OVB/4-20/2000.
OVB/4-20/1998-2000.

J e g y z õ k ö n y v
az Országgyûlés

az olajügyek és a szervezett bûnözés között
az esetleges korrupciós ügyek feltárására létrehozott vizsgálóbizottságának

2000. október 24-én, kedden 10 órakor
az Országház fõemelet 61. számú üléstermében

megtartott ülésérõl


Napirendi javaslat:

1. A "nagyfelhasználók" vezetõinek meghallgatása

2. A Békés Megyei Vámnyomozó Hivatal volt és jelenlegi vezetõinek meghallgatása

3. A Vám- és Pénzügyõrség különleges ügyekkel foglalkozó osztálya volt és jelenlegi vezetõjének meghallgatása

Elnököl:

Pallag László (FKGP), a bizottság elnöke

Jegyzõkönyvvezetõk:

Barna Beáta, Dani Judit, Vicai Erika, Czapári Judit, Lestár Éva, Madarász Mária és Horváth Éva Szilvia

Az ülés résztvevõi

A bizottság részérõl:

Pallag László (FKGP), a bizottság elnöke
Juhász Ferenc (MSZP), a bizottság alelnöke
Vígh Ilona (Fidesz)
Dr. Dorkota Lajos (Fidesz)
Dr. Kóródi Mária (SZDSZ)
Balogh László (MDF)
Dr. Lentner Csaba (MIÉP)

Helyettesítési megbízást adott:

Dr. Fazekas Sándor (Fidesz) dr. Dorkota Lajosnak (Fidesz)
Pancza István (FKGP) Pallag Lászlónak (FKGP)
Tóth Károly (MSZP) Juhász Ferencnek (MSZP)
Vígh Ilona (Fidesz) távozása után Balogh Lászlónak (MDF)

Szakértõk:

Dr. Antal Györgyné
Gyenes Károly
Dr. Pásztor Gedeon
Dr. Münnich Iván
Dr. Karakas Attila
Kenyeres Gyula
Kocsmár Gézáné dr.
Nagy Zsolt
Dr. Gyekiczki András

Állandó résztvevõk:

Dr. Cserháti Judit, a bizottsági fõosztály helyettes vezetõje
Kissné Andrásik Ilona, a bizottság munkatársa

Meghívottak:

Dr. Bíró Kornélia (Legfõbb Ügyészség)
Kopasz Jenõ dandártábornok (Magyar Honvédség)
Bittner István (Honvédelmi Minisztérium)
Kukely Márton vezérigazgató (MÁV Rt.)
Berényi János elnök-vezérigazgató (GYSEV)
Urbán Lajos vezérigazgató-helyettes (Hungarocamion Rt.)
Kupfelschmitt Miklós (Hungarocamion Rt.)
Saslics Elemér vezérigazgató (Volán Egyesülés)
Szalma Botond vezérigazgató (Mahart Rt.)
Aba Botond vezérigazgató (BKV Rt.)
Szarvas Péter igazgató (Körös Volán Rt.)
Kovács János vezérigazgató (Hidasháti Mg. Rt.)
Matyasovszky Albert vezérigazgató (Balaton-felvidéki Erdõ- és Fafeldolgozó Rt.)
Dr. Kanta Tünde parancsnok (VP Központi Bûnüldözési Parancsnokság)
Mészáros József volt parancsnok (VP Központi Bûnüldözési Parancsnokság)
Juhász János fõosztályvezetõ (VP Különleges Ügyek Fõosztálya)
Dr. Klavács Antal parancsnok (VP Békés Megyei Nyomozó Hivatal)
Tibor István parancsnokhelyettes (VP Békés Megyei Nyomozó Hivatal)
Dr. Molnár István volt parancsnok (VP Békés Megyei Vámhivatal)


(A nyílt ülés kezdetének idõpontja: 10 óra 12 perc)

PALLAG LÁSZLÓ (FKGP), a bizottság elnöke - a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Egy kis figyelmet kérek! Megkezdjük a mai bizottsági ülésünket, szeretettel köszöntök mindenkit. A kiküldött napirenddel kapcsolatban van-e valakinek megjegyeznivalója, javaslata? (Senki sem jelentkezik.) Annyit szeretnék jelezni Kóródi Mária képviselõ asszonynak, hogy az Egyebek ugyan nincs felsorolva, de az Egyebek között javasolom a határozati javaslatot véglegesíteni majd, amit a legutóbbi bizottsági ülésen elõterjesztett.

A jegyzõkönyv miatt mondom a helyettesítéseket. Tóth Károly képviselõ urat Juhász Ferenc alelnök úr helyettesíti, Pancza István képviselõ urat én helyettesítem, Dorkota Lajos képviselõ úr helyettesíti Fazekas Sándor fideszes képviselõ urat.

Ha nincs a napirendi javaslathoz kiegészítés, egyéni javaslat, akkor kérem, kézfelnyújtással rögzítsük! Elõtte még szeretném jelezni, hogy javasolom a következõ sorrendet: Volán Egyesülés, Körös Volán, BKV, Hungarocamion, Honvédség, Mahart, Erdõgazdaság és Hidashát sorrendet javasolom. A MÁV jelezte, hogy a visegrádi tagországok egyéb tárgyalása miatt csak 2 órakor tudnak jönni, úgyhogy a MÁV és a GYSEV meghallgatása 2 órától lesz majd.

Kérem ebben a sorrendben a bizottsági tagokat, hogy fogadják el a napirendi pontokat. Aki elfogadja, kérem, kézfelnyújtással erõsítse meg! (Szavazás.) Egyhangú, köszönöm szépen.

Tisztelt Bizottság! Tisztelt Meghívott Vendégek! Köszöntöm önöket, a Honvédség részérõl Kopasz Jenõt, Bittner Istvánt, a MÁV részérõl délután érkezik Kukely Márton és a GYSEV részérõl Berényi János, Dénes István és Kupfelschmitt Miklós a Hungarocamiontól, elnézést kérek, rosszul mondtam, a Hungarocamiontól tehát Urbán Lajos van itt és Kupfelschmitt Miklós igazgató úr, a Volán Egyesüléstõl Saslics Elemét, a Maharttól Szalma Botond vezérigazgató úr, a BKV-tól Aba Botond úr, a Körös Volántól Szarvas Péter, Kovács János a hidasháti rt.-tõl, Matyasovszky Albert pedig a Balaton-felvidéki Erdõ- és Fafeldolgozó Rt.-tõl.

A bizottság által elfogadott napirend szerint akkor kezdjük a Volán Egyesüléssel a meghallgatást. Saslics Elemért kérem akkor, és kérem tisztelettel a meghallgatásra hívott személyeket is, hogy egy szóbeli tájékoztatót, összefoglalót adjanak. Megkapta a bizottság a kért anyagokat. Nem minden anyagot kaptunk meg, mert van olyan anyag, ami az ÁPV Rt.-hez ment és a bizottság számára nem lett átküldve, de kérem, hogy egy rövid összefoglalót a kiküldött kérdések alapján szíveskedjenek akkor tartani. Erre azért van szükség, hogy a nyilvánosság is tudja, hogy mirõl van szó, mert így a nyilvánosság nincs tisztában azzal, hogy milyen kérdéskörben és mi az, amirõl itt most szó van.

Tehát akkor kérem a Volán Egyesüléstõl Saslics Elemér vezérigazgató urat, tartsa meg tájékoztatóját, és a bizottság tagjaitól pedig kérem, hogy a tájékoztató után a kérdéseket szíveskedjenek föltenni majd. Megadom a szót Saslics Elemér úrnak.

SASLICS ELEMÉR (Volán Egyesülés): Tisztelt Bizottság! Ahogy az elnök úrtól megkaptam a felkérést és a felkérésben azokat a témákat, amelyekre választ vártak, ennek megfelelõen állítottam össze az írásos anyagot, melynek rövid tartalmáról szeretnék tájékoztatást adni.

A Volán Egyesülést 1989-ben alapította az 1988. évi VI. törvény alapján 28 tagszervezet saját gazdálkodásuk eredményességének elõmozdítására, gazdasági tevékenységük összehangolására, valamint szakmai érdekeik képviseletére, továbbá a tagvállalatok fejlõdésére, fejlesztéséhez a feltételek biztosítására, a tevékenységüket segítõ szolgáltatások teljesítésére. Az alapítók és a Volán Egyesülés kapcsolatát a társasági szerzõdés szabályozza, ennek megfelelõen azokra a kérdésekre, amelyekre felkértek, csak a rendelkezésemre álló információk alapján tudtam válaszolni.

A Volán privatizációja 1989-ben kezdõdött meg a Volán Camion Részvénytársaság, valamint a Volán Elektronika Részvénytársaság megalapításával. 1992-93-ban a menetrend szerinti autóbusz-közlekedést végzõ államigazgatási irányítású Volán-vállalatok cégjogi változáson mentek át, és az átalakításokat követõen zajlott le a részvénytársaságok, illetve korlátolt felelõsségû társaságok megalapítása. Megemlítem, hogy a nyolcvanas években a Volán-cégcsoportban több mint 90 ezer munkavállaló dolgozott, több mint 8 ezer autóbusz foglalkoztatása történt, 16-18 ezer tehergépjármûvet foglalkoztatott a cégcsoport mintegy 2-3 ezer pótkocsival. A taxi személygépkocsik száma abban az idõben 1500-2000 közöttire tehetõ, a rakodógépek száma meghaladta az 1200-at. A vállalatok tevékenysége a személyszállításon és árufuvarozáson kívül sokrétû volt.

A Volán Egyesülés alapító okirata szerint a Volán Egyesülésnek nem képezte feladatát - és ma sem képezi - a tagszervezetek tevékenységének végzéséhez szükséges üzemanyag központi beszerzése. A tagszervezetek felkérése alapján megvizsgáltuk 1995 októberében a flottakedvezmény lehetõségét adó esetleges egyeztetett beszerzést, megbízás hiányában erre nem került sor. Ugyanakkor az üzemanyag hitelkártyára történõ tankolása vonatozásában a Volán Egyesülés a tagszervezetek gazdálkodásának elõsegítése érdekében szolgáltatói tevékenységként nagyfogyasztói kedvezményeket biztosító megállapodást kötött, és köt jelenleg is. E tevékenység 1994-ig kizárólag a külföldön használható üzemanyag-hitelkártyákra, az úgynevezett DKV- és Euro-Shell kártyákra korlátozódott, 1994-tõl a Shell-kártyák a belföldi Shell-kutaknál is felhasználhatókká váltak, s '95-96. években pedig a belföldi MOL-, majd ÖMV-kártyákat is bekapcsoltuk a rendszerbe, melyek szintén kizárólag a forgalmazók közforgalmi kútjainál használhatók fel.

A Volán-társaságok képviseletében az Egyesülés folyamatosan jelezte, hogy az egyre növekvõ közúti fuvarpiaci versenyben jelentõs hátrányt okoz számukra a gázolaj és a háztartási tüzelõolaj árkülönbségébõl képzõdõ, a magánvállalkozások és kisvállalatok által tömegesen szabálytalanul beszerzett jogosulatlan elõny. A szakmai tiltakozásra és a tarthatatlan helyzet feloldására vonatkozó javaslatait a Közlekedési Minisztériumon keresztül juttatta el a többi illetékes állami szervhez, az Országos Árhivatalhoz, az Ipari Minisztériumhoz, a Kereskedelmi Minisztériumhoz, és több ízben a pénzügyminiszter-helyetteshez. Az ezekre kapott válasz alapján 1992-t jelölték meg, mint majdan a szabályozásra vonatkozó idõszakot.

A Volán Egyesülés a gázolaj minõségi kérdéseivel elsõsorban a menetrend szerinti autóbusz-közlekedés zavartalan biztosítása érdekében foglakozott. A menetrend szerinti autóbusz-közlekedést ellátó társaságok a téli idõszakban, rendkívüli hideg esetén - mivel a forgalmazók nem tudták garantálni a szabványnak megfelelõ, mélydermedésû üzemanyag szállítását - hivatalosan beszerzett petróleum, illetve kerozin hozzáadásával oldották meg a közforgalmú autóbusz-közlekedés zavartalan ellátásához szükséges mély dermedéspont biztosítását.

Ami a feltett kérdések között még szerepelt, az, hogy milyen kapcsolat van a Volán Egyesülés tagszervezetei között. Jelenleg a Volán Egyesülésnek 62 tagszervezete van. Huszonnégy állami többségi tulajdonú részvénytársaság, négy önkormányzati többségi tulajdonú társaság - mind a négy menetrend szerinti autóbusz-közlekedés lebonyolításával foglalkozik - és harmincnégy magántulajdonú cég, melyek jellemzõen árufuvarozással és szállítmányozással foglalkoznak mind belföldön, mind külföldön, valamint a közúti közlekedéshez kapcsolódó egyéb szolgáltatásokkal. Köszönöm szépen a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm a tájékoztatót. Tisztelettel felkérem a Kõrös Volán képviselõjét is, hogy szíveskedjen megtartani a tájékoztatóját. Tessék, képviselõ asszony!

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Elnök Úr! A Volán Egyesüléstõl és a Kõrös Volántól az én anyagomban nem volt írásos tájékoztató. Kérdésem, hogy érkezett-e egyébként írásos tájékoztató. Ha igen, akkor azt most megkapjuk esetleg vagy pedig... Mert nem tudom, hogy mihez megy a kiegészítés. A futárpostával kiküldött anyagban a Volán részérõl nem volt írásos anyag.

ELNÖK: Jogos a kérdés, képviselõ asszony. Az én anyagomban sem volt. Viszont az általam leadott anyagok között a Kõrös Volánnal kapcsolatosan van a bizottság számára anyag biztosítva, amit volt módjuk képviselõtársaimnak áttekinteni. A titkárság most néz utána, hogy a Volán Egyesülés anyaga miért nem került ki a képviselõkhöz. Ezért elnézést kérek. Amíg utánanéznek ennek, kérem, hogy folytassuk a meghallgatást. Kérem a Kõrös Volán képviselõjét a tájékoztatója megtartására.

SZARVAS PÉTER vezérigazgató (Kõrös Volán Rt.) (Hangosítás nélkül.): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt gondolom, hogy a mai napon...

ELNÖK: Elnézést kérek, a mikrofont kérem bekapcsolni a jegyzõkönyv miatt.

SZARVAS PÉTER vezérigazgató (Kõrös Volán Rt.): Elnézést, bocsánat. Köszönöm a szót, elnök úr.

Úgy látom, hogy lehet valamilyen félreértés akörül, hogy írásbeli anyag érkezett-e a Kõrös Volán Rt. részérõl valamennyi bizottsági tag számára, ezért lehet, hogy egy kicsit hosszabb leszek. Mi csütörtök délután elküldtük, bízom benne, hogy valamennyi bizottsági tag ezt idõben megkapta.

Szeretném elõrebocsátani, hogy 2000. augusztus 1-jétõl töltöm be a Kõrös Volán Rt. vezérigazgatói pozícióját, ezért igazából a múltbeli folyamatok irányításában, lebonyolításában nem vettem részt. A Kõrös Volán Rt-nél folyó gázolajbeszerzési ügyekrõl pedig leginkább a rendelkezésemre álló dokumentumokból tudtam tájékozódni.

Egy-két szóval bemutatnám a részvénytársaságot. A társaság 1992-ben alakult, akkor a menetrend szerinti közúti tömegközlekedés funkcióval, illetve közúti teherfuvar-szállítási funkcióval, késõbb a Kõrös Volán Rt. csak a menetrend szerinti autóbusz-közlekedés feladatait látta el. Jelenleg 780 fõ dolgozik a részvénytársaságnál, és 220 autóbuszt üzemeltetünk.

A feltett kérdésekre megküldtem az írásbeli összefoglalót; szeretnék néhány pontot kiemelni belõle. A Kõrös Volán Rt.-nél két adóhatósági és két vámhatósági eljárás folyt az elmúlt négy évben. Mind a négy eljárás kapcsolható a gázolajbeszerzési eljárásokhoz. A négy eljárás jogerõs határozattal lezárult. A Kõrös Volán Rt.-t mind a négy esetben elmarasztalták; mind a két vámhatósági és mind a két adóhatósági eljárás végén.

Arról, hogy a Kõrös Volán Rt.-t elmarasztaló határozatok milyen múltbeli cselekményekre alapultak, pontos választ adni nem tudok, ezért idéztem az írásbeli válaszomban - amit az elnök úrnak címeztem - a hatósági eljárások végén született határozatokból azokat a szemelvényeket, melyek talán leginkább jelezni tudják azt, hogy hogyan is fordulhatott elõ a szabálytalanság, és a vámhatóság és az adóhatóság leginkább milyen területet érintõen hangsúlyos megállapításokat tett.

Röviden összefoglalnám. Az egyik adóhatósági vizsgálat egy átfogó adóellenõrzés kapcsán történt; néhány beszállító számláját az adóhatóság fiktívnek minõsítette, emiatt marasztalták a Kõrös Volán Rt.-t. A másik adóhatósági vizsgálat nemrég zárult jogerõs határozattal. Az indoklásban hasonló megállapítások szerepeltek, mint az elsõ adóhatósági vizsgálatban. Tehát a beszállító cégek fiktív voltát állapította meg a határozat. (Dr. Lentner Csaba megérkezik az ülésre.)

A két vámhatósági eljárás nagyjából egyforma tényállásra épült. Mindkét esetben mintavételes eljárás történt a Kõrös Volán Rt. egyik telephelyén, és szabványon kívüli gázolajat találtak a vámhatóság szakemberei. Ezt követõen pedig jövedéki adó és jövedéki bírság megfizetésére kötelezték a részvénytársaságot.

Amennyire a rendelkezésemre álló rövid idõ alatt a múltba vissza tudtam tekinteni, azt láttam, hogy meglehetõsen szabályozottan folytak a Kõrös Volán Rt.-nél az üzemanyag-beszerzési eljárások. Utasítások, szabályzatok voltak minden estben hatályban, amelyek pontról pontra leszabályozták a folyamatokat: vezérigazgatói utasítások, igazgatósági határozatok, gazdasági igazgatói határozatok egyaránt voltak. A szervezeti és mûködési szabályzat is lényegében egyértelmû volt e tekintetben. Elnök úr, köszönöm szépen, ennyit szerettem volna hozzátenni.

ELNÖK: Köszönöm a tájékoztatót. (Az elnök és a bizottság munkatársa egymás között egyeztet.)

Közben tájékoztatást kaptam a titkárságtól. A futárposta után érkezett anyagok kiosztása meg fog történni még itt, a bizottsági ülésen. (Dr. Kóródi Mária szólásra jelentkezik.) Képviselõtársaim, talán javasolnám... Tessék, képviselõ asszony.

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Elnök úr, így egy kicsit nehéz lesz a Kõrös Volán vezetõjének kérdést feltenni, de én azt javaslom, hogy ne nagyon menjünk tovább, amíg néhány tisztázásra váró ügy - akár úgy, hogy átolvashatjuk a tõlük kapott anyagot, akár úgy, hogy kérdéseket teszünk fel - nem tisztázódik, mert annak nem nagyon látom értelmét, hogy mindenkit végighallgatunk, és utána próbálunk meg visszacsatlakozni valamelyik nagyfogyasztóval kapcsolatosan.

Itt elég érdekes kérdések merültek fel, nekem mindjárt felmerülne az a kérdésem, hogy ha minden szabályozottan folyt, megvoltak a megfelelõ utasítások, rendelkezések, satöbbi, satöbbi, akkor mégis mi vezetett ahhoz, hogy két alkalommal is szabványon kívüli olajat tudtak megállapítani, és ebben el is marasztalták a céget. Tehát kellett itt valahol valaminek lenni, akár a felelõsség szintjén. Biztos egyszerûbb lenne az ügy, ha áttekinthettük volna az írásos anyagot, feltételezem, de annak, hogy ezen így továbbmenjünk, nem látom értelmét.

ELNÖK: Elfogadom a javaslatát, képviselõ asszony, gondolom, képviselõtársaim sem javasolnak mást. Ha addig, míg az anyag meg nem érkezik - készítik már a másolatokat -, van valakinek kérdése, tegye meg, vagy a már föltett kérdésre kérem a választ megadni.

SZARVAS PÉTER vezérigazgató (Körös Volán Rt.): Köszönöm a szót. Egyetlenegy dologról elfelejtettem a szóbeli kiegészítésemben beszámolni. Nem tudom miért történhetett korábban az a tájékoztatás, amelyben a Körös Volán Rt. részérõl egy olyan információhalmaz került ki, hogy a Körös Volán Rt. üzemanyag-tárolókkal nem rendelkezett a kilencvenes években. Én erre most válaszoltam az írásbeli anyagomban, és bemutattam, hogy körülbelül '89 óta mely helységekben, mely egységeinknél mekkora kapacitású tárolókkal rendelkezünk, de ezt az írásos anyag majd tartalmazza.

A tisztelt képviselõ asszony kérdésére pedig a következõt szeretném válaszolni. Az egyik adóhatósági, tehát a korábbi adóhatósági vizsgálat végeztével, ami egyébként idén júniusban zárult, történt büntetõ feljelentés, a Körös Volán Rt. igazgatósága ismeretlen tettes ellen büntetõ feljelentést tett okirat-hamisítás és csalás alapos gyanúja miatt. Tehát a felelõsségre vonás kérdésében történt lépés.

A második adóhatósági vizsgálat a napokban zárult, és mind a Körös Volán Rt. felügyelõbizottsága, mind az igazgatóság, mind pedig a legfõbb tulajdonos, az Állami Privatizációs és Vagyonkezelõ Rt. - hogy is mondjam - komoly figyelemmel kíséri az ügyet. Minden felügyelõbizottsági ülésen és minden igazgatósági ülésen napirenden van a téma, a jövõ héten, utána levõ héten is ülések lesznek, ahol a folyamatok kiértékelése megtörténik, és az esetleges további felelõsségre vonásra intézkedések születhetnek.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Tessék, képviselõ asszony!

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Köszönöm szépen. Elõttem egyáltalán nem oszlik a homály, õszintén szólva. Nyilván az az anyag, amit ön készített, nyilvános, tehát annak az elemeit ön itt most ennél egy kicsit részletesebben is összefoglalhatja, mint amennyire összefoglalta. De ha jól értem, akkor amit elmondott, abból még mindig nem látom, hogy ez a felelõsség most arról szól-e, hogy önöknél volt néhány buszsofõr, aki rossz helyen tankolt, ebbõl keletkezett-e a probléma, vagy pedig magában a rendszerben volt valami probléma, hogy azokat a tartályokat, amelyeket itt említett, ezeket helytelen célokra használták, oda került-e be ez a szabványon kívüli olaj, vagy pedig igazából mi okozta ezt a problémát.

Én nem ismerem az önök ellen folyó eljárást, azt gondolom, hogy ezzel majdnem mindannyian így vagyunk itt a bizottság tagjai közül, és nyilván az itt jelen levõ sajtó és a mi szakértõink sem igazából tudnak errõl a dologról, tehát ha összefoglalná, hogy mi volt a Körös Volánnal szemben megjelenõ probléma. Mi váltotta ki egyáltalán azt, hogy önöknél kiderült, hogy fiktív cégektõl vagy fiktív számlák alapján - ezt sem értem pontosan - vásároltak olajat, ezt tárolták, nem tárolták, néhány buszban találtak ilyet vagy pontosabban mit jelent, mekkora nagyságrendben jelentkezik ez a kérdés?

ELNÖK: Köszönöm a kérdést, és kérem akkor a Körös Volán képviselõjét, hogy részletesebb tájékoztatást adjon a bizottság tagjainak és szakértõinek a beszerzésrõl, hogyan, miként, milyen módon történt, a tárolásról, hogy képet kapjunk arról, hogy egyáltalán ez a helyzet hogyan alakulhatott ki. Akkor kérem a tájékoztatót még egyszer.

SZARVAS PÉTER vezérigazgató (Körös Volán Rt.): Elnézést kérek, hogy nem voltam világos, de akkor megpróbálok most az eddiginél részletesebb lenni. A két adóhatósági vizsgálat nagyjából egyforma tényálláson alapszik, mindkét esetben az adóhatóság azt állapította meg, hogy a Körös Volán Rt. által beszerzett és az üzemanyag-tárolókba betárolt gázolajat nem az a beszállító szállította be, aki a számlákat kiállította. A Körös Volán Rt.-hez beérkezett számlákon feltüntetett cégekrõl azt állapította meg az adóhatóság, hogy ezen cégek lényegében ilyen tevékenységet nem folytattak, mert nem tudták igazolni azt, hogy a Körös Volán Rt.-hez beszállított gázolajat honnan szerezték, nem tudták azt igazolni, hogy milyen szállító jármûvel fuvaroztatták el az üzemanyagot a Körös Volán Rt. telephelyeire. Ezt a folyamatot értettem úgy, hogy fiktív számlákat találtak a Körös Volán Rt.-nél.

Szeretném azt elmondani, hogy amennyire tudom, az üzemanyag mindig megérkezett a Körös Volán Rt.-hez, mindig betárolásra került az üzemanyag-tárolókba, csak a származás volt ezekben az esetekben tisztázatlan. És ezek után természetesen az autóbuszainkba betankolásra került az üzemanyag, mert a Körös Volán Rt. kereskedelmi tevékenységet ha jól emlékszem, talán 1996 óta vagy '97 óta nem folytat.

A két vámhatósági eljárás ettõl eltérõ tényállásra alapult, mégpedig arra, hogy a vámhivatal szakemberei kijöttek szúrópróbaszerûen a Körös Volán Rt. - mindkét esetben békéscsabai - telephelyére, és mintavétellel vételeztek üzemanyagot az egyik tárolóból, azt két egymástól független laborban bevizsgálták, és szabványon kívülinek találták, az üzemanyag úgynevezett lobbanáspontja nem olyan mértékû, ahogy ezt az ide vonatkozó szabványok elõírják. Ezzel a Körös volán Rt. mindkét esetben a tényállás alapján megsértette a jövedéki törvényt, olyan üzemanyagot birtokolt, hangsúlyozom, olyan üzemanyagot birtokolt, ami magyar szabványon kívülinek minõsíthetõ, és ezért jövedéki adó és jövedéki bírság megfizetésére kötelezték a Körös Volán Rt.-t.

A képviselõ asszonyt kérdezem, hogy megfelelõ-e...

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Igen, most már értem a dolgot. Szeretném tudni, hogy ez mely idõpontokra volt jellemzõ, mikor volt. Mert azt értettem, hogy mikor zárult le a vizsgálat, de mikor követték el a cselekményt.

SZARVAS PÉTER vezérigazgató (Körös Volán Rt.): Igen. Az egyik adóhatósági vizsgálat 1995 és '96. évet átfogóan vizsgálta, a másik adóhatósági vizsgálat a '97. január 1-jétõl '99. április 30-ig tartó folyamatot ellenõrizte. Ez nem átfogó adóellenõrzési, hanem áfa-körben végrehajtott ellenõrzés volt. A két vámhivatali eljárás közül a korábbi az 1997-ben történt, a második pedig 1999 májusában. (Dr. Kóródi Mária: Köszönöm szépen.)

ELNÖK: Az alelnök úrnak adom meg a szót.

JUHÁSZ FERENC (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. A Kõrös Volán Rt. vezérigazgatójától szeretném megkérdezni, hogy milyen elkövetési értékrõl van szó. Mekkora mennyiség volt a két esetben? Ha ebben tudna segíteni... - mert azt gondolom, nem mindegy, hogy néhány hektoliterrõl vagy több tonnáról van szó vagy többezer tonnáról. Vagy nem tudom, hogy milyen mennyiségek vannak ilyenkor.

A Volán Egyesülés képviselõjétõl szeretném megkérdezni, hogy - van több tucat tagszervezete az egyesülésnek - hasonló jellegû problémákról tudnak-e, tehát más vállalatoknál, más cégeknél hasonló eljárások zajlottak-e. Ezzel kapcsolatosan van-e valamilyen információjuk, kimutatásuk.

Azt is szeretném tudakolni, hogy az általában az egyesülés - gondolom, érdekképviseleti szerv - tagjai között van-e együttmûködés bizonyos beszerzések koordinálásában és az ellenõrzésekben. Gyakorlatilag ezek volnának a kérdéseim.

ELNÖK: Kérem a válaszokat.

SZARVAS PÉTER vezérigazgató (Kõrös Volán Rt.): Egy kis idõt kaphatnék, amíg az alelnök úr kérdésére megpróbálok felkészülni? Nem tudom, Saslics úr addig elkezdhetné-e a választ.

ELNÖK: Igen. Akkor kérem az egyesülés vezetõjét.

SASLICS ELEMÉR (Volán Egyesülés): Elöljáróban azt szeretném elmondani, hogy az egyesülés a gazdasági társaságokról szóló törvény kereteinek megfelelõen mûködik, így egyik feladata az érdekvédelem ellátása a tagszervezetek részére.

A beszerzések koordinálásában igen, általában - nem üzemanyagról beszélek, hanem általában - a nagyfogyasztói elõnyök érvényesítése céljából a beszerzések összehangolásában, koordinálásában van az egyesülésnek feladata, de kizárólag azokban az esetekben, amelyekben a vállalatközi integráció tagjai az egyesülést megbízzák. Az üzemanyag-beszerzésben ilyen megbízást az egyesülés egyetlen esetben sem kapott, ezért ilyen szerzõdést nem is kötött.

Elhangzott, hogy a koordinálás mellett milyen ellenõrzési feladata van az egyesülésnek. Az egyesülésnek ellenõrzési feladata nincs, hacsak valamelyik gazdasági társaság, azaz tagszervezet erre fel nem kéri vagy az igazgatótanács meg nem bízza.

A kimutatásokról. Általában el tudom mondani azt, hogy a vállalati gazdálkodást érintõ kérdésekben a vállalatok ezt saját ügyként kezelik. Azokban az esetekben, amelyekben a vállalatközi integráció érdeke azt kívánja meg, hogy együttes fellépés történjen, azokban az esetekben adatszolgáltatás történik és annak feldolgozása is a megbízásnak megfelelõ. Az üzemanyagkérdésben - mint ahogy azt említettem már - az egyesülés igazgatótanácsa, de külön a tagjai sem adtak megbízást, így kimutatás sem készült semmirõl.

Tudunk-e a Kõrös Volánéhoz hasonló esetrõl vagy rendelkezünk-e bármilyen információval? A Kõrös Volánnál történt esetrõl a sajtóból értesültünk, direkt információnk nem volt, és más esetrõl sem tudunk. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Az egyesülés vezetõjéhez nekem is van még kérdésem, és akkor föltenném azt is.

Az ÁPV Rt. végzett-e vizsgálatot üzemanyag vonatkozásában az elmúlt idõszakra vonatkoztatva, úgy, ahogy a kérdésben is meg volt fogalmazva. Említette, hogy a kerozin felhasználása a téli idõszakban szükségszerû volt. Tudomásom szerint a kerozint akkor vették igénybe, amikor nem olyan minõségû gázolaj érkezett a telepre és annak a felhasználása hideg idõben gondot okozott. Ennek is megvolt a maga hálózata, hogy honnan, milyen módon és milyen mennyiségben lehetett beszerezni. Ha errõl kaphatnánk egy bõvebb tájékoztatást. Kérem a válaszát.

SASLICS ELEMÉR vezérigazgató (Volán Egyesülés): Arról, hogy az ÁPV Rt. végzett-e vizsgálatot vagy milyen vizsgálatot végzett - miután a Volán Egyesülésnek munkakapcsolata van azokban a kérdésekben, amelyek a tagszervezetek mûködésével összefüggnek - csak ilyen szinten tudok véleményt formálni, mert egyébkén az egyesülés az ÁPV Rt-nek nem szervezete. Tehát az ÁPV Rt. vizsgálatairól nincs információm, sem általános, sem részletes. Azokban a feladatokban, amelyeket közösen próbálunk megoldani, természetesen együtt dolgozunk, és ezekben próbálunk sikereket elérni.

A kerozinfelhasználással kapcsolatos problémáról. Abban az esetben, amikor a gazolaj szabvány szerinti mély dermedéspontja biztosított, akkor elvileg az adott szabványértéknek megfelelõen a forgalmazó garantálja, hogy az üzemanyag addig a pontig nem fog megdermedni. Igen, de a kérdésben az is benne van, hogy történt-e ilyen.

Mivel a '90-es évek elején néhány téli napon elõfordult váratlanul, hogy a szabványértéknél hûvösebb, hidegebb napok következtek be, ekkor egyeztettünk. Nyilvánvaló, hogy szerzõdéseket - mint ahogy említettem -semmilyen vonatkozásban sem kötött az egyesülés, ezért az elõkészítés idõszakában kapcsolódtunk be abba, hogy ezekre a hirtelen jött rendkívül hideg... - általában mínusz 30 fok körüli hideg idõszakra kell gondolni, mert a mélydermedésû gázolaj dermedéspontja mínusz 20-24 fok körüli. Nem emlékszem pontosan a szabványértékre, de ha jól emlékszem, a magyar szabvány mínusz 24 fokot jelöl meg mély dermedéspontnak.

Ha ennél hidegebb van, akkor bekövetkezik a gázolaj dermedése és a felhasználása már problémát jelent. Én ezekrõl az esetekrõl beszéltem. Ilyenkor történt meg az, hogy a gazdasági társaságok közvetlen kapcsolatba léptek azokkal a szervezetekkel, gazdálkodó egységekkel, amelyek rendelkeztek kerozinnal, és ilyenkor történt kerozinvásárlás. De konkrét szerzõdést ebben az esetben sem kötött az egyesülés. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Tessék, alelnök úr!

JUHÁSZ FERENC (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Egy ügyrendi javaslatom lenne azzal, hogy szeretném javasolni, hogy tisztelettel köszönjük meg a Volán Egyesülés képviselõjének a jelenlétet és az eddigi tájékoztatót, innentõl kezdve a neki föltett kérdéseket vagy a neki szándékolni föltett kérdéseket ne is fogalmazzuk meg.

Tudniillik jól látszik, hogy nem az úr a kompetens ebben a kérdésben. Neki információi az egyesülés tagjainak mûködésérõl, az üzemanyag-beszerzésrõl, -felhasználásról nincsenek. Nyilvánvaló, hogy egy érdekképviseleti szervezetnek teljesen más a dolga, más a funkciója, és azt gondolom, hogy fölöslegesen raboljuk az õ idejét, és várjuk mi azt, hogy információt kapjunk. Mert eleve objektíve nem lehet abban a helyzetben, hogy ebben a kérdésben nekünk információt adjon. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Ügyrendi javaslatként vetette fel?

JUHÁSZ FERENC (MSZP): Egyszerûen felvetettem.

ELNÖK: Van-e a bizottság tagjai közül valakinek hozzáfûznivalója a javaslathoz? Tessék, képviselõ asszony!

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Az elnök urat szeretném megkérdezni, hogy milyen okból került meghívásra a Volán Egyesülét mint egyesület. Mert lehet, hogy van valami, amit most nem látunk. A nagyfelhasználók címszó alatt hallgatunk ma meg képviselõket - nagyfelhasználók képviselõit. Ebbe hogy jött az egyesület? Ha erre van az elnök úrnak különleges oka, akkor erre kíváncsi lennék, ha nem, akkor egyetértek az alelnök úr javaslataival.

ELNÖK: Köszönöm a kérdést. Szakértõi javaslatra, az ÁPV Rt.-vel történt egyeztetés következtében történtek meg a meghívások. (Dr. Kóródi Mária: Az Egyesülés meghívása is?) Így.

A Körös Volán képviselõjét kérem, hogy akkor a kérdésre adjon választ.

SZARVAS PÉTER vezérigazgató (Körös Volán Rt.): Köszönöm a szót, elnök úr. Igazából Juhász alelnök úr mennyiségi adatokat kért tõlem, értékbeni adatok vannak nálam, és egyfajta visszaosztással megpróbálom a mennyiségeket elmondani. A két adóhatósági vizsgálat közül a régebbi olyan 200 ezer liter gázolajbeszerzéshez kapcsolódott, a nemrég lezárult adóhatósági vizsgálat pedig olyan 6,5-7 millió liter üzemanyag beszállításával volt kapcsolatos.

A két vámhatósági eljárás közül a régebbi egy 15 ezer liter gázolaj szabványon kívüliségét állapította meg, a nemrég lezárult pedig 39 ezer liter gázolaj szabványon kívüliségét állapította meg.

Ezenkívül szeretnék még arra rátérni, hogy az ÁPV Rt. mennyiben felügyelte a folyamatot és milyen intézkedéseket tett. Természetesen ezt is úgy mondom, ahogy én rekonstruálni tudom a múltbeli történetet. Az ÁPV Rt. - ahogy említettem korábban - a felügyelõbizottságon és az igazgatóságon keresztül folyamatosan tájékozódott. Az ÁPV Rt. szakértõt is kért fel 1999-ben az üzemanyagkészlet átfogó ellenõrzésére, értékelésére. Az ÁPV Rt. mint munkáltató az idén tavasszal a Körös Volán Rt. vezérigazgatójának felmondott. Az ÁPV Rt. ezenkívül a könyvvizsgálót is megkérte 1999-ben, hogy adjon részletes tájékoztatást, elemzést, értékelést a folyamatokról.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Tessék, alelnök úr!

JUHÁSZ FERENC (MSZP): Szarvas úrtól eleve elnézést kérek, csak õ az, akinek itt vannak információi, és nyilvánvalóan ebben a szituációban tudunk kérdezni, hogy mennyi a Körös Volánnak az évi üzemanyag-felhasználása úgy usque, körülbelül. Tehát hogy a mennyiségeket tudjuk értékén kezelni, hogy az imént elmondottak most sok, kevés, mennyi hónapot jelentenek.

Mi volt az oka a vezérigazgató-cserének, vagy ha jól értem, akkor pont ez volt az oka? És hogy az ÁPV Rt. még másfajta személyi konzekvenciákat is levont-e az ügyben?

A harmadik kérdés pedig, amit lehet, hogy nem önnek kellene címeznem, de mégis felteszem, önnek van-e tudomása arról, hogy más Volán-vállalatoknál hasonló problémák adódtak-e.

Köszönöm.

SZARVAS PÉTER vezérigazgató (Körös Volán Rt.): A Körös Volán Rt. éves gázolajfogyasztása 5 millió liter körül van, tehát ehhez lehet viszonyítani a mennyiségeket. Az ÁPV Rt. tett még személyi intézkedéseket, az idén tavasszal az igazgatóság valamennyi tagját visszahívta, és új igazgatósági tagokat delegáltak. Ezenkívül pedig a felügyelõbizottságnak azon tagjait is visszahívta az ÁPV Rt., akik nem dolgozói delegáltak voltak. Ez is 2000 tavaszán történt.

Arról nincs információm, nincs tudomásom, hogy más Volán-társaságoknál hasonló folyamatok lejátszódtak volna.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Bizottság! Van-e még kérdés? (Senki sem jelentkezik.) Közben kiosztásra került az az anyag, ami nem ment ki a futárpostával, kérném annak az áttekintését is.

Nekem van még kérdésem a Körös Volán vezetõjéhez. Tudomásom szerint a felügyelõbizottság a Körös Volánnál leváltásra került. Mi indokolta a felügyelõbizottság leváltását akkor, amikor ez a felügyelõbizottság vizsgálta az adóhatóság által felvetett kifogásokat, és a felügyelõbizottság tagjaitól adtak át az anyagot az ügyészségnek, kezdeményezve az ügyészségen belül a vizsgálatot, hogy a személyi vonzata is meglegyen a vizsgálatnak, mert ezek a szabálytalan eljárások személyhez voltak kötve a Körös Volánnál is. Milyen személyi vonzata lett ennek a vezérigazgatón kívül még a Körös Volán Rt.-nél, és mekkora összegû büntetést kellett kifizetnie, vagy mekkora büntetést szabott ki a két hatóság a szabálytalan eljárások miatt? Errõl kérném a tájékoztatást.

SZARVAS PÉTER vezérigazgató (Körös Volán Rt.): Egy pillanat türelmet, elnök úr, mert lejegyzetelném a kérdéseket, nehogy elfelejtkezzek bármelyikrõl is.

ELNÖK: Annyi tájékoztatást hadd adjak még, hogy azért tartottam szükségesnek megkérdezni a felügyelõbizottság leváltását, mert az volt a tapasztalatom, hogy miután a felügyelõbizottság ezeknek az ügyeknek a felderítésében közremûködött, és az a személy, aki segített ebben, õ is úgy értékelte ezt, hogy mintha emiatt történt volna az egész felügyelõbizottság leváltása. Hogy azért ez a tapasztalat el legyen oszlatva, választ kérek erre.

SZARVAS PÉTER vezérigazgató (Körös Volán Rt.): Igen. A felügyelõbizottság tagjai közül, és elnézést, az imént pontatlan voltam, nem voltam jelen akkor, leváltották; és pontatlanul fogalmaztam, mert úgy fogalmaztam, hogy valamennyi olyan tagot visszahívta az ÁPV Rt., akik nem munkavállalói delegáltak voltak, de nem így volt, elnézést kérek, hogy tévedtem. A felügyelõbizottság elnöke a posztján maradt, tehát õ maradt egyedül felügyelõbizottsági tag azon tagok közül, akik nem voltak munkavállalói delegáltak.

Annyit tudok a felügyelõbizottsági munkáról, hogy az elmúlt év végén és az idei év elején is elég sûrûn ülésezett a felügyelõbizottság, rendkívüli üléseket is tartott, amelyek témája a gázolajbeszerzések ügye volt, hiszen folyamatosan tartott már ez az úgynevezett második adóhatósági vizsgálat a cégnél. Arról nincs információm, hogy miért pont ennek a két felügyelõbizottsági tagnak a visszahívására került sor, sem megerõsíteni, sem cáfolni nem tudom az elnök úr által elmondottakat.

Egyéb személyi konzekvenciák. Nem tudom végül is, hogy a gázolajbeszerzések ügye összefüggött-e azokkal a munkajogi intézkedésekkel, amelyeket nemsokára elmondok, de tény, hogy a vezérigazgató úr felmondását követõen az általános helyettese is rendes felmondással eltávozott a cégtõl, és a társaság jogi irodájának a vezetõje is rendes felmondással elment a cégtõl. Nem tudom az összefüggéseket.

A négy hatósági eljárásban a következõ összegek megfizetésére kötelezték a Körös Volán Rt.-t. Az elsõ adóhatósági vizsgálat 10,8 millió forintos pénzügyi kötelezettséget állapított meg, a második adóhatósági vizsgálat 193 millió forintos befizetési kötelezettséget, az elsõ vámhivatali eljárás 4,6 millió forintos kötelezettséggel járt, és a nemrég lezárult pedig 22 millió forintos kötelezettséget ró a cégre.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Tessék, képviselõ asszony!

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Megkaptuk az írásos anyagot, de ebbõl sem igazán tudok mindent megállapítani. Elég rövid ez az anyag. Az a kérdésem, hogy kik ezek a cégek, a számlakibocsátók. Megnevezhetõek-e?

SZARVAS PÉTER vezérigazgató (Kõrös Volán Rt.): Megnevezhetõk, mert az adóhatósági és a vámhivatali eljárásban a jegyzõkönyvek, illetve a határozatok tartalmazzák. Kéri a képviselõ asszony, hogy megnevezzem?

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Legyen szíves.

SZARVAS PÉTER vezérigazgató (Kõrös Volán Rt.): Teljes körû nem tudok lenni, de a legfontosabbakat el tudom mondani. Egy pillanat türelmet kérek. (Keresgél az iratai között.)

Trans-Onyx Kft., Trans-X Kft., Jellow-Turbó Kft.; Goldive-Trans Kft. Õk voltak a legjelentõsebbek.

ELNÖK: Van még nekem egy kérdésem. '95-tõl voltak ezek a vizsgálatok. Errõl van-e valamilyen információja?

SZARVAS PÉTER vezérigazgató (Kõrös Volán Rt.): A legelsõ adóhatósági vizsgálat az 1995. és 1996. évet átfogó adóellenõrzéssel érintette.

ELNÖK: Folyt-e vizsgálat az 1995. évet megelõzõen? Van-e errõl információja?

SZARVAS PÉTER vezérigazgató (Kõrös Volán Rt.): Elnök úr, nincs tudomásom errõl.

ELNÖK: Tulajdonképpen nem ekkor kezdõdött a szabálytalan olajforgalmazás, és ezek a szabálytalanságok visszanyúlnak a korábbi évekre, a korábbi vezetés irányítása alatt is folytatódott ez. A bizottság számára kérdem információként, hogy volt-e korábbi vizsgálat.

SZARVAS PÉTER vezérigazgató (Kõrös Volán Rt.): Nincs tudomásom errõl, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e még valakinek kérdése? Tessék, alelnök úr!

JUHÁSZ FERENC (MSZP): Elnök úr, azt gondolom, hogy meg kell köszönnünk Szarvas Péter úrnak a tájékoztatást és adott esetben még elnézést is kell tõle kérni, ha olyan típusú kérdést tettünk föl, ami nem az õ hatásköre és kompetenciája, és köszönjük szépen, hogy rendelkezésünkre állt.

Ugyanakkor a következõt szeretném javasolni a bizottságnak. A bizottság forduljon az ÁPV Rt. illetékeséhez, aki felügyeli az X Volánvállalatot, hogy vagy személyesen vagy írásban adjon tájékoztatást arról, hogy voltak-e és milyen mértékben és mikor hasonló események más Volánvállalatoknál. Mennyire egyedi a Kõrös Volán helyzete, mennyire különleges vagy éppenséggel általános? Erre nyilvánvalóan itt és most választ nem fogunk tudni kapni, de azt gondolom, hogy a késõbbiekben a munkánkat nagyban segítené ez az információ, ha megtudnánk. Tehát nem felétlenül személyes meghallgatást kezdeményezek, hanem csak információgyûjtést, aminek vagy egy levél vagy a meghallgatás az útja-módja. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Én is köszönöm a javaslatot. Tessék, képviselõ asszony!

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Elnök úr, tisztelettel arra szeretném kérni az ügyészséget, hogy szíveskedjék a következõ alkalommal tájékoztatást adni abban a vonatkozásban, hogy az itt elhangzottak alapján a fiktívszámla-kibocsátókkal kapcsolatosan mi történt. Büntetõeljárás, jogilag értékelhetõ dolog történt-e, és ha igen, akkor az mibõl állt. Ebben az ügyben fiktív számlákat bocsátottak ki, illetve olyan üzemanyagot forgalmaztak, amely nem felelt meg a szabványoknak.

