EB-26/2007.
(EB-46/2006-2010.)

Jegyzőkönyv*

az Országgyűlés Egészségügyi bizottságának
2007. október 2-án, kedden 09.00 órakor
az Országház főemelet 61. számú tárgyalótermében
megtartott üléséről

 

Tartalomjegyzék

Napirendi javaslat: *

Az ülés résztvevői *

A bizottság részéről *

Megjelent *

Helyettesítési megbízást adott *

Meghívottak részéről *

Hozzászólók *

Elnöki megnyitó, napirendi előtti bejelentések *

Szavazás a napirendi javaslatról *

Dr. Kincses Gyula bemutatkozása *

Egyes adótörvények módosításáról szóló T/3892. számú törvényjavaslat általános vitája *

Az általános forgalmi adóról szóló T/3893. számú törvényjavaslat általános vitája *

Szikszainé dr. Bérces Anna szóbeli kiegészítése *

Magony Krisztina szóbeli kiegészítése *

Kérdések, válaszok, reflexiók *

Határozathozatalok *

Egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/3449. szám) (A bizottság feladatkörébe tartozó kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása) *

Az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló 2006. évi CXXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/3685. szám) (Az Önkormányzati és területfejlesztési bizottság önálló indítványa) (Kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása) *

Tájékoztató a kórházi finanszírozásról, az adósságok alakulásáról, az úgynevezett volumenkorlát-átcsoportosítási és -enyhítési lehetőségekről *

Wagner Péter szóbeli kiegészítése *

Kérdések, válaszok, reflexiók *

Tájékoztató az egynapos sebészeti ellátás fejlesztésére kiírt pályázat eredményéről, elterjesztésének tapasztalatairól *

Dr. Vízkelety Tibor tájékoztatója *

Kérdések, válaszok, reflexiók *

Egyebek *

Napirendi javaslat:

1. Egyes adótörvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/3892. szám) (Általános vita)

2. Az általános forgalmi adóról szóló törvényjavaslat (T/3893. szám) (Általános vita)

3. Egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/3449. szám) (A bizottság feladatkörébe tartozó kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása)

4. Az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló 2006. évi CXXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/3685. szám) (Az önkormányzati és területfejlesztési bizottság önálló indítványa) (Kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása) (Első helyen kijelölt bizottságként)

5. Tájékoztató a kórházi finanszírozás, az adósságok alakulásáról, az ún. volumenkorlát átcsoportosítási és enyhítési lehetőségeiről

6. Tájékoztató az egynapos sebészeti ellátás fejlesztésére kiírt pályázat eredményéről, elterjesztésének tapasztalatairól

7. Egyebek

 

Az ülés résztvevői

A bizottság részéről

Megjelent

Elnököl: Dr. Kökény Mihály (MSZP), a bizottság elnöke

Dr. Schvarcz Tibor (MSZP) alelnök
Dr. Mikola István (Fidesz) alelnök
Dr. Garai István (MSZP)
Gyula Ferencné (MSZP)
Dr. Juhászné Lévai Katalin (MSZP)
Dr. Nyul István (MSZP)
Dr. Tittmann János (MSZP)
Dr. Tóth István (MSZP)
Dr.Vojnik Mária (MSZP)
Dr. Heintz Tamás (Fidesz)
Dr. Horváth Zsolt (Fidesz)
Dr. Kupper András (Fidesz)
Dr. Molnár Ágnes (Fidesz)
Dr. Pesti Imre (Fidesz)
Dr. Nagy Kálmán (KDNP)
Dr. Puskás Tivadar (KDNP)
Dr. Csáky András (MDF)

Helyettesítési megbízást adott

Dr. Czinege Imre (MSZP) dr. Garai Istvánnak (MSZP)
Dr. Havas Szófia (MSZP) dr. Tóth Istvánnak (MSZP)
Dr. Perjési Klára (MSZP) dr. Schvarcz Tibornak (MSZP)
Béki Gabriella (SZDSZ) dr. Kökény Mihálynak (MSZP)
Dr. Spiák Ibolya (Fidesz) dr. Heintz Tamásnak (Fidesz)

Meghívottak részéről

Hozzászólók

Dr. Kincses Gyula szakállamtitkár (Egészségügyi Minisztérium)

Dr. Horváth István főosztályvezető (Egészségügyi Minisztérium)

Wagner Péter osztályvezető (Egészségügyi Minisztérium)

Szikszainé dr. Bérces Anna főosztályvezető (Pénzügyminisztérium)

Schrenk László tanácsos (Pénzügyminisztérium)

Magony Krisztina osztályvezető (Pénzügyminisztérium)

Kisgyörgyné Cziráki Andrea osztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)

Bogár Ágnes főosztályvezető-helyettes (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)

Dr. Vízkelety Tibor főigazgató-helyettes (Országos Egészségbiztosítási Pénztár)

Prof. Dr. Jakab Ferenc elnök (Sebészeti Szakmai Kollégium)

 

(Az ülés kezdetének időpontja: 09 óra 03 perc)

Elnöki megnyitó, napirendi előtti bejelentések

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó reggelt kívánok! Köszöntöm a bizottság tagjait, a bizottság határozatképes. A bizottság ülését megkezdjük.

A napirend előtt tájékoztatom a bizottságot, hogy tíz ellenzéki képviselőtársunk az Országgyűlés Házszabálya szerint kezdeményezte dr. Horváth Ágnes miniszter asszony meghallgatását azzal az indokkal, hogy a kormánykoalíció politikai megállapodást kötött az egészségbiztosítási rendszer átalakításáról és ezzel összefüggésben indokoltnak tartják képviselőtársaink, hogy a miniszter teljes körű tájékoztatást adjon a tervezett változtatásokról és azok várható következményeiről. Tisztelt Bizottság! Folytattam ebben az ügyben konzultációkat, tájékoztatom a bizottságot arról, hogy a bizottság ügyrendjének 10. § (5) bekezdése és az Ügyrendi bizottság 7/1998-2002-es ügyrendi bizottsági állásfoglalása alapján figyelembe véve az egészségügyi miniszter asszony elfoglaltságát és azt a kívánalmat, hogy személyesen vegyen részt ezen a meghallgatáson és nem képviselője útján, a meghallgatás időpontját október 16-ra, keddre tudjuk kitűzni. Kérem ennek tudomásul vételét, ennek megfelelően tervezzük a programot.

Tisztelt Bizottság! Napirend előtt tájékoztatom a bizottság tagjait arról, hogy némileg megfogyatkozott létszámban, de nagyon eredményes látogatást tett a bizottság a múlt héten az osztrák társbizottság meghívására Bécsben. Gazdag programot bonyolítottunk le, erről majd részletesebb tájékoztatást elektronikus úton küldünk. Csak zárójelben jegyezném meg, hogy a rendszerváltás óta ez volt az első találkozó az osztrák partnerbizottsággal. Akit részletesebben érdekel a kiküldendő jelentésen túlmenően is néhány ügy, a bizottság titkársága még ott kint kapott háttéranyagokat tud adni.

Ha már nemzetközi ügynél tartunk, tájékoztatom a bizottságot arról, hogy az Interparlamentáris Unió magyar nemzeti csoportjának elnöke arról tájékoztatott, hogy tovább folytatódik a baráti tagozatok alakítása, és magyar-albán és magyar-mongol baráti tagozatokba is van jelentkezési lehetőség. Ezúton azt mondom a bizottság tagjainak is, hogy akit ez a lehetőség érdekel, az Interparlamentáris Unió titkárságán jelentkezzen.

Tájékoztatom a bizottságot arról is, hogy a házelnök asszonynál a tegnapi napon látogatást tett Papp Zoltán professzor, a nemzeti egészségügyi tanács elnöke, a Nemzeti Egészségügyi Tanács az egészségügyi törvény alapján működő testület, amely stratégiai kérdésekben a kormány tanácsadó testülete, és azt az igény fejezte ki a tanács nemrég hivatalba lépett elnöke, Papp Zoltán professzor, hogy az Országgyűléssel is intenzívebb kapcsolatban szeretnének lenni. Ezért november 6-án az Országgyűlés épületében kihelyezett ülést fognak tartani, ahová a bizottság tisztségviselőit meghívják, hogy egy olyan konzultáció legyen, ahol az együttműködés lehetőségeiről esik szó. Nekem napirend előtt ennyi lett volna a mondandóm. Van-e valakinek észrevétele? (Nincs jelentkező.) Nincs.

Akkor azzal teszek javaslatot a napirendre, hogy az írásban kiküldött napirend előtt amolyan nulladik pontként köszöntve őt, a bizottság szokásainak és hagyományainak megfelelően, e minőségében, mert egyéb minőségében azt gondolom, hogy mindannyian jól ismerjük, mutatkozzon be Kincses Gyula úr, aki tegnaptól kezdve az Egészségügyi Minisztérium államtitkára. Tisztelettel köszöntöm őt. És ahogy ezt ilyenkor szoktuk, ha a bizottság a napirendet elfogadta, egy rövid, párperces bemutatkozó gondolatsort meghallgatnánk tőle.

Szavazás a napirendi javaslatról

Kérdezem, hogy ennek megfelelően a bizottság elfogadja-e az írásban kiküldött napirendet ezzel a kis kiegészítéssel. (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen. Megadom a szót államtitkár úrnak.

Dr. Kincses Gyula bemutatkozása

DR. KINCSES GYULA szakállamtitkár (Egészségügyi Minisztérium): Nagy tisztelettel és némi nosztalgiával köszöntöm e magas grémiumot. Életem első, szintén boldog szakaszában fül-orr-gégészként, klinikusként dolgoztam Debrecenben, majd a rendszerváltozás kapcsán kezdtem el szakmapolitikával foglalkozni. Jó néhányan talán emlékezhetnek arra, hogy 1990 és 1994 között az MDF képviselőcsoportban az egészségügyi reformért felelős személy voltam, az úgynevezett egészségügyi rendszerváltozást koordináló bizottságot vezettem.

Ez engem a politika felől a szakpolitika felé vitt, és később egyre inkább a szakpolitika felé tolódtam el. Így először mint GYOGYINFOK igazgatóhelyettes, utána a Stratégiai Elemző Központ egyik elemzője, majd pedig a MEDINFO, amit később ESKI-vé alakítottunk, igazgatója, amely időszakot az egészségügyi reformok megalapozásával, illetve az aktuális miniszterek segítésével dolgozva töltöttem.

Az elmúlt 1,5 év folyamataiban is igen intenzíven benne voltunk, tehát a háttéranyagokat, illetve a tanulmányok jelentős részét mi készítettük, és most lehetőséget kaptam arra, hogy nemcsak kívülről adhatom az ötleteket, hanem felelősséget is kell értük vállalnom - remélem, hogy eredménnyel.

Én azt gondolom, hogy ez az elmúlt 15 éves tapasztalat és személyes ismeretség talán lehetőséget ad arra, hogy egy jó kommunikációval sok mindenről tudjunk őszintén beszélni és közösen valamilyen jó megoldást találjunk. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Megkérdezem a bizottság tagjait, hogy van-e valakinek kérdése vagy észrevétele az államtitkár úr bemutatkozásához. (Nincs ilyen jelzés.)

Nincs ilyen, nem látok jelentkezést. Tisztelt Bizottság! Akkor nagyon megköszönve azt, hogy most eljött hozzánk, bízom benne, hogy az államtitkár úr rendszeresen itt lesz és szoros kapcsolatot ápol e minőségében is a bizottsággal, mint ahogy valamennyiünkkel. Azt gondolom, szinte minden párt képviselőjével megtette ezt szakértői minőségben. Még egyszer jó munkát szeretnék kívánni! Köszönöm szépen. (Dr. Kincses Gyula: Köszönöm szépen.)

Tisztelt Bizottság! Soron következik az egyes adótörvények módosításáról szóló 3892. számú törvényjavaslat - terjedelmes kötet - általános vitára történő alkalmasságának megállapítása. Figyelembe véve azt, hogy az általános forgalmi adóról szóló törvényjavaslat következik ezt követően, és hogy itt két bonyolult törvényjavaslatnak az ágazatra vonatkozó részeiről kell, hogy szó essen itt, és nyilván nem az egész, ha úgy tetszik, adóváltozási rendszer logikájáról, filozófiájáról, én azt kezdeményezem, ha a bizottság ezt szavazással elfogadja, hogy a két törvényjavaslat vitáját egy körben folytassuk le, tehát együttesen vitassuk ezt meg. Nyilván a plenáris ülésen nem ez történik, de természetesen az általános vitára való alkalmasságról külön-külön szavazunk.

Ha ez elfogadható így, hogy a tárca bevezetőjét esetleg egy körben hallgassuk meg és együttesen tegyük meg az észrevételeinket, tegyük fel a kérdéseinket, kérdezem a bizottságot, hogy ez a tárgyalási mód és technika elfogadható-e így. (A bizottság tagjai bólogatással jelzik egyetértésüket.) Igen. Úgy látom, hogy nincs ellenvetés, de valaki kér szavazást, akkor szavazhatunk is.

Egyes adótörvények módosításáról szóló T/3892. számú törvényjavaslat általános vitája

Az általános forgalmi adóról szóló T/3893. számú törvényjavaslat általános vitája

Tehát akkor lefolytatjuk az 1. és 2. pont együttes általános vitáját, tehát a 3892. és a 3893. előterjesztésről, és külön-külön fogunk szavazni az általános vitára való alkalmasságukról.

A Pénzügyminisztérium részéről Szikszainé dr. Bérces Anna főosztályvezető asszony és Schrenk László tanácsos úr van jelen. Átadom a szót a minisztérium képviselőinek, hogy a bizottság érdeklődési körébe tartozó kérdések tekintetében vezessék be a tárgyalást.

Szikszainé dr. Bérces Anna szóbeli kiegészítése

SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Az elhangzott kívánalomnak megfelelően én természetesen nem fogok az összes adórészletről beszélni, de annyit azért engedjenek meg, hogy legalább címszerűen felsoroljam, hány törvény módosítása szerepel az adótörvény-módosítási csomagban.

Egészen konkrétan ez 30 törvény módosítását, illetve új törvényt jelent. Csak felsorolásszerűen: a személyijövedelemadó-törvény , az adóigazgatási eljárás rendjéről szóló törvény, a társasági adóról szóló törvény , az eva-törvény, az ekho-törvény, a járuléktörvény, az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvény, a szerencsejáték-törvény, az államháztartás egyensúlyát javító különadó- és járuléktörvény, a jövedéki adótörvény, az energiaadó-törvény, a közösségi vámjogtörvény, a helyi adókról szóló törvény, az illetéktörvény, a gépjűrműadó-törvény, a luxusadó-törvény, a magánnyugdíj-pénztári, az önkéntes pénztári törvény, a foglalkoztatási törvény, a kutatási és technológiai innovációs fejlesztési alaptörvény, a számviteli törvény, a gazdasági társaságokról szóló törvény, a cégtörvény, a fiatalok életkezdési támogatásával kapcsolatos szabálymódosítás, az európai uniós csatlakozással kapcsolatos törvény, a környezetvédelmi termékdíjról szóló törvény módosítását, új fizetési kötelezettségként az erőforrás-fejlesztési hozzájárulásról szóló törvény módosítását, tehát a fizetési kötelezettség szabályairól szóló és a korkedvezmény-biztosítási járulékkal kapcsolatos szabályok módosítását tartalmazza a benyújtott törvényjavaslat.

Nagyon összefoglalóan az egész csomag céljáról. Természetesen a következő évre szóló adómódosításoknál figyelembe kell venni Magyarországnak a konvergenciaprogrammal kapcsolatos kötelezettségeit. Természetesen ebből adódóan olyan lépéseket javasolunk, amelyek alapvetően az adminisztráció egyszerűsítését célozzák, lehetőség szerint bizonyos körben, különösen a fehérítéssel kapcsolatban, az adójóváírási konstrukció változására teszünk javaslatot, és olyan változásokat javaslunk, amik egyébként európai uniós kötelezettségekkel kapcsolatos különböző állásfoglalások, iránymutatások nyomán szükségessé válnak.

A bizottság feladat- és hatáskörét érintő kérdésekben én igazából talán 4-5 törvénymódosítást emelnék ki. Az egyik kérdés, a személyijövedelemadó-törvénnyel kapcsolatban a természetbeni juttatásoknál az adómentes kör szélesítésére hívnám fel a figyelmet, ami a szerv- és szövetadományozással kapcsolatos költségtérítés adómentességét kívánja biztosítani a következő évtől. Itt egyrészt egy közérzetjavító típusú kérdésre hívnám fel a figyelmet, ami arról szól, hogy akik az elektronikus adóbevallási módot választják, náluk egy egyszerűsített igazolás kiadására van lehetőség a törvénymódosítási javaslat alapján.

Kiemelném a járuléktörvény javasolt változtatásait a költségvetéssel kapcsolatban; szintén önök előtt vannak már a 2008-as költségvetés egyes kötetei, ennek természetesen némileg később kezdődik a tárgyalása. Ezzel összefüggésben az egészségbiztosítási és a nyugdíjbiztosítási alap között járulékátcsoportosításra kerül sor. Ennek a meghatározó része igazából arról szól, hogy már 2007. évtől megváltozott a rokkantsági nyugdíjak finanszírozási rendszere, konkrétan az összes rokkantsági nyugdíj finanszírozása átkerült a nyugdíjbiztosítási alaphoz, de az ezzel kapcsolatos járulékátcsoportosítás a 2007. évre még nem történt meg. Ez a 2008. évtől történik meg. Ez összességében 4 százalékos járulékátcsoportosítást jelent a következő évben, de ez igazából, még egyszer hangsúlyozom, a 2007. évben már végrehajtott változás járulékrészének a továbbvitele, tehát ebben a történetben semmi újdonság nincsen.

