HRB-34/2007.
(HRB 1-54/2006-2010.)
az Országgyűlés Honvédelmi és rendészeti bizottságának
2007. december 11-én, kedden, 11 óra 41 perckor
az Országház földszint 93. számú tanácstermében megtartott
üléséről
Napirendi javaslat:*
Az ülés résztvevői:*
A bizottság részéről:*
Megjelent:*
Helyettesítési megbízást adott:*
Meghívottak részéről:*
Hozzászólók:*
Általános bevezető*
Határozatképesség megállapítása*
Napirend elfogadása*
Miniszteri meghallgatás a Házszabály 68. § (4) bekezdése alapján*
Dr. Szekeres Imre tájékoztatója*
Képviselői kérdések, vélemények, reflexiók*
Dr. Szekeres Imre válaszadása, reagálása*
Előterjesztés a Honvédelmi Minisztérium laktanya-rekonstrukciós és lakásprogram-helyzetéről*
Előterjesztés a légvédelem földközeli és kismagasságú oltalmazási képességének megőrzéséről szóló 95/1995. (IX. 28.) országgyűlési határozat végrehajtásáról*
Kérdések, észrevételek*
Dr. Szekeres Imre válaszadása*
Előterjesztés a harcászati repülő erők fejlesztéséről szóló 102/2001. (XII. 21.) országgyűlési határozat végrehajtásáról*
Kérdések, észrevételek*
Kádár Róbert válaszadása*
Előterjesztés a légvédelem rádiólokációs felderítő-, információs és vezetési rendszere fejlesztéséről szóló 94/1995. (IX. 28.) országgyűlési határozat végrehajtásáról*
Kérdések, észrevételek*
Dr. Szekeres Imre válaszadása*
Előterjesztés a NATO informális védelmi miniszteri találkozó 2008. évi megszervezése lebonyolítójának kiválasztásához kapcsolódó közbeszerzési eljárás alóli mentesítésről*
Dr. Szekeres Imre kiegészítése*
Határozathozatal*
Egyebek*
2.Előterjesztés a Honvédelmi Minisztérium laktanya-rekonstrukciós és lakásprogram-helyzetéről
3. Előterjesztés a légvédelem földközeli és kismagasságú oltalmazási képességének megőrzéséről szóló 95/1995. (IX. 28.) országgyűlési határozat végrehajtásáról
4.Előterjesztés a harcászati repülő erők fejlesztéséről szóló 102/2001. (XII. 21.) országgyűlési határozat végrehajtásáról
5.Előterjesztés a légvédelem rádiólokációs felderítő-, információs és vezetési rendszere fejlesztéséről szóló 94/1995. (IX. 28.) országgyűlési határozat végrehajtásáról
6.Előterjesztés a NATO informális védelmi miniszteri találkozó 2008. évi megszervezése bonyolítójának kiválasztásához kapcsolódó közbeszerzési eljárás alóli mentesítésről
7.Egyebek
Elnököl: Dr. Lázár János (Fidesz), a bizottság elnöke
Keleti György (MSZP), a bizottság alelnöke
Karsai Péter (MDF), a bizottság alelnöke
Dr. Gál Zoltán (MSZP)
Katanics Sándor (MSZP)
Laboda Gábor (MSZP)
Mécs Imre (SZDSZ)
Rába László (MSZP)
Tóth Károly (MSZP)
Csampa Zsolt (Fidesz)
Dr. Kontrát Károly (Fidesz)
Nyitray András (Fidesz)
Dr. Simon Miklós (Fidesz)
Tóth Gábor (Fidesz)
Básthy Tamás (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott:
Keleti György (MSZP) távolléte idejére Tóth Károlynak (MSZP)
Ecsődi László (MSZP) Mécs Imrének (SZDSZ)
Katanics Sándor (MSZP) távolléte idejére Dr. Gál Zoltánnak (MSZP)
Dr. Molnár Lajos (SZDSZ) Rába Lászlónak (MSZP)
Dr. Kontrát Károly (Fidesz) megérkezéséig Csampa Zsoltnak (Fidesz)
A bizottság titkársága részéről:
Laban János főtanácsadó, a bizottság titkára,
Dr. Nagy Zoltán, a bizottság munkatársa
Dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszter
Havril András vezérezredes, a honvéd vezérkar főnöke (Honvédelmi Minisztérium)
Csák Gábor mk. dandártábornok, a Honvédelmi Minisztérium Infrastrukturális Ügynökségének vezérigazgatója
Dr. Horváth József dandártábornok, a Honvédelmi Minisztérium Fejlesztési és Logisztikai Ügynökségének vezérigazgatója
Kádár Róbert mk. dandártábornok, a Honvédelmi Minisztérium Fejlesztési és Logisztikai Ügynökségének I. vezérigazgató-helyettese
Dr. Szöllősy Tamás, a Honvédelmi Minisztérium Fejlesztési és Logisztikai Ügynökségének vezérigazgató-helyettese
(Az ülés kezdetének időpontja: 11 óra 41 perc)
DR. LÁZÁR JÁNOS (Fidesz), a bizottság elnöke (a továbbiakban ELNÖK): Jó napot kívánok! Tisztelettel köszöntöm a honvédelmi és rendészeti bizottság ülésén részt vevő képviselőtársaimat! Megkülönböztetett tisztelettel köszöntöm Szekeres Imre honvédelmi miniszter urat, illetve Havril András vezérezredes urat, a honvéd vezérkar főnökét, illetve munkatársaikat!
Először tájékoztatom képviselőtársaimat, hogy Tóth Károly képviselő úr fogja a mai ülésnapon Keleti György alelnök urat képviselni, Ecsődi László képviselő urat Mécs Imre képviselő úr, Molnár Lajos képviselő urat pedig Rába László képviselő úr fogja helyettesíteni, Básthy Tamás képviselő urat Tóth Gábor képviselő úr helyettesíti. Folyamatosan érkeznek képviselőtársaink, még nem teljes a bizottság ülése, hiszen most ért véget a szavazás.
Tisztelt Képviselőtársaim! Fél 12-től egy óráig egy gyors bizottsági ülés keretében megbeszéljük a kérdéseket. Most ők jól laknak, és ezután a kérdések sokaságát fogják feltenni. (Mécs Imre: Frakcióülés van.)
Határozatképesség megállapítása
Még két perc türelmet kérek miniszter úrtól, néhány képviselőtársunk fixre mondta, hogy majd érkezik, és úgy látom, már többen megérkeztek. (Érkeznek a képviselők az ülésterembe.)
Tisztelt Képviselőtársaim! Bizottsági ülésünk határozatképes.
Tájékoztatom tisztelt képviselőtársaimat, hogy a mai napon az alábbi napirendi javaslattal hívtam össze a bizottságot: először is az éves miniszteri meghallgatásra kerítenénk sort, majd előterjesztés a Honvédelmi Minisztérium laktanya-rekonstrukciós és lakásprogram helyzetéről, előterjesztés a légvédelem földközeli és kismagasságú oltalmazási képességének megőrzéséről szóló 95/1995. országgyűlési határozat végrehajtásáról, előterjesztés a harcászati repülő erők fejlesztéséről szóló 102/2001. országgyűlési határozat végrehajtásáról, aztán előterjesztés a légvédelem rádiólokációs felderítő-, információs és vezetési rendszere fejlesztéséről szóló 94/1995. évi országgyűlési határozat végrehajtásáról. Ezek tájékoztatók, amelyekről szavaznunk nem kell. Azonban van egy előterjesztés, a NATO informális védelmi miniszteri találkozó 2008. évi megszervezése bonyolítójának kiválasztásához kapcsolódó közbeszerzési eljárás alól mentesítésről, amelynek kapcsán viszont szavazásra lesz szükség, hogy a bizottság a közbeszerzési törvénynek megfelelő módon meg tudja adni, vagy nem tudja megadni a mentesítést.
Kérdezem tisztelt képviselőtársaimat, a napirendi javaslattal kapcsolatban van-e észrevételük vagy véleményük? (Nincs jelzés.) Aki egyetért az előterjesztett napirendi javaslattal, kérem, kézfelemeléssel jelezze. (Szavazás.)
Köszönöm szépen, egyhangúlag fogadtuk el.
Miniszteri meghallgatás a Házszabály 68. § (4) bekezdése alapján
Tisztelt Képviselőtársaim! Először megadom a szót Szekeres Imre miniszter úrnak a miniszteri meghallgatás kapcsán.
Dr. Szekeres Imre tájékoztatója
DR. SZEKERES IMRE honvédelmi miniszter: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Az éves miniszteri beszámolómat megkönnyíti az, hogy az elmúlt bizottsági ülésen egy nagyon részletes elemzést adhattam önöknek ennek az évnek a munkájáról, ezért ezt most csak röviden összefoglalnám, és szeretném megragadni az alkalmat, hogy a következő egy évben, másfél évben elindítandó új feladatokról is szóljak a bizottság előtt. (Elindul a számítógépes prezentáció.)
A tavaly nyáron vállalt haderő-átalakítást, amelynek az volt a célja, hogy egy erős és jól szervezett haderő jöjjön létre, ez év végére befejeztük. Három részfeladatot határozott meg a kormány, és ezt jóváhagyta a honvédelmi és rendészeti bizottság is tavaly nyáron e cél teljesítése érdekében, hogy jöjjön létre egy magas színvonalú vezetés, a csapatoknál a szükséges létszámot emeljük meg, és ezt egy szervezett és hatékony háttérellátás biztosítsa.
Öt pontot emelek ki ebből a változásból. Nevezetesen először azt, hogy magát a korszerűsítést a Honvédelmi Minisztériumon kezdtük. Nem csupán a működőképességet javítottuk, hanem nagymértékben csökkentettük a bürokráciát is. Tavaly nyáron még 25 főosztályvezető szintű vezető volt a minisztériumban, ma már 11 van. Az az új szervezeti struktúra, amely kialakult, teljes mértékig integrálja a vezérkart a minisztérium munkájába. Létrejött tehát a katonai és civil komponensnek egy nagyon fontos és nagyon komoly együttműködése.
32 hivatalból és háttérintézményből 2007. január 1-jére hét intézmény és háttérintézmény maradt. Ebből három ügynökség biztosítja a teljes tevékenység hátterét, négy pedig a törvényekben meghatározott különböző intézmény vagy háttérintézmény, így a Hadtörténeti Intézet és Múzeum, a Tábori Lelkészi Szolgálat, a Védelmi Hivatal és az Ellenőrzési Hivatal.
2007-ben került sor a katonai szervezetek átalakítására. Ez öt dologra terjed ki: a haderő szerkezetére, a kiképzés rendszerére, a stratégiai és hadműveleti vezetés szerkezetére, a hadkiegészítés és toborzás rendszerére, valamint a katona-egészségügy és a logisztika átalakítására.
Ebben az évben kezdte meg, és ez a második nagyon fontos változás a Magyar Honvédségben, az Összhaderő-védelmi Parancsnokság a munkáját, tehát kialakult egy egységes parancsnoki struktúra, megszűntek a párhuzamosságok, és ez a parancsnokság hatékonyan látja el a hadműveleti irányítás és a csapatvezetés feladatait.
Végül a 3. kiemelendő tény a haderő-átalakításnak a Magyar Honvédségre vonatkozó részéből, hogy a korábban szétaprózott szervezetrendszert koncentráltuk. 77 hadrendi elem volt a Magyar Honvédségben, amely jóval kevesebb létszámot tartalmazott, mint a most létező 33 hadrendi elem, amelyek feltöltése folyamatosan zajlik.
A második kérdés a 2007. év, a 2006. év munkájáról azokhoz az intézkedésekhez kapcsolódik, amelyeket az Országgyűlés is támogatott, és amelyek meghatározzák a Magyar Honvédség személyi állományának helyzetét. Ezek közül én ismét kiemelem azt a tényt, hogy lehetősége van minden 20 év szolgálati viszonnyal rendelkező katonának arra, hogy válasszon a mostani és a jövendő feltételek között, amikor ténylegesen nyugdíjba megy. Örülök annak, hogy itt, a bizottság ülésén egy hónappal ezelőtt sikerült ezt a helyzetet világosan értelmezni, és megnyugtató választ adni, hogy ez a lehetőség nem megváltoztatható szabály, ez a lehetőség változatlanul fennáll minden katona számára; hozzátenném, rendőrök, tűzoltók és mások számára is.
zse10
11 fzs
Hozzáteszem még azt is, amiről kevesebbet beszéltünk, hogy a magánnyugdíjpénztárak tagjai ennek a törvénymódosításnak a keretében lehetőséget kaptak arra, hogy 2010. december 31-éig döntsenek arról, hogy fenn kívánják-e tartani ezt a viszonyt vagy nem; ez is egy privilegizált helyzete a fegyvereseknek.
Fontosnak tartom azt a döntést, amit remélem, meghozunk jövő hét hétfőn, hiszen a módosító javaslatokról már megtörtént a szavazás; a Honvédelmi és rendészeti bizottság módosító javaslatának megfelelően az Országgyűlés tegnap egyhangúlag azt a módosító javaslatot támogatta a szolgálatiidő-kedvezménnyel kapcsolatban, amelyet a bizottság dolgozott ki múlt szerdai ülésén, és amelyet a kormány is támogatott.
A harmadik kérdés a múltról szól: annak az országgyűlési határozatnak az értékelése, amely viszont már megszületett és amelyet az Országgyűlés december 3-án fogadott el 339 igen szavazattal, 12 nem ellenében és 1 tartózkodás mellett, amely rögzítette a Magyar Honvédség létszámát. Én ezt az országgyűlési támogatást nagyon nagyra értékelem, és szeretnék köszönetet mondani a honvédelmi és rendészeti bizottságnak, hogy ez a döntés megszületett; ez nagy stabilitást jelent a Magyar Honvédség életében, és egy kiszámítható jövő megalapozását.