Itt elhangzottak a cégek is. Büntetõeljárást is kezdeményezett - ha jól értettem - a Kõrös Volán ismeretlen tettes ellen (Szarvas Péter igenlõen bólint.) valamilyen vonatkozásban. Szeretném, ha kapnánk errõl a kérdéskörrõl tájékoztatást. Akár esetleg ma is, ha már tud az ügyész asszony, de a következõ alkalommal mindenképpen. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Én is köszönöm. A szándék azonos az alelnök úréval. Meg fogjuk kérni az ÁPV Rt.-tõl a fellelhetõ iratokat késõbbi felhasználásra. Tudomásom szerint volt több bejelentés a Kõrös Volánon belül a korábbi években is. A dolgozók is kezdeményezték a szabálytalan üzemanyagfelhasználással kapcsolatos károk vizsgálatát és felderítését. Tisztelettel kérem az igazgató urat, hogy a bizottság számára szíveskedjen azokat az anyagokat még elküldeni, melyek erre vonatkozóan meglelhetõk a Kõrös Volánnál.

Még annyit szeretnék elmondani, hogy az általam leadott anyagok között a teljes körû üzemanyag-beszerzés fel van sorolva évekre visszamenõleg és teljes képet kap a bizottság arról, hogy kik voltak a beszállítók a Kõrös Volán vonatkozásában.

Én is megköszönöm a tájékoztatót, és javaslom, hogy haladjunk tovább. A bizottság által elfogadott sorrend szerint a BKV következik. Tisztelettel megkérem a BKV képviselõjét, Aba Botond urat, hogy tájékoztassa a bizottságot szóban is.

ABA BOTOND vezérigazgató (BKV Rt.): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Engedjék meg, hogy néhány szóban én is összefoglaljam a vállalat, a társaság pillanatnyi helyzetét, különös tekintettel arra a kérdéskörre, ami a vizsgálatok központjában van.

A BKV 1968-ban alakult a közlekedési társaságok összevonása révén. Korábban a Fõvárosi Autóbuszüzemek önálló vállalat volt, majd 1992-93-ban az állami vállalat önkormányzati kézbe került, az egyszemélyes tulajdonosa a Fõvárosi Önkormányzat, amely 1996. január 1-jétõl részvénytársasággá alakította a BKV-t.

A legnagyobb terhelésû idõszakban, a csúcskorszakban a BKV 1800 autóbuszt üzemeltetett, amelybõl 1500 került naponta az utcára. Mára ez úgy néz ki, hogy 1400 autóbuszt üzemeltetünk, amelybõl körülbelül 1200 van napi rendszeres forgalomban.

1991-ig a bizottságnak megküldött táblázat szerint is az ÁFOR-tól szereztük be az üzemanyagot, ezt követõen pályázatokon, különbözõ beszállítóktól vásárolta a BKV az üzemanyagot, a dízel-üzemanyagot. Ebben vannak nagy és kis szállítók is. Különbözõ hosszúságú, de általában negyedéves szerzõdéseket kötöttünk.

Évente összesen 80 millió kilométert futnak az autóbuszaink, és ez alatt az idõszak alatt mára - a mai adatot mondom - 36 millió liter dízelüzemanyagot fogyaszt a társaság egy évben. Ez a csúcsidõszakban 44 millió liter volt.

Az elnök úr által feltett kérdésekre igyekeztem pontosan válaszolni. Természetesen olyanra nem válaszoltam, ami a kérdésben nem szerepelt, úgyhogy ha megengedik, egyetlenegy dolgot kiegészítenék. Tudniillik az elsõ kérdés úgy hangzott, hogy a tudomásunk szerint bármely társaság került-e rendõrségi vagy vámõrségi vizsgálat körébe adócsalás vagy rossz minõségû olaj forgalmazása miatt.

Nos, emiatt a két téma miatt nem, de mi úgy tudjuk a BRFK 2000. február 25-ei megkeresése kapcsán, hogy egy bizonyos urat az egyik kft. ügyében vizsgálnak, és ez a kft. - ha szükséges, nevén is tudom nevezni - szállított a BKV-nak gázolajat. Szeretném hozzátenni, hogy nekünk rendben szállított és az egész számlázás és fizetés megtörtént. A rendõrségi vizsgálat arra irányult, hogy ez a bizonyos beszállító cég nem fizetett tovább az õ beszállítóinak, tehát nem adócsalás és nem olajminõség miatt, hanem egy gazdasági ügylet miatt volt ez a megkeresés. Errõl nem tettem említést az írásos jelentésben. Valamint a Fõvárosi Fõügyészség átfogóan 1999. november 26-án kereste meg a BKV Rt.-t, ahol nagyjából és egészében ugyanazt az információs anyagot adtuk meg a '92-tõl '99-ig terjedõ szállítások ügyében, amit a tisztelt bizottságnak is a korábbi anyagokban megküldtünk.

Szeretném elmondani a BKV Rt.-nél a gázolajbeszerzés rendszerét. Tudniillik a rendszer olyan, hogy három szakaszra oszlik, emiatt a pénzügyi és a szakmai felelõsség jól elkülönülten behatárolható. Van egy beszerzési folyamat 1992-tõl kezdõdõen, amikor is nem az ÁFOR volt az egyedüli beszállító, mindig valamilyen versenyeztetés útján mûködött, méghozzá 1995-ig, amikor is a közbeszerzési törvény alá került az egész, és onnantól kezdve közbeszerzési eljárásokat folytatunk.

A beszerzés központosított. Ez azt jelenti, hogy az itt mellettem levõ, szakértõként mellettem levõ kollégám az, aki az egész folyamatot lebonyolítja, mindenképpen nyílt eljárással, csak az a kérdés, hogy meghívásos, korábban meghívásos eljárások voltak, illetve meghirdetett eljárások voltak. Az a tapasztalat, hogy általában 6-8 cég biztosan jelentkezett ezekre a felhívásokra.

A második szakasz a gázolaj beszállítása és minõségi átvétele. Ez nekünk 6 telephelyen történt, mára már csak 4 telephely maradt meg, kettõt sajnos el kellett adnunk. Ezen a 4 telephelyen szabad téren, egy eset kivételétõl zárt, kerítésen belüli területen vannak az olajtárolók, jól áttekinthetõ, hoztunk néhány demonstrációs anyagot, hogy ha valakit érdekel a bizottság tagjai közül, hogy milyen körülmények között zajlik.

Az eljárás rendje a következõ. És itt szeretném majd egy-két pontra felhívni a figyelmet. Szállítási szerzõdéseinkben már a kezdetektõl fogva, tehát a legrégebbi idõkben kikötöttük, hogy rendszám szerint mely gépkocsi szállítja az olajat. Ezt a rendszámot az átvevõnek ellenõrizni kellett, ugyancsak ellenõrizni kellett a szállítólevelet és az olaj minõségérõl a bizonylatot. Az idõpontot rögzítettük a szerzõdésekben, tehát egy adott idõsávban lehetett csak a telephelyre érkezni, ez általában 3 órás sáv volt, azért egy kis tûrésre is szükség volt. Ezenkívül nem fogadtak a munkatársaink szállítmányokat. Magam is tudok róla, hogy visszaküldtek olyan szállítmányt, amely nem ebben az idõsávban érkezett meg. Volt egyszer a portán egy ellenõrzés, és utána a kútkezelõ vette át ezeket az olajszállítmányokat. Minden esetben megköveteltük a plombált tankert, és az átvevõ elõször fölment a tankerre és onnan ellenõrizte az olaj mennyiségét, ami a kocsiban volt. A második lépés pedig az volt, hogy három mintát vettek minden egyes olajszállítmányból.

Itt szeretném közbeszúrni, hogy a BKV nagyon régen, tehát folyamatosan mûködtetett olyan minõségellenõrzõ laboratóriumot, amely az olajat minõsítette. Szeretném megjegyezni, hogy az ÁMEI-n kívül, tehát az Ásványolaj-forgalmi Minõségellenõrzõ Intézeten kívül a mi olajlaboratóriumunk olyan, amelyet a MOL is elfogad minõségi tanúsítóként. Tehát mi ellenõriztük nagyon sok esetben a MOL-nál megreklamált és kifogásolt minõségû gázolajakat, errõl is hoztam néhány fényképes mûszert, a labor felszereltségérõl. A három minta közül egy a szállítónál maradt minden esetben, egy minta került be a BKV laboratóriumába, és egy mintát pedig félretettünk egy késõbbi vizsgálat számára, ha valamilyen szállítói minõségi probléma lépett volna fel.

Szeretném jelezni, hogy igen, voltak minõségi problémák, ezt sajnos nem lehet elkerülni, erre késõbb kitérnék. Napi egy-két szállítás volt minden egyes telephelyre, tehát tessék szíves lenni kiszámolni, minden munkanap van szállítás, öt telephely, négy telephely késõbb, ez napi 20-30 szállítást jelentett a BKV esetében, heti, bocsánat, heti 20-30 szállítást jelentett, elnézést kérek, és innentõl kezdve a laboratórium megint egy független egységként vizsgálta meg a gázolajak minõségét. Én ma reggel meghallgattam a laboratórium vezetõjét, hogy mik voltak a hosszú tapasztalataik, ezt most összesítette a számomra, és a következõrõl tudok beszámolni.

Az úgynevezett CFPP, tehát a paraffin dermedési pontjának vizsgálata nagyon sok esetben volt nálunk is, akár csak a Volán-társaságoknál kritika és vizsgálat tárgya. A mostani szabvány 20 fokban minõsíti, a nulladik osztályú olaj minõségére van 26 fok és egyéb, itt vannak nálunk az MSZ-szabványok, ha valakit érdekelne. Itt volt kifogás, ez ügyben nagyon sokszor reklamáltunk a szállítóknál, akik ezt általában a következõ szállításokra már mind kijavították. Hozzá szeretném tenni, hogy nemcsak a kiszállítóknál, hanem a nagyoknál is voltak ilyen jellegû minõségi problémák, ezek idõlegesek voltak. A párlatösszetétel, tehát a könnyû és nehéz olajpárlatok összetétele az, ami még kritikus volt, ez - ahogy az én kollégáim mondják, én nem vagyok vegyészmérnök - finomítási problémára vezethetõ vissza. És volt két olyan probléma, amely egyértelmûen egy külsõ szennyezést mutat. A víz, itt a tartályok kimosása kapcsán maradhat víz, vagy pedig párakicsapódás vagy egyéb eljárás kapcsán maradhatott víz a gázolajban, vagy a mechanikai szennyezõdések kapcsán, rozsda és egyéb szennyezések kapcsán.

Az olajszõkítésre utaló, vízben oldható savtartalomra a laboratóriumunk ugyancsak fel van készülve, és ezt is vizsgálta folyamatosan, nem tapasztaltunk ilyen minõségi hibát, ami azt jelenti, hogy a laboratórium nem rögzített ilyen típusú minõségi hibát, amivel én csak annyit szeretnék jelezni, hogy a minõségellenõrzõ rendszer igyekezett kiszûrni ezeket a lehetõségeket. Hogy mennyire sikerült, az azt gondolom, most már én is egy kicsit tanultam, azon is múlik, hogyan szõkítik azt a gázolajat.

'90-tõl mérjük tehát mindezeket az adatokat, és mi azóta vizsgáljuk, és különösen az olajszõkítések óta vizsgáljuk azt, hogy olajszõkítésbõl, tehát savtartalomból származó mûszaki meghibásodás volt-e. Közismerten a savtartalom a gumialkatrészeket támadja meg. Ilyen típusú meghibásodás nem volt, viszont egyszer, 1993-ban mechanikai szennyezés miatt, pakurát eresztettek le az egyik olajkútba, akkortól kellett ilyen mechanikai szennyezés miatt reklamálni és szállítót váltani.

Amit még szeretnék hozzátenni, hogy az olaj-felhasználási eljárás végén pedig az autóbuszokban is és természetesen az üzemanyagkúton is van átfolyásmérõ. Tehát így össze tudjuk hasonlítani mindenkor a tényleges felhasznált mennyiséget és minõséget.

Azt tudom összefoglalóan mondani, hogy az említett egy eset kivételével olajminõségre visszavezethetõ kár a BKV-t nem érte, tehát sem anyagi, mûszaki meghibásodás, sem valamilyen anyaghiba vagy egyéb nem jelentkezett.

Az utolsó, amit hozzá szeretnék tenni, hogy nem tudom azt kizárni, hogy valamelyik szállító nem próbált meg illegális vagy minõségileg nem megfelelõ, netán szõkített gázolajat beszállítani a BKV-hoz. Úgy gondolom, hogy ez a háromfokozatú rendszer - a pályázati feltételek rögzítése, a minõségi átvétel és az utólagos laborellenõrzés és mûszaki elemzés ha 100 százalékos pontosságot nem is, de nagyon nagy fokú pontosságot ad a tekintetben, hogy a BKV-t ez ügyben talán kár nem érte. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm a tájékoztatót. Tisztelt Bizottság! Kérem a kérdéseket föltenni! Az alelnök úrnak adom meg a szót.

JUHÁSZ FERENC (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. A vezérigazgató úrtól azt szeretném kérdezni... - mert imént említette, hogy általában akkor, amikor valamilyen közbeszerzési eljárás során vagy versenyeztetéssel korábban szerezték be az üzemanyagot, akkor 6-8 cég jelentkezett a tenderre, legalábbis a felhívásra. A cégek közötti ajánlatok között régebben volt-e érdemi különbség. Gondolok az árra leginkább, mert azt mondják, hogy ilyenkor aki messze olcsóbbat ajánl, annál valami gyanús.

A másik. Ön írja a tájékoztatóban - amit tisztelettel köszönünk -, hogy mindig csak olyannal szerzõdtek, akinek volt jövedéki engedélye tehát forgalmazhatott. Ez odáig korrekt, de kis Bt.-vel, Kft.-vel kötöttek-e szerzõdést szállításra. Ezek egyediek voltak-e vagy folyamatosan történt? Ilyen szituációban kell-e vizsgálnia a beszerzõnek azt, hogy ez milyen cég, és valóban megfelelõ minõséget bocsát-e rendelkezésre. Bár õ mondta, hogy ez így történt, hogy ellenõrizték. A megbízhatóság, a referencia egy olyan nagy vállalatnál számít-e. Köszönöm.

ELNÖK: Tessék!

ABA BOTOND vezérigazgató (BKV Rt.): Az ajánlatok között volt érdemi különbség, és többek közt ez is egyike volt a döntési szempontoknak. Szeretném azonban elmondani a BKV gazdasági helyzetérõl, hogy amikor 1993-tól folyamatosan veszteségesek vagyunk, nekünk elemi érdekünk volt olcsó gázolajat vásárolni. Az ár volt az elsõdleges meghatározó szempont. A második a feltételek és fizetési határidõk; a harmadik volt az, hogy a szállítási feltételeket hogyan vállalta és hogyan teljesítette a szállító.

Szeretném azonban elmondani, hogy a minõségi kiírási feltételek kizáró feltételek voltak. Aki nem vállalta vagy késõbb nem teljesítette a minõségi feltételeket, azzal nem kötöttünk szerzõdést, illetve késõbb más megoldást kerestünk. Tehát nemigen hosszabbítottuk meg a szerzõdését.

Elhoztam magammal egy esettanulmányt arról, hogy mekkorák voltak ezek az árkülönbségek. Engedtessék meg, hogy nevet most ne mondjak. Az adat 1992-bõl származik, tehát érintõleg visszamenõleg rögzítettünk minden információt. Az egyik cég 33 forint/literes gázolajárat adott, és a gyõztes cég végül 39 forintos árral vitte el, mert mi a 33 forintosat irreálisnak minõsítettük. Azt mondja a minõsítés: általunk nem ismert, referencia nincs. Tehát mind a két kérdésére igen a válasz. Mind a kettõt vizsgáltuk, hogy ismert-e a cég, illetve van-e referenciája.

Szeretném azonban hozzátenni, hogy a nagy nemzetközi tulajdonosi szerkezetû vagy nagy magyar cégek ezeknél az áraknál egy kicsivel magasabbat kínáltak. Ez esetben az árajánlat 41 forint 50 fillér és 33 forint között mozgott. Hogy ezt nagynak minõsítsük vagy kicsinek, nem tudom megítélni, mindenesetre gazdasági szempontból elég érdekes. Úgy vélem - de ezt tényleg csak vélelmezem -, hogy ha valaki egy alacsony árral manipulált gázolajat szállított, ezen jócskán maradhatott haszna. Tehát nem a BKV-nál csapódott le a gazdasági eredmény.

A második kérdés pedig a jövedéki engedélyre vonatkozott. A szerzõdéskötéskor kellett bemutatni a jövedéki engedélyt. Engem a munkatársaim úgy informáltak és a szerzõdések kapcsán ezt egészen biztosan mondhatom, hogy amikor a szerzõdést megkötöttük, akkor jövedéki engedély nem volt. Volt olyan társaság, amelynek idõközben visszavonták a jövedéki engedélyét. Ilyenkor ez a társaság jólteljesítési garantõrt állított be maga helyett, tehát egy mási céget hozott, amely tudott olajat szállítani. Ilyen volt a BKV történetében.

JUHÁSZ FERENC (MSZP): Köszönöm szépen. Egyetlenegy kérdésem lenne, nem kérés. Ezt az esettanulmányt illetve néhány ilyen pregnánsan jelentkezõ árkülönbségre vonatkozó tételt tudnának-e nekünk adni. Engem speciel nagyon érdekelne, hogy melyik az a cég, amely '92-ben mintegy 30 százalékkal tudott olcsóbbat ajánlani. Ilyet a bizottság titkárságára el tudnának-e juttatni.

ABA BOTOND vezérigazgató (BKV Rt.): Természetesen. Fel fogjuk dolgozni, és eljuttatjuk.

JUHÁSZ FERENC (MSZP): Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm a választ. Én is tennék föl kérdést. A BKV gázolaj-beszállítási és ellenõrzési rendje a bemutatott anyagok szerint gyakorlatilag kizárta a visszaéléseket.

Kérem, hogy a tisztánlátás érdekében a beszerzési-pályáztatási rendrõl egypár szót legyen szíves szólni. Egy kellemetlenebb kérdés: elõfordult-e, hogy a gázolaj-beszállítói pályázaton olyan cég nyert, amelynek egyik tulajdonosa a BKV vezetõ tisztségviselõjének közvetlen hozzátartozója. Van-e errõl tudomása, vagy a közbeszerzési pályáztatás szigorú és rendezett volta ezt teljesen kizárja-e. A BKV jelenlegi és volt vezetõinek és a beszállítók tulajdonosi összetételeinek összehasonlításából ilyen megállapításra lehet-e jutni vagy teljesen kizárható-e ez. Erre kérem a választ.

ABA BOTOND vezérigazgató (BKV Rt.): Tisztelt Elnök Úr! Én a bevezetõmben is úgy fogalmaztam, hogy nagy valószínûséggel vagy igen nagy valószínûséggel nem történhetett visszaélés, de nem zárom ki. Még egyszer mondom: nem tudom kizárni azt, hogy valaki megpróbált a BKV-nak rossz gázolajat szállítani. Ahogy jeleztem, egy alkalommal sikerült is, tetten is értük és a labor ezt ki is szûrte, tehát igen, elképzelhetõ. De éppen azért, mert szegmensekre tagozódik a beszerzési folyamat és ennek más-más a felelõse, ennek a valószínûsége elég kicsi.

A beszerzés általában, a közbeszerzési törvény megjelenése óta annak hatálya alá esik és teljes körû. Sajnos azt is meg kell állapítani, hogy ez az utóbbi idõszakban elég komoly nehézségeket jelent a BKV-nak, lévén hogy a pályázók száma lecsökkent. Éppen egy jelenleg futó közbeszerzési versenyünkben összesen két pályázó jelentkezik.

A beszerzés tehát már azelõtt, hogy a közbeszerzési törvény kötelezõ lett volna, erre a kérdésre kötelezõ versenyeztetést írt elõ. A kötelezõ versenyeztetés formája pedig az volt, hogy általában - nem tudom megmondani, mióta... - de 1992 óta újsághirdetést adtunk fel, és erre bárki jelentkezhetett. Kis cégek és nagy cégek egyformán.

Ezek egyidõben - ahogy ez szabályos - ajánlatot adtak be, ennek megtörtént a bontása. A szakértõi bizottság értékelte, a szakértõi bizottság adott javaslatot az egyszemélyi elbírálónak, aki ez esetben a gazdasági vezérigazgató-helyettes volt. Ilyen formán azt kell mondanom, hogy nagyjából úgy mûködött annak idején, mint a mai közbeszerzési eljárás.

Megmondom õszintén, az elnök úr második kérdésére nem tudok válaszolni, hogy volt-e olyan cég, amelynek olyan tisztségviselõje volt, aki a BKV-nál magas beosztásban vagy döntõ pozícióban volt. Mi a szállító cégeknek sem a tulajdonosi, sem az ügyvezetõi, sem az egyéb érdekeltségét nem vizsgáltuk.

Ilyenformán erre nem tudok válaszolni. Nagyon sajnálnám, szomorú lennék, ha ilyen elõfordult volna, de végül is ez viszonylag már abban a szakaszban is, tehát a pályáztatási szakaszban is leszabályozott folyamat volt, ahol több kézben ment ez keresztül, tehát nem egyszemélyi döntés volt.

A BKV vezetõi folyamatosan cserélõdtek az elmúlt tíz esztendõ alatt, hiszen én magam is csak 1993 óta vagyok vezérigazgató; volt gazdasági vezérigazgatóhelyettes-váltás, és egyéb pozícióban is voltak váltások. Nem tudok arra vonatkozóan; illetve inkább úgy nyilatkoznék, hogy tudomásom szerint a BKV Rt. azon gazdasági vezetõi, akiknek minõsítése vagy kinevezése az én hatásköröm volt, nem rendelkeztek olajérdekeltséggel. De ezt kizárni nem tudom, mert nem ismerem a cégbíróság minden erre vonatkozó információját. Nekem nincs semmiféle, sem rokonomnak semmilyen olajérdekeltsége, és az a személy, aki ezt az egész folyamatot hosszú távon felügyelte, úgy tudom, Pesti János úrnak sincs ilyen jellegû gazdasági kapcsolata.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Még két rövid kérdésen van. Adóhatósági és vámhatósági vizsgálat folyt-e a BKV-nál az elmúlt évek folyamán?

ABA BOTOND vezérigazgató (Budapesti Közlekedési Vállalat Rt.): A BKV Rt.-nél gyakorlatilag folyamatosan jelen van az APEH, ez azt jelenti, hogy évente egyszer, és a számlaforgalmat ellenõrizni. Ebben az ellenõrzésben a gázolajforgalomra vonatkozó kritikai megállapítást nem tett az APEH. Ha szükséges, akkor ezt megfelelõ dokumentumokkal be tudjuk csatolni, de ilyenre az én tudomásom szerint nem került sor.

Jelenleg vizsgálódik az Állami Számvevõszék. Ez a vizsgálat vélhetõen februárban fog lezárulni. Nem tudom most pontosan megmondani, de tudomásom szerint az õ figyelmi körükben is benn van a gázolajforgalom. Benn van, kollégám megerõsíti, hogy ellenõrzi az Állami Számvevõszék ezt is.

A Vám- és Pénzügyõrség nálunk ilyen ügyben nem vizsgálódott és nem kért információt, amennyire én tudom.

ELNÖK: Köszönöm a tájékoztatást és a kérdésekre adott választ is. Tisztelt Bizottság! Van-e még valakinek kérdése? (Senki sem jelentkezik.) Ha nincs, akkor ismételten megköszönöm, és haladjunk tovább az elfogadott sorrend szerint, a Hungarocamion képviselõjét kérem tájékoztatójának megtartására.

URBÁN PÉTER vezérigazgató-helyettes (Hungarocamion): Köszönöm szépen. Köszönöm a bizottság tagjait. Röviden elöljáróban a Hungarocamionról szeretnék pár mondatban rövid bemutatkozást megtenni. A Hungarocamiont 1966. január 1-jével hozták létre azzal a céllal, hogy a nemzetközi árufuvarozásba Magyarország is minél inkább bekapcsolódjék. Hosszú utat tett meg a Hungarocamion fejlõdését tekintve, mivel most már 34-35 éves cég. Voltak hullámvölgyek természetesen a növekedésében, de el kell mondanom, hogy a Hungarocamion az utóbbi 15 évben tartósan még mindig 1200 darab nemzetközi árufuvarozásban részt vevõ gépjármûvel, kamionnal rendelkezik. Ez jelen pillanatban is érvényes, napjainkban is ez így van, több mint 1200 kamionnal rendelkezik a Hungarocamion.

Ennek megfelelõen természetesen országunkon belül az egyik nagyfogyasztó, üzemanyag-nagyfogyasztó a Hungarocamion, ami annyit jelent, hogy éves szinten körülbelül 30 millió liter üzemanyagot, idézõjelbe téve füstölünk el fõként Európában.

'92-ben rt.-vé alakult a HC Hungarocamion, majd 1998. április 15-ével történt meg a Hungarocamion privatizációja. Azóta jóval nagyobb energiát és jóval nagyobb figyelmet fordít a menedzsment az üzemanyag-beszerzésre, mint az elõzõ idõszakban. Akkor is mindent elkövetett a kamion vezetése, de az igazi nagy szabályozás és a szabályozott kereteken belül történõ üzemanyag-felhasználásunk igazándiból '98 áprilisától mûködik.

Az elnök úr által megküldött levélre azt hiszem, elég kimerítõen, minden egyes pontra elég kimerítõen megadtuk a választ, valamint kigyûjtöttük évekre visszamenõleg, hogy kitõl, milyen cégektõl vásárolt a Hungarocamion egészen 1991-ig. Most pótlólag hoztunk még anyagot magunkkal, amelyet majd a bizottsági ülést követõen természetesen az elnök úr részére átadnánk.

Azzal kapcsolatosan, hogy minõségi probléma a Hungarocamionnal különösebben belföldön nem merült fel, motorhibák és ehhez hasonló minõségi problémákat nem észleltünk, azt azonban meg kell mondanom, hogy jelen pillanatban is elõfordulhat ilyen minõségi probléma az üzemanyaggal kapcsolatosan, de az elsõsorban Románia, Bulgária, illetve Törökország esetében. A Hungarocamion mindig törekedett arra, hogy lehetõség szerint nagy cégekkel kerüljön kapcsolatba, jelen pillanatban is országos hálózattal rendelkezõ cég jöhet a Hungarocamion esetében csak számításba, és itt még figyelembe vesszük azt is, hogy lehetõség szerint nemzetközi hálózattal rendelkezõ cég, gondolok itt a Shellre vagy az Aralra. Jelen pillanatban még a MOL-lal van a Hungarocamionnak kapcsolata.

A kilencvenes évekre visszamenõleg természetesen nemcsak ezekkel a cégekkel; pályáztatás útján és kiválasztás útján történt akkor is az üzemanyag-szállítók kiválasztása. Azt hozzá kell tennem, hogy a privatizációt követõen akik a régi, tehát a kilencvenes években történõ beszerzésekkel foglalkoztak, azok jelen pillanatban nincsenek a Hungarocamionnál, tehát õket mi már nem tudtuk meginterjúvolni, hogy egy kicsit részletesebb információt tudjunk a régmúltról adni.

A kigyûjtéseink, amit megküldtünk a bizottságnak, azt hiszem, kellõképpen mutatja az üzemanyag-felvásárlásainkat, vásárlásainkat. Egyetlenegy dolgot még el kell mondanom, hogy 1996-ig a Cinkotai úti telepünkön, amely a XVII. kerületben volt, már nincs a Hungarocamion tulajdonában ez a telep, egészen addig mûködtettünk telepi kutat, ezt az egy darab telepi kutat mûködtettük, ami természetesen maga után vonta azt, hogy telepre történt üzemanyag-beszállítás, illetve telepi tankolás is ebben az esetben volt. '96-tól ezt megszüntette a Hungarocamion, azóta csak kutaknál lehet, és jelen pillanatban pedig nagy hálózattal rendelkezõ kutaknál történik.

Amint említettem, fõként '98 áprilisától nagyon szigorú a beszerzési szabályzatunk. Itt ül mellettem Kupfelschmitt Miklós úr, a beszerzési igazgatója a Hungarocamionnak. Amennyiben a bizottságnak a jelenlegi beszerzéseinkkel kapcsolatban és a szabályzattal kapcsolatban kérdéseik merülnének fel, szívesen megadjuk a további válaszokat.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Megköszönöm a tájékoztatást. Tisztelt Bizottság! Van-e kérdés? (Senki sem jelentkezik.) Nekem van egy kérdésem. Adó- és vámhatósági vizsgálatok voltak-e a cégnél?

URBÁN PÉTER vezérigazgató-helyettes (Hungarocamion): A Hungarocamionnál vámvizsgálat nem volt; az APEH-vizsgálat ugyanúgy, mint a BKV-nál, nálunk is folyamatosan minden évben megtörténik a teljes körû APEH-vizsgálat.

De különösebb, ezzel kapcsolatos üzemanyag-felhasználásunkkal és azokkal kapcsolatos számláinkkal kapcsolatban kifogás és észrevétel nem merült még fel.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tessék, képviselõ úr! Lentner képviselõ úrnak adom meg a szót.

DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Köszönöm, elnök úr. Öntõl szeretnék kérdezni egy dolgot. Mióta itt vagyunk a bizottsági ülésen, meghallgattuk a BKV vezérigazgatóját, a Kõrös Volán vezérigazgatóját, illetve a Hungarocamion vezetõjét. Azt szeretném kérdezni, elnök úr - nyilván még több meghallgatás hátra van -, hogy ezeknél a meghallgatásoknál valamilyen konkrét vélelem akár az ön, akár a bizottság részérõl van-e arra nézve, hogy bármelyik cégnél, az itt jelen lévõ cégeknél szabálytalanság történhetett vagy olyan olajforgalmazóktól szereztek be szénhidrogén-származékot, amely nem egészen szabályos körülmények között mûködött.

Egyszerû kérdés. Legyen kedves erre válaszolni.

ELNÖK: Köszönöm a kérdést, képviselõ úr. Ha jól emlékszem, a bizottság Tóth képviselõ úr javaslatára fogadta el a nagyfelhasználók kérdéskörének vizsgálatát és az illetékes vezetõk meghallgatását. Ezt a bizottság elfogadta. Ennek alapján folyik a meghallgatás jelenleg. A Kõrös Volán tájékoztatója kapcsán jeleztem, hogy konkrét anyagokat adtam le az ügyészségnek, valamint a bizottságnak is. A leadott anyagok között az ügyészség vizsgálata folyamatban van, míg a részletes anyag megtalálható a bizottság tíz dossziéjának egyikében, ahol a részletes beszállítók köre is megtalálható.

DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Elnök úr, köszönöm. Nem önt faggatva, de hadd kérdezzem meg, hogy a tulajdonosi szerkezetre nézve kaptunk-e már választ a bizottság által megfogalmazottak szerint, az arra illetékes ügyészi szervezettõl. Ez az egyik kérdésem.

A második kérdésem. Az Állami Privatizációs és Vagyonkezelõ Rt. válaszolt-e már a bizottság kérésre. Ha nem, miért nem válaszolt? Illetve egy konkrét kérdésem van önhöz. A Kõrös Volán esetében magam is úgy emlékeztem, hogy az elnök úrnak a korábbi hónapokban voltak arra vonatkozó vélelmei, hogy a Kõrös Volánnál az üzemanyag-felhasználás, üzemanyag-beszerzés nem egészen szabályos körülmények között történt. Jól emlékszem elnök úr, hogy voltak ilyenek?

ELNÖK: Igen.

DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Akkor az a kérésem, hogy ami itt elhangzott a társaság jelenlegi vezérigazgatója részérõl, az által elmondottak, illetve az elnök úr korábbi vélelmei között ellentmondás van-e. Ha van, akkor mi ennek az alapja? Köszönöm.

ELNÖK: Én is köszönöm a kérdést, de hadd kérdezzek viszont. Esetleg ne cseréljek valakivel helyet a szemközti asztalnál? Tisztelettel, ha kérdezhetem. Nem volna célszerû és ildomos most az idõt húzni azokkal a kérdésekkel, amiket akár az egyebek napirendi pontban is meg tudunk tárgyalni.

DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Ez nem érv, elnök úr.

ELNÖK: Egyébként nincs ellentmondás azok között, amiket én tapasztaltam és amikrõl értesültem. Erre ezt tudom válaszolni. Folyamatosan, fõleg a meghallgatásokkal kapcsolatosan érkeztek bizonyos anyagok az ÁPV Rt.-n keresztül, amiket illetékességi okból odatartozó cégek megküldtek. Annak egy részét kaptuk meg, de a korábban kért anyagok nagy része még nem érkezett be a bizottsághoz. (Az elnök és a bizottság munkatársa egymás között egyeztet.)

Kérem emlékeztetni az elsõ kérdésre.

DR. LENTNER CSABA (MIÉP): A tulajdonosi szerkezet.

ELNÖK: Majd meg fogjuk kapni az ügyészségtõl az erre vonatkozó választ. Várjuk az ügyészségtõl a tájékoztatást, hogy hogy áll ez a kérdés, és mikorra várható, hogy ebben a kérdésben... Azt hiszem, nem a meghallgatások során kellene most ezt a kérdést feszegetni és elterelni a figyelmet a meghallgatásokról, azonkívül pedig az idõ is szorít bennünket. Lesz lehetõség arra, hogy a bizottság kapjon tájékoztatást az ügyészség képviselõjétõl. Tessék, képviselõ úr!

DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Elnök úr, nem akarom elterelni a figyelmet, de óhatatlanul fölmerül bennem a harmadik meghallgatotti kör után, hogy ez egy olyan jellegû beszélgetés, amit az urak írásban is megtettek a bizottságnak. (Dr. Kóródi Mária: Térjünk vissza rá!) Folytassuk, de megmondom önnek konkrétan - nem kell velem azonosulni senkinek -, hogy túl sok értelme nincs az egésznek. Ennyi. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Tessék, képviselõ asszony!

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr. Szeretnék visszatérni ahhoz, amivel eddig foglalkoztunk. Szeretném megkérdezni a Hungarocamion jelen lévõ képviselõjét - bár úgy ítéltem meg abból, amit mondott, hogy a '99 eleji idõszakról nem tud nagyon részletes felvilágosítást adni, mert nincsenek már ott azok az emberek, akik abban az idõben ezeket a beszerzéseket kezelték.

De ha átnézem azt az anyagot, amit önöktõl kaptunk, ahol '92-re, '93-ra, '96-ra jelölik meg, hogy kik voltak a nagyobb szállítói, akkor az ember azt látja, hogy '92-ben önöknek a Cetán Kft. volt a legnagyobb szállítójuk, aki 5 millió liter olajat szállított 40 forintos egységáron. Ebben az évben is beszállítójuk volt már az Atlanta, de 900 ezer literrel 41 forintos összegben, majd megváltozik a sorrend '93-ban, amikor 3 millió litert az Atlanta Kft. szállít önöknek 43 forintért, a Cetán pedig felmegy 47 forintra, így aztán 916 ezer litert tud csak szállítani, és így tovább. A különbözõ Kft.-k szerepe így ránézésre egy kicsit érdekesen alakul, de ez természetesen nem jelent semmit.

Azt szeretném megkérdezni, hogy ezek az általam teljesen ismeretlen kft.-k rendelkeztek-e, önök vizsgálták-e, hogy ezek a kft.-k rendelkeznek-e minden engedéllyel, lehetett-e ezzel valami egyéb probléma, egyáltalán tud-e arra vonatkozóan valamit mondani, hogy ezek a cégek hogy kerültek a nagy szállítóik körébe vagy nem. Köszönöm szépen.

URBÁN LAJOS vezérigazgató (Hungarocamion Rt.): Ha megengedi, képviselõ asszony, Kupfelschmitt Miklós beszerzési igazgató kollégám adná meg önnek a választ.

KUPFELSCHMITT MIKLÓS beszerzési igazgató (Hungarocamion Rt.): Köszönöm szépen. Elsõ információként azt szeretném közölni, hogy két részletben szolgáltattunk adatokat. Az a lista, amit nézett, csak az egyik adatszolgáltatás. Hozzá kéne tenni a másikat is, illetve amit a kollégám bevezetõjében említett, összefoglaltuk egy közös táblázatban 1991-tõl 1999-ig a szállító partnereket. Ezt sajnálatos módon eleddig, illetve az ülést megelõzõen nem tudtuk az önök rendelkezésére bocsátani. (Dr. Kóródi Mária: Tehát önöktõl nem kaptuk meg?) Így van.

KUPFELSCMITT MIKLÓS beszerzési igazgató (Hungarocamion Rt.): Ezekben a listákban, való igaz, találhatunk kft.-ket, betéti társaságokat, amelyek a telepi kútra szállító cégek voltak. Tudomásom szerint csak mûbizonylatot, tehát minõségi tanúsítványt írtunk elõ a szerzõdésekben, amit a szállítások során produkálni kellett. Nekem nincs olyan információm, hogy a Hungarocamion akkori beszerzõi meggyõzõdtek-e arról, hogy a tevékenység gyakorlásához szükséges engedélyekkel rendelkeznek-e avagy nem.

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Akkor azt szeretném megkérdezni, hogy az elõbb hallottuk, hogy a BKV milyen szigorúan ellenõrizte a minõséget, különbözõ garanciákat próbált meg beépíteni az ellenõrzés során, hogy megfelelõ üzemanyag kerüljön felhasználásra és hogy egyáltalán ezek az ellenõrzések megtörténjenek.

Abból, amit elmondott, ebbõl nem tudom megítélni, hogy ez a fajta minõségbizonyítvány mit jelent, és hogy egyáltalán volt-e önöknél olyan rendszer, amely a minõség megfelelõ garanciáit biztosította, tehát valami olyasmi, mint amit a BKV-tól itt az elõbb hallottunk az ellenõrzési garanciákról. Tud-e róla, mit tud erre mondani?

KUPFELSCHMITT MIKLÓS (Hungarocamion): Amennyire mi tudjuk, a Hungarocamionnak ilyen saját laboratóriuma nem mûködött, tehát mi saját magunk nem vizsgáltuk, a Minõségellenõrzõ Intézetbe kerültek minták, hogy milyen gyakorisággal, nem tudom megmondani. Ami biztos, hogy a szállító partnerekkel kötött szerzõdéseknél elõírás volt, és az áruátvétel feltétele volt a bizonylat megléte.

A Hungarocamion hosszú éveken keresztül egy hatalmas jármûjavító, -karbantartó kapacitással, bázissal rendelkezett, számos nagy haszongépjármû gyártó márkaszervízeként is mûködtünk, némely esetben kizárólagos jelleggel. Tehát a saját mûszaki apparátusunk volt az elsõként, aki észrevehette és tapasztalhatta, hogy ha nem megfelelõ minõségû gázolaj került volna végül is akárhonnan is beszerelésre, mert a saját magunk által végzett jármûkarbantartás során ezek egybõl kiütköztek volna. Tehát laboratóriumunk nem volt, de közvetett módon a Hungarocamion rendelkezett azzal a kapacitással, és saját maga számára elsõ kézbõl volt elérhetõ az információ, ha ilyen problémák adódhattak volna.

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Kaptak ilyen információt?

KUPFELSCHMITT MIKLÓS (Hungarocamion): Saját magunktól?

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Igen.

KUPFELSCHMITT MIKLÓS (Hungarocamion): Egyes esetek biztos voltak, de olyan esetek, amit meg lehetett volna állapítani, hogy az egy adott szállítmány vagy egy adott szállítópartnertõl vételezett üzemanyag miatt adódott, ilyenrõl nem tudunk, dokumentációban ilyennel nem találkoztunk. Egyébként elveszítettük volna a garanciaidõ alatt a szavatosságot is, ha ilyen történt volna. Tehát valójában a jármûjavítási, -karbantartási tevékenység volt szabályozott és ott volt elõírva, hogy a gépjármûvekbe milyen alkatrészek, illetve az üzemeltetéshez milyen kenõanyagok, üzemanyagok beszerzése szükségszerû. (Dr. Kóródi Mária: Köszönöm.)

ELNÖK: Köszönöm a kérdést és a választ. Van-e még valakinek kérdése a Hungarocamion képviselõjéhez? (Senki sem jelentkezik.) Ha nincsen, akkor kérem, hogy haladjunk tovább, a honvédség tájékoztatóját kérjük a kiküldött anyag alapján.

KOPASZ JENÕ dandártábornok (Magyar Honvédség): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Engedjék meg, hogy bemutatkozzam, Kopasz Jenõ dandártábornok vagyok a Magyar Honvédség logisztikai fõigazgatója, és munkatársamat is bemutatnám, aki Bittner István alezredes, a Honvédelmi Minisztérium beszerzési és biztonsági beruházási hivatalában a beszerzési és marketing igazgatóság igazgatóhelyettese.

Szeretném jelenteni a bizottságnak, hogy a Magyar Honvédség üzemanyag-beszerzéseit az elmúlt tíz év vonatkozásában két fõ idõszakra szeretném osztani. Az egyik az 1994 elõtti beszerzések és az 1994 utáni beszerzések. Ez a választóvonal azért indokolt, mert '94-ben, illetve 1993. évi kezdéssel - mint ismeretes - kialakult az úgynevezett honvédségi üzemanyagbotrány, amely olajezredesek néven híresült el, amelyet egy katonai ügyészségi vizsgálat elõzött meg, és a vizsgálat következtében bírósági eljárás következett, amelynek a vége az volt, hogy a Magyar Honvédség üzemanyag-szolgálatának vezetõit és az üzemanyag-ellátó központ vezetõit a bíróság elítélte, és azóta ismereteim szerint le is töltötték büntetésüket.

Ebben az idõszakban nagyon nehéz megfelelõ iratokat begyûjteni, hiszen a katonai ügyészség nem tételesen vitte el annak idején azokat az okmányokat, amelyek bizonyították volna ennek az idõszaknak a konkrét beszerzési ügyeit, hanem a szó szoros értelmében zsákokba bepakolva a páncélszekrények tartalmát, hiszen gondolom, az egyik fontos feladat volt akkor a gyors és idõben történõ lefoglalás. Az ügyészség elvitte az okmányokat, és ezekbõl az okmányokból szinte semmit nem kapott vissza a Magyar Honvédség, illetve amiket visszakapott, azokat is hiányosan és nem sorrendbe rakva, ahogy azt akkor különbözõ gyûjtõkbe az ügyviteli szabályoknak megfelelõen kezelni kellett.

A '94 utáni idõszakról pontos képet lehet festeni, hiszen - és ez köszönhetõ az üzemanyag-visszaélésekkel kapcsolatos ügynek - a Magyar Honvédségnél teljesen új szabályok kerültek bevezetésre az üzemanyag-beszerzés vonatkozásában. Az elsõ ilyen szabály volt, hogy szét kell választani a beszerzés igényoldalát a beszerzés végrehajtási oldalától. Ennek megfelelõen ettõl az idõszaktól kezdve a beszerzéseket a HM beszerzési hivatala hajtotta végre, az igényoldalon pedig az üzemanyag-ellátó központ, illetve az üzemanyag-szolgálat fõnökség állt mint átvevõ. Ez 1995-ig is így folyt, a közbeszerzési törvény megjelenéséig, és azt követõen is így folyt.

A feltett kérdésekben szerepelt már korábban, hogy próbáljuk nevesíteni pontosan azt, hogy kitõl és milyen mennyiségben történtek üzemanyag-beszerzések ebben az idõszakban. Akkor még egy hiányosabb lista állt rendelkezésünkre, de most az utolsó kérdésfeltevést követõen az archívumunkból és fõleg a beszerzési hivatalból sikerült tételesen beszerezni azt, hogy '94-tõl napjainkig honnan, kitõl és milyen mennyiségben szereztünk be üzemanyagot, amit természetesen a bizottság részére átadunk.

A típusok vonatkozásában jellemzõ, hogy négyfajta üzemanyag került beszerzésre. Az egyik az úgynevezett Jet-A-1, kerozin néven ismert repülõ-hajtóanyag, sugárhajtású anyag, az úgynevezett DZK típusú gázolaj, a repülõbenzin és az autóbenzin. A beszerzés vonatkozásában meg kívánom említeni, hogy a Magyar Honvédség sem korábban, sem a mai napig jövedéki engedéllyel nem rendelkezik. Ezért különbözõ külön engedélyek azok, amelyek napjainkban biztosítják a beszerzés lehetõségét, és a kiszolgálás lehetõségét az alakulatok részére. Ez a jövedéki törvény változásával azonos idõben mindig megtörténik, a jelenlegi módozat az úgynevezett keretengedély, korábban évenként, '98-tól, az idei évben pedig három évre vonatkozóan kaptuk meg.

A beszerzés folyamatára úgy gondolom, az elõbb elhangzottak, és elnézést, hogy erre utalok, a BKV-rendszer az talán, amelyik hasonlít a Magyar Honvédségére, fõleg abban a vonatkozásában, hogy rendkívül szoros minõségi követelmények és pályáztatás útján került beszerzésre minden üzemanyag, és ez a kérdéses üzemanyagfajtánál, ami most gondolom, a gázolaj leginkább, illetve nevezhetjük még a repülõ-hajtóanyagot is annak, ami a gázolajnak egy fajtája, ami sokkal nagyobb tisztaságú és egy nagyobb viszkozitású anyag, hogy ezek az üzemanyagok speciális követelmények alapján kerültek beszerzésre. Tehát a repülõ hajtóanyag azért nyilvánvalóan sajátos üzemanyagfajta, és egy olyan nagy tisztaságot igényel, hogy a sugárhajtómûves repülõgépekbe tankolható legyen, hogy ez indokolta részben azt, hogy nagyon magasak voltak a mûszaki követelmények.

A másik a gázolaj vonatkozásában indokolt, hiszen ez nem a közforgalomban lévõ gázolaj volt, hanem az úgynevezett DZK-típusú gázolaj, amelynek a legalapvetõbb eltérése a hagyományostól az, hogy sokkal magasabb dermedéspontúnak kellett lennie, mint ahogy a közforgalomban szerepel. Ez a beszerzéseket illetõen rányomta a bélyegét a jelentkezõk táborára, hogy ilyen magas dermedéspontú gázolajat szereztünk be, hiszen nagyon kevés számú jelentkezõ volt, aki részt vett a beszállításokban, illetve a pályázatok benyújtásában.

