EB-11/2008.
(EB-68/2006-2010.)
az Országgyűlés Egészségügyi bizottságának
2008. április 16-án, szerdán, 9 órakor
a Képviselői Irodaház V. emelet 567. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott*
Elnöki bevezető, a napirend megállapítása, elfogadása*
A gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló T/5312. számú törvényjavaslat*
Gérnyi Gábor (GKM) szóbeli kiegészítése*
Köncse Tamásné (GKM) válaszai az elhangzottakra*
Dr. Schlammadinger József (Egészségügyi Minisztérium) válaszai*
Dr. Számadó Tamás (IRM) válaszai*
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról*
A humángenetikai adatok védelméről, valamint a humángenetikai vizsgálatok és kutatások szabályairól szóló T/5312. számú törvényjavaslat*
A módosító javaslatok megvitatása*
Tájékoztató a sztomatológia és a szájsebészet helyzetéről*
Dr. Kincses Gyula államtitkár (Egészségügyi Minisztérium) szóbeli kiegészítése*
Dr. Márton Ildikó, a Fog- és Szájbetegségek Szakmai Kollégiuma elnökének kiegészítése*
Dr. Kivovics Péter, országos fogászati és szájsebészeti szakfelügyelő kiegészítése*
Válaszok a vitában elhangzottakra*
Dr. Márton Ildikó, a Fog- és Szájbetegségek Szakmai Kollégiumának elnöke*
Dr. Barabás József, az Állcsont Sebészeti Szakcsoport elnöke*
Tájékoztató a szakmai kollégiumok szerepéről*
Dr. Kincses Gyula államtitkár (Egészségügyi Minisztérium) szóbeli kiegészítése*
Dr. Dobozy Attila, a Kollégiumi Elnökök Testülete elnökének kiegészítése*
(Általános vita)
Elnököl: Dr. Kökény Mihály (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Schvarcz Tibor alelnök (MSZP)
Dr. Mikola István alelnök (Fidesz)
Dr. Garai István (MSZP)
Gyula Ferencné (MSZP)
Dr. Havas Szófia (MSZP)
Dr. Tittmann János (MSZP)
Dr. Tóth István (MSZP)
Dr. Vojnik Mária (MSZP)
Dr. Horváth Zsolt (Fidesz)
Dr. Kupper András (Fidesz)
Dr. Molnár Ágnes (Fidesz)
Dr. Pesti Imre (Fidesz)
Dr. Spiák Ibolya (Fidesz)
Dr. Nagy Kálmán (KDNP)
Dr. Puskás Tivadar (KDNP)
Dr. Csáky András (MDF)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Czinege Imre (MSZP) dr. Schvarcz Tibornak (MSZP)
Dr. Juhászné Lévai Katalin (MSZP) Gyula Ferencnének (MSZP)
Dr. Nyul István (MSZP) dr. Tóth Istvánnak (MSZP)
Dr. Perjési Klára (MSZP) dr. Kökény Mihálynak (MSZP)
Dr. Heintz Tamás (Fidesz) dr. Pesti Imrének (Fidesz)
Dr. Kupper András (Fidesz) megérkezéséig dr. Horváth Zsoltnak (Fidesz)
Béki Gabriella (SZDSZ) dr. Vojnik Máriának (MSZP)
Dr. Baraczka Mariann szakállamtitkár (Egészségügyi Minisztérium)
Dr. Schlammadinger József főosztályvezető (Egészségügyi Minisztérium)
Gérnyi Gábor főosztályvezető (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium)
Köncse Tamásné szakértő (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium)
Dr. Számadó Tamás főosztályvezető-helyettes (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Kincses Gyula államtitkár (Egészségügyi Minisztérium)
Prof. dr. Márton Ildikó elnök (Fog- és Szájbetegségek Szakmai Kollégiuma)
Dr. Barabás József elnök (Állcsont Sebészeti Szakcsoport)
Dr. Kivovics Péter, országos fogászati és szájsebészeti szakfelügyelő főorvos
Prof. dr. Dobozy Attila elnök (Kollégiumi Elnökök Testülete)
(Az ülés kezdetének időpontja: 9 óra 06 perc. )
Elnöki bevezető, a napirend megállapítása, elfogadása
DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban: ELNÖK: Jó reggelt kívánok. Köszöntöm a bizottság tagjait, képviselőtársaimat és a meghívott vendégeket, érdeklődőket. Az Egészségügyi bizottság ülését megkezdjük. Megállapítom, hogy a bizottság határozatképes.
Tisztelt Bizottság! Napirend előtt szeretném elmondani, hogy a nemzeti influenza pandémiás terv korszerűsített változata elkészült, ezt korábban állásfoglalásban is kértük, és képviselőtársaim rendelkezésére bocsátottuk mostani kiosztással, tehát ez tanulmányozható.
Tájékoztatom a bizottságot arról, részben ezzel összefüggésben, hogy az országos tisztifőorvos úrral együtt a múlt hét csütörtökjén látogatást tettem Stockholmban, az Európai Betegségmegelőzési és Ellenőrzési Központnál, amely az Európai Unió fertőző betegségekkel foglalkozó tudományos, szakmai hátteret, kockázatfelmérést, elemzést, naprakész információkat nyújtó ügynöksége.
Úgy látom, hogy az elmúlt három esztendőben ez a szervezet szinte a semmiből óriási fejlődést mutat, tevékenysége kiterjed az Európai Unió 27 országán kívül Svájcra, Izlandra, Norvégiára, a tagjelöltek közül Törökországra, Macedóniára, Horvátországra. 49 kötelezően jelentendő fertőző betegség van az Európai Unióban, és most ez az ügynökség már 195 fővel tevékenykedik. A közelmúltban adták át az egészségügyi vészhelyzetek kezelésére, megoldására kiépített, jól felszerelt irányító központot is, és elkezdték - és azt hiszem, ez is nagyon fontos Magyarország számára - az európai intervenciós epidemiológiai képzést is.
Annyit szeretnék még elmondani, hogy az ügynökség 2005-től hivatalban lévő magyar igazgatójával, dr. Jakab Zsuzsannával megállapodtunk abban, hogy a bizottság külön is megkapja majd rendszeresen az ügynökség hírlevelét, és ezáltal első kézből módunk lesz tájékozódni a fontos fejleményekről. Tehát azt gondolom, hogy egy tanulságos és hasznos információgyűjtést volt alkalmunk folytatni.
Tájékoztatom a bizottságot a továbbiakban arról, hogy jövő csütörtökön az ifjúsági, szociális és családügyi bizottság "Az ifjúság egészsége" címmel nyílt napot rendez a Felsőházi teremben. Ezt a meghívót elektronikus úton is továbbítottuk. Csöndben jegyezném meg, hogy a mi bizottságunkat ennek az előkészítésébe nem vonták be, de az érdeklődő képviselőkre számítanak.
Ugyancsak képviselőtársaim rendelkezésére bocsátottam a Magyar Gyógyszergyártók Országos Szövetségének prezentációját a gyógyszer-gazdaságossági törvény értékelésével kapcsolatban, ez a korábbi napirendünkhöz kötődik.
A humángenetikai törvényhez kötődik, hogy elnök asszony kérésére külön is bár minden képviselő megkapta, a Társaság a Szabadságjogokért Szervezet álláspontját is megkapták képviselőtársaim. Itt szeretném azt is elmondani képviselőtársaimnak, hogy holnap sor kerül a bizottság kihelyezett ülésére Pécsett. Képviselőtársaink közül, tehát a bizottság tagjai közül összesen 11-en jelentkeztek. Akik úgy gondolják, hogy busszal szeretnének jönni, elmondom, hogy innen, az Irodaház elől 7 órakor indul a kisbusz. A napirenden 10 órakor az önkormányzati hivatalban tartandó ülésen a migráció egészségügyi hatásai szerepelnek. Ezt követően a Pécsi Tudományegyetem intézeteiben tennénk közösen látogatást, és majd lehetőség lesz nyilván ott a megállapodás és a munkával való haladás alapján kulturális programra is, de nyilván ezt rugalmasan tudjuk kezelni.
Tisztelt Bizottság! Végül szeretném elmondani, hogy a kormányzati változások, a koalíció megszűnése kapcsán szükség van a bizottság munkaprogramjának átalakítására, és arra, hogy bizonyos rugalmasságot tanúsítsunk. Ezért azt javaslom - Mikola István alelnök úrral erről már beszéltünk -, hogy a korábban tervezettekhez képest ebben a félévben ne kerüljön sor a visegrádi országok, tehát Csehország, Lengyelország, Szlovákia társbizottságaival az egészségügyi reformfolyamatokkal összefüggő konzultációra. Ezt egyébként május végére terveztük, és ennek az elhalasztását javaslom egy későbbi ülésszakra. Úgyszintén azt javaslom, hogy a bizottság népegészségügyi nyílt napjára is az őszi menetrendben kerüljön majd sor. Nyilván látjuk azt a nyár végén, hogy milyen ütemezéssel és milyen terveket érdemes elkészíteni.
Ugyancsak szeretném elmondani azt, hogy Mikola István alelnök úrral arról beszéltünk, hogy a jövő szerdai ülésen egy konzultációt tűznénk napirendre, ahol a háziorvosi és járóbeteg-szakellátás új finanszírozási rendjéről beszélnénk.
10
SF 11 (Elnök)
Előterjesztőnek Székely Tamás urat, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár főigazgatóját kérem meg, akit a miniszterelnök úr tegnap fel is kért a szakmai szervezetekkel való egyeztetés folytatására.
S ugyanennek a napirendnek a keretében - mert hiszen ez is érinti az Egészségbiztosítási Alapot - elhangzik majd tájékoztató a gazdasági társaságként működő egészségügyi intézmények bérpolitikai támogatásának lehetőségeiről. Erre korábban Csáky képviselő úr már tett javaslatot. Egyébként pedig két törvény általános vitáját is meg kell kezdeni bizottsági szinten, amelyek tárgyalása májusban kezdődik a plenárison, az egyik az élelmiszerlánc, a másik pedig az egyes egészségügyi törvényekkel kapcsolatos előterjesztés. Valószínűleg korábban fogjuk kezdeni az ülést, fél 9-kor vagy 9-kor, és majd hosszabb ülésre kell számítani. Kérem, hogy képviselőtársaim így tervezzenek.
Rá egy hétre, április végén nagy valószínűséggel miniszterjelöltet kell meghallgatni, május 7-én pedig ombudsmani beszámolókról kell tárgyalnunk, aminek szintén megtörtént az előzetes időponti egyeztetése.
Ezeket kívántam napirend előtt elmondani. Kérdezem, hogy az elhangzottakkal kapcsolatban, illetve bármi más témában van-e megjegyzés, bejelentés. Mikola István alelnök úr!
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Mivel elhangzott az egyes egészségügyi törvények módosításáról szóló salátatörvény-anyag, amit megkaptunk, azt kérem, tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy ez áprilisban ne váljon definitívvé. Ezzel rengeteg probléma van. Úgy kellene a bizottságnak okosan dolgoznia, hogy ezt csak májusban vagy később tárgyaljuk, mert nem lenne szerencsés, ha a most regnáló miniszter asszony ezt vagy akár csak egyes részeit megkísérelné erőszakosan átnyomni a parlamenten.
ELNÖK: Köszönöm. Puskás képviselő úr!
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Tisztelt Bizottság! Május 10. a mentők napja, amit 1991 óta minden megyében megünnepelünk. Az idén Vas megyében április 26-án kerül sor az ünneplésre. Tisztelettel és szeretettel hívok mindenkit Őriszentpéterre a Mentő- és Vöröskeresztnap ünnepségeire. A meghívót kiosztottam a bizottság tagjainak.
ELNÖK: Nagyon szépen köszönjük a meghívást. Van-e még valami? (Nincs jelentkező.)
Alelnök úrnak válaszolva szeretném elmondani, hogy terveink szerint áprilisban bizottsági előkészítést végzünk, a plenáris ülésen az érdemi tárgyalás májusban lesz. Ebben sok minden van. Vannak benne olyan nemzetközi kötelezettség alapján sürgősen eldöntendő kérdések, amelyek miatt célszerű tárgyalni, de figyelembe vesszük az alelnök úr által elmondottakat. Április 23-án tehát csak bizottsági előkészítés történik.
Tisztelt Bizottság! Kérem a bizottságot, értsen egyet azzal, hogy a gazdasági reklámtevékenységről szóló törvényjavaslat általános vitájával kezdjük a munkát - ezzel valószínűleg hamar végzünk -, utána kerüljön sor a genetikai adatok védelméről szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatok megvitatására, majd a két tájékoztató megbeszélésére. Kérdezem, hogy ezzel a módosítással ki fogadja el a napirendi ajánlást? (Egyhangú.)
Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag elfogadta a napirendi ajánlást.
1. napirendi pontunk a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló törvényjavaslat, amelyet képviselőtársaim 5312. számon kaptak kézhez. A törvényjavaslat több ponton foglalkozik az egészségpolitika tárgykörébe eső témakörökkel. Az előterjesztő a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium. Köszöntöm Gérnyi Gábor megbízott főosztályvezető urat, Hegedűs Márta Anikó osztályvezető asszonyt, Köncse Tamásné szakértőt, valamint az Egészségügyi Minisztérium részéről Baraczka Mariann szakállamtitkár asszonyt és Schlammadinger József főosztályvezető urat.
Megkérem Gérnyi Gábor urat, hogy tegye meg szóbeli kiegészítését.
Gérnyi Gábor (GKM) szóbeli kiegészítése
GÉRNYI GÁBOR (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Alelnök Urak! Tisztelt Bizottság! A gazdasági reklámtevékenységről szóló törvényjavaslat egy olyan csomag része, amely alapvetően az európai uniós irányelvek miatt került a parlament elé benyújtásra. A javaslat a hatályos szabályozásnak is megfelelően csak gazdasági reklámtevékenységre vonatkozik, a politikai és társadalmi célú reklámok nem tartoznak a hatáskörébe.
