OVB/4-11/2000.
OVB/4-11/1998-2000.

J e g y z õ k ö n y v

az Országgyûlés

az olajügyek és a szervezett bûnözés között
az esetleges korrupciós ügyek feltárására létrehozott vizsgálóbizottságának

2000. június 19-én (hétfõn) 15 óra 28 perckor

az Országház fõemelet 61. számú üléstermében
megtartott rendkívüli ülésérõl

Napirendi javaslat:

1. A június 8-ai bizottsági ülést követõen kialakult helyzet értékelése

2. Egyebek

Elnököl:

Pallag László (FKGP), a bizottság elnöke

Jegyzõkönyvvezetõk:

Vicai Erika, Dani Judit, Barna Beáta, Madarász Mária

Az ülés résztvevõi

A bizottság részérõl:

Pallag László (FKGP), a bizottság elnöke

Juhász Ferenc (MSZP), a bizottság alelnöke

Dr. Dorkota Lajos (Fidesz)

Dr. Fazekas Sándor (Fidesz)

Vígh Ilona (Fidesz)

Pancza István (FKGP)

Balogh László (MDF)

Tóth Károly (MSZP)

Dr. Vastagh Pál (MSZP)

Dr. Kóródi Mária (SZDSZ)

Dr. Lentner Csaba (MIÉP)

Szakértõk:

Dr. Pásztor Gedeon

Dr. Münnich Iván

Kenyeres Gyula

Nagy Zsolt

Dr. Gyekiczki András

Állandó résztvevõk:

Dr. Cserháti Judit, a bizottsági fõosztály helyettes vezetõje

Kissné Andrásik Ilona, a bizottság munkatársa

(Az ülés kezdetének idõpontja: 15 óra 28 perc)

PALLAG LÁSZLÓ (FKGP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Megkezdjük a rendkívüli ülést, amely 8 képviselõ aláírásával, külön-külön a kormánypárti oldalról 4 képviselõ, és külön-külön az ellenzéki oldalról 4 képviselõ aláírásával kérve lett.

A napirendi javaslat: a június 8-ai bizottsági ülést követõen kialakult helyzet értékelése az 1. pontban, a 2. pontban pedig az Egyebek.

Aki elfogadja a napirendi pontokat, kérem kézfelnyújtással jelezze! (Szavazás.) Köszönöm szépen. Egyhangú. (Juhász Ferenc: Nem egyhangú!) Elnézést, volt aki tartózkodott? (Szavazás.) Egy tartózkodás van. Ellene? (Senki sem jelentkezik.) Tehát egy tartózkodással a bizottság elfogadta a mai napirendi pontokat.

A bizottság teljes létszámban jelen van, ezt a jegyzõkönyv miatt kívánom mondani.

Kérdezem, hogy az 1. napirendi ponttal kapcsolatban kinek van mondanivalója. (Dr. Kóródi Mária: Napirend elõtt lenne.) Tessék, Kóródi Mária képviselõ asszony!

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelettel tettem egy javaslatot június 16-án az elnök úrnak, miszerint azt kértem, hogy az ügyrendünk 5.   §-a alapján a mai ülésünkre a legfõbb ügyész urat meghívni szíveskedjék. Erre a javaslatra nekem ügyrend szerint lehetõségem van, bármelyik képviselõ javaslatot tehet a meghívandók személyére, ezt tartalmazza az ügyrendünk. A kérésemet azzal támasztottam alá, hogy szeretném megismerni az ügyészség véleményét is a jegyzõkönyv kikérésével kapcsolatosan.

Tisztelettel arra kérem az elnök urat, hogy mielõtt belekezdenénk a napirend konkrét megvitatásába, adjon tájékoztatást arról, hogy az ügyészséget meghívta, nem hívta, ha nem jöttek, miért nem jöttek, ha itt vannak, akkor kérem, hogy errõl is adjon jelzést.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Én is köszönöm. Pénteken délután kaptam jelzést, hogy a képviselõ asszony levele megérkezett a képviselõházi irodába, valamint két újság hívott fel, hogy tudok-e róla, és meghívtuk-e a legfõbb ügyész urat. Péntek délután hivatal nem lévén már, gyakorlatilag a mai napra tevõdött volna az ügyész úr meghívása. Az ügyész úr elfoglaltságára való tekintettel is nem lett az ügyész úr meghíva; ha szükség lesz a legfõbb ügyész úr meghívására, a bizottság ebben az esetben dönteni fog, és meg fogja majd hívni.

A mai bizottsági ülés rendkívüli ülés, a rendkívüli ülés kérdésköre megfogalmazódott. Én is javasoltam más napirendi pontot még a mai napra, az is el lett utasítva. Gyakorlatilag nem láttam szükségét annak, hogy a legfõbb ügyész urat a mai napra meghívjam. Tehát lesz mód arra, hogy az ügyész urat, amikor a bizottság úgy dönt, meghívjuk.

Tessék!

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Elnök Úr! Sajnálattal hallom, hogy ön ezt a ügyrendi kérésemet felülbírálta, és nem hívta meg az ügyész urat; ehhez a napirendi ponthoz szükséges lett volna a meghallgatásuk.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelettel kérek mindenkit, ha valakinek kezdeményezése van, akkor szíveskedjen a bizottság titkárságára a kezdeményezéseket eljuttatni. Tudvalevõ az, hogy vidéki képviselõ lévén pénteken nagyrészt már mindenki hazautazott, a hivatal pénteken 1/2 2-2 órakor befejezi a munkáját, tehát nem állt úgy össze a lehetõség, hogy meghívjuk a legfõbb ügyész urat.

Egyébként lesz módja a bizottságnak, ismételten mondom, a legfõbb ügyész urat meghívni, és fogok tájékoztatást adni a bizottságnak arról, hogy a legfõbb ügyész úrnál járva mi az ügyészség álláspontja.

Az 1. napirendi ponttal kapcsolatban kérem, akinek van mondanivalója, jelezze. Alelnök úr!

JUHÁSZ FERENC (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Mint ennek az ülésnek az egyik kezdeményezõje és az egyik papír fogalmazója, szeretném a bizottság elõtt is elmondani azon álláspontomat, amely ennek a bizottsági ülésnek a kezdeményezésére vonatkozott, és amely véleményem szerint halaszthatatlanná tette a bizottsági ülés összehívását.

Mindenekelõtt szeretném leszögezni - különösen azért, mert a sajtó ilyen szép számmal van jelen -, hogy a mondókám nem a bizottság elnöke ellen irányul. Szeretném határozottan leszögezni, hogy a mondókámnak és az észrevételeimnek igenis az a szándéka, hogy az olajügyekkel kapcsolatos mindenféle fajta információ a megfelelõ helyre eljusson, és mindenki, aki bûnt követett el, ezért a bûnért az elkövetkezõ idõszakban - akár a mi közremûködésünkkel is - bûnhõdjön.

Ugyanakkor meggyõzõdésem az, hogy az olajbizottság mûködéséhez mindenféleképpen szükséges, hogy betartsunk bizonyos elemi szabályokat, normákat, amelyek különbözõvé, másabbá tesznek bennünket, mint amilyenek azok, akiket hivatottak vagyunk üldözni. Éppen ezért szeretném elmondani, hogy az olajbizottság mûködésével kapcsolatosan az olajbizottság ügyrendjében számos olyan elem van, amit ebben az idõszakban, illetve különösen az utolsó meghallgatás során nem tudtunk érvényesíteni, nem tudtunk betartani, és ez gyakorlatilag egy olyan helyzetet eredményezett, amelynek következtében több párt, több közéleti személyiség került megvádolásra anélkül, hogy ezzel párhuzamosan érdemi információ, érdemi bizonyíték elhangozhatott volna vagy nyilvánosságra került volna.

Mindenekelõtt szeretném leszögezni, hogy a bizottság ügyrendje egyértelmûen tartalmazza, hogy bizottsági zárt ülést a bizottság rendel el, és azt követõen a bizottság ülésének anyaga titkos. Tisztelettel kérem a képviselõtársaimat, hogy ezt tanulmányozzák át a dokumentumban. Egyértelmûen látni fogják azt, hogyha mást nem, akkor a mûködési szabályzatunk ezen pontját az elnök úr megszegte. Megszegte, mert olyan információkat hozott nyilvánosságra, amelyek egy zárt ülésen hangzottak el.

Ha már nyilvánosságra került ez az információhalmaz vagy ennek egy része, akkor mindenféleképpen indokolt lett volna a bizottsággal elõzetesen megállapodni, hogy az elnök ebben a kérdéskörben mit hoz nyilvánosságra. Ezt sem a kisujjamból szopom, ez is az ügyrendünkben található, azaz az elnök úr önkényesen válogatta ki azokat az információkat vagy csoportosított bizonyos dolgokat, amelyek az ország nyilvánossága elõtt elhangzottak.

Ha már elhangzottak, akkor mindenféleképpen ügyelni kellett volna arra, hogy a meghallgatott tanú, aki egyébként nem jogi értelemben védett tanú, hanem technikai értelemben volt védett tanú, hiszen egy olyan kisajtón jött-ment, amit a sajtó képviselõi nem láthattak, de mi jogi értelemben nem is tudunk védetté nyilvánítani tanút, ennek a tanúnak a személyazonossága ne kerüljön nyilvánosságra, vagy legalábbis ne adjon komoly kapaszkodókat a nyilvánosságra kerüléshez.

Én nagyon sajnálom és nagyon fájlalom, hogy eközben kialakult egy nyilatkozatháború, amely gyakorlatilag azt a látszatot keltette, hogy van az olajbizottságnak egy elnöke, aki az igazság bajnokaként küzd az olajmaffiózok és a vele összeforrott és vele együttmûködõ korrupt politikusok és mások leleplezésében, és van egy bizottság, amely gyakorlatilag gátolja az elnök hõsi munkáját, és ügyrendi javaslatokkal és egyebekkel teszi tönkre ezt a tevékenységet.

Ugyanakkor el kell mondanom azt, hogy a bizottságnak ezen tevékenysége az én véleményem szerint nem szolgál más célt, mint azt, hogy a bizottság olyan jogi alapokon, a mûködési szabályzat nyújtotta kereteken belül mûködjön, amely lehetõvé teszi az objektív ítéletalkotást, és ezekbõl adódóan a következtetések levonását. Ha kell, akkor adott esetben újabb tanúk meghívását, ha kell, akkor az igazságszolgáltatás különbözõ szervezeteihez történõ fordulást, mint rendõrség, ügyészség. Ezt a lehetõséget gyakorlatilag az elnök úr a bizottságtól elvette azzal, hogy a nyilvánosság eléállt, ilyen módon nekünk nincs más lehetõségünk, mint bizonyos kármentést elvégezni.

Ennek a kármentésnek a keretében én tisztelettel szeretném kezdeményezni és javasolni, hogy az olajbizottság foglaljon úgy állást, hogy a múltkori meghallgatás jegyzõkönyvét, az abban foglaltakat átküldi a legfõbb ügyésznek, és gyakorlatilag ismeretlen tettes és tettesek ellen feljelentést tesz, és kéri azt, hogy a Legfõbb Ügyészség - ez már csak megállapodás kérdése, hogy erre külön nyomozó csoportot kérünk a Legfõbb Ügyészségen belül, vagy éppenséggel magára a szervezet elnökére bízzuk - foglalkozzon ezzel a kérdéssel.

Ennek az az oka, hogy a tanú által elmondottakat mi sem megerõsíteni, sem igazából cáfolni nem tudjuk. Azok az eszközök, azok a lehetõségek, amelyek az õ meghallgatásához és kihallgatásához, a tanú állításainak ellenõrzéséhez szükségesek, nekünk nem állnak rendelkezésre. Ugyanakkor a közvélemény erõs óhaja, akarata az, hogy ebben a kérdésben történjen valami, és én azt gondolom, hogy valamennyi politikai erõ egyértelmû érdeke az, hogy egy új vezetõvel felálló Legfõbb Ügyészség ebben a kérdésben határozott lépéseket fejtsen ki. 10

cai 11 (Juhász Ferenc)

Nem gondolom ugyanakkor, hogy az olajbizottság tevékenységét be kellene szüntetni, vagy be kellene fejezni. Azt hiszem, hogy azok a meghallgatások, amelyeket tervbe vettünk, az elkövetkezendõ idõszakban is sorra kerülhetnének. Ez a szelete, ez a vallomás az, amelynek álláspontom szerint mindenféleképpen a Legfõbb Ügyészséghez kellene kerülnie. Hogy folyamatosan tájékozódhassunk egymás tevékenységérõl, éppen ezért célszerûnek tartanám, hogy a Legfõbb Ügyészség képviselõjét folyamatosan meghívjuk erre a testületi ülésünkre részint azért, hogy hallhassa azt, amit itt mondanak, részint azért, hogy a mi állásfoglalásainkkal is elsõ körben találkozhassanak.

Legvégül - azt gondolom, hogy nem utolsósorban - tisztelettel szeretném kérni az elnök urat, hogy azokat a bizonyítékokat, amelyeket bizonyos sajtóorgánumban már megnevezett - hogy tudniillik mehet az újságíró hölgy, és megnézheti a páncélszekrényében levõket - és azokat, amelyeket korábban említett, legyen kedves benyújtani a bizottságnak legkésõbb holnap délig, hogy a bizottság tagjai még a holnapi munkanap során ezeket megvizsgálhassák, átnézhessék, értékelhessék. Nem jó dolog az, ha az elnök bizonyos dokumentumokat, bizonyos bizonyítéki erejû akármiket a páncéljában tart anélkül, hogy a bizottságot errõl tájékoztatná. Azt gondolom, becsülnünk kell egymást annyira, hogy az elnök úr is pontosan elhiggye és tudja, hogy bennünket is ugyanaz a szándék vezérel. Éppen ezért a számára eljuttatott dokumentumokat mindenféleképpen szükséges a bizottság tagjai elé bocsátani.

Mielõtt bárki is azzal a váddal illetne, hogy ez nem így van, és prejudikálok, szeretném elmondani, hogy példának okáért a Belügyminisztérium - egyébként késõbb kiderült, hogy nem igazán fontos és fajsúlyos - dokumentumcsomagja a bizottsághoz gyakorlatilag az átküldést követõen két hét múlva jutott el. Érdeklõdésünkre a titkárságon mindig azt mondták, hogy nincsen, miközben már pontosan tudtuk, hogy a Belügyminisztérium átküldte. Nem feltételezem, hogy az elnök úr másnak adta ki, de az mindenféleképpen fontos, hogy mi magunk találkozhassunk ezekkel a dokumentumokkal legelõször. Mindenféleképpen fontos, hogy mi magunk vonjunk le ebbõl következtetéseket, és ha tetszik, akkor a bizottság valamennyi tagja közösen vállaljon felelõsséget. Én ezeket a javaslatokat szerettem volna megfogalmazni. Kérem az elnök úr megértését és a bizottság támogatását. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm az alelnök úr tájékoztatását.

Balogh képviselõ úr!

BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Köszönöm a szót. Amikor ez a bizottság megalakult, mindnyájan úgy jöttünk ide, és el is mondtuk, hogy az a célunk, hogy ezekben az ügyekben - nemcsak az olajügyekrõl van szó, hanem a szervezett bûnözéssel összefüggõ ügyekrõl is - tisztázódjanak a vádak, történjen valami, hisz a rendszerváltás óta az elmúlt 10-12 évben a társadalom nagy részében komoly elvárás van az irányban, hogy a mindenki által érzékelt, elsõsorban az olajhamisítási ügyekben és más, szervezett bûnözéssel összefüggõ ügyekben is végre börtönbe kerüljenek emberek, és ne csak a kis bûnözõk, hanem a nagyok is. Ezzel az illúzióval jöttünk ide és kezdtük el a munkánkat. Érdemi munka kezdõdött, amely munkát nyomon lehet követni a jegyzõkönyvekbõl. Egy olyan egyeztetett mechanizmus alapján dolgoztunk, amikor is a legtöbbször egyhangú szavazással döntöttünk el kérdéseket. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy ez a fajta munkastílus ma már nincs. Nagy elvárásokkal voltam a bizottság eredményességét illetõen.

Az elnök úr által tartott múltkori sajtótájékoztató után rá kellett döbbennem arra, hogy ezzel a sajtótájékoztatóval nagy lépést tettünk - hátra. Ennek több oka van. Az elsõ - és számomra morálisan leginkább tarthatatlan - ok az, hogy amikor megjelent itt egy rosszul védett tanúnak nevezett úriember, akkor én feltettem neki a kérdést, hogy miért nem a legnagyobb nyilvánosság elõtt teszi meg a vallomását, hisz számunkra - meggyõzõdésem, hogy a számára is - a legnagyobb védettséget a legnagyobb szövetségesünk, a nyilvánosság biztosítja. Erre õ határozottan válaszolt, hogy semmilyen szinten nem szeretné, ha a neve nyilvánosságra kerülne. Ezek után másnap az elnök úr annyira körülírta a tanút, hogy a sajtótájékoztató után mindenki számára egyértelmûvé vált, hogy ki az illetõ. A sajtótájékoztató után engem felhívtak, és néven nevezték, hogy igaz-e, hogy ez volt a tanú. Én elhárítottam minden ilyen irányú nyilatkozatot. Tehát számomra a legnagyobb probléma az, hogy az elnök úr úgy körülírt egy tanút, hogy arra rá lehetett jönni, hogy ki volt itt.

Ami ennél még szomorúbb: eddig kétszer hallgattunk meg titokzatos körülmények között - most már nem is merem tanúnak nevezni - két embert, akinek mondanivalója volt a bizottság számára. Amikor az elsõ meghallgatás után - amit én egy konstruktív meghallgatásnak éreztem - hazamentem, bekapcsoltam a televíziót, és az egyik kereskedelmi televízióban az általunk meghallgatott tanú hosszan és alaposabban elemezte azokat a kérdéseket, amelyekre itt választ kaptunk. Igaz, hogy ki volt írva, hogy ez egy korábbi felvétel, de ennél a televíziónál tudták, hogy ezt az embert hallgattuk meg, és azt is tudták, hogy mirõl.

Megtörtént a következõ meghallgatás, és másnap mindenki tudta ebben az országban, hogy a meghallgatott mit mondott, legalábbis mit mondott egyrészt, mert sajnos nem minden került nyilvánosságra. Ha már egyszer beszélünk arról, hogy mi hangzott el, akkor nemcsak egy prekoncepció alapján kellett volna nyilvánosságra hozni, hanem más összefüggéseket is. Kellett volna beszélni arról is, hogy a tanú hol volt bizonytalan, milyen keresztkérdésekre nem tudott, vagy nem akart válaszolni stb., stb.

Ezért kezdeményezem - errõl szavazást kérek -, hogy az eddigi két meghallgatott - tanúnak nevezett - vallomásának jegyzõkönyvét hozzuk teljes egészében nyilvánosságra. Nem kell félnünk attól, hogy kiadjuk a meghallgatottat (Tóth Károly: Hát, nem!), csupán arról van szó - miután mind a két meghallgatottnak ismerjük az adatait -, hogy most már kellõ információ jusson el a társadalomhoz, ne félinformáció, féligazság, hanem a teljes igazság. Ma már mindenkinek az érdekét ez szolgálja. Akkor kiderülhet, hogy ki fogalmazott pontosan, ki nem fogalmazott pontosan, kiderülhet, hogy ki az, aki csak szelektíven tájékoztatott a bizottsági ülésrõl. Hangsúlyozom, hogy minden kiderülhet. Ami miatt eddig zárt ülésen történt a meghallgatás, az már eddig is kiderült, ezért semmi kockázatunk nincs.

Ezzel párhuzamosan szeretném javasolni a bizottság számára, hogy az elkövetkezõ idõszakban zárt üléseket ne tartsunk. Eddig két zárt meghallgatás volt. Az elõbb elmondtam, hogy a két meghallgatásnak milyen eredménye lett. Ezek után nem látom semmi értelmét a zárt üléseknek, hisz a zárt ülésekrõl mindig vagy csak félinformációk jelennek meg, vagy elferdített információk.

Természetesen az "Egyebek"-nél másra is ki fogok térni, de itt engedtessék meg nekem egy kis kitérõ. Az elõzõ bizottsági ülésen, az úgynevezett zárt bizottsági ülésen Kóródi Mária képviselõtársunk megkérdezte, hogy kit fogunk meghallgatni, miután mi, képviselõk, nem tudtuk, hogy kit fogunk meghallgatni, és aznap tudtuk meg, hogy melyik teremben fogjuk meghallgatni az illetõt, egy napilap már azt is közölte, hogy kit fogunk meghallgatni. 20

da 21 (Balogh)

Nem a nevét, hanem a tevékenységét. A képviselõ asszony ezt szóvá tette, az elnök úrtól akkor kapott egy választ, hogy ez csak véletlen lehet, és az újságírónak jó volt a szimata. Majd, ha jól emlékszem, két nap múlva ugyanez az újság, ugyanez az újságíró a következõt írta le: Pallag úr igazat mond, mert a tanú hiteles - ha jól idézem fejbõl, természetesen -, hisz õ - mármint az újságíró - látta azokat a dokumentumokat, amely dokumentumok ezt igazolják.