Általános tapasztalat, hogy ebben az idõszakban minõségi kifogás az üzemanyag vonatkozásában nem merült fel. A minõség megállapítása egyébként - hasonlóképpen ahogy az elõttem szólók mondták - a Magyar Honvédség laboratóriumaiban történt. Tehát ez azt jelenti, hogy az elõzetes mintavétel, az utólagos mintavétel, a közbensõ mintavétel mind megtörtént, és csak ezután lehetett betárolni a Magyar Honvédség tárolóiba, illetve a számlakifizetésnek is ez volt a feltétele.

Az egyéb ellenõrzések vonatkozásában szeretném jelenteni a bizottságnak - természetesen ez a kérdések között is szerepel -, hogy az Állami Számvevõszék az üzemanyag-ellátó központokat ellenõrizte a beszerzés technikai vonatkozásában, tehát nem konkrétan azt, hogy kitõl szerzett be, miért onnan, milyen közbeszerzéssel, milyen eljárások folyamatában, hanem kimondottan a beszerzések mennyiségi adatait vizsgálta és ennek az okmányoltságát.

APEH-ellenõrzés volt az elmúlt idõszakban, amely hiányosságot tárt fel, és bírsággal is sújtotta a honvédséget, azonban ez nem a beszerzés forrását illetõen, hanem a kerozin - mint repülõ-hajtóanyag - felhasználását illetõen történt, hiszen a törvény szerint fogyasztásiadó-, illetve jövedékiadó-mentesen csak repülõgépbe lehet tankolni kerozin hajtóanyagot. A repülõtereinken viszont azokba a hajtómûvekbe is tankoltak, amelyeket a hóolvasztásra használtak a repülõtéren, tehát a repülés biztonságát biztosító munkafolyamatokban került felhasználásra, amit az adóhatóság úgy ítélt meg, hogy ez nem ugyanaz a kategória, mint a mûködõ repülõgépek hajtómûveihez való felhasználás.

A Kormányzati Ellenõrzési Hivatal vonatkozásában nem volt ellenõrzés, rendõrségi ellenõrzés szintén nem volt, viszont vámhatósági ellenõrzések rendszeresen voltak, és vannak is. Ezek jellemzõen a tárolóintézeteinknél történnek meg, és szúrópróbaszerûen a jövedéki törvényben meghatározott tárolási követelményeknek való megfelelést ellenõrzik. Errõl bizonylattal csak akkor rendelkeznék, ha valami hiányosságot tártak volna fel. De ez azt jelenti, hogy a Honvédelmi Minisztérium vezetéséhez nem érkeztek ilyen jelzések. Az alakulatok részérõl pedig olyan jelzéseket kaptunk, illetõleg tudjuk, hogy nem merültek fel tárolással kapcsolatos problémák.

A kérdésekre visszatérve: az elsõ kérdés arról szólt, hogy a korábban megjelölt társaságok, amelyektõl vásároltunk üzemanyagot, másfelé értékesítettek-e üzemanyagot, és ezek kik. Errõl nincs konkrét információnk. Egészen biztos, hogy azok a társaságok, amelyek nagy olajtársaságok - MOL, ÖMV, British Petrol, Shell stb. -, feltehetõen nyilvánvalóan a magántársaságok, amelyek nagyon kis számú mennyiségben merültek fel, ezeknek néhány referenciaadatát ismertük. Tehát tudtuk azt, hogy máshova is szállítottak, de ezek viszonylag kis társaságok voltak. A beszerzés oka alapvetõen az volt, hogy valami olyan rendkívüli feladatot kapott a Magyar Honvédség, hogy nem tudott kapni nagy olajtársaságtól olyan szállítási határidõvel beszállítást, amelyet az adott feladat indokolt. Egész konkrétan amit én magam tudok és ismerek, ez az okucani IFOR-program keretében fordult elõ.

Viszont ezeknél a társaságoknál minden esetben ugyanúgy, mint a nagy ismert társaságoknál, a beszerzés megkezdése elõtt mindenkinek kötelezõen elõírtuk azoknak a bizonylatoknak a bemutatását, amellyel egyrészt a tevékenységük jogosságát, másrészt a szükséges engedélyek meglétét tudták igazolni. Azoknál a cégeknél, amelyektõl végül is megvásároltuk az üzemanyagot, megítélésünk szerint mind rendelkeztek ezekkel az okmányokkal. Egyébként ezt a saját belsõ ellenõrzéseink is igazolták. Az ellenõrzésekrõl röviden ennyit szerettem volna mondani.

A beszerzés teljes idõszakára jellemzõ, hogy a közbeszerzési törvényt megelõzõen és azt követõen is szinte azonos szabályokat alkalmaztunk. Igaz, hogy korábban a versenytörvény volt az, amely irányadó volt a beszerzéseknél, de minden esetben többes ajánlatkérésrõl volt szó, és a legjobb ajánlat kiválasztásánál a Magyar Honvédségnél elõírt és miniszteri, illetve vezérkari fõnöki utasításban szabályozott bizottsági értékelõ rendszer mûködött, amely úgy gondolom, hogy kizárja annak a lehetõségét, hogy egyes személyek érvényesíthettek volna bármiféle egyéni akaratot.

A beszerzésekrõl is szólnék - elnézést kérek, hogy ezt a végén említem meg, de teljesen véletlenül kifelejtettem közölni a nagyságrendeket, hogy a Magyar Honvédség mégis mekkora mennyiségû üzemanyagokat vásárolt. Ezek a korábbi években, tehát a '94. évben nagyobb mennyiségek voltak, elhagyták a 40 ezer tonnát - mintegy 40-43 ezer tonna -, és ez csökkenõ mértékben egészen '96-97-ig olyan 20 ezer tonnára csökkent. Napjainkra is az a jellemzõ, hogy éves szinten körülbelül 20 ezer tonna üzemanyagot vásárolunk.

Köszönöm szépen. Elnök úr, várom a kérdéseket.

ELNÖK: Köszönöm a tájékoztatót.

Tisztelt Bizottság! Kérem, hogy tegyék fel a kérdéseket. (Dr. Kóródi Mária jelentkezik.) Tessék, képviselõ asszony!

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Köszönöm szépen. Tulajdonképpen a kérdések, amelyeket fel fogok tenni a végén, általánosító jellegû kérdések. Elõtte viszont szeretnék egy kicsit kitérni az olajezredesek ügyére, és nem azért, mert ezért önök felelõsek, hanem azért, mert az ügy a bizottság munkája szempontjából és annak az összegzésnek a szempontjából fontos, amit majd valamikor meg fogunk tenni. Az ügyet természetesen a bizottság nem vizsgálja, hiszen lefolyt a büntetõeljárás, megszületett az ítélet, ami megszülethetett. De hogy mégis hogyan alakult Magyarországon az olajügyek és a korrupciós olajügyek elemzése, megismerése, emiatt azt gondolom, hogy fontos, hogy itt most az olajezredesek ügyével kapcsolatos tanulságokról is próbáljunk meg beszélni, vagy legalábbis elevenítsük fel, hogy mi is történt ebben a kérdésben, hiszen jellemzõ az olajügyek kialakulására, illetve annak egy nagyon jellemzõ szelete.

Megpróbáltuk összeszedni a korabeli híradásokból: itt valójában az történt, hogy '90 és '93 között a Magyar Honvédség üzemanyag-szolgálat fõnökségének vezetõi és dolgozói szinte a sajátjukként rendelkeztek az üzemanyagkészletekkel.

Annak idején, amikor ez az ügy kialakult, akkor valójában az történt, hogy létrehoztak egy kft.-t elég alacsony törzstõkével, ami 1 millió 200 ezer forintos nagyságrendû volt. Ebbõl 1 millió forint volt a szolgálat által betett összeg, és volt a 200 ezer forintos összeg, amit a szolgálat vezetõi vagy az ott lévõk közül személy szerint jegyeztek.

Ebben az idõszakban tulajdonképpen akik ebben a Petromobil Kft.-ben dolgoztak, a fölöslegesnek vélt üzemanyagot értékesítették. Ezzel nem egy esetben - ha jól tudjuk - még az ország harckészültségét is veszélybe sodorták. Nem mintha különösebben háborús állapotok uralkodtak volna, bár a szomszédunkban voltak, de ez nem nagyon érintett minket.

Ettõl függetlenül elég nagyvonalúan bántak ezekkel az üzemanyagkészletekkel, és több alkalommal - mint az ítéletekbõl is kiderül - kenõpénzeket fogadtak el. Ezen kívül volt egy savazó berendezés is, amivel az adalékanyagot kivonták.

Ez az ügy több következtetés levonására alkalmasnak kellett hogy legyen. Az egyik az, hogy hogyan lehet az ellen garanciákat felállítani, és hogyan sikerült ez a honvédségnek, hogy a különbözõ vezetõ szinteken ne lehessen épp a zárt, hierarchikus rendbõl fakadóan, és mégse lehessen sajátjukként bánni készletekkel.

Amikor egy ilyen hierarchikus zárt rend van - amire nagyon sokszor hivatkoztak mindenféle állami és egyéb titkokra vonatkozóan, annak érdekében, hogy a nemzetbiztonság s a többi -, épp ez a zártság adott esetben nagyobb lehetõséget ad visszaélésekre is, hiszen a kívülrõl jövõ ellenõrzés lehetõsége kisebb. Tehát sikerült-e megtalálni azokat a módszereket a honvédségen belül, amelyek ezt kiküszöbölik? Ebbõl milyen következtetéseket vont le a Magyar Honvédség vezetése?

Ugyan azt elmondták, hogy nagyon sok információjuk nincsen, mert nem dolgozható fel, mert az adatok az ügyészségnél vannak. De azért azt gondolom, hogy azok a cégek a neve, amelyekkel az olajezredesek ügye alatt - tehát ez alatt a bizonytalan idõszak alatt - kapcsolatban volt a honvédség, valószínûleg ismert önök elõtt. Az a kérdésem, hogy ezekkel a cégekkel megmaradt-e kapcsolat vagy tudnak-e arról, hogy mi történt a cégekkel való kapcsolatukban? Tudják-e esetleg, hogy mi lett a sorsa ennek a Petromobil Kft.-nek?

Szabályozták-e a honvédségnél, hogy kinek lehet tárolót bérbe adni és milyen feltételekkel? Van-e erre egy általános szabály vagy nincsen? Körülbelül ezek lennének a kérdéseim.

Szeretném hangsúlyozni, hogy természetesen ezt az ügyet csak a levont következtetések miatt elevenítettem fel, és arra szeretnék esetleg választ kapni, hogy hogyan alakult az ott keletkezett tanulságok kapcsán a honvédségben a szabályozás és a munka.

Köszönöm szépen.

KOPASZ JENÕ dandártábornok (Magyar Honvédség): Köszönöm szépen a kérdéseket. Az elsõ kérdésre, ami a garanciákat illeti: tulajdonképpen az olajezredesek perét követõen fokozatosan bevezetésre került egy sor intézkedés, sõt még 1998-ban is, ami mind azt szolgálja, hogy ezt a zártságot felszámoljuk.

Annak, hogy a Magyar Honvédség üzemanyag-beszerzései átláthatóak legyenek - bárki számára hozzáférhetõek legyenek -, egyik alapja, hogy minden beszerzés nyílt eljárásban történik, tehát a közbeszerzési értesítõben megjelenik mindenhol, hogy mennyi és milyen üzemanyagot akar a Magyar Honvédség beszerezni.

A második ilyen lépés volt, amikor 1998-ban egy olyan eljárást írtunk ki, amelyet a MOL Részvénytársaság nyert meg, és nem eseti beszállításokra, hanem keretszerzõdésre. Ez azt jelenti, hogy a MOL-on kívül nem vásárolunk máshonnan üzemanyagot ma már 1998-tól. Ezeket korábban egy évre kötöttük, és az idéntõl már 3 évre kötöttük meg ezt a szerzõdést.

A tárolás vonatkozásában nagyon fontos eredmény, hogy mindenféle tároló bérbeadását megszûntettük. A Magyar Honvédség átalakítása programja keretében azok a tárolók nagy többsége, amelyek használaton kívül vannak és különbözõ alakulatokhoz kapcsolódtak, megszüntetésre került. Csak olyan tárolónk van két helyen, amit használunk is. Az összes többi átadásra került az ÁPV Rt.-nek, ahol valamikor ezt értékesíteni fogják. Tehát a lehetõségét is kizártuk annak, hogy bármiféle bérbeadási ügyletet lehessen kezdeményezni.

A belsõ intézkedések vonatkozásában a beszerzések - ez általában is igaz, de fõképpen az üzemanyagra - egy olyan belsõ utasítás lépett hatályba, ahol a beszerzés indítása, a beszerzési végrehajtás és az ottani eredmény jóváhagyása gyakorlatilag, majdnem azt kell mondanom, hogy az üzemanyag-szolgálat fõnöktõl a miniszterig mindféle lépcsõt érint.

Tehát annyi pénzügyi ellenjegyzési, valamint eredmény-jóváhagyási momentum, illetve esemény van elhelyezve ebben a folyamatban, hogy azt kell mondanom, hogy erõsebb a szabályozás, mint maga a közbeszerzési törvény. Persze ennek problémái is vannak, hiszen mint költségvetési intézmény az egytizenkettedes finanszírozási rendszerben eléggé ki kell centizni, hogy egy negyedévre mennyi üzemanyagra van szükség, és csak az utolsó percben tudjuk az új beszerzést kezdeményezni.

Ezzel csak azt akarom érzékeltetni, hogy sokkal hosszabbá vált a beszerzési folyamat, de a vezetés úgy ítélte meg, hogy megéri, hogy ilyen hosszú ez a beszerzési folyamat, viszont akkora biztonságot tartalmaz, és szinte nulla kockázatot arra vonatkozóan, hogy bármiféle nem kívánt esemény bekövetkezzen a beszerzéseknél.

A következõ kérdése: mi lett a Petromobillal? Csak röviden idézném vissza. A Petromobil Kft. valóban 1,2 millió forintos törzstõkével, 1 millió forintos honvédségi résszel és magánszemélyek tõkéjébõl 200 ezer forint értékben tevõdött össze.

A Petromobil Kft. végelszámolását tulajdonképpen az ügy kipattanását követõen azonnal kezdeményezte a Honvédelmi Minisztérium. Azonban a Petromobil Kft.-tõl is elvitt és lefoglalt az ügyészség minden okmányt. Ezt azt jelenti, hogy a bírósági szakasz lezártáig nem lehetett hozzáférni ezekhez az okmányokhoz, tehát a valóságos végelszámolás akkor kezdõdött el.

A végelszámolásnak volt egy érdekessége, hogy egyedül a kft. ügyvezetõjét felmentette a bíróság. Tehát sem a kft.-nél, sem az ügyvezetõjénél semmilyen visszaélésre utaló jelet vagy okot nem találtak érdekes módon, úgyhogy az ügyvezetõ gyakorlatilag teljesen tisztán került ki az eljárásból.

Utána derült ki, hogy valójában nem maga a kft. végzett ...Hiszen nagyon sok adóellenõrzés és minden bizonyította azt, hogy volt ennél a korábban más ellenõrzések is; nem a kft.-t felhasználva történtek itt különbözõ visszaélések e kérdésben, hanem azok a személyek, akik a honvédségnél döntési helyzetben voltak, tehát felelõs beosztású személyek voltak, az üzemanyag szakterületen ezek intéztek különbözõ mûveleteket.

Ezekrõl pontos információm valójában nincs, mert a bírósági végzést nem láttam. Tehát az iratok alapján nem a kft. volt az, ahol szabálytalanságokat fedtek fel.

Azonban el kell mondanom, hogy a kft. végelszámolása a mai napig nem tudott befejezõdni, most folynak a végsõ tárgyalások az APEH-val, hiszen a bizonylatokból - amelyek visszakerültek ugyancsak zsákokban - olyan nagy mennyiség hiányzik, hogy a végelszámolás nyitómérlegét nem lehet elõállítani. Ez egy viszonylag sok számú apró bevételi, kiadási bizonylat, de elegendõ ahhoz, hogy ne lehessen megítélni a kft. pontos helyzetét. Eléggé patthelyzet alakult ki ezzel kapcsolatban. Ezt azért tudom jelenteni nagy biztonsággal, mert én vagyok a kft. végelszámolója. Ez évek óta rengeteg problémát okoz, és próbáljuk felhajtani a végeken valahol ezeket a bizonylatokat, de sajnos a cégek többsége ma már nem létezik, akikkel kapcsolatban állt. A tevékenységére egyébként valóban az volt a jellemzõ, amit a képviselõ asszony mondott, hogy önmagában véve nem értékesített, egy ilyen tranzitáló szerepet játszott, és ezért bizonyos százalékokat szedett be.

Azt hiszem, a tárolók bérbeadásával kapcsolatban elmondtam azt, amit errõl a kérdésrõl tudok. De a fõ konklúzió, hogy elkerülendõ, hogy a jövõben ilyenek ne történjenek. Elõször is azokkal, akikkel korábban kapcsolatban állt a Magyar Honvédség, ezek a cégek nem is adtak be ajánlatot a késõbbiekben. Tehát nem találkoztunk össze ezekkel. De ez részemrõl csak feltételezés, mert valójában nem is ismertem azokat, csak a kollegáimtól hallom azt, hogy akik régen voltak - a Conex nevû kft. -, egyszerûen nem tudni róluk, hogy egyáltalán mi lett velük.

A törekvéseink valójában azok, hogy a nagyszállítókkal kössünk szerzõdéseket. Sajnos nem nagy a választék pont az üzemanyagok specialitása miatt, mert ma Magyarországon ezt a DZK-típusú gázolajat csak a MOL képes bekeverni. Korábban az ÖMV képes volt ilyet csinálni, azt hiszem, hogy egy vagy két alkalommal vásároltunk tõlük a korábbi években. De árban is és kondícióiban is sokkal jobb partnerre találtunk a MOL-nál azon egyszerû oknál fogva, hogy a MOL-nak megvan az a jogosítványa, hogy korábban - ez a fogyasztásiadó-idõszakban volt jellemzõ - fogyasztásiadó-mentesen számlázhatott azok részére, akik adó-visszatérítésre igényjogosultak voltak. Ez részünkre, akik nagy mennyiséget vásárolunk, azt jelentette, hogy nem kellett költségvetési pénzeket lekötve tartani, nagy pénzeket addig az idõig, amíg a visszaigénylés procedúrája lezajlott. Tehát ez azt jelenti, hogy majdnem nettó értéken tudtunk vásárolni rendszeresen, és így nem okozott költségvetési problémákat a pénz kintlévõsége esetleg az adó-visszatérítés megvalósulásáig. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Tessék!

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Köszönöm szépen. Igazán nagyon köszönöm a részletes tájékoztatást, amit kaptunk. Engedje meg - ha már ön ennek a Petromobil Kft.-nek a végelszámolója -, hogy feltegyem azt a kérdést, amit nem tudom, hogy jól értettem-e. Ha jól értettem a Petromobil Kft. iratanyagát, akkor amikor az olajezredesek elleni eljárás volt, akkor zsákban elvitte (Kopasz Jenõ: Igen.) a Katonai Ügyészség. Jól értettem?

KOPASZ JENÕ dandártábornok (Magyar Honvédség): Igen, pontosan.

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Most visszakaptak zsákban valamit, amibõl ön szerint egy csomó feltehetõen hiányos - ez a bizonylatköteg -, merthogy nem lehet bizonyos következtetésekre jutni, és nem tekinthetõ át egy csomó folyamat. A Katonai Ügyészségtõl kapta vissza ezt a zsákot, és közben a Petromobil Kft. ügyvezetõje ellen hol folyt eljárás, szintén a Katonai Bíróságon ugyanebben az ügyben, vagy pedig egy külön ügyben, mert ezt nem értettem pontosan.

KOPASZ JENÕ dandártábornok (Magyar Honvédség): Ugyanebben az ügyben - mivel a Petromobillal kapcsolatban a honvédség érdekeltsége volt benne - vonták be az eljárásba, de mindjárt az elején, tehát ez azt jelenti, hogy a Katonai Ügyészség lefoglalta ugyanúgy ezeket az okmányokat, mint a honvédség illetékeseinek az irodáiból. Akkor nem volt tételes átvétel.

A visszaadáskor készítettünk ugyan egy listát, mert én akkor mint végelszámoló, ragaszkodtam ahhoz, hogy tételes lista legyen, de egy teljesen más csoportosításban - ez érthetõ is részemrõl, hogy az ügyészség más szempontok alapján rakta össze ezeket az okmányokat -, más szisztéma alapján összerendezett okmányokat kaptam vissza. Nyilvánvalóan az elsõ dolgunk az volt, hogy átkönyveljünk minden okmányt, tehát újrakönyveljünk mindent mintegy két és fél év, három év vonatkozásában - amíg mûködött a Petromobil Kft. A könyveléskor derült ki, hogy hiányoznak okmányok. Erre valójában azt a választ kaptuk, hogy ismereteik szerint minden okmány itt van, de annyi nyomozó hatóság, nyomozószerv volt, és a bírósági események sorozata történt, hogy feltehetõen valaki részérõl nem kerültek visszaszállításra az okmányok.

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Ezt csak azért kérdeztem, mert ha ezt az ügyvezetõt felmentették, akkor ott is kellett hogy legyen egy logikus láncolata a bizonylatoknak, amelyekbõl bizonyossá vált, hogy minden rendben volt a cég ügyvezetésében, mert hiszen ott vannak a megfelelõ bizonylatok, tehát valamilyen dokumentáció alátámasztotta a cég ügyvezetõjének ártatlanságát. Ez a dokumentáció viszont abból, amit ön mond, már nem áll rendelkezésre, mert ha nincsenek meg a bizonylatok, akkor nem lehet pontosan tudni, hogy mi történt, de ez pusztán egy feltételezés.

KOPASZ JENÕ dandártábornok (Magyar Honvédség): Azért jeleztem, hogy apró bizonylatok hiányoznak. Fõbb ügyek össze vannak kötve. Valószínû, mert annak idején jártam bent a bíróságon ebben az ügyben, és láttam, hogy a bírósági tárgyalás alatt is mintegy 102 vastag dosszié volt kipakolva, és azok az ügyek, amelyek konkrétan, gondolom, kérdésesek voltak, mert ez is csak feltételezés, ezeket meg lehet találni, de olyan belsõ bizonylatok, amelyek egy könyvelés szempontjából fontosak, ahhoz meg kell tudni azt, hogy tulajdonképpen milyen kintlévõségei vannak egy kft.-nek, vagy ki tartozik a kft. részére, ezekben találtunk egy sor olyan dolgot, amely követhetetlen. (Dr. Kóródi Mária: Köszönöm szépen.)

ELNÖK: Lentner képviselõ úrnak adom meg a szót.

DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Azt szeretném megkérdezni, hogy nem lehetséges-e, hogy a honvédség jelenleg azokkal a tulajdonosokkal, korábbi cégalapítókkal áll vagy állt olajbeszerzési kapcsolatban, akikkel korábban is állt.

KOPASZ JENÕ dandártábornok (Magyar Honvédség): Úgy gondolom, hogy korábban is voltak nagy cégek, mert a MOL és a Shell is mindig szerepelt, és az ELMÜ is szerepelt. Hogy személy szerint ott ezek a személyek léteznek, vagy nem, azt nem tudom, mert nemigen ismertem a korábbi személyeket, de úgy tudom, hogy kisebb cégek vonatkozásában, illetve pontosan tudom, hogy kisebb cégek vonatkozásában nincs olyan szereplõ '94 óta, aki korábban szerepelt a beszállítók között. Most meg '98 óta pedig kizárólagosan a MOL-tól szerzünk be, de Bittner alezredes úr még, aki a konkrét beszerzéseket végezte, egy kiegészítést szeretne hozzátenni.

BITTNER ISTVÁN (Honvédelmi Minisztérium): A kérdésére a következõt mondanám. 1994-et megelõzõen lehet, hogy voltak ilyen kft.-ben részesedései az adott tiszteknek - nem tudjuk. De 1994-tõl valamennyi céget, amely a Magyar Honvédséggel kapcsolatba került mint ajánlattevõ, valamennyi cégokmánynak be kell mutatnia. Tehát megnézzük a cég tulajdonosi szerkezetét - nem tudom, hogy a többi megjelent megvizsgálja-e -, megnézzük, hogy hol van bejegyezve, mire van engedélye, van-e egyáltalán engedélye, ha ilyen tevékenységet végez. 140

141/Cz(Bittner) Lényege az, hogy egy rendkívül szigorú és szabályozott ellenõrzés történik. Én felelõsséggel tudom önöknek mondani és jelenteni, hogy az elmúlt hat évben a Magyar Honvédség részére nem került beszerzésre olyan cégtõl semminemû hajtóanyag - hajtóanyagról beszélek szigorúan, tehát amit a tábornok úr jelentett -, ahol valaki, valamely katona személy tulajdonosi területen érintve lenne. Én ilyenrõl nem tudok. Tudom kellene róla, mert az elmúlt hat évben ezzel foglalkoztam.

Visszatérve, képviselõ asszony, az ön kérdésére: hogyan sikerült kiküszöbölni a problémákat? A honvédelmi miniszter úr 1994-ben egy sebészi beavatkozást hajtott végre a Magyar Honvédség parancsnokának a tájékoztatása mellett, ahol a honvédség üzemanyag-szolgáltatót elvette, és megtiltotta a beszerzést. Ekkor vált ketté - ahogy tábornok úr önöket tájékoztatta és jelentette - a beszerzés és az átvétel. Ez egy nagyon fontos momentuma volt a tisztába helyezésnek. Elvált egymástól az igénymegfogalmazó és a beszerzõ, s ez egy nagyon fontos momentum volt, a mai napig így történik.

A tábornok úr részérõl fölmerülnek az igények, megfogalmazásra kerülnek, hivatalunk végrehajtja a közbeszerzést, majd végrehajtásra a szerzõdést átadjuk a logisztikai fõigazgatóság alárendeltségébe tartozó üzemanyag-szolgálatnak.

Visszatérve az olajellenõrzésekre. Mi nem tudjuk, hogy õk mit csináltak, mert nem ezzel foglalkoztunk abban az idõben.

Köszönöm szépen. Nem tudom, hogy ezzel kapcsolatban van-e még kérdésük.

ELNÖK: Az alelnök úrnak adom meg a szót.

JUHÁSZ FERENC (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Én pontosan tudom azt, hogy a hadseregnél a kompetenciák nagyon tisztességgel ki vannak osztva. Éppen ezért megpróbálok olyat nem kérdezni, ami az önökébe nem tartozik. De azt azért tudni kell, hogy mi az elmúlt tíz évet vizsgáljuk, és nyilvánvalóan az elmúlt tíz év folyamatait próbáljuk meg feltárni.

Tehát nem fogom kérdezni az olajezredesek ügyét, lévén az le van zárva; a kft. végelszámolását, lévén hogy a most van folyamatban; illetve az olajtározók bérbeadásával kapcsolatos kérdést sem, hiszen az meg most van per alatt ebben a pillanatban, ha jól tudom.

Viszont van néhány kérdés, ami azt hiszem, hogy izgalmas lehet valamennyiünk számára. Az elmúlt tíz év során az üzemanyag-beszerzés mindig központosított volt-e? A másik kérdés, ami ezzel kapcsolatos, hogy a Magyar Honvédség egy idõben tárolta az ország stratégiai tartalékait, és maga is felhalmozott egyébként bizonyos tartalékokat az üzemanyagból.

Ezek egy részét - lévén, hogy nem használták föl - bizonyos szavatossági idõn túl el kellett adni, vagy értékesíteni kellett. Történtek-e az elmúlt idõszakban ilyen értékesítések? Kik vették meg ezeket az üzemanyagokat vagy hajtómûanyagokat? A '95-ös jövedéki kedvezmény a kerozint illetõen nem növelte-e meg a kerozinfogyasztást?

Azt pontosan tudjuk, hogy az elmúlt tíz évben a légierõ egyre kevesebb kerozint tudott fölhasználni, lévén hogy a repült órák száma folyamatosan csökkent. Itt talán a MIG 29-esek belépése jelentett egy nagy ugrást, mert az egy kerozinfaló. De egyébként arányaiban nem nõtt-e a kerozinfelhasználás?

Van a Magyar Köztársaságnak és az Amerikai Egyesült Államoknak egy úgynevezett együttmûködési szerzõdése, az Omnibusz Szerzõdés, amelynek értelmében az itt tartózkodó külföldiek gyakorlatilag minden adótól mentesen vásárolhatnak üzemanyagot, és ennek az üzemanyagnak vagy hajtómûanyagnak a vásárlása - ha jól tudom - a Magyar Honvédség berkeiben mûködõ, egyik részvénytársaságon keresztül történik. Jól tudom-e ezt a kérdés?

Ha jól tudom, és errõl van-e információjuk, az elmúlt idõszakban az amerikaiak számára vagy az itt tartózkodó külföldiek számára vásárolt üzemanyagban történt-e valami növekmény, vagy ez egy standard folyamatot takar?

A legutolsó kérdésem pedig az, hogy akkor, amikor az ország biztonságpolitikai helyzete viszonylag stabil, amikor nem kell azzal számolni, hogy egyik pillanatról a másikra meg kell mozdítani a hadsereget, mi indokolja különösen egy jobb, ezzel együtt azonban drágább minõségû üzemanyag folyamatos vásárlását. Tehát miért nem ugyanazzal az üzemanyaggal dolgozik a hadsereg is, amivel egyébként dolgozik a Volán télen mínusz huszonvalahány fokban vagy a Hungarocamion vagy bármi más. Tehát szükség van-e erre, gyakorlatilag az a kérdés.

KOPASZ JENÕ dandártábornok (Magyar Honvédség): Köszönöm szépen, alelnök úr. Az üzemanyag beszerzése a Magyar Honvédségben mindig központosított volt, kivéve a tüzelõolaj-beszerzéseket, amik a viszonylag kis számban lévõ olajtüzelésû alakulatoknál a '94 és '97 közötti idõszakban úgy történt, hogy ugyancsak központosítottan keretszerzõdést kötöttünk a MOL-lal, és a diszpozíciónál határoztuk meg azt, hogy melyik katonai szervezet milyen mértékû üzemanyag-mennyiséget, illetve tüzelõolaj-mennyiséget hívhat le. Tehát ez MOL-beszerzésû volt.

Ezt követõen, amikor a Magyar Honvédség laktanyáinak az üzemeltetése egy pályázat útján a HM EI Rt. kezébe került, ettõl fogva a fûtéssel a Magyar Honvédség már nem foglalkozott. Tehát ez azt jelenti, hogy jelenleg a fûtésnek mindenféle anyagát és magát a fûtést végül is itt is a HM Elektronikai Igazgatóság Rt. végzi ebben a pillanatban. Hogy õk kitõl vesznek tüzelõolajat - ez minimális mennyiség csak az ismereteim szerint -, errõl pontosan nincs információnk.

Nagyon fontos kérdés azoknak az anyagoknak az ügye, amelyek repülésre alkalmatlanná váltak a Magyar Honvédségnél. Ezeket hosszú éveken keresztül gyûjtöttük. Elsõ ízben 1998-ban értékesítettük a MOL Rt. felé. Tehát ez azt jelenti, hogy a MOL visszavásárolta ezt egy alacsonyabb áron, illetve helyette a szabványnak megfelelõ üzemanyagot biztosított részünkre. Ez a gyûjtés jelenleg is folyik.

Idõközben egy olyan állami szabály lépett életbe, miszerint ezeknek az anyagoknak a felhasználását engedélyezik, mivel a belföldi termékosztályozási rendszernek megfelelõ száma - mivel nem alkalmas repülésre - már nem az, ami korábban volt. Ezt a régebbi problémát, hogy mivel lehet olvasztani a havat, ilyen problémák megoldására ennek folyamatos a felhasználása. De ha ebbõl egy nagyobb mennyiség össze fog gyûlni, akkor feltehetõen, sõt biztos megint csak a MOL irányába értékesítjük, illetve cseréljük, hiszen értékesítésre jogunk alapvetõen nincsen.

Korábban voltak erre jelentkezõk, mert mindenki ezt akarta megvásárolni érdekes módon, de úgy döntött a vezetés, hogy ezt csak a MOL vásárolhatja vissza, mert ez volt a biztonságos megoldás pontosan az elõzõek tapasztalatai alapján.

A kerozinfogyasztás növekedésére vonatkozóan: ma a Magyar Honvédség nem tárol jelentõsebb készleteket, csak a NATO-elõírásoknak megfelelõ készletek tárolása van. Ez azt jelenti, hogy a szó szoros értelemben a negyedév végén van olyan eset, hogy amikor picit több repülés van, akkor még a negyedév lejárta elõtt kell már beszereznünk üzemanyagot, hogy ezt a minimális készletet, illetve a repülés feltételeit biztosítani tudjuk.

A korábbi években az amerikai ellátásra vonatkozóan ezt igaz, hogy az HM Elektronikai Igazgatóság Részvénytársaság végezte, de teljesen a honvédségen kívül történt. Az én ismereteim szerint nekik van önálló jövedéki engedélyük, és az amerikai ellátást egy teljesen önálló csatornán, teljesen függetlenül a Magyar Honvédségtõl végzeték.

A külföldiek vonatkozásában viszont van még egy kérdés, ami úgy gondolom, hogy figyelemre méltó, és ez hosszú éveken keresztül problémát jelentett, egészen addig, míg a NATO és a PfP-országok vonatkozásában különbözõ egyezményekbe nem léptünk be, illetve napjainkban, amikor a NATO-SOFA-egyezmény már él.

Ez a magyar repülõtereken leszálló külföldi repülõgépek tankolásának a módszere. Ennek ma már kialakult elszámolási rendszere van, hogy mi a teendõ ilyenkor a jövedéki adóval. Ez eszerint az egyezmény szerint folyik, és ismereteim szerint teljesen rendezett, szabályozott formában. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm a válaszokat. Tisztelt Képviselõtársaim! Van-e még valakinek kérdése? (Senki sem jelentkezik.) Nincs.

Szeretnék rákérdezni még egyszer a kerozin és a gázolaj kérdésére. A kerozin mint üzemanyag-javító hangzott el a Volán tájékoztatójában is, és korábban is jutottunk olyan információhoz, hogy a rosszabb minõségû üzemanyag tekintetében kerozinnal higítva tudták elérni azt a minõséget, amellyel felhasználható volt. Van-e errõl információjuk? Van-e errõl olyan, amit a bizottság számára el tudnának mondani?

KOPASZ JENÕ dandártábornok (Magyar Honvédség): Bittner alezredes úr adja meg a választ.

BITTNER ISTVÁN (Honvédelmi Minisztérium): Elnök úr, jelentem, a JET-A-1 a repülõ-hajtóanyagot használja, fogyasztásiadó- és jövedékiadó-mentesen szerzi be a Magyar Honvédség, magyarul el kell számolnunk minden egyes literrel. Nem rossz minõségû anyagról van szó, tehát hogy helyre tegyünk valamit. Arról az anyagról van szó, amelyet a repülõgépekbõl leszívunk, tehát a repülõgép felszáll, feltöltjük 4 ezer, 5 ezer vagy 3800 literrel, végrehajtja a feladatát, leszáll a repülõtérre, egy bizonyos mennyiségû anyag marad a tartályaiban, a tartályaiból ezt le kell szívnunk, és ezt az anyagot használjuk mi. Ezt az anyagot nevezzük repülésre alkalmatlan anyagnak. Ezt ugyanúgy nyilvántartják. Literre el kell számolni vele. Tehát nem létezik az, hogy kikerüljön a rendszerünkbõl.

A tábornok úr említette és jelentette önöknek, hogy a vámhatóság nálunk folyamatosan ellenõrzi ezt, tehát a vámhatóság folyamatosan ellenõrzi a Magyar Honvédség jövedéki termék felhasználását. Minden hónapban el kell számolni a felhasznált, a feltöltött mennyisséggel és azzal, ami úgymond megmarad. Ez végig ellenõrzött mederben történik.

Nem hiszem, hogy a Magyar Honvédség repülõtereirõl kikerült ilyen típusú anyag az elmúlt években, amelyet felhasználhattak bármi más célra. Arról nincs információnk, hogy a tartalékgazdálkodási igazgatóság, amely tárolt hasonló típusú anyagot, mit csinált az anyagával, eladta-e. Utoljára mi 7 ezer tonnát vettünk át 1996 végén a TIG Közhasznú Társaságtól. A JET-A ugyanúgy - hiába repülésre alkalmatlan - szigorúan elszámolás alá tartozik, mint bármely repülésre alkalmas anyag. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Én is köszönöm. Van-e még kérdés a honvédség képviselõi felé? (Senki sem jelentkezik.) Nincs. Köszönöm a tájékoztatót és a kérdésekre adott választ.

Haladjunk tovább. A Mahart képviselõjét kérem meg arra, hogy tartsa meg a tájékoztatóját.

SZALMA BOTOND vezérigazgató (Mahart Rt.): Jó napot kívánok! Szalma Botond vagyok, a Mahart vezérigazgatója. Az olajbizottság munkáját hallgatva, gondolom, nem a Mahart felépítésére és egyébre kíváncsiak, tehát én ezzel nem is húznám az idõt.

Vágjunk bele a közepébe! Az anyag - amit önöknek és az ÁPV Rt.-nek is megküldtünk - elég vastag anyag. Szerencsére ezt az adatgyûjtést júliusban kezdtük, és júliusban jutottam el odáig, egy év vezérigazgatóskodás után, amikor már az üzemanyagok beszerzését tudtam vizsgálni, ezt is azért, mert az üzemanyagok a mi költségeinkben 20 százalékot meghaladóak, tehát milliárdos nagyságrendû az üzemanyag-beszerzésünk. Ez valamelyest csökkenni fog, mivel a legnagyobb üzemanyag-felhasználók a tengeri hajók voltak, de a tengeri hajó üzemanyag-felhasználása sajnos megszûnt. Ez természetesen nem belföldi beszerzés és felhasználás volt, mert a Duna-tengerjárók már nem jártak haza az elmúlt tíz esztendõben.

Amit mi itthon a hazai beszállítóktól veszünk: például '99-ben - egy komplett táblázat van tíz évre visszamenõleg, ezt nem olvasnám fel, csak az arányokat - a MOL és az Avanti volt 328 és 388 tonnával, ezzel szemben a külföldiektõl vettünk körülbelül 11 ezer tonna mennyiséget. Ez még több lehetett volna, ha Clinton elnök úr nem intézi el nekünk az Al-Dunát, ugyanis az al-dunai forgalmunk messze komolyabb és nagyobb, mint a felsõ-dunai forgalmunk. Tehát a Mahartnak egy normális évében körülbelül 20 ezer tonna gázolaj-felhasználása lesz.

Három alkalommal találkoztunk ilyennel - az anyagban megnézettem az összes társaságunkat -, és amikor a Mahartot vizsgáljuk, akkor nem elég vizsgálnunk a folyamhajózást, nekünk van balatoni hajózásunk, van kikötõnk, hajójavítónk, tehát egy csomó helyen szembetalálkozunk gázolajbeszerzéssel. Alapjaiban mi gázolajat szerzünk be, tehát csak a személyautókban van benzin, illetve a folyami hajók mentõcsónakjaiban, tehát ez elenyészõ mennyiségû.

1994-ben volt egy vitánk egy Fekete úr nevû alvállalkozóval, aki a Mahart úgynevezett Petrol-öblét használta. Ebben a Petrol-öbölben kiszolgált tartálykocsikat, és egyik hajóból a másikba fejtett át üzemanyagot. Ezt a Fekete János urat a Mahart akkor felszólította arra, hogy hagyja abba azt a tevékenységet, amit folytat, mert szerintünk amikor a Mahartot is kiszolgálták, akkor nem megfelelõ minõségû gázolajat használt. Ezt mindkét fél különbözõ dokumentumokkal alátámasztotta, ki itt vizsgáltatott, ki ott - ez is benne van ebben a dokumentumban. Ez végül is egy olyan egészséges döntetlennel zárult, hogy a Mahart nem vásárolt többet ettõl a cégtõl. Még egy cég tûnt fel a '94-es dokumentumokban: januárban a Mahart akkori vezérigazgató-helyettese felszólította õt, hogy az admiralitás uszályaival történõ - ez egy szegedi cég - áthajózást szüntessék meg, mert tudtuk, hogy világító petróleumot fejtenek át. Ezt mindenki tudta, hogy ennyi világító petróleum a világon nem kell, mint ami '93-ban vagy '94-ben átfejtõdött Magyarországon. Tudomásunk szerint ez akkor megszûnt.

Volt még egy, a balatoni hajózásunk, ahol az egyik kompunkat kiszolgálta abban az évben és a megelõzõ évben is a Petróleum Kereskedelmi Ipari és Szolgáltató Kft. siófoki címmel. Odáig fajultak a dolgok, hogy a két kompunk megállt. A hölgyeket nem untatnám mûszaki részletekkel, de a lényeg az, hogy megáll az adagolás, a befecskendezés, és megállnak a gépek. Ez a hajózásban nagyon rossz dolog, amikor sodródik egy hajó pár száz utassal vagy pár száz autóval a fedélzetén. Ezért mi a kiesett idõt, a javítási költséget és az elvesztett hasznot is pereltük ettõl a cégtõl.

Örömmel közölhetem a bizottsággal, hogy a Magyar Köztársaság nevében '94-ben egy olyan ítéletet hoztak, hogy köteleztek minket mégis mint alperest, hogy fizessük ki ezt a gázolajat, ami szerintünk szõkített gázolaj volt. Tehát elvesztettük a pert. Azokkal szemben vesztettük el a pert, akiket, azt hiszem, most ítéltek el a múlt héten, amikor szinte leírták, hogy a Mahart óriási fogyasztó volt. Nem akarom megzavarni az illetõ urakat, de nem voltunk valami nagy fogyasztóik, de a Mahart szempontjából már 20 liter gázolaj is meglehetõsen ártalmas, ha kiesünk a forgalomból. Ezt az ítéletet a Kaposvári Városi Bíróságon meghozták, és mi ezt elvesztettük. Kifizettünk hatszázegynéhányezer forintot, ugyanis nem fizettük ki annak idején ezt a gázolaj-ellenértéket. Ezzel szemben teljességgel elutasították a Mahart minden követelését a felperessel szemben. Amióta én vagyok a vezérigazgató, azóta természetesen nem esik a közbeszerzési törvény hatálya alá a mi üzemanyag-beszerzésünk, de azért versenyeztetjük az üzemanyag-beszerzést.

A legnagyobb bajunk nem a minõséggel, hanem a gázolajlopásokkal van. Ezek a gázolajlopások csak akkor fognak megszûnni, hogy ha a hajókat a hajósoknak adjuk oda. A magyar ember találékony: egy kávéfõzõrecepttel kihoz egy gõzmozdonyt - Moldova után szabadon. Tehát amíg gázolajat fognak felhasználni hajóban, addig nagy valószínûséggel még mindig csak kergetni fogom a gázolajtolvajokat. Az elsõ sikert egy hónappal ezelõtt értük el, amikor a Vám- és Pénzügyõrség akciócsoportja az elsõ gázolajtolvajunkat ténylegesen is megfogta a kopaszi gátnál - körülbelül 1 tonna gázolajat loptak el. Ez azt jelenti, hogy a Mahart menedzsmentje mindent megtesz annak érdekében, hogy ezt a költséget csökkentse, tehát az eltûnõ, elpárolgó gázolajakat csökkentse. Mi ma már csak nagybeszállítóval kötünk szerzõdést, illetõleg versenyeztetünk. Nem vagyunk szerelmesek a multikba, tehát az Avanti, a MOL vagy akármelyik lehet ugyanolyan rossz beszállító, mint egy akármilyen kft.

Csak a nagyságrendeket mondom: amikor a Balaton tekintetében szerettünk volna versenyeztetni, maximum három forint volt a különbség a beszállítói árak között. Egy ilyen 160 forintos nagyságrendre gondoljanak, tehát marginális volt ez a különbség. Nem elsõrendû szempont ilyenkor egy-két forintnál vagy ötven fillérnél az ár, hanem inkább a hitelezés hossza és a fizetési határidõk a fontosak, a hitelbõl való gázolajvásárlásnál inkább a futamidõ volt a lényeges a választásunknál.

Egy vagy két évre szeretünk szerzõdést kötni. Jobb lenne hosszabb távú szerzõdéseket kötni, ma erre nem nagyon vállalkoznak emberek, illetõleg nekünk a Balatonon olyan szerzõdést kellett volna kötni, hogy közvetlenül tankolni is tudjanak a hajóink, mert ott a környezetvédelem szempontjából nem mindegy, hogy hogyan tankolnak és mibõl tankolnak a hajóink. Ehhez még olyan nagyok sem tudtak, nem voltak képesek hozzájárulni, mint például az Avanti, illetõleg a forgalom nagysága miatt nem is akartak kutakat építeni a Balaton környékén.

Nagy valószínûséggel külföldön fogunk ezen túl is beszerezni üzemanyagot. A rotterdam-antwerpeni relációban, illetve Ausztriában, a Felsõ-Dunán, és ha Clinton úr is úgy akarja, akkor az Al-Dunán Bulgáriában és Romániában, ahol teljesen normális minõségû gázolajat kapunk azóta, amióta nem rubellel fizetünk érte.

Körülbelül ennyi volt a Mahart üzemanyagokkal kapcsolatos története. Ebben a szép vastag anyagban minden le van írva. Ez nem azért lett ilyen vastag, hogy önök elfáradjanak, mire elolvassák, hanem azért, mert ennyi anyagot találtunk a Mahart életében, ami a gázolajszõkítéssel vagy a gázolajbeszerzéssel kapcsolatos. Ebben minden teljesen értelmesen le van írva.

Természetesen ha bármilyen kérdésük van, nagyon szívesen válaszolok rá.

ELNÖK: Köszönöm a tájékoztatót. Kérem a bizottság tagjait, hogy kérdéseiket tegyék fel! (Senki sem jelzi, hogy szólni kíván.) Én szeretnék még kérdést feltenni, vezérigazgató úr.

Egyértelmûen tud-e nyilatkozni arról, hogy rendezett és szabályos volt a gázolaj-felhasználás a Mahartnál?

SZALMA BOTOND vezérigazgató (Mahart Rt.): 1996. június 15-étõl igen. Elõtte is. Amúgy sem szeretem a sárdobálást a régiekre, elég sok rosszat csináltak ennél a szerencsétlen cégnél. Ezt az egyet, az hiszem, jól. Tehát a gázolajbeszerzés rendezett volt. Azon kevesek egyike volt... A bérkifizetések és gázolajbeszerzés rendben folyt a cégnél.

ELNÖK: Köszönöm. Ha nincs kérdés, kérem, haladjunk tovább, megköszönve a tájékoztatót és a kérdésre adott választ.

