veszprémmel kapcsolatban egy ilyen kijelentés -, tehát miután a kiskorúak teherautót vezetnek és nem büntethetők, és miután jobban szaporodnak, mint a többiek, akkor ez több bűn? Tessék mondani, ne vezessük be a halálbüntetést a szaporodásuk ellen, vagy valami egyéb módszert?
Gondolkozzunk már el azon, minden problémát megértve, minden segítséget megadva ezeknek a problémáknak a megoldására, elismerve azt, hogy egy ilyen településen különösen súlyosan jelentkezik a probléma - ahol egyrészt megszűnt az ipar, magasabb az átlagnál a munkanélküliség, ahol kétségkívül a társadalmi beilleszkedés zavaraival küzdők aránya magasabb és ez a szám emelkedik -, hihetetlenül nehéz polgármesternek, jegyzőnek, bármilyen civilnek, egyáltalán civil lakosnak lenni. De vajon az a módszer-e a jó, hogyha azt a 2000 éves jogelvet próbáljuk meg felrúgni, hogy igen, bírói felügyelet van, mert a bíróság felügyeli önálló hatalmi ágként például a szabálysértést. Nem megyek ebbe bele, de másutt ez olyannyira így van, és magam azt vallom, azért sikeresebbek, hogy nincs szabálysértési előadó, hanem serifbíró van, aki bíróként ítélkezik azonnal. Lehet gondolkodni akár a szabálysértési eljárások, akár a rendőrség megerősítésében, de nem ez a fontos, hanem az a fontos, hogy olyan legyen ezen a településen a hangulat, olyan legyen a gondolkodás legalább elsősorban a település felelős vezetői között - és tudom, hogy önök felelős vezetők -, hogy ilyen levél, ilyen javaslatokra ilyen megoldások ne születhessenek.
Higgyék el, ez, amit elmondtam, nem valamiféle bántás, nem bántani akartam önöket, ha ezt érezték, akkor én bocsánatot kérek. Én csak azt mondom, hogy ezeket a problémákat így kezelni minimum nem szerencsés, másként igen, másban kötelességünk nekünk, mint rendészeti bizottságnak, kötelességünk nekünk, mint parlamenti képviselőknek és kötelesség nekünk, mint a civil társadalom tagjának mindenben segíteni, Sajóbábonyban is, cigánynak és nem cigánynak is, de másutt is. És ha itt különösen sok a probléma, mert úgy érzem, hogy valóban sok, akkor itt többet kell segíteni, és meg kell találni ennek a módját, de ezt nem szabad megtenni, mint ami itt megtörtént. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm én is. Laboda Gábor képviselőtársunk kért szót.
LABODA GÁBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Végignézve a beadványt úgy látom, egy szélesebb társadalmi problémáról van szó, amit valószínűleg mi itt nem fogunk tudni orvosolni, azonban elgondolkodtató Sajóbábony és környékének a helyzete, elgondolkodtató az, hogy az államtitkár úr föl tudott mutatni egy olyan statisztikai jelentést, amelyben napi bűncselekmény-statisztika van. Kérem szépen, egy 3 ezer fős településről beszélünk! Az országos statisztikában ilyen nincs is, hogy 3 ezer fős településen van napi statisztika. Egy kisvárosban van havi statisztika, de napi nincsen. Ez azért elgondolkodtató, mert azt mutatja, hogy ott valóban komoly probléma van. (Juhász Gábor: Bocsáss meg! (Elnök felé fordulva: Pontosíthatok?)
ELNÖK: Igen.
JUHÁSZ GÁBOR államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Ez egy speciális táblázat, ahogy készültünk a mai ülésre, készítettünk egy olyan táblázatot, amely az elkövetett bűncselekmények idejét rögzíti, hogy milyen időpontokban követték el az adott bűncselekményt. 156 bűncselekmény volt az elmúlt évben, tehát azért minden napra nem jut, de ez a táblázat a gyakori időpontokat mutatja.
LABODA GÁBOR (MSZP): Köszönöm. Elnézést, én úgy értelmeztem, hogy itt napi statisztika van arról, hogy mikor követik el a bűncselekményeket. Köszönöm.
A 156 elkövetés is sok egy 3 ezer fős településnél, erre polgármesterként azt tudom mondani, nagyon sok. De hallva azt, amit a tábornok úr elmondott, és látva a statisztikai adatokat, hogy javulnak ezáltal a mutatók, hogy próbálják visszaszorítani valamilyen formában a bűnelkövetéseket, ezzel csak az a baj, hogy ez mégsem teljes egészében rendőri kérdés, illetőleg rendőri intézkedést igénylő probléma.
Nézzük meg az elmúlt időszakot, az elmúlt éveket, hogy a gyermekbűnözés milyen mértékben nőtt. Valamilyen formában a büntető törvénykönyvet kellene módosítani, ahol a gyermekbűnözést, mint olyat, egy picit vissza tudnánk szorítani. A gyermekbűnözés, mint köztudott, a 14 éven aluliakról szól, ráadásul nem is e szakbizottságnak a témaköre, de például a 14 éven felüliekét, a fiatalkorúakét is egy picit szigorítani kellene ahhoz, hogy a gyermekek biztonságban tudjanak iskolába menni, mert gondolom, ez is probléma lehet Sajóbábonyban, mint ahogy egyébként az ország más területén is súlyos probléma.
Ma ott tartunk, hogy egy gyermekbűnözőnek, tehát egy 14 év alatti bűnelkövetőnek annyi szankciója sincs ma, hogy egy másik iskolába az igazgató áthelyezze. Nem teheti meg, csak akkor, hogyha a másik iskola igazgatója, vezetője befogadja. Ha nem szerez befogadó nyilatkozatot, akkor semmilyen büntetési szankciót nem alkalmazhat vele szemben. Tehát ezen azért mindannyiunknak el kellene gondolkodni, hogy jól van-e ez így, mert ezen szerintem változtatni kell, ugyanis egyre súlyosabb lesz a helyzet, és sajnos a 14 éven aluliak, akik ezt tudják, ezzel vissza is élnek. Mindenképpen hangsúlyozni kell, hogy ez nem rendőrségi kérdés, itt a büntető törvénykönyv módosítását kellene kezdeményezni és ezen valahogyan javítani. Minden bizonnyal a tábornok úr, főkapitány úr mindent megtesz azért, hogy itt jobb legyen, ez látható is az elmúlt hónapok intézkedéseiből, és reméljük, hogy még jobban odafigyelnek nemcsak Sajóbábonyra, hanem a többi hasonló településre is itt a környéken. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A lajstrom szerint én következem, és ha megengedik, egy nagyon rövid véleményt, megjegyzést, illetve egy kérdést szeretnék megfogalmazni.
A polgármester úr kapott egy levelet 600 aláírással, ha jól emlékszem, tehát lehet azt mondani, hogy a település felnőtt lakosságának egy meghatározó része vagy jelentős része aláírta. Ebben van egy ilyen mondat: "Bizonyítható, hogy helyileg sem a randalírozáskor, de azt követően sem lehet intézkedésükre számítani. Többször tapasztaltuk, hogy bármilyen probléma esetén, ha szükségünk lett volna rendőri intézkedésre, 'nem értek rá' hivatkozással elutasító választ kaptunk a helyi rendőrőrsről. Egyszóval nem lehetett rájuk számítani." Először is az a kérdésem, hogy mi ez a helyi rendőrőrs?
NAGY IMRE, Sajóbábony polgármestere: Nincs rendőrőrs, KMB-iroda van, és a KMB-iroda úgy működik, hogy csak három ember látja el a körzeti megbízotti szerepet. Ez azt jelenti, hogy a nap 24 órájában nem tudja a rendőrség biztosítani a rendőri jelenlétet, ez igaz, de a 107-es számon hívható a miskolci rendőrség. A miskolci rendőrség csak abban az esetben tud kijönni, ha történetesen nem máshol intézkedik, de ez érthető is bizonyos mértékig. Ezt a lakosság egy része nem érti meg, azért került ez így a szövegbe.
ELNÖK: Miskolc 15 kilométerre van, ha a térképet jól néztem, és ha indokolt eset van, akkor negyedóra, 20 percen belül, ha Miskolc közepén van a rendőr-főkapitányság, ott az állomány, ki tudnak érkezni. Valóban van ilyen eset, hogy hiába értesítik a rendőrséget, nem jönnek ki? Mert, ha ez így van, akkor ez azt jelenti, hogy az államtitkár úr által bemutatott statisztikának - ami egy évben 156 esetet regisztrál -, ha a "nem érünk rá kimenni" jelszóval készült el, akkor magasabbnak kellene lennie. Így van, ahogy én ezt gondolom?
NAGY IMRE, Sajóbábony polgármestere: Nem tapasztaltam olyat, hogy a rendőrség a riasztásra nem érkezett volna meg. Volt már kontrollálás, illetve volt párhuzamos bejelentés, ahol nem magyarázkodtak, hogy miért nem jönnek ki, hanem már kint voltak. Tehát valaki később jelentette be, és azt mondták, hogy jó, majd intézkedünk, vagy lehet, hogy olyan gyorsan következtek egymás után a bejelentések, hogy nem volt erre idő. Én magam, de a képviselő-testület sem tapasztalt olyat, hogy rendőri intézkedés ne történt volna. A lakosság valamelyik tagja, aki megfogalmazta ezt, lehet, hogy hallotta valakitől. Ilyen félreértések voltak a falugyűlésen is, amikor azzal vádolták a polgárőrséget, hogy a polgárőrség szeme láttára lopták ki a rádiót a gépkocsiból, de azt elfelejtették mondani, hogy előtte éppen a polgárőrt zavarták el az autótól, amikor le volt zárva az autó, és a nyitott autóból lopták ki a rádiót. Tehát vannak ilyen anomáliák.
ELNÖK: Igen, csak ezt a levelet mi kézhez kapjuk, 600 ember aláírta, akkor az ember azt gondolja, hogy ebben valóság van. Polgármester úr a bevezetőjében erre utalhatott volna, hogy ez a levél azért meglehetősen pontatlan, vagy olyan adatokat is tartalmaz, mert bennünket ezek a dokumentumok befolyásolnak a dolog megítélésében. Ugyanakkor azt is láttam, jegyző úr meglehetősen nem pozitív, hanem negatív irányban bólogatott az imént, amikor az államtitkár úr azt mondta, hogy az a törekvés, hogy a büntetések átválthatóak legyenek közmunkára, annak milyen ereje van. Jegyző úrnak ezek szerint az a véleménye, én is ezt gondolom, hogy vannak bizonyos emberek, lehetnek, léteznek olyan emberek, akik számára a közmunka azért nem lesz büntetés, mert nem fogja elvégezni.