Hasonló fontosságú volt a tavaszi döntése is az Országgyűlésnek, ahol a Magyar Honvédség fejlesztésének fő irányairól szóló határozatot 316 igen szavazattal és 1 tartózkodás mellett fogadta el az Országgyűlés. Ebben az évben tehát az eddig hozott kormányjavaslatokat és bizottsági javaslatokat ötvözve azokat széles körű konszenzus övezte az Országgyűlésben. Én ezt nagyon fontos elemnek és nagyon fontos politikai ténynek tartom, aminek a további fenntartására is törekedni fogunk.
Ebben a mostani, december 3-i határozatban a belső létszámarányokat is meghatározta az Országgyűlés, és a bizottság javaslatának megfelelően a -tól-ig határokat százalékos arányban rögzítette. Szeretném a bizottságot arról biztosítani, hogy a belső mozgások, amelyekre a honvédelmi miniszter fel lesz hatalmazva ezáltal, csak olyan módon történhetnek, ami a tiszti állomány csökkenése mellett növeli a tiszthelyettesek és a szerződéses katonák arányát.
A Magyar Honvédségnek tehát az Országgyűlés által jóváhagyottan 23 ezer 950 fő január 1-jétől a létszáma. Ehhez hozzászámítjuk még azt az 1000 főt, aki a Katonai Biztonsági Hivatalnál és a Katonai Felderítő Hivatalnál dolgozik, azt a 900 főt, aki a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen oktat vagy tiszthallgatóként ott tevékenykedik, valamint azt a 2930 főt, aki az Állami Egészségügyi Központban részben katona-egészségügyi feladatokat lát el. Így a teljes rendszeresített létszám az országgyűlési határozatban előírtaknak megfelelően 28 ezer 700 fő.
Ennyit szerettem volna mondani az elmúlt évről. Valamint szeretném a bizottságot tájékoztatni egy most megkezdendő munkáról, amelyhez kérem a bizottság támogatását is. Azzal, hogy befejeződött a 17 éve tartó átalakítás folyamata, remélem, létrejött egy stabilitás. Viszont a stabilitás nem jelent mozdulatlanságot, és az az elképzelése a Honvédelmi Minisztérium civil és katonai vezetésének egyaránt, hogy a képességek fejlesztésének az időszaka jött el.
Ennek a programnak a kiindulópontjához mi a magyar biztonság- és védelempolitika alapjaként a szövetségesi kereteket képzeljük el és ezek keretei között értelmezzük, mert mind a NATO, mind az Európai Unió tagjaként különlegesen jó helyzetben van Magyarország, egyedülálló stabilitást és védettséget élvez, viszont természetes kötelezettségünk nemzeti érdekből is, hogy hozzájáruljunk egy hatékony és erős, relevanciáját megőrző NATO további építéséhez és az Európai Unió közös védelempolitikai célkitűzéseinek a megerősítéséhez. Fontosnak tartom, hogy ebben is ötpárti konszenzus alakuljon ki.
Szeretném majd javasolni a bizottságnak, hogy ennek a munkának a keretében 2008-ban dolgozzuk ki és fogadjuk el a nemzeti katonai stratégiát. Erre vonatkozóan a parlamenti tavaszi szezon kezdetekor ötpárti egyeztetést fogok javasolni. Addig is természetesen szakértői szinten meg fogjuk kezdeni az előkészületeket. Bízom benne, hogy fél év múlva, tehát május-júniusra egy fehér könyvet közösen el tudunk fogadni és nyilvánosságra tudunk majd hozni.
Azok a képességfejlesztési koncepciók, amelyeken a katonai vezetés és a civil vezetés ma dolgozik, figyelembe veszik a Magyar Honvédség alkotmányos feladatrendszerét, a köztársaság katonai ambíciószintjét, a NATO- és az EU-felajánlásunkat és a Szövetség haderő-fejlesztési javaslatait. Ez a képességfejlesztési koncepció hét irányt jelöl ki. Ezeknek az irányoknak a kijelölése során arra törekedtünk, hogy a korábbinál magasabb minőségi követelményeket támasszunk, és arra, hogy ez a képességfejlesztési koncepció alapozza meg legalább 10-12 évre azt, hogy a Magyar Honvédségben mi fog történni.
A fejlesztés fő területei közül kiemelném az erők időben rendelkezésre állását, amelynek lényege, hogy az országvédelem a Magyar Honvédség valamennyi erejének bevonásával, a külföldi műveletekben lévő erők visszarendelésével történik és hogy a honvédség a szövetséges erők beérkezéséig önállóan, azt követően pedig szövetségi kötelékben hajtja végre a honvédelmi műveleteket.
A második képességfejlesztési irány a korszerű felderítő képesség kialakítását jelenti, ahol a végcél a telepíthető lövészdandár felderítő képességének kialakítása, de mivel modulrendszerben építkeznénk, arra törekszünk, hogy képes legyen már menet közben a következő tíz évben lépésről lépésre az egyes lövész alegységek műveleti támogatására is jóval azelőtt, mielőtt a dandárkészenlétet elérnénk.
A harmadik képességfejlesztési irány a stratégiai légi szállító képesség biztosítása, amely döntően nemzetközi együttműködésben valósul meg - ilyen a Salis-program, a C-17-es program -, de fontosnak tartjuk, hogy a telepített erőink műveleti mobilitása és hadszíntéri manőverező képessége érdekében a mainál nagyobb telepíthető forgószárnyas légi szállító képességet is kialakítsunk a Magyar Honvédségben.
A negyedik fő fejlesztési irány a harci hatékonyság növelése, ami döntően a kellő önvédelmi képességű könnyűlövész és közepes erőkre jellemző mozgékony és hatásos tűzerejű harci járművek és korszerű lövészfegyverek biztosítását jelenti. A lövészerők támogatására korszerű tűztámogató és páncéltörő képességet, valamint telepíthető légi irányító képességet fejlesztünk ki. Természetszerűleg kapcsolódik ehhez a következő fejlesztési irány is, a tábori vezetési rendszerek fejlesztése, ami egyrészt a híradást, másrészt a vezetést, a valós idejű harctéri helyzetkép megjelenítésének biztosítását is magában foglalja.
Végül az utolsó: az erők megóvása érdekében sokrétű képességek kialakítása. Mindezt megalapozza egy új telepíthető logisztikai és egészségügyi támogatás biztosítása.
Egy-egy fejlesztési irányról röviden szeretnék részletesebben is szólni. Először az erők időben rendelkezésre állásáról. Ebben azt az irányt, amelyet kijelöltünk, döntően az alapozza meg, hogy a Magyar Honvédség mind a hazai, mind a nemzetközi feladatainak maradéktalanul eleget tudjon tenni. Nem csupán arról van szó, hogy az országvédelmet hogyan biztosítjuk, hanem arról is, hogy hogyan fejlesztjük a Magyar Honvédség egyéb irányú feladatainak megfelelő képességeket.
A biztonsági környezet nagyjából egy évtizedre kivetíthető elemzése alapján a Magyar Honvédség csapatainak legvalószínűbb alkalmazása a honi légtérrendészeti feladatok mellett döntően a külföldi válságkezelő műveletekben több nemzeti kötelékben való műveleti részvétel, de a Magyar Honvédségnek a hazai és a nemzetközi feladatokra ugyanazokkal az erőkkel és képességekkel kell rendelkeznie. Természetesen ehhez szükség van jól képzett, angol nyelven kommunikálni képes állományra, arra, hogy a magas készenléti erőket 100 százalékra töltsük fel és arra, hogy az alacsonyabb készenléti erők engedélyezett békehiányait pedig egy önkéntes tartalékos rendszer fejlesztése révén egészítsük ki és kiképzett tartalékokkal töltsük fel.
20
zse21
Fontos tehát, hogy a telepíthető lövészdandár kialakítása során, amelyet modulrendszerben építünk, már menet közben is lehetőség legyen az új képességek alkalmazására, illetve arra is képesek legyünk, hogy ha a NATO-ban közösen stratégiai koncepcióváltás következik be, akkor a dandárképesség kifejlesztése helyett zászlóalj-harccsoport képességek kialakítására kerüljön sor. A modulrendszerű építkezés lehetővé teszi számunkra azt, hogy egyelőre - az elfogadott ambíciószintet tartva - nyitottak legyünk egy megváltozott NATO ambíciószintjének kielégítésére.
A 2. fejlesztendő képesség a hatékony felderítés, ennek fő céljáról is szóltam. 2009-re szeretnénk létrehozni a Humint-képességet, mert akkor már a felajánlott nemzetközi erők kötelékében Humint-csoportokat is tudunk telepíteni, illetve felderítő támogatást nyújtani a telepített egységek részére. Ugyancsak kialakítjuk a megfelelő hadászati felderítő képességet is, amely a NATO-szabványoknak felel meg.
A 3. képességfejlesztési irány a telepíthetőség és a mobilitás. Növelni kívánjuk a Magyar Honvédség telepíthető erőinek arányát, és természetesen az ehhez szükséges stratégiai és szállítási feltételeket is. Elég sok szó esett Pápáról, a C17-es flottáról, ez ehhez fog nagymértékben hozzájárulni. Mi a települt erőinknek a műveleti mozgékonysága és manőverező képessége érdekében, mint ahogy említettem, meg kívánjuk újítani a szállító helikopterparkunkat is. Modernizálni kívánjuk továbbra is a BTR-80 és BTR-80A típusú harci járműveket, ezek még jó ideig tudnak szolgálatot teljesíteni, kivonásukra és cseréjükre 2015-2016. után van szükség. Viszont már a tavalyi évben elindítottuk a gépjárművek cseréjét, és ha valaki figyeli az adatokat, 4 év leforgása alatt körülbelül 20 milliárd forintot fogunk a gépjárművek cseréjére fordítani. Ezeket döntően a magyar Rába szállítja a Magyar Honvédségnek.
A 4. fejlesztési irány a harci hatékonyság növelése. Természetesen itt elsősorban a korszerű egyéni felszereléseket, a szárazföldi erők légi támogatását és a különleges műveleti képességet fejlesztjük. Ehhez beszerzésekre van szükség és új eszközök rendszeresítésére, döntően az egyéni felszerelések közül a modulrendszerű fegyverzet, lézeres célmegvilágítás, nappali videó célzókészülékek, éjjellátó készülékek és egyéb integrált célzó eszközök beszerzésére, mint ahogy szükség van a szárazföldi erők tűztámogatására is lépcsőzetesen, alulról építkező rendszerben, először század-, majd zászlóalj-, aztán dandárszinten.
Az 5. fejlesztési főirány, mint ahogy említettem, a hatékony vezetés és a híradás, amely döntően az informatikai támogatást biztosítja, és amely kiemelt prioritást jelent, hiszen a XXI. században, a modern korban ez a hadviselés legfontosabb képességeinek egyike. Szeretnénk, hogy a magyar ipar és kutatásfejlesztés is részt venne a kutatásfejlesztési folyamatokban, és azt tervezzük, hogy a Fejlesztési és Logisztikai Ügynökség, a HM-vállalatok a magyar kutatóintézetekkel és vállalatokkal önálló fejlesztéseket és termékeket is állítsanak elő.
A 6. fejlesztési irányt az erők megóvása képessége jelenti, amelyhez természetesen hozzátartozik a házilagos készítésű robbanóeszközök elleni tevékenységünk eddigi lépései is. Azt hiszem, látták, hogy megérkezett az új tűzszerészrobot is, és most már használatba van véve, továbbá a CIMIC-képességek bővítése és kialakítása. Mint ahogy említettem, a logisztikai ellátás döntő fontosságú, és döntő fontosságú az is, hogy a telepíthetősége magas színvonalú legyen a logisztikai ellátásnak, és hogy itthon a befogadó nemzeti támogatás maradéktalanul biztosítsa a szövetséges erők magyarországi alkalmazását. Külön figyelmet fogunk fordítani egészségügyi programjaink fejlesztésére, a telepíthető egészségügyi képességek kialakítására.
Ezt a 7 fejlesztési fő irányt, amelyet most ismertettem, szeretnénk egy nemzetközi együttműködés keretében realizálni, hiszen szövetségesi keretek között így a leghatékonyabb. Jelenleg Magyarország két jelentős projektben vesz részt a nemzetközi együttműködés terén, egyrészt a NATO integrált légvédelmi rendszer, a NATINEADS részeként üzemelő 3D-s radarok teljesítésében, másrészt a NATO légi szállító flottájának a kiépítésében, amelynek bázisa Pápa lenne.
Tagjai lettünk tavaly év végén az Európai Védelmi Ügynökségnek, és annak különböző fejlesztési csoportjainak, és így módunk és lehetőségünk van a közös tudást és ismeretet is hasznosítani, illetve a magyarországi fejlesztéseket is az Európai Unió szintjén elérhetővé tenni más nemzetek számára.
Tisztelt Bizottság! A legutóbbi látogatásuk alkalmával mind a NATO európai erői főparancsnoka, mind pedig az Európai Unió katonai bizottságának elnöke támogatta a nemzetközi együttműködés keretében megvalósuló fejlesztésekre vonatkozó elgondolásainkat, és mindketten kiemelték, hogy a szövetséges országok ezáltal növelik esélyeiket a sikeres, kivitelezhető modernizáció terén.
Én szeretném megköszönni az önök figyelmét, és szeretném megragadni az alkalmat, hogy megköszönjem a honvédelmi és rendészeti bizottságnak azt az együttműködést, amelyet én legalábbis az elmúlt másfél évben honvédelmi miniszterként tapasztaltam. Köszönöm a figyelmet.