Tisztelt Képviselõtársaim! A mai napig a bizottságunk tagjai nem kapták meg ezeket a dokumentumokat, mely dokumentumokat az a bizonyos tanú - így nyilatkozott itt - a bizottság rendelkezésére bocsátott. Kérem, utána lehet nézni, a bizottság rendelkezésére bocsátotta, és nem egyes képviselõk rendelkezésére. Jelenleg úgy néz ki, hogy az elnök úr ismeri ezeket a dokumentumokat, bizonyos sajtótermékek ismerik ezeket a dokumentumokat - a vizsgálóbizottság hivatalos tagjai nem ismerik ezeket a dokumentumokat.

Kérem, én azért jöttem ebbe a bizottságba, hogy eredményt érjek el. De nem szeretnék olyan bizottságban ülni és dolgozni, egy hasonlattal élve olyan színházban játszani, ahol csak díszletnek van rám szükség, és egy általam ismeretlen rendezõ igazgatja a szereplõket. Ezért voltam én is a kezdeményezõk között, amikor ezt a rendkívüli bizottsági ülést összehívtuk.

Természetesen más ügyek is vannak, fel van írva egy csomó dolog, amirõl még szeretnék beszélni, de úgy gondolom, arra majd egy késõbbi idõpontban kerül sor.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselõ úr. Tóth képviselõ úr jelentkezett harmadiknak.

TÓTH KÁROLY (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Néhány mondat kivételével, leginkább egy mondat kivételével közel áll a véleményem Balogh László képviselõtársaméhoz. Ez pedig a következõ. Azt mondta, hogy a múlt héten nagy lépés történt hátra. Én meg azt gondolom, hogy a múlt héten hatalmas lépés történt elõre. Hogy miért elõre, ezt három dologgal indokolnám, és akkor számomra nagyjából világos is a mai nap kezdeményezése, és ha ebben egyetértünk, akkor vége is.

Az elsõ: a nagyot mondások ideje lejárt. A legutóbbi ülésig el lehetett játszani, hogy jól értesültek valódi vagy általunk ismeretlen dokumentumokra vagy nem létezõ dokumentumokra hivatkozva éjt nappallá téve valamilyen zseniális bejelentést tettek vagy írtak meg újságban. Talán a bizottsági ülés után történt események mutatják, hogy lejárt a nagyot mondások ideje, azaz nem lehet felelõtlenül bármit állítani dokumentumok nélkül, ha pedig vannak, akkor a másik oldal nem állíthat bármit. Én ezt nagy elõrelépésnek tartom, Balogh úr.

A második: talán mostantól kényszerpályára lép a bizottság elnöke és a bizottság munkája is ezáltal. Az elsõ ilyen kényszerpálya: én bízom benne, hogy ma döntést hozunk Juhász képviselõtársam elõbb elmondott határozati javaslatáról és holnap 12-ig valamennyi dokumentumot nemcsak újságírók vagy egy-egy újságíró és a bizottsági elnök úr látja, hanem a bizottság valamennyi tagja megnézheti, ha van. Remélem, hogy holnap 12 órakor alig lehet majd beférni a titkárságra, annyi dokumentum fog ott sorakozni, valódi dokumentumok és nem volt Napi Magyarország-i vagy "zöld újság"-beli sajtóválogatások.

A második: úgy gondolom, nagy elõrelépés történt abban a vonatkozásban, hogy remélem, elfogadjuk Balogh úr javaslatát és mostantól nyilvános ülést tartunk. Ha úgy is az egyik tanú - idézõjelbe tanú - ráadásul még elõtt 2-3 nappal egy megyei lapban nyilatkozott, hogy õ majd holnapután hol lesz fantasztikus meghallgatáson, tehát ennyire volt titkos, tehát a nyilvánosság elé lépünk, és az jön tanúnak, aki vállalja a véleményét. Ezt annál is inkább megtehetjük, mert úgy sem marad titok. Mert hiába kérne ilyen-olyan védelmet, ha valakinek csak a személyi száma utolsó négy számjegyét nem mondjuk el, az összes többit igen, akkor az már majdnem mindenben azonosítható Magyarországon.

Tehát azt gondolom, hogy ezek után egyébként is nagy elõrelépés történt, mert mindenki felismerte, hogy hiába kért zárt ülést - halottnak a csók. Mert ha mást nem, akkor az elnök úr biztos megmondja a nyilvánosságnak, hogy hol lakik, mi a házszám, hány testvére van, és mi az apja neve. Tehát én azt gondolom, hogy nagyon nagy elõrelépés történt, mert ezentúl nyilvánosak leszünk, az elnök úr átadja a dokumentumokat, a nagyot mondások ideje lejárt. Ez egy óriási elõrelépés.

Nekem egyetlenegy tiszteletteljes kérésem és kérdésem van az elnök úrhoz, azt szeretném, ha még arra válaszolna nekem - mert a többi most már világos, hogy intenzíven tudunk dolgozni majd szeptembertõl -, hogy ön válogat-e a meghallgatásra meghívott személyek között az alapján, hogy elõtte önnel beszélgetnek, és hogy milyen tartalmi szempontokat vetnek fel. Az tény, hogy önnel beszélgettek, a legutóbbi meghallgatott is bizonyította, tizenegynéhányszor kérdezett rá a jegyzõkönyv szerint, hogy "elnök úr, folytassam", "elnök úr, erre a részletre is kitérjek" - tehát nyilvánvalóan tövirõl-hegyire ismerték egymás véleményét, álláspontját az ügyben.

Tehát szeretném az elnök urat megkérdezni, hogy válogat-e tartalmilag a tanúk között. Szeretném megkérdezni, hogy volt-e olyan bejelentkezõ, aki a Független Kisgazdapárt vezetõ személyiségeirõl állított kritikusat; nem bizonyítottat, állított kritikusat olajügyekben. És szeretném megkérdezni az elnök urat, hogy ezt a tanút melyik idõetapban kívánja meghívni bizottsági meghallgatásra, vagy esetleg azt mondta az elnök úr ennek a meghallgatottnak, hogy nem célszerû ilyen témakörökkel foglalkozni, izgalmasabb volt a másik 2-3 tanú.

Ha erre a harmadik kérdésre is válaszol, azaz visszatérünk arra a menetrendre, hogy az elfogadott ügyrendünk szerint a bizottság dönt a meghallgatottak személyérõl rövid tartalmi szempontok alapján, hogy milyen ügyekrõl kíván szólni, akkor nincs több kérdésem, és szeptembertõl gõzerõvel haladhatunk, és akkor igaz volt a dolgozatom címe, hogy Félúton - egyébként meg a szakadék szélén.

ELNÖK: Köszönöm, képviselõ úr. Lentner képviselõ úr!

DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselõtársaim! A MIÉP az egyetlen parlamenti párt, amelyik nincs érintve ebben az olajszõkítésben, sem a többi gazdasági és pénzügyi botrányban. (Tóth Károly: Jézusom!) Ezt annak kapcsán is fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy a két héttel ezelõtti megnyilatkozásaiban az elnök úr sem tett ettõl eltérõ megállapítást. Érintetlenségünk okán úgy érezzük, hogy objektíven tudjuk ezt a helyzetet talán megközelíteni.

A bizottság elnökének szerepét, annak megítélését, fõleg a két héttel ezelõtti sajtótájékoztatóját én nem is exponálnám tovább, legfõképpen nem dramatizálnám. Tény az, hogy kialakult egy helyzet, és ezt a helyzetet - lehet ez egy politikai vákuum is -, ezt a politikai vákuumot fel kell oldani, a közvéleményt hitelesen kell tájékoztatni.

Igaz az is ugyanakkor, hogy az olajbizottság elnökének titokfeltárása 3:1 arányban saját koalíciójának, kormányának embereit hozta bûnközelbe. A helyzetet feloldandó, illetve a tisztánlátást elõsegítendõ, fontosnak tartom én is azt, hogy Pallag László elnök úr tárja fel a bizonyítékait. Meggyõzõdésem, hogy minõségi szakaszba kell terelni a bizottság munkáját.

Ugyanakkor fontos az is, hogy a kormány belügyminisztere, Pintér Sándor tisztázza magát; ha már gyanúba keveredett, akkor mint politikusnak elemi kötelessége, kötelezettsége, hogy a rászórt vádakra válaszoljon. Az a cselekedete, miszerint viszonzásképpen feljelentette a bizottság elnökét - én azt hiszem, hogy nem így kellene magát tisztázni, hanem ezekre a vádakra neki egyenesen és világosan válaszolni kellene.

30

cai 31 (Lentner Csaba)

Ugyanakkor a tisztánlátásunk elõsegítését szorgalmazva bennem az is felmerült, hogy a háttérbõl valaki vagy valakik mozgatják a szálakat. Mindaddig, ameddig a bizottság elnöke nem tárja fel a bizonyítékait, a hozzá elküldött bizonyítékokat, ameddig Pintér Sándor ebben az ügyben nem tisztázza magát, úgy látom, hogy egy figyelemelterelés megy végbe, egy olyan figyelemelterelés, amely a közélet részére szórja az olajbizottság felõl a sejtelmes információkat, amelyek mindeddig nem kerültek bizonyításra. Ugyanakkor olyan valós problémák tekintetében, mint Princz Gábor 150 milliárdos postabankos ügye, amelyben a mai napig sem történt vádemelés a Postabank elnöke ellen, vagy Surányi György ügye, amelyben szintén 150 milliárdos költségvetési tétel lóg a levegõben, azt mondom, hogy a közvéleményt el lehet altatni ilyen ügyekkel.

Még egyszer mondom, hogy a bizottság munkáját itt most már minõségi szakaszba kellene terelni. Elhangzott egy javaslat, hogy a lényegét tekintve a bizottsági szakaszból ügyészi szakaszba tereljük az itt felhalmozódó ügyeket. Ezt nem tartom helyesnek, hiszen a bizottságnak az a kötelme, hogy a megalakulását rögzítõ országgyûlési határozat szerint a céljainak megfelelõen végezze el a vizsgálatot. De a vizsgálatot még nem végeztük el. Az érdemi munkát jóformán talán még el sem kezdtük. Majd akkor forduljunk az ügyészséghez, akkor kérjük az ügyészség beavatkozását, ha a bizottság már elvégezte a munkát. Jelen esetben semmiféle munka elvégzése nem történt meg. Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm. Képviselõ asszony, tessék!

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Én is azt gondolom - ugyanúgy, mint a képviselõtársaim -, hogy ezen a rendkívüli bizottsági ülésen nagyon rosszkedvûen és - hogy is mondjam - nagyon nehéz szívvel veszünk részt, hiszen olyan feszültségek alakultak ki, amelyek a bizottság mûködését a megalakulásától egészen az elmúlt idõszakig nem jellemezték. A bizottság a megalakulásától kezdve valóban minden döntésében megpróbálta megtalálni azokat a módszereket, hogy egy ilyen ügyben egy parlamenti vizsgálóbizottság a maga eszközeivel, a maga lehetõségeivel azok között a keretek között, amelyek megfelelnek az alkotmányos gyakorlatnak, a jogállami kereteknek, ezekkel az eszközökkel hogyan lehet élni.

Nem mondom, hogy túl sok mindent végeztünk. Nem is végezhettünk, mert nagyon gyakran még csak ismerkedtünk azzal, hogy egyáltalán milyen vonulatai vannak, lehetnek az olajügyeknek. Azt gondoltuk, hogy egy megalapozott munka, amelyben az információk - ha lassan is - tényleg összeállnak, ha nem is rövid idõ alatt, de alapos elemzésekkel rámutathat azokra a strukturális problémákra, amelyek az olajügyeket kiválthatták. Emellett felvetõdhetnek azok a kérdések, és megjelenhetnek azok a jelenségek, sõt adott esetben emberek is, akik az ügyben valamilyen módon felelõsséggel terheltek.

Sajnos nem ez történt, hanem történt valami, ami miatt a bizottság pillanatnyilag egy nagyon súlyos helyzetbe került. A zárt ülésen és az azt követõ sajtótájékoztatón is nagyon súlyos állítások kerültek nyilvánosságra. Ezek a súlyos állítások fõként politikusokról szóltak, bár azért azt el tudjuk mondani, hogy az alatt a három és fél óra alatt, amely alatt a tanú beszélt, nemcsak politikusok neve került szóba, sõt nagyon sok, politika vagy közvélemény által nem ismert, de a helyi közösségekben és az ügyben egyébként tájékozottak számára ismert nevek felmerültek ebben a tanúvallomásban, de errõl nem esett szó.

Pillanatnyilag úgy látom, hogy ezen a helyzeten leginkább az elnök úr tud változtatni. Az én számomra, és azt gondolom, sokunk számára az elnök úr elkötelezettsége, amellyel ebben az ügyben felvette a harcot, és nemegyszer reménytelen helyzetben is tovább vitte, nagyon tiszteletre méltó. Valóban nem könnyû ilyen körülmények között, és nem lehetett könnyû ezt a harcot azokban az idõkben folytatni, amikor egyedül volt, amikor ebben a dologban csak a gátlások érték, mindenki meg akarta akadályozni. Azt gondolom, hogy ezért köszönettel élhetünk, és azt mondhatjuk, hogy ez az elkötelezettség rendkívül tiszteletre méltó.

De azt gondolom, elnök úr, hogy ma - nem tudni, milyen okból - a bizottság irányában és az ügy körül egyre több misztikum alakult ki, olyan ügyek, amelyek nem látszanak mindenki számára, a bizottság tagjai számára, amiben nem tudnak állást foglalni, csak egyszer szembesülnek valamivel. Ezekbõl a misztikumokból kialakul egy gyanakvás, és egyre több gyanakvás alakul ki. A kölcsönös gyanakvások miatt egyre több rossz döntés születik. Az egyre több rossz döntés miatt egyre nagyobb lesz a zavar, a zavaros helyzet pedig - higgye el, elnök úr - nem az ügy tisztázását szolgálja. A zavaros helyzet valamennyiünk számára zavaros lesz.

Azért gondolom, hogy ezt a gyanakvást fel kellene oldani, mert én magam személy szerint is tapasztaltam ezt a gyanakvást. Én az elnök úrtól elkértem azt a jelentést, hogy ha az újságíróknak a rendelkezésére áll az elnök úr szobájában a jelentés, akkor hadd nézhessem meg. Az elnök úr nekem ígéretet tett arra, hogy ezt a jelentést megkapom. Aztán az elnök úr elment, és nem tudom, hogy kikkel tárgyalt. Balogh képviselõ úr jelen volt (Balogh László bólint.), amikor az elnök úr ezt az ígéretet megtette, hogy még aznap délután megkapom, utána az elnök úr elment, nem tudom, kikkel és mit beszélt, de a lényeg az, hogy másfél óra múlva, amikor az elnök úrnak telefonáltam, azt közölte, hogy nem kapom meg a jelentést, majd csak akkor, miután lezárult minden vizsgálat és amikor összegezni fogja valaki, valahogyan, valamikor. Egyszerûen még csak arra sem kaptam pontos választ, hogy mikor tekinthetem meg ezt a jelentést.

Nagyon szeretném, elnök úr, hogy ha visszaállna közöttünk az a megbomlott állapot, amelyben még - hogy mondjam - úgy éreztük, hogy segítjük azt a munkát, amit vitathatatlanul az elnök úr kezdett meg, és amiben biztos, hogy nagyon sok akadályba ütközünk.

Mi azt is javasoltuk az elmúlt bizottsági ülésen, hogy mindenkit állítsunk a nyilvánosság elé, aki akadályozza a bizottság munkáját. Az elnök úr a bizottság zárt ülésén elmondta, hogy különbözõ hatóságok és hivatalos szervezetek megfenyegettek egy valamikori magas rangú rendõrtisztet, hogy ne jöjjön el, és ezért ez a rendõrtiszt nem vállalta a bizottság elõtti megjelenést. Akkor mi itt azt kértük az elnök úrtól, hogy tegyük meg a hivatalos feljelentést, hogy lássuk, kik azok a rendõrök vagy hivatalos emberek, akik egy volt rendõrtisztet megakadályoznak bármilyen módon, hogy a bizottság elé jöjjön és elmondja a tanúvallomását. Szeretnénk tisztázni a körülményeket. Egyébiránt azt gondolom, hogy nehéz azt mondani, hogy innentõl kezdve ne legyen minden ügy nyilvános, bár azt munkamódszerben látni kell, hogy ha ehhez a nagy nyilvánossághoz ragaszkodunk, akkor bizony nem lesz könnyû dolgunk. Ezt mérlegre kell tenni.

A magam részérõl a mai ülésre azért kezdeményeztem az ügyész meghívását, mert ma arról kellene beszélni, hogy a jegyzõkönyv átadására hogyan kerüljön sor, hogy ki tudják vizsgálni, hogy azok az állítások, amelyeket a tanú mondott, mennyire felelnek meg a valóságnak. Egyébként hogy minden alkalommal jelen legyen az ügyész, azt csupán azért kérem, hogy tisztázódjon az a helyzet, hogy amikor elhangzik egy-egy bejelentés olyan esetekrõl, amelyek hivatalból üldözendõk, tehát amikor hivatalból üldözendõ bûncselekmények vagy arra nézve információ hangzik el egy politikai közegben, mondjuk egy bizottság elõtt, akkor ma teljesen tisztázatlan, hogy erre kell-e valakinek reagálnia.

40

da 41 (Kóródi)

Valójában az ilyen információk esetén hivatalból kellene üldözni a bûnt, de a politikai közegben elhangzott információkat senki nem akarja komolyan venni, már elnézést a kifejezésért, és ezért nem indul be a dolog hivatalos menete, és én ezt az utat gondolom lerövidíteni, hogy az ilyen ügyek hivatalos kivizsgálása, a hivatalból üldözendõ bûncselekmények megindítása megtörténhessen. Ez a közélet megtisztulásához vezetõ dolog, sokkal inkább, mintha hagyjuk, hogy valójában megzavarjon minket az, ami az utóbbi idõben kialakult.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Tessék, Fazekas képviselõ úr!

DR. FAZEKAS SÁNDOR (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Igen sok vélemény elhangzott itt már elõttem, amelyeket külön nem akarok ismételni. Szeretném elmondani, hogy a Balogh képviselõtársunk által elõterjesztett javaslatot maximálisan támogatom, azt hiszem, a tisztánlátásunkat nagyban elõsegíteni az, ha végre látjuk, hogy mi az a dokumentum, anyag, bizonyítékmennyiség, amelyet a bizottságnak végül is majd amikor a jelentést össze kell állítania, bizonyos kútfõként fel kell használni, ebbõl dolgoznunk kell. Ugyanis mindig újabb és újabb információk jutnak el hozzánk, hála a sajtónak, hogy hol milyen jelentések és egyéb anyagok találhatóak még. Én természetesen szeretném megköszönni azt, hogy informálnak bennünket, de remélem, hogy az elnök úr még részletesebben tudja tájékoztatni a bizottságot, remélhetõleg tényleg holnap 12 óráig. Azt hiszem, ez mindenképpen sürgõs és fontos.

Azzal maximálisan egyetértek, hogy zárt ülésnek nincs értelme, mert milyen zárt ülés az, amelyrõl utána már mindenki mindent tud. Ennek a késõbbiek során nem látom értelmét. Ha valaki olyan tanúvédelemre tart igényt, amelyet egyébként látszik, hogy nem is tudunk biztosítani, akkor a megfelelõ jogszabályi keretek között az erre hivatott szervek ezt tudják biztosítani a részére.

Egyébként meggyõzõdésem, hogy a bizottsági munka ettõl a mostani eléggé szerencsétlen fejleménytõl függetlenül az eddigiekre visszatekintve eredményes lehet, tehát részben eredményes, hiszen én nem értek azzal egyet, amit Lentner képviselõ úr mondott, hogy még nagyon keveset végeztünk el. Ha megnézzük azt a dokumentum-, beszámolótömeget, azokat a tényanyagokat, amelyek eljutottak, bekerültek eddig a bizottsághoz, akár zárt, akár nyilvános anyagokról van szó, és ezeket valaki figyelmesen áttanulmányozza, mint ahogy erre már igyekeztem sort keríteni eddig is, rendkívül sok támpont, rendkívül sok összefüggés kerülhet elénk, amely a késõbbiek során a bizottsági jelentés elkészítéséhez szerintem mindenképpen jó lesz. Egy biztos, hogy a teljes képhez még hiányoznak anyagok, így különösen bizonyos megállapítások szorulnak megerõsítésre.

Szeretném támogatni azt a javaslatot is, amelyet Kóródi Mária képviselõtársunk terjesztett elõ az ügyésszel kapcsolatban, és nem látom annak akadályát, hogy itt a bizottsági munkával párhuzamosan más eljárások induljanak be. Ma is vannak eljárások ezekben az ügyekben, tehát ilyen szempontból semmilyen minõségi váltást nem látok. Ha itt esetleg felszínre kerül olyan dolog, ami közvetlen hatósági eljárást indukál, akkor azzal szerintem nem kell megvárni a jelentés elkészültét, az megkezdõdhet, hiszen azok az anyagok, amelyekbõl egyébként dolgozunk, hangsúlyozom, tartalmaznak olyan eljárásokat, amelyek lehet hogy egy éve, négy éve, öt éve már egyébként is folyamatban vannak.