Azt szeretném megkérdezni, hogy milyen eszközöket látnak arra, hogy a törvény tiszteletét, a bűncselekmények vagy szabálysértések megelőzését el lehessen érni? Ugyanis ez lenne a cél, valami ilyen rendszernek a kialakítása. Ezeket a pontokat nem kívánom minősíteni, mert halálbüntetést azért kiszabni, mert valaki a zöldségeskertből ellop egy karalábét vagy gyümölcsöt, mint ahogy itt le vannak írva példaként, ez egy kicsit abszurd. Itt az együttműködés valóban megalapozott tényét is igazoló mondatok hangoztak el eddig, ezért az a kérdés merül fel, hogy látnak-e valami olyan lehetőséget ezek után, amelyek a helyi lakosságnál eredményre vezethetnek a bűnmegelőzés, az elrettentés céljából, mert nyilván ez az egyik feladat, elriasztani őket és megelőzni a bűncselekményeket. Tessék!
TÖRÖK BARNA, Sajóbábony jegyzője: Kedves Elnök Úr! Először is engedjen meg egy mondatot, hogy reagáljak Molnár képviselő úrra. Ha rasszizmusra gondol - nézhet engem nyugodtan rasszistának -, de elnézést kérek, itt a tárgyilagosságról van szó. Itt arról van szó, hogy a képviselő-testület hozott egy határozatot, és ezt szeretnénk megértetni, hogy miért. A halálbüntetést sem a zöldséglopásra akarja a képviselő-testület vagy az egész falu, aki egy csettintésre 110 embert hozott össze az általános iskolába, csupa magyar embereket. Mi azt szeretnénk, ha megelőznénk a bajt, mert tessék szíves lenni elhinni, hogy ezek a magyar emberek, akik 100-an, 110-en bejöttek az általános iskolába, ott, ha beszélnének velük, hogyan válaszolnak. Én csak azért mondom ezt, mert kétélű ez a dolog. (Mécs Imre: A cigány nem magyar? - Dr. Molnár Lajos: Miért, a cigány ember nem magyar ember?) De, de igen, elnézést kérek, nem így értettem.
Azzal kapcsolatban, amit polgármester úrtól kérdezett elnök úr, a rendőrség és a lakosság kapcsolatáról és a levélbe belefogalmazott egy mondatról csak annyit, hogy én jelen voltam azon a kapitányi értekezleten, ahol a levélírók közül kettő megjelent, és előttem egyeztetett a városi rendőrkapitány úrral, dr. Pásztor Albert úrral. Pásztor Albert úr azt kérte, hogy ha van konkrétum a rendőrökre vonatkozóan, akkor mondják el itt és rögtön, vagy írják le; erre azt mondták, hogy nekik konkrétumuk nincs. Tehát, ami a levélben van, hogy nem érkeztek ki a helyszínre, egy ügy kapcsán nem jöttek ki a rendőrök, ezzel kapcsolatban azt tudom mondani, a levélírók nem tudtak konkrétan válaszolni a kapitány úr kérdésére. Tehát nem volt rá lehetőség, hogy ezt konkrétan kivizsgálják, hiszen nem jelölték meg a pontos dátumot és az esemény időpontját.
A másik, amiről államtitkár úr beszélt, én akceptálom azt, hogy a bírság közmunkára átváltoztatható, de azt is el kell itt mondanom, hogy a közmunkára behívott emberek foglalkoztatására nálunk nincs lehetőség, ugyanis nincs vezető, aki elvállalja ezeknek az embereknek az irányítását. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Tessék!
MÉCS IMRE (SZDSZ): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Vendégeink! Azt hiszem, hogy a legnagyobb jóindulatú jajkiáltásnak fogom fel ezt a levelet, és nem fogadhatók el az egyes megállapítások, hiszen a magyar társadalom már túl van azon, a politikai szféra mindenképpen túl van azon, hogy a halálbüntetés szóba kerülhessen, hisz az Európai Unió tagjai lettünk. De az is tény, tudományos tény, hogy a büntetések szigorításával és a halálbüntetés alkalmazásával nem csökken a bűncselekmények száma. Közismert tankönyvi eset, hogy amikor az 1800-as évek közepén Londonban halálbüntetéssel sújtották a zsebtolvajokat, és mialatt a kis utcakölyköket akasztgatták a piactéren, közben a piactéren a társaik folytatták a tolvajlást, a zsebtolvajlást. Én is azt tapasztaltam - hat évig voltam börtönben -, hogy ezt úgy fogják fel az egyszerű emberek, mint egy sorscsapást, hogy bejutnak a börtönbe, és nem látják a büntetés és a cselekmény közötti összefüggést.
Éppen New York példája mutatja azt, hogy ha azonnal, gyorsan, térben és időben rövid távon történik az egyszerű megtorlás, az egyszerű büntetés, az sokkal hatékonyabb, mint bármilyen nagy büntetés hosszú idő után és egy hosszú processzus után. Le is csökkent a New York-i bűnözés, amikor bevezették azt, hogy aki átugrált a metró csapóajtóin, azt bevitték és ujjlenyomatot vettek tőle, mint aki komolyabb bűncselekményt követett el. Régebben az volt az elv, ami nálunk is, hogy amíg vér nem folyik, addig a rendőrség kívül marad a dolgokon. Ez volt New Yorkban is, ezt megváltoztatták, és ezzel jelentős eredményt értek el.
A másik dolog, hogy a cigány etnikum a magyarság része, Magyarország része, és az, amit ön úgy említett, hogy gyorsabban szaporodnak, azt én egy nagyon nagy pozitívumnak ítélem meg, mert különben nem lesz itt ember 50 év múlva. Ez egy nagy érték, ami ott van, amit elherdálunk, és akikből cigánybűnözők vagy gyerekbűnözők lesznek - nem szeretem ezt a szót -, bűnelkövetők lesznek.
Megkérdezem azt, hogy például a polgárőrségben vannak-e cigányok? Az iskolában tanít-e cigány etnikumú tanár? (Nagy Imre: Nem.) Nem, ugye? Beszélgetnek-e velük? Próbálnak-e munkát szerezni nekik? De ez nem is az önök feladata, ez országos feladat. Az ipari-technikai forradalom kellős közepén 700 ezer ember vált feleslegessé, aki anyagot mozgatott, és főleg a tanulatlan, szegény népesség volt ennek részese.
A másik dolog a rendőri jelenlét. Ezek az irodák egy kicsit inkább irodák. Az én gyerekkoromban Budapesten, a József körúton, az Üllői út és a Baross utca között három rendőr posztolt, éjjel-nappal ott voltak. Most ez nincs, nem lehet rendőrt látni. Egy ilyen helyen, mint Sajóbábony rendkívül fontos lenne a rendőri jelenlét és az ő irányításukkal a polgárőrség működése.
A másik pedig, hogy munkát kellene juttatni a szegény sorsú embereknek. Nem tudom, a 3 ezer lakosból mennyi a cigány lakosság? (Nagy Imre: 6-800.) Köztük vannak nyilván - ahogy tetszett mondani, hogy megosztott a cigányság - jobb módúak, ők vannak inkább a cigány önkormányzatban, és ez is probléma. Az is probléma, hogy egy ilyen gyerekkel először érdemben akkor beszélnek, amikor beviszik egy büntetőeljárás keretében, és a vizsgálóval beszélget. Az az első ember, akivel értelmesen tud beszélni, és ez tragédia, hogy nem a tanítójával, nem a pappal, nem a felnőttekkel beszél először, mert ez így adódik.
A másik, amit önök fölvetettek, ami országos probléma, és amivel úgy tudom, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium alaposan foglalkozik, ez a gyerekkorú bűnelkövetés kérdése, és a mögötte lévő nevelőintézeti háttér megteremtése. Egyszerűen nem tudnak mit csinálni a hatóságok ezekkel az elkövetőkkel, mert igenis van rájátszás, igenis vannak bűnbandák, amelyek tudatosan használják föl a gyermekkorúakat arra, hogy a veszélyes dolgokat ők csinálják meg, mert be tudnak mászni kis helyen meg más egyéb.
Azt hiszem, meg kell köszönnünk azt, hogy egy ilyen jajkiáltást juttattak el hozzánk, mert ezzel sokkal többet kell mind a társadalomnak, mind az igazgatásnak, a kormányzatnak foglalkoznia, de a konkrét javaslataik nagy része nem fogadható el. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nyitray képviselő úr következik.
NYITRAY ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Jobbára csak reagálni szeretnék, egyetlenegy kérdést tennék csak fel, és egyben egy kiegészítési javaslatom van. Igyekszem úgy fölvezetni, amit mondani kívánok, ahogy időrendben elhangoztak.
Elsősorban általánosságban úgy gondolom, hogy egy olyan község esetében, ahol ilyen események történnek, amelyekről a leírásban és a szóbeli kiegészítésben is szó esett, nehezen várható el, hogy a szofisztikált politikai korrektség minden egyes nyelvtani formulájának megfelelő kifejezések szülessenek. Itt maga a jelenség a riasztó, és ebben az esetben nem az a kérdés, hogy ezt most az uralkodó amerikai liberális trendnek megfelelően fogalmazták-e meg, hanem az a kérdés, hogy igazak-e azok az állítások, amelyek ott megjelentek ebben a levélben. Ennyit úgy általánosságban.
A jegyző urat arra szeretném kérni, mivel feltehetőleg nem volt itt Budapesten, 2006 őszén, legfeljebb a televízióból, és abból sem mindegy, hogy melyiknek az adásából értesült arról, hogy mi történt. Nagyon szépen kérem, ne minősítse azt, hogy ott mik voltak túlkapásnak minősíthetők, melyek voltak az arányos és elvárható rendészeti erőszak részének minősíthetők. Ezen azóta is vita folyik, perek százai folynak, és szerintem még messze vagyunk attól, hogy egyszer s mindenkorra megnyugtatóan minősítsük ezeket az eseményeket és az abban részt vevőket.
Juhász Gábor államtitkár úrnak szeretnék néhány kérdést föltenni. Beszélt egyrészről a Btk. módosításáról. Itt nem akarom eljátszani a hét fátyol táncot, amikor megérkezett államtitkár úr, előtte váltottunk erről egy pár szót, de én úgy gondolom, nem árt, ha ez itt is elhangzik, amit akkor beszéltünk. A Btk. módosításának van egy várható, megítélésem szerint rendkívül pozitív üzenetű változtatása, nevezetesen, hogy hatályba lépését követően a jogtalan támadás esetén minden esetben a támadás által bekövetkező összes kockázat a támadóra hullik vissza, ha úgy tetszik. Tehát, ami következmény születik az ő támadásából, azt ő kénytelen elviselni. Ehhez kapcsolódóan nyilván ebben az is benne van, hogy a megtámadott, tehát a jogtalanul megtámadott védekezési joga, önvédelmi joga nem korlátozható.
