EB-5/2008.
(EB-62/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Egészségügyi bizottságának
2008. március 5-én, szerdán, 9 órakor
a Képviselői Irodaház V. emelet 567. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat: *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak részéről *
Hozzászóló(k) *
Elnöki bevezető, a napirend megállapítása, elfogadása *
Dr. Csáky András napirend kiegészítésével kapcsolatos felvetése *
Tájékoztató az Új Magyarország Fejlesztési Terv végrehajtásának aktuális kérdéseiről az egészségügy területén *
Gál Ilona szakállamtitkár (Egészségügyi Minisztérium) szóbeli kiegészítése *
Kérdések, észrevételek *
Reagálások a vitában elhangzottakra *
Dr. Magyar Bálint államtitkár (Miniszterelnöki Hivatal) *
Gál Ilona szakállamtitkár (Egészségügyi Minisztérium) *
Egyebek *
Elnököl: Dr. Kökény Mihály (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Schvarcz Tibor alelnök (MSZP)
Dr. Mikola István alelnök (Fidesz)
Dr. Czinege Imre (MSZP)
Dr. Garai István (MSZP)
Gyula Ferencné (MSZP)
Dr. Havas Szófia (MSZP)
Dr. Juhászné Lévai Katalin (MSZP)
Dr. Nyul István (MSZP)
Dr. Perjési Klára (MSZP)
Dr. Tóth István (MSZP)
Dr. Vojnik Mária (MSZP)
Dr. Kupper András (Fidesz)
Béki Gabriella (SZDSZ)
Dr. Csáky András (MDF)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Tittmann János (MSZP) dr. Vojnik Máriának (MSZP)
Dr. Molnár Ágnes (Fidesz) dr. Mikola Istvánnak (Fidesz)
Dr. Pesti Imre (Fidesz) dr. Kupper Andrásnak (Fidesz)
Dr. Puskás Tivadar (KDNP) dr. Csáky Andrásnak (MDF)
Béki Gabriella (SZDSZ) megérkezéséig dr. Schvarcz Tibornak (MSZP)
Gál Ilona szakállamtitkár (Egészségügyi Minisztérium)
Dr. Magyar Bálint államtitkár (Miniszterelnöki Hivatal)
(Az ülés kezdetének időpontja: 9 óra 07 perc. )
Elnöki bevezető, a napirend megállapítása, elfogadása
DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban: ELNÖK: Jó reggelt kívánok! Köszöntöm a bizottság tagjait, meghívott vendégeinket. Megállapítom, hogy az ülés a helyettesítésekkel határozatképes. A munkát megkezdenénk.
Napirend előtt tájékoztatom a bizottság tagjait, hogy házelnök asszony átiratot intézett a bizottsághoz, és ezt kiosztattam. Ebben az átiratban arról van szó, hogy Szekszárd megyei jogú város polgármestere azt kezdeményezte, hogy a nemdohányzók védelméről szóló törvénytervezet változtatásánál a helyi önkormányzatok kapjanak rendeletalkotási felhatalmazást abban a tekintetben, hogy kijelölhessék a korlátozás alá vont területeket.
Tájékoztatom a bizottságot arról, hogy a kormány készíti a nemdohányzók védelméről szóló törvény szigorítását, és ebben a polgármester úr által javasolt felhatalmazás szerepel. Tehát ebben a tekintetben szándékozom polgármester úrnak válaszolni.
Tájékoztatom a bizottságot arról, hogy a Ház főtitkára a bizottsági elnöki értekezleten történt tárgyalás után a tavalyihoz hasonló mértékben, 3,3 millió forintban határozta meg a bizottság szakértői keretét, amelynek 60 százaléka fölött a bizottság elnöke, 40 százalék fölött az ellenzéki alelnök rendelkezik. Tájékoztatnám a bizottságot arról is, hogy a titkárságon a tavalyi felhasználásról készült jelentés megtekinthető, aki ezt kívánja, a bizottság titkára rendelkezésre bocsátja.
Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság tájékoztatót küldött a nyugdíjak kerekítéssel történő kifizetéséről és a tizenharmadik havi nyugdíj kifizetésének a részleteiről. Az első részlet folyósítására kerül sor márciusban, ezt is kiosztattam a bizottság tagjainak.
Tájékoztatom a bizottságot arról, hogy az Alkotmánybíróság a közelmúltban a 2006. évi CLVIII., a biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-ellátás, valamint a gyógyszerforgalmazás általános szabályairól szóló törvénnyel kapcsolatban a patikaliberalizációt, illetőleg a gyógyszertári szolidaritási díjjal érintett indítványokat elutasította.
Tájékoztatom a bizottságot arról, hogy Tulassay Tivadar, a Semmelweis Egyetem rektora levelet küldött, amelyben a február 13-án a felsőfokú szakképzést tárgyaló ülésünkkel kapcsolatban minden egészségügyi felsőoktatással foglalkozó intézménynek megküldött jegyzőkönyvre tesz észrevételeket, tudomásulvétel végett ezt is kiosztattam a bizottság tagjainak.
Végül tájékoztatom a bizottságot arról, hogy az Egészségügyi Minisztériumban személyi változás történt, Egresits Tímea asszony megvált a parlamenti titkárság vezetésétől, mert más feladatot kapott, és dr. Sorosi Noémi asszony - köszöntöm őt - vette át ezt a feladatot, tehát ő vezeti március 1-jétől a minisztérium parlamenti titkárságát. Köszöntöm őt az ülésünkön, és jó munkát kívánok.
Tisztelt Bizottság! Megkérdezem, hogy napirend előtt van-e észrevétel. (Nincs jelzés.) Nem látok jelentkezőt. Akkor térjünk rá a napirendi ajánlásra, az írásos ajánlás szerint javaslom, hogy tárgyaljunk a napirendről. Csáky András képviselőtársunk jelentkezik a napirendi kérdésben. Képviselő úr!
Dr. Csáky András napirend kiegészítésével kapcsolatos felvetése
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. A hétfői napon az elnök úrhoz eljuttattam, miután a különböző frakciók képviselőivel egyeztettem egy javaslatot, hogy a bizottság tárgyaljon, illetve nyújtson be a parlamentnek egy költségvetésitörvény-módosító javaslatot a 2008. évi bérpolitikai intézkedésekkel kapcsolatosan. Úgy gondolom, mindenki előtt ismert, kérném, hogy ezt második napirendi pontként tárgyaljuk a mai nap folyamán.
ELNÖK: Köszönöm. Van-e észrevétel? Vojnik képviselő asszony!
DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Tisztelt Bizottság! Arra szeretném kérni Csáky képviselőtársamat, hogy adjon még egy kis időt ennek a szerintem tartalmában nagyon fontos napirendnek az előkészítéséhez és a megoldásához. Én magam láttam a képviselő úr előterjesztését, és ebben a formában valószínűleg problémás és nem tudnánk jól támogatni. De nekem az a meggyőződésem - és mi ezt az álláspontot megbeszéltük -, hogy ennél fontosabb, hogy mégis tudjunk egy közös álláspontot elfoglalni, ezért azt javasoltam az elnök úrnak, hogy az érintett tárcáktól írásos állapotjelentést és véleményt kérjen. Remélhetőleg az egy heti csúszás nem okoz érdemi halasztást, vagy nem veszi el a képviselő úr javaslatának semmilyen érdemi részét, de fontos lenne tájékozódni, és fontos lenne, hogy a megoldásba bevonjuk az önkormányzati bizottság képviselőit is, akikkel ezeket a javaslatokat ugyancsak javasolnám megbeszélni.
Ezért tisztelettel azt kérem a képviselő úrtól, hogy engedje meg, hogy ne a mai ülés második napirendjeként tárgyaljuk, hanem a következő ülésen, és erre teszek javaslatot elnök úrnak is.
ELNÖK: Köszönöm. Csáky képviselő úr!
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Bizonyára képviselő asszony figyelmét nem kerülte el, hogy ez nem egy előzmények nélküli előterjesztés, hiszen a múlt héten hétfőn az interpellációmra adott pénzügyminiszteri válasz kapcsán sajnálatos módon - kivéve Molnár Lajos miniszter urat, illetve Kuncze Gábort - önök megszavazták a pénzügyminiszteri választ, amelyben merev elutasítás volt ennek a problémának a megoldása kapcsán.
Tehát nem előzmény nélküli a dolog. Úgy gondolom, azzal, hogy hétfőn leadtam elnök úrnak és tárgyaltunk róla, és ő azt mondta, hogy ebben az ügyben a Pénzügyminisztériumot mindenféleképpen ide fogja hívatni, volt kellő idő arra, hogy ennek a kérdésnek a tárgyalására felkészüljenek. Természetesen, ha nem szavazza meg a napirendi kiegészítését a bizottság, én tudomásul veszem, nem tudok mit tenni, de azt az indokot, amit képviselő asszony mondott, nem tudom elfogadni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Természetesen, ha Csáky képviselő úr fenntartja a javaslatát, akkor mindjárt szavazni fogunk. Annyit szeretnék csak megjegyezni, anélkül, hogy ezt a vitát megnyitnám, hogy képviselő úr javaslata egyébiránt messze nemcsak az egészségügyi intézményekre, hanem ennél sokkal szélesebb körre terjed ki, ennek az összes költségvetési hatásával együtt is, ezért is azt gondolom, hogy szükséges egyeztetni, nemcsak a Pénzügyminisztériummal, hanem az önkormányzati szféra illetékeseivel, az önkormányzati bizottsággal is.
De én akkor nem folytatom most ezt a vitát, hanem...(Dr. Csáky András: Szólhatok még?) Csáky képviselő úr!
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Mint általában minden törvényjavaslat, szabadon módosítható a vita során. Úgy gondolom, hogy logikailag, miután maga a módosítani javasolt rész sem tesz különbséget a különböző intézmények között, csak abban az esetben, hogy költségvetési intézményről beszél, természetesen jogi szempontból más lehetőség nem volt, mint egy ilyen formának a megalkotására, de hangsúlyozom: a törvényjavaslat tárgyalása során mindenfajta módosítási lehetőség rendelkezésre áll, sőt még logikailag kapcsolódó más egyéb részek megnyitására is az ügyrendi bizottság vonatkozó döntése értelmében. Ennek figyelembevételével kérem, hogy tárgyaljunk róla.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor megkérdezem a bizottságot, hogy kiegészíti-e a mai ülés napirendjét Csáky András képviselőtársunk javaslatával, ami egy törvénymódosító javaslat. Ki szavaz igennel? (Szavazás.) 7 igen. Ki szavaz nemmel? (Szavazás.) 3 nem. Ki tartózkodott? (Szavazás.) 9 tartózkodás.
Megállapítom, hogy a bizottság többsége nem vette napirendre képviselő úr javaslatát.
Ezért az eredeti napirendi javaslatról szavazunk. Ki támogatja a napirendi ajánlást, ki szavaz igennel? (Szavazás.)
Megállapítom, hogy a bizottság elfogadta a napirendi ajánlást.
Soron következik: Tájékoztató az Új Magyarország Fejlesztési Terv végrehajtásának aktuális kérdéseiről az egészségügy területén. Képviselőtársaink az elektronikus futárpostával a szaktárca írásos anyagait néhány nappal ezelőtt kézhez kapták. A napirend tárgyalásánál a kormányt Gál Ilona, az Egészségügyi Minisztérium illetékes szakállamtitkára képviseli, illetőleg Magyar Bálint államtitkár úr, aki a fejlesztéspolitikai irányító testület illetékes tagja, és természetesen jelen vannak az egészségügyi tárca, illetőleg a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség szakértői is.
Köszöntöm államtitkár asszonyt, államtitkár urat, és először az előterjesztőké a szó. Gál Ilona szakállamtitkár asszony az eligazodásunkat egy rövid prezentációval segíti. Megadom a szót.
Gál Ilona szakállamtitkár (Egészségügyi Minisztérium) szóbeli kiegészítése
GÁL ILONA szakállamtitkár (Egészségügyi Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Alelnök Úr! Tisztelt Képviselők! Köszönöm a tárca nevében is, hogy lehetőséget kaptunk, hogy beszámoljunk arról, hogy az Új Magyarország Fejlesztési Terv egészségügyi fejlesztései vonatkozásában hol tart. Az anyaghoz, amit átküldtünk, egy rövid bevezetőt szeretnék tartani, egy rövid prezentációval, hogy hol tartunk, és utána nyitottak vagyunk, bármilyen kérdésre szívesen válaszolunk.
Azt szeretném bemutatni röviden az elején, hogy gyakorlatilag honnan indult az Új Magyarország Fejlesztési Terv egészségügyi ága. Kiindultunk a 2003-ban elfogadott népegészségügyi programból, amelynek az a célja, hogy 2013-ra legyen legalább három évvel hosszabb a születéskor várható élettartam Magyarországon mindkét nem esetében. Ennek két fő cselekvési területe fogalmazódott meg 2003-ban: az egészségvédelem, az állampolgárok egészségének védelme, valamint a főbb betegségek, halálokok gyakoriságának a csökkentése. Ehhez kapcsolódóan 2006-ban elfogadta a Magyar Országgyűlés a Nemzeti Rákellenes Programot, amely magába foglalta az onkológiai ellátórendszer strukturális fejlesztését, a gondozási tevékenység fejlesztését, a prevenciót, a képzést, minőségfejlesztést. Ugyanakkor elfogadta továbbá a szív- és érrendszeri betegségek nemzeti programját az Országgyűlés, ahol szintén prevenció, szintén strukturális változások az ellátórendszerben, szintén a rehabilitáció fejlesztése, a képzés, monitorizálás fogalmazódott meg.
2005-ben fogadta el a Nemzeti Csecsemő- és Gyermek-egészségügyi Programot, ahol szerepelt a struktúra-átalakítás, a hozzáférés javítása az alapellátás szintjén, a szakterületek célzott fejlesztése, minőségügyi fejlesztés, valamint a szakterületek közötti együttműködés nagyon röviden.
2005-ben fogalmazódott meg az egészségügyi fejlesztési koncepció, amelyben fő elvként az fogalmazódott meg, hogy az egyéni és közösségi döntéshozatal minden szintjén váljon értékké az egészség, valamint jelentősen csökkenjenek az egyenlőtlenségek az egészségi állapotban, az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférésekben, valamint működjön költséghatékonyan és magasabb színvonalon az egészségügyi rendszer.
Fő beavatkozási területeknek a prevenciót nevezte meg, a hozzáférés javítását szerkezeti átalakítással, infrastruktúra-fejlesztéssel, valamint a képzést, a költséghatékony és minőségi fejlesztést.
Az egészségügyi reform céljait az alábbi öt fő pontban tudom elmondani: igazságosabb hozzáférés kialakítása, jól szervezett, a progresszivitás elvén álló ellátórendszer kialakítása, igazodás a változó szükségletekhez, a rendszerszintű hatékonyság javítása és a fenntartható fejlődés megalapozása. Ehhez az operatív programokat nagymértékben igazítottuk, ezekből kiindulva fogalmaztuk meg azokat, amelyek bekerültek az Új Magyarország Fejlesztési Tervbe, valamint azokba az operatív programokba, amit úgy a kormány elfogadott, mint természetesen az Európai Unió, Brüsszel.