Képviselői kérdések, vélemények, reflexiók
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Bizottsági ülésünknek ebben a részében a képviselői kérdésekre, illetve az észrevételekre, véleményekre kerülne sor. Kikívánkozik belőlem, gondolkoztam, hogy jegyzőkönyvbe, vagy jegyzőkönyvön kívül mondjam, de mégiscsak jegyzőkönyvbe mondom, hogy remélem, nem érti félre a miniszter úr, hogy a kormánypárti képviselők ilyen alacsony számban képviseltetik magukat a bizottsági ülésen, miközben az ellenzéki képviselők teljes létszámban kíváncsiak voltak az ön beszámolójára. Én ezt annak tudom be, hogy a mai ülést a Ház vezetése rosszul szervezte meg - mármint a szavazásokat -, és nem kalibrálta be pontosan, hogy körülbelül mikorra várható a szavazás befejezése, és nem annak, hogy a honvédelem ügye ne érdekelné a kormánypárti képviselő urakat, vagy netán miniszter urat akarták volna bojkottálni.
Kontrát Károly képviselő úr, Nyitray képviselő úr, Tóth képviselő úr!
DR. KONTRÁT KÁROLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Miniszter Úr! Tisztelt Bizottság! Én a miniszter úrnak azokra a gondolataira térnék ki, amelyek a C17-es program pápai telepítésével, illetve az eddigi együttműködéssel kapcsolatos. Úgy gondolom, a Fidesz-frakció nevében is mondhatom, vagy a képviselőcsoport nevében is mondhatom, hogy ez egy olyan együttműködés, amely a NATO-ból eredő nemzetközi kötelezettségeink teljesítése során magyar nemzeti érdekeket közvetlenül is szolgál akként, hogy helyi érdekek is érvényesülhetnek. Elnézést, hogy ilyen pontosan, jogásziasan fogalmaztam, de tényleg erről van szó. Szeretném aláhúzni, hogy itt a pápai önkormányzat, a Honvédelmi Minisztérium, a pápai bázisrepülőtér vezetése, a honvédelmi bizottság, és különösen elnök úr hozzájárulását szeretném ezúton is megköszönni, az ő erőfeszítéseit is, amit ebben a kérdésben tett, mert úgy gondolom, hogy ez egy olyan példaértékű együttműködés volt már eddig is, amit folytatni kell.
Abban a reményben teszem én ezt a hozzászólásomat, hogy 2008. április 3-án Bukarestben reményeink szerint aláírásra kerül az a szerződés, ami visszavonhatatlanná és végérvényessé teszi, hogy Pápán valósul meg ez a program. Azt valamennyien tudjuk, hogy ha ez a kedvező pillanat elkövetkezik - amit valamennyien kívánunk -, ez az út első lépése, és a program előtt levő 25 esztendő reményeink szerint ugyanebben a jó együttműködésben és a közös érdekek kölcsönös figyelembevételével zajlik. Szeretném jelezni azt is, hogy a jövőben, más programok vonatkozásában is a Fidesz képviselőcsoportja együttműködik e tekintetben a minisztériummal, és abban bízunk, hogy találunk még olyan programokat, amelyek során lesz módunk arra, hogy ezt a gyakorlatban is megvalósítsuk.
Abban is bízom - még egy mondat erejéig -, mint pápai illetőségű országgyűlési képviselő, és mint honvédelmi bizottsági tag abban is bízunk, mivel a parlamenti pártok teljes támogatottságát is élvezi ez a program, hogy például az ehhez kapcsolódó programok, a 83-as út Győr-Pápa közötti szakasza is a lehető legjobb tartalommal és határidőre valósul meg. Ez az ott élők, a környéken élők érdeke, de egyben a C17-es programnak is a javára válik. Miniszter úr, köszönöm szépen.
zse30
31 fzs
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mielőtt továbbmennénk, Pápa kapcsán - ne essünk abba a hibába, hogy itt a bizottság elnökének túl nagy szerepet tulajdonítunk - szerintem ez kivételesen a mai nehéz politikai viszonyok között, vagy a nem különösen könnyű politikai atmoszférában egy olyan sikeres együttműködés volt, amihez mindenki a lehetőségeihez mérten hozzátette a magáét és a kormány is megtette, amit meg lehetett. Ennek a NATO-val való együttműködésnek nyilván van ára, hiszen Magyarországnak jó szövetséges partnerként kell a következő időszakban is nem kis terheket vállalva helytállnia, ami a jövő évben komoly kihívás lesz.
Csampa képviselő úr és Nyitray képviselő úr jelentkezett, előttük azonban Tóth Károly képviselő úrnak adom meg a szót, hogy a paritást is figyelembe vegyük.
TÓTH KÁROLY (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Én csak két mondatot szeretnék mondani a felvezető gondolatához. A Honvédelmi Minisztérium munkáját az minősíti, hogy a parlamentben és itt a bizottságban rendre kétharmadot meghaladó támogatottságot élvez, és ez nagyobb támogatottság, mint amelyik minisztériumok esetében valamennyi kormánypárti képviselőnek minden pillanatban benn kell ülni, hogy a kormánya számára biztosítsa a megfelelő többséget. Ez mutatja a munka minőségét. Vagyunk a bizottságban itt néhányan, akik tudják, hogy mindig megengedtük magunknak, hogy kisebbségben legyünk, mert a munkán volt a hangsúly és nem azon, hogy hogyan kell adott pillanatban megvédeni a minisztériumot.
ELNÖK: Csampa és Nyitray képviselő urak!
CSAMPA ZSOLT (Fidesz): Köszönöm szépen. Én azt gondolom, hogy a minisztériumot nem kell megvédeni, ha szakmailag korrekt és jó előterjesztéseket tesz és megjelenik a bizottsági üléseken, nem úgy, mint ahogy mondjuk más minisztérium teszi.
Itt miniszter úrnak az elmúlt egy évéről hallottunk egy elég rövid, illetve nem túl hosszú tájékoztatót. Persze ezt össze lehet kapcsolni az előző bizottsági üléssel, de azért én hiányoltam és a mai napig hiányolom többek között ebből az előterjesztésből azokat a pontosításokat, amik akár a forgószárnyas felújításokkal, akár a Dunai Repülőgépgyárral mint valamilyen szinten stratégiai céggel - ha már ezt a kifejezést használta miniszter úr - kapcsolatosak.
Vagy hiányoltam azt is, hogy bár beszéltek róla, de a felderítés hatékonysága a költségvetésben nem jelenik meg.
Hiányoltam mindazokat az elmúlt időszakban a harci hatékonyságot növelő új eszközökkel kapcsolatos elképzeléseket vagy pontosításokat. Természetesen fontos az egyén és fontos a katona, de fontos mögötte az eszköz is. Pont a napokban voltak már különböző bejelentések az Afganisztánnak átadott T-72-es harckocsikkal kapcsolatban. Ha esetleg tervezi a tárca a jövőben kiváltani ezt 15-16 darabbal, ami egy századnak elegendő, hosszú távon nem tudom, hogy ez hogyan kivitelezhető.
Valamint hiányoltam a híradórendszerrel kapcsolatos elképzeléseket is. Az előző bizottsági ülésen ezt elég vaskosan taglaltam, illetve kérdeztem róla miniszter urat. Bár ugyan lesz egy jelentés, de arról többek között nem szavazunk. Azonban voltak itt az elmúlt egy évben olyan miniszteri bejelentések, illetve a minisztérium részéről olyan bejelentések, hogy sikeresen léptünk túl egyfajta tárgyaláson a norvégokkal, hogy a Magyar Honvédség létszámához alakítottuk a rádiótendert, de - ez a költségvetési vitában is elhangzott részemről - ha megnézi az előző évi költségvetés tervezetét és a kommunikációt a minisztérium részéről, az összegek nem változtak ebben a tekintetben. Bár erre adott a miniszter úr egy választ az előző bizottsági ülésen, de ezek mind olyan részek, amiket nem lehet semmiféleképpen kihagyni egy egyéves beszámolóból. Valljuk be őszintén, ez egyrészről siker azért, mert lehetett a létszámhoz alakítani, másrészről siker azért, mert valamilyen szinten elméletileg megmarad a büdzsében X millió forint.
Viszont amit ugyancsak hiányoltam miniszter úr egyéves beszámolójából, az nem más - bár finoman azért célzott rá -, az az önkéntes tartalékos rendszer. Ha jól emlékszem, az év eleje körül Simicskó képviselőtársam indított el egy kezdeményezést, ami sajnos, ha lehet így fogalmazni, valamiért félbeszakadt. Ha már beszélünk a Magyar Honvédség tartalékos rendszeréről, akkor jó lenne beszélni azokról a dolgokról is, hogy a tárca hogyan képzeli ezt el. Nem szeretnék se gárdázni, se honi, se nemzetőrség, se semmi, teljesen mindegy, hogy ezt kéknek, zöldnek vagy pirosnak nevezzük, csak a miniszter úr itt ejtett róla egy mondatot, azért jó lenne, ha egy picit bővebben kifejtené.
Engedje meg, hogy a sikerek mellett egy véleményt is hadd mondjak. Ha az elmúlt egy évben - és ez nem kifejezetten a tárcára vonatkozik, hanem inkább a kormányzatra - a kormányzat nem csinál olyan hisztériát, nem tesz olyan hisztérikus kijelentéseket és kezeli azokat a kérdéseket, amik voltak akár a szolgálati nyugdíjjal kapcsolatban, akár azokkal a döntésekkel kapcsolatban, amelyek születtek... Végig kell nézni a parlamenti szavazásokat, meg kell nézni az előterjesztéseket: nyugellátásról szóló törvény 1., majd rendet tesznek a rendőrök az utcán, nyugellátásról szóló törvény 2., majd utána az az állapot, amiről beszélgettünk többször itt bizottsági ülésen, hogy akár a Magyar Honvédség kötelékében, akár a rendvédelmi szervek kötelékében megjelent az a bizonytalanság, amire mondhatjuk úgy, a jövő héten a szavazással pontot lehet tenni, illetve már az ezt megelőző időszakban pontot tettünk, a katonáknak adunk valami pluszt is. De emellett nem lehet elmenni szó nélkül, mert a miniszter úr is a kormány tagja. Ez fontos.
Én azt várom el miniszter úrtól is, hogy amennyiben akár az egészségügyi tárca részéről, akár bármelyik tárca részéről bármi olyan kezdeményezés érkezik, ami a Magyar Honvédség kötelékét, a magyar rendvédelmi szerveket érinti és befolyásolja, akár morális, akár gazdasági, akár anyagi részét nézzük, akkor határozottan álljon ki az állománya mellett, és ne utána fél évvel, háromnegyed évvel kezdjük toldozgatni-foldozgatni, hogy majd megoldjuk, ahogy ezt együttesen bejelentették Takács Albert miniszter úrral. Az a fél év, ami ott benne volt, bőségesen elegendő volt arra, hogy mondjuk a rendőrség kötelékéből jól kipróbált, főtiszti vagy kapitányi beosztású egyenruhások távozzanak a testülettől, ami megfontolás volt a Magyar Honvédség kötelékében is. Ezt mind a ketten tudjuk, és ez az igazság, ez nem ellenzéki ferdítés, nem ellenzéki csúsztatás. Arra kérem miniszter urat, hogy az elkövetkezendő időszakban kőkeményen álljon ki, bármi ilyen előterjesztés jön akár egészségügyi, akár szociális oldalról. Ezt várjuk el.
Az ellenzék részéről az elmúlt bizottsági ülésen volt egy kezdeményezés, nevezetesen Karsai Péter alelnök úr által, és benyújtottunk egy bizottsági módosító javaslatot. Bár nem voltam ott, de miniszter úr biztos kiállt a kormányülésen a Honvédelmi bizottság javaslata mellett. (Dr. Szekeres Imre: Nem, mert akkor mi még nem ismertük.) Ha jól tudom, mi előtte tettük meg a javaslatunkat, és utána volt kormányülés. Ettől függetlenül az urak, akik itt voltak, elég sokat matekoztak, hogy mennyivel lépjük túl azt a keretet, 100-200 millióval, de igazából az állományt néztük. Azt gondolom, hogy a Honvédelmi bizottság tényleg a szakmát képviseli, és ezért is valószínű az, hogy ha mi valamiért kiabálunk, az nem azért van, mert ráléptek a kisujjunkra, hanem azért, mert ezt tapasztaljuk kint az utcákon, illetve az alakulatoknál.
Elnézést, hogy hosszú voltam.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Legyünk tekintettel egymás idejére; a délelőttöt végigszavaztuk, és miután a hátralévő anyagokat is végig kell tárgyalnunk, ezért kérek mindenkit némi önmegtartóztatásra.
Ha már szóba került a bizottsági módosító indítvány, szeretném elmondani, hogy az, hogy a kormány ezt támogatta, egy mindannyiunkat megnyugtató helyzet, és úgy tűnik, ez a kérdés rendeződik. Én csak miniszter úr számára megjegyzem, hogy van olyan minisztere a bizottságnak, aki ritkán teszi nálunk tiszteletét; Takács miniszter urat nagyon ritkán szoktuk itt látni, talán egyszer volt nálunk. Bár ön erre időt és figyelmet fordít, azért a szolgálati jogviszonnyal kapcsolatos kérdéseknél célszerű lett volna, ha az államtitkár besétál, mert az érintett főosztályvezetőknek nem volt kompetenciája; mi erőltettük ki, és ha a kormánypárti képviselők nem következetesek és nem segítenek, akkor ez a kérdés nem valósul meg, még a számítások sem végeztetnek el, amiket képviselőtársam említett.
Nyitray képviselő úr!
NYITRAY ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Semmiképpen nem szeretném megismételni azt, ami eddig elhangzott. Talán egy kicsit csapongónak is fog tűnni, amit mondok, de néhány kérdésre szeretnék külön kitérni.
40
zse41-50
Nem is tudom, kinek volt az a mondása, azt hiszem, egy XIX. századi hadvezérnek, hogy a háború a politika folytatása más eszközökkel, a honvédelmi politika pedig tükre a mindenkori kormányzat politikájának, tehát hogy milyen módon kíván reagálni egy háborús kihívásra. (Mécs Imre: Klausewitz mondta.) Klausewitz egy híres német hadvezér volt, ha jól tudom, és a XIX. században, vagy a XX. század elején mondta, az I. világháború előtt. (Mécs Imre: Jóval előbb, az 1800-as években. Csak, ha már tudálékoskodsz, legyél pontos.) A XIX. század stimmel.