A korábbi reklámtörvény a megtévesztő reklámok tekintetében mind a fogyasztók, mind a gazdasági szereplők - a vállalkozók és a vállalkozások - közötti kapcsolatokat szabályozta. Tekintettel azonban arra, hogy a jövőben a fogyasztók tájékoztatásával, megtévesztésével kapcsolatos szabályok a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló törvényben kerülnek elhelyezésre, amely szintén a parlament előtt van, a reklámtörvény csak a gazdasági élet szereplői közötti kapcsolatokban szabályozza a megtévesztést, az egyes termékekre vonatkozó tilalmak természetesen a fogyasztókra is kiterjednek.
20
PÉ 21 (Gérnyi Gábor)
A javaslat általánosan szabályozni kívánja a közvetlen üzletszerzést, a direkt marketinget, a magánszemélyeket címzett reklámmal megkeresni, történjen az bármilyen eszközzel is, csak akkor lehet, ha az adott személy ehhez előzetesen kifejezetten hozzájárult, de ezután természetesen vissza is vonhatja bármikor.
A gyermek- és fiatalkorúak védelme érdekében általános tilalmakat fogalmaz meg a javaslat, ugyanakkor az egyes árukra, tevékenységekre vonatkozóan - mint fegyver, lőszer, alkohol, dohány, veszélyes eb, emberi szövet és szerv, terhességmegszakítás - speciális tilalmakat és részletes szabályokat állapít meg. A szabályok megszegéséért a reklámozó, a reklámszolgáltató és a reklám közzétevője együttesen, míg az okozott kár megtérítéséért mindhárman egyetemlegesen felelősek.
Köszönöm, elnök úr, ezt szerettem volna nagyon röviden a bevezetőben elmondani.
ELNÖK: Köszönöm szépen főosztályvezető úr kiegészítését. Megkérdezem a bizottság tagjait, hogy kérdés, észrevétel van-e. Horváth Zsolt képviselő úr!
DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Nekem egy kérdésem volna, hogy ha és amennyiben jól láttam, akkor a dohánytermékek forgalmazásával kapcsolatosan a jelenlegi teljes tiltáshoz képest bizonyos megengedő paragrafusok kerültek be a törvénybe, amelyeket ha jól tudom, abból vezetnek le, hogy Magyarországon kifejezett, konkrét alkotmányos tilalom nincs e tekintetben, tehát a magyar alkotmány erre nem tartalmaz rendelkezést, így az Európai Unió állásfoglalása alapján bizonyos szűk körben el lehet térni a teljes tilalomtól.
A kérdésem az, hogy ezt mi indokolja? Különös tekintettel arra, hogy az egész világon ismert a dohányzás, mint népegészségügyi katasztrófa, mi indokolja, hogy visszafelé lépjünk? Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Puskás képviselő úr!
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm a szót. Ehhez kapcsolódóan továbbmennék a dohányzás elleni reklámok viszont nem kerülhetnek be a reklámozandó dolgok közé, tehát vannak olyan vényre felírható gyógyszerek, amelyek egyszerűen azért, mert vényre felírható gyógyszerek, nem reklámozhatók.
Tehát én itt messzemenő diszkrepanciát látok a dohányzás tilalma, illetve annak a teljes hiánya, és a gyógyszer-reklámozás tilalma, népegészségügyi érdekből szedendő, felírandó gyógyszerek esetén itt tilalom van. Tehát úgy gondolom, hogy ebben szellemiségében változtatni kellene valamit. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Egyéb? (Nincs jelzés.) Tisztelt Bizottság! Én annyit tennék ehhez hozzá, hogy az világos, hogy új törvényt kell alkotni, mert a vonatkozó uniós irányelv és más nemzetközi kötelezettségek átvezetése az eredeti törvény túl sok pontjának a módosítását igényelte volna. Ehhez képest én magam is úgy látom, hogy az ágazati kérdésekkel merülhetnek fel különböző gondok és problémák.
Őszintén szólva nekem vannak fenntartásaim a terhességmegszakítással kapcsolatos szabályozási kérdésekkel. Itt a törvényjavaslat kettévágja a magzati élet védelméről szóló törvény 15. §-ának szövegét. Az első részét beemeli a törvényjavaslatba, a második részét meghagyja az eredeti helyén, tehát ezt majd nyilván a részletes vitában meg kell beszélni.
Én az alkoholtartalmú italok reklámja ügyét is itt a szabályozásban kissé engedékenynek gondolom, a tekintetben, hogy a tévécsatornák adásidejében nem korlátozza ezeket a reklámokat. Tehát itt lehet, hogy rosszul értelmeztem, de így olvastam, és a dohánytermékek reklámja kapcsán pedig alaposan át kell néznünk, hogy nemcsak betűje szerint, de szellemiségében is az Egészségügyi Világszervezet dohányzás elleni keretegyezményét, ami a hazai jogrend része, minden tekintetben be kell tudni tartanunk, és most nemcsak az uniós irányelvre gondolok, hanem a törvénnyel kihirdetett dohányzásellenes keretegyezményre. Ezzel összefüggésben szeretném megkérdezni, hogy a tárcaközi egyeztetés kapcsán mi volt az egészségügyi tárca álláspontja e kérdésben, de erre válaszolhat a tárca jelen lévő képviselője is, ha kíván.
Akkor lezárom a vitát, képviselőtársaim, és visszaadom a szót az előterjesztőknek.
GÉRNYI GÁBOR főosztályvezető (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Köncse Tamásné szakértő asszony fog válaszolni.
ELNÖK: Köncse Tamásné, tessék parancsolni!
Köncse Tamásné (GKM) válaszai az elhangzottakra
KÖNCSE TAMÁSNÉ szakértő (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A dohánytermékek reklámjára vonatkozóan a következőt szeretném elmondani.
A korábbi, illetve a jelenleg hatályos reklámtörvény, mint a bizottság előtt is ismert, az eladási helyen lehetővé tette a dohánytermékekről szóló tájékoztatást, és ez számos vitát, jogalkalmazási problémát jelentett, hiszen túl tágan értelmezték a piac szereplői az eladási helyet és a dohánytermékről szóló tájékoztatást is. Ez indokolta azt, hogy a jelenleg itt az asztalon lévő javaslatban egyértelművé tegyük, hogy az általános dohányreklám-tilalom mellett mely esetekben merülhet fel a felmentés lehetősége. A szakmai célú reklám eddig is megengedett volt, és az azokban a sajtótermékekben történő reklám, amelyet az EGT tagországain kívül terjesztenek.
A mostani javaslat kiegészíti még ezt a két lehetőséget - hangsúlyozom: az eladási helyi általános lehetőség mellett - azzal, hogy a szaküzletekben, tehát ahol csak dohányt lehet kapni, semmi mást, ezeknek a köre persze nagyon szűk, mert nagyon kevés olyan üzlet van, amely kizárólag dohánytermékekre vagy annak megfelelő kiegészítőkre specializálódik, ott lehet egy belső reklámot alkalmazni, amelyet csak az ott vásárlók láthatnak, és azok nézhetik meg.
Gondolom, a vitát az váltja ki, hogy a negyedik felmentési lehetőség azokra az eladási helyekre vonatkozik, amelyeket a nemdohányzókról szóló törvény alaposan és körültekintően szabályoz, hogy elkülönített helyen lehet a dohánytermékeket forgalmazni, és ezeken az elkülönített helyeken teszi lehetővé azt a jellegű tájékoztatást - és tulajdonképpen nem is reklámot, mert reklámnak nevezzük ugyan, de mivel csak az áru megnevezését, gyártóját és fotóját tartalmazhatja ez a tájékoztatás, azt is egy viszonylag korlátozott nagyságban, mert A1-es méretet tesz lehetővé, és emellett számos tiltást tartalmaz -, hogy mi nem jelenhet meg ezeken a tájékoztatókon. Ez egy új lehetőség, ugyanakkor teljesen nyomon követhető és nem olyan tág, mint a jelenlegi szabályozás az eladási helyen.
Ami pedig a tárcaközi egyeztetést illeti, az egészségügyi tárcával megegyeztünk abban, hogy a nemdohányzók védelméről szóló törvényben tovább szigorítják az elkülönített hely meghatározását, tehát még inkább szigorú lesz, és ez így összhangban lesz ezzel a törvénnyel, ezzel a változattal az egészségügyi tárca ilyen kompromisszummal - legalábbis a mi eddigi tudomásunk szerint - egyetértett. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Az egészségügyi tárca kíván szólni? Schlammadinger József főosztályvezető úr, tessék!
Dr. Schlammadinger József (Egészségügyi Minisztérium) válaszai
DR. SCHLAMMADINGER JÓZSEF főosztályvezető (Egészségügyi Minisztérium): Egy mondatot. Köszönöm szépen a szót. Csak megerősíteném azt, amit főosztályvezető asszony elmondott, tehát valóban mi ezt egy nem feltétlenül jó, ennek a törvényjavaslatnak a szempontjából, de mindenképpen szükséges kormányzati kompromisszumnak tekintettük, ami a forgalmazási szabályokat egyértelműen a nemdohányzók védelméről szóló törvény keretei között helyezi el. Megjegyzem: ezek többé-kevésbé most is ott vannak, tehát a szabályozási logika szempontjából ezzel egyet kell értenünk.
Egyetlen feltétele van nyilván annak, hogy ez a kompromisszum érdemben teljesedésbe menjen, hogy ez a törvényjavaslat nyilván minél hamarabb a parlament által tárgysorozatba vehető legyen, hiszen ez valóban felveti annak a kockázatát, hogy kettéválik a reklámszabály és a forgalmazási szabály, és ez az aszinkronitás valóban egy kicsit a szabályozás liberalizációja irányába mozdíthatja el a szabályozást. Köszönöm szépen a szót. (Dr. Horváth Zsolt jelentkezik.)
ELNÖK: Köszönöm szépen.
GÉRNYI GÁBOR főosztályvezető (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Elnök úr, ha megengedi, még volt néhány kérdés, amelyre Számadó Tamás válaszolna.
ELNÖK: Igen, gondolom, hogy ezért jelentkezett Horváth Zsolt képviselőtársunk is. Akkor megadom a szót Számadó Tamásnak, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium főosztályvezető-helyettesének.
Dr. Számadó Tamás (IRM) válaszai
DR. SZÁMADÓ TAMÁS főosztályvezető-helyettes (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Egy kiegészítést még tennék az előzőekhez, hogy éppen azt gondoltuk problémának a hatályos törvényben, hogy ez az eladáshelyi reklám fogalma, ami most a törvényben van, annyira tág, hogy nem is feltétlenül kötődik szorosan össze azzal, ahol jogszerűen forgalmazható a cigaretta, mondjuk a boltokban.
30
SF 31 (Számadó Tamás)
Ez a szabályozás azt hivatott erősíteni, hogy a reklámtörvény szigorúan csak a reklámozási szabályokat tartalmazza, de szigorúan kötődik a megengedett reklám helye ahhoz, ahol jogszerűen forgalmazható a cigaretta. Ha a nemdohányzók védelméről szóló törvény tovább szigorítja a forgalmazás lehetőségeit, az mindig automatikusan magával hozza a reklámozás szigorodását is. A javaslatban végig arra törekedtünk, hogy a jogalkalmazási problémákat - amelyek a szigorúnak gondolt tilalmat felhígíthatják - kiküszöböljük és pontosabbá tegyük a szabályokat, ezért további szigorítások kerültek a törvényjavaslatba. Ugyanakkor amíg a nemzetközi egyezményre is figyelemmel jogszerűen forgalmazható a cigaretta, illetve a dohánytermék, addig teljes reklámtilalmat sem lehet bevezetni. A (4) bekezdés c) és d) pontjaiban szereplő kivételi kör, amely az eladáshelyet pontosítja, az egyetlen lehetőség erre tekintettel, ahol a reklámozás még megengedett. Ha csak a másik két lehetőség maradna, az lényegében teljes reklámtilalmat jelentene. Véleményünk szerint ezek azok a keretek, amelyek miatt nem enyhébbé, hanem szigorúbbá, ugyanakkor könnyebben betarthatóvá válik a szabályozás.
A gyógyszerreklámra a közösségi szabályozásból kifolyólag egy külön törvény vonatkozik, amely általában tiltja meg a vényre forgalmazható gyógyszerek reklámozását. Azon persze el lehet gondolkodni, hogy a dohányellenes gyógyszerek miért nem reklámozhatók, de ilyen szempontból nyilván más gyógyszereknek is lehet hasznos hatásuk. Ez a költségekkel összefüggő kérdések miatt a hatályos törvényben is benne van, ezért ebben a törvényben nem is lenne szükséges szabályozni. Ha ez a kérdés egyáltalán szabályozást igényel, akkor sem biztos, hogy ebben a törvényben kell megtenni, hiszen a gyógyszerek ismertetésére és reklámozására egy külön törvényi és közösségi jogi rendszer létezik.
Az alkoholtartalmú italok kapcsán a televíziós reklámozásról esett szó. A jelen törvényjavaslat 1. §-a megállapítja, hogy a rádiózásról és televíziózásról szóló törvényben külön eltérő szabályok lehetségesek, így az alkoholtermékek reklámjára is külön szabályok vannak a médiatörvényben, összhangban a külön közösségi jogi szabályokkal. Ezért nem szól ezekről a specifikus médiumokról ez a javaslat.
A terhességmegszakítással összefüggő reklámtilalom kapcsán pedig valóban kettévágja a jelenlegi szabályozást ez a törvényjavaslat. A cél az volt, hogy összefüggésben az egész reklámozási szabályrendszer átalakításával a közrendi típusú reklámtilalmakat egy generális törvényben foglaljuk össze, mégpedig azért, mert egyrészt így világosan látszik, hogy az erre vonatkozó fogalmi rendszerben mit értünk reklám alatt, másrészt az eljáró hatóságok hatásköre is sokkal pontosabban szabályozható. Így egyértelmű, hogy az ilyen típusú reklámok esetén mely hatóság köteles eljárni. Ugyanakkor az is cél volt, hogy ezekben az esetekben a szabályokat tartalmukban ne enyhítsük, ne változtassuk meg.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A részletes vitában még széles lehetőség lesz végiggondolni, hogy milyen indítványokat tartunk szükségesnek, most azonban arról kell határozni, hogy az előterjesztést általános vitára alkalmasnak tartjuk-e.
