OVB/4-17/2000.
OVB/4-17/1998-2002.

J e g y z õ k ö n y v

az Országgyûlés

az olajügyek és a szervezett bûnözés között
az esetleges korrupciós ügyek feltárására létrehozott vizsgálóbizottságának

2000. szeptember 18-án (hétfõn) 14 órakor

az Országház fõemelet 61. számú üléstermében
megtartott ülésérõl

Napirend:

1. Nagypál István, az APEH Fõvárosi Igazgatósága volt ellenõrzési igazgatóhelyettesének és dr. Bártfai Béla, a Pénzügyminisztérium volt közigazgatási államtitkárának meghallgatása

2. A meghallgatások ütemezése

3. Egyebek

Elnököl:

Pallag László (FKGP), a bizottság elnöke

Jegyzõkönyvvezetõk:

Lestár Éva, Vicai Erika, Madarász Mára, Barna Beáta

Az ülés résztvevõi

A bizottság részérõl:

Pallag László (FKGP), a bizottság elnöke

Juhász Ferenc (MSZP), a bizottság alelnöke

Dr. Dorkota Lajos (Fidesz)

Vígh Ilona (Fidesz)

Balogh László (MDF)

Pancza István (FKGP)

Tóth Károly (MSZP)

Dr. Vastagh Pál (MSZP)

Dr. Kóródi Mária (SZDSZ)

Dr. Lentner Csaba (MIÉP)

Helyettesítési megbízást adott:

Dr. Fazekas Sándor (Fidesz) dr. Dorkota Lajosnak (Fidesz)

Állandó résztvevõk:

Dr. Cserháti Judit, a bizottsági fõosztály helyettes vezetõje

Kissné Andrásik Ilona, a bizottság munkatársa

Meghívottak:

Dr. Bártfai Béla, a Pénzügyminisztérium volt közigazgatási államtitkára

Dr. Bíró Kornélia (Legfõbb Ügyészség)

Nagypál István, az APEH Fõvárosi Igazgatósága volt ellenõrzési igazgatóhelyettese

Szakértõk:

Antal Györgyné dr.

Finszter Géza

Dr. Fintha Zoltán

Szobota Gyula

Gyenes Károly

Dr. Münnich Iván

Dr. Karakas Attila

Kocsmár Gézáné dr.

Nagy Zsolt

Dr. Gyekiczki András

(Az ülés kezdetének idõpontja: 14 óra 10 perc.)

PALLAG LÁSZLÓ, a bizottság elnöke (továbbiakban: ELNÖK): Tisztelt Bizottság! Kedves Vendégeink! Szeretettel köszöntök mindenkit. Megkezdjük a bizottsági ülésünket. Szeretném bejelenteni a jegyzõkönyv kedvéért, hogy Fazekas képviselõ urat Dorkota képviselõ úr helyettesíti.

A kiküldött napirendi ajánlás szerint Nagypál István APEH fõvárosi igazgatósága volt ellenõrzési igazgatóhelyettesének és dr. Bártfai Béla volt pénzügyminisztériumi közigazgatási államtitkárnak a meghallgatása az elsõ napirendi pont. A második napirendi pontban megbeszélnénk, hogy a meghallgatások ütemezése milyen témakörökben lenne esedékes, és az egyebek a harmadik napirendi pontban szerepelnek. A kiküldött napirendi pontokkal kapcsolatban van-e valakinek észrevétele vagy javaslata? (Tóth Károly jelentkezik.) Tóth képviselõ úrnak adom meg a szót.

TÓTH KÁROLY (MSZP): Elnök úr, az a javaslatom, hogy az elsõ és második napirendi pontot ne tárgyaljuk. Megtárgyalhatjuk az egyebeket. Indoklásom a következõ.

Szeretném elöljáróban leszögezni: nem az az indok, hogy nem szeretnék sok mindent tudni az ügyekrõl és nem lenne kérdés. Azonban beadott ebben a bizottságban is érintett három képviselõtársunk - nem más, õk (Dr. Dorkota Lajos és Vígh Ilona felé int) - egy kapcsolódó módosító javaslatot az Országgyûlés elõtt lévõ olajügyekkel kapcsolatos határozati javaslathoz. Ezen határozati javaslat, ha volt szerencséje az elnök úrnak olvasni, nemcsak azt tartalmazza, hogy ki a politikai felelõs, mert azt megértem. Persze, hogy MSZP-s, ha a Fidesz terjeszti elõ. Ez eddig rendben lenne. De 1. számú melléklet címén a képviselõtársaim benyújtották a parlamentnek olyan formában, hogy vitázni se lehessen róla. Semmilyen észrevételt nem lehet tenni, mert kapcsolódó módosító indítvány, 1. számú melléklet apropójából beadták a bizottságunk zárójelentését, beleírták, hogy mi történt, mi volt az olajügy, mi a tanulság, kik a felelõsök, kik a bûnösök és hol van az a négy év, ami közben nem történt meg a vizsgálat ebben az országban. Ezt az anyagot mindenki megnézheti, beadták, száma van, minden más.

Azt gondolom, elnök úr, hogy addig további meghallgatást tenni nem érdemes, amíg a parlament vagy el nem veti ezt a javaslatot vagy vissza nem vonják a képviselõtársaim. Hiszen ezt az anyagot állítólag 8-án írták, az van ráírva dátumként. 11-én bizottsági ülésünk volt, a jelenlévõ képviselõtársaim arra sem méltatták a bizottság többi tagját, hogy ismertessék velük, hogy õk megírták a zárójelentést melléklet címén. Azt gondolom, hogy színjátékot nem folytathatunk, elnök úr! Mi itt folytatjuk a meghallgatást, próbálunk objektíven körbejárni ügyeket, míg mások, a bizottság tagjai és nem valamiféle véletlenül az ügyhöz nem értõ fideszes képviselõtársaim beadnak egy komplett anyagot felelõsökkel, bûnösökkel, tanulságokkal folyamatok lezárásaként. Értelmetlenné tették.

Azért javaslom a harmadik napirendi pont megtartását, az egyebeket, hogy a Fidesznek legyen módja és lehetõsége erõvel kimondatni, hogy köszöni szépen, elege van mindenféle igazságfeltárásból, a parlament erejével zárja le, szüntesse meg õ az olajbizottságot. Gondoljon bele, elnök úr és képviselõtársaim is, miután errõl vita nem lehet, a mai ülésünknek nem témája, mert nem ide nyújtották be, nem vagyunk kijelölt bizottság, az lehet az egyetlen következtetés, hogy mi itt folytatjuk a meghallgatást, elfogadjuk majd a javaslatsort, amelyet az elnök úr elõterjeszt, a parlament meg egyébként jóváhagyja a zárójelentésünket melléklet címén. Hamarabb lesz a szavazás róla. Ez teljesen méltatlan, példátlan, hogy bizottsági tagtársaink nyújtják be és nem a bizottságban tárgyalják meg. Mielõtt a fejemhez vágnák, hogy én is írtam egy Félúton címû anyagot, szeretném elmondani, hogy én azt a bizottság tagjainak adtam át, nem a parlamentnek zárószavazásra. Ez egy olyan színjáték, elnök úr, amely miatt, én azt gondolom, a mai nap nincs értelme az elsõ és második napirendi pont megtárgyalásának. Az egyebet tegyük meg, azt is azért, hogy ne fosszuk meg ettõl az élménytõl a Fideszt, hogy majd megszünteti a bizottságot, amikor úgy tetszik neki, hogy számára kényelmetlen, nehéz, rossz és esetleg olyan igazságok derülhetnek ki, amelyek neki rosszak. Javaslom, hogy csak ez legyen a napirend. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselõ úr. Szeretném a bizottság figyelmét mindenekelõtt felhívni arra, hogy a napirendi pontokat elõzetesen, legutóbbi ülésén a bizottság elfogadta. Nem befolyásolja a munkánkat az, hogy a Fidesz milyen beadványt adott, amit én magam sem ismerek, nem volt még módom áttekinteni. Gondolom, képviselõtársaim nagy része sem tekintette még át. Van értelme a mai bizottsági meghallgatásoknak is, ezt jó lenne folytatni, és jó lenne legalább egyszer egy bizottsági ülést úgy elkezdeni, hogy értelmetlen napirend elõtti vitával ne húzzuk el az idõt. Nem igaz, hogy képviselõtársaim nem képesek már ezt felfogni, hogy ezzel bohócot csinál magából a bizottság! Tisztelettel kérem a bizottság tagjait, gondolják át ezt! Az egyebek között pedig lesz lehetõség arra, hogy errõl a beadványról a bizottság tárgyaljon. Kóródi Mária képviselõ asszonynak adom meg a szót.

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Az elnök úr gondolatait teljes mértékben osztottam, amikor a képviselõtársam kezdte mondani, hogy már megint van valami. De itt belenézve ebbe az anyagba, nagyon megfontolandó, amit Tóth képviselõ úr mond, legalábbis próbáljuk meg ezzel kezdeni. Elnök úr sem látta, én sem láttam eddig, de ez pontosan úgy néz ki, hogy le van írva egy eseménytörténet - csak jelzem -, az anyagi és társadalmi háttér, a jogi szabályozás irányai, a bûnüldözõ szervek munkája, egy szóval elkészült egy olyan jelentés, amelyet a többség akár el is tud fogadni, holott a bizottság nem ismeri. Az ember kicsit meg van akadva, hogy mi az, amit mi csinálunk. Ettõl függetlenül, azt gondolom, hogy meg kell hallgatnunk a jelenlévõket, de már nem a bizottság kedvéért, hanem legalább azért, hogy a nyilvánosság elõtt néhány dolog, amelyekrõl ma tárgyalunk, elhangozzon. De õszintén szólva döbbenetes, ami itt van a kezemben, és ha az elnök úr meglátja ezt az anyagot, elnök úr is azt fogja mondani, hogy ez valóban döbbenetes. Ilyet még nem követtek el a parlamentben a bizottságok mûködésével, a parlamenti demokráciával szemben az elmúlt tíz évben! Õszintén szólva, ha nem lenne ilyen nagy a nyilvánosság és az ember nem érezné magát ilyen rosszul, ha ilyen szavakat mond, akkor azt mondanám, hogy ez egyszerûen pofátlanság.

ELNÖK: Köszönöm. Vastag képviselõ úrnak adom meg a szót.

DR. VASTAGH PÁL (MSZP): Az országgyûlési határozati javaslatra kijelölt bizottság az alkotmányügyi bizottság. Az alkotmányügyi bizottság napirendjén szerdán szerepelnek azok a módosító és kapcsolódó módosító indítványok, amelyek a határozathoz érkeztek. Gyakorlatilag ez azt jelenti, elnök úr, hogy a vizsgálóbizottságunk mûködése és léte teljes egészében értelmetlenné válik azzal, ha ezt a módosító indítványt az alkotmányügyi bizottság kormányzati többsége elfogadja. Egyszerûen nincs értelme a további munkának, hiszen itt kész konklúziók és kész politikai konzekvenciák vagy felelõsség megállapítására kerül sor. Mindaz, ami ennek a bizottságnak lett volna a kompetenciája, ezzel a csatlakozó módosító indítvánnyal átkerült az alkotmányügyi bizottsághoz. Ez a helyzet, tehát bárkit hallgatunk meg, elnök úr, ha szerdán elfogadják ezt a módosító indítványt, akkor az olajügyi bizottság de facto a tevékenységét befejezte.

ELNÖK: Köszönöm, képviselõ úr. Van-e még képviselõtársam, aki szólni kíván ezzel kapcsolatban? (Senki sem jelentkezik.) Szeretném a bizottságot tájékoztatni arról, hogy ez a módosító indítvány parlamenti módosító indítvány. Tehát ehhez joguk van a képviselõknek. Tartalmától függetlenül mondom ezt. Mondom, a tartalmát nem ismerem.

10.

cai 11 (Elnök)

Mondom, hogy a tartalmát nem ismerem. Értesüléseim szerint az a Fidesz szándéka, hogy október végével a bizottsági munkát lezárja. Október végéig is több bizottsági ülés lesz, ahol különbözõ meghallgatásokkal egyéb kérdésekre is választ kaphat a bizottság.

Még mindig azt mondom a képviselõtársaimnak, hogy gondolják meg, hogy van-e mód arra, hogy errõl az elõterjesztésrõl az "Egyebek" között tárgyaljunk, de a napirendi pontok szerint tartsuk tiszteletben azt, hogy a meghívottak eljöttek, megtárgyaljuk, és folytassuk ezeket az ügyeket az "Egyebek" napirendi ponton belül. Én ezt kérem a képviselõtársaimtól, és ezt is javaslom. (Tóth Károly jelentkezik.)

Tessék, Tóth képviselõ úr!

TÓTH KÁROLY (MSZP): Elnök Úr! Én csak két mondatot szeretnék mondani. Az elején azt mondta, hogy tönkre akarom tenni napirend elõtti felszólalással a bizottság munkáját. Szeretném jelezni, hogy eddig nem túl gyakran tettem ilyen javaslatot, és most is azért tettem, mert kényszerpályán vagyunk. Hogy egyetlen szóval igazoljam - elnök úr, utána nem szólalok meg -, a tervezet szerint a ma meghallgatásra kerülõ államtitkár úr neve már el van döntve, illetve a határozati javaslatban - ami bent van - az van, hogy õ felelõs. Mielõtt meghallgattuk, már tudjuk, le van írva. Tessék elolvasni az 5. oldal valahányadik bekezdését, benne van a neve, mint aki az ügyért felelõs. Most hallgassam meg? Szerintem ez a tiszteletlenség vele szemben! Nem az, hogy ha nem hallgatom meg, hanem az, ha meghallgatom, eljátszok egy színjátékot, de már készült egy országgyûlési határozati javaslat, amelyet a parlamenti többség megszavaz, tehát már tudjuk, hogy felelõs, mielõtt meghallgattuk volna. Nem ez a színjáték, elnök úr? Az a színjáték, ha valaki szóvá teszi, hogy ne hallgassuk meg, amíg nem vonták vissza, vagy nem vetették el. Szegényrõl már kimondták, mielõtt megszólalt volna.

ELNÖK: Köszönöm. Kóródi képviselõ asszony!

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Elnök Úr! Jelentést házszabályszerûen bizottság készíthet elõ, és a bizottság elnöke fogalmazza meg. Jelentéssé akkor válik, ha a bizottság megszavazza, vagy legalábbis a bizottság többsége megszavazza. Most az történt, hogy mivel már önmagában megkérdõjelezhetõ, hogy ahhoz az országgyûlési határozati javaslathoz, amely a rendkívüli ülésnapon fogalmazódott meg, mi adható be, és hogyan, itt néhány kérdés ugyan felmerült, de azzal, hogy az olajbizottság helyett átviszik az alkotmányügyi bizottsághoz, gyakorlatilag ott fogalmazódik meg a jelentés, ami nem is jelentés lesz, hanem egyfajta országgyûlési határozat, amelyben valamit mond a többség. Jól tudjuk, hogy a fideszes többség, így Dorkota Lajos, Vígh Ilona és Fazekas Sándor nevével fémjelzett módosító indítvány tulajdonképpen a Fidesz álláspontja. Ez számunkra nem azt jelenti, hogy a képviselõtársaink ezeket maguktól találták ki, hanem azt jelenti, hogy a jövõben ezt az irányvonalat kívánják folytatni.

Elnök Úr! Tessék szíves lenni észrevenni, hogy a bizottság alól kihúzták a talajt. Az elnök úr nyilván kötheti néhány dologhoz, hogy ezt miért tették. Mindannyian gondolunk néhány dologra, hogy ezt miért tették. De a probléma valóban az, hogy itt kimondanak olyan dolgokat, amelyeknek a vizsgálata még folyik. Ettõl függetlenül azt gondolom, hogy meg kell hallgatnunk már csak azért is a jelenlévõket, mert mondjuk ez tartozik hozzá a dolgok normális menetéhez. Tóth képviselõtársammal ellentétben én mindenképpen azt gondolom, hogy jobb, ha meghallgatjuk õket, mintha már most ennek a fideszes javaslatnak a bizottság erõteljes teret ad, még akkor is, ha tudjuk, hogy ebbe az irányba megy el a dolog. Mindenesetre rendkívüli módon sérelmezzük, hogy ilyen módon kezelik a parlamenti vizsgálóbizottságokat a Fidesz köreiben és egyáltalán ezt az egész olajvizsgálatot. Azt gondolom, hogy nem véletlen, hogy így kezelik az olajügyeket a Fideszben. Ennek meglehetnek a nagyon jó okai, amelyekre nyilván elõbb-utóbb fény fog derülni - nem biztos, hogy ez a mostani bizottság munkája során fog megtörténni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Én is köszönöm. Tisztelt Bizottság! A jelentést, ami az Országgyûlés elé kerül, a bizottság meg fogja vitatni. (Dr. Kóródi Mária: Ezt?) Nem ezt, hanem azt, amit a bizottság majd összeállít és jelentésként lead. Természetesen - ha szükség lesz rá - kisebbségi vélemény is megfogalmazódik akkor, amikor a parlamenti bizottság a parlament elé terjeszti vitára a jelentését.

Szerintem ez most nem más, mint a parlamenti indítvány mellé beterjesztett indítvány, ami nem a bizottság jelentése. Bármit le lehet írni ebbe a szövegbe - mondom, nem ismerem a szöveg tartalmát -, de ahogy belepillantottam, azt azért én magam is elfogadhatatlannak tartom, hogy Bártfai Béla volt államtitkárnak eddig nem volt módja megjelenni és elmondani akkor, amikor a bizottság elõtt megjelentek emberek, és tudtunk bizonyos dolgokról, a kérdések nem lettek feltéve úgy, hanem mint macska a forró kását, kerülgettük a kérdéseket és azokat az embereket, akik a bizottság elõtt megjelentek. Így leírni valamit, tisztelettel, ezt én sem tartom elfogadhatónak. Mindenesetre most, mivel napirendi vitáról van szó, azt javaslom, hogy fogadjuk el a napirendet - természetesen felteszem szavazásra Tóth képviselõ úr javaslatát -, hallgassuk meg a megjelent vendégeinket, és az "Egyebek" között lesz módunk áttekinteni és átbeszélni ezt az anyagot. Amikor szükség lesz arra, hogy a bizottság elkészítse a jelentését, akkor ezt természetesen meg fogjuk tenni.

Én magam is kifejtettem a legutóbbi bizottsági ülésen, hogy én sem tudom elfogadni, nem tartom elfogadhatónak azt a megoldást, hogy a bizottság munkáját október végével lezárják, ezzel mintegy megvonva a lehetõséget, az esélyt attól, hogy ezeket az ügyeket bizottsági szinten tisztességgel feltárjuk, és a parlament elé tudjuk terjeszteni - akkor, amikor a bizottság munkája még a munka dandárjához sem érkezett. Eddig sok mindenrõl volt szó, de a gyakorlat, a szakértõkkel alátámasztott munka gyakorlatilag csak ezután tud elkezdõdni objektív és egyéb okok miatt.

Tisztelettel kérdezem, hogy Tóth Károly képviselõ úr felvetésével kapcsolatban van-e még valakinek hozzáfûznivalója? (Senki sem jelentkezik.) Nincs.

Felteszem szavazásra Tóth Károly képviselõ úr javaslatát, miszerint csak a 3. napirendi pontot, az "Egyebek"-et tárgyaljuk meg. Aki elfogadja a módosító indítványt, kérem, kézfelnyújtással erõsítse meg! (3) Ki tartózkodik? (1) Ki nem fogadja el? (6) Ezek szerint a napirendnek megfelelõen haladunk tovább. (Balogh László: Még nem fogadtuk el a napirendet.)

Aki elfogadja az írásban kiküldött napirendet, kérem, kézfelnyújtással erõsítse meg! (6) Ki tartózkodik? (4) Köszönöm. Az írásban kiküldött napirend szerint folytatja a bizottság a munkáját.

Köszöntöm Nagypál Istvánt és dr. Bártfai Bélát. Tisztelettel kérem, államtitkár úr, hogy szíveskedjen helyet foglalni Nagypál István mellett. (Megtörténik.) A két napirendi pont össze van kapcsolva, ezért amikor szükség esetén szólni, reagálni kíván, kérem, hogy tegye meg.

Megadom a szót Nagypál Istvánnak. Kérem, hogy tájékoztasson bennünket azokról a kérdésekrõl, amelyeket korábban a bizottság számára írásban eljuttatott.

NAGYPÁL ISTVÁN, az APEH Fõvárosi Igazgatósága volt ellenõrzési igazgatóhelyettese: Tisztelt Vizsgálóbizottság! Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Nagypál István vagyok, 1978-tól 1994 áprilisáig az APEH-nél, illetve annak jogelõdjeinél dolgoztam különbözõ beosztásokban. Az APEH Fõvárosi Igazgatóságához 1992. január 12-jén kerültem, egészen 1994 áprilisáig irányítottam a 2-es ellenõrzési blokk tevékenységét, illetve a tényleges irányító tevékenységemet csak '93. november 8-ig tudtam folytatni.

A munkám során a legfontosabbnak a feketegazdaság elleni fellépést tartottam. Ismertetnék néhány statisztikát. 1993-ban az APEH országos statisztikájában 700 darab büntetõfeljelentés szerepel, amelybõl 227-et az általam irányított blokk ellenõrzései alapján tettünk meg.

20

21. - LÉ (Nagypál István)

Az elkövetés értéke adócsalásban - ez országos statisztika - 2,7 milliárd forint volt, az a blokk, amelyet én irányítottam, ebbõl 1,9 milliárd forintot ért el, tehát több mint a kétharmadát. Az úgynevezett sima csalásban 800 millió forintot tett ki az elkövetés értéke, az országos statisztika itt 2,3 milliárd forint volt.

Két témában szeretném tájékoztatni önöket. Egyrészt az úgynevezett olajügyekkel, olajos vizsgálattal, másrészt az általános forgalmi adó ügyekkel kapcsolatosan. Ahogyan Pintér Sándor belügyminiszter úr elmondta, 1993 év elején egy összehangolt országos akció kezdõdött az olajügyek feltárására. Ezzel kapcsolatban említette az APEH nevét is, tehát ez nem titok, amit most mondok. Az Adó- és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatalban egy nagyon komoly felkészítõ értekezlet volt, ahol mind a rendõrség, mind a Vám- és Pénzügyõrség szakértõi és természetesen az adóhivatal illetékesei részt vettek, konkrétan meghatározták a vizsgálati feladatokat. Pechemre, miután az olajügyek szálai a fõvárosban futottak össze - nem vidéken, a fõvárosban, itt volt a vállalkozók 40 százaléka -, ezért az általam irányított blokkhoz került a döntõ tömege, a nagy többsége.

Figyelemmel kísértem az olajbizottság munkáját, bemutatkoztam írói álnéven. 2000. június 29-én, csütörtökön "száz milliárdos kár érte a magyar költségvetést" címmel, Pálos Gyõzõ néven a Magyar nemzetben hoztam egy publicisztikát. Blikkfangosra sikeredett a cím, hogy "hogyan tette lehetõvé az olajügyeket a jogalkotás", ezt nézzék el, ez már újságírói fogás, az eredeti címe az volt, hogy az olajügyek és a jogalkotás maga. Akkor egy ellenõrzési szakember voltam. Elõször mindig azt kell megvizsgálni, hogy mirõl beszélünk. Ahogy ebben az írásomban is elõvezettem, azt kell tudni, hogy körülbelül mekkora kár érhette az olajügyek miatt a költségvetést. Mindenféle szám elhangzott. Szeretném valamennyire pontosan ismertetni, végignéztem a költségvetési törvényben. (A táblán lévõ, általa felírt adatsorra mutat.) A bal oldalon most csak a fogyasztási adó bevételi terve van, mellette a tényleges adatok. 1990-ben még 108 milliárd forint a tervezett fogyasztási bevétel, ennyi is teljesül. 1991-ben van az elsõ elmaradás: 153 milliárd forint a tervezett, a tényleges 137 milliárd. Ennek azért van jelentõsége, mert az illegális olajpiac, az olajtermékek alapvetõen a fogyasztási adóbevétel-kieséssel okoztak kárt a költségvetésnek. Innen lehet nyomon követni. Lehetne még az Útalapból is, de arra sajnos a CD jogtárban nem voltak adatok, tehát azt nem tudom végigvinni, de az ennél kisebb összeg kell hogy legyen.

