EB-5/2007.
(EB-25/2006-2010.)
az Országgyűlés Egészségügyi Bizottságának
2007. február 27-én, kedden 14 órakor
a Képviselői Irodaház 567. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat: *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak részéről *
Hozzászólók *
Elnöki bevezető *
Napirend előtti tájékoztatás *
Napirend előtti hozzászólás *
Tájékoztató a mentés-betegszállítás szétválasztására irányuló javaslat megvalósításáról és a sürgősségi ellátás fejlesztéséről *
Dr. László Imre szóbeli kiegészítése *
Dr. Engelbrecht Imre kiegészítése *
Dr. Székely Tamás kiegészítése *
Dr. Gorove László kiegészítése *
Kérdések, észrevételek *
Válaszok *
Elnöki összefoglaló *
Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről: A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/2096. szám) (Dr. Csáky András (MDF) képviselő önálló indítványa) *
Határozathozatal *
Egyebek *
Határozathozatal *
1. Tájékoztató a mentés-betegszállítás szétválasztására irányuló javaslat megvalósításáról, és a sürgősségi ellátás fejlesztéséről
2. Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről: A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/2096. szám) (Dr. Csáky András (MDF) képviselő önálló indítványa)
3. Egyebek
Elnököl: Dr. Kökény Mihály (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Schvarcz Tibor (MSZP) alelnök
Dr. Mikola István (Fidesz) alelnök
Gyula Ferencné (MSZP)
Dr. Nyul István (MSZP)
Papp József (MSZP)
Dr. Tóth István (MSZP)
Dr. Vojnik Mária (MSZP)
Winkfein Csaba (MSZP)
Dr. Heintz Tamás (Fidesz)
Dr. Horváth Zsolt (Fidesz)
Dr. Spiák Ibolya (Fidesz)
Dr. Nagy Kálmán (KDNP)
Dr. Puskás Tivadar (KDNP)
Béki Gabriella (SZDSZ)
Dr. Csáky András (MDF)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Czinege Imre (MSZP) dr. Schvarcz Tibornak (MSZP)
Dr. Garai István (MSZP) dr. Tóth Istvánnak (MSZP)
Dr. Perjési Klára (MSZP) dr. Kökény Mihálynak (MSZP)
Dr. Tittmann János (MSZP) dr. Nyul Istvánnak (MSZP)
Dr. Molnár Ágnes (Fidesz) dr. Heintz Tamásnak (Fidesz)
Dr. Pesti Imre (Fidesz) dr. Horváth Zsoltnak (Fidesz)
Dr. Engelbrecht Imre főosztályvezető-helyettes (Egészségügyi Minisztérium)
Dr. László Imre miniszteri biztos (Egészségügyi Minisztérium)
Dr. Horváth István (Egészségügyi Minisztérium)
Dr. Gorove László megbízott főigazgató (Országos Mentőszolgálat)
Dr. Székely Tamás főigazgató-helyettes (Országos Egészségbiztosítási Pénztár)
(Az ülés kezdetének időpontja: 14 óra 12 perc. )
DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban: ELNÖK: Jó reggelt kívánok hölgyeim és uraim! Köszöntöm az egészségügyi bizottság tagjait, a meghívott vendégeket, az érdeklődőket, a sajtó munkatársait. A bizottság ülését megnyitom. Megállapítom, hogy határozatképesek vagyunk az ellenőrzésekkel. Elnézést kérek a kis csúszásért, de az ellenőrző albizottság ülése elhúzódott.
Napirend előtt tájékoztatom a bizottságot, hogy írásban a képviselőtársaim rendelkezésére a következő dokumentumokat bocsátottuk: a miskolci vízijárvánnyal kapcsolatos zárójelentést annak a kérésnek megfelelően, ami elhangzott az új tisztifőorvos úr irányába.
Továbbá a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara elnöke, illetőleg itt a bizottságban alelnök úr által felvetett igénynek megfelelően a szaktárca fővárosi egészségügyi szakképző iskolák átalakításával kapcsolatban állást foglalt. Ezt is, Rapi Katalin szakállamtitkár asszony levelét a képviselőtársaim megkapták azzal, hogy ezt a levelet időközben a fővárosi közgyűlés illetékes főpolgármester-helyettesének eljuttattam.
Továbbá kaptak egy levélváltást a vasutas szakszervezetekkel.
Valamint az idei bizottsági szakértői keret nagyságáról szóló tájékoztatót. A bizottság számára 3.300.000 forint áll rendelkezésre. A 2/2003-as számú házelnöki rendelkezés pontosan, precízen szabályozza ennek a felhasználását, és a képviselőtársaimnak, aki igényli, a bizottság titkársága rendelkezésére tudja ezt is bocsátani.
A további háttéranyagok a napirendekkel kapcsolatosak.
Napirend előtt még arról szeretném a bizottságot tájékoztatni, hogy a korábbi megbeszélésünk alapján és az Országgyűlés Külügyi Hivatala számára tett kezdeményezésemnek megfelelően feltehetőleg március utolsó hetében lehetőség nyílik arra, hogy az Egészségügyi bizottság eleget tudjon tenni a német parlament egészségügyi bizottsága meghívásának és egy két és félnapos rövid kis tanulmányút keretében a német egészségügyi reform tapasztalatait van mód tanulmányozni. A szokásoknak megfelelően két kormánypárti és két ellenzéki képviselő vehet ezen részt. Tehát négy fős a lehetőség és a keret. Ez március utolsó hete. Feltehetőleg szerdától péntekig terjedő időszak. Tehát nyilván szerda reggeltől péntek estig terjedő időszak. Arra kérem a képviselőtársaimat, a frakciókat, hogy lehetőség szerint szülessen megállapodás a szóba jövő személyekről. 98 százalék valószínűséggel mondom az időpontot. Ez változhat még a héten, de feltehetőleg a jövő héten célszerű már megadni a kiutazó küldöttség összetételét.
Tisztelt Bizottság! Azt is még elmondanám napirend előtt, csak ismételten, hogy a holnapi napon sor kerül a Népszabadság konferenciára az egészségbiztosítói modellekről. Több képviselőtársam erre jelentkezett és a jövő héten szerdán 10 órakor tartanánk ülést, amelynek napirendjén a bizottság munkaprogramjának megfelelően az új kórházi szerkezettel összefüggésben a regionális egyeztetés tapasztalatai szerepelnének. Tehát jövő szerda 10 óra.
Megkérdezem, hogy napirend előtt van-e észrevétel. Alelnök úr.
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Örülök, hogy a szakképzésre vonatkozóan megszületett ez az anyag, de továbbra is kérem, hogy a bizottság tűzze napirendjére, és megtoldom ezt a múltkor már elhangzott javaslatot azzal, hogy egészítse ki ezt a napirendi pontot a rezidensképzés területén várható változásokkal, hiszen nagyon nagy izgalmat keltett néhány, az Egészségügyi Minisztérium oldaláról elhangzott, kiszivárogtatott, a rezidensképzést, a jelenlegi rendjét mélyen érintő változásról szóló információ. Főleg orvoskörökben nagyon nagy izgalmat váltott ki. Én úgy gondolom, hogy ezt is a bizottságnak a napirendjére kell tűzni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Van-e más észrevétel? (Nincs jelentkező.) Akkor azt javaslom a bizottságnak, hogy az elnököt hatalmazza fel, hogy ezekben a kérdésekben a megfelelő tájékoztató anyagokat szerezze be, és a rezidensképzés, illetőleg a szakorvosképzés tekintetében március folyamán a bizottság tartson ülést, tehát tűzzük ezt napirendre. Nem kérek szavazást, mert úgy látom, hogy egyetértés van a bizottságban e tekintetben. Tehát ebben az értelemben fogok eljárni.
Tisztelt Bizottság! A napirendi javaslatot írásban képviselőtársaim megkapták.
Felhívom a figyelmet, hogy érkezett egy bizottsági állásfoglalás-tervezet, képviselőtársaim megkapták, amiről az egyebek napirendi pont keretében tudnánk majd beszélni. Kérdezem a bizottságot, hogy elfogadják-e az írásban kiküldött napirendi ajánlást. (Szavazás.) A bizottság egyhangúlag elfogadta a napirendi ajánlást.
Soron következik a mentés-betegszállítás szétválasztására irányuló javaslat megvalósításáról, és a sürgősségi ellátás fejlesztéséről szóló tájékoztató.
Képviselőtársaim korábbi háttéranyagokat is kaptak, és most szétosztással, némileg későn, sajnos, de két további összefoglalót is: egyrészt a jelenlegi helyzetről, tehát a 2007. január végi helyzetről ebben a kérdésben, továbbá az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében a sürgősségi programokról is érkezett egy írásos tájékoztató. Tehát ha ezeket véletlenül valaki nem kapta meg, akkor kérem, hogy jelezze.
Köszöntöm a napirendhez az egészségügyi tárca, az Országos Mentőszolgálat szakértőit. Az előadói asztalnál négyen vannak jelen: dr. Engelbrecht Imre főosztályvezető-helyettes úr a tárca részéről, köszöntöm. Gorove László úr, az Országos Mentőszolgálat megbízott főigazgatója, Székely Tamás, jó ismerősünk, az OEP főigazgató-helyettese, továbbá László Imre főigazgató úr, aki miniszteri biztosként koordinálja a mentés-betegszállítás szétválasztására irányuló munkálatokat, remélem, pontosan fogalmaztam. Tehát ők az előterjesztés képviselői. Akkor megadom a szót először László Imre úrnak, ha jól tudom, és kérem, hogy a többi előterjesztő is jelezze, hogy ki, hogyan kíván még rövid kiegészítést tenni az írásos anyagokhoz. Tessék, főigazgató úr!
Dr. László Imre szóbeli kiegészítése
DR. LÁSZLÓ IMRE miniszteri biztos: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Augusztus 7-én kaptam meg azt a feladatot, hogy miniszteri koordinátorként december 31-éig segítsem a Mentőszolgálatnál a mentés és a betegszállítás feladatainak szétválasztását. Ez egyben azt is jelenti, hogy jelen pillanatban már ilyen jogosítvánnyal nem rendelkezem, de természetesen készséggel számolok be a december 31-éig eltelt időszak történetéről.
Szeretném nagyon röviden ismertetni a miniszter úr megbízólevelében foglaltakat, mert ez is bizonyos szempontból meghatározó. "Miniszteri koordinátorként hatásköre csak a feladatával összefüggő döntések meghozatalának, illetve a szükséges intézkedések megtételének kezdeményezésére terjed ki..." tehát végrehajtásra, utasítás kiadására lehetőségem és jogom nem volt.
A tevékenységemet természetesen azon törvényi szabályozás határozta meg, ami akár a mentéssel kapcsolatban, a CLIV-es egészségügyi törvényben foglaltaknak megfelelően vagy a '98-ban jóváhagyásra került népjóléti miniszteri rendeletben, ami a betegszállításra vonatkozik, van megfogalmazva. Ezek voltak azok az alapvető rendeletek, illetve törvény, ami mentén kellett a feladatot elvégezni.