A másik változás pedig, amire szintén fel kell, hogy hívjam a figyelmet a bizottság feladat- és hatáskörével összefüggésben, ez igazából összefügg a formálódó egészségügyi reformmal.

Ez konkrétan a nemzeti kockázatközösséggel kapcsolatos mai szabályozórendszernek a jövő évtől történő változását jelenti. Ez arról szól, hogy a mai szabályozás szerint, ami a járuléktörvényben található, igazából azok az állampolgárok, akik nem járulékfizetés alapján szereznek jogosultságot a természetbeni ellátásokra, ő utánuk az úgynevezett nemzeti kockázatközösség keretében a költségvetés fizeti meg igazából a természetbeni ellátás fedezetét. Ennek a rendszere eddig 2006-tól kezdődően olyan volt, hogy alapvetően két típusú alapja volt a járulékfizetésnek az állam részéről. Részben az ellátások szolgáltak a járulékfizetés alapjául, részben pedig a minimálbér, illetve annak meghatározott része. Most figyelemmel a várható változásokra, a következő évtől ennek a konstrukciója megváltozik, egy fejkvótaszerű egységes összegű kötelezettség jelenik meg a következő évben az állam részéről és egy olyan konstrukciójú szabályozás is megjelenik, hogy természetesen gondoskodni kell az új rendnek megfelelően, hogy ennek az összegnek az évenkénti karbantartása is biztosított legyen. Tehát a törvényjavaslat azt is rögzíti, hogy 2009-től - mert ugye 2008-tól van konstrukcióváltozás - ez az egységes összeg, ami egyébként a költségvetési törvényjavaslatban szereplő összeg szerint napi 145 forintot és havi szinten pedig 4350 forintot jelent, ez a következő évi költségvetési törvényjavaslatban várható inflációs mértéknek megfelelően emelkedik, tehát 2009-től már biztosított ennek az értéktartása is. Pontosan ebből az új konstrukcióból adódóan. Tehát a lényeg az, hogy eddig az ellátás, illetve a minimálbér adott százaléka volt a nemzeti kockázatközösség keretében fizetett költségvetési támogatásnak az alapja. Most pedig ez egységesedik és attól függetlenül, hogy például nyugdíjasról van szó vagy például gyermekről, egységes összegűvé válik ez az összeg. Ez természetesen az Egészségbiztosítási Alap pozícióját nem rontja, hiszen ugyanolyan nagyságrendű összegről van szó, tehát ha a költségvetési törvényjavaslatot majd tudják tanulmányozni, akkor látják, hogy 307 milliárd forint az az összeg, amit ilyen címen az Egészségbiztosítási Alap a következő évből a költségvetésből biztosít.

Ezzel a változással összefüggésben, miután ugyanolyan ellátásról van szó, szükséges volt változtatni azoknak a fizetési kötelezettségét is, akik hasonlóan a természetbeni ellátásra kötelezettek. Ez azt jelenti, hogy részben most került bevezetésre április 1-jétől az úgynevezett eltartott hozzátartozók körében bevezetett fizetési kötelezettség. Itt is ezzel a nemzeti kockázatközösség-változással összefüggésben egységes összeg kerül meghatározásra. De természetesen fenntartjuk azt a korábbi lehetőséget, ami arról szól, hogy ahol nagyon alacsony a jövedelem, az egy főre jutó jövedelem, ami azt jelenti, hogy nem éri el a minimálnyugdíjnak a mindenkori összegét, ott változatlanul fennáll az a rendszer, hogy az önkormányzat átvállalja igazából ezt a költséget és az illetőnek nem kell külön fizetni. A szociális körnek a kedvezményezését változatlanul fenntartjuk. A harmadik kör pedig, ahol ezzel a változással összefüggésben változik a fizetési kötelezettség, miután ugyanígy a természetbeni egészségügyi ellátásokról van szó, ez az úgynevezett kiegészítő tevékenységet folytató vagyis a nyugdíjas vállalkozói körnek a természetbeni egészségügyi szolgáltatási járulékkal kapcsolatos fizetési kötelezettsége, ahol az előbbiekkel egyező konstrukció kerül bevezetésre a következő évtől, tehát itt is ez a napi 145 forint, havi szinten 4350 forint jelenti. Tehát - azt gondolom, hogy - ez mindenképpen egy fontos változás a következő évben a járulékfizetési kötelezettséggel összefüggésben.

Jelezném, hogy a járulékátcsoportosításokkal összefüggésben változik a nyugdíjjáruléknak, az egyéni nyugdíjjárulék-fizetésnek is a mértéke. Még egyszer ezt is hangsúlyoznám, hogy ez is járulékátcsoportosítás, tehát nem tehernövekedésről van szó, hanem járulékátcsoportosításról. Ez arról szól, hogy idén januártól az egyén által fizetendő egészségbiztosítási járuléknak a mértéke 7 százalék, most ez a következő évtől 6 százalék lesz és 1 százalékkal pedig a nyugdíjjárulék-fizetési kötelezettség emelkedik. Tehát ami 8,5 százalék volt, az 9,5 százalék lesz. Jelzem, hogy a törvénymódosítás gondoskodik arról is, hogy most került igazából bevezetésre ugyancsak április 1-jétől, hogy a nyugdíjas foglalkoztatottnak is kell fizetni nyugdíjjárulékot annak érdekében, hogy majd növekedik igazából a nyugellátása. Figyelembe vettük ezt a tehernövekedést ebben a körben, tehát azt, hogy a 8,5 százalékhoz képest 9,5 százalékos kötelezettség jelentkezik, ezért azt a számítást, ami alapján igazából a nyugellátása egyéves ilyen fizetés után emelkedik, annak a szorzóját 0,4-ről 0,5-re emeltük. Tehát igazából kompenzáltuk a többletjárulék-fizetési kötelezettséget az ellátásnál. Ezt is tehát figyelembe vettük ennél a változásnál.

Mindenképpen felhívnám a figyelmet az önkéntes kölcsönös biztosító pénztári változásokra, hiszen a bizottság ebben a kérdéskörben elég sokat foglalkozott ezzel a témával. Itt felhívnám a figyelmet arra, hogy alapvetően törvényességi okokra figyelemmel, tavaszra elég sok probléma volt azzal kapcsolatban, hogy kifogásolták többen, hogy kormányrendeletben jelennek meg olyan szabályozások, amik igazából törvényi szintet igényelnének. Ennek az igénynek megfelelve azokat a szabályokat, amik az egészségpénztári szolgáltatásokkal kapcsolatban, illetve az önsegélyező pénztárakkal kapcsolatban kormányrendeletben jelentek meg, most törvényi szintre emeljük pontosan a jogbiztonságnak a növelése érdekében, illetve, hogy az ezzel kapcsolatos viták rendeződjenek.

Még egy dologra felhívnám a figyelmet. Most ez évben kezdett az Egészségbiztosítási Pénztárnál a jogviszony-nyilvántartás, -ellenőrzés működni. Ez az év egy kísérleti év, ahol szeretnénk tisztázni, hogy kinek van piros, illetve zöld lámpája. Ennek kapcsán és ennek a tevékenységnek a segítése érdekében a járuléktörvény olyan szabályozásokat tartalmaz, ami igazából lehetővé teszi, hogy az illetékes hatóságok, konkrétan a MEP-ek és az adóhatóság között olyan együttműködés legyen, ami pontosan elősegíti, hogy ez a piros lámpa egyre kevésbé legyen piros lámpa, tehát az APEH számára is lehetőséget ad, hogy az OEP jelzése alapján intézkedéseket kezdeményezzen. Adott esetben mondjuk lehetséges, hogy az illető nem tehet arról, hogy neki piros lámpája van, tehát az APEH számára pontosan az adatközlés alapján lehetőség nyílik arra, hogy ezekben az ügyekben lépés történjen. Ezzel is remény szerint növelve azt a kört, akinek a biztosítási jogviszonya mindenképpen rendezett lesz. Hiszen a célunk az, hogy mindenki mögött rendezett biztosítási jogviszony legyen és ezzel az Egészségbiztosítási Alapnak a finanszírozási helyzete tovább javuljon. Ezt is, ha majd látják a következő évi költségvetési törvényjavaslatban, mindenképpen pozitív változás van, hiszen a korábbi évek jelentős hosszú ideig fennálló helyzetétől eltérően a következő évben nem hiánnyal, hanem szufficittel számol az Egészségbiztosítási Alap. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Az együttes általános vitát megnyitom. Ki kér szót? Vojnik Mária!

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Csak azért kértem szót, mert azt hittem, hogy a kormány képviselője el fogja mondani egyszerre a kiegészítést.

ELNÖK: Én úgy érzékeltem, hogy nem volt mit hozzátennie. De akkor megadom a szót, tessék parancsolni.

Magony Krisztina szóbeli kiegészítése

MAGONY KRISZTINA (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. Nagyon röviden az áfatörvény újrakodifikálásáról. Indokként az emelendő ki, hogy alaptörvény megalkotása óta számos módosítás történt a törvényen, amely magát az érthetőséget, a jogalkalmazás hatékonyságát jelentősen befolyásolta.

Ezek miatt, illetve a jogharmonizációs hiányosságok maradéktalan kiküszöbölése érdekében született meg az áfa-törvény újrakodifikálásáról szóló törvényjavaslat. Kiemelném, hogy annak a törvényjavaslatnak a célja igazából az adózási szabályok megújítása és a jogharmonizációs hiányosságok kiküszöbölése volt. Nem volt célja az adókulcsok szerkezetének változása vagy az adómértékek változása.

Amire úgy gondolom, hogy esetleg egészségügyi ágazati szempontból érdemes felhívni rá a figyelmet, az az, hogy jelenleg a tárgyi adómentes tevékenységek, amelyek között a humán egészségügyi ellátás is található, a szolgáltatások jegyzékére támaszkodva vannak beazonosítva.

A törvényjavaslat, szintén jogharmonizációs célból, leválik a szolgáltatásjegyzékről mint azonosító rendszerről, és kifejezetten az irányelvi definíciókat, irányelvi megfogalmazásokat veszi át e tekintetben az összes tárgyi adómentes tevékenység tekintetében, de természetesen a törvényjavaslat alapján a humán egészségügyi ellátás továbbra is tárgyi adómentes körbe tartozik.

Ami még esetleg említésre méltó, ami minden céget érint, így nyilvánvalóan az egészségügyi piacon tevékenykedő cégeket is, az a visszaigénylési rendszer módosulása, illetve új szabályok bevezetése, valamint a számlázásra vonatkozó szabályok módosulása, így a számlázásnál a teljesítéstől számított 15 napon belül kell most már a számlát kiállítani, illetve lehetőség nyílik a gyűjtőszámla kiállítására, ami adminisztratív könnyítés a cégek tekintetében.

A visszaigénylés tekintetében megszűnik a visszaigénylés feltételeként a minimális adóalap előírása, illetve a tárgyi eszközhöz kötött visszaigénylés, ugyanakkor megmarad a megfizetettségi szabály, és új feltételként a visszaigénylés igazából a visszaigénylendő összeg nagyságától függ a törvényjavaslatban. Én úgy gondolom, hogy ezek a főbb dolgok, amiket szükséges volt kiemelni. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen, osztályvezető asszony, és elnézést kérek, hogy figyelmetlen voltam. Horváth Zsolt képviselő úr jelentkezett.

Kérdések, válaszok, reflexiók

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Én tisztelettel azt szeretném megkérdezni, ami lehet, hogy az egészségüggyel nem szorosan összefüggő terület, de mindnyájunkat érint és az egészségügyi dolgozókat is, ez pedig az, hogy a személyijövedelemadó-kulcsok nem változtak, nem követték még az inflációt sem.

Ennek következtében gyakorlatilag nőni fog minden magyar adófizető személyijövedelemadó-terhelése. Azt szeretném megkérdezni, mi az oka annak, hogy a Pénzügyminisztérium még a szinten tartáshoz szükséges valorizációt sem végezte el a táblában?

ELNÖK: Mikola alelnök úr.

DR. MIKOLA ISTVÁN, a bizottság alelnöke (Fidesz): Azt szeretném megkérdezni, jól értettem-e, hogy az egészségbiztosítási egyéni járulék mértéke csökken 7 százalékról 6 százalékra, ugyanakkor össztömegében megnő a fix jellegű hozzájárulás az egészségügyi kiadásokhoz, gondolok itt az eltartotti fix mértékű hozzájárulásokra.

Ha nem így van, akkor kérem szépen ezt itt kijelenteni, ha pedig így van, akkor egy aggályt fogalmaznék meg a szociális biztonság, a szolidaritás szempontjából. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Puskás képviselő úr!

DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm a szót. Néhány rövid kérdésem lenne. Várható-e, hogy az iparűzési adó, amely tudom, hogy önkormányzati bevételt jelent, a háziorvosi praxisokra vonatkozóan megszűnik, különösen ennek a tb-pénzt érintő része?

A jövedéki adó változásánál a dohánytermékek jövedéki adója valamelyest emelkedik, ami népegészségügyi szempontból nyilvánvalóan nagyon jelentős. Kérdezem én, elkerülte-e a figyelmemet, vagy úgy van, hogy az alkoholnál nem nő? Köszönöm szépen. Az amortizációról majd később, köszönöm.

ELNÖK: További kérdés vagy észrevétel van-e ebben a körben? (Nincs ilyen jelzés.)

Ha a tisztelt bizottság megengedi, ez természetesen esetleg még további kérdéseket és megjegyzéseket is szülhet, én is szeretném megkérdezni azt - ha előreszaladhatunk a napirenden még nem szereplő, de a képviselők számára már ismert költségvetési javaslathoz, mert hiszen a bevételt és kiadást mindig együtt célszerű nézni -, jó lenne a tekintetben világosan látni, én azt gondolom, hogy ez így van, hogy a járulékátcsoportosítás azért az egészségbiztosítási alap egyensúlyának fenntartását nem befolyásolja, illetve garantált az, hogy a járulékátcsoportosításokkal együtt az egészségbiztosítási alap megfelelő módon bevételhez jut. Ennél rövidebben firtatta ezt a kérdést az alelnök úr is, de azt gondolom, hogy fontos, hogy ezt már most lássuk és e tekintetben megfelelő válaszokat kapjunk.

A magam részéről fontosnak gondolom, hogy az őstermelők járulékfizetési kötelezettsége szigorúbb szabályozás alá esik, ami természetesen nyilván sért ugyan ágazati érdekeket, de itt, ebben a bizottságban én ezt üdvözölni tudom; mint ahogy azt is, hogy a javaslat rendezi a középfokú, illetőleg a felsőoktatási intézmények nappali tagozatán tanulmányokat folytatók egészségügyi szolgáltatásokra való jogosultságával kapcsolatos, tavalyi évben felmerült problémákat.

A magam részéről fontosnak gondolom a nyilvántartási adatszolgáltatási kötelezettség teljesítésére vonatkozó szabályok komplettálását, mert ez teremti meg annak a lehetőségét, hogy az adóhatóság ellenőrizze a szolgáltatást igénybe vevő, de a szolgáltatásra jogosultak nyilvántartásában nem szereplő személyek járulékkötelezettségének a teljesítését.

Ha megengedi, főosztályvezető asszony, szeretném, hogyha egy picit kitérne majd a reflexiójában az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárakra, mert azzal egyetértünk, hogy világos, áttekinthető és törvényi szintre emelt szabályozás szükséges, de gondolom, hogy fontos egy kicsit előrelátniuk a pénztáraknak is, hogy milyen feladatot és szerepet tudunk számukra biztosítani az átalakulás folyamatában.

Szeretném röviden érinteni az áfa-törvényjavaslatot is. Az 5 százalékos adómérték alá tartozó termékek köre, ha jól értettem, változna, merthogy kikerülnek ebből a körből a galenusi készítmények és a steril műtéti izoláló termékek, holott azt hallottuk, és a törvényjavaslat szöveges indoklása is azt mondja, hogy az áfatörvény újrakodifikációjának nem célja az áfakulcsok szerkezetének megváltoztatása, sem az egyes tevékenységeket terhelő adómértékek változtatása. Ez az egészségügyi szolgáltatókat természetesen érinti, tehát ha az előterjesztő elmondaná, hogy ezt hogy gondolták, vagy lehetséges, hogy én rosszul értelmeztem.

Tehát ezek azok a kérdések, illetve észrevételek, amelyeket szerettem volna megemlíteni. Megkérdezem képviselőtársaimat, hogy a két törvényhez kíván-e még valaki hozzászólni. (Nincs ilyen jelzés.) Most nem. Akkor megadom a szót az előterjesztőknek, hogy az eddig elhangzottakra reflektáljanak. Főosztályvezető asszony!

SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA (Pénzügyminisztérium): Valóban, a személyi jövedelemadónál egy minimális változás van az adójóváírással kapcsolatban. Bizonyos jövedelmi köröknél kedvezőbb a szituáció, mint a korábbi évben, tehát a 2007-es évhez viszonyítva. Nyilván jó lenne a személyijövedelemadó-terhelésen változtatni, de mint a bevezetőben is utaltam arra, a konvergenciaprogram végrehajtási időszakában erre igazából nincs mód.