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról
Kérdezem, hogy ki tartja az előterjesztést általános vitára alkalmasnak? (Szavazás.) Megállapítom, hogy a bizottság 22 igen szavazattal, 1 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak tartja az előterjesztést.
2. napirendi pontunk a humángenetikai adatok védelméről, valamint a humángenetikai vizsgálatok és kutatások szabályairól szóló T/5312. számon előterjesztett törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatok megvitatása. Az ajánlást képviselőtársaim megkapták. 18 ajánlási pont van. Köszöntöm Baraczka Mariann szakállamtitkár asszonyt és Schlammadinger József főosztályvezető urat.
Az ajánlás 1. pontjában Mikola István, Horváth Zsolt, Nagy Kálmán és Puskás Tivadar a törvényjavaslat címének módosítását javasolják. Kérdezem szakállamtitkár asszonyt, hogy a kormány támogatja-e.
A módosító javaslatok megvitatása
DR. BARACZKA MARIANN szakállamtitkár (Egészségügyi Minisztérium): Tartalmában támogatnánk a cím módosítását, azonban pontosítást szeretnénk javasolni, mert ez így duplikáció. A biobankok megjelenítését támogatjuk, a felhalmozott humángenetikai mintáknál viszont a "felhalmozott" helyett a "tárolt" szó használata szerintünk szerencsésebb lenne, mivel általában a kutatást és a felhasználást szabályozza. Egy kapcsolódó módosító indítvánnyal támogatni tudnánk ezt a javaslatot.
ELNÖK: Nagy Kálmán képviselő úr!
DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Azért javasoltuk ezt, mert a humángenetikai adatok védelméről, a humángenetikai vizsgálatokról szóló cím egyszerűen nem fedte le a törvényt. A humángenetikai vizsgálatok beleillenek egy olyan vizsgálatsorba, amit az orvos kérhet.
Abban, hogy a "felhalmozott" szó helyett a "tárolt" szót írjuk, abszolút kompromisszumkészek vagyunk. Azt viszont nem gondolnám, hogy "a minták és adatok védelméről, felhasználásuk és kutatásuk szabályairól" szövegrészt meg kellene változtatni. Ennek nem látom értelmét.
ELNÖK: Ezek szerint a szaktárca kapcsolódó módosító indítványt tart lehetségesnek, de ebben a formában támogatja a módosító javaslatot. Nekünk viszont erről kell határoznunk. Ki ért egyet a módosító javaslattal? (10) Ki nem ért vele egyet? (0) Ki tartózkodott? (11) Megállapítom, hogy a bizottság nem támogatja a javaslatot, de egyharmados támogatást kapott.
Az ajánlás 2. pontjában Csáky András a törvényjavaslat 3. § (1) bekezdés c) pontjának módosítását javasolja. Kiegészítené a genetikai adat fogalmát. Kérdezem, hogy a kormány támogatja-e.
DR. BARACZKA MARIANN szakállamtitkár (Egészségügyi Minisztérium): A kormány támogatja.
ELNÖK: A bizottság tagjai közül ki támogatja? (Egyhangú.) Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag támogatja a módosító javaslatot.
Az ajánlás 3. pontjában Csáky András a törvényjavaslat 3. § (1) bekezdés p) pontjának módosítását javasolja. A "közeli hozzátartozó" fogalmát kívánja módosítani. Kérdezem, hogy a kormány támogatja-e.
DR. BARACZKA MARIANN szakállamtitkár (Egészségügyi Minisztérium): A kormány támogatja, azonban egy kapcsolódó módosító indítvánnyal a hatálybalépést pontosítani javasoljuk, mert a "bejegyzett élettárs" mint jogi kategória csak 2009. január 1-jétől létező jogintézmény, ezért ez addig nyilván nem léphet hatályba.
ELNÖK: A bizottság tagjai közül ki támogatja? (Egyhangú.) Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag támogatja a módosító javaslatot.
Az ajánlás 4. pontjában Bíró Ildikó és Szászfalvi László a törvényjavaslatot új 6. §-sal javasolják kiegészíteni. A módosítás a biztosítási tevékenységgel függ össze, a biztosítók adathozzáférésével kapcsolatban tartalmaz javaslatokat. Itt jegyzem meg, hogy bár az előkészítő szakértők jelezték, hol van összefüggés, de külön tárgyalunk minden indítványról, hogy világos legyen a bizottság állásfoglalása. Kérdezem, hogy a kormány támogatja-e.
DR. BARACZKA MARIANN szakállamtitkár (Egészségügyi Minisztérium): A kormány nem támogatja. A biztosításról szóló törvényben ez in concreto benne van. Az oviedói egyezményt kihirdető törvényben szintén benne van egy általános generális tilalom. Egyébként a biztosító nem adatkezelő, így értelemszerűen nem kezelhet genetikai adatot, ezért nem támogatjuk a módosító javaslatot.
ELNÖK: A bizottság tagjai közül ki támogatja? (9) Megállapítom, hogy a bizottság nem támogatja a javaslatot, de egyharmados támogatást kapott.
40
PÉ 41 (Elnök)
Az ajánlás 5. pontjában szintén Bíró Ildikó és Szászfalvi László képviselőtársaink a munkáltatói adathozzáféréssel kapcsolatban tesznek javaslatot. Kérdezem az államtitkár asszonyt.
DR. BARACZKA MARIANN szakállamtitkár (Egészségügyi Minisztérium): Ugyanezen érvrendszer mellett, hiszen ez megjelenik a munka törvénykönyvében is, nem támogatjuk ezt a javaslatot sem.
ELNÖK: Ki támogatja az ajánlás 5. pontját? (Szavazás.) 9 igen. Köszönöm szépen. Tehát a bizottság nem támogatja.
Az ajánlás 6. pontjában Csáky András képviselő úr módosító javaslata a beleegyező nyilatkozat tartalmára irányul. Kérdezem Baraczka Mariann szakállamtitkár asszonyt.
DR. BARACZKA MARIANN szakállamtitkár (Egészségügyi Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Támogatják. Ki támogatja a javaslatot? (Szavazás.) Köszönöm szépen. A bizottság egyhangúlag támogatja.
Az ajánlás 7. pontjában Gusztos Péter és Béki Gabriella a törvényjavaslat 8. §-át javasolja módosítani. Kérdezem a 7. ponttal kapcsolatban a kormány álláspontját.
DR. BARACZKA MARIANN szakállamtitkár (Egészségügyi Minisztérium): A kormány támogatja, ez egy szövegpontosító javaslat.
ELNÖK: Mit pontosít? Ezt megtudhatjuk? Schlammadinger József!
DR. SCHLAMMADINGER JÓZSEF főosztályvezető (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm, elnök úr. A beszúrás, amelynek elhagyására tesznek javaslatot, a visszahivatkozás értelmetlenné tette a mondatot, tehát ez valóban csak technikai pontosítás.
ELNÖK: Tehát technikai pontosítást tettek a képviselőtársaink. Ki támogatja a javaslatot? (Szavazás.) 9 igen. Tehát a bizottság nem támogatja.
Az ajánlás 8. pontjában Gusztos Péter képviselő úr a 13. § (1) bekezdésének módosítását javasolja. Világos, hogy miről van szó. Kérdezem a szakállamtitkár asszonyt.
DR. BARACZKA MARIANN szakállamtitkár (Egészségügyi Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Támogatják. Ki támogatja a javaslatot? (Szavazás.) 14 igen. A bizottság támogatja.
Az ajánlás 9. pontjában Nagy Kálmán képviselő úr a törvényjavaslat 14. §-ának javasolja a módosítását. Kérdezem az államtitkár asszonyt.
DR. BARACZKA MARIANN szakállamtitkár (Egészségügyi Minisztérium): Nem támogatjuk, szűkítést tartalmaz a képviselő úr javaslata, tekintettel arra, hogy az eredeti javaslat a humángenetikai vizsgálatok teljes körét lehetővé tenné megismerni a kezelőorvossal, aki kezdeményezte, ebben az esetben csak a kódolt genetikai minta tekintetében válna ez lehetővé.
ELNÖK: Nagy Kálmán képviselő úr!
DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): A törvény 7. pontja pedig érthetetlen és értelmezhetetlen. Egy hihetetlen szamárság azt írni, hogy megismerheti a vizsgálatot indikáló orvos a genetikai adatot. Az esetek többségében a vizsgálatot indikáló orvos azért kéri a vizsgálatot, hogy valamit tudjon csinálni a betegével. Tehát egy olyasmit szabályozunk, ami egyenesen nevetséges.
Tehát azt gondolom, hogy pontosan csak egyetlen esetről van szó: arról van szó, amikor egy nagy tömegből végeznek genetikai minták tárolását, és arról nem törvényszerűen kell az orvosnak értesülnie. De abban az esetben, ha kóros, akkor vissza kell jeleznie. Például végeznek egy kísérletsorozatot, és itt nem törvényszerűen az az orvos, aki leveszi a mintát és indikálja, beválasztja a beteget, nem törvényszerűen kap egyedi értesítést a betegről. De akkor, ha kóros a minta, akkor egyedi értesítést kell kapnia. Így megfogalmazva azt gondolom, hogy abszolút értelmezhetetlen.
ELNÖK: Köszönöm. Horváth Zsolt képviselő úr!
DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Elnézést kérek, elnök úr, az előző módosító javaslatra szeretnék majd egy kérdés erejéig visszatérni, ha ezt, amit most tárgyalunk, befejezzük. Ügyrendi kérés.
ELNÖK: Nem lehet, hogy az egésznek a végén? (Dr. Horváth Zsolt: Nekem mindegy, hogy mikor, csak ne felejtsük el.) Jó, akkor a legvégén térjünk erre vissza, mert túlléptünk rajta. Nem fogom elfelejteni. Köszönöm szépen.
Van-e most az ajánlás 9. pontjával kapcsolatban egyéb észrevétel? (Nincs jelzés.) Kíván-e reagálni a szaktárca? Igen, Baraczka Mariann!
DR. BARACZKA MARIANN szakállamtitkár (Egészségügyi Minisztérium): Igen, köszönöm szépen. Az eredeti javaslat nemcsak a kódolt minta esetén, hanem az anonim minta esetén, a nyílt vizsgálat esetén is a kezelőorvos számára biztosítaná azt, hogy megismerhesse a vizsgálat eredményét. Képviselő úr javaslata ezt beszűkíti csak a kódoltra, ez a probléma a szövegjavaslattal. (Dr. Nagy Kálmán: Az van itt, hogy megkaphatja.)
ELNÖK: Egy pillanat, képviselő úr, tessék jelentkezni, mert most Csáky képviselő úr jelentkezett, és úgy tudok szót adni, elnézést kérek. Tessék, Csáky képviselő úr!
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Értem, hogy Nagy Kálmán mit mond, habár alapvetően ez egy koncepcionális kérdés, hogy ez a populációs szintű genetikai vizsgálatok során nyert adatok visszacsatolásáról szól Nagy Kálmán képviselő úr kezdeményezése. Ez filozófiai kérdés alapvetően, hogy ebben az esetben ez ne teljesen anonimizált formában menjen-e. De nekem az az érzésem, hogy ezt nem a 14. §-ban, hanem a 16. §-ban kellene kezelni, illetve a IV. fejezete jobban mondva, mert a IV. fejezet szól a kutatásról, tehát a populációs szintű genetikai vizsgálatokról. Az előtte lévő az egyéb genetikai vizsgálatokról szól.
Hangsúlyozom: számomra az a szimpatikusabb, ha a populációs szintű genetikai kutatást csak és kizárólag anonimizált formában végeznének. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nagy Kálmán képviselő úr!
DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Teljesen így van, a 7. § viszont fölösleges, úgy, ahogy van, globálisan el lehet hagyni, semmi értelme nincs.
ELNÖK: Jó, de ilyen javaslat most nincsen, ezért muszáj a 9. pontról állást foglalni, nyilván tág lehetősége van még mindenféle kapcsolódó vagy bizottsági indítványnak. Baraczka Mariann!
DR. BARACZKA MARIANN szakállamtitkár (Egészségügyi Minisztérium): Ha képviselő úr azt szeretné, hogy a kezelést végző orvos megkapja kötelezően, akkor nem ez a megfelelő, akkor nem a "közölhető", hanem a "közölni kell" szövegrészt kellene említeni, és nem így, hanem generálisan. Tehát amikor vizsgálatot egészségügyi célból kér a kezelőorvos, akkor a "vele közölni kell" kitételt kell alkalmazni, kivéve persze, ha ennek az eredménynek a továbbítását mondjuk az alany megtagadja. De ez így mindenféleképpen csak szűkítés. Tehát vagy egy kapcsolódó módosító indítvánnyal, akkor kifejezetten a "közölhető" szövegrészt kell változtatni, de ezt mi semmiféleképpen nem javasoljuk, mert így csak a kódolt genetikai mintánál tenné lehetővé a megismerést.
DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Államtitkár asszony, ez az egész törvénynek a hibája, mert nem választja szét a biobankokban végzett adatok védelméről és a humángenetikai vizsgálatokról szóló adatok védelméről szóló fejezetet.
ELNÖK: Arra kérem képviselőtársaimat, hogy jelentkezzenek, ha szólni szeretnének, mert természetesen értem én, hogy a vita hevében rögtön szeretnénk szólni, de be kell tartani az eljárási szabályokat. Köszönöm szépen.
Van-e még ehhez hozzászólás? (Nincs jelzés.) Ha nincs, akkor erről a pontról szavazni kell. Ki támogatja az ajánlás 9. pontját, ki szavaz igennel? (Szavazás.) 9 igen. Tehát a bizottság nem támogatja.
