OVB/4-9/2000.
OVB/4-9/1998-2000.

J e g y z õ k ö n y v

az Országgyûlés

az olajügyek és a szervezett bûnözés között
az esetleges korrupciós ügyek feltárására létrehozott vizsgálóbizottságának

2000. május 15-én (hétfõn) 14 órakor
az Országház fõemelet 61. számú üléstermében
megtartott ülésérõl

Napirendi javaslat:
1. Karancsi Tibor volt rendõrszázados, a Békés Megyei Rendõr-fõkapitányság Szeghalmi Rendõrkapitánysága bûnügyi osztályának volt munkatársa meghallgatása

2. Dr. Karakas Attila volt rendõrszázados, a Békés Megyei Rendõr-fõkapitányság Szeghalmi Rendõrkapitánysága bûnügyi osztályának volt munkatársa meghallgatása

3. Egyebek

(A bizottság az "Egyebek" címû napirendi pontot részben zárt ülés keretében tárgyalta, melyrõl külön jegyzõkönyv készült.)

Elnököl:

Pallag László (FKGP), a bizottság elnöke

Jegyzõkönyvvezetõk:

Vicai Erika, Barna Beáta, Madarász Mária, Árvayné Dani Judit

Az ülés résztvevõi

A bizottság részérõl:

Pallag László (FKGP), a bizottság elnöke

Juhász Ferenc (MSZP), a bizottság alelnöke

Dr. Fazekas Sándor (Fidesz)

Vígh Ilona (Fidesz)

Balogh László (MDF)

Pancza István (FKGP)

Tóth Károly (MSZP)

Dr. Lentner Csaba (MIÉP)

Helyettesítési megbízást adott:

Dr. Dorkota Lajos (Fidesz) dr. Fazekas Sándornak (Fidesz)

Állandó résztvevõk:

Dr. Cserháti Judit, a bizottsági fõosztály helyettes vezetõje

Kissné Andrásik Ilona, a bizottság munkatársa

Meghívottak:

Karancsi Tibor volt rendõrszázados, a Békés Megyei Rendõr-fõkapitányság Szeghalmi Rendõrkapitánysága bûnügyi osztályának volt munkatársa

Dr. Karakas Attila volt rendõrszázados, a Békés Megyei Rendõr-fõkapitányság Szeghalmi Rendõrkapitánysága bûnügyi osztályának volt munkatársa

(A nyílt ülés kezdetének idõpontja: 14 óra 08 perc)

PALLAG LÁSZLÓ (FKGP), a bizottság elnöke - a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Jó napot kívánok, szeretettel köszöntök mindenkit. Megkezdjük a következõ bizottsági ülésünket. A mai napirendi pontok szerint Karancsi Tibor volt rendõrszázados Békés megyébõl és dr. Karakas Attila szintén volt rendõrszázados meghallgatása a mai meghallgatásunk programja. A 3. napirendi pontban az "egyebek" szerepel, javasolom zárt ülés keretében folytatni az értékelõ munkánkat. Kaptunk egy anyagot Tóth Károly képviselõtársunktól, én javasolom ezt az anyagot az "egyebek" napirendi pont alatt megtárgyalni.

A napirendhez van-e valakinek kiegészítenivalója? Tóth képviselõ úr!

TÓTH KÁROLY (MSZP): Elnök Úr! Én az anyagot nem azzal a szándékkal adtam, hogy a mai nap a bejelentések között zárt ülésen tárgyaljunk róla. Ezt az anyagot elõször megírtam magamnak saját összegzésre, majd meghallgattam a Vasárnapi Újság címû nagyon értékes mûsort, ahol olyan újabb döbbenetet tapasztaltam, hogy állítólag mi minden dokumentum jutott a tudomásunkra, ami nem jutott a tudomásunkra, hogy úgy döntöttem, hogy "Félúton" címmel az eddigi tanulságokat leírom és átadom a bizottság tagjai részére azzal a szándékkal, hogy ez egy leendõ zárójelentés alapja lehet.

Nem akarom sürgetni a zárójelentés elkészítését, csak szerettem volna ezzel is tényszerûvé tenni, és azért írtam rá, hogy szigorúan nyilvános, hogy senki sehol ne állítson többet, hogy bebizonyosodott, mint amennyi bebizonyosodott. Higgye el, hogy nem vagyok elfogult bizonyos személyekkel szemben, egyikkel szemben meg biztos nem, ezt néhány parlamenti interpellációm és kérdésem talán érintette elnök úr, de ennek ellenére tudomásul kell vegyünk mindannyian, hogy nem voltak olyan dokumentumok, mint amelyek a Vasárnapi Újságban elhangzottak. Ez a momentum döntött, gyõzött meg arról, hogy a 12-én megírt anyagot ma kiosszam képviselõtársaimnak. Tehát a mûsor elõtt írtam meg, de úgy gondoltam, ne a saját példám legyen, hanem a bizottság rendelkezésére álljon.

Azt gondolom, akkor kellene tárgyalni róla, amikor a bizottság úgy dönt, hogy nekifog a zárójelentés készítésének. Úgy gondolom, minden esélyt és minden információt a bizottság eddig megkapott, amely alapján el lehetne kezdeni ezt a munkát.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Megköszönöm a kiegészítést. Aki a Szeszák volt debreceni fõügyész által átadott anyagot meg óhajtotta tekinteni, az már másnap megtekinthette a bizottság titkárságán, rendelkezésére állt bárkinek. Szerintem tartalmaz olyan anyagot, amely alátámasztotta az általa elmondottakat.

Balogh képviselõ úrnak adom meg a szót.

BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Én azt javasolom, hogy miután én is azok közé tartoztam, akik kezdeményeztük annak idején, hogy nyilvánosak legyenek az ülések, hogy nekem nincs témám az "egyebek"-nél, de az "egyebek"-nél olyan gyakorlatot kövessünk, amelynek az lenne az értelme, hogy lenne egy olyan része, ami nyilvános, mert elõfordulhatnak olyanok is. Ha az "egyebek"-nél elérkezünk olyan témához, ahol bárki azt mondja, hogy ezt a témát zárt ülésen folytassuk, akkor rendeljük el zárt ülést. Tehát én elviekben így értenék egyet, hisz emlékezzünk vissza, egy héttel ezelõtt, amikor hasonló módon történtek az ügyek, akkor is volt olyan, hogy olyan ügyekrõl is beszéltünk az egyebeknél zárt ülésen, amelyekrõl a teljes nyilvánosság elõtt is lehetett volna.

Tehát a jövõt illetõen is azt szeretném javasolni, hogy amikor eljutottunk az "egyebek"-hez, annak legyen egy nyilvános része, és legyen nyilván indokolt formában egy zárt része.

ELNÖK: Köszönöm a kiegészítést. Az "egyebek" napirendi pontban a következõ bizottsági ülés meghallgatására vonatkozó tárgyalást javasolom zárt ülésen megtárgyalni. A kiegészítésnek megfelelõen, ahogy képviselõtársaim elmondták, annak megfelelõen megtartjuk az "egyebek" egyik részét nyilvánosan, a másik részét pedig zárt ülésen.

Aki elfogadja így a mai napirendi pontokat, kérem, kézfelnyújtással jelezze! (Szavazás.) Köszönöm, egyhangúlag elfogadtuk.

Akkor folytatjuk a meghallgatásokat. Felkérem Karancsi Tibor volt rendõrszázadost, a Szeghalmi Rendõrkapitányság bûnügyi osztályának volt munkatársát, hogy tájékoztatóját adja elõ.

KARANCSI TIBOR volt rendõrszázados, a Békés Megyei Rendõr-fõkapitányság Szeghalmi Rendõrkapitánysága bûnügyi osztályának volt munkatársa: Köszönöm, elnök úr. Tisztelettel köszöntöm a parlamenti bizottságot, a hölgyeket és az urakat. Hadd szabadjon egy rövid bevezetõt mondanom a meghallgatásom elején azzal kapcsolatban, hogy hogyan gyûrûztek idáig az életem eseményei, hogy itt ülhetek önök között életem talán legnívósabb eddigi fórumán, ha nem a legnívósabban.

Kérem szépen, 1993 októberétõl teljesítettem szolgálatot a Szeghalmi Rendõrkapitányságon, elõbb mint fõnyomozó, majd a felderítõ apparátus vezetõjeként. '93 után, tehát elég hamar képbe kellett jönnöm azt illetõen, hogy a kapitányság bûnügyi mûködési területén különbözõ úgynevezett vállalkozó jogállású személyek olajszõkítéssel foglalkoznak, illegális olajkereskedelmet bonyolítanak, és ebbõl mérhetetlenül nagy haszonra tesznek szert. Ennek látható jelei voltak, ami a közvéleményt rendkívüli módon irritálta.

Egészen 1995 elejéig, májusáig konkrét adatgyûjtést végeztem, végeztünk munkatársaimmal, kollégáimmal, mígnem egy állampolgári bejelentés kapcsán az elsõ tényleges nyomozási cselekmény megtétele lehetõvé vált. Ez az az ominózus, önök által fõleg jól ismert, több alkalommal publikált 1995. május 25-ei, a Szeghalmi Rendõrkapitányság mûködési területéhez tartozó Füzesgyarmat nagyközség határában egy rendkívül eldugott helyen, az úgynevezett Macskási-telepen történt tettenérés volt. Az ominózus napon én több munkatársammal megjelentem Füzesgyarmaton, ahol várt a bejelentõ, és közölte velem, velünk, hogy az elõzõ nap éjszakáján 23 óra körüli idõben 10 tartályvagonnyi olaj érkezett az ominózus telep egy szál pár ipari vágányára, és annak a lefejtését nyomban megkezdték, folyamatosan mozognak a tartálykamionok, szállítják el a ciszternákba fölszivattyúzott, majd onnan tartálykocsikba már adalékoltan átalakított anyagot. Egyértelmû volt a számunkra, hogy ennek a ténynek a valóságtartalma nem kétséges, azt is tudtuk, hogy bûncselekményi kategóriával állunk szemben, ezért az általam vezetett rendõri erõvel én megjelentem a helyszínen.

A helyszínen több tartályautót értünk tetten, volt, amely már feltöltött, útrakész állapotban volt, voltak, amelyek feltöltése akkor volt folyamatban, és a telepen az önök elõtt is ismert helyiségben, amit többször bejátszottak különbözõ elektronikus médiákban, egy szivattyúház fölötti, irodaként funkcionáló helyiségben több személyt tetten értünk. Ezek az emberek elmondták, hogy õk a Full Marker, az akkori Full Marker nevû kft. beosztottai, és az azzal kapcsolatos kérdésemre, hogy éppen mi ez a tevékenység, ami folyik, elmondták, hogy áttárolási mûveleteket végeznek tartályvagonokból közúti tengelyre, nevezetesen tartálykamionokba. A vagonokról tudni kell, hogy ez a 10 tartályvagon egyenként olyan 76-80-90 ezer liter befogadóképességû volt, ezek tartalmát 20-30 ezer liter befogadóképességû tartálykamionokba fejtették át.

Az áttárolás fogalomkörébe az tartozik, ha a tartályvagonból egyenesen a szállítójármûbe fejtik át azonos összetételû anyagot. Nem ez történt, a tartályvagonokban odaérkezett anyagot több százezer literes ciszternákba szivattyúzták át erre kialakult koreográfia szerint, ott adalékolták, és onnan került tartálykamionokba, és indult el hosszú útjára az ország különbözõ szegleteibe. Hangsúlyozom, szegleteibe, tehát a Dunántúlra is és különbözõ helyekre, ezzel a legdrágább, legköltségesebb fuvarozási módszerrel.

A tettenéréskor fellelhetõk voltak az iroda asztalain dokumentumok, amelyek arról tanúskodtak - ezek rotring ceruzával írott dokumentumok voltak, tehát nem biztos, hogy végleges adatokat tartalmaztak, vagy módosítható adatokat tartalmaztak, 52 és 57 forint emlékezetem szerint, annyi volt a kibocsátott elszállított anyag literenkénti ára. Nem volt kétségünk afelõl, hogy bûncselekmény elkövetését értük tetten, ezért az általam vezetett rendõri erõt a helyszínen hagyva, mobiltelefon híján, más kapcsolatunk nem lévén az URH-rádión kívül, bementem a füzesgyarmati KMB-irodára, és onnan felhívtam a közvetlen elöljárómat, a bûnügyi osztály vezetõjét, akivel közöltem ezt a tényt, tehát a tettenérés tényét.

10

cai 11 (Karancsi Tibor)

Még soha nem tapasztalt módon, arrogáns formában kérdõre vonta, hogy egyáltalán mit keresek Füzesgyarmaton, és hogy ehhez nekünk semmi közünk, majd a Vám- és Pénzügyõrség Békés Megyei Nyomozó Hivatalának - mint hatáskörrel rendelkezõ szervnek - a kiérkezése után lehet intézkedni, illetve õk majd lefolytatják az intézkedést, nekünk ehhez semmi közünk. Az elméleti vita abban csúcsosodott ki, amikor közöltem vele, hogy akár a Katonai Ügyészség hatáskörébe tartozó bûncselekmény tettenérésekor is köteles vagyok az elsõdleges, jogi nyelvezettel élve halaszthatatlan nyomozási cselekményeket foganatosítani. Hangsúlyozom, hogy nem meg lehet lépnem, hanem meg kell lépnem.

Abban maradtunk, hogy õ felveszi a kapcsolatot a dr. Klavács Antal pénzügyõrnagy úr vezette Békés Megyei Ügyészségi Nyomozó Hivatallal, és utána az egyeztetés eredményérõl engem értesít. Körülbelül tíz percet várakoztam ott, amikor a parancsnokom azt közölte vele, hogy Klavács úrék elindultak, máris úton vannak, és kifejezett kérésük, hogy az õ hatáskörükbe tartozó intézkedésbe semmilyen szinten ne folyjak bele. Békéscsabától Füzesgyarmatig körülbelül fél óra az út, és belátható volt, hogy ennyi idõ alatt úgysem lehet eltüntetni tíz tartályvagont nyom nélkül. Elhittem ezt az egyeztetést mint tényt. Azt mondta, hogy csak a vám- és pénzügyõr nyomozók kérésére az intézkedésük biztosítása végett jelenhetünk meg a rendõri erõvel, akiket én a telefonbeszélgetés befejezése után rendeljek vissza a KMB-irodára, és ott várjuk az esetleges igénybevételünket. Arra még nem tértem ki, hogy mindaz, amit eddig elmondtam, a fél 9-tõl fél 10-ig terjedõ délelõtti idõintervallumban történt.

Én nem láttam okot arra, hogy a közvetlen parancsnokom szavában kételkedjek. Arra sem láttam okot, hogy a Vám- és Pénzügyõrség vezetõjének a kérését megkérdõjelezzem. Bevonultunk a KMB-irodára, és egészen 15 óra 30 percig ott tartózkodtunk. Tizenöt óra 30 perckor lejárt a szolgálati idõnk. Hölgyeim és uraim, eddig az idõpontig rádión, a KMB telefonján, mindenfajta formában megpróbáltam elérni a bûnügyi osztály vezetõjét, a kapitányság vezetõjét, az akkor éppen egy hete ügyeletes parancsnoki teendõket ellátó, azóta már inaktív közrendvédelmi osztályvezetõt, de az ügyelet csak annyit közölt velem, velünk, hogy körülbelül fél 10 után mindenki kocsiba ugrott, mindenki eltûnt, és nem tudják, hogy azóta hol vannak. Egy biztos: a helyszínre nem jöttek ki, holott az ügyeletes parancsnoknak és a bûnügyi osztály vezetõjének egy ilyen kaliberû tettenérés helyszínén illik és kell megjelenniük.

Tizenöt óra 30 perc utáni idõben kaptam egy értesítést a bûnügyi osztály vezetõjétõl, hogy azonnal vonuljak az embereimmel a Macskási-telepre, mert ez egy akkora fogás, és akkora intézkedési vonzata van, hogy adjuk meg a szükséges támogatást Klavács úréknak. Ki is mentünk. Egyetlenegy veszteglõ kamiont találtunk a telephelyen. A tíz tartályvagonnak hûlt helye volt, a telep homokkal fel volt szórva. Hangsúlyozom, hogy a veszteglõ kamionon kívül még egy úriembert találtunk ott a teljesen patyolatra kiürített felsõ irodahelyiségben, aki a kft. mûveletet irányító megbízottjának vallotta magát. Arra a kérdésünkre, hogy hol vannak a tartályvagonok, hol vannak az iratok, amelyeket korábban volt alkalmunk megtekinteni - lefoglalni már nem -, széttárta a karját, és egyszerûen nem is válaszolt. A vám- és pénzügyõrök nem voltak a telepen.

Az egyetlen dolog, amit tehettem, hogy azt az egy ott veszteglõ kamiont még visszatartattam a kollegáimmal, majd a vasútállomásra vezetett az utam, ahol a vasúti szolgálattevõtõl megtudhattam azt, hogy körülbelül 13-14 óra közötti idõben ezt a tíz, már kiürített, leürített, a tartalmától megfosztott tartályvagont - szakszóval élve - feladták, tehát kitolták a Mol Rt. iparvágányára, és a közlés szerint valószínûleg már úton van.

Kérem, én megkülönböztetõ jelzéseket használó gépkocsiba ültem, és a Mol iparvágányához vezetett az utam, ahol már elindult, mozgásban volt a szerelvény, amit csak úgy tudtam feltartóztatni, hogy egy kis ipari vasúti átjáróban elõtte megállva, jelzéseket mûködtetve a gépkocsit a vasúti átjáróban hagytam, és egyértelmû ráutaló kézmozdulatokkal megállásra kényszerítettem a vontatógépet. Tíz perccel ezután érkezett a helyszínre a dr. Klavács úr vezette négy vagy öt fõs vám- és pénzügyõr nyomozói alakulat, amely az azzal kapcsolatos kérdésemre, hogy fél 10 óta még csak most értek ide, azt válaszolták, hogy nincs egy órája, hogy õket értesítették errõl az ominózus fogásról.

Hangsúlyozom, hogy 780-810 ezer liter egyéb olajról beszélek, amibõl mi körülbelül 60 ezer litert tudtunk biztosítani, ugyanis még az intézkedésre kivonuláskor is elhagyta egy kamion Füzesgyarmat területét, amit a rádión történt értesítésemet és utasításomat követõen a szeghalmi járõrök még Szeghalom város területén tudtak blokkolni és a rendõrkapitányság elé beterelni. Ebbõl a horribilis mennyiségû olajból a késedelem miatt ezt a két tartálykamiont volt lehetséges biztosítani, 60-70 ezer litert.

Hangsúlyozni szeretném azt is, hogy mint említettem, az intézkedésig, illetve az elsõ tettenéréstõl egyetlen parancsnok sem volt elérhetõ, egyikük sem jelent meg a bûncselekmény, a tettenérés helyszínén. Azonban amikor a vámnyomozókkal, kezdve az iparvágányon tetten ért tíz tartályvagonból mintabiztosításon át a telepre kimenve a veszteglõ tartálykamionból mintát véve, a ciszternákból mintát véve este tíz óra magasságában értünk a Szeghalmi Rendõrkapitányságnál veszteglõ kamionhoz mintavételre - megjegyzem, hogy a három minta sem volt egyforma, tehát egyértelmû volt, hogy ezek kevert, adalékolt anyagok voltak -, az utolsó minta biztosítása után az akkori, már ugyancsak exrendõr beosztottammal a bûnügyi osztály vezetõjének a lakására mentünk éjszaka, és nyíltan, egyenesen megkérdeztük, hogy tudja-e, hogy ma körülbelül hány bûncselekményt követett el. Erre õ szinte remegõ hangon, könyörögve azt mondta, hogy gyerekek, ebbe nem kellett volna belefolyni, értsük meg - idézem szó szerint -, hogy széllel szemben nem lehet, álljunk be a sorba, õ ezt már hat évvel ezelõtt megtette. Ekkor írtunk '95-öt. Mondtuk neki, hogy mi ezt leírjuk jelentésbe. Ott voltak a vámnyomozók, elmondták, hogy õket nem értesítette, engem pedig megtévesztett. Én az õ utasítását végrehajtva ma is úgy érzem, hogy kénytelen-kelletlen mulasztottam. Ennek ellenére neki látszólag nyugodt volt a lelkiismerete.

Ettõl a naptól kezdõdõen - mondhatom, hogy durván e naphoz tudom kötni -, de a jövõ hónaptól kezdõdõen sorozatban és igen nagy számban, 13 esetben indítottak ellenem különbözõ szabálysértési, fegyelmi és büntetõeljárásokat azzal a nem titkolt szándékkal, hogy idegileg megterheljenek, ellehetetlenítsenek, emberi és szakmai mivoltomban megakadályozzanak. Ezekbõl az ügyekbõl - ismerik az anyagból - szinte kivétel nélkül, egy-két dologtól eltekintve pedig speciális koreográfia szerint szépen felépített eljárások voltak. Sikerült úgymond száraz lábbal kijönnöm, és ilyen leterheltség mellett Békés megyében a bûnügyileg a legrosszabb esetben a második helyén álló felderítõ apparátust mûködtetni, irányítani és dolgozni.

A konfliktushelyzetek, illetve a nem is titkolt összefonódások és a közvélemény által ismert, tudott összefonódások a szeszgyártással, a szeszkereskedelemmel és az olajszõkítéssel foglalkozó emberek és a rendõri vezetõk között annyira egyértelmûek voltak, és annyira nyíltan történtek, mintha a lehetõ legszabályosabb kapcsolatot ápolnák egymással.

20

da 21 (Karancsi)

Én többször kifejeztem rosszallásomat az érintett vezetõk irányába, és konkrétan a bûnügyi osztályvezetõ irányába is, azonban csak újabb eljárások tudatták velem azt, hogy süket fülekre találtam. 1997. augusztus 27-én úgy éreztem, hogy betelt a pohár, mert addig hiába kértem kihallgatást az akkori országos rendõrfõkapitánytól, a néhai Forgács vezérõrnagy úrtól - most már tudom, hogy el sem érkezett kezeihez az én szolgálati jegyem -, mintegy két hónapos folyamatos érdeklõdés után közölte velem a kapitányom szóban, hogy üzenete van számomra, miszerint Forgács úr nem kíván fogadni, ugyanis a mondanivalómnak nincs releváns tartalma. Hogy ezt honnan tudták, vagy egyáltalán mi indokolta ezt a kijelentést, csak találgatni tudnám.

Különbözõ jogorvoslati próbálkozásaim voltak, 3 éven keresztül folyamatosan kértem kihallgatást az akkori Békés megyei rendõrfõkapitánytól, Gál László akkor még ezredes, késõbb dandártábornok úrtól, teendõi nyilván nem tették lehetõvé, hogy engem meghallgasson három éven keresztül.

Ennyi kudarc, ennyi sikertelen próbálkozás után és egy újabb hivatali bûnpártolásgyanús közbenjárás tudomásomra jutása után 1997. augusztus 27-én megírtam a büntetõfeljelentést a Szeghalmi Rendõrkapitányság három vezetõ beosztású rendõre, köztük a kapitányságvezetõ ellen, azonban ezt a jelentést lemezen tartva, hét vége lévén, hétfõn vagy kedden szándékoztam eljuttatni a Katonai Fõügyészségre. Azonban erre nem került sor, mert 1997. augusztus 31-én barbár vascsöves támadás áldozata lettem, és mondhatom, hogy csodával határos körülmények között maradtam életben.

Ez a feljelentés továbbra is a birtokomban maradt, majd hosszú betegségembõl felépülésem közben 1998-ban egy magasabb beosztás betöltésére kaptam ajánlatot, amelynek kapcsán át kellett esnem egy egynapos IQ- és egynapos pszichológiateszten. Ez az ajánlat konspiráltan volt kezelve, lévén még táppénzen is voltam, másrészt kerülendõ az esetleges vezetõi betartásokat, egészen augusztusig, illetve szeptemberig konspiráltan kezeltük ezt a kérdést az ajánlattevõ szolgálati hellyel. Közben olyan információk birtokába jutottam(tunk), hogy bojkottálni fogják a munkába állásomat, tekintet nélkül arra, hogy a BM orvosi vizsgálata egyértelmûen megállapította, hogy szolgálatképes vagyok, munkaképes vagyok. Ezt elodázták és közben olyan információkat szivárogtattak ki, hogy - idézem szó szerint - hülyévé lesznek nyilvánítva.

Én ezt nem hittem el. Amikor munkába álltam, akkor szóban errõl jelentést tettem, sõt, utána utasításra le is írtam ezt a körülményt, ami egyébként a kapitányságvezetõ gépkocsivezetõjétõl származott, aki belátható, hogy az egyik legjobban értesült ember kellett hogy legyen. Szeptember 21-én álltam munkába, és ezt megelõzõen már szeptember 10-én készítettek rólam egy minõsítést. Akik ismerik a Hszt.-t, tudják, hogy a hivatásos szolgálati törvényben van ilyen fogalom, hogy minõsítés, ebben szakmai, emberi, erkölcsi kategóriák szerint minõsítik a minõsítettet, és ez teljesen helyénvaló dolog. Azonban 1998. szeptember 11-én, tehát egy nappal ezután készült rólam egy jellemzés, hangsúlyozom, jellemzés, amit viszont nem ismer a Hszt., a hivatásos szolgálati törvény, ami egy ajánlólevéllé nõtte ki magát, ugyanis október elsõ napjaiban közölte velem a kapitányságvezetõ két azóta már menesztett rendõrtiszttõl közrefogott státusomban, hogy elrendelte a pszichológus szakértõi vizsgálatomat. Kérdésemre válaszolva annyit mondott el, hogy az utóbbi idõben, az utóbbi években annyi szabálysértési, fegyelmi és büntetõeljárás indult ellenem - pontosan annyi, amennyit õ kezdeményezett -, hogy ez megkérdõjelezi az õ álláspontja szerint az én pszichikai alkalmasságomat.

Ez volt az az idõpont, amikor úgy láttam, hogy nincs értelme tovább konspirálni a korábban elvégzett hasonló vizsgálat tényével kapcsolatban, és beszámoltam errõl. Õ azt mondta, hogy õt ez nem érdekli, a kapitányságvezetõ mondta, ez az utasítása, hajtsam végre, különben eljárást indít ellenem parancs iránti engedetlenség miatt is. Aki volt katona, vagy élt, dolgozott ilyen szigorú hierarchikus viszonyban, ahol ennyire behatárolt az alá-fölérendeltség mint olyan, itt egyszerûen nincs más megoldás, mert ha valakit utasítanak valamire és azt nem hajtja végre, bûncselekményt követ el. Tehát ez nem volt mentség.

Megjelentem ezen az ominózus vizsgálaton, ahova - mint késõbb megtudtam - eljuttatták ezt az ominózus jellemzést. Kérem szépen, ebben olyan dolgok vannak leírva, taxatíve fel vannak sorolva a terhemre rótt szabálysértési és egyéb - ahogy önök is tapasztalhatták - cselekmények, tekintet nélkül arra, hogy megszüntetéssel, megtagadással, felmentéssel vagy bármilyen módon került befejezésre, és a felsorolást megelõzõen le van írva, hogy Karancsi magát az igazság bajnokának tartja, mindenkiben a rosszat keresi. És a végén egy állásfoglalás, hogy a fenti felsorolásból is kiderül, hogy sorozatban sértem meg a normákat, vezetõimmel szembehelyezkedek és pszichés alapon szerinte alkalmatlan vagyok rendõri szolgálatra.

Kérem szépen, ilyen ajánlólevéllel jelentem meg a BM Kórház szakpszichológusánál, aki készített rólam egy szakvéleményt, amelynek van pikantériája, és ezt azért próbálom tömören is, de részletekre rávilágítva elõadni, mert releváns dolog megítélésem szerint. Ezt a szakvéleményt 1998. október 20-án készítették, és a testülettõl tavaly szeptember 16-án történt elbocsátásomkor láthattam elõször többszöri kifejezett, írásba foglalt kérelmem ellenére. Tudott dolog, hogy az embernek az egészségi állapotához fûzõdõ információk a legkonspiráltabban kezelendõ, legbensõbb dolgai, ennek ellenére számomra nem tették lehetõvé, hogy én ezt megismerjem. Szeptember 16-án megtudtam az okát is, hogy miért, mert a várakozással, illetve az ajánlólevél sugallatával ellentétben ebben a szakvéleményben is a korábbihoz hasonlóan leírták, hogy teljesen rendben vagyok pszichésen, nem akarok belõle szó szerint idézni, de jó kvalitásokkal jellemeztek, nem akarok errõl bõvebben beszélni, de a rendõrorvosi hivatal vezetõi által is kinyilvánítottan nagyon pozitív képet festettek a pszichés állapotomról. Nyilván ez volt az oka annak, hogy nem mutatták meg közel egy évig.

A mai napon nem tudom, hogy a bizottság tisztelt tagjai megkapták-e az elnök úr által kibocsátott 43 oldalas anyagot, amit csak ma volt alkalmam az elnök úr részére is prezentálni, ez is egy adalék az önök munkájához, és minden bizonnyal segíteni fogja az önök munkáját a tekintetben, hogy megláthassák, kialakíthassák álláspontjukat azt illetõen, hogy milyen intézkedések, milyen - úgymond - állami garanciák és referenciák tették lehetõvé azt, hogy az olajszõkítõk, illetve az ezzel a tevékenységgel foglalkozók mérhetetlen nagy hátrányt okozzanak a gazdaságnak. Ugyanis ez az anyag, ha most betekintenek, arról szól - csak dióhéjban, mert önök megkapták, megkapják és nem kívánom én ezt kommentálni -, hogy 1996-ban ezzel az anyaggal, így ahogy van, kompletten, végeztek piackutatást az általam megbuktatott Full Marker, a késõbbi jogutódja, a Gardefort és társai mint egy referenciaanyaggal, amely arról tanúskodik, hogy ez a termék, amit õk forgalmaznak, kérem szépen szabványos mûszerolaj felhasználásával készült, adóval nem terhelt, jövedéki terméknek nem minõsül, úgyhogy ezt kútfejrõl lehet mérni, kérem szépen, a behozatalán, a tárolásán, az értékesítésén semmilyen költség nem keletkezik, nem kell utána semmit fizetni. Hivatalos jogász szakvélemények árulkodnak arról, hogy semmilyen büntetõjogi kategóriába nem ütközik, és nem merít ki semmilyen törvényi tényállást - hangsúlyozom - ennek a tárolása, a forgalmazása és az ezzel való bármilyen ügylet. Ebben szakvélemény van arról is, amelyben azt állapítják meg a Miskolci Egyetem fizika és kémia tanszékén, hogy ha lehet, még jobb minõségû, mint a D2-es dízel hajtóanyagként ismert dízel hajtóanyag, magyarul gázolaj.

Kérem szépen, ennek a végén van olyan, hogy gazdálkodó szervek, amelyek már tapasztalt felhasználók voltak - tsz-ek, kft.-k -, és nyilatkoznak ugyanolyan formanyomtatványon, ilyen fénymásolt anyagon, hogy a Gardefort Kft. által szállított mûszerolaj - sok ITJ-számmal - felhasználása során semmiféle problémánk nem volt, az jól használható fûtésre, valamint gépjármû-üzemanyagként is, a gépeinkben, berendezéseinkben károsodást, teljesítménycsökkenést nem észleltünk. Dátum és aláírás a jogi személy vezetõje által.

Ehhez képest olyan információkkal tudok szolgálni önöknek, hogy tudok olyan gazdálkodó szervrõl, ahol roskadoznak a polcok a több milliós gépek adagolóitól, amelyeket ez az anyag tett tönkre, tett használhatatlanná. Ezt az anyagot én - elnézést a pontatlanságért - '96 õszén, vagy legkésõbb '97 elején személyesen prezentáltam, hoztam fel a Miniszterelnöki Hivatalba és adtam át egy tisztségviselõnek, némi kommentárral, olyan kiegészítéssel, hogy kik is ezek az úriemberek, kiknek milyen kapcsolatai vannak. Éppen ennél a tartalomnál fogva olyan információim vannak, hogy a Belügyminisztérium rendvédelmi szerveihez továbbították többek között ezt is és az általam tett jelentést is. Errõl bõvebb információval nem rendelkezem, ezzel kapcsolatos kérdést megválaszolni nem tudok.