A betegszállítás és a mentés feladatainak szétválasztása több mint tíz évvel ezelőtt a szakma részéről merült fel igényként, tehát nem egy új dologról volt szó. Ennek megfelelően, hogy miért került ez az elmúlt év július 28-án terítékre, ezt természetesen én pontosan megválaszolni nem tudom, de ez a szakmapolitika döntése volt, és ennek megfelelően indult el egy tevékenység, ami úgy szólt, hogy az OMSZ-nál emellett egy 10 százalékos létszámleépítést is végre kell hajtani.
Tudjuk azt, hogy a feladat határozza meg a szervezetet, tehát elemi kötelesség volt azt megnézni, hogy az Országos Mentőszolgálaton belül a mentés és a betegszállítás feladatai milyen arányban jelennek meg. Kerekített számadatokat szeretnék mondani. Az Országos Mentőszolgálat 2,2 millió feladatot hajtott végre 2005-ben, ez egy teljes év volt, és ebből a valóban mentési feladat, illetve a 3 órán belüli szállítást is beleszámítva, ez a szám mindösszesen 900 ezer. Tehát jogosan megállapítható az első megközelítésben, hogy az Országos Mentőszolgálat feladataiban domináns szerepet a betegszállítással kapcsolatos feladatok uralták. Azonban azt is hozzá kell tenni a realitás kedvéért, hogy a helyzet nem ilyen egyszerű, mert az esetek 83 százalékában kevert szállításra került sor, azaz sürgősségi szállítás mellett betegszállítást is végrehajtott az OMSZ. Azt hiszem, hogy ennek megfelelően pusztán a számadatokból kiindulni, amit az előzőekben említettem, hiba lenne és tévedéshez vezetne.
Megnéztük és átnéztük azt, hogy Európában a betegszállítással összefüggésben milyen gyakorlatot folytatnak a különböző államok. Ennek megfelelően Ausztria, Németország, Franciaország, az Egyesült Királyság, Belgium volt az, ahol átnéztük, hogy a betegszállítással összefüggően milyen feladatok jelennek meg. Egyértelműen megállapítható volt, hogy ezekben az országokban a betegszállítás nem állami feladatként jelentkezik, de szeretném azt is elmondani, hogy a magyar törvények szerint sem állami feladatként deklarálják a betegszállítást.
A továbbiakban a számvetések készültek, és az előkészítése annak, hogy a számomra legfontosabb feladat realizálódhasson, nevezetesen az, hogy ebből az átalakításból a mentés megerősödve kerülhessen ki. Tehát úgy kerüljön végrehajtásra ez az átszervezés, hogy a mentési feladatok rendelkezésére álló személyi és tárgyi kapacitás nagyobb legyen, mint volt a korábbi időszakban. Egyetlen adatot szeretnék mondani: a hétvégén, amikor valóban a mentéssel kapcsolatos feladatokat kell realizálni, 394 kocsi áll vagy állt a vizsgálat kezdetének időpontjában országosan szolgálatban. Az OMSZ összesen, ugyancsak a vizsgálat megkezdésének időpontjában 829 kocsival rendelkezett. Ennek a függvényében kellett bizonyos változtatásokat javasolni.
Az elvégzett számvetések azt igazolták, hogy a tervezett 10 százalékos létszámleépítés indokolatlan és túlzó, ennek a birtokában nem valósítható meg az a kritérium, hogy a mentés ebből az átalakításból megerősödve kerülhessen ki. Az ennek megfelelően elkészített anyag, ami önök előtt van, és a miniszter úr részére megküldtem, a 4-es változatot, vagyis a 6,15 százalékos leszervezést fogadta el, aminek mentén valóban láthatóan végrehajtható volt az, hogy a személyi feltételek egy megerősödött mentési feladat végrehajtásához rendelkezésre állnak.
Ehhez lett igazítva a leszervezésre tervezett gépjárművek száma. Itt csak zárójelben hadd jegyezzem meg, hogy azért valamennyien tudjuk, hogy ez a gépjárműpark nem arról nevezetes, hogy három éven belüli gépjárművek uralják, hanem bizony, nagyon sok tíz éven felüli is fut az utakon. Hogy ennek az üzembiztonsága, üzemanyag-fogyasztása milyen, az egy teljesen más kérdés, és azt hiszem, könnyen belátható. (Egy mobiltelefon megzavarja a hangosító berendezést.)
ELNÖK: Elnézést, kérem, hogy nézzük meg, hogy a mobiltelefonok kikapcsolt állapotban vannak-e. Sajnos, egyéb más külső tényezők is befolyásolják a hangosítást, de a legjobb indulat ellenére sem tudunk ezen úrrá lenni, úgyhogy megértést és türelmet kérek. Tessék, főigazgató úr!
DR. LÁSZLÓ IMRE miniszteri biztos: Ennek megfelelően az elvégzett számvetések azt bizonyították, hogy a kizárólagosan betegszállítási feladatok végrehajtására mintegy 180-220 mentő leszervezése válna szükségessé abban az esetben, hogy ha az OMSZ által végrehajtott ilyen irányú feladatokat kristálytisztán és tekintet nélkül megpróbálnánk valahová átültetni. Ez viszont nem szolgálná a mentés megerősítését, ennek megfelelően a döntés alapján a leszervezésre kerülő gépjárművek száma változott az utóbbi időben, de 100 körül mozog.
Tehát a legrosszabb változat szerint is több mint 100 gépjármű maradt bent a rendszerben, erősítve ezzel a mentési oldalt, azt a készenlétet, amit biztosítani kell, és azt a készenlétet, amit azért tesztelve például augusztus 20-án - hogy úgy mondjam - egy kicsit kényszerűségből is, de esendőnek kell nyilvánítani, és lépni kell annak érdekében, hogy valamennyivel több tartalék álljon rendelkezésre.
Befejezésképpen azt szeretném mondani, hogy összességében 186 gépkocsinak megfelelő kapacitás átadására kerül sor. Az átadást részben azok a betegszállító szervezetek biztosítják, mármint az átvételt, amelyek jelenleg is működnek, azok a szervezetek, amelyek újonnan kívánnak belépni a piacra, és természetesen, ahogy elhangzott, lehetőség volt a kórházak számára is, amennyiben élni kívánnak vele, hogy a betegszállítás feladataiba bekapcsolódhassanak.
A legfrissebb információim szerint a 186 kocsira kiterjedő kapacitás húsz kivételével napjainkig kiosztásra került, és szakértői bizottság által, amely több éve működik, az OEP keretein belül és amely különböző szervezetek képviselőiből összeállva, szavazással dönti el azt, amit javaslatként a miniszter számára felad.
Ennyiben szerettem volna összefoglalni a vázát a történetnek és természetesen készséggel állok a bizottság rendelkezésére.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem Engelbrecht urat, Székely urat, illetve Gorove urat, hogy kívánnak-e kiegészítést tenni az elhangzottakhoz.
Dr. Engelbrecht Imre kiegészítése
DR. ENGELBRECHT IMRE (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. László Imre főigazgató úr az általa készített összefoglalóban is kiemelte azt az összehasonlító adatsort, amely a környezető európai országok lakosságszámára vetítve határozná meg a szükséges mentőgépkocsi-típusokat. Ezeket, ha itt megemlítjük, akkor a húszezer lakosonkénti egy darab mentőgépkocsiszám 10 millió lakosra számítva 500 darab mentőgépkocsi országos szinten történő alkalmazását várná el. Emellett százezer lakosonként esetkocsit, 300 ezer lakosonként pedig rohamkocsit kellene biztosítani. Ez azt jelenti, hogy a 734-es kocsiszámot kellene mindenképpen országos szinten biztosítani. Ennek feltehetőleg 24 órában kéne működni. Ha ezt most megvizsgáljuk, a szám ehhez közelített. Viszont a szükséges eseti és rohamkocsi-fejlesztések még hátravannak, ugyanis 150-160 közötti eset/rohamkocsiszámmal rendelkezünk a kívánatos 230-240 helyett. Tehát ennek az eset- és rohamkocsi-fejlesztésnek a következőkben feltehetőleg mindenképpen meg kell történni. Különösen fontossá válhat ez az eset- és rohamkocsi-fejlesztés akkor, hogy ha a kórházi struktúraátalakítások megfelelő kompenzálását is ezzel kellene ellátni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Székely Tamás főigazgató-helyettes úr.
Dr. Székely Tamás kiegészítése
DR. SZÉKELY TAMÁS (Országos Egészségbiztosítási Pénztár): Köszönöm szépen. Annyi kiegészítést tennék a László Imre úr által elmondottakhoz, hogy miniszter úr 2006 augusztusában jelentette be, hogy az Országos Mentőszolgálatnál profiltisztítás következik be, ettől kezdve ez a bizonyos bizottság folyamatosan ülésezett. 89 kapacitásbővítési kérelem érkezett be, tehát már befogadott szolgáltatók kapacitásbővítése, 182 új pályázó kérelme érkezett be. Az ajánlatunk közül 226 gépjárművet fogadtunk be, ebből 125 fekvőbeteg-szállító és 46 ülőbeteg-szállító autóval, valamint 54 tartalékautóról van szó. Február 1-jéig összesen 27 szolgáltató állította munkába az autókat, erre lehetőségük van, hiszen a befogadást követő 90 napon belül kell a szerződéseket megkötni. Ugyanezen időszak alatt, hogy ha nézzük az esetszámokat, illetve a km-t, futásteljesítményeket, a nyolcadik hónapban gyakorlatilag 119 ezer esetet szállítottak az alternatívok és 90 ezret szállított az OMSZ, tehát durván 60-40 százalékos az arány. Ez január hónapra 130 ezer alternatív mentő, illetve 67 ezer OMSZ-os betegszállítást jelent. Tehát kis túlzással felére csökkent az OMSZ részesedése a betegszállításban. Mindeközben természetesen az OMSZ havonta a mentési előirányzatának az 1 milliárd 571 millió forintját megkapta tőlünk. A betegszállítás vonatkozásában viszont a havi 523 milliós előirányzatunknak augusztusban még az 50 százalékát kapta az OMSZ, most januárban már csak a 30 százalékát.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Gorove úrnak adok szót.
Dr. Gorove László kiegészítése
DR. GOROVE LÁSZLÓ (Országos Mentőszolgálat): Egy mondattal csatlakozva az előttem szólóhoz, nyilvánvalóan az Országos Mentőszolgálat költségvetésében ugyanakkor ez a havi 523 milliós bevételi előirányzat szerepel. Tehát itt mindenféleképpen valamiféle kompenzálásra lenne szükség ahhoz, hogy a működési feltételeket biztosítani tudjuk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megnyitom a vitát. Vojnik Mária képviselő asszony.
DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm szépen. Most ebben a körben csak egy kérdést szeretnék a megnyugtató válasz reményében feltenni: végül is most mi a helyzet a koraszülött- és beteg-újszülöttmentés helyzetével a közalapítvány megszűnését követően. A László úr le is írja, hogy javaslatot tettek, egyeztettek. Világosan kiderül, hogy az OMSZ a jelenlegi helyzetében a humán erőforrással nem tudja ezt a feladatot azonnal átvenni. Az Egészségügyi bizottság nem állhat fel innen ma úgy, hogy erre ne kapjon egy olyan választ, amelyiknél biztosak lehetünk, hogy bármely átszervezés esetén ez a mentési feladat rendeződött.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Béki Gabriella.
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm szépen. Nekem is egy kérdésem lenne. Ezt a tájékoztatót, amelyik nagyon informatív volt, igazából országos adatokról szól, ki tudnák-e egészíteni néhány területi aránytalanságra vonatkozó információval.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Puskás képviselő úr.