Megkérem az erdõgazdaság képviselõjét, hogy tartsa meg tájékoztatóját.

MATYASOVSZKY ALBERT (Balaton-felvidéki Erdõ- és Fafeldolgozó Rt.): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Elnök Úr! A bizottság felkérésére cégünk megadta a rövid tájékoztatót. Én tulajdonképpen ezt a tájékoztatót szeretném megerõsíteni, illetve egy-két helyen kiegészíteni.

A társaságunk 100 százalékos állami tulajdonú társaság, alapítója az Állami Vagyonkezelõ Részvénytársaság, illetve annak jogelõdje, az ÁVÜ. '93. január 1-jén alakult a társaság, és '93 óta az ÁPV Rt. 100 százalékos tulajdonú körébe tartozik. Az erdõk vonatkozásában a Kincstári Vagyonigazgatóság a tulajdonosi jogok gyakorlója.

Cégünknél az üzemanyag-felhasználás nem olyan nagyságrendû, mint az elõzõekben elhangzott cégeknél volt. Mindössze a teljes költségünk 3 százaléka. Ez az üzemanyag-felhasználás is kizárólag benzinre és gázolajra korlátozódik, tehát könnyûgázolajat, fûtõolajat, háztartási tüzelõolajat mi évek óta nem használunk fel.

Egypár adatot szeretnék említeni arra vonatkozólag, hogy ez az üzemanyag-felhasználás, -beszerzés és elszámolás hogy történik. Nekünk évek óta kizárólag a MOL-lal van szerzõdésünk. Ezek a szerzõdések éves keretszerzõdések. Egy-két kivételtõl eltekintve gyakorlatilag csak és kizárólag a MOL-tól szereztünk be üzemanyagot.

Természetesen a MOL-tól mi a szokásos szerzõdésben foglaltakon túlmenõen, tehát a kötelezõ bûnbizonylatot illetõen másféle dokumentációt nem kértünk, és a dolog természeténél fogva nem vizsgáltuk azt, hogy a MOL jogosult-e üzemanyag-forgalmazásra vagy nem jogosult.

Az üzemanyag felhasználása a számviteli törvénynek megfelelõen történik a társaságunknál. A számviteli törvény ide vonatkozó részeit nem kívánnám ismertetni.

Ismereteim szerint sem a társaságunknál, sem a beszállítóinknál, sem a vevõinknél rendõrségi vagy vámeljárási ügyrõl tudomásunk nincs. A társaságunkat a vizsgált idõszakban vámhatóság olajjal kapcsolatos ügyekben nem marasztalta el.

Saját gazdálkodásunk keretében az úgynevezett szõkített olaj szállításának a problémájával nem találkoztunk, mert hosszú távú szerzõdéseink alapján említettem, hogy kizárólag a MOL-tól szerezzük be az üzemanyagainkat. Tehát nyilvánvalóan ilyennel nem találkoztunk.

Egy-két eset volt, amikor nem MOL-tól szereztük be az üzemanyagot, hanem különféle kutaknál, akkor sem a kisforgalmazóknál, hanem az országos hálózatban, a jelen lévõ üzemanyagkutaknál szereztük be a gázolajat és a benzint. Ez olyan jelentéktelen, hogy tulajdonképpen ebben a körben szóra sem érdemes.

Arról sincs különösebben tudomásunk, hogy más forgalmazó, tehát magánszemély vagy társaság velünk kapcsolatban bármely kifogásolható tevékenységet végzett volna, vagy ilyenekkel mi üzleti kapcsolatban lettünk volna.

Köszönöm szépen. Én röviden ennyivel szerettem volna az írásos tájékoztatót kiegészíteni.

ELNÖK: Én is köszönöm. (Dr. Kóródi Mária jelzi, hogy szólni kíván.) Tessék, képviselõ asszony!

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Elnök úr, ügyrendi javaslatként szeretném megfogalmazni, hogy tartsunk szünetet. (A meghívott vendégek felé:) Elnézést kérek önöktõl.

A sajtótól kapott információnk szerint az olajbizottság ülése közben a Fidesz képviselõi sajtótájékoztatót tartanak Nógrádi Zsolttal kapcsolatosan. Azt gondolom, hogy ez az eljárás ilyen szempontból meglehetõsen sajátos. Mindenesetre, tisztelettel azt javaslom, elnök úr....

Ebben a pillanatban ez tiszteletlenség a meghallgatottak felé, de nem is vagyunk határozatképesek semmilyen szempontból. Ezért a szünet elrendelését tartanám célszerûnek, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm, képviselõ asszony.

URBÁN LAJOS vezérezredes (Hungarocamion Rt.): Elnézést kérek. Azt szeretném megkérdezni nagy tisztelettel, hogy szükség van-e még a mi jelenlétünkre, vagy visszamehetünk a munkahelyünkre.

ELNÖK: Köszönjük a tájékoztatást és a kérdésekre adott választ. Akiknek el kell menniük, javaslom, hogy menjenek.

Megfordult az én fejemben is, hogy szünetet kellene tartani. Mivel az erdõgazdaság és a Hidasháti Rt. vezetõjének a meghallgatása van, a jegyzõkönyv miatt szükség volna a meghallgatásra. De aki kérdést akart volna föltenni, gondolom itt lenne.

Rájuk való tekintettel - mivel van akinek vissza kell még menni több mint 200 kilométerre - javaslom, hogy ha vannak kérdések, folytassuk az ülést.

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Elnök úr, nem vagyunk határozatképesek.

ELNÖK: Öten vagyunk bent, úgyhogy gyakorlatilag határozatképesek vagyunk.

URBÁN LAJOS vezérezredes (Hungarocamion Rt.): Nagyon szépen köszönjük, hogy meghallgattak minket, és természetesen a továbbiakban bármi kérdés fölmerül, a választ természetesen a késõbbiek során megadjuk írásban, az anyagot pedig leadjuk utána.

ELNÖK: Köszönjük szépen. (Rövid szünet.) Elnézést kérek, tudomásul kell vennem a képviselõ asszony javaslatát. Elmegy a Fidesz-oldal sajtótájékoztatóra, úgyhogy szüntetet rendelek el. Kettõ órakor tudjuk folytatni.

KOVÁCS JÁNOS vezérigazgató (Hidasháti Mezõgazdasági Rt.): Elnök úr, más irányú elfoglaltságom miatt nem valószínû, hogy vissza tudok jönni két órakor. Egyébként az anyagot leadtuk, abból kitûnik, hogy MOL-tól, AFOR-tól, illetve ÖMV-tõl vásároltunk zömében. A szabályzatokat mellékeltük. '93-tól szabályoztuk a gázolajvásárlást, és semminemû olyan problémát nem tapasztaltunk, amik itt kérdésként fölmerültek.

Elnézést kérek, de nem tudok visszajönni két órakor.

ELNÖK: Köszönjük szépen.

MATYASOVSZKY ALBERT vezérigazgató (Balaton-felvidéki Erdõ- és Fafeldolgozó Rt.): Elnök Úr! Egy javaslatom lenne, tekintettel arra, hogy a rövid ismertetõmet megtartottam. Ha esetleg van kérdés, azt fel lehet-e tenni a szünet elõtt, vagy szükségesnek tartja-e a bizottság, hogy a szünet után visszajöjjek? Köszönöm szépen.

ELNÖK: A Fidesz és az MDF részérõl bejelentették, hogy megvárják, hogy van-e kérdés. Van-e kérdés, képviselõ asszony, az erdõgazdaság képviselõjéhez?

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Részemrõl nincsen, köszönöm szépen.

ELNÖK: Nekem lett volna kérdésem a '95 elõtti idõszakra vonatkozóan. Van-e információjuk arról, hogy a '95 elõtti gyakorlat mi volt? Hat-nyolc évre nyúlik vissza, amely a leadott anyagban szerepel, a felhasználás. Elõtte hogy volt, mint volt? Erre vonatkozóan lett volna kérdésem.

MATYASOVSZKY ALBERT vezérigazgató (Balaton-felvidéki Erdõ- és Fafeldolgozó Rt.): A kérdésre válaszolhatok?

ELNÖK: Igen, kérem.

MATYASOVSZKY ALBERT vezérigazgató (Balaton-felvidéki Erdõ- és Fafeldolgozó Rt.): Az anyagban valóban elsõsorban rendelkezésre álló statisztikai adatok miatt erre az idõszakra adtuk meg a választ. A korábbi idõszakban gyakorlatilag ugyanúgy történtek a beszerzések, és ugyanúgy történt a felhasználás rendje. Említettem, és meg szeretném erõsíteni, hogy nem tudok olyanról, hogy a cégünkkel kapcsolatban bármilyen jelleggel olajügyben elmarasztalás, vizsgálat vagy egyéb dolog történt volna.

ELNÖK: Engedjen meg még egy kérdést. A tárolókapacitások bérbeadása olajfelhasználásra gyakorlatilag azoktól, akik bérbe vették a tározóikat, volt-e olajvásárlás?

MATYASOVSZKY ALBERT vezérigazgató (Balaton-felvidéki Erdõ- és Fafeldolgozó Rt.): Igen, akik bérbevették, tõlük vásároltak olajat.

ELNÖK: Tehát akkor nem kizárólag a MOL-tól történt a vásárlás, hanem azoktól, akik bérbevették.

MATYASOVSZKY ALBERT vezérigazgató (Balaton-felvidéki Erdõ- és Fafeldolgozó Rt.): A cégünk nem vásárolt azoktól olajat, akik bérbevették tõlünk a tárolókapacitást.

ELNÖK: Ez lett volna a kérdésem, hogy vásároltak-e (Matyasovszky Albert: Nem vásároltunk.) attól a cégtõl, amely önöktõl bérbe vette a tárolókapacitást.

MATYASOVSZKY ALBERT vezérigazgató (Balaton-felvidéki Erdõ- és Fafeldolgozó Rt.): Nem.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ennyi lett volna a kérdésem. Köszönjük a tájékoztatást és a kérdésre adott választ. Szünetet rendelek el. Tizennégy órakor folytatjuk a bizottsági ülést.

(Szünet: 13.03 - 14.24 óra)

ELNÖK: Egy kis figyelmet kérek. Tisztelt Bizottság! Megkezdjük a délutáni bizottsági ülést, folytatjuk a meghallgatásokkal.

Köszöntöm vendégeinket, Kukely Márton vezérigazgató urat és Berényi Jánost, a GYSEV elnök-vezérigazgatóját.

A nagyfelhasználók meghallgatása témakörében folyik a meghallgatás, utána pedig folytatjuk majd a Vám- és Pénzügyõrség meghívott vendégeivel.

Kérem tisztelt vendégeinket, hogy szóbeli tájékoztatást, egy összefoglalót adjanak. A bizottság megkapta az anyagot ugyan, de a nyilvánosság számára is szükség van arra, hogy képet kapjanak, hogy mirõl is van szó.

Megadom a szót Kukely Márton vezérigazgató úrnak.

KUKELY MÁRTON vezérigazgató (MÁV Rt.): Köszönöm szépen. Tisztelt Parlamenti Bizottság! Elnök Úr! Röviden, az anyag összefoglalásaképpen talán annyit szeretnék elmondani, hogy valóban, az egyik oldalon talán büszkék lehetünk arra, hogy nagyfelhasználók vagyunk, hiszen éves szinte 100 ezer tonnás dízelolaj mennyiséget használunk föl, és természetesen ennek a felhasználása két szempontból számunkra rendkívül fontos.

Az egyik oldalon az, hogy megfelelõ minõségben juthassunk hozzá ehhez a gázolajmennyiséghez, a másik tétel pedig természetesen az, hogy a legkedvezõbb áron.

Azt tudom mondani, hogy minõség tekintetében a MÁV szempontjából nincs kompromisszum, és azok az elõírások, amelyek minden egyes kocsi gázolaj átvételére vonatkoznak, minõség tekintetében szigorúbbak, mint a magyar szabvány.

Ez pontosan azt a célt szolgálja, hogy csak megfelelõn kontrollált és megfelelõ minõségû dízelolaj kerülhessen be a jármûveink tankjába. E tekintetben szeretném elmondani a tisztelt bizottság számára azt is, hogy a beszerzések tekintetében a szerzõdés teljesítését követõen a MÁV telephelyein - ami korlátozott és koncentrált a MÁV hálózatán - minden egyes beérkezõ tartálykocsiból kettõs mintavétel történik, fölülrõl és a tartálykocsi aljából történik a mintavétel. A két minta tekintetében kontrolláljuk azokat a minõségi elõírásokat, amelyek a szállítónak teljesítenie kell.

E tekintetben arról tudom tájékoztatni a tisztelt parlamenti bizottságot, hogy néhány tartálykocsi kapcsán merültek föl olyan problémák, amikor a savtartalom a megengedett szint fölött volt. Ez esetben a MÁV nem vette át a küldeményt, tehát szerzõdést nem tekintette teljesítettnek. Ez a két vagy három eset az anyagban konkrétan meg van nevezve.

A másik: a beszerzési ár tekintetében egyértelmûen a pályáztatás, illetve késõbb, ahogy hatályba lépett a közbeszerzési eljárás, illetve törvény, annak szabályozása szerint járunk el. Többcsatornás beszerzést folytatnunk, és gyakorlatilag azokat a beszállítókat preferáljuk, amelyek a minõségi feltételek garanciája mellett a legkedvezõbb árat biztosítják a szerzõdéskötés során.

Gyakorlatilag negyedévente pályáztatunk, tehát még azt sem lehet mondani, hogy hosszú idõszakra garantált beszerzési, illetve szállítói tevékenységet lehet folytatni.

A '80-as évek végéig visszatekintve az anyag mellékeltében közöljük azokat a beszállító partnereket, amelyek pályázatot nyertek a MÁV-nál a mennyiségek tekintetében is. Úgy gondolom, hogy e tekintetben a MÁV rendszere zárt, tehát mind a beszerzés tekintetében, mint a szállítás kontrollja tekintetében a minõség és a mennyiség értelmében is egyértelmûen többszörösen ellenõrzött rendszerünk van. Ugyanezt mondhatom el a tekintetben is, amikor a tárolókból ez a dízelolaj kikerül a mozdonyokba.

Mint nagyfogyasztó - azt hiszem - a két témakörben ez az, amit a röviden az anyaghoz lényegre törõen össze tudtam foglalni.

Köszönöm szépen a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Berényi Jánosnak.

BERÉNYI JÁNOS elnök-vezérigazgató (GYSEV): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Elnök Úr! Azt gondolom, hogy miután azonos profilú vállalatokról van szó, amit Kukely úr elmondott, az a GYSEV-re ugyanúgy igaz, ezt nem ismételném meg.

Annyi a különbség köztünk, hogy a nagyságrendek mások, tehát nem kevés, amit a GYSEV fogyaszt, de nyilván nem MÁV-nagyságrend.

A GYSEV valamikor még a '80-as években évi 10-15 ezer tonna olajat fogyasztott, vásárolt, hiszen akkor teljesen dízel üzemmel dolgoztunk. Aztán mi villamosítottuk a vagonunkat, s a villamos vontatás bevezetésének arányában csökkent a dízelolaj fogyasztásunk, de ahogy a jelentésben is leírtam, 3-5 ezer tonna éves fogyasztásunk még most is van.

Ami talán a GYSEV szempontjából kuriózum, hogy a GYSEV több évtizede több lábon álló vasút, tehát a vasúti tevékenység mellett nagyon tudatosan egyéb tevékenységeket is folytatott, így nemzetközi szállítmányozási tevékenységet, idegenforgalmi tevékenységet, és többek között külkereskedelmi tevékenységet. is.

Tehát a GYSEV - amikor az olajszármazékok forgalmának a liberalizációja megtörtént - elsõként élt azzal a lehetõséggel, hogy a korábbi egycsatornás bevásárlást többcsatornássá tegye, tehát éljen a versenyeztetés lehetõségével, mint korábban csak a Minerálimpextõl és az ÁFOR-tól lehetett vásárolni. Tehát a kilencvenes évek elejétõl, '92-tõl mi nagyon tudatosan a saját külkereskedelmi apparátusunkon keresztül éltünk a versenyeztetés lehetõségével, és igyekeztünk elsõsorban magunknak, de ha jó volt az ár, akkor a MÁV-nak is beszerezni olajat. Így aztán látható is a MÁV által nyilvánosan meghirdetett pályázatokból, hogy több esetben a GYSEV ezekbõl különbözõ nagyságrendû tételeket elnyert.

Azt azonban szeretném kihangsúlyozni, hogy miután a MÁV-nál az olajvásárlással kapcsolatban szigorúbbak az elõírások, mint általában, tehát ezeket az elõírásokat mindig betartottuk, a MÁV gépészeti igazgatóságán a vásárolni szándékozott olajat bevizsgáltattuk, a savasság tekintetében, sõt bizonyos esetekben a kéntartalomnál is szigorúbbak az elõírások. Amikor a gépészeti igazgatóság visszaigazolta az adott olaj minõségét, hogy ez elfogadható, akkor történtek a vásárlások.

Még egy momentumot tennék hozzá: a GYSEV versenyképességét sok esetben az is javította, hogy tulajdonképpen a MÁV-nál nemcsak vásárolni, hanem finanszírozni is kellett. A GYSEV bizonyos esetekben a több száz milliós olajvásárlást heteken, hónapokon keresztül finanszírozta. Ez nyilván egy üzletnek, egy üzleti csomagnak a része volt. Ennyit tudnék mondani, illetve annyit tudok mondani, hogy a GYSEV esetében, tehát nálunk a saját felhasználást illetõen szõkítésre vagy ebbõl adódó meghibásodásokra utaló jeleket nem fedeztünk fel, nem találtunk.

ELNÖK: Köszönöm szépen.

Tisztelt Bizottság! Kérem, hogy tegyék fel a kérdéseket. (Dr. Kóródi Mária jelentkezik.) Tessék, képviselõ asszony.

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Köszönöm szépen. Nekem a MÁV-hoz - mint nagyfelhasználóhoz - nincs kérdésem. Õszintén szólva azt gondolom, hogy eléggé tisztességesen szabályozott eljárások között folytak a beszerzések - bár ennek a mai megbeszélésnek ez a tárgya.

Van viszont egy kérdésem, amely mégiscsak kötõdik a MÁV-hoz, hiszen amikor az olajügyek megkezdõdtek, akkor gyakorta beszéltünk úgynevezett olajvonatokról. Nagyon sok olyan jelenséggel találkoztunk, amely mégiscsak összefüggésben volt az önök tevékenységével, az önök tevékenységével nem olyan módon, hogy önök bármilyen módon a dolog negatív vonatkozásaiban érintettek lettek volna, vagy legalábbis ilyesmirõl nincs tudomásunk, de az akciók önökön keresztül zajlottak. Itt elég nagy szerepet játszottak a különbözõ menetlevelek, állomásokon való eltûnések, ide-oda fuvarozások, amelyeket valamilyen adminisztratív módon vagy sikerült követni, vagy nem sikerült követni. Én azt szeretném megkérdezni, hogy mi a véleményük, hogy mindazon információk tekintetében, amelyek ilyen menetlevél, fuvarokmány, vagy egyéb módon az önök rendelkezésére állnak, hogy ha ezt valamekkora munkával összesíteni lehetne, akkor ebbõl juthatnánk-e érdemleges következtetésekre.

A másik kérdésem: amikor önöknek észlelniük kellett, hogy ezek az események bekövetkeznek, hogy olajszerelvények állnak indokolatlanul, vagy eltûnnek, vagy pedig a határon való kezelésnél problémák adódnak, akkor ezzel kapcsolatosan önök hogyan viselkedtek? Tehát egyszerûen, mint fuvarozó ebben a dologban, eltekintettek-e a dolog lényegétõl, vagy tettek jelzéseket valahová? Ha igen, akkor hová és milyen módon, és volt-e ennek valamilyen eredménye? Mindazoknak az ismereteknek a következtében, amelyek lassan - gondolom - az önök számára is kialakultak, különbözõ adminisztrációkkal kapcsolatosan, tettek-e valamilyen olyan különleges intézkedést, bevezettek-e új szabályozást, ellenõrizhetõbbé tették-e a mozgásokat a saját számukra vagy mások számára? Köszönöm szépen.

ELNÖK: Tessék!

KUKELY MÁRTON vezérigazgató (MÁV Rt.): Köszönöm szépen. Azt hiszem, onnan kell kezdenem, hogy két idõszakra kell bontani az eltelt idõszakot, gyakorlatilag a korábban érvényes árufuvarozási feltételrendszer, illetve a magyar árufuvarozási díjszabás mûködésének idõszakára. Ez az idõszak 1996 december végéig tartott, és '97. január 1-jétõl az új, a kormány által jóváhagyott MÁV-üzletszabályzat alapján történnek a fuvarozások. Szeretném mindenféleképpen leszögezni, hogy soha semmiféle lépést vagy intézkedést nem engedélyeztünk, amely ezeket a jogi kereteket megsértette volna, és ennek szellemében intézkedtünk mind a két idõszakban - természetesen azokkal a lehetõségekkel és azokkal a korlátokkal, amelyek ezekbõl a jogszabályokból fakadnak.

Mire gondolok? A küldemények feladásakor - belföldi forgalomnál is, de nemzetközinél is - a feladó viszonyát, egész pontos viszonyát a küldeményekhez a vasútnak nincs módja ellenõrizni. De tulajdonképpen mi azt ellenõrizzük, hogy az árumennyiség alapvetõen annyi-e, amennyit a fuvarokmányokon feltüntetnek. A küldemények konkrét megnevezését, illetve a konkrét tartalmat is akkor ellenõrizzük, hogy ha valami olyan gyanúra van okunk, amely mondjuk a fuvardíjaink beszedését akadályozná. Erre szól a jogosítványunk. A tekintetben - ez már alapvetõen nemzetközi forgalom -, hogy konkrétan az az áru dízelolaj-e vagy HTO volt-e annak idején, erre nekünk semmiféle jogosítványunk, semmiféle lehetõségünk nincsen.

Ennek az ellenõrzése a belépõ szerelvényeknél annak a technológiai folyamatnak a része, amely a vámvizsgálat formájában testesül meg. Gyakorlatilag a határátlépés során abban az esetben, ha a vasúti jogok körében szereplõ lehetõségek, illetve a fuvarokmányok nem tartalmaztak ellentmondást, illetve adott esetben csak a vám- és a határõrizeti szervek kontrollja tulajdonképpen nem emel kifogást a továbbfuvarozás ellen, mi vagy vámkezelten, vagy pedig vámkezelés nélkül belföldi állomáson történõ vámkezelés céljából vámáruként tovább fuvaroztuk az árut. E tekintetben és a kiszolgáltatás során mi tulajdonképpen megint csak a minõségi, illetve a mennyiségi tételt kellett hogy az átvevõtõl visszaigazolva megkapjuk, illetve az átvevõ igazolta számunkra a fuvarokmányokon azt, hogy a küldeményt sértetlenül átvette. Ennek jelentõsége a fuvardíj beszedése szempontjából van.

A vonatok állásáról, illetve a továbbításának a rendjérõl, rendszerérõl annyit szeretnék elmondani, hogy ugyanez a fuvarjogi szabályozás mindkét idõszakban lehetõvé teszi a küldemények célállomásának, átvevõjének a módosítását - természetesen megfelelõ feltételek megléte esetén. Mi csak abban az esetben állítottuk meg, irányítottuk át a küldeményeket, amelykor ezek az utasítások formailag és tartalmilag megfeleltek a jogszabályi elõírásoknak. Hozzá kell tenni azt, hogy sajnos valóban elõfordultak olyan esetek, amikor dézsmálták a küldeményt. Ez nem rendszerbeli probléma volt. Sajnos el kell fogadni azt, hogy vannak olyan emberek, akik a jogszabályi, a törvényi és az egyéb utasítási elõírásokat magukra nézve nem tekintik kötelezõnek. Ebben az esetben alapvetõen nem mi jártunk el annak ellenére, hogy munkáltatói intézkedések történtek. Itt a rendõrség tette meg a szükséges lépéseket. Tehát ez sem maradt úgymond nyomtalanul, vagy nem volt elfeledve.

Azt tudom mondani, hogy minden küldeménnyel, amely az országba belépett a határokon, vagy belföldön feladásra kerültek, el tudunk számolni. Ezzel azért is el kell számolni, mert a dézsmálás esetén a VPOP felé kötelezettségeink vannak, tehát egyszerûen nem tudjuk megkerülni ezt a dolgot. Többféle ellenõrzési rendszer mûködik, tehát ilyen értelemben a rendszernek teljes egészében zártnak kell lennie.

Azzal kapcsolatosan, hogy mit tettünk, és mennyire nyomon követhetõ a rendszer: 1997. január 1-jétõl mûködik a szállításirányítási rendszer. Ez gyakorlatilag egy számítógépes fuvarozást követõ rendszer. Ebben az attól kezdõdõ idõszakra vonatkozóan minden egyes kocsimozgásra vonatkozó - nyilván a megõrzési határidõn belül, hiszen tíz évre nem õrzünk meg adatokat, mert eddig erre nem volt szükség - kötelezõen megõrzendõ adat rendelkezésre áll.

Annyit tudok elmondani, hogy véleményem szerint - ismerve az árufuvarozási rendszert - annál sokkal több információ, mint ami rendelkezésre áll, tehát a rendeltetési helyek, a partnerek és azoknak a cégeknek a nevein túl, akik átvehettek küldeményeket, a fuvarokmányokból nem hiszem, hogy utólag sokkal többet ki lehetne hozni.

Nyilván meg lehet nézni, de így utólag már pontosan azonosítani, hogy a fuvarokmányon történt árumegnevezés valóban teljes egészében fedi-e azt, ami annak idején a kocsiban volt - ha csak nem történt külön vizsgálat valamilyen oknál fogva -, kénytelen vagyunk elhinni azt, ami a fuvarokmányon van. Tehát én úgy érzem, hogy az, ami a MÁV jogkörében és lehetõségei között volt, azzal éltünk.

Hozzá kell vagy lehet még tenni azt is, hogy természetesen folyamatosan kapcsolatban állunk a Vám- és Pénzügyõrséggel, valamint a határõrséggel mint szervezettel, ezen túlmenõen a Nemzetbiztonsági Hivatallal bezáróan. Tehát ezeknek a küldeményeknek a határátkezelését sokkal több vigyázó szem nézte, értelemszerûen, mint általában. Különösen olyan rendkívüli esemény, amibõl arra a következtetésre jutottunk volna, hogy rendszerbeli probléma van, nem jutott a tudomásunkra. Akkor természetesen részletes adatszolgáltatást biztosítottunk a teljes fuvarozott árukörrõl, mennyiségrõl, amennyiben ezt valamelyik nyomozati hatóság kérte. Tehát ilyen értelemben abszolút szoros a partnerség, ez akkor is, most is így volt.

Úgy gondolom, amit ezen a területen meg lehetett tenni, a MÁV e tekintetben megtette.

Köszönöm szépen.

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Köszönöm szépen a választ. Tényleg ne értsen félre, én nem azt gondolom, hogy az olajügyeket a MÁV-nak kellett volna lelepleznie, és egyáltalán nem is ezért tettem fel a kérdést. De akkor azt ugye jól értem, hogy a menetlevelekbõl például a mennyiségi tételek megtalálhatók. Tehát gyakorlatilag visszamenõleg '90-ig meg lehetne nézni, hogy ... (Kukely Márton közbeszól.) ... valameddig legalább is biztos õrzik ezeket a dokumentumokat, meg lehetne nézni azt, hogy adott esetben egy X rendeltetésû helyre, címre, céghez honnan érkezett, micsoda, mekkora mennyiségben. Tehát ezt össze lehetne vetni. (Tóth Károly megérkezik az ülésre.)

Azt nyilván nem lehetne megnézni, hogy az volt-e a kocsiban. De a menetlevél alapján van valami, és akkor ebbõl ki lehet azt számolni, hogy az a bizonyos cég utána azt a dolgot adta-e el vagy nem azt adta el, hanem valami egészen mást, mert az õ számláin nem ilyesmi szerepel. Tehát ezek ellenõrizhetõ dolgok lennének még a mai napig.

Kért-e önöktõl valamilyen ügyben ilyen anyagot, összeállítást, elemzést valamely hatóság, rendõrség, ügyészség? Tud-e erre mondani valamit? Vagy általában elviszik az iratokat és akkor úgy vizsgálódnak.

KUKELY MÁRTON vezérigazgató (MÁV): Gyakorlatilag a dokumentumok megõrzése a MÁV-nál mûködõ ügykezelési rend szerint történik. Ezeknek - ha jól emlékszem - öt év a megõrzési ideje, tehát a fuvarozást bizonyító dokumentumoknak. A számítógépes adathordozókon is ennyi ideig õrizzük meg a küldeményeket. Ezt azért vagyok kénytelen említeni, mert a visszakereshetõségnek van bizonyos határértéke.

Az a része a kérdésnek teljesen korrekt és teljesíthetõ, hogy egy adott rendeltetési állomásra egy adott átvevõnek mekkora mennyiség és milyen megnevezés szerepel a fuvarokmányokon, ez visszakereshetõ ebben az idõintervallumban.

Sajnos arról egyértelmûen most nem tudok nyilatkozni, hogy hol, mikor és milyen szervezet kért információkat, hiszen ezek az információk a területi igazgatóságokon keresztül is rendelkezésre állnak, a központon, tehát a MÁV Vezérigazgatóságon keresztül is, tehát ennek utána kell néznem, ha ilyen információra van szükség. Errõl csak ennyit tudok mondani. Illetve nyilván a jelenlegi vizsgálati fázisban történtek kérések.

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm. Van-e még kérdés. (Nincs jelzés.) Nekem is lesz kérdésem. Tulajdonképpen ketté kell választani az olajkérdéseket a MÁV-on belül mint felhasználóra és - amivel a bizottság is foglalkozik - hogy vajon milyen szerepe volt a MÁV-nak az olajügyekben.

Az anyagot, amit megkaptunk, átnézve találkoztunk itt ismerõs nevekkel. Ezekbõl a nevekbõl lehet következtetni, hogy milyen beszállítókról van szó, és tulajdonképpen akkor milyen üzemanyagot használt fel a MÁV. Tehát ezekkel a cégekkel már találkoztunk, az anyagok a kezünk között voltak, meg tudtuk nézni, és bizony, amikor az ETL Rt.-rõl beszélünk, ott kimondottan mûszerolaj és egyéb származékok összekeverésébõl készült üzemanyag forgalmazása és értékesítése volt a fõ profil; a Mezõgazdasági Szolgáltató és Kereskedelmi Kft., Dunaferr Acélmûvek Kft. - ott is folyt bizonyos mennyiségû üzemanyag-szõkítés. Stoller Kft. - kimondottan szakosodott ilyen feladatokra. De lehetne tovább nézni ezeket.

Volt-e a MÁV részérõl komolyabb odafigyelés ezekre? Az anyagban nem érzõdik ez; az érzõdik, hogy minden rendben volt, minden le volt szabályozva. Viszont ezekbõl lehet következtetni, hogy valami nem egészen úgy ment, mint ahogy kellett volna.

Az átfejtési engedélyek kiadásával kapcsolatosan vannak itt nekünk ismerõseink: Fáy Transzport Kft., solti cég, a könyvelõje két év börtönben van, itt volt meghallgatáson; Energol Rt. - megint Fáy Transzport, és sorra lehetne böngészni és mazsolázni azokat a cégeket, amelyek... Természetesen nem a MÁV-tól függött az, hogy ezeket a tevékenységeket csinálhatják, nem csinálhatják.

A másik, hogy nagyon szigorú, szabályozott rendje van a MÁV-nál az olajszármazékok szállításának. Ha nem jól mondom, akkor kérem kijavítani, de az egy különlegesen leszabályozott szállítási módozat, ahogyan lehet mozgatni az üzemanyag-származékokat, olajszármazékokat. És bizony, több olyan mozgásra lett a figyelmünk felhívva, ami bizony munkát adott például Békéscsabán a nyomozó hivatalnak is. Már az újságnak feltûnt, hogy ott áll egy benzinszerelvény egy lakótelep közepén egy mellékvágányon, és miután a sajtó megmozgatta - én magam is eljártam benne abban az idõben -, akkor mozdult meg körülötte a levegõ, és egy kicsit meg is kavarta a szállítmánnyal kapcsolatos dolgokat, amirõl majd fogunk késõbb hallani.

De sokat utazom vonaton, MÁV-dolgozók is több alkalommal észrevételeztek. Voltak, akik jelezték az illetések MÁV-fõnökségen a problémát, és volt, akinek még az állásába is került.

Az egyik pályamunkás - lehet, hogy rossz kifejezést használok -, akinek feltûnt, hogy milyen gyorsan, fékpróba nélkül viszik át Békéscsabáról az olajszerelvényt egy volt állami gazdaság iparvágányára.

Szeretnék képet kapni arról, hogy mi az a folyamat, amelyen keresztülmegy például egy olajszállítmány mondjuk a határon való beérkezés pillanatától. Mit kell kitölteni? Annak a nyomon követése vajon mennyi ideig követhetõ nyomon? Ha nem jó kifejezést használok, akkor kérem, javítsák ki. Jól tudom-e, hogy beléptetési napló rögzíti a beérkezett anyagokat? Ennek az útja valójában hogyan is megy végig? Egyelõre ennyi kérdést kívántam feltenni, és majd utána folytatom a kérdéseket. Kérem a választ, ha lehetséges.

KUKELY MÁRTON vezérigazgató (MÁV Rt.): Az olajbeszerzésekkel kapcsolatban válaszolnék elõször. Pillanatnyilag 1989-tõl ami listát adtunk, egyébként pontosan mutatja azt, hogy akkortájt a rendelkezésre álló információk a tekintetben, hogy ki hogyan állítja elõ az üzemanyagot, bizonyos értelemben korlátozott volt.

Ugyanakkor szeretnék utalni arra, hogy a fent nevezett cégekbõl a döntõ többség 3-400 tonnát szállított le a MÁV-nak, nyilvánvalóan tekintettel arra, hogy a minõségellenõrzés során ezeket a dolgokat kiszûrtük. Ha nézzük a listát, akkor a kilencvenes évek közepétõl a vége felé közeledve jelentõsen leszûkült a partneri kör, és nyilván mi is azoktól a beszállítóktól vásároltuk az olajat, amelyek megbízhatóak voltak.

A minõségellenõrzésre a bevezetõmben utaltam. Ezt '93-tól igen szigorúan vesszük, és függetlenül attól, hogy ki milyen módon állított elõ olajat - ellenõrizve a minõséget -, szeretném hangsúlyozni, csak azt vettük át, ami a minõségi elõírásoknak megfelelt. E tekintetben hozzá kell tennem azt is, hogy olyan jármûproblémánk, amely az olaj minõségére vezethetõ lett volna vissza, igazoltan nincs. Tehát én azt gondolom, hogy azt a feladatot, amelyet a MÁV alapvetõen magáénak érzett, hogy rossz minõségû olajat engedjen be a hálózatára, illetve használjon fel, erre a dolog megtörtént, és nem jutott be ilyen olaj.

A szabályozás tekintetében azt hiszem, hogy ahogy folyamatosan az információk eljutottak hozzánk, illetve azok a jogszabályi módosítások, amelyek megtörténtek menetközben, a MÁV ehhez rugalmasan alkalmazkodott, és mind a beszerzési, versenyeztetési eljárást, mind pedig a mûszaki, illetve minõségi elõírásokat folyamatosan finomítva próbáltuk kivédeni ezeket a dolgokat, illetve csak azokkal a partnerekkel léptünk partneri viszonyba, akiknek erre a tevékenységre engedélyük volt, hiszen gyakorlatilag ennek a kontrollja biztosítva volt. Tehát úgy nem pályázhatott senki, hogy az olajforgalmazásra ne lett volna engedélye. E tekintetben tehát szeretném aláhúzni azt, hogy ezek a cégek akkor rendelkeztek érvényes ilyen engedéllyel, tehát a MÁV helybõl nem tudhatta, hogy ezeknek a cégeknek mi van a háta mögött. Ilyen értelemben úgy gondolom, hogy a MÁV annak idején 3-400 tonnát vásárolt ezektõl a cégektõl, és nem igazán lehet különösebben felelõsségre vonni.

Az átfejtési engedélyek tekintetében tulajdonképpen az történt, hogy a MÁV üzletpolitikai érdekektõl vezérelve nyilván partnere kívánt lenni azoknak, akik engedéllyel rendelkezve olajat kívántak fuvarozni a Magyar Államvasutak hálózatán. Ennek kapcsán azt mondhatom, hogy mi minden engedély meglétét a környezetvédelem tekintetében is ezeknél a partnereknél ellenõriztük, és annak kapcsán, hogy érvényes engedéllyel rendelkeztek akkor, és megfeleltek az egyéb elvárásoknak, illetve elõírásoknak, e tekintetben a MÁV is engedélyezte ezeknek a kocsiknak a lefejtését.

A vonatok mozgatásával, mozgásával kapcsolatosan annyit szeretnék hozzátenni, hogy a szerelvények mozgatása, illetve az egész rendszer a fuvarokmányokon alapszik. Abban az esetben, ha Békéscsabára rendeltetéssel érkezett meg egy szerelvény, legyen az húsz kocsi, és ott az átvevõ egy-két napig nem kívánta átvenni ezt a küldeményt, erre törvény adta joga van, csak fel kellett vállalni az összes olyan költséget, amely a kocsik tárolásával kapcsolatban ott jelentkezett.

Az akkor érvényes és a most érvényes jogi szabályozás is lehetõséget ad arra, hogy egy nagyobb tétel beérkezése esetén állomási vágányokon vagy iparvágányokon a szerelvény tárolja hosszabb-rövidebb ideig, erre még a vámtörvény rendelkezései is lehetõséget adnak jelenleg is, hiszen 30 napig minden további nélkül a vasút õrizetében maradhat úgy a vámáru, hogy semmiféle különleges engedélyt nem kell hogy maga után vonjon. Ilyen értelemben úgy gondolom, hogy nem sértettünk törvényt.

Hogy esetleg lakótelep közelében tároltuk, ez alighanem szerencsétlen megoldás volt, de úgy tudom, hogy a békéscsabai konkrét esetnél akik az ilyen módon történõ tárolás mellett döntöttek, személyes felelõsségre vonást szenvedtek el.

Az, hogy pályafenntartási dolgozó a tekintetben nyilatkozik, hogy fékpróba nélkül átmegy a szerelvény, ha ez valóban így történt, akkor be kellett volna jelenteni, és ki kell vizsgálni, mert ez közlekedésbiztonsági kérdés. Hozzá kell tennem, hogy még a sztrájk idején sem vállaltunk ilyeneket, hogy megsértsük azokat a mûszaki elõírásokat, amelyek a forgalom biztonságához kapcsolódnak.

A határkezeléssel kapcsolatban: nagyon bele lehet menni a részleteibe, de azt mondhatom el, hogy a jelenleg mûködõ rendszereknél, mert ez korábban egy kicsit nehézkesebben ment, tehát hosszabb ideig tartott, most már ott tartunk, hogy a határra érkezõ importküldeményt a partnervasút elõjelenti, errõl teljes részletességgel vonatterhelési kimutatást készít, ahol szerepel a kocsi száma, tehát a nyilvántartási száma, a kocsiban lévõ áru megnevezése MHN-kód szerint, ez egy nemzetközi kódolási rendszer, amely egész Európában használatos, és benne van az az információ, hogy adott kocsiban mennyi az árumennyiség. Ezen túlmenõen tartalmaz információt a tekintetben, hogy melyik vasút kocsija, illetve esetlegesen ügyfél tulajdonában lévõ magánkocsi-e. Ezeket a határra érkezõ küldeményeket a határállomáson fogadjuk, leellenõrizzük a kocsizárak épségét, és amennyiben bármiféle nehezmény merül fel, akkor a konkrét tartalomvizsgálatra vagy ellenõrzõ mérlegelésre kerül sor.

Ezután, illetve lényegében ezzel egyidõben a technológia alapján a határõrizeti ellenõrzés is zajlik, és a Vám- és Pénzügyõrség szemrevételezéssel ellenõrzi a vonatokat. Ugyanakkor a küldemények részleges kimutatása, tehát a vonatterhelés kimutatása és a fuvarokmányok az átadás-átvételi technológia során - a határállomáson benne vannak a VPOP emberei ebben a folyamatban - bekerül hozzájuk a dokumentum, és ellenõrzik az összes olyan szükséges tételt, amely adott esetben jövedéki termék importjához elégségesek, beleértve azt is, hogy rendelkezik-e jövedéki forgalmazási engedéllyel, illetve a fizetési kötelezettségeinek eleget tesz-e az ügyfél a VPOP irányában. Ennek az ellenõrzésnek gyakorlatilag a VPOP központi számítógépes rendszerén keresztül történik a megvalósítása, és csak akkor vesszük át a küldeményt, tehát engedjük be belföldre, amikor a Vám- és Pénzügyõrségtõl eleve megkapjuk az engedélyt.

Ezek után tulajdonképpen két lehetõség van: vagy vámkezeltetik a küldeményt és határon, és utána belföldi küldeményként megy tovább. Abban az esetben csak az az odafigyelés van, amely veszélyes áru továbbítása tekintetében kötelezõ, illetve az árumennyiség dézsmálás nélküli továbbítását teszi szükségessé.

Abban az esetben, hogy ha a határon nem történik vámkezelés, akkor a küldemény vámáruként megy tovább azokkal a szükséges dokumentumokkal - a határállomásról értelemszerûen -, amely a belföldi rendeltetési állomáson történõ vámkezelést teszi lehetõvé. Itt a MÁV felelõssége olyan értelemben sokkal nagyobb, és ebben az esetben nagyobb odafigyelés van, hogy ha ne adj' isten, áruelveszés vagy árudézsmálás történik, akkor a belföldi vámkezelés során a hiányzó mennyiségért a MÁV-nak helyt kell állni.

Tehát a kártérítés mellett a Vám- és Pénzügyõrség irányába is teljesíteni kell azt a kötelezettségét, amelyet egyébként az áru átvevõjének kellene teljesíteni. Ebben az esetben a küldemény vonatban, vonatterhelési kimutatással és a számítógépes rendszerben lévõ adatbevitellel folytatja az útját a rendeltetési állomásig. A rendeltetési állomáson a vámkezelést a VPOP helyi vámhivatalával ugyanúgy el kell végeztetni, mintha a határállomáson végeztette volna el. Az áru kiszolgálására csak abban az esetben kerülhet sor, ha a Vám- és Pénzügyõrség helyi vámhivatala az ehhez szükséges dokumentumokat rendelkezésre bocsátja, illetve elõtte az ügyfél, tehát az átvevõ teljesíti a vám, illetve az egyéb járulék fizetésére vonatkozó kötelezettségét. Tehát gyakorlatilag ilyen értelemben csak akkor juthat hozzá az áruhoz, ha ezeket az ellenõrzéseket végigvitték. Az áru konkrét ellenõrzésének lehetõsége megvan, de ezt, amennyiben a Vám- és Pénzügyõrség szükségesnek látja, hitelesített laboratóriumon keresztül különbözõ formákban - ennek megvan a lehetõsége - elvégezteti. A MÁV, amennyiben folyékony vegyi áruról van szó - tekintettel arra, hogy fuvardíjra vonatkozóan különösebb kihatása nincs -, azt, hogy orsóolaj van-e benne vagy dízelolaj, nem vizsgálja, nincs is meg az eszközrendszere hozzá. Így néz ki a fuvarozási folyamat. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Még volna kérdésem. Tulajdonképpen a beléptetéssel kapcsolatos okmányoknak mennyi a rögzítési ideje?

BERÉNYI JÁNOS (GYSEV elnök-vezérigazgatója): Öt év!

ELNÖK: Annak is öt év. A nálam lévõ anyagokban például a szegedi üzemigazgatóságnál voltak komoly gondok a rossz minõségû olaj felhasználásával kapcsolatosan és információink szerint lényeges javítási költségek is felmerültek. Ez a nagy felhasználó a gázolaj használatával kapcsolatban. A másik pedig az, hogy például egy szerelvény lefejtése nem megfelelõ lefejtõ helyen történt. Ezt ön szerint lehetett úgy csinálni, hogy errõl a helyi állomás illetékesei nem tudtak? Természetesen itt a sarkadi benzinvonatok eltûnésérõl, lefejtésérõl van szó. Tulajdonképpen ezek a lefejtések, amelyek voltak megfelelõ mellékvágányokon vagy ipari vágányokon, mind sorra szabálytalan módon történtek. Ezekrõl tudott-e a MÁV? Milyen volt a kapcsolata a MÁV-nak például a rendõrséggel, a Vám- és Pénzügyõrséggel, az adóhivatallal? Volt-e kezdeményezés bármelyik szerv részérõl ezeknek a szabálytalan ügyleteknek a megállítására? Ezekre kérnék szépen választ.

BERÉNYI JÁNOS (GYSEV elnök-vezérigazgatója): Azt hiszem, három jelentõsebb lopás volt, mert ez nem rendszerbeli probléma, hanem az adott szolgálati helyen szolgálatot teljesítõk tevékenységét minõsíti. Gyakorlatilag három szolgálati helyen történt ilyen nagy mértékû olajlopás az eltelt tíz évben. Ez az én információim szerint összesen körülbelül 40 darab kocsi tételét érinti. Szeretném azt mondani, hogy naponta körülbelül 5000 tonna ilyen jellegû terméket, tehát tartálykocsis árut forgalmazunk. Ennek a dolognak tehát körülbelül ekkora az aránya. Hozzá kell tennem, hogy el tudunk számolni most is ezzel az áruval, tekintettel arra, hogy ezek nem tûntek el, csak a MÁV-nak kártérítési kötelezettsége származott belõle. Az kétségtelen, hogy voltak olyan esetek, amikor nem sikerült a tettest megtalálni, ugyanakkor a rendõrség és az ügyészségi szervek egyértelmûen nyomozást folytattak. Ekkor minden szükséges információt megkaptak a MÁV vezetésétõl annak érdekében, hogy a hibáztatható dolgozókkal szemben - ez nem feltétlenül állomási dolgozó kellett hogy legyen, hanem feljebb is, ha olyan volt - kiszabhassák azokat a büntetõjogi tételeket, amik ezért a tevékenységért jártak. Tehát ezeknek az eseményeknek a részleteivel tisztában vagyunk és ezzel kapcsolatosan sajnos azt kell mondanom, hogy bizonyos értelemben az emberi tényezõ kiszámíthatatlan és befolyásolhatatlan. Teljesen mindent kiszûrni nem lehet, de nagyságrendileg ezek a problémák ekkorák voltak.