Ha elmegyünk az adatokban egészen 1997-ig, látható, hogy összesen 97,6 milliárd forinttal marad el a tényleges fogyasztásiadó-bevétel a tervezett fogyasztásiadó-bevételtõl. Ha jól emlékszem - bár ezt önök jobban tudják -, amikor a múlt évben átadták az olajbizottság részére, hogy összesen a büntetõeljárások során hány milliárd forint elkövetési értékben volt büntetõeljárás, mintha valami hasonló összeg lenne. Kilencven-valahány milliárd forint volt. Nem állítom, hogy a költségvetés tervezése tökéletes volt. Nyilván a költségvetési tervben lehetnek eltérések. Tehát nem biztos, hogy ha '92-re 184 milliárdot terveztek, annyinak is kellett volna lenni, de olyan nagyon lényegesen ettõl nem térhetett el. Azt sem állítom, hogy ez a kilencven-valahány milliárd forint, amit a bûnüldözõ szervek megállapítottak, teljes egészében lefedi a valós vagy a tényleges károkozás összegét, de valahol ennek a közelében van. Tehát ha ezt megvizsgálják és hozzáteszik még az Útalap-kiesést, a környezetvédelmi termékdíjat, akkor nagyon nem lesz eltérõ a dolog. Az egy másik kérdés, hogy a száz milliárd forint is elég nagy pénz. De nem ezer milliárd forintokról beszélünk, Tehát szó nem lehet errõl! Ez lett volna az elsõ, amit szerettem volna elmondani. Nyilván nem az én tisztem, nem is ismerem a pontos adatokat, hogy ennek utána tudjak járni, azt meg tudom mondani, hogy hol tudják és milyen módszerrel tudják megnézni, hogy ténylegesen mennyi lehetett a kiesés.

A másik: ebben a cikkben felvetettem valamit, ez pedig a jogalkotási probléma. Ehhez egy kis idõutazást kell tenni. Ebben az idõutazásban egészen 1986-87-ig vissza kell menni. Ekkor indul az adóreform. Az adóreform idején - egyet ne felejtsünk el - körülbelül tízezer vállalkozótól, állami vállalattól, szövetkezettõl származik a költségvetési bevételek több mint 90 százaléka. Ez volt a szocializmus. Van még ezen kívül 150  000 egyéni vállalkozó, õket úgynevezett adókivetéssel ellenõrzik. Ez egy egészen más mûfaj. Amikor az adóreformot bevezetik, egy úgynevezett önadóztatási filozófiára épül a rendszer. Az önadóztatási filozófia azt jelenti, hogy alapvetõen bizalmi elven van a törvényhozás, az államapparátus az adóalanyok felé, mindenki saját maga állapítja meg az adófizetési kötelezettségét, vallja be és fizeti be, ezt utólag az adóhatóság ellenõrzi. Ez a rendszer azt feltételezi, hogy aki egyszer adóalany és annak bejelentkezik az adóhatósághoz, azt ténylegesen is az a személy, valóban adóalany, nem tûnik el, felelõsséget vállal az adóbevallásért.

1990-tõl, valamennyien tudjuk, megváltozik a rendszer. Kialakul a piacgazdaság. Senki nem számolt akkor ebben az idõben arra, sem a gyakorlati szakemberek, még kevésbé a törvényhozás, a jogalkotás, hogy megjelennek és tömegével megjelennek olyan vállalkozások Magyarországon, akik mögött ténylegesen nincs tulajdonos, nincs alapító, lopott személyi igazolványokkal alapított cégek ezek, ezek az úgynevezett fantomcégek. Látni fogják, hogy az egyik legnagyobb problémát az olajügyeknél éppen ezeknek a cégeknek a megjelenése okozta. Ezekre nem volt felkészülve, ha lehet mondani, talán az egész ország sem. Nem volt felkészülve rá!

Mibõl indul ki tehát a jogalkotás, a törvényhozás? 1991-ben már látható, hogy a régi fogyasztásiadó-rendelet nem mûködik tökéletesen, 153 milliárd forint fogyasztásiadó-bevétel helyett 137 milliárd forint jön be a költségvetésbe. Ezért 1991-ben létrehoznak egy új törvényt, ez a fogyasztási adóról szóló törvény, '92. január 1-jétõl lép hatályba. A törvény indoklásában is szerepel, hogy az Európai Unió szabályozásához hasonlóan a nagy adótartalmú termékekre egy külön törvényi elõírást kell alkalmazni. Ez a fogyasztási adóról szóló törvény. Ehhez igazodik késõbb az Útalap is. Tehát nem véletlen, hogy ennek a fogyasztásiadó-törvénynek jelentõsége van. Kezdetben még azon is volt vita, hogy kell-e egyáltalán külön törvényben szabályozni ezt a kérdést vagy nem.

Hol van ennek a törvénynek a legnagyobb problémája így utólag látva? Ezt is hangsúlyozom, mert utólag mindig nagyon okos az ember, fõleg annak függvényében, hogy 1991. január 1-jétõl hatályba lép a jövedéki adóról szóló törvény.

30.

cai 31 (Nagypál István)

A fogyasztásiadó-törvény legnagyobb problémája ott van, hogy még mindig a bizalmi elvet tartja fenn, az önadóztatási elvet, és azt mondja, hogy a fogyasztásiadó-rendszer központi eleme a számla, ennek kell nyomon követnie az adót. Ez akkor mûködik, amikor tudom, hogy ki az adóalany, megbízhatok benne, nincs fiktív számla, a számla valóban azt tartalmazza, ami a valós gazdasági teljesítmény.

1992-tõl és még inkább az 1993. évtõl tömegesen megjelennek a fantomcégek, a fiktív számlák. Ettõl kezdve ez az adórendszer ezt igazából nem tudja fogni, nem tudja alkalmazni. Egyébként a törvényhozás is ismerte ennek a problémáit, hiszen '93. július 1-jétõl ezért hozza be a jövedéki ellenõrzésrõl szóló törvényt. Ehhez valamennyien - vámosok, adósok - nagy reményeket fûztünk annak idején. Akkor nagyon sokan hittük azt, hogy ez az új, jövedéki ellenõrzésrõl szóló törvény meg fogja fogni a rendszert. Nem sikerült, de ennek más oka van. Majd azért megpróbálom elmondani.

1993-ban nyilvánvalóvá válik, hogy valami nagy baj van a fogyasztásiadó-bevételeknél, összehangolt akció indul az olajügyek feltárására. Mint említettem, a fõvárosban futottak össze a szálak, és rám jutott a legtöbb feladat. Elõször a következõt tettem - egy pillanat, egy kicsit kitérek valamire. Egy 15 oldalas nyilatkozatot adnék át az olajbizottság részére. Figyelembe kell vennem, hogy nyilvános az ülés - úgynevezett titokhordozó lennék, tehát ez azt jelenti, hogy szolgálati titkot nem mondhatok el önöknek -, és úgy írtam bele az eseményeket, hogy ebben elvileg szolgálati titok nincs. De nem vagyok titokszakértõ, tehát ezt át kell vizsgálni. Amit most mondok, ennek is egy zanzásított változata lesz.

Tehát 1993-ban elindul egy ilyen szervezett akció. Elõször felmérem, hogy körülbelül milyen károkozást okozhat, egyáltalán mirõl van szó, mit kell vizsgálni. Elõször is energia-szakértõket keresek meg, akik felbecsülik, hogy körülbelül 250 ezer tonna lehet az a háztartási tüzelõolaj, amit Magyarországon ténylegesen háztartási tüzelõolaj céljára használnak ebben az idõben. Ennek az indoka az, hogy az 1990. évtõl felgyorsul a gázprogram, tehát a háztartási tüzelõolaj-fogyasztásnak csökkennie kell, vagy kellett volna. Ennek ellenére a háztartási tüzelõolaj-fogyasztás nem csökken, hanem növekszik. A háztartási tüzelõolaj-fogyasztás növekedése együtt jár a gázolaj-forgalmazás csökkenésével. Ezeket a hivatalos statisztikából minden további nélkül bármikor meg lehet nézni. Tehát máris megvan a magyarázat - legalábbis részben -, hogy mi az oka, mi lehet az oka a '92-es - itt még csak '92-rõl beszélünk - fogyasztási adó elmaradásának.

Éppen azért, mert ezt én magam is jelentõs összegnek tartottam, elkészítek '93 nyarán egy jelentést, ugyanis extrapolálni lehetett, hogy ha nem történik beavatkozás a folyamatokba, akkor körülbelül hány milliárd forint lesz év végéig a várható adóbevétel-kiesés. Ezt a jelentést én elkészítem, és a szolgálati úton keresztül továbbítom... De megfordítom: a pénzügyi vezetés számára készítem el a jelentést, azzal, hogy a szolgálati úton keresztül szándékozom továbbítani. Körülbelül 16 milliárd forintra becsülöm akkor a költségvetést ért várható kárt a '93. évben. Az 1993. év 1-4. hónapja alapján ugyanis már lehetett látni, hogy ha a folyamatokba nem történik beavatkozás, akkor a háztartási tüzelõolaj-forgalmazás továbbra is növekedni fog. Ezt a háztartási tüzelõolajat pedig akkor, abban az idõben is már motorikus célra használták fel.

De hogyan? Felolvasnék egy olyan jogszabályt, amely ebben az idõszakban hatályban van. Ez egy '90-es jogszabály. A 64/90. kormányrendelet késõbb módosul, de a lényege nem változik. "Háztartási tüzelõolajat üzemanyagként felhasználni nem szabad". Nos, amikor én az adóhivatalba kerültem 1978-ban, mielõtt odakerültem volna, az akkori hivatalvezetõ azzal gyõzött meg engem az ellenõrzési területre való elhelyezkedésrõl, hogy az a jogszabály, amelynek nincs szankciója, és amit nem ellenõriznek, az nincs.

Kérem, ezenkívül más nem volt ebben az idõben. Ha emlékeznek rá, Kupa Mihály azt mondta - tévériportok is voltak errõl -, hogy bizony a szép, piros színû háztartási tüzelõolajjal mentek a fuvarozók, a személyautók, a taxisok és így tovább. Lehet ezt nemzeti sportnak is nevezni, de ezt nem tiltotta semmi. A költségvetést csak olyan mértékben érte kár, illetve annyiban és olyan mértékben érte kár, hogy ez a háztartási tüzelõolaj - mint helyettesítõ termék - bekerült a motorikus üzemanyagokba, de még igazából nem jelenik meg az olajbûnözés. Ezek a háztartási tüzelõolajak nagyobbrészt HTO-ként is kerülnek értékesítésre. Tiltja egy jogszabály. És akkor mi van?

Arra is emlékezhetnek, hogy 1990-ben nagyon jelentõs volt a használt gépjármûimport, a személyautó-import külföldrõl. Ezeknek a használt személyautóknak a legnagyobb része dízeles üzemû volt. De kérdezem én, hogy el lehet-e marasztalni az állampolgárokat azért, mert 18 forint helyett, vagy mondjuk 40 forint helyett - ennyi a gázolaj - 18 forintért vettek maguknak üzemanyagot? Beletankolták a pirosat. Semmi nem büntette. Nem szabad csinálni. És ha? Ebben az idõben ezzel nem lehetett különösebben mit kezdeni.

Megindul az olajimport. Olyan óriási mennyiségû a háztartási tüzelõolaj iránti kereslet, hogy beindul a háztartási tüzelõolaj importja is. Kupa Mihály errõl is beszélt. Kupa nyilván ismeri ezt, nem véletlenül mondta Kupa Mihály úr ezeket a dolgokat, ismernie kellett ezeknek a hátterét és a körülményeit. Beindult a jelentõs olajimport Magyarországra. Az olajimport és a belföldi termelés együtt már azt jelentette, hogy ez tulajdonképpen magának az adórendszernek a mûködését veszélyeztette. A gázolaj - ha másképp nézzük - nem más, mint egy adótárgy, egy adóviselõ, amit elméletileg viszonylag nagyon egyszerû adóztatni. A gázolaj-felhasználás egyre kevesebb, és ha kevesebb a felhasználás, akkor nyilván kisebb a fogyasztásiadó-bevétel, a háztartási tüzelõolaj pedig fogyasztásiadó-mentes. Ez ilyen egyszerû.

1993. május 4-én megjelenik egy jogszabály-módosítás, amely továbbra is megtiltja a háztartási tüzelõolaj forgalmazását. Azonban elõírja, hogy ha valaki színezett háztartási tüzelõolajat motorikus célra felhasznál, akkor 50 ezer forint szabálysértéssel büntetendõ. Ez egy jó szándékú intézkedés volt, de igazából ezt követõen indul el a savazás. Nem tudom, hogy már melyik meghallgatott említette, hogy bármilyen lépést és intézkedést hoz a jogalkotás, arra mindig van egy ellenlépése a másik oldalnak. Ebben ez is benne van.

Nem tudom, hogy hogyan fogom elmagyarázni, mert a mikrofonnal nem tudok a táblához menni, de hogy meg tudják érteni, hogy a fogyasztásiadó-törvény miért nem tudta megfogni az olajügyeket, ahhoz meg kell ismerniük magának az értékesítési szisztémának és az erre épülõ vizsgálati szisztémának a rendszerét is. A "hogyan tette lehetõvé az olajügyeket a jogalkotás" kérdését felejtsék el, nem errõl szól a történet. A történet arról szól, hogy volt egy fogyasztási adóról szóló törvény, amely egy régi feltételezésbõl indult ki - ez a feltétel megváltozott. 1998. január 1-jétõl éppen a VPOP szakembereinek a szorgalmazására születik meg a jövedéki törvény, amely megváltoztatja az adófilozófiát.

40

41. - LÉ (Nagypál István)

Ettõl kezdve az adók nyomon kísérése nem a számlához kapcsolódik, hanem a termék fizikai mozgásához. Nem önadóztatás van csak, hanem az önadóztatással együtt megjelenik egy adókivetés is. Megváltozott a filozófia. Kérem, 1998-ban a tervezett 301 milliárd forintos fogyasztásiadó-bevétel helyett 320 milliárd forint lesz. Ilyenre soha nem volt példa. Tehát ez az, ami tulajdonképpen helyére rakta az ügyeket. De a fogyasztási adóról szóló törvény is elvileg meg tudta volna fogni. Azt mondom, és ezt írtam le Pallag László elnök úr részére is, hogy elméleti szinten - hangsúlyozom, csak elméleti szinten - az illegális olajpiacnak a fogyasztásiadó-törvény alapján is fel kellett volna számolódnia, felszámolásra kellett volna hogy kerüljön.

Elnézést kérek, de ezt muszáj lerajzolni. (A táblához megy.) Nem tudom, látják-e hátul is. (Juhász Ferenc: Igen.) Van egy "A"-importõr. Behoz 8 millió liter háztartási tüzelõolajat. Mielõtt még a vámosokon el akarjuk verni a port, tegyük fel, hogy a vámhatáron beleteszi ezt a színezõ anyagot az importõr egy gödörbe, magyarul nem festi meg az anyagot. Elvileg az elsõ lépcsõt adófizetés nélkül megúszta. Milye lesz neki? Lesz 8 millió liter háztartási tüzelõolajról számlája és lesz 8 millió liter sárga színû gázolaja. Mit tud tenni ezzel? El tudja-e adni ez az importõr ezt a gázolajat? Mondjuk itt van egy felhasználó, legyen õ a "C" felhasználó, akinek van 100-200 dízel üzemû gépjármûve. El tudja neki adni, de nem tudja megvenni tõle, mert õ nem tud neki adni 8 millió liter gázolajról számlát. Ha kiállítja gázolajról, akkor mi történik? A fogyasztásiadó-törvény szerint 8 millió liter háztartási tüzelõolajat beszednek, de eladott 8 millió liter gázolajat, a törvény értelmében mindegy, hogy ezt úgy érte el, hogy savazta, úgy érte el, hogy a vámosok nem tették bele a színezõ anyagot. Egyébként ilyen a fogyasztásiadó-törvényi tényállásában nincs is, nem szerepel. Az a lényeg, hogy a gázolaj-értékesítés megtörtént, aminek a forrását nem tudta igazolni, tehát megvan az adóalany, az importõrt meg lehet adóztatni. Ez az elv.

Másként ha ez a "C" megvenné ettõl a 8 millió liter háztartási tüzelõolajat és a 8 millió liter háztartási tüzelõolajat számlával veszi meg, akkor hol van neki benne az üzlet? Nem ér vele semmit! Ebben a helyzetben mi a jelentõsége a fantomcégeknek? Itt van jelentõsége annak is - egy valami kiderült a múltkori tanúvallomásból -, hogy azért az illegális olajpiac mûködtetõi között kialakult egy munkamegosztás. Voltak, akik csak importáltak, külön voltak, akik szõkítettek, külön voltak, akik eladták, de valahol biztosan összefogta valaki. Eddig igazából még senki nem jött rá.

De nézzük meg az importõr céget! Behozza a háztartási tüzelõolajat, eladja egy kft.-nek. Eladja. Ott van egy kft., amely már eleve arra alakul, hogy ezt megvásárolja. Itt a kft.-ben történik egy konvertálás. Õ háztartási tüzelõolajat vásárol, de gázolajat ad el. Az adóhivatal, éppen azért, mert a fogyasztásiadó-törvény maga írja elõ, annak az indoklása, hogy a számlának kell nyomon követnie az adót, az adóhivatal ezért egyszerre kezdi meg a vizsgálatot az importõrökön belül adatgyûjtéssel, hogy körülbelül mennyit fogyasztottak. Miután a vállalkozások 40 százaléka Budapesten van, ezek ide tartoznak a fõvárosi igazgatóságra, én voltam az igazgatóhelyettes, ezért tudom mondani önöknek, hogy az olajügyek szálai törvényszerûen itt futottak össze. Ennél a konverziónál azonban van olyan, aki megbukik. Amikor eljutunk a "B" kft. -hez, az látszik, hogy olyan persze nincs, akinél olyan számla van, hogy háztartási tüzelõolajat vett és gázolajat értékesített, tehát ez nem így mûködik, de be lehet bizonyítani, hogy az importõrtõl õ még HTO-t vásárolt, nagyon komoly munkával be lehet bizonyítani, hogy õ akkor viszont nem vehetett gázolajat senki mástól, tehát õ az adóalany.

Ezek a vizsgálatok folynak, egész szép eredményeket ér el az adóhatóság. De mi van akkor, ha ez a cég valójában fantomcég? A tulajdonosok, az ügyvezetõk lopott személyi igazolványokkal hozták létre a céget. Nincs mögötte senki. A fogyasztási adóról szóló törvény 4.   §-a (1) bekezdésének b. pontja azt mondja, hogy amennyiben valaki nem adóalanytól vásárol, akkor a vevõnek kell megfizetnie a fogyasztási adót. Ez esetben ki a vevõ? Ez a cég, akinek mondjuk van 200 vagy akárhány-száz dízel üzemû gépjármûve. Tehát a felhasználó. A felhasználó nem tudja, hogy ez a társaság fantomcég-e vagy nem. Nem is ellenõrizheti. Meg sem kérdezheti az adóhatóságot, hogy létezik-e ez a cég vagy sem, mert adótitokra való hivatkozással elutasítanák. Egy mostani személyi igazolványról megmondani, hogy hamis vagy sem... Nekem egyszer kiraktak az asztalra 14 darab személyi igazolványt, hogy mondjam meg, melyik a hamis. Négyet kiszúrtam. De azért nem okmányszakértõkbõl áll a hatóságok személyzete. Tehát ez a "B" kft. egy fantomcég, ebben az esetben a vevõnek, aki egyébként vétlen ebben az ügyben, kell megfizetnie a fogyasztási adót. Ha ezt az adóhatóság így alkalmazza - elméleti szinten mondom -, akkor mi történik az illegális olajpiacon? Nem lehet eladni a terméket.

50.

cai 51 (Nagypál István)

1993. július 1-jétõl megjelenik a jövedéki ellenõrzésrõl szóló törvény, megjelenik a nyugtaadási kötelezettség a benzinkutaknál is kötelezõen. Ezzel az illegális olajpiac elvileg összeomlik. A Legfelsõbb Bíróság 1997-ben - ezt az ítéletet csatoltam az anyaghoz - ezt a joggyakorlatot elfogadta.

Hogy mitõl lesz valaki nem adóalany, ezt kifejtettem - elnézést kérek, egy kicsit elõreszaladtam. Ha egy társaság alapítói fiktív személyek, akkor ez a társaság nem rendelkezik adóalanyisággal, és ha nem rendelkezik adóalanyisággal, akkor az a cég, amelyik tõle vásárol, õ válik az adó alanyává. Nekem 1993-ban, abban az idõben is ez volt a véleményem.

A következõ lépés, amely ezt megnehezítette, amikor ennél a konvertáló "B" kft.-nél nem fantomcégek vannak, hanem strómanok. Biztosan emlékeznek rá, hogy az egyik nagy halasztott vámfizetéses ügyben egy konkrét, létezõ 24 éves ember hozott be nem tudom, mekkora mennyiségû gázolajat. Ez - ha jól tudom - '95-ös téma volt. Ha stróman az illetõ, strómanokból alapítják a társaságot, akkor az adófizetési kötelezettség itt beragad, akkor nem megy tovább a felhasználóig. Ha nem megy tovább a felhasználóig, akkor nem omlik össze az illegális olajpiac, az adóhatóságok maximum annyit állapítanak meg, hogy lesz egy csomó kft., társaság, betéti társaság jelentõs adóhiánnyal, amit nem lehet behajtani.

Ezek ellen fellépni igazából csak 1998. január 1-jétõl lehetett, amikor megváltoztatták magát a nagy adótartalmú termékek adóztatására vonatkozó adófilozófiát. Tehát valahol - én legalábbis így látom - ez volt ennek a hátterében. A hatóságok mindig léptek valamit, de amíg magát a rendszert nem változtatták meg, addig ezeket nem lehetett felszámolni.

Így ennek a függvényében vizsgálják felül, hogy mennyi az a bûnüldözõ szervek által átadott több, mint 90 milliárd forintos büntetõeljárási elkövetési érték, és mennyi a tényleges adófizetés. A fogyasztásiadó-bevételnél nemcsak olaj van, hanem van még dohány, szesz és így tovább, tehát még ezek is benne vannak. Ezért mondom, hogy ha nagyon megnézzük, akkor azt mondom, hogy sok minden nem maradhatott ki ebbõl.

A probléma inkább ott van, hogy ezeket a pénzeket nem lehet realizálni, nem lehet beszedni, vagy mint ahogy a Csongrád Megyei Bíróságon körülbelül '96-97-ben volt egy nyilatkozata az ottani fõügyésznek, hogy igen, rengeteg embert elítéltünk - a konvertálókat ítélték el, akik ezt a konvertálást megtették 2 forint/liter/számlánként. Miért találták meg õket? Azért találták meg õket, mert strómanok voltak. Azoknak kellett lenniük, mert ha nem stróman az illetõ, hanem ténylegesen fiktív cég, akkor rámegy a felhasználóra. Nem tudom, hogy mennyire világosan tudtam elmondani. Én értem, de önök nem adószakemberek. E rendszer nélkül a fogyasztásiadó-törvény is megfogta volna megfelelõ ellenõrzési szisztémával, nagyon kiterjedt ellenõrzési szisztémával az olajügyeket, tehát az illegális olajpiacot. Ez lenne az egyik rész.

Mielõtt áttérnék a másikra, megkérdezném, hogy van-e kérdésük azzal kapcsolatban, amit most elmondtam. (Juhász Ferenc: Elnök úr, te kérdezd meg, mert te vezeted az ülést.)

ELNÖK: Képviselõtársaim! Van-e valakinek kérdése az eddig elhangzottakkal kapcsolatban? (Senki sem jelentkezik.) Az a kérésem - a jegyzõkönyv írói nem minden szót értettek, mert a mikrofon bekapcsolása nélkül beszélt -, hogy meg kellene oldani, hogy vagy közelebb kerüljön a tábla a mikrofonhoz, ha szükséges, ha pedig nem, akkor inkább a mikrofon elõtt kérjük elmondani a hozzászólást. (Nagypál István: Nem szükséges.) Kérem, hogy folytassa az elõadást!

NAGYPÁL ISTVÁN, az APEH Fõvárosi Igazgatósága volt ellenõrzési igazgatóhelyettese: A második az általános forgalmi adó kérdése. Van összeérés a két ügy között. Ezzel kapcsolatban van egy rövid statisztika, amely nem titkos, ezért elmondhatom. Az ország összes adóbevételének a 40 százaléka származott a fõvárosból, a fõváros területén mûködõ vállalkozásokból, és az APEH Fõvárosi Igazgatóságára utalták ki az általános forgalmiadó- és támogatási igényléseknek is durván a 40 százalékát. Tehát azonosan azzal, mint amennyi a vállalkozói kör.

1993 októberében hivatalból - mint igazgatóhelyettes - észleltem az általános forgalmiadó- és támogatás-visszaigénylések kiutalás elõtti ellenõrzésének törvénysértõ elmaradását és ezzel kapcsolatban a költségvetést ért többmilliárdos összegû kárt. A Fõvárosi Igazgatóságon kialakult általános forgalmi és támogatások kiutalásával kapcsolatos törvénysértõ gyakorlatot elõször a szolgálati úton keresztül próbáltam megváltoztatni, és amikor ez nem sikerült, akkor a közpénzek védelme érdekében közérdekû bejelentéssel fordultam az arra illetékes szervekhez.