Fő beavatkozási területeknek az ellátórendszer infrastruktúrájának korszerűsítését, a szerkezet-átalakítást támogató humánerőforrás-fejlesztést, valamint az egészségtudatos magatartás ösztönzését jelöltük meg. Természetesen ezt nem a tárca önmagában, egyedül dolgozta ki ezen programokra alapozva, hanem bevonta a regionális fejlesztési tanácsokat, a regionális egészségügyi tanácsokat, a szakmai kollégiumokat, egyéb szakértőket, valamint a Nemzeti Egészségügyi Tanács delegált szakértőjét, akik folyamatosan részt vesznek a pályázatok kiírásának előkészítésében is.
Gyakorlatilag a három célt milyen módon, hogyan fogalmaztuk meg? Azt, hogy az ellátórendszer infrastruktúrájának a fejlesztése, leképeztük célokra, és ezekhez hozzárendeltük az eszközöket. Ezek a célok és eszközök fogalmazódtak meg a már eddig kiírt pályázatokban, legyen az a kistérségi járóbeteg-ellátás fejlesztése, az aktív kiskórházak átalakítását célzó pályázat kiírása, amelynek múlt pénteken volt a beadási határideje, ezt meg kell említenem, ezt az anyagunk egyelőre nem tartalmazta, valamint az egészségpólusok fejlesztése. Ennek a kiírására decemberben került sor, a beadási határidő: május, június.
Továbbá megfogalmaztuk a humánerőforrás-fejlesztésben a célunkat, megfogalmaztuk azokat az eszközöket, amivel ez megvalósítható: az ágazati HR-monitoring rendszer egységes kialakítása, az adattárház kialakítása, a megváltozott igényekhez alkalmazkodó foglalkoztathatóság támogatása, a képzési feltételek biztosítása, a kompetenciák fejlesztése, valamint a humánerőforrás-kapacitás ágazatban tartása, a korábban kialakult regionális orvosi, szakdolgozói kapacitáshiányok betöltése.
A harmadik célként megfogalmazott egészségtudatos magatartás ösztönzése, itt a lakosságra gondolunk ebben az esetben. Megfogalmaztuk, hogy szeretnénk az egészséggel kapcsolatos ismeretek hatékony elterjesztését elérni a lakosság körében, egészségfejlesztési programokkal, megelőzéssel, a legjelentősebb egészségkockázati tényezőket befolyásolni, gyakorlatilag csökkenteni szeretnénk. Szeretnénk a lakosság szűréssel kapcsolatos attitűdjét megváltoztatni, javítani, ugyanakkor kiemelt hangsúlyt helyezünk a kora gyermekkori egészségiállapot-felmérésre és korai jelzőrendszer kialakítására a társterületekkel együttműködve, értjük alatta a Szociális és Munkaügyi Minisztériumot, valamint az Oktatási Minisztériumot, akikkel szorosan együttdolgozunk.
Konkrétan a 2007-2008-as uniós fejlesztések ütemezését szeretném bemutatni. Két szakaszra és több ütemre bontottuk ezeket. 2007 negyedik negyedév, 2008 első negyedév, március végével zárul, célul tűztük ki a lakosságközeli ellátások fejlesztését. Ehhez pályázatokat jelentettünk meg. Mi volt a fő célunk, hogyan valósítottuk meg? A Regionális Operatív Programok Irányító Hatóságával együttműködve az alapellátás infrastruktúrájának fejlesztését, a háziorvosi szolgálat, egészségház, egy egészségügyi szociális központ - ez régió, illetve kistérség függvényében, ki, mire szeretne pályázni -, ennek a fejlesztését tűztük ki célul, a járóbeteg-szakellátás fejlesztését, valamint a mentés és mentésirányítási rendszer fejlesztését.
Ezektől elvárjuk: új, 25 kistérségi szakellátó központ létrehozását, 9 átalakuló kiskórház magas szintű járóbeteg-ellátóvá való átalakulását várjuk el, valamint régiónként 3-4 alap- vagy emelt szintű járóbeteg-ellátó modernizálását, kialakítását.
A mentésfejlesztésről pedig: a lakosságot céloztuk meg elsősorban, új diszpécserrendszert szeretnénk a mentőszolgálatnál üzembe helyezni, várhatóan másfél év múlva a mentőautók kiküldési aránya 15 percen belül, ez eléri a 90 százalékot, ezek után ezt várjuk el ettől, az esetek 90 százalékában, valamint azt várjuk el, hogy a találati arány növekedjen.
Továbbá: a sürgősségi fejlesztéseket céloztuk meg az első ütemben. (Dr. Csáky András: Mi az a találati arány?) A találati arány azt jelenti, hogy ha valaki betelefonál - akkor pontosítanék, ha nem volt egyértelmű -, ha betelefonál a beteg vagy a háziorvosa, elmondja, hogy mi a problémája, a diszpécser ezt megérti, és azt a típusú autót küldi ki legjobban, ez a találati arány, elnézést.
ELNÖK: Elnézést, államtitkár asszony, arra kérem képviselőtársaimat, hogy figyelmesen hallgassuk az előterjesztőt, pontosító kérdésekre is lesz lehetőség.
GÁL ILONA szakállamtitkár (Egészségügyi Minisztérium): Sürgősségi fejlesztésektől elvárjuk, hogy minimum 18 új korszerűsített SO1 vagy SO2, tehát sürgősségi osztály legyen, tehát fejlesszék az SO1-ről SO2-re, sürgősségi osztályokat hozzanak létre, a perinatális osztályok informatikai fejlesztését támogatjuk, valamint a központi intenzív osztályoknál. Ehhez csatlakozóan a legmagasabb szintű progresszivitási tevékenységeket támogatjuk az egészségpólus beruházásokban, valamint szükség szerint a sürgősségi fejlesztéseket. Itt azt várjuk el, hogy 9 egészségpólus intézmény, a három darab régiós egyetem, valamint régiónként a legnagyobb aktív ágyszámmal rendelkező kórház fejlesztését támogatjuk. Ezeknek a magas szintű, még magasabb szintű szakmai színvonalra való emelését várjuk el, tehát ez régiónként egy darab kórházat jelent.
Továbbá, nem elfeledkezve a képzésről, sőt ezt kiemelve: legalább 3 ezer fő képzését és 15 új kompetenciabővítő képzési tananyag kialakítását várjuk el az új hatásköri listák kialakításával.
A következő ütemnek 2008 második-harmadik negyedévét céloztuk meg. Itt a fő hangsúly a szerkezetváltást támogató infrastrukturális fejlesztések a fekvőbeteg-ellátások terén, a mentés második üteme. Ezen cél mentén meg szeretnénk jelentetni a struktúraváltást támogató infrastruktúrafejlesztési pályázatot, az onkológiai hálózat fejlesztését támogató pályázatot, a rehabilitációs fejlesztéseket, valamint a mentés, légimentés második kiemelt programját. Itt az új légibázisokat, a korszerű légibázisokat céloztuk meg, 163 felújított, valamint 37 új mentőállomást szeretnénk ezen program eredményeként elérni.
A rehabilitációnál a korszerű fekvőbeteg-intézményeket várjuk el eredményként, az onkológiai hálózatnál pedig a központok kialakítását, a már meglévő központok korszerűbbé átalakítását, valamint a létező megyei, területi kórházaknál eszközcserét, átalakítást.
Ugyancsak a második, harmadik negyedévre céloztuk meg a foglalkoztatás-támogatás, HR-monitoring rendszer pályázat megjelentetését, ahol legalább 150 támogatott intézményt céloztunk meg. Itt a hiányszakma-, a team-finanszírozáshoz az intézmény foglalkoztatás-támogatási forrásra tud pályázni. Tehát azt várjuk el, hogy a hiányszakmákban, ahhoz, hogy odacsábítsa az orvost, bizonyos egyéb támogatást tud nyújtani az orvosnak, a team-finanszírozásban szeretnénk forrásokat biztosítani.
Az egészségfejlesztési alapismeretek életmódprogramokkal: legalább 500 települést szeretnénk egészségtervekbe, népegészségügyi programokba, egyéb, a lakosságot megcélzó programokba bevonni.
A kora gyermekkori program: ez egy új egységes, országos lefedettségű, kora gyermekkori állapotfelmérési programot eredményezne, amely közösen az SZMM-mel és az OKM-mel a MEH koordinációja mellett a tárca aktív részvételével kidolgozásra kerül. Ezt a kora gyermekkori állapotfelmérést itt kezdjük el, a továbbiakban bemutatom, hogy hol kerül folytatásra.
A regionális egészségmonitorizálás: egy országos működő hálózatot szeretnénk kiépíteni, úgynevezett egészség-obszervatóriumot a már megkezdett pilot-projekt eredményeinek a levonása után, a következtetések levonása után, ennek modernizálásával kiterjeszteni országos szintűre.
A harmadik ütemnek a 2008 negyedik negyedévét jelöltük meg, ahol az ellátórendszer fejlesztését támogató konstrukciókat szeretnénk pályázatos formában, közösen az irányító hatósággal megjelentetni. Ez tartalmazza az informatikai fejlesztéseket, úgy az ágazati közhiteles nyilvántartásokra gondolok ebben az esetben, mint a termék- és szolgáltatás-nyilvántartásokra, kódrendszerekre.
A szervezeti hatékonyság javítása: minőségfejlesztés és kontrolling. Itt a kórházakat ellátó intézményeket szeretnénk integrált minőségmenedzsmenti rendszerek bevezetésével támogatni, forrást szeretnénk ahhoz nyújtani, hogy ezek a rendszerek bevezetésre kerüljenek.
A második szakasznak 2009 második félévét céloztuk meg, itt pedig a regionális struktúrákat szeretnénk erősíteni: a regionális járóbeteg-szakellátó hálózatok fejlesztésével, a regionális vérellátó központok fejlesztésével, valamint a térségi intézményközi informatikai fejlesztésekkel.
Ezt követi a harmadik szakasz, amit mi a szerkezetváltás befejezésének hívunk, reméljük, legalábbis a 2013-ig rendelkezésre álló NFT-s forrásokat szeretnénk hatékonyan, érdemben felhasználni. A 2007-2008-as években elkezdett, pályázatos formában megjelentetett, intézmények által igénybe vett szerkezetátalakítás eredményeit tükröző elemzések következtében létrejövő szerkezetátalakítás továbbvitelét támogatnánk, szintén további infrastruktúra-fejlesztéssel, informatikai fejlesztéssel, szeretnénk a lakosság egészségtudatos magatartását - levonva az első két év eredményeit - a továbbiakban is támogatni, valamint a humánerőforrás és szolgáltatásfejlesztéseket.
Összefoglalóan azt tudom mondani, hogy a lakosságra, a humán erőforrásra és az infrastruktúra-fejlesztésre szeretnénk 2013-ig a hangsúlyt helyezni, a fenntarthatósági garancia megtartása mellett.
Hogy konkrétan a rajz szerint próbáltuk képletesen bemutatni, hogy milyen programok, milyen célokat, hogyan szolgálnak, ezt az átküldött anyag is tartalmazza. (Dr. Schvarcz Tibor: Nagyon bonyolult tábla!) Nem annyira bonyolult. Megjelöli, hogy milyen TIOP, TÁMOP, ROP, gyakorlatilag nemcsak ez a három, eddig általam említett projekt, operatív program támogatja az egészségfejlesztést, hanem a gazdasági operatív programra a pólusberuházások is nagy hangsúlyt helyeznek, gyakorlatilag kutatásfejlesztésre a klinikák, valamint a legnagyobb aktív kórházak tudnak pályázni.
Ez a táblázat, ez a piramis mutatja be, hogy hogyan épül egymásra az ellátás, hogyan épülnek egymásra a pályázatok, és ezen pályázatok melyik operatív programban, hogyan kerültek megfogalmazásra. Itt megtaláljuk az alapot, a járóbetegeket, a krónikust, a rehabilitációt, amelyet a Regionális Operatív Programokból lehatárolás alapján sikerült támogatni. Úgy gondoljuk, hogy itt a Regionális Egészségügyi Tanácsnak volt kiemelt szerepe, amikor ezt kialakítottuk. A mentést, vérellátást, mint országos ellátást kiemelt programként a Társadalmi Infrastruktúra Operatív Programból, az onkológiát, a sürgősséget, a struktúraváltást támogató infrastruktúrát és a járóbeteget mindenképpen az Infrastruktúra Operatív Programból. A Társadalmi Megújulás Programja pedig vonatkozik az összes intézetre, legyen az Közép-Magyarországon, legyen az Dél-Dunántúlon, bárhol vannak, a Társadalmi Megújulás Operatív Programra bárki tud pályázni. Úgy gondoljuk, hogy az egészségtudatos magatartásra mindenképpen nagyon nagy hangsúlyt szeretnénk ezekkel helyezni.
Hogy milyen források vannak, ezt az átküldött anyagunk részletesebben tartalmazza. Itt csak összesen azt szeretném elmondani, hogy 1 milliárd 826 millió euró van a teljes keretre, 2007-2013-ra a programokban, mi 2007-2008-ban 1 milliárd eurót szeretnénk ezekre a fejlesztésekre fordítani. Köszönöm szépen a figyelmüket, és örömmel állok rendelkezésükre.
ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár asszony. Megkérdezem Magyar Bálint államtitkár urat, hogy kíván-e most szólni? (Dr. Magyar Bálint: Nem.) Nem.
Tisztelt Bizottság! Mielőtt a konzultációt elkezdenénk, felhívnám a figyelmet arra, hogy a jövő heti ülésre tervezzük a népegészségügyi program haladásáról szóló jelentés megtárgyalását, tehát azt ott is tudjuk majd érinteni, nem korlátozva természetesen az ilyen jellegű megjegyzéseket.
Ugyanakkor azt is szeretném elmondani, hogy a Nemzeti Egészségügyi Tanács elnöke, Papp Zoltán elnök úr tájékoztatott arról, hogy Bajnai Gordon önkormányzati és területfejlesztési miniszter úrnál tett látogatása során támogatást kapott a tekintetben, hogy a Nemzeti Egészségügyi Tanács tagjai, képviselői, delegáltjai a pályázati rendszer fontos munkafázisaiba bekapcsolódhassanak, és azt kérte, hogy én ezt mondjam el a bizottság ülésén annak érdekében, hogy ennek a megállapodásnak majd érvényt lehessen szerezni. Ennek eleget tettem, így tehát megnyitnám akkor a vitát, kérdések és észrevételek együtt.
Havas képviselő asszony!
DR. HAVAS SZÓFIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Néhány gyakorlati kérdést, illetve tulajdonképpen csak egyet szeretnék feltenni. Most 2008 márciusát írjuk. Hogyan áll tulajdonképpen ezeknek a programoknak a végrehajtása? Most meghallgattuk, hogy a pályázati szakasz eleje tájékán járunk, tehát effektíve mikor lesz ebből az EU-s pénzek lehívása és egyáltalán mikorra tervezzük ezeknek a programoknak a megvalósítását. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Schvarcz alelnök úr!
DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Itt elhangzott a létesítmények és a különféle projektek vonatkozásában a fenntarthatóság, finanszírozhatóság kérdése. Kérdezném államtitkár asszonyt, hogy a kistérségi járóbeteg-szakellátó központok vonatkozásában a 15 ezer fős lakosságarány megfelel-e ezeknek a kritériumoknak? Magyarul, hogy ezzel a létszámmal fenntartható-e egy ilyen szakrendelő? Mi úgy gondoljuk, hogy ennél nagyobb létszám az, ami biztosítaná egy ilyen járóbeteg-szakellátó központ gazdaságos és fenntartható működését.