Nekem az elnök úrhoz lenne még egy kérésem, mégpedig az, hogy úgy nyilatkozott a hét végén, hogy a képviselõk, az országgyûlési képviselõk 10-20 százaléka olajügyekkel, korrupciós ügyekkel, szervezett bûnözéssel kapcsolatban áll. Ez a politikumot érintõen eléggé súlyos vád. Én azt szeretném kérni az elnök úrtól, hogy szíveskedjék felsorolni azokat a képviselõket név szerint, akik ebbe a körbe tartoznak, akikre az elnök úr célzott. Nyilván ha ilyen pontos adatokkal rendelkezik, akkor ez a nyilatkozat pontos névsor ismeretében került a nyilvánosság elé. Én ezt nagyon fontosnak tartom, azt hiszem, a kimondott szó teljes súlyával tisztában kell lennünk nemcsak a korábbi nyilatkozatok kapcsán, hanem ezen nyilatkozatok kapcsán is.

Javasolom, hogyha erre nem kerül sor, akkor forduljunk Áder János házelnök úrhoz, az Országgyûlés elnökéhez, hogy az Országgyûlés tekintélyét állítsa helyre, az ehhez szükséges intézkedéseket tegye meg.

Köszönöm.

ELNÖK: Én is köszönöm. Dorkota képviselõ úr!

DR. DORKOTA LAJOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Kicsit messzebbrõl kezdeném. Ez a bizottság, amikor felállt, minden döntését, mind az ügyrendjét, mind a személyi kérdéseket egyhangúlag hozta meg. Viták voltak, majd közösen leültünk és megegyeztünk a szakértõk személyében is. A szakértõk személyének átvilágítása zajlott, az anyagok idõközben beérkeztek. Az utolsó ülésen több mint egy órán át azon vitatkoztunk és érveltünk, hogy most kezdõdhet el az a munka, hogy értékeljük a beérkezett anyagokat, és az átvilágított szakértõket felkérjük arra, hogy mind az úgynevezett tanúmeghallgatások, mind az írásos anyagok valóságtartalmát vizsgálják meg.

Ezt követõen került sor az ominózus ügyre és a nyilatkozatokra. Megítélésem szerint olyan bizalmatlanság keltõdött egymással szemben is, mind a képviselõkkel, mind az ügyészséggel, hiszen a korábbi legfõbb ügyészt is érintették ezek az ügyek, és nagyon örültem akkor, amikor Kóródi képviselõ asszony ezt a javaslatát megtette, hogy akár a legfõbb ügyész, akár annak a képviselõje legyen itt, legyen jelen, és nyilvános üléseken a tényeket, valótlan állításokat, adott esetben igaz állításokat; tegyük meg azt, amit meg kell tennünk. Itt tisztáztuk, hogy sem nyomozati jogkörünk nincs, sem úgynevezett feljelentési jogköre a bizottságnak nincs, hiszen mi sem tudjuk, a konkrét adatokat nem ismerjük.

Elhangzott az is, hogy olyan meghallgatásokra kerül sor, hogy nem tudjuk, ki jön, nem tudjuk, mit mond, majd ezt követõen 2-3 órás kiselõadást tart, amelyhez kérdéseket lehet feltenni. Tudom azt, hogy amikor valaki közel 3 órán át beszél, és adatokat, neveket, címeket, idõpontokat mond, azt össze lehet vetni, azt meg lehet vizsgálni. De úgy, hogy semmi adat nem áll rendelkezésünkre, szerintem képtelenség.

Még egy gondolatot engedjenek meg nekem. Valójában aki állít valamit vagy vélelmez, nem lehet mást tenni - és itt ezt Lentner Csaba általam nagyra becsült képviselõtársamnak mondanám -, mint a független magyar bírósághoz fordulni, hiszen az tudja ezeket a kérdéseket tisztázni. Itt mi abban is egyetértettünk, és elnézést, de ez zárt ülésen történt, de késõbb sor került ennek az ismertetésére is, hogy Magyarország jogállam. Azaz hiszünk az alkotmányos rendben. Volt egy olyan, hogy jogerõs elítélttel kapcsolatban különbözõ vélemények fogalmazódtak meg. A független bírósági ítéleteket, jogerõs ítélteket Magyarországon akkor is végre kell hajtani, ha mi úgy érezzük, hogy adott esetben a rendszerrel gond van. Általánosságban tisztáznunk kell, és pont az lett volna a feladatunk, és lenne ma is, hogy amit feltárunk, azt egy jelentésben összegezzük, és a jelentés tartalmát vitassuk meg a parlament elõtt.

Bízom abban, hogy ez a mai nap azért arra jó lesz, hogy annak medrében dolgozzunk, mint eddig tettük, és megpróbáljuk az olajügyeket és a korrupciós ügyeket feltárni, hiszen a mai nap nem arról szól, ami a feladatunk volna, hanem arról, hogy egy elhangzott nyilatkozatot értékelünk. Hát nem ezt kéne tennünk.

Köszönöm.

ELNÖK: Én is köszönöm. Van-e még valakinek az 1. napirendi ponttal kapcsolatban hozzáfûznivalója? (Senki sem jelentkezik.)

Tisztelt Bizottság! Megköszönöm mindenkinek az általa elmondottakat, legyen az bármilyen irányú. Biztos vagyok benne, hogy az egészséges kritika elõbbre viszi az ügyünket. Ez nem azt jelenti, hogy egyetértek több elemével ennek a kritikának, ez mind nézõpont kérdése. De bízom abban és hiszem azt, hogy elõbbre fogja vinni munkánkat.

Igen, egyhangú döntések alapján mûködött eddig a bizottság. És azt hiszem, nyugodtan mondhatom azt, hogy a döntések során a legtöbb esetben bizottsági elnökként a javaslatomat felülbírálva nekem kellett engednem ahhoz, hogy a konszenzus meglegyen, természetesen a cél érdekében legtöbb esetben ezt örömmel megtettem.

A legutóbbi bizottsági ülés, amely zárt ülésnek lett meghirdetve, a meghallgatás úgy kezdõdött, hogy a zárt ülés a személyre szól, és nem arra, amit mond. 50

cai 51 (Elnök)

Ezt azért tartottam szükségesnek a meghallgatás elején jegyzõkönyvbe mondani, mert úgy éreztem, hogy a bizottság munkája a titkosítással megfeneklik, ellaposodik. Azt hiszem, elég tapasztalat volt már az eddigiekben arra nézve, hogy a titkosítások sorozatával - ez érzékelhetõ a bekért dokumentumokból is, mert láttam ilyet -, a titkosítással gyakorlatilag el lett érve az, hogy nem kerültek a felszínre, eljárás alá sem kerültek az ügyek.

Szükségét láttam annak, hogy a nyilvánosság bevonásával, a nyilvánosságra hozatallal mintegy a holtponton átbillenjen a bizottság munkája, és a nagyobb odafigyelést gyakorlatilag ezzel a sajtótájékoztatóval el is értem. Szükségét éreztem ennek, és úgy érzem, hogy ez elérte a célját. A sajtótájékoztatóval sem szolgálati, sem államtitkot nem sértettem, és Házszabályt sem sértettem. A Házszabály ilyen irányú változtatása folyamatban van, az ügyrendi bizottságban megfogalmazódott az erre vonatkozó szándék.

A tanúvallomás jegyzõkönyvi tartalma és a sajtótájékoztatón elmondottak vonatkozásában visszakereshetõ, hogy nem volt különbség. Igyekeztem felvázolni azt a politikai sávot, amely gyakorlatilag ezekben az ügyekben érintett anélkül, hogy ebbõl a sávból valakit is kihagytam volna. Ugyanúgy a kisgazdapárti érintettségrõl is beszéltem a sajtótájékoztatón, tisztelettel, képviselõtársaim, mert szükség volt erre is.

Mindenkinek módjában állt volna, és lehetõsége lett volna a korábbi idõszakban kezdeményezni hasonló vizsgálatot. Amikor a Békés megyei ügyekkel kapcsolatosan személyes kezdeményezést fogalmaztam meg az ügyészség számára, és megkezdõdött a nyomozás a Békés megyei ügyeket illetõen, hasonlóan a legtöbben kétségüket fejezték ki, de ennek már látható eredményei vannak, még ha elõzetes letartóztatás formájában és egyéb vádiratok megfogalmazása formájában is. Szükségét láttam ennek a vizsgálatnak, látva az ottani eseményeket, az ottani összefonódásokat, igenis szükség volt erre a kezdeményezésre, és ez a késõbbiekben is eredményes lesz.

Nem kívántam a szûrõ szerepét játszani a meghallgatott személyeket illetõen, és nem is játszottam szûrõszerepet.

A sajtóval való kapcsolatra és kritikára vonatkozóan a következõt mondanám. Több sajtó újságírója évek óta foglalkozik oknyomozó munkával, és többen - segítve ezt a munkát - a rendelkezésemre bocsátottak ezzel kapcsolatos iratokat, információkat és dokumentumokat. Azonban ezek az emberek nem befolyásolták sem azt a döntést, sem azt a szándékot, amely tulajdonképpen az országgyûlési határozat értelmében valójában a kötelezettségünk.

Szükségét láttam annak, hogy a nyilvánosság mielõbbi bevonása megtörténjen. Ez a bizottság munkáját mindenféleképpen elõ fogja segíteni. Szeretnék annyi megjegyzést tenni az elmúlt bizottsági ülés meghallgatottjával kapcsolatosan, hogy amikor a Népszabadság felelõs szerkesztõjét megkérdezve érdeklõdtem, hogy honnan eredt az információ - mert ott jelent meg elõször a tanúvallomást tevõ családja nevének a kezdõbetûje -, azt az információt kaptam a Népszabadságtól, hogy a Csongrád megyei tudósító küldte fel, és így jelent meg a Népszabadságban.

A bizottság valójában az érdemi munkát még nem tudta megkezdeni. Nem ellenzem, nem vagyok ellene annak, hogy a nálam lévõ dokumentumokba a képviselõtársaim a titkárságon bepillantsanak. Az is biztos, hogy a szakértõink az elmúlt bizottsági ülésen vehették át a C-típusú vizsgálattal kapcsolatos végleges határozatot, amely alapján megkezdhetik a munkájukat. Nem tudok arról, hogy a rendõrség megküldött volna olyan információt, amelyet a képviselõtársaim nem nézhettek meg, és amelybe nem pillanthattak bele. Minden egyes hivatalosan átküldött dokumentum, információ, amely bármelyik hivatalos szervtõl érkezett a bizottság számára, a bizottság titkárságán megtalálható, és a képviselõk betekinthetnek az iratokba.

A jelentés, amelyrõl Kóródi képviselõ asszony beszélt, át van adva azon újságcikkek másolatával, amely kiegészítésként a Bács megyei ügyeket illette. Azért tartottam szükségét annak, hogy ezek is odakerüljenek, mert az újságokban megjelent akkori cikkek tartalmazzák azokat a cégeket, információkat, amelyeket a bizottság használhat a munkája során is. Az a bizonyos jelentés, amelyrõl szó van, úgymond álnéven történt feljelentés, amelyet a tanúvallomást tevõ az elmúlt esztendõben megtett. Ezt becsatoltam a bizottsági ülés jegyzõkönyvéhez, ami szintén megtekinthetõ.

Szeretném felhívni a bizottság figyelmét arra, hogy szükségét látom annak, hogy ha adott esetben - ahogy megtettem a Békés megyei ügyekkel kapcsolatban a feljelentést - alapos az indok a dokumentumok, valamint a tanúvallomást tevõk által elhangzottak alapján, akkor a bizottság tegye meg a feljelentését, a kezdeményezését az ügyészség felé, kezdeményezzük az ügyészségnél a nyomozás elindítását.

Amikor a legfõbb ügyész úrnál jártam, annak a reményemnek adtam hangot, hogy remélem, hogy nem más érdekében szükségeltetik ennek a jegyzõkönyvnek az átadása az ügyészség számára, és nem más érdekében van az, hogy adott esetben a tanúvallomást tevõ hitelessége és alkalmassága megkérdõjelezendõ, az ügyészség nem folytat nyomozást. Abban az esetben, ha a bizottság kezdeményezi, ha valójában azt akarjuk, hogy ezek az ügyek nyomozás alá kerüljenek, feltárás alá kerüljenek, akkor szükség van arra, hogy maga a bizottság kezdeményezze a nyomozás megkezdését.

Szükségét látom annak, hogy ha egy nyomozócsoport áll fel e munka segítésére, folyamatos kapcsolatban legyen a bizottság - akár egy megbízott személyen keresztül - a nyomozócsoporttal. Szükségesnek tartom a folyamatos tájékoztatási kötelezettséget, mert szeretném elkerülni, hogy ezek az ügyek - megkerülve azt a szándékot, amely szándékkal a bizottság létre lett hozva - adott esetben megalapozatlanságra hivatkozva ne kerüljenek nyomozás, feltárás alá.

A bizottság elfogadta a szakértõit. Szükség van arra, hogy a szakértõk az elhangzottaknak és a dokumentumoknak megfelelõen megtegyék a javaslataikat, és ennek alapján a bizottság megtegye a szükséges kezdeményezését a nyomozás megkezdésére.

60

da 61 (Elnök)

A szombati Magyar Nemzetben megjelent újságcikkre vonatkozóan szeretném tájékoztatni képviselõtársamat, és kérni azt, hogy pontosan idézzünk az újságcikkbõl. Szabálytalan ügyletekrõl beszéltem az újságcikkben, és nem olyan hasonlatokkal élve, mint amire képviselõtársam hivatkozott.

Tisztelt Bizottság! Mivel szükségét láttam annak, hogy a nyilvánosság bevonásával egy lendületet kapjon ez a parlamenti vizsgálóbizottság, és célom az, hogy az országgyûlési határozatban foglaltaknak megfelelõen el tudjuk érni azt az eredményt, azzal a segítõ szándékkal, amellyel a bizottság létrejött, továbbra is szándékozom a konszenzusos döntéseket a bizottságban alkalmazni mindannak érdekében, hogy eredményesen tudjon a bizottság mûködni.

Tisztelettel annyit kérek a bizottságtól, hogy a nálam levõ dokumentumok rendezése érdekében fogadja el, hogy a bizottság szakértõinek a bevonásával tudjuk ezeket az iratokat rendezni, ezeket az iratokat a bizottság számára alkalmassá tenni, mert ott vannak olyan ügyek már, amelyekben a Fõvárosi Fõügyészség nyomozó hivatala nyomoz, és folyik az érdemi munka. Ennek az elvégzése nem biztos, hogy holnap 12 óráig például el tud készülni. De tegyék lehetõvé azt a képviselõtársaim, hogy a bizottság szakértõivel ezeket az iratokat átnézve be tudjam csatolni a bizottság titkárságához.

Én azért csodálkozom azon, hogy képviselõtársaim - és engedjék meg, hogy ennek a véleményemnek is hangot adjak -, azt nem kifogásolták és nem tették szóvá, hogy vajon miért nem érkezett be minden dokumentáció, amit bekért a bizottság. Annak is utána lehetett volna nézni, meg lehetett volna tekinteni a bizottság titkárságán, és esetleg lehetett volna azt is kezdeményezni, hogy bizony eltelt már lassan másfél-két hónap, és még nem érkezett be ez az anyag, nem érkezett be az az anyag. Ugyanis ott van a bizottság titkárságán, ami beérkezett, ott van, hogy mit kértünk be, ki van gyûjtve az, hogy a bekért anyagokból mi érkezett be és mi nem érkezett be, és ebben is lehetett volna egyébként segíteni.

Remélem azt, hogy ez a felháborodás, amely most a nevek elhangzása kapcsán kiváltódott, nem fogja a bizottság munkáját hátráltatni, hanem inkább segíteni fogja.

Köszönöm szépen. Ennyit kívántam mondani.

Tessék, képviselõ asszony!

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Elnök Úr! Két pontosítást szeretnék tenni. Az egyik: nem tudom pontosan, miért nevezõdött el a meghallgatott személy tanúnak, de valójában itt szó sincs tanúról. Itt van egy ember, akinek a meghallgatására sor került, és a meghallgatása során különbözõ információkat mondott. Mert ugye a tanú egy büntetõ-eljárásjogi kategória ebben a vonatkozásban, amikor már van egy vád, egy alapos gyanú, egy vádemelés, és akkor valaki ezeket a vádakat vagy alátámasztja, vagy cáfolja.

A bejelentéssel kapcsolatosan itt nem tanú volt, hanem egy meghallgatott, aki mindenféle információkat a bizottság tudomására hozott. Éppen ezért az ügyészségnek nem azt kell megvizsgálnia, nem azt kellene megvizsgálnia, hogy a tanú hiteles vagy nem hiteles, errõl szó nincsen, nem a tanúvallomás hitelességét kellene vizsgálni, hanem a bejelentéseket. Ezt mintegy feljelentésnek kellene tekinteni, és meg kellene nézni, hogy az elhangzottak valóságtartalma milyen. És ehhez képest érdektelen a tanú személye meg minden egyéb, ez már egy büntetõ nyomozási cselekmény, amelyben megvizsgálják, hogy egyébként a bejelentés tartalma megfelel-e a valóságnak vagy nem.

A tanú tehát nem tanú, itt a bizottság elõtt különben sem merült fel semmi, amit neki igazolni kellett volna, csak az olajügyek általában, amiket õ elmondott, azok gyakorlatilag olyan információk, bejelentések, amelyekkel õ bûncselekmények elkövetésével vádolt vagy bûncselekmények elkövetését állította bizonyos személyekrõl, és ennek a valóságtartalmát kell megnézni. Ezért fontos, hogy az ügyészség a jegyzõkönyvet megismerje. Nem azért, hogy megnézze, hogy az elsõ bekezdés meg az utolsó között van-e ellentmondás vagy nem, hanem hogy az ott elhangzottak, amelyek X. Y.-ra vagy Z.-re nézve azt állítják, hogy mondjuk hivatali vesztegetésben vagy bármi egyébben részt vett, hogy ezt vizsgálja meg a bizottság, hogy igaz-e, hogy a belügyminiszter hivatali vesztegetésben részt vett ebben a dologban. Ezt kell megvizsgálni az ügyészségnek, nem az egyéb összefüggéseket. Ezt pedig nem tudja egyébként megvizsgálni, csak ha a jegyzõkönyvet áttanulmányozza, és annak minden elemét összeveti. Mondom, nem a tanúvallomás hitelességét kell vizsgálni, hanem az abban foglalt tényeket.

Elnök Úr! Szeretnék még egy pontosítást tenni nagy tisztelettel. Az elnök úr azt mondja, hogy úgy segíthettünk volna önnek, hogy bizonyos iratokat kérünk be. De hiszen folyamatosan ezt tettük! Csakhogy a bizottság tagjai nem képviselhetik a bizottságot, tehát mi nem írhatunk leveleket a különbözõ szerveknek, mert az ügyrendünk szerint, a Házszabály szerint is a bizottságot a bizottság elnöke képviseli. De elnök úr, emlékezzen vissza, számtalan esetben itt a bizottság hozott olyan döntést, amikor felkérte az elnök urat, hogy forduljon például a házelnökhöz, hogy a házelnök segítsen abban, hogy sürgesse meg azokat a különbözõ szerveket, többek között a nemzetbiztonsági hivatalt, satöbbi, satöbbi, satöbbi, amelyek lassan küldték az anyagokat.

Mi azt a döntést meghoztuk, de mi már nem írhattuk meg a levelet az elnök úr helyett, mi nem is járhatunk el, mert az elnök úr képviseli a bizottságot. De ezt a segítséget az elnök úr megkapta, ezért ezt a - hogy is mondjam - szemrehányást tisztelettel, de nem tudjuk elfogadni, mert ezeket a segítségeket megadtuk, mint ahogy megadunk bármilyen segítséget, ha szükséges, elnök úr, akkor egész nyáron dolgozik a bizottság, én javasolom, hogy a bizottság nyáron is ülésezzen, hogy ezt a segítséget az ügy kivizsgálása érdekében meg tudjuk adni az elnök úrnak és az ügy elõrehaladásának is.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Engedtessék meg, hogy azonnal néhány dologra reagáljak. A bizottság ügyrendje 7.   §-ának (3) bekezdése a meghallgatott vagy vallomást tevõ személyrõl szól. A meghallgatott személy az elmúlt bizottsági ülésen tanúvallomást kívánt tenni, és ez így van a jegyzõkönyvben is. (Közbeszólás.) De tanúvallomást tett, így van a jegyzõkönyvben, és ez teljesen más kategória, és ez más jogi kategória, és ennek mások a jogi vonatkozásai is. Éppen azért, ha a szemtanú tanúvallomást kíván tenni, és így kívánja elmondani a bizottsági ülésen, és mi ennek alapján tesszük meg tegyük fel a kezdeményezésünket az ügyészség felé, vagy kezdeményezzük a vizsgálatot, nem tudunk mást tenni, mint ezt tiszteletben tartani, így továbbítjuk, mert erre megvan tudomásom szerint a megfelelõ állásfoglalásnál a Legfelsõbb Bíróság részérõl is.

Tóth képviselõ úr!

TÓTH KÁROLY (MSZP): Elnök Úr! Csak két pontosítást szeretnék mondani. Az elsõ: többen egybehangzóan nem a dokumentumok rendezését kértük az elnök úrtól. Ezt majd a szakértõk elvégzik. Mi azt kértük, hogy ami az elnök úr rendelkezésére áll, és a bizottságnak akarták adni a dokumentumot - ami az ön magángyûjteménye otthon, ahhoz semmi közünk, de arra kéretik nem hivatkozni sem bizottsági ülésen, sem másutt -, amit dokumentumnak tekint az elnök úr, szíveskedjen átadni, szerintem a bizottság kapta és nem ön, és majd a szakértõk rendezik.