Ennek is elmondanám az elõzményét, hogy a hátterét megvilágítsam. 1993 nyár elején a Fõvárosi Igazgatóság vezetõje felszólította az ellenõrzési blokkok vezetõit - ketten voltunk, tehát volt még egy úgynevezett 1-es ellenõrzési blokk is  -, hogy a revizorok Minarik úr utasítása alapján lehetõleg '93 nyarán vegyék ki a szabadságukat, konkrétan augusztus hónapban vegyék ki a szabadságukat. Elkészítettem egy szabadságolási ütemtervet. Olyan utasítást senkinek nem adtam, hogy konkrétan mikor vegye ki a szabadságát, de felhívtam a figyelmüket, hogy ha lehet, ütemezzék úgy, hogy augusztus hónapban történjen meg. Én magam és egy másik igazgatóhelyettes társam '93. július 23-tól augusztus 23-ig - szófogadó gyerekek voltunk - elmentünk szabadságra.

Amikor visszatértem a szabadságról, augusztus végén megkeresett az egyik fõosztály vezetõje, és arról tájékoztatott, hogy olyan cégeknek is történtek jelentõs összegû általános forgalmiadó-kiutalások, ahol az úgynevezett elõzetes ellenõrzés már megállapította, hogy a visszaigénylés jogtalan, ugyanis volt köztük fiktív cég. Az elõbb elmondtam, hogy mi a fiktív cég: egy fiktív cégtõl utólag semmiféle adót behajtani, beszedni nem lehet. A nem fiktívtõl is nagyon nehéz, de a fiktívtõl aztán végképp nem lehet.

60

61. - LÉ (Nagypál István)

Én akkor összehívattam egy értekezletet, elkészítettem egy írásos jelentést és tájékoztattam errõl a fõvárosi igazgatóság vezetõjét. Ismételten szorgalmaztam, hogy mielõtt a fõvárosi igazgatóság az áfa-visszaigényléseket teljesítené, a kiutalás elõtt vonja adóellenõrzés alá, hogy azok jogossága megáll vagy nem. Felhívom a figyelmet arra is, hogy a törvény szerint az adóhatóságnak ez kötelezettsége, az adózás rendjérõl szóló törvény 6.   §-ának (3) bekezdése írja elõ oly módon, hogy az adóhatóságnak kötelessége megakadályozni a jogosulatlan igénybevételt. Én a fõvárosi igazgatóság vezetõjét és még néhány munkatársát nem tudom meggyõzni arról, hogy a törvénynek ezt a rendelkezését így kell értelmezni, azon a véleményen vannak, hogy az adóhivatalnak csak akkor van joga ellenõrizni a visszaigényléseket, amikor már az illetõnek ki is utalták. Tehát ez a fõ és alapvetõ jogértelmezése.

Én 1993 szeptemberében ezt követõen kapok egy lehetõséget egy úgynevezett leválogató algoritmusra. Errõl Minarik úr is nyilatkozott a Népszabadságban. Errõl annyit mondok, hogy van egy olyan algoritmus programrendszer, amely kiválasztja azokat az adózókat, adó-visszaigényléseket, amelyeket az adóhatóság leellenõriz mielõtt még teljesíti, tehát átutalja. Amikor ezt a programot lefuttatják, én egy nagyon magas összeget állítok be. Mindig azt mondták nekem, hogy nagy tömegû és nagy összegû visszaigénylések tömege érkezik be a fõvárosi igazgatóságra, erre úgy sincs revizori kapacitásunk, nem tudjuk leellenõrizni, mindent nem lehet leellenõrizni. Akkor világos, hogy a legnagyobb összegûeket kell csak leválogatni. Szeptember 28-án összehívnak egy vezetõi értekezletet, ezen valamennyi fõosztályvezetõ és fõosztályvezetõ-helyettes részt vesz. Kiderül, hogy összesen 70 ilyen cég akadt fenn a hálón. Ez nem egy nagy mennyiség. Tehát ez nem az a mennyiség, amit ne lehetne ellenõriznie a fõvárosi igazgatóságnak. Én akkor lejjebb szállítom az összeghatárt, ekkor 300 cég akadt fenn, megvizsgáltuk õket. E 300 cégbõl körülbelül felénél tapasztalunk jogosulatlan visszaigénylést és csalásokkal, szinte kizárólag azzal találkozunk, tehát ahol büntetõfeljelentést is kell tenni, ahol a visszaigénylés összege milliós nagyságrendû. Ennek nagyon egyszerû az oka: ha valaki adót akar csalni, pláne áfa-visszaigénylést, az nem pár tízezer forinttal kezdi, hanem egybõl milliós nagyságrendû összegekkel.

Ez a vizsgálat meggyõz engem arról, hogy egyértelmûen a milliós nagyságrendû áfa- és támogatásigényléseket kell adóellenõrzés alá vonni kiutalás elõtt. 1993. október 7-én az egyik igazgatóhelyettes-társam megkeres és tájékoztat arról, hogy az APEH egy társaság áfa-visszaigénylése során jelentõs, több száz milliós forintos nagyságrendû visszaigénylést telepített kiutalásra. Ezt nem fizette ki az adóhivatalnak arra illetékes szerve, visszafordította, ezt így hívjuk, tehát végül is kifizetésre nem került sor, ezt hangsúlyozom, de nem is ez ennek a lényege. Ezt követõen tájékoztattam a fõvárosi igazgatóság vezetõjét errõl, de a fõvárosi igazgatóság vezetõje ebben semmi különösebb gondot nem talált. Úgy tájékoztatott, hogy a nyári szabadságolások miatt nem volt kiutalás elõtti ellenõrzés, ezért elmentek ezek az összegek. De végül is ezzel nem lett probléma, nem ment kifizetésre. Hát, ez nem. De ha átmegy egy több száz millió forintos összeg a rendszeren, akkor átmegy a több tíz millió forintos is, 50-60-70 millió forintos is a rendszeren. Ez alatt a két hónap alatt több milliárd forint áramlik ki a költségvetésbõl mindenféle kontroll nélkül.

Én még ugyanezen a napon bejelentkeztem Minarik úrhoz, idõpontot kértem tõle. Ugyanis, ahogy elmondtam a nyári szabadságolásokkal kapcsolatban, egyrészt nem felelt meg a valóságnak, hogy 1993 nyarán, augusztusában ne lettek volna revizorok az állományban. A revizoroknak több mint a fele - késõbb megtudom, mert Kékesi László lefolytatja ezt a vizsgálatot, illetve Bártfai úr -, '94 õszén a revizoroknak a kétharmada szabadságon volt. A másik: ha így is lett volna, az adózás rendjérõl szóló törvény nem ír olyat, hogy egy adott területnek a szabadságolása miatt nem kell elvégezni egy feladatot, az adóhatóságnak nem kell teljesítenie a törvényi kötelezettségét. Minarik György úr október 11-ére adott idõpontot. Ugyanezen a napon délelõtt az egyik munkatársam jelenti, hogy öt olyan fantomcéget találtak az elõzõ nap nála járt a revizorok, akiknek a fõvárosi igazgatóság 57 millió forintot utalt vissza. Ez már megjelent a sajtóban valamikor '94-ben, talán. Igazából nem is újdonság. Ezeket 1993. augusztus 20-án nyújtották be a számítógépes rendszer szerint. Ki tudja, hogy azután... Tudjuk, hogy augusztus 20-a ünnepnap, augusztus 20-a akkor péntekre esett, az elsõ munkanap 23-a hétfõ volt, a kiutalásokról 24-25-én már intézkedtek. Ez rendkívül gyors kiutalás volt, ráadásul itt egyszerre egy idõpontban ezek a társaságok - öt társaság - 57 millió forintot igényelnek vissza, ez azt jelenti, hogy társaságonként átlagosan 10 millió forint a visszaigénylés. Ezt úgy tették meg, hogy egyszerre több adóbevallást nyújtottak be ugyanerre a napra.

Az adózás rendjérõl szóló törvény 20.   §-ának (4) bekezdése szerint ilyenkor ez egy elkésett bevallás. Ez alapján az adóhatóságnak igazolási kérelemre kellett volna felszólítania az adózót, amit vagy elfogad az adóhatóság vagy nem, de olyat nem tehetett volna meg törvényesen, hogy fogja, összerakja õket és lényegében az elsõ munkanapon máris teljesíti a visszaigénylést mindenféle ellenõrzés nélkül. Én akkor kezdeményezem írásban, hivatalosan, szolgálati úton keresztül ezen kiutalások körülményeinek a kivizsgálását. Ki utalta ki, ki rendelkezett róla, mikor történt ténylegesen. A fõvárosi igazgatóság vezetõje ezt a vizsgálatot megtagadta arra való hivatkozással - most jelenik meg írásban is -, hogy a nyári szabadságolásokra való tekintettel egyáltalán nem volt kiutalás elõtti ellenõrzés. Ugye, október 7-én már szóban elmondták, itt ismételten írásban is megjelenik, ez '93. VI. és VII. hónapban több mint tíz milliárd forint kontrollálatlan kiutalását jelentette.

Hogy az okozott kárt érzékeltessem, elmondom, hogy utólag az adóhatóság elkezdi ezeket vizsgálni. Megállapít több száz millió forintot, jelentõs része fantomcég, fantomcégtõl ezeket a pénzeket beszedni nem lehet. Ez valamennyiünknek a kára, minden adófizetõ polgárnak a kára volt. Október 11-én fogad az adóhivatal elnöke, kérem a segítségét ahhoz, hogy meg tudjuk akadályozni a fõvárosi igazgatóságon az áfacsalásokat. Megkérdezem tõle, igaz-e, hogy az adóhivatalnak hatalmas összegû késedelmi pótlékokat kell fizetnie a késedelmes kiutalásokért, ezt Minarik úr cáfolja.

70.

cai 71 (Nagypál István)

Ezt azért mondom, mert ez volt az egyik fõ érv, hogy azért kell kiutalás elõtti ellenõrzés nélkül teljesíteni a visszaigényléseket, mert különben nagy késedelmi pótlékot kellene fizetnünk. Másnap, október 12-én kapom meg azt a válaszlevelet a Fõvárosi Igazgatóság vezetõjétõl, hogy a nyári szabadságolások miatt egyáltalán nem volt kiutalás elõtti ellenõrzés. És történik még más is, és itt azért összekapcsolódunk az olajügyekkel.

Tisztelt Vizsgálóbizottság! Az általam irányított 2-es ellenõrzési blokk szervezetileg 3 fõosztályból és azok irányítása alá tartozó 14 ellenõrzési osztályból állt, összesen 240 fõ volt. A "C" fõosztály '93 októberében 80 fõ revizori kapacitással teljes egészében az APEH központja által elrendelt olajos vizsgálatokkal volt leterhelve. Az elõbb említettem, hogy a szálak itt futottak össze, óriási mennyiségû adatgyûjtést kellett végeznünk azért, mert így szól a fogyasztási adóról szóló törvény, hogy melyik szálon kell nyomon követni az adót. Világos, hogy ezt csak ezen keresztül lehetett megtenni. Ez nagyon nagy munkát jelentett, egy teljes fõosztályt lekötött. 1993 októberéig elég jelentõs, milliárdot meghaladó adóhiányt tárunk fel. Tehát nem volt haszontalan ez a vizsgálat.

Az úgynevezett "D" fõosztály szintén 80 fõ revizori kapacitással a szeptember 28-i vezetõi értekezleten meghatározott kiutalás elõtti ellenõrzéseket végezte. Szeptember 29-én - ezt nem mondtam el, benne van az anyagban - ragaszkodom egy program lefuttatásához, az ellenõrzések már beindultak, két hét alatt több, mint 500 millió forint jogtalan adó-visszaigénylést állapítanak meg a fõosztály dolgozói. Folyamatban van a munkavégzés.

A "C" fõosztályon az egyik fõosztályt már átállítottuk az olajos ügyek adatgyûjtésére. Hat osztályból áll az "E" fõosztályunk. A többi az úgynevezett nyugtaadási kötelezettségeket ellenõrzi. Ez szintén az adóhivatal központi fõosztálya által elrendelt vizsgálat volt. Nekem '93 októberében nem volt olyan revizori kapacitásom, ami szabad lett volna. Mindegyik - nagyon fontos volt - központilag elrendelt vizsgálat volt.

1993. október 29-i határidõre ennek ellenére kapok 1250 úgynevezett preventív ellenõrzés elvégzését, majd '93. november 5-én még ezer darabot, valamint még 1700 darab, a postától "címzett ismeretlenként" visszaérkezett levél személyes kézbesítését kellett volna megoldanom az adórevizorokkal. Errõl annyit, hogy az adórevizorok munkája az ART szerint nem a postások ellenõrzését jelenti, nem a postai kézbesítõk munkájának az ellenõrzését, hanem az adóbevallások ellenõrzését.

Ezt a preventív ellenõrzést elnevezik áfacsalások ellenõrzésének. Elmondom a Magyar Nemzet 1993. november 8-i számából, hogy ezek valójában mit jelentettek. Egyébként ez volt leírva a belsõ utasításban is, de a Magyar Nemzetben ugyanez megtalálható. A Fõvárosi Igazgatóság vezetõje nyilatkozik: "Minden egyes áfa-visszaigénylésre jogosult kezdõhöz kimegyünk a helyszínre". Ennek az a lényege, hogy a '93. október 1-je és október 31-e között alakult vállalkozásokat úgynevezett preventív ellenõrzés alá kell vonni. A törvény szerint az adóbevallásokat '93. november 20-án kell beadni. Ettõl az idõponttól lehet elõször teljesíteni a visszaigénylési kérelmeket is. 1993 októberében a '93. október 7-én megalakult vállalkozásnak még nincs áfa-visszaigénylése.

A feladat a következõképpen szól tehát. Példaként megpróbálom jobban elmondani, mert látom, hogy nem eléggé világos. Mondjuk október 7-én megalakul egy kezdõ vállalkozás, menjenek ki a revizorok október 20-án, és állapítsák meg, hogy ez az adózó jogosult lesz-e az áfa-visszaigénylésre, vagy nem lesz jogosult. Így szól: kimegyünk a helyszínre, és ha nem találunk olyan körülményeket, amelyek alapján jogosultnak találnánk áfa-visszaigénylésre, hiába adja be az igényét, majd a jövõben.

Kérem, az adóellenõrzés az adóbevallás ellenõrzését jelenti. Az egy tényszerû, tárgyszerû ellenõrzési tevékenység. Ez nem azt jelenti, hogy az adóhatóság kimegy, megnézi az adózót, valamibõl megítéli, hogy õ majd valamikor - két hét múlva, egy hónap múlva - jogszerû áfa-visszaigénylést fog-e benyújtani, vagy nem fog benyújtani jogszerû visszaigénylést. Ez az úgynevezett preventív ellenõrzés lenne, amellyel fel kellett volna számolni az áfacsalásokat. Összesen 800 ilyen ellenõrzés lett elvégezve. Ez a tudósítás megjelenik a '93. december 1-jei Népszabadságban is.

Azt is el tudom mondani, hogy milyen törvények írják elõ, hogy az adóhatóságnak hogyan kell megakadályoznia a jogosulatlan visszaigényléseket. Az ART 6.  § (3) bekezdése, illetve a 3.  §-a azt mondja ki, hogy magát az adó-visszaigénylést kell ellenõrzés alá vonni. Az adózás rendjérõl szóló törvény 17.  § (1) bekezdése azt mondja, hogy az adóbevallást kell ellenõrizni, az 51.  § (2) bekezdése szintén azt mondja, hogy az adóbevallást kell ellenõrizni, tehát nem a helyszíni körülményeket, nem azt kell megítélni, hogy ki hogyan néz ki, hogyan viselkedik. Ezt nem lehet, nem is beszélve arról, hogy még nincsenek bevallások, nincs visszaigénylése az illetõnek, nincs mit ellenõrizni.

1993. október 15-én Minarik urat tájékoztatom errõl a feladatról. Minarik úr ígéretet tesz arra, hogy október 19-én lejön a Fõvárosi Igazgatóságra, és rendezi ezt az úgymond szakmai vitát. Egyébként az õ véleménye az, hogy ez valóban nem igazán jó módszer - ennél erõsebb fogalmat is használt arra, hogy az áfacsalásokat meg lehessen akadályozni. Azt is megígéri, hogy az általános forgalmiadó-kiutalás körülményeit ki fogja vizsgáltatni az APEH Fõvárosi Igazgatóságán, különös tekintettel arra, hogy '93 nyarán egyáltalán nem történtek kiutalás elõtti ellenõrzések.

Amikor Minarik úr lejön, egy szûk körû értekezletet tartanak, amelyen igazgatóhelyettesek vesznek részt és a fõigazgató úr. Számomra teljesen meglepõ módon az adóhivatal elnöke ráhagyja az igazgatóra, hogy az áfacsalások ellen ezzel a preventívnek elnevezett ellenõrzéssel lépjen fel. Én akkor megkérdeztem, hogy melyiket hagyjam abba: az olajügyeket, a kiutalás elõtti áfaellenõrzéseket, vagy melyiket. A válasz az volt, hogy az az én dolgom, oldjam meg.

Kérem, a KTV 38.  § (1) bekezdése azt jelenti, hogy ettõl kezdve a döntés rám van bízva. Elvárásként valóban meg volt fogalmazva, hogy függesszem fel a folyamatban lévõ olajos vizsgálatokat, a folyamatban lévõ kiutalás elõtti áfaellenõrzéseket, és akkor nincs revizori kapacitás, de akkor mit lehet vele csinálni, ugye, ki kell engedni. Egyiket sem teszem meg. Október 20-án - gondolva arra, hogy a legkevesebb kárt okozom vele - ezt a preventív ellenõrzést átadom az "E" fõosztálynak, hogy sûrítsék be a nyugtaadási kötelezettségek ellenõrzésének a programjába. Hangsúlyozom, hogy sem az olajos vizsgálatokat, sem a kiutalás elõtti folyamatban lévõ áfaellenõrzéseket nem állítottam le. November 1-jén - jól látható - nem lehet teljesíteni ezt az irdatlan mennyiségû, majdnem 4 ezer vizsgálati darabszámot.

80

81. - LÉ (Nagypál István)

Hogy plasztikusan érzékeltessem, van mondjuk egy áfa-visszaigénylés, a "csaljunk áfát" kft.-nek van benn egy öt millió forintos visszaigénylése, ezt kijelöltük ellenõrzésre, már készül a revízió, hogy kimenjen. De nekem ki kell menni, mondjuk, a XX. kerületbe, hogy nézzem meg, a "most alakultunk" kft.-nek majd valamikor novemberben lesz-e lehetõsége a visszaigénylésre vagy nem. Tehát körülbelül így néz ki a helyzet. Ezért lett csak 800 preventív vizsgálat. Én akkor, november 1-jén, miután nem sikerült teljesíteni, úgymond, ezt a feladatot, fegyelmi eljárást kérek magam ellen. A fegyelmi eljárás lefolytatásra kerül, sima megrovással megúszom. Errõl annyit, hogy a megrovás olyan fegyelmi büntetés, amelyrõl számot adni sem vagyok köteles, tehát nem oszt, nem szoroz ebbõl a szempontból. El is ismeri ez a fegyelmi határozat, hogy egyébként felelõsséget érzek a fõvárosi igazgatóság munkájáért, és a módszertani útkeresésem, úgymond, hasznos az adóhivatal számára.

Közben tájékoztat Minarik úr arról, hogy õ lefolytatta a fõvárosi igazgatóságon történt áfakiutalások vizsgálatát, szabálytalanságot nem tapasztalt, a kiutalások magyarázhatók, minden magyarázható. Ezt követõen én felkeresem Nyikos László urat, az Állami Számvevõszék alelnökét. Az Állami Számvevõszék ekkor folytatja az Adó- és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatal vizsgálatát, teljes adóztatási tevékenységének vizsgálatát. Akkor ez a jelentés még nem készült el. A törvény szerint ez az õ kötelezettsége volt. Megkérem õt arra, hogy ezt az elkészített 15 oldalas beadványt tegye át a Pénzügyminisztériumnak és itt kezdeményezem az ügy kivizsgálását.

Miért kellett ezt megtenni? Elvileg - az elõbb elmondtam - kaptam egy fegyelmi megrovást, számot adni sem voltam köteles senkinek róla. De a helyzet nem változott. Itt valamennyi állampolgár pénzének védelmérõl volt szó. Nem csak az adófizetõkrõl van szó. Az általános forgalmi adórendszer ugyanis úgy mûködik már '93-ban, hogy bárki, aki vesz egy kiló kenyeret vagy egy liter tejet, az egyben adófizetõvé is válik, közvetett adófizetõvé. Ezeket a pénzeket az adóalanyok befizetik a költségvetésbe. És a költségvetésbe azért fizetik be, hogy ezek megfelelõ helyre jussanak, oda, ahova a költségvetési törvényben az Országgyûlés megszavazza. Tehát az volt az álláspontom, és magának a törvényalkotónak is '91. január 1-jétõl, hogy az adóhatóságnak kötelessége megakadályozni, hogy a költségvetésbe már befizetett pénzek kiáramoljanak jogosulatlanul, jogosulatlan visszaigénylések címén az áfacsalókhoz.

Az 1/1998-as PM utasításból derül ki, hogy mit is kell érteni általános forgalmi adó visszaigénylésen, mit, milyen ellenõrzéseket is kell érteni a jogosulatlan visszaigénylés megakadályozása alatt. Itt azt mondják ki, hogy a visszaigényléseket ellenõriznie kell az adóhatóságnak. Innentõl kezdve nem beszélhetünk olyan jogvitáról, hogy ezt elõtte vagy utána kell ellenõrizni. Hangsúlyoznom kell azt is, hogy az APEH megyei igazgatóságai az egész országban, a fõvárosi igazgatóság kivételével, törvényesen jártak el. Itt ismertetném önökkel, hogy '93-ban a vádlott a fõvárosi APEH-tól folyamatosan összesen 11  521  000 forintot visszaigényelt, ebbõl 6  079  000 forintot megtévesztés folytán a fõvárosi igazgatóság ténylegesen átutalt a vádlott egyik számlájára. Ez megtévesztés volt, kiutalták neki és ennyi, tehát nem volt ellenõrzés elõtte. Kérte, visszakapta. Nézzük meg, mi történt késõbb! Késõbb a fõvárosi igazgatóság ezt megfogja, képbe kerül az illetõ. Akkor elmegy más megyékbe fantomcégként, lopott személyi igazolványokkal alapít cégeket, de ez sem vezet eredményre, mondom. A Pest megyei APEH-tól három ízben 4 millió forintot igényel vissza, egyszer sem kerül sor az összeg átutalására. Gyõr-Moson-Sopron megyében három ízben 3  336  000 forintot igényel vissza, egyszer sem kerül sor az összeg átutalására. Zala megyében 4  800  000 forintot igényel vissza, ez is sikertelen marad. Ugyanez Somogy megyében, nem mondom el az összes megyei igazgatóságot. Bárhova próbálkoztak, mindenhol megfogták õket. A megyei igazgatóságoknak eszükbe nem jutott volna olyan, hogy a törvény szerint az ellenõrzéseket a kiutalás elõtt vagy a kiutalás után kell-e elvégezni. Megakadályozni valamit csak akkor lehet, ha akkor ellenõrzés alá vonom, mielõtt még a pénzt kiutalnám. Ha már a pénzt kiutaltam, akkor bottal lehet ütni a nyomát.

1997-ben Kékesi László a 7012/97-es APEH irányelvet kiadja, ebben egyértelmûen megfogalmazza, hogy az Art. 6.   §-ának (3) bekezdése szerint az adóhatóságnak kötelessége ellenõrizni kiutalás elõtt, ezt indokolja azzal, hogy az adó- és támogatásigénylések körében jelentkezõ visszaélések, a jogosulatlan igénylések számának növekedése szükségessé tette, hogy az adóhatóság már a kiutalás elõtt ellenõrizze az adó- és támogatásigénylések jogszerûségét. Kérem, ez 1993-ban is így volt. A törvény '91. január 1-jétõl így írta elõ kötelezõen. Más megyékben mindenhol így csinálták, csak nálunk, a fõvárosban nem.

Még hozzáteszem azt is, hogy '99-ben megjelenik az adóújságban végre elõször egy elméleti értelmezés. Az utolsó mondatot ismertetném: "az adózó csak kivételesen kerülhet olyan helyzetbe, hogy az elszámolandó adója negatívba forduljon, azaz áfát igényelhessen vissza". Ez egy kivételes helyzet. A törvény rendszerébõl következik, hogy nem ez a jellemzõ, az áfát általában befizetni kell és nem visszaigényelni. Én a szolgálati utat betartva 1993. november 3-án még az APEH elnökétõl is kértem a kivizsgálást írásban is, nem csak szóban. Itt ismét egy olyan társaság került képbe, ahol az ellenõrzés már megállapította, hogy jogtalan a visszaigénylés. Ennek ellenére jelentõs összegû kifizetés történt részére, mégpedig törvénysértõ módon.