A másik: meg szeretném kérdezni két konkrét kérdésben, a hévízi projekt kapcsán hogyan áll a megvalósítás folyamata, hogyan áll a projekt? És azon belül volt egy radio-synovectomiás pályázat, az most kiesett-e ebből vagy sem? És a Korányi-projekt vonatkozásában hogyan áll a projekt, és az tartalmazza-e az Ortophediai Klinika beköltöztetését vagy valami más elképzelés van most már ezzel a szerencsétlen, hányatott sorsú Ortophediai Klinikával kapcsolatosan? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, alelnök úr. Nyul képviselő úr, Perjési Klára, majd Juhászné Lévai Katalin.
DR. NYUL ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen. Szeretném megkérdezni, hogy a gyermek-egészségügyi ellátást, illetve a gyermek-sürgősségi ellátást kiemelten kezeli ez az előterjesztés, és itt találkozunk olyan adattal, hogy ma Magyarországon összesen egy gyermekmentő szolgálat működik, mint olyan. Az a kérdésem, hogy mi a terv valójában, hogy a súlyponti kórházakban vagy egyetemi helyeken kívánatos-e ennek a kiépítése vagy a megyei központokban? Ez nem könnyű, a szakember-ellátottságra gondolok elsősorban.
A másik kérdés a mentőszolgálattal kapcsolatosan: itt találkoztunk az anyagban olyannal, hogy 3,5 milliárd áll rendelkezésre a mentőszolgálat infrastrukturális fejlesztésére, és elsősorban a diszpécserszolgálat kiépítésére gondolok. Mennyi az az összeg, amely ténylegesen a mentőállomások újjáépítésére és az amortizálandó gépkocsiállomány cseréjére is szolgál?
Ezzel kapcsolatban lesz majd még később megjegyzésem. Van még egy konkrét kérdésem, a 2. számú mellékletben a 6.2.4. A-nál, a foglalkoztatás támogatása az A-komponens alapellátás finanszírozása egyenlőtlenségének csökkentése, a tartósan betöltetlen háziorvosi praxisok számának csökkentése. Itt találkozunk egy olyan adattal, hogy 960 millió áll összesen 2007-2013 között rendelkezésre, értelmezésileg szeretném hová tenni, hogy ha a nyertesek száma egy, valójában ez részleteiben mit takar, mire lehet itt gondolni, és mi lenne a megoldás kulcsa.
A másik pedig, hogy úgy általában a pályázatoknál, amikor országos pályázatok futnak be, régióból, megyékből, kórházakból, azt a RET-ek egyeztetik-e? A RET-ek szakmai véleménye ott van-e minden pályázat mellett? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Arra biztatnám a képviselő urat, hogy a megjegyzést is szíveskedjék megtenni, mert egykörös konzultációs vitáról van szó.
DR. NYUL ISTVÁN (MSZP): Jó, köszönöm szépen a lehetőséget. A mentőszolgálattal kapcsolatban lett volna megjegyzésem, és sajnálatos, hogy Puskás képviselő úr nincs jelen, mint ennek a szakmai területnek az igazán ismerője. De azért azt el kell mondani, hogy itt a mentőszolgálat működését illetően egy gyászjelentést hallottunk, hogy rendkívül rossz az ellátás. Amikor azt mondjuk, hogy a 15 percen belüli ellátás mértéke olyan 80 százalék körüli és 90 százalékra akarjuk emelni, el kellene gondolkodni, hogy 5-6 évvel ezelőtt mi volt a helyzet. Tehát ahhoz képest, hogy mi 10 százalékot növelünk, sokkal nagyobb fejlődés történt ezen a téren. Ha azt mondom, hogy néhány évvel ezelőtt Baranyában Pécsen kívül egyetlen területi mentőállomáson volt csak esetkocsi, ma minden mentőállomáson ott van az esetkocsi. Tehát egy jelentős fejlődés is volt ezen időszak alatt, tehát erről is kellene beszélni.
Azt is el tudom mondani, hogy például a mentőszolgálatot illetően jelentős változás várható, miután a mentőtisztképzés is beindult, és már az első mentőtisztek kijöttek például a pécsi egyetemről. Tehát ezen a téren is, a humán erőforrás terén is várható jelentős változás. Látjuk a képzésben is, a szakképzetlen emberek száma biztos, hogy csökkenni fog, hiszen arra is jelentős pénzek állnak rendelkezésre.
Még egy dolgot talán érdemes lenne elmondani: mióta most január 1-jétől kettévált a mentőszolgálat, a gépkocsik amortizációja nyilvánvalóan egészen másról fog szólni, hiszen ezek a gépkocsik éjjel-nappal mentek valamikor. Ma, hogy a betegszállítás elvált ettől a területtől, meg kell kérdezni a mentőszolgálatnál dolgozó embereket, egészen más viszonyok között dolgoznak, és ténylegesen sürgősségi esethez valóban ki tudnak menni, és sokkal jobbak a viszonyok ilyen értelemben.
Ezzel kapcsolatosan lett volna más kérdésem, de ez nem tartozik ide, hogy valójában a betegszállításra megemelt összeg nem érinti-e az OMSZ költségvetését? Remélem, hogy nem, mert az nagyon nem lenne jó, ha az OMSZ-tól vonnánk el pénzösszegeket, erősítve a betegszállítást, mert tudjuk azt, hogy most a betegszállításnál a kilométerpénzek meg lettek emelve. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mielőtt Perjési képviselő asszony, utána pedig Juhászné Lévai Katalin következne, szeretném megemlíteni, hogy ha a tervekhez visszanézünk, akkor képviselőtársaim tudhatják, hogy március utolsó ülésén foglalkozunk a mentőszolgálat stabilizációjának helyzetével, a mentés és a betegszállítás kérdésével. Tehát azt javaslom, hogy az ezzel kapcsolatos vitát arra az ülésre napoljuk el.
Perjési Klára képviselő asszony!
DR. PERJÉSI KLÁRA (MSZP): Elnök Úr! Államtitkár Asszony! Tisztelt Jelenlévők! Örülök, hogy ezt a nagyon nehezen áttekinthető részét az Új Magyarország Fejlesztési Tervnek valahogy egyben lehet látni, mert egy rendkívül tömény anyagról van szó. A kérdésem azzal kapcsolatos, hogy az operatív programok rövid áttekintésében szerepel, hogy az elektronikus egészségügyi kártya kialakítására az Elektronikus Közigazgatás Operatív Programhoz lehet majd pályázni. A kérdésem lehet, hogy nyitott kapukat dönget, vagy lehet, hogy nem megvalósítható. Azt hiszem, az egészségügy rendszere az, amelyben a legtöbb adat keletkezik komplexitásában, foglalkozik vele az Egészségügyi Minisztérium, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat, felmerült itt a RET-ek kérdése, gondolom, ez az operatív programban való megjelenítése is a RET-ekre koncentrálna. De hogy várható, épp az elektronikus kártya miatt, hogy egy olyan egységes informatikai rendszer alakul ki, legalább olyan szinten, mert külön van a gyógyszerekre, külön van a humán erőforrásra, külön van az ÁNTSZ-nek, hogy a döntéshozóknak egyáltalán nem mindegy, vagy akár a magyar lakosságnak, mert itt átláthatóságról, igazságosságról, egyebekről van szó, hogy van-e arra valami remény, hogy egy összefüggő informatikai rendszer egy belátható időn belül valamennyi, az egészségügyi ellátásban részt vevő szervezetre kiterjed, és ezzel a bizonyos egészségügyi kártyával aztán mindent lehet tudni a telemedicinától kezdve, sok minden egyébig. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Juhászné Lévai Katalin képviselőtársunk következik.
DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN (MSZP): Én is jónak tartom azt, hogy egy áttekinthető anyagot kaptunk. Az aggodalmam az, hogy én túl későnek tartom, hogy most találkozhatunk a bizottságban ezzel az üggyel. Nyilvánvalóan most tűztük napirendre, az időbeni eltolódás okoz nekem gondot, hiszen a pályázatok nagy része még kiírásra sem került, illetve 2008 második felében indul be, és eltelt ebből az európai uniós költségvetési időszakból két év.
Szintén azt szeretném kérdezni, hogy a végrehajtásnál, tehát a kiírást követően az elbírálásra és ehhez kapcsolódó összes adminisztrációs tevékenységre hogyan vagyunk felkészülve, mennyire lehet gyorsítani, legalábbis a második szakaszban, amikor az elbírálás van? Konkrétan: a járóbeteg-szakrendelőknél hány darab pályázat érkezett, mert a nyertesek száma 20-25 lehet, mennyivel van túljegyezve? Én is aggodalmamnak adok hangot abban az ügyben, hogy a kistérségeknél, miután társulni kell az önkormányzatoknak, elvette a kedvüket az, hogy amikor számításokat végeznek, mindenki azt mondja, hogy olyan 20-25 ezer főnél garantált az, hogy legalább nullszaldósan lehessen fenntartani ezeket a szakrendelőket. Én 15 ezernél aggályosnak tartom a fenntarthatóságot. Ismerjük az önkormányzati kondíciókat, hátrányos helyzetű önkormányzatokról van szó, szeretném javasolni, hogy gondolja végig a döntéshozó, hogy szabad-e ráengedni intézményeket úgy, hogy utána nem tudják működtetni és fenntartani az önkormányzatok.
Szükséges, de azt gondolom, hogy működtetni is kell tudni a következő időszakban. Mikorra várható egyébként ebben a döntés?
A rehabilitációs hálózattal kapcsolatosan érdeklődnék. Itt is jelentős csúszásban vagyunk, hiszen azt reméltük az észak-alföldi régióban is, hogy egy elkészült koncepció alapján a kiemelt projektek között lesz a rehabilitációs hálózat kialakítása. Szembesülnünk kellett azzal a ténnyel, hogy ez nem történt meg, nem hagyta jóvá a kormány, hogy kiemelt projektként kezeljük. Hogyan kerül a ROP-okon belül ez kiírásra, milyen időütemezéssel, hiszen azt gondolom, hogy ebben is nagyon jelentős már a csúszás, ha még most kezdünk gondolkodni azon, hogy egyébként majd a regionális operatív programok ezt fogják kezelni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A listámon következik Czinege képviselő úr, majd Garai képviselő úr, Vojnik Mária, Gyula Ferencné, Tóth István és Mikola alelnök úr. Így haladunk. Czinege képviselő úr!
DR. CZINEGE IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! A 4. számú mellékletben nagyon helyesen a nemzeti népegészségügyi program megvalósításának támogatásáról szólnak, ugyanakkor meglepődve tapasztaltam, és a daganatos betegségekkel kapcsolatos szűrőprogramokkal, hogy a második oszlopban nincs konkrét dolog arról, hogy mikor van szűrővizsgálat. Csak olyanok vannak benne, amit úgy nevezünk, hogy primér prevenció. Három vagy négy éve már mást se mondunk, csak azt, hogy a vastagbélrák előfordulása a legnagyobb, szeretnénk, ha megindulna a szűrővizsgálat, és nem látom azt, hogy hol van a szűrővizsgálat beindítása. Csak azt látom, hogy majd figyelmeztetni kell az embereket ennek a fontosságára.
Szeretném felhívni a figyelmet, hogy az Európai Unió 1996-tól kezdődően már elindított egy programot a daganatok elleni küzdelemben, ezzel nagyon-nagyon hátul állunk, és ha arra gondolok, hogy nagyon helyesen felhívjuk a figyelmet a szűrőprogramok jelentőségére, és 900 millió forintot fordítunk erre, akkor a sebészszakmai kollégium segítségével - itt van nálam az anyag - Magyarországon 3 millió lakost 1,5 milliárd forintból le tudnánk szűrni, és nem látom azt, hogy erre mikor van lehetőség. És ha arra gondolok, hogy jelen pillanatban a szűrővizsgálatok hiányában a daganatos betegek 70 százaléka olyan állapotban kerül a műtőasztalra, hogy már metasztázisa, áttéte van, és ez az egészségügynek 20 milliárd többletköltséget jelent, akkor óriási aránytalanság van az 1,5 milliárd forintos szűrővizsgálat és a 20 milliárd forintos többletköltség között.
Helyesnek tartom, ha a primér prevencióval foglalkozunk, de fontosnak tartom azt, hogy végre induljon el a konkrét szűrővizsgálat. Magyarország második helyen áll a daganatos betegségek előfordulásában Európában. Jó példa az Amerikai Egyesült Államok, ahol megvan az a módszer, hogy hogyan lehetne ezt csökkenteni. Én a magam segítségét, de inkább azt mondanám, hogy a Magyar Sebész Szakmai Kollégium segítségét felajánlanám az Egészségügyi Minisztériumnak arra, hogy indítsuk be, a szakmai kollégium még kidolgozta az akkreditációt, itt van nálam, hogy milyen intézetekben, hol lehet ezt csinálni. Szeretném, ha a minisztérium ezt komolyan venné, mert óriási nagy vesztesége van az egészségügynek abban, hogy nem tudjuk beindítani a rendszeres, szükséges szűrővizsgálatot, és nem tudunk megfelelni ebben a vonatkozásban az európai uniós elvárásoknak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm képviselő úr javaslatát. Garai képviselő úr!
DR. GARAI ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Először is azt kell mondanom, hogy nekem tetszik, ami itt le van írva a struktúrájában, gondolatmenetében, szerkezetében. Talán én is az időzítéssel, az ütemezettséggel és a gyorsasággal kapcsolatosan tudnék aggályokat megfogalmazni. Nagyon örülök neki, hogy az én területemen is több járóbeteg-szakellátó központ kialakítása és fejlesztése lassan most már beindulni látszik. Ennek azért is külön örülök - és itt is az anyagban valahol megtaláltam -, hogy a kényszerű, és talán nem mindenhol zökkenőmentes struktúraváltásra, és itt elsősorban a fekvőbeteg-intézményekre gondolok, ahol mindannyian mondhatjuk azt, hogy a betegek bizonyos százaléka talán nem ott kellett volna hogy keresse a gyógyulását, ezzel biztos vagyok benne, hogy ellenzéki képviselőtársaim is egyetértenek, de ha nem ott, akkor valahol máshol.
Tehát ha ez egy kicsit párhuzamosabban és paralel módon folyt volna, ami itt le van írva, itt gondolok nyilván a szakellátó központokra és az alapellátás fejlesztésére, akkor akár szakmailag, akár politikailag ez az egész dolog jobban lehetett volna artikulálható, és zökkenőmentesebb lett volna.
Mindenesetre soha nincsen késő. Úgy gondolom, hogy ha ezt a menetet valamilyen módon fel lehet gyorsítani, akkor ezeket a kihívásokat jobban tudjuk kezelni.
Egy konkrét példát mondanék, ami pozitív is és negatív is, és kérdésem is volna a légimentéssel kapcsolatban, hogy a dél-alföldi régióban mikor lesz ezen a területen egy definitív megoldás, mert mindig szoktam egy kis humort is beleszőni a mondanivalómba, hogy egy előző bizottsági ülésen erről már beszéltünk, és egyfajta döntés is született mind szakmai, mind financiális szempontból, csak egyetlenegy probléma van, hogy ez az előző bizottsági ülés az előző parlamenti ciklusban volt.