Amennyiben az eddig elmondottakkal kapcsolatban kérdésük van, akkor tisztelettel veszem, és ugyancsak tisztelettel megválaszolom.

ELNÖK: Köszönjük az eddigi tájékoztatást. A balesettel kapcsolatosan kérek én személy szerint egy bõvebb ismertetést, hogy milyen körülmények között hogyan zajlott, és mik voltak a következményei. Hasonló vascsöves haláleset Telekgerendáson is történt olyan emberrel szemben, aki belehalt a sérüléseibe, akinek a kezét és a lábát összetörték, a fejét szétverték úgy, hogy fel sem lehetett ismerni. Rendkívül nagy a hasonlóság a Karancsi Tiborral szemben elkövetett ténykedéshez. Kérem, hogy errõl egy kicsit bõvebben beszéljen.

KARANCSI TIBOR volt rendõrszázados, a Békés Megyei Rendõr-fõkapitányság Szeghalmi Rendõrkapitánysága bûnügyi osztályának volt munkatársa: Elnök Úr! A mondandómban szerepelt, hogy 1997. augusztus 27-én büntetõfeljelentést tettem három vezetõ ellen. Ennek a tényérõl kizárólag a bûnügyi osztály vezetõje és az egyik legközvetlenebb munkatársam tudott. A bûnügyi osztály vezetõjét tájékoztattam arról, hogy én ezt a büntetõfeljelentést megírtam. Három vagy négy nappal ezután következett be az én bántalmazásom.

Szolnok megyébõl hazafelé tartva Püspökladányban egy nagyon kulturált, nagyon nívós helyen álltunk meg kávét és üdítõt inni, amikor minden átmenet nélkül megjelent három úriember, akik - nem tudok szebb kifejezést használni - belém kötöttek, inzultáltak anélkül, hogy gondoltam volna, hogy õk tudják, hogy én ki vagyok. Én az esetleges konfliktust tovább bonyolítandó, felfedtem a rendõri kilétemet, mire az egyik elkövetõ kiküldte a társát - három férfi és egy nõ volt -, hogy hozza be a cuccot - ilyen egyszerû kiszólással. Az illetõ behozott három darab 120 centis háromnegyedes vascsövet, és minden átmenet nélkül rámrontottak ezekkel a csövekkel. Annyi idõm volt, hogy az önvédelmi fegyveremet az autóstáskámból ki tudtam ragadni és azzal védekezni, de anélkül, hogy csõre lett volna töltve, mert semmire nem volt idõm. Két támadómat átmenetileg sikerült úgymond harcképtelenné tenni. Mivel a rendõri kilétemet felfedtem, és az intézkedést megkezdtem, az idõközben szökni próbáló harmadik elkövetõ után mentem. Az elsõ ütés az ajtón való kilépéskor ért.

Figyelmeztetõ lövést adtam le a fegyverembõl, amire a két átmenetileg ártalmatlanná tett úriember is kirohant, és mintegy 3-4 méterrõl három vascsõvel rámrohanva csak annyi idõt hagytak számomra, hogy két újabb figyelmeztetõ lövést adjak le, amire - állítom - bárki megállt volna, ha valaki tudja azt, hogy mekkora pszichikai hatást gyakorol egy egyméteres torkolattûz és az azzal párosuló lövési hang. Nem ez történt. Egy ütéstõl elvesztettem az eszméletemet, és ezt követõen testszerte ütöttek, ahol értek. Nagyon súlyos, életveszélyes sérüléseket szenvedtem el, és tizenhárom látható és mûtétet igénylõ sérülést kaptam. A maxillám leszakadt, és több órás mûtétekkel, több egymás utáni mûtéttel hoztak olyan állapotba, amit most mutatok.

Tény és igaz az elnök úr gyanakvása. Ismerem azt a történetet a sajtóból. Arról is tudok, hogy aki eddig olajba "belenyúlt" akár kívülrõl, akár belsõ ember volt közöttük, azt általában ilyen vasas balesetek érték, vascsöves támadások. Azt viszont hangsúlyozni szeretném, hogy az én ügyemben erre nem terjedt ki a vizsgálat. Nem elemezték mélységében az okát annak a mesterségesen gerjesztett konfliktusszituációnak, aminek a végkifejlete az elkövetõk megérkezése után 25 másodperccel az én rommá tört eszméletlen állapotom volt.

Hangsúlyozom, hogy a Legfelsõbb Bíróságon a jogerõs ítélet megszületésekor sem tértek ki erre. Én konkrétan hangsúlyoztam korábban minden nyilatkozatomban, hogy én nem állítok olyat, hogy ezeket az embereket mint verõembereket rámküldték azért, mert tudomással bírtak arról, hogy augusztus 27-én én a büntetõfeljelentést megírtam, és bár nem postáztam el, még floppyn volt, és hogy ez lenne az összefüggés a kettõ között.

Kétségtelen, mások számára is elgondolkodtató, hogy ennyi véletlen egybeesés egy kicsit furcsa. Ha még hozzávesszük azt, hogy a felépülésem utáni akadálygördítések - például ez a pszichológiai vizsgálat, az ezzel kapcsolatos elõzetes híresztelések, egyebek - egyértelmûen arra mutattak, hogy nemkívánatos személy vagyok a státuszomban annak ellenére, amit hangsúlyoztam is, hogy a megye legrosszabb esetben második, vagy harmadik helyen álló eredményességû felderítõ apparátusát vezettem. Ez a számarány sajnos most 10-17 százalékra csúszott le. Ugyanezen a ponton tartott, amikor egy évig kényszerszabadságon, táppénzen voltam, de december végére már megint fenn voltunk 56-58 százalékon.

Azt is meg kell mondanom önöknek nagy tisztelettel, hogy az én esetem nem egyedi, a szeghalmi kapitányságon sem egyedi. Onnan többen eltávoztak más kapitányságokra, voltak, akik leszereltek, voltak, akik a Dunántúlra mentek el azzal a kimondott okkal, hogy ezzel a vezetõ apparátussal õk nem tudnak, és nem is akarnak együtt dolgozni. 40

da 41 (Karancsi)

A hivatásukat szerették, ez a hivatás egy életforma, és higgyék el, hogy többen voltak olyanok, és mi voltunk többen szerintem, akik tudtuk, hogy mire esküdtünk fel, és ezzel kapcsolatban szeretnék rámutatni arra, hogy én nemcsak arra esküdtem föl, hogy a betörõt, a rablót, meg ahogy mondani szokták, a tyúktolvajt fogom üldözni, hanem én a bûnüldözésre esküdtem föl, és ha az én fõnököm bûnözik, akkor ellene is fel kell lépnem. Nem tudom, hogy én értelmeztem ilyen sajátosan ezt a dolgot, de aki nem merte felvenni a kesztyût, az vagy elment a testülettõl 38 évesen 58 százalékos nyugállományba, vagy más szolgálati helyre, de azok közül a rendõrök közül, akik részt vettek velem a május 25-ei intézkedésben, egyetlenegy aktív rendõr van, kérem szépen, egy.

Én fordultam jogorvoslatért, mielõtt még kapnék olyan kérdést, hogy miért '99. szeptember 20-át választottam és mit csináltam én addig, elmondom, hogy még a szakszervezeti érdekképviselet jogorvoslati lehetõségét is kimerítettem, amikor '98. december 1-jén egy tájékoztatót küldtem a BDSZ fõtitkár asszonyának, amiben részletesen - részletesen? - tájékoztattam õt arról az elmérgesedett állapotról, amely egyszerûen rányomja bélyegét a szolgálatellátásra is. Kértem õt, hogy az érdekképviselet nyújtotta eszközökkel hasson oda, hogy változás következzen be ha kell személyzeti oldalon, ha kell kompromisszumos megoldással. Végül is lehet, hogy ez pusztába kiáltott szó volt, vagy meg volt kötve a kezük.

Végezetül még annyit szeretnék elmondani, hogy tavaly július 28-án közölték velem, hogy a kapitányságvezetõ etikai eljárást indít ellenem, ugyanis 1999. június 15-én a négy éve tartó sorozatos feljelentgetés eredményeként sikerült összehozni nekem 30 ezer forintos pénzbüntetést, amit az ítélet jogerõre emelkedését követõen meg is fizettem és errõl tudjuk azt, hogy akit a bíróság jogerõs ítéletében pénzbüntetésre ítél és ezt megfizeti, mentesül minden a büntetett elõélethez fûzõdõ hátrányos jogkövetkezmény alól.

Ez az én esetemben precedens értékû, de nem így történt, én nem mentesültem semmilyen hátrányos jogkövetkezmény alól annak ellenére, hogy az erkölcsi bizonyítványom a mai napig tiszta, tehát nincs priuszom. Július 28-án, amikor már kezdtem volna föllélegezni, hogy utána vagyok egy négy éve tartó procedúrának, közölte velem a kapitány, hogy etikai eljárást kezdeményez ellenem, mert az utóbbi idõben ez a rengeteg eljárás, attól függetlenül, hogy jogerõsen lezárult és a Legfelsõbb Bíróság olyat nem mondott ki, hogy én valami veszélyt jelentenék a testületre vagy beárnyékolnám a testületbe vetett közbizalmat, hogy azt súlyosan veszélyeztetném egy olyan testületnél, ahol még etikai kódex sincs. Van egy 9/97-es BM rendelet, ami gondolom arra az esetre van kitalálva, hogyha valakit nem bírnak idegileg kikészíteni, nem lesz öngyilkos és nem tudnak tõle sehogy megszabadulni, akkor van olyan, mint a KRESZ 3.  §-a, van egy gumiparagrafus, ami mindenre jó.

Etikai bizottság elé állítottak elsõ alkalommal augusztus 5-én. A BDSZ jogásza látta el a képviseletemet, aki azonnal rámutatott, hogy már a bizottság összetétele is törvénysértõ, ugyanis az eljárás alá vonttal azonos állománykörbõl kell kiválasztani a bizottság tagjait. Az állomány illetékes parancsnoka a bizottság elnöke, az én esetemben a szeghalmi rendõrkapitány volt, aki ellen bejelentettem az elfogultságot. Ezt a fõkapitány úr nem látta megalapozottnak, azonban az etikai bizottsági ülésen a jogász rámutatott arra, hogy nem lehet ott négy Békés megyei rendõrkapitány és egy megyei bûnügyi osztályvezetõ, mert ha az etikai eljárás az elsõ lépcsõjében törvénysértõ, milyen lehet maga az egész eljárás. Amikor szembesültek ezzel az óriási eljárásjogi hibával, feloszlatták a bizottságot, és augusztus 13-ra újabb bizottságot hoztak létre. Ez a bizottság már háromfõs volt és egy én volt beosztottam vagy (Dr. Karakas Attilára nézve:) te beosztottad, a bûnügyi osztályvezetõ és a kapitányságvezetõ, hárman ültek benne, és megállapították, hogy én a rendõri szolgálatra méltatlanná váltam.

Még egy gondolatot engedjenek meg elmondani. Volt egy kis remény 1998-ban, amikor új fõkapitány került a megyei fõkapitányság élére, Gál urat váltandó Kurucz ezredes úr, aki még megbízott fõkapitány korában fogadott engem, elsõ ízben fõkapitányként fogadott. Elmentem hozzá és megköszönve azt, hogy a Gál úrnál eltöltött három éves várakozással szemben õ az elsõ hónap során fogad, elmondtam neki ezeket az állapotokat körülbelül ilyen részletességgel, mint most önöknek, adtam át bizonyítékokat, dokumentumokat, és többek között átadtam azt az ominózus 1997. augusztus 27-én írt büntetõfeljelentésemet is. További két alkalommal is meghallgatott még a fõkapitány úr, egyik alkalommal két százados rendfokozatú beosztottammal voltam bent, és hárman tettünk panaszt a kapitányság vezetése ellen.

Nem tudom, milyen intézkedések történtek, mert errõl értesítést nem kaptunk. Az viszont tény, hogy amikor volt az az ominózus elfogultsági indítványom etikai eljárás kapcsán, akkor kértem az akkor már kinevezett fõkapitány urat, hogy ezeket a dokumentumokat, amelyeket részére átadtam, valamint az irodájában hozzájárulásommal hangfelvételen rögzített jelentésemrõl készült írásos kivonatot szíveskedjen rendelkezésemre bocsátani. Kérem szépen, jelenthetem a tisztelt bizottságnak, válaszra sem méltatott a fõkapitány úr ezt a kérésemet illetõen. Tehát hogy a dokumentumoknak hogy mi lett a sorsa, azt nem tudom. Egy írott médiában elismerte, hogy ezeket a dokumentumokat átadtam részére, és mint megtudtam, a Belügyminisztérium rendvédelmi szervéhez küldte meg, aminek akkor - mint tudjuk - Gál úr volt a vezetõje.

Engem a mai napig senki nem tájékoztatott arról, hogy ennek a dokumentumkötegnek mi lett a sorsa, éppen ezért kénytelen voltam ellene és más, azóta már inaktívvá vált rendõri vezetõk ellen büntetõfeljelentést tenni a Katonai Fõügyészségen elöljáró intézkedés elmulasztása, bûnpártolás és egyéb cselekmények miatt.

Tisztelt Elnök Úr! Azt hiszem, ezen a ponton most megállok.

ELNÖK: Köszönöm. Kinek van kérdése? Tessék, Tóth képviselõ úr!

TÓTH KÁROLY (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Elõtte egy mondat. Szeretném itt is megismételni azt a mondatot, amit a legutóbbi meghallgatáson: ma ismét bebizonyosodott, hogy nincs konkrét ügy hivatalnoki közremûködés nélkül valamilyen szinten. Ezt tudjuk, ha még 23 konkrét ügyben meghallgatjuk, akkor 23 konkrét ügyrõl fog kiderülni, hogy közremûködött vagy vámos vagy rendõr vagy valaki még a bûnelkövetõk mellett, mert segítették egy kicsit a tevékenységet.

De visszatérve arra, amit elmondott. Megkaptuk a '95. május 25-ei jelentését, az ön akkor írt jelentését. Azt szeretném mondani, hogy az a jelentés, és amit most elmondott, tartalmilag árnyalatnyi különbségeket mutat, nem túl sokat, csak kicsi különbséget. Ebben a jelentésben nem szerepel az, hogy amikor a helyi körzeti megbízott észrevételére, illetve állampolgári bejelentésre, biztonsági õr bejelentésére elõször a telepre mennek, tehát elõször kimennek a telepre a gépkocsiügy elõtt, ott az az egy mondat hiányzik ebbõl a jegyzõkönyvbõl, hogy önöket bárki utasította, hogy hagyják ott a telepet. Hárman voltak, ha jól láttam, mert legalább hárman aláírták a jegyzõkönyvet, ebbõl következik, hogy hárman biztosan jelen voltak.

50

cai 51 (Tóth Károly)

Teljesen elfogadom, megértem, átérzem azt a rengeteg nehézséget, amit itt elmesélt az élete ezt követõ szakaszáról. De azt azért szeretném elmondani önnek, hogy számomra - mint nem rendõr számára - teljességgel érthetetlen, hogy a három emberbõl miért nem maradt ott legalább egy, amikor az ön, vagy önök május 25-i jelentése alapján semmilyen ellenállást, agresszivitást a telepen nem tapasztaltak. A telep vezetõje együttmûködést mutatott az adott szintig. Megmondta, hogy ki a tulajdonos, számlákat mutatott. Máig nem értem, hogy miért hagyták el a telepet, vagy legalább egy ember miért nem maradt ott biztosítani. Akkor legalábbis nem nagyon történhetett volna meg - mondom én -, hogy a dokumentumok egy részét addigra a cég tulajdonosa elviheti Gyomaendrõdre. Ezt nem értem. Amit itt szóban elmondott, az alapján teljesen értem, hogy önök utasítást kaptak, hogy hagyják el a telepet, és majd jönnek a nyomozó hivatal munkatársai, és intézik tovább, és majd csak 15 óra 50 perckor mennek vissza egy ismételt utasításra.

Csak egy komoly gondom, dilemmám van: ezt a 1995. május 25-i jelentés nem tartalmazza. Minden utasítást - legalábbis amit ön itt elmondott - tartalmaz, hogy találkozott, hogy miért ment Füzesgyarmatra, hogy ott fogadta a helyi rendõrmegbízottat - bocsánat, nem tudom a pontos kifejezést, soha nem voltam ezen a pályán -, õ is tájékoztatta önt, hogy õ ráadásul már tudta, hogy másnap 11 óra óta folydogál az olaj. Kimennek. Ez a jelentés minden utasítást tartalmaz, amit ön írt, hogy újra jöjjön vissza, hogy este elmegy a fõnökéhez, csak egyetlen utasítást nem tartalmaz, hogy önöket bárki elküldte a területrõl, hogy hárman elmenjenek egy gépkocsifeltörés ügyében nyomozni. Ez az utasítás innen hiányzik, vagy legalábbis még akkor, 1995. május 25-én nem tartották fontosnak leírni. Most elmondta, hogy utasítás volt, de akkor nem tartották fontosnak leírni.

Készséggel elfogadom mind a két változatot. Az egyik változat az, hogy 1995. május 25-én azt írták le, ami történt. Ez egy picit az az állapot, mintha elküldenének galambászni, hogy adjak inni a galambnak, de ég a ház, engem nem érdekel, akkor is a galambokat itatom. A két bûncselekmény súlya nem ugyanaz. Vagy a másik az, hogy önök - hárman aláírva - 1995-ben valamiért nem írták le a legfontosabb parancsot, hogy most pedig menjenek el a teleprõl, és folytassák az eredeti célkitûzést. Itt érzek egyetlen kritikus pontot. Ez nem kisebbíti, gyengíti, vagy növeli az ön azóta tett munkáját és az összes hátrányt, amit átélt, csak alapvetõen két különbözõ ügyrõl van szó. Melyik a teljesen pontos? Amit ma elmondott nekünk, vagy amit akkor - '95-ben - és ott leírt?

KARANCSI TIBOR volt rendõrszázados, a Békés Megyei Rendõr-fõkapitányság Szeghalmi Rendõrkapitánysága bûnügyi osztályának volt munkatársa: Köszönöm, képviselõ úr. Errõl a jelentésrõl tudni kell, hogy erre a jelentésre az intézkedést átvevõ, illetve abban a hatáskörben lefolytató Békés megyei vámnyomozó hivatalnak volt szüksége. Tehát ez az elsõ jelentés abban a gigászi méretûre duzzadt aktában, és ez az elsõ lap, amely a Full Markerrel és a jogutódaival kapcsolatos akta. Egyébként a képviselõ úr nyilván ismeri a nyomozó hivatal vezetõinek és beosztottainak eddigi nyilatkozatait, amelyek tudtommal nem hagytak kétséget afelõl, hogy milyen volt közöttünk a munkakapcsolat.

Viszont ebbe az alapjelentésbe nem kívánkozik bele az a rész, hogy nekünk például a fõnökünkkel volt egy igen kemény hangvételû szakmai vitánk, és az sem releváns a nyomozás elrendelése szempontjából, hogy mi ennek kapcsán õt kérdõre vontuk, illetve hogy azt a bent töltött mintegy hat órányi idõintervallumot milyen tartalommal töltöttük meg, tehát hogy közben mi még gyanúsítottat is kihallgattunk, és ugrásra készen vártuk, hogy mikor fogadnak bennünket.

Azt is el kell mondanom - a képviselõ úr nem feltétlenül tért rá ki a kérdésében -, hogy annyira tudtam, hogy mibe nyúlok bele, hogy bár megcsinálhattam volna a lefoglalást halaszthatatlan nyomozási cselekményként, tanúkihallgatás nélkül, és én erre is készültem, én kihallgattam a felfedezõ tanút jegyzõkönyvben, és ezt a jegyzõkönyvet egyébként tartalmazza Klavács úrék ügykötete, idõpontok láthatók benne, tehát mûködött az önvédelmi reflexünk, és tudtuk, hogy körülbelül milyen reakciókat vált ki ez a tettenérésünk az egyébként elmélyült baráti és egyéb kapcsolatokat ápoló vezetõkbõl.

Tudják, úgy van ez, hogy még a menesztésem elõtt egy hónappal egy emberölés felderítését végeztem el a beosztottaimmal, és olyankor szeretnek demonstrálni a vezetõk, amikor ilyen sikergyanús történet van - attól függ, hogy ki intézkedik. Mellesleg azt is tudni kell, hogy akiket megjutalmaztak, ott sem voltak ennél a dolognál. Éppen ezért furcsállom, furcsálltuk azt, hogy egy ilyen, az év bûncselekménye cím várományosa vagy birtokosa helyen egyetlen vezetõ sem teszi tiszteletét, nem akar velünk osztozni ebben az eleddig legnagyobb sikerünkben, nem nyújt segítséget, nem veszi át az intézkedést, és nem akarja a sikert sem. Tetszik érteni? (Tóth Károly bólint.)

Azt hiszem, a kérdésére azt tudom válaszolni, hogy mi nem hárman, hanem hatan voltunk ott, de mire hajnalban megíródott ez a jelentés, akkor már csak hárman voltunk jelen, mert az egyenruhás állomány szolgálati ideje letelt, a bûnügyesek meg - mint tudjuk - éjjel-nappal dolgoznak, és mi három órakor mentünk haza reggel, az elõzõ napit megcsinálni. Tehát semmilyen szándékos csúsztatás, mulasztás nincs ebben a jelentésben. Azt hiszem, hogy ezt sikerült leírnom. Ez egy nyomozáselrendelés alapja. Ez a történet nem arról szól, hogy volt-e konfliktusunk a bûnüldözés szervezeteivel, vagy sem. Azt hiszem, a képviselõ úr elfogadja ezt a megvilágítást.

ELNÖK: Tóth Károly!

TÓTH KÁROLY (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Nem élek vissza a lehetõséggel, ez az utolsó megszólalásom ebben az ügyben. Még egyszer csak azt szeretném önnek mondani, hogy mindent készséggel elfogadok. Önnek sem a fõnöke, sem a parancsnoka nem vagyok, sem nyomozó nem vagyok, nem értek az ilyen ügyekhez.

Összességében: nekem az tûnt fel, hogy az az elsõ jelentés, amit írt, minden egyes utasítást tartalmaz. Tartalmazza, hogy önöket 10 óra körül utasítják, hogy ezen információk alapján menjenek ki a telepre. Tartalmazza, hogy 15 óra 50 perckor menjenek vissza a telepre. Mindent tartalmaz, csak azt az egy elemet nem, amikor azt írja, hogy a bázisról történõ távozásunk után a tervezetnek megfelelõen folytattuk a szolgálatunkat, és intéztünk - már bocsánat - az olajügyekhez képest egy komolytalan ügyet. Összesen ezen az egy ponton nincs véletlenül odaírva, hogy utasítást kaptunk. Az eredeti jegyzõkönyvbe is valamennyi lépésüknél odaírja, hogy utasítás, utasítás, parancsot kértünk, parancsot kaptunk. Úgy érzem ebbõl a jelentésbõl, hogy önök elmentek, nagyon becsülettel feltérképezték az ügyet, nagyon pontosan megnézték, beszéltek, jegyzõkönyvet vettek fel, mindent megtettek - azt utána újra olvastam -, de utána úgy döntöttek, hogy innentõl kezdve nem a mi dolgunk, majd jön valaki, mi folytatjuk az eredetit. A különbség abban van, hogy ha önök hatan voltak, akkor biztos, hogy ha én vagyok a helyében, legalább két embert ott hagyok.

KARANCSI TIBOR volt rendõrszázados, a Békés Megyei Rendõr-fõkapitányság Szeghalmi Rendõrkapitánysága bûnügyi osztályának volt munkatársa: Egy mondattal, vagy legfeljebb két mondattal hadd reagáljak a képviselõ úr érvelésére. A Fõvárosi Fõügyészség Nyomozó Hivatalánál folyik egy eljárás, egy nagyon alapos nyomozás. Ennek alapját részben azok a dokumentumok képezik, amelyeket én bocsátottam a nyomozó hivatal rendelkezésére. Az a válaszom, hogy ezek alapján a dokumentumok alapján a bûnügyi osztály vezetõjét kihallgatták gyanúsítottként. Az én terhemre nem róttak semmit még gyanúsítottként sem ebben a dologban - voltam eleget gyanúsított korábban érdemtelenül -, tehát ez magáért beszél. A képviselõ úrnak megvannak a jogosítványai arra, hogy bármikor betekintve a nyomozás irataiba elolvashatja a konkrét intézkedéssel kapcsolatos tanúvallomásokat, amelyek egyértelmûen megvilágítják majd ezeket a nyitott kérdéseket. Köszönöm szépen.

60

da 61

ELNÖK: Köszönöm. Fazekas képviselõ úrnak adom meg a szót.

DR. FAZEKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Karancsi Úr! Nekem két kérdésem lenne, az egyik kapcsolódik az elõttem föltett kérdéshez, óhatatlanul ez a Macskási-ügy az, ami elõttünk van, és bár mi nem vagyunk nyomozó hatóság, de azért a kíváncsiság bennünk ugyanúgy motoszkál, mint bármely hivatalos szervben vagy laikusban, és így ahogy ön az elõbb említette azt, hogy milyen súlyú, volumenû dolog volt ez, és nem volt kellõ érdeklõdés, sõt, elérhetetlen helyen tartózkodtak a rendõrségi vezetõk, szeretném megkérdezni öntõl, hogy nyilván lehetnek olyan szituációk, amikor a rendõrségi vezetõk elérhetetlen helyen tartózkodnak, de olyan, hogy egyetlen rendõrségi vezetõt sem lehet elérni, olyan szerintem nincs.

Tehát ha mondjuk a helyieket nem lehet elérni, gyanítom, hogy a megyénél vagy valamilyen fölsõbb rendvédelmi szervnél kell kapcsolatot keresni vagy teremteni. Ugyanakkor én nem észleltem azt, hogy itt ebben a konkrét ügyben és ebben a kritikus néhány órában, amikor ez a nagy volumenû bûncselekmény tetten érhetõ volt, hogy önök ebbe az irányba tettek-e lépéseket, akár az URH-láncon, akár telefonon keresztül tettek-e ebben az ügyben valamit. Ugyanis ha ez tényleg az év bûncselekménye és annyira kiemelkedõ és fontos, akkor azt hiszem, hogy ez nem hagyná nyugton azokat a rendõröket, akik ezen dolgoznak, pláne akkor, ha esetleg vissza kell menniük a rendõrségre, hogy el kell hagyniuk a terepet.

Ugyanígy egy kicsit meglepett az, és tényleg nem akarom itt az ügy minden részletét kiboncolni, de meglepett az, hogy amikor a vámosok felbukkantak, azt mondták, hogy egy órával elõtte kaptak értesítést, holott már több óra eltelt. Nem lett volna esetleg ilyen értelemben logikus és rutin jellegû, hogy amikor feljebbvaló jelzi, hogy õ értesíti a vámosokat és nem jönnek, és már órák telnek el, akkor önök nem hívják fel õket, nem érdeklõdnek? Most ezt sem érzékelem. Ott van egy várakozás egy kritikus idõszakban, ami alatt - hogy úgy mondjam - az információáramlás a rendõrségen belül is szerénynek mondható, a társszerv irányába pedig szünetelt.

Nem vagyok olyan helyzetben, hogy megítéljem, hogy itt az intézkedés mennyire volt szabályszerû, mennyire volt teljes és tökéletes, nem is feladatunk, hozzátartozik, hogy ehhez nyilván valamilyen más szerveket is meg kellene hallgatnunk, hiszen célszerû mindig a másik felet is meghallgatni. Nem is vagyunk döntéshozatalra jogosultak ebben a kérdésben, hogy öt évvel ezelõtt mennyire volt teljesen logikailag zárt egy ilyen intézkedés, de azt hiszem, ez a néhány elvarratlan szál azért még egy laikus számára is feltûnõ, csakúgy, mint ami az elõbb kérdésként elhangzott. Erre várom a választ.

Köszönöm.

KARANCSI TIBOR volt rendõrszázados, a Békés Megyei Rendõr-fõkapitányság Szeghalmi Rendõrkapitánysága bûnügyi osztályának volt munkatársa: Köszönöm a kérdését. Utaltam rá, hogy a rendõri szolgálat egy speciális helyzet, az alá-fölérendeltségi viszonyból fakadóan van olyan, hogy szolgálati út. Tehát ha a fõnököm engem arról tájékoztat, hogy én ezt megbeszéltem az illetékesekkel, és az a minimum, hogy megbízom, illetve megbíztam akkor a fõnököm állításában, akkor nem fogom megkerülni, hogy felhívjam a Klavács urat, és megkérdezem, hogy figyelj már, tényleg szólt neked ez az ember, mert nekünk azt mondta. El tudja képzelni, hogy biztos, ha ez így történt volna, akkor... (Dr. Fazekas Sándor: Nem ezt kérdeztem.)

A kérdésére válaszolva, hogy miért nem hívtam fel egy megyei vezetõt, ha a helyi vezetõt nem találtam meg, egyszerûen a szolgálati út betartása nélkül egy ilyen adott szituációban, amikor kapok egy utasítást, hogy az illetékesek értesítve vannak, én bíráljam felül a vezetõm szavahihetõségét, és hívjam fel, mondjuk az õ vezetõje a megyei bûnügyi vezetõ vagy a bûnügyi igazgató, és õt hívjam föl? Erre gondolt a képviselõ úr, hogy kontrolláljam az állítását vagy az adott szavát? (Dr. Fazekas Sándor: Mikor nem érkezik meg az, akit várnak önök, akkor szerintem ez a lehetõség megnyílik.) Bocsánat, képviselõ úr, én azt nem tudtam, hogy nem érkeztek meg, csak nem tudtam, hogy mire várunk ott benn a KMB-irodán. Én abban a tudatban voltam és voltunk mindannyian, hogy megérkeztek és teszik a dolgukat, csak nincs rájuk szükség. Ezért ért minket derült égbõl villámcsapásként az a tény, amikor 15 óra 50 perckor szerzünk tudomást arról, hogy állítólag a vámnyomozók a helyszínen vannak, és még akkor sem voltak ott, és mint elmondták, azért nem, mert késedelmesen, 14 óra után értesítették õket. Ennyit tudok válaszolni az ön kérdésére, képviselõ úr.

ELNÖK: Balogh képviselõ úr!

BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Köszönöm szépen. Az elsõ kérdésem. Ön utalt arra, hogy be kellett menni a KMB-irodára telefonálni. Az a személygépkocsi, amivel kint voltak, nem volt alkalmas arra, hogy a rendõri hírláncon keresztül beszéljék meg a kérdést? Tehát URH-n keresztül? Ez az elsõ kérdésem.

A másik, hogy az elõbbi képviselõi kérdésre adott válasz engem meglepett, hisz akkor, ha - az ön szavait idézve - az év eseményét találták meg, akkor ön otthagyott nem tudom hány embert az intézkedõ rendõrökre biztosításként, és bement telefonálni, amikor azt a választ kapta, hogy úton vannak a vámosok, és önök jöjjenek el onnan, akkor elõállt egy olyan helyzet, amit én nem tudok értékelni, hogy ön jól látta azt az eseményt, hogy az az év bûncselekménye, idézõjelbe mondom, nyilván, és mindenféle rendõri jelenlét nélkül otthagyja a telepet anélkül, hogy megérkeztek volna az intézkedést folytató vámosok. És ezt én nem értem. Még akkor sem értem, ha olyan parancs érkezett, hogy azonnal le kell vonulni. Ez az egyik.

A másik, hogy nyilván ezután eljárás indult, gondolom, a vámnyomozók mintavétele és egyéb után, erre nem tértünk ki az elõbb. Akkor önök mennyi pluszinformációt tudtak adni az eljárás során? Hisz ön jelezte, hogy két kamiont sikerült azonosítani, amikor önök kimentek, akkor több kamion volt, ahogy elmondta. Én azt szeretném megkérdezni, hogy önök feljegyezték-e, amíg ön telefonált, a kollégái ott voltak a telepen, készültek-e feljegyzések arra, hogy az ott levõ többi kamionnak mi a rendszáma. Gondolom, igazoltatás is volt, gondolom, arról legalábbis egyfajta jegyzõkönyvi nyom kell hogy maradjon, ahogy én gondolom. Tehát errõl nem szólt a beszámoló.

A kérdésem tehát ez, hogy történtek-e ilyen intézkedések, és ha történtek ilyen intézkedések, akkor milyen hatásfokkal lehetett ezt az eljárás során alkalmazni. Ha nem történtek ilyen intézkedések, akkor miért nem történtek ilyen intézkedések.