Tehát az Állami Számvevõszék alelnöke, Nyikos László '94. január 12-én átteszi a jelenlévõ Bártfai Béla államtitkár úr részére a közérdekû bejelentésemet azzal, hogy kéri az abban foglaltak kivizsgálását. Bártfai Béla úr ennek az ügynek a kivizsgálásával Minarik Györgyöt bízza meg. Minarik György január 28-án a következõrõl tájékoztatja az államtitkár urat: "az Állami Számvevõszékhez tett bejelentésében foglaltakat az APEH elnöki titkársága által lefolytatott helyszíni belsõ ellenõrzésen megvizsgáltattam és a következõket állapítottam meg." Tizenkét oldalon keresztül: "az Állami Számvevõszéken keresztül megküldött bejelentést az ügy egészét mérlegelve nem tartom megalapozottnak és elfogadhatónak". Tisztelt államtitkár úr, semmiféle elnöki titkárság által elvégzett ellenõrzés nem volt! A vizsgálóbizottság részére átadtam az APEH fõvárosi igazgatójának az úgynevezett "reagálások az APEH fõvárosi igazgatóságán dolgozó, szinte egyetlen áfát értõ bátor ember leírtjaira" címû írását, ez lettem volna én, ez egy az egyben ugyanazt tartalmazza, amit Minarik úr írt ön részére. Nem volt kivizsgálva az ügy.

90.

cai 91 (Nagypál István)

Gondolom, azóta ezt már ön is nyilvánvalóan megállapíthatta. Ennek az anyagnak az 5. oldala utolsó bekezdésében a Fõvárosi Igazgatóság vezetõje elbagatellizálja az egész áfaügyeket. Nem ebbõl idézek, hanem a Magyar Nemzetben megjelent interjúból, amely '93. november 8-án jelent meg. "Természetesen örök konfliktushelyzet adódik abból, hogy sokkal több problémás esetet észlelünk, mint amennyi ellenõrzésre kapacitásunk van havonta. Ezért fordulhat elõ, hogy becsúszik néhány jogosulatlanul igényelt áfa visszatérítése is". Ez nem néhány, és nem becsúszik. (Dr. Bártfai Bélának:) Tehát erre épült az ön tájékoztatása.

Ebben az anyagban még az is szerepel - Minarik úr fogalmazza meg -, hogy "Úgy érzem, hogy az átlagon felüli áldozatokat vállaló és kiemelkedõ aktivitású fõvárosi igazgató melletti igazgatóhelyettes beosztása a továbbiakban nem tartható" - ez vagyok én -, február 9-én visszavonják a vezetõi megbízásomat.

Én akkor dr. Szabó Iván pénzügyminiszter úrhoz fordulok, ugyanis én nem a saját érdekemben tettem, amit tettem. Ellehettem volna én minden további nélkül ott - ki tudja, azóta mi lett volna belõlem. De azt láttam, hogy mi folyik a Fõvárosi Igazgatóságon. Az adófizetõk pénzérõl volt szó! Úgy gondoltam, hogy errõl tájékoztatnom kell a Pénzügyminisztériumot. (Dr. Bártfai Bélának:) Ön nem hallgatott meg engem, nem keresett meg engem abban az idõben, elfogadta Minarik úr tájékoztatását. Nem ismertük egymást, és most találkoztunk. Minarik urat nyilván jobban ismerte. De meg kell mondanom önnek, hogy Minarik úr önt félrevezette, és a bizonyíték ott van erre.

Szabó Iván úr felülbírálta dr. Bártfai Béla intézkedését 1994. február 22-tõl április közepéig, és dr. Becker Pál politikai államtitkár úr hallgatott meg. Több esetben találkoztunk. Szembesítés is történt, ahol Minarik úr és a Fõvárosi Igazgatóság vezetõje jelen volt. Elég nehéz dolgom volt ebben az idõszakban. Amit önöknek most mondtam, hogy mit hogyan kell érteni egy '91-es törvénybõl, ezek '97-ben történt megfogalmazások, '98-as pénzügyminisztériumi állásfoglalások. Ma már nem vita, hogy hogyan kell ellenõrizni valamit, mit kell ellenõrizni. Abban az idõben ezt még elég nehéz volt elmagyaráznom. Dokumentumokat, bizonyítékokat viszek hozzá.

Ennek a végeredményeként felolvasom önöknek a miniszter úr válaszlevelét, amit részemre kézbesítettek. 1994. május 18-án kelt a levél: minthogy a kapott információk megalapozottságuk esetén kérdésessé tehetik az APEH Fõvárosi Igazgatósága preventív ellenõrzési tevékenységének szakszerûségét és eredményességét, ezért az ART 52.  §-ában foglalt jogkörénél fogva elrendelte a Fõvárosi Igazgat&oacut>


Átvitel megszakítva!

;sének átfogó szakmai felülvizsgálatát. Az erre vonatkozó utasítást az APEH elnökének kiadta.

Erre a vizsgálatra azonban nem került sor. Ekkor van a kormányváltás, és nagyon bízom abban, hogy itt hamarosan történik valami. Közben az egyik fõosztályt - pont azt, amelyik az olajos ügyeket vizsgálta, és ahol talán az egyik legtehetségesebb revizori ellenõrzési szakemberek dolgoztak, nagyon jó, fiatal vezetõi gárda volt - felszámolják három nap alatt. Megkerestek, hogy mit lehet itt tenni, mert nehogy azt hidd, hogy bármi is megváltozott, az ügyek ugyanúgy mennek tovább. Nekem a kezemben van Szabó Iván úr levele - csigavér, elõbb-utóbb lesz ott vizsgálat. Várhattuk ezt a vizsgálatot, de ez nem került sorra.

Ekkor megtudom a sajtóból, hogy létrejön egy korrupcióellenes bizottság. Bejelentkezem Kuncze Gábor úrhoz. A belügyminiszter úr fogadott. Körülbelül egy órát voltam nála. Tájékoztattam õt a Szabó Iván úr által elrendelt vizsgálatról és nagyon röviden a történtekrõl. Bár hivatalos értesítést nem kaptam, de két héttel ezt követõen megkeresett engem dr. Kékesi László, és elkezdte a vizsgálatot elõször még csak adatkérések formájában - az erre vonatkozó dokumentumok ott megtalálhatók -, amirõl Bártfai úr biztosan többet tud mondani. Itt kerül sor azoknak az ügyeknek a vizsgálatára, amelyekre tulajdonképpen már '94-ben, '94 januárjában is sort lehetett volna keríteni. Ezek a levelezések az iratban megtalálhatók. Ezt Kékesi úrtól kaptam, onnan került hozzám. Kékesi úrnak elmondtam, hogy szép, szép, hogy vizsgálatot lehet folytatni, és kérdezgetjük az adóhivatalt, hogy mi hogyan történt, de egy vizsgálatot nem így kell folytatni, hanem a kiutalásokat a számítógépes szakembereknek kell elvégezniük.

1994. október 31-én Minarik úr lemond az APEH elnöki posztjáról, és ezt követõen történik meg az ügy kivizsgálása. Ekkor kerül sor a '93 nyári idõszakban történõ kiutalások felülvizsgálatára, ekkor kerül sor a Minarik úrnak írásban tett bejelentésem kivizsgálására, az ott lévõ cégek számára történõ kiutalások kivizsgálására, amelynek a végén, 1995. február 8-án Pitti Zoltán büntetõfeljelentést tesz az alábbi tárgykörben. "Az APEH Fõvárosi Igazgatóságánál elrendelt belsõ ellenõri vizsgálat eredményeként megállapítottuk, hogy az 1993. és az 1994. években több esetben az áfa-visszatérítések és költségvetési támogatások kiutalása során bûncselekmények elkövetésének alapos gyanúja merült fel". A kiutalások elõtti elõzetes vizsgálatok ugyan megállapították, hogy az igényléseket benyújtó gazdasági társaságok egy része fiktív cég, gazdasági tevékenységet nem folytat, ennek ellenére részükre az igazgatóság jelentõs összegû kifizetést teljesített. Én ezt leírom a közérdekû bejelentésemben is. Ez még '93-ban volt, és van ez még '94-ben is.

Az elõbb arról beszéltem, hogy kontroll nélkül teljesítette a Fõvárosi Igazgatóság az adófizetõk által befizetett pénzeket. Itt már nemcsak arról van szó. Még azoknak is kiutalták, azoknak a társaságoknak is került kiutalásra összeg, ahol az adóhatóság már tudta, hogy a cég nem létezik, vagy legalábbis tudnia kellett, hogy a cég fiktív, a visszaigénylés jogtalan. A vizsgálat a bûncselekmény alapos gyanúját valószínûsíti, és ezért teszik meg a büntetõfeljelentést. Tehát itt már nem arról szól a történet, hogy valamilyen zavar volt, valaki tévedett, összekuszálódtak a dolgok. Itt vélelmezik a bûncselekmény elkövetésének alapos gyanúját.

Kérem, én 1993-ban felhívom az illetékesek figyelmét arra, hogy ezen a területen komoly gondok vannak, a törvények önmagukat nem tudják végrehajtani, a tisztelt Országgyûlés hiába hoz bármilyen törvényt, hogy ha azt az államigazgatás nem hajtja végre, vagy nem megfelelõen hajtja végre. A büntetõeljárásról szóló törvény szerint egy köztisztviselõnek feljelentési kötelezettsége van. A Pénzügyminisztériumból szeptember 11-én kapok egy válaszlevelet - most, 2000. szeptember 11-én -, amelynek a lényege az, hogy a Pénzügyminisztérium jogi és koordinációs fõosztályának a véleménye szerint én a jelentéstételi kötelezettségemnek tettem eleget.

100

101. - LÉ (Nagypál István)

Tisztelt Vizsgálóbizottság! A CW Banknál 1992-ben egy osztályvezetõ felhívta a figyelmet a kockázatos hitelkihelyezésekre. Mi történik vele? Kirúgták. Elsõként õt rúgták ki. Nincs hír arról, hogy a magyar állam megkövette volna ezt az embert. Ez körülbelül száz milliárd forintunkba került. A BBC sztárriportere, akit nagyon nem szeretünk, elmondta, hogy Magyarországon hosszú kálváriát kell végigjárnia annak, aki fellép a közérdek érvényesüléséért. Karancsi Tibor rendõr százados - megítélés kérdése, nem én vagyok a bíró, én a magánvéleményemet mondom - annak idején megpróbált fellépni valamilyen jelenséggel szemben, elindult a saját kálváriáján. Mit lehet tenni azért, hogy a jövõben ne forduljon elõ az, hogy ha egy köztisztviselõ teszi a dolgát, végrehajtja a törvényt és amikor falakba ütközik és azt tapasztalja, hogy ez valamiért nem megy, akkor megteszi a jelentési kötelezettségét, cserébe ezért kirúgják, elveszíti az egzisztenciáját. Tudják, hogy mi ennek a veszélye? Ennek nem ez a veszélye, hogy engem kirúgtak. Ennek az a veszélye, hogy nagyon-nagyon rossz üzenetet közvetítettek a fõvárosi igazgatóság dolgozói és revizorai részére. Abban az idõszakban nem véletlenül fordultak hozzám a munkatársaim és tettek jelentéseket nekem. Tudták, hogy bennem bízhatnak, mint ahogy én is bíztam a pénzügyi vezetésben, ezért továbbítottam feléjük a problémákat. Akkor, amikor ezt tapasztalták és ezzel találkoztak, rengetegen hagyták el az adóapparátust. Nagyon sokan, nagyon sok értékes embert veszített el akkor az adóhatóság, az államigazgatás.

Van egy másik probléma is még ezen kívül. 1994. március-április hónapjában Becker Pál úr valóban nagyon komolyan - ezt személyesen tanúsíthatom - foglalkozott az üggyel. Részletes jegyzõkönyveket vett fel, amíg eljutottunk odáig, hogy tényleg ki kell vizsgáltatni ezt az ügyet és megszületett a Szabó Iván úr által elrendelt utasítás. Most akkor felolvasom önöknek a szeptember 11-én részemre írt levelet. Megkértem a Pénzügyminisztériumot, tájékoztassanak arról, hogy mégis mi történt a közérdekû bejelentésem eredményeként. "A tájékoztatás elmaradásának okáról nem rendelkezem információval, az ön által jelzett korábbi, 1669/94. számú üggyel kapcsolatos iratok nem lelhetõk fel a Pénzügyminisztérium irattárában." Azért az iratok megvannak, legalábbis jelentõs részben, mert én azóta is hat éve pereskedem az adóhivatallal, ezt minden elnök örökli. A bíróság tanácsvezetõ bírója elég agilis volt ahhoz, hogy az összes dokumentumot és ezzel kapcsolatos iratot különbözõ hatóságoktól végzésekkel megszerezzen. Ezeket az iratok, amelyek most az olajbizottságnál találhatók, mind a bíróság közremûködésével sikerült beszerezni. Tehát nagyjából megvannak, rekonstruálhatók.

Körülbelül ez lett volna, amit dióhéjban el tudtam mondani önöknek. Ha van kérdésük, megpróbálok válaszolni.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Az ön által elmondottakra az államtitkár úr kíván-e reagálni. Megadom a szót az államtitkár úrnak.

DR. BÁRTFAI BÉLA, a Pénzügyminisztérium volt közigazgatási államtitkára: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Köszönöm, hogy meghallgatnak, de nem igazán tudok reagálni az itt elhangzottakra, illetve jobb lett volna ismerni, hogy mirõl fog beszélni Nagypál úr, mert a válasz bizonytalansága azt a látszatot szülheti, hogy valami hamisság történt a dologban.

Az elsõ részben általa elmondottakkal abszolút egyetértem, olajügyekben, visszaigénylésekben s a többi. Azt is tudom mondani, hogy a közérdek védelme nem csak egy személy kötelezettsége volt az Adó- és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatalnál, sem a Vámhivatalnál. Azt gondolom, minden köztisztviselõ kollégám, aki akkor felesküdött, egy rossz idõszakban dolgozott, ez kétségtelen. A jogalkotásnak mindig változó gazdasági körülmények között kellett a változó gazdaság után menni és picit mindig elõrébb volt a gazdaság, ez így igaz.

A második résznek, nem igazán értve hozzá, az olajhoz nincs köze, hacsak annyiban nem, amit Nagypál úr is mondott, hogy az ellenõrzés kapacitása az olajügyek kivizsgálásával összefüggésben van, de ez egy tisztán áfa-visszaigénylési ügy, amit persze ez a bizottság megvizsgálhat, természetesen ez a bizottság döntése, de azt gondolom, hogy az olajhoz csak annyiban van köze, hogy más részérõl volt lekötve a kapacitás. Elnézést kérek, nem tiszteletlenségbõl ültem le oldalt, de magam sem értettem igazán, hogy mi lesz a szerepem a bizottság elõtt. Kaptam egy meghívót, amelyben az szerepelt, hogy Nagypál urat hallgatja meg a bizottság és majd az õ általa elmondottakról mondjak véleményt. És megkaptam a napirendet, amelyben az én meghallgatásom szerepelt. Tehát igazából nem tudtam, hogy mire is kell készülnöm. Azt tudom most elmondani a bizottságnak, hogy amikor az õ nevét olvastam, mi maradt meg bennem, vagy mi jutott az eszembe az õ nevét olvasva.

Az, hogy valóban voltak akkor az APEH-nél ebben az inkriminált idõszakban, amit említett, tömeges visszaigénylések, voltak arra jelzések, hogy tudatosan ekkor, ebben a megjelölt idõszakban nyújtották be az áfa-visszaigényléseket. Azt is az elnök úrtól természetesen, ahogy Nagypál úr is említette, a szolgálati út betartásával, hiszen õ közvetetten tartozott hozzám, én feleltem akkor a bevételi oldalért, illetve az APEH-ért is. Minarik úr tájékoztatásából tudom ezeket az ügyeket, tudom az õ bejelentését is. Azt is tudom, hogy az õ bejelentése alapján sok milliós, ha nem milliárdos nagyságrendû áfakiutalások nem történtek meg, mert a banknál már visszatartották azokat, pont az õ bejelentése alapján. És az õ bejelentése alapján történtek vizsgálatok is. Az ember kénytelen - ha tetszik, ha nem -, ha kap egy közérdekû bejelentést, még ha az ÁSZ-tól is, azt a szolgálati úton adja tovább, azaz az APEH elnökét bízza meg ennek az ügynek a kivizsgálásával. Az APEH elnöke jelentett, amit jelentett, ezzel egyetértek. Azt állapítottam meg az APEH elnökének jelentésébõl - hangsúlyozom, hogy nem ismerem azokat a papírokat, jobban fel kellene készülni -, hogy nem állapított meg szabálytalanságot. Természetesen szíve-joga volt Nagypál úrnak ezt nem elfogadni és a felettesemhez fordulni, aki a pénzügyminiszter, vagy a politikai államtitkár volt. Azt hiszem, akkor is még a Pénzügyminisztérium alkalmazottja voltam, amikor az ügyét kivizsgálták és abban is közremûködtünk.

Becker úr, illetve Szabó úr vizsgálata is odajutott, és ebben az ügyben, azt gondolom, semmi nem titkos. Ha a Pénzügyminisztériumban ezek közül az iratok közül bármi is nem lelhetõ fel, akkor az szabálytalan, azt nyilván elõ kell keríteni. De ebben az ügyben rendõrségi eljárás is folyt, ÁSZ-vizsgálat is folyt, a PM-nek az adóigazgatási fõosztálya is folytatott vizsgálatokat, és így van, ahogy Nagypál úr mondja, õ már hét éve pereskedik az Adó- és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatallal pont ezen az egy szón múlva, hogy elõtte vagy utána kell az áfakiutalást ellenõrizni. Természetesen megint csak helyénvaló lett volna, ha már elõtte történik az ellenõrzés, mielõtt kiutalásra került.

Ennyit tudok elmondani. Azt gondolom, a PM-nél lévõ iratokból, a rendõrségi vizsgálatokból, ÁSZ-jelentésbõl, ami ezzel az üggyel összefüggött - hiszen itt folytatott a rendõrség is nyomozást -, minden kiderülhet, nyilván összeállította Nagypál úr is ezeket az iratokat. Javaslom a tisztelt bizottságnak, hogy ne az én, most pillanatnyilag hiányos emlékeimen alapulva ítélje meg ezt az ügyet, hanem kéresse be a rendõrségi vizsgálatot, ÁSZ-jelentést, minden hatósági vizsgálat anyagát, amely ebben az ügyben folyt, mert folyt és jutott arra a megállapításra, amire jutott. Sajnálatos, hogy ennek egzisztenciális következményei is voltak Nagypál úr személyét illetõen.

110.

cai 111 (Bártfai Béla)

Õ nyilván kereste a maga igazát, keresi most is. A magam információja az volt, hogy az általa feltártak egy részét maga az adóhivatal is megállapította, ellenintézkedéseket tett, egy jó részével pedig, amit õ javasolt, nem értett egyet az adóhivatal. Ezen lehet vitatkozni, és gondolom, ezt teszi azóta is, és azóta is próbálja bizonyítani az igazat. A rendõrségi, az ÁSZ- és a többi vizsgálatok oda jutottak, hogy nem állapítottak meg olyan szabálysértést, amely miatt bármiféle más intézkedést kellett volna tenni. Ez a mostani emlékem, és ha nem így lenne, akkor másra emlékeznék - ez nyilvánvaló. De mondom, hogy ehhez az iratok tanulmányozására lenne szükség. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Én is köszönöm. Tisztelt Bizottság! Ha valakinek van kérdése Nagypál Istvánhoz, kérem, hogy tegye fel a kérdését. (Dr. Kóródi Mária jelentkezik.) Tessék, Kóródi képviselõ asszony!

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Nekem nem Nagypál Istvánhoz volna kérdésem, hanem az államtitkár úrhoz, hiszen a jogszabályi és eljárási, adóügyi, az adóeljárás során jelentkezõ problémákkal kapcsolatosan jelzések érkeztek a Pénzügyminisztériumba többek között öntõl is. Én természetesen nem akarom vizsgálni, és véletlenül sem szeretnék belemenni abba, hogy az a munkajogi per, amely folyamatban van, vagy amely személyes ügyeket érint, a bizottság elõtt megvitatásra került, mert ez nem tartozik a bizottságra, tehát...

ELNÖK: Nem errõl van szó.

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): A bizottságnak nem tartozik a kompetenciájába. Természetesen az államtitkár úr a Pénzügyminisztérium közigazgatási államtitkáraként és helyettes államtitkárként is az olajügyekben többször felbukkant a bizottság elõtt. Akkor a halasztott vámfizetéssel kapcsolatosan, most pedig megjelent ebben a jól sikerült jelentésben - amelyet a Fidesz három képviselõje, Fazekas Sándor, Dorkota Lajos és Vígh Ilona fogalmaztak meg - úgy, mint a felelõse az olajügyeknek. Arról szeretnék hallani, hogy hogyan éli meg, és mik az emlékei arról, hogy az olajügyekben milyen a szerepe ezeknek az áfa-visszatérítési szabályozatlanságoknak - amelyeket Nagypál István elmondott -, ennek az egész kialakított rendszernek. Miért nem léptek fel erõteljesebben? Nyilvánvalóan látta a Pénzügyminisztérium elõkészítõ munkáját. Mik voltak azok az akadályok, amelyek miatt nem vonták le a megfelelõ következtetést?

Én eddig mennék bele ebbe az ügybe, tehát arról, hogy miért is került ebbe a helyzetbe Nagypál István, hogy a munkahelyérõl fegyelmivel... (Nagypál István: Nem, elnézést, nekem simán visszavonták a vezetõi megbízásomat, és eltávolítottak.) Abban az anyagban, amit öntõl kaptunk, az van, hogy ön ellen volt a saját kérésére egy fegyelmi eljárás, amely fegyelmi eljárás után megrovásban részesítették. Ez az írásos anyagban van.

NAGYPÁL ISTVÁN, az APEH Fõvárosi Igazgatósága volt ellenõrzési igazgatóhelyettese: Ennek nem ez a jelentõsége - lehet, hogy ezt nem jól hoztam ki. Én akkor azért kaptam egy megrovást, mert le akarták velem állíttatni az olajos vizsgálatokat és a kiutalás elõtti áfaellenõrzéseket. Erre én nem voltam hajlandó. Nekem jogom volt megtenni, hogy ezeket az ügyeket ne állítsam le. Szó volt arról, hogy a bizottságban vizsgálni kell, hogy történt-e olyan intézkedés, hogy valaki le akart állítani valamilyen folyamatot. Kérem, itt ez ténykérdés.

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Ebbe most nem akarok belemenni.

ELNÖK: Tessék!

DR. BÁRTFAI BÉLA, a Pénzügyminisztérium volt közigazgatási államtitkára: Köszönöm szépen. Hogyne érezném magam rosszul, amikor az ember neve valamilyen olyan összefüggésben hangzik el, ami olajügy, és olajpetty lett rajta, akkor természetesen nem érezheti jól magát.

Ahogy az elõbb is utaltam már rá, ez egy olyan idõszak volt '90-tõl kezdõdõen - én '92 nyarától dolgoztam a Pénzügyminisztériumban, egy rövid ideig, körülbelül hat hónapig voltam megbízott közigazgatási államtitkár a '94-es választásokat megelõzõen, mert akkor távozott a korábbi közigazgatási államtitkár, és akkor két posztot együtt töltöttem be  -, amikor az új jogszabályok, az új gazdasági környezet, a korábbi gyakorlatokhoz képest eltérõ szisztémák bizony nagyon komoly problémát okoztak. Konkrétan arra utalok, hogy a vámhivatal vagy az adóhivatal találkozott '90-t megelõzõen két-három-négy-öt-tíz nagy szervezettel, amelyektõl származott például a jövedéki adó bevétele, 1990-t követõen, a liberalizációt követõen pedig e gazdálkodó szervezetek száma sok tízszeresére, ezerszeresére növekedett.