Tehát magyarul, ha valakinek nekiesnek ásóval, kapával, lapáttal, ami éppen a keze ügyébe kerül, nyugodtan ugyanolyan eszközzel, vagy ha erőteljesebb eszköze van, akkor azzal, hozzáteszem - ez is benne van a módosítás tervezetében -, védekezhet. (Dr. Molnár Lajos: Arányosan.) Nem, éppen ez a lényeges, hogy ez kerül ki belőle, mert azzal védekezik, ami a keze ügyébe kerül. Egy megtámadott ember, akinek az adrenalinszintje a szokásosnak a sokszorosa, és éppen az életét fenyegeti veszély, az nemigen tud úgy mérlegelni, mint három hónap múlva a bíróság, hogy vajon jogos volt-e, hogy ő a baltával rátámadót egy lapáttal fejbe verte vagy hasonlók; de most nem akarok itt triviális példákat hozni.
Egyetlen dolog kapcsolódik ehhez, mert mindig eufemisztikus és rendkívül szemérmetes hallgatás követi az ezt követően föltett kérdésemet, hogy rendben van, védekezhet a polgár, na, de mivel? Biztosítjuk-e a polgárnak a jogát ahhoz, hogy a maga megvédéséhez, minden oldalú megvédéséhez - hogy egy kicsit katonás kifejezést használjak - szükséges eszközöknek joggal a birtokába kerülhessen. Adott esetben mondjuk, akit csoportosan baltával, ásóval, vasbottal megtámadnak, az valószínűleg sem egy gázpisztollyal, sem egy nagy pofonnal nem tudja a támadókat visszatartani, elképzelhető, hogy ennél erőteljesebb eszközre is szüksége volna.
Ezt én itt most nem akarom tovább ragozni, csak azzal egészítem ki, hogy államtitkár úr és talán még tábornok úr is nagyon szépen felsorolta, hogy milyen jogosítványai vannak az államnak, a rendőrségnek, az önkormányzatoknak az ilyen típusú bűncselekményekkel szembeni fellépéssel, csak sajnos mindig a polgár kerül ki ebből vesztesen. Neki magának, aki az egésznek a célpontja, neki vajon milyen lehetőségei és jogai vannak? Mert itt jogokról is szó van meg lehetőségekről is. Ezt mindig elhessegetjük, és nem is akarom minősíteni, hogy milyen fogalmakkal telirakva ezt a problémát a szőnyeg alá söpörjük. Valószínűleg bizonyos jelenségek ezzel nem fognak megszűnni, ez nekem szilárd meggyőződésem.
Szó esett itt arról, ezt szintén államtitkár úrnak címezem, hogy viszonylag kevés az a bevonható külső erő, aki ebben segíthet, és itt most nem akarok finomkodni, például a cigány származású rendőrök, vagy akár a cigány értelmiség jelenléte. Most ezt leszűkítve a rendészetre, példának okáért a rendőr szakközépiskolák megszüntetése ilyen szempontból nem volt túl szerencsés dolog, mert egy rendőr szakközépiskolába egy 8 általánost elvégzett cigány fiatal minden további nélkül tudna tanulni, de már a Rendőrtiszti Főiskoláig nem feltétlenül jut el. Nekem van olyan ismerősöm, nagyon jó ismerősöm, aki állami gondozott cigányként végül is rendőrtiszt lett, de amit ő ezért tett, amilyen hihetetlen erőfeszítésekkel ő odáig eljutott, arra kevés ember képes. Tehát az különösen erős és eltökélt jellemű ember, aki ezt a jelenlegi körülmények közt meg tudja tenni.
Abban viszont száz százalékig egyet kell érteni, hogy olyan etnikai összetételű településeken, ahol a cigányság, ha nincs is még többségben, de közel áll ahhoz, vagy már van, ahol többségben van, nyilvánvalóan a saját köreikből származó értelmiség, akár rendőrök nélkül ez a probléma elég nehezen kezelhető, hiszen ennek számtalan egyéb vetülete is van, ami abszolút nem a mi hatáskörünk, nem a mi jogkörünk. De ennyiben fontos lehet, hogy a rendőrképzésnél azokat a szinteket vissza kellene állítani, és támogatni kellene, akár valami extra módon is, a pozitív diszkrimináció módszerével, hogy jelentősen növekedhessen ezekben a testületekben a kisebbségi, a cigány származású embereknek a száma. Ez nagyon fontos feladat lenne, és ez megint csak olyan dolog, ami fölött nem kell idealista és rózsaszín ködökön keresztülverekedni magunkat, hanem szerintem egyenesen ki kell mondani, hogy például erre volna szükség, de önmagában ez persze nem oldana meg semmit.
Végül, de nem utolsó sorban Molnár képviselőtársam arról beszélt, hogy a demokrácia bajjal jár, és ő '71-ben, mint mentőorvos járt arrafelé, és elmondta, hogy milyen körülmények közt. Hadd emlékeztessem a jelenlevőket, hogy 1971-ben Magyarországon népi demokrácia volt, tehát a demokrácia bajai demokráciai bajok voltak akkor is, ha úgy tetszik. Köszönöm szépen a szíves figyelmüket.
(Dr. Molnár Lajos: Elnök úr, ügyrendi típusú kérésem volna.)
ELNÖK: Tessék, Molnár úré a szó.
DR. MOLNÁR LAJOS (SZDSZ): Elnézést kérek, szeretném bejelenteni, ha a határozatképesség megvan, akkor ne vegyék tiszteletlenségnek, szeretnék távozni, mert a vizitdíjról közben megkezdődött a miniszteri expozé a plenáris ülésen.
Még egyszer szeretném azt mondani, polgármester úr és jegyző úr, hogy ilyen módszert alkalmazni, ilyen stílust alkalmazni nem szerencsés, és segítséget pedig nem kérni kell, hanem nekünk sokkal többször kérés nélkül is adni. Főkapitány úrnak pedig mindazt szeretném megköszönni, amit elmondott. Köszönöm szépen.
Elnök úr, megvan a határozatképesség nélkülem?
ELNÖK: Megvan. Azt gondolom, hogy Molnár úr érintettsége a vizitdíjban tagadhatatlan, úgyhogy ha távozik, ezt mindenképpen megértjük.
Tessék, parancsolj, képviselőtársam.
TÓTH GÁBOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Én csupán csak Sajóbábony vezetőinek szeretném elmondani Bag község polgármestereként, ahol közel 4 ezer ember él, és annak több mint 10 százaléka halmozottan hátrányos helyzetű oláhcigány emberekből áll, hogy teljes mértékben meg tudom érteni az önök gondjait, problémáit. Fényes nappal viszik el nálunk is a nagy vaskaput, és jön be a néni, hogy polgármester úr, segítsen már visszahozatni. Nem akarom színezni és ragozni a dolgokat, egy biztos, hogy ebben a dologban komoly feladatai vannak a magyar parlamentnek, a törvényhozásnak.
A stilisztikai dolgokba inkább nem bonyolódnék bele, hogy mit és hogyan lehet a mai viszonyok és körülmények között megfogalmazni, de egy biztos, így, ahogyan a dolgok haladnak és mennek, így nem kezelhető a továbbiakban. Kell vele valamit kezdeni, mert előbb-utóbb a többségi társadalom olyan dolgokkal fog szembesülni, amelyekre szerintem messze nincs felkészülve. És ahogy önök a végeken tapasztalják, én Pest megye kapujaként mondhatom ugyanezt Bag község tekintetében, hogy ugyanezt megtapasztalom, mert a nyírségből szervezetten jönnek fel a fiúk, lányok, és teremtenek vidám körülményeket. Teljes egészében meg tudom érteni önöket, és ha bármilyen dologban tudunk egymáson segíteni a későbbiekben, én szívesen felajánlom a segítségünket.
Csak szeretném még elmondani, hogy az elmúlt fél esztendőben - épp most van átadás alatt - egy közterület-figyelő kamerarendszert építettünk ki, amely majd 20 millió forintba kerül a falunak, miközben közel 100 milliós az adósságunk, de muszáj vagyunk meglépni, hogy a közbiztonságot valamilyen szinten stabilizálni tudjuk. Nálunk is vettek el rendőrtől pisztolyt az elmúlt években, négy rendőrünket még a polgári kormány idejében csak épp, hogy le nem csukták vélt vagy valós romaverésért és a többi, és a többi. Tehát vastagon benne vagyunk ebben a vidámságban a Galga völgyében; a tavalyelőtti esztendőben például Turán 19 géppisztolylövést adtak le AK-ból. Ott talán még egy kicsit színesebb is a helyzet, de próbáljuk, ahogy lehet, a törvény adta kereteken belül ezeket a dolgokat kezelni.
Mondom még egyszer, ha a későbbiekben tudok önöknek segíteni, ami lehetőség van, természetesen igyekszem megadni. Köszönöm szépen, elnök úr.
ELNÖK: Mivel több jelentkezőt nem látok... De mégis, tessék, parancsoljon, képviselőtársam.
KATANICS SÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Polgármester Úr! Jegyző Úr! Nem igazán kívánom szaporítani a szót, de valahol azt érzékelem az itt kialakult beszélgetés során is, hogy ezen a problémán mi, mert nem szakemberek vagyunk, nem tudunk túllépni. Én azt nagyon köszönöm, hogy idehozták a testület elé ezt a gondot, hiszen láthatóan nem tudják kezelni ezt a súlyos társadalmi problémát, és ahogy elhangzik, ez az ország más területein is nyilvánvalóan hasonló helyzetekben kialakulhat.
Nekem olyasmi jutott eszembe, ahhoz, hogy ezen túl tudjunk lépni, hogy ne csak megbeszéljük, lehet, hogy egy határozatot kellene a bizottságnak megfogalmaznia, amelyben a kormányt vagy a Miniszterelnöki Hivatalt lehetne arra kérni, hogy egy olyan szakértői bizottságot állítson össze, amelyik szociológusokból, hozzáértő szakemberekből állna, akik a helyzet megoldására egy intézkedési tervet is össze tudnának hozni, és a helyszínen vizsgálódnának.