Nyilvánvalóan önök is ismerik a miniszterelnök úr által ismertetett 48 pontot, aminek az egyik sarkalatos pontja pontosan a 2008. január 31-éig elkészülő adó- és járulékreform-elképzelés, ami már nyilván tartalmazni fog olyan típusú elképzeléseket, amik ezen a szituáción próbálnak meg majd változtatni és javaslatokat tenni.

Kétségtelen, még egyszer hangsúlyoznám az egységesített összeggel, tehát a nemzeti kockázatközösséggel kapcsolatban, hogy ez az egészségbiztosítási alap számára a bevételeket nem csökkenti, hiszen mint jeleztem, a következő évi költségvetésben 307 milliárd forint az az összeg, ami az egészségbiztosítási alap számára bevételként jelentkezik.

Tehát még egyszer megerősíteném, hogy ez nem érinti, sőt az a történet, hogy az inflációnak megfelelő növekedést tervezünk a 2009-es évtől. Ez természetesen megint a bevételek stabilizációja irányába mutat. Az iparűzési adó, mint tudjuk, önmagában is egy kérdéses történet, hogy hogy és mint van a jövője, ebből adódóan ismereteim szerint nem igazán tervezünk ebben változtatást. Önmagában, hogy ez a fajta terhelés marad vagy nem, ez is kérdéses perpillanat.

A jövedéki adóval kapcsolatban valóban tartalmaz változtatást a benyújtott javaslat és úgy, ahogy ön mondja, a szesznél nem, a cigarettánál két időpontban is változik a jövedéki adó a következő évben. És ezzel sikerül majd elérni igazából az EU-s minimumot ebben a vonatkozásban. Nyilván nem megelőlegezve a 2008. évi költségvetésnek a vitáját, szeretném jelezni, hogy ahogy a benyújtott javaslat is tartalmazza, az a szituáció, ami 2008-ban előáll az Egészségbiztosítási Alapnál, konkrétan, hogy szuficites lesz az alap, ez a tendencia igazából a következő években is folytatódik a jelenleg ismert számok szerint, és ez azt jelenti, hogy még inkább erősödik ez a tendencia. A negatív szaldónak még csak az árnyéka sem merül fel a következő években az Egészségbiztosítási Alapnál, annak ellenére, hogy ez a járulékátcsoportosítás megtörténik. Emellett kiemelném azt, hogy természetesen az az általános szabály, ami arról szól és a járuléktörvény tartalmazza, hogy mi szerint, hogy ha a bevételek nem elégségesek az ellátások finanszírozásához, az államnak természetesen helyt kell állnia. Ez a szabály változatlanul fennáll, de még egyszer hangsúlyoznám, hogy a ma ismert tervszámok alapján ez nem igazán realisztikus történet, hiszen stabil szuficittel számolunk az Egészségbiztosítási Alap vonatkozásában 2008-9-10 években is. Tehát ez a tendencia inkább folytatódik, tehát emelkedik, még jobb lesz a szuficites helyzet, mint 2008 évben.

Alapvetően értem, hogy elnök úr az önkéntes pénztárakkal kapcsolatban mire céloz. Az a bizonyos vitatörténet, ami a gyógyhatású készítményekkel kapcsolatos, ezzel kapcsolatban annyit jeleznék, hogy amennyiben valamilyen kezdeményezés ebben az ügyben előfordul, akkor elképzelhető, hogy annak lesz valamilyen pozitív fogadtatása, de nyilvánvalóan olyan történeteket a tárca nem terjeszthet elő, ami igazából valamiféle kedvezményszélesítést jelentene. De adott esetben pontosan arra való tekintettel, hogy ez az egész történet egy átmeneti helyzet Magyarországon - hiszen ez már nem sokáig lehet az EU-s kötelezettségek miatt - el tudunk képzelni valamilyen változást. Az is igaz és elképzelhető, hogy adott esetben a formálódó egészségügyi reform kapcsán még lehet, hogy kell változtatásokon gondolkodni. Tekintettel arra, hogy a tervek szerint az egészségügyi reformmal kapcsolatos törvényjavaslat október közepe körül kerül kormány elé és tervek szerint ez idő tájt a parlamentbe, ha ez felmerül addig, hogy ilyen van, akkor nyilván adott esetben lehet követni a szükséges változtatásokat. Az áfaügyben pedig megkérem a kolléganőmet, hogy szóljon.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót.

MAGONY KRISZTINA (Pénzügyminisztérium): Köszönöm a szót. Elnök úr észrevételei helytállóak voltak az 1 százalékos kulcs tekintetében. Valóban nem cél az átsorolás, ugyanakkor, mint említettem, jogharmonizációs célú módosítások, célok voltak. Mint ismeretes, az áfa egy harmonizált adónem és e tekintetben nekünk követnünk kell a vonatkozó 2006/112-es irányelv szabályait. Ezen irányelv 3. számú melléklete sorolja fel azokat a termékeket és szolgáltatásokat, amelyek esetében a tagállam a normál adómérték helyett kedvezményes adómértéket alkalmazhat. A steril műtéti izoláló szett nem tartozik ebbe a körbe. Ezzel az volt részben a gond ezen túlmenően, hogy a kedvezményes körbetartozást vámtarifaszám is rögzíti, tehát a vámtarifaszámnak is meg kell felelni egy terméknek abban az esetben, hogy az kedvezményes kulccsal adózhasson a törvény alapján. És a hatályos szabályozás alapján úgy esik, hogy vannak olyan steril műtéti izoláló szettek, amelyek 5 százalékos mértékkel adóznak és vannak olyanok, amelyek 20 százalékos adómértékkel. Ebből kifolyólag, mivel nem sorolhatóak a mellékletben megjelölt vámtarifaszám alá, ezt a helyzetet a közösségi jognak megfelelve csak úgy tudtuk megszüntetni, hogy ha a steril műtéti izoláló szetteket átsoroltuk a 20 százalékos körbe.

Ami a galenosi készítményeket illeti, valóban nem szerepelnek most kiemelve az 1. szám alatt a hatályos szabályozásban, ugyanakkor azt szeretném jelezni, hogy nem volt ilyen jogalkotói szándék az átsorolásra.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ez azért előrevetíti azt, hogy a részletes vitában is lesz miről beszélnünk. Mindenképpen azért szeretnénk azt, hogy egy jogharmonizációs kötelezettség teljesítése, ami természetesen érthető, ne hozza most ezen törvény kapcsán rosszabb pozícióba a szolgáltatókat. Tehát ebben esetleg a Pénzügyminisztérium további segítségét és tanácsát is kérem.

Alelnök úrnak még szót adok.

DR. MIKOLA ISTVÁN, a bizottság alelnöke (Fidesz): Nem a kérdésemre kaptam választ a főosztályvezető asszonytól, ezért most még egyszer szeretném feltenni. A kormány deklarálta azt, hogy a nemzeti kockázatközösséget megtartja és a szolidaritás elvét érintetlenül hagyja. A társadalombiztosítási rendszerekben a szolidaritás elve azt jelenti, hogy a biztosított jövedelemarányos járulékot fizet. A kérdésem az volt, hogy ha csökken a jövedelemarányos járulék, az egyéni járulék mértéke és ezzel párhuzamosan nő a fix befizetéseknek az aránya, akkor ez a szolidaritást sértő jelenség. Ezt szeretném megkérdezni: vannak-e a jelenlegi adó- és járulékváltozásokról szóló törvénytervezeteknek olyan irányultságai, miszerint a jövedelemarányos járulékoknak a rovására nő a fix összegű befizetések aránya. Ez volt a kérdésem.

És még valamit szeretnék elmondani: én magam már indulatos leszek, amikor a szuficites egészségbiztosítási kasszát emlegetik, mert meghalnak közben a betegek, kérem szépen. Nem lehet dicsekedni ezzel, hogy szuficites a kassza, a konvergenciaprogram továbbra is él, 2006 és 2009 között a GDP 0,9 százalékpontos arányban csökkenteni kell az egészségügyi kiadásokat. Ez egy olyan tragikus helyzetet idéz elő az egészségügyben, amit most éppen látunk a brüsszeli minősítés kapcsán, ahol a magyar egészségügyet visszaminősítették a korábbi 14. helyről a 24. helyre, a "futottak még" kategóriába kerültünk. Tehát nem lehetségesek olyan adó- és járulékváltozások, amelyek ebben a szerencsétlen konvergenciaprogram meghatározta és diktálta forráskivonásban még nehezebb helyzetbe hozzák az egészségügyi szolgáltat rendszert és végső soron a betegnek a gyógyulási esélyeit sértik. Tehát, ha ez a kassza szuficites, ez nem eredmény, ez nem dicsőség, hanem felháborító, a betegek rovására elkövetett pénztakarékoskodás. Ha én a háztartásomban nem adok a gyerekemnek enni, akkor nekem is szuficites lesz a háztartási kasszám. De adok a gyerekemnek enni, mert szeretem a gyerekemet és felelősnek érzem magam érte. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Horváth képviselő úr.

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm. Én két kérdéssel szeretném kiegészíteni a korábbi kérdésemet. Az egyik az, hogy a személyi jövedelemadó esetében a Pénzügyminisztérium mekkora növekedéssel számol. Tehát az inflációval való növelése az adókulcsoknak, a táblának. Ez nyilvánvalóan emelni fogja az adóterhet, azt szeretném megkérdezni, hogy ez összegészében hány milliárdos bevételnövekedésként jelenik meg a Pénzügyminisztériumnál.

A másik kérdésem kapcsolódna a Mikola István által feltett kérdéshez, csak egy másik oldaláról szeretném megfogalmazni: viszonylag jó adatként szoktuk összehasonlítani azt, hogy egy adott ország hány dollárt tud költeni egy lakosára az egészségügyben. Az Európai Unióban változóak az adatok, 2200-tól az egészen kiugró magasakig, 3000-4000 fölött is létezik, de úgy általában 2200 és 2900 között szór nagy többségében.

Magyarország az eddigi változások, az egészségügyben lefolyó változások előtt 1300 dollár/fő/év összeget költött egy betegre. Kérdezném, van-e a Pénzügyminisztériumnak már számítása arról, hogy az egészségügyi büdzséből történt kivonás és a konvergenciaprogram hatására ez a szám ma mekkora? Mennyivel csökkent? 1300 dollárról mennyivel csökkent?

Ez a két kérdésem, és utána ha lesz rá lehetőség, akkor majd véleményt is mondanék, ha kaptam rá választ. Köszönöm.

ELNÖK: Azt gondolom, hogy két kört szoktunk nyitni. Ha a véleményt is elmondaná, képviselő úr!

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Akkor most elmondom, mert így megelőlegezem az adatot. A személyi jövedelemadónál azt hiszem, magától értetődő, hogy ez további tehernövekedést jelent az embereknek.

Szeretném megtudni a végszámot, hogy mekkora összegben, hány milliárd forintért tesszük rá a lakosságra ezt a körülbelül 7-8-9 százalékos - attól függ, mekkora lesz az infláció - terhet?

A következő, amit szeretnék elmondani, hogy ennek hatására el fogjuk érni azt, hogy a magyarországi átlagjövedelem egy része be fog csúszni a legfelső kulcsba. Arról szólt a korábbi kormányzati kommunikáció, hogy az igazságosság jegyében csak a gazdagoknak kell majd a felső kulcsban adót fizetni. Most már elértük azt, hogy ezek szerint aki Magyarországon átlagjövedelemmel rendelkezik, az mindenki gazdag, miközben elképesztő szociális válságban van az ország. Ezt önök is érzékelik, és akik önkormányzatban vannak, azok is.

A lakosságból most már lassan 1,5 millió ember kezd a mélyszegénységbe kerülni, és ha ez így megy tovább, egy éven belül 3-3,5 millió ember juthat ide. Eközben a személyijövedelemadó-táblában annyi nem történik, hogy legalább szinten tartsák a meglévő és eddig megszerezhető jövedelmet. Az állam tovább terjeszkedik az adóterheléssel.

A másik kérdésem pedig. Az egy nagyon hamis és nagyon káros látszat, ha arra vagyunk büszkék, hogy sikerül megfojtani a saját egészségügyünket, sikerül elvenni tőle a pénzt, sikerül eljutnunk odáig. Mert mit jelent azt, hogy szufficites a biztosítási alap? Azt jelenti, hogy amely járulékokat az emberektől adók módjára elszedünk, arra a célra, hogy biztosítsuk számukra az egészségügyi ellátást, abból még annyit se költünk, mint amennyit egyébként ténylegesen rá kellene költeni. Az súlyos hiba, ha egy alap szufficites.

Azt gondolom egyébként, hogy figyelemre méltó lenne, ha végre azon gondolkodnánk, és a bizottság tagjait is kérem, hogy ebben segítsenek változást kieszközölni a kormányzatban, hogy nem az az európai uniós pálya, hogy az átlagos 2200-2300 dolláros egy főre eső egészségügyi költés helyett a már elért 1300 dollárról vissza fogunk menni 1000 dollár környékére, vagy az alá. Nem ez a cél! Ez leszakadást jelent Európától.

Ez azt jelenti, hogy lassan le fogunk menni - nem akarok megbántani egyetlen nemzetet sem -, a nálunk sokkal szegényebb országok szintjére fogunk visszaesni az egészségügyi ellátás terén. Köszönöm, és várom a két adatot.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Garai képviselő úr!

DR. GARAI ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Az én szememet is szúrja ez a szufficites költségvetés, mert én is arra gondolok, hogy arra kell elkölteni, amire szándékoltuk beszedni.

Természetesen egyetértek azzal is, hogy hosszú éveken át hatalmas, több száz milliárdos mínuszokat sem lehet termelni. Lehetne elviekben, ha ez egy nagyon gazdag ország lenne, és valahonnan máshonnan ezt tudnánk pótolni, mert azt mondom, még akkor se menne rossz helyre, vagy ment volna - esetleg jövő időben is fogalmazhatnék.

Ugyanakkor az a dolog, hogy több éven keresztül spórolgatjuk: fogalmam sincs, hogy ha nem költjük el, akkor a dunyhában őrizzük-e, mert az nem jó; ha elköltjük másra, az meg erkölcstelen. Tehát rengeteg olyan dolog van, amit kormányzati vagy szakmai szinten artikulálunk és nagyon jó dolog. Jó volna már a reformnak azt a részét is népszerűsíteni, tárgyiasítani, gyorsítani és beindítani, ami a prevenciót szolgálná, vagy éppen a daganatos és a cardiovascularis betegségekkel kapcsolatos halálozást és megbetegedéseket csökkentené.

Tehát én azt mondom, hogy ha van egy szufficit, ami most annyi, amennyi ebben az évben, örüljünk neki. Már évek óta harcolunk képviselőtársammal a kecskeméti invazív kardiológiai centrumért vagy éppen a PAT-CT-ért, amire, azt mondom, már minden létező miniszter ígéretet tett, hogy ekkor, meg akkor be lehet indítani. Sőt, mi több, egy óvatlan pillanatban annak idején még a pénzügyminisztériumi államtitkárt úr is ígéretet tett, aztán nem sokkal később távozott is a tárcától, valószínűleg nem ezért a kijelentéséért. Tehát azt mondom, a mostani szufficitnek ez körülbelül 1 százaléka, képviselőtársaim.

Az a hihetetlen tartózkodás, hogy kötjük az ebet a karóhoz, hogy ezt se csináljuk meg, meg azt se csináljuk meg, és eközben még szufficitről beszélünk, nekem ez mint gyakorló orvosnak, elfogadhatatlan. Tehát ne tapsoljuk el a tb pénzét, de én azt mondom, hogy ne is nagyon gyűjtögessük, hanem arra költsük el, amire kell, és arra költsük el, amire még mondjuk is, hogy szeretnénk elkölteni. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Nagy Kálmán!

DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Én azt szeretném elmondani, hogy az elmúlt években az orvostudomány változása eredményeképpen a nemzetközi felmérések szerint körülbelül 1-3 százalékkal javul a legsúlyosabb betegségcsoportba tartozó betegek életkilátása. Ezért az ezekre fordított összeg, amelyik új költségvetési kiadásként jelenik meg, vagy jelenne meg bármely ország egészséggazdálkodásában, általában ugyanennyi.

Mondok példákat. Például az utóbbi időben elterjedt enziminhibítorok, amelyek például most kerülnek be, rendkívül költségesek - Imitanib, Dasatinib, Sutinib -, amelyek például olyan betegségek kapcsán, mint a vesetumor, új esélyeket adnak.

Én nem tudom elképzelni azt, hogy amikor egy költségvetést mi megalapozunk, akkor gondolkodunk-e azon, hogy Magyarország vajon az egészségügyileg művelt, kulturált országok közé akar-e tartozni, vagy az az egyetlen problémája, hogy visszaszorítsa a betegek ellátásához szükséges megfelelő összegeket. Én azt gondolom, hogy csatlakozom képviselőtársaimhoz azzal a kijelentéssel, hogy mi ezt a meglévő pluszt, ezt a szufficitet nagyon szomorúan vesszük tudomásul. Ez nem lehet pénzügyminisztériumi adat.