Ennek a jogszabályi követése, az informatikával való követése, a számítástechnikai figyelése mind-mind az a nehézség volt, amikor a jogalkotó ment a gazdaság után, maga is tanulta, hogy hogyan lehet szabályozni ezt a gazdaságot. Aközött a dilemma között õrlõdött, hogy egyrészrõl liberalizálja a gazdaságot, mindenkit juttasson a gazdálkodás lehetõségéhez, másrészrõl pedig küzdött az ezzel visszaélõkkel. Ez egy örökös harc volt. Sajnos gyakran voltak lépéselõnyben a joggal visszaélõk. Nem is akarom idézni, Nagypál úr pontosan, jól mondta, akár a nagy adótartalmú termékeknél, akár az áfánál folyamatosan történtek azok a jogszabályi módosítások, amelyek próbálták bezárni a kiskapukat. Például a jövedéki adóról szóló törvény '93-as módosítása is ilyen. Tehát a jogalkotó mindig próbált a nyomában lenni. Azokat a rajzokat, amelyeket Nagypál úr is felrajzolt, az akkori államigazgatás nagyon sok szobájában rajzolták fel, hogy hogyan is lehetne megfogni a fiktív cégeket, hogyan lehetne megfogni a fantomcégeket. Mondom, hogy a jogi szabályozás próbálta követni a végrehajtással együttmûködve a jogellenes magatartást. Nem mondom, ez nagyon nehéz volt.

A konkrét ügy - sajnálatos, hogy ön is olajügyben említett - a halasztott vámfizetés és az ezzel kapcsolatos levél. Remélem, és úgy gondolom, hogy a bizottság minden tagja elõtt megvan ez a levél, nemcsak egy-egy mondattal idézve, hanem teljes egészében a bizottság rendelkezésére áll ez a levél. Ez a következõrõl szólt, és már annyiszor magyarázták a bizottság elõtt, magyarázta önöknek volt pénzügyminiszterek sora, illetve azóta már cikkeztek róla eleget, önök is nyilván sok szakértõt hallgattak meg ezzel kapcsolatban. Nem tudom más példával megvilágítani, mint azzal, hogy ma is van például a tízéves adómentesség vagy bármelyik adómentesség, vagy az illeték-részletfizetési kedvezmény, amely ma aktuális, jó, és kell a jogrendszerbe, illetékre valaki kaphat részletfizetési kedvezményt ma is, ennek megvannak a jogszabályi feltételei, megvannak azok a feltételei, hogy ha valaki ezzel visszaél, akkor mit lehet csinálni azzal a személlyel vagy gazdálkodó szervezettel.

A helyzet a halasztott vámfizetés ügyében analóg módon ugyanez. Az egy olyan kedvezmény volt, amelyet meg kellett adni nemcsak az olajos cégeknek, hanem más cégeknek is. Nyugat-Európában bevett gyakorlat, ráadásul Nyugat-Európában sokkal megengedõbb a szabályozás - például ott 30 napra engedték a halasztott vámfizetést. Ennek természetesen megvoltak a jogszabályi feltételei, az engedélyezésnek és a halasztott engedély vagy a halasztott vámfizetés visszavonásának is. Akkor egy olyan intézkedés született a végrehajtó szolgálat, a VPOP részérõl, amely intézkedést az motivált, hogy akkorra már felhalmozódott a nagy összegû vámtartozás, látható volt, hogy valamit tenni kell, hogy ezt egy aktussal megszüntette a vámhivatal. Ez nyilván így nem volt tartható.

Errõl szólt ez a levél, hogy tessék eljárni jogszerûen, tessék engedélyezni a jogszabályokat betartva, és tessék a számítástechnikában, az informatikában - a jogszabályokat betartva - követni a halasztott vámfizetés rendszerét. Például elõ lehet írni akármilyen durva feltételt a halasztott vámfizetésben, ahogy a mai hatályos szabályaink már megteszik. Egyetlen igazi szankciója a halasztott vámfizetésnek, hogy ha valaki 15 napon belül nem fizette meg, akkor attól vissza kellett volna vonni, vagy nem lehetett volna újra megadni. Ezt - mondom - a szereplõk sokaságára, egyre növekvõ mennyiségére tekintettel nyilvánvalóan nehéz volt megoldani, de valamilyen módon meg kellett oldani.

120

121/MM (Bártfai Béla)

A levél arról szól, hogy járjon el jogszerûen a vámhivatal, kezdeményezze a jogszabályok módosítását és építse ki a számítástechnikai rendszert, amelyik képes követni a halasztott vámfizetést. Mint ahogy a késõbbiekben aztán meg is történt a jogszabályi feltételek, illetve az informatikai rendszer vizsgálata.

De megint csak azt tudom mondani, itt is volt ÁSZ-vizsgálat, a VPOP-nak ugyanezt a gyakorlatát vizsgálta az Állami Számvevõszék. Õ is tett megállapításokat. Ajánlom a tisztelt bizottság figyelmébe, hogy ezeket is nézze meg! Hasonló megállapításokra jutott az Állami Számvevõszék, mint ami tulajdonképpen ennek a levélnek a tartalma, miszerint ki kell építeni azt a nyomon követõ rendszert, amelyik képes a halasztott vámfizetéssel visszaélõket kiszûrni a rendszerbõl. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Lentner képviselõ úrnak adom meg a szót.

DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Köszönöm a szót, elnök úr. Nagypál úrtól és az államtitkár úrtól együttesen a következõ kérdésre szeretnék választ kapni. A Nagypál úr által elmondottakat a korábban az általa leadott dokumentumokban is áttekintettem. Ezek függvényében teszem meg az észrevételemet vagy fogalmazom meg a kérdésemet.

Az államtitkár úr hivatkozik arra, hogy a halasztott vámfizetés intézménye, amely Magyarországon a 90-es évek elején mûködött, a fejlett nyugat-európai demokráciában is hasonlóképpen, sõt még liberálisabb körülmények között érvényesült. Ehhez annyi észrevételt hadd fûzzek, való igaz, hogy az Európai Unió tagországait jellemzi a halasztott vámfizetés intézménye, azonban nyilván önök se gondolják komolyan, hogy a Magyarországon a 90-es évek elején meglévõ gazdasági fejlettség szint és a gazdálkodási fegyelem körülményei ugyanazok, mint teszem azt Németország esetében. Arnold tábornok úrtól tudjuk, hogy Magyarországon egy-két év alatt mintegy ezerötszáz olajforgalmazó cég jött létre, amelyek szinte alanyi jogon kapták meg az olajforgalmazás lehetõségét, akár külkereskedelmi relációban is, míg Németországban összesen tizenhárom olajforgalmazással foglalkozó cég van.

Ha ez a nagyfokú liberalizáció egyik pillanatról a másikra beköszönt... Magam is úgy látom, és ha Nagypál úr is úgy látja, akkor legalább már ketten vagyunk, hogy ehhez a magyar jogszabályi feltételek és a gazdálkodási fegyelemben tapasztalható anomáliák miatt nem volt meg a lehetõség. Ha a rendszerbõl egy vezetõ, egy igazgatóhelyettes ezt észleli, jelzi a problémát, akkor való igaz, megfogalmazza, hogy a Pénzügyminisztérium több szobájában rajzolták fel azokat az ábrákat, amelyeket most Nagypál úr vázolt fel nekünk. De kérdezem, államtitkár úr: akkor miért nem léptek? Hiszen '94-ig is volt olajszõkítés, meg '94 után is volt olajszõkítés. Tehát azok a lépések, amelyeket önök megtettek, megtenni szándékoztak, vagy elmulasztottak megtenni, azok most erõs kritika alá eshetnek az olajbizottság részérõl - de maradjunk a személyemnél, a részemrõl -, mert jelentõs vagyoni kárt okoztak a költségvetésnek.

Én ezt kérdezem öntõl, államtitkár úr, hogy látva a magyar fejlõdés, a magyar gazdasági anomáliák súlyosbodását, miért hagyják érvényesülni a halasztott vámfizetés intézményét? Ne haragudjon, az nem indok, az nem válasz, hogy mert Németországban vagy az Unió bármely tagországában ez hasonló metódussal ment, hogy halasztott vámfizetés volt. Ég és föld a különbség a '91-es, a '92-es, a '93-as években a magyar gazdasági élet és a német gazdasági élet között. Az a német gazdasági modell, amelyik a 90-es évek elején van, több száz éves piacgazdasági múltra tekint vissza. Magyarország esetében pedig ennek a gazdasági rendszernek tulajdonképpen nincs elõzménye. Vagy ha volt elõzménye, az '45 elõtt megszûnt, tehát kiesik több mint 40 év, a tervgazdaság idõszaka.

Nagypál úrtól pedig azt szeretném egészen konkrétan megkérdezni, hogy ön az okiratokból kivehetõen, tehát bizonyítható formában, utalást tesz arra, illetve ez mindenki számára egyértelmû, hogy ön ezt a rendszert kritizálta, amelyben élt, amelyben dolgozott. A kifogásemelésével egészen a minisztériumig eljut, több fázisban, több fordulóban, több csatát megvív a feletteseivel. Lehet önre azt mondani, ha bürokratán nézzük a folyamatot, hogy nem is tartotta be a szolgálati utat, de ön tenni akart, cselekedni akart.

Önt végül is, ahogy a körülményeket ismerem vagy vélelmezem, eltávolították, ön nem dolgozott az Adó- és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatalnál. Lát összefüggést a között, hogy ön valamit felfedezett, kritizált, fellebbviteli hatóságokhoz ment a szakmai hierarchián belül, most pedig partvonalon kívül szemléli ezeket az eseményeket? Meg kell mondjam, hogy azt a hozzáállást, amelyet az okirati bizonyítékok alapján látok, hogy ön '93-ban megtett, tisztelem és becsülöm, elismerem azt a tevékenységet, amelyet ön végzett. Abban az idõben én is küzdelmet vívtam egy pénzintézetnél, és bizony amikor az ember falaknak ütközik és visszapattintják, az emberfeletti munka.

Azt szeretném öntõl kérni, hogy erre a konkrét kérdésemre egyfajtaképpen, a lehetõségeihez mérten konkrét választ is adjon! Köszönöm szépen.

ELNÖK: Tessék!

NAGYPÁL ISTVÁN, az APEH Fõvárosi Igazgatósága volt ellenõrzési igazgatóhelyettese: Köszönöm a képviselõ úr kérdését. Áder János házelnök úr a múltkor úgy kezdte valamelyik beszédét, hogyha az ember belekezd valamibe, azt ne adjuk fel, legyünk elég kitartóak.

Én se tettem mást. Pontosan tisztában voltam azzal, hogyha ezt nem viszem végig, akkor nem történik változás. Ezzel egzisztenciális kockázatot is vállaltam, de ezt nem magamért tettem! Tehát még egyszer hangsúlyozom. Ha én akkor, '93-ban elfogadom Minarik úrnak azt a véleményét, hogy nem történtek szabálytalanságok és a Pénzügyminisztérium felsõ vezetését errõl nem tájékoztatjuk, akkor semmi nem történt volna velem, maradhattam volna ott, ki tudja, lehet hogy elnökhelyettes lennék a hivatalban - nem tudom! De errõl a pénzügyi vezetésnek tudnia kellett. A pénzügyi vezetést félreinformálták. Bártfai úr még nem találkozott vele, most én is meggyõzõdtem róla, nem ismerte, félrevezették õt '94 januárjában. Az abban lévõ anyagok nem valós információkat tartalmaztak. Ezért kellett ezt végigvinni.

Nem magamért tettem, muszáj volt végigvinni. Valakinek fel kell vállalni. Mindig van egy ember, aki felvállalja, ez ilyen egyszerû. A CW Banknál volt egy osztályvezetõ, aki nem értett egyet a kockázatos hitelkihelyezéssel. Vannak emberek, akik ilyennek születnek, kemény elhatározás kell hozzá, ez nyilvánvaló. De kell hozzá szövetséges is. Mindig találtam ennek az ügynek szövetségest. Az elõbb azt mondta, hogy egyedül voltam - nem voltam egyedül! Mindig találtam olyan embereket - ilyen volt például Becker Pál, ilyen volt Kékesi László, ilyen volt Kuncze Gábor -, akik emellé az ügy mellé álltak. Egyedül egy falat nem tudtam volna áttörni, ezt el kell ismerni.

Ami a tanulság lehet ebbõl - tehát ez most már elment, ez a múlt -, és ez az, amit szeretnék, ha a korrupcióellenes vizsgálóbizottság megfontolna: a jövõben mit lehet tenni? A törvények saját magukat nem tudják végrehajtatni. Olvasom, hogy van a korrupcióellenes törvényjavaslatra egy csomag. Ebben a törvényjavaslatban az szerepel, hogy a köztisztviselõnek jelentési kötelezettsége van akkor, ha korrupciógyanús ügyeket észlel. Ez jóval szigorúbb elõírás, mint az, hogy bûncselekmény alapos gyanúját észleli - ez másik történet. Ilyen jelentési kötelezettsége most is van.

Mi történik ebben az országban, ha ennek az lesz a következménye, hogy aki a jelentési kötelezettségnek eleget tesz, ha a fõnökével szemben esetleg talál valamilyen szabálytalanságot - nem biztos hogy igaza van, lehet hogy téved -, eleget tesz a jelentési kötelezettségének, s holnaptól ki van rúgva. Visszavonták a vezetõi megbízásomat, indoklás nélkül. Ezt hívom joggal való visszaélésnek, erre a jog nem adott felhatalmazást Minarik úrnak.

130

BB 131 (Nagypál István)

Az én példám, Karancsi példája és még nagyon sok ember példája azt az üzenetet közvetítheti az emberek számára tehát, hogy legjobb, ha nem szól semmit. De ha nem szól semmit, akkor megsérti ezt az újonnan... - még nincs bevezetve, csak törvényjavaslat, és nem is javaslat, csak olvastam. Megsért egy etikai kódexet.

Most már tehát nem tehet mást, mint azt, hogy befogja a száját. Így van? Egy jó szándékú kezdeményezés a visszájára üthet. Majtényi László adatvédelmi biztos említette - meg is szavazta ezt a parlament anno, 1997-ben -, hogy lesz-e elég ereje a parlamentnek és nemcsak a parlamentnek, az egyházaknak, a szakszervezeteknek, korporációknak lesz-e elég erejük az úgynevezett morális megújulásra vagy megtisztulásra. Ezt nem most mondták, hanem 1997-ben mondták, és ez Majtényi László adatvédelmi biztos beszámolójában szerepel. Ezen lehet-e változtatni.

Itt nem egy egyéni sorsról van szó. Mondjuk azt, hogy azok az emberek, Bártfai úr, nem önhöz mentek be... Az ország egyik legtehetségesebb fiatal szakembere kõkemény gyerek volt, és nagyon keményen lépett föl az olajos ügyekben a C-fõosztályról. Vállalta azt a megmérettetést, hogy bemegy a Becker úrhoz. Elsõként lehetetlenítették el utána. Nem mondom az illetõ nevét. El kellett hagynia az apparátust. Õ volt az, akire céloztam, hogy nagyon sokat vesztettek vele. Nem én voltam az egyedüli.

Aki fölvállalja, hogy bemegy és elmondja, hogy bizony itt törvénysértõ eljárások vannak, akkor az a vége, hogy ellehetetlenítik? Jó, õ abbahagyta utána a dolgot, nem vitte tovább. Én voltam egyedül a makacs gyerek, és azt mondtam, hogy '94 nyarán nem elégszem meg ezzel. Addig vittem végig, ameddig változás nem következett be ebben az ügyben. De a jelenség maga még nem változott meg. Köszönöm. Nem tudom, kielégítette-e a válasz. (Juhász Ferenc: Abszolút, hogyne.)

ELNÖK: Tessék!

DR. BÁRTFAI BÉLA, a Pénzügyminisztérium volt közigazgatási államtitkára: Egy picit rossz a helyzet. A képviselõ úr kérdésére hadd válaszoljam azt, hogy a kép nem ennyire egyszerû, hogy van egy lovag, aki küzd a galád államigazgatás ellen és mindent föltár, de a galád államigazgatás nem válaszol rá.

Talán elkerülte a figyelmét, hogy említettem, hogy Nagypál úr bejelentését vizsgálta a rendõrség, az ÁSZ, az APEH belsõ ellenõrzése. Akinek a nevét említette - Kékesi úr -, az adóigazgatási fõosztály vezetõje volt akkor, illetõleg késõbbiekben pedig az APEH egyik elnöke a Pitti urat követõen. Õ is az én beosztottam volt. Ha úgy tetszik, az én utasításomra vizsgálta ismételten az ügyet Kékesi úr akkor, amikor õ már Becker úrhoz fordult, aki az én politikai államtitkárom volt.

De nem az én személyem az érdekes ebben, hanem azt a látszatot szeretném elkerülni, hogy valakinek van egy véleménye jogszabályi hiányosságokról, stb. és erre hallgat az államigazgatás. Nem így történt.

Természetesen nemcsak a mostani korrupcióellenes törvényjavaslatban, hanem a korábbiakban is mindig benne volt, hogy aki jogszabály-ellenességet, visszásságot észlel, ennek mint köztisztviselõnek bejelentést kell tennie. Ez korábbi szabály is, és ennek megfelelõen járt el Nagypál úr. Semmi kifogás nem volt.

Amit õ nem talál megfelelõnek, az a vizsgálat teljessége. Erre utaltam, hogy meg kell nézni a rendõrségi vizsgálatokat, az ÁSZ-vizsgálatokat, hogy mire jutottak azok a hatóságok, illetve mire jutott a PM vizsgálata, aminek az anyagával most nem rendelkezem.

Szeretném azt is elmondani, hogy ennek az áfaügynek az olajhoz semmi köze nincs. Nincs köze az olajügyhöz. Az olajügyhöz annyiban van köze, amit Nagypál úr az elõadása második részében említett, hogy valóban le lehetett kötve az APEH vizsgálati részlege az olajügyek vizsgálatával. Ebben nincs olajügy. A kettõt összecsúsztatni csak annyiban lehet, amennyiben az ellenõrzõ kapacitások adott esetben le voltak kötve.

Összességében azt tudom mondani, hogy az õ bejelentésére történtek vizsgálatok. Lehet, hogy nem kielégítõek és ezzel õ nincs megelégedve. Ez Nagypál úr joga. Lehet, hogy lehetett volna alaposabban vizsgálni, és az a kérdés, hogy mire jutottak ezek a vizsgálatok.

A másik, amit említett a képviselõ úr, hogy 192-ben nem lehetett látni, hogy mekkora különbség van a német vagy a magyar gazdaság között. Dehogynem! De utólag pláne jobban lehet látni a különbséget. Nyolc év távlatából rápillantva arra, hogy mennyire lehetett volna erõteljesebben lépni, talán még az is más szemüvegen keresztül nézhetõ.

Biztos igaz, hogy más ésszel, más rápillantással még szigorúbb intézkedésekre lett volna képes az ember vagy lehetett volna ilyeneket megfogalmazni. Akkor az egész gazdaság követelte a halasztott vámfizetés rendszerét, és az egész gazdaság jól mûködött a halasztott vámfizetés rendszerével. Voltak ezzel visszaélõk, így van, erre kellett a szigorú intézkedéseket megfogalmazni. Meg is történtek a módosítások egyébként megintcsak a különféle vizsgálatok alapján.

De váltig mondom: jogszerûtlenségre nem lehet jogszerûtlenséggel válaszolni. jogszerûtlenségre is csak jogszabály-módosításokkal és a jognak megfelelõ intézkedésekkel lehet válaszolni gyorsan, illetve a végrehajtás feltételeit kell úgy kialakítani, hogy az amúgy minden gazdálkodónak megfelelõ, a gazdaságnak amúgy helyes intézkedést mindenkire tekintettel alkalmazni lehessen. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselõ úr!

DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Csak egy rövid reagálást engedjen meg nekem, államtitkár úr.

A sors különös fintora az, hogy ön annak idején, 7 vagy 8 ével ezelõtt az eseményeknek résztvevõje volt mint államigazgatási vezetõ. Jómagam is és a bizottság tagjai is, a képviselõk, abban az idõben mi is éltünk és mi is tapasztaltuk a folyamatokat.

Amit én kifogásolok. Önnek nyilván lehet ezzel vitatkozni bármelyik akkori államtitkárral.

Én azt kifogásolom, hogy egyértelmû jelzések voltak az akkori államigazgatás részére. Ezek a jelzések csekély utánajárással - de magukból a jelzésekbõl is megállapítható nyilvánvalóan az, hogy a probléma súlyos, a visszaélések lehetõsége növekszik, tehát mind többen ismerik fel, hogy a jogszabályi hézagokkal, azok kijátszásával vissza lehet élni.

Ez a terjedõ bûnözési hajlam, amely egy piacgazdasági nyitáskor - idézõjelben - sajnos természetes jelenségnek minõsül, erre a nagymérvû bûnözésihullám-terjedésre az egyértelmû jelzések ellenére is véleményem szerint az államigazgatás kellõ idõben és kellõ hatékonysággal nem tette meg a szükséges lépéseket.

Nem akarok elkalandozni az olajbizottság ügyeitõl, de ön véleményem szerint nem alaposan hivatkozik arra, hogy amirõl Nagypál úr beszél, az áfaügy, ez meg itt olajügy. A halasztott vámfizetés intézményérõl van szó ebben a tárgykörben. De hogy jobban érthetõ legyen ez a dolog, amit megfogalmaztam, hogy kellõ súllyal, kellõ idõben és kellõ hatékonysággal nem lép föl az államigazgatás...

Államtitkár Úr! A magyar gazdaságban A '90-es évek elején számos olyan probléma volt, amikor az államigazgatás az egyértelmû jelzések ellenére nem lépett föl kellõ hatékonysággal. Gondoljon vissza azokra a hitelezési csalásokra, amelyek a '90-es évek elején indultak! Az ügyfél elvitte a bankból a hitelt, összejátszva a bankigazgatóval meg a bankvezetõvel, mert olyan jogszabályok voltak, hogy ez lehetõvé válhatott. Sõt, még a Btk-ból is kivették azt a passzust, ami alapján elítélhetõ lett volna. Ha gondolja, a bizottság ülése után elmondom konkrétan, hogy mely esetekre gondolok.

De ugyanez volt a privatizációnál, a privatizációs értékesítési folyamatoknál, ahol egyértelmû volt az, hogy az állami vagyon áron alul kerül értékesítésre, meglehetõs visszaélések vannak. Az államigazgatás foglalkozott az üggyel - nem vitatom, hogy önök is foglalkoztak az olajügyekkel meg az áfaügyekkel, csak nem kellõ hatékonysággal foglalkoztak. Ennyi észrevételt szerettem volna tenni az ön elmondásához a magam részérõl. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Kívánnak-e reagálni? (Senki sem jelentkezik.) Alelnök úr!

JUHÁSZ FERENC (MSZP): Véleményt szeretnék majd mondani.

ELNÖK: Jó. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Vendégeink! Annyiban szeretném megerõsíteni azt a szándékot, ami miatt Nagypál István meg lett híva, hogy tulajdonképpen a fiktív cégek, amelyek szakosodtak az olajügyek lebonyolítására - és nagy számban alakultak akkor a fantom- vagy fiktív cégek - ezek észrevételezése és az ezekkel szembeni eljárás abban az idõben megakadályozhatta volna, hogy ezeken a cégeken keresztül bonyolódjanak ezek az ügyek.

140

141/MM (Elnök)

A fiktív cégek tevékenységével kapcsolatban volt azért jogszabály-módosítás, amely szerint ha a céget nem találták meg, vagy a cég nem fizette be az áfát, akkor a felhasználóval fizettették azt meg. Azt azért ki kell jelenteni, hogy nem mindenki élt vissza az olajügyekkel, voltak olyan forgalmazók, akik tisztességesen próbálták csinálni az olajügyek lebonyolítását, forgalmazását, és amikor ezek az emberek kerülnek ma bíróság elé, mert több száz milliós tartozást rónak ki fiktív és fantomcégek miatt... Erre vonatkozóan konkrét példával rendelkezem: egy településen mûködõ TÜZÉP-telep, amelyik forgalmaz gázolajat is, utólag kapott 120 milliós behajtásra figyelmeztetést, áfabefizetésre, mert a fiktív céget, a fantomcéget nem ellenõrizték, nem vizsgálták, elvitte a pénzeket és tulajdonképpen nem fizette be az áfát. Tehát összetettebb kérdésrõl van szó, minthogy csak azt mondjuk, a Nagypál úr által elmondott dolgok tulajdonképpen nem tartoznak az olajügyekhez. Továbbra is fontosnak tartottam az ön által elmondottakat. És ha a Szeszák Gyula által elmondottak alapján a legfõbb ügyész akkor megteszi a szükséges lépéseket, akkor igenis még idejekorán meg lehetett volna állítani ezeket az ügyeket.

Szeretném megkérdezni, Nagypál úr, hogy információi szerint az APEH rendelkezik-e azokkal az adatokkal, amelyek a fiktív cégekre vonatkoznak? Valójában a bizottságnak lenne szüksége az ügyek feldolgozásához ezekre az adatokra.

NAGYPÁL ISTVÁN, az APEH Fõvárosi Igazgatósága volt ellenõrzési igazgatóhelyettese: Az Adó- és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatal minden egyes cél- és témavizsgálat kapcsán komplett jelentést készít. Minden egyes vizsgálati anyag dokumentációja meg kell hogy legyen az adóhivatalnál, tehát azok nem tûnnek el. Természetes hogy megvan, meg kell hogy legyen.