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm a szót elnök úr. Tisztelettel, nekem sok kérdésem lenne. (Elnök: Tessék parancsolni!) Az első kérdés: én úgy gondolom, ebben mindig problémáink vannak, a betegszállítás alatt és a mentés alatt mit értünk. Ez egy alapvető dolog, hogy most miről beszélünk. A következő kérdésem az egész rendszerre vonatkozóan, hogy kívánatos-e továbbra is, hogy az egész sürgősségi rendszer különböző stáció egy rendszerben működjenek, avagy ez most háttérbe került. Ez azt jelenti, hogy a mentőszolgálat az orvosi ügyeletek, illetve a sürgősségi osztályok valamiféle közös működése kívánatos-e?
A következő kérdésem: a mentés, és betegszállítás szétválasztásának mi volt az indoka? Tíz évvel ezelőtt valóban a finanszírozás szétválasztása megtörtént, mi volt most az indok. Olcsóbb lett-e, könnyebben követhető lett-e, betegbarát-e?
Számítás van-e erre, hogy ha szétszedjük, akkor az olcsóbb-e?
A következő: úgy tudom, hogy 1,2-1,5 milliárd forint hiány volt előtte. Ennek mi volt az oka, sorsa, jövője? Illetve ha most a mentőszolgálattól ezzel a 10 százalékos leépítéssel a betegszállítást, mint bevételi lehetőséget elvesszük, nem félő-e, hogy a költségvetésben szereplő bevételként szereplő betegszállítást soha nem tudjuk teljesíteni?
Ez egy költségvetési tétel volt. A következő kérdés. Ugyanígy költségvetési tételként szerepel az orvosi ügyeletek bevétele. Szándéka-e a Mentőszolgálatnak továbbra is fenntartani ezeket? Ha szándéka, akkor egy átvett feladatra, az átvett pénzeszközökről biztosítható-e, hogy arra használódjék fel, avagy belekerül a nagy kalapba, és később majd megfelelő időben biztosítják a fizetést?
Még egy ügyeleti jellegű kérdés. Két évvel ezelőtt az ügyeletek ellátására az Országos Mentőszolgálaton belül volt 200,75 státusz. Kérdezem én, hogy mi lett ennek a sorsa? Megvan-e, elveszett-e, hol van?
A 15 percen belüli kiérkezés lehetősége. A 15 percen belüli kiérkezés lehetősége a mentőállomás-hálózattól függ. A 15 percen belüli kiérkezés a hálózat plusz a kocsiszám összességéből adódik, a kettőt átfedésként használja nemcsak a közvélemény, hanem a szaknyelv is.
Tisztelettel kérdezem főigazgató urat, a bizottság elnökét, hogy ebben szerepel a 15 percen belüli kiérkezés. A kiérkezéshez kocsiszám kell és nem mentőállomások, mentőállomás-hálózat persze szükségeltetik.
A következő. A tervekben szerepel, illetve részben megvalósult az, hogy a különböző részfeladatokat az Országos Mentőszolgálat kiadta. Ezek közé tartozott például a takarítás. Úgy gondolom, hogy a takarítás drágább lett, és legalábbis amerre én ismerem, rosszabb lett. Szándékában áll-e vagy tervei között szerepel-e a mentőszolgálatnak a műhelytevékenység, javítótevékenység kiadása, erre van-e előzetes anyagi számítás? A takarítás után félő ez is, hogy drágább lesz, és nem tudja azt a speciális igényt teljesíteni.
A következő. A betegszállításoknak, mint feladatnak az Országos Mentőszolgálaton kívülre adásának mi az értelme? Jobb nem lett, olcsóbb nem lett, hiszen ugyanúgy az OEP-pénzből hajtódik végre a betegszállítás, mintha a Mentőszolgálat hajtja végre. Akkor visszakanyarodtunk a legelső vagy a második kérdésre: nem értem az okot, ha egyszer jobb nem lesz, olcsóbb nem lesz, akkor mi az oka? Mert ha plusz pénz van, akkor gondolom, a Mentőszolgálat is plusz tevékenységként meg tudja ezt jobban csinálni.
A tervezetben szerepel egy olyan alternatív lehetőség, sőt nem alternatív lehetőség, hanem ez a valóság, hogy a különböző fekvőbeteg-intézetek megkapták lehetőségként a betegszállítás intézményének végrehajtását. Nem félő-e, hogy ha ez OEP-finanszírozású, az intézet - tudom, hogy becsületesek vagyunk mindannyian - elkezd betegszállításokat rendelni, tehát nem következik-e abból, hogy a betegszállítás-szám indokolatlanul megnő? Esetleg mondjuk végre sem hajtódik? Természetesen a következő kérdésem, hogy ki ellenőrzi ezt?
Van egy 5. melléklet ebben az anyagban, ami számomra rendkívül sok szimpatikus dolgot tartalmaz. De a választ nem tudja arra megadni, ami felvetődik itt is, hogy a betegszállítás, mint olyan, törvényi kötelezettséggel nem bíró feladat 2005 óta, hiszen addig a Mentőszolgálat kötelezettsége volt ennek a végrehajtása. Az OMSZ alapító okiratának változtatásával megszűnt a törvényi kötelezettség. Kérdezem: van-e ennek törvényi kötelezettje? Ez nem alkotmányellenes-e? Csak kérdezem, hogy nincs-e.
Szerepel az anyagban itt kétféle feladat. Azt mondja, hogy sürgős szállításnak hívjuk a 6 órán belülit, vagy a 3 órán belülit. Szerintem mondjuk azt, hogy az alkalmi vagy ad hoc vagy akármi, és akkor nem keverjük össze, de ez nevezéktani dolog úgy gondolom, erről a későbbiekben elég beszélni.
Azt mondja, hogy 25 százaléknyit a betegszállítás-kasszából érdemes áttenni az OMSZ-kasszába. Úgy gondolom, hogy többet, hiszen a feladatoknak a minőségi részét, a betegszállítások minőségi részét végzi továbbra is a mentőszolgálat, a szakkíséretet igénylőt. Tehát drágább az ember, drágább a felszerelés, tehát ha most úgy néz ki a számok alapján, hogy mondjuk egyharmad-kétharmad a tervezett, illetve a nem tervezett betegszállítások aránya, ez költségben szerintem fél-fél arányú lesz. Tehát az itt szereplő 25 százalék úgy gondolom, hogy alulbecsült érték. Alulbecsült értéknek gondolom, nincs számítás, mint ahogy a mentés-betegszállítás szétválasztására sincs, úgy gondolom, hogy az a 80 plusz esetkocsi az is alulbecsült érték, illetve a kórháztörvény elfogadása előtt készült elképzelés, hiszen az akut ágyak ritkulásával a kórházon kívüli sürgősségi ellátás erősítése szükséges. Tehát ez megint nyilvánvalóan szakemberek közötti vitát, illetve beszélgetést kíván, de mondjuk a duplájára kellene emelni az esetkocsik számát.
Még egy, mert úgy látom, hogy most már...
ELNÖK: Képviselő úr, türelmesek vagyunk, csak... A "csak" arra vonatkozott, hogy nyilván a bizottság kompetenciáját nagyon sok rész-szakmai kérdés, amit meg tudnak egymás között beszélni, nem érinti, de figyelemmel hallgatjuk.
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr. Bocsánatot kérek. A következő az alapkoncepció. Úgy gondolom, és ebben az anyagban szerepel, hogy az Országos Mentőszolgálat a finanszírozást ne nézze, azt szolgáltassa. Szerintem a pénzadónak, tehát az OEP-nek szükségeltetik a pénzfelhasználás ellenőrzése. Tehát az Országos Mentőszolgálat az én szemléletem szerint szolgáltasson. Aztán hogy a megrendelt feladatok milyenek, azt a finanszírozó kifogásolja vagy ne kifogásolja, de ne a végrehajtó. Nekem ez a véleményem, és a légimentéssel kapcsolatban lenne még kérdésem, ha még a kör végén kaphatok szót.
ELNÖK: Azt gondolom, hogy inkább most tegye fel, képviselő úr.
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Jó, akkor kérdezem, hogy... (Zaj, közbeszólások.) már ketten mondták, hogy helyettük is kérdezhetek. (Derültség.)
A légimentéssel kapcsolatos kérdésem: a költségvetésben külön soron szerepel, ez azt jelenti, hogy a mentőszolgálat pénzéből a légimentés nem kap már tovább pénz. Legalábbis a költségvetési vitában én ezt az információt kaptam az illetékesektől. Egyik.
Másik: az új betegszállító vállalkozásokkal kapcsolatban nagyon fontos dolog lenne, hogy területi kötelezettséggel rendelkezzenek. Tehát, hogy ha valakit befogad az OEP, akkor azt mondja, hogy ennek a területnek a betegszállítását kell elvégezni. Attól függetlenül, hogy ilyen vagy olyan a beteg.
Még egyet mondanék tisztelettel: a 104-es hívószámmal kapcsolatban. Az anyagban egy félmondat utalást láttam arra, hogy a 104-es esetleg megváltozik. A 112 nagyon fontos dolog, legyen ilyen nemzetközi hívószám, de a 104-es nemzeti kincs, úgy gondolom, megőrizendő. Az irányítórendszer megőrizendő, és ha betegszállító vállalkozásokat fogadunk be, mindenképpen az kéne, hogy az Országos Mentőszolgálat újonnan kialakított irányító központjai irányítsák ezt a betegszállítást úgy, hogy az OEP-en keresztül kapjon ez megfelelő finanszírozást. Feladatok 10-5 százalékát, ez megint annak a kérdése, hogy mennyi lesz ennek a pénze. Egyelőre köszönöm, majd később még tisztelettel szólnék.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Csáky képviselő úr!
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Nehéz helyzetben vagyok, de ígérem, rövid leszek. Az előterjesztésben egy félmondattal említés történt, hogy korábban egy koncepció kialakításra került már, félig-meddig foglalkoztak a fekvőbeteg struktúrának a kérdéskörével, hogy ezt jól értettem-e, hiszen ez azért az igényeket jelentős mértékben módosítani fogja. Illetve én még ehhez teszem a II. nemzeti fejlesztési tervben, illetve a kormányzati kommunikációban megjelenő 21 darab új mentőállomásnak a kérdéskörét, ami szintén belátható időn belüli, hogy ezzel foglalkoztak-e.
Amit hiányoltam az anyagban és kérdezem, hogy miért nem foglalkoztak ezzel, hiszen azért szakmailag szerintem egy kört mindenféleképpen megér, az alapellátási ügyelet és a mentés összevonása, közös irányítása, mert ha itt szakmai hatékonyságról, költséghatékonyságról beszélünk, akkor abban, gondolom, szakmailag egyetértünk, hogy efelé kellene elmozdulni. Nagyon érdekes két mondat volt az anyagban, erről nem beszéltek, ez azt jelenti, hogy lekerült a napirendről? Egy teljesen új finanszírozási forma kerülne bevezetésre, az érdekeltség kialakítása, a HBCS-be való beépítés, illetve, ha jól emlékszem, az alapellátás finanszírozásához, ezzel miért nem foglalkozunk a későbbiekben, ez egy modellezést megérne mindenképpen vagy egy részterületen a kipróbálását. Ennek nyilvánvalóan szakmai kockázatai is vannak, de mindenféleképpen modellezni kell.