Az ajánlás 10. pontjában Gusztos Péter képviselő úr a 16. §-t új bekezdéssel egészítené ki, miszerint humángenetikai kutatás csak a tudomány mindenkori állása szerint megalapozott egészségügyi cél érdekében végezhető. Kérdezem szakállamtitkár asszonyt, hogy támogatják-e ezt az indítványt.
DR. BARACZKA MARIANN szakállamtitkár (Egészségügyi Minisztérium): Igen, támogatjuk.
ELNÖK: Igen. Havas Szófia képviselő asszony!
DR. HAVAS SZÓFIA (MSZP): Köszönöm szépen. Itt gyakorlatilag ugyanaz a kérdés merül fel, amit az előbb Horváth képviselő úr szerettünk volna elmondani a kérdés kapcsán. Humángenetikai kutatást, illetve a humángenetikai vizsgálatokat nemcsak egészségügyi célból végeztetnek, például lásd bűnüldözés és hasonló genetikai vizsgálatok. Ezzel a törvénnyel mondjuk ezt nem szűkítjük be? Mondjuk egy rendőrségi DNS-vizsgálat, illetve kutatás, ez gyakorlatilag kizárná a bűnüldözésnél a DNS-vizsgálatokat.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Egyéb észrevétel? (Nincs jelzés.) Ha nincs, akkor kérjük az előterjesztő válaszát. Schlammadinger József főosztályvezető úr!
DR. SCHLAMMADINGER JÓZSEF főosztályvezető (Egészségügyi Minisztérium): Mind a 10-es javaslat, mind a 8. pontban foglalt, ezek közül az egyik a genetikai vizsgálathoz, a másik a kutatáshoz kötötten határozza meg nagyjából ugyanazt a célt. Nem szól másról, mint ami itt az általános vitában is felmerült, nevezetesen hogy jelenjen meg markánsan a törvényjavaslatban egy olyan egyértelműsítő, lehet, hogy bizonyos értelemben talán szakmailag lehet, hogy túlzott mértékben szűkítő szabály - bár mi azt gondoljuk, hogy nem túlzottan szűkítő -, ami garantálja azt, hogy legyen egy olyan markáns és megalapozott, bizonyítható egészségügyi cél, amelynek érdekében a vizsgálat folyik, vagy amelynek érdekében egy elérhető kutatási célként a kutatást végzi az adott kutatóhely.
50
SF 51 (Schlammadinger József)
Magyarán, ez egy olyan beszúrás a törvényjavaslatba, ami az egész törvényjavaslat mögött meghúzódó általános igény. Véleményünk szerint csak két dologban hozható érdemben álláspont: vagy úgy gondoljuk, hogy ez már benne van a törvényben és akkor nem foglalkozunk vele, vagy pedig egy megerősítő szabállyal - az elmúlt alkalommal úgy ítéltem meg, hogy a bizottság ezt minden oldalról igényelte, és Csáky képviselő úr igényként külön is nevesítette - belekerül a törvényjavaslatba. A túlzott szűkítés bizonytalanná teszi a kutatást. Egy kapcsolódó módosító javaslattal nyilván kezelhető a dolog. Mi ezt gondoltuk olyan célnak, amely megfelel annak a bizottsági igénynek, ami egyértelműen megfogalmazódott az általános vitában.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Horváth Zsolt képviselő úr!
DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Egy ilyen arányú beszűkítés nem lenne helyes. Mondok egy példát. Egy elhunyt azonosítását egészségügyi célnak nehéz lenne nevezni, mégis komoly érdek fűződhet a pontos azonosításához, viszont ezt a törvény ebben az esetben teljes egészében megtiltja. A humángenetikai vizsgálat azt jelenti, hogy egy adott egyén DNS-ét megvizsgáljuk, de az én értelmezésem szerint ez ezt kizárja. Aztán kizár minden további rendőrségi azonosítást. Értelmezhető ez így? És hogyan kapcsolódik ez ehhez a törvényhez?
ELNÖK: Köszönöm. Nagy Kálmán képviselő úr!
DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): A tudomány mindenkori állása jogilag nem definiált. A tudomány mindenkori állása naponta változik, ezért ezt korrektül nem lehet megfogalmazni. Ez körülbelül olyan, hogy legyünk jók, rendesek és úgy végezzünk vizsgálatot.
ELNÖK: Csáky András képviselő úr!
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Szerintem ez se a bűnüldözés, se a személyazonosítás szempontjából nem szűkítő, mert azok teljesen más kategóriák. Maga a törvénytervezet is egészségügyi célú, diagnosztikus, terápiás, genetikai beavatkozásokról szól. Se a személyazonosítás, se a bűnüldözés nem vonatkoztatható egyik kategóriára se. Ez megerősíti azt, amit mindannyian szeretnénk, hogy ezekkel a tevékenységekkel ne lehessen visszaélni és ilyen vizsgálatokat kizárólag csak egészségügyi célból lehessen végezni. Az két teljesen különálló szakterület, amiket ez a törvénytervezet nem is érint.
ELNÖK: Az érvek és ellenérvek elhangzottak. Ki támogatja az ajánlás 10. pontját? (1) Megállapítom, hogy a javaslat egyharmados támogatást sem kapott.
Az ajánlás 11. pontjában Gusztos Péter a törvényjavaslat 20. §-ának elhagyását javasolja. Kérdezem, hogy a kormány támogatja-e.
DR. BARACZKA MARIANN szakállamtitkár (Egészségügyi Minisztérium): A kormány támogatja.
ELNÖK: Miért?
DR. BARACZKA MARIANN szakállamtitkár (Egészségügyi Minisztérium): Az eredeti javaslat egy kicsit túlbuzog a tekintetben, hogy a már meglévő biobanknál is kötelezővé tenné az érintett beleegyezését, még akkor is, ha a vizsgálat egészségügyi célú volt. Viszont a 12. és a 13. pontban lévő indítványok csak a kutatási célú genetikai vizsgálat esetén tennék kötelezővé az utólagos hozzájárulás beszerzését az érintettől. Amikor egészségügyi vizsgálat keretében történik a humángenetikai vizsgálat, akkor ezt nem tenné kötelezővé az intézmény számára. Adminisztráció szempontjából ez rendkívül terhelt időszak lesz a szolgáltatóknak, ezért nem gondoljuk, hogy ezt valamennyi esetre ki kellene terjeszteni.
ELNÖK: A bizottság tagjai közül ki támogatja Gusztos képviselő úr indítványát? (11) Ki nem támogatja? (8) Ki tartózkodott? (3) Megállapítom, hogy a bizottság nem támogatja a javaslatot, de egyharmados támogatást kapott.
Az ajánlás 12. pontjában Gusztos Péter a törvényjavaslat 21. §-ának módosítását javasolja. Kérdezem, hogy a kormány támogatja-e.
DR. BARACZKA MARIANN szakállamtitkár (Egészségügyi Minisztérium): Mivel az előző módosító indítvánnyal összefügg, támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság tagjai közül ki támogatja? (0) Megállapítom, hogy a javaslat egyharmados támogatást sem kapott.
Az ajánlás 13. pontjában Gusztos Péter a törvényjavaslat 28. §-ának módosítását javasolja. Kérdezem, hogy a kormány támogatja-e.
DR. BARACZKA MARIANN szakállamtitkár (Egészségügyi Minisztérium): A kormány támogatja.
ELNÖK: A bizottság tagjai közül ki támogatja? (8) Megállapítom, hogy a bizottság nem támogatja a javaslatot, de egyharmados támogatást kapott.
Az ajánlás 14. pontjában Mikola István, Horváth Zsolt, Nagy Kálmán és Puskás Tivadar a törvényjavaslat 29. § (3) bekezdésének módosítását javasolják. A humángenetikai vizsgálat továbbításával kapcsolatosan fogalmaznak meg szabályt. Kérdezem, hogy a kormány támogatja-e.
DR. BARACZKA MARIANN szakállamtitkár (Egészségügyi Minisztérium): A kormány nem támogatja. A genetikai mintákból csak két típust emel ki, az emberi vért és a testnedvet, ami nyilvánvaló szűkítése a genetikai minta fogalmának. Sejt-szövet külföldre történő kivitelénél jelenleg az egészségügyi törvény az ÁNTSZ engedélyét teszi kötelezővé. Ezt a kérdéskört kezeli egy későbbi módosító indítvány, amely javaslatot tesz a harmadik országba történő adattovábbításra vonatkozóan.
ELNÖK: Nagy Kálmán képviselő úr!
DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Amit államtitkár asszony mond, az jogos. Valóban meg kell határozni másfajta minták harmadik országba történő kivitelének a szabályozását is. Azonban hozzá kell tenni, hogy ezek a vizsgálatok legtöbbször az Egészségügyi Tudományos Tanács engedélyével történnek és a minták a legkülönbözőbb módon kerülnek be a kórházakba, intézményekbe, egyetemekre. Azt meg tudják állapítani, hogy a kódolt genetikai minta melyik országból jön és ebből következtetést tudnak levonni, ezért ezt az adatot fokozottan védeni kell. A törvényben meg kell határozni, hogy juthat hozzá más országbeli személy, kutató ilyen jellegű mintához. Amikor az Egészségügyi Tudományos Tanács - amelynek minden ilyenfajta kutatás jóváhagyása alapjoga, azt másképpen nem lehet elvégezni - ezt megteszi, akkor ezt a lehetőséget is mérlegeli, különösen, ha törvényi szabályozás van mögötte.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Csáky András képviselő úr!
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Megfontolásra ajánlom, mert az, hogy egy adott ország adatvédelmi szintje megfelel-e a mi szintünknek vagy sem, az egy kérdés. De meg kell vizsgálni, hogy adott genetikai adatok - függetlenül attól, hogy az érintett ország megfelel-e ennek vagy sem - kiadhatók-e, mert nem feltétlenül érdeke az országnak egyébként sem, meg tudományos szempontból sem, hogy például egy populációs célú adathalmaz kikerüljön innen. Megfontolásra ajánlom, hogy ezt az engedélyezés előtt vizsgálja meg egy arra hivatott.
60
PÉ (Csáky)
Tehát megfontolásra ajánlom, hogy valóban ezt azért az engedélyezés előtt vizsgálja meg egy arra hivatott testület, és erre az Egészségügyi Tudományos Tanács szerintem hivatott, hogy valóban azok az adatok, mert ez két teljesen különálló dolog.
ELNÖK: Nem látok több kezet, akkor szavazzunk erről. A kormány nem támogatja a 14-es ajánlási pontot, legalábbis ebben a formában nem. Megkérdezem a bizottságot, hogy ki támogatja az ajánlás 14. pontját? (Szavazás.) A többség megvan. Köszönöm szépen.
Az ajánlás 15. pontja, Gusztos Péter képviselő úr javaslata a genetikai minta behozataláról intézkedne, illetőleg itt egy elhagyást javasol. Kérdezem a kormány álláspontját.
DR. BARACZKA MARIANN szakállamtitkár (Egészségügyi Minisztérium): Nem, kapcsolódóval igen.
ELNÖK: Tehát most nem támogatja. Ki támogatja? (Nincs jelzés.) Senki.
Az ajánlás 16. pontja tulajdonképpen egy adminisztrációs rendelkezés, egy új (5) bekezdéssel javasolják kiegészíteni a törvényjavaslat 29. §-át. Kérdezem szakállamtitkár asszonyt.
DR. BARACZKA MARIANN szakállamtitkár (Egészségügyi Minisztérium): A 15., 16., 17. pont egymással összefüggő módosítás. A 15-ösre és a 16-osra azt mondjuk, hogy nem, de kapcsolódó módosító indítvánnyal tudnánk egy hasonlót támogatni, de erre a 16-osra nemet mondunk.
ELNÖK: Tehát nem. Ki támogatja? (Nincs jelzés.) Senki.
Az ajánlás 17. pontjában egy felhatalmazó rendelkezésről van szó. Kérdezem szakállamtitkár asszonyt.
DR. BARACZKA MARIANN szakállamtitkár (Egészségügyi Minisztérium): Igen.
ELNÖK: Kérdezem a bizottságot, ki támogatja az ajánlás 17. pontját? (Szavazás.) 12 igen. A bizottság támogatja.
A 18. pontban Mikola István képviselő úr és képviselőtársai javaslata az egészségügyi miniszter beszámoltatásáról, a törvény alkalmazásának tapasztalatairól szól. Kérdezem a kormány álláspontját.
DR. BARACZKA MARIANN szakállamtitkár (Egészségügyi Minisztérium): Tartalmában igen, javasoljuk az egészségügyért felelős minisztert kormányra javítani, mert a kormány számol be, és necsak az Egészségügyi bizottság, hanem az Országgyűlés, hiszen más bizottságok is érintettek, az emberi jogi is többek között. Tehát kapcsolódóval igen, most nem.
ELNÖK: Világos, tehát ebben a formában nem, de egyébként tartalmában igen. Ki támogatja a javaslatot? (Szavazás.) A többség megvan.
Nyilván széles köre van a kapcsolódó és bizottsági módosító indítványoknak a jövő hétre. Viszont azt kérte Horváth képviselő úr, hogy térjünk vissza, vagy most már ne térjünk vissza? (Dr. Horváth Zsolt: Most már nem.) Jó, akkor már nem kívánják. Köszönöm szépen.
Akkor ezt a napirendi pontot lezárom.
Nem tartanánk szünetet, képviselőtársaim. Soron következik egy tájékoztató megtárgyalása. (Általános zaj.) Figyelmet kérek, képviselőtársaim, és kérem, hogy a megbeszéléseket lehetőség szerint a termen kívül szíveskedjenek folytatni.