Tehát nem azt kértük az elnök úrtól, hogy legyen szíves rendezni, és amit úgy ítél meg, hogy nekünk fontos, adjon át; köszönjük szépen, nem kérünk válogatást. Van egy egyhangúlag kinevezett megbízott szakértõi stáb, be tetszik hozni, elnök úr, több tonnányi dokumentumot, a szakértõk ráérnek, kiválogatják, és majd tanácsot adnak, hogy ezt érdemes áttanulmányozni, a másikat meg nem érdemes, mert felszínes.

70

cai 71 (Tóth Károly)

A második, amit szeretnék, a következõ. Azt kérem az elnök úrtól, hogy csak egy bólintással jelezze, hogy jól értettem-e. A kérdésemre azt válaszolta, hogy nem. Azaz ön nem válogatott ilyen szempontok alapján, önnél nem jelentkezett olyan, aki ilyen típusú - nem akarom megismételni, nem akarok senkit bántani. Ha jól értettem, ön határozott nemmel válaszolt a kérdésemre.

ELNÖK: A "nem" válaszom a szelektálásra vonatkozott, miszerint nem szelektáltam pártszempontok alapján a meghallgatott személyt. A legutóbbi bizottsági ülésen a meghallgatott olyan széles sávban beszélt ügyekrõl, érintettségekrõl, olajjal kapcsolatos dolgokról, hogy gyakorlatilag nem vádolható azzal, hogy esetleg az én javaslatomra szelektálta ezeket az ügyeket. Ezt határozottan visszautasítom.

TÓTH KÁROLY (MSZP): Nem értette a kérdést, elnök úr. Elnök Úr! Én nem arról a meghallgatottról kérdeztem, aki itt volt. Önnél - elmondta - sokan jelentkeznek, kértek meghallgatást. Ilyen szempontból válogatott-e? Az idézett meghallgatottnál - felhívom a figyelmet - az a típusú kisgazdapárti érintettség, amelyrõl beszélt, inkább öröm önöknek, mint hátrány, mert egy elõzõ versenytársra azt lehet mondani, hogy õ még a gonosz kisgazdákhoz tartozik, mi meg már a rendes kisgazdákhoz. Ezért ezt ne hozza hivatkozási pontnak.

ELNÖK: Én nem a volt országgyûlési képviselõrõl beszéltem, tisztelt képviselõtársam, hanem az alpolgármesterrõl. Nem tartozik a nevezett személy, aki országgyûlési képviselõ volt, a Kisgazdapárt soraiba, így én nem is szándékoztam róla beszélni.

A bizottsági anyagok egy része a bizottság számára érkezett, egy része személyesen a részemre érkezett. Így nem azért kívánom szelektálni, hogy ki legyen mazsolázva, hogy melyik levél vagy melyik dokumentum kire és hogyan terhelõ, hanem, tisztelettel, nem kívánom azt feltételezni, hogy a dokumentumok birtokában esetleg ügyek elé lehet menni. Azt kértem a bizottságtól, a kérésem arra vonatkozott, hogy a meghallgatások során a meghallgatottakkal együtt csatolom be azokat az iratokat is, amelyek dokumentálása a meghallgatott személy által elmondottakhoz csatolandó. Sajnos annyi negatívumot tapasztaltam a hivatalos szervek részérõl ilyen kérdésekben, hogy okkal feltételeztem, és okkal látom annak szükségességét, hogy adott esetben akkor kerüljön a bizottság elé a dokumentum, amikor a meghallgatott személy a bizottság elé jön. Senki nem tud arra kényszeríteni, hogy én ezt másképp csináljam.

Tessék, Fazekas képviselõ úr!

DR. FAZEKAS SÁNDOR (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Azt hiszem, legalábbis nekem ez a meglátásom, hogy egy dokumentumról, egy bizonyítékról akkor hiszem el, hogy van, ha létezik. Tehát vagy létezik, vagy nem létezik. Az, hogy az hogy van szortírozva, hogy szorul rendezésre stb., az a szakértõk dolga, az eljárás során erre lehetõség van. Véleményem szerint kizárólag az a dokumentum létezik, amely a bizottság elé beterjesztésre kerül.

Azt hiszem, hogy ha megbízunk egymásban, az Országgyûlés apparátusában és azokban a jogállamiságot garantáló szervezetekben, amelyek munkájára egyébként támaszkodni akartunk, akkor nem lehet akadálya annak, hogy ezek a dokumentumok holnap déli 12 óráig bekerüljenek. Ha ezek továbbra is ilyen titkosak és rejtélyes dokumentumok, bizonyítékok maradnak, akkor nem tudom, hogy mikor fogunk ezekkel találkozni. Most is volt olyan meghallgatott, aki nem jött el, nem tudom, miért - valamit mondott, amit az elnök úr továbbított a részünkre. Az arra vonatkozó bizonyíték ilyen logika alapján soha nem is kerülne a bizottság elé. Tehát azt hiszem, hogy ezt a tiszteletteljes kérésünket mindenféleképpen fenn kell tartanunk, hogy a dokumentumok átadására sor kerüljön. Azt kérem, hogy errõl szavazzunk.

Egyébként - ez egy kicsit utólagos okoskodásnak tûnhet - meggyõzõdésem, hogy már a legelején ezzel kellett volna kezdeni, hogy valamennyi dokumentum, bizonyíték kerüljön be a rendelkezésre álló anyagokhoz, mivel a mi tisztánlátásunkat ez zavarja, legalábbis kétségessé teszi az ügy teljességének a megítélését.

Azt szeretném kérni, hogy ami eddig nem érkezett be a különbözõ szervektõl - mindenféle jelentések, adatok, akták stb. -, arról készüljön egy összesítõ, azt tekintsük át valamelyik következõ bizottsági ülésünkön, és akkor ki tudjuk értékelni, hogy mi a teendõ. Nyilván sokféle oka lehet annak, hogy egy aktát vagy egy jelentést nem adnak át a részünkre. Ebben a tisztánlátás nyilván csak akkor lehet teljes, ha tételesen végigmegyünk azon, hogy minek mi az oka.

Egy másik megjegyzés: azt hiszem, az egy kicsit nehéz lenne, hogy egy olyan ügyészségi nyomozócsoport alakuljon, amelyet eleve nem is tudunk alakítani, legfeljebb kérhetünk, amely úgymond közremûködik a bizottsági munkával kapcsolatban. Nem vagyok teljesen naprakész a büntetõeljárás-jogból és más törvényekbõl, de ezzel kapcsolatban - ha óvatosan is - kérdõjelek vannak. Szerintem mi ilyet nem tudunk kérni. A mai jogrend más szisztémára épül. Újra fel szeretném hívni a figyelmet arra, hogy ez nyilván bizonyos korlátját jelenti a vizsgálóbizottság munkájának. Ez egy parlamenti vizsgálóbizottság, nem pedig nyomozószerv. Aki itt nyilatkozik, nem tudom, hogy tanú-e. Ezzel kapcsolatban kérdõjelek vannak bennem. Nyilván lehetséges, hogy más minõségben más szerv elõtt ugyanaz a személy tanú, amikor nyilatkozik.

Pontosítom azt a kérdést, amit feltettem, és köszönöm, hogy az elnök úr kisegített. Akik az Országgyûlés képviselõi közül valamilyen szabálytalan ügyletekben érintettek, azoknak a névsorát szeretném kérni, ami 20 százalékot - 70 fõt - érint. Ezt szíveskedjék felsorolni, mert azt hiszem, hogy ez mindenképpen tisztázandó dolog. Rendkívül súlyosnak tartom én személy szerint is ezt a kijelentést. Ez már csak azért is tisztázandó, mert nem tudom, hogy az elnök úr bennünket is beleért-e részben, vagy esetleg egészben, vagy ki az a konkrét személy, akit ez a dolog érint. Mindenképpen szeretném, ha ez tisztázódna, egyáltalán hogy milyen tényanyagra alapozva került a nyilvánosság elé ez a kijelentés. Köszönöm.

ELNÖK: Én is köszönöm, tisztelt képviselõtársam. Ez nem a vizsgálóbizottság témája, úgyhogy nem kívánok reagálni erre a kérdésére.

Alelnök úr!

JUHÁSZ FERENC (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Azt gondolom, hogy - kölcsönösen hallgatva egymást - van közöttünk egy alapvetõ filozófiai különbség, hogy tudniillik az elnök úr azt gondolja, hogy neki van bizottsága, az itt ülõk pedig pontosan tudják, hogy a bizottságnak van elnöke. Ez a kettõ ebben a pillanatban nagyon nehezen jön össze. Azt hiszem, hogy az elnök úrnak mégiscsak át kellene tanulmányoznia a Házszabályt, a parlament döntését, illetve az általunk elfogadott mûködési szabályzatot, és be kellene látnia, hogy bizony-bizony, a bizottságnak van elnöke, és ilyen módon a bizottság által kért, kapott felhatalmazásokkal élve dolgozhat, tehet, léphet.

Tudom, hogy ez bizonyos korlátot jelent, és azt is pontosan tudom, hogy adott esetben ezeket a szabályokat, kéréseket, kereteket nehéz betartani. De az elnök úrnak el kell tudnia dönteni, hogy mit szeretne: folytat egy személyes szabadságharcot, amit - azt gondolom - már nagyon sokan megdicsértünk, és azt mondtuk, hogy ez igenis kell parlamenti bizottságon kívül, vagy pedig a parlamenti bizottság keretein belül vállalja azokat a mûködési feltételeket, amelyeket a fentebb említett dokumentumok szabályoznak.

Az imént a saját igazára hozott egy pontot a mûködési szabályzatunkból, én pedig szeretném elmondani, hogy direkt nem soroltam fel azt a 18-at, amelyben az elmúlt alkalommal megsértettük a szabályzatunkat. A 6.  § 4. alpontja szerint a zárt ülésrõl készült jegyzõkönyvet a bizottság elnöke titkos iratként kezeli. Miközben az elnök úr - mintha valami nem is tudom, milyen fennhatóságú valaki majd esetleg titkosíthatná a dolgokat - arról beszélt, aközben tudni kell, hogy nem, mert a mi szabályzatunkban más van. Az elnök úr ettõl eltért.

Visszatérve az eredeti gondolatra: azt hiszem, hogy azok a dokumentumok, amelyek a bizottság mûködéséhez szükségesek, mindenféleképpen benyújtandók. 80

da 81 (Juhász)

Egyszerûen azért, mert az itt jelen levõ bizottsági többség egyelõre szótöbbséggel majd felemeli a kezét és akkor határozati formában kéri az elnök urat, hogy ezt legyen kedves megtenni. Legyen kedves megtenni most már a nyilvánosság elõtt is, hiszen csak így és ilyen módon lehet érdemben az elkövetkezõ idõszakban együtt dolgozni. Én azt hiszem, hogy ez a munkánkban egy olyan sarkalatos pont, hogy a nagy összeborulások ellenére ez lesz az, ami a bizottság késõbbi sorsát eldönti. Tudniillik az nem mûködik, hogy az elnök úr még bennünket is azzal gyanúsít, hogy az általa becsatolt dokumentumokból ne adj' Isten majd kifecsegve elémegyünk a dolgoknak, és nem tudom, fõhivatalosságokat, alhivatalosságokat vagy esetleges maffiózókat értesítünk arról, hogy emberek, vigyázzatok, mert súlyos dokumentumok vannak ott. Ha ez a bizalom hiányzik az elnök úrból, akkor szintén az elõzõ lépés a megteendõ, hogy be kell lássa, hogy ennek a bizottságnak a mûködtetésére nem akar vállalkozni.

Szóval nagyon-nagyon óvatosan bánjunk ezekkel a kérdésekkel, és én azt remélem, hogy önnel együtt ezeket a szabályokat betartva az elkövetkezendõ idõszakban tudunk dolgozni.

Köszönöm.

ELNÖK: Vastagh képviselõ úr!

DR. VASTAGH PÁL (MSZP): Csak egy mondatot kívánok ehhez hozzátenni, elnök úr, amit Juhász alelnök úr elmondott. A másik lényeges filozófiai különbség, amit látok kirajzolódni az ön felfogása és a bizottság eddig megszólaló tagjai között, hogy ne feltételezzük azt, hogy a bizottság eredményesen képes befejezni a munkáját anélkül, hogyha a jogalkalmazó szervek hatékonyan nem mûködnek közre. Nem fog menni.

Tehát azzal az elképzeléssel, hogy csak csöpögtetve, adagolva az információkat; ha a jelenlegi alkotmányos rendnek megfelelõ jogalkalmazó szervek, nyomozati szervek nem kapják meg a bizottságtól azokat az információkat, amelyek ahhoz szükségesek, hogy egyáltalán érdemben tudjanak foglalkozni ezekkel az ügyekkel, akkor nem remélhetjük azt, és akkor az egész megmarad egy politikai csatározás színterén, különbözõ ellenõrizetlen tények vagy féligazságok megjelenítésének szintjén, ami mindenkire egyaránt visszahat. És ebben nem lesz kivétel a hatást tekintve, nehogy azt higgye bárki, hogy ez alól mentesül, de a bizottság nem fogja tudni a munkáját eredményesen befejezni.

Tehát én azt kérem öntõl, hogy azokat a javaslatokat, amelyeket itt többen tartalmilag teljesen egybehangzóan tettek, szíveskedjék mérlegelni, és ha a bizottság ezeket elfogadja, az valóban elõre fogja tudni fordítani a bizottsági munkát.

ELNÖK: Köszönöm. Balogh képviselõ úr!

BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Én elõször ezekkel a "szabálytalan ügyletekkel" szeretnék foglalkozni. Az elnök úr egy olyan bizottság elnöke, amely bizottság az olajügyeken kívül a szervezett bûnözéssel is foglalkozik. Ilyen elnökként készítettek önnel interjút, és akkor hangzott el ez a 10-20 százalék, és ha pontosan idézem, a "szabálytalan ügyletek" kifejezés.

Ha egy országgyûlési képviselõ ilyen ügyekben "szabálytalan ügyleteket" hajt végre, az szerintem korrupciót hajt végre, és ennek a bizottságnak a korrupcióval kapcsolatos vizsgálatok is a céljai között szerepelnek. Én ügyrendi javaslatot teszek ezzel kapcsolatban elõször. Szavaztassa meg az elnök úr, hogy ezt a "szabálytalan ügyletek" címszó alatt elhangzott véleményt a bizottság sajátjának érzi-e, tehát úgy érzi, hogy igenis a témához tartozik. Ha ez a szavazás igennel végzõdik, akkor tegye fel szavazásra képviselõtársam javaslatát.

A másik. Itt a bizonyítékokról beszélünk, és arról, hogy az elnök úr azt mondja, hogy majd egy szelekció vagy egy rendezés után adja a bizonyítékokat a bizottságnak. Én el is tudnám ezt fogadni, elnök úr, csakhogy én itt vagyok már fél léve, és egyetlenegy bizonyítékot nem láttam. Egyetlenegy olyan bizonyítékot nem láttam, amire én azt mondom, hogy meghajtom a fejem, ez tényleg bizonyíték. Én csak azt hallottam itt az elnök úrtól, hogy vannak erre bizonyítékok. Emlékszem rá, még az elején hallottuk, hogy ilyen videókazetták, olyan videókazetták, én már többször mondtam, hogy szívesen megnézném azt a videókazettát, és a sajtóból folyamatosan azt olvassuk, hogy bizonyítékok, bizonyítékok, bizonyítékok. Fél éve egyetlen bizonyítékot nem raktak le ide az asztalra, sem az ön szakértõi, sem ön.

Ha lerakott volna az elnök úr ide 8-10-15 bizonyítékot, akkor talán el is tudnám fogadni, hogy várjunk még egy kicsit, míg rendezik a többit. De így viszont egyet tudok, azt, hogy támogatom azt a javaslatot, hogy holnap déli 12 óráig valamennyi bizonyítéknak nevezett anyag kerüljön a bizottságunkhoz, és ezek után ezen a helyszínen, ahova azok az anyagok kerülnek, nyugodtan rendezhetik a bizottságunk szakértõi.

És ha már a bizottságunk szakértõire került a sor, akkor engedtessék meg, elnök úr, hogy felhívjam valamire a figyelmet. Annak idején egyhangúlag szavaztuk meg a szakértõket, bizonyos információk hiányában. És miután a bizottságunk, mint említettem, a szervezett bûnözéssel is foglalkozik, ezek után számomra megdöbbentõ volt, hogy szavazásunk után pár héttel én az egyik bizottsági szakértõnket úgy olvastam napilapokban, hogy egy Tasnádi nevû elõzetes letartóztatásban levõ úrnak az ügyvédje. Nekem nem tisztem ennek az ügynek a részleteit ismerni. Én csak azt tudom, ami a napi sajtóban megjelent. Mindenesetre nem tartom szerencsésnek, hogy van egy ügyvéd úr, aki a bizottságunk jogi szakértõje; hangsúlyozom, ez azért fontos, mert ez a jogi szakértõ valamennyi titkos anyagba betekinthet, azokba is, amelyeket a titkosszolgálatok készítettek, azokba is, amelyeket a rendõrség operatív eszközökkel végzett.

Én nagyon szeretném kérni, hogy a mai napon szavazzunk arról, hogy továbbra is a bizottság hivatalos szakértõjének akarjuk-e tartani Szikinger urat, aki egy elõzetesben levõ, különbözõ bûncselekményekkel vádolt embernek, Tasnádinak az ügyvédje. Számomra abszurd, nem emlékszem egyetlenegy olyan esetre sem, az elnök úr által nagyon helyesen idézett olaszországi példáknál sem, amikor egy parlamenti vizsgálóbizottság jogi szakértõje valamely perbe fogott, illetve vád alá, elõzetes letartóztatásba helyezett embernek - nem akarom minõsíteni, mert nem tudom, hogy mi lesz ennek az ügynek a vége, mármint a Tasnádi ügynek a vége - az ügyvédje.

De egyet tudok: a mi szakértõinknek joguk van beletekinteni ezekbe a bizonyos titkos iratokba, és csak szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy annak idején Tasnádi úrnak - a napi sajtóból értesültünk - milyen sport és egyéb szervezetekkel volt kapcsolata, és a nemrég elõzetes letartóztatásba került Békés megyei rendõr egy hasonló sportegyesületnek, illetve annak a sportegyesületnek a megyei elnöke volt. Én nem akarok összefüggéseket vélni, én csak azt gondolom, hogy a jó ízlést és a logikát sérti az, ha bizottságunknak ilyen jogi szakértõje van. Én ezek után szeretném, ha arról a kérdésrõl a bizottság szavazna, hogy továbbra is óhajtjuk-e Szikinger úr munkásságát igénybe venni.

Én ezennel bejelentem, hogy nekem a bizalmam megingott Szikinger úrban, nem mint szakértõben, én egy nagyon jó szakembernek tartom, és ezért is szavaztam akkor úgy, hogy legyen a bizottság szakértõje, de akkor nem tudtam, hogy egy más vonalon kinek az ügyvédje.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Bizottság! Szikinger bizottsági szakértõ úrral kapcsolatban javasolom, hogy hallgassa meg a bizottság Szikinger Istvánt, és utána döntsön a bizottság arról, hogy óhajt-e, igényt tart-e a bizottság a munkájára vagy nem. A bizottsági ülésen jelen nem levõ személynek adjuk meg azt a tiszteletet, hogy adott esetben el tudja mondani a bizottság elõtt álláspontját.

Tessék, képviselõ úr!

90

cai 91

BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Elnök Úr! Miután feltehetõen - hacsak nem fogadjuk el Kóródi Mária javaslatát, és én is hajlandó vagyok többször ülésezni ezen a nyáron - a következõ bizottsági ülésünk az eddigi elfogadott napirendünk szerint augusztus legvégén lenne, ha addig megmaradna Szikinger úr státusza, és közben az itt lévõ ilyen és olyan anyagok, valamint az elnök úr által hiányolt egyéb anyagok megjönnének, én nem tudnám jó szívvel helyeselni ezt a munkát. Az, hogy Szikinger úr nincs itt, az nem az én problémám. Szikinger úr bizottsági szakértõ, nyugodtan itt lehetne. Nem gondolom, hogy nekem azért ne kellene egy határozatot szavazásra bocsátani.

Én ragaszkodom ahhoz, hogy erre a mai nap folyamán szavazással pontot tegyünk akár így, akár úgy. Mindenki, aki szavaz, vállalja a felelõsséget a szavazáskor. Tehát, elnök úr, nem fogadom el. Jogom van ügyrendi javaslatot tenni. Az ügyrendi javaslatomat fenntartom: a mai napon kívánok szavazást ebben az ügyben. Azt hiszem, hogy olyan információkról van szó, amely információkat a sajtóban mindenki megismerhetett. Két ilyen információ van. Az egyik információ: Szikinger úr a bizottság szakértõje. A másik információ: Szikinger úr Tasnádi védõügyvédje. Ez a két információ számomra tökéletesen elég, hogy a szavazatomat ebben a kérdésben meg tudjam tenni. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Lentner képviselõ úr!

DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Köszönöm, elnök úr. Én Balogh képviselõ úr szavait úgy értelmezem, hogy ügyrendi javaslatot tett. (Balogh László bólint.) Minden frakció képviselõjének jogában áll hozzászólni ehhez az ügyrendi felvetéshez. Támogatom ezt a javaslatot, a javaslat indoklásával egyetértek.