ELNÖK: Legyünk tekintettel arra, hogy néhány vidékről hajnalban keltek, hogy a 8 órás szavazásra ideérjenek!
NYITRAY ANDRÁS (Fidesz): Bizonyos mániáinkról nem tudunk megfeledkezni, és miniszter úr a beszámolójának előremutató részében, az elkövetkezendő időszak feladatainál nagyon helyesen első helyen említette az országvédelem kérdését, amelynél nekem úgy tűnik, hogy az óhajok, a különböző ideák megfogalmazásán túl nem sok konkrétumot tartalmazott ez a beszámoló, vagy inkább ezeknek az elképzeléseknek a megfogalmazása. Ugyanis azzal, hogy a fürdővízzel együtt sikerült a gyereket kiönteni akkor az alkotmány és honvédelmi törvény módosításakor, amikor a sorkötelezettséggel együtt békében a hadkötelezettséget is megszüntettük, és ehhez kapcsolódóan a rendkívül fontos nyilvántartások rendszere is gyakorlatilag megszűnt, megszűnt a nyilvántartások folyamatos vezetése. A múltbeli dolgok talán valahol még megvannak, de a jelené és a jövőé abszolút nincs megszervezve, és e nélkül szerintem, amíg ez a dolog helyre nem lesz téve, teljesen illuzórikus mindenféle tartalékos rendszerről beszélni. Hiszen jelen pillanatban köztudott, az sem tudjuk, hogy a holnapután kilépő, jelenleg hivatásos vagy szerződéses katona mondjuk két hónap múlva hol lesz föllelhető, mert semmiféle kötelezettség nincs arra, hogy a kiképzett katonáknak a hadrafoghatóságuk idejéig - amit annak idején az obsit zárt le - számon tartaná valaki, hogy hol vannak. Magyarul: hozzáférhetetlenek, vagy csak igen költséges és bonyolult módon lehetne őket újra elérni, ami tarthatatlan állapot.
Én azt gondolom, hogy ezen mindenképpen változtatni kell. Ebben mi partnerek lennénk, ha például ez az ötpárti tárgyalások során előkerülne, mert ehhez bizony megint módosítani kellene a honvédelmi törvényt biztos, de lehet, hogy még az alkotmányt is. Ez viszont elkerülhetetlen, akárhogy kerülgetjük, mint macska a forró kását, mert jelen pillanatban ez egy akut probléma, arról nem is beszélve, hogy az országvédelem ma inkább csak fikció, mint valóság. Gyakorlatilag ma a Magyar Honvédség a klasszikus értelemben az ország védelmére nem képes önállóan, csak rendkívül korlátozott mértékben, és akkor most borzasztóan eufemisztikus voltam, de ebbe nem szeretnék annyira belemenni.
Viszont nagyon fontosnak tartom, hogy föltegyem a kérdést, és választ várok rá, hogy ez a 7 pontból álló fejlesztési elképzelés - amelynek, azt kell mondanom, nincsen olyan pontja, amivel elméletileg, elvileg ne értenék egyet -, amelyben rendkívül fontos célokat fogalmazott meg miniszter úr, és ez azt mutatja, hogy alaposan átgondolták, hogy mi az elkövetkezendő időszak legfontosabb X számú kérdése; mert ez hétnél sokkal több. De arról nem esett szó, hogy mi lesz ennek az ütemezése, mi lesz előbb, mi lesz később, egyáltalán ez milyen időtávlatot fog át. Mondjuk, elkezdődik 2008. január 1-jén, és az itt elmondottakból, amit a legfontosabbnak tartok, nyilván ez egy dinamikusan változó dolog, de ez mind olyan, hogy már ma is égető probléma, de mikorra van ennek a vége tervezve? Van-e arra akár a legcsekélyebb becslés is, hogy mindez mibe fog kerülni, mert szerintem itt súlyos 100 milliárdokról van szó, és ha ennek az időtávlata 20 év, akkor sokat nem érünk vele, de ha rövidebb, akkor ennek vajon honnan lesz meg a forrása? Hangsúlyozom, nagyon fontos lenne, hogy megvalósuljon.
Utoljára, de nem utolsó sorban szó esett itt az erők megóvásáról, és úgy tudom, külföldiesen szólva ez az a bizonyos force protection képesség, csak hogy Mécs urat megnyugtassam, valami rám is ragadt, ilyen szavakat meg tudok jegyezni. Volt a C+D kiállítás, amelyen részt vettünk egyazon napon, a miniszter úr is, vezérkari főnök úr is, én az egész napot rászántam, mindenhová elmentem, ahová csak tudtam, és mindenkivel beszéltem. Amitől engem a hideg kivert, amikor kijöttem a kapun, az az a fölismerés volt, hogy tulajdonképpen a jó Isten kegyelmén és valami iszonyatos baromi szerencsén kívül semmi más magyarázata nincs annak, hogy a kint lévő magyar erőink még csak ilyen kevés veszteséget szenvedtek.
Volt alkalmam megismerni például a norvég kontingensnek az ilyen típusú képessége rendszerének a fölépítését, és egyértelmű, hogy abból a mi katonáinknak a leglényegesebb elemei hiányoznak. Ha megtámadják őket, nem tudják, honnan kapják a tüzet, ha véletlenül valami megsúgja nekik, esetleg egy ottani tenyérjós, bérjós, akkor nem tudnak mivel visszalőni, mert nincs olyan eszközük, nincs olyan kommunikációs rendszerük, amivel minden egyes katona bármelyik pillanatban, bárkivel, akár a parancsnokával, akár a szomszédjával valamiféle interaktív kapcsolatot tudna tartani, például képet tudna közvetíteni, el tudná küldeni azt, hogy mit lát, hogy arra mit kell tenni valahol másutt, de ugyanez az összeköttetés a távoli parancsnoksággal; gondolom, itt a távoli vezetési rendszerre gondolnak, az azokkal való kapcsolattartásra.
Tehát gyakorlatilag ebből a magyar katonáknak nem sok mindenük van meg, túl az egyéni vitézségükön meg a rendkívül jó kiképzettségükön, ami a személyes képességeiket illeti, amiért nem lehet elégszer az elismerést nekik kifejezni. Megmondom őszintén, most már sokkal jobban féltem a magyar katonákat, hogy ezt én ott végignéztem, végighallgattam, és szembesültem néhány dologgal, hogy mi minden híja van még annak, hogy akár az ott lévő más nemzetek katonáival egyenlő mértékű vagy hasonló mértékű biztonságban végezhessék a munkájukat. Különösen annak a fényében aggódom, hogy tudomásom szerint most februárban pontosan a legkiválóbban kiképzett erőkből megy ki 120 katona Afganisztánba. Az Isten óvja őket, mert egyelőre még a Magyar Honvédség force protection képessége kevés, szükség van szerintem a jó Isten kegyelmére is ahhoz, hogy épségben hazajöjjenek.
Azt gondolom, ha ebben valamiféle javaslatot is megfogalmazhatok, talán ez volna a legfontosabb, ezeknek a képességeknek a mielőbbi megteremtése, aminek részelemei vannak. Tudom, a rádió ügyében már van némi előrelépés, de a többiben nem tudok róla, hogy lenne, erre külön rá is kérdeztem. A többi alakulat, akár a tábornak, akár a mozgásban lévő katonáknak, a járőröknek - vagy nem tudom, milyen alegység-formációban szoktak ott mozogni - menetbiztosítása ilyen formában hogyan valósul meg? Nemcsak az a fontos, hogy felderítő képességünk legyen, hanem az arra való reagáló képességünkben látok, vagy érzek én rendkívül nagy hiátust, szemben azzal, amivel a többi ott lévő nemzet katonái rendelkeznek önállóan vagy másokkal együtt. Ott voltunk múltkor mindhárman, önök már többször is, a magyar táborban, ami ráadásul nem is olyan helyen van, csak fikció lenne egy ilyenfajta támadás, és igen messze vannak mindenki mástól. Ennyi csak, köszönöm.
zse50
51 fzs
ELNÖK: Köszönjük szépen. Majd a végén adom meg a válasz lehetőségét.
Simon Miklós képviselő úr, parancsoljon!
DR. SIMON MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm szépen. Egy megjegyzésem lenne és egy tiszteletteljes kérdésem. A megjegyzésem az, hogy öt-hat év távlatából nézve a bizottsági üléseket szembetűnik, hogy tarthatatlan volt az, amit Juhász Ferencék csináltak 2000-2001 tájékán, az a konfrontatív szocialista politika, amit ők folytattak a honvédelmi bizottságon belül. Azt és amit a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség és a Kereszténydemokrata Néppárt képviselői folytatnak most, tisztelt miniszter úr, nagy tisztelettel kérem, hasonlítsa össze ezt a két hozzáállást a honvédelem ügyéhez. Akkor állandóan napirenden volt a konfrontáció. (Tóth Károly: Akkor ez egy jó felállás.) Ez egy jó felállás, a nemzet érdekében. Az pedig egy rossz felállás volt, a nemzet érdekében. Pont - ez a megjegyzésem.
A kérdésem pedig a következő. Ebben az évben igencsak nagy vihart kavart a Kabai-féle ügy, aminek vannak a HM-mel kapcsolatos motívumai, részletei is. Kabai Károly nyírbogáti vállalkozó, aki börtönbüntetését tölti adócsalásért, korábban Nyírbogát alpolgármestere volt szocialista színekben, 2006-ban pedig a Szocialista Párt polgármesterjelöltje. Azt tudjuk, hogy Juhász Ferenc idején a Nyír-Uncia Kft. 292 millió forint támogatást kapott a HM-től lőszer-megsemmisítésre. Azt is tudjuk, hogy Kabai Károly alapította ezt a céget, és ugyancsak ő alapította a Bogát-Metál és a Bogát-Ferr Kft.-t. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a Bogát-Ferr Kft. alapító tagja volt ügyvezetőként Veres János, együtt alapították a '90-es években. A lényeg az, tisztelt miniszter úr, és a kérdésem azt célozza, hogy most van-e a Honvédelmi Minisztériumnak szerződéses kapcsolata akár a Bogát-Metál Kft.-vel - mert a Bogát-Ferr Kft. már megszűnt -, akár a Nyír-Uncia Kft.-vel. Azt is tudjuk, hogy Tácej Zoltán, aki igencsak benne volt a cégekben, a HM Currus Rt. vezérigazgató-helyettese volt, és nemrégiben távozott posztjáról. A kérdésem az, hogy ilyen tények mellett esetleg előfordulhat-e az, hogy ezen cégeknek most valamiféle szerződéses viszonya van a Honvédelmi Minisztériummal.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt miniszter úrnak megadom a válasz lehetőségét, három mondatot engedjenek meg.
Először is én magam is arra hívnám fel a figyelmet, amit Simon Miklós képviselőtársam nagyon pontosan miniszter úr figyelmébe ajánlott, hogy az ellenzéki pártok képviselőiben és a frakciókban 2007-ben megvolt az együttműködési készség a tekintetben, hogy különösen a nemzetközi szerepvállalások kezeléséhez, kötelezettségvállalásokhoz megadja azt a támogatást, ami legitimálhatja ezeket a programokat.
A másik része a történetnek, amit én kifejezetten fontosnak tartok, az, hogy vitathatatlanul miniszter úrban is megvolt az az érzékelhető szándék, hogy kompromisszumra jusson, bár az alkotmány ezt nem írja elő - hiszen a kormány kompetenciájába utalja a nemzetközi szervezetek keretében vállalt nemzetközi kötelezettségvállalások teljesítését -, hogy a pártok vezetőivel, akár legmagasabb szintű vezetőivel is kapcsolatban legyen és konzultáljon olyan kényes vagy kevésbé kényes ügyek kezelésében, amelyek Magyarország nemzetközi, főleg afganisztáni szerepvállalását illetik. Azt gondolom, hogy ez a mai politikai viszonyok között igen kivételes dolog, de az embernek vannak kételyei, és néhány kételynek elsősorban a jobbítás szándéka jegyében adtak hangot képviselőtársaim, mert mi továbbra is össznemzeti ügynek tekintjük a honvédséget és az egész honvédelem, a fejlesztés, a jövő kérdését. Azt gondoljuk, azok az aggályok, amelyeket mi 2006 óta akár az ön miniszteri meghallgatásának napjától mind a mai napig megfogalmaztunk - mármint azt, hogy a magyar hadseregnek képesnek kell lennie a haza védelmének ellátására és ezzel párhuzamosan a nemzetközi kötelezettségek teljesítésére -, ma is fennállnak.
Ha megnézzük, hogy jövőre milyen nemzetközi kötelezettségvállalások állnak Magyarország előtt, akkor ez nem kis kihívást fog jelenteni nemcsak a honvédség, hanem a magyar társadalom számára is; főleg a jövő év második felére gondolok. Ezért azt gondolom, mindannyiunk érdeke - hiszen mindannyian támogattuk az afganisztáni szerepvállalást és ez a támogatás ma is megvan a politikai erőkben -, hogy a magyar hadsereg ott minden technikai, infrastrukturális eszközt megkapjon a feladata ellátásához. Ez nem lehet pénz kérdése, hiszen itt más biztonsági kockázatról beszélhetünk, mint az eddigi időkben.