Tájékoztató a sztomatológia és a szájsebészet helyzetéről
Tehát soron következik. Tájékoztató a sztomatológia és a szájsebészet helyzetéről. Még a munkatervünk keretében döntöttünk arról, hogy ilyen tájékoztatót kérünk. Ez a tájékoztató elkészült, amely bemutatja a szakma helyzetét. Az előterjesztő a tárca részéről Kincses Gyula államtitkár úr, akit köszöntök, és a szakma képviselői is jelen vannak: Márton Ildikó professzor asszony, az érintett Fog- és Szájbetegségek Szakmai Kollégiumának elnöke, Barabás József, az Állcsont Sebészeti Szakcsoport elnöke, Hermann Péter és Gerle János kollégák az orvosi kamara fogorvosi tagozata részéről, illetőleg dr. Kivovics Péter, országos fogászati és szájsebészeti szakfelügyelő. A szaktárca részéről még Tuba Andrea és Kozsuch Tamara főosztályvezetők is jelen vannak, mindenkit köszöntök.
Megadom a szót államtitkár úrnak.
Dr. Kincses Gyula államtitkár (Egészségügyi Minisztérium) szóbeli kiegészítése
DR. KINCSES GYULA államtitkár (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. A kiosztott anyagot nem szeretném részleteiben ismertetni, inkább összefoglalnám. Az egészségügy átalakításában a különböző területek különböző intenzitással szoktak részt venni, és azt a bizottság felkérésére - áttekintve a helyzetet - meg lehet állapítani, hogy a fogászat egy picit az elmúlt években ebben az átalakításban lemaradt, vagy legalábbis konzerválódtak azok a problémák, amelyek eddig is voltak.
Egyrészt tudjuk, hogy a lakosság fogazati állapota, fogászati státusza nem megfelelő. Ez természetesen örökölt, tehát a harminc évvel ezelőtt elvesztett fog kinőni már nem feltétlenül fog. Ugyanakkor nem megnyugtató és a kor egészségügyi színvonalától elmaradó a szájüregi daganatok felismerése, ami egy sokkal szélesebb felelősség, tehát nemcsak a fogorvosok, hanem bármilyen, a szájba néző vagy szájban dolgozó orvos felelőssége is egyúttal a szűrés végzése. Tehát ezek tekintetében nem lehetünk elégedettek.
Összességében úgy a térség országaihoz vagy az orvosellátottsághoz viszonyítva, a fogorvosok számával nem lehetünk elégedetlenek, tehát nem mondhatjuk azt, hogy kevés az orvos, ugyanakkor a fogorvosoknál is igaz az, ami az alapellátásban, hogy a korösszetétel olyan, ami potenciális veszélyt jelent a középosztály hiányával. A fogorvosi szakmában eggyel jobb a helyzet, hogy az egészen fiatalok megint egyre többen vannak, de ez majd a későbbi időket fogja megoldani. Természetesen egyes területeken - a területeket akár szakterületekre, akár földrajzi területekre értem - van hiány, ráadásul amikor azt mondtam, hogy a fogorvosok számával összességében elégedettek lehetünk, akkor nem a közfinanszírozásban dolgozó fogorvos kollégák számáról beszéltem, hanem általában szakmában lévő kollégák számáról.
Szintén a fogorvoslás egyik specialitása az, hogy ez az a szakterület, ami orvosi munka, de a közfinanszírozás a relatíve kisebb hányadát uralja a betegek ellátásának, vagy az ellátási eseményeknek vagy az ellátás súlyának az orvosi területek egyéb szakterületeihez képest. Ennek ellenére még itt is megvan az a szemlélet, hogy arról tudunk, ami közfinanszírozott, az van a statisztikákban, az van a jelentésekben, az van a szakfelügyelet által látva. Tehát tulajdonképpen a közfinanszírozásba nem vont tevékenység még mindig a szakma előtt és a szakmapolitika előtt tulajdonképpen relatíve rejtve zajlik, ezért erről keveset tudunk.
Információink szerint a fogorvosi elvándorlás eggyel kisebb, mint az egyéb orvosi területeké, és itt szerencsére van egy pozitív dolog, hogy betegek jönnek a nagyon jó hírű magyar fogorvosokhoz, tehát itt nem feltétlenül csak a magyar fogorvosok mennek ki, hanem külföldi betegek is jönnek a magyarországi fogorvosokhoz.
A fogászati alapellátás, mint általában az alapellátás - és erről most többször hallottunk - ugyanúgy küzd a finanszírozási gondokkal, és szintén problémaként említik az adminisztrációs terheket. A szakellátásban részint szakembergondok vannak egyes területeken, hiszen az egyes szakképesítések nehezebben szerezhetők meg, illetve erre óraszámok is nehezebben találhatók.
70
SF 71 (Kincses Gyula)
A másik nagy terület a szájsebészet, s innentől kezdve akár terminológiai problémákba is ütközhetünk, hiszen a szájsebészet ma kettéválik, egyrészt ambuláns ellátásokra, amit inkább dentoalveoláris sebészetnek hívhatunk, másrészt maxillofaciális sebészetre, ami korszerű értelemben vett szájsebészet és a fekvőbeteg-szakellátás körébe tartozik.
A kórházi rendszer átalakítása kapcsán merültek fel feszültségek. Végül is az ágykihasználási adatok nem mutatták azt, hogy drámai változás történt, ugyanakkor a szakmai elláthatóság, az egyenletes hozzáférés érdekében abszolút támogatandónak tartom a szakmának azt a javaslatát, hogy centrumokat kell kijelölni, részint a már meglévő centrumok területén, részint más területeken. Szintén a szájsebészet ellátó képességének javítását szolgálja az, hogy picit túl szigorúra sikeredett a szakképesítés megszerzésének lehetősége, ezért a rezidens rendszer átalakításakor ezt a folyamatosan támogatott kategóriába kívánja a minisztérium helyezni. Szándékaink szerint tehát a rezidens rendszerben megjelenik egyfajta támogatás, az ágyszámokban a fejlesztéseknek megfelelően elsősorban az Új Magyarország fejlesztési keretén belül részint Debrecenben, részint egyéb kapacitás-átcsoportosításokként a pesti klinikán többlet ágyszámra van szükség, amivel visszaáll az eredeti 20, illetve 26 ágy a két intézményben. Szintén eredményként lehet elkönyvelni, hogy a fogyatékos személyek ellátása már nemcsak a gyerekekre, hanem a felnőttekre is kiterjed, és ez többletóraszámot, illetve más finanszírozást kap. A minisztérium végiggondolta azt is, hogy a fogászati járóbeteg-ellátás egyenletesebb terhelése, igazságosabb finanszírozása miatt itt is ellátási időminimumokkal lehet a szolgáltatók nem túl nagy százalékát érintő bizonytalan elszámolásokat korlátozni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Miután látom, hogy képviselőtársaim egyéb halaszthatatlan közfeladataik ellátása miatt távoznak, azt javasolom, hogy most hallgassuk meg a kollégium elnökét és a szakfelügyelőt, utána pedig tájékoztatóként kezeljük a kérdést, képviselőtársaimat pedig arra kérem, hogy az észrevételeiket röviden tegyék meg. Márton Ildikó professzor asszonynak adom meg a szót.
Dr. Márton Ildikó, a Fog- és Szájbetegségek Szakmai Kollégiuma elnökének kiegészítése
PROF. DR. MÁRTON ILDIKÓ, a Fog- és Szájbetegségek Szakmai Kollégiumának elnöke: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Először is köszönjük szépen, hogy itt lehetünk. Kissé szokatlannak tartom azt, ahogy ez a kérdés napirendre került, ugyanis még az idejövetelünk időpontjában sem tudtuk, hogy milyen javaslatot fog tenni a minisztérium.
Amint államtitkár úr is elmondta, nagyon sokrétű a probléma, s azt, hogy ebben nem történt előrehaladás, nem veszem se a Szakmai Kollégium elnöke, se a Szakmai Kollégium tagjai bűnének. Mi ezekről a gondokról évek óta beszélünk, körülbelül tíz kilónyi beadványt készítettünk azóta. Sok mindent említett államtitkár úr, de az kétségtelen tény, hogy Magyarországon a lakosság fogazati állapota katasztrofális, a fogszuvasodás, a fogágybetegségek százszázalékos előfordulásúak a gyerekek körében is. Nincs fogászati népegészségügy, nincs semmilyen prevenciós támogatás, ami volt, az elemeiben elhalt.
350 százalékkal nőtt a szájüregi daganatok előfordulási gyakorisága, s az incidencia és a mortalitás tekintetében Magyarország egy 27 államot összehasonlító felmérésben az utolsó helyen áll. E tekintetben különösen rossz a helyzet Észak-Magyarországon. Katasztrofális az, ahogy ma Magyarországon a szájüregi betegellátás történik. Az első beadványunkat még Rácz Jenő miniszter úrnak írtuk, majd fel kellett gyorsítanunk az eseményeket, mert Molnár Lajos miniszter úr alatt egy teljesen elfogadhatatlan ágyszámstruktúra látott napvilágot, nevezetesen az, hogy Közép-Magyarországon öt ágyon lássák el a szájüregi és az azzal összefüggő gyulladásos, traumás és daganatos kórképeket. Az észak-magyarországi régióban pedig egyszerűen lehetetlen ezen betegségek ellátása, mert nulla ágyat tervezett ez a javaslat, nulla ágyon pedig nem lehet betegeket gyógyítani.
A Társadalombiztosítási Alapból Magyarországon egy lakosra egy évben 2100 forint jut. Ennyi pénzből jószerivel csak egy fogat lehet betömni. Igaz, hogy az ellátás jelentős része privatizált, mégis több mint 3600 fogorvos rendelkezik társadalombiztosítási szerződéssel. Az is kétségtelen tény - s ezt a WHO 2007-ben az egyik legátfogóbb és legignoráltabb, legnagyobb népgazdasági teherrel járó problémának ítéli meg -, hogy a szájüregi betegségek más életminőséget rontó és életet veszélyeztető betegségekkel bizonyítottan összefüggésben vannak, például a kardiovaszkuláris betegségekkel vagy a COPD-vel, amelynek egyre nő az előfordulási gyakorisága.
Magyarországon egyáltalán nincs fogorvosi népegészségügy, pedig ezekkel a problémákkal is szervezetten és hálózati formában kellene foglalkozni. A legfontosabbnak azonban az ellátásbeli problémák megoldását tartjuk. Ahogy említettem, mi már letettünk egy javaslatot három miniszter asztalára is, hogy hogyan kellene ezt az Európai Unió szellemében gondolkodva megoldani, tömbösíteni a progresszív betegellátás szellemében, és meg is jelöltük azt a hét centrumot, ahol a személyi és a tárgyi feltételek erre alkalmasak. Még ágyszámcsökkentést is beterjesztettünk és a progresszivitási szinteket is megítéltük, mert nem 23 helyen kell ellátni ezeket a betegeket, olyan helyeken, ahol erre nincsenek meg a személyi és tárgyi feltételek, hanem elegendő volna erre hét centrum, ahol az egész ország lakosságát esélyegyenlően, a megfelelő személyi és tárgyi feltételek birtokában el lehetne látni.
Számos terület szorul javításra és nagyon kérjük az egészségügyi bizottságot, hogy vegye figyelembe a szakmai kollégiumok álláspontjait. A szakmai kollégiumokat egyébként nem véletlenül hozták létre. Ezek olyan tanácsadó testületek, amelyekben a szakma legtekintélyesebb vezető személyiségei vannak benne, akik harminc-negyven éve művelik a szakmájukat. Ezt a szellemi tőkét akár az oktatásban, akár a rezidensképzésben, akár a betegellátás terén luxus nem kihasználni, és a leveleket megválaszolatlanul, a problémákat megoldatlanul hagyni.
Úgy tudjuk, hogy a hiányszakmákat támogatni fogják. Magyarországon 36 paradontológus szakorvos van, aki a fogágybetegségeket gyógyítja. Mi ez, ha nem hiányszakma? Magyarországon ma 58 szájsebész szakorvos dolgozik és 38 fő van benne a rezidensképzésben. Ha figyelembe vesszük a képzés időtartamát, egy évben egy fog kinevelődni. Ki fogja ellátni a traumás betegeket, ki fogja a fogágybetegségeket gyógyítani, ki fogja a fogszabályozási kezeléseket elvégezni? Az elmúlt években olyan szinten ignorálták a fog- és szájbetegségek területének a problémáit, hogy az elképesztő. Már negyedik éve vagyok a szakmai kollégium felkért elnöke, de csak először jöhettünk el az egészségügyi bizottsághoz. Nagyon remélem, hogy a konzultáció elindul, és az Egészségügyi Minisztériumban nem tanácsadó testületként, hanem tanácsadó partnerként fognak bennünket számon tartani és elindul egy jobb együttműködés.
Magyarországon ma évente 2100 forint jut az Egészségbiztosítási Alapból egy főre, egy főre vetítve nem fogy el évente egy fogkefe vagy egy fogkrém, de elfogy negyven kiló cukor, és a betegek sokszor reménytelenül keresik a helyüket. Ismét szeretném elmondani, hogy nulla ágyon nem lehet gyógyítani, és a gyógyítást megfelelő szakember híján hét centrumba kell tömöríteni. A fogászati finanszírozás egy zárt kassza, ellentétben az alapellátás másik pillérével, a háziorvosokéval vagy a gyermekorvosokéval. 69 milliárd forint van a háziorvosok pénzügyi fedezetére szolgáló kasszában, a fogorvosokéra 21 milliárd, ami az elmúlt években semmit nem változott, és ez az összeg az infláció és az amortizációs támogatás hiánya miatt ezeken az ellátó helyeken lassan már a bért sem tartalmazza.
80
PÉ 81 (Márton Ildikó)
Tehát úgy érzem, hogy számos területen van égető problémánk, tisztelettel kérem az Egészségügyi bizottság tagjait, hogy ezt forgassák az emlékezetükben, és még egyszer megköszönve a lehetőséget, és támogassanak abban, hogy ezt meghallgassa a minisztérium és a magyar egészségpolitikát formáló minden személy. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök asszony. A szakmai kollégiummal kapcsolatos kérdésekre még a másik tájékoztató kapcsán tudunk visszatérni. Ezért azt javaslom, hogy ezt most ne érintsük, de értettük elnök asszony szavait. Megkérdezem szakfelügyelő urat, hogy kíván-e nagyon röviden szólni. Tessék, parancsoljon, Kivovics Péter!