Ugyanakkor hadd mondjam el azt is, hogy a korábbi felszólalásom elején utaltam arra a dilemmámra, amit végül is megosztottam a bizottsággal, hogy ki mozgatja a szálakat. Ki mozgatja azokat a szálakat, hogy itt egy tanú feltûnik, és itt-ott meglebegtetnek bizonyítékokat? Azt mondom, hogy a mai napon Szikinger szakértõ úr bizottsági státuszáról - hogy megmaradhat, vagy nem - szavazzunk.

De szükségesnek látom azt is, hogy Szikinger urat meghallgassuk, hiszen õ információkkal rendelkezik. Hozzá - mint megszavazott és átvilágított bizottsági szakértõhöz - minden információ eljutott. Hogy kit idéztünk meg, és azok milyen kombinációt adtak elõ, azzal kapcsolatban bennem az a kérdés merült fel, hogy Szikinger úrnak ebben volt-e szerepe. Ezt bizony tõle - mint nem bizottsági szakértõtõl - egy bizottsági ülés keretében szeretném megkérdezni. (Balogh László: Ez az!) Tehát támogatom az ügyrendi javaslatot, ugyanakkor azt indítványozom ügyrendi javaslatként, hogy a bizottság Szikinger urat hallgassa meg - akár augusztusban -, hogy milyen tevékenységet végzett, milyen ügyekre volt rálátása. Köszönöm.

ELNÖK: Vastagh képviselõ úr!

DR. VASTAGH PÁL (MSZP): Megfontolásra javaslom a bizottságnak, hiszen ezzel a logikával tulajdonképpen valamennyi olyan jogászt, ügyvédet ki lehet zárni a szakértõi garnitúrából, aki védõi tevékenységet folytat büntetõeljárás során. Gondolom, hogy ezt tudta a bizottság akkor, amikor megszavazta (Közbeszólások: Nem tudtuk!). Hogy õ ügyvéd, azt tudtuk. (Közbeszólások: Azt nem tudtuk, hogy Tasnádi védõügyvédje.) Egy büntetõügyben bármikor megjelenhet védõként. Ez önmagában potenciálisan olyan tény, vagy egy olyan lehetõség, amely kizárja, hogy a bizottság mellett mûködjön. Hiszen ki is rendelhetik védõként a büntetõeljárás során egy büntetõügyben. Mondjuk ez viszonylag atipikus. De maga az esély megvan. Akkor a bizottságnak generálisan kell döntenie arról, hogy védõügyvédek, vagy büntetõeljárásban eljáró ügyvédek egyáltalán szakértõk lehetnek-e. Én ezt nem javaslom, hanem inkább afelé hajlok, hogy hallgassa meg a bizottság, és utána - ha az olyan súlyú - döntse el, hogy továbbra is igényt tart-e a szakértõi közremûködésére.

ELNÖK: Köszönöm. Tessék, képviselõ úr!

DR. FAZEKAS SÁNDOR (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Az ügyrendi kérdéssel kapcsolatban szeretném elmondani röviden az álláspontunkat. Mi támogatjuk mind a két javaslatot. Szikinger úrral kapcsolatban mindenképpen egyetértek azzal, hogy a részére adott megbízás kerüljön visszavonásra. Nem mindegy ugyanis, hogy milyen büntetõügyrõl van szó. Kifejezetten abba a körbe esik a büntetõügy, amelyet mi egyébként vizsgálunk, legalábbis információim szerint. Én is csak késõbb értesültem arról, hogy milyen dolgok húzódnak meg a háttérben. Egyébként Szikinger úr a rendõrséggel szemben már nyilatkozott ebben az ügyben - most nem akarok oknyomozásig elmenni ebben a kérdésben, de van ennek egy bizonyos elõzménye.

Azt hiszem, nagyon fontos, hogy egy szakértõ elfogulatlan legyen, és ez ilyen esetben legalábbis elgondolkodtató, vagy megkérdõjelezhetõ. Van még elég szakértõ arra, hogy a szükséges szakértõi munka elvégzésére sor kerüljön. Ez meggyõzõdésem, hiszen beterjesztettünk neveket, illetve ha Szikinger úr helyett szükséges valaki más, akkor nyilván más szakértõ is beterjeszthetõ. Mind a két indítványt támogatjuk. Köszönöm.

ELNÖK: Lentner képviselõ úr!

DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Úgy vettem ki az elmondottakból, hogy konszenzus kezd kialakulni a Szikinger-ügyben. A Vastagh képviselõ úr által elmondottakkal nem vitatkozom, hanem egy szempontot felelevenítve arra szeretném felhívni a figyelmét, hogy a szakértõk kirendelése a bíróságok részérõl az igazságügyi szakértõk irányába mindig úgy történik, hogy a kirendelõ szerv felkér valakit, azonban ha az igazságügyi szakértõ etikailag vagy más egyéb szempontból összeegyeztethetetlennek tartja a szakértõi munkát az adott ügyben, akkor azt nem vállalhatja el. Errõl mind az igazságügyi szakértõk kódexe rendelkezik, mind pedig a büntetõeljárási törvény erre egyértelmûen utal.

A Szikinger kontra Tasnádi-ügyben egy olyan speciális és olyan súlyos esetet látok fennforogni, amely alapján megítélésem szerint ha valami hasonló helyzetben lettem volna, mint Szikinger István nagyrabecsült alkotmányjogász, ügyvéd, jogi szakértõ, akkor én ezt a megbízatást egy Tasnádi-üggyel az ügyvédi tarsolyomban nem mertem volna elvállalni. Többen is egyetértettünk abban, hogy ez a bizottság annyira még nem pörgött fel, és az igazi szakértõi munkák zöme visszavan. Ezért javaslom azt, hogy rövid úton most váljunk meg Szikinger úrtól, tehát szavazzunk errõl a kérdésrõl. Köszönöm. (A bizottsági tagok egyetértõleg bólintanak. - Közbeszólások: Szavazzunk! - Juhász Ferenc jelentkezik.)

ELNÖK: Tessék, alelnök úr!

JUHÁSZ FERENC (MSZP): Elnök Úr! Ha már a vita végéhez közeledünk, akkor csak szeretném felsorolni azt a hét pontot, amelyre javaslat fogalmazódott meg, és amelyrõl úgy gondoljuk, hogy a bizottságnak külön-külön kellene állást foglalnia. (Dr. Fazekas Sándor: Elõször nem az ügyrendi javaslatról kellene szavazni?) De igen, azt követõen pedig az összes többirõl, amely kvázi hasonló erõvel fogalmazódott meg.

ELNÖK: Kérem az alelnök urat, hogy folytassa, mert a szavazásokhoz még nem jutottunk el. Ha szavazásra kerül sor, akkor tartunk szavazást az ügyrendi javaslatról is.

JUHÁSZ FERENC (MSZP): Elnök Úr! Én úgy értelmeztem, hogy most már szavazni fogunk, és arra gondoltam, hogy mivel szavazni fogunk, ezért felsorolnám azt a másik hat pontot is, amelyrõl szavaznunk kellene. De addig tisztelettel visszavonulok, amíg az elnök úr továbbra is szót ad a vitában. (Dr. Fazekas Sándor: Az ügyrendi vita végén az ügyrendi javaslatról szavazni kell. Nem kezdhetünk újabb vitát. - Dr. Vastagh Pál: Balogh Lászlónak volt egy ügyrendi javaslata, és ahhoz lehetett hozzászólni.)

ELNÖK: Kérem, hogy ha valakinek mondanivalója van, jelentkezzem, én pedig megadom a szót. (Balogh László jelentkezik.)

Tessék, Balogh képviselõ úr!

BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Köszönöm. Elnök Úr! Szeretném, ha ezt az ügyet - miután körbejártuk - lezárnánk egy szavazással, ugyanis más, szavazást érintõ kérdések között van olyan, amelyhez még hozzá szeretnék szólni. Köszönöm szépen.

100

da 101

ELNÖK: Tisztelt Bizottság! A Balogh képviselõ úr által javasolt Szikinger István szakértõ úr visszavonása szakértõi minõségébõl. A szavazás elõtt még egyszer tisztelettel felhívom a bizottság tagjainak a figyelmét, hogy mivel akkor, amikor errõl döntés volt, senki nem szólt arról, hogy Szikinger Istvánnak milyen vállalt ügyei vannak, úgy döntött a bizottság és a sajtón keresztül van egyébként erre vonatkozóan álláspontja Szikinger Istvánnak, de mindennek ellenére kérem még egyszer átgondolásra, adassék meg az a lehetõség, hogy a bizottság elõtt megindokolja a tevékenységét, vagy netalántán, ha értékeli és visszavonja a megbízatását, akkor csak tudja folytatni a bizottsági szakértõi munkáját. Alkotmányjogászként kértük fel õt a bizottsági munkára.

Tessék, Vastagh képviselõ úr!

DR. VASTAGH PÁL (MSZP): Az a lehetõség, ha az elnök úr beszélne vele és felajánlaná neki, hogy adja vissza a megbízatását? (Dr. Fazekas Sándor: Szavazzunk!) Tartalmilag ugyanez az eredmény, csak mondjuk egy kulturáltabb megközelítésben. Meg lehet szavazni a visszavonást, de az elnök úr kérte fel annak idején, hogy mûködjön közre a bizottságban, még akkor is, ha nem volt ismert, hogy ilyen védõi tevékenységet lát el. (Balogh László jelentkezik.)

ELNÖK: Köszönöm. Fölteszem szavazásra, hogy most döntsünk-e a szakértõ szerepérõl, vagy pedig a meghallgatása után. (Balogh László: Elnök Úr! Az én javaslatom nem ez volt, és az én javaslatomat tegye fel szavazásra, legyen szíves!)

Akkor a Balogh képviselõ úr által elmondottakat fölteszem szavazásra. Aki elfogadja a Balogh képviselõ úr által elmondottakat, kérem, kézfelnyújtással erõsítse meg! (Szavazás.) Hat igen szavazat. Ki tartózkodott? (Szavazás.) Négy. Aki ellene volt? (Senki sem jelentkezik. - Dr. Kóródi Mária belép a terembe.) A képviselõ asszony kíván szavazni? (Dr. Kóródi Mária: Nem feltétlenül.) Jó. Köszönöm szépen.

Akkor 6:4 arányban a bizottság visszavonta. Ezek után nem tartom szükségesnek, hogy Szikinger szakértõ urat a bizottság elé esetleges meghallgatásra behívjuk.

Tisztelt Bizottság! Azért fogom kérni a bizottság tagjait arra, hogy a helyére tegyenek javaslatokat, aki a bizottságban a szakértõi munkát be fogja tölteni majd.

Köszönöm szépen.

Tessék, Balogh képviselõ úr!

BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Én azt javasolom, hogy mivel új helyzet van, nem hiszem, hogy itt a tarsolyunkban van olyan név, amit le lehetne adni, a következõ bizottsági ülés elõtt legyen módjuk a frakcióknak a hivatalon keresztül jelölést tenni, és a következõ bizottsági ülésen szavazzunk arról, hogy ki fogja betölteni ezt a posztot. Addig is vannak a bizottságban jogi szakértõk, õk tudják végezni a munkájukat.

ELNÖK: Itt kívánom megjegyezni azt, hogy újabb hónapok, amíg a "C" típusú vizsgálatot a leendõ szakértõ vonatkozásában ismét elvégezik, és egyáltalán, még egy ember, aki nem fog tudni a bizottsági munkában részt venni. (Balogh László: Elnök Úr!) Tessék!

BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Akkor módosítom a javaslatomat, a holnapi nap folyamán itt még parlamenti ülés van, a parlamenti ülés bármelyik szünetében három perc alatt legyen mód neveket jelölni, és akkor el tudunk fogadni egy nevet, és akkor nem fog a nyár eltelni anélkül, hogy a "C" típusút ne lehessen megcsinálni.

ELNÖK: Akkor kérem a neveket a titkárság rendelkezésére bocsátani.

Lentner képviselõ úr!

DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Elnök Úr! Szikinger Istvánnal kapcsolatban még egy fölvetés. Szikinger István úrnál vannak olyan okirati bizonyítékok jelenleg, jelen pillanatban, jelen stádiumban, amelyeket ön vagy a bizottság titkársága, vagy bármelyik - rajtam kívül, mert én nem - képviselõ a részére átadott? Ez egy konkrét kérdés és konkrét választ kérek.

ELNÖK: Semmilyen munkában nem vett részt Szikinger István a bizottsági munkát illetõen. Még csak be sem jött, tehát nem volt bent még. Õ is a múlt héten kapta kézhez a "C" típusú vizsgálattal kapcsolatos eredményt. Ettõl kezdve lett volna szükség arra, hogy Szikinger István a bizottságban a munkáját kifejtse.

És hadd oszlassam el azt a feltételezést, hogy Szikinger István állna a háttérben és mozgatná a szálakat, ha esetleg ilyen feltételezés felmerül. (Balogh László: Ilyen feltételezés nem hangzott el! - Dr. Lentner Csaba: Ki mondott ilyet?) Úgy értelmeztem Lentner képviselõtársam szavaiból, elnézést kérek akkor, ha félreértettem. (Balogh László: Öt perc szünet ráférne a bizottságra!)

Akkor tartsunk öt perc szünetet. Köszönöm.

szünet, vége

111/MM

(Szünet: 17.16 - 17.37)

ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Folytatjuk a rendkívüli ülést. Felkérem az alelnök urat, hogy amit elkezdett, azt fejezze be!

JUHÁSZ FERENC alelnök (MSZP): Elnök úr, a javaslatok elhangzásának sorrendjében szeretném õket megfogalmazni.

Elsõként az hangzott el, a bizottság döntsön úgy, hogy jelen esetben az inkriminált meghallgatás jegyzõkönyvét küldje át a Legfõbb Ügyészségnek és kérje a legfõbb ügyészt, hogy vizsgálja meg a tanúvallomásban elhangzott bûncselekménygyanúkat.

ELNÖK: Balogh képviselõ úr!

BALOGH LÁSZLÓ (MDF): És amennyiben ez elfogadásra kerül, akkor lenne hozzá egy kapcsolódó módosítóm: holnap déli 12 óráig, miután a jegyzõkönyv kész van, csak kísérõ levelet kell hozzá írni. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Azt javasoltam, hogy a bizottság kezdeményezze - feljegyzés formájában - a vizsgálatot a Legfõbb Ügyészségen, mivel a hatóság elõtt tett tanúvallomás alapján tudja az ügyészség a vizsgálatot megkezdeni - elõzetes érdeklõdés alapján ezt az információt kaptam. Tessék, képviselõ úr!

BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Köszönöm szépen. Egyetértenék azzal, amit az elnök úr mondott, de azt hiszem, ezen túl vagyunk.

Volt egy meghallgatás, arról készült egy alapos jegyzõkönyv. A jegyzõkönyvbe minden elmondott szó úgy került be, ahogy itt elhangzott. Azt javaslom, ezt így ahogy van, küldjük át az ügyészségre. Meggyõzõdésem szerint az ügyészség a megfelelõ értékelés után el fogja végezni a szükséges munkát, hiszen mind a napi sajtóból, mind egyéb más kommunikációs anyagból látjuk, hogy nyitottak erre.

Meggyõzõdésem egyébként, hogy az elnök úr, amikor meglátogatta a legfõbb ügyészt, nyugodtan átvihette volna a jegyzõkönyvet, hiszen nem kell hozzá bizottsági felhatalmazás, hogy ezt a jegyzõkönyvet a legfõbb ügyésznek odaadja. Lehet hogy rosszul értelmezem, de ez a megjegyzésem.

Úgyhogy továbbra is azt javaslom, szavazzunk arról, hogy a zárt ülés anyagának egy másolatát, úgy ahogy van, ahogy elkészült, egy levéllel holnap délig a legfõbb ügyész hivatalába juttassuk el. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Szeretném tájékoztatni a bizottságot, hogy a nevezett személy még nem fejezte be a tanúvallomását, csak a felét mondta el. Javaslok egy bizottsági ülést, amelyen... (Dr. Vastagh Pál: Azt is elküldjük! - Balogh László: Akkor azt is átküldjük! - Közbeszólások: Szavazzunk!)

Van-e valakinek ezzel kapcsolatban megjegyzése? (Nincs ilyen jelzés.) Ha nincs, akkor kérem, szavazzunk ebben a kérdésben! Kérem, döntsünk abban is, hogy mikor tudja a legközelebbi meghallgatást megtartani a bizottság, mert akkor az is sürgõs... (Dr. Fazekas Sándor: Az "Egyebek" napirend része!) Tessék, Lentner képviselõ úr!

DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Elnök úr, nem akarok értetlenkedni, de a jegyzõkönyv átküldése a Legfõbb Ügyészségre feljelentés, bejelentés vagy egyszerûen csak átadás? Mi a jogcíme? (Dr. Vastagh Pál: Nem kell ezt nekünk mûfajilag meghatározni!)

ELNÖK: (A bizottság tanácsadójával konzultál.) Meggondolandó a bizottság részérõl, hogy mindenféle indoklás nélkül átküldi, vagy megfelelõ indoklással küldi-e át a legfõbb ügyésznek a jegyzõkönyvet. (Dr. Fazekas Sándor: Tájékoztatásul.) Tessék, képviselõ asszony!

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Elnök úr, a zárt ülésre két okunk is van. Az egyik ok, hogy ezt kérte tõlünk az ügyészség és mi tulajdonképpen az ügyészségnek erre a kérésére adunk igenlõ választ.

A másik okunk pedig az, hogy azt a bejelentést, amely hivatalból a tudomásunkra jutott, az arra illetékes szervnek átadjuk. Nekünk egyébként nem kell megfogalmaznunk más okot az átadásra.

ELNÖK: Mindenesetre ha a bizottság ki kívánja adni a kezébõl ezeket az ügyeket, akkor annak ez az eljárásmódja.

Tisztelettel felhívom a bizottság figyelmét arra, a bizottság nem arra alakult, hogy az ügyeket meghallgatva kiadja azokat a kezébõl, hanem ez megfelelõ konzekvenciák levonását fogja maga után vonni. (Dr. Fazekas Sándor: Szavazzunk!)

DR. VASTAGH PÁL (MSZP): Ügyrendileg kérem, elnök úr, hogy ezeket ne vitassuk most! Felvetették a kérdést, szavazni kellene róla.

ELNÖK: Azért várakozom, mert szükségét látom annak, hogy a bizottság megfelelõ indoklással küldje át ezt a jegyzõkönyvvel, vagy kezdeményezéssel, amely kapcsán kezdeményezi a nyomozás elindítását. Ha valóban azt akarjuk, hogy a bizottság munkája eredményes legyen és tisztán akarunk látni ezekben a kérdésekben, szükségét látom annak, hogy a nyomozás megkezdése szándékával küldjük ezt át az ügyészségnek. 120

BB 121 (Elnök)

Így gyakorlatilag az ügyészség ennek alapján meg is tudja kezdeni a szükséges nyomozást. Tessék, képviselõ úr!

DR. FAZEKAS SÁNDOR (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Abszolút nem értem, hogy mirõl folyik ez a beszélgetés. Elhangzott az indítvány, szavazás elõtt vagyunk. Az indítvány lényege az, hogy megküldjük az ügyészségnek az anyagot. Szerintem tökéletesen szabatos megfogalmazás: megküldjük. Tájékoztatásul megküldjük a részére. Nem értem, hogy mirõl folyik a vita. Szavazzunk, azt javaslom.

ELNÖK: Pontosan arról szól a vita, hogy milyen indokkal küldjük meg a jegyzõkönyvet; hogy mi a szándékunk az elhangzott tanúvallomással... (Dr. Fazekas Sándor: Nincs más indítvány, csak kérdések vannak. Egy indítvány van, nincs hozzá más indítvány.!

Dehogynem! Én tettem hozzá. Részemrõl elhangzott egy indítvány. (Dr. Fazekas Sándor: Akkor azt is bocsássuk szavazásra!) Tessék, képviselõ asszony!

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Elnök úr, tisztelettel felolvasnám azt a levelet, amit a legfõbb ügyész úr nekem küldött meg, amikor azzal a kéréssel fordultam hozzá, hogy vizsgálja meg az elhangzottakat: "Tájékoztatom, hogy válaszommal egyidejûleg írásban fordultam Pallag László elnök úrhoz a bizottság 2000. június 8-i zárt ülésén készült jegyzõkönyv megküldése végett annak büntetõjogi szempontú megvizsgálása érdekében.

A jegyzõkönyv gondos áttanulmányozása után lesz az ügyészség abban a helyzetben, hogy az ügyben érdemi álláspontot alakíthasson ki, amelyrõl annak idején tájékoztatni fogom."

Azt gondolom, hogy ez egy olyan megfogalmazás, amire a bizottságnak igent vagy nemet kell mondani. Azt javaslom, hogy a bizottság mondjon rá igent.

ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Mivel nincs befejezve a tanúvallomás, mivel az országgyûlési határozatban foglaltaknak megfelelõen a bizottság végzi a munkáját a bizottság szakértõinek bevonásával - ez sem történt meg -; utána kezdeményezéssel él majd a hivatalos szervek felé. De gyakorlatilag nevek hangzottak el, beindul a védelmi reakció, és küldjük meg a legfõbb ügyésznek azt a félmunkát, aminek a folytatása... - tegyük föl, ha úgy dönt a bizottság, hogy majd szeptemberben, akkor majd szeptemberben folytatjuk, és szeptemberben tudjuk megküldeni. Mást érzékelek, más szándékot, mint ami valójában korábban itt megfogalmazódott. Tessék, alelnök úr!