A negyedik, többször szóba került az 1,4 milliárdos forráshiány, ez működési vagy felhalmozási jellegű? Illetve van-e terv ennek a szanálására? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További kérdések? (Nincs jelentkező.) Lezárom ezt a kört. Sok kérdést hallottunk. Kérem az előterjesztőket, hogy valamilyen munkamegosztásban ezekre reagáljanak. Ki kezdi?
DR. LÁSZLÓ IMRE (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Elkezdeném hiszen a javaslattal kapcsolatos előterjesztést, a lezárással kapcsolatos anyagot én készítettem. A kollégáim pedig meg fogják válaszolni azokat a kérdéseket, amit vagy tudatosan hiányosan vagy nem válaszolok meg, mert nem az én területemhez tartozik. A területi egyenetlenséggel kapcsolatban a másodikkal kezdeném, és nem a koraszülött, beteg-újszülöttmentés kérdésével, erre is a válasz meg fog születni a minisztérium részéről. Az aránytalanságra két példát szeretnék említeni. A betegszállítási igény, ami tényszerű, OEP által finanszírozott adatokon alapszik, tehát biztos, fixen elfogadható adat: Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 2005-ről, tehát lezárt teljes évről beszélek, 169.312, Hajdú-Bihar megyében 163.330. Nem sorolnám a megyéket, mert 30-40-50 ezres igényekkel jelennek meg. Tehát vannak bizonyos területek, ahol sem a településszerkezettel, se egyéb mással nem indokolható ez a magas teljesítés, és ezeken a területeken jogosan felmerült a rendelkezésre álló gépjárműállomány számának megfelelően egy teljesítménygenerálás lehetősége. De úgy gondolom, hogy ezt a szakmának kell kivizsgálni és megnézni.
Puskás képviselő úr elég sok kérdést tett fel. Megpróbálok a magam részéről, ami rám vonatkozik, arra válaszolni. Betegszállítás és a mentés szétválasztása. Úgy gondolom, hogy a kiindulási pont kristálytisztán szakmai. Nem nekem kell eldönteni, hogy mi tartozik egyik vagy másik kategóriába, hanem ezt az Országos Mentőszolgálat szakemberei adták meg: mentés a sürgősségi ellátás kategóriájába tartozó esetek és a három órán belüli szállítások. Ez a kettő volt együtt a 2,2 millió feladatból összesen 900 ezer. Ennek megfelelően történt a számvetés és ennek megfelelően történt a feladatokkal a 180-220 gépjármű-kapacitásának megfelelő új szolgáltatás szempontjából a másik oldalon történő beállítása, ahogy leépít az OMSZ, ugyanúgy épít be a másik oldal. Ez is egy alapvetés volt, hogy a rászoruló vagy a beteg ne érezhesse meg.
Hogy mi volt a szétválasztás indoka? Úgy gondolom, hogy a szakmapolitikát kell megkérdezni. Abszolút reálisnak tartom azt az indokot, hogy ha én a mentésre létrehozok és szigorúan presszírozok egy szigorú rendben dolgozó Országos Mentőszolgálatot, mert azért a betegszállítás követelménye, illetve a sürgősségi ellátás követelménye szakmailag és szervezésileg is különbözik, akkor ennek megfelelően a beruházásokkal és a fejlesztésekkel egy sokkalta célirányosabb és egy hatékonyabb munkát tudok megvalósítani. Szeretném elmondani, hogy ez az én saját szubjektív véleményem. El fogják mondani, hogy ez a dolog tíz év után miért került terítékre és tíz év után miért éri az illetékeseket meglepetésként, hogy mégis bekövetkezett.
Olcsóbb lett vagy nem lett olcsóbb. Több dolog elhangzott. Az én számításaim szerint nem meghatározó szempont. Nem az a döntő szempont, hogy olcsóbb lesz, hanem az, hogy jobb legyen. Mégpedig a mentéssel kapcsolatos feladat jobb legyen. Ha úgy tetszik, megint a saját véleményemet mondom, akkor természetesen többletberuházás, ráfordítás, tehát plusz források igénybevételét igényli. És itt egy pillanatig visszatérnék arra a számvetésre, amit elmondtak. A Nemzetközi Oxiológiai Társaságnak a számadatai: húszezer lakosonként egy mentő, ez 500 Magyarországon, százezer lakosonként két darab esetkocsi és 300 ezer lakosonként egy rohamkocsi. Ez annyit jelent, hogy 734. Meg kell nézni, hogy jelen pillanatban mi az Országos Mentőszolgálat összetétele. De hadd tegyem hozzá rögtön azt a másik adatot, amit említettem, 394 kocsi volt rendszerben egy hétvégén, a 394 és a 734 között egy picikét nagy a távolság. Tehát úgy gondolom, hogy nem biztos, hogy az kell első lépésben a célunknak lenni, hogy a maximumot, a lehető legjobbat, az optimumot célozzuk meg. Kell valamilyen átmenetnek lenni. Én nem hiszem egyébként, bár annyi pénz lenne, akkor én is könnyebben beszélnék.
A 15 perces kiérkezéssel összefüggésben. Ha a képviselő úr utánaszámol, márpedig nálam jobban utána tud számolni, hogy ha 394 kocsit néz és a rendszerben maradó több, mint 700 kocsit, ha mind a mentési feladatra áll rendelkezésre, én úgy gondolom, hogy a 15 perces kiérkezésnek a kívánatos elérési lehetősége sokkalta jobban realizálódik.
Jelen pillanatban az is gondot jelent, hogy a 221 mentőállomáson 134 tartalék kocsi áll rendelkezésre annak ellenére, hogy a szabályzatok előírják, hogy mindenütt egy-egy tartalék kocsi legyen.
A szolgáltatások kiadásával nem kívánok foglalkozni. A gazdasági résszel sem kívánok, mert hadd mondjam, hogy hála a jó Istennek, nem volt a feladatom. Azért olvastam fel, hogy milyen feladattal bíztak meg. Az sem tartozott a feladatkörömbe, hogy azt vizsgáljam, hogy az Országos Mentőszolgálat miért görget maga előtt olyan nagyságrendű adósságot, amiről itt beszélnek, illetve amiről szó van.
Az, hogy a nagyobb intézmények generálhatják a teljesítményt, benne van, ugyanúgy, mint Borsod-Abaúj-Zemplén és Hajdú-Bihar megyének a lehetőségében is, természetesen, de úgy gondolom, és ha itt van kórházigazgató, akkor az osztja a véleményemet, hogy ma az OEP egy olyan szigorúságról - most nagyon óvatosan és finoman fogalmaztam - tesz tanúbizonyságot az ellenőrzései során, hogy nem hiszem egyébként, hogy ezt a kaput nyitva hagynák, és itt hagynának kifutni egyébként plusz pénzeket.
A törvényes háttér. Említettem azt, hogy az alkotmány áttételesen foglalkozik vele, a legjobb testi, lelki egészség elérése. Igazán megfogalmazni a CLIV-es törvény tesz, ahol a mentést nagyon pontosan definiálja, majd '98-ban egy népjóléti miniszteri rendelet, ami már a betegszállítás dolgait rendezi, és egyértelműen deklarálja, hogy a mentés állami feladat a hazánkban tartózkodó bármilyen nemzetiségű ember számára, függetlenül attól, hogy rendelkezik-e biztosítással vagy nem. Ugyanakkor a betegszállítás nem állami feladat, és ennek megfelelően a leépítése történik meg. Hogy jó vagy rossz, ezt tessenek eldönteni, mert nem az én ügykörömbe tartozik.
Csáky képviselő úrnak volt egy szívemhez nagyon-nagyon közel álló megjegyzése. 2001-ben, amikor a Szent Imre Kórházat átvettem, kezdtem az átszervezését, és ma jelen pillanatban a sürgősség mellett az Országos Mentőszolgálat, egy magán mentőtársaság gépjárművei vannak benn, ezen kívül az alapellátás ügyelete is bent van, tőlem jogilag teljesen függetlenül. Természetesen nem szólok bele a munkájukba, nem irányítom, de egy helyen, koncentráltan jelenik meg, és ezek az emberek, lévén, hogy ismerik egymást, összedolgoznak, és egyetértek a szándékkal, hogy a jövő útja ez. A sürgősségi ellátás nem egy lábon áll, hanem négy lábon, és a negyedik, amit nem említettem, a légimentéssel összefüggő tevékenység. Ez a sürgősségi ellátás.
Amit még Puskás képviselő úr említett, és bocsánat, hogy nem reagáltam rá, egy sürgősség van. Annak vannak különböző szakaszai, a prehospitális szakasz, ahol az alapellátás orvosa, a mentőszolgálat a saját tevékenységét végzi és az intrahospitális vagy kórházi terület, ahol megint sajátos törvények uralkodnak, de ez a sürgősségi ellátás egy kerek egész, mindenki csak a részét veszi ki belőle, és azért kellene ezt elfogadni, mert igazán sürgősségi ellátást megvalósítani csak ennek szellemében lehetne. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen a válaszokat és valóban érdemes annak, aki még nem volt, elmenni a Szent Imre Kórházba megnézni ezt az integrált szervezést, mert valóban bizonyos értelemben modellértékű az én tapasztalataim szerint is.
Képviselőtársaim még nyilván válaszra várnak, a további kérdésekre. Ki kíván még a minisztérium, OEP részéről válaszolni? Engelbrecht úr, parancsoljon!
DR. ENGELBRECHT IMRE (Egészségügyi Minisztérium): Vojnik Mária képviselő asszony kérdésére szeretnék először válaszolni, a koraszülött-mentésre. A 2118-as kormányhatározat a Koraszülött-mentő Közalapítvány megszüntetéséről rendelkezett, ugyanakkor feladatainak az Országos Mentőszolgálathoz történő átadását is előírta. Ez megtörtént, és január 1-je, a választónap óta is változatlan feltételek és változatlan körülmények között működik a koraszülött-mentés. Tehát továbbra is az a 9 szervezet, 9 alapítvány végzi a koraszülött-mentést, aki korábban. Ezek közül 8 vidéki szervezet, illetve a Peter Czerny Alapítvány, amely a közép-magyarországi régiót és a környező megyéket látja el. Természetesen így, hogy most az OMSZ felügyelete, nagyobb rálátása mellett történik a koraszülött-mentés, lehetőség lesz mélyebb, alaposabb szakmai ellenőrzéseket végezni, és annak a megfontolását is elő kell majd venni, hogy ezt a kizárólagos koraszülött-mentési feladatot lehet-e, érdemes-e csak önmagában így végezni, vagy esetleg speciális gyermekmentési lehetőséggel kiegészíteni. Nyilván ennek is pénzügyi vonatkozásai vannak, alapos elemzést követően reményeink szerint az első félév végére rendelkezésre áll majd egy olyan anyag, amely a koraszülött-mentés, gyermekmentés további fejlesztését tenné lehetővé.