Köszönöm szépen.

KARANCSI TIBOR volt rendõrszázados, a Békés Megyei Rendõr-fõkapitányság Szeghalmi Rendõrkapitánysága bûnügyi osztályának volt munkatársa: Köszönöm a kérdését, képviselõ úr. El kell mondanom, hogy a rádióforgalmazásnak nagyon szigorú szabályai vannak, szabályokhoz kötött koreográfiája. Tehát én konkrét bûncselekménnyel kapcsolatosan, jelesül az ominózus bûncselekménnyel kapcsolatban jelentést rádión nem is tehettem volna. Egy. Ehhez telefon kellett, mindenkinek volt a kapitányságon, csak akkor még nekünk nem. A kérdés elsõ részére ez a válaszom.

A másik, hogy amikor szembesültem azzal a ténnyel 15 óra 50 perc után, hogy - idézõjelben - a fináncok még sehol nincsenek, azt hiszem, kimerítettem az összes olyan lehetõséget, ami a bûncselekmény tárgyi és egyéb bizonyítási eszközeinek a beszerzésére irányuló magatartás. Majdnem hogy a testi épségünk kockáztatásával és a rendõrségi vagyontárgy kockáztatásával tartóztattam fel a szerelvényt, tettem lehetõvé azt, hogy a nyomozó hivatal vezetõje és az általa irányított apparátus minden tartályból; sõt, közremûködtünk benne, hogy minden tartályból 3-3 mintát levegyenek. Azt hiszem, ez is egy olyan dolog; én voltam az, aki lefoglaltam a tíz tartályvagon fuvarokmányait a vasútállomáson, ezt Tóth képviselõ úr biztos látta is, mert úgy veszem ki a szavaiból, hogy ismeri az anyagot, a nyomozó hivatalnál elfekvõ anyagot.

Ami a rendszámokat illeti, én voltam az, aki rádión szóltam, hogy azt az elõttünk elhaladó kamiont Szeghalmon tartóztassák föl. Higgye el, hogy abban a szituációban, mert a kezdeti szituáció is más megvilágítású dolog volt, meg a vége is, a vége az már tényleg a dolgok megmentésére irányuló kétségbeesett próbálkozás volt, és hozott eredményt, mert az tényként bebizonyosodott, hogy ezt a tíz tartályvagonnyi mennyiséget ott fejtették le, ez a cég fejtette le. Az, hogy kivontak a lefoglalás körébõl mintegy 70 százaléknyi mennyiséget, az viszont a részemre adott parancs folyománya. Tehát nekem e tekintetben tiszta a lelkiismeretem, mert azt hiszem, minden tõlem telhetõt megtettem szakmailag is, emberileg is azért, hogy ez az ügy így, ilyen szinten is fogható legyen.

70

cai 71

ELNÖK: Tessék!

BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Nincs kétségem efelõl. Amit ön itt elmondott, az számomra megnyugtató bizonyítéka annak, hogy megpróbálta menteni a menthetõt. Az én kérdésem arra vonatkozott az elõbb is, hogy volt egy intervallum, amikor önök, intézkedõ rendõrök egy nyilvánvaló bûncselekmény helyszínérõl úgy mentek el - függetlenül attól, hogy parancsra, vagy nem parancsra -, hogy az intézkedést befejezõ vámosok még nem érkeztek meg. Magyarul önök ott hagytak egy olyan területet, ahol nyilvánvalóan bûncselekmény folyik. Tehát nem volt, hanem egyáltalán folyt a bûncselekmény. Számomra ez az a pont, amely egy olyan intervallum, amit nem értek.

Ön nyilvánvalóan megkapta a feladatot, hogy el kell onnan menni, de hogy egyetlenegy rendõr ne maradjon ott akkor, amikor nyilvánvalóan bûncselekményrõl van szó, ezt nem tudom megérteni. Én látom azt, hogy ön egy kemény ember, és felvállalta a konfliktusokat a fõnökeivel, de ha egy ilyen "igazolhatatlan" parancsra - mert telefonon történõ beszélgetésre nyilván nagyon nehéz utólag azt mondani, hogy milyen információ jött - ott marad egy telep, ahol bûncselekmény folyik õrizetlenül, ez az, amit én nem tudok ebben a láncszemben hova tenni.

KARANCSI TIBOR volt rendõrszázados, a Békés Megyei Rendõr-fõkapitányság Szeghalmi Rendõrkapitánysága bûnügyi osztályának volt munkatársa: Igen tisztelt Képviselõ Úr! Anélkül, hogy bármilyen ismétlésbe bocsátkoznék az eddig általam elmondottak kapcsán, nagyon röviden: ha kapok egy parancsot, végrehajtom, mert ha nem, eljárnak velem szemben parancs iránti engedetlenség miatt.

Az, hogy minket onnan behívtak paranccsal - nem tudom, nem érezte ki az egész eljárásból és egyáltalán az egész szituációból, hogy az volt a lényeg, hogy ne legyen ott egy árva fia rendõr sem, mert akkor nem tudják eltüntetni a dokumentumokat és egyéb dolgokat? Azért kellett nekem azt mondania, valótlanul azt állítania a bûnügyi osztály vezetõjének, hogy már úton vannak, és mivel fél óra a menetidõ gépkocsival az ominózus telephelyig Békéscsabáról, ha én kimegyek - azért is mondtam a meghallgatásom elején -, ekkora terjedelmû árut ilyen idõintervallum alatt nem lehet megsemmisíteni, nem lehet eltüntetni. Ha erre kifejezett kérés irányult, hogy szabadítsuk fel a terepet, mert õk ragaszkodnak hozzá - képviselõ úr, tudja, mi volt az elsõ gondolatunk? Az, hogy ezt a nagy fogást a Vám- és Pénzügyõrség Nyomozó Hivatala mint egyfajta privilégiumot magának akarja kisajátítani. Hangsúlyozom, hogy semmilyen kockázati tényezõ nem volt, mert utólag is - hat óra múlva - sikerült prezentálni bizonyítékot és egyebeket. Ilyen értelemben ebben nem volt kockázati tényezõ. Olyan esetet is sikerült bizonyítani így, amikor még vámnyomozó és rendõr nem is járt a telepen azáltal, amit le tudtunk blokkolni.

Ezért mondtam, hogy nem lehet az ember gyanakvó egy parancs kapcsán. Megismertem a fõnököm hangját, tudtam, hogy mit mond, tíz percet vártam rá, hogy visszahívjon. Ez az idõ elég volt arra, hogy õ egyeztetést folytasson a Vám- és Pénzügyõrség Nyomozó Hivatala vezetõjével. Mi okom lett volna kételkedni abban, hogy nem annak a kifejezett kérését tolmácsolja, hanem bárki más - ki tudnám találni háromból, hogy kiknek - kérésének eleget téve vont ki engem a forgalomból, és vont ki az elsõ körben, amikor felhívtam, hogy milyen ügyben mentem ki? Köszönöm, hogy meghallgatott. Nem tudok kimerítõbb választ adni, mert mindig ugyanabba a mederbe kell hogy visszatérjek.

ELNÖK: Köszönöm. Lentner képviselõ úr!

DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Köszönöm a szót, elnök úr. Két kérdésem lenne Karancsi úrhoz. Az egyik az, hogy amikor a Macskási-teleprõl a szerelvények elmentek, és az intézkedés során sikerült feltartóztatni, elmondása szerint lefoglalásra került az üzemanyag egy része. Nekem az a konkrét kérdésem, hogy ismeretei szerint volt-e büntetõjogi felelõsségrevonás a feltételezett elkövetõkkel szemben, volt-e velük szemben valamilyen intézkedés a késõbbiek során. Ezt a tettenérést úgy fogom fel, még ha pótlólagosan történt is az ön közrehatása következtében, hogy elégséges bizonyítéki elem volt-e arra nézve, hogy az alapos gyanú megálljon velük szemben. Tehát felelõsségre lehetett-e vonni ez alapján a rendõri intézkedés alapján, akik a kõolajszármazékot ott forgalmazták, vitték, szõkítették?

A másik kérdésem a következõ. Az iratanyagban szerepel egy levél, amelyet ön 1997. szeptember 18-án írt az EDDSZ-nek. Az elmondása alapján találtam egy elemet a szóbeli kiegészítése során, amikor ön arra utalt, hogy az EDDSZ önt az etikai bizottság elõtt képviselte, jogi képviselõt bocsátott az ön rendelkezésére. E mozzanaton túl az EDDSZ az ön - ne értse félre - kálváriája során segítséget tudott-e biztosítani, biztosított-e önnek az eltelt évek során? Lehet, hogy laikus lesz a kérdésem folytatása: az új rendõri vezetõ részérõl ön segítõkészséget tapasztalt-e. Köszönöm.

KARANCSI TIBOR volt rendõrszázados, a Békés Megyei Rendõr-fõkapitányság Szeghalmi Rendõrkapitánysága bûnügyi osztályának volt munkatársa: Köszönöm a kérdését, képviselõ úr. Inkább visszafelé mennék a megválaszolásban, mert ennek is van egy-egy logikája. Mint említettem, én nagy reményeket fûztem ahhoz, hogy az elsõ számú megyei vezetõváltás olyan váltás lesz, amely reményeink szerint való. Nem így történt. Semmilyen segítséget nem kaptam. Még van egy olyan momentum, amely ezt meg is erõsíti, ugyanis a sérülésem kapcsán maradandó fizikai károsodást is szenvedtem. Így a baleset idõpontjáig visszamenõleg havi életjáradék illetne meg. A vezetõim a mai napig nem minõsítették szolgálati jellegûvé a sérüléseimet annak ellenére, hogy a Legfelsõbb Bíróság a jogerõs ítéletében kimondta, hogy az ominózus intézkedésem - amely során a bántalmazást elszenvedtem - teljesen indokolt, jogszerû és szakszerû volt. Ennyit a rendõrségi vezetõk humánpolitikájáról. Többek között ez is tárgya annak a feljelentésnek, tartalmazza az a feljelentés, amit a Békés megyei fõkapitány és más vezetõ ellen tettem. Ez a része így világos.

Ami a Belügyi Dolgozók Szakszervezetének hozzám való állását illeti, én példaértékûnek nevezném azt, hogy amikor ez az etikai kálvária kicsúcsosodott körülöttem, akkor a jogtanácsos asszonyt ott tudhattam magam mellett öt kapitány és egy megyei bûnügyi vezetõ ellenében, akik a hatalmi eszközökkel és a váll-lapok súlyának függvényében akartak elgázolni - teljesen jogszerûtlenül. A BDSZ útján kijelölt meghatalmazott védõ látja el a jogi képviseletemet a Fõvárosi Munkaügyi Bíróságon az e hónap 26-ra kitûzött munkaügyi tárgyalásomon. Ugyanis keresetet nyújtottunk be az ORFK ellen, mivel az elbocsátásom jogellenes, jogszerûtlen volt, és mondhatom azt is, hogy egyértelmûen koncepciós volt.

Önnek volt még egy kérdése. Az elsõ kérdése a tett intézkedéssel volt kapcsolatos, hogy ebbõl végül is mit kamatoztatott a Vám- és Pénzügyõrség Nyomozó Hivatala. Mint említettem, képviselõ úr, az az ominózus, többek által hiányosnak minõsített jelentésem az alapja egy igen nagy aktának, amely a Full Marker és jogutódjai tárgyában keletkezik és keletkezett. Csak felületes információim vannak arról, hogy most konkrétan hol tartanak az ügyek. Tudok olyan ügyrõl, amelyben az ominózus több jogutódú kft.-nek az egyik, a rendõri vezetõkkel baráti viszonyt ápoló ügyvezetõ igazgatója a vádlottak padján ül. 80

da 81 (Karancsi)

Az az úriember, aki a tettenéréskor a kft. egyik munkamûvelet-irányítójának vallotta magát, ugyancsak ott ül.

Azt nem tudom megválaszolni az ön kérdésére, hogy most konkrétan az az ügy, ami a '95. május 25-ével kezdõdõen datálódik, az hol tart. Azt tudom, hogy nyomoztak, az alapos gyanú megállt, nem tudom minõsíteni a törvényi helyet, hogy mire nyomozott a Vám- és Pénzügyõrség nyomozó hivatala, ugyanis több törvényi tényállást kimerít, a rossz minõségû áru forgalomba hozatalától a jövedéki törvényig, csalás, adócsalás, egyebek, tehát azt konkrétan én nem vagyok hivatott és nem is tudom megválaszolni, hogy milyen eljárási szakaszban, ügyészi vagy bírói szakban mozognak ezek az ügyek.

Azt is hangsúlyozom, hogy mikor ezeket az intézkedéseket akkor a késõ éjszakába nyúlóan megtettük, a nyomozó hivatal vezetõje és munkatársai elismeréssel szóltak arról, amit tettünk, és õk is kinyilatkozták már a Fõvárosi Fõügyészség nyomozó hivatalánál folyó eljárásban, hogy minket mulasztás nem terhel, sõt, ami bizonyítékot prezentáltunk, azért tényleg küzdöttünk, hogy meglegyen.

Köszönöm. Ha a tisztelt képviselõ urat kielégíti a válaszom, akkor... (Dr. Lentner Csaba: Igen.)

ELNÖK: Köszönöm. Fazekas képviselõ úr!

DR. FAZEKAS SÁNDOR (Fidesz): Nekem is lenne még néhány kérdésem. Több alkalommal utalt személyekre, felettesek, vezetõk, határozatlan meghatározás formájában. Azt szeretném kérdezni, hogy mivel elég sok név mozgott a sajtóban az ön nyilatkozataiban, mások nyilatkozataiban, oly sok név, hogy az néha zavarja a tisztánlátást is, hogy esetleg ha név szerint elmondaná azokat, akik az ön munkáját akadályozták, ön ellen eljárásokat indítottak, úgymond átálltak a túloldalra rendõrségi vagy más vonalról, illetve ha a politikai kapcsolataikról lenne szíves mondani dolgokat, hiszen néhány konkrétum azért kellene a vizsgálóbizottság munkájának a végzéséhez ebben a vonatkozásban is, hiszen mi elsõsorban nem a rendõrségen belüli, most fogalmazzunk úgy, sajnálatos eseményekkel foglalkozunk, hanem a politika és a bûnözés, a korrupció és a politikum közötti viszony az, ami itt a vizsgálódás tárgyát képezi.

Ha konkretizálná azt, hogy név szerint ki, hol, mikor, milyen beosztásban mûködött itt akár az ön által képviselt felfogás ellen, akár más olajügyekben; egyáltalán más olyan olajügyekrõl is szeretnék hallani - csak röviden, címszavakban egyébként, hiszen ez egy kimeríthetetlen téma -, amelyek az ön tudomására jutottak, nem kizárólag a Macskási-ügy volt, nyilvánvaló. Mondom, tekintettel arra, hogy idõben, térben véges a bizottsági ülés, ezekrõl az olajügyekrõl inkább csak jelzésszerûen, ha lenne szíves bennünket tájékoztatni. Személy szerint ezek engem kifejezetten érdekelnek és a mögöttük meghúzódó kapcsolatrendszer is, politikai kapcsolatrendszer.

KARANCSI TIBOR volt rendõrszázados, a Békés Megyei Rendõr-fõkapitányság Szeghalmi Rendõrkapitánysága bûnügyi osztályának volt munkatársa: Összeszedem a kérdését, képviselõ úr. Mint bizonyára emlékszik rá, a szeptember 20-ai elsõ megszólalásomban is név szerint említettem rendõri vezetõket, akik azóta már az alapos gyanú megléte okán gyanúsítottá vannak nyilvánítva, persze tudja, az én megszólalásom után egy gigantikus méretû ORFK-vizsgálat vette kezdetét és zárult le azzal a várt eredménnyel, hogy úgy sem állapít meg semmit. Ugyanis ezek az anyagok, mint tudjuk, úgy vannak megcsinálva, hogy ha ön veszi elõ, tisztelt képviselõ úr, vagy akárki más, abból ugyanazt a semmit lehet megállapítani, amire irányult maga a vizsgálat.

Nagyobb összegben mertek volna többen fogadni, hogy ez a vizsgálat tényleg semmit nem fog megállapítani, és hogy mennyire biztosak voltak ebben, elmondhatom önnek, hogy '99. szeptember 20-ától kezdõdõen sorozatban, mintegy folyamatosan ment a nyomtató, úgy gyártották a rágalmazási, becsületsértési feljelentéseket azok az emberek, akik ezekben az ügyekben érintettek voltak. Ugyanis bíztak az ORFK-vizsgálat sikertelenségében, idézõjelben sikerében.

Mire odakerültek ezek az ügyek, hogy a bíróságon találkoztam exvezetõimmel, akkor úgy alakultak a dolgok, hogy ezek az emberek már valamennyien gyanúsítottként ki voltak hallgatva, a panaszuk el volt utasítva, a gyanúsítás elleni panaszuk, tehát kicsit érdekes fordulatot vettek az ügyek, amelyeket az önérzetük diktált.

Akkor beszéljünk, mondjuk a státusokat megneveztem, a Szeghalmi Rendõrkapitányságról beszélünk, az is egy tény, beszéltem a kapitányságvezetõrõl, aki már nem az, õ dr. Berke Imre rendõralezredes, róla beszéltem, mint akkori rendõrkapitányról, Kulcsár Alajos rendõrõrnagyról beszéltem, mint bûnügyi osztályvezetõrõl, és beszéltem egy ügyeletes parancsnokról, aki azon a héten hetes ügyeletes parancsnok volt, õ sem rendõr már, nem tudom, milyen nagy fluktuáció indult be az események napvilágra kerülése óta, õt úgy hívják, hogy Szántó Lajos rendõrõrnagy, most már biztos tartalékos. Ezt így konkrétan az ön kifejezett kérésére megnevezve, ugyanis ezek a nevek a sajtóorgánumokban már napvilágot láttak, és mindenki tudja, hogy kikrõl beszélünk. De készséggel teszek eleget nemcsak ilyen irányú kérésnek.

És még valamire rákérdezett a képviselõ úr, ne haragudjon... (Dr. Fazekas Sándor: Politikai kapcsolataik...) Én politikai kapcsolatokról nem tudok, én arról tudok, hogy a szeszforgalmazásban, szeszgyártásban, szeszkereskedelemben érintett vállalkozóval baráti, családi kapcsolatot ápoltak rendõri vezetõk, errõl konkrétan tudok. Ugyanehhez a körhöz tartozik ugyanilyen szinten a Full Marker ügyvezetõ igazgatója, egy szûk társaságot képeznek, a (Vígh Ilonára nézve:) képviselõ asszonyt sikerült meg is mosolyogtatnom a dolgok kapcsán, ugyanis a szeghalmi közélet jeles képviselõjeként a fõutcán járva is szembesülhetett ezekkel a dolgokkal, illetve más informális csatornákon is tudomást szerezhetett róla. Tehát én semmilyen politikai kötõdésrõl, politikai háttérrõl vagy támogatottságról nem tudok, ilyennek szemtanúja nem voltam, erre vonatkozóan hiteles forrásból információm nincs.

Nem tudom, a képviselõ urat kielégíti-e a válasz. (Dr. Fazekas Sándor jelentkezik.)

ELNÖK: Tessék, képviselõ úr!

DR. FAZEKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm. Akkor végül is helyi, illetve ön név szerint nem nevezte meg, de megyei vezetõkkel voltak gondjai.

Ön már értékelte azt a jellemzést, amelyet önrõl a szolgálati vezetõ, vagy fõnök, a rendõrkapitány, ha nem tévedek, Berke Imre rendõrkapitány készített. Azt is említette, hogy azt követõen, hogy '95. május 25-én a Macskási-telepen voltak ezek a bizonyos történések, egy halom eljárás indult ön ellen, itt ebben az anyagban összesen 13 eljárás van, és én személy szerint sajnálom azt, ami önnel történt, és tényleg egy kálváriának nevezhetõ, de azért csak meg kell kérdeznem azt, hogy ön azt mondta, hogy ezek '95 utáni eljárások. Ugyanakkor ez ellentmondásban van véleményem szerint azzal, hogy itt már van két korábbi eljárás is, ami az anyagban szerepel, '85-ben fegyelemsértés miatt feddés, fenyítés, és '90. VI. 10-én pedig garázdaság bûntett szerepel.

Szeretném megkérdezni, hogy ezek hogyan vannak kontextusban azzal, amit ön elmondott, hogy vannak összefüggésben azzal, hiszen ezek '95 elõtti ügyek, ha jól látom.

KARANCSI TIBOR volt rendõrszázados, a Békés Megyei Rendõr-fõkapitányság Szeghalmi Rendõrkapitánysága bûnügyi osztályának volt munkatársa: Köszönöm, hogy ezt megkérdezte tõlem, és akkor azzal kezdeném, hogy amikor engem Szeghalomba a szó igazi értelmében odakönyörögtek, akkor tökéletesen tisztában volt vele a szeghalmi kapitányság vezetõje, sõt, annak a másik magasabb szintû hatóságnak is a vezetõje - mint mondtam, elõzetes felvételi vizsgán estem át -, hogy korábban is volt egy pénzbüntetésem. A legelsõ pontban foglalt a '85-ös, és azt hiszem, úgy zárul a sor, hogy "az idõpont távolsága miatt megállapítani nem tudtam", az egy légbõl kapott kamu, tehát soha nem volt, nem is volt semmilyen fegyelmi felelõsségre vonásom.

90

cai 91 (Karancsi Tibor)

De ha már így kihozta a szó, akkor el kell mondanom - ismét csak utalva a humánpolitikára -, hogy amikor életveszélyes sérüléseimbõl hazakerültem a kórházból, ezután öt nappal megjelent a lakásomon Kucsera õrnagy, és életem elsõ feddését, fenyítését - hangsúlyozom, olyan nem volt '85-ben - megkaptam. Az elsõ azért emlékezetes nekem, mert a betegágyamon, testileg és lelkileg rommá tört állapotomban hirdette ki. Ennyit errõl. Az összes többibõl láthatja, hogy mikor indult be ellenem a gépezet.

Mellesleg - elmondtam, és újólag szeretnék reflektálni erre - az én erkölcsi bizonyítványom tiszta, ha lekérem. A pénzbüntetés megfizetése alól azonnal mentesültem. Hogy milyen jellegû eljárásokat milyen mederben lehet lefolytatni, gondolom, a körünkben vannak olyanok, akik ezzel kapcsolatban tudnának néhány emlékezetes történettel szolgálni. Nekem nincsenek illúzióim. Ha valakit vezetõi nyomástól "támogatva" meghurcolnak, elõbb-utóbb siker koronázza ezeket a próbálkozásokat - sajnos.

ELNÖK: Lentner képviselõ úr!

DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Köszönöm a szót, elnök úr. Karancsi úr elmondása, illetve a csatolt okirati bizonyítékok alapján megállapítható, hogy a korábbi Békés megyei rendõri vezetéssel, illetve a Szeghalmi Rendõrkapitányság vezetésével nem volt felhõtlen ez a viszony, és az okiratok között található egy '97. október 2-án készített fenyítés jellegû határozat néhai Forgács László vezérõrnagy úr aláírásával. Néhány hónappal elõtte, '97. augusztus 13-án Gál László Békés megyei rendõrfõkapitány hasonló tartalmú fegyelmit adott önnek. Mindkét okiratnak az a lényege, hogy a büntetõeljárás lefolytatására kiszabott nyomozati idõt ön túllépte. Ugyanakkor ha figyelmesen elolvassuk mondjuk Gál László dandártábornok fegyelmi határozatát, elismeri azt, hogy ön rendkívül leterhelt volt abban az idõszakban.

Azonban azt kell mondanom, hogy ezek az események 1997-re datálódnak. Most 2000 májusát írjuk. Tagja vagyok az önkormányzati és rendészeti bizottságnak, ahol 1999 õszén történt egy meghallgatás a jelenlegi fõkapitány, Orbán Péter úr vonatkozásában. Ez volt az a jelentés, amelyet több ezer kilométer megtételével, több ezer munkaóra felhasználásával jellemzett a jelenlegi rendõrfõkapitány úr, és több bõrönd irathalmazt mutatott be. Én annak idején neki szemtõl szembe is megmondtam, de a jegyzõkönyvek is errõl tanúskodnak, hogy furcsállottam azt, hogy mindig akkor kerültek a Békés megyei rendõrök a "törvénnyel ellentétbe", amikor valamilyen súlyosabb megállapítást tettek, hogy bûncselekmény nyomaira bukkantak. Ez az öt békési rendõr halálánál különösen így van. Tehát igen nagy fokban nem lehetett vélelmezni azt, amit a jelenlegi országos rendõrfõkapitány elmondott.

A kérdésem a következõ. 1998 nyara óta új országos rendõrfõkapitány irányítja az ország rendõri szervezeteit. Önnek az elmúlt két évben is halmozódtak, súlyosbodtak az ügyei, ön ellen újabb és újabb atrocitások történtek. A kérdésem az, hogy 1998 nyarától kezdõdõen az új rendõri vezetés felállítása után ön úgymond az igazságát kereste-e ezen új rendõri vezetõnél. Ön próbálta-e felvilágosítani Orbán Péter tábornok urat a tényleges történésekrõl? Orbán Péter úr - ismerve a Békés megyében tapasztalható rendõri bûncselekményi és más egyéb anomáliákat, kimondom: a szervezett bûnözés gyanúját - az ön, vagy az önök részére próbált-e bárminemû védelmet biztosítani? Egyáltalán megértéssel viseltetetett-e az önök dolgai iránt? Köszönöm.

KARANCSI TIBOR volt rendõrszázados, a Békés Megyei Rendõr-fõkapitányság Szeghalmi Rendõrkapitánysága bûnügyi osztályának volt munkatársa: Köszönöm a kérdést. Tisztelt Képviselõ Úr! Utaltam rá, hogy nagy várakozással tekintettünk az új megyei fõkapitány érkezése elé. Rekordidõn belül részem volt abban a már privilégiumszámba menõ gesztusban, hogy fogadott. A szolgálati út betartásával terjesztettem elõ a kérelmemet, szigorúan a szabályokhoz kötött módon. Mivel a fõkapitány úr volt szíves fogadni és az akkori érzésem szerint felkarolni ezt a dolgot, én a szolgálati utat tovább nem folytattam, megálltam azon a ponton, hogy a részére átadtam dokumentumokat, átadtam azt az ominózus büntetõ feljelentést, amelyben szereplõ bûncselekmények a mai napig nem évültek el. Tehát az most is egy büntetõfeljelentés - abban a tudatban, hogy õ jogvégzett ember, fõkapitány, és tudja, hogy hova kell azokat felterjeszteni, továbbítani, véleményeztetni, és feltehetõen azt is tudja azt is, hogy egy hónapon belül errõl engem értesíteni köteles. Hangsúlyozom, hogy ez a mai napig nem történt meg.

Orbán Péter országos fõkapitány úrnak viszont volt egy megdöbbentõ nyilatkozata, azt hiszem, a Békés megyei megyegyûlés elõtt, amikor is szembesült azzal a ténnyel, hogy a Fõvárosi Fõügyészség Nyomozó Hivatalánál elrendelték a nyomozást, és már gyanúsítottak is vannak. Nem tudom, hogy hogyan értékeljük. A korábbi nyilatkozatában azt állította, hogy itt csak ilyen sértõdött ember dobálnak sárral - jelesül én és Karakas úr -, nincs az egésznek semmi valóságalapja, és szinte a gúny körébe tartozó szavakkal fogalmazott rólunk. Ehhez képest azt mondta a megyegyûlés elõtt, hogy ha ez a két rendõr - a Karancsi meg a Karakas - engem megkeres, én ugyanígy eljárás alá vonhattam volna ezeket az embereket. Nem tudom, hogy melyik álláspontját tartja, vagy tartaná fenn, ha most önök megkérdeznék. Nyilvánvalóan emlékeznek még arra a kijelentésére, amikor minden alapot nélkülözõnek nevezett mindent. Utána pedig - mellesleg ismerem az egyik csatornán ma adásba kerülõ BBC-anyagot, amit annyira bírált az egész magas szint, és tudom, hogy Klõser Károly az, aki ezt a gigantikus, kilométerteljesítményû és munkaórájú, semmit meg nem állapító bizottsági munkát vezette - elismeri, hiszen úgy kezdõdik a monológja, hallani fogják este, hogy igen, a rendõrség különbözõ területén ütötte fel fejét a korrupció. Két héttel azelõtt õ nyilatkozta azt, hogy nem beszélhetünk korrupcióról, a rendõrségen belül nincs korrupció, a rendvédelmi szervek hatékonyan dolgoznak, a védelmi szolgálatok, tehát nincs korrupció. Ehhez képest a BBC-nek azt nyilatkozta, hogy...

Ezért mondtam azt, hogy nekem az ORFK-szintû vezetéssel a kapcsolatfelvételt korábban sem tették lehetõvé. Most viszont semmi nem indokolta az esetemben. Ugyanis a megyei fõkapitány úr teljes nyitottságot mutatott attól függetlenül, hogy késõbb - mint elmondtam - kifejezett írásbeli kérelemre sem adta vissza azokat a dokumentumokat, vagy már nem tudta visszaadni, mert elküldte. De egy írott médiának elismerte, hogy ezeket a dokumentumokat átadtam, és ezek léteznek. (Dr. Lentner Csaba: Köszönöm szépen.) Köszönöm szépen, hogy ha elfogadja a válaszomat.

ELNÖK: Fazekas képviselõ úr!

DR. FAZEKAS SÁNDOR (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Örömmel veszem tudomásul, hogy Karancsi úr ilyen tájékozott. Ez a BBC-anyag elõttem még ismeretlen, illetve tudok arról, hogy van egy ilyen film, és remélem, hogy majd módunk lesz megtekinteni azt is. Az nem tárgya a meghallgatásnak, hogy ehhez hogyan és miként lehet hozzájutni a tv-vetítések elõtt.

Nekem az lenne a kérdésem, amit egyébként már korábban is feltettem, hogy más konkrét olajügyekrõl - esetleg szomszéd megyékben - van-e tudomása Karancsi úrnak.

100

da 101

KARANCSI TIBOR volt rendõrszázados, a Békés Megyei Rendõr-fõkapitányság Szeghalmi Rendõrkapitánysága bûnügyi osztályának volt munkatársa: Igen tisztelt Képviselõ Úr! Mint mondottam, a szeghalmi kapitányságnak van egy adott mûködési területe. Én adott mûködési területen irányítottam a bûnügyi felderítõ tevékenységet. Ennek során került a látókörömbe ez a kérdéses olajbiznisz, Karakas úrnak pechjére a szeszbiznisz, és még mindig ugyanannál a körnél tartunk.

Még egy gondolat erejéig, a kérdés elsõ részét azt hiszem, most átsiklottam, amit hiányolt a képviselõ úr az elõbbi válaszomból. Megismételné, ha megkérem, a kérdés elsõ részét? (Dr. Fazekas Sándor: Az nem kérdés volt, pusztán egy megállapítás. Egyetlen kérdésem van, két alkalommal is feltettem, hogy más megyékben más olajügyekrõl van-e önnek tudomása, ugyanis találkoztam olyan sajtóközleményekkel, hogy ön ezekrõl már nyilatkozott, és most egy kicsit visszafogottnak tartom az ön által elmondottakat.)

Úgy érzem - ezt biztos csak én gondolom így -, hogy semmivel sem vagyok visszafogottabb itt az igen tisztelt parlamenti vizsgálóbizottság elõtt, mint egyébként. Higgye el, képviselõ úr, hogy érzem a helyzet súlyát, komolyságát, terheit, ezt is szeretném kihangsúlyozni. Arról viszont nem nyilatkoztam egyetlen sajtóorgánumban sem, hogy én aztán totálisan képben vagyok a - mit tudom én - Zala megyei hasonló dolgokkal, mert állítólag országos jelenséggel állunk szemben. Én egy dolgot tudok tényként állítani, amiben én intézkedtem, és hogy mi volt Hajdú-Bihar megyében, azt gondolom, a múlt héten Szeszák úr elmondta, hogy mi volt Csongrád megyében vagy Bács-Kiskunban, mondjuk a Bács-Kiskun megyeit a legutóbb a tévében láthattuk, hogy még mindig aktívan mûködnek ilyen dolgok, de én hiteles információval nem bírok, nem is tudom, hogy mi motiválta a képviselõ úr ez irányú kérdését, ugyanis én errõl nem beszéltem soha.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Alelnök úr!