Nyilván sok eleme van mindannak, ami itt történik, aminél én igazi problémának azt tartom, hogy nem tudjuk végrehajtani a határozatokat, pedig vannak rendelkezések, és azokat a büntetéseket sem, amit ilyen esetekben ki lehet szabni. Tehát konkrétan, ha egy gyermek többször tetten érhető, hogy bűncselekményt követ el, és vannak szülei, akkor természetesen velük szemben el kellene, és el lehetne járni, és el is lehet azt a gyermeket adott esetben venni, és nevelőintézetbe vagy nevelőszülőkhöz is el lehet helyezni.
Itt az igazi gond véleményem szerint az, amit említett a polgármester úr és a jegyző úr, hogy mindezekhez nincs tanú, nagyon ritka a tettenérés, ugyan mindenki tudja a településen, hogy mi történik, de nem beszél róla, mert saját magát is fenyegetettnek érzi egy ilyen szituációban. Térfigyelő kamerát is ki lehet persze helyezni, az egy újabb költséges eljárás, amennyiben nem férnek hozzá, nem tudják elrontani, de nagyon nehéz még akkor is beazonosítani.
Én azt hiszem, hogy egy intézkedési tervet kellene a szakemberektől kérni a hasonló jellegű társadalmi problémák megelőzése érdekében, megoldása érdekében, hogy ne csak azt mondhassuk, hogy idehozta a polgármester a problémát, megtárgyaltuk, de érdemben sajnos nem tudunk vele mit kezdeni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Több hozzászólást most már nem látok. Azt gondolom, a Katanics képviselő úr által elmondottak különösen rávilágítanak, hogy Gönczöl Katalin szakállamtitkár asszony jelenléte most valóban fontos lett volna, hiszen ő a gyermekkori bűnözéssel kapcsolatban a téma egyik szakértője. Tőle hallottam azt, és azt gondolom, teljesen igazat kell adnunk neki, hogy itt az életkor leszállítása nem biztos, hogy megoldást jelent, mert egy következő esetben majd még lejjebb akarjuk szállítani, mert rájövünk, hogy nemcsak 12 évesen, hanem már 10 évesen is fogunk találkozni olyan gyerekkel, aki bűnözést követ el. Itt nem a gyerekek büntethetőségi korhatárának a leszállítása a megoldás, hanem valami olyan megelőzés, ami nem engedi kialakulni ezt. Ez természetesen az önök esetében nem hiszem, hogy gyors, reményt kecsegtető megoldást jelenthetne.
Nem kívánom összefoglalni az elhangzottakat, erre felkérem Juhász államtitkár urat, ha kíván egy ilyet tenni, hogy ő foglalja össze a hallottakat, de azt mindenképpen örömmel kell megállapítanunk, és azt gondolom, a bizottság tagjai ebben egyetértenek velem, hogy az erősebb rendőri jelenlét megvalósult az utóbbi időben. Ezt a polgármester úr is elismerte, és ennek a tapasztalatait most még nem sikerült persze értékelni, hiszen ez több hónap valóban következetes rendőri jelenléte alapján állapítható csak meg, de mindenesetre egy jelentős pozitívum.
Ugyanakkor azt gondolom, jó néhány olyan kérdés van, amelyeket - akár szabálysértési eljárások, akár a büntető törvénykönyv módosítása, vagy a szabálysértési eljárások elbírálásában kapott nagyobb lehetőségek -, amelyekről csak a jövőben derülhet ki, hogy egyrészt a jogszabályok miként változnak, másrészt, hogy annak hatása hónapok vagy évek múlva hogyan érvényesül. Bár az lenne a jó, ha hónapok alatt érvényesülne, de ez is csak a későbbi időszakban állapítható meg.
Én mindenesetre azt nagyra értékelem képviselőtársaim hozzászólásai alapján, hogy szükségesnek látták az önök itteni meghallgatását. Nyilván polgármester úr, jegyző úr, a település önkormányzata vagy az ott aktívabb közéletet élő személyek tudják, hogy ez a testület nem egy szakmai, hanem egy szakmapolitikai testület, amely ennél sokkal többre nem képes. Bár azt gondolom, meg kell ígérnünk, hogy egy bizonyos idő elteltével az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium beszámoltatására sor kerülhet ebben a kérdésben, hiszen ha egy településen el tudunk érni eredményt, akkor feltehetően ennek híre el fog jutni az országban máshová is. Amennyiben jó példát mutat a rendőri jelenlét, akkor a rendőrség is jobban fogja ezeket a megoldásokat alkalmazni, hiszen meggyőződésem szerint akár a megyei rendőr-főkapitányságnak vagy az országos rendőr-főkapitányságnak a célja ugyanaz, mint önöknek, a bűnmegelőzés, abban aktív részvétel, és segíteni a civil lakosságot annak érdekében, hogy nyugodt, biztonságos életet élhessenek a saját otthonukban, saját szülőfalujukban vagy településükön.
Megkérem államtitkár urat, amennyiben van egy összefoglalója az elhangzottak alapján, vagy van valamilyen elképzelése, hogyan tudnának továbblépni, vagy ezeknek az eredményeknek az összegzése a nagyobb rendőri jelenléttel, a szigorúbb fellépéssel hogyan prognosztizálható, mondja el.
Juhász Gábor válaszadása, reagálása
JUHÁSZ GÁBOR államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm szépen. Igyekszem nagyon rövid lenni és azokra a kérdésekre is valamiféle választ adni, amelyek menet közben felmerültek.
Három problémával nézünk szembe, ezek közül a nulladik, nem számozott probléma, hogy kialakult egy helyzet és egy hangulat, a helyzetet és a hangulatot szerintem a rendőrség helyesen egy megerősített jelenléttel próbálja meg stabilizálni. Ez minden bizonnyal sikerrel fog kecsegtetni, és azt gondolom, hogy az önkormányzat tisztségviselői is kapnak pozitív visszajelzést arról, hogy ezt kedvelik az emberek, hogy sok a rendőr, egészen addig, amíg őket nem igazoltatják.
Szeretném mondani azt is, hogy az a félmondatom, mely szerint a zöldséges gyűjtötte az aláírásokat anélkül, hogy a levél tartalmát megismertette volna a többiekkel, ez tárgyszerű, valószínűleg a polgármester úr által is igaznak minősíthető észrevétel volt. Ezt csak azért mondom, mert amit elnök úr felvetett, hogy valójában mi is van a levélben, úgy hiszem, hogy az aláírók csak úgy közel-távol tudták, hogy mi van a levélben, inkább csak lényegszerű közlés volt és így az aláírás. Azt hiszem, úgy van, ahogy Nyitray András mondta, talán így fogalmazott, hogy a szofisztikált politikai megközelítés nem elvárható; a levélíróknál is így volt ez, ha ezt a kifejezést használhatom. Körülbelül tudták az aláírók, hogy mi a levél tartalma, de pontosan nem.
A három probléma közül, amelyekre rávilágított a beszélgetés, az első a képzés. Úgy tűnik, ma megkerülhetetlen, hogy ha kell, ahogy itt elhangzott, akár pozitív diszkriminációval is, segíteni kell az etnikumok képzését. Hozzáteszem, nemcsak a cigány etnikumét, bármely másikét is, hiszen egy-egy népcsoport szereti maga között látni képzett vezetőként a sajátjait, és ez teljesen normális így, ezért úgy gondolom, ennek lehetnek messzebbmenő következményei.
A másik a bűnmegelőzés kérdése, hiszen a legjobb bűn az, amelyik be sem következik, így nincsen áldozat és elkövető se. Szeretném önöknek mondani, hogy az Új Magyarország fejlesztési tervben egy nagyobb összegű anyagi támogatásban részesített projekt indul a 2008. évben, amelynek éppen az a célja, hogy olyan bűnmegelőzési szakmai projektet indítsanak, amely a helyi oki kialakulást próbálná megakadályozni, az áldozattá válás kockázatát próbálja meg mérsékelni és a bűnismétlés veszélyének megelőzését célozza. Bár ez itt nem hangzott el, de jelentős előrelépés van a visszaeső bűnözői körben Sajóbábonyban is. Erre országos szinten mintegy 9 milliárd forint lesz, hogy ennek mennyi pontosan a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei része, fejből megmondani nem tudom, csak szeretnék rávilágítani, hogy rajtavagyunk ezen a problémán. Terveztük, az idén el is indult, és vélhetően Sajóbábonyban is lesz lába ennek, erre most már lesz külön figyelmünk, hogy az ottaniakat is bevonják ebbe a projektbe.
Ami itt elhangzott egyfajta kérdésként, ez a büntetőpolitika átgondolása, amely valóban napirenden van. Úgy hiszem, Gönczöl Katalinnal lesz mód az idei év őszén hosszasan és részletesen kibeszélni az új büntető törvénykönyv általános részének elvi vonatkozásait. Mi azt szeretnénk, ha lenne egy paradigmaváltás, eddig elkövető- és büntetéscentrikus volt a büntető törvénykönyv, és mi azt szeretnénk, hogyha áldozatcentrikus lenne. Ez azt is jelenti, ami eddig talán nem kapott olyan hangsúlyt, de most nagyon szeretnénk, hogy az okozott kár vagy az okozott sérelem valamilyen módon, amennyiben lehet, térüljön meg az áldozatnak, hogy az áldozat védekezhessen, azzal védekezhessen, amivel bír; ezzel kapcsolatban tett föl kérdést Nyitray képviselő úr. Fontos, hogy a megelőzés legyen egy rendkívül aktív szerep, és rögzítse bizonyos garanciáit már a törvény is, illetve fontos, hogy legyen az áldozatnak elégtétel-szolgáltatás, amely a jelenlegi Btk.-ban nem olyan erővel van jelen, mint ahogyan szeretnénk. Ezek a fő pillérek.
Mi úgy tervezzük, hogy az általános rész valamikor az őszi ülésszakon be tud jönni a parlament elé. Nem szeretnénk gyors vitát, azt szeretnénk, hogyha olyan kódex születne, amely valamennyi politikai erő támogatását bírja, hiszen büntető törvénykönyvet nem érdemes gyakran módosítani, ezért fő irányaiban - mint ahogyan a rendőrségi törvény fő irányaiban is - megegyezést szeretnénk. Én bízom abban, hogy az itt felvetődött problémák nagyon jelentős része abban már visszaköszön úgy, hogy ebben valamilyen megoldás is lesz.
Úgy gondolom, erről ennyit lehetett elmondani, és én magam is egyetértek azzal, hogy természetesen egyfajta segélykiáltásként lehet értelmezni ezt a levelet, szó szerint kicsit nehezebb, ezért nehezebb róla beszélni is. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Polgármester úr, jegyző úr, kívánnak-e szólni? Tessék, parancsoljon!