Dr. Kivovics Péter, országos fogászati és szájsebészeti szakfelügyelő kiegészítése
DR. KIVOVICS PÉTER, országos fogászati és szájsebészeti szakfelügyelő: Köszönjük szépen a lehetőséget. Gyakorlatilag anélkül, hogy most ez előtt az ülés előtt egyeztettünk volna, teljesen egyetértek a szakmai kollégium elnökével, gyakorlatilag egy egyeztetett véleményt mondott el. Két dolgot szeretnék csupán kiegészíteni az államtitkár úr széles körű beszámolójából. Az egyik az, hogy a szakfelügyelet most már bizonyos rálátással bír a magánkeretek között lezajló fogászati ellátásra is. Tudnunk kell azt, hogy a legutóbbi felmérésünk szerint a fogorvosi rendelőknek mintegy kétharmada magántulajdonban lévő rendelő és az ellátórészek egyharmada van önkormányzati, illetve más tulajdonban. Ez nem azt jelenti, hogy a magántulajdonban lévő rendelők nem köthetnek szerződést a biztosítókkal, de tudnunk kell, hogy itt egy átrendeződés történt. Ezt jeleztük a szakfelügyeleten keresztül az Országos Szakfelügyeleti és Módszertani Központnak, és valószínűleg innen jutott el a minisztériumba az információ.
A másik, amivel csupán megerősíteni szeretném az előttem elhangzottakat, hogy a valószínűen bekövetkező és már folyamatban lévő finanszírozás-változás miatt nagyobb teher fog hárulni az ambuláns, járóbeteg-szájsebészeti osztályokra, éppen ezért szükségünk van arra, hogy az ilyen jellegű képzés, a képzés finanszírozása és lehetőségei ne szűküljenek be. Ezt is korábban jeleztük. Csupán ennyit szerettem volna hozzátenni, és nagyon örülünk annak, hogy az Egészségügyi bizottság ezzel foglalkozik, hiszen ha ezt tovább halasztanánk, akkor előbb-utóbb valamilyen súlyosabb probléma állna elő. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen szakfelügyelő főorvos úrnak. Képviselőtársaim közül ki kíván szólni? Schvarcz alelnök úr, utána Horváth Zsolt.
DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Az, hogy ez a téma idekerülhetett a bizottság elé, az tulajdonképpen az én javaslatomra került bele a bizottság napirendjébe, annak kapcsán, hogy tájékozódtam néhány szakmai vezetőnél, hogy milyen helyzetben van a fogászat és milyen kísérleteket tettek, és mennyire volt ez eredménytelen a különféle tárcavezetések irányába.
Azt a javaslatot szeretném tenni a bizottság részéről, hogy felkérjük a szakmát, hogy a prevenció alapelveit mindenképpen dolgozza ki, mert ismert, hogy volt korábban egy olyan prevenciós tevékenység, aminek a sikertelenségében maga a szakma is szerepet játszott, gondolok itt a fluor-prevencióra, amin már számos európai ország túl van. Itt annak idején a szakma különféle körök hatására melléállt azoknak, akik megakadályozták a fluortartalmú tabletták óvodáskorú gyerekeknek történő adását, tehát a prevenció vonatkozásában dolgozzon ki a szakma egy egységes, a politika számára felvállalható álláspontot.
A progresszivitás vonatkozásában a bizottság jegyzőkönyvét és az itt elhangzottakat mellékeljük az új minisztériumi vezetés felé. Hasonló módon a képzés kapcsán a mutatkozó hiányosságokról tájékoztatjuk az új tárcavezetést. Kétségtelenül az katasztrofális, hogy mennyire kevés a szájsebészeti, illetve a paradontológiával foglalkozó kollégák száma.
A finanszírozás vonatkozásában ez egy kettős dolog, hiszen jelentős része a praxisban dolgozó fogászoknak magánfogász, de mindenképpen az állami, tehát a közfinanszírozott szférában dolgozó fogászok finanszírozását is át kellene tekinteni és át kell tekinteni, és a progresszivitási helyeket és az ellátási helyeket - a szakmai kollégium ajánlásának megfelelően - továbbítjuk az új tárcavezetés felé, és szeretnénk elindítani egy ilyen párbeszédet a szakmával abban a vonatkozásban, hogy milyen módon lehetne csökkenteni és milyen módon lehetne az általános orvoslásban is foglalkozóknak felhívni a figyelmét akár guideline-okkal vagy valamilyen továbbképzéssel arra, hogy a szájüregi daganatok vonatkozásában valamilyen módon történjen előrelépés. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Horváth Zsolt képviselő úr következik.
DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Képviselőtársaim! Magam is ezt a szakmát űztem, ameddig a politikába nem kerültem, ezt önök persze pontosan tudják. Ezért lehet, hogy elfogult leszek abban, amit mondok.
Köszönöm Schvarcz alelnök úrnak, hogy a bizottság elé hozta ezt a témát. Az előttünk szereplő anyag, hogy őszinte legyek, nagyon visszafogottan írja le azt a problémahalmazt, amivel a szakma találkozik. A legfontosabb számot elmondta többször, mind a két előttem szóló is. 2200 forint/év egy főre jutó, elkölthető pénzmennyiség a fogászatban, ez annyit jelent, hogy ha bement az orvos a rendelőbe és felkapcsolta a villanyt, akkor ezt ki is merítette bőségesen.
Akkor hogy miből működik Magyarországon a fogászat? Attól működik Magyarországon a fogászati alapellátás, két dologtól működik. Az egyik: néhány önkormányzat az országban mind a mai napig finanszírozza a fogászati alapellátás hiányát. Minden hónapban hiányt termelnek a kollégák. A másik finanszírozás pedig az, amikor a kollégák a magánpraxisaikból befolyó pénzeket átfolyatják az alapellátásba, hogy egyáltalán az adott lakóterületen ellátást tudjanak biztosítani. Ugyanis a magánpraxisban megjelenő betegek fizetése nélkül nem lehetne fenntartani a rendelőt. Gyakorlatilag ez történik.
Az, hogy a rendszerben - és most ha egy picit túllépünk az alapellátáson, de még ne is lépjünk túl, az alapellátásban van még egy abszolút rendezetlen és megoldatlan terület, teljesen esetleges: ez a gyermekek iskolafogászati ellátása. Vagy van egy megszállott önkormányzat, sőt az önkormányzatban egy megszállott vezető, aki ezt az adott területen megcsinálja, vagy egy olyan fogorvos kolléga, aki megszállottan csinálja ezt - tudnék városokat mondani például, ahol ez van, és ott működik. De megint csak azért, mert külön finanszírozást tesz hozzá az önkormányzat, és külön olyan iskolai vezetők vannak, emeljük ki őket, akik biztosítják azt, hogy a gyerekek eljussanak egyáltalán a fogorvosokhoz. De a magyar gyerekek igen jelentős része, különösen kistelepüléseken, úgy nő fel, hogy nem is látja fogorvos. (Zaj, közbeszólások, többen jelentkeznek.)
Bocsánat, gyorsan befejezem, és utána biztosan ad majd még önöknek az elnök úr szót. Tehát ez egészen katasztrofális. A korábbi prevenciós hálózat megszűnt, nincs. Gazdája sincs, és hálózat sincs. Amit alelnök úr elmondott, hogy a szakma tegye le a javaslatát, az az igazság, hogy ez készen van, évek óta készen van. Ez a javaslat ott van az asztalon. Mind a fluorid-prevenció, mind a különböző szekunder-prevenciós beavatkozások, azoknak a financiális része kidolgozott, hogy a szakmának mit kell csinálni. Két dolog hiányzik hozzá: finanszírozás, ez az első, ami hiányzik hozzá, és egy megfelelő szervezeti hálózat, ami megint csak a finanszírozás okán ment tönkre, mert elszánt emberek, amíg egyáltalán léteztek, bírták, csinálták, aztán gyakorlatilag teljes egészében szétesett.
Kis színesként tenném hozzá, hogy a szájhigiénés termékek forgalmazói alapítványokat tartanak fenn és finanszíroznak ilyen típusú rendszereket, mint ahogy egy ideig finanszírozták is. Ezt sem használja ki egyébként a rendszer. Ez is veszendőbe megy, nem jól használódnak fel az itt megjelenő források. Tehát ezen a területen kész, kidolgozott tervek vannak, igazából a finanszírozást kell hozzátenni, és kellene végre egy tárca, amelyik ezt a kérdést komolyan veszi és ezzel foglalkozik. Jelen pillanatban ez az utóbbi években nem volt meg.
A harmadik pont a szakember-továbbképzés. Őrült fogorvoshiány lesz Magyarországon. Mondjuk folyamatosan, hogy óriási évfolyamok végeztek annak idején, amikor elindult a képzés, és hamarosan kiesik a fúró a kezükből, mert nem fogják tudni tovább csinálni a szakmájukat.
90
SF 91 (Horváth Zsolt)
Ebben az esetben nagyon nagy hiány lesz. Területileg most is egyenetlen a fogorvosok eloszlása, a kistelepüléseken nem lehet rentábilisan fenntartani egy rendelőt. Még kétségbe ejtőbb a helyzet a paradontológia területén, hiszen a paradontológiai ellátás gyakorlatilag megoldatlan Magyarországon, és hasonlóan elkeserítő a helyzet a szájsebészeti daganatok szűrése tekintetében. Nem akarom megbántani a szakmát, de ha megnéznénk, hogy az előrehaladott szájüregi daganatos betegek a megelőző időszakban hányszor jártak fogorvosnál, akkor nagyon csúnya adatokat látnánk, ami azt jelenti, hogy a kollégák nem ismerik fel a szájüregi daganatokat, ami az alapos vizsgálat elmulasztása miatt van, mert egyébként bizonyos szinten már láthatók.
Mivel a fogorvosi szakma továbbképzésének rendje valamilyen okból kifolyólag nem jól működik, a szakorvossá válás, illetve a különböző ráépített szakvizsgák megszerzési lehetősége jelentősen beszűkült. Ilyen probléma a fogszabályozó fogorvosok képzésköre. Egyes településeken gyakorlatilag nem lehet fogszabályozó szakorvoshoz jutni. Aki ismeri ezt a szakmát, az tudja, hogy ez nagyon intenzív és rendszeres orvos-beteg kapcsolatot igényel, amit ötven-száz kilométerekről a család gyakorlatilag nem tud finanszírozni. A egyik legfontosabb dolog lenne, hogy a szakma által már régóta kidolgozott és a minisztériumban ott lévő anyagokat olvassák át újra és tegyenek hozzá büdzsét. Azt hiszem, szenvedett már annyit a fogorvosi szakma, hogy alkalmasint viszonylag nagy egységben partner lesz ahhoz, hogy elinduljon előre. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Puskás Tivadar képviselő úr!
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Az összefoglalóban többek között azt olvashatjuk, hogy "hazánkban a fogorvosok száma magas", majd úgy fejeződik be a mondat, hogy "bár az egy fogorvosra jutó lakosságszám tekintetében a 25 európai tagállam sereghajtói vagyunk". Akkor nem értem, hogy mihez képest magas a fogorvosok száma.
ELNÖK: Köszönöm. Nagy Kálmán képviselő úr!
DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): A Horváth Zsolt képviselőtársam által elmondottak jól összefoglalják a problémát, de szeretném megemlíteni, hogy a gyermekfogászat területén is gond van az orvosok képzésével és a prevencióval. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a nagy kórházakban, a nagy intézményekben megszűntek a gyermekfogászatok, ami sok esetben szinte lehetetlenné teszi, de legalábbis nagyon megnehezíti egy hemofíliás kisgyerek ellátását.
A szájsebészettel kapcsolatban pedig a következőt szeretném elmondani. A tervezett ágyszámok tekintetében egyes területek fehér foltnak számítanak, ilyen például Észak-Magyarország. Ennek az ellátására a Debreceni Egyetem, amely 2004 óta vállalja ezt a munkát, nulla ágyat kapott. Ugyanakkor elgondolkodtató, hogy egy politraumatizált beteget lehet-e minden esetben Észak-Magyarország valamelyik csücskéből a Debreceni Egyetemre szállítani, mivel olyan más ellátási feladatok vannak vele kapcsolatosan - idegsebészeti vagy egyéb jellegűek -, amelyek azonnali ellátást igényelnek. Ezt valakinek meg kell csinálni, de képzettség hiányában ez nagyon nehéz. Erre is kell valamilyen tervet készíteni, mert a szájsebészeti ellátás sokszor az azonnali ellátás körébe tartozik ugyanúgy, mint a koponyasérülés vagy egy végtagtörés ellátása. Ezt tehát ott valamilyen formában meg kell oldani. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Gyula Ferencné képviselő asszony!
GYULA FERENCNÉ (MSZP): Végig kellene gondolni, hogy a gyermekfogászat tulajdonképpen mit is jelent a gyerekek számára. Én annak idején még olyan szerencsés helyzetben voltam, hogy volt iskolafogászatunk, és az iskola elvégzése után nagyon sokan felnőttként is visszajártunk ahhoz a fogorvoshoz, aki megismertette velünk azt, hogy hogyan védjük a fogainkat. Ez a prevenció szempontjából is nagyszerű volt és elérte a célját.
Az írásos anyag 4. oldalán arról van szó, hogy a Debreceni Egyetemen van az egyetlen szájsebészeti tanszék a régióban, ahol magasan kvalifikált szakemberek állnak rendelkezésre. A mellékletből pedig világosan kitűnik, hogy országosan a DEOEC Arc-, Állcsont és Szájsebészeti Tanszékén látták el a legtöbb traumás sérültet. Ezért ott az ágyszámnövelést mindenképpen támogatnunk kellene, már csak azért is, mert Észak-Magyarországon erre nincs lehetőség. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mivel több jelentkezőt nem látok, elmondom, hogy milyen összefoglalót tervezek. Örülnék, ha államtitkár úr és a meghívott vendégek úgy reagálnának az elhangzottakra, hogy az egy percet ne lépjék túl, mert van még egy fontos napirendi pontunk és nem szeretném, ha végül már csak hárman maradnánk.