JUHÁSZ FERENC (MSZP): Elnézést, elnök úr, még jelentkezett Fazekas képviselõ úr.

ELNÖK: Tessék!

DR. FAZEKAS SÁNDOR (Fidesz): Én konkrétan arról szeretnék érdeklõdni, hogy van-e önnek arról tudomása, hogy a kunmadarasi repülõtéren is volt olajszõkítõ tevékenység. Bartus László, Világgazdaság, 1999. december 15-ei szám, Rágalomhadjáratról beszél a volt nyomozó, stb., ebben a cikkben van erre utalás. Tehát errõl szeretnék valamit egy kicsit bõvebben hallani, ha ön errõl tudomással bír, természetesen.

KARANCSI TIBOR volt rendõrszázados, a Békés Megyei Rendõr-fõkapitányság Szeghalmi Rendõrkapitánysága bûnügyi osztályának volt munkatársa: Nagyon megköszöntem volna, ha az elsõ körben ilyen konkrét kérdést kaphatok, tényleg nagyon hálás vagyok érte, hogy ráirányította a figyelmemet.

Azt hiszem, hogy a bizottság létrejötte után volt az, amikor az elnök úr részére volt szerencsém átadni egy naplót, ami egyben egy ki-beléptetõ napló, jelesül a kunmadarasi reptérre léptet ki-be a biztonsági õrség, és az érdeklõdésemet az keltette fel, amikor felhívták ennek a naplónak a létezésére a figyelmemet, hogy milyen kicsi a világ, az egyik napon az akkori kapitányi autóval ezen a telephelyen látogatást tett üzemanyagtartályok megtekintése vagy hasonló címmel Kucsera õrnagy, a szeghalmi bûnügyi osztály vezetõje. Ha most nagyon megerõltetném magam, akkor még a dátum is eszembe is jutna, azt hiszem, '93. májusa. (Dr. Fazekas Sándor: 16 óra 15 perc...) Én ezt a cikket nem olvastam, biztos így van, mert a naplót viszont láttam, de elnézését kérem, tényleg nem tudom a pontos dátumot.

Tehát ez azt megelõzõen volt, hogy én a szeghalmi bûnügyi osztály állományába kerültem, ezért gyakorlatilag ezért siklottam át, mert én ebben a dologban nem dolgoztam, ez egy járulékos információ, amit a birtokomban tudhattam, és most megoszthattam önökkel, hogy én ott nem dolgoztam ilyen ügyben. Ezt követõen október 15-ével kerültem a szeghalmi bûnügyi osztály állományába, tehát fenntartás nélkül elfogadhatja a tisztelt képviselõ úr az állításom valódiságát, miszerint én nem dolgoztam olajügyben máshol, csak a szeghalmi mûködési területen.

Köszönöm szépen.

DR. FAZEKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm. Egy nagyon rövid javaslatom van, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Én javasolom, hogy ez a kérdéses dokumentum, nyilván már több ilyen dokumentumra volt utalás, másolatban a bizottsági tagok részére kerüljön szétküldésre. Nem tudom, hogy hol található, tehát ha errõl kaphatnánk valamilyen felvilágosítást. A sajtóban megjelent ez a dolog, én nem is tudtam arról, hogy ez már ennyire közel van hozzánk.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm a kérdését, képviselõtársam. Amikor szükségét látom, a bizottság elé fogom hozni ezt az anyagot kellõ konkrétumokkal alátámasztva. Egyelõre nem látom szükségét, egyéb okok miatt, amit majd a zárt ülésen el kívánok mondani.

Tessék, Balogh képviselõ úr!

BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Én szeghalmi ügyben szeretnék információt kapni. Kicsit gondolkodtam a kérdésen, hogy föltegyem-e, de végül úgy döntöttem, hogy fölteszem. Tudomása van-e arról, vagy volt-e arról - nem az olajügyekkel függ össze -, hogy Szeghalmon tartozás, bizonyos építõipari tevékenység utáni fennmaradt tartozás behajtásával kapcsolatban - egy ilyen gyárépítési tartozásról van szó - volt próbálkozás, és ott állítólag a helyi rendõrök az adós mellett álltak ki, és így több cég is próbálkozott behajtani a tartozást, de nem sikerült, illetve visszaadták a munkát.

KARANCSI TIBOR volt rendõrszázados, a Békés Megyei Rendõr-fõkapitányság Szeghalmi Rendõrkapitánysága bûnügyi osztályának volt munkatársa: El kell mondanom, hogy errõl a dologról, hogy volt egyáltalán ilyen, a sajtóból értesültem, egy regionális sajtóból. De azt is hozzá kell fûznöm, tudom, hogy történt ilyen, és azt is tudom, hogy ennek kapcsán egy bírósági eljárás van folyamatban, egy rágalmazási per, és ez a történet szól arról, hogy X. szintû vezetõ óva intette a pénzbehajtás gondolatától is a kintlevõségét követelõ vállalkozót.

De szeretném elmondani, hogy mint ahogy eddig sem, ezután sem fogok tenni könnyelmû kijelentéseket. Errõl körülbelül ennyit tudok - de ebbe az ügybe én nem folytam bele, ez most, mióta mennek ezek a dolgok, azóta jött felszínre a sajtóban is -, hogy létezõ személyek létezõ ügyleteirõl van szó, és azt viszont nem vagyok hivatott eldönteni, hogy valóban voltak-e ilyen ráhatások, nyomások. Nem tartom kizártnak, mert ismerem a módszereket.

BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Köszönöm szépen. A következõ kérdésem nem konkrét ügyre vonatkozik, hanem az ön által elmondottakra. Itt most már lassan két órája beszélünk, itt nagyon kimerítõ válaszok voltak, és az elõzõ tapasztalataink is azt mondják, hogy ott valami nem volt rendben, és ez általánosságban kérdezem, hogy tapasztalt-e ön olyat az úgynevezett konkrét eset elõtt, amirõl itt beszéltünk, hogy rendõri vezetõk fedezni próbálnak bûnelkövetéseket, vagy rendõri vezetõk - most itt az elõbb föltett pénzkövetelési ügyre gondolok - mondjuk baráti tanácsot adnak ennek, annak. Tehát látta-e jelét ennek, az ön által a macskási-telepi akcióval kapcsolatban elmondottakon kívül volt-e ott ilyen tapasztalat? Most konkrétumok nélkül. Tehát volt-e ilyen a közhangulatban, vagy a kapitányságon belül, hisz egy közösségben, amikor együtt dolgoznak, akkor óhatatlanul az emberben kialakulhatnak ilyen érzések. Én nem akarok csapdát állítani, hogy ön mondjon neveket, meg valamit, mert nyilván, amire nincs bizonyíték, arról nem, de mi volt az ön megítélése ebben.

KARANCSI TIBOR volt rendõrszázados, a Békés Megyei Rendõr-fõkapitányság Szeghalmi Rendõrkapitánysága bûnügyi osztályának volt munkatársa: Köszönöm, ez nem akarom minõsíteni, de tényleg jó kérdés volt, ugyanis nem '95. május 25-én találtuk mi ki ezt az olajdolgot, és nem úgy jöttek, mint derült égbõl villámcsapás.

110 (Ott a régióban jártak...)

cai 111 (Karancsi Tibor)

Ott a régióban jártak - azon keresztül - különbözõ üres és töltött állapotú tankerek. Ilyenkor ezeket lekapcsoltuk. Szóltunk a Vám- és Pénzügyõrség Nyomozó Hivatalának, õk az intézkedést átvették. Ez is egy megerõsítõ állításom, visszacsatolva ahhoz, amikor elhittem, hogy tényleg jönnek, mert nagyon korrekt, nagyon mûködõ kapcsolat volt köztünk. Tehát korábban is volt, hogy kamionokat kivontunk a forgalomból, volt, hogy olyan tartálykamiont tartóztattunk fel, amelyik éppen üres állapotban tartott Szeghalomtól Vésztõ irányába, onnan Kótpusztára, ahol - mint tudjuk - a TIG-nek, a Tartalékgazdálkodási Igazgatóságnak van egy készlettelepe polgári fegyveres õrséggel. Ez az az ominózus telep, ahova a Vám- és Pénzügyõrség Békés Megyei Nyomozó Hivatalának a helyettes vezetõjét lefegyverezés árán sem engedték be. Tehát a polgári fegyveres õrök a jogszerûen intézkedni akaró, jövedéki ellenõrzés céljából érkezõ Tibor István urat, a parancsnokhelyettest le akarták fegyverezni, nem engedték be. Nagy telefonváltások voltak az ORFK fõügyeletével stb. - érdekes dolgok.

Erre a TIG-telepre tartott az az ominózus üres kamion. Hangsúlyozom, hogy üres kamionra is mozdultunk, mert nem feltétlenül lehetett látni, hogy most éppen töltött állapotú, vagy anyagért megy. A kamiont vezetõ úriember elmondta, hogy a BKV-hoz szállít olajat, üzemanyagot a TIG-teleprõl Budapestre. Furcsálltuk, hogy onnan, ugyanis - mint említettem - ez a legköltségesebb fuvarozási módszer. Én úgy tudtam volna elképzelni, hogy ahogy a Macskásiból is el tudott tévedni az ETL Rt.-nek szánt 18 tartályvagonból az a 10 darab, ugyanis azon az ominózus elõzõ napon Komáromnál 18 tartályvagon lépte át a határt. Hangsúlyoztam, hogy a vasúti okmányokat én foglaltam le lázas rohangálásom közepette. Ebbõl a vasúti okmány szerint - bár a rendeltetése a Miskolc-Tiszai Pályaudvar volt - valahogy tíz eltévedt Füzesgyarmatra. Ugyanígy le lehetett volna terelni a Ferencvárosi Pályaudvarra például 10 vagont, és akkor a BKV-nak is olcsóbb lett volna beszerezni. Nem értettük, hogy mi a logikája, nem tudtunk vele mit kezdeni. Ez egy információ maradt nekünk. Nem állt össze a kép sehogy sem, hogy a BKV-nak hogy éri meg.

Nem tudom, hogy van-e még valami, amit nem válaszoltam meg. Nem illik visszakérdeznem. De jó volt a kérdés, köszönöm a képviselõ úrnak.

BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Ez azt jelenti, hogy már korábban is érezni lehetett a kapitányságon belül bizonyos fedezéseket. Ez volt a kérdés.

KARANCSI TIBOR volt rendõrszázados, a Békés Megyei Rendõr-fõkapitányság Szeghalmi Rendõrkapitánysága bûnügyi osztályának volt munkatársa: Nézze, olyan kapcsolatokról volt tudomásunk, illetve látható kapcsolatok voltak, hogy az olajban érdekelt úriember, illetve a szeszben utazó úriember napi személyes megjelenés formájában ápolta a kapcsolatot az elsõ számú vezetõkkel. Naponta ott álltak a kocsijaik a kapitányság elõtt. Azt hiszem, hogy ez magáért beszél. Nyilván nagyon sok fontos megbeszélnivalójuk lehetett. Közösen jártak szórakozni, közös családi rendezvényeik voltak. A legnagyobb rosszindulattal sem mondhatják, hogy én most bárkit sárral dobálok. Mindenki azzal barátkozik, akivel akar, de amikor még Kurucz urat ki sem nevezték, az új Békés megyei fõkapitányt, '98. december 31-i határidõig ultimátumot adott e kapcsolatok felszámolására, megszüntetésére ezeknek az uraknak. Jelzem, hogy azóta is minden maradt a régiben, csak az urak inaktívvá váltak különbözõ okok miatt. Felgyorsult a fluktuáció itt, Szeghalmon, mint ahogy az a tisztelt képviselõ úr által is ismert. (Balogh László: Köszönöm szépen.) Nem tudok más olyan hiteles dolgot mondani, amellyel ne untatnám a tisztelt bizottság tagjait. Köszönöm.

ELNÖK: Alelnök úr!

JUHÁSZ FERENC (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Én nem ragaszkodnék ahhoz, hogy minõsítse a kérdéseimet, egyszerûen csak azt szeretném, hogy válaszoljon. Mindenekelõtt: mi történhetett az alatt a néhány óra alatt, amíg önök dekkoltak a helyi KMB-irodán, és várták az intézkedést. Ön szerint miért maradt el? Mi lehetett ennek az oka? Végül ki értesítette a vámõrséget, akik odamentek? Ez hogyan történt? Ez az elsõ.

A második: a késlekedésbõl származott-e valami olyan konkrét kár, amely a bizonyítékok végsõ eltûnéséhez, elsinkófálásához vezetett, amit már utána nem lehetett azonosítani. Amikor elmentek az ügy után a bûnügyi helyetteshez, ha jól emlékszem, a lakására az egyik kollegájával, és azt mondták neki, hogy ejnye-bejnye, ez nem helyénvaló, mert nagyon sok bûncselekményt elkövettél, ezentúl csináltak-e valami mást, nevezetesen tájékoztatták-e az elöljárót - a szolgálati törvény alapján ez indokolt -, tájékoztatták-e arról, hogy itt a közvetlen fõnök bûncselekményt követett el, hiszen ezt tette, meg azt tette.

Ezt a május huszonvalahanyadikai jelentést, amit mi is láttunk, a megyei rendõr-fõkapitányság és maga a megyei rendõrkapitány mikor kapta, kaphatta meg? Ismerhette-e, tudhatta-e azt, hogy mi történik a Macskási-telep környékén, hiszen azt mondta, hogy ez a jelentés a vámõrségnek készült. A megyei rendõrfõkapitány ezt ismerte-e? Milyen kapcsolatban volt a megyei rendõrfõkapitány és a szeghalmi fõkapitány? A megyei fõkapitánynak volt-e azon túlmenõen valamiféle oka arra, hogy védje a szeghalmi kapitányt vagy az ottani vezetõket azon túl, hogy a saját területéhez tartozó egyik kapitányságvezetõrõl van szó.

Legutoljára pedig: '99-ben Szeghalmon, ha jól sejtem, a Vállalkozók Házában történt inzultus ön ellen. Mi volt az, illetõleg van-e, lehet-e összefüggése az ön igazságkeresésének és annak az inzultusnak? Köszönöm szépen.

KARANCSI TIBOR volt rendõrszázados, a Békés Megyei Rendõr-fõkapitányság Szeghalmi Rendõrkapitánysága bûnügyi osztályának volt munkatársa: Köszönöm a kérdését, alelnök úr. Távol álljon tõlem, nem minõsíteni akartam az igen tisztelt képviselõ úr kérdését, csak segített közben gondolkodnom és reflektálnom olyan dolgokra, amelyeket eddig meg sem említettem. Ezért voltam bátor megköszönni és jónak minõsíteni a kérdést.

Igen tisztelt Alelnök Úr! A hat óra alatt, a mi visszaparancsolásunkat követõ hat órában általunk mind ez ideig ismeretlen személyek az összes könyvelést, mint olyat, amit láttunk a két szemünkkel, elvitték. Elmentek azok a kamionok, amelyek a telepen álltak. A vagonokban már csak annyi üzemanyag volt, és hogy olaj volt-e az éjszakai folyamatos lefejtés eredményeként, amennyit az általunk látott kamion el tudott vinni, vagy sem, erre inkább nemmel tudok válaszolni, vagy inkább úgy, hogy körülbelül annyi lehetett benne. Amíg mi a KMB-n tartózkodtunk, a Szeghalom-Füzesgyarmati út melletti objektumban voltunk, és ezzel arra szeretnék rámutatni, hogy észleltük volna a további kamionforgalmat. Ott egy kamion haladt el, amit mi blokkoltunk. Kint három kamiont láttunk, amikor tetten értük. Egy veszteglõ kamiont találtunk hat óra múlva és a felszórt telepet tartályvagonok nélkül. Tehát a hat óra alatt kitolták a vagonokat, és a vasút útján be tudtuk határolni az idõpontot: 13 és 14 óra között kértek egy feladást, kivitték, ott rácsatlakoztatták a Mol iparvágányán álló több, mint 20 vagonhoz. Feladták, és eltûnt onnan néhány olyan ember, aki vagy érdeklõdõ volt ott, de név szerint megneveztük õket a nyomozó hivatalnál folyamatban lévõ ügyben, akiket ismertünk. Voltak köztük segédek, és volt, aki megszólalt közülük - arc nélkül - az egyik elektronikus médiában. Elmondta, hogy hogy zajlottak le ezek a dolgok Miskolcon, Füzesgyarmaton és egyéb helyeken. Csapkezelõrõl és egyéb ilyen emberekrõl van szó.

Ahogy a tevékenység megszûnt, leredukálódott a jelenlévõk létszáma arra az egy fõre, aki a kft. képviselõjének vallotta magát. Emellett amikor a mintavételeket csináltuk a ciszternákból és abból az egy ominózus lerobbant kamionból, akkor mintegy 50 darab ismeretlen származású hiteles E-betûs forgalmi rendszámot is találtunk. A legjobb ismereteim szerint ezt kiadni a rendõrség igazgatásrendészeti osztályai jogosultak. 120

da 121 (Karancsi)

Ezek át lettek adva a vámnyomozóknak, fényképfelvételen lettek rögzítve, miután mi is belefolytunk az intézkedésbe.

A bizonyítékokból annyi maradt meg, amennyirõl a tisztelt bizottságnak beszámoltam, tehát két tartályvagonnyi konkrét ciszternából származó kutyult folyadék, a tíz tartályvagonból plusz a ciszternákból, s az ezekbõl a gépekbõl vett minta, 3-3 darab mindegyikbõl, egy autórakománnyi, és most a jelen eljárásban, ami most folyik a nyomozó h>


Átvitel megszakítva!

llomásaink mint bizonyítékok - errõl ennyit tudok mondani.

Szó van itt arról - az alelnök úr kérdezi -, hogy amikor Kucsera lakásán megjelentünk, mi hangzott még el, vagy valami ilyen tartalma volt a kérdésnek.

JUHÁSZ FERENC (MSZP): Elmondta, hogy mi hangzott el, azt kérdezem, hogy azt követõen, amikor azt mondta önöknek, hogy jaj, fiúk, hagyjátok már, én már ezt csinálom öt éve, ezt mondta ön, akkor ehhez képest a két rendõr nem ment-e tovább és nem jelentette-e, hogy itt a közvetlen elöljáró gyakorlatilag bûncselekmény elsinkófálására tesz javaslatot, vagy hogy hunyjunk szemet felette, ami szintén bûncselekménynek számít onnantól kezdve.

KARANCSI TIBOR volt rendõrszázados, a Békés Megyei Rendõr-fõkapitányság Szeghalmi Rendõrkapitánysága bûnügyi osztályának volt munkatársa: Köszönöm, világossá vált, elnézést.

Említettem, hogy három évig kértem kihallgatást Gál László akkori Békés megyei fõkapitánytól. Ez '95 nyarától értendõ, tisztelt alelnök úr, tehát ekkortól értendõ. Én valakinek elmondtam volna, én kértem kihallgatást az országos fõkapitánytól. Szóban közölték velem, hogy nem fogad. Írásos szolgálati jegyen kértem, ezt írásban kell megválaszolni, én tudtam, hogy ez el sem jutott a néhai Forgács vezérõrnagy kezeihez. De nem illik kérdeznem ebben a helyzetemben, de mi van még tovább, mi van még tovább ezenkívül, ahova fordulhatnék? Fordultam a rendvédelmi szervek védelmi szolgálatához; Kuzma Mihály, napi kapcsolatban voltam velük, errõl még nem szólt a történet. Napi, heti kétszeri kapcsolatban voltam velük, és rengeteg információt cseréltünk ki, illetve osztottam meg velük ezekkel kapcsolatban. Nekik volt kompetenciájuk, különösen Dénes Gábornak, aki ma ugyancsak nincs köztük, az élõk között, az õ kompetenciája volt az, hogy ilyen ügyekben nyomozzon, operatív tevékenységet folytasson.

Azt, hogy ilyen tényállítások valósak voltak, azt az az érdekes módon napvilágot látott titkosított anyag, amit a lázas reagálás közben a Belügyminisztérium nyilvánosságra hozott, nyilván a tisztelt bizottsági tagok elõtt is ismertek ezek a rapsic fedõnevû dokumentumok, meg egyebek, nem tudom, hogy azért kit dicsértek meg, hogy ezek az akárhány, 10-20-30-40 évre titkosított anyagok napvilágot láttak, azok tartalmazzák az én önök elõtt is elhangzott állításaimat, mint operatív információt.

Tehát minden fórumot kimerítettem, az országos fõkapitányhoz nem juthattam el, a rendvédelmi szervek védelmi szolgálata a mellékelt ábra szerint a titok alól feloldott anyagok tanúsága szerint dolgozott, ezekre az emberekre ezekben az ügyekben nem jutottak sehova, mind a két ember, aki partnerem volt, és aki feddhetetlen, makulátlan módon kiállt a becsület oldalán, mind a kettõ halott. Én vagyok a harmadik a sorban, igen tisztelt alelnök úr, ami annyit jelent, hogy tekintve - nem akarok elkalandozni egyébként - a Békés megyei öt rendkívüli halálesetet, gyanakvással töltött el, hogy lehet, hogy engem nem rendõrként érhet valami baleset, és azt a titkot, amit elvittek magukkal Kuzma meg Dénes Gábor, azt én inkább megosztom, ha kell, önökkel, mint ahogy megosztottam a közvéleménnyel is, mert nekem más perspektíva nem mutatkozott ezenkívül.

Hogy milyen volt a viszonya Berkének Gál tábornokkal, mint fõkapitánnyal? Baráti. Hogy minõsítsem, hogy jellemezzem. Ha arra nem is volt ideje, hogy engem három éven keresztül meghallgasson, közös ebédekre, közös rendezvényekre volt ideje. Én nem részesültem ebben a privilégiumban. Bennem egyszer megfogalmazódott, hogy nyilván azért nem akart fogadni, hogy ne mondhassam utólag azt, hogy én ezeket a dolgokat mind elmondtam neki, mert akkor úgy járt volna, mint ahogy az utódja, akinek elmondtam, tényekkel alátámasztva, olyan tényekkel és bizonyítékokkal, amelyek alapján - hangsúlyozom - elõsegítettem a Fõvárosi Fõügyészség nyomozó hivatalának munkáját, és bizonyítékként értékelték, nem akarta biztos, hogy elmondjam neki. Ennyit tudok mondani a kettõjük kapcsolatáról.

Azt hiszem, belátható, olyan elõzmények után, amelyekrõl már a tisztelt bizottság elõtt beszámoltam, hogy amikor megszólaltam elég nyomós belsõ motívációtól vezéreltetve, az nem kifejezés, hogy az elsõ számú közellenség lettem. Innentõl semmi nem lepett volna meg, és az meg fõleg nem, hogy egy ominózus estén, amikor a lakásomról hívott le egy volt beosztottam, akivel hat éve nem találkoztam, száz kilométeres kerülõt tett csak azért, hogy lássuk egymást, mert azt mondta, legközelebb nem biztos, hogy találkozunk, és késõ éjszaka lehívott a lakásomról, hogy beszélni akar velem. Soha nem járt Szeghalmon elõtte, egy másik megyébõl való. Kérte, hogy jelöljek meg egy helyet, ahol tudunk találkozni, és tudja, hogy nagyon késõre jár, de tudjunk egy pár szót váltani, mert lehet, hogy tud segíteni, meg vele is történtek dolgok. Nem releváns itt a bizottság munkája szempontjából, gondolom.

Lementem az ominózus Leonardo elnevezésû ételbárhoz, ez a legnívósabb hely, a legjobban meg van világítva késõ este, ott találkoztam ezzel az úriemberrel és a feleségével, együtt ültünk és beszélgettünk másfél órát az emeleti részen, amit úgy hívnak, hogy vállalkozói központ. Szeretnék néhány félreértést eloszlatni, ez nem azt jelenti, hogy kizárólag vállalkozók által látogatott központ, volt szerencsém találkozni ott ügyvédekkel, akárkikkel, akikkel eddig értekeznem kellett. Egy olyan hely, ahol biztonsággal vendégül lehet látni valakit, illetve le lehet ülni zavarmentesen egy kis jogi irodába, satöbbi, különbözõ helyre, hogy ne zavarják az embert. Azért mondom ezt, mert volt olyan média, amelyik ezt az ominózus sztorit úgy mutatta be, hogy Karancsi bement a darázsfészekbe, bement a vállalkozók közé, hát persze, hogy belémkötöttek, amikor vállalkozóellenes vagyok. Ez sem igaz.

Kérem szépen, a vendégeimet lekísértem, és a földszinti részen, amit úgy hívnak, hogy Leonardo ételbár, és hangsúlyozom, nem a reklám helye, de a környék legimpozánsabb objektumában járunk, kikísértem õket, és visszafelé jövet láttam meg három ismerõsömet, akik azzal szólítottak meg, hogy nézzem meg magam egy kivetítõn, a Heti hetesben éppen rólam poénkodnak. És míg ezt megnéztem, addig odajött a hátam mögé az olajvállalkozó, az akkori Full Marker ügyvezetõje egy baráti társasággal, köztük szép nagy darab bõrkabátos emberekkel, és szórtak mögém pénzt. Ugyanis a közvélemény volt annyira meghatóan segítõkész irányomba, hogy amikor nagyjaink engem és a családomat erkölcsileg, szakmailag, anyagilag kinulláztak, elvették a megélhetésemet, akkor egy folyószámlát nyitottak nekem, és erre személyes befizetéseket lehetett eszközölni, 500-tól 5 ezer forintig voltak rajta összegek, a 80 éves nénikétõl a vállalkozóig mindenki, aki tisztelt, felkereste ezt a pénzintézményt. Ez volt az ok. Ezt nagyon rossz szemmel nézték, ezt ki is nyilatkoztatták, volt olyan rendõri vezetõ, aki úgy jellemezte ezt, hogy Isaurának is gyûjtöttek Magyarországon, nem kell ezt komolyan venni.

Azt mondta a vállalkozó, amikor mögém állt az embereivel, hogy tesznek õk is egy forintot az ominózus folyószámlára, mert körülbelül maximum ennyit ér az életem. Én, amikor egyértelmûvé vált ez a provokáció, annyira ismerem ezeket a koreográfiákat már, hogy mit hogy lehet ellenem megrendezni - nem ez volt az elsõ -, és úgy döntöttem, hogy még fel sem állok errõl a székrõl. Ott volt mögöttem a stábja. Hölgyeim és uraim, nem volt más választásom. Az elsõ értelmes dolog, ami eszembe jutott - a késõi idõpontra való tekintet nélkül -, hogy egy emberben bízom, hogy valamit tud segíteni, vagy rendõrt tud ide küldeni: felhívtam az elnök urat mobiltelefonon. Elmondtam, hogy képviselõ úr, ez van, itt vagyok, hangsúlyozom, semmilyen buliban nem voltam, semmi szórakozásról és egyebekrõl nem volt szó, és most hogy legyen tovább. Az volt a javaslat, hogy az Istenért, fel ne álljak, és õ intézkedik, hogy rendõrt küldjenek. Én ennek eleget is tettem. Míg a rendõrök kiérkeztek, én elmondtam, hogy mi történt. Ezt a cselekményt lehet minõsíteni egy veszélyes fenyegetésnek, garázdaság szabálysértésnek vagy bármi egyébnek, amit az én sérelmemre elkövettek, és mindenképpen rendõri intézkedést igényel.

Én kértem, hogy biztosítsák nekem azt a lehetõséget, hogy zavartalanul elhagyhassam ezt az objektumot, vagy hogy hazaérjek, mert pár száz méterre voltam a lakásomtól gyalogosan. A rendõrök ezt nem tették, nem tehették meg. Ellenben nem tudták elõkeríteni ezt a társaságot. Engem pedig arról nyugtattak meg, hogy ezek már nincsenek is ott. Kérem, sajnos ott voltak. Ott voltak. Én láttam ott fekete bõrdzsekis embereket, akik az õ társaságához tartoztak, láttam ott idegeneket. Az volt a legmegdöbbentõbb, amikor a néhai Full Marker ügyvezetõje elémbe tette magát, és õ tudván tudta, hogy mi fog történni, mondta, hogy bocsánatot kér mindenért, ami velem történt, nem õ találta ki, õ csak finanszírozta. Én feltartott kézzel álltam - ezt már korábban több médiában is elmeséltem -, õ letérdepelt elém fél térdre, csak ne essen bántódása neki sem, és nekem sem. Azt mondtam, hogy nem kell a színészi alakítás, tudom, hogy mirõl van szó, ismerem az egészet. Nem sokat tévedtem, mert nem volt semmilyen tettlegesség, a részemrõl fõleg nem. Ennek ellenére egy hónap után megkérdezték, hogy mi történt akkor este. Mindenkit meghallgattak, minden barátját ennek a vállalkozónak, mindenkit, engem pedig nem egy egész hónapig. Senkit nem érdekelt, hogy mi történt velem.

Tisztelt Alelnök Úr! Ugyanígy jártam egyébként '97-ben a vascsöves agyonveretésem kapcsán is. Több, mint egy hónap után került sor arra, hogy engem meghallgassanak. Egy hónap után érdekelt valakit, hogy mi történt velem. Elsõ körben engem akkor gyanúsítottként hallgattak ki, hogy azt a szerencsétlen három vascsöves embert kint megfélemlítettem a három figyelmeztetõ lövésemmel, amikor az elsõ ütést már bent kaptam. Errõl ennyit akartam mondani. Az ételbáros dologban nagy szakmai tisztességet sugallva áttették az eljárás lefolytatását Szolnok megyébe, de elõtte körülbelül 35-40 fõs apparátus dolgozott, Szeghalmot megszállták. Olyan információk is voltak, hogy az exfõkapitány úr is tiszteletét tette. Azt tudom, hogy itt volt a megyei igazgatók - azt hiszem - mindegyike. Akkora csinnadratta volt, akkora színház, hogy mindenkit meghallgattak, mindenkit többször és több oldal terjedelemben, csak engem nem egy hónapig. Tegnap kihallgattak gyanúsítottként ebben az ügyben, felbujtóként garázdálkodtam feltartott kézzel, és ezzel akarták elérni, hogy befagyjon a családom megélhetését szponzoráló adományszámla. Szerintem elérték vele, mert utána - mondhatom - teljesen befagyott. Alelnök úr, azt hiszem, ez volt az utolsó kérdése ezzel kapcsolatban.

ELNÖK: Hadd egészítsem ki a Vállalkozói Központban történteket, mivel engem is érintett a dolog. Én akkor Szentesen tartózkodtam egy érettségi találkozón, és éjfél után jött a telefon: Karancsi Tibor segítséget kért. Felhívtam a helyi kapitányságot, hogy kérem, hogy mindenféle probléma elkerülése végett menjen ki valaki a kapitányságról, biztosítsa a helyszínt addig, amíg Karancsi Tibor nem megy haza, mert megbeszéltük, hogy hazamegy.

Ezek után az ügyelet kiküldött két embert, és amikor a késõbbiekben viszontkérdeztem a rendõrségtõl: hát igen, kint voltak, biztosították a helyszínt, de kint, az udvaron, a kocsiban. Kint ültek az igen tisztelt beosztottak, és várták, hogy majd lesz valami. Annyi azért még hozzátartozik az elmondottakhoz, hogy nemcsak én lettem kiértesítve, és ezt jegyzõkönyvbe mondtam, amikor megtisztelõ kihallgatást tartott a kapitányság velem szemben - hangsúlyozom, megtisztelõ kihallgatást, lehet továbbítani az illetékesek felé -, akkor úgy értesültem személy szerint öntõl, vagy tõled, hogy szóltál a barátaidnak is, félve attól, hogy bármi történik, és kijöttek a barátaid is segíteni. Voltak ott még részletek, jegyzõkönyvek, és tudom, hogy másnap, vasárnap iszonyatos felhajtás volt Szeghalmon, annyi rendõrt nem láttam a környéken soha, mint amennyi akkor volt.