Nagy Imre válaszadása, reagálása
NAGY IMRE, Sajóbábony polgármestere: Köszönöm szépen a bizottságnak, hogy foglalkozott az ügyünkkel. Szeretném megjegyezni, amellett, hogy az önkormányzat ezeket a jajkiáltásokat továbbítja, amellett azért nem rasszista, mert hiszen kap 200 ezer forintot az államtól az óvoda fenntartásához, ahhoz még hozzátesz 300 ezret, hogy éppen a cigánygyerekek kultúrált és normális viselkedésén javítsunk, és próbáljuk őket a jobb életszínvonalra szoktatni és nevelni. Ezenkívül pedig a polgárőrség is mindent megtesz annak érdekében, hogy a rendőrséggel együttműködjön, és segítsék egymást, hiszen naponta járőröznek a polgárőrök.
Tényleg útkeresés, ahogy mondtam is az elején az, hogy olyan megoldásokat kapjunk, vagy találjunk, amelyek a lakosság közbiztonságérzetét javítják. Köszönöm azokat a javaslatokat és megjegyzéseket, amelyeket hallottunk. Természetesen én a képviselő-testületnek is beszámolok erről, és továbbítom azokat a lehetőségeket, amelyek ma itt elhangzottak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Azt gondolom, ezek után a napirendi pontot lezárhatjuk. Köszönöm az urak jelenlétét. (Sajóbábony képviselői távoznak az ülésteremből.)
Aki a következő napirendi pontban is érintett, azt kérem, szíveskedjen itt maradni.
Második napirendi pontunk a személy- és vagyonvédelemről, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól szóló törvény módosítását célozza. Üdvözlöm Jauernik képviselőtársamat, illetve Piros Attila szakállamtitkár urat, aki a tárca, illetve a kormány képviseletében van jelen. Először Jauernik István képviselő úrnak adnám meg a szót, aki, ha kívánja, bemutathatja elképzelésüket. Közölném, hogy Gál képviselőtársunk beteg, gipszben van, ezért nem tud jelen lenni. Tessék, parancsoljon, képviselőtársam.
JAUERNIK ISTVÁN (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Bizottság! Gál Zoltán képviselő úrral együtt nyújtottunk be egy önálló képviselői indítványt a személy- és vagyonvédelmi, valamint magánnyomozói tevékenység szabályairól szóló 2005. évi CXXXIII. törvény módosítására. Ha szó szerint nézzük ezt a dolgot, nem a törvény módosításáról van szó, hanem a törvény kiegészítéséről, mert a tartalmi részéhez nem kívánunk hozzányúlni, és azt gondoljuk, hogy az eredeti jogalkotói szándéknak megfelelő kiegészítést javasolunk ebbe a törvénybe beépíteni.
Két paragrafusból áll a törvényjavaslat, az egyik fő dolog az, hogy kerüljön be a törvény 6. § (2) bekezdésébe az, hogy "pályaalkalmassági minősítéssel kell rendelkeznie annak, aki igazolványt kaphat". Ez jelenleg nincs benne a törvényben, holott erre a pályaalkalmassági vizsgálatra vonatkozó részletszabályokra felhatalmazást kapott a kormány a törvény 78. paragrafusában. Tehát ez az egyik, hogy összhangba hoznánk a 6. és a 78. paragrafust.
A másik része ennek a javaslatnak az, hogy a felhatalmazó részek között, a 78. § g) pontjában megkapná a kormány azt a felhatalmazást, amely arról szól, hogy a tevékenység végzéséhez szükséges képesítési követelményeket a kormány jogszabályban meghatározná. Erre nincs a jelenleg hatályos törvény szerint felhatalmazása. Ha ez megtörténik, akkor egyértelművé válik a helyzet, és megoldja a mostani problémát, amivel küszködnek a személy- és vagyonvédelmet ellátók.
Annyit kívánok még elmondani, hogy nem a saját tapasztalatomból született ez a javaslat, hanem kamarai vezetők kerestek meg, tehát a szakma kérése is ez a módosítás. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm. Kérdezem képviselőtársaimat, van-e valakinek kérdése, avagy észrevétele akár a benyújtóhoz, akár magával a benyújtott előterjesztéssel összefüggésben. (Nincs jelzés.) Úgy tűnik számomra, hogy nincs.
Kérdezem, hogy mi a tárca álláspontja, szakállamtitkár úr!
DR. PIROS ATTILA szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): A tárcán belül folyik az adott törvénynek egy átfogó felülvizsgálata, európai uniós irányelvből adódó kötelezettség is van benne némileg, és itt a kötelező kamarai tagságra hívnám fel a figyelmet, amely a magánnyomozói kérdéskört egy picit másként jeleníti meg.
Értjük a problémát, a javaslat első részével kapcsolatosan egyeztetésben vagyunk, hogy mégis mire gondolunk a pályaalkalmasság meghatározásánál. Tehát nem a képesítési követelményeket, hanem pályaalkalmassági kritériumokat kellene fölállítani, és itt a kamarával, illetve az érintett szervezetekkel egyfajta konszenzust próbálunk kialakítani. A javaslat második része tulajdonképpen egy hiánypótlás.
Mivel tárgysorozatba-vételről szól az előterjesztés, ezt természetesen tudjuk támogatni, de szeretném már most jelezni, hogy a tárcánál ennél átfogóbb, ugyanezt a törvényt érintő módosítás van, amely utol fogja érni ezt a módosítást.
ELNÖK: Képviselőtársaim! Aki támogatja a tárgysorozatba-vételről szóló határozatunkat, azt kérem, szíveskedjék a kezét felemelni a helyettesítések figyelembevételével. (Szavazás.) Tizenhét igen. Ez a jelenlévő képviselők valamennyi szavazatát jelenti.
Tehát a bizottság egyhangúlag támogatta a tárgysorozatba-vételt. Köszönöm szépen a megjelenésüket.
Áttérünk a harmadik napirendi pontra, ha Simicskó úr befárad a terembe.
Köszöntöm Vadai Ágnes államtitkár asszonyt, a Honvédelmi Minisztérium képviseletében és Simicskó István képviselőtársunkat, aki elég gyakran megjelenik egy-egy önálló javaslattal a bizottság előtt, ami nagy öröm számunkra.
Harmadik napirendi pontként tehát az önkéntes, tartalékos területvédelmi erő létrehozásáról szóló H/4553. számú országgyűlési határozati javaslat tárgysorozatba-vételéről kell döntenünk. Simicskó úr, mint a határozati javaslat benyújtója, amennyiben szükségét látja, hogy néhány szót szóljon erről, megadom a szót, de képviselőtársaim természetesen alaposan megismerték az ön javaslatát. Tessék, átadom a szót.
Dr. Simicskó István kiegészítése
DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr, és köszönöm szépen a lehetőséget. Néhány gondolatot azért hadd tegyek hozzá, bár remélem, hogy a bizottság tagjai átérzik ennek az ügynek a súlyát, és nyilván mindenki elkötelezett harcosa a haza védelmének, ezért könnyű dolgom lesz, de azért hadd mondjak néhány szót.
Elsősorban arra emlékeztetném mindannyiunkat, hogy a honvédelem ügye nemzeti ügy, a 2004. évi CV. honvédelmi törvény 1. § (1) bekezdése így szól. Abban is egyetértés van szerintem közöttünk, hogy a haderő fenntartásának célja nem lehet más, mint az, hogy a Magyar Köztársaság biztonságát szavatolja, területi szuverenitását, érdekeit védelmezze. Nem azért tartunk fönn Magyar Honvédséget, és nem azért vagyunk egy fontos katonai szövetség tagjai, hogy ezt csak úgy önmagában letudhassuk, és konkrét tényként közölhessük, hanem azért, mert a békét kívánjuk szolgálni, és a békét szeretnénk fenntartani, mint ahogy a társadalom normális állapota is a béke állapota. Egyébként pedig az ENSZ alapokmánya is arra utal, hogy egyetlenegy törvényes állapot van, a béke állapota. Ezt a békeállapotot egy szövetségi rendszerben sokkal hatékonyabban tudjuk szolgálni és érvényesíteni.
Jelentős mértékben növekedett Magyarország biztonsága a NATO-csatlakozásnak köszönhetően, ezért lehetett többek között 2004. november 3-án az utolsó sorkatonát is leszerelni a Magyar Honvédségből. Én most az új honvédelmi törvényről nem kívánnék részletesen szólni, annak elfogadási körülményeire, a törvény esetleges hiányosságaira utalni, csak egy vonatkozásban utalnék a 2004. évi CV. törvényre, ez pedig a tartalékos rendszer vonatkozásában történne.
Nyilván mindannyian tudjuk, önök is, a bizottság igen tisztelt tagjai is tudják, hogy a világon egyetlenegy ország sem engedheti meg, hogy a biztonságát veszélyeztető valamennyi veszély elhárítására állandó, reguláris, nagy létszámú hadsereget fönntartson, Magyarország gazdasági helyzete sem engedheti ezt meg. Azt is látjuk, hogy a NATO-tagországok haderejének létszámát a hidegháború lezárultával, a bipoláris világrend fölbomlásával egy létszámcsökkentés jellemzi - a NATO-tagországokról beszélünk -, és nem tart akkora haderőt készenlétben, mint azt megelőzendően. A Magyar Honvédségre ez pláne jellemző, hiszen a rendszer átalakítása előtti időszakra visszatekintve, mintegy 150 ezer fős Magyar Honvédség volt, és jelen pillanatban az Országgyűlés elfogadott egy olyan országgyűlési határozatot, amely a Magyar Honvédség létszámát legfeljebb 23.950 főben húzza meg. Ezt a két nagy párt elfogadta, ebből kell kiindulni, tehát egy jelentős létszámcsökkentésből kell kiindulni.
Számtalan tanulmányt olvastam át és nemzetközi példákat tekintettem át a NATO parlamenti közgyűlése védelmi bizottságában, ahol most már tíz éve én is dolgozom, többek között államtitkár asszonnyal együtt is, hiszen a NATO parlamenti közgyűlésében volt időszak, amikor ő volt a delegációvezető, úgyhogy látjuk ezeket a folyamatokat, ezeket a mozgásokat. Az mindenképpen egyértelmű, hogy felértékelődött a tartalékos erők szerepe és jelentősége, hiszen egyrészt már a béketámogató műveletekben is használnak erőket - lásd az amerikai nemzeti gárda erőit - és a nemzeti védelemben is felértékelődik a tartalékosok szerepe.