Az elhangzottak alapján úgy látom, négy olyan ügy van, amelyekre tételesen is fel kell hívni a kormány figyelmét. Ebben az átmeneti helyzetben a bizottság a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter figyelmét tudja felhívni arra, hogy a tárca új vezetése a jelenleginél fontosabb kérdésként kezelje a sztomatológia, a szájsebészet ügyét. S különös tekintettel a progresszivitás ügyére, júniusban a bizottságnak is át kell tekintenie a egészségügyi ellátás fejlesztéséről szóló törvény tapasztalatait. Ekkor nézzük meg a progresszivitást és bizonyos engedélyezett ágyszámkérdéseket.
Többen elmondták, hogy mi mindent lehetne tenni a prevenció területén: ösztönzés, iskolafogászat stb. Ismerem a Szakmai Kollégium javaslatait - nem tudom, hogy a szakma mennyire egységes e tekintetben, mert vannak olyan információink, hogy léteznek bizonyos viták -, amiket a népegészségügyi program újra lendületbehozásának a részeként a szaktárcának figyelembe kell venni.
A képzéssel és továbbképzéssel az anyagban leírtak és az itt elhangzottak szerint intenzíven foglalkozni kell. A 2009-es költségvetési évben az E Alap költségvetésének a részeként a fogászati finanszírozás ügyét is javasoljuk áttekinteni feladat- és teljesítményarányosan. Azt persze nem gondolom, hogy olyan kaput kellene kinyitni, hogy a maihoz képest többféle eljárást és ellátást tegyünk be a közfinanszírozotti körbe, de a ma felelősséggel végzett közfinanszírozotti ellátás finanszírozásának a javítását vizsgáljuk meg, mégpedig - ahogy professzor asszony mondta - a Szakmai Kollégiummal partnerségben.
Megkérdezem államtitkár urat, hogy kíván-e valamit hozzátenni az elhangzottakhoz.
100
PÉ 101
Válaszok a vitában elhangzottakra
DR. KINCSES GYULA államtitkár (Egészségügyi Minisztérium): Összesen annyit, hogy köszönöm mindenkinek a jó szándékú vagy javító észrevételeit, és szerintem elnök úr összefoglalta azt, amit én is erről gondolok.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Professzor asszony!
Dr. Márton Ildikó, a Fog- és Szájbetegségek Szakmai Kollégiumának elnöke
PROF. DR. MÁRTON ILDIKÓ, a Fog- és Szájbetegségek Szakmai Kollégiumának elnöke: Az egy percet be fogom tartani. Mi most 2008-at írunk, Magyarországon most 4-6 foga hiányzik egy tízéves gyereknek, és a 60 év feletti lakosság fele fogatlan. Ez a tendencia romlani fog, mert a fizetőképesség romlik. Erre csak azért utalok, hogy itt az állami finanszírozás mértékét feltétlenül javítani kell, mert nem tud elmenni a magánfogorvoshoz.
Most Horváth képviselő úr felé szeretnék reflektálni, hogy azt a tumort nem lehet meggyógyítani, aki beteg, nem megy el, mert nem tudja megengedni magának. Tehát ez is az állami szerepvállalás felelősségét növeli.
Még azt szeretném elmondani, hogy itt az Egészségügyi bizottságban vagyunk. Tudomásul kell venni, hogy Magyarországon nincsen vagy nagyon alacsony a betegek egészségtudata. Az egészségnevelés, az egészségfejlesztés - és ezzel is reagálnék Horváth képviselő úr hozzászólására - ezt igazán szerencsés konstrukció itt elkezdeni, gyermekkorban, a prevencióban, ehhez nem kell sok, ennek vannak hagyományai. Itt annak a gyereknek egy fogkefét és egy fogkrémet kell a kezébe adni, és ő már fogja tudni a fogát mosni, és rá lehet arra szoktatni, hogy a fogorvoshoz eljárjon, ha az állami finanszírozásban szerepet vállalunk, és így fognak megoldódni a további gondok: a szájüregi daganatok kérdése, a szekunder betegségek kérdése, aminek óriási a nemzetgazdasági terhe, és ebben nincsen változás, akkor ez még nagyobb lesz, és ebben nagyon jelentős az egészségügyi politika formáló szerepe. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tessék parancsolni! Barabás József!
Dr. Barabás József, az Állcsont Sebészeti Szakcsoport elnöke
DR. BARABÁS JÓZSEF, az Állcsont Sebészeti Szakcsoport elnöke: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Elnézést, nagyon rövid leszek. Egy dolgot szeretnék kihangsúlyozni, hogy nagyon sok szó esett, és eddig összemosódik két fogalom, éspedig az a fogalom, hogy szájsebészet, ebben a gyűjtőfogalomban mindenképpen ketté kell választani a fogorvosi diplomához kötött dentoalveoláris sebészeti dolgokat. Itt jön a prevenciótól kezdve a daganat korai felismeréséig, minden ebbe tartozna. De aki ezt el tudja látni, az az általános orvosi diplomához kötött, Európa legtöbb országában két diplomához kötött szakma: az arc- és állcsont szájsebészet, vagy más néven maxillofaciális sebészet végzi. Szeretném még egyszer felhívni a figyelmet, ez nem biztos, hogy ezekben az anyagokban benne van, hogy a 25 ellátóhely között összesen 58 szájsebész látja el az összes beteget, ebből 10-ben összesen egyetlenegy szakorvos van. Kérdezném, hogy milyen ügyeletet tud az biztosítani, hogyan lesz a folyamatos ellátás biztosítva az ilyen helyeken? Így ezt nem lehet.
Ezért szeretném kérni, hogy bárhol szóba kerül, ezt a két fogalmat igenis, tisztázni kell, és Magyarországon jelenleg az új európai rend szerinti maxillofaciális sebész nincs tíz darab. Tíz sincs.
ELNÖK: Köszönöm szépen Barabás tanár úr hozzászólását. Van-e még a meghívottak közül, aki valamit szeretne mondani? (Nincs jelzés.) Nem.
Köszönöm szépen. Akkor én így zárnám ezt a tájékoztatót, hogy a kormányt erre kérjük. Még egy megjegyzést teszek ehhez hozzá, hogy azt gondolom, hogy a finanszírozás olyan típusú átalakítása szükséges, hogy azért az erőket, energiákat a 18 év alatti korosztályra tudjuk erőteljesebben összpontosítani, mert ott kell tulajdonképpen jó iskolafogászatot, jó prevenciót elősegíteni összességében, és fokozatosan muszáj valami olyat bevezetni, hogy igen, aki mindezekkel a lehetőségekkel nem él, ott kevesebb vállalást fogunk tudni tenni. Nyilván ezt fokozatosan lehet megtenni. Köszönöm szépen.
Tájékoztató a szakmai kollégiumok szerepéről
Tisztelt Bizottság! Ezt a tájékoztatót lezárnám, és elnézést a meghívottaktól, egy ilyen átmeneti állapot van, de fontos, hogy ezt meghallgattuk, érzékeltük, és a segítségüket, a szakvéleményüket köszönjük, és a szakmai kollégiummal való partnerségre fel fogom hívni a kormány figyelmét, annál is inkább, mert most a szakmai kollégiumokról beszélünk. Szívesen látjuk természetesen önöket még a következő napirendnél, amely a szakmai kollégium rendszerének szerepéről, a döntések előkészítéséről egy tájékoztató lenne.
Ennek a kezelésével kapcsolatban a következőt gondolom. Ez valóban egy tájékoztató, most jár le a szakmai kollégiumok mandátuma, 2004-ben nyertek megbízást választás útján. A négyéves mandátum április 30-ával lejár.
Tájékoztatom arról a bizottságot, hogy olyan döntés született, hogy a kollégiumok újraválasztása már az új minisztérium hatáskörébe tartozzon, ennek a megszervezése, éppen ezért egy rendelettel a szakmai kollégiumok mandátumát az év végéig meghosszabbítják. Ez ügyben már a döntés megvan, a rendelet talán még nem jelent meg. Tehát december 31-éig a kollégiumok a jelenlegi összetételükben hivatalban maradnak, ami azt gondolom, hogy mindenki számára megnyugtató. Ezt az átmenetet így lehet akkor megfelelően kezelni. De nyilván a tanulságok ismerete fontos.
Itt van Dobozy professzor úr, aki a Kollégiumi Elnökök Testületének az elnöke, tehát ha úgy tetszik, képviseli most a szakterületet. Azt javaslom, hogy ha államtitkár úr ki kívánja egészíteni ezt a tájékoztatót, akkor tegye meg röviden, és aztán elnök urat, Dobozy professzor urat is hallgassuk meg röviden minderről, ami itt van, és akkor mondjuk azzal az igénnyel szóljunk hozzá, hogy most körülbelül ez a helyzet. Azt persze látjuk magunk is, ahogy Márton professzor asszony is elmondta, hogy bizony, a szakmai kollégiumok tanácsait az egészségpolitikának nagyobb partnerségben kellene kezelni, mi itt a bizottságban időről időre tettük ezt az onkológia, sebészet, más ügyekben, csak amire így hirtelen emlékszem, de nyilván a bizottság mozgástere ebből a szempontból más, mint a végrehajtó hatalom szerveinek a mozgástere.
Államtitkár úr!
Dr. Kincses Gyula államtitkár (Egészségügyi Minisztérium) szóbeli kiegészítése
DR. KINCSES GYULA államtitkár (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Nagyon röviden annyit szeretnék mondani, hogy a szakmai kollégiumok Magyarországon is és a világon is általában egy olyan mozgástérben mozognak, ami a miniszter tanácsadó testülete, és itt a miniszter felelőssége, hogy kitől kér tanácsot. A másik szerep pedig egy relatíve független szakmai grémium, ami a szakma álláspontját képviseli, és aztán majd a politika vagy a miniszter pedig kezd ezzel az állásponttal, amit akar.
Ezek a megközelítések a magyar egészségügyben is eléggé erősen jelen voltak, hiszen hol a miniszter tanácsadó testületeként van nevesítve úgy, hogy a miniszternek van alapvető befolyása arra, hogy ki van benne, hol a tanácsadó testülete, de nincs ráhatása annyira, hogy ki van benne, ugyanakkor volt olyan időszak, amikor az Orvosi Kamarához telepítve egy relatíve független szakmai grémiumként volt meghatározva.
A másik típusú probléma a szakmai kollégiumokkal az, hogy miután nagy tiszteletben álló és sok egyéb funkcióval rendelkező személyekről van szó, azt a fajta operatív munkát, amit időnként elvárna a szakma, a politika a kollégiumoktól, infrastruktúra, idő, erőforrás, pénz hiányában természetesen a kollégiumok nem mindig tudják megcsinálni. Én mindig azt gondolom, hogy azért van egy országos szakmai központ, hogy az ilyen munkák folynak, és a kollégiumoknak inkább véleményezési joga és feladata van, de ez most mindegy.
A következő jellegű probléma természetesen az volt, hogy a döntésekbe való bevonás, és ott az a gyakorlat alakult ki az elmúlt években, hogy a szakmai kérdésekben sokkal jobban meg lettek kérdezve a kollégiumok. A szakmapolitikai kérdésekben, miután nincs egészségügyi rendszertudományi kollégium például, ott logikus, hogy nagyobb a politika mozgástere és felelőssége. Itt is ez történt, hogy logikus, hogy a biztosítási rendszer átalakításának előkészítésében kisebb volt a kollégiumok informáltsága, hiszen nem az ő konkrét szakterületeikbe tartozó, míg az ellátórendszer átalakításával kapcsolatos dolgokban a kollégiumok nagyon komoly munkát végeztek.
110
SF 111 (Kincses Gyula)
A lényeget elmondta elnök úr. Miután a kollégiumok összetétele, választási módja a miniszter irányítási stílusához, illetve a kormány szakmakommunikációjához igazodik, ezért az a célszerű, ha a kollégiumok a folyamatos működés érdekében most meghosszabbításra kerülnek és az új kormány majd ki tudja alakítani az ezzel kapcsolatos álláspontját és az ebből fakadó delegációs, illetve kiválasztási mechanizmusát. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én azért örülnék annak, ha a szakmai kollégiumok ismételt megbízásánál bizonyos tanulságokat értékelve ugyan, de a kialakult demokratikus választási rendszer gyakorlatát megőriznék. Egy-két ponton persze szükség van módosításokra. Elvi éllel hívom fel erre a figyelmet.
Dobozy Attila professzor úrnak adom meg a szót.
Dr. Dobozy Attila, a Kollégiumi Elnökök Testülete elnökének kiegészítése
PROF. DR. DOBOZY ATTILA, a Kollégiumi Elnökök Testületének elnöke: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Először is köszönöm a megtisztelő meghívást. Mentegetőzéssel kell kezdenem, ugyanis a meghívót csak tegnap kaptam meg, amelyben csupán annyi volt, hogy feketével aláhúzták a 3. napirendi pontot: tájékoztató a szakmai kollégiumi rendszer szerepéről, ezért az anyaghoz nem igazán tudok hozzászólni, legfeljebb az itt elhangzottakhoz. Ennek ellenére néhány gondolatot szeretnék elmondani.