Kiemelést érdemlő még, hogy az Országos Mentőszolgálat több mint 6 éve működtet a Szent Márton Gyermekmentő Alapítvánnyal közösen egy 24 órás gyermekmentő rohamkocsit, amelyik a Markó utcai telephelyről Pest megye, Budapest és a környező megyék sürgősségi gyermekellátásában nyújt nagy segítséget. Nyilván ezt is szakmailag megfelelően kell majd értékelni, és annak az eldöntése, hogy esetleg régiónként egy-egy ilyen speciális egység szükséges-e vagy nem, és ha igen, akkor annak milyen feltételei vannak, ez is meghatározásra kell hogy kerüljön.
Puskás képviselő úr kérdései közül szeretnék néhányra válaszolni. A sürgősségi rendszer egy rendszerben való elképzelése, ez a gondolatmenet már több évre tekint vissza, azonban hiába volt 2005 augusztusában a sürgősségi pályázatok között a központi ügyelet fejlesztésére pályázat, és hiába támogattuk nagymértékben, az OEP finanszírozás is támogatná azokat a központi ügyeleteket, amelyek az Országos Mentőszolgálattal közösen működtetnék az ügyeletet, plusz finanszírozási lehetőség van. Úgy tűnik, hogy az önkormányzatok nagy része ezt valamilyen úton-módon nem próbálja igénye venni, ugyanakkor azt is át kell gondolni, hogy azokat a központi ügyeleteket, amelyeket az Országos Mentőszolgálat végez, azt valóban közalkalmazotti státuszban kell-e a dolgozóknak végezni, vagy csak az irányítást kell megtartani.
Mindenképpen fontos lehet, hogy a sürgősségi feladatok ésszerűbb összehangolása esetén a párhuzamosságok nagymértékben lecsökkenthetők.
A 15 perces kiérkezés teljesíthetőségére: az utóbbi években átlagosan 78-79 százalékos sikerrel tudja az Országos Mentőszolgálat a sürgősségi feladatokat teljesíteni, ebben a 78-79 százalékban biztosítható a 15 percen belüli kiérkezési idő. Történtek mentőállomás-fejlesztések, az elmúlt tíz év folyamán jelentős mértékben megnőttek a mentőállomás-számok. Valóban - ahogy képviselő úr is jelezte - önmagában csak a mentőállomás-számot hasonlítgatni és csak azt vizsgálni, nem vezet jóra, természetesen a futó kocsipark fejlesztése is szükséges, úgy nehezen képzelhető el jelentős mértékű javulás, hogy a mentőállomásszám-emelkedés hátterében nem lesz futókocsipark-változás.
Az NFT II. keretében az európai uniós források mielőbbi felhasználása tekintetében az Országos Mentőszolgálattól az elmúlt hetekben egy átfogó szakmai fejlesztést kértünk. Ezekben a szükséges mentőállomás-építéseket is számba vettük, és a megfelelő útviszonyok alapján meghatározásra kerültek azok a települések, ahol még új mentőállomás-építésekre van szükség, sőt az Országos Mentőszolgálat a mentőállomás-hálózat alapos felmérését is elvégezte, és meghatározásra kerültek azok az állomások, amelyeken felújításra, illetve a rossz műszaki állapot miatt új építésére van szükség. Ezeket a mentőállomás-beruházásokat, fejlesztéseket terveink szerint az NFT II. első két éve folyamán szeretnénk megvalósítani.
DR. GOROVE LÁSZLÓ (Országos Mentőszolgálat): Puskás képviselő úr kérdéseire válaszolva, valóban volt az Országos Mentőszolgálatnál az ügyeletek ellátásra több, mint 200 közalkalmazotti státus. Ezek a státusok 2005, illetőleg 2004 során leépítésre, illetve megszüntetésre kerültek. Pillanatnyilag az Országos Mentőszolgálat létszámában nincs közalkalmazotti létszám az ügyeletek ellátására, hiszen az ügyeleteknek az ellátása nem tartozik az Országos Mentőszolgálat alap-, illetőleg törvényben előírt feladatai közé. Ez az oka annak a problémának is, amit szintén felvetett a képviselő úr, hogy az orvosi ügyeletből tervezett, mintegy 600 millió forintnyi bevétel teljes bevételként jelenik meg az Országos Mentőszolgálat költségvetési tervében. Ugyanez a helyzet a mozgó őrségekkel is egyébként, mivel ezeket szabad kapacitás terhére kellene ellátni, ez azt jelenti, hogy nem külön megbízási szerződések vagy külön egyéb szerződések alapján, hanem főmunkaidőből. A tervezett létszám január 1-jétől a költségvetési törvényben szereplő 6890 fő pedig csak a mentés, illetőleg a mentőszolgálat által végzett betegszállítások elvégzéséhez elegendő létszám.
Ugyancsak a kérdésre válaszolva, hogy mi a terve ezzel az Országos Mentőszolgálatnak, azt tudom válaszolni, hogy szakmailag mindenféleképpen indokoltnak tartjuk és vannak jó példák arra, hogy egy, az orvosi ügyelet, illetőleg az Országos Mentőszolgálat azonos irányítás alapján dolgozik, de ez csak akkor lehetséges, ha ennek ez az előbb említett költségvetés, illetőleg finanszírozási, szerződéskötési problematikája megoldódik.
A takarítás, illetőleg a műhelyek kiadásának a kérdése. Az nem országos jelenség azért, hogy a takarítás rosszabb lett. Vannak olyan helyek, ahol rosszabb lett, de vannak olyan helyek, ahol jobb lett. Ez nyilván egy próbálkozás. Az sem egészen igaz, hogy sokkal drágább lett volna.
A műhelyekre vonatkozó kérdésre: igen, tervezzük, hogy kiadjuk a műhelyeket, illetőleg a gépjárműjavítást. Az, hogy ez költségileg hogyan valósítható meg, hogy valóban működőképes-e, ennek a felmérése folyamatban van. Kértünk a különböző konstrukciókra különböző ajánlatokat ezzel kapcsolatban és ha sikerül olyan konstrukciót találni, amelyik a költséghatékonyság szempontjából jobb és a működési feltételeket természetesen nem rosszabbítja, akkor gondolkodunk ilyenben. De konkrét ilyen dolog nincsen.
Az 1,2 milliárdos hiány több oldalról is szóba került. Az 1,2 milliárdos hiány több dologból adódik össze. Egyrészt abból, hogy a 2005-ös kötelező közalkalmazotti béremelésnek a fedezetét 2006-ra nem kaptuk meg. Ezt akkor a Mentőkórház kapcsán történt létszámleépítésekből, illetőleg létszámleépítésekre kapott összegből tudtuk biztosítani. Ezt az összeget azonban 2006 második felében vissza kellett fizetnünk. Ugyancsak nem kaptuk meg a közalkalmazotti tábla szerinti kötelező béremelést 2006-ra vonatkozólag és részben 2005-re vonatkozólag sem. Illetve a költségvetési tervben, a 2005-ös két költségvetési tervben tervezett 4,7 milliárdnyi bevétel, elsősorban betegszállításból már akkor láthatóan alig haladta meg a 3 milliárdot. Ezt augusztusban, sőt októberben is Takács igazgató úr többszörösen jelezte a fenntartó felé szóban és írásban is, ha jól tudom. Az utolsó része pedig ennek az 1,2 milliárdnak az energiaáraknak az olyan mértékű emelkedése, ami szintén nem volt betervezve az Országos Mentőszolgálat költségvetésébe.
A 112-vel, illetőleg a 104-gyel kapcsolatban pillanatnyilag nagyon közel áll az elfogadáshoz az EDR és a 112 közös működésével kapcsolatos kormányhatározat. Nem óhajtja megszüntetni a 104, 105, 107-es hívószámokat. Úgy működteti a 112-t, hogy a 112 és a 104 között átjárhatóság legyen. Nemcsak kapcsolás szinten, hanem az összes adat szintjén is, ami már rögzíttetett az egyik helyen, az elektronikusan adódik át a másik helyre.
A légimentés és a költségvetés helyzetéről. Valóban szerepel 100 millió forint külön a Légimentő Kht. üzemeltetésére. De ez erre nem elegendő, mert a légimentés finanszírozása közel 1,3 milliárd forint. A szakállamtitkár asszony tájékoztatása szerint bár az OMSZ költségvetésében külön soron a légimentés nem szerepel, de az a bizonyos 800 millió forint, ami tavaly benne volt a költségvetésben, benne marad, ezért a különbséget a 800 millió, illetőleg az 1,3 milliárd között az OMSZ költségvetéséből fogjuk fedezni. Azt hiszem, mindenre válaszoltam.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Székely Tamás úré a szó.
DR. SZÉKELY TAMÁS (Országos Egészségbiztosítási Pénztár): Az előttem szólók gyakorlatilag minden kérdést megválaszoltak. Puskás képviselő úr felvetésére, hogy a telephelyenkénti szállítás és ki ellenőrzi. Mi ellenőrizzük. Méghozzá egy olyan szigorúan zárt rendszerben, hogy a kórházi bennfekvéssel egyidejűleg semmiféle egyéb elszámolás, semmiféle ellátás nem számolható el. Hogy ez jól működik vagy nem, arra a következő számok elég ékes bizonyítékok. Ha összehasonlítjuk a szétválasztási döntés előtt és az alternatív betegszállítóknak a forszírozott befogadását megelőző időszakot, a betegszám 209 ezer/hó volt, ez 197 ezer/hóra csökkent le. A hasznos km 3.591.000/hóról 3.387.000/hóra. Ez gyakorlatilag ugyanolyan arányú csökkenés lenne. Az egy betegre jutó km nem változott, korábban is 17,1 volt, jelen pillanatban is, tehát az eltérések méterekben érthetők. Tehát az volt, hogy befogadtuk részben az alternatívokat, részben a kórházakat és valóban jogos a felvetés, mert ha telephelyenként az intézmények megpróbálnának szállítani, biztos, hogy nem finanszírozható, és ennek az alább felsoroltak a bizonyítékát szolgáltatják. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem, hogy a kérdésekre adott válaszok kapcsán kíván-e valaki szólni vagy megjegyzést tenni még? Többen is. Először Nagy Kálmán képviselő úr.
DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): A 6. oldalon van egy olyan kitétel, hogy Balogh István, a Gyermekrák Alapítvány vezetője tárgyalna a daganatos gyerekek szállításával kapcsolatban az Országos Mentőszolgálattal, de december 31-ig nem született ebben döntés. Én nem helyeslem azt, hogy valaki jóval drágábban végezzen el egy munkát, mint amint az jogos igény, ugyanakkor azt gondolom, hogy Balogh úr, aki milliárdos alapítvány fölött rendelkezik, tárgyalási alapként, kiinduló alapként jó. De szerintem ki kéne terjeszteni ezt nemcsak a daganatos gyerekek szállítására. Ez az egyik dolog. A másik dolog, hogy valóban a gyerekszállítás, gyerekellátás speciális feltételeket igényel, speciális helyzetet kell kialakítani. Mindenféleképpen meggondolnám, hogy ez a pénz jó helyre kerüljön. Ez egy jó hely. Tehát amit Balogh úr indítványozott, csak nem ebben a körben, és nem érzem indokoltnak, hogy őt ebben a vonatkozásban ne vegyük komolyan, természetesen a "tisztességes"-t most úgy értem, hogy árban korrekt feltételek mellett.