De ha ezt az erõt bevetették volna tegyük fel az ominózus olajügy kapcsán, akkor gyakorlatilag megelõzhetõk lettek volna Békés megyében az olajügyek - így összefoglaló kifejezéssel. Ezt részben mondom Tóth Károly képviselõtársamnak is, aki arra hivatkozik, hogy semmilyen bizonyíték nem volt Szeszák volt fõügyész iratai között. De ha csak azt az egy jelentést figyelembe vette volna a legfõbb ügyész, amelyben jelzi az olajügyeket és hogy kik érintettek az olajügyek kapcsán, megelõzhetõ lett volna az a folyamat, amely kialakult azok után, hogy ezeket az ügyeket felsõbb szinten blokkolták, jegelték. Ezek aztán lehúzódtak egészen a megyékig, a kisebb településekig. Folytak ott egyébként még egyéb olajügyek a TIG-telepen is, különbözõ manipulálások, amelyekrõl megfelelõ anyagot is kaptunk. Majd ezeket is a bizottság elé fogom hozni.

Mindenesetre a Karancsi Tibor felé történt eljárás - forgatókönyv szerint zajlott -, amely azt sugallja, hogy garázda, ez nem Karancsi Tibornak szólt, hanem személy szerint nekem, ugyanúgy, ahogy Lehoczki Irénnel történt, aki az anyagot hozta fel az eleki olajügyekkel kapcsolatban, másnap pedig nem találkoztunk, mert állítólag leittasodott. Így feltétlenül be tudják mutatni a televízión keresztül, hogy lám-lám, Pallagnak megint olyan segít, aki alkoholista. Remekül és ügyesen ezt is be tudták mutatni. Be is mutatták Karancsi Tibort is, hogy garázda, és aki Pallag Lászlónak segít, az vagy alkoholista, vagy garázda, vagy egy olyan sértõdött ember, akinek a szavaira nem nagyon szabad, vagy érdemes figyelni.

Tisztelt Bizottság! A lényeget nem itt látom a kérdések kapcsán, de természetesen jogos volt mindenkinek a kérdése. Adott rendõri vezetõk kötelezettsége elmulasztásának - ennek megvan a szükséges büntetõvonzata - az eredménye az, hogy ezek kialakultak. Ezt most a jegyzõkönyv miatt kívántam mondani megállapításként, és nem kérdésként. Viszont amikor Karancsi Tibor felhívott telefonon, akkor szükségét láttam annak, hogy hivatalos szervhez forduljak. Ez volt a Szeghalmi Rendõrkapitányság ügyeletese, és külön kértem és hangsúlyoztam - jelen volt több olyan jogász és volt iskolatársam, akik fültanúi voltak ennek a beszélgetésnek, és ezt bármikor tudják tanúsítani. Az egyik jogi tanácsadóm és szakértõm, Pataki András is - aki ott ül a sarokban - jelen volt az ominózus telefonbeszélgetés kapcsán, és ezt elmondtam utána a rendõrkapitányságnak is.

140

da 141 (Elnök)

Sajnálatosnak tartom ezeket a dolgokat, a figyelem gyakorlatilag elterelõdött a lényegrõl, amit mondjuk szeretnék elérni, hogy a bizottsági munka ne a lényegrõl terelõdjön el, hanem ami miatt a bizottság létre lett hozva, annak mentén, annak érdekében folyjon a bizottsági munka.

Fazekas Sándor képviselõ úrnak adom meg a szót.

DR. FAZEKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Én is azt hiszem, hogy a bizottságnak a létrejötte céljának megfelelõen kell mûködnie és azok körül a témák körül kell tudakozódni, amelyek a bizottság elnevezésével, feladatkörével kapcsolatosak. Én korábban kérdeztem Karancsi úrtól, hogy valamilyen politikai kapcsolatot vagy más ilyen olajügyeket ismer-e, és konkrét neveket is kértem, három rendõrségi vezetõnek a nevét említette, akik ellen ha jól értettem, eljárások vannak. Szeretnék továbbhaladni ezen a szálon, és õ említette korábban a Full Marker Kft.-t, amelyik a Macskási-telepen végzett ilyen anyagmozgatást, most használjuk ezt a kifejezést és a Gardefort Kft.-t. És más ilyen utódcégeket vagy ebbe a körbe tartozó személyek által alapított cégeket is említett, külön megjelölés nélkül.

Én azt szeretném kérdezni, hogy a Petronex Rt.-rõl hallott-e már, és hogy ez is ebbe a körbe tartozik-e, és egy rövid választ várhatók erre, azt hiszem, lesz egy újabb rövid kérdésem.

Köszönöm.

KARANCSI TIBOR volt rendõrszázados, a Békés Megyei Rendõr-fõkapitányság Szeghalmi Rendõrkapitánysága bûnügyi osztályának volt munkatársa: Köszönöm, képviselõ úr. A Petronex Rt.-rõl információim azok, hogy állítólag a Full Marker és a Gardefort jogutódja, de részvénytársasági formában, nem kft. formában. Azt hiszem, ez hiteles.

DR. FAZEKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Azt szeretném kérdezni, hogy ezek a nevek, hogy Futaki Gézáné vagy Futaki Zoltán mondanak-e önnek valamit.

KARANCSI TIBOR volt rendõrszázados, a Békés Megyei Rendõr-fõkapitányság Szeghalmi Rendõrkapitánysága bûnügyi osztályának volt munkatársa: A nevek mondanak, a személyeket nem ismerem személyesen. Felügyelõbizottsági tagságukról tudok, cégbírósági iratokban foglalt információkra hivatkozással mondhatom ezt. Felügyelõbizottsági tag volt például az egyik, azt hiszem a Kõrös Volán egyik vezetõ beosztású tisztségviselõje, és a megyei jogú Békéscsaba jegyzõje.

DR. FAZEKAS SÁNDOR (Fidesz): Azt szeretném még kérdezni, hogy egy Futaki Géza, ugye Futaki Gézánét és Futaki Zoltánt említettem, hogy a Futaki Géza név önnek - mert ugye politikai vonzatokat is említettünk, hiszen a bizottságnak egyik célja a politikai vonzatok tisztázása - mond-e valamit, és tud-e errõl a személyrõl esetleg bõvebbet.

KARANCSI TIBOR volt rendõrszázados, a Békés Megyei Rendõr-fõkapitányság Szeghalmi Rendõrkapitánysága bûnügyi osztályának volt munkatársa: Nem tudok. Gondolom, rokoni kapcsolatban lehet az említett hölggyel, de semmilyen információval nem rendelkezem róla.

DR. FAZEKAS SÁNDOR (Fidesz): Volt országgyûlési képviselõ, SZDSZ-s országgyûlési képviselõ volt, ha nem tévedek, egy ilyen nevû úriember Békés megyébõl, Futaki Zoltán pedig a testvére. Azért kérdeztem ezt, mert ezek ilyen bizonytalan sajtóhírek, hogy esetleg ezt tudja-e ön konkretizálni. Nyilván megvan arra a módunk, hogy más alkalommal ezeket a dolgokat konkretizáljuk. Tehát tud ön errõl?

KARANCSI TIBOR volt rendõrszázados, a Békés Megyei Rendõr-fõkapitányság Szeghalmi Rendõrkapitánysága bûnügyi osztályának volt munkatársa: Most, hogy említette a képviselõ úr, tudom, hogy Futaki Zoltán volt képviselõ... (Tóth Károly: Géza!) Vagy a Géza, a feleségérõl annyit tudok, hogy ügyvéd, egyszer láttam egy tévémûsorban. Semmilyen információval nem bírok az õ kötõdésükrõl bõvebben, mint amit elmondtam.

DR. FAZEKAS SÁNDOR (Fidesz): A Miller Oil Bt.-vel volt kapcsolata ennek a Gardefort Kft., Full Marker, Petronex satöbbi ilyen genealógiai ágnak, vagy leszármazási ágnak. Tud ön errõl?

KARANCSI TIBOR volt rendõrszázados, a Békés Megyei Rendõr-fõkapitányság Szeghalmi Rendõrkapitánysága bûnügyi osztályának volt munkatársa: Nem, én arról tudok, hogy Molnár Lászlót, aki a Miller Oil ügyvezetõ igazgatója volt, és ebbéli minõségében munkakapcsolatban állt Futakinéval, autóbaleset érte nem sokkal azután, hogy szabadult fogva tartásából. Azt tudom még, hogy van egy fiútestvére. Ennyit tudok róla.

DR. FAZEKAS SÁNDOR (Fidesz): Tehát akkor dr. Futaki Gézáné kapcsolatban állt a Miller Oil Bt.-vel, illetve benne volt a Petronex Rt. felügyelõbizottságában is, ha jól értettem.

KARANCSI TIBOR volt rendõrszázados, a Békés Megyei Rendõr-fõkapitányság Szeghalmi Rendõrkapitánysága bûnügyi osztályának volt munkatársa: Igen, én így tudom. A másik két úrral együtt, akik a Kõrös Volán, illetve a jegyzõi...

DR. FAZEKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen.

KARANCSI TIBOR volt rendõrszázados, a Békés Megyei Rendõr-fõkapitányság Szeghalmi Rendõrkapitánysága bûnügyi osztályának volt munkatársa: Kérem.

ELNÖK: Én is köszönöm a kérdést és a válaszokat is. Van-e még valakinek kérdése? (Senki sem jelentkezik.) Akkor folytassuk a meghallgatást. (Közbeszólás: Szünet nem lesz?) Igen?

BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Elnök Úr! Bocsánat, pár perces szünetet tartsunk, miután két óra óta itt ülünk.

ELNÖK: Öt perc szünet!

szünet

Olajbizottság 2000. május 15.

BB 151

(Szünet: 16.36 - 16.54)

ELNÖK: Egy kis figyelmet kérek, folytatjuk a bizottsági ülést. Karakas Attila volt rendõrszázados, kérem, hogy mondja el - igaz, nem olaj, hanem szesz volt az a kérdés, amibe - idézõjelben mondom - bánatában belebotlott, de kapcsolódik a korrupciós ügyekhez, a korrupciós ügyek és a rendõrség kapcsolata köréhez. Kérem, tartsa meg az elõadását.

DR. KARAKAS ATTILA volt rendõrszázados, a Békés Megyei Rendõr-Fõkapitányság Szeghalmi Rendõrkapitánysága bûnügyi osztályának volt munkatársa: Tisztelettel köszöntöm a bizottság tagjait. Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Én 1994 és '99 között teljesítettem szolgálatot a szeghalmi rendõrkapitányság bûnügyi osztályán; a vizsgálati csoport vezetõjeként dolgoztam ott.

ELNÖK: Elnézést kérek, egy kicsi kérjük közelebb húzni a mikrofont a jegyzõkönyv miatt. Nem eléggé értik a jegyzõkönyvvezetõk.

DR. KARAKAS ATTILA volt rendõrszázados, a Békés Megyei Rendõr-fõkapitányság Szeghalmi Rendõrkapitánysága bûnügyi osztályának volt munkatársa: Tehát 1994 és '99 között dolgoztam a szeghalmi rendõrkapitányság bûnügyi osztályán, a vizsgálati csoport vezetõjeként tevékenykedtem ott.

Az eset, ami most a bizottság elõtt van és tárgysorozatba vették, 1998. augusztus 11-én történt. Egy megkeresést kaptam elõször telefonon; telefonált a Kunszentmártoni Rendõrkapitányság bûnügyi osztálya vezetõje, Egedi István rendõrfõhadnagy úgy, és beszámolt nekem arról, hogy az ukrán társszervek folytatnak nyomozást Ukrajnában csempészet és más bûncselekmények elkövetésének alapos gyanúja miatt. A megkeresésük szerint - nemzetközi jogsegélyt, eljárási jogsegélyt kértek, és azt kérték - mivel kiderítették, hogy ez a csempészett szesz, a nagy mennyiségû szesz Magyarországról származik, megtudták azt is, hogy milyen gazdasági társaság gyártja és hol székel, azt kérték, hogy a vezetõjét tanúként hallgassák meg a magyar hatóságok, illetve szesszel kapcsolatos, elsõsorban adásvételi szerzõdéseket foglaljanak le, és ezt haladéktalanul továbbítsák az ukrán bûnügyi szerveknek.

Közöltem a fõhadnagy úrral, hogy a megkeresést végrehajtjuk, azt kértem tõle azonban, hogy írásban is tegye meg a kérését, ismételje meg, és akkor az írásbeli megkeresésre tudunk reagálni.

Meg is tette, még a délelõtt folyamán elfaxolta részemre, és mivel a bûnügyi osztály vezetõje nem tartózkodott bent, nem volt szolgálatban, ezért ilyenkor a szervezetszerû helyettese a rendõrkapitány, jelen esetben dr. Berke Imre rendõralezredes volt jogosult ilyen ügyekben intézkedni. A továbbiakban nem folytam bele az intézkedésbe, mert nem tartozott a hatáskörömbe. Egy példányt megkaptam a megkeresésbõl - tájékoztatásul - az ügyeletestõl, a késõbbiek folyamán, fél 4 elõtt azonban értesültem arról, hogy az intézkedést nem foganatosították. Amikor az ügyeletestõl megkérdeztem, azt mondta, hogy még senki nem ment ki, nem csinálták meg ezt az intézkedést. Pedig õ szólt, õ tájékoztatott róla, hogy szólt a forrónyomos szolgálatban lévõ rendõrtiszteknek, hogy várható egy házkutatás foganatosítása, illetve iratokat kellene lefoglalni. Közölték is, hogy szívesen kimennek, azonban még munkaidõn belül szeretnék ezt az intézkedést foganatosítani.

Erre nem került sor. Ahogy a beszélgetést folytattam az ügyeletes tiszttel, megjelent a kapitány úr, akitõl megkérdeztem, hogy valami probléma van-e, mert kértek tõlünk egy intézkedést, amit végre kellene hajtani, és ez nem történt meg. A kapitány úr számomra azt a választ adta, hogy - magázó nexusban szólította az urat, az érintett gazdasági társág vezetõjét, és kérdezte, hogy miért kell Zolit még mindig ezzel az üggyel piszkálni, ez a szeszügy már nem aktuális. Két éve nem mûködik ez a gazdasági társaság, nincs árbevétele, egyébként sem található otthon a lakásán az úr. Mobiltelefonon lehet utolérni, és lehet egyeztetést kérni tõle, hogy mikor idõszerû a vele való találkozás.

Közöltem a kapitány úrral, hogy ennek ellenére szeretnénk kimenni a lakására, meggyõzõdni róla, hogy otthon van-e az úriember, és akkor a kért nyomozási cselekményeket foganatosítanánk. Ehhez még annyit szeretnék hozzátenni, hogy korábban a kunszentmártoni bûnügyi osztály vezetõje azt a tájékoztatást adta, hogy a keresett iratok a bejegyzett gazdasági társaság székhelyén, Tiszakürt-Bogarason nem találhatók meg. Oda kimentek, megpróbálták beszerezni, ott azonban egy hölgy, egy nõi alkalmazott tartózkodott, aki közölte, hogy az iratanyag már nem áll rendelkezésre, onnan már a tavalyi év folyamán elszállították. Tehát nem találták meg az iratokat.

Mivel tudták, hogy az úr állandó bejelentett lakcíme Szeghalmon van, ezért fordultak hozzánk, azt gondolván, hogy a keresett iratok esetleg a lakásán vannak Szeghalmon. Ezt követõen kimentünk a kollégámmal. Becsöngettünk az úrhoz, felmutattuk a szolgálati igazolványunkat, közöltük, hogy kik vagyunk, névvel, rendfokozattal, közöltük, hogy milyen ügyben keressük és mit keresünk.

Nem volt meglepõdve, beinvitált bennünket a lakásába. Közölte, hogy segít rajtunk, bár megjegyezte, hogy ebbe a lakásba korábban rendõrtisztek csak szórakozni jártak. Mire én mondtam neki, hogy mi nem szórakozni jöttünk, hanem egy nyomozási cselekményt szeretnénk végrehajtani. Leültetett bennünket, és kérdésre azt közölte velünk, hogy ezek az iratok nincsenek a lakásában, ugyanis a telephelyen, Tiszakürt-Bogarason találhatók. Mire én mondtam az úriembernek, hogy valami probléma lesz, mert ott már a kunszentmártoni rendõrök megnézték, és nem találták meg, ezért alapos gyanú merült fel arra vonatkozóan, hogy az iratok itt vannak a lakásában.

Õ továbbra is kitartott amellett, hogy az iratok nincsenek ott. Emlékezetem szerint még egy telefonhívást is lebonyolított, amikor felhívta a telephelyen tartózkodó hölgyet, és valami olyasmiben állapodtak meg, hogy késõbb visszahívja, amennyiben elõkerülnek az iratok. Erre késõbb nem került sor.

Ahogy folyt a beszélgetést, a lakás egyik irányában egy félig nyitott ajtót fedeztem föl, ott égett egy lámpa, és láttam, hogy a lakáson belül az asztalon, a fotelokon, a kanapén, valamint földön is nagy mennyiségû iratanyag látható. 160

161/MM (Karakas Attila)

Megkérdeztem, hogy ezek az iratok nem tartalmazzák-e a keresett kft. iratanyagát. Mire õ közölte, hogy abban az iratanyagban semmilyen irat nem található, amelyik ezzel a kft.-vel összefüggésbe hozható.

Mivel alapos gyanú merült fel arra vonatkozóan, hogy az iratok között megtalálhatók ezek az anyagok, a késedelem veszéllyel járt, ezért közöltük az úrral, hogy ezeket az iratokat megtekintenénk. Hangsúlyozom, a kollégáimmal megbeszéltük, hogy semmilyen más helyiségbe nem megyünk be, tehát nem folytatunk szabályos házkutatást, ez nem volt indokolt, mivel az iratok ott voltak megtalálhatók. Ezért közöltem vele, hogy két hatósági tanút kívánok igénybe venni a lefoglalás foganatosítása során. Õ azonban azt mondta, hogy õ tisztességes, jó hírben álló vállalkozó Szeghalmon, az intézkedés ellen semmilyen panaszt nem fog bejelenteni, de azt kéri, hogy ne alkalmazzunk hatósági tanúkat, mivel csak a szûkebb lakókörnyezetébõl lett volna lehetõségünk olyan személyeket felkérni, akik hatósági tanúként közremûködhetnek. Mi ezt a kérését akceptáltuk. Közölte továbbá azt is, hogy szerzõdések vannak az iratok között, banktitkot tartalmazó iratok, számlakivonatok, -összegek, szerzõdések, folyamatban lévõ üzletkötések is, amelyek a õ érdekeit jelentõsen sértenék. Erre tekintettel, de hangsúlyozom, csak az õ jogos érdekeit figyelembe véve, eltekintettünk a hatósági tanúktól. Kollégám közölte, hogy két kollégája most jön vissza Füzesgyarmatról. Én indítványoztam, hogy ezt a két kollégát is hívjuk oda, hogy tanúként mûködjenek közre, hogy többen tudjuk tanúsítani azt, ami a lakásban feltalálható volt.

Ezt követõen a két kolléga meg is érkezett, az iratokat áttekintettük. Már a legelsõ halom tetején olyan iratok voltak, amelyek ennek a kft.-nek az iratanyagát jelentették, többek között társasági szerzõdés volt ott, a társasági szerzõdés módosítása, amelyben arról volt szó, hogy az ügyvezetõ személye megváltozik. Ezekben az iratokban szó volt arról, hogy mikor alapították a kft.-t, ki alapította, milyen törzstõkével, milyen tevékenységi körre, tehát hogy jogosultak voltak-e export-import-tevékenységre, illetve amennyiben jogosultak, az milyen termékkörre terjed ki, ki jogosult a képviseletre. Illetve találtunk egy olyan szerzõdésszerûséget is, amit szerzõdésnek véltem, tekintetbe véve, hogy az pontokba volt szedve. Nagyon nagy számok szerepeltek benne, illetve ûrmértékre utaló jelzések, ami nem litert vagy más egyéb, általam ismert ûrmértéket jelentett, de megítélésem szerint mindenképpen szerzõdésrõl volt szó, amely, figyelembe véve az ûrmértékre utaló jelzéseket, véleményem szerint szesz-adásvételrõl szólhatott. Ezeket az iratokat jegyzõkönyv keretében lefoglaltuk - hangsúlyozom: jegyzõkönyv keretében foglaltuk le -, beleírtuk az úriember azon közlését, hogy õ továbbra is azt állítja, hogy az iratok a Tiszakürt-bogarasi telephelyen találhatók, amelyrõl késõbb bebizonyosodott, hogy valótlanság. Ezeket az iratokat lefoglaltuk.

A házkutatást szenvedõ fél az intézkedés ellen panasszal nem élt. Mondtam neki, hogy az intézkedés módja ellen is panaszt tehet, tehát ha feleslegesen kárt okoztunk, vagy olyan idõszakban foganatosítottuk a cselekményt, ami sérti az érdekeit, azt nyugodtan írja le. Illetve amennyiben sérelmezi az iratok lefoglalását, tehát úgy gondolja, hogy ezek az iratok nincsenek összefüggésben az üggyel, abban az esetben szintén jelentsen be panaszt. Õ közölte, hogy sem a mód, sem az intézkedés foganatosítása ellen nincs panasza. Ezt saját kezûleg be is írta a jegyzõkönyvbe, s mi is aláírtuk.

Elég nagy mennyiségû iratanyagról volt szó egyébként, amelyek között elég furcsa iratokat is találtunk. Többek között volt egy olyan irat, amelyik arról szólt - a kapitány úrnak címezte a gazdasági társaság vezetõje -, hogy az érintett kft. szünetelteti a tevékenységét, tehát nincs árbevétele, ennek ellenére továbbra is maradéktalanul kifizeti a rendõrkapitányság vezetõi összes mobiltelefon-számláját. Ezen kicsit meglepõdtünk.

A másik irat, amely eléggé furcsa volt számunkra, olyan irat volt, mivel nagyon sok rt., kft. iratanyaga volt ott, becslésem szerint legalább 15-20 kft., rt., különbözõ tevékenységi körre alapítva, emlékezetem szerint ez egy rt. volt és ezen rt. felügyelõbizottsági tagjainak nyilatkozatát tartalmazta. Megdöbbenve vettem tudomásul, hogy ezek között kapitányságunk egyik vezetõ rendõrtisztje büntetõjogi felelõssége tudatában nyilatkozik arról, hogy semmilyen olyan beosztással nem rendelkezik, ami kizárná, hogy õ gazdasági vezetõ tisztséget vállaljon ebben a részvénytársaságban. Ezen szintén meglepõdtünk egy kicsit, de napirendre tértünk fölötte.

Az iratokat lefoglaltuk, aláírtuk. Utána közöltem az úriemberrel, hogy tekintettel arra, hogy az idõ eltelt, másnap reggel legyen szíves befáradni a szeghalmi rendõrkapitányság hivatalos helyiségébe, ahol a tanúkihallgatását szeretnénk foganatosítani. Közölte, hogy minden rendben van, reggel 8-kor meg fog jelenni a kapitányságon.

Amikor másnap reggel bementem a szeghalmi rendõrkapitányság épületébe, a kapitány úr azzal fogadott, hogy két percen belül tegyem elé a tegnap foganatosított intézkedés teljes iratanyagát, még a fax példányát is. Láttam, hogy elég ingerült. Egy pár percen belül odatettem az asztalára, mivel elõ volt készítve. Eligazítás zajlik a szeghalmi rendõrkapitányságon fél nyolctól. Ez úgy zajlik, hogy elõször bent van mindenki és amikor az eligazítás általános része elhangzik, az egyenruhások kimennek, s bent marad a bûnügyi állomány. Mivel nem volt bûnügyi osztályvezetõ, ezért ezt a kapitány úr tartotta. A legelsõ mondatában engem szólított meg és közölte: "Karakas úr, tudja-e ön azt, hogy ki az az Árpád Zoltán? Tudja-e azt, hogy milyen kapcsolatokkal rendelkezik ez az ember? Tudja-e azt, hogy a házkutatása jogtalan volt? Tudja-e azt, hogy ezzel az ön karrierje véget ért?" Megmondom õszintén, ezen nagyon meglepõdtem, mert a legmagasabb rendfokozatú és beosztású tiszt voltam a teremben, a bûnügyi állomány nagy része a beosztottam volt. Ezt eléggé sérelmes közlésnek tartottam, mert úgy éreztem, hogy erre a kijelentésre nem szolgáltam rá.

Az eligazítás után behívatott a szobájába a kapitány úr, ahol közölte, hogy hivatali visszaélést követtem el, mert az általam foganatosított és vezetett nyomozási cselekmény jogtalan volt, ezzel bûncselekményt valósítottam meg. S vegyem tudomásul, hogy ebbe az ügybe már beavatkozott az Országos Rendõr-fõkapitányság is, tehát õk is nyomoznak ebben az ügyben. Ezen szintén eléggé megdöbbentem, nem értettem, miért van ez a kapcsolódási pont. Ezen a délelõttön egyébként Karancsi urat is felkerestem és elmondtam neki nagy megdöbbenéssel, hogyan jártam. Õ mondta, hogy ezen nem lepõdik meg, õ is tapasztalt már hasonló falakba ütközéseket.

A lényeg az, hogy a kapitány úr reggeli eligazításon tett kijelentései, illetve az ellen, hogy engem bûncselekmény elkövetésével vádolt, szolgálati panaszt jelentettem be, melyet az akkori megbízott fõkapitány úr, dr. Hajdú Antal rendõrezredes bírált el. Természetesen elutasította, mondván hogy panaszom alaptalan, ugyanis a bírálat jogos volt, jogosan bírálták az intézkedésemet, mert hogy én szakszerûtlenül jártam el. A megdöbbentõ az volt, hogy a másnap reggeli kihallgatás rendben lezajlott, az úriember befáradt, azonosítottuk, felvettük a jegyzõkönyvet. Azokat a kérdéseket, amelyeket a megkeresés tartalmazott - szám szerint kilenc darabot - szó szerint feltettem és amit õ jegyzõkönyvbe kívánt mondani, azt szó szerint rögzítettük. Kétszer lett neki visszaolvasva, hogyha esetleg egy szófordulat nem tetszik neki, vagy az nem úgy hangzott el, ahogy szeretné, akkor javítsa ki; számítógépbe mondta ezt, majd késõbb aláírta.

Ennél a kihallgatásnál sem volt semmilyen panasz az intézkedés ellen, tehát nem jelentett be panaszt. Mondtam neki, hogy még most is megteheti; mondta hogy nincs panasza, s a jegyzõkönyvet aláírta. A tanúkihallgatás számomra azért volt érdekes, mert ugyan azt a kilenc kérdést tettem fel neki, amelyeket a megkeresés tartalmazott, de a tanúkihallgatás során felmerült egy-két olyan momentum, amely a számomra megdöbbentõ volt. Nevezetesen: ahogy elmondta nekem a gazdasági társaság vezetõje, szesz-import-export-tevékenységet folytatott a cégén keresztül és éveken keresztül nagy mennyiségû szeszesitalt exportált, elsõsorban Keletre. Amikor megkérdeztem tõle, hogyan zajlott ez a kereskedelem, akkor a válasz a következõ volt. 170

BB 171 (Dr. Karakas Attila)

Megjelentek például az ukránok, elmondták, hogy kell 15 vagy 20 vagon szeszesital, ezt bepakolták, kézpénzben fizettek, és távoztak a szeszesitallal. Amikor megkérdeztem, hogy errõl készült-e valamilyen adásvételi szerzõdés vagy bármi egyéb, akkor közölte, hogy nem. Ez kézbõl kézbe ment. Azonnal teljesedésbe ment ez a szerzõdés, mindenféle írásbeli reagálás nélkül. Több esetben talán még nem is forinttal, hanem dollárral fizették ki a külföldiek ezeket a szeszesitalokat, és kivitték az országból.

Ez számomra azt sejttette, illetve alapos gyanú merült fel bennem, hogy itt bizony magyar személyek is alaposan gyanúsíthatók lehetnek bûncselekmények elkövetésével. Errõl késõbb egy jelentést is írtam, ugyanis a késõbbiekben amiatt, hogy a megyei fõkapitány úr szakszerûtlennek ítélte meg a munkavégzésemet, fegyelmi eljárás elrendelésére utasította a szeghalmi Rendõrkapitányság vezetõjét, Berke Imre alezredes urat, aki el is rendelte a fegyelmi eljárást, aminek a vége az lett, hegy feddés fenyítésben részesültem.

Ezt megpanaszoltam, de a késõbb munkába lépõ új fõkapitány elutasította, mondván, hogy a fellebbezés alaptalan, és a fegyelmi büntetésem arányban áll az elkövetett fegyelmi vétséggel. Ezt bírói úton megtámadtam, és mind elsõ-, mind másodfokon megnyertem, tehát hatályon kívül helyezték ezt a fegyelmi eljárást, amit a rendõri szervek lefolytattak ellenem.

A dolog lényege az, hogy a kihallgatás során szembesültem ezekkel a tényekkel, és eléggé furcsállottam, hogy ezek így megtörténhettek. A lényeg az, hogy ezt jelentésbe foglaltam, és ez a fegyelmi iratanyagban meg is található, ahol leírtam, hogy a kihallgatásból véleményem szerint megállapítható, hogy egyes személyek bûncselekmény elkövetésével alaposan gyanúsíthatók. Illetve ezt a meggyõzõdésemet, hitemet, amit rendõrként tettem - és vallok a mai napig is - megerõsítette egy szeghalmi állampolgár bejelentése.

Ez az állampolgár a lakásomon keresett meg. Elõször fölhívott telefonon azzal, hogy lenne egy-két dolog, amit el szeretne mondani nekem. Jogi problémája akadt személyekkel, szeretne tõlem segítséget kérni, és hallotta, hogy hozzám nagy bizalommal fordulhat. Mondtam neki, hogy keressen fel a lakásomon, otthon tartózkodom, és ha tudok, segítek neki.

Felkeresett az úriember, aki szeghalmi lakos, és elmondta, hogy évek óta építõmesteri munkákat végzett e gazdasági társaság vezetõjének, illetve már korábban az édesapjának is. Nevezetesen õ építette fel ennek a szeszgyárnak az épületkomplexumát, illetve - már a '95-96 körüli években - a zsurki vodkagyár néven elhíresült ügyben szereplõ épületkomplexum építésében is részt vett, ott is folytatott különbözõ építõipari munkákat.

Elmondta azt, hogy az utóbbi évben ennek az úriembernek a lakását építette Szeghalmon a Baross utcában. Ez egy elég impozáns ház; nagyon nagy házról van szó. Elég nagy értékû munkát végzett ott - elsõsorban építõmesteri munkák voltak -, és mintegy 1,5 milliós tartozás, illetve egy kiegyenlítetlen számla maradt fönn. Amikor megkereste az urat, hogy fizesse ki a számára jogosan járó pénzt, azt közölte az úriember, hogy ha kell a pénzed, menj a bíróságra. Ezt követõen többször is megkereste, hogy egyenlítse ki a tartozást, de ez nem sikerült. Ezt követõen fordult egy magánnyomozó céghez, melynek egyebek között profilja az is, hogy adósságokat hajtson be, egyeztetést kíséreljen meg, a fizetést, a részletfizetést elõkészítse.

Ez az úriember egy békési cég vezetõje volt. El is vállalta az ügyet. Tudomásom szerint szerzõdést kötöttek, majd egy-két nap múlva a magánnyomozó cég vezetõje telefonon szólt ennek a szeghalmi úriembernek, hogy sajnos az ügyet nem tudja elvállalni, mert egy kis problémája akadt. Elmondása szerint az volt a probléma, hogy amikor egyesek tudomást szereztek arról, hogy a tartozásbehajtás elindult, fölhívta õt egy magas rangú rendõri vezetõ, egy Békés megyei rendõri vezetõ, és magához kérette, majd amikor bement, közölte vele azt, hogy jobb lenne, ha nem ártaná bele magát ebbe az ügybe, mivel a gazdasági társaság vezetõje az õ védelmét élvezi, illetve ez a gazdasági társaság is az õ védelmét élvezi, és szálljon le az ügyrõl.

Emiatt elállt a képviselettõl, illetve az adósság behajtásától, és ezt követõen fordult hozzám az úriember, hogy segítsek neki. Közöltem vele, hogy a tartozás polgári jogi követelés, azt csak törvényes úton, bírósági úton tudja behajtani, amennyiben tudja igazolni a tartozás jogszerûségét, illetve a jogalapját.