Voltak miniszter úr mondataiban, mondanivalójában olyan pontok, amelyek engem egészen megleptek, és néha úgy éreztem magam, mintha egy új kormány honvédelempolitikájának új szegmenseit jelölte volna ki miniszter úr. Olyan dolgokat hallottam, amiket legutóbb a Fidesz programjának írásakor gondoltunk végig és nem szerepeltek az ön bemutatkozásában, illetve az utóbbi években ritkán hallottam róluk. Ilyen az önálló védelmi képesség fogalma. Úgy tűnik - és ezt szeretném üdvözölni és aláhúzni -, hogy talán az ellenzék folyamatos figyelmeztetését is mérlegelve és nyilvánvalóan egy bizonyos folyamat szintjére eljutva a tárca talán komolyan kezd a képességfejlesztéssel, ahogy miniszter úr mondta, az önálló védelmi képességgel, a korszerűsítés feladatával szembenézni. Mi ezt alapvető dolognak tartjuk. Az, hogy a december 17-én elfogadandó költségvetésben erre hol lesz a fedezet, engem is érdekelne, mert ahogy matattam ebben a számsorban, nem találtam még meg, de önmagában azt, hogy miniszter úr a jegyzőkönyvbe ezeket ilyen mélységében fontosnak tartva kijelenti, én nagyon lényegesnek tartom; ma már nemcsak a szövetségesi feladatokat ellátó missziós hadseregről beszélünk, hanem egy modern hazavédelemre is alkalmas hadsereg vízióját is láttam fölcsillanni elemeiben néha.
Ami a nemzeti katonai stratégiát illeti, szeretném, ha ez nem gumicsont lenne, nem marketing, nem kommunikációs eszköz, hanem valóban készülne egy ilyen, és ennek döntő iránya a haderő hazai képességeinek fejlesztése, ami nyilván összefüggésben van a nemzetközi feladatok ellátásának lehetőségével.
Nagyon-nagyon lényegesnek tartom a magyar ipar és kutatásfejlesztés támogatását és egyáltalán szóba hozását. Ez sem volt korábban része az utóbbi egy évben a Honvédelmi Minisztérium kommunikációjának. Amennyiben igazak ezek a számok, amelyek az első táblában szerepeltek, az egy dicséretes dolog, hogy az overhead vagy központi irányítás jelentős mértékben csökkent, azt azonban szeretném megkérdezni, hogy a csapatok létszámának mi a valós emelése. Tudjuk, hogy lehet úgy létszámleépítést végrehajtani, hogy átírunk egy táblát. Mi a valós szám? Tehát hány emberrel van több ma a csapatoknál, mint volt egy évvel korábban, vagy hány emberrel lesz több egy év múlva? Miben nyilvánul meg az, hogy a csapatokra koncentrál a tárca, és nem a központi irányításra? Van-e meghatározható módon egy olyan szám, ami biztos, hogy több, és meg tudjuk mondani - nem most, hanem ha ez a kérdés fölmerül -, hogy XY helyőrségben ennyivel több katona lett?
Én a C-17-et nagy sikernek tartom, szerintem mindannyiunk sikere. A pápai térségre pedig nagyon is ráfér egy ilyen jellegű együttműködés, partnerség. Azt én magam is érzékeltem, hogy talán most először más szomszédos országok nagyban, mélyen merítették azt a kanalat, ami arról szólt, hogy hogyan tudnak visszakapni a NATO-tól és az Amerikai Egyesült Államoktól a szövetségesi hűségért cserébe. Most úgy látom, hogy mi is részesülünk némi plusz támogatásban, vagy legalábbis valamiféle olyan új típusú együttműködésben, aminek nyilván vannak nem kis feltételei, de legalább Magyarország számára mérhető hasznot, előnyt, pénzt, munkahelyet, bázist biztosít.
60
zse61
Fontos volt a járműcsere, a lövész járművek cseréje, amire miniszter úr utalt. Még egyszer csak hangsúlyozni szeretném, hogy én üdvözlöm azt, hogy a hazai erők fejlesztése is szerepel a nemzetközi misszió mellett. Nyitray András képviselőtársam, aki nem vádolható a kormánypártok iránti túl nagy szimpátiával és a kormányprogram iránti túl nagy szimpátiával, talán nem véletlenül, maga is fölhívta arra a figyelmet, hogy az a 6-7 pont, ami kijelölésre került, az számunkra elfogadható és támogatható cél. És ehhez, amennyiben valóban történik valami, és nem a kommunikáció szintjén maradunk, a szükséges parlamenti támogatást készek vagyunk a jövő esztendőben is megadni, mert mi úgy gondoljuk, hogy a következő évnek különösképpen a második felében még inkább komolyan kell venni azt a mondatot, hogy a magyar hadsereg ügye, a Magyar Honvédség ügye mindannyiunk ügye, a nemzet ügye, és nemzetstratégiai kérdésekben pártpolitikai vitáknak nem sok helye van.
Miniszter úré a szó.
DR. SZEKERES IMRE honvédelmi miniszter: Köszönöm szépen. Elnök úr, ha megengedi, először a vezérkari főnök úrnak adnám meg a szót, hogy azokban az ügyekben, amelyek katonai-technikai természetűek, ő válaszoljon.
ELNÖK: Természetesen. Parancsoljon!
Havril András vezérezredes, honvéd vezérkari főnök válaszadása
HAVRIL ANDRÁS, a Honvédelmi Minisztérium vezérezredese, a honvéd vezérkar főnöke: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Én alapvetően az adatokon keresztül szeretnék eljutni ahhoz az általános következtetéshez, hogy országvédelem.
Csampa képviselő úr rákérdezett harckocsikra. Az a 15 harckocsi valójában 58 harckocsi, tehát a zászlóalj állománya továbbra is megvan, az más kérdés, hogy 15 van Tatán, de egyébként 148 darab T-72-es harckocsija van most a Magyar Köztársaságnak. Alapvető célkitűzés az, hogy hibernálunk képességeket, és hogyha az eszkalációs folyamatban Magyarország veszélyeztetettsége növekszik, akkor képesek vagyunk feléleszteni. Tehát ez több fegyvernem-kötelékre is vonatkozik, például tüzérségi eszközökre, műszaki eszközökre. Ezeknek a harckocsiknak a sorsa hosszú távon az, hogy addig, amíg ezeket gazdaságosan tudjuk működtetni, rendszerben tartjuk, persze később, majd a 10 éves erőforrás-tervezésben már szerepelnek olyan gondolatok is, hogy ezeket a harckocsikat modernizálni kell. Kategorikusan nem határolódunk el a harckocsik jövőbeni alkalmazásától, persze ez attól függ, milyen lesz Magyarország veszélyeztetettsége, vagy a világban, a NATO-n belül, az Európai Unión belül a harceljárások hogyan változnak, hogy egyáltalán 10 év múlva milyen szükség lesz a harckocsikra. Ebben a kérdésben tehát azért flexibilisek vagyunk.
A híradó informatikai eszközökkel kapcsolatosan sajnos látnunk kellett azt a fajta beszerzési, haderő-fejlesztési hibát, amikor tömegesen akartunk eszközöket rendszerbe állítani. A miniszter úr szólt róla, hogy bizonyos képességeket ütemezve érjünk el. Tehát amikor a dandár ambíciószintet megjelöltük, nem biztos, hogy egyszerre a dandár valamennyi zászlóaljához meg kell venni a híradó informatikai berendezéseket, ha ugyanabban az időben másra jobban van szükség. Tehát egyfajta képességorientált, az alkalmazási képességet elérő csapatokat fejlesztjük úgy, hogy teljes körűen, pontosan azért, amiről Nyitray képviselő úr szólt, hogy azoknak, akiket alkalmazunk, maximálisan tudjuk biztosítani azt a felszerelést, amire nekik szükségük van.
A tartalékosokkal kapcsolatosan, mert ez is egy idetartozó rendszer, Magyarországon a Magyar Honvédségnek van önkéntes tartalékos rendszere. Ez a rendszer átgondolásra került, a miniszter úr szólt róla, hogy teljesen új struktúra alakult ki a Magyar Honvédségben, felmértük, hogy hol tudunk alkalmazni önkéntes tartalékosokat, és ez nem keverendő össze a tartalékossal. Az önkéntes tartalékos az, aki rendelkezésre állásban behívható évente 15 napra, átképzendő, és egy havi illetményt kap minden évben, a 2. és 3. év után 2 havi illetményt, 5 év után pedig 3 havi illetményt kap. Ez tehát az a rendszer, amely ad a Magyar Honvédségnek egy olyan lehetőséget is, hogy ha éppen missziós feladatra el akarjuk küldeni őket, és ezzel a képességgel ők rendelkeznek, akkor őket el tudjuk küldeni missziós feladatra is.
A másik része a tartalékos állomány, és kapcsolódunk a hadkiegészítő parancsnokságokhoz, nem szűnt meg a nyilvántartás, tehát minden leszerelt szerződéses katonát nyilvántartunk, az elérhetőségét folyamatosan követjük. Tehát hogyha a Magyar Honvédségnek az elkövetkezendő időszakban szüksége lenne mozgósítási feladat végrehajtására vagy tartalékos katonák behívására, akkor az elérhetőségük biztosítva van. Jön a kérdés, mire kellenek ők? Ez nagyon lényeges kérdés, hogy ma a Magyar Honvédségnek a békestruktúrája olyan, hogy békében a feladatukat rendszerint ezek a csapatok ezzel az állománnyal tudják végrehajtani. Abban az esetben, hogyha az ország veszélyeztetettsége növekszik, és minősített időszak feladatrendszerét kezdik el végrehajtani, akkor kezdődik meg a feltöltés a tartalékos katonákkal.
Mi a különbség? Az elnök úr is szólt az országvédelemről. Igen, a jelenlegi rendszerben ezt a haderő-átalakítást és a jövőbeni koncepciót úgy alakítottuk ki, hogy a Magyar Honvédségnek egy olyan háborús struktúráját komponáltuk meg, amely biztosítja az ország veszélyeztetettségével arányos folyamatos erő növelését. Ebben az eszkalációs folyamatban, persze a tartalékosok behívásán túl, az ő felkészítésükön túl szükségessé válik újabb katonai szervezetek felállítására, és ezért a jövőben ennek terveit nekünk részletesen ki kell munkálni, és be kell majd kapcsolnunk a haderő-fejlesztési feladatok sorai közé is.
Nyitray képviselő úr felvetései, megmondom őszintén, engem egy kicsit megleptek, de régóta ismerem, és tudom, hogy elsősorban az aggódás szól belőle, hogy a katonáknak minden felszerelést meg kell adni. Higgye el a tisztelt bizottság, hogy mi mindent elkövetünk annak érdekében, hogy a magyar katonák a legmodernebb eszközökkel menjenek ki Afganisztánba. Mi a probléma? Szemléletbeli problémát látok e tekintetben. Én bátran és határozottan ki merem itt jelenteni a tisztelt bizottság előtt, hogy a magyar PRT-nak minden olyan felszerelése megvan, ami az ő feladat-végrehajtásához szükséges, minden felszerelése megvan, hogy ő biztonságosan tudja a feladatait végrehajtani, és minden olyan információval rendelkezik, hogy tudja tervezni a feladatát.
Nem csak a szerencsén múlik - le kell kopogni -, persze mindenhez szerencse kell, de a magyar katonák felkészültek, komolyan veszik a feladatukat, tervszerűen tevékenykednek, és egy olyan szövetségi rendszerben vannak ők ott is, ahol nemcsak nekik kell önállóan a feladatot végrehajtani, nemcsak nekik kell önállóan a biztonsági kérdésekkel foglalkozni. És itt szeretném kiegészíteni, hogy ez a force protection képesség sem úgy működik, hogy csak a magyar katonának kell éjjellátó felszerelés, hőkamerával ellátott felszerelés vagy digitális képtovábbító berendezés. Ezek persze fontosak, a Magyar Honvédség számára, ez a force protection képesség a műveletekre fontos, minden magyar katona számára fontos, de ezek műveletenként változnak. A feladathoz kell igazítani mindig az ahhoz szükséges képességet, Afganisztánban ez megvan. Ezt persze szeretnénk növelni, de nemcsak az a célja ennek, hogy Afganisztánban a katonák tevékenységét maximálisan biztosítsuk, hanem az is, hogy tanuljunk, fejlesszünk, teszteljünk, újabb tapasztalatokat gyűjtsünk, és ezért van szükség arra, hogy ezeket force protection képességeket a jövőben is széles körben tudjuk alkalmazni.
Én úgy gondolom, hogy aggódni kell a magyar katona miatt, törekedni kell arra mindig, hogy minél többet adjunk nekik, de nem szabad megtévednünk a tekintetben, hogy a képességeket, a felszereléseket mindig a végrehajtandó feladattal arányosan kell nekünk rendszerben tartani és működtetni. Jelen pillanatban a PRT-feladatrendszerhez szükséges összes felszerelés a magyar kontingens számára megfelelő és rendelkezésre áll. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Miniszter úr válasz zárszava következik.
Dr. Szekeres Imre válaszadása, reagálása
DR. SZEKERES IMRE honvédelmi miniszter: Köszönöm szépen, elnök úr. Szeretném az elnök urat és a bizottságot arról biztosítani, hogy ne legyen kétely abban, hogy a Magyar Köztársaság védelme biztosítható-e vagy sem. Szeretném a honvédelmi és rendészeti bizottságot arról biztosítani, hogy mind a Magyar Honvédség, mind szövetségeseink ezt a biztonságot maradéktalanul garantálják, egy. Kettő: én örömmel hallottam az elnök úr szavait, hogy a Fidesz most nyilvánosságra hozott programjában is szerepelnek ilyen pontok. Elolvastam a programot, és örömmel fedeztem fel, mert ez a gondolkodás közös irányát jelöli ki. Szeptember 4-én fogadta el a honvéd kollégium azt a képességfejlesztési programot, amelyet én most itt ismertettem, és ezt megelőzően fél év szakmai egyeztetés zajlott le. Itt a honvédelmi és rendészeti bizottság ülésén mondtam el az elmúlt nyáron, hogy olyan ütemezésben gondolkodunk, hogy 2006. II. féléve a minisztériumok és háttérintézményei rendbetétele, 2007. a Magyar Honvédség átalakítása, amelyet 2007 végére lezárunk, és 2007 tavaszán elkezdtük el új, képességalapú fejlesztés programjának a kidolgozását.
zse70
71 fzs
2007 tavaszán elkezdünk egy új, képesség alapú fejlesztés programjának kidolgozását. Ezt fogadtuk el szeptemberben, hiszen akkorra már világos volt, hogy milyen struktúrában fogunk tovább működni. Én nem látok abban problémát és nem hiszem, hogy politikai ki kicsoda kérdése kellene, hogy legyen, hogy valószínűleg egymástól függetlenül néhány ponton ugyanarra a következtetésre jutottunk.