JUHÁSZ FERENC (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! "Repül a nehéz kõ, ki tudja hol áll meg, kit hogyan talál meg." A nehéz követ az elnök úr lökte el nagyon messzire a bizottsági ülésünket követõ sajtótájékoztatón.

Ez a szituáció, amit az elnök úr mond, akkor lehetne mérlegelés tárgya, ha a bizottság zárt ülésérõl kiszivárgott információk nem érték volna el azt a kritikus határt, aminek az eredményeképpen ma most egy ország várja, hogy valami történjen. Ha mi ezt nem küldjük át, még várunk, akkor gyakorlatilag hónapokig nem történik semmi, és egyébként meg van vádolva - éppen az elnök úr által nyilvánosságra hozott információk alapján - X ember, X szervezet.

Ezt a bizottság innentõl kezdve már nem vállalhatja magára. Ezért gondolom én is, hogy itt és most arra a kérdésre és levélre válaszolva kell nekünk a dokumentációt elküldeni, és tanulság a késõbbiekre nézve az, hogy ha még egy bizottsági meghallgatás hátra van, akkor a bizottság elnöke se vegye a bátorságot ahhoz, hogy nyilvánosságra hozza vagy nem tudom, mint csináljon ezekkel a kérdésekkel. Ez most már eldõlt.

ELNÖK: Köszönöm, alelnök úr. Annyit hadd tegyek hozzá, hogy azért javasoltam még bizottsági ülést, amikor a legutóbbi bizottsági üléskor döntöttünk abban, hogy mikor folytatja a bizottság a munkáját. A bizottság szinte egyhangúlag azt az álláspont fogadta el, hogy augusztus 28-án az induló bizottsági hét hétfõjén folytatja a munkáját. Nem volt szándéka folytatni a bizottságnak. Javaslatot tettem arra, hogy ezen a héten is és az elmúlt héten is legyen bizottsági ülés. A bizottság ezt nem kívánta, így a sajtótájékoztató robbantotta ki azt az igényt, hogy csak legyen bizottsági ülés! (Balogh László szólásra jelentkezik.)

A jegyzõkönyvek tanúsága szerint mondom ezt, amit mondok, hogy legyen bizottsági ülés, és abban az esetben még nyáron is vállaljuk az ülést. Igenis sürgõsnek tartom azt, hogy a nyomozás kezdõdjön meg, és az igény, ami van az állampolgárok részérõl, hogy tiszta képet kapjanak, jogos, de ahhoz, hogy ez menjen, be kell fejezni a meghallgatást. Egyébként a tanúvallomást tevõ is jelezte és kérte, hogy minél hamarabb kerüljön az ügyészséghez az anyag, és áll az ügyészség rendelkezésére, hogy megkezdõdhessen - de megkezdõdhessen - a nyomozás!

Pedig adott szinten a nyomozás megkezdésére sem lesz lehetõség, mert tegyük fel, kimondja az ügyészség, hogy az eddigi vallomások alapján megalapozatlannak tartja ezt. (Közbeszólások. - Balogh László folyamatosan jelentkezik. - Balogh László: Bocsánat, elnök úr! Meddig kell jelentkezni, hogy az ember szót kapjon?)

Engedtessék meg, hogy én is elmondjam, képviselõtársam, a szükséges dolgokat, amiket a vita kapcsán szeretnék ütköztetni az elhangzott véleménnyel kapcsolatosan is. Tessék, megadom a szót.

130

131/MM

BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Természetesen senki nem gondolta volna, hogy ilyen elõzmények után most fogunk az ügyészséghez fordulni. Amennyiben az elnök úr nem hozta volna nyilvánosságra egy meghallgatás félinformációit - a másik fele bentrekedt. A másik fele csak úgy tekinthetõ meg, hogy aláírom az iratokat és a jegyzõkönyvet akkor megnézhetem.

El szeretném mondani, hogy amikor itt voltunk a meghallgatáson, megkérdezte az elnök úr, hogy van-e még kérdés a meghallgatotthoz - már nem volt! 3,5 órán keresztül hallgattuk meg az urat, magam is vagy ötször feltettem a kérdéseimet. Az elnök úr megkérdezte az illetõ - idézõjelben - "vállalkozót", hogy van-e még mondanivalója. Azt mondta, hogy köszöni szépen, nincs. Ezek után most hallom az elnök úrtól, hogy újabb meghallgatás történik olyan ügyben, amely kapcsán 4 órán keresztül folyt a meghallgatás, s amely - meg szeretném jegyezni - bizonyos kitételeinek komolyságát már többen megkérdõjelezték, visszatekintve például a 750 millió forint saját kezû leszámolására, aktatáskába tevése és gépkocsiba való berakása ügyére. Ha az elnök úr egy vélemény alapján nem vádol meg mit tudom én mennyi embert, akkor most nem tárgyalnánk errõl az ügyrõl, ez az egyik.

A másik: határozottan visszautasítok minden olyan következtetést és véleményt, amely itt elhangzott, miszerint a bizottság nem akar dolgozni, s ezért nem haladunk elõre. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy még a képviselõi hét alatt is mindig megtartottuk a bizottsági ülést, feljöttünk, a nem bizottsági heteken is folyamatosan, hogy fél éven keresztül hallgassuk a bizonyítékokat. Ma már nem tudom hányadszor mondom: egyetlen egy bizonyítékot nem kaptunk még, egyetlen egy bizonyíték nem került az asztalra.

Az ügyészség most kérte az anyagot; a bizottság egy része úgy gondolja, át is kell adjuk az anyagot. Azt hiszem, aki most az idõt akarja húzni, az a bizonytalanságra játszik. Ezt most kimondom: aki ma nem akarja az ügyészség számára átadni ezeket az anyagokat, annál valami hátsó szándék kell legyen. Nekünk egyetlen célunk van: tisztességesen lezárni valamit. Én, az elnök úrral ellentétben, a nagy nyilvánosság elõtt is kijelentem: bízom a Legfõbb Ügyészségben, bízom az újonnan megválasztott legfõbb ügyészben. Úgy gondolom, õ korrektül fog eljárni minden olyan ügyben, amelyet meg fog kapni. Nem feltételezem, hogy ezeket el fogják sumákolni.

Nem is tudják elsumákolni, mert ez a jegyzõkönyv nálunk is itt van, bármikor vissza lehet keresni és bármikor meg lehet nézni bármit. Határozottan ragaszkodom ahhoz, hogy szavazzunk arról, a teljes anyag kerüljön át a Legfõbb Ügyészségre, méghozzá holnap déli 12 óráig, azzal a kísérõ levéllel, amelyet Kóródi Mária ismertetett. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Tessék, képviselõ asszony!

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Tisztelettel javaslom az elnök úrnak, a bizottság tagjai láthatóan egyetértenek abban, hogyha szükséges, folytassuk a munkát. Egyébként szeretném emlékeztetni az elnök urat, hogy mielõtt az augusztus 28. mellett döntöttünk, a bizottság ülésén megkérdeztük, van-e valamilyen nyomós ok arra, hogy esetleg máskor ülésezzünk. Ilyen nyomós ok akkor még nem merült fel. (Dr. Dorkota Lajos: Most sincs!) De nem ez a kérdés.

Az a kérdés, hogyha szükséges a meghallgatott meghallgatásának a folytatása, akkor üljünk le vele, amikor alkalmas, csütörtökön, pénteken, jövõ héten hétfõn, bármikor. Azt gondolom, a bizottság tagjai rendelkezésre állnak. Aki nem tud eljönni... (Balogh László: Egyeztetett idõpontban.) Egyeztetett idõpontban, de megoldható, hogy egy héten belül ez az egyeztetett idõpont kialakuljon.

Nem szeretném a dolgot tovább ragozni, de folytatnunk kell ezt a munkát, mert nem lebeghet hónapokon keresztül egy ország magas rangú vezetõinek a híre ilyen bizonytalan állapotban, mert ez az országnak rossz, bocsánat! Én nem akarok megvédeni, megrágalmazni se senkit, de egy ország felsõ vezetésének ez a helyzete az országra nézve negatív üzenet. Tehát muszáj a dolgot minél elõbb tisztán látni, hogy bûnhõdjenek a bûnösök és meneküljenek az ártatlanok, de az ország hírneve lehetõség szerint a legkevesebbet csorbuljon saját közérzetünk, s az ország közérzete szempontjából is. Nem lehet hónapokon keresztül ebben a bizonytalan hitben létezni, hogy akkor most milyen országban élünk. Ezek nagyon súlyos kérdések, ezért erre nagyon nagy súlyt kell fektetni.

Azt gondolom, a magam részérõl biztosan, de ismerve képviselõtársaim eddigi munkáját, mindannyian hajlandóak vagyunk ehhez a munkánkat és az energiánkat adni. A bizottság se mûködhet úgy, hogy mostantól kezdve különbözõ rágalmazási perek, a politikán belüli egymás elleni feljelentgetések és különbözõ, érthetetlen perek özöne zúduljon ránk. Nekünk ezeket a kérdéseket tisztázni kell és erre igenis fel kell áldozni azt az idõt, ami a többi képviselõnek most a pihenést jelenti, mert ez nekünk személy szerint is, bizottsági tagként is, országgyûlési képviselõként is és felelõs politikusként is a legfontosabb.

Ez a két dolog tehát nem üti egymást, ha átküldjük az ügyésznek a jegyzõkönyvet és a következõ napokban folytatjuk a tanú meghallgatását - semmi nem történik, ami elveszne, elnök úr. (Közbeszólások: Szavazzunk!)

ELNÖK: Köszönöm. (Dr. Vastagh Pál: Mindenki elmondhatta a véleményét, többször is.)

Felteszem szavazásra azt, hogy a jegyzõkönyv holnap déli 12 óráig kerüljön át a legfõbb ügyészhez. Aki elfogadja ezt, kérem kézfelnyújtással jelezze! (Szavazás.) Egyhangúlag elfogadta ezt a bizottság.

JUHÁSZ FERENC alelnök (MSZP): Elnök úr, a következõ javaslat arról szólt, hogy a bizottság ülésére a legfõbb ügyészt vagy annak képviselõjét minden esetben hívjuk meg.

ELNÖK: Köszönöm szépen. A Legfõbb Ügyészség képviselõje eddig minden alkalommal itt volt a bizottsági ülésen. Várhatóan ezután is itt lesz, s most is itt van. Zárt ülésen nem... (Dr. Lentner Csaba: Ki az? Hol van? - Közbeszólások: Ott ül a sarokban!) Ha jól tudom, dr. Dávid Tamás és a kolléganõje van itt. Ott ülnek a sarokban, igen.

JUHÁSZ FERENC alelnök (MSZP): Elnök úr, dicséretes, hogy a hölgy és az úr itt vannak, de azt gondoljuk, ezt intézményesített formában kellene biztosítani, ezért született meg ez a javaslat. (Dr. Vastagh Pál: Zárt ülésre is kiterjedve.)

ELNÖK: Tisztelettel hadd egészítsem ki a javaslatot azzal, hogy kérjük a legfõbb ügyész urat - a zárt ülésre való tekintettel is -, hogy az ügyészi csoport vezetõjét, ha létre lesz hozva vizsgálócsoport, vagy pedig az ügyész úr által meghatározott személyt delegáljon. Tehát a legfõbb ügyész úr nevezzen meg egy személyt, aki a bizottsági ülésen rendszeresen részt fog venni, hogy a kérés teljesítve legyen. (Dr. Fazekas Sándor: Benne van az alapindítványban, hogy a legfõbb ügyész úr képviselõje. - Dr. Vastagh Pál: Szavazzunk!)

Kérem, aki elfogadja a javaslatot, kézfelnyújtással jelezze! (Szavazás.) Köszönöm, egyhangú.

JUHÁSZ FERENC alelnök (MSZP): A következõ javaslat, elnök úr, arról szólt, hogy a bizottság szeretné önt felszólítani arra, hogy holnap déli 12 óráig az önnél található dokumentumokat, bizonyítékokat a bizottság titkárságán szíveskedjen elhelyezni, amelyeket a szakértõk késõbb természetesen rendezhetnek.

ELNÖK: Köszönöm. Képviselõi mandátumomnál fogva ezt meg fogom tenni, ezt nem kell feltenni szavazásra, elnézést kérek, képviselõtársam! Egy részük saját részre érkezett, egy részük a bizottság számára. Természetesen át fogom adni, de mindenképpen fogom kérni az iratok rendezését és utána majd át fogom adni. De ezt nem kívánom feltenni szavazásra. Tessék!

140...

BB 141

JUHÁSZ FERENC (MSZP): Elnök Úr! Egy ügyrendi javaslatot szeretnék megfogalmazni. A mindenkori bizottságnak joga és lehetõsége határozatot hozni. Ennek majd az lesz a dolga, hogy azt a határozati javaslatot, amit megfogalmazunk, föltegye szavazásra. Az én határozati javaslatom az, hogy az olajbizottság fölkéri az elnökét, hogy az újságban és egyéb helyütt jelzett bizonyítékokat, dokumentumokat a bizottság titkárságára legyen kedves holnap déli 12 óráig benyújtani.

Önnek, hogy eldönti majd, hogy ennek eleget tesz vagy sem, ez személyes joga, ugyanakkor itt és most megtagadni a szavazásra való föltételt, nem teheti, elnök úr.

ELNÖK: A Juhász alelnök úr által elmondottakat felteszem szavazásra. Aki elfogadja, kérem, kézfelnyújtással szavazzon. (9) Aki tartózkodott? (2) Köszönöm. Kérem a következõt.

JUHÁSZ FERENC (MSZP): Elnök úr, a következõ javaslat arról szólt, hogy az olajbizottság ülései ezt követõen mindig nyilvánosak legyenek. Ez a javaslat fölfogható úgy is, hogy a bizottság ügyrendjében szereplõ 6.   §-t a bizottság törli. Ez rendelkezik a zárt ülésrõl, vagy egyszerûen csak most határozatot hoz arról, hogy ennek a 6.   §-nak a fenntartása mellett is folyamatosan nyilvános ülést tart.

ELNÖK: A nyilvános ülések és a zárt ülések vonatkozásában - fõleg a zárt ülések vonatkozásában - elhangzott egy olyan javaslat Kóródi Mária képviselõ asszony részérõl az elmúlt ülésen, hogy elõzetesen a szakértõk bevonásával legyen értékelve a meghallgatás tárgya, és annak alapján legyen eldöntve, hogy a bizottsági ülések hogyan fognak folytatódni. Ezt legutóbb elfogadta a bizottság. Egyébként akár a zöldszámon, akár egyébként, többen úgy vállalták csak a bizottság elõtti meghallgatásukat, ha nem nyilvános az ülés.

Így azok az emberek nem fogják vállalni a bizottság elõtti meghallgatásukat, ha az ülések nyilvánosak lesznek. (Dr. Fazekas Sándor: Ezek után úgysem jönnek.) Ha az a szándék, hogy ne jöjjenek, természetesen ez is elérhetõ. Nem feltételezek ilyen szándékot. Tessék, Balogh képviselõ úr!

BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Elnök úr, tökéletesen egyetértek azzal, amit ön mond. Ezt a pénteki sajtótájékoztató elõtt kellett volna meggondolni. Eddig két, úgynevezett konspiratív meghallgatásunk volt. Mind a kettõ kikerült a nyilvánosság elé. Az egyik aznap, a másik másnap. Ennél csak az a rosszabb, hogy féligazságok kerültek ki. Ha nem került volna ki semmi, a konklúziók levonása után tudtuk volna folytatni a gyakorlatot.

De miután elnök úr kiszivárogtatta a felét vagy negyedrészét és ezáltal megtörte a magunk között lévõ megegyezést, lehet, hogy nem szegett Házszabályt, de hogy az eddigi közmegegyezést megtörte, az biztos. Ezek után kisebb veszélyét látjuk annak, hogy teljes nyilvánosság elõtt történjenek a meghallgatások, mint az, hogy zárt ülésen, és utána majd az elnök úr eldönti, hogy ebbõl mit szivárogtat ki.

Ha itt valakit felelõsség terhel azért, hogy zárt ülés lesz-e vagy sem, ez a felelõsség egyetemlegesen és kizárólag csak az elnök úr felelõssége. Hisz mondom, a sajtótájékoztatóval túllépte azt a határt, ami alapján elképzelhetõnek tartanám már azt, hogy zárt ülésen hallgatunk meg bárkit is. Én fönntartom azt az indítványomat, hogy ezen túl csak nyilvános ülésen... Ez a tanúk védelmét is jelenti.

Emlékeztetni szeretnék arra, hogy az utolsó meghallgatásnál a meghallgatott azt mondta, hogy nagyon kér mindenkit, hogy még véletlenül se kerüljön ki, hogy õ kicsoda. Ezek után nem telt bele 24 óra, és akit érintett - legyenek azok rendõri vagy bûnüldözõ szervek vagy bûnözõk -, mindenki tudta, hogy kirõl van szó. Ezért a felelõsséget a bizottságon belül egyedül az elnök úr viseli. És ha ez így van, akkor a kisebb kockázat az, hogy teljes nyilvánosság elõtt történnek a következõ meghallgatások.

Nagyon sajnálom, hogy így adódott, de ragaszkodom a szavazáshoz. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Tessék, képviselõ asszony!

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Nagyon nehéz helyzetben vagyunk, mert valóban, ahogy Balogh képviselõ úr elmondta, eddig minden nyilvánosságra került. Miközben mi a kis jegyzeteinket is olyan füzetbe írjuk, amit elvisznek tõlünk az ülés után és a saját jegyzeteimet nem vihetem magammal - mindegy, nem érdekes -, a probléma mégis az, hogy az olajbizottság mûködésében adódik egy csomó olyan helyzet, amikor olyan államtitkokkal, szolgálati titkokkal vagy nyomozati cselekményekkel kell megismerkednünk, melyek abban a fázisban bizony, nem nyilvánosak.

Egy ilyen általános érvényû határozatot hozni megfontolandó. Azt a problémát, ami kialakult, tökéletesen értem, de ha valaki azt mondja... Nem tudunk beszélni nyilvános ülésen néhány olyan kérdésrõl, aminek a megvitatása nélkül nem lehet tovább haladni.

Azt gondolom, hogy inkább a dolog egyéb körülményeit kellene megfontolás tárgyává tenni, mert a bizottság munkájában nem véletlenül kaptunk felhatalmazást olyan anyagok megtekintésére... - és ezeket az anyagokat nem fogjuk tudni megtekinteni, ha mindent nyilvános ülésen kell megvitatnunk. Tényleg nehéz szívvel mondom, de többféle szempontot kell mérlegelni a teljes nyilvánosság megszavazása elõtt.

ELNÖK: Tessék, Balogh képviselõ úr!

BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Köszönöm szépen. Módosítom a javaslatomat. Mondjuk ki, hogy a meghallgatások és a bizottság ülései nyilvánosak. Amennyiben olyan információ kerül elõ, az elõzõ bizottsági ülésen a vita után a bizottság dönthessen úgy, hogy a következõ bizottsági ülés valamely szakasza zárttá válik. Ezt lehet tenni.

De akkor elõzetesen vitassuk meg, hogy a következõ bizottsági ülésen errõl fogunk beszélni, ezt fogjuk meghallgatni és kész. Ilyet, mint ami eddig kétszer volt, hogy beestünk ide, és nem tudtuk, hogy kivel fogunk találkozni, nem tudtunk fölkészülni, utána másnap szelektíven nyilvánosságra kerültek a dolgok; - ilyen méltatlan helyzetbe még egyszer nem szeretnék kerülni.

A javaslatomat tehát úgy módosítom, hogy ezentúl a bizottság nyilvános üléseket tart. Amennyiben ezen valaki változtatni akar, akkor az elõzõ bizottsági ülésen tegyen indítványt, hogy a következõ bizottsági ülés mely részét szeretné zártnak és miért. Ezt megvitatjuk, és a bizottság eldönti, hogy azt zárt ülésen vagy nyilvános ülésen fogja-e vitatni. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Tessék, alelnök úr!

JUHÁSZ FERENC (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Balogh képviselõ úr visszavonta az eredeti javaslatát, a második javaslatról viszont nem szükséges szavazni, csak következetesen meg kell tartani az ügyrendünkben megfogalmazottakat.

Tudniillik nem tudom, hogy kielégíti-e azt a javaslatot, amit Balogh képviselõ úr mond. Én határesetnek tartom. A 7. § utolsó mondata: "A bizottság a meghallgatási javaslat napirendrevételérõl annak bejelentését követõ elsõ rendes ülésén határozattal dönt."

Ha egy ülést napirendre veszünk, azzal együtt határozhatunk arról, hogy ez titkos vagy zárt, de ha az a kiegészítés még szükséges, akkor viszont szavazni kell.

ELNÖK: Tessék, képviselõ úr!

BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Elnök Úr! Alelnök Úr! Miután ez a saját szabályzatunkban fél éve benne van, de mégis más történt, ragaszkodom ahhoz, hogy az elõbb általam elmondottakról szavazzunk.

JUHÁSZ FERENC (MSZP): Elnök úr, egészen konkretizálnám. Balogh képviselõ úr azt a javaslatot tette föl, hogy a bizottság a meghallgatásról az elõzõ ülésen dönt, és akkor dönti el, hogy a meghallgatás adott szakaszát vagy egészét zárt ülésen kezeli-e vagy sem.