ELNÖK: Köszönöm. Még a kimutatásokkal kapcsolatosan kérdezem, hogy például a honvédség számára milyen mennyiségben szállított a MÁV. Van-e ilyen kimutatás? Ezt a kimutatást hány évre visszamenõen lehet megtalálni?

BERÉNYI JÁNOS (GYSEV elnök-vezérigazgatója): Azért nehéz kérdés, mert így, hogy a honvédség számára mennyit kellett szállítani, nagyon nehéz meghatározni. Lehet az, hogy a honvédség számára, konkrét honvédségi telephelyekre vittünk, ez öt évre visszamenõleg visszakereshetõ. Abban az esetben, ha a honvédség tekintetében beszámítjuk az IFOR-t és az SFOR-t eredetileg és azt, hogy különbözõ cégek voltak a költségviselõk e tekintetben, elég nehéz ezt egészen pontosan meghatározni. De ha pontosan definiáljuk, hogy ez a teljes kör érdekli a bizottságot, akkor ez öt év távlatában minden további nélkül megkereshetõ. Természetesen minél több egyértelmû információ áll rendelkezésre - tehát rendeltetési hely, költségviselõ és átvevõ -, a számítógépes adatfeldolgozás kapcsán viszonylag rövid idõn belül, néhány hét alatt összeszedhetõ.

ELNÖK: A kimutatásokat gyakorlatilag hol tárolják vagy hol tárolták? Külön egységenként vagy központilag, hogy voltak ezek?

BERÉNYI JÁNOS (GYSEV elnök-vezérigazgatója): A MÁV érdekeinek megfelelõen ezeknek a fuvarokmányoknak a feldolgozása központilag történik itt, Budapesten. A teljes mennyiség ide kerül felszállításra. Tehát a fuvarozás befejezését követõen az ügyfél ellenjegyzi a szerzõdés teljesítését, akkor a fuvarokmányok megfelelõ példányai felkerülnek Budapestre és a bevételellenõrzési igazgatóságon dolgozzuk fel õket. Ezek után kerülnek részben irattári tárolásra az eredeti dokumentumok, hiszen ezek pénzügyi bizonylatok, illetve az adathordozóra kerülnek azok a tételek, amelyek a kiszámlázás folyamatában, illetve a fuvardíj-számfejtés folyamatában keletkeznek. Ezek a számítógépes adathordozók a MÁV informatikánál vannak megõrizve.

ELNÖK: Köszönöm. A tartálykocsikkal kapcsolatban lenne még kérdésem. Egy idõben nem lehetett látni a vasútállomáson szinte csak tartálykocsikat. Az elmúlt egy év óta, mintha eltûntek volna a tartálykocsik a pályaudvarokról. A tartálykocsik igénybevétele - gondolom - megrendelés útján történik. Van-e olyan információjuk, hogy például tárolókapacitás hiányában volt olyan szerelvény, amelyik körbeutazott heteken, hónapokon keresztül jól biztosítva azt, hogy tárolják, tegyük fel, a szõkített üzemanyagot és annak megfelelõképpen utaztatták, ahogy aztán utána ezeket továbbítani tudták? Volt-e erre lehetõségük azoknak a vállalkozóknak, akik ezzel próbálkoztak?

BERÉNYI JÓZSEF (GYSEV elnök-vezérigazgatója): Ezeknek a tartálykocsiknak az igénybevétele kétféle módon történhet. Abban az esetben, ha a vasút tulajdonát képezõ tartálykocsikról van szó, külön kell igényelni ezeket. Amennyiben a cég saját tulajdonát képezõ magán kocsikról van szó, akkor pedig nyilván saját maguk szintén fuvarokmánnyal diszponálják ezeket a jármûveket. A két eset lényegében két különbözõ esetet produkál. Adott esetben, ha magán kocsiról van szó, addig ácsorogtathatja a vasút hálózatán a kocsikat, ameddig jónak látja, jogszabályi korlátozás nincs. Tehát igénybe vehet vágányokat, ezért kocsiálláspénzt kell hogy fizessen, tárolási díjat, magyarul.

Ez azt jelenti, hogy amennyiben neki beérkezett egy küldeménye, tehát egy húszkocsis vonat, akkor megvolt és megvan a lehetõsége arra, ha magánkocsiról van szó, hogy egyfajta díjtételért, akármelyik állomásunkon, amelyiken van hely, a szerelvényt tároltassa a MÁV-val. Amennyiben vasútintézeti kocsiról van szó, abban az esetben is megvan ez a lehetõség, csak jóval többe kerül, tehát nagyságrendileg mondjuk az ötszörösébe.

Amint már az elõbb is említettem, fuvarozási folyamatban még a vámtörvény is lehetõvé tesz 30 napos átmeneti tárolást, megvan a lehetõség arra, hogy különbözõ rendeltetésû állomásokra feladva ez a küldemény az országban esetleg hosszabb ideig úton legyen. Ennek jelenleg van egy olyan korlátozása, hogy háromszor lehet módosítani egy fuvarozási szerzõdést. Elvileg ki tudja váltani a küldeményt, és utána szabadon dönthet - tehát ezt megadja a jogszabály - arról, hogy ott lefejti-e, vagy újra feladja küldeményként. Tehát a jogszabályi lehetõsége adott erre.

KUKELY MÁRTON vezérigazgató (MÁV Rt.): Annyival hadd egészítsem ki, elnök úr, hogy ismeretes a taktikai vásárlás fogalma a külkereskedelemben.

Tehát most eltekintve az áru minõségétõl vagy fajtájától, nagyon sok vásárló él azzal a vasút vonatkozásában is, hogy megveszi az árut, és várva egy kedvezõbb árra, a vasúti kocsiban tárolja, tehát leállíttatja, minden hátsó gondolat nélkül, és kedvezõbb piaci helyzetre vár. Ennek a következményét azonban megfizeti, igen komoly kocsiálláspénzt, vagy éppen vágányfoglaltsági költséget tudunk ezért felszámolni neki. Tehát ilyen gondolatok is lehettek, amelyek kapcsán például tároltathattak, és a vasútnak nincs joga vizsgálódni, hogy miért állította az árut, ha megfizeti az ebbõl adódó többletköltségeket.

ELNÖK: Köszönöm. A MÁV által alapított gazdasági társaságok közremûködtek-e az olajszármazékok importjában és szállításában? Van-e ilyen információjuk?

BERÉNYI JÁNOS elnök-vezérigazgató (GYSEV Rt.): Ezt ellenõriznem kell, de az én tudomásom szerint nincs olyan MÁV-társaság, amelynek olajbehozatali, tehát importengedélye van. (Jelzésre:) Nincs, ellenõriztük, nincs.

ELNÖK: Köszönöm. Tóth képviselõ úrnak adom meg a szót.

TÓTH KÁROLY (MSZP): Elnök Úr! Egyetlen kérdésem lett volna az anyagot átnézve, de csak azért mondom el a kérdést, hogy elmondhassam, miért nem teszem fel.

A MÁV vásárlásai kapcsán: - engem csak a vásárlása érdekel - a kezdet kezdetén azt mondtuk, csak akkor van olajügy, ha vannak, akik nagy tételben vásárolnak, és ha vannak, akik nagy tételben forgalmaznak. A vásárlásnál látszott, különösen '96 után, hogy a MOL után a második legnagyobb beszállító a GYSEV volt. Nyilván logikus lenne a kérdés, hogy akkor a GYSEV honnan vásárolt? Hogy a MÁV-hoz a GYSEV-en keresztül kerül, az egy dolog, bármilyen magántársaságtól vásárolhatott volna a GYSEV.

A kérdés logikusan úgy hangozna, hogy kitõl vásárolta a GYSEV? Amiért nem teszem fel, az a következõ: amikor az elején eldöntöttük, elnök úr, hogy elindul egy ilyen típusú munka, hogy nagyfelhasználók, nagyforgalmazók, akkor lett volna értelme annak, ha egyszer csak egy összehasonlítható adatsorhoz jutunk. Megnéztem a nagyon korrekt anyagokat, nemcsak a MÁV-ét, hanem a többit is: abszolút korrekten leírja mondjuk a beszerzéseit - van nagyobb is, mint néhány száz tonna. Igazán akkor tudtunk volna kezdeni vele valamit, elnök úr, ha az ügyészségtõl megkaptuk volna azt az anyagot, amit régóta kérünk, a különbözõ tulajdonosi körrõl. Mert a bizottsági ülésen már eldöntöttük, hogy megnézetjük a nagybeszállítók tulajdonosi körét, és megnézzük, hogy van-e személyi kapcsolat. Ez utalhat valamire.

De mivel az egyik lába hiányzik, ezért pontosan úgy csináljuk, hogy ez abszolút pótcselekvés. Az ügyészség nem adja ide az egyik felét, ezért nincs értelme megnézni a másik felének a tulajdonosi szerkezetét, hiszen elnök úr, egy-két olyan példa kivételével, amelyeket ön említett, hogy már találkoztunk velük életünk során, teljesen nyilvánvaló, hogy mondjuk egy olyan cég, amelyik '96-'97-ben, két év alatt durván 30 ezer tonna üzemanyagot, gázolajat szállíthatott a MÁV-nak, erre megéri akár tiszta céget is tartani.

A kérdés az lenne, hogy ennek a tulajdonosi köre és egy egyébként olajügyben feketelistára került cég tulajdonosi köre között van-e összefüggés? Erre nem volt esélyünk, elnök úr, ezért hiába kérdezem meg, hogy a GYSEV Rt. egyébként honnan vásárolta, és kapnánk onnan egy újabb magántulajdonosi listát, vagy egy osztrák céget, vagy bárki mást. Soha nem tudnánk a végére jutni, mert ez egymással párhuzamosan fut; hál'istennek pontosan úgy csináljuk, mint az ideális vasúti sín, hogy nem tud kisiklani a vonat, mert a két sín mindig párhuzamos marad az esetek többségében. Elnök úr, két különbözõ pályán megyünk: lelkesen megcsináltuk az eredeti cél szerint a nagyfelhasználók tájékoztatóját, bekértük a nagyforgalmazók listáját, és bizony az a gyanúm, hogy ez a kettõ bizony ebben a történelmi korszakban, november 30-áig már nem találkozik. Köszönöm szépen.

ELNÖK: A lehetõsége elviekben a bizottságnak is megvan a tulajdonosi szerkezet összeállítására. (Tóth Károly: November 30-áig, elnök úr? - Közbeszólás: Nagyon gyorsan el tudjuk oszlatni...) Nem kellett volna megszavazni a november 30-át, és semmi gond nem lett volna egyébként! Jó, most nem kívánok errõl vitát nyitni, elnézést kérek. Az ügyészségtõl úgyis várjuk a választ a korábban feltett kérdésekre; meg fogjuk majd kapni, ezt az információt kaptam.

Folytatva még a kérdést: a számviteli törvény egyébként tíz évre rögzíti a naplófõkönyv, egyéb fõkönyvek megõrzését. Meg lehet-e tudni a szállító és a szállított mennyiség adatait mondjuk a fõkönyvi összesítõkbõl? Mert azoknak még meg kellene lenniük. Erre szeretnék választ kapni.

BERÉNYI JÁNOS elnök-vezérigazgató (GYSEV Rt.): A fõkönyvi összesítõk tekintetében: a számviteli törvény hatályba lépése óta mi a számviteli törvény elõírásait betartjuk, mert addig visszamenõleg biztos hogy megvan minden.

Ezek a fõösszesítõk alapvetõen már a fuvardíjbevételek tekintetében jelennek meg, és a bevételi részét tartalmazzák. Ilyen értelemben csak a fuvarokmány jelent egyértelmûen visszakereshetõ és biztos információt, hogy kinek a számára milyen áru és mekkora volumen érkezett. Tehát a fuvarokmányok megõrzése öt évig történik, ez van, de utána kell nézni, hogy mi van még meg. Ezeknek a selejtezése azért nem megy olyan gyorsan.

ELNÖK: A korábban kért anyagokkal kapcsolatosan: az ügyészség bizonyos anyagot bekért, vagy be lett adva az ügyészségre.

Érdekelne minket az, hogy csak kimondottan egy nyomozati vizsgálattal kapcsolatos anyagot kértek be, vagy pedig bekérték az összes fuvarlevelet? Mert szeretnénk megkapni még ebben a hónapban, hogy fel tudja dolgozni gyakorlatilag a bizottság is; legalább addig, ameddig eljutott, el tudja készíteni a jelentését.

BERÉNYI JÁNOS elnök-vezérigazgató (GYSEV Rt.): Gyakorlatilag egy példány van a fuvarlevélbõl, a fuvarokmányból. Ennek a bekérésére az Ügyészségi Nyomozó Hivatal intézkedett.

E tekintetben másolatról lehet szó, tehát fénymásolatról, ami a minõségében sajnos nem biztos, hogy mindig a legjobb. Hadd mondjam úgy, elnézést, nem akarok ironikus lenni, mi annak adjuk oda a dokumentumokat, akinek rendelkeznek, hogy adjuk oda. Tehát ezzel nekünk ilyen értelemben nincs problémánk. Tehát van egy megkeresés onnan is.

ELNÖK: Igen, ezt márciusban kértük egyébként levélben. Volt valami lefoglaló határozat? Vagy minek alapján került ez az ügyészségre? Az ügyészség kérte?

BERÉNYI JÁNOS elnök-vezérigazgató (GYSEV Rt.): Megmondom õszintén, nem látom, hogy az ügyészség mit írt át, mert az Ügyészségi Nyomozó Hivataltól bekérték, ha jól emlékszem, erre az ötéves idõszakra, ami megvan automatikusan, a nyilvántartott, illetve megõrzött fuvarlevélpéldányokat.

ELNÖK: Tehát ezek szerint az összeset bekérték?

BERÉNYI JÁNOS elnök-vezérigazgató (GYSEV Rt.): Igen.

ELNÖK: Volt gyakorlatilag lefoglaló határozat, vagy csak odatelefonáltak?

BERÉNYI JÁNOS elnök-vezérigazgató (GYSEV Rt.): Elnézést kérek, ezt meg kell néznem, mert itt erre nem tudok válaszolni, hogy volt-e lefoglaló határozat.

ELNÖK: Majd mi is meg fogjuk kérdezni az ügyészséget. Azt hiszem, hamarabb kérte a bizottság, hogy szeretnénk errõl anyagot kapni és már bizonyos munkát el is tudott volna végezni a bizottság abban az esetben, ha megkaptuk volna ezeket is.

Ezek lettek volna részemrõl a kérdések. Van-e még, képviselõtársaim, valakinek kérdése? (Senki sem jelentkezik.) Megköszönöm a tájékoztatást és a kérdésekre adott választ is. Ha van kedvük maradni, szívesen látjuk önöket, ha nem, akkor köszönettel kérjük a Vám- és Pénzügyõrség képviseletében dr. Kanta Tünde ezredes asszonyt, Mészáros József nyugalmazott ezredest, a Központi Bûnüldözési Parancsnokság volt parancsnokát, dr. Klavács Antal pénzügyõr õrnagyot Békés megyébõl, Juhász János pénzügyõr alezredes urat, Hankó József pénzügyõr õrnagy urat és Tibor Istvánt. (Az elsõ napirend tárgyalására meghívottak elhagyják a termet.) Viszontlátásra, köszönjük szépen. (A második napirendi pont meghívottjai bejönnek a termet.)

Az a javaslatom, hogy az írásos anyagról egy tájékoztatót a bizottság számára kérjünk megtartani és utána majd mindenki kifejti, hogy kinek kíván kérdéseket feltenni. Az ezredes asszonyt megkérem, kezdje meg a tájékoztatót.

DR. KANTA TÜNDE (VP Központi Bûnüldözési Parancsnokság parancsnoka): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A megküldött megkeresésben '90 és '99 közötti ügyekre vonatkozó kérdéseket kaptam. Mindenekelõtt szeretném tájékoztatni a bizottságot, hogy ennek az idõszaknak a nagy részében én a Vám- és Pénzügyõrség Fõvárosi Nyomozó Hivatalánál teljesítettem szolgálatot. Elsõdlegesen a vizsgálati szakterület irányítása volt a feladatom és '95-'97 közötti idõben pedig a hivatal vezetõjeként dolgoztam. 1999-tõl voltam a különleges ügyek fõosztályának vezetõje, majd 2000. február 1-jétõl pedig a Központi Bûnüldözési Parancsnokság vezetõje.

A bizottság részére megküldött írásos anyagban igyekeztem egy általános képet is nyújtani arról a nyomozó hatóságról, ahol én dolgoztam, bár ez nyilvánvalóan nem lehetett teljes körû. A Fõvárosi Nyomozó Hivatal, ahol dolgoztam, a kilencvenes években 35 fõvel látta el azt a feladatot, amit a büntetõeljárási törvény alapján a pénzügyi bûncselekmények nyomozása rótt a hivatalra. Azért tartom fontosnak hangsúlyozni, hogy a pénzügyi bûncselekmények vonatkozásában volt nyomozó hatósági jogköre a Vám- és Pénzügyõrség Fõvárosi Nyomozó Hivatalának, mint valamennyi nyomozó hatóságnak a Vám- és Pénzügyõrségnél, mert azok az ügyek, amelyeket a tisztelt bizottság vizsgál, sok esetben hatáskörileg túlmutattak a fõvárosi nyomozó hivatal hatáskörén. Tehát ez a nyomozó hatóság a büntetõeljárási törvény alapján végezte a munkáját, amit megint azért tartok nagyon fontosnak hangsúlyozni, hiszen a büntetõ ügyeknek a nyomozásánál ez volt az az alapjogszabály, amely alapján a hivatal dolgozott. Ez azért nagyon fontos, hiszen ezeknek az úgynevezett olajos ügyeknek nagyon sok olyan vetülete volt, amely a nyílt büntetõeljárás eszközeivel csak korlátozottan hozhatott eredményt.

A Vám- és Pénzügyõrség folyamatosan jelezte az ügyek kapcsán azt az igényt a jogalkotás felé, hogy a titkos információgyûjtésre lehetõséget kapjon. Teljes körûen ezt a lehetõséget tavaly kapták meg a Vám- és Pénzügyõrség nyomozó hatóságai. Az írásos anyagomban megpróbáltam elkövetési magatartási formánként összeszedni ezeket az ügyeket általános jellemzõjükben. Ez nyilvánvalóan az államigazgatási jogszabályok alakulásának megfelelõen változott, az elkövetési magatartások mindig úgy alakultak. Azt is fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a kilencvenes évek elején, '93-ig úgynevezett olajos ügyek nem jelentkeztek a Vám- és Pénzügyõrség Fõvárosi Nyomozó Hivatalában. Elküldtem a tisztelt bizottságnak egy táblázatot, amely arról szól, hogy ez a megközelítõleg 35 és 50 ember a kilencvenes években hány büntetõeljárást folytatott. Ezekben természetesen valamennyi ügy benne van.

Ezt azért tartom nagyon fontosnak hangsúlyozni, mert az olajos ügyek mellett a nyomozó hatóságnak meg kell birkóznia azokkal a feladatokkal is, amelyek más, hatáskörünkbe tartozó bûncselekmények felderítését és eredményes nyomozását jelentik. Tehát az olajos ügyekben az elsõ idõszakban klasszikusan a gázolajból és fûtõolajból adódó adókülönbségek voltak azok, amik az elkövetõi kört motiválták, és ezek voltak az úgynevezett olajszõkítéses ügyek. Miután a fõváros területén nem álltak rendelkezésre azok a tárgyi feltételek, amelyek ezeknek a bûncselekményeknek a megvalósulását biztosíthatták volna, ezért a fõvárosban mindösszesen két darab olyan ügy volt, amelynek a nyomozása elõfordult a Vám- és Pénzügyõrség Fõvárosi Nyomozó Hatóságánál.

Azért hangsúlyozom, hogy elõfordult, hiszen ezekben az ügyekben más bûncselekmény alapos gyanúja is felmerült, így a nyomozást csak részben folytatta a Fõvárosi Nyomozó Hivatal.

Azt követõen a következõ elkövetési magatartás, amikor az importált termékek színezését elõírta a jogszabály, akkor még mindig ezekhez a szõkítésekhez, illetve a megfestés hiányához kapcsolódott. Amikor a jogszabály megszüntette a két termék közötti adókülönbséget, ezt követõen tértek át más jellegû elkövetési formákra. Az írásbeli beszámolómban kiemeltem egy olyan ügyet, amely azt hiszem, nagy érdeklõdésre tartott számot abban az idõben is, amely egy vámtechnikai mód kihasználásával került elkövetésre, amikor is a Magyarországra bejövõ nyersolajat finomították különféle szomszédos országokban, és úgynevezett passzív bérmunkában dolgoztatták fel. A passzív bérmunkának az volt a jelentõsége, hogy a visszahozott anyag adómentesen került vámkezelésre. Ennek az ügynek a kapcsán tárta fel a nyomozó hivatal, hogy - természetesen megfelelõen elõkészítve ezt az ügyet egy vámigazgatási vizsgálattal is - az a visszahozott késztermék, amelyet a bérmunka eredményeként feltüntettek, a vegyipar mai állása szerint nem kivitelezhetõ.

Ezután következett az az idõszak, amikor a halasztott vámfizetési lehetõséget kihasználva bizonyos cégek, akár fel tudtuk lelni az elkövetõi körét, akár nem, ezt a halasztott vámfizetési engedélyt használták ki, méghozzá oly módon, hogy ez a halasztott vámfizetés azt jelentette, hogy 15 napos fizetési haladékuk volt, amelynek keretében a beérkezett anyagot a halasztott vámfizetés terhére vámkezeltették. Ezt követõen mire a nemfizetés ténye kiderült, már a cég és a behozott termék is követhetetlenné vált.

Ebbõl az idõszakból is beszámolhatok olyan eredményes ügyrõl, amely 5-5,5 milliárdos elkövetési értékû halasztott vámfizetési eljárás kihasználásával realizálódott, és ebben az ügyben mintegy 800 millió forint került kárbiztosításként a Vám- és Pénzügyõrség részérõl visszaadásra.

Amikor a halasztott vámfizetési lehetõségek megszûntek, a következõ lehetõség a valótlan termékmegnevezés, illetve az alacsony vámérték feltüntetetése volt, amely szintén rendkívül nagy anyagi hasznot hozott az ebben a körben tevékenykedõk számára. Szeretném elmondani, hogy ezek a '97-'98-as idõszakokra vonatkozóan indult büntetõeljárások a mai napig is folyamatban vannak, hiszen ezekben az eljárásokban olyan külföldi megkeresések, bûnügyi jogsegélyek váltak szükségessé a nyomozás során, amelyeknek a teljesítése még a mai napig is tart.

Szeretnék visszautalni arra, hogy a jogi környezet, a cégalapítással kapcsolatos szabályok meglehetõsen a piacgazdaság beindulásának az elõsegítését voltak hivatottak biztosítani. Az idõ során ezek nyilvánvalóan megfelelõ módon szigorodtak és átalakultak. Rendkívül nehéz volt azoknak a fiktív cégeknek az útvesztõiben eligazodni a nyílt büntetõeljárás eszközeivel, amelyek egy-egy ügy mögött álltak.

Ezért azt gondolom, óriási eredmény ma már, hogy a Vám- és Pénzügyõrség a nyílt büntetõeljárás eszközein túlmenõen a titkosinformáció-gyûjtés lehetõségével is rendelkezik. Jelen pillanatban folytatott ügyeinkben ezeket az eszközöket is úgy gondolom, eredményesen igénybe vesszük.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérem Mészáros József nyugalmazott pénzügyõr-ezredes urat, szíveskedjen a tájékoztatóját megtartani!

MÉSZÁROS JÓZSEF volt parancsnok (VP Központi Bûnüldözési Parancsnokság): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Ahogy a levelemben részletesen megírtam, tulajdonképpen öt kérdéscsoport közé óhajtottam besorolni azokat az ügyeket, amelyek akkor, arra az idõre jellemzõek voltak, illetve ismertetni azokat a Vám- és Pénzügyõrségre nehezedõ hatásokat, amelyek tényleg jellemezõek voltak.

Az elsõ ilyen kérdéscsoport a Vám- és Pénzügyõrség helyzete, a teljes bizonytalansági állapot és az ebbõl adódó egzisztenciális és anyagi helyzet. Véleményem szerint ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni, bármilyen ügyet nézünk.

A második ilyen kérdéscsoport a feladat szempontjából adódott, hiszen olyan totális változás következett be 1989-tõl, '90-tõl, amelyre a Vám- és Pénzügyõrség nem volt se személyileg, se létszámilag felkészülve; egyszerûen követhetetlen események sorába került be; és olyan jogszabályi háttér teremtõdött meg, aminek abban az idõben a cég nem tudott eleget tenni.

A harmadik ilyen kérdéscsoport az eszköz szempontjából érdekes, hiszen mint már mondtam, a testület tulajdonképpen lét- és feladatbizonytalanságban élt; az informatika területén, ami igen-igen fontos terület, nem kapta meg a szükséges segítséget, így se anyagi segítség, se szakembersegítség nem volt. Abban az idõben az informatikai rész parancsnoka évente, félévente változott, egyszerûen nem tudtak megbirkózni ezzel a feladattal; nem volt hozzá megfelelõ szakembergárda, és nem volt hozzá megfelelõ anyagi rész se biztosítva.

A harmadik ehhez tartozó, tehát eszköz szempontjából fontosnak tartható kérdéscsoport az, hogy tízszeres feladatot kellett ellátnia a Vám- és Pénzügyõrségnek. Teljesen új helyzet adódott, mint ahogy a levelemben ezt kifejtettem. Erre az óriási, megnövekedett feladattöbbletre a cégünk semmiféle támogatást nem kapott.

Egy-két olyan gondolat, amelyet nem írtam bele a levelembe. Ha valaki elkezdi elemezni a Vám- és Pénzügyõrség helyzetét, tisztán fogja látni, hogy tulajdonképpen egyik pillanatról a másikra kicserélõdött a teljes garnitúra. Olyan fluktuáció ment végbe a cégnél, hogyha jól emlékszem, valamikor '94-ben, pillanatokon belül elérte a 26 éves átlagéletkort. Tudni kell, hogy ez teljesen speciális terület; itt pénzügyõrrõl körülbelül akkor lehet beszélni, amikor már öt évet eltöltött ezen a területen, akkor már nagyjából kezdi sejteni, hogy mirõl van szó, mirõl szól a Vám- és Pénzügyõrség feladata, és már tud olyan termékenyebb dolgokat is csinálni, amelyek igen-igen fontosak lettek volna.

A negyedik ilyen csoport a törvény, a törvénykezési oldal. Minden feladatát törvényi vagy jogszabályi háttérrel végezte a Vám- és Pénzügyõrség. Ezeket a törvényeket nekünk, hál'istennek, csak alkalmaznunk kellett. Hogy jó volt vagy nem volt jó, azt abban a pillanatban, amikor a törvényi vagy jogszabályi változás megszületett, senki nem tudta megállapítani. Semmiféle olyan lehetõség nem volt, hogy ezt modellezzük, kipróbáljuk, megnézzük a gyakorlatban, hogyan fog ez mûködni, és egyik pillanatról a másikra be kellett ezt vezetni. Erre a cég szintén nem volt felkészülve, hiszen legjobb emlékeim szerint csak a jövedéki törvény kapcsán, ami ebbõl a szempontból igen fontos, körülbelül egy hónap állt a Vám- és Pénzügyõrség rendelkezésére, hogy kellõképpen fel tudjon készülni rá; beleértve ebbe, hogy ez teljesen új feladat, minden vámhivatalnál olyan csoportokat kellett felállítani, amelyek ezzel foglalkoztak; ki kellett alakítani a nyilvántartási rendszert, az adminisztratív rendszert. Egyszerûen lehetetlen volt olyan szinten felkészülni a jövedéki törvényre, mint amit joggal elvártak volna a Vám- és Pénzügyõrségtõl.

Ide tartozónak gondolom azt is, hogy a Vám- és Pénzügyõrségben a feladatot, a kiadási és bevételi oldalt mindig a parlament hagyta jóvá. Nekünk azt a feladatot kellett ellátnunk, annyi bevételt kellett biztosítanunk, amilyet és amennyit a parlament a költségvetési törvényben megszabott és a kiadási oldalt is teljes mértékben ennek kellett alárendelni. Tehát ami volt, abból kellett gazdálkodnunk.

Végül pedig azt szeretném megemlíteni, hogy az elvégzett munka minõségét, annak hatásait szerény véleményem szerint - és biztos vagyok abban, hogy minden területen így van - mindig csak utólag lehet megállapítani. Én nem akarok utalni a bortörvényre, de ott is lehet látni, hogy született egy törvény és kiderült, hogy nem jó. Abban az idõben ugyanezek az események voltak sorozatban: született valami, fél év múlva módosítva lett, megint fél év múlva módosítva lett és körülbelül egy-másfél év múlva állt be abba a helyzetbe, amikor már egy nagyon kellemes, a célnak megfelelõ törvénnyel rendelkeztünk.

Tulajdonképpen röviden a levelemben leírtakat így tudnám összefoglalni. Úgy érzem, hogy a kilenc oldalban, amit a tisztelt bizottság rendelkezésére bocsátottam, minden lényeges dolog benne van, tulajdonképpen kifejtettem azokat a negatív hatásokat, amelyek megtörténtek, és amelyeknek a vizsgálata a bizottság munkája. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen a tájékoztatót. Klavács Antal pénzügyõr õrnagy urat kérem meg, hogy folytassa a tájékoztatót.

DR. KLAVÁCS ANTAL (VP Békés Megyei Nyomozó Hivatal parancsnoka): Tisztelt Elnök Úr! Elnökhelyettes Úr! Tisztelt Bizottság! Az írásos tájékoztatómban én nagyon röviden ecseteltem a '90-tõl egészen napjainkig tartó folyamatot, amely a Békés Megyei Nyomozó Hivatal szerkezetében, illetve munkájában változásként tapasztalható volt. Megemlítettem a bizottság részére írt anyagban, hogy '90 és '92 között tulajdonképpen nem volt olajügyünk. Az elsõ körben - és én ezt úgy mondom, hogy elsõ kör -, amikor a Vám- és Pénzügyõrség saját maga felállította a nyomozó hivatalait, akkor az elsõ tíz olyan nyomozó hivatal közé bekerültünk, amelyek megalakulhattak. Ennek elõzménye egyértelmû volt, hiszen nálunk voltak bizonyos személyi, illetve tárgyi feltételek. Ez köszönhetõ volt az elõzõ vámhivatali parancsnok tevékenységének is. Tehát nagyban hozzájárult ahhoz, hogy nem a nulláról indultunk, habár azt is le kellett írnom és az ezredes úr is megerõsítette, hogy lényegében a nulláról való indulás úgy történt, hogy sokszor egy-egy táblát tettek ki, hogy holnaptól kezdve itt nyomozó hivatal mûködik. Majd a technikai feltételek csak a késõbbiek folyamán adódtak, illetve a fejlesztések a késõbbiek folyamán történtek meg.

Ami lényeges a hivatal munkájában - és én ezt le is írtam, azt hiszem, nem vallottunk szégyent ezzel -, hogy Békés megyében 43 esetben folytattunk és zártunk le nyomozást, illetve nemcsak lezárt nyomozásunk, hanem más hatóságnak átadott ügyeink is vannak. Negyvenhárom eset, ez azt jelentette, hogy hat milliárd forintot meghaladóan teljesítettük a felderítést. Ez a kis nyomozó hivatal igyekezett azt is megtenni, hogy biztosítson bizonyos lefoglalásokat, zár alá vételeket foganatosítson. Ebben sem mondhatom azt, hogy tulajdonképpen háttérbe szorultunk, hiszen mintegy 637 millió forint értékben tudtunk lefoglalni üzemanyagot, zár alá venni ingatlanokat, illetve pénzt, fizetõeszközöket lefoglalni. Azt hiszem és így is érzem, hogy a mi hivatalunk tevékenysége nem vet rossz fényt a Vám- és Pénzügyõrségre.

Meg kell mondanom azt, hogy az adott idõszakban ténylegesen az átlag életkor 25 év volt a nyomozó hivatalban. Tessék végiggondolni, 25 évesen mekkora tapasztalattal, élettapasztalattal rendelkezõ fiatalokkal kellett felvennünk a küzdelmet, tulajdonképpen részükrõl akkor úgymond küzdelem volt, ma már nem tudom, hogyan fogalmazzam. Mindenesetre a lelkesedés, azt hiszem, nagyon nagy volt. Teljesítményt szerettünk volna letenni az asztalra, és úgy érzem, nem vallottunk szégyent.

Az olajszõkítés tekintetében nem szeretnék sokat mondani. Gondolom, hogy már részletesen mindenki tudja, hogy mi történt, hogyan történt, hogyan ment az olajszõkítés.

Még a HTO-utalványokkal történõ visszaélésekre szerettem volna utalni. A HTO-utalványokkal történõ visszaélések is számunkra meghatározóak voltak, hiszen vidéken élünk és vidéken volt olyan település - és ezt el kell mondanom -, ahol mindösszesen egy vagy két olajkályha volt, ugyanakkor a település szinte minden családja igényelt HTO-jegyet. Ez úgy történt, hogy vitték házról házra az olajkályhát, és ha a feltételek megfeleltek, akkor a Vám- és Pénzügyõrségnek egyetlen egy lehetõsége volt: a kérelem alapján dönteni és a feltételek meglétét figyelembe venni. Ami mindenféleképpen hátrány volt számunkra - és ez akkor jelentkezett, amikor nem tudtuk tulajdonképpen az akkori elkövetõi kör vagyoni helyzetét felmérni -, tehát hátrányos volt számunkra, ma is azt mondom, hogy nincs bázisadatunk, nincs mihez viszonyítanunk. Sajnos az a helyzet, hogy hatalmas vagyonok gyarapodtak és hatalmas vagyonok keletkeztek egy-egy kézben. Most odáig eljuthattunk volna, hogy számon lehetne kérni a vagyongyarapodást. Sajnos erre nem kerülhetett sor, hiszen volt egy alkotmánybírósági határozat, amely megszüntette pontosan azt a lehetõséget, hogy egy vagyonnyilatkozatot lehessen adni. Tehát ez, azt hiszem, egy olyan pont, ahol érdemes elgondolkodni, mert ha én nem kérdezhetem meg valakitõl, hogy az a 21 millió forintos épület - bocsánat, hogy alulértékelt épületet mondok -, vagy a jó pár millió forintos kocsi honnan, mibõl van miközben munkanélküli az illetõ, akkor onnantól kezdve nekem ez bizonyítási nehézséget okoz. Hogyan bizonyítom azt, hogy valaki valamilyen tevékenységben közvetve vagy közvetlenül részt vett.

Problémát jelentett és ténylegesen probléma volt, hogy levettünk mintákat az olaj-, illetve különbözõ kõolajszármazékokból. Mi eljutottunk odáig, hogy megkaptuk a minták eredményeit, addigra vagy ott volt valami maradvány még a lerakatokban vagy nem. Azt azonban, hogy én feltételezzek és hipotéziseket tegyek fel és így foglaljam le az olajat, ebben a formában, megalapozatlanul nem lehetett megtenni, hiszen utána esetleg ebbõl sok száz millió forintos költségvetési probléma keletkezhet, mert nekünk a Vám- és Pénzügyõrségnél esetlegesen kártérítési kötelezettségünk adódik. Csak akkor tehettük meg, amikor a kezünkben voltak már a laboratóriumi eredmények. Szembesülnünk kell a bírósági eljárásoknál is egy problémával. Volt úgynevezett vámlabor, most vegyvizsgáló intézetnek hívják nálunk, a technikai fejlesztés jelentõsen megnõtt és azt mondhatom, hogy mára már korszerû és színvonalas technikai fejlesztést kapott a vegyvizsgáló intézet. De az akkori lehetõségek és rendelkezésre álló vizsgálatok esetében sokszor volt, hogy a bíróságnál egyszerûen nem fogadták el a laboratóriumi eredményt azzal, hogy nem akkreditált laborról van szó. Tehát kezdõdött minden elõlrõl, ezért is húzódhattak el bizonyos fokig eljárások, hiszen visszaadták nekünk az ügyeket azzal, hogy most tessék szíves lenni más laboratóriumhoz eljuttatni a megmaradt mintákat, tessék szíves újból bevizsgálni.

Tehát nem mindig volt meg az a lehetõségünk, hogy azonnal tudjunk eredményt produkálni.

A halasztott vámfizetéssel kapcsolatban nagyon sokat nem tudok mondani; nem a vámigazgatásban, hanem a másik oldalon, a vámigazgatáson túli területen dolgoztunk, tehát a nyomozati munkában. Mi már azt vizsgáltuk, hogy a szabályostól ténylegesen eltérõ folyamatok hogyan jöttek létre, hogyan keletkeztek.

Volt olyan ügyünk, '95-ben találkoztunk olyan üggyel, amikor halasztott vámfizetésrõl volt szó, de végül is nem volt nálunk jellemzõ, és akkor se mi kezdeményeztük az eljárást, hanem a vámigazgatás kezdeményezte és tett nálunk büntetõ-feljelentést az ügyben.

Azt tudom mondani jelen pillanatban, hogy úgy érzem, az elmúlt idõszakban a Békés Megyei Nyomozó Hivatal - és nemcsak olajügyekkel foglalkoztunk, hanem más ügyekkel is, hiszen elhangzott, hogy a meghatározott pénzügyi bûncselekmények felderítésével és nyomozásával is foglalkoztunk - nem vallott és nem hozott szégyent a Vám- és Pénzügyõrségre. Az elvünk az volt, hogy függetlenül attól, hogy ki követte el, az elkövetett cselekményt vizsgáltuk, és ha megtaláltuk, az elkövetõt hozzá tudtuk tenni, ha pedig nem, sajnos volt ilyen is, ismeretlenek maradtak a tettesek. Ennyivel szerettem volna szóban kiegészíteni azt, amit leírtunk.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérem, hogy Tibor István fõhadnagy úr is tartsa meg a szóbeli tájékoztatóját!

TIBOR ISTVÁN parancsnok-helyettes (VP Békés Megyei Nyomozó Hivatal): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Elnök Úr! A parancsnok úr által elmondottakat nem szeretném megismételni, ez úgy érzem, felesleges lenne.

Viszont amiben esetleg célszerûnek látom kiegészíteni, az talán annyi lenne, ez a bírósági tárgyalásokon is néha problémaként jelentkezik, hogy a Vám- és Pénzügyõrség testületét és azon belül a különbözõ hatósági jogkörökkel, hatáskörrel felruházott szervek tevékenységét általában célszerû tisztázni. Tehát az olajügyek kapcsán a Vám- és Pénzügyõrség nyomozó hivatalai, mint ahogy már a parancsnok úr is utalt rá, a második vonalban vannak. Ugyanis az elsõ vonalon - úgy a csempészet, mint korábban a visszaélés jövedékkel, majd jövedéki adóra elkövetett adócsalások - a felderítés, a vám- és a jövedéki igazgatás területén dolgozók - tehát az alsó fokú szervek szintjén ez a vámhivatalokat jelenti -, a vámhivatalok - vagyis elõször a vámhivatalok, a vám- és a jövedéki igazgatási terület - találkoznak ezekkel a cselekményekkel. A csempészet, a HTO idejében jellemzõen a vámkezelések során volt tetten érhetõ, illetve ugyanígy a jövedéki ellenõrzéseket is úgy a belépés során, tehát az import esetében, mint az adóraktárból kiáramló anyagok felhasználása területén a vámigazgatás végzi. Onnan kell a vámnyomozó szolgálatnak, a nyomozó hivataloknak megkapniuk azokat az információkat vagy büntetõ-feljelentéseket, hogy egyáltalán nyomozati ügy lehessen. (Vígh Ilona távozik a bizottsági ülésrõl.)

A korábbiakban például volt szó az ország területén különbözõ rendeltetési állomásokra címzett vonatokról. Ezekkel a vonatokkal a nyomozó hivatalok közvetlenül nem találkoztak, csak akkor, ha valamely szerv ezt büntetõ-feljelentés formájában, vagy bûnügyi információ formájában a nyomozó hivatal tudomására hozta. Tehát nem elsõdleges információból dolgoznak a nyomozó hivatalok, hanem a vámigazgatástól, vagy a rendõri szervektõl kapott információk, tájékoztatások alapján. Köszönöm szépen, körülbelül ennyivel kívántam kiegészíteni.

ELNÖK: Köszönöm szépen. A Vám- és Pénzügyõrség különleges ügyek fõosztálya fõosztályvezetõjét kérem, Juhász János alezredes urat, tartsa meg a tájékoztatóját!

JUHÁSZ JÁNOS fõosztályvezetõ (VP Különleges Ügyek Fõosztálya): Tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Kérem, engedjék meg, hogy mielõtt a kérdésekre válaszolnék, röviden elmondjam a pályafutásomat, már csak azért is, hogy lássák, körülbelül melyik az az idõszak, amelyre vonatkozóan személyes tapasztalataim vannak. Ezért ezt mindenképpen célszerûen tartanám.

1989. március 1-jétõl dolgozom a Vám- és Pénzügyõrségnél. A Vám- és Pénzügyõrség Fõvárosi Nyomozó Hivatalánál kezdtem dolgozni, ahol beosztottként, illetve csoportvezetõként '93. szeptember 30-áig dolgoztam; majd a különleges ügyek fõosztályán, a kábítószer-felderítési osztályon teljesítettem szolgálatot elõadóként. 1997. január 15-én kerültem vissza a Fõvárosi Nyomozó Hivatalhoz, ahol '98. február 1-jéig dolgoztam, a felderítési szakterületet vezettem parancsnokhelyettesként. 1998. február 1-jétõl dolgozom a különleges ügyek fõosztályán, elõször fõosztályvezetõ-helyettesi beosztásban, majd ez év augusztus 20-ától vagyok a fõosztály vezetõje.

Ebbõl adódóan a tájékoztatómat is tulajdonképpen a VPOP irattárában fellelhetõ dokumentumokból tudtam elkészíteni, hiszen az olajbûnözésrõl, a szervezett bûnözésrõl '98-at megelõzõen átfogó ismereteim a beosztásomból adódóan gyakorlatilag nem voltak.

Amit mindenképpen el szeretnék mondani, és amit a kollégáim által elmondottakhoz szeretnék hozzáfûzni, az két dolog: az egyik a titkosinformáció-gyûjtés. Egyébként ez az a terület, amit a fõosztály egyik osztálya felügyel. Talán azt hangsúlyoznám, hogy '99. szeptember 30-át, tehát a szervezett bûnözés elleni törvénycsomagot követõen, szeptember 30-án született meg az PM-rendelet, a 21/99. számú, amely gyakorlatilag a részleteit dolgozta ki annak, hogy a Vám- és Pénzügyõrség nyomozó hatóságai a titkosinformáció-gyûjtési tevékenységük során hogyan vehetnek igénybe külsõ engedélyhez kötött titkosinformáció-gyûjtési eszközöket. Ez azt jelenti, hogy a szervezett bûnözés ellen ezzel az eszközzel gyakorlatilag '99. szeptember 30-át követõen élhetünk. Azt hiszem, azóta egyre inkább, talán mondhatom azt: eredményesebben. Alá szeretném húzni, ezt megelõzõen ilyen jogosultságunk nem volt. Tehát ezt megelõzõen a szervezett bûnözés ellen gyakorlatilag úgy kellett fellépni, hogy kifejezetten és kizárólag csak a büntetõeljárás-jog szabályai szerint tevékenykedhettünk.

Még egy dolgot szeretnék elmondani, méghozzá a nyomozószerveinkkel kapcsolatosan. A Vám- és Pénzügyõrség Fõvárosi Nyomozó Hivatala volt gyakorlatilag az egyetlen önálló nyomozó hivatal '92. szeptember 1-jéig. Ezt követõen, nyilván látva azt, hogyan alakul a szervezett gazdasági bûnözés, alakult meg elsõ ütemben elõször kilenc megyében, '92. szeptember 1-jén, kilenc nyomozó hivatal. S a második ütemben, '94. január 1-jével, tíz megyében újabb nyomozó hivatalok alakultak. Ezt megelõzõen ugyanis a megyeszékhelyen mûködõ vámhivatalokon belül mûködtek nyomozócsoportok, megyeszékhelyenként talán négy-öt fõvel. Ezek a nyomozócsoportok azzal, hogy a címert kitették a ház falára, amelyben elkezdtek mûködni, nyomozó hivatalként kezdtek mûködni. A testület semmiféle létszámot és pénzt nem kapott ahhoz, hogy ezeket a hivatalokat minél gyorsabban beindítsuk, tehát nyilván a saját erõforrásainkból kellett gazdálkodni mind a létszámra, mind a nyomozó hivatal felszerelésére vonatkozóan.

Elismételnem a korábbi beszámolókat, ahol az országos parancsnokság felsõ vezetése mondta el az olajügyekkel kapcsolatosan a Vám- és Pénzügyõrség tapasztalatait, talán nem kellene, hiszen ezt tudtam én is gyakorlatilag leírni az írásos beszámolómban. Ezért, ha jónak tartják, nem húznám ezzel az idõt. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönjük szépen a tájékoztatót. Tisztelt Képviselõtársaim! A kérdéseket tegyék fel. (Dr. Kóródi Mária jelentkezik.) Képviselõ asszony!

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Köszönöm. Úgy látszik, én nyomom mindig leggyorsabban a gombot, ilyen vetélkedõben, legalábbis a kérdésfeltevés sebességében az elsõbbséget biztosan elvihetem. (Balogh László: Hangszóró!) Hangszóró? Ja, az lesz a díjam, egy hangszóró. (Derültség.) Köszönöm szépen.

Nagy érdeklõdéssel tanulmányoztam át a megküldött anyagokat. Bár meg kell mondanom, hogy lassan már ha álmomból felébresztenek, hat elkövetési módot biztosan fel tudok sorolni abból, hogy hogyan lehetett olajjal kapcsolatosan visszaélést elkövetni. De ennyit csak akkor, ha nagyon rosszul ébredek, ha kicsit jobban ébredek, akkor ennél többet is, hiszen az elmúlt hónapok alatt annyira sokat foglalkoztunk ezekkel az információkkal, amelyeket most önöktõl megkaptunk, hogy tényleg az ember ezeket ismeri. Mégis nagyon jó, mert egyfajta logikus rendbe szedve ismét áttekinti és számunkra talán az összefoglaló és értékelõ elemzések elkészítéséhez ad egyfajta segítséget ez a megközelítés. De meg kell mondanom, hogy amiket leírtak, nem hatottak a nagy felismerés erejével, hiszen, mondom, ezekkel az információkkal már elég régóta és alaposan rendelkezünk.