Tehát most már azért telik az idő ebben a parlamenti ciklusban is, és ha lehet, ne várjuk már meg a következőt. Köszönöm szépen, ennyit szerettem volna mondani.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Következik Vojnik képviselő asszony, aztán Gyula Ferencné.
DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Tisztelt Bizottság! Mi, egészségpolitikusok már évek óta azon dolgozunk, hogy az első európai uniós fejlesztési pályázatok lehetőségének megnyílását követően most ebben a nagy Új Magyarország Fejlesztési Tervben az elérhető források legtöbbjét szerezzük meg az egészségügyi ellátás fejlesztésére. Nincsenek előzmény nélkül tehát ezek a most, az államtitkár asszony által elmondottak. Éppen ezért a hozzászólásom és részben a kérdésem is ahhoz kapcsolódik, hogy vajon, mennyiben építettek azokra az eredményekre, és mennyire fejezik be a félbemaradt fejlesztéseket? Benne volt-e a stratégiai gondolkodásukban, amikor akár a TIOP, akár a TÁMOP, akár a központi pályázatok, akár a térségi pályázatok kiírásakor a meghirdetett célokat megfogalmazták? Ez azért fontos, mert itt van ez a Nyul képviselő által szerintem kiválóan elővezetett sürgősségi betegellátás komplex rendszere, benne a sürgősségi ellátó osztályok és a mentőszolgálat fejlesztése. Erről a programról bátran elmondhatjuk, hogy egy kétharmad részében befejezett program, ezért tehát véleményem szerint semmi nem indokolja, hogy ennek a feladatnak az ellátásához akár a humán erőforrás, akár az infrastruktúra fejlesztésének a komplex befejezését ne a lehető legrövidebb időn belül tegyük meg, mert minden elvesztett hónap a már megkezdett fejlesztések összesített hatékonyságát rontja.
A kérdésem tehát az, miért kell még mindig elhúzni az arról való döntést, hogy a dél-alföldi régió légimentőbázisát hová kellene tenni? Most, miközben húztuk-vontuk ezt a problémát, nagy valószínűséggel nincs annál jobb, mint amit eredetileg kitaláltunk, hogy a légimentőbázis elérhető vagy elérendő földrajzi körnek a mértani középpontjához legközelebb kell esnie, mert nem az a kérdés, hogy hová érkezik, hanem az a kérdés, hogy honnan indul, amikor érkezik a lehető leggazdaságosabban. De ugyanez vonatkozik a sürgősségi ellátócentrumok felépítésére és a regionális sürgősségi centrumok építésére. Itt már három pályázat volt, részben hazai forrásokból, és csak kis részben európai uniós forrásokból. Ezért azt szeretném, hogy ha a pályázatok kiírását és a források lehívását a lehető leggyorsabban lehetne elérni, és ha fontos a gyermekmentés ebben a dologban, akkor tessék annak időben és forrásban is prioritást adni. Akkor nem egy a többi fejlesztendő között, hanem a fejlesztendő.
Ez a része az a befejezni a már elkezdett programjainkat. A másik, úgy is fogalmazhatnánk, hogy kipótolni a legnagyobb hiányokat. Ebben is megkezdett programjaink vannak. Erre is mondok példát. Ez az onkológiai fejlesztés. Három éve tudjuk, hogy az onkológiai fejlesztésben a legnagyobb hiány, hogy a közép-dunántúli régióban nincsen onkológiai centrum. Akkor tehát semmi sem indokolja, hogy ebben a döntést, amelyet elvben meghoztunk, a lehető legközelebb vigyük a megvalósításhoz. Látom a pályázatban, hogy szerepel, de azt gondolom, hogy nem igazán indokolt, hogy még hónapokkal halasszuk ennek a pályázatnak a kiírását. Miközben látom leírva a célok között a rehabilitációs programot, ez a kipótolni a hiányt klasszikus szakmai területe. Itt abszolút kielégítetlen szükségletek vannak, létező szükségletek. Ezért azt látom, hogy valamennyire elindult a megvalósítása a dél-dunántúli, nyugat-dunántúli régióban, és úgy, ahogy Juhászné képviselőtársam mondta, a legnagyobb hiánnyal küszködő kelet-magyarországi régióban pedig nem. Akkor ezt talán jobb lett volna eredetileg elmondani, hogy ez a központi programban nem fog megvalósulni.
Legvégül, amit előre kellett volna mondani: nagyon fontos - és ez is megtalálható a célkitűzések között - a népegészségügyi program előrehaladását követni, a lakosság egészségi állapotát meghatározó tényezők és a programok végrehajtását ellenőrizni és monitorozni. Igazából valószínűleg ezzel kellett volna kezdeni, ezzel a regionális alapú országos egészség-monitorizálási rendszer kiépítésével, mert akkor automatikusan megvalósulhatott volna, hogy minden kiírt fejlesztésünkben benne van, hogy annak a hasznát a népegészségügyi szempontokból folyamatosan mérhettük volna.
Vagyis azt szeretném kérni, hogy ezek a minden előterjesztésben megfogalmazott, mindannyiunk által közösen támogatott célok, mert nincs itt egy sem, amelyiket ne akarnánk és ne közösen akarnánk, hogy megvalósuljon, a megvalósításban az ütemezést, a prioritásképzést és a források lehívásának minél erőteljesebb megvalósítását lehessen elérni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Gyula Ferencné!
GYULA FERENCNÉ (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Három rövid megjegyzésem, illetve egy kérdésem lenne. Először is azt gondolom, hogy ez az anyag, ami előttünk van, én inkább a helyzetkép részéhez szólnék néhány gondolatot, ez egy nagyon jó anyag, de már ki lehetett volna egészíteni azokkal a megvalósult beruházásokkal, a saját választókörzetemből mondom, azt gondolom, hogy egy óriási jelentőségű dolog volt a krónikus osztály átadása az elmúlt héten, amely a területi kórházak fejlesztéséhez kapcsolódóan nekünk egy óriási lépést jelentett.
Szeretném megkérdezni, hogy a szűrőprogramok, képviselőtársaim közül most foglalkozott is már valaki ezzel, érdekes megfogalmazás van a helyzetképben, hogy az országos kommunikációt támogató 9000 millió forintról szól ez a mondat. Az érdekelne, hogy... (Zaj, közbeszólások: 900 millió.) Nem, ne haragudjatok, az enyémben ennyi van, azért akartam éppen megkérdezni, hogy ennyiből fogunk kommunikálni? És mikor lehetne konkrétan, hogy a kistelepülésekre újra kimenjen a szűrőbusz mondjuk, amely korábban járt, most azonban már pénzhiányra való hivatkozással nem jelenik meg, pedig eddig is a kistelepülési polgármesterek mindenben partnerek voltak, és jelentős összeget áldoztak azért, hogy ott helyben legyen, mert az a tapasztalat, hogy arra a lakosság azért hajlandó elmenni, de már nem fog beutazni 30-40 kilométert azért, hogy szűrővizsgálatokon részt vegyen. Engem ez a része érdekelne, illetve az anyag 8. oldalán az egészségre nevelő és szemléletformáló programok vannak megjelenítve. Az a kérdésem, hogy azokat a civil szervezeteket, akik eddig is bizonyítottan csináltak, bekapcsolódtak ezeknek a programoknak a végrehajtásába, eredményesen, számít-e a minisztérium továbbra is rájuk, be kívánja-e vonni őket? Illetve még két apró kérdésem lenne, hogy ezt az 500 települést, amiről szakállamtitkár asszony szólt a szóbeli kiegészítésében, milyen szempontok alapján fogják kiválasztani, mert bennünket ez nagyon mélyen érintene, hogy ha bekerülhetnének ezek a kistelepülések, amelyeknek az egészségügyi mutatói borzasztóak, országosan is kiemelkedően rosszak, vajon, beleférnek-e, és milyen szempontok szerint.
Tehát még egyszer megkérdezem: hogyan fogják ezeket kiválasztani? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tóth képviselő úr!
DR. TÓTH ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen. Tudom, hogy az infrastrukturális fejlesztésekre kiírandó pályázatok mindig időigényesek, nagy előkészítést, sok egyeztetést igényelnek, ugyanakkor úgy gondolom, hogy a humánerőforrás-fejlesztés előkészítése talán rövidebb. Elég sok anyag állt az elmúlt években is rendelkezésre, Kórházszövetség, a fehér könyv, a zöld könyv, különböző anyagokból, lényegében lehetett volna indítani ennek a programnak a legfontosabb részeit.
Ez azért is érdekes, mert bár az előkészítés talán rövidebb, ugyanakkor a lényegi eredmény viszont mindenféleképpen hosszabb idő múlva várható a humánerőforrás-fejlesztésnél, és nem fenyeget-e az a veszély, hogy a lassabban előkészített, de gyorsabban megvalósuló infrastrukturális fejlesztésekhez nem lesz aztán képzett munkaerő? Gondolok itt elsősorban a kistérségi járóbeteg-központok működtetésére, illetve egyes kiemelt kórházak munkaerőgondjaira, akár szakdolgozói, illetve egyes kis kórházakban pedig az orvos, illetve diplomás munkaerőre.
Érzek egy logikai ütemtévesztést is, ha jól olvasom ezt a táblázatot. A képzési és a foglalkoztatási támogatási pályázatoknak a várható indulása március 17-ével van jelölve, a központi kiemelt humánerőforrás-monitoring indítása viszont a táblázat szerint csak később, június 30-án indul. Rosszul érzékelem én ezt az időeltolódást, ezt a három hónapos csúszást? Egy kicsit talán Vojnik képviselőtársam is - egy másik aspektusból - ezt feszegette, hogy nincs szinkronban ez a dolog.
A harmadik kérdésem, hogy jövőre valószínűleg a belépő pénztárak néhány területen módosítani fognak elképzeléseket, és a tárca felkészült-e ezeknek az összehangolására, illetve kezelésére? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mikola alelnök úr!
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Egy elvi kérdést szeretnék feltenni. Néhányan már utaltak arra, hogy mi lesz a fejlesztések után a megvalósult fejlesztéseknek a működtetési konzekvenciáival. A magyar egészségügy dualisztikus finanszírozásban működő rendszer, a járulékbevételekből származó források adják a működési költségeket, és a fejlesztési, felújítási források hagyományosan a központi költségvetés adóbevételeiből származnak.
Most, ahogy ezt az anyagot átnéztem, nekem úgy tűnik, hogy itt részben elmaradt fejlesztésekről is szó van, félbemaradt fejlesztések folytatásáról szó van, és egészen új fejlesztések is fognak történni. Ezeknek nagyon komoly működtetési konzekvenciái lesznek. Arra nem látunk semmiféle utalást, hogy milyen forrásokból, hogyan fogjuk ezt működtetni.
Ha a kérdést továbbviszem, akkor adódik egy még fontosabb dolog, hogy mivel az állam visszavonul a címzett és céltámogatásokkal, az önkormányzatoknál alig vannak fejlesztési, felújítási források, tehát éppen akkor, amikor az egészségügy piackonformmá kezd válni, akkor egyre inkább hiányzik az amortizáció fedezete, az eszközvisszapótlás, a tőkehasználatidíj-elszámolás fedezete. Tehát közgazdaságilag mintha értelmezhetetlenné válna a rendszer. Most persze mi örülünk ezeknek az óriási fejlesztéseknek, csak ennek a következményeivel is számolni kell, amelyek egyrészt ismétlem: működtetési többletforrás-igényt jelentenek, másrészt pedig a hogyan tovább, quo vadis, hol lesznek akkor a további fejlesztések, hiszen fejlesztés mindig fejlesztést indukál az egészségügyben. Mi támogatjuk természetesen a colorectális szűrőprogramot, és ezeket a régóta tervezett szűrőprogramokat, ezeknek az általános bevezetését, de el kell mondanom, annak idején mi is tettünk kísérletet arra, hogy a colorectális karcinómák szűrését elindítsuk, és arról csináltunk egy felmérést, hogy mennyi endoszkóp kell hozzá, milyen utókövetés, milyen citológiai vizsgálattömeg, és most az jutott az eszembe, hogy ott is volumenkorlát van. Ha bevezetünk egy ilyen szűrővizsgálatot, annak óriási konzekvenciái vannak, mert ha kiderül, hogy ott a polypus, le kell szedni, hystológiát kell csinálni, utógondozni kell, újabb endoszkópiákat kell évente csinálni. Tehát ennek nagyon komoly következményes működtetési forrásigénye van. Tehát én egy olyan gondolkodást szorgalmaznék, és csak szorgalmaznék, mert az anyag persze nem tartalmazza ezt, hogy számoljunk azzal, csináljunk valamiféle hatásvizsgálatot, hogy hogyan fogjuk ezeket a fejlesztéseket a későbbiekben életben tartani, főleg egy fenntartható, még fejlesztést is magába foglaló pályán kezelni.
Még egy dolog, amit meg szeretnék jegyezni, és az előzőt inkább kérdésként tettem fel, és szeretném, ha ebben gondolkodnánk, hogy hogyan legyen ez a továbbiakban: hogyan lesz az egészségügy fenntartható működtetése, ha az állam a fejlesztési, felújítási forrásokkal kivonul belőle? A rendszer elveszítette '53-ban, az államosításkor a teljes tőkehányadát, nem sikerült megcsinálni a rendszerváltozás óta, hogy feltőkésítjük az egészségügyet. Bár volt egy parlamenti határozat 1990-ben, amelyik az akkori társadalombiztosítást, még egységes rendszert, 300 milliárd forint ingyenes vagyonjuttatásban kívánta részesíteni, pótolván az elveszített tőkehányadot a rendszerben. De ezek nem valósultak meg, ezt az örökséget sajnos, hordozzuk magunkkal.
A másik kérdés, amit szeretnék felvetni, hogy szerepel az alapellátás az anyagban, az alapellátás eszközfejlesztése. Én a legnagyobb gondot most az alapellátás területén látom, hiányoznak az orvosok, tehát nem az eszközök, hanem az orvosok, több száz háziorvosi körzet üres, főleg az ország északi, észak-keleti részén. Ez pedig azt jelenti, hogy az első orvoshoz fordulás esélye vész el. Tehát itt sürgősen kellene valamit csinálni. Most lehet, hogy nem ezeknek az európai forrásoknak a kérdése ez, de hova tovább, ott, ahol elment az orvos, néhány év múlva már a gyógyítás feltételei sincsenek meg. Tehát erre nagyon oda kellene figyelni, mert hiába csinálunk gyönyörű kórházakat és szűrőprogramokat, ha a vidéki Magyarország bizonyos térségeiben az első orvoshoz fordulás esélye sincs meg.
Tehát szeretném ebben az anyagban nyomatékosan hangsúlyozni az alapellátásnak, a háziorvosi ellátórendszernek a fejlesztését. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, alelnök úr. Csáky képviselő úr, aztán Béki Gabriella.