ELNÖK: Egyébként is vannak kötelezettségek az államtitok és a szolgálati titok vonatkozásában. 150

151/MM (Elnök)

Adott esetben mindenképpen szükségeltetik zárt ülés.

Aki a Juhász alelnök úr által elmondottakat elfogadja, kérem, kézfelnyújtással jelezze! (Szavazás.) Két tartózkodás volt. Köszönöm

JUHÁSZ FERENC alelnök (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök úr, a következõ javaslat az e hó 8-ai meghallgatás jegyzõkönyvének a nyilvánosságra hozataláról szólt. Balogh képviselõ úr azt javasolta, hogy az ülés teljes jegyzõkönyvét hozza a bizottság nyilvánosságra.

ELNÖK: Tisztelt Bizottság! A kettõ nem vág össze, a jegyzõkönyv Legfõbb Ügyészségnek való átadása, ugyanakkor nyilvánosságra hozatala. Amennyiben a Legfõbb Ügyészség úgy dönt, hogy a nyomozás megkezdéséhez megfelelõ alap az a tény, hogy a jegyzõkönyvet nyilvánosságra hozzuk, ez zavarhatja a nyomozás munkáját. Nem javaslom ezt az indítványt elfogadni. Tessék!

DR. VASTAGH PÁL (MSZP): (Hangosítás nélkül!) Szerintem az elnök úr korábbi pozícióját erõsíti, hiszen ön attól tartott, hogy az ügyészség ezzel szabadon garázdálkodik és eltekint a nyomozástól.

Ha nyilvánosságra kerül, az abban a tekintetben jelent garanciát, hogy más is nyomon tudja követni és meg tudja ítélni, hogy az az álláspont mennyire jogszerû. Én az ön esetében kifejezetten támogatnám, hogy kerüljön nyilvánosságra az egész jegyzõkönyv.

ELNÖK: Tisztelt Képviselõ Úr! A nyilvánosságra hozatallal pont azt kívántam elérni, hogy az érintettség és az esetleges befolyásolás kapcsán ne lehessen ezeket az ügyeket csak úgy az asztal alá seperni. (Dr. Vastagh Pál: Ez történik!)

A jegyzõkönyv több olyan személyes adatot tartalmaz, amely a nyomozás elõsegítése kapcsán pontosan ellene van annak, hogy a jegyzõkönyvet nyilvánosságra hozzuk. Kérem a tisztelt bizottságot, hogy ezt komolyan gondolja át! Tessék, Balogh képviselõ úr!

BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Elnök úr, köszönöm a szót. Az elnök úrnak kellett volna komolyabban átgondolnia, mielõtt a sajtótájékoztatót megtartotta.

Hogy a bizottság ülése egy részérõl az elnök úr információt szivárogtatott ki, ez azt jelenti, hogy nem adja meg a lehetõséget reagálásra, például a megvádoltak nem ismerhetik, csak az elnök úr szájából, hogy mi hangzott el róluk satöbbi. Azt gondolom, aki egyet lép, menjen tovább az úton.

Ezt a helyzetet nem mi idéztük elõ, ezt a helyzetet az elnök úr idézte elõ azzal, hogy szelektíven tájékoztatta a közvéleményt. Bennünket csak egy útra terelhetett, hogy az egész anyag kerüljön nyilvánosságra. Hogy védjük a meghallgatottat, az már a múlté - mindenki tudja hogy kicsoda, micsoda. Már elolvastuk a bulvárlapokban azokat a személyes utalásokat is, hogy a családdal mi van, ki mivel foglalkozott, hogyan és miképpen. Nem hiszem, hogy az ügyészséget bármi akadályozza abban, hogy ezt a munkáját elvégezze.

Hangsúlyozom, nem mi idéztük elõ ezt a helyzetet, ezt az elnök úr idézte elõ. Ennek a helyzetnek egyetlen egy megnyugtató feloldása van: ha nem titkolózunk tovább és az egészet nyilvánosságra hozzuk. Egyébként csak ismételni szeretném azt, amit az elnök úr, azt hiszem, a szombati rádiómûsorban elmondott, hogy mindent a nyilvánosság elé kell tárni, mert különben az a vád ér minket, hogy valakit vagy valakiket takargatunk. Azt hiszem, igenis mindenkinek joga van látni, amikor nem olyan egyértelmû a helyzet, amikor a tanú másról is beszél. Nem szabad féligazságokat kimondani.

Amennyiben az elnök úr nem mondott volna ki féligazságokat, mi nem szavaznánk arról, hogy az egész kerüljön nyilvánosságra. Ragaszkodom ahhoz, hogy az anyag nyilvánosságra kerüljön. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Elhangzott egy javaslat, hogy az adatvédelmi biztost keressük meg ebben az ügyben. (Balogh László: Bocsánat, az elnök úr megkereste az adatvédelmi biztost, mielõtt nyilvánosságra hozta azokat a részeket? Nem! Akkor ne mérjünk két mércével!) Elnézését kérem képviselõtársamnak, szíveskedjen jelentkezni, s akkor szót adok, jó? Tartsuk be a demokrácia alapvetõ szabályait! (Balogh László: Tartsuk!)

(A bizottság tanácsadójával konzultál.) Egyébként az érintettek számára a jegyzõkönyvbe való bepillantás lehetõségének a feltétele megvan. Tehát az érintettek a jegyzõkönyvbe, megfelelõ feltétellel, betekinthetnek, ez rendelkezésére áll az érintetteknek. Tessék!

DR. FAZEKAS SÁNDOR (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Én is azt szeretném elmondani, hogy támogatom, támogatjuk, hogy ez az anyag nyilvánosságra kerüljön.

Az egyik újságíró éppen arról számolt be a múlt héten, hogy ennek a brókernek már az írásos jelentését is olvasta és ez több sajtótermékben megjelent. Szerintem ez már csak azok elõtt titkos, akik eddig nem akartak hozzáférni, illetve azok elõtt, akiknek a neve nyilvánosság elé került, meg lettek vádolva. Megint olyan dologról beszélgetünk, amely azt hiszem, már idõn túli.

Egy dologgal segíthetjük az ügyek tisztázását, ha a maradék korlátokat is feloldjuk ennél a jelentésnél. Szerintem minden további nélkül nyilvánosságra lehet hozni az anyagot. Ki tudja, hány példányban kerül elénk egy olyan nyilatkozat, amelyrõl már az újságban is írnak. Köszönöm. (Balogh László: Szavazzunk!)

ELNÖK: Van-e még valakinek hozzátennivalója? Alelnök úr, kérem még egyszer megismételni a javaslatot!

JUHÁSZ FERENC alelnök (MSZP): Elnök úr, a konkrét javaslat arról szólt, hogy a bizottság nyilvánosságra hozza a június 8-ai meghallgatás teljes jegyzõkönyvét.

ELNÖK: (A bizottság tanácsadójával konzultál.) A titkárság észrevétele az, hogy mindenképpen szükséges kikérni az adatvédelmi biztos véleményét ebben az esetben, mert bizonyos összefüggésekben szükséges a nevek kihúzása. Tessék, Balogh képviselõ úr!

BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Elnök úr, valóban szükség lett volna az adatvédelmi biztos meghallgatására az elsõ sajtótájékoztató elõtt. Feltételezem, hogy az adatvédelmi biztos az ártatlanság vélelme ürügyén több olyan nevet is kihúzott volna, akiket az elnök úr megnevezett.

Ezek után azt gondolom, nagyon álszent dolog azt mondani, hogy valamit nyilvánosságra hozok, valamit nem. Nagyon kérek mindenkit, gondolja át: most elkezdjük keresni, miért ne hozzunk valamit nyilvánosságra, amikor már egy része nyilvánosságra került. Ami ennél sokkal rosszabb: egy része rosszul került nyilvánosságra. (Dr. Fazekas Sándor: Lehet hogy ezután kerül nyilvánosságra.) Azt gondolom, attól a vádtól, hogy valamit el akarunk dugni, be akarunk rakni a fiókba, vagy bármi más, el kell határolnunk magunkat.

Hangsúlyozom, elnök úr, a felelõsség ebben bizony az öné. Ha ön ezt nem teszi meg, ma nem ülünk itt és nem szavazunk arról, hogy kerüljön nyilvánosságra az egész. Ez mindnyájunk elemi érdeke; a hitelünk forog kockán azon, hogy ne egy bizottsági tag, a bizottsági elnök szûrõjén keresztül kapja meg az információt se a média, se a közvélemény. Mindenképpen ragaszkodom ahhoz, hogy szavazásra kerüljön sor az elõterjesztésemet illetõen.

ELNÖK: Felteszem szavazásra: aki elfogadja a Juhász alelnök úr által elmondottakat, kérem, kézfelnyújtással erõsítse meg! (Szavazás. -5) Tartózkodás? (6) El van vetve a javaslat. Köszönöm. A következõt!

JUHÁSZ FERENC alelnök (MSZP): Elnök úr, a következõ és nyilvántartásom szerint egyben az utolsó javaslat az, hogy az elnök úr nevezze meg azokat, akiket a Magyar Nemzetben 10-20 százalékként említett és különbözõ kétes üggyel kapcsolatban álló politikusnak nevezett a Magyar Köztársaság parlamentjében. 160

BB 161 (Juhász Ferenc)

Ez mintegy 35-70 személynevet jelent. (Dr. Fazekas Sándor: Volt egy másik része is. Csak ki szeretném egészíteni a javaslatot.)

ELNÖK: Igen.

DR. FAZEKAS SÁNDOR (Fidesz): Tehát volt egy másik része is - csak ki szeretném egészíteni a pontosság kedvéért - a javaslatnak. Amennyiben nem kerül név szerint megnevezésre az érintett kör, akikre az elnök úr utalt, akkor az Országgyûlés elnökéhez fordulunk azért, hogy az Országgyûlés tekintélyét állítsa helyre, és a szükséges lépéseket ez irányban tegye meg. Így teljes az indítvány.

JUHÁSZ FERENC (MSZP): Igen, köszönöm.

ELNÖK: Nem kívánom megnevezni a képviselõket. Magából a megfogalmazásból adódik, hogy nem egyértelmûen az olajügyekhez soroltam ezeket az ügyeket, hanem egyéb ügyletekhez. Ezt továbbra is fenntartom. Amennyiben úgy gondolja, képviselõtársam, élhet önállóan is ezzel a jogával. (Dr. Fazekas Sándor: Milyen joggal?) Azzal a jogával, hogy a Ház elnökéhez fordul. (Dr. Fazekas Sándor: Javaslom, hogy szavazzunk!)

Lentner képviselõ úr!

DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Elnök Úr! Hadd tegyek föl egy kérdést két bizottsági tag kommunikációjára vonatkozóan. Ez a hat-hét indítvány, amit Juhász alelnök úr fölolvasott, a saját indítványai vagy kvázi összegzõ indítványok? (Közbeszólások: Nem, közös.)

JUHÁSZ FERENC (MSZP): Itt, a bizottsági ülésen elhangzott indítványokat próbáltam nyuszifülszerûen összeszedni.

DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Tehát fölírtad õket. (Dr. Dorkota Lajos: Ami elhangzott.) Köszönöm szépen. Ennyi technikai dolog volt.

ELNÖK: Tessék, képviselõ asszony!

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Azt szeretném megkérdezni Juhász alelnök úrtól, hogy azt a javaslatot, ami arról szól, hogy az ombudsman véleményét kérjük ki, hogy milyen feltételekkel hozható nyilvánosságra, meg kellene szavazni, mert ezt szeretném támogatni, hogy az ombudsman véleménye után kerüljön nyilvánosságra, hiszen nagyon sok olyan személy érintett az ügyben, aki magánszemély.

Azért tartózkodtam az egyben való nyilvánosságrahozataltól, hogy azok nevét, akik magánemberként védve vannak, akik nem a közélet szereplõiként szerepelnek ebben a meghallgatási jegyzõkönyvben, az ombudsman álláspontja alapján hogyan kell esetleg a jegyzõkönyvbõl kitakarni vagy egyéb módon. Szeretném az ügynek ezt a részét tisztán látni.

Mert azt javasolnám - ha ilyen javaslat nincs - hogy kérjük ki az adatvédelmi ombudsman véleményét, és annak megfelelõen, az adatvédelmi ombudsman véleménye alapján kiadható részét hozzuk nyilvánosságra.

ELNÖK: A képviselõ asszony által elmondottakhoz szeretnék idézni az Alkotmánybíróság állásfoglalásából, amely az idevonatkozó jogszabály alkotmányellenességével kapcsolatban fogalmazódott meg, és egyben az elmúlt sajtótájékoztató személyes ügyeire vonatkoztatva is mondom ezt. "A hivatalos személyeknek és közszereplõknek adott esetben el kell viselniük a kemény kritikát is." (Derültség.)

Azért hivatkozom erre, és azért tartalmazta a sajtótájékoztató ezen neveket, mert a jegyzõkönyvben gyakorlatilag a politikusi kör meghatározására került sor; - a jegyzõkönyv alapján. Tessék, Tóth képviselõ úr!

TÓTH KÁROLY (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Nem szeretném, ha addig gyõzködne, amíg új szavazást kérek. Az elõbb én is tartózkodtam. Egyetlen ok miatt tartózkodtam. Elolvastam alaposan a jegyzõkönyvet. Abban olyan részletekrõl is beszél a meghallgatott, amely bizony nem kapott nyilvánosságot az ön szavaiban, mert önnek csak azok a mondatok voltak érdekesek, melyekben ismert politikus neve is szerepelt.

Bizony, ebben szerepelnek olyanok is - vélhetõen -, szerepelnek olyan nevek is, amelyek nem ismert politikusok nevei, és ezért tartózkodtam. Nem is az õ védelmükben, a tanú védelmében vagy a meghallgatott védelmében, mert nem érdemelte meg ez a meghallgatott, hogy az elnök úr nyilvánosságra hozza, hogy ki õ, mert nem attól van veszélyben a tanú, uraim, hogy kiejtette a száján azt a négy-öt nevet, amit az elnök úr említett. Négy-öt ember lehet hibás, bûnös, bebizonyosodhat a bûnössége vagy az ártatlansága - ezt egy vizsgálat eldönti -, de rendkívül kicsi az esély arra, hogy az elnök úr által említet néhány személy legyen veszélyben. Abban az ételemben van veszélyben a tanú, ahogy mindannyian értjük a védelmet.

Bebizonyosodhat - még egyszer - az õ hibájuk, részvételük a cselekményben, de alig hiszem, hogy bármelyik közvetlen veszélyt, személyes veszélyt jelent a feljelentések következtében.

Elnök úr, ezért fogadtam el az álláspontot, hogy küldjük el az ombudsmannak és nézze meg, mert ha már az elnök úr nem védte, legalább mi próbáljuk meg valamennyire védeni azt a személyt, aki idejött és mondott jót vagy rosszat.

ELNÖK: Dorkota képviselõ úr!

DR. DORKOTA LAJOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Megpróbálnám ezt egy határozati javaslattal áthidalni. Azt eldönthetjük, hogy a június 8-ai jegyzõkönyvet a bizottság javasolja nyilvánosságra hozni, kivéve azokat a részeket, amelyeket, az adatvédelmi biztos jogszabályba ütközõnek tekint. Passz! (Dr. Vastagh Pál: Tökéletes!)

Azt hiszem, nagyon jogszerû, ebbe nem köthet bele senki, és akkor nem mi alkotunk és alkalmazunk jogot, mert nem az a dolgunk. Köszönöm. (Tóth Károly: Köszönöm.)

ELNÖK: Tessék, Balogh képviselõ úr!

BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Miután a teljes nyilvánosságrahozatalt leszavazta a bizottság, el tudom fogadni ezt a kompromisszumos javaslatot azzal a módosítással, hogy ezzel a levéllel együtt kérje meg a bizottság azt az állásfoglalást, hogy a bizottságunk elnöke vétett-e az adatvédelmi jogszabályok ellen, amikor nyilvánosságra hozott a zárt ülésbõl olyan neveket, amelyeket nyilvánosságra hozott.

ELNÖK: Van-e még valakinek egyéb konstruktív javaslata? (Dr. Lentner Csaba: Ebben a tárgykörben? - Közbeszólások.) Mivel korábban már döntöttünk errõl a kérdésrõl, valakinek fel kell tenni javaslatként. (Juhász Ferenc: A képviselõ úr most tette meg. - Közbeszólások: Szavazzunk! - Dr. Lentner Csaba: Korrekt javaslat volt.)

DR. DORKOTA LAJOS (Fidesz): Elnézést elnök úr, megtettem. Azzal kezdtem, hogy teszek egy határozati javaslatot. Azaz a jegyzõkönyvet nyilvánosságra hozza a bizottság azzal a kitétellel, hogy amennyiben az ombudsman jogszabályokkal ellentétesnek tekinti, azok a részek kimaradnak. Ezt volt a határozati javaslatom. Ezáltal a nyilvánosság megkapja, ami jár neki, hiszen itt vannak félreértések. A személyiségi jogok védelme az adatvédelmi törvény alapján biztosításra kerül.

ELNÖK: Aki elfogadja ezt a javalatot, kérem, kézfelnyújtással jelezze. (Szavazás. - Egyhangú.) Köszönöm. (Dr. Fazekas Sándor: Van még egy olyan indítvány, ami nem volt megszavazva. - Dr. Lentner Csaba: Nekem lenne egy javalatom. - Dr. Fazekas Sándor: Elõször azt kellene befejezni, ami félbeszakadt. Be kéne fejezni.)

ELNÖK: Nem tárgya a bizottság munkájának. Ezt nem kívánom föltenni szavazásra. Kérem a képviselõtársamat... - képviselõként megteheti, minden további nélkül fordulhat a Ház elnökéhez. Ehhez mindenkinek joga van. És egyébként adott esetben az ügyrendi bizottsághoz is lehet fordulni. Balogh képviselõ úr!

BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Elnök úr, szeretném fölhívni a figyelmet arra, hogy nekem volt még egy ezzel kapcsolatos módosító indítványom, amit elfogadtam, hogy külön pontként szavazzunk róla.

170

171/MM (Balogh László)

Akkor még egy indítványt teszek! Az egyik: ha már az adatvédelmi biztoshoz kerül a teljes anyag, akkor kérjük az adatvédelmi biztos állásfoglalását arról, hogy amit az elnök úr ebbõl a sajtótájékoztatón nyilvánosságra hozott, az valamilyen formában sértett-e adatvédelmi jogokat.

Ezzel párhuzamosan még azt szeretném javasolni, hogy az adatvédelmi biztoshoz is természetesen a holnapi nap folyamán kerüljön át az anyag, ne kezdjünk hosszú levelezésbe, hogy mikor kerül oda, hogyan és miképpen. Tehát a második javaslatom az, hogy a holnapi nap folyamán, mondjuk ne 12 óráig, mert az elnök úrnak elég sok feladata van déli 12 óráig, kerüljön át az adatvédelmi biztos hivatalába ez a jegyzõkönyv. Tehát ez a két módosító javaslatom van még ehhez a napirendhez.

ELNÖK: A Balogh képviselõ úr által elmondottakhoz van-e valakinek hozzátennivalója? (Nincs ilyen jelzés.)

Aki elfogadja a Balogh képviselõ úr által tett javaslat kiegészítését ebben a formában, azt kérem, kézfelnyújtással erõsítse meg! (Szavazás. -3) Tartózkodás? (7) Nincs elfogadva. Köszönöm.

(Balogh László: Két javaslat volt, az egyik az idõkorlát, a másik, hogy kérjünk állásfoglalást.) Az állásfoglalásról az elõbb döntött a bizottság. Az idõkorlátozásra való tekintet nélkül, a holnapi napon elküldésre kerül az adatvédelmi biztoshoz a szükséges anyag. (Balogh László: Nem kérek szavazást, köszönöm.) Köszönöm. Lenter képviselõ úr!

DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Köszönöm a szót, elnök úr. Az elsõ felszólalásom során utaltam arra, hogy a jelenleg kialakult helyzetben a gyanú árnyéka erõteljesen, intenzíven rávetítõdött Pintér Sándor belügyminiszter úrra.

Gondolom, a koalíciós képviselõk is egyetértenek azzal, hogy a megnevezett, konkrét négy személy, tehát Pintér Sándor, Szabó Iván, Lezsák Sándor, Zsíros Géza, mint politikusok esetében, a legsúlyosabb erkölcsi és politikai következményekkel Pintér Sándoron van úgymond a gyanú. Ismételten azzal a javaslattal állok elõ, hogy a bizottság a legközelebbi ülésén, az ominózus bizottsági ülés jegyzõkönyvében megfogalmazott vádak tekintetében, hallgassa meg Pintér Sándor belügyminiszter urat. Úgy érzem, ez a meghallgatás tisztázhatja a belügyminiszter szerepét.

Azon metodika kapcsán, miszerint a jegyzõkönyv átkerül a Legfõbb Ügyészségre, véleményem szerint azt mondanák a kormánypárti képviselõk, hogy ez felesleges, hiszen az ügyészség is meg fogja vizsgálni - ez azért nem stimmt, mert az ügyészség most elkezd egy nyomozási folyamatot. Ez a nyomozási folyamat hónapokig, évekig elhúzódhat, s addig tulajdonképpen a gyanú árnyéka egy felelõs kormánytagon rajta van. Az õ helyzetét tisztázandó, pozícióit erõsítendõ mondom, hogy Pintér Sándor urat a legközelebbi bizottsági ülésen hallgassuk meg, hogy neki mi a véleménye errõl az egészrõl, hogy azon cselekmények kapcsán, amelyeket az olajbróker úr, illetve áttételesen az elnök úr megfogalmazott, érdemben védekezzen.