A koraszülött-szállítással kapcsolatosan pedig csak annyit akarok mondani, hogy ez egy nemzeti ügy. Tehát ennek a megoldása egy nemzeti ügy, ma Magyarországon egy nemzeti ügy. Azt gondolom, hogy ennek a megnyugtató rendezése, a folyamatos ellenőrzése, tehát az, hogy ez korrektül történik, és egyúttal annak a lemérése, hogy szenvednek-e hátrányt a szállított betegek azzal kapcsolatosan, hogy ilyenfajta változások történtek az életükben, arról mindenféleképpen együttműködve a gyerekgyógyászati kollégiummal, tárgyalni kell, és be kell számolni az eredményről. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nyul képviselő úr!
DR. NYUL ISTVÁN (MSZP): Nagyon rövidre fogom, én is a koraszülött-mentőszállításról szerettem volna szólni. Azt hiszem, hogy László úr javaslata megfontolandó, amit ezzel kapcsolatban leírtak. Az Egészségügyi Minisztérium és az Országos Mentőszolgálat együttműködésében kerüljön kiírásra ez ügyben is egy pályázat, amely biztosítja a koraszülött és beteg újszülöttek mentésének megszervezését, az abban részt vevő szervezetek díjazását. Ez a javaslat azért valahol olyanról is szól, hogy a jelenlegi rendszerhez hasonlóképpen lehet és szükséges működtetni a koraszülött-mentőszállítást, hiszen speciális. Azok a munkatársak, szakemberek, akik ebben a szállításban részt vesznek, nem az OMSZ alkalmazottai, nem is lesznek várhatóan, vagy külön szervezetként kell őket beépíteni.
Tehát valószínű, hogy az eddigihez hasonló rendszerben működhet a koraszülött-szállítás, hogy ennek a fontossága mekkora, azt nem kell külön taglalni természetesen.
ELNÖK: Köszönöm. Puskás képviselő úr!
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm a szót. Nagyon örültem, hogy László főigazgató úr kimondta azt, hogy nem az a lényeg, hogy olcsóbb legyen, hanem az, hogy jobb legyen a rendszer. Ezzel messzemenően egyetértünk, úgyhogy ettől kezdve úgy gondolom, hogy ezt kell csinálni.
Az nagyon lényeges volt, hogy kimondta, ami régi elképzelésünk és régi hitvallásunk, hogy egy sürgősségi ellátás van. A sürgősségi ellátásnak vannak különböző stációi, én a légimentést nem szoktam belevenni, de vegyük bele, de én három lábon gondoltam.
Az itt elhangzottakhoz kapcsolódik és szeretnék segítséget kérni abban, hogy tíz éve működtetjük Vas megyében az ügyelet és a mentőszolgálat közös rendszerét. Megakadtunk. Ott akadtunk meg, hogy az önkormányzat fizeti a pénzt, de nem tudunk fizetni a dolgozóknak. Szerződésbontás előtt állunk, kérem a segítségüket, hogy külön számlán valahogy ez kezelhető legyen, és akkor béke lesz ebben a dologban, a betegnek jó, szakmailag jó, csupán pénzügyileg nem tudunk megfelelni.
A 15 perccel megint maximálisan egyetértünk, arról van szó, hogy ha több autó van, akkor jobb lesz a kiérkezés, de úgy gondolom, azért mindenképpen azt meg kellene csinálni, hogy a 15 percen belüli kiérkezést például Visegrádon is, a visegrádi mentőállomás létesítésével tudjuk biztosítani.
A 2003/3-as Magyar Mentésügyben vannak ezek az adatok, nem egészen pontosan ezek az adatok, amelyeket említett főigazgató úr a Nemzetközi Oxiológiai Társaság adataiként. Nyilvánvalóan a kettő akkor párhuzamosan működött egymással.
Az utolsó pedig: itt egy hárommal ezelőtti bizottsági ülésen módosító javaslatot tettem a költségvetési törvényhez a légimentés külön soron való szerepeltetése érdekében. Akkor azt a szakmai választ kaptam, és végül visszavontuk a módosító indítványt, hogy ezt ne tegyük, hiszen külön soron van, és a Mentőszolgálat pénzéből nem a légimentés finanszírozódik. Tehát ebben a dologban diszkrepancia van az én fejemben, és az információinkban. A légimentés nagyon fontos, de most 1,6 milliárddal vagy pedig 839 millióval finanszírozódik. Köszönöm szépen. A hiányt pedig az OEP majd megoldja. Köszönöm.
ELNÖK: Igen, vagy majd a költségvetési tárgyalás során a zárszámadásban. Vojnik képviselő asszony!
DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Csak részben vagyok elégedett a kapott válasszal. Ezért most engedelmével, és elnök úr engedelmével, vissza fogok kérdezni, és tessék szíves lenni, amennyiben ez lehetséges, határozott igenekkel válaszolni, és akkor azt fogom mondani, hogy rendben van.
Akkor az világos, hogy az Országos Mentőszolgálat felügyelete mellett a Koraszülött-mentő Közalapítvány eddigi szervezetei végzik a szükséges eszközökkel és személyi feltételek biztosításával a koraszülött és beteg újszülöttek mentését.
ELNÖK: Ez most kérdés?
DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Igen, mert nem volt egyértelmű a válasz. Igen, elnök úr, én ezekre így szeretnék választ kapni.
ELNÖK: Jó, rendben van. De akkor csak igen vagy nem.
DR. ENGELBRECHT IMRE (Egészségügyi Minisztérium): Igen.
DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Rendben van. Akkor ez azt is jelenti, hogy miután ez bekerült a mentés feladatkörébe, a Mentőszolgálat költségvetéséből a koraszülött-mentő közalapítványok rendben megkapják a mentéshez szükséges pénzügyi feltételeket. Ez azért fontos, hogy aki nem tudja pontosan, mert korábban ez könnyebb volt, hiszen a tárca költségvetésében egy külön soron volt ennek a pénzügyi fedezete nevesítve, most pedig benne van az OMSZ költségvetésében.
DR. ENGELBRECHT IMRE (Egészségügyi Minisztérium): Igen.
DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Akkor tehát nem igazak azok a hírek, hogy itt van egy kis elmaradás a finanszírozásban?
DR. ENGELBRECHT IMRE (Egészségügyi Minisztérium): Nincsenek információim. Arról van információm, hogy rendben megkapták.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Akkor ezzel a két kiegészítéssel köszönöm szépen. Azt gondolom, hogy e pillanatban viszonylag nyugodtabbak lehetünk. Én a kérdések és válaszok kapcsán felmerült kérdésre szeretnék visszatérni röviden.
Az egyik a hívásirányítás kérdése, az irányító rendszer korszerűsítésének a kérdése és az ellátás, tehát a mentésszervezés kérdése. Azt gondolom, hogy ebben az esetben a nemzeti hagyományaink között természetesen kiváló helyet foglal el a 104-es hívószám, de ma már azt tudjuk, hogy a mentési feladatok jelentős része egy olyan közúti balesethez kapcsolódik vagy bármilyen más balesethez, amikor nem elégséges önmagában, hogy a riasztásban csak az Országos Mentőszolgálat vegyen részt. Nagyon fontos ennek a hívásirányítási rendszernek egy olyan átalakítása, ahol mentés és katasztrófa-elhárítás esetén az ebben az elhárításban társszereplőként résztvevők, legalábbis egyidejűleg vagy a partnerség elve szerint tudjanak működni. Ezért amikor majd az OMSZ működését fogjuk vizsgálni és nem az átalakulást, akkor szeretnék majd arra választ kapni, hogy ebben a több éve vajúdó helyzetben hogyan tovább a mentőirányítás korszerűsítése, milyen lépéseket sikerült megtenni, hiszen nem kevés szellemi erőfeszítést és egyáltalán nem kevés pénzt próbáltunk megmozdítani ennek érdekében. Majd ugyancsak arról kellene vagy lenne érdemes a mentés működése szempontjából megbeszélést tartani vagy tájékozódni, hogy hogyan zajlik a mentésben részt vevő medikális és paramedikális személyzet képzése a mentés valódi korszerű feltételeinek a biztosítása érdekében, de ez majd egy másik bizottság feladatköre lesz. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm. Most már nagyon csöndben leszek. Azt javaslom, Vojnik képviselő asszony javaslatához társulva, hogy valamikor a nyár elején az új főigazgatóval, meg az új tervekkel tartsunk már erről a kérdésről még egy Egészségügyi bizottsági ülést.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nem látok több jelentkezőt, ezért a napirendet lezárom. Megkérdezem, hogy a második körben elhangzottakra ki kíván reagálni. Székely Tamás úr.
DR. SZÉKELY TAMÁS (Országos Egészségbiztosítási Pénztár): Nagy Kálmán képviselő úr Gyerekrák Alapítvány ajánlatával kapcsolatban: hozzánk érkezett egy olyan megkeresés, hogy ők ingyen vállalnák beteg gyerekek szállítását. Erre mi felvettük velük a kapcsolatot és akkor kiderült, hogy az ingyen alatt ők az átlagos km-díjnak a kétszeresét értik. Amire mi azt mondtuk, hogy ugyanabba a feltételrendszerbe, amibe bármilyen más szolgáltató, természetesen ők is pályázhatnak és ha megfelelnek a feltételrendszernek, befogadást nyernek. Nem pályáztak.
ELNÖK: Köszönöm szépen. László Imre főigazgató úr.
DR. LÁSZLÓ IMRE (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Ugyanehhez a témához, a Balogh apuka mindössze ezen felül még 22 darab gépjárművet is kért a minisztériumtól. Ez lett volna a díjtalan szállítás feltétele. Egyetértek egyébként az elhangzottakkal már csak azért is, mert ha egységessé válik a mentés, és ennek az adminisztratív és technikai háttere, akkor valóban ki lehet bontatni belőle a koraszülött- és a beteg-újszülöttmentéssel kapcsolatos részt is és megnyugtatóan rendezni. Ehhez még egy adatlék, egy számadat: 300 millió forint volt ez az összeg, és bizony az Állami Számvevőszék erősen kifogásolta, hogy a kuratórium, amely összefogta ennek a tevékenységét, a saját működésére közel 20 millió forintot fordított. Ez enyhén szólva arányukat tekintve sok és ezért került sor arra, hogy valóban egyenként kössenek szerződést ezek a szervezetek.
Az irányítással, katasztrófahelyzettel kapcsolatosan: ez egy picikét közelebb áll hozzám, teljesen egyetértek és a tárgyalások során nagyon komoly hangsúlyt fektettünk rá. Ennek az az eredménye, hogy a korszerűsített érvrendszerére alapozottan jelenik meg az alternatív szállítók részéről a rákapcsolódási lehetőség. Akik kötelezettséget vállaltak írásban, hogy megyénként vagy régiónként, ahogy tetszik, mindkettő él, olyan központot hoznak létre, hogy folyamatosan a nap 24 órájában az a rendszer is kiértesíthetővé, elérhetővé és ha kell, akkor mozdíthatóvá váljon. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Azt javaslom, hogy az alábbiakkal zárjuk le ezt a napirendet. Egyrészt a bizottság köszönettel vegye tudomásul László Imre úr tájékoztató jelentését a mentés, illetve a betegszállítás szétválasztására vonatkozó feladatok végrehajtásáról. Hívja fel arra a miniszter figyelmét, hogy ezt a munkát kellő körültekintéssel folytassák és különösképpen a kórházi szerkezet átalakításának időszakában arra figyeljenek, hogy a sürgősségi ellátás, ezen belül a mentés biztonságának és minőségének fenntartása közérdek. Semmilyen körülmények között nem sérülhet. Különösen figyelmébe ajánljuk a minisztériumnak a vita alapján a gyermek- és koraszülöttmentés megfelelő feltételeinek fenntartását. Továbbá arra is felhívjuk a figyelmet, hogy az Új Magyarország fejlesztési terv keretében a sürgősségi ellátás fejlesztésére irányuló pályázatok, tervek gondos előkészítését tartsák szem előtt, hogy teljes mértékben kiaknázható legyen minden erre a területre szánt forrás.