Ez nekünk, úgy érzem, egy olyan valami, amit a mindennapi gyakorlatban észlelünk. Észleljük a gyógyszertárak adósságaiban, a kórházi gyógyszertárak adósságaiban, ahol a gyógyszerigénylések hihetetlen mértékűek. Azért akarom ezt elmondani, mert talán lokális dolog, de amikor egy kórház gyógyszerrendelési lehetősége kapcsán mondjuk hétfőn megkérdezem, hogy mennyi gyógyszert tudunk rendelni, és azt mondják, hogy maximum 2-300 ezer forintért - 2-300 ezer forintért! Államtitkár asszony, van olyan gyógyszer ma Magyarországon a leukémiások gyógyítására, amelyikből egy ampulla 300 ezer forint, és azt mondja a gyógyszerész, hogy ennyi jár; ennyi lehetősége van pillanatnyilag arra, hogy gyógyszert rendeljen az elkövetkezendő hétre, egy egész kórház részére! Én azt gondolom, hogy itt súlyos bajok vannak. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Pesti képviselő úr, aztán Vojnik képviselő asszony.

DR. PESTI IMRE (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Bizottság! A szufficit engem is megérintett. Látom, hogy azok, akik betegellátással foglalkoznak, valóban aggódnak a betegekért, akik pedig közgazdászok, akik csak pénzt látnak, pedig boldogok, ha szufficitről beszélhetnek.

Tisztázzuk azt, hogy a korábbi években szándékoltan alultervezett volt a költségvetésben az E-alap, bele volt építve a deficit. Hivatkoznék az ÁSZ jelentésére is, tehát a deficit tervezett volt. Én önmagában véve még el tudom fogadni a szufficitet, de akkor most jön a kérdésem: mi lesz ennek az összegnek a sorsa? Ha ez az egészségügyben marad, akkor lehet, hogy azt másfajta formában értelmesen el lehet osztani. A kérdésemre konkrét választ várok, hogy ez az összeg az egészségügyben marad, vagy elviszik az egészségügyből? Még egyszer, erre konkrét választ várnék.

A másik pedig. 2006 márciusa óta lehetőség van arra, hogy bizonyos magas élőmunka-tartalmat tartalmazó szolgáltatásokban kedvezményes áfa-kulcsot vegyünk igénybe. Erre Magyarországnak is lehetősége van 2010-ig, akár lakásfelújítások, akár egyéb szolgáltatás, akár házi gondozás kapcsán is. Kérdésem, hogy kívánunk-e élni ezzel a lehetőséggel? Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Vojnik Mária!

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Ha erről a szuficit-deficit kérdésről beszélünk, azért szerintem inkább vissza kellene kanyarodni a járulékmértékekre, mert hát bizonyos mértékig a Pesti képviselő úrhoz csatlakoznék, azt kell megnézni, hogy ez a szuficit egy járulékmérték-átrendeződésből adódik, egy járulékalap-kiszélesítésből adódik vagy a mértékek változásából adódik. Az expozéban, de az előterjesztésben is világosan látszik, hogy 2007-ben, amikor deficittel terveztük meg az Egészségbiztosítási Alap költségvetését, ez a deficit még az indokoltnál is nagyobb volt. Mert a kifizetés a harmadik csoportú rokkantak, baleseti rokkant esetében 290 milliárd forinttal, a bevételi oldalon az Egészségbiztosítási Alapnál volt, miközben a kifizetések miatt ez gyakorlatilag azonnal átkerült a Nyugdíjbiztosítási Alaphoz. Csak mondom: 2005-ről 2006-ra, önök pontosan tudják, több, mint 300 milliárdos volt a deficit, akkor döntöttük el, hogy ez így nem mehet tovább, mert a költségvetés több, mint egyharmada volt már a tervezett hiány. És akkor? Erről is volt szó már nagyon sokszor, hogy nem a szolgáltatások mennyiségét csökkentettük, hanem visszaállítottuk azt a korábban már működő rendszert, hogy meghatározott társadalmi csoportok, akik egyébként a törvény által nem voltak kötelezve járulékfizetésre, azok helyett az állam egyéb közadókból megfizette az egészségügyi járulékot. Így keletkezett ebben a költségvetésben egy jelentős bevételi forrástöbblet, ha úgy tetszik, amikor a nyugdíjasok miatt a bevételt növeltük meg azzal, hogy a nyugdíjtömeg arányában fizette meg a költségvetés az egészségbiztosítási alapnak a megfelelő mennyiségű pénzt. Ezért volt az, hogy meghatároztuk. De önök ezt éppen olyan jól tudják, mint bármelyikünk, hogy a gyerekek után befizettük, hogy azt mondtuk, hogy az eltartott hozzátartozó után az eltartónak, aki nagykorú és egyébként nem esik ezek alá a szabályok alá, hogy a nagykorú jövedelem nélküli hozzátartozó után az eltartónak meg kell fizetni a járulékot. Vagyis a szuficit nem azáltal állt elő, hogy kevesebb a kiadási oldal, hanem azáltal, hogy lényegesen megnőtt a bevételi oldal. Úgy gondolom, hogy nem a költségvetésről beszéltünk, hanem az a kérdés, hogy egyet tudunk-e abban érteni, hogy a társadalombiztosítás Egészségbiztosítási Alap megtervezésekor azoknak a járulékából - a munkáltatói és munkavállalói járulékból - és azokból a közadóból, amelyek kiegészítik a járulékfizetésre nem képesek után ezt a kasszát, mennyi legyen még az a teher, amelyiket rá tudjuk terhelni azokra, akik egyébként most a jövedelmük arányában megfizetik a járulékokat. Szerintem kötelességünk is erről beszélni. Emeljük még a járulékokat? Legyen az állami, egyéb közadókból? Még emeljük meg? Most egyharmadnál tartunk durván az Egészségbiztosítási Alap egyensúlyának megteremtésében, ugye a járulékok mintegy 65 százaléka, az egyéb közadók mintegy 35 százaléka. Sok európai országban van, hogy a közadókból így egészítik ki ezt a járulékot, de értelmes párbeszédet lehet arról folytatni, hogy ezt az arányt változtassuk. Ki vállaljon többletterhet? A most is járulékfizető? Vagy tegyünk még többletpénzt az adókból? Én szerintem akkor sokkal előrébb fogunk jutni. Figyelmesen hallgatom, hogy mi legyen a javaslat. Nem arra vagyok büszke, hogy a kiadási oldalon nem költjük el az összes pénzt, ami a rendelkezésünkre áll, egyébként meg el is fogjuk költeni. De azt, hogy ne kelljen az egészségügynek minden éven, minden alkalommal újra és újra meghallgatnia, hogy ti meg nem tudtok rendesen gazdálkodni. Mondjam Horváth Zsolt képviselő úrnak, hogy keresztben van a takarónk? Én meg azt szeretném, ha inkább az lenne, hogy mondjuk meg, hogy milyen legyen a takaró és akkor nézzük meg, hogy mit tudunk belőle elkölteni.

ELNÖK: Heintz Tamásnak adok szót.

DR. HEINTZ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót tisztelt elnök úr. Ha már sláger, legyen sláger, szuficitügyben szeretnék én is néhány szót szólni. Amíg egy költségvetési szerv vagy egy alapnál maradványunk van, azt ugye szuficitnek hívjuk és nem szeretjük, röstelkedünk miatta. Ugyanezt az összeget, amikor egy gazdálkodó szerv, egy vállalkozás produkálja, úgy hívják, hogy adózás előtti eredmény. Azért térjünk vissza egy csöppet az elmúlt évben elég viharosan végigvert öt egészségügyi törvényre és mindannak az eredménye az, ami most egy szuficites szám. Ez a csali. És ez megmutatja azoknak, akik be kívánnak fektetni a nyereségérdekelt egészségbiztosítási rendszerekbe. Hogy ha befektetik azt a több, mint 200 milliárdot, ami a jövő évi költségvetésből hiányzik, az E-Alapból, mert tudjuk, hogy csak 1435 milliárd lesz az idei 1665-tel, akkor minimálisan, a lakossági terheket nem emelve számíthatnak arra a szuficitre, ami itt van. Ez a minimum. Nyilvánvalóan szolgáltatásszűkítéssel és járulékemeléssel ez tovább emelhető lesz. Úgyhogy azt hiszem, hogy ezt árgus szemmel figyelték a biztosítók, mert ez az a pénz, ami jelen helyzetben a mai költségvetési árviszonyok, bérviszonyok mellett garantáltan kiemelhető a rendszerből, ha ezt a 230 milliárdot beteszik.

Úgyhogy igazából nem kell ezzel a szuficittel sokat törődni, ha bevezetik a több biztosítós rendszert, mert akkor már nem lesz dolgunk vele, mert már nem lesz szuficit. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Molnár Ágnes képviselő asszony.

DR. MOLNÁR ÁGNES (Fidesz): Köszönöm a szót elnök úr. Én az adó- és járulékváltozásokról szóló törvényt az önkormányzatok oldaláról szeretném vizsgálni. Sajnos látjuk azt, hogy az önkormányzatok ennek alapján sokkal nagyobb terheket fognak elszenvedni. Tudjuk azt, hogy most is milyen költségvetéssel bírnak az önkormányzatok és ezeknek a terheknek a növekedése mind a mellett következik be, hogy a normatíva pedig minden ellátás szintjén csökken, amivel az önkormányzatnak szembe kell néznie. Ha ezeket a változásokat nézzük, akkor kiemelhetjük a helyi adók kérdését. Óriási feladat elé állítjuk ezeket az önkormányzatokat, mert a helyi adókat, akár az építményadók emelését mind-mind ott helyben kell megtermelni és természetesen ezekkel kell biztosítani, ezekkel a nagyon szigorú adókategóriákkal a működését az önkormányzatoknak. Ebben a helyzetben kell értékelnünk a szuficites kassza kérdését is, ugyanis számtalan önkormányzatnál látjuk a nap mint nap beérkező igényeket a fenntartójuk felé, hogy a kórházak nem tudnak működni és ezeknek a pénzhiányos önkormányzatoknak kell megbirkózni azokkal a kérésekkel, amik az önkormányzatoktól érkeznek. Tehát ennek szellemében én nem tudom azt elfogadni, hogy szuficites kassza van és nem segítjük és nem helyezzük oda vissza a pénzt, ahonnan be kell érkeznie.

Kérdezném azt is egyébként, hogy terveik között szerepel, hogy az önkormányzatoknak a hitel felvételét korlátozni szándékozzák a konvergenciaprogramnak megfelelően. Szeretnék erre is, az alkalmat kihasználva, választ kapni, hogy valóban ilyen tervek szerepelnek-e. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Úgy látom, picit előreszaladtunk a vitában, de persze minden mindennel összefügg. Lesz még alkalom arra, hogy a költségvetésről, meg az egészségügyi egészségbiztosítási reformról szót váltsunk, tehát vegyük ezt úgy, hogy elővitát folytatunk e tekintetben, mert a szufficittel kapcsolatos kérdések nyilván vissza fognak jönni.

A sok éves parlamenti gyakorlatból visszaemlékszem azokra az évekre, amikor mindig, minden oldalról ostoroztuk a deficites tervezést és a deficitet. Én a magam részéről azt gondolom, hogy azért ez a szufficit jellemzően és alapvetően a járulékfizetés szigorítása, az eddig nem fizetők járulékoltatása, tehát egy világosabb, átláthatóbb rendszer miatt jött létre.

Egyébiránt ebből van az a bizonyos 25 milliárdos stabilizációs program, amelynek, ha úgy tetszik, most a mentőszolgálat és egyes egészségügyi intézmények a haszonélvezői. (Dr. Mikola István: 50-ből!) Egyébként az lenne a legjobb, hogyha egyensúly lenne, de azért azt tudni kell, hogy szeretjük vagy nem, de addig fogunk tudni nyújtózkodni, ameddig a takarónk ér. (Dr. Heintz Tamás: Hűségpénz!) Most nem a keresztbe fektetett takaróról beszélek, mert az védett mondata az alelnök úrnak, mint ahogy ezt az előbb megjegyezte.

Talán még engedjenek meg egy megjegyzést, mert érintették többen a tegnap nyilvánosságra került EU-s jelentést, ez a Health Consumer Powerhouse felmérése. Mivel még csak a sajtóból ismerjük, biztos, hogy indokolt, hogy ezt beszerezve a bizottság tagjai számára rendelkezésre bocsássuk, mert ahogy én tájékozódtam, azért ez fogyasztói oldalról közelít, a betegjogok, a betegtájékoztatás, a rendszerátláthatóság, a műhibák kezelése, a háziorvosi elektronikus adatbázisok léte, elérhetősége kapcsán értékel. Tehát, ha úgy tetszik, nem a költségvetési számokat tekinti alapvetőnek.

Én tehát azt gondolom, hogy ha már hivatkozunk rá, akkor nézzük meg pontosan ennek a tartalmát. (Dr. Mikola István: Megnéztük, Mihály! 64 szempont szerint értékel...) Én azt gondolom, hogy meg fogjuk nézni. A bizottság tagjai számára rendelkezésre bocsátjuk ennek az egészét. Tehát ez alapvetően fogyasztói oldalról közelítő jelentés.

Tisztelt Bizottság! Akkor megkérem az előterjesztőket, hogy reagáljanak az adótörvényekkel összefüggésben feltett kérdésekre, tehát azokra, amelyek itt elhangzottak, hogy utána állást tudjunk foglalni az általános vitára való alkalmasság kérdésében. Főosztályvezető asszony!

SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Én is egy kicsit úgy érzem, hogy bajba keveredtem, de azért megpróbáljuk megválaszolni a kérdéseket, hiszen most nem a költségvetést tárgyaljuk még, hanem az adócsomagot, de természetesen amire tudok, megpróbálok válaszolni.

Ennek kapcsán szeretném jelezni, hogy mi igyekszünk az átfogó ismeretanyagra támaszkodni, de például az önkormányzati ügyekre én most nem fogok tudni mit válaszolni, hiszen ez majd a költségvetés kapcsán előjöhet, de még egyszer hangsúlyoznám, hogy most nem erről tárgyalunk. Természetesen a képviselő asszonynak nyilván választ fogunk tudni adni, amikor ez a dolog napirenden lesz, de elnézést, erre most nem fogok tudni válaszolni.

Az egyik kérdés az alelnök úr kérdése volt, ami a járulékfizetés kapcsán a szolidaritás és a biztosítási elv, a jövedelemarányos terhelés kérdését érinti. Itt egy picit, ha lehet, kapcsolódnék Vojnik Mária képviselő asszonyhoz, amely kérdés arról szól, hogy természetesen a biztosítottak vonatkozásában változatlanul fenntartjuk a jövedelemarányos járulékfizetés rendszerét, hiszen aki biztosítási jogviszony alapján biztosított, az természetesen továbbra is jövedelemarányosan teljesíti az egészségüggyel kapcsolatos fizetési kötelezettségeit.

Az más történet, hogy pontosan a szolidaritási elv megtestesülése nyomán van ez a változás, amit én ismertettem önökkel, a nemzeti kockázatközösséggel kapcsolatban. Természetesen lehet vitatkozni rendszereken, hogy mi a fizetés alapja. Itt tulajdonképpen arról van szó, hogy egy egységes szolgáltatás, egy egységes terhelés legyen mögötte. Őszintén szólva sokaknak ma is problémát okozott annak a megértése, hogy egyes körökben miért pont az ellátás az alapja, más körökben miért éppen a minimálbér. Őszintén szólva ez valóban elméletileg is vitatott, hogy mennyire helyes vagy nem. Kétségtelen, hogy a világban sokféle rendszer működik ebben a történetben is.

A dolog lényege, ahogy szintén Vojnik Mária képviselő asszony elmondta, valóban az, hogy 2006-tól van egyáltalán ez a konstrukció, hogy a nemzeti kockázatközösség keretében a költségvetés igazából térítést fizet, természetesen az adóbevételekből történő átcsoportosítással. Ez is egy lépés volt anno annak érdekében, hogy tisztább, átláthatóbb, kiegyensúlyozottabb legyen az egészségbiztosítási alap helyzete.

Őszintén szólva egy kicsit megleptek az egészségbiztosítási alap szufficitjével kapcsolatos nézetek. Egészségüggyel foglalkozóként lehet ezt akárhogy értékelni, de a korábbi évekhez képest én őszintén szólva nagyon örülök annak, hogy nem arról kell beszámolni, hogy hiánnyal küzd az egészségbiztosítási alap, különösen nem arról, hogy az év végén a tervezett hiányt jelentősen meghaladó hiánya van az egészségbiztosítási alapnak.

Én azt gondolom, ez is egy rendkívül fontos lépés, pontosan a konvergenciaprogram, az államháztartási folyamatok jobb megjelenítése érdekében. Ehhez a szituációhoz alapvetően valóban nem a járulékbevételek járultak hozzá, hiszen pontosan az elmúlt években jelentős lépések történtek a szürke- és feketegazdaság fehérítése érdekében és annak érdekében, hogy minél inkább részt vegyen mindenki az egészségbiztosítás finanszírozásában. Tehát igen jelentős lépések voltak.

Ehhez kapcsolódva szeretném elmondani, hogy elhangzott egy kérdés a személyi jövedelemadó tervezett bevételeivel kapcsolatban. Itt el tudnám mondani a 2007. évi tervszámot: 1238,3 milliárd forint az ez évi tervszám az szja-bevételeknél. Szeretném jelezni, hogy természetesen én még nem tudom megmondani, hogy ez év végéig konkrétan hogy alakul, de ma is eléggé valószínűsíthető, hogy jelentősen túlteljesül ez az 1238 milliárd.