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Azért a pontosság kedvéért szögezzük le, hogy hétfőn délután kapták meg a képviselők ezt az anyagot, tehát olyan sok idő nem állt rendelkezésre. De maga az anyag hihetetlen mértékben korrekt, azt kell hogy mondjam, köszönet érte annak, aki összeállította, de egyben egy kritikának is felfogható, ha végigolvassuk. Azért azt leírni, hogy a jelenlegi rendszeren belül a felsorolt problémák súlyos kockázati tényezőt jelentenek az életveszély-elhárításban, növelik a betegségben eltöltött időtartamot, csökkentik az állampolgárok biztonságérzetét, ha csak a 7. oldalt végignézzük, akkor ez felfogható egy önkritikaként is, hogy bizony, az eddigi lépések az egészségügyben nem feltétlenül voltak átgondoltak, nem megfelelő sorrendben történtek, és bizony, a hatásait előtte nem mérték fel.
Úgy tűnik, most is az anyag kapcsán azért van néhány ellentmondás. Nagyon örülünk annak elméletben, habár számomra megmondom őszintén, hogy kiírunk pályázatot arra, hogy aki akar, építsen szakrendelőt az adott feltételek mellett, én úgy gondolom, ha a meglévő lehetőségeket ismerjük, a szükségleteket ismernénk korrekt módon, akkor igenis, jól be lehetne határolni azt a kört, ahol ilyen jellegű kapacitások megalkotására szükség van, de hagyjuk. A pályázat ki van írva, február 29-e a határidő. Erre azt olvassuk az anyagban a 2. oldal tetején, hogy kidolgozásra kerül a járóbeteg-szakellátás új minimumfeltétel-rendszere. Talán nem az új feltételrendszereket kellene kialakítani, és utána pályázatot kiírni.
Érdeklődnék, hogy mi indokolja, hogy a pályázók körében meg van határozva, az is érdekes, hogy csak gazdasági társaság, igaz, hogy önkormányzati tulajdonban lévő gazdasági társaság, csak utalnék zárójelben azokra a fonákságokra, amiről ma nem tárgyalunk, mert nem vette napirendre a tisztelt bizottság, de például a felsorolásban, a szakmák felsorolásában ilyen, hogy gyermekgyógyászat, nem szerepel. Úgy gondolom, hogy ez azt jelenti, hogy az állam hosszú távon nem számol azzal, hogy talán valamit kellene tenni a demográfiai kérdésekkel, eleve itt úgy indul ennek, hogy ezekben a szakrendelőkben nem kell hogy legyen gyermekgyógyászat, úgyse lesz gyerek, tehát akkor minek. Ez azért egy nagyon súlyos kérdés.
Kérdezném, hogy mit jelent a 2. oldal alján egy nagyon érdekes módon megfogalmazott mondat, hogy a bázisszemléletű teljesítmény-volumenkorlát átalakítása a jelenleg szolgáltatásalapú finanszírozás átalakításának megkezdését az átlagfinanszírozás irányába. Azért ezt jó lenne pontosítani, hogy akkor visszatérünk teljesen a bázisfinanszírozáshoz, akkor minek erőltetjük az egészségügyi intézményekben a számlák adását, ezzel kínlódnak sok helyen, teljesen feleslegesen és hihetetlen mértékben összességében megemelik a költségeket, először ezeket is jó lenne tisztázni, mielőtt valamilyen intézkedést a kormányzat életbe léptet.
Államtitkár asszony azt mondta, hogy ilyen team-finanszírozás keretében próbálják a humánerőforrás-problémákat megoldani. Úgy gondolom, hogy azt egy ilyen jellegű finanszírozás és az élet más területén is ezt az időszakot éljük, hogy itt különböző kiemelt csoportok részére extra finanszírozást adunk, ez azt fogja eredményezni, hogy még nagyobb feszültségek fognak keletkezni a rendszerben. Megoldást nem fognak adni, mert tulajdonképpen a jelenlegi olyan mérhetetlenül alacsony finanszírozás mellett még egy látszólagos megoldás sincs. Lásd a 2002-es 50 százalékos béremelés kérdéskörét, ami arra nagyon jó volt, hogy a gazdaságot tönkretegye, de egy tárcán belül, ha átmenetileg tudom - most Vojnik képviselő asszony mondta -, hogy visszaáramlás volt az egészségügyben a szakdolgozók tekintetében, és minden bizonnyal így volt, de most ismételten a folyamat megfordult, mert azóta lényegében a kötelező táblák kivételével béremelés nem volt az egészségügyben, és afelől se legyenek kétségeink, hogy ha valamikor reményeink szerint a magyar gazdaság tényleg felfelé ívelő pályára fog lépni és lesz alternatíva ezen munkavállalók számára, hogy hol keresik a boldogulásukat, akkor ott fogják hagyni sajnos, ezt a szakmát, mert a kormányzat kommunikációja is olyan, hogy amikor az érdeke úgy kívánja, akkor megpróbálja szembefordítani az egészségügyet a lakossággal. Tehát nem értékeli kellőképpen azt a mérhetetlen áldozatot, amit eddig hoztak azért, hogy működjön.
Amit nagyon hiányolok, és ismételten visszatérő kérdés a mentőszolgálat kapcsán, és az egész anyagban az alapellátás - ahogy Mikola alelnök úr is mondta - a fundamentum. Ha egy jól működő alapellátás van, akár kompetenciáját, akár finanszírozását illetően, akkor az a későbbi fokokról jelentős mértékben vehet le terheket. A mentőszolgálat fejlesztése kapcsán számtalanszor visszatértünk ahhoz a kérdéskörhöz, hogy talán ezt az alapellátási ügyelettel együtt kellene kezelni. Nem látok egy sort ezzel kapcsolatban, akkor ezzel nem kíván foglalkozni a tárca, pedig hatékonyan és hatásosan ezt csak együtt lehet kezelni.
Van elmozdulás a rehabilitációt illetően, az tapasztalható az eddigiekhez képest. A világban egy teljesen új trend kezd kialakulni a rehabilitációs szolgáltatásokat illetően, nem feltétlenül bentfekvéses formában, de itt tapasztalható elmozdulás, ez mindenféleképpen pozitívnak tekinthető.
Ami számomra gond, megmondom őszintén, ez az időskorúakról való gondoskodás, komplex gondoskodás. Ez az a határterület a szociálpolitikával, amit ugyanúgy hordozunk tovább most is, tehát kétségeink ne legyenek, mert ha elfogadjuk a szubszidiaritás elvét, nem hiszem, hogy ezen a szinten kellene ezt megoldani. Úgy gondolom, hogy mind infrastruktúráját, mind humán erőforrását tekintve sokkal olcsóbban, sokkal emberségesebben lehetne ezt mondjuk önkormányzati, ad abszurdum kistérségi szinten megvalósítani, teljesen más minimumfeltételek meghatározásával, hogy azt a szerepet tudja betölteni, a lehető legkisebb mértékben szakítsa ki a környezetéből az állampolgárt, lehetővé tegye - ha van egyáltalán - a kapcsolattartást a családjával, mert a jelenlegi struktúrába beillesztve ez nem működik.
Kérdezem államtitkár asszonyt, hogy konzultálnak-e ilyen pályázatok kiírása kapcsán mondjuk a gazdasági tárcával, a közlekedési tárcával. Nem ártana, ha ezeket a beruházásokat összehangoltan végeznék, nem ártana, ha egy tárcaközi bizottság tekintené át, hogy lehet, hogy odaépítünk egy szakrendelőt, csak mondjuk az odavezető út állapota egyszerűen lehetetlenné teszi, hogy a megadott időn belül odaérjen mondjuk a mentő is. Nagyon sok esetben adott térségekben nem a földrajzi távolság az, ami megakadályozza a mentőszolgálatot, hanem a közlekedési infrastruktúra hiánya. Tehát ezt mindenféleképpen át kellene gondolni.
A szűrővizsgálatok kapcsán többen felvetették: hihetetlenül merev a rendszer. Szóval egyszerűen olyan fafejű módon állnak ehhez a kérdéskörhöz többen, hogy szűrőbuszok ismételt forgalomba állítása kapcsán, ahol megvan a szűrési lehetőség, a merev rendszer miatt ott nem tudjuk kihasználni, és akkor hadd beszéljek haza. Czinege kolléga bólogat, a ceglédi kórházban minden lehetőség megvan, modern mammográfia, megfelelő diagnosztikus háttér rendelkezésre áll, Cegléd város és környezete lakosságának Kerepestarcsára kell járnia mammográfiai szűrésre, mert nem tudom, hogy a megyében kik, hogy s mint nem tudnak megállapodni. Ha valaki ismeri a közlekedési viszonyokat, egy külön utazási irodát lehetne erre alapítani, mert ahhoz, hogy valaki közforgalmú közlekedési eszközzel próbálja megközelíteni, az minimum két nap: egy nap oda, egy nap vissza. Egyszerűen érthetetlen, hogy két kiváló képviselője van a térségnek, hogy egyszerűen nem lehet elérni azt, hogy ott helyben szűrjenek.
Tehát amíg ezeket nem rendezzük, addig ne is álmodjunk arról, hogy itt a szűrés hatékony lesz.
Még egyet: Vojnik képviselő asszony felvetette egy más aspektusból, hogy a már megkezdett beruházásokat miért nem fejezzük be, az elhúzódó beruházásokat, programokat. De ez konvertálható a beruházásokra is. Azért jó lenne áttekinteni, hogy mondjuk az elmúlt tíz évben milyen beruházások történtek, amelyeket most úgy, egy-egy ilyen új tervvel az ablakon kidobunk. A nagy részét kidobtuk már az úgynevezett kórházbezárási törvénnyel, de még mindig maradtak olyan egészségügyi intézmények, amelyeknél még 15-16 évvel ezelőtt kezdődtek el a felújítások, és egyszerűen nem fejeződtek be, és ezekben a tervekben, különösen a közép-magyarországi régiónak, és azon belül Pest megyének a hihetetlenül hátrányos helyzete miatt - kifejezetten hátrányos a helyzete Pest megyének a közép-magyarországi régión belül - egyszerűen nem lehet forrásokhoz jutni. A ceglédi kórháznak 16 éve kezdődött a felújítása, az utolsó ütem előtt áll már, hogy a központi épületet végre rendbe hozzuk, és esély nincs arra, mert egyszerűen a központi régiót kinyomták tulajdonképpen a jelentősebb források hozzájutásából, de azon belül is Budapest mindent elvisz. Tudom, hogy ez lokális, de azért elég nagy lokális jellegű kérdés, és máshol is ilyen problémák vannak, hogy korábban beindított ilyen jellegű felújításokat talán jó lenne végignézni, jó lenne azokat befejezni, mert mérhetetlen módon megdrágítják a működtetést is, a folyamatos működtetést, illetve mire befejezik, kezdhetik elölről az egészet, mert 20-30 év eltelik. Ezt is nagyon jó lenne áttekinteni.
Még egy utolsó kérdés a tárcához: ezek a fejlesztési források, amelyek az Európai Uniótól jönnek, ezek utófinanszírozás-jellegűek, jól tudom? (Gál Ilona: Igen.) Rendelkezésre állnak, az önkormányzatoknak nem, azt tudjuk, három év alatt az eladósodottságuk a tízszeresére emelkedett, amint egy legutóbbi felmérésben olvastam, tehát az önkormányzatoknak nincs erre pénzük. Van-e a költségvetésben erre pénz - nem emlékszem rá, biztosan van -, hogy ezt az előleget biztosítsa tulajdonképpen a beruházásokra, és akkor a közbeszerzésekről és minden egyébről lehetne beszélni. Ez szorosan idetartozó, de nem kifejezetten ehhez a napirendi ponthoz. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Béki Gabriella!
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Nagyon sok hozzászólásban, észrevételben, kérdésben felszínre kerültek azok az anomáliák, amelyek mondjuk egy nagyon kerek, gusztusos fejlesztési terv és a realitások között vannak.
Nem a konkrét kérdések számát szeretném szaporítani, hanem egy ilyen szintetizáló kérdést vagy kérést megfogalmazni. Elhangzott, hogy erre a ciklusra, ami 2007-2013-ig tart, összesen 1,8 milliárd euró keret van egészségügy-fejlesztési célokra. Az is elhangzott, illetve le van írva az anyagban, hogy ennek a nagyobbik felét, 1 milliárdot a ciklus elején, 2007-2008-ban tervezünk felhasználni.
Azt szeretném kérni, hogy egy ilyen pillanatmérleg készítése erejéig próbálják meg összefoglalni, hogy ebből az 1 milliárdból hány euró került lehívásra, kifizetésre, hány euróról történt döntés - tehát múlt idő abban az értelemben, hogy van egy elfogadott pályázat -, illetve ennek a kiegészítő kérdése, hiszen a második évben járunk, igaz, hogy a második év elején, hogy miért is késlekednek ezek a pályázati kiírások. Itt utalás történt arra, hogy a pályázati kiírások nagyon alapos előkészítő munkát igényelnek, én ezt elfogadom. De azt gondolom, hogy a pályázatok elkészítése is alapos munkát igényel majd, és ehhez képest a megvalósítás során rengeteg akadály merül fel. Tehát az azzal kapcsolatos aggodalmakat hozom ide, hogy hogyan tudjuk elérni ezt az 1,8 milliárd eurót a ciklus végére?
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mielőtt visszaadnám a szót az előterjesztőknek, én is szeretnék néhány megjegyzést tenni.
Tisztelt Bizottság! Nagyon részletgazdag volt ez a vita. Úgy érzékeltem, hogy a képviselőtársaimat egy sajátos kettősség jellemezte a hozzászólások során: miközben mindenki üdvözli a célokat, gyorsítaná a fejlesztéseket egyik oldalon, a másik oldalon a részletekben sok konkrét aggály fogalmazódik meg. Engem persze nem az aggaszt, hogy kivonul-e az állam, igen vagy nem, mert azt persze lehet tudni, hogy 15 százalékos társfinanszírozói kötelezettsége van az államnak, tehát ez azért nem a kivonulás jele, ha itt a számokat is pontosan megnézzük. Még az sem aggaszt, bár nem örülök neki, csak tudomásul kell venni, hogy "Közép-Magyarországot kinyomták", de ilyenek az uniós támogatási szabályok, hogy bizonyos fejlettségi szinthez kötöttek bizonyos típusú beruházások. Nyilván ebben a tekintetben van egy verseny, sok részletről lehet beszélni.
Azonban három megjegyzést engedjenek meg, részben egy kicsit összefoglalva is az eddig elhangzottakat. A struktúra-átalakító pályázatok egy része már megjelent, szinte beadás előtti állapot van, ehhez képest - és erre utaltak a képviselőtársaink, csak szeretném aláhúzni - lemaradt a humánerőforrás-fejlesztés, a programok és az egyedi projektek hatásainak mérését szolgáló egészségmonitorozási rendszer, mert ha jól látom, ez csak 2008 nyara tájékán indulhat. Van egy késés, vagy legalábbis ütemezési eltérés az informatikai szabályozás területén, és mindez azzal a veszéllyel jár, hogy egyik oldalon persze lesznek ingatlanok, épületek, de kérdés, hogy akkor ott lesz-e kellő időben a megfelelő szakember, és a működés integritását biztosító egységes informatikai rendszer. Tehát ennek valamiféle összehangolása mindenképpen indokolt most a fejlesztéspolitikai intézkedések során.