ELNÖK: Nem együtt írtuk a programot.
DR. SZEKERES IMRE honvédelmi miniszter: Azért mondom, mert maradhatunk abban, hogy ez a felállás jó, mint ahogy Simon képviselő úr mondta, tehát az MSZP kormányon, a Fidesz ellenzékben, és akkor mindig ilyen jó lesz a viszony a Honvédelmi Minisztérium és a bizottság között. (Dr. Kontrát Károly: Karácsonyi hangulat van! - Derültség.) Visszatérve az elnök úr által említettekre szeretnék elnézést kérni elnök úrtól egy más ügy miatt. Nem csupán azért, mert a múlt hét szerdán nem voltunk itt, miközben zajlott a kormányülés - ez az Országgyűlés munkájának zsúfoltságából ered -, hanem azért, mert nem volt előzetes egyeztetése a Hjt.-nek. Nem volt rá mód megtenni, hiszen olyan váratlanul jött az a lehetőség, hogy ebben a kérdésben a kormány elfogadta az álláspontomat, hogy szabályozzuk újra ezt a kérdést, hogy a szokásos és általam elvállalt előzetes egyeztetést nem tudtam megtenni. Ezért még egyszer elnézést kérek a bizottságtól, remélem, nem fog többet előfordulni.
Azokban az ügyekben, amelyekben meggyőződésem szerint nemzeti érdek egyértelműen megfogalmazható és nincs a politikai különbségekből eredő eltérő megközelítés, a Honvédelmi Minisztérium az én vezetésemmel változatlanul maradéktalanul együtt fog működni. Pápa jó példa erre; nagyon bonyolult, nagyon nehéz feladatot oldott meg nagyon sok ember közösen. Az egyes minisztériumok a Külügyminisztériumtól az Igazságügyi Minisztériumon keresztül a PM-ig és a HM-ig, valamint a pápai önkormányzat és ezredes úr, aki kint képvisel bennünket, nagyon sokan személy szerint kiváló teljesítményt mutattak fel. Ez egy elismerésre méltó dolog. Van vele most is munka; szeretném jelezni, hogy nap mint nap nagyon komoly egyeztetések folynak, hogy teljesüljön az az igényünk, hogy aláírásra kerüljön a megállapodás, utána pedig működőképes legyen a megállapodás.
Én Bajnai miniszter úrhoz fordultam a 83-as út ügyében, ahogy megállapodtunk, és pozitív választ kaptam rá. Figyelemmel fogom kísérni, hogy ez is maradéktalanul érvényesülni tudjon. Egyébként szeretném elmondani a honvédelmi és rendészeti bizottság ellenzéki tagjainak, hogy tegnap tájékoztattam a NATO- és az európai uniós nagyköveteket a haderőreformról és ezekről a feladatokról, melynek során külön kiemeltem a bizottsággal való konstruktív együttműködést, és ott előttük is megköszöntem azt a támogatást, amit a bizottság ellenzéki képviselőitől kaptam.
Vannak olyan technikainak tűnő kérdések, mégis komoly ügyek, amelyekre illendő és kötelességem is válaszolni. Szeretném azt a kérdést megválaszolni, amit Csampa képviselő úr említett a Dunai Repülőgépgyár ügyében, hogy a helikopterek felújítását miért nem ő végzi. Nyilván képviselő úr olvassa a Magyar Nemzet című napilapot, amelyik megírta, hogy nem jelentkezett a második fordulóban a pályázaton; márpedig olyan cég nem tud nyerni, amelyik nem jelentkezik a pályázaton, ez egy alapvető közbeszerzési feltétel. Nagyon nehéz az ügy egyébként, csak novemberben kapta meg az az orosz cég - nem amelyikkel mi szerződtünk -, amelyik egyedül erre jogosult, az orosz kormány engedélyét a felújításra. Most már mind a három gépet kiszállították, és jó esélyünk van rá, hogy 150 napon belül, ahogy ez az engedély megszületett, ezeket a nagyjavításokat elvégzik.
Ugyancsak fontosnak tartom - és ez is visszatérő ügy, amit szeretnék megerősíteni -, hogy amire képviselő úr utalt, az a Cronsberg-szerződés volt, amelynek keretében néhány évvel ezelőtt 10 ezer darab rádiót vásárolt volna a Magyar Honvédség, miközben 4500-ra van szükségünk. Tavasszal megállapodtunk 4500-ban, nyilvánosságra hoztuk a szerződést és a közvélemény is megismerhette, ami nem jelenti azt, hogy nem szerzünk be más típusú rádiókat is, hiszen más frekvencián más eszközökre más célból is szükségünk van. Ezek egyébként a jövő évben is sorra kerülő fejlesztési feladataink.
Itt szeretném azt megemlíteni, hogy 2008-ban a 2007-es 15 százalékos haditechnikai fejlesztési arányhoz képest 20 százalék lesz a haditechnikai fejlesztések aránya, tehát nemcsak az abszolút szám nő meg, hanem a belső arány is beáll arra a normára, ami a NATO-ban a legkorszerűbbnek tekinthető, hiszen az az elvárható norma, hogy 20 százalékot fordítsunk haditechnikai fejlesztésekre.
Szeretném tájékoztatni a bizottságot arról, hogy 2007-ben olyan okból nem távozott tiszt vagy tiszthelyettes, hogy a nyugdíjba vonulástól félt volna és 20 év szolgálati viszonnyal rendelkezik, 25-tel még nem; a mi adataink szerint ilyen elvándorlásra a Magyar Honvédségtől nem került sor.
Fontos elvi kérdés, amit Nyitray képviselő úr említett, és itt véleménykülönbség van köztünk; gondolom, ez éppúgy tisztázandó, mintha egyetértenénk. Én az országvédelmet a szövetségesekkel együtt tartom biztosíthatónak - ezért léptünk be a NATO-ba -, és nem egyedül. Ez egy fontos szemléletbeli különbség. Ebben én úgy ismertem a Fidesz eddigi álláspontját, mint minden magyar pártét, hogy a szövetségesi rendszerben képzeli el az ország biztonságának garantálását; én ezt tartom követendőnek és reálisnak. A képességfejlesztés, amelynek programját szeptemberben elfogadtuk, alapja annak a tízéves tervnek, amely a NATO tervezési rendszerében két évente megújításra kerül, és megjelenik forintban, darabban, eszközben technikában, tehát ennek van egy úgynevezett operacionalizált terve is. Így áll most össze egy logikus rendszerré egyébként ez a hosszú távú tervezési rendszer a Magyar Honvédségben.
Tudom, hogy Simon képviselő úrnak személyes küzdelme van Kabai úrral, hiszen politikai ellenfelek és személyes ellenfelek is egy faluban.
ELNÖK: Már nem. Egy időre nem. Egy időre az igazságszolgáltatás rendezte ezt a kérdést.
DR. SZEKERES IMRE honvédelmi miniszter: Azt gondolom, ez nem rám tartozik, de azért tartottam fontosnak megjegyezni, mert szeretném, ha minden elfogultság nélkül ítélné meg a Honvédelmi és rendészeti bizottság a Honvédelmi Minisztérium munkáját. Nincs a Honvédelmi Minisztériumnak jelenleg szerződése a Nyír-Uncia Kft.-vel, ami nem jelenti azt, hogy ha egy bejegyzett vállalat elindul egy nyilvános tenderen és azt megnyeri a nyilvános tender szabályai szerint, akkor nem kell vele szerződést kötni - ezt szeretném tisztázni -, mert az viszont jogtalanság lenne. De gondolom, a képviselő úr nem erre gondolt; nem szeretném, ha a szavaimat félreértené. Van a Curussal szerződése a Honvédelmi Minisztériumnak, lesz is szerződése, hiszen az a Honvédelmi Minisztérium 100 százalékos tulajdonában lévő vállalat, amelynek a jövőjéről is gondoskodni kívánunk, nem csak a jelenéről. Gondolom, ezt a képviselő úr sem kifogásolja. Miniszterré való kinevezésem után, amikor megújítottuk a vállalatunk tisztségviselőit, Tácej úrtól megváltunk, és jelenleg ő a Currusnál nem teljesít semmilyen feladatot, nincs semmilyen beosztása.
Még egy kérdés volt, ami a konkrétumok közé tartozik és az elnök úr vetette fel. Természetesen a jövő évben készek vagyunk részletes létszámjelentést adni arról, hogy hogyan halad a feltöltés, de gondolom, elnök úr meggyőződhet a létszámnövekedésről; elég, ha egy Hódmezővásárhely nevű város helyőrségének a problémájára gondol, ahol még most sem tudtuk azt a plusz létszámot feltölteni, amivel ott megerősítettük az alakulatot. Én ebben is azt mondom, hogy a türelem fontosabb, mert az a lényeges, hogy jó képességű, felkészült és tartósan katonai szolgálatot teljesítők vegyenek majd részt a Magyar Honvédség munkájában.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Csampa képviselő úrnak egy utolsó mondatra adom meg a szót.
CSAMPA ZSOLT (Fidesz): Köszönöm szépen. Csak a jegyzőkönyv kedvéért és a tisztázás végett. Én a fejlesztésekkel kapcsolatban tettem föl a forgószárnyasokról szóló kérdésemet. Nem azt gondoltam, hogy most itt a Magyar Nemzetet olvasom - bár hozzáteszem, hogy olvasok Népszabadságot is; a múltkor államtitkár asszonynak abból idéztem a parlamentben az interpellációmban -, csak azt mondtam, hogy nagyon jól tudtuk azt és volt információja a bizottságnak az üzemidők meghosszabbításával és a nagyjavítással kapcsolatos bonyodalmakról; voltak az előző ciklusban elkezdett tárgyalások a visegrádi négyekkel és voltak különböző egyeztetések, én ezekre kérdeztem csupán rá. Nem a Dunai Repülőgépgyár mellett lobbiztam, hanem gyakorlatilag rákérdeztem egy konkrét dologra. A stratégiai cégeket pedig miniszter úr mondta, én csak egy mellékletből idézve, ami megtalálható bizonyos helyeken, belevettem a Dunai Repülőgépgyárat. Az már más kérdés, hogy egy önálló napirendi pont keretében esetleg ezekről a cégekről beszélgethetünk akár zárt ülésen, mert én is fontosnak tartom a stratégiai cégek megtartását a jövőben.
Köszönöm szépen.
80
zse81
ELNÖK: Köszönöm szépen miniszter úrnak a tájékoztatást, képviselőtársainknak a kérdéseket.
Előterjesztés a Honvédelmi Minisztérium laktanya-rekonstrukciós és lakásprogram-helyzetéről
A második napirendi ponttal folytatjuk, a laktanya-rekonstrukciós és lakásprogram helyzetéről szóló beszámolóval. Tisztelt Képviselőtársaim! A beszámolót mindannyian megkapták, van-e kérdés vagy észrevétel ezzel kapcsolatban? (Nincs jelzés.) Nem kell szavaznunk ebben a kérdésben. Van-e kérdés, észrevétel? (Nincs jelzés.)
A 3. napirendi pont: előterjesztés a légvédelem földközeli és kismagasságú oltalmazási képességének megőrzéséről szóló 95/1995. országgyűlési határozat végrehajtásáról. Van-e kérdés a kiosztott anyaghoz képest? Nyitray András képviselő úr!
NYITRAY ANDRÁS (Fidesz): Azt szeretném megkérdezni, hogy mikorra lesz kész ez a rendszer, mert már lassan nyugdíjba mennek a Mistralok, és még mindig ott tartunk, hogy hiányoznak belőle alapvető elemek. Én tudom, hogy most már előbbre vagyunk, mint néhány éve, de még mindig nem értünk el a végére. Az idegenbarát-felismerő rendszer kiteljesítésére gondolok. Nem akarok most itt technikai részletekbe menni, de gondolom, a jelenlévő urak közül van, aki érti, hogy mire gondolok. Mikor lesz ennek most már vége? Mikor mondjuk azt, hogy most már készen van a rendszer, nem kell hozzá semmit venni?
(Az elnöklést Karsai Péter, a bizottság alelnöke veszi át.)
KARSAI PÉTER (MDF), a bizottság alelnöke (a továbbiakban ELNÖK): Köszönöm szépen. A jegyzőkönyv számára jelzem, hogy elnök úr eltávozott, és engem bízott meg az ülés további vezetésével.
Van-e további kérdés képviselőtársaimnak a tájékoztatóval kapcsolatban? (Nincs jelzés.) Ha és amennyiben nincs, akkor kérem a választ.
DR. SZEKERES IMRE honvédelmi miniszter: 2007-ben megrendeltük, 2007-2008-as kifizetéssel, 2008-as szállítással érkezik az IFF.
NYITRAY ANDRÁS (Fidesz): De mik ezek?
DR. SZEKERES IMRE honvédelmi miniszter: Ami szükséges.
NYITRAY ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Még nincs vége 2008-nak, addig akár meg is lehet.
ELNÖK: Haladunk tovább és a 4. napirendi pont következik, előterjesztés a harcászati repülő erők fejlesztéséről szóló országgyűlési határozat végrehajtásáról. Az anyagot írásban megkapták, van-e kérdésük, észrevételük az anyaggal kapcsolatban? Csampa Zsolt képviselő úr!