Meg kell hogy legyen azoknak az olajos vizsgálatoknak a dokumentációja, amelyeket az adóhivatal '93-ban elkezdett vizsgálni. Ezek összefüggõ ügyek. Az adóhivatal eleve összefüggéseiben vizsgálta õket, tehát nem egyénenként folytatta le a vizsgálatot. Lehet hogy nem jól hoztam ki, de amikor '93-ban létrejött ez az országos akció, akkor ez szervezett, egységes és úgy gondolom, legalábbis '93. november 8-áig - november 8-a után én már nem voltam képben - , nagyon hatékonyan indult ellenõrzés volt. Ezeket be lehet kérni az adóhivataltól, ennek ma is meg kell legyen valahol a dokumentációja. Minden meg kell hogy legyen! Az adóhivatal akkor, hogy úgy mondjam, fogta ezt a területet, ebben az idõben még fogta.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Pontosítás végett szeretném megkérdezni az államtitkár úrtól, a Nagypál úr által beadott közérdekû bejelentésre a reagálás az volt, hogy ismételten Minarik úrnak lett kiadva vizsgálatra a beadvány?

DR. BÁRTFAI BÉLA, a Pénzügyminisztérium volt közigazgatási államtitkára: Minarik úrnak lett kiadva a beadvány vizsgálatra, nyilván, az emlékeim szerint.

ELNÖK: Azért kérdem, mert a közérdekû bejelentés tulajdonképpen az õ szerepére vonatkozott, hogy nem reagált arra az észrevételre, hogy a fiktív cégek elõtti kifizetést megelõzõen történjen meg az ellenõrzés. Azért kérdezem ezt.

DR. BÁRTFAI BÉLA, a Pénzügyminisztérium volt közigazgatási államtitkára: Elnök úr, a gyakorlat nem így volt! A Pénzügyminisztérium és az APEH kapcsolata, illetve rendszere úgy mûködött, hogy az APEH a kormányrendelet alapján a pénzügyminiszter irányítása alá tartozott. A pénzügyminiszter ezt a jogkörét megosztotta a helyettes államtitkárok között.

Az APEH és a VPOP a bevételi helyettes államtitkár - idézõjelben - "irányítása" alá tartozott, mert a kinevezés, a munkáltatói jogkör természetesen a pénzügyminiszter jogköre volt. Az irányítás valójában szakmai irányítást jelentett, illetve az adminisztratív ügyek intézését jelentette. Ha érkezett egy közérdekû beadvány - ezt nyilván fel lehet idézni az iratokból, a Pénzügyminisztérium dokumentumtárából; csodálkozom azon a levélen, amelyet Nagypál úrnak írtak, általában korrekt szokott lenni és fellelhetõk az irattárában a dokumentumok -, nyilván az ügyintézés úgy történt, hogy akkor én azt, hogy precízen mondjam, az adóigazgatási fõosztályra szignálhattam, s az adóigazgatási fõosztály vagy továbbadta az elnök úrnak, tehát az APEH szervezetének, vagy maga folytatta le a vizsgálatot. Ezt a dokumentumokból ki lehet deríteni, az emlékeimbõl ezt most nem tudom felidézni.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e még valakinek kérdése? Az alelnök úrnak adom meg a szót.

JUHÁSZ FERENC alelnök (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Tisztelt Vendégek! Szándékosan nem kérdeztem, mert osztottam Tóth képviselõtársam véleményét a tanácskozásunk elején, hogy ez gyakorlatilag már olyan meghallgatás, amelyiknek igazából csak annyi az értelme, hogy pontosan tudjuk, '90-tõl akármeddig, hol, milyen módon történtek visszaélések. Ennek ellenére azt gondolom, hogy ez nem volt haszontalan. Tisztelettel köszönöm Nagypál úr tájékoztatóját. Még ha megengedi, mondanám, hogy ez kicsit tanári volt, táblával, képletekkel és egyéb információkkal, de így legalább megértettük.

Amiért mégis szót kérek, az az, hogy rögzítsem: nincs új a nap alatt. Hiszen ha képviselõtársaim pontosan figyelték a tájékoztatót, akkor például az áfacsalások környékén volt az A cég, közte egy B, amely vagy fiktív vagy sem, utána a C és még sok minden más. Ezt le tudnám fordítani úgy, hogy volt egy cég, volt Schlecht Csaba, utána lett Kaya Ibrahim, utána pedig nem történt semmi és tizennégy vagy nem tudom mennyi cégnek az adótartozását keressük.

Azt mondta Nagypál úr, hogy '93. augusztus 20-án, amely péntek volt és akkor is munkaszüneti nap, hogy, hogy nem, az APEH számítógépes rendszerében történtek bizonyos dolgok, hiszen akkor került ott néhány dolog rögzítésre. Nincs új a nap alatt, hiszen Simicska Lajos úr, ugyanezt a dolgot volt szíves megcsinálta, lezárta az APEH-ot, a számítógépeseket elküldte; gondolom, egy 8-10 év múlva esedékes bizottság talán még fel is deríti, hogy akkor hol nyúltak bele a dologba.

Itt ér össze az, hogy miért sürgõs a Fidesz-nek lezárni a dolgot. Azért sürgõs lezárni, hiszen olyan ügyekre térünk rá, amelyek közvetve már az õ érintettségüket is felvetik. Elnézést kérek Nagypál úrtól, hogy általa nem mondott dolgokat citálok ide, de az õ munkaügyi perében részt venni mi nehezen tudunk. Nagy valószínûséggel igazságot szolgáltatni sem tudunk. De azok az események, azok a motívumok, amelyek megfogalmazták az õ felháborodását, ma is simán idetehetõek az asztalra. És azt remélem, hogy önt meg bennünket hallgatott az az ember is, aki megírta az olajbizottság helyzetjelentését, illetve zárójelentését, mert azt gondolom, néhány pontosítást még el kell végeznie ezen a papíroson, hogy legalábbis a hitelesség látszatát fenn tudja tartani. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Bizottság! Kíván-e még valaki reagálni vagy kérdést feltenni. (Nincs ilyen jelzés.) Megköszönöm a részvételt...

NAGYPÁL ISTVÁN, az APEH Fõvárosi Igazgatósága volt ellenõrzési igazgatóhelyettese: Én szeretnék!

ELNÖK: Tessék!

NAGYPÁL ISTVÁN, az APEH Fõvárosi Igazgatósága volt ellenõrzési igazgatóhelyettese: Egy pillanatra, tisztelt elnök úr! Ahogy említettem, 1993. november 8-ával befejeztem az irányító tevékenységet, attól kezdve (A hangosítás megszûnik.) egy adóügyben dolgoztam tovább. Nem szeretném, ha ezzel összehoznák, ez másik ügy, amit az elõbb a tisztelt alelnök úr mondott. Másik ügyrõl van szó, nem egészen errõl van szó. Azt hangsúlyozom, hogy soha nem tekintettem ezt az adóhivatal áfa-visszaigénylések kiutalásával kapcsolatos problémát politikai...

150

BB 151 (Nagypál István)

Most sem szeretném, ha olyan látszata lenne, ha bárki is azt gondolná... Nem szeretném, ha ilyen látszata lenne.

(A hangosítás ismét mûködik.)Általában azt próbáltam érzékeltetni - ez egy kínai közmondás egyébként, ami úgy szól -, hogy a törvények önmagukat nem tudják végrehajtani. Önök ott vannak a törvényhozásban, és van egy államigazgatás, ami azt vagy végrehajtja vagy nem. Ez az alapvetõ kérdés. Ha tetszik, a jogalkotási mechanizmussal lehetne valamit tenni.

Amit az elõbb elmondott az államtitkár úr, nagyon köszönöm ezt a tájékoztatást, de máris hozzáteszem, hogy én mint ellenõrzési szakember ezzel korántsem lennék megelégedve, mert ebbõl az derült ki, hogy a Pénzügyminisztérium úgy gyakorolja a felügyeletet az Adóhivatal fölött - ami az ország legfontosabb intézménye, én annak tartom, mert 3000 milliárd forint fölött diszponál -, hogy nincs hozzá apparátusa. Jól mondom? Tulajdonképpen nincs apparátusa. Néhány ember van, kevesen vannak hozzá, nem elegen ahhoz, hogy ezt az ellenõrzést egy ilyen szervezet fölött végig tudják vinni.

Köszönöm szépen. Csak ennyit szerettem volna a mondani. Tehát nem szeretném, ha olyasmibe kevernének, amiben nem akarok részt venni. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megköszönöm a részvételt. Tartsunk tíz perc szünetet.

160

161/MM

(Szünet: 16.42 - 17.01)

ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Folytassuk a 2. napirendi ponttal, a meghallgatások ütemezésével. Javaslom a bizottságnak, hogy mindannak ellenére, ami a bizottsági ülés elején elhangzott, az ütemezésrõl döntsünk. Képet kapunk arról, hogy mi várható még és mire van még szükség.

Kérem, akinek a második napirendi pont kapcsán hozzáfûznivalója van, tegye meg! Tessék, Balogh képviselõ úr!

BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Nagyon örülök, hogy egy ilyen tervezet elénk került. Majdnem minden benne van, amit én is fontosnak tartok.

Viszont, engedtessék meg nekem elnök úr, egy kérdés. Jelenleg hány olyan ember várakozik meghallgatásra, akirõl már a bizottságunk többségi szavazással döntött, hogy meg kell hogy hallgassuk? Mert szerettem volna egy ilyen kimutatást is kapni. Két szavazásra határozottan emlékszem, amikor megszavaztuk azt, hogy valamennyi belügyminisztert és valamennyi titkosszolgálati minisztert meghallgatjuk. Határozott emlékeim szerint mind a kettõt - többségi szavazással - eldöntött tényként kell kezeljük, a jegyzõkönyvekben ez nyilván benne van. Ennek itt nyomát se látom. A belügyminisztereket nem találtam meg benne. (Közbeszólások: Kuncze Gábor!) Egy, de ahogy megszavaztuk... (Dr. Kóródi Mária: Borosst már meghallgattuk.) De a Németh-kormánytól mostanáig szóltak az elõterjesztések. Borosst meghallgattuk és itt van Kuncze Gábor, a többirõl... (Közbeszólások: Meg a Pintér.) Meg Pintér Sándor, a többinek nincs nyoma még. (Közbeszólások: Kónya Imre.) A 4. pontban a nemzetbiztonsági szolgálatokról van szó... (Elnök: Titkosszolgálati miniszterekrõl van szó.) De nem a belügyminiszterekrõl - nincs benne.

Tehát hogy érdemben tudjak ebben az ügyben dönteni, szeretném, ha kapnánk egy olyan kimutatást, hogy a jogerõs határozataink alapján kik azok, akiket már megszavaztunk és a sorukra várnak, hogy idehívjuk õket. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Kóródi Mária képviselõ asszonynak adom meg a szót.

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Nagyon méltányolom az elnök úr törekvését és azt, hogy összeállította ezt a listát, amelyben 16 pontban jelöli meg, hogy mit kellene csinálni.

Talán még egy picit szûken is vette a feladatokat, amelyeket el kellene végezni. Szerintem is mindezeket a meghallgatásokat, amelyeket az elnök úr összeállított, foganatosítani kellene.

Éppen ezért õszinte sajnálatomat kell kifejeznem, mert tudjuk, az olajbizottság mûködését rövidesen be akarja rekeszteni a fideszes többség. Azzal a szándékkal, amellyel elkészítették az elnök úr helyett és helyettünk a jelentést, ez a javaslat egyáltalán nem találkozik, sõt nyilván ellentmondások mutatkoznak. Mert a megállapításokat, ha meglehetõsen szedett-vedett módon is, de megpróbálták megfogalmazni a fideszes képviselõk, ami természetesen csak az õ koncepciózus megközelítésüket jelzi.

Ezért tisztelettel azt szeretném kérdezni az elnök úrtól, mire alapozza, hogy ezt a feladatot el tudjuk végezni? Ha október 31-én záródik le a bizottság munkája, akkor ez azt jelenti, hogy jó esetben még két bizottsági ülést tudunk tartani, legfeljebb ha hármat. Ha decemberben, amire azért van lehetõség, hogy a kormánypárti többség adományként a decemberi idõpontot oda fogja a bizottságnak engedni, hogy dolgozzatok, az elnök úr, azt gondolom, ugyanúgy látja, mint ahogy én is látom, hogy a decemberi határidõ picivel jobb, mint az októberi, de nem az a határidõ, amely alatt ezt a munkát el lehet végezni.

Csak azt szeretném megkérdezni, hogy mégis mi az, amit privilegizál az elnök úr ebbõl a tizenhat pontból? Hogyan látja, mi az, amit feltétlenül fontos lenne annak tudatában megejtenünk, hogy a bizottság munkája vagy október 31-én vagy december 31-én végképp lezáródjon? Mi az, amit a bizottság elõtt még érdemes meghallgatás vagy bármilyen más formában nyilvánosságra hozni? Hogy egy késõbbi idõszakban azt a lehetetlen megoldást, azt az inkorrekt hozzáállást, amit a fideszes képviselõk a kapcsolódó módosító javaslatokban felmutattak, vagy legalább azok egy részét megpróbáljuk elkerülni, hogy tényleg fel tudjunk mutatni valamit a közvéleménynek, hogy így történtek, így történhettek a dolgok.

S nem próbáljuk meg csak a politikai durva választási kampány szerint kezelni a társadalom égetõ ügyeit, mint ahogy ez most itt történik, a szemközti oldalon. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Tóth képviselõ úr!

TÓTH KÁROLY (MSZP): Elnök Úr! Javasolni fogom és személy szerint megszavazom ezt a tervezetet.

Szerintem ez a tervezet nem más, mint a halálra ítélt jajkiáltása az utolsó szó jogán, hogy könyörgöm, ne most lõjetek, nekem még ennyi dolgom van. Szeretném megnyugtatni az elnök urat, hogy ez nem fogja a Fideszt zavarni és ki fogja mondani a jövõ héten, vagy már a héten, bizottsági ülésen a döntését.

Hogy ezzel együtt az utolsó kiáltás is korrekt legyen, két dolgot szeretnék kérni az elnök úrtól, egyrészt hogy valahol, valamikor a 15. pontban megfogalmazottaknál történjen egyszer, akár zárt ülés keretében is, egyeztetés, hogy ki kire gondolt ezen témakör alatt. Én most nyilván nem fogok nevet mondani, mert nem tartom szerencsésnek, de egyszer valamikor egyeztetést kellene folytatni, hogy kik legyenek azok, akik a bejelentések kapcsán meghallgatásra kerülnek. Ez volt az egyik észrevételem.

A másik: amikor konkrét vizsgálatokkal foglalkozunk, valamikor kérdezzük meg Homoki János urat is. Hiszen nagyon érdemi, hogy a Fidesz által a parlamenten keresztülhajszolandó anyag egyik mellékmondatában ott van egy vállalkozás, meg a vezetõjének a megnevezése. Nekem rémlik, dátumot most nem tudok mondani, egy interpelláció, amikor Homoki úr a Fidesz által is említett cég vezetõje érdekében interpellált.

170

BB 171 (Tóth Károly)

Természetesen ehhez a majdani meghallgatáshoz szeretném személy szerint a Belügyminisztérium segítségét kérni, hogy van-e ilyen anyag, keletkezett-e ilyen információ, amely rávilágítana ennek az ügynek a hátterére, és ha igen, akkor mi ez az információ, és hol keletkezett. Javaslom, hogy ezt majd valahol egyszer tekintsük át.

Igyekeztem úgy mondani... - remélem, senki személyiségi jogait nem sértettem. Homoki úr nevét egyetlen vonatkozásban hoztam szóba, mint aki egy olyan cég vezetõje érdekében interpellált, amit a Fidesz fontosnak tartott feltüntetni mint tipikus negatív példát. Jó lenne a Belügyminisztériumtól segítséget kérni, hogy van-e összefüggés, vagy teljes véletlen az egész.

ELNÖK: Köszönöm. Balogh képviselõ úr!

BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Az elõbb egy koncepcionális kérdésben szóltam hozzá. Most engedje meg, elnök úr, hogy részleteiben próbáljak a napirenddel kapcsolatban véleményt megfogalmazni.

Harmadik pontként a nagy felhasználók vezetõinek meghallgatása. Csak emlékeztetni szeretném képviselõtársaimat, hogy a nagy felhasználóktól írásban kértünk tájékoztatást. Én például a BKV tájékoztatását láttam, ahol azt hiszem, '88-tól vagy '89-tõl napjainkig meghatározta minden egyes liter üzemanyag beszerzésének forrását. Feltételezem, hogy a többi cégtõl is meg fogjuk kapni vagy megkaptuk már. Ha nem kaptuk meg, akkor meg fogjuk kapni az ilyen jellegû tájékoztatást.

Látom, hogy egy nagy felhasználó valahogy kikerült a sorból, mert annak idején a nagy felhasználók másodika-harmadikaként a honvédség is szerepelt. Itt egy stb. van, de gondolom, nem egy stb-ben gondoljuk a honvédségtõl az adatokat bekérni. Én tehát magyarul nem javaslom azt, hogy a nagy felhasználók vezetõi itt mondják el, hogy melyik évben kitõl vettek üzemanyagot, hisz más kérdésre nem fognak tudni válaszolni. Azt gondolom, hogy a BKV-hoz hasonlóan a többi nagy felhasználótól is - idézõjelben mondom, természetesen - ki kell verni a pontos tájékoztatást. Ugyanúgy, mint ahogy a BKV megtette, hogy elszámolt az utolsó liter üzemanyaggal is, hogy az elmúlt tizenkét évben kitõl vásárolta.

Amennyiben megkapjuk ezeket az írásos anyagokat és az írásos anyagok áttanulmányozása során fölmerülnek olyan kérdések, amely kérdéseket föl lehet tenni szóban, akkor térjünk vissza ezekre az ügyre. Már bocsánat, elnök úr, de addig, amíg például a Maharttól, a MALÉV-tól vagy a MÁV-tól nem kapom meg ezeket az adatokat, hiába ül itt az elsõ számú vezetõ, nem tudok kérdéseket megfogalmazni. Ha kell, akkor itt a bizottság a mai nap folyamán újra erõsítse meg, hogy nyomatékosan kérjük, és akkor nevesítsük is azt, hogy az ekkor és ekkor elment levél ellenére ez a cég, az a cég, amaz a cég és emez a cég nem adott adatot.

Akkor mondjuk ki azt, hogy ez a cég, meg ez a cég, meg ez a cég közölt adatokat. Tehát beszéljünk errõl elõbb. És majd ha ezek az adatok beérkeznek, akkor térjünk vissza újra, hogy meg akarjuk-e hallgatni az elsõ számú vezetõket vagy nem. Már bocsánat, hogy ezt mondom, de azóta a MÁV-nál is és a MALÉV-nél is rengeteg személyi változás történt. Nem tudom, hogy a MALÉV mostani vezérigazgatója mit tud mondani a '92-ben vásárolt üzemanyagokról. Nyilván nem a kerozinra gondolunk, mert az nem erre a területre van... Én tehát nem zárkózom el attól, hogy hallgassuk meg õket, de akkor hallgassuk meg õket, amikor itt vannak az adatok.

Folytatva. Van a 16. pont. Nagyon óvok mindenkit attól, hogy olyan kérdésekben további meghallgatásokat foganatosítsunk, amely kérdésekben a legfõbb ügyész úr már tájékoztatást adott az általa elrendelt vizsgálatokról és azon vizsgálatok lezárásáról. Nem hiszem, hogy itt ebben a teremben van olyan országgyûlési képviselõ, aki kételkedik abban, hogy a jelenlegi legfõbb ügyész úr nem rendel el vizsgálatot vagy nem autentikus vizsgálati eredményrõl tájékoztatja a bizottságunkat és a parlamentet.

Magyarul mindenkit óvok attól, hogy egyszer már kért vizsgálatok lezárása után, amely vizsgálatokat a legfõbb ügyész úr befejezettnek nyilvánított, újabb meghallgatásokat kezdeményezzünk ez ügyben. Nagyon nyomatékosan kérek mindenkit, hogy ezt gondoljuk át. Meggyõzõdésem, hogy a magyar igazságszolgáltatás mindent el fog követni és elkövet most is, hogy az igazság kiderüljön. Erre a legfõbb ügyész úr megválasztása óta számtalan konkrét példát láttunk a soronkívüliséget illetõen, az erõátcsoportosításokat illetõen. Nincs jogom feltételezni, hogy az ügyészség nem a valóságnak megfelelõen tájékoztatott minket. Ha ez így van, akkor mi szükség van arra, hogy a Csongrád megyei és a Békés megyei rendõr-halálesetekkel kapcsolatban újabb meghallgatásokat kezdeményezzünk.

Még volt egy dolog. Ugyanakkor viszont hiányolok egy tájékoztatást. Nagyon örülök, hogy a 14. pontnál bekerült az általunk kezdeményezett cégtájékoztató, amit nyilván az ügyészségtõl fogunk várni. Ezt nem meghallgatásként értékelem. Itt tehát nemcsak a meghallgatottakról, hanem egyszerûen a napirendjeinkrõl van szó. Itt szeretném fölhívni a figyelmet még egy pontra.

Annak idején, még az elõzõ legfõbb ügyész úr jelenlétében föltettem egy kérdést és arra jegyzõkönyvileg választ kértem. Az a következõ volt: nézzük meg, hogy az elmúlt 12 éven hányszor fordult elõ, hogy a rendõrség által kezdeményezett vizsgálatok után vádemelési javaslattal átadott ügyekben maga az eljáró ügyész vonta volna vissza a vádat. Hány ilyen eset történt? És nyilván a személyiségi jogok védelmét figyelembe véve nézzük, meg, hogy voltak-e olyan ügyészek, akiknél ez többször elõfordult. Akkor példákat is mondtam, több esetben, de ezeket nem akarom megismételni.

Tehát fontosnak tartom azt, hogy nézzük meg, hogy az elmúlt tizenkét évben a sikeresen befejezett és nyomozás után vádemelésre az ügyészség által átadott anyagokból melyek voltak azok, amelyekben maga az ügyész vonta vissza a vádat még a tárgyalás megkezdése elõtt vagy a tárgyalás folyamán valamikor. Nem azokról van szó, ahol a bíróság szüntette meg az eljárást, hanem azokról, ahol maga az ügyész kérte azt, hogy ez ne történjen meg, tehát ne kerüljön erre sor. (Dr. Bíró Kornélia: Olajügyben?) Természetesen olajügyrõl beszélek, csak és kizárólag olajügyrõl.

Gondolom, hogy ha ezt a tájékoztatást is meg fogjuk kapni valamikor, számunkra megnyugtató lesz. Elnök úr, köszönöm szépen, egyelõre ennyi. És ha a vita során errõl még szó lesz, visszatérhetünk. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Én is köszönöm. Van-e még valakinek mondanivalója? Tessék, Vígh képviselõ asszony!

VÍGH ILONA (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Én is nagyon örülök annak, hogy elkészült ez a munkaterv vagy az elkövetkezõ idõszakra szóló program. Azt nézem, hogy 16 alkalmat jelölt meg az elnök úr, de ha kettõvel szorzom, ez minimum 32 alkalom, és az hiszem, valamennyi képviselõtársamnak lesz még egy két neve, akirõl úgy gondolja, hogy esetleg meg kellene hallgatni. Nekem is az volt a véleményem, hogy a bizottsági munkát kellene minél hamarabb befejezmümk, és szó sincs itt arról, hogy nem akarjuk az ügyeket végigvizsgálni.

180

181/MM (Vígh Ilona)

Azt hiszem, valamennyiünknek ez az érdeke. De mégis megfogalmazódik bennem, hogy a bizottsági üléseket nem kellene 2002 májusáig elhúzni. Azt látom, hogy több képviselõtársamnak ez az érdeke, ezt akarják.

Mindenképpen szeretném, ha a bizottsági munka minél hamarabb lezáródna, hiszen a közvéleménynek is van olyan elvárása a bizottsággal szemben, hogy talán már eddig is nagyon elhúzódott a bizottsági munka, s kicsit intenzívebb vagy hatékonyabb munkával talán lezárhatjuk ezt. Tehát ezt kicsit hosszúnak találom.

És még az a megjegyzésem lenne, hogy a 9. pontban az elnök úr javasolja dr. Solt Pálnak, az OIT elnökének a meghallgatását. Úgy tudom, csak a parlamentnek van joga ahhoz, hogy meghallgassa õt. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkezdem az indoklásokat, hadd kezdjem el visszafelé! Solt Pál meghallgatását nem én javasoltam, ez bizottsági javaslat volt.

Nem kettõvel kell szorozni a bizottsági üléseket. Három pont van, ahol két bizottsági ülés van, de várhatóan szükség van arra, hogy ebben a három pontban a meghallgatások megtörténjenek. A javaslatot köszönöm Balogh képviselõ úrnak az ügyészi vádemeléssel kapcsolatosan, ennek a vizsgálatát én is fontosnak tartom.