A bizottság a továbbiakban is ezt a tevékenységet, az Országos Mentőszolgálat munkáját figyelemmel kívánja kísérni a mentésirányítás, a mentőszemélyzet képzése, az Országos Mentőszolgálat dolgozóinak anyagi megbecsülése, juttatásai tekintetében és a tavaszi ülésszak végén az új főigazgató bevonásával erről konzultációt kíván tartani. Ennyiben szeretném összefoglalni a vitát, azt gondolom, minden lényeges elem szerepelt. Ha ez a bizottság számára elfogadható, akkor ilyen szellemben küldünk a miniszter úrnak levelet, előirányozva - ahogy ezt Puskás képviselő úr javasolta, a tavaszi visszatérést a témára - egy ülést. Köszönöm szépen az előterjesztők jelenlétét. Ezt a napirendi pontot lezárjuk.
Soron következik Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről: a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat módosítása, melyet képviselőtársaim 2096-os számon kaptak meg. A tárgysorozatba-vételről szóló döntéshez itt van a minisztérium képviselője, de a tárgysorozatba-vételről szóló döntéshez a kormány álláspontja nem szükséges, de itt van Horváth István szakértő a minisztérium jogi főosztályáról, illetve Székely Tamás főigazgató-helyettes úr. Most Csáky András képviselő urat illeti a szó.
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen elnök úr. Nagyon rövid leszek. Ha felidézzük a törvénnyel kapcsolatos vitát, gondolom, egyetértés van, hogy akkor, amikor közös elhatározással több oldalról történt ilyen jellegű módosító javaslat, hogy bizonyos betegségcsoportokat mentesítsünk a co-payment alól, akkor nem feltétlenül csak a vizitdíjra gondoltunk, hanem a kórházi napidíjra is. Aztán itt a kodifikáció útvesztőjében is lehet azt mondani, hogy lehettünk volna éberebbek, de azért emlékezzünk vissza, hogy hogy történt az egész törvényjavaslat elfogadása. Ez kimaradt. Tehát szerintem a törvényalkotó, jelen esetben az Országgyűlésnek az a szándéka, hogy azt a plusz betegségcsoportot, amelyet az időközben megjelent kormányrendelet taxatíve felsorol, a teljes co-payment alól mentesítsük, ez nem tudott megvalósulni. Én most arra teszek javaslatot, hogy ezt korrigáljuk és az említett nyolc betegségcsoportot nem sorolom fel, többek között daganatosok, AIDS-esek, cukorbetegek, hemofíliások és a többiek mentesüljenek a kórházi napidíj fizetése alól is. Ennyi az egész módosítás lényege. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megnyitom a vitát. Schvarcz képviselő úr, alelnök úr.
DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót elnök úr. Teljes mértékben egyetértünk Csáky András képviselő úrral a benyújtott törvénytervezet kapcsán. Valóban kimaradt a törvényhozásnál ennél a betegségcsoportnál a napidíjra való kiterjesztés is. De az a véleményünk, hogy a vizitdíj bevezetése kapcsán számos olyan probléma merült fel és valószínű még fel fog merülni, amire nem tudtunk gondolni sem a törvényalkotás, sem a rendeletalkotás kapcsán. Tehát mindenképpen úgy látjuk, hogy egy bizonyos türelmi időszak elteltével szükség lenne a rendelet-, és ennek megfelelően valószínűleg szükség lesz a törvénymódosításra is. Tehát én azt tudnám mondani, hogy várjunk ezzel egy bizonyos időszakot és utána térjünk vissza ennek a törvénymódosításnak a benyújtására. Gyakorlatilag akkor egy átfogóbb korrekcióra, úgynevezett finomhangolásra lesz lehetőség, és ebben kérném képviselőtársaim türelmét. Így most egy várakozást javasolnék ezzel kapcsolatban. Köszönöm szépen.
DR. HEINTZ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A törvényjavaslat kapcsán is és a megjelent végrehajtási utasítások kapcsán is komoly gondot jelent ez a 8 betegségcsoport. A betegek nem betegségcsoportot viselnek, hanem ők betegek, és ez a végrehajtásban nagyon komoly gondot okoz, hogy a cukorbetegség gyógyítása során van a vizitdíj-mentesség, vagy pedig a cukorbetegnek, mint aki cukorbeteg jár valamennyi egyéb ellátás, a gyógyítás. Ugyanerről van itt is szó, hiszen ha itt is ezt a 8 betegségcsoportot elővesszük, akkor megint ugyanez a probléma merül fel, erről viszont egyértelmű az állásfoglalás: most nem erről szól, hanem arról szól, hogy csak az adott betegség gyógyításával kapcsolatban határozunk meg vizitdíj-mentességet, akár napidíj, akár vizitdíj merül fel. Teszem azt, ha valaki megvágja a kezét cukorbeteg lévén, fizet vizitdíjat, illetve ami nagyon kétes és veszélyes, hogy amikor egy vesebetegség van, az most vajon cukorbetegség-eredetű vagy sem, vizitdíj, illetve kórházi napidíj-köteles-e vagy sem. Teljes a káosz ebben az ügyben. Itt a 8 megengedő betegségcsoporttal, bár a kormányzati szándék egyértelműen jó és megengedő volt, de azt hiszem, pont ezzel a megengedéssel sikerült a meglévő káoszt lehetőleg még nagyobbá tenni.
Itt javasolnám tehát a továbbgondolkodást és csatlakoznék Schvarcz képviselőtársamhoz, hogy bár itt nap mint nap konfliktusok ezreit vagy tízezreit generáljuk ezzel a rossz döntéssel, vagy mondjuk a kormánynak - mert ezt megtehetjük, ha jól tudom -, hogy a saját hatáskörben hozott módosításait gondolja át, ehhez nem kell se bizottság, se parlament, vagy pedig a valóban parlamenti törvénymódosításhoz ténylegesen idő kell.
Kérdezem, elnök úr, szabad-e ezzel kapcsolatban állásfoglalásról beszélni, vagy ez majd egy külön napirendi pont lesz?
ELNÖK: Az egyebekben térünk erre vissza. (Dr. Heintz Tamás: Merthogy szorosan összefügg a kettő.) Nem, két külön téma, ez tárgysorozatba-vételre irányuló kezdeményezés van, és ez van napirenden. Arra mindjárt visszatérünk, ha ezt befejeztük és szavaztunk róla.
Horváth Zsolt képviselő úré a szó.
DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az első mondatomban szeretném újfent leszögezni és megerősíteni korábbi álláspontunkat, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség teljes egészében elutasítja a vizitdíjat és annak mindenféle változatot. Ugyanakkor látva az elkészült jogszabályt, tudomásul véve azt, hogy ez ma Magyarországon törvényi erőre emelkedett, annak javításában, azzal együtt, hogy változatlanul fenntartjuk a teljes elutasítást, részt szeretnénk venni, a törvénynek a jobbá tételében.
Csáky képviselő úr törvénymódosítási javaslata szerintünk egy ilyen javaslat, amelyik jobbá teszi ezt a törvényt, ezért mi a magunk részéről támogatjuk. Elfogadom azt az álláspontot is, hogy a törvény több ponton szorul módosításra, és igen sok ponton szorul módosításra a végrehajtási rendelet. Nem kívánok komolyabb és részletes kritikát most megfogalmazni a végrehajtási rendeletekkel kapcsolatosan, ezt képviselőtársaim tapasztalták, akik a mindennapi életben próbálják alkalmazni, hogy hol vannak azok a pontok, ahol nem illeszkedik a mai magyar valósághoz a rendelet.
Ezért azt gondolom, hogy képviselő úrnak az általános vitára alkalmas a törvényjavaslata, szerintem időszerű is, és ettől függetlenül a későbbiekben el lehet majd végezni a finomhangolást, hiszen itt azért nem kicsi hibákra hívta fel a figyelmet a képviselő úr, hanem nagyobb hibákra. Szerintem érdemes most módosítani a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Itt egyelőre a tárgysorozatba-vételről van szó, ez egy későbbi vagy következő fázis az általános vitára való alkalmasság kérdése. Ki kíván még szólni? (Nincs jelzés.) Akkor visszaadom a szót Csáky képviselő úrnak.
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Megmondom őszintén, féltem attól, amit Schvarcz alelnök úr mondani fog, és úgy áttekintettem az egész törvényjavaslatot, hogy vajon, a működés kapcsán mi az, amit törvényi szinten is kérem, hogy válasszuk el, a végrehajtási rendeletet a törvénytől. A végrehajtási rendelet a következő pont lesz, ami várható.
Úgy gondolom, hogy ezek az úgynevezett működési hibák egy hosszabb időt vesznek igénybe. Azt is elárulom, hogy maga a törvénymódosítás inspirációját a szegedi kórház pszichiátriai osztályvezető főorvosa adta, aki a folyosón elkapott és panaszkodott, hogy a skizofrén betegektől nem tudja behajtatni a kórházi napidíjat. Azért mondom, hogy ez nyilvánvalóan az én hibám, akkor döbbentem rá, hogy az a szándék, amelyet közösen gyakoroltunk akkor, amikor a co-payment alóli módosítást illetően az eredeti tervhez képest elfogadtuk, hogy ez félresikerült.
Nagyon szépen kérem a tisztelt bizottságot, hogy miután tényleg a jogászok is visszadobták számomra, hogy hogyan alakítsam át, hogy könnyen átmehessen, hogy ezt engedjük keresztül, mert ez napi gond az adott fekvőbeteg-intézmények számára, ez napi probléma. Ez értetlenséget vált ki és nehézségeket is okoz bizonyos esetekben, és utána természetesen majd a későbbiek folyamán erre vissza lehet térni, mert ha arra várunk, hogy majd meglátjuk, hogy még milyen működési zavarai vannak egy törvénynek, akkor azért az eddigi tapasztalatok alapján vélhetőleg huzamosan idő fog eltelni.
Kérem képviselőtársaimat, kormánypárti képviselőtársaimat, hogy támogassák a módosító indítványt. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Vojnik Mária!
DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Azt gondolom, hogy talán az még megérne egy mondatot az általános vitára való alkalmasság vagy tárgysorozatba-vétel kapcsán, hogy ez a 3 § kellene hogy képezze a módosítás alapját, vagy képviselőtársammal kellene egyeztetni vagy akár egy többpárti egyeztetést is folytatni arról, hogy az 1997. évi LXXXIII-as törvényben, amelyik egy felhatalmazást tartalmaz a kormány részére, hogy vajon, nem az lenne-e a törvénymódosítás legjobb módja, hogy ezt a felhatalmazó szabályt alkalmazzuk, mint törvénymódosítást. Ezzel megkímélnénk az Országgyűlést, hogy a pillanatnyi, tehát amire mindig számítanunk kellene, de természetesen az élet mindig hoz új problémákat, amire válaszolni kell, hogy ne mindig egy törvénnyel kelljen rá válaszolni. Talán miközben most a tartózkodás mellett fogunk szavazni, mégis azt gondolom, hogy azt a változatot érdemes lenne megfontolni, hogy ebben az esetben a törvénymódosítás abban a körben megállná-e a helyét az összes tapasztalat birtokában, hogy a kormányt hatalmazzuk fel, hogy rendeletben állapítsa meg azoknak a tartós orvosi kezeléseknek a körét, amelyeknek a részeként a nyújtott ellátásért nem kell vizitdíjat, kórházi napidíjat fizetni, ahogy képviselő úr ezt itt megfogalmazta.