A másik megjegyzésem arra vonatkozik, hogy abban - nekem ezt ugyan eddig nem tette senki sem szóvá - van némi aggodalmam, hogy van-e elég kapacitása a szaktárcának, ideértve a szakértőket is, az Új Magyarország Fejlesztési Terv megvalósítására? Hiszen itt a fejlesztés átfogó jellegéről van szó. Megcélzunk közel 450 milliárd forintos fejlesztési forrást, és azt senki se szeretné, egyetlen politikai erő sem, hogy az elvileg rendelkezésre álló forrásból egyetlen euró cent ott ragadjon. Ezért tehát borzasztó fontos és lényeges, hogy legyen elég megfelelően felkészült minisztériumi munkatárs és szakértő arra, hogy a megalapozó munkákat szervezze és végezze. Tehát erre felhívnám a figyelmet, mert egy kicsit úgy tűnik, hogy a nagyon fontos és indokolt reformintézkedések mintegy kiszorították a tárcánál az NFT II-vel, illetve az Új Magyarország Fejlesztési Tervvel kapcsolatos megalapozó munkákat. Tehát ezt fontosnak tartom, és ebben azt hiszem, hogy a segítő szándékunk megvan. Tehát szeretnénk, ha ebben a tekintetben a tárcának lenne megfelelő kapacitása.
Végül, de nem utolsósorban fontosnak tartom azokat a megjegyzéseket, amelyeket képviselőtársaim több projekt kapcsán tettek a fenntarthatóság vonatkozásában. Azt gondolom, hogy ha az derül ki egyes pályázatoknál, hogy nincs elég garancia a fenntarthatóság biztosítására, akkor bizony, a fennmaradó pénzeket vagy az ilyen célokat nem messzemenően szolgáló pénzeket át kellene irányítani más területre. Tehát arra hívnám fel a figyelmet, azt javasolnám magunknak, hogy a bírálat során nagyon szigorúan érvényesítsük a fenntarthatósági és szükséglet-szempontokat. Azt gondolom, hogy ez természetes.
Köszönöm szépen. Én magam is értékesnek és korrektnek tartom az írásos előterjesztést, és akkor visszaadnám a szót az előterjesztőknek azzal, hogy nyilván itt most a napirendhez kapcsolódó konkrét válaszokra kíváncsi a bizottság. Sok minden más is szóba került, de a mentés, sürgősség kérdésével, a közbeszerzéssel és sok minden mással fogunk még foglalkozni a bizottság előtt, tehát e tekintetben kérem, hogy magunk is járjunk jó példával az önmérsékletben, ne igényeljük most ezeket a válaszokat, de a fejlesztéspolitikával kapcsolatosan igényeljük akkor a reakciókat és válaszokat. Nem tudom, milyen sorrendben kívánnak válaszolni. Magyar Bálint államtitkár úr!
Reagálások a vitában elhangzottakra
Dr. Magyar Bálint államtitkár (Miniszterelnöki Hivatal)
DR. MAGYAR BÁLINT államtitkár (Miniszterelnöki Hivatal): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Alelnök Urak! Néhány kérdésről szeretnék általában beszélni, utána a részletekről természetesen Gál Ilona szakállamtitkár asszony fog szólni.
Én három kérdésről szólnék. Az egyik a megvalósítás üteme és a kapacitások kérdése, a második a szűrővizsgálatok problémája, a harmadik pedig a Mikola alelnök úr által felvetett amortizáció kérdése.
Amikor a megvalósítás üteméről beszélünk, hogy hiányérzetünk van, akkor ez egy szempontból természetes dolog, más szempontból egy viszonyítás kérdése is, hogy mihez képest. Ha az egyéb uniós országok felhasználási, tervezési, pénzlehívási sebességét nézzük, akkor Magyarország nem áll rosszul ebben a rangsorban, és ha megnézzük azt, hogy például a TIOP II-es prioritásban rendelkezésre álló 270-valahány milliárd forintból már 110 milliárd körüli vagy annál is nagyobb összeg ki van írva, akkor ez egy viszonylag jó tempó.
Van a felhasználásnak egy költségvetési korlátja is, hogy a 2013-ig tartó időszakra milyen ütemben használhatjuk fel ezeket az összegeket, de természetesen egyébként nagyberuházások esetében az amúgy is egy probléma, hogy a kötelezettségvállalásoknak gyorsabbnak kell lennie, mint amilyen a tényleges pénzköltés, tehát ebben amit lehet, érdemes felgyorsítani.
Más programokban is, nemcsak itt van egyfajta pontosítási dolog, és a Pénzügyminisztériummal való tárgyalás, ami a kötelezettségvállalás és a tényleges pénzköltés közötti - hogy mondjam - ellentmondásokat tartalmazza. Túl kell lépnünk a kötelezettségvállalásokban a tervezett mértéken ahhoz, hogy időarányosan fel lehessen használni a forrásokat.
Ami az egyébkénti megvalósítás ütemét tartalmazza, ott minden egyes programnál megvannak a tervezett kiírási idők, azt hiszem, ezt a képviselőtársaim is megkapták. Tehát ott programonként nyomon követhető a tervezés. Az mindig lehet egyfajta alku kérdése és tárgyalás kérdése természetesen, hogy mi az, amit megpróbáljunk felgyorsítani, esetleg előrehozni, ha a bizottságnak erre vannak ajánlásai, akkor természetesen erről lehet további tárgyalásokat folytatni, és ezt fontosnak tartom. Elismerem természetesen azt is, hogy néha vannak olyan programok, amelyeknek logikailag más rendben kellene egymásra épülniük, mint ahogyan a kiírások egyébként történnek, de sokszor párhuzamosan kell futtatni ezeket a programokat.
Látok egyébként jelentős kapacitásproblémákat az irányító hatóságoknál is, illetve a közreműködő szervezeteknél is, nem pusztán az egészségügyi területre vonatkozik ez, hanem a TIOP-ot, TÁMOP-ot érintő egyéb területeken is. Itt egyfelől van egy visszafogás a felveendő szakemberek körében, ezt tartom az egyik problémának, mondjuk a humánerőforrás-programokkal foglalkozó irányító hatóság az NFT I-ben 100-valahány milliárd forintot kezelt körülbelül 50 emberrel, egyébként most van a dandárja ennek a munkának 2007 vége, 2008 folyamán, és a nyakunkba szakadt egy ezermilliárdosnál nagyobb pályázati tömeg, és most a létszámunk 65 körül mozog. Az az igazság, hogy fenntarthatatlan ilyen módon ez a tervezés, tehát én itt nagyon megköszönném a bizottságnak, ha nyomást gyakorolna a kormányzatra abban a tekintetben, hogy ezen a szűk keresztmetszeten próbáljon túllépni. Lehet, hogy másutt is így van. Bennünket néha megköt az, hogy a közigazgatás méretének a szűkítésében élünk, és miközben bizonyos területeken jelentős kapacitásfelesleg van, mert egyszerűen megszokásból ott ragadnak, olyan helyen, ahol nincs annyira szükség, addig másutt, egy ilyen területen, ami egy vadonatúj terület, nem jelenik meg az a szükséges kapacitás, ami kell.
De a kapacitás nemcsak létszámbeli hiányosságokat takar, hanem ami a közigazgatásnak általános problémája is. A közigazgatási logika általában egy meglévő rendszer üzemeltetésére felépített logika, nem projektmenedzsmentre felépített logika. Tehát magyarul: borzasztóan nehéz olyan struktúrát kialakítani, amelyben megfelelő szakemberek a megfelelő ideig és a megfelelő bérért tudnak kapcsolódni egy rendszerhez. Ez nem kezelhető - hogy mondjam - a hagyományos rendben "talpasokkal". Tehát ide csúcsszakemberek kellenének, mert sok milliárd forint elköltéséről van szó, akiket viszont meg kell fizetni. De a hagyományos közigazgatási rendbe nem illeszthetők, hiszen nem akarunk mindenkiből igazgatót, igazgató-helyettest, főosztályvezetőt stb. csinálni, ráadásul olyan emberek kapacitására van szükség, akiknek egyébként egy másik életpályán stabil elfoglaltságuk van, de ebbe a munkába is be kell rántani őket bizonyos időszakokra, és ezeket a személyeket meg kellene fizetni megfelelő módon, hiszen az ő szakértelmüknek a hozzáadott értéke lényegében azt biztosítja, hogy értelmesen lehessen elkölteni ezeket a milliárdokat. Ehhez képest ez a rendszer, ez az irányítási rendszer merev. Törvényi előírások és megkötések tömege, hagyományos közigazgatási előírások tömege, valójában aki egy közigazgatási pályára lép, mint egy életpályamodellnek megfelelően, azok általában nem projektmenedzserek és nem olyan típusú személyek, akik ebben a munkában igazán használhatók.
Ez egy hosszú történet egyébként, egy-másfél éve zajlik, hiszen pont amiatt, hogy sokkal több konstrukció, sokkal több program vagy pályázat, sokkal több kiemelt program, sokkal nagyobb forrás, amit fel kell tudni szívni egy rendszernek, ez kiélezte ezeket a problémákat, és erre a teljesen megnyugtató válaszok nincsenek meg.
A másik kérdés, amivel foglalkozni kell, ez a szűrővizsgálatok kérdése. Mi is látjuk azt a problémát, hogy egyfelől magában az Új Magyarország Fejlesztési Tervben is nem pusztán a szűrőprogramok kommunikációjára - tehát a felhívásra, hogy ez fontos dolog - van pénz, de ugyanakkor nem jelenik meg maga a szűrővizsgálatok fizetése és kibővítése.
Itt van egyszer egy EU-s probléma. Az EU-s elszámolási probléma az, hogy ezt kvázi működésnek, működtetésnek, a rendszer fenntartásának tekintik, és nagyon meg kell nézni, hogy ilyen típusú támogatásokat befogadnak-e, és az EU-ból lehet-e fizetni. De az tény, hogy ezt meg kellene valahogyan oldani, mert azért látni kell, hogy a szűrőprogramok kommunikációja valójában a társadalom felső harmadát, felét mobilizálja. De az alsó feléhez, az alsó kétharmadához nem ér el, mert azokat mobilizálja, akikre ez a típusú történet hat, akik pusztán a lehetőség megjelenésétől maguk is képesek arra, hogy elmenjenek, és maguk is motiváltak ezen a téren. És az igazi feladat a szűrővizsgálatokkal pont az lenne, hogy a kevésbé motiváltakhoz, a saját egészségük fenntartásában kevésbé motiváltakhoz, hátrányos helyzetűekhez is el lehessen érni.
A kérdés az, hogy a másik forrás, ami erre potenciálisan rendelkezésre áll, az éves költségvetési tervezésben a minisztérium számára megnyíló források. Ezek szűkösek megint, ezek nem elégségesek, ezek a források egymilliárd alattiak. Azt kellene megnézni, hogy egyébként milyen mechanizmusokon lehet, mondjuk én ehhez a területhez nem értek, de mondjuk OEP-szufficitből visszaforgatni ezekre a területekre, és itt mondjuk kialakítani egy közös politikát, hogy amikor egy rendszer racionálisabban működik, akkor az abból felszabaduló forrásokat be lehessen fordítani nagyobb mennyiségben, sok milliárdos mennyiségben magukba a konkrét szűrővizsgálatokba, hogy el lehessen érni azokat a területeket, ahonnan egyébként az emberek nem jelennek meg ezen a téren.
A harmadik kérdés az amortizáció kérdése, és ez nemcsak az egészségügyre, hanem általában az oktatástól kezdve minden ilyen területre áll. A rendszerváltás előtti négy évtized nem foglalkozott ezzel a kérdéssel valójában. Úgy gondolták, hogy majd a központi költségvetés, elhatározások alapján gondoskodik erről, ha egy intézmény lerohad fizikálisan, infrastrukturálisan, akkor majd felújítják. A rendszerváltás óta sem történt meg, sem az oktatásban, sem az egészségügyben, sem másutt, ezek a költségek nincsenek betervezve. Ráadásul látszik az, hogy a címzett és céltámogatások rendszere nem alkalmas erre, hiszen sem a mérete, még a csúcsra járatott mérete sem volt köszönőviszonyban a tényleges amortizációs költségekkel. Ezt minden társadalom és minden kormány - azt kell mondanom - kispórolta a rendszerből. Amikor mondjuk a felsőoktatásban a PPP-beruházásokkal kezdtünk, ott lényegében egy, a PPP-n keresztül kikényszerített amortizációról van szó, hiszen akik befektettek, azokat köteleztük arra, hogy gyakorlatilag az intézmények állapotát fenntartsák azon a szinten, ahogyan a beruházás pillanatában van, és ez be van kalkulálva erre. Tehát nem az van, hogy külön gyűjt az állam amortizációra, amit aztán egyébként holmi politikai alkuk során mindig elvisz valami olyan területre, amit mondjuk durván a szavazatszerző képesség jobban "indokol", hanem itt a PPP során egy ilyen kikényszerített amortizáció volt.
A kérdés az, nemcsak ezeknél, hanem egyáltalán az állami normatív finanszírozásoknál az egy alapvető kérdés, hogy milyen normatívák alapján és milyen amortizációs kötelezettséget lehet előírni a különböző beruházásoknál, különben ezek az új beruházások valójában egyszeri lökést jelentenek, és teljes joggal vethető fel az a kérdés mindannyiunk számára, hogy a fejünket a homokba dugjuk, hogy örülünk ezeknek a beruházásoknak, de 5-10-15 év múlva, ha nem történik meg már most, valamilyen módon tervezetten egyfajta amortizációs bázis biztosítása, akkor ugyanazon a helyen fogunk tartani, hogy mindig újra és újra fel kell építenünk a "szocializmust", mindig nagy-nagy elhatározással kell hatalmas beruházási hullámokat tenni, hatalmas felújítási programokat végrehajtani, ahelyett, hogy ezek a költségek folyamatosan meg tudnának jelenni.
Ez egy probléma. Amikor az önkormányzati beruházásokról van szó, persze az ember átháríthatja az önkormányzatokra ezt a kérdést önmagában, de ha a szabályozás nem biztosítja, hogy ott legyen egy elkülönült kötelezettség erre, akkor hosszú távon sem az egészségügyben, sem az oktatásban - hogy a két nagy, hatalmas infrastruktúrával rendelkező ellátórendszert emeljem ki - ez a kérdés nem megoldott.
Ez most ezeknek a programoknak a kapcsán közvetlenül nem megoldható, de az, hogy a bizottság a minisztériummal és a kormánnyal együtt erről gondolkodjon és megpróbáljon egy hosszú távú, átfogó megoldást találni, ami valójában azt jelenti, hogy forrásokat vonunk el és helyezünk át amortizációs kvázi alapokba erre a célra. Mondjuk annak idején, amikor az útalapot megteremtettük, akkor az pont ezt szolgálta, mondjuk a bevételek beforgatása az útalapba, hogy elkülönüljön egy olyan rendszer, amelyik kifejezetten az amortizációt, a felújítást és építést szolgálja, de aztán különböző politikai konstellációk miatt eltűnt maga az az alap is, ami ezt szolgálta, de ugyanakkor más területeken is fontos lenne ennek a problémának az áttekintése.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak, nekem most el kell mennem. Köszönöm elnök úr, alelnök urak.
ELNÖK: Köszönöm szépen Magyar Bálint miniszter úrnak a nyitottságát, és kérjük a támogatását, hogy a fejlesztéspolitikai irányító testület mindezek szellemében, amit elmondott, és amivel lényegében visszaigazolta egy-két megjegyzésünket, segítse azt, hogy a programok megfelelő mederben történjenek. Még egyszer köszönöm szépen.