Ami a jövő évre a költségvetési törvényjavaslatban szereplő bevételi szám, az pedig 1923 milliárd forint. Az szja-bevételeknél ez a szám, ezt kérte Horváth képviselő úr, tehát ezt szeretném elmondani. (Dr. Horváth Zsolt: Nem hallottam pontosan.) Tehát 1238,3 az idei előirányzat, ami jelzem, jelentősen túl fog teljesülni, és a következő évi szám pedig 1923 milliárd forint. (Dr. Horváth Zsolt: Köszönöm szépen.)

A terheléshez még annyit, hogy ahogy jeleztem, az adójóváírással kapcsolatban, valóban pont a fehérítés érdekében, az érdekeltség növelése a cél, hogy minél inkább a valós jövedelmek bevallása történjen meg. Pontosan a középső jövedelmi kategóriák azok, ahol az adójóváírás konstrukciójának változása miatt csökken a nettó szja-terhelés, tehát a nettó jövedelem nagyobb lesz ebben a körben. Kétségtelenül jó lenne, ha ez általános jelenség lenne, de ebben a körben van mód arra, hogy a következő évben ezzel a váltással a nettó jövedelmi pozíció javuljon. Köszönöm szépen, én ennyit szerettem volna mondani.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tessék!

MAGONY KRISZTINA (Pénzügyminisztérium): Van még egy képviselői kérdés, amire reagálni szeretnék, a munkaaerő-igényes szolgáltatásokkal kapcsolatban.

Ezzel kapcsolatban a kormány elfogadta az új egyensúly, illetve a konvergenciaprogramot és ezekkel összefüggésben nem indokolt a kedvezményes kulcs kiterjesztése a munkaerő-igényes szolgáltatásokra. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. (Dr. Horváth Zsolt: Nem kaptam választ a kérdésemre.) Horváth képviselő úr nem kapott választ. Tessék!

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): A másik kérdésre nem kaptam választ.

SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA (Pénzügyminisztérium): Elnézést, kérdezte a dollárban átszámított egy főre jutó összeget. Elnézést, jelenleg nincs ilyen adatunk, de természetesen tudjuk produkálni, és akkor ezt biztosítjuk önnek, jó? (Dr. Horváth Zsolt: Köszönöm szépen.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor a vitát lezárva... (Dr. Pesti Imre: Nem kaptam választ.) Nem kapott választ a képviselő úr. Tessék!

DR. PESTI IMRE (Fidesz): A kérdés konkrétan úgy szólt, hogy a többletnek mi lesz a sorsa a szufficit eredményeként? A többlet marad a rendszerben, vagy lenyeli a nagy költségvetés?

ELNÖK: Tessék!

SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA (Pénzügyminisztérium): Szeretném ennek kapcsán hangsúlyozni még egyszer, hogy nem a 2008. évi költségvetést tárgyaljuk jelenleg. Nyilván ez a kérdéskör majd annak a tárgyalása kapcsán fog rendeződni, most hadd ne szóljak erről. Nyilván az lenne a cél, hogy ez az egészségügyben realizálódjon. Köszönöm.

Határozathozatalok

ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Akkor az általános vitára való alkalmasságról szavazunk. Először megkérdezem, hogy az egyes adótörvények módosításáról szóló 3892. számú törvényjavaslatot ki tartja általános vitára alkalmasnak. (Szavazás.) 13 igen szavazat. Ki nem tartja általános vitára alkalmasnak? (Szavazás.) 10 nem szavazat.

Tehát 13:10 arányban támogatjuk. Kíván-e a bizottság többségi előadót, és mert volt vita, kiebbségi előadót állítani? (Jelzésre:) Vojnik Mária képviselő asszony és Mikola alelnök úr lesznek az előadók a jövő héten.

A törvényjavaslatot ki tartja általános vitára alkalmasnak? (Szavazás.) Tizenhárom. Ki nem tartja alkalmasnak? (Szavazás.) Tíz. Szeretne-e a bizottság előadót állítani? (Nincs jelentkező.) Nem szeretne. Köszönöm szépen.

Egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/3449. szám) (A bizottság feladatkörébe tartozó kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása)

Következik az egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat kapcsolódó módosító javaslatainak a megvitatása. Összesen kilenc ilyen indítvány van. Az ajánlás mindenkinek az asztalán van. Az 1. ponttal kezdünk, amelyet Korózs Lajos több képviselőtársával nyújtott be.

BOGÁR ÁGNES (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Támogatjuk.

ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Többség támogatja. Az ajánlás 2. pontjában Czomba Sándor és képviselőtársai hasonló indítványa.

BOGÁR ÁGNES (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatjuk.

ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) 10 igen, a bizottság nem támogatja. A 11. pontban Korózs Lajos és képviselőtársai a sürgős szükséggel kapcsolatos indítványa.

BOGÁR ÁGNES (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Támogatjuk.

ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) A többség támogatja. A 12. pontban szintén Korózs Lajos és képviselőtársai indítványának a kiegészítése.

BOGÁR ÁGNES (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Támogatjuk.

ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) A többség támogatja. A 13. pontban Jauernik István és képviselőtársai technikai indítványa.

BOGÁR ÁGNES (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatjuk.

ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) A bizottság többsége nem támogatja, egyharmad sem. A 14. pontban Soltész Miklós és képviselőtársai egy más megfogalmazást ajánlanak az idősotthoni ellátást alátámasztó szakvéleménnyel nem rendelkezők elhelyezésével kapcsolatban.

BOGÁR ÁGNES (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatjuk.

ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Tíz igen, a többség nem támogatja. A 17. pontban Lanczendorfer Erzsébet és képviselőtársai indítványa megint csak az idősellátással kapcsolatban, itt a jövedelemvizsgálat, illetve az ingatlankérdéssel kapcsolatban tesznek javaslatot. Kérdezem a kormányt.

BOGÁR ÁGNES (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatjuk.

ELNÖK: Ki támogatja? (Szavazás.) Tíz. A bizottság többsége nem támogatja. A 18. pontban dr. Heintz Tamás és képviselőtársai a vagyonnal kapcsolatosan, tehát az időskori ellátás esetében a jövedelemvizsgálat keretében áttekintett vagyoni helyzettel összefüggésben pontosító indítványt fogalmaztak meg egy új (2) bekezdés tekintetében.

BOGÁR ÁGNES (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatjuk.

ELNÖK: Ki támogatja? (Szavazás.) Tíz. A bizottság többsége nem támogatja. Végül az ajánlás 20. pontjában Korózs Lajos és képviselőtársai javaslata. A vagyon együttes értékének egy átrendezését javasolják. Kérdezem tehát erről a kormány álláspontját.

BOGÁR ÁGNES (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Támogatjuk.

ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) A többség támogatja. Tisztelt Bizottság! Van-e esetleg a kiegészítő ajánlásban olyan javaslat, amiről most nem szavaztunk, de önök szavazást kérnek. (Nincs jelentkező.) Köszönöm szépen.

Az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló 2006. évi CXXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/3685. szám) (Az Önkormányzati és területfejlesztési bizottság önálló indítványa) (Kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása)

Soron következik az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló 2006. évi CXXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása. Az ajánlás két pontot tartalmaz, Schvarcz Tibor képviselőtársammal nyújtottuk be ezeket a javaslatokat. Szeretném elmondani a korábbi előterjesztők nevében is, hogy ez azt is jelenti, hogy feltehetően a korábbiakat majd vissza kell vonnunk, amennyiben itt az Önkormányzati bizottságtól, mint előterjesztőtől az a telefonértesítés érkezett, hogy mindkét ajánlási pontot az előterjesztő támogatja. Az 1-es pontban javasoltuk egy pontosabb megfogalmazását a szakellátási kötelezettségnek. Horváth István urat kérdezem.

DR. HORVÁTH ISTVÁN (Egészségügyi Minisztérium): Jó napot kívánok! Csak tárcaálláspontot tudok mondani, az Egészségügyi Minisztérium támogatja a javaslatot.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ki támogatja? (Szavazás.) A többség támogatja.

A 2. pontban a hatályba lépéssel és a folyamatban lévő ügyekkel kapcsolatos eljárásra vonatkozik az ajánlási pont. Az előterjesztő Önkormányzati bizottság ezt támogatta. Kérdezem a tárca álláspontját.

DR. HORVÁTH ISTVÁN (Egészségügyi Minisztérium): Támogatja a tárca.

ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) A többség támogatja. Köszönjük szépen. Most öt perc szünetet tartanánk, mielőtt a két tájékoztatóra rátérnénk. Köszönöm szépen.

(Szünet: 10.29 - 10.35)

Tájékoztató a kórházi finanszírozásról, az adósságok alakulásáról, az úgynevezett volumenkorlát-átcsoportosítási és -enyhítési lehetőségekről

ELNÖK: Folytatjuk az ülést, még két tájékoztató megvitatása van hátra. Soron következik a kórházi finanszírozásról, az adósságok alakulásáról, a volumenkorlát-átcsoportosítási és -enyhítési lehetőségekről készített tájékoztató megvitatása. Elektronikus futárpostában az írásos anyagot képviselőtársaim megkapták.

A tárca részéről Wagner Péter osztályvezető úr az előterjesztő. Megadom a szót, hogy a szóbeli kiegészítést megtegye.

Wagner Péter szóbeli kiegészítése

WAGNER PÉTER (Egészségügyi Minisztérium): Az írásos anyagból annyit emelnék ki, hogy ez egy rendszeres adatszolgáltatáson alapuló felmérés, aminek az a célja, hogy a későbbi finanszírozási döntéseket előkészítse.

Tehát ez nem egy konszolidációs céllal készült anyag, és nem is azzal a céllal, hogy bármelyik intézmény nevesítésre kerüljön, hogy ott esetleg rossz a gazdálkodás, vagy rossz a menedzsment munkája. Itt az adatokat statisztikai célból használtuk fel. Az adatszolgáltatás is önkéntes, tehát nem minden fekvőbeteg-ellátó intézmény szolgáltatott adatot. A beérkezett adatokat dolgoztuk fel, és ebből készítettük ezt az elemzést.

Amit lényegesnek tartanék kiemelni. A köztudatban elterjedt 50 milliárdos szám valójában a teljes tartozásállományt fedi le, ennél némileg több, de ez klasszikus értelemben nem tekinthető adósságállománynak, hiszen ennek jelentős része az a normál gazdálkodáshoz kapcsolódó szállítói tartozásállomány, ami minden gazdálkodási tevékenység sajátja. Ténylegesen ebből adósságnak csak a lejárt tartozásállomány tekinthető, ami 24 milliárd forint. És ha figyelembe vesszük az intézmények pénzkészleteit és egyéb készleteit is, akkor az ágazati szintű nettó lejárt tartozásállomány csak 4 milliárd forint.

Megemlíteném azt is, hogy ez a nagyjából 25 milliárdos lejárt tartozásállomány, ami még kiegészül körülbelül 1 milliárd egyéb adóssággal, összegszerűen tulajdonképpen nagyjából megfelel annak a tételnek, ami most az év második felében pótlólagos forrásként kiosztásra kerül az intézmények számára. Ebből 10 milliárd forint az, ami a gyógyító-megelőző kassza maradványából kerül kiosztásra, és egy következő 15 milliárd, amihez majd parlamenti döntés, törvénymódosítás kell, hogy a szufficitként jelentkező járulékbevételi többlet terhére meg lehessen emelni a gyógyító-megelőző kiadási előirányzatot, és így 15 milliárd felosztásra kerülhessen az intézmények között. Tehát ez az összeg nagyjából egyensúlyban van, illetve lefedi a lejárt tartozásállományt. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Tájékoztató a napirend, ezért a kérdéseket és az észrevételeket egy körben kezelnénk.

Megkérdezem képviselőtársaimat, ki kíván hozzászólni. (Jelzésre.) Vojnik Mária képviselő asszony.

Kérdések, válaszok, reflexiók

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Elsősorban nem is a pénzbeli adósságmértékekre, illetve tartozásokra szeretnék rákérdezni, hanem a volumenkorlátra és a szerkezetátalakításra.

Azt tartalmazza ez az anyag, hogy a struktúraátalakítás célja az, és ezt mindannyian tudjuk, hogy a fekvőbeteg-ellátás felől a járóbeteg-ellátásba kerüljön az ott ellátható betegek túlnyomó többsége.

A tájékoztató azonban azt mutatja, hogy ezt egyelőre még csak nagyon korlátozottan tudjuk teljesíteni. A tárcát szeretném kérdezni kicsit talán függetlenül az aktuális tájékoztatástól, hogy milyen javaslatai vannak arra nézve, hogy a szolgáltatókat is érdekeltté tegyük abban, hogy ebbe maguk is belekapcsolódjanak. És a másik, hogy azt szeretném, ha értelmeznék ezt a TVK-maradványhalmozódást. Mert az ábrából az derül ki, hogy miközben a teljesítmények olyanok, amilyennek a tájékoztató leírja, hogy az intézmények rendelkezésére álló TVK és a TVK-maradvány halmozódik. Vagyis, hogy miközben mindenhol azt halljuk az egész országban, hogy az intézmények gyakorlatilag megfulladnak amiatt, hogy nem áll rendelkezésükre elegendő volumen, hogy a szükséges egészségügyi szolgáltatásokat elvégezzék, a másik oldalon pedig halmozódik a TVK-maradvány és ez különösen halmozódik a járóbeteg-szakellátásban. A kérdésem itt is az: mit tervez a tárca a betegek érdekében? Mert azt nem hihetjük, hogy kevesebb embernek van egészségügyi ilyen mértékben van egészségügyi ellátásra szüksége. Úgy vélem, hogy az intézmények nincsenek igazán tisztában a saját lehetőségeikkel vagy a tárcának még vannak tartalékai ennek az átalakításnak az ösztönzésében. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Mikola alelnök úr, aztán Tóth képviselő úr.

DR. MIKOLA ISTVÁN, a bizottság alelnöke (Fidesz): Jó viccesen hangzik ez, hogy tulajdonképpen jól állnak a kórházak. Nem is tudom, hogy mit lehet ehhez hozzászólni. Azért voltunk csendben, mert ismerjük a Magyar Kórházszövetség álláspontját. Látjuk azt, hogy lecsökkent a betegek száma a különböző egészségügyi szolgáltató helyeken. A betegek egy része nem jut el az orvoshoz, a betegek nem így látják ezt a dolgot, mint ahogy a főosztályvezető úr így a számok alapján előadta. De nem így látja az orvos sem, a szakma sem, aki kiszorult éppen a szolgálatból. Én azt gondolom, hogy fogjuk fel ezt ilyen pénzügyi tájékoztatásnak, de mi, akik ismerjük ezt a helyzetet és bejárunk a kórházakba, látjuk ezt a nyomorúságot. E mögött egy nagyon mély, soha nem látott nyomorúság és válság van.

De amihez főleg hozzá szeretnék szólni, az a volumenkorlát kérdése. Én továbbmennék, mint Vojnik Mária asszony tette, én az egészet megkérdőjelezném és abból a megközelítésből, és azért teszem ezt, mert szeretném szorgalmazni, hogy a tárca foglalkozzon ezzel a kérdéssel. Mert abban döntöttünk sok évvel ezelőtt, hogy a magyar egészségügyben dominánssá tesszük a teljesítményorientált finanszírozást. Kezdet kezdetén még ilyen költségráfordítási vizsgálatok is történtek és azért döntöttünk a normatív módszerek mellett, mert az mindig beszorítja egy gazdasági racionalitásba magát a szolgáltatót. A volumenkorlát bevezetése azt jelentette, hogy egy teljesen idegen finanszírozási technológia lép be a rendszerbe, ugyanis a volumenkorlát egy fix finanszírozási elem, tehát most keveredik egymással - és a zavar is és ebből származik - a normatív dominanciájú teljesítményorientált finanszírozás és a volumenkorláttal bevezetett fix finanszírozási elem. Ezt az idegenséget, ezt az inadekvanciát valamilyen módon fel kell oldani. Tehát mi azt szorgalmaznánk, hogy kezdődjék el olyan szakmai tudományos megalapozó tevékenység, amelyik a volumenkorlátot kiváltani képes és mintegy az ellenőrzésbe a korszerű módszereket, a folyamatellenőrzést helyezi be a gazdasági racionalitás védelme és annak a felügyelete érdekében. De ismétlem, a normatív, teljesítményorientált finanszírozás maga is egy nagyon súlyos nehéz kontrollt ad a szolgáltató intézmények nyakára, tekintettel arra, hogy mindig alulfinanszíroz. Ezért nem szeretik általában a rendszerek. Ha még ezt egy ilyen fix finanszírozási korláttal is terheljük, akkor ellehetetlenülnek az intézmények. Tehát én itt nagy rendszerbeli változások előkészítésére ösztönöznék és természetesen a volumenkorlátok jelenlegi rendszerének a megszüntetésére. Amiről előbb képviselőtársam beszélt, azt a jelenséget mi is ismerjük, sőt továbbmegyek, azt is tudjuk, hogy adják-veszik a volumenkorlátot, kórházakban bújtatott profilok vannak. Tehát ami ezen a területen eluralkodott, az már korrupcióval határos vagy éppen azt jelentő tevékenységet mintegy fedez. Tehát ezt így a továbbiakban nem szabadna finanszírozási elemként fenntartani. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tóth képviselő úr!