Azt is tudjuk és nemcsak mostantól, valójában már elég régóta, hogy milyen nehézségekkel küszködtek a vám- és pénzügyõrök. Nyilvánvaló volt, hogy abban az idõszakban, amikor egy vámtisztviselõnek 230 jogszabályt kellett volna fejbõl ismernie ahhoz, hogy egy ügyet jól tudjon kezelni, akkor azokat, akik ezzel az ismerettel rendelkeztek, valóban a gazdaság, vagy adott esetben a maffia kivitte a szervezetbõl, és mivel lényegesen több fizetést tudott ajánlani az ilyen információkkal rendelkezõknek, el is mentek. Nagyon nagy volt a fluktuáció, az átlagéletkor hihetetlenül alacsony volt. Ezeket az adatokat valóban ismerjük már az elõzõ idõszakból, én magam is több alkalommal jártam Pest megyei és Nógrád megyei határvidéken és ott a vám- és pénzügyõrökkel is találkoztam. Ezeket tehát ismertük.

Ami viszont mégis kérdésem lenne, az igazából Békés megyének és ott Klavács Antal õrnagy úrnak, a nyomozó hivatal parancsnokának szól. Szeretném megkérdezni az õrnagy urat, hogy az elmúlt tíz év alatt ön a munkája során készített-e olyan jelentést, amelyben az olajügyek kapcsán feltárt volna összefüggést politikusok és olajügyek között. Ha igen, akkor milyen információk alapján készítette ezt a jelentést és milyen szintig történt meg a jelentés ellenõrzése? Még csak egy kérdés és aztán majd folytatjuk. Ha készített ilyen jelentést, akkor ön szerint ez a jelentés hova került és mi történhetett vele?

DR. KLAVÁCS ANTAL (VP Békés Megyei Nyomozó Hivatalának parancsnoka): A hozzám intézett kérdésre a következõt tudom mondani. Az elmúlt tíz év során nagyon sok jelentést készítettem, nagyon sokszor kellett jelenteni, nagyon sok feljegyzést készítettem. Olajügyekkel kapcsolatban is készültek feljegyzéseim és jelentéseim. Ezeknek a jelentéseknek és a feljegyzéseknek a tartalmát illetõen elöljáróban szeretném azt mondani - miután elhangzott, hogy politikusok és az olaj összefüggéseire vonatkozó kérdés -, és már az elõbb utaltam rá, hogy végül is magát az adott cselekményt néztük mindig és utána próbáltuk megnézni azt, hogy tulajdonképpen ki köthetõ a cselekményhez.

A jelentéseknek és a feljegyzéseknek a tartalmával kapcsolatban nagyon lényeges dolog az, hogy a legjobb döntést ott lehet hozni, ahol a legtöbb információ van. Tehát ha én egy információt adok, akkor ezt az információt... Vagy információt szerzek be, mert egy dolog az, hogy beszereztem egy információt, a másik, hogy azt hogyan tudom visszacsatolni, visszaellenõrizni. A jelentési kötelezettségbõl adódóan is kell jelentenem olyan dolgokat, amelyek a munkám során elõadódnak. Ezek a jelentések vagy feljegyzések, miután én az alapszinten dolgozó és a végrehajtás szintjén dolgozó hivatalparancsnok vagyok, ezek elsõdleges és nem ellenõrzött információk. Tehát ez nagyon lényeges dolog, hogy én ezeket ott, az adott szituációban, adott helyzetben nem tudom ellenõrizni, hiszen sokkal nagyobb rálátás és sokkal nagyobb kapcsolati rendszer kell hozzá. Tehát nekünk annyi lehetõségünk van a végrehajtás szintjén, hogy gyûjtjük az információt és azt továbbítjuk.

1990-tõl '92-ig olajügyben, mint mondtam, nem sok információnk volt. '93-ban indult be egy olyan folyamat, amely alapján felvetõdött az olaj és a kõolajipari termékek kérdése, az azokkal kapcsolatos visszaélés. 1993-ban érzékelhetõ volt, hogy a piac liberalizálását követõen bizonyos érdekcsoportok egymással ellentétesen kezdtek dolgozni. Nem zárható ki, és ezért mondtam, hogy nem ellenõrzött információkról vagy jelentésekrõl volt szó, hogy egy-egy cég esetében dezinformációkat is adtak. Ez történhetett a konkurencia kiiktatása céljából, amely lehetett vagy ideiglenes, vagy végleges. Az ideiglenes az, amikor a pénzügyõrség állandóan ment és nézte, figyelte és ellenõrizte a vállalkozást. De lehetett végleges, amikor például egy jövedéki engedélyt visszavonattunk és abban a pillanatban ott megállt az adott cég. Tehát ezt így is meg lehet fogalmazni, de hogy a konkurencia mit próbált meg egymás ellen, ezt végül is nem tudjuk, nem láttunk bele úgy a kártyákba, nem tudtuk, hogy mi van mögötte. Konkrét ügyekben volt úgy, hogy csak postási szerep jutott nekünk. Van egy informátor, aki információt ad, és én továbbítom egy megfelelõ helyre. Aztán, hogy abból az információból tulajdonképpen mi áll össze... Aki információval foglalkozik, az tudja, hogy több helyrõl meg kell erõsíteni egy információt. Több helyrõl kell beszerezni és alátámasztani azt, hogy az információ most valós vagy valami alapja van, vagy részleges alapja van.

Tehát a feltett kérdésre azt tudom mondani, hogy igen, voltak jelentések. Azt hiszem, nem árulok el különösebb titkot, hiszen mind a mai napig készítünk jelentéseket és mennek a jelentések, nem véletlen egyébként az... Ja, és hozzá kell tenni, hogy ezeknek a jelentéseknek és a mi munkánknak egyáltalán megfelelõ jogszabályi háttér kell és adott idõszakban mi a titkos információgyûjtéssel nem rendelkeztünk.

Tehát még azt se tudtuk, hogy esetleg mi próbáljunk ebben valamit elérni, esetleg titkos információkkal próbáljunk meg valamit erõsíteni. De voltak ilyen jelentések, mentek ilyen jelentések. Ezekre ezt tudom mondani.

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Hova küldte ezeket a jelentéseket?

DR. KLAVÁCS ANTAL parancsnok (VP Békés Megyei Nyomozó Hivatal): Elnézést kérek, elõ kellene szedni az irattárat.

Egy dolog, amit errõl tudok mondani: hogyha elkészül egy jelentés, a jelentést valakinek címeznem kell, vagy valamelyik szervnek kell megcímeznem. Tekintettel arra, hogy egyenruhásként másként nem tehetek, a szolgálati törvény értelmében, a szolgálati út betartásával kell felterjesztenem ezt. Hogy aztán a szolgálati úton ki, hogyan, miképpen értékeli az én jelentésemet vagy feljegyzésemet, arról már nem tudok nyilatkozni.

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Köszönöm szépen. Ezt szerettem volna egyébként pontosítani, hogy ön tehát a szolgálati utat betartva a Vám- és Pénzügyõrségen belül, az ön felettes nyomozójának - nem tudom pontosan, milyen hierarchiában dolgoznak -, mindig oda szokta elküldeni, és mindig is oda küldi el a jelentéseit? Hogy utána mi történik vele, ez már nem az ön kompetenciája.

DR. KLAVÁCS ANTAL parancsnok (VP Békés Megyei Nyomozó Hivatal): Igen, azt tudom mondani a kérdésre, hogy nem az én kompetenciám, de a szolgálati utat be kell tartanom, hiszen ha nem tartom be, akkor annak fegyelmi és egyéb eljárásjogi következményei vannak. Tehát nekem ezt mindenképpen így kell megküldenem, a szolgálati út betartásával.

Aztán, ahogy elhangzott, hogy az hova kerül, az nem az én kompetenciám, de nem is minõsíthetem azt, hogy az információ tulajdonképpen milyen jellegû. Tehát én nem mondhatom ezt; én csak összegyûjtöm, mint a méhecske, és aztán adom tovább, és mást nem tudok benne mondani.

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Én ezt természetesen elfogadom. Szeretném megkérdezni, ez azt jelenti, hogyha ön hall egy pletykaszintû információt - elnézést a kifejezésért -, akkor az is belefogalmazódik egy ilyen jelentésbe? Tehát ez megfogalmazódik, leírják, és innentõl kezdve, hogyha ön elküldi valahova, akkor az önhöz már nem jut vissza, nincs abban visszacsatolás, hogy az információt ellenõrizték, nem ellenõrizték, tehát hogy mi történt utána az ön által leírt információval. Ez önhöz is visszaérkezik, vagy nem? Ez a kérdésem.

DR. KLAVÁCS ANTAL parancsnok (VP Békés Megyei Nyomozó Hivatal): Annyit el tudok mondani, hogyha pletykaszintû, tehát valaki hallotta és a tizedik átvételen keresztül - nem tudom a pletykaszintet hogyan kezelni. Ha a pletykaszintet valamilyen fokban, akár 5 százalékban, valakihez köthetem, hiszen itt informátorokról van szó, hús-vér személyekrõl van szó... Az a kérdés, hogy ez az informátor most meg akar-e vezetni engem, vagy ténylegesen azt mondja, hogy van benne valami, és a nyomozó hatóság figyelmét rá szeretné irányítani arra a területre, hogy akkor nézzük meg, hogy ott mi történt, és ott mi van.

A visszajelzés kérdésében, a visszacsatolás kérdésében: természetesen volt olyan, amikor olyan visszacsatolást kaptam, hogy a visszacsatolás úgy nézett ki, jó, ha ez van, tessék akkor megnézni, és realizálni az adott esetet. És volt olyan, hogy mentünk és realizáltunk, és ténylegesen volt mögötte valami. Nem biztos, hogy annyi volt mögötte, mint ami az információ tartalma, de lehet, hogy 50 százalékban igaz volt, 50 százalékban pedig nem.

Aztán olyan is volt, hogy nem kaptam semmiféle visszacsatolást, hiszen mint mondtam, én csak végrehajtó vagyok, tehát nálam nem jelentkezik olyan kötelezettség magasabb szintekrõl, hogy vissza kellene csatolni nekem, hogy most ez az információ igaz volt, vagy nem volt igaz. Ráadásul nagyon lényeges kérdés: Békés Megyei Nyomozó Hivatal. A hivatal illetékessége csak Békés megye, kivéve akkor, ha külön felhatalmazás alapján más megye területére átmehetek, más megye területén eljárást folytathatok, de akkor megint csak engedély alapján. Tehát nekem a megye határánál bizonyos kör zárul is, és onnantól tovább már csak úgy tudok lépni egyáltalán, hogy információt adok, és lehetõleg magasabb szintnek adok információt, hogy ezt koordinálni lehessen. Hiszen most is kormányzati szinten az a...

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Visszatérnék a jelentésre: az ön felettese az ezredes asszony ügyosztálya, nem, ebben a vonatkozásban, hogy különleges ügyosztály?

DR. KLAVÁCS ANTAL parancsnok (VP Békés Megyei Nyomozó Hivatal): Igen, 2000. január 1-jétõl kezdve külön a Központi Bûnüldözési Igazgatósághoz tartozik az ország összes...

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Ön mondjuk tíz évvel ezelõtt hova küldött egy ilyen jelentést?

DR. KLAVÁCS ANTAL parancsnok (VP Békés Megyei Nyomozó Hivatal): Szegedre. Csongrád, Békés megyei parancsnokság volt a közvetlen parancsnokságom, tehát oda kellett küldenem a jelentéseket.

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Értem. Ettõl függetlenül szeretném megkérdezni - nem ragaszkodom ahhoz, hogy ön válaszoljon rá -, az érdekel, hogyha eljutott egy ilyen jelentés oda, hol volt az utolsó állomása egy ilyen jelentésnek?

Megmondom utána, hogy miért kérdezem, de szeretném kérdezni, hogyha eljutott mondjuk Csongrád megyébe egy ilyen jelentés, akkor onnan hova kerülhetett még el? Tehát a Csongrád megyei vám- és pénzügyõrséghez jutott el, ott volt a Békés megyeiek fõnöksége? (Klavács Antal: Igen.) Ok. Ha ott ellenõrizték vagy nem ellenõrizték, onnan még hova kerülhetett el egy ilyen jelentés?

DR. KANTA TÜNDE parancsnok (VP Központi Bûnüldözési Parancsokság): Ez minden egyes esetben a jelentés tartalmától függött, hogy milyen területet és milyen mélységig érintett.

Tehát nyilvánvaló, hogyha a Békés Megyei Nyomozó Hivatal olyan dolgot tapasztalt, ami a Békés és Csongrád megyei viszonylatban volt jellemzõ, akkor elsõ szinten a megyei parancsnokság volt az, amelyik ennek a dolognak a megszüntetése vagy felderítése érdekében képes volt lépéseket tenni. Azonban azt gondolom, hogy az esetek többségében, attól függõen, hogy melyik szakterületet érintette a jelentés tartalma, az országos parancsnokság megfelelõ osztályára is eljuthatott ez a jelentés.

Ehhez az is hozzátartozik, hogy alig harmincéves múltra tekint vissza a nyomozó hatósági jogkör a Vám- és Pénzügyõrségnél. Ez a tevékenység alapvetõen kis szelete a vámigazgatásnak és a jövedéki igazgatásnak. Tehát korábban, ahogy az elõbb érzékeltetésre került, a nyomozó hatósági tevékenységgel foglalkozók csak egy részét adták a testület személyi állományának. Ez azért fontos, mert a megyei parancsnokságokon is mûködtek nyomozati, szabálysértési osztályok, amelyeknek egyrészt feladatuk volt az irányításuk alá tartozó nyomozó hivatal...

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Ennyire nem mennék bele, mert ami engem érdekel, az nem ennyire a részletekben lakozik. El fogom majd mondani, hogy miért érdekel.

Szeretném tudni, hogy amikor olyan jelentéssel találkoztak, amely jelentésben mondjuk volt olyan összefüggés, amiben a politikusok is érintve lehettek, mert volt ilyen információ, akkor ez nyilván nem állt meg Csongrád megyénél, hanem feljutott az országos szintekre. Volt-e valamilyen együttmûködés valahol, ez átment-e a rendõrséghez, a titkosszolgálathoz? S akkor szó szerint az a jelentés ment-e, vagy csak az információ ment? Vagy az egészet egy az egyben átküldték a különbözõ szervezeteknek? Tehát ha készült egy jelentés, amelyben ilyen információk alapján szerepeltek valakik, akkor az hány példányban keringhetett, teljesen hivatalosan, az országban, és hol lehetett az eleje és a vége?

DR. KANTA TÜNDE (VP Központi Bûnüldözési Parancsnokság parancsnoka): Mindenekelõtt azt szeretném hangsúlyozni, hogy a Vám- és Pénzügyõrség nem egy politikai testület, hanem az államigazgatásnak egy része. Tehát a Vám- és Pénzügyõrségnek soha nem volt feladata politikai összefüggéseket keresni és nem is lehetett feladata. Azokat az adatokat tudta továbbítani, amelyek konkrét személyekre, most teljesen mindegy...

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Elnézést, ezredes asszony! Senki nem kérdezte, hogy önök vizsgáltak-e politikai összefüggéseket! Csak volt egy jelentés, és ezzel kapcsolatos összefüggés, hogy magával a jelentéssel mi történik. Én nem állítottam, hogy önök bármit ezzel vizsgáltak!

DR. KANTA TÜNDE (VP Központi Bûnüldözési Parancsnokság parancsnoka): Nyilvánvaló módon, ahogy az elõbb is mondtam, ez a jelentés taralmától függött. Eljutott a megyei parancsnoksághoz, mint elsõ lépcsõhöz. Nyilvánvalóan ha a megyének még volt más olyan jellegû dolog a birtokában, amivel ki tudta egészíteni, akkor ezt hozzátette és elküldte az országos parancsnokságnak. Amennyiben pedig nem hatáskörös bûncselekmények akár egyszerû, akár alapos gyanúig körvonalazódtak, akkor nyilván nem jelentést írt, hanem feljelentést tett a hatáskörrel és illetékességgel rendelkezõ nyomozó hatósághoz. De egyébként ezek az információk, miután nem elszigetelten mûködött egyetlen egy szervezet sem, megfelelõ módon eljuthattak azokhoz a nyomozó hatóságokhoz, azokhoz a rendészeti szervekhez, akik ebben a kérdésben hivatottak eljárni, hatáskörrel, illetékességgel rendelkeztek ahhoz, hogy ezt megnézzék és vizsgálják. De meglehetõsen nehéz dolog errõl általánosságban beszélni...

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Akkor megfordítanám a kérdést. Volt-e, van-e olyan utasítás, amelyben azt szabályozzák, hogy milyen típusú információ az, amelynek feltétlenül el kell jutni a felettes szervekhez? Nem akarom a tartalmát, részleteit kérdezni. Van-e ilyen?

DR. KANTA TÜNDE (VP Központi Bûnüldözési Parancsnokság parancsnoka): Több szakmai jellegû utasítás is van, például a szervezett bûnözéssel kapcsolatosan jelentési kötelezettsége van, illetve volt az elmúlt években is valamennyi nyomozó hatóságnak az országos parancsnokság felé. Ez nyilván a szolgálati út betartásával történhet. Tehát a látókörünkbe került büntetõeljárások során, ahol a szervezett bûnözés jelei tapasztalhatók voltak, egy összefoglaló, értékelõ jelentést kellett és kell a mai napig havi rendszerességgel küldeni szolgálati út betartásával az országos parancsnokságra.

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Van-e ebben a szabályzatban egy olyan kitétel, vagy értelmezhetõ-e bármelyik rendelkezése úgy, hogy hova kell küldeni, ha olyan ismert közéleti vagy politikai személyiségekkel kapcsolatban, akik döntési pozíciókban vannak, vagy pedig olyan beosztású személyekkel kapcsolatban tudnak meg bármilyen információt ellenõrizetlenül - mert most még ott tartunk -, akik bármilyen módon döntési pozícióban vannak. Van-e ilyen rendelkezés vagy értelmezhetõ-e valamely rendelkezés ilyen módon?

DR. KANTA TÜNDE (VP Központi Bûnüldözési Parancsnokság parancsnoka): A szervezett bûnözésre vonatkozó jelentés nem tartalmaz ilyen kitételeket, és azt gondolom, azokat, akik e jelentéseket megfogalmazták, nem az vezérelte, hogy pozícióban lévõ személyekrõl gyûjtsenek információt, hanem csak pusztán a szervezett bûnözésre vonatkozó információt. Egyébként olyan jelentés van a Vám- és Pénzügyõrségnél a mai napig is hatályban, amely arra vonatkozik, hogy bármilyen vezetõre történõ hivatkozás esetén azonnali jelentési kötelezettsége van annak az adott szervnek, ahol ez a hivatkozás megtörtént, és ennek a jelentésnek a másik része az, hogy egyébként, de fokozottan a vonatkozó és hatályos jogszabályok betartásával kell eljárni az adott ügy intézésénél. Ez vonatkozik vámigazgatási, jövedéki igazgatási és egyéb esetekre is. Tehát ha mondjuk valaki a Békés megyei nyomozó hivatalban arra hivatkozik, hogy nekem Kanta Tünde a barátom és el tudom nála intézni, hogy ebbõl ne legyen semmi, akkor arra vonatkozóan van egy érvényes utasítás, hogy errõl külön jelentést kell tenni azonnal.

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Tovább nem kérdezem, mert úgy látom, nem feltétlenül értjük pontosan, lehet, hogy borzasztó nehézkesen fejezem ki magam, de egészen más válaszokat kapok. De mindegy, végsõ soron értem.

A kérdésem azért volt ilyen részletezõ, vagy próbáltam meg több információt kapni, mert azt gondolom, hogy az olajbizottság mûködésénél ugyanazok az elemek mûködhetnek, amit az õrnagy úr mondott. Idõnként megpróbálnak bennünket akár megvezetni, akár ráirányítani bizonyos dolgokra a figyelmünket, és az ember szeretné idõnként tisztán látni, hogy honnan érkezik az a fénycsóva, amely bizonyos helyre tereli a bizottság tagjainak figyelmét. Én természetesen most nem tudom elmondani, de van itt egy anyag a kezünkben, egy jelentés. Ez egy olyan jelentés, amelynek egész egyszerûen nem lenne szabad ezek szerint - nagyon-nagyon körvonalazva részletezték - semmilyen módon létezni. Csak azt nem tudom, hogy honnan került ki ez a jelentés. Melyik volt az a szint, ahonnan az olajbizottság mûködésébe bekerült ez a jelentés és ahonnan most valaki valamilyen módon ráirányította a figyelmünket. Ez a jelentés egy teljesen kezdetleges szintû jelentés, amelynél nincs meg, hogy ellenõrzött-e az információ vagy nem ellenõrzött. De ez a jelentés közkézen forog. Ezért lenne érdekes tudni, hogy ez a jelentés önöktõl, az országos parancsnokságtól kerülhetett-e ki, vagy önök elküldték más szerveknek és onnan kerülhetett-e ki. Egyáltalán mi van olyankor, amikor az olajbizottság mûködésébe bekerülnek olyan operatív anyagok, amelyeknek az ellenõrzésére a bizottságban már nincs mód, viszont manipulálni a bizottság munkáját vagy adott esetben a közvéleményt lehetséges. De erre nem kaptam kerek választ. Nem tudom, hogy most már kaphatok-e, de azt már nehezen tudom elképzelni. Köszönöm szépen.

DR. KANTA TÜNDE (VP Központi Bûnüldözési Parancsnokság parancsnoka): Tisztelt Képviselõ Asszony! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Elnök Úr! Azt gondolom, hogy amennyiben ezt a konkrét jelentést a tisztelt bizottság a rendelkezésünkre bocsátja, nagyon rövid belül írásban válaszolunk a feltett kérdésekre. Ez akár lehet két nap is, ha ez megfelel, és azt gondolom, hogy akkor mindenképpen elõremozdítjuk azt a kérdést, amelyre én most itt nem tudtam megfelelni.

ELNÖK: Tóth képviselõ úrnak adom meg a szót!

TÓTH KÁROLY (MSZP): Köszönöm. Szeretnék elszakadni a kérdéstõl. Igyekszem úgy kérdezni, hogy a válasz pontosabb lehessen. Készséggel elfogadom azt az észrevételüket, hogy csak '99-tõl nyílt meg a lehetõség a titkos eszközök alkalmazására. Engem egy dolog érdekel. Elõtte többször meghallgattuk a VPOP parancsnokát, Arnold urat. Állandó hitvitáink vannak két vonatkozásban, hogy az akkori szakaszokban érvényes törvényi feltételek nem megfelelõ értelmezésérõl és kezelésérõl önök adtak-e tájékoztatást a parancsnokaiknak. Hogy érthetõbb legyen, benne volt egy idõben, hogy halasztott vámfizetés csak úgy adható, ha megfelelõ garanciája van. A törvény azt mondta ki, hogy ennek legalább egy millió forintnak kell lenni. Adtak-e önök nyomozati tapasztalataik alapján, mert ehhez nem kell titkosszolgálati eszköz, mondjuk a fõnökeiknek olyan észrevételt, hogy tisztelt parancsnokság, nem célszerû 5 milliárdra is és 500 000 forintra is egy milliós garanciát kérni. Második: adtak-e jelzést a tapasztalataik alapján a fõnökeiknek, amelyik arról szólt - mivel egy idõ után, ha jól emlékszem, '96-ban, de most dátumokban nem merek vitázni, amikor tovább szigorodik a halasztott vámfizetés -, hogy belépett még olyan szabály is, hogy a szakmai szervezet ajánlónyilatkozata is szükséges ahhoz, hogy a VPOP elbírálhassa.

Felfigyelt-e a nyomozó hivatal arra, hogy ismereteik szerint az ügyek túlnyomó többségénél nincs meg ez az ajánlás, vagy elsiklott fölötte nem a nyomozó hivatal, a VPOP?

Önt arról kérdezem, ezredes asszony, legyen szíves nekem arra válaszolni, hogy adtak-e ilyen ügyekben jelzést az VPOP egyéb területére, tehát akik nem a nyomozást végezték, hogy nyomozati tapasztalatink azt mutatják, hogy bizony-bizony a jogszabályok mechanikus értelmezése miatt jelentõs kár éri az országot? És ezen túl a legalább 1 millió helyett sokkal többet, ha ragaszkodnának az írásbeli nyilatkozathoz, sokkal egyszerûbb lenne, és sokkal több fantomcéget sikerült volna kiszûrni. Tettek-e ilyen jelzést? Az életkor önmagában, ezt már csak viccként mondom Klavács úrnak, nem gond, a 25 év. Amikor megalakult az új kormány, a Fidesz-tagok átlagéletkora 26,2 év volt.

DR. KANTA TÜNDE parancsnok (VP Központi Bûnüldözési Parancsokság): Tisztelt Képviselõ Úr! Engedje meg, hogy a kérdésére Mészáros József nyugalmazott ezredes úr válaszoljon, hiszen azt gondolom, õ ezt tökéletesen meg tudja válaszolni. Köszönöm.

MÉSZÁROS JÓZSEF volt parancsnok (VP Központi Bûnüldözési Parancsnokság): Képviselõ úr, a feltett kérdésére egyértelmû a válasz.

Természetesen rengeteg olyan szakmai fõosztályvezetõi, osztályvezetõi értekezlet volt, amelyen az újonnan felmerült dolgokról a megfelelõ szakfõosztály pont annak az érdekében tájékoztattuk, hogy a következõ jogszabályváltozásba ezt mindenképpen rakják bele, szüntessék meg satöbbi. A gond abból eredt, mint ahogy mondtam, hogy nagyon összetett területrõl van szó.

Amit ön feltett kérdést, annak egy része nem a nyomozati oldal feladatköre, hanem az akkori vám- és adófõosztály feladatköre volt. Mi mindig csak akkor találkoztunk bizonyos eseményekkel, amikor már a büntetõeljárás beindult, vagy pillanatokon belül be kellett indítani. Tehát utólag értesültünk dolgokról, csak a konkrét, egy adott ügyrõl kaptunk megfelelõ tájékoztatást amikor beindult a büntetõeljárás, ami lehetett vagy egyedi, nem egy, nem kettõ ilyen ügy volt, hogy tényleg csak egyedi volt, és nem kellett jogszabályi változásra semmiféle indítványt tenni. De mondjuk a halasztott vámfizetéssel kapcsolatos kérdésére: bizony ott már a harmadik, negyedik, ötödik után, függetlenül attól, hogy a halasztott '93-tól mûködött és az elsõ büntetõeljárás valamikor csak '95 környékén indult be, addig eltelt másfél év, amíg ez szépen csendben, nyugodtan, ugyanazokkal a jogszabályi feltétekkel folyt. Tehát ezek megvoltak, csak a gond az, hogy most itt kellene ülnie mit tudom én, tizenkét fõosztályvezetõnek, akibõl állt a Vám- és Pénzügyõrség, hogy igen, mi ezt észleltük, ez történt. De mondom, ez alapvetõen szakmai rész, ami a vám- és adófõosztály tevékenységével kapcsolatos.

TÓTH KÁROLY (MSZP): Elnézést, ezredes úr, nem akartam számon kérni... (Mészáros József: Nem is...) Remélem, nem úgy jött ki a kérdésbõl.

Nekem a gondom a következõ: amíg a fõosztályok közötti kommunikációról beszélünk, a közben én nem arra a részre kérdeztem rá - lehet hogy nem elég értelmesen, vagy egyértelmûen, így pontosabb -, hogy jogszabályi változást miben kell tenni, hanem a jogszabály adta lehetõségekre. Úgy látom, hogy egy másik fõosztály ugyanannál a szervezetnél a jogszabály adta lehetõségeket sem használja ki.

Kemény vitáink voltak mondjuk a legalább szóval, meg néhány ilyen kifejezésen napokig elvitatkoztunk. A lehetõségét se használták ki, ehhez még nem kellett volna törvényt módosítani. Azt kérdeztem, önök adtak-e olyan jelzést, hogy már az ötödik olyan ügybe futunk bele, amelynél bizony a bankgaranciát áttételen keresztül adják, ugyanaz a fantomcég viszontgaranciát vállal a bank fölött, az összesre van 20 millió forintja, és már több száz millió forintra vállalt bankgaranciát. Mert a nyomozati szakaszban egyszer csak bele kellett ebbe botlani. Adtak-e olyan jelzést, hogy emberek, figyeljetek már, ugyanazt a törvényt sokkal következetesebben is lehet érvényesíteni, mint ahogy az én tapasztalataim, meg az írásos anyagok tapasztalatai alapján egy másik fõosztály, de ugyanannál a cégnél alkalmazta? Erre felhívták-e a figyelmet?

MÉSZÁROS JÓZSEF volt parancsnok (VP Központi Bûnüldözési Parancsnokság): Nem egy, nem két olyan megbeszélés volt, aminek körülbelül ez volt a témája.

A gond, hangsúlyozom, mindig az idõelcsúszásban volt. Már meghozták a jogszabályt, lehet hogy 1 millió forint volt a minimumösszeg, amit le kellett tenni, rendszeresen, folyamatosan vámkezeltetni kellett, ami abban az idõben azt jelentette, hogy hetente egy alkalommal az ötvenkét vámkezelésnek meg kellett lenni satöbbi. Tehát ezek a törvényi kitételek, meg az azok kijátszására vonatkozó akkor már büntetõ-eljárási elemek között nagyon nagyon hosszú idõ telt el. Lehet, hogy már régen megváltozott a jogszabály, amire mi elõször észleltük, hogy hoppá, te jó isten. És akkor már csak futni kellett az események után, megnézni, hogy a törvény változása elõtti idõszakban ki, mikor, hányszor - és ugyanígy indultak sorozatban a büntetõeljárások.

ELNÖK: Köszönöm. Balogh képviselõ úrnak adom meg a szót.

BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A parancsnok asszonynak szeretnék egy kérdést feltenni. Elõször is szeretném megköszönni azt az írásos anyagot, amit kaptunk. Nagyon jó anyagnak tartom. A második oldalon van egy bekezdés, az elsõ, amely az olajügyek szõkítésével foglalkozik. Egy véletlen folytán olyan sajtótájékoztatót tartottunk a mai nap folyamán, amely összefügg ezzel a két bekezdéssel, amelyek itt olvashatók.

Ha részletesebb tájékoztatást kaphatnánk arról, ami az önök anyaga alapján a veszprémi egyetem környékén történt! Tehát itt utalás van erre. Nyilván nagyon fontos volt annak a technikai hátterét biztosítani és újjágondolni, ami a 30-as években már megvolt. Nyilván e nélkül az - idézõjelben mondom - "újítás" nélkül sokkal nehezebb lett volna azt a bizonyos olajszõkítést elvégezni. Nincs kétségem afelõl, hogyha ezt ott és akkor nem csinálják meg, akkor késõbb és máshol ez újra elõkerült volna, de azért mégis fontos lehet a bizottságunk jelentése szempontjából, hogy megpróbáljuk behatárolni, hogy az elsõk között hol dolgozták ki azt a vegyi technikát, amely késõbb nagyon sok problémát okozott nekünk.

Elõször ennyi, aztán lehet, hogy még lesz.

DR. KANTA TÜNDE parancsnok (VP Központi Bûnüldözési Parancsokság): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõ Úr! Tisztelt Bizottság! Az összefoglalómban általánosságban megfogalmazottak két büntetõeljárás tapasztalataiból adódtak, amelyeket ebben a körben a Fõvárosi Nyomozó Hivatal folytatott.

Azért tudtam ilyen részletesen belemenni ebbe a részbe, hiszen azok a személyek, akik ebben az eljárásban tevékenyen részt vettek, vegyészek voltak, és szakmai büszkeségként mesélték el a bíróságon is - a bírósági tárgyalás jegyzõkönyvei is bizonyítékul szolgálhatnak ezekben az ügyekben -, hogy ez a bizonyos úriember a szakmai tevékenysége egyik csúcsának tartotta ezt az eljárást, függetlenül attól, hogy nyilván nem volt tisztában azzal, hogy mit indít el. De ez egy konkrét büntetõeljáráshoz kapcsolódott, amit ebben a kis tájékoztatóban leírtunk.

Hangsúlyozom, õ nem egy kiemelkedõ személye volt ennek a büntetõeljárásnak, ez az illetõ vegyész azokkal az egyetemistákkal, akikkel ebben közremûködött, hanem olyan felkérést kapott, aminek a szakmai hiúsága alapján próbált meg a legteljesebb mértékben megfelelni. És abszolút nem az a dolog motiválta, hogy milyen károkat okoz, nyilván errõl nem is volt tudomása, legalábbis azt gondolom, teljes mértékben nem lehetett tisztában azzal, hogy mi az, amire felhasználják az õ szakmai tudását. De azért ismertettem ezt a tisztelt bizottsággal, mert ez számunkra is élményszámba menõ megállapítás volt, hogy szakembereket hogyan lehetett tulajdonképpen ilyen célra is felhasználni.

BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Köszönöm szépen. Nem baj, hogy ebben a témában tovább kérdezek? (Dr. Kanta Tünde: Megpróbálok válaszolni!) Köszönöm szépen. Nyilván a leírt mondatok mögött információ van. A mondat így szól: "A Veszprém Vegyipari Egyetemi kartól bérelt laborban..." Ki bérelte a labort?

DR. KANTA TÜNDE (VP Központi Bûnüldözési Parancsnokság parancsnoka): Konkrét büntetõeljárásra ilyen mélységig, megmondom õszintén...

BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Nekem annyi elég, hogy a vegyész bérelte a labort, fizette a bérletet vagy a megbízó.

DR. KANTA TÜNDE (VP Központi Bûnüldözési Parancsnokság parancsnoka): Nem tudom megmondani, bevallom õszintén, ennyire részletesen nem emlékszem ennyi idõ távlatából, hogy konkrétan ki volt, aki bérelte.

BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Köszönöm szépen. Folytathatom? (Elnök: Természetesen.) Köszönöm szépen. Ismerve bizonyos dokumentumokat, annál az úrnál, aki a megbízó volt, vagy lehetett, tudomásom szerint még most sincs bírói ítélet '93 óta. Mit tudnak önök errõl, mert az információink, illetve a dokumentumok szerint az önök hivatala is foglalkozott ezzel az üggyel?

DR. KANTA TÜNDE (VP Központi Bûnüldözési Parancsnokság parancsnoka): Ennek az ügynek, azt hiszem, kiemelkedõ jelentõsége volt a kilencvenes évek elején. Ebben az ügyben több szakmai megbeszélésre került sor a Legfõbb Ügyészségen, ahol jelen voltak a rendõri nyomozó hatóság képviselõi, a katonai nyomozó hatóság képviselõi, az APEH igazgatási részlegének szakemberei és jelen volt a Vám- és Pénzügyõrség is, mint a pénzügyi bûncselekmények nyomozásának teljesítésére hivatott hatóság. Ezt az ügyet alapként a rendõri nyomozó hatóság indította, majd miután a rendõri nyomozó hatóság is észlelte hatáskörének hiányát, akkor a katonai nyomozó hatóság folytatta le. A civil személy esetében nem tudta lefolytatni a büntetõeljárást. Most arra ismételten nem emlékszem, hogy volt-e hivatali bûncselekménye a civil személynek, de utána ennek az ügynek a nyomozása, miután a a katonai nyomozó hatóság befejezte az õ hatáskörébe tartozó nyomozást, visszakerült az ORFK-hoz, majd a BRFK adta át a Vám- és Pénzügyõrség Fõvárosi Nyomozó Hivatalának, hiszen idõközben megjelent a Legfõbb Ügyészségnek egy olyan utasítása, amely kimondta, hogy a Vám- és Pénzügyõrség nyomozó hatóságai járnak el az adócsalás és a visszaélés jövedékkel bûncselekmény esetén.

Tehát mi kétéves nyomozás, más nyomozó hatóságok nyomozásának teljesítését követõen kaptuk meg ezt az ügyet. Ebben az idõpontban még az a személy, akire a képviselõ úr kérdése irányult, nem állt a hatóság rendelkezésére, elfogatóparancs volt ellene kiadva. Azt követõen került meg ez a személy, amikor a katonai ügy már bírói szakban volt. Most arra nem emlékszem pontosan, de talán volt is már benne már valamilyen ítélet, hogy jogerõs vagy nem, erre nem emlékszem. Tehát azt követõen ez a civil személy a Vám- és Pénzügyõrség Fõvárosi Nyomozó Hivatalában a nyomozó hatóság rendelkezésére állt és a Vám- és Pénzügyõrség Fõvárosi Nyomozó Hivatala adócsalás bûncselekményére vonatkozóan lefolytatta a nyomozást, befejezte és elküldte vádemelési javaslattal az ügyészségnek. Ennyit tudok ezzel kapcsolatosan mondani.

BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Hogy ne bújócskázzunk, Éles Gyuláról van szó. Való igaz, hogy az õ távolléte miatt '95. november 20-án lezáruló legfelsõbb bírósági ítéletnél nem lehetett figyelembe venni az õ tanúvallomását, mert nem volt meg. Majd ezek után visszavonták a körözést és Éles Gyula '95 decemberében útlevelet kért és kapott, hirtelen meglett. Önök segítségével '96-ban, majd a IX. kerületi ügyészség '97 februárjában adta ki a vádiratot. Ön szerint most megvan ez az ember? Tudom, hogy a kérdést nem a legautentikusabb módon teszem fel és önnek teszem fel, de miután önök is érintettek voltak ebben az ügyben, elõször is számomra, mint laikus ember számára kicsit furcsa, hogy '92-'93-tól 2000-ig, ha jól tudjuk, még csak egyetlen tárgyalási forduló zajlott le és az õ távolléte miatt nem lehetett tanúvallomásával bizonyos dolgokat bizonyítani. Majd utána hirtelen megtudja, hogy már nem körözik és bead egy útlevélkérõ lapot és kap útlevelet, amelyet azóta ki is cserélnek neki. Ezek után szeretném tudni, hogy önnek mi a véleménye, mi történhet még és ezt önt hogy látja, mert gyakorlatilag a Pesti Központi Kerületi Bíróságon a mai napig nincs még elsõ fokú ítélet sem.

DR. KANTA TÜNDE (VP Központi Bûnüldözési Parancsnokság parancsnoka): Igazából csak arra tudok válaszolni, ami gyakorlatilag rám vonatkozik. Abban az idõszakban, amikor a fõvárosi nyomozó hivatal a nyomozást folytatta, Éles Gyula önként jött be és önként állt a nyomozó hatóság rendelkezésére és a személyes megjelenése biztosította, hogy a fõvárosi nyomozó hivatal ezt a nyomozást be tudta fejezni. Erre a kérdésre ennyit tudok válaszolni, nem emlékszem olyanra, hogy én javasoltam volna Éles Gyula útlevelének a kiadását. De azt sem tudom, hogy az éppen akkor hatályos szabályok értelmében ez a nyomozó hatóság kompetenciája. Annyit változott, hogy én erre tényleg nem tudok a megfelelõ részletek ismerete nélkül egészen pontos választ adni.

Azt mindenképpen kijelenthetem, hiszen ezt bizonyítja a teljesített nyomozás, hogy amikor a fõvárosi nyomozó hivatalban Éles Gyulára gyanúsítottként az eljárás folytatásához szükség volt, megjelent. Nyilván egy idõ után, tehát nem az elsõ pillanatoktól kezdve, amikor megkaptuk ezt az ügyet, fel volt függesztve pontosan Éles Gyula ismeretlen helyen való tartózkodása miatt. Aztán amikor megjelent és ténylegesen az elé tárt bizonyítékok és a kihallgatások során a nyomozó hatóság bizonyítási eljárását a közremûködésével mégis valamilyen módon elõmozdította, akkor ennek az lett az eredménye, hogy egy vádemelési javaslatot tudott tenni a fõvárosi nyomozó hivatal. Innentõl kezdve, nem azt mondom, hogy nincs már közöm hozzá, mert minden olyan ügy, amely nálunk fejezõdött be, nyilvánvalóan érdekli a nyomozó hatóságot, hiszen egy-egy bírói ítélet, az ügyészi vádirat értékeli a nyomozó hatóság munkáját, amit az adott ügybe belefektetett... Ha a nyomozó hatóság adatai alapján születik egy jogerõs ítélet, akkor az nyilvánvalóan szakmai büszkeséggel tölthet el bárkit is, aki az ügy nyomozásában részt vett. Ennyit tudok erre vonatkozóan mondani, tehát nem tudom megmondani, hogy azokra a kérdésekre, amelyeket feltett, mi a válasz, mert kívül esik azon a körön, amelyre én rálátok.

BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Még egy rövid kérdésem lenne ezzel kapcsolatban. Kimondható az önök vizsgálatai alapján, hogy Éles Gyula és a vegyész csoport között aktív kapcsolat volt?

DR. KANTA TÜNDE parancsnok (VP Központi Bûnüldözési Parancsokság): Olyan kérdést tett fel nekem tisztelt képviselõ úr, amelyik azt feltételezné, hogy én teljesen aprólékosan vissza kellene hogy emlékezzek erre az ügyre.

Ha ad nekem arra lehetõséget, hogy ezt megnézzem, akkor természetesen erre fogok válaszolni, de most semmiképpen se szeretnék olyan helyzetbe kerülni, hogy esetleg valami ostobaságot mondok. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Alelnök úr!

JUHÁSZ FERENC alelnök (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Kedves Ezredes Asszony! Ön azt mondta, és én nagy hálával s megértéssel fogadtam az állítást, hogy tudniillik a Vám- és Pénzügyõrség nem egy politikai szervezet, és semmiféle köze nincsen, ha úgy tetszik, a napi politikához. Azt gondolom, ez így van rendjén.

Ugyanakkor önöknek tudniuk kell, hogy Arnold úr egyik állítása, nevezetesen hogy 1994-ben, a kormányváltást követõen õ kezdeményezett és végrehajtott, egyébként jogszabályellenesen, egy lépést, végül is bizonyos politikai erõk számára ez alapozta meg egy elfogadhatatlan nyilatkozat megfogalmazását a közelmúltban itt, a Parlamentben. Ezt csak azért szeretném elmondani, mert nyilvánvalóan pontosan tudni kell, hogy a hivatal, a hatóság, akarja- nem akarja, a szavait nagyon sokszor felhasználják a politikusok - mert hogy mi már csak ilyenek vagyunk - a másik mondandójának a megkérdõjelezésére, vagy éppenséggel a saját prekoncepció igazolására. Ez csak egy megjegyzés volt, amit azért tartottam fontosnak elmondani, mert a kimondott szónak mindig is nagyon nagy súlya van.

A másik, amit szeretnék kérni és kezdeményezni, hogy a bizottság értsen egyet azzal, hogy az ezredes asszony megvizsgálhassa, megnézhesse azt az okiratot, dokumentumot, nem tudom mit, amire Kóródi képviselõ asszony utalt. Hiszen azt gondolom, az a válasz, amit ennek ismeretében adhat, vagy amit kérhetünk, a bizottság késõbbi munkája szempontjából is nagyon fontos.

A harmadik, amit viszont már kérdezni szeretnék, egészen konkrétan: nyomozati ügyekben találkoztak-e politikusokkal, politikusi kapcsolatokkal? Ennyi.

DR. KANTA TÜNDE parancsnok (VP Központi Bûnüldözési Parancsokság): Lehet, hogy abban a szerencsés helyzetben vagyok - remélem, hogy így is marad -, hogy az általam irányított nyomozó hatóság mentes volt mindenféle olyan hatástól, ami akár a politikusok részérõl érte volna az én nyomozó hatóságomat, az általam folytatott büntetõeljárások során.

Számtalan ügyben folytattunk büntetõeljárást, és mindig arra szorítkozott ez a nyomozó hatóság, hogy a rendelkezésre álló adatok és bizonyítékok alapján folytatta a munkáját. És szerencsére abban a helyzetben volt, hogy nem került a nyomozó hatósághoz egyetlen egyszer se olyan utasítás, se utalás, amelyik arra vonatkozott volna, hogy egy ügyben valamit meg kell tenni azért, mert akármilyen politikai háttere van. Tehát én csak azt tudom mondani, amire az én személyes tapasztalataim feljogosítanak; erre, azt gondolom, gyakorlatilag az általunk folytatott büntetõeljárások is bizonyítékul szolgálnak.

Nyilván ez egy alsó fokú nyomozó hatóság, ahol én dolgoztam. De amikor a különleges ügyek fõosztályának a vezetõje voltam, azt tudom mondani, a rendelkezésre álló adatok és bizonyítékok, amelyek eldöntötték, hogy egy adott ügyben valaki gyanúsítható a bûncselekmény elkövetésével vagy sem, és nem más szempontok vezéreltek. Még egyszer szeretném hangsúlyozni: lehet, hogy az én egyéni szerencsém, hogy ilyen körülmények között végezhettem a munkámat. Minden egyes esetben, amikor egy üggyel kapcsolatosan - megint egy sarkalatos pont - jelentést készítettem a szakmai vezetõknek, mindig az adott ügyre vonatkozó bizonyítékok és a rendelkezésre álló adatok adták ennek a jelentésnek az alapját.

JUHÁSZ FERENC alelnök (MSZP): Köszönöm szépen. Ha megengedi, a kollégáitól is megkérdezem, igennel-nemmel is lehet válaszolni erre a kérdésre.

Tehát találkoztak-e a nyomozati munka során, nem elsõsorban és kizárólag a politikusok beavatkozási kísérletével, hanem valamilyen úton-módon az érintettségével? Köszönöm. (Az elnök jelzésére:) '90 óta, természetesen, legalábbis azon idõszakban, amelyet önök át tudnak tekinteni.

MÉSZÁROS JÓZSEF volt parancsnok (VP Központi Bûnüldözési Parancsnokság): Egyértelmûen nem találkoztam, tehát ilyen eset nem volt az alatt a hat-hét év alatt.

JUHÁSZ FERENC alelnök (MSZP): Köszönöm.

JUHÁSZ JÁNOS fõosztályvezetõ (VP Különleges Ügyek Fõosztálya): Nekem is nem a válaszom.

JUHÁSZ FERENC alelnök (MSZP): Köszönöm.

DR. KLAVÁCS ANTAL parancsnok (VP Békés Megyei Nyomozó Hivatal): Kijelenthetem, hogy konkrét ügyben nem volt ilyen nálunk sem, a Békés Megyei Nyomozó Hivatalnál.

JUHÁSZ FERENC alelnök (MSZP): Köszönöm.