Akkor Gál Ilona szakállamtitkár asszonyé a szó.
Gál Ilona szakállamtitkár (Egészségügyi Minisztérium)
GÁL ILONA szakállamtitkár (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Igyekszem név szerint is, de lehetőség szerint egyes kérdésekre szeretnék komplexebben válaszolni, nem kiragadva azt az egy kérdést egy kérdezőtől, mert ilyenek, hogy a járóbeteg-ellátás, mentőszolgálat, több kérdésben előfordult. Ha erre lehetőséget kapnék, így tennék. Köszönöm.
Kezdjük akkor, ha lehet, a kistérségi pályázatokkal, aminél most péntek volt a beadási határidő. Megkaptuk azt a kérdést, hogy a tárca felmérte-e, hogy miről és hogyan beszélgetünk. Igen, a tárca felmérte, figyelembe vette az úthálózatokat, van erre program, de ugyanakkor GKM is segített. Figyelembe vette azt, hogy hány perc alatt, milyen közlekedési eszközzel - legyen az Volánbusz, MÁV, autó -, milyen útvonalakon, milyen gyorsan, betartva az 50 kilométeres korlátot, a 90 kilométeres korlátot, hogyan lehet eljutni egészségügyi ellátáshoz gyakorlatilag. Ennek alapján számításaink szerint, térképpel, egyeztetések után, tavaly májusra tükröződött, hogy az általunk megfogalmazott R2-es, tehát a kistérségis járóbeteg-ellátás 23 kistérségre kellene, tehát 23 kistérség az úgynevezett fehér folt Magyarország térképén. Az R1-es esetében 8 kistérséget azonosítottunk. Kollégáim ezeket a kistérségeket, mindegyiket felkeresték, külön mindegyik kistérségre meghívót küldtünk, tárcaszintű egyeztetés zajlott. Egyet nem szerettünk volna: kötelezően kijelölni azt, hogy nekik ezt a fejlesztést kötelező megvalósítaniuk. A tárca úgy gondolja, hogy ezeket a fehér foltokat csak úgy lehet gyakorlatilag eltüntetni a térképről, ha a tárca lehetőséget biztosít a kistérségeknek arra, hogy pályázhassanak, forrást biztosít arra, hogy ezeket megvalósítsák, a kistérség pedig döntse el, hogy meg szeretné valósítani vagy nem szeretné megvalósítani. Ehhez hozzácsatlakoztattuk azt a kérésünket a pályázati kiírásban, hogy a RET-hez kellett benyújtani a kapacitáskérelmüket ezen kistérségeknek, a RET végezte el a hatásvizsgálatot, és ha a RET támogatta a fenntarthatóság, elfogadhatóság szempontjából, hogy pont ezen a kistérségen legyen vagy ne legyen járóbeteg-ellátás, azt a RET-nek kellett az egészségügyi miniszterhez felküldeni.
Az egészségügyi miniszter elemezte az OEP-pel konkrétan, hogy kapacitásilag hogyan állhatnak, fenntartható, nem fenntartható, és a véleményét átküldte a pénzügyminiszter úrnak. A kapacitásbefogadás kapcsán a pénzügyminiszter és az egészségügyi miniszter közösen dönt a RET javaslata és az OEP elemzések alapján. Ez a kapacitásbefogadás a kormány elé kerül a héten vagy a jövő héten, a tárca és a PM az eddigi előterjesztések alapján támogatja.
A fenntarthatóságnál mi nem azt mondtuk, hogy 15 ezer lakosra kell ezt a járóbeteg-ellátást létrehozni, akár R1-es, akár R2-es szintű, mi azt mondtuk, hogy minimum 15 ezer lakos. Ha 25 ezret céloz meg, ha 20 ezret, minél több, annál jobb véleményünk szerint, igaz, hogy van egy felső határ szerintünk, ahol fajlagosan már nem éri meg, de hangsúlyozom: nem azt mondtuk, hogy 15 ezret, hanem minimum 15 ezer lakosról van szó ezekben a pályázati kiírásokban.
A másik oldalról érkezett, hogy mennyire gyorsan bírálunk. Erre van egy ütemterv gyakorlatilag, kormányhatározat, publikus, az NFÜ honlapján minden ilyen bírálati szempont ott van, a bírálati gyorsaság, mennyi ideje van a közreműködő szervezetnek, a bírálóbizottságnak, az értékelőknek ezeket eldönteni. Azt tudom mondani konkrétan a járóbeteg-ellátás esetében, hogy péntek volt a postai feladási pecsét határideje, tegnap 3 óráig az R2-ben beérkezett 21 pályázat, az R1-ben a 8 várt mind beérkezett, plusz még egy, az új feltételek szerint. Tehát mindenki feladta postán, ezt tudom mondani.
A közreműködő szervezetnek 15 napja van a formai és benyújtási kritériumok ellenőrzésére, a benyújtási kritériumoknak eddig mindenki eleget tett, a formai ellenőrzésre megkértük a közreműködő szervezetet. Ezt a héten befejezik. Utána 15 nap van hiánypótlásra a kistérségeknek, az értékelőknek 25 napja van, őket is meg fogjuk kérni, hogy lehetőség szerint ne 25 napot, hanem ha lehet, minél rövidebb időt használjanak fel, természetesen nem elfelejtve a célt, hogy minél jobb értékelést adjanak. A bírálóbizottságnak jogában áll helyszíni szemlére is kimenni, ha úgy ítéli meg, de a pályázatok alapján reméljük, azt fogják megítélni, hogy annyira felkészültek és annyira jók a pályázatok, hogy nem kell kimenni, viszont ha indokolt, akkor erre is joguk van, és a bírálóbizottságnak szintén van 5-10 napja a döntésre. Azt kell mondanom, hogy összesen, a pályázat beérkezésétől a döntésig mindenestől 75 nap áll rendelkezésre. 75 nap után a pályázók megkapják a pozitív vagy negatív értesítőt, és megkapják a támogatási szerződés tervezetét.
Amennyire gyorsan ők reagálnak, beküldik és elfogadják a feltételeket, annyira gyorsan kerülhet aláírásra. Ez párhuzamosan futhat azzal, hogy a pályázat megjelenésétől ők a közbeszerzési kiírásokon - mert ezek egy része összegét tekintve közbeszerzés-köteles - elkezdhettek dolgozni, feltételes közbeszerzéssel akár meg is jelentethették volna, ahogy a támogatási szerződés aláírásra kerül, rendes közbeszerzést is kiírhatnak. Az előkészítési költségeket pedig a pályázat megjelenésétől kezdve számolhatják el.
Kérdés merült fel, hogy felkészült-e erre a költségvetés. Nem készült fel. Ezeket a pályázati kiírásokat, ahogy elkészíti ez a projekt-előkészítő munkacsoport, a közreműködő szervezet átküldi a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnek, ahol átmegy egy minőségbiztosításon, aki a továbbiakban konzultál a Pénzügyminisztériummal és a Kincstárral. Amint ez a pályázat kiírásra kerül, azzal az ütemezéssel, ahogy a közreműködő szervezet javasolta, a PM, ha nem lenne rá forrás, nem hagyná jóvá. Minden esetben van egy ilyen költségvetési kontroll. De úgy gondoljuk, hogy amit megjelentettünk, azokra az előlegre is, és az előkészítési költségekre is vannak források.
Konkrétan visszatérnék Schvarcz Tibor úr kérdéseire. A hévízi pályázat: ez egy norvég alapos pályázat, azt tudni kell erről, nem NFT-s pályázat, ezzel kapcsolatban a mai napon ül össze a Norvég Alap bizottsága dönteni, hogy a hévízi pályázattal mi fog történni. Ezért erre most konkrétan nem tudnék válaszolni. A Korányi-projekt, az Orthopédiai Klinika kérdéskörére pedig: az előző pályázatban, amit a tárca továbbfejlesztésre javasolt, és a kiemelt projektek bizottsága elfogadta a tárca javaslatát, szerepelt az Orthopediai Klinika és szerepelt az onkológiai ellátás és szerepelt a laborpályázat. Ezt még a tegnapi nap folyamán is egyeztettük Stubnya Gusztáv fejlesztési, stratégiai igazgató úrral. Ők megígérték, hogy át fogják dolgozni a Korányi-projektjüket. Az Orthopédiai Klinikával kapcsolatban az a nyitott kérdés van, hogy a Sportkórházba - ami még nem került befejezésre - beköltözzön-e az Orthopediai Klinika, vagy ide szeretnék a Korányi-projektbe. Ezzel kapcsolatban is egyeztetés folyik. Az úgynevezett Korányi-projekt beadási határideje március 1. és március 30-a között lehetséges, figyelembe véve a kiemelt projektek ütemezését.
Sok kérdést kaptunk az Országos Mentőszolgálattal kapcsolatban. Van egy 3,5 milliárdos pályázat a régiókra, és van egy 600 milliós pályázat, ami tükörpályázat a Közép-Magyarországi Operatív Programban. Tehát 4,1 milliárd az első kiemelt pályázata az OMSZ-nak, ahol a mentésirányítást, a vállalatirányítást szeretnénk mindenképpen megfogalmazni, valamint egy teljes BPR-t az OMSZ-ra ráengedni gyakorlatilag.
A mentőállomások, amit kérdezett, hogy hol vannak és hogy milyen szakaszban, hogyan épülnek meg. Ez a következő pályázat, ahol azt írja, hogy mentés, légimentés, az első két évben, ahogy látjuk, az 7 milliárd, utána még 3 milliárd. Ugyancsak arra reagálva, hogy a GKM-mel egyeztetünk, az NFÜ-nél ezek a fejlesztések összeérnek, hogy hol fejlesztjük az utat, hol, mit fejlesztünk, és a mentőállomások maradék 3 milliárdját - figyelembe véve az útépítési ütemezéseket - szeretnénk befejezni. Azért van most 7 milliárd, és nem a teljes 11,5 milliárd. Ez nemcsak mentőállomást takar, hanem a gördülőállományt, gyakorlatilag az oktatási anyagokat, az OMSZ-osok munkaeszközeit, mindent együtt figyelembe véve, hogy a mentés-betegszállítással a gördülőállomány amortizációja jelentősen csökken, ezt is figyelembe véve. Tehát ez két szakaszból áll, 7 milliárd, a maradék pedig három év múlva.
Az OMSZ mostani pályázatával kapcsolatban, hogy figyelünk-e a háziorvosokra, sürgősségi és összekapcsoljuk-e. Ugyancsak Nyul képviselő úr vetette fel, hogy egyetlenegy címzettje van egy 960 millió forintos háziorvosi pályázatnak. Ennek a kedvezményezettje - ez kiemelt projekt - az Országos Alapellátási Intézet, aki felel a betöltetlen állásokért, gyakorlatilag a háziorvosokkal foglalkozik. Azt kell mondanom, hogy nem több száz betöltetlen háziorvosi állás van, hanem megközelítőleg 40 darab tartósan betöltetlen van, és a korfaelemezés alapján várhatóan 160 háziorvosi praxisban kellene utánpótlásban gondolkodni. Ez több részből áll. Az Országos Alapellátási Intézet kiemelt projekt keretein belül az átképzésekhez a felszabaduló orvosokat gyakorlatilag hozzásegíti, de az ő koordinációjában, hogy ezekre a betöltetlen körzetekre, valamint a kiürítendő, korfa alapján felszabaduló körzetekre pályázhassanak háziorvosok, ezt szintén az Országos Alapellátási Intézet koordinálja, hiszen azt nem feltétlenül várjuk el minden kistérségtől vagy kis önkormányzattól, aki háziorvost szeretne, hogy akár pályázzon, akár pályázatot kitöltsön, úgy gondoltuk, hogy ezt országos szinten kellene koordinálni.
Szintén a háziorvosi sürgősséghez kapcsolódóan: az OMSZ kiemelt programja nemcsak azt tartalmazza, hogy a háziorvosi ügyeletet kellene bekapcsolni, hanem a sürgősségi osztályokról, a sürgősségi fogadóhelyekről is neki komplexen kell gondolkodnia. Ezt a kiemelt projektje tartalmazza. Nem biztos, hogy nyilvánvaló, de az OMSZ-nál is ez a kiemelt projekt már elindult, olyan szinten, hogy beküldték és a támogatási szerződés várhatóan egy-két hónapon belül aláírásra kerül, és a sürgősségiek is megjelentek, május 15-e a beadási határidő. Ezeknek az összhangját szeretnénk ezzel megteremteni.
Mindenképpen úgy gondoljuk, hogy igen, valószínűleg voltak fejlesztések, sürgősségiben is voltak. A tárca két éve is kiírt sürgősségi osztály fejlesztésére pályázatot, de ezek véleményünk szerint eléggé szigetszerű fejlesztések voltak, a teljes összhangot most próbáljuk véglegesíteni, megoldani, és ezzel, hogy egyszerre írtuk ki, nem szeretnénk, hogy az egyik fejlesztés azért nem valósul majd meg, mert a másik még nem ért oda, hanem elég komplexen kezeltük ezt. Ugyanígy ezért került kiírásra a régiókban az alapellátás is, mert véleményünk szerint először a beteg vagy a háziorvosát hívja fel, vagy a mentőszolgálatot, ha éppen beteg, ezeket mindenképpen, nem azt mondjuk, hogy most nem működik jól, szerintünk működik, de szeretnénk még jobbá tenni, és ha a forrásokat felhasználjuk, először erre szeretnénk fókuszálni, és utána a többi fejlesztésre. Nem elfelejtve utána, persze ehhez kapcsolódik az infrastruktúra, az egészségpólusok, mert azt mondtuk, hogy a legnagyobb progresszivitási szintek az infrastrukturális beruházások, hiába várunk vele még másfél évet, hogy akkor írjuk ki, míg ebből konkrétan vasbeton, ellátás, ágy, orvostechnika lesz, még ráadódik legalább három év. Nem tudjuk kivárni azt, hogy most ezzel foglalkozzunk egy kicsit, hogy sürgősség, aztán egy kicsit foglalkozzunk az infrastruktúrával, úgy gondoljuk, hogy ezeknek a végén egyszerre kell odaérni.
Az, hogy foglalkoztatás-támogatás, ez is benne van, hogy két-három hónap múlva írjuk ki konkrétan. Most ott tartunk, hogy van egy OKJ-s képzés, amit 2006-ban elfogadott mindenki, erre ki lehetne írni. Az irányító hatóság azt kérte, hogy az új OKJ-sok alapján támogassuk a képzéseket, gyakorlatilag ennek a megjelenése március végére várható. Március végétől, ahogy ez megjelenik, a kormány jóváhagyja, minden valószínűség szerint azután rögtön, egy-két héten belül ezek is megjelennek, tehát lehet pályázni ezekre a képzésekre. Hogy ebből mikor jön ki az orvos, addigra, amikor a kistérségi hálózat felépül, az egészségpólusok reméljük, az új szakmáknál már megvannak, hogy hová mennek az orvosok.
Ugyanez vonatkozik a rehabilitációs képzésre, megnéztük, hogy 86 rehabilitációs szakorvos fog végezni az idén. Tehát ezek azért összefüggenek.
