EB-1/2008.
(EB-58/2006-2010.)

Jegyzőkönyv*

az Országgyűlés Egészségügyi bizottságának
2008. február 6-án, hétfőn, 10 órakor
a Képviselői Irodaház 567. számú tanácstermében
megtartott üléséről

Tartalomjegyzék

Napirendi javaslat: *

Az ülés résztvevői: *

A bizottság részéről: *

Megjelent: *

Helyettesítési megbízást adott: *

Meghívottak részéről: *

Elnöki bevezető *

Napirend előtti hozzászólás *

Szavazás a napirend elfogadásáról *

Tájékoztató a Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló 46/1994. (IX. 30.) OGYH-határozat módosításáról szóló 103/2007. (XII. 6.) OGY-határozat (H/4330.) közvetlenül a bizottságok működését érintő rendelkezéseiről *

A köztársasági elnök által megfontolásra visszaküldött, az Országgyűlés 2007. december 17-ei ülésén elfogadott, az egészségbiztosítási pénztárakról szóló törvény - döntés módosító javaslatok benyújtásáról *

A köztársasági elnök átiratával kapcsolatos megbeszélés *

A módosító javaslatok megtárgyalása *

Dr. Áder János (Fidesz) és Soltész Miklós (KDNP) képviselők által "Hol marad a társadalmi szolidaritás, különösen ha fogyatékos gyermeket kell szállítani gyógykezelésre?" címmel I/4585. számon benyújtott interpellációjának tárgyalása - bizottsági jelentés készítése *

Dr. Kincses Gyula államtitkár szóbeli kiegészítése *

Kérdések, hozzászólások, reflexiók *

Szavazás *

Napirendi javaslat:

Az ülés résztvevői:

A bizottság részéről:

Megjelent:

Elnököl: Dr. Kökény Mihály (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Schvarcz Tibor (MSZP), a bizottság alelnöke
Dr. Mikola István (Fidesz), a bizottság alelnöke
Dr. Czinege Imre (MSZP)
Dr. Garai István (MSZP)
Gyula Ferencné (MSZP)
Dr. Juhászné Lévai Katalin (MSZP)
Dr. Nyul István (MSZP)
Dr. Tittmann János (MSZP)
Dr. Tóth István (MSZP)
Dr. Vojnik Mária (MSZP)
Dr. Horváth Zsolt (Fidesz)
Dr. Kupper András (Fidesz)
Dr. Pesti Imre (Fidesz)
Dr. Spiák Ibolya (Fidesz)
Dr. Nagy Kálmán (KDNP)
Dr. Puskás Tivadar (KDNP)
Béki Gabriella (SZDSZ)
Dr. Csáky András (MDF)

Helyettesítési megbízást adott:

Dr. Havas Szófia (MSZP) dr. Kökény Mihálynak (MSZP)
Dr. Perjési Klára (MSZP) dr. Schvarcz Tibornak (MSZP)
Dr. Heintz Tamás (Fidesz) dr. Pesti Imrének (Fidesz)
Dr. Molnár Ágnes (Fidesz) dr. Spiák Ibolyának (Fidesz)

Meghívottak részéről:

Dr. Baraczka Mariann szakállamtitkár (Egészségügyi Minisztérium)
Dr. Kincses Gyula államtitkár (Egészségügyi Minisztérium)
Dr. Matejka Zsuzsanna kabinetfőnök (Egészségügyi Minisztérium)
Dr. Schlammadinger József főosztályvezető (Egészségügyi Minisztérium)

(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 04 perc.)

Elnöki bevezető

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP), a bizottság elnöke - a továbbiakban ELNÖK: Jó reggelt kívánok! Köszöntöm a bizottság tagjait, a megjelenteket a tavaszi ülésszak kezdetén. Eredményes munkát kívánok magunknak! Megállapítom, hogy az ülés határozatképes.

A napirend tárgyalása előtt felhívom a figyelmet arra, hogy a kormány elküldte a tavaszi ülésszakra vonatkozó törvényalkotási programját. Ezt áttekintve látható, hogy a bizottság feladat- és hatáskörét öt törvényjavaslat is érinti. Várható az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosítása, a humángenetikai adatok védelméről szóló törvényjavaslat benyújtása, az élelmiszerlánc biztonságáról szóló törvényjavaslat tárgyalása, valamint az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásai folyósításának rendjéről szóló törvényjavaslat tárgyalása, sőt még egy társadalombiztosítási tárgyú, de a szociális tárca kompetenciáját érintő javaslat tárgyalása is. Ez azt jelenti, hogy a tavaly elfogadott munkatervünkhöz képest is elég sok dolga lesz a bizottságnak.

Ami a további üléseket illeti, tájékoztatom a bizottságot arról, hogy a jövő heti ülésen kerülne sor az orvosi és gyógyszerészi szakképzés, továbbképzés, rezidensképzés helyzetéről szóló tájékoztató megtárgyalására, majd azt követően az élelmiszer-biztonsági szervezet átalakításának az értékelésére. Az utóbbira február 20-án kerülne sor.

Ugyancsak tájékoztatom a bizottságot arról, hogy a Magyar Vöröskereszt elnöke és főigazgatója meghívta a bizottságot egy kihelyezett ülésre. Azt kezdeményezték, hogy amikor a munkatervben a laikus elsősegélynyújtás helyzetéről beszélünk, ezt az ülést kihelyezett ülés keretében rendezzük meg a Magyar Vöröskereszt székházában. Azt gondolom, hogy ennek a meghívásnak a bizottság eleget tud tenni, ha nincs ellene kifogás.

Ezen túlmenően tájékoztatom a bizottságot arról is, hogy a januári szünetben több értékes, a képviselőtársaim érdeklődésére számot tartó tájékoztatót kaptunk az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságtól. Ezeket is továbbítottam.

Arra hívom fel a figyelmet, bízom abban, hogy az ellenőrzési albizottságunk ebben a fél esztendőben már elindítja a tevékenységét, hiszen különböző okok nehezítették a múlt félévben a munkáját. Kérem, hogy az ellenőrzési albizottság alakítsa ki a saját idei munkatervét.

Megkérdezem a bizottság tagjait, hogy napirend előtt ezen vagy más kérdések kapcsán van-e észrevétel. (Dr. Nagy Kálmán jelentkezik.) Nagy Kálmán képviselő úr, tessék!

Napirend előtti hozzászólás

DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Elnök úr, köszönöm, hogy megkaptam a szót. Én egy nagyon rövid megjegyzést szeretnék tenni. Megjelent egy egészségügyi minisztériumi rendelet, amely a várólistákkal és a betegbefogadásokkal kapcsolatosan statisztikai adatszolgáltatásra kéri fel a kórházakat. Az adatszolgáltatás időtartama záros határidejű, azaz két hónapra terjed ki. Elnök úr, ez elfogadhatatlan, különösen úgy, hogy nem nevezik meg az adatszolgáltatás célját. Az orvosi munkában az adatszolgáltatásnak van etikája. Meg kell nevezni, hogy miért kérünk adatot, ugyanakkor vissza kell jelezni a szolgáltatónak, amely az adatot szolgáltatja. Itt erről szó sincs. Az emberben olyan képzeteket kelt, amelyek ellen maga az SZDSZ és az MSZP pártszinten erősen tiltakozik, miszerint visszaállítjuk a szocializmust - ott kértek adatot, aztán nem szolgáltatták vissza, azt kellett csinálni, amit ők akartak, tehát amit a hatalom akar. Kérdezem, hogy ez milyen megfontolások alapján történik? Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm. Van-e más észrevétel? (Nincs jelentkező.)

Azt javaslom, hogy - ha elfogadják a képviselőtársaim - ebben a kérdésben egy írásos tájékoztatót kérjünk majd a szaktárcától, amelyet a képviselőtársaim rendelkezésére bocsátunk.

Szavazás a napirend elfogadásáról

Tisztelt Bizottság! Megkérdezem, hogy az írásban kiküldött napirendi javaslathoz van-e kiegészítés. (Nincs jelentkező.)

Támogatják-e a napirendi javaslatot? Ki szavaz igennel? (Szavazás.) Megállapítom, hogy a bizottság a napirendi ajánlást elfogadta.

Tájékoztató a Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló 46/1994. (IX. 30.) OGYH-határozat módosításáról szóló 103/2007. (XII. 6.) OGY-határozat (H/4330.) közvetlenül a bizottságok működését érintő rendelkezéseiről

Soron következik az 1. napirendként az elfogadott Házszabály-módosításról szóló tájékoztatóval kapcsolatos feladatok megbeszélése - nem idézem a pontos számokat. Egy, a lényeget érintő rövid tájékoztatót is kiosztottunk. A bizottságok rendszerét és működését érintik a tavaly év végén elfogadott házszabályi módosítások. Amivel nekünk dolgunk van, az, hogy a jövőben lehetőség nyílik korlátozott feltételek mellett bizottsági ülésről is televíziós közvetítésre. A parlament lehetőségei korlátosak, ezért pillanatnyilag az a szabály érvényes - miután csak és kizárólag az Országházban található I. számú terem alkalmas a bizottsági ülések zártláncú rendszeren keresztül történő közvetítésére -, az ajánlás az, hogy az országgyűlési bizottsági meghallgatások, kinevezések előtti meghallgatások közvetítése kötelező, egyébként pedig ha a bizottságok ilyet kezdeményeznek, akkor a Házbizottság állásfoglalása után dönt a házelnök asszony, hogy melyik bizottság tarthat ilyen jellegű ülést az arra alkalmas teremben.

Ebből az is következik, hogy ennek a televíziós közvetítéses bizottsági ülésnek úgy van meg a lehetősége, ha azt kellő időben kezdeményezik, tehát legalább két héttel a tárgyidőpont előtt jelezni kell az ilyen igényt. Ezért, ha a bizottság ezt elfogadja, akkor ennek megfelelően a bizottság ügyrendjét is ki fogjuk egészíteni, pontosabban azzal a ponttal, hogy ilyet a bizottság bármely tagja kezdeményezhet, erről a bizottság természetesen dönteni fog, és azt továbbítja a házelnök asszonyhoz, hozzáteszem, ezzel az időkorláttal együtt. Tehát ez a lényeg, amiről állást kell foglalnunk, hiszen az ügyrendet ki kell egészíteni ilyen értelemben. Van-e ehhez észrevétel? (Senki sem jelentkezik.) Nincs észrevétel.

Akkor kérdezem, hogy ez így elfogadható-e. (Nincs ellenvetés.) A bizottság titkársága az ügyrendben a módosításokat eszközölni fogja. Kérnek-e erről szavazást? (Nincs jelzés.) Nem kérnek. Akkor azt gondolom, ez egy technikai jellegű dolog, kérem, hogy vegyük tudomásul.

A köztársasági elnök által megfontolásra visszaküldött, az Országgyűlés 2007. december 17-ei ülésén elfogadott, az egészségbiztosítási pénztárakról szóló törvény - döntés módosító javaslatok benyújtásáról

Tisztelt Bizottság! Soron következik a köztársasági elnök által megfontolásra visszaküldött, az Országgyűlés 2007. december 17-ei ülésén elfogadott, az egészségbiztosítási pénztárakról szóló törvény. A köztársasági elnök átirata és a visszaküldött törvény a T/4221/334. számon került iktatásra. A házelnök asszony a mi bizottságunkat is mint első helyen kijelölt bizottságot december 28-án felkérte arra, hogy a köztársasági elnök úr átiratát tárgyalja meg. Ugyancsak elnök asszony levele nyomán a bizottság tagjainak figyelmét felhívom, hogy a Házszabály 110. §-a érvényes az ilyen jellegű tárgyalásra. A lényeg az, hogy itt a záróvitával, zárószavazással kapcsolatos rendelkezések az érvényesek.

Tisztelt Bizottság! Technikailag azt javaslom, hogy először egy rövid megbeszélést folytassunk a köztársasági elnök úr átiratáról, ezt követően nézzük meg azt, hogy van-e - van ilyen - már benyújtott képviselői módosító indítvány, végül pedig, mint ahogy a bizottság tagjai tudják, van egy kezdeményezés arra, hogy mint első helyen kijelölt bizottság nyújtsunk be a köztársasági elnök úr átiratával összefüggően bizottsági indítványokat. Tehát én ezt a hármas tárgyalási rendet javaslom, ha a bizottság elfogadja. (Nincs ellenvetés.) Nem látok kifogást.

Akkor a köztársasági elnök úr átiratával kapcsolatos megbeszélésre kerülne először sor, amit természetesen a plenáris ülésen hétfőn módunk lesz majd ismertetni, hiszen mint első helyen kijelölt bizottságnak tíz percünk van a többségi előadó számára és tíz percünk van a kisebbségi előadó számára, hogy ezt ismertessük a plenáris ülésen is, az ötpárti tárgyaláson folytatott megegyezés szerint. Akkor megnyitom a vitát a köztársasági elnök úr átiratáról.

Mikola alelnök úr!

A köztársasági elnök átiratával kapcsolatos megbeszélés

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Egészségügyi Bizottság! Alaposan áttanulmányoztuk a köztársasági elnök úrnak a parlament elnökéhez írt levelét és áttanulmányoztuk a kormányoldal által benyújtott, tegnap délután kezünkbe jutott módosító javaslatokat is. Úgy látjuk, hogy az új módosító javaslatokkal kiegészítendő vagy kiegészítésre kerülő törvény sem felel meg a köztársasági elnök úr elvárásainak. Szeretném néhány pontban ismertetni, hogy miért nem felel meg.

Köztársasági elnök úr megjegyzéseinek elején a törvény megalkotási módjával nem értett egyet. Ebben semmiféle változás nem történt, az új törvény megalkotási módjával sem fog nyilván egyetérteni, hiszen a módosító javaslatok ebben a tekintetben semmi változást nem hoztak. Továbbra sincsenek a módosító javaslatokkal valószínűleg néhány nap múlva kiegészülő törvényben szükséges garanciák az új rendszer működésére vonatkozóan, ami a köztársasági elnök úr egyik fő kifogása volt, nem kerültek el hozzánk végrehajtási rendeletek, és továbbra sem láttunk olyan hatástanulmányokat, amelyekben az új rendszer működését egyáltalán látni lehetne, vagy amelyek azokat a garanciákat, azt a biztonságot, ami az állampolgárok gyógyulási esélye szempontjából feltétlen fontos, tartalmaznák.