A másik dolgot azonban eléggé meglepõdve vettem tudomásul, hogy egy megyei rendõri vezetõ, egy megyei osztályvezetõ egy ilyen dologba ilyen formában beavatkozik. Ezt visszaélésnek minõsítettem, és írtam egy rendõri jelentés errõl az egészrõl, amit indokolt az is, hogy a késõbbiek folyamán más olyan dolgokat is elmondott nekem az úriember, ami mindenképpen egy rendõri jelentés megírását indokolta.

Nevezetesen. Elmondta a bejelentést tevõ személy, hogy ugyan õ nem szokott árulkodni, nem kenyere az árulkodás, és nagyon sokat dolgozott ennek az úriembernek, de most úgy gondolja, hogy el kell mondania egypár dolgot, melyek bûncselekmények elkövetésének alapos gyanúját alapozzák meg.

Nevezetesen. Az évek során, amikor építette ezeket a különbözõ építményeket, a szeszgyárak építése során szemtanúja volt - nemcsak õ, hanem az egész brigádja - annak, hogy hogy folyt az egész szeszcsempészet. Õ is szeszcsempészetnek nevezte.

Elmondása szerint a módszer a következõ volt. Bejöttek az elsõsorban idegen, külföldi rendszámú kamionok - amelyek elsõsorban ukrán rendszámúak voltak -, ott a telephelyen megtörtént a bepakolásuk. Amikor a végéhez értek, akkor a korábban Debrecenben fölvett száraztésztát, konzervet, üdítõt, más egyéb áruféleségeket két-három sorban berakták a kamion végébe. Utána lezárták. Ezt követõen megjelentek a megyei vámszervektõl a vámosok, leplombálták, megírták a különbözõ iratokat, vámáru-nyilatkozatokat, stb., ezt követõen - elmondása szerint - a vámosok mikrofurgonjaiba elsõsorban szeszt és egyéb anyagokat raktak be. Utána a vámosok távoztak, majd az ukrán kamionok kimentek az országból. Így történt a szesz kivitele.

Azt is elmondta, hogy tudomása szerint ebben az egész szeszbizniszben többen is benne vannak, több ember munkájának a gyümölcse ez az egész jól mûködõ hálózat. Elmondta, hogy tudomása szerint több magas rangú és -beosztású személy is van benne. Említett egy bankár urat, aki Budapestrõl pénzzel, kapcsolatokkal támogatja. Sajnos megemlített egy-két politikust is, illetve magas beosztású személyt is, amit a jelentésembe belefoglaltam; gondolom, hogy az anyagban szerepel.

Megemlített egy volt miniszter urat is, aki környezetvédelmi miniszterként dolgozott a '94-98 közötti idõben. Tudomása szerint ez a miniszter nagy összeggel szállt be a Tisza, illetve a Hunalco Rt. által létesített zsurki vodkagyár építésébe, amit ugyan késõbb visszafizettek, de tudomása szerint ezzel az összeggel támogatta ezt a beruházást. Körülbelül 80 millió forintról beszélt nekem.

A másik személyt pedig a Vám- és Pénzügyõrség parancsnokaként jelölte meg számomra, aki ugyan csendestársként, de mindenképpen tudott ezekrõl a dolgokról. Engem ez a bejelentés eléggé megdöbbentett, de írtam róla egy jelentést, tehát a jelentésembe belefoglaltam.

A másik bejelentés, ami nagyon megdöbbentõ volt számomra, az a Szeghalmi Rendõrkapitányság vezetõirõl szólt. Ebben nevezetesen arról van szó, hogy véleménye szerint - illetve többször is jelezte neki a gazdasági társaság vezetõje, hogy - a rendõrök nem mernek vele szemben intézkedni semmilyen formában, mert mind a zsebében van, megvette õket - úgymond - kilóra, és nem mernek hozzányúlni, semmilyen eljárást nem mernek vele szemben kezdeményezni, és a helyi rendõri vezetõket egy az egyben a markában tartja.

Kétszer is megkérdeztem, hogy ezeket az információkat honnan veszi, illetve milyen információi vannak róla. Azt mondta, hogy ezeket tudja bizonyítani, és ha bármilyen hatóság megkeresi, illetve megkérdezi, hajlandó ezeket elmondani bármilyen hatóság elõtt, és tanúként is hajlandó elmondani.

Az általa elmondottakat rendõri jelentésbe foglaltam, és mivel konkrét információkat tartalmazott az én rendõri vezetõimmel kapcsolatban, a szolgálati út betartása ilyen formában felborult, tehát nem volt lehetséges azoknak a személyeknek leadni a jelentést, akikre nézve terhelõ adatokat tartalmazott, ezért a szolgálati utat kénytelen voltam megkerülni, és közvetlenül a megyei fõkapitány úrnak továbbítani a jelentést, amit két példányban juttattam el dr. Kurucz Ferenc rendõrezredes úrhoz, aki meg is kapta a jelentést, és a késõbbiekben a korrupcióra utaló résszel arról tájékoztatott, hogy a Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálatához tették át az ügyet.

Amirõl nem tudok, az a szeszcsempészet része. Ez '98 novemberében tudomásom szerint még a rendõrség hatáskörébe tartozott, tehát az adócsalás bûncselekménye még odatartozott, majd csak '92. év (Sic!) februárjától vette át az APEH Bûnügyi Igazgatósága. Nem tudom, hogy ebben az ügyben mit léptek.

180

181/MM (Karakas Attila)

A többi bûncselekmény, a csempészet és egyéb jellegû bûncselekmény tudomásom szerint a Vám- és Pénzügyõrség hatáskörébe tartozott. Hogy ezekben a bûncselekményekben történt-e konkrét intézkedés, hogy áttették-e az ügyet a vámosokhoz, illetve az adócsalás vonatkozásában indult-e nyomozás, errõl nincs információm, de tudomásom szerint nem indult semmilyen eljárás. Gondolom, errõl bõvebben Kurucz úr tudna nyilatkozni, hogy a jelentésem nyomán mit intézkedett, illetõleg mit nem intézkedett, mert errõl nem rendelkezem információval, mivel én a másik év nyarán eljöttem a rendõrségtõl. Tehát nem tudtam nyomon követni a megtett intézkedéseket, illetve '98 õszétõl már nem dolgoztam és nem tudtam, hogy mi történt az ügyben.

A fegyelmi ügy végét elmondtam. A lényeg az, hogy a bíróság nekem adott igazat és mind az I., mind a II. fokú bíróság az intézkedést teljesen jogszerûnek ítélte meg, s megállapították, hogy az indokolt volt, mivel fennállt a késedelem veszélye, tehát hogy a házkutatást szenvedõ fél ezeket az iratokat elrejtheti, eltüntetheti, megsemmisítheti; s mindenképpen szükséges volt az iratok áttekintése. Azok az iratok, amelyeket lefoglaltam, mindenképpen szükségesek voltak annak a megállapításához, hogy a megkeresésben szereplõ kilenc kérdésre, illetve a tanúkénti kihallgatás egyéb részleteire kiterjedõen állást lehessen foglalni és jogszerûnek minõsítette a lefoglalásokat.

Azért is érdekes volt számomra a rendõrség álláspontja, mivel õk például hivatkoztak a hatályos nyomozati utasításra, ez BM-rendelet, amely elég régi, toldozgatták-foldozgatták, de tudomásom szerint még a mai napig is hatályos a rendõri hatóság nyomozó hatóságára és kötelezõ jelleggel bír. Ebben részletesen le van írva, hogy a házkutatást és a lefoglalást milyen szabályok között kell foganatosítani. Ebben egy az egyben le van írva, hogy halaszthatatlan nyomozási cselekményként kétféle módon lehet foganatosítani a házkutatást: az egyik amikor elrendelt nyomozás van, s akkor feljelentést kell hozzá mellékelni. A másik, amikor nincs elrendelve, akkor részletes rendõri jelentést kell írni a házkutatás indokoltságának az alátámasztására. Tehát a hatályos belügyminiszteri rendelet is ezt a két formát írja elõ; nemhogy tiltja, hanem egyenesen részletesen szabályozza, hogy elrendelt nyomozás esetén is - mert itt arra hivatkoztak a rendõri szervek, hogy ez elrendelt nyomozás volt - lehet halaszthatatlan nyomozási cselekményt foganatosítani. Hiszen gondoljunk arra, hogyha más ügyben kimegy a rendõri nyomozó vagy a vizsgáló és bûncselekmény elkövetésének alapos gyanúját állapítja meg, akár egy rejtõzködõ, körözött személyt vagy olyan tárgyakat fedez fel a lakásban, amely bûncselekmény tárgyát képezik, s ha erre nem lenne jogszabály, tehát nem foglalhatná le, akkor ez joghézag lenne és ezt a bûnözõk természetesen kijátszanák. Tehát erre is gondoltak, amikor a Nyut-ot megszerkesztették, a Nyut is kifejezetten errõl szól.

Ennek ellenére a rendõri szervek ezt a hatályos BM-rendeletet eléggé sajátságos módon értelmezték, illetve a büntetõ-eljárási jog különbözõ szabályait is elég sajátságos módon értelmezték, eléggé a saját szemszögükbõl. Meg kell mondjam, egyáltalán nem védtek meg.

Késõbb megtudtam, hogy a kihallgatásom után a házkutatást szenvedõ fél azonnal a kapitányság vezetéséhez fordult és közölte, hogy neki panasza van az intézkedéssel szemben, panaszt kíván tenni, amit természetesen meg is tett. Ebben kifogásolta az intézkedés szakszerûségét és azt is, amit lefoglaltunk. Tehát õ úgy ítélte meg, hogy szakszerûtlenül, jogszerûtlenül foglaltunk le tõle iratokat, s ez ellen panaszt tett. Ezt a panaszt a kunszentmártoni városi ügyészséghez terjesztette fel a rendõrkapitányság vezetõje és csatolt mellé egy olyan elõterjesztõ iratot, amelyben arról beszél a kapitány úr, hogy "az általam lefoglalt iratok nem relevánsak, illetve az ügyhöz nem kapcsolódnak. Olyan iratokat foglaltam le ebben a jegyzõkönyvben, amelyek nem hozhatók az üggyel összefüggésbe." - ezt idéztem ebbõl az iratból.

Azt is tartalmazza ez a felterjesztés, tájékoztatja az ügyészséget arról, hogy az intézkedés szakszerûségének kivizsgálása céljából eljárást fog elrendelni velem szemben; tehát a kapitány úr itt már jelezte, hogy ennek mindenképpen fegyelmi, vagy más tényfeltáró eljárás lesz a vége. Ezt azért mondtam el, mert a késõbbiek folyamán a kapitány úr többször hivatkozott arra, hogy õt a közvetlen felettesei utasították erre a fegyelmi eljárásra, ami azért volt furcsa, ugyanis a panaszom elbírálása csak szeptember elején történt meg. Én valamikor szeptember közepén kaptam kézhez azt az iratot, amelyet dr. Hajdú Antal írt alá és amelyben közölték velem, hogy az intézkedésem szakszerûtlen, jogszerûtlen és velem szemben fegyelmi eljárást fognak kezdeményezni. Ehhez képest körülbelül egy hónappal korábban történt ennek az iratnak a megírása és ebben Berke úr már egy az egyben jelzi, hogy bizony eljárás fog indulni a rendõr ellen és ez olyan intézkedés volt, amely alapján a panasznak helyt kell adni.

Az ügyész úr, ahogy ezt elolvasta, meg az úriember panaszát, mivel más adat nem állt a rendelkezésére, ennek alapján helyt adott a panaszának és visszaadni rendelte az iratokat. Tudomásom szerint az általam lefoglalt iratokat az úriember pár napon belül vissza is kapta a rendõrségtõl, tehát megszüntették a lefoglalást. S utána indult ellenem a fegyelmi eljárás.

Az irat tartalmáról: ami még nagyon megdöbbentõ volt számomra, hogy se a rendõrség, se az ügyészség nem volt kíváncsi arra, hogy ez az idegen nyelven, ukrán vagy orosz nyelven írott szerzõdés egyáltalán mirõl szólt. Errõl csak onnan szereztem tudomást, hogy az én szolgálati panaszomat elutasította a megyei fõkapitány úr, ez ellen természetesen panaszt jelentettem be, amely felkerült Orbán Péter országos rendõrfõkapitányhoz is. S itt csatlakoznék a Karancsi úr által elmondottakhoz abban a vonatkozásban, hogy a '98 novemberi, tehát az Orbán Péterhez írott fellebbezésemben személyes kihallgatást kértem Orbán Péter úrtól. Azért volt megdöbbentõ számomra 2000 év elején, valamikor januárban-februárban Orbán Péter úr békéscsabai sajtótájékoztatója, amelyen újságírók elõtt kijelentette, hogy nem érti, ez a két rendõrtiszt õt miért nem kereste meg, miért nem kért tõle kihallgatást; ugyanis ha megtették volna, õ is megtette volna a számára kötelezõen elõírt intézkedéseket, nevezetesen feljelentette volna ezeket a rendõröket, illetve vizsgálatot kezdeményezett volna. Be tudom mutatni az iratot: '98-ban - tehát hangsúlyozom: egy évvel korábban - személyesen kértem kihallgatást, személyesen kívántam megjeleníteni ezt az ügyet az országos fõkapitány úrnak. Rá 2 hónapra kaptam egy levelet Klõser Károly ezredes úrtól, aki az ORFK fegyelmi és felügyeleti fõosztályának a vezetõje; ebben közölte velem, hogy természetesen a szolgálati panaszomat elutasították, mivel jogosan bírált az elöljáróm és az egész bírálat jogszerû volt, tehát ezzel a kapitány úr nem követett el semmilyen jogsértést. Illetve közölte velem, hogy a személyes kihallgatás tárgyában a késõbbiekben fog dönteni. Ez a késõbbiekben való döntés a mai napig fennáll, habár nem tudom, most milyen feltételek mellett hívna meg engem egy baráti beszélgetésre az országos fõkapitány úr. A lényeg az, hogy nem fogadott.

Tehát a nagy ügyek kirobbanása elõtt egy évvel már szerettem volna ezt a számára megjeleníteni, de ezt nem tette lehetõvé. Ezért volt furcsa a számomra, amikor kijelentette, hogy egyikünk sem kereste meg. Én próbálkoztam, még aktív rendõr koromban.

Visszatérve a szerzõdésre: a szerzõdésrõl az derült ki ezzel a szolgálati panasszal kapcsolatban, mivel az ügy felkerült az ORFK-ra, az ORFK-ról kaptam egy telefonhívást, dr. Schilling Rezsõ rendõr alezredestõl, gondolom õ kapta meg az ügyet elõkészítésre, tehát õ volt az ügy elõadója. Kérdezte, hogy tudom-e, mirõl szól az irat. Mondom: "sejtem, hogy szesz-adásvételrõl szól." Akkor mondta, hogyha ülök, kapaszkodjak meg: nyolc millió liter vodka adásvételérõl szólt a szerzõdés, és ezt az iratot adták vissza a mi rendõri szerveink, ügyészi határozat alapján természetesen.

Az ügyészi határozattal kapcsolatban annyit szeretnék elmondani, hogy törvényességi panaszt terjesztettem elõ ezzel az ügyészi határozattal szemben, amelyet megalapozatlannak tartottam. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei fõügyészségtõl a panaszt követõen körülbelül 1 hónap múlva kaptam egy választ, amelyben közölték, hogy a határozat megváltoztatására nincs törvényes alap, ugyanis az elsõ fordulóban eljáró ügyészség teljesen megalapozottan döntött, törvényesen megalapozottan adott helyt a panasznak és törvényesen adta vissza ezeket az iratokat. Tehát továbblépni már nem volt módon.

Próbálkoztam még ugyan, ismerek egy személyt a Fõvárosi Fõügyészségen. Õt felhívtam telefonon, elpanaszoltam, hogy ezeket az ügyészi határozatokat egyszerûen nem értem, érthetetlenek a számomra, megalapozatlannak, törvénysértõnek tartom. Kértem, hogy segítsen. Azt mondta, hogyha megírom és elküldöm, akkor õ továbbítja azokhoz a személyekhez, akik erre jogosultak. Ezt a levelet meg is írtam ennek az úrnak, mondom, aki a Legfõbb Ügyészségen dolgozik. Körülbelül egy hét múlva felhívtam és azt mondta, hogy átadta azoknak a személyeknek, akiknek ez a kompetenciájába tartozik és közölték, hogy semmilyen törvényes alap nincs arra, hogy ezeket a határozatokat megváltoztassák. Hangsúlyozom, ezeket az ügyészi határozatokat a mai napig megalapozatlannak tartom és bízom abban, hogy elõveszik, felülvizsgálják õket és amennyiben alaptalannak találják, hatályon kívül fogják helyezni õket.

Ez annál inkább is fontos lenne, mert az I. fokú eljárásban döntõ ügyészi határozatot meghozó ügyészt kihallgatták a Fõvárosi Fõügyészség nyomozóhivatalánál és tudomásom szerint arra hivatkozott, hogy ennek a panasznak azért adott helyt, mert nem volt csatolva a rendõri jelentés. 190

BB 191 (Dr. Karakas Attila)

Amit megírtam 7 oldal terjedelemben, és abban részletesen le volt írva, hogy mit miért csináltunk, és maga az intézkedés mirõl szólt, mi indokolta ezt a cselekményt, és milyen módszerrel foganatosítottuk, mit foglaltunk le, egyebek. Ezt a rendõri jelentést én a 11-ét követõ nap után írtam meg - 13-án -, és 13-án délelõtt adtam le a közvetlen vezetõmnek, a kapitány úrnak, aki kifejezetten utasított is arra, hogy írjak egy jelentést errõl az egész intézkedésrõl. Ez még a délelõtt folyamán meg is történt.

Az intézkedésben részt vevõ személyek, rendõrök aláírták a jelentést, és leadtam a kapitány úrnak, majd valamikor délután 2-kor tudomásom szerint a futárpostával küldte el a felterjesztõ iratát, illetve az úriember panaszát, de az én rendõri jelentésemet sajnos elfelejtette mellécsatolni, holott az iratok akkor lettek volna teljesek, ha tartalmazzák nemcsak a panaszt, hanem az ügyben intézkedõ rendõrök jelentését is, ami mindenképpen szükséges lett volna annak az elbírálása érdekében, hogy mi történt ennél az intézkedésnél.

Az ügyész úr tudomásom szerint ezt mondta el, ezért adott helyt a panasznak. Amennyiben látta volna a rendõri intézkedésrõl készült jelentést, akkor ez a véleménye meg is változott volna. Ennek alapján tudomásom szerint a kapitány úrral szemben hivatali visszaélés bûncselekménye elkövetésének alapos gyanúja miatt folyik eljárás. Befejeztem. Ha van kérdés, legyenek szívesek kérdezzenek.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kinek van kérdése? Tessék, képviselõ asszony!

VÍGH ILONA (Fidesz): Szeretném megköszönni vendégeinknek, Karancsi Tibor volt rendõrszázados úrnak és dr. Karakas Attila jogász fõtisztnek az írásos anyagot és a mostani szóbeli elõterjesztést is.

A magam részérõl nagyon sajnálom, hogy mindketten kikerültek a szeghalmi rendõrkapitányság állományából, hiszen úgy gondolom, hogy olyan jól nem állunk, hogy jogvégzett fiatal rendõrök kerüljenek el Szeghalomból.

Azért tennék fel Attilának kérdést. Szeretném megkérdezni, hogy van-e tudomása arról, hogy a szóban forgó A*L Kft-nél volt-e mostanában APEH- vagy számviteli ellenõrzés, és egyáltalán, ha volt, mi ennek az ellenõrzésnek az eredménye.

Szeretném megkérdezni, hogy van-e bizonyíték arra, hogy ennek a bizonyos Kft-nek Baja Ferenc volt környezetvédelmi miniszter és dr. Arnold Mihály is tagja volt, vagy tagja. És arra vonatkozóan van-e bizonyíték, hogy a bizonyos Kft. lefizetett rendõrségi vezetõket, vámtiszteket. Erre vonatkozóan van-e bizonyíték. A beszámolóban szerepelnek bizonyos összegek is, de számomra nem derült ki, hogy ez bizonyított-e, hogy ez valóban megtörtént-e. Köszönöm szépen.

DR. KARAKAS ATTILA volt rendõrszázados, a Békés Megyei Rendõr-fõkapitányság Szeghalmi Rendõrkapitánysága bûnügyi osztályának volt munkatársa: Annyit tudok elmondani, hogy én is jó baráti kapcsolatot tartottam fenn a vámosokkal, fõleg a vezetõkkel, és annyiról bírok tudomással, hogy a korábbi években volt eljárás.

Ez nevezetesen arról szólt, hogy különbözõ telephelyek között volt szeszszállítás, és ezeket a szeszmennyiségeket, melyek nem voltak számlákkal igazolhatók, olyan zárjegyekkel, illetve olyan számlákkal próbálták meg lefedni, melyek nem voltak valósak. Ez alapján volt egy eljárás, ami 1994-ben indult, és tudomásom szerint azzal zárult, hogy nagyrészt nem tudták bizonyítani, illetve késõbb elõkerült egy csomó számla, ami állítólag a vámosoknál feküdt el. Nem a vámnyomozóknál, hanem a vámigazgatási részén, de hirtelen a vámigazgatáson megtalálták az urak, hölgyek, és elõadták. Ezekkel sikerült olyan összeghatárra leszorítani az eljárást, hogy a végén 100-150 ezer forintos pénzbüntetéssel zárult az ügy. Egyébként a Szeghalmi Városi Ügyészség emelt vádat, és a Szeghalmi Városi Bíróság hozott elsõfokú ítéletet, amit tudomásom szerint nem is fellebbeztek meg, mert elsõfokon jogerõre emelkedett.

Arról, hogy azóta volt-e eljárás ez ellen az ember ellen, az A*L Kft. ügyvezetõje ellen, nincs tudomásom, tehát nem tudok róla információt adni a képviselõ asszonynak.

A másik üggyel kapcsolatban azon kívül, hogy nekem ez az állampolgár eljött a lakásomra és megtett egy bejelentést, amit jelenésbe foglaltam, ezen kívül semmilyen más információm vagy bizonyítékom nincs. Az õ szájából hangzottak el ezek az információk. Én rendõrként köteles voltam leírni - fõleg a korrupcióra vonatkozó részeket még részletesebben, illetve a fölmerült bûncselekményrõl - a csempészetrõl és az egyéb bûncselekményekrõl - itt is leírtam az azokat, amiket õ elmondott. Végül is itt is korrupcióra utaló bejelentések hangzottak el. Ezt rendõrként köteles voltam rögzíteni és leírni.

A valóságtartalmáról viszont nem volt módom meggyõzõdni. Olyan jogköröm nem volt, hogy ezekrõl meggyõzõdhessem a késõbbiekben, ezért terjesztettem elõ két példányban a megyei rendõr-fõkapitányság vezetõjének, hiszen õ az a vezetõ, aki megyén belül - illetve amennyiben országos szintet ér el a nyomozás, illetve magasabb szintet követel - meg tudja tenni a megfelelõ lépéseket az Országos Rendõr-fõkapitányság irányában, illetve mivel határokon átnyúló dologról volt szó, ezért gondolom, hogy külföldi bûnügyi szervekkel is fel kellett volna venni a kapcsolatot, és a nyomozást ilyen irányban kiterjeszteni. De mondom, nekem erre sem hatásköröm, sem jogköröm nem volt. Ezen kívül a bejelentésen kívül más információforrásból nincs információm. Bizonyítékom természetesen nincs.

ELNÖK: Fazekas képviselõ úr!

DR. FAZEKAS SÁNDOR (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Karakas Attila! Azzal az anyaggal kapcsolatban szeretnék föltenni kérdést, amely jelentés Árpád Zoltán lakásán történt okiratok lefoglalását taglalja. Ebbõl idézek: "Az okiratok áttanulmányozása során olyan okiratok is a kezünk közé kerültek, amelynek tartalma eléggé meglepett bennünket. Többek között olyan vezetõ rendõrtisztek nyilatkozatai, melyben mint felügyelõbizottsági tagok arról nyilatkoznak, hogy nem töltenek be olyan beosztást stb..." "...valamint olyan közlést tartalmazó levelek, melyekben Árpád úr vezetõ rendõrtisztekkel közli, hogy a megkeresésben foglalt cég szünetelteti a tevékenységét, azonban ennek ellenére a rádiótelefonok számláit továbbra is kiegyenlíti."

Ez röviden elhangzott a tájékoztatóban is. Kik voltak név szerint azok a vezetõk - ha erre még emlékszik -, akik megnevezésre kerültek ezekben az okiratokban? Ezt szeretném kérdezni.

DR. KARAKAS ATTILA volt rendõrszázados, a Békés Megyei Rendõr-fõkapitányság Szeghalmi Rendõrkapitánysága bûnügyi osztályának volt munkatársa: Konkrétan Szántó Lajos rendõrõrnagy úr neve volt, õ vett részt egy részvénytársaság felügyelõbizottságában - amelynek a nevére nem emlékszem -, és a nyilatkozata szerepelt az iratok között. A másik irat - amit el is mondtam - pedig egy levél volt a kapitány úrnak, és azt tartalmazta, hogy a megszûnt cég, illetve a tevékenységét szüneteltetõ cég továbbra is kifizeti a mobiltelefonok számláit.

Amire utaltam ott, szerintem az volt, hogy több olyan személy neve is volt a nevek között - például a helyi önkormányzat egyik osztályvezetõjének neve is szerepelt, illetve tovább nem is nagyon néztünk, mert eléggé megdöbbentünk a dolgon, és úgy gondoltuk, hogy ez a cég nem foglalkozhat olajjal, illetve abban az iratanyagban nem fogjuk megtalálni, és tovább nem néztük. Eléggé meg voltunk döbbenve.

Megpróbáltunk egy másik irathalmazt átnézni, ahol esetleg megtaláljuk azokat az iratokat, amiket kerestünk. Nem akartunk feleslegesen olyan iratok között kutakodni, ami esetleg nem tartozik ránk, tehát megpróbáltuk maximális kímélettel megnézni az iratokat. Sajnos egy-két ilyen irat is belekerült a szemlélõdésünk irányába.

ELNÖK: Tessék folytatni a kérdést.

DR. FAZEKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a választ. Tehát két név konkrét.

Azt szeretném megkérdezni, hogy ön szerint az Árpád Zoltán nevû úriember miért nem tett panaszt már az eljárás során. Végül is ha megpanaszolja, erre késõbb minden további nélkül hivatkozhat. Bár kétségtelen tény, hogy legjobb tudomásom szerint az eljárás bármelyik szakaszában lehet panaszt tenni. De miért nem tett panaszt? Önnek mi errõl a véleménye?

DR. KARAKAS ATTILA volt rendõrszázados, a Békés Megyei Rendõr-fõkapitányság Szeghalmi Rendõrkapitánysága bûnügyi osztályának volt munkatársa: A hatályos büntetõeljárási törvény szerint erre 8 napja van, tehát az intézkedéstõl számított 8 napon belül tehet panaszt. Ezt megtehette volna már az intézkedés foganatosításakor mind a módja, mind a foganatosítása ellen, a tény ellen. Azt akkor nem tudtam megállapítani.

Az volt a véleményem, hogy az intézkedés nem sértette semmilyen érdekét. Úgy gondolta, hogy azokat az iratokat, amelyeket lefoglaltunk, teljesen jogszerûen, a megfelelõ eljárási rendben, a törvények megtartásával foglaltuk le, és õ osztja ezt a véleményt. Tehát nem foglaltunk le olyan iratot, ami jogtalan vagy törvénytelen lett volna, és az õ megítélése is ez. Illetve az módszer, az a mód, ahogy ezt az intézkedést foganatosítottuk, az õ számára nem sértõ, tehát nem sértettünk semmilyen eljárási és egyéb jogszabályt. Ennek alapján az úriembernek nincs panasza.

A másnapi tanúkihallgatás során is megemlítettem a panasz jogát, akkor ugyanúgy közölte, hogy neki nincs panasza, és szerepel is a jegyzõkönyvben, hogy ilyen irányú közlést nem tett. De ahogy lekísértem az emeletrõl - mert a bûnügyi osztály az emeleten van -, ott összetalálkoztunk egy közrendvédelmi vezetõvel, akivel üdvözölték egymást, láthatóan elég jó baráti kapcsolatot tartottak fenn. 200

201/MM (Karakas Attila)

És már mentek is hátra, a folyosó irányába. Hallottam azt is, hogy egy rendõrszázados úrért kiabált ez a vezetõ. Ebbõl egybõl gondoltam, hogy valami lesz, valamilyen jegyzõkönyv-felvétel, mert ez a százados... (Dr. Fazekas Sándor: Kiért kiabált név szerint?) Kaszai Imre rendõrszázados nevét kiabálta, hogy Kaszai úr, Kaszai úr, és tudomásom szerint Kaszai Imre százados vette fel a panaszát. Mivel azonos rendfokozatban voltunk, tehát én is százados voltam, illetve Kaszai úr is századosként teljesített akkor szolgálatot, a késõbbiekben arról szereztem tudomást, hogy az akkor szolgálatban lévõ ügyeletes tiszt, akinek kötelessége lett volna felvenni, ha valaki panasszal, bejelentéssel vagy feljelentéssel él, õ rendõr-fõtörzsõrmester volt. S a kapitányság vezetése úgy ítélte meg, hogy egy rendõr-fõtörzsõrmester ne vegyen fel egy rendõrszázados ellen tett panaszt, minimum egy azonos rendfokozatú tiszt vegye fel a panaszjegyzõkönyvet. Ez indokolta, hogy Kaszai úrnak kellett ezt legépelnie - gondolom, nagyon örült neki.

A lényeg az, hogy errõl még hallottam, a késõbbiekben ezeket a háttér-információkat is beszereztem és megtudtam, mi miért történt. Ugyanis akkor nem értettem, miért kellett Kaszai úrnak felvennie ezt, de végül is ez volt rá a magyarázat.

Akkor mondta el a panaszát és abban ecsetelte, hogy szakszerûtlennek, jogszerûtlennek tartja, hogy a büntetõ-eljárási szabályok megsértésével foglaltuk le az iratokat és panaszt tett az intézkedés ellen. Hogy miért nem felelt meg elõttem és a kollégáim elõtt panaszt tenni, erre nem tudok választ adni, errõl meg kell kérdezni az urat, tehát a házkutatást szenvedõ felet.

ELNÖK: Köszönöm. Balogh képviselõ úr!

BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Köszönöm a szót. Érdeklõdve hallgattam a beszámolóját, egy kicsit megdöbbenve is.

Az elsõ kérdésem az, hogy azokat a dokumentumokat, amelyekrõl most beszéltünk, amelyek rendõri vezetõk és mint késõbb kiderült, önkormányzati tisztségviselõk neveit is tartalmazzák - a felügyelõbizottságra, a mobiltelefonra és egyebekre gondolok -, önök fellelték. Ezeket is lefoglalták, vagy ezek maradtak a lakásban?

DR. KARAKAS ATTILA volt rendõrszázados, a Békés Megyei Rendõrkapitányság Szeghalmi Rendõrkapitánysága bûnügyi osztályának volt munkatársa: Mivel a megkeresés alapján konkrét bûncselekményekben jártunk el, nem volt törvényes alapunk arra, hogy ezeket az iratokat lefoglaljuk. Mondom, a keresés folyamán tekintettünk beléjük, meg is döbbentünk rajtuk.

De amiben dolgoztunk, tehát abban a büntetõeljárásban, ami zajlott végül is, igaz hogy nem Magyarországon, de Ukrajnában, és amibe végül belekeveredtünk, illetve intézkedtünk benne, nem volt törvényes alap arra, hogy ezeket lefoglaljuk. Érdekes volt a számunkra, s megdöbbentett, azt tudtuk, hogy a vezetõink elég jó kapcsolatot tartanak fenn ezzel a személlyel, hiszen én se voltam vak, én is naponta bejártam a kapitányságra és távoztam onnan. Nagyon sokszor láttam ezeket a nyugati típusú, hatalmas Mercedeseket meg más autókat, Audikat, és láttam, hogy nagyon sokszor együtt jönnek és távoznak a vezetõinkkel. Azt is láttam, hogy sokszor együtt szórakoznak, tehát a szórakozóhelyen nyíltan felvállalják, hogy baráti, jó kapcsolatot tartanak fenn, ez elõttünk nyilvánvaló volt.