Visszatérve egy másik ugyanilyenre, az egészség-obszervatóriumra, az egészség-monitorizálásra azt kaptuk, hogy azt kellett volna legelőször elindítani. Az egészség-obszervatórium a szűrőprogramok és egyéb ilyen irányú programok eredményeit méri. Voltak már ilyen programok, az eredményeiket méri az ÁNTSZ, úgy, ahogy, ezt beismerjük, hiszen ilyen irányú egészség-obszervatóriumi projekt a Debreceni Egyetemen elindult az NFT I-ből. Ennek a kiértékelése december folyamán kezdődött el, január végén kaptunk egy értékelési anyagot, úgy gondoljuk, hogy amíg az nem fejeződött be, a tárca is így gondolja, addig nem lehet az újat indítani, nem lehet levonni a következtetéseket. Jó, nem jó, milyen formában kellene országos szintre terjeszteni egyrészt, másrészt az EU-s források sem teszik lehetővé, hogy egy nem befejezett projektet folytassunk gyakorlatilag.
Tehát részben jogosnak érzem a kritikát, részben pedig azt kell mondanom, hogy nem.
Szintén Nyul képviselő úr kérdezte, hogy a RET-ek véleménye mindig ott van-e. Ha pályázati beadási anyagról van szó, akkor igen, kérjük a RET-ek véleményét. Ha előzetesen megkeresnek, mert a Heves Megyei Önkormányzat elfogadta a területfejlesztési koncepcióját, ott nem kérjük a RET-ek véleményét, de ha azt beküldik tájékoztatásul, akkor elemezzük, hogy igen, nem, és köszönjük, de az nem pályázati anyag. Ott nincs RET-vélemény, a pályázatoknál van.
Köszönöm azt, hogy itt szólt az OMSZ-ról, hogy gyászjelentés meg minden. Igen, az tény, hogy amilyen fejlesztések történtek, erről a bizottságot is tájékoztattuk jó pár hónappal ezelőtt, hogy két vagy három évvel ezelőtt kiírásra került a mentőkocsik cseréje. Azt az akkori tárcavezetés kiírta, nagyon sikeresen, gyakorlatilag idén nyáron fog befejeződni, most szállítják le júniusban a maradék 1 milliárd értékben megrendelt mentőautókat. Egy ilyen megrendelésnek az átfutása, akárhogy erőltetjük, akkor is 8 hónap, mert abból olyan autókat kell létrehozni, az nem egy sima autóvásárlás. Tehát ilyenek tényleg vannak, de mi most arra fókuszáltunk, hogy még mit szeretnénk csinálni, a jövőben akkor, ha igény van rá, akkor a múltat is rövidebben bemutatjuk.
Azon kívül, hogy a szétválasztás érinti-e az OMSZ költségvetését, nem érinti. A betegszállítóknak száz forint, amit a tárca pénteken ígért, OEP-elemzések alapján, a szezonindexet is figyelembe véve került kiszámításra. Nem, ha úgy látjuk, hogy a betegszállításban a források nem elegendők, akkor természetesen az OEP-kasszán belül átcsoportosítás történik, de ez nem az OMSZ költségvetésének terhére.
Az egészségügyi kártyával kapcsolatban azt tudom mondani, hogy van egy pénztári kártya, amelynek kibocsátása a pénztárak feladata. Ehhez a hálózat kiépítése intézményeken belül, legyen az háziorvos, vagy legyen az kórház, a közöttük lévő router-ek kialakítása, útvonalak kialakítása TIOP-forrásból valósul meg. Jelen pillanatban a pénztári kártyát a jogviszony-ellenőrzési vonalra, ami on-line működik, szeretnénk ráépíteni.
A tárca szeretne felkérni egy informatikai szakembert, aki a teljes informatikai fejlesztéseket kézbe veszi. Ezen informatikai fejlesztéseket egyeztettük az Informatikai Szakmai Kollégiummal, ami a miniszter tanácsadó testülete. Informatikai szakemberek megnézték, a tárca háttérintézményei, mi azt mondjuk, hogy összhang van, sőt az EKOP-pal is összhang van, ami az Elektronikus Közigazgatás Operatív Programot takarja.
Hogy tudjuk-e gyorsítani a pályázati kiírást. (Általános zaj.)
ELNÖK: Elnézést kérek, csak kérem képviselőtársaim figyelmét, mert fontos dolgokat mond államtitkár asszony.
GÁL ILONA szakállamtitkár (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm. Hogy tudjuk-e gyorsítani a pályázati kiírásokat, államtitkár urat hallottuk, szűk keresztmetszet van a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnél is. Ha nincs szakértő, nem szeretnénk olyan pályázatokat kiírni, amit utána havonta módosítani kell a beérkezett javaslatok alapján. Nem szeretnénk olyan pályázatokat kiírni, amely nem illeszkedik gyakorlatilag a fejlesztésbe, csak azért, mert valaki úgy gondolja, hogy azt gyorsan ki kellene írni.
Vannak jogos kérések, azokat mindenképpen szeretnénk mi is gyorsítani, a jogos pályázatoknál, ilyen az onkológia és a struktúrafejlesztés, a többinél szerintünk az általunk most prezentált ütemezés messzemenőkig gyakorlatilag az átalakítást szolgálja, úgy infrastruktúra, mind humán erőforrás oldalon.
Az onkológiai szűrővizsgálat. A vastagbélrákra volt az ÁNTSZ-nek egy pilot-programja, ennek a monitorozása, a következtetések levonása most történik. Gyakorlatilag a jövő héten, amikor a népegészségügyről lesz szó, reményeink szerint addigra a végeredményeket is látják, és Rapi Katalin szakállamtitkár asszony fogja tudni prezentálni, de majd megkérjük, hogy erre is tegyen hangsúlyt. A tárca előirányzata tartalmazza a működési költség köreiben ezeknek a szűrővizsgálatoknak a költségét, ez minden évben átadásra kerül az ÁNTSZ-nek, ezeknek a koordinációja, bonyolítása mind az ÁNTSZ-nél van, de valószínűleg jövő szerdán erről sokkal bővebb tájékoztatást kapnak.
Mi azt tudjuk megoldani ezekből, hogy a lakosságot érzékennyé tesszük a szűrésre való elmenetelre, felhívjuk a szíves figyelmét, hogy ez fontos, lényeges, és nemcsak egy pecsét, hogy egy évben egyszer el kell menni, mert ezt mondja a nem tudom kicsoda, hanem igenis, ennek saját szempontjukból van kiemelt fontossága. Nekünk is természetesen, mert pénzbe kerül és ellátási kérdés, de elsősorban a lakosság egészsége szempontjából.
Visszatérve megint a mentésre, légimentésre. A dél-alföldi régióról volt szó, nem teljesen értettem a kérdést, mert eldőlt, hogy Szentesre kerül a légimentőbázis. Az, hogy mértani középre tenni és kitűzni, ez megtörtént. Igazság szerint mi a mértani közepet egy kicsit, nem fizikai mértani középre gondolunk, hanem megnéztük az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium segítségével a baleseti adatbázisokat, hogy melyek azok a főútvonalak, ahol a legnagyobb, legsúlyosabb balesetek történtek. Természetesen így le kell fedni területileg légiutak szempontjából a térképet, de azt néztük, hogy teljesen jogosan, ahogy képviselő asszony is mondta, nem az számít, hogy hová kell szállítani, hanem ahonnan kell szállítani a beteget. De itt figyelembe vettük azt, hogy az M5-ösön vagy hol vannak a legnagyobb balesetek és mikor, és így telepítettük a bázist. Tehát Szentes eldőlt, mert azt mondta, hogy nem dőlt el, tehát pontosítom, hogy eldőlt.
Május 1-jére kértük, hogy a jakabszállási ideiglenes mentőállomás kerüljön megnyitásra. Jelen pillanatban az APEH és a VPOP-engedélyek vannak folyamatban, ezt tudom mondani.
A rehabilitációra visszatérve: Észak-Alföld, Észak-Magyarország és Dél-Dunántúl kapta az NFT I.-ből azokat a forrásokat, amelyeket felhasználtak rehabilitáció-fejlesztésre, járóbeteg-ellátás fejlesztésére, illetve diagnosztikai, szűrőállomások kialakítására. Azt nem lehet mondani, hogy ezek a fejlesztések nem történtek meg, sőt azt kell mondani, hogy az Auguszta-program, aminek csak az egyik eleme a rehabilitáció, de az Auguszta az egyik sikertörténete az NFT I.-nek, és decemberben le is zárult. Tehát az, hogy a rehabilitációval nem foglalkozunk ilyen szinten, ez így nem igaz. Az, hogy nem szeretnénk szeptember, október előtt indítani, a ROP IH-val való konzultáció eredményeként jutottunk erre, valamint egyeztetve lettek ezek az ütemezések a RET-ekkel is. Tehát az, hogy a ROP mikor, mit indít, ezt minden esetben leegyeztette a RET-ekkel is. Hogy a debreceni rehabilitációs pályázat, ami egy kiemelt projektként szerepelt, miért nem ment át, annak a kezdeményezése vágott volna gyakorlatilag keresztbe, tehát azzal nem volt összhangban, hogy most a Rehabilitációs Szakmai Kollégium a finanszírozásokat gondolja át rehabilitáció szintjén. Tehát nem egy darab pont vagy valami van a rehabilitációban, hanem a rehabilitáció típusától függően dolgozzák ki a finanszírozási módszereket is. Ez a munka folyik most, úgy gondoljuk, hogy fenntarthatóság szempontjából a rehabilitációt, míg ezek a finanszírozások nem kristályosodnak ki és nem kerülnek elfogadásra, nem szabad belevágni egy pályázati kiírásba. Ez az egyik része.
Azt, hogy ő elképzelte, hogy középen Debrecen és az egész régiót ő koordinálja, ez nem egyezett a tárca szakmai elképzeléseivel. Ezt nekik is leírtuk, átbeszéltük, kommunikáltuk, továbbra is benyújtották. A tárca véleményét figyelembe véve, a kormány nem fogadta el.
A civilek bevonása az egészségre nevelő életprogramokba, olyan szinten bennmaradt, hogy mi a lehetséges kedvezményezettek körébe beírtuk, hogy nonprofit szervezetek, kistérségi társulások, önkormányzatok, egyházak, forprofitok, tehát mindenkit, akiről úgy gondoljuk, hogy él és mozog, már valamit letett az asztalra, már valamit produkált, és annak van valami eredménye a lakosság szempontjából, igen, szeretnénk támogatni. Sokan megkérdezték, hogy miért nem csinálunk ebből a programból, ekkora forrásból egy kiemelt programot, miért nem koordinálja a tárca, hogy kinek milyen forrást, mennyiért, mit ad oda, és dedikáltan mondjuk meg, hogy ki, mit csinálhat. Azt mondtuk, hogy lehet, hogy vannak olyan kezdeményezések, amelyek nem kerültek a tárca előterébe, de nagyon jól működnek egy kistérségben, aki saját magát nagyon jól, ilyen szempontból menedzselte. Azt mondtuk, hogy kinyitjuk a pályázati palettát, amilyen nagyra tudjuk, az összes kezdeményezéssel lehet pályázni, az összes kistérségnek, az 500-at pedig nem az alapján fogjuk megmondani, hogy hány lakos elsősorban, és hogy ki lakik ott, hanem a pályázat minősége fogja eldönteni a 480-500-520 - véleményünk szerint körülbelül 500-ra lehet számítani - kistelepülést, a kedvezményezetteket ezen pályázatoknál.
Még annyit szeretnék Béki Gabriellának mondani, hogy lehívásra semmi nem került, kiírásra kerültek, az első pályázatok most érkeztek be pénteken, az ütemezés, ahogy elmondtam, legkorábban két hónap múlva lehet lehívni ezeket az összegeket, de felhasználni, előkészíteni, közbeszerzést kiírni, azokat már lehet, ahogy a pályázati felhívás megjelenik. Lehívásra, kifizetésre semmi nem került, még az NFT I-es pályázatok lezárása van folyamatban pénzügyileg. Köszönöm szépen, röviden ennyit szerettem volna mondani, ha valami kimaradt, nagyon szívesen válaszolok.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Azt gondolom, hogy a hozzászólásokban a bizottság hangsúlyai megfogalmazódtak, tehát azt fogjuk tenni, hogy az ülés jegyzőkönyvét a fejlesztéspolitikát felügyelő miniszternek, Bajnai Gordon úrnak, és természetesen az egészségügyi miniszternek megküldjük, és a továbbiakban is figyelemmel kísérjük az Új Magyarország Fejlesztési Terv programjait.
Köszönöm szépen, államtitkár asszony. Ezt a napirendi pontot lezárom.
Egyebek. Nekem két rövid megjegyzésem van. Egyrészt felhívnám az Egészségügyi Minisztérium figyelmét a parlamenti titkár asszony útján, hogy az Egészségügyi bizottság 5/2006-2010. számú, "A patológia helyzete az átalakuló egészségügyben" címmel megfogalmazott állásfoglalása egy intézkedési terv készítését kérte február 29-éig. Ez a határidő lejárt, úgyhogy szeretném, ha az Egészségügyi Minisztérium minél hamarabb rendelkezésünkre bocsátaná ezt az intézkedési tervet.
Másrészt tájékoztatom a bizottságot arról, hogy a jövő héten a bizottság szerdán délelőtt a népegészségügyi programmal foglalkozna, úgy, ahogy ezt az előzetes menetrend tartalmazta. Csáky képviselő úr!
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Csak az előzőnek a kiegészítéséhez, hogy természetesen figyelemmel kísértük Schvarcz alelnök úrral a határidő lejártát, és érdeklődtünk, hogy történt-e valami. Semmi nem történt. A múlt héten információim szerint a bizottság munkatársa már érdeklődött a minisztériumnál, hogy egy írásos anyagot vár a bizottság. Erre sürgős telefonálások kezdődtek el az ügyben, egyrészt a szakmai kollégium elnökét telefonon kérték meg bizonyos dolgokra, amiből kiderült, hogy azt se tudja a minisztérium, hogy mi van az állásfoglalásban, vagy mi lenne a feladata. Majd tegnap engem ért az a megtiszteltetés - gondolom, hogy Schvarcz képviselő úr már ezen túl van -, hogy a kabinetfőnök asszony titkárnője egy csevegésre hívott meg, hogy talán menjek el és mondjam el, hogy mi a gond a patológiával. (Dr. Schvarcz Tibor: Engem nem hívtak!) Úgy gondolom, hogy ez azért nem így működik. Ez tarthatatlan, ezt itt jelzem. Nyilvánvalóan ennek egy interpelláció formájában is szót fogok adni. Ez a parlamentáris demokrácia megcsúfolása, és ebben az a szomorú, hogy nem ellenzék vagy kormánypárt, egyszerűen úgy, ahogy van, a kormány, az egészségügyi tárca letojja a magyar parlamentet. Ennek sajnos, ez a tanulsága, ezt tapasztalhatjuk nap mint nap. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Az én lehetőségem az természetesen, hogy ezeket az ügyeket szóvá teszem, és a határidő betartását a bizottság nevében és remélhetőleg támogatásával nemcsak ebben az ügyben, hanem lehetőség szerint minden más ügyben megkövetelem. Van-e az egyebekben más? (Nincs jelzés.) Nincs. Köszönöm szépen.
(Az ülés befejezésének időpontja: 11 óra 13 perc)
|
Dr. Kökény Mihály |
Jegyzőkönyvvezető: Pavlánszky Éva