CSAMPA ZSOLT (Fidesz): Egy kérdést azért tegyünk fel, mert az anyagból kitűnik, hogy valamilyen okok vannak a rádiófrekvenciákkal, a svédekkel kapcsolatosan. Ez mikorra fog pontosan lezárulni?
ELNÖK: Köszönöm, és megadom a szót a válaszadásra.
KÁDÁR RÓBERT dandártábornok, a Honvédelmi Minisztérium Fejlesztési és Logisztikai Ügynökségének vezérigazgató-helyettese: Kádár Róbert dandártábornok vagyok, a minisztérium Fejlesztési és Logisztikai Ügynökségének vezérigazgató-helyettese.
Képviselő úr, a frekvencia-összeférhetetlenségi gondokra kérdezett rá? (Csampa Zsolt: Arra, amit a svédek még nem adtak át.) A svédek gyakorlatilag mindent a rendelkezésünkre bocsátanak. A rejtjelfelügyelettel kapcsolatban voltak különböző problémák Magyarországon, de most úgy néz ki, hogy a Kormányzati Frekvencia-gazdálkodási Hivatallal együttműködésben megoldódtak. A svédek részéről a saját adatátviteli vonalukra vonatkozó titkos felhasználási papírok kivételével minden adat és frekvenciaadat a rendelkezésünkre áll.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További kérdés, észrevétel? (Nincs jelzés.) Nincs. Akkor lezárjuk a 4. napirendi pontot is, és az 5. napirendi pont tárgyalása következik.
Az 5. napirendi pont: előterjesztés a légvédelem rádiólokációs felderítő-, információs és vezetési rendszere fejlesztéséről szóló országgyűlési határozat végrehajtásáról, a száma 94/1995. Képviselőtársaimnak van-e kérdése? Tóth Károly képviselő úr!
TÓTH KÁROLY (MSZP): Nincs kérdésem, csak egy egymondatos észrevételem van, amit lehet, hogy rossz helyen, rosszkor mondom el, nem erről szól, én nem vagyok katonai szakértő és már nem is leszek, csak idetévedtem be a bizottságba. Én nagyon bízom benne, hogy ha egyre gondolunk, és ennek a rendszernek része a radarállomások is, akkor legalább olyan körültekintő és együttműködő lesz a Honvédelmi Minisztérium a békéscsabai radarállomás utómunkálatait illetően, mint amilyen elkötelezett volt a pápai fejlesztésekben. Szeretném jelezni a minisztériumnak, hogy a részletes, engedélyköteles kiviteli tervek a radarállomás biztonságos megközelítésére, többirányú, biztonságos megközelítésére elkészültek. Szeretném, ha ugyanolyan aktivitást fejtene ki a minisztérium, mint a pápai fejlesztés ügyében, mert ez legalább megvalósul; tizedennyi erőfeszítéssel már Pécsett is megépíthettük volna.
ELNÖK: Köszönöm. Kíván-e erre reagálni, miniszter úr?
DR. SZEKERES IMRE honvédelmi miniszter: Igen. Biztosítani szeretném a képviselő urat, mint ahogy a megállapodás létrejött ebben az ügyben, ezt a Honvédelmi Minisztérium betartja és maximálisan támogatni fogja, hiszen a tervezéshez is már hozzájárultunk, és ugyanígy fogjuk továbbvinni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További észrevétel, kérdés esetleg van-e, képviselőtársaim. Keleti György képviselő úr!
KELETI GYÖRGY (MSZP): Ha néhány szóval a pécsi helyzetről, a legújabb fejleményekről, ha lehetne hallani.
DR. SZEKERES IMRE honvédelmi miniszter: Köszönöm szépen, alelnök úr. A pécsi önkormányzat és néhány civil szervezet az építési engedéllyel kapcsolatban annak a felfüggesztését kezdeményezte a magyar bíróságnál, és ezt első fokon a bíróság elutasította. Most várunk a másodfokú döntésre, amely ezt a kérdést ebben a vonatkozásban lezárja. Ez nem jelenti azt, hogy más jogi lépések nincsenek különböző magánszemélyek vagy szervezetek részéről, de azok nem lehetnek halasztó hatályúak. Én azt a magatartást tartom helyénvalónak, ami a türelem, a megértés és a tárgyalás hármasságán alapul. Aggályosan minden egyes jogi lépést a Honvédelmi Minisztérium magára nézve kötelezőnek tart, maximálisan betart, a várakozási időket is.
Ugyanígy azt gondolom, fontos szempont az is, hogy még ebben a folyamatban is minél szélesebb körű tájékoztatást adjunk. Most már fél éve egy tájékoztató irodánk is működik Pécsett, ahol írásban, szóban, internetes formában értelemszerűen a szakmai vagy civil érdeklődésre is maradéktalanul választ adunk. Arra fogunk törekedni, hogy ha a jogi döntés megszületett, hogy egy monitoring bizottság jöjjön létre a helyi önkormányzat és civil szervezetek részvételével, akik az egész beruházást figyelemmel tudják kísérni, mert egyaránt törekszünk arra, ha közvélemény elfogadja ezt a beruházást, hogy a környezetvédelmi feltételeknek maradéktalanul eleget tegyünk, és hogy az ország érdekét biztosító radarállomás megépüljön. Erre fogunk törekedni.
ELNÖK: Köszönöm, miniszter úr. További kérdések ehhez a napirendi ponthoz, vagy észrevételek vannak-e? (Nincs jelzés.) Amennyiben nincs, akkor ezt a napirendi pontot is lezárom.
Következik a 6. napirendi pontunk: előterjesztés a NATO informális védelmi miniszteri találkozó 2008. évi megszervezése bonyolítójának kiválasztásához kapcsolódó közbeszerzési eljárás alóli mentesítésről. Megadom a szót miniszter úrnak, és ha kérhetem, külön térjen ki arra, hogy mitől informális ez a találkozó, erre volnék kíváncsi, bár lehet, hogy csak tudatlan vagyok.
Köszönöm szépen, és megadom a szót a miniszter úrnak.
Dr. Szekeres Imre kiegészítése
DR. SZEKERES IMRE honvédelmi miniszter: Köszönöm szépen. Az a helyzet, hogy két értekezletet tart minimum egy évben a NATO miniszteri szinten, az egyik az úgynevezett hivatalos, amely deklarációval ér véget, a másik az úgynevezett informális, ahol eszmecsere és konzultáció folyik, amely legalább olyan fontos, mint a formális. A nemzetközi protokoll szempontjából mindkettő egyforma rangú rendezvény, csak így különböztetik meg egymástól ezt a két, félévente megtartandó rendezvényt. Sőt, bizonyos értelemben tartalmilag az úgynevezett informális rendezvény a fontosabb, bár ezt is végigkíséri a NATO-orosz bizottsági ülés, tehát nemcsak a NATO védelmi miniszterek üléseznek, illetve adott esetben, ha Afganisztán napirenden van, a többi, úgynevezett koalíciós tagállam részvétele is fontos az értekezleten.
Ilyen nagyságú nemzetközi rendezvényt Magyarország az elmúlt években nem rendezett, és amit szóban szerettem volna elmondani, hogy azért kérjük most a döntést, mert már most indítanunk kell a munkát. Tehát már most jönnének a NATO-titkárságról, már most jönnének az előkészítéseket tisztázni, ehhez viszont feltétlenül szükségünk van bonyolítóra, és ezért kérjük a bizottság hozzájárulását. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Most képviselőtársaimé a kérdés és vélemény joga. Nyitray András képviselő úr kért szót.
zse 90
91 fzs
NYITRAY ANDRÁS (Fidesz): Az első kérdésem informális lett volna, ezt már megválaszolta miniszter úr. Néhány kérdést még föltennék.
Mi kértük, hogy itt legyen ez a rendezvény, vagy megkértek bennünket rá? Ugyanis itt a 2. oldal (4) bekezdésében rendkívül önkritikusan, de igen kategorikusan le van írva, hogy erre mi egyébként nem is vagyunk képesek, a Magyar Honvédség legalábbis a jelenlegi szervezeti keretei között arra nem képes, hogy ezt a rendezvényt lebonyolítsa. Ha mi vállaltuk, akkor minek vállaltuk el, ha nem vagyunk képesek rá, hogy lebonyolítsuk saját erőnkből?
A következő bekezdésben szép hosszú, bonyolult mondatok vannak, és van egy érdekes mellékmondat: "szükséges egy speciális, megfelelő szakértelemmel és kapacitással rendelkező központi lebonyolító szervezet kialakítása". Hát létezik egyáltalán Magyarországon olyan szervezet, ha a Magyar Honvédség nem képes rá, aki ezt képes lebonyolítani, vagy már eleve valami külföldi lebonyolítót kell belevonni ebbe a dologba? Mert erre még utalás sincsen. Vagy feltéve, de meg nem engedve, hogy Magyarországon a Magyar Honvédségnél lényegesen felkészültebb szervezetek is vannak, akik ilyen rendezvényeket le tudnak bonyolítani, de nagyon meglepne, ha így lenne. Itt nem 20 fillérről van szó, mert ebben le van írva, hogy előzetesen a lebonyolítás tervezett költsége 1 milliárd forint. Gondolom én - most csak hangosan gondolkozom -, hogy ha ez egy másik szervezet lesz, akkor, mivel erre később visszautalás is történik, ebben azért lesz a Magyar Honvédségnek feladata, meg a katasztrófavédelemnek, meg a rendőrségnek meg egy csomó egyéb szervezetnek is. Tehát még kevésbé értem, hogy ha ez ennyire bonyolult és komplex feladat és nem volt kötelező nekünk elvállalni valamilyen oknál fogva, akkor minek mentünk ebbe bele; mert hát azért 1 milliárd forint nem kevés pénz arra, hogy ezt pusztán egy kétnapos rendezvény szervezésére elköltsük, nem vagyunk olyan rettenetesen jó karban.
Végül, de nem utolsó sorban a 4. oldal alján, ami a Kbt.-re már hivatkozik, jelen esetben konkrétan a lebonyolító kiválasztásával kapcsolatban a gondolatjelek közé tett mondatrészről kérdezem, hogy akkor, ha mi ehhez hozzájárulunk, ezt ki fogja kiválasztani. Lesz itt valami pályázat? Kik lesznek a jelöltek? Vannak-e már most is olyanok, akik erre jelentkeztek, vagy akik egyáltalán föllelhetők? Milyen módon fogjuk mi mint bizottság megtudni azt, hogy kit választottak ki? Vagy egyáltalán kinek a jogköre ezt most kiválasztani, ha a Kbt.-től eltérünk? Lehet, hogy nagy tájékozatlanság, de én tényleg nem tudom. Mi azt mondjuk, hogy mehet, és attól kezdve semmi közünk hozzá, hogy mi fog történni, vagy valami közünk még marad hozzá továbbra is?
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Körülnézek, van-e még kérdező. Csampa Zsolt!
CSAMPA ZSOLT (Fidesz): Köszönöm szépen. Nekem csak egy kérdésem lenne. Maga a tárca az egyedüli, aki a költségvetésben erre valamilyen szinten pénzzel rendelkezik, ugyanis perpillanat - hála a kitűnő laptopunknak -, belenéztem a tárca költségvetésébe, a 8.2.16. pont alatt a védelmi miniszteri találkozóra 440 millió forintot irányoz elő. A 440 millió forint meg az 1 milliárd forint között óriási a különbség.
Számomra azért van ebben egy olyan gondolat vagy mondat, amit - persze ez az én tudatlanságom - mindenféleképpen szeretnék, ha a tárca részéről valaki megmagyarázna nekem. A speciális közlekedést és szállítást nagyjából értem, valamint itt van még logisztikai kommunikáció, vám- és beutazási lehetőség, áfamentesség, visszafizetési feltételek, technikai eszközök. Ha én itthon bérelek bármit, tudjuk, hogy az valamennyibe kerül áfával együtt, itt nincs áfamentesség. Tehát az egyik az áfa kérdése.
A másik kérdésem pedig a 440 millió forint tervezése, hiszen ezt valakik tervezték a tárca részéről. Az 560 milliót pedig egy kicsit soknak tartom a mostani honvédelmi büdzséhez képest. Ha van hozzá egy költségvetés, vagy pedig egy kormányzati vagy kormánydöntés, ami határozottan azt mondja, hogy a központi alapból valamilyen szinten ezt fedezi, és ez elfogadható lenne, akkor azt mondom, hogy rendben van, bár az anyagban nincs erre utaló jel. Ez az egyik része.
A másik: miniszter úr azt gondolom, tisztában van azzal, hogy bizottságunk a felmentéseket általában úgy szokta megadni - és ebből már volt nézeteltérés a Rendészeti Minisztériummal -, hogy nem egy lapra leírjuk, hanem tételesen felsoroljuk. Persze én megértem azt, hogy egy konferenciát kell megszerveznünk, és maximálisan megértem, hogy a katonadiplomáciában fontos Magyarországnak, hogy az Egyesült Államoktól kezdve ezen mindenki jelen legyen, és itt felmutassuk azt, ami van és létezik, de a mostani költségvetéshez képest ennek a másik oldalát is meg kell jeleníteni miniszter úrnak. Erre szeretnék választ kapni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. További kérdés? (Senki sem jelentkezik.) Nincs. Akkor megadom a szót miniszter úrnak, ha kíván válaszolni.