Azt szeretném hangsúlyozni, hogy gyakorlatilag mindenhol számolnak tartalékosokkal, még ott is, ahol egyébként fönntartották az általános hadkötelezettség rendszerét. Tehát nemcsak ott, ahol megszüntették, vagy felfüggesztették a sorkatonai szolgálatot, hanem ott is, ahol még működik az általános hadkötelezettség rendszere és intézménye. Mindenhol fölismerték azt, hogy a haderő kiegészítésénél, utánpótlásánál az időtényező rendkívüli módon fontos, tehát egy gyors kiegészítés csak és kizárólag kiképzett tartalékosokkal lehetséges, ezért is van jelentősége a tartalékos rendszernek. Ráadásul ez egy költséghatékony megoldás, hiszen jóval kevesebbe, töredékébe kerül. Mintegy egytizedébe kerül általában egy tartalékos katonának a fönntartása és működtetése, mint egy reguláris haderőbe beilleszthető hivatásos vagy szerződéses katonának a fönntartási költsége.
A jelenleg hatályos jogszabályok, tehát a 2004. évi CV. törvény is lehetővé teszi, tehát szól az önkéntes tartalékos rendszerről, és ez helyes is. Adottak a jogszabályi feltételek elméletileg és elvileg, azonban valamilyen oknál fogva a rendszer mégsem működik, és erre szerettem volna és szeretném ráirányítani a figyelmet a benyújtott országgyűlési határozati javaslatommal, hogy szükséges lenne ennek a kérdéskörnek, a tartalékos rendszernek az áttekintése. Éppen ezért két időpontot is meghatároztam ebben a javaslatban, egyrészt az Országgyűlés felkérné a kormányt, hogy 2008. március 31-ig hozzon létre a Honvédelmi Minisztériumban egy szakértői bizottságot. Nyilván ez a határidő módosítható, nyitott vagyok ezelőtt is, hiszen az ügymenet szempontjából már lassan itt tartunk, március idusán. Van egy másik határidő, amely a 2008. október 31-ét célozza meg, amikor gyakorlatilag egy vizsgálat lezárultával az Országgyűlés elé a kormány egy javaslatot fogalmazna meg, hogy ez az önkéntes tartalékos rendszer hogyan lenne hatékonyabban működtethető.
Fontosnak érezném, hogy azok a vizsgálatok elkészüljenek, amelyek például a munkáltatói programra vonatkoznak, hiszen tudjuk azt, hogy a Magyar Köztársaság biztonságát a nemzeti önerőre, a szövetség együttműködésére és állampolgáraink hazafias elköteleződésére és áldozatvállalására építhetjük. Azonban ezen hazafias elköteleződés és áldozatvállalás még inkább hatékonyabban működik, ha van egy olyan biztonsági program is, amelyben például a munkavállalókat - akik egyébként vállalnának önkéntes katonai szolgálatot is - abban a biztonságban részesítjük, hogy a munkáltató mondjuk nem bocsátja el, ha esetleg elmennek egy évben egyszer egy hétre hadgyakorlatra. Ezért egy munkáltatói programot is célszerű végiggondolni és átgondolni, valamint az érdekeltségi rendszerét is célszerű végiggondolni mind munkaadói, mind munkavállalói oldalról, mind pedig a Magyar Honvédség oldaláról. Erre számos nemzetközi példa van, az Egyesült Államoktól kezdve Kanadán keresztül Nagy-Britanniáig, most folyik egy ilyen típusú munka Franciaországban, Belgiumban és Spanyolországban is. Ezeket is érdemes szerintem áttekinteni és megvizsgálni.
Ehhez hozzátartozónak érzem az önkéntes, tartalékos kiképzési rendszernek és programnak a kidolgozását és átgondolását. Nyilván ez feladatot ró a kormányra, ennyiben talán megnehezítjük a kormány dolgát, de nem ez a cél, hanem az, hogy minél hatékonyabb és jobban működő rendszert hozzunk létre. Felméréseket célszerű elvégezni, hogy milyen a részvételi hajlandóság, kik azok, akik szívesen vállalnak ebben részt mind a két oldalról, és ezt követően pedig be lehet indítani egy olyan kommunikációs kampányt, amellyel ennek az ösztönző rendszernek a kibontakozását elősegíthetjük.
Ezeket a feladatokat nyilván békeidőszakban kell elvégezni, a tartalékosok felkészítését, kiképzését békeidőszakban célszerű megkezdeni és végigvinni, nehogy minősített időszakokban kelljen ezt a munkát elvégezni, mert akkor általában már mindig késő. Tehát az általános alapelv, mindannyian tudjuk és ismerjük, hogy a biztonságért nemcsak akkor kell tennünk, amikor már a veszély itt van a nyakunkon, hanem folyamatos odafigyelést igényel. A béke állapota sem egy konstans, állandó tényező, hanem nyilván folyamatos munkát igényel.
Ezt szerettem volna megcélozni ezzel a javaslattal, legalábbis ennek egy részelemét szerettem volna, hogy az Országgyűlés megtárgyalja, és erről folyjon egy vita a parlamentben, és reményeim szerint szülessen egy közös döntés a honvédelmi törvény szellemében is, tekintettel arra, hogy a honvédelem nemzeti ügy. Ezért arra kérem a kormány képviselőjét, államtitkár asszonyt és a bizottság valamennyi tagját, hogy gondolja ezt végig, és örülnék, ha a bizottság az általános vitára való alkalmasságáról döntene és támogatná szavazatával. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen az írásban benyújtott határozati javaslat indoklásának nagyon rövid és lényegre törő kiegészítését. Kérdezem államtitkár asszonyt, hogy mi a minisztérium, illetve a kormány álláspontja.
DR. VADAI ÁGNES államtitkár (Honvédelmi Minisztérium): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Az eredeti javaslat, amelyet képviselő úr nyújtott be, az az önkéntes, tartalékos területvédelmi erő létrehozásáról szól. Közben képviselő úrral egy kompromisszumos megoldást kötöttünk, és a képviselő úr már ennek a kompromisszumnak az eredményét terjesztette a bizottság elé, nevezetesen, hogy nem egy önálló területvédelmi erő létrehozásáról fog szólni ez az országgyűlési határozat majd a módosító javaslatokkal, hanem a meglévő tartalékos rendszerünk felülvizsgálatáról. Ez egy jó megállapodás, és a kormány, a Honvédelmi Minisztérium támogatja természetesen, hogy egy ilyen típusú vizsgálat a Honvédelmi Minisztérium és a szaktárcák bevonásával megtörténjen, és ennek az eredményéről az Országgyűlést tájékoztassuk.
Továbbmegyek, én személyesen úgy gondolom, hogy a vizsgálaton túl hathatós eszközöket kell alkalmazni annak érdekében, hogy a honvédelmi törvényben leírt önkéntes, tartalékos katonai állomány úgy, ahogy azt szeretnénk, folyamatosan feltöltésre kerüljön. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselőtársaim, mielőtt a kérdésüket, véleményüket megfogalmazzák, fontos, hogy a címben majd a szükséges változtatásokat el kell végezni, mert ez most nem ezt takarja, de lesz rá idő. Szeretném Simicskó urat tájékoztatni, nem volt itt a bizottsági ülés elején, hogy napirendi pontként mi a tárgysorozatba-vételt fogadtuk el, az arról való döntést.
Átadnám a szót Karsai képviselő úrnak.
Kérdések, hozzászólások, reflexiók
KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm szépen. Kérdést és véleményt szeretnék megfogalmazni, illetve kérdést nem is annyira, inkább azt az örömömet kifejezni, hogy lám-lám az eltelt 3-4 hónap alatt, ami a költségvetési szavazás óta eltelt, amikor is nekem volt egy indítványom, amely tartalmát tekintve pont arról szólt, mint amit Simicskó képviselőtársunk elmondott, ennek a tartalékos védelmi erőnek a felállításáról. Én úgy emlékszem, hogy mi a Zrínyi Nemzetvédelmi Egyetemre tettünk egy jelképes összeget, hogy kezdődjön meg ennek a dolognak a feltérképezése mindazokon a szempontokon keresztül, amelyeket Simicskó képviselőtársunk felsorolt.
Örülök, hogy a tárca belátta, hogy erre szükség van, mégpedig olyan formában és azzal a tartalommal, amelyről az előbb elnök úr beszélt. Ezért tehát a Magyar Demokrata Fórum örömmel nyugtázza, hogy a tárca álláspontja jó irányban változott, és szeretnénk azt kérni, hogy az előkészítő munkáról is kapjunk majd tájékoztatást, hogy melyek azok a fő sarokpontok, amelyek nélkül ez a dolog nem működik, nehogy elsikkadjon a lényege. Magyarán, ha beindul ez a törvényalkotási munka, akkor jó lenne, ha valahol erről menet közben is tájékoztatást kapnánk, hogy mik a fő csapásirányai, hogy végül is olyan gyerek szülessen ebből a törvényjavaslatból, amit látni és elfogadni tudunk és szeretnénk, ne csak egy olyan feladat legyen, amit most kipipálunk és ezzel a dolog el van végezve. Tehát szeretném azt majd kérni - természetesen támogatásunk mellett -, hogy menet közben a bizottság erről kapjon tájékoztatást, nem egészen a részletekről, hanem magáról a koncepcióról, hogy hogyan gondoljuk ezt a tartalék védelmi erőt. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tóth képviselő úr kért szót.
TÓTH GÁBOR (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Én csupán két dolgot szeretnék megemlíteni, és a gondolatébresztés szintjén legalább foglalkozni vele. Az egyik a történelmi hagyományőrző klubok esete, akik ismereteim szerint mindenfajta felügyelet nélkül működnek. Ezek a történelmi hagyományőrző klubok bizony-bizony több ezer embert mozgatnak országos szinten, és egyik-másik még akár reguláris szinten is figyelembe vehető. Tehát ebbe a tartalékos erőbe, nevezzük bármilyen formációnak, szerintem be kellene emelni ezeket a hagyományőrző klubokat is, hiszen többségükben fiatalok vesznek részt benne - és a javaslatom második része ez -, a fiataloknak ebbe a rendszerbe való valamifajta beintegrálása fontos lenne.
Az én fiam is, aki sosem volt katona, úgy hozta a sorsa, a jász íjászok szervezője, vezetője, és olyan eszközökkel, fegyvernek is mondható dolgokkal sportolnak mindenfajta felügyelet, támogatás és egyfajta koordináció nélkül, ami egyfajta negatív interpretáció mentén még esetlegesen izgalmas helyzeteket is előidézhetne. Nem engedhetjük meg ezt a luxust magunknak, hogy az ilyen fiatalokból álló csoportok adott esetben minden támogatás, felügyelet, koordináció nélkül ténykedjenek, működjenek.