Hogy pontosan milyen kapcsolat köti össze õket, errõl én se rendelkezem információval. Az biztos, hogy nagyon sokat tartózkodtak a kapitányság épületében. Sokszor be se tudtunk parkolni, mert ott állt három-négy autó, amelyek a rendõri parkolókat foglalták el, mi nem tudtunk beállni. Sokszor napi több órás konzultációk történtek. Hogy mirõl volt ennyi tárgyalnivalójuk a kapitányság vezetõinek, illetve a vállalkozó uraknak, errõl nem tudtunk információt szerezni, tehát én se rendelkezem információval. Mindenesetre elég furcsa volt az állomány meg az állampolgárok számára is.

BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Amit lefoglaltak és bevittek, azok között, ha jól értem, az a bizonyos idegen nyelven írt anyag benne volt.

DR. KARAKAS ATTILA volt rendõrszázados, a Békés Megyei Rendõrkapitányság Szeghalmi Rendõrkapitánysága bûnügyi osztályának volt munkatársa: Így van.

BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Ilyenkor, amikor visszaszolgáltatják az anyagokat, a kapitányságon marad-e valamilyen nyoma annak, hogy milyen iratok voltak és mit szolgáltattak vissza? Ebben az esetben is maradt-e ilyen nyom, vagy pedig úgy szolgáltatták azt vissza, hogy nem maradt nyoma, hogy milyen iratok kerültek lefoglalásra és milyen iratokba tekintettek bele önök?

DR. KARAKAS ATTILA volt rendõrszázados, a Békés Megyei Rendõrkapitányság Szeghalmi Rendõrkapitánysága bûnügyi osztályának volt munkatársa: A hatályos törvény, fõleg a büntetõeljárásról szóló törvény rendelkezik a megkeresésrõl mint jogintézményrõl. Ebben az esetben eljárási cselekményt hajtottunk végre, nevezetesen lefoglalás, házkutatás, tanúkénti meghallgatás.

Errõl a megkeresett szerv elvileg nem köteles másolatot kiállítani; két példányban kiállítja a jegyzõkönyvet és elküldi a megkeresést küldõ szervnek, nevezetesen a kunszentmártoni rendõrkapitányságnak. Gyanítom, hogy készült róla fénymásolat, hiszen az elrendelt fegyelmi eljárásnak ez az egész intézkedés képezte az alapját.

Véleményem szerint - de ezt nem tudom megerõsíteni önnek - lefénymásolhatták, hiszen késõbb ezt tanulmányozta át a megyei rendõr-fõkapitányság magas beosztású osztályvezetõ tagja, egy jogász és adott róla szakvéleményt, hogy milyen büntetõ-eljárási szabályokat meg egyéb törvényeket sértettünk meg. És az akkori megbízott megyei rendõrfõkapitány úr ezek alapján rendelte el az eljárást. Tehát egy vizsgálat történt egy jogász bevonásával, aki azt mondta, hogy igen, megsértettük ezt meg ezt, ezeket a jogszabályokat, a BM ilyen meg ilyen szabályait. Azt javasolta, hogy ez bûncselekményt ugyan nem képez, mert a kapitány úr korábban hivatali visszaéléssel gyanúsított engem - gondolom, ezt a jelentésében is megerõsítette, mert oldalakon keresztül arról szól a megyei vizsgálat jelentése, hogy ez nem képezi bûncselekmény tárgyát -, tehát bûncselekményt nem követtek el az eljáró rendõrtisztek, de véleménye szerint fegyelmit igen, és indokolta, hogy fegyelmi eljárást indítsanak ellene. Gondolom, emiatt az eljárás miatt, tehát a fegyelmi eljárás miatt meg a panaszelbírálás miatt, mert nekem volt egy szolgálati panaszom, amelyet el kellett bírálni, ezekhez iratok kellenek, az iratokat át kell tanulmányozni, úgy nem lehet döntést hozni, hogy nem láttam az iratokat és hasra ütve elutasítok egy panaszt. Ha jogszabályszerûen akartak eljárni, akkor mindenképpen beszerezték vagy lefénymásolták és mellékelték ezekhez az eljárásokhoz és ez alapján hoztak határozatot - merem remélni!

BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Én is úgy gondolom, hogy valamilyen nyomnak kellett maradnia.

Konkrétabban kérdezek: ilyenkor a tartalomjegyzék marad meg vagy a behozott iratok fénymásolata? Tehát amikor önök felvesznek egy jegyzéket, hogy találtunk x szerzõdést, ennyi oldal idegen nyelven írt szöveggel satöbbi, gondolom, arról lista készül. Most errõl a listáról beszélünk, hogy feltehetõleg ez maradt meg, vagy az önök által behozott anyag fénymásolatáról?

DR. KARAKAS ATTILA volt rendõrszázados, a Békés Megyei Rendõrkapitányság Szeghalmi Rendõrkapitánysága bûnügyi osztályának volt munkatársa: Jegyzõkönyv készül, tehát ez jegyzõkönyv. Jegyzõkönyv a házkutatásról, vagy jegyzõkönyv a lefoglalásról, mindegy hogyan nevezzük, az eljárók a kettõt általában együtt foganatosítják, tehát a kettõ együtt történik.

Házkutatás keretében tudja lefoglalni a keresett iratokat, illetve más tárgyakat az eljáró személy. Errõl jegyzõkönyv készül és ebben a jegyzõkönyvben adatfelvétel van, hatósági tanúk, mikor, hol történik satöbbi, tehát alaki elõírásai vannak ennek a jegyzõkönyvnek. A végén van az, hogy milyen helyiségeket néztek át és mit nyilatkozott az úriember a keresett tárgyak vonatkozásában, elõadta nem adta, mit mondott a hollétére vonatkozóan és utána ha lefoglalás történik, tételesen fel van sorolva, hogy ilyen meg ilyen tárgy, jelen esetben okirat, milyen tartalommal, hol nyert feltalálást és akkor a felek aláírják, dátum, aláírás. Errõl szól a jegyzõkönyv.

Hogy ezt lefénymásolták-e, azt nem tudom, de véleményem szerint tekintettel a fegyelmire, illetve a szolgálati panaszokra - mert kettõ is volt -, mindenképpen le kellett foglalni, mert ezeket nem tudták elbírálni, ha ez nem volt mellékelve.

BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Azért kérdezem, mert ön említette a beszédében, hogy késõbb megtudta, hogy az idegen nyelvû szöveg mit tartalmazott. Ezek szerint a rendszeren belül kell meglennie, reményeink szerint még ma is, az idegen nyelven írt szerzõdés legalább másolatának.

DR. KARAKAS ATTILA volt rendõrszázados, a Békés Megyei Rendõrkapitányság Szeghalmi Rendõrkapitánysága bûnügyi osztályának volt munkatársa: Meg fog döbbenni a képviselõ úr: amikor már zajlott a munkaügyi bíróság elõtt folyó eljárás, I. fokon helyt adtak a keresetemnek és megfellebbezte a rendõrség, már II. fokon voltunk a megyei bíróság elõtt, s eszméletlen kínos helyzetben volt a megyei rendõr-fõkapitányság jogtanácsosa, amikor megkérdezte tõle a bíró, hogy mondja már el, mit tartalmazott a lefoglalt ukrán nyelvû szerzõdés. Hebegett-habogott-dadodogott és nem tudta, hogy ez mirõl szól. Akkor a bíró feltette a költõi kérdést, hogy önök nem fordították le a szerzõdést, amit lefoglaltak és azt mondták róla, hogy nem hozható az üggyel összefüggésbe? Igen - volt a válasz a jogtanácsostól. Tehát nem is érdekelte õket, hogy mirõl szól a szerzõdés. Azt mondták, hogy ez nem hozható az üggyel összefüggésbe, visszaadjuk és a rendõrnek kicsit megkocogtatjuk a fejét.

BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Engem most nem a konkrét ügy szempontjából érdekel a válasza, hanem a jövõt illetõen: az ukrán nyelvû szerzõdés másolatának feltehetõleg a mai nap folyamán is ott kell lennie valahol a rendõrségi irattárakban?

DR. KARAKAS ATTILA volt rendõrszázados, a Békés Megyei Rendõrkapitányság Szeghalmi Rendõrkapitánysága bûnügyi osztályának volt munkatársa: Véleményem szerint készült róla fénymásolat, már csak a fegyelmi miatt is.

BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Ha a rendõrség képviselõje a bíróságon azt mondja, hogy nem tudja, mi van benne, de a szerzõdés tényét nem tagadta, akkor feltehetõleg ma is ott van.210

BB 211 (Balogh László) Ha tehát a bizottságunk úgy dönt, hogy az ön által elõbb említett dokumentumok listáját hivatalosan kikéri a rendõrségtõl, akkor ezt meg kell hogy kapjuk.

DR. KARAKAS ATTILA volt rendõrszázados, a Békés Megyei Rendõr-fõkapitányság Szeghalmi Rendõrkapitánysága bûnügyi osztályának volt munkatársa: Jogszabály nem írja elõ, hogy nekik ezt le kell fénymásolni, de...

BALOGH LÁSZLÓ (MDF): De az eddigi folyamatban, amit ön elmondott, számomra úgy tûnik az események egymásutániságából, hogy feltehetõen - nagy valószínûséggel - ezek az iratok meg kell hogy legyenek.

DR. KARAKAS ATTILA volt rendõrszázados, a Békés Megyei Rendõr-fõkapitányság Szeghalmi Rendõrkapitánysága bûnügyi osztályának volt munkatársa: Így van. Feltehetõen ott vannak.

BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Jó. Ez ügyben majd lesz egy javaslatom.

Folytatva. Azok a dokumentumok, melyeket ön látott, de nem hozott el és amely dokumentumokról az elõbb beszéltünk, hogy a helyi rendõri vezetõk és önkormányzati tisztségviselõk úgymond - úgy fogalmazhatok - kompromittáló adatokat jelentett, mert ilyen esetben - kifizetett mobiltelefonok és egyéb tisztségek ajándékba adása nyilván ezt jelenti -, ha jól értem, ön két kollégájával ment ki. Ketten mentek ki, és plusz két fõ a munkavégzés után jött, tehát négyen voltak.

DR. KARAKAS ATTILA volt rendõrszázados, a Békés Megyei Rendõr-fõkapitányság Szeghalmi Rendõrkapitánysága bûnügyi osztályának volt munkatársa: Így van.

BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Önök mind a négyen látták ezt a dokumentumot? Vagy ki látta azokat, melyekrõl ön beszélt?

DR. KARAKAS ATTILA volt rendõrszázados, a Békés Megyei Rendõr-fõkapitányság Szeghalmi Rendõrkapitánysága bûnügyi osztályának volt munkatársa: Megmondom õszintén, én találtam meg õket. Amikor elolvastam, eléggé megdöbbentem, és a kollégáimnak odaadtam.

BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Tehát mind a négyen.

DR. KARAKAS ATTILA volt rendõrszázados, a Békés Megyei Rendõr-fõkapitányság Szeghalmi Rendõrkapitánysága bûnügyi osztályának volt munkatársa: Õk is belenéztek, és aztán amikor látták, hogy mirõl van szó, gyorsan visszaadták nekem, hogy tegyem vissza, mert õk nem is akarják látni.

BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Jó. Bocsánat, hogy ezt mondom, az önök társaságából - idézõjelben mondom a társaságot -, az intézkedõ csoportból, ami négy fõbõl állt, hányan vannak jelenleg is a rendõrség állományában?

DR. KARAKAS ATTILA volt rendõrszázados, a Békés Megyei Rendõr-fõkapitányság Szeghalmi Rendõrkapitánysága bûnügyi osztályának volt munkatársa: Mind a hárman ott vannak.

BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Mind a hárman ott vannak, és mind a hárman a szeghalmi...

DR. KARAKAS ATTILA volt rendõrszázados, a Békés Megyei Rendõr-fõkapitányság Szeghalmi Rendõrkapitánysága bûnügyi osztályának volt munkatársa: Így van, a bûnügyi osztályon dolgoznak. Azt meg kell jegyeznem, hogy...

BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Gyakorlatilag függõségi viszonyban vannak jelenleg.

DR. KARAKAS ATTILA volt rendõrszázados, a Békés Megyei Rendõr-fõkapitányság Szeghalmi Rendõrkapitánysága bûnügyi osztályának volt munkatársa: Így van, a mai napig állományban vannak, és függõségi viszonyban vannak. Meg kell még jegyeznem, hogy rendkívüli módon félt az intézkedés során a három kollégám.

Mivel az intézkedést én vezettem legmagasabb rendfokozatú, beosztású tisztként, többször hangsúlyozták, hogy ne foglaljuk le, menjünk, hagyjuk, idézd be holnap reggelre, meghallgatod tanúként, és zárd le ezt az egész ügyet, mert tudod, hogy barátok a fõnökséggel, meg minden.

Õk magát a házkutatást és a lefoglalást sem akarták foganatosítani, mert annyira féltek mind a hárman, hogy nem merték fölvállalni az intézkedést. Tehát azt, ami törvényben elõírt kötelezettségük lett volna, nem merték foganatosítani. Az egész intézkedés az én akaratomnak volt köszönhetõ, mert én mondtam azt, hogy nem; ezeket az iratokat kötelességünk lefoglalni, kötelességünk a megkeresést küldõ szervnek elküldeni, mert erre esküdtünk fel. Nekünk ez a dolgunk, erre tettünk esküt, és a hatályos jogszabályok szerint ezt meg kell csinálni.

Hangsúlyozom, nagyon bonyolult volt a kérdés, mert több törvényt kellett összevetni. Ebben a kérdésben a hatályos büntetõeljárásról szóló törvényt, van egy '79. évi 13. tvr., ami a nemzetközi magánjogról szól, illetve a '96. évi XXXVIII-as, ami a nemzetközi bûnügyi jogsegélyrõl szól. Több olyan törvény van, amit egy átlagrendõr nem biztos hogy ismer. Magas felkészültség, magas jogi tudás kell ahhoz, hogy ezeket a jogszabályokat egyáltalán ismerje a rendõr, illetve tudja azt, hogy mit tartalmaznak, össze tudja vetni, és el tudja dönteni ott a helyszínen - ahol van egy perce arra, hogy milyen intézkedést kell foganatosítani -, hogy mit fog csinálni.

BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Én értem az ön jogi okfejtését, és meg is értem az akkori helyzetet, amikor három olyan kollégával maga mellett a házkutatás során ezeket a döntéseket pillanatok alatt meg kellett hozni, de engem mint képviselõt ez kevésbé... Ön végezte a dolgát, és fölvállalta - nagyon helyesen - ezeket az ügyeket. Számomra az a fontos, hogy az ön által elmondottak közül mit tudunk mi bizonyítékként fölhasználni.

Jelen esetben azt hiszem, hogy ha egy rendõri vezetõ egy Rt-ben aláír egy összeférhetetlenségi papírt, nyilván ez a rendõri vezetõ - ha aláírta a papírt -, akkor részt vett az Rt felügyelõbizottságában is, aminek viszont nyomának kell lennie a cégbíróságon. Tehát ez bizonyítható.

Feltehetõleg a rendõri vezetõk által használt mobiltelefonok telefonszámát is vissza lehet keresni informális úton, és meg lehet tudni, hogy azoknak a mobiltelefonoknak a számláját ki egyenlítette ki. Én azon a vonalon óhajtok továbblépni, hogy az ön által elmondottakat - amit nyilvános ülésen nyilvános jegyzõkönyben rögzítünk - hogy tudjuk annak a vonalnak az erõsítését bizonyíthatóvá tenni. Ezért kérdeztem rá ezekre a kérdésekre, mert ha ön azt mondja, hogy a három kollégája közül már csak egy van ott, akkor a másik kettõt mondjuk meg tudtuk volna hallgatni, és ez megerõsítés vagy ütközés lehetett volna ilyen szempontból.

Köszönöm a kérdésekre adott választ, és javaslatot teszek a bizottság számára. Javaslom, hogy a dokumentumok alapján, az itt elhangzottak alapján a bizottság adminisztrációja hivatalosan kérje meg a cégbíróságtól az itt megnevezett, illetve az ott megnevezett cég felügyelõbizottsági adatait az adott idõszakban. Javaslom, hogy tudja meg az adminisztráció - ez nyilván nem nagyon bonyolult - az akkori rendõri vezetõk mobiltelefonjainak számát, és hivatalosan kérjük meg, hogy ki végezte el azon idõszak mobiltelefon-számláinak kiegyenlítését. Ugyanakkor javaslatot teszek arra, hogy az itt elhangzott dokumentumok jegyzékét, amirõl szó van - a lefoglalás utáni jegyzékre gondolok - a rendõrségtõl kérjük meg másolatban, hogy a bizottság bele tudjon tekinteni. Azt kérem, hogy elnök úr rendeljen el szavazást a javaslatomról.

ELNÖK: Köszönöm. Szeretném kiegészíteni a Balogh képviselõ úr által elmondottakat azzal - és ez egyben kérdés is Karakas Attilához -, hogy milyen alapítvány mûködött a szeghalmi kapitányságon belül. Az alapítvány kuratóriumában kik voltak, és a telefonszámlák kiegyenlítése történt-e az alapítványon keresztül. Ez lenne az egyik.

Kérném az alapítványukra vonatkozó - ha van alapítvány; tudomásom szerint van - cégbejegyezést is, csatlakozva Balogh képviselõ úr javaslatához. Azon kívül: a jogsegélyszolgálat keretén belül a bizottság keresse meg az ukrán hatóságokat, amelyben a 405-ös - ha jól mondom - ügyiratszám által kezelt ügyirat dokumentációit a vizsgálóbizottság részére szíveskedjenek megküldeni.

A következõ kérdésem az, hogy az ukrán hatóságok minek alapján indították el a vizsgálatot. Van-e errõl információ? Mi történt ott, hogy az ukrán hatóságok vizsgálódni kezdtek, hogy a csempészés alapos gyanúja felvetõdött az ukrán hatóságok részérõl.

A következõ kérdésem. Van-e információ a szeghalmi rendõri vezetõk cégeit illetõen? Azok a pénzek, amelyek mozogtak a háttérben, átvándoroltak cégalapításba, és mûködõ cégekként a mai napig tevékenykednek. Ezért mondtak le olyan könnyen, és igyekeztek nyugdíjba. Tudomásom szerint megvan az a könyvszakértõ, aki az elszámolásaikat végzi évrõl évre. Még akkor is, amikor rendõri vezetõkként õk irányították a szeghalmi kapitányságot.

A következõ kérdésem. Van-e információja arról, hogy milyen kapacitással mûködött a tiszabogarasi szeszgyár. A következõ kérdésem: amikor a panasz beérkezett, a megyei kapitány hogyan reagált? Ha esetleg ez elhangzott, kérem megismételni. Az új kapitány, akinek meg lett panaszolva ez az eljárás, hogyan reagált ezekre az ügyekre? Ennyi lenne a kérdés részemrõl.

220

221/MM

DR. KARAKAS ATTILA volt rendõrszázados, a Békés Megyei Rendõrkapitányság Szeghalmi Rendõrkapitánysága bûnügyi osztályának volt munkatársa: Sorba megyek, valóban ki kívántan egészíteni: a Sárrét Közbiztonságáért Alapítványon keresztül történt ez az egész ügy, tehát nevezetesen alapítottak egy Sárrét Közbiztonságáért nevû alapítványt.

Ezen az alapítványon keresztül történt végül is a rendõri vezetõk mobiltelefon-számláinak a kifizetése. Hogy milyen módszerrel, tehát adományként adták az alapítványnak, közvetlenül fizették ki, vagy pontosan hogyan történt a kifizetés, nem tudom, de egészen biztosan az szerepelt a levélben, hogy a rendõri vezetõk mobiltelefon-számláit a továbbiakban is maradéktalanul ki fogja fizetni az úriember, de ezen az alapítványon keresztül.

Az elnöke tudomásom szerint a szeghalmi rendõrkapitány volt, dr. Berke Imre rendõralezredes. A késõbbiek folyamán a tudomásom szerint a kuratóriumi elnöki tagságról lemondott és más személy töltötte ezt be helyette. Hogy kik voltak benne, arról nem tudok. Egy kollégámról tudom, hogy õ benne szerepelt, egy rendõr-fõtörzszászlós, aki bûnügyi vizsgálóként dolgozott. Tudom hogy õ tagként szerepelt benne. Más személyek tagságáról nincsen információm.

Az ukrán nyomozással kapcsolatban a következõ információt tudom adni a tisztelt bizottság tagjainak: információim szerint az ukránok ebben az egész ügyben csempészet és hivatali visszaélés miatt nyomoztak, ezt a késõbbi ügyészi határozatokból tudtam meg. Tehát amikor az ügyészséghez fordultam és hoztak egy határozatot, az mindig tartalmazott számomra egy-két információt, amibõl megtudtam egy-két dolgot, például a csapi vámhivatalon keresztül folyt a csempészet. És nemcsak csempészetben nyomoztak, hanem hivatali visszaélés elkövetésének alapos gyanúja miatt is. Véleményem szerint õk felfedtek egy hálózatot, illetve a határõrizeti szervekkel kapcsolatban gondolom, a hivatali visszaélést az õ határõreik, illetve vámosaik követhették el, mivel beengedték azokat a kamionokat, amelyek csempészett szeszt szállítottak, de ugyanez a helyzet fennáll a magyar oldalon is. Tehát ha egy országba becsempésznek egy másik országból a határon árut, tehát becsempészik, akkor a másik oldalon is valami gikszer van. Tehát vagy a vámáru-nyilatkozattal van valami nagyon nagy gond, nem azt tüntetik fel benne, ami a valóságban van, vagy valamilyen módszerrel ki tudják hozni, de ennek a szállítmánynak már mindenképpen ott meg kellene buknia. Tehát már a magyar oldalon le kellett volna fülelni ezeket a többezres nagyságrendû kamionszállítmányokat.

Az úriember elmondása szerint a '96. évben 1  200 kamion szeszt szállítottak ki Ukrajnába, s ennek a nagy része egészen Szibériáig lett elterjesztve. Véleményem szerint ennél azért jóval több volt, mert a bejelentõ állampolgár szerint napi kapacitásban napi kétszer 10 órában dolgoztak a tiszakürti szeszgyárban. Ez a kétszer 10 órás termelés körülbelül 200-250 ezer liter vodka termelését jelentette egy nap. Ezt be kell szorozni egy hónapban, tehát irdatlan nagy mennyiségrõl lehet szó. Ennek az 1  200 kamionnak akár a többszöröse is kimehetett ezekbe az országokba. És csak '96-ról volt szó, tehát '96 tavaszától, áprilisától '96 õszéig. Tudomásom szerint a szeszgyártás, illetve szeszforgalmazás, nevezetesen a vodkaforgalmazás már a 90-es évek elejétõl beindult, tehát nem '96-ban folyt a vodka gyártása és a kiszállítása, hanem az úriember elmondása szerint már a 90-es évek legelejétõl egészen '97-ig. Tehát körülbelül addig, amikor a zsurki ügy kirobbant és abból botrány volt, körülbelül addig az idõpontig ez az üzletág, ez a szeszgyártás, -kiszállítás, -forgalmazás eléggé virágzott és nagyon nagy bevételekre tett szert az úriember.

Hangsúlyozom: napi 200-250 literrõl szól a fáma, az úriember szerint kétszer 10 órás mûszakban ennyit gyártottak le. Információim szerint ezt az irdatlan mennyiségû szeszt palackozták, Ukrajna irányában távozott az országból, majd onnan terítették egészen Szibériáig. Az ukrán nyomozás az úriember elmondása szerint azért indult, mert egy kamion, amely a papírok szerint tésztát, üdítõt vagy konzervet szállított, közúti balesetet szenvedett és a baleset kapcsán a benne lévõ vodka elkezdett szivárogni. Akkor az ukrán rendõri szervek felfedezték, hogy nem azt tartalmazza a kamion, amit a vámáru-nyilatkozat szerint tartalmaznia kellene. Akkor indult egy vizsgálat, ezt a céget elkezdték ellenõrizni és ebbõl kerekedett egy eljárás. Utána derült ki, hogy a szeszszállítmányokat Magyarország irányából hozzák be. Errõl ennyi információval rendelkezem.

A szeghalmi rendõri vezetõk cégalapításával kapcsolatban csak helyi személyek elmondásából tudok információt adni önöknek, hiszen nekem konkrét bizonyítékom vagy irataim nincsenek, nem állnak rendelkezésemre. Azt látom nap mint nap, én is szeghalmi lakos vagyok, hogy az azóta nyugállományba, illetve egészségügyi nyugállományba vonult rendõri vezetõ urak közül egyik-másik azóta italboltot nyitott, vegyeskereskedést, tehát ABC-t nyitott, most az egyik rendõri vezetõ nyitott egy méteráru-áruházat, a felesége dolgozik benne. Tehát több ilyen vállalkozás indult be. Van, akinek korábban is volt már vállalkozása, van aki azóta lett vállalkozó, ezt én is látom nap mint nap, illetve mindenki látja Szeghalmon, aki ott lakik. Hogy ezeket konkrétan mibõl alapították, illetve kikkel alapították, milyen társaságban, azt nem tudom. Gondolom, az évek alatt, amelyeket a rendõrségnél töltöttek, takarékoskodtak és a fizetésbõl el tudtak rakni annyi pénzt, hogy ezeket a vállalkozásokat beindítsák, amelyek egyébként sem kis pénzigényûek. A szeszgyár kapacitásáról szóltam.

A fõkapitány úr reagálásáról: el kell mondjam önöknek, hogy nem aratott osztatlan sikert a fõkapitány úrnál ez az intézkedés, illetve volt más problémája is velem. A szülõfalumban polgármesterjelöltként indultam a '98-as õszi választásokon és a sikertelenségét követõen, '98. október 18. után munkára jelentkeztem a hatályos törvények szerint. Õ ezt eléggé zokon vette, egy-két nyilatkozatom miatt megfedett és azt mondta, azt nem nyilatkozhattam volna. A korrupcióval és a közbiztonsággal kapcsolatban tettem egy-két kijelentést, illetve jobbító szándékú intézkedéstervezetet, amit õ nagyon zokon vett és ez is problémája volt. A másik problémája pedig ez az intézkedés volt, ami miatt végül is fegyelmi indult ellenem. El is mondta, hogy úgy látja, a kapitányommal való további együttmûködés szerinte lehetetlen, tehát nem tudunk együttmûködni, - most a szavait idézem - "nincs nekem szükségem arra, hogy hetente háromszor megfenyítsenek. Fiatalember vagyok, a karrierem kezdetén állok és arra nincs szükségem, hogy engem akár hetente háromszor is megfenyítsenek, mert meg tudnak fenyíteni, ha akarnak. " Erre mondtam a fõkapitány úrnak, hogy ezt elhiszem, hiszen a rendõrbe bele lehet kötni: ha van rajta sapka, azért, ha nincs rajta sapka, akkor azért lehet megfenyíteni a rendõrt.

A lényeg az, hogy felajánlotta számomra, menjek át Csongrád megyébe, ott rendõri beosztást biztosít a számomra, de én nem kívántam abban a megyében dolgozni, ahol õ korábban dolgozott. Mondtam neki, hogy akkor beadom az áthelyezési kérelmemet egy másik fegyveres szervhez és eltávozom a kötelékbõl. Azt mondta, hogy ad rá 10 napot, 10 napon belül nyújtsam be az áthelyezési kérelmemet, amit meg is tettem és a késõbbiekben eltávoztam a rendõrség állományából. Ennyit tudtam mondani. Ha esetleg van még kérdés, válaszolok.

ELNÖK: Tessék!

VÍGH ILONA (Fidesz): Az elnök úr, illetve a bizottság figyelmébe ajánlanám, hogy a zsurki vodkagyár exportforgalmát be kellene kérjük a Vám- és Pénzügyõrségtõl, hogy egyáltalán mennyi volt ez a bizonyos italforgalom. (Juhász Ferenc: Semennyi, mert nem készült el a gyár!)

ELNÖK: A gyár nem indult be Juhász alelnök úr tájékoztatása szerint. Egyébként a Tisza-bogarasi töltõüzem az, amelyik termelt és dolgozott.

VÍGH ILONA (Fidesz): Akkor ennek a cégnek a kapacitását. (Balogh László: És az áruforgalmát.)

ELNÖK: Szeretném még kiegészíteni és utána Balogh képviselõ úr kérésére feltesszük szavazásra, hogy mit kérjünk be, mert a képviselõ asszonynak el kell mennie.

Tehát az alapítványok befizetési jegyzékét, hogy a Sárrét Közbiztonságáért Alapítványba kik fizettek be. Meg kell nézzük, hogy mikortól fogjuk ezt kérni. A Vám- és Pénzügyõrségtõl még egy dolgot javasolok bekérni: a beléptetési-kiléptetési jegyzéket. Magyar részrõl meg tudjuk ezt kérni, az ukrán részrõl esetleg a jogsegélyszolgálaton keresztül, az elõbbi anyaggal együtt. Összehasonlításképpen volna erre szükség, mert volt olyan év, amikor 2  000 kamion hagyta el az országot vodkával.

Napi 250 ezer üveg palackozása: szinte a mai napig is kétség van bennem afelõl, hogy létezik-e ilyen, de a szakemberek megerõsítettek, hogy igenis elképzelhetõ, hogy amikor beindultak, ilyen napi kapacitás mûködött. 230

BB 231 (Elnök)

Tehát a Balogh képviselõ úr által javasoltakat és az általam javasoltakat - Karakas Attila által elmondottakhoz - bekérjük ezeket az anyagokat. Elfogadja a bizottság? (Balogh László: Szavazzunk!) Aki elfogadja, kérem, kézfelnyújtással jelezze. (Szavazás.) Egyhangú szavazással elfogadtuk. A jegyzõkönyvbõl pontosan ki fogjuk írni, hogy melyik és micsoda.

Van-e még valakinek kérdése? Alelnök úr! (Juhász Ferenc: Talán Csaba...)

DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Nem kérdésem, hanem javaslatom volna, elnök úr. Természetesen kapcsolódik ehhez. A Karakas úr által írásban adott jelentésben - visszatérnék a korábbi kérdezõkhöz - szó szerint úgy hivatkozik, hogy "a lefoglalt iratok között olyan vezetõ rendõrtisztek nyilatkozatai szerepeltek, ahol a felügyelõbizottsági tagokra történik utalás.

Az a kérdésem nagyon konkrétan, hogy itt a szövegben többes számot használ, de úgy vettem észre, hogy a kiegészítésében egy személyrõl, Szántó Lajos rendõrõrnagyról tesz említést. Itt elírás van? Ilyen röviden és gördülékenyen kérdeznék, ha szabadna.

DR. KARAKAS ATTILA volt rendõrszázados, a Békés Megyei Rendõr-fõkapitányság Szeghalmi Rendõrkapitánysága bûnügyi osztályának volt munkatársa: Igen. Mivel futólag néztük át, az õ nevére konkrétan mind a négyen emlékeztünk. Elképzelhetõ, hogy volt más személy is, de amikor megláttuk, hogy milyen személyek szerepelnek a felügyelõbizottságban, akkor nem néztük tovább.

Tehát az õ nevére emlékeztünk mind a négyen, azért mertem beleírni a jelentésbe is, illetve emlékeztem az önkormányzatnál dolgozó osztályvezetõ nevére is, de úgy gondoltam, hogy ez szorosan nem tartozik a tárgyhoz, ezért nem akartam külön az õ nevét beleírni, ezért azt nem írtam le. Ennek az egy személynek a nevére konkrétan emlékeztünk, ezért bele is került a késõbbiek folyamán az általam tett vallomásokba is. Más személyek is lehettek, de tovább már nem vizsgáltuk az iratokat.

DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Köszönöm. A második dolog, amit föl szeretnék vetni, hogy az akkori körülmények, illetve az azóta kibõvült ismeretei alapján vélelmezhetõ-e az, hogy Szántó Lajos rendõrõrnagy ténylegesen részt vett a szóban forgó gazdasági társaság tevékenységében, és ez a gazdasági társasági tevékenysége törvénybe ütközött.

DR. KARAKAS ATTILA volt rendõrszázados, a Békés Megyei Rendõr-fõkapitányság Szeghalmi Rendõrkapitánysága bûnügyi osztályának volt munkatársa: Arról konkrét információval nem rendelkezem, hogy részt vett-e a tevékenységében.