ELNÖK: Hadd tegyek fel én is kérdést! Javasoltam tíz perc szünetet az alelnök úrnak, de mondja, hogy inkább folytassuk. Mondom, ha csoportosítom a kérdéseket, akkor is tizenöt kérdés várható.

JUHÁSZ FERENC alelnök (MSZP): Elnök Úr! Bocsánatot kérek, mondtam, hogy kimegyek akkor rágyújtani.

ELNÖK: Amit önök megtehetnek, azt én nem tudom megtenni! Tehát mondanám, Mészáros alezredes úrnak tenném fel a következõ kérdést: az anyagában jelzi, hogy a számítógépes nyilvántartás megbízhatatlan volt, viszont a nyilvántartásokból dolgoztak. És már az ezredes asszonyra is vonatkozna a következõ kérdés.

Megítélése szerint megalapozottan hozták-e a határozatokat és foganatosították az intézkedéseket, ha egyszer ilyen megbízhatatlan számítógépes nyilvántartás áll a döntések mögött?

A másik kérdésem, szintén az ezredes asszonyhoz: hány esetben és milyen összegben hoztak határozatokat vámtartozás elévülése címén? A vámtartozások elévülésének a megakadályozására számtalan lehetõség van, mégsem éltek ezekkel a lehetõségekkel, hanem leírtak sok milliós tartozást. Mi motiválta a Vám- és Pénzügyõrséget abban, hogy ne éljen a vámtartozások behajthatóságával vagy eszköztárával, hanem inkább az elévülés címén megszüntették ezeket a tartozásokat?

A halasztott vámfizetés ellenõrzésével kapcsolatosan kérdezem még: hány esetben kezdeményeztek visszavonást a vámfizetéssel kapcsolatban? Körülbelüli számot kérek szépen. Ezekre kérek választ.

MÉSZÁROS JÓZSEF volt parancsnok (VP Központi Bûnüldözési Parancsnokság): Tisztelt Elnök Úr! Nekem tette fel az elsõ kérdést, azért válaszolnék rá, de azt hiszem, áttételesen is, és nem azért, hogy mentesítsem a volt kollégáimat, ki fogok térni majd a többi kérdésre is nagyon röviden.

A számítógépes nyilvántartási rendszer olyan volt, ahogy le van írva. Egyértelmûen megbízhatatlan volt, pont azért, mert toldozott-foldozott volt, idõ, szakember, pénz, minden elõfordult, tényleg mindent rá lehet fogni arra a rendszerre. Képtelen volt arra, hogy pontos adatokat produkáljon. Büntetõeljárás is csak akkor indult, ha ez tételesen, nem a számítógépes adatokra épülve történt, hanem hogy mennyit szabott ki az adott vámhivatal, mennyi került bevételre; ha a tizenöt napot túllépte vagy nem fizetett satöbbi, akkor indult meg a büntetõeljárás. Tehát a kettõ ilyen szempontból - idézõjelben - "függetleníthetõ" egymástól.

A többi kérdésére azt kell válaszolnom, nem akarom elvenni az ezredes asszonytól a szót, de ez a vámfõosztály feladatköre volt, tehát hogy hány esetben írtak le - idézõjelben - "vámot", miért nem érvényesítették satöbbi.

Semmi köze nem volt a túlnyomó részt felderítéssel, illetve nyomozással foglalkozó nyomozó hivataloknak, illetve a különleges ügyek fõosztályának.

DR. KANTA TÜNDE (VP Központi Bûnüldözési Parancsnokság parancsnoka): Még annyival szeretném kiegészíteni az ezredes úr által elmondottakat, hogy a büntetõeljárás során a gyanúsított vagyona az, amely zár alá vehetõ. Ezzel az eszközzel a Vám- és Pénzügyõrség nyomozó hatóságai, amennyiben sikerült a gyanúsítottnál dokumentálható, tehát a földhivatalnál, illetve más egyéb helyeken, a cégbíróságokon olyan adatokat fellelni, hogy vagyona van, igyekeztek élni a zár alá vétel lehetõségével. Ez a büntetõeljárásra vonatkozik. Tehát amit az elnök úr feltett kérdésként, az a vámigazgatási részleg kompetenciája. Nyilvánvaló, hogy a vámtartozás törlésére nem azonnal kerül sor, hanem amikor nyilvánvalóvá válik, hogy behajthatatlan. Ezeknek a halasztott vámfizetéses ügyeknek az egyik sajátja volt az, hogy a tulajdonosi kör nem igazán rendelkezett fellelhetõ vagyonnal. Amennyiben a büntetõeljárás során ilyet talált a nyomozó hatóság, akkor még a tulajdonában lévõ cégrészt is zár alá vette, ami azt jelentette, hogy csak ügygondnok útján tudta gyakorolni a tulajdonosi jogait. Amennyiben a földhivatalnál fellelhetõ ingatlanvagyona volt, illetve olyan bankszámlája volt, amelyrõl a nyomozó hatóság tudott, akkor a zár alá vétel lehetõségét alkalmazza. Ez azonban elválik attól a dologtól, ami a vámigazgatást érinti, hogy a kármegtérülés szempontjából nyilván a büntetõeljárás során biztosított vagyonok is majd valamikor realizálódhatnak egy jogerõs bírói ítélet kapcsán, amikor a független magyar bíróság úgy dönt, hogy ezeket a zár alá vett vagyonokat az állam javára érvényesíti.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Klavács Antal õrnagy úrnak szeretném feltenni a következõ kérdést. Tótpuszta, TIG, tartalékigazgatóság. '95 nyarán volt egy intézkedés-kezdeményezése a nyomozó hivatalnak. Bûncselekmény alapos gyanújának a megállapítása megtörtént és a kft. fegyelmi, biztonsági õrsége akadályozta a nyomozók munkáját. Kérek kicsit bõvebben szólni az intézkedés lényegérõl. Miért fegyverezték le a nyomozókat, illetve hogyan zárult az ügy? És egy kormányhatározat is készült ezzel a kft.-vel kapcsolatosan, amely visszamenõleges hatállyal a TIG-et a TIG Kft. jogutódjává tette, és a TIG Kft.-nek kiadott jövedéki engedély alapján kénytelenek voltak már elrendelt büntetõeljárást megszüntetni. Ez a három kérdés, erre kérek választ. (Tóth Károly: Elnök úr, lenne egy ügyrendi kérdésem!) Tessék!

TÓTH KÁROLY (MSZP): Elnézést, csak egy ügyrendi kérdésem van az elnök úrhoz. Ha a memóriám nem csal, az elnök úr és a válaszadásra készülõk között most van folyamatban jogi vita. Valamiféle jogorvoslati tevékenység folyamatban van. Ha ez nem igaz, ha nincs bejelentés... (Elnök: Semmi nincs!) ...oda-vissza alapon, polgári, semmi? (Elnök: Semmi, nincs semmilyen jogi vita! - Juhász Ferenc: Majd lesz!) Mert ha ilyen van, akkor csak olyan kérdést tegyen fel az elnök úr, amely nem áll összhangban mondjuk a bírósági vagy más úton vitatott kérdéssel.

ELNÖK: Mondja az alelnök úr, hogy majd lesz jogi vita. De én bízom benne, hogy nem. Kérem az õrnagy urat, hogy válaszoljon.

DR. KLAVÁCS ANTAL (VP Békés Megyei Nyomozó Hivatal parancsnoka): Tisztelt Elnök Úr! Az elsõ kérdés Tótpuszta, ez több esetben merült fel nálunk. '93-ban merült fel a kérdés. Akkor 1 millió 700 000 liter HTO-t foglaltunk le azon a telepen, eljárást indítottunk. Utána megállapítottuk, hogy akik az elkövetõi körhöz tartoznak, nem a mi megyénkhez tartoznak és az eljárást a továbbiakban áttettük az illetékes nyomozó hatósághoz. A késõbbiek folyamán volt egy másik eljárásunk Tótpusztával kapcsolatban. Arról nem tudok nyilatkozni, hiszen helyben én nem voltam jelen, nem tudnék róla sokat mondani, az újságban olvashattunk róla. Hogy annak idején Tótpusztán konkrétan mi volt, mi történt, csak az eljárók, akik kinn voltak a telepen, tudnák megmondani. És hogy mi történt, hogy történt, ezzel kapcsolatban csak annyit tudok mondani, hogy az eljárókat természetesen, ha szükséges, írásban nyilatkoztatjuk és akkor a választ meg tudjuk küldeni, ha ilyen megkeresés érkezik részünkre.

A TIG és a TIG kht. jogutódlás kérdésében annyit szeretnék mondani, hogy a Békés megyei nyomozó hivatal tulajdonképpen a jogszabályokat alkalmazza. Tehát én nem kritizálhatom semmilyen formában, semmilyen módon, hiába van jogi végzettsége az embernek. Hogy mikor milyen jogszabályok alapján mit kell végrehajtani, ezzel kapcsolatban egy feladat van, a végrehajtás. Az, hogy ott mi történt, hogy történt, mint történt, azt hiszem, a jogszabályokban nyomon követhetõ. Ha esetlegesen konkrét eljárás merült fel, erre vonatkozóan is nagyon rövid idõn belül tudunk választ adni, ha ilyen jellegû megkeresés érkezik hozzánk. Mert most az információ elhangzott, hogy meg kellett szüntetni magát az eljárást. Nem biztos, hogy az eljárás megszüntetése csak és kizárólag a vámhatóságnál történt, hiszen történhetett máshol is, történhetett akár a késõbbiek folyamán az ügyészségnél is, vagy esetleg a bíróságnál is. De most itt konkrétan, hogy hol szûnt meg az eljárás, ha kapunk ilyen kérdést, válaszolunk. Ennyit tudok válaszolni. Nem tudom, elégséges-e.

ELNÖK: Köszönöm. Ki végezheti akkor a jövedéki ellenõrzést? Végezhet-e a vámnyomozó telephely-ellenõrzést, helyszíni mintavételt, iratellenõrzést, szállítás alatt lévõ jövedéki termékeket ellenõrizeti-e? Azért tartom szükségesnek az ilyen kérdéseket, mert szeretnénk segíteni, javítani, ha esetleg jogszabály-módosítással is, hogy a vámnyomozó szerv tudja végezni a munkáját. Ha bizottsági szinten tudunk erre javaslatot tenni, akkor ezt meg kívánjuk tenni majd. Amennyiben nem végezhetnek, hogyan észlelik a törvénysértõ cselekményeket és milyen hatáss van a felderítésekre ennek? Milyen esetszámmal jönnek bejelentések és információk a vámhivataloktól és az ellenõrzési hivataltól? A jövedéki ellenõrzést, ezen belül a telephely- és iratellenõrzést, valamint a szállítás alatt lévõ jövedéki termékek ellenõrzését jogosultak és kötelesek-e vizsgálni? Jogosult-e a nyomozó hivatal utóellenõrzést végezni például, vámadat-feldolgozásba betekinteni? Ezeknek milyen hatása van a nyomozó hivatal munkájára? Amennyiben nem, akkor milyen lehetõségei vannak a nyomozó hivatalnak az információszerzésre? Ezekre kérem szépen a válaszokat.

DR. KANTA TÜNDE (VP Központi Bûnüldözési Parancsnokság parancsnoka): Tisztelt Elnök Úr! Ha megengedi a kérdés második részére szeretnék válaszolni.

Tehát 2000. január 1-jétõl a Vám- és Pénzügyõrségnél végbement egy úgynevezett átszervezés, amirõl nyilván a tisztelt bizottság tagjai is bírnak információkkal. Ez azt jelentette, hogy a nyomozószolgálatok gyakorlatilag szervezetileg elkülönültek a vámigazgatás és a jövedéki igazgatás területétõl, és ugyanígy az utólagos ellenõrzés is. Ez az átszervezés az uniós csatlakozás és a profiltisztítás jegyében történt - a saját területemrõl, a nyomozó hivatalokról beszélek -, ami mindenképpen jelentõs, pozitív változás a nyomozó hivatalok életében.

Miért mondom ezt? Ezt megelõzõen a nyomozó hivatalok egy vámigazgatási szervezet részeként voltak a megyei parancsnokságokon, tulajdonképpen részfeladatot ellátó egységek. Összemosódott, ahogy az elnök úr mondta, hogy utólagos ellenõrzést, jövedéki ellenõrzést végezhet a nyomozó hivatal, nem végezhet a nyomozó hivatal.

Jelen pillanatban a Vám- és Pénzügyõrség nyomozó hatóságai olyan bûnüldözõkké váltak, amelyeknek gyakorlatilag mind a nyílt, mind a titkosinformáció-gyûjtés eszközei rendelkezésre állnak. Ennek keretében természetes, hogy napi kapcsolatban van a nyomozó hatóság a vámigazgatás és a jövedéki igazgatás részével, oda és viszont. Sikerült olyan szervezetet kialakítani, amelyben az elemzõ-értékelõ munka is rendkívül hangsúlyos szerepet kap. Tehát gyakorlatilag mindazok az információk, akár nyílt, akár titkos eljárások keretében kerülnek feltárásra, értékelõ-elemzõ munka eredményeként realizálásra kerülhetnek.

Azokban az esetekben, amikor nincs elegendõ információja egy nyomozó hatóságnak arra, hogy büntetõeljárást vezessen be, akkor természetesen a jövedéki igazgatás szakembereinek a segítségével hajtja végre azokat az ellenõrzéseket, amelyek megalapozhatnak egy büntetõeljárást. Ez azért is nagyon fontos, hiszen furcsa dolog lenne, és az összeférhetetlenség szabályait is felveti, hogyha ugyanaz a szervezet, jelen esetben a nyomozó hatóság, végezne utóellenõrzést, végezne jövedéki ellenõrzést, amelyik majd késõbb ezt az ügyet nyomozza. Tehát erre vonatkozóan a testületnél ezek a szakterületek megfelelõ módon, megfelelõ szakemberekkel kerültek elkülönítésre.

Az én feladatom az, hogy azokat az információkat, amelyek a nyomozói munka során a vámigazgatás és a jövedéki igazgatás tevékenységét segítik, eljuttassam a megfelelõ szakemberekhez, és ugyanígy viszont. Ennek érdekében mûködik az országos parancsnokságon - errõl talán a különleges ügyek fõosztályának jelenlegi vezetõje is tud tájékoztatást adni, és meg tud engem erõsíteni - egy olyan koordinációs bizottság, amelyik heti rendszerességgel ülésezik, és ezeken az üléseken értékeli azokat a tevékenységeket, eredményeket, amelyeket az információáramlás következtében a nyomozó hivatalok, a jövedéki- és vámigazgatás, illetve az utólagos ellenõrzés tudnak produkálni.

Ebben a helyzetben arra is lehetõsége van a Vám- és Pénzügyõrségnek, és ezt most általánosságban fogalmazom meg, hogy amikor elindul egy utólagos ellenõrzés, s amennyiben a Vám- és Pénzügyõrségnek van arra adata, hogy ennél bizonyos pénzügyi bûncselekmények alapos gyanúja is felmerül, és erre vonatkozóan konkrét információja van, az utólagos ellenõrzéssel egy idõben - akár a titkosinformáció-gyûjtés segítségével - megalapozott büntetõeljárás bevezetésére kerülhessen sor.

Mindenképpen azt tartom nagyon fontosnak, hogy mindenki a saját szakterületén megfelelõ szakismerettel, és azt a munkát végzi, amelyre a jogszabályok feljogosítják. Ez nem elszigetelten történik, hanem egymás tevékenységét segítve.

ELNÖK: Köszönöm. Fõhadnagy úr!

DR. KLAVÁCS ANTAL parancsnok (VP Békés Megyei Nyomozó Hivatal): Az elhangzottakkal kapcsolatban azt tudom megerõsíteni, tekintettel arra, hogy az egyes munkaterületek elkülönültek egymástól, mint az ellenõrzés, mint a jövedék, mi már csak akkor tudunk lépni, és ezt már többször is elmondtuk, a nyomozati területen, ha hozzánk olyan információk jönnek, amelyek a természetestõl eltérõek, tehát olyan jelzéseket kapunk, vagy olyan jelzés érkezik - s nemcsak a Vám- és Pénzügyõrségtõl, hanem adott esetben az APEH-tól, a rendõrségtõl -, amelyik alapján el tudunk járni. Mást nem tudok mondani, hiszen az elõbbiekben elhangzottak azt hiszem, eléggé kimerítették a választ.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Folytatnám akkor a kérdéseket. Lehet, hogy nem jól ejtem ki: a Masterhand Kft. vezetõi ellen folyó ügy kapcsán folyt-e korábban adócsalás és más bûncselekmények miatt büntetõeljárás? És milyen gazdasági társaságok tevékenysége miatt?

A következõ kérdésem lenne: vasúton érkezett olajszármazékokat vámkezeltek-e Békés megyében a vámhivatalok? Ha igen, mely vámhivatalok és milyen számban? A következõ kérdés: milyen rend szerint jutnak a szervezeten belül más vámszervektõl információkhoz a vámnyomozói hivatalok?

A következõ kérdések más összefüggésûek, ezekre fogom kérni a választ.

DR. KLAVÁCS ANTAL parancsnok (VP Békés Megyei Nyomozó Hivatal): Masterhand-kérdésben Tibor István fõhadnagy, parancsnokhelyettes tud mondani konkrétabban egy-két dolgot.

TIBOR ISTVÁN parancsnokhelyettes (VP Békés Megyei Nyomozó Hivatal): A Masterhand Kft.-vel kapcsolatosan: jelen pillanatban nyomozás folyik, folyamatban lévõ büntetõeljárásról kell nyilatkozzam, ez is magában hordozza, hogy az információ-kibocsátás is bizonyos keretek között történhet.

Végül is a nyílt eljárás anyaga nem titkos, az eljárás a kft. egyik ügyvezetõje ellen indult. Azért mondom, hogy egyik ügyvezetõ, mert a Masterhand Kft.-nél történt egy kivásárlás, tehát van olyan idõszak, amely tekintetében még ugyanerre a személyre nem állnak bizonyítékok; viszont a kft. tevékenységével kapcsolatosan feltártuk azt a tényt, hogy a kft. a gázolajbeszerzéseit folyamatosan nem tudta bizonylatolni. Erre azt a technikai megoldást találták ki, hogy szállítólevelet, számlát és banki átutalási bizonylatokat nyomdatechnikai úton hamisítottak, így a könyveik ellenõrzése során sem a jövedéki ellenõrzés, sem az adóhatóság nem tudta azt feltárni, hogy a beszerzéseik teljesen, legalábbis a bizonylatok alapján, fiktívek. Valóban létezett egyébként rengeteg gázolajbeszerzése, mivel az értékesítési, a kiadási oldal már teljesen bizonylatolt is volt, és azok valós gazdasági eseményt is tükröznek.

A Masterhand Kft.-vel kapcsolatosan viszont azt is sikerült feltárni, hogy függetlenül attól, hogy kivásárlás történt vagy nem, gyakorlatilag mindig ugyanaz vagy ugyanazok a személyek bonyolították és irányították a gazdasági társaság tevékenységét, és ez a személyi kör gyakorlatilag visszavezethetõ: a korábbi Full Marker, majd Gardefort, késõbbiekben Petronex, és utána következett a Masterhand. A személyek köre körülbelül állandó. Viszont aki jelenleg elõzetes letartóztatásban van, õ bizonyíthatóan csak azóta végzett tevékenységet, ahogy ez a korábban említett kivásárlás megtörtént.

ELNÖK: Köszönöm. Az olajügyekben együttmûködtek-e a rendõrséggel, és ha igen, milyennek minõsíthetõ a közös tevékenység? A megyében elhunyt rendõrökkel kapcsolatban is kérdezem ezt. Tehát Kuzma Mihály alezredessel, a Békés megyei rendõr-fõkapitányság azóta elhunyt szervezett bûnözés elleni osztályának vezetõjével valóban együttmûködött a nyomozó hivatal, s milyen szinten?

Volt-e közös akciójuk? Volt-e olyan információja az alezredesnek, mely szerint hivatalos személyek is közremûködtek az olajügyekben?

A következõ kérdés: egy másik, azóta elhunyt rendõr, Dénes Gábor õrnagy milyen ügyben járt el a szeghalmi Szõke Gyula és Tolnay Tibor vállalkozók olajügyében? Ezekre kérem most a választ.

DR. KLAVÁCS ANTAL parancsnok (Vám- és Pénzügyõrség Békés Megyei Nyomozó Hivatal): Az utóbbival kezdeném. Dénes Gábor a Szõke Gyula-ügyben tulajdonképpen elõször felderítõként szerepelt. El kell mondjam, hogy azt az ügyet, ha jól emlékszem, 1993-ban a Békés Megyei Rendõr-fõkapitányság és a Békés Megyei Nyomozó Hivatal közösen végezte.

Végeztünk egy telepellenõrzést Szeghalomban. Az akkori idõszakban tulajdonképpen még nem voltak annyira tisztázottak azokat a körülmények, hogy ki, milyen módon, hogyan forgalmazhat olajat, és nem tudtuk azt, hogy valójában azon a telepen mi történt. A Békés Megyei Rendõr-fõkapitányság vizsgálta az ügyet, és feltételezhetõ volt, hogy ott olajszármazékokat nagy mennyiségben találunk.

El kell mondjam, hogy amikor mi a telepet megnéztük, akkor már ilyen nagy mennyiségû olajszármazék azon a területen, azon a telepen nem volt. Dénes Gábor akkor - ha jól emlékszem - századosként még a gazdaságvédelemnél teljesített szolgálatot, és õ volt az, aki tulajdonképpen magát a felderítést végezte.

Késõbb ez átkerült vizsgálati szakra a Békés Megyei Rendõrségre. Arról, hogy mi lett az eredmény, nem tudok nyilatkozni, mert ebben nem is vagyok kompetens, de nem tudom az eredményt. Tehát ez megmaradt azon a szinten, hogy a Békés Megyei Rendõr-fõkapitányság járt el az ügyben.

A Kuzma alezredes úrral kapcsolatos kérdésre azt tudom válaszolni, hogy nagyon sok ügyben segítette akár háttérinformációkkal, de volt hogy ténylegesen a munkánkat. Meg kell hogy mondjam, hogy amikor minket valamilyen ügybe bevontak, akkor ez - ha jól tudom, és jól vagyok tájékoztatva - csak a felettes, tehát a parancsnokságunk engedélyével, illetve a felettes parancsnokságunk hozzájárulásával történt.

Tehát olyan, hogy mi önmagunk elkezdtünk egy akciót egy olyan információra, amit Kuzma alezredes mondott volna, én ilyenrõl nem tudok. Viszont olyan elõfordult, hogy konkrét ügyekben megszervezett akciókban - természetesen megfelelõ irányítással - részt vettünk az ügyek realizálásában.

A rendõrséggel való kapcsolatunk Békés megyében én azt tudom mondani, hogy kiegyensúlyozott és jó volt. És én megint csak azt mondanám, hogy a végrehajtói szinttel találkoztunk, tehát azzal a végrehajtói szinttel, akikkel együtt mentünk ki éjszaka telepekre, ellenõrzésekre, közösen vettünk részt felderítésekben.

Nagyon jó példát tudok erre mondani. Például a sarkadi benzinvonat ügyében az elsõ három nap még a Békés Megyei Nyomozó Hivatal kezdett el nyomozni. Itt a minõsítés az volt, hogy visszaélés jövedékkel, késõbb derült ki, hogy valójában a jövedéki terméket ellopták, és akkor vette át tõlünk az ügyet a rendõrhatóság. De hogy a felderítés további részében együttmûködtünk, azt semmi nem bizonyítja jobban - és mondom, a végrehajtás szintjén volt ez érzékelhetõ -, mint az, hogy két rendõrnyomozó és két pénzügyõrnyomozó együttesen ment az ügy a Békés megyei szálainak felderítésére. Ennyit tudok jelen pillanatban mondani.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. A sarkadi benzinvonattal kapcsolatosan kérdezem, hogy igaz-e, hogy akkor történt meg, hogy átvették a nyomozást, amikor egy rendõr kihallgatását is elvégezték. Ez a sarkadi benzinvonattal kapcsolatos kérdés még.

DR. KLAVÁCS ANTAL parancsnok (Vám- és Pénzügyõrség Békés Megyei Nyomozó Hivatal): Az adott sarkadi benzinüggyel kapcsolatban szeretném azt mondani, hogy megint csak a végekbõl indulok ki. Békés megye az országhatár mellett található, tehát arról, hogy mit vittek ez az országból és hogyan szállítottak, mi sok információval nem rendelkeztünk. Kaptunk egy utasítást, és el szeretném mondani, hogy az olajügyeknél is el volt a jellemzõ, hogy állandóan, ha volt valamire információ, és Békés megyei vonatkozása volt, nagyon gyorsan szóltak, illetve parancsba is kaptuk, hogy nézzük meg, menjünk utána.

A sarkadi benzinvonat ügyében is hasonlóképpen volt. Vasárnap történt az esemény, hétfõi napon megkaptuk az utasítást, hogy márpedig nézzünk utána. Hétfõi nap nekiálltunk a kihallgatásoknak, és ha jól emlékszem körülbelül 7 vagy 8 tanút hallgattunk meg az ügyben, és elhúzódott majdnem éjfélig a ki-hallgatássorozat. Megfelel a valóságnak, hogy a kihallgatott tanúk között volt - nem tudom, hogy jelen pillanatban rendõr-e -, aki akkor foglalkozását nézve rendõr volt, aki egyébként tanú volt az ügyben.

Valójában az ügy átadása nem azért történt meg, mert rendõr tanú volt az ügyben, hanem azért, mert bebizonyosodott, hogy a dunántúli kõolaj-finomítóból lopták el valamilyen úton-módon azt a szállítmányt. Az pedig, hogy a tanú akkor és ott azon a helyen tartózkodott, és bizonyos információkkal az ügyben rendelkezett, természetesen maga után vonta azt, hogy a Békés Megyei Nyomozó Hivatal tanúként kihallgatta.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Egy korábbi kérdésre nem kaptam még választ. Vasúton érkezett olajszármazékokat vámkezeltek-e Békés megyében a vámhivatalok? Ha igen, milyen vámhivatalok és milyen számban?

DR. KANTA TÜNDE parancsnok (VP Központi Bûnüldözési Parancsnokság): Bocsánat, elnök úr. Ez vámigazgatási kérdés, és a nyomozó hivatal vezetõ nem tudom, hogy megfelelõ módon tudnak-e ilyen statisztikai számokat jelen pillanatban felelõsséggel a bizottság elé tárni. Tehát én erre vonatkozóan is kérnék egy kis haladékot, hogy ezt a kérdést írásban meg tudjuk válaszolni, hiszen ez nem a nyomozó hatóság tárgykörébe tartozó kérdés, hanem vámigazgatási.

ELNÖK: Köszönöm a kisegítést, de gondolom, van annyi rálátásuk már ennyi éves nyomozói munka során, hogy ha röviden is, de tudnak válaszolni, mondjuk az elsõ részére. (Dr. Kóródi Mária közbeszól.) Az, hogy vámkezeltek-e Békés megyében.

DR. KLAVÁCS ANTAL parancsnok (Vám- és Pénzügyõrség Békés Megyei Nyomozó Hivatal): Igen, volt vámkezelés Békés megyében, tehát történt ilyen. Sõt az egyik vámkezelésbõl például büntetõ feljelentés is lett részünkre, tehát büntetõ feljelentés alapján folytattuk tovább a nyomozást. Ez volt az, amit az elnök úr is korábban említett, a békéscsabai vasútállomáson álló szerelvény, amelynek ügyében a késõbbiek folyamán a Békés Megyei Nyomozó Hivatal járt el. Ennyit tudok mondani.

Tehát volt vámkezelés, mert konkrét ügyre vonatkoztatva tudom mondani, hogy találkoztunk ilyennel.

ELNÖK: Köszönöm. A békéscsabai benzinvonattal kapcsolatban mivel zárult ez az ügy? Hogyan kívánta a Kordax megtéveszteni a vámszerveket, és mikor ez kiderült, miért nem tett a békéscsabai vámhivatal haladéktalanul feljelentést. A késlekedés miatt tudomásom szerint a bûncselekmény elkövetésével alaposan gyanúsítható személy, Kovács Károly petõfitelepi lakos Ausztriába szökött a felelõsségre vonás elõl.

TIBOR ISTVÁN parancsnokhelyettes (VP Békés Megyi Nyomozó Hivatal): A vámigazgatási eljárás 1995 decemberében indult. A Kovács Károly által vezetett cég adott árunyilatkozatot, nevezetesen a Komran Hungary Kft. nevében, illetve megbízottja útján, mert õ személyesen nem járt el. Az ügy lényege az volt, hogy a vámhivatal a vámkezelést többször is visszautasította, mert különbözõ számlával kapcsolatos hiányosságokat állapított meg, majd ezt követõen büntetõfeljelentést tett csempészet bûntettének alapos gyanúja ügyében. A nyomozást mi ekkor kezdtük. Ez már gyakorlatilag a vonat ott tartózkodását követõ körülbelül egy hónappal késõbb történt. Akkorra jutott el az ügy odáig, hogy a büntetõfeljelentést meg lehetett tenni a vámigazgatás részérõl.

A nyomozás során annyit tehát sikerült megállapítani, hogy gyakorlatilag ezt az olajat a Pongran csak a saját nevében hozta be, importálta és a romániai finomítóban számlázott finomítási díjat számolta csak vámértékként, a vámteherkiszabás alapjaként, míg a vásárolt nyersolaj értékét ebbe a vámértékbe nem számolta bele.

Ezt úgy lehetett bizonyítani, hogy a nyomozás során feltártuk, hogy mely részvénytársaság volt az - budapesti illetõségû részvénytársaság - amely a nyersolajat orosz relációból megrendelte. Ennek ellenértékét a brit Virgin-szigetekre kiutalta, majd a nyersolajat behajózta Konstancába. Ezt követõen a bachovi finomítóban lefinomíttatta és onnan viszont... - azért találta ezt a kft.-t, mert ennek a budapesti illetõségû részvénytársaságnak korábban a halasztott vámfizetési engedélyét visszavonták, ezért volt szükség egy olyan kft.-re, amely ehhez a nevét adta.

Majd a kft. vezetõje - miután ez az ügy már büntetõeljárási szakaszba jutott, addigra Ausztráliai lakhelyére visszautazott. Így aztán vele szemben nem volt folytatható a büntetõeljárás, viszont a budapesti részvénytársaság gazdasági igazgatóját gyanúsítottként kihallgatták a Békés megyei nyomozó hivatalnál, ezt követõen ez illetékességi szabályok megtartásával Budapestre került az ügy. A továbbiakban aztán azt nem tudom, hogy milyen lépések történtek.

KLAVÁCS ANTAL parancsnok (VP Békés Megyei Nyomozó Hivatal): Elég nagy port vert fel Békéscsabán ennek a benzinvonatnak az ügye, lévén, hogy majdnem a városközpontban, a vasútállomáson volt található. Meg kell hogy mondjam és éppen ezért, ami most elhangzott, a benzint elszállították. Korábban a MÁV vezetõi is megerõsítették, hogy amíg bizonyos pénzeket ki nem fizetnek, addig nem lehet elszállítani, illetve nem lehet kiadni az anyagot. Ezt az anyagot lefoglalta a Békés Megyei Nyomozó Hivatal és végsõ soron elintéztük, hogy a Dunántúlon a kõolaj-finomítóban be legyen finomítva.

Volt egy jogvita, amely jogvita abból adódott, hogy a felmerült költségeket, az álláspénzt ki állja, lévén, hogy ezek külföldi bérelt vagonok voltak. Annyit szeretnék mondani ehhez, hogy annak idején, amikor ez a probléma felmerült, akkor személyesen jártam el a békéscsabai tûzoltóparancsnoknál, aki leírta, hogy az anyag veszélyes, illetve olyan veszélyességi fokozatú, amely alapján esetleg katasztrófahelyzet is elõállhat.

Ezt követõen a békéscsabai jegyzõ utasította ki Békéscsaba területérõl a vonatot, így végül is megoldódott a benzin sorsa. A kõolaj-finomítóba került, ugyanakkor még - ha jól tudom -, hosszadalmas jogi procedúra volt, hogy tulajdonképpen a kocsiálláspénzt hogyan rendezze a MÁV és a vám. Ennyit szerettem volna ezzel kapcsolatban elmondani.

ELNÖK: Köszönöm szépen. A szállítólevélen szereplõ cég, ha jól emlékszem, egy kiskorú nevére volt bejegyezve. Jól emlékszem-e? Kérdezem.

TIBOR ISTVÁN parancsnokhelyettes (VP Békés Megyei Nyomozó Hivatal): Itt a Pongran Hungary Kft. volt a megrendelõ, de a finomítási szerzõdést nem õ kötötte a bachovi finomítóval.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e információjuk vagy volt-e információjuk a Békés megyei téeszek olajügyben való érintettségérõl.

DR. KLAVÁCS ANTAL parancsnok (VP Békés Megyei Nyomozó Hivatal): Ezzel kapcsolatban a következõt szeretném elmondani. Hasonlóképpen egy informátorral kerültünk kapcsolatba, aki Békés megyére vonatkoztatva olyan feladatot látott el, hogy írja össze a megyében található termelõszövetkezetek szabad tárolókapacitását.

Ezt a személyt meghallgattuk. Ez alapján jó néhány tároló, illetve szövetkezet neve felmerült, de bizonyosságot csak akkor lehetett találni, ha konkrétan megnéztük, hogy ténylegesen történt-e valami vagy nem történt. El szeretném mondani, hogy ha jól emlékszem, három esetben jártunk el, illetve három esetben voltunk úgy kint, hogy valamit is találtunk, a többi téesz esetében már nem volt semmiféle arra utaló jel, hogy a tározót kiadták volna olajtározásra vagy HTO-tározásra vagy pedig valamilyen jogellenes tevékenységet folytattak volna a szövetkezetek területén.

Szeretném elmondani azt, hogy a szövetkezetek bérbe adták a tárolókat. Döntõ többségében nem is tudták, hogy mit tárolnak be a bérbe vevõ cégek. Nekik egyetlenegy szempont volt a szemük elõtt. Az, hogy kifizessék a bérleti díjat.

Konkrét ügyben találtunk - az egyik szövetkezet telephelyén is hasonló körülmények voltak - olyan anyagot, ami betárolásra került. Természetesen nem tudták megmondani azt, hogy kik voltak azok, akik betárolták. Mint késõbb kiderült, lopott, illetve hamis személyi igazolványokkal jártak el. Mi is eljártunk az adott ügyben. Lefoglaltuk az ott talált olajat. Késõbb ebbõl lett egy rendõrségi ügy is, hiszen zártörés következett be. Elvitték az olajat az adott teleprõl.

Annyit szeretnék még elmondani, hogy ezt követõen a Békés Megyei Nyomozó Hivatal egy sajtótájékoztatót tartott, amely sajtótájékoztatón felhívtuk a szövetkezet és a szövetkezetek vezetõinek figyelmét, hogy milyen problémák elé nézhetnek, ha az üres tárolókapacitásukat úgy adják bérbe, hogy nem gyõzõdnek meg arról, hogy kinek adták bére, hogy adják, tehát ha nem a jó gazda gondosságával és körültekintésével járnak el a szerzõdések megkötése területén.

Csak egy adalék. Az adott esetben és az adott szövetkezetnél odáig fajultak a dolgok, hogy a nyomozó hivatal parancsnokát még az altábornagy úrnál, Arnold altábornagy úrnál is feljelentette az illetõ szövetkezet, úgymond, hogy a rossz hírüket terjesztjük. Azért mégiscsak lehetett valami a szövetkezet területén, mert jogerõs bírósági döntés van, hogy azt, amit mi ott lefoglaltunk és megtaláltunk, a bíróság elkobozni rendelte. (Tóth Károly távozik az ülésrõl.) Ennyit tudok mondani a szövetkezetekkel kapcsolatos ügyekben.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megrajzolható-e az azóta elhunyt eleki Molnár László Milleroil Bt.-jének tevékenykedése, a cég halála utáni sorsa, továbbá Molnár László Milleroil Bt., a Tilleoil Bt., a HM, az LA Holding Kft., az Immobil Kft. és az IFOR üzemanyag-ellátás közötti kapcsolat.

TIBOR ISTVÁN parancsnokhelyettes (VP Békés Megyei Nyomozó Hivatal): Molnár Lászlóval szemben elõször 1993-ban indult büntetõeljárás. Akkor egy jellegzetes kék színû, tehát egy színezett gázolajterméket árusított Eleken. Ezt a telepet vontuk ellenõrzésünk alá. Molnár László ebben az idõszakban éppen Amerikában tartózkodott, majd akkor tudtuk felelõsségre vonni, amikor onnan hazaérkezett.

Vallomásában föltárt több beszerzési forrást. Ennek alapján jutottunk el egy másik olajsavazó telepre is, például Dabasra. Gyakorlatilag itt is az volt a probléma, hogy a beszerzést próbálták minden esetben palástolni, azt különbözõ fiktív cégekkel..., illetve Molnár László esetében annyira, hogy még csak nem is minden bizonylatolt, tehát teljesen igazolatlan készletekkel is rendelkezett. Az értékesítésrõl viszont a számláiból pontosan meg lehetett állapítani a mennyiségi adatokat. Így ezt a '93-as ügyet jogerõsen a bíróság el is bírálta. Úgy emlékszem, hogy felfüggesztett szabadságvesztést kapott. Ennek elkövetési értéke 18 millió 700 ezer forint volt.

Ezt követõen Csongrád megyében folytatta ugyanezt a savazásos tevékenységét. A nyomozás során elõzetes letartóztatásban volt. Majd amikor elõzetes letartóztatásából szabadult, akkor következett az, hogy megállapítottuk, hogy Békés megyében, de országszerte Milleroil cégtõl származó beszerzési számlákkal találhatók olajkészletek, szállítmányok. Megállapítható volt, hogy a Milleroil mögött Molnár László van, illetve ugyancsak Molnár László volt egy bizonyos zalaegerszegi Bali Bt. mögött is, amely a Békés Megyei Volánnak volt az egyik legnagyobb beszállítója. Ekkor döntöttünk úgy, hogy Molnár Lászlóval szemben egy újabb büntetõeljárást kell bevezetni.

A halála éppen erre az idõszakra tehetõ. Úgy emlékszem, hogy a halálát követõ második napon voltunk a lakásán házkutatáson, amikor a Milleroillal kapcsolatos bizonyítékokat, okirati bizonyítékokat tudtunk lefoglalni.

A Milleroillal kapcsolatos ügy nyomozása különválasztható volt a Bali Bt. tevékenységétõl. A Bali Bt.-s tevékenységben, tehát a Körös Volánnak történõ beszállítások tekintetében volt egy tettestársa, aki Csongrád megyei lakos. Így a Bali Bt.-s ügy elkerült az illetékességi szabályokkal a Csongrád Megyei Nyomozó Hivatalhoz.

A Milleroilban egy bizonyos idõszakig még folyt a Békés Megyei Nyomozó Hivatalnál az eljárás, de mivel az ország különbözõ és több megyéjét érintette az ügy, amelybõl Békés megye már ilyen formában kimaradt, mivel Molnár László meghalt, tehát egyedüli Békés megyei elkövetõ talán õ lett volna. Így az ügy további nyomozására az érintett megyéknél került sor. Tehát itt Bács megyétõl Hajdú-Biharig körülbelül öt megyébe került sor áttételre. (Dr. Kóródi Mária: Mikorra datálható ez?) '96 áprilisa elején, úgy emlékszem.

ELNÖK: A Kõnig-Miller Olaj Bt. kapcsolatban volt-e a Milleroil Bt.-vel?

TIBOR ISTVÁN parancsnokhelyettes (VP Békés Megyei Nyomozó Hivatal): A Kõnig-Millernél úgy emlékszem, hogy az nem Milleroil, hanem Kõnig-Miller Kft. volt, és egy korábbi Dreher nevû sörözõt üzemeltetett. Ott olajjal kapcsolatos tevékenységrõl nem merült föl adat.

ELNÖK: Köszönöm. Egy másik Békés megyei vállalkozó, dr. Gila József nünbergi lakos szintén milliárdos visszaélést követett el olajügy kapcsán. Mirõl volt itt szó tulajdonképpen? Mi lett az ügy sorsa? Valójában az Ország Rendõr-fõkapitányság állományában dolgozott?

TIBOR ISTVÁN parancsnokhelyettes (VP Békés Megyei Nyomozó Hivatal): A Gila József-ügyrõl annyit tudunk, hogy a határõrség Geszt térségében megállított egy üzemanyag-szállítmányt, amit az ottani mezõgazdasági szövetkezetnek címezve szállítottak, mégpedig úgy, hogy a tankerkocsiban volt egy szállítólevél, amelynek a kibocsátója egy... már nem emlékszem a cég nevére, de követte ezt a tankerkocsit egy személykocsi is, amely ugyanezen szállítmányra vonatkozó számlát szállított, és ez pedig a Rétyi és Társa nevû cégnek a szárazbélyegzõ lenyomatával, illetve nevével volt ellátva. Ennek a cégnek volt gyakorlatilag a vezetõje dr. Gila József.

A cég mûködésével kapcsolatosan annyit sikerült feltárnunk a nyomozás során, hogy a beszerzései kimutathatatlanok voltak, sõt gyakorlatilag ami bizonyítékot be tudtunk szerezni, az csak számlázásra vonatkozott. Tehát õ különbözõ gazdasági társaságok részére számlát bocsátott rendelkezésre, ezért bizonyos jutalékot kapott. A banki átutalások színleg megtörténtek, tehát a vevõ odament vele a bankba, a banknál megtörtént az átutalási megbízással történõ befizetés, és az eladó cég részérõl jelen volt a jogosult vagy a megbízottja, fölvették a pénzt, és az idézõjelbe tett eladó, illetve a vevõ között azonnal megtörtént az elszámolás. Ezt követõen az ügy a Fõvárosi Nyomozó Hivatalhoz került áttételre.

DR. KANTA TÜNDE parancsnok (VP Központi Bûnüldözési Parancsnokság): Azzal szeretném kiegészíteni még a kollégám által elmondottakat, hogy Gila József ismeretlen helyen tartózkodott, ezért elfogatóparancsot bocsátott ki vele szemben a nyomozó hatóság, és 2000. július 6-án az elfogatóparancs eredményeként elfogásra került, jelen pillanatban is elõzetes letartóztatásban van. A bíróság 2001. február 1-jéig hosszabbította meg az elõzetes letartóztatását, tehát a nyomozás jelen pillanatban folyamatban van.

ELNÖK: Köszönöm szépen. A londoni kapcsolat összefügg-e a Gila vállalkozó tevékenységével? Ezt a londoni kapcsolatot is, ha jól tudom, a hivatal nyomozta.

DR. KLAVÁCS ANTAL parancsnok (Vám- és Pénzügyõrség Békés Megyei Nyomozó Hivatal): Gila-ügyben, amit ismerek, londoni kapcsolat nem volt. Volt egy telep egyszer, amit Londonnak hívtak, és azt felderítettük annak idején. Ez egy közös felderítés volt a Vám- és Pénzügyõrség Nyomozó Hatóságának a közös felderítése. Arról tudok, hogy volt egy ilyen London hely, de a kettõt nem bírom összekapcsolni, nem tudom összekapcsolni, legalább is dr. Gila József esetében London nem merült fel.

ELNÖK: Köszönöm. A Körös Volán olajügyében nyomozott-e a hivatal? Milyen szervezeti kapcsolódásokat tártak fel a Volán olajügyében?

TIBOR ISTVÁN parancsnokhelyettes (VP Békés Megyei Nyomozó Hivatal): A Körös Volánnal kapcsolatosan Molnár László, illetve Csongrád megyei társa volt az, aki felhasználta egy zalaegerszegi Bali Bt. nevét. Ezen bt. nevében értékesítettek a Körös Volán részére olajat. Más beszállítói, amelyekrõl tudunk, volt például a Petronex is. A Petronex Rt.-vel kapcsolatosan annyit el tudok mondani, hogy korábban említettem, hogy a Masterhand Kft. tevékenységével kapcsolatosan jelenleg is van folyamatban nyomozás. Igazából még nem különíthetõ el, külön azért, mert más cégnéven fejtettek ki tevékenységet, igazából ugyanazon elkövetõi körhöz kapcsolható, mint a Masterhandé. Tehát jelenleg is folyamatban van ebben az irányban a nyomozás.

ELNÖK: Információik szerint hoztak-e be az országba nagy számban tankerautókat? Adott-e el nagy számban a MÁV vasúti tartálykocsikat, s ha igen ezek gurulhattak-e, továbbá van-e információ arról, hogy mire hasznosították ezeket. Például beásták-e õket a földbe.

DR. KLAVÁCS ANTAL parancsnok (VP Békés Megyei Nyomozó Hivatal: Konkrétan, hogy beástak valamit a földbe, két ügyben tapasztaltuk. Az egyik ügy, amit az elõbb említettem, amit m közösen csináltunk más nyomozó hivatallal és derítettünk fel, ott vasúti tartálykocsik tartályrésze volt beásva a földbe. Ilyenrõl tudunk, ilyen volt.

Volt egy másik ügy, ahol már csak a helyét találtuk meg a beásott vasúti tartálynak. Ez egy vállalkozás volt. Ez még '93 elején indult. Annyit tudok róla mondani, mert végül is nálunk is volt ügy belõle, de végül is csempészetügy volt, tehát nem kimondottan olajügy volt. Tényleg az volt, hogy hoztak be a határon tankerautókat, de idõközben a vállalkozó, egy orvosból lett olajvállalkozó - ha jól tudom, a 70-es úton - halálos közúti balesetet szenvedett. Nem tudom most a nevét, azt hiszem, Kurucz úrnak vagy valahogy így hívták. Az õ vállalkozásánál volt az, hogy a halálát követõen eltüntették a tankerautókat, és tekintettel arra, hogy Békés megyei vonatkozása volt az ügynek, eljártunk, ami a Békés megyei vonatkozásait illette.

A tankerautók közül ha jól emlékszem, egy tankerautót és egy tartályt találtunk meg összesen. Aztán már polgári és egyéb jogi igények jöttek elõ Természetesen, s ha jól tudom, Bács-Kiskun megye folytatta a továbbiakban vámigazgatásilag az eljárást. Tehát a vámkiszabás, illetve a vámbehajtás tekintetében. De a kérdésre azt tudom mondani, hogy volt nekünk ilyen ügyünk és ebben is eljártunk. De ez nem volt jelentõs.