DR. TÓTH ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen. Két megjegyzésem lenne és két kérdésem: az egyik az sajnos mindenféleképpen negatív tendenciát jelez, hogy a lejárt szállítói tartozások értéke majdnem megduplázódott egy év alatt. Most 25,4 milliárd, 14,3 milliárddal több, mint egy évvel korábban, ahogy az anyag írja. A másik, hogy a TVK-val kapcsolatosan azt gondolom, hogy abba az irányba kéne elmozogni, túl azon, hogy mi legyen a sorsa, az tényleg vita tárgya lehet. Nagyon sok olyan kisebb intézmény az egyébként megadott korlátjaiig sem tud eljutni, mert nem olyan a betegösszetétel. Tehát egy olyan felvevő területen, ahol ott van az a 70-80 ezer ember, akinek a döntő többsége gerontológiai ellátású problémakörrel, a sklerozis multiplextől kezdve a kardiális problémákig küzd, és általánosságban az elmúlt időszakban mindig az volt a finanszírozásban való változás, hogy visszanormáltak. Tehát a legnagyobb tömegű HBCS-t visszafaragták. Úgyhogy most már például a reumatológiai esetekben ilyen 0,5-0,6 körüli kézmixnél tartunk ebben a dologban, ha valaki ezt úgy figyeli. Tehát meg kell próbálni egy picit validizálni inkább. Nyilván ennek az volt az indítéka, hogy a progresszív ellátásban próbáljuk kedvezőbb helyzetbe hozni azokat az intézményeket, akik ebben a csúcson vannak. Ott meg ugye megszaladtak időnként olyan 3-4 HBCS-s esetek, amik - ha úgy tetszik - nagyon jó üzletek voltak. És nagyon sokszor ezt adminisztratív módon is lehetett produkálni. Most rátérünk az ellenőrzésre: milyen mértékű volt ez, mennyire szűrték ki? Tehát én úgy gondolom, hogy el kellene mozdulni most már tényleg egy ilyen validizálás felé. Nyilvánvalóan a közé a pénzügyi korlát közé, amibe odanyúlunk.

Két kérdés: tudom, hogy nem lehet, de legalább úgy meg kéne mondani, hogy a lejárt tartozás két százalékát négy intézmény adja, nem név szerint, de egy egyetem, egy fővárosi kórház, egy megyei kórház. Hát azért ezt meg lehetne tudni, nem?

A másik kérdésem pedig az, hogy nagy valószínűséggel egyszeri pénzügyi segítséggel a közepes kockázatú intézményeket, illetve a mérsékelten kockázatos intézményeket helyre lehetne tenni. Mennyi az annyi? Tehát körülbelül a tárca becslése szerint mi az az összeg, amivel egy olyan pénzügyi lökést lehetne adni, amivel nagyjából helyre lehetne tenni ezt a dolgot. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm. Molnár Ágnes képviselő asszony!

DR. MOLNÁR ÁGNES (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Bizottság! Ha ezt a tájékoztatást valaki elolvassa, akkor azt hiszi, hogy a mi kórházaink rendben vannak és semmi probléma nincsen. A valóságos helyzettől ez a tájékoztatást teljes egészében eltér. Ha alaposan végignézzük ezt az anyagot, akkor világosan látható, hogy a kórházak adósságállományának a növekedése nem az április 1-jén bevezetett struktúraváltozással kezdődött, hanem a 2006. július 1-jével bevezetetett degresszív finanszírozás megszüntetésével és a 95 százalékos csökkenésével a teljes volumenkorlátnak. Innen indult el a kórházainknak a mélyrepülése és az adósságállomány tulajdonképpen ettől a ponttól kezd halmozódni. A teljes volumenkorlát, amivel jelenleg küzdenek a kórházaink, az tulajdonképpen felveti azt, hogy teljesen rosszul lett meghatározva a teljes volumenkorlát.

Ezt mutatja a maradvány teljes volumenkorlát és a védett teljes volumenkorlát kihasználatlanságának ténye is. Tehát ezzel kapcsolatosan azt kérdezném, hogy mikor várhatóak azok a lépések, amikor ezt teljesen átgondoljuk.

Az átütemezett adósságállománynál egy nagyon fontos tényezőt nem vesz figyelembe a kórházak nagyobb része, vagy a lejárt tartozásállománynál a kórházak legnagyobb része átütemezett adósságállománnyal dolgozik. Tehát bújtatott, lejárt tartozásállományok vannak, nem valós az a lejárt adósságállományi összeg, amivel a kórházak ebben az anyagban megjelennek. Nagyon jól tudjuk, hogy erre az átütemezésre szüksége van a kórházaknak, mert nem tudják finanszírozni magukat.

Érdeklődnék afelől is, hogyan ítélhetik meg azt, hogy az egy ágyra jutó bevételek alakulása átlagosan 17 százalékos növekedést mutatott? Ez egy fals mutatószám, ugyanis ha jelentősen csökkent az ágyak száma a kórházakban, akkor természetes, hogy az egy ágyra jutó bevétel sokkal pozitívabb és jobb képet fog mutatni. Tehát nem tartom ezt a mutatószámot helyes megítélésűnek.

Világosan látjuk azt is, hogy a járóbeteg-ellátásban nem sikerült azt a célt elérni, amit szándékoztak, hogy a fekvőbeteg-ellátások csökkentésével majd a járóbeteg-ellátásba tereljük a forgalmat. Ez egyáltalán nem következett be, és ennek a finanszírozása sem ismert.

Nem láthatjuk azt sem ebből az anyagból, hogy a három kockázati besorolás alapján mely intézmények és pontosan milyen szempontok alapján kerültek besorolásra, erre is kíváncsi lennék. Illetve arra is kíváncsi lennék, hogy pontosan milyen szempontok érvényesültek annál, hogy a visszaosztásnál, az átmeneti TVK visszaosztásánál melyik kórház milyen szempontok alapján részesült vagy fog részesülni pluszfinanszírozásban? Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ha nincs több észrevétel, akkor kérjük a válaszokat és a reflexiót. Megadom a szót Wagner Péter osztályvezető úrnak.

WAGNER PÉTER (Egészségügyi Minisztérium): A TVK-kihasználtsággal kapcsolatban nyilvánvalóan érződik az a hatás, hogy itt egy új rendszer került bevezetésre, új kapacitásokkal, amihez még nem alkalmazkodtak kellően az intézmények. Sok olyan intézmény van, ahol főleg a járókapacitásokat még nem tudják kellően kihasználni.

Másrészt főleg a járóbeteg-ellátásban nyilvánvalóan a vizitdíj bevezetésének a hatása is érződik, ami visszavetette a járóbeteg-forgalmat. Hogy ez mennyire lesz átmeneti jelenség, ezt egyelőre még nem tudjuk pontosan, ezt majd a további adatokból lehet látni, hogy mennyire fog visszarendeződni az a forgalom, amit visszaszorított a vizitdíj bevezetése.

A TVK-val kapcsolatos részletekkel kapcsolatban megkérném az OEP-es kollégákat, akik itt ülnek mellettem, hogy válaszoljanak vagy térjenek ki rá ők is. A kórházak helyzete kapcsán természetesen mi is tudjuk a minisztériumban, hogy nagyon sok kórház nehéz helyzetben van, erősen szigorodtak a működési feltételek. Amiket itt mondtam, ezek azok az információk, amik az általuk szolgáltatott adatokból láthatóak. Hogy e mögött egy kórházon belül pontosan mi van és milyen intézkedésekre szorulnak, ez más kérdés, vagy másfajta vizsgálat tárgya lehetne.

Hogy a TVK valójában megváltoztatta az eddigi finanszírozási rendszert. Igen, ez így van, és valószínűleg hosszabb, vagy akár középtávon nem lenne célszerű fenntartani. A minisztérium is ebben az irányban törekszik változtatni, hogy a jövőben a teljesítményfinanszírozás jobban kifejthesse a hatását, összekapcsolva az ellenőrzéssel. Hogy konkrétan mikor lehet eltörölni a TVK-t, erre most nem tudnék válaszolni, meg nincs is rá felhatalmazásom, de a szakmai munka mindenképpen ebbe az irányba mutat. Amíg lesz TVK, a TVK-rendszeren belül próbálunk egy jobbfajta elosztást megvalósítani, egy olyan osztást, ami jobban igazodik a szükségletekhez és az egyes intézmények által ellátandó betegszámhoz.

Ami a költségeket és a súlyszámokat illeti. Most indul az egyes ellátások költségeinek az átfogó felülvizsgálata, ami tényleges költségfelmérésen fog alapulni. Ez egy nagyobb, hosszabb távú munka lesz, hiszen nagyon sok esetben mintegy 80 ezer tényleges kórházi ellátási eset tételes felmérését tervezzük, és ennek alapján lesz majd újraszámolva az egész HBCS-finanszírozási rendszer.

A képviselő asszony kérdésére azt mondanám, hogy igen, abban teljesen igaza van, hogy ezek a számok elsősorban a 2006. év közepi finanszírozási változásokat mutatják, már csak azért is, mert ez az adatszolgáltatás negyedéves rendszerességű. Egyébként ezt idén vezettük be, korábban féléves rendszerességű volt. Tehát egyrészt a 2007. első negyedéves és második negyedéves pénzügyi adatokat mutatják, és ha figyelembe vesszük a 3 hónapos finanszírozási csúszást, akkor azt mondhatjuk, hogy ezek az adatok alapvetően még nem a struktúraátalakítás pénzügyi hatásait mutatják, hanem inkább a 2006-os finanszírozási szigorítások hatását.

Ami az egy ágyszámra jutó finanszírozást illeti, ez valóban ezt mutatja, de ettől ez még egy használható és létező mutatószám. Erre nincs felhatalmazásom, és talán nem is lenne szerencsés, ha konkrét intézeteket megneveznénk, egyrészt azért, hiszen ezek az intézmények a szállítókkal piaci, üzleti viszonyban vannak, és ezért sem lenne szerencsés nyilvánosságra hozni azt, hogy konkrétan melyik intézménynek mekkora az adósságállománya, illetve hogy melyik kockázati csoportba soroltuk be.

Az elmondható, hogy a legnagyobb adósságot felhalmozók között vannak egyetemek, tehát van olyan egyetem, amelyik nagyon komoly likviditási nehézségekkel küzd. Nem véletlen, hogy az egyetemek egy részéhez kincstári biztos is kinevezésre került, de van ezen intézmények között országos intézet és megyei kórház is.

Átadnám az OEP-es főigazgató-helyettes úrnak a szót.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor Vízkelety Tibor főigazgató-helyettes úr az Országos Egészségbiztosítási Pénztár részéről kiegészíti az elhangzottakat.

DR. VÍZKELETY TIBOR főigazgató-helyettes (Országos Egészségbiztosítási Pénztár): A TVK-val kapcsolatban néhány gondolat. Vojnik képviselő asszony kérdésére, hogy a járóbeteg-ellátásban valóban jelentős tartalék képződött, és hogy mit tervezünk, ezt hogyan lehetne kihasználni.

Több elképzelés is van ez irányba, főleg egynapos sebészetre, illetve nappali kezelésekre lehetne ezeket felhasználni, illetve nyilván maguk a szolgáltatók is alkalmazkodnak az új helyzethez, jobban ki fogják használni az így képződött tartalékot.

A TVK-rendszer egészéről feltett kérdéssel kapcsolatban azt tudnám mondani, megerősítve, amit Wagner úr mondott, hogy rövid távon ezt azért csak úgy megszüntetni nem lehet, tehát nyilván szükséges helyette valami, hiszen valamilyen korlátot fent kell tartani.

Az a gondolat, hogy adják-veszik a TVK-t: ez egy időben valóban igaz volt és volt egy ilyen tendencia, jelenleg már nem folyik ez a tevékenység. TVK átadás-átvétel az azonos fenntartású intézmények között van, tehát mondjuk a fővárosban például valóban van ilyen, hogy a saját intézményeik között átcsoportosítják.

Tóth képviselő úr kérdésére: valóban van olyan intézmény, amely a jelenlegi TVK-t sem tudja kihasználni. Ezeket folyamatosan próbáljuk karbantartani és amikor az új, következő évi TVK-újraelosztás történik, akkor ezeket figyelembe vesszük és aki nem tudja kihasználni, nyilván onnan átcsoportosítunk azokhoz az intézményekhez, akik TVK-hiányban szenvednek. Egyébként a TVK-maradvánnyal kapcsolatban Molnár képviselő asszonynak azt tudom mondani, hogy az aktív fekvőben el fog fogyni év végére a maradvány, tehát ott azt látjuk, hogy a struktúraátalakítás után ott is maradt és ez szépen hónapról hónapra csökken és ledolgozzák az intézmények, tehát nagyon gyorsan tudtak alkalmazni az új, megváltozott körülményekhez. A fajlagos mutatók tényeken alapszanak, tehát az egy helyre jutó bevétel az valóban így alakult, kétségtelen, hogy önmagában egyetlen mutató nem jellemzi a kórházak helyzetét. Ebben a mutatóban javult a helyzet, más szempontból meg lehet, hogy romlott. Köszönöm.

ELNÖK: Mikola alelnök úr.

DR. MIKOLA ISTVÁN, a bizottság alelnöke (Fidesz): Csak egy rövid megjegyzést szeretnék tenni: nyilvánvaló, hogy a TVK sorsát illetően még szakmai vitákat kell folytatnunk. Szeretnék utalni arra, hogy önmagában a normatív finanszírozás egy kemény kontrollt jelent, hogy ha egy progresszív ellátórendszerben alkalmazzák. És a magyar egészségügyben, ha csak a rendszerváltás utáni időszakot nézem, akkor is több, nagyon értékes, tudományos szakmai tevékenység folyt, amelyiknek a produktumai fellelhetők, amelyekben például a járóbeteg-szakellátás van, a normatív módszerek kimunkálása is szóba került. Hiszen ott egy többletteljesítésre ösztönző finanszírozási rendszer működik ma, ez kategorizált tevékenységi skálának hívják, a világon több helyen használják. Tehát én, amikor azt mondom, hogy a TVK-t célszerű lenne megszüntetni, akkor azt értem ez alatt, hogy a normatív dominanciáját a jelenlegi teljesítményorientált finanszírozásnak erősíteni kellene. És akár a járóbeteg-szakellátásra - sőt a háziorvosi ellátás vonatkozásában is vannak normatív módszerek - kellene kiterjeszteni. Tehát én azt javaslom, hogy ne utasítsuk el kategorikusan a TVK eltörlésére irányuló igényt, ez elég elemi igény, hanem nézzük meg, hogy szakmailag milyen megoldást lehetne a kellő "bízzál benne, de ellenőrizd" megközelítéssel, irányultsággal alkalmazni az egészségügyben. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Nem nyitnánk újra vitát, de egy rövid megjegyzésre Nagy Kálmán képviselő úrnak adok szót.

DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget, azt el kell mondanom, hogy valahogy ez az egész a TVK-ról való vita nem tükrözte a kórházakon belüli való életet. A kórházigazgatók ehhez úgy alkalmazkodnak, hogy minden hónapban kiadják, sőt néha hetenként, hogy mennyi TVK-t kell teljesíteni az osztálynak. És ez sokszor hónapról hónapra, hétről hétre változik. Most el tudnak képzelni önök egy sebészeti osztályt, ahol előjegyzés van, és a betegeket előjegyzik mondjuk három hónappal később, de gyorsan írnak nekik, hogy gyertek már be a jövő héten, mert akkor meg tudjuk operálni, mert a TVK megengedi. Önök ezt normális viszonynak tekintik? Nem tudok adásvételről, de azt tudom, hogy egy osztályt vezető azzal az osztállyal azért gazdaságilag felelő, azt ellenőrző vezető ezt képtelen megoldani. Ami pedig a kórházak adósságállományát illeti, én ma is tudok olyan kórházról, ahol összevonás után az önkormányzati biztos azt állapította meg, hogy csak 50 millió forintos havi hiánnyal tud működni azért, mert a kórházak struktúrája homlokegyenest különböző helyeken. És nem lehet egyik pillanatról a másikra egy pavilonrendszerű kórházat tömbkórházhoz hasonlóvá tenni és olyan önköltségeket produkálni, mint abban.

Azt is el kell mondanom, hogy volt olyan önkormányzati vezető, aki hónapról hónapra csaknem egy évig az önkormányzati biztos kirendelését nem tette meg. Azt mondta, hogy hol egy kicsit az adósságállomány alatta van a kirendelésnek, hol egy kicsit felette. Én a zűrzavart szeretném érzékeltetni, az irrealitást a rendszerben. Amikor arról beszélünk, hogy nem használnak ki TVK-t, akkor az azt jelenti, hogy nem látnak el betegeket. Nem fordítva azt, hogy megmarad a TVK, nincsenek betegek ellátva. Az, hogy a rendszerben egyszerre van jelen a hiány, meg a többlet. Az borzalmas nagy baj. Mindezt azért mondom, mert nem tudom, hogy biztosan én tudok-e receptet adni, de ez egy létező probléma.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Azt gondolom, hogy vegyük tudomásul ezt a tájékoztatót, de azzal, hogy a kórházi finanszírozás mai feszültségei az adósságokkal együtt három dologgal biztosan összefüggésben vannak. Részben, hogy a szerkezetátalakításban tapasztalható elmaradások hogyan alakultak, a késések, a másik, hogy a teljesítményfinanszírozás normativitásának a gyengeségei hogyan alakultak, illetve, hogy ez bizonyos értelemben gyengült, a harmadik pedig az, hogy ahol léteznek szakmai eljárásrendek, azokat sem konzekvensen alkalmazzuk vagy alkalmazzák. Aztán még kevesebb helyen csatlakozik mindehhez finanszírozási protokoll és akkor a szolgáltatói ellenőrzési tevékenységről még nem is beszéltem. Ha ezeket az elmaradásokat tudjuk pótolni, ezzel jön el annak az ideje, hogy ezt a teljesítmény-volumenkorlátot, amit akár szükséges rossznak is nevezhetünk, ezt fel tudjuk oldani. Én bíztatom a tárcát, hogy ebben legyen előrelépés, mert ez nyilvánvalóan nem tartható és azzal is egyetértek, hogy addig, ameddig ezt nem lehet teljesen megszüntetni, addig is ennek a technikáját mindenképpen finomítani szükséges. Köszönöm szépen. Természetesen a jegyzőkönyvet az egészségügyi tárca, illetőleg a Magyar Kórházszövetség, mint legfőbb érintett részére elküldjük. Sajnálom, hogy a meghívás ellenére nincsenek itt. Köszönjük szépen.