DR. SZEKERES IMRE honvédelmi miniszter: A Magyar Honvédség nem rendezhet ilyen rendezvényt, képviselő úr. A Magyar Honvédség egy katonai szervezet. Egy nemzetközi diplomáciai eseményt nem rendezhet. Az más kérdés, hogy lesznek benne feladatai, igénybe vesszük bizonyos események kapcsán, mint ahogy másokat is, de ez egy nemzetközi diplomáciai rendezvény, ezt a magyar kormány rendezi. Éppen ezért nem lehet a bonyolítója sem a Magyar Honvédség, mert számos olyan feladatot kell elvégezni, ami nem katonai természetű feladat. Nem alkalmas erre egy minisztérium sem, mert egy minisztérium feladatai, a köztisztviselőké nem a rendezvényekhez kötődnek. Mi arra gondolunk, hogy erre a nagyon bonyolult feladatra, amely egyaránt szervezési, biztonságtechnikai, szállítási és egyéb, a Honvédelmi Minisztérium 100 százalékos tulajdonában lévő EI Zrt. kapjon megbízást. Nem civil, nem külföldi cég, hanem a HM 100 százalékos tulajdonában lévő EI Zrt., amely rendelkezik ezeknek a feladatoknak a koordinálásához szükséges szakmai tapasztalatokkal és bizonyos kapacitásokkal is. Az 1 milliárd forint nem a lebonyolítási díja, az 1 milliárd forint a rendezvény teljes bekerülési költsége. Ezt is szeretném tisztázni.
560 millió forintot tervezünk egyensúlyi tartalékból, ezért szerepel csak a költségvetésünkben tételesen a soron 440 millió forint. Azt gondolom, hogy erre a kormánytól a felhatalmazást meg fogom kapni. Azt tartottam helyesnek, hogy a saját, úgymond megnevezett költségvetésünkön belül ne menjünk tovább ennél az összegnél, ez így megfelelően fedezhető.
Az áfamentesség a NATO-ra vonatkozó ottawai megállapodás alapján jár ilyen esetekben, tehát ez nem választható, csak erről informálni kívántuk a bizottságot. Természetesen a Honvédelmi Minisztérium részéről, amennyiben megkapjuk ezt a lehetőséget, hogy ne több hónapig tartó nyilvános tendereztetésen keresztül válasszuk ki a lebonyolítót, aki megrendezi ezt a rendezvényt, amire a jövő évben sor kerül, hanem ha most a felhatalmazást megkapjuk, akkor egy részletes tájékoztatást készek vagyunk a rendezvényről adni, ahogy ez a munka elindul, februárban, márciusban, amikor ezt a bizottság kívánja. De még egyszer hangsúlyozom, bonyolítónak az EI Zrt.-t kívánjuk felkérni, amennyiben megkapjuk rá a felhatalmazást. Erre vonatkozóan egy kormányhatározat rendelkezik, hogy ennek mi a jogi módja és formája.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További észrevétel vagy kérdés? Van - Nyitray Andrásnak adom meg a szót.
NYITRAY ANDRÁS (Fidesz): Pusztán csak biztosítani szeretném miniszter urat, hogy az EI Zrt. ellen mint rendező vagy bonyolító ellen semmi kifogásom személy szerint nekem nincs, és gondolom, a többieknek sem, de azért engedje meg, hogy elmondjam, ebből az előterjesztésből az sem világlott ki egészen egyértelműen, sőt egyáltalán nem, hogy ez egy kormányrendezvény lesz. Ebből, ha az ember csak a magyar nyelv szabályai szerint olvassa, az tűnik ki, hogy ezt a Honvédelmi Minisztérium csinálná, ha volna rá kapacitása meg képessége, de mivel nincs, ezért be kell, hogy vonjon mást, vagy ki kell, hogy adja másnak. Semmi gond ezzel, az EI Zrt.-nek többek közt az is feladata, nyilvánvaló, hogy ebben - ahogy mondtam, és ezt nem cáfolta miniszter úr - a HM-nek, a szolgálatoknak, az IRM-nek is meg nagyon sok mindenkinek lesznek részfeladatai, amiket koordinálni kell megfelelő felelősséggel. Ahogy írja, oroszok is, ukránok is, meg ahogy említette miniszter úr, más nem NATO-tagállamok is, amelyek részt vesznek például az afganisztáni misszióban, itt lesznek, ami nem egyszerűsíti a kérdést, hanem bonyolítja. Úgyhogy köszönöm szépen, engem meggyőzött miniszter úr.
100
zse101
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nincs akadálya a szavazásnak, úgyhogy szavazásra teszem fel a kérdést. Kérdezem képviselőtársaimat, ki ért egyet az Országgyűlés honvédelmi és rendészeti bizottságának kiosztott, tervezett határozatával, melynek száma 10/2006-2010. (XII. 11.), amelynek lényege az, hogy megadja az előzetes hozzájárulást közbeszerzési eljárás alól. Ebbe most egy kicsit belebonyolódtam. Tehát röviden felmentést ad a közbeszerzési törvény alól. (Közbeszólások: Előzetes.) Előzetes, igen. Tehát, aki ezt a határozatot elfogadja, kérem, hogy kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Tizenhárom igen. Aki nem fogadta el, és aki tartózkodott? (Szavazás.)
Egy tartózkodással a bizottság ezt a határozatot elfogadta.
Köszönöm szépen miniszter úrnak, a tiszt uraknak és a szakértőknek a megjelenést.
Már csak egyetlenegy napirendi pontunk van, úgyhogy még kérem képviselőtársaimat, biztosítsák a jelenlétet.
Ahogy azt képviselőtársaim is tudják, az eredetileg péntekre tervezett határőrbázis meglátogatása csütörtökre került át. Ez ügyben egy buszt indít a bizottságunk innen, a parlament elől, amelynek indulási időpontja 9 óra 15 perc, az szállítja a helyszínre a bizottság tagjait. Az a kérdésem, hogy ki az, aki a busszal óhajt és fog utazni? (Egy képviselő jelentkezik.) Rosszul tettem fel a kérdést. Ki az, aki részt tud venni ezen a csütörtöki rendezvényen? (Öt képviselő jelentkezik.) Tehát öten biztosan, Lázár úrtól erről nem kaptam információt, hogy jön-e vagy sem. Tessék, parancsolj, alelnök úr.
KELETI GYÖRGY (MSZP): Az a kérdésem, hogy ez most bizottsági ülés lesz, vagy egy rendezvény, ugyanis ez a létszám szempontjából ez sorsdöntő kérdés, mert ha bizottsági ülést tartunk, akkor annak határozatképesnek kell lennie. Én eleve azt gondolnám, úgy kellene tervezni, hogy ez ne bizottsági ülés legyen, hanem megbeszéljük, hogy kik tudnak jönni, és képviseljük magunkat. Nyilván van más alaki feltétele is a bizottsági ülésnek, mert napirendnek kell lennie, azt el kell fogadni és a többi. Nekem az a javaslatom, ha dönthetünk ebben a kérdésben, hogy ne legyen bizottsági ülés, hanem csak egy látogatás a bizottság részéről.
ELNÖK: Igen, valójában a meghívó már elment ez ügyben. Most tehát az a kérdés... (Keleti György: Azt vissza lehet vonni.) Nem tudom, Lázár elnök úr ebben a kérdésben hogyan nyilatkozik, én azt tudom, hogy én péntekre készültem egészen mostanáig, és természetesen csütörtökre programot csináltam, amit ma már nincs módom lemondani, úgyhogy én biztosan nem fogok odaérni. (Egyeztetés.)
DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Az egész bizottság számára kényelmetlen lenne, ha csak néhányan jelennénk meg, de majd az elnök úr eldönti, hogy látogatás lesz vagy bizottsági ülés.
MÉCS IMRE (SZDSZ): Én úgy gondolom, hogy ez erősen gesztusjellegű, és a gesztushoz hozzátartozna, hogy hozzon egy határozatot a bizottság, amelyben megköszöni azt, hogy a határőrség végig teljesítette a feladatát a hazával kapcsolatban, és most az új kihívásoknak más formában fognak eleget tenni, megköszönni a személyi állománynak, és elismeri a határőrség történelmi szerepét. Valami ilyesmit kellene fennkölt módon megfogalmazni, ehhez viszont az kell, hogy a helyettesítésekkel ott határozatképesek legyünk.
ELNÖK: Egyetértek Mécs Imre képviselőtársammal, de azt gondolom, hogy ezt a helyszínen a létszám ismeretében el lehet dönteni. Ha nincs meg a létszám, akkor hiába akarunk ott bármit tenni, ha megvan, akkor ez ott is eldönthető.
DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Én jó ötletnek tartom a képviselő úr felvetését, az azonban majdnem bizonyos, hogy csütörtökön, ott, azt a határozatot nem tudjuk meghozni. Nekem az a javaslatom, hogy meghozhatjuk ezt a határozatot, ha egyetértünk benne, itt és most, mert határozatképesek vagyunk. Megbízzuk az apparátust, hogy fogalmazza meg ezt a 3-4 mondatot, fogadjuk el ezt a határozatot, és akkor még a gesztusértéke is olyan lehet, hogy a határőrségnél adunk egy tájékoztatást nekik, hogy egy ilyen határozatot a bizottság elfogadott. Én ezt járható útnak és ildomosnak is tartom.
ELNÖK: Igen, Keleti alelnök úr.
KELETI GYÖRGY (MSZP): Amikor bizottsági elnök voltam, akkor szűnt meg a sorkatonai szolgálat, és akkor is elfogadtunk egy határozatot. Nem kis munka volt, le kellett egyeztetni valamennyi frakcióval, aki a bizottságban részt vett, meg kellett fogalmazni, egy ilyennek van egy szövege, amelynek pátoszának kell lennie, elismerésnek kell benne lenni, szóval nem egy hárommondatos szöveg, ezt szeretném jelezni. Természetesen Laban János titkár úr képes arra, hogy összerak akár öt ilyet is, de azért ez egy komoly dolog.
DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Három dolognak kell ebben benne lennie: először is üdvözli a bizottság a schengeni egyezményt, megköszöni a határőrségnek a csatlakozás érdekében végzett munkáját, és kifejezi azt, hogy számít a jövőben a határőrség személyi állományának szaktudására a továbbiakban is az új, egységes rendőrség keretében. Én azt hiszem, hogy mivel ez felvetődött, most két eset lehet, vagy most és itt csináljuk meg, mert ott nem tudjuk megcsinálni, vagy pedig később, egy februári ülésünkön, utólag.
ELNÖK: Akkor már talán késő van egy kicsit ehhez. Tóth képviselőtársunk!
zse110
111 fzs
TÓTH KÁROLY (MSZP): A következőt javaslom, Gál Zoltánhoz kapcsolódva. Ma fogadjunk el egy ilyen, pontokra támaszkodó határozatot, de azzal a korrekcióval, hogy ez nem lehet egyszerűen a hivatal dolga. Azt javaslom, hogy a bizottság tisztségviselői ezt egy előkészítés után - amit nyilván a hivatal meg tud tenni - csütörtök 10 óráig vagy a kezdésig hagyják jóvá. Ehhez nem kell a fizikai jelenlét, a mai technika mellett, ha van egy munkaanyag, akkor azt a bizottság elnöke és két alelnöke véleményezni, pontosítani tudja. Nem lehet a hivatal az előkészítő, a bizottság elnöke nevében terjesszük ezt elő, és a két alelnököt meg az elnököt bízzuk meg a végleges szöveg jóváhagyásával, amit kiadunk most a bizottság nevében. Tehát most fogadjuk el, és felkérjük az elnököt és a két alelnököt, hogy ilyen tartalom mellett véglegesítsék a szöveget. Más esélyt nem látok, hogy törvényes legyen és ne a hivatal adja ki a szöveget.
DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Döntsünk ebben, mert már túl sok idő eltelt.
ELNÖK: Igen, ennyi idő alatt már meg lehetett volna írni ezt az öt mondatot. Én egyetértek abban, hogy valószínűleg most tud a bizottság erről határozni, mert van egy olyan érzésem, hogy csütörtökön nem lesz meg a határozatképesség. Azt a megoldást én el tudom fogadni, hogy Lázár elnök úr, aki a jelek szerint elmegy arra az ülésre, készítse elő azt a három pontra vagy vázlatra épülő szöveget, amit Keleti alelnök úr és jómagam előzetesen megolvasunk. Biztos vagyok benne, hogy meg fog felelni a bizottságnak, de főleg az ott lévőknek; mert az, hogy nekünk mi felel meg, egy dolog, de ez az ott lévőknek is elfogadható kell, hogy legyen. Ezt én el tudom így fogadni. Tehát ha a bizottságnak megfelel, akkor megkérjük Gál képviselőtársunkat, hogy ismételje el azt a három szempontot, ami mindenképpen szerepelne ebben. Az első volt Schengen.
DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Megköszönjük a határőrség eredményes munkáját, amit e tekintetben végzett, és kifejezzük köszönetünket. Valamint - és akkor már négy van - számítunk arra, hogy szaktudásukat, hivatástudatukat az egységes rendőrség keretein belül továbbra is hasznosítani tudják az országban.
ELNÖK: Ma délelőtt egyébként Gál képviselőtársunk napirend előtt ugyanezt elmondta, tehát az lenne az igazi, ha ő írná meg ezt a pár mondatot.
DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Nem hiszem, hogy vetekedhetek Laban úrral.
ELNÖK: Jó. Akkor ebben a megoldásban egyetértünk, hogy készüljön egy ilyen? (Nincs ellenvetés.) Akkor azt kérem, hogy az elhangzott vázlatpontok alapján a bizottság fogadja el azt az előterjesztést, amit majd elnök úr határozati javaslatként ismertethet a csütörtöki látogatáson. Aki ezzel egyetért, az kérem, kézfelemeléssel jelezze. (Egyhangú egyetértés.) Köszönöm szépen, ezzel a dolog megoldódni látszik.
Van-e még az egyebek között valakinek bármilyen felvetése?
DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Ugye, nem ígérkezik több bizottsági ülés?
ELNÖK: Ezen kívül már nem, tehát a csütörtöki lesz az idei esztendő utolsó bizottsági ülése. Úgyhogy a magam nevében is kívánok minden jelenlévőnek nagyon boldog, áldásos karácsonyi ünnepeket.
(Az ülés végének időpontja: 13 óra 34 perc.)
Lázár János
a bizottság elnöke
Karsai Péter
a bizottság elnöke
Jegyzőkönyvvezetők: B. Zsebők Erika és Ferenc Zsuzsa