Ez egy több évtizede jól működő rendszer. A kiválasztás módja különösen az utóbbi években - amióta demokratikus választás van és minden külső behatás nélkül a szakma reprezentatív képviselői választják a kollégiumi tagokat - jó, ez a módszer véleményem szerint fenntartható. Ebben a munkában a szakma legprominensebb vezetői vesznek részt, ami aztán a hadrafoghatóságukat is erősen behatárolja, hiszen ezek a szakemberek annyi más egyéb feladattal is rendelkeznek, hogy az operatív munkában nem nagyon tudnak részt venni. Ezt tudomásul kell venni, márpedig napról napra, évről évre többet várnak el. Az elmúlt évek során például a szakma vezetése elvárta volna módszertani levelek, útmutatók és egyéb előírások elkészítését. Ezek egyenként húsz-harminc oldalas elaborátumok, s már van is belőlük több száz, ennek ellenére úgy gondolom, hogy tanszékvezető egyetemi tanároktól, megyei osztályvezető főorvosoktól és a szakma kiemelkedő reprezentánsaitól nem lehet elvárni, hogy évente nyolc-tíz-tizenkét elaborátumot kidolgozzanak. Abban nem vagyok biztos, hogy kinek kellene csinálni, a módszertani központnak biztosan nem, mert ott nem szakértők ülnek. De talán megbízást lehetne adni erre, mint ahogy számos minisztériumban ezt csinálják is. Én a Felsőoktatási Tudományos Tanács munkájában is részt vettem, s amikor a bolognai folyamatot kidolgozták, 80 millió forintot kapott a Felsőoktatási Tudományos Tanács megfelelő bizottsága arra, hogy az ehhez szükséges jogszabályokat és utasításokat kidolgozza és megfelelő számú tanulmányt készítsen. Egyébként a bolognai rendszer jól működik, néhány év alatt elértük, hogy Magyarországon a korábbi főiskolai és egyetemi szintű rendszerrel szemben van alapképzés, mesterképzés és doktorképzés. Itt is ha megbíznának bizonyos embereket, a dolog valószínűleg operatívabb lenne.
Teljes mértékben tisztázatlan, hogy ki kérhet szakmai tanácsot a kollégiumoktól. A miniszter természetesen, de hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár is ilyen természetesen kérheti, abban már nem vagyok biztos. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár mégis teljesen rutinszerűen kér tőlünk véleményeket a különböző kezelési eljárások finanszírozásával, a gyógyszerek befogadásával vagy befogadásának elutasításával, a külföldi betegellátással és egyebekkel kapcsolatban.
Ezzel együtt a rendszer és a kiválasztás módja jó, de finomítani kellene rajta, elsősorban abban a vonatkozásban, hogy az elvárt operatív munkához megfelelő szakembereket, bizottságokat egyedi megbízás alapján kérjenek fel és működtessenek, és tisztázni kellene a kollégiumok és a tárca, valamint a kollégiumok és egyéb szervek viszonyát. Úgy gondolom, hogy a kollégiumoknak a tárcához kell tartozni és a tárca számára kell véleményt mondani. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen professzor úr felvetéseit és tanácsait. Ezek részint már a leendő minisztériumi vezetésnek szóltak. Képviselőtársaim közül ki kíván szólni? Nagy Kálmán képviselő úr!
DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Az elmúlt években különböző módozatokban három kollégiumnak is tagja voltam. Az egyik problémát abban látom, hogy nem volt olyan kollégiumi ülésünk, amelyen az Egészségügyi Minisztérium megfelelően képviseltette volna magát vagy akárcsak megjelenített volna valamilyen véleményt a kollégiumi álláspontban. A kollégiumok és a minisztérium jelentősen eltávolodtak egymástól, szinte csak jegyzőkönyvek formájában érintkeztek egymással, ha egyáltalán érintkeztek.
A másik probléma pedig az, hogy a kollégium nem képes kiterjedt feladatokat ellátni, ahogy azt Dobozy professzor úr is elmondta. S az sem elfogadható, hogy a minisztérium ezt azzal helyettesíti, hogy ha döntési helyzetben van, akkor Budapestről gyorsan behív egy embert valamelyik intézményből azért, hogy mondja el a véleményét, ami persze egyéni vélemény. Ha azt akarják, hogy ebben a rendszerben valamiféle szabályozottság és kontinuitás legyen, akkor a kollégiumon belül kell felállítani azt az operatív részleget, amelyik a minisztériumnak segítséget nyújt az ilyen jellegű döntések előkészítésében.
Ezenkívül véleményem szerint nem vagy nem kizárólag csak az idő a probléma, de nem is a kollégiumok szerkezete, hanem az, hogy a rendszerszerű működés során a kollégiumok a minisztérium mellett nem tartanak kapcsolatot az egészségügyi bizottsággal. Pedig erre is szükség volna, különben nem tudunk megvalósítani egy olyanfajta kontrollt, ami esetenként szükséges lenne. Az egészségügyi bizottság a kollégiumok ülésére - különösen ha országos jelentőségű témák kerülnek napirendre, amelyek esetleg túllépnek a szakma körein - nem minden esetben, de alkalmanként delegálhatna egy személyt. Ebben az esetben nemcsak az ország egészségügye fölött tudna egyfajta szakmai felügyeletet gyakorolni, hanem egyúttal látná a minisztérium és a kollégiumok együttműködését is. Azt gondolom, ez nagyon sokat segítene, mert kollégiumi tagként sokszor éreztem úgy, hogy vizet gereblyézünk, a munkánknak abszolút nincs eredménye, mert a véleményünket a minisztérium nem veszi figyelembe. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Puskás Tivadar képviselő úr!
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Egyrészt az anyaghoz szeretnék hozzászólni, másrészt Dobozy professzor úr expozéjához. Én szerencsésebb helyzetben vagyok, mint Nagy Kálmán képviselőtársam, mert a mi kollégiumi üléseinken a minisztérium megfelelő szintű képviselője az utóbbi tizenöt évben mindig részt vett.
A beszámolóban szerepel egy olyan megjegyzés, hogy a miniszter azért nem vette minden esetben kellően figyelembe a szakmai kollégiumok véleményét, mert nem ő választotta azokat. Úgy gondolom, ez az egésznek a lényege. Ez ugyan egy szakmai grémium, de a szakmapolitikai irányvonalat a minisztérium egyéb tanácsadói határozzák meg.
120
PÉ 121 (Puskás)
A szakmai kollégium az én elképzelésem szerint pedig a szakmai szintet kell hogy meghatározza. Tudom, hogy aztán valahol kapcsolódik a két dolog, de a két ügy más.
Tehát annak idején a miniszternek volt a tanácsadó testülete, utána egy szakmai testület volt, aztán ismételten a miniszternek lett a tanácsadó testülete a szakmai kollégium. Ezzel együtt úgy gondolom, hogy a miniszter közvetlen tanácsadói a szakmapolitikai célokat, az egészségpolitikai célokat meghatározzák, a szakmai kollégium pedig szerintem a szakmai szintet kell hogy meghatározza.
A másik szövegben lévő mondathoz a hozzászólásom vagy hozzászólnivalóm: azt fejtegeti a beszámoló, hogy ha kisebb számú lenne a kollégium, akkor operatívabb lenne. Ez egy feltételezés.
A másik: ahogy Dobozy professzor úr elmondta a választást és a szakmai kollégium grémiumának sokrétűségét, úgy gondolom, hogy lehet szűkíteni persze, meg bővíteni, de ez az itt szereplő feltételezéssel nem függ össze. Szóval ez egy választás eredménye. Úgy gondoljuk, hogy a szakma ereje vagy meghatározó emberei kerültek oda.
A harmadik, amihez szeretnék hozzászólni. Két dolog jött ki a professzor úr mondandójából. Nyilvánvalóan a szakmai kollégium tagjai a szakma legelismertebb, nyilvánvalóan leginkább munkával terhelt emberei. Való igaz, hogy az infrastrukturális segítség - hogy szépen fejezzem ki magam - igencsak kevés számos esetben, és valószínűleg kitalálták azt az ösztönzési módszert, amivel különböző dolgokat meg lehet csináltatni. Úgy gondolom azért, hogy valahol a teljesítőképességük határán vannak ezek az emberek. Nyilvánvalóan megcsináltunk számos módszertani levelet, de valószínűleg ennek a módszeréhez az a bizonyos segítség nagyon kicsi. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Vojnik képviselő asszony!
DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Tisztelt Bizottság! A szakmai kollégiumok életében ez egy átmeneti periódus, hiszen a szakmai kollégiumok működésének egy átmeneti, ebben a rendszerben való működésének a meghosszabbítását követően a szakmai kollégiumok feladatai újradefiniálhatók, a kompetenciái újrafogalmazhatók és a lehetőségei újraértelmezhetők. Ezt én úgy tekintem, mint egy iteratív folyamatot, az egyik oldalról az ágazat vezetése kezdeményez és elfogad, a másik oldalról a szakma vezetése maga is kezdeményez és elfogad. Nagyon kényes az egyensúly, amelyet kidolgozhat a maga lehetőségei szerint.
Ha stratégiai kérdésekbe akar beleszólni a szakmai kollégium, egy szakma jövőjének fejlesztését, a szakember-utánpótlást, az infrastrukturális feltételek meglétét, a szakma helyzetét az általános orvoslásban és a népegészségügyben, ez egy más típusú gondolkodást és egy más típusú szakmai kollégiumi rendszert kíván meg. Természetesen akkor másfajta beleszólást fog magának követelni a napi szakmai operatív irányításban.
Az egyensúly ott lesz, hogy minél stratégiaibb, átfogóbb és távlatosabb egy döntés, annál kevésbé fordítható le, mert a mindennapi aprópénzre, a gyakorlatra való lefordítást, a mindennapi ottlétet, a folyamatokban való állandó jelenlétet és reflexivitást igényelne.
Ezért azt gondolom, hogy az orvosi szakmának magának is végig kell gondolnia a saját szerepét ebben, és úgy gondolom, hogy a szakma szervezésének, az egészségügyi ellátás szervezeteinek és szervezésének és vezetőinek és a szakmai kollégiumoknak ebben messzemenő partnerséget kell tanúsítaniuk. Minden megtett lépés egy másik lépésben a saját korlátaikon belül való maradást jelenti, az egyik irányba való elmozdulás a másik irányba való kevesebb mozgásteret jelenti. De szerintem arról biztosan nem tudunk lemondani, hogy miközben az orvostudomány folyamatosan és nagy tempóban fejlődik, hogy az orvosi szakmák különféle szakmai képviselői ne legyenek jelen állandóan ebben a folyamatban, különösen ott, ahol a szakmák, nemcsak egy szakma belső ügyeit intézik, hanem a határterületeket, a más szakmákkal való együttműködést, a szakmai konszenzusok kiépítését és meghozatalát, és ezekben a kérdésekben szerintem nem is lenne, tehát a szakma önérdeke is megkívánja, hogy itt folyamatosan jelen legyenek.
Azt gondolom, hogy itt a szakmának magának a saját autonómiájának és a saját szakmai igényességének is meg kell jelennie a jövőben ezekben a kérdésekben. Köszönöm szépen, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nem látok több jelentkezőt. Megadom a szót persze, ha akarnak reagálni, nem kötelező, de azt gondolom, hogy arra kell a tárca új vezetésének a figyelmét felhívni, hogy egyrészt a kollégiumok megújításánál érvényesüljenek a demokratikus választási szabályok, másrészt át kell tekinteni a kollégiumok működési rendjét. Nyilván adott helyzetekben elvárható egy rugalmasabb működési rend. nyilván a kölcsönös partnerség szellemében.
Magam azt gondolom, hogy az Országgyűlés Egészségügyi bizottságának nem feladata az, hogy minden kollégiumban képviseltesse magát valamilyen módon. Azt nyilván a szakmai kollégiumra kell bízni, ha olyan stratégiai kérdésekben kívánnak tárgyalni és állást foglalni, akkor nyilván Dobozy elnök úr ezt meg tudja beszélni a kollégiumi elnökökkel, akkor a bizottság rendelkezésre áll, nyilván az elnöknek küldött meghívó alapján el fogjuk dönteni, hogy esetenként ki tud elmenni. De a szakmai kollégiumi rendszert abból a szempontból nem hiszem, hogy szabad felülvizsgálnunk, hogy ez nem a parlament, nem az Országgyűlés tanácsadó szerve, hanem egy mindenkori ágazati politikai vezetés szaktanácsadó szerve. Ebben kell a kollégiumokat az itt elhangzottak szerint erősíteni, ami persze, nem zárja ki, hogy esetenként egy-egy ülésre ne menjünk el, amiről persze a bizottságot a kijelölt tag majd tájékoztatja, és azt a gyakorlatot is folytatni fogjuk, ahogy ezt eddig is tettük, én nem restelkedem emiatt, hogy ha olyan napirendet tárgyaltunk, tessenek visszaemlékezni, mindig meghívtuk a kollégium illetékesét, kollégiumi vezetőket. Számos példát tudok mondani erre az elmúlt két évből, és korábbról is.
Azt pedig Dobozy professzor úr, sajnálom, csekkoltam, pénteken küldtük el faxon és elektronikus úton és levélben is a meghívókat. Olyan a parlament munkarendje, hogy ilyenkor indulnak el a meghívások a következő heti ülésekre, de mindenesetre örülünk annak, hogy meg tudta oldani, hogy jelen van, és köszönjük szépen.
130
SF 131 (Elnök)
Kérdezem államtitkár urat, hogy kíván-e még ezek után reagálni?
DR. KINCSES GYULA államtitkár (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm, nem.
ELNÖK: Elnök úr?
PROF. DR. DOBOZY ATTILA, a Kollégiumi Elnökök Testületének elnöke: Én sem.
ELNÖK: Akkor javaslom, hogy ezekkel vegyük tudomásul a tájékoztatót és ilyen típusú igényekkel lépjünk a minisztérium új vezetése elé.
Utolsó napirendi pontunk az egyebek. Emlékeztetem képviselőtársaimat, hogy holnap reggel 7 órakor indul a busz Pécsre, ahol 10 órakor el kell kezdenünk a bizottsági ülést. Mindenkitől kérem a pontos megjelenést.
Újra felhívom a figyelmet arra, hogy jövő szerdán a mainál várhatóan hosszabb ülést fogunk tartani, amely az ismertetett pontokra és azok jelentőségére tekintettel a szünettel együtt négy, négy és fél órás lesz. Lehet, hogy a mainál is korábban, már fél 9-kor kezdünk, de erről még egyeztetni fogunk.
Van-e még valakinek kérdése, bármilyen bejelentenivalója? (Nincs jelentkező.) Ha nincs, az ülést bezárom.
(Az ülés befejezésének időpontja: 11 óra 12 perc)
|
|
Dr. Kökény Mihály |
Jegyzőkönyvvezetők: Pavlánszky Éva és Soós Ferenc