A rendõrhalálesetekkel kapcsolatban: az országgyûlési határozatban van benne a rendõrhalálesetek körülményeinek a kivizsgálása. A körülmények kivizsgálásáról van szó, a meghallgatások ennek a jegyében történnének.

A nagy felhasználók vezetõinek a meghallgatása: több olyan nagy felhasználó van, akik még csak válaszra se méltattak. Minden alkalomra ki van gyûjtve, melyik cég mit küldött meg a bizottság számára, ez minden alkalommal megtekinthetõ. A második levél is elment már mindenhova, ahonnan az anyagokat be kellett volna hozni. Tehát nem a bizottság munkájának a lezárására van szükség, hanem arra van szükség, hogy a bizottság folytassa a munkáját, hogy tényfeltáró bizottságként a munkáját be tudja fejezni. Azért is van ennyi pont, mert szükségét láttam annak, hogy ezen pontok mentén ez megtörténjen. A legutóbbi bizottsági ülésen arról volt szó, hogy ezt december végéig állítom össze, és nem október végéig. Azt hiszem, így történt a bizottsági rábólintás az anyagok összeállítására.

Én pont fordítva tapasztalom, a közvélemény pont ellentétesen nem a bizottsági munka lezárását várja a bizottságtól, hanem éppen az ügyek feltárását és az érintettek megnevezését. Pontosan ez lesz megakadályozva azzal, ha a bizottság lezárja a munkáját október végén.

A közvélemény megint fog egy pofont kapni, megint kap egy olyan bizottsági jelentést, amely eredmény nélküli, mint a Tocsik-ügy volt, mint a bankkonszolidáció ügye volt, s hadd ne soroljam a többi bizottsági ügyet, amikor eredménytelenül zárta a bizottság a munkáját; és úgy látszik, itt csak arra van lehetõség, amit megengednek, hogy eddig elhaladtunk és ne tovább. Adott esetben még bûnbakot is lehet keresni, mert valaki merészelt szólni és fel merte vetni, hogy egy országgyûlési bizottság a feltáró munkájában rávilágítson arra, amire óriási szükség van, hogy a szervezett bûnözés fel legyen számolva, hogy a feketegazdaság lebontása megkezdõdjön. Mert ha ez így megy tovább, megismétlem a múltkor mondottakat, ez a döntés szabad út a feketegazdaságnak, bárki bármit mond, ez az üzenete. Ezt így könyvelik el a választópolgárok! Még a polgári kormány választópolgárai is így könyvelik el.

Ez a javaslatom; ebben benne vannak a miniszterek is. Ha adott esetben javaslat van arra, hogy csökkentsük a meghallgatásokat, nem látom olyan szükségesnek a miniszterek meghallgatását, mint inkább azon ügyek feltárását, amelyek a háttérben még meghúzódnak.

Ha szabad említenem a pénzügyi kérdéseket: Amerikában a pénzügyek ellenõrzésével fogták meg és kezdték el felszámolni a feketegazdaságot - eredményesen. És mi ehhez a kérdéskörhöz még csak hozzá se nyúltunk! Mi lett volna, ha valaki azt javasolja, hogy nézzük már meg ennek az embernek a számláit! Mert ehhez is megvan a jogosultsága a bizottságnak. Esetleg még komolyabb eredményt... (Balogh László: Sajnos nincs!) De megvan a jogosultsága, pontosan megvan. A pénzügyi vizsgálatokhoz is megvan a bizottság bepillantási lehetõsége, megfelelõ feltételek között. Tehát ezt javaslom.

Kérem a bizottság tagjait, hogy támogassák ezt, mindannak ellenére, hogy van egy javaslat, amely más irányultságú. Tessék, Balogh képviselõ úr!

BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. A magam részérõl el tudom fogadni ezt a tematikus javaslatot. Hogy nem tért ki az elnök úr a harmadik pontra, ez azt jelenti, elfogadta tõlem, hogy a honvédség oda kerüljön. (Elnök: Természetesen.) Mindenképpen a következõt szeretném javasolni és kérni is.

Azokban a kérdésekben, amelyekben külön javaslatot tettem, azt az elnök úr külön szavaztassa meg, tehát ne egy csomagban szavazzunk. Még egyszer szeretném elmondani: nem tartanám jónak, ha a bizottságunk igazságszolgáltatási hatóságként a legfõbb ügyész, vagy az ügyészi nyomozó csoport fölé helyezné magát, tehát a legfõbb ügyész úr által lezártnak tekintett kérdésekben újra vizsgálatokat kezdeményezne. A 16. pontra gondolok konkrétan.

A másik: egyetértek azzal, hogy a 9. pontot gondoljuk át, dr. Solt Pál meghallgatásáról van szó, ugyanis amikor felvetõdött az õ meghallgatásának az ügye, akkor kimondtuk, hogy azért szeretnénk vele találkozni, hogy kérjük, az olajügyekkel kapcsolatos bírósági és egyéb eljárási ügyekben soronkívüliséget érjen el. Azt tudjuk, hogy ez megtörtént, tehát a soronkívüliség megvan. Azt hiszem, dr. Solt Pál meghallgatásától eltekinthetünk, mert az õ meghallgatásának az indoka okafogyottá vált és megvalósult.

Ugyanakkor van egy pont, a 10., a Békés megyei volt és jelenlegi rendõrvezetõk meghallgatása: azt hiszem, ez a pont összefügg a 16. ponttal. Ugyanakkor nem értem - a már a Legfõbb Ügyészségen lévõ nyomozati ügyek kapcsán a bizottság elérte, hogy a már lezárt ügyeknél is, új szál esetén - és ezek megvoltak - elkezdõdik a vizsgálat és ígérik a befejezést -, nem tudom, hogy ebben a stádiumban mit tudok kérdezni a jelenlegi Békés megyei rendõrvezetõk bármelyikétõl, amikor a 16. ponttal szinkronban a vizsgálatok vagy elkezdõdtek vagy folyamatban vannak, illetve bizonyos esetekben, mint a rendõrhalálok esetében, befejezõdtek. Itt is szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy nem lenne jó, ha a bizottságunk az ügyészség fölötti kontrollbizottság lenne. Számomra az a megnyugtató, hogyha a bizottság talál valami utalást valami bûncselekményre, úgy döntünk, hogy ezeket az információkat átadjuk a Legfõbb Ügyészségnek és õ befejezi a nyomozati munkát. S amit õ befejezett a legjobb szakmai tudása szerint, arról mi tájékoztatást kapunk és elfogadjuk ezt a tájékoztatást. Ennél több jogosítvánnyal nem rendelkezem, hangsúlyozom még egyszer.

Ezek szerint, mint ahogy az elnök úr is utalt rá, a 3. pontnál a honvédség belekerül. Kérem, hogy a 9. pontnál, a 10. pontnál és a 16. pontnál külön szavazzunk ezekben a kérdésekben.

190

BB 191 (Balogh László)

Lenne még egy kérésem a 8. pontot illetõen: hogy jön a képbe a növényolaj-hulladék üzemanyagként történõ felhasználásáról szóló tudományos meghallgatás, vagy nem tudom, hogy tudományos meghallgatás-e. Amennyiben az elnök úr ezt fontosnak tartja, kérem, hogy még a döntés elõtt tájékoztasson arról, hogy mik az indokai annak, hogy egy jelenleg is folyó tudományos kutatásról, annak feldolgozásáról, felhasználásáról történõ tájékoztatás hogy fér bele a korrupciós ügyek felülvizsgálatába.

Amennyiben van egy ilyen nyom vagy erre utaló jel, információ, ossza meg velünk az elnök úr és szíves örömest megszavazom, csak jelenleg nem tudok ilyen indokot. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Én is köszönöm. Ha vett volna annyi fáradságot képviselõtársam, hogy átnézte volna a leadott anyagokat, akkor megtalálta volna benne a Cereol Rt-vel kapcsolatos anyagot. Ahogy a mûszerolajat, az orsóolajat és az egyéb olajszármazékokat használtak üzemanyagként a korábbi években, ez is ahhoz a körhöz tartozó kérdés.

A 9. ponttal kapcsolatosan javaslom kiegészíteni a felvetést: tájékozatás kérése az olajügyekkel kapcsolatban az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnökétõl. A 3. pontban még az ÁPV Rt-t is javaslom bevenni, mert azt nem vettük be. Igaz, hogy most folyamatban van az ÁPV Rt-tõl bekért anyagok ügye.

Azzal kapcsolatosan, amit képviselõtársam mondott: jó lenne, ha a parlament ellenõrzõ szerepét tanulmányozná képviselõtársam. Ezek után nyogodtan lehetne azt is javasolni, hogy az Országgyûlés elõtt ne számoljon be többet a legfõbb ügyész úr. Miért szólunk bele a legfõbb ügyész munkájába? Elnézést kérek, ha a parlament ellenõrzõ szerepét ilyen szisztematikusan feladjuk, gyakorlatilag az az ellenõrzõ szerep kerül veszélybe, aminek mentén és aminek mûködésével talán jobb irányba mennének az ügyek.

Egyébként továbbra is folyik a nyomozás a rendõrhalálos esetekkel kapcsolatosan is. Itt megintcsak a parlament ellenõrzõ szerepére tudok utalni. A kontrollszerep megszûnik ezekkel a javaslatokkal, amiket képviselõtársam a rendõr-halálesetekkel kapcsolatban javasolt a bizottságnak. Kóródi Mária képviselõ asszonynak adom meg a szót.

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Azt szeretném elmondani képviselõtársamnak, hogy valójában elég komoly energiákat fektett most Balogh László abba, hogy megmagyarázza, hogy kiket miért nem kell meghallgatni. Bár jobb lenne, ha ezeket az energiákat abba a tájékozódásba fektetné bele, amit meg lehetne tudni a szakértõinktõl, hogy a nagy felhasználókkal kapcsolatosan milyen stádiumban áll a szakértõi feldolgozottság.

Amikor úgy látjuk, hogy a szakértõi feldolgozásra beérkezett anyagok feldolgozása hol is tart, vagy miért nem érkeztek be anyagok vagy miért nem lehet megkapni '92 elõtti anyagokat, ennek mi volt a rendje... Ez egy fontos információ lenne, és nem adna teret az ilyen bizonytalan elmaszatolásnak, mint amire elég nagy a törekvés fideszes oldalról. Nem javaslom egyébként, hogy az MDF-es oldal ezt a fideszes maszatolást hosszasan támogassa.

Emellett én is csak meg szerettem volna jegyezni, hogy az elmúlt bizottsági ülésen az ügyészség képviselõje által elmondottakból is következik még néhány dolog, aminek a megvizsgálása, a meghallgatások vagy egyáltalán a vizsgálatok további folytatása szempontjából nagyon is érdekes lenne.

Szerepel például a rendõrhalálokkal kapcsolatosan a grafológusok meghallgatása. Van néhány nagyon érdekes jelenség ezzel kapcsolatosan is. Van két grafológus, akik üldöztetésnek élik meg a helyzetüket. Nem lehet, hogy ezeket a helyzeteket a vizsgálóbizottság a levegõben hagyja, mert igazából olyan társadalmi feszültségeket, félelmeket és - indokoltan vagy indokolatlanul - olyan szorongásokat tudunk generálni, aminek semmilyen értelmét nem látom, és egyáltalán nem javaslom, hogy ezen az úton menjen tovább a bizottság.

Még egyszer mondom: az anyagot jól összeszedett problémaköröknek tartom. Nyilván minden esetben ki lehet egészíteni, hogy mi az, amit még hozzá lehetne venni, milyen meghallgatáson és milyen elõkészítésen keresztül kell a meghallgatásokat illetve az ügyet feldolgozni a bizottságnak. A kétségeim csak arról szólnak, hogy mit tudunk elvégezni ezzel a mentalitással.

Most nem sok rizikóval szavazhatná meg egyébként Balog képviselõ úr ezt a 16. pontot, mert ha a fideszes képviselõk indítványa bejön, kijöhet, hogy megszavazta a folytatást, de nem lesz, mert nem lesz rá idõ. Igazából nincs benne rizikó. Kár ebbe ekkora energiát fektetni, hogy megmagyarázza. Egyébként szerintem nagyon helytelen érveléssel, de most nem akarom tovább ragozni. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Tessék, Balogh képviselõ úr!

BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Köszönöm szépen. Nem sûrûn szokott elõfordulni, de most Kóródi Mária félreértett. Azt mondtam, hogy a javaslatot jónak tartom és elfogadásra javaslom, ugyanakkor azokban a pontokban kértem külön szavazást, amiket felsoroltam.

Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ha a 16. pontban Kóródi Mária elolvassa az elõterjesztést, nincs szó grafológusokról. Grafológusról van szó egyes számban. Itt nyilván arról a grafológusról van szó, amely grafológus a szakmai szervezetek véleménye szerint más besorolást kapott. Ugyanakkor a hozzátartozók meghallgatása....

Számomra tehát egyértelmû, hogy a 16. pont nem más, mint a többszörösen lezárt, a legfõbb ügyész úr által is lezárnak minõsített és kellõ beszámolással a bizottságunk elõtt is és a nagy nyilvánosság elõtt is lezártnak tekintett ügy a bizottságunk általi újbóli elindítása. Itt errõl van szó.

Ezt tartom veszélyesnek, hiszen ez példátlan lenne. Itt nem arról van szó, elnök úr, hogy a parlamentnek van-e ellenõrzõ funkciója a legfõbb ügyész úr és a Legfõbb Ügyészség fölött, hanem arról van szó, hogy kellõ körültekintéssel a 16. pontban a rendõrhalálokkal kapcsolatban kellõ elõterjesztéssel, kellõ alapossággal több vizsgálat folyt, többször lezárt vizsgálatot épp a bizottságunk kérésére újra menyitottak és újra végigcsinálta.

Közben változott a legfõbb ügyész személye is, és az új legfõbb ügyész úr is elmondta az itteni beszámolójában, a sajtóban is és a parlamentben is, hogy mi errõl a véleménye, és nem prekoncepcióval kezdték újra a vizsgálatot. Ezt tartom veszélyesnek, kedves képviselõ asszony, hogy többszörösen lezárt ügyekben, a több legfõbb ügyész úr által is lezárt ügyben mi most újranyissunk egy vitát.

Nyilván azáltal, hogy a bizottságunk napirendre tûzné ezeket a kérdéseket, azok után, ami eddig megtörtént, nem történne más a közvélemény szerint sem, mint az, hogy a bizottságunk úgy döntött, hogy nem fogadja el a legfõbb ügyész úr beszámolóját a rendõrhalálokkal kapcsolatban. Ehhez nem akarok asszisztálni, képviselõ asszony.

ELNÖK: Tessék, képviselõ asszony!

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Úgy gondolom, hogy ennek a vizsgálóbizottságnak a rendõrhalálokkal kapcsolatosan is fel kell tennie néhány kérdést. Ezek a kérdések nem ugyanazok a kérdések, természetesen, amiket mondjuk adott esetben az ügyészség tesz fel, mert egy parlamenti vizsgálóbizottságnak speciális feladatai vannak az én értelmezésemben. Ezt már nagyon sokszor, nagyon sokféle szempontból kifejtettem, hogy miért nem vagyunk nyomozó hatóság, miért kell együttmûködni.

De ez nem azt jelenti, hogy ha az ügyészség lezárt egy ügyet, akkor az azzal kapcsolatos kérdéseket ez a vizsgálóbizottság ne tegye fel, hogy beillessze valójában abba a problémakörbe, amit vizsgál. Mert mi ezt a problémakört vizsgáljuk. Ehhez a problémakörhöz tartoznak ezek a rendõrhalálok.

200

201/MM (Kóródi Mária)

Egyébként nekem biztos számtalan kérdésem lenne, már csak azért is, mert amikor például az önkormányzati és rendészeti bizottságban próbáltuk a rendõrhalálokkal kapcsolatosan megkérdezni Orbán Péter fõkapitány véleményét, elég sajátos volt, amilyen módon a bizottságot tájékoztatta, a nyilvános ülésen és a zárt ülésen is. Az önkormányzati és rendészeti bizottság gyakorlatilag nem kapott olyan tájékoztatást ezekrõl a kérdésekrõl, amilyenekre szüksége lett volna.

Mondom, nem nyomozást kell és nem is lehet egy parlamenti vizsgálóbizottságnak folytatnia, hanem azokat a problémákat kell, amelyek kapcsolódnak a parlamenti vizsgálóbizottság tevékenységéhez, beilleszteni az olajügyekbe. Mert egyébként nincs értelme a vizsgálódásnak.

Egy grafológus meghallgatása van jelezve, vagy a grafológus meghallgatása alatt kettõt is meg lehet hallgatni? Javasoltam volna, amikor erre sor kerül, hogy ne csak az egyiket hallgassuk meg. Nem azért, hogy nekem a szakvéleményét magyarázza, mert nekem õ ne magyarázza a szakvéleményét, hanem azokra az eljárási és egyéb problémákra, amelyek ebben az ügyben például a grafológiai vizsgálat után adódtak, ezekre vagyok kíváncsi És ezzel nem ellenõrzöm meg felülbírálom, amit az ügyészség mondott, hanem azokat a kérdéseket, amelyek ide tartoznak... Egyébként eddig is ez volt a jellemzõ. Az ügyészség azt mondta el a tájékoztatóiban, ami a vizsgálóbizottság tevékenységéhez, vizsgálati köréhez tartozott, a többit nem, és azt mi elfogadtuk. S nem kezdtünk el kutakodni például abban, hogy Pintér, Lezsák, a megnevezetlen pénztárnok és nem tudom, ki volt a negyedik, ügyében, a vizsgálat tényleg helyes volt vagy nem. De néhány kérdést nyilván azzal kapcsolatosan is fel lehet tenni, hogy milyen körre terjedt ki satöbbi. Mert ezek tartoznának most ide. (Balogh László: Kinek lehet kérdéseket feltenni?) A tájékoztatót elmondaná például Túri András, s számomra érdekes dolgokat mondhat, ha tényleg beszél, dr. Orbán Péter országos rendõrfõkapitány.

ELNÖK: Két dologra szeretném felhívni a bizottság figyelmét. Igaz, hogy a sajtó nyilvánossága elõtt elhangzott, hogy minden rendben van Békés megyében, és ezt országos vezetõk jelentették ki a sajtó (Balogh László: Nem ez hangzott el!) nagy nyilvánossága elõtt. Ugyanakkor közel hét tételben az államigazgatási eljárást megsértették, szabálytalanság történt, amelynek a kivizsgálása legalább olyan fontos a halálesetekkel kapcsolatosan, mint a többi vizsgálat. Úgyhogy ezen összeállítás, a kiegészítésekkel együtt, szerintem szükséges, ha a bizottság ezt elfogadja.

Egyébként szeretném a bizottság tagjainak a figyelmét felhívni arra, hogy ez irányadó javaslat. Egyébként a bizottság minden bizottsági ülés végén általában meg szokta vitatni a következõ ülés napirendjeit.

Azokkal a kiegészítésekkel, amelyek elhangzottak, tehát hogy a nagy fogyasztóknál a HM, hogy Solt Pál tájékoztatását kérjük be, hogy az ügyészi vádemeléssel kapcsolatos külön pont legyen, ezeknek a javaslatoknak a figyelembevételével kérem a bizottságot, hogy fogadjuk el a javasoltakat. Van-e még valakinek ehhez hozzáfûznivalója? (Balogh László: A 16. pontnál, a 10. pontnál, a 9. pontnál külön szavazást kérek!)

A 9. pontnál azt a változatot, amelyet Balogh képviselõ úr mondott és amelyet javasoltam, hogy a tájékoztatást kérjük be az Igazságszolgáltatási Tanács elnökétõl - aki a 9. pontot így elfogadja, kérem, szavazzuk meg! (Szavazás.) Egyhangú.

A 16. pont és a 10. pont kapcsán legyen szíves elmondani, képviselõ úr, a javaslatát!

BALOGH LÁSZLÓ (MDF): A 10. pontnál azt javasoltam, összefüggésben a 16-ossal, hogy ezt vegyük ki a programból. Tehát a 10-est és a 16-ost, de miután külön pontokról van szó, külön kell szavazni. Részletesen megindokoltam ezt.

ELNÖK: Igen, köszönöm. Annyiban javaslom bent hagyni ezt a napirendi pontot, mert a parancsnok felelõsségének a kérdése a rendõrségi törvényben igen súlyos kérdés, és arra az idõre tevõdnek azok az ügyek Békés megyében, amikor a volt parancsnok szerepe megvolt. Valamint az új parancsnok szerepe megvolt azokban a kérdésekben, amelyek ellen nem lépett fel kellõ erõvel és kellõ módon. Hiába fordultak hozzá panasszal, egyszerûen nem folytatta le a vizsgálatokat.

Tehát szükségesnek látom és javaslom a következõt: vonjuk össze a 10. és a 16. pontot, mert összefüggenek ezek a kérdések. Tessék, képviselõ úr!

BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Miután még az elnök úr is érveket sorakoztatott fel, elfogadom hogy vonjuk össze a kettõt, mert ha le leszek szavazva, akkor is jobb, ha a kettõ egymás mellett tárgyalódik, mintha külön-külön. Tehát vonjuk össze, ezt elfogadom.

Viszont, elnök úr, szeretném kiegészíteni az elmondottakat, amelyeket még az elõzõ hozzászólásában mondott. A legfõbb ügyész úr tájékoztatása szerint nem az hangzott el, hogy minden rendben van. Hanem az hangzott el, hogy a rendõrhalálok ügyében befejezõdött, de nem emlékszem rá, hogy öt vagy hat ügyben, még folyamatban van a nyomozás. Ez hangzott el a legfõbb ügyész úrtól. Tehát nem az hangzott el, hogy minden rendben van, és mégis van négy-öt ügy, amelyik nem tiszta, hanem teljesen szabályosan az hangzott el, hogy ezekben és ezekben az ügyekben, tehát a nálunk 16. pontban szereplõ ügyekben befejezõdött és ez a megállapítás van, s egyébként ebben meg ebben még folyamatban vannak az ügyek. Tisztázásképpen ezt a jegyzõkönyv számára meg kell tenni.

ELNÖK: Kérem képviselõtársaimat, hogy ne a kezemet figyeljék, hanem amit mondok, mert én nem a legfõbb ügyész úrról beszéltem, hanem az országos rendõrfõkapitányról, aki a nagy nyilvánosság elõtt, sõt külön a Békés megyei sajtótájékoztatóján is kijelentette, hogy minden rendben van Békés megyében. Ez a bizottság még fel se állt, amikor ezekrõl az ügyekrõl már korábban szó volt. Tehát vissza lehet nézni a jegyzõkönyvben, nem a legfõbb ügyész úrról beszéltem.

Akkor a következõ szavazás a 10. és a 16. pont összevonásáról lesz. Aki elfogadja a két pont összevonását, kérem, kézfelnyújtással erõsítsük meg! (Szavazás.) Köszönöm. Tartózkodás? (2) Köszönöm.

Aki egyben elfogadja a javaslatot, az ütemezést, az kézfelnyújtással erõsítse meg! (Balogh László: Külön szavazást kértem, hogy vegyük ki a 16. pontot a napirendbõl. Errõl külön kértem szavazást. - Tóth Károly: Vonjuk össze, úgyse javasolja megtárgyalni. - Balogh László: Arra kértem különszavazást. - Dr. Kóródi Mária: Az összevonás semmit nem segített a képviselõ úr problémáján! - Balogh László: Az egyértelmû volt, amit mondtam!) Tehát összevonva...

BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Ha figyelt volna az elnök úr, meg is indokoltam: mert ha le leszek szavazva, azt mondtam, még akkor is logikusabb, ha összevonva marad. (Tóth Károly: Még mindig jobb! Nem azt mondtad, hogy logikusabb, akkor csak egyszer lesz.)

ELNÖK: Aki jóváhagyja Balogh képviselõ úr javaslatát, hogy a 10. és a 16. pont kerüljön ki a javaslatból, azt kérem, kézfelnyújtással erõsítse meg! (Szavazás. -1) Aki tartózkodott? (4) Aki ellene van? (4) Köszönöm.

Akkor még egyszer felteszem egyben a javaslatot. Aki elfogadja az ütemezést, kérem, kézfelnyújtással erõsítse meg! (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen.

210

BB 211

DR. BÍRÓ KORNÉLIA (Legfõbb Ügyészség): Csak azt vártam, hogy a további napirendre vonatkozó szavazás befejezõdjön, mert közben elõjött egy ügyészséget érintõ téma, amit szeretnék tisztázni. Ez pedig Balogh képviselõ úr felvetés volt, ami úgy hangzott el, hogy még Györgyi Kálmán legfõbb ügyész idejében elhangzott egy olyan kérdés a meghallgatásakor, hogy az elmúlt nem tudom, hány évre visszamenõleg az olajügyekben milyen ügyészi vádelejtés, vádvisszavonás, felmentési indítvány volt.