Aee, hogy mennyi tankerautót vagy mennyi vasúti kocsit használtak fel az olajozásnál, erre nem tudok választ adni.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kovács Ferenc rendõr törzsõrmesterrel a sarkadi volt rendõr törzsõrmester rendõri intézkedést foganatosított. Ezzel kapcsolatban a Fõvárosi Ügyészség Nyomozó Hivatala 787/2000. szám alatt nyomozást megszüntetõ határozatban tényként állapítja meg, hogy a szállított gázolaj eredete nem állapítható meg. Illetve az sem, hogy külföldrõl származna-e, valamint hogy azt a vámszervek megtévesztésével hozták volna be az országba.

Információim szerint az intézkedõ rendõr halaszthatatlan nyomozási cselekményt foganatosított, melyet követõen három napon belül dönteni kellett a nyomozás elrendelésérõl vagy megtagadásáról.

Megtette-e az ügy jövedéki ellenõrzését végzõ Békéscsabai Vámhivatal az ügyben A feljelentést önöknél.

TIBOR ISTVÁN (VP Békés Megyei Nyomozó Hivatal parancsnokhelyettese): Az ügyrõl az elmúlt hónapban értesültünk a sajtóból. A konkrét rendõri intézkedésre 1998. szeptember 12-én az éjszakai órákban került sor.

A rendõrség részérõl halaszthatatlan nyomozati cselekmény foganatosítása nem történt, hanem elõbb a gyulai vámhivatal járõreit, majd késõbb a tényleg hatáskörrel és illetékességgel rendelkezõ békéscsabai vámhivatal jövedéki alosztályát hívták ki. Õk intézkedtek, a jövedéki ellenõrzést lefolytatták, amirõl a nyomozó hivatalnak tudomása a sajtóból volt ez év szeptemberében.

Tekintettel arra, hogy a sajtócikkben olyan utalások jelentek meg, amelyekben bûncselekményre utaló kijelentések szerepeltek, ezért a legalitás elve alapján a vámhivatalt megkerestük, és kértük, hogy a jövedéki ellenõrzés során keletkezett összes iratanyagot részünkre küldjék meg, illetve ha a jövedéki bírságot kiszabó határozat született, akkor természetesen azt is kérjük.

A jövedéki eljárás anyagából annyi mindenképpen megállapítható volt, hogy a jövedéki adózás alól elvont termékrõl volt szó. Mennyiségét tekintve kiszámítható volt, hogy a bûncselekményi értékhatárt meghaladja az adózás alól elvont termék jövedékiadó-tartalma.

Ezért a nyomozást elrendeltük, majd a gyanúsítottat ki is hallgattuk, aki jelenleg BV-intézetben tartózkodik. A gyanúsított beismerõ vallomást tett. Feltárta, hogy ezt a jövedéki eljárásban lefoglalt mennyiségû olajat gyakorlatilag a méhkeréki határpont közvetlen közelében vásárolta, nyolc román rendszámú gépkocsi csempészte ezt be kannákban. Többször forgolódtak, többször átlépték a határt a rendes vámúton - nem a zöldhatáron hozták be -, tehát csempészett vámárujellegét tudtuk megállapítani, a gyanúsítottunkat jelenleg vámorgazdaság bûncselekményével gyanúsítjuk. A nyomozás pedig jelenleg is folyamatban van. (Dr. Dorkota Lajos távozik az ülésrõl.)

DR. KLAVÁCS ANTAL parancsnok (VP Békés Megyei Nyomozó Hivatal): Még annyival szeretném kiegészíteni az elmondottakat, hogy amikor az adott eset történt, a vámhivatal teljes mélységében azokkal az információkkal - amiket mi a késõbbiek során beszereztünk és amelyek alapos gyanút adtak arra, hogy egyáltalán valami történt - nem rendelkezett, és az adott esetben nem is rendelkezhetett. Megpróbálták és nem igazán volt érhetõ, hogy ha tényleg rendõri intézkedés történt, akkor a rendõrség milyen tevékenységet vagy intézkedést tett.

Azt tudom mondani, hogy azáltal, hogy a jövedéki birság kiszabásra került és azáltal, hogy most érvényesítjük az állam büntetõjogi igényét, ebben az ügyben megintcsak azt tudom mondani hogy a vámhatóság megfelelõen járt el. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Még egy kérdésem van, aztán befejeztem. Van-e információjuk arról, hogy az olajügyekbõl származó pénzeket más ügyletekbe forgatják és próbálják legalizálni. Van-e errõl információjuk.

TIBOR ISTVÁN parancsnokhelyettes (VP Békés Megyei Nyomozó Hivatal): Jelenleg van egy ügyünk, amelyben alapos gyanúnk van arra, hogy az Amerikai Egyesült Államokba ingatlanbefektetésekbe komoly összegeket juttattak ki, de ennek az anyagnak a pontos ismerete nélkül... - jelenleg fordítás alatt van ez az angol nyelvû szöveg. Amikor ez a fordítás pontosan rendelkezésre áll, akkor már konkrét, számszerû adatokat is tudunk. De olajjal kapcsolatos bûncselekmények elkövetõirõl van szó.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Vannak kérdések, amiket majd írásban el fogunk küldeni és fogjuk kérni rá a választ.

Köszönöm szépen a válaszokat. Van-e még valakinek kérdése? Tessék, képviselõ asszony!

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Nekem nincs kérdésem, elnök úr, viszont engedje meg az elnök úr és a tisztelt bizottság, hogy átadjak egy jelentést az ezredesasszonynak. Ez a jelentés nem az én birtokomba került, hanem a bizottság birtokába került, ezért nem tudom, hogy milyen úton került ki. Ez a jelentés '93-ban keletkezett.

Amit szeretnék tudni - természetesen nem most -, hogy önöknek is nyilván - mint minden szervezetnek - van iktatási rendszerük. Egy iktatókönyvbõl nyilván nyomon lehet követni egy ügyirat útját. Az iktatókönyv adatai, számai és dátumai alapján szeretném tudni, hogy mi volt a sorsa ennek a jelentésnek, hova került, ki vizsgálta.

Majd ha megismerkednek a tartalmával, akkor szeretnék arra nézve is információkat kapni, hogy a benne szereplõ tartalmi kérdések vizsgálata megtörtént vagy nem történt. 400 BB vége401/Cz (Kóródi) Ha igen, hol történt meg, és milyen eredményre vezetett? Errõl többet nem mondok, mert ugyan nálunk az anyagnak nincs különleges minõsítése, de ettõl függetlenül azt gondolom, hogy az ilyen típusú anyagok minõsége általában titkos szokott lenni, fõleg azért, mert az információk, amik benne vannak, számomra nem ellenõrzött információk.

Ezért én azt feltételezem, hogy önök a választ megfelelõ módon, annak ismeretében fogják megadni, hogy mi C-típusúlag át vagyunk világítva. Minden ezzel kapcsolatos állami és szolgálati titokhoz hozzáférünk, természetesen nem adhatjuk tovább. Ennek figyelembevételével kérem a választ.

ELNÖK: Képviselõ asszony, tisztelettel kérem, hivatalosan átküldi a bizottság ezt az anyagot.

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Én ezt szeretném átadni, elnök úr, mert nem tudom, hogy a bizottsághoz hogyan kerülnek anyagok. (Dr. Kóródi Mária átadja az anyagot dr. Kanta Tündének.)

ELNÖK: Köszönöm a szorgalmát, de szándékomban állt hivatalból átküldeni. Egyébként is tisztelettel szeretném felhívni a figyelmét képviselõ asszonynak arra, hogy bizottsági felhasználásra adtam le az anyagokat.

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Elnök úr, ez bizottsági felhasználás. A bizottsághoz került anyagokat vizsgálatra azoknak, akik erre illetékesek, oda lehet adni. Ez nem egyedül az elnök úr hatásköre, ez én személy szerint is megtehetem.

ELNÖK: Szabályosan át fogjuk küldeni, úgy, ahogy ennek rendje-módja van.

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Elnök úr, ez már régebben is megtörténhetett volna. Már túlságosan rövid idõ áll a bizottság munkájában ahhoz rendelkezésünkre, hogy itt még most heteken keresztül ezek az ügyek a levegõben lógjanak.

Engem az üggyel kapcsolatosan valójában ténylegesen az érdekel, hogy hogyan kerülnek ellenõrizetlen információk a bizottság vizsgálódásának hatáskörébe. Szeretném ezt az utat látni. Mert ha túl sok ilyen ellenõrizetlen anyag van a bizottság birtokában, ez a mi vizsgálódásunkat még az elkövetkezendõ hónapra is elterelheti olyan irányba, amilyen irányba valakinek szándéka lehet elterelni a bizottság munkáját. De ezt én nem tudom, ebben az ügyben szeretném áttekinteni, hogy ez mondjuk ebben az ügyben hogyan keletkezhetett.

ELNÖK: Van-e még kérdés? (Balog László jelentkezik.) Tessék, képviselõ úr!

BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Én a parancsnok asszonytól szeretnék pár kérdésre választ kapni.

Az eddig meghallgatások alapján tudjuk, hogy a számítógépes feldolgozását a VPOP-nak egy magáncég végzi. A kérdésem a következõ: az operatív anyagok földolgozása hol történik? Nem kell cégeket nevesíteni, csak az a kérdésem, hogy önök belsõleg végzik a számítógépes nyilvántartást vagy ugyanaz a cég végzi, amely egyébként a VPOP adatnyilvántartását kezeli?

JUHÁSZ JÁNOS fõosztályvezetõ (VP Különleges Ügyek Fõosztálya): Ha megengedi, tisztelt képviselõ úr, akkor válaszolnék én. Természetesen nem arról a cégrõl fogok szólni, mint amelyikre ön gondolt. Ez egy belsõ nyilvántartási rendszer.

Visszatérve egyébként erre a számítógépes nyilvántartásra: igaz, hogy akkoriban a számítógépes nyilvántartásunk nem volt az igazi, de azért hadd mondjam el, hogy két hete volt itt körülbelül a Vámigazgatás Világszövetségének a fõtitkára, és példa értékûnek mondta ezt a ma már mûködõ nyilvántartást és azt a rendszert, ahogyan dolgozunk.

Köszönöm szépen.

BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Köszönöm szépen a megnyugtató választ. Nyilván önöknél, az önök nyilvántartása alapján, a zárt belsõ nyilvántartás alapján nem lehetséges semmiféle utólagos és manipulatív játék a nyilvántartással. Ezt megállapításként mondom, nem is teszem föl kérdésnek, mert a válasz számomra megnyugtató volt.

Ugyanakkor van egy másik kérdésem is: Bencze úr amikor itt járt, körülbelül 30 döglött ügyrõl beszélt. Én szeretném megkérdezni, hogy a döglött ügyekkel kapcsolatban, amelyeket azért szüntettek meg, mert eltûnt a cég, ha most újra átnézzük ezeket az ügyeket, akkor várható-e, hogy a döglött ügyeknél újravizsgálják ezeket a problémákat?

DR. KANTA TÜNDE parancsnok (VP Központi Bûnüldözési Parancsnokság): A döglött ügyeknél arra gondol, amikor bizonyítékhiányos megszüntetésre került sor? (Balogh László: Vagy akkor, amikor eltûntek a cégek, mert fantomcégek voltak.) Kettéválasztom. Jó? Mert vannak olyan ügyek, amelyek belekerülhettek ebbe a kategóriába azért, mert az adott cég felelõs vezetõje nem található meg, tehát ezek ellen elfogatóparancs van kiadva, többük ellen nemzetközi elfogadóparancs is, illetve a sajtó és a média segítségével a Vám- és Pénzügyõrség ezeket a személyeket folyamatosan ismerteti a lakossággal, és amennyiben bármilyen információ felmerül, akkor nyilván ebben az ügyben folytatni kell a nyomozást, illetve ha meglesz az a személy, aki körözés alatt áll.

A másik kérdésére válaszolva: amely ügyekben úgy került sor megszüntetésre, hogy vagy nem állapítható meg a tettes kiléte, azoknak egyetlen egy korlát mutatkozik, az elévülés. Tehát ha az elévülési idõn bármilyen olyan információ kerül a nyomozóhatás birtokába, amely az ügy eredményes felderítését elõsegíti, természetesen a nyomozó hatóság tudja folytatni a nyomozást. Egy korlát van, az elévülés. De ez a felfüggesztett ügyeknél is...

BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Bocsánat, az elévüléssel kapcsolatban. Való igaz, különösen az elején, az elévülés, illetve a bûncselekmények elkövetése után viszonylag kis tételek voltak. Valaki eltûnik, kivárja, aztán visszajön és kész.

Szerintem - nyilván nem az önök kompetenciája, csak úgy mondom a jegyzõkönyvnek is meg saját magunknak is - ilyen esetekben, ha tudjuk, hogy ki az elkövetõ, és nem találjuk, akkor az elévülésnél itt valamiféle lehetõséget kellene biztosítani arra, hogy ha elõkerül, akkor a kiesett idõ ne az elévüléshez kapcsolódjon.

DR. KANTA TÜNDE parancsnok (VP Központi Bûnüldözési Parancsnokság): A büntetõeljárási törvény szabályozza és a Btk. Bizonyos élet ellenes bûncselekmények is elévülnek.

ELNÖK: Köszönöm szépen a kérdést és a választ is. Hadd kérdezzem meg tisztelettel Molnár István nyugalmazott õrnagy urat, kíván-e az elhangzottakhoz hozzáfûzni valamit?

DR. MOLNÁR ISTVÁN volt parancsnok (VP Békés Megyei Vámhivatal): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Mivel én 1992. október 31-ig voltam a békéscsabai vámhivatal parancsnoka, egyfolytában több mint húsz évig, de amúgy 28 évig voltam.

Én alakítottam ki - itt elhangzott - az országban elsõk között a nyomozócsoportot. Akkor is voltak nyomozati meg szabálysértési elõadók, de akkor még Békés megyében ilyen olaj..., de inkább Budapesten meg máshol kezdõdött, és akkor kezdõdött ez a Molnár '93-94-ben odajönni.

Akkor még inkább a nagyobb hangsúly ott volt, hogy a vállalatok tönkrementek, és akkor voltak ezek a csõdegyeztetések, vámszempontból eladósodtak vállalatok, például az Erdõdi Cipész Ktsz. 80 millió forinttal, és akkor volt egy olyan utasítás, hogy csõdegyezséget kötni velük, hogy amennyiben a vámot fizetik, ott bírság, kamat elengedésérõl volt szó.

Ezek voltak a jellemzõk, tehát a vám-, deviza- és az adócsalásokban voltunk Békés megyei szinten illetékesek. Olaj nem volt. '92. szeptember 1-jével megalakult nálunk is a nyomozócsoport, és ezek a nagy ügyek lényegében késõbb kerültek látókörbe, akkor alakultak ki, akkor voltak ezek az országos... Mást nem tudok mondani.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Én is köszönöm szépen. A meghívott vendégeink közül kíván-e még valaki valamit mondani? (Nincs jelzés.) Megköszönöm a tájékoztatójukat, a kérdésekre adott válaszokat. A bizottság egyelõre határozatképtelen.

BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Miért? Ha kint van Juhász úr, akkor határozatképesek vagyunk.

ELNÖK: Szükség van a határozatképességre.

BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Juhász úr befejezi a cigarettázást, és utána elkezdhetjük.

ELNÖK: Javasolni fogom a nikotintabletta bevezetését a hó végéig. Megköszönöm a részvételüket. Ha óhajtnak maradni, örömmel vesszük, ha pedig menni kívánnak, köszönjük szépen a részvételt. (A Békés Megyei Vámnyomozóhivatal volt és jelenlegi vezetõi elhagyják a termet. - Rövid szünet.)

Az "Egyebek" napirendi ponton belül a határozati javaslat megvitatása következik. A határozati javaslathoz van-e valakinek hozzáfûznivalója? (Senki sem jelentkezik.) Az elõterjesztõnek adom meg elsõsorban a szót.

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Elnök Úr! Még egyszer nem kívánom elõterjeszteni, a múlt alkalommal már elmondtam az indokaimat ezzel a határozati javaslattal kapcsolatban.

ELNÖK: Csak annyit kérdeznék, hogy ezzel a javítással megfelel-e.

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Igen.

ELNÖK: Képviselõ úr!

BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Köszönöm szépen. Nyilván minden mondathoz lenne két kérdésem, de miután megvitattuk ezt a kérdést és ezt a témát, én csak annyit szerettem volna javasolni, hogy vita nélkül fogadjuk el. Ez egy ügyrendi javaslat.

ELNÖK: Aki elfogadja, kérem, kézfelnyújtással jelezze! (Szavazás.) Hét igen. Köszönöm. (Dr. Kóródi Mária jelentkezik.) Tessék!

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Ennek szellemében tisztelettel arra kérem a bizottságot, hogy nézzük meg név szerint is, hogy kik követték el ebben a vonatkozásban a legsúlyosabb kötelezettségszegést. Azt gondolom, hogy Simicska Lajos, aki még csak nem is jelzett a bizottság számára, hogy miért is nem tud részt venni a bizottság ülésén, ezt a fajta kötelezettségszegést elkövette, ezért javaslom, hogy Simicska Lajost nevesítsük abban a vonatkozásban, hogy a bizottság határozata alapján a magatartása nem felelt meg azoknak az elvárásoknak, amelyeket a bizottság a saját határozata alapján is elvár a meghallgatandóktól.

ELNÖK: Balogh képviselõ úr!

BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Köszönöm szépen. Természetesen soha nem fogok olyan ügyben védõként megszólalni, amely üggyel elvileg is egyetértettem, de én kérem a képviselõ asszonyt, hogy hagyjuk a bizottsági meghallgatások végére, és a legvégén hozzunk egy átfogó ilyen jellegû nyilatkozatot, mert nem hiszem, hogy most egy név vagy két név nevesítésével akkor, amikor most fogadtuk el ezt a határozati javaslatot, azt mondjuk, hogy most elfogadtuk, de egyébként két hónappal ezelõtt ez meg ez nem jött el. Ezt én egy nagyon fontos határozati javaslatnak tartom. Azt gondolom, hogy ennek úgy kellene mûködnie, hogy amikor a bizottság elvégzi a határozati javaslat tárgyalását, akkor vissza lehet tekinteni az egész eddigi idõszakra, és fel lehet sorolni, hogy egyébként ezeket hívtuk meg, és egyébként ezek nem jöttek el. Tehát én nem javaslom, hogy közbülsõ állomásként most elkezdjünk nevekkel foglalkozni. Remélem, hogy azzal, hogy a határozatot meghoztuk, ez figyelemfelkeltõ lesz, és akiket azóta meghívtunk, ezt tudomásul veszik. Azt gondolom, hogy meg kellene várni egyben az egészet.

ELNÖK: Kóródi Mária!

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Annyi kompromisszumot tennék most, hogy ezt a határozati javaslatot így általánosságban küldjük el mindazoknak, akik indok nélkül távol maradtak a bizottság ülésétõl, ezzel adva nekik még egy lehetõséget (Balogh László egyetértõleg bólint.), hogy esetleg a bizottság felé adjanak egy konkrét jelzést abban a kérdésben, hogy miért is nem vesznek részt, vagy miért nem tartották indokoltnak, hogy a bizottság elõtt megjelenjenek, illetve milyen okuk volt arra, hogy mindenféle indoklás nélkül ne jelenjenek meg. Ez azt jelenti, hogy többek között Simicska Lajos úrnak küldjük ki ezt a határozati javaslatot azzal a felhívással, hogy ennek alapján is adjon a bizottság számára magyarázatot arra, hogy miért nem jelent meg, és miért nem indokolta a távolmaradását. Ha ez elfogadható, képviselõ úr (Balogh László egyetértõleg bólint.), akkor ez a közbensõ javaslatom.

ELNÖK: Nekem is van egy közbensõ javaslatom, az, hogy tegyük be a jelentésbe, hogy kik nem jelentek meg a bizottsági meghallgatáson.

BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Ha elfogadható mint egy mentõöv, még egy lehetõség van, miután már, bocsánat, hogy azt mondom, hogy az esemény után hoztunk egy ilyet. (Dr. Kóródi Mária: Elõtte is volt egy alkotmányunk.)

ELNÖK: Átadjuk az MTI-nek, és így megjelenik a sajtóban. (Dr. Kóródi Mária jelentkezik.) Képviselõ asszony!

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Azt gondolom, hogy mivel az ülés nyilvános, ez teljesen rendjén való, de ettõl függetlenül az mégis egy másfajta aktus, amikor az elnök úr azt mondja és leírja, hogy a bizottság ezt a határozatot hozza, hogy "Tisztelt Simicska Lajos Úr!", cím stb., a bizottságunk ezt a határozati javaslatot hozta általánosságban, kérjük, hogy adjon választ arra, hogy miért nem vett részt a bizottság meghívására a bizottság munkájában. Ha erre sem reagál, akkor lehet a jelentésben még konkrétabban megfogalmazni. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Az egyebekkel kapcsolatban tessék, kinek van felvetése? (Balogh László jelentkezik.) Tessék, képviselõ úr!

BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Nekem még egy kérdésem, egy tematikus javaslatom lenne, mert most már másodszor ültünk végig egy ilyen maratoni meghallgatást és komolyan, minden pejoratív felhang nélkül mondom, hogy becsülöm azt a munkát, amit elnök úr a konkrét kérdésekben fölvetett. Nekem egy kérésem lenne. Látszik, hogy ez a kérdések sora, egy szakszerûen fölépített és legtöbbször konkrét ügyekre való utalással kibõvített kérdéssor volt. Szeretném kérni azt elnök úr, hogy ha a jövõben ilyenek is lesznek, hogy amennyire lehet és ha azt itt elhangzottak nem a meglepetésszerû föltétele a dramaturgiája a kérdésföltevésnek, akkor most is több információt kaptunk volna, ha a hivatal a konkrét ügyekre való kérdésnél megkapja elõre a kérdéseket és akkor akár már az írásos anyagba is beépülhetett volna.

Nem akarom befolyásolni az elnök urat, hogy mit tegyen és hogy tegye, én csak arra teszek javaslatot, hogy fontolja meg elnök úr, hogy ha vannak ilyen kérdések, akkor itt mondjuk legalább hat-hét olyan választ kaptunk, hogy nem tudunk konkrétan válaszolni, megvizsgáljuk és írásban meg fogjuk tenni. Ha konkrét ügyekre kérdez rá elnök úr vagy kérdez rá bárki, aki szándékozik ilyeneket megfogalmazni, ha egy mód van rá és lehetõség, ha ezt elõre fölteszi, akkor itt már válaszokat is kapunk rá. Én ezt tényleg nem pejoratív értelemben mondtam.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm a javaslatot. Egyébként ezzel a tematikával a bizottság kap egy olyan képet mondjuk Békés megyérõl vagy a Békés megyéhez fûzõdõ kapcsolatokról, amik más formában nem érvényesülnek. Mert ezt látni kellett, hogy volt, dolgoztak, nyomoztak ügyekben, és hogy az eredményessége mi volt, az egy külön kérdés. (Balogh László: Lenne még egy kérésem.) Igen?

BALOGH LÁSZLÓ (MDF): A következõ: három bizottsági üléssel ezelõtt született egy döntés Homoki úr meghallgatásáról és akkor elnök úr kapta a feladatot, illetve vállalta el, hogy egyeztet Homoki úrral egy idõpontot. Azóta ez most már a harmadik bizottsági ülés, szeretném tudni, hogy Homoki urat mikorra lehetne, már csak azért is, mert tematikailag most már olyan jönnek, hogy minisztereket, rendõröket hallgatunk meg, tehát hova lehet ezt az ügyet berakni úgy, hogy - már bocsánat, hogy ezt mondom - ne lehessen az adott témát összemosni más meghallgatásokkal. Azért szeretném tudni, hogy elnök úr mire jutott az államtitkár úrral.

ELNÖK: Egyeztetni nem volt még lehetõségem, nem voltam itthon egy hétig, így annyit tudok mondani, hogy egyeztetek majd vele, amennyiben el tud jönni akár a következõ bizottsági ülésre vagy az azt követõre, meg fogjuk hívni. (Dr. Kóródi Mária jelentkezik.) Képviselõ asszony?

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Szeretném kérni, hogy érjen rá, szeretnénk kérni Homoki úrtól, hogy november 30-áig érjen rá valamelyik bizottsági ülésre.

ELNÖK: Meg fogom vele beszélni. Tisztelettel kérem az ügyészség képviselõjét!

DR. BÍRÓ KORNÉLIA (Legfõbb Ügyészség): Az itt felmerült témákkal kapcsolatban - több is van. Az egyik, hogy a Fõvárosi Ügyészségi Nyomozó Hivataltól tájékozódni fogok arról, hogy az itt hivatkozott MÁV-dokumentumokat milyen ügyben, milyen terjedelemben kérték el. Errõl majd tájékoztatni fogom a bizottságot. A Körös Volánt érintõ eljárással kapcsolatban, amely még a bizottsági ülés elején Kóródi Mária képviselõ asszonytól hangzott el, úgy gondolom, hogy a válasz lényege elhangzott Pallag elnök úr, illetve a Vám- és Pénzügyõrség Békés megyei parancsnoka részérõl, hogy jelenleg is folyamatban van egy vizsgálat.

A folyamatban levõ vizsgálatról legfeljebb még az ügyszámot tudnám elmondani, illetve hogy pontosan mikor indult, úgyhogy nem tudom, hogy szükséges-e erre vonatkozóan, hogy legközelebb részletesebb adatokat is szolgáltassak. Az Éles Gyulával kapcsolatos, a mai sajtótájékoztatón felvetett ügyre a képviselõk meg fogják kapni a megfelelõ választ, de errõl röviden majd szintén tájékoztatni fogom a bizottságot.

Arra a kérdésre, hogy a gazdasági társaságokra vonatkozó adatszolgáltatással mi a helyzet, annyi tudok egyelõre mondani, hogy a korábbi információkhoz, tájékoztatáshoz képest nincs új mondanivalóm, a legfõbb ügyész úr döntése folyamatban van.

Hátravan még a múltkor bizottsági üléssel kapcsolatban a meghallgatott személyek által elõadott eljárásokról a tájékoztatás. Ha ezt a bizottság igényli, akkor megpróbálom röviden összefoglalni. Ez a meghallgatott Némethné elleni eljárás, illetve az 53 személy ellen adócsalás miatt folytatott eljárás és az Algyõi Közéleti Egyesület által tett feljelentés sorsa. Igényli-e a bizottság?

ELNÖK: Kérjük szépen.

DR. BÍRÓ KORNÉLIA (Legfõbb Ügyészség): Az Algyõi Közéleti Egyesületrõl a következõket sikerült megtudnom. Ennek a vezetõje Molnár Mihály, a meghallgatott személy. Õ az egyesület képviselõje. Az egyesületet 1998-ban jegyezték be, tehát bejegyzett egyesület, és megalakulása arra az idõpontra tehetõ, amikor az algyõi önkormányzat, mint község kivált Szeged városból. Ez 1997. október 1-jével történt meg. Az Algyõi Közéleti Egyesület az Állami Számvevõszék vezetésénél és Molnár Róbert országgyûlési képviselõ útján elérte, hogy az algyõi önkormányzatnál soron kívül állami számvevõszéki vizsgálatot tartsanak. Ez megtörtént 1999. decemberében. Ezt a Csongrád Megyei Állami Számvevõszéki Iroda végezte.

E számvevõszéki jelentés alapján az Algyõi Közéleti Egyesület feljelentést tett a szegedi rendõrkapitányságon 2000 júniusában, és feljelentéskiegészítést követõen, amelynek során Molnár Mihályt részletesen meghallgatták, továbbá könyvszakértõt rendeltek ki az állami számvevõszéki anyag büntetõjogi szempontú és könyvelõi vizsgálatára, 2000. augusztus 15-én a szegedi rendõrkapitányság megtagadta a nyomozást bûncselekmény alapos gyanúja hiányában.

A feljelentés az önkormányzati képviselõ-testület, a polgármester és az önkormányzat közhasznú társasága vezetõje ellen szólt számviteli fegyelem megsértése és hanyag kezelés miatt. A nyomozás megtagadásának oka, hogy vagyoni hátrány nem keletkezett, nem mutatható ki, így hanyag kezelés nem merülhet föl. A számviteli fegyelem megsértése pedig azért nem valósult meg, mert a számvevõszéki jelentés szerint valóban voltak a gazdálkodásban, a könyvvitel és a belsõ ellenõrzés rendjében kisebb hiányosságok, ezek azonban nem voltak olyan lényegi hiányosságok, amelyek a gazdálkodás áttekintését jelentõsen megnehezítették vagy meghiúsították volna, ez a bûncselekmény feltétele.

A döntést a Szegedi Városi Ügyészség is vizsgálta panasz alapján, a panaszt nem találta megalapozottnak, a határozatot helybenhagyta. Molnár Róbert országgyûlési képviselõnek a legfõbb ügyész úrnak intézett kérésére a Legfõbb Ügyészség is felülvizsgálta ezt a nyomozást megtagadó határozatot és megalapozottnak tartotta. 430

Ennyit az Algyõi Közéleti Egyesületrõl.

Németh Róbertné bûnügyérõl. Emlékeztetõül, õ a hódmezõvásárhelyi Rákóczi Tsz pénztárosa volt. 1999. április 8-án emelt ellene vádat a Hódmezõvásárhelyi Városi Ügyészség különösen nagy értékre elkövetett sikkasztás büntette és magánokirat-hamisítás miatt. A Hódmezõvásárhelyi Városi Bíróság 2000. március 22-én hozott elsõfokú ítéletet, a vádirat szerinti cselekményben bûnösnek mondta ki, 2 év 6 hónap szabadságvesztést állapított meg és 10 millió 300 ezer forint kártérítésre kötelezte, a vagyona egyébként zár alá van véve a büntetõeljárásban.

A terhére rótt bûncselekmény lényege az, hogy mint pénztáros, egyedül kezelte 1995 és 1998 októbere között a termelõszövetkezet illetékbélyeg-beszerzését, és eszközölt a beszerzések alapján kifizetést. Ez idõ alatt 75 darab olyan illetékbélyeg vásárlásról a postától történt számlát hamisított meg, amely alapján ezt a 10 millió 300 ezer forint többletet felvette és eltulajdonította. Ezt a bûncselekményt 22 tanú vallomása támasztotta alá, illetve az írásszakértõi vélemény, amely megállapította, hogy a meghamisított számlákon valószínûsíthetõ Németh Róbertné hamisítása, illetve ez alapján, a hamis számlák alapján történt kiutalásokon is egyértelmûen az õ aláírása olvasható más személyek névaláírásaként.

Németh Róbertné érzékeltette, hogy az ellene indított eljárás és a bíróság által megállapított bûncselekmény összefüggésben lehet a termelõszövetkezet vezetõi által elkövetett bûncselekményekkel, illetve azzal olyan összefüggés állhat fenn, hogy õ túl sokat tudott mint tanú, és ezért mintegy bosszú volt ellene ez az eljárás.

Németh Róbertné az egész eljárás során tagadta a bûncselekmény elkövetését, konkrétan azonban nem nevezett meg személyeket, hogy ki mûködhetett közre az elkövetésben vagy esetleg ki utasította õt az elkövetésre. Ezt közvetlenül csak az ítélet elõtt egy írásbeli védekezésben nevezte meg, a termelõszövetkezet vezetõje és könyvelõje volt, akiket megnevezett, így a bíróság foglalkozott ezzel, és ítéletének indoklásában kitért arra, hogy miért nem fogadható el ez a védekezés.

Az ezt megelõzõ bûnügy pedig a szegedi rendõrkapitányságon és a Szegedi Városi Bíróság elõtt folyt Kovács László és 52 társa ellen adócsalás és más bûncselekmények miatt. A vádirat egyetlen része érinti a hódmezõvásárhelyi Rákóczi Termelõszövetkezetet, az sem olyan viszonylatban, hogy ott bármilyen tisztségviselõ bûncselekményt követett volna el, hanem sértettként merült fel a termelõszövetkezet olyan vonatkozásban, hogy rossz minõségû, feltételezhetõen szõkített olajat vásároltak - 26 ezer 680 litert -, és e rossz minõségû termék forgalomba hozatalának sértettjeivé váltak. A késõbbiekben ebben az eljárásban a Szegedi Városi Bíróság ítéletét a megyei bíróság hatályon kívül helyezte, új eljárás lefolytatására utasította a bíróságot, amelyben 2000. július 7-én született meg az újabb elsõfokú ítélet, tehát jogerõs ítélet még nincs. Idõközben a Szegedi Városi Ügyészség a vádiratot több tekintetben módosította, és a rossz minõségû termék forgalomba hozatalára vonatkozó rész kimaradt a vádból. Tehát a Rákóczi Tsz-re vonatkozó két-három mondatos állítás sem lett már az eljárás tárgya.

Tanúként valóban meghallgatták Németh Róbertnét ebben az eljárásban, ez a tanúzás viszont arra a körülményre terjed ki még a korábbi, meg nem ismételt eljárásban, illetve a rendõrségi eljárás szakaszában, hogy kik voltak azok a személyek, felismeri-e õket, adjon róluk személyleírást, akiktõl ezt a bizonyos rossz minõségû olajat vásárolta, merthogy azok hamis iratokkal léptek fel, illetve forgalmazták az olajat.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e még valakinek kérdése? (Juhász Ferenc jelentkezik.)

Parancsoljon!

JUHÁSZ FERENC (MSZP): Elnök Úr! Arra szeretném kérni a bizottságot, hogy dr. Bíró Kornélián keresztül kérjük meg a legfõbb ügyész úrtól azt, hogy az adatvédelmi biztos milyen kifogásokat emelt a nekünk átnyújtandó tulajdonosi háló ügyében, hogy mi is pontosan megismerhessük azt, hogy mi késztette a legfõbb ügyész urat arra, hogy gyakorlatilag sokáig fontolja ezt az ügyet. (Dr. Bíró Kornélia jelentkezik.)

ELNÖK: Parancsoljon!

DR. BÍRÓ KORNÉLIA (Legfõbb Ügyészség): Ha ilyen kérése van a bizottságnak, én természetesen továbbítom.

ELNÖK: Akkor tisztelettel kérjük, hogy a fõvárosi fõügyészség nyomozó hivatalától...

DR. BÍRÓ KORNÉLIA (Legfõbb Ügyészség): Igen, a következõ ülésen.

ELNÖK: ...a rendõrhalálok anyagát kérjük meg a bizottság számára. Egy része egyszer már megérkezett, de szükség volt anyagra, és azt visszaküldtük. Olyan szóbeli megállapodás van, hogy ha a bizottságnak szüksége lesz az anyagra, akkor megküldik ismét.

DR. BÍRÓ KORNÉLIA (Legfõbb Ügyészség): Ez pontosan milyen anyag?

ELNÖK: Ez a rendõrhalálokkal kapcsolatos anyag.

DR. BÍRÓ KORNÉLIA (Legfõbb Ügyészség): Nem tudom, hogy ebben lezárták-e már a nyomozást, mert ezt is október végére ígérték.

ELNÖK: Nincsen információ róla.

DR. BÍRÓ KORNÉLIA (Legfõbb Ügyészség): Ezt a bizonyos felkérést nem lehetne írásban a legfõbb ügyész úrhoz intézni, amit Juhász alelnök úr vetett fel?

JUHÁSZ FERENC (MSZP): Úgy gondolom, hogy nincsen akadálya, ha a többiek is egyetértenek vele. (Dr. Kóródi Mária: A jegyzõkönyv részlete is ugyanolyan jó. - Balogh László jelentkezik.)

Parancsoljon!

BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Köszönöm szépen. A múltkor, amikor ez szóba került, akkor már eléggé a nap vége felé voltunk, mint ma, de azért a következõt kell elsõ körben tisztáznunk. Ugye mi átestünk egy "C" típusú vizsgálaton, a szakértõink is átestek. A legtitkosabb operatív anyagokhoz is hozzájutunk. Most, amikor arról van szó, hogy kérjük ezt az anyagot, akkor nem arról van szó, hogy ezt mi nyilvánosságra hozzuk, az majd egy késõbbi döntés, hogy nyilvánosságra hozzuk-e vagy sem, és nyilván, ha nyilvánosságra hozzuk, akkor az nem az ügyészség megkerülésével történõ döntés lesz. Egyelõre arról van szó, hogy ha én bizottsági tagként bármely az elmúlt tizenegy évben végzett operatív anyagot is meg tudok nézni, akkor nem értem azt, hogy ugyanilyen bizottsági tagként ezeket az úgynevezett olajtérképeket miért nem tudom megkapni.

Számomra az is elfogadható, hogy ha azt mondjuk, hogy ugyanolyan körülmények között tekintünk bele ezekbe a jegyzõkönyvekbe, mint ahogy beletekintünk az operatív anyagokba is, ha ez plusz védelmet jelent, és majd utána, amikor ezekbõl az anyagokból levonjuk a következtetéseket, akkor nyilván konzultálni fogunk az ügyészséggel is és más szervekkel is, hogy ebbõl mit hozhatunk nyilvánosságra. De egyelõre én értetlenül állok az elõtt, hogy mi, a bizottság tagjai nem láthatjuk ezt az anyagot. (Dr. Kóródi Mária jelentkezik.)

ELNÖK: Tessék, képviselõ asszony!

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Bocsánat, csak közben kérdezem, hogy megérkezett-e már a Majtényi úr válasza a fõügyész úrnak.

DR. BÍRÓ KORNÉLIA (Legfõbb Ügyészség): Az elõzetes válasz már augusztusban megérkezett, most újabb válaszra várunk. (Dr. Kóródi Mária: És az még nem érkezett meg?) Az még nem. Most csak egy kis jogszabály-magyarázatot szeretnék adni, hogy a titokkörök különbözõk. Két különbözõ kör az, hogy a közérdekû adatok nyilvánossága korlátozva van az államtitok és a szolgálati titok által. Ebben a titokkörben kapta meg a felhatalmazást a bizottság. Egészen más jogi szabályozási terület és más alapjog a személyes adatok védelme és ezt a két dolgot nem lehet ugyanúgy kezelni, nem ugyanazok a szabályok vonatkoznak rá.

ELNÖK: Tessék, képviselõ asszony!

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Szóval már nagyon sok ilyen magyarázatot hallottunk arra, hogy miért is nem kapjuk meg ezt a tulajdonosi hálót. Egy dolgot szeretnék itt csak tisztelettel az ügyészség figyelmébe ajánlani. Az ügyészséget ez a bizottság felkérte egy olyan munka elvégzésére, amelyet egyébként a bizottság is el tudna végezni, ha elegendõ pénze, energiája, ismerete, információja lenne. Tehát ez egy hozzáférhetõ információhalmaz, csak borzasztó sokat kell rajta dolgozni, különösen azoknak, akiknek még az adatokat is be kell szerezni, amelyek önöknél már egy az egyben rendelkezésre állnak. Nem titkosak, semmi ilyesmi nincsen, ezek olyan adatok, amelyek csoportosítására, elrendezésére lett az ügyészség felkérve gyakorlatilag olyan módon, hogy annak a parlamenti bizottságnak a munkáját egy állami szerv segítse, amely állami szerv erre képes, mert nála ez egyszerûbben rendelkezésre áll.

Tehát itt valami félreértés lehet abban a kérdés, hogy mi az, amit megkaphatunk és mi az, amit nem, mert ezt az anyagot meg lehetne csinálni, most mondhatná az ügyésznõ, hogy akkor csináljuk meg, de itt igazából egy parlamenti vizsgálóbizottság munkáját segítõ felkérésrõl volt szó és nem arról, hogy önök egyébként megcsináltak egy olyan eljárást, ami az önök feladatkörébe tartozik, és ezt most személyiségi jogi védelemre hivatkozva nem adják át nekünk. Tehát ez egy különbség ebben a vonatkozásban. Azt gondolom, hogy ezt érdemes lenne megfontolni.

DR. BÍRÓ KORNÉLI (Legfõbb Ügyészség): Nem tudok a korábbiakhoz képest mást elmondani, elmondtam mindent, amit ezzel kapcsolatban mondhatok.

ELNÖK: Balogh képviselõ úr!

BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Köszönöm. Én sem újabb kérdést szeretnék megfogalmazni, csak a helyzet abszurditására szeretnék példát mondani. Jelen esetben, ha megkérdezem a Belügyminisztériumot, az ORFK-t vagy bármelyik más hivatalt és azt mondom, hogy szeretném tudni X. Y. cégnek az adatait, amely cég egyébként bûncselekmény érintettsége folytán rákerült egy kilencszázvalahányas listára és meg szeretném kérdezni, hogy folyik-e operatív vizsgálat a cég vagy tulajdonosai vagy ügyvezetõje ellen, és ha folyt, akkor még az operatív anyagba is bele tudok tekinteni. Sõt, nemcsak azt tudom meg, hogy ki volt a könyvelõje és melyik bankfiókban tartotta a pénzét, hanem ad abszurdum azt is megtudhatom, ha volt ilyen, hogy az ügyvezetõ kivel telefonált, mikor, hány óra hány perckor.

Tehát most itt semmi egyébrõl nincs szó, csak arról, hogy ezeknek a cégeknek egy komplex statisztikai adatgyûjtése történjen meg. Ugyanúgy, amikor bizottsági tagként fordulok bármelyik hivatalhoz, hogy bele szeretnék tekinteni X. Y. cég adataiba vagy érintett személy operatív eszközökkel végzett vizsgálati anyagába, akkor ez a cég, akitõl én kérem ezeket az adatokat, még soha nem fordult az adatvédelmi biztoshoz, hogy megmutathassa nekem ezeket az adatokat.

Tehát nekem az a problémám, hogy itt elkészült a bizottságunk jelentésének gerincét adó vizsgálat, és minden garancia adva van arra, hogy ezt az országgyûlési képviselõk megtekinthetik. Nyilván, ha az a garancia, hogy ne kapjuk kézbe, akkor elmegyünk abba a helyiségbe, ahol ezt megtekinthetjük, nem készíthetünk jegyzeteket ugyanúgy, mint más alkalommal, és azt mondjuk, hogy a következtetéseket le tudjuk belõle vonni.

Tehát nekem csak ez a problémám és nem kérdésként vetettem föl, mert tudom, hogy ön erre most válaszolni nem tud, de a konzultációk folyamán nyilván tisztázhatók ezek a kérdések, mert én lehetõséget látok arra is, és magunkban is keresem egy kicsit a hibát, hogy talán nem jól vetettük föl ezt a témát és nem mondtuk el pontosan, hogy itt mirõl van szó. Tehát nem arról van szó, hogy ez a jelentés átkerül ide, itt lefénymásoljuk X. példányban és akkor mi vagy valaki más szépen nyilvánosságra hozza. Természetesen az anyag tanulságát nyilvánosságra lehet hozni, de az a nyilvánosságra hozatal nyilván a Legfõbb Ügyészséggel való konzultáció után történik vagy történhet meg. Hangsúlyozom, nem ragaszkodom ahhoz, hogy ide kerüljön, ugyanúgy, ahogy el tudok menni a Belügyminisztériumba megnézni ezeket az anyagokat, elõzetes bejelentés alapján oda is át tudok menni betekintésre. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Alelnök úr?

JUHÁSZ FERENC (MSZP): Elnök úr, köszönöm. Én azért berzenkedtem itt mindenféle kommentártól, mert nyilvánvalóan nem Bíró Kornélia dönt arról, hogy mirõl van szó. Nem az õ páncélszekrényében van, nem az jó szándékán vagy jogi véleményén múlik a dolog, hiszen az ügyészség egy nagyon hierarchizált szervezet, ahol a legfõbb ügyész dönt. Bíró Kornélia azt teheti meg, hogy az itteni észrevételeket, vélemények tolmácsolja.

Amiért én szót kértem, az az, hogy azt szeretném erõsíteni, amit képviselõtársaim mondtak, azt az elégedetlenséget, hogy nem kaptuk meg. De én azzal már nagyon nem értenék egyet, amit Balogh képviselõ úr már ilyen visszalépünk hármat, hogy tulajdonképpen már nem is nagyon kell a dokumentum. Azt gondolom, hogy a bizottság az eredeti álláspontjához tartsa magát. Ha ez nem érkezik meg idõben, akkor meg kezdeményezze a legfõbb ügyész újbóli meghallgatását, de az már egy másik történet. Egyelõre azt várjuk meg, hogy milyen jogi érvek hangzottak itt el a két hivatalosság levelezésében és utána majd a bizottság eldöntheti, hogy mit tesz.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Képviselõ asszony?

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Elnök úr, nagyon fogy a bizottság ideje, ezért azt szeretném tisztelettel javasolni, hogy mondjunk egy szorosabb határidõt is az ügyészség számára, hogy valamilyen konkrét tájékoztatást kapjunk. Akár a nyilvánosság útján juttassuk el felkérésünket Majtényi adatvédelmi biztos úrhoz, hogy gyorsan adjon választ a legfõbb ügyész úr kérdéseire, hogy ez a kifogás a továbbiakban ne álljon meg, hogy még nem kapott választ, mert nem mindegy, hogy nekünk november 29-én délután 5-kor mondják, hogy mégsem lehet megnézni vagy pedig mondjuk október végén. Azt javaslom, hogy ezek a kérdések nyilván áttekinthetõek, most van október 24-e, a következõ bizottsági ülésig, azaz október 30-áig kérjük az anyagot, vagy pedig azt az adatvédelmi biztos által alátámasztott véleményt, hogy ezt mi nem kaphatjuk meg. Köszönöm szépen.

Természetesen gondolom, ezt lehet külön írásba is foglalni, de az is egy lehetséges megoldás, hogy a jegyzõkönyv vonatkozó részét az ügyész asszony megkapja és átadja az ügyész úrnak. (Balogh László: Kísérõlevéllel. - Juhász Ferenc: Tisztelettel kérdem, szavazunk-e még. - Dr. Kóródi Mária: Szavazhatunk.)

BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Az a kérdés, hogy ez a képviselõ asszony kérése vagy a bizottság határozata azt mondja, hogy a bizottság határozata. Azut kell most eldönteni. (Dr. Kóródi Mária: Akkor szavazzunk!)

ELNÖK: Aki elfogadja az idõpontot? (Szavazás.) Egyhangú. A bizottságnak ilyen létszámmal kellett volna venni az elõzõket, s akkor minden rendben lenne. (Tanácskozás.)

A Belügyminisztérium képviseletében szeretném kérni még; Örményi úr felé lenne egy kérésünk, a jövõ heti meghallgatáshoz kérjük a segítséget.

A mai ülést berekesztem.

(Az ülés befejezésének idõpontja: 18 óra 51 perc.)

Pallag László
a vizsgálóbizottság elnöke