Az biztos, hogy a nyilatkozata, amit a gazdasági társaságnál egyébként be kell csatolni, tehát a felügyelõbizottsági tagoknak tudomásom szerint nincs olyan beosztás, ami összeférhetetlen lenne ezzel a beosztással. Egyébként a rendõröknek, katonáknak, más fegyveres szervek tagjainak a hatályos Hszt. tiltja ezt. A vezetõknek tehát meg van tiltva ez a tevékenység. Külön benne van a Hszt-ben, hogy vetõknek ez meg van tiltva, hogy ilyen gazdasági tisztségeket viseljenek gazdasági társaságokban.

A gazdasági társaság profiljára pedig nem emlékszem, tehát nem tudom, hogy mire alapították, mert rengeteg cég volt ott, különbözõ erdõgazdasági, faipari, vadászati jogokról volt szó. Megmondom õszintén, hogy amibe belenéztem, és láttam, hogy az üggyel nem hozható összefüggésbe, nem tartozik hozzá, abban nem kutakodtam tovább, mert úgy éreztem, hogy ez részemrõl visszaélés lenne, és nem néztem végig azt az iratanyagot - habár nagy csomó volt.

Elvileg belerakhatta volna az iratokat a közepére is, de ha láttam, hogy a tárggyal nem hozható összefüggésbe, azt nem vizsgáltam tovább, amikor megállapítottam, hogy mirõl szól. Ez valamilyen mezõgazdasági vagy egyéb tevékenységrõl szólhatott, de részvénytársasági forma volt, erre világosan emlékszem.

Végül is a néven és az önkormányzati tisztségviselõn lepõdtünk meg, és a továbbiakban már nem néztük.

DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Köszönöm. A harmadik dolog. A mai meghallgatások, illetve okirati bizonyítékok áttekintése alapján javaslom a tisztelt bizottságnak megfontolásra, hogy az írásban bekért dokumentumok beszerzése, foganatosítása mellett Gál László volt Békés megyei rendõrfõkapitány, dr. Berke Imre rendõralezredes, volt szeghalmi kapitányságvezetõ, illetve Szántó Lajos rendõrõrnagy, ominózus felügyelõbizottsági tag vonatkozásában a bizottsági meghallgatás lehetõségét vegye számba, mérlegelje. Köszönöm.

ELNÖK: Alelnök úr!

JUHÁSZ FERENC (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Szántó úrnak mi volt a beosztása a rendõrégen, mert folyamatosan csak a rendfokozatával találkoztunk.

DR. KARAKAS ATTILA volt rendõrszázados, a Békés Megyei Rendõr-fõkapitányság Szeghalmi Rendõrkapitánysága bûnügyi osztályának volt munkatársa: A szeghalmi Rendõrkapitányság közrendvédelmi és közlekedési osztálya vezetõje volt.

JUHÁSZ FERENC (MSZP): Nem emlékszik - ön jogász -, hogy a Hszt.-nek melyik pontja tiltja meg neki a gazdasági vállalkozásokban való szereplést? És van-e ez alól kivétel?

DR. KARAKAS ATTILA volt rendõrszázados, a Békés Megyei Rendõr-fõkapitányság Szeghalmi Rendõrkapitánysága bûnügyi osztályának volt munkatársa: Ha tud várni a képviselõ úr, akkor beletekintek a törvénybe, és megmondom.

JUHÁSZ FERENC (MSZP): Azt kérdezem akkor, hogy van-e ez alól kivétel. Ha nem csalnak az emlékeim, akkor az állomány illetékes parancsnoka engedélyezhet gazdasági társaságban való részvételt.

DR. KARAKAS ATTILA volt rendõrszázados, a Békés Megyei Rendõr-fõkapitányság Szeghalmi Rendõrkapitánysága bûnügyi osztályának volt munkatársa: De csak nem vezetõ beosztású rendõrnek.

JUHÁSZ FERENC (MSZP): És ez már vezetõ beosztásnak számít?

DR. KARAKAS ATTILA volt rendõrszázados, a Békés Megyei Rendõr-fõkapitányság Szeghalmi Rendõrkapitánysága bûnügyi osztályának volt munkatársa: Az osztályvezetõi beosztás egy rendõrkapitányságon vezetõi beosztásnak számít. Mivel egy egész osztályt vezet, ráadásul a közlekedési és közrendvédelmi részét is õ vezeti egy személyben.

JUHÁSZ FERENC (MSZP): Világos. A másik, amit szeretnék kérdezni. Ön említette, illetve az írásban is benne van, hogy Berke Imre úr amikor bement az iratlefoglalási eseményt követõ napon a rendõrségre, akkor mondta, hogy az ORFK-ról is leszóltak már.

Gyakorlatilag ön késõ este végzett, kora reggel már bent volt, fél 8-tól eligazítás volt, és a fõnöke pedig már jelezte, hogy az ORFK-ról is izgatottan várják a dolgot.

Nem tudja véletlenül, hogy kit izgatott az ORFK-ról ez az ügy, és ki volt az, aki konkrétan érdeklõdött, vagy hogyan kapcsolódik ez ide?

DR. KARAKAS ATTILA volt rendõrszázados, a Békés Megyei Rendõr-fõkapitányság Szeghalmi Rendõrkapitánysága bûnügyi osztályának volt munkatársa: Errõl sajnos nem rendelkezem információval. Arról egészen bizonyosan tudok, hogy izzottak a drótok, tehát nagy telefonálgatás volt.

Amikor a délelõtt folyamán fölmentem Karancsi Tibor lakására - megmondom õszintén elég letört, rossz hangulatban voltam, és elpanaszoltam neki, hogy mi történt velem -, akkor megpróbált nyugtatgatni, de mondta, hogy ezen nem lepõdik meg. Azt követõen, amikor visszamentem a munkahelyemre, a kapitányságra, egy olyan beszélgetésnek voltam fültanúja, ami arról szólt... - bekéretett a kapitány úr, és amikor kijöttem - elég vékony falakkal találkozni a kapitányságon - hallottam, amikor egy megyei osztályvezetõvel beszélgetett - mert késõbb megtudtam, hogy egy megyei osztályvezetõt kapcsoltak be a kapitány úrnak -, és a beszélgetés arról szólt, hogy egészen biztos, hogy Karakas a tégla az NBH-nál.

Ez volt a mondat, amin meglepõdtem, mert nem tudtam, hogy mi alapján vagyok NBH-s tégla - az õ szóhasználatát használva. A lényeg az, hogy egész sûrû konzultációk folytak megyei szervek, megyei vezetõk, véleményem szerinte ORFK-s szintek között is. (Vígh Ilona elhagyja a termet.)

Hogy mi okozta ezt a nagy izgalmat, arra sajnos nem tudok magyarázatot adni, de az egészen biztos, hogy egy méhkasba nyúltam bele, ami egy-két úriembernek nem nyerte el a tetszését.

JUHÁSZ FERENC (MSZP): Máskor is volt az szokás, más ügyben is volt olyan, hogy esemény, intézkedés, és azt követõen sûrûn csörgõ telefonok? Vagy ez egy kivételes ügynek számított a praxisban?

DR. KARAKAS ATTILA volt rendõrszázados, a Békés Megyei Rendõr-fõkapitányság Szeghalmi Rendõrkapitánysága bûnügyi osztályának volt munkatársa: Tudomásom szerint nem történt ilyen esemény. Súlyos bûncselekmények elkövetése esetén is a megyei szervek jönnek ki. Ha tehát emberölés történik vagy egy szervezett bûnözés jellegû cselekmény - kábítószerügy vagy bármi -, akkor is a megyei szervek hatáskörébe tartozik. Olyanra, hogy ORFK-szervek beavatkozzanak egy-egy megyi ügye, ilyenre nem emlékszem.

JUHÁSZ FERENC (MSZP): Világos. Amikor voltak ezen az eseményen ennél a bizonyos úrnál a papírokat begyûjteni - nem tudom, hogy ezt jogilag hogyan kell megfogalmazni, mert nem házkutatás, hanem más -, megmutatta önöknek a fegyverét, ez megragadta a figyelmemet. Ez egy szokásos dolog, hogy beállít két rendõr, azt követõen azt mondják, hogy kérik a papírt, az pedig a fegyverével dicsekszik, és mutatja, hogy milyen fegyvere van. Egyáltalán van az úrnak fegyverviselési engedélye?

DR. KARAKAS ATTILA volt rendõrszázados, a Békés Megyei Rendõr-fõkapitányság Szeghalmi Rendõrkapitánysága bûnügyi osztályának volt munkatársa: Errõl nem rendelkezem információval, ugyanis az iratokat néztem, és az egyik kollégám bonyolódott bele a fegyvermutogatási dologba. Én csak késõbb értesültem róla, mert a kollégáim jelentésében szerepel, hogy egy önvédelmi fegyvert mutogatott nekik az úriember, ami elég nagy értékû pisztoly volt. Meg is csodálták a kollégáim. 240

241/MM (Karakas Attila)

Megmondom õszintén, nem láttam a fegyvert, tehát nem emlékszem rá, nem figyeltem oda. Errõl késõbb szereztem tudomást, hogy volt egy ilyen fegyvermutogatás, eléggé meglepõdtem rajta.

Hogy van-e fegyvertartási engedélye, errõl sem rendelkezem információval. Azt tudom, híres arról, hogy nagyon nagy vadász, tehát több vadásztársaságban is vagy tag, vagy meghívottként sûrûn eljár vadászni, tehát nagyon szeret vadászni. Ez az úriember fõ hobbyja. Hogy vadászként van különbözõ fegyvertartási engedélye, az elképzelhetõ, de hogy önvédelmi fegyverre van-e, arról nem rendelkezem információval. De hogy önvédelmi fegyvere van, az egészen biztos, hiszen a kollégáimnak megmutatta, csak én nem láttam.

JUHÁSZ FERENC alelnök (MSZP): Világos! Az A*L Kft.-nek - bár Vígh Ilona már rákérdezett, de én még egyszer - nemcsak a VPOP, az APEH kapcsán, de bármilyen más gyanús eseménybe, bûncselekménybe ütközött-e a tevékenysége? Van-e errõl tudomása? Mert Vígh Ilonának az imént azt mondta, hogy tudomása szerint nem volt a pénzügyõrséggel kapcsolatosan konfliktusuk. Szélesebb értelemben kérdezem, hogy bármilyennemû volt-e, közlekedési szabálysértés vagy bármi ilyesmi?

DR. KARAKAS ATTILA volt rendõrszázados, a Békés Megyei Rendõrkapitányság Szeghalmi Rendõrkapitánysága bûnügyi osztályának volt munkatársa: A képviselõ asszony kérdésére azt mondtam, hogy tudomással bírok egy '94-es ügyrõl (Juhász Ferenc: Igen-igen, bocsánat!), ami zárjegyhamisításszerû dolog volt, tehát amikor különbözõ, nagyobb értékû szeszmennyiséget nem tudtak igazolni és olyan zárjegy volt ezeken a szeszféleségeken, amelyek nem oda tartozóak voltak. Különbözõ telephelyei voltak: például a mai napig van egy telephelye Gyarmaton, ahonnan indult ez az egész vállalkozás. Ez a gyarmati telephely a tudomásom szerint ma nem üzemel, ott vannak a kocsik, a berendezések meg az épületek, de amikor arra járok, nem látok ott senkit.

Az errõl a telephelyrõl származó szeszesitallal volt valami probléma, több milliós nagyságrendben, amelyben nyomozott a vám-nyomozóhivatal. A késõbbiek folyamán azok a számlák, amelyek elõször nem voltak meg, pár hónap múlva elõkerültek és érdekes módon a vámigazgatásról kerültek elõ. Az elkövetési érték hirtelen módon lecsökkent, tudomásom szerint át is alakult a cselekmény jogi minõsítése: olyan bûncselekménnyel gyanúsították, amely azóta megszûnt '96-ban, a visszaélés jövedékkel nevû bûncselekménnyel; ez egy '96-ban megszûnt törvényi tényállást merített ki. Ebben lett végül is gyanúsított és ebben el is marasztalta a szeghalmi városi bíróság, pénzbüntetést kapott, emlékezetem szerint 150 ezer forint körüli összeg volt, amelyet nem is fellebbezett meg, így I. fokon jogerõssé vált. Tehát ez az ügye volt, egészen biztosan volt, '94-ben indult emlékezetem szerint.

Hogy azóta a vámszervek vizsgálódnak-e a vállalkozásai körül, errõl nincs információm. Ezen iratok alapján indokolt lett volna, de hogy indult-e egyáltalán, tehát a rendõri szervek kezdeményezték-e vagy áttették-e az iratanyagokat egy feljelentésért, illetve egy megkereséssel, errõl nincs információm, mert ez már nem az én hatáskörömbe tartozott. Továbbítottam az iratokat a megyei vezetõnek, a többi már az õ kompetenciája volt, abban nem tudtam intézkedni.

JUHÁSZ FERENC alelnök (MSZP): Az ön tudomása szerint ez a cég palackozott szeszesitalt, vagy szeszlepárlója is volt? Az én tudomásom szerint tudniillik ez úgy zajlik, hogy az országban van négy-öt nagy tisztaszesz-elõállító cég, amelytõl veszik a kisebbek, aromával meg desztillált vízzel hígítják fel, ebbõl lesz a kommerszkonyak, a kommerszbarack meg a mit tudom én milyen cseresznyepálinka. Ez a cég a szeszt lepárolta búzából, bármi másból, vagy egyszerûen csak vett tiszta szeszt és ezt palackozta, hígította és így adta tovább?

DR. KARAKAS ATTILA volt rendõrszázados, a Békés Megyei Rendõrkapitányság Szeghalmi Rendõrkapitánysága bûnügyi osztályának volt munkatársa: Az állampolgár bejelentése arról szólt, hogy ez a szeszgyár megveszi a tiszta szeszt, beszerzi a különbözõ aromákat, beszerzi a desztillált vizet és ezzel a módszerrel állít elõ különbözõ likõrféleségeket, illetve nagy mennyiségben a vodkát. Tehát különbözõ likõröket is elõállítanak kisebb mennyiségben, de a nagy tétel a vodka és ezt tiszta szesz beszerzésével állítják elõ.

A bejelentõ szerint Magyarország éves tisztaszeszgyártása nem volt elég erre, tehát nagyon sok helyrõl, külföldrõl is kellett beszerezni, tekintettel arra, hogy irdatlan mennyiségrõl volt szó. A bejelentõ azt mondta, hogy tudomása szerint külföldrõl is hordták be ezt a tisztaszeszt, így tudták legyártani ezt a nagyon nagy mennyiségû szeszesitalt és így került kiszállításra.

Egyébként arra a kérdésre, amikor megkérdeztem, hogy "önt hogy keresik meg a külföldi üzleti partnerei", azt a megdöbbentõ választ adta, hogy az õ neve fogalom Szibériáig. Tehát ha valakinek vodkára vagy nagy tételben szeszesitalra van szüksége, akkor tudni fogja, hogy Magyarországon van egy xy-nevû úriember, akit meg kell keresni és akkor bármekkora mennyiségben szeszt tud szállítani. Tehát õt keresik, Szibériától kezdve - ez már jelzi a volument.

JUHÁSZ FERENC alelnök (MSZP): Köszönöm.

ELNÖK: Van-e még valakinek kérdése? Akkor megköszönjük a részvételt, a tájékoztatást, az információkat. Folytatjuk a harmadik napirendi ponttal.

JUHÁSZ FERENC alelnök (MSZP): Bocsánat, elnök úr, az iménti felsorolást szeretném kiegészíteni azzal, hogy a bizottság kérje meg, hogy az úr önvédelmi fegyverét ki engedélyezte, milyen okkal, milyen célból kapta meg.

A másik: a tisztaszesszel és általában a szeszforgalmazással kapcsolatosan a VPOP-nál kell lennie mindenféle dokumentumnak, mert a belföldi forgalmazás esetén is a VPOP ellenõriz. Tehát beszerzik a négy nagy szeszipari vállalattól - Budafok, Gyõr, Kisvárda meg még nem tudom honnan -, ez ott már jövedéki köteles volt, mindig is jövedéki köteles volt, tehát errõl már listával kell rendelkezni. Ha külföldrõl hozták be, akkor szintén papírral kell rendelkeznie a VPOP-nak. A kiviteli engedélyeknek vám és egyéb ügyekben szintén ott kell lennie.

Tehát ha ezt a három adatforrást összehasonlítjuk, akkor ki kell derülnie, hogy vettek x-et, ehhez képest xx-et adtak tovább vagy vettek x-et és csak a negyedét adták tovább. Ez pontosan nyomon követhetõ lehet ebbõl a három adatsorból.

DR. KARAKAS ATTILA volt rendõrszázados, a Békés Megyei Rendõrkapitányság Szeghalmi Rendõrkapitánysága bûnügyi osztályának volt munkatársa: Elnézést! Még annyi kiegészítést szeretnék hozzáfûzni a képviselõ úr által elmondottakhoz, hogy van még egy forrás, a palackok száma.

Ugyanis a bejelentõ szerint, amikbe palackozták a szeszesitalt, azok az üvegpalackok nagy részben az orosházi palackgyárból származnak, tehát szerintem onnan is be lehet szerezni, hogy mennyi üveget szállítottak és ebbõl is le lehet vonni következtetéseket.

JUHÁSZ FERENC alelnök (MSZP): Csak az üveg nem jövedéki dolog, célba lövésre is használhatja.

DR. KARAKAS ATTILA volt rendõrszázados, a Békés Megyei Rendõrkapitányság Szeghalmi Rendõrkapitánysága bûnügyi osztályának volt munkatársa: De lehet következtetni a benne lévõ szesz mennyiségére. A megvásárolt üveg egy ûrmértéket tesz ki és abból is lehet tájékoztató adatot nyerni.

ELNÖK: Balogh képviselõ úr!

BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Alelnök úr, akkor kértem szót, amikor önnek volt egy kérdése. Az általam felvetett javaslat, amit megszavaztunk: ebben az ügyben és az ilyen jellegû ügyekben számomra másodrendû kérdés, hogy egy rendõri vezetõ megkapja-e a felmentést arra, hogy egy ilyen cég felügyelõbizottságába bemenjen vagy hogy nem megy be. Tehát nem a jogszerûségre kérdeztem rá.

Számomra épp elég, ha egy ilyen, minimum vitatható cégcsoportban a helyi rendõrség valamely vezetõje, akár középvezetõje, akár felsõvezetõje részt vesz felkérésre egy felügyelõbizottságban, miután nem feltételezem azt, hogy õ jelentkezett, mert ilyenkor fel szokták kérni az embert. Számomra nem az a kérdés, hogy volt-e törvényes lehetõség, kibúvó vagy valami, hogy ezt meg lehessen csinálni, hanem az volt a fõkérdés, hogy egy ilyen ügy mondjuk ebben az összefüggésben, amikor már szervezett bûnözésrõl beszélünk, mit jelent, milyen üzenete van. Számomra ez indukálta a téma felvetését. Köszönöm szépen.

JUHÁSZ FERENC alelnök (MSZP): Képviselõ úr, én pontosan értem, csak a bizottság késõbbi tevékenysége során is pontosan különbséget kell tudni tenni az etikátlan, de jogszerû és a jogszerûtlen között. E között akartam némi distanciára felhívni a figyelmet.

DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Úgy érzem, nem az "egyebek"-ben, hanem itt kell ismételten elõhozakodjak azzal, hogy a javaslatom konkrétan három személyre vonatkozóan: Gál László, Berke Imre, illetve Szántó Lajos is, ha úgy ítéli meg a bizottság, két hét múlva kerüljenek meghallgatásra.

250

BB 251(Dr. Lentner Csaba)

Indoklás - hiszen az elõbb nem tettem hozzá indoklást: ez a Békés megyi vonal kerüljön elvarrásra. Az urakat meghallgattuk tanúvallomások formájában. Az, amit az alelnök úr javasolt, illetve Balogh képviselõ úr, azon adatok beszerzése egy héten belül megvan, és mindezen írásos, újabb bizonyítéki elemek és tanúvallomások alapján sort kellene keríteni Gál úr, illetve Berke úr meghallgatására. Nem szólt rá senki semmit, lehet, hogy egyetértettek vele, de szeretnék visszajelzéseket kapni.

ELNÖK: Köszönöm a javaslatot. Hadd hívjam fel tisztelettel a bizottság figyelmét arra, hogy meg kéne várnunk, amíg beérkezik az anyag. Elég nehéz az anyagok bekérése, elég nehezen halad. Sokszor levelet kell váltani. Ez az egyik.

A másik. Nem lesznek ezzel a Békés megyei ügyek szálai elvarrva, mert írásban már kértük az elmúlt napokban az öt rendõr halálával kapcsolatos iratokat. Az egy külön témakör egyébként az országgyûlési határozatban is, de egyébként összefügg az eddig elhangzottakkal.

Azonkívül pedig ott vannak nyitott kérdésként a Békés megyei olajügyek. Tehát nem lesznek elvarrva, viszont ütemezés szerint megvannak, akiket szeretnénk meghallgatni. Erre tenném majd meg a javaslatot. Az kapcsolódik az eddig elhangzottakhoz. Tehát haladunk ezzel. Aggódtam amiatt, hogy kevés lesz a két ember a mai meghallgatásra, és fél 4-kor már végezni fogunk, de úgy látszik, a kérdések és a téma tartalma olyan volt, ami kitöltötte szinte az egész délutánt.

Egyébként az elhangzott javaslatok jegyezve vannak, benne lesznek a jegyzõkönyvben is, és ki fogjuk kérni. Több olyan kérdés is van, ami ezeket az embereket összeköti, amiket vizsgál a Fõvárosi Fõügyészség is, melyek ezekhez is csatlakoznak, tehát valahogy kezdenek a dolgok egy irányba menni.

De nem csak Békés megyében voltak olajügyek, hanem a meghallgatásokkal, az elmondásokkal gyakorlatilag elénk tárul egy térkép. Igaz, hogy van egy részinformációnk már az országban mûködõ olajcégekrõl, de tulajdonképpen a szálak, a kapcsolódási pontok gyakorlatilag összegezõdni fognak. Ma már mutatkozott jele annak, hogy bizonyos cégek átalakulással egyéb cégekkel hogyan csatlakoznak. Az ehhez kapcsolódó anyagot, ami ma elõkerült, természetesen a nálam lévõ anyagok közül majd csatlakoztatom ehhez a mai elhangzott és itt felvetett kapcsolatrendszerekhez is.

Lehet, hogy nehéz átfognia az egész elképzelést, de mindenképpen az országgyûlési határozatnak megfelelõen szeretnék teljes képet kapni az országos ügyekrõl. Van-e még valakinek a két meghallgatott személyhez kérdése, megállapítanivalója? (Senki sem jelentkezik.) Nincs. Megköszönöm a részvételt, a tájékoztatót, és köszönjük, hogy a bizottság rendelkezésére álltak igen kimerítõen. (Karancsi Tibor és dr. Karakas Attila elhagyják a termet. - Rövid szünet.)

A harmadik napirendi pontban, az egyebek kérdéskörében: Tóth képviselõ úr elment, azt mondta, hogy neki az a kérése, hogy mindenki nézze át az anyagot, tanulmányozza, õ idõt is szán rá, hogy mindenki meg tudja emészteni, és egy másik idõpontban térnénk ki erre a Félúton elnevezésû, szigorúan nyilvános anyagra. A számát oda kellett volna írni, mert akkor nyitnánk egy szigorúan nyilvános dossziét.

Ettõl kezdve zárt ülést tartunk.

BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Bocsánat! Az egyebek nyilvános részében szeretnék szólni!

ELNÖK: Tessék!

BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Elnök úr, szeretném felhívni a figyelmet egy olyan momentumra, ami számomra megdöbbentõ volt a múltheti bizottsági ülés után. Azért a nyilvános ülésen, mert már semmi kockázata nincs az egésznek.

Itt a bizottsági ülés után volt egy maghallgatás teljesen konspiratív módon, úgy, ahogy a nagykönyvben meg van írva, úgy megszervezve, és mindenki tudomásul vette és megnyugtatóan vette tudomásul az ügyeket. Hallottunk egy beszámolót, amely kimerítõ volt és információgazdag. Majd Pancza István barátommal hazavonatoztunk Szegedre, mire hazaértem, már csak az utolsó híradót volt módom megnézni. Bekapcsolom a televíziót, ahol is a híradóból - egy kereskedelmi csatorna híradójából - megtudom, hogy az olajbizottság teljesen konspiratív módon meghallgatta XY magánnyomozót, majd ezzel a magánnyomozóval egy interjút közöl, amely interjúban a magánnyomozó több konkrétumot mond el, mint a bizottság elõtt.

Innentõl kezdve egyet tudok csak kérdezni: mi értelme az egésznek? Vagy megtartjuk a játékszabályokat, vagy nem tartjuk meg a játékszabályokat. Hisz még a bizottság tagjai sem tudták igazából, hogy milyen meghallgatás lesz, ilyen jellegû konspiratív meghallgatás, hisz itt tudtuk meg az elnök úrtól. Valaki nem tartotta meg a játékszabályokat. Vagy az érintett nem tartotta meg a játékszabályokat, vagy itt a Házban nem tartott meg valaki játékszabályokat, mert nekünk nem volt módunk nem megtartani a játékszabályokat, mert az információt itt kaptuk meg.

Azt gondolom, hogy ha a bizottságunk komolyan veszi saját magát, akkor ilyen jellegû ügyekre nincs szükségünk. Mert vagy ez a színház, vagy az általam látott esti tévémûsor az színház. De én nem statisztának jöttem ide. Tehát vagy komolyan vesszük magunkat - és ezt kérjük a partnereinktõl is -, vagy nincs értelme az egésznek. Nem tudom, hogy ki mit hogyan és miképpen cselekedett, de az tény, hogy amikor a fölkonferáló szöveg ment, gondolom, aki nézte, jót mosolygott a titkos és konspirációs olajbizottságon, amikor ezt késõ este volt módja megnézni. Ezt nem azért mondta el, mert ebben bármiféle döntést kellene hozni; egyszerûen a jegyzõkönyvnek mondtam el, és a - képviselõtársaimnak saját véleményként, amit egyébként elsõ mérgemben majdnem fölébresztve Pancza István barátomat is - el akartam mondani, de vártam vele másnapig. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Amikor megtudtam ugyanezt az információt, rögtön felhívtam az illetõt. A tévé elõtt, a kamera elõtt elmondottakat egy hónappal ezelõtt mondta el (Balogh László: Ki volt írva, hogy korábbi felvétel, de innentõl kezdve...), mégpedig a saját védelmében. Azért, hogy ha bármi történne vele....

Hasonló akció indult el Gál Jánossal szemben is, mint ami elindult Karancsival szemben is, egy olyan eljárás -, aminek kapcsán miután bírósági perben nyilatkozott két újságíró mellett, egy újságírók, kontra rendõri vezetõk perben, ettõl kezdve beindult a gépezet. Különbözõ akciókat kezdeményeztek vele szemben, bele is sétált az egyikbe, mint aki szeret vadászni, és gyakorlatilag éjszaka megszállták, a fegyvereit elvették, az engedélyeit elvették, majd bevonták késõbb a magánnyomozói engedélyét is. A lényeg az, hogy a saját védelmében lépett. 260

261/MM (Elnök)

Hogy honnan tudta meg a televízió, hogy azon a napon õ meg volt hallgatva, azt nem tudom. Egyetlen egy információ volt korábbról, miután elmondta ezeket a dolgokat kazettára, akik csinálták, felhívtak telefonon és kérdezték, hogy meg fogjuk-e majd hallgatni. Mondtam, hogy igen, várható, de tanúvédelem keretei között, mivel azért kérte ezt a kazettát is a televíziótól, hogyha vele valami történik, valamilyen szinten az õ biztonsága is szavatolva legyen.

Kellõ súllyal és személy által meg is lett fenyegetve. Sõt, ma délelõtt hívott telefonon, tegnap rálõttek kétszer. Mondtam neki, "ha nem érted meg, hogy ne menj olyan helyre, ahol vadásznak rád, vagy ahol könnyen gyakorolhatnak fegyverrel, akkor nem tudok mit csinálni. Legalább egy bizonyos ideig ne mászkálj ilyen helyeken." Ugyanez hangzott el Karancsinak is, hogy tessék megszüntetni a mászkálást, "ne hagyjál lehetõséget provokálni magadat."

Hogy volt még zárt ülés: azt tudták, hogy folytatódik, így kikövetkeztették, hogy elképzelhetõ, hogy ez az illetõ lesz meghallgatva. (Juhász Ferenc távozik az ülésrõl.)

BALOGH LÁSZLÓ (MDF): (Hangosítás nélkül!) Az nem következtetés volt! Aki látta azt a mûsort, tudja hogy ez nem következtetés volt. Feltehetõleg nem ér annyit az egész, hogy errõl vitatkozzunk...

ELNÖK: Nem a meghallgatottól eredt.

BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Egyet tudok: az információ kiment, tényként bejelentették és lement egy olyan interjú, amelyet valóban korábban vettek fel.

Tanulságként csak annyit szeretnék: ha ilyen van, ez a meghallgatott magánnyomozó úrnak ez nyilván védelmet jelent, mert ha elõtte egy hónappal már elmondta az újságíróknak ugyanazt, amit nekünk, akkor magunkat ne hozzuk ilyen helyzetbe. Akkor tisztázzuk vele elõtte, hogy zárt ülésen, de bejelentjük, hogy õt hallgatjuk meg, ha ez neki nem okoz problémát. Ha problémát okoz, akkor viszont nem ad interjút.

Azt gondolom, a jövõt illetõen, a bizottság tekintélyének védelmében vagy zárjuk szorosra az ilyen jellegû dolgokat és ne menjen ki információ, vagy ha lehet, zárt ülésen, de jelentsük be, hogy kit hallgattunk meg. Mert, bocsánat hogy ezt a kifejezést használom, elég hülyén nézett ki ez hétfõn este. Köszönöm.

ELNÖK: Tessék!

DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Köszönöm. Nem ehhez a témához akarok hozzászólni. Én is láttam ezt a mûsort és egyértelmû volt - legyünk tárgyilagosak -, hogy a bizottságból ment ki a hír, mert ez nem kikövetkeztetése volt a dolgoknak, hanem biztosra ment a mûsorszerkesztés.

Ami miatt szót kértem, elnök úr: amikor a bizottság megkezdte a mûködését, akkor szavaztunk a bizottsági szakértõkrõl. Az a kérésem az elnök úrhoz, hogy azon megszavazott bizottsági szakértõk esetében, akiknél a "C"-típusú nemzetbiztonsági vizsgálat még nem történt meg, vagy egy korábbit nem fogadnak el, legyen kedves, intézkedjen, hogy ez minél gyorsabban megtörténjen, hiszen mindaddig a szóban forgó bizottsági szakértõ vagy szakértõk a bizottság munkájában teljes jogú tagként nem tudnak részt venni. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Áder elnök úrnak lett megküldve a hivataltól és jelenleg még külföldön tartózkodik. Amint bontják, utána továbbítja a bizottságnak. Nincs, aki felvállalja ezt. Akié még hiányzott, azé alá lett írva, el lett küldve. Ha jól emlékszem, nyolc szakértõnek megjött a "C"-típusú vizsgálata, csak Áder házelnök úrnak lett elküldve és még nem jött haza. Mikor jön haza?

DR. CSERHÁTI JUDIT, a bizottság munkatársa: Nem azon múlik, az el lesz küldve. Hatnak megjött, kettõnek most ment el, egy meg még nem jött meg.

ELNÖK: Volt frakciószakértõ is.

DR. CSERHÁTI JUDIT, a bizottság munkatársa: Az külön van, azokat nem számolom bele.

DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Csak annyit kérek, hogy tartsa rajta a figyelmét, elnök úr!

DR. CSERHÁTI JUDIT, a bizottság munkatársa: El fog menni az anyag, amint aláírja Áder elnök úr.

ELNÖK: Van-e még valakinek hozzászólása a harmadik napirendi ponthoz? (Dr. Fazekas Sándor: A következõ ülés napirendjével kapcsolatosan!) Javaslom, ezt a zárt ülésen folytassuk! Tisztelettel kérem, hogy aki a zárt ülésen nem jogosult részt venni, az hagyja el a termet!

(A nyílt ülés végének idõpontja: 18 óra 45 perc.

A bizottság a továbbiakban zárt ülés keretében folytatja a munkáját,

amelyrõl külön jegyzõkönyv készült.)

Pallag László
a bizottság elnöke