Tájékoztató az egynapos sebészeti ellátás fejlesztésére kiírt pályázat eredményéről, elterjesztésének tapasztalatairól

A következő tájékoztatóra térünk rá, amely az egynapos sebészeti ellátás fejlesztésére kiírt pályázat eredményéről, elterjesztésének tapasztalatairól szól. Ezt is megkapták képviselőtársaim írásban. A napirend előterjesztője a minisztérium és az OEP nevében Vízkelety főigazgató-helyettes úr, de itt van Jakab Ferenc professzor a sebészeti szakmai kollégium elnöke, ha kíván ebben az ügyben majd véleményt mondani, akkor persze meghallgatjuk. Megadom a szót Vízkelety doktornak.

Dr. Vízkelety Tibor tájékoztatója

DR. VÍZKELETY TIBOR (Országos Egészségbiztosítási Pénztár): Mint az írásos anyagból is látható, Magyarországon rendkívül alacsony az egynapos sebészet keretében elvégzett beavatkozások aránya. A jelenlegi szabályozás mellett is ez az arány legalább a 10-15-szöröse lehetne, hiszen az aktív fekvőbeteg-ellátó intézmények végezhetnék így is a beavatkozásokat, de valami miatt nem végzik, holott a cél az lenne, hogy emeljük ezt az arányt, miután a költsége ennek lényegesen alacsonyabb, mint az aktív fekvőbeteg-ellátás keretében elvégzett beavatkozásoké. Ezért került sor a pályázat kiírására és ez körülbelül több, mint megkétszerezte az így elvégezhető beavatkozások számát, amikor ez beindult teljes kapacitáson. Ami fontos információ vagy kiemelendő az anyagból, az az, hogy a pályázók köre az főleg három csoportra oszlott, mindenekelőtt azok a kórházak, ahol megszűnt az aktív fekvőbeteg-kapacitás, azok pályázhattak, az önálló járóbeteg-ellátó intézmények és az a nyolc szolgáltató, aki a korábbi egynapos pályázat keretében elnyert ilyen kapacitást. Ebből az is következik, hogy azok a kórházak, ahol nem szűnt meg aktív ellátás, nem feleltek meg a pályázati kiírásnak, ezért van elsősorban az, hogy a 103 pályázó közül csak 47-en nyertek, hiszen nagyon sokan pályáztak, egyetemek, megyei kórházak tipikusan, ahol nem szűnt meg aktív ellátás, tehát ők nem tettek eleget a pályázati kiírás feltételeinek, de azért megpróbálták a pályázatukat beadni.

Hátul a mellékletekben látszik a megoszlás is, a megszűnt aktív kapacitású fekvőbeteg-intézmények kapták a 46 százalékát a pályázható kapacitásnak, az önálló járók 26 és a nyolc 2003-as pályázaton nyertes szolgáltató közül hat, aki pályázott kapta a 19 százalékát.

A szerződéseket szeptember 1-jéig kellett megkötni a szolgáltatóknak a MEP-ekkel, ezek nagy része meg is történt.

Így beindult a tevékenység és igazán ebben a hónapban kezd el felfutni.

Ebből az is következik, hogy most csak magáról a pályázatról, illetve a szerződéskötésről tudunk beszámolni. Hogy ez milyen teljesítményeket eredményez, ezt nyilván a jövő hónapban kezdődő teljesítményjelentések után fogjuk tudni megmondani. Számításaink szerint ez jövő év elejére fog felfutni arra a szintre, amire mi ezt elképzeljük, és akkor fogjuk meglátni azt is, amit már az előzetes adatokból azért véleményezni lehet, hogy ezt a jövő évben valószínűleg célszerű lesz tovább bővíteni, nem is elsősorban a szolgáltatók körét, hanem az általuk elvégezhető beavatkozások számát. Úgyhogy ha kérdés van, akkor szívesen válaszolok.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Először képviselőtársaim kérdései, észrevételei következnek. Mikola alelnök úr.

Kérdések, válaszok, reflexiók

DR. MIKOLA ISTVÁN, a bizottság alelnöke (Fidesz): Én nem vagyok sebész, de az Egészségügyi Tudományos Tanács elnökségében ültem, amikor éveken keresztül szembesültünk az egynapos sebészetre vonatkozó igényekkel, és ennek folyt egy bizonyos előkészítő, szakmai, talán tudományos megközelítésekkel is élő, a magyar egészségügyi ellátórendszerben történő helyét kereső vizsgálódása.

És mindig oda konkludáltunk, hogy ez egy nehéz ügy, mert ez egészségkultúra, általában kultúra kérdése is, infrastruktúra kérdése, hiszen ahol nagyon nagy arányban vagy egynapos sebészet, ott jók az utak, ott mobiltelefon van a beteg párnáján, de felkészültség is kell hozzá. Azért Magyarországon is láttuk, hogy évek óta nem operáló sebészek életük nagy lehetőségét látják az egynapos sebészetben, ők a vállalkozáshoz értenek elsősorban, talán nem annyira a sebészethez.

De nagyon sok szó esett arról is, és én csak a figyelmet szeretném erre felhívni, hogy ott lehet ezt igazán jól csinálni, ahol megvan hozzá a multidiszciplináris környezet, ahol elérhető a transzfuziológiai szolgálat és más. Tehát azt szeretném hangsúlyozni, hogy sokan vagyunk, akik úgy látjuk, hogy ez nem egy könnyű ügy.

Tehát ennek az egynapos sebészetnek a helyét megtalálni egy egészségügyi ellátórendszerben, az még az egészségügyi ellátórendszeren túlnyúló feltételrendszerben is gyökerezik. Tehát én óvatosan bánnék ezzel a kérdéssel, és semmiképpen nem szorgalmaznám ezt pusztán fiskális megközelítésből - és most nem az osztályvezető úr bevezető gondolataira utalok, mert tudom, hogy ő mélyebben látja, érti ezt a dolgot -, nem lehet csak pénzügyi, gazdasági racionalitásra törekedve ezt az egynapos sebészetet nyomni. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ki kíván még hozzászólni? (Jelzésre.) Vojnik Mária képviselő asszony.

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Tisztelt Bizottság! Én teljesen egyetértek Mikola képviselő úrral abban, hogy az egynapos sebészet végzésének a szakma oldaláról is nagyon komoly feltételei vannak, és az infrastruktúra, az orvostechnológia oldaláról is komoly feltételei vannak.

De abban talán megegyezhetnénk, hogy azon hihetetlen elmaradás vagy aránykülönbség kapcsán, ami most megmutatkozik, egyébként nem létezik, hogy ekkora különbség lenne, hogy Nyugat-Európa országaiban a sebészeti beavatkozások közel, vagy több, mint egyharmadát elvégzik ilyen egynapos beavatkozások keretében, Magyarországon meg a 2,1 százalékát. Azt gondolom, hogy a világ ebbe az irányba halad, mégis keveset tettünk ezért.

A táblázatokról. Engem némiképp meglepett, és talán félre is értelmeztem az 1. számú mellékletet. Arról volt szó, hogy ez a pályázat elsősorban azok számára nyújtja az egynapos sebészet végzésének lehetőségét, túl a szakmai felkészültségen, ahol az aktív betegellátás megszűnik vagy jelentős mértékben csökkent, és ahol a másik oldalon a fejlesztéseknek megvan az esélye.

Így aztán nagyon meglepődtem azon, hogy az én papírom szerint a Semmelweis Egyetem nem pályázott, de kapott 2000 beavatkozási számot. Ez súlyszámban 672 súlyszámot jelent. Ez nem kevés, még a mostani finanszírozási feltételek mellett sem.

Önként adódik a kérdés, hogy ilyen kevés pályázó volt, hogy az is nyert, aki nem pályázott, vagy csak hibás az adatsor? Ez is előfordulhat. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Heintz Tamás képviselő úr, aztán Nyul István.

DR. HEINTZ TAMÁS (Fidesz): Csak nagyon röviden szólnék. Azt szeretném javasolni a tisztelt bizottságnak, hogy a szakmát hallgassuk meg a professzor úr személyében, nehogy elkezdjünk szakmázni arról, amihez nem értünk. Köszönöm.

ELNÖK: Ez nagyon bölcs, de akkor Nyul képviselő urat még megkérdezem, hátha több mindenre tud reagálni.

DR. NYUL ISTVÁN (MSZP): Én is javaslom természetesen, hogy a professzor urat hallgassuk meg. Szeretném elmondani, hogy például a gyereksebészetben már sok év óta nagyon nagy támogatottsággal került elő az egynapos sebészet előtérbe helyezése, ami nemcsak a sok napos kórházi bennlét kiváltását jelentette, hanem a gyermek kapcsán a lelki trauma léte is szóba került.

Tehát egyértelmű dolog az, hogy európai és világrend az, hogy ezt az eljárást szorgalmazzuk, támogassuk. Az más kérdés, hogy valószínűleg finanszírozási oldalról is jobban meg kellene ezt támogatni. Hogy a beteg a lakóhelyéhez közel legyen, amiatt egyértelmű, hogy a kis kórházak helyzetét erősíteni kell ott, ahol a fekvőbeteg-ellátás megszűnt ezen a téren. Én mindenképpen ezt javasolnám.

Számomra is érdekes ez az adat, hogy a Semmelweis Egyetemnek ez a száma megjelent. Konkrétan tudok olyan kórházakat, amelyek nem pályázhattak erre a beavatkozásra. Egyetemi intézményt tudok ugyanígy, hivatkozva arra, hogy nem róluk szól ez a történet.

Azok a számok megdöbbentőek, amikor látjuk, hogy Európában már 40-50 százalékban végeznek ilyet, mi meg 2,1 százaléknál tartottunk. Tehát a jövő évi tervek, amelyek a bővítésről szólnak, egyaránt üdvözítőek. Én bízom benne, hogy finanszírozási oldalról is meg tudjuk ezt lépni, és nyilván az igény is növekedni fog.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor megadom a szót Jakab Ferenc professzor úrnak, a Sebészeti Szakmai Kollégium elnökének.

Prof. DR. JAKAB FERENC elnök (Sebészeti Szakmai Kollégium): Tisztelt Egészségügyi Bizottság! A Sebészeti Szakmai Kollégium 23 tagja nevében mondanám el a véleményemet, azzal az előrebocsátással, hogy a szakmai kollégium mind a 23 tagja a fekvőbeteg-ellátásban dolgozik és a nagy sebészeti beavatkozásokat végzi.

Ennek ellenére azt kell mondanunk, hogy Magyarországon régi hagyományai vannak az egynapos sebészetnek, mert a fekvőbeteg-ellátó rendszerben már évekkel ezelőtt sor került az egynapos sebészetre. Természetesen ez nem azonos azzal, amikor egynapos sebészetre szakosodott intézmények végzik a beavatkozásokat.

Mi a magunk részéről maximálisan támogatjuk az egynapos sebészet gondolatát, azzal a megjegyzéssel, hogy szakmai vonatkozásban első helyre kell tenni a biztonságot. Ma az Európai Uniónak az élelmiszer-biztonság, a levegőbiztonság mellett nagyon fontos jelszava az, hogy a gyógyítás, az ellátás biztonságát is létre kell hozni, és ez az egynapos sebészetre is vonatkozik.

Ebben az értelemben, amellett, hogy maximálisan támogatjuk az egynapos sebészeti beavatkozásokat, nagyon fontos felmérések kellenek arra vonatkozóan, hogy az eredmények, valamint döntően és alapvetően a szövődmények és a halálozás vajon nem befolyásolják-e kedvezőtlenül ezt az egyébként megindult, pozitív folyamatot, ami lehetőséget nyújt a struktúraátalakulás révén megszűnő vagy a fekvőbeteg-ellátásban részt nem vevő sebészek számára a hivatásuk továbbfolytatására, egyúttal pedig a gazdaságilag, pénzügyileg előnyös egynapos sebészetre.

Tehát mindenképpen a biztonságra hívnám fel a figyelmet, ami azt jelenti, hogy az egynapos sebészet akkreditálandó. Az akkreditációnak megvannak az úgymond minimumfeltételei, vagy a személyi vonatkozásban is megvannak a pontos kritériumai a szakorvosi gyakorlattal, az aneszteziológiai gyakorlattal, az ellátás biztonságát létrehozó vagy biztosító diagnosztikus, akár műtét alatti beavatkozásokkal kapcsolatban, és a beteg nyomon követését, az egynapos sebészet utáni ellenőrzését biztosítandó szinten is.

A magunk részéről tehát úgy véljük, hogy a most akkreditált egynapos sebészetek vonatkozásában tudomásom szerint sem a szakmai kollégiumokat nem vonták be ebbe a folyamatba, sem pedig az ellenőrzés vonatkozásában a módszertani intézetet, tehát az országos szakfelügyeleti rendszert.

Ha szabad ezt mondanom, javasoljuk, hogy a szakmai kollégiumot és az országos szakfelügyeleti rendszert is vonják be. Mi maximálisan támogatjuk, hangsúlyozom, az egynapos sebészeti ellátást, de a szakmai kritériumok, feltételrendszerek ellenőrzése, nyomon követése, hovatovább az eredmények analízise, döntően és alapvetően szakmai szempontból a szövődmények és a halálozás nyomon követése, a szövődmények elhárítására a háttér biztosítása nélkülözhetetlen.

Nyilvánvaló, hogy a pénzügyi számítások elvégzése nem a mi feladatunk.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Nagy Kálmán, tessék.

DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Ha megengedi tisztelt professzor úr, önhöz tennék fel egy kérdést: nem valami definícióbeli probléma van itt? Olyan óriási különbség van a statisztikában és a legnagyobb tisztelettel vagyok az OECD statisztikájával szemben, az én számomra, aki ezt a szakmát hosszú idő óta űzöm, elképzelhetetlen. Tehát ezt majdnem nonszensznek érzem. Sebészeti beavatkozást az egyik országban 50 százalékig egy napig végeznek, ahol dolgoztam külföldön, a legtöbb helyen így van, de ilyen jellegű eltérés szakmailag, gyakorlatilag nonszensznek tekinthető. Mi erről a professzor úr véleménye?

ELNÖK: Ki kíván még hozzászólni?

DR. HEINTZ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Én Jakab professzor úr hozzászólását görgetném tovább, azt a másfél éve meglévő rossz gyakorlatot hallottuk itt vissza, ami figyelmeztetés mindenkinek, aki ennél az asztalnál ül, sőt a minisztériumnak és az OEP-nek is, hogy őket sem kérdezte meg senki. Olyan elvek alapján döntenek tiszteletre méltó, de nem egészségüggyel foglalkozó, jelen esetben nem sebészeti szakmával foglalkozó emberek, olyan ügyekben, ahol szigorúan a szakma szabályait kellene követni, ahol nincs helye a politikának sem, amely életveszélyes. Valóban erről van szó.

Nagy szeretettel kínálom önöknek az én kis választott hazámat, Somogy megyét, ami egy hatalmas megye. Három kórház billeg a lét-nemlét határán és ők is a krónikus ellátás, illetve az egynapos sebészet bíborködében éltek és élnek. Amellett, hogy ez a három kórház egy nagyon nagy területen helyezkedik el, van több ilyen is az országban, sok apró településsel létezik, anélkül, hogy az útjaink rendbe lennének rakva, anélkül, hogy nincsenek megépítve a mentőállomásaink, anélkül, hogy valóban - azért ezt nem hallottuk ma, hogy lehet-e úgy "sufniban" egynapos sebészetet művelni, hogy - a tényleges műtő 50-60 km-re van? Vagy egy műtétet télen úgy lehessen elvégezni esetleg, hogy kinéznek és meghallgatják az időjárást, hogy most, hogy ha valami szövődmény van, el tudjuk-e vinni a kórházba a beteget vagy pedig várunk, amíg elolvad a jég. Ezek ténylegesen realitások, bizony több olyan kis kórház van a megyében, amelyek esetében ezek kérdések. Még akkor is, ha közlik, hogy ma szép idő van és nappal van, akkor a pogányi repülőtérről jönni fog majd a helikopter és elviszi x kiskórházból a Kaposvári Kórház mellett nem létező leszálló pályára a beteget. Ezeket a szempontokat javasolnám amellett, hogy teljesen remek dolog ez az egynapos sebészet nemcsak a gyerekeknek, hanem a felnőtteknek, időseknek is, csak azt gondolom, hogy ha a szakmát nem kérdezzük meg, akkor történnek ilyen csúszások, amelyek most is tapasztalhatók és a jövőben, most már megtanulva a reform sok-sok hibáját, próbáljunk már valami egységes, a szakma által vezérelt és ténylegesen a szakma szabályaival együtt haladó politikai döntéseket hozni. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Horváth Zsolt!