Ezt érdemes végiggondolni, nagyon sok olyan problémára tudnánk megoldást találni benne vagy hatalmaznánk fel a kormányt, hogy ne kelljen mindig a parlamenthez visszajönni ezekért a megoldásokért. Remélem, nem tartottam fel a bizottságot.
ELNÖK: Nem, egyáltalán nem, sőt Béki képviselő asszony is szót kért, és szót is fogok neki adni. Azt gondolom, hogy persze, ezen lehet gondolkodni, és valószínűleg pártközi megbeszéléseknek kell lenni ebben az ügyben, már csak azért is, mert a másik oldalról mindig az a kérdés, hogy egy-egy ilyen kérdésben milyen széles felhatalmazást adunk a végrehajtó szervek számára. Tehát az egyik csapda ez. A másik persze az, hogy lehet-e lépten-nyomon visszamenni a törvényhez? Nyilván ez sem célszerű, miközben én magam is értékelem Csáky képviselőtársam jó szándékát, hiszen itt valóban én is érzékelek egy olyan problémát, amelyre vissza kell térni.
Béki képviselő asszony!
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! A törvény számos ponton tartalmaz külön jogszabályra vonatkozó felhatalmazási szakaszt, hogy tudniillik rendeletben a részleteket kimunkálja a minisztérium. Én egyetértve ezzel az indítvánnyal, ami további kérdésekre vonatkozóan külön jogszabályi felhatalmazást akar megfogalmazni a törvényben, egészen pontosan a mentességgel kapcsolatban.
Az a kérdésem és kérésem, hogy szólítsuk meg a tárca képviselőjét. Valóban nem működik ez a rendeletalkotási lehetőség e nélkül a törvénymódosítás nélkül? Vagy tulajdonképpen működik? Azért is kérdezem ezt, mert hogy a gyerekekre vonatkozóan nem kell kórházi napidíjat fizetni, az számos tudósításban elhangzott, tehát számomra eddig úgy tűnt, hogy egyértelműen kezelt kérdés. Akkor viszont ennek a jelenlegi törvénymódosításnak nincsen igazából sürgőssége.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Csáky képviselő úr.
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Azért egy félreértést szeretnék eloszlatni. Semmiféle új felhatalmazásról itt nincs szó. Lehet, hogy dőlt betűvel kellett volna, de itt az eredeti szöveg került megfogalmazásra, csupán annyi történt, hogy a vizitdíj mellé oda lett írva, hogy illetve kórházi napidíjat. Semmi más nem történt ezzel. Gondolom, hogy abban mindannyian egyetértünk, hogy eredetileg így gondoltuk. Ha már felhatalmazást adtunk a kormánynak és a kormány meg is alkotta az ezzel kapcsolatos rendeletet és felsorolta azt a nyolc betegségcsoportot, amire a mentesség vonatkozik, hogy a mentesség kiterjedjen a kórházi napidíjra. Semmi másról nem szól az egész törvényjavaslat. Tehát az, amit Vojnik képviselő asszony mondott, az szerintem ettől teljesen független, de akkor továbbragozom. Elméletileg ebbe a törvényjavaslatba kapcsolódó módosítókkal be lehet emelni egy ilyet, de ez már egy koncepcionális vitát nyit meg, ahogy az elnök úr is mondta és politikai síkra tereli attól a pillanattól kezdve az egészet, mert kinyitja azt a polémiát, amit Horváth képviselő úr mondott. Itt semmi másról nincs szó, mint azt szeretném, és ez szerintem eléggé sürgető ebből a szempontból, hogy azok a betegek, akik alapos megfontolás alapján mentesülnek a vizitdíj alól, azok a kórházi napidíj alól is mentesüljenek. Ennyiről szól a dolog, semmi másról.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Annyi megjegyzést engedjenek meg a képviselőtársaim, hogy persze a jogalkotásról szóló törvényi rendelkezések és alkotmányos rendelkezések szerint állampolgár számára jogot is, jogosultságot is és kötelezettséget csak törvény állapíthat meg. Tehát azt gondolom, ezt figyelembe kell venni, akármilyen döntést is hozunk e tekintetben. De most megadom a szót akkor, mert kérdést kapott, Horváth István úrnak, az egészségügyi tárca jogi szakértőjének. Parancsoljon.
DR. HORVÁTH ISTVÁN (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Azt nem lehet törvénymódosítás nélkül megoldani, hogy a kórházi napidíj alól is mentesítsen a tartós betegségek köre. Ahogy Csáky képviselő úr is elmondta, az, hogy mik tartoznak ebbe, ez egy mostani felhatalmazás alapján is a kormány kompetenciájába tartozik, hogy meghatározza. Azért kell csak a felhatalmazót is módosítani, hogy a kórházi napidíjra is kiterjessze. De azért, hogy ne kelljen fizetni kórházi napidíjat se ezeknek a betegeknek, ahhoz szükséges egy törvénymódosítás.
ELNÖK: Vojnik Mária.
DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Akkor most is van kollízió, hiszen nem adtunk felhatalmazást a 18 év alattiaknak a kórházi napidíj alól, márpedig nem kell kórházi napidíjat fizetniük, ahogy a sürgősségi esetben sem. Mielőtt még valakiben mindenféle akármik támadnak, leszögezem, hogy ez nagyon rendben van így.
ELNÖK: Csáky képviselő úr, aztán még Horváth Istvánnak is szót adok.
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Elnézést, meglepett Vojnik képviselő asszony, de én úgy emlékszem, hogy a 18 év alatti mentesítésnél meg van említve a kórházi napidíj. Tehát ott a vizitdíj és a kórházi napidíj külön-külön van megemlítve.
ELNÖK: Akkor azt gondolom, ezt a vitát Horváth István úr segít tisztázni.
DR. HORVÁTH ISTVÁN (Egészségügyi Minisztérium): Csáky úrnak ismét igaza van. (Dr. Vojnik Mária: Ez innentől egy alapvetés.)(Derültség.) Tehát a 18 éven aluliakat mentesíti a kórházi napidíj-fizetési kötelezettség alól, ez vonatkozik a sürgősségi esetekre is és a sürgősség ettől függetlenül külön mentesítve van a kórházi napidíj alól is. Tehát vizitdíj és kórházi napidíj alól is mentesít a sürgősség esete. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Sajnos olyan sok módosító indítvánnyal és kapcsolódó indítvánnyal sikerült ezt a törvényt elfogadnunk, hogy így már nem mindig homályos (Derültség.) vagy nem mindig tiszta minden részletében. Igen, elnézést a nyelvbotlásért. (Dr. Schvarcz Tibor: Freudi volt!) Tisztelt Bizottság! Én is azt gondolom szavazás előtt, hogy ez egy fontos kérdés, csak az a helyzet, hogy érlelődik néhány más fontos kérdés is, és nem biztos, hogy hetenként érdemes ezekben az ügyekben a parlament elé menni. Tehát ezzel a megfontolással bocsátom szavazásra a tárgysorozatba-vételt.
Tehát ki támogatja a T/2096-os számú javaslat tárgysorozatba-vételét? (Szavazás.) Tíz. Ki szavazott ellene? (Szavazás.) Senki. Ki tartózkodott? (Szavazás.) Tizenkettő. Tehát nem vette tárgysorozatba a bizottság.
Tisztelt Bizottság! Egyebekben Csáky András képviselőtársunk egy bizottsági állásfoglalás-tervezet megfontolására kért bennünket, ez a végrehajtási rendeletekkel kapcsolatos. Kiosztattam a tervezetet képviselőtársaimnak, tehát megkérdezem Csáky képviselő urat, hogy mit kíván ehhez hozzáfűzni.
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Semmit, ez a mindennapi élet kapcsán felmerült probléma, amire javaslom ezt a megoldást, hogy mint bizottsági állásfoglalás foglalkozzunk vele és fogadjuk el, hogy a kormány, illetve a tárca figyelmét felhívjuk a már most mutatkozó visszásságokra, hiszen a kormányrendelet-módosítás könnyebben valósulhat meg. Ennyi volt a szándék.
ELNÖK: Igen, világos. Kíván-e ehhez valaki valamit hozzátenni? Itt két ügyről van szó, az egyik az alapellátás körében a szakdolgozó által végrehajtott vérvétel kérdése, a másik a táppénzes felülvizsgálat, tehát, hogy világos legyen, ez két valóban létező ellentmondás. Horváth képviselő úr.
DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm. Meg kell ismételnem azt a mondatot, hogy a vizitdíjjal és a kórházi napidíjjal a Fidesz nem ért egyet. Ugyanakkor kárenyhítés okán minden olyan javaslatot, amely ezt elfogadható, racionálisabbá teszi, támogatunk, ezért fogjuk támogatni a képviselő úr felvetését.
ELNÖK: Köszönöm. Heintz Tamás.
DR. HEINTZ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Egész röviden csak annyit jegyeznék meg, hogy a táppénzes betegek után nem fizetünk járulékot, a beteg sem fizet, ugyanakkor vizitdíjat szedünk tőle, mindez egyértelmű. Itt nemcsak azzal van probléma, amikor a táppénzes felülvizsgálatra egy hónapban egyszer besétálunk, hanem ha mi 4-szer, 5-ször, 6-szor azt a beteget látni akarjuk valamilyen oknál fogva. Tudom, hogy ez egy csapda, ezért vagyunk az egész ellen, mert mindenki táppénzre megy, mert mindenki vizitdíjmentes lesz, másrészt benne van az a dolog, hogy a vizitdíj járulék. De ha nem járulék, akkor fizetni kell. Ezért értek egyet a javaslattal. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ki kíván még hozzászólni? (Nincs jelzés.) Más nem kíván. Persze, itt képviselő úr számára azt a megjegyzést teszem, hogy nem általában minden táppénzes beteg vizitdíj alóli mentesítéséről van szó, hanem kifejezetten a megyei egészségpénztárak által felülvizsgálatra hívott betegek ellenőrzéséről, mint speciális esetről az én értelmezésem szerint.
Ha nincs további hozzászólás, ki támogatja ennek az állásfoglalásnak az elfogadását? (Szavazás.) A bizottság ezt egyhangúlag támogatta. Tehát ezt állásfoglalásként közzé tesszük a szokott formában és a minisztérium számára megküldjük. Köszönöm szépen.
Egyebekben kíván-e valaki még megjegyzést tenni? (Nincs jelzés.) Nem. Köszönöm szépen.
(Az ülés végének időpontja: 16 óra 05 perc)
|
|
Dr. Kökény Mihály |
Jegyzőkönyvvezetők: Lajtai Szilvia és Pavlánszky Éva