Javaslom, hogy ebbe a rendszerbe ezeket a fiatalokat, akiktől elvették azt a lehetőséget is az elmúlt 17 esztendőben, hogy technikai sportokhoz, egyebekhez hozzáférjenek. Hiszen, ha nem tudja a család megfinanszírozni, hogy repülőklubban, egyebekben részt vegyen a fiatal, akkor abból sosem lesz jó pilóta, de még sok más egyéb ilyen dolog van. Úgy gondolom, hogy ezt a két szempontot, a hagyományőrző klubokat, ezen belül kiemelten a fiatalok szerepét, akik nem akarnak hivatásos katonák lenni, de érdeklődnek ez iránt a műfaj iránt, érdemes volna őket is ebbe a rendszerbe beemelni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tessék, Nyitray képviselőtársam, öné a szó.
NYITRAY ANDRÁS (Fidesz): Némi meglepetéssel értesültem, hogy már nem arról beszélünk, mint amit itt leírva megkaptunk, de a kis lépés is lépés, az ember érje be kis lépéssel is, ha nagyobbra nem adnak lehetőséget.
Nekem azért van némi komoly aggályom azzal kapcsolatban, amit államtitkár asszony itt már jó előre leszögezett, ugyanis - most nem akarok a számokkal háborúzni, de - tudtommal az önkéntes tartalékosok létszáma jelenleg, amelyik csak részben van feltöltve, az mindössze néhányszáz fő. A néhányszáz fő még hagyományőrző klubnak is kicsit vékony. Azok a területvédelemre is alkalmas tartalékos, önkéntes alakulatok, amelyek a világ olyan országaiban vannak, ahol hivatásos és szerződéses katonaság van, és nincs sorkötelezettség, azok az ottani honvédségi létszámnak nagyjából a duplája szoktak lenni. Tehát például egy 25 ezer fős hivatásos hadsereg mellett Hollandiában működik egy 55 ezer fős ottani nemzeti gárda, amelyik szervezeti elveit tekintve gyakorlatilag ugyanúgy szerveződik, mint a hadsereg, csak nincs állandóan állományban.
Ha ezzel a javaslattal az a cél, hogy az én csöndes támogatásommal Simicskó Pista barátom kiapadhatatlan energiáit ilyenfajta erő létrehozására a felszínen tartsa, akkor erre ez alkalmas lehet. De ha nem ez a cél, hanem tényleg valami érdemi előrelépést szeretnénk, akkor ott kell kezdeni, hogy az önkéntes tartalékos erő létszámát, vagy tartalékosok számát a jelenlegi sokszorosában kell megszabni, mert akkor lesz az egésznek értelme, mert pár száz emberért ezt a cirkuszt nem érdemes végigcsinálni.
A másik az, és ezt már némiképpen az előterjesztőnek is felrovom, hogy ebben már megint nincsen egy árva szó sem arról, hogy mi legyen azokkal a hivatásos és szerződéses katonákkal, akiket leszereltek, főleg a szerződésesekkel, akik mondjuk eltöltöttek a Magyar Honvédség keretében 5-8-10 évet, abszolút felkészült, kiképzett, tökéletes katonák, már majdnem G. I. Joe-k, és egyszer csak leszerelik őket, és eltűnnek a nagy magyar ködben, mert se a nyilvántartásuk, se az utolérhetőségük nincsen leszabályozva. Legalább ezeknek a kanalizálását, legalább ezeknek a fönntartását, utolérhetőségét, és lehetőleg a rábírását, hogy ebben az önkéntes erőben vegyenek részt akár kiképzőként is, ezt mindenféleképpen bele kellene vonni ebbe a koncepcióba.
A kulcskérdést én abban látom, hogy ki lehet-e mozdulni abból az álláspontból, ami 2002 óta masszívan fönnáll, én ezt saját személyemmel tanúsítom, hogy ez a csináljunk is valamit, mert annyit erőlködik ez a Simicskó Pista meg a Fidesz, valamit most már csinálni kellene, de lehetőleg olyat csináljunk, aminek túl nagy jelentősége nincsen. Nagyon komolyan kérdezem államtitkár asszonyt, hogy ez a mostani lehetőség bekerül a parlament elé, illetve hozunk egy határozatot, és az alapján elindul majd a munka, benne van-e a pakliban az, hogy ez egy valóságosan kritikus helyzetekben használható erővé váljon. Ugyanis nyilván ez pénzbe fog kerülni, és ezt is meg kell majd mondani, hogy mennyibe, hogy ne egy ablakon kidobott, látványpékség-jellegű dolog legyen, hanem tényleg egy olyan szervezeti erő, amelyik adott esetben valóban használható, és betölti feladatát. Viszont másutt ezt sokkal kevesebb huzakodás, vonakodás, civódás árán bevezették, rögtön azután, miután áttértek a hivatásos hadseregre, nem volt ez a közel tízéves nyűglődés, hogy legyen, vagy ne legyen, miért ne legyen.
Azt gondolom, reagálva Tóth képviselőtársamra, hogy a honvéd hagyományőrzés egy kicsit más kategória, és én azt nem zárom ki, hogy aki abban részt vesz, ebben is részt vehetne, de testületileg, szervezetileg a kettő összekeverése nekem nem tűnik szerencsésnek. Én is ismerek néhány ilyen társaságot, és az nem arról szól, mint amiről ez a kiegészítő védelmi erő szólna, ha egyszer valaha az életben lesz belőle valami. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm. Laboda képviselő úr kért szót utolsóként.
LABODA GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Ígérem, rövid leszek. Nyitray képviselőtársammal mi rendszerint egy véleményen vagyunk, most azonban Simicskó úr mellé kell állnom, mert szerintem lehet, hogy van jelentősége, tehát ezt meg kell próbálni. Bizonyára azért ül itt, mert ő ezt támogatja, és gondolom, a Fidesz is hasonlóképpen támogatja. Azonban egy kérdésre nem kaptunk választ, hogy március 31. vagy október 31. a tárcánál az időpont, mert nem mindegy, hogy a tavaszi vagy az őszi ülésszakban tárgyaljuk. Köszönöm.
ELNÖK: Képviselőtársam kért még szót.
CSAMPA ZSOLT (Fidesz): Köszönöm szépen. Csak egy újabb kérdést tennék fel, kicsit kapcsolódva Laboda képviselőtársamhoz. Jelen pillanatban csak a tárgysorozatba-vételről beszélünk, de mikor beszélhetünk, illetve mikor fogunk szavazni, mikor támogatja a kormány az általános vitára való alkalmasságot is? Köszönöm.
ELNÖK: Akár most is megtehetjük, de úgy fogadtuk el az eredeti napirendet, hogy a tárgysorozatba-vételről szavazunk, és ezért ismételtem meg, mert azt nem hallotta Simicskó úr. (Dr. Simicskó István jelentkezik.) Azt gondolom, hogy a kérdésre fog válaszolni az államtitkár asszony, és utána, ha nem megelégedett a válasszal, szót adok.
Több hozzászólót valóban nem látok, átadom a szót államtitkár asszonynak.
Vadai Ágnes válaszadása, reagálása
VADAI ÁGNES államtitkár (Honvédelmi Minisztérium): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Képviselőtársaim! Karsai képviselő úr két ügyet vetett föl, az egyik a költségvetéshez kapcsolódó pénzügyi dolog. Ebben a vizsgálatban a kormány és a Honvédelmi Minisztérium a saját kapacitásait fogja fölhasználni, tehát én úgy gondolom, hogy pénzbe, külön költségvetési tételbe ez nem kerül, maximum néhány hosszú értekezletbe és megbeszélésbe.
A második, hogy az előkészítő munkáról is szeretnének tájékoztatást kapni. Nyilván képviselő úr arra gondol, hogy milyen kritériumok mentén folyik a vizsgálat. Én nem látom annak akadályát, hogy föláll a bizottság, összeül, és ha ott kialakítanak valamit, akkor az Országgyűlés Honvédelmi és rendészeti bizottsága ezt napirendjére tűzi, ha van egy ilyen irányú megkeresés, akkor eljöjjünk a bizottság elé és beszámoljunk arról, hogy mi mire gondoltunk. Természetesen, ha van vélemény, olyan dolog, amiről úgy gondolják, hogy pluszban bele lehetne tenni, akkor én személyesen erre nyitottságot mutatok.
Tóth képviselő úr a történelmi hagyományőrző klubok felügyeletének gondját említette meg. Úgy érzem, a Honvédelmi Minisztérium nem tudja átvenni az ilyen civil szervezetek felügyeletével kapcsolatos ügyeket, ez az ügyészség dolga, de természetesen azt én nem látom kizáró oknak, hogy ha van ilyen fiatal, aki ilyen hagyományőrző klubban van, és az önkéntes tartalékos rendszerben részt kíván venni, az jöjjön, de ez az előterjesztés nem a megvalósításról szól. Képviselő úr előterjesztése arról szól, hogy álljon föl egy ilyen kormányközi, kvázi bizottság, és ez a bizottság vizsgálja meg, hogy milyen jogi, anyagi, erkölcsi és egyéb feltételei vannak annak, hogy ezt a rendszert teljes tartalommal föl tudjuk tölteni.
Nyitray képviselő úr azt mondta, hogy alacsony a létszám, és pár száz emberért kár lenne ezt a cirkuszt lefolytatni. Én úgy gondolom, hogy ez nem pár szár embert érint majd akkor, amikor ez a rendszer odaér, hanem sokkal több embert. Ezt a vizsgálatot és ezt a bizottságot én azért tartom fontosnak, és azt, hogy a kormány ezzel foglalkozik, mert a honvédelmi törvény világosan rögzíti, hogy kik azok, akik a Magyar Honvédség részét képezik, és az önkéntes tartalékos katonai állomány is ide tartozik. Nyilván, amikor megalkottuk a törvényt, és létrehoztuk az önkéntes haderőt, akkor aprólékosan, minden lépést ennek a tartalommal történő megtöltésében nem tettünk meg. Erről azért őszintén kell beszélni.
Annak érdekében, amit képviselő úr mondott, hogy ha valaki részt akar venni, mondjuk a kiképzésben, ennek időigénye van, az akár lehet két hét, ennyi idő alatt kiesik a munkából, akkor annak mi a feltétele, hogy ezeket vissza tudjuk kompenzálni, megvan-e erre a költségvetési fedezet, vagy milyen más módot kell kitalálni arra, hogy a munkaadókat arra ösztönözzük, hogy ebbe a rendszerbe felelősséggel elengedjék a munkavállalókat.