A következő pontja a köztársasági elnök megjegyzésének az volt, hogy kiszámíthatatlan - amint az előbb már utaltam erre - a törvénytervezet. Továbbra is úgy látjuk, hogy a módosító javaslatokkal sem változott ez a kiszámíthatatlanság. Nem sikerült az állampolgárok bizalmát megnyerni, nem sikerült a szakma támogatását megnyerni az elmúlt hónapokban sem és nem sikerült - ez ugyancsak a köztársasági elnök elvárása volt - a politikában valamiféle minimális, legalább a célokat, a távoli eredményeket valamilyen módon egyetértésre, közös nevezőre hozó konszenzust kialakítani. Tehát mind az állampolgárok, mind a szakma, mind a politikai pártok részéről továbbra is nézeteltérések, viták, elutasítás észlelhető.

A köztársasági elnök megjegyezte - nyomatékkal emelte ki a levelében -, hogy a működési költségek megnövekedése nagyon aggályos. Továbbra is nagyon aggályosnak látjuk azt, hogy az új rendszerben megnövekedett működési költségek a gyógyítástól vonnak el forrásokat, és ezzel megint csak a polgárok gyógyulási esélyeit rontják.

Végül megjegyzem azt, hogy nincs valódi verseny továbbra sem. Ezen a módosító javaslatok semmit nem változtatnak, legalábbis a betegért, a jobb, minőségi betegellátásért folyó verseny ebben az új szisztémában nem következtethető. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ki kíván hozzászólni ehhez a ponthoz? Vojnik képviselő asszony!

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Tisztelt Bizottság! Mi magunk is áttanulmányoztuk a köztársasági elnök úr részéről megfogalmazott aggályokat és figyelemmel kísértük nemcsak az írásbeli, hanem a szóbeli közlését is. Éppen ezért a köztársasági elnök úr részéről megfogalmazott igényekre és aggályokra véleményünk szerint a bizottság részéről általunk javasolt benyújtandó módosító indítványokkal egyfelől megfelelő többletgaranciákat tudunk beépíteni.

Másfelől néhány, a köztársasági elnök úr átiratában érintett további szabályozási kérdésre is választ kerestünk és remélhetőleg találtunk is.

Elsőként azonban arról szeretnék beszélni, hogy az az igény, hogy az egészségbiztosítás egységességét ne csak a törvény szövege az adott pontokban fogalmazza meg, hanem egységesen tegyünk újra és határozottan hitet amellett, hogy fenntartjuk a rendszer szolidaritási elvét, a nemzeti kockázatközösséget, a társadalombiztosítás egységességét, ezt a törvényjavaslat preambulumában újra egyértelműen és világosan fogalmazzuk meg.

Elhangzott a köztársasági elnök úr részéről az egészségbiztosítási pénztárak feladatainak pontosabb meghatározása. Ez egy hosszabb felsorolás, amelyre a létrejövendő, remélhetőleg a bizottság által támogatandó módosító indítványok felelni fognak, ahogy az Országos Kockázatkezelő Alapból finanszírozott nagyértékű beavatkozások felsorolása, és az ebben foglalt ellátások forrásának az elrendezésére is javaslatot teszünk, ahogy megfogalmazzuk a fejkvótából gazdálkodó pénztárak és az Országos Kockázatkezelő Alap közötti pénzügyi, finanszírozási kockázatmegosztás technikáját. Javaslatot teszünk a 100 százalékos állami tulajdonban maradó pénztárak további biztonságos működésére, és megteremtjük vagy megerősítjük a társadalmi kontrollt az egészségbiztosítás új rendszerében, részben a szociális partnerekkel az eltelt időben történt konzultáció alapján az Egészségbiztosítási Pénztári Felügyeletbe, illetve a Felügyeleti Tanácsba delegálandó tagok ügyében.

Ezért én azt gondolom, bár valóban nem vizsgáltuk felül azt az alap-kiindulópontunkat, hogy az egységes társadalombiztosítás rendszerén belül a források felhasználásának és allokációjának egy térségi, decentralizációs módját választottuk, hogy ezek a pénztárak közelebb kerülve a biztosítottakkal, közöttük egy valóságos szolgáltatást igénybe vevő viszony alakuljon ki, másfelől véleményünk szerint megerősítjük, hogy ebben a pénztártörvényben valóban a szolgáltatók versenye van megfogalmazva, amelyet a pénztárak működése megerősít.

Szeretném elmondani, a köztársasági elnök úr véleményének maximális tiszteletben tartása mellett és a megfogalmazandó módosító indítványokkal együtt úgy látjuk, hogy ez az egészségpénztári törvény a lakosság és a biztosítottak jobb egészségügyi ellátását fogja szolgálni. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen.

Nagy Kálmán képviselő úr! (Dr. Nagy Kálmán: Horváth képviselő úr jelentkezett először. - Dr. Horváth Zsolt: Átadom a lehetőséget a képviselő úrnak.)

DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Köszönöm szépen. Nagyon röviden egy mondatot szeretnék hozzátenni ehhez. Nem vitatom, hogy minden törvényhez nem tartozhat egy népszavazás.

ELNÖK: Képviselő úr, kérem, hogy a mikrofont tessék bekapcsolni. (Megtörténik.) Köszönöm szépen.

DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Köszönöm szépen. Megismétlem: nem vitatom, hogy minden törvényhez nem tartozhat egy népszavazás. Azonban felhívnám a figyelmet a köztársasági elnök úr egyetlen mondatára: "A társadalom nagy ellátórendszerének átalakítását nem lehet sikerre vinni a terhet viselő állampolgárok bizalma nélkül". A véleményünk az, hogy ez az egyik legnagyobb ellátórendszer átalakítása. Ennek megfelelően kérem, a bizottság támogassa, hogy a jövő héten hétfőn, amikor erről szavazunk, ezt a törvényt erősítse meg egy népszavazás. Önmagában egy feles törvénnyel nem lehet bizonyítani azt, hogy az állampolgárok bizalma fennáll-e törvénnyel kapcsolatban. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Mielőtt szót adok Horváth képviselő úrnak, szeretném megjegyezni, hogy megerősítő népszavazási kezdeményezés még nem érkezett az Országgyűléshez, ezért a bizottság sem tud erről tárgyalni, merthogy a házelnök ilyen kezdeményezés hiányában nem jelölte ki a bizottságot sem ez ügyben. Tudomásom szerint nem is kerül sor bizottság kijelölésére, hanem majd erről a plenáris ülésen tárgyalunk.

Horváth képviselő úr!

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A köztársasági elnök úr átiratának második szakaszában három tényt állapít meg. Ha megengedik, néhány mondatot felolvasnék ebből szó szerint. A köztársasági elnök úr azt mondja, hogy "Nem értek egyet a törvény megalkotásának módjával". Ezt végig mi magunk is kifogásoltuk, tisztelt képviselőtársaim. Azt gondolom, hogy a zárószavazás ismételt lefolytatása, a parlamentben történő megismétlése nem pótolja azokat a hiányokat és mulasztásokat, amelyeket a törvényalkotás során mind a tárca, mind a Ház elkövetett. Ezért szerintem ez a fajta tárgyalási mód - ahogy most vitatjuk - nem felel meg a köztársasági elnök úr elvárásainak, tehát hogy csak a záróvitát ismételjük meg. Véleményem szerint elölről kellene kezdeni a törvény tárgyalását úgy, hogy abba a későbbiekben felolvasandó rész miatt a szakmai szervezetek egyeztetése is bekerüljön.

A második két mondat, amit az elnök úr mondott: "Nem értek egyet azzal sem, hogy a törvény álláspontom szerint nem tartalmazza a tárgyával összefüggő összes szükséges garanciát". Ez a második megállapítása. A tanulmányozott módosító javaslatok, amelyeket valóban tegnap délután kaptunk meg, és a bizottság által tervezett módosító javaslatokként vannak előttünk, amelyeket tárgyalni fogunk, csak egy szóval összefoglalóan, álláspontom szerint a hiányzó garanciákat nem pótolják. Alapvetően nem pótolják például azt a garanciát, hogyan lehet megakadályozni a profitorientált biztosítókat abban, hogy szelektáljanak a biztosítottak között. Erre semmiféle garanciát nem látunk a módosító javaslatokban.

A harmadik, amit a köztársasági elnök úr mondott továbbá, hogy "hatása - többek között a későbbi jogalkotásra utalt lényeges kérdések miatt is - kiszámíthatatlan". Változatlanul nincsenek előttünk azok a kormányrendeletek, minisztériumi rendeletek, amelyek lényegi szabályozási elemét adják ennek a törvénynek. Ezek vagy nem készültek el, vagy ha elkészültek, sem szerepelnek a parlament és a bizottság asztalán, ezért ezen a ponton sem felel meg a köztársasági elnök úr elvárásának az, ahogyan most tárgyaljuk.

A második oldal közepéről egy kiragadott, de lényegi mondat: "Ezért elengedhetetlen, hogy alapvető konszenzus legyen a parlamenti politikai erők között a szükséges reformnak legalább irányában, lényegi elemeiben". A kormány részéről semmilyen kísérlet nem történt arra, nincs tudomásom semmilyen olyan kísérletről, amelyben megpróbálta volna az ellenzéki pártokat egy olyan törvényjavaslat megalkotásába bevonni, amelyben konszenzus alakulhatott volna ki. Ilyen nem történt.

A köztársasági elnök úr a 3. pontban írja: "A jogalkotási eljárás garanciái a megalapozott és egyetértésre számító döntéshozatalhoz elengedhetetlenek, a törvényalkotás folyamán az érdekelt társadalmi szervezeteket és érdekképviseleteket, többek között alkalmas határidők megállapításával is olyan helyzetbe kell hozni, hogy megalapozottan véleményt adhassanak a tervezetről". Ez nem történt meg korábban, és a zárószavazás egy nap alatt történő végighajtása, illetve a záróvita megismétlése ismételten nem pótolja azt a mulasztást, amit a tárca, illetve a parlament a tárgyalás során korábban elfogadott.

Ugyanebben a pontban később az szerepel, hogy "A törvény számos eleme az országgyűlési döntéshozatal során a koalíciós pártok háttéralkujában a lehető legkésőbb született meg". Ez az ellenzék számára eleve kizárta az érdemi hozzászólás lehetőségét. Azonban a kormánypárti képviselőkre is áll, hogy nem lehet elvárni országgyűlési képviselőktől, hogy a bizottsági ülés előtt néhány órával ismertté vált, az ülés kezdetén kiosztott nagy számú módosításról azonnal állást foglaljanak.

Nem értek egyet azzal, hogy egy társadalom életét alapvetően és hosszú távon meghatározó törvény ilyen eljárásban szülessen meg." Ez a záróvita, amire most készülünk, ismételten ugyanezeket a hibákat követi el, és nem képes korrigálni azt, ami korábban megvolt, hiszen a törvény érdemi változtatása nem történik meg, érdemi vitára nem nyílik lehetőség. Önök is ismerik a parlament működési rendjét - vannak itt nagy tapasztalattal rendelkezők, akik több ciklus óta országgyűlési képviselők és ellenzékben is ültek -, pontosan tudják, hogy ez nem fogadható el.

Ismét idézem köztársasági elnök urat. "Az Egészségügyi Minisztérium által készített háttértanulmány nem tekinthető hatástanulmánynak, mert számszerűsített hatásokat nem tartalmaz." Nem láttunk átalakított, megújított hatástanulmányokat, hiszen a törvényt az utolsó pillanatban lényegesen átalakították; emlékeznek, ez a december 17-ei záróvita és zárószavazás volt. Pro forma három javaslatot nyújtott be a kormány - tehát nagy félreértés volt a médiában is; nem a képviselők nyújtották be, Horváth Ágnes nyújtotta be a három módosító javaslatot -, amelyeket 133 ajánlási pontra szedtek szét. A kormány módosította a saját törvényjavaslatát ilyen nagy számú javaslattal az utolsó pillanatban. Ehhez hatástanulmányokat nem láttunk, de még most sem látunk, tehát hozzánk sem elektronikus, sem írott formában nem jutott el az aktualizált törvényhez tartozó hatástanulmány.

Végezetül engedjék meg, hogy szintén idézzem köztársasági elnök urat. "Az Állami Számvevőszék kifejezetten arra hívja fel a figyelmet, hogy a rendelet működési költsége többszöröse lenne az Országos Egészségbiztosítási Pénztár jelenlegi működési költségének, és az Egészségbiztosítási Alapból bizonyosan kevesebb pénz jut majd egészségügyi ellátásra." Ez a hatástanulmányokból kiderülhetett volna, ha azokat érdemben megkaptuk volna. Ugyanakkor a benyújtott változtatási javaslatok semmiféle garanciát a tekintetben nem adnak, hogy nem fog csökkenni az egészségügyi ellátásra fordítható pénzösszeg értelemszerűen annyival, amennyit a működésre, illetve a profitra ezen törvénytervezet átutalni kíván a megfelelő szervezeteknek.