A kérdésem ezzel kapcsolatban, hogy a bizottság hozott-e ilyen határozatot. Felkérte-e a korábbi legfõbb ügyészt. Én olvastam azt a jegyzõkönyvet, ami Györgyi Kálmán bizottság elõtti meghallgatásáról szólt, de õszintén: nem emlékszem arra, hogy ilyen kérdésfeltevésre ígéret vagy kötelezés hangzott volna el.

Egyfelõl kérném, hogy van-e valóban ilyen felkérés, másrészt arra szeretnék utalni, hogy amikor a Legfõbb Ügyészség a bizottságnak megküldte ezt a bizonyos március 23-i jelentését az olajügyekrõl, a jelentés alapját valamennyi olajügy vizsgálata képezte, és ez a jelentés tartalmazta azokat az eseteket, amikor úgy láttuk, hogy súlyosbításért kellett volna fellebbezni. Emlékezetem szerint volt egy olyan eset, amikor jövedékkel visszaélésrõl szólt a vád, ami idõközben a tárgyalásig hatályon kívül lett helyezve és az ügyész tudomásul vette a felmentést, holott adócsalásra kellett volna a vádat átváltoztatni.

A jelentésben körülbelül 3-4 ilyen eset szerepelt. Ezekkel találkoztunk. Ezek vizsgálva lettek abban a bizonyos jelentésben. Nem tudok arról, hogy ezeken az eseteken kívül olajüggyel kapcsolatban történt ügyészi vádelejtés, felmentési javaslat, fellebbezés elmulasztása. Úgyhogy ha ilyenrõl bárkinek tudomása van, kérem, hogy konkrét adatokkal jelentse ezt be, és akkor természetesen meg fogjuk vizsgálni.

Ezt azért is kérem, mert a múlt héten a televízióban is föltették Polt Péternek, a mostani legfõbb ügyésznek ezt a kérdést, és erre így õ sem tudott válaszolni, mert neki sincs tudomása arról, hogy a teljes vizsgálat körében az ott föltüntetett eseteken kívül bármi ilyen ügyészi mulasztás történt volna. De ezekkel a mulasztásokkal kapcsolatban sem lehetett kifejezett bûnpártolásra, bûncselekményre utaló körülményeket megállapítani. Ezek a munka folyamán elkövetett mulasztások voltak, amelyek minden tevékenységgel kapcsolatban elõfordulnak.

El kell még azt is mondanom, hogy Kóródi Mária képviselõ asszony felhívására külön áttekintettük a Legfõbb Ügyészségen a fegyelmi ügyeket egészen '90-ig visszamenõleg. Ezek között a fegyelmi ügyek között egy esetben találtunk korrupcióra vonatkozó fegyelmi ügyet, de ez nem az olajügyekkel volt kapcsolatos. Büntetõeljárás indult az illetõ ügyész ellen, és meg is szûnt az ügyész jogviszonya. Tehát ez teljesen különálló dolog volt, egy elõzetes letartóztatáshoz kapcsolódott, de nem olajügyekhez.

Volt még egy fegyelmi ügy, ami az olajügyekhez olyan módon kapcsolódott, hogy az illetõ ügyésznõ több ügyben késedelmesen intézkedett. Ezek egyike volt olajügy is, de azt nem lehetett megállapítani, hogy bármiféle korrupció kapcsolódott volna ezekhez az ügyintézési mulasztásokhoz.

Még egyszer összefoglalva: azt kérném, hogy valóban volt-e ilyen határozott felkérés, határozat, kérdés a Legfõbb Ügyészségtõl, hogy vizsgálja meg a Balogh képviselõ úr által fölvetett korrupciógyanús vagy ügyészibefolyás-gyanús eseteket az olajügyekkel kapcsolatban. Ismét utalnék arra, hogy az olajügyekkel kapcsolatos teljes körû vizsgálatban a jelentésben szereplõ eseteken kívül ügyészi mulasztást nem találtunk, a fegyelmi ügyeket is átnéztük, és egy érintõleges olajügy volt, de az is határidõ-mulasztásokkal és más több határidõ-mulasztással együtt merült föl.

Ügyészi körben tehát mi az elvégzett belsõ vizsgálatok alapján meggyõzõdéssel tudjuk vallani, hogy részben az ügyész eljárási szerepébõl és a szoros alá-fölérendeltségi viszonyból és beszámolási kötelezettségbõl is adódóan olajügyekkel kapcsolatos korrupciós gyakorlat nem alakult ki, nem érintette az ügyészi szervezetet.

Ha pedig valakinek mégis konkrét adatai vannak ilyen esetre vonatkozóan, akkor kérjük, hogy ezeket a konkrét adatokat bocsássa rendelkezésünkre. Köszönöm.

ELNÖK: Én is köszönöm szépen. Balogh képviselõ úrnak adom meg a szót.

BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Köszönöm szépen. Akkor sem és most sem korrupciós ügyekrõl beszéltem. Azt kértem, hogy például egy 53 szereplõs nyomozati ügynél az 53 közül kettõnél az ügyészség visszavonta a vádemelést. Nem mérlegeltem azt, hogy ezt miért tette vagy hogyan, miképpen. Arra szerettem volna egyfajta tájékoztató adatot kapni, hogy hány esetben történt.

Lehet, hogy egy jogszerû volt. Nem tudom megítélni, hogy jogszerû volt-e vagy nem. Nem feltételezem, hogy ez korrupciós ügy volt. Mennyire volt ez gyakorlat, hány esetben történt, és milyen sûrûn. A kapott anyagot, amire utalt ön is... - úgy értékeltem ezeket az adatokat, hogy ilyen gyanúként fölmerülve megtörténtek a vizsgálatok vagy az anyagok áttekintése. Számomra az is adat lett volna, ha teljesen jogszerûen úgy döntött az ügyészség képviselõje, hogy nem megalapozott a vád, nem tudja képviselni. Tehát ezek az adatok is szükségesek.

DR. BÍRÓ KORNÉLIA (Legfõbb Ügyészség): Ilyen adat valóban nem szerepel a jelentésben, hogy mikor volt például jogszerû a vádelejtés, mert a törvényességi vizsgálat során ha azt állapítottuk meg, hogy... (Balogh László: Bocsánat! Magyarul egy statisztikát kértem.) Ezt sajnos így nem tudjuk szolgáltatni, mert az akkor elvégzett vizsgálat erre nem terjedt ki, hogy hány esetben történt jogszerû vádelejtés például olajügyekben.

Mert az ügyészi munkában csak azt követtük nyomon, hogy mi az, ami kifogásolható, ami szakmailag mulasztás volt. Ami a rendelkezésre álló adatok szerint teljesen helytálló és szakmailag indokolt volt, külön nem követtük nyomon, és ebbõl statisztikát sem készítettünk.

Ha tehát ilyen adatra volna szükségünk, az azt jelentené, hogy a 900, 600 vagy 700 vagy nem tudom hány ügyet újra át kellene tekinteni az iratokkal együtt, hogy megállapítsuk, hogy mi történt. Erre ezt tudom válaszolni. Általánosságban erre statisztikát nem tudok mondani, de az ügyészi statisztikák nyomon követik, hogy az összes ügyben hány százalékos a vádelejtés, illetve most már a gyakorlat nem is a vádelejtés, hanem például ha bizonyítékok hiánya áll fenn a tárgyalás eredményeképpen, akkor az ügyész nem elejti a vádat - csak akkor ejti el, ha bûncselekmény hiánya van -, bizonyítékhiányos esetben a bíróságnak indítványozza a felmentést, éppen ezért, mert az egy nagyobb súlyú, komolyabb tekintélyû intézkedés, mint a vádelejtés.

Ha már az ügyész bíróság elé vitte a vádlottat, de az ottani bizonyítás eredményeképpen úgy állnak a bizonyítékok, hogy az ügyész sem tudta teljes meggyõzõ erõvel állítani a bûnösséget, akkor a bíróságnak felmentésre tesz indítványt bizonyítékok hiányában, és ezt a bíróság el szokta fogadni.

220

221/MM

ELNÖK: Szeretném kérdezni még ezzel kapcsolatban, hogy amikor vádemelésre se került sor, felfüggesztett büntetést kapott, pénzbírságot vagy próbára bocsátást, ezek nem is lettek megvizsgálva, amikor az ügyészi vizsgálat folyt?

DR. BÍRÓ KORNÉLIA (Legfõbb Ügyészség): Ilyen statisztika nem készült tudomásom szerint a büntetésnemekre, illetve az intézkedésekre vonatkozóan. Vizsgáltuk, hogy hány ügyben történt nyomozáselrendelés, abban hány bûncselekmény, hány terhelt volt, hány ügyben történt megszüntetés, vádemelés, ítélet.

ELNÖK: Tehát statisztika készült magyarul.

DR. BÍRÓ KORNÉLIA (Legfõbb Ügyészség): Így igen, de hogy például az ítélet tartalma mi volt, tehát hogy pénzbüntetés, felfüggesztett, hány esetben volt ez vagy az, errõl nem készült statisztika.

ELNÖK: Arra emlékszünk, hogy ez a statisztika megvan, gyakorlatilag a bizottság rendelkezésére áll, amirõl a legfõbb ügyész úr is beszámolt a bizottság elõtt. De azért feltételeztünk annyit, hogy e mögött, egy ilyen ügyészi vizsgálat mögött azért egy behatóbb vizsgálat folyik.

Azért is kérte a bizottság ezen ügyeket, hogy adott esetben bele tudjon pillantani ezekbe az anyagokba, ezekbe az ügyekbe a bizottság. Tehát minél jobban boncolgatjuk a kérdést, annál jobban látjuk, hogy van munka és van mit tovább folytatni. Tessék, Balogh képviselõ úr!

BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Jó, hogy szóba került ez a téma, mert én is úgy gondoltam, hogy amikor ez megfogalmazódott, lehet hogy önnek igaza van abban, és nem született róla bizottsági határozat. De ha ezt pótolni kell, akkor ezt tegyük meg. Nem tudom, határozatképesek vagyunk-e még. Ha igen, ezt tegyük meg.

Én is úgy gondoltam annak idején, amikor ez a kérés elhangzott, hogy az ügyészség bizony nem ússza meg, hogy azt a kilencszáz ügyet ne vegye újra kézbe. Az általam idézett példában, ötvenvalahány személyre vonatkozott a befejezett nyomozás után a vádemelés és az elsõ tárgyalás után kiderült, hogy a négy nagy közül az egyiket már nem is kérték oda, mert az ügyészség úgy döntött, hogy nincs elég bizonyítéka, vagy nem tudom, hogy döntött. Ha azt nem kifogásolta senki, akkor az nincs benne a statisztikában. Ezért mondtam, hogy nem a kifogásolt ügyeket kellene nézni, hanem szerettem volna, ha kiderülne, hogy bizony a nyolcszáz-kilencszáz ügynél egy-egy ügyben meg volt vádolva tizenöt-húsz-harminc-harmincöt ember, s ezek közül felmentettek ennyit, lecsuktak ennyit. Arra voltam akkor kíváncsi, mennyi volt közülük az, akiknél akármilyen gyanú miatt, vagy akár jogszerûen úgy döntött az ügyész, hogy ejti a vádat, vagy azt a gyakorlatot alkalmazza, amelyrõl ön az elõbb beszámolt. Tehát nekem ilyen kérésem volt annak idején és ezek szerint valóban nem született róla határozat, de ezt pótolhatjuk, mert úgy gondolom, ez fontos kérdés lehet.

ELNÖK: Igen, van lehetõség arra, hogy errõl döntsön a bizottság. Egyébként amikor a legfõbb ügyész úr a bizottság elõtt volt, errõl nem volt így szó. Ez késõbb került elõ, a késõbbi bizottsági munka során.

Még egy tájékoztatást szeretnék adni, az elõbb kimaradt az ütemezéssel kapcsolatosan, amikor a grafológus neve került elõ, elfelejtettem megadni egy tájékoztatást. Nemcsak a grafológusnõtõl kértem meg írásban a Kuzma-írás írásos értékelését, hanem Lépodnétól is megkértem, ugyanúgy írásban, ugyanúgy felkértem õt a munka elvégzésére. Sajnálom, hogy még csak válaszra se méltatott. Igaz, hogy a Mai Nap címû újságban lehozta, hogy mit tart helyes álláspontnak, de a részemre semmilyen vizsgálatról, semmilyen eredményrõl semmilyen írást nem küldött. Azért kértem kétirányú vizsgálatot, hogy a bizottság elé le tudjam ezt tenni. Ennyi áll a bizottság rendelkezésére. Az a grafológusi jelentés, amelyet megkaptunk, be van csatolva egyébként a bizottsági anyaghoz, ez még hozzátartozik a tájékoztatáshoz.

Kérdezem, hogy most döntsünk-e ebben a kérdésben, vagy más alkalommal ezt a kérdést még át kell tárgyalni. (Balogh László: Máskor.) Ugyanis az anyag itt van, a bizottság rendelkezésére áll, érdemes volna majd ezeket az anyagokat is ebbõl a szempontból áttekinteni.

Tisztelt Bizottság! A harmadik napirendi pontunk az "egyebek". Kinek van az "egyebek"-kel kapcsolatosan mondanivalója? Tessék, képviselõ asszony!

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Nekem egy kérdésem lenne a kormánypárti képviselõkhöz, nevezetesen Dorkota Lajoshoz és Vígh Ilonához.

Hogyan óhajtják beosztani az 1-16. pontig megszavazott meghallgatásokat október 31-ig? Ahhoz a jelentéshez is viszonyítva, amelyet már megfogalmaztak, mert még nem hallottam képviselõtársaimnak szavát se a mostani bizottsági meghallgatáson... (Vígh Ilona: Bent kellett volna lenni, kedves képviselõ asszony!) Nem kötelesség válaszolni, csak szeretnék javaslatot kapni az idõbeosztásra. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Tessék!

TÓTH KÁROLY (MSZP): Nem szeretnék kérdezni, pláne nem szeretnék választ kapni a kérdésemre, a nem létezõ kérdésemre, mert nincs mire.

De úgy gondolom, elnök úr, megéri a jegyzõkönyvben rögzíteni, hogy azon a szavazáson, amelyen elfogadtuk a meghallgatások jegyzékét, jelen voltak a Fidesz képviselõi, igennel szavaztak. Nyilván elõtte megnézték azt a filmet, hogy Hazudni vagy színlelni boldog szeretõt - most nem tudom, melyik a pontos. Azt hiszem, a "hazudni" a pontosabb kifejezés, bármi volt is a film címe.

Még egy magyar közmondás eszembe jut, jó szívvel vállalom a jegyzõkönyv számára, valahogy úgy szól felénk, Békés megyében, hogy "Lopj, csalj, hazudj, az isten is megsegít." Azt gondolom, ma már ez úgy érvényes: lopj, csalj, hazudj és a kormányod is megsegít.

ELNÖK: Kérem, képviselõtársaimat, azért egy kicsit fogjuk vissza magunka! (Tóth Károly: Ez magyar közmondás! Mi a halált csináljak?) Mert ennek az alapjai valahol korábban lettek lerakva, képviselõtársam! Dorkota képviselõ úr.

DR. DORKOTA LAJOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Nagyon szívesen válaszolok - nem erre a közmondásra. Én is tudnék idézni, hogy ki kezdte, mikor.

Csak a magam nevében: sose minõsítettem egyetlen egy képviselõtársam hozzászólását sem. (Tóth Károly: Én se!) Úgy ítélem meg, egy képviselõnek alkotmányos joga, hogy valamirõl kifejtse a véleményét, még ha a másiknak nem is tetszik.

Kettõ: ügyrendileg elmondhattam volna, hogy amit Kóródi képviselõ asszony idehoz, az nem ennek a napirendi pontnak a témája.

Három: gyorsabban haladt volna a bizottság az elmúlt 8 hónapban, ha Kóródi képviselõ asszony nem beszél annyit ügyrendileg. Nyilván a tizenhatból - itt a válaszom - nyolcat már le tudtunk volna zárni.

Négy: fideszes képviselõként nincs akkora jogköröm, hogy a parlamentnek határidõket szabjak, azt hiszem, ezt a képviselõ asszony legalább olyan jól tudja, mint én. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm, képviselõ asszony, hogy önmegtartóztató volt. (Dr. Kóródi Mária mosolyog.) Nagy próbatétel, úgy látszik. Elnézést kérek a megjegyzésért! Nem minõsíteni kívántam... (Dr. Kóródi Mária: Engem vagy a helyzetet?) Nem, nem! A Dorkota képviselõ úr által elmondottakat. (Dr. Kóródi Mária: Derültség az ellenzéki oldalon! - Balogh László: A kormányoldalon is mosolyogtunk!)

Tisztelt Bizottság! Aki a következõ bizottsági ülésre az ütemezés elsõ pontjában foglaltakat elfogadja? Ezt kérem megerõsíteni! Tehát a következõ bizottsági ülésen az ütemezés elsõ pontjában az APEH volt és jelenlegi vezetõinek a meghallgatása szerepel, ez kapcsolódik a mai meghallgatáshoz.

230

BB 231

TÓTH KÁROLY (MSZP): Még nem szavazni szeretnék!

ELNÖK: Tessék, képviselõ asszony! (Derültség. - Dr. Kóródi Mária: Én szavazni szeretnék.) Tóth képviselõ úr!

TÓTH KÁROLY (MSZP): Elnök Úr! Mivel minden józan ész szerint véges sok meghallgatás van és végtelen sok igény, sorba menni semmiféleképpen nem indokolt, hiszen pontosan tudom, hogy nagyjából kettõig elengednek bennünket, majd azt mondják, hogy mindenki menjen haza most már. Ha már csak két lehetõségünk van, akkor engem - megmondom - legkevésbé Simicska Lajos véleménye érdekel, kivétel, ha eladásokról akar beszélni. Ha nem, akkor nem érdekel a véleménye.

Ezért azt gondolom, hogy ebben a két lehetõségben, ami összesen van, az egyikben a 6. és 7. pont összevonása legyen, együtt próbáljuk. Nem két bizottsági ülésen, egy bizottsági ülésen mindenkit, de legalább õket hallgassuk meg, mielõtt végleg feloszlat bennünket a Fidesz. Az egyik bizottsági ülésen, a legközelebbin. A legközelebbi ülésen már látjuk, hogy a módosító indítványokról hogy szavaztak, utána van esélyünk még egyet elõvenni vagy többet nem. Azt gondolom: Kiss Ernõ, Tonhauser, Sándor, Pintér, Kacziba és a többiek, akik fel vannak sorolva, azok meghallgatását együttesen, egy ülésre tegyük be. Ezt az egyet talán még van esélyünk megtartani.

ELNÖK: Köszönöm, képviselõ úr. Nem olyan óriási a probléma, mivel minimum négy bizottsági ülés van még az október végi bizottsági ülésig, de én bízom abban a bölcs fideszes döntésben, hogy a bizottság legalább az év végéig fogja folytatni a munkáját.

Azért javasoltuk így, ebben a formában, mert az adókérdés legalább olyan kulcskérdése az olajügyeknek, mint egyéb más, és kapcsolódva a mai meghallgatáshoz, hogy ne essenek szét az ügyek, ezért javasoltam az APEH vezetõinek meghallgatását. Még mindig be fog férni az is, amit Tóth képviselõ úr javasolt, de egyébként a bizottság elfogadta azt, hogy ugyan irányadóként, de az ütemezés ilyen irányban menjen.

TÓTH KÁROLY (MSZP): Egyszerû módosító indítvány volt, elnök úr. Ha leszavaznak, magamra vessek!

ELNÖK: A szavazás már megtörtént, tehát nem szükséges a módosító indítványról szavazni.

TÓTH KÁROLY (MSZP): Ezek szerint APEH-ot hallgatunk.

ELNÖK: Aki elfogadja az 1. napirendi pont szerinti meghallgatást, szavazzon róla!

BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Bocsánat, elnök úr! A félreértések elkerülése végett: annak idején, amikor megszavaztuk ezt az iránymutató napirendsort, akkor pont az elnök úr volt az, aki azt mondta, hogy ez csak a felsorolás, és úgyis az elõzõ bizottsági ülés végén fogjuk mindig a következõket meghatározni, hogy mi lesz. Nem fogadtunk el semmit a jövõ bizottsági ülés szempontjából. Sorrendiséget sem fogadtunk el. Ez egy ajánlás, és minden bizottsági ülés végén szavazunk arról, hogy a következõkben mi lesz a meghallgatások sora. Ilyen esetben ez még nem is módosítás.

Tóth képviselõ úr csak élt azzal a jogával, hogy tett egy javaslatot a következõ napirendi pontra. Azt gondolom, hogy mindenféleképpen meg kell ezt tárgyalni, tehát nem lehet amögé bújni, hogy elfogadtuk a 16 napirendi pontot, és ebben a sorrendiségben. Valóban elhangzott, hogy ez egy javaslat sorrendiségre, de pont az elnök úr volt az, aki megfogalmazta, hogy minden bizottsági ülés végén meg fogjuk szavazni a következõ meghallgatásokat.

ELNÖK: Elnézést, errõl van most szó, errõl szól a vita.

BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Lezárásra került a dolog.

ELNÖK: Nincs lezárva.

BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Leszögezem: számomra teljesen mindegy, hogy az APEH-ot fogjuk-e meghallgatni vagy összevonjuk a 6-ost és a 7-est. Úgyis meg fogjuk itt hallgatni többször is.

ELNÖK: Van még egy javaslatom, esetleg Balogh képviselõ úrnak testhezálló: a Csongrád megyei olajvállalkozók meghallgatása.

BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Elnök úr, akkor jól értem? Az APEH-vezetõk meghallgatása plusz az olajvállalkozók vagy Kiss Ernõék meghallgatása plusz az olajvállalkozók?

ELNÖK: Sok lesz egy bizottsági ülésre.

BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Mind a kettõ sok. Mert az APEH-vezetõk öten vannak. Ha mindegyik csak tíz percet beszél és mindegyiknek föltesszük a kérdést, már az is sok, ha utána még az olajvállalkozók is megjönnek, bár nem tudom, hogy hányan jönnek az olajvállalkozók. Ha az összes jön, két nap nem lesz elég. (Dr. Kóródi Mária elhagyja a termet.)

ELNÖK: Az összes nem jön. Várhatóan négy fog jönni.

BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Az egy nap! Ha visszagondolunk, hogy Nógrádi egyedül jött és négy órát beszélt... Ha Nógrádi-jellegû olajbûnözõk, olajvállalkozók jönnek ide egy, és két-két órát beszélnek, az már nyolc óra.

ELNÖK: Ha olyan jönne, rögtön átküldjük az ügyészségre. (Derültség.) Elnézést érek ezért a megjegyzésért. Tessék, Tóth képviselõ úr!

TÓTH KÁROLY (MSZP): Elnök úr, rájöttem, hogy hibáztam. Bonyolulttá tettem a kérdést a módosító indítványommal. A módosító indítványt visszavonom, megvárom, amíg Balogh képviselõtársam átveszi mint önállót. Addig módosító indítványom nincs, és nem szavazom meg ugyan, de készséggel fogok kérdezni az APEH vezetõitõl is, és még azon is elgondolkodom, hogy olajvállalkozókat meghallgassak-e vagy ne. Eddig nem tettem meg, de még az is elõfordulhat, hogy meghallgatom.

ELNÖK: Van két javaslat. (Tóth Károly: Csak egy van, mert visszavontam.) Azért mondom, hogy két javaslat, mert vissza lett vonva a másik.

Az én javaslatom az volt, hogy mivel ma az APEH-kérdésekrõl volt szó, folytassuk és zárjuk le az APEH-ügyeket, majd folytassuk az olajügyeket, az olajvállalkozók meghallgatásával. Ezt lehet elfogadni és nem elfogadni. (Balogh László: Egy nap?) Egy nap, igen az APEH volt és jelenlegi vezetõinek meghallgatása.

Az 1. pontot fölteszem szavazásra. Aki egyetért vele, kérem, kézfeltartással jelezze. (4) (Dr. Cserháti Judit: Nem határozatképes a bizottság.) Határozatképes, mert helyettesítés is van. Tartózkodás? (1) Ellene? (1) A helyettesítés él? (Dr. Dorkota Lajos: Két tartózkodás van.) Akkor 2 tartózkodás van. Tehát határozatképes a bizottság.

Köszönöm. Folytatjuk az APEH vezetõinek meghallgatásával két hét múlva. Van-e valakinek kérdése? (Senki sem jelentkezik.)

Köszönöm szépen a részvételt, a bizottsági ülést bezárom.

(Az ülés befejezésének idõpontja: 18 óra 18 perc)

Pallag László
a bizottság elnöke