Az, hogy mi legyen a szerződéses katonákkal, az már egy más filozófiai sík, mert aki szerződéses katonának áll, nyilván pontosan tudja, hogy egy meghatározott időtartam az, amíg ő leszerződik a Magyar Honvédséghez. Természetesen van lehetőség arra, hogy átlépjen ebből a szerződéses állományból a hivatásosba, de ez itt egy szerződés, amely egy szervezet és egy személy között köttetik. Abban egyetértek képviselő úrral, hogy ezt a tudást, hogyha van a személyben affinitás, nem szabad veszni hagyni, ezért kell az, hogy ezt a vizsgálatot le tudjuk folytatni azok mentén a feltételek mentén, amelyekben képviselő úrral megállapodtunk.
Laboda képviselő úr kérdezi, hogy akkor a március 31. és az október 31. milyen dátumok. Ezt már a képviselő úr is említette, hogy nyilván a március 31-i szakértői bizottsági megalakítási dátumot a parlament menetrendje szerint már nem tudjuk tartani. Ez a bizottság megalakításának időpontja lenne, az október 31. pedig a jelentés elkészítésének az időpontja. Én úgy gondolom - és Csampa képviselő úr kérdésére is válaszolnék -, hogy én nem látom annak akadályát, hogy ha a honvédelmi bizottság felülvizsgálja a mai napirendi döntését, akár az általános vitára való alkalmasságról is döntsön most a bizottság, mert így elvileg 4-5 héten belül ebben az ügyben döntést lehet hozni. Ebből következően utána lehet megalakítani ezt a bizottságot, és utána Karsai képviselő úr kérdésének megfelelően valamikor az elején, amikor föláll ez a bizottság, fölállítja a munkarendjét és elkezdődik a munka, el fogunk ide jönni, és a végére elkészül ez a jelentés, amennyiben ez a honvédelmi bizottság számára elfogadható. Köszönöm szépen, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Én azt gondolom, hogy elfogadhatjuk államtitkár asszony javaslatát, hogy az általános vitára való alkalmasságot is tárgyaljuk meg. Egy dolog miatt gondoltam, hogy ha az eredeti határozatunknak megfelelően döntünk, tehát csak a tárgysorozatba-vételről, mert akkor adunk időt kijavítani a címet, és egy olyan anyagot vennénk fel napirendre, mondjuk a két hét múlva esedékes ülésen, amivel nincsen probléma. Ugyanis elég furcsa, hogy ha egy frissen beadott határozati javaslatnál az az első ténykedés, hogy címet kell változtatni, és nem is keveset. Tehát azt javaslom képviselőtársaimnak, hogy 2-3 héten belül ez sorra kerül, az elnök úr majd gondoskodik erről, ő ezt az ügyet valószínűleg a szívén viseli, de addig én javaslom a képviselő úrnak, hogy a címen változtassanak, mert így merőben ellentétes a cím, tartalmában is nagyon éles különbség van.
Tessék, államtitkár asszony
VADAI ÁGNES államtitkár (Honvédelmi Minisztérium): Nekem az a kérésem, elnök úr, éppen azért, hogy ne legyen senkiben az a kétség, hogy ezzel az üggyel nem szeretnénk foglalkozni, hogy Simicskó képviselő úr megteszi a megállapodás alapján a szükséges módosítást, és akkor a lehető leghamarabbi honvédelmi bizottsági ülés bocsássa általános vitára. Így tudnánk haladni az üggyel, mert egyébként közben folyamatosan módosítani kell.
ELNÖK: Akkor én azt javaslom a bizottság számára, hogy a következő ülésen napirendre tűzzük, de addig kérem az előterjesztőt, hogy cserélje ki azt, ami indokolt. Nem tudom, hogy szövegben lát-e szükséget a javításra, de akkor azt is meg kellene tenni, hogy ne úgy fussunk neki egy anyagnak, hogy eleve tudjuk, hogy ezeken ezt és ezt kell kijavítani. Képviselő úr elfogadja ezt a fajta javaslatot? Tessék!
Dr. Simicskó István válaszadása, reagálása
DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (Fidesz): Mindig az ügy érdekel, és az ügy fontosságára való tekintettel bármilyen megoldás elképzelhető. Nyitray András képviselőtársamat idézném, ha kis lépést is teszünk az ügy érdekében, már tettünk valamit. Elfogadom ezt a megoldást is nyilván.
Az általános vitára való alkalmasság azért is lenne fontos mielőbb egyébként, hogy egyáltalán a társadalom felé elmenjen az az üzenet, hogy ezzel foglalkozik a parlament. Tehát egy hiányzó rendszert, vagy egy kevésbé működőképes rendszert szeretnénk felülvizsgálni, és ehhez fontos, mivel nemzeti ügyről és össztársadalmi problémáról van szó, hogy az emberek előtt ez világossá váljon, magyarul érzékeljék, hogy folyik egy ilyen diskurzus a honvédelem jövőjéről, a tartalékos rendszer jövőjéről.
Elnök úr, ha megengedi, pár szóban én is reagálnék azokra a felvetésekre, amelyek itt elhangzottak.
ELNÖK: Közben megjegyzem, itt van az MTI tudósítója, ez esetben kétszer fog hírt adni a társadalom számára.
DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (Fidesz): Remek, és külön köszönet ezért. A hagyományőrzés elhangzott, és elhangzottak azok az utalások is, amelyek olyan szervezetek, civil kezdeményezések, amelyeket gyakorta látunk. Van, aki túlterjeszkedik egy bizonyos határon, a hagyományőrzés határán, egy biztos, fontos tisztázni azt, hogy mely feladatok állami monopóliumot élvező feladatok. A biztonság teremtése, a tartalékos rendszer működtetése nem történhet meg civil szférában, egyesületi szinten.
A hagyományőrzés viszont működhet, és helyes is, hogy működik. Az állam is részt vehet a hagyományőrzési feladatokban, ennek felkarolásában és támogatásában, mert ezek fontos dolgok. Én azt hiszem, hogy ha esetlegesen olyan típusú jelenségek merülnek fel, amelyek nem szerencsések, mondjuk civil szerveződések akarnak katonai, félkatonai szervezetekké válni, ez megelőzhető többek között azzal is, hogyha az állam a tartalékos rendszerbe integrálja azokat a katonás hajlamokkal rendelkező fiatalokat, és állami keretek között működteti ezt a rendszert, ami sokkal hatékonyabb és biztonságosabb is, mert a jogszabályok keretei között kell, hogy működjenek.
Nyitray András képviselőtársam utalt arra, hogy pár száz ember lehet az önkéntes tartalékos. Ez egy jóhiszemű, jóindulatú megjegyzés volt képviselő úr részéről, mert ez most inkább néhány tucat, de nyilván ez is mutatja, hogy probléma van. Minden elismerésem azoknak az embereknek, akik vállalták ennek ellenére az önkéntes tartalékos katonai szolgálatot, akár a minisztériumban dolgoznak, akár bárhol máshol, hiszen ez egy fontos dolog.
A katonai nyilvántartás rendszere úgyszintén fontos dolog, amire itt ráirányult a problémafölvetés. Egyébként a leszerelt szerződésesek tartalékos rendszerben való működtetését illetően a felmérések azt mutatják, hogy a szerződéses állomány, akinek lejárt a szerződése (Mécs Imre: Amelynek.), amelynek lejárt a szerződése - köszönöm szépen a kiigazítást - kétharmada vállalna önkéntes tartalékos katonai szolgálatot. Tehát ilyen szempontból is van erre igény, és nyilván ebből az aspektusból is meg kell vizsgálni az előttünk álló feladatokat.
Az egyeztetés mechanizmusával kapcsolatosan azt szeretném elmondani, hogy a kormány ebben egyelőre együttműködik, és bízunk benne, hogy ez megmarad ezután is. Az egyeztetések formációja akár szakértői keretek között, akár politikai keretek között is folyhat az elkövetkezendő időszakban, egy biztos, hogy ezek a lépések haladjanak előre és jöjjön létre és működjön ez a bizonyos önkéntes tartalékos rendszer.
Végül köszönöm a támogató észrevételeket. Ha jól emlékszem, abban állapodtunk meg, hogy most az általános vitára való alkalmasságról nem döntünk, hanem a tárgysorozatba-vételről, és a jövő héten én benyújtom a módosító elgondolást, amely arra vonatkozik, hogy felülvizsgáljuk a tartalékos rendszert, de ezt majd pontosan megfogalmazom, és köszönettel veszem, ha a bizottság ezt támogatni fogja. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Féltem, hogy nem marad a következő ülésre muníciója a képviselő úrnak (Dr. Simicskó István: Mindig van munícióm.), de látom, hogy mindig készen áll. Tehát abban állapodunk meg, hogy mihelyt ön benyújtja a módosítót a szükséges változtatásokkal - címmel, és ha szükséges, szöveggel is -, az azt követő első bizottsági ülésen a honvédelmi és rendészeti bizottság azt napirendre tűzi. Most viszont döntünk a tárgysorozatba-vételéről.
Képviselőtársaim, aki egyetért a tárgysorozatba-vétellel, a helyettesítések figyelembevételével kérem, szavazzon. (Szavazás.) Tizennégy. Ellene? Van-e, aki ellene kíván szavazni? (Szavazás.) Három nem. Volt-e tartózkodás? Nem volt.
Megállapítom, hogy a bizottság többsége elfogadta a tárgysorozatba-vételt.
Köszönöm szépen a jelenlétet.
Államtitkár asszonyt arra kérem, egy pillanatra várjon meg, míg az egyebeket elrendezzük.
Negyedik napirendi pontunk az egyebek. Szeretném önöket tájékoztatni arról, hogy az Országgyűlés elnöke kijelölte bizottságunkat európai uniós tervezetre vonatkozó vélemény készítésére a harmadik országbeli állampolgárok magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás céljából való belépésének és tartózkodásának feltételeiről szóló tanácsi irányelvekhez. A tavaly májusi eljárásunkhoz hasonlóan javasolom, hogy jelöljük ki Csampa Zsolt képviselőtársunkat, készítsen bizottsági véleménytervezetet a tanácsi irányelvekhez.
Először is Csampa úr mosolyán látom, hogy ő ismeri ezt a felkérést, nyilván előzetesen egyeztették vele. Kérdezem képviselőtársaimat, van-e valaki, aki át akarja vállalni ezt a munkát esetleg Csampa képviselő úrtól? (Nincs jelzés.) Nem látok jelentkezőt. Tehát felkérjük Csampa urat, hogy ezt a fajta munkát szíveskedjen elvégezni.
Van-e valakinek egyebekben valamilyen közölnivalója? (Nincs jelzés.) Nincs. Akkor kívánok mindenkinek jó munkát! Az ülést bezárjuk.
(Az ülés befejezésének időpontja: 13 óra 24 perc)
|
Keleti György |
Jegyzőkönyvvezető: Bihariné Zsebők Erika