Tehát összefoglalva, tisztelt képviselőtársaim, azt gondolom, hogy sem tartalmi, sem formai elemeiben a jelenlegi tárgyalási mód, illetve a benyújtott javaslatok nem felelnek meg a törvény valódi újratárgyalásának, ezért kérem önöket, hogy ne ebben a rendben folytassuk le. Tudom, hogy pusztába kiáltott szó, mégis kérem önöket, hogy ne ebben a rendben folytassuk ezt le, hanem indítsuk el elölről ennek a törvénynek a tárgyalását. A kormány vonja vissza ezt a törvényjavaslatot, kezdjük el elölről, vegyen részt benne a kormány, tegyék lehetővé, hogy érdemben részt vehessenek az ellenzéki pártok is, vegyék figyelembe, amit mondanak, ne csak pusztába kiáltott szó legyen, hagyják meg a lehetőséget a magyar társadalomnak, hogy választott szervezeteik, civil szervezeteik útján beleszóljanak ebbe a vitába és érdemben fogadják el az álláspontjukat. Ha mindez nem elegendő, akkor pedig, ha lesz ilyen kezdeményezés, tegyék lehetővé, hogy a magyar emberek véleményt mondjanak erről a törvényjavaslatról, még mielőtt végrehajtják rajtuk. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Még mielőtt Schvarcz alelnök úrnak szót adok, aztán Csáky képviselő úrnak - mert Kupper András visszalépett -, nem képviselő úrnak, hanem a bizottság munkáját figyelemmel kísérőknek mondom, hogy ebben az esetben a bizottság és a parlament mandátuma kötött. Hiszen a Házszabály azt mondja, hogy ha a köztársasági elnök a kihirdetésre megküldött törvényt aláírás előtt észrevételeinek közlésével megfontolás végett visszaküldi, és itt ez a helyzet, az Országgyűlésnek azt legkésőbb 60 napon belül napirendjére kell tűznie, és az eljárás során - nem idézem most pontosan a rendelkezéseket - a záróvita rendelkezéseit kell alkalmazni. Tehát ebből a szempontból a parlamenti munka kötött pályán halad.

Schvarcz alelnök úr!

DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Nagy örömünkre szolgált, hogy köztársasági elnök úr észrevételeket tett a törvényjavaslathoz, és - mivel alkotmánybírósági gyakorlata van - nem az Alkotmánybíróságnak küldte el, hanem a parlamentnek küldte vissza megfontolásra és megfogalmazta azokat az elvárásokat, amelyeknek a jogalkotó meg kell, hogy feleljen a törvény tekintetében ahhoz, hogy ezek az aggályok megszűnjenek.

Itt vitatkoznék azzal, hogy a betegek közötti szelekciónak nincsenek garanciái a törvényben; nagyon keményen lefektetett paragrafusokban kinyilvánítja a törvény, hogy nem lehet elutasítani senkit, mindenkit fogadni kell, és többszörösen - itt a módosítókban is szerepel - nincs lehetőség arra, hogy a betegek között szelektáljanak.

Azt, hogy lesz-e konszenzus vagy van-e konszenzus a parlamenti pártok között, az mutatta, hogy az utolsó előtti bizottsági ülésen egy civil szervezet, a Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal által megfogalmazott törvényjavaslatot hoztak ide eléggé komolytalanul, egy novemberi törvényt januári életbe lépési határidővel. Ez nem egy komoly jogalkotás és az egész annak bizonyítéka, hogy csináltak egy alternatív javaslatot csak azért, hogy ne mondhassuk azt, hogy még elképzelésünk sincs a dologról.

A garanciák vonatkozásában a köztársasági elnök úr kifogásolta azt, hogy a járulékfizetők nincsenek kellőképpen reprezentálva a különféle döntéshozatali fórumokban. Ez megtörtént, kiszélesedtek a döntéshozatali fórumok, és bent vannak a járulékfizetők, tehát ott lehetnek konzultatív, illetve véleményalkotási lehetőséggel.

Az, hogy lesz-e népszavazás vagy nem lesz, egy teljesen külön kérdés, de annak értelmét nem látjuk, hogy most újranyissuk ezt a vitát, mert ha újranyitnánk, akkor, mivel jól láthatóan az ellenzéki párt nem érdekelt abban, hogy az egészségügyi rendszer átalakuljon, hogy valamilyen reform legyen vagy valami előre menjen a korszerűsödés irányába, újra és újra kezdené, különféle kifogásokkal elhúzná és ellehetetlenítené az egész dolgot. A különféle lakossági fórumokon jól látjuk, hogy meg sem akarják hallgatni vagy hallgattatni azokat a véleményeket, amiket mi elmondunk és amit megpróbáltunk magyarázni a társadalomnak az elmúlt időszakban, tehát nem is kíváncsiak arra, hogy mi van a törvényben; mondják azt, amit mondanak, állandóan szajkózzák, és egy csomó embert bizonytalanságba és ismeret hiányában olyan helyzetbe kényszerítenek, hogy valóban nem tud dönteni, nem tudja, miről is szól ez az egész.

A működési költségek vonatkozásában nagyon keményen kimondja a törvény, hogy mennyi lehet a működési költsége egy pénztárnak - ez nem változott - és milyen lehet a bevétel, hogyan lehet a bevételt kivenni, milyen moratórium vonatkozik rá, tehát pontosan körül van határolva az, hogy mit jelent a pénztár számára a működési költség. Hogy ez ekkora, az azzal magyarázható, hogy ügyfélszolgálati irodák is lesznek a különféle kistérségi központokban, tehát mindenképpen közelebb kerül az egész ellátórendszer és annak működése a lakosokhoz, akikről ez a törvény szól. Ez indokolja a működési költségek növekedését. Azt, hogy azzal riogatnak, hogy ez az egészségügyi ellátástól veszi el a betegek pénzét, nem tartjuk jó dolognak, sőt bizonyos esetekben ez már túlmegy a jó ízlés határán is.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Csáky képviselő úr, aztán Béki Gabriella.

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Az a véleményem, hogy a kormány köszönetét fejezheti ki a köztársasági elnök úrnak, hogy visszaküldte a parlamentnek a törvényjavaslatot. A Magyar Demokrata Fórum nagyon sajnálja, hogy nem az Alkotmánybírósághoz küldte, hisz' sajátságos módon a parlamentnek visszaküldött törvény kísérőlevelében több helyen alkotmányossági aggályokat is kifejt elnök úr, mindezek ellenére ezt az utat választotta. A kormány azért mondhat neki köszönetet, mert jól érzékelhető volt és jelenleg is szerintem még ez az állapot áll, hogy miután nem szakmai viták során kikristályosodott törvényjavaslat fekszik a parlament előtt, hanem a két kormánypárt politikai alkujának, zsarolási kísérleteinek a végeredménye tulajdonképpen maga a törvényjavaslat, egy hihetetlen heterogén, áttekinthetetlen rendszert próbálnak bevezetni, amivel kapcsolatban folyosói beszélgetések során szakemberek is elismerik, hogy fogalmuk sincs, hogyan fog működni.

Azért sajnáljuk, hogy nem az Alkotmánybírósághoz került a törvényjavaslat, mert nyilvánvalóan oda fog kerülni, ha kihirdetésre kerül, hisz' alkotmányossági aggályok fogalmazódtak meg a jogbizonytalanság miatt, az ellátórendszer teljes szétzilálása miatt, a betegjogok jelentős mértékű és nem kellőképpen ellensúlyozott, illetve alátámasztott megszigorítása miatt, és még lehetne sorolni. Félő, hogy ugyanúgy fogunk járni, ahogy az egészségügyi kamarákkal kapcsolatos törvényjavaslattal, hogy tulajdonképpen az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a beadvány teljesen megalapozott, alkotmányos sérelmek történtek a jogalkotás során, de az idő múlása miatt ezért inkább nem helyezik hatályon kívül. Ez egy külön törvényi rend.

Két megjegyzést hadd tegyek az itt elhangzottakhoz! Egyrészt úgy gondolom, senki nem vitatja, hogy a jelenlegi működési költségek körülbelül háromszorosára fognak emelkedni alsó hangon. Ez csak könyvelés kérdése, hogy milyen mértékű. Emelkedni fog az egész új rendszer működése, ami folyóáron 50 milliárd forinttal csökkenti a közvetlen gyógyításra fordítható összegeket, hisz ez az Egészségbiztosítási Alap pénzéből történik. Ilyenkor mondják azt, hogy persze a hatékonyság növelésével majd olyan megtakarítások lesznek, csak erre vonatkozóan senki semmiféle számadatot nem tudott lerakni az asztalra, senki nem tudta kimutatni, hogy milyen tartalékok vannak még a rendszerben. Az ezzel kapcsolatos nyilatkozatok túlnyomó többsége inkább azt mondja, hogy a határához ért a hatékonyságnövelés.

A másik, amit fennen hangoztatnak a szocialista képviselők, hogy nem csorbul az egységes rendszer, a szolidaritási elv, ahogy Vojnik képviselő asszony is mondta, a preambulumban szépen le van fektetve, minden világos. A gond az, hogy a preambulum a jogszabályhoz csatolt bevezető szöveg, amely nem tartozik a formális érvényességgel felruházott normaszöveghez. Ez nem az én megfogalmazásom, hanem a jogi lexikon megfogalmazása. Miután nem a normaszöveg része, ettől kezdve mindenki értelmezheti így, vagy úgy az egészet. Önmagában ez a módosítás, hogy az Egt.-ből kikerült ez a rész, és bekerül a preambulumba, tulajdonképpen az egységes szolidaritási elvű társadalombiztosítás feladását jelenti.

Természetesen élni fogunk a zárószavazás előtti, most már sajnálatos módon szokásossá váló módosító javaslattal: emeljük be a normaszövegbe, legyen ez az első paragrafus, amely rögzíti, hogy a törvény célja az, hogy ez az egységes társadalombiztosítás megmarad. Meglátjuk, hogy önök ehhez hogy fognak viszonyulni, és tulajdonképpen az lesz a fokmérője annak, hogy komolyan is gondolják-e, hogy egységes marad a társadalombiztosítás rendszere, illetve szolidaritási elvű. Jelen formájában sajnos ennek a feloldása az, ami látszik.

Összefoglalva ismételten: sajnáljuk, hogy nem az Alkotmánybíróság előtt van. Ez a kormánynak is jó lett volna, mint ahogy már korábban, évek óta egyes társadalombiztosítási törvények, egészségügyi törvények tárgyalásakor az éppen aktuális minisztert kértük, éljen a kormány azzal a jogával, hogy a kérdésben normakontrollt kér, hogy a jogalkotó körülbelül tudja azt, hogy melyek azok a határok, amelyeken belül mozoghat a hatályos alkotmány szövege szerint. Szerintünk ez a törvényjavaslat több helyen messze túllépi ezeket a határokat. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Szeretném megjegyezni azoknak a meghívottaknak, akik nem kaptak helyet: itt három üresen álló szék is van, javaslom, hogy szíveskedjenek elfoglalni, mert lehet, hogy az ajtóban való álldogálás fárasztó és zavaró is.

Béki Gabriella képviselő asszony következik, utána pedig Garai képviselő úr.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! A Szabad Demokraták Szövetsége is alapos mérlegelés tárgyává tette a köztársasági elnök úr átiratát (Dr. Mikola István: Nocsak!), amelyben nyolc pontban fogalmazta meg a véleményét, kifogásait. Találtunk ezek között a pontok között természetesen olyanokat, amelyekkel egyet tudunk érteni, maximálisan egyet tudunk érteni, és akceptálni tudjuk, miközben vannak olyan megállapítások is, amelyekkel némiképp vitatkozunk. Mindenképpen egyetértünk azzal a gondolatmenettel, amellyel a köztársasági elnök úr nyitja a véleménysorozatát, hogy tudniillik a jelenlegi egészségügyi rendszer helyzete olyan, amelyen javítani alapos változtatások nélkül nem lehet. Én a magam részéről maximálisan egyetértenék egy olyan szándékkal, törekvéssel, amely ahhoz segítene bennünket, hogy olyan reformokat fogadjunk el, amelyek bírják az állampolgárok bizalmát. A már idézett mondat - "a társadalom nagy ellátórendszereinek átalakítását nem lehet sikerre vinni a terhet viselő állampolgárok bizalma nélkül" - egy hangsúlyos mondat, amellyel kapcsolatban azonban ha a jelenből és a realitásokból indulunk ki, akkor meg kell tudni állapítani, hogy nincs remény arra, hogy a parlamenti pártok egyetértésével tudjunk átfogó reformokat megfogalmazni. Ha visszatekintünk a történelemben, akkor éppen ellenkezőleg, mindig az ellenpéldát látjuk. Egy-egy kormány a maga reformtörekvéseit általában az ellenzék heves ellenzése mellett csinálta meg, amennyiben ezek feles törvényben elrendelhető változtatások voltak. Emlékezzünk vissza a '95-96-os stabilizációs programcsomagra, amit az ellenzék és a társadalom többsége is hevesen ellenzett, ennek ellenére olyan módon lehetett sikert kovácsolni ebből a csomagból, ami hasznára vált az országnak. Szerintem az eddigi ellenzéki megszólalásokból és a megelőző parlamenti vitából is pontosan lehet tudni, hogy ha arra várnánk, hogy ellenzéki támogatással és egyetértésben szülessen meg egy ilyen jelentős témában a reform, akkor nem tudnánk törvényt alkotni, akkor nem lenne változás.

A köztársasági elnök úrnak azzal az okfejtésével, amelyben arra utal, hogy az érdekképviseletekkel, általában a téma iránt érdeklődőkkel, a civil szervezetekkel kapcsolatban megalapozott véleményt akkor lehetne hozni, ha ők valóban megismerhették volna nemcsak a törvény szövegét is időben, hanem ezeket a végrehajtási rendeleteket is, amelyek most készülnek, azt gondolom, nagyon nagymértékben egyet lehet érteni. Én magam például ezt a rendelkezésünkre álló egy hónapot megpróbáltam kihasználni arra, hogy civil szervezetekkel, értelmiségiekkel háttérbeszélgetésekben próbáljak számos olyan kérdést, ellentmondást tisztázni, amely körüllengi az egész témát, hiszen nagyon súlyos tévképzetek élnek a tervezettel kapcsolatban a társadalomban.

Tisztelt Bizottság! A köztársasági elnök átiratával kapcsolatban a legfontosabb, legjelentősebb elemnek azt tartom, ami nincs benne az átiratban, tudniillik azt, hogy a köztársasági elnök úr alkotmányossági szempontból nem emelt kifogást a javaslat ellen. Ez számomra megnyugtató. Azt remélem, hogy a módosítások során sikerül még tovább csiszolnunk és javítanunk a jogszabályszöveget, tehát egy ilyen kifogás a jövőben sem fog felmerülni.

Befejezésül szeretnék egy olyan ellentmondásra is hivatkozni, utalni, amivel kapcsolatban én magam úgy érzem, hogy a köztársasági elnök gondolatmenetét jellemzi. Egyfelől kevesellte és hiányolta a garanciákat ebben a törvényben a mindenki számára igénybe vehető és biztonságos ellátás követelményével kapcsolatban. Én szociálpolitikusként ezekre a garanciákra koncentráltam végig a törvényalkotás folyamatában. Például egy olyan mondatot a levélben, ami arról szól, hogy az államnak meg kell alkotnia és ki kell kényszerítenie azokat a garanciális szabályokat, melyek meghatározzák az igénybe vehető szolgáltatások körét, minimális minőségét és kizárják az ügyfelek közötti válogatást, hogy úgy mondjam, teljesített garanciakívánalomnak tekintem, hiszen ezt tartalmazza az eredeti, decemberben elfogadott törvényszöveg is. A nagy értékű ellátásokkal kapcsolatos kívánalmát éppen most módosító indítványokkal próbáljuk tovább erősíteni.

De szeretném felhívni arra a figyelmet, hogy ennek az átiratnak van olyan pontja, eleme, amelyben mintha a köztársasági elnök úr kevesellné azt a versenyt, amit ez a modell biztosítani képes. Szerintem nagyon fontos tudnunk, hogy a garanciák követelése és a verseny erősítése komplementer viszonyban vannak egymással. Ha nagyobb és szabadabb versenyt igényelünk, az csak a garanciák rovására tud menni, és fordítva. Én a magam részéről szociálpolitikusként azt egy jó kompromisszumnak, biztonságos kompromisszumnak tartom, ami a decemberben elfogadott törvényben megszületett, és támogatom azokat a módosító indítványokat, amelyekkel egy nagyon keveset még korrigálni tervezünk a szövegben.

Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Garai képviselő úr, utána Puskás képviselő úr.

DR. GARAI ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Engedjék meg, hogy én is a köztársasági elnök úr leveléből idézzek egy mondatot. Különböző feltételekről ír elnök úr, és utána így folytatja: "Ezeknek a feltételeknek a teljesülése nemcsak a mindenkori kormánytöbbség felelőssége, hanem az ellenzéké is. Az olyan vita, amelyben a felek csak a saját javaslatuk előnyeit és a szembenálló javaslat hátrányait hangsúlyozzák, nagyon megnehezíti a tárgyilagos tájékozódást." Ez így van. Azt hiszem, rám senki nem mondhatja, hogy agyba-főbe dicsértem az eddigi elképzeléseket az elmúlt hónapokban. Talán az eredeti törvényjavaslat hiányosságait tükrözi az a nagyon sok módosító javaslat, amit benyújtottunk, de úgy érzem, közösen számos olyan garanciát tudtunk beépíteni - a társadalmi, politikai kockázati tényezők és sok olyan dolog mellett, aminek egy normális Magyarországon nem úgy kellene lennie, mint ahogy minálunk van -, hogy ebből véletlenül még egy sikeres törvény és egy sikeres egészségügyi reform is lehetne. Ugyanakkor engedjék meg ellenzéki képviselőtársaim, hogy egy-két logikai buktatóra azért felhívjam a figyelmüket.

Igen komoly kritikai megjegyzéseket kaptunk, elismerem, sokszor abszolút jogosan. Fölmerült az, hogy egyszerűen nem volt idő elolvasni, nem volt idő rátekinteni, nem látják a lényeget, nem értik a lényeget. Ettől függetlenül mindig volt valaki, aki a különböző médiákban nagyszerűen tudott nyilatkozni - de emlékszem ilyen bizottsági ülésre is -, annak ellenére, hogy nem tudta átlátni, azt mondta, hogy úgy rossz az egész, ahogy van. Ugyanígy nyilatkozott az Orvosi Kamara prominens vezetője is egy televíziós műsorban, hogy igazából őneki nem volt még ideje áttekinteni és elolvasni az előterjesztést teljes mélységében, de azért ott tart be, ahol tud. Kérdezem én, hogyan lehet itt egyfajta társadalmi, szakmai, politikai konszenzust megteremteni ilyen hozzáállással. Tehát, amit Schvarcz képviselőtársam is mondott, milyen komoly az a hozzáállás, amikor önök beterjesztenek egy alternatív törvényjavaslatot, és a bizottsági ülésen megtisztelik hárman a saját javaslatuk tárgyalását? Ez nevetséges.

Ne haragudjanak, tisztelet a kivételnek, akik itt ülnek - mert úgy érzem, egyrészt hivatásból, a betegek érdekében dolgozunk sokan, tehát orvos kollegákról van szó, meg a többiek is hasonló mentalitással közelednek a kérdéshez -, lehet, hogy önök azt mondják, hogy ez a törvényjavaslat nem tökéletes és alacsony színvonalú. Azonban ha van valami szánalmas és ennél alacsonyabb színvonalú dolog, az az a médiaszereplés, amit a másik oldal különböző prominens képviselőitől tapasztalunk, sokszor olyan emberektől, akiknek halvány fogalmuk sincs az egészségügyről és az egészségügyi reformról. Ők a két-három mondatos médiaterroristák, akik kiállnak a televízió, a rádió vagy az írott sajtó képviselői elé... (Dr. Mikola István: Keményen, keményen!) Keményen - ahogy szoktam a saját oldalammal. (Dr. Kupper András: Horn Gáborra gondolsz?) Most ti vagytok soron. Tehát a törvényjavaslat elolvasása nélkül rendkívül sarkos véleményt mondanak. Ebből következnek az olyan lakossági fórumok, mint amiken én is részt vettem. Volt olyan 200 fős fórum, ahol kérdeztek az emberek, aztán voltam olyan lakossági fórumon meg olyan helyen is, ahol fütyültek. Ha a szájban a fütyülő van, akkor nehéz kérdezni. Viszont ha van kérdés, akkor megpróbálunk válaszolni. Egy másik képviselőtársamnál állítólag még pizsamás emberek is voltak.

Ezt azért mondom, mert én maximálisan nyitott vagyok a szakmai vitára, de amikor a szakmai vita vége egy Cascade-rendszerben az, hogy Karthágót el kell pusztítani, ne haragudjanak, az nem szakmai vita, hanem egy politikai, nem minősítem, micsoda. Tehát egy normális parlamentben, normális körülmények között, normális ellenzékkel talán érdemes volna egy hosszabb vitát kinyitni, vagy még támogatni is egy megerősítő népszavazást, de amikor - hadd ne mondjam, hogy a kolleganőmnek milyen szórólapokat dobálnak be - ilyen színvonalú a politikai közbeszéd, a szakmai párbeszéd, akkor sajnos nem érdemes. Köszönöm szépen. (Dr. Mikola István: Józan ésszel.) Az kellene, a józan ész.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Puskás képviselő úr kért szót, utána Spiák Ibolya következik.

DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Okos levél ez, okos hozzászólásokat hallottunk. Fél szóval Garai képviselő úrnak, aki hozzám hasonlóan szintén gyakorló orvos, hadd mondjam, hogy biztosan igaza van ezekben a sajtószereplésekben, de van egy nagyon lényeges dolog: az alapelvével nem értünk egyet a törvénynek. (Dr. Garai István: Az más.) A készítési móddal is vannak bajok, de az alapelvével nem értünk egyet. Tehát azt mondjuk, hogy a nemzeti kockázatközösséget meg kell hagyni, és azt a versenyt kellene kizárni, ami a betegek érdekét nem szolgálja, ami nem az ellátás versenye, hanem a pénz versenye. Úgy gondolom, ez egy alapvető kérdés. Ennyit szerettem volna erre reagálni, nagyon jó volt.

Hadd térjek vissza köztársasági elnök úr leveléhez. Három megjegyzésem van. A gyakorló orvos jön ki belőlem ismételten. Egy gondolat: ugyancsak szükséges az egészségbiztosítási rendszer sikeres átalakításához, ami elmaradt, hogy az orvostársadalom többsége, az egészségügyi dolgozók és a szakmai szervezetek nagyobb része támogassa, de legalábbis elfogadja. Ez nagyon fontos dolog. Nem kéne rohanni, ha eddig nem rohantunk, olyan rendszert kell csinálni, ami megfelel a társadalomnak és a betegeknek, valamint a betegekkel foglalkozók elfogadják.

A másik gondolat, amit szeretnék kiemelni: az országos kockázatközösségi alap által finanszírozott beavatkozások köre nem meghatározott. Tudom, a módosító javaslatban szerepel, de a módosító javaslat is arra utal, hogy majd a kiegészítő rendelkezésekben benne lesz, pontosan meghatározva. Nincs, nem szerepel benne az országos kockázatközösségi alap mértéke sem.

A harmadik gondolat, amit szeretnék ebből a levélből kiemelni, a fokozatosság és a befejezettség. Ez a hiány a választási ciklushoz igazodó gondolkodásmódból, illetve az ebből eredő időhiányból származik. Ez azonban a reform jelentősége és hatásai miatt elfogadhatatlan. Nagyon fontos, hogy a jövőnket, nem a mi jövőnket, hanem a betegek, a gyerekeink jövőjét meghatározó törvényt konszenzussal fogadjuk el, és úgy fogadjuk el, olyat építsünk, amely a magyar társadalomnak elfogadható és leginkább jó lesz. Ez a törvény nem olyan. Tisztelettel kérem a képviselőtársaimat, gondolják át a hétfői szavazás előtt, és úgy tegyenek hétfőn. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr.

Spiák képviselő asszony következik, aztán Kupper képviselő úr.

DR. SPIÁK IBOLYA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Két konkrét kérdésem lenne - mint gyakorló orvosnak, ez jut eszembe. Az első változatában olvasható ez a bizonyos kerettörvény, amit több száz módosító indítvány módosított. Igyekeztem szorgalmasan áttanulmányozni ezeket a módosító indítványokat és egy összképet kialakítani magamban a most elfogadásra kerülő törvényről, azonban nekem nem sikerült. Remélem, hogy a kormánypárti képviselőtársaim minden részletében tudják, hogy miről szól ez a törvény - persze a lényeg nem változott, jönnek a nyereségérdekelt biztosítók. Azonban kérdezném a következőt. E kerettörvény százhetvenegynéhány pontjában még kormányrendeletek fogják módosítani ezt a kerettörvényt. Az a kérdésem, hogy megszülettek-e ezek a kormányrendeletek, és hogy megismerhetjük-e ezeket a kormányrendeleteket. Ha pedig nem születtek meg - mert kevés volt az idő -, akkor talán meg kellene várni, adni kellene még egy kis időt magunknak, hogy a kormányrendeletek ismeretének birtokában döntsenek a kormánypárti képviselők a törvény elfogadásáról.

A másik kérdésem a következő. A törvénytervezet szerint a magánbiztosítók csak természetbeni ellátást fognak finanszírozni. Az a kérdésem, hogy ki fizeti majd a táppénzt, ki fizeti a munkahelyi balesetet, netán a születési segélyt. Erről még a módosító indítványokkal együtt sem tudtam képet kapni.

ELNÖK: Köszönöm szépen.

Kupper képviselő úr!

DR. KUPPER ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Schvarcz Tibor alelnök úrnak szeretném jelezni, hogy ő ugyan azt mondta, hogy nem vagyunk érdekeltek a konszenzusban, kifejezetten a konszenzusban volnánk érdekeltek. (Általános zaj. - Az elnök csenget.)

ELNÖK: Egy kis figyelmet kérek!

DR. KUPPER ANDRÁS (Fidesz): Kifejezetten vártuk azokat a javaslatokat, amelyekben meg tudunk egyezni, és ezért mondtuk el a törvénynek azokat a sarkalatos pontjait, amelyeket mi nem tudunk elfogadni, vártuk, hogy olyan előterjesztés szülessen, amely közelebb áll a mi elképzeléseinkhez. Ha itt valakit felelősség terhel, akkor az az előterjesztő. Az előterjesztő nem volt hajlandó odafigyelni a mi állításainkra, kéréseinkre, a mi véleményünkre. Hogy a bizottsági ülés előtt osztják ki a javaslatokat, ez egyébként ellehetetleníti a konszenzuskereső munkát. Nem igaz, hogy nem akarunk reformot! Ez egy másik állítása volt az alelnök úrnak. Ilyen reformot nem akarunk ilyen áron, és ebben az irányban. Nem értünk egyet a kormánnyal. Persze, hogy nem értünk egyet, mert a kormány azt mondja, hogy arra menjünk, mi meg azt mondjuk, hogy erre megyünk. A köztársasági elnök azt várja tőlünk, hogy találjuk meg a konszenzust. Márpedig vita nélkül nem lesz konszenzus. Önök ellehetetlenítik a vitát, és rajtunk kérik számon a konszenzust.

Béki Gabriella képviselő asszony ugyan azt mondja, hogy milyen áldásos hatással volt a magyar gazdaságra, a magyar társadalomra, de mielőtt ezt kanonizálnánk, csak csendben szeretném megjegyezni, hogy még a közgazdászok között is, finoman szólva, vita van abban a kérdésben, hogy tényleg szükség volt-e és hasznos volt-e a Bokros-csomag bevezetése, és akkor még nem mondom a saját álláspontomat ebben a kérdésben. Az meg, ne haragudjon, egész egyszerűen nevetséges, hogy pusztán azért, mert alkotmányossági kifogást nem vetett fel a köztársasági elnök, ez a törvény még nem jó. Tehát ez még nem szentesíti ezt a törvényt, annullálja azokat a kifogásokat, amelyeket akár maga a köztársasági elnök úr is jelzett a levelében.

Most még egyszer megismételném azt, amivel a vitában az ellenzéki képviselőtársaim kezdtek. Hogy itt lefolytatunk egy bizottsági vitát, és hogy lesz egy záróvita a parlamentben, attól hogyan akarják abszolválni, hogyan kerül a társadalom elé ez a törvényjavaslat? Milyen társadalmi vita lesz? A köztársasági elnök kifogásolja, hogy nem volt meg a társadalmi vita. Oké, rendben van, lefolytatunk egy záróvitát, majd egy zárószavazással eldöntjük a törvény sorsát, de a társadalmi vita nem lesz meg. Hasonlóképpen hiába beszélgetünk mi most itt, parlamenti képviselők egymással, a szakmai vita továbbra sem történt meg. Ezek valóban olyan hiányok, amelyeket nem fogunk tudni pótolni, és ezeket a hiányokat, problémákat, a köztársasági elnök úr jelezte.

Azt gondolom, az előterjesztő helyében egyetlenegy menekvési útvonal van, ez pedig ennek a törvényjavaslatnak a visszavonása, újbóli kidolgozása és széles körű társadalmi és szakmai vitára való bocsátása. Ez az egyetlen lehetséges útvonal, amelyet a köztársasági elnök úr levele nyomán a kormánynak vagy az előterjesztőnek tennie kellene, lehetne.

Garai István képviselő úrnak nagyon udvariasan csak azt szeretném megjegyezni, hogy ha jól értem, akkor ő a koalíciós képviselőtársait kritizálta, hiszen nem egy olyan nyilatkozatot hallottunk koalíciós, kormánypárti képviselőktől, akik nehezményezték a törvény ilyetén való előterjesztését, ők maguk jelezték, hogy nem tudták megismerni a törvényt, ők maguk beszélnek a törvény ismerete nélkül a sajtó nagy nyilvánossága előtt. Azt gondolom, hogy a kritika természetesen helyénvaló, és megfontolásra ajánljuk ezt a kritikát a koalíciós képviselőknek. (Dr. Garai István: Is-is.) Minden képviselőnek szól, aki felkészületlenül nyilatkozik - a sajtó megjelent képviselőitől is ezt kérem, hogy szakmai érvekkel próbálják szembesíteni. Amikor az Egészségügyi bizottság ellenzéki képviselői nyilatkoznak, akkor jóllehet, továbbra is felháborítónak tartjuk, hogy megfelelő előkészítés nélkül, az utolsó pillanatban kerülnek elénk anyagok, de az előterjesztés irányait, a szakmai tartalmát akkor is ismerjük, ha nem tudjuk egyik pillanatról a másikra az egészet átolvasni.

Azt szeretném jelezni az előterjesztő és a kormánykoalíció képviselői felé, hogy nem jó irányt vett megint a bizottsági vita, nem jó irányt vett a kormány, amikor gyakorlatilag érdemi, lényegi változtatás nélkül visszaküldte a parlament elé ezt a törvényjavaslatot. Ez nem az az út, amelyen a köztársasági elnök úr kifogásait orvosolni lehetne. Amikor önök azt mondják, mennyire hálásak a köztársasági elnök úrnak a véleményéért, akkor nem ennek megfelelően cselekszenek. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Mikola alelnök úr kért szót újra.

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Látom, nagy érdeklődés övezi a mondataimat. A következőt szeretném mondani. Nekünk az egyik legnagyobb problémánk ezzel a törvénytervezettel és ennek az irányultságával, hogy követhetetlen. Ha végiggondolom azt az időszakot, amit az új kormány az egészségbiztosítás átalakulásával kapcsolatban befutott, akkor hol kezdődött? Tiszta piaci rendszer lesz. Utána jött a biztosítói, a regionális biztosítók bevonásával vegyes állami biztosítási rendszer lesz. Utána jött a pénztárrendszer. Most meg már látjuk, hogy nem ott tartunk. Ez a rendszer már az ellátásszervezésről szól. Itt meg fognak jelenni kis ellátásszervezők - talán hét, mert a miniszter asszony elkottyantotta, hogy talán hét ilyen regionális pénztár lesz. Megjelennek az ellátásszervezők 20 milliós alaptőkével, és százmilliárdos fundokat fognak kezelni.

Tehát olyan transzformáción ment keresztül az egészségbiztosítás átalakítására vonatkozó eredeti szándék, ami szinte már követhetetlen és ennélfogva hatásában még kiszámíthatatlanabb. Ezért óva intek attól, hogy ez így a parlament előtt törvénnyé emelkedjen, köztársasági elnök úr aláírja és a megvalósítása megkezdődjék, mert minden eredeti szándéktól messze van már, össze van benne kutyulva az állami és a biztosítási, a pénztári, az ellátásszervezői rendszerek minden negatív tulajdonsága, tehát ebből már jó nem jöhet ki. Egy dolgot lehetne csinálni. Valóban, ahogy valaki mondta - már nem emlékszem, melyik képviselő, azt sem tudom, melyik oldalról, de nagyon igaza volt -, tulajdonképpen elölről kellene kezdeni, mert ez az út sehova nem vezet. Önök is menekülnek ki, ahogy a közvélemény formálja ezt az egészet, az eredeti mederből, és most már önök sem tudják, hogy hol tart. Mindenesetre messze van az eredeti szándékoktól, tehát nem is lehet konszenzust teremteni benne.

Egyébként szeretném bejelenteni, bármilyen negatív megjegyzések is hangzottak el, hogy napokon belül újra be fogjuk nyújtani azt az alternatív törvénytervezetet, a nemzeti egészségügyi kerekasztal törvénytervezetét, amelyet önök még tárgysorozatba-vételre sem engedtek. Ennyit a konszenzuskészségükről, tehát alternatív javaslatot még egyszerűen tárgyalásra sem voltak hajlandók bocsátani. Élve a demokrácia és az alkotmány adta lehetőségekkel újra be fogjuk nyújtani ezt a törvénytervezetet, ami a társadalombiztosítás megőrzéséről és annak átalakításáról szól.

Köszönöm szépen a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm, alelnök úr. Vojnik Mária ismételt hozzászólása következik.

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Igen sok állítás hangzott el a vitában. Én értettem és azt gondolom, meg is értettem ellenzéki képviselőtársaimat, akik a decemberi zárószavazásig nem voltak eléggé beavatva a törvényjavaslat módosításaiba, hogy - talán a mi hibánkból is - nem vettek részt ezeknek a módosító indítványoknak a vitájában, és ezért természetesen nem feledhetjük, hogy ezeknek a bizottsági vitáknak mind a két érdemi részében nem történt más, mint az, hogy ellenzéki képviselőtársaim a bizottságból és testületileg kivonultak és nem is vitatták meg érdemben a bekerült módosító indítványokat. Ez rendben van. De december 17-én az Országgyűlés megszavazta többségi szavazattal ezt a törvényt, tehát az elmúlt több mint egy hónapban mindenkinek módja lett volna az összes megjelent szöveget elolvasni. Ezért a legteljesebb tisztelettel most már nem vagyok olyan megértő azzal a képviselőtársammal, aki most kérdezi meg, hogy mi a nemzeti kockázatközösség. Szóval úgy érzem, ebben a dologban csak akkor fogunk tudni érdemi vitát folytatni, ha amúgy egyébként nemcsak az egészségbiztosítási pénztárakról szóló törvényt, hanem az egészségügyben hatályos további alaptörvényeket is össze tudjuk rakni. Utalva az előző mondatomra, mégsem kellene úgy tenni, mintha nem lenne hatályban az 1997. évi LXXX., a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra vonatkozó törvény, mintha nem lenne hatályban az 1997. évi LXXXIII. törvény, az egészségügyi szolgáltatásokra jogosult személy és a kötelező egészségbiztosítási ellátásokról szóló törvény, mintha nem lenne hatályban az egészségügyről szóló 1997. évi törvény. Amikor azt mondja a képviselő asszony, hogy külön jogszabályok, az egészségbiztosítási ellátásokra vonatkozó törvényben a végrehajtási szabály nem módosítja ezt a törvényt, ehhez semmilyen végrehajtási szabálynak a törvény szerint semmilyen lehetősége nincs. A végrehajtási szabályok nem módosítják a törvényeket, hanem konkretizálják, végrehajthatóvá teszik azokat.

Némiképp egyetértek Kupper képviselő úrral: bizony ez a mai bizottsági vita enyhén szólva sem volt annyira érdemi, amit köztársasági elnök úr átirata egyébként ettől a bizottságtól akár meg is követelhetett volna. Szerintem megbeszélhettük volna, hogy valóban további garancia kell vagy nem kell arra nézve, hogy ez egy egységes társadalombiztosítás, és megvitathattuk volna azt a javaslatot, amelyet még tárgyalni fogunk, hogy az országos kockázatkezelő alapból finanszírozott ellátások köre és ezen ellátásokhoz szükséges források az egészségbiztosítási törvényen és a pénztártörvényen túl igényelnének-e további jogszabályi megerősítéseket. Nem marad más választásunk, mint az, hogy a javaslatainkat a bizottság elé bocsássuk és megnézzük, hogy tudja-e őket támogatni a bizottság egésze. Tehát most vagy teszünk egy, nem tudom, mekkora esélyű kísérletet arra, hogy legalább a fontos dolgokban konszenzusra jussunk, vagy marad minden a régiben és a törvény adta lehetőségek között egy kormányzati, parlamenti többségnek élni kell azzal a kötelezettségével, hogy ezeket a jogszabályokat formálja.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Horváth Zsolt!

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselő Asszony! Alapvetően egyetértek önnek azzal az álláspontjával, miszerint elvárható képviselőtársainktól és tőlem is, hogy teljes mélységében ismerjük az egészségügyre vonatkozó törvényi anyagot, de példának okáért abban a módosító javaslatban, amit tegnap délután vettünk kézbe - pillanatnyilag még nincsen sorszáma, ezért nem tudok segíteni önnek, hogy melyiket nézze, és oldalszám sincs rajta, így ebben is viszonylag nehezen tudok segíteni, de az én kötésemben ez az ötödik lap -, hosszasan, több oldalon keresztül sorolják azt, hogy többek között az ön által előbb citált törvénynek mely paragrafusai lépnek hatályba, mely paragrafusok maradnak el. Ha csak egy sort fölolvashatok: e törvény 2. § (1) bekezdés, 3. § (1) bekezdés, 5/b), c), g), j), k), m), 9. § 13/a), c), és így lehet továbbmenni. Ugye, nem gondolja, képviselő asszony, hogy ezt tegnap délutántól ma reggelig át fogja valaki látni és pontosan tisztában lesz azzal, hogy miről is fogunk vitatkozni? Ugye, ezt nem várja ön?

ELNÖK: Köszönöm szépen. A módosító indítványokkal kapcsolatos konkrét vitát még egy kicsit halasszuk. Nagy Kálmán képviselő úr jelentkezett.

DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Egészségügyi Bizottság! Vojnik képviselő asszonnyal abban teljes mértékben egyetértek, hogy ez a törvény lassan, nehezen vánszorgott eddig a végszavazásig úgy, hogy az alapkoncepció messze nem egyezik az eredeti törvénnyel, sőt már a címe sem. Azt számon kérni rajtunk, hogy milyen mélységig ismerjük a törvényt, jogos, de el kell mondanom, hogy nem a törvény nem ismerete volt az, ami miatt mi ez ellen a törvény ellen kezdettől fogva idáig eredménytelenül próbáltunk érvelni. A legfontosabb alapja az, hogy köztársasági elnök úr egyértelműen megfogalmazta, hogy a jogalkotótól törvényes garanciát vár abban a vonatkozásban, hogy a betegek ellátása nem fog csorbulni. Ha az országos kockázatkezelő alap definícióját, ennek megfogalmazását visszavezetjük, a legkülönbözőbb nevek és titulusok voltak a törvényben, egyszerűen a végére alakult ki ez a megfogalmazás. Ezért mondtam azt, hogy magának a törvénynek egyes paragrafusai vánszorogtak, mert többször összeestek, aztán újra megjelentek valamilyen formában, tehát lehetetlen volt alapvetően alkalmazkodni hozzá. Nyilván helyes lenne egy olyan egységes koncepció - és ez nagyon fontos egy ilyen törvény esetében -, ami kristálytisztán jeleníti meg, hogy mit akarnak a kormánypártok, mert ez az, ami nem derült ki; egészen mást akartak a zöld könyv indulásakor, egészen mást akartak az első törvényben és egészen mást akarnak most.

Garai képviselő úrnak mondom, hogy az érvelés dinamikája ezt végig tükrözte, ugyanis önök 90 százalékban azt kommunikálták mindenhol - és önök elismerték a sajtóban, hogy rossz a kommunikáció -, hogy nyugodjanak meg, emberek, nem változik semmi, az ég egy adta világon nem változik semmi. Hogy mitől lesz jobb, miért kell egy ilyen vaskos törvénycsomagot alkotni, ez az emberek előtt ma sem világos. Amikor ön a kritikákkal találja magát szemben, ez azért van, mert először egy adott társadalomnak azt kell mondani, hogy ilyen szituációban önöknek jobb lesz. Ez az emberek előtt nem világos. Az emberek előtt az világos, és önök azt bizonygatják, hogy itt van az Országos Kockázatkezelő Alap, itt vannak a különböző... Ha végiggondoljuk, mi a különbség egy pénztár és egy biztosító között, semmi. Ha Garai képviselő úr végiggondolja, angolul, franciául a kassza ugyanúgy jelenthet biztosítót. Az ég egy adta világon semmi! Ezeket a szinonimaként használt fogalmakat próbálják úgy beépíteni az embereknek, hogy hát, de figyelj, semmi probléma nincsen, egy biztosítási rendszer van, azokon belül vannak kasszák.

Hát, maga az egész érvelés megtévesztő! Bennünk súlyos ellentmondásokat kelt, de súlyos ellentmondásokat kelt az emberekben is. Az én véleményem szerint önök azt mondják, hogy önök alkotóan vettek részt a jogalkotásban. Tudják, miért? Azért, mert mindig szembekerültek az adminisztratív szervvel, a minisztériummal. Ez az igazság. Próbálták valahogy kialakítani a konszenzust, ezt a rendszert, de megmondom őszintén, hogy ez hihetetlenül csökevényesre sikerült. Ez a probléma. Ez a probléma a jogalkotási folyamatban. Nincs tiszta koncepció, nincsen világosan meghatározva, hogy mit akarunk. Akarunk is valamit, meg nem is akarunk valamit. Ha valaki ezt politikai tényezőkhöz kötötte - nem kell megneveznem -, elsősorban önök voltak, hiszen a kisebbik kormánypárt azt mondta, hogy a koalícióban maradáshoz köti, hogy ez a törvény megvalósuljon. Akkor kérem, ilyen feltételt hogy lehet szabni? Hogy lehet ilyen feltételt szabni, amikor a mi megközelítésünk - hogy az enyém, az egészen biztos, nem tudok más emberek nevében nyilatkozni - az, hogy ez egy abszolút szakmai törvény, annak kellene lennie. Erről viszont nincs szó. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm.

Spiák képviselő asszony!

DR. SPIÁK IBOLYA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Vojnik képviselő asszonynak szeretném felolvasni ezt a mondatot: "Nem értek egyet azzal sem, hogy a törvény álláspontom szerint többek között a későbbi jogalkotásra utalt lényeges kérdések miatt is kiszámíthatatlan". Akkor mik ezek a későbbi jogalkotásra utalt lényeges kérdések? Én a kormányrendeletekre gondolok.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Nagyon tetszetősek Mikola István alelnök úr (Dr. Mikola István: Na! Na! - Derültség.) víziói és jóslatai, de szeretném megnyugtatni, hogy tudja a kormánykoalíció, hogy hol tart. (Dr. Mikola István: Azt elhiszem! - Derültség.) Beírtuk a preambulumba, kérem szépen. Ez egy egységes egészségbiztosítás több pénztárral. Azért írtuk be, nehogy félreértés legyen, a törvénytervezet eddig is ezt tartalmazta. Miután annyira sikerült sok embernek sokféleképpen magyaráznia, úgy éreztük, hogy be kell írni. Tehát tudjuk, hogy hol tartunk. Igen, az elmúlt egy-másfél évben volt egyfajta fejlődéstörténete az egészségbiztosítási rendszer átalakításának. (Dr. Mikola István: Az biztos!) Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ellenzék! Nem így volt ez a Fidesz-Kisgazda-MDF-kormány idején 1998-99-ben? De, bizony így volt, képviselőtársaim!

Ami pedig a köztársasági elnök úr átiratát illeti, hát, akárcsak a könyveknek, megvan a sorsa az elnöki átiratoknak is. Nagyon sokféle okos dolgot lehet ebből kiolvasni. Most mégis engedjék meg, hogy egy dolgot a figyelmükbe ajánljak, mert úgy látom, ezt még nem tette meg senki. A köztársasági elnök úr azt mondja, hogy "Alkotmányunk is lehetővé teszi a magántőke bevonását az egészségügy finanszírozásába és ellátásába, és nem zárja ki e területen a versenyt". Tehát alkotmányos megoldás az, hogy az egészségügy finanszírozásában és nyilván szabályozott körülmények között részt vesz a magántőke.

Spiák képviselő asszony firtatta a pénzbeli ellátások kérdését. Nem szeretném, ha ez a levegőben maradna, mert ezzel kapcsolatban mindenféle elég érdekes elektronikus üzenetek is keringenek a világhálón. Átcsoportosítottuk a járulékokat tavaly törvénymódosítással azért, hogy egy profiltisztítási folyamatot kezdjünk el, hiszen a nyugdíjkassza finanszíroz pénzbeli ellátásokat, miközben senkit semmilyen hátrány nem ér az ellátásokkal kapcsolatban. Az egészségkassza természetbeni ellátásokat fog finanszírozni a jövőben.

Tisztelt Bizottság! Amikor tavaly elfogadtuk a munkatervünket, akkor abban a második vagy harmadik mondat az volt, hogy a bizottság rendszeresen - azt javaslom, havonta - tájékozódjon az egészségbiztosítási pénztárakról szóló törvény végrehajtásáról. Ennek az igénynek, amit már tavaly megfogalmaztunk, természetesen eleget fogunk tenni. Ez azt jelenti, hogy folyamatosan monitorozzuk, figyelemmel kísérjük a felkészülés folyamatát, a végrehajtási rendeletek alakulását. Lesz tehát lehetőség arra, hogy ezeket megvitassuk. Szeretném azt mondani, hogy a törvény 12 hónap felkészülési időt hagy, 12 hónapig készül, alakul az új rendszer. Mód és lehetőség lesz tehát arra, hogy ebben a kérdésben és sok más részletkérdésben itt is lefolytassuk a vitát, illetőleg arra is - mint ahogy ezt már januárban a kormányoldalon a kormánypárti képviselők sokasága megtette -, hogy tájékoztató fórumokon, vitákon találkozzunk a választópolgárokkal. A következő hónapok is arra szolgálnak, hogy az emberek megismerjék, hogy miről van szó, és nem feltétlenül arról - hadd ne idézzem vissza Garai képviselő úr derültséget keltő megjegyzését -, hogy kik, hogyan és milyen módon értelmezték.

Azt gondolom, ez a vita arra talán mindenképpen alkalmas és jó volt, hogy világossá tette, ebben az ügyben ki hogyan gondolkodik, kinek mi az álláspontja. A tisztelt Házat erről természetesen tájékoztatjuk.

Szeretném bejelenteni, hogy a többségi előadó a bizottság elnöke, a kisebbségi előadó Mikola alelnök úr lesz a parlamenti vitában hétfőn.

A módosító javaslatok megtárgyalása

Ha a képviselőtársaim egyetértenek, akkor térjünk rá a konkrét módosító indítványok tárgyalására. Az indítványok elbírálása a szokott rendben történik. A kormány képviseletében itt van - most köszöntöm - Kincses Gyula államtitkár úr, Baraczka Mariann szakállamtitkár, Schlammadinger József főosztályvezető, Matejka Zsuzsa kabinetfőnök asszony a munkatársaival együtt.

Először az ajánlással kell foglalkoznunk, amelyet a képviselőtársaim megkaptak. Felhívom a figyelmet arra, hogy van egy indítvány, amely nem szerepel az ajánlásban, Lengyel Zoltán képviselőtársunk javaslata, ugyanis ez nem házszabályszerű. Úgy nyújtotta be a független képviselő, hogy az elfogadott, ki nem hirdetett törvénybe nem építhető be, mert az egy olyan módosító indítvány, amely végül is az alaptörvény szövegéhez nem kapcsolódik. Ezért nem házszabályszerű, és ezért nem tudunk erről vitát nyitni.

Az ajánlás 1. - és egyetlen - pontjában Nagy Kálmán és Soltész Miklós képviselő úr javaslata az, hogy pénztárváltásra a daganatos és vérképzőszervi betegségben szenvedő pénztártagnak időbeli korlátozás nélkül legyen lehetősége. Kérdezem a kormány véleményét erről az indítványról. Államtitkár úr!

DR. KINCSES GYULA államtitkár (Egészségügyi Minisztérium): A minisztérium nem támogatja, a kormány még nem tárgyalta a javaslatokat.

ELNÖK: Nagy Kálmán képviselő úré a szó.

DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Ezt egy rendkívül súlyos és precedens értékű dolognak tartom. Magyarországon a daganatos betegek ellátása az ellátórendszer egészét igényli, ugyanakkor ez a törvény súlyosan sérti mind a betegek, mind az orvosok azon jogát, hogy a betegek számára az orvosok részéről, a betegek részéről pedig a maguk számára azt a fajta ellátást kapják, amelyik az adott körülmények között a lehetséges gyógyuláshoz hozzájárul. Valamint azt a jogot is sérti, hogy ha a beteg a kórházi tartózkodása alatt úgy érzi, hogy váltania kell, mert egyébként az életben maradási esélye csaknem nullára csökken, ezt a lehetőséget nem adja meg. Van olyan beteg, aki két-három megyéhez tartozó egészségbiztosítási pénztárt is megjárhat ahhoz, hogy a gyógyulása lehetségessé váljék, részben azért, mert nincsen meg az adott szakmában szükséges felkészültség az adott területen, részben azért, mert másutt egy különleges eszköz vagy egy különleges szaktudás áll rendelkezésre. A törvény elfogadása súlyosan sérti a legnehezebb állapotban lévő embertársaink jogát és Magyarország polgárainak jogát. Sok tízezer emberről van szó. Ennek az el nem fogadása egy bizonyos etikai megközelítést jelent.

A miniszter asszony azt mondta, hogy nem érti ezt a törvényt és az Egészségbiztosítási Felügyelet dolga ilyet intézni. Én meg őszintén mondom, hogy nem értem a miniszter asszonyt, hogy miért nem érti. Történetesen ha van egy daganatos beteg és mondjuk három intézmény van, azok közül egyben van egy olyan sebész, aki azt mondja, hogy ő ki tudja venni azt a daganatot, akkor mi lesz a beteggel? Bizony sokszor volt olyan a saját praxisomban, hogy végigkilincseltem az egész országot, amíg találtam egy sebészt, aki kiveszi a daganatot, amíg találtam egy olyan radiológiai helyzetet, ahol a beteg sorsát megoldják. Önök hogyan gondolják azt, hogy egy egészségbiztosítási pénztár területéhez tartozóan mindenfajta ellátást lehet nyújtani? Az ezzel kapcsolatos televíziós vitában önök erre azt válaszolták: ó, kérem, ez nem igaz, mert az országos kockázatkezelő alap fogja finanszírozni. Ez nem igaz. Ez is az ott lévő embereknek, akik nézik a televíziót, a megtévesztése. Ez igenis ugyanúgy beépül a biztosítás önök számára önök által létrehozott törvénynek a rendszerébe, és nagyon-nagyon sok ember súlyosan kiszolgáltatottá válik. Egyben azt a minimális szabadságot korlátozza, amikor az ember el tud gondolkodni egy betegágyon, vagy egy orvos elgondolkodik azon, hogy mit tegyek a betegemmel a következőkben. Itt szemben érző és a szakmáért felelős kollegák vannak. Ezeken nekik is el kell gondolkodni, hiszen ez nemcsak a választóikat, nemcsak az állampolgárokat, hanem a saját élethelyzetüket is sértő dolog.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Czinege képviselő úr!

DR. CZINEGE IMRE (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Nagy tiszteletem Nagy Kálmán kollega iránt, de nem értem a javaslatát. Ő - és ezt a sajtónak is mondom - olyan betegek gyógyításáról beszél, akiknek az állapota, a betegség súlyossága a legmagasabb szintű progresszív ellátást követeli meg. Én el vagyok most képedve, hiszen azon dolgoztunk, hogy Magyarországon kialakuljon az a magas progresszív ellátási szintű rendszer, ami hatékonyan, átláthatóan, a mindenkori európai standardok szerint tudja gyógyítani a betegeket. Nem arról van szó, hogy a lágyéksérvet jobban tudja a komám operálni, ezért elküldöm hozzá a beteget, vagy az én szakmámban az epekövet. Itt egy nagyon magas színvonalú ellátásról van szó. Nagyon szomorú lennék, ha nem ezt határoznánk meg.

Amikor a ceglédi kórházban megszűnt az onkológiai részleg, a kemoterápia, elfogadtam a szakma álláspontját abban, hogy a nagyon nehezen gyógyítható betegségek esetében a szakmai protokollokat figyelembe véve a progresszivitás legmagasabb szintjén kell a betegeket gyógyítani, az ő érdekükben. Arról meg már nem is beszélve mint gyakorló orvos, hogy ha daganatos betegem volt és megfelelő személyes kötődés megvolt közöttünk, akkor nem volt kedve neki minden hónapban más orvost választani. Tehát én ezt a javaslatot nem is értem, de nem is tudom támogatni.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Viszontválaszra Nagy Kálmáné a szó.

DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Én meg azon csodálkozom, hogy képviselő úr, akit emberileg is igyekeztem megismerni az elmúlt időszakban, ezt nem érti. Sőt meg vagyok döbbenve, ezt kell mondanom. Ha ebben a helyzetben valaki egy vakbélműtétre hivatkozik, az tökéletes cinizmus. Képviselő úr is nagyon jól tudja, hogy egy adott daganatos beteg ellátása sokszor több területhez kötődik. Magyarország ugyanis kis ország, egy adott rendszerben nem lehet megteremteni minden feltételt egy daganatos beteg ellátásához. Amikor önök szembekerültek ezzel a problémával, akkor egész furcsa reakciók voltak, még olyan oldalon is, ahol az ember nem várta volna. Így ez az egész törvény működésképtelenné válik. Én most is azt mondom és képviselő úrnak is felhívom erre a figyelmét, hogy nem a törvényről, hanem a daganatos betegekről van szó. Az önök feladata megemészteni azt, hogy mi történik ebben az ügyben a későbbiekben.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. A kormány ezt a javaslatot nem támogatta. Kérdezem a képviselőket, a bizottság tagjait, hogy ki támogatja Nagy Kálmán képviselő úr javaslatát. (10) Megállapítom, hogy nem támogatja a bizottság az indítványt.

Tisztelt Bizottság! Összesen 12 bizottsági indítvány benyújtására van kezdeményezés. Ezeket nyomtatott formában is képviselőtársaim megkapták, megtalálják. Abban a sorrendben haladjunk, ahogy ezeket sikerült összerakni.

Az első, kétoldalas javaslat a preambulumot és a törvényjavaslat elejét módosítaná, meghatározva az egységes egészségbiztosítási rendszer mibenlétét, illetőleg a pénztárak feladatait határozná meg mint kezdeményezés. Megkérdezem a kormány álláspontját erről a kezdeményezésről.

DR. KINCSES GYULA államtitkár (Egészségügyi Minisztérium): Támogatjuk.

ELNÖK: Kincses államtitkár úr a kormány nevében támogatja ezt az indítványt. Kérdezem, hogy ki támogatja ezt a javaslatot. (13) Ki szavaz nemmel? (0) Ki tartózkodik? (0) Nem vett részt tehát a szavazásban a másik oldal. (Dr. Mikola István: Az előbb nem kérdezted meg. De érdekes!) Az előbb nem kérdeztem meg; a 10 igen nem támogatást jelent.

A következő egy hosszú indítvány, több lapon összesen 22 ajánlási pontot tartalmaz. Ez az indítvány a határidő-módosításon, hatályba léptetésen és technikai javaslatokon túlmenően tartalmazza azt is, hogy a társadalmi kontroll erősítése megtörténik, hiszen a felügyelőbizottságok egyik tagjának személyére tett javaslat kialakítása során az Országos Érdekegyeztető Tanács javaslatát figyelembe veszi a kormány. Azt gondolom, hogy ezt érdemes itt külön is kiemelni. Azt szeretném azonban elmondani, hogy a javaslat 22. pontjában leírási hiba van, ezért kérem, hogy a kormányfelhatalmazással kapcsolatban a betűjelzéseknél az utolsó két módosításnál ne x.)-y.)-t, hanem x.)-z.)-t rögzítsünk.100 - 101 Ennek megfelelően kerül a javaslat benyújtásra. Ez egy technikai hiba, de ezt pontosan kell megtennünk. Ezzel kapcsolatban kérdezem az államtitkár urat, hogy mi a kormány álláspontja.

DR. KINCSES GYULA államtitkár (Egészségügyi Minisztérium): Egyetértünk. Támogatjuk.

ELNÖK: A kormány támogatja a javaslatot. Kérdezem a bizottság tagjait, hogy ki támogatja ezt a sorozatot. (Szavazás.) Tizenhárom igen. Volt-e ellenszavazat? (Szavazás.) Nem volt. Ki tartózkodik? (Szavazás.) Senki. A bizottság 13 igen szavazattal a bizottság többsége a javaslatot támogatta.

A következő kezdeményezésben valóban technikai, kodifikációs jellegű pontosítások vannak...

DR. KINCSES GYULA államtitkár (Egészségügyi Minisztérium): Elnök úr, elnézést, azt hittem, hogy tételenként megyünk. A minisztériumnak lenne egy pontosító javaslata. Jegyzőkönyvbe szeretném mondani: a 8. javaslati pontban a 2008. január 1-jei hatályba lépésnél az Ebtv. 18. § (8) bekezdését is jelezni kellene.

ELNÖK: Államtitkár úr, kérem szépen, hogy a mikrofont bekapcsolva hangosan ismételje meg. (Dr. Baraczka Mariann jelentkezik.) Baraczka Mariann szakállamtitkár asszony!

DR. BARACZKA MARIANN szakállamtitkár (Egészségügyi Minisztérium): A módosító indítvány nyilván azokat a határidő-módosításokat vezeti át, amelyek a köztársasági elnök úr által visszaküldött törvény későbbi hatályba lépésével okozott időbeli csúszást kezelik. Épp ezért a 8. pont gyakorlatilag az egészségbiztosítási törvény, az egészségügyi adatok kezeléséről szóló törvény bizonyos törvénnyel összefüggő módosításainak hatályba lépési időpontját változtatja meg. Egy technikai javaslatunk lenne. Az új (6) bekezdést, amely a régi (7) volt, javasoljuk kiegészíteni az egészségbiztosítási törvény 18. § (8) bekezdésével, amit a módosuló indítvány (7) bekezdés h) pontja 2009. január 1-jén javasolt volna módosítani. Ez így szólna helyesen: (7) bekezdés h) pont, 18. §-ának (1)-(5) bekezdése és (9)-(14) bekezdése vesztené hatályát a (4) bekezdés szerinti időpontban. (Dr. Mikola István: Most már értjük. Köszönjük szépen. - Derültség.)

ELNÖK: Technikai javaslatról van szó. A javaslat egészéről szavaztunk. Miután érkezett egy pontosítás, ezért erről új szavazást kérek. Kérdezem, hogy a hatályba lépési pontosítást a bizottság támogatja-e ezen indítvány keretében. Ki szavaz igennel? (Szavazás.) Megállapítom, hogy a többség megszavazta. Tehát a betűpontosítási javaslatokkal együtt fogadjuk el.

A következő kodifikációs pontosítást azzal terjesztem elő, tisztelt bizottság, hogy annak az indítványnak, amely az egységes javaslat 28. § (10) bekezdése módosításával indul, nos, javaslom, hogy a 10. pontját hagyjuk el, a 11. pont legyen a 10. pont arra való tekintettel, hogy az előző indítvánnyal a 162. § (5) bekezdését már hatályon kívül helyeztük. Ennek megfelelően tehát kérdezem a kormány álláspontját.

DR. KINCSES GYULA államtitkár (Egészségügyi Minisztérium): A minisztérium támogatja.

ELNÖK: Kérdezem a bizottság tagjait, hogy ki támogatja a javaslatot. (Szavazás.) Megállapítom, hogy a bizottság többsége támogatta a javaslatot. Feltételezem, hogy az ellenzéki oldal nem vesz részt a szavazásban. Kérem, jelezzék, ha más kívánság van, mert akkor külön nem kérdezem meg.

Tisztelt Bizottság! A következő indítvány a pénztári számlán keletkezett megtakarítás kezelésével kapcsolatos. Kérdezem az államtitkár urat, hogy támogatják-e.

DR. KINCSES GYULA államtitkár (Egészségügyi Minisztérium): Támogatjuk.

ELNÖK: Kérdezem a bizottságot, hogy ki támogatja ezt az indítványt. (Szavazás.) A többség támogatja. (Közbeszólások: A 45. ponttól indul.) Elnézést, most az 52. pontról szavaztunk - egyet lapoztam, ezért volt zavar.

A következőben az egészségbiztosítási kártyával kapcsolatosan a 45-ösről kérdezem. Az 52-essel indulót megszavaztuk. A kormány álláspontját kérdezem.

DR. KINCSES GYULA államtitkár (Egészségügyi Minisztérium): Támogatjuk.

ELNÖK: Kérdezem a bizottságot. (Szavazás.) A többség támogatja.

A következőről szavaztunk.

Az ezt követő javaslat egy határidő-módosítás, az 55. § (3) bekezdésének módosításával kapcsolatos. A kormány álláspontját kérdezem.

DR. KINCSES GYULA államtitkár (Egészségügyi Minisztérium): Támogatjuk.

ELNÖK: Ki támogatja a javaslatot? (Szavazás.) A többség támogatja.

A következő indítvány az 59. § (1) bekezdését módosítaná, rendezve azt a helyzetet, amikor nem áll rendelkezésre finanszírozási, illetőleg vizsgálati terápiás eljárási rend. Kérdezem a kormány álláspontját.

DR. KINCSES GYULA államtitkár (Egészségügyi Minisztérium): Támogatjuk.

ELNÖK: Kérdezem a bizottságot. (Szavazás.) A bizottság támogatja. Tehát ez is benyújtásra kerül.

A következő javaslat a 76. § módosításával, a finanszírozási szerződéskötési kötelezettséggel kapcsolatos. Rendezi azt a problémát, amikor nem a szolgáltató székhelyéhez kapcsolódik a területi kötelezettség. Kérdezem a kormány álláspontját.

DR. KINCSES GYULA államtitkár (Egészségügyi Minisztérium): Támogatjuk.

ELNÖK: Kérdezem a bizottságot. (Szavazás.) A bizottság többsége támogatja.

A javaslat 89. § (6) bekezdésével induló indítvány az Országos Kockázatkezelő Alapból finanszírozandó ellátásokkal kapcsolatos. Kérdezem a kormány álláspontját.

DR. KINCSES GYULA államtitkár (Egészségügyi Minisztérium): Támogatjuk.

ELNÖK: Kérdezem a bizottságot. (Szavazás.) A bizottság többsége támogatja.

A következő javaslat a 94. § (1) bekezdésének módosítását indítványozza, amely finanszírozási előleg nyújtásával kapcsolatos. Kérdezem a kormány álláspontját.

DR. KINCSES GYULA államtitkár (Egészségügyi Minisztérium): Támogatjuk.

ELNÖK: Támogatják a javaslatot. Kérdezem a bizottságot. (Szavazás.) Csáky képviselő úrral együtt 14 igen szavazat.

Kérdezem a kormány álláspontját arról a kezdeményezésről, amely a 96. § (1) bekezdésének módosítására irányul, és a feladatfinanszírozott ellátások körét rendezi.

DR. KINCSES GYULA államtitkár (Egészségügyi Minisztérium): Támogatjuk.

ELNÖK: Kérdezem a bizottságot. (Szavazás.) A bizottság 14 igen szavazattal elfogadta.

A következő javaslat az egységes javaslat 133. §-ával kapcsolatos, és az Egészségbiztosítási Felügyeleti Tanács kiegészítésére irányul. Kérdezem az államtitkár urat.

DR. KINCSES GYULA államtitkár (Egészségügyi Minisztérium): Támogatjuk.

ELNÖK: A kormány ezt a javaslatot is támogatja. Kérdezem a bizottságot, hogy ki támogatja a javaslatot. (Szavazás.) A bizottság többsége támogatja.

Ezt a tizenkét indítványt a bizottság a kisebb technikai módosításokkal együtt benyújtja.

Tisztelt Bizottság! Kérdezem, hogy van-e szándék más módosító indítvány benyújtására. (Nincs jelentkező.) Nincs. Akkor ezt a napirendi pontot lezárom.

Tizenöt perc szünetet tartunk. (Zaj. - Közbeszólások: Ne tartsunk szünetet! Haladjunk!) Tíz perc szünetet tartanánk.

(Szünet: 11.50-12.07)

ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Kedves Képviselőtársaim! Kedves Vendégek! Kérem, foglalják el a helyüket, folytatjuk a munkát.

Dr. Áder János (Fidesz) és Soltész Miklós (KDNP) képviselők által "Hol marad a társadalmi szolidaritás, különösen ha fogyatékos gyermeket kell szállítani gyógykezelésre?" címmel I/4585. számon benyújtott interpellációjának tárgyalása - bizottsági jelentés készítése

Soron következik dr. Áder János és Soltész Miklós képviselők által "Hol marad a társadalmi szolidaritás, különösen ha fogyatékos gyermeket kell szállítani gyógykezelésre?" címmel I/4585. számon benyújtott interpellációjának tárgyalása. Mint képviselőtársaim erre emlékeznek, az Országgyűlés 2007. december 10-i ülésén 107 igen szavazattal, 103 nem szavazattal és 18 tartózkodás mellett nem fogadta el az interpellációra a miniszter jogkörében eljáró dr. Kincses Gyula államtitkár úr által adott választ. A Házszabály 117. § (4) bekezdése alapján az Országgyűlés elnöke az interpellációt az Egészségügyi bizottságnak adta ki vizsgálat céljából. Erre a vizsgálatra kerítünk most sort.

A bizottság tagjai előzetesen írásban egy kétoldalas tájékoztatót kaptak, amely a kialakult helyzetet rögzíti és a minisztérium, illetőleg a kormány által tett intézkedéseket bemutatja, hiszen az elmúlt időszakban megoldást keresett és talált a kormány erre az ügyre, jelesül a fogyatékos személyek kísérőivel összefüggő útiköltség-térítés ügyére. Itt egy kétoldalas, "Összefoglaló" című, február 6-i dátumot viselő tájékoztatót kell nézni. Hozzáteszem, hogy a bizottság tagjainak rendelkezésére áll a társtárcáktól érkezett néhány, ezt a megoldást erősítő válaszlevél is.

A bizottságnak az a dolga, hogy ebben az ügyben hallgassa meg a kormány képviselőjét, vitassa meg, hogy a megoldás megfelelő-e, majd pedig egy jelentést nyújtson be az Országgyűlésnek ennek a napirendnek a tárgyalásáról, hogy az Országgyűlés ezt a jelentést meg tudja tárgyalni és szavazni tudjon róla, de nem most hétfőn, hanem feltehetőleg a február 18-ai ülésnapon.

Megadom a szót Kincses Gyula államtitkár úrnak szóbeli kiegészítés céljából.

Dr. Kincses Gyula államtitkár szóbeli kiegészítése

DR. KINCSES GYULA államtitkár (Egészségügyi Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Azt gondolom, nincs értelme, hogy nagyon hosszan felolvassam vagy ismételjem mindazt, ami itt le van írva. Általában az útiköltség-térítés pozitívan változott a biztosítottak egészét érintően, ugyanakkor valóban van egy olyan speciális kör, ahol az indikáció nagyobb részben készségfejlesztés, tehát inkább oktatás kérdése, mint egészségügyi szolgáltatások igénybevétele. Ráadásul ezek a gyermekek sokszor nem egy hétig vannak ott bentlakásos formában, hanem oda kell vinni őket egy-egy logopédiai vagy valamilyen órára és értük menni. Ez okozta a problémát.

A tárca változatlanul a hosszú távú megoldást ebben a kérdésben az Oktatási és Kulturális Minisztériumhoz való feladattelepítésben látja. Ennek előkészítése jól halad. Természetesen ilyen esetben a forrás és a feladat együtt kell, hogy mozogjon. Ugyanakkor az előkészítő megbeszélések kapcsán sokkal komplexebb és az ottani, mármint az oktatási intézményrendszerből fakadó megoldások körvonalazódtak, amelyek jobbak a gyermekeknek, közösségibbek és ilyen értelemben véve várhatóan jó megoldást hoznak. Azonban ez várhatóan csak 2009 után fog megvalósulni, addig is van egy év, és ez az interpelláció, illetve ennek el nem fogadása rávilágított arra, hogy ez tartósan nem maradhat így. Ezért a kormány a társtárcákkal végiggondolva a feladatot belátta azt, hogy összességében hiába pozitív a rendelkezés, egy adott réteget, ezeket a fogyatékos gyermekeket, illetve az őket kísérő vagy szállító szülőket hátrányosan érinti.

Egy olyan megoldást dolgozott ki a kormány, melynek kapcsán a kísérő a gyermek nélkül is jogosult egy majdnem azonos, tehát enyhén csökkentett térítésre, ami 18 forint/kilométer, tehát amikor a gyermeket viszi, akkor ő is megkapja a 21 forintot, ha mégis haza akar menni, akkor majdnem ennyit megkap, amikor érte megy a gyerekért, akkor is majdnem ennyit megkap és amikor hazaviszi a gyereket, azaz ketten vannak, akkor megkapja a 21 forintot. Ezt a rendelkezést a kormány elfogadta és a múlt héten ki is lett hirdetve. Annyi a változás az összefoglalóhoz képest - logikus, hogy a készítéskor még csak arról tudtunk beszámolni, hogy a kormány elé kerül ez a javaslat -, hogy örömmel tudom közölni, hogy a kormány ezt elfogadta, sőt kihirdetésre került.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Az összefoglaló utolsó mondata is tartalmazza, hogy a 16/2008. kormányrendeletben jelent meg a változás, amelyet a Magyar Közlöny idei 16. száma tartalmaz. Tájékoztatom a bizottságot arról, hogy az érintett társtárcák, az Oktatási és Kulturális Minisztérium, a Pénzügyminisztérium, illetőleg a Szociális és Munkaügyi Minisztérium - az utóbbinak jelen van a képviselője - egyetértenek ezzel a megoldással és a válasszal.

Most megnyitom a vitát. Az a javaslatom, hogy a kérdések és a hozzászólások egy körben nyerjenek kezelést. Ki kíván hozzászólni? (Béki Gabriella és dr. Spiák Ibolya jelentkezik.) Béki Gabriella következik, majd Spiák Ibolya, és utána még folytatjuk.

Kérdések, hozzászólások, reflexiók

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Én egy kérdést szeretnék megfogalmazni, és gondolom, inkább a szociális tárcához, mint az egészségügyihez, ez pedig a dolog ellenőrzésére vonatkozik. Úgy gondolom, jól tudom, hogy ha korai fejlesztésre utaztatnak fogyatékos gyermeket, akkor az iskola gyakorlatilag igazolást ad arról, hogy az útiköltség igénybe vehető.

Úgy érzem, hogy a második fele az ingajáratra vonatkozik, tehát arra az útra vonatkozó útiköltség-térítés, amikor a "nincs a gyerek a kocsiban, mert az iskolából hazamegy a szülő és visszamegy a gyerekért" ellenőrzés nem, vagy nagyon nehezen megoldható. Éppen ezért logikusabbnak tartottam volna, ha egy olyan megállapodás jön létre, ami mondjuk az útiköltség-térítés 50 százalékában határozza meg az üresjáratra vonatkozó költségtérítési lehetőséget, hiszen nem valószínű, hogy itt ellenőrzés fog történni, és nem lehet egyenértékű az út azzal, amikor a gyerek tényleges szállítása megtörténik. Azt gondolom, hogy nagyon sok probléma van, amit ez a rendelet nem is érint, mert igazából az a rosszabb helyzet és a nehezen megoldható, amikor nincs is gépkocsija a családnak, amikor mondjuk egy támogató szolgálat igénybevételéről van szó, amely vagy működik, vagy nem működik, vagy meg tudja oldani a gyerek szállítását, vagy nem. Tehát ezt az erőlködést, hogy most ezen a ponton hogyan tudjuk rendezni, egy kicsit túlzottnak érzem, ráadásul ez az eredeti javaslatban 15 forint volt, most láttam, hogy 18 forint. Szeretem, amikor egy jogalkotásba elvi szempontokat és azt konzekvensen alkalmazva viszünk bele, itt pedig pont ezt nem érzékelem. Ráadásul úgy tudom, az ingajáratos költségtérítésre régebben volt példa, gyakorlat, aztán ez megszűnt, aztán most újra előkerült. Van egy nagyfokú következetlenség e kérdés gyakorlati kezelésében érzésem szerint.

ELNÖK: Köszönöm szépen.

Spiák képviselő asszony!

DR. SPIÁK IBOLYA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Elsősorban a jegyzőkönyv számára néhány szót szeretnék szólni az előzményekről is. Makrai Ildikó csornai lakos 2007 novemberében segítséget kért mozgássérült kislánya gyógyíttatása során a kísérő útiköltség-térítésének csökkentése miatt. A régi szabályozás szerint tömegközlekedési eszközön nem szállítható beteg után költségtérítésként kilométerenként 10 forint 50 fillér járt mind a beteg, mind pedig a szállító számára személygépkocsi igénybevétele esetén. 2007. július 1-jétől a kormányrendelet 11. § (12) bekezdése értelmében valójában csak a biztosított gyermek útiköltségét térítik meg. Ebben az értelemben csak a fele költségtérítést biztosította.

A 2007. december 10-i plenáris ülésen interpelláció hangzott el, Áder János interpellált. A miniszter asszony helyett Kincses Gyula államtitkár úr válaszolt. A választ nem fogadtuk el, a parlament is leszavazta.

2007. december 17-én írásbeli kérdésünkben nyomatékosan felhívtuk a figyelmet az utazási költségtérítés jelentős csökkentésének igazságtalanságára. A szaktárca 2008. január 28-i válaszában lényegében elismerte a csökkentés tényét, és jelezte, hogy a kormány 2008. január 23-i ülésén elfogadta a költségtérítésre vonatkozó jogszabály kedvező módosítását. Ezek szerint már kihirdetésre került? (Közbeszólások: Igen.)

Örömmel vettük tudomásul, hogy a kormány belátta a tévedését, és eredményes volt a több száz családot érintő átgondolatlan rendelkezéssel szemben. Folytatni kellene ezt a gyakorlatot, miszerint vitás kérdésekben konszenzus születhet, és így nagy eséllyel fognak kedvező jogszabályok születni.

ELNÖK: Köszönöm szépen.

Gyula Ferencné képviselő asszony!

GYULA FERENCNÉ (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Nagyon örülök annak, hogy a képviselőtársnőm hasonló gondolatokról szólt az előbb, mint amelyeket én is szerettem volna elmondani. Úgy tűnik, hogy ez az egész ország területén óriási probléma volt. 130 - 131 fzs Az elmúlt időszakban 21 lakossági fórumon vettem részt. Ezt úgy kell érteni, hogy mindig más-más településen volt. Azt kell mondanom, hogy ez egy visszatérő kérdés volt. Sajnálom, hogy akkor ez még nem volt a kezemben és nem tudtam pozitív választ adni. Nagyon örülök ennek a gyors intézkedésnek, hiszen amikor az elejét olvastam, azt hittem, hogy majd csak 2009-ben lesz erre megoldás, ha az OKM-hez átkerül. Így azonban a hozzászólóknak - akiknek természetesen feljegyeztem a nevét, elérhetőségét - egy olyan pozitív választ tudok adni, ami azt hiszem, megnyugtató lesz számukra. Tudom, hogy ez egy pici segítség, mert nagyon sokan közülük nagyon mély szegénységben élnek, mégis egyfajta olyan kormányintézkedés, ami valamennyit segít abban, hogy ezek a gyermekek is igénybe vehessék a különböző szakszolgáltatásokat.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Juhászné Lévai Katalin képviselő asszony!

DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN (MSZP): Én is fontosnak tartom, hogy tudtunk lépni ebben az ügyben. Ugyanakkor ha már hozzányúlunk a problémához és itt van a szociális tárca is, és úgy látom, át fog kerülni az OKM-hez ez a javaslat, azért végig kellene gondolni, hogy vannak nagyon speciális esetek, például az autisták esete. Olyan a helyzet, hogy a szociális ellátást - nagyon helyesen - még nagyobb mértékben civil szervezetekre kellene bízni, hisz' ezeken a területeken, ahol személyre szabott szolgáltatást kell biztosítani, az a célja a kormányzatnak és minden modern társadalomnak, hogy a civil szférát is bevonja ezen szolgáltatások ellátásába. A gyakorlat azt mutatja, hogy amennyiben egy civil szervezet adja a szolgáltatást a fejlesztésre - itt konkrétan az autisták esetét említem, nemrég voltam náluk Debrecenben -, abban az esetben nem kapja meg a költségtérítést és semmilyen ellátást, mert kizárólag önkormányzati fenntartású intézmény igényelheti az OEP-en keresztül ezt a fajta ellátást. Nyilvánvalónak tartom, hogy akkreditáltatni kell ezeket a szervezeteket, meg kell nézni, hogy milyen szakmai munkát végeznek, felkészültek-e, de figyeljünk arra is, hogy ne kizárólag önkormányzat vagy annak intézménye kaphasson erre támogatást, ha egy civil szervezet egyébként ugyanolyan minőségben meg tudja oldani ezeket a problémákat. Tehát ez egy körültekintést igényelne, ha lehet ilyet kérni. Azt javaslom, hogy a bizottság térjen vissza majd ennek az OKM-rendeletnek az ismeretében erre a problémára, és kapjunk egy tájékoztatást, hogy hogyan is oldódik meg ez a jövőben konkrétan.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Több jelentkezőt nem látok. A szociális és munkaügyi tárca részéről Bogár Ágnes főosztályvezető asszony jelen van, aki kérdést kapott képviselőtársunktól, úgyhogy megadom a szót.

BOGÁR ÁGNES (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen a szót. Ahogy elnök úr említette, a szociális tárca ennek a jogszabály-módosításnak az előkészítésében részt vett, mint ahogy az Oktatási Minisztérium képviselője is. Béki Gabriella képviselő asszony kérdése elsősorban az Oktatási Minisztériumot érintené, de miután nincs itt a képviselője, megpróbálok én válaszolni erre a kérdésre.

Ez a jogszabály-módosítást ezt a többletkedvezményt beilleszti az egészségügyi szolgáltatóhoz történő utazás költségtérítésének szabályai közé. Garanciát mégis biztosít arra, hogy indokolatlanul ne vegyék igénybe a szülők ezt a kedvezményt, hiszen hivatalos dokumentummal kell igazolni, jelesül az oktatási intézmény igazolásával azt, hogy indokolt a visszautazása a szülőnek és indokolt ehhez az utazási költségtérítés biztosítása.

Végső megoldást mindenképpen az fog jelenteni 2009-től, ha ez az egész feladat átkerül az Oktatási Minisztériumhoz, hiszen akkor sokkal rugalmasabban tudják kezelni a gyermekek oktatási intézményben történő fejlesztő foglalkozásának utazási költségtérítését és a szülők visszautazását is. Ez a jogszabály-módosítás kifejezetten a képviselői interpelláció által rávilágított problémára próbált most megoldást keresni.

Még egyetlenegy gondolattal egészíteném ki a választ. Képviselő asszony kérdezte, hogy hogyan lett a 15 forintból 18 forint. Kifejezetten a fogyatékosok érdekképviseleti szerveinek kérésére és nyomására változott meg ez az előzetes kormányzati elképzelés, ami 15 forint volt. Ezt a javaslatot egyébként megtárgyalta a Fogyatékosügyi Tanács is, és ezzel a 18 forintos összeggel tudta támogatni a kormány általi elfogadását.

Köszönöm szépen a szót.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Államtitkár úr kíván reagálni.

DR. KINCSES GYULA államtitkár (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Béki képviselő asszony aggályait részben osztanom kell, hiszen minden olyan rendszer, ami kinyit lehetőségeket, fokozottabb ellenőrzési kérdéseket vet fel. Azt gondolom, a kormány helyesen döntött most, amikor egy viszonylag szűk kört érintő rendelkezésnél nem az ellenőrizhetőség szempontjait, hanem a rászorultak igényeit tette első helyre, ugyanakkor gyakorlati példák is bizonyítják, hogy ezen a területen voltak visszaélések, tehát ez egy fokozottabb ellenőrzést igényel. Egyébként az Oktatási Minisztériumhoz átkerülve ott egy komplex rendszerben más megoldások is szóba jöhetnek; a visszaélés eleve kizárt, ha például az iskola szállítja be a gyerekeket.

Spiák képviselő asszony számára annyit szeretnék összesen pontosítani - hogy kölcsönösen pontosítsuk egymást -, hogy nem feleződött meg a támogatás, hanem abban az időszakban a duplájára emelkedett a 10,5 forint, de akik megkapják, az a kör csökkent. Ezáltal valóban egyes családoknál az össz utazáshoz képest a támogatás akkor, ha nem várta meg a szülő a gyermeket, magyarul az ideje drága és értékes volt, hátrányosan érintette, de a támogatás formálisan nem csökkent, hanem a duplájára nőtt a 10,5 forintról.

Köszönöm Gyula Ferencné támogató szavait. Itt is azt szeretném mondani, hogy a gyermek utazása eddig is megkapta a támogatást, kizárólag az volt a vita, hogy azért, mert a gyermeket odaviszi a szülő, ne kelljen az egész napját azzal töltenie, hogy várjon, mert nincs, aki kifizeti az oda-vissza utat a hazamenésre. Erről volt szó, de a gyermek bejutását eddig is támogatta a társadalombiztosítás és természetesen most is támogatja.

Juhászné Lévai Katalinnal egyetértünk abban, hogy ez az új megoldás vagy új módszer sokkal több lehetőséget fog adni. Annyit szeretnék mondani, hogy ma, tehát 2008-ban a támogatást, az utazási költségtérítést nem a szervezet, hanem a személy kapja, és hogy milyen intézmény, ebben sem hivatalos főszabály az, hogy önkormányzati igen, magán vagy alapítványi nem, hanem egy rehabilitációs bizottság határozza meg azon intézmények körét, amiket elfogad hivatalos rehabilitációs eljárásnak és amihez az utazási költségtérítés igényelhető. Várhatóan itt is az az igazság, mint az egészségügyi szolgáltatók egészénél, hogy zömmel az önkormányzati fenntartású intézmény a jellemző ebben a körben, de nem valamilyen normatív szabály mondja ki azt, hogy ez igen, az pedig nem, tehát nincs ilyen diszkriminatív rendelkezés.

Valóban - köszönöm a kiegészítést - az érdekegyeztetés kapcsán került megemelésre ez az összeg, tehát ilyen szempontból is példa értékű.

Szavazás

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! A lefolytatott vita alapján megkérdezem, hogy a bizottság elfogadja-e az államtitkár úrnak az interpellációra adott kiegészített válaszát. Ki szavaz igennel? (Szavazás.) Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag elfogadta a kiegészített választ. Ennek megfelelően a jelentést elkészítjük a parlament számára.

Tisztelt Bizottság! Megkérdezem, hogy az egyebekben van-e valakinek bejelentenivalója vagy megjegyzése. (Dr. Mikola István: Lenne, de már nem mondjuk.) Nincs ilyen. Akkor az ülést befejezzük. Jövő szerdán 10 órakor lesz bizottsági ülés, a szakképzéssel összefüggő tájékoztatót tárgyaljuk meg.

(Az ülés végének időpontja: 12 óra 30 perc.)

Dr. Kökény Mihály

a bizottság elnöke

Jegyzőkönyvvezetők: Vicai Erika és Ferenc Zsuzsa