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Engedjék meg, hogy én egy kicsit kétkedésemet fejezzem ki most az egynapos sebészettel kapcsolatban. A következő elvi problémáim vannak vele, hogy ha van egy település, amely településen egy jól felszerelt intézmény működik megfelelő háttérrel mindarra, amit Mikola alelnök úr elmondott, tehát egy teljes orvosi spektrummal, egy osztályspektrummal rendelkező intézmény van, akkor ezen a településen számomra kérdéses, hogy létre kell-e hozni egynapos sebészetet, hiszen, ha a beteg egy nap alatt ellátható, ugyanebből az intézményből egy nap alatt haza is lehet küldeni. Ha viszont egy olyan településen akarunk egynapos sebészetet csinálni, ahol eddig mondjuk csak egy szakrendelő volt és a szakrendelőt szeretnénk további lehetőségekkel bővíteni, ebben látnék rációt, csak itt akkor azok a kérdések vetődnek fel, hogy ez a fajta egynapos sebészet azon a településen hogyan is fog működni, hiszen akkor a nagy intézményi háttér nem áll rendelkezésre, ami jelesül azért megnöveli a beteg kockázatát. Tehát úgy érzem, hogy ezen azért még gondolkodni kellene, meg cizellálni kellene, de most már mindegy, túlvagyunk rajta, született döntés, amilyen született. Reméljük, hogy nem lesznek súlyos következményei azokra, akik egyébként megbíznak az egynapos sebészetben.

Zárójelben hadd tegyem hozzá, hogy ha a nemzetközi tapasztalatokat nézik, akkor Európának vannak olyan országai, akik nagyon szép mutatókat tudnak egynapos sebészetben felmutatni, azt az apró tényt azért nem szokták hozzátenni, hogy ezzel az épülettel egybe van építve egy ápolási otthon, amelyik nem minősül kórháznak, nem minősül aktív ellátásnak, de ugyanúgy nővér felügyeli ott a beteget és az orvos körülbelül 3-4 percnyi járásra van. Gyakran maga az épület össze van kötve egy függőfolyosóval vagy az épületnek egy másik része. Tehát egynapos sebészet az is, csak óriási különbség a tekintetben, hogy a beteget a műtét után azonnal az otthonába bocsátják, vagy pedig a közvetlen szomszédban lévő ápolási otthonba, egy olyan hotelbe, amelyikben teljes nővérszolgálat és orvosi felügyelet érhető el. Tehát ez definíció kérdése. Ami ma most Magyarországon van vagy létrejönni fog, az sok tekintetben kérdést vet fel, tehát szerintem újra kellene gondolni ezt az egészet. Köszönöm.

ELNÖK: Akkor most Vojnik képviselő asszony jön, aztán visszaadjuk a szót először a professzor úrnak és az előterjesztőknek.

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Azért kértem szót, mert a Heintz Tamás képviselőtársam által elmondottak egy Egészségügyi bizottságban nem maradhatnak válasz nélkül. Hát akkor tessék megmondani nekem, képviselő úr, tud olyanról, ahol az egynapos sebészeti ellátások veszélyeztetik a beteg biztonságát? Önnek kötelessége azonnal jelentést tenni, hogy ezt a tevékenységet azonnal függesszék fel. A pályázót vagy pályázat nélkül működőt büntessék meg, vonják vissza az engedélyét. Meghivatkozva a szakmai kollégium elnökét: tessék szíves lenni megmondani, hogy milyen intézetekről van szó, hogy a szakmai kollégium, aki a szakma művelésének szabályai kidolgozásáért is kompetenciával bíró testület, megfelelő eljárásokat kezdeményezhessen, tessék azonnal bejelentést tenni az Országos Tisztiorvosi Hivatalnak. Nem úgy van képviselő úr, már megbocsásson, hogy eljön egy bizottsági ülésre és aztán mindenfélét belemond itt a világba. Innentől kezdve a leghatározottabban megkérem az elnök urat, hogy szólítsuk fel Heintz képviselő urat, hogy az általa elmondottakat szíveskedjen bizonyítani. Ön most megrágalmazott egy halom tisztességes orvost, önkormányzatot, aki fenntartja ezeket a szolgáltatásokat. Országos tisztiorvosi hivatali kirendeltségeket, amelyek, úgy tűnik, mintha szemet hunynának törvénytelen működések felett. Szakmailag kompetens vagy nem kompetens kollégákat, akik látszólag össze-vissza tevékenykednek. Egy országgyűlési képviselőnek, ha orvos, arra is figyelnie kell, hogy ha lehetséges, az orvoslásba vetett hitét a betegeknek vagy egy ország nyilvánosságának ne rontsa indokolatlanul. Én határozottan azt gondolom, hogy vagy tudja ön ezt bizonyítani és akkor tessék eljárni, ennek az összes következményeit elénk tárni vagy mondja azt képviselő úr, hogy a mai bizottsági ülésen bizony elvetettem a sulykot és olyasmit is mondtam, amit nem gondoltam komolyan. Vagy a kettő közül bármelyik választhatja, (Dr. Heintz Tamás: Harmadikat?) csak azt nem ... (Dr. Vojnik Mária: Nincsen harmadik, képviselő úr!) vissza fogjuk olvasni a jegyzőkönyvben az ön által elmondottakat, súlyosan sértette ön a betegeket. (Dr. Mikola István: Mi ez, mi ez, mi ez?! Mi folyik itt?)

Igen, alelnök úr, igen, határozottan azt gondolom...

ELNÖK: Kicsit tartsuk be a parlamentáris szabályokat! (Dr. Mikola István: Mi ez?)

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Politikai vitát szeretnék...

ELNÖK: Viszontválaszra adok szót. (Dr. Mikola István: Elnök úr, legyen szíves utasítani, mi az, tanító nénit játszik a képviselő asszony?) Alelnök úr! Tartsuk be a parlamentáris szabályokat, vagy felfüggesztem az ülést...

DR. MIKOLA ISTVÁN, a bizottság alelnöke (Fidesz): Elnök úr, nem vagyok hajlandó tolerálni az ilyen jellegű felszólalásokat, ahol ezzel az érthetetlen stílussal és tartalommal...

ELNÖK: Heintz Tamás képviselő úrnak szót adok. (Dr. Mikola István: Mi ez?) Tegyen panaszt a házbizottságnál, ha az ülésvezetési stílusomat kifogásolja.

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Elnök úr, határozottan azt gondolom, hogy ezennel nemcsak politikai vitát kezdeményeztem egy bizottsági ülésen, amihez nekem, az egészségügyi bizottság tagjának jogom van, hanem a képviselő úr állítása megsértett egészségügyi szolgáltatókat, és igen, megismétlem: felszólítom képviselőtársamat, hogy az általa elmondottakat bizonyítsa. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Jó. Heintz Tamás képviselő úr érintettség miatt. (Dr. Mikola István: Ez vicc!)

DR. HEINTZ TAMÁS (Fidesz): Visszautasítom ezt a hangot. (Dr. Mikola István: Határozottan! Mi ez?) Határozottan utasítom vissza és csöndben. Ez nálam azt jelenti, hogy nagyon összeszedtem magam és uralkodom magamon.

Nézze, én is a szakmában vagyok és a mai napig vannak betegeim. Nyilvánvalóan azt, amit elmondtam, azt a szakma és a betegek legnagyobb szeretetével és alázatával tettem. Nem azért, mert bárki bármiféle üzleti, politikai vagy bármely érdeken keresztül akar gyalogolni.

Azt hiszem, talán nem figyelt eléggé arra, drága képviselő asszony, amit elmondtam, illetve nem volt módja figyelni a professzor úr néhány mondatára, mert a kettő egybecsengett. Nekem egy dolgom van itt orvosként, hogy a szakmát, akiket nem hallgatnak meg, akiknek a véleményére 1,5 éve nagy ívben trombitálnak, mert nem kérdezték meg a szakmát arról, hogy mit tegyenek, az egészségügyi politizálásuk során folyamatosan politikai döntéseket hoztak. Ezt itt, miután végre van egy lehetőség, amikor a szakma asztalhoz tudott ülni és el tudtuk mondani, mint ahogy ezt időnként megtettük az elmúlt 1,5 hónapban, most is megtettük.

Tehát ott ne keressen rémet, csontvázat, legyen szíves, a szekrényben, ahol nincsen!

ELNÖK: Azt gondolom, hogy egy dolog nyilván a politikai vita és más dolog, ha olyan konkrét helyzet alakul ki bármilyen szolgáltató esetében, ahol a betegek súlyos veszélyeztetése zajlik, vagy nem megfelelő feltételekkel tevékenykedik, akkor mindenki, függetlenül attól, hogy parlamenti képviselő, igen vagy nem, ha tudomására jut, ezt valóban kötelessége jelezni. Szóval azt gondolom, ebben maradhatunk.

Alelnök úr? (Dr. Mikola István nemet int.) Nem kíván szólni. Visszaadnám akkor a szót Jakab professzor úrnak, hogy a hozzá intézett kérdésekre reagáljon.

Prof. DR. JAKAB FERENC elnök (Sebészeti Szakmai Kollégium): Köszönöm szépen, elnök úr. Az a kérdés, hogy Magyarország miért maradt el az európai országoktól az egynapos sebészet vonatkozásában, azzal magyarázható, hogy a struktúraváltásig lényegében rendkívül nagy ágylétszám állott a rendelkezésére, és a fekvőbeteg-ellátásban dolgozó manuális szakmák ennek megfelelően kényelmesebbnek, egyszerűbbnek, biztonságosabbnak, szociálisabbnak tartották a beteg részére is azt, hogyha ezek a betegek a 24 órás bennlét után még néhány napot bent töltöttek.

Ehhez még egyéb tényezők is hozzájárultak, amennyiben a betegek bennmaradását eldöntő orvosok, bizonyos peres eljárásoktól, bizonyos sajtó-visszhangtól félve szintén inkább abba az irányba mozdultak, hogy a betegeket hosszabb ideig tartották bent. Volt egy defenzív jellegű álláspont ebben a vonatkozásban.

Én azt gondolom, hogy ez a helyzet jelen pillanatban változóban van. A szakma vezetése, akár a Sebész Társaságot, akár a Sebészeti Szakmai Kollégiumot, de a többi manuális kollégiumot idézhetem, döntően és alapvetően támogatja az egynapos beavatkozásokat, de még egyszer arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a biztonság, az akkreditáció és a feltételrendszer betartásában mi nagyon szívesen és készséggel részt veszünk.

Jelen pillanatban nagyon precízen és nagyon pontosan meg van határozva az egynapos sebészeti beavatkozások köre. Nekünk az a véleményünk, hogy mindaddig, amíg a most újonnan elindult egynapos sebészeti beavatkozások aktivitásának pontos felmérése meg nem történik, addig ezen a körön nem is kellene változtatni.

Amint kiderül, hogy ez az egynapos sebészet tud eredményeket produkálni, a szövődmény aránya, a halálozás összehasonlítható az európai uniós adatokkal, ebben az esetben nyilvánvaló, hogy a fejlődés következő lépéseként lehet majd bővíteni ezeknek a beavatkozásoknak a körét.

ELNÖK: Köszönöm szépen, professzor úr. Azt kérem, hogy az előterjesztők, ha kívánnak, reflektáljanak, de azt külön kérem, hogy arra térjenek ki, hogy a jelenlegi pályázat elbírálásában, megítélésében milyen szakmai véleményekre támaszkodott a döntéshozó. Nem feltételezem, hogy ebben valamilyen szakmai grémium nem vett részt.

Az más kérdés, hogy egy döntéshozó milyen testülettől hogyan, mikor kér tanácsot. Erre nézve is a végén teszek egy-két megjegyzést, de kérem, hogy a főigazgató-helyettes úr erre szíveskedjék kitérni. Köszönöm szépen.

DR. VÍZKELETY TIBOR főigazgató-helyettes (Országos Egészségbiztosítási Pénztár): Köszönöm szépen. Több hozzászóló is feszegette a feltételek meglétének vagy meg nem létének kérdését. Az egynapos sebészeti beavatkozások feltételrendszerét jogszabályok határozzák meg, tehát megvan, hogy ki végezhet ilyet és ki nem, és ezt a kört is jogszabály határozza meg, amelyben egyébként a szakmai kollégium részt vesz, tehát annak az összeállításában, hogy egyáltalán mi az, amit ilyen tevékenység keretében lehet végezni. Ebben a szakma igenis hallatja a szavát és döntő szava van.

Egyébként magában a pályázatban azért is élveztek előnyt azok a szolgáltatók, ahol az aktív fekvő tevékenység szűnt meg, illetve a már meglévő egynapos sebészetet végzők, hiszen ott a feltételek többnyire megvoltak, vagy megvannak. Vélelmezhető az, hogy ha valaki mondjuk aktív sebészetet csinál és ott megszűnik a sebészet, akkor ott a feltételek rendelkezésre állnak, legalábbis nagyobb eséllyel, mint mondjuk egy járóbeteg-szakrendelőben.

A Semmelweis Egyetem kérdésében valami elírás történt. Természetesen pályázott a Semmelweis Egyetem is, mint ahogy a többi egyetem is. A Semmelweis Egyetemnek szerencséje volt, ő azért volt jogosult az eredményes pályázatra, mert ott megszűnt szakma, nevezetesen a traumatológia szűnt meg, ami nem volt egy igazán erős profil, de tény és való, hogy április 1-jével ez megszűnt, ezért jogosulttá vált, ezért kapott is ilyen kapacitást.

Nyul képviselő úr kérdésére, a finanszírozás erősítésére. A finanszírozása nem rosszabb, mint hogyha aktív fekvőben végzik, tehát ilyen szempontból én nem látom azt, hogy erősíteni kellene valaminek a rovására, hiszen a költségoldalon viszont kedvezőbb az egynapos keretében végzett tevékenység.

Horváth képviselő úr kérdésére. Nyilván ugyanazt a szintet nem fogjuk elérni, mint Nyugat-Európában és ugyanazokat a feltételeket se fogjuk egyik napról a másikra, de azért azt a körülbelül 20-szoros különbséget csökkenteni lehet. Tehát elképzelésünk szerint 10 százalék körüli arányra minden további nélkül lehetne emelni ennek a tevékenységnek az arányát, annál is inkább, hiszen ezt végezhetik az aktív fekvőbeteg-ellátó intézmények is, csak valamiért nem végzik. Tehát azért előbb-utóbb, és nyilván csak válogatott esetekben lehet ezt végezni, van, amikor valakit lehet egynaposban, van, akit nem lehet ellátni, de az ő érdekük is, hogy költségcsökkentés céljából, ahol ez biztonságos, ott végezhető minden további nélkül.

Magáról a pályázat elbírálásáról. Egy bírálóbizottság értékelte a pályázatokat. Ebben részt vett a Kórházszövetség, az EGVE képviselője, ott volt az Országos Tisztifőorvosi Hivatal, név szerint is megmondhatom: Weltner János volt az OTH részéről, Fülöp Rudolf a Magyar Kórházszövetség részéről, Varga Imre a Medicina 2000 részéről, ott volt a minisztérium képviselője, az EGVE képviselője, Baráth Lajos, tehát egy elég széles szakmai grémium volt, és maguk a pályázatok természetesen tartalmazták azt, hogy milyen feltételekkel rendelkeznek. Azokat értelemszerűen kizárták a bírálatból, akik valamilyen szempontból nem tettek eleget a követelményrendszernek. És aztán az így megszűrt pályázói körből született végül is a döntés.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Azt javaslom, hogy a tájékoztató tudomásulvételével a bizottság azt hangsúlyozza nyomatékosan, hogy az egynapos sebészet továbbfejlesztése, kiterjesztése kapcsán nagyon-nagyon fontos az, hogy a Sebészeti Szakmai Kollégiummal és a szakfelügyelettel való együttműködés teljesebb legyen.

Nyilván kívánatos, hogy ezen az úton menjünk tovább, ez a szakmai kollégium véleménye is, hallottuk, de hogy a következő pályázatok tervezésénél, kiírásánál, illetőleg a bírálatnál jobban támaszkodjanak erre a grémiumra, ezt meg kell, hogy fogalmazzuk elég egyértelműen. Köszönöm szépen.

Egyebek

Tisztelt Bizottság! Egyebek. Én annyit szeretnék csak mondani, hogy a jövő héten a normál menetben, tehát szerda délelőtt tervezzük a bizottsági ülést, a zárszámadási törvény módosítói szerepelnek és tájékoztatók. Az azt követő héten viszont feltehetőleg két ülést is kell tartani, részben a már bejelentett miniszteri meghallgatásra való tekintettel, részben, mert a költségvetési törvény általános vitájára is sort kell keríteni, illetőleg eleget kell tenni annak a törvényi kötelezettségnek is, hogy a gyógyszer-gazdaságossági törvény megvalósulásával kapcsolatos jelentést megtárgyaljuk és még egyéb módosító indítványok tárgyalására is sor kerül, tehát ez valószínűleg két bizottsági ülést jelent. Kedden és szerdán a mostani számítások szerint. Ez a terv. Az azt követő héten viszont nem tartanánk bizottsági ülést, tekintettel az ünnepre és arra, hogy csütörtökön indul a költségvetés általános vitája a plenáris ülésen, október 25-én. Van-e egyebekben más bejelentenivaló? (Nincs jelentkező.) Köszönöm szépen. Az ülést bezárom.

(Az ülés befejezésének időpontja: 11 óra 42 perc.)

 

 

Dr. Kökény Mihály

a bizottság elnöke

 

Jegyzőkönyvvezetők: Lajtai Szilvia és Madarász Mária