Pintér Sándor belügyminiszter szerepének a tisztázása az esetünkben erkölcsi kötelesség, hogy ezt megtegyük; ugyanakkor az õ esetében politikai kötelezettség, hiszen így, ilyen gyanúval nem lehet valaki belügyminiszter. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Tisztelettel mondom képviselõtársaimnak: ahogy a tanú elmondta, õ volt rendõrfõkapitányként mondta el Pintér Sándorral kapcsolatban az állításait, s én is így beszéltem róla, nem belügyminiszteri minõsítésében.

A másik pedig: talán tartani kellene magunkat ahhoz, hogy a meghallgatások után legyen mód kérdéseket feltenni Pintér Sándornak, mert amíg nem hallgatjuk meg azokat, akik vele kapcsolatban is szólni kívánnak, addig mit fogunk tõle kérdezni? Esetleg igazolni fogja az elhangzottakat? Tessék, képviselõ úr! (Dr. Lentner Csaba: Értelmetlen megszakítani!)

DR. FAZEKAS SÁNDOR (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Elnézést kérek Lentner Csaba képviselõtársamtól, de nekem olyan érzésem van, hogy az elnök úr súlyos ülésvezetési hibákat vétett.

Van indítványom, amely már ismertetésre került, szavazás nélkül. Van ügyrendim, miszerint ez a bizottság hatáskörébe tartozik. Az elnök úr szavazás elõtt ezt úgy minõsítette, hogy nem tartozik a bizottság hatáskörébe az õ nyilatkozata, illetve az azzal kapcsolatos állásfoglalásunk. Már a második témát tárgyaljuk közben, ami nem ehhez tartozik, s ezt még nem zártunk le.

Elnézést kérek, egyetértek azzal, amit Lentner képviselõtársunk felvetett Pintér úr meghallgatásával kapcsolatban. De ha meg lehetne oldani, hogy nagyjából házszabályszerûen és logikailag is következetesen mûködjünk, akkor javaslom, kerüljön szavazásra az a két indítvány, amelyeket már nem ismételek el - négyszer ismételtük el körülbelül. Azt hiszem, akkor ezen túl tudnánk lépni, akár támogatja a bizottság, akár nem. Köszönöm

ELNÖK: Tisztelt Képviselõtársam! Elmondtam a véleményemet: nem kívánom feltenni szavazásra. Ezzel kapcsolatban kérem a válaszát és akkor folytatjuk a témát. De nem történt rá reagálás. (Dr. Fazekas Sándor: Nem kaptam szót, azért!) Tessék! Megadom a szót.

DR. FAZEKAS SÁNDOR (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Javaslom - azt hiszem, eddig már kétszer került elõterjesztésre -, hogy döntsön a bizottság arról, hogy ítéli meg: a hatáskörébe tartozik-e az a téma, amit az elnök úr felvetett, hogy a parlament 20 százaléka érintett-e homályos ügyekben vagy sem. Ezt az olajbizottság elnökeként, ebben a minõségében, az interjúkban mondta az elnök úr - elõször errõl döntsünk, hogy ez a hatáskörünkbe tartozik-e vagy sem.

Utána pedig arról, amit már külön ismertettem, hogy az elnök úr név szerint nevezze meg azokat a képviselõket, akiket szabálytalan ügyletek érintenek. Amennyiben erre nem kerül sor, forduljunk Áder Jánoshoz, az Országgyûlés elnökéhez, hogy tegye meg a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy az Országgyûlés tekintélyét helyreállítsa. Ez a dolog lényege, ez két szavazás. Azt javasom, hogy elsõ és második döntésként ez kerüljön végül is szavazásra, s akkor eldöntöttük, hogy úgy látjuk-e, ahogy az elnök úr, hogy ez a dolog a hatáskörünk vagy sem. Meggyõzõdésem, hogy a hatáskörünk, hiszen a bizottság pontosan az ilyen és ehhez hasonló ügyek kivizsgálására jött létre. Köszönöm.

ELNÖK: Felteszem szavazásra az elsõt. A bizottság a hatáskörébe tartozónak tartja-e az újságban megjelent, szabálytalan ügyletek kifejezéssel jelzett kérdést. Aki a bizottság hatáskörébe kívánja vonni, az kézfelnyújtással jelezze ezt! (Szavazás. -9) Ki tartózkodott? (2)

Akkor felteszem a következõ javaslatot: amennyiben nem nevezem meg a képviselõket, akkor a Ház elnökéhez fordul a bizottság a Ház tekintélyének a helyretétele érdekében. Aki ezt elfogadja, kérem, kézfelnyújtással jelezze! Képviselõ asszony? (Dr. Kóródi Mária: Kimaradok a szavazásból. - Szavazás. -7) Ki tartózkodott? (3) Lentner képviselõ úr!

DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Elõhozakodnék a Pintér-dologgal még egyszer. Elöljáróban annyit, elnök úr, hogy az ön reflexiójának hangvétele, hanghordozása Pintér Sándorral kapcsolatban úgy hiszem, teljesen indokolatlan volt.

Nem maradok abban a tárgykörben, hogy ön Pintér Sándorra mint az ORFK vezetõjére utalt, vagy mint belügyminiszterre. 180

BB 181 (Dr. Lentner Csaba)

Értelemszerûen az ORFK vezetõjére utalt, de ez az ügy szempontjából teljesen közömbös, hiszen idõközben Pintér Sándor belügyminiszter lett. Én tehát ezzel az indítványommal - és zárjuk is rövidre ezt a dolgot - annyit akartam kifejezésre juttatni, hogy a kormány tekintélyének minél gyorsabb helyreállítását, illetve tisztázását szolgálhatja az, ha a belügyminiszter urat meghallgatjuk a legközelebbi ülésünkön.

A másik dolog. Az elõzõ indítványsorban szerepelt az, hogy az országgyûlési képviselõk 10-20 százalékának nyilvánosságrahozatala... Ez a kérdéskör is - errõl szavaztunk, hogy ön ezeket nevezze meg - arról szólt, hogy a képviselõk erkölcsi hitelét ne romboljuk, hanem az, aki a 10 százalékban benne van, nevezõdjön meg, a 90 százalék, aki pedig nincs benne, maradjon ki ebbõl az egészbõl. Itt nem a kormány tagjainak 10-20 százalékáról van szó, hanem akkor név szerint mondom: Pintér Sándorról van szó, és ezáltal áttételesen az egész kormány tekintélyérõl és ennek helyreállításáról. Ezt egy meghallgatás tisztázhatja. Bennem semmiféle indulat nem húzódott, és kérem, hogy ezt ön is teljesen tárgyilagosan kezelje. Köszönöm.

ELNÖK: Erre vonatkozott a javaslatom, hogy a meghallgatások után volna szükség arra; akik konkrétan vele kapcsolatban kívántak meghallgatásra jelentkezni például, hogy milyen kérdést lehessen föltenni a belügyminiszter úrnak. Valahogy ilyen sorrendben javasolnám. Tóth képviselõ úr!

TÓTH KÁROLY (MSZP): Elnök úr, csak azt szeretném mellétenni - ez a bejelentésekhez, nem ehhez a napirendhez tartozik... (Közbeszólások: Ehhez tartozik!) Ha ehhez tartozik, akkor én nem szavazom meg abban az összetételben, amelynél azt mondjuk ki, hogy az a bizottság dolga, hogy úgy hallgasson meg, hogy a kormány tekintélyét helyreállítsa. (Dr. Lentner Csaba: Tisztázza.!) Akkor tisztázza!

Nem tudom, hogy a kormány befeketedett-e, beolajozódott-e ezáltal, de ha beolajozódott, akkor nem hiszem, hogy a bizottság dolga lemosni. A kormánynak van dolga, ha úgy érzi, hogy olajos lett.

A bejelentéseknél támogatom majd, hogy Pintér urat is meghallgassuk, de úgy gondolom, hogy akkor - ezt a bejelentéseknél akartam elmondani - kezdjük úgy, hogy elõbb meghallgatjuk Boross Pétert, a fõnökét, megkérdezzük az akkori motivációkat teljesen más szempontsor alapján - ezt majd a bejelentésnél elmondom -, és meghallgatjuk Pintér urat és mindenki mást.

ELNÖK: Fazekas képviselõ úr!

DR. FAZEKAS SÁNDOR (Fidesz): Nem láttam világosan az elhatárolást a következõ ülés napirendjének összeállítása és a még tárgyalt napirend között, ezért elnézést kérek, ha most az tûnik visszakanyarodásnak, ami pedig logikailag az elõzõ szavazás végére kívánkozik. (Dr. Vastagh Pál elhagyja a termet.)

Én ugyanis azt javaslom, hogy az Áder elnök úr részére készítendõ határozat, amit ez elõbb megszavaztunk, délelõtt 10 óráig kerüljön a birtokába - mivel a nyári szünet elõtt állunk, azt el lehet készíteni -, és a holnapi nap folyamán a házelnök úr, ha szükséges, még intézkedéseket tud tenni, tud errõl tájékozódni. Nem lenne tehát szerencsés, ha egy ilyen dolog, ami a képviselõk nagy részét érinti, valamikor az õszi ülésszak környékén kerülne a kezükbe. Javaslom, hogy errõl szavazzunk. Arról, hogy 10 óráig adjuk át a házelnök úrnak.

ELNÖK: Ha szabadna, reggel 9 órára tennénk módosító indítványt, hogy akkor a kollégáim is jöjjenek be 6 órakor, hogy el tudjuk készíteni. (Közbeszólások.) Elnézést kérek, ez most komolytalanság volt a részemrõl. (Dr. Dorkota Lajos: Mi komolyan vesszük.) Tessék, képviselõ asszony!

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Azt gondolom, hogy a bizottságnak az egy nagyon fontos döntése volt, hogy ezeket az ügyeket bevonta a bizottság hatáskörébe. De éppen ezért az lenne most elsõdlegesen a feladat, hogy tájékozódjunk és nézzük meg, hogy mik azok az információk, bizonyítékok, amelyek alapján az elnök úr ezt a kijelentés tette.

Ugyanis számomra nem látható, hogy a Ház elnöke milyen eljárást tud megindítani ebben a kérdésben. Házszabályilag és alkotmányosan sem látom pillanatnyilag, hogy mit tud tenni az ügy érdekében. Szerintem azzal tettük meg a jó lépést, hogy bevontuk a bizottság hatáskörébe, és itt fog kiderülni, hogy hova tudunk ebben a dologban eljutni.

Ha egyébként ezt követõen ezt a döntést az elnök úr megszegi, akkor lehet a bizottsági elnöki értekezleten ezeket a kérdéseket szóvá tenni, de most nem látom, hogy milyen intézkedést tudna megtenni a Ház elnöke, hol vannak azok a jogi lehetõségek. Lehet, hogy vannak, de akkor erre kérem tisztelt magyarázatukat. Ezért is bizonytalanodtam el az elõbb a szavazásban, mert valójában nincs rá olyan eszköz az én ismereteim szerint, ami ebben jó. Meg kell vizsgálnunk az állítások tartalmát. És azzal, hogy bevontuk a bizottság hatáskörébe, az elnök úr köteles lesz átadni azokat az információkat.

ELNÖK: Köszönöm, képviselõ asszony. Lassan nem is az olajtéma a lényeges, hanem talán a legközelebbi ülést úgy fogjuk kezdeni, hogy én ülök oda, és akkor lehet kérdéseket feltenni. Talán ez is egy megoldás. Tessék, Balogh képviselõ úr!

BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Csak szeretném fölhívni a képviselõ asszony figyelmét, hogy az elõbb egy hárompontos indítvány volt.

Az elsõ pont volt az, hogy ide vonjuk be a 20 százalék ügyét. Úgy szavaztunk, hogy igen. A második indítvány volt az, hogy ha idevonjuk, akkor az elnök úr nevesítse. Az elnök úr nem nevesítette, ezek után lett föltéve a harmadik, hogy amennyiben nem nevesíti, tehát nem óhajtja ezt az ügyet itt, a bizottság elõtt megtárgyalni... - ez nem történt meg, így került harmadik pontként szavazásra az, hogy akkor a bizottság demonstrálja azt a házelnök úrnak, hogy ezt fontosnak és idetartozónak tartja, és kéri, hogy az õ... - nem tudom, milyen lehetõségei vannak a házelnök úrnak, ezt õ jobban tudja. Vagy visszautalja hozzánk, vagy azt mondja, hogy nincs lehetõsége, de ez kerüljön át.

Nem lenne szerencsés, ha ez a nyári szünet után kerülne át, hisz akkor egy súlyos vád, a 20 százalékos vád lebegne egész nyáron a parlament fölött. Ennyi volt a módosító. Semmi más teendõ nincs, mint ezt a határozati javaslatot, amit képviselõtársam megfogalmazott és mi megszavaztunk, egy féloldalas levél kíséretében át kéne juttatni holnap 10 óráig a házelnök úrnak. Õ utána majd eldönti, hogy mit tud csinálni. Ezt az elõterjesztést a bizottság többsége megszavazta. Egyedül abban nem döntöttünk, hogy mikorra kerüljön át. Nem lenne szerencsés, ha ez mondjuk augusztus elején kerülne át, és szeptemberig nem történne ez ügyben semmi. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Én is köszönöm, és mivel döntött a bizottság ebben a kérdésben, holnap 10 óráig eljuttatjuk a házelnök úrnak. Van-e még valakinek az elsõ napirendi ponttal kapcsolatosan mondanivalója? Tessék, Juhász képviselõ úr. (Juhász Ferenc: Semmi, elnök úr. Így jó.)

Áttérünk a 2. napirendi pontra, az egyebek kérdéskörére. Tessék, Juhász alelnök úr!

JUHÁSZ FERENC (MSZP): Elnök úr, csak szerettem volna gyorsítani, mert most már egy kicsit fáradtak vagyunk, és szét is folyik a bizottsági ülés. Gyakorlatilag az egyebek napirendi pont alatt két javaslat fogalmazódott meg meghallgatásra.

Az egyik az elnök úré volt, amely azt mondta, hogy az e hónap 8-án meghallgatott vallomástevõt ismételten hallgassuk meg. A másik pedig Lentner képviselõ úré volt, aki azt mondta, hogy kerítsünk sort a belügyminiszter úr, volt rendõr-fõkapitány úr meghallgatására.

ELNÖK: Elhangzott még Tóth képviselõ úr javaslata, hogy elõtte javasolja Boross Péter meghallgatását. (Juhász Ferenc: Igen, igaz.) Korábban elhangzott javaslat volt meghallgatásra Dunai Imre... (Dr. Fazekas Sándor: Errõl már döntöttünk.) Igen. Döntsünk akkor abban, hogy milyen sorrendben.

Az ügyészségségre való anyagáttétel miatt szükségszerû a vallomást tevõ meghallgatásának folytatása. Én javasolnám az õ meghallgatását. Elõször döntsük el azt, hogy mikor - konszenzusos alapon, természetesen -, hogy mikor óhajtják képviselõtársaim a bizottsági ülést. Kérek javaslatot. (Dr. Kóródi Mária: Jövõ héten hétfõn.) Tessék, Fazekas képviselõ úr!190

191/MM

DR. FAZEKAS SÁNDOR (Fidesz): Többen emlegették a hétfõt. Ha jó a hétfõ, hétfõ 10 óra, ilyesmi? Ha nem jó, legyen a hagyományos idõpont? (Dr. Lentner Csaba: Hétfõ abszolút nem jó.)

ELNÖK: Mivel a bizottság döntött arról, hogy 2 órakor kezdjünk, nem tudom, mennyi vita volt már errõl... (Közbeszólások.) Ja, most már új helyzet van, értem! Addig volt régi helyzet, amíg én javasoltam a 10 órát! Köszönöm szépen. (Közbeszólások: A hétfõi nap...) Ezt is megértem, köszönöm szépen. Akkor hétfõ.

DR. FAZEKAS SÁNDOR (Fidesz): További meghallgatottakat szeretnék javasolni azon túl, hogy Dunai Imre ügyében már döntöttünk. Szerintem logikus, hogy akirõl már döntöttünk, a következõ ülésen õ legyen az elsõ meghallgatott.

Az eldöntött napirendrõl szerintem már nem kell külön szavazni. Egyetértve az elõttem szólókkal, javaslom, hogy Boross Péter, aki belügyminiszter volt és Kuncze Gábor, aki szintén belügyminiszter volt, kerüljenek meghallgatásra. Javaslom, hogy Békesi László pénzügyminiszter is kerüljön meghallgatásra, mivel az Arnold Mihály VPOP-parancsnok által említett idõszakban a halasztott vámfizetés kapcsán volt némi tologatás a hatóságok között; akkor õ volt a pénzügyminiszter és ez az õ mûködését érinti. Köszönöm.

ELNÖK: Tehát akkor hétfõ, 10 óra. Kérdezem képviselõtársaimat, mindenkinek megfelel a hétfõ 10 óra? (Dr. Lentner Csaba: Nem.) Hány órától?

DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Abszolút nem felel meg, mert Pécsre kell menjek, az MTA-nak lesz egy konferenciája, amelyen elõadóként részt veszek.

ELNÖK: Helyettesítéssel ezt meg tudjuk oldani, amennyiben igényli képviselõtársam.

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): A hétfõi meghallgatásra javasol mindenki mindenkit (Közbeszólások.), hogy általában kiket hallgassunk meg? Akkor számtalan ötletet fel lehet sorolni.

Javaslom Kupa Mihály pénzügyminiszter meghallgatását, javaslom Szûcs István államtitkár - Gazdasági Minisztérium, nem tudom, akkor pont mi volt a neve - meghallgatását. Nagyon sok olyan javaslat van, amit meg lehet tenni, de jó lenne, ha nem mennénk bele ötletszerûen ezekbe a kérdésekbe. Például a magam részérõl nem értem kristálytisztán, hogy kiket éppen miért javaslunk meghallgatni, nem látom az összefüggéseket.

Ezért egyébként nem javaslom ezt a tendenciát folytatni a tisztelt bizottsági tagoknak, hogy csak azért, mert valaki miniszter vagy államtitkár volt, s akkor ezt a dolgot lehet még egy kicsit keményíteni, vagy nem is tudom, mit csinálni vele - ezt a gyakorlatot nem javaslom!

Szó volt Dunai úr meghallgatásáról, ez már régebben eldõlt. Azt gondolom, Szûcs államtitkár úr meghallgatása is, mert amikor megszavaztuk, hogy a gazdasági minisztérium vezetése - nem tudom, akkor mi volt pontosan a neve - meghallgatásra kerüljön, ezeket eldöntöttük. Ezt kell sorba venni.

ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Javaslom a következõt. Dunai Imre úr meghallgatása már régen eldõlt, legyen az egyik személy Dunai Imre, a másik pedig Nógrádi Zsolt, akinek a meghallgatását be kell hogy fejezzük - ez a két meghallgatás elegendõ lesz a hétfõi napra.

Aki ezt elfogadja, kérem, kézfelnyújtással hagyjuk jóvá! (Szavazás.) Egyhangú, köszönöm szépen.

DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Már megfogalmaztam, az elnök úr összefoglalta, de Pintér Sándorról még nem szavaztunk. Nyilván õt is majd ezek után, Dunai Imre után meghallgatja a bizottság. Errõl szavazást kérek!

ELNÖK: A bizottság titkársága jegyezte a felvetéseket, ugyanígy elhangzott Boross Péter neve...

DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Errõl szavazzunk, a bizottság erõsítse ezt meg! Konkrétan Pintér Sándort mondtam, ehhez ragaszkodom, hogy szavazzon róla a bizottság, egyetért-e vele.

ELNÖK: Mivel ma úgy döntött a bizottság, hogy elõzetesen, mindig egyeztetve dönti el a következõ meghallgatást, így a nevek elhangzottak. Amikor úgy érzi a bizottság, hogy az elhangzott nevek sorba jönnek, akkor a bizottság megszavazza, hogy azon a héten meghallgatjuk õket. Balogh képviselõ úr! (Dr. Lentner Csaba: Ezzel nem értek egyet.)

BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Miután ilyen jellegû indítvány nem érkezett, csak pontosítom a jegyzõkönyv számára, hogy nem zárt ülésen való meghallgatásról beszélünk, hanem nyilvános ülésen való meghallgatásról. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Tessék, Lentner képviselõ úr!

DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Elhiszem, hogy a titkárság jegyzi az indítványokat, hogy kiket hallgassunk meg, de egyébként nem tartom logikusnak, hogy most Dunai Imrére ugorjunk át. Azt kérem, hogy Pintér Sándor meghallgatása indokoltsága tárgyában a bizottság szavazzon! Hogy ön vagy a titkárság mikor sorolja be Pintér Sándort, nekem nyolc.

ELNÖK: Elfogadom. Felteszem szavazásra a Lentner képviselõtársam által elmondottakat.

Aki elfogadja, hogy Pintér Sándort hallgassa meg a bizottság nem meghatározott idõpontban, azt kérem, kézfelnyújtással erõsítse meg! (Szavazás.) Egyhangú, köszönöm szépen.

Van-e még valakinek külön, szavazásra irányuló javaslata? (Nincs ilyen jelzés.)

Megköszönöm a részvételt, hétfõn 10 órakor találkozunk.

(Az ülés végének idõpontja: 18 óra 56 perc.)

Pallag László